Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. szeptember 25.
Posztkommunista tulajdon-visszaszolgáltatás Romániában
A többi kelet-közép-európai diktatúrához hasonlóan, a II. világ- háborút követően Romániában is államosították az egyházi ingatlanok jelentős részét. Közvetlenül az 1989-es rendszerváltást követően a különböző vallásfelekezetek, közöttük az erdélyi magyar történelmi – a református, a római katolikus, az evangélikus és az unitárius – egyházak is azonnal bejelentették igényüket a tőlük jogtalanul elkobzott ingatlanokra. Egyházi levéltárainkban mintegy 3.000 gépelt oldalnyi kérést őrzünk a ’90-es évekből, melyeket egyházi elöljáróként Egyházkerületünk nevében, vagy más erdélyi magyar egyházak vezetőivel közösen a román államhatalom képviselőnek címeztünk, sürgetve jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanaink visszaszolgáltatását. Jogos kéréseinket válaszra sem méltatták. A román nyelvű kordokumentumok mellett több száz oldalnyi angol, francia és német nyelvű, külföldi politikusokhoz címzett és a nemzetközi közvéleményhez intézett tájékoztatást is találunk ugyanebben a tárgyban.
Többéves huzavona után, nemzetközi nyomásra a Román Parlament 2001-ben végül is elfogadta az 501-es számú restitúciós törvényt. Két érvényes törvény – az 501/2002-es és a 247/2005-ös – és azok számtalan végrehajtási határideje ellenére, 24 év elteltével (1989-2013) az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos tulajdonaiknak azonban csupán mintegy 60 százalékát vehették birtokba, tulajdonképpeni használatukba pedig az ingatlanoknak mindössze 30 százaléka került.
Kimutatható, hogy a restitúciós folyamatban a román államhatalom ellenérdekelt, ennek következtében annak intenzitása csak külső politikai nyomással növelhető. 2005. május 23-án az amerikai képviselőház egyhangúlag megszavazta a romániai egyházi ingatlanok visszaadását sürgető, 191. számú határozatot. 2005. december 15-én – egy évvel Románia Európai Uniós csatlakozása előtt – a Romániáról szóló határozatának 21. cikkelyében az Európai Parlament annak szükségességét hangsúlyozta, hogy „gyorsítsák fel az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény gyakorlatba ültetését”.
Az idézett EP-határozat világosan rámutatott a romániai jogrendszer – ezen a téren is megmutatkozó – legszembeszökőbb hiányosságára: Romániában csak hosszas késedelemmel, vagy éppenséggel egyáltalán nem ültetik gyakorlatba azokat a törvényeket, amelyeket az Európai Unió vagy az Amerikai Egyesült Államok nyomására hoztak meg.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának elmaradása hátrányosan érinti a romániai kisebbségi egyházakat, főként a román görög katolikus egyházat, illetve a erdélyi magyar történelmi egyházakat. 1948-ban a kommunista Románia a görög katolikus vallást betiltotta, ingóságait pedig az ortodox egyháznak adta. Az 1989 után újból törvényesített Görög Katolikus Egyház mind ez ideig javainak csupán a töredékét kapta vissza. A római katolikus Premontrei Szerzetesrendnek számos olyan ingatlanja van, melynek tulajdonjogát a rend bizonyítani tudja ugyan, ám mindeddig ezeket a jogilag megtámadhatatlan bizonyítékokat a Különleges Restitúciós Bizottság sorozatosan figyelmen kívül hagyja.
2012. november 19-én dr. Lomnici Zoltán, magyar állampolgár, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának volt elnöke, Erdélyi Géza, szlovák állampolgár, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház volt püspöke, és Sándor Krisztina, román és magyar állampolgár, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke arra kérte az Európai Parlament Petíciós Bizottságát, hogy tűzze napirendjére a romániai egyházi ingatlanok, köztük is a Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyét és vizsgálja meg, hogy a román államnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a Mikó Kollégium visszaállamosítására vonatkozó intézkedései az Európai Unió jogrendszerével összeegyeztethetők-e. Beadványukban azt is kérték, az Európai Parlament szólítsa fel Romániát, hogy az Unióhoz való csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit az egyházi ingatlanok tekintetében is tartsa be, és a már visszaadott jogos egyházi tulajdonokat jog szerinti tulajdonosaiktól ne vegye vissza.
A Petíciós Bizottság elnöke, Erminia Mazzoni asszony 1656/2012. számon iktatott válaszában arról tájékoztatta az aláírókat, hogy „megvizsgálták” a Petíciót, és azt az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint „elfogadhatónak” nyilvánították, mivel annak tárgya az EU tevékenységi körébe tartozik. Az ügyet jogilag „megvizsgálták” és „lezárták” – olvassuk az elnökasszony átiratában, melyből csak éppen arra nem találunk magyarázatot, hogy az EP, illetve a PETI-bizottság a román állam nyilvánvaló jogtiprásait ilyen ignoráns módon miért söpri szőnyeg alá... A romániai egyházak jogos igényét, illetőleg a román állam jogtiprásait viszont nem illene kitérő válaszok formájában a szőnyeg alá söpörni az Európai Parlamentben. 2013. június 14-én az amerikai kongresszus húsz képviselője levélben kérte John Kerry külügyminisztert, hogy erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza a romániai egyházak 1945 után elkobzott javait. A külső nyomás ismét eredményt hozott: az amerikai diplomácia jóvoltából, több éves szünet után, folyó év júliusában újabb államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntött a román restitúciós bizottság. Amint a jó példa bizonyítja: ezért volna lényeges, hogy az Európai Parlament is következetes álláspontot képviseljen a romániai egyházak jogos tulajdonának visszaszolgáltatását illetően.
A romániai egyházak nem csupán részjogokat igényelnek, hanem a restitutio in integrum elve alapján követelik a visszaszolgáltatási folyamat felgyorsítását és lezárását. Joggal várható el, hogy Románia maradéktalanul teljesítse az uniós csatlakozásakor vállalt kötelezettségeit, az EU részéről pedig szintén elvárjuk az ország monitorizálásának folytatását.
Tőkés László
Erdély.ma
A többi kelet-közép-európai diktatúrához hasonlóan, a II. világ- háborút követően Romániában is államosították az egyházi ingatlanok jelentős részét. Közvetlenül az 1989-es rendszerváltást követően a különböző vallásfelekezetek, közöttük az erdélyi magyar történelmi – a református, a római katolikus, az evangélikus és az unitárius – egyházak is azonnal bejelentették igényüket a tőlük jogtalanul elkobzott ingatlanokra. Egyházi levéltárainkban mintegy 3.000 gépelt oldalnyi kérést őrzünk a ’90-es évekből, melyeket egyházi elöljáróként Egyházkerületünk nevében, vagy más erdélyi magyar egyházak vezetőivel közösen a román államhatalom képviselőnek címeztünk, sürgetve jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanaink visszaszolgáltatását. Jogos kéréseinket válaszra sem méltatták. A román nyelvű kordokumentumok mellett több száz oldalnyi angol, francia és német nyelvű, külföldi politikusokhoz címzett és a nemzetközi közvéleményhez intézett tájékoztatást is találunk ugyanebben a tárgyban.
Többéves huzavona után, nemzetközi nyomásra a Román Parlament 2001-ben végül is elfogadta az 501-es számú restitúciós törvényt. Két érvényes törvény – az 501/2002-es és a 247/2005-ös – és azok számtalan végrehajtási határideje ellenére, 24 év elteltével (1989-2013) az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos tulajdonaiknak azonban csupán mintegy 60 százalékát vehették birtokba, tulajdonképpeni használatukba pedig az ingatlanoknak mindössze 30 százaléka került.
Kimutatható, hogy a restitúciós folyamatban a román államhatalom ellenérdekelt, ennek következtében annak intenzitása csak külső politikai nyomással növelhető. 2005. május 23-án az amerikai képviselőház egyhangúlag megszavazta a romániai egyházi ingatlanok visszaadását sürgető, 191. számú határozatot. 2005. december 15-én – egy évvel Románia Európai Uniós csatlakozása előtt – a Romániáról szóló határozatának 21. cikkelyében az Európai Parlament annak szükségességét hangsúlyozta, hogy „gyorsítsák fel az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény gyakorlatba ültetését”.
Az idézett EP-határozat világosan rámutatott a romániai jogrendszer – ezen a téren is megmutatkozó – legszembeszökőbb hiányosságára: Romániában csak hosszas késedelemmel, vagy éppenséggel egyáltalán nem ültetik gyakorlatba azokat a törvényeket, amelyeket az Európai Unió vagy az Amerikai Egyesült Államok nyomására hoztak meg.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának elmaradása hátrányosan érinti a romániai kisebbségi egyházakat, főként a román görög katolikus egyházat, illetve a erdélyi magyar történelmi egyházakat. 1948-ban a kommunista Románia a görög katolikus vallást betiltotta, ingóságait pedig az ortodox egyháznak adta. Az 1989 után újból törvényesített Görög Katolikus Egyház mind ez ideig javainak csupán a töredékét kapta vissza. A római katolikus Premontrei Szerzetesrendnek számos olyan ingatlanja van, melynek tulajdonjogát a rend bizonyítani tudja ugyan, ám mindeddig ezeket a jogilag megtámadhatatlan bizonyítékokat a Különleges Restitúciós Bizottság sorozatosan figyelmen kívül hagyja.
2012. november 19-én dr. Lomnici Zoltán, magyar állampolgár, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának volt elnöke, Erdélyi Géza, szlovák állampolgár, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház volt püspöke, és Sándor Krisztina, román és magyar állampolgár, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke arra kérte az Európai Parlament Petíciós Bizottságát, hogy tűzze napirendjére a romániai egyházi ingatlanok, köztük is a Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyét és vizsgálja meg, hogy a román államnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a Mikó Kollégium visszaállamosítására vonatkozó intézkedései az Európai Unió jogrendszerével összeegyeztethetők-e. Beadványukban azt is kérték, az Európai Parlament szólítsa fel Romániát, hogy az Unióhoz való csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit az egyházi ingatlanok tekintetében is tartsa be, és a már visszaadott jogos egyházi tulajdonokat jog szerinti tulajdonosaiktól ne vegye vissza.
A Petíciós Bizottság elnöke, Erminia Mazzoni asszony 1656/2012. számon iktatott válaszában arról tájékoztatta az aláírókat, hogy „megvizsgálták” a Petíciót, és azt az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint „elfogadhatónak” nyilvánították, mivel annak tárgya az EU tevékenységi körébe tartozik. Az ügyet jogilag „megvizsgálták” és „lezárták” – olvassuk az elnökasszony átiratában, melyből csak éppen arra nem találunk magyarázatot, hogy az EP, illetve a PETI-bizottság a román állam nyilvánvaló jogtiprásait ilyen ignoráns módon miért söpri szőnyeg alá... A romániai egyházak jogos igényét, illetőleg a román állam jogtiprásait viszont nem illene kitérő válaszok formájában a szőnyeg alá söpörni az Európai Parlamentben. 2013. június 14-én az amerikai kongresszus húsz képviselője levélben kérte John Kerry külügyminisztert, hogy erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza a romániai egyházak 1945 után elkobzott javait. A külső nyomás ismét eredményt hozott: az amerikai diplomácia jóvoltából, több éves szünet után, folyó év júliusában újabb államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntött a román restitúciós bizottság. Amint a jó példa bizonyítja: ezért volna lényeges, hogy az Európai Parlament is következetes álláspontot képviseljen a romániai egyházak jogos tulajdonának visszaszolgáltatását illetően.
A romániai egyházak nem csupán részjogokat igényelnek, hanem a restitutio in integrum elve alapján követelik a visszaszolgáltatási folyamat felgyorsítását és lezárását. Joggal várható el, hogy Románia maradéktalanul teljesítse az uniós csatlakozásakor vállalt kötelezettségeit, az EU részéről pedig szintén elvárjuk az ország monitorizálásának folytatását.
Tőkés László
Erdély.ma
2017. április 10.
Alexandru Rusu püspök és a kommunista rendszer (1945‒1963)