A Néppárt is állást foglalt a DNA-vizsgálat ügyében
Állásfoglalást tett közzé a Csíkszereda polgármesterét és egyik alpolgármesterét érintő DNA-s kivizsgálás ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai frakciója.
Ebben leszögezik: a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai kara épületének felújításában nem látják, hogy miként történhetett korrupciós visszaélés, csak eljárásbeli félreértések lehetnek az említett kérdésben. Továbbá kifejtik: a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házának megvásárlását ők is támogatták, és úgy gondolják, hogy a jelenlegi lepusztult állapotában nem is vehették azt át drágábban. „A City Parkinggal kapcsolatosan nem a mi tisztünk megállapítani, hogy történt-e visszaélés ebben a kérdésben, hanem a nyomozók, ügyészek és bírók dolga. Azonban továbbra is törvénytelennek tartjuk az autók lebilincselését és elszállítását, amint azt már több bírósági ítélet ki is mondott. Ezen kívül helytelennek tartjuk, hogy közterületen, közpénzen létrehozott parkolókból egy magáncég seperje be az ellenőrizhetetlen profitot, amint azt is számos éve hangoztatjuk. Továbbra is fenntartjuk, hogy a parkolók működtetését vissza kell vegye a város és az ebből befolyó teljes jövedelem a közérdeket kell szolgálja” – áll a közleményben, amelyet Soós Szabó Klára és Tőke Ervin, az EMNP két önkormányzati képviselője ír alá.
Emlékeztetünk, hogy a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos csíkszeredai elöljárók ügyében a DNA által a nyomozati anyagról nyilvánosságra hozott közleményben a City Parkinggal és a város parkolási rendszerével kapcsolatos téma nem szerepel, erről csak a szerdán a központi sajtónak kiszivárogtatott információk között esett szó. Miután a DNA Bukarestbe szállította és 24 órára őrizetbe vette őket, csütörtök este Ráduly és Szőke hazatérhetett Csíkszeredába, ahol házi őrzetben várják a vizsgálatok folytatását.
Székelyhon.ro

Referendum Váradon: a bojkott a megoldás…
Tanácstalan a váradi magyarok többsége, hogy mit tegyen a május 10-i népszavazás kapcsán. Az EMNP most elmagyarázta: minden szempontból a legjobb nem is nemmel szavazni, hanem el sem menni vasárnap. Nekünk ugyanis nem lenne jó az érvényes referendum.
Rossz a magyarságnak ez az egész, ezért a megoldás csakis az, hogy senki ne menjen el a május 10-i népszavazásra, amelyen Szentmárton és Nagyvárad összeolvadásáról lehet voksolni. A számunkra kedvezőtlen kezdeményezés ugyanis akkor bukhat el, ha nem lesz meg a megfelelő arány, azaz a szavazáson megjelenők száma nem éri el a leszállított küszöbértéket, vagyis a 30%-ot. Ezt az Erdélyi Magyar Néppárt helyi vezetője, Csomortányi István hangsúlyozta, amikor hétfőn Váradon sajtótájékoztatót tartott a kérdésről. Jelezte: az sem megoldás, ha elmegyünk és nemmel voksolunk, mivel a részvételünkkel így is hozzájárulunk az érvényességi küszöb esetleges eléréséréshez – ezért tehát az a megfelelő eljárás, ha távol maradunk az urnáktól vasárnap. Össze is foglalta, hogy mi minden miatt.
Miért nem jó?
Elöljáróban elmondta: „Elég nagy a tanácstalanság a magyarság körében e referendum kapcsán. Ezért mi vagyunk az első és eddig egyetlen magyar szervezet, amelyik nyíltan elmondja, mi itt a helyzet ezzel”. Nos, szerinte az, hogy a közösségünket is veszélyeztetné a két település összeolvadása. Most ugyanis Váradon 24,5% a magyarság aránya, ha viszont Szentmártont is bekebelezné a város, egyből 22-re esne vissza. A számarányunk amúgy is lassan csökkenőben van, hiba lenne ezzel még gyorsítani is. Törvény szerint ugyanis egyes jogok csak akkor járnak nekünk, ha 20% fölötti a létszámunk. Úgy véli, a következő, 2021-ben esedékes népszámláláskor megeshet, hogy már 20% alá esik ez, és ezzel a jogérvényesítés lehetősége is elvész.
Csomortányi István szerint a referendumot azért találták ki, hogy mesterségesen duzzasszák fel a város lakosságát. Most ugyanis 196.000 lakosa van Váradnak, márpedig a vonatkozó törvény kategorizálja a városokat, népesség szerint és csak a 200.000 fölötti lakosságúak lehetnek régióközpontok. A jogszabályban nevesítve is van az ország 11 ilyen városa, ám az elmúlt évek során „kihullott” onnan Bákó, Braila és Várad, a következő pedig Ploiesti lehet. A joggyakorlat szerint tehát Várad is elvesztette a jogát, hogy régióközpont lehessen, ennek a visszafordításáért akarják most a fúziót, idecsapva, és Várad lakónegyedévé nyilvánítva a 10.000 lakosú román többségű települést, Szentmártont. Pedig ha a váradi magyarsággal rendesen bánnának, most nem tartanánk itt – véli a politikus.
Püspöki, a példa
Elmondta: „Váradon az elmúlt 25 évben is a városvezetés mindig barátságtalan volt a magyar lakossággal, időnként pedig egyenesen ellenséges. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1992-től máig összesen 30.000 magyar kivándorolt innen. Most pedig, lám, hiányoznak a városnak, gond a lakosságcsökkenés.” Figyelmeztetett. „E referendum sorsa Szentmártonon múlik. Meg is ígérnek nekik most mindent, és az idő bizonyítani fogja, hogy mindent fedezetlenül. Példa erre Biharpüspöki is, ami 1956 óta Várad része, de szinte semmi előnye sincs ebből azóta sem”. Csomortányi István ennek kapcsán bejelentette: hivatalosan kérni is fogják a váradi vezetést, hogy akkor alkalmazza csak Püspöki esetében is ugyanazokat az ígéreteket, amiket most Szentmártonnak tesz. Azaz például csökkentsék az ingatlanadót, aszfaltozzák le a régebbi részeket, legyen a városnak Püspökiben is kirendelt irodája, stb. Továbbá – mivel Szentmárton esetében az a terv, hogy maga a település Várad egyik negyede lenne, ha keresztülviszik ezt a referendumot, de a hozzá tartozó falvak Várad fennhatósága alatt ugyan, de önállóak maradnának – az EMNP állásfoglalást kér a prefektusról, hogy lehetne Várad fennhatósága alatt önálló státust visszaadni Püspökinek. Összegzésében kiemelte: „május 10-én tehát ne menjünk el szavazni – ez az érdekünk is,d e ezzel üzenhetünk is a városvezetésnek, hogy a magyar közösséget nem tanácsos semmibe venni.”
Új városi elnök
A tájékoztatón egyébként bemutatkozott az EMNP új nagyváradi városi elnöke is. Nemrég ugyanis lejárt az eddigi vezető, Kristófi Kristóf kétéves mandátuma, és a nemrégiben megfejtett tisztújításon Moldován Lajos Gellértet választották meg a helyébe. Utóbbi két fiúgyermek apja, teológiát és pedagógiát végtett, felszentelt pap, és az Ady középiskolában tanít. 2012-ben volt már az EMNP szenátorjelöltje, Dél-Biharban, eddig pedig elnökségi tagként tevékenykedett. Elmondta: váradi pártelnökként legfontosabb feladatának most a körzetesítést tekinti, körülbelül 15 körzetet akarnak létrehozni a városban, ugyanakkor új tagok felvétele is a céljai között van. A váradi EMNP-szervezet alelnöke különben Kristófi Kristóf, vezetőségi tagjai pedig Nagy Zoltán, dr. Balogh Árpád és Pólik Levente.
Szeghalmi Örs
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hidegen hagyja a szavazók zömét az előválasztás
A közélettől és főleg a politikumtól való elfordulás, a gyengére sikeredett kommunikáció, valamint a kedvezőtlen közhangulat vezetett oda, hogy Marosvásárhelyen a három magyar pártnak el kellett napolnia a közös előválasztást – jelentették ki az illetékesek.
A magyar–magyar összefogást és előválasztást szorgalmazó három párt Maros megyei képviselői elismerték a maguk és általában a politikai osztály felelősségét a választói regisztrációt jellemző érdektelenség miatt. Az RMDSZ és a két kisebb magyar alakulat május 31-ről kénytelen volt október 11-re elnapolni az előválasztást. „Tekintettel arra, hogy a politikai összefogás keretében meghirdetett előválasztás célja egy erős magyar politikai közösség összekovácsolása, fontosnak tartjuk az előválasztás népszerűsítő kampányának folytatását, az üggyel kapcsolatos szélesebb körű egyeztetést és alaposabb felkészítést” – olvasható a halasztás hivatalos indoklásában.
Újságírói kérdésre válaszolva Brassai Zsombor RMDSZ-elnök úgy vélekedett, a bizalmatlanság főként a tájékozatlanságnak tudható be. Nem kedvezett a közhangulat sem, mint ahogy közrejátszott a megpezsdült közélet is, amikor Marosvásárhelyen elég sok mindenért gyűjtenek aláírást – sorolta a szövetség vezetője. Annak dacára, hogy a három politikai alakulat mindent elkövetett annak érdekében, hogy regisztrálásra serkentse a vásárhelyi polgárokat, eddig mindössze kétezer lakó neve került a választói jegyzékbe. Ilyen körülmények között az előválasztás elhalasztása volt a legbölcsebb döntés – véli Portik Vilmos. Az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke és egyben polgármesterjelöltje belátta, hogy a választók érdektelensége rendkívül zavaró tényező, amivel viszont a politikusoknak szembe kell nézniük.
„Az emberek nem hitték el, hogy az összefogás kellőképpen elő van készítve. Másrészt nagyon sokan feladták, nem hisznek a vásárhelyi magyar sikerben” – állapította meg Portik. Kiss István, a Magyar Polgári Párt vezetője a közélettől való elfordulásban látja a kudarc okát. Viszont ez jellemző az egész országra, állítja. Kérdésünkre, hogy ilyen körülmények között a szervezők nem gondolták-e meg, hogy esetleg lemondjanak a regisztrációról, az illetékesek nemmel válaszoltak. Az RMDSZ álláspontja szerint erre már csak szervezési szempontból is szükség van, de a potenciális választók tájékoztatása végett is elengedhetetlen.
Az előválasztás elhalasztása nem azt jelenti, hogy megáll az élet. Rövidesen megalakul a választási bizottság, amelybe a független jelöltek képviselői is helyet kapnak. A szervezők arról is döntöttek, hogy a jelenlegi három jelölt mellett, augusztus végéig mások is jelentkezhetnek. Az érdekeltektől ugyanakkor a politikai program bemutatását is kérik. A sárdobálás és a gerilla típusú kampány elkerülése végett, mint ahogy Brassai Zsombor fogalmazott utalva a Barabás Miklóst támogató civilek múlt heti támadására, a pártok képviselői úgy döntöttek, kidolgoznak és a résztvevőkkel aláíratnak egy etikai kódexet.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

A magyarságra veszélyes népszavazás
Népszavazást tartanak vasárnap Nagyvárad és a várossal szomszédos Váradszentmárton község egyesüléséről. A nagyváradi magyarság attól tart, hogy a települések egyesülésével a magyarság aránya veszélyesen lecsökken.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete tegnap távolmaradásra buzdította a magyarokat (a népszavazás csak akkor lesz érvényes, ha mindkét településen a választók legalább 30 százaléka leadja a szavazatát). Csomortányi István, az EMNP megyei elnöke szerint a támogató szavazatok győzelme azt eredményezné, hogy a létrejövő közigazgatási egységen belül a magyarság részaránya 24,5 százalékról 22 százalékra esne vissza. „Az elmúlt 25 év demográfiai adatait tekintve valószínű, hogy a 2021-es népszámlálásig az arány 20 százalék alá csökken. Ez azért is aggasztó, mert több kisebbségi jog ehhez az arányhoz köthető” – figyelmeztet Csomortányi. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke az MTI kérdésére csak annyit mondott, hogy a szövetség képviselői a népszavazás kiírásáról döntő nagyváradi önkormányzati ülésen a referendum ellen érveltek és szavaztak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Októberre halasztották az előválasztást
A hírt Brassai Zsombor, az RMDSZ, Kiss István, a Magyar Polgári Párt, Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei vezetője, illetve Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke közös sajtótájékoztatón jelentették be. Az eredetileg május 31-re kitűzött előválasztás halasztásának legfontosabb oka, hogy ameghirdetéstől eltelt időszakban alig 2.000 marosvásárhelyi polgár regisztrált a választói névjegyzékbe.
Brassai Zsombor szerint, dacára annak, hogy mindent elkövettek, amit kommunikációs szempontból elkövethettek, nem sikerült átütő sikert elérni, ami a tájékoztatást illeti, és ennek következtében meglehetősen kevesen jelentkeztek a választói névjegyzékbe. – Úgy véljük, hogy ez a csekély számú jelentkezés csorbítaná ennek az egyébként fontos politikai akciónak a sikerét, illetőleg hitelét. Úgy véljük, hogy a kétezres szám a mintegy ötvenezer körüli választásra jogosult vásárhelyi polgár létszámához viszonyítva nem igazán nevezhető reprezentatívnak, ezért döntöttünk úgy, hogy adunk még egy esélyt magunknak és a vásárhelyieknek is – monda az RMDSZ megyei elnöke, aki szerint valószínűleg sokkal többet és sokkal jobban kellene kommunikálniuk az emberekkel, meggyőzőbben kell elmondaniuk, hogy mire készülnek.
Portik Vilmos bölcs döntésnek nevezte a halasztást, és úgy gondolja, hogy a nyár folyamán alkalmuk lesz olyan vitákat, párbeszédet folytatni, rendezvényeket szervezni, amelyeken még több információt kaphatnak az emberek az előválasztással kapcsolatosan. Elmondta, hogy az előválasztás dátuma október 11., azt megelőzően két nappal, október 9-én zárul le a regisztráció. A további jelöltségek bejelentésének utolsó határideje augusztus 31.
Kiss István szerint az előválasztás elhalasztása nem azt jelenti, hogy megáll az élet. – Egy hónapon belül megalakul az előválasztást felügyelő bizottság a három párt képviselőiből, amely majd a jelöltek képviselőivel egészül ki. Új elem, hogy a jelölteknek augusztus 31-ig a programjukat is be kell mutatniuk.
A Népújság kérdésére, hogy mennyire élik meg kudarcként, hogy nem tudták felrázni a vásárhelyieket a letargiából, hogy vajon egyáltalán igénylik-e a marosvásárhelyiek az előválasztást, Portik Vilmos azt mondta, hogy zavaró dolog, de az emberek valószínűleg nem úgy hitték, hogy kellőképpen elő van készítve. Véleménye szerint a hitehagyottsággal kell felvenni a harcot, nem elég a sajtón keresztül vitázni, be kell kopogni az emberekhez, megmagyarázni, hogy most mutatkozik esély arra, hogy magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek. Kiss István úgy vélte, a marosvásárhelyi magyarok, de általában az emberek elfordultak a közélettől, és ez nemcsak az ő kudarcuk, az elmúlt 25 év történései eredményezték.
A támogató aláírások és a regisztrálások száma közötti különbséget Brassai Zsombor egyfajta bizalmatlansággal és tájékozatlansággal magyarázta: "újszerű eljárás, a választók nem értették meg".
Peti András szerint őszintén, alázattal magukba kell nézniük. Vásárhely nem ég választási lázban, a távolmaradás is egyfajta választás. – Magunknak adtunk haladékot, hogy rájöjjünk arra, hogy azokat, akik azt választották, hogy – hasonlóképpen az elmúlt időszakban tapasztalt tendenciához – távol maradnak, hagyják, hogy mások döntsenek helyettük, hogyan tudjuk motiválni, arra sarkallni, hogy legyenek aktív tagjai a közösségnek, és fejezzék ki véleményüket akkor is, ha egyetértenek egy jelölttel és akkor is, ha nem értenek egyet.
Az állítólagos lemondásával kapcsolatos újságírói kérdésre bejelentette, hogy egy ilyen döntés esetén a sajtó lenne az első, amelyet tájékoztatna.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Perpatvar a Néppártban
Huszárvágással próbálta orvosolni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos vezetősége a sepsiszentgyörgyi szervezetében nyilvánosságra került nézetkülönbségeket: feloszlatta a helyi szervezetet, és múlt szerdán újat hívott életre. Az egy hónappal ezelőtt megválasztott elnök, Bedő Zoltán azonban nem fogadja el a döntést, fellebbezett, és a központi vezetés önkényes lépéséről beszél. Benedek Erika, az EMNP megyei elnöke szerint egy működésképtelen, mesterségesen felduzzasztott szervezetben kellett rendet teremteniük, ezért volt szükség erre a lépésre. A március végén megszervezett tisztújító gyűlés, amelyen Bedő Zoltánt elnöknek választották, nem volt határozatképes, és Bedőnek csak azt követően szabadott volna kiállnia a nyilvánosság elé, hogy a megyei elnökség is jóváhagyta megválasztását, ezt írja elő a párt alapszabályzata – magyarázta Benedek Erika.
Bedő Zoltán ezzel szemben arról beszél, hogy a több ideiglenes elnök után december közepe óta vezető nélkül maradt szervezet helyzetét akarták rendezni, és az alapszabályzat minden pontját betartva kívántak tisztújítani. A szervezet valóban felduzzasztott volt, a pártalapítás utáni versenyszerű hajszában – brüsszeli út volt a legtöbb tagot toborzó jutalma – Nemes Előd korábbi elnök több mint 250 új nevet iktatott, ám ezek nagy része soha nem tevékenykedett, nem fizetett tagdíjat sem. Próbáltak rendet teremteni, egy megbízottjuk mindenkit megkeresett – telefonon vagy személyesen –, és megkérdezte, az EMNP tagja kíván-e maradni. Néhányan írásban is lemondtak, mások elérhetetlenek voltak, így végül 146 tagot összesítettek. A véglegesített listát eljuttatták az országos elnökséghez, és e tagságot értesítették a március végi tisztújításról, ahol össze is gyűlt az alapszabályzat által előírt 20 százaléknál több tag (kb. ötvenen). Megválasztották Bedőt elnöknek, ám két nappal később kiderült, az országos elnökség nem fogadja el a döntést, érvénytelennek tekinti az ülést. Bedő Zoltán tagságát hatvan napra felfüggesztették.
Patthelyzet alakult ki, melyből a kiutat a sepsiszentgyörgyi szervezet feloszlatása és egy új alakítása jelentette. Bedő szerint alapszabályzat-ellenesen, ők keresték a kompromisszumot, de nem találtak megértésre. Benedek Erika másképp látja, szerinte ez volt a helyes, a párt előírásainak megfelelő lépés. Tény, hogy múlt szerdán 31 taggal új helyi szervezetet hoztak létre. Bedő Zoltán szerint 23 teljesen új, eddig ismeretlen tagot jegyeztek be, a régiek közül alig nyolcan vállalták, hogy részesei lesznek a kialakult áldatlan helyzetnek. Ő maga is elutasította a meghívást, nem akarta jelenlétével hitelesíteni a szerinte szabályzatellenes lépést. Benedek Erika elmondása szerint új elnöknek Molnár Attilát választották, alelnök lett az a Kolcza István, aki a Bedő-féle testületben is hasonló tisztségre nyert megbízatást. Hétfőn a megyei elnökség jóváhagyta a döntést, egy-két nap múlva kézhez kapják megbízólevelüket, és attól a perctől ők képviselik majd a sepsiszentgyörgyi szerveztet – ismertette a folyamatot Benedek Erika.
Bedő Zoltán óvást nyújtott be megválasztása megtorpedózása miatt az országos szabályzatfelügyelő és etikai bizottsághoz, Benedek Erika szerint ez a lépés abszurd, hiszen az országos elnökség döntött így, azt pedig az etikai bizottság nem vizsgálhatja felül. Bedő azonban állítja: a párt alapszabályzata igenis azt írja, hogy megteheti, ez a legfelsőbb döntéshozó testület. Ő egyébként úgy véli, a párt korábbi elnökével, Toró T. Tiborral adódott nézetkülönbségei miatt alakult ki a jelenlegi helyzet, emiatt akarják megakadályozni, hogy ő legyen a helyi elnök. Várja a bizottság döntését, addig minden lépést – így az új szervezet életre hívását is – érvénytelennek tekint. Az országos elnökség azonban lezártnak és rendezettnek véli az ügyet. Benedek Erika megyei elnök elismerte, nem szerencsés a háromszéki megyeközpontban kialakult helyzet, ám nagyon fontos, hogy egy szervezet a lefektetett szabályok szerint működjék, és ezt tudomásul kell venniük mindazoknak, akik csatlakoznak. Az új szervezet létrehozatala egy új kezdetet, új esélyt jelent a sepsiszentgyörgyiek számára, bíznak benne, sikerül építkezniük, és a régi tagokat sem veszítik el, csatlakoznak az új csapathoz.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KÖZLEMÉNY
A prágai székhelyű Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által szervezett budapesti konferenciát a II. világháború európai befejezésének 70. évfordulója alkalmából rendezték meg május 5-6-án. Arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a világháború vége a kommunista diktatúra kiépítésének kezdetét is jelentette térségünkben.
A Magyar Országgyűlés delegációs termében megrendezett konferenciát Gulyás Gergely, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd a külföldi és magyar előadók Európa megosztottságának megtervezését, a vasfüggöny kiépítésének módozatait és tragikus következményeit elemezték.
Az második napon Tőkés László erdélyi EP-képviselő, aki a platform védnöki testületének is tagja, beszédében kitért rá: „A második világégésre emlékezve ezúttal az I. világháború kitörésének centenáriumától sem lehet eltekintenünk. Sommás leegyszerűsítéssel fogalmazva: alig két évtized múltán a „nagy háború” egyenes következményeként robbant ki a II. világháború – ennek viszont szintén fájdalmas folytatása- és következményeképpen épült fel a berlini fal, és tört reánk a hidegháború. Cseberből vederbe estünk: alighogy megszabadultunk a náci nemzetiszocializmustól, Kelet-Közép-Európában az internacionalista, kommunista szocializmus vette át az uralmat, vitte tovább dicstelen elődje totalitárius örökségét, és tartotta fenn évtizedekig annak megosztó politikáját.” Emlékeztetett: „Bennünket, romániai magyarokat – példának okáért – a berlini falhoz hasonló határfalak választottak el magyarországi testvéreinktől. De ugyanez mondható el a csehszlovákiai, jugoszláviai vagy szovjetunióbeli kisebbségi magyar nemzeti közösségeinkről.” Le kell bontani az intolerancia és a félelemből épült hallgatás falát, s akkor remény van rá, hogy a totalitarizmus berlini falai úgy omlanak le, mint egykoron Jerikó falai, zárta szavait Tőkés László.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, aki egyrészt szervezőként, de az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja vezetőségének tagjaként vett részt a tanácskozáson, felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Bizottság eddigi támogatási gyakorlata a nácizmus és a sztálinizmus korszakának kutatását kedvezményezte. „Márpedig ha az Unió hiteles akar lenni, akkor nem tehet úgy, mintha Sztálin halála után a kommunista országokban nem öltek és kínoztak volna meg több ezer embert. Olyan Európát akarunk, amely azonos mércével kezeli a fasizmus és a kommunizmus rémtetteit” – zárta szavait az erdélyi politikus.
A konferencia zárszavaként Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára köszönetét fejezte ki a konferencia megszervezéséért, és biztosította a részvevőket arról, hogy a magyar kormány továbbra is egyformán fontosnak tartja a kommunizmus és a fasizmus rémtetteinek feltárását, éppen ezért a jövőben is partnernek tekintik az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformot.
Ezután került sor a budapesti Duna Palotában a platform idei díjának átadására. A demokrácia melletti kiállásuk és a korrupciót leleplező tevékenységük nyomán egy orosz testvérpárnak, Oleg és Alekszej Navalnijnak ítélték oda a 2015-ös díjat. Mivel egyikük börtönben van, másikuk pedig házi őrizetben, a díjátadón megbízottjuk jelent meg. Az eseményen Göran Lindblad a díjat odaítélő szervezet elnökeként a testvérek merész és bátor kiállását hangsúlyozta, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke pedig azon reményét fejezte ki, hogy Oroszországban felismerik: nem az Európától való elszigetelődés, hanem sokkal inkább a demokrácia és a jogállamiság szabályainak betartása és az unióhoz való közeledés jelentheti a jövőt.
Budapest, 2015. május 7.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
Mellékeljük Tőkés László felszólalásának szövegét.
Európai Emlékezet és Lelkiismeret Nemzeti Emlékezet Bizottsága Platformja A vasfüggöny – a II. világháború következményei
Nemzetközi konferencia
Budapest, 2015. május 5–6.
Szabadulás a vasfüggöny fogságából
Hat kerek esztendő telt el azóta, hogy az Európai Parlament – egyebek mellett – határozatban mondta ki az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának a létrehozását. Húsz évvel a hírhedt Ceauşescu-rezsim bukása után, valamint az ebben az időszakban lejátszódott, többrendbeli kommunista visszarendeződést követően, rendkívüli élményt és megtiszteltetést jelentett számomra, hogy egyik kezdeményezője lehettem annak az európai határozatnak, amely végre a hagyományos „kettős mércével” szakítva, egyértelműen ítéletet mondott a letűnt XX. század mindkét totalitárius rendszere fölött, és megkésve bár, de legalább verbális szinten igazságot szolgáltatott a kommunista diktatúra több milliónyi ártatlan áldozatának.
A történelminek nevezhető európai állásfoglalás egyenes folytatásaképpen, utóbb az így létrejött Európai Platform Védnöki Testületének tagjaként is tovább folytathattam az akkor elkezdett munkát, és közvetlen tanúja lehettem annak, hogy azóta is milyen göröngyös utat kellett bejárnia a Göran Lindblad alapító elnök által vezetett európai intézményünknek. Szinte hihetetlen, hogy negyed századdal a totalitárius vörös hatalom, illetve a berlini fal összeomlása után, lépten-nyomon még mindig falakba ütközünk, vagy legalábbis a régen ledőlt falrendszer eltakarítatlan romjai között kell botorkálnunk…
Éppen ezért, külön is őszinte elismerésemet fejezem ki a platform kellő eszközök hiányában működő, kitartó vezetőinek és lelkes csapatának, hogy a tevékenységüket övező keleti ellenséges vagy nyugati értetlenkedő magatartás ellenére, a megkezdett úton szívósan és következetesen tovább haladnak. Mostani tanácskozásunk is ennek az állhatatos munkának az ékes bizonyítéka és egyik fontos állomása.
Úgy gondolom, hogy konferenciánk társszervezőjeként hasonló elismerésre méltó a magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottsága – élén Földváryné Kiss Réka elnök asszonnyal. Velük együtt illesse elismerés a Magyar Kormányt, amelynek hathatós támogatása mind a mostani nemzetközi rendezvény, mind a platform további működése szempontjából meghatározó fontosságú.
A II. világháború befejezésének idei kerek évfordulójáról Oroszország fényes ünnepségekkel emlékezik meg. Hosszú évtizedekig ezen az évfordulón az egész világ is – egyoldalú módon – csak a „győzelem napját” ünnepelte. Ez a kérdés még ma is súlyos mértékben megosztja országainkat és politikusainkat, mind az egykori vasfüggöny mentén, mind kelet-közép-európai régiónkban.
Ennek legfőbb oka pedig éppen Európa előző, közel fél évszázados megosztottsága, melynek örökségeként továbbra is egy virtuális vasfüggöny választja ketté Keletet és Nyugatot, mely ott húzódik emlékezetünkben, évtizedes beidegződéseinkben, nehezen átalakuló történelmi tudatunkban. Tulajdonképpen ezt fogalmazza meg konferenciánk címe: A vasfüggöny – a II. világháború következményei. A kontinensünket hatalmi érdekek és előnyök alapján felosztó jaltai egyezmény hosszú és sötét árnyéka vetül nemcsak a felemás „győzelem” kétes értékű ünnepére, hanem ezzel együtt annak kínkeservesen megszenvedett, korszakos utókorára.
Ezekben az években évforduló évfordulót követ. A második világégésre emlékezve ezúttal az I. világháború kitörésének centenáriumától sem lehet eltekintenünk. Sommás leegyszerűsítéssel fogalmazva: alig két évtized múltán „a nagy háború” egyenes következményeként robbant ki a II. világháború – ennek viszont szintén fájdalmas folytatása- és következményeképpen épült fel a berlini fal, és tört reánk a hidegháború. Cseberből vederbe estünk: alighogy megszabadultunk a náci nemzetiszocializmustól, Kelet-Közép-Európában az internacionalista kommunista szocializmus vette át az uralmat, vitte tovább dicstelen elődje totalitárius örökségét, és tartotta fenn évtizedekig annak megosztó politikáját.
A történelmi tények ismeretesek. Amiképpen maga Winston Churchill fogalmazott: „vasfüggöny ereszkedett le arcvonalunk mentén”. Ezzel szemben Putyin elnök még ma is „az elmúlt évszázad legnagyobb geopolitikai tragédiájaként” fájlalja a Szovjetunió szétesését. Ezen összefüggésben a szovjet expanziós hagyományokat folytató Oroszország és a demokratikus Európa ukrajnai szembenállása nem mást, mint a megosztó múlt jelenkori továbbélését jelenti.
Csak annyi történt, hogy a vasfüggöny keletebbre költözött. Éppen ezért ma is égetően fontos, hogy az egyesült Európa ne csupán a birodalmi Oroszországgal nézzen farkasszemet, hanem saját totalitárius múltjával is őszintén szembenézzen, és az Európai Parlament hivatkozott határozatát életbe ültetve, a kontinensünket, országainkat, népeinket és társadalmainkat továbbra is megosztó választófalakat végérvényesen lebontsa. Amint maga a dokumentum fogalmaz: az európai integráció – egyenes – válasz a két világháborút és a totalitárius diktatúrákat megszenvedett közös múltunkra. Amennyiben ezt a „választ” nem vagyunk képesek helyesen és hitelesen megadni, az egyesült Európa korszakos béketerve is kudarcra van ítélve – állapíthatjuk meg az idézett határozat értelmében.
„Hogyan épült meg a vasfüggöny?” – fogalmazza meg a kérdést munkacsoportunk témamegjelölése. „Milyen volt az élet a vasfüggöny mögött?” – olvashatjuk a kérdést a másik témakörben.
Ezekre a kérdésekre igazából csak mi, kelet- és közép-európaiak tudunk hiteles választ adni, akik a vasfüggöny mögül évtizedeken át sóvárogva tekintettünk a börtönfal szinonimáját jelentő Berlini fal túloldalán lévő „szabad világra”, és akik a kommunizmus „börtönvilágának” „rab népeiként” nem csupán Európa másik felétől voltunk elrekesztve, hanem saját elnyomó társadalmaink diktatórikus rendszereiben is egy módszeresen kiépített, szövevényes falrendszer labirintusának fogságában éltünk és vergődtünk.
„Vasfüggöny ereszkedett le arcvonalunk mentén. Hogy mögötte mi történik, arról mit sem tudunk” – írta volt Churchill már a legelején. A brit miniszterelnök vélhetően lelkiismeret-furdalásban halt volna meg, ha megéri, hogy újabb nagyhatalmi békerendszerük hová vezetett…
És itt engedjék meg, hogy a konferencia partikuláris megfogalmazása értelmében, kiemelt módon arról a „másodlagos vasfüggönyről” szóljak, amely mindkét világháborút követően a Kárpát-medencei magyarságot sújtotta.
Ma már evidenciának számít, hogy az első világháborút követő párizsi békeszerződések, ezek részeként pedig a trianoni békediktátum igazságtalan határmódosításai sorscsapást jelentettek a féltucatnyi országba szétszakított magyar nemzet számára. A második világháború végeztével a győztes hatalmak – nem tanulva a múltból – még csak megerősítették az előzőleg megvont mesterséges határvonalakat, a nemzetellenes kommunista internacionalizmus kényére-kedvére szolgáltatva ki a Magyarországtól elcsatolt többmilliós magyarságot. Bennünket, romániai magyarokat – példának okáért – a berlini falhoz hasonló határfalak választottak el magyarországi testvéreinktől. De ugyanez mondható el a csehszlovákiai, jugoszláviai vagy szovjetunióbeli kisebbségi magyar nemzeti közösségeinkről. Nálunk, Erdélyben ráadásul a román diktátor ördögi falurombolási terve megsemmisüléssel fenyegette településeinket, egész magyar kultúránkat és közösségünket. Kelet-Közép-Európa egyik legsötétebb nacionálkommunista diktatúrájaként a Ceauşescu-rezsim már korábban keményvalutáért árusította ki német és zsidó kisebbségének százezreit – akkorra pedig elérkezettnek látta az időt, hogy utolsó számottevő kisebbségétől, a kétmilliónyi erdélyi magyar közösségtől is megszabaduljon.
Ezen viszonyok között számunkra, erdélyi magyarok számára az Európát kettéosztó és megnyomorító Vasfüggöny már-már a trianoni határokkal volt egyenlő. Egyebek mellett ezzel is magyarázható, hogy a diktatúra bukásához vezető romániai népfelkelés nem az ország fővárosából, Bukarestből indult, hanem Erdélyben, a soknemzetiségű és sokvallású Temesváron vette kezdetét, éspedig egy kétszeresen kisebbségi, magyar református gyülekezetben. Egy olyan városban, ahol az időközben megváltozott etnikai arányok ellenére többség és kisebbség le tudta győzni a nacionálkommunista uszító propaganda által gerjesztett, kölcsönös bizalmatlanságot, és össze tudott fogni közös ellenségük: az elnyomó és megosztó kommunista diktatúra ellenében. A toleráns „Temesvár szellemét” azóta is közmondásos értelemben szokás emlegetni.
Ez a szellemiség néhány nap leforgása alatt láncreakciószerűen vezetett el a Ceauşescu-rezsim bukásához, szervesen beleilleszkedve a szovjet kommunizmus országonkénti összeomlásának 1989-es láncolatába.
Azt is mondhatjuk, hogy a vasfüggöny részeképpen, illetve a berlini fallal többé-kevésbé egy időben omlottak le a keleti tábor országait egymástól elválasztó, szinte hermetikusan zárt keleti határok, s hogy ennek eredményeképpen a magyar közösségeket egymástól többszörösen elválasztó trianoni határok is – gyakorlatilag – megszűntek.
Ebben a folyamatban rendkívüli jelentőséggel bírt a páneurópai piknik néven ismeretes, 1989. augusztus 19-i határáttörés, amikor is a meggyengült magyar hatóságok hallgatólagos engedelmével, a magyar–osztrák határzárat lebontva, a keletnémet menekültek százai, majd ezrei távozhattak Németországba.
Engedjék meg, hogy befejezésképpen ezt a történelmi pillanatot idézzem, pontosabban azt az üzenetemet, melyet – a szervezők kívánságára – a piknik résztvevőihez azokban a válságos időkben, titokban juttattam el. A félelemből épült „hallgatás falát” áttörve, akkor ezeket írtam: „Nálunk a vasfüggöny helyett falvakat akar lerombolni a téboly: falak helyett falvakat. Hisszük, hogy nem fog sikerülni. Rajtatok is múlik, hogy ne történhessék meg… És akkor nem kell többé féltenünk sem falvaink népét, sem Európa kis népeit és nemzetiségeit, mert minden más berlini mintájú fal Jerikó falai gyanánt fog összedőlni, egy csapásra. És akkor végre mi is ott leszünk az Európai Nagytalálkozón…”
Budapest, 2015. május 6.
Tőkés László

Globális kerekasztal: erkölcs a politikában
Május 8-án és 9-én Budapesten került sor a Globális Kerekasztal (Global Round Table) 2015. évi rendezvényére, amelynek Tőkés László EP-képviselő vitaindítójával kezdődött. Az idei kerekasztal-tanácskozást Erkölcs a politikában címmel tartották.
A rangos rendezvénysorozat, melynek védnöki testületében állami vezetők és nemzetközi szervezetek magas rangú tisztségviselői vesznek részt, és amelynek fővédnöke Butrosz Butrosz-Gáli egykori ENSZ-főtitkár, rendre a XXI. század nagy kihívásait tűzi napirendre. Tőkés László vitaindító előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy világunk és kontinensünk, országaink és népeink életében és történelmében milyen sorsdöntő szerepe van az erkölcsnek, illetve hiányának. A magunk mögött hagyott XX. század két totalitárius rendszerének – a náci és a kommunista diktatúrának – az emberiség ellen elkövetett és háborús bűnei nem csupán jogi értelemben, hanem kihatásaikban és következményeikben is elévülhetetlenek. „Hogyha a glóbusz elsőbbséget élvező, legégetőbb kérdéseire gondolunk – mint amilyenek az általános gazdasági válság és a totális pénzuralom, a környezetvédelem, illetve a széndioxid-kibocsátás és a klímaváltozás kérdése, a terrorizmus és a keresztényüldözések, az emberi és a kisebbségi jogok, a demográfiai válság, valamint a menekültek ügye –, ezek rendezése és megoldása a politika, illetve a politikusok erkölcsi felelősségvállalása nélkül eleve kudarcra van ítélve.” Erdélyi EP-képviselőnk szerint ma már nem csupán „politikacsinálókra”, hanem valódi államférfiakra van szüksége a világnak. „Homo politicusok helyett a homo moralis minőségével bíró vezetőkre és politikai osztályra, akik az önző részérdekeken felülemelkedve valóban az értékek Európáját és világát építik, és akiket sem a mindenen eluralkodó gazdasági érdek, sem partikuláris geopolitikai megfontolások nem képesek a lábukról leszedni vagy útjukról eltéríteni” – mondotta Tőkés László, emlékeztetve: a kerekasztal-tanácskozás feltett szándéka, hogy erkölcs és politika eredendő egységének a helyreállításán fáradozzék, melynek keretében az erkölcsiség visszanyeri szabályozó szerepét a politikában, ez utóbbi pedig megvédi és érvényre juttatja az erkölcsöt a társadalomban. Mert csakis ezúton lehet feloldanunk azt a tudathasadásos, ősi ellentétet, amely a politikát eleve és szükségszerűen „szennyesnek” tartja. Ami pedig Európát illeti: hitbeli-lelki-erkölcsi megújulásra van szüksége az egész földrésznek.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott másnapi megbeszélnek rangos részvevői voltak, így például Yves Leterme, Belgium nemrég leköszönt miniszterelnöke, Vaira Vike-Freiberga, aki nyolc évig volt Észtország elnöke, Ivo Josipovic, aki néhány héttel ezelőtt adta át Horvátország elnöki tisztét megválasztott utódjának, Martonyi János, aki nyolc évig volt magyar külügyminiszter. Előadásaikba filozófiai és társadalmi szempontok mentén elemezték erkölcs és politikai viszonyát. Daniel Dăianu volt román gazdasági miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok nem lelkesednek az EU iránt úgy, mint az idősebb nemzedékek, nekik ugyanis nincsenek már emlékeik a világháborúkról, diktatúrákról, a határok átjárhatatlanságáról. Varga Zs. András nemrég megválasztott magyar alkotmánybíró pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a tagállamok újkori joga és az európai közösség joganyaga nemcsak jogokat rögzít, de felelősséget is ró az egyénekre, mégpedig igen sokrétűeket.
A találkozón felszólalt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, aki immár harmadszor vett részt a kerekasztal munkálatain. Arra hívta fel a figyelmet, hogy mind a tagállamokban, mind pedig az unióban annak a politikának van jövője, amely nem csak hatékony, de etikus is. Habár a politikusoktól elsősorban a hatékonyságot várja a választó, hosszú távon a közéletben nem tud megmaradni az a politika, illetve az a szereplő, amely nem tartja tiszteletben az erkölcs normáit. A fenntartható fejlődés sem lehet környezet-, egészség- és erkölcsromboló, mondotta. Mint minden évben, idén is elfogadnak egy záródokumentumot a részvevők, amelyet elküldenek mind az unió, mind pedig a tagállamok vezetőinek.
http://kms.mtva.hu/hir/ - Külhoni Magyar Sajtószolgálat

Újabb esély a magyaroknak?
A magyar pártok vezetői úgy vélik, kedvez a magyar közösségnek az új választási törvény, amely szerint egy fordulóban választják a polgármestereket. Elismerik, néhol együttműködés szükséges a sikerhez, de ennek módja továbbra is kérdéses.
Esélyt jelent a magyar közösségnek, hogy a parlament által múlt héten elfogadott, új helyi választási törvény szerint továbbra is egy fordulóban, egyszerű többséggel választják meg a polgármestereket, vélik az erdélyi magyar pártok vezetői. A magyar politikusok abban is egyetértenek, hogy vannak települések, ahol össze kell fogni, ám az együttműködés mikéntje még nem körvonalazódik.
Mint arról beszámoltunk, a képviselőház múlt héten fogadta el az új önkormányzati választási törvényt, amely akkor lép érvénybe, amikor azt az államfő kihirdeti. A jogszabály szerint a polgármestereket egy fordulóban, egyszerű többséggel választják meg, a megmérettetésen pedig az Unió bármely polgára indulhat, ha rendelkezik állandó romániai lakhellyel. A megyei tanácselnököket azonban az eddigi gyakorlattól eltérően a tanács választja, nem voksol rájuk közvetlenül a lakosság.
Borbély László képviselő, aki az RMDSZ áprilisi kongresszusáig a szövetség politikai alelnöke volt, a Krónikának kifejtette: ebben a helyzetben egyértelmű a szövetség felelőssége, hisz 90 százalékban ennek képviselői vannak az önkormányzatokban.
Borbély kifejtette, ez a törvény továbbra is lehetőséget nyújt az RMDSZ-nek, hiszen ha mások nem fognak össze a szövetség ellen, jó eséllyel győzhet a jelöltjük. „Például Marosvásárhelyen, ahol ha lenne két erős román jelölt, nagy eséllyel méretkezne meg a magyar közösség képviselője, de Szászrégenben, Szatmárnémetiben is vissza lehetne szerezni a polgármesteri tisztséget, valamint Nagyváradon és máshol is lenne esélye a magyarságnak” – mondta a politikus.
Meglátása szerint a magyar győzelem érdekében összefogásról is lehet szó, de szerinte kérdés, hogy a pártok olvasatában ez mit jelent. Marosvásárhelyen például sikerült olyan hangulatot kialakítani, hogy mindenki elfogadja a játékszabályokat, mutatott rá a Maros megyei honatya.
„Nem lehet az, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) soha semmit nem fogad el tőlünk, állandóan bírálnak, majd utána azt akarják, hogy fogjunk össze. A Magyar Polgári Párttal (MPP) az utóbbi időben kialakult egy normális kapcsolat, úgy néz ki, velük össze tudunk fogni. Ideje, hogy az EMNP is más módon viszonyuljon hozzánk, és akkor tárgyalhatunk” – szögezte le Borbély.
Biró Zsolt, az MPP elnöke szerint is valós esélyt jelent a magyarságnak az egyfordulós polgármester-választás, hiszen az olyan településeken, ahol a magyarság aránya 50 százalék alatti, két fordulóban általában etnikai alapon dől el a választás. Ebben a rendszerben sokkal nagyobb az esélye a magyar közösségnek, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, de számtalan olyan településen, ahol 30 százalék feletti a magyarság aránya, vélte.
Hangsúlyozta, a polgáriak arra az álláspontra helyezkedtek, hogy fontosnak tartják az együttműködést a 2016-os választásokon. Rámutatott, a helyhatósági választásokon is vannak települések, ahol célszerű összefogni, hiszen másként nincs esélye a magyar közösségnek.
„Meg kell vizsgálni minden várost, falut, és mindenütt, ahol ezen múlhat, hogy magyar polgármester legyen, kötelező érvényűnek tekintjük az összefogást. Csak a nemzeti érdeket szem előtt tartva lehet felelősen politizálni” – fogalmazott Biró Zsolt.
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke ezzel szemben úgy véli, hogy ez egyszerre politikai és választástechnikai kérdés, szerinte olyan választási stratégiát kell találni, amely minél több magyar polgármestert juttat tisztségbe, illetve minél több magyar önkormányzati képviselőt eredményez.
Az EMNP-elnök leszögezte, részükről eddig sem volt akadálya annak, hogy leüljenek tárgyalni, de úgy vélte, egy évvel a választások előtt még korai lenne állást foglalni az ügyben. „Meg kell nézni, mi a legjobb a közösségnek, hiszen minden helyzet más. De ez még a jövő zenéje” – mondta el portálunknak Szilágyi Zsolt.
Számos buktatója van a jogszabálynak
Lehetnek buktatói az új választási rendszer technikai megoldásainak, hívta fel a figyelmet Márton Árpád. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi képviselője rámutatott, az új jogszabály szerint informatizálni kell a rendszert, a választói névjegyzéket adatbázisban hozzák létre, amit lebontanak településekre és szavazókörzetekre. Ezentúl már nem papíron, hanem interneten lehet megnézni, hogy ki melyik körzethez tartozik, az internet pedig még sokak számára nem hozzáférhető, mutatott rá. Mint mondta, szavazáskor minden választópolgár bemutatja személyi igazolványát, ezt a bizottság tagjai leolvasóval azonosítják, az adatok pedig bekerülnek a központi adatbázisba; ezzel kiszűrhető, hogy kétszer szavazzon valaki. „Azt sem nehéz előre látni, hogy a rendszer összeomlik, akárcsak az egészségügyi kártya esetében, az utóbbit másodpercenként 9 ezren próbálták használni, amikor lefagyott. A választások napján az országban 40 ezer szavazókörzetben ennél többen próbálják majd meg egy időben elérni az adatbázist” – mutatott rá a képviselő.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Boc ismét elutasította a többnyelvűséget
Továbbra is elutasítja Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, hogy többnyelvű helységnévtáblákat helyezzenek ki a kincses város bejárataihoz – hívta fel a figyelmet Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei szervezetének elnöke.
Mint szerdai sajtótájékoztatóján kifejtette: nemrég kérvényt nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz az ügy sürgetése érdekében, Emil Boc pedig a törvényes határidő után küldött válaszában arra hivatkozva utasította el a kérést, hogy Kolozsváron a magyarság aránya nem éri el a teljes lakosság 20 százalékát.
Az elöljáró ugyanakkor arról biztosította a néppártot, hogy hamarosan kihelyezik a város bejáratainál a többnyelvű üdvözlőtáblákat. Soós Sándor hangsúlyozta: elfogadhatatlan, hogy egy magát európai városként meghatározó település ilyen mértékben figyelmen kívül hagyja a kisebbségek alapvető jogait.
Az EMNP Kolozs megyei elnöke arról is beszámolt, hogy az Európai Ifjúsági Fővárosa projekt rendezvénysorozatait lebonyolító Share Föderáció pótolta a magyar közösségre vonatkozó hiányosságot a szövetség által létrehozott Clujmulticultural.ro honlapon.
Mint ismeretes, néhány hete éppen Soós Sándor mutatott rá arra, hogy a Kolozsvárt bemutató weboldalon egyetlen szót sem ejtenek a magyarságról, a Helyi közösségek menüpont alatt például kizárólag a román és roma közösség bemutatkozója közül lehetett választani.
A Share Föderáció ezt azzal magyarázta, hogy még folyamatban van a magyar szövegek fordítása, amely a kevés önkéntes miatt nehézkesen halad, a hibát azonban hamarosan kijavítják. A hiányosságokat az elmúlt időszakban pótolták, mostmár a magyar közösségről is olvasható részletes bemutató, a honlap ugyanakkor magyar nyelven is elérhető.
Krónika (Kolozsvár)

Elutasító válasz jött a nagyváradi szoborügyben
Nem érdekli a sok kérvényező aláírás sem a nagyváradi önkormányzatot: nem lesz Szent László-szobor annak a városnak a központjában, amit épp a nevezett történelmi személyiség alapított.
„Nemzeti, vallási, kulturális identitásunk és örökségünk megőrzése végett álljon I. László királyunk szobra Nagyvárad róla elnevezett, Szent László terén!” – ezzel a jelmondattal hozott létre adatlapot és kezdett aláírásgyűjtésbe az interneten szerveződő nagyváradi civilek csoportja márciusban. Mint akkor megírtuk, egy új Szent László szobor elkészítése és a váradi főtéren való elhelyezése érdekében kezdték akciójukat, az EMNT és az EMNP felkarolta az ügyet. Pár hét alatt mintegy nyolcezer (!) támogató csatlakozott, ennyi kézjegy gyűlt össze.
Az aláírásokat petícióval együtt április 20-án iktatta a nagyváradi polgármesteri hivatalban a polgári csoportosulás. Még románok is aláírták az íveket, ők is támogatták, hogy a városalapító új, közpénzből elkészített szobra is ott lenne a felújítás alatt álló főtéren, ha végeznek a munkálatokkal. Sztuflák Gyula, az interneten szervezett civil csoport kezdeményezője az aláírások egy hónappal ezelőtti benyújtásakor azt mondta: „Remélem, hogy a nyolcezer aláírás jobb belátásra bírja majd a városvezetést, és a kölcsönös tisztelet jegyében eleget tesz a kérésnek”. Nos, nem bírta jobb belátásra, és nem tett eleget.
Üres szöveg
Szerdán, május 20-án ugyanis lejárt a válaszadási határidő: a válasz időközben már meg is van, és lényegében elutasító. A kezdeményező tegnap a csoport Facebook-oldalára töltötte fel az önkormányzattól kapott reakciót. Így összegzett: „Levelet hozott a posta! Megkaptuk a választ. Nesze semmi, fogd meg jól, avagy minek nevezzelek…
Azoknak, akik nem tudnak románul kb a következőkről van szó. A váradi önkormányzat az egykori Szent László teret vissza nem térítendő pénzalapból újitattja fel, olyan formában, mint az 1920-1940 között volt, és ahol ekkor Ferdinánd román király szobra volt felállítva.. A projekt csak ennek az egy szobornak az elkészítését engedélyezi, másképp a pénz elvesztését kockáztatnák. Pont ezért a kérésünket, hogy Szent László szobrát is felállítsák a téren, nem tartják elfogadhatónak.” Az Ilie Bolojan polgármester és Adriana Lipoveanu főépítés által aláírt válaszban konkrétan úgy fogalmaznak, hogy „nem lehetséges” a Szent László-szobor elhelyezése. A válaszlevél egyébként május 14-i keltezésű.
Megkerestük mindennek nyomán Sztuflák Gyulát, aki kérdéseinkre elmondta: „A válaszról a személyes véleményem annyi, hogy semmitmondó, illetve arra van benne utalás, hogy nem látnak szívesen egyetlen magyar szobrot sem a főtéren, csak a térnek a két világháború közötti állapotát akarják újraalakítani.” És hogy mi jön most? Erre a kérdésre ezt válaszolta: „A további lépésekről a jövő hét folyamán esedékes sajtótájékoztatón beszámolunk, aminek időpontjáról értesítjük majd a sajtót.” A következő lépéseket is a civil csoportosulás tervezi – tette hozzá, mivel rákérdeztünk arra is, milyen háttérrel terveznek továbblépni. „mi csak a civilek nevében tartunk bármit, mint egyszerű polgárok” – jelezte.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Erdély.ma

Szimbólumok gyámsága
A magukat liberálisnak mondó értelmiségiek jellemzően nem tudnak mit kezdeni a közösségi szintű altruizmussal, az egyénnek a közösség érdekeit célzó, akár a teljes fizikai önfeladásig, a megsemmisülésig menő odaadásával. Holott nem kellene mást tenniük, minthogy latba vessék a fennen hangoztatott racionalitásukat, és elfogadják az általuk is vallott tudományos tényeket. Szerintük az ember az állatvilágból nőtt ki, így értelemszerűen hordoz bizonyos etológiai meghatározottságokat. Márpedig az állatok között is igen gyakori az egyed önfeláldozása a kollektívum megmaradása, érvényesülése, megélhetése érdekében. Rovaroktól az emlősökig.
Egyes számú székely fenyő
Persze, akik a komplex, sok esetben átláthatatlan társadalmi viszonyrendszereket tervezőasztalnál, ideológia által vezérelt kézzel, vonalzóval és körzővel rajzolnák meg, majd rákényszerítenék a maguk fantazmagóriáit a hagyománykötött, közösségi létigényekkel is rendelkező egyénekre, hús-vér embereket kényszerítve bele elméleteik Prokszusztész-ágyába, hajlamosak figyelmen kívül hagyni mindent, ami ellentmond dédelgetett eszméiknek. Amelyek szerint a társadalom alapegysége az ember, nem pedig a család, a politika célja pedig az egyén, nem a közösség szolgálata. Az államnak ugyanakkor elsődlegesen szabaddá kell tennie a polgárokat, nem szükséges a közösségi standardokba belenevelnie őket, ideológiailag semlegesnek kell lennie, kivéve persze, ha a másság imádatának hirdetése, az idegenség népszerűsítése a tét, mert akkor nagyon is fontos az önfeladásig menő tolerancia.
Nem csoda hát, hogy kevés bennük az affinitás a szimbólumok fontosságának érzékeléséhez. Idősebb Tusványos-járók még emlékezhetnek rá, amikor közel negyed évszázada egy tanulmányban azt próbálta igazolni egy szociológus: a székelyek azért lepleznek le újabb és újabb emlékhelyeket, azért állítanak szobrokat nagyjaiknak, hogy a velük együtt élő románok orra alá dörgöljék székelyföldi gyökértelenségüket. Az vélhetően fel sem merült benne, hogy ez esetleg egy közösségi szintű, létező igény kielégítése, hogy az embernek tartoznia kell valahová. Hogy a liberálisok által előszeretettel „fesztivizmusnak” csúfolt hagyományébresztés és -ápolás célja a saját létben-térben való komfortérzet növelése, a saját kulturális gyökérzet táplálása. Amikor egy másik előadó hozzászólásában rámutatott eme eszmefuttatás abszurditására, a szociológusunk azt válaszolta: felőle egyenként megszámozhatják a hargitai fenyőket, és egyenként leleplezhetik őket, hogy „egyes számú székely fenyő”, „kettes számú székely fenyő”, ő akkor is a tudomány talaján marad. Az irónia, a magát szellemi arisztokratának vélő „tudós” gőgje önmagáért beszél.
De említhető e témakörben Kis Jánosnak, az SZDSZ elnökének emlékezetes, 1990-es kiszólása is, miszerint a magyar parlament azon vitatkozik, hogy húzzanak-e svájci sapkát egy pajzsra, értsd legyen-e ott a Szent Korona a magyar címerben vagy sem. A jóindulatú olvasat az, hogy neki ennyit számít a magyarság egyik legősibb, a nemzeti összetartozást talán legnagyobb erővel kifejező szimbóluma. A rosszindulatú az, hogy szántszándékkal provokált, hogy a politikai szabadság első évében azt tesztelte, meddig terjed a kimondhatóság határa, hol húzódik a magyar tolerancia tűrésküszöbe.
Jogalap zaklatáshoz
A liberálisok viszont nem egyszerűen ignoránsak és értetlenek e témakörben. A nemzeti szimbólumokban egyenesen veszélyt látnak. Hisz mi más indíthatja őket arra, hogy egyes ősi magyar jelképek ellen szabályos háborút vívjanak. Mint teszik azt a magyarság legősibb zászlaja, az Árpád-házi lobogó, s az egyik legősibb szimbólum, a turulmadár esetében. Egyiket megpróbálják diszkreditálni, a szélsőségesség abszurd rágalmával mocskolva, a másikat hol csúfolják – a turul szerintük „dülledt szemű tojószárnyas” –, hol pedig értelmét, üzenetét torzítják el.
Ugyancsak veszélyt érzékelnek a kisantant utódállamainak sovinisztái is a magyar szimbólumokban, nagyon is felfogva azok jelentőségét a nemzeti önazonosság megőrzésében. Épp azért üldözik azokat. Nekik csak a saját szimbólumok szentek. Azért irritálja őket a Székelyföld név, a székely lobogó, a székely himnusz és a magyar himnusz, mert felfogják azok közösségteremtő erejét. Ezért indítottak a székely megyékben szabályos háborút a székely zászló ellen, s ezért került be a minap elfogadott zászlótörvénybe két korlátozó kitétel: két közigazgatási egységnek nem lehet azonos szimbóluma, zászlaja, valamint hogy a helyi hatóságok által elfogadott szimbólumokat a bukaresti kormánynak kell jóváhagynia. Jellemző, hogy az RMDSZ korifeusai sikerről beszélnek, miközben a szubszidiaritás és decentralizáció tagadása, a nemzetállami centralizmus, a román etatizmus kapott törvényi megerősítést.
Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének van igaza, aki szerint a törvényt a székely zászló ellen hozták, s aki Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaira hivatkozva utasítja el, hogy e törvény szerint éljenek a székely helyhatóságok a „jogaikkal”. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségének közleménye is találóan mutat rá, hogy az elfogadott jogszabály gyakorlatilag ellehetetleníti a székely zászló használatát, lényegében megteremti a hatósági zaklatások törvényes hivatkozási alapját. Előremutató a pártnak a székely jelképek védelmében való mozgalomindítási kezdeményezése, amelyben a szervezet azt javasolja: aki csak teheti, viselje a székely szimbólumokat ruhán, autón, a zászlót pedig tűzze ki, ahová csak lehet.
Kulcsrakész ország
A közelmúlt másik jelentős eseménye is az erdélyi magyar közösségi szimbólumok terén zajlott. A Partiumi Autonómiatanács több száz meghívott jelenlétében elfogadta a Partium zászlaját, amely konkrét történelmi hivatkozás szerint az erdélyi országgyűlés 1659. évi szászsebesi ülésének határozata alapján készült el. Az elfogadott zászló két eleme, a kettős kereszt és az árpádházi piros-fehér sávos lobogó minden magyart megerősíthet nemzeti öntudatában. Az egybegyűltek arról is határoztak, hogy bejegyzik a Partiumi Autonómiatanács Egyesületet – mint Tőkés László fanyar humorral rámutatott: hogy legyen, kit bepereljen a román állam a zászló használatáért.
Az új zászló éppúgy nem illeszkedik az újsütetű román zászlótörvény előírásaihoz, mint a székely lobogó. A román közigazgatás nem ismeri el egyik magyar történelmi képződményt sem. Nem véletlenül. Kilencvenöt éve Bukarest kapott egy több mint ezeréves kulcsrakész országot, amit elsősorban magyarok építettek fel. Azóta törekszik teljes és végleges bekebelezésére, a román alkotmányban meghirdetett egységes nemzetállam megteremtésére. Az 1923-ban alaptörvényi szinten meghirdetett program végrehajtásának szerves része a minap elfogadott zászlótörvény is, amely Bukarest gyámsága alá akarja helyezni az őshonosmagyarság olyan ősi szimbólumait, amelyek meghonosodásának idején Románia – mint államalakulat – még elképzelés szintjén sem létezett.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Erdélyi magyar politikai vezetők: cinikus a román kisebbségpolitikát dicsérő nyilatkozat
A határon túli románokért felelős miniszter szerint a romániai kisebbségek akadály nélkül élhetik meg sajátos önazonosságukat és kultúrájukat.
Angel Tîlvăr tárca nélküli miniszter a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapja alkalmából kiadott közleményben fejtette ki álláspontját. Úgy vélte, hogy a romániai kisebbségek tagjai tökéletesen integrálódtak a román társadalomba, megőrizve önazonosságukat úgy, hogy nem érik őket a beolvasztásukra irányuló törekvések.
A miniszter úgy véli, hogy a kisebbségek olyan jogi keretet élvezhetnek, amelyben az állam hathatós támogatásának köszönhetően akadály nélkül élhetik meg sajátos kultúrájukat. A tárcavezető a kisebbségeknek biztosított jogok között konkrétan megemlítette a hivatalból járó parlamenti képviseletet, a szervezeteik anyagi támogatását, illetve azt, hogy a román állam elismeri a tulajdonhoz való jogukat azon vagyon fölött, amellyel a kommunizmus időszaka előtt rendelkeztek. Tilvar leszögezte, hogy a román állam a kölcsönösség elvén elvárja, hogy a Romániával szomszédos országokban élő román kisebbségek is részesüljenek ugyanabban a bánásmódban.
Az ENSZ 2002-ben nyilvánította május 21-ét a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapjává. A romániai magyar pártok vezetői cinikus és féligazságokat tartalmazó nyilatkozatnak minősítették Angel Tîlvăr állásfoglalását Bukarest kisebbségpolitikájáról. Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára az MTI-nek kijelentette: még távol állunk attól a teljes egyenjogúságtól, amit a romániai magyar kisebbség szeretne.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke szerint nem attól válik modellértékűvé a román kisebbségpolitika, hogy ezt „naponta több nyilatkozatban román kormánytagok elmondják”, hanem a tények és a nemzeti közösségek közérzete a meghatározó.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke szerint a romániai magyarság helyzete továbbra is Románia egyik megoldásra váró nagy problémája.
MTI
Erdély.ma

Közös MPP–RMDSZ-rendezvény a nemzeti összetartozás napján Marosvásárhelyen
Közösen tervez megemlékezést június 4-ére az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. Csütörtökön közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az RMDSZ elfogadta az MPP javaslatát, ezzel is mélyítve az összefogást, és a nemzeti összetartozás napján közösen emlékeznek meg Trianonról.
A történelmi igazságtalanságot nem szabad szőnyeg alá seperni
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szerint a tegnap bejelentett rendezvény is igazolja, hogy erősödik Marosvásárhelyen a politikai összefogás, újabb fordulatot vesz az, amit néhány hónappal ezelőtt „alaphangként leütöttek”. Az MPP megkeresésére június 4-én, a nemzeti összetartozás napján közösen szerveznek rendezvényt Marosvásárhelyen. – Fontosnak tartom, hogy erről a gyászos emlékű eseményről megemlékezzünk, illetve ezzel kapcsolatosan megfogalmazzuk azokat az örök érvényű észrevételeket, amelyek erősítik identitásunkat, politikai tudatunkat, lévén, hogy a történelmi igazságtalanságot soha nem szabad szőnyeg alá seperni, és az igazságtalanságról mindig szólni kell, még akkor is, ha több évtized telt el, még akkor is, ha több évtized elteltével lassan belefásulunk. Nagy történelmi igazságtalanság áldozata lett a magyar nemzet, és erről nem lehet hallgatni” – fogalmazott az RMDSZ megyei elnöke.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet napjaink marosvásárhelyi eseményeire, amikor aprónak tűnő csúsztatások révén történnek igazságtalanságok – pl. az, hogy elvitatják a MOGYE magyar múltját, és a Mihály királynak állított dombormű szövege is csak román nyelven tünteti fel az általuk egyetemalapítónak nevezett uralkodót.
Ha ezek mellett mind nagyvonalúan elmegyünk, akkor ezek az igazságtalanságok szabotálják nemzeti közösségünket, gyengítik nemzeti identitástudatunkat. Ilyen értelemben csatlakoztunk, illetve társulunk a Magyar Polgári Párt által kezdeményezett rendezvényhez.
Nemzeti ügyekben egységesen kell fellépni!
Bíró Zsolt, az MPP elnöke kijelentette, hogy 2010 óta, amióta a magyar kormány a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, új helyzet van a nemzetpolitikában, és megpróbálnak úgy viszonyulni a június 4-i gyászos eseményhez, hogy ne egyfajta teherként és visszahúzó erőként hasson a magyarságra. Nagyon fontos lélektani pillanat volt a nemzeti összefogás napjának meghirdetése, és úgy gondolja, hogy ezt Erdélyben is fel kell mutatni.
Marosvásárhely szimbolikus helyszín, hiszen Marosvásárhelyen nap mint nap akadályokba ütközünk, csúsztatásokkal, történelemhamisítással szembesülünk. A történelmi hűség kedvéért június 4-én ki kell mondani azt, amit ki kell mondani.
Az összefogás szélesítését illetően felelevenítette a legutóbbi FUEN-kongresszuson felmutatott összefogást, amikor az MPP az RMDSZ-szel és a felvidéki magyar közösség pártjával közösen kezdeményezte egy autonómiapárti nyilatkozat elfogadását. – Sokan, sokfélék vagyunk, de amikor a nemzeti ügy kerül napirendre, akkor egységesen kell fellépnünk. Ezért is gondoltuk úgy, hogy az idén a június 4-i rendezvényt nem akarjuk pártrendezvénnyé silányítani, nemzeti összefogásról van szó, és nagy örömünkre az RMDSZ társul a rendezvényhez – mondta az MPP elnöke.
Június 4-én 19 órakor megemlékező estet tartanak a Maros Művészegyüttes nagytermében, amelyen részt vesznek a magyar országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tagjai, akikkel ugyanaznap délelőtt a Kultúrpalota Tükörtermében is lesz hivatalos találkozó. A rendezvényen a Maros Művészegyüttes Imádság háború után című első világháborús tematikájú műsora is bemutatásra kerül, ingyenesen lehet megtekinteni.
Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója „szakmai oldalról” közelítette meg a rendezvényt. Elmondta, hogy június 4. a trianoni szerződés évfordulója. Akkor a nagyhatalmak ráerőltettek erre a régióra egy új adminisztratív átszervezést, aminek az elsődleges vesztese a magyar nemzet volt. – A Trianon téma évtizedekig tabutéma volt, és nagyon sok sérelem abból fakadt, hogy nem volt megnyugtatóan átbeszélve, kibontva, kivesézve, és nem értettük meg ennek a történelmi, politikai tragédiának az előzményeit, okait. Elfojtott, s amiatt pusztító sérelem volt. Ezért fontos, hogy 2010 óta ez a nemzeti összetartozás napja, amikor nyíltan tudunk beszélni erről az eseményről, hogy tudjunk valamit tenni a jelenség és az ellenünk irányuló események ellen – jelentette ki Soós.
A Népújság kérdésére, hogy ha az összefogás kiszélesítéséről beszélnek, hol van az Erdélyi Magyar Néppárt, Bíró Zsolt azt válaszolta, hogy a találkozót a magyar parlament delegációjával azok hivatottak megszervezni, akik a közösséget leginkább képviselik az önkormányzatok szintjén. Brassai Zsombor szerint nyitottak az együttműködésre. Az RMDSZ eddig is részt vett a néppárt által szervezett rendezvényeken, ez az esemény is nyitott, és a politikai összefogás erősítését szolgálja.
Mózes Edith

Népújság (Marosvásárhely)

Magyar pártok: cinikus a román miniszter kisebbségekről szóló nyilatkozata
Cinikus és féligazságokat tartalmazó nyilatkozatnak minősítették a romániai magyar pártok vezetői Angel Tilvar határon túli románokért felelős miniszter csütörtöki állásfoglalását Bukarest kisebbségpolitikájáról.
A miniszter a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapja alkalmából kiadott közleményében úgy vélte, hogy a romániai kisebbségek tagjai tökéletesen integrálódtak a román társadalomba, megőrizve önazonosságukat úgy, hogy nem érintik őket beolvasztásukra irányuló törekvések.
A miniszter szerint Románia megértette, hogy a kulturális sokszínűség feltétele a stabilitásnak, a fejlődésnek, ezért a kisebbségek olyan jogi keretet élvezhetnek, amelyben a román állam hathatós támogatásának köszönhetően akadály nélkül élhetik meg sajátos kultúrájukat. Tilvar leszögezte, hogy a román állam a kölcsönösség elvén elvárja, hogy a Romániával szomszédos országokban élő román kisebbségek is részesüljenek ugyanabban a bánásmódban.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek kijelentette: a miniszter féligazságokat fogalmaz meg, hiszen 1989-hez képest valóban van előrelépés a romániai kisebbségek helyzete terén, de még távol állunk attól a teljes egyenjogúságtól, amelyet a romániai magyar kisebbség szeretne.
A politikus szerint Tilvar ugyanazokat a szlogeneket használja, mint a román diplomácia, amikor a romániai kisebbségek helyzetéről fogalmaz meg álláspontot. Kovács Péter sérelmezte, hogy a többi román párthoz hasonlóan, Tilvar is csak arra törekszik, hogy politikai eredményeket mutasson fel, de nem kínál valós megoldást a kisebbségek helyzetére. „Az RMDSZ szerint nagyon messze vagyunk attól, hogy ne legyen szükség Romániában az etnikai politikai képviseletre” – tette hozzá.
A miniszternek a kölcsönösségre vonatkozó megállapítására reagálva kifejtette: a román diplomácia, akárcsak Tilvar, megpróbálja egyforma súlyúként feltüntetni a romániai magyar és a magyarországi román közösséget, de elfelejtik, hogy míg Romániában egymillió 300 ezer magyar él, addig Magyarországon tízezer körül van a románok létszáma.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke az MTI-nek elmondta: nem attól válik modellértékűvé a román kisebbségpolitika, hogy ezt „naponta több nyilatkozatban román kormánytagok elmondják”, hanem a tények és a nemzeti közösségek közérzete a meghatározó.
Toró szerint cinikus a román miniszter nyilatkozata, és beleillik abba a román külpolitikai diplomáciai offenzívába, amely azt akarja elhitetni, hogy a számbeli kisebbségben élő őshonos kisebbségek sorsa modellértékűen megoldott Romániában. Hozzátette: a mérvadó az, hogy egyrészt mit mutatnak a demográfiai számok, másrészt hogyan érzi magát az illető közösség. A nemzeti kisebbségek demográfiai adatait tragikusnak nevezte, és kijelentette, hogy ezek egyértelműen megcáfolják a miniszteri nyilatkozatot.
Leszögezte: a romániai magyarok nem egyénenként, hanem közösségként szeretnének beilleszkedni a román társadalomba, ugyanis az egyénenként való integráció a beolvasztásukhoz vezet. „Egy közösség úgy tud megmaradni, ha közösségi jogai, intézményei vannak, és létezik egy közjogi keret, amelyben lehetősége van megélni saját identitását a többségi lakossággal egyenrangúként” – mondta az EMNP elnöke. Úgy vélte, hogy Romániának nagyon sok tennivalója van még ezen a téren, és csak akkor lehet beszélni a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról, ha a kisebbségek képviselői mondják ezt.
Hozzátette: Romániának is azokat a pozitív példákat kellene alkalmaznia, mint amilyeneket Magyarország, amely személyes kulturális autonómiát biztosít a kisebbségeknek már az 1990-es évek eleje óta. Ennek értelmében nagyon széles hatáskörökkel rendelkező kisebbségi önkormányzatok működnek Magyarországon, és ezt folyamatosan elfelejtik a román politikusok, amikor a kölcsönösség elvét kérik számon Budapesten – mondta.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az MTI-nek elmondta: a romániai magyarság helyzete továbbra is Románia egyik megoldásra váró nagy problémája. Ő is cinikusnak nevezte a kulturális sokszínűség alkalmából kiadott miniszteri nyilatkozatot, amelyben Tilvar megfeledkezik arról, hogy a magyarországi románok régóta élvezik a kulturális autonómiát, s közben a magyarországi románok számára ugyanazokat a jogokat követeli, mint a romániai magyaroknak, akik nem rendelkeznek ezzel a joggal.
Ugyanúgy a romániai restitúciós folyamatot dicsérve a miniszter megfeledkezik a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében zajló perről – tette hozzá Biró Zsolt –, amely Strasbourgban folytatódik. Az MPP elnöke szerint a romániai kisebbségek, de különösen a magyarság még messze áll attól, hogy teljes jogegyenlőséget élvezzen. Utalt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás megoldatlan helyzetére és a marosvásárhelyi rendőrparancsnok megfélemlítési hadjáratára a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.
Krónika (Kolozsvár)

Erdély-romantika Felvidéken – Beszélgetés Csáky Pál szlovákiai magyar politikussal
Pozsony és Kolozsvár között nincs közvetlen vonal, a határon túli magyar nemzetrészek keveset foglalkoznak egymással, a ritka kapcsolat többnyire Budapest közvetítésére szorul, állapította meg keserűen dévai látogatása alkalmával Csáky Pál szlovákiai EP-képviselő, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP) egykori (2007–2010) elnöke. A felvidéki író-politikus – aki 1998 és 2006 között Szlovákia kormányfő-helyettese volt – a Hunyad Megyei Magyar Napokra jött el a dél-erdélyi szórványba, Winkler Gyula kollégája meghívására. Ez alkalommal beszélgettünk el vele.
Erős magyarság, gyenge magyarság
– Azon állítása, miszerint a hátáron túl rekedt nemzetrészek közül a felvidéki magyarság szellemileg és lelkileg a leggyengébb, igen meglepőnek tűnhet, tekintettel arra, hogy az életszínvonal éppenséggel ott a legmagasabb, jobb, mint Magyarországon, Erdélyről nem is beszélve. – Éppen ez a paradoxon, hogy a viszonylagos jólét nem párosul a nemzeti öntudat erősségével. Nemzeti kötődés szempontjából az erdélyi magyarság erősebb, mint a felvidéki. Szerintem ez két tényezőre vezethető vissza, a történelmi hagyományokra és az elnyomásra. Míg Erdély sokáig önálló fejedelemség volt, ahol a magyarság megtanult önállóan boldogulni, Trianonig a Felvidék mindig is Magyarország része volt, a felvidéki magyarság mindig is az összmagyarság részeként, azzal szoros kapcsolatban élt, tekintetünk mindig is Budapestre figyelt. Az erdélyi magyar írók is gyakran jellegzetesen erdélyi témákat dolgoztak fel, miközben a felvidékiek inkább általános magyar ügyekre figyeltek fel. Másrészt 1945 és 1948 között a felvidéki magyarságot óriási üldözés érte, amikor a Beneš-dekrétumok alapján a csehszlovák állam egyszerűen megfosztotta a magyarokat állampolgárságuktól, és körülbelül 110 000 magyart (az akkori 700 000-ből) akaratuk ellenére kitelepítették szülőföldjükről etnikai tisztogatás keretében, mindenekelőtt az elitet. Épp, hogy kiheverte ezen csapást, s jött a következő Csehszlovákia 1968-as szovjet lerohanásánál, amikor újabb elit-lefejezés történt, a Prágai Tavaszként ismert reformirányzatot támogató számos értelmiségit kirúgták állásából és kétkezi munkára kényszeríttették.
– Mégis átvészelte a történelmi viharokat és megmaradt, sőt a hatvanas évektől gyarapodott, népszámlálásról népszámlálásra többen voltak. A rendszerváltás után alábbhagyott a szlovák állami nacionalizmus nyomása, a gazdasági és politikai körülmények is javultak, a 600 000-es magyarság mégis félmillióra apadt. A tendencia sajnos nemcsak a felvidékiekre vonatkozik, a román államnacionalizmus erőteljes üldözése idején, gazdasági nyomorban az erdélyi magyarság is erős maradt, gyarapodott is 89 előtt, miközben a széleskörű nemzeti jogoknak örvendő és irigylésre méltó anyagi jólétben élő vajdasági magyarság már akkor is apadt. Átok lenne a jólét és a szabadság a határon túli magyarság számára? Az elnyomás nem tudott megtörni, sőt, megerősített, viszont a jobb körülmények igencsak kikezdtek.
– Nehéz kérdés, már Adyt is foglalkoztatta, egyik versében a nyomás és a kényszer szükségességét említi, az emelné fel a magyarságot. A kényszer kétségtelenül összefogást eredményez, ostromlott várban az összetartás nyilvánvaló. A határon túli magyarság azonban nem élhet állandóan ostrom alatt, a nemzeti öntudatot anélkül is meg kell tartani. Szlovákiában ez, sajnos, gyengült az utóbbi 25 évben. – A hivatalos statisztikák szerint a felvidéki magyarság már elveszítette Pozsonyt és Kassát, onnan már jóformán eltűntek a magyarok. Valós-e a helyzet, vagy inkább a számok politikai manipulációjáról volna szó?
– Attól tartok, hogy a valós helyzet sem jobb, a 410 000-es lakosú Pozsonyban 16 000 magyar él, a 240 000-es Kassán pedig már csak olyan 5000. Ez utóbbi esetben viszont meg kell jegyezni, hogy a szlovák és magyar identitás nem különül el annyira, sok a vegyes család, s a legutóbbi népszámláláson a város lakosságának 15%-a nemzetiségnél egyszerűen azt nyilatkozta, hogy „kassai”. – Erdélyben azért a nagyvárosok esetében sokkal jobb a magyarság helyzete, Kolozsváron és Nagyváradon olyan 50 000, Marosvásárhelyen, pedig közel 60 000 magyar él. Még ha számbelileg ott is kisebbségbe került, nagyvárosaink megmaradtak magyar központoknak, továbbra is vonzzák az erdélyi magyar elitet, intézményeink (egyetem, iskolák, színházak, sajtó, könyvkiadók stb.) kisugárzó hatása most is erős. Pozsony és Kassa esetében beszélhetünk-e még az egész felvidéki magyarságot szolgáló szellemi-kulturális kisugárzásról?
– Pozsony és Kassa már nem tudják ellátni a szellemi központ feladatát, Pozsonyban nincs is állandó magyar színház, csupán Kassán. Miközben az erdélyi és a vajdasági magyarság megtartotta nagyvárosait – Szabadka ugyanolyan magyar központ maradt a Vajdaságban, mint Kolozsvár és Marosvásárhely Erdélyben –, a szlovákiai magyarság elvesztette a nagyvárosokat, központja áttevődött a magyar többségű Komáromba (35 000 lakos, szerk. megj.) és Dunaszerdahelyre (23 000 lakos).
– Nálunk ekkora kisvárosok – mint például Székelyudvarhely vagy Kézdivásárhely – legfeljebb másodrangú regionális központokként jöhetnek szóba, nem összerdélyi nemzeti központokként. – Többek között ezért is mondom, hogy szellemileg-lelkileg a felvidéki magyarság a leggyengébb a határon túli nemzetrészek közül.
– Mi a helyzet a szórvánnyal? Erdélyben is vannak román tömbvidékek, Hunyad megye is ide sorolható, ahol a magyarság Trianon előtt is szórványban élt, most is. Trianon előtt még a szlovák tömbvidéken is éltek magyarok, főleg a városokban jelentős magyar polgárság volt. Vannak-e még magyarok például Turóc, Trencsén, Zólyom, Liptó, Sáros vagy Szepes vármegyékben, vagy az ottani magyarság teljes eltűnését kimutató szlovák statisztika e téren sem téved? – Arrafelé már alig akad magyar, az MKP-nak is csak elvétve vannak szervezetei, noha minden választásnál onnan is kapunk néhány szavazatot. A Beneš-dekrétumok kiűzték a magyarokat – és a szintén évszázados múlttal rendelkező tekintélyes szepességi németeket – onnan, jelenleg a szlovákiai magyarság már csak az ország déli részén, a magyar határ mentén él, kisebb-nagyobb tömbökben. – Álszerénység nélkül, mindezek alapján Erdélyt példaképnek lehetne tekinteni a Felvidéken, noha jóléti szempontból éppenséggel a fordítottja helytálló.
– A mostohább történelmi fordulatok vezettek ide, másrészt viszont Csehszlovákia gazdasági helyzete mindig is jobb volt, mint Romániáé, s annak öröksége az önálló Szlovákiában is megmaradt. Magyar–magyar konkurencia
– Erdélyben nemigen tudjuk kezelni a magyar–magyar konkurenciát. A magyar iskoláknak az a célja, hogy minél több – lehetőleg az összes – magyar gyereket oda írassák, nemhogy elszívnák a környező magyar iskoláktól. Mégis gyakran ez történik, Kolozsváron például a 3 patinás belvárosi magyar gimnázium elszívja a gyerekeket a lakótelepi iskoláktól, a Nagyenyed környéki falvakban pedig számos magyar iskola szembesül létszámgondokkal a híres Bethlen-kollégium vonzása miatt. Mi a helyzet a Felvidéken?
– A jelenség nálunk is létezik, kezelése számunkra is kihívás, főleg, hogy gyakran személyi kérdéssé fajul. Igyekszünk meggyőzni a szülőket, erőfeszítéseink nem hiábavalók, az anyanyelvű iskolák látogatottsága terén enyhe javulás tapasztalható, jelenleg a magyar diákok 17%-a jár szlovák tannyelvű iskolába, míg 5 évvel ezelőtt az arány 20% volt.
– Politikai téren is hasonló a helyzet, legalábbis Erdélyben. Az MPP, majd az EMNP azzal a céllal jött létre, hogy megszólítsa az RMDSZ-ből kiábrándult magyarokat. Nem sikerül, noha az elképzelés nem rossz, elvileg erősebb magyar politikai képviseletet eredményezhetett volna. Felvidéken is kialakult a konkurencia az MKP és annak korábbi elnöke, Bugár Béla által alapított Híd–Most között.
– Roppant károsnak tartom a megosztást, tovább gyengíti a magyarság pozícióit. Az MKP magyar párt, míg a szintén magyar szavazatokra épülő Híd–Most elvileg magyar–szlovák politikai alakulat. A valóságban kevésbé, noha a tagság többsége ott is magyar, gyűléseik szlovák nyelven zajlanak a kevés szlovák miatt. Azt is erősen kétlem, hogy a magyar nemzeti érdek háttérbe szorítása és a „csak azt mondjuk a szlovákoknak, amit hallani szeretnek” stratégia, amit a Híd–Most alkalmaz, eredményes lehet. A problémákat néven kell nevezni, a mosolypolitika nem mindig alkalmazható, semmiképpen sem a nemzeti értékek kárára. A politikai konkurencia ráadásul jelentősen megnehezíti a magyarság helyzetét, mivel ezáltal elveszítette azt a politikai potenciált, amely engedményekre kényszeríthette a szlovák politikumot. A megosztottság révén a politikai frontvonal áttevődött szlovák–magyar síkról magyar–magyar szintre. Szintén a megosztottság számlájára írható, hogy a szlovák pozíciók még a dél-szlovákiai tömbmagyar vidéken is megerősödtek, a magyarok pedig gyengültek. Olyan vidékeken, melyeket korábban az MKP magabiztosan uralt, a megosztottság nyomán nevető harmadikként a Smer (Fico kormányfő baloldali pártja, szerk. megj.) is pozíciókhoz jutott.
– Szomorú, hogy Európa nemigen hajlandó tudomást venni a nemzeti kisebbségekről, ugyanakkor mi magunk sem igazán ismerjük egymást, mármint a határon túl rekedt magyar közösségeket. Az erdélyi és a felvidéki magyarság kapcsolatai minimálisak.
– E téren javul a helyzet, legalábbis részünkről. A szlovákiai magyarság körében amolyan Erdély-romantika alakul ki, egyre többen fedezik fel Erdélyt Wass Albert vagy Tamási Áron művei révén, évről évre egyre többen látogatnak el Erdélybe, a csíksomlyói búcsúra már rendszeresen járnak, Szováta is népszerű üdülőhellyé kezd válni. Valószínűleg a tendencia folytatódik, s közvetlen kapcsolatok megerősödnek.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én is köszönöm.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Csonka nemzeti összetartozás Vásárhelyen
A Magyar Polgári Párt kezdeményezésére Marosvásárhelyen idén az RMDSZ-szel együtt tartják a magyar összetartozás napjára tervezett rendezvényt. Bár a két alakulat vezetője az erősödő politikai összefogásról beszélt, a trianoni megemlékezésből kihagyták az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP).
Június negyedikén egyébként a két alakulat a néptáncegyüttes kövesdombi termében szervez ünnepi műsort, melyre hivatalos többek között Pánczél Károly is, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke. Szintén ez alkalommal mutatja be a Maros Művészegyüttes Imádság háború után című az első világégésből ihletődött nagysikerű táncszínházi produkcióját.
„A történelmi igazságtalanságokat soha nem szabad szőnyeg alá söpörni. Még akkor sem, ha azóta több évtized telt el. Nem szabad hallgatni, az igazságtalanság ellen mindig szót kell emelni" – fejtette ki Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, aki örömmel csatlakozott az MPP kezdeményezéséhez. Mint kiemelte, az igazságtalanságok – mint amilyenek ezelőtt közel száz évvel érték a magyarságot vagy amilyenek most is mindegyre érik – gyengítik a közösségi öntudatot, amire a legjobb válasz az összefogás lehet.
Biró Zsolt MPP-elnök arról beszélt, hogy a magyarságnak úgy kell június negyedikéhez viszonyulnia, hogy ne mindig csak a frusztráltság törjön elő. „Úgy gondolom, 2010 óta új helyzet alakult ki a nemzeti politikában. Mindenütt Erdélyben az összefogást kell felmutatnunk. Sokan sokfélék vagyunk, de a nemzeti kérdésben egységesen kell fellépnünk" – hangsúlyozta Biró.
Arra a kérdésre, hogy az elmondottak jegyében miért nem hívták meg a harmadik magyar pártot is, Brassai annyit mondott, hogy „az esemény nyitott". A készülő megemlékezés ötletgazdája, Biró Zsolt azzal indokolta pártja döntését, hogy most azok az alakulatok a szervezők, amelyek a Székelyföldön polgármesterekkel rendelkeznek. „Március 14-én is szerveztünk ünnepséget, amire meghívtuk a néppárt vezetőit, de nem jöttek el" – fűzte hozzá Biró.
Ezzel szemben Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke nem tud semmiféle márciusi meghívásról, azonban reméli, hogy a szervezők ezúttal nem feledkeznek meg róluk. „A nemzeti összetartozás nem lehet többszínű, hol ilyen, hol olyan. Ettől függetlenül úgy érzem, Marosvásárhely azok számra is fontos, akiket nem hívtak meg, ezért mi ott leszünk" – mondta el lapunknak a néppárti vezető.
Szucher Ervin |
Krónika (Kolozsvár)

Fúzióügy: a váradi magyaroknak üzent Bolojan
„A város jóléte fontosabb bármilyen politikai számítgatásnál” – üzente Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere azoknak a pártoknak, amelyek a szomszédos Szentmárton község bekebelezésére kiírt népszavazástól való távolmaradásra buzdították és buzdítják a helyieket.
„Ha a referendum a szabotálás miatt megbukik, ezeknek a pártvezetőknek fel kell vállalniuk a szégyent amiatt, hogy nem segítettek a város és a megye fejlődésében” – fogalmazott a nemzeti liberális (PNL) elöljáró, elszántan kampányolva annak érdekében, hogy a június 14-ére kiírt második népszavazás ne bukjon meg az alacsony részvételi arány miatt.
Ismert ugyanis, hogy május 10-én a szavazásra jogosult váradiak kevesebb mint harminc százaléka vonult csak az urnák elé, Bolojan viszont bízik abban, hogy második nekifutásra sikerrel jár a terve, és január elsejétől Szentmárton – valamint az önkormányzatilag hozzá tartozó Félixfürdő és Püspökfürdő – Nagyvárad lakónegyedévé válik.
A polgármester ismét hangoztatta a fúzió gazdasági előnyeit, mert meglátása szerint ez etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek a hasznára válik. Ezúttal külön üzent a helyi magyar közösségnek is, figyelmeztetve, hogy a jólétet csak kölcsönös bizalommal és tisztelettel lehet elérni, a kisebbség pedig nem harcolhat ki pluszjogokat a románok támogatása nélkül.
„A magyar közösség nem ment el szavazni, mert azt mondták neki, hogy a fúzió miatt nagyon csökkenne az etnikai arányuk, a kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezéséhez szükséges húsz százalék alá esne vissza. Az valóban igaz, hogy egy százalékkal, 24,9 százalékról 23,9 százalékra csökkenne, de az egyesülés nem a magyarság arányának csökkenését célozza, hanem a város fejlődését. Amennyiben holnap Bors község is szeretne beolvadni, ugyanúgy járnék el, ahogyan Szentmárton esetében. Miközben múltunkat láthatjuk eltérően, addig szerintem a jövőt csak együtt építhetjük. Egy leaszfaltozatlan utcának ugyanolyan hatása van a románokra és a magyarokra” – nyilatkozta.
A fúziót, mint ismert, a szociáldemokraták (PSD) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nyíltan ellenzi, miközben az RMDSZ szándékosan tartózkodik a témától. Utóbbiak így nem is üzentek a választóknak, hanem a helyi tanácsülések alkalmával adtak hangot aggályaiknak, eközben a néppártosok továbbra is az urnáktól való távolmaradásra buzdítják a magyarságot. Bolojan szerint viszont ez hibás megközelítés, mert szerinte ez most nem az aktuális városvezetés iránti szimpátiáról szól, hanem a város jövőjéről.
„Június 14-én nem politikai jelöltekre kell szavazni, hanem saját és családjuk sorsáról kell dönteniük” – vélekedett. A polgármester különben már az első alkalommal kiírt referendum bukásakor külön kiemelte, hogy a többségében magyarlakta választókörzetekben volt kirívóan alacsony a részvételi arány. Számításai szerint legalább 57 ezer váradinak kell majd szavaznia ahhoz, hogy második nekifutásra érvényes legyen voksolás.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Együttműködik az RMDSZ és az MPP Kovászna megyében
Önkormányzati és politikai együttműködési megállapodást kötött az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) frakciója a Kovászna megyei közgyűlésben csütörtökön – közölte a székelyföldi önkormányzati testület sajtóirodája.
„A mai naptól stratégiai együttműködés veszi kezdetét az RMDSZ és MPP között Háromszéken (...) Célunk, hogy jó politikai hangulatot teremtsünk Székelyföldön, fejlesszük a térséget és jogainkat megvédjük” – mondta a megállapodás aláírásakor Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács, illetve az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke.
Kulcsár-Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke kiemelte, hogy az aláírt egyezmény garantálja a párt identitásának és önállóságának megőrzését.
„Vannak ügyek, ahol össze kell fogni, erőt kell felmutatni. Továbbra is ezt kell üzenjük Bukarestnek, hogy egységben tudjuk képviselni a magyar ügyet” – hangoztatta az MPP Kovászna megyei vezetője.
A megállapodás szerint az RMDSZ- és az MPP-frakció együttműködik minden olyan nemzetpolitikai kérdésben, amely Székelyföld ügyét érinti, politikai és önkormányzati szinten együttműködnek a közösségi szimbólumok védelme, elismertetése, tiszteletben tartása és használata érdekében. A két frakció közös munkacsoportot hoz létre, amely nyomon követi Kovászna megye fejlesztési stratégiájának megvalósítását.
Tamás Sándor elmondta: nem titkolt céljuk, hogy a megállapodás politikai hatályát kiterjesszék a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra is, erre vonatkozó döntéseket két szervezet országos testületei kell meghozzák az év második felében.
Tavaly márciusban a két erdélyi magyar politikai alakulat országos szinten is politikai együttműködési megállapodást kötött. A Kelemen Hunor (RMDSZ) és Biró Zsolt (MPP) által aláírt dokumentumban a felek vállalták, hogy együttműködnek az európai parlamenti választásokon, valamint az autonómiatörekvéseknek a román parlamentben, a nemzetközi közvélemény előtt és a székelyföldi magyar többségű önkormányzatokban való képviseletében.
A 28 tagú Kovászna megyei tanácsban az RMDSZ-nek tizenhat, az MPP-nek három tagja van, míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) négy, a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) három, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) pedig két képviselővel rendelkezik.
Székelyhon.ro

Seregszemle
Egy év múlva önkormányzati, másfél év múlva parlamenti választásokat rendeznek, érthető hát, ha érezni már a kampány előszelét, mozgolódni kezdtek a pártok Bukarestben, de mifelénk is.
Ami a román alakulatokat illeti, eléggé egyértelmű a stratégia: a kormányzó szociáldemokraták kihasználják a kedvező konjunktúrát, és az állami beruházások leállítása nyomán az államkasszában maradó pénzből különféle jóléti intézkedésekkel – áfacsökkentés, gyermekpénznövelés stb. – próbálják majd elnyerni a választók bizalmát.
Az elnökválasztáson győztes jobboldali ellenzék köreiben egyelőre jobbára a tanácstalanság uralkodik, ha gyökeres változás nem következik be politikai magatartásukban, aligha terem majd babér számukra.
Az RMDSZ sajátos módon oldotta meg a már-már teljesíthetetlennek látszó ötszázalékos parlamenti küszöb kérdését: az újratervezés jegyében nem a választókhoz vezető utat keresik, hanem a román pártokhoz kanyargót, s kihasználva, hogy mind a bal-, mind a jobboldalnak szüksége lehet a magyar szervezet voksaira, hát a játékszabályokat módosították, könnyítendő a bejutást. Az újratervezésből egyébként innen egyelőre annyi látszik: Székelyföld, de még inkább Háromszék meglehetősen háttérbe szorult. Erre utal legalábbis, hogy Kelemen Hunor új, a Kovács Péter ügyvezető elnök irányítása alatt működő csapatába – amelyet a Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülésén választottak meg – egyetlen háromszéki politikus sem került be. Igencsak megviselhette a március 15-i sepsiszentgyörgyi füttykoncert Kelemen Hunort, aki a jelek szerint megtalálta a felelős vezetőhöz leginkább méltó választ, és megsértődött a háromszékiekre.
A kissé magára hagyott háromszéki RMDSZ-vezetés pedig a saját eszközeivel próbálja bebiztosítani magát, Tamás Sándor elnök partnerre is talált a szövetségbe való beolvadás útján egyre magabiztosabban lépkedő MPP-ben. Így aztán stratégiai partnerséget kötöttek, s vélhetően a nemzeti ügyekben amúgy valóban elengedhetetlen összefogás jelszavával kampányolnak majd az egyik olyan vidéken, ahol talán még kockázatmentesen lehetne versenyezni az önkormányzati voksoláson. A megmérettetésre nyitott Erdélyi Magyar Néppárt berkein belül egyelőre még nagy a zavar, az igen hosszúra nyúlt tisztújítás, a belső konfliktusok igencsak meggyengítették az alakulatot.
E nagy mozgolódásban már csak az nem világos, hogy valaki egyáltalán meg akarja-e szólítani a pártoktól elfordulók évről évre, választásról választásra növekvő táborát. S ha igen, miként?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

PAT: a Partium és Székelyföld autonómiatörekvései erősítik egymást
A Partiumi Autonómiatanács elnöksége üdvözölte, hogy Csíkszereda önkormányzatában pártállástól függetlenül támogatják a Partium önrendelkezését.
Tizenegy csíkszeredai városi tanácsos, az EMNP tisztségviselői mellett az RMDSZ és az MPP képviselői is aláírták azt a nyilatkozatot, melyben támogatásukról biztosították a Partiumi Autonómiatanácsot (PAT). Annak apropóján született a nyilatkozat hogy a PAT május közepén döntött a Partium címeréről és lobogójáról.
"Lépésükkel igazolták azon meggyőződésünket, hogy Partium és Székelyföld autonómiatörekvései nemhogy gyengítenék, hanem éppen ellenkezőleg, erősítik és kiegészítik egymást. A cél közös: az erdélyi magyarság számára a lehető legszélesebb körű önrendelkezési jogkörök kivívása, a szükséges intézményi és közigazgatási keretek megteremtése." – fogalmaznak a szerkesztőségünknek is eljuttatott közleményben. Végül biztosítják a székelyeket, hogy ezután is részt fognak venni a Székelyföld autonómiájáért szervezett megmozdulásokon.
foter.ro

Trianoni megemlékezések – Tőkés László lesz a sepsiszentgyörgyi szónok
Trianon a magyarok számára egyet jelent az igazságtalansággal és az elkeseredettséggel, ezért az idén is megemlékezünk a békediktátum aláírásáról – jelentette be Kulcsár-Terza József. A Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke azt mondja: himnuszper ide vagy oda, nemzeti imánkat idén is elénekelik.
Trianonban egy olyan igazságtalan diktátum született, amelybe Magyarországnak nem volt beleszólása, és amelyben elveszítette területének és lakosságának kétharmadát – idézte fel Kulcsár-Terza. – Az Orbán-kormány egyik legpozitívabb döntése volt, amikor 2010-ben június negyedikét a magyar összefogás napjának nyilvánította.
Az immár tizenegyedik alkalommal az Erzsébet parkban megszervezett, hagyományosan 17 óra 30 perckor kezdődő program részleteiről szólva, Bálint József megyeszékhelyi MPP elnök elmondta: a rendezvény díszszónoka Tőkés László Európa Parlamenti képviselő lesz, de minden politikai pártot és szervezetet (RMDSZ, EMNP, EMI, HVIM, MERT) meghívtak, és természetesen őket is megilleti a szólás joga.
Holnap Marosvásárhelyen az MPP országos vezetősége a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottságának tagjaival találkozik.
A trianoni gyásznapon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezete is megemlékező felvonulást tart a céhes városban. Gyülekező 16 órakor a Dózsa György és a Szabadság utcák kereszteződésénél, a Kacsó lapárudánál, ahonnan a résztvevők felvonulásra indulnak a Dózsa György utca – Petőfi Sándor utca – Gábor Áron tér – Bem József utca – Hősök emlékmű útvonalon. A Hősök emlékművénél beszédek, szavalatok hangzanak el.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Összetartozás napi rendezvénysorozat Székelyudvarhelyen
Ismét lesz megemlékezés a trianoni emléknapon, június 4-én: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a székelyudvarhelyi Millenniumi emlékműnél tart ünnepséget a nemzeti összetartozás napján.
Nagy Pál, az EMNT széki elnöke elmondta: a rendezvény az összetartozás jegyében zajlik, „amikor a különböző pártok képviselői félre tudják tenni a mindennapos vitákat, és így együtt tudnak emlékezni június 4-én. Az esemény délután fél ötkor kezdődik: Sorbán Enikő éneklését követően ünnepi beszédet mond Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője, majd az MPP, az RMDSZ és az EMNP helyi szervezeti vezetőinek beszédei hangzanak el. Az ünnepség részeként Öllerer Áron és Pázmán Linda szavalnak. A koszorúzás után zárásként a magyar és a székely himnuszt éneklik majd el a részvevők.
Idén harmadszor rendezik meg a nemzeti összetartozás napi barátságos labdarúgókupát is, amelybe a polgármesteri hivatal, a média és civil szervezetek is bekapcsolódnak: a futballkupát a helyi sportcsarnokban tartják csütörtökön délután hat órától, a csapatok kisorsolása után következnek a mérkőzések, majd várhatóan este kilenckor a díjátadó. Az összetartozás napi rendezvénysorozat részévé vált a 64 Vármegye fiataljainak kezdeményezése is, a Trianon-napi biciklitúra, melyet idén szombaton tartanak meg a Székelyudvarhely–Nyikó mente–Székelykeresztúr–Székelyudvarhely útvonalon. Az indulás reggel 8-kor lesz a Márton Áron térről.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Állampolgári kezdeményezés Székelyföld autonómiájáért
Állampolgári kezdeményezéssel kívánja a parlament elé terjeszteni Székelyföld autonómia-statútumának a tervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A két szervezet szerdai marosvásárhelyi együttes ülésén közös bizottság létrehozásáról döntöttek, mely a parlament elé terjeszti a székelyföldi autonómiatervezetet. A bizottságba Tőkés László EMNT-elnök és Izsák Balázs SZNT-elnök mellé mindkét szervezet hat-hat tagot delegált, és felkérték az erdélyi magyar pártokat, hogy ők is delegáljanak egy-egy küldöttet. A polgári bizottságnak az lesz a feladata, hogy megszervezze a törvény által előírt százezer aláírás összegyűjtését.
Izsák Balázs elmondta, azért kényszerülnek az állampolgári kezdeményezés eszközével élni, mert a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) felkért képviselői nem nyújtották be újra az SZNT autonómiatervezetét a parlamentben. Az SZNT az ülésen közvitára bocsátotta az autonómiastatútum-tervezet kiegészítését. Izsák Balázs elmondta, az RMDSZ autonómia-statútuma szembesítette azzal, hogy az SZNT tervezetéből hiányzik a székelyföldi igazságszolgáltatási intézményrendszer struktúrája, ezt igyekeznek pótolni.
Az EMNT és az SZNT közös nyilatkozatban fejezte ki, hogy a májusban elfogadott zászlótörvényt korlátozó jellegűnek tekinti, kijelentették, ragaszkodnak a szimbólumaikhoz, és arra buzdították a székelyföldieket és a partiumiakat, hogy használják szimbólumaikat. A Partium zászlaját jelképesen Izsák Balázs SZNT-elnök tűzte ki a teremben, a székely zászlót pedig Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómiatanács (PAT) elnöke.
Az EMNT és az SZNT vezetői egységes fellépés szükségességét hangsúlyozták az együttes közgyűlésen. Tőkés László, az EMNT elnöke arra emlékeztetett, hogy a két szervezet együtt indult 2003-ban, és évtizedes megosztottság után jutott el újra az összefogáshoz. Úgy vélte, ma az EMNT és az SZNT jeleníti meg hitelesen azokat az autonómiatörekvéseket, amelyeket 1992-ben az RMDSZ fogalmazott meg, de amelytől az RMDSZ azóta eltávolodott. Izsák Balázs SZNT-elnök arra biztatta a két közgyűlés tagjait, hogy fogadják meg: nem fogják megengedni a román államnak, hogy a Székelyföldet olyan közigazgatási egységbe kényszerítse, ahol a magyarok aránya alig 30 százalék.
Több felszólaló is jelképesnek tartotta, hogy a két szervezet a nemzeti összetartozás napja előestéjén tartja együttes ülését. Az ülést levélben köszöntő Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, hogy az EMNT és az SZNT az egész Kárpát-medencei magyarság számára mutat példát összefogásból. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke köszöntésében úgy vélekedett, az autonómia képviselőit összegyűjtő két szervezetet az értékek és a jövőbe vetett hitük tartja össze, nem pedig a Bukarestben megszerezhető zsákmány.
MTI
Erdély.ma

A visszaszerezhető Marosvásárhely
A 2016-os helyhatósági választáson induló magyar polgármesterjelöltet őszi előválasztáson választja ki a marosvásárhelyi magyarság. A három erdélyi magyar párt egyessége 15 éve tartó politikai fiaskó végére szeretne pontot tenni. Összeállításunkban a három jelöltet mutatjuk be.
A 2000-es helyhatósági választásokon a mai napig nem tisztázott körülmények között veszítette el a polgármesteri széket a marosvásárhelyi magyarság. Utoljára Fodor Imre személyében 1996–2000 között volt magyar elöljárója a hajdani székely fővárosnak, majd mintegy 170 szavazatos többséggel került pozícióba a román jelölt, Dorin Florea. Az RMDSZ vezérkara annak ellenére sem tartotta fontosnak megóvni az eredményt, illetve a szavazatok újraszámlálását kérni, hogy több szavazókörzetből érkeztek visszaélésről szóló hírek. Nem tudni hát, hogy a 2000-es választáson elcsalták-e a magyar szavazatokat, vagy a magyarság részarányának csökkenésével többségbe kerültek a román szavazatok.
1992-ben a 164 445 marosvásárhelyi lakos 51,4 százaléka volt magyar, tíz évvel később, 2002-re részarányuk 46,4 százalékra csökkent, a 2011-es népszámlálás adatai szerint a magyarság aránya 42,84 százalékra esett vissza a városban.
Az RMDSZ polgármesterjelöltjei 2000 óta három alkalommal maradtak alul a helyhatósági választásokon a több román párt színeiben is jelölt Dorin Florea polgármesterrel szemben. A legutóbbi, 2012-es megmérettetésen a Maros megyei RMDSZ keretében megszervezett előválasztáson Vass Levente orvos-politikus és Csegzi Sándor alpolgármester mérkőzött meg. Az RMDSZ országos csúcsvezetősége mégis úgy döntött, hogy a győztes Vass Levente helyett Frunda György szenátort indítja. Tulajdonképpen a 2008-as forgatókönyv ismétlődött meg, amikor Csegzi Sándor belső megmérettetésen körözte le Borbély László minisztert, Csegzit mégis visszalépésre kényszerítették. Egybehangzó vélemények szerint Borbély és Frunda csúfos veresége azzal magyarázható, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége önkényesen változtatta meg a városi és a megyei szervezet polgármester-jelölési döntéseit.
Idén márciusban a három erdélyi magyar párt, az RMDSZ, az MPP és az EMNP helyi vezetői szándéknyilatkozatot írtak alá a közösen szervezendő előválasztásról, amire a pártok országos vezetői is rábólintottak. Az eredetileg május végére tervezett előválasztást közös megegyezéssel halasztották 2015. október 11-re. Az előválasztáson az a jelölt vehet részt, aki legalább 1350 aláírást gyűjt be, társadalmi támogatottságát egyházak vagy civil szervezetek ajánlásával is bizonyítja. Állandó marosvásárhelyi lakhellyel rendelkező, 18. életévüket betöltött, magyar nemzetiségű polgárok szavazhatnak, akik a választói névjegyzékbe regisztrálnak a www.elovalasztas.ro honlapon, a marosvásárhelyi magyar politikai szervezetek székházában az aláírásokat gyűjtő önkénteseknél vagy a marosvásárhelyi történelmi egyházaknál. Eddig mintegy 2500 személy regisztrált.
Az előválasztásra három polgármesterjelölt gyűjtött össze megfelelő számú támogató aláírást: Soós Zoltán az RMDSZ, Portik Vilmos, az EMNP jelöltje és Barabás Miklós független jelölt. Mindhármukat megkérdeztük az előkészületekről és a marosvásárhelyi polgármesteri szék visszaszerzésének esélyeiről.
Soós Zoltán: választási biztosíték az összefogás
– Az RMDSZ jelöltjeként hogyan tekint a marosvásárhelyi előválasztások mozgósító erejére? Vajon milyen mértékben sikerül legyőzni a marosvásárhelyi magyarságon eluralkodott apátiát?
– Az előválasztásnak egyik fő célja eleve az emberek mozgósítása volt. Az utóbbi másfél évtized marosvásárhelyi helyhatósági választásain éppen az apátia bizonyult a legnagyobb visszatartó erőnek, s ennek veszélye ma sem múlt el. Az előválasztás egyféle konkurenciaharcot indított el a pártok között, és ennek legfőbb hozadéka a mozgósítás lehet. El kell érnünk, hogy legalább öt-hatezer magyar, azaz a marosvásárhelyi választópolgárok legalább 10 százaléka regisztráljon, és szavazzon az előválasztáson.
– Mennyire áll fenn annak a veszélye, hogy elszabaduljanak az indulatok, az embereket pedig épp a sárdobálás tartsa távol a részvételtől?
– Jól kezelt politikai kultúrában ez a fajta megmérettetés nem jelenthet veszélyt. A néppártos jelölttel, Portik Vilmossal több éve dolgozom együtt a Vásárhelyi Forgatag szervezésében. Ez a közös munka adott bizalmat ahhoz, hogy megméretkezzünk személyeskedés, vádaskodás, kardcsörtetés nélkül. A közösségen belüli viszálykodást csitítanunk, csillapítanunk kell, ez most a legfontosabb teendő. Marosvásárhely számára nem pártpolitikai stratégiát, hanem nemzetstratégiát kell közösen kidolgoznunk. Ha meglesz a közös jelölt, mögéje nyugodt lélekkel sorakozhat fel majd mindenki. A felelős politikai alakulatok összefogása jelent erre garanciát. Nyilván, ez sem zárja ki az esetleges magyar független jelölt indulását, de ilyen előzmények után bármilyen partizánakció választási hitelessége megkérdőjeleződik.
– Az elmúlt évek marosvásárhelyi helyhatósági választásainak statisztikái azt mutatják, hogy az RMDSZ polgármesterjelöltjei a magyarság számarányához képest kevesebb szavazatot kaptak. A magyarok vagy nem mentek el szavazni, vagy a román polgármesterre szavaztak. Hogyan szeretnének ezen változtatni?
– Az RMDSZ klasszikus szavazóbázisa a középkorú, 40 év fölötti, illetve az idősebb nemzedék, akik átélték a kilencvenes marosvásárhelyi eseményeket. Ők még érzik az igazi tétet, hogy miért is folyik a harc. A fiatalabb generációkat nehéz megszólítani, nehéz a politika felé vonzani. Esetükben a félelem mint üzenet már nem működik. A határok légiesedésével ők már teljesen más világban élnek. Számunkra is ez a kérdés: sikerül-e olyan közös üzenetet találni, amellyel a fiatalokat is meg tudjuk szólítani. Ott van ugyanakkor a politikából teljesen kiábrándultak tábora, akik egyetlen jelölt mögé sem tudnak igazából felsorakozni. Sokféle közömbösség létezik tehát, és nekünk többféle réteget és több generációt kell más-más üzenettel megszólítanunk. Ezt az ellenfél, a mai román polgármester jól tudja. A rendelkezésére álló hatalmas erőforrásokkal folyamatosan felméréseket, közvélemény-kutatásokat rendel, amiből nagyon jól megismeri a magyar választópolgár közhangulatát.
– Magyar jelölt milyen mértékben lenne képes román szavazókat is megszólítani?
– Nem vitás, a román középréteg számára is fontos, hogy változás történjen a város életében. Sok román ember etnikai hovatartozástól függetlenül szívesen látna egy olyan fiatal, dinamikus polgármestert, aki kiragadhatná Marosvásárhelyt a középszerűségből, és végre megfelelő irányba terelné. Nekünk ezt a román réteget is meg kell szólítanunk.
– Ön a Hit Gyülekezetének tagja. Mit gondol, felekezeti hovatartozása milyen mértékben befolyásolhatja együttműködését a történelmi magyar egyházakkal?
– Marosvásárhely vallási térképe az egyik legszínesebb Romániában: nemcsak reformátusok, római katolikusok és unitáriusok élnek nagy számban a városban, hanem sok a neoprotestáns is. Tovább árnyalja a képet, hogy a román vallási térkép is sokat változott az elmúlt 15 évben. Az egyházi hovatartozásomnak nem kellene problémát jelentenie. Nehéz eldöntenem, hogy egyházi elköteleződésem milyen hatást gyakorolhat a választók szimpátiájára. A támogató aláírások gyűjtése idején megkértem a munkát végző önkénteseket, hogy számoljanak be erről is, ha ezt a témát feszegetik az emberek. Kiderült: a mintegy 1400 aláírónak legfeljebb az öt százaléka kérdezett rá egyházi hovatartozásomra, de ők sem utasították el az aláírást. Minimális, fél százalék alatti volt azok aránya, akik emiatt nem támogattak.
Soós Zoltán
Történész, 1974-ben született Marosvásárhelyen. 2006-tól a Maros Megyei Múzeum igazgatója, 2002 óta a marosvásárhelyi önkormányzat RMDSZ-es képviselője. Idén, a magyar kultúra napján Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntették ki a térség szellemi és épített örökségének ápolásáért.
Portik Vilmos: le kell mondani a pártérdekekről
– Sokan és sokféleképpen vélekednek arról, miért veszett el 2000-ben a magyar polgármesteri szék, illetve azóta miért nem lehetett visszaszerezni. Ön tud erre racionális magyarázattal szolgálni?
– Kétezerben a vereségünk mintegy 170 szavazaton múlott. Ebben jócskán benne volt a mi ügyefogyottságunk is: egyrészt a mozgósításban voltak komoly hibák, másrészt nem számoltattuk újra a szavazatokat. Az akkori vereséget nem hoznám összefüggésbe a magyarság fogyásával, mert számarányunk enyhe apadása ezt nem indokolta. A következő másfél évtized viszont azt támasztja alá, hogy a magyar politikusok sem hittek már a visszaszerzés lehetőségében. Három évvel ezelőtt, RMDSZ-csúcsvezetők kolozsvári háttérbeszélgetésén hangzott el az az ominózus mondat, hogy „Marosvásárhelyt többé nem tudjuk visszaszerezni”. Ha egy magas rangú RMDSZ-vezető tesz ilyen egyértelmű kijelentést, hogyan viszonyuljon a kérdéshez egy helyi politikus? Az RMDSZ-kommunikációban az elmúlt években nagyon ritkán hangzott el az az álláspont, hogy Marosvásárhelyt vissza kell szereznünk. Ha ez nincs benne a magát legerősebb romániai magyar pártként definiáló RMDSZ közbeszédében, hogyan lehetne ennek az ellenkezőjéről meggyőzni a helyi magyarságot?
– Most mégis új kezdet előtt állunk. Az egymásnak feszülő erdélyi magyar pártok egyféle kegyelmi pillanatnak köszönhetően Marosvásárhelyen közös asztalhoz ültek és megegyeztek. Mekkora ennek a gesztusnak a mozgósító ereje?
– Romániai viszonylatban a marosvásárhelyi magyarság soraiban van a legnagyobb igény az összefogásra: közvélemény-kutatási adatok szerint az emberek több mint 90 százaléka igényli. Mindenki érzi és tudja, hogy egységesen támogatott, közös jelölt nélkül Marosvásárhelyen nem lesz magyar polgármester. A közösségi érdekek szempontjából az összefogáson alapuló előválasztás nagy pozitívum. Arra kell törekednünk, hogy ezt a marosvásárhelyi kezdeményezést ne rontsuk el. Látni kell azonban, hogy a marosvásárhelyi magyarok életében ma már olyan mérvű a politikától való elfordulás, hogy félő: még egy ilyen széles körű összefogás sem hozza meg a várt eredményt.
– Ön szerint mennyire őszinte az összefogás igénye a különböző pártok részéről? Lebonyolítható az előválasztás átlátható, tiszta módon?
– Ha pártpolitikai érdekeket veszünk szemügyre, a marosvásárhelyi pártszervezetek kezdeményezése nem mindenik párt csúcsvezetőségében jelent jó pontot. Módszertanilag nincs akadálya annak, hogy tiszta, tisztességes eszközökkel lebonyolított előválasztásunk legyen. Itt inkább az a kérdés, hogy a pártok országos vezetői milyen mélységben akarnak beleszólni az előválasztások menetébe, illetve az azt követő egyességekbe. Ha a pártok csúcsemberei hagyják, hogy a Maros megyei szervezetek bonyolítsák le a teendőket, akkor zökkenőmentesen alakul az előválasztás. Én igazából mást hiányolok. Azt, hogy nincs papíron rögzített megállapodás arról, hogy az előválasztás végkimenetelétől függetlenül a jövő évi helyhatósági választásokra Marosvásárhelyen választási szövetség jön létre. Sok ember legnagyobb félelme: az RMDSZ azt fogja erőszakolni, hogy az előválasztást nyert jelölt a tulipán színe alatt induljon, ami azonnal visszavetné a kezdeményezés sikerét. A pártérdekeknek való megfelelési kényszer azért sem volna szerencsés, mert nekünk az a dolgunk, hogy a politikától megcsömörlött 40–45 százaléknyi marosvásárhelyi magyart visszahozzuk a választási fülkékbe. Ez csak egy új egység megvalósításával lehetséges.
– Milyennek tartja ma a marosvásárhelyi magyar emberek lelkiállapotát?
– Félelem van ma a marosvásárhelyi magyar emberekben, nem mernek politikáról beszélni. Az utca emberét nem érdeklik a közügyek. Ebben az is közrejátszott, hogy a három magyar politikai alakulat nem ütött meg közös hangot. A fő okot mégis abban látom, hogy az elmúlt 15 évben a marosvásárhelyi magyar politikai elit olyan háttéralkukat kötött a végrehajtó hatalommal – Dorin Floreával és a hozzá tartozó politikai szereplőkkel –, amelyből a magyarságnak sem haszna, sem előnye nem származott. A támogatásunkért cserébe kapott apró helyi magyar eredményeket sem tudtuk igazából érvényesíteni. Egy példa: tíz évvel ezelőtt a Kossuth Lajos utca névhasználatát jóváhagyó önkormányzati döntést megtámadták a bíróságon, ahol mintegy tíz évig csűrték-csavarták az ügyet, mígnem végleges bírósági döntés tiltotta meg a névhasználatot. Ehhez képest a legutóbbi tanácsülésen újra engedélyezték más magyar utcanevek mellett a Kossuth Lajos névtábla kifüggesztését is, egyféle idegenforgalmi szempont szerint. Miközben a magyar közszereplők ezt sikerként könyvelik el, nem veszik észre, hogy valaki ismét megtámadja a bíróságon, és újra évekig eltart a román igazságszolgáltatás útvesztője, miközben az alkuért cserében a magyarok által megszavazott román kérések azonnal életbe lépnek.
– Győzelem esetén képes lenne-e átlépni a pártpolitikai falakon, igazi csapatot alkotni az RMDSZ-szel és a független jelölt embereivel?
– A marosvásárhelyi előválasztás számomra azt jelenti, hogy már most csapatot alkotok Barabás Miklóssal és az őt támogató civilekkel, valamint Soós Zoltánnal, akivel jól együtt tudunk dolgozni a Forgatagban. Közben a saját csapatom az a néppárti, EMNT-és társaság, amellyel a helyi közéletben tevékenykedem. Ezért sem értem, hogy a nemzeti összetartozás napján az RMDSZ és az MPP miért különcködik. Miért szerveznek külön eseményt, amiből a néppártot eleve kihagyják? Ha én szerezném meg a marosvásárhelyiek bizalmát, első dolgom volna véget vetni ennek a marosvásárhelyi vezetést jellemző haramiaságnak.
Portik Vilmos
Az EMNP Maros megyei elnöke, a Vásárhelyi Forgatag főszervezője. A Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem kommunikációs és közkapcsolatok szakán végzett 2006-ban. 1982-ben született Marosvásárhelyen.
Barabás Miklós: gyógyír a politikából kiábrándultak számára
– Mi késztette arra a Civil Elkötelezettségi Mozgalom, a CEMO tagjaként, hogy benevezzen az őszi magyar polgármesterjelölt-előválasztásokra?
– Elsősorban az a tapasztalat, amit a CEMO-ban szereztem a marosvásárhelyi kétnyelvű táblákért folytatott küzdelem során. Azt látom, hogy a helyi magyarság 25 év alatt fájdalmas gyorsasággal veszítette el pozícióit Marosvásárhelyen. Tömegek indultak el az asszimiláció útján. Számarányunkban alig kerültünk 50 százalék alá, máris kiszorultunk szinte mindenhonnan. Az elmúlt 15 évben gyors ütemben neveztek el iskolákat román személyiségekről, anélkül hogy ezt a magyarság megakadályozta volna. Csupán néhány iskola maradt a városban, amelynek nem román a neve. A CEMO például két éven át keményen küzdött azért, hogy az iskolánk megkaphassa a Bernády György nevet. A kétnyelvű utcanév-táblák napi harcába keveredve jöttem rá, hogy a magyarság ellenében beindított folyamatot csakis teljes paradigmaváltással lehet megakadályozni és leállítani. Új politikai-érdekvédelmi eszköztár bevetésére van szükség.
– Bár valamennyi magyar politikus valódi érdekvédelmet hirdet Erdélyben, valahogy ezt mégsem sikerül átültetni a valóságba. Ön mit tenne másként Marosvásárhelyen?
– Az én előnyöm az, hogy nem köt semmiféle politikai alku vagy egyezség. Nem nehezedik rám politikai párt nyomása. Az embereket már régen nem érdekli a politikusok folyamatos mutyizása, ezért elfordultak a politikától. Nemcsak az RMDSZ-t büntetik ezzel, hanem az összes magyar politikai pártot. Óriási a közélettel szembeni kiábrándultság, s ezt a negatív trendet csak egy civil szférából érkező ember tudná megállítani és visszafordítani. A CEMO áll mögöttem, a civilek támogatnak, együtt alakítjuk a stratégiát. Indulásom tehát civil akcióként fogható fel, még akkor is, ha a helyi adminisztrációba való belépést tűztük ki célként.
– A politikusok által dominált közéletben vajon mennyire lehet olyan átlátható előválasztást szervezni, amelyben független jelöltként egy civil is megtalálhatja számításait?
– Szerintem ma Marosvásárhelyen megszervezhető egy mindenki számára elfogadható előválasztás. Erre azért van lehetőség és egyben szükség is, mert a marosvásárhelyi magyarság óriásit csalódott az RMDSZ-ben. Az RMDSZ sok esetben a közössége ellen dolgozik. Bizonyossá vált, hogy az eddiginél sokkal konfrontatívabb politikát kell folytatnunk ahhoz, hogy visszaszerezzük Marosvásárhelyt. Ma épp emiatt van nagyobb esélye független jelöltnek bekerülni a rendszerbe. Szeretném

A magyarok gyásznapjára emlékeztek
Közel kétszáz fős tömeg emlékezett meg a magyarság gyásznapjára, a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára Sepsiszentgyörgyön. A Magyar Polgári Párt által szervezett eseményen az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője is felszólalt. Az RMDSZ tagjai a tömegben hallgatták a szónoklatokat.
Az eső ellenére is kisebb tömeg vett részt a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi szervezete által a megyeszékhelyen szervezett megemlékezésen. Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki elnöke rámutatott, már tizenhárom éve annak, hogy Erdélyben első alkalommal szervezték meg a trianoni megemlékezést a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban, a volt országzászló közelében.
„Napjainkban is félnek tőlünk, mert a magyarság mindig erős tudott lenni, tehetséges nemzet saját akarattal és elképzeléssel, és nem jellemzője a megalkuvás vagy meghunyászkodás mások előtt” – jelentette ki Gazda Zoltán. Alapvető jogaink megadásával pedig a mesterségesen létrehozott idegen országokban otthon érezhetnénk magunkat, de nem, a rabszolgasorsot, a másodlagos állampolgár szerepét adják csak nekünk – mondta, hozzáfűzve: nehéz elhinni, hogy mindez a demokratikus Európában megtörténhet.
Trianon gyásznapja nem csupán veszteségeinkre emlékeztet, hanem az ige szellemében arra is figyelmeztet: helyre kell állítani – jelentette ki az esemény díszszónoka,Tőkés László EP-képviselő a megemlékezésen. Tőkés felidézte, 2015-ben a II. bécsi döntés 75. évfordulójára is emlékeznek, amely a nemzet helyreállítására irányult, s részlegesen, rövid időre eredménnyel járt. „Új kiáltó szóra van szükség, Trianon sebeinek a gyógyítására, a békediktátum következményeinek teljes felszámolására, talpra állásunk és felemelkedésünk érdekében” – jelentette ki.
„Nincs helye nagyotmondásnak és fogadkozásnak, se az erdélyi vagy székely romantikának, sem magyarkodásnak, vagy székelykedésnek, dolgoznunk kell, ha élni akarunk” – mondta Kós Károly szavait is idézve Tőkés László. A képviselő fontosnak tartja a külföldi vendégmunkások hazacsalogatását, a népességfogyás, az asszimilációs politika megszüntetését, a nemzeti öntudat megerősítését, valamint az önrendelkezés megteremtését.
Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja rámutatott: „Ha nincs meg az összetartozás érzése, akkor nincs összefogás, ha nincs összefogás, akkor a megoldások keresésében sincsen irány, és a nemzetben kárt okozunk”.
Bálint József, az MPP sepsiszentgyörgyi vezetője elmondta, Trianon a magyarok holokausztja, „de itt vagyunk, van szavunk, van szülőföldünk, és itt kell élnünk, hiszen jogunk van hozzá, még akkor is, ha sokszor nehéz, vagy vannak, akik megfutamodnak, illetve elárulnak”. Az eseményen felszólalt Czegő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője, Csíki Lóránd, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagja, énekelt Szabó Fruzsina. A megemlékezést a székely és magyar himnusz eléneklése, zárta, rendbontás nem történt.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

A városközpontban emlékeztek
Közel kétszáz részvevője volt a Nemzeti Összetartozás Napjára meghirdetett trianoni megemlékezésnek, melyet Székelyudvarhely központjában, a Millenniumi emlékműnél tartottak.
„Öt évvel ezelőtt a magyar kormány a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét. Ez jó példa arra, hogy egy történelmi kudarcból csavaros fordulattal miként lehet erőt adó napot kovácsolni” – fejtette ki csütörtöki beszédében Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Mint mondta, az önsajnálat és a panaszkodás nem segít sem rajtunk, sem azokon a fiatalokon, akik egyre nagyobb hullámokban hagyják el az országot, inkább biztatást kellene nyújtanunk egymásnak.
A Székely Nemzeti Tanácsot képviselve Incze Béla szólalt fel, aki rámutatott, a magyarságnak megmaradása érdekében össze kell fognia, ennek pedig tettekben, nem pedig szóban kell megvalósulnia. Bunta Levente polgármester nem volt jelen a megemlékezésen, ezért szavait Jakab Áron Csaba RMDSZ-es önkormányzati képviselő tolmácsolta. Kommünikéjében az elöljáró az anyaországtól való elszakadás nehézségeiről írt, leszögezve, az év minden napján tisztességben, felelősséggel kell megélnünk magyarságunkat. Tamás Zoltán, a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselője kiemelte, hogy „nem a múltba révedő, siránkozó vagy épp gyűlölködő rendezvényről van szó, hanem az igazságtalan trianoni békeszerződésből kiinduló, azon alapuló, előremutató, nemzettudatunkat és összetartozásunk tudatát megerősítő” megemlékezés a nemzeti összetartozás napja.
Jakab Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei szervezetének elnöke rámutatott, a Kárpát-medencében maradt magyaroknak most kell választ adniuk arra, hogy a „trianoni diktátum” a nemzet lassú halálának időpontja lesz, vagy az összetartozást kihasználva elkezdünk tudatosan építkezni. A megemlékezésen felszólalt még Nemes Zoltán Csaba, a Jobbik Magyarországért udvarhelyszéki képviselője, illetve Vajda Csilla, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagja. A nemzeti összetartozás napi rendezvénysorozat részeként az esti órákban barátságos futballmérkőzések voltak, továbbá szombaton reggel nyolc órától a Patkóból biciklis túra indul a Hatvannégy Vármegye szervezésében.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Összetartozás és összefogás
A kedvezőtlen időjárás miatt végül nem a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom udvarán, az összetartozás fájánal ünnepelt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hanem a templomban.
Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnöke beszéde elején kifejtette: nem teheti meg, hogy Isten házában beszédét ne politikai mezsgyére terelje. A megyei elnök üdvözölte a tényt, hogy az ünneplésen részt vettek az RMDSZ helyi és megyei képviselői. „Örvendek, hogy át lehet lépni olyan határokat, amelyeket párthovatartozások miatt húztak meg. Szükség lesz a bizalomra és arra, hogy megnézzünk, hol állunk és mit szeretnénk a következő évtizedekben” – fogalmazott Portik.
„Még az ég is gyászolja azt a napot, amikor egy nemzet tagjai úgy találták magukat egy idegen ország területén, hogy át sem lépték házaik küszöbét” – mondta Szabolcs Attila, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke. Hozzátette, Marosvásárhelynek fontos feladata van: ha a városban sikerül ismét magyar polgármestert állítani, az az egész összmagyarságnak erőt adna, a megfelelő jelölt megtalálásának eszköze pedig az előválasztás.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja ünnepi beszédében hangsúlyozta: „a hosszú rémálomból való felébredés után egyre többen érzik magyarnak magukat, és ezt tettekkel is vállalják. Reménnyel lehet a jövőbe tekinteni, hiszen az ellenerőknek nem sikerült legyőzni a szíveket. Összetartozásunk kötőanyaga a közös múlt, de összeköt bennünket magyarokat a jelenünk és a jövőnket is” – mondta a főkonzul.
Az emléknap alkalmából az RMDSZ és a MPP este héttől a Maros Művészegyüttes székházában tart külön megemlékezést, amelyen azonban előzetesen a néppárti képviselők is jelezték részvételüket. Hasonlóképpen az unitárius templomban megtartott rendezvényt megtisztelte jelenlétével mások mellett Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke is.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Vásárhelyen tájékozódik a nemzeti összetartozás bizottsága
A nemzeti összetartozás napján tájékozódó látogatásra érkezett Marosvásárhelyre a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozási bizottsága. Egy csütörtök kora délutáni sajtótájékoztatón Pánczél Károly, a bizottság fideszes elnöke elmondta, délelőtt helyi egyházi vezetőkkel tárgyaltak, és délután a marosvásárhelyi felsőoktatási intézmények magyar vezetőivel tanácskoznak, este pedig részt vesznek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett gálaműsoron. –
Pánczél Károly az egyházi vezetőkkel folytatott beszélgetés pozitív hozadékának tekintette, hogy a kolozsvári minta alapján Marosvásárhelyen is felmerült egy református szakképző intézmény létrehozása. A magyar közmédiának nyilatkozva megjegyezte: beszélgetőpartnereik úgy látták, elsősorban mezőgazdasági, farmergazdálkodási, illetve kertészeti, virágtermesztői képzésre lenne szükség. A politikus kijelentette, aggodalommal figyelik az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának a megtorpanását. Veszélyesnek tartotta a restitúcióval kapcsolatos ügyészségi vizsgálatokat, bírósági ügyeket. Hozzátette, a román hatóságok eddig csak egy-két ügy törvényességét vizsgálták, ám ha ezekben a restitúció ellen szóló bírósági döntések születnek, az az egész rendszerre kihathat. Pánczél Károly szerint a magyar diplomáciára is feladatok hárulnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult áldatlan állapodtok megoldása terén. Arra utalt, hogy az egykor magyar egyetemként létrehozott tanintézetben a kommunista párt szóbeli utasítására létrehozott román tagozat és az egyetem román vezetése nem alkalmazza az oktatási törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait, és hátrányos helyzetbe szorítja a magyar tagozatot. A bizottsági elnök elmondta, az MPP és az RMDSZ meghívására jöttek, de a bizottság tagjai az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) rendezvényein is részt vettek. „Mindenki fontos számunkra. Szükség van a konszenzuskeresésre Erdélyben és a Partiumban is” - jelentette ki Pánczél Károly.
maszol.ro

Bízik a választási együttműködésben a néppárt
Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári szervezetének a közelmúltban megválasztott elnöke bízik abban, hogy év végéig létrejön a három romániai magyar párt – az RMDSZ, az EMNP és az MPP – Kolozs megyei szervezetei között a választási koalíció, és így a 2016-os helyhatósági választásokon a három politikai alakulat közös listát állíthat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)