Románia belépett a kisebbségek luxemburgi perébe –koalíciós feszültségek - Románia is kérte belépését abba a luxemburgi perbe, amelyet a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés beterjesztői indítottak a kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság (EB) ellen az Európai Unió bíróságán - írta szombaton a Gandul.info bukaresti portál.
A portál szerint a román külügyminisztérium lépése erős feszültséget váltott ki a romániai koalícióban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a miniszterelnök között. A román Külügyminisztérium ugyanis a kisebbségi kezdeményezést elutasító Európai Bizottság pártjára állt. Ezzel gyakorlatilag a román kormányban részt vevő RMDSZ-szel szemben foglalt állást. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese a kezdeményezők polgári bizottságának az egyik tagja, és a luxemburgi bíróságon zajló per egyik felperese.
A Gandul értesülése szerint Kelemen Hunor a bírósági folyamodvány visszavonását kérte a kormánytól, Titus Corlatean külügyminiszter viszont kijelentette, bármilyen visszalépés ebben a kérdésben az ő lemondását eredményezi.
Korábban Szlovákia az Európai Bizottság oldalán, Magyarország pedig a kisebbségi kezdeményezők oldalán kérte belépését a perbe.
Az RMDSZ és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által kidolgozott Minority Safepack elnevezésű javaslatcsomag nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasolt intézkedéseket az EU-nak. A bejegyzés elutasítása miatt az egész Európára kiterjedő aláírásgyűjtés sem indulhatott el, amellyel a kezdeményezők igazolhatták volna javaslataik társadalmi megalapozottságát.
Kelemen Hunor május elején az MTI kérdésére biztosnak mondta, hogy Románia nem fog belépni a luxemburgi perbe. A kérdés akkori felvetését az indokolta, hogy az EU luxemburgi bíróságán zajlik egy másik hasonló témájú per is, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői indítottak az Európai Bizottság ellen a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésük elutasítása miatt. Abba a perbe Szlovákia, Görögország és Románia lépett be az EB oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán.
A román kormányban már az SZNT pere is ellentmondásos helyzetet teremtett, hiszen Korodi Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő a kezdeményezők egyikeként a felperes oldalán, a román kormány környezetvédelmi minisztereként pedig a alperes oldalán is részese volt a pereskedésnek.
Kelemen Hunor korábban az MTI-nek azt nyilatkozta: az SZNT perébe való belépésről még 2013 decemberében, az RMDSZ kormányra lépése előtt fogadott el memorandumot a román kormány. A miniszterelnök-helyettes szerint az akkori román döntés Görögország és Szlovákia "unszolására" történt.
Az Európai Unió 2012 áprilisa óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti: Románia belépett a kisebbségek luxemburgi perébe –koalíciós feszültségek, Kolozsvár

„Kreténségeket” állít a szatmári PSD-elnök az RMDSZ szerint
A Szatmár megyei RMDSZ a Szövetségi Állandó Tanács döntéséhez tartja magát, és nem kötött semmiféle titkos paktumot a Szociáldemokrata Párttal (PSD) az államfőválasztás második fordulója előtt – szögezte le kedden a maszol.ro-nak Kereskényi Gábor.
A szatmári képviselőt azért kerestük meg, mert a Gândul által hétfő este közzétett hangfelvételek szerint Mircea Govor Szatmár megyei PSD-elnök értésre adta a párt polgármestereinek, hogy kiegyeztek az RMDSZ-szel Victor Ponta támogatásában.
A politikus a hangfelvétel szerint arról is beszél, hogy a PSD elküld legkevesebb egy aktivistát vasárnap a magyar templomokban. „Lesz egy magyar tlünk, és egy magyar az RMDSZ-től” – fejtegette, de arra nem tért ki, hogy mi lesz az aktivisták küldetése a miséken és az istentiszteleteken.
Kereskényi Gábor „szemszedett hazugságnak” és „kreténségnek” nevezte Mircea Govor szavait. „Meghallgattam én is felvételt, és felismertem Govor hangját. Mindenkit belekevert a kampányba. Nehéz kommentálni a képtelenségeit, ez egy Govorra jellemző megnyilvánulás volt” – jelentette ki a képviselő.
Hangsúlyozta, a Szatmár megyei RMDSZ senkivel nem kötött semmiféle paktumot a második forduló előtt, SZÁT múlt heti döntéséhez tartja magát. „Minden más spekuláció” – fogalmazott Kereskényi.
Cs. P. T.
maszol.ro

Az EBESZ is felszólalt a rendőrök által megvert Makó István háromszéki újságíró ügyében
Az újságírót Bukarestben verték meg a rendőrök, mert lefilmezte, ahogy egy személyt ütlegeltek.
háromszéki Makó Istvánt hétfőn este verték meg a bukaresti óvárosban a rendőrök, mert lefilmezte, ahogy azok letartóztatás közben ütlegeltek egy állampolgárt az utcán, számol be a Casa Jurnalistului oldalon az újságíró. Miután leigazoltatták, bevitték a rendőrőrsre, ahol megütötték, leköpték, fenyegették. A telefonját elkobozták és letörölték a felvételt, amelyen az volt látható, hogy visszaélnek hatalmukkal.
A letörölt felvételt azonban visszanyerték a telefonról. A felvételen az látható, hogy ütlegelnek egy fiatalt az utcán, majd az, ahogy az újságíró végigkíséri a megbilincselt személyt és a két rendőrt a rendőrőrsig. A felvétel tanúsága szerint Makóra többször is rászólt egy férfi, hogy ne filmezzen, azonban nem engedelmeskedett, arra hivatkozva, hogy joga van a rendőrök munkavégzését dokumentálni. Mint kiderült, az újságírót figyelmeztető férfi Eduard Mardare volt, aki a bukaresti 10-es számú rendőrőrsöt vezeti.
Ezután Makót többször megütötték, leköpték, sőt, nemi erőszakkal fenyegették meg. Makónak még azt is felrótták, hogy Kovászna megyei.
Az újságírót végül semmi probléma nélkül elengedték.
Makó ezután kórházba ment, ahol az orvosi vizsgálat tompa fegyverrel okozott mellkasi sérülést állapított meg. Makó feljelentést tett az ügy miatt.
A rendőrség azt mondta a Gandulnak, hogy hivatalból indított eljárást az ügyben a közzétett videofelvétel miatt. A közlemény szerint a vizsgálatot egy ügyész felügyeli, és a rendőrség a tények ismeretében a törvényeknek megfelelően fog eljárni.
Makó a Transindexnek azt mondta, hogy még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott az ügyben, sem a rendőrségtől, sem az ügyészségtől.
Az EBESZ is megszólalt az ügyben
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is megszólalt a bántalmazott újságíró ügyében.
Dunja Mijatović, az EBESZ sajtószabadságért felelős képviselője elfogadhatatlannak nevezte az újságíró bántalmazását, és teljes körű kivizsgálást kért az ügyben.
"Különösen aggasztó esetek azok, amikor a rendőrök újságírókat bántalmaznak, ugyanis a rendőrségnek éppen, hogy a sajtószabadság fölött kellene őrködnie, és azt biztosítania. Az ehhez hasonló incidensek ezzel szemben félelem-hangulatot keltenek, és veszélybe sodorják a sajtószabadságot" - mondta Mijatović Budapesten.
F.J. - S.Z.
Transindex.ro

Letette hivatali esküjét az új Ponta-kormány
Letette hivatali esküjét december 17-én, szerdán a Victor Ponta miniszterelnök által vezetett új kormány.
A parlament bizalmát hétfő este kényelmes többséggel megszerző, immár negyedik Ponta-kabinet tagjai az elnöki hivatalban tették le esküjüket. Traian Basescu államelnök a ceremónia előtt kijelentette: két miniszter személyével ugyan nem ért egyet, de kénytelen elfogadni őket, ugyanis az alkotmány szerint nem tehet semmit.
Az elnök Sorin Cîmpeanu oktatási és kutatási minisztert, valamint Liviu Pop társadalmi párbeszédért felelős tárca nélküli minisztert kifogásolta, akik tagjai voltak korábban annak a minisztériumi bizottságnak, amely két évvel ezelőtt felmentette a kormányfőt a plágiumvád alól. Ponta kedden jelentette be, hogy lemond doktori címéről. A Nature című brit tudományos hetilap 2012 júniusában internetes oldalán arról adott hírt, hogy Ponta 2003-ban a Nemzetközi Büntetőbíróságról írt román nyelvű doktori disszertációjának több mint fele plágium.
Cîmpeanu a Gandul.info portálnak elmondta, hogy a parlamenti szakbizottsági meghallgatáson kérdezték őt a kormányfőt ért plágiumvádról, amelyről úgy nyilatkozott, hogy nem volt köze hozzá. 2012 áprilisától ugyanis egyszerű bizottsági tag volt – magyarázta –, a testület elnöki tisztségét csak szeptembertől töltötte be, amikor már nem tárgyalták a kormányfő plágiumügyét.
A miniszter azt mondta Pontát tájékoztatta a bizottsági meghallgatás tartalmáról, aki akkor közölte vele, hogy lemond a doktori címről, mert nem akarja, hogy újabb mandátuma elején továbbra is a gyanú árnyéka vetüljön rá és kabinetjére.
A média emlékeztet arra, hogy Liviu Pop 2012-ben ideiglenes oktatási miniszterként feloszlatta és újjászervezte a szóban forgó Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanácsot, egy nappal azelőtt, hogy a testület hivatalból akart vizsgálatot indítani az ügyben. Pop volt az egyedüli miniszter, akivel az eskütétel után Basescu nem fogott kezet.
A kormány fő erejét továbbra is a Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotja, amely két kisebb koalíciós partnerével, a Konzervatív Párttal (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) kormányoz. Miután az RMDSZ úgy döntött, hogy kilép a kormányból, Ponta a szenátus liberális házelnöke, Calin Popescu Tariceanu által vezetett Liberális Reform Pártot (PLR) hívta meg a koalícióba.
Népújság (Marosvásárhely)

Fuccs a Románia-Moldova uniónak
A moldovaiak köszönik, nem kérnek a Nagy Román Testvérből, mondja Lucian Boia. Legalábbis egyelőre.
A Moldovai Köztársasággal való egyesülés az egyik olyan fogadás, melyet Románia elvesztett, mutat rá Lucian Boia történész a Humanitas Kiadónál nemrég megjelent, Románia elrománosodása (Cum s-a românizat România) című könyvében. „Besszarábiával az a gond, hogy a XIX. század folyamán csak nagyon kis mértékben járult hozzá – mert nem volt rá módja – a román nemzet kialakulásának folyamatához”, állítja könyvében Boia.
A román terület elrománosítási folyamata viszonylag rövid ideig, másfél évszázadig tartott, állítja Boia. Annak ellenére, hogy az elrománosítás a románok egyik legnagyobb sikere volt,
egy fontos fogadást mégis elvesztettek: a Moldovai Köztársaságot.
„Ahogy a dolgok jelenleg kinéznek, a két ország közötti, teljesen természetes közeledés nem tűnik fúzió felé vezetőnek”, írja Boia. A Gândul erről is megkérdezte a történészt.
A könyvben kitér a Moldovai Köztársaságra és a románok vágyára, hogy újra egyesüljenek Moldovával. Milyen körülmények között kerülhetne erre most sor, és milyen hasonlóságot lát azzal az időszakkal, amikor létrejött Nagy-Románia?
Románia nem Besszarábiáért lépett be az első világháborúba, hiszen Oroszország szövetségese volt, hanem Erdélyért és Bukovináért. Végül a dolgok úgy alakultak, hogy Románia Besszarábiát is megkapta. Addigra már elég nagy különbségek voltak Besszarábia és Románia között, nagyobbak, mint Románia és Erdély között, mert ott a nagyon szigorú cári politika érvényesült. Tény, hogy a háborúk közötti időszakban is voltak nagyon kényes dolgok. Jelenleg Besszarábia már nem létezik. A Moldovai Köztársaság nem pontosan Besszarábia, hiányzik a déli és az északi része is, cserébe megkapott egy mérgezett ajándékot a Dnyeszteren túl. Határait tekintve más ország, Romániával összehasonlítva az etnikai összetételét, a kulturális irányultságait, a mentalitásait, az ideológiáit tekintve is más ország. Persze a lakosság többsége által beszélt nyelv szemszögéből nézve román ország, persze Besszarábiából szakították ki, csakhogy az utóbbi két évszázad történelme rányomta a bélyegét.Tény, hogy a mai Moldovai Köztársaság nem azonos a mai Romániával.
Minden román politikus a Moldovai Köztársaság felé tekint. Mit mond nekik, ha elvesztettük az egyesülésre tett fogadást?
Az természetes, ha a két ország közel áll egymáshoz. Tény, hogy
a Moldovai Köztársaság lakóinak többsége nem akar egyesülni Romániával.
Ezt a valóságot el kell ismerni. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Mivel lehetne őket egyesülésre bírni?
Azt hiszem, egyelőre közelebb kell hozni egymáshoz a két államot, mert két különálló állam, de természetes, ha az egész történelmi hagyomány, a beszélt nyelv és sok más közös dolog alapján közel állnak egymáshoz.Pillanatnyilag nem az egyesülés valószínű, hanem a két ország közeledése és az, hogy Moldova Köztársaság közelebb kerül az Európai Unió kereteihez. Pillanatnyilag ezt lehet komolyan számításba venni. Majd elválik, hogy mit hoz a távolabbi jövő.
Azt mondta, hogy az elrománosítási folyamat még nem ért véget, mert Románia fiatal állam. Ön szerint, mikorra fejeződik be a románok elrománosodása?
Mindig is azt mondtam, hogy a jövő ismeretlen és ezzel kapcsolatosan itt nincs miről beszélnünk. Nem tudom, hogy mi lesz a két nagy kisebbséggel, a magyarral és a romával, milyen mértékben fognak integrálódni a román társadalomba, vagy megőrzik-e majd jellegzetességeiket. Történészként azt mondom, hogy a legkisebb fogalmam sincs a jövőről, azok tudnak rendkívül hozzáértő válaszokat adni, akik ismerik a jövőt.
Nem tudom, mi fog történni. Nézze meg, mi történik Nyugaton, a társadalom, ezzel az egész bevándorlással, egyre kompozitabbá válik. Hát tudhatom én, hogy nem fog-e ilyesmi Romániában megtörténni? Franciaország, mely megoldotta ezt az egész folyamatot, és minden francia egyforma franciává vált, most rendkívül bonyolult helyzetben van, egyre nagyobb számú, nagyon távoli származású népességgel.
Nem tudom, mi fog Romániában, vagy Európában, vagy a világon történni. Aki azt mondja önnek, hogy tudja, mi fog történni, azt a saját felelősségére teszi, Mert senki sem tudja, mi fog történni a világon a jövőben.
foter.ro

A gyűlölet nem válogat
Az Adevărul, România Liberă, Evenimentul Zilei, Hotnews, 22, Cronica Română, Gândul, Cotidianul, Curierul Naţional – a Jurnalul Naţionalt és a francia rádió román nyelvű adását (RFI) leszámítva –, gyakorlatilag az egész román sajtó elhallgatta A romániai Holokauszt és az etnikumok közötti kapcsolatok megítélése című kutatásjelentést.
Az Elie Wiesel Intézet megrendelésére készült felmérés elérhető az intézet honlapján, és megjelent az Agerpres állami hírügynökség ingyenes hírfolyamában, majd az MTI révén bekerült a magyar sajtóba is. Csak találgatni lehet, hogy miért nem tartották eléggé fontosnak a román kollégák bemutatni, hiszen a sajtó egyik feladata tükröt tartani a társadalom elé. Ez a „tükör” pedig meglehetősen horrorisztikus képet mutat a román társadalomról.
Nem akarom megismételni az adatokat, amelyeket a maszol.ro tájékoztató cikkében bárki elolvashat, ha még nem tette meg, csupán néhány megállapítást emelnék ki és kommentálnék.
Az Agerpres és nyomában a Jurnalul Naţional címben ugratta ki, hogy tíz románból mindössze kettő tudja elképzelni, hogy a barátja vagy családtagja más etnikumhoz tartozzék. Csupán 12 százalékot nem zavarna, ha a szomszédjába beköltözne egy magyar család. Ugyanakkor csaknem minden harmadik megkérdezett azt mondta, hogy magyarokat legfeljebb látogatóként akar látni az országban.
Egyúttal nőtt azoknak az aránya, akik szerint a romák és a zsidók több jogot élveznek Romániában, mint a többségi nemzet tagjai. Minden ötödik román ezen a véleményen van. A magyarok viszonylatában ez az arány 15 százalék, lényegében változatlan 2015-höz képest.
Ezzel meg is érkeztünk az okokhoz. Amikor a románok azt mondják, hogy a magyaroknak, zsidóknak, romáknak több joguk van, mint a többség képviselőinek, azt úgy értik, hogy többet megengednek maguknak – túl sokat. Nem valamennyi román gondolja így, hangsúlyozom, hanem csak az a 15-25 százalék, a mostani felmérés szerint. És nem maguktól gondolják így, hanem annak alapján, amit hallanak, olvasnak a médiában. Nem véletlen például, hogy Bukarestben a legalacsonyabb a magyarok elfogadottsága, ahol a közember közvetlen tapasztalatot többnyire csak románokról szerez.
A felmérésben a médiában jól érzékelhető magyar- és általában kisebbségellenes hullám köszön vissza. Abban, hogy ma már 29 százaléknyi román csak turistaként tudja elképzelni a magyarokat Romániában, nagy szerepe van „a magyaroknak tett engedményekkel” és a „magyarok követelőzésével” riogató kampánynak, amelynek zászlóvivője a Realitatea hírtelevízió. Azért használtam fentebb idézőjelet, mert ezek általában így fogalmazódnak meg a román médiumokban és a közösségi médiában. Utóbbi egyébként egyre többek számára fő tájékozódási forrás (34 %), a tévék kárára (42%).
A kisebbségek elfogadottságának alacsony szintje magyarázható egyszerűen a tudatlansággal. A felmérés szerint például a lakosság egyharmada nem hallott arról, hogy a múlt század közepén zsidók millióit irtották ki szisztematikusan, több százezret közülük Románia területén. A román hatóságok atrocitásairól még kevesebben tudnak: a transznisztriai koncentrációs táborokról csak 25 százalék, romák elhurcolásáról és kiirtásáról 23 százalék, a romániai pogromokról pedig alig 13 százalék. El lehet képzelni, hogy a fennmaradó mintegy 80 százalék körében könnyen hódít a „mi tiszta nemzet vagyunk”, „minden bajunkért mások a hibásak” típusú diskurzus, amiben a románok még csak nem is eredetiek, és nem is az elsők.
A legerősebb averzió a romák és az arabok ellen nyilvánul meg. A romániai nyilvánosságban is egyre inkább jelen van a migránsellenes beszéd, és a legfontosabb érvként rendszerint az hangzik el, hogy a kultúrájuk összeegyeztethetetlen a románokéval (és általában az európai kultúrával). Az arabellenes érzések szinte természetes módon irányulnak a kulturális szempontból szintén inkompatibilisnek tartott másik népcsoport, a romák ellen.
Végül szólnunk kell egy „belső” tényezőről. Nem a legfontosabb, de kétségtelenül létezik. Gyakran találkozom azzal, hogy erdélyi hazánkfiai a román lapok weboldalain vagy a közösségi médiában – ékes román nyelven, de a magyarországi (köz)média diskurzusát propagálva – a „migráncsok” ellen izgatnak. A szándék a legnemesebb, vagy legalábbis ők úgy érzik, arra utal a buzgalmuk és szóhasználatuk: kötelességüknek érzik felhívni kevésbé informáltnak tartott román polgártársaik figyelmét a veszélyre, amelynek ők – hála a már említett anyaországi médiának – tudatában vannak. A mostani felmérés azt mutatja, hogy általában csökkent a kisebbségek – az „idegenek” – elfogadásának szintje, és ezzel arra figyelmeztet, hogy a gyűlölet nem ismer (ország)határokat, és nem válogat, hanem bumerángként fordul vissza azok ellen, akik „nemes szándékkal” elhintették. Szőcs Levente / maszol.ro