A brüsszeli autonómiakonferenciáról
2016. április 19-én az Európai Parlament brüsszeli székhelyén Tőkés László, az Emberi Jogi Albizottság (DROI) alelnöke szervezésében Autonómia és stabilitás címmel konferenciára került sor.
A rendezvényt moderáló Szilágyi Zsolt, Tőkés László munkatársa az autonómiát az ebben érintett térségek stabilitása garanciájának nevezte, és azt emelte ki, hogy amint a néppárti és szocialista, az Európai Szabad Szövetséghez (EFA) tartozó és liberális előadók, valamint más részvevők együttes jelenléte is tanúsítja, itt egy pártok fölötti ügyről van szó, éppen ezért a demokráciát a különféle pártideológiákon felülemelkedve kell az autonómia irányába szélesíteni.
Megnyitó beszédében erdélyi képviselőnk rámutatott, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye méltánytalan módon szorul háttérbe az Unióban, hiszen a lélekszámuk a tagországok összlakosságának mintegy 9-10%-át teszi ki, ami körülbelül kétszeresét jelenti a mingránsok számának. Éppen ezért üdvözlésre méltó, hogy az Európai Néppárt a kisebbségek ügyét egyre határozottabban felvállalja, amint ezt tavaly áprilisban is tette egy kisebbségvédelmi szakmai konferencia megszervezése által. A mai rendezvény folytatása kíván lenni amannak, és „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogaitól a kisebbségi kollektív jogok, a közösségi önrendelkezés irányába jelent továbblépést – hangsúlyozta Tőkés László.
Gál Kinga fideszes képviselő, az Európai Néppárt alelnöke előadásában „kettős mérce” alkalmazásának nevezte az EU azon eljárását, hogy miközben a csatlakozni kívánó országoktól megköveteli az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének és Nyelvi Chártájának a betartását, ezzel szemben saját tagállamaitól nem követeli meg ugyanezt. A helyes út az volna, hogyha az Unió teljes egészében átvenné az ET kisebbségvédelmi joganyagát – ezt azonban mind ez ideig nem sikerült elérni. „Az ajtó résnyire nyitva áll, s ha valódi változást akarunk, ezt a rést kell szélesebbre nyitnunk” – zárta beszédét az erdélyi származású képviselőnő.
Hannu Takkula finn liberális képviselő már előzőleg, a reggeli szeminárium keretében találkozott azzal azerdélyi/partiumi látogatócsoporttal, mely brüsszeli útja alkalmával az autonómiakonferencián is részt vett. Hozzászólásában az autonómiát a társadalmi jólét egyik fontos eszközének nevezte, személyes hangon szólítva meg a vendégeket: "Erdélyi magyarok, én magam is támogatom autonómitörekvéseiteket, mert hiszen mi, finnek saját országunkban az autonómia révén sikerrel biztosítottuk a svédek és a lappok számára a megmaradást, a fejlődést és a jólétet.
Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének egykori tagja s az autonómiák pozitív tapasztalatairól szóló, 2003-as ET-jelentés szerzője azon meggyőződését fejezte ki, hogy a legnagyobb stabilitást és biztonságot az jelenti, ha mindenki otthon érzi magát Európában. Ez viszont attól függ, hogy szabadnak érzik-e magukat az Unió polgárai. A szabadság azt is jelenti, hogy jogunk van dönteni, és részt veszünk a közösségünkről szóló döntések meghozatalában. A svájci politikus „a polgárok Európáját” szeretné megvalósítani, amelyben nem a tagállamok kormányai, hanem az Unió polgárai döntenek az EU alaptörvényeiről. Egy közös alkotmánnyal megerősített, föderális Európát kívánok – mondotta –, amely az egyéni jogok kiterjesztése által képes „demokratizálni a demokráciát”. Az erdélyi magyarok jogainak a kivívása a Románia összes polgárának kijáró jogok rendjébe illeszkedik, ilyen értelemben pedig az egész román társadalom közérdeke. „Nem kisebbségvédelemre van szükség, hanem a döntések meghozatalában való részvétel lehetőségére. Ez a hatalom pozitív értelmezése” – hangsúlyozta Andreas Gross.
A svájci ET-jelentéstévő előadását követően Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rajzolt nyomasztó képet az erdélyi székely autonómiatörekvéseket övező ellenséges viszonyokról. Romániában még mindig működik a politikai rendőrség – indította előadását –, konkrét tényszerűséggel mutatva be, hogy a román hatóságok különféle adminisztratív eszközökkel, legutóbb pedig tömeges számban kirótt pénzbüntetéssekkel miként próbálják megfélemlíteni azokat, akik békés, demokratikus úton igyekeznek érvényt szerezni jogaiknak, és vállalják az autonómia melletti kiállást. A Székely Szabadság Napjának megünneplése miatt kiosztott több mint száz pénzbüntetés is azt bizonyítja, hogy míg a többségi románok számára a szabad tüntetés joga biztosított, addig a magyarokkal szemben az egykori Securitate tilalmi módszereit alkalmazzák. Ameddig szabadlábon vagyunk, alapvető jogainkért továbbra is kiállunk, és az asszimiláció ellen, saját jogainkért tüntetni fogunk – zárta beszédét az SZNT elnöke.
Kalmár Ferenc, a Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős külügyminisztériumi megbízott – akkori ET-közgyűlési tagként – 2014-ben az európai őshonos nemzeti kisebbségekről írt nagy visszhangot kiváltó jelentést.Az erdélyi származású politikus beszédét a „kisebbségek” fogalom meghatározásának kérdéskörével kezdte. Integratív, befogadó jellegű definíciót fogadott el az Európa Tanács, ami a jogérvényesítés során alkalmazott hivatkozások szempontjából rendkívül fontos. A magyar politikus az utódállamok által előszeretettel használt kettős mércéről beszélt. Így például miközben Szlovákiában a kollektív bűnösség még mindig a jogrendszer szerves részét képezi, ugyanakkor a kollektív jogokról hallani sem akarnak. Románia egységes nemzetállami minőségében tagadja a magyarok jogait, ugyanakkor nyíltan Moldova bekebelezésére törekszik. A kettős mércének véget kell vetni – vonta le a következtetést Kalmár Ferenc.
Jordi Sebastia, az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselője, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) alelnöke saját politikai csoportjáról beszélve azt mondta, hogy az EFA elsőrendű értéke az önrendelkezés, éppen ezért ha békés és demokratikus módon valósul meg, a határok megváltoztatása sem tabu számukra. Az autonómia ugyanakkor egy megoldás arra, hogy tudomásul vegyül a valóságot. Az önrendelkezés csupán akkor lehet teljes, ha a kiharcolt döntési hatáskörök mellé anyagi alap is társul. Példaként Baszkföldet említette, ahol a saját adók és önálló pénzgazdálkodás képezi az önkormányzás alapját.
Katalán szövetségeséhez kapcsolódva, Günther Dauwen, az EFA flamand igazgatója, a legutóbbi Székely Szabadság Napjának jeles vendége szintén az erdélyi magyarság autonómiája mellett foglalt állást. A demokrácia korszerű értelmezése szerint, amennyiben a polgárok önrendelkezést, föderalizmust vagy éppenséggel függetlenséget akarnak – azt legitim törekvésként kell elfogadni.
Szili Katalin határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott írásbeli üzenetét Mile Balázskabinetvezető tolmácsolta, a magyar kormány támogatásáról biztosítva a külhoni magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit.
Ugyanezen a napon Gál Kinga képviselő meghívására egy magyarországi látogatócsoport is Brüsszelben tartózkodott, és eljött a konferenciára. A csoport vezetőjeként Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója felszólalásában a Trianon által szétszabdalt magyarság megmaradásának alapvető feltételeként szólt az autonómiáról, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács magvas brüsszeli nyilatkozatát idézve. „A Kárpát-medencei magyarság kérdése európai ügy, az Unió stabilitásának kérdése is egyben” – hangoztatta az Országgyűlés volt képviselője.
A kérdések rendjén Balogh János és Moldován Lajos Gellért, az Erdélyi Magyar Néppárt nagyszalontai, illetve nagyváradi elnökei kérték ki Andreas Gross véleményét arra nézve, hogy egy föderális Románia miként szolgálhatnáa magyar–román kérdés megoldását, illetve hogy a románok közt miként lehetne partnereket szerezni az autonómia megvalósításához. Az ET volt jelentéstévője azt tartotta fontosnak, hogy a román politikusok elutasító magatartása ellenére a többségi társadalom tagjaival kell párbeszédre törekedni, és velük együtt kell az egész romániai társadalom számára előnyös megoldásokat keresni. „A föderalizmus a döntésben való részvétel által integrálja a nemzeti és a regionális közösségeket, éppen ezért meggyőződéses föderalista vagyok, még akkor is, hogyha a centralizáció európai betegség” – jelentette ki a svájci politikus.
Zárszavában Tőkés László rámutatott, hogy a Gross-jelentés szellemében az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partnerszervezetével, az SZNT-vel együtt a románokkal való egyetértésben és a velük való megegyezésalapján kívánja megvalósítani az erdélyi magyar közösség több szintű autonómiarendszerét. Mivel azonban Romániában túlnyomórészt még mindig a Ceauşescu-korzsak magyarellenes asszimilációs politikája dominál, és a román politikai életben alig lehetséges partnerekre találni – közösségi önrendelkezésünk ügyéneknemzetköziesítése útján próbálják elérni céljaikat. „Autonómiaharcunkhoz nemzetközi segítségre és szövetségesekre van szükségünk, éppen ezért továbbra is a nemzetközi fórumokon és itt, az Európai Parlamentben folytatjuk jogos ügyünk képviseletét” – zárta szavait és a tanácskozást erdélyi képviselőnk.
tokeslaszlo.eu

Szakok megszüntetését és szankciókat jelentett be a PKE
A volt rektort fegyelmi határozattal megfosztják több jogától, a volt gazdasági igazgatót pedig várhatóan beperelik. A válságkezelő tervrészeként három karból kettőt összevonnak, több szak megszűnik – jelentették be hétfői sajtótájékoztatójukon a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vezetői.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) karcsúsítását és az intézmény anyagi válságáért felelősnek tartott személyek elleni szankciókat jelentett be hétfőn Tőkés László EP-képviselő. Az Alapítók Tanácsának elnöke Pálfi József rektorral és Fodor Attila szenátusi elnökkel közösen számolt be nagyváradi sajtótájékoztatóján a PKE helyzetével kapcsolatos legújabb fejleményekről.
Tőkés László a bejelentések előzményeiről elmondta: április 13-án tárgyaltak Balogh Zoltánnal, a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjével, Palkovits László felsőoktatásét felelős államtitkárral és Grezsa István miniszteri biztossal. Az egyetemet finanszírozó magyar állam képviselői megerősítették, hogy továbbra is kiemelt fontosságú nemzetstratégiai intézménynek tekintik a PKE-ra. Közölték, hogy a hatékonyabb gazdálkodás és működés megerősítése érdekében megvizsgálják a magyarországihoz hasonló kancelláriarendszer bevezetésének lehetőségét is.
Szankciók János Szabolcsnak, perelik Berei Annamáriát
Ismert, hogy a PKE-nek azt követően kellett válságkezelő tervet kidolgoznia, hogy a rossz gazdálkodás következtében mintegy 3,5 millió lej adósságot halmozott fel. Az ezt feltáró belső vizsgálat nyomán tavaly novemberben lemondott az egyetem rektora és gazdasági igazgatója.
Tőkés ennek kapcsán közölte, hogy az Alapítók Tanácsa fegyelmi szankciókat rótt ki a PKE volt rektorára. Ezek szerint János Szabolcs volt rektor nem indulhat versenyvizsgán magasabb oktatói fokozat elérésére, nem pályázhat vezető tisztségre az intézményben, és nem lehet tagja doktori, mesteri vagy államvizsga-bizottságoknak. Fodor Attila a Maszol kérdésére elmondta, a határozatot már kézbesítették, így az már érvényes.
Tőkés László erkölcsi problémának tekintette, hogy az egyetem szenátusában a döntéshozók majdnem fele nem járult hozzá a volt rektor elmarasztalásához. Hozzátette: János Szabolcs együttműködik az egyetem új vezetőivel a válsághelyzet orvoslásában, a másik felelős, volt gazdasági igazgató azonban nem mutat együttműködő magatartást. Szerinte Berei Annamária „nem érzi tettének az erkölcsi súlyát”, holott 56 ezer lejjel tartozik az egyetemnek. Ezt az összeget a PKE vagyonából előlegként vette fel, és nem számolt el vele. A pénzt peres úton próbálják visszaszerezni a volt gazdasági igazgatótól, ha nem sikerül belátásra bírni.
A tizenöt tanszékból öt marad
Pálfi József rektor szerint olyan válságkezelő tervet készítettek, amely alapján tovább lehet építkezni. Kijelentette: ha idén még nem is, de a következő esztendőkben már tudnak fejleszteni, akár a szakok számán is bővíteni.
Addig azonban a jelenlegi három karból kettő összevonnak, a jelenlegi 15 tanszékből öt marad. Két fakultás lesz, a művészeti és bölcsészettudományi, illetve a társadalom- és közgazdaságtudományi kar. Ezek keretében az új tanévben öt tanszék működik majd: nyelv- és irodalomtudományi, vizuális művészeti, zeneművészeti, illetve humán tudományi és közgazdaságtudományi tanszék.
Az alapképzések közül megszüntetik az angol-román, magyar-román és a filozófia képzést, a mesteri képzések közül pedig a kortárs politikai filozófia képzést. Ugyanakkor felfüggesztik a képzést az angol-magyar, az angol-német, a magyar-német és magyar-angol szakon. A rektor hozzátette: ősztől az új épületben kezdik a tanítást.
Fodor Attila elmondta, a válságkezelő terv végrehajtása várhatóan 116 millió forintos éves megtakarítást eredményez. Reményeik szerint ily módon akár három-négy éven belül rendezhetik az intézmény tartozásait.
Mint ismert, a Maszol elsőként számolt be a PKE anyagi válságáról. Az egyetem finanszírozását kezelő Sapientia Alapítvány elnöke, Kató Béla korábban a portálunknak adott interjúban korábban elmondta: a nagyváradi intézményt beolvasztják a Sapientiába, ha nem készít hatékony válságkezelő tervet.
maszol.ro

Szilágyi Róbert: Szilágyságban igenis élénk magyar közösségi élet zajlik
A jelöltállítási határidők lejártával a Maszol interjúsorozatot közöl az erdélyi megyék és fontosabb városok magyar tanácselnök- és polgármesterjelöltjeivel. Elsőként Szilágyi Róbertet, az RMDSZ Szilágy megyei tanácselnök jelöltjét kérdeztük a helyi magyar közösség helyzetéről, kihívásairól, választási elképzeléseiről és a kampányról.
Az ország egyik legkisebb megyéje Szilágy megye. Milyen hátrányokkal jár ez az adottság? Netán vannak előnyei is?
A lakosság szempontjából valóban a legkisebb megyék közé tartozunk, de ismeri a mondást: kicsi a bors, de erős. Nyilvánvaló, hogy vannak hátrányok is, leginkább gazdasági téren, de vannak előnyei is a magyar közösség számára. A magyarság aránya 24 százalék körüli Szilágyságban, és egy nagyobb megyében ez a több mint 50 ezres magyar közösség elveszítette volna a súlyát. RMDSZ tisztségviselőkként az a feladatunk, hogy ezt az arányt próbáljuk megtartani nemcsak Szilágy megyében, hanem az egész Partiumban, és mindenhol, ahol ez veszélyeztetve van, hiszen egy kedvezőtlen közigazgatási átszervezés vagy egy rosszul kigondolt régiósítás teljes mértékben ellehetetlenítené a közösség sorsát.
Említette, hogy a megye lakosságának egynegyede magyar. Ehhez képest Kolozsvárról nézve úgy tűnik, keveset hallat magáról a szilágysági magyar közösség. Más, hasonló etnikai arányú megyéktől eltérően nincs például egy magyar napilapja, nincsenek erős helyi intézményei. Mi ennek az oka?
Lehet, hogy Kolozsvárról így néz ki a szilágysági magyarok helyzete, de ez egy torz kép. Szilágyságban igenis zajlik az élet. A megye magyarsága nagyon is eseménydús közösségi életet él. Az RMDSZ és az egyházaink, önkormányzataink és civil szerveződéseink összefogása nagyon jól működik, ennek köszönhetően magyar településeinken állandó jelleggel hagyományőrző és kulturális rendezvényeket tartanak. Hagyományos szüreti, farsangi vagy Katalin bálokat szervezünk, de a Magyar Kultúra Napját, a Költészet Napját is megünnepeljük, könyvbemutatókat, néptáncgálákat, diákszínjátszó versenyeket, szavalóversenyeket, kézműves táborokat, tárlatmegnyitókat, tudományos-kutatási rendezvényeket is tartunk. Ezen kívül oktatási, egyházi, ifjúsági és sport rendezvények sokasága tölti be a szilágyságiak életét, ugyanakkor állandó jelleggel szakmai tanácskozásokra kerül sor az önkormányzatainkkal, intézményeink vezetőivel megoldást keresve közösségeinkben felmerült problémákra, gondokra.
Hogy mindezekről nem tud a nagyvilág? Lehet, hogy a mi hibánk is, hiszen nem sikerült kellőképpen népszerűsítenünk ezeket a rendezvényeket. Évekkel ez előtt rendszeresen meghívtuk a sajtó képviselőit, sajnos sok esetben nem jöttek el, és valahogy ezek a meghívások elmaradtak ez évek során. De szükség lenne arra, hogy a jobban népszerűsítsük közösségeinket és nagyszerű rendezvényeinket.
Az igaz, hogy napilapunk nincsen, de megjelenik a Szilágyság hetilapunk, ahol az eddig felsoroltak napvilágot látnak írott formában, állandó jelleggel beszámolunk a megyében zajló rendezvényekről. Cáfolnám azt is, hogy nincsenek erős helyi intézményeink. Csak egy példát szeretnék elmondani a sok közül. A 90-es évek elején még nem volt hagyományőrző néptánccsoport Szilágy megyében. Most, 25 év után lassan nincsen olyan szilágysági magyar közösség, ahol ne működne néptánccsoport. Sőt van olyan település, ahol már három csoport is működik. Tehát sikerült mindezt 25 év alatt kiépítenünk és működtetnünk, most már csak vigyáznunk kell arra, hogy megőrizzük, és ha lehet, tovább fejlesszük.
Mekkora most a megyében a szórványosodás veszélye?
Szilágyság ebből a szempontból szerencsés helyzetben van. Településeink nagy része tömbben él, ezért is sikerült ezeken a településeken megmaradni és építkezni. Vannak szórványtelepüléseink is, ahol a beolvadás jelen van, de a legnagyobb problémák a városok és főleg Zilah jelenti. A megyeközpontban, akárcsak a körülöttünk lévő megyék nagyvárosaiban, a beolvadás egyre nagyobb, bármennyire is próbálunk küzdeni ellene. Hosszú távon óriási probléma lesz ez nemcsak a Zilahon, hanem Erdély többi nagyvárosában is. Ezért fontos, hogy erős oktatási intézményeink, magyar iskoláink legyenek, ahol nemcsak oktatják fiataljainkat, hanem nemzeti nevelést is kapnak gyermekeink és unokáink. Szilágyság erős magyar iskolákkal, felkészült és szakképzett pedagógusokkal rendelkezik, ennek bizonyítéka, hogy a most pár évvel ezelőtt készült felmérés alapján a Szilágy megyei magyar gyermekek több mint 85 százaléka magyar nyelven tanult, és csak 15 százaléka választotta a román iskolát, és ezt a százalékarányt csak Hargita és Maros megye tudta lekörözni. Tehát a szórványosodás veszélye településeink nagy részén nem jelentkezik, de több helyen nekünk is meg kell küzdenünk ezzel a jelenséggel.
Vannak olyan települések, ahol erősödni látszik a helyi magyar közösség?
Igen, épp az előbb felsoroltak miatt. Van olyan település, ahol a magyarság aránya eléri a 90-95 százalékot, ott mi vezetjük és alakítjuk ki közösségi életünket. De az etnikai arányok megtartása vagy akár javítása mellett a megerősödés mellett szól az is, hogy sikerült az elmúlt 10 évben olyan infrastrukturális fejlesztéseket elérni – gondolok itt a víz, csatorna, utak, középületek –, amelyeket nem tudtunk az elmúlt 100 év alatt elérni, és ez is nagy mértékben hozzájárult, hogy erős, fejlődő közösségeink legyenek.
Úgy tudom, ön a legfiatalabb az RMDSZ megyeitanácselnök-jelöltjei közül. Melyek ennek az előnyei és a hátrányai?
Fiatal korom ellenére úgy érzem, hogy rendelkezem kellő tapasztalattal a tisztség betöltéséhez. Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének politológus szakértőjeként, később ügyvezető elnökeként, megyei tanácsosként és alprefektusként rengeteg közigazgatási tapasztalatra tettem szert. Ugyanakkor több szakmai továbbképzéseken vettem részt, amelyből kettőt említenék: elvégeztem a magas fokú köztisztviselők számára meghirdetett szakmai továbbképző tanfolyamot Bukarestben, valamint a Kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem Közigazgatási karán, Közigazgatási Menedzsment posztgraduális képzést végeztem. Tehát próbálom szakmai tudásomat is minél jobban megalapozni. A tapasztalat mellett előnyként említeném a fiatalos lendületet, amelyre nagyon nagy szükség van ebben a rohanó világban. A fiatal kor hátránya nyilván a tapasztalathiány lehet, de én azt hiszem, hogy mindezt sikerül megoldani, hiszen ahogy az SZKT ülésén is elmondtam: csapatban és csapatmunkában gondolkodom, a megyei tanácsosokkal közösen fogunk dolgozni, mert csak közösen tudunk eredményeket elérni.
Az SZKT-ülésen mondott bemutatkozó beszédében kijelentette: rengeteg még a tennivaló, hiszen újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük Szilágy megyében. Melyek lesznek ezek a kihívások?
Nyilvánvaló, hogy az elmúlt években megkezdett infrastrukturális munkálatokat tovább kell vinnünk közösségeinkben, hiszen sok esetben csak egy részét tudtuk ezeknek megoldani – gondolok itt a víz- és szennyvízcsatornák, utak, középületek felújítására. Fontos, hogy az elkövetkező 4 évben be is fejezzük ezeket a beruházásokat. A megyei utak karbantartására is oda kell figyelnünk, emellett a megyei szinten beindult pályázati programokat tovább kell vinnünk. Ilyen például az egyházi épületek felújítási programja vagy a szociális gondozó program, amelyek sikeresek voltak magyar közösségeinkben is.
A megyei kórház is szakorvoshiánnyal küszködik, mint minden kórház Romániában. Ezért fontos lenne beindítani egy olyan programot, amellyel ide tudnánk vonzani a fiatal végzős szakorvosokat, vagy megtartani a meglévőket. A megyei kórház orvosi műszerekkel való felszereltségét bővíteni kell, hiszen nagyon sok esetben meghatározó a beteg emberek pontos kórkép-megállapításánál, és potenciális tényezője a szakorvosok itthon maradásának. Szükségesnek tartom a megyei tanács alárendeltségébe tartozó szociális intézményrendszer működtetésének újratervezését, hogy a szociális szolgáltatások kielégítsék a valós igényeket.
Külföldi testvérmegyei kapcsolatokat kellene kiépíteni és a meglévőket újjáéleszteni, hogy befektetőket vonzunk a megyébe. Az EU-s normáknak megfelelő hulladékgyűjtés és szállítási szolgáltatás mielőbbi beindítása is egy újabb kihívás, hiszen közel 30 millió eurós szelektív hulladék-feldolgozó üzemet sikerült uniós pályázatból kiépíteni, és már csak az egész rendszert kellene összhangba hozni.
A turizmus terén új megyei programot kellene megpályázni és beindítani, ahol a magyar műemlékek is bekerülnek a körforgásba. Kulturális és hagyományőrző rendezvényeinket tovább kell támogatnunk, ugyanakkor a sport és ifjúsági támogatásokat újra kellene gondolni, hatékonyabbá kellene tenni.
A Szilágy megyei RMDSZ az utóbbi országos választásokon (parlamenti, államfői, EP) mindig kiugróan jól szerepelt. Mi a szilágysági magyarság nagy mozgósításának titka?
Valóban, a Szilágy megyei szervezet évek óta az összes választáson az RMDSZ szintjén első helyen szerepel a mozgósítás szempontjából. Szerintem a magyarázat abban rejlik, hogy az RMDSZ megőrizte a Szilágyságban a társadalomszervező, közösségépítő jellegét, amiként indult 1989-ben. Az évek során megyei és helyi szervezeteink sokat változtak. Tagságom 15 éve alatt több kolléga jött ötletekkel, elképzelésekkel az új, XXI századi RMDSZ-ről. Sok esetben egyesek meggyőződése volt, hogy az RMDSZ szorítkozzon a politizálásra, a többit majd megoldják a civil szervezetek. Ez téves elképzelés. A Szilágy megyei RMDSZ titka az, hogy megmaradt annál a szerepnél, amelyet már 25 éve betölt: a közösségépítés és társadalomszervezés. Szilágy megyében mindent az RMDSZ szervez, természetesen közösen önkormányzatainkkal, egyházainkkal, civil szervezeteinkkel, pedagógusainkkal, szakembereinkkel, az ifjúsággal és a nyugdíjasokkal a sportkedvelőkkel és a szabadidő-kedvelőkkel, a környezetvédőkkel. Vagyis együtt, közösen, hiszen a felsoroltak együtt mind mi vagyunk, az RMDSZ.
Az RMDSZ-nek most hét megyei tanácsosa van a harmincból. Hogyan sikerülhet a számukat növelni?
Ha jól dolgozunk, akkor eredményesek lehetünk, és akár 9-10 tanácsosi mandátumot is megszerezhetünk. Nem szabad elfelejteni, hogy 2008-ban 9 mandátuma volt a szövetségnek a megyei önkormányzatban, és 1996-ban volt 10 is. 2012-ben közel 1000 szavazattal kapott többet a megyei listánk, mint az előzős választásokon, mégis csak 7 tanácsosunk volt, hiszen nagyon magas volt a részvétel. Az akkori USL bedarált mindent, ugyanakkor bejutott a megyei tanácsba az akkori Dan Diaconescu féle párt is, amely a visszaosztásnál szintén a mi egyik mandátumunkat vitte el. Ezért, ha a magyarság nagyobb arányban részt vesz a választásokon, mint a többségiek, akár 9-10 tanácsosunk is lehet. Meg kell győznünk szavazóinkat arról, hogy minél többen vagyunk a megyei tanácsban, annál erősebbek vagyunk, és annál hatékonyabban tudjuk érvényesíteni közösségünk jogait és érdekeit.
Sokáig a kampány felelőse volt a Szilágy megyei RMDSZ-nek. Hogyan képzelik el a helyhatósági választási kampányt?
Úgy, ahogy azt tesszük 25 éve: embertől, emberig, vagy ahogy szaknyelven mondják, door to door kampányt folytatnánk.
Néhány hete még Szilágy megye alprefektusa volt, de kérte felmentését a tisztségéből, hogy indulhasson a választásokon. Úgy érzi, megyei tanácsosként hatékonyabban tudja segíteni a közösséget?
Határozottan igen. A prefektúra és a megye tanács eltérő hatáskörű intézmények. Megyei tanácsosként vagy esetleg alelnökként sokkal hatékonyabban tudom képviselni és szolgálni a szilágysági magyarságot a csapat többi tagjával együtt, hiszen megvannak azok az eszközök, amellyel segíteni tudunk. Ha pedig meglesz a megfelelő politikai súlyunk is a megyei önkormányzatban, akkor érvényesíteni tudjuk a szilágysági magyarság akaratát.
Családja hogyan fogadta a döntését?
Családom, mint mindig eddigi életem során, támogat. Feleségem az évek során megértett és kiállt mellettem. Ez egy csodálatos dolog. Ha nem volna részészéről a megértés, a támogatás talán másképpen alakult volna minden. Két gyönyörű gyermekünk, Edvárd és Viktória most töltötték be a 2 évet. Most kezdtek el beszélni, most mondják az első szavakat. Sokszor gondolkodom, hogy mire befejezem a kampányt és „igazából” hazaérek, a gyerekek már beszélni is tudnak majd. Sokszor a családi élet háttérbe szorul a közösségi szerepvállaláskor. De ha közösségeinken segíteni tudunk, és számukra eredményeket tudunk elérni, akkor megvan az elégtétel.
Cs. P. T
maszol.ro

Tőkés László EU-képviselő
FEL KELL LÉPNI A NORVÉGIÁBAN TAPASZTALHATÓ CSALÁDROMBOLÓ ÉS KERESZTÉNYELLENES TÚLKAPÁSOKKAL SZEMBEN
Az Európai Parlament tegnap esti, brüsszeli plenáris ülésén – egyebek mellett – a gyermekek mindenek fölött álló érdekének határokon átnyúló védelme szerepelt napirenden. Éles ellentétben ezzel, európai parlamenti képviselők egy népes csoportja, Daniel Buda néppárti képviselő kezdeményezésére, a norvég gyermekvédelmi szolgálat által a Bodnariu-házaspártól elvett román gyermekek ügyének, illetve a világszerte nagy megütközést keltő norvég gyermekvédelmi gyakorlatnak a napirendre tűzését indítványozta.
Késő esti parlamenti felszólalásában Tőkés László néppárti képviselő is kapcsolódott azokhoz, akik odahaza, Romániában és világszerte különféle megmozdulásokon és aláírásgyűjtéssel tiltakoznak Marius Bodnariu és norvég felesége öt kiskorú gyermekének a családból való embertelen kiszakítása és gyámszülői felügyelet alá helyezése ellen.
Emlékezetes, hogy gyermekvédelmi okokra való hivatkozással, múlt év novemberében a norvég gyámhatóság – a Barnevernet – mondvacsinált okok miatt, egyoldalúan „nevelésre alkalmatlannak” minősítette a Bodnariu házaspárt, és a szülői jogokat, valamint a magánélet szentségét durván megsértve, egyik napról a másikra, erőnek erejével elvette tőlük gyermekeiket, és idegen családoknál helyezte el őket.
A botrányos ügy azóta tovább dagad. A januári tüntetések alkalmával szerte Romániában és azon belül Erdélyben is jelentős tömegek tiltakoztak a rosszul felfogott gyermekvédelem okán alkalmazott drákói hatósági intézkedése ellen, melyek rendjén valóságos titkosszolgálati módszerekkel, a szülők beleegyezése nélkül hallgatták ki a jóhiszemű kiskorú gyermekeket, majd „vallási radikalizmus” és testi fenyítés alkalmazásának vádjával „kobozták el” tőlük kicsinyeiket – köztük az alig négyhónapos kisfiukat, akit édesanyja még szoptatott. A közfelháborodás Románia közméltóságait is megszólalásra késztette. A román diplomácia azóta is a Bodnariu család egyesítésén fáradozik. A BBC tájékoztatása szerint közel kétszáz norvég szakember is nyílt levélben panaszolta be az illetékes miniszternél a Barnevernet „diszfunkcionális szervezetét”. Csehország érintettsége okán Milos Zeman államelnök egyenesen „náci rendszerhez” hasonlította a norvégiai gyermekvédelmi szisztémát.
Felszólalásában erdélyi képviselőnk messzemenő együttérzését fejezte ki a saját gyermekeiktől megfosztott szülők iránt, és arra szólította fel az Európai Parlamentet, hogy lépjen fel a Norvégiában tapasztalható családromboló és keresztényellenes túlkapásokkal szemben, valamint járjon közben a Bodnariu család újraegyesítése érdekében.
http://kms.mtva.hu

„Behavazott” kisebbségi ügyek (Tőkés Lászlóval a védhatalmi státus elő- és utóéletéről)
A magyar kisebbségi ügyek európai képviseletéhez akár a migránshullám farvizét is igénybe kell venni, tartja Tőkés László EP-képviselő, akivel kitüntetése visszavonásáról is beszélgettünk.
– Hogy érzi magát mostanában Brüsszelben?
– Mi tagadás, van bennem némi félsz, de inkább amolyan tudatalatti. Amikor legutóbb végigjártam az újra kinyitott brüsszeli Zaventem reptér mintegy másfél órás biztonsági akadályversenyét az autós sorompótól a beszállókapuig, megborzongtam: uramisten, ezután ebben lesz részünk? Körülöttem az emberek ugyanúgy itták a kólájukat, cipelték a csomagjaikat, előzékenyek voltak egymással, mosolyogtak, mint néhány héttel korábban. Mégis azt éreztem, hogy mindenre rányomja bélyegét a legutóbbi események nyomán kialakult félelem.
– És amúgy hogy érzi magát az unió fővárosában?
– Felemásan. Amikor az Európai Parlamentbe kerültem, azt hittem, saját gondjainkat vihetjük a világ elé, fórumra találnak saját erdélyi kisebbségi problémáink. Ezzel szemben bizonyos értelemben nekem is a nyakamba kellett vennem Európa, a világ problémáit, ilyen értelemben átrendeződtek a fejemben a nemzetközi gondok. Egyfajta globalizáció ment végbe bennem, más hierarchiába és összefüggésrendszerbe kerültek az aktuális problémák. Itt van például a migráció kérdése. Előtte Erdély Kárpátokon túlról érkező bevándorlóinak problémája kötötte le a figyelmünket, akik milliós nagyságrendben érkeztek térségünkbe új hazát keresni. Ezzel párhuzamosan viszont azzal kell szembesülnünk, hogy a világ különböző részeiről érkező migránsok hullámverésében a hagyományos, a nemzetek közösségére épülő Európa hasonló problémákkal küszködik, mint a mi nemzeti közösségünk otthon, Romániában. Egész életem hitünk őrzésében, egyházaink szabadságának és kisebbségi egyházaink védelmének jegyében telt. Most azt kell tapasztalnunk, hogy az egész európai kereszténység visszaszorulóban van, és nemcsak az államideológiai alapú ateista diktatúra, hanem a szekuláris, elvallástalanodott, álliberális, intoleráns Európa is hátrányos megkülönböztetéssel sújtja. – Mindez saját prioritáslistájának átrendeződését is magával hozta?
– Átalakulásról nincs szó, némi „nemzetköziesedésről” viszont igen. Hasonló problémákkal találkozom nemzetközi szinten, mint idehaza – másmilyen módon. Mert könnyű belátni, hogy míg hitünket, hagyományainkat, anyanyelvünket védjük, a kisebb-nagyobb európai nemzetek, közösségek érdekeivel találkozunk. Nekem hasonlóképpen fáj a német nemzeti öntudat háttérbe szorulása, mint a magyar nemzettudat sorvadása. Mert ma elképzelni sem lehet, hogy egy német kijelentse, amit itthon azért már egyre kevésbé szégyellünk: magyarnak lenni jó. De fájdalmas a találkozás a nivelláló típusú, az emberi jogok ügyét polgárjogi kérdésre szűkítő nézetekkel is, amikor a francia állampolgárság révén egyenlőségjelet tesznek a muszlim arab és a született francia közé. Mert miközben szeretettel nyújtok kezet a bevándorló muzulmánnak, Franciaországot a franciák és a francia kultúra hazájának tekintem. – A kettős mércét azonban igen mély beágyazottságból kell előrángatni... – Jómagam is a kettős mérce alkalmazását tartom Európa egyik legsúlyosabb problémájának. A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma legutóbbi ülésén Szili Katalin tudatosította, hogy kétszer akkora az Európai Unió területén élő hagyományos kisebbségek létszáma, mint a migránsoké. Ennek ellenére az előbbiek ügye iránti figyelem eltörpül a bevándorlók egyéni jogai iránti aggódás mellett. Némi túlzással ma világbotrány lesz abból, ha a szerb–horvát határon rálépnek egy migráns lábára, tévéállomások tucatjai riogatják a világot, hogy nem tartják tiszteletben a hívatlanul ideérkező, netán gazdasági menekültnek számító migránsok emberi jogait.
– Nem lehet ebből tőkét kovácsolni? Elképzelhető, hogy a romániai magyarok tyúkszeme megtaposásának fájdalma is könnyebben elgyűrűzik Brüsszelig? – Akár így is kezelhetjük a kérdést, de érzéseim ebben a tekintetben is felemásak. Az unióban ugyanis még odáig sem jutottak el, hogy tudomásul vegyék a külhoni magyar kisebbség létét, kollektív jogait. Ezért aztán annak az alapvetően fonák helyzetnek is örülnünk kell, hogy Lomnici Zoltán azzal kampányolt a minap a brüsszeli restitúciós konferencián, hogy mivel nemcsak a kisebbségi keresztényeket sérti az ingatlan-visszaszolgáltatás kelet-európai akadályozása, hanem a cigányokat is, a rájuk való tekintettel is fel kell gyorsítani a restitúciót. Lomnici logikája szerint, mivel létezik egy erős hátszéllel rendelkező európai cigány stratégia, a magyar ügyet az vinné előbbre, ha a cigány érdekeket is csatlakoztatnánk. Nosza, hivatkozzunk a cigányokra, akkor több esélyünk van saját jogaink érvényesítésére. Ezzel párhuzamosan oda jutottunk, hogy a migránsügy farvizén próbáljuk bevinni Európába a hagyományos kisebbségek kérdését. Örüljünk neki? – Három évvel ezelőtt Tusnádfürdőn szorgalmazta, hogy Magyarország vállaljon védőhatalmi szerepet az erdélyi magyar kisebbség érdekében. Felvetése a Románia Csillaga érdemrend visszavonását hozta maga után. Megbánta netán? – Szó sincs róla. A becsületbíróság közel húszoldalas indoklást állított össze az érdemrend visszavonásának alátámasztására, amely tömörnek szánt foglalata a ceauşista-szekurista idők magyarellenességének. Mintha az iratot a volt Securitate Magyar irredenták ügyosztályának – volt ilyen! – szakértői állították volna össze. Ha valaki viszont akarja látni a hajdani horthysta-fasiszta ellenes frazeológiát, diskurzust, ez az indoklás ajánlott olvasmány. Elítélésemben a hajdani intézményes magyarellenesség nyer megfogalmazást, amely nem csak ellenem jelent fenyegetést. Ahol ilyesmi megtörténhet, ahol a bíróság igazat ad két volt titkosszolgálati vezető vádaskodásának, abban az országban senki sem érezheti biztonságban magát.
– A tusványosi segélykiáltás hirtelen felindulásból hangzott el, vagy előzetesen egyeztetett témafelvetés volt?
– Részemről teljesen tudatos volt, napokon át készültem rá, hiszen a védőhatalmi státust a dél-tiroli minta alapján nagyon hasznos politikai eszközként kezelem. Ugyanakkor semmiféle egyeztetés nem volt, attól tartottam ugyanis, ha kikérem a miniszterelnök úr környezetének véleményét, azt a bölcs tanácsot kapom, hogy ne vessem fel a kérdést. Hasonló okokból a román–magyar alapszerződés felülvizsgálata ötletének felvetését sem beszéltük meg előzetesen. Holott mindkettőt időszerűnek tartottuk. A védhatalmi státus felvetését megfogalmazásában sem Orbán Viktor, sem a Nemzetpolitikai Államtitkárság nem támogatta azóta sem, következményeitől azonban mindig megvédtek. Ebben az összefüggésben rendkívül nagyra értékelem a Magyar Becsületrend ideítélését, ez a kitüntetés gyakorlatilag teljesíti a védhatalmi státus kívánalmait személyem vonatkozásában. Nekem azonban az az elsődleges fontosságú, hogy az elszakított területek magyarjai szabadon élhessék meg magyarságukat a szülőföldjükön, és teljes értékű életet élhessenek.
– Úgy tűnik azonban, hogy mindig van lejjebb. A kisebbségi kérdésekben Romániában tapasztalható visszarendeződés körülményei között milyen stratégiai-taktikai átalakulásokat, módszereket, témafelvetéseket tart szükségesnek?
– Egyértelműen rendszerváltozásra van szükség a kisebbségpolitikában, az általános romániai rendszerváltozás ugyanis alig közelített ezen a téren a demokratikus követelményekhez. Románia a kommunista időkhöz hasonló kirakatpolitikát folytat a kisebbségpolitika tekintetében, legfeljebb némi demokratikus álcát öltve magára. Önálló magyar politizálás kell, ennek az igénynek azonban az RMDSZ messze nem akar vagy nem képes eleget tenni. De európai viszonylatban is áttörésre van szükség, az egyéni jogokon alapuló, a diszkrimináció tilalmának általános alapelvein nyugvó, szűkkeblű kisebbségpolitika tanúi vagyunk. Az unió „ostromát” egy pillanatig sem szabad abbahagyni, de kétségtelenül egyre szűkebb a tér: a migránsok kérdése egyértelműen „behavazott” minden kisebbségi kérdést. Fájdalmas a beismerés, de szükséges: ha elméleti szinten folyamatos is e problémák újrafogalmazása, gyakorlatilag helyben topogunk.
– Sokan azt tartják, a kelet-európai országok egyik tragédiája, hogy demokratikus átmenetük hőseit képtelenek voltak megvédeni – esetenként saját maguktól is. Önre is vonatkozhat ez a megállapítás?
– Neumann Ottó nagyváradi származású újságírót idézem a kilencvenes évek elejéről: maradtál volna szimbólum… Ha maradtam volna a még Ion Iliescu által is forradalmi hősnek nevezett státusban, biztosan semmi baj nem lenne most velem. Engem változó intenzitással, de gyakorlatilag folyamatosan le akartak vadászni az elmúlt bő húsz esztendőben. Hol politikai, hol egyházi, egyetemi alapítói-irányítói, de magánemberi minőségemben is karaktergyilkossági kísérletek célkeresztjében állok. A legnagyobb eddigi teljesítményemnek azt tartom, hogy képes voltam a felszínen maradni, mert amúgy nem terem fű a magamfajta politikai és nemzeti közszereplőnek. A hibáim felsorolására pedig nem lenne elegendő ez az újságfelület.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megkezdődtek a Hunyad Megyei Magyar Napok
Hivatalosan is rajtolt május elsején, vasárnap a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata. Rendhagyó módon Lupényban, a Szakszervezetek Házában tartották a hetedik alkalommal megszervezett magyar napok nyitórendezvényét, amelyre a megye többi, magyarok által is lakott településéről érkeztek vendégek, de részt vettek magyarországi és franciaországi küldöttségek is – számoltak be hétfőn a szervezők.
Megnyitóbeszédében Kocsis Attila főszervező, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója elismerte, hét évvel ezelőtt, 2010-ben, amikor a magyar napokat elindították, még ők maguk sem remélték, hogy ennyire sikeres lehet egy rendezvény a szórványban, és korosztálytól függetlenül ilyen nagy mértékben meg tudja szólítani a magyar közösséget.
Házigazdaként Benedekfi Dávid, az RMDSZ Lupényi Szervezetének elnöke méltatta, hogy idén a Zsil-völgyéből indulnak a Hunyad Megyei Magyar Napok, majd utalva a helyi közösség bányászathoz kötődő gazdag múltjára, kiemelten köszöntötte a dorogi és a belforti küldöttséget, mindkét település ugyanis híres bányavidéken található. Közös pontokat keresve, elmondta, a bányászok életét mindenhol meghatározta az összetartás, szolidaritás, ezt az összefogást kell a magyar közösségnek továbbvinnie a Zsil-völgyében.
Winkler Gyula megnyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a hetedik Magyar Napok az identitás, anyanyelv, kultúra címszavak köré szerveződnek, és a Zsil-völgyében az itt élő emberek identitásának részét képezi a bányászat hagyománya, ezért is fontos, hogy két olyan bányavidékről érkezett küldöttség, amelyektől gazdasági és közösségépítés terén is lehet tanulni.
Belfort és környékén hajdanán híres sóbányák működtek, innen érkezett az egyik küldöttség, amelynek tagjai a Kereskedelmi Kamara elnöke mellett a Volt Bányászok Egyesületének képviselői. Belfort és Hunyad megye közötti kapcsolat kiépítésén évek óta dolgoznak, kiemelt szerepet vállalt ebben Winkler Gyula EP-képviselő is, hiszen a belforti Energia-Völgye klaszter követendő modell lehet a Zsil-völgyében is, ahol még mindig zajlik az ipar szerkezeti átalakulása. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület dorogi szervezetének képviselői alkották a magyarországi küldöttséget, tevékenységük két irányban zajlik, az ipari szerkezeti átalakítás mellett a bányaipari emlékek ápolásával is foglalkoznak.
„Kétezer kilométer távolságban, Dorogon és Belfortban is ugyanazon modell mentén történt meg az ipari övezetek szerkezeti átállása, a települések modernizációja, azt láttuk, hogy ez akkor lehet sikeres, ha valós alternatívákat mutatnak fel. Ezt akarjuk mi is megvalósítani a Zsil-völgyében, a jó példát eltanulni a magyarországi és franciaországi partnereinktől. A gazdasági átalakulás mellett figyelnünk kell az ipari emlékek ápolására is, közösségi kérdés, hogyan őrizzük meg az ipari értékeket is, hogy lesz-e amit továbbadni a következő nemzedékeknek" – emelte ki Winkler Gyula.
Ez alkalommal kiosztották a Barcsay-Ákos díjakat, amelyet évente három, a közösségépítő munkában kiemelkedő teljesítményt elérő személy kap meg. A díjazottakról a helyi közösségek javaslata alapján egy kuratórium határoz. Idén Deák Piroska dévai nyugalmazott tanárnő, Zsargó János református esperes kapott díjat, valamint a Menyhárt házaspár, Rita és Ernő, akik a Böjte atya hálózatához tartozó, szászvárosi Jézus Szíve Gyermekotthont vezetik rendkívüli odaadással.
A 7. Hunyad Megyei Magyar Napokat tematikus napokra bontották, vasárnap a Közösség Napja volt, Lupényban a nyitórendezvényt követően szabadtéri programot szerveztek a parkban, délután Déván közösségi majálisra várták a magyar közösség tagjait. Vajdahunyadon a várban batyus majálist tartottak, ahol fellépett a Szivárvány Nyugdíjas Klub, a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai néptáncot, a Renaissance Együttes korabeli táncokat mutatott be. Csernakeresztúron a bukovinai székely közösség régi hagyományát éltetik, május első napján a szokásoknak megfelelően májusfát állítottak.
maszol.ro

Magyar ünnep a Zsil völgyében
Rendhagyó módon a Zsil völgyében, Lupényban tartották meg vasárnap a 7. Hunyad Megyei Magyar Napok nyitórendezvényét.
A szakszervezetek művelődési házában tartott ünnepségre a dél-erdélyi megye többi, magyarok által is lakott településéről érkeztek vendégek, de magyarországi és franciaországi küldöttségek is részt vettek.
Kocsis Attila főszervező, a dévai Téglás Gábor-gimnázium igazgatója nyitóbeszédében elismerte, hogy 2010-ben, amikor a magyar napokat elindították, még ők maguk sem remélték, hogy a szórványban ennyire sikeres lehet egy rendezvény, és korosztálytól függetlenül ilyen nagy számban meg tudja szólítani a magyar közösséget.
Házigazdaként Benedekfi Dávid, az RMDSZ Lupényi szervezetének elnöke adott hangot abbéli örömének, hogy idén a Zsil völgyéből indulnak a Hunyad Megyei Magyar Napok, majd utalva a helyi közösség bányászathoz kötődő gazdag múltjára, kiemelten köszöntötte a szintén nagy bányászati hagyományokkal rendelkező dorogi és a belforti küldöttséget. Hangsúlyozta, hogy a bányászok életét mindenhol meghatározta az összetartás, szolidaritás, és úgy vélte, az összefogást kell a magyar közösségnek továbbvinnie a Zsil völgyében.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke megnyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a hetedik magyar napok az identitás, anyanyelv, kultúra címszavak köré szerveződnek. Ő is hangsúlyozta, hogy a Zsil völgyében az itt élő emberek identitásának részét képezi a bányászat hagyománya, ezért is fontos, hogy két olyan bányavidékről érkezett küldöttség, amelyektől gazdasági és közösségépítés terén is lehet tanulni. A franciaországi Belfortban és környékén hajdanán híres sóbányák működtek, a francia város és Hunyad megye közötti kapcsolat kiépítésén évek óta dolgoznak, hiszen a belforti Energia Völgye klaszter követendő modell lehet a Zsil völgyében is, vélte Winkler.
A magyarországi küldöttséget az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület dorogi szervezetének képviselői alkották, akik az ipari szerkezeti átalakítás mellett a bányaipari emlékek ápolásával is foglalkoznak. „Kétezer kilométer távolságban, Dorogon és Belfortban is ugyanazon modell mentén történt meg az ipari övezetek szerkezeti átállása, a települések modernizációja, azt láttuk, hogy ez akkor lehet sikeres, ha valós alternatívákat mutatnak fel. Ezt akarjuk mi is megvalósítani a Zsil völgyében, a jó példát eltanulni a magyarországi és franciaországi partnereinktől. A gazdasági átalakulás mellett figyelnünk kell az ipari emlékek ápolására is, közösségi kérdés, hogyan őrizzük meg az ipari értékeket is, hogy lesz-e amit továbbadni a következő nemzedékeknek” – emelte ki Winkler Gyula.
Ez alkalomból a Barcsay Ákos-díjat is kiosztották, amelyet évente három, a közösségépítő munkában kiemelkedő teljesítményt elérő személy kap meg. A helyi közösségek javaslata alapján a kuratórium idén Deák Piroska dévai nyugalmazott tanárnőnek, Zsargó János református esperesnek, valamint Menyhárt Ritának és Ernőnek ítélte a díjat, akik a Böjte Csaba hálózatához tartozó szászvárosi Jézus szíve gyermekotthont vezetik rendkívüli odaadással.
A 7. Hunyad Megyei Magyar Napokat idén tematikus egységekre bontották, a közösség napjának nyilvánított vasárnapon Lupényban számos szabadtéri programot szerveztek a parkban, míg délután Déván közösségi majálisra várták a magyar közösség tagjait. Vajdahunyadon, a várban batyus majálist tartottak, Csernakeresztúron pedig a bukovinai székely közösség régi hagyományát éltetve májusfát állítottak. Hétfő délután, a képzőművészetek napján Vajdahunyadon képzőművészeti és fotókiállítást nyitottak, illetve irodalmi estre került sor.
Krónika (Kolozsvár)

Barcsay Ákos-díjak átadásával
Megkezdődtek a Hunyad Megyei Magyar Napok
Dévai sportos „bemelegítő” után vasárnap hivatalosan is rajtolt a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata. Idén a nyitórendezvényre a Zsil-völgyében került sor, pontosabban Lupényban, melyre nemcsak a megye többi településéről érkeztek magyarok, hanem magyarországi és franciaországi küldöttségek is részt vettek.
Rúgták, de nem egymást
A hetedik alkalommal szervezett magyar napokról természetesen a sport sem hiányozhatott, akárcsak az előző években idén is sor került a kispályás focikupára. Kemény küzdelem után a csernakeresztúriak csapata diadalmaskodott a dévai Keresztesek, illetve a szintén dévai magyar ifjak csapata előtt. Az évről évre visszatérő kolozsvári vendégek, a lupényi Barbárock, illetve a dévai Szent Ferenc Alapítvány csapata számára az idei torna aligha szerepel különleges élményként, hiszen nem jutottak a dobogóra. Részvételüket azonban egy pillanatig sem bánták meg, a hangulat most is nagyszerű volt.
Sűrített összerdélyi hagyományok
A kezdet fénypontja kétségtelenül a vasárnapi lupényi rendezvény volt, melyen Kocsis Attila fő szervező, a dévai Téglás Gábor elméleti líceum igazgatója hivatalosan is megnyitotta a Hunyad Megyei Magyar Napokat. Köszöntő beszédében elismerte, hogy 2010-ben, amikor a rendezvényt elindították, még a szervezők sem remélték volna, hogy ennyire sikeres lehet a többnapos rendezvénysorozat a szórványban.
Benedekfi Dávid, a lupényi RMDSZ elnöke házigazdaként üdvözölte a vendégeket, hangsúlyozván, hogy a Zsil-völgyi magyarság az iparosítás révén került a bányavidékre a Székelyföldről, Szilágyságból és Erdély szinte minden magyarok által lakott csücskéből, ezért szinte egész Erdély hagyományait magában hordozza. A bányászat viszont rendkívüli szolidaritással kovácsolta össze és gazdagította mindezeket.
Winkler Gyula EP-képviselő, a megyei RMDSZ elnöke emlékeztetett, hogy idén a magyar napok az identitás, anyanyelv, kultúra címszavak köré szerveződnek, és a Zsil-völgyében az itt élő emberek identitásának részét képezi a bányászat hagyománya, ezért is fontos, hogy két olyan bányavidékről érkezett küldöttség, amelyektől gazdasági és közösségépítés terén is lehet tanulni. A magyarországi Dorog és a franciaországi Belfort küldöttségei szintén jelentős bányavidékekről érkeztek, s az ottani közösségek életére ugyancsak a szolidaritás jellemző. Winkler Gyula már évek óta kiemelkedő szerepet vállal a Belfort és Hunyad megye közötti kapcsolat kiépítésében, a Belforti Energia-Völgye klaszter követendő modell lehet a Zsil völgye számára, ahol még mindig zajlik az ipar szerkezeti átalakulása. A Magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesület dorogi szervezete – melynek képviselői Benedekfi Dávid meghívására érkeztek Lupényba – az ipari szerkezeti átalakítás mellett a bányaipari emlékek ápolásával is foglalkozik.
Barcsay-díj, avagy szórványünnep nemzetközi környezetben
Az ünnepségen kiosztották a Dézsi Attila egykori prefektus javaslatára 2014-ben elindított Barcsay Ákos-díjakat, amelyet évente három, a közösségépítő munkában egyházi, pedagógiai és civil téren kiemelkedő teljesítményt elérő személy kap meg. Az idei díjazottak Deák Piroska dévai nyugalmazott tanárnő, Zsargó János református esperes, valamint a Menyhárt házaspár, Rita és Ernő, akik a Böjte atya hálózatához tartozó, Szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthont vezetik rendkívüli odaadással.
Az ünnepségen csak Deák tanárnő vett részt személyesen, aki meghatódva mondott köszönetet számos egykori tanítványának, a Hunyad megyei magyarságnak és különösképpen férjének, Leventének és két leánygyermeküknek, akik évekig mellette álltak a magyarság művelésének és felemelésének áldozatos és nehéz, de annál szebb munkájában. Amikor a hatvanas évek elején Hunyad megyében került, a tősgyökeres kolozsvári fiatal tanárnő nem is gondolta volna, hogy fél évszád múlva annyira kötődik új szűkebb pátriájához. A kötődés kölcsönös, a Hunyad megyei magyarság a Barcsay Ákos-díjjal fejezte ki elismerését több évtizedes tevékenységéért.
Az ünnepség felemelő mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint a külföldi vendégek meghatottsága: a magyarországiak a Hunyad megyei szórvány kitartása és élni akarása előtt hajtottak fejet, míg a franciák a – későbbi beszélgetések alapján – az összetartás erejét sejtették, az ünnepség ezen részén nem volt magyar–francia fordítás.
Közösségi nap
Azaz mégis volt tolmácsolás, a díjak átadása és a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület néptánc előadása után Benedekfi Dávid humoros szöveggel, télapószerűen ajándékozta meg a vendégeket, méghozzá saját 26 éves bányásztevékenysége egykori munkaeszközeivel.
Mivel a 7. magyar napokat tematikusan állították össze, vasárnap pedig a közösség napja volt. Lupényban a nyitórendezvényt követően szabadtéri programot szerveztek a városi parkban, ahol a helyi szakácsmesterek és Maros megyei vendégek finomabbnál finomabb gulyással kényeztették el az egybegyűlteket, majd a Marshall- és DJ Pongrácz-koncertekre került sor, a nap pedig lézerjátékkal végződött.
Chirmiciu András

Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés Johannisnál sürgeti a restitúciót
Levélben fordult Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Klaus Johannis román államfőhöz annak érdekében, hogy meggyorsítsa a kommunista állam által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását.
A politikus csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján Románia legnagyobb adósságának nevezte az ingatlanok visszaszolgáltatását, és úgy vélte, a késlekedés rossz fényt vet az országra. Hozzátette: a kormányon és Klaus Johannison is múlik, hogy a kommunizmus igazságtalanságait a jelenlegi gyakorlat továbbra is legitimálja vagy megváltozik az eddigi gyakorlat és a még vissza nem szolgáltatott ingatlanok visszakerülnek jogos tulajdonosaikhoz vagy azok örököseihez.
„Azt kérem öntől, elnök úr, hogy használja fel minden alkotmányos és törvények által biztosított jogkörét annak érdekében, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását meggyorsítsa, és azért, hogy a felelős állami vezetők hozzáállása megváltozzon ebben az ügyben, Románia pedig lekerülhessen a nemzetközi intézmények jelentéseinek szégyenpadjáról" – írta az EP-képviselő.
Tőkés felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság által, Románia uniós tagfelvétele előtt elkészített országjelentések világosan kimondják a kommunista állam által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának kötelezettségét. Felidézte, az Európa Tanács különböző intézményei által megfogalmazott jelentések is megállapítják, hogy Romániában a tulajdonjogot továbbra is folyamatosan megsértik, ugyanakkor a volt tulajdonosok által kezdeményezett perekben a strasbourgi bíróság által a román állam kárára kiszabott büntetések összege megdöbbentően magas.
„Az Amerikai Egyesült Államok külügyi hivatala, a State Department éves országjelentései is többször megállapították, hogy a vallásszabadság és a vallási közösségek jogai sérülnek az ingatlan-visszaszolgáltatások elmaradása miatt" – idézte az MTI az EMNT elnökét.
Tőkés László és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a sajtótájékoztatón kitért arra is, hogy nemrég az Európai Parlament petíciós bizottsága befogadta Lomnici Zoltán ezzel kapcsolatos készült beadványát. Az ügyben nyilvános meghallgatás is volt, és Tőkés László szerint az elhangzott adatok, előadások alapján világossá vált, hogy maguk a román állami intézmények akadályozzák a restitúciós folyamatot.
Lomnici Zoltán elmondta: azt kérték Csáky Páltól, a petíciós bizottság alelnökétől, hogy minél előbb foglalkozzon a testület ezzel a kérdéssel, és azt is javasolja, hogy a magyar Országgyűlés is tűzze napirendre a kérdést. Hangsúlyozta: csak a külpolitikai törekvések folytatása és a nemzetközi színtéren folytatott küzdelem tudja rászorítani Romániát arra, hogy lépjen az ügyben.
A szerkeszőségünkhöz eljuttatott, Tőkés László által jegyzett közlemény szerint az erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989-es romániai rendszerváltozás kezdete óta szakadatlan küzdelmet folytatnak a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott vagyonok visszaszerzése érdekében. Úgy fogalmaztak: az ingatlan-visszaszolgáltatás állása, a folyamat állami hatóságok általi folyamatos akadályoztatása arra vall, hogy Románia ezen a téren is tudatosan és szándékosan megszegi az európai normákat. Közölték, a román állam nem hajlandó eleget tenni nemzetközi vállalásainak, így megsérti a magyar nemzeti és a kisebbségi egyházi közösségek méltóságát, továbbá a tulajdonhoz való jog, valamint az egyházi és a vallásszabadság korlátozása által hamis felmentést ad a kommunista diktatúra által elkövetett visszaélésekre és bűnökre.
Tőkés László szerint a restitúciós folyamat Románia uniós csatlakozása óta lelassult, mára szinte meg is állt, ezért elkeseredett erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy újra napirenden tartsák a kérdést. Az MTI kérdésére ismertette a román fél által is közölt adatokat, amelyek szerint 2140 vitatott ingatlanról van szó, amelyeknek mintegy harmadát szolgáltatták vissza. Csak a református egyház esetében 1208 kérvényt iktattak, ezek közül 772-vel foglalkoztak, 459 ingatlant adtak vissza, 436 követelés pedig még elbírálás alatt áll.
Krónika (Kolozsvár)

Rossz reklám
Rögtön két, az Egyesült Államok külügyminisztériuma által kevesebb mint egy hónapja kiadott, a romániai emberi jogi visszásságokat felsoroló jelentésben megemlített negatívumot is megismételt a román igazságszolgáltatás, amikor a nagyváradi bíróság reklámzászlónak minősítette a Partium zászlaját, amelyet Tőkés László EP-képviselő tűzött ki irodájára.
A dokumentum ugyanis felrója a magyar közösséggel szembeni jogcsorbító román hatósági fellépéseket, így a nemzeti jelképek üldözését is, másrészt pedig – igaz, a korrupciós ügyek kapcsán, de a megállapítás minden témára érvényes – sérelmezi, hogy nem egységes a bírósági gyakorlat, így aztán ugyanolyan ügyekben gyakran szögesen ellentétes ítéletek születnek a bíróságokon.
A Maros megyei törvényszék ugyanis még az év elején jogerősen kimondta, hogy a székely zászló nem tekinthető reklámzászlónak, márpedig a Partium zászlaját ugyanolyan körülmények között fogadták el és tűzték ki, mint a kék-arany lobogót, tehát nemigen eshet más elbírálás alá. Legalábbis józan ésszel gondolkodva.
Más kérdés, hogy a Partium zászlaja – bár több száz éves leírás alapján készült el – fiatalabb, így kevésbé ismert és beágyazott, mint a székely lobogó. Ráadásul a partiumi közösség regionális öntudata sem annyira kiforrott, mint a székelyeké, lévén hogy a régió csupán a Magyarország török megszállása által eredményezett szükségszerűség nyomán jött létre, határai képlékenyek voltak, és a törökök kiűzése után a trianoni diktátumig nem is létezett, hiszen helyreállt Magyarország területi egysége.
Idővel eldől, fogékonyak-e a Partiumban élő polgárok az önálló regionális szerveződésre és szimbólumrendszerre, bár megtörténhet, hogy éppen a román hatóságok régiós jelképek elleni hadjárata hívja fel még jobban a figyelmet a központosító törekvésekkel kapcsolatos visszásságokra. Akárhogyan is alakul, egy dolog bizonyos: annak fényében, hogy az ország nyugati partnerei a jelek szerint az ilyen ügyekre is odafigyelnek – bár a jelzett problémák orvoslásának számonkérési mechanizmusa nem igazán egyértelmű –, minden ilyen bírósági döntés nagyon rossz reklám a román igazságszolgáltatás, a romániai jogállamiság számára.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Hunyad Megyei Magyar Napok
A jövőben az irodalom kerül előtérbe Markó Béla életében
Fotókiállítás után könyvbemutatóra és koncertre került sor Petrozsényban a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. Szerdán Várpalota magyarországi testvérváros fotósművésze többnyire Veszprém megyei városok fényképeit bemutató alkotásait állították ki, csütörtökön pedig Markó Béla és a Garabonciás együttes érkezett a Zsil völgye fővárosába.
Markó Béla sokszor járt Petrozsényban politikusként, költőként viszont most először, mondta Winkler Gyula az RMDSZ volt elnökének csütörtöki könyvbemutatóján, melyre a városháza dísztermében került sor.
Markó Béla azonban megcáfolta az EP-képviselőt, a nyolcvanas években ugyanis költőként is járt Petrozsényban, sőt, akkor a bányában is járt. A rendszerváltás után viszont valóban most jár itt először költőként, Déván és Vajdahunyadon viszont már korábban is volt könyvbemutatója.
Petrozsényban a költő meleg fogadtatásba részesült, Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester köszöntője után Szász János plébános, a rendezvény fő szervezője ismertette Markó Béla irodalmi tevékenységét. A költő
két kötetét mutatta be, a Rekviem egy macskáért című publicisztikagyűjteményt, illetve a Passiócímű verseskötetet, melyből fel is olvasott néhány verset, mielőtt válaszolt volna a közönség kérdéseire, melyek leginkább a politika és a költészet viszonyát célozták. Markó Béla elismerte, hogy a kettő összefonódása korántsem magától értetődő, noha Petőfi és Ady is próbálkozott már ezzel, hiszen a politikában a kompromisszumok elkerülhetetlenek, míg a költőkre inkább a lelkesedés és a szenvedélyesség jellemző.
Mégis minek tekinti inkább magát, költőnek vagy politikusnak? Markó Béla viccesen válaszolt, hogy a politikusok között a legjobb költőnek, költők között, pedig a legjobb politikusnak tekinti magát. A válasz azonban sokkal bonyolultabb, politikusi tevékenységét ugyanis sokan megkérdőjelezik, költői mivoltát viszont nem. A politikában nem törekedett egyéni sikerre, ott a közösségi szempontok sokkal fontosabbak, irodalmi téren viszont nyilván a személyes siker, az elismerés jelentős szempont. Sokkal nyilvánvalóbb a válasz a kettő hatását illetően, e téren a politikai vonatkozás egyértelműen felülkerekedik, politikai tevékenysége jelentősen befolyásolta az egész erdélyi magyarságot. Hogy jó vagy rossz irányba, azt nyilván vitatni lehet, hangsúlyozta Markó. A jövőben viszont az irodalom kerül előtérbe, szenátori mandátuma őszi lejárta után Markó Béla visszavonul a parlamentből.
A felolvasás és a kérdések után Markó Béla dedikálta könyveit. Sőt, ajándékot is kapott, András József professzor, a petrozsényi RMDSZ volt elnöke a Wersánszki Eduárd jelenlegi RMDSZ-elnökkel és Mircea Baron helytörténésszel közösen írt, a Zsil völgye és a bányászat huszadik század eleji helyzetét bemutató magyar–román kétnyelvű könyvet ajándékozta Markónak.
Az est azonban nem ért véget, a Garabonciás együttes nagyszerű koncertje következett. Noha 40 éve lépnek fel Erdély-szerte, Csutak István együttes-alapító bevallotta, hogy nagyon izgult a petrozsényi fellépés előtt. Csutak István ugyanis petrozsényi, mindig meghatódik a hazatérés felemelő érzésétől. Szülővárosában az általa vezetett együttes többnyire kuruc dalokat adott elő, illetve Markó Béla megzenésített verseit, melyeket a közönség vastapssal díjazott. A dalok mellett Csutak István az átkos rendszer zaklatásait is elmesélte, kezdve a mindent átszövő hatalmi cenzúrától rebellis előadásainak a közösség-sikeréig, a kivetítőn pedig a kommunista „aranykorszak” nyomorúságát és személyi kultuszát bemutató képek voltak láthatók.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés a néppártot tartja az egyetlen alternatívának
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) támogatja és segíti a június 5-i önkormányzati választásokon – jelentette be Tőkés László, a testület elnöke pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Az európai parlamenti képviselő közölte, az EMNT azt a pártot támogatja a helyhatósági megmérettetésen, amelyik az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács eredetei elképzelései szerint az autonómia hiteles képviseletét vállalja, és az önrendelkezést az erdélyi magyarság legfontosabb célkitűzésének tartja. „A második rendszerváltozásnak a posztkommunista rendszert kell megbuktatnia, hisz ami jelenleg folyik az minden, csak nem demokrácia" – hangoztatta Tőkés.
Az EMNT elnöke szerint ez a politikai örökség az RMDSZ „neptuni árulásával" hozható párhuzamba, hisz kiszolgálták Románia Európa Tanácshoz való csatlakozását, és ezért feladták önálló politikájukat. Tőkés úgy véli, az RMDSZ kiegyezett a román politikai osztállyal és megvásárolta a kormánytagságát. Szerinte világos az is, hogy az RMDSZ-t megvásárolták, egyre másra jelennek meg erről a tényfeltáró újságcikkek.
„Az RMDSZ a magyar nemzeti közösségnek járó, a mi adólejeinkből származó összeget sajátítja ki és osztja el szinte ellenőrzés nélkül, a romániai magyarság egyetlen képviselőjének adva ki magát a román hatalmi szándékok szerint. Már az illetékesség szintjén megkérdőjelezhető ez a módszer, hisz nem jogosultak arra, hogy rendelkezzenek a magyarság közös pénzével, amelyből minden romániai magyar állampolgárnak részesülnie kellene. Ez a bújtatott korrupció odáig megy, hogy a pénz nagy részét pártépítésre, infrastruktúrafejlesztésre használják, míg a kultúrát csak kampányolás céljából finanszírozzák, és a pénzösszeg csupán egyharmadát kegyeskednek szétosztani, ritka kivételektől eltekintve, saját táboron belül" – jelentette ki az EMNT elnöke, utalva az Átlátszó Erdély portál elmúlt napokban közölt cikksorozatára.
Az EP-képviselő gyászosnak nevezte a Magyar Polgári Párt (MPP) szereplését is: szerinte az EMNP és az MPP fúziójának, az ellenzéki egységnek a legfőbb kerékkötője Biró Zsolt MPP-elnök volt. „Teljesen szembeköpte az MPP választási szabadságról szóló jelszavát, és egyik fő megosztójává vált a magyar polgári oldalnak" – fogalmazott Tőkés, aki szerint az MPP a nemzeti egység helyett a pártegységet választotta.
Az EMNT elnöke kijelentette, jelen helyzetben a romániai magyarság egyetlen hiteles képviselője a néppárt, szoros szövetségben az EMNT-vel, és ezért is támogatják a választási kampányban a törvény biztosította keretek között az alakulatot. „Arra kérjük a magyar szavazópolgárokat, hogy ne hagyják magukat félrevezetni, ne hagyják magukat megvásárolni" – hangsúlyozta Tőkés.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke a kincses városi sajtótájékoztatón elmondta: a szervezet alaposan kiveszi részét a választási kampányból. „Helyi és megyei jelöltlistákon több, az EMNT-ben tisztséget viselő személy is van. A kilenctagú országos elnökségből négyen szerepelnek, közöttük jómagam is. Az EMNT, illetve jogi háttérszervezete, az EMNT Egyesület anyagilag nem támogatja a néppárt kampányát. Az viszont közismert, hogy az irodáink legtöbb helyen közösen működnek, és az sem titok, hogy sok közös önkéntesünk van" – számolt be az ügyvezető elnök.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés a restitúció felgyorsítását kéri Johannistól
Levélben fordult Tőkés László, a Fidesz- KDNP EP-képviselője, az Erdélyi Magyar felgyorsítsa a kommunista állam által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Erről a politikus csütörtökön sajtótájékoztatón beszélt, Budapesten. Levelében Tőkés Románia legnagyobb adósságának nevezte az ingatlanok visszaszolgáltatását, és úgy vélte, a késlekedés rossz fényt vet az országra. Tőkés László szerint a restitúciós folyamat Románia uniós csatlakozása óta lelassult, mára szinte meg is állt, ezért elkeseredett erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy újra napirenden tartsák a kérdést. Az MTI kérdésére ismertette a román fél által is közölt adatokat, amelyek szerint 2140 vitatott ingatlanról van szó, amelyeknek mintegy harmadát szolgáltatták vissza. Csak a református egyház esetében 1208 kérvényt iktattak, ezek közül 772-vel foglalkoztak, 459 ingatlant adtak vissza, 436 követelés pedig még elbírálás alatt áll.
Népújság (Marosvásárhely)

Élő lánc a magyar nyelvért
Az anyanyelv-használati jog érdekében szervezett villámcsődületet a nagyváradi városháza elé az Erdélyi Magyar Néppárt.
A tiltakozók pénteken délután hat órára gyűltek össze a váradi városháza főbejárata elé, aholCsomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke ismertette az akció okát és célkitűzését. Mint fogalmazott, azt akarják jelezni, hogy „hogy Nagyvárad olyan város, amely magát európai városnak hirdeti, mégis pénzbírság jár azoknak, akik a magyar nyelvhasználati jogokért felemelik szavukat. Ezelőtt egy hónappal a városháza épületére kihelyeztünk két darab feliratot, az egyik román nyelvű volt, és a tér nevét hirdette románul, a másik magyar nyelven hirdette, hogy ez a Szent László tér. A magyar feliratot perceken belül levették a helyi rendőrség alkalmazottai, a román nyelvű felirat viszont, melyre ugyanúgy nem volt engedély, a mai napig ott van a városháza épületén. Pontosan azért, mert egy Európai Uniós országban vagyunk, és mert semmi olyat nem kérünk, amire nem volna törvényes előírás, addig fogjuk ezt az ügyet elővenni újra és újra, és addig fogunk küzdeni, amíg Nagyváradon lesznek történelmi magyar utcanevek, és a Szent László tér is visszakapja az őt megillető nevet magyar nyelven”.
Avitt jelentés
Ezt követően Tőkés László EP-képviselő, volt református püspök szólalt fel, aki egy időszerű vonatkozást osztott meg a jelenlevőkkel. Mint fogalmazott „most került nyilvánosságra az a romániai jelentés, amely az Európa Tanács illetékes testülete előtt bemutatja, hogy Romániában hogyan valósították meg annak a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának az előírásait, amelyet Románia is elfogadott és ratifikált. Nem tudjuk még részleteiben elemezni a román jelentést, de az biztos, hogy hamis: a jelentést a szabályok értelmében két és fél évvel ezelőtt kellett volna benyújtani, és legfőbbképpen a magyar nyelvi jogokkal kellett volna foglalkozni benne, de mint kiderült a két és fél évvel ezelőttihez képest a két és fél évvel azelőtti helyzetet mutatja be. Vagyis egy elavult anyagot ismertet, és nem tér ki az anyanyelvű utcanévtáblák ügyére, melyek a középpontjában állnak a magyarellenes hatósági akcióknak. Erről volt szó a tegnapelőtt a kisebbségi frakcióközi csoport strasbourgi ülésén, én felszólaltam és tiltakoztam ezellen a jelentés ellen.” – jelezte Tőkés László. A beszédek után a jelenlevők egymás kezét megfogva élő láncot alkottak a városháza körül, az épület északi oldalán a városháza tornyáig nyúlt az élő lánc, mely mintegy másfél perc után bomlott fel. Az akció meglehetősen nagy rendőri jelenlét mellett, incidensek nélkül zajlott le.
Pap István
erdon.ro

Az EMNT Elnökségének közleménye a román kirakatpolitikáról
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács üdvözli az RMDSZ azon szándékát, hogy az európai kisebbségi keretegyezménnyel kapcsolatos romániai jelentés esetéhez hasonlóan a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája alkalmazásáról szóló román jelentéshez is árnyékjelentést nyújtson be az Európa Tanácshoz.
Ezennel tájékoztatjuk a közvéleményt arról, hogy a keretegyezmény és a nyelvi karta titkárságához intézett áprilisi megkereséseiben az EMNT szintén bejelentette, hogy a szóban forgó jelentéshez árnyékjelentést készít. Megítélésünk szerint ugyanis a magyar kisebbségi szervezetek teljes összefogására és együttműködésére van szükség annak céljából, hogy az ET erre szakosodott intézményei saját ajánlásaiknak, illetve Románia vállalásainak a teljesítését határozottan és következetesen számon kérjék.
Az Európa Tanács szakértőinek múlt heti bukaresti látogatását tekintve furcsálljuk annak váratlan, már-már rajtaütésszerű voltát, valamint azt, hogy a valóságfeltárás Európa tanácsi eljárásmódjának megfelelően nem látogattak el Erdélybe, közelebbről pedig azt, hogy írásbeli megkeresésünk ellenére az EMNT-vel nem léptek kapcsolatba. Elvi szinten is kifogásolható, hogy helyszíni tájékozódásuk rendjén egye az RMDSZ-szel való eszmecserére szorítkoztak.
Az RMDSZ hivatalos állásfoglalásaiban megfogalmazott szigorú kritikákat hasonlóképpen üdvözöljük. Ugyanakkor az önkritikát is elvárjuk attól a szervezettől, mely a jelenlegi súlyos helyzethez vezető, megelőző időszakokban kormányzati vagy kormányközeli politikai szereplőként maga is közvetlen módon hozzájárult ennek kialakulásához. Mostani erősködése nem más, mint az időjárási előrejelzéseket felelőtlenül figyelmen kívül hagyó, „eső után köpönyeg” magamentő viszonyulás. Ugyanez érvényes Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő május 12-i brüsszeli felszólalására.
Az EP kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának (intergroup) csütörtöki ülésén egyébként Sixto Molina, az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája Titkárságának vezetője tartott előadást annak szerepéről és korlátairól a kontinens gazdag nyelvi örökségének megőrzése terén. Felszólalásában Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke Romániát ahhoz a szorgalmas tanulóhoz hasonlította, aki túlbuzgó módon a kartát ugyan az elsők között ratifikálta (2008), „feleltetéskor” azonban rendre elégtelenre vizsgázik, mivel nem képes eleget tenni a jogos elvárásoknak. Sajnos – minden jel szerint – a jó szándék, a politikai akarat is hiányzik belőle, hiszen rendre két-két és fél évet késik a „tananyag felmondásával”, vagyis a szóban forgó ET-előírások teljesítéséről szóló jelentések benyújtásával, ráadásul számadásai hamisak is, hiszen elhallgatják vagy elhazudják a kötelezettségvállalások teljesítésének elmulasztását.
Válaszában Sixto Molina ugyan semleges testületnek („neutral body”) nevezte a titkársága mellett működő szakértői bizottságot, mindazáltal azt szorgalmazta, hogy a panaszosok közvetlenül a titkársághoz forduljanak észrevételeikkel, és otthon, illetve a sajtó igénybevételével elszántan követeljék nyelvi jogik érvényesítését, parlamenti képviselőik pedig ugyanezt tegyék az Európa Tanácsban.
Mindezeket szem előtt tartva, másfelől erdélyi magyarságunknak a romániai jelentés kelte (2013!) óta elszenvedett nyelvhasználati sérelmeit figyelembe véve – határozottan felemeljük szavunkat Romániának a kisebbségi és anyanyelvi jogok alkalmazása terén tanúsított nemzetközi kirakatpolitikája ellen, és készek vagyunk arra, hogy kisebbségi jogvédő civil és politikai társszervezeteinkkel összefogva közösen tárjuk az európai intézmények elé jogos panaszainkat és követeléseinket.
tokeslaszlo.eu

Tőkés: „Kevesen vagyunk, de igazunk van!”
Kedden nagyváradi képviselői irodájában tartott magyar és román nyelvű sajtótájékoztató Tőkés László EP-képviselő. A püspök az EMNT elnökeként tájékoztatta a médiát, Szilágyi Zsoltnak és Csomortányi Istvánnak, az EMNP országos, illetve Bihar megyei elnökének társaságában. Alább az eseményről készült közlemény, illetve a nyilatkozat olvasható.
A tájékoztató vezérmotívumát az idei választások és népszavazások képezték, de ennek mentén számos aktuálpolitikai jelenségről és vonatkozásról esett szó, el egészen a romániai társadalom minden szegmensét átható korrupcióig és a zavaros, labilis törvényi környezetig.
Mint elhangzott, 2016-ban három alkalommal járulhat urnák elé az erdélyi magyarság. A június 5-i helyhatósági és az őszi országos választások mellett az európai kényszerbetelepítési kvótákkal kapcsolatos, magyarországi népszavazásra is rövidesen sor kerül, melyen minden magyar állampolgársággal is rendelkező romániai lakos jogosult részt venni. Ezen túlmenően a nagyváradiakra egy helyi referendum is vár, egy román többségű szomszédos nagyközségnek a város általi bekebelezése ügyében, amely törekvés mögött obskurus politikai, gazdasági és egyéb megfontolások állnak, s ami nem csupán alkotmányellenes, jogszerűtlen és korrupciógyanús, de aminek egyértelműen magyarellenes éle is van, mivel megváltoztatja a jelenlegi etnikai arányokat.
Tőkés László felhívta a figyelmet: az EMNT testesíti meg azt a nemzetpolitikai folytonosságot, ami 1989 után az erdélyi magyar érdekvédelmet és közképviseletet jellemezte, s ami akkor bicsaklott meg, amikor a közösség választott vezetőinek egy csoportja lepaktált a bukaresti hatalommal anélkül, hogy ebből az egész erdélyi magyarságnak történelmi léptékű haszna származott volna. Méltatta ugyanakkor az Erdélyi Magyar Néppárt következetességét és kiállását, jelezve: soha nem az EMNT-n és az EMNP-n múlott, valahányszor Erdélyben nem valósult meg a magyar egység és összefogás. A közelgő önkormányzati választások kampánya is hűen tükrözi az RMDSZ egészében véve elhibázott, az önös pártérdekeket a nemzeti érdekeink elébe helyező politikáját. Bár a szervezet legutóbbi kongresszusán újratervezést és változásokat ígért, a pályakorrekció elmaradt, ráadásul a korrupció át- meg átszövi a szövetség és a társszervezetek különféle szintjeit. A nemzetpolitikai ellenzék részére egyetlen egy lehetőség maradt: a demokratikus választásokon való megméretkezés – jelentette ki az EMNT elnöke, hozzátéve: a választás szabadságát azonban beárnyékolja az esélybeli egyenlőtlenség és a pénz hatalma. A Néppárt ugyan tiszta lappal indul, tiszta kezű embereket jelölt a különféle tisztségekre, de sajnos a többségi hatalom cinkos közreműködésével az RMDSZ országos nomenklatúrájának és helyi kiskirályainak sikerült szinte teljesen kisajátítaniuk a magyar életet Romániában. Ráadásul még az új arcok mögött is a régi emberek állnak a háttérben, köztük több már elítélt vagy éppen bűnvádi eljárás alatt álló figura. Elkeserítő az, ahogyan egyik-másik történelmi egyházunk bizonyos körei erkölcsileg legitimálják a pártegységnek a nemzeti egység fölébe való helyezését – mondotta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke.
Csomortányi István bihari példákkal illusztrálta az RMDSZ-kampány agresszivitását és tisztességtelenségét, hiszen a párt nemcsak módszerekben és eszközökben nem válogat, hanem még a törvényi előírásokra is fittyet hány. Ehhez sajtófölényt is biztosított magának, bedarálta a civil szervezeteket, az oktatási intézményeket, kihasználja a nőket, a vállalkozókat, a nélkülözőket és a kiszolgáltatottakat, rendezőelvvé léptetve elő a nepotizmust, a kontraszelekciót és a szervilizmust. Szilágyi Zsolt a Néppárt választási esélyeit latolgatva elmondta: a látszatösszefogás és a handabandázásra alapuló sikerpropaganda helyett a kényszerű, de tisztes önállóságot és őszinte beszédet részesítik előnyben, a „kevesen vagyunk, de igazunk van” tudatában próbálva meg megszerezni az erdélyi magyarok támogatását. A június 5-i nagyváradi helyi referendumról szólva ismertette pártja elutasító álláspontját, hiszen az árukapcsolásos, kormányrendelettel kierőszakolt „kikérdezés” rengeteg törvényességi aggályt vet fel, ami egy EU-tag „demokratikus jogállamhoz” méltatlan.
Nagyvárad, 2016. május 17.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
itthon.ma//erdelyorszag

Vincze Loránt FUEN-elnök: folyamatosan kopogtatni kell az európai döntéshozóknál
Erdélyi magyar elnöke lett Vincze Loránt személyében a 35 ország 93 szervezetét képviselő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN). Az őshonos kisebbségek ernyőszervezetének újdonsült vezetője a boroszlói (Wroclaw) kongresszuson történtekről, terveiről és elnöki programjáról beszélt a Maszolnak.
- Mi az üzenete annak, hogy személyében kelet-európai, egy erdélyi magyar vette át a legfontosabb páneurópai kisebbségi szervezet vezetését?
- A legfontosabb üzenete az, hogy először van közép-kelet európai vezetője ennek a szervezetnek. Eddig Dél-Tiroltól keletre soha nem volt a FUEN-nek elnöke a 67 éves történelme során. Ez tulajdonképpen azzal magyarázható, hogy a szervezetet a nyugat-európai kisebbségek alapították 1949-ben Párizsban. Számos dolgot megoldottak a többség-kisebbség viszonyában a háborút követő rendezési időszakban. Hozzá kell tennünk, hogy volt, ahol ez nem sikerült, Franciaországban azóta sem oldották meg a problémákat. Aztán egy nagy mérföldkő volt a vasfüggöny leomlása és az, hogy a közép-kelet-európai térség és aztán fokozatosan Oroszország, Ukrajna, a Baltikum, volt szovjet tagköztársaságok kisebbségi képviselői is a szervezet tagjává váltak. Ez jelentősen átalakította a figyelmét, és a középpontja folyamatosan tolódott el kelet felé. Ennek a hangsúlyeltolódásnak, az erőviszonyok átrendeződésének köszönhetően már nem volt többé indokolt az, hogy Európa észak-nyugati része ellenőrizze, tartsa fenn magának a szervezet vezetését.
- Azért biztosan nem engedték ki önként a kezükből a gyeplőt.
- Nem. De azt is fontos kiemelnem, hogy az elnöki tisztségért folyó versengésben döntő szavuk volt a német kisebbségeknek: a kelet-európai német kisebbségek egyértelműen támogattak. Itt köszönet illeti a magyarországi német önkormányzatot, a lengyelországi németeket, a horvátországi németeket és a Német Demokrata Fórumot otthonról, Erdélyből. Mivel a kelet-európai német szervezetek is úgy gondolták, hogy váltásra van szükség a szervezet élén, a másik oldal – a német-dán határvidéken élő szervezetek és a Németországban élő hat kisebbségi szervezet – most nem kapta meg a többségi támogatást a FUEN-ben. Természetesen nagyon fontos volt valamennyi határon túli magyar szervezet jelenléte és szavazata. Ez magyar siker, közös eredmény is.
- Mivel tudta a maga oldalára állítani a küldötteket?
- A FUEN küldöttei pontosan tudják azt, hogy szervezet jelenleg legfontosabb akcióját, az európai polgári kezdeményezést az RMDSZ indította el Erdélyből a dél-tiroli Néppárt támogatásával. Utólag került a kezdeményezés a FUEN ernyője alá, és FUEN-alelnökként az egész projektet én koordináltam az RMDSZ részéről. Mindig azt látták tőlem, hogy valóban elkötelezett vagyok az összeurópai kisebbségi érdekképviselet iránt. Természetesen én bárhol elismerem: a szándékunk igenis az, hogy a magyar érdekeinket ebben a keretben jelentessük meg, és úgy tálaljuk, hogy ez egy összeurópai probléma, amelyre európai megoldást kell találni. Nemcsak az erdélyi vagy a felvidéki magyaroknak vannak problémái, hanem nagyon sok kisebbségi közösségnek szerte Európában. Ez nagyon komplex a kisebbségek helyzete, vannak kisközösségek, nagyközösségek, elismert közösségek, el nem ismertek, valamennyi joggal rendelkező vagy autonómiával rendelkezők. Ebben a színes közösségben valamennyien európai megoldást kérünk, ezért az elnökségem legfontosabb kihívása, hogy ezt a közös tálalást Európában lobbikként sikeresen végezzük
- Milyen tervekkel vág neki hároméves mandátumának?
- Ahogy ez lenni szokott, lépésről-lépésre kell építkezni. Először azt kell megnézni, hogy milyen eszközök állnak most rendelkezésünkre. A FUEN következő nagy eseménye az EUROPEADA lesz, a kisebbségek európai labdarúgó-bajnoksága Dél-Tirolban, egyidőben a foci EB-vel.
- Kikre számít elnöksége alatt?
A következő időszak a tervezést jelenti számomra, remélem, hogy ősztől már kiforrott csapattal vághatok neki a munkának. Természetesen lesz erdélyi tagja csapatomnak, már most van, hiszen az RMDSZ-ben az volt az érdek, hogy megnyerjük ezt a tisztséget, és ehhez egy csapat támogatására volt szükség otthonról.
- A FUEN kongresszusán, még a tisztújítás előtt pódiumbeszélgetést szerveztek a menekültek kérdéséről. Milyen álláspontot képviselt ebben az ügyben, mi lesz a FUEN álláspontja?
- Komplex ez a kérdés, nemcsak azért, mert most a menekültkérdés napirenden van. Már körülbelül két-három éve folyamatosan arról van szó, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek és a bevándorló közösségek között vannak-e közös pontok, mi egészít ki mit.
Az én álláspontom egyértelmű: nem szabad összekeverni ezt a két dolgot. Az őshonos európai kisebbségek a szülőföldjükön éltek évszázadok óta, határok jöttek-mentek a fejük fölött, de ők maguk élő közösségei, részei az európai kulturális hagyatéknak, a nyelvi sokszínűségnek. Mi részei vagyunk Európának, ez nem kérdéses, és ezek a közösségek megőrizni kívánják az identitásukat, erősödni szeretnének. Ezért alakult a FUEN, hogy őket segítse őket, védje, számukra nyújtson eszközöket, ernyőt tartson a fejük föle.
A bevándorlók közössége - ha közösségekről beszélhetünk egyáltalán - egyénileg, családokként úgy döntöttek, hogy elköltöznek egy másik kontinensre jobb megélhetést keresni. Ez természetesen teljesen rendben van, és az illető társadalom szabályai szerint beilleszkednek, megilletik őket az alapvető emberi jogok.
Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy innentől kezdve további párhuzamokat találni az erőltetett, ha a célok nem közösek, akkor az eszközök sem lehetnek azok. És igen, vannak olyan pontok, ahol segítséget lehet nyújtani, és van egy szakértelme a FUEN-nek a többség-kisebbség viszony rendezésében. Nagyon sok helyen, a német-dán határvidéken például nagyon jól meg tudták oldani párbeszéddel, együttműködéssel ezt a kérdést. Ha hasonló problémák vannak, hasonló felvetés hangzik el, akkor ezt a szakértelmet szívesen felajánljuk, de azt gondolom, hogy ennél erősebb koalícióra vagy fellépésre nem volna szükség.
Ami konkrétan a menekülteket illeti, őket is két csoportra kellene osztani. Az egyiket azok alkotják, akik a háború elől menekültek. Esetükben Európának nem szabad elveszítenie erkölcsi iránytűjét, be kell őket fogadni a nemzetközi szerződéseknek megfelelően, fedelet nyújtani a fejük fölé, ha elmenekülni kényszerültek a háború miatt. Meg kell nekik pontosan mondani, hogy mikor kell majd hazatérniük, hiszen valamikor véget ér a háború, mindannyian ebben hiszünk. Nekik a gyors integrációra, nyelvtanulásra, szociális ellátó rendszerre, munkahelyekre van szükségük arra az időszakra, amíg Európában lesznek, de akkor itt megint nincs közös pont az őshonos kisebbségekkel.
- De nem csak ők jönnek…
- Igen, velük együtt, egyszerre bejön nagyon sok bevándorló is, ők egy harmadik csoportot képeznek. Vannak olyan országok Európában, amelyeknek szükségük van munkaerő-infúzióra, hiszen pár évtizeden belül összeomlik a szociális ellátó rendszerük. Tehát az ő döntésük, hogy befogadják a bevándorlókat munkaerőként, ez teljesen legitim, és teljesen rendben van. Viszont azt is látni kell, hogy Kelet-Európában, a mi országainkból a munkavállalók kényszeredetten máshol keresnek megélhetést, reméljük csak ideiglenesen, mert otthon nincsenek olyan munkakörülmények, nincsenek olyan fizetések, amelyek otthon tartanák őket. Nyilván akkor nem vonzó célország nemcsak a menekültek számára, hanem más típusú bevándorlók számára sem, és ezt nyíltan ki kell mondani.
Van egy olyan hangulat Európában, és a FUEN-ben is volt ilyen, hogy mindent humanitárius magasságokba emelünk, és tulajdonképpen már nem ad esélyt pragmatikus és az általam most megfogalmazott differenciált megközelítésre. Pedig erre van szükség, ki kell mondani azt, hogy mivel állunk szemben, és őszintén elmondani a tagszervezeteknek is. Én elmondtam, és utána nagyon sokan odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy köszönik ezt a magyarázatot így, mert ez meggyőzte őket arról, hogy az én megközelítésem helyes, őszinte, és örvendeni fognak, hogyha a FUEN ebben a kérdésben ilyen módon foglal állást ezentúl.
- Mennyire szól bele a FUEN munkájába a menekültválság? Nem nehezebb ilyen körülmények között meggyőzni az Európai Unió döntéshozóit arról, hogy foglalkozzanak az őshonos kisebbségekkel?
- Ez egy olyan válság, ami meg fog oldódni… Mindig voltak válságok Európa életében, és én azt mondom, hogy az Európai Unió jó ideje tulajdonképpen válságról válságra bukdácsol: volt gazdasági válság, a romakérdés is válságot okozott szociális értelemben. Mindig vannak olyan válsághelyzetek, amelyek európai intézmények által megoldandó problémák toplistájára kerülnek. Sajnos az őshonos európai kisebbségek helyzete nem jelent olyan azonnali megoldást igénylő ügyet, ami miatt a lista elejére kerülne a kisebbségi kérdés. Azért kell nekünk nagyon kitartóan és szívósan dolgoznunk kisebbségi lobbiszervezetként Brüsszelben, Strasbourgban, Genfben – és a washingtoni segítséget se felejtsük el –, hogy ezek a kérdések napirendre kerüljenek.
- Milyen konkrét eszközöket tud felhasználni az FUEN annak érdekében, hogy ezek a kérdések napirendre kerüljenek?
- A polgári kezdeményezés az egyik ilyen konkrét eszköz. Az elutasítása miatt indított perünknek ma (hétfő – szerk. megj.) lett volna a tárgyalása az európai bíróságon, de nem került rá sor, mert az ügyvédünk betegség miatt halasztást kért. Ezért most FUEN-elnökként az egyik rám váró feladat, hogy a következő tárgyalási időpont kitűzése után biztosítva legyen a jogi képviseletünk. Fontos eszközünk a brüsszeli lobbi: ez folyamatos jelenlétet, folyamatos kopogtatást, ajtónyitogatást, partnerekkel való találkozást jelent az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, Strasbourgban. Erre a munkára vállalkoztam, és az az előnye a megválasztásomnak, hogy én itt élek, ismerem ezt az intézményrendszert, megvannak a személyi kapcsolataim, amiket most kiteljesíthetek, és valóban a szervezet érdekében és a kisebbségek érdekében léphetek fel. Ezen kívül konferenciák, találkozók szervezése is a feladatom. Említettem, hogy hamarosan megszervezzük az európai kisebbségek szervezeteinek labdarúgó-bajnokságát. Huszonöt csapat nevez be Európa különböző részeiről, ami azt mutatja majd meg, hogy az európai kisebbségek nemcsak a jogaikról beszélnek, és folyamatosan siránkoznak amiatt, hogy semmi nincsen rendben körülöttük, hanem íme, futballoznak, keresik egymással a kapcsolattartást, kulturális értékeket mutatnak fel.
- RMDSZ-es EP-képviselők asszisztense, az RMDSZ külügyi titkára, a FUEN elnöke. Hogyan osztja majd be az idejét?
- A prioritás számomra a FUEN lesz a következő időszakban. Az RMDSZ-nek az volt az érdeke, hogy felajánljuk a személyemet és azt a tapasztalatot, amit az RMDSZ-nek köszönhetően felépítettem az európai kisebbségek szolgálatában. Ez mindig azt is fogja jelenteni, hogy a romániai magyarság ügyeit is képviselem. Azt hiszem, hogy valamennyivel kevesebb módom lesz az RMDSZ külkapcsolatainak az aprómunkáját elvégezni, de erre vannak nagyon jól felkészült szakemberek még mellettem, úgyhogy ez a terület nem fog kárt szenvedni. Maradok Brüsszelben és az Európai Parlamentben is, folytatom a munkámat az európai parlamenti képviselőink mellett.
- Jár-e valamilyen javadalmazás a FUEN elnöki tisztségéért?
Ez önkéntes munka, a FUEN ilyen tekintetben a nyugat-európai civil szervezetek mintáját követi, az elnökség tagjai nem kapnak fizetést. Van egy központi irodánk, amelynek főtitkára és alkalmazottai vannak, ők fizetést kapnak. Persze ez idővel akár még változhat is. Lehet majd egy elnök-vezérigazgató típusú berendezkedés a szervezetben, ahogyan működik más helyen, főként a térségünkben inkább, ám ez a jövő zenéje. Egyelőre masszívan önkéntes munka zajlik a FUEN-ben, rám pedig az eddiginél sokkal több tennivaló, utazás vár.
Moldován Árpád Zsolt
maszol.ro

Sógor Csaba a geokódolás eltörlését sürgette az EP-ben
Teljesen idejétmúlt a műsorszolgáltatások országhatárhoz kötése – mondta Sógor Csaba az Európai Parlamentben, ahol szerdán az egységes digitális piac stratégiájáról vitáztak.
Az RMDSZ-es képviselő szerint az üzleti érdekek ellenére, a technikai lehetőségek mai szintjén elfogadhatatlan, hogy a polgárok számára lehetetlen egyes sportesemények megtekintése azon a nyelven, amelyen ők azt szeretnék, még akkor is, ha előfizetéssel rendelkeznek az adott szolgáltató műsorára.
Az EP-képviselő által kiadott közlemény szerint az Európai Bizottság egy évvel ezelőtt mutatta be az egységes digitális piacról szóló kezdeményezését, amely 16 intézkedési területet foglal magában. A digitális egységes piac lényege, hogy le kell bontani az interneten folytatott ügyletek előtt álló nemzeti akadályokat. A javaslatcsomag biztosítaná, hogy az európai polgárok roamingdíjak fizetése nélkül tudjanak telefonálni a kontinensen, vagy elektronikus eszközeikkel Európában bárhol, határoktól függetlenül hozzáférjenek a szolgáltatásokhoz, zenéhez, filmekhez és sporteseményekhez. Az EB számításai szerint a tagállamközi internetes tevékenység útjában álló akadályok megszüntetése további 415 milliárd euróval növelné az európai GDP-t.
Sógor Csaba a 16 intézkedés közül a területi alapú tartalomkorlátozás megszüntetésének fontosságára hívta fel a figyelmet – áll a közleményben. Az EP-képviselő véleménye szerint idejétmúlt az, hogy bizonyos műsorok szórása csak egy tagállam határain belül lehetséges. „Nem kérdés, hogy az Európai Unió országainak egységes digitális piacot kell képezniük, a fiatal generáció nem is érti, hogy miként beszélhetünk enélkül közös piacról" – érvelt a képviselő. Sógor szerint a területalapú tartalomkorlátozás jelentősen hozzájárul a fogyasztói elégedetlenséghez és a belső piac felaprózódásához, ezért szükségszerű megvizsgálni azt, hogy milyen további intézkedésekkel lehet a műsorszolgáltatásokat országhatártól függetlenül elérhetővé tenni.
Mint ismeretes, Erdélyben is szűnni nem akaró felháborodás övezi azt az eljárást, miszerint – a szerzői jogi korlátozások miatt – az anyaországi M4 sportcsatorna kódolja azoknak a rangos sporteseményeknek a közvetítését, valamint ezek ismétléseit, amelyeket külföldi jogtulajdonosoktól vásárol. Lapunk korábbi megkeresésére a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) közölte, a „geokódolás" kérdését a nemzetközi sportjogok külföldi tulajdonosaival megkötött szerződések szigorúan szabályozzák, és ezek az MTVA számára minden esetben kötelező érvényűek.
A külföldi jogtulajdonosok ugyanis a tulajdonukat képező sporteseményeket az elérhető legmagasabb bevétel érdekében országonként értékesítik azzal a kitétellel, hogy az adott ország vásárlója csak az ország határán belül szolgáltathat, ezzel biztosítva a külföldi jogtulajdonosok számára, hogy teljes áron tudják értékesíteni a jogokat más-más, akár szomszédos országokban is.
Rákérdeztünk a magyar közszolgálati médiánál arra is, hogy a fentiek fényében követhetik-e élőben a határon túli magyar tévénézők az M4 Sporton a riói nyári olimpia vagy a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság közvetítéseit. Az MTVA közölte: amennyiben a brüsszeli bürokráciánál célt ér a magyar kormánynak a versenykorlátozó sportjogi tilalmak eltörléséért folytatott lobbitevékenysége, akkor a közeljövőben van rá esély.
Krónika (Kolozsvár)

„Nekünk még lélegzetet venni is autonóm módon kell”
A június 5-iki helyhatósági választások kampányfinisében Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke értékelte a mostani kampányt és latolgatta az esélyeket szerkesztőségünknek adott interjújában.
– Az új választási törvény szabta keretek között hogyan lehet a politikai üzeneteket közvetíteni a választók felé? –Milyen jó volt, amikor még annyira létezett a politika hitele a 90-es évek elején, hogy szinte nem kellett kampányolni, mert minden magyar tudta, hogy kit válasszon! Sajnos azóta fokozatosan a rossz portékának kedvező áron való eladása elv vált a kampány tárgyává, és a kampánytér áthelyeződött a valóságról a kommunikációra. Ezt látva érthető, hogy a mostani törvényi szabályozások mennyire kedvezőtlenek a kommunikációból és hamis propagandából élő politikai osztály számára, tisztelet a kivételnek, és emiatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek a pártok, beleértve az RMDSZ-t is, amely a leglehetetlenebb körülményeket, helyzeteket is kihasználja arra, hogy eladja magát, gondolok itt különösképpen az átkeresztelt kulturális tevékenységek garmadájára. Ma már semmi nem a kultúráról szól, hanem sokkal inkább a kulturális úton végzett kampányról.
– Ebben a helyzetben a magyar pártok egyáltalán meg tudják még győzni a polgárokat arról, hogy részt vegyenek a választásokon, és arról, hogy érdemes magyar pártra, pártokra szavazni? – A Colectiv tűzeset alkalmával megszólaló utca hangja kifejezte azt a mélységes kiábrándulást, amely a hagyományos, parlamenti pártokat sújtja Romániában, ez alól nem képez kivételt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) sem, mely ahelyett, hogy a kongresszuson meghirdetett újratervezés elve szerint járna el, a kommunikációját próbálja úgy alakítani, hogy mégiscsak valahogy elvihesse az embereket az urnák elé. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ilyen szempontból hátrányos helyzetben van, mert az emberek, mint a halak a beetetéskor, megszokták azt a fajta kampánystílust, ami eddig is a tulipánra tétette velük a pecsétet. Nem sok lehetőség nyílik tehát ebben a viszonylatban az EMNP számára, hiszen vegyük csak a leglényegesebb tényezőt, az anyagi hátteret: nemrégen robbant ki az RMDSZ költségvetési támogatásának a botránya, amelyért egy valamire való demokráciában azonnal lemondott volna a pártelnök, de nálunk annyira cinikussá vált a politikai élet, hogy az emberek nem látják, hogy tulajdonképpen milyen előnyben részesül az RMDSZ a pénzosztó szerepkörében, így már a kampány startvonalán úgy vág neki a távnak az EMNP, mint akinek a lábára golyóbisokat kötöttek, az RMDSZ-t viszont repítik az anyagi lehetőségeik. Valójában a mi adólejeinken szervezi mondjuk a Minden magyarok majálisa és hasonló rendezvények garmadája révén azt a szemérmetlen kampányt, amelyet expressis verbis tilt a mostani választási törvény.
Akadálya az összefogásnak
– Az összefogás, illetve a versengés szempontjából ön szerint sikerült az RMDSZ-nek és az EMNP-nek megtalálni a megfelelő választási taktikát?
– Az én politikai létem az összefogás jegyében indult, hiszen 1989-ben Temesváron a románok is mellénk álltak, és nélkülük nem jutottunk volna semmire. Áldott legyen az emléke Tempfli atyának, mintegy tíz évig az összefogás jegyében működött együtt a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Tehát amikor kiosztanak bennünket az RMDSZ nomenklatúra kiskirályai, hogy egységbontók vagyunk, hogy nem akarunk összefogást, akkor ez szemenszedett hazugság. Márpedig nagyon nagy szükség lett volna az összefogásra, főleg most, amikor az eltelt huszonhat év összefüggésében az egyik legkritikusabb időszakba kerültünk mi, erdélyi magyarok. Az RMDSZ doktrína értelmében a párton kívül nincs élet, más legitim vezetője nem létezhet a romániai magyarságnak, csak az RMDSZ. Erre ráerősít Victor Ponta és a többi román politikai párt, mikor azt mondják, hogy nekik egyetlen partnere az RMDSZ, ezért is adták oda neki a költségvetési támogatást. Ebben a helyzetben nagyon nehéz összefogni. Kelemen Hunor elnök sem engedélyezte a marosvásárhelyi összefogást, éppen emiatt nagyon pesszimista vagyok a marosvásárhelyi magyar jelölt esetében. A nemzeti polgári oldal egysége is megbomlott, és erre mintegy rásegít az RMDSZ, maga mellé állítva a Magyar Polgári Pártnak nevezett egyszemélyes pártkülönítményt. Bihar megyében az összefogás terén szerény eredményeket sikerült elérni. Még több helyi megegyezésre lett volna szükség, viszont a nagypolitika itt is közbeszól, mert meggyőződésem, hogy nem csak Kelemen Hunor áll a dolgok mögött, hanem itt például máris készíti elő választási kampányát Szabó Ödön, Biró Rozália és Cseke Attila. Az ő parlamenti megválasztatásuknak előfeltétele egy eredményes helyhatósági választás, ezért húzódtak a háttérbe, mert érzik, hogy zavaró volna a közvetlenebb jelenlétük, és többek között ezért akadályozták azt, hogy a helyi alkuk kialakulhassanak, ezért gyúrták át még az egyházi támogatást is. Teljesen bekebelezték az egyházakat, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is alárendelődik ezeknek a politikai érdekeknek, ami akadályává válik a valóságos összefogásnak.
Megoszlott
– Ön szerint milyen eredményeket fog hozni június 5-e?
– Hála Istennek Erdély szerte vannak jó polgármestereink, függetlenül a politikai színüktől. Nagyon bizonytalan vagyok június 5-e kimenetele tekintetében. Az emberek annyira kiábrándultak, hogy a magyarságnak csak az egynegyede megy el az RMDSZ-re szavazni, nagyon kontraproduktív is lehet ez a gátlástalan sikerpropaganda. Mindazáltal remélem, hogy meggyőző tud lenni a korrupciómentességre és az öntörvényű magyar politizálásra irányuló néppárti korteskedés. Egyetlen probléma az, hogy igazából nem sikerült megteremteni azt az alternatívát, amiben gondolkoztuk ezelőtt tíz évvel.
– Mire utal azzal, hogy nem sikerült megteremteni az alternatívát?
– Nem lett elég erős az EMNP. Megoszlott a nemzeti polgári oldal is, és úgy tűnik, hogy még a magyarországi barátaink is inkább a nyerő mellé állnak, mint a demokratikus nemzeti értékek oldalára, amiben van ráció, de hogyha a rendszerváltozás távlatában gondolkozunk, akkor nekünk még lélegzetet venni is autonóm módon kell, hogy Ady Endrét parafrazáljam.
Dávidi attitűddel
– Június 5-e meghozhatja az EMNP-nek azt a megerősödést, amire ön számít? – Én bízom benne, hogy sikerül megkapaszkodnunk, de a góliáti propaganda olyan lehengerlő, hogy nagyon nehezen találhatunk egy olyan Dávidra, aki szembe tud szállni ezzel a legyőzhetetlennek tűnő gépezettel. Mindazonáltal ezzel a dávidi attitűddel törekszünk arra, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy próbáljanak változtatni, és ne a kiábrándultság legyen úrrá rajtuk, hanem a cselekvő reménység.
– Ön szerint az EMNP részéről kik nyerhetnek Bihar megyében?
– Nem vagyok eléggé tájékozott a személyi vonatkozásokban, mert nem vagyok párttag vagy pártelnök, de úgy tudom, hogy ütőképes, jó, becsületes, öntudatos és esélyes embereink vannak több településen. Zatykó Gyulát és Csomortányi Istvánt (az EMNP nagyváradi polgármesterjelöltje, illetve a párt megyei tanácsosi jelöltlista vezetője – szerk. megj.) rendkívül sokra tartom, ilyen emberekkel valóban elérhetjük, hogy bekerüljünk a városi és a megyei tanácsba.
– Milyen hatása lesz a következő parlamenti választásokra nézve annak, ha jól, illetve ha rosszul szerepel június 5-én az EMNP?
– Olyan listás választási törvényhez tértünk vissza, illetve olyan alternatív bejutási szabály van érvényben, amelyekkel megint félreérthetetlen módon az RMDSZ-nek kínálnak szinte kizárólagos esélyt. Úgyhogy nagyon nehéz egyáltalán viszonyulni is ehhez a helyzethez. Az biztos, hogy amikor rákényszerült az RMDSZ, akkor velem is, az EMNT-vel is összefogott. Félek, hogy az RMDSZ-en belül komoly befolyásra szert tett bihari politikusok abba az irányba viszik az RMDSZ-t, ami kizárja az összefogás lehetőségét. Erdély több megyéjében össze lehetett fogni, de itt egy négyesfogat teljesen a zsebébe tette az RMDSZ-t, a magyarságot, iskoláinkat, egyházainkat. Ha ez az irányzat erdélyi viszonylatban is dominál, akkor nehéz lesz az összefogást megvalósítani.
Pap István
erdon.ro

RMDSZ eredmények Hunyad megyében
Felívelő tendencia
Sikert hoztak az RMDSZ-nek a vasárnapi helyhatósági választások, a jelek arra utalnak, hogy megerősödik a magyar képviselet a helyi tanácsokban. Az előzetes eredmények szerint Vajdahunyadon (Kofity Zoltán) és Lupényban (Benedekfi Dávid) az RMDSZ megtartotta a helyi tanácsosi tisztséget, Bácsi (Margai Zoltán) és Martinyesd (Székely Attila) községekben bejutott a helyi tanácsba, a legnagyobb siker azonban Déván született, ahol 8 év után sikerült megszerezni a második tanácsosi tisztséget is, Pogocsán Ferdinánd mellett Máté Márta is mandátumot szerzett. Toplicán is esély lenne még helyi tanácsosi mandátumra, e sorok írása pillanatában még nincs végeredmény. Ezenkívül Felsőszálláspatakon (Dănuţ Poenaru) és Nagybáron (Deatc Ioan) is tanácsosi mandátumot szerzett az RMDSZ, noha ezek inkább csak a statisztikát javítják, mintsem a magyarság reális pozíciószerzését tükröznék.
Az eredmények értékelésére Winkler Gyula EP-képviselőt, a megyei RMDSZ-szervezet elnökét kértük fel.
– Elnök úr, gratulálunk a sikernek. Megyei szinten az RMDSZ jóformán megduplázta helyi tanácsosi számát, az eddigi 3 helyett 6, esetleg 7 lesz.
– Köszönöm szépen. Én is köszönettel kezdeném, köszönettel tartozom mindazoknak, akik mellénk álltak, s akik szavazatukkal tisztelték meg jelöltjeinket. A mostani siker két tényezőre vezethető vissza, egyrészt az évek óta tartó folyamatos közösségépítő munkára, másrészt pedig annak, hogy a szórványmagyarság tudatosította, milyen fontos, hogy saját képviselőit küldje a döntéshozó intézményekbe, hiszen másoknak nem lehet szívügyük a magyar érdek érvényesítése. Ismét bebizonyítottuk, hogy széleskörű összefogással a szórványmagyarság nehéz körülmények között is képes megtartani képviseletét, sőt, még kibővíteni is. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eredmények még nem véglegesek, Vajdahunyadon például fellebbezés miatt a szavazatok újraszámlálására kerül sor.
– Korábban szinte minden helyhatósági választáson a Hunyad megyei magyarság veszített valamit pozícióiból. Most megfordult a helyzet, az RMDSZ pozíciói egyértelműen javuló tendenciára utalnak, különösképpen Déván.
– Bizalommal tölt el, hogy túljutottunk a mélyponton, sikerült javítani választási eredményeinket. A dévai siker különösen örvendetes, sokat jelent számunkra, mivel a megyeszékhely szimbolikus helyszínéről van szó. Az eredmény a dévai szervezet kitartó munkája elismerésének tekinthető, de egyéb tényezők is hozzájárultak. Megérett például a Téglás Gábor Elméleti Líceum szerepe, mint a megye magyarságának egyik szellemi központja, s a Szent Ferenc Alapítvány támogatása is sokat segített. Az eredmény az őszi parlamenti választás szempontjából is bizalomkeltő, a mostani siker alapján remélhető, hogy a megyei listás rendszer nyomán az ősszel talán sikerül megszerezni egy képviselői mandátumot Hunyad megyében.
– Petrozsényban viszont 44 szavazaton úszott el a tanácsosi mandátum, s a Zsil völgye többi városában sem sikerült mandátumot szerezni.
– Nagyon sajnálom Petrozsényt, nagyszerű lett volna, ha sikerült volna visszakerülni a helyi tanácsba. Tény azonban, hogy van néhány szervezetünk, főleg a Zsil völgyében, melyet élettel és tartalommal kellene feltölteni.
– Bácsiban és a Martinyesd községhez tartozó Lozsádon azonban sikerült mandátumot szerezni.
– Ennek nagyon örülök, reményeim szerint ez a falusi közösségek megerősödését eredményezi, a magyar élet ott is fellendül.
– A megyei tanácsba azonban nem sikerült visszajutni, noha ez nem is annyira meglepő, ez eleve a legnagyobb kihívás volt.
– Itt a demográfia a legnagyobb ellenfelünk, a Hunyad megyei magyarság aránya olyan 4% körüli, amivel nem érhetjük el az 5%-os bejutási küszöböt. Nagy szerencse kellett volna, rendkívül alacsony általános részvételi arány. Sajnos nem jött be, s a jövőben is leginkább úgy juthatunk vissza, ha törvény által sikerülne valahogy levinni a küszöböt.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én is köszönöm.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Semmitmondó választ küldött az uniós biztos Tőkés levelére
Semmitmondó választ kapott Tőkés László az Európai Bizottságtól arra a levelére, melyben az EP-képviselő a marosvásárhelyi magyar közösséget sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen emelte fel a szavát.
Tőkés levelében arra volt kíváncsi, hogy az EB mely mechanizmusok révén kérheti számon Romániától a diszkrimináció tilalmára, illetve az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó, a tagállamokra nézve kötelező érvénnyel bíró előírások betartását.
A jogérvényesülésért felelős uniós biztos válaszában azzal hárította el a panaszt, hogy „a bizottság alapvetően nem rendelkezik hatáskörrel a kisebbségek tekintetében (…), illetve a regionális és kisebbségi nyelvek használatát szabályozó rendszerrel kapcsolatos ügyekben”.
Tőkés szerdai keltezésű közleményében megjegyzi: a magyarellenességéről elhíresült Dorin Florea polgármester újraválasztatása „a politikai időszerűség erejével állítja a figyelem középpontjába mind az erdélyi nemzeti közösségünk jogfosztottságának, mind az Európai Unió nemzeti kisebbségek iránti cinikus érdektelenségének a kérdését”.
Krónika (Kolozsvár)

Bemutatkozott a FUEN új elnöke az EP-ben
Vincze Loránt FUEN-elnök az Európai Parlament Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek frakcióközi munkacsoportjának (Minority Intergroup) ülésén vett részt Strasbourgban. A FUEN új elnökét a Kisebbségi Intergroup társelnöke, Gál Kinga (Európai Néppárt képviselőcsoport) köszöntötte: „örvendetes, hogy Vincze Loránt révén közvetlen kapcsolatunk van a FUEN-nel és bízom benne, hogy termékeny lesz az együttműködésünk a szervezettel.”
„Megtisztelő számomra és egyben óriási felelősség a FUEN elnökének lenni, amely a legrégebbi, legnagyobb és legismertebb ernyőszervezete az európai őshonos kisebbségeknek” – mondta Vincze Loránt, aki hangsúlyozta, hogy a 35 európai országban élő 93 kisebbség különböző gondokkal szembesül, de a FUEN egységesen szólal fel érdekükben az európai intézmények előtt.
Szabadság (Kolozsvár)

Választási kerekasztal: a román-magyar verseny mozgósít. De a magyar-magyar?
Miért nem született több új párt, és miért nem voltak eredményesebbek? Kik mentek el szavazni, és kik maradtak otthon? Politológusokkal beszélgettünk.
A június 5-i önkormányzati választásokról szervezett kerekasztal-beszélgetést a Transindex és az Erdély FM a választásokat követő csütörtökön. Barna Gergő szociológus, Illyés Gergő, Székely István, Székely István Gergő és Toró Tibor politológusok a kerekasztal alább olvasható első részében a törvényi háttérről és a részvételről beszélgettek. Az átirat második részében a magyar pártok szerepléséről lesz szó, míg a harmadik rész a román pártok szereplését, illetve ennek következményeit elemzi. A beszélgetést Balázsi-Pál Előd moderálta.
AZ ELŐZMÉNYEK: PÁRTALAPÍTÁS, KAMPÁNYSZABÁLYOZÁS
Székely István: Módosították a feltételeket, teljesen liberalizálták a pártalapítást. Ezért azt gondoltuk, nagyon sok helyi pártot fognak majd bejegyezni. Nyugat-Európában és Magyarországon, ahol a civil szervezetek is indulhatnak a választásokon, a tízezer lakos alatti települések esetében nyolcvan százalék feletti a függetlenek és a helyi szervezetek, koalíciók aránya.
Romániában is elmozdulni látszik a pártrendszer ebbe az irányba. Ezelőtt négy évvel a megyei tanácsok esetében (ha az összes függetlent egynek számoljuk) harminckét szervezet indult, és tizenhat szerzett mandátumot, most pedig hatvanhárom szervezet indult, és huszonhét szerzett mandátumot. Ez azt jelenti, hogy majdnem megduplázódott az indulók és a mandátumot szerzők száma, de távolról sem aprózódott fel olyan mértékben a politikai mezőny, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk.
Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy a romániai önkormányzatok nagyon erősen központfüggőek, ki vannak szolgáltatva a mindenkori kormánytöbbség kényének-kedvének. Ezért azok a helyi csoportok, akik fantáziát láttak az önkormányzatokban, inkább valamelyik országos párt színében próbáltak indulni, és nem helyi pártot jegyeztek be, amelyik nincs bekötve az országos pártstruktúrába. Volt egy másik kérdés is, a támogató aláírások kérdése: mennyire nehezíti ez meg az indulást? A magyar szervezetek esetében azt látom, hogy ott, ahol találtak jelöltet, az aláírásokat is sikerült összegyűjteni. A megyei tanácsok esetében viszont komoly gond volt: az RMDSZ nem tudott jelöltlistát állítani a Kárpátokon kívül, ezért vesztett tízezer szavazatot, illetve nem tudott megyei tanácsosi listát állítani Krassó-Szörényben és Szebenben sem. Ennek ellenére el lehet mondani, hogy ott, ahol kellő számú választó is volt, az aláírásgyűjtés formalitásnak bizonyult, hiszen ezeket az aláírásokat senki sem ellenőrizte.
A harmadik, amire kitérnék a szabályozás kapcsán, az a kampányfeltételek teljes átírása. Mivel az állam bizonyos feltételek mellett megtéríti a kampányköltségeket, ezért érdeke volt, hogy minél több tételt „kilőjön”, csökkentve ezáltal saját költségeit. Olyan elemeket vettek ki, amely hiánya nagymértékben megnehezítette a kampányt: az óriásplakátokat, a molinókat, illetve szűkre szabták a plakátozási helyeket. Ami a magyaroknak nagyon hátrányos volt, az a kulturális rendezvények teljes tilalma, és ezt elég komolyan is vették. A régi választási kampányok arról szóltak, hogy mondjuk Dancs Annamari az egyik irányból, a Gruppenhecc a másik irányból, az Operettissimo pedig a harmadikból „szántja fel” Erdélyt. Ami eszköz maradt, az nagyon erősen a door to door irányába viszi el a kampányt.
Az új szabályozásnál fennállt annak a veszélye, hogy olyan mértékben szűkíti a kampánylehetőségeket, hogy az nagyon alacsony részvételt eredményez. Ez nem történt meg, tehát nem kérdőjeleződik meg ez a szabályozás, szerintem ez marad a továbbiakban is. Mindez az adatbázisok fontosságát és a door to door kampányt erősíti.
Moderátor: A door to door kampánynak nincs olyan veszélye, hogy a pártok négyszemközt még nagyobbat tudnak lódítani a választópolgároknak, mint ahogy azt a nyilvánosság előtt megengedhetnék maguknak?
Toró Tibor: Szerintem nincs. Ha van olyan párt, amelyiknek van akkora apparátusa, hogy minden családdal negyed órát, húsz percet beszélgessen, hogy legyen impaktja is a beszélgetésnek, az eddig is csinálhatta volna ezt. Az új kampányszabályozás kulcsa, hogy az elején úgy tűnt, hogy a kispártokat fogja segíteni, kiegyenlítődik a mezőny, de végül azok tudtak jól szerepelni, akik azelőtt is tudtak mozgósítani, akik ezt a door to door kampányt már tudták művelni, akik már rendelkeztek adatbázisokkal, akik úgymond „el tudták hozni a halottakat szavazni” azelőtt is. Szerintem ez a szabályozás teljesen át fogja alakítani a kampányt.
Székely István: Ami magyar mozgósítás szempontjából nincs megoldva, az az interetnikus nagyvárosok lakónegyedei. Monostor nyolcvanezres lakosából például nagyon nehéz kimazsolázni a tízszázaléknyi magyart, a lépcsőházakba be sem lehet menni, hiszen ezek zártak.
Toró Tibor: Ha így marad a szabályozás, előbb-utóbb nagyobb hangsúlyt fog kapni az, hogy újra tömegbázisod legyen valamilyen formában, tehát az, hogy jobban belemenj a közegbe, ismerd a házmestereket, utcafelelőseid legyenek, foglalkoztasd az embereket négy éven keresztül.
Illyés Gergő: Ami viszont látszik, hogy az éppen hivatalban levő polgármestereknek van arra lehetősége, hogy kulturális rendezvényt vagy bármi mást szervezzenek. Persze nem kampányrendezvényként, hanem városnapok vagy bármi más címen, de tudjuk, hogy a hatás hasonló, s mivel leszűkítették a kulturális rendezvények megszervezésének a lehetőségét, előnybe hozták a hivatalban levő városvezetőt.
Moderátor: Az új pártok megjelenése nem kellett volna egyfajta felhajtóerőt jelentsen a szavazói kedv szempontjából? Székely István Gergő: Éppen azoknak kedvezett kevésbé az új kampányszabályozás, akik újonnan akartak belépni, hiszen pontosan nekik jött volna jól, ha néhány óriásplakátjuk lett volna, és egy kicsit jobban láthatóvá válnak.
Viszont ehelyett az történt, hogy teljesen új csatornákon kellett megkeresni az embereket, és ez pont az újakat érintette hátrányosan, hiszen ha egy új párt megjelenik, annak általában nincsen apparátusa. A Bukarestben megjelent Uniunea Salvati Bucurestiulnak (USB) előtte is léteztek a struktúrái, ezzel magyarázható, hogy ott sikeres volt egy új párt. A román médiában amúgy komoly kérdésként merült fel, hogy Kolozsváron miért nem jelent meg egy ehhez hasonló kezdeményezés, mert itt is lett volna táptalaja. Székely István: Mert Boc becsatornázta.
Toró Tibor: Bukarestben azért tudtak átalakulni párttá, mert már be volt épülve a társadalomba, ez sehol máshol nem volt meg.
A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL
Barna Gergő: Nem tartom kicsinek ezt a részvételt. Ha 1996-tól 2016-ig nézzük ezt a húsz éves trendet, akkor láthatjuk, hogy nagyjából ötven és hatvan százalék között mozgott az önkormányzati választásokon a részvétel. Érdekes, hogy ez sokkal stabilabb, mint a parlamenti választásoknál, ahol volt egy jelentős zuhanás, majd 2012-ben egy jelentős emelkedés. Ha korrigált mutatókkal, 16 millió szavazópolgárral számolunk (nem tudjuk pontosan, hogy hányan laknak Romániában, de a 18 millió választópolgár nem reális), ez már 55-56 százalékos részvételnek felel meg, és ez lehet több is.
Ezenkívül van még két dolog, mind a kettő érdekes, és hosszútávon következményei lehetnek magyar szempontból is.
Az egyik feltételezésünk nekünk az volt, hogy figyelembe véve, hogy 2012-től jelentkezett egy elég jelentősen emelkedő tendencia: mind az önkormányzatin az USL-hullámban, mind a parlamentin, mind az EP-választásokon, mind az elnök-választásokon nőtt Romániában a választási részvétel, tehát azt feltételeztük, hogy ez a tendencia fog folytatódni.
Ebben az esetben tévedtünk, ez a tendencia megtört, és úgy tűnik, hogy kisebb volt ez az önkormányzati választásokon való részvétel mint a 2012-es. Kérdés, hogy mi lesz ősszel, de én most inkább arra hajlok, hogy ősszel sem lesz olyan nagy, mint 2012-ben.
Ami magyar szempontból érdekes, viszont rossz hír, az az, hogy az olló nyílik ki, és a magyarok részvétele egyre inkább elmarad a román részvételtől. Ennek majd a parlamenti választásokon lesz jelentősége.
Székely István Gergő: Ezt azért annyival árnyalni kell, hogy az interetnikus közegben szerintem éppenséggel nem maradt el, mint az előző választáson. A magyar tömbvidék az, ami lefelé húzza a részvételi arányt. Etnikailag vegyes közegben viszont éppen a részvétel a kulcsa, hogy néhány nagy városban jobb eredményt lehetett elérni, mint négy éve.
Moderátor: Kérdés az, hogy mi számít tétnek? A magyar-román verseny számít tétnek, vagy adott esetben számíthat tétnek a magyar-magyar verseny is?
Toró Tibor: Attól függ, hogy hol van, és milyen jelöltek vannak. A részvétel is azért volt alacsony országosan, mert nem volt tétje a választásoknak, főleg abban az értelemben, ahogy a PNL szerepelt az elmúlt egy-másfél évben. Ez a 2008-as helyzethez hasonlítható.
Ugyanígy nem volt tétje, vagy nem volt annyira tétje magyar szempontból Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön. Ott, ahol kiegyensúlyozottabbak voltak a jelöltek, ott nagyobb volt a részvétel.
Barna Gergő: Amikor kilencet elütötte az óra, az RMDSZ már kiírta a Facebookra, hogy 54 polgármestere van. Nyilván ezek azok a települések voltak, ahol egy jelölt volt, és érdemes megnézni ezeken a településeken a részvételi adatokat.
Székely István: Van egy feltételezésem: érdekes, hogy Hargita megyében a román részvétel lenyomta a magyart, és ugyanez érvényes Bodzavidékre Háromszéken, ahol szintén nagyobb volt a román részvétel, mint a magyaroké a megyében. Ugyanakkor az is látható, hogy az elmúlt években is a tömbben volt nagyobb probléma, és nem interetnikus környezetben.
Megfogalmazható-e az, hogy az interetnikus verseny mobilizál? A magyar-magyar verseny szerintem nem, hiszen többnyire személyeskedésbe torkollik, de interetnikus környezetben a magyar részvétel jobban tartja magát a románhoz. Először látjuk azt, hogy Hargitában és Háromszéken is megnőtt a különbség a magyar és a román részvétel között, illetve, hogy Marosvásárhelyen kiemelkedő részvétel volt.
Barna Gergő: Szerintem Hargitában és Kovásznában nem volt nagy a román részvétel, hanem kicsi volt a magyar.
Toró Tibor: A magyar részvétel is ott volt magasabb, ahol kisebbségben vannak, a román részvétel is ott magasabb, ahol kisebbségben vannak, mivel magyar többségű megyékről van szó.
Barna Gergő: Az a kérdés, hogy mit értesz interetnikus közegen? Ahogy mi elemeztük a részvételi adatokat, az látszott, hogy ahol 40-60 százalék közötti a magyarság számaránya, ott a részvétel is nagyobb. Ahol van etnikai tétje a választásnak: ha a magyarok mobilizációja magasabb, akkor nagyobb az esélye, hogy hatalmi pozícióba kerüljenek.
Toró Tibor: Meg lehet nézni azt is, hogy ahol a Néppárt erősebb jelöltet állított, ott magasabb volt a részvétel. Székely István: Én azt mondanám, hogy nagyobb mértékben demobilizál a tétnélküliség, mint a versenytárs hiánya. Mert az önkormányzati választások sajátossága, hogy háromszáz szavazattal ugyanazt az egy polgármestert és x tanácsost választod meg, mint háromezerrel.
Barna Gergő: De az a tétje, ha van egy erős ellenjelölt, nem? Hogy megnyered, vagy nem nyered. Ha egyedül vagy, akkor két szavazattal is tudsz nyerni.
Székely István Gergő: A parlamenti választások esetében kicsit másképp van, mert ott akkor is van tét, ha mindenki magyar a településen: hogy országosan hány szavazat keletkezik, mennyivel jutsz be, vagy nem jutsz be.
Barna Gergő: De azért még vannak különbségek, ott van például Gyergyóremete, ahol 63 százalékos volt a részvétel, s nem volt másnak esélye nyerni, mint az RMDSZ-nek. Ezt csak azért mondom, mert az is fontos, hogy tematizálja a jelölt, hogy mi a tét. Mert el lehet adni a tétet másképp is. De akár Kolozsvárt is vehetjük egy példának. Itt mi volt a tét? Itt az RMDSZ és Horváth Annáék meg tudták fogalmazni a tétet, és ezért volt a magyarok részvétele akkora, mint 2012-ben és nem mint 2008-ban. Illyés Gergő: Nagyváradon például nem tudták megfogalmazni, hogy mi a tét, és a PNL kétharmadot szerzett, de erről senki nem beszél.
Székely István Gergő: Nem akarom megkérdőjelezni az interetnikus versenyt, hogy az jobban mobilizál. Viszont végeztem néhány nagyon egyszerű számítást, ami némileg árnyalja ezt az állítást. A jelenlegi és a múltkori választási részvételt hasonlítottam össze, és azt néztem meg, hogy mennyivel csökkent a részvétel, illetve hogy mennyivel csökkent az RMDSZ-nek az eredménye, és a kettőt arányítottam. És az jött ki, hogy messze Kolozsvár a legjobb, vagyis itt csökkent a legkevésbé az RMDSZ szavazóinak a száma, mármint ami az abszolút szavazatszámot illeti, miközben a részvétel meg a román szavazószám lecsökkent. A másik véglet, ami megint nagyon egyértelmű, az Várad. Viszont ha tovább nézem az erdélyi nagyobb városokat, Várad mellett az egyetlen, ahol negatív ez a arány, az Vásárhely. És Szatmár sem található a nagyon magasan pozitívak között, megelőzi Temesvár, Zilah, Arad.
Székely István: Nekem Kolozsvárral az a bajom, hogy az, amit te alapnak veszel, és amihez viszonyítasz, az nagyon alacsony szint. 2012-ben az RMDSZ padlót fogott Kolozsváron. Nincs értelme abszolút számokban gondolkodni, ha nem egyforma a részvétel.
Amikor egy adott település magyar lakosságához méred a részvételt, és azt nézed, hogy száz magyarból hány szavaz magyar szervezetekre, akkor két olyan hely van, ahol „dugi” szavazattal lehet számolni: Szatmár megye, és Kolozsvár. Szatmáron sok olyan személy szavaz magyarokra, aki a népszámlálás alkalmával németként határozta meg magát, Kolozsváron pedig van 5000 olyan személy, aki nem nyilvánította ki nemzetiségét, de vélhetően többségében magyar.
Székely István Gergő: Igazad van, hogy 2012-ben viszonylag gyenge eredmény volt Kolozsváron. Én azt vettem alapnak, és azt néztem, hogy csökken-e tovább a 2012-es alapszinthez képest, és Kolozsváron nem csökken. A legtöbb helyen ugyanis abszolút szavazatszámban csökkenés van még a 2012-es alacsony viszonyítási alaphoz képest is. de vannak olyan helyek, ahol ez kevésbé látványos: Kolozsváron nem nyílt tovább az olló a román és magyar részvétel között, vagy még talán jobb is lett a magyar mobilizáció. Váradon viszont nagyon kinyílt az olló.
Toró Tibor: Jobban kinyílt, mint ahogy a részvétel csökkent.
Székely István Gergő: Pontosan. És azt akartam mondani, hogy furcsa módon ez még Vásárhelyre is igaz, vagyis gyengébb, mint az előző választáson.
Van még egy hipotézisem, hogy miért alacsonyabb a magyar részvétel folyamatosan, mint a román: Székelyföldön mindenki egy virtuális magyarországi médiatérben él. Hiába, hogy a magyar tévében is szó van arról, hogy Romániában lesznek választások, de mégsem olyan súllyal jelenik meg, mint a román hírtévékben.
Barna Gergő: Nemcsak Székelyföld, hanem a határmentén Partium is egy virtuális magyarországi médiatérben él.
Székely István: Ez inkább majd a parlamenti választásoknál okozhat gondot. Ha már korrigálni kell a részvételt, meg lehetne nézni, hogy a külföldön levő több mint három millió személy arányosan hiányzik-e a megyékből. És ennek egy része decemberben itthon lehet.
Barna Gergő: Novemberben lesz a választás.
Székely István: Ha megnézzük a részvétel szempontjából kullogó megyéket, az utolsó tízben van négy moldvai megye, ami azért nem így szokott lenni.
Toró Tibor: És akkor azt gondolod, hogy a Székelyföldön is lehet részben magyarázat az, hogy el vannak menve itthonról?
Székely István: Mindenhonnan elmentek. Általában Erdélyben többen, és mondom, hogy bejön egy Vaslui, Iași, bejönnek a dél-moldvai megyék, ahol nem szokott gondot okozni a részvétel.
Toró Tibor: Feltehetően az elektronikus rendszernek is köze volt ahhoz, hogy nem tudtak csalni, „elvinni a vendégmunkás családokat szavazni”, miközben azok Olaszországban dolgoztak. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, hogy nemcsak hogy ott kellett legyen a személyid, hogy szavazni tudj, hanem be is szkennelték.
Székely István: Árnyalnám a kérdést. Részvétel szempontjából a város-falu negyven-hatvan százalékon áll. Azok a visszaélések, amelyeket feltételezünk a hetven-nyolcvan százalékos déli megyéknél inkább falvakon lehettek, ahol sokkal nagyobb volt a részvétel. De a választók most nem onnan hiányoznak, ahol feltételeztük, hogy eddig tömegesen csalnak.
Toró Tibor: De ne felejtsük el, hogy kevesebben szavaztak pótlistán. Ha beszkennelik a személyidet, akkor meggondolod kétszer, hogy mennyi pénzért mész és szavazol még egyszer. A kilenc csalási módszerből kettőt vagy hármat ellehetetlenített ez a rendszer.
Barna Gergő: Ehhez azt érdemes hozzátenni, hogy Teleormanban továbbra is magas volt a részvétel. Ez azt jelenti, hogy vagy továbbra is vannak olyan eszközeik a polgármestereknek, pártoknak, hogy tudják működtetni a féldemokratikus mozgósítási formákat, mert azért nem hiszem, hogy ilyen kulturális különbségek lennének.
Toró Tibor: Az elektronikus rendszerrel kapcsolatban még hozzátenném, hogy az, hogy te online láthatod, hogy egyes körzetekben hogy áll a részvétel, sokat kellett volna segítsen a pártoknak a mobilizációban, de ez nem jött be ennél a választásnál.
Transindex.ro

Romániai magyar választók és pártok – így állunk most
Összefogásra vagy koordinált jelöltállításra van szükség, hogy az erdélyi magyarság erős képviselettel bírjon – hangzott el szerda este a Kolozsvár Társaság székházában, Szász Alpár Zoltán politológus és Buchwald Péter korábbi RMDSZ-elnök beszélgetésén.
„Több tanácsost nyertünk, de abszolút számokban kevesebben mentek el szavazni, és kevesebben szavaztak az RMDSZ-re is. Egyik szemünk sír, a másik nevet” – vezette fel a beszélgetést Buchwald Péter, az RMDSZ korábbi Kolozs megyei elnöke szerdán, Kolozsváron. Országos szinten 4,99 százalék szavazott a szövetségre, az ősszel következő országos választáson pedig öt százalékos a küszöb – emlékeztetett, majd feltette a kérdést. „Egy 6,7 százalékos kisebbség megengedheti magának a luxust, hogy három pártot tartson meg, amiből tulajdonképpen csak kettő párt, egy pedig érdekvédelmi szervezet?”
A pártelnökök választások utáni nyilatkozatait elemezve Szász Alpár Zoltán politológus rávilágított: miután a politikusok reményekkel kereskednek, nehéz beismerniük, ha ezeket nem váltották be. „Eleve reményvesztett kisebbséggel, de akár országgal kell számolni” – fogalmszott. A nagyvárosok csökkenő magyarsága szerinte érezheti azt, hogy a kisebbségi jelöltre leadott szavazat elveszett. „Lazul a közösségi képviselet és közösség közötti kapocs, erózió szemtanúi vagyunk, és nem felelősöket kell keresni, hanem a nyolc éve tartó trendet kell megfordítani” – jelentette ki.
A politológus felidézte: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nagy sikerről beszélt, a helyi eredményeket hangsúlyozva, Bíró Zsolt MPP-elnök úgy értékelte, hogy híd szerepet játszhat a pártja, az EMNP elnöke, Szilágyi Zsolt pedig azt nyilatkozta, a párt megőrizte súlyát, és másokat hibáztatott. „Akik a versengést kártékonynak tartják, nem feltétlenül tévednek, mert van, ahol ez nem jelent hátrányt. Szórványban versenyezni viszont képteleség” – fogalmazott. Szász szerint összefogásra van szükség ősszel, bizonyos helyeken pedig koordináltan érdemes jelölteket állítani.
Megszólítani, aki most „születik” választópolgárként
Már négy éve elmaradt a romántól a magyar közösség helyhatósági választáson való részvétele, ez idén még erősödött. Ez a jelen konstellációban maradni fog – állapította meg a politológus. Szavai szerint 2012 után a parlamenti választást, EP-választást, elnökválasztást és a helyhatósági választást vizsgálva körülbelül 350-450 ezer között stabilizálódik a magyar közösség szavazata. „Ahhoz képest, hogy 1990-ben 1,9 millióval kezdtünk, ez egy szomorú helyzet” – fogalmazott.
A politológus szerint a most választópolgárokká váló magyar fiatalokat kell megszólítani a jövőben, sem a távolmaradók megmozgatása, sem a negatív kampány nem segít. Emlékeztett: korábban voltak kísérletek az összefogásra is, de ezek kudarcba fulladtak. Véleménye szerint több párt mellett mindenképp szükség van összefogásra és koordinációra, pártkoalíciót lehetne létrehozni, kárpátaljai mintára. „Vannak persze választók, akiket ez a megoldás távol tarthat, de kevés emberről beszélünk, és őket is meg lehet győzni” – hangoztatta az elemző.
A másik két párt fölöslegessé válik
Buchwald Péter úgy látja, mindhárom magyar párt táborában vannak olyanok, akik nem mennének el szavazni egy összefogás esetén, és talán többen is vannak, mint azt Szász gondolná. Igaz, hogy összefogással nem vesztődnek el szavazatok Székelyföldön, de ha más magyar pártok bejutó tanácsosai úgyis együtt szavaznak az RMDSZ-esekkel, akkor fölöslegessé válik a két másik párt – vélekedett.
Szász szerint a választásoknak komoly tétje van, ennek ellenére kiábrándultak nemcsak a magyar, de a román szavazók is az elmúlt két és fél évtized alatt. Véleménye szerint a reményeink voltak erőszakosak. „Valami kézelfoghatót kell nyújtani, nem biztos, hogy interneten, írott sajtón keresztül, de úgy, hogy mindenki meghalja. Nagyon egyszerűt, nagyon közérthetőt” – fogalmazott. Szerinte a magyar közösség jobban teljesít, amikor nyomást érzékel. "De azzal sem szabad játszani, hogy veszélyérzetet keltünk az emberekben” – szögezte le.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Konferenciát tartottak Brüsszelben a kommunizmus megreformálhatatlanságáról
Tőkés László néppárti európai képviselő rendezésében, valamint a budapesti Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) és az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának közreműködésével 1956 – A kommunizmus megreformálhatatlansága címmel került sor nemzetközi konferenciára június 15-én az Európai Parlamentben.
Házigazdai minőségében az erdélyi képviselő az 1956-os berlini és poznani népfelkelések, valamint a magyar forradalom és szabadságharc, továbbá a prágai tavasz (1968), a lengyel Szolidaritás-mozgalom (1981) és Temesvár szabadító karácsonya (1989) történelmi eseményeivel példázta a konferencia azon alaptételét, hogy a totalitárius kommunista társadalmi rendszer – mindent egybevéve – végső soron megreformálhatatlan, hiszen a reformjára irányuló törekvések rendre kudarcot vallottak, és csupán végső megdöntése jelenthetett kiutat az embertelen és istentelen diktatúra államrendszeri válságából. Megnyitó beszédében Tőkés László külön is kitért Románia sajátos helyzetére, ahol a szovjet birodalmi szorítás lazulását annak idején a román kommunisták nem a desztalinizáció véghezvitelére és nem a reformok bevezetésére, hanem egy olyan különutas nacionálkommunista rezsim kiépítésére használták fel, amely – Vlamidir Tismăneanu megfogalmazása szerint – egyfajta „szovjetellenes sztálinizmusként” éltette tovább a legsötétebb bolsevik diktatúra hagyományait.
Ötvös István, a NEB kutatója az ’56-os forradalmat megelőző koncepciós pereket és a szovjet titkosszolgálat Magyarországon elkövetett megtorlásait vette számba. A ’60-as években lezajlott rehabilitációs perek több évtizedre előre meghatározták, hogy a „bűntett”, a „bűnös”, az „elkövető” kategóriákat miként értelmezzük. A hitelesség és a történelmi tisztánlátás érdekében ezzel a több évtizedes, „örökölt narratívával” kell szakítania a jelenkori történetírásnak – fogalmazta meg igényét a történész.
Pawel Ukielski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet alelnöke a poznani felkelés előzményeiről számolt be. A Lengyelországot is sújtó sztálinizmus idején mintegy hatmillió lengyel állampolgárt vetettek börtönbe vagy végeztek ki. A Sztálin halálát (1953) követő desztalinizáció rendjén, 1956 áprilisában a lengyel titkosszolgálat vezetőit leváltották, és erőszakos módszereik és bűncselekményeik miatt kollektív módon gyakoroltak ítéletet fölöttük. 1956. június 28-án Poznanban spontán sztrájk tört ki a vas- és acélüzem munkásai között. A felkelők – egyebek mellett – a kommunista vezetők leváltását, szabad választásokat és az egyházi oktatás visszaállítását követelték.
A megrémült kormány a rendőrségi fegyvereket megszerző tömegek ellen kirendelte a katonaságot. A legfiatalabb áldozat egy 13 éves fiú volt, akit orvlövészek terítettek le. A megtorlás letartóztatásokkal folytatódott. Albert Camus, a nagy francia író a magyar ’56 mellett a poznani felkelésről is drámai együttérzéssel emlékezett meg.
Az 1956-os magyar forradalom nyomán világossá vált, hogy Kelet-Közép-Európa szabadságukért kiálló népei a Nyugat részéről semmilyen segítségre nem számíthatnak. Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke is Albert Camus írót idézte, aki a lengyel és a magyar szabadságharcot „a kollektív emlékezet kikristályosodásának” nevezte, mely a Nyugat morális újjászületésének az elindítója lehet. A magyar felkelők valódi rendszerváltozást akartak és valósítottak meg. Az 1956. november 4-én megindított szovjet inváziót két hónapig tartó ellenállás próbálta feltartóztatni. Ennek nyomán mintegy 25 ezer embert börtönöztek be, és több mint 200 felkelőt végeztek ki. A halálra ítéltek átlagéletkora negyven év alatt volt. A nyugati baloldal köreiben is világossá vált, hogy a kommunizmus brutális és kegyetlen módon fojtotta vérbe a szabadságharcot. A nyugati baloldali értelmiséget is sokkolta a szocializmus „valódi arca”. Jean Paul Sartre és jeles kortársai elborzadva fordítottak hátat a szovjet kommunizmusnak – mondta összefoglalójában a magyar történész.
Peter Herrmann, a kelet-németországi jénai egyetem matematika-fizika szakos hallgatójaként annak idején nem csupán szemlélője, hanem alakítója is volt az 1956-os eseményeknek. Akkori tevékenységéért, nevezetesen egy forradalmi beszédéért tizennégy év börtönre ítélték, ahonnan hat év múltán az NSZK 40 ezer márkáért vásárolta ki. Az NDK lakosságának többsége elítélte a szovjet szocializmust. A kommunista propaganda megpróbálta az ’50-es évek kegyetlen bűntetteit elfeledtetni. Amikor az XX. pártkongresszus Moszkvában végre kimondta, hogy „Sztálin hibázott”, az egyetemisták azt kérdezték: miért nem vette ezt észre senki hamarabb? 1956 november 5-én a jénai diákok kiáltványt fogalmaztak meg, amelyben – egyebek mellett – a marxizmus-leninizmus kötelező oktatásának eltörlését követelték. Decemberben itt is menetrendszerűen beindultak a megtorlások. 1964-ben az NSZK-nak köszönhetően a legtöbb NDK-ban bebörtönzött politikai fogoly végre kiszabadulhatott – zárta visszaemlékezését az egykori diákvezető.
Michael Heyrovský egykori prágai egyetemistaként tett vallomást az ’56-os csehországi történésekről. A diákok követelései a februári moszkvai pártkongresszust követően a következőket tartalmazták: a reformokat bocsássák közvitára a sajtóban; a szovjet tapasztalatokat nem kell automatikusan átvenni; az oktatási rendszert teljes mértékben reformálják meg. Nem rajtuk múlott, hogy az egész kelet-közép-európai szovjet térségben lábra kapott nemzeti diákmegmozdulásokat Csehországban is még magvában elfojtották – zárta visszaemlékezését a veterán cseh ellenálló.
Schöpflin György EP-képviselő kényszerű távollétében videoüzenetben szólt a konferencia részvevőihez. Értelmezést nyújtott a forradalomról azon vélemények ellenében, melyek szerint az esemény csupán népfelkelés lett volna.
A felszólalások rendjén egy Németországba kivándorolt romániai asszony idézte fel gyermekkori emlékét arról, hogy 1956 novemberében a szovjet csapatok és tankok napokon át, éjnek idején vonultak át a román-magyar határon, továbbá a volt antikommunista harcosok iránti megbecsülést kérte számon Románián. Egy szlovén felszólaló a régi „kommunista hálózat” továbbélését ecsetelte a volt szovjet csatlósállamokban. Felvetéseikkel kapcsolatos válaszában Tőkés László elégtétellel újságolta, hogy legutóbbi határozatában a román legfelsőbb ügyészség hosszú évek óta tartó szünet után elrendelte az 1989-es erőszakos cselekmények dossziéinak a felnyitását és a félbemaradt jogi eljárások folytatását. Biztatónak ítélte, hogy maga Klaus Iohannis államfő is síkra szállt az egykori bűnelkövetők felelősségre vonásáért, továbbá egy olyan törvény elfogadását szorgalmazta, mely megtiltaná a kommunizmus bűneinek tagadását. A múlt rendszer továbbélése vonatkozásában az erdélyi képviselő Románia esetét egyedinek ítélte abban a tekintetben, hogy itt nemhogy az egykori kommunizmus bűneit nem kérték számon, de még az 1989-es „terrorista cselekmények”, valamint az 1990-ben bekövetkezett marosvásárhelyi „fekete március”, majd a júniusi bukaresti „bányászjárások” idején elkövetett erőszakos cselekmények ügyében sem történt meg a kivizsgálás és az igazságtétel.
A konferencia levezető elnöke, Neela Winkelmann a társszervező Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának azon projektjeiről tájékoztatta a hallgatóságot, amelyek országonkénti leosztásban és együttvéve a kommunizmus áldozatainak kívánnak elégtételt és jóvátételt szolgáltatni.
Zárszavában Göran Lindblad, a platform svéd elnöke érdemben foglalta össze és értékelte a konferencia tanulságait. Terv szerint a volt szovjet államokban működő, mintegy ötven antikommunista intézményt és szervezetet magába foglaló európai intézmény legközelebb a júliusi tusnádfürdői szabadegyetem keretében fog a nyilvánosság elé lépni.
[Forrás: Tőkés László Sajtóirodája]
itthon.ma//erdelyorszag

A nagyváradi biztonságpolitikai fórumról
Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete közös rendezésében került sor június 16-án Nagyváradon a Migráció, biztonság, Európa című közéleti fórumra, amelyet a váradújvárosi református templomban tartottak meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke az ismert magyarországi biztonságpolitikai szakértőt, közgazdászt, egyetemi tanárt, a hadtudományok kandidátusát, Nógrádi Györgyöt hívta meg, hogy tartson előadást az európai kereszténységet, valamint tágabb és szűkebb pátriánk közösségeit foglalkoztató jelenkori dilemmákról, aggodalmakról.
Házigazdaként Sándor Lajos lelkipásztor köszöntötte az érdeklődők népes táborát, átadva a szót a fórum levezetőjének, Szilágyi Zsolt európai parlamenti kabinetvezetőnek. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elsőként Tőkés László EP-képviselőt kérte szólásra, aki Brüsszelből érkezve adott rövid helyzet- és hangulatjelentést a migránsválság vonatkozásában. A püspök a szeretet kettős parancsára utalva figyelmeztetett: felebarátaink iránti törődésünk közepette nem szabad szem elől tévesztenünk önnön természetes érdekeinket. Saját magunk, családunk, közösségünk, nemzetünk biztonsága előbbre való, mint az egyes gazdasági-politikai körök által mesterségesen előidézett népmozgások következményeivel való álságos törődés. Az ösztönös önvédelem ugyanakkor ki kell terjedjen keresztény testvéreink védelmére is, hiszen a világban, de különösen Ázsiában, az iszlám fundamentalizmus uralta területeken elharapózott keresztényüldözés tragikus méreteket öltött. S ha Európa nem képes megvédeni önmagát, kétezer éves keresztény kultúráját a szélsőségesektől és terroristáktól, akik a vallási fanatizmus köntösében törnek ránk, akkor hogyan tudná megvédeni a szomszédságában vagy távolabb élő, immáron kisebbségbe szorult keresztény közösségeket? – tette fel a korántsem költői kérdést az EP-képviselő, aki ígéretesnek mondta azt a kelet-közép-európai összefogást, ami a kontinensre beözönlő migránsok – ezernyi veszélyt hordozó – felelőtlen befogadása és szétterítése ellen körvonalazódik. Az EMNT elnökeként is emlékeztetett: az erdélyi, partiumi, váradi magyarok saját a múltjuk és jelenük szomorú tapasztalataiból kiindulva fogalmazzák meg jogos aggodalmaikat, amikor a szülőföld, az identitás, a gyökerek, az értékes hagyományok megőrzésének kérdése felmerül. „Mi nem akarunk a migránsok sorsára jutni” – jelentette ki meggyőződéssel Tőkés László, utalva rá: a migránsválságot a kiváltó okok megszüntetésével, társadalomfejlesztéssel és pacifikálással lehetne megoldani.
Fischl Vilmos evangélikus lelkipásztor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára iszlám- és arabszakértőként kapott szót a tegnapi fórumon, rövid összegzésében a két monoteista világvallás, a kereszténység és az iszlám viszonyáról, illetve a muszlimok radikalizmusának és fanatizmusának okairól, a kibékíthetetlen ellentétek mibenlétéről nyújtott tájékoztatást.
Nógrádi Györgya médiából ismert információgazdag, de mégis közérthető és kollokviális, anekdotikus elemekkel és személyes élményekkel fűszerezett előadásában igyekezett átfogó képet adni a globális, regionális és lokális biztonságpolitikai kihívásokról, amelyekkel egyénként és különféle közösségek tagjaként szembesül a ma embere. Az aktuális gazdasági-politikai-hadászati fejlemények mentén a háttérhatalmak törekvéseinek kulisszatitkaiba is betekintést tudott adni, egyetemes és sajátos összefüggéseket is felvillantva, beleértve a migránsválság kevésbé ismert vonatkozásait. A bűnözési tendenciák adataiból arra lehet következtetni, hogy igenis van kapcsolat az Európába özönlő, kisebb részben menekültek, nagyobb részben bevándorlók megjelenése és bizonyos típusú bűncselekmények elharapózása között. A tények és folyamatok ismeretében nem tudott optimizmust sugallni a közeli vagy távolabbi „európai jövőt” illetően, ám biztatásként többször is kijelentette: minden kérdésre hajlandó válaszolni, mert minden kérdésre megvannak a megfelelő válaszok.
A kitartó érdeklődésű hallgatóság szaván is fogta a Nagyváradon első ízben előadó szakértőt, kérdések özönével késztetve frappáns válaszokra Nógrádi Györgyöt, aki – mint mondta – örömmel tett eleget Tőkés László meghívásának.

tokeslaszlo.eu

Fontosabb a bevándorló, mint az őshonos kisebbség?
Az Európai Unió különböző jelentései nagyobb figyelmet fordítanak a nemrég érkezett bevándorló csoportokra, mint az őshonos kisebbségek jogi helyzetének tárgyalására – kifogásolta Sógor Csaba EP-képviselő azon a meghallgatáson, amelyet az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) tartott a napokban az alapvető emberi jogok védelmének 2015-ös helyzetéről.
Az RMDSZ-es politikus felháborodásának adott hangot az EU alapjogi ügynökségének jelentése kapcsán, amely úgy fogalmaz: a rendelkezésre álló adatok hiányosak és elégtelenek ahhoz, hogy valós képet nyújthassanak a kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséről. A képviselő szerint körbe kell nézni a tagállamok háza táján az ilyen jelentések összeállításakor, mert a jogsértések tetten érhetők.
„Az, hogy csökkent az érdeklődés a nemzeti kisebbségek jogai iránt, nem a konkrét adatok hiányán múlik, hanem a politikai akarat hiányának következménye" – idézte a képviselő közleménye Sógort. Szerinte amíg vannak olyan tagállamok, amelyek tagadják a kisebbségek létezését, nem beszélhetünk hatékony jogvédelemről az Unióban, emiatt szükség van egy, az alapvető jogokat hatékonyabban biztosító mechanizmus kidolgozására.
Krónika (Kolozsvár)

Koszorúzás Szent László szobránál
Hétfőn délután a Szent László Napok rendezvénysorozat keretében megkoszorúzták Szent László királynak a nagyváradi római katolikus püspöki palota és székesegyház előtt lévő szobrát.
Koszorút helyezett el Tőkés László EP-képviselő, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Szilágyi Zsolt, Zatykó Gyula, Csomortányi István és Török Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezető tisztségű képviselői.
erdon.ro

Meghallgat, de megoldást nem nyújt az EU
Az Európai Unió kisebbségi ígéreteit mai napig nem valósították meg, ennek ellenére az EU pillanatnyi helyzetétől függetlenül mozgalmat kell építeni a nyelvi diszkrimináció ellen, hangzott el egy brüsszeli konferencián. Sándor Krisztina szerint csak az alulról kezdeményezett lobbimunka segíthet.
– Mióta képviseli szervezete a nyelvi jogokért folytatott küzdelmet?
– Az EMNT ügyvezető elnökeként vagyok jelen a brüsszeli közmeghallgatáson. Az erdélyi magyarokat ért összes sérelmet számon tartjuk, feltérképezzük és ezeket nemzetközi szinten is bemutatjuk. A fő cél az erdélyi autonómiaformák megteremtése. Három éve lettünk az ELEN tagjai, amit több éves ismeretség, kapcsolat előzött meg főtitkárukkal, Davith Hicksszel. Több közös rendezvény után döntött úgy az EMNT, hogy csatlakozik ehhez a nemzetközi lobbicsoporthoz. Romániában van ugyan nyelvi jogokat biztosító törvény, ennek alkalmazása azonban messze elmarad az elvárásoktól.
– Milyen nyelvi diszkriminációs példákat mutatott be a közmeghallgatáson?
– A Bálványosi Intézettel közösen készítettünk 2014-ben és 2015-ben egy részletes kutatást a helyi közigazgatásban tapasztalható nyelvi diszkriminációról olyan településeken, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20 százalékot. A 215-ös számú helyi közigazgatási törvény 324 településen ad jogot az anyanyelv használatára. A törvény többek között azt szabályozza, hogy az önkormányzatok hivatalos levelezése, honlapja, gyűlései, a hivatalos űrlapok, a határozatok közzététele miként történhet a kisebbségek nyelvén, de lehetőség van a magyar nyelvű ügyfélfogadásra is. A felmérést kérdőíves módszerrel végeztük és a visszajelzések kiértékeléséből állt össze az az előadás, amit Brüsszelben bemutattam. Kiemelten ismertettem a nagy visszhangot és visszatetszést keltő esetet, amikor Kolozsváron egy román orvos egy megsérült tizenéves székelyföldi leányt nem látott el megfelelően, és durván megsértette a kísérőit is olyan alapon, hogy a kislány nem tud rendesen románul. Hasonló történeteket Európa más vidékeiről érkezett kisebbségi képviselők is meséltek.
– Ön szerint hozhat-e áttörést a brüsszeli konferencia?
– Bizonyos szempontból annyiban áttörés a mostani közmeghallgatás, hogy először vesz részt rajta az Európai Bizottság megbízottja. Jól látható, hogy mi, akik a kisebbségek képviseletében szólalunk fel, nagyon sok problémát színesen és közérthetően igyekszünk bemutatni. A másik oldal, a hivatalos nemzetközi szervezeteket képviselő megbízottak ugyanakkor továbbra is a megszokott érvrendszert ismétlik. A jelenlegi felállásban ezen a téren többet nem lehet elérni. Sőt, az Európai Bizottság képviselője úgy fogalmazott, hogy a két évvel ezelőtti eredményekhez hasonló dolgok eléréséhez ma tízszer több erőfeszítésre van szükség. Az EB megbízottja nem részletezte ezt a kijelentését, de az jól látható, hogy az Európai Unió a számukra sokkal fontosabbnak vélt ügyekkel van elfoglalva. A kisebbségi kérdés terén tehát egyhamar nem várhatunk áttörést. Az viszont fontos tapasztalat, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az ilyen brüsszeli meghallgatások iránt. Mára a nyelvvédő mozgalmakat sikerült különböző eszközökkel összehangolni, így közös hangunk átütőbb erejű. Ebben fontos szerepe van az ELEN-nek. Ez a mozgalom még többet hozhat, mert alulról kezdeményezett lobbimunka, amelynek célja, hogy koordinált formában közvetítsen az uniós szervezetek felé.
– Az EB képviselőjétől megkérdezte valaki, hogy az Európai Bizottság tétlensége nem járul-e hozzá a Közép-Európában tapasztalható EU-ellenességhez. Az EB képviselője szerint ezért az adott kormányok a hibásak. Ön hogyan vélekedik erről?
– Az újonnan csatlakozott országokban a közvélemény egyre inkább EU-szkeptikus. Nyilván másként látják a helyzetet, mint a katalánok, baszkok, welsziek, skótok, galíciaiak, bretonok, akik régebb óta élnek az unióban, így ők még hisznek abban, hogy az uniós rendszerben kell kivívni jogaikat. Mivel mi újak vagyunk, azt látjuk, hogy az EU olyan kisebbségi direktívái sem kerültek életbe ültetésre, amelyekről egyértelmű ígéret volt, hogy amennyiben bekerülünk, azokat Romániának és Szlovákiának is muszáj betartania. Az unió részéről tapasztalható magatartás, „a mossuk kezeinket” nem arra utal, hogy itt nekünk hosszú távon jó megoldások születhetnek. A mostani találkozó egyik tanulsága mégis az, hogy több saját megoldással kell kreatívak lennünk, és attól függetlenül kell mozgalmat építenünk, hogy pillanatnyilag mi történik az Európai Unióban. Akik egy hajóban evezünk, fontos, hogy egymástól jó megoldásokat lessünk el, hogy megszabjuk a közös irányt, de ugyanakkor kategorizálnunk is kell, mert nem vagyunk egyforma helyzetben.
– Nem tartja meglepőnek, hogy olyan ír EP-képviselő szervezte a konferenciát, aki az Egyesült Baloldal frakció tagja?
– Szerencsémre nem először találkozom ezzel a jelenséggel, az EFA pártcsaládhoz tartozó kisebbségi pártok többnyire baloldaliak. Nyilvánvaló, hogy ilyen szempontból a mi helyzetünk teljesen más. Amikor értetlenség támad a részükről, ezt úgy szoktuk feloldani, hogy elmondjuk: az eltérő történelmi múltban gyökerezik a különbség, az elmúlt ötven év nem egyformán telt el. Míg a spanyoloknál jobboldali diktatúra volt, addig nálunk a kommunizmus rombolt. Valószínű, hogy középtávon a Kárpát-medencei magyarok nem lesznek zömében baloldaliak, viszont a katalánok, baszkok, galíciaiak pont az eltérő szocializálódás miatt viszolyognak a jobboldali értékrendtől. Ez okot ad vitára, de ha mindkét fél jobban belegondol, akkor elfogadhatóvá válnak egymás nézőpontjai. Ennek ellenére vannak olyan kérdések, amelyekben élesen eltér a véleményünk, mint a homoszexuális kisebbség jogi kérdései vagy a bevándorlást érintő politikák.
– Ennek kapcsán felmerült, hogy mi lesz a menekültek és bevándorlók esetleges nyelvi jogi igényeivel?
– Ez a kérdés természetesen fennáll, hiszen mi várható, ha egy idő után az újonnan érkezettek is követelik nyelvi jogaikat. Legjobb esetben ez arra szolgálhat, hogy Franciaország, Görögország és Olaszország is mélyen elgondolkodik eddigi viszonyáról a többnyelvűség kérdését illetően.
Nyelvi sokszínűség? Nyelvi diszkrimináció az EU-ban – címmel egész napos meghallgatásra került sor az Európai Parlamentben az európai kisebbségi nyelvek helyzetéről az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (European Linguistic Equality Network – ELEN), Liadh Ní Riada ír (Sinn Fein) európai parlamenti képviselő és az EFA (European Free Alliance – Európai Szabad Szövetség) együttműködésével. A találkozó a regionális, kisebbségi és veszélyeztetett nyelveket érintő nyelvi jogokat, illetve a nyelvi diszkrimináció bemutatását célozta meg. A közmeghallgatás jelentőségét fokozta, hogy az eseményen részt vett az Európai Bizottság (Kristina Cunningham), az Európai Tanács (Sixto Molina), az ENSZ (Belen Rodriguez de Alba) és az EBESZ (Irina Ulasiuk) képviselője. Bevezetőjében Jordi Sebastian valenciai EP-képviselő azt hangsúlyozta, hogy minden nyelv egyenlő értéket képvisel, ezért a kisebbségi nyelv kifejezés megalázó lehet, ami egyben diszkriminációnak is minősíthető. Az ELEN civil tagszervezetei esettanulmányokban mutatták be az országaikban tapasztalható nyelvi diszkriminációt. Az ELEN főtitkára, Davith Hicks elfogadhatatlannak nevezte, hogy eddig sem Franciaország, sem Görögország, sem Olaszország nem ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A breton, katalán, ír, welszi, baszk, okszitán, galíciai, galego szakemberek mellett két magyar küldött is részt vett a meghallgatáson, az erdélyi Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke és a felvidéki Fiala János, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának küldötte.
Az európai intézmények szerepéről
A brüsszeli meghallgatás második részét több esettanulmány bemutatása kapcsán az európai intézmények szerepének szentelték. Többen is szóba hozták, hogy az Európai Uniónak milyen intézkedéseket kell megtennie a nyelvi diszkrimináció kezeléséért. Az ír Conchúr Ó Giollagáin egyetemi professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddig alkalmazott intézményrendszer kiegészítéseként szükség van új szociokulturális megközelítésre, nem kevésbé a veszélyeztetett nyelvek kihalásának meggátolására történő sürgősségi misszió létrehozására is. Nagy érdeklődés kísérte a Nyelvijogok Garanciájának Protokollját, amit a baszkok mutattak be. Ennek célja, hogy az érdekelt kisebbségek ajánlásait összegezze és idén decemberben San Sebastianban, az Európai Kultúra Fővárosában adja közre a nyelvek egyenlősége, az emberi és nyelvi jogok és a békés egymás mellett élés érdekében. Az ELEN vállalta a közmeghallgatáson elhangzottak összegezését és azok továbbítását az érdekelt európai intézmények felé.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A három, bennünk élő Nagyvárad…
Bár a világ különböző pontjain élnek, más-más élményeket és emlékeket hordoznak, az egyik kérdésre mindannyian ugyanazt a választ adták: ha bárki megkérdezi őket, azt vallják, nagyváradiak… Idén is megszervezték az elszármazottak találkozóját, a vár pincetermében.
Mi, váradiak félszavakból is megértjük egymást, tizenöt-húsz év olyan, mintha meg sem történt volna, ezek a kapcsolatok nem tudnak megváltozni, mondta bevezetőként Boros Zoltán filmrendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő a vasárnap délelőtti találkozón, a kellemesen hűvös pinceteremben. A találkozót a három, bennünk élő Váradnak szenteli, tette hozzá. Az egyik az irodalmi Várad, Ady és a Holnaposok Váradja, a verseké, melyekkel felnőttünk; a másik az a Várad, ahol most vagyunk, a harmadik pedig, mely szintén bennünk él, élményeink, emlékeink Váradja, az épületeké, melyek mesélhetnének. „Az élményeket pedig főleg tőletek fogjuk hallani” – jelentette ki az esemény házigazdája, aki a későbbiekben Juhász Gyula, Ady Endre, valamint Emőd Tamás váradi vonatkozású verseiből is megosztott részleteket a jelenlévőkkel.
Slágerek
Később Trifán Lászlót konferálta be, az egykori, váradi Metropol együttes oszlopos tagját. Mint elmondta, a Metropol az egyedüli hazai együttes, mely bekerült a budapesti rockmúzeumba. A későbbiek során Trifán László régi slágereket énekelt, melyeket – mint ahogy azt a nagyváradi közönség már megszokhatta – gitáron és szájharmonikán ő maga kísért. A találkozó során elhangzott a Dalnok, valamint Az autóstoppos című szám, melyek szövegét Mácza Gyula szerezte, továbbá a Sárga villamos, melynek szövegszerzője Tóth Ágnes.
Az énekszámok között a műsor házigazdája Váradról elszármazottakkal beszélgetett – például a Budapesten élő Kovács Tiborral, aki egyetemistaként élte át a rendszerváltást, s ott volt a Mária-téren, amikor „románok, magyarok, németek, szerbek összefogtak, hogy a Securitate ne vigye el Tőkés Lászlót”. Kovács Tibor a hazai egyetemekben felgyűlt szellemi tőkéről is említést tett, melyet később annyian tudtak külföldön kamatoztatni.
Váradiak maradtak
Miközben Villányi Zoltán szerkesztő-riporter Nagyváradról szóló dokumentumfilmje ment a háttérben, a műsor házigazdája Ausztráliában, New Yorkban, Svédországban élő váradiakkal beszélgetett. Molnár Turcu Julianna elmondta, minden látogatáskor nagyon nehéz itthagynia otthonát, váradi szülőházát. Markó László arról szólt, hogy milyen magyarnak lenni Ausztráliában, a Svédországban élő Tóth Kati pedig többek között arról tett említést: az ember „kétéltűvé” válik, egy idő után hazavágyik, itthon pedig pár hét múlva érzi, hogy mehetnékje van… Kérdésre válaszolva Szilágyi Ágnes is felszólalt, aki férjével együtt, Szilágyi Zsolttal, aki Tőkés László EP-képviselő irodavezetője, nyolc éven keresztül Brüsszelben élt, de amikor eljött az idő, örömmel jött vissza Váradra. Szilágyi Ágnes egyébként, Brugós Anikóval együtt népdalokat is előadott – egy gyimesi keservest, egy lassú magyarost és egy csárdást. A New Yorkba emigrált Kajcsa Lajos elmondta: bár az egész család Amerikában él, mindhárom lánya és két unokája is beszéli a magyart. „Nincs itt senkim már, de a szívem az itt van” – tette hozzá. Bár a világ különböző pontjain élnek, más-más élményeket és emlékeket hordoznak, az egyik kérdésre mindannyian ugyanazt a választ adták: ha bárki megkérdezi őket, azt vallják, nagyváradiak…
Boros Zoltán Indig Ottó színházi történész, művészettörténész és helytörténész Váradról szóló szavaival zárta a találkozót.
Visszahódítani
A találkozó utolsó része során a Váradról elszármazott, Bukarestben élő és külföldön is hírneves blues-zenész, Weinberger Attila – művésznevén A. G. Weinberger – vallott saját magáról, Váradról. Mint mondta, vissza szeretne jönni Váradra – pontosabban vissza szeretné hódítani Váradot a jövevényektől. „Nagyon fáj, hogy a jövevények ellopták Váradot, itt alakult ki a lelkiismeretem, ebben a városban, s én olyan vagyok mint egy sas, fentről nézem a világot, az Univerzum a tenyeremben van, s nem fogom megengedni, hogy az Univerzum súlya a vállamra nehezedjen” – vallotta az előadóművész, aki a húszas évekből származó blues-számot, egy régi amerikai balladát, majd Stevie Nicks Landslide című számát adta elő. Mint hozzátette, úgy érzi, itt Nagyváradon megállt az idő, a város saját tehetetlen frusztrációjának csapdájában él, s ráhagyatkozott a körülményekre – de hát miért nem e város társadalma alakítja a körülményeit? – tette fel a kérdést. A későbbiekben Trifán Lászlóval együtt adtak elő blues-számokat, teljes összhangban.
Neumann Andrea
erdon.ro