Ekkora összegből gazdálkodott tavaly az RMDSZ

Műemlékvédelemről tanultak a fiatalok
Nyári egyetem a kastélyban
Idén második alkalommal rendezték meg a gernyeszegi Teleki-kastélyban a Nyári egyetem a kastélyban elnevezésű diáktábort, amely az oktató tevékenység mellett azt a célt is szolgálta, hogy előkészítse a műemlék épület és a Teleki-birtok felújításához és integrált menedzsmentjéhez szükséges dokumentumokat.
A Nyári egyetem a kastélyban a Teleki Kastély Egyesület és az Arché Egyesület közös projektje, amely a 2015-ben megszervezett gernyeszegi nyári egyetem folytatása volt. A tábor keretében a kutatómunka mellett nagy hangsúlyt fektettek a diákok oktatására, hiszen az volt a cél, hogy a részt vevő fiatalok megértsék, megismerjék a műemlék épületek helyreállításának komplex, multidiszciplináris folyamatát. A július 20. és 29. között zajló nyári egyetem résztvevői szakértők irányítása mellett dolgoztak, és a 10 napos műhelymunka során megismerhették a hazai és a külföldi gyakorlatot is a műemlékvédelem és helyreállítás területén.
Az idei táborban 25 egyetemista és fiatal szakember vett részt, akik építész, mérnök, művészettörténész, régész és tájépítész képzettséggel rendelkeznek, és Kolozsvárról, Nagyváradról, Iaşi-ból és Bukarestből érkeztek. A csapat tagjai között volt egy fényképész és egy filmes szakember is, akik megörökítették a kutatómunkát és a tábor eseményeit.
A nyári egyetem szakmai előadások sorozatával kezdődött, amelyek előkészítették a workshop második felében végzett kutatómunkát. Az első bemutatót gróf Teleki Kálmán tartotta, aki bemutatta a tábor résztvevőinek a gernyeszegi kastélyt és a birtok történetét. A kastély építéstörténetéről és építészeti megoldásairól Anca-Raluca Majaru építész beszélt a diákoknak, Makkay Dorottya építészmérnök pedig az erdélyi barokk tetőszerkezetek titkaiba avatta be a résztvevőket. Diana Culescu kertészeti szakértő az ember és a természet viszonyáról tartott előadást, Soós Zoltán történész pedig a térségben végzett régészeti ásatásokról mesélt a résztvevőknek.
A szakmai felkészítőket követően a diákok bekapcsolódtak a Gernyeszegi Kastélynap programjaiba, majd egy tanulmányút során meglátogatták a sáromberki, a sárpataki, az abafájai és a görgényszentimrei kastélyokat is.
A tábor második felében a kutatómunka és a felmérések zajlottak, építészeti és mérnöki tájépítész és kertészmérnök-, építészet és művészettörténeti, valamint régészeti és művészettörténeti műhelyek keretében.
A 2017-es nyári egyetem eredményeként sikerült befejezni a Teleki-kastély építészeti felmérését. A korábbi években készült dokumentumokat idén a tetőszerkezet felmérésével egészítették ki a diákok és az őket irányító szakemberek. A felmérést egy 3D lézeres szkenner segítségével végezték, így a diákok azt is megtanulhatták, hogyan működik ez a berendezés. A tájépítészek és kertészmérnökök a kastély körüli park helyzetét mérték fel, és javaslatokat tettek a legsürgetőbb beavatkozásokra, a történészek, művészettörténészek a műemléki értékeket dokumentálták, illetve javaslatokat fogalmaztak meg arra, hogy hol kellene régészeti ásatásokat végezni.
A Nyári egyetem a kastélyban projekt a Román Kulturális Alap (AFCN) és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) finanszírozásával valósult meg, illetve partnerei voltak a Maros Megyei Múzeum, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Műszaki Egyetem, a Romániai Építészek Rendjének Erdélyi Fiókja, a Romániai Tájépítészek Egyesületének Bukaresti Fiókja, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a PONT Csoport és az IROD-M Kft. támogatásával.
(közlemény) Népújság (Marosvásárhely)

Utcaszínházi előadással turnézik Kolozs megyében a Shoshin Egyesület
Nyílttéri előadás bemutatójára készül a Shoshin Színházi Egyesület. A fekete bika és más történetek című utcaszínházi produkció a RIOTE (Rural Inclusive Outdoor Theatre Education – vidéki inkluzív szabadtéri színházi nevelés) elnevezésű, az Erasmus + Stratégiai Partnerségek pályázati forma keretében lezajlott projekt részeként született, derül ki az egyesület közleményéből.
Az egyéves nemzetközi projekt lezárásaként létrejött előadás A fekete bika című skót népmese történetét és Pavel Bazsov orosz író Aranyhajszál című meséjét is feldolgozza. Három bandita (és kíséretük) járja a falvakat. Gólyalábon érkeznek messze földről, talán egy másik időből. Onnan, ahol a Jóságos (vagy Kevésbé Jóságos) Öreganyó róka képében járja a varázserdőt, ahol Aranyhaj várja a Herceget, és ahol egykoron a Fekete Bika is élt.
Ez a fura csapat történeteket mesél a jelenlévőknek, amelyekben fontos helyet kap a csoda, a mirákulum, a varázslat és a metamorfózis, az átváltozás.
„A Shoshin Színházi Egyesület fontosnak tartja, hogy a produkció olyan településekre jusson el, ahol az embereknek kevesebb lehetőségük adódik a színházzal való találkozásra, az előadás ugyanakkor azokat is meg szeretné szólítani, akiknek eddig talán még nem volt részük ilyen jellegű élményben. Ezért öt vidéki helyszínre kiterjedő útvonalat jár be az Egyesület augusztus 12-e és 16-a között, remélve, hogy az elmesélt–eljátszott történeteken keresztül a helybéli közönség tagjai is részesei lehetnek a csodának, és a meséken keresztül ismerősök és ismeretlenek, felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok találkozhatnak egymással”, olvasható a közleményben.
A sajtóközleményből ugyanakkor kiderül, hogy a nevezett nemzetközi projekt újabb két év támogatást nyert el, az elkövetkező két év alatt pedig a Shoshin Színházi Egyesület fő célitűzése egy olyan hálózat alapjainak a lefektetése, amely lehetővé teszi a vidéki települések bekapcsolását a színházi életbe. A mostani turné ennek a tervnek a kísérleti alapja.
A kiszállások helyszínei és időpontjai
– Augusztus 12., szombat délután 5 órakor: Válaszút, a Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett Nemzetközi mezőségi népzene- és néptánctábor keretében
– Augusztus 13., vasárnap: Kide, este 7 órától
– Augusztus 14., hétfő: Buza, este 7 órától
– Augusztus 15., kedd: Szék, délelőtt 10 órától
– Augusztus 16., szerda: Bonchida, este 7 órától
Az előadás szereplői: Kecskés Anna, Németh Nikolett, Ryann Lievens, Matola Norbert, Pintér Géza. Projektvezetők: Györgyjakab Enikő, Köllő Csongor. Díszlet, jelmez: Gábor Zsófi. Technikai munkatárs: Almási Attila
Támogatók: DRI, BGA, Erasmus +. Szabadság (Kolozsvár)

Végvári vándorkomédiások
Bánsági Vándorszínház társulata negyedik éve indult útnak, hogy augusztus 19. és szeptember 2. között tizenöt bánsági és partiumi településen bemutassák legújabb produkciójukat. Nóti Károly Majd a Jegenye című jelenetéből Orbán Enikő dramaturg írt egyfelvonásos zenés vígjátékot, az előadást Aszalos Géza a temesvári Csiky Gergely Színház művésze rendezte. A díszleteket és jelmezeket Albert Alpár tervezte. Simon Judit az idén is ott volt Végváron, a bemutatón.
A nyár elején, Temesváron Aszalos Géza színművész és Orbán Enikő dramaturg azon izgultak, hogy idén nyáron hogyan fér bele a programjukba a Vándorszínház, hiszen a Csiky Gergely Színházban még júliusban is dolgoztak. Előadásaikat külföldi fesztiválokra, vendégszereplésre hívták. Persze büszkék rá, hogy munkájukat elismerik, s a temesvári magyar színházat a legrangosabbak között jegyzik itthon és külföldön, de a Vándorszínház is útnak kell induljon. Várják őket Végváron és a többi településen. Már kora tavasszal kérdezgetik, mikor és milyen előadással érkeznek. Igazi ünnepi esemény arrafelé a színház.
Tavaly óta a Tarisznyás Egyesület működteti a Bánsági Vándorszínházat, ez az egyesület főtevékenysége. A pénz egyre kevesebb, de mindig van annyi, hogy elkészüljön az előadás, mellyel Thália szekerén bejárják Arad és Temes megye szórványtelepüléseit. Aszalos Géza örömmel újságolja: idén Krassó-Szörény megyeszékhelyére, Resicabányára is meghívták a truppot. A tél végén telefonáltak, nehogy kimaradjanak. Hallottak a Vándorszínházról, és szeretnék, ha náluk is szerepelnének. Mennek boldogan, hiszen az a cél, hogy minél több szórványtelepülésre vigyenek színházat. A többi nem számít – mondja nevetve Aszalos.
Kettőjüknek idén sem lesz szabadságuk, már negyedik éve nem is gondolnak hagyományos értelemben nyaralásra. Nekünk ez a nyaralás – mondja a mindig mosolyogó Orbán Enci, aki szerint a szükségből is örömet kovácsolnak. Tavaly óta ugyanis lemondtak a catering szolgálatról, a panziókról. Maguk főznek, és ott töltik az éjszakát, ahol éppen helyet kapnak. Idén „befektettek” néhány felfújható matracba, mert korábban akadt olyan település is, ahol a puszta padlón aludtak a színpadon.
A befektetés kifejezésen elmosolyodok, mert a helyzet az, hogy az idén még a tavalyinál is kevesebb a pénz. Aszalos Géza mondja, nagy bajban lettek volna, ha a Temes Megyei Tanács nem siet a segítségükre. Olyan támogatást szavaztak meg a Vándorszínháznak, amellyel biztonságban elindulhatnak. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI) már tavaly sem kaptak pénzt, idén a Bethlen Gábor Alaptól sem nyertek egy vasat sem. A magyarországi intézmény közölte, hogy forrás hiányában nem támogatja őket. Maradt tehát a megyei önkormányzat, és mint minden évben a Csiky Gergely Színház, valamint a települések, ahol várva várt vendégek.
„Mondjad, mire van szükséged, és vigyed” – ezt szokta mondani Balázs Attila a temesvári magyar színház igazgatója, amikor Aszalos bejelenti: indulnak Végvárra és onnan tovább. Nagybodófalva, Szapáryfalva, Lugos, Igazfalva, Újszentes, Újmosnica, Ótelek, Nagyszentmiklós, Pusztakeresztúr, Máriafölde az útirány, majd tovább Arad megyében Kisiratos, Kisjenő, Nagyzerind következik. Az utolsó állomás az új helyszín, Resicabánya. A Csiky Gergely Színháztól érkezik a mikrobusz, az utánfutó, a jelmezek, a díszlethez szükséges anyagok, a világosító és hangberendezések.
Csapatmunka a piactéren
Végváron első látásra szinte semmi sem változott tavaly óta. Aztán kiderül, hogy mégis: nagyobb lett a szeretet, több az adomány. A társulat az iskolaudvarban próbál, a bentlakásban rendezkedtek be. Ez itt még luxuskategóriának számít, külön háló- és fürdőszoba áll a lányok és fiúk rendelkezésére, ágyban alusznak, a tágas, immár jól felszerelt konyhában főznek maguknak. Amikor megérkezünk, még tombol a kánikula, az árnyékban is nehéz meglenni, nemhogy a tűző napon.
A konyhát a végváriak szerelték fel, a hűtőszekrénytől a tűzhelyig mindent ők hoztak, hogy a színészek semmiben sem szenvedjenek hiányt. Az épület ütött-kopott, a folyosón a tavalyi esőktől beázott a mennyezet, az idén viszont rendesen kiszáradt.
A bemutató napja van, előző este már tartottak egy előbemutatót, mert a szomszéd faluban lakodalom van, sokan mennek Végvárról is, de az előadást látni akarták. Így hát a társulat nyílt főpróbát tartott. Jó sokan voltak, mesélik.
A társulat éppen szusszan egyet, mielőtt elkezdik építeni a piactéren a díszletet. Pompás pillanat, hogy megismerkedjek az új tagokkal. Sosovicza Anna, Scurtu Dávid, Benczi Tekla színisek, Tekla korábban diákszínjátszóként vett részt a munkában. Zétényi Lina teatrológus hallgató, de úgy gondolta, színészként is kipróbálja magát. A régiek barátként üdvözölnek. Hodu Péter a szegedi színház művésze, harmadik éve vándorol Aszalosékkal. Mihály Csongor alapember, immár kolléga a Csiky Gergely színházban. Velük van a másik alapember, Albert Alpár a temesvári teátrum díszlet- és jelmeztervezője.
A tagok mindegyike pontosan tudja, mi a feladata, nemcsak a színpadon, de a színpadtér, a jelmezek előkészítésében. Még velük van Alpár, aki segít nekik, és figyeli, hogy mindenki pontosan tudja, mi a dolga. A díszlet is közös munka, Alpár és a társulat tagjai az iskola udvarán szabták, festették, varrták. A Majd a Jegenye díszlete olyan, mint a puzzle, apró darabokból kell minden előadás előtt összerakni. Merthogy minden bele kell férjen a nem túl nagy méretű utánfutóba. A fiúk és Aszalos a tűző napon szerelnek, a piacteret csak előadás előtt fél órával éri el az árnyék, konkrétan, amikor már esteledik. Lassan minden a helyére kerül, a lányok a jelmezekkel és kellékekkel foglalkoznak. A fény és hang kezdetektől a Csongor feladata. A fiúk fegyelmezetten, de jókedvűen végzik a munkájukat. Megérkezik Nándi és Béla is, ők a mindenkori helyi segítők. A piactéren szól a zene, mintegy másfél órával az előadás előtt minden kész van. Áll a szép és funkcionális díszlet, a jelmezek előkészítve, a színészek, valamint a rendező és dramaturg elmennek zuhanyozni és készülni az előadásra. Utóbbi kettő egyben világosító, hangosító, kellékes, szóval a színpad mindenesei.
Senki nem azzal kezdi a közel két hónapos megfeszített munkát, hogy mennyi a gázsi, hanem azzal, hogy mi a feladat.
Gondolatok szúnyogokról és szórványról
A barátnőimmel Mihály bá’ „bárjának” árnyékos teraszán ülünk, hideg üdítőt kortyolgatunk és nézzük, ahogy a Vándorszínház társulata dolgozik. Vacsora csak előadás után lesz, de az iskolaudvaron már készül a bográcsos. Pillanatra odajön hozzánk Enci, majd Géza. Boldogok és – bár nem vallják be – büszkék is magukra, mert befogadták, szeretik őket a szórványban.
Mesélik, hogy a végváriak szinte mindennel ellátják őket, hoznak zöldségeket, gyümölcsöt, az állatorvostól mennyei sajtot kaptak, a község asszonyai kalákában főzik a vacsorát, néha ebédet is. Befogadták őket.
Vándorkomédiás elődeikhez híven minimális igénnyel érkeznek a településekre: egy tér, ahol felállíthatják a színpadot, hely, ahol aludhatnak, vacsora, és egy 220 voltos áramforrás. A gázsi az előadás utáni kalapozásból kerül ki, azt osztják el egymás között. Örömmel újságolják, az idén már ebédet is ígértek nekik néhány településen, annyira várják őket.
Miközben az árnyékban pihegünk a melegtől, félünk, idén is megesznek majd a szúnyogok. Tavaly nagyon megszenvedtük a kis vérszívók jelenlétét. Arról az emberfeletti munkáról beszélgetünk, amit szinte ingyen végeznek a Vándorszínház tagjai. Ezek a fiatalok olyan helyekre visznek előadást, ahol generációk nőttek úgy fel, hogy nem tudták, mi az, hogy színház. Általuk ismerték meg ezt a varázslatot. A bánsági, aradi, krassó-szörényi településeken Aszalosék előtt évtizedekig nem lépett fel színtársulat, még amatőr sem. Mialatt erről beszélgetünk, eszembe jutnak az évente meghirdetett szórványprogramok, a magyarság és magyar közösségek megmaradásáról szóló ünnepi szónoklatok. A Vándorszínház ünnepi külsőségek és politikusok nélkül a magyar szót viszi olyan településekre, ahol ez hiánycikk. Magyar szerzők darabjait játsszák magyarul, magyar zenével. Közösséget fejlesztenek, nem csak azzal, hogy a települések magyarjainak a színház közös élményét nyújtják, hanem azzal is, hogy magyarok együtt várják őket, a falvak közössége teremti meg az előadáshoz szükséges minimális feltételeket, és az asszonyok közösen főzik a vacsorát. Közösségformálók az előadás utáni együttlétek, a beszélgetések is. A Bánsági Vándorszínház az élő magyar szót viszi a szórványtelepülésekre, nem csak őrzi, hanem teremti a hagyományt. A hagyományt, hogy évente, egy nyári estén színházba lehet menni. Igaz, őket nem lehet felavatni, szalagot elvágni, beszédet mondani.
Aszalosék nem az elöljárókkal tartják a kapcsolatot, hanem a közösségi munkát vállalókkal. Végváron az iskolaigazgató, máshol egy tanár, megint máshol a lelkész, másutt egy vállalkozó segít nekik. Kisbusszal, utánfutóval érkeznek, naphosszat dolgoznak az esti ünnepi pillanatokért. Semmit sem várnak el, csak teszik a dolgukat, mert úgy gondolják, ez a feladatuk.
Vissza! Vissza!
Amint a padok és székek a helyükre kerültek, az első sort megtöltik a gyerekek. Kicsik és nagyok jó másfél órát várnak, hogy kezdődjön az előadás. A felnőttek zöme is korán érkezik, hogy jó helyet kapjon. A szúnyogok úgy döntöttek, augusztus 19-én este, a Majd a Jegenye előadását nem nézik meg, úgyhogy mi is békében várjuk a kezdést, vakarózás nélkül nézzük a produkciót. Az idő is kegyes, enyhe szél fújdogál, csak annyi, hogy kissé lehűtse a levegőt, de ne tegyen kárt a díszletben.
Kigyúlnak a reflektorok, megszólal a zene, kezdődik az előadás. A nézők elcsendesülnek, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok mosolyognak, örülnek a színháznak. Az előadás könnyed és pajkos, a dramaturg ügyesen rakta össze a Nóti jelenteket, és nem derül ki, melyik szövegrész született saját kútfőből. A fiatal színészek tehetségesek, táncolnak és énekelnek, ülnek a poénok. Mihály ismét megcsillogtatja a humorát, Hodu hódító, Scurtu remekül mozog, Sosovicza, Benczi és Zétényi bűbájosan komédiáznak. Minden énekszámot tapssal jutalmaz a közönség, a végén vastapssal köszönik meg az előadást. Vissza! Vissza! – kiabálják néhányan, a közönség még maradna, egy hölgy megjegyzi, túl rövid volt, még nézték volna. Mindenki tesz a kalapba és nehezen szánják rá magukat, hogy hazamenjenek.
Păştean Erika, iskolaigazgató megköszöni a társulatnak, hogy Végvár a főhadiszállásuk, hogy ott próbálnak. A község nevében kéri őket, jöjjenek jövőre is, mert ők már ide tartoznak, végváriaknak tekintik őket. Jónéhányan végignézik, ahogy leszerelik és összepakolják a díszletet.
Az iskolaudvaron elkészült a gulyás, az egyik szakács az igazgatónő férje.
A végvári asszonyok megterítik a hatalmas konyaasztalt, a birkagulyás finom, a savanyúság, a túrós sütemény mennyei. A társulat boldog, jól sikerült az előadás és a kalapba is elég szép summa gyűlt össze. Ezt csak később számolják meg és osztják el. Még átmegyünk Mihai bá’hoz, aki egy láda sörrel kedveskedik. Aszalos az asztalnál megköszöni a társulatnak a munkát és figyelmezteti őket: ne maradjanak fenn sokáig, mert másnap indulás!
A Vándorszínház szeptember 2-án Resicabányán tartja az idei utolsó előadást, 3-án visszatérnek Végvárra összepakolni és elbúcsúzni. A diákoknak még maradt pár nap vakáció, Aszalos, Orbán, Mihály és Hodu másnap a kőszínházban kezdi a munkát, hiszen indul az új évad. erport.ro

A színház közösségkovácsoló ereje
Interetnikaitábor-záró
Újabb interetnikai projektet bonyolított le az Osonó Színházműhely: 23 magyar, román és roma származású fiatal részvételével interetnikai tábort szervezett Gyimesfelsőlokon.
A projektet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatta, és célja annak a lehetőségnek a megteremtése, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével a különböző etnikumú fiatalok közelebb kerülhetnek egymáshoz.
A projektnek 23 résztvevője volt, a román, magyar és roma fiatalok mellett hat ifjúsági munkás és nevelő is jelen volt a táborban. Számukra Mucha Oszkár, az Osonó színésze, valamint Fazakas Misi drámatanár, a társulat rendezője tartott személyiségfejlesztő, önismereti, csapatépítő és drámapedagógiai foglalkozásokat.
– A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolhatja a résztvevőket. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat – nyilatkozta megkeresésünkre Fazakas Misi.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Thália szekerén a Bánság döcögős útjain
Vándorszínész őseik hagyományát folytatják a Temesváron alapított Bánsági Vándorszínház tagjai, akik felvállalták, hogy segítenek életben tartani a Bánságban élő maroknyi magyarságot és annak kultúráját.
Ki ne tudná, hogy Petőfi és Arany János életük egy bizonyos szakaszában vándorkomédiásként járták a hazát, hogy a szép magyar beszédet, a kultúrát terjesszék a legelhagyatottabb vidékeken is. Nem véletlenül mondják, a színész „felül Thália szekerére”, hiszen a színházat jó ideig azok a társulatok jelentették, akik faluról falura, városról városra járva szórakoztatták a nagyérdeműt.
Hivatástudat, szakma, közönség és közösség iránti alázat – ezek jellemzik a Bánsági Vándorszínház tagjait is, akik saját szabadidejüket áldozzák fel annak érdekében, hogy a kultúrát eljuttassák a vidék legeldugottabb, magyarok által lakott településeire is.
A vándorszínház megalapításának alapgondolata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a fennállásának idén negyvenedik évfordulóját ünneplő Vajdasági Tanyaszínház mintájára – meséli Aszalos Géza, a vándortársulat rendezője és egyik alapítója (portrénkon). Aszalos Géza színművész, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagja két alkalommal (2007 és 2012 nyarán) is részt vett a Vajdasági Tanyaszínház próbafolyamatában és turnésorozatán, ahonnan azzal a határozott elképzeléssel tért vissza, hogy vajdasági mintára a bánsági igényekre és specifikumokra koncentrálva létrehozza a vándorszínházat. A temesvári színművész felismerte, hogy a bánsági és vajdasági szórványközösségek helyzete sok szempontból hasonlónak mondható. A magyar nyelv, kultúra és identitástudat rohamos háttérbe szorítása hasonlóképpen jelen van mindkét területen. „E folyamatnak a lassítására, valamilyen szintű visszafordítására vállalkozik a vándorszínház-program azáltal, hogy olyan közösségeket, településeket látogat meg, ahol lassan már nincs másfajta lehetőség a magyar nyelv és kulturális örökség használatára” – mondja Orbán Enikő, a vándorszínház dramaturgja. „A Bánsági Vándorszínház működése egyszerre állandó és ideiglenes. Állandó, hiszen 2014 óta minden évben útra kel, és aktuális előadásával körbeutazza a Bánságot. Ideiglenes, hiszen a tagok »civil munkája« (minden résztvevő valamelyik hazai vagy külhoni magyar színház munkatársa vagy főiskolai hallgató) az év tíz hónapjában, szeptembertől júniusig máshová köti őket” – teszi hozzá.
Kezdeti kudarcból maradandó siker
Az első próbálkozások sorra kudarcot vallottak anyagi és logisztikai támogatottság hiányában, de Aszalosék nem adták fel terveiket.
Végül 2014 tavaszán a Bánsági Közösségért Egyesület segítségével elindult a Bánsági Vándorszínház első évada. A színház alappillérei: Aszalos Géza színművész, aki az utóbbi három évben magára vállalta a rendezői feladatokat, Orbán Enikő dramaturg, aki a szöveg mellett a turné megszervezéséért és a pályázatok megírásáért felel, valamint Albert Alpár díszlet- és jelmeztervező. Mindhárman a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház munkatársai. Az egyes évadok színészei között egyesek visszatérő tagok, akik első perctől az elképzelés mellett álltak, mások csupán egy-egy évadra csatlakoznak a társulathoz. Vegyes társaság, hiszen vannak közöttük már végzett színészek, bábszínészek, főiskolás hallgatók és amatőr diákszínjátszók is. Orbán Enikő elmondta, a vándorszínház híre szájhagyomány útján terjed a főiskolások és a fiatal színészek között, így aztán ritka az, amikor a szervezőknek kell jelentkezőket toborozniuk.
Manapság kissé hihetetlennek tűnik, de egyes vidékeken az emberek még életükben nem láttak színházi előadást. Ez azzal magyarázható, hogy a rendszerváltás előtt a színházak még kijártak úgymond tájolni, aztán ez a tevékenységük – különféle okokból – megszűnt. És van ennek még egy oka, amire Orbán Enikő dramaturg hívja fel a figyelmet: a Bánságban a legtöbb település elveszítette magyar nyelvű iskoláit, óvodáit és így azokat a tanárokat és pedagógusokat is, akik lehetőség szerint alkalmat tudtak volna biztosítani a fiatalabb generációknak a színház megismerésére. A Bánsági Vándorszínház felvállalta azt, amit csak kevesen: szabadtéri előadások ingyenes megtekintését teszi lehetővé olyanok számára, akik évtizedek óta nem láttak színházi előadást. E mellett lehetőséget teremt a helyi közösség számára az egymással való találkozásra, teret és időt nyit a beszélgetésre, emlékezésre, tervezésre. Végvár, az előretolt helyőrség
Minden vándortársulatnak kell egy ideiglenes otthon, ahol megpihen, felkészül, erőt gyűjt a következő próbatételre. A Bánsági Vándorszínház ezt az 1500 lelket számláló, többségében magyarok lakta, Temesvártól mintegy 40 kilométerre levő Végvár községben találta meg. Az alapító tagok eredeti elképzelése szerint a társulat bázisa minden évben más szórványtelepülésen lett volna, ezzel is hangsúlyozva vándorszínház jellegét. „Sajnos bebizonyosodott, hogy bármennyire szeretné egy-egy település felvállalni a házigazda szerepét az egyre fogyatkozó szórványban, kevés az olyan, amely megfelelő körülményt és lehetőséget tud nyújtani a csapatnak” – vélekedik Aszalos Géza. Végvár viszont ideális környezetnek bizonyult: az elmúlt három évben a község lakói, elöljárói egyaránt befogadták és példaértékűen támogatták a csapatot. A szervezők hosszú távú tervei között szerepel egy saját bázis kialakítása és létrehozása, de anyagi támogatás hiányában ezt még nem sikerült megvalósítani.
Végvárról indul tehát a társulat a turnéra, Temes és Arad megye településeit járja, de idén először Krassó-Szörény megye is bekerült az útvonalba, miután a csapat meghívást kapott Resicabányára. Mindenhol szeretettel fogadják őket, a társulat pedig az előadásokért cserébe mindössze szállást és vacsorát kér. De aludtak már kultúrházakban a földön, családoknál elszállásolva, óvodában, egyházi bentlakásban, panzióban, tornateremben is. Mindez annyira nagyszerű élmény volt számukra, hogy senkinek sem jutott eszébe panaszkodni a kényelmetlenségekért.
A Bánsági Vándorszínházat működtető Tarisznyás Egyesület alapító tagjai, illetve a társulat főszervezői a temesvári színház alkalmazottai, így az egyesület és a színház vezetősége közötti viszony igencsak jónak mondható. Ezáltal pedig sikerült megoldani a szállítást is: a vándorszínház kibéreli annak kisbuszát, utánfutóját és ezzel szállítja a szereplőket, valamint a díszletet.
Egyre nagyobb az érdeklődés
A tagok minden évben olyan előadásokkal készülnek, amelyek könnyed szórakozást nyújtanak, de művészi értéket is képviselnek. Így mutatták be többek között Petőfi Sándornak A helység kalapácsa, Rejtő Jenő Rózsa, a lovag vagy Nóti Károly Majd a Jegenye című vígjátékát. A színészek minden esetben élőben, mikroporttal énekelnek, csak a zenei alap megy felvételről. A zene sok tekintetben kulcsfontosságú, hiszen hidat teremt a színpad világa és a néző között, befogadhatóvá, ismerőssé téve az amúgy is vígjátéknak megírt előadást.
A nézettséggel kapcsolatban a szervezők elmondták: a nézőszám évről évre növekszik, ami a projekt létjogosultságát, népszerűségét és talán körvonalazódó eredményességét is tükrözi.
A kezdeti időkhöz viszonyítva 2017-ben a legtöbb településen megháromszorozódott a nézők száma, ami bizonyos települések esetében 70–80 főt jelent, máshol százas nagyságrendekről beszélhetünk” – tájékoztat a társulat dramaturgja. A miniévad öt hétig tart, és a tervek szerint jövőre a turné újabb településekkel bővül majd.
Alig akad támogató
Bár működésükkel nyilvánvalóan nemes célt szolgálnak, a színház támogatását kevesen vállalják fel. A csapatnak és a résztvevőknek az egyik legnagyobb szívfájdalma az, hogy bár négy év alatt sikerült hagyományt teremteniük, a kevés támogatás nem tud biztonságos fejlődést, előrelépést biztosítani. Működésük első két évében az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala biztosította a túléléshez szükséges költségvetést, tavalyelőtt a Bethlen Gábor Alap, idén pedig a Temes Megyei Tanács támogatta a projektet. Egyedül a temesvári színház vállalta fel a mindenkori partnerséget, és technikailag példaértékűen támogatja az egyesület munkáját. Dicséretes, hogy temesvári magyar magánszemélyek hozzájárulásukkal segítik a csapatot, de egy minimális állandó támogatás hiánya sajnos ellehetetleníti a továbblépést. Márpedig a 23 település meglátogatása bebizonyította: a társulat mindent megtesz, hogy kiérdemelje létjogosultságát. A felkeresett települések magyar elöljárói és lakosai csakis élvezői lehetnek e projektnek, nem pedig fenntartói.
„Az évek során kialakított személyes kapcsolatok biztatóak, számos településen sokszor magánemberként vállalják közösségi vezetők, hogy önköltségből vendégül látják a csapatot. Egy közösségi program viszont nem szólhat személyes kapcsolatokról” – véli Aszalos Géza ötletgazda. Hozzáteszi, meg kell találni e településeken azokat az embereket, akik a kultúráért, a helyi közösségért, egy cél érdekében hajlandóak áldozni szabadidejükből, és összefogva a még megmaradt magyar közösséget politikai, vallási hovatartozástól függetlenül segítenek megtartani a bánságban élő magyarság kultúráját. Bármi történjék is, a vándorszínház alapítói által létrehozott Tarisznyás Egyesület munkája a projekt végeztével is folytatódik. Igyekeznek olyan programokat létrehozni, amelyek főként a fiatal generáció színházi neveléséhez járulnak hozzá.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Újdonságokkal jelentkezik Nemzetiségi Színházi Kollokvium
Ismét megrendezik Gyergyószentmiklóson a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot. A 12. kiadásához ért rendezvény kínálata igencsak bőséges, a színházi előadások mellett kiállítások, filmvetítések, koncertek, közönségtalálkozók, könyvvásár színesítik a programot. Az érdeklődők számára fontos tudnivaló, hogy a Figuránál már lehetőség van jelezni a részvételi szándékot a kiszemelt programokra.
Nagyszínpadi, stúdiótermi, felolvasó- és kocsmszínházi előadásokat nézhet meg a közönség október 13-22. között a Nemzetiségi Színházi Kollokviumon.
Az országban létező valamennyi kisebbségi színház részt vesz a fesztiválon, egyedüli „igazolt hiányzó” a bukaresti zsidó színház lesz, lévén, hogy saját fesztivált rendeznek a kollokviummal egy időben.– tájékoztatta a sajtót Albu István, a Figura Stúdió Színház igazgatója. Bejelentette ugyanakkor, hogy bővült a résztvevő színházak sora: az újvidéki színház például először vesz részt a seregszemlén, és olyan hazai társulatok is jelen lesznek, amelyeket az utóbbi néhány évben nem láthatott a közönség a Figura színpadán.
Új partnerek a szervezésben
A kollokvium naponta legalább két színházi produkciót kínál, de a program ennél jóval bőségesebb, és a helyszínek tekintetében is változatos. Újdonság, hogy idén filmvetítés is szerepel a kínálatban.
A Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című, illetve Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét nézheti meg a közönség.
Más művészeti ágazatok is elérhetők lesznek a színházi eseményen, ami a szervezésbe bekapcsolódó partnerintézményeknek köszönhető – mutatott rá Albu István. A felolvasószínházi előadásokat például a városi könyvtár fogadta be, és ez az intézmény lesz a helyszíne egy rendkívüli könyvbemutatónak is. Erről Fodor Györgyi irodalmi titkár ízelítőként elmondta: Kele Fodor Ákos Echolália címmel jelentetett meg kötetet. Az az izgalmas ebben, hogy a szerző gyakorlatilag egy új műfajt hozott létre, ami nem is irodalom, nem is kiállítás, nem is képzőművészet, inkább mindezeknek egyfajta audiovizuális egyvelege. Ennek a bemutatóját láthatja majd a közönség.
A Tarisznyás Márton Múzeum Weöres Sándor költészetét és életútját bemutató kiállítással várja majd a fesztiválozókat, és a művelődési ház Karancsi-termében is tárlatot rendeznek be erre az alkalomra: a Figura alapítójáról, Bocsárdi László rendezőről Török Réka jelmeztervező készít kiállítást, együttműködve a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központtal. A kocsmaszínházi előadást a Figura épületben működő Yourlivingroom-ban mutatják be. A szórakozóhely vállalta azt is, hogy korábbi kollokviumokon készült felvételek levetítésével, színházi zenékkel emeli majd a fesztiválhangulatot, illetve udvarán helyet biztosít az esti koncerteknek. Természetesen B-verzió is van: nem megfelelő időjárás esetén a koncertek helyszíne a stúdióterem lesz.
„Alkotni csak szabadon lehet, csak szabadon szabad”
Közös gondolkodásra, véleménynyilvánításra is várják a színházkedvelőket a fesztivál idején. A bukaresti Giuvlipen Színházi Társulat kezdeményezésére kerekasztal-beszélgetést tartanak arról, hogy szükséges-e egy állami roma színház megalapítása Romániában.
Az újdonságok közé sorolható az is, hogy idén nem tartanak szakmai kiértékelőket, ezek helyett közönségtalálkozókat iktattak programba a szervezők. Már az előző kiadáson sem volt versenyjellege a seregszemlének, és idén sem lesz – jelentette ki Albu István. „Én azt hiszem, hogy egy színházi fesztivál nem a versengésről kell szóljon. Nem azért kell színházat műveljünk, hogy bebizonyítsuk, hogy milyen ügyesek vagyunk. Az előadások hatása sokkal fontosabb, mintsem egyfajta öntelt és magába forduló versengés társulatok, színészek, rendezők között. Én nem szeretném, hogy a színházi világ erről szóljon, és nem is támogatom ezt. Azt hiszem, hogy alkotni csak szabadon lehet, és csak szabadon szabad, a versengés viszont keretek közé szorítja az alkotókat” – fogalmazott. Hozzátette, az elmondottak nem azt jelentik, hogy a kollokviumon nem vesznek majd részt színházkritikusok, hanem épp ellenkezőleg.
A magyar kritikusok körén túl idén román kritikusok is jelezték, hogy ellátogatnak a fesztiválra.
„Ez fontos, hiszen a kollokvium elsősorban arról szól, hogy a nyelvi, a nemzetiségi különbözőségeket lerúgja magáról a színház. A támogatók is azt bizonyítják, hogy a színház, nem színről, nemről, nyelvről kell szóljon, hanem az alkotásról, a művészetről, az emberekről és a közlendőről – fejtette ki a Figura igazgatója.
Egy előadás Csíkszerdában lesz
A Csíki Játékszín október 13-ra időzített Portugál című előadása Csíkszeredában lesz megtekinthető. Az érdeklődőknek szállítást biztosítanak a kollokvium szervezői. Az autóbusz Gyergyószentmiklósról indul, és előadás után ide tér vissza. Tudnivaló továbbá, hogy a nulladik napon, október 12-én este 7 órától a gyergyószentmiklósi színház nagytermében mutatja be Anyegin című előadását a Figura.
A fesztivált felkarolták a vállalkozók
A szervezés a Figura Stúdió Színház és a Figura Társaság közös munkája, az említett partnerek idén először kapcsolódtak be a szervezésbe – mutatott rá Albu István, kitérve az ifitékás önkéntescsapat által biztosított segítségre is.
Örömmel újságolta továbbá azt az eddig még nem tapasztalt összefogást, ami a gyergyói vállalkozók részéről nyilvánult meg.
„Nagyon sok helyi vállalkozó támogatja a rendezvényt különféle típusú hozzájárulással. Ez nagyon boldoggá tesz minket. Egyrészt mert nagyon nagy segítség, másrészt, mert itt is meglátszik az, hogy a Figura munkásságát mennyire figyelemmel kísérik és értékelik a városban” – fogalmazott. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy 2001-ben a fesztivál kezdeményezője Románia Kormányának Etnikumközi Kapcsolatokért felelős hivatala volt, azóta minden egyes kiadásnak, is az ideinek is a főtámogatója. A rendezvényt támogatja továbbá a Román Kulturális Minisztérium, a Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.
Már lehet helyeket foglalni
A szervezők tudatják, hogy a programok többségén a helyek száma korlátozott, a bejutás érdekében javasolt mielőbb jelezni a részvételi szándékot. Erre keddtől van lehetőség a Figura jegypénztárában, illetve a színház elérhetőségein. A kollokvium programja böngészhető a Figura Facebook-oldalán, és hamarosan üzemelni fog a kollokvium.figura.ro honlap, ahol a fesztivállal kapcsolatos minden információt megtalálnak majd az érdeklődők.
Workshop táncosoknak
Idén is lesz műhelymunka a kollokvium keretében – Frenák Pál társulatának tagjai tartanak workshopot főképp félprofi és profi táncosoknak. Mivel a helyek száma korlátozott, a szervezők felhívják a figyelmét, hogy az érdeklődők minél előbb jelezzék részvételi szándékukat a Figura bármelyik elérhetőségén. Székelyhon.ro

Román újságírók Székelyföldön
Tapasztalatot gyűjtenek
Tucatnyi román újságíró utazza körbe Székelyföldet, ismeri meg az itt élők mindennapjait, a térség kulturális örökségét, nyelvi sokszínűségét, hogy beszámolóik révén elősegítsék a kultúrák közti párbeszédet.
A kedden kezdődött és szombatig tartó, Sokszínűség és kulturális örökség a sajtó szemszögéből című tanulmányutat az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala szervezte az Európai Unió Duna stratégiája nevű program keretében, tájékoztatott Elena Cruceru a hivatal képviselője, aki elkísérte székelyföldi körútjukra a többségében román újságíróból álló 15 fős csoportot.
A székelyföldi tapasztalatszerző tanulmányút Bukarestből indult és Brassó érintésével Háromszékre érkeztek, ahol meglátogatták a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, ahol muzeológus kíséretében ismerkedtek meg a Kós Károly által tervezett, évszázados művelődési intézménnyel és annak kiállításaival. A román újságírók sepsiszentgyörgyi programjában szerepelt még a 13. században épült református vártemplom meglátogatása, a romák által lakott Őrkő negyed felkeresése, illetve találkozó a helyi magyar és roma közösségek képviselőivel. Szerdán az olaszteleki Daniel-kastélyt tekintették meg, ahonnan Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra látogattak. A körút ma Székelyudvarhelyen és környékén folytatódik, pénteken pedig Gyimesbe látogatnak, majd szombaton utaznak vissza Bukarestbe. Kovács Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elbűvölte a bukaresti újságírókat, amit eddig Székelyföldből láttak
Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda után csütörtökön Gyergyó-vidéken tartózkodik bukaresti és erdélyi román újságírók egy csoportja, akik több napon át vendégeskednek Hargita és Kovászna megyében az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának jóvoltából. Elbűvölte őket, amit eddig Székelyföldből láttak.
Mint korábban írtuk, a 10-15 tagú csoport – tévések, rádiósok és újságírók – kedden indult el Bukarestből Sepsiszentgyörgyre. Szerdán délután érkeztek meg Csíkszeredába, az első megállójuk a Csíki Székely Múzeum volt. Idegenvezető kíséretében nézték meg a vártörténeti, a népi életképeket, a ferences nyomdát, valamint a megmentett szakrális kincseket bemutató kiállítást. Ezt követően a csíksomlyói kegytemplomba és ferences kolostorba látogattak el.
Onnan Gyergyószentmiklósra indultak, ahol csütörtökön meglátogatják az örmény katolikus templomot, és találkoznak a közösség tagjaival, ezután a zsinagógába mennek át, ahol az előzőhöz hasonló program várja őket, illetve a Csiky-kertet is megszemlélik. Délután már indulnak is tovább Udvarhelyszékre, első megállójuk Máréfalva lesz a székely kapuival, onnan Székelyderzsre utaznak az unitárius templomba, az estét pedig Székelyudvarhelyen töltik.
A kirándulás negyedik napján a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg, majd indulnak tovább Korondra egy fazekasműhelybe, majd Székelykeresztúron át eljutnak a kőrispataki szalmakalap múzeumba is. A péntek éjszakát már a megyeszékhelyen töltik, majd szombaton ellátogatnak a Gyimesekbe, onnan Kézdivásárhelyre indulnak, ahol a kirándulás utolsó mozzanataként az Incze László Múzeumba mennek el, Kézdiről pedig hazaindulnak Bukarestbe.
Elena Cruceru, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa, az utazás szervezője a Maszolnak elmondta, hogy a dokumentációs jelleggel bíró kirándulást a 14 ország részvételével zajló Duna Régióra vonatkozó uniós stratégia keretében szervezik meg immár negyedszer. Célja pedig a kisebbségek sokszínű kulturális örökségének leltározása.
„Románia különböző, többnemzetiségű régióiban jártunk már az újságírókkal, első alkalommal Tulcea megyébe látogattunk, a következő alkalommal Fehér és Bihar megyébe, tavaly pedig a Kazán-szoros vidékén jártunk. Idén a Székelyföldre esett a választásunk a gazdag kisebbségi kulturális örökség miatt. A helyi magyar közösség értékei mellett igyekszünk bemutatni az újságíróknak más helyi kisebbségeket is. Ezt szolgálja a gyergyói örmény és zsidó közösség meglátogatása, és ennek része volt Sepsiszentgyörgyön a romák lakta Őrkő negyed felkeresése is” – mondta a kirándulás vezetője.
Elena Cruceru szerint az újságírókat elbűvölte, amit eddig láttak. Meglepte őket az is, ami Őrkőn fogadta őket, de megjegyezték, hogy egyértelműen látszik, hogy tettek lépéseket a romák helyzetének jobbá tétele érdekében.
„A sajtós kollégák a természeti értékekre is felfigyeltek, és tulajdonképpen ez is részét képezi az érdeklődési körünknek: az egyes etnikumok, hogyan illeszkednek be kulturális örökségükkel a földrajzi adottságok közé, és ez hogyan teremt lehetőséget a kulturális turizmus fellendítésére” – tette hozzá Elena Cruceru. Kovács Boglárka / maszol.ro

MAGYAR ÉS ROMÁN DIÁKOK TÖLTÖTTÉK EGYÜTT A HÉTVÉGÉT HOMORÓDFÜRDŐN
Magyar és román anyanyelvű középiskolás diákok vettek részt az elmúlt hétvégén a Hargita Megyéért Egyesület – melynek egyik alapítótagja Hargita Megye Tanácsa – által szervezett háromnapos programon a homoródfürdői hatos villában.
A rendezvény témája az etnikumközi kapcsolatok volt a fiatalok szemével, ezzel kapcsolatosan hallgattak meg előadásokat, megtekintették a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely előadását, amely a román-magyar együttélés témáját dolgozza fel.
A szeptember 29-től október 1-ig tartó rendezvényen előadást tartott Cristian Cristinoi ortodox lelkész, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője, valamint Tomonicska Ingrid, a Sapientia EMTE tanára, majd műhelymunkán vettek részt a tanulók. A rendezvényre ellátogatott Ion Proca megyei tanácsos is.
A programot az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatja, a hétvégi rendezvényre tíz román anyanyelvű tanuló érkezett a csíkszeredai Octavian Goga Elméleti Líceumból, a magyar anyanyelvű diákok pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumból és a Nagy István Művészeti Líceumból.
A pénteki érkezés után az egyesület igazgatója, Bálint-Miklóssy Enikő irányításával bemutatkoztak a diákok, majd Cristian Cristinoi, Ferencz Angéla és Tomonicska Ingrid előadását hallgatták meg.
A más anyanyelv és a más kultúra mellett közös platform a barátság, mondta az ortodox lelkész, illetve Ferencz Angéla is arról a közegről beszélt, amelyben mi, erdélyi magyarok és románok együtt élünk. Tomonicska Ingrid az irodalmi vonatkozásokról beszélt, többek között Octavian Goga és Ady Endre barátságáról.
Az Osonó Színházműhely előadása és csapatépítő műhelymunkája után Lőrincz Csaba, az egyesület munkatársa emberi kapcsolatok és konfliktuskezelés témában tartott foglalkozást a diákoknak, akik a következő alkalomra konkrét tervekkel érkeznek közös programok szervezésére.
A tanulók elmondásuk szerint jól érezték magukat és hasznosnak tartották az előadásokat. A program folytatásaként októberben ifjúsági vezetőknek és önkormányzati képviselőknek szerveznek találkozót, illetve ismét találkoznak egy hétvégére a diákok is, ahol hasonló előadások és foglalkozások zajlanak majd. Hargita Megyei Tanács sajtóközleménye; Erdély.ma

Elkezdődött a Manustalálkozó (Cigánykonferencia és fesztivál)
Tegnap délután az őrkői kőbánya melletti legelőn kezdődött az idei Manus cigánykonferencia és fesztivál, ahol népes nézősereg előtt mutatta be a Szép, színes világ, avagy miért lopták el a bölöni gazda lovát? című előadást a sepsikőröspataki cigány lovas tornacsapat Kálnoky Anna grófné rendezésében. Az október 13-án és 14-én, tegnap és ma zajló rendezvényről, valamint a tegnapi lovas bemutatóról a grófnét és a fesztivál két szervezőjét, Fekete-Lovas Zsoltot és Csernátoni Lorándot kérdeztük.
Az idei Manus kicsit kisebb rendezvény, mint a tavalyi – mondta el lapunknak Csernátoni Loránd –, nem is fesztivál jellegű, inkább csak találkozó, mely olyan civil szervezetek és roma egyesületek képviselőit vonultatja fel, akik a saját közösségükben sikeres integrációs programokat valósítottak meg. Csernátoni szerint akadnak erre jó példák Erdélyben és Magyarországon is. Tehát míg tavaly zenekarokat hívtak meg, és inkább a rendezvény buli jellegét emelték ki, idén a konferenciára, a beszélgetésekre fektettek nagyobb hangsúlyt a szervezők. Mint megtudhattuk, eljött két roma származású településvezető is Magyarországról a találkozóra, egyikük Cserdi polgármestere, akiről azt tartják, hogy csodát vitt véghez, ugyanis egy zöldség- és gyümölcstermesztő kezdeményezés által mintegy nyolcvan százalékkal növelte a foglalkoztatottak arányát az általa vezetett településen.
Fekete-Lovas Zsolt színművész, a rendezvény főszervezője lapunknak elmondta, igyekezett olyan személyeket meghívni a konferenciára, akik politikailag is érintettek a témában, azzal a nem titkolt céllal, hogy az őrkői cigány közösségnek sikerüljön megnyerni egy nagyobb támogatást akár Romániából, akár az unióból. A színész elmesélte, örömmel hallotta, amint az egyik cigány anya így szólt gyermekéhez a lovas bemutató alatt: „látod, ők el fognak érni valahová”. Ennek kapcsán kissé keserűen jegyezte meg, hogy a találkozó szervezői is szeretnének elérni valahová, de ez csak abban az esetben sikerülhet, ha több olyan ember támogatja ügyüket, akik nemcsak ígéretekkel állnak melléjük, hanem tényleg tesznek valamit a cigány közösség felkarolása érdekében. Sokkal jobban sikerülhetne a konferencia is, tette hozzá, ha páran nem maradtak volna távol, vagy ha előre jelezték volna, hogy nem tudnak eljönni, mint tette Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára. „Örültem a Manustalálkozó szervezőbizottsága meghívásának, mert amióta dolgozunk ezzel a lovastornás csapattal, azóta vágyom rá, hogy bemutassuk itt ezt az előadást” – nyilatkozta lapunknak Kálnoky Anna, aki igazán rangos felütést adott a rendezvénynek a lovasbemutató által. Mint kifejtette, három éve működik ez a 7–13 év közötti sepsikőröspataki gyermekekből álló csapat, akikkel napi rendszerességgel dolgoznak. Céljuk, hogy lehetőséget adjanak ezeknek a kizárólag cigány származású gyerekeknek, hogy jó irányba fejlesszék tehetségüket. Megjegyezte, a lovas tornászsportra születtek ezek a gyerekek, csupán a fegyelemre kell megtanítaniuk őket. Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisebbségek Romániában
Nem tudathasadással, hanem a román állam több évtizedes asszimilációs politikájának eredményességével magyarázható a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőinek elutasító magatartása – kaptunk magyarázatot arra, miért szavaz állandóan az RMDSZ ellen a többi romániai kisebbség. Úgy tűnik, számukra inkább nyűg, mint lehetőség az RMDSZ kezdeményezései a kisebbségek identitás-megőrzése, az önrendelkezés terén.
Legutóbb a közigazgatási törvényben rögzített anyanyelv-használati küszöb csökkentésére vonatkozó RMDSZ-es indítványt szavazta le a szakbizottsági vitán a nem magyar kisebbségek nevében Mariana Popescu, a macedón kisebbség képviselője.
„Egyeztettünk a kisebbségi frakcióban és úgy döntöttünk, hogy nem támogatjuk a kezdeményezést. Az anyanyelv-használati küszöb csökkentése 20 százalékról 10-re törvénytelen, egész Európában a 20 százalék érvényes. Úgy ítéljük meg, hogy Románia épp elég jogot biztosít nekünk, kisebbségeknek, mi elégedettek vagyunk azzal, amit a román államtól kapunk”, érvelt Popescu.
Semmiféle autonómia nem hatja meg őket
„Alig akad ma romániai kisebbségi közösség, amelynek ambíciói, elvárásai, igényei összehasonlíthatóak lehetnének a magyar közösség elvárásaival. Ennek oka részben a közösség méretében, illetve az ebből fakadó asszimilációban keresendő – mondta el lapunknak Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának volt vezetője.
Úgy véli, a kisebbségi képviselők – a mindenkori hatalomhoz való közeledési „reflexeken” túl – azért helyezkednek gyakran a magyar igényekkel szembe, mert azok messze meghaladják saját elvárásaikat, azokat a kisebbségi jogokat, amelyek számukra fontosak, már rég elérték – fejtette ki. „A népszámlálási adatok szerint az 1,23 milliós magyar közösség után már csak a roma, ukrán és német közösség száma haladja meg a 30 ezret, ezek közül pedig egyik sem rendelkezik olyan közösségi öntudattal, amely bármelyiket is az RMDSZ partnerévé tehetné egy kisebbségi jogbővítési harcban”, vélekedett Markó Attila. Elmondta: már a kisebbségi törvénytervezet tizenkét évvel ezelőtti vitáján kiderült, hogy a nem magyar nemzeti kisebbségek képviselőit semmilyen típusú autonómia nem hatja meg. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)

Újra magyarokat vertek szájba
Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?
Ez a kérdés cikázott át az agyamon először, amikor Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere reakcióját olvastam a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) beadványa kapcsán. (Arra, hogy kívülről ne szóljanak be egy város életébe, inkább nem is reagálnék, hiszen az a jelen kontextusban inkább egy szélsőséges román politikus által vezetett városra illene, nem Szatmárnémetire.)
A kérdésre a válasz pedig egyértelműen nem. Mint ahogy egyértelműen nem lenne a válasz akkor is, ha nem Szatmárnémetiről lenne szó, hanem Kolozsvárról, ahol jelenleg a magyar lakosság számaránya nem is éri el a hatályos törvény által rögzített 20 százalékot.
Kereskényi kijelentéséről óhatatlanul Kelemen Hunor október 6-ai aradi sajtótájékoztatójának fő üzenete jutott eszembe, amikor az RMDSZ-elnök arról beszélt, rossz üzenetnek tartja, hogy a román pártok még a párbeszédet is elutasították az anyanyelvhasználati jogok bővítéséről; szerinte ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a „magyarokat szájba verték”.
Az elmúlt héten újra magyarokat vertek szájba, csak ezúttal egy magyar elöljáró tette, aki ráadásul magát az anyanyelvhasználat nagykövetének tartja. Értjük mi, hogy a per nem ellene, hanem elődje, Dorel Coica román nemzetiségű polgármester ellen irányult, a Cemo azonban folytatta a kétnyelvűség kikövetelésének jogi útra terelését azután is, hogy azt tapasztalta, a közben megválasztott magyar elöljáró sem tesz sokat a közterek kétnyelvű feliratozása érdekében. A friss reakció pedig a civil mozgalmároknak adott igazat.
„Románia következetesen ideális képet fest a kisebbségek helyzetéről, nem veszi komolyan a saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit. Igaz ez a közigazgatásban az anyanyelvhasználatot előíró törvényre is” – fogalmazott nemrég egy interjúban Laczikó Enikő.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkárrangú RMDSZ-es vezetője akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy „nekünk is jobban kell figyelnünk arra, hogy a törvényes jogainkat érvényesítsük. Fontos, hogy a döntéshozatalban és állampolgárként is igényeljük a minket megillető jogosultságokat, mert ha mi nem élünk a nyelvi jogainkkal, akkor fölöslegessé válik minden törvény és szankció”. „Azt kell alapul venni, hogy nekünk milyen igényeink vannak, mit szeretnénk elérni, és ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy ezek érvényessége ne a helyi vagy magasabb szintű politikai önkénytől függjön” – hangsúlyozta az államtitkár.
Ezekhez a kijelentésekhez azt hiszem, nem szükséges különösebb kommentár. Így csak azt kívánjuk, hogy minden helyi vagy megyei magyar elöljáró és a döntéshozatal közelében levő magyar alpolgármester, megyei közgyűlési alelnök, önkormányzati képviselő tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne érezzünk magunkat másodrendű állampolgároknak azokon a településeken, amelyeknek becsületes adófizető polgárai vagyunk. Ezt a jelenleg hatályos törvények is lehetővé teszik.
Ha pedig azokat mi sem tartjuk be, és olyan banális kifogásokra hivatkozunk, hogy nincs pénz, meg amúgy sem kötelező érvényű a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája – ez egyébként valótlanság, erősítette meg a napokban Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke is, amikor leszögezte, a romániai törvényszékeknek ki kellene mondaniuk: a nyelvi kartát ratifikáló törvény ugyanolyan értékű jogszabály, mint a közigazgatási törvény –, ráadásul magyar elöljárók szajkózzák azt, hogyne szóljanak bele „kívülről” a városvezetés dolgaiba, akkor milyen alapon várnánk el román többségű önkormányzatoktól az anyanyelvhasználat teljes körű biztosítását? Bálint Eszter / Krónika (Kolozsvár)

Elszámoltatnák az RMDSZ-t
Petíciót indított az Átlátszó Erdély oknyomozó blog Transzparens erdélyi magyar érdekképviseletet! címmel, és ahhoz kéri a támogatók aláírását, hogy az RMDSZ számoljon el a román kormánytól kapott éves támogatással.
Az aláírók konkrétan azt kérik, hogy az RMDSZ „az EMNP-hez és más romániai politikai szereplőkhöz és közhasznú szervezetekhez hasonlóan alávesse magát a közérdekű adatokhoz való hozzáférésről szóló törvény előírásainak”, és válaszoljon az arra vonatkozó adatigénylésekre, hogy mire költi el az általa kezelt, évi mintegy 4,5–5 millió eurónyi (kb. 22 millió lej) közpénzt, melyet a román kormány folyósít az erdélyi magyarságnak. A kétnyelvű, magyarul és románul közzétett petíció szerint, ahogy a többségi társadalom tagjait megilleti, hogy megtudják: az őket képviselő pártok miként költik el a közpénzt, az erdélyi magyarok is jogosultak erre.
Az Átlátszó Erdély 2016 tavaszán publikálta azokat a beszámolókat, melyeket az RMDSZ az erdélyi magyarságnak járó éves kormánytámogatás kezelőjeként az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalához 2009 óta benyújtott, ezek azonban nagyon szűkszavúak. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megígérte, hogy a szövetség közzéteszi a részletes gazdálkodási adatokat, és ez meg is történt, de az Átlátszó Erdély szerint a kimutatásokból hiányzott több fontos konkrét adat. Ezeket megpróbálták közérdekű adatigényléssel kikérni, de a szövetség megtagadta a választ. Erre az Átlátszó Erdély panaszt tett, a bíróság azonban arra hivatkozva utasította el a kérést, hogy az RMDSZ nem közintézmény vagy állami vállalat, hanem egyesület, így az 2001/544-es törvény rá nem vonatkozik. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzeti kisebbségek jogai az Európai Unióban
Az 1989-es politikai rendszerváltás óta eltelt 28 év alatt a román társadalom jelentős lépéseket tett a demokrácia, a jogállam megvalósításának irányába, azonban számos probléma még mindig megoldásra vár. Ezek között kiemelt helyen áll a nemzeti kisebbségek együttélése a többségi társadalommal.
A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány több mint másfél évtizede évente megszervezi kisebbségi szemináriumát.
Az előző évi szemináriumsorozat fő célja konstruktív kommunikációs felület biztosítása volt a többségi és a kisebbségi társadalom képviselői számára a múlt eseményeinek kiértékelésére és egy közös jövőkép megalkotására. Ennek folytatásaként az idei szeminárium fő témája A NEMZETI KISEBBSÉGEK JOGAI AZ EURÓPAI UNIÓBAN.
A beszélgetések során az Európai Unió kisebbségpolitikáját kívánjuk elemezni, különös tekintettel az európai nemzeti kisebbségekre, nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk kifejezési lehetőségeire, az ezek fennmaradását biztosító keretek megteremtésére. A rendezvényen részt vesznek a romániai nemzeti kisebbségek képviselői, valamint a politikai, civil és akadémiai szféra olyan képviselői, mint Johan Häggman, a Finnországban élő svéd anyanyelvű közösség MAGMA központjának képviselője, Gabriel Andreescu egyetemi tanár, Amet Aledin államtitkár-helyettes – Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Vasile Dâncu, az IRES elnöke, Frunda György, az RMDSZ volt szenátora, Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Borbély László, az alapítvány elnöke.
A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány által november 23-24-re szervezett, a marosvásárhelyi Bernády Házban sorra kerülő esemény 23-án, csütörtökön 10 órakor kezdődik. A rendezvény teljes időtartamára szeretettel várjuk a sajtó képviselőit is. További információk: Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Horea utca 6. szám (Marosvásárhely), telefonszám: 0758-339-220 (Bálint Hajnal).
Borbély László
kuratóriumi elnök Népújság (Marosvásárhely)

Markó Béla: megoldatlan a kisebbségek helyzete Európában
„Aggasztó a kisebbségi jogok helyzete Európában, mára gyakorlatilag megfeneklett a párbeszéd, a közös kisebbségi normarendszer megteremtésére irányuló európai törekvés” – jelentette ki Markó Béla csütörtökön, Marosvásárhelyen. Az RMDSZ volt elnöke a Dr. Bernády György Alapítvány által szervezett, a „Nemzeti kisebbségek jogai az Európai Unióban” című kisebbségi szemináriumának nyitónapján tartott előadást a kérdésben.
A kétnapos rendezvényen a romániai nemzeti kisebbségek és civil szervezetek számos képviselője vesz részt, de részvételét jelezte Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint Amet Aledin, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkár-helyettese is. A résztvevőket az esemény házigazdája, Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke köszöntötte.
Markó Béla kifejtette: elégedetlen, mi több, kiábrándult a kisebbségi kérdés rendezését célzó, az 1990-es években beindult, akkoriban még erőteljes közös európai erőfeszítések megszűnése miatt. Mint mondta, abban az időszakban több nemzetközi intézmény, többek között az Európa Tanács, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is komoly erőfeszítéseket tett a közös emberi jogi és kisebbségjogi normarendszer kialakítására, amelynek alapját a Helsinki, majd a Koppenhágai Egyezmény adta, de létezett például egy Stabilitási Paktum-tervezet, az úgynevezett Balladur-terv is.
Ezek a kezdményezések azonban idővel elhaltak, maga az Európa Tanács pedig súlytalanná vált – mutatott rá. „Brüsszelnek, az uniós tagországoknak fel kell ismerniük, hogy a legnagyobb európai kihívás ma nem elsősorban a közös gazdaságpolitika: az Európai Unió jövőjének kulcsa ma alapvetően az etnikai, nemzetiségi kérdés, a nemzetek, a kisebbségi közösségek, a régiók közötti viszonyok megfelelő rendezése” – hangsúlyozta az RMDSZ volt elnöke.
Gyűlnek az etnikai feszültségek Európában
A politikus úgy látja, ma erre nincs szándék, emiatt pedig újból gyűlnek az etnikai feszültségek Európában. „A katalóniai helyzet számunkra nem analógia, és mégis az: nincs analógia a megoldások szintjén, de van analógia az együttélési normák hiánya tekintetében, amely tettenérhető az Európai Unióban és a tagországokban egyaránt” – magyarázta. Úgy vélte, bár vannak erre vonatkozó, bizonyos mértékig kötelező érvényű európai dokumentumok, közöttük például a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is, ezek nem érvényesülnek az európai politikában.
Álláspontja szerint ezzel is magyarázható az Európai Unió kifejezetten gyenge reakciója a kisebbségi oktatás tekintetében durván diszkriminatív új ukrán oktatási törvénnyel szemben is: azzal a jogszabállyal szemben, amelynek védelmére az ukrán külügyminiszter a minap egy magyarországi napilap hasábjain éppen az európai irányelveket, az európai oktatáshoz való felzárkózás szükségességét hozta fel.
Brüsszel hallgat az ukrán törvény ügyében
„Az ukrajnai külügyminiszter érvelése természetesen hamis, az új ukrán oktatási koncepció túlmutat a Ceaușescu nevével fémjelzett egykori nacionál-kommunizmus álmain is, de tény, hogy Brüsszel nem lépett fel a diszkriminatív törvény ellen” – mutatott rá Markó Béla, aki az ukrán jogszabály tekintetében szintén gyengének nevezte Románia álláspontját is, ez értékelése szerint azzal magyarázható, hogy a térség más országaihoz hasonlóan újabban nálunk is felerősödtek a nemzetállami elképzelések.
Úgy vélte: kisebbségi szempontból aggasztó a helyzet, és bár történik egy-két pozitív lépés is, ezek kivételt képzenek annak fényében, hogy milyen negatív folyamatok mennek végbe többek között az anyanyelvű oktatás, az anyanyelvhasználat terén.
„Míg a kilencvenes évek második felében és a kétezres évek elején számos magyar tannyelvű iskolát hoztunk létre Romániában, és kialakítottuk a magyar nyelvű felsőoktatás kereteit is, addig ma egyetlen marosvásárhelyi római katolikus líceum helyzetét sem lehetett rendezni, minden tiltakozás ellenére megszüntették. Közben pedig a parlamentben sorra buknak el a kisebbségi jogok kiterjesztését célzó tervezetek. Rendkívül rossz jelzés az is, hogy a román külügyminisztérium megtámadta a Minority SafePack közös európai kisebbségvédelmi kezdeményezést. Kisebbségi téren ma súlyos problémák vannak Romániában és az Európai Unióban is” – összegzett a rendezvényen Markó Béla. maszol.ro