Emlékezés a kommunizmus áldozataira
Aktuálpolitikai utalásoktól sem volt mentes a kommunizmus áldozataira emlékező vasárnapi rendezvény a Partiumi Keresztény Egyetem nagyváradi székhelyén.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett rendezvény este hat órakor Forró László református lelkész igei köszöntőjével kezdődött, majd Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően Tőkés László, az EMNT elnöke, az esemény fővédnöke szólalt fel. Elöljáróban kijelentette, hogy Csíkszeredában megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), mely az 1989-es rendszerváltás jegyében kívánja a magyar MSZP típusú pártnak alternatívát nyújtani. „Joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy mikor tudjuk már végre tűzre vetni ezt a bűnös kommunista korszakot” – fogalmazott, majd elárulta, hogy pénteken Marosvásárhelyen találkozott a „December 21.” forradalmár egyesület vezetőségével. Velük arról beszélt, hogy anyagi előnyökkel, forradalmár igazolvánnyal lekenyerezték a forradalmárokat, de amikor a posztkommunista rendszernek már nincs szüksége arra, hogy semlegesítse őket, akkor nagyot rúg beléjük. Ezt követően felidézte Orbán Viktornak Tusnádfürdőn 2009-ben tartott beszédéből azt a gondolatot, hogy a kommunisták a huszadik században időről időre rárontottak saját népükre. 2006-ban ugyanez ismétlődött meg: a szó szoros értelmében megint rárontottak a posztkommunisták a békés megemlékezőkre, és ugyanez történt 1956-ban, amelynek évfordulójára emlékeztek 2006-ban. Elmondta, hogy 1956-ban szovjet csapatokat hívtak be, manapság pedig olyan időket élünk, amikor a szovjet tankok helyét baráti bankokat szabadítanak Magyarországra. „Tehát más értelemben megint rárontottak Magyarországra, és most az eszményített unió részéről érik békés, de annál súlyosabb támadások drága hazánkat, nemzetünket, nemzeti kormányunkat” – fogalmazott Tőkés László. A továbbiakban kifejtette, hogy a kommunista rendszer diskurzusát hazugságbeszédnek lehet minősíteni, mint ahogy hazugságbeszéd volt a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett politikai diskurzus is, de lényegében az EP felszólalásai is hazugságbeszédek a maguk módján. „Az fáj ugyanakkor, hogy ez a fajta beszéd a romániai MSZP-re, az RMDSZ-re is átterjed. A legutóbb éppen tegnapelőtt folyamodott hazugságbeszédhez az RMDSZ elnöke, megpróbálván a magyarságban bizalmatlanságot kelteni irántunk, akik az EMNT-vel és az EMNP-vel következetesen harcolunk együtt a kommunizmus utáni demokratikus rendszerváltás folytatására és betetőzésére.”
Végezetül örömét fejezte ki, hogy Magyarországon végre törvénybe iktatták, hogy a nemzeti szocializmus és a kommunizmus bűnei nem évülnek el. „Sajnos csak 22 év késéssel, de mégis kimondatott ez a fontos elv, és ennek köszönhetően készülhetett el a Balsai jelentés, és ennek köszönhetően nyert hivatalos legitimitást is a Civil Jogász Bizottság” – fogalmazott.
Megdöbbentő adatok
Tőkés László felszólalása után dr. Horváth Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karának docense tartott előadást A szovjet diktatúra emberiesség elleni bűnei Magyarországon címmel. Elmondta: 1945-ben a Független Kisgazdapárt a szavazatok 57 százalékát nyerte el. Ezt követően hirdette meg Rákosi Mátyás a korrekció elvét, aminek célja a Kisgazda Párt szétverése volt. 1945 és 1956 között mintegy ötszáz embert végeztek ki koncepciós perek alapján, az 1956-os forradalom után kétszázezer ember emigrált Magyarországról, négyszáz embert kivégeztek, de azt nem lehet tudni, hogy hány embert lőttek le mindenféle peres eljárás nélkül, hány embert hurcoltak meg, kínoztak meg, huszonegyezer embert vetettek börtönbe, tizenhatezer embert internáltak. A közhiedelemmel ellentétben a hatvanas években folytatódtak Magyarországon a koncepciós perek, még 1989-ben is ítéltek el egy nyugdíjast koncepciós perben, szerencsére a másodfokú ítéletet már a rendszerváltás után mondták ki, és felmentették a polgárt. 1950-53 között összesen kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, volt időszak Magyarországon, amikor egyszerre hetvenezer ember ült börtönben, miközben manapság, amikor a bűnözés sokkal nagyobb méreteket öltött a magyar társadalomban, összesen 17 ezer ember van börtönben egyszerre. Kijelentette továbbá, hogy Magyarországon burkolt falurombolás zajlott, mely kezdődött a téeszesítéssel, majd következett a körzetesítés. 1989-ig több ezer falusi iskolát zártak be, felszámolták a vidéki értelmiséget, hiszen városokba zavarták a tanítókat, a papokat, a történelmi magyar egyházak klérusának egy negyede börtönbüntetést szenvedett. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma is sokan mentegetik a kommunizmust azzal, hogy az tulajdonképpen egy jószándékú ideológia. „Én elolvastam Marx, műveit, és elmondhatom, hogy olyan gyűlölködő szófordulatai vannak, amilyenek aztán Hitler beszédeiben köszönnek vissza. Ne dőljünk be azoknak, akik próbálják menteni a menthetetlent” – zárta előadását Horváth Attila.
Ne idealizáljunk
Felelősségre vonás a pártállamban elkövetett emberiesség elleni bűntettekért címmel dr. Juhász Imre az ELTE jogtudományi Karának adjunktusa, a Civil jogász bizottság alapító tagja tartott előadást. Elmondta, hogy a magyarországi rendszerváltás felemásra sikeredett, mert az MSZMP élére állt a folyamatnak, de az új Alkotmánnyal talán sikerül lezárni a posztkommunista korszakot. Megtudtuk, hogy Magyarország 1968-ban csatlakozott egy nemzetközi egyezményhez, mely kimondja, hogy az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el, csakhogy a magyar kormányok nem emelték be ezt az egyezményt a magyar jogrendbe, ahogy azt az eljárásrend megkívánta volna. Ezt most az Orbán kormány megtette, sőt az egyezményt fogalommagyarázattal is ellátta, ezek között az első helyen szerepel a kommunista bűnök meghatározása, így most már nem lehet jogi kiskapukat találni azoknak, akik a kommunizmusban bűnöket követtek el. Az előadó véleménye szerint 1956 után megtört a magyar nemzet gerince és a kommunizmus szelleme nem múlt el, bizonyítja ezt az is, hogy az állampárt jogutódja ma is gondolkodás nélkül nyúl a fegyveres erőszak eszközéhez. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy ne idealizáljuk az Európai Unió intézményeit; példaként említette a Strasbourgi európai emberi jogi bíróság egyik döntését, amely felmentett egy Magyarországon önkényuralmi jelkép viseléséért elítélt embert. A strasbourgi bíróság azzal az indoklással mentette fel a vörös csillagot hordó személyt, hogy jogában van a vörös csillagot hordani, mert az egy igazságos társadalomért küzdő eszmerendszer jelképe. E mondat elhangzása után döbbent moraj hangzott fel a díszteremben.
Megkomponált akció
Az eseményen levetítették a Becsapott ország című filmet, mely a 2006-os magyarországi utcai megmozdulásokat dolgozza fel, majd dr. Völgyesi Miklós a Civil Jogász Bizottság alapító társelnöke beszélt a rendszerváltás utáni állami erőszakról. Kiemelte, hogy a 2006-os brutális rendőri fellépés azt bizonyítja, hogy a kommunizmus szelleme még mindig Magyarországon van. Leszögezte, hogy a rendőrség bevetett alakulatai bűncselekményeket követtek el. Majd Gyurcsány Ferenc politikai életútját ismertette, leszögezve, hogy első alkalommal alkotmányellenesen lett miniszterelnök, hiszen úgy jelölték erre a tisztségre, hogy nem volt parlamenti képviselő. Völgyesi Miklós elmondta, hogy a 2006-os tiltakozó megmozdulások brutális leverése egy megkomponált akció volt, melynek az volt a célja, hogy megfélemlítse az embereket. A mai napig nem tisztázott, hogy ki és mire adott felhatalmazást Gergényi Péternek, Budapest főkapitányának a budapesti tüntetések brutális leverésekor, mondta Völgyesi, de leszögezte, hogy bűn volt az, amit a politikai és a rendőri intézmények akkor műveltek, amiért a fő felelősséget az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kell vállalja. Az előadó fontosnak nevezte a felelősségre vonást, mert mint mondta, „ha nincs jogkövetkezmény, akkor nincs visszatartó erő.”
Elrománosítás
A díszteremben megtartott előadások között a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok léptek fel rövid műsorral. A díszteremben lezajlott eseményt követően a megjelentek levonultak a székház belső udvarára, ahol koszorúkat helyeztek el a kommunizmus áldozatainak emléktáblájánál. Itt Tőkés László elmondta: „kegyelettel hajtsunk fejet a katolikus és református súlypontú két kirakatper áldozatairól az egyik a Szoboszlai per néven híresült el, a másik a Sas Kálmán nevéről ismeretes. Sas Kálmán ügyében még nem sikerült perújrafelvételt elérnünk, a másik ügyben viszont sikerült perújrafelvételt elérni, és jogilag rehabilitálni az áldozatokat. (…)Várjuk a Tismaneanu jelentés folytatását, mert Trianon óta első ízben ismeri el román hivatalos dokumentum azt, hogy a magyar településeinket erőltetettet betelepítéssel románosították el a kommunizmus idején. Többek között így románosodott el Kolozsvár, Vásárhely, Nagyvárad, de különösképpen Zilah és Szilágysomlyó is “- fogalmazott Tőkés László.
Pap István
erdon.ro

Nyílt levél a nagyváradi EMNT-EMNP vezetőségéhez az „Igen, tessék! – Da, poftiti!” mozgalommal kapcsolatos kifogásaik margójára
Még nem tudom minősíteni a tényállást: a jó ügy érdekében megnyilvánuló szent együgyűség vagy félműveltségből táplálkozó agresszív politikai szűklátókörűség? Két partiumi illetékességű EMNP-EMNT-s helyi vezetői duó február 22-én „elkövetett” egy sajtótájékoztatót, amelynek keretén belül kifogásolták, és durva jelzőkkel leminősítették az Igen, tessék! civil kezdeményezésű, magyar nyelvi revitalizációs mozgalmat.
Érintettként (az „Igen, tessék!” egyfajta ötletgazdájaként) a hírek olvasatán megakadt a torkomon a reggeli kávé. A mozgalom félévvel ezelőtti, kolozsvári elindítása óta az összmagyar sajtó határozottan pozitív és támogató viszonyulásán túl, a román sajtóban sem volt egyetlen negatív visszhang, egyre több településen, egyre több üzletben és hivatalban tűnik fel a lassan ismertté váló jelvénye. Nos, ilyen előzmények után nem csoda, hogy a felcím, miszerint Kifogásolja az Igen, tessék! programot a nagyváradi EMNT–EMNP szerény személyem esetében spontán pupillatágulást eredményezett, hiszen a sajtótájékoztató úriemberek nyilvánvalóan vagy nem értették meg az Igen, tessék! mozgalom lényegét, vagy szűk látókörű politikai vagdalkozásban öncélúan felhasználva próbálják több hónap munkáját hitelteleníteni.
Az Igen, tessék! mozgalom mindenekelőtt, de nem kizárólag a magán ellátói kereskedelmi és szolgáltatói szférában (üzleteken, piacokon, biztosítóknál, kávézókban, benzinkutaknál, mozi jegypénztáránál stb.) szeretné megerősíteni, bátorítani a magyar nyelv használatát. Nyilvánvaló, hogy ezeken a színtereken a történelmi hivatkozások, a törvényes keretre, illetve a tételes nyelvi jogokra vonatkozó szabályozások nem bizonyultak hatékony megközelítésnek, annál is inkább, mivel a magánszféra által működtetett nyilvánosság esetében alig vannak tételesen a kisebbségi nyelvek használatát előíró, támogató érvényes jogi normák. Ám ezeken a színtereken a kisebbségi nyelvek használatát hathatósan lehet marketing jellegű érvekkel és stratégiákkal elősegíteni: az anyanyelvű kiszolgálás, szolgáltatás tényleges kereskedelmi előnnyel járhat. Nem kell tudományoson bizonyított érveket felhozni, elég a mindennapi tapasztalat: két közelítő árú és minőségű termék közül azt vásároljuk meg, amely esetében a kiszolgálásnak van egy hozzáadott értéke, például anyanyelven történő tájékoztatás (jobban értjük, amit mondanak, nagyobb a komfortérzésünk stb.). Nagyváradon és általában Partiumban ezt az érvelést kétségtelenül kiegészíti a jelentős, marketing szempontból egyáltalán nem elhanyagolható magyarországi turistaforgalom.
A módszer egyszerű, a mozgalomhoz csatlakozó egyének, cégek használják az Igen, tessék! – Da poftiţi! feliratozású matricát, jelvényt vagy kis plakátot, ezáltal jelezve, hogy ismerik a magyar nyelvet, és hajlandók arra, hogy magyarul társalogjanak az ügyféllel. Az ok kézenfekvő, a távlati cél pedig a mozgalom számára megnyerni, például, nem csak a magyar helyként nyilvántartott lokálok tulajdonosait, hanem a nemzetközi áruházláncok menedzsereit vagy a román érdekeltségű vállalkozói szférát is. Rávezetni arra őket, hogy az alkalmazottak magyar nyelvismerete bármely cég számára gazdasági erőforrás, használatának van marketing értéke (és haszna).
Meglátásunk szerint ennek a piciny jelnek a használata szükséges és hasznos, mivel felmérések szerint a települési arányuk szerint kisebbségben élő magyarok több, mint egyharmadával fordult elő havonta legalább egyszer, hogy magyar elárusítóval, kiszolgálóval románul beszélt. Vagyis őshonosság ide, nagy politikai retorika oda, ezek az adatok tények, melyek kétségen felül azt jelzik, hogy számos erdélyi nagyvárosban beszűkülőben van a magyar nyelv nyilvános használata. Márpedig (hogy Wolland mestert idézzem a Mester és Margarétából) a tény pedig a legmakacsabb dolog ezen a világon.
Nos, ilyen előzmények jegyében nyilvánult meg a sajtó előtt a két politikával foglalkozó EMNT-EMNP-s polgártárs, többek között azt kifogásolva, hogy az Igen, tessék! mozgalom nagyváradi kibontakozása során a kezdeményezők Magyarországról jövő turistákra és nem az őshonosságra hivatkoznak. Egy dolog biztos: az Igen, tessék! fentebb vázolt filozófiája nem annyira vitézkötésesen, díszmagyarosan hangzatos, mint az őshonosság fél téglája, de minden jel arra mutat, hogy hatékony. Ennek a hatékonyságnak a mutatója a mozgalomhoz eleddig csatlakozott kereskedelemben, szolgáltatásokban dolgozó magánszemélyek, cégek és közintézmények növekvő száma. A közintézmények esetében elsődleges az intézményvezetők elkötelezettsége a közszolgáltatások minőségének a javítása irányába, arra buzdítva a magyar nyelvet ismerő tisztviselőt, hogy a magyar anyanyelvű ügyfeleknek udvariasan kínálja fel a választás, a magyar nyelvű párbeszéd lehetőségét. Ez a forma, tehát, nem mentesíti a közintézményt azon törvény által előírt kötelezettsége alól, hogy megszervezze a többnyelvű szó- és írásbeli kommunikációt, viszont gördülékenyebbé teheti ezt a folyamatot. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy azok a közintézmények is éljenek ezzel a lehetőséggel, melyeket a törvény nem kötelez a magyar nyelv használatára.
Összegzésképpen: az Igen, tessék! mozgalom célja megerősíteni a magyar nyelv nyilvános használatát, úgy, hogy felvállaltan érdekalapú retorikában közelíti meg ezt a kérdéskört. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az Igen, tessék! mozgalom nem jogérvényesítési eszköz, hanem a magyar nyelv szélesebb körű, a törvényes korlátokon is túlmutató használatát hivatott ösztönözni.
Bármennyire igyekszem az elmarasztalóan nyilatkozó EMNP-EMNT színekben politizáló polgártársak hozzáállásában nem feltételezni a rossz szándékot (hisz nem kötelező egyetérteni a megközelítés alapfilozófiájának helyességével vagy kritikátlanul bízni annak a hatékony kivitelezésében), az a tény, hogy a magyarság közügyeit politikailag felvállalni szándékozó, alternatívát kínálni akaró személyek azt nyilatkozzák, hogy az Igen, tessék! mozgalom káros és veszélyes volna, nos, ezt én sem magánemberként, sem a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülését kutató szakemberként, de még a közügyek irányába valamelyest elkötelezett polgárként sem tudom elnézően értelmezni. A magam részéről nem az Igen, tessék! mozgalmat tartom károsnak és veszélyesnek, hanem azt, hogy a politikai versengés hevében egy civil kezdeményezés is áldozatul eshet, hogy egy, magát magyar érdekvédelmiként feltüntető szervezet képviselői, flottul „káros”, „felelőtlen”, „szégyenletes” (a sajtó által idézett/parafrazált címkék) ténykedésnek minősítsenek egy olyan törekvést, amelyre közügyek iránt elkötelezett személyek pénzt, időt és energiát fordítanak.
Dr. Horváth István egyetemi docens
Kolozsvár, 2012. február 27.
erdon.ro

Feltuningolt” RMDSZ
„Ne a politikai ellenfelek rágalmaival foglalkozzunk!” – intette Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati, marosvásárhelyi ülésének küldötteit. A felszólalások jelentős része mégis az Erdélyi Magyar Néppártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egyidőben, Csíkszeredában zajló rendezvényére „üzent” – oda, ahol Toró T. Tibort választották az EMNP elnökévé.
Kelemen kerek egy éve megválasztott szövetségi elnökként a tavaly februári nagyváradi kongresszus óta eltelt időszakot „a folytonosság és az építkezés évének” nevezte, mely idő alatt „önkormányzati, parlamenti és kormányzati téren is számos eredményt értünk el”. Mint emlékeztetett: 2011-ben az RMDSZ Erdélyi Konzultációja során megkérdeztek „százezer embert Erdély minden szegletéből”. Ugyanakkor tavaly ősszel zajlott le a szövetség „Minden magyar számít!” szlogenű népszámlálási kampánya, illetve „Minden magyar gyermek számít!” elnevezésű beiskolázási kampánya.
A szövetségi elnök úgy értékelte: az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, éspedig azért, mert „először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz, amelyen három magyar szervezet versenyez a szavazatokért”: az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP), illetve idéntől Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártja (EMNP) is. „Az EMNP élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Mi mindig a párbeszéd hívei voltunk, Tőkés László azonban leszögezte: nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel” – mondta el az RMDSZ elnöke, aki szerint „az RMDSZ-nek nem a zsebpártok kampányolásával kell foglalkoznia, hanem az elvégzendő feladatokra kell koncentrálnia”.
A szövetségi elnöki intés ellenére az SZKT-ülésen elhangzott felszólalások jelentős része utalt az egyik ellenpártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egy időben, Csíkszeredában zajló rendezvényére. A legélesebben Kovács Péter főtitkár fogalmazott, aki Tőkés László EMNP-„védnök” egyik, nemrégiben tett kijelentésére reagált. „Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés sajtóközleményeiben posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptaknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit. „Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba? – fogalmazott Kovács, aki „évről évre tuningolt, megbízható, kiszámítható gépkocsinak” nevezte az RMDSZ-t, amely „reggeltől estig rója a köröket, hónapokon, éveken keresztül, nem vállal be őrült előzéseket, nem kockáztat egy végzetes balesetet”.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az összefogás lehetőségéről és értelméről beszélt. „Összefogni csak azokkal lehet, akiknek az a fontos, hogy ott leszünk-e a parlamentben, a kormányban, hogy lesznek-e erős önkormányzataink. Akiknek viszont arról szól minden, hogy ki tetszik a magyar kormánynak, ki fog ebből a hiúság vásárából nyertesként kikerülni, akik gyengíteni akarják a romániai politikai jelenlétünket és akik egy magyarországi politikai jelenlétet akarnak felerősíteni, azokkal nem hiszem, hogy össze lehetne fogni” – szögezte le Markó. A miniszterelnök-helyettes egyértelművé tette: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kérdése sarokköve az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának, és ha nem sikerül rövid időn belül létrehozni az önálló magyar intézeteket, akkor “nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni” ezzel a koalícióval. „Szerintem nem” – adott választ saját kérdésére a miniszterelnök-helyettes.
Borbély László politikai alelnök hangsúlyozta, az RMDSZ felkészült a választásokra. Kitért arra is, hogy az újonnan alakult párt védnöke, Tőkés László jelenleg a szövetség színeiben európai parlamenti képviselő. „Furcsának találom, hogy Tőkés László úgy akar új autót vezetni, hogy közben nincs is jogosítványa” – folytatta az előtte szólók gondolatmenetét a politikai alelnök.
Kampányfőnökké „kenték fel” Kovács Pétert
Az SZKT-n elfogadták a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot is, amely az RMDSZ jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A dokumentum leszögezi: a polgármester- és helyi tanácsos-jelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről a helyi szervezet javaslata alapján a Megyei/Területi Állandó Tanács hoz döntést. Az RMDSZ helyi és megyei szervezetei tanácsos-jelölteket indítanak minden olyan közigazgatási egységben, ahol esély van a magyar képviselet biztosítására. Ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 15 százalékot kötelező, illetve azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyarság számaránya nem éri el a 15 százalékot, javallott a polgármester-, illetve megyei tanácselnökjelölt indítása. Az önkormányzati jelöltlisták véglegesítésének határideje 2012. április 15. Az SZKT ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNP: rendőrségről az urnák elé
A tavaly szeptemberben hivatalosan bejegyzett, alakuló kongresszusát a hétvégén megszervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásgyűjtői ellen jelenleg is rendőrségi vizsgálat folyik. A büntetőjogi eljárás a bejegyzéssel kapcsolatos jogi procedúrával párhuzamosan indult be, miután a sajtóban bizonyítékok jelentek meg arról, hogy a támogatók névsorát tartalmazó aláírási listák hamisak.
A tavaly szeptemberben hivatalosan bejegyzett, alakuló kongresszusát a hétvégén megszervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásgyűjtői ellen jelenleg is rendőrségi vizsgálat folyik: az illető személyeket azzal gyanúsítják, hogy szignókat hamisítottak rá a gyűjtőívekre a párt bejegyeztetése érdekében. Mint arról a sajtó tavaly decemberben beszámolt, az egyik ilyen vizsgálatot a Hunyad megyei rendőrség folytatja, három kolozsvári és három dévai személy – az EMNP aláírásgyűjtő önkéntesei – ellen. A „Tőkés-pártként” emlegetett politikai alakulat illetékesei szerint a rendőrségi eljárás „politikai színjáték”, amely „az aláírásgyűjtők megfélemlítését és az aláírók elbizonytalanítását” szolgálja. Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – az egyik gyanúsított – akkor elmondta: tudomása szerint a rendőrség mind a 812 aláírót felkeresi és kikérdezi az aláírás körülményeiről. A grafológusi verdiktum
A büntetőjogi eljárás egyébként a bejegyzéssel kapcsolatos jogi procedúrával párhuzamosan indult be, miután a sajtóban bizonyítékok jelentek meg arról, hogy az EMNP támogatóinak névsorát tartalmazó aláírási listák hitelessége megkérdőjelezhető. A dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirat-hamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional tényfeltáró cikksorozata támasztja alá. A két központi napilap által felkért írásszakértők megállapították: az EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat. A vâlceai román rendőraltiszt esete a „Tőkés-párttal”
Emellett beigazolódott az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáin szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle engedett következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált. Ezenfelül ismertettük Mircea Vasile Ion Râmnicu Vâlcea-i rendőraltiszt esetét, akinek neve tudta és beleegyezése nélkül került fel az Erdélyi Magyar Néppárt Vâlcea megyei támogatólistáira. Az ő esetében a nevével való visszaélés, személyi adatainak illetéktelen felhasználása és aláírásának meghamisítása egyéb jogi problémákat is felvet, ugyanis a rendőrök jogállását szabályozó törvény számukra nem teszi lehetővé politikai párt támogatását, annak soraiba való belépést.
Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos bűnvádi dossziét a bukaresti törvényszéki ügyészség továbbította a 3. kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik. A harmadik kerületi ügyészség a rendőrségnek továbbította az ügyet. Érvényteleníthető a bejegyzés
Mint jogi szakértők lapunknak korábban megerősítették: amennyiben az ügyészségi vizsgálat vádemeléssel zárul, és végleges bírósági határozat mondja ki az aláíráshamisítás és hamis aláírásokkal való visszaélés tényét, a polgári perrendtartás törvénykönyve 322. cikkelyének 4. pontja szerint a párt bejegyzéséről szóló táblabírósági határozat érvényteleníthető, lévén, hogy hamisnak nyilvánított okiratok alapján született meg.
S. M. L.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés, az álguru
Tőkés László személyiségének egyik alapvető ellentmondása az, hogy miközben vegytiszta pártpolitikus, folyamatosan menekülni igyekszik a politikusi bélyegtől. Minden eszközzel azt sugallja híveinek, hogy ő amolyan erkölcsi ítélőszék, nemzeti orákulum és Isten ostora. Nála a bölcsek köve, mindig megmondja a tutit, és aki ebben kételkedik, az legalábbis hülye, ha nem egyenesen nemzetáruló.
Az EP-képviselő önértékeléséről egyebek mellett nyelvhasználata is árulkodik. A tőkési kommunikáció a volt püspököt mindig kenetteljesen, olykor tudatosan archaizáló stílusban írja le. Ő nem eszik, hanem „elkölti ebédjét”, nem természetes módon van jelen választókerületében, hanem „háromnapos székelyföldi körútra indul” (nem minden ok és él nélkül jegyezte meg erről Szőcs Levente kollégám az egyik közösségi oldalon, hogy mindez úgy szól, mintha csak az angol királynő vizitelne a Hargita alján). Tőkés nem képvisel, vagy dolgozik. Ő a „helyszínen tájékozódik”, „első kézből kap információkat” és a végén „képet alkot”. Mintha a szférák magasságából ereszkedne alá alattvalóihoz, akiknek kötelezően kiváló szerencséjüknek kell tartaniuk, hogy ezúttal feléjük veti tekintetét és glóriájának fényéből így rájuk is visszahull egy kevés. Ebben az esetben azonban nemcsak az ex-püspöknek a személyi kultusz iránti vonzalma mutatkozik meg. Tőkés egy olcsó kommunikációs trükkel szószéket, erkölcsi piedesztált igyekszik emelni politikai tézisei mögé, így próbálván kivonni azokat a racionális politikai vita mezejéről és a megfellebbezhetetlen nemzeti posztulátumok közé emelni.
Erre szüksége is van, mert érvekkel nehezen tudná alátámasztani zavaros és gyakran ellentmondásos kijelentéseit. Itt van például néhány gyöngyszem a már hivatkozott székelyföldi körútról. Illyefalván egy lakossági fórumon Tőkés kijelentette, hogy nem lesz EMNP-RMDSZ közös lista, mert az RMDSZ Bukarest és nem Budapest irányába indult, eltérítette utasait, járműve pedig erkölcsi kopást szenvedett, ezért le kell cserélni egy újra, vagyis az EMNP-re.
Kérdésre válaszolva a politikus tételesen is azt mondta, hogy „...többet nem indulnak közös listán a szövetséggel.” Egy nappal később Marosvásárhelyen már meggondolta magát, azt állítva: „a tavalyi népszámlálás után egyértelmű, hogy a magyarok nem tudják érvényesíteni az alapjogaikat egység nélkül.” Ezért Tőkés szerint az EMNP-nek párbeszédet kell folytatnia az RMDSZ-el és az MPP-vel. További egy nap múltán Tőkés ki akarta magyarázni ellentmondásos nyilatkozatait és elmondta, hogy miképpen kell azokat érteni. A helyhatósági választásokon, ott, ahol a magyarság képviselete veszélybe kerülne, ha a magyar szervezetek egymás vetélytársaiként indulnának, össze kell fogni. Az országos választásokon viszont külön listákon kell indulni. Nos, egyrészt a hivatkozott nyilatkozatokból nem ez derül ki, másrészt pedig a logika erősen sántít, hiszen, ha valahol, akkor épp az országos választásokon kerül veszélybe a magyarság képviselete, ha nincs egységes magyar jelöltlista. Másrészt az EMNP-nek – feltételezem – vannak saját politikai döntéshozó testületei (a kongresszus például). Miként kötelezhet el egy – vélelmezhetően – demokratikus pártot valaki, aki még csak nem is tagja a fent említett szervezetnek?
Van azonban egy mindezeknél fontosabb észrevételem is, ami lerántja a leplet a bevezetőben említett moralizáló politizálásról. Egy politikusnak úgymond benne van szolgálati kötelezettségei leírásában az, hogy esküdt ellenségével is szövetségre lépjen, ha érdekei azt kívánják. No de egy erkölcsi nagyság, hogy tehet ilyet? Ha az RMDSZ elárulta a magyarságot, mert Bukarestbe és nem Budapestre indult, ráadásul az erkölcsi kopás megette rozoga járművét, akkor egy magára valamit is adó nemzeti guru akkor sem lép vele szövetségre, ha emiatt elveszít néhány rongyos polgármesteri vagy tanácsosi széket. Vagy pedig nem is annyira büdös az RMDSZ, csak a szövetkezés árát akarja feljebb srófolni az EMNP Kongresszusa előtt levizitelő EP-képviselő?
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Megemlékezett az EMNT a kommunizmus áldozatairól Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Szatmár és Bihar megyei szervezete a kommunizmus áldozatairól emlékezett meg vasárnap Nagyváradon. Az ünnepség keretében a magyarországi Civil Jogász Bizottság három szakértője tartott előadást. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában Tőkés László EMNT-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta: a kommunista propaganda hazugságbeszéd, mely – sajnos – mind a mai napig él. Ide sorolhatóak például azok a vádak, melyeket az EU-parlament egyes pártjai Magyarországra és a magyar kormányra zúdítanak az utóbbi időben. „Fáj, hogy ez a hazugságbeszéd a romániai MSZP-re, az RMDSZ-re is átterjedt, akik próbálnak a magyarság körében bizalmatlanságot kelteni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács illetve az Erdélyi Magyar Néppárt iránt, melyek elkötelezték magukat a kommunizmus elleni harc mellett.” – mondta a püspök.
Dr. Horváth Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint Marx művei – Hitlerhez hasonlóan – tele vannak terrorista, gyűlölködő uszítással, aki politikai ellenfeleit nem ritkán olyan jelzőkkel illette, mint „félkretén zsidó nigger”. A magyarországi kommunizmus történéseit vázolva elmondta, 1945 és 1956 között 500 embert végeztek ki koncessziós perben, az 56-ban pedig további 400-at. A forradalom vérbe fojtása után több mint 200 ezren emigráltak. A kommunisták uralma idején Magyarországon összesen 2 millió ember ellen folyt valamiféle eljárás és 220 ezer embert internáltak. „A nyugat-európában élőknek fogalmuk sincs arról, hogy mik történtek a kommunizmus alatt” – állította Dr. Juhász Imre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa. Az előadó kifejtette, hogy Magyarországon működik egy kommunista sejt, melynek tagjai provokációképpen vörös csillagot viselnek a gallérjukon. Annak ellenére azonban, hogy ezt az önkényuralmi jelképek használatára vonatkozó nemzetközi jogszabály tiltja, a Strassbourg-i bíróság folyamatosan a javukra dönt. Ezt pedig azzal az indokolják, hogy a vörös csillag más, mint a horogkereszt, mert az „egy igazságosabb társadalomért küzdő erő jelképe”.
Dr. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának társelnöke a 2006-os budapesti rendőri visszaélésekről beszélt. Állítása szerint: az öszödi beszédet szándékosan szivárogtatta ki a kormány, hogy a zavargásokat keltsen és hogy megfélemlítse az ellenzéket. Elmondta: a hatósági akciók a Büntetőtörvénykönyv szerint terrorcselekményeknek minősülnek, melyért életfogytiglani fegyházbüntetés is kiszabható, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök pedig közvetlenül felelős az eseményekért. Az előadások után megkoszorúzták a kommunizmus áldoztai tiszteletére a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán elhelyezett emléktáblát, ahol Veres-Kupán Enikő, az EMNT Szatmár megyei elnöke mondott beszédet, aki rámutatott, hogy a kommunizmus és a nacionalizmus mind a mai napig él közöttünk és szedi áldozatait. Ezek a káros eszmék továbbra is fertőzik közösségeinket, azonban csak akkor terjedhetnek, ha a jók tétlenek maradnak. Arra buzdított továbbá, hogy ne tűrjük ezt némán, hanem tegyünk ellene, mert különben cinkosokká válhatunk. emnt.org
Erdély.ma

EMNP: támogatást a magyar magánegyetemeknek
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kéri, hogy a román állam is támogassa a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – olvasható a párt szerdai közleményében. Toró T. Tibor, a párt elnöke által az EMNP elnöksége nevében aláírt dokumentum szerint a romániai magyar párt örömmel vette tudomásul, hogy a bukaresti képviselőház kedden elfogadta a Sapientia akkreditációjára vonatkozó törvényt.
Üröm az örömben – írja –, hogy a parlament határozatára több mint másfél évet kellett várni a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző szakhatóság jóváhagyó döntése óta. A törvényhozási huzavona miatt fontos lehetőséget szalasztott el a Sapientia – írja Toró –, hiszen amennyiben korábban szülelett volna meg a parlamenti döntés, akkor a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő Sapientia magasabb rangsorolásba került volna.
Tavaly lépett ugyanis hatályba az új oktatási törvény, amely rangsorolta az egyetemeket. A Sapientia akkor még végleges akkreditálással nem rendelkező egyetemként a legalacsonyabb osztályzatú kategóriába került.
Toró emlékeztet, hogy 2005. október 20-án Románia és Magyarország kormányainak együttes ülésén szándéknyilatkozat született a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem paritásos alapon történő román és magyar állami finanszírozásáról, amennyiben elnyerik törvényi akkreditációjukat.
Szabadság (Kolozsvár)

Sapientia: ünneprontó EMNP
Erdélyi és magyarországi politikusok is üdvözölték, hogy kedden a képviselőház megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvényt, így – ha az államfő kihirdeti a jogszabályt – létrejön a jogi személyiséggel rendelkező, magyar tannyelvű, alapítványi felsőoktatási intézmény.
„Az erdélyi magyar közösség számára olyan intézményt sikerült hivatalosan elfogadottá tennünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza jövőnk alakulását. Az eredményért köszönettel tartozom az RMDSZ minden tisztségviselőjének, aki ezzel a nemzeti jelentőségű üggyel foglalkozott éveken keresztül” – értékelte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a döntést, aki hangsúlyozta: a szövetség számára évek óta kiemelten fontos cél volt az önálló, magyar nyelvű romániai tanintézmény akkreditálása. Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, a képviselőház 161 igen és 7 nem szavazattal, két tartózkodással fogadta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet, az ellenzék nem vett részt az ülésen.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor tegnapi közleményében „örömtelinek”, ugyanakkor viszont elkésettnek nevezte az akkreditációra vonatkozó döntést. „Üröm az örömben, hogy a parlament határozatára a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) jóváhagyó döntése után 2010 júliusától több mint másfél évet kellett várnunk” – fogalmaznak Toróék, akik szerint ha az akkreditációs jogszabály még az új tanügyi törvény érvénybe lépése előtt megszületik, a szakmai akkreditációt a legmagasabb osztályzattal teljesítő és a romániai magánegyetemek között piacvezető Sapientia magasabb rangsorolásba kerül. Az EMNP-közlemény ugyanakkor sürgeti a kormányt, hogy döntsön a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásáról, hivatkozva a 2005 október 20-i román–magyar együttes kormányülésen elfogadott, ilyen irányú szándéknyilatkozatra.
A Sapientia akkreditálását a Lehet Más a Politika (LMP) magyar ellenzéki párt is üdvözölte, amely tegnapi sajtóközleményében „az erdélyi magyarság közös sikerének” nevezte a döntést.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Sík mezőben hármas út…
Lehetetlen szemet hunyva vagy szemlesütve elmenni amellett, ami az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai küldöttgyűlése és az RMDSZ szövetségi küldötteinek marosvásárhelyi tanácsa után egyre inkább láthatóvá válik...
Nemcsak a hazai magyarság képviselete lett háromutassá a helyhatósági választásokon, hanem súlyosan sérül és megbomolhat a romániai magyar és a magyarországi pártok, ezek képviselőinek személyi viszonya is. A Fidesz és az RMDSZ kapcsolata létezésük egyetlen időszakában sem volt felhőtlen. A folyamatosan romló kapcsolatok ágyát az RMDSZ–MSZP viszony alakulása vetette meg, amelyet a magyarhoni balliberális áramlatokkal való kapcsolat párnázott magasra. Miközben az erdélyi magyarság tömegei törvényszerűen a magyar nemzeti oldallal szimpatizáltak, az RMDSZ csúcsvezetésének tagjai még azokban a kritikus pillanatokban sem foglaltak egyértelműen állást például a magyar nemzetrészek határokon kívül szakadt részeinek kitagadása, a nemzetről való leválasztása ügyében, amikor ez 2004 decemberében tetőzött. Az MSZP bukása után a kettős állampolgárság jogi megalapozása is fintorgást váltott ki, ismeretesek és emlékezetesek Markó Béla vonatkozó nyilatkozatai is ebben a témakörben. A bálványosi folyamatban való hezitáló RMDSZ-es részvétel is beszédes történet. A további példálózást abbahagyom, mert anélkül is világos, hogy a személyi kapcsolatokban, a nyilatkozatháborúkban is nyomon követhetők a kölcsönös ellenszenv alakulásának markáns vonalai. A Fidesz kétharmados győzelme után ennek Erdély-politikája verte ki – nem is egyszer – a biztosítékot. Legelőbb a Demokrácia Központok létrehozása és működtetése jelezte, hogy a magyar kormányzat meg akarja törni az RMDSZ egyeduralmát. Az RMDSZ-nek hiábavaló volt minden erőlködése, hogy a Demokrácia Központok működtetését maga vállalja. A magyarországi támogatások sorsa mindig is vitatéma volt. Frissiben egyik mostani ügyet, a moldvai magyar oktatás támogatását említem, amely újfent vitatémává vált. A Fidesz romániai magyar pártpreferenciáit sem nézte jó szemmel az RMDSZ. Az MPP nyüzsgését sem, ami – főleg az utóbbi időben – a magyar nemzeti jellegű rendezvények széksorainak és páholyainak látványos elfoglalásában nyilvánult meg. Summa summarum: itt van ezekről az állapotokról a nyugta: a csíkszeredai küldöttgyűlésre az MSZP képviselőit meg sem hívták, Toró T. Tibor EMNP-elnök kerek perec ki is jelentette, hogy a Magyar Szocialista Párttal nem látják az együttműködés lehetőségét. Nem képviseltette magát az RMDSZ sem – ugyanabban az időszakban ülésezett Marosvásárhelyen az SZKT –, és nem volt jelen az MPP csúcsvezetéséből sem senki. (Alsóbb szinteken szerencsére létezik kommunikáció az említett politikai alakulatok között. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy a közös marosvásárhelyi polgármesterjelölt állításával is egyetértenek, ami még mindig nem késő.) Nemcsak durvák, egyenesen sértőek voltak azok a pengeváltások is az RMDSZ és a Fidesz között – például a magyarországi támogatások új rendjével kapcsolatosan –, amelyeket elsősorban Kovács Péter főtitkár képviselt. Mindezek ellenére Csíkszeredában az új pártelnök kijelentései között az is elhangzott, hogy az EMNP-től az erdélyi magyar politika megújulása várható, amely az erdélyi magyar politikai erők összefogását eredményezheti. Az RMDSZ – ismerte el – továbbra is pályán marad, ezért nem lehet egymás ellenében menni, hanem össze kell fogni vele. Fordítva is igaz: az EMNP nélkül sincs összefogás. Az is tény, hogy Tőkés László harcias kijelentései, ha van is a kiegyezésre hajlam, ennek keresztbe tesznek. Amíg Németh Zsolt, a Fidesz egyik főembere Kelemen Hunorban a kapcsolatteremtésre alkalmas személyt véli felfedezni, addig az EP-képviselő továbbragozza, hogy nincs “jó” és “rossz” RMDSZ – ergo: rossz az egész csúcsvezetés. Közben az is elhangzik, hogy az erdélyi magyarság demokratikus alapon való együttműködésének, illetve Székelyföldön a szabad versenynek az elkötelezett híve. Adja Isten, hogy így legyen. Másképp nemcsak Marosvásárhelyt veszítjük el. Pillanatnyilag – Vörösmartyval szólva – a “Sík mezőben hármas út / Jobbra, balra szertefut, / A középső célra jut” állapotában vagyunk. Összefogás nélkül nem mi és nem a mieink jutnak célra. És ebben az anyaországi normális állami, párt- és civil kapcsolatoknak rendkívüli szerepük van és lesz.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ-szel közös utcanév-bizottságot javasol Nagyváradon az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) azt javasolja, hogy hozzanak létre Nagyváradon a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) közösen utcanév bizottságot – jelentette ki pénteken az MTI-nek Csomortányi István, az EMNP partiumi szervezési igazgatója.
Az EMNP helyi vezetője azt követően javasolta ezt, hogy Nagyvárad román többségű városi közgyűlése elvetette az RMDSZ-nek azt a határozati javaslatát, miszerint a város utcáinak nevét magyarul is tüntessék fel.
Az RMDSZ és az EMNP álláspontja eltér egymástól abban, hogy az elfogadásra javasolt magyar utcanevek a történelmi elnevezések legyenek-e vagy a jelenlegi román utcanevek tükörfordításai. Az RMDSZ a tükörfordítást javasolta, mivel szerintük így jogilag indokolható a kérés, az EMNP viszont ragaszkodik a történelmi nevekhez.
Csomortányi szerint azonban konszenzus születhet a két szervezet között, ezért a jövő héten megkeresik az RMDSZ közgyűlési frakciójának tagjait, és kezdeményezni fogják egy közös bizottság létrehozását.
Ennek a testületnek helytörténészek bevonásával össze kellene állítania egy olyan utcanévjegyzéket – mondta -, amely mindkét fél, és a nagyváradi magyarság számára is elfogadható.
Rámutatott: vannak például olyan utcák, amelyeknek két-három történelmi magyar nevük is van. Azt kell majd megállapítani, hogy ezek közül melyik a legelterjedtebb a köztudatban – tette hozzá.
Csomortányi szerint csak azon utcák esetében fogadható el a tükörfordítás, amelyek nem rendelkeznek magyar történelmi elnevezéssel. Nagyváradon mintegy húsz százalékra tehető az ilyen utcák száma.
A szervezési igazgató szerint a magyar politikai és civil szféra összefogásával nyomást lehet gyakorolni a román többségű városi tanácsra a kétnyelvű utcanév táblák kihelyezése érdekében. MTI
Erdély.ma

A Néppárt esete az „ajtóleszerelő” RMDSZ-szel
Ugyanabban az időben két erdélyi magyar párt tartott külön rendezvényt a hétvégén: az Erdélyi Magyar Néppárt Csíkszeredában, az RMDSZ Marosvásárhelyen hívta össze híveit szombatra. Megtörténhet, hogy mindössze véletlen egybeesés, de az is lehet, hogy a Néppárt előre bejelentett I. Országos Küldöttgyűlésére „szervezte rá” az RMDSZ saját SZKT-ját, hogy ezzel is tompítsa, ellensúlyozza az új ellenzéki párt sajtóvisszhangját.
Miközben Tőkés László – a tőle megszokott RMDSZ-bíráló hangnemét visszafogva – a kongresszuson többször hangsúlyozta, hogy nem célja az RMDSZ-szel foglalkozni, odaát, Marosvásárhelyen Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára egyszerűen kétségbe vonta a volt püspök EP-mandátumának jogosságát.
Azt követelte Tőkés Lászlótól, hogy RMDSZ-tagságáról és képviselői mandátumáról is mondjon le. Hangneme köszönő viszonyban sincs Kelemen Hunor múltheti, sepsiszentgyörgyi kinyilatkozásával, miszerint az RMDSZ-székházról nem csak a zárat, hanem az ajtót is leszerelték a két párt közötti közeledés, a párbeszéd könnyítése végett.
Jól látható, hogy az RMDSZ-vezetők egy részében a párbeszédre való készség még nyomokban sem fedezhető fel. Ilyen összefüggésben több mint elgondolkodtató az RMDSZ által felvállalt „belső koalíció” sikere: 2009-ben Tőkés László megegyezés szerint került a közös EP-listára, az EMNT-t vagy, ha úgy tetszik, az RMDSZ politikájával szemben álló romániai magyar ellenzéket képviselve. A román törvények által kilencszázalékos szavazati arányt követelő pártkoalíció helyett egy belső, magyar megegyezés kereteiben született, íratlan koalíció részeként állt össze az RMDSZ–EMNT-csapat. Ha akkor, úriemberekhez méltó módon, kézfogás jelezte a két politikai szervezet közötti egyezséget, ma, három év után kizárólag RMDSZ-képviselőként beállítani és számon kérni Tőkés Lászlót több mint gerinctelenség. Kovács Péter elszólása jól jelzi azt a fajta RMDSZ-hozzáállást, amit „pártunk és kormányunk” képvisel ellenzékével. Másrészt intő jelként szolgál a jövőre nézve, hogy aki bármilyen szövetséget kötne az RMDSZ-szel, az előtte tízszer gondolja végig.
Érdekes módon az RMDSZ vezérei nem ennyire finnyásak a román pártokkal. Ahonnan ugyanis hatalom és pénz jön, ott nincs helye kétkedésnek, visszatáncolásnak. Egy román kormányzópárt minden erdélyi magyarnál többet nyom a latba.
Nem vitás, persze, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt nincs könnyű helyzetben. Egy több mint húszéves, a legkisebb erdélyi magyar tanyáig lenyúló RMDSZ-hatalom szövevényében nehéz úgy építkezni, hogy mindenhol megfelelő emberek tudjanak közösségük elé lépve alternatívát ajánlani. Az emberek hozzászoktak az RMDSZ-hez, amely hatékony módon elhitette az erdélyi magyarsággal, hogy Bukaresten kívül nincs élet. Az ott vállalt kormányzati szerepért cserébe valamit láttak a választók is: immár magyar falvakban is aszfaltoznak, több helyen van vezetékes ivóvíz, kitatarozták az iskolákat… Kérdés, persze, hogy az ezredforduló után 12 évvel ez mennyire a magyar párt érdeme, és mennyire az Európai Unióé, amely a Románia számára biztosított forrásokkal a középkorból szeretné kiemelni a régiót.
Az sem vitás, hogy az új párt létrejötte elsősorban a jövőnek szól, ahogyan azt Tőkés László szóvá tette a 2016-os választásokra való hatékony felkészülést szorgalmazva. Az egy évvel ezelőtt szárnyra bocsátott kezdeményezés mára vált kongresszus-éretté, ami viszont még nem a választási siker előszobája. A megmérettetés csak ezután jön, és arról senkinek nem lehet illúziója, hogy RMDSZ-ék kesztyűs kézzel bánnak majd vetélytársaikkal. Aki még emlékszik az MPP körüli hercehurcára, jól tudja, hogy a kormánypártnak semmi sem drága, ha hatalmi pozíciójának megtartásáról van szó.
A párbeszéd tehát elkerülhetetlen. Az új párt politikusain múlik majd, hogy ez mennyire lesz sikeres, miként tudják mederbe szorítani „az ajtóleszerelő” RMDSZ-taktikázást, és akár becsábítani őket az EMNP-székházába is.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Integethetünk a közösségnek szánt pénznek (A támogatásokat kéri számon az EMNP)
Cinikusnak minősítette tegnapi állásfoglalásában az Erdélyi Magyar Néppárt Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nyilatkozatait a magyar nemzeti közösséget illető román költségvetési pénzek odaítélésével kapcsolatban.
A Krónika napilap tegnap közölte: évről évre növekszik a magyarságnak járó román költségvetési támogatás, az RMDSZ azonban ennek évről évre kisebb hányadát osztja ki nyílt pályázat útján. A napilap által közölt adatok azt mutatják, hogy 2001 és 2012 között közel kilencszeresére nőtt a kisebbségek szervezeteinek juttatott költségvetési támogatás. Az összeg 2001-ben 9 millió lejnek felelt meg, 2012-re már 79,2 millió lejt tett ki. A romániai magyar közösség képviselőjét eleinte az összeg 14 százaléka illette meg, az arány azonban az évek során 21,6 százalékra módosult. Az RMDSZ idén 17,18 millió lejt kap a román költségvetésből. A szövetség az összeg egy részét évről évre nyílt pályázatokon osztotta ki, ezek lebonyolítását saját alapítványára, a Communitasra bízta. Míg 2001-ben a költségvetésből kapott támogatás 43,8 százalékát osztotta ki nyílt pályázaton, a 2012-ben meghirdetett pályázatokra szánt keret immár csak az összeg 20,6 százalékát teszi ki. Nemcsak arányaiban, hanem összegében is csökkent a pályázati keret. Míg 2009-ben 5,19 millió lejre lehetett pályázni, 2011-ben és 2012-ben már csak 3,5 millió lejt osztanak ki nyilvános pályázat útján. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kijelentette: “Nem a magyar kisebbségé, nem a magyar közösségé ez a pénz, hanem azé a szervezeté, amelyik a parlamentben képviseli ezt a közösséget.” Hozzáfűzte, semmiféle jogszabály nem írja elő, hogy az RMDSZ egyetlen lejt is pályázati úton osszon ki. Az RMDSZ főtitkárának nyilatkozataira reagálva az Erdélyi Magyar Néppárt figyelmeztet: az erdélyi magyarok csak az egyötödét látják viszont annak a “pénzhegynek”, amelyet a román költségvetés a magyar művelődési, sport- és oktatási tevékenységekre, az oktatói és kutatói munkára, az ifjúsági közélet támogatására szán, “a maradékról az RMDSZ csendben rendelkezik.” A Néppárt az utóbbi hónapok legcinikusabb magyarázatának tekinti Kovács Péter RMDSZ-főtitkár kijelentését, amely szerint a költségvetési támogatás nem a kisebbségé, hanem azé a szervezeté, amelyik a parlamentben képviseli a közösséget. “Értjük mi a logikát, csakhogy az enyhén szólva is sértő a magyarokra nézve: integessünk csak az összegnek nyugodtan, hiszen a mi adólejeinkből a magyar nemzeti közösség számára visszajuttatott pénz az RMDSZ-t illeti, ugyanis nem ők vannak az erdélyi magyarokért, hanem a magyar közösség van az RMDSZ-ért” – áll a dokumentumban. A Toró T. Tibor vezette alakulat hangsúlyozza: nem az RMDSZ döntése, hogy mi mindnyájan, a magyar közösség tagjai évről évre kitartóan dolgozunk, adót fizetünk a román államnak, és büszkén vállaljuk magyar önazonosságunkat. “Ez juttat ugyanis 17 millió lejt a tulipánnak, s ennek a jelentős részét költik el átláthatatlan módon, csupán azért, mert Kovács szerint semmiféle törvény, előírás vagy kötelezettség nem írja elő, hogy egy lejt is pályázati úton juttasson el civil, egyházi vagy ifjúsági szervezeteknek, a médiának” – állítja a párt. Az EMNP szerint “ez a zsákmányszerző gyakorlat okoz nap mint nap keserű szájízt az erdélyi magyaroknak”. Az EMNP elismerte, hogy a törvény nem írja elő a támogatás megpályáztatását, szerinte ezt “a becsület, a lelkiismeret és a közösségi szolidaritás szabályai” írnák elő. Kovács Péter, a Transindex portálon közzétett írásában mellékesnek tartotta, hogy az RMDSZ politikai ellenfelei “milyen megkopott lemezt vesznek elő újra. (...) A törvényes keret egyértelmű: azok a szervezetek jutnak támogatáshoz, amelyek a romániai kisebbségek parlamenti képviseletét ellátják”. Kovács elismételte, az RMDSZ akkor is törvényesen járna el, ha a teljes keretet saját működésére és saját programjaira költené. Hangsúlyozta, a 18 támogatott romániai kisebbségi szervezet közül az RMDSZ egyedüliként épített ki pályázati rendszert, amelynek részeként nyolc szaktestületben 83-an vesznek részt a pályázatok elbírálásában. A főtitkár szerint a nem látható összegek jelentős része az RMDSZ működési költségeinek résztámogatására és más kiemelt programok támogatására megy. Ezek sorában többek között a kolozsvári Házsongárdi temető sírjainak felújítását, a kolozsvári Mátyás-szobor felújítását, az aradi Szabadság-szobor köztéren való visszaállítását, az Erdélyi Humorfesztivál, a marosvásárhelyi Alternatív rövidfilm-fesztivál, a Félsziget-fesztivál támogatását, valamint a népszámlálási, a beiskolázási kampány, a gyermekvállalást elősegítő program finanszírozását említette.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNP: a szerbiai vlachoknak kért jogokat adják meg a csángóknak is
Példásnak tartja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a szerbiai vlachok jogai melletti román kiállást abban a közleményben, amelyet a hét végén juttatott el az MTI bukaresti irodájához. Az EMNP ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy az új bukaresti kormány nem fog kettős mércével mérni és ugyanilyen elvszerű lesz az erdélyi és a csángó magyarok jogainak biztosítása terén is.
„A nemzeti kisebbségek ügyének rendezésében áttörést csak anyaországaik következetes fellépése hozhat” – állapítja meg az EMNP közleménye, amelyet Toró T. Tibor pártelnök és Szilágyi Zsolt alelnök írt alá. Az újonnan alakult erdélyi párt vezetői példásnak tartják azt, hogy Románia nem járult hozzá Szerbia európai uniós tagjelöltségéhez, amíg Belgrád nem írt alá Bukaresttel kétoldalú egyezményt a Timoc-völgyi románok – vlachok – jogainak biztosításáról. Kiemelik, hogy a szerb-román kormányközi megállapodás előírja az anyanyelvű miséhez és a templomépítéshez való jogot, az anyanyelv használatának biztosítását a közigazgatásban, a közösségi tulajdon tiszteletben tartását, a szabad identitásválasztás jogát és a parlamenti képviselet lehetőségét.
Az EMNP szerint nem túlzás kijelenteni, hogy a szerbiai vlachok Bukarest „csángói”. A közlemény szerzői azt remélik, hogy az új román kormány nem fog kettős mércével mérni, és éppen olyan elvszerű lesz az erdélyi magyarok, illetve a csángó-magyarok jogainak biztosítása, autonómiatörekvéseik támogatása terén, mint amilyen következetességet és felelősséget tanúsított a Timoc-völgyi románok jogaiért való kiállásban.
Az EMNP vezetők emlékeztetnek arra, hogy 2010 novemberében Tőkés László az Európai Parlament alelnökeként tett szerbiai hivatalos útján határozottan kiállt a szerbiai és a vajdasági nemzeti kisebbségek – kiemelten a magyarok és a románok – jogainak biztosítása mellett, és jelezte a szerb hatóságoknak, hogy ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezése nélkül Szerbia EU-integrációs törekvései nem lesznek sikeresek. Szerintük ezt az álláspontot erősítette meg a román külügy mostani fellépése, bizonyítva azt, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében áttörést csak akkor lehet elérni, ha az anyaország tudatos nemzetpolitikát folytat, és a megfelelő pillanatban okosan él érdekérvényesítő eszközeivel. MTI
Erdély.ma

Polémiát szül a Sapientia támogatása
Soha nem létezett arra lehetőség, hogy a magánegyetemek támogatást kapjanak az állami költségvetésből, aki ezt kéri, az vagy nem ismeri a törvényeket, vagy szándékosan félretájékoztat, hangulatot akar kelteni, hogy viktimizálhasson egy ügyet – mondta Gáspárik Attila, a felsőoktatás finanszírozását megállapító bizottság tagja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem esetleges állami támogatása kapcsán. Az Erdélyi Magyar Néppárt közleményben szorgalmazta, hogy a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem is részesüljön állami támogatásban.
Dávid László, a Sapientia rektora úgy vélte, az általa vezetett egyetem azért jogosult az állami támogatásra, mert különbözik a többi magánegyetemtől, hiszen átvállal bizonyos kötelezettségeket a román államtól, például a magyar nyelvű műszaki képzés biztosítását.
Gáspárik a Transindex hírportálnak kifejtette, Romániában nagyon sok magánegyetem működik, és ezeket nem azért szokták létrehozni, hogy az állam fizessen nekik. „Léteznek európai források, amelyeket meg lehet pályázni. A román állam ilyen jellegű pályázatokat nem ír ki, hiszen ez táptalajt adhat a korrupciónak” – mondta Gáspárik rámutatva, hogy az olyan óriási magánegyetemek, mint például a Spiru Haret hatalmas lobbit folytatnának az állami pénzekért.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a téma kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a Sapientia azzal, hogy elnyerte az akkreditációt ezentúl kutatási programokra kaphat támogatást az államtól. Elmondta, az egyetemek három szintű finanszírozásával párhuzamosan az állam a kutatási programokra is ad pénzt, és erre az akkreditált magánegyetemek intézményként, illetve diákjaik természetes személyként is nyújthatnak be kérést, és az állami egyetemekkel és ezek diákjaival egyenlő esélyekkel indulnak.
„Ez jelenthet áttörést a Sapientia esetében, eddig ehhez nem fértek hozzá” – mutatott rá a főtitkár. Kovács Péter a Hunyad megyei RMDSZ hétvégi tisztújító küldöttgyűlésén is kitért a Sapientia akkreditációjára. Elmondta, akik az RMDSZ bírálásából élnek, elfelejtik, hogy ma nem lenne Sapientia egyetem, ha nem lenne RMDSZ.
„Eszükbe szeretném juttatni, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapításához vezető tanulmányt az RMDSZ társfinanszírozta, ezen kívül egy éven keresztül Takács Csaba akkori ügyvezető elnök a szövetség székházában irodát biztosított a kezdeményezőknek, és számos döntés az ő irodájában született meg” – mondta a küldöttgyűlésen Kovács Péter.
Az RMDSZ-nek a Sapientia akkreditációjában játszott szerepét hangsúlyozta a hétvégén Markó Béla kormányfőhelyettes is, aki szerint ez nem született volna meg a szövetség politikai támogatása nélkül. Az RMDSZ volt elnöke az Erdélyi Magyar Televízió egyik adásában kijelentette: ha az RMDSZ nem lett volna a parlamentben és a kormányban, akkor az egyetemi akkreditáció – bármennyire méltányos elvárás is – nem hogy későn, de sohanapján sem született volna meg.
Rámutatott: az akkreditáció megszerzése nyomán megszűnt a bizonytalanság, és ennek köszönhetően ma egy stabil magyar egyetemről lehet beszélni, amely immár képes nyugodtan, távlatosan tervezni.
Krónika (Kolozsvár)

Vita a Krónika cikke nyomán – bírálja az RMDSZ-pénzosztást az EMNP
Jelentős visszhangot váltott ki a magyar pártok körében a Krónika cikke, amely rávilágít: noha évről évre növekszik a magyarságnak járó román költségvetési támogatás, az RMDSZ a keret egyre kisebb hányadát osztja ki nyílt pályázat útján. Mint az pénteken megjelent anyagunkból kiderül, az RMDSZ idén 17,18 millió lejt kap a román költségvetésből, és a keret 20,6 százalékát, 3,5 millió lejt pályáztat meg a Communitas Alapítványon keresztül, ugyanannyit, mint a tavalyi 15,98 lejes alapból.
Az RMDSZ 2001-ben még a költségvetésből kapott támogatás 43,8 százalékát osztotta ki nyílt pályázaton, ez a keret azonban nemcsak arányaiban, hanem összegében is csökkent. Kovács Péter főtitkár lapunknak úgy nyilatkozott, semmiféle jogszabály nem írja elő, hogy az RMDSZ egyetlen lejt is pályázati úton osszon ki, ugyanakkor szerinte ez a pénz nem a magyar közösségé, hanem azé a szervezeté, amelyik a parlamentben képviseli a közösséget.
Pénteki közleményében az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) az elmúlt hónapok egyik legcinikusabb politikai nyilatkozatának nevezi a Kovácsét, kifogásolva, hogy az erdélyi magyarok csak az egyötödét látják viszont annak a „pénzhegynek”, amelyet a román költségvetés a magyar programok támogatására szán, „a maradékról pedig az RMDSZ csendben rendelkezik.” A néppárt elismeri, hogy a törvény nem írja elő a támogatás megpályáztatását, szerinte azonban ezt a becsület, a lelkiismeret és a közösségi szolidaritás íratlan szabályai írnák elő.
„A magyar közösség tagjai évről évre kitartóan dolgoznak, adót fizetnek a román államnak, és büszkén vállalják magyar önazonosságukat. Ez juttat 17 millió lejt a tulipánnak, s ennek a jelentős részét költik el átláthatatlan módon. (…) A meggazdagodásra, a politikai és közéleti funkcióhalmozásra, a közösség hátán történő ranglétramászásra fókuszáló politika eredményezte, hogy az eredeti közel egymilliós erdélyi magyar szavazótábornak több mint a fele ma már el sem megy választani. Ez a zsákmányszerző gyakorlat okoz nap mint nap keserű szájízt az erdélyi magyaroknak” – fogalmaz az EMNP közleménye, sértőnek tartva, hogy az erdélyi magyarok csupán „integethetnek” az adólejeikből a közösség számára visszajuttatott összegeknek.
Eközben Kovács Péter a blogján, valamint a Transindex portálon közzétett írásában is hozzászólt – „nagyrészt” kiegyensúlyozottnak nevezett – cikkünkhöz, mellékesnek tartva, hogy az RMDSZ politikai ellenfelei „milyen megkopott lemezt vesznek elő újra”.
„A törvényes keret egyértelmű: azok a szervezetek jutnak támogatáshoz, amelyek a romániai kisebbségek parlamenti képviseletét ellátják” – szögezte le ismét a főtitkár, hangsúlyozva, a 18 támogatott kisebbségi szervezet közül az RMDSZ egyedüliként épített ki pályázati rendszert.
Felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ gazdálkodását évente ellenőrzi a számvevőszék és az Állandó Választási Hatóság, és soha nem találtak hibát. Kovács azt is megjegyezte, ha az RMDSZ nem lenne, 2009-ben az egész kisebbségi támogatási keretet kifelejtették volna a költségvetésből. A főtitkár szerint a nem átlátható módon felhasznált összegek jelentős része az RMDSZ működési költségeinek rész- és más kiemelt programok támogatására megy.
Ezek sorában többek között a Házsongárdi temető sírjainak felújítását, a kolozsvári Mátyás-szobor felújítását, az aradi Szabadság-szobor köztéren való visszaállítását, az Erdélyi Humorfesztivál, a marosvásárhelyi Alter-Native Rövidfilmfesztivál, a Félsziget Fesztivál támogatását, valamint a népszámlálási kampány, a beiskolázási kampány, a gyerekvállalást elősegítő program finanszírozását említette. Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Támogatható a Sapientia?
A román oktatási törvény szerint elméletileg kaphatnak állami támogatást a romániai magánegyetemek, így a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is, Gáspárik Attila, az illetékes szaktanács magyar tagja viszont úgy véli, erre alig van esély. Gáspárik Attila az MTI-nek nyilatkozva elismerte, hogy a törvény egyetlen ponton megemlíti a finanszírozás lehetőségét. „Erre azonban semmilyen háttéranyag nem készült. Még kidolgozás alatt sincsen semmi olyan dokumentum, amely a magánegyetemek állami finanszírozását szabályozná” – nyilatkozta a Felsőoktatás-finanszírozási Országos Tanács tagja.
Gáspárik azt a meglátását is elmondta, hogy Romániában ma több állami egyetem működik, mint amennyire szükség lenne, ezért az állam az egyetemek egyesítésével próbálja csökkenteni a számot és a költségeket. Hozzátette, egy-egy egyetem finanszírozása attól függ, hogy az illető egyetem milyen helyet foglal el a felsőoktatási intézmények rangsorában.
A tavaly elfogadott új oktatási törvény 204. paragrafusának hetedik bekezdése tételesen kimondja: „a román állam támogathatja a magán-felsőoktatást”. A törvény 214. cikkelye, mely azokat a forrásokat sorolja fel, amelyekből finanszírozhatók a magánegyetemek, az alapítók által befizetett összegek és a tandíjak mellett egy harmadik forrást is megnevez: „támogatások, adományok és egyéb legálisan létrehozott források”, az állami támogatást azonban tételesen nem említi.
A magánegyetemek állami finanszírozásának a lehetőségét a korábbi oktatási törvény is tartalmazta, a Sapientia EMTE majdani román állami finanszírozásának kérdése pedig a 2005-ös bukaresti, a 2006-os budapesti, majd a 2007-es nagyszebeni román–magyar közös kormányülésen is felmerült. 2005-ben a Tăriceanu-kormány és a Gyurcsány-kormány meg is egyezett a Sapientia-tudományegyetem oktatási folyamatának közös finanszírozásáról, a román fél azonban a későbbi közös kormányüléseken azt hangsúlyozta, erre csak az egyetem végleges akkreditációja után kerülhet sor. A megegyezés időpontjában Mihai-Răzvan Ungureanu jelenlegi miniszterelnök volt Románia külügyminisztere, emlékeztet az MTI.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt napokban polémiát váltott ki a Sapientia EMTE lehetséges állami támogatásának az ügye. Múlt héten az Erdélyi Magyar Néppárt kérte a román költségvetési támogatást a Sapientiának. Dávid László, az egyetem rektora elmondta, azért tartja indokoltnak az egyetem állami finanszírozását, mivel az a román államtól vállalt át kötelezettségeket, például a magyar nyelvű műszaki képzés biztosítását.
Gáspárik Attila viszont a Transindex portálnak azt nyilatkozta, nem létezik és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy a magánegyetemek támogatást kapjanak az állami költségvetésből. Szerinte aki ezt kéri, vagy nem ismeri a törvényeket, vagy szándékosan félretájékoztat, hangulatot akar kelteni, hogy viktimizálhasson egy ügyet. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem az akkreditáció elnyerésével kutatási programokra kaphat támogatást az államtól. Elmondta, erre az akkreditált magánegyetemek intézményként, diákjaik pedig természetes személyként is pályázhatnak.
Krónika (Kolozsvár)

Elméletileg lehetséges a román költségvetési támogatás a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
A román oktatási törvény szerint elméletileg kaphat romániai költségvetési támogatást a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, de az illetékes szaktanács magyar tagja szerint erre alig van esély.
Romániában polémiát váltott ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem lehetséges – román – állami támogatásának az ügye. Múlt héten az Erdélyi Magyar Néppárt kérte a román költségvetési támogatást az oktatási intézménynek.
Dávid László, az egyetem rektora az MTI-nek elmondta, indokoltnak tartja az egyetem román állami finanszírozását, hiszen az egyetem a román államtól vállalt át kötelezettségeket, mint például a magyar nyelvű műszaki képzés biztosítását.
Gáspárik Attila, a Felsőoktatás-finanszírozási Országos Tanács tagja viszont a Transindex portálnak azt nyilatkozta: nem létezik, és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy a magánegyetemek az állami költségvetésből kapjanak támogatást. Szerinte “aki ezt kéri, az vagy nem ismeri a törvényeket, vagy szándékosan félretájékoztat, hangulatot akar kelteni”, hogy “áldozatként állítsa be” egy ügy érintettjét.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem az akkreditáció elnyerésével kutatási programokra kaphat támogatást az államtól. Elmondta, az egyetemek háromszintű finanszírozásával párhuzamosan az állam kutatási programokra is ad pénzt, és erre az akkreditált magánegyetemek intézményként, diákjaik pedig természetes személyként is pályázhatnak.
Gáspárik Attila az MTI-nek nyilatkozva elismerte, hogy a törvény egyetlen ponton megemlíti a finanszírozás lehetőségét. “Erre azonban semmilyen háttéranyag nem készült. Még kidolgozás alatt sincsen semmi olyan dokumentum, amely a magánegyetemek állami finanszírozását szabályozná.” Gáspárik elmondta, hogy a jelenlegi oktatáspolitika szerint Romániában ma több állami egyetem működik, mint amennyire szükség lenne, ezért az állam az egyetemek összevonásával próbálja csökkenteni a számot és költségeit. Hozzátette, egy-egy egyetem finanszírozása attól függ, hogy az illető egyetem milyen helyet foglal el a felsőoktatási intézmények rangsorában.
A 2011-ben elfogadott román oktatási törvény 204. paragrafusának hetedik bekezdése tételesen kimondja: “a román állam támogathatja a magán felsőoktatást”. A törvény 214. cikkelye, mely azokat a forrásokat sorolja fel, amelyekből finanszírozhatók a magánegyetemek, az alapítók által befizetett összegek és a tandíjak mellett egy harmadik forrást is megnevez: “támogatások, adományok és egyéb legálisan létrehozott források”, az állami támogatást azonban tételesen nem említi.
A magánegyetemek állami finanszírozásának a lehetőségét a korábbi román oktatási törvény is tartalmazta, a Sapientia majdani román állami finanszírozásának kérdése pedig a 2005-ös bukaresti, a 2006-os budapesti, majd a 2007-es nagyszebeni román-magyar közös kormányülésen is felmerült. 2005-ben a romániai Tariceanu-kormány és a magyarországi Gyurcsány-kormány meg is egyezett a Sapientia tudományegyetem oktatási folyamatának közös finanszírozásáról, a román fél azonban a későbbi közös kormányüléseken azt hangsúlyozta, erre csak az egyetem végleges akkreditációja után kerülhet sor. A megegyezés időpontjában Mihai Razvan Ungureanu jelenlegi miniszterelnök volt Románia külügyminisztere.
erdon.ro

Átpolitizált nemzeti ünnep Nagyváradon
Külön ünnepli március 15-ét Nagyváradon az RMDSZ és az EMNP. Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete, illetve partiumi elöljárói keddi sajtótájékoztatójukon cáfolták Kiss Sándornak, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet elnökének a helyi sajtóban tett nyilatkozatát: a politikus a Bihari Naplónak azt mondta, az EMNP-sek azzal a konkrét kéréssel keresték meg őt nemrégiben, hogy a nemzeti ünnepet külön-külön szervezze meg a két párt. Csomortányi István, az EMNP partiumi szervezési igazgatója, illetve Zatykó Gyula régióelnök ezzel szemben határozottan állítja: az elnök nem mond igazat, hiszen ők többször is azzal a kifejezett kéréssel fordultak hozzá, hogy március idusát idén közösen ünnepelhessék.
Csomortányi és Zatykó Gyula, valamint Kristófi Kristóf István, az EMNP nagyváradi városi szervezetének elnöke erről keddi sajtótájékoztatójukon beszéltek.
Csomortányi felidézte: a március 15-e körüli nézeteltérések nem új keletűek Nagyváradon. Tavaly a PNL-RMDSZ koalícióban vezetett városi elöljáróság azért nem engedte az EMNT-nek, hogy az 1848-as szabadságharc nagyváradi hősének, Szacsvay Imrének a szobránál ülje meg az ünnepet, mert állítólag az RMDSZ jóval hamarabb lefoglalta azt a helyszínt a saját rendezvénye számára.
Csomortányi István elmesélte: ekkor azzal próbálkozott, hogy már az idei nemzeti ünnepre engedélyt kérjen a helyszín használatára, azonban egy frissen életbe léptetett polgármesteri rendelet a terv útjába állt – az ugyanis kimondta, hogy rendezvényre teret foglalni csakis folyó évben lehet. A szervezési igazgató idén semmit nem bízott a véletlenre: az esztendő első munkanapján, január 3-án reggel már jelentkezett a váradi városházán, hogy március 15-ére, illetve október 6-ára helyet és időpontot engedélyeztessen az EMNP-nek – elmondása szerint eleve azzal a gondolattal, hogy a megemlékezést az RMDSZ-szel közösen tartsák majd meg.
Érdekes módon azonban hiába sikerült a kérvényt 2-es iktatószámmal regisztráltatni az önkormányzatnál – a váradi városházán napi több száz dokumentumot iktatnak –, az engedélyt mégsem kapták meg, azzal az indokkal, hogy az RMDSZ a 84-es számú kérvény alapján már lefoglalta az összes szóba jöhető helyszínt déli 12-től este nyolcig.
Az EMNP-sek elmondása szerint ezután személyesen keresték meg az RMDSZ-t, és Kiss Sándor megyei elnökkel kétszer, illetve Szabó Ödön ügyvezető elnökkel egy alkalommal találkoztak.
Csomortányi István azt mondja, arra a felvetésre, hogy legalább az egyik helyszínen szervezzenek közös megemlékezést, Kiss Sándor válasza ez volt: „Bolondok vagytok? Választási évben együtt ünnepelni?”
Szabó Ödön végül arra szólította fel őket, hogy írásbeli kérvényben igényeljenek egy-egy másfél-két órás intervallumot az általuk kívánt helyszíneken, amit meg is tettek, így végül az önkormányzat engedélyét is megkapták arra, hogy Petőfi Sándor szobránál, illetve Nagysándor József emléktáblájánál eltöltsenek egy kis időt az ünnepen.
Hasonló helyzet állt elő egyébként Zilahon is, ahol Zatykó Gyula elmondása szerint szintén a közös ünneplésre való felkéréssel kereste meg az RMDSZ-t az ottani EMNP, ám ott jókora késéssel, időhiányra hivatkozva visszautasították a kérést.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

EMNP: Gáspárik ne azt magyarázza, „mit miért nem lehet”
Nem ismeri a törvényt Gáspárik Attila, a Felsőoktatás Finanszírozását Megállapító Bizottság (CNFIS) RMDSZ által delegált tagja – állítja az EMNP. A párt szerint Gáspárik korábbi kijelentéseivel ellentétben igenis van törvényes lehetőség arra, hogy magánegyetemek állami támogatást kapjanak.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kedden kiadott közleménye azt kifogásolja, hogy Gáspárik Attila, a CNFIS tagja korábban leszögezte: nem létezik, és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy állami költségvetésből magánegyetemek támogatást kapjanak.
A közlemény a 2011/1-es oktatási törvényt idézi, amely szerint „az állam támogathatja az akkreditált magán-felsőoktatást” (222. cikk, 7. bekezdés), továbbá „a kiegészítő támogatást a Nevelési, Kutatási, Ifjúsági és Sport Minisztérium úgy az állami egyetemek, mint a magánegyetemek részére, az intézmények és a tanulmányi programok színvonalának javítása érdekében, közalapokból ítéli oda” (223. cikk, 3. bekezdés).
Gáspáriknak nem az lenne a dolga, hogy „megmagyarázza, mit miért nem lehet”, hanem hogy tudatosítsa mind a döntéshozókban, mind a román társadalomban a két akkreditált magyar magánegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem közösségi jellegét – áll a közleményben.
„Gáspárik részéről a tudást magabiztos fellépéssel pótoló megnyilatkozásnak azonban van pozitívuma is: egészséges vitát gerjesztett az érintett akadémiai körökben, és talán elgondolkoztatta a parlamenti és kormányzati képviselet monopóliumával bíró RMDSZ-döntéshozókat is arról, hogy kommunikációs trükkökkel ideig-óráig meg lehet téveszteni a közösséget – ahogyan az történt egykor a Petőfi-Schiller Egyetem szemfényvesztő tervével, – de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Csak remélhetjük, hogy a 2005-ös román-magyar együttes kormányülés szándéknyilatkozata nem ilyen figyelemelterelő kommunikációs füstbomba volt” – olvasható a párt közleményében.
„Az EMNP tagjai és támogatói visszakozó magyarázatok helyett továbbra is azt várják az illetékes kormányzati tisztségviselőktől, hogy a magyar állami gyakorlathoz hasonlóan, dolgozzák ki közösségi egyetemeink, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem költségvetési támogatásának módozatait” – szögezi le a közlemény.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt napokban polémiát váltott ki a Sapientia EMTE lehetséges állami támogatásának az ügye. Múlt héten az Erdélyi Magyar Néppárt kérte a román költségvetési támogatást a Sapientiának. Dávid László, az egyetem rektora elmondta, azért tartja indokoltnak az egyetem állami finanszírozását, mivel az a román államtól vállalt át kötelezettségeket, például a magyar nyelvű műszaki képzés biztosítását.
Gáspárik Attila viszont a Transindex portálnak azt nyilatkozta, nem létezik és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy a magánegyetemek támogatást kapjanak az állami költségvetésből. Szerinte aki ezt kéri, vagy nem ismeri a törvényeket, vagy szándékosan félretájékoztat, hangulatot akar kelteni, hogy viktimizálhasson egy ügyet.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem az akkreditáció elnyerésével kutatási programokra kaphat támogatást az államtól. Elmondta, erre az akkreditált magánegyetemek intézményként, diákjaik pedig természetes személyként is pályázhatnak.
Krónika (Kolozsvár)

Újabb EMNP–RMDSZ-csörte: egymás rendezvényszervezési tehetségét bírálják
Elismerte kedden este Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, hogy a szövetség nem akarja közösen ünnepelni március 15-ét az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP). A politikus erről az MTI-nek nyilatkozott azok után, hogy – amint arról lapunkban beszámoltunk – kiderült, külön szervez ünnepséget a két alakulat Nagyváradon, illetve az EMNP megkeresésére Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke leszögezte: „Bolondok vagytok? Választási évben?”.
Kovács ugyanakkor úgy fogalmazott, nem igaz az, hogy az RMDSZ nem akar közösen ünnepelni, hiszen minden magyar embert szívesen várnak a nemzeti ünnepre. Az EMNP-vel viszont azért nem akartak közös szervezést, mert – mint mondta – az elmúlt huszonkét évben az RMDSZ megmutatta, hogyan kell méltó módon megszervezni egy ilyen ünnepséget.
„Az EMNP semmi pluszt nem tudott volna hozzátenni egy ilyen rendezvény megszervezéséhez” – vallja a főtitkár, aki szerint az erdélyi magyarságnak „szégyenkeznie” kellett amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács milyen megemlékezést szervezett a temesvári 1989-es felkelés huszadik évfordulója alkalmából a bánsági városban, amint az szerinte a televíziós közvetítésen keresztül is követhető volt.
„Kovács Péter RMDSZ-es pártfőtitkár most már elszabadult hajóágyúként lő mindenre, amit ámokfutásában célpontként azonosít” – válaszolt tegnapi közleményében Kovács kijelentéseire az EMNP. „Azt elhisszük, hogy az ellopott forradalmunk és elrabolt demokráciánk posztkommunista nyerészkedőinek kínos volt Lech Wałęsa, Orbán Viktor, Emil Constatinescu rendszerváltó államférfiak temesvári jelenléte. Vagy Nick Thorpe, illetve a Joel David – Antal János szerzőpárosok angol nyelvű, valamint Mandics György, Gazdáné Mátyus Melinda, Molnár Kálmán magyar nyelvű könyveinek bemutatói zavarták a pártfőtitkár kényes ízlését? Esetleg a fekete március apropóján reaktivált román titkosszolgálat jelenlegi kényurai nem voltak megelégedve Szőczy Árpád Drakula árnyékában című filmjének premierjével? Netán a Koltay Gábor rendezte Gálaest nem tetszett az elvtársaknak?” – fogalmaztak a néppártiak, akik szerint éppen hogy az RMDSZ miatt kellett az elmúlt évtizedekben szégyenkeznie a romániai magyarságnak.
Krónika (Kolozsvár)

Kovács Péter és Markó Attila azonnali lemondását követeli az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) követeli Kovács Péter és Markó Attila lemondását vagy összes tisztségükből való felfüggesztését amiatt, hogy az RMDSZ-főtitkár és az államtitkár a bukaresti lövöldözéssel kapcsolatos sértő megjegyzéseket tettek a Facebook-on.
Az EMNP szerdai közleménye szerint a párt tagjai és támogatói megdöbbenéssel értesültek „a romániai és a nemzetközi közvéleményt egyaránt megrázó” bukaresti eseményekről, amelyek során egy ámokfutó két személyt megölt, hat embert pedig megsebesített fegyverével.
Mint írják, felháborodással olvasták, hogy Kovács Péter RMDSZ-főtitkár és kampányfőnök, valamint Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát vezető államtitkár „ízléstelen” megjegyzéseket tettek a lövöldözés kapcsán a Facebook-on, nyilvános bejegyzésben.
„Úgy tűnik, az érzéketlenségéről és hatalmi arroganciájáról többszörösen elhíresült pártfőtitkár ezúttal a józan ítélőképességét és erkölcsi érzékét is teljesen elveszítette, Markó államtitkárral egyetemben. Ízléstelen megnyilatkozásukkal nevezett személyek a tragikus körülmények között meggyilkolt áldozatok emlékét sértették meg, továbbá hozzátartozóik érzelmeibe és emberi méltóságába nyilvánosan gázoltak bele, méltatlannak bizonyulva bármilyen közéleti tisztség viselésére” – olvasható az EMNP közleményében.
Ezért a párt „a leghatározottabban követeli Kovács Péter és Markó Attila azonnali lemondását vagy – ennek hiányában – összes meglévő politikai és közéleti tisztségükből való haladéktalan felfüggesztését”, mivel elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek tartja, hogy „ilyen, az alapvető emberi jóérzéssel szöges ellentétben levő megnyilatkozások bárki részéről is teret kapjanak, különösen olyan közéleti-politikai személyiségek részéről, akik állításuk szerint »a közösség javát szolgálják«”
Krónika (Kolozsvár)

Halálos ölelés
Borbély Zsolt Attila Az erdélyi magyar összefogás esélyei címmel közölt egy konzisztens latolgatást az Erdélyi Napló utolsó februári számában, vázolva az erdélyi magyar demokrácia és politikai pluralizmus húsz évének fejlődési kacskaringóit is. Fejlődés? A cikkíró pozitív kicsengéssel említi: „Több mint tíz évig úgy tűnt, hogy – ellentétben a felvidéki és a délvidéki nemzettestvérekkel – a legszámosabb elszakított nemzetrész, az erdélyi magyarság egységben tudja tartani politikai érdekképviseletét.” Vagyis az egységes politikai érdekképviseletet szükségesnek találja annak ellenére, hogy később maga is szűknek véli a felkínálkozott történelmi keretet (nevezzük RMDSZ-nek), hiszen a demokratikus kibontakozás és a vele járó politikai pluralizmus egy idő után már nem fért bele a tulipános ládába.
Borbély Zsolt Attila sorra veszi az adott keretet szétfeszítő tényezőket, és ha jól olvastam, akkor az autonómia kérdését és az ahhoz való viszonyulást tekinti a legfőbb szakítóerőnek. Az RMDSZ 2003-ban kongresszusi határozattal fordított hátat a nemzeti önkormányzat modelljének. 2012-ben viszont már „a nagy kérdés, amire egyelőre nem tudjuk a választ, az, hogy az erdélyi magyar pártaréna három politikai szereplője képes lesz-e megegyezni a közösként tételezett nemzeti érdekek mentén olyan helyzetekben, amikor ez nélkülözhetetlennek látszik.” Nos, ezzel a nélkülözhetetlenséggel van nekem bajom, mert tanult kollégám fenntartások nélkül látszik elfogadni, hogy adódhatnak olyan léthelyzetek, amikor a megegyezés szolgálná a közös érdekeket. Szerintem viszont ma ott tartunk, hogy a közös érdek azonosítása is problematikus, sőt komoly és mélyreható viták folynak arról is, hogy egyáltalán mi a magyar érdek. Az erdélyi magyar érdek. Nemzetpolitikai paradigmákat lehet ugyan hangoztatni, de a mai romániai magyar társadalomban egyesek – egyre többen – még azt is vitatják, hogy például a legerősebb bázissal és háttérrel rendelkező RMDSZ az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekeit szolgálja-e. Hogy valóban saját érvényes programja mentén politizál-e. Hogy saját alapszabályának megfelelően közképviseleti és érdekvédelmi szervezet-e, vagy csak egyike a romániai versenypártoknak. Miközben Borbély Zsolt Attila azt latolgatja idézett írásában, hogy a helyhatósági választásokon milyen kiegyezések jöhetnek szóba az RMDSZ, az EMNP és az MPP között, illetve hogy a parlamenti választásokon milyen „össznemzeti összefogás” lehetőségében érdemes gondolkodni, aközben elérkeztünk egy olyan történelmi szakaszba, amikor semmilyen politikai kínálat iránt nem érdeklődik a választásra jogosult romániai magyarok jelentős hányada, amikor bármilyen politikai diskurzus és politikusi arc érdektelenné, sőt irritálóvá vált számukra. Egyfelől. Másfelől pedig egyre többen vannak azok, akik sehol semmilyen szinten és formában nem akarnak hallani az RMDSZ-ről, olyannyira nem, hogy a másik két politikai szereplő is „leprássá” válik a szemükben, ha a tulipánnal bármilyen együttműködésre, egyáltalán párbeszédre törekszik. Lehet, hogy ez utóbbiak még nincsenek túl nagy számban, ugyanakkor nem az lenne az elv, hogy számít és fontos minden magyar és minden magyar voksa – különösen a demográfiai trendek láttán? Nem tudom, hányan lehetnek a tulipánallergiások, magam azonban legalább kéttucatnyi olyan értelmes embert ismerek, aki meg van arról győződve, hogy az RMDSZ tökéletesen beleillik a többségi nemzetpolitika determinálta keretekbe, a román államérdek és nemzetbiztonság kockázati szűrőjén simán átsiklik, miközben teljesíti azokat a feladatokat, amiket Bukarestben jelölnek ki számára. Ezen feladatok egyike – vélik sokan – kiszorítani a közéletből és politikából azokat, akik nem bírják a nemzetállam bizalmát. Ennek függvényében kérdezik az „össznemzeti összefogás” híveitől az óvatosabbak: milyen együttműködési szándékkal közeledjen az egér a macskához, hiszen az alapállás predesztinált. Mint Hofi és Koós közismert, bűbájos Macskaduettjében, ahol így énekel az RMDSZ-macska: „Tudom, hogy nem rajonghat értem minden egér, / Viszont én azért vagyok, hogy te ne is legyél.”
Dénes László
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Semjén Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel találkozott
Bemutatkozó látogatáson vesz részt hétfőn és kedden az EMNP elnöksége a magyarországi parlamenti pártoknál, Budapesten. Az erdélyi párt az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint a budapesti bemutatkozó körút Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökénél kezdődött.
A kapcsolatfelvételről a párt február 25-i, csíkszeredai országos küldöttgyűlése döntött, az újonnan megválasztott vezetőség tagjai közül jelen volt: Toró T. Tibor elnök, valamint Gergely Balázs és Zatykó Gyula alelnökök.
Az Erdélyi Magyar Néppárt tájékoztatása szerint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével a Kárpát-medence magyar vonatkozású aktualitásait tekintették át, külön kitérve a szlovákiai választások nemzetpolitikai szempontból aggasztó eredményeire.
A továbbiakban Toró T. Tibor bemutatta és átadta az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramját, majd a közelgő romániai önkormányzati választások kihívásairól, az Erdélyi Magyar Néppárt választási stratégiájáról tartott rövid összefoglalót – írták a közleményben, amelyben kitértek az ősszel esedékes parlamenti választásokra is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke külön felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét arra, hogy a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb mellett a romániai választási törvény rendelkezik egy alternatív küszöbről is, mely szerint elegendő hat képviselői, valamint három szenátori választó körzetben egyszerű többséget szerezni ahhoz, hogy egy párt mandátumokhoz jusson.
A találkozón a közlés szerint elhangzott, hogy nincs alapja annak a riogatásnak, hogy az erdélyi magyarság kieshet a parlamentből, ahogyan az a felvidékiek esetében történt. A találkozó végén a jelenlévők megegyeztek, hogy a közelgő önkormányzati, valamint az azt követő parlamenti választásokra való tekintettel havi egyszeri, rendszeres találkozókra kerül majd sor az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői és a miniszterelnök-helyettes között.
MTI
Erdély.ma

Kisebbség helyett regionális közösség
Szarka László: A kisebbségi jogok gyakran az engedményeken, s nem az egyenlőség elvén alapulnak
A kisebbség megnevezés nem csupán a népesség számbeli kisebbségét jelenti. Benne van ebben a kifejezésben az élet minden területén tapasztalható egyenlőtlenség, amelynek hátrányait megélik mindazok, akiket ezzel a gyűjtőfogalommal illetnek. A szerbiai népszámlálási adatokat még nem ismerjük, ezért nem tudhatjuk, mennyivel is vagyunk kevesebben. A demográfusok úgy tartják, évente egy falura való, azaz 3500–4000 magyar tűnik el a Délvidékről. Dr. Szarka László történésszel a kisebbségi létről, az érdekvédelemről és a természetellenes pártpolitikai hasadékokról beszélgettünk.
A magyarság mindenütt fogy. Az anyaországban és a határon túli térségekben egyaránt. Ön hogyan látja, milyen kondícióban van a Kárpát-medencei magyarság?
– 1989 óta érzékelhető az a heroikus erőfeszítés, amellyel megpróbálunk visszatérni a normalitáshoz. Úgy gondolom, az elmúlt húsz évet – a rengeteg csalódás és kiábrándulás ellenére – a koncentrált közösségépítés jellemezte. A kisebbségi helyzetben a közösségek intézmények létrehozásával, működtetésével válaszoltak a joghiányos helyzetekre. Erdély területén például sokféle közösség létezik, s a szórvány- és a tömbmagyarság, a helyben is vegyes közösségek: a kisvárosi, nagyvárosi, határ menti és határtól távoli közösségek mind-mind más képletet mutatnak. Jórészt hasonlóképpen van ez a Bácskában és a Bánságban is. Nincs ok a kétségbeesésre pusztán a demográfiai mutatók miatt. Nyilván jó lenne ezt a tendenciát megállítani, de például az immár csaknem harminc éve tartó folyamatos magyarországi népfogyatkozás, a romániai népesség elmúlt tíz év alatt végbement 2,6 milliós csökkenése, a szlovák többségi népesség számának először kimutatott negatív értéke azt jelzi, hogy az egész régiót, tehát a többségi és a kisebbségi közösségeket is sújtja a demográfiai fogyás. A romániai, ukrajnai, lengyelországi, szlovákiai fiatalok közül is egyre többen hagyják el a hazájukat. A migrációs veszteségek az erdélyi és a vajdasági magyaroknál kimutathatóan nagyok, a felvidékieknél és a kárpátaljaiknál valamivel kisebbek. Ennek számos oka van. Ha okos, értelmes, gazdaságilag is megtalpalt programokat tudunk beindítani, s eljutunk odáig, hogy Magyarország és a határ menti régiók közösen fejlesztik a ma még mindig perifériának számító magyarlakta térségeket, akkor itt a következő 20 évben akár jelentős változások is történhetnek. Mert ma az a helyzet, hogy megvannak ugyan a demokrácia keretei, intézményei, de az emberek nem mindig és nem mindenhol élnek jobban. Biztos, hogy a többség nem él rosszabbul, mint ’89 előtt – de a munkanélküliek számára ez aligha jelent vigaszt, ők ugyanis joggal érezhetik úgy, hogy a demokrácia cserben hagyta őket. Az alapprobléma az, hogyan lehet a kisebbségi közösség hiányzó gazdasági, pénzügyi és munkaerő-piaci dimenzióit Magyarország és a kisebbségi magyaroknak otthont jelentő „befogadó államok” együttműködésével pótolni. A domicil államokban, tehát ahol mi, kisebbségi magyarok élünk, ez sajnos máig sok szempontból másodlagos jelentőségű terület maradt. Magyarországnak viszont önmagában nincs elegendő gazdasági ereje ahhoz, hogy ezeken a területeken meghatározó változásokat indítson be.
Amennyiben ezek az államok közös területfejlesztési programokat, együttesen elhatározott és támogatott nagy volumenű beruházásokat telepítenének a kisebbségi magyarok által lakott térségekbe, az egy alapvetően más helyzetet eredményezne. Mindehhez azonban tőkére, bizalmi és valóságos tőkére egyaránt sürgetően nagy szükség lenne.
Kinek kell ezt megvalósítania?
– Az általunk lakott régióknak kell ezt a szerepet felvállalniuk. A magyarság, akár a Dunatáj többi nemzete, mindig is regionális közösségekből szerveződő nemzet volt. Ha ez a regionális szervezőerő teret nyerhetne, a kisebbségi paradigmát 20–30 éven belül akár el is felejthetnénk, hiszen zsákutcának bizonyult a maga egyenlőtlen és hátrányos élethelyzeteivel, etnikai, politikai konfliktusaival, asszimilációs technikáival. Az integrációs korszakokban mindig is a regionális közösségszerveződéseknek van jövőjük, hiszen nem kell tartani szeparatizmusuktól. Skócia például nem nacionalista indíttatásból akar önállósulni, hanem azért, mert látja, hogy olyan gazdasági potenciálja van, amelyet saját maga számára sokkal jobban ki tud használni, mint Nagy-Britannia keretében. A regionális társulásokon és fejlesztéseken alapuló közösségszerveződés lehet tehát az egyik forgatókönyv, amellyel Belgrádban és Budapesten, Pozsonyban és Bukarestben is közös nevezőre juthatunk majd előbb-utóbb. Sajnos ma még nagyon messze vagyunk ettől. Sem Magyarországon, sem Szerbiában nincsenek önkormányzati régiók. Mindez tehát esetünkben inkább az álmok kategóriájába tartozik. Regionális talapzat nélkül éppúgy nincs értelmes együttműködés, mint egymás nyelvének, kultúrájának megbecsülése vagy a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítása nélkül.
Térjünk vissza egy pillanatra arra a mondatra, hogy egyszer talán elfeledhetjük a kisebbségi paradigmát.
– Azt a paradigmát kellene elfelejtenünk, amely abból indul ki, hogy nem vagyunk egyenlőek. Az integrált uniós térben – ha ezt következetesen végiggondoljuk – képtelenség, hogy a folyó egyik partján a nyelv más funkciókkal rendelkezik, mint a másik parton. Hiszen ugyanarról a nyelvről, az unió egyik egyenjogú nyelvéről van szó. Mindennek az oka abban keresendő, hogy a kisebbségi jogok eleve korlátozottak. Nem az egyenlőség elvén, hanem a leggyakrabban az engedmények kicsinyes és szűkkeblű politikai logikáján alapulnak. És ez persze nemcsak a jogi közelítésben van így. Látjuk, hogy a társadalomépítés és a térségfejlesztés szempontjából a kisebbségek a nemzetállami politika kárvallottjai, ami persze tartósan magának az államnak és senkinek sem lehet az érdeke. Nyugat-Európában, a dán–német határon vagy a belga–német határtérségekben egyre inkább azt érzékelhetjük, hogy a regionális önkormányzatok, a tartományi kormányok és az együttműködésük, nem pedig a kisebbségvédelem jelenti a védőhálót az ott élő kisebbségiek számára. Egybeérő, együttműködő területek vannak, a határ menti régiókat mind a két oldalon támogatják.
Ez azt jelenti, hogy értelmét veszíti az kisebbségvédelem is?
– Átalakul minden, de ez rengeteg konfliktussal, érdekellentéttel jár, s nem is biztos, hogy a mai nyugat-európai modell mindenütt megvalósítható. A kisebbségiek által lakott régiókban mindig is lesznek kulturális különbségek és nyelvi hátrányok, amelyek kezeléséért többet kell tenni. Azt azonban belátható időn belül el lehet érni az uniós térben, hogy nyelvi egyenlőség alakuljon ki. Az angol nyelvvel kiegészülve ma már több nyugati kisebbségi régióban háromnyelvűség van, a mi tájainkon pedig a kétnyelvűséget sem tudjuk működtetni. Nincsenek tankönyveink a kétnyelvűségről, az egész egy nagy társadalmi rögtönzés, egyre inkább egyoldalú kisebbségi túlteljesítés. Most jön a harmadik nyelv, amely fel fog borítani mindent: nyelvi presztízst, kommunikációs gyakorlatot, más egyebeket. Ezért lenne például nagyon fontos, hogy közös nyelvi programjaink legyenek. Úgy gondolom, a térség nemzeti gyűlölködéseinek egyik forrása éppen az, hogy a többségi nemzetek kölcsönösen semmibe veszik egymás nyelvét és kultúráját. A kisebbségi kétnyelvűeket leszámítva vészesen fogyatkozik a két vagy több kultúrában jártas értelmiségeik száma. Enélkül pedig nagyon nehéz elfogadnunk és elfogadtatnunk, hogy a szomszéd nyelve és kultúrája ugyanolyan értékekkel rendelkezik, mint a miénk. Nagy baj, hogy ilyen körülmények közt mi kisebbségiek sem érezzük mindig úgy, hogy a két nyelv elsajátítása, használata többlet. Honorálandó többlet. Egyre gyakrabban azt tapasztaljuk, hogy minden nyelvtörvény, engedmény ellenére kényszer. A kényszer-kétnyelvűség pedig nem működik. Az értelmiségi kétnyelvűség persze más: lehetne akár minta is, ha megbecsülnék, ha a többség velünk együtt élő része is tanulna, beszélne magyarul.
A kényszer-kétnyelvűség mögött nyilvánvalóan negatív érzelmek, tapasztalások feszülnek. Bántások, lekezelések vagy kisebbségi szorongás…
– Szörnyű téveszme az a gyakori feltételezés, hogy a többség többet ér, mint a kisebbség. Emiatt nem kétirányú a kétnyelvűség, a kulturális érdeklődés, hiszen ilyen felfogásban a kisebbség kötelessége a másik nyelv elsajátítása, a többség pedig legfeljebb eltűri a kisebbségi nyelvet. A kisebbségi paradigma keretei közt a minél teljesebb önkormányzatiság jelenthet kiutat ebből a zsákutcából, de ehhez is folyamatosan szükség van a többségi empátiára, együttműködésre és támogatásra.
Még van kisebbség és vannak érdekszervezetek is. Az elmúlt 20 évben alakultak meg a kisebbségben élő magyarok érdekvédelmi szervezetei. Ha végigpásztázzuk a Kárpát-medencét, azt látjuk, hogy minden térségben megosztott a magyarság: mindenütt több szervezet, érdekképviselet van. Ez törvényszerű?
– Vajdaságban az elmúlt évek választásai eldöntötték, hogy a háromszázezres közösség nagyon szoros és tervezett együttműködés nélkül nem tud többpártrendszerben működni. A közösség jogos igényét a többpártrendszerre viszont nem lehet tagadni. Háromszázezer ember sokféleképpen gondolkodik. A politikai akaratérvényesítés vagy rendkívül összefogott, átgondolt, egyeztetett együttműködést igényel, vagy pedig egy erős politikai szereplő túlsúlyát jelenti. A Délvidéken ez utóbbi történik. És ez minden kritika, fanyalgás ellenére eredményesnek tűnik. Akik a többpárti modell eredményességét hiányolják, biztosan számos érvet tudnak a maguk igaza mellett felsorakoztatni. A kisebbségi magyar többpártrendszer az eddigi tapasztalatok alapján csakis koordinált, koalíciós együttműködés formájában képzelhető el. Egymással szembeszegülve matematikai és logikai képtelenség. Eddig az egypárti modell működött az erdélyi magyarság körében. Az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács működésével a legnagyobb kisebbségi magyar közösségnek belső választási lehetősége is lesz. Az együttműködés kisebbségpolitikai létszükséglete és az egypárti modellel szembeni kritika megmérkőzése az idei romániai választásokkal fog eldőlni. Az RMDSZ múlhatatlan érdeme, hogy kormányzati jelenlétével képes volt újratematizálni a romániai kisebbségpolitikát. Nem túl erős, de mégis csak működő jogi garanciákkal védi a kisebbségi nyelvhasználati gyakorlatot. Tartósan biztosította a magyar részvételt az országos, megyei, községi döntéshozatalban. Pragmatikus megközelítésben az a kisebbségi párt, amelyik nincs a kormányban, keveset ér. Amelyik a parlamentbe sem tud bejutni, annál is kevesebbet. A legkiélezettebb helyzet most Kárpátalján és Szlovákiában van, ahol a magyar szavazóbázissal rendelkező pártok könnyen kerülhetnek akár olyan helyzetbe is, hogy egyikük sem jut be a parlamentbe. Nagyon kockázatos műveletek ezek, kivált abban az esetben, ha szóba sem állnak egymással. Legitim és elvben akár kívánatos is lehet, hogy egy közösségen belül több kisebbségi párt legyen. Szerencsétlen dolog ugyanakkor, ha ott hasad szét a pártpolitika, ahol az emberek többségének fejében együtt vannak a dolgok. Így például az állampolgári lojalitás, az együttműködés az egyik oldalon, a magyar identitás védelme és fejlesztése a másik oldalon. Ez a kettő a kisebbségi magyarok nagy többségében egymást kiegészítve biztosítja a közösséghez való tartozást és megmaradást, s nagy baj lenne, ha a kisebbségi pártpolitika megpróbálná különválasztani ezeket az identitáselemeket. A kisebbségi két- és többpártrendszer mindezen okok miatt nagyon nehezen, és csak a magyar politikai elit fokozott felelősségérzete mellett működtethető. Ha szóba sem állnak egymással, aligha járulnak hozzá saját közösségük erősítéséhez, a nemzeti egység megteremtéséhez. Hiszen ezeknek a pártoknak a szavazóbázisa ugyanabból a nemzeti közösségből kerül ki.
Magyar Szó (Újvidék)

Március 15-i rendezvények az EMNP szervezésében
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Erdély számos magyarlakta településén emlékezik ünnepségsorozattal az 1848-as szabadságharc kitörésének 164. évfordulójára. A Néppárt és az EMNT kiemelt ünnepi rendezvényei idén három helyszínen zajlanak:
I. Nagyvárad
A nagyváradi Szacsvay Imre szobornál délután három órakor kezdődő rendezvényen ünnepi beszédet mond Tőkés László, az EMNT elnöke, Zatykó Gyula, a Néppárt Partium régióért felelős országos alelnöke, valamint meghívott vendégünk, Csóti György, a Fidesz országgyűlési képviselője. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke olvassa fel. Ezt követően a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákkórusa, a Nagyváradi Asszonykórus, valamint a Váradi Dalnokok lépnek fel. Az eseménysorozat a nagyváradi-olaszi református templomban fél öt órakor kezdődő ökumenikus istentisztelettel zárul. II. Zilah
Zilahon, a Wesselényi-szobor előtt 18 órakor kezdődik a megemlékezés. A Néppárt részéről ünnepi beszédet mond Toró T. Tibor országos elnök, dr. Sándor József Szilágy megyei elnök, valamint Tunyogi Tímea helyi elnök. A megemlékezésen felszólal Varga Ferenc, az Erdélyi Magyar Ifjak szilágysági elnöke is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Lukács Levente, a Néppárt zilahi szervezetének alelnöke tolmácsolja. A rendezvényen Ady Endre és Juhász Gyula versek hangzanak el. A megemlékezés utolsó mozzanata a Wesselényi szobor megkoszorúzása lesz, ahol – többek között – Püsök Csaba, az EMNT egyházi és szociális ügyekért felelős alelnöke helyez el koszorút.
III. Marosvásárhely
Marosvásárhelyen március 14-én, szerdán délben a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében tartandó Rendhagyó 1848-as történelemórával veszi kezdetét az ünnepségsorozat. Délután 18 órakor a helyi Demokrácia Központban Spielmann Mihály író, történész nyitja meg a képeslap-kiállítást. Március 15-én délelőtt 10 órakor nyílik a Pilvax Kávéház, ahol kokárdakészítésre, valamint a 12 pont kinyomtatására régi nyomdagépen történő kinyomtatására is lehetőség lesz. Az EMNT által meghirdetett Az én szabadságharcom gyermekrajz-pályázat eredményeit fél kettőkor ismertetik a szervezők, majd ezt követően Sebestyén Aba és barátai előadását tekinthetik meg az érdeklődők. A kávézóban délután '48-as dalokat oktatnak, majd magyaros ruhák bemutatására kerül sor. A vár területén délben nyitja meg kapuit a kézműves vásár.
A 17 órakor a Petőfi-szobornál kezdődő ünnepi műsor keretében beszédet mond Portik Vilmos, a Néppárt Maros megyei szervezetének elnöke, Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke valamint a rendezvény díszvendége, Balogh Zoltán, a Magyar kormány társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára. A rendezvény az EMI fáklyás felvonulásával zárul. Az eseményen jelen lesz Papp Előd, a Néppárt Székelyföld régióért felelős országos alelnöke is.
A kiemelt ünnepi rendezvények mellett a Néppárt valamint az EMNT helyi szervezeteinek képviselői több helyszínen is részt vesznek az 1848-as megemlékezéseken.
Kolozsvár
A kolozsvári Biasini szállónál rendezett ünnepségen a Néppárt részéről Gergely Balázs, a közép-erdélyi régióért felelős országos alelnök tart beszédet.
Erdővidék
Az erdővidéki civil szervezetek által március 14-én rendezett bodvaji ünnepségen beszédet mond Nemes Előd, a Néppárt Kovászna megyei szervezetének elnöke.
Sepsiszentgyörgy
Március 15-én délelőtt 12 órától a Váradi József Iskolában díjazzák az EMNT Magyarnak lenni jó! gyermekrajz-pályázatának háromszéki nyerteseit. A Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezetének részéről Nemes Előd, Kovács István, Bedő Zoltán és Váncsa Zsuzsanna helyeznek el koszorút a Kossuth-szobornál, majd a Szabadság téri 1848-as emlékműnél.
Barót
A Véczeri-emlékműnél szervezett ünnepségen beszédet mond Szép Béla, a Néppárt baróti szervezetének elnöke. Az EMNT erdővidéki szervezetének részéről Marián István elnök valamint Benkő Levente alelnök helyeznek el koszorút.
Orbaiszék
Az orbaiszéki EMNT elnöksége megkoszorúzza a kovásznai '48-as emlékművet, majd a Néppárt zabolai szervezetének vezetőségével közösen részt vesznek a Zabolán szervezett megemlékezéseken is.
Kézdivásárhely
A főtéri Gábor Áron-szobornál tartott megemlékezésen beszédet mond Johann Taierling, a Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének alelnöke.
Csíkszék
Csíkszeredában két helyszínen, a Gál Sándor szobránál, illetve a Mikó-várnál is megemlékeznek az 1848-49-es márciusi eseményekről. A Néppárt részéről mindkét helyszínen jelen lesz és koszorút helyez el György László, a megyei szervezet elnöke, Tőke Ervin, a városi szervezet elnöke, valamint Tiboldi László, az EMNT csíkszéki elnöke.
A Néppárt helyi képviselői jelen lesznek más csíkszéki településeken szervezett rendezvényeken is, így a madéfalvi Siculicidium emlékműnél Szász Attila, a Néppárt csíkcsicsói elnöke, Csíkdánfalván Kajtár Edit, a Néppárt helyi szervezetének elnöke, Csíkszenttamáson a helyi szervezet részéről Bíró Ferenc, míg Csíkszentdomokoson Máthé Zoltán megyei elnökségi tag koszorúz. A nyergestetői emlékműnél a Néppárt részéről Bölöni Ferenc, a csíkszentimrei szervezet elnöke, Nemes Zoltán, a tusnádfürdői szervezet elnöke, Tőke Ervin, a csíkszeredai szervezet elnöke, valamint Sorbán Attila, a Csíkszékért felelős Hargita megyei alelnök helyez el koszorút.
Székelyudvarhely
A Márton Áron téren található Vasszékely szobornál szervezett ünnepi megemlékezésen jelen lesz László János, a Néppárt Udvarhelyszékért felelős Hargita megyei alelnöke és Zakariás Zoltán, a Néppárt udvarhelyi szervezetének elnöke. Az EMNT részéről koszorút helyez el Nagy Pál udvarhelyszéki elnök, valamint Bíró Edith és Szabó K. Attila helyi elnökségi tagok.
Gyergyószentmiklós
Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobránál koszorúznak a Néppárt és az EMNT gyergyószéki szervezeteinek képviselői: Bákai Magdolna, a Néppárt Gyergyószékért felelős Hargita megyei alelnöke, Szőcs Gábor, a gyergyószentmiklósi szervezet elnöke és Bicsak Péter alelnök. A gyergyószéki EMNT részéről Pázmán Attila alelnök tiszteleg a '48-as forradalom hősei előtt.
Brassó
A Brassó megyei EMNT – az eddigi hagyományokhoz híven – idén is körbejárja és megkoszorúzza a megye területén található '48-as emlékműveket.
Arad
A Néppárt Arad megyei szervezetének elnöke, dr. Burián Sándor valamint Endreffy Lajos alelnök a helyi Szabadság-szobornál tisztelegnek nagyjaink emléke előtt.
Beszterce-Naszód
A Néppárt és az EMNT Beszterce-Naszód megyei szervezeteinek képviselői a vicei Szent István szobrot koszorúzzák meg. A bethleni Demokrácia Központban 18 órától kezdődik a László Jolán tanárnő illetve ifj. Kerekes Zoltán, a Néppárt megyei szervezetének elnöke által tartott, vetítéssel egybekötött előadás, amelyen az 1848-49-es események felelevenítésével emlékeznek az egybegyűltek.
Erdély.ma

Nagyvárad: román „döntőbíró” a magyar–magyar csörtében
Mégis a Szacsvay-szobornál ünnepelheti március 15-ét az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nagyváradon. Mint arról beszámoltunk, a két szervezet korábban azt mondta, többször is megpróbálták rávenni a megyei RMDSZ-t, hogy legalább valamelyik helyszínen szervezzék közösen a hagyományos ünnepséget, ám nem sikerült megegyezniük.
Így legutóbb azt a kompromisszumot kötötték, hogy egy-két órát engedjen át az EMNP-nek Petőfi Sándor szobránál, illetve Nagysándor József emléktáblájánál a szövetség, amely előzőleg déli 12 órától este nyolcig minden szóba jöhető helyszínt lefoglalt a saját megemlékezése számára. Szacsvay Imre, a forradalom Nagyváradhoz kötődő mártír jegyzőjének szobránál semmi esetre sem engedték volna ünnepelni a politikai ellenfelet.
A helyzetet végül a város román polgármestere, Ilie Bolojan oldotta meg, aki az EMNP és az EMNT ismételt kérésére végül tegnap reggel kiadta az engedélyt a két szervezetnek, hogy március idusán kora délután, még az RMDSZ rendezvénye előtt néhány órát eltölthessen a szobor előtt. Kristófi Kristóf, az EMNP váradi elnöke elmondta: fél háromtól négyig kapták meg a térfoglalási engedélyt, a helyszínt fél ötig kell elhagyniuk. Az időpont egyébként nem ütközik az RMDSZ rendezvényével.
Az engedélyen különben az áll, hogy azt az RMDSZ-szel való megegyezés alapján állította ki az illetékes bizottság. A döntés eredményeképpen az EMNT és az EMNP csak a hagyományosan is központi helyszínnek számító Szacsvay-szobornál tartja megemlékezését, amelyen valószínűleg Tőkés László, az EMNT elnöke is jelen lesz. Azt sem tartják kizártnak, hogy az RMDSZ rendezvényére is elmennek koszorúzni.
Csomortányi István, az EMNP regionális szervezési igazgatója a helyzet iróniájára hívta fel a figyelmet: „amint a magyar szervezetek nem tudtak egymás közt megoldani, azt megoldotta a román elöljáró” – fogalmazott. Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke örömét fejezte ki a váradi önkormányzat döntése miatt, és kijelentette: „a köztéri szobor mindenkié, nem sajátíthatja azt ki magának semmilyen szervezet”.
Összefogásra int a püspök
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tegnap pásztori üzenetet küldött a gyülekezetek tagjainak a nemzeti ünnep alkalmából. A püspök összefogásra szólítja fel a híveket, és felhívja a figyelmet, hogy a hangzatos szavakat tartalmazó, nemzetieskedő szövegek félrevezetők lehetnek. „A csak egyeseket támogató jó szándék másoknak hátrány és semmiképpen sem Krisztus akarata szerint való. A galaták keresztyén gyülekezetét Pál apostol korában ilyen természetű pártoskodás, és közöttük feszülő küzdelem próbálja meg, osztja meg, végül fordítja el egymástól őket” – hangzik a püspök intése.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-reakciók Tőkés László kilépésének hírére
Tőkés László felmondta a három éve működő magyar összefogást, Tőkés távozása természetes, Tőkés kétszínű, Tőkés mondjon le EP-képviselői mandátumáról is – reakciók az EMNT elnökének RMDSZ-ből való kilépésére. Tőkés László a Krónikának azt nyilatkozta: nem az RMDSZ, hanem a választói juttatták az EP-be, ezért csak nekik tartozik elszámolással.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint „ha gerinces ember lenne”, Tőkésnek nem csak a szövetségből, hanem az Európai Parlamentből is ki kellene lépnie, mivel mandátumát az RMDSZ listáján szerezte.
„Tőkés úr lényegében már régóta nem tagja az RMDSZ-nek. Érvei határtalan kétszínűséget mutatnak, mivel ha valaki egy párt alapítójaként létrehoz egy másik pártot, többé nem lehet tagja az előző alakulatnak” – mondta hétfőn Kelemen Hunor.
Nem Verespatak miatt lépett ki Tőkés László az RMDSZ-ből, hanem amiatt, hogy úgyis kizárták volna, miután létrehozott egy új pártot – jelentette ki Markó Béla kormányfőhelyettes, aki szintén úgy gondolja, hogy Tőkésnek az EP-képviselői mandátumáról is le kellene mondania.
Tőkésnek „jelenleg új pártja van, és nagyon jól tudja, hogy ha nem lépett volna ki az RMDSZ-ből, kénytelenek lettünk volna kizárni őt, nem lett volna más választásunk, ő csak ennek ment elébe” – fogalmazott hétfőn Markó.
(Tőkés: nem az RMDSZ, hanem a választóim juttattak az EP-be. Nem mond le európai parlamenti mandátumáról Tőkés László, hiszen – mint mondja – a képviselői megbízatást nem az RMDSZ-nek, hanem a választóinak köszönheti.
„Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatták az RMDSZ mértékadó vezetői, hogy én az RMDSZ listáján jutottam be az Európai Parlamentbe. Elfelejtik, hogy valójában az erdélyi magyar összefogás keretében egy egyezség született az RMDSZ-listán felkínált első, kiemelt helyen való indulásról, tehát egyszerűen nem felel meg a valóságnak az a gyakran a szememre vetett hamis állítás, hogy én az RMDSZ-nek köszönhetném az európai parlamenti mandátumomat. Sőt, éppen ellenkezőleg: nem én kérezkedtem fel az RMDSZ szekerére, hanem ők igyekeztek megmenteni az RMDSZ EP-listájának süllyedő hajóját a reám leadandó szavazatok által” – nyilatkozta a Krónikának Tőkés László.
Az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke kijelentette: „Mindent egybevetve, önálló, EMNT-jelöltként, a Magyar Összefogás keretében jutottam be az Európai Parlamentbe, és nem kegyelemkenyéren élek ott. Mandátumomat a választóimnak, és semmiképpen nem az RMDSZ-nek köszönhetem, és a választóimnak tartozom elszámolással európai parlamenti megbízatásomról. Az elnök úr válasza pedig arra vall, hogy mint annyi minden másban, ezen a téren is ki akarja sajátítani az RMDSZ-nek a magyarságot. A magyar politikának a magyarság nem az RMDSZ. Én nemzetpolitikát folytatok, és nem RMDSZ-politikát, és ebben a szellemben szeretném folytatni tevékenységemet a továbbiakban.”
Tőkés László ugyanakkor emlékeztetett: 2007-ben önálló jelöltként is bejutott az EP-be, ami meglátása szerint „fényes bizonyítéka annak, hogy nem RMDSZ-jogon, hanem demokratikus, nemzeti jogon lettem képviselő.” (Nagy Orsolya))
Az RMDSZ-ből való kilépési nyilatkozatával Tőkés László felmondta a három éve működő magyar összefogást – mondta hétfőn Kovács Péter, a szövetség főtitkára. „Egy írásos dokumentumot írásban felrúgott” – kommentálta az MTI-nek Kovács az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnökének gesztusát. Hozzátette: „mi sokszor fogcsikorgatva, sokszor a nyilvánosság előtt is elégedetlenségünknek hangot adva, de mentünk előre ezzel a magyar összefogással, mert a szavunkat adtuk, mert tudtuk, hogy mintegy 80 százaléka a magyar embereknek igényeli az összefogást. Tőkés László ezt ma felrúgta, írásban”.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy feltétele-e az összefogásnak Tőkés László RMDSZ-tagsága, a szövetség főtitkára azt mondta: azáltal, hogy Tőkés László formailag is kilépett az RMDSZ-ből, egyértelmű, hogy felrúgta a korábban dokumentumban rögzített magyar összefogást.
Kovács Péter nem kommentálta azokat az okokat, amelyre Tőkés László kilépési nyilatkozatában hivatkozott. A volt tiszteletbeli elnök egyebek mellett vállalhatatlannak nevezte az RMDSZ „Verespatakkal kapcsolatos megengedő és a beruházást elősegítő álláspontját”, és szégyenletesnek tartja, hogy – állítása szerint – a magyar szövetség vezetői megpróbálják ellehetetleníteni a köztisztviselők vagyonosodását vizsgáló, illetve korrupcióellenes román szervek munkáját.
Az RMDSZ főtitkára szerint Tőkés kilépési nyilatkozatában semmi újat nem mondott.
Ironikusan megjegyezte: kimaradt a nyilatkozatból, hogy az RMDSZ „posztkommunista”, nem képes megújulni és megalkuvó politikát folytat.
Kovács Péter elhárította azt a kérdést, hogy az RMDSZ az esetleges választási együttműködést is kizártnak tartja-e, amennyiben Tőkés kilépési nyilatkozatát a magyar összefogás felrúgásának tekinti. Mint mondta, nem az RMDSZ-en kell számon kérni a közös fellépést akkor, amikor Tőkés László éppen bejelentette, hogy ennek vége.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint Tőkés kilépése túl későn érkezett, és az EMNT-elnök „kétszínűségét” bizonyítja. Borbély szerint Tőkésnek személyes érdeke volt az EP-képviselői mandátum megszerzése.
„E két év alatt a megosztáson kívül semmit nem tett. Már régebben kértük, hogy tisztázza helyzetét, mivel az tűrhetetlen, hogy egy politikai alakulat listáján mandátumot szerző személy másnap minden erejével támadja ugyanazt az alakulatot” – nyilatkozta hétfőn a Mediafax hírügynökségnek Borbély.
Szerinte Tőkés László azért hozta létre saját pártját, hogy gyengítse a magyarság erejét.
Természetesnek tartja Tőkés kilépését az RMDSZ-ből Márton Árpád. Az RMDSZ parlamenti képviselője, mivel az EP-képviselő létrehozott egy másik pártot.
„A román politikában is az a szokás, hogy mielőtt valaki belép egy másik pártba, kilép korábbi alakulatából” – fogalmazott Márton.
Korodi Attila, a képviselőház külügyi bizottságának RMDSZ-es elnöke szerint Tőkés már régóta nem az RMDSZ alapító tagjaként viselkedik.
Korodi úgy fogalmazott az Agerpresnek: Tőkés László az erdélyi út helyett inkább a szlovákiait választotta a magyar közösség számára.
A politikus ennek ellenére úgy véli, néhány településen vélhetően közös önkormányzati jelölteket állít az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt.
( EMNP: nélkülözi a törvényes alapot és erkölcstelen Kelemen Hunor felszólítása Tőkés EP-mandátumának visszaadásával kapcsolatban. Tőkés László, bár megtehette volna, 2009-ben nem vállalta fel annak ódiumát, hogy formailag függetlenként indulva, kiüsse az Európai Parlamentből az RMDSZ képviselőjelöltjeit – olvasható az EMNT hétfői közleményében, amelyet Toró T. Tibor pártelnök írt alá.
„Így született meg az RMDSZ és az EMNT közötti belső koalíciós megállapodás és a Magyar Összefogás Listája, amelynek élén az egykori temesvári lelkipásztor behúzta RMDSZ-es jelölttársait az Európai Parlamentbe. Akkori – a magyarság számarányát jóval meghaladó, közel kilenc százalékos – eredményünk azt tanúsítja, hogy a két szervezet közötti együttműködés és a közös jövő reményében választóink döntő többségét is sikerült az ügy mellé állítanunk. Ennek, a közösen remélt jövőnek az oktalan, cinikus és agresszív kisajátítására törekszik azóta is minden erejével az RMDSZ-nomenklatúra, és teszi ezt most is, amikor valótlan módon azt állítja, hogy a választásokon a közös fellépést lehetővé tevő megállapodás Tőkés László RMDSZ-tagságáról szól” – áll a közleményben
„Az RMDSZ elnökének felszólítása, hogy Tőkés László adja vissza EP-képviselői mandátumát, nemcsak minden törvényi alapot nélkülöz – a kiosztott mandátum személyre szóló – hanem mértéktelen arroganciáról tanúskodik és erkölcstelen is. (…) Az Erdélyi Magyar Néppárt tagjai és támogatói arra kérik védnöküket, folytassa legjobb tudása szerint azt, amire választóitól felhatalmazást kapott: a közösségi érdekképviseleti munkát mind itthon, Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében, mind pedig az Európai Parlamentben és mindenhol, ahol csak az ő szavára figyel oda a dolgaink iránt sokszor közömbös nagyvilág” – olvasható az EMNP közleményében.)
Krónika (Kolozsvár)

Az álompolgár
Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy létezik Erdélyország, csak mi, hétköznapi halandók nem láttuk, nem hallottuk meg a kikiáltását, mert énekes Vazulként bizonyára megvakított és ólmot öntött füleinkbe az RMDSZ, a magyarországi baloldal, a finánctőke, az EU és a magyarság további ellenségei. Egyelőre azt sem tudni, hogy Erdély köztársaság-e vagy királyság, bár e tekintetben vannak monarchiára utaló jegyei. (De erről majd később.) Erdélyországnak mint nemzetközi jogalanynak a léte Tőkés László európai parlamenti képviselő gesztusaiban nyert közvetett bizonyságot. Az expüspök az Erdélyi Néppárt küldöttgyűlésén Csíkszeredában kijelentette, hogy szimbolikus gesztusként kitiltaná Erdélyből azokat a magyar állampolgárokat, akik gyalázzák hazájukat. „Hazaárulásként értelmezzük azoknak a viselkedését, akik külföldön támadják országukat, és muníciót szolgáltatnak a magyarellenes külföldi propagandának. Az ilyesmi nagyon ritka az európai nemzetek történelmében”, mondta a politikus, aki „persona non gratá”-nak nyilvánítaná a magyar szocialista EP-képviselőket, akik az Európai Parlamentnek a magyar kormányt elítélő határozatát megszavazták. E nyilatkozatból félreérthetetlenül kiderül, hogy Erdély önálló ország. Tőkés ugyanis nem Romániából, hanem Erdélyből tiltaná ki – szimbolikusan – az általa nem preferált módon szavazó magyar állampolgárokat. A nyilatkozatban szereplő jelképesség nem gyengíti, hanem erősíti Erdély közjogi entitását, hiszen ha van szimbolikus kiutasítás Erdélyből, akkor nyilván gyakorlati kiutasítás is kell hogy legyen, amelyhez azonban az EP-képviselő – vélelmezhető nagylelkűsége okán – nem folyamodik.
Megtudjuk továbbá a nyilatkozatból, hogy Tőkés Erdélyország idegenrendészeti hivatalának vezetője, a parlament szóvivője és/vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ugyanis jogkörében áll bizonyos cselekedeteket „hazaárulásként értelmezni”, és ennek az értelmezésnek azonnali jogkövetkezményei is vannak. Tekintettel arra, hogy az ilyen tisztséghalmozás valószínűtlen, azt kell feltételeznünk, hogy Erdélyország abszolút monarchia, ahol a király a törvényhozó, igazságszolgáltató és a végrehajtó hatalom is egyben, Tőkés pedig Erdély királya. Erre utal az idézett mondat királyi többese is („hazaárulásként értelmezzük”).
Erdélyország létét és abban Tőkés királyi minőségét bizonyítja az is, hogy az EP-képviselő a közelmúltban tiszteletbeli erdélyi polgárokká fogadta a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokat, akik felvették a magyar állampolgárságot (a nagyváradi Reggeli Újság egyenesen tiszteletbeli erdélyi állampolgárság adományozásáról ír). Számunkra is nyilvánvaló, hogy az, aki megtagadhatja egyes külföldiek beutazását Erdélybe, tiszteletbeli polgári (vagy állampolgári) címet is adományozhat; nem vitás, hogy Erdélyben a végrehajtó hatalmat Tőkés gyakorolja.
Ma még tisztázatlan, hogy mi, többiek – akik Erdélyben születtünk és itt élünk – automatikusan megkaptuk-e erdélyi (állam)polgárságunkat, vagy ezt majd Tőkéstől kell kérvényezni, aki magaviseletünk alapján eldönti, hogy méltóak vagyunk-e rá vagy sem. Azt sem tudni pontosan, hogy román állampolgárságunk megmarad-e az erdélyi felvétele után, ezek azonban már részletkérdések. A lényeg az, hogy Erdélyország létezik. Békésen, egyetlen puskalövés nélkül, Tőkés kinyilatkozására valósult meg.
A másik lehetőség, hogy Tőkés – akárcsak a legendás Edda együttes – álmodott egy világot magának (van hite a magas falak előtt), és úgy tesz, mintha ez a világ – amelynek ő az idegenrendészeti vezetője, bírája és királya – valóban létezne. Amolyan modern Don Quijote módjára nem vesz tudomást a valóságról, éli továbbra is az álmait. Még ez sem lenne baj. Minden embernek joga van álmaihoz és ahhoz, hogy – bármilyen képtelenek legyenek is – higgyen bennük. A baj az, hogy Tőkés az EMNT elnökeként és az EMNP védnökeként minket akar nekifuttatni a szélmalmoknak, ő pedig élvezné továbbra is – Markó Béla kifejezésével élve – álompolgári vízióit.
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdély-szerte külön emlékeznek március 15-én a magyar pártok
Külön emlékeznek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére az erdélyi városok többségében a magyar politikai alakulatok. Marosvásárhelyen az RMDSZ nem osztja meg a március 15-i ünnepet egyik vetélytársával sem. „A szövetség külön ünnepel, erről központi döntés van” – közölte szűkszavúan Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke.
Mint 1990 tavasza óta minden évben, az RMDSZ a postaréti vesztőhelyre hívja a város magyarságát. A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt az ellenzék immár hagyományos helyszínén, a Kossuth utcai Petőfi-szobornál ünnepel – külön-külön. Portik Vilmos, az EMNP megyei és városi elnöke lapunknak elmondta: beszélgetéseket folytattak mind az RMDSZ-szel, mind az MPP-vel az esetleges közös ünneplésről, azonban a tárgyalásokra „nem sikerült pontot tenni”.
László György, a polgári alakulat megyei vezetője azonban megkérdőjelezte a néppártiak igyekezetét. „Nem igaz, hogy együtt akartak ünnepelni, mert amikor hívtuk őket, azt mondták: azokkal, akiknek Szász Jenő az országos elnökük és Benedek Imre a polgármesterjelöltjük, nem közösködnek. Ráadásul a helyszín kérdéséhez is erkölcstelenül viszonyultak, mihelyt déli 12-től este 8-ig próbálták lefoglalni a Petőfi-szobor előtti terecskét” – fejtette ki a Krónikának László.
Nyárádszeredában ugyan együtt ünnepel az RMDSZ és az MPP, utóbbiak mégis kirekesztve érzik magukat. A polgáriak fölháborítónak és szégyenletesnek tartják azt a tényt, hogy a helyi RMDSZ-vezetők és Tóth Sándor alpolgármester éppen a sajtószabadság napján megtiltotta nekik, hogy emlékbeszédet mondjanak Deák Farkas szobrának avatóján. Az MPP-sek különösen azért nehezményezik ezt, mert a szoborállítást ők is támogatták, sőt az alakulat elnöke, Biró József Attila az, aki családjával együtt a forradalmár sírját gondozza. Ennek ellenére úgy döntöttek, a nemzeti ünnep üzenetére való tekintettel és Deák Farkas emlékének kegyeletteljes megőrzése érdekében részt vesznek a rendezvényeken és elhelyezik virágaikat.
Szatmárnémetiben sem közös az ünnep, az RMDSZ civil szervezetekkel közösen a Petőfi-szobornál tart ünnepséget március 15-én, majd a színházban kerül sor előadásokra és díjkiosztásra. Az EMNT–EMNP eközben már a hétvégén megkoszorúzta a Kossuth-emléksírt és a Petőfi-szobrot. Nagykárolyban a Kaffka Margit Társaság tart megemlékezést a Petőfi-szobornál, majd az RMDSZ szervez kulturális műsort. A néppárt nem készül külön rendezvénnyel.
Nagyváradon hetek óta zajlik a vita a magyar alakulatok között a március 15-i megemlékezések kapcsán, miután az RMDSZ korábban egész napra lefoglalta a hagyományos helyszíneket. Az EMNT–EMNP végül Ilie Bolojan polgármester közbenjárásának köszönhetően mégis a Szacsvay-szobornál ünnepelheti március 15-ét. A két szervezet korábban úgy nyilatkozott, többször is megpróbálták rávenni a megyei RMDSZ-t, hogy legalább valamelyik helyszínen szervezzék közösen az ünnepséget, ám nem sikerült megegyezniük. Így az ellenzéki alakulatok végül a szövetség rendezvénye előtt foglalhatják el a szobor előtti parkot, a rendezvényen valószínűleg Tőkés László EMNT-elnök is jelen lesz.
Zilahon az EMNP szerezte meg a Wesselényi-szobornál való emlékezés jogát, és felajánlotta az RMDSZ-nek, hogy ünnepeljenek közösen, a szövetség azonban elutasította a felkérést. A néppárt szerint hasonlóan járt el a helyi RMDSZ-vezetés Nagyszalontán és Temesváron is.
Kolozsváron sem szervez közös ünnepséget az RMDSZ és az EMNP – tudtuk meg Máté Andrástól, a szövetség Kolozs megyei elnökétől. Mint mondta, az RMDSZ szervezte rendezvényen az EMNP részéről Gergely Balázs, a néppárt alelnöke szólal majd fel a Biassini-szálloda előtt.
Nem lesz közös megemlékezés a Székelyföldön sem – mondta lapunknak Papp Előd, a néppárt alelnöke, aki szerint nem is tettek javaslatot a szövetségnek a közös ünneplésre, mivel nem akartak lehetőséget adni a visszautasításra. Csíkszeredában a helyi önkormányzat szervezi a március 15-i programot, melyen az MPP képviselői is részt vesznek – mondta Antal Attila alpolgármester.
Politikamentes március idusát ígérnek Háromszéken is, ahol szintén az önkormányzatok szervezik az ünnepségeket. Sepsiszentgyörgyön a városi művelődési ház koordinálja a szervezést, a munkából az RMDSZ, az MPP, az SZNT és az EMI is kiveszi a részét. Gazda Zoltán szervező lapunknak elmondta, politikamentes lesz a rendezvény, de a beszédek tartalmáért „nem vállalnak felelősséget”.
Baróton a pártok a város határában levő véceri emlékműnél egymást váltva koszorúznak és mondanak beszédet, mondta a Krónikának Nagy István polgármester, aki szerint a városközpontban szervezett ünnepségnek nem lesz politikai színezete. Kézdivásárhelyen és Kovásznán is csak az elöljárók mondanak beszédet, és a kulturális műsorra fektetik a hangsúlyt.
Krónika (Kolozsvár)

Toró: Tőkés a választóktól kapta EP-mandátumát
„Tőkés László nem az RMDSZ-től, hanem a választóktól kapta európai parlamenti mandátumát és csak feléjük tartozik elszámolással” – közölte a Tőkés László védnökségével megalakult Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor. Véleménye szerint a mandátum személyre szóló, így az RMDSZ-nek nincs jogi alapja, hogy az EP-mandátum visszaadását kérje Tőkés Lászlótól. Az RMDSZ vezetői úgy vélték, Tőkés Lászlónak nemcsak az RMDSZ-tagságáról, hanem európai parlamenti mandátumról is le kellett volna mondania, hiszen a szövetség listájáról jutott be a brüsszeli testületbe.
Toró emlékeztetett arra, hogy 2009-ben két egyenrangú fél, a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ között jött létre belső koalíciós megállapodás. A közösen kialakított magyar összefogás listájának élére került Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, aki szerinte „behúzta RMDSZ-es jelölttársait az Európai Parlamentbe”.
Az EMNP elnöke úgy vélekedett, az RMDSZ ürügyként akarja használni Tőkés László kilépését arra, hogy ne akarjon együttműködni az erdélyi magyarság többi politikai szervezetével. „Tőkés Lászlónak a döntését helyeseljük, nemzetpolitikai szolgálatát támogatjuk a továbbiakban is” – mondta Toró T. Tibor.
Szabadság (Kolozsvár)