Tusványos: hogyan szavaz majd 500 ezer új magyar állampolgár 2014-ben?
Mivel a kedvezményes honosítással 2014-re már 500 ezer új állampolgárra számít a magyar kormány, már most folynak a viták arról, hogyan oldják meg technikailag az új választópolgárok szavazásának lebonyolítását – derült ki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor választójoggal kapcsolatos plénumán.
Csupán a külképviseleteken lehetetlen lenne megoldani a szavazást, ezért tanulmányozzák két más módszer alkalmazhatóságát is – mondta el Gulyás Gergely fideszes képviselő. Az egyik a levélben szavazás, a másik az elektronikus.
Vannak egyébként más alternatívák is, amelyek sikere azonban a szomszédos országok viszonyulásán is múlik: pl. termeket bérelni több településen, ahol szavazókörzetek működnének. Székely István, a Jakabffy Alapítvány elnöke elmondta, ezt alkalmazta például Románia Spanyolorszában és Olaszországban. Székely szerint Romániában összesen 480 településen kellene megszervezni a magyar állampolgársággal rendelkező romániai magyarok magyarországi választásokon való részvételét.
Románia és Magyarország megegyezhetne ilyen szavazókörök felállításának kölcsönös engedélyezéséről, ám erre az elmúlt hónapok romániai belpolitikai fejleményei kontextusában kevés az esély – vélte Gulyás.
Székely egy felmérésre hivatkozva elmondta, a romániai magyarok 45%-a menne el szavazni egy magyarországi választáson, és a biztos szavazók körében a Fideszre szavazók aránya 85,4% lenne. 6,3% szavazna az MSZP, 4,4% a Jobbik listájára. A romániai magyarság pártválasztási preferenciáját tehát láthatóan az 1989 előtt, a kommunista diktatúra idején szerzett rossz tapasztalatai befolyásolják, ugyanakkor fontos tényező, hogy a romániai magyarok nagy többségére a konzervativizmus jellemző, ami a kisebbségi létből, a megmaradásra törekvésből fakad.
Gulyás szerint a magyarországi jobboldalnak kedvez, hogy a baloldalnak „nincs nemzetpolitikája”. Ugyanakkor leszögezte, szerinte alaptalan attól tartani, hogy a Jobbik előretör a határon túli szavazók között.
Nincs az RMDSZ napirendjén magyarországi pártbejegyzés, a szövetség nem valószínű, hogy meglépné ezt a lehetőséget – közölte Székely. Az RMDSZ a helyhatósági választásokon azzal szembesült, hogy riválisait Magyarországról támogatják, és ezt saját maga pozicionálásával próbálta kivédeni, sikerrel, hiszen 86,6%-ot szerzett. A politikai exportot a maga során ellenezte, akkor most logikátlan lépés volna a magyarországi pártbejegyzés.
Gulyás szerint nem lenne önálló mondanivalója az RMDSZ-nek a magyar választók felé, egyrészt mert nemzetpolitikai javaslatok, intézkedések kapcsán a Fidesszel nehezen venné fel a versenyt, ugyanakkor az „otthoni” választói feltehetően nem díjaznák, hogy be akar avatkozni a magyarországi belpolitikába.
Az RMDSZ és az MSZP közeli viszonyát, kvázi ideológiai rokonságát feltételező, közönségből érkező kérdésre Székely annyit mondott: az RMDSZ 86,6 és az MSZP 6%-os támogatottságából le lehet vonni a következtetést, hogy ez nem egyértelmű dolog. Vannak ugyanakkor olyan RMDSZ-es vezetők, akik „hírbe hozhatók” MSZP-s politikusokkal, és egy korábbi társadalmi rendszerben szocializálódtak, ám most radikális generációváltás történt a szövetségben - tette hozzá.
Gulyás erre megjegyezte, hogy a romániai helyhatósági választások eredményének az egyik tanulsága, hogy „vannak olyan RMDSZ-es vezetők, akikkel lehet tárgyalni”. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Úgy kell mantráznunk, mint a kritikusaink
Gazdasági érdekek és ultraliberális újságírók alakították Magyarország negatív képét a nyugati sajtóban. A Tusnádfürdőn zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Rogán Antal fideszes frakcióvezető és Kumin Ferenc miniszterelnökségi kommunikációs helyettes államtitkár részvételével elemezték a külföldi újságokban megjelent kritikák hátterét.
A sajtó világa mindenütt főként liberális újságírókból áll, ez a dolog természete, nincs mit változtatni rajta. Kommunikációs szakemberként ezt tényként kell elfogadni – mondta Kumin Ferenc, a kormányzat nemrég kinevezett nemzetközi kommunikáció felelőse. A Miniszterelnökség helyettes államtitkára a Tusványosi Nyári Szabadegyetem kerekasztal-beszélgetésének résztvevőjeként leszögezte, soha nem volt ilyen rossz az ország megítélése például Németországban.
Kumin szerint a nyugati nyilvánosságban ismételgetett megállapítások terjedéséhez azaz új fejlemény is hozzájárult, hogy nemzetközi pártcsaládok aktívabban vesznek részt tagpártjaik érdekképviseletében, így a nyugat-európai sajtóban is nagyobb teret biztosítottak a választáson vesztes magyar politikai erő álláspontjának, és sokszor már morálisan is elítélhető eszközöket használtak fel a magyar kormány negatív színben való feltüntetéséhez. Városi legendaként említette, hogy sokszor ismert nyugati közszereplők neve alatt szinte biztos, hogy magyarok írtak cikkeket a belpolitikáról.
umin – aki nemrégiben több nyugat-európai újságban is válaszlevélben próbálta ismertetni a magyar kormány álláspontját – a kormányzati kommunikáció új lehetőségeként említette az úgynevezett kiszorítás eszközét. A helyettes államtitkár szerint a Magyarországról szóló "Google keresős" címszavak mellé a kormányzat árnyalt álláspontját is fel kell sorakoztatni, hogy ne csak a kritikus cikkeket találják a nyugati olvasók.
"Ugyanolyan módon kell mantráznunk, mint a kritikusoknak" – mondta Kumin, aki szerint türelmesen ismételgetni kell a kormányzat üzeneteit, mert a kritikusok sem lankadnak, a nyugati sajtóban újra és újra felbukkannak ugyanazok az érvek a magyar kormány politikájával szemben, amit korábban már számtalanszor megcáfoltak.
Hálózatként működik
Gazsó L. Ferenc, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgató-helyettese Kumin felszólalásához kapcsolódva szükségesnek vélte pontosítani, hogy kik azok a szereplők a sajtóban, akik a Magyarország negatív imázsát formálják. Gazsó L. szerint nem csak szimplán balos elkötelezettségű újságírókról van szó, hanem a nyugtai sajtóban is működik egy nagyon erős ultraliberális hálózat. A hálózat tagjai nyelvterülettől függetlenül hirdetik ugyanazokat a vádakat, és toleranciát várnak el mindenkitől, csak maguktól nem. Gazsó L. szerint heves támadásaiknak erős verbális kifejezésekkel adnak hangot, így került be a Magyarországot érintő cikkekbe az antiszemita, antidemokrata jelző folyamatos ismétlése is. Gazsó ennek a hálózatnak a tagjaként említette Magyarországról Konrád György írót és Hegedűs István egykori fideszes politikust is.
Gazsó L. után Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy hibás dolog egy ellenségképet kialakítani. Szerinte természetes, hogy a világsajtóban és a politikában egyes szereplőkkel szövetséget tud kötni a magyar kormány, másokkal viszont érdekellentétek állnak fent. Rogán szerint ugyanis a negatív országkép kialakulása egyértelműen annak tudható be, hogy az Orbán-kormány szakítva a "sematikus válságkezelési technikákkal", nem az állami szférát kezdte el leépíteni, hanem kiterjesztve a közteherviselés terheit, a külföldi bankok és cégek költségvetését is megterhelte.
Rogán elmondta, hogy a nyugati sajtóból ismert kritikák a napokban megkezdődött IMF-tárgyaláson is előjöttek. "Sokban megegyezik a véleményünk" – mondta. A bürokrácia leépítése, a hatékony támogatási rendszer kialakítása, a nyugdíjak és a szociális támogatások racionalizálása például ilyen. De Rogán nem tudja, hogy van-e még olyan, amiben ezen a téren hozzá lehetne nyúlni.
Spirk József
Index.hu

Párbeszéd a nemzetpolitikáról
Legelőször 22 esztendeje, 1990 nyarán rendezte meg a bálványosi tábort a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és a Fidesz azon szárnya, amely már akkor érzékeny volt a külhoni magyarság problémáira. A tábor profilja több szempontból is sokat változott az idők során. A százas nagyságrendű részvevőt mozgató, erősen balliberális eszmeiségű nyári szabadegyetemből fokozatosan nemzeti színezetű, magyar fiatalok tízezreit megmozgató tömegrendezvény lett.
Kezdetben egyetlen sátorban zajlottak az előadások, ahonnan nem illett hiányozni, később, a tábor 1997-es Tusnádfürdőre költözésével a kulturális kínálat egyre szélesebb lett, a legnagyobb vonzerőt az esti sztárelőadók kezdték jelenteni, miközben az sem jellemző, hogy bármelyik kis sátorban üres lenne a nézőtér.
Hosszú ideig markáns és nem kevéssé erőltetett vonal volt a tusványosi programban a magyar-román párbeszéd. Mint a szervező csapat tág holdudvarához tartozó ős-tusnádjáró évről évre bosszankodással vegyes együttérzéssel hallgathattam, hogy „nem jönnek a románok”. Ami magyar fül számára első hallásra nem tűnik rossz hírnek, de a programban beharangozott román előadókról volt szó, akik előzetesen többször rábólintottak a felkérésre, majd utolsó pillanatban fontosabb dolguk akadt. Persze nem mind jártak így el, s a szervezők is voltak olyan ügyesek, hogy a látszatot fenntartották, de ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem tagadhatjuk: az érdemi párbeszéd szempontjából felesleges volt ennyire ambicionálni a kérdést. Kinek volt jó azt hallgatni Adrian Severintől, hogy etnikai alapú autonómia sehol nem létezik Európában? Miközben a kérdést csak felszínesen, ismeretterjesztő irodalomból ismerők is kapásból elsorolnak féltucat ellenpéldát. Vagy azt nézni, hogy Traian Bãsescu miként iskoláz le politikai rutinjával egy politikában járatlan, laikus, autonómiát követelő magyarországi civilt? Kérdezte volna a mellette ülő Tőkés Lászlót, hogy mit ért autonómia alatt, megkapta volna a választ. A mosolypolitika, a „bizalomerősítés”, a konstruktív vita az ellenérdekelt felek között a konszenzuális látszatteremtés eszközei, show-elemek voltak, amiből kinek-kinek minden bizonnyal megvolt a maga politikai profitja. Szükség van persze a lényegre irányuló érdemi magyar-román párbeszédre, de erre aligha kerül sor addig, amíg az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét biztosító pártok nem tudnak egységfrontba tömörülve konszenzusra jutni a legfontosabb kérdésekben – például az idén húsz éves autonómia-követelés konkrét hogyanját illetően –, és nem tudnak érdemi politikai nyomást kifejteni a román politikum irányában.
Mindezek alapján igen kedvező fejlemény a tusványosi program vonatkozásában, hogy a hangsúly az utóbbi években a terméketlen és erőltetett magyar-román párbeszédről a magyar nemzetpolitikára tevődött át. Akkor is, ha ez egyes balliberális orientációjú szerzők szerint unalmas köldöknézés. Lehet, hogy van, akinek szórakoztató a román előadók feszengése a magyar környezetben, a magyar vitatársak elegáns udvariassága, amivel a lényeg mellett elbeszélnek, nehogy megsértsék a gáláns román előadót, aki végül mégis méltóztatott elfogadni a meghívást, de ez nem vitt előbbre semmivel. Sokkal inkább előremutató pászmának tűnik, hogy az álvita, az egymás feje mellett való elbeszélés helyett minden bizonnyal probléma-orientált érdemi párbeszéd zajlik majd a magyar állampolgárság kiterjesztésének, a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás és kommunikáció, a magyar közvagyon visszaszolgáltatása, a magyar demográfia, az egységes Székelyföld, az autonómia vagy a 2012-es választások témakörében. A tusványosi tábor idén sem okoz majd csalódást a résztvevőknek.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

TUSVÁNYOSI HÍRADÓ
AZ ERDÉLYI EGYEZTETŐ FÓRUM FELÉLESZTÉSÉT SÜRGETIK
• Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint van keret egy esetleges választási együttműködésre a magyar politikai pártok között, csak „életet kellene lehelni” az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba (EMEF) – erről Toró T. Tibor, az EMNP elnöke nyilatkozott az MTI-nek a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, ahol a tavaly bejegyzett párt első évének mérlegéről rendeztek fórumot. „A június 10-ei választási eredmény a néppárt számára, ha nem is katasztrofális, de semmiképp nem mondható nagy sikernek. Hiába népszerűek és hitelesek a jelöltek, ha a közösség képtelen elhinni róluk, hogy ők ebben a balkáni környezetben jó vezetőkké válhatnának” – mondta. Arra a kérdésre, hogy részt akar-e venni az EMNP az őszi parlamenti választáson, a pártelnök azt válaszolta, magukban kell még tisztázniuk az EMNP stratégiáját, mert egyelőre a választási törvényt sem ismerik, és több lehetőségben gondolkodnak. Szász Jenő MPP-elnök javaslatáról, aki a Romániai Magyarok Szövetsége megalakítását indítványozta, Toró azt mondta: ez technikailag elképzelhető, de politikailag aligha megvalósítható.
LEVÉLBEN SZAVAZNAK MAJD A HATÁRON TÚLI MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK?
• Várhatóan levélben adhatják le szavazatukat a határon túli magyar állampolgárok a 2014-es magyarországi parlamenti választásokon – hangzott el Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem választójogról szóló pódiumbeszélgetésén. Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselője elmondta, ősszel fogadja el az Országgyűlés a választási eljárást szabályozó törvényt, ám még a Fideszen belül is viták vannak arról, hogy melyik megoldás lenne a legkedvezőbb. Azzal mindenki egyetért, hogy Magyarország külképviseletein a választójoggal rendelkező határon túli magyar állampolgároknak csak a töredéke szavazna. Gulyás Gergely szerint a határon túliak levélben szavazása tűnik a legjobb megoldásnak, de az elektronikus szavazás lehetőségét is vizsgálják. Székely István, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkárhelyettese elmondta, Romániából nézve nehezen volt érthető a választójoggal kapcsolatos magyarországi vita. Egy 2011 decemberében készített erdélyi felmérés adatai szerint a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó erdélyiek 45 százaléka válaszolta, hogy részt venne a választásokon. Ezek 85 százaléka a Fideszre, hat százaléka az MSZP-re, négy százaléka a Jobbikra szavazna.
PARLAMENTÁRIS KIRÁLYSÁGOT JAVASOL SMARANDA ENACHE
• A Jogállam és népszavazás Romániában címmel megrendezett fórumon Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke borúlátó helyzetképet festett a romániai politikai viszonyokról, ahol véleménye szerint kisebbségben vannak azok, akiknek fontosak a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok. Az ismert emberi jogi aktivista szerint Traian Băsescu felfüggesztett államfő megosztó személyiség, aki mandátuma idején többször megsértette az alkotmányt: ezért mennie kell. De le kell mondania a plagizáló Victor Ponta miniszterelnöknek is, mert egy ilyen ember nem képviselheti Európában Romániát – vélekedett Smaranda Enache. Kifejtette: a legjobb megoldás az lenne Románia számára, ha bevezetnék a parlamentáris királyságot. Smaranda Enache szerint erről kellene inkább népszavazást rendezni, mert egy ilyen referendum sikere megszabadíthatná Romániát az örökös politikai háborúktól.
ORBÁN VIKTOR ÉS SZÁSZ JENŐ A ROMÁN ÁLLAMFŐ MELLETT KAMPÁNYOL
• Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön hivatalában fogadta Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke. A megbeszélésen áttekintették a romániai belpolitikai fejleményeket, a Romániában élő magyarság helyzetét és a hétvégén esedékes Traian Băsescu elnök elleni népszavazás kérdését. Havasi Bertalan közlése szerint Szász Jenő leszögezte: az erdélyi magyarság és Románia érdeke, hogy a Băsescu elnök ellen szervezett puccs sikertelen legyen, ezért a hétvégi népszavazástól való távolmaradásra szólított föl. Orbán Viktor megerősítette, hogy az Európai Néppárt egységesen, elkötelezetten és határozottan áll Băsescu elnök mögött, akit teljes befolyásával támogat – tudatta a miniszterelnök sajtófőnöke. A 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a népszavazásról rendezett politikai vitán az RMDSZ részvételre, az EMNP pedig távolmaradásra szólította fel az erdélyi magyarokat a Traian Băsescu felfüggesztett államfő leváltásáról tartandó vasárnapi népszavazáson.
A MAGYARSÁG MEGFÉLEMLÍTÉSÉT SZOLGÁLJA A MIKÓ-ÜGY
• Az erdélyi magyarság megfélemlítését szolgálja az a bírósági döntés, amely visszaállamosítja a református egyház sepsiszentgyörgyi kollégiumát, a restitúciós bizottság tagjait pedig börtönbüntetéssel sújtja – állapították meg csütörtökön a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban rendezett pódiumbeszélgetés előadói. Markó Attila, a restitúciós bizottság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt tagja elmondta: nemcsak a közösségi emlékezet, hanem a dokumentumok is igazolják, hogy a kollégium az egyház tulajdona. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője szerint koncepciós perről van szó, amelynek kimenetele az egész visszaszolgáltatásra kihatással lesz. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere leszögezte: az erdélyi magyarság közösségi vagyona a történelmi egyházaknál van biztonságban. A kormány ugyanis bármikor elveheti az iskolaépületeket az önkormányzatoktól.
Szabadság (Kolozsvár)

Borbély-Toró: barátságos csörte Tusványoson
Az erdélyi magyar belpolitika monopolizálta a Kárpát-medencei fórumot, mindkét fél részéről elhangzottak az utóbbi évekből, hónapokból ismerős vádak, cáfolatok, fricskák.
Aki eddig hiányolta az idei Tusványos felhozatalából az igazi, élesbe menő pengeváltásokat, most megkaphatta: majdnem három órás fősátori beszélgetés volt délelőtt a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek között. Az előzetesen közölt programmal ellentétben az RMDSZ is képviseltette magát Borbély László politikai alelnök személyében. A Választások 2012 munkacímű kerekasztalon az MKP, VMSZ, KMKSZ képviselői így adott ponton háttérbe is szorultak az aktuális erdélyi magyar belpolitikai csörték felelevenítése miatt.
Répás Zsuzsanna magyarországi nemzetpolitikai államtitkár-helyettes, moderátor elöljáróban felidézte, különleges év az idei, hiszen majdnem minden külhoni magyarlakta területen választások voltak vagy lesznek 2012-ben. A kívánság, miszerint „élj érdekes korban”, Kínában átoknak számít, remélhetőleg ez nem száll a Kárpát-medencei magyar közösségekre – mondta.
Össze kell fognunk, szolidaritásra van szükség – hangsúlyozta mind Toró T. Tibor, az EMNP elnöke, mind Borbély László, ugyanakkor mindkét fél részéről elhangzottak az utóbbi évekből, hónapokból mindenki számára ismerős vádak, cáfolatok, fricskák.
Helyhatósági választások eredménye: kétféle értékelés Az RMDSZ majdnem 90%-ot kapott a helyhatósági választásokon, és ez azt bizonyította, az erdélyi magyarság nem akar megosztást – jelentette ki Borbély. 22 éven át megvédtük a magyarjainkat, akik tudják, hogy van egy olyan szervezet, amely kiáll mellettük, és ez az RMDSZ, ezért nem volt nagyléptékű átszavazás sem a román pártokra, sem a többi romániai magyar politikai erőre – vélte. A június 10-i választások eredménye egy pillanatkép arról, mit gondolt az erdélyi magyarság, és többek közt azt gondolja, nincs szükség transzetnikus pártokra – replikázott Toró. Ugyanakkor szerinte az EMNP-nek köszönhetően sikerült 100 ezerrel több szavazópolgárt rávenni, hogy voksoljon, igaz, ezeknek 2/3-a az RMDSZ-re adta szavazatát, amit a szövetség azóta sem köszönt meg – jegyezte meg, erre Borbély visszakapcsolta mikrofonját, és annyit mondott: „Köszönjük, csak így tovább.” A többi egyharmad viszont ránk szavazott – replikázott Toró, hozzátéve: még sokat kell tanulniuk az RMDSZ-től, ami „a szavazatok megszámolásának technikáját illeti”. Versenytársak vagyunk, ám a nemzetpolitikában az együttműködés, a szolidaritás, az összezárás, a konszenzus, a munkamegosztás kéne legyen az uralkodó jelszó, és nekünk is így kell Erdélyben nemzetpolitikát folytatni – jelentette ki Toró. Például ilyen közös cél a Sapientia román állami finanszírozása, amelyet egyébként akkreditáció utánra az RMDSZ is ígért, ám a Sapientiát és a Partiumi Keresztény Egyetemet is akkreditálták, mégsem kaptak még finanszírozást. Ilyen cél a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának kérdése is, a kulturális autonómia, Székelyföld sajátos jogállása, ám hiába nyújtottunk be autonómiát javasló tervezeteket a parlamentbe, azt az RMDSZ nem támogatta; Marosvásárhelyen pedig a pártpolitikai érdek brutálisan felülírta a nemzetpolitikait, és nem volt közös magyar jelölt – sorolta Toró.
Toró felélesztené az EMEF-et 2009-ben a romániai magyar politikai szervezetek létrehozták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely elért ugyan apró részeredményeket, de el kéne jutni a közös politikai cselekvésig – mondta Toró. „Felszólítom Borbély Lászlót, hozzuk össze augusztus közepéig ezt a fórumot, rakjuk össze erőinket, az összes politikai erőt, mert az őszi parlamenti választásokon szükségszerű az együttműködés” – jelentette ki. Az újratervezés jegyében a magyar szervezetek közti kapcsolatot is át kell gondolni, és egy új egységet létrehozni – tette hozzá. Tőkés László EP-képviselő, az EMNP védnöke a közönség soraiból szót kapva azzal kezdte szónoklatát, hogy félti az RMDSZ-t, mivel a hatalomvakság gyakran fellép a hatalom gyakorlóinál, és a hatalom 16 éve abszolút prioritás számukra, ami egyébként Băsescura, Pontáékra is vonatkozik – jelentette ki. Nehogy magával rántsa ez a társaság az RMDSZ-t, és cserbenhagyja a szövetséget „praktikus opportunizmusa” – fogalmazott.
Szerinte a helyhatósági választások eredményeit értékelve nem mellékes, hogy az RMDSZ „a román hatalom magyar megfelelője”, Bihar megyében pl. „egy korrupt, maffia típusú társaság” vette át a hatalmat, a civil szférát is leigázva - mondta. Iliescut is nagy többséggel választották meg korábban, ugyanígy az MSZP-t, Gyurcsányt, mert „a posztkommunista visszarendeződés mindig nagy sikereket aratott”; mit keres az USL-s táborban Kis Sándor és Frunda György? – tette fel a kérdést.
Tőkés felszólította az RMDSZ-t, legyen tekintettel a 11-12%-os politikai kisebbségre, mert „ha nem tér észhez, és nem ülünk le tárgyalni, magával ránthatja az egész magyar közösséget”. Üljünk le, készüljünk együtt az őszi parlamenti választásokra, de tegyenek rendet az RMDSZ-ben, mert másképp nem fog menni – fogalmazott kategorikusan Tőkés.
Tőkés Lászlót nem vakította el a hatalom, nem – replikázott Borbély, hozzátéve: az EP-képviselő úgy beszél, mintha a hatalom olyan csúnya dolog lenne, de erről esetleg a közönség soraiban jelen lévő Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettesnek is más lehet a véleménye, lévén hogy 68%-kal kormányoznak Magyarországon.
Meg kell találnunk a modus vivendit a mindenkori román kormánnyal, ami nem azt jelenti, hogy mindig kormányon legyünk, most sem vagyunk, hanem hogy tárgyalási pozíciónk legyen – fejtette ki Borbély. Az RMDSZ is volt hatalmon, nemrég pl. Tőkés felszólította három miniszterüket, mondjanak le, rá pár napra meg azt kérte, tegyenek valamit MOGYE-ügyben – akkor most tisztázni kellene, mikor mondjunk le, és mikor legyünk hatalmon – érvelt Borbély. Ezt együtt kellene megtárgyalni – értett egyet a közös egyeztetés szükségessége kapcsán, ugyanakkor megjegyezte, mondhatná ő is, hogy „olyan erős vagyok, hogy megüzenem Angela Merkelnek, hogy a következő hónapban ekkor és ekkor tudnám fogadni”.
Ugyanakkor szerinte arról is kellene beszélni, hogy az RMDSZ milyen nemzetpolitikai fontosságú eredményeket ért el az anyanyelv-használattól a közbirtokosságokon át a tanügyi törvényig. A magyarellenes hangulat nem szűnt meg Romániában, és nem biztos, hogy segített a romániai magyar politikai erők közti összefogásnak, hogy két magyar vezető politikus is kampányolni jött Romániába; ezt is meg kéne beszélni – szögezte le Borbély.
Párbeszédre szükség volt, van és lesz, de akkor helyezzük a serpenyőre mindazt, amit együtt vagy külön megvalósítottunk – javasolta. Románia nem jog-, hanem „vályogállam”, és ebben a kontextusban ne mondja egy európai biztos, hogy ne mondjunk véleményt az igazságszolgáltatásról, amikor Markó Attilát elítélték a Mikó kollégium visszaszolgáltatása miatt – szögezte le. Borbély ennek kapcsán megköszönte a magyar kormány szolidaritását, és felszólítást intézett a hallgatósághoz: minden magyar legyen ott szeptember 1-jén Sepsiszentgyörgyön a Mikóért szervezett tüntetésen.
Toró elmondta, nagyon komolyan gondolják az MPP-vel való együttműködést, akár a fúziót is szorgalmaznák; az MPP őszre összehívta kongresszusát, ahol remélhetőleg megoldják belső problémáikat, és utána már lehet tárgyalni ezekről a javaslatokról. Könnyebb lenne az RMDSZ-szel úgy tárgyalni, hogy nem három, hanem csak két fél ül az asztal két oldalán – fogalmazott.
Eltérő véleményen a referendumról
A Traian Băsescu leváltását célzó július 29-i referendumot az RMDSZ nem akarta, hanem februárban felvetették akkori koalíciós partnereiknek az előrehozott választások megszervezését. A szövetség végigvitte a kormányzást a PDL-vel, nem ők váltották le Băsescut – hangsúlyozta Borbély. Mivel 1990 óta alapvető jog a polgárok számára a szavazáson való részvétel, természetes, hogy nem távolmaradásra buzdít az RMDSZ, hanem részvételre, és hogy mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon a népszavazáson – magyarázta.
Toró T. Tibor szerint azonban félő, hogy ha az RMDSZ ily módon támogatja a román jogállam szétverésével fenyegető USL liberális-szocialista koalíciót, azzal „az egész magyarságot magával rántja”. Az ország megítélése nagyon megroppant a Ponta-kormány alatt, és az RMDSZ mellettük áll, őket erősíti, másik oldalon viszont a PDL, az EMNP, a Fidesz, az Európai Néppárt mondja azt, hogy „épeszű ember ebbe a kocsmai verekedésbe nem áll be”, azaz távolmaradásra buzdítanak a referendumról.
Arról, hogy az RMDSZ baloldali-e
Az RMDSZ egy európai jobboldali pártszövetség tagja, csak jobboldali pártokkal kormányzott együtt, 2000-2004 között ugyanakkor kívülről támogatta a PSD-t, ez volt az a periódus, amikor elég sok eredményt sikerült közösen elérni – mondta Borbély. 1993 óta a programjukban benne van elég hangsúlyosan az autonómia, ez is bizonyíték arra, hogy fontosak a nemzetpolitikai célok.
Toró szerint azonban az RMDSZ-nek be kéne vallania, hogy az MSZP stratégiai partnere. Borbély ezt határozottan cáfolta, és még hozzátette, ugyanakkor természetesen jó viszonyban kell lenni a mindenkori magyar kormánnyal. Októberben egyébként az RMDSZ a PDL-vel közösen szervezi az Európai Néppárt kongresszusát Bukarestben.
Határon túli párt bejegyzése
Magyarországon Borbély László elismételte, hogy az RMDSZ SZKT-n elhangzott javaslat, miszerint az RMDSZ pártot jegyezhetne be Magyarországon a 2014-es ottani választásokra, csak egy ötlet volt, hiszen az SZKT egy sokszínű grémium, ahol sokféle vélemény elhangzik. Ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy az EMNP tényként kezeli, hogy a 2014-es magyarországi választásokkor Fidesz-listán EMNP-jelöltek is szerepelnek majd.
Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke szerint kívülről is inkább úgy tűnik, egy élc hangzott el az RMDSZ SZKT-n. Egyelőre formálódóban van a határon túli magyar állampolgárok részvételének megszervezése a magyarországi választásokon, ezért 2014 egy reménykeltő, de ugyanakkor lehetséges veszélyekkel is terhes év lesz.
B. D. T.

A nemzeti oldal erősödése
A magyar kormányfő bejelentései a választási feliratkozásról, valamint a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás általánossá tételéről már az első perctől kezdve élénk politikai érdeklődést keltettek. Nem véletlenül. Mindkét változás szemmel látható, és fontos lépés lehet a „szavazófülkék forradalma” vívmányainak megerősítésében. Mert nem másról van szó, mint arról, hogy ami más országokban természetes állapot, az legyen a Kárpát-medencében élő magyar közösségekben is az. Legyen a nemzeti erőknek olyan tartós és széleskörű befolyása a nemzet sorsának alakulására, mint amilyen a Fidesz-KDNP választási szövetség kétharmados győzelmét követően 2010-ben kialakult. A nemzet egészének érdeke, hogy a magyar országgyűlésben való jelenlétért küzdjön annyi párt, amennyit a nemzet politikai értelemben el tud tartani, de soha többé ne alakulhasson ki a nemzeti érdekeket mellőző többség, mint ahogy az megtörtént a 2002-2010-es időszakban.
Látott már valaki angol, német, japán ellenzéki politikusokat, akik támogatást kérve a nemzetközi politikai színtérre viszik ki a gondjaikat, amelyeket a nemzeti parlamentekben nem tudnak a saját javukra eldönteni? A cél az, hogy ne akadjanak külső érdekeket szimpatizáló képviselők a magyar parlamentben sem. Vagy legalább ne legyenek sokan. Hogy a nemzet egészének érdekét a magyar törvényhozásban semmi és senki se írhassa felül.
Ami nemzeti érdek Magyarországon belül, az legyen közös nemzeti érdek a külhoni magyar kisebbségi közösségekben is. Mert nemcsak Magyarország tartozik felelősséggel a kisebbségi közösségeiért, hanem azok is felelősséggel viseltetnek az anyaország iránt.
Mind a választási feliratkozás, mind a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége azon túlmenően, hogy reális, kézzelfogható értékké, lehetőséggé teszi a kettős állampolgárságot, alkalmas lehet egy másik fontos cél elérésére is.
A kisebbségi többpártrendszerekben máig megoldatlan kérdés, hogy kinek van igaza, kit kell, vagy kit érdemes Budapestről támogatni. A rendszerváltás óta, a magyarországi politikai eliten belül nem alakult ki egységes mérce arra vonatkozólag, mi az a közös nemzeti érdek, amely mentén sor kerülhet, ha szükség van rá, a differenciálódásra, vagy éppen a (választási) összefogásra.
A napokban többedszer lehetünk tanúi annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői akárcsak Péter, a Biblia szerint Jézus tanítványa a kakaskukorékolás előtt, ha nem is harmadszor, de másodszor tagadták meg mesterüket a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).
Nem arra van szükség, hogy az egypártok vezetői a budapesti kormányváltás után maguk is váltsanak. S azt akivel „mindig meg lehetett egyezni”, most magával a politikai váltással tagadják meg. Nem, a politikai hűség akkor sem lehet mérce, ha különben létezik. A szélkakas-féle viselkedés még kevésbé.
A választási feliratkozás és a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége, ha a hazai és a nemzetközi ügyeletesek ellenkezése dacára valóra válik, újabb lépés lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) tartalmi gazdagodása felé. Úgy is, hogy elhárulnak a legmagasabb akadályok a magyarországi parlamenti választásokban való részvétel, a nemzet közjogi integrációjának e fontos megnyilvánulása elől. Meg úgy is, hogy a feliratkozás és a magyar állami választói névjegyzékre egyben lakmuszként jelezheti, ki az, aki csak szóban áll ki a nemzeti integráció mellett. S ki tartja a helyi hatalommal fennálló együttműködésére nézve „kockázatosnak”, kompromittálónak, hogy a kettős állampolgárság számára haszonnal járó felvételén túl részt vegyen, mondjuk a magyar parlamenti választások nemzettársai soraiban történő népszerűsítésében.
Száz szónak is egy a vége. A választási feliratkozás újabb nemzeti színvallás, nem különben a levélben való szavazás, ami az adott esetben szintén felér a nemzeti hovatartozás megvallásával, a magyar kormány részéről nem más, mint újabb fontos lépés a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai és közjogi integrációja, s a kisebbségi autonómiaigény nemzetközi megjelenítése felé.
Legvégül: a választási feliratkozás és a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége, a választási jog intézményeként, hozzájárulhat a magyarországi politikai ellentétek elsimulásához. Nem áll-e vajon minden magyarországi pártnak érdekében – azoknak is, akik most kézzel-lábbal hadakoznak ellene – hogy programjaikban és politikájukban előtérbe helyezzék a tényleges nemzeti érdekeket? Reméljük, hogy igen.
VMDP Hírlevél

Tusványos – Orbán Viktor azt üzente: jól dönt, aki nem dönt
A Traian Basescu leváltásáról kiírt hét végi romániai népszavazásra utalva jó döntés meghozatalára biztatta Románia polgárait szombaton Orbán Viktor.
A miniszterelnök hangsúlyozta, nem avatkozhat bele abba, hogy a bukaresti „bicskázás" után ki marad talpon, és „kit hoznak ki a bálteremből", de aggodalommal tölti el, amit lát.
„Arra kérném a magyarokat, hogy érezzék át a történelmi helyzet súlyát, és az ezzel kapcsolatos személyes felelősséget is. Azt kívánom a románoknak is, és az itt élő magyaroknak is, hogy jó döntéseket hozzanak, például úgy, hogy nem hoznak döntést" – jelentette ki a miniszterelnök.
Ezzel a Tőkés Lászlóval közösen kiadott péntek esti állásfoglalására utalt, amelyben az erdélyi magyarságot a vasárnap tartandó népszavazáson távolmaradásra szólították fel.
Orbán: a hazafiak jobban meg tudnak egyezni egymással, mint az internacionalisták
Orbán szerint a nemzetközi kapcsolatokban a hazafiak jobban meg tudnak egyezni egymással, mint az internacionalisták. A miniszterelnök a hagyományokhoz híven a hallgatóságból érkező, írásban feltett kérdésekre is válaszolt szombaton, a Tusnádfürdőn zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján.
Az új román kormánnyal való együttműködésre vonatkozó kérdésre válaszolva kitért a hazafias és az internacionalista kormányokkal való együttműködés tapasztalataira.
Kijelentette, hogy Traian Basescu államfőt jó román hazafinak ismerte meg. „Ha jó román hazafival állok szemben, meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amelyek a román és a magyar hazafiaknak is megfelelnek" – jelentette ki. Hozzátette, izgalommal várja, hogy az őszi parlamenti választások után internacionalista vagy hazafias kormány alakul Bukarestben.
Orbán Viktor elmondta, azért vállalt stratégiai partnerséget Tőkés Lászlóval és az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP), mert néhány rendíthetetlenül képviselt cél – mint például az autonómia – szövetséget hozott létre közöttük.
„Stratégiai szövetségben vagyunk, és kívánok sikert számukra, de nem kívánok konfliktusba keveredni azzal a 80 százaléknyi magyarral, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) szavaztak. Úgy tegye a miniszterelnök a dolgát, hogy a magyar eszmék irányában való elmozdulást és az itteni magyar egységet is szolgálja" – összegezte a feladatot.
Az erdélyi magyar összefogásra vonatkozó kérdésre azt hangsúlyozta, hogy az összefogáshoz erő kell. Kétségbeesettségből, szétesettségből, töredékpártokból nem jön létre erő. Azért tartotta nehéznek az Erdélyi Magyar Néppárt dolgát, mert egy erős RMDSZ-szel szemben próbál néhány ügyet győzelemre vinni.
A Fidesz 1994-es dilemmáját is felidézte. Elmondta, amikor „darabokra zúzták az első magyar polgári kormányt", a Magyar Szocialista Párt valamennyi korábbi ellenzéki pártot, így a Fideszt is meghívta a kormányba. „Ha akkor igent mondtunk volna, erkölcsileg elbukunk, és esélyünk sincs, hogy az országrontó szocialista kormányokat leváltsuk" – állapította meg. Az elmondottak alapján kívánt „jó szerencsét" az erdélyi pártoknak, hogy eldöntsék: összefognak-e vagy nem.
A hallgatóság és a miniszterelnök párbeszédét moderáló Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára összegző szavaiban az autós navigációs eszközök szótárából vett hasonlattal élve elmondta: újratervezésre van szükség, mert új helyzetbe került Európa, Közép-Európa és a határon túli magyarság.
Úgy vélte, a Tusványos keretében Tőkés László és Orbán Viktor pár navigáló műholdat azonosított. Az államtitkár Bibó István gondolatát idézve megállapította: a fejlődéshez a szabadság és a közösség ügye egy ügy kell, hogy legyen.
Tőkés: a román politikusok közül Basescu jött legközelebb a magyarokhoz
A román politikusok közül a felfüggesztett államfő került a legközelebb az erdélyi magyarokhoz – vélekedett Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azon a politikai fórumon, amelyet a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján rendeztek az erdélyi Tusnádfürdőn. Tőkés Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt vett részt a „Magyarország és Közép-Európa megújul" című szabadtéri fórumon.
Az EP-képviselő a nyári olimpiára építő sportpárhuzamot vonva utalt a vasárnapi népszavazásra, amelyen a felfüggesztett államfő leváltásáról kell dönteniük a romániai választóknak. „Le akarják küldeni a pályáról Traian Basescut. Hát jobb csapatkapitány a xenofób Crin Antonescu? Adják meg önök a választ" – mondta Tőkés.
Az EMNT elnöke a sportból vett hasonlattal írta le a romániai magyar összefogás esélyeit is. Kijelentette, a csapatszellem a politikában is fontos. Az erdélyi magyar politikai szervezeteknek az Orbán Viktor által 2010-ben meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerében kell összefogniuk. „A pártegység kényszerzubbonya nem illik az erdélyi magyarságra" – jelentette ki a volt püspök, majd az őszi parlamenti választásokra utalva hozzátette: „politikai megmérettetésre és erdélyi magyar válogatottra van szükség".
Tőkés László nyomatékosította, „bundázókkal" nem tud egy csapatban játszani, „olyanokkal, akik Bukarestben vajazzák le a mérkőzést, és nem az erdélyi magyarságot képviselik Bukarestben, hanem Bukarestet képviselik az erdélyi magyarság előtt" – fogalmazott Tőkés. Úgy vélte, „a doppingbotrányok", a „szabálytalanul benevezett játékosok" vezettek a politika beszennyeződéséhez. „Tisztulásra van szükség az erdélyi magyar politikában" – nyomatékosította Tőkés László. Azt is megállapította, az emberek azért fordultak el a politikától, mert a politika fordult el tőlük.
Az EMNT elnöke gazdasági kérdéseket is érintett előadásában. Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert idézve jelentette ki, az a cél, hogy a határon túli magyar vállalkozások is bekapcsolódjanak a magyar gazdaság vérkeringésébe. Azt is megemlítette azonban, hogy elszigetelten nem lehetséges a gazdasági talpra állás; ebben a kérdésben a román és a magyar érdekek egybeesnek.
Tőkés László megemlítette, hogy az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés autonómiát ígért a magyarságnak, Bukarest azonban gyarmatként tekintett a megszerzett területekre.
Utalt arra, hogy a nyugat-európai területi autonómiák gazdasági fellendülést hoztak azokon a területeken, amelyeken bevezették azokat. „Dél-Tirolban nincs munkanélküliség, Katalónia pedig Spanyolország legfejlettebb tartománya" – példázta a volt püspök. „Kérjük, keressék meg annak az eszközeit, módszereit, hogy miként tudnának támogatást nyújtani az autonómiához" – szólt a mellette ülő Orbán Viktorhoz.
A tusnádfürdői pódiumbeszélgetést a kíméletlen hőség és az erős napsütés ellenére több mint ezer érdeklődő hallgatta végig.
mti.hu
Erdély.ma

Orbán Viktor Tusványoson: „jól döntsenek” Románia polgárai a népszavazáson
„Jó döntés” meghozatalára biztatta Románia polgárait szombaton, Tusnádfürdőn Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján rendezett politikai fórumon tartott előadást a több mint ezer fős hallgatóság előtt. A Magyarország és Közép-Európa megújul című fórumon előadást tartott Tőkés László EP-képviselő is, aki szerint a román politikusok közül Băsescu került legközelebb a magyarokhoz. A felfüggesztett államfő az idén nem látogatott el a Tusványosra, mivel a vasárnapi népszavazást megelőző kampánycsendben nem vállalhat nyilvános szereplést.
A tusványosi fórumon, amelynek moderátora Németh Zsolt, a budapesti külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, Orbán Viktor hangsúlyozta, nem avatkozhat bele abba, hogy a bukaresti „bicskázás” után ki marad talpon, és „kit hoznak ki a bálteremből”, de aggodalommal tölti el, amit lát.
„Arra kérném a magyarokat, hogy érezzék át a történelmi helyzet súlyát, és az ezzel kapcsolatos személyes felelősséget is. Azt kívánom a románoknak is, és az itt élő magyaroknak is, hogy jó döntéseket hozzanak, például úgy, hogy nem hoznak döntést” – jelentette ki a miniszterelnök. Ezzel a Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével közösen kiadott péntek esti állásfoglalására utalt, amelyben az erdélyi magyarságot a vasárnap tartandó népszavazáson távolmaradásra szólították fel (lásd: Orbán-Tőkés: az erdélyi magyarság maradjon távol a népszavazástól! Orbán Viktor és Tőkés László ismételten kiállt Traian Băsescu államelnök mellett, a vasárnapi népszavazástól való távolmaradásra szólította fel az erdélyi magyarságot – közölte Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtóstábját vezető helyettes államtitkár az MTI-vel.
Tájékoztatásuk szerint Orbán Viktor péntek este Tusnádfürdőn egyeztetett határon túli magyar szervezetek vezetőivel a kormányzás eddig eltelt időszakának nemzetpolitikai eredményeiről és a következő két év tennivalóiról.
A tanácskozáson részt vett a magyar kormány részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt külügyi államtitkár, valamint Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnőke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Brenzovics László, a KMKSz alelnöke – áll a közleményben.
A közlemény kiemeli: Orbán Viktor külön megbeszélést is folytatott a Fidesz stratégiai partnerével, az EMNP vezetőségével. Megerősítették stratégiai szövetségüket a jövőre nézve. Áttekintették az erdélyi magyarság szempontjából legfontosabb problémákat, és megoldást sürgettek mind a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, mind a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű képzésének ügyében.).
Orbán Viktor és Tőkés László is fehér ingben érkezett a tusványosi fórumra: a jelenlévő újságírók közül sokan ezt is a népszavazással kapcsolatos jelzésként értelmezték. Romániában ugyanis az államfő leváltását ellenzők tábora jelképévé tette a fehér színt, és a népszavazási kampány idején fehér ingben jelentek meg a Băsescu államfőt támogató politikai rendezvényeken.
Orbán: nincs világválság
Orbán Viktor egy a gazdasági válság okairól és kezelési lehetőségeiről szóló átfogó előadás során hozta szóba Románia és Magyarország sajátos helyzetét.
Szerinte Közép-Európa sikeresebb volt a válságkezelésben, mint a Nyugat, de Magyarországnak és Romániának most erőfeszítéseket kell tennie, hogy bekerülhessen a Szlovákia, Csehország, Lengyelország alkotta sikerzónába. Orbán Viktor aggodalmát fejezte ki a romániai fejlemények miatt, amelyek szerinte kockára teszik az utóbbi tíz év felzárkózását és a költségvetés rendbetételében elért eredményeket, amelyekért a lakosság hatalmas áldozatot hozott.
Elemzésében a miniszterelnök rámutatott: nincs szó világválságról, csak Amerikában és Európában van baj.
„Ma az európai egység egy olyan nemzetközi programmá vált, amellyel kapcsolatban kritikát megfogalmazni, akárcsak érzékeny kérdéseket feltenni, a kánonon kívüli hangfekvésben beszélni, nem csak illetlenség, hanem retorzióért, sőt kiátkozásért kiáltó tett” – mondta Orbán Viktor. Ezzel szemben a miniszterelnök szerint egyedi megoldásokra van szükség egyedi problémák kezelésében, és az európai nemzetek ellenében az Európai Uniót nem lehet sikerre vinni. Rámutatott, a nemzeti érzés reneszánszát éli Európában és bebizonyosodott, hogy az európai nemzetek nem akarnak összeolvadni egymással.
„A terv az gyümölcskosárra hasonlít inkább, nem pedig egy gyümölcsturmixra, amit brüsszeli bürokraták hoznak létre. Ebből az is következik, hogy a mai európai válságra nincs központi megoldás, a nemzeteknek saját erősfeszítéseik révén, külön-külön kell megoldaniuk a saját problémáikat” – magyarázta a miniszterelnök.
Úgy vélekedett: ez a válság kedvező átrendeződés lehetőségét hordozza Közép-Európa országai számára.
„Ki kell mondanunk, hogy az európai válság lényegében Brüsszel válsága. Brüsszel az elsődleges akadálya annak, hogy nem találjuk a megoldásokat a nemzetgazdasági bajok kezelésére. Brüsszelben azzal töltenek értékes heteket, hogy a csirkeketrecek méretét módosítsák, előírják, hogy a disznóknak játékot kell betenni az ólakba, és a libák lelki állapota fontos európai politikai kérdés, miközben százezrek veszítik el munkahelyüket, omlik össze a pénzünk és érezzük, hogy egyre nehezebb megélni” – mondta a miniszterelnök.
Közép-Európa országainak lépéselőnyét Orbán Viktor annak tulajdonította, hogy nem újabb hitelek felvételével próbálták a válságot kezelni.
„Ez alól csak Magyarország a kivétel, amely a 2008-as válság után radikálisan megnövelte államadósságát és most azért harcolun
k, hogy az adóssághegy ne szakadjon ránk, hanem kimászhassunk alóla” – mondta Orbán. Az eladósodásért Orbán Viktor a baloldalt okolta. „Ha jönnek a szocialisták, előbb-utóbb összedöntik az országot, és akkor előbb vagy utóbb a jobboldalhoz kell fordulnunk, hogy az hozza rendbe. Aztán ha ráununk a jobboldalra, vagy a jobboldal mindenféle hibákat vét, akkor persze visszamegyünk a baloldalhoz, aki majd megint jól összedönti az országot, és utána megint visszahívjuk a jobboldalt, hogy tegye már rendbe” – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor szerint a válságkezelésre nincs egységes sikerrecept, és ez szerinte nem baj. „Ez összességében egy intellektuális szabadságot, egy lehetőséget is jelent. Ha bízunk magunkban, megértjük a folyamatokat, amelyekben élünk, képesek vagyunk kidolgozni a megoldásokat, és képesek vagyunk megszervezni magunkat ennek érdekében, akkor az az előnyünk, ami ma a válságkezelésben a nyugatiakkal szemben rendelkezésünkre áll, megmarad, és óriási lépést tettünk a siker irányába” – jelentette ki Orbán.
Orbán: a hazafiak jobban meg tudnak egyezni egymással, mint az internacionalisták
Orbán Viktor szerint a nemzetközi kapcsolatokban a hazafiak jobban meg tudnak egyezni egymással, mint az internacionalisták.
A miniszterelnök a hagyományokhoz híven a hallgatóságból érkező, írásban feltett kérdésekre is. Az új román kormánnyal való együttműködésre vonatkozó kérdésre válaszolva kitért a hazafias és az internacionalista kormányokkal való együttműködés tapasztalataira.
Kijelentette, hogy Traian Băsescu államfőt jó román hazafinak ismerte meg. „Ha jó román hazafival állok szemben, meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amelyek a román és a magyar hazafiaknak is megfelelnek” – jelentette ki. Hozzátette, izgalommal várja, hogy az őszi parlamenti választások után internacionalista vagy hazafias kormány alakul Bukarestben.
Orbán: „jó szerencsét” az erdélyi magyar összefogáshoz
Orbán Viktor elmondta, azért vállalt stratégiai partnerséget Tőkés Lászlóval és az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP), mert néhány rendíthetetlenül képviselt cél – mint például az autonómia – szövetséget hozott létre közöttük. „Stratégiai szövetségben vagyunk, és kívánok sikert számukra, de nem kívánok konfliktusba keveredni azzal a 80 százaléknyi magyarral, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) szavaztak. Úgy tegye a miniszterelnök a dolgát, hogy a magyar eszmék irányában való elmozdulást és az itteni magyar egységet is szolgálja” – összegezte a feladatot.
Az erdélyi magyar összefogásra vonatkozó kérdésre azt hangsúlyozta, hogy az összefogáshoz erő kell. Kétségbeesettségből, szétesettségből, töredékpártokból nem jön létre erő. Azért tartotta nehéznek az Erdélyi Magyar Néppárt dolgát, mert egy erős RMDSZ-szel szemben próbál néhány ügyet győzelemre vinni. A Fidesz 1994-es dilemmáját is felidézte. Elmondta, amikor „darabokra zúzták az első magyar polgári kormányt”, a Magyar Szocialista Párt valamennyi korábbi ellenzéki pártot, így a Fideszt is meghívta a kormányba. „Ha akkor igent mondtunk volna, erkölcsileg elbukunk, és esélyünk sincs, hogy az országrontó szocialista kormányokat leváltsuk” – állapította meg. Az elmondottak alapján kívánt „jó szerencsét” az erdélyi pártoknak, hogy eldöntsék: összefognak-e vagy nem.
A hallgatóság és a miniszterelnök párbeszédét moderáló Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára összegző szavaiban az autós navigációs eszközök szótárából vett hasonlattal élve elmondta: újratervezésre van szükség, mert új helyzetbe került Európa, Közép-Európa és a határon túli magyarság. Úgy vélte, a Tusványos keretében Tőkés László és Orbán Viktor pár navigáló műholdat azonosított. Az államtitkár Bibó István gondolatát idézve megállapította: a fejődéshez a szabadság és a közösség ügye egy ügy kell, hogy legyen.
Tőkés: a román politikusok közül Băsescu jött legközelebb a magyarokhoz
A román politikusok közül Traian Băsescu felfüggesztett államfő került a legközelebb az erdélyi magyarokhoz – vélekedett előadásában Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Tőkés EP-képviselő a nyári olimpiára építő sportpárhuzamot vonva utalt a vasárnapi népszavazásra, amelyen a felfüggesztett államfő leváltásáról kell dönteniük a romániai választóknak. „Le akarják küldeni a pályáról Traian Băsescut. Hát jobb csapatkapitány a xenofób Crin Antonescu? Adják meg önök a választ” – mondta Tőkés.
Az EMNT elnöke a sportból vett hasonlattal írta le a romániai magyar összefogás esélyeit is. Kijelentette, a csapatszellem a politikában is fontos. Az erdélyi magyar politikai szervezeteknek az Orbán Viktor által 2010-ben meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerében kell összefogniuk. „A pártegység kényszerzubbonya nem illik az erdélyi magyarságra” – jelentette ki a volt püspök, majd az őszi parlamenti választásokra utalva hozzátette: „politikai megmérettetésre és erdélyi magyar válogatottra van szükség”.
Tőkés László nyomatékosította, „bundázókkal” nem tud egy csapatban játszani, „olyanokkal, akik Bukarestben vajazzák le a mérkőzést, és nem az erdélyi magyarságot képviselik Bukarestben, hanem Bukarestet képviselik az erdélyi magyarság előtt” – fogalmazott Tőkés. Úgy vélte, „a doppingbotrányok”, a „szabálytalanul benevezett játékosok” vezettek a politika beszennyeződéséhez. „Tisztulásra van szükség az erdélyi magyar politikában” – nyomatékosította Tőkés László. Azt is megállapította, az emberek azért fordultak el a politikától, mert a politika fordult el tőlük.
Az EMNT elnöke gazdasági kérdéseket is érintett előadásában. Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert idézve jelentette ki, az a cél, hogy a határon túli magyar vállalkozások is bekapcsolódjanak a magyar gazdaság vérkeringésébe. Azt is megemlítette azonban, hogy elszigetelten nem lehetséges a gazdasági talpra állás; ebben a kérdésben a román és a magyar érdekek egybeesnek.
Tőkés László megemlítette, hogy az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés autonómiát ígért a magyarságnak, Bukarest azonban gyarmatként tekintett a megszerzett területekre. Utalt arra, hogy a nyugat-európai területi autonómiák gazdasági fellendülést hoztak azokon a területeken, amelyeken bevezették azokat. „Dél-Tirolban nincs munkanélküliség, Katalónia pedig Spanyolország legfejlettebb tartománya” – példázta a volt püspök. „Kérjük, keressék meg annak az eszközeit, módszereit, hogy miként tudnának támogatást nyújtani az autonómiához” – szólt a mellette ülő Orbán Viktorhoz.
MTI, Hírösszefoglaló
Krónika (Kolozsvár)

Németh Zsolt: Nem érdemes az erdélyi magyarok ellen kormányozni
Az államtitkár szerint az erdélyi magyarság távolmaradása a hétvégi népszavazástól nem választható el az elmúlt hónapokban jellemző politikai irányvonaltól.
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a magyar-román kapcsolatok szempontjából döntő kérdés az emberi jogoknak – beleértve az erdélyi magyarság emberi jogainak – a tiszteletben tartása. Németh Zsolt keddi budapesti sajtótájékoztatón azt mondta, az erdélyi magyarság távolmaradása a hét végi népszavazástól nem választható el az elmúlt hónapokban jellemző politikai irányvonaltól, „a megfélemlítési politikára utaló eseményektől". Lehetséges az erdélyi magyarok ellen kormányozni, de nem érdemes – jelentette ki.
Ez a magatartás visszaigazolta a Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt állásfoglalását – jegyezte meg a külügyi államtitkár.
Kitért arra is, hogy az viszony, amely az elmúlt években Traian Basescu román államelnök és Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Fidesz és román testvérpártja között kialakult, nagyon fontos tényezője volt a román-magyar jószomszédi és szövetségesi kapcsolatoknak.
A népszavazás végeredménye biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy ez a kapcsolat a román államelnökkel folytatódjon, és hasonló módon befolyásolja a jószomszédi kapcsolatokat – állapította meg.
Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a népszavazási kampány és a lebonyolítás megfelelt a jogállamiság kritériumainak.
Németh Zsolt kiemelte: amennyiben erősödik a belpolitikai stabilitás Romániában, kialakul „az együttműködés légköre", és a román kormány részese marad a közép-európai együttműködésnek, továbbá tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, folytatódhat a két országnak az elmúlt időszakot jellemző együttműködése.
Hangsúlyozta: a szolidaritásra nagyon nagy szüksége van a régiónak miközben fontos stratégiai kérdések dőlnek el például az uniós költségvetéssel, a kohéziós politikával kapcsolatban vagy mezőgazdasági, energiabiztonsági kérdésekben.
A külügyi államtitkár rámutatott: az erdélyi magyarok alapvető jogainak a tiszteletben tartása meghatározó módon formálja az elkövetkező időszakban a román és a közép-európai kapcsolatrendszert is.
Utalva az őszi romániai parlamenti választásokra, hozzátette: ezt követően az együttműködésnek a bukaresti kormánnyal a fenti három szempont alapján kell kialakulnia. A magyar kormány nyitott az együttműködésre, függetlenül a román kormány összetételétől. Mint mondta, az erdélyi magyar közösségnek alapvető érdeke, hogy részt vegyen a parlamenti választásokon. „Nem látok semmilyen olyan okot, ami azt támaszthatná alá, hogy egy parlamenti vagy önkormányzati választáson (...) a magyarok ne vegyenek részt" – jelentette ki Németh Zsolt, aki hangsúlyozta, az erdélyi magyar közösségnek csak az lehet a célja, hogy megerősítse saját érdekképviseletét. A magyar kormány ennek érdekében lép fel – tette hozzá. MTI
Erdély.ma

Németh Zsolt: nem érdemes az erdélyi magyarok ellen kormányozni
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a magyar-román kapcsolatok szempontjából döntő kérdés az emberi jogoknak – beleértve az erdélyi magyarság emberi jogainak – a tiszteletben tartása.
Németh Zsolt keddi budapesti sajtótájékoztatón azt mondta, az erdélyi magyarság távolmaradása a hétvégi népszavazástól nem választható el az elmúlt hónapokban jellemző politikai irányvonaltól, „a megfélemlítési politikára utaló eseményektől”. Példaként említette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű képzésének ügyét, illetve a Székely Mikó református kollégium visszaszolgáltatását megsemmisítő, és a restitúciós bizottság tagjait elítélő bírósági határozatot.
Úgy fogalmazott: „Lehetséges az erdélyi magyarok ellen kormányozni, de nem érdemes, erről szólt a hétvégi népszavazás.”
Ez a magatartás visszaigazolta a Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt állásfoglalását – jegyezte meg a külügyi államtitkár.
Kitért arra is, hogy az viszony, amely az elmúlt években Traian Băsescu román államelnök és Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Fidesz és román testvérpártja között kialakult, nagyon fontos tényezője volt a román-magyar jószomszédi és szövetségesi kapcsolatoknak.
A népszavazás végeredménye biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy ez a kapcsolat a román államelnökkel folytatódjon, és hasonló módon befolyásolja a jószomszédi kapcsolatokat - állapította meg.
Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a népszavazási kampány és a lebonyolítás megfelelt a jogállamiság kritériumainak.
Németh Zsolt kiemelte: amennyiben erősödik a belpolitikai stabilitás Romániában, kialakul az „együttműködés légköre”, és a román kormány részese marad a közép-európai együttműködésnek, továbbá tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, folytatódhat a két országnak az elmúlt időszakot jellemző együttműködése.
Hangsúlyozta: a szolidaritásra nagyon nagy szüksége van a régiónak miközben fontos stratégiai kérdések dőlnek el, például az uniós költségvetéssel, a kohéziós politikával kapcsolatban, vagy mezőgazdasági, energiabiztonsági kérdésekben.
A külügyi államtitkár rámutatott: az erdélyi magyarok alapvető jogainak a tiszteletben tartása meghatározó módon formálja az elkövetkező időszakban a román és a közép-európai kapcsolatrendszert is.
Utalva az őszi romániai parlamenti választásokra, hozzátette: ezt követően az együttműködésnek a bukaresti kormánnyal a fenti három szempont alapján kell kialakulnia. A magyar kormány nyitott az együttműködésre, függetlenül a román kormány összetételétől.
Mint mondta, az erdélyi magyar közösségnek alapvető érdeke, hogy részt vegyen a parlamenti választásokon.
„Nem látok semmilyen olyan okot, ami azt támaszthatná alá, hogy egy parlamenti vagy önkormányzati választáson (...) a magyarok ne vegyenek részt” – jelentette ki Németh Zsolt, aki hangsúlyozta, az erdélyi magyar közösségnek csak az lehet a célja, hogy megerősítse saját érdekképviseletét. A magyar kormány ennek érdekében lép fel – tette hozzá.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

A fontossági sorrend
Az elmúlt hétvége legfontosabb nemzetpolitikai eseménye – és furcsamód némiképp háttérbe szorult híre – az volt, hogy a magyar miniszterelnök pénteken este Tusnádfürdőn határon túli magyar szervezetek vezetőivel egyeztetett a kormányzás eddig eltelt időszakának nemzetpolitikai eredményeiről és a következő két év tennivalóiról. Az egyeztetés híre vélhetően azért nem érte el a Kárpát-medencében sajnos mindmáig domináns balliberális média ingerküszöbét, mert a tanácskozáson – amelyen részt vett a magyar kormány részéről a miniszterelnök és helyettese, valamint a külügyi államtitkár – nem volt jelen RMDSZ-képviselő. A magyar miniszterelnök külön megbeszélést is folytatott a Fidesz stratégiai partnere, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőségével, megerősítetve e szövetséget a jövőre nézve, elejét véve azoknak az alattomos spekulációknak, amelyek szerint a magyar kormány az RMDSZ felkarolását tervezi. A Tusványos szokásos szombat délelőtti záró fórumán aztán Orbán Viktor – diplomatikusan ugyan, de félremagyarázhatatlanul – nyilvánosan is leszögezte: neki magyar miniszterelnökként minden határon túli magyarral jóba kell lennie és jóba is szeretne lenni, ám partnernek és barátnak azokat tekinti, akik következetesen harcolnak olyan nemzetpolitikai célokért, amelyeket a Fidesz-KDNP és kormánya is magáénak vall. E körben egyedül az EMNP-t említette, amelynek nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-szel szemben sikerre vinni a jó ügyeket. Orbán csakis a polgári-nemzeti jobboldalt tartja e küzdelem elszánt folytatójának, határon innen és túl. Magyar kormányfőként tiszteletben tartja ugyan a kisebbségben élő magyar közösségek politikai opcióit, a folyton az RMDSZ-re szavazókéit is, de érett és felelős döntésre sarkallja őket, vagy épp nem döntésre, ha az az általános nemzeti érdek. Ezzel ismét csak az RMDSZ-t marasztalta el, mert ez volt az egyedüli magyar párt, amely arra biztatta az erdélyi magyarokat, hogy vegyenek részt a másnapi – azaz a tegnapelőtti – referendumon, s ezzel járuljanak hozzá a jelenlegi román államfő puccsszerű eltávolításához. A bukaresti parlament magyar pártja amúgy hiába mozgósította állítólagos választóit és szimpatizánsait a magyarlakta vidékeken, épp ott volt a legalacsonyabb a részvétel, s bár csak pár percenten múlott, de a népszavazás érvénytelenné vált. Az RMDSZ kudarca – amelyet két napja próbálnak Kelemen Hunorék megmagyarázni – persze ismét maga után vonta a román nacionalisták őrjöngését, akik szerint az erdélyi magyarok inkább Orbánra és Tőkésre hallgatnak, mint a tulipános „reálpolitikára”. Pedig hát nem a magyar nemzetiségű szavazók távolmaradása tartja meg hivatalában Traian Băsescut, hanem annak a tízmillió románnak a passzivitása, akik szintén helytelenítették, hogy több mint százmillió lejnyit – számítsuk ide a kampányra pocsékolt pénzt is – csak úgy kidob az ablakon a Ponta-kormány referendumosdit játszva.
Dénes László
Székelyhon.ro

Soós Sándor: a résztvevők éltetik a rendezvényt
Holnap rajtol az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által immár nyolcadik alkalommal megszervezett EMI-tábor, amelyre idén új helyszínen, a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre található Borzonton kerül sor. A tábor újdonságairól, a meghívottakról, valamint az idén 10 éves EMI jövőjéről Soós Sándorral, a fesztivál főszervezőjével beszélgettünk.
– Idén nyolcadik alkalommal szervezitek meg az EMI-tábort. Hogyan fejlődött az évek során a fesztivál?
– Az EMI-tábor évről évre fejlődik és bővül mind programkínálat, mind infrastruktúra szempontjából. Visszatérő táborozóink kivétel nélkül úgy vélik, hogy dinamikus rendezvényről van szó, ahol mindenki megtalálja a számára ideális programot. Az elmúlt években a koncertek mellett az előadásokat is egyre nagyobb népszerűség övezte, ez már kezdetektől célunk volt, hiszen így folyamatosan erősíthetjük a nemzeti öntudatot a résztvevőkben.
– Miért költözik idén más helyszínre – Gyergyószentmiklósról a 12 kilométerre található Borzontra – a rendezvény?
– Az új helyszín alkalmasabb egy fesztivál megszervezésére, hiszen kiépített járdák, sportpályák, villanyhálózat, ivóvíz és csatornázás is a rendelkezésünkre áll. Eddig szinte a nulláról kellett felépítenünk a tábort, idén már csak a rendezvénysátrakat kell elhelyezni.
– Milyen újdonságot emelnél ki a programkínálatból?
– Idén első alkalommal várja a látogatókat a Székely Nemzeti Tanács Autonómia- és a helyi tanács Gyergyóalfalvi sátra. Újdonság lesz emellett a kisszínpad délutáni programkínálata, ahol humorral, színjátszással, operettel és diákzenekarok fellépésével találkozhatnak az érdeklődők.
– Kikkel találkozhatnak majd a rendezvény előadásain az érdeklődők?
– Az előző évekhez hasonlóan a Fidesz és a Jobbik képviselői tartanak előadásokat, emellett mindegyik romániai magyar politikai képviseletet meghívtuk, hiszen az EMI-tábor egyik kiemelt célja, hogy a nemzetpolitika asztalához ültesse a politikusokat, akik olyan közös célokról tárgyalhatnak, mint az autonómia, a magyar nyelvhasználat kiszélesítése, az állami magyar egyetem létrehozása és a magyar szakok megvédése, a szórvány segítése, a népesedés kérdésének megoldása. Ugyanakkor nem lesznek jelen az MSZP, a Lehet Más a Politika (LMP), valamint a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) képviselői, hiszen nem kívánjuk ezeket a politikai alakulatokat Erdélybe importálni, illetve népszerűsíteni.
– Említetted, hogy a tábor célja napirenden tartani a nemzetpolitikai kérdéseket. Hogyan látod ennek gyakorlati hasznát?
– Sajnos ezt lehetetlen felmérni. A mi dolgunk a tematizálás, hiszen minél többet beszélnek egy témáról, annál nagyobb az esély arra, hogy ténylegesen is történik valami. Egy-egy kerekasztal-beszélgetés során ugyanakkor a közönség nemcsak kérdez, hanem feladatot is ad a politikusoknak, kifejezve elvárásait.
– Ki a fesztivál célközönsége?
– Minden magyar. Elsősorban a magyar családokat szeretnénk megszólítani, célunk, hogy a rendezvényen a gyerekektől az idősekig mindenki megtalálja a számára érdekes programot. Az EMI-tábor látogatói ugyanakkor nagyrészt fiatalok – iskolások, egyetemisták és fiatal házasok.
– Az idei tábor mottója a „Higgyünk népünk fölemelkedésében”. Mondanál erről néhány szót?
– Mindszenty József bíborostól származik az idézet, aki 120 éve született. Szervezőtársaimhoz hasonlóan úgy vélem, hogy jelenleg erre lenne szüksége a kisebbségi magyarságnak, amely már nem hisz a felemelkedésben, alapvető jogainak megszerzésében, a Kárpát-medencei magyarság jövőjében. Emellett Mindszenty élete és munkássága is mindenképpen iránymutató, az egykori bíborost a tábor több programján keresztül ismerhetik majd meg az érdeklődők.
– Milyen költségvetésből, támogatásból valósul meg az EMI-tábor?
– Fontos megjegyezni, hogy a közel 130 szervező kivétel nélkül önkéntes munkát végez. A rendezvényt több önkormányzat és megyei tanács is támogatja, mindez azonban az összköltségvetésnek alig 20 százalékát teszik ki, az árusok pedig többnyire nem pénzzel, hanem például a meghívottak elszállásolásával segítik a fesztivált. A fennmaradó szükséges pénzösszeget a belépők ára jelenti, így elmondhatjuk, hogy az EMI-tábort a résztvevők tartják életben.
– A tábort megvalósító, általad alapított Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) idén tízéves. Hogyan látod a szervezet jövőjét?
– Tíz év egy ember életében hosszú idő, de egy egyesületnek nem ez alapján, hanem nemzeti időszámítás szerint kell szerveződnie. Az EMI szempontjából így nem beszélhetünk fordulópontról, ezzel szemben számunkra valóban fontos évforduló. Az én generációm lassacskán kinő az ifjúság fogalmából, és szeretné továbbadni a fiatalabbaknak, amit felépített. Egyértelmű, hogy egy generációváltás nem egy egyszerű folyamat, minden bizonnyal az EMI is változik majd az újabb tagok igényei szerint, alapítóként azonban figyelnünk kell arra, hogy soha ne térjen le a nemzet szolgálatának útjáról. Nem magunkért, hanem a magyarságért hoztuk létre az EMI-t. Továbbra is egy bővülő szervezetről beszélhetünk, amely egyértelműen bizakodásra ad okot.
L. Cs. T.
Krónika (Kolozsvár)

Előtérben a nemzeti ügyek (EMI-tábor nyolcadszor)
Higgyünk népünk fölemelkedésében – ez a mottója a ma kezdődő nyolcadik EMI-tábornak, amelyet új helyszínen, a Gyergyószentmiklós melletti Borzonton szervez meg a tíz éve működő Erdélyi Magyar Ifjak. A százhúsz éve született Mindszenty József bíborostól kölcsönzött gondolat tükrözi, hogy a szervezők a Kárpát-medencei magyarság jövőjében bízó, azt építő stratégiákat szeretnének népszerűsíteni a meghirdetett programok révén. Az ötnapos táborban elhangzó előadások, kerekasztal-beszélgetések elsősorban a nemzeti ügyekre összpontosítanak, de bőven találnak maguknak tartalmas foglalkozást a gyermekek, a különböző korosztályú kézműveskedők, a művészetkedvelők és a boros ínyencségek iránt érdeklődők is. Az EMI a magyar politikából a Fidesz és a Jobbik részéről hívott előadókat, hazai szinten pedig minden magyar politikai képviseletet meghívtak, mert céljuk a nemzetpolitika asztalához ültetni őket, ahol a közös célokat kereshetik – nyilatkozta Soós Sándor, a 8. EMI-tábor főszervezője. „Az RMDSZ, az MPP és a Néppárt közös célja kell hogy legyen az autonómia, a magyar nyelvhasználat kiszélesítése, az állami magyar egyetem létrehozása és a magyar szakok megvédése, a szórvány segítése, a népesedés kérdésének megoldása.” Raffay Ernő történész tartja ma az első előadást Nagy-Románia megteremtése 1866–1920 címmel, az előadósátorban szó lesz még Verespatakról, a Szent Koronáról, holnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügye a főtéma, pénteken a tavalyi népszámlálás, az idei önkormányzati választások, hazai és magyarországi átvilágítási helyzetkép lesz terítéken, szombaton magyar nemzetpolitika két választás között témával indítanak. Az autonómiának külön sátrat szentelnek, a szórványért és népesedés-sátorban a csángó megmaradás, a tömbromán vidékeken élő erdélyi szórvány jövője kérdéskörben hangzanak el előadások, illetve ismertetik saját helyzetüket az érintettek. A déli áhítat mindennap a Keskeny út sátorban hangzik el, itt az idős korról, a fiatalok krízishelyzeteiről, a felnőtté cseperedésről, gyermekvállalásról hangzanak el ismertetők, ezek körül folynak majd a beszélgetések. Nem maradnak el az esti koncertek sem, hazai és magyarországi fellépőkkel, ma Baricz Gergő és Miklós Gyuri indít, vasárnapi zárásként a Moby Dick szolgáltatja az éjfélig tartó zenei élményt, de fellép még többek között a Beatrice, a Kárpátia, az Ismerős Arcok, Varga Miklós, a Knock Out, a Kormorán, a Transylmania, az Ossian.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó Béla az együttműködés esélyeiről
A Fidesz falnak ment
Románia parlamenti választásokra készül, miközben nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem találja a magyarázatot arra: miért bukott meg a nyári önkormányzati voksoláson korábbi Erdély-politikája. Orbán Viktor idei beszéde a tusványosi szabadegyetemen azt mutatja: messze még az önkritika, az önkorrekció ideje. PARÁSZKA BORÓKA az RMDSZ volt elnökét kérte helyzetértékelésre.
– Túl vagyunk az idei tusnádfürdői Orbán-beszéden, a szokásos nyári román–magyar mérlegen. Érték-e meglepetések?
– Nem. Korábban előfordult, hogy az RMDSZ és a Fidesz viszonyában fontos volt a tusnádfürdői nyári egyetem, mert a két párt vezetői ott találkoztak. A kilencvenes évek első felében annak is volt bizonyos szerepe, hogy román és magyar értelmiségiek, politikusok egyeztettek Tusnádfürdőn. Akkor még sokkal több volt a tisztázatlan kérdés. Ám a kétezres években az itteni megszólalások már egyértelműen csak azt jelzik, hogy magyarországi politikusok mit üzennek haza: a nyári egyetem üzenőfal. Az elhangzottakat csak fűszerezi, hogy egy-két román politikust is elvárnak ide. Volt olyan, hogy Traian Băsescut is meghívták, aki „leiskolázta” beszélgetőpartnereit.
– Az utóbbi időben arról lehetett hallani, hogy a Fidesz újratárgyalja a viszonyát az RMDSZ-szel, mert levonta a romániai önkormányzati választások után a következtetéseket. Hogyan látja, lesz megegyezés?
– Bizonyos következtetéseket természetesen levont a Fidesz. Például azt, hogy ismét nekiment a falnak a pártalapítási kísérlettel. Annak idején hevesen és lelkesen támogatták a Magyar Polgári Pártot, amelyhez most a párton belül egyesek hűek maradtak, mások viszont az Erdélyi Magyar Néppárt mellé álltak. Az erdélyi magyar választókat nem sikerült megosztani, de ha így megy tovább, a Fidesz egyre megosztottabb lesz a határon túli politikáját illetően. És ez így kudarc volt – ezt valószínűleg látják –, hiszen a számok beszélnek: rossz befektetést csináltak Erdélyben. A tusnádfürdői beszédekből viszont én azt a következtetést vontam le, hogy a legfontosabb megállapításig nem jutottak el. Nem értették meg, hogy az RMDSZ-szel lehetne együttműködni, mert a szövetség alapvető érdeke, hogy a mindenkori magyar kormánnyal párbeszédet folytasson, a magyarországi politikai pártokkal minél közelebbi viszonyban legyen. De ez a viszony csak partneri alapon működhet. Vagyis el kell fogadni, hogy a romániai magyarsággal kapcsolatos döntéseket a romániai magyarság hozza meg. Abból, ahogy itt Orbán Viktor miniszterelnök – nem is túlságosan leplezetten – ismét megmondta, hogy mit kell csinálni a népszavazáson, és magyarországi politikusok megint „értékes” utasításokat adtak a romániai magyar választóknak, én úgy látom, hogy ebben továbbra sincs előrelépés.
– Közelednek a parlamenti választások. Mire számít, megismétlődik-e az önkormányzati választások alatti feszültség? Lesz-e együttműködés a magyar pártok között?
– Az önkormányzati választások eredménye azt mutatja, hogy az erdélyi magyar választók az RMDSZ-t kívánják érdek-képviseleti mandátummal felruházni. Pedig a helyi választások esetében megosztottabb a közösség, mert egy kisebb közigazgatási egységben nem mindig pártalapon választanak az emberek, hanem személyre szólóan voksolnak. Mégis egyértelműen az RMDSZ-re szavazott az elsöprő többség. Azt gondolom, hogy ősszel legalább hasonló szavazatarányt érünk el. Ez nem azt jelenti, hogy a következő időszakban nem kell nyitottaknak lennünk. Megtehetjük, hogy azok legyünk, mert nem vagyunk ideológiai párt. Ebben a szövetségben helye van jobboldalnak, baloldalnak. Igaz, az RMDSZ az Európai Unióban jobbközép szervezetként határozza meg magát, ám a szövetséget mint politikai keretet felkínáljuk bárkinek, aki hozzá tud tenni valami érdemlegeset a szervezet munkájához. Az RMDSZ-t olyan egységes partnernek tekintik a román tárgyaló felek, amellyel meg lehet egyezni, amely ha kialakított egy álláspontot, akkor ahhoz tartja is magát. Az ilyen egységes fellépést fontos prioritásunknak tekintem Bukarestben. Nem támogatok viszont olyan együttműködést az RMDSZ-en kívüli magyar pártokkal, amely arról szólna, hogy a törvényhozásba beviszünk még néhány, szervezeten kívüli képviselőt és szenátort. Úgy járnánk ezzel, mint Tőkés Lászlóval Brüsszelben. Az ottani kollégák a megmondhatói, hányszor kerültünk kellemetlen helyzetbe miatta, hányszor fordult szembe saját szervezetével, és mondott ellent csak azért, hogy ellentmondjon.
– Sikertelen népszavazás után vagyunk, Traian Băsescu leváltásáról nem született érvényes döntés. Mi lesz most?
– Az Alkotmánybíróság őszre halasztotta ítéletét a népszavazás érvényességéről. Szerintem ha marad a kormány és az államfő szembenállása – ismerve Băsescut, aki államelnökként kormányozni is szeretne –, ez folyamatos vitát, konfliktust eredményezne. A román alkotmány parlamenti köztársaságként határozza meg Romániát, mára azonban az államelnök már annyira kitágította saját hatásköreit, hogy számos kérdésbe tényleg bele tud szólni. A népszavazás eredménye egyértelműen azt mutatja, hogy a szociáldemokrata–liberális pártszövetség nem veszített a támogatottságából. Kérdés, hogy előáll-e az őszi parlamenti választások után olyan helyzet, hogy az RMDSZ legyen a mérleg nyelve. Lehet, hogy ötven százalék fölött nyernek a mostani kormánypártok – ennek látom a legnagyobb valószínűségét –, és akkor nem lesz szükségük az RMDSZ-re. Bárhogy alakul is, nekünk az az érdekünk, hogy erős parlamenti demokrácia legyen Romániában, mert ez kedvez a regionális és az etnikai érdekeknek. Nekünk, magyaroknak fontos, hogy helyben legyünk erősek, és a döntések árnyaltak legyenek. Traian Băsescuval és pártjával mi koalícióban voltunk, néhány fontos kérdést meg is oldottunk együtt, ezt méltányolni kell. Ám azt is ki kell mondanom: nincsen igaza, amikor koncentrálni igyekszik a hatalmát. Mi másfajta államkoncepciót támogatunk.
Parászka Boróka
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
168 Óra

A magyarok kenyeréhez 25 tonna búza a Kárpát-medencéből
Eddig már 25 tonna búzát ajánlottak fel a Kárpát-medence településeiről a magyarok kenyeréhez, erről Korinek László ötletgazda számolt be a pécsi városházán tartott csütörtöki sajtótájékoztatón.
Korinek László emlékeztetett rá: tavaly, a nemzet kenyere elnevezéssel Pécsen elindított jótékonysági akció keretében magyar és határon túli magyarok lakta településekről tíz tonna búza érkezett Baranyába. A gabona összeöntése és megőrlése után az alapanyagból sütötték meg a nemzet kenyerét, az azt jelképező négyezer cipót és a lisztből visszajuttattak a küldő településeknek is. A maradék mintegy hat tonnányi lisztet pedig a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára juttatták el. A kezdeményezés eredeti elnevezését – a nemzet kenyerét – névegyezés miatt magyarok kenyerére változtatták idén.
Az ötletgazda azt mondta, hogy a program sikerrel folytatódik, ugyanis augusztus elejéig már 25 tonna búzát ajánlottak fel a teljes Kárpát-medencéből, a szállítmányozási és sütőipari vállalkozások segítségével pedig anyagi ellenszolgáltatás nélkül valósulhat meg a teljes akció.
A gabona összeöntése augusztus 18-án a mohácsi Szent Miklós Vízimalomban történik, ezután a Duna-parti városban és Szigetváron őrlik lisztté a búzát. Egy pécsi pékség süti majd ki az öt nagy kenyeret, valamint a magyarok kenyerét jelképező nyolcezer kis cipót, amelyekhez adomány ellenében lehet hozzájutni augusztus 20-án Pécsen, a Szent István téren. A befolyt összegből a Pécsi Jótékony Nőegylet a Nekem nincs ebédem program keretében rászoruló gyerekek számára biztosítja az iskolai étkeztetést.
Budapesten Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a magyarok lisztjéből Pécsen sütött kenyeret áldja meg augusztus 20-án.
A liszt nagy részét – a mostani számítások szerint tizenöt tonnát – ezúttal is a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz szállítják, hogy 2300 árvának süssenek belőle kenyeret.
A sajtótájékoztatón jelen lévő Páva Zsolt (Fidesz) pécsi polgármester kiemelte: a tavalyihoz hasonlóan Pécs ismét jelentős szerepet szeretne játszani az állami ünnepen. Emellett örömét fejezte ki, hogy Böjte Csaba részt vesz a pécsi ünnepi programokon.
Népújság (Marosvásárhely)

A határon túliak választójoga: román tanulságok
A kárpát-medencei magyar közbeszédet továbbra is visszatérő rendszerességgel megmozgatja az anyaországon kívül élő kisebbségi magyarok számára biztosított könnyített honosítás, illetve az ezzel járó választójog lehetősége. Bár az ezek bevezetésével kapcsolatos kérdések túlnyomó többségére a magyar kormány – saját világnézeti meggyőződéseit követve – már válaszokat adott, mégis búvópatakként bukkannak elő a két intézkedés időszerűségét, hasznosságát vagy épp veszélyességét firtató kérdések.
Azt azonban szinte senki nem veszi észre, hogy ezek a még mindig hatalmas érzelmi energiákat megmozgató viták teljesen tárgytalanok. Az említett intézkedéseket már jó ideje bevezették, hogy ezt jól tették-e vagy sem, az már teljesen jelentéktelen dilemma. Ehelyett a gyakorlatba ültetés nyomán előálló kihívásokra és azok kezelésére kellene összpontosítani, és ebben nagy segítségre lehetnek Románia tapasztalatai.
1. A 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány egyik legelső gesztusa a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése volt, amelynek eredményekét 2011 januárja óta már félmillió kisebbségben élő magyar igényelt anyaországi állampolgárságot. A tavalyi év decemberében az új kettős állampolgárok szavazati jogáról is döntött a T. Ház, a döntés értelmében a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező külhoni állampolgárok ezentúl az országos pártlistára adhatják le voksaikat. Az azóta eltelt bő fél évben a választások lebonyolítását érintő néhány infrastrukturális kérdésre is fény derült.
A választójog kiterjesztése előtt a Kitekintő.hu is foglalkozott az intézkedés előnyeivel és hátrányaival, meglátásunk szerint a lehetséges veszélyek sokkal fajsúlyosabbak lehetnek, mint a pozitív hozadékok. Ezt támasztották alá az addig megjelent közvélemény-kutatások is, amelyek elárulták, a megkérdezettek többsége nem néz jó szemmel a külhoni magyarok szavazati jogára. Egy jól működő demokráciában azonban a kormánynak nem kell a közvélemény-kutatások szerint kormányoznia, hanem saját meggyőződése szerint kell a közjót szolgálnia, és ez történt a szóban forgó kérdés kapcsán is. A tavaly decemberi parlamenti döntés után már nem azon kell rágódni, hogy vajon jó-e az elhatározás vagy sem, hanem azon, hogyan is lehet a legtöbbet kihozni az egészből, és hogyan lehet minimalizálni a fennálló veszélyeket.
2. A magyar nemzetpolitika döntéshozói szerint mind a kettős állampolgárság, mind pedig a szavazati jog tekintetében a magyar kabinet közelről követte a román gyakorlatot. Románia már a kilencvenes évek óta biztosít könnyített honosítási lehetőséget a Moldovában élő román etnikumú egyének számára, ezzel együtt pedig a külhoni voksolás lehetőségét is megnyitotta. Így mindkét intézkedés szempontjából jóval Magyarország előtt jár, az évek során pedig rengeteg tapasztalatot is felhalmozott. A külhoni választójog körül szinte éves rendszerességgel botrányok és viták alakulnak ki Bukarestben, ezek pedig értékes tanulságokkal szolgálhatnak a budapesti politikum számára.
Függetlenül attól, hogy rendelkezik-e állandó lakhellyel az ország területén, Románia minden állampolgára jogosult leadni voksát a parlamenti és elnökválasztáson, illetve a különböző népszavazásokon. A külföldön tartózkodó állampolgárok a külképviseletek mellett különböző civil szerveződések révén létrehozott, közösségi házakban, templomokban, de akár vendéglőkben berendezett „magánkörzetekben” fejezhetik ki preferenciáikat. Az elmúlt években hasonló magánkörzeteket nyitottak Moldovában, de Olaszországban és Spanyolországban is, ahol a román vendégmunkások hatalmas száma lehetetlenné tette volna a választások külképviseleteken való lebonyolítását. Az ilyen meglehetősen improvizatív megoldások igen rosszat tesznek a voksolási folyamat hitelességének, a csalások és visszaélések vádja minden forduló alkalmával felmerül. Az elmúlt években heves vita folyt a levélben való szavazás meghonosításáról, ám erről azóta sem született meg a szükséges politikai konszenzus. A szavazás lebonyolítása tekintetében úgy tűnik a magyar kormányzat tanult román kollégái hibáiból. A július végén lezajlott Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Gulyás Gergely országgyűlési képviselő is úgy nyilatkozott, elvetik a különböző improvizált szavazókörzetek létrehozásának lehetőségét, és leginkább a levélben és interneten keresztül való voksolásra összpontosítanak. Ez utóbbiak kétségkívül mind hozzáférés, mind pedig biztonság szempontjából felsőbbrendűek a Bukarest által alkalmazott módszereknél.
3. Az infrastrukturális bonyodalmak sötét árnyékot vethetnek az egész folyamatra, és komoly politikai ellentétekre adhat okot, szembeállítva a külhoni és az anyaországi állampolgárokat. A legnagyobb veszélyt azonban mégsem ez, hanem az egész külhoni-anyaországi választóvonal átpolitizálása jelentheti. Amennyiben ez bekövetkezik, a határokon túl élő állampolgárok érdekei rövidtávú pártérdekeknek rendelődnek alá, és ez komolyan roncsolhatja mind az anyaországi társadalom, mind pedig az „össznemzet” szövetét.
Romániában politikai közhellyé vált, hogy a Moldovában és Nyugat-Európában élő románok Traian Băsescu államfőt és a körülötte álló européer és nyugatos jobboldali erőket támogatják. A 2009-es elnökválasztások során a külhoni szavazatok juttatták második mandátumához Băsescut szociáldemokrata ellenfelével, Mircea Geoanával szemben. Akkor több vezető baloldali politikus is kétségbe vonta a külföldön élő románok jogát, hogy beleszóljanak az ország belpolitikájába. Az államfőellenes pólus azóta mindent megtett azért, hogy akadályozza a külhoni román állampolgárokat voksaik leadásában.
A jelenleg dúló román belpolitikai válságban is központi szerepet kaptak a határokon túl élő román állampolgárok. Mint ismeretes, a július 29-én megrendezett, az államfő lemondatásáról szóló referendumon nem jelent meg a választásra jogosult személyek ötven százaléka, és ezért procedurális értelemben a népszavazás érvénytelen. Így Traian Băsescu visszatérhet hivatalába, bár a leadott szavazatok több mint nyolcvan százaléka a távozását sürgette.
Az alkotmánybíróság szeptember közepéig napolta a referendum érvényességének megállapítását, a kormányzó baloldali pártszövetség pedig megpróbálja meggyőzni a taláros testületet és a közvéleményt arról, hogy a valóságban létező választók több mint fele az urnák elé járult, s így a népszavazás érvényes. Érvelésük fő pillére, hogy az országhatárokon kívül élő románokat nem kell beszámítani az érvényességi küszöb megállapításához, hiszen ha őket kizárják az össznépesség számából, úgy tényleg átlépésre kerülhet az ötven százalékos határ.
Magyarország esetében is fennállhat a törésvonal átpolitizálása. A magyar baloldal szintén szkeptikusan tekint a határon túli szavazókra, hiszen jogosan úgy ítéli meg, a jobboldali Fidesz söpörné be a voksok zömét. A választójog kiterjesztése azonban lehetőséget ad a baloldali pártoknak, hogy leküzdjék hátrányos megítélésüket, és új, hiteles, illetve meggyőző üzenetet fogalmazzanak meg a külhoni magyarok számára. Amennyiben azonban a Fidesz-KDNP pártszövetségnek sikerül teljesen monopolizálnia a kisebbségi magyarok szavazatát, úgy elkerülhetetlenné válik a külhoni-anyaországi törésvonal átpolitizálása, az pedig a 2004-es kettős állampolgársági népszavazáshoz hasonló sebeket üthet határon innen és túl egyaránt.
4. Romániában eddig nem volt erre példa, ám más hasonló helyzetű országokban megtörtént már, hogy az anyaországi belpolitika vált egy-egy külhoni szervezet rabjává. Ez már Magyarországon sem újdonság, hiszen a már említett ominózus 2004-es népszavazás kapcsán az egész magyar pártpaletta került kényszerpályára egy diaszpóra-szervezet, a Magyarok Világszövetségének radikális politikája miatt. A választójog kiterjesztésével egy ehhez hasonló forgatókönyvnek a valószínűsége is megugorhat, habár jelen pillanatban nincsenek erre utaló jelek.
5. A határon túliak szavazati jogának kérdésének továbbra is a magyar nemzetpolitikai viták központjában kell maradnia. Mindazonáltal nem érdemes intellektuális energiákat fecsérelni az intézkedés hasznosságának vagy értelmének megkérdőjelezésébe. Az elkövetkező időszakban a közgondolkodásnak arra kell fokuszálnia, hogy a legtöbbet kihozza az egész helyzetből, és ezért érdemes ezután is figyelni a romániai tapasztalatokra. Ezek azt mutatják, választójog kiterjesztése után el kell kerülni azt, hogy a külhoni magyarok az anyaországi belpolitika foglyaivá váljanak, de egyaránt azt is, hogy az anyaországi belpolitika váljon egy-egy radikálisabb külhoni szervezet játékszerévé. Pap Szilárd István
kitekinto.hu
Erdély.ma

Vona az EMI-táborban: a Jobbik is számít az erdélyi szavazatokra
A nemzetpolitikai műhelyként és fesztiválként szervezett EMI-tábor fősátrában szombaton Vona Gábor a magyar nemzetpolitikáról, az idei Kárpát-medencei választásokról és a Jobbik politikájáról tartott előadást.
A Jobbik elnöke kijelentette: „pártja szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocialista Pártot (MSZP)". Hozzátette, nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes. „A Kádár rendszerben félrevezetett emberekkel, és az azóta megszerzett politikai és gazdasági pozíciókkal visszaélve nemzetellenes politikát folytat. Az MSZP állandó nemzetpolitikai kockázatot jelent az Országgyűlésben" – jelentette ki a Jobbik elnöke.
Vona Gábor szerint megannyi stratégiai kérdésben a Fidesz sem különbözik az MSZP-től. Ha az MSZP váltaná a Fideszt „ugyanúgy szervilis politikát folytatna az Európai Unióval és a szomszédos országokkal, mint a Fidesz, és ugyanazt a cigányságpolitikát folytatná, mint a Fidesz" – vélte a Jobbik elnöke.
Vona Gábor úgy értékelte, a Fidesz-kormány bizonyos szempontból még a Bajnai- és Gyurcsány-kormányoknál is gyengébben teljesített. Nem hozott fordulatot a magyar gazdaságban. „Ma azért kell megküzdenünk, hogy még jobban eladósodhassunk. Ez abszurd" – állapította meg a Jobbik elnöke, utalván a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokra. Úgy értékelte, hogy a Fidesz nemzetpolitikában végrehajtott fordulatát a Jobbik katalizátorként serkentette.
A Jobbik elnöke szerint a Fidesz arra készül, hogy a 2014-es választásokon „erőből ledarálja ellenzékét". Ezt a célt szolgálja a választásokat megelőző regisztráció terve is, amellyel az ellenzéki pártok mozgásterét próbálja beszűkíteni. Vona szerint a szavazni vágyók előzetes regisztrációján alapuló választás a politika eldurvulásához vezet, mert a regisztráció lezárultával már csak egymástól tudnak „választókat rabolni" a pártok.
Vona Gábor kijelentette: pártja számít az erdélyi szavazatokra, és ezek megszerzéséért a maga korlátozott eszközeivel kampányolni is fog Erdélyben. Hozzátette azonban, hogy a Jobbikot nem a szavazatszerzés lehetősége fordította a leszakított nemzetrészek felé, ezért, ha nem kapnak szavazatokat Erdélyben, akkor sem változtatnak nemzetpolitikai elképzeléseiken. MTI
Erdély.ma

Véget ért a nyolcadik alkalommal megszervezett EMI-tábor
A székelyföldi önrendelkezési törekvések kérdéskörével foglalkoztak elsősorban a tegnap véget ért, 8. alkalommal megszervezett EMI-tábor előadásain. A Hargita megyei Borzonton lezajlott, nemzetpolitikai műhelyként és fesztiválként szervezett rendezvényen az autonómia mellett Trianon revíziójának esélyeit is latolgatták az előadások meghívottai.
Balczó Zoltán, az Országgyűlés jobbikos alelnöke meglepő kijelentést tett az autonómiakérdésben. Kifejtette, számukra sohasem volt kétséges, hogy a magyarországiaknak kötelességük kiállni a határon túli magyarok önrendelkezésének érdekében. Hozzátette, úgy tudta, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által megfogalmazott autonómiastatútum olyan dokumentum, amelyet minden székelyföldi érvényesíteni akar, hiszen annak szövege tartalmazza mindazokat a törekvéseket, amelyek a székelyföldi önrendelkezést jelentik.
Nemrégiben azonban egy erdélyi politikusokkal és más közéleti személyiségekkel sorra került találkozón azzal szembesült, hogy beszélnek ugyan róla, de igazából senkinek nincsenek tiszta elképzelései arról, mit kellene tenniük az autonómia megszerzéséért. Ily módon a magyar politikum sem tudhatja, hogy mi mellett is álljon ki – mutatott rá Balczó Zoltán.
A hallgatóság soraiból vetették fel a kérdést, hogy miért az autonómiáról beszélünk, miért nem inkább Trianon revíziójáról. Balczó Zoltán kifejtette, a jelenlegi világpolitikai kontextusban semmiféle lehetőség nincs a revízióra. Hozzátette, vannak ugyan, akik szerint arra hivatkozva, hogy az egyezményt aláíró országok már nem is léteznek, érdemes volna jogi úton érni el ennek felülvizsgálatát, de ő úgy látja, ennek sikerére nincs reális kilátás.
Teljesen más hangot ütött meg Kőszegi Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője. Kijelentette, ha a Fidesz tovább tud erősödni, és sikerül Magyarországot egy gazdasági, illetve más tekintetben is erős országgá tenni, akkor hivatalosan is fel lehet vetni a revízió kérdését. A fideszes politikus meglátása szerint erre már akár nyolc év múlva is sor kerülhet.
Egy másik előadás keretében Dabis Attila politológus, Ferencz Csaba, az SZNT állandó bizottságának tagja, valamint a gyergyószéki SZNT részéről Árus Zsolt fejtette ki meglátásait a kérdésben. A kiindulópont a dél-tiroli németek autonómiája volt.
A beszélgetés során kiderült, hogy mint működő modell ideális lenne, de a kivitelezés, az oda való eljutás a Székelyföldön aligha alkalmazható, hiszen teljesen más a politikai kontextus. Ugyanazok a politikai lépések, amelyek sikeresek voltak Dél-Tirol esetében, itt nem valószínű, hogy működnének. Az észak-olaszországi minta így lényegében csak abban a tekintetben lenne jó a Székelyföldön, hogy rá lehetne mutatni, az autonómia nemcsak a székelységnek lenne hasznos, hanem az itt élő románságnak, sőt az egész Romániának, hiszen az elnyomott, kirabolt Dél-Tirol az önrendelkezés megszerzése után hatalmas gazdasági fejlődésen ment át, aminek mindenki hasznát látja.
AZ EMI-tábor fősátrában szombaton a magyar nemzetpolitikáról, az idei Kárpát-medencei választásokról és a Jobbik politikájáról hangzottak el előadások. Vona Gábor, a Jobbik elnöke kijelentette: pártja szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocialista Pártot (MSZP). Hozzátette, nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes.
„Az MSZP állandó nemzetpolitikai kockázatot jelent az Országgyűlésben” – jelentette ki a Jobbik elnöke. Úgy értékelte, hogy a Fidesz nemzetpolitikában végrehajtott fordulatát a Jobbik katalizátorként serkentette. Vona Gábor kijelentette: pártja számít az erdélyi szavazatokra, és ezek megszerzéséért pártja a maga korlátozott eszközeivel kampányolni is fog Erdélyben.
Hozzátette azonban, hogy a Jobbikot nem a szavazatszerzés lehetősége fordította a leszakított nemzetrészek felé, ezért, ha nem kapnak szavazatokat Erdélyben, akkor sem változtatnak nemzetpolitikai elképzeléseiken.
Krónika (Kolozsvár)

Viharos ünnep
Rég volt ennyire viharos az augusztus huszadikát megelőző időszak a romániai magyarság számára. A Traian Băsescu államfő menesztése körüli hercehurca mellett már az eddig békés városokban is szaporodnak a magyarellenes atrocitások, a nemzeti ünnep rendezvényein való részvétel közepette így már a magyarokat ért újabb jogtiprások elleni tiltakozó akciók szervezésével is foglalkozni kell.
Ép ésszel szinte felfoghatatlan, hogy 2012-ben a magát a civilizált nyugati világ részének tekintő Romániában olyan bírósági ítélet születhetett, amelyben megtorpedózták a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását jogos tulajdonosának. Ezért a hangunk hallatása a kül- és belföldi fórumokon kötelesség. (Mindemellett türelmetlenül várjuk az RMDSZ-es illetékesek részéről, hogy más, elorzott, a romániai magyarság számára nagy jelentőségű ingatlanok ügyében is hasonló vehemenciával álljanak ki – mint például a nagyváradi premontrei gimnázium épülete).
Ilyen körülmények között szinte már üdítően hat, hogy a felfüggesztett államfő köszönetet mondott a magyaroknak a referendummal szembeni érdektelenségük miatt. Băsescu gesztusa persze érthető, hisz kis túlzással a magyarok az egyetlen közösség, amely végig stabilan kitartott mellette. Mert bár csupán annyi autonómiát ígért a székelyeknek, amennyit a caracaliaknak, azért mégis elismerte például az alternatív románoktatás fontosságát.
Băsescu mostani, az elvakult nacionalizmus káros mivoltáról szóló kijelentésére is érdemes odafigyelni. Ha joggal nevezzük bosszantónak egyes román politikusok soviniszta kijelentéseit, ugyanúgy fölöslegesek és károsak a magyar részről elhangzó bornírtságok, mint amilyen Kőszegi Zoltán Fideszes honatya revízióról szóló eszmefuttatása. Tekintélyes, erős anyaországra van szükségünk, amely hatékonyan tudja támogatni a határon túli magyarok önrendelkezési törekvéseit – a Jobbikkal nemzeti mázzal leöntött hőbörgésben versengeni akaró megnyilvánulások azonban épp ez ellen hatnak. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi, feszült helyzetben épp azok malmára hajtják a vizet, akik saját tehetetlenségük palástolására a magyarokat tennék meg bűnbaknak az ország állapotáért.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Regisztráció kontra politikai reklámhadjárat
A Ceausescu-korszak jogrendszere úgy volt megalkotva, hogy annak alapján bármikor bárkit felelősségre lehetett vonni. Ha másért nem, hát azért, mert volt nála félretéve a spájzban befőzésre néhány kiló összegyűjtött cukor, márpedig törvényerejű rendelet írta elő azt, hogy senkinél nem lehet több a jegyre kapható élelmiszerekből (cukor, liszt, olaj) az egyhavi adagnál. Az állam, illetve a titkosrendőrség pedig eldöntötte, hogy ki az, aki veszélyes a szocialista jövő építésére, s akire le kell csapni okkal vagy ürüggyel.
Hasonló a helyzet a brüsszeli hatalmi központ esetében: akkor alkalmazzák a demokrácia igényrendszerét valamely állammal szemben, ha fontosnak tartják, jellemzően saját hatalmi játékaik zavartalanságának szemszögéből.
A demokrácia, mint azt Bogár László – korunk egyik legjelentősebb és leginkább lényeglátó társadalomtudományi gondolkodója megírta –, lassan leginkább a babonához hasonlítható. A demokratikus játékszabályok kiválóan alkalmasak arra, hogy szelektív alkalmazásukkal, kettős beszéddel, szemforgató kommunikációval a pénzügyi háttérhatalom úgy sakkozzon a szereplőkkel, ahogy akar – elég Olaszországra gondolni, ahol e háttérhatalom közvetlen irányítottja áll az ország élén. De vegyük egy pillanatra komolyan a demokráciát, s nézzük a demokratikus szabályrendszer egyik legnagyobb magyarországi botránykövét, a regisztrációt. Vagyis azt a jogintézményt, amely előírja, hogy az vehet részt a választáson, aki előzőleg regisztrálta magát. Milyen hatással lehet eme újítás a demokrácia minőségére?
Vona Gábor Jobbik-elnök az EMI-táborban abbeli meggyőződésének adott hangot, hogy ez kizárólag a Fidesz érdekeit szolgálja, miután a Fidesz a legszervezettebb párt Magyarországon, a regisztráció pedig nem kívánatos. Nem vitatva a regisztráció intézményesítésének motivációját, úgy vélem, hogy eme újítás kifejezetten jótékony lenne. A demokráciának egyik gyenge pontja, amit Alois Schumpeter osztrák közgazdász is leírt már 1945-ben: az emberek annál kevésbé képesek racionális döntésre, minél távolabbi kérdésben kell dönteniük. Politikai opcióik sokkal inkább hasonlíthatók a fogpaszta- vagy mosóporválasztáshoz, mint ésszerű, racionális érveken alapuló döntéshez. Anthony Downs amerikai politológus a demokráciára vonatkozó játékelméleti fejtegetéseiben azt is leírja, hogy az egyes ember nem érdekelt abban, hogy alaposan informálódjék a politika felől, mert a szükséges idő- és energiabefektetés nincs arányban a politika folyamataira való elenyészően csekély ráhatási lehetőségeivel. A választók nagy része nem azt a pártot választja, amely érdekeihez vagy politikai értékrendjéhez legközelebb áll, hanem azt, melynek reklámhadjárata jobban meggyőzi.
Más megközelítésben: a szavazategyenlőség elve lehet, hogy szimpatikusan hangzik, de messze nem biztos, hogy következményeiben jótékony hatású. Annak az embernek a szavazata ugyanis, akinek fogalma sincs arról, hogy kire és miért szavaz, mi a szavazata eredménye, csak meggyőzte a szomszédja, vagy lefizette egy párt aktivistája, ugyanannyit ér, mint egy felkészült, tudatos döntést hozó polgáré. Ennél még a virilizmus is működőképesebb és racionálisabb volt: aki több adót fizetett be, nagyobb befolyással lehetett a vármegye ügyeire. Az értelmiségi cenzus is azt szolgálta, hogy a kompetensebbek döntsenek. Ezeket az intézményeket ma aligha lehet visszahozni, de kísérletet lehet tenni arra, hogy a politika folyamatát megtisztítsuk, hogy azokat juttassuk nagyobb arányban szavazati lehetőséghez, akik erre alkalmasak.
A regisztráció ilyen intézmény. Aki elmegy regisztráltatni magát, tanúbizonyságot tesz arról, hogy neki fontos a politikai véleménynyilvánítás. A politika iránt érdektelen, szappanoperákon, Győzike- és Mónika-show-n felnőtt fogyasztóegyedek vélhetően kisebb számban járulnak az urnákhoz, így spontánul megnő a tudatos szavazók aránya a végső döntésben. Ami persze nemcsak a nemzeti oldalnak kedvez, akár a gyászos emlékű SZDSZ-t is visszahozhatja a közéletbe, ha annak tábora képes lesz megszervezni önmagát (megítélésem szerint nem lesz képes, legfeljebb az LMP és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció erősödhet az SZDSZ-es választói tömegek tudatossága nyomán). De nagy valószínűséggel nő a nemzeti pártokra leadott szavazatok aránya, a vesztes pedig az MSZP lesz, amelynek választói táborában a legnagyobb az imént körbeírt, a kereskedelmi médián szocializálódott társadalmi kategória képviseltsége. A regisztráció egyik oldalról sem sérti a választás egyenlőségének elvét, hiszen mindenki számára nyitva áll a lehetőség önmaga regisztráltatására. Jótékony hatással lehet viszont a demokratikus folyamatokra, sőt, jó eséllyel elősegítheti a nemzet ügye iránt elkötelezett pártok térnyerését.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Túl a kásahegyen – beszélgetés Bárdi Nándor történésszel.
„Szomszédaink úgy tekintenek a magyar kisebbségekre, mint folyamatosan veszélyt jelenthető »ötödik hadoszlopra«. A magyarok tapasztalata pedig az, hogy ezen népek a 19. század óta a velük élő magyar közösségek elpusztítására szőtt tervek megvalósításán munkálkodnak.” Bárdi Nándor történésszel, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársával Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.
– Nemrégiben az MTVA vezérigazgatója körlevélben kérte a munkatársakat, hogy ezentúl a határon túli kifejezés helyett a külhonit használják. Egy kisebbségkutató lát ebben valamiféle minőségi változást?
– Előrebocsátanám, hogy a magyar–magyar viszonynak nevezett tárgykört sűrű retorikai összevisszaság jellemzi. Célképzetek, amelyekről jelenvalóságként beszélnek és elvárásokká válnak; általánosítások; feldolgozatlan élmények, sértettségek és félreértett szerepek tömege bogozódik össze ebbe a tárgyban. Ahhoz, hogy a lényegi kérdésekről beszéljünk, egy kásahegyen kell keresztülverekedni magunkat. Sok publicisztika nem is jut tovább a politikai retorikák termelte képzetek leleplezésén.
A külhoni terminológia bevezetésének szerintem két értelmezési háttere lehetséges. Kövér László és Veress László 2010. június 4-én a Magyar Nemzetben megjelent Mi lesz belőlünk magyarokból? című identitáspolitikai cikke az egységes magyar nemzet mellett érvelt és a balliberális elit félrevezető kategóriájának tekintette a „nemzet szétfejlődését”. Ebben a gondolatkörben a magyar etnokulturális közösség egységes politikai térben értelmeződik. Van egy másik megközelítés is, ami legtisztábban Sólyom László az előbb említett cikk megjelenésének napján, a parlamenti Trianon-emlékülésen elmondott beszédében kristályosodik ki. E szerint a Kárpát-medence az itt élő népek közös hazája. Ez azt jelenti, hogy nem csak Szepesség vagy Brassó képezi a magyar kulturális örökség részét, hanem a román, szlovák stb. történelemhez is hozzátartoznak a budapesti, gyulai, békéscsabai stb. emlékhelyeik. Ebben a szellemben a külhoni megnevezés a határon túlihoz képest annyiban más, hogy például egy nagyváradi nem Budapesthez viszonyítva azonosítja magát. A mindennapi életben persze a romániai magyarok szimplán magyarnak tartják magukat és abban a pillanatban lesz belőlük romániai magyar, ahogy belépnek a magyar(országi) médiatérbe vagy fizikailag átlépik a határt. A Kárpát-medencében jó kétszáz éve párhuzamos nemzetépítések zajlanak, és lényegében a külhoni magyarok 1918-ban ezek közé szorultak. Ezekben önálló intézményi szerkezeteket építettek a két világháború között és 1989 után, az államszocializmusban pedig az adott ország magyarságpolitikáján belül próbált a magyar elit vélt vagy valós közösségi érdekeket kiharcolni. Ugyanekkor mindez egy környező népekkel közösen felépített toposz-rendszerben történik. Leegyszerűsítve: szomszédaink úgy tekintenek a magyar kisebbségekre, mint folyamatosan veszélyt jelenthető „ötödik hadoszlopra”. A magyarok tapasztalata pedig az, hogy ezen népek a 19. század óta a velük élő magyar közösségek elpusztítására szőtt tervek megvalósításán munkálkodnak.
– Mik lehetnek ennek a „toposztalanításnak” az eszközei?
– Szaktörténészként jó néhány, a nemzeti kánonokon túlmutató kutatás megvalósítását ajánlhatom, de a kisebbségi magyar önszemlélet szempontjából nem a kutatói vágyakat, hanem a fogalmi tisztázást tartom fontosnak. Alapvetésként ki kell mondani: a külhoni magyarként definiált közösségek lényegében kényszerközösségek, mert nem társadalomtörténeti folyamatok révén, hanem egy politikai döntés következményeként születtek, majd regionális sorsközösségekké váltak. Ez az önértelmező fogalmak első szintje. A második: a külhoni magyarok számára magától értetődő, hogy őshonosak szülőföldjükön, az ottani etnikai viszonyok megváltoztatását életviszonyaik sérelmeként élik meg. A harmadik viszonyítási pont, hogy ezek a magyar közösségek nemzeti kisebbségként definiálták magukat, az intézményesülésen keresztül párhuzamos társadalmat képeznek azon az országon belül, ahol élnek. Azért nem használnám szívesen a kisebbségi társadalom kifejezést, mivel ez egy vízió, a teljes társadalmi intézményrendszerről, a közösség viszont létezik, amelynek megvannak a saját integráló adottságai, élményei. Ezzel szemben a többségi nemzetek jellemzően birodalmi kisebbségként, a Magyar Királyság maradványaként tekintenek a velük élő magyarságra, mivel ezen kisebbségi közösségek kulturális öröksége nem függetleníthető a történelmi Magyarországtól.
– Hogy néz ez ki a „magyar–magyar viszony” felől nézve?
– Vannak, akik Trianont egyfajta traumaközösségként élik meg. Ez identitáspótló, kibeszélő önterápia is lehet. Nem hiszem, hogy minden Nagy-Magyarország matricás autótulajdonos irredenta volna. Sokkal fontosabb az, hogy a Kádár-korszak történelmi és identitáspolitikai amnéziájában a történelmi Magyarországra való emlékezés, a külhoni magyarok iránti figyelem az ellenzékiség érzetét adta, és ennek keretei sokfelé elágazva tovább élnek ma is. Ehhez képest egy másik út az úgynevezett detrianonizálás avagy határtalanítás, melyben az etnokulturális közösségnek egyes részei partnerként ismét együtt működhetnek. Hogy ez megtörténhessen, le kell építeni bizonyos határtermelő különbségeket. Trianont a közvélemény Magyarországon jórészt történeti kérdésként kezeli. Így van ez persze Kézdivásárhelyen is, csakhogy ott ez egyben családok, életpályák sorsát határozta meg. Az ottaniak elődeivel a magyar állam nem tudta fenntartani az állampolgári „szerződést”, mert a magyar politikai osztály két világháborúból is vesztesen hozta ki az országot. Az ennek révén létrejött magyar közösségek a magyarországi viszonyokhoz képest nemzetiesítettebbek, a változó politikai viszonyoknak is kiszolgáltatottabbak, hiszen a nyelvi, kulturális, sorsközösségbeli összetartozás szervezi ezeket. Jelentős különbség mutatkozik a hazafelfogásbanis. A magyarországiak haza fogalma döntően megegyezik az ország jelenlegi területével, míg a külhoniak számára egyszerre jelenti a szülőföldet, illetve egy virtuális magyar kulturális és médiateret, amelyet a sajátjuknak éreznek. A harmadik, legkevesebbet emlegetett különbség abból adódik, hogy a külhoniak döntő többsége kétnyelvű. Ennek kulturális vonzataként jó részük tudatában van annak, hogy a sajátján túl létezik egy „másik igazság” is, akár a szomszéd lakásban vagy a munkatárs fejében. Ehhez képest Magyarország lényegében Trianonnal érte el a reformkori nagy álmot, a homogén nemzetállamot. A magyar politikai elit úgy érzi, értelmiségi felettes énként megmondhatja, hogyan is kell gondolkodni Nyíregyházától Kaposvárig. Ebből következően Magyarországon az uralomra, az egységesítésre, az erdélyi politikában a dominanciára való törekvés volt a meghatározó.
– Mit jelent ez a detrianonizálás avagy határtalanítás a gyakorlatban?
– Ezeket a kifejezéseket eredetileg nyelvészek találták ki, ebből kifolyólag nyelvészeti problémaként fogalmazták meg. Nevezetesen, hogy a külhoni nyelvváltozatokat miként viszonyítsák a magyarországi standardhoz. Végül, megharcolva a nyelvművelőkkel, beemelték őket. Így például a „hajtási” a „jogosítvány” szinonimájává válhatott. Ezzel a határtalanító, integráló gesztussal a nyelvi sík azonnal ki is tágult, mivel azt eredményezte, hogy a külhoni kultúra termékei egyenrangú alkotóelemei lettek az egyetemes magyar kultúrának. A határtalanítás programja számomra pontosan arról szól, hogy mit tudunk kezdeni ezekkel az egyenrangú kulturális örökségekkel.
– A siker azon is múlik, hogy a szomszédos népek mit szólnak, ha mi határtalanításról beszélünk, főleg akkor, ha ők nem számolnak le a birodalmi kisebbség toposszal…
– Nagyon egyszerű, mint ahogy egy román mondás is tartja, nem beszélni, hanem cselekedni kell. Először azt kell tisztáznunk, hogy miért álságos, improduktív vagy hiteltelen a most használt beszédmód, mit csináltunk rosszul. Majd meg lehet keresni a helyzetleírás és az önértékelés új támpontjait. Ma az egyik legnagyobb probléma, hogy a külhoni magyar ügyeket a politikai retorika uralja. Gyakran a kommunikációs akciók önmagukért zajlanak. Az elmúlt húsz év tapasztalata egy hatalmas szakpolitikai deficitre mutat. Nincs meg a megfelelő szakmai és közigazgatási háttér a programok intézményesítéséhez és megvalósításához. Miért nincsenek Magyarországnak és a külhoni magyar közösségeknek a szomszédos országok nyelvén a magyarságról informáló honlapjaik? Miért nincs fent a neten a Madách, a Kriterion és a Fórum fordításirodalma? Médiaképesek-e a magyar külképviseletek munkatársai a szomszédos országok nyelvén? Soroljam?
– Az elmúlt időszak hibáinak feltárásakor milyen premisszák mentén lehetne elindulni?
– Nem egy interjú dolga ezt a kérdést mélységében feltárni. Most csak annyit tehetek, hogy történészként felhívom a figyelmet azokra a félreértett vagy félreérthető nézőpontokra, melyeket egy-két évtized múlva a politikai elemzők visszatekintve fontosnak tarthatnak. Az első ilyen a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügye. A politikai közbeszéd átalakította a történéseket, és ma már a magyarságpolitika következetes és legfontosabb megvalósításaként jeleníti meg a honosítás ügyét, miközben az autonómiatörekvések kudarca, a magyar kisebbségi pártok kormányzati részvétele és a Fidesz-kormány nagy projektjei után a parlamenti pártok igazából csak belesodródtak a kapcsolódó kampány politikai hiszterizáltságába. A 2004. őszi–téli népszavazási kampány nem a külhoni magyarokról szólt, hanem egy pártpolitikai verseny volt, a szomszéd országi magyarság a szavazás után mégis úgy élte meg, hogy lényegében a nemzeti hovatartozásukat kérdőjelezték meg, ennek egyik következményeként nemcsak hogy elfogadottá vált Magyarország és a magyarországiak bírálata („anyások”, „táposok”), hanem egyben politikai legitimációs retorikaként is használták a kisebbségpolitikusok. Egy következő másként értelmezés a kettős állampolgárság és a második Orbán-kormány projektjei körül alakult ki. Magyarországon a kilencvenes években létrejött a többpártrendszer és a kapitalista piacgazdaság intézményrendszere, megvalósult a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás, egy új alkotmányos politikai közösség azonban nem jött létre, sőt a környező országoknál is lassabban halad ez a folyamat. Ez a Kádár-korszak elfojtott emlékezetpolitikai örökségével együtt óriási identitáspolitikai deficitet hozott létre. Ezt próbálja kompenzálni a politikai osztály. A második Orbán-kormány nagy projektjei alapvetően Magyarországnak szólnak. A háttérben ott munkál az új közösségépítés és az a vágy, hogy ne ismétlődhessen meg a 2004-es fiaskó. Mindezt a nemzetesítést, de elsősorban a kettős állampolgárságot a külhoni magyarság mintegy emancipációként élheti meg. Maga a nemzetpolitika kifejezés is, amely a külhoni magyarokat érintő viszonyra (azaz a magyarságpolitikára) vonatkozik, mintegy leszűkíti Magyarország hosszú távú közösségi politikáját a nemzet és az ország határának egybe nem esésére. Ehhez kapcsolható, ahogyan „nemzeti táj”-ként egyre inkább a Székelyföld és a Gyimesek jelenik meg a magyar médiában. A nemzeti összetartozás dala pedig az ünnepi alkalmakon a Szózat helyett egyre inkább a Székely Himnusz lesz. A harmadik álságos adottság, hogy a magyarság- és a kisebbségpolitikai retorika még jelenleg is nagyrészt az úgynevezett veszteség narratívára épül, miközben a külhoni közösségekben komoly változások történtek. Ezt jól példázza, hogy Szlovákiában és Romániában láthatóan megváltozott a magyar népszavazási kampány hangulata. Jöttek a humoristák, a jó nők, a magyarság magától értetődő volta, természetesebb hangvételben próbáltak egy önképet megfogalmazni. Mindeközben a magyarországi, illetve bizonyos részben a külhoni politikai elitek nyelvezete még mindig az állandó félelem fenntartására épül, ahelyett hogy pozitív irányba mutató, konkrét és számon kérhető közösségi célokat fogalmaznának meg. Magyarországon arról sem vesznek tudomást, hogy a kilencvenes években a kisebbségi politikusoknak mind a társadalomképe, mind a pozíciója megváltozott. A kulturális életből építkező politikai elit helyett, a kormánykoalíciós részvételek nyomán, sokkal hangsúlyosabb szerephez jutottak a regionális gazdasági érdekcsoportok, majd az ezredforduló után – az önkormányzati jogosítványok bővülésével – megjelent egy új, önkormányzati elit. A legitimitást a forrásszerzés biztosítja, így az átfogó kisebbségpolitikai programok sem igen valósulnak meg, kiüresednek a politikai üzenetek. Ez, generációváltás által felerősítve, a különböző érdekeket becsatornázni képes politikai integrációs fórumok híján, az egységes politizálás végét jelenti, jóllehet a régi szlogenek még részben fennmaradtak.
– Körbejártunk fontos fogalmakat, beszéltünk a detrianonizálás lehetőségéről illetve szükségességéről illetve a magyar-magyar viszony közelmúltjának elemzéséhez is támpontokat adott a félreértett vagy félreérthető események hátterének rövid vizsgálatával. Lehet a külhoni magyar kisebbségekhez más módon is közelíteni?
– Igen. Ha a kívánsággondolkodáson túl akarunk lépni, akkor az egyes kisebbségi magyar közösségeket, mint társadalmi jelenségeket kell megközelíteni. Az egyik lehetőség a területi elv. Ha felállítjuk az erdélyi települések listáját aszerint, hogy mely településeken él abszolút számban a legtöbb magyar, akkor az első 150 települést számba véve kiderül, hogy a romániai magyarok több mint 80%-a él ezekben a helységekben. Ha csak az első ötvenet nézzük, akkor az is 780 ezer magyarnak ad otthont. Mit látunk így? Ma az erdélyi magyarok 53%-a él magyar többségű közigazgatási egységben. Az is érzékelhetővé válik, hogy pl. Arad, Temesvár magyarsága számban vetekszik több székelyföldi kisvároséval. Ugyanakkor a magyar intézménysűrűség meg sem közelíti azt. A harmadik fontos tanulság, hogy 6 megyében lehet politikailag meghatározó Romániában a magyarság. Hargita, Kovászna mellett Maros, Szatmár illetve Bihar és Szilágy megyékben. A lényeg, hogy az illető 150 település nyelvhasználati, az oktatási, közművelődési viszonyai konkrétan monitorizálhatók és így pontosan meg lehet nevezni a hiányosságokat vagy épp a jó példákat, a jogszabályok érvényesülését. Egy másik megközelítés, ha a kisebbségi „társadalmat” intézményi alrendszerek összességeként fogjuk fel. Azt vizsgálhatjuk, hogy a politikai érdekvédelem, az önkormányzati pozíciók, a vallási élet, a nyilvánosság, az oktatás, a közművelődés, a tudományos élet, az egyesületek milyen intézményi keretek között működnek és, mennyire hatékonyak. Azaz az adott intézményi alrendszer szakmai szabályai ebben mennyire meghatározóak. Egy példa: a határtalanítás érdekes mozzanata lenne a magyarországi iskolákban használatos kompetencia mérés önkéntes kiterjesztése a külhoni iskolákra is. Ez külön költségekkel sem járna, hiszen a tesztek és az azok feldolgozásához szükséges programok jól begyakorolva rendelkezésre állnak. Ezzel nem csak az iskolák és tanáraik teljesítménye lenne követhető, hanem a magyarországi szülőkhöz hasonlóan a külhoniak is megnézhetnék az interneten az adott iskola és akár saját gyerekük eredményeit. Ez tényleg integráció, amely az adott ország oktatási rendszerébe is egy fejlesztési és nem szeparációs elemként jeleníthető meg. Csakhogy mi van, ha az eredmények sokkolják a külhoni magyar közvéleményt, pedagógustársadalmat? Miért nem éri el ez az erdélyi oktatáspolitikusok és megyevezetők ingerküszöbét? De érdemes utánanézni az egyik legintenzívebb romániai magyar rendezvény, a Kolozsvári Magyar Napok gyökereinek, a monostori negyedben szerveződő kismama klub, levelezési lista, az Életfa Alapítvány tevékenységének. A gyerekprogramok révén a több mint tízezres monostor negyedi magyarságot, tavaly a száz tagú cigány zenekarral a környező falvakat és olyan tömegeket is képes volt megszólítani, akiket eddig a magyar közművelődés nem tudott elérni. Ebből következik a kérdés: miért nincs magyar ház (napközi otthonnal) a Monostoron vagy a nagyváradi Rogerius negyedben? A magyar intézmények miért csak a városközpontban léteznek? Mennyiben befolyásolhatja az iskolaválasztást lakótelepen, az a komoly dilemma, hogy miként oldják meg I-IV. osztályba a beszállítást? Ezek persze mind kiragadott példák, de „nemzet kérdései” mit sem érnek a mindennapi problémákra adott válaszok nélkül. Egy közösség csak hasznos intézményekkel tud magához vonzani embereket, ettől lesz életképes.
– Mit tudhatunk arról, hogy melyek a külhoni magyar kisebbségek sorsát leginkább formáló, meghatározó társadalmi folyamatok az utóbbi két évtizedben?
– A négy nagy magyar kisebbségi közösség (szlovákiai-, ukrajnai-, romániai-, szerbiai) esetében hat folyamatot emelhetünk ki. Az első a népességfogyás kérdése, ami egyébként a többségi társadalmakra is jellemző, de a magyar kisebbségi csoportok esetében fokozottan érvényes. Három fontos új tendenciára azonban fel kell hívnom a figyelmet. Az egyik az, hogy Romániában a magyarság aránya az abszolút számban megjelenő 10 éves 194 ezres fogyás ellenére lényegében nem változott. Másrészt a kisebbségi magyarok népességfogyása 1918 óta folyamatosan kataklizmákkal járt együtt és azt lehet mondani, hogy ez az első olyan évtized, amikor alapvetően a természetes népmozgalom és a migrációs folyamatok voltak a meghatározók. A Barna Gergő, Kiss Tamás számította 6 ezres romániai asszimilációs veszteségnél jóval nagyobb várható Szlovákiában. A harmadik, egyáltalán nem új tapasztalat az, hogy a tömbterületeken jóval kisebb a magyar népességfogyás, mint szórványhelyzetben. (Tehát egy jól működő kisebbségi intézményrendszernek épp az lehetne a feladata a kisebbségi és szórványhelyzetben, hogy összegyűjtse, szocializálja a fiatalokat; a magyar dominanciájú helyeken pedig, hogy felszívja és a társadalmi mobilitást biztosítsa ezek számára is.) A második fontos évtizedes folyamat a reruralizáció: nő azon magyarok száma, akik kistelepülésen élnek, részben a nagyvárosi népességarányok romlása miatt. Romániában például a falvakban lakó magyarok aránya az utóbbi két népszámlálás között 38%-ról 44%-ra nőtt. Legalább ilyen fontos, hogy több nagyobb városban megszűnt a magyar többség, vagy jelentősen csökkent az arányuk, ugyanakkor a magyar intézményesség egyre inkább kisvárosi központokba került. Kolozsvár és Marosvásárhely mellett megerősödött a székelyföldi kisvárosok, különösen Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy intézményi súlya, ugyanekkor a Székelyföld alatt egyre inkább csak Hargita és Kovászna megyét értik. A harmadik lényeges pozíció romlás a kisebbségi magyarok lemaradása az adott ország új középosztályosodási folyamataiból. Ezt jelzi az, hogy a szomszédos országokban a magyarok körében a diplomások aránya még mindig az országos átlag felét éri el. Jelentős a lemaradás a szolgáltató szektorban, különösen a pénzügyi, kereskedelmi szolgáltatások körében. A következő fontos folyamat, a többes kötődéssel bírók – Erdélyben talán kevésbé érzékelhető – számának növekedése. Itt egyrészt a vegyes házasságok növekedéséről és az abból született gyerekek választásairól, másrészt a nem magyar intézményrendszerben szocializálódó, magyar médiát nem használó fiatalok Felvidéken és a Vajdaságban egyre jelentősebb csoportjáról van szó. Félig meddig még most is tabu kérdésnek számít a magyar anyanyelvű romák integrációja. Az Életünk fordulópontjai – Erdély 2006-os vizsgálat szerint 150 ezer magyarul beszélő roma él Erdélyben és közel 90 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Ez a romániai magyarság 6,5%-a. Itt az alapdilemma az: mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, ha a magyar szülők a cigány gyerekek miatt nem magyar iskolába viszik a gyerekeket? A székelyföldi I-IV. osztályos roma tanulók statisztikája, integrációja egy külön riportsorozat tárgya kell legyen – az ezt kutatókkal. Az utolsó, de az egyik legfontosabb téma az utóbbi 20 évben az összmagyar média tér létrejötte, amelyben a magyarországi tömegkommunikáció a meghatározó. Ez egy természetes folyamat, jelentős – ma már magától értetődő – eredmény, nagyon fontos következményekkel. Ezek közül a legfontosabb, hogy az 1989 után született külhoni magyar generációk jelentős része döntően magyar(országi) médiafogyasztóként szocializálódik. Részben ez nehezíti meg, különösen a magyar többségű területeken a honország nyelvének elsajátítását. Ugyanakkor szinte teljes hozzáférést biztosít a magyarországi politikai, kulturális információkhoz. Ennek hatását nem lehet túlbecsülni. A „politika Magyarországa” nem a nemzetegyesítő retorikával, a honosítási kampánnyal, hanem elsősorban a napi magyarországi hírfogyasztással terjeszkedik a határokon túl. Azt is megfigyelhetjük, hogy – pontosan ennek a közös médiatérnek a következtében – egy romániai magyar fiatal tulajdonképpen haza érkezik, ha eljön Budapestre. Ez a helyzet természetszerűen fokozza a külhoni magyarok magyarországi emancipációs igényeit. Itt azonban fontos azt is tudatosítani, hogy a külhoni magyar közösségekben nem alakultak ki meghatározó, a regionális vélemények, közszolgálati fórumaként elfogadott orgánumok. Egy-egy szomszédországi úgymond országos fórum hiányában a magyarországi médiát használják értelmiségiek, politikusok avagy teljesen elszigetelt, csak helyi vonatkozású vélemény és hírközlés folyik.
– A külhoni magyar kisebbségeket pár kérdés erejéig megpróbáltuk önmagukban vizsgálni, viszont nem hagyható figyelmen kívül a más szempontból már említett kettős állampolgárság kérdése. Nemrégiben beérkezett a 300 ezredik kérelem is, milyen hatással lesz ez az eddig boncolgatott folyamatokra?
– Nem vagyok jós. A helyzetet elemezni már csak azért is nehéz, mert konkrét vizsgálatok eddig tudtommal csak arra vonatkozóan születtek, hogy akik kettős állampolgárságot szereztek idáig, kire fognak szavazni. Az eddigi kérelmezők durván 60 százaléka Erdélyből származik, 20 százalék a Vajdaságból. Elég valószínű, hogy jelentős részük már huzamosabb ideje Magyarországon él, csak eddig nem sikerült elintéznie az állampolgárságot, és most kihasználja a lehetőséget. Bizonyára vannak olyanok is, akik a magyar útlevél miatt csinálják végig a procedúrát, mert például az amerikai vízumhoz ez nagy segítséget jelent. Jelentős a kérelmező nyugdíjasok száma, akik a gyerekeik után szeretnék megszerezni az állampolgárságot. Az igazi konfliktus a választójog körül van. Ugyanis a sokszor idézett külföldi példák esetében tudtommal valamennyi esetben azzal kapcsolatban az adott ország politikai osztályán belül konszenzus volt. Ez a választójog kiterjesztése esetében a magyarországi pártok között nincs meg, sőt a Jobbik és a Fidesz szavazók jelentős része is elutasítja azt. Ez egy kétélű fegyver: nem hiszem, hogy a baloldal kihagyná a következő választási kampányban azt a ziccert, hogy itt most olyan emberek is szavaznak, akik nem Magyarországon élnek. Ez lehet, hogy több szavazatot visz majd el a Fidesztől és a Jobbiktól, mint amennyit hoz a határokon túlról. Abban pedig biztos vagyok, hogy újabb stigmatizációk épülnek a magyar–magyar viszonyban. Arról már volt szó, hogy a magyar kisebbségi kérdésnek nem az állampolgárság megadása a kezelési módja, ez a külhoni magyarok magyarországi emancipációját biztosíthatja. Nem tudom, hogy a kettős állampolgárságnak milyen közvetlen kihatása lesz a kilencvenes évektől a kisebbségi elit által képviselt párhuzamos társadalomépítésre. Jelenleg nem ez, hanem a szomszédországi politikusi generációváltás, a kormányzati pozíciók elvesztése, a FIDESZ külhoni pártkonfliktusai együttesen hátráltatják ezt a folyamatot.
Erdélyi Riport

Az RMDSZ erős embere
Borbély Lászlót már hosszú évek óta úgy emlegetik, mint az RMDSZ erős emberét. Hogy mitől és mennyire erős, azt nem tudjuk, de az tagadhatatlan: manapság ő a szervezet egyik legbefolyásosabb politikusa. És ő ezzel a befolyásával, hatalmával rendszerint él is. Olykor pedig visszaél. Talán még emlékeznek arra, amikor az RMDSZ legutóbbi tisztújító kongresszusán „üzent” a magyarországi kormánynak és kormánypártnak, pökhendi módon kioktatva a Fideszt, s felszólítva, ne próbáljon tanácsot adni a hogyan s mikéntre, mert a legjobban az RMDSZ tudja, mi kell az erdélyi magyarságnak... Ezek szerint nem kell sem autonómia, sem önálló állami magyar egyetem, sem magyar tanszék a MOGYE-n, sem Kossuth utca Vásárhelyen, de még egy magyar vonatkozású köztéri szobor sem a főtéren... Ha rajtuk múlik, a magyar állampolgárság felvételére sem lenne lehetőségük a történelem szeszélye folytán a határon kívül rekedteknek.
Az ügy, amelynek kapcsán Borbély mentelmi jogának megvonását kérik a Képviselőháztól, jelentéktelennek tűnik. Maga a felmerült pénzösszeg, 20 ezer eurócska – az mi egy nagyhatalmú kormánytag számára? – sem tűnik nagynak, legalábbis nagyságrenddel kisebb, mint amekkora pénzekről általában szó van a hasonló korrupciós történetekben.
Ha jól belegondolunk, az egészet csak figyelmeztetésként szellőztették meg, talán csak jelzésként, hogy van még más is a sifonérban, jó lesz tehát „konformálódni”, az elvárások szerint nyilatkozgatni, s főleg tenni a magas minisztériumban. Hogy miben zavarhatta az akkor még hivatalban lévő miniszter úr a magasabb érdekeket? Hát, ha csak Verespatakot említjük, akkor máris helyben vagyunk, hisz akkoriban PDL-s kormánykörök igen szerették volna már sínen látni a bányaprojektet, csak az RMDSZ egyes politikusai tiltakoztak, tiltakozgattak, egyesek nagyhangon, mások kizárólag a látszat kedvéért, úgy fél szájjal...
Erdély.ma

Románia, a gyengélkedő jogállam
Románia és Bulgária öt évvel ezelőtti EU-felvételét sokan elhamarkodottnak nevezték, arra hivatkozva, hogy a két balkáni ország sem politikai, sem gazdasági téren nem volt érett az uniós tagságra. Az azóta összegyűlt tapasztalatok csakugyan kijózanítóak: a csatlakozás előtti reformlendület alábbhagyott, mihelyst a két ország „birtokon belül” volt.
A részleges haladáshoz sokszor erőteljes külső nyomásra volt szükség, és azt is viszonylagossá tette a más területeken roszszabbodó helyzet – írta a Neue Zürcher Zeitungban közölt elemzésében Daniel Ursprung, a Zürichi Egyetem Kelet-Európával foglalkozó munkatársa. Terjedelmes írásában rámutat: a közelmúltban kirobbant román belpolitikai válság megmutatta, milyen gyengék a jogállamiság és a demokrácia elvei, amelyeket sok esetben pusztán a hatalom eszközének tekintenek.
Amikor a bukaresti alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a Traian Băsescu elnök leváltásáról kiírt népszavazást, Victor Ponta kormányfő „törvénytelennek és igazságtalannak” nevezte a döntést. Crin Antonescu ideiglenes államfő pedig azzal szidalmazta az alkotmánybírákat, hogy ők Băsescu „politikai tisztjei”. A hatalmi ágak szétválasztásának tiszteletéről alig esett szó.
A demokratikus játékszabályoknak a tiszta hatalmi politika érdekében történő hasonló lebecsülése tapasztalható 2010 óta Magyarországon is az elemző szerint. A baloldali kormány rossz gazdálkodása miatti felháborodás, valamint egy kedvező választási törvény kétharmados többséghez juttatta Orbán Viktor nemzeti-jobboldali Fidesz pártját. Választási győzelmét a Fidesz „fülkeforradalomként” értelmezte, és hozzálátott ideológiai elképzelések szerint átalakítani az államot.
A demokratikus és jogállami értékek hiányzó tiszteletének alapját mind Magyarországon, mind Romániában az a politikai kultúra képezi, amelynek eszménye nem a közmegegyezés, hanem a saját érdekek kíméletlen érvényesítése, s amely a másik oldal felé kinyújtott kezet gyöngeségként értelmezi – fogalmazott Daniel Ursprung.
Történelmi okok
Ennek a magatartásnak szerinte különböző történelmi okai vannak. A szocializmus táptalaja volt a paternalista magatartásnak az állammal szemben, amelytől a lakosság gazdasági stabilitást várhatott, politikai jogokat viszont nem. A volt szocialista államok egyike sem tekinthetett vissza demokratikus hagyományokra. A kommunista pártok uralma előtt tekintélyelvű vagy áldemokratikus rezsimek voltak hatalmon. Az 1989 utáni reformok túlságosan a gazdaságra összpontosultak, míg a demokratikus elvek előmozdítására túl kevés figyelmet fordítottak. Romániával ellentétben Magyarországon a politika porondját meghaladó, mély társadalmi szakadék húzódik jobboldal és baloldal között.
Az ideológiai megosztottság részben a 20. század politikai fordulatainak a következménye: a rövid életű 1919-es tanácskormány, az 1956-os népfelkelés szovjet csapatok által történt vérbe fojtása és a társadalom azt követő depolitizálása, de az 1920. évi trianoni békeszerződés is kiemelkedő szerepet játszik a kollektív emlékezet szempontjából – fogalmazott az elemző. Ursprung szerint nemzeti-jobboldali szemszögből nézve a magyar nemzetet külső és belső ellenségek fenyegetik, ami antikommunista és antiliberális védekező magatartást eredményez. Romániában viszont a politikai táborok kuszák és instabilak, ami nemigen tesz lehetővé egyértelmű ideológiai besorolást. A törésvonalak főleg pillanatnyi érdekekből és a politikai vezetők narcisztikus jelleméből adódnak.
Aggasztó román és bolgár helyzet
A jogállami-demokratikus fejlődés szempontjából Bulgária is aggodalomra ad okot. A Mediana intézet friss fölmérése szerint a lakosság bő harmada elutasítja a demokráciát, miközben széles körben helyeslésre találnak a tekintélyelvű tendenciák. A súlyos problémák láttán a tömegek kisebbik rossznak tekintik az erőskezű vezetőt. A kommunizmus bukása után viharos idők következtek Bulgáriában. Az állami struktúrákat részben tudatosan meggyengítették: a kommunistaellenes erők így akarták megtisztítani az államapparátust és a titkosszolgálatokat a régi rezsim funkcionáriusaitól. A biztonsági erők holdudvarából elbocsátott káderek összefogtak, és az általános káoszban bűnözői csoportokat hoztak létre. A szervezett bűnözés kedvelt műfajává vált „védelmi pénzek” zsarolása, amelytől a lakosság széles rétegei szenvedtek az 1990-es években. Románia ezt jobbára megúszta.
Az itteni kommunista funkcionáriusok átmentették hatalmi pozícióikat. A hírhedt titkosszolgálatot, a Szekuritátét három hónappal Ceauşescu bukása után új néven reaktiválták. A nomenklatúrával összefonódott erők arra használják politikai és gazdasági hatalmukat, hogy az állam segítségével megtömjék a zsebüket. A jelenlegi kormányszövetség (USL) stratégiájának az a célja, hogy módszeresen aláássa a jogállamot és a hatalmi ágak szétválasztásának rendszerét, így akarva megszerezni az ellenőrzést az eddig független intézmények fölött.
Jelentős szerep jut ebben a személyes bosszúnak is az elemző szerint. Băsescu ugyanis a maga megosztó stílusával számos politikust megsértett, kinevezési gyakorlata során pedig nemigen volt tekintettel az erős politikai befolyással rendelkező hálózatokra. Így a válságnak sajátos nemzeti okai is vannak, még ha annak alapját az alapvető politikai értékek csekély elfogadottsága képezi is. A romániai konfrontáció egy korrupt politikai osztály felhorgadásaként értelmezhető, amely berzenkedik az ellen, hogy bűntetteiért felelősségre vonják, vagy elveszítse kiváltságait.
A biztonsági erők vezetőinek busás javadalmazása eddig megóvta Romániát attól, hogy Bulgáriához hasonlóan a bűnözés ingoványába süllyedjen. Ugyanakkor befolyásos klikkek jöttek létre az államapparátuson belül. A rendszer reformja elleni harc eddig erőszakmentes volt, ám a politikai porondon annál hevesebben zajlik – írta a Neue Zürcher Zeitung.
Krónika (Kolozsvár)

A Székely Mikó Kollégium ügyében emelt szót Gál Kinga
Gál Kinga fideszes EP-képviselő a tegnap esti strasbourgi plenáris ülés egyperces felszólalásai között a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében emelt szót.
Felszólalásában rámutatott, hogy a romániai bíróság döntése értelmében állami tulajdonba kerülő intézmény esete szembemegy a jogállamisággal és súlyos precedenst teremthet az Európai Unión belül, ezért kiemelt figyelmet érdemel.
Az EP-Románia Vegyes Bizottság – melynek 2004 és 2007 között Gál Kinga alelnöke volt – munkájának eredményeként az egyházi javak visszaszolgáltatásának gyors rendezése napirenden szerepelt Románia uniós csatlakozásakor.
A Fidesz EP-delegáció nevében felszólaló Gál Kinga kiemelte: “Elkeserítő, hogy rá öt évre egy a romániai magyar református egyházhoz törvényesen visszaszolgáltatott ingatlan, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium egy megkérdőjelezhető bírósági döntés értelmében újra állami tulajdonba kerül. Azokat a személyeket, akik akkor a jogszabályon alapuló feladatukat látták el, most börtönbüntetés fenyegeti.”
A néppárti politikus rámutatott: “Felháborító, hogy egy uniós tagállam a már általa intézményesített, kisebbség számára már biztosított jogot – jogi furfangok, kiskapuk segítségével vonjon vissza”. Az újraállamosítás ténye precedenst teremthet további egyházi javak visszaállamosítására is, ezért ez az ügy továbbmegy egy puszta kisebbségvédelmi kérdésnél. “Az általános jogbiztonságot, a jogszabályokba vetett hitet kérdőjelezi meg Romániában” – tette hozzá Gál Kinga.
“Éppen ezért bízom benne, hogy az ügy a kollégák, de az Európai Bizottság figyelmét is kiérdemli végre” – zárta felszólalását a fideszes EP-képviselő.
Háttér: A Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának kérdésében Tőkés László és Winkler Gyula néppárti EP-képviselők is felszólaltak.
Strasbourg, 2012. szeptember 11.
erdon.ro
2012

Az MSZP a nemzetpolitikában sem a megosztás fideszes politikáját követi
Folytatja nemzetpolitikájának megújítását az MSZP, a szocialisták stratégiájuk elkészítésébe a határon túli szervezetek képviselőit is bevonják.
Mesterházy Attila, a szocialista párt elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján annak apropóján beszélt erről, hogy megkezdődik az Európai Ifjúsági Akadémia háromnapos balatonlellei tábora, ahová magyarországi és a szomszédos országokból érkező politikusokat, szakértőket hívtak meg.
Az MSZP és az Európai Kisebbségekért és Demokráciáért Alapítvány rendezvényén előadást tart Mesterházy Attilán kívül Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke, Bara Zoltán, a Híd-Most külpolitikai tanácsadója, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Juhász Sándor, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke és Deák Ernő, az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetségének elnöke is, továbbá fórumot szerveznek a határon túli magyar ifjúsági szervezetek képviselőinek.
A szocialista párt elnöke azt mondta: a rendezvényen elhangzó javaslatokat felhasználják a programalkotás során.
Mesterházy Attila szerint a Fidesz az elmúlt két évben megosztotta a határon túli magyar szervezeteket, nehezítve ezzel az ott élők politikai képviseletét. Az MSZP ezért is tartja fontosnak, hogy nemzetpolitikai stratégiáját a határon túli magyar szervezetek véleményének figyelembevételével készítse el - közölte.
Emlékeztetett arra is, hogy az MSZP korábban nemzetpolitikai kerekasztalt kezdeményezett, ahová a határon túli magyar pártok szakértőit hívták meg.
Arra az újságírói kérdésre, hogy a romániai politikai helyzetről folytatott szerdai európai parlamenti vitában MSZP-s politikusok miért bírálták a magyar kormányt, Mesterházy Attila úgy válaszolt: a szocialista párt - Orbán Viktorral ellentétben - nem folytat kettős beszédet, ugyanazt mondja külföldön, mint itthon, tehát az itt megfogalmazott kritikáikat ismertetik a megfelelő uniós fórumokon is.
Az MSZP elnöke ugyanakkor azt mondta: nem folytatják a mostani kormányfő ellenzékből folytatott politikáját. Orbán Viktor ugyanis korábban ahhoz kért támogatást az Európai Néppárttól, hogy vonják meg a Magyarországnak járó uniós forrásokat - tette hozzá.
Stop.hu

Surján: Alkotmányos kötelesség a felelősségvállalást a külhoni magyarokért
Alkotmányos kötelességnek nevezte Surján László a felelősségvállalást a határon túli magyarok sorsáért. Az Európai Parlament néppárti alelnöke szerint ez nemcsak az állam, hanem minden magyar ember feladata.
Surján László a Fidelitas szombati budapesti nemzetpolitikai konferenciáján kiemelte az egyházak, ifjúsági szervezetek, intézmények szerepvállalásának fontosságát is.
A kereszténydemokrata politikus szerint a nemzetpolitika fő problémája, hogy a határon túli magyarság számára szűk az intézményi kapacitás az óvodától az egyetemig bezárólag, és nem adott megfelelő mértékben az anyanyelvi nevelés biztosítéka.
Ugyanakkor jelentősen bővültek az anyaországi tanulás lehetőségei - mondta, hozzátéve, magyar adófizetők pénzét határon túliak nevelésére, oktatására költeni helyes, de "finoman elvárható", hogy ez a magyarság kinti megmaradását szolgálja, és ne az agyelszívást.
A magyar nemzetpolitikának célja kell legyen, hogy visszaadja a reményt: lehet és érdemes magyarként élni, kinek-kinek a szülőföldjén - rögzítette.
Az EP alelnöke azt javasolta, hogy a Határtalanul! tanulmányi kirándulási program iskoláknak szánt támogatási rendszere a jövőben terjedjen ki a civil szervezetek kölcsönös látogatásaira is. Példaként említette a cserkészcsapatokat, ifjúsági énekkarokat, ifjúsági politikai szervezeteket, és beszélt a sportkapcsolatok pozitív szerepéről is.
A határon túli magyarságot fenyegető veszélyekről szólva kitért többi között az elvándorlásra, az asszimilációs nyomásra, és azt mondta: a vegyes házasság a beolvadás irányába való elmozdulás, de vannak jó példák is, amikor mindkét kultúrára nevelik a gyermekeket.
Surján László azt mondta, "e helyről üzenik" az Európai Unió vezetőinek, hogy Románia schengeni tagságát ne használják ki napi politikai célokra. Utalva a román belpolitikai történésekre és arra, hogy Románia schengeni tagságát az EU levette a napirendről, azt mondta: a demokrácia alapelveinek betartása mindenkire nézve kötelező, ráadásul a tagság elnapolásával az embereket büntetik, akik nem tehetnek a kormányzati intézkedésekről.
Az EP-alelnök vitaindítója után tartott kerekasztal-beszélgetésen Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője azt mondta: semmi olyat nem írnak elő alkotmányos kötelezettségként a külhoni magyarokkal kapcsolatban, amit a magyar állam ne biztosítana az itt élő kisebbségeknek.
Kiemelte: az állampolgárság, a választójog kérdésében, a határon túli magyar jogérvényesítésnél pártszempontoknak nem lenne szabad szerepet játszaniuk. Ma ugyanakkor alapkérdésekben sincs egyetértés a politikai erők között - állapította meg. A külhoni magyarokat ért jogsérelmekről szólva, példaként említve Malina Hedvig ügyét és a Mikó-kollégium körüli történéseket, azt mondta: jól működő jogállamban ilyen helyzet nem állhatna elő, ez egy európai jogállam legnagyobb szégyene. Azt kellene elérni, hogy a diszkrimináció tilalmát a nemzeti kisebbségekre is kiterjesszék - jegyezte meg.
Bíró Albert, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja az elmúlt évek legfontosabb lépésének nevezte az egyszerűsített honosítást. Kitért arra, hogy egy erős magyar gazdaság a magyar kisebbség megítélésén is nagyon sokat lendítene a határon túli területeken. Kulcskérdésnek nevezte ugyanakkor, hogy a magyar kisebbségeknek megfelelő képviseletük legyen a többségi parlamentekben. A jogsérelmekkel kapcsolatban szólt arról, szerinte a kisebbségek nincsenek tisztában azzal, hogy melyek az alapvető jogaik, és azokkal sem élnek, amelyekről tudnak. Felvetette a kisebbségi jogok oktatásának lehetőségét a magyar tanítási nyelvű iskolákban.
Nagy Bercel, a közigazgatási tárca nemzetpolitikai államtitkárságának titkárságvezetője egyetértett azzal, hogy érdemes lenne ilyen képzéseket indítani. Az anyanyelv őrzése kiemelt jelentőségű, az oktatás-nevelési támogatás önmagában többmilliárdos tétel, amely a külhoni magyar diákoknak plusztámogatást jelent, illetve hasonló nagyságrendű a felsőoktatási intézmények támogatása - mondta. A honosításról szólva jelezte: már túl vannak a 300 ezredik kérelmen, és több mint 220 ezren le is tették az állampolgársági esküt. Az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítása szintén fontos feladat - folytatta - hozzátéve: ez javíthatja a magyar-magyar együttműködést is.
A külhoni magyar ifjúsági szervezetek képviselői hozzászólásaikban többi között a kétnyelvű feliratok fontosságát és az ezzel kapcsolatos problémákat emelték ki. Volt olyan felvetés, hogy ha egy magyar vállalat külhoni magyar területen létesít munkahelyeket, ott a magyarok alkalmazása élvezzen előnyt.
A tanácskozás résztvevői nyilatkozatot fogadnak el, amely azt rögzíti, hogy a határon túl élő magyarokat és közösségeiket megillető jogok közül kiemelten fontos az anyanyelvhasználat joga, ennek érvényesülését segítheti az etnikailag sokszínű területeken a kétnyelvű közigazgatás megteremtése és az anyanyelvű oktatás biztosítása. Mint írták, nyomon szeretnék követni a Kárpát-medence valamennyi országában élő magyarság mindennapi életét, és az őket ért jogsértésekre "online riadólánc" életre hívásával kívánják felhívni a világ figyelmét.
A dokumentumban kitértek arra is, hogy békés demonstrációk segítségével, a nyilvánosság minden eszközével szeretnék elejét venni a magyarokat nemzeti hovatartozásuk miatt érő atrocitásoknak
MTI

Répás: átláthatóan működik a Bethlen Gábor Alap
Átláthatóan és rendben működik a Bethlen Gábor Alap, amely tavaly több mint 12 milliárd forinttal gazdálkodott – mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága hétfői ülésén. A Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámolót a testület ülésén 9 igen és 3 nem szavazattal hagyták jóvá.
Répás Zsuzsanna kérdésre válaszolva beszélt arról, gondolkodnak az oktatási-nevelési támogatási rendszer átalakításán. Nagy kérdés, hogy valóban a jelenlegi formájában tudja-e leghatékonyabban betölteni szerepét ez a támogatási forma. Jelezte: nyitott minden ezzel kapcsolatos javaslatra. Ellenzéki felvetésre megjegyezte: az összeg 12 éve nem változott, ami “elképesztő”, ugyanakkor mintegy negyedmillió gyermek számára minden évben kérik ezt a támogatási formát. Hozzátette: a 21.századi követelményeknek megfelelő rendszert alakítottak ki, a támogatást bankkártyára utalják. Lélfai Koppány az alapkezelő vezérigazgatója ezzel kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy idén a támogatások kifizetése gördülékenyebb lesz majd. Jelezte: tavaly 5,6 milliárd forintot fordítottak e célra. A csángóoktatásra térve a helyettes államtitkár kiemelte: megnyugtatóan sikerült rendezni a korábbi problémákat, az oktatás folyamatos, a részt vevő pedagógusoknak olyan fizetést tudnak juttatni, amely 10 százalékkal magasabb, mint az erdélyi fizetések.
Szabó Vilmos (MSZP) azt mondta, hogy súlyos kifogásaik voltak az alap létrehozásával kapcsolatban, és ezek nem múltak el. Szóvá tette, hogy a tavalyi évi beszámoló időre nem készült el, és az látszik, nem igazán van több forrás, mint az előző kormány idején. Kifogásolta, a bíráló bizottság összetételét, és hogy a döntés előkészítésből a határon túli szakértők gyakorlatilag ki vannak zárva. Szávay István (Jobbik) szintén a beszámoló csúszását tette szóvá, és azt, hogy nincs több anyagi forrás mint korábban. Úgy fogalmazott: a kormány nemzetpolitikai fordulatról beszél, azt ugyanakkor nem tartotta nagy eredménynek, hogy a támogatások korábbi összegét sikerült megőrizni. Szerinte a BGA nem átlátható, bürokratikus az ügyintézés, nem szakszerű és nem kiegyensúlyozott a működése. Potápi Árpád (Fidesz) a bizottság elnöke jelezte: támogatják a beszámolót, a kormány és a frakciószövetség is azt szerette volna, ha a határon túli magyarság támogatási keretei egy alapba kerülnek. Arra volt kíváncsi, miközben a Határtalanul! tanulmányi kirándulási programot sikerprogramnak nevezte, hogy a források növekednek-e és több diák tud-e részt venni benne. Kitért arra, hogy a szükségessé vált az oktatás-nevelési támogatási rendszerének átalakítása, és beszámolt azokról a visszajelzésekről, amelyek szerint nehezek a pályázati feltételek. Azt kérdezte, könnyítésre, gyorsításra van-e lehetőség, hogy az érintett civil szervezetek korábban megkapják a támogatásokat. Répás Zsuzsanna válaszában a beszámoló csúszását az ÁSZ és egyéb ellenőrzésekkel indokolta, és jelezte: másként ezen nem tudnak változtatni, mint törvénymódosítással, amire mindenképpen sor kerül. Azt nem tudta értelmezni, hogy a határon túliak ki lennének zárva a pályázatok elbírálásából, az előkészítésből, mint monda: a kiemelt jelentőségű intézmények körébe csak olyanok kerültek, amelyeket határon túlról javasoltak. A nyílt pályázati keret egyharmada pedig kihelyezett támogatás volt, abba Budapestről egyáltalán nem szóltak bele – tette hozzá.
Úgy látta: a nemzetpolitikai fordulat nem feltétlenül csak többletforrást kell, hogy jelentsen, és kitér arra, hogy szemléletváltás valósult meg a 2010-es kormányváltás után e téren. A terület támogatását kismértékben sikerült növelni – jelezte, hozzátéve: azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben van egy ágazat, amelyiknek ez sikerült, nagy eredmény.
Az alap minden döntése átlátható, és a honlapon elérhető – jelezte az ellenzéki kritikákra. Elismerte, az alap indulása nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, de ennek az idei évre már nincs kihatása. Lélfai Koppány azt mondta: készen állnak a Határtalanul! program bővítésére, igyekeztek azt úgy megújítani, hogy minél szélesebb kör számára legyen elérhető.
A jövőbeni elképzelésre térve beszélt a határon túli cserkészmozgalom megújításáról, amelyre egymilliárd forintot kívánnak fordítani.
(MTI), Budapest

Kőszegi Zoltán: a határrevízióhoz nem fegyverek, hanem szív kell
Az Echo Tv Hangos többség című rovatának vendége volt Heltai László, az LMP szóvivője és Kőszegi Zoltán Fideszes képviselő, Dabas polgármestere, akinek a nyáron a borzonti EMI táborban tett kijelentése egy kisebb botrányt kavart. Ugyanis Kőszegi az EMI táborban kijelentette: nem úszhatja meg a világ, hogy szembenézzen az egyik legnagyobb hatású békediktátum, Trianon következményeivel, és ha a Fidesz tovább tud erősödni, Magyarország pedig gazdaságilag és más tekintetben is erős országgá tud válni, akkor már akár 8 év múlva hivatalosan fel lehet vetni a revízió kérdéseit.
Az Echo TV-ben Kőszegi Zoltán előbb arról beszélt, hogy e kijelentésének a Fideszen belül semmilyen következménye nem volt, majd elmondta az eset után milyen sok telefonhívást és e-mailt kapott főleg a külhoni magyaroktól. Az a nyilatkozata azonban nem egészen így hangzott, két külön időpontban elhangzott kijelentését mosták össze – pontosított a Fideszes képviselő.
Magyarországnak gazdaságilag meg kell erősödni ahhoz, hogy minél többet tehessen a külhoni magyarságért, és az egész nemzetért – magyarázta a Borzonton tett kijelentését Kőszegi.
Műsorvezetői kérdésre Heltai László kifejtette, hogy határmódosításra nincs szükség, nem is lehet ilyen ebben a században, de Trianon következményeivel szembe kell nézni, és fel kell azt dolgozni. Majd hozzáfűzte, hogy a kulturális- és a területi autonómia egy megvalósítható megoldás, ami lehetőséget nyújtana a külhoni magyarok szülőföldön való megmaradására és megerősödésére.
Kőszegi szerint Trianon helyességének és következményeinek vizsgálata a jövőben elkerülhetetlen, de hogy ebből majd valamikor 8-10-40-50 év múlva az aktuális politikai elit milyen következtetéseket von le, azt most nem lehet tudni, mert ezelőtt 40-50 éve sem gondolta senki, hogy Németország újraegyesítése bekövetkezhet.
A határrevízióhoz nem fegyverek, hanem szív kell, és helyes történelemismeret – fogalmazott a Fideszes politikus.
Az Európai Unióról szólva Kőszegi úgy látja, hogy Közép-Európa népeinek összefogására lenne szükség, hiszen ezt megalapozná a közös történelmi és kulturális múlt. Csakhogy a sajtó egy bizonyos része is éppen az összefogás ellen működik, példa erre az EMI táborban mondott beszédének kiforgatása – tette hozzá Kőszegi Zoltán.
Az adás két vendége és a műsorvezetők közt ezután a beszélgetés a második világháborút lezáró békék igazságtalanságairól, és a világpolitikáról folyt, majd végül Heltai levonta a következtetést: a világ változik, és a hatások is másként érvényesülnek, mint ahogy azt először elképzelték.
Miután ismét Magyarországról szólt a beszélgetés, Kőszegi Zoltán azt mondta: ha Magyarország sikeres, és jó a megítélése, akkor a külhoni magyarság is erősebb, jobban tud küzdeni jogaiért. Echo Tv
Erdély.ma

Nemzetpolitikai irányok - Rétvári Bence: nemzetpolitikai rendszerváltás történt az elmúlt két évben
Nemzetpolitikai rendszerváltás valósult meg az elmúlt két évben - jelentette ki a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára a Nemzetpolitikai irányok és trendek Európában és világszerte címmel rendezett nemzetközi konferencián pénteken a fővárosban.
Rétvári Bence azt mondta: a parlamentben nem egy kis többség támogatta, hogy a határon túli magyarok megkaphassák a magyar állampolgárságot, hanem szinte minden képviselő megszavazta azt.
Megjegyezte: a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás utáni trauma és a legutóbbi választások "földcsuszamlásszerű változása" nemcsak a jelenlegi kormánypártokat hozta helyzetbe, hanem minden pártban levonták a konklúziókat, és nagyon kevés kivétellel konszenzus van e kérdésben Magyarországon. Nem pusztán a belső politikai arányok rendeződtek át, hanem a korábban ellenző álláspontra helyezkedő pártok magatartása is megfordult - fejtette ki.
Kitért arra, hogy a világon 115 ország biztosítja a külhoni szavazati jogot, és az unióban 27 ország közül 24 országban van erre lehetőség. A kettős állampolgárságot illetően többféle megítéléssel lehet találkozni, de elsöprő többség esetében az elfogadó magatartás jellemző.
Konjunktúrája van a kettős állampolgárságnak - állapította meg Rétvári Bence, aki ennek okát a társadalmi mobilitás fokozott jelenlétében látta.
A kereszténydemokrata politikus szerint a szavazati jog az állampolgárság elválaszthatatlan része, és lehetővé teszi, hogy megmaradjon a magyarul beszélő, de nem Magyarországon élő polgárok aktív kapcsolata az anyaországgal.
Hozzátette: az unióban nem alakult ki az állampolgárságra vonatkozó szabályozás, de ez szerinte nem is szükséges, és helyes, ha ez tagállami hatáskörben van.
Kitért az új alaptörvényre is, amely immár azt rögzíti, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért. Ez az egységes magyar nemzetet, az összetartozást fejezi ki - hívta fel a figyelmet a parlamenti államtitkár.
Gál Kinga (Fidesz) európai parlamenti politikus videoüzenetében úgy fogalmazott: 2004 óta képviselőként azt tanulta meg az Európai Parlamentben, hogy minden nemzet küzd a saját érdekeiért, és úgy akar európai maradni, hogy saját érdekeinek képviseletét nem szorítja háttérbe. Az erősebb európai integráció szinte automatikusan hozza magával a nemzeti érdekérvényesítés erősödését - állapította meg.
A fideszes politikus kiemelte: minden nemzetnek külön értéke, ereje az erős diaszpóra léte, és fontos ennek "visszakötése a nemzet vérkeringésébe".
A néppárti képviselő kitért arra is, hogy a szavazati jog fontos eszköze annak, hogy a polgárok az anyaország szerves részének érezzék magukat, éljenek bárhol a világon. A nemzeti identitás meghatározó, és minden nemzetnek érdeke, hogy az egyén ezen identitását védje, intézményesített formában is - fűzte hozzá Gál Kinga.
A köszöntők után kerekasztal beszélgetést rendeztek nemzetpolitika és a kettős állampolgárság a szomszédos államokban témában.
Irina Culic, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem kutatója azt mondta: nem csak az fontos, hogy egy törvény mit rögzít, hanem a végrehajtás módja is. A román állampolgársági törvény a származáson nyugszik, és nem zárja ki a kettős állampolgárságot - emelte ki.
Viktor Koska, a zágrábi egyetem oktatója előadásában, kitérve Horvátország önállóvá válására, rámutatott: a szerbek kisebbséggé váltak egyik napról a másikra, és a kettős állampolgárság is átalakult az új állam létrejöttével. A horvát szakember kifejtette: az új állampolgársági törvény szerint csak azok számára volt lehetséges a kettős állampolgárság, akik horvátként külföldön éltek, a migránsok ugyanakkor nagyon sokszor szerb állampolgárok voltak. Az Ausztriából érkezett Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel arról beszélt, hogy az ő állampolgársági törvényük - tiltva a kettős állampolgárságot - rögzíti: aki saját akaratából szerez egy másik állampolgárságot, az elveszíti az osztrákot. Mindkét állampolgárság megtartására csak külön engedéllyel van lehetőség, indokolt esetben - közölte. Megjegyezte: szerintük nincs szükség az állampolgárságok halmozására.
Felicita Medved (Szlovénia) azt mondta: a szlovén alkotmány a törvényekre "bízta" az állampolgárság kérdését. Valamennyi Szlovéniában élő polgár elnyerte a szlovén állampolgárságot az állam függetlenné válásával - mondta. Hozzátette, hogy az állampolgársági törvény a születéssel való megszerzést rögzíti, általános honosítással azonban nehéz állampolgárságot szerezni, feltétele például 10 év helybenlakás és a szlovén nyelv ismerete.
Dusko Radosavljevic (Szerbia) arról szólt, hogy országa kétoldalú egyezményeket írt alá a környező országokkal, amelyek rögzítik az etnikai kisebbségek védelmét. Kitérve a kulturális autonómiára, a kapcsolódó lehetőségekre, azt mondta: Szerbia ma is szenved az etnikai problémák miatt. Hozzátette, hogy a szerb állampolgársági törvény határozza meg az állampolgárság feltételeit, visszaállítását, és a volt jugoszláv tagállamok polgárai szerb állampolgárok is egyben.
Michal Vasecka (Szlovákia) azt mondta: az állampolgárság a közép-európai országokban az "etnicizálás áldozatává" vált. A megbékélési folyamatok ezért sikertelenek - vélte a brnoi egyetem kutatója, aki szerint Európában a nemzet fogalmát különbözőképpen értelmezik, más szemlélet jellemző a nyugati és a közép-európai államokban.
MTI

Orbán az önsajnálat ellen szólt Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés” veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a magyar miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet” miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról. „Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben” – fogalmazott Orbán Viktor.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket” – szögezte le a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk” fejlesztésére biztatta a Sapientia diákjait. Elmondta, a „szívtudás” a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat” – hangsúlyozta.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni” – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak”, a magyarországiakat pedig arra intette: „az erdélyieket el ne taszítsák”.
Orbán Viktor elvi megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. Elmondása szerint a megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyébként Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt. Az egyetem által 2012 júliusában alapított díjat elsőként Orbán Viktor kapta meg, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepét ismerte el a kitüntetéssel az oktatási intézmény szenátusa.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke az MTI-nek elmondta: a felajánlott négymilliárd forintból négy oktatási helyszínen készülnek ingatlanfejlesztésre, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára közölte: kezdeményezni fogják, hogy a Sapientia román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére. Tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést.
Orbán Viktor nem jelölteti magát újra az Európai Néppárt (EPP) alelnöki tisztségére – tájékoztatta a miniszterelnök sajtófőnöke szerdán az MTI-t. Havasi Bertalan közölte: a döntés fő oka, hogy a magyar miniszterelnököt nemrégiben ismét megválasztották a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnökének, és a kormányfői munka mellett erre a megbízatására kíván az eddigieknél is jobban koncentrálni. A Fidesz 2002 óta teljes jogú tagja a szervezetnek, Orbán Viktor pedig az EPP 2002. októberi kongresszusa óta a szervezet egyik alelnöke. A Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI) a világ keresztény, humanista nézeteket valló politikai pártjait és szervezeteit tömöríti. A szervezet európai szárnya az EPP. A Fideszt 2001-ben vették fel a CDI-be, Orbán Viktor azóta a szervezet alelnöke.Orbánt idén szeptember 21-én, Rómában választották meg újra a CDI alelnökének.
Szabadság (Kolozsvár)