Gyújtópontban – Autonómiatörekvések: korlátok és lehetőségek
Az autonómia változó feltételei cím alatt zajlott tegnap a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében a Kárpát-medencei magyar érdekképviseleti szervezetek vezetőinek részvételével az a nemzetpolitikai kerekasztal, amelyet Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője moderált.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Pásztor István szerint az autonómiatörekvések tekintetében megállapítható, hogy a feltételek folyamatos változása az álláspontok megfelelő újraértékelését követeli meg. Újszerű helyzetnek minősítette, hogy nyolc év után a határon túli magyar közösségek törekvései egybeesnek a magyar kormány célkitűzéseivel. A vajdasági magyar érdekképviselet politikai súlya felértékelődött annak következtében, hogy Magyarország a VMSZ-t a Szerbiával való kapcsolatépítésében véleményformáló tényezőnek tekinti – részletezte. Mint kiemelte, a régióban felértékelődött helyzetű anyaország a határon túli magyarság érdekérvényesítésének erejét is növeli, de az autonómiát illetően a magyar közösségeknek kell megfogalmazniuk akaratukat, és megállapodásaikat a többségi politikum irányába nekik kell közvetíteniük. A vajdasági autonómiaépítés lépésről lépésre történő módozatának része a magyar gyermekek beiskolázási arányának személyes meggyőzési akciókra alapuló megőrzése, a versenyképes magyar értelmiségi réteg újratermelése, az egyes oktatási és kulturális intézmények alapító jogainak megszerzése – fejtette ki.
Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke úgy vélte, az etnikai alapú magyar politikai érdekképviselet elvesztése Szlovákiában nem visszafordíthatatlan helyzet. A jelenleg parlamenti képviselettel rendelkező vegyes párt azonban nem biztosíthatja megfelelő módon a magyarság érdekképviseletét, hiszen nemzetiségi kérdésekben már a politikai alakulaton belül kompromisszumot kell hozniuk, a döntéshozatali folyamat végén pedig már hatványozódnak a kiegyezések. A reálpolitika esélyeit illetően kiemelte: a szlovák nemzetállami törekvések kontextusában az alapfelfogás, hogy a kisebbség megszűnésével a probléma is eltűnik. Ilyen körülmények között nehezen található partner a többségi politikai szférában, a jogbővítések úgynevezett „árukapcsolással” valósíthatók meg. Úgy vélte, az ősz folyamán a népszámlálási eredmények egyféle negatív katarzist eredményeznek majd a felvidéki magyarokban: az eredményeket tudomásul véve átértelmezhetik a helyzetet azok a választópolgárok is, akik mindeddig a többségi politikum által partnerekként megjelölt személyeket tekintették jó politikusnak, és nem azokat, akik a megmaradás feltételeinek biztosításáért álltak ki a politikai színtérre.
Az autonómia alapvető feltétele az öntörvényűségre való készségnek, mint potenciálnak megléte a közösségben – hangsúlyozta Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke úgy vélte, a magyar közösség talán legnehezebb helyzetben most van Ukrajna függetlenné válása óta. Az épülő autokrata, azaz a politikai hatalmat az elnök személye közé központosító nemzetállamban, a sajtó által tanúsított magyarellenes hisztériakeltés, a magyar gyerekek beiskolázási arányainak csökkenését eredményező új jogszabályok által meghatározott helyzetben valóban házról házra kell harcot vívni minden magyar iskolásért, a magyar közösség, és a mindeddig megszerzett jogok megőrzése érdekében – fejtette ki.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: annak érdekében, hogy a romániai magyarok szülőföldjükön szabadon, és biztonságban élhessenek, az önrendelkezést eszközként kell szemlélni. A különböző etnikai környezetben élő magyar közösségek számára az autonómia megfelelő típusú kereteit kell megteremteni, a döntéseket pedig a transzszilván értékekre, a nyitottságra és párbeszédre alapozva kell meghozni – tette hozzá. Véleménye szerint a Bukarest-Budapest-Brüsszel partnerségi tengelyre kell alapozni a lépésről-lépésre történő munkát, az egyezségkötési lehetőségek keresését. Emlékeztetett a küszöbön álló, területi-közigazgatási átalakítás kapcsán megfogalmazott szövetségi álláspontra, amelynek értelmében az egyes régiók belső kulturális sajátosságait figyelembe vevő, az etnikai alapú érdekképviseletet nem csorbító koherens gazdasági fejlesztési régiókhoz kell közigazgatási hatáskört rendelni. A kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet kapcsán kiemelte: a tárgyalások ősszel folytatódnak, az RMDSZ pedig úgy alakítja a feltételeket, hogy a törvénynek tartalma legyen. Úgy vélte, az autonómia kérdésében megegyezésre juthatnak más romániai magyar politikai szereplőkkel is, az elképzeléseiktől eltérő kereteket pedig nem fogadnak el. Mint mondta, az RMDSZ nem kockáztatja a magyarság parlamenti képviseletét sem.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tancács (EMNT) ügyvezető elnöke az eredményesség kulcskérdésének minősítette, hogy lehet-e széleskörű konszenzust kialakítani az autonómiatörekvések vonatkozásában. A kisebbségi jogok törvénye esetében hiányolta a közviták elmaradását, elégtelennek érezte az egyeztetést a jogszabály tekintetében, amit szerinte a román politikum gyenge pontként érzékelt. A magyar kormány támogatása mellett a belső konszenzus kialakulásának fontosságát emelte ki. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a nemzeti minimumot meghatározó stabilitásegyezménynek kidolgozásához minden romániai politikai erő partnerségét keresi – tette hozzá. Bizalmát fejezte ki azt illetően, hogy az autonómiatörekvések megvalósításában feloldhatók a stratégiai különbségek.
– Nemzetpolitikánk legteljesebb fogalma az autonómia – fogalmazott Németh Zsolt államtitkár. A kérdés az országhatárokon kívül élő, Kárpát-medencei magyarság számára nem az, hogy szükség van-e önrendelkezésre, vagy milyen autonómiaformák kívánatosak, hanem a célokat miként lehet a differenciált helyzeteknek megfelelően megvalósítani. Úgy vélte, amennyiben Erdélyben az autonómiapolitikák tekintetében áttörést sikerülne elérni, az nagy szolgálat volna a többi Kárpát-medencei magyar közösségnek is. Románia esetében egy racionális politikai osztállyal van dolgunk, amely fel tudja mérni érdekeit, és hogy a magyar közösség mennyire befolyásolja a belső állami stabilitást – jelentette ki. – Az autonómia számunkra nem követelés, hanem prognózis: autonómia lesz, és bízom benne, hogy előbb, mint utóbb – tette hozzá.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Orbán: nem lesz diadalmenet az ország újjászervezése
A nyugati életmodell bukásával, a hanyatló Nyugat és Európa válságával magyarázta Orbán Viktor azokat a változásokat, melyeket a kormány vezetett be a hatalomra kerülése óta eltelt időben. A miniszterelnök tusnádfürdői előadásában felfedte eddigi döntéseinek hátterét: egy átfogó tervet vázolt fel a magyar nemzet megmentésére, melyet szerinte kormánya egy éve pontról pontra követ a médiatörvénytől a közmunkaprogramokon keresztül az új adópolitikáig. Szerinte a régi, reflexeit meghaladni nem képes elit bírálja a terv megvalósítását.
A kettős állampolgárság bevezetése nem egy folyamat vége, hanem kezdete: akik igényelték a honpolgárságot, azok egy politikai közösséghez és jövőképhez kívánnak csatlakozni – mondta szombaton Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára a 22. alkalommal megrendezett Bálványosi Szabadegyetemen megtartott felvezető előadásában, majd felkérte Orbán Viktort az említett jövőkép bemutatására.
Az idei fesztiválnak is a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szombati előadása volt a legfőbb, legnagyobb közönséget vonzó eseménye. A kezdetektől fideszes rendezvényként számon tartott szabadegyetemre a kormánypártok vezetői, ismert politikusai voltak a fő meghívottak. A Fidesz tavalyi kormányra kerülése után a kabinet számos államtitkára, minisztere, országgyűlési és európai parlamenti képviselője fordult meg a táborban, idén az Orbán-kormány új nemzetpolitikája, a kettős állampolgárság – az előzetesen kiadott program szerint –, a „nemzetegyesítés” a fő téma.
Míg a magyar kormányfő egy új világrend eljöveteléről, a Nyugat hanyatlásáról, az állam átszervezéséről beszélt, a közönség főleg olyan kérdéseket szegezett Orbánnak, hogy a kormány miért nem támogatja a határon túliak autonómia-törekvéseit, milyen kapcsolatokat ápol a hatalmon lévő román erőkkel (Traian Basescu román államfő közismerten jó kapcsolatban áll Orbánnal), melyek a közigazgatás átszervezésével hozhatja nehéz helyzetbe a magyarok lakta területeket. Ám a kérdésekre válaszoló Orbán szerint előbb meg kell erősíteni a magyar államot és együtt kell működni a hasonló gondolkodású szomszédos politikai erőkkel, ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket is rendezni lehessen.
Ebben némi feszültség alakult ki a szintén felszólaló Tőkés László és Orbán között, mert az erdélyi politikus úgy ítélte meg, hogy a kormány nem lép fel elég határozottan az új erdélyi párt bejegyzését elutasító román állam, és a kezdeményezést támadó RMDSZ-szel szemben. 
A nyugati világ összeomlás előtt áll
A világban korszakváltás zajlik, melynek a magyar kétharmados forradalom az egyik következménye – mondta Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetemen tartott szombat délelőtti előadásában.
Orbán szerint a régi nyugati életmód fenntarthatatlan, rövidesen összeomlás következik be, aminek az államadósság a fő oka. Példaként Görögországot említette, amit szerinte csak azért akarnak megmenteni az EU-ben, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a balkáni állam valójában csődbe ment, képtelen lesz visszafizetni az adósságait. Orbán Viktor szerint az elmúlt egy évben történt változások is azt igazolják, hogy valóban jelentős változás zajlik a világban: Európa pereme – Görögország bedőlésével, Spanyolország, Olaszország meggyengülésével – leszakadóban, Amerika újabb hitelekre szorul, Észak-Afrikában forradalmak zajlottak, Kína ereje viszont töretlen. Szerinte Nyugat felett újabb viharfelhők gyülekeznek.
Orbán azt mondta, ennek az összeomlásnak Magyarországra nézve is jelentős következményei lehetnek a multinacionális bankok tönkremenetele, az esetleg bekövetkező jelentős infláció miatt. Ennek a válságnak a jövőjét felemésztő, hitelekből élő fogyasztói társadalmak kifulladása az oka Orbán szerint.
„A magyarok harcolni akarnak”
„Nem tehetjük meg, hogy hipnotizáltan várakozzunk, cselekednünk kell” – mondta a miniszterelnök, aki szerint elébe kell menni a változásoknak. Szerinte az államnak kezdeményező szerepe kell legyen, így vissza kell fizetni az államadósságot, át kell szervezni felülről a gazdaságot, és vissza kell terelni - első lépésben a közmunkáztatással, az idő előtt nyugdíjba vonultak visszahívásával - az embereket a munkaerőpiacra.
De az állam csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha kellően erős, és ha erős közösség, nemzet áll mögötte – mondta Orbán, miért van szükség az magyarság újjászervezésére, melynek fontos része a kettős állampolgárság megadása. A miniszterelnök szerint Magyarország minden Európai országot megelőzően ismerte fel a helyzetet, szerinte ezt érezte meg ösztönösen a nép, amikor kétharmados forradalommal választott magának kormányt. Azt mondta, ez folytatódott akkor is, amikor a nemzeti konzultációban milliók vesznek részt, mert szerinte „a magyarok harcolni akarnak”.
Európa hozzánk jár tanulni
„Nem lesz diadalmenet Magyarország újjászervezése, mert nem egyszerű arra kérni az embereket, hogy változtassanak életmódot” – mondta Orbán szombati előadásában, aki szerint ezt kényszerűen meg kell tenni, különben nem tudunk kitörni a válságból. Példaként a nagy tömegek közmunkáztatását említette, amit a változások bírálói tévesen munkatáboroknak neveznek. A miniszterelnök szerint a változások végül a „nemzet reneszánszát” fogják elhozni.
Ennek a leképeződése szerinte többek között az adócsökkentés, a nyugdíjak visszaszerzése, az új alkotmány. Ám folyamatos a vita a régi, a hanyatló Nyugatot képviselő hazai politikai elit és a változásokat szorgalmazók között – mondta Orbán. Szerinte régi, meghaladandó reflex a Nyugat követése, hiszen magyarok már egy-két lépéssel az európai nemzetek előtt járnak, sőt szerinte az európaiak tőlünk fognak átvenni ötleteket. Példaként a médiatörvényt, a bankadót említette, amit szerinte sokan fognak másolni Nyugaton.
Orbán Viktor szerint Magyarországnak gyorsuló sebességgel kell távolodnia a válságba került zónától. Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, „legalább is kényszerlakhely” volt Magyarország számára. Azt mondta, hogy a válság után az európai gazdaság fő motorja Közép-Európában lesz, nem déli vagy nyugati országok. Ha ezt felismerik a térségbeli országok, akkor széleskörű együttműködés fog kialakulni az országok, illetve a hasonlóan gondolkodó „nemzeti alapon álló demokratikus” erők között.
"Akár le is válthatjuk Orbánt"
Feszülté vált a hangulat az előadások alatt Orbán Viktor és Tőkés László között, miután a magyar miniszterelnök az erdélyi politikus többszöri felszólítása ellenére sem akart határozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy miként viszonyul a kormány és a Fidesz az új magyar párt bejegyzését támadó RMDSZ-hez és a román állam, a bukaresti kabinet viselkedéséhez (a román bíróság elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését - a szerk.). 
Tőkés azt mondta, a kettős állampolgárság birtokában akár le is válthatják a határon túli magyarok Orbán Viktort, ha nem jár el megfelelően az érdekeikben. Az erdélyi politikus szerint ugyanis a magyar miniszterelnök "nem fogja kellően erősen a gyeplőt". 
Tőkést azt követően fakadt ki és tett bíráló megjegyzéseket Orbánra, hogy a miniszterelnök a közönség soraiból érkezett kérdésekre válaszolva azt mondta, "nem lehet Pestről megmondani, hogy az itt élők életét milyen szervezeti egységben kívánják jobbá tenni”.
A miniszterelnök azt mondta, a kormány az egységet támogatja, ám szerinte elfogadható azok hozzáállása is, akik úgy érzik, hogy az eddigi létező egységben már nem képesek megvalósítani céljaikat, így érthető, ha önállósodni akarnak. Orbán szerint ez nem zárja ki, hogy később az egyes szervezetek ismét együttműködjenek egy új alapon.
A miniszterelnök válasz nélkül hagyta Tőkés László megjegyzéseit, az erdélyi politikus kifakadása után nem kért már szót.
"Kérjenek bocsánatot a románok”
Orbán Viktor Trianon gyógyítását önsajnálat helyett egy új nemzetépítéssel kezdte el – mondta még a vitát megelőzően szombati előadásában Tőkés László, európai parlamenti képviselő. A korábbi erdélyi reformtus püspök azt mondta, a rendszerváltás óta semmilyen különösebb stratégiai eredményt nem tudott a nemzetpolitika felmutatni, példaként a Horthy-korszakot említette, amely szerinte ugyanilyen rövid idő alatt jelentős eredményeket tudott elérni Trianon után.
Az 1989-es román forradalom egyik elindítója azt mondta, a román rendszerváltás csak egy puccs volt, majd két évtized alatt a lakosság jelentős része nyomorba süllyedt. Kiemelte, sem magyar egyetemet, sem nemzetiségi autonómiát nem tudtak elérni a magyarok Romániában. Tőkés arról beszélt, hogy a magyarországi és az európai szocialisták is felelősek a sikertelen nemzetpolitikáért, akik a sikertelen 2005-ös kettős állampolgársági népszavazás során "rárontottak a nemzetre", sőt a második Orbán-kormány idején is folytatják e tevékenységüket, amikor a kabinet által hozott törvényeket bírálják az EU intézményeiben. Tőkés bírálta az Romániai Magyar Demokrata Szövetség tevékenységét – amely szerinte az erdélyi magyarokat elnyomó románokkal együttműködik – és Kelemen Hunor elnökét, aki szerinte román művelődési miniszterként lehetővé teszi a kolozsvári magyar műemlékek – köztük a Házsongárdi temető – pusztítását. Beszédében egy adott pillanatban Markó Hunornak nevezte Kelment, arra utalva, hogy az RMDSZ idén megválasztott új elnökét a korábbi vezető, Markó Béla támogatta, akivel korábban Tőkésnek számos konfliktusa volt.
Tőkés László azt mondta, rosszul működő érdekképviseleten akarnak változtatni azzal, hogy a nemrég létrehoztak egy új magyar pártot, az Erdélyi Magyar Néppártot. Azt mondta, a román bíróság arra hivatkozva utasította a párt bejegyzését, hogy nem a teljes nemzet, hanem csak egy közösség, a romániai magyarok érdekeit akarja képviselni. Szerinte ezt nem lehet másképp értelmezni, hogy a bíróság szerint az erdélyi magyarok törekvései nem képezik részét a román nemzetnek. Azt mondta, nem a kisebbség és a többség viszonyát kell rendezni Romániában, hanem az egyenrangú két nemzet kapcsolatát. Kérte, hogy a románok kérjenek bocsánatot az erdélyi magyaroktól a Trianon óta eltelt időszakban ellenül elkövetett bűnökért.
Németh Zsolt Orbán és Tőkés László előadását felvezető beszédében sajnálatát fejezte ki, hogy a román államelnök nem tudott részt venni az eseményen – a köztársasági elnök a korábbi évektől eltérően idén nem kapott meghívott az „Összenő, ami összetartozik” címet viselő rendezvényen –, ugyanakkor bejelentette, hogy Traian Basescu nemsokára Magyarországra látogat.
M. László Ferenc. Hvg.hu

Szász: Szabadítsuk ki Tőkést az RMDSZ fogságából
Az MPP-s polgármester meghívására érkezett Tusnádra a pártelnök, aki nemzeti alternatívát szeretne létrehozni. A cél: kiszabadítani Tőkést az RMDSZ fogságából.
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor ideje alatt, de a rendezvény területén kívül, egy vendéglő teraszán tartott sajtótájékoztatót Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke.
A pártelnök aktuálpolitikai kérdésekben nyilatkozott, tájékoztatójában az RMDSZ-t vádolta az elmúlt huszonegy év elhibázott romániai magyar politikájáért és kilátásba helyezte egy nemzeti, jobboldali alternatíva felállítását.
Szász úgy vélekedett, semmi ok pánikra az EMNP pártbejegyzésének júliusi meghiúsulása miatt: a polgáriak első embere kiemelte, a nemzeti oldal jogi háttere adott, a pártként bejegyzett MPP lévén.
„Szükség van az MPP, az EMNT és az SZNT együttműködésére, az huszadlagos kérdés, hogy van-e másik nemzeti párt" - mondta a pártelnök. A polgári párt célja egy jó nemzeti szereplés a jövőben esedékes önkormányzati választásokon, majd parlamenti képviselet létrehozása.
Szász Jenő kifejtette, prioritás a romániai magyarság parlamenti képviselete, ám ugyanakkor meg kell teremteni a pluralitást, és a Fidesz mintájára Erdélyben is végre kell hajtani egy igazi rendszerváltást, le kell váltani a posztkommunista RMDSZ-t.
Üzenetében Szász egy pozitív, nemzeti építkezést kezdeményez, együttműködést kíván létrehozni a nemzeti szervezetek között.
Elképzelésük szerint a polgáriak biztosítanák a jogi keretet bejegyzett pártjukkal, valamint szükségesnek tartják Tőkés László kiszabadítását az RMDSZ fogságából, ugyanis „neki is a nemzeti oldalon kellene politizálnia". Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Tőkés: Romániában egyenrangú nemzetek közötti párbeszédre van szükség
Tusnádfürdő, Tőkés László szerint Romániában nem a többség és a kisebbség, hanem egyenrangú nemzetek közötti párbeszédre, megegyezésre van szükség.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament (EP) alelnöke Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján, szombaton tartott előadásában kifejtette: úgy kell leülni tárgyalni a románokkal, mint nemzet a nemzettel. "Ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe, beleértve a korlátozott nemzeti önrendelkezéshez, az autonómia valamennyi fajtájához való jogot" - jelentette ki Tőkés.
A volt püspök történelmi hasonlatokkal érzékeltette, milyen sok idő telt el a rendszerváltás óta. Szerinte kevés maradandó eredmény született ebben az időszakban.
"Se autonómiánk, se államilag finanszírozott magyar egyetemünk nincsen" - jelentette ki Tőkés. Úgy vélte, hogy Romániában máig sem zárult le a posztkommunista korszak, nem történt meg a szembenézés a kommunista múlttal. Emellett az egész Kárpát-medencében tovább tart a szórványosodás, az elvándorlás. Az elmúlt harminc évben egymillióval csökkent a magyarság létszáma, ez pedig több mint a második világháborús veszteség.
Tőkés László Románia tervezett közigazgatási átszervezésének a tervére is kitért. Kijelentette: ebben a kérdésben nincs helye alkunak.
Bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormányzati
szereplését. Megemlítette, hogy Kelemen Hunor kulturális és nemzeti örökségi miniszter aláírta a verespataki archeológiai mentesítési dokumentumot. Ezzel elhárult az egyik akadály a verespataki aranybánya megnyitása elől. Tőkés szerint félő, hogy Borbély László környezetvédelmi miniszter is zöld utat enged a bányanyitásnak. "Lám, hova vezet az opportunista politika, amelyben az elnyomott együtt gyakorolja a hatalmat az elnyomókkal" - jelentette ki.
A volt püspök idézte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését első fokon elutasító bírósági határozat egyik megállapítását, mely szerint a politikai alakulat "nem a nemzeti érdek, hanem egy közösség érdekképviseletét tűzi ki célul". "Ezek szerint a romániai magyarok politikai akarata nem része a romániai nemzeti akaratnak, a romániai magyarság nemzeti érdekei és értékei nem képezik részét a romániai nemzeti érdekeknek, értékeknek" - értelmezte a határozatot Tőkés, aki diszkriminatívnak és abszurdnak tartotta a dokumentumot.
Az EP alelnöke elmondta: a negatívumok ellenére is jó volt magyarnak lenni az elmúlt fél évben Brüsszelben, hiszen Magyarország sikeres EU-elnökséget tudhat maga mögött. "Találjuk meg az összefogás útját ne csak a románokkal, hanem a magyarokkal is. Ezért van évről évre Tusványos" - zárta szavait Tőkés László. MTI

Orbán Viktor határon túli magyar vezetőkkel tárgyalt Tusnádfürdőn
A legfontosabb nemzetpolitikai kérdéseket tekintette át Orbán Viktor miniszterelnök határon túli magyar vezetőkkel szombaton Tusnádfürdőn; különös hangsúlyt helyeztek a kedvezményes honosítás és a szavazati jog kérdésére - közölte a miniszterelnök sajtóstábja az MTI-vel.
Orbán Viktor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja vezetőivel találkozott - írták.
A közlemény szerint a jelenlévők egyetértettek a határon túli magyarok szavazati jogának biztosításában. Megállapították, hogy szervezeteik és a magyar kormány egyeztetési mechanizmusának jelenlegi intézményrendszere megfelelően működik. Kívánatosnak tartják, hogy az idei tusványosi jelmondat (Összenő, ami összetartozik) alapján a nemzetrészek közötti együttműködés a magyar állampolgársági kérdésen túlmenően is előrehaladjon. MTI

Orbán Viktor Tusványoson: sikeres állam csak erős nemzettel képzelhető el
Az erős állam és a mögötte álló erős nemzet közötti összefüggésről beszélt szombaton Orbán Viktor magyar miniszterelnök a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján, Tusnádfürdőn. A legnagyobb érdeklődéssel várt előadást kellemes, napos időben hallgatták végig az összegyűltek. Az elmúlt két esztendővel ellentétben az idén a szervezők nem hívták meg Traian Băsescu román államfőt, így az előadók asztalánál Orbán Viktoron kívül Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament (EP) alelnöke, valamint Németh Zsolt, a budapesti külügyminisztérium parlamenti államtitkára foglaltak helyet.
Orbán Viktor előadásában kifejtette: az egész világ egy új korszak határán áll, korábban erősnek gondolt államokból gyengék, a korábban gyengének hitt országokból pedig erősek lettek. Ez a korszakváltás szerinte az előző korszak összeomlásával fog megtörténni. A nyugati világban ugyanis az államadósság olyan mértékűvé válik, hogy a tartozásokat már nem lehet visszafizetni. A most véget érő korszakban sokan azt hitték, hogy a gazdasági növekedés és a fogyasztás korlátlan mértékben fokozható, a piaci verseny átalakult fogyasztási versennyé, de a vagyonok és az erőforrások nem nőttek ezzel arányosan.
A magyar kormányfő szerint az újonnan felépülő új korszakban az államnak merőben új szerepe lesz a gazdaságban, amelyet az államnak kell újjászervezni, megteremtve a munkaalapú társadalmi rendszert a pazarló, fedezet nélküli fogyasztást gerjesztő jóléti állam helyett. Sikeres államot azonban csak akkor lehet felépíteni, ha erős nemzet áll mögötte.
A miniszterelnök szerint a magyarok megértették, hogy a korábbi magyar világ is csődbe jutott. Magyarország minden más európai országot megelőzve adta meg a helyes választ e korszakváltásra - szögezte le Orbán Viktor. Emlékeztetett az utóbbi időszak főbb döntéseire, például a kettős állampolgárság megadására, az új alkotmány kidolgozására, az új közteherviselési rendszerre, a bankadó és a válságadó bevezetésére, a nyugdíjvédelmi programra, az adósság csökkentésére és a demográfiai hanyatlás megállítását célzó erőfeszítésre.
Idézte az idei tábor mottóját, amely szerint „összenő, ami összetartozik”. Úgy vélte, hogy éppen az említett korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet összenövése. Hangsúlyozta: ha nincs erős anyaország, nincs erős Kárpát-medencei magyar nemzet sem. Jó hírnek nevezte, hogy egy évvel ezelőtt még a zátonyok között sodródók között említették Magyarországot, ma azonban már a zátonyoktól távolodó országok között tartják számon.
A kivándorlással kapcsolatos kérdésre válaszolva Orbán Viktor megállapította: olyan politikát kell folytatni, amely bátorítja a fiatalokat, hogy menjenek ki a világba, próbáljanak boldogulni, de meg kell teremteni számukra a visszatérés feltételeit is.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek közül melyikkel van jóban a magyar kormány, Orbán Viktor kifejezte azt a meggyőződését, hogy az összes határon túli területen egységesen kell fellépni. Hozzátette azonban, hogy az egység felé az elkülönülés utáni együttműködés rendszere is elvezethet. Egy másik kérdésre reagálva úgy vélekedett: Magyarország nemzetközi tekintélyének növelésével tehet a legtöbbet határon túli magyarokért. A tekintélyért viszont harcolni kell – tette hozzá.
Tőkés László bevezetésképpen a kilencven évvel ezelőtt írott Kiáltó szó szellemiségét idézte meg, mondván, hogy a röpirat erdélyi magyarságunkra vonatkozó tartalma ma is érvényes. A sebtépés, önsajnálat ideje lejárt, a továbbhaladás útját pedig a szabadság, az egyesülés és a gyógyulás kulcsszavak mutatják. Ezek közül az első a magyar állampolgárság kiterjesztését, a második „Trianon gyógyítását", a harmadik pedig a húsvéti alkotmányt jelenti – hangzott el.
Az egykori temesvári református lelkipásztor a mai romániai helyzetre kitérve rávilágított arra, hogy két évtized alatt keveset sikerült megvalósítania az erdélyi magyarságnak. 1920 óta nem volt becsületes népszámlálás, felemelkedés helyett elburjánzott a korrupció. Az európai és a világméretű válságot tetézi az erkölcsi válság. „Nem volt időnk szembenézni a kommunista múlttal. Se autonómiánk, se államilag finanszírozott magyar egyetemünk nincsen. Kikínlódtunk egy magánegyetemi rendszert, épp az első Orbán-kormány jóvoltából” – hangoztatta.
Hozzáfűzte: még mindig a posztkommunizmus terhével viaskodunk, és ehhez hozzájárul még a szórványosodás, a népességfogyás, vagy a román magyarellenesség problémája is. Harminc év alatt egy millióval apadt a magyarság száma és ez felér a két világháború vérveszteségével. „Nem csak az országunk, hanem a társadalmi képünk is csonka” – vonta le a következtetést. A területi átszervezésre vonatkozóan, egyben utalva Traian Băsescu távolmaradására Tőkés László kijelentette: nincs helye alkunak az átrendezés kérdésében. Továbbá hozzátette, hogy Temesvár ostromának folytatásaként tekinthető az, hogy a román hatalom megkérdőjelezi Székelyföld létét.
A ciántechnológiás alapú bányászat ügyében az EP-alelnök fontosnak tartotta megemlíteni, hogy hiába van készülőben az Európai Unióban a ciánbányászatot tiltó jogszabály, ha ehhez Románia nem igazodik. Sorra hárulnak el az akadályok a verespataki aranybánya-beruházás elől, ezért Tőkés László Kápát-medencei összefogást sürget.
Felszólalásának végéhez közeledve az EMNT-elnök kitért az alakuló új romániai magyar párt helyzetére is. A Jurnalul Naţional című bukaresti napilap pénteken közölte a Bukaresti Törvényszék indoklását, amellyel a testület elutasítja az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. Eszerint az EMNP politikai programjából kiderül, hogy az alakulat az alapvető emberi és közösségi jogokért küzd, ez pedig ellentétes a 2003/14-es párttörvénnyel. Ez lényegében azt jelenti, hogy törvényellenes az emberi és közösségi jogok képviselete Romániában, magyarázta Tőkés László. Az indoklásban az is szerepel, hogy azért nem jegyzik be a pártot, mert nem a nemzeti érdekek, hanem csak egy közösség szolgálatát tűzte ki célul. „Ez súlyosan diszkriminatív, antidemokratikus, és abszurd argumentáció. Az a hibánk, hogy magyarok vagyunk? Adjuk fel az identitásunkat ahhoz, hogy pártot alapítsunk? Azt kérjük a román féltől, hogy üljünk le egy tárgyalóasztalhoz és nem mint többség a kisebbséggel, hanem mint nemzet a nemzettel vitassuk meg ezt a kérdést. Mi semmi mást nem kérünk, mint az elvesztett területekért járó jogokat” – zárta mondandóját Tőkés László. Krónika (Kolozsvár)

EMNP-bejegyzés elutasítása: törvényellenes az emberi és közösségi jogok képviselete
Az alapvető emberi és közösségi jogok és szabadságjogok képviselete ellentétes a 2003/14-es párttörvénnyel – a Bukaresti Törvényszék indoklása szerint, amellyel a testület elutasítja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Az indoklásban, amelyet a Jurnalul Naţional című bukaresti napilap szerzett meg, ez olvasható: „az EMNP politikai programjából kiderül, hogy ez az alakulat az alapvető emberi és közösségi jogokért küzd, ez pedig ellentétes a fent említett törvényi rendelkezésekkel, abban az értelemben, hogy a nemzeti érdek helyett a közösségi érdeket tartja szem előtt”.
Bukaresti Törvényszék indoklása azt követően jelent meg, hogy a testület mintegy egy héttel korábban elutasította az EMNP bejegyzését. Az ítélet az indoklás kiközlésétől számított öt napon belül megfellebbezhető.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke bejelentette, fellebbezni fognak a döntés ellen a bukaresti ítélőtáblánál, amely a jogerős döntés kimondására hivatott. Krónika (Kolozsvár)

„Ha már területeket veszítettünk, akkor jogokat kérünk!”
Közös záróelőadást tartott Tusványoson Orbán Viktor és Tőkés László
Összenő, ami összetartozik – magyar nemzetegyesítés a XXI. század Európájában cím alatt zajlott a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati záróelőadása, amelyen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valamint Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke vett részt meghívottként. Míg Tőkés László többek között az erdélyi és magyar önazonosságtudatról, Trianon gyógyítási útjáról, a posztkommunizmus nyomasztó időszakáról, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kálváriájáról beszélt, addig Orbán Viktor a nemzet fogalmának reneszánszáról, a nyugati kapitalista rendszer szabályainak megdőléséről, illetve az államnak a gazdaságban betöltendő növekvő szerepéről értekezett. Traian Băsescu államfő ezúttal nem jött el a rendezvényre, de Németh Zsolt moderátor szerint „nem volt olyan hónap az elmúlt évben, hogy Orbán Viktor és a román államelnök ne találkozzon.”
Az egyszerűsített honosítási, illetve visszahonosítási eljárással megszerezhető magyar állampolgárság biztosítása által új időszámítás kezdődött a magyarság életében – jelentette ki Tusnádon a beszélgetést moderáló Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Az állampolgárságot igénylő magyar polgárok olyan politikai közösséghez kívánnak csatlakozni, amely egy adott jövőképet kíván megvalósítani Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágon – fejtette ki.
Véleménye szerint az a tény, hogy Traian Băsescu államfő nem vehetett részt a rendezvényen, nem jelzésértékű a magyar–román párbeszéd alakulását illetően: – Nem volt olyan hónap az elmúlt évben, hogy Orbán Viktor és a román államelnök ne találkozzanak, és nem is lesz olyan a továbbiakban sem. Mint mondta, elkezdődött Traian Băsescu idei őszi magyarországi látogatásának előkészítése is.
Egyensúlyban a magyar külpolitika hagyományos prioritásai
Erdélyi és magyar önazonosságtudatunk teljességében találkozunk a mai napon – emelte ki Tőkés László, aki a nemzetegyesítő erdélyi fejedelmek emlékére, tetteik történelmi példázatára hivatkozva, a mindenkori talpraállás üzenete jegyében köszöntötte a nyári egyetem résztvevőit, vendégeit. 2010-ben Magyarországon a nemzet felszabadításával új, rendszerváltozással egyenértékű parlamenti választásoknak lehettünk tanúi: a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztését szabályozó, illetve a nemzeti összetartozást megfogalmazó törvény Trianon gyógyításának útját indította el, és mindezek lényege, foglalata az új magyar alkotmány. Orbán Viktor miniszterelnök történelmi hagyományaink folytonosságában szorgalmazza a nemzetegyesítés politikáját – fogalmazott Tőkés László.
Kifejtette: a magyar külpolitika három hagyományos prioritása van immár egyensúlyban az új magyar kormány alatt: a nagy léptekkel előrehaladó, határok feletti nemzetegyesítés folyamata mellett a szomszédságpolitika tekintetében is elmondható, hogy soha nem volt ilyen jó Magyarország kapcsolata Romániával, Horvátországgal vagy a többi környező állammal. A magyar uniónak ugyanakkor tovább kell épülnie az Európai Unióban, amelynek keretében Magyarország egy sikeres elnökségi időszakot is maga mögött tudhat – összegezte Tőkés László.
„A posztkommunizmus nyomasztó időszakát éljük”
Romániai magyar viszonylatban az elmúlt két évtizedben stratégiai fontosságú, tartós eredményt nem értünk el, posztkommunista, posztszekurista korszakban leledzünk, még mindig a kommunizmus örökségével viaskodunk – tette hozzá. – Rendszerváltozás helyett hatalomátmentés, európaiság helyett eurokonformizmus, posztkommunista korrupció, illetve harmadik világbeli mélynyomor köszöntött ránk, az átöröklött gazdasági, erkölcsi válság pedig mindannyiunkat nyomaszt – részletezte az EP-alelnök. Felhívta a figyelmet a történelmi igazságtétel folyamatának elsikkadására, a felemás tulajdon- és vagyonrendezésre, az autonómia, valamint az államilag támogatott magyar egyetem hiányára.
Az ország tervezett területi-közigazgatási átszervezése kapcsán Tőkés László úgy értékelte: az európai típusú regionalizáció ürügye alatt, a magyarság etnikai arányainak megváltoztatását eredményező átszervezési terv része annak a megnyilvánulásnak, amelynek keretében a román nacionalizmus, nacionál-kommunizmus időnként „ráront” az állam magyar nemzetiségű polgáraira, amint az a szlovákiai területi-közigazgatási átrendezés esetében is történt. – A román államfő üresen maradt helye azt hirdeti számomra, hogy ebben az ügyben nem alkuszunk – hangsúlyozta Tőkés.
Problémák, amelyekről tárgyalni szükséges
Az időszerű problémák kategóriájában a politikus felhívta a figyelmet arra is, hogy Kolozsváron a debreceni Nagytemplomra emlékeztető, klasszicista stílusban épült, alsóvárosi református – közismert nevén a Kétágú-templom mellett, a műemlék jellegét csorbító állami objektumot, a tanfelügyelőség épületét építik a kulturális és örökségvédelmi miniszter beleegyezésével. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó, Kelemen Hunor által aláírt régészeti mentesítési bizonylat komoly akadályt hárított el a verespataki aranykitermelés útjából. Véleménye szerint félő, hogy Borbély László környezetvédelmi miniszter kénytelen lesz maga is aláírni a projekt útjában álló engedélyt, amely lehetővé teszi a ciánalapú aranykitermelést, bár az EP elsöprő többséggel kimondta: azt a teljes Európai Unióban be kell tiltani. A kitermelés elindítása esetén a Kárpát-medencei térség országai egyaránt szembesülnek a környezetszennyezés veszélyével – figyelmeztetett. Kimondandó problémának minősítette továbbá a Házsongárdi-temetőben zajló sírrongálások ügyét, a romániai magyar politikai elit opportunista politizálását, a „pán-ortodox”, „pán-román” nemzetállam megvalósítására, „az erdélyi ortodox kolonizációra” irányuló törekvéseket.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alapfokon elutasított bírósági bejegyzése kapcsán Tőkés László a Jurnalul Naţional napilapban megjelent tudósításra hivatkozva elmondta: a bukaresti törvényszék a 2011/19. számú, július 14-i határozatában azzal indokolta döntését, hogy „a párt nem a nemzeti, hanem egy közösség érdekeinek képviseletét tűzi ki céljául”. A magyarok politikai akarata, a magyar nemzeti értékek és érdekek következésképpen nem részei a román nemzeti akaratnak, értékeknek és érdekeknek – értelmezte Tőkés László, hangsúlyozva az érvelés súlyosan megkülönböztető, kizárólagos és antidemokratikus jellegét. – Az a hibánk, vétkünk, hiányosságunk, hogy magyarok vagyunk? Adjuk fel magyarságunkat, hogy itthon lehessünk a hazában? – vetette fel a kérdést Tőkés László. – Ha Románia stratégiai partnere tudott lenni Magyarországnak, ugyanabban az európai néppártban található mindkét ország kormánypártja, s Traian Băsescu államfő az, aki a legmesszebb elment a magyar–román párbeszéd terén, akkor azt kérjük a román féltől: üljünk tárgyalóasztalhoz, mint nemzet a nemzettel, ne úgy, mint többség a kisebbséggel – fogalmazta meg felhívását a politikus.
Amint a Tismăneanu-jelentés megköveti a kommunizmus bűneiért a rezsim áldozatait, joggal kérhetik, hogy a mindenkori román államhatalom kövesse meg a magyarságot a poszttrianoni és posztkommunista időszakban elszenvedett sérelmekért: – Ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk ezen a területen, beleértve az autonómia minden formáját, a Partiumban, Székelyföldön és Erdély többi térségeiben – hangsúlyozta Tőkés László.
Internacionalista kormány távozott, nemzeti érkezett
Olyan szilárd pontnak nevezte Orbán Viktor, magyar miniszterelnök a tusnádfürdői rendezvényt, amely már az év elején bekerül a naptárba, s ahol megbízható találkozásokra nyílik alkalom, illetve megbízható találkozóhelyek alakulnak ki. Orbán kijelentette: tavaly internacionalista kormány távozott Budapestről, s nemzeti érkezett. Mondanivalójának kiindulópontját az elmúlt 100 év rövid vázolásával kezdte, a múlt század során a magyar nemzetet ért hatásokat és történéseket értékelve.
– Az első világháború után természetellenes állapot jött létre, semmi sem alakult úgy, ahogy szerettük volna. A második világégés után megszállás, illetve politikai és gazdasági diktatúra következett, szétverték a nemzetgazdaságot. 1990 után a globális piacok kora következett. Kérdés, hogy az új világban megváltozik-e a nemzet szerepe, eljön-e a nemzet ideje – fogalmazta meg a kérdést Orbán Viktor.
A politikus kifejtette: nem túlzás azt állítani, hogy egy teljesen új világ következik, amelyben alapvetően megváltoztak a szabályok, s amelynek kihívásaira más válaszokat kell adni. Megismételte a tavalyi rendezvényen már előadott gondolatát, amely szerint a kapitalista gazdasági berendezkedés válságával összefüggő korszakváltás következik be a nyugati világban.
– Tavaly már a világgazdasági válság végéről kezdtek beszélni, erre bedől Görögország, bajban van Olaszország és Spanyolország, s következhet akár Belgium is. A kontinens pereme más fejlődési pályára állt. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban az államadósság felső határát felemelő törvényről folyik a vita, Afrikában forradalmak zajlottak, Japánban atomkatasztrófa következett be. Magyarország is a zátonyhoz közeledett, most ettől egyre távolabb vagyunk – jegyezte meg a miniszterelnök.
„Véget ért a nyugati fogyasztói társadalom”
Feltette a kérdést: mi az, ami véget ér, hogyan nézett ki a letűnt világ. Helyzetértelmezése szerint a korszakváltás az „előző világ összeomlásával indul”. Szerinte utóbbit elsősorban az eladósodás okozta, ugyanis fedezet nélküli kölcsönöket adtak és vettek fel, illetve úgy vélekedtek, hogy megkérdőjelezhetetlen a folyamatos fejlődés, a fogyasztás pedig bármeddig fokozható.
– Véget ért a nyugati fogyasztói és jóléti társadalom, kiégett azoknak a fáklyája, akiket eddig követtünk. Az új szemlélet szerint kétszer mérünk, s egyszer vágunk. A mértéktartáson van a hangsúly, a biztos kéz politikáját kell érvényesíteni. Az új korszakban jelentősen megnő az állam szerepe a gazdaságban. De ez csak úgy lehetséges, ha a közösség, pontosabban egy erős, öntudatos nemzet áll az állam háta mögött, amelyet egyébként az állam a munkájával szolgál. Magyarország megadta a helyes választ erre, ugyanis 2010-ben soha nem látott többség jött létre, a kétharmados forradalomnak köszönhetően új alkotmány született, új gazdasági építkezés indult el, s ezek alapvetően hozzájárultak a nemzeti erősödéshez – fogalmazott Orbán.
Úgy vélekedett, korábban nem volt ennyire elszánt és cselekvőképes: „a magyarok harcolni akarnak a munkanélküliséggel, kilátástalansággal”. Orbán Viktor szerint eddig a közép-európai országok a nyugati országokat követték, most viszont megfordult a helyzet. Kilátásba helyezte, hogy a készülő új angol médiaszabályozás „kísértetiesen hasonlít majd a magyarra”.
– Utánunk más országokban is bank- és válságadót vezettek be, gyökeresen átalakították a nyugdíjrendszert. Úttörő szerepe jut Közép-Európának. A nagy testű országok összedőlésének szele veszélybe sodorhatja Magyarországot – mondta, majd Széchenyit parafrazálva hozzátette: a cél az, hogy az ország a saját tengelye körül forogjon.
Elmondta: felemelkedés tapasztalható Közép-Európában, s ezáltal a súlypont erre a térségre tevődik át. A Balti-tengertől az Adriáig soha nem látott növekedési sáv alakult ki. Politikai szempontból pedig „létrejött a nemzeti alapon nyugvó demokraták összefogása” az egész térségben. – Tőkés elnök úr említést tett néhány problémás kérdésről, de ha az internacionalisták gyakorolnák a hatalmat Romániában, akkor teljesen más nagyságrendű gondokkal küszködnénk – fogalmazott.
Egy más témára térve Orbán elmondta: egyeseknek furcsának tűnt, hogy az EU soros magyar elnöksége folyamán harcoltak azért, hogy Románia és Bulgária mihamarabb csatlakozzon a Schengen-övezethez. Jelezte, hogy ezt kettős megfontolásból tették: egyrészt szolidaritás, másrészt pedig önérdek, ugyanis a csatlakozást követően nagyon sok új átkelő pont nyílik meg Magyarország és Románia között, amely hozzájárul a még szabadabb utazáshoz, kapcsolattartáshoz, s ezáltal erősíteni fogja az erdélyi magyar közösséget. Úgy ítélte meg, szükségszerűség a nemzet megerősödése, s az elkövetkező időszakban a nemzet reneszánszának leszünk tanúi.
„A Sapientia a saját gyerekünk, ha kér, adunk”
A hallgatóság egyik tagjának a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) finanszírozásával kapcsolatos kérdésére válaszolva a magyar miniszterelnök elmondta: amennyiben a romániai magyar felsőfokú oktatási intézmény illetékesei megmondják a magyar kormánynak, mit várnak el, mit tegyen a budapesti kormány, „mi azt megtesszük”. A Sapientia a saját gyerekünk, ha sír, halljuk, ha kér, adunk – összegezte mondanivalóját Orbán Viktor. Utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre a felsőoktatás témakörében, megemlítette, hogy szerinte a magyar nyelvű orvosképzés szempontjából kulcsfontosságú. Bejelentette: ősszel fogadják el azt a jogszabályt, amelynek során a határon túli magyar közösségeknek lesz politikai képviselete a budapesti Országgyűlésben.
Az erdélyi magyar összefogással kapcsolatos hallgatósági kérdésre azt válaszolta: az összes határon túli területen a közösségek képesek egységesek lenni, de vannak olyan helyek, ahol egyesek „nem érzik magukat jól az egységben, ugyanis nem tudnak élni a súlyukkal arányos befolyással”. – Nem szervezeti formákat támogatunk, hanem azokat, akik a végén a közös, egységes fellépések irányába viszik el a dolgokat – mondta Orbán.
Szintén az erdélyi magyar politizálást taglaló kérdésekre válaszolva Tőkés László élesen támadta az RMDSZ-t és Markó Béla volt szövetségi elnököt, a szervezet jelenlegi vezetőjét pedig két ízben is átkeresztelte Markó Hunorra. Előbb viszont elmondta, hogy szerinte „nagy baj van, ha az egység összeütközik a demokráciával”.
– Totalitárius egységet akarnak ránk kényszeríteni. Jobban szót értenek a román pártok vezetőivel és képviselőivel, mint saját atyafijaikkal. Markó Béla meg azt mondta, hogy az állampolgárság és a szavazati jog biztosításával a magyar kormány célja Erdély kiürítése. Hallják, hogy mivel vádolják magukat – fordult Orbán Viktorhoz és Németh Zsolthoz. – S még azt is mondta, hogy ne avatkozzanak bele ügyeinkbe. Olyan ez, mint amikor a kommunizmus alatt ugyanezt mondták. Mi is hozzászólhatunk ahhoz, ami Magyarországon történik, leváltjuk Orbán Viktort, ha nem végzi jól a dolgát – humorizált Tőkés, majd hozzátette: Budapest nem beleszól az ügyekbe, hanem együttműködik az erdélyi magyarokkal. – Plurális egységre törekszünk. Létrehoztuk az egység megteremtésére hivatott struktúrákat, ilyen volt az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is. Az RMDSZ kihátrált ebből. Nem lehet úgy egységre törekedni, hogy kifogásoljuk az új politikai párt bejegyzési kérelmét alátámasztó aláírások hitelességét, miközben a román hatóságok ezt nem teszik meg – fakadt ki Tőkés László.
ZAY ÉVA, KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés-párti „turpisságok”: második rész
Újabb „turpisságra” derített fényt az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional közös tényfeltáró akciója az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzési procedúrája kapcsán. Mint arról hétvégi lapszámunkban hírt adtunk, a két lap által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Az Új Magyar Szónak és a Jurnalul Naţionalnak az ankétot lefolytató két újságírójának újabb gyanúja, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak, szintén beigazolódni látszik. Legalábbis erre enged következtetni az a szúrópróba-szerűen végzett ellenőrzés, amelynek során a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezéséről próbáltunk meggyőződni.
A lapunk birtokában levő listák mindegyikén szereplő tíz névből esetlegesen kiválasztott egy-egy név mellett szereplő lakcímekre kiszálló újságírók - egyetlen kivétellel – sehol nem találtak arra utaló jeleket, hogy valaha is az aláíráslistán szereplő címek valamelyikén a lakcím mellett megadott nevű személy lakott volna. Az egyetlen kivételt egy olyan személy képezi, aki valóban lakott a megadott címen, de már több mint egy év tizede elköltözött onnan.
Az első helyszín: a bukaresti 3. kerületi Gologanului utca, 23. szám. Ezen a címen három olyan személy is szerepel, aki „aláírta” az EMNP támogatólistáját. Egy idős, 93 éves férfi nyit ajtót, aki váltig bizonygatja: rajta és megboldogult feleségén kívül senki nem lakott ezen a címen, és életében nem hallott bizonyos Împuşcatu vagy Dinu nevű személyekről, akik ezzel a lakhellyel szerepelnek a „Tőkés-párt” listáján.
Néhány házzal odébb, az 55. szám alatt hasonló a helyzet: senki nem hallott bizonyos Nădbavmic Petréről. Mondanunk sem kell: az illető szintén támogatja „az erdélyi magyar közösség politikai pluralitását”.
És így tovább: a Camil Ressu sugárút R15 számú tömbházának lakói életükben nem hallottak Vancea Adrianról, a Prevederii utcában nem is létezik 15A szám, a 15. szám alatt lakó személy pedig nem ismer semmiféle Săulean Cristiant. Ugyanúgy nem létezik 41. szám a Labirint utcában, úgyhogy Calangiu Mitică aligha lakhatott ott valaha is. Ezzel szemben valóban lakott a Vidin utca 2. szám alatt bizonyos Greu Sorin, legalábbis úgy rémlik a tömbházgondnoknak, de több mint tíz évvel ezelőtt.
Ami még ezek után megválaszolásra váró kérdés marad – hogy az aláíráslistákon szereplő személyek egyáltalán léteznek-e, mégha nem is a megadott címeken laknak –, erre a sajtónak nincsenek meg a szükséges eszközei választ adni. A médiában megjelentek alapján eljárást indítani hivatott rendőrségnek és ügyészségnek azonban – igen.
Silentio stampa és sajtóper az ÚMSZ ellen?
Nem a névválasztás miatt, hanem amiatt utasították el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését, hogy a politikai alakulat „nem a nemzeti érdek, hanem egy közösség érdekképviseletét tűzi ki célul” – áll a Bukaresti Törvényszéknek a hétvégén a jurnalul.ro honlapon közzétett indoklásában.
A törvényszék a július 14-i tárgyaláson utasította el a bejegyzést. Tőkés László EP-képviselő a hétvégi tusványosi táborban diszkriminatívnak és abszurdnak tartotta az indoklást, ami pedig az aláírások hamisításának gyanúját illeti, úgy fogalmazott: „minden egyes aláírásunk hiteles”. Toró T. Tibort, az EMNP „ideiglenes elnökét” az ÚMSZ arról szerette volna megkérdezni: fellebbeznek-e a törvényszéki határozat ellen, ám Toró röviden eggyit mondott: „a maszolnak nem nyilatkozunk”.
Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse az ÚMSZ főszerkesztőjével közölte: fontolgatják, hogy „hitelrontásért” beperelik a lapot.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNT: megalapozatlanok az aláírások hitelességét tagadó állítások
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartja két romániai lap hétfőn megjelent állítását, amely szerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató személyek listáján nem csak hamis aláírások, hanem "légből kapott nevek" is szerepelnek,
Demeter Szilárd, Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodájának vezetője azzal kapcsolatosan ismertette a szervezet hivatalos véleményét az MTI-vel, hogy a Jurnalul National és az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című bukaresti napilapok hétfőn közölt közös tényfeltáró riportjukban azt írták: újabb "turpisságra" derítettek fényt az EMNP bejegyzése kapcsán.
A lapok szerint az EMNP támogatására Bukarestben és az Erdélyen kívüli megyékben összegyűjtött aláírások egy része "légből kapott" nevekhez tartozik. Az újságírók az aláírásokat tartalmazó lista birtokukban lévő másolatairól szúrópróbaszerűen kiválasztottak néhány lakcímet. Tudósításaik szerint a helyszíneken egy kivétellel sehol sem találtak arra utaló jeleket, hogy a listán szereplő személyek valaha is ott laktak volna.
E két lap már múlt pénteken is arról írt, hogy a birtokukba került másolatokon szereplő aláírásokat "ráhamisították" a dokumentumokra. Az Új Magyar Szó szerint "az újságírók az eredeti dokumentumok tanulmányozása révén megállapíthatták, hogy az EMNP bukaresti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás hamisítvány". A magyar lap idézte az egyik grafológust, aki szerint minden nyomtatványon - pontosabban azok másolatán - észrevehető az aláírások "azonos jellegű kivitelezése".
Demeter Szilárd az MTI érdeklődésére közölte: "Amennyiben a Jurnalul National és az Új Magyar Szó újságírói azt feltételezik, hogy hamis aláírások segítségével próbáljuk bejegyeztetni az Erdélyi Magyar Néppártot, vagyis hogy ilyen bután ekkora támadási felületet hagyunk, azt javasoljuk, hogy - mivel továbbra is bízunk abban, hogy Románia demokratikus jogállam - mindenfajta törvényes jogi úton próbálják bizonyítani ezeket az inszinuációkat. Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk".
A sajtóiroda vezetője ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az aláírások hitelességét kétségbe vonó óvásokat.
Demeter Szilárd utalást tett arra is, hogy június első felében Budai Richárd, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bukaresti szervezetének elnöke hozzáfért a támogató aláírásokhoz. Az aláírások hitelességét ő és Novák Levente, Kelemen Hunor szövetségi elnök egyik közvetlen munkatársa vonta először kétségbe. Budai akkor az MTI-nek is azt állította - hangsúlyozva, hogy a jogi karon annak idején grafológiát is tanult -, hogy "sok az egyforma aláírás", vagyis szerinte hamisítás történt.
"Nagyon érdekesnek tartjuk, hogy miután az állítólagos grafológus, Budai Richárd áttanulmányozta a listát, aláírási íveinket az említett újságok szerkesztőségeibe fújta be a szél" - mondta az MTI-nek hétfőn Demeter Szilárd.
A bukaresti törvényszék egyébként első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, de nem az aláírásokkal volt problémája. Arra hivatkozott, hogy a párt nem a "nemzeti érdekek" képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését. MTI

EMNT: megalapozatlan az állítás
Az EMNT megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartja a Jurnalul Nationalban és az Új Magyar Szóban megjelent állítást, amely szerint az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató személyek listáján nem csak hamis aláírások, hanem légből kapott nevek is szerepelnek. Demeter Szilárd, Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodájának vezetője azzal kapcsolatosan ismertette a szervezet hivatalos véleményét, hogy a két központ lap közös tényfeltáró riportjukban azt írták: újabb turpisságra derítettek fényt az EMNP bejegyzése kapcsán. Marosvásárhelyi Rádió. Erdély.ma

Fellebbezni készül az EMNP
Nem kapták még kézhez az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzésének elutasításáról szóló törvényszéki döntés hivatalos indoklását, de mihelyt az megérkezik, azonnal megfellebbezik az ítéletet – számolt be lapunk érdeklődésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke.
"Egyelőre csak annyit tudunk, amennyit a Jurnalul Naţional és az Új Magyar Szó, azaz Dan Voiculescu pártjának szócsöve és az RMDSZ szócsöve szubverzív eszközökkel kiderített" – közölte a pártbejegyzéssel megbízott Toró T. Tibor. Amennyiben a törvényszéki döntés indoklásában valóban az áll, hogy azért utasították el a Néppárt bejegyzését, mert az nem a nemzeti érdeket, hanem csak egy közösség érdekeit képviseli, akkor eléggé tiszta az ügy – vélekedett –, hiszen egyszerű műhibáról vagy szándékos tévedésről lehet szó. Toró szerint a programban szereplő, kontextusból kiragadott mondatot semmilyen más bírói testület nem értelmezheti hasonlóképpen, hiszen a közösségek képviselete hozzátartozik Románia érdekeihez. Az indoklás kézbesítését követően azonnal fellebbeznek, mondta Toró, s mivel a párttörvény gyorsított eljárást ír elő, a táblabíróságnak az óvás benyújtásától számított tizenöt napon belül ki kell tűznie a tárgyalás időpontját. Számításaik szerint így augusztusban döntés születik a párt bejegyzéséről, addig is folytatódik a munka, a program kidolgozása, a szervezetépítés. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke (jobbra) ugyanakkor tegnap kijelentette: az EMNT képviselői szövetkezhetnek az MPP-vel, ha elutasítják az EMNP bejegyzését. Tőkés Lászlót ki kell szabadítani az RMDSZ fogságából, fogalmazott Szász. "Az Erdélyi Magyar Néppárt kudarca után ne essenek pánikba, nyugodjanak meg. Most is van lehetőségünk megteremteni az alternatívát az RMDSZ-re. Az MPP bejegyzett párt, és most élnünk kellene ezzel a lehetőséggel" – mondta Szász Jenő. Hozzáfűzte: a helyhatósági választások esetleges megnyerése után a két alakulat az RMDSZ-szel együtt küldhet "válogatottat" a parlamentbe. A "válogatottban" részt venne "minden csapat, nem csak a Dinamo" (utalás az RMDSZ-re), ami "minőségi javulást hozhatna a magyarság parlamenti képviseletében".
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés-párti turpisságok: III. rész
Ma küldi át a rendőrségnek a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség azt a bűnvádi dossziét, amely az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos – tudták meg az okirathamisítással kapcsolatos sajtóankétot folytató Jurnalul Naţional és Új Magyar Szó újságírói.
A dossziét a Bukaresti Törvényszék melletti ügyészség továbbította a kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi igazságszolgáltatási és bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik.
Mint Cătălina Sântion, a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség helyettes főügyésze megkeresésünkre elmondta, a dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirathamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját a két központi napilap tényfeltáró cikksorozata is alátámasztja; a helyettes főügyész szerint a rendőrség vélhetően felhasználja majd a sajtóban megjelent információkat.
Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Emellett beigazolódni látszik az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle enged következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált.
Az Új Magyar Szó szerette volna megszólaltatni az üggyel kapcsolatosan az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésén fáradozó személyeket, ám Toró T. Tibor, a bejegyzésre váró alakulat „ideiglenes elnöke” határozottan elutasította lapunk erre vonatkozó kérését. „A Maszolnak nem nyiltakozunk” – szögezte le Toró.
Annál bőbeszédűbb volt Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse, aki előbb perrel fenyegette meg a tényfeltáró cikkeket jegyző újságírókat, majd taktikát váltott. Az MTI-vel „a szervezet hivatalos véleményét” közlő Demeter felhívást intézett a leleplező cikksorozatot közlő lapok újságíróihoz: hívják ők perbe az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével foglalkozó személyeket.
„Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk” – fogalmaz a sajtófelelős, akinek érvei szerint nem feltételezhető, hogy az EMNP-s illetékesek „ilyen bután ekkora támadási felületet hagyjanak”.
A Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, az indoklás szerint amiatt, hogy a párt nem a „nemzeti érdekek” képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését.
Nem bánkódik Tőkésék kudarca miatt Szász Jenő
Teológiai fejtegetésekbe bocsátkozott tegnap Marosvásárhelyen Szász Jenő az istenhit és a politikai ideológiák viszonyrendszeréről. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a romániai magyarság „kétpólusú politikai berendezkedésének” szükségességéről beszélt, a két pólusban „elhelyezve” balra az RMDSZ-t, jobbra az MPP-t, „szövetségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal”.
Mint megjegyezte, cseppet sem bánkódik amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kísérlete sikertelennek bizonyult. Szász kifejtette: az EMNP-nek „nincs oka a kétségbeesésre”, minthogy az MPP már be van jegyezve, és listáin helyet biztosíthat a „jobboldal” többi képviselőinek is. Az EMNP bejegyzésének kudarca miatt örvendező Szász Jenő pénteken Tusnádfürdőn is előadta téziseit.
EMNT-s források tudni vélték, hogy Új Magyar Szónak a Tőkés-párti aláírások meghamisítását bizonyító cikkét címlapon közlő múlt pénteki lapszámát MPP-s aktivisták osztogatták a diáktábor területén. Lapunknak erről nincsenek információi, ellenben úgy tudjuk: a tusványosi szervezők a helyszínre eljuttatott több száz ingyenes ÚMSZ-példányt nyomtalanul eltüntettek. (Antal Erika)
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az ügyészség a rendőrség révén ellenőrizné az EMNP-t támogató aláírásokat
Az illetékes bukaresti ügyészség a rendőrség révén kívánja ellenőrizni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások hitelességét.
A bukaresti harmadik kerületi bíróság mellett működő ügyészség tegnap küldte át a rendőrségnek azt a "bűnvádi dossziét", amely az EMNP bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos. Ezt az információt, mint már tájékoztattunk róla, a tényfeltáró vizsgálatot folytató Jurnalul National és az Új Magyar Szó újságírói tudták meg.
Catalina Santion, a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség helyettes főügyésze az ÚMSZ megkeresésére elmondta: a dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirat-hamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. A helyettes főügyész szerint a rendőrség vélhetően felhasználja majd a sajtóban megjelent információkat.
A párt létrehozásának kezdeményezője a Tőkés László európai parlamenti alelnök vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerdán hírügynökségi kérdésre elmondta, hogy a szervezetnek semmi oka kételkedni aláírásgyűjtőik becsületességében és munkájuk tisztaságában. "Állunk elébe minden ilyen típusú ellenőrzésnek. Viszont nem szeretnénk, ha azokat az embereket, akik aláírásukkal támogatták a párt bejegyzését, most a rendőrség és az ügyészség, valamint az újságírók és más személyek zaklatnák" – mondta Toró. Szerinte a politikai szimpátiák kinyilvánítása magánügy, azt nem nyilvánosság előtt kell megtárgyalni. Népújság (Marosvásárhely)

Hatósági eljárás indulhat az EMNP bejegyzését támogató aláírások ügyében
Egyeztetés zajlik az illetékes bukaresti ügyészség és az országos rendőr-főkapitányság között arról, hogy induljon-e, és ha igen, melyik szerv folytassa le a vizsgálatot az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások hitelességéről – értesült a Krónika.
Az Új Magyar Szó és a – szekusnak nyilvánított konzervatív párti (PC) politikus, Dan Voiculescu szenátusi alelnök tulajdonában lévő – Jurnalul Naţional bukaresti napilapok közösen végzett ankétjuk alapján, általuk felkért, névtelenségbe burkolózó írásszakértőkre hivatkozva azt állítják: az EMNP-nek a Bukaresti Törvényszéken májusban benyújtott aláíráslistái „ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat”. A lapok azt is tudni vélik: a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó összesítőkön szereplő nevek is „légből kapottak”, ugyanis szúrópróbaszerűen kiválasztott lakcímeket kerestek fel, ennek nyomán úgy látják: a két lap szerkesztőségébe „érkezett”, majd az újságírók által a törvényszéken ellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált.
Az ÚMSZ tegnap arról írt, a bukaresti harmadik kerületi bírósági ügyészség hamarosan átküldi a rendőrségnek azt a bűnvádi dossziét, amely az EMNP bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos. Cătălina Sântion, a kerületi nyomozó hatóság helyettes főügyésze ugyanakkor a Krónikának úgy nyilatkozott: az ügyben egy ügyvéddel rendelkező magánszemély tett feljelentést ismeretlen tettes ellen okirat-hamisítás és hamis iratokkal való visszaélés gyanújával, a feljelentő kilétét azonban személyiségi jogokra hivatkozva nem árulta el. Bűnvádi eljárás azonban még nem indult, mivel nem tudni, mely intézmény illetékes az ügyben, az ügyészség ezért az országos rendőr-főkapitánysággal egyeztet, tekintve, hogy felmerül a vidéki aláírások ellenőrzésének szükségessége is.
Toró T. Tibor, a párt létrehozását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke tegnap az MTI-nek úgy nyilatkozott: a szervezetnek semmi oka kételkedni aláírásgyűjtőik becsületességében, munkájuk tisztaságában, és áll elébe minden ilyen típusú ellenőrzésnek, viszont nem szeretnék, ha azokat az embereket, akik aláírásukkal támogatták a párt bejegyzését, most a rendőrség és az ügyészség, valamint az újságírók és más személyek zaklatnák. Hozzátette: az aláírások hitelességét a párt kezdeményezői lehetőségükhöz mérten a legalaposabban igyekeztek ellenőrizni; a Bukaresti Törvényszék különben elutasította az aláírások hitelességét megkérdőjelező korábbi óvásokat. Lapunk értesülése szerint az EMNT-ben arra gyanakszanak, hogy a feljelentőnek a néppárt bejegyzésének elodázása a célja. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László EMNT-elnök a néppárt elutasításáról, az aláírások ellenőrzéséről, az erdélyi örökség védelméről – INTERJÚ
Nem hiszem, hogy egyesek rövid távú belpolitikai érdekei miatt nekünk kellene lemondanunk azokról az értékekről, amelyekért 1989-ben sokak életüket áldozták – nyilatkozta Tőkés László a Krónikának az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének elutasítása kapcsán. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint semmi okuk kételkedni aláírásgyűjtőik megbízhatóságában, és nemtelen sajtóhadjáratnak tartja az EMNP-aláírások hitelességét megkérdőjelező állításokat. Az Európai Parlament alelnöke szégyennek nevezi a verespataki bányaprojektre és a kolozsvári Kétágú templom körüli építkezésre kiadott engedélyt.
Hogyan kommentálja a Bukaresti Törvényszéknek az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése elutasításáról szóló indoklását, miszerint az EMNP nem a nemzeti érdekek képviseletét, hanem csupán egy közösség érdekképviseletét tűzte ki célul?
– Az indoklás egészen abszurd. Azt sejtettük, hogy nem lesz éppenséggel kényelmes sétagalopp egy olyan politikai alakulat bejegyeztetése, mely nem képezi integráns részét a Dâmboviţa-parti „kéz kezet mos” típusú politikai-gazdasági rendszernek – tehát nem zsarolható és nem megvásárolható –, viszont erre, a demokratikus többpártrendszer lényegét tagadó, cinikus elutasításra nem számítottunk. Az ugyanis a maga módján talán megérthető, hogy – a bíró szerint – az erdélyi magyarság szülőföldjén való boldogulása és „komfortérzete” nem kifejezetten „román nemzeti érdek”. Ezzel szemben viszont a pártos hovatartozás mióta számít inkább „nemzeti érdek”-kategóriának? Mióta liberális, konzervatív, demokrata, szocialista stb. egy egész nemzet? Ez a bírói argumentáció a közérdeken és a sokszínűségen alapuló, egységesülő Európában egészen egyszerűen értelmezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ugyanakkor súlyosan magyarellenes, kizárólagos és diszkriminatív.
– Ezek után milyen lépésre készülnek? Nem merült fel, hogy esetleg változtassanak a párt kifogásolt alapszabályán vagy elnevezésén?
– Fellebbezünk, ehhez kétség sem fér. De nem hiszem, hogy egyesek rövid távú belpolitikai érdekei miatt nekünk kellene lemondanunk azokról az értékekről – demokrácia, többpártrendszer, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága –, amelyekért 1989 szabadító karácsonyán sokak életüket áldozták, és amelyekben hittünk akkor, amikor közösen elkezdtük építeni a szabad Romániát, és amelyek erdélyi magyarságunk számára is az egyetlen életesélyt és kibontakozási lehetőséget kínálták.
– A bukaresti Jurnalul Naţional és az Új Magyar Szó napilapok nevük elhallgatását kérő grafológusokra hivatkozva azt állítják, hogy az EMNP bejegyzését támogató aláírások hamisak. Ez ügyben egy magánszemély feljelentést is tett az ügyészségen. Mi a véleménye az aláírások hitelességét megkérdőjelező állításokról?
– Semmi okunk kételkedni az aláírásgyűjtőink megbízhatóságában. Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezői az aláírások ellenőrzése terén is minden lehetőt megtettek. Ez az egész nemtelen sajtóhadjárat, illetve a magyar–román sajtókommandó akciózása az EMNP bejegyzésének a megakasztását célozhatja, hiszen amíg nyomozás folyik, addig a bejegyzési kérésünket akár fel is függeszthetik. Azt azonban alig hinném, hogy a bíróságon bárki is tarthatónak gondolná az első fokon megfogalmazott bírói elutasítást, következésképpen minden lehetséges eszközt bevetnek annak céljából, hogy a néppárt minél később léphessen a porondra. Ezen túlmenően, én inkább magát a történetet tartom szimptomatikusnak. Kezdődött azzal, hogy miközben az RMDSZ potentátjai úton-útfélen azt nyilatkozták, hogy ők nem fogják akadályozni az EMNP bejegyzését, ezenközben Kelemen Hunor szövetségi elnök közvetlen munkatársa, Novák Levente és az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke, Budai Richárd, strómanként egy hevesen magyarellenesnek bizonyuló bukaresti ügyvédet felhasználva, pártos célzatossággal aláírási listáink ellenőrzésébe fogtak. Majd minekutána ezáltal első fokon nem sikerült megakadályozniuk az EMNP bejegyzését, aláírási íveinket „véletlenül” befújta a szél két újság ablakán. Az elvtársi összefogással készült román–magyar sajtóankét diszkrét bája, hogy a magyarbarátsággal aligha vádolható Jurnalul Naţional, valamint az RMDSZ szócsöveként működő újság szállott rá a témára. Igazán jó gyomorra vall öszszefeküdni saját gyalázóinkkal… A romániai abszurdhoz az is hozzátartozik, hogy az Új Magyar Szó főszerkesztője, „a sajtószabadság elkötelezett bajnoka” nem Európa legdiszkriminatívabb párttörvénye ellen emeli fel a szavát, vagy nem a kolozsvári Kétágú templom körül történteket vizsgálja, hanem egy magyargyűlöletéről hírhedt napilappal karöltve inszinuál csalást. Mindez igencsak sokat elárul a bukaresti morálról és „érdekérvényesítésről”…
– A román sajtó és a bukaresti pártok egy része hazaárulónak kiáltotta ki amiatt, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen kijelentette: Bukarestnek jogokat, autonómiát kell biztosítania a magyarok számára a Trianonban elvesztett területek fejében. Mit szól azokhoz a vélekedésekhez, miszerint Romániában megválasztott európai parlamenti képviselőként a kisebbségi jogokat nem követelheti Magyarország területvesztésére hivatkozva?
– Talán Ovidiu Pecican írta ennek kapcsán, hogy el kellene fogadnom: én nem Magyarország, hanem Románia „hőse” vagyok. Külön köszönöm a professzor úrnak, hogy emlékeztette az olvasókat Temesvárra és a kezdetekre, hiszen akkoriban éppen az volt a közös nevező, hogy mind a magyaroknak, mind a románoknak otthon kellene érezniük magukat saját hazájukban és Európában. Formailag ez a folyamat el is kezdődött, tartalmilag viszont éppen ez a hazaárulási vád mutatja, hogy mennyire az elején vagyunk még a megbékélésnek. Tusnádfürdőn a magyar nemzet és a román nemzet közötti párbeszédet szorgalmaztam, és egyben azt hangsúlyoztam, hogy nem a többség és a kisebbség párbeszédére, hanem az egyenrangú nemzetek közötti szóértésre volna szükségünk – hiszen erről szól Európa. A képlet világos és – viszonylag – egyszerű. Az anyaország „felelősséget visel” az elszakított nemzetrészekért – ez áll az új alkotmányban –, hiszen azok is alkotórészei a nemzetnek. Márpedig hogyha a nemzet területeket vesztett – és kicsoda tagadhatná ezt? –, akkor igenis helye van a méltányos rendezésnek, éspedig annak, hogy Európában általánosan elfogadott jogok biztosításával kompenzálják a jogfosztással járt területvesztést. Ennél mi sem természetesebb… De akár fordíthatunk is a nézőponton. Romániának is jól felfogott érdeke, hogy minél inkább magához kapcsolja a területén élő nemzeti közösségeket.
Demográfiai hullámvölgyben vagyunk, rengeteg román költözik el végérvényesen országunkból. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a maradók – márpedig mi, magyarok különösképpen hűségesek vagyunk szülőföldünkhöz – hogyan viszonyulnak a nehéz gazdasági helyzetbe került államukhoz. Korbáccsal és hatalmi szóval hazaszeretetet parancsolni nem a legszerencsésebb. Tehát Pecican professzor úrnak és az általam igen tisztelt, józanabb román véleményformálóknak talán ezt kellene elmagyarázniuk a politikai jövőkép híján magyargyűlöletre hergelt választók számára: közös érdekünk, hogy velük együtt mi is itthon érezzük magunkat. Nekünk viszont ehhez arra van szükségünk, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Nem magyarkodásból, hanem jövőnk érdekében; nem mellesleg pedig azért is, mert a mindenkori kormány képtelen kielégítően ellátni a feladatait – arról nem is beszélve, hogy a mostani csődközeli állapot kialakulásáért az egész bukaresti politikai osztályt felelősség terheli. Mi úgy gondoljuk, hogy magyarnak lenni Erdélyben is jó kell legyen – a közös teherviselés és a javak igazságos elosztása, a román–magyar jogegyenlőség jegyében. Ehhez kérünk eszközöket mindannyiunk érdekében. Addig is mindent megteszünk, ami rajtunk áll – erről szól példának okáért a Tusnádfürdőn bemutatott Mikó Imre-terv.
– Tusványoson a verespataki aranybányaprojekt régészeti mentesítési engedélyének kibocsátásával egy lapon emlegette a kolozsvári Kétágú református templom szomszédságában zajló építkezéssel kapcsolatban kirobbanó botrányt. Mi a közös az Ön által bírált két ügyben?
– A szégyen. Hogy magyar miniszterek ellenjegyzik az erdélyi – hangsúlyozom: közös – épített és természeti örökségünk rombolását. Ezért nem érdemes hatalmon lenni. Ha már a Valutaalapnál elzálogosították a jövőnket, legalább a múltunkat hagynák békén, vagy legalább védenék meg. Hiszen erre esküdtek fel, ezt vállalták! Ezzel szemben viszont képesek inkább bagóért eladni az egész örökségünket… Amit a Ceauşescu-diktatúra idején nagy nehezen mégiscsak sikerült megmentenünk, azt a sajátos román demokrácia mostani időszakában vesztegetnének el? Ezek után ne csodálkozzunk, hogyha fiataljaink többé egy csöppet sem bíznak a politikai osztályban, hiszen látják, érzékelik, hogy a közérdek helyett a rövid távú önérdek diktálja a bukaresti tempót. Ez pedig az egész ország számára káros, erdélyi magyarságunkra nézve pedig kifejezetten életveszélyes. Ezzel együtt egyes elöljáróink úrhatnámsága is visszataszító. Egészen friss fejlemény, hogy az említett törvénytelen építkezés élharcosa, az RMDSZ által odatett Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes, Péter Tünde tanárnő telefonon fenyegeti mindazokat, akik meg akarják akadályozni örökségünk elprédálását, mondván, hogy Bukarestből „elzáratja a pénzcsapokat”, ha nem hagyják annyiban. Gyalázat. Ezt mi aztán végképp nem hagyhatjuk annyiban.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Sérelemlista
Veszélybe került a kolozsvári Kétágú templom, időközben pedig negyven hellyel egészítette ki a román oktatási minisztérium a magyar diákoknak járó tandíjas helyek számát a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen, miután az intézmény rektora elvett ugyanennyi helyet a magyar tagozattól – csak két magyarellenes intézkedés Romániából, ami az elmúlt két napban került be a különböző hírfolyamokba, s akkor még nem beszéltünk a kolozsvári Mátyás-szobor körüli táblaháborúról, a gyulafehérvári magyar rektor megveréséről, a csaknem nyolcezer egyházi és közösségi ingatlan visszaszolgáltatásának vontatottságáról, az autonomista Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése körüli bizánci gáncsoskodásról, a magyar megyék megszüntetéséről szóló komédiáról, a kisebbségi törvény megszavazásának elodázásáról, a szoborgyalázásokról, az emlékműrongálásokról, a házsongárdi temető háborgatásáról, az állami magyar egyetem ordító hiányáról, a polgármester által lebontásra ítélt marosvásárhelyi Kós Károly-épületről, a Tőkés László meggyilkolására buzdító kiadványról, az egykori Securitate magyarok körében (is) kifejtett mai aktivitásáról, a székely és partiumi önrendelkezés esélytelenségéről, a kulturális autonómia halogatásáról, a népszámlálási trükkökről, Székelyföld elrománosításáról, a kormánytag Romániai Magyar Demokrata Szövetség sikertelenségéről, a brüsszeli Székelyföld-iroda elleni ágálásról, románok magyarellenes masírozásáról, de a felsorolást helyszűke miatt kénytelen vagyok berekeszteni.
Amikor az elmúlt napokban átautóztam egykori Tündérkertünkön, megpróbáltam száműzni e sérelmeket a gondolataimból. Hadd legyen pihentető az utazás, a fenyőillat, a transzilván táj.
Csucsa környékén már éppen Ady és Goga barátságát kezdtem elirigyelni, amikor kénytelen voltam rádöbbenni, nemcsak a magyarellenes intézkedések szaporodtak el, de egyik évről a másikra egész dombok, hegyek, erdők tűnnek el a Kőrös, a Maros vagy az Olt folyása mentén.
Kavicsbányákban porladnak el a kárpáti bércek, számlálatlanul lopják a fenyőt, a bükköt, a tölgyet, a követ éjszakánként nyugodtan alvó tolvajok, s mialatt Románia többi része megállíthatatlanul fejlődik, Erdélyben az elmúlt húsz évben kiépült ötven kilométernyi autópálya, a székelyföldi települések infrastruktúrája háborús időket idéz, s az emberek többsége jövőkép nélkül botladozik a mindennapi betevőért.
A múlt hét végén véget ért Bálványosi Nyári Szabadegyetem egyik eszmecseréjének előadói kifejtették: a román pártokban erős a hajlandóság arra, hogy a lakosság magyarellenes érzéseinek meglovagolásával próbáljanak maguknak támogatókat szerezni, ráadásul a romániai „politikai kártyajátékban” mindig a magyarok a Fekete Péterek. A romániai „ügyeletes ellenzék” mindig keményebben játssza ki a magyar kártyát, mint a hatalmon lévők, ráadásul szociológiai felmérések igazolják a román társadalomban szunnyadó, magyarokkal szembeni elutasítást.
Miután az előadáson az is elhangzott, hogy Románia és Magyarország viszonya nem vonatkoztatható el az erdélyi magyarság helyzetétől, kénytelen vagyok a fentebb csak nagy vonalakban összefoglalt sérelemlistára mutatni és megállapítani: az elmúlt húsz év mindenképp, de az azt megelőző évtizedek is azt bizonyítják, Románia képtelen megbecsülni a Trianonnal ölébe hullajtott Erdélyt, az ott élőket, a transzilvanizmus értékeit.
A jelek szerint Bukarestnek csak az erdélyi altalaj és a térség különböző erőforrásai a számottevők, míg a románokból a mindennél erősebb birtoklási vágy (és az orvul szerzett zsákmány miatti lelkiismeret-furdalás) csalja elő a magyarellenességet. E támadásokat azonban tovább tűrni nem lehet. Az eddigi viszonyrendszer (az Európai Unió, a NATO) nem bizonyul elegendőnek a románok észre térítéséhez, de ősszel Traian Basescu államfő Budapestre látogat. El kell mondanunk neki: többé nem vagyunk Fekete Péterek!
Melyik nemzet visel még el ennyi sérelmet? Magyar Hírlap

TGM: Még van idő, állítsátok meg őket!
A hagyományosan istenverte, elátkozott ügyek egyike a magyar–román viszony
Ebben benne van a román állam és a magyar állam, a romániai magyar kisebbség és a román többség, Magyarország és az erdélyi magyarság, a székelyek és a többi magyarok, Erdély és Partium viszonya, a magyarországi jobboldal és liberális/szocialista balközép zűrzavaros kapcsolatai a romániai magyar politikai erőkkel és a román pártokkal, a román „elitek” változatos és változó „magyarpolitikái”, a kölcsönös értetlenség és tudatlanság, a „Trianon” nevű mítosz, a „bécsi döntés” nevű mítosz, a „Magyar Autonóm Tartomány” nevű mítosz, a lényegükben elfelejtett, de a szívünkbe fúródott gyilokként betokosodott, kölcsönös történelmi sérelmek; képzeltek és még a képzeltnél is rosszabbak.
A „társtalan magyarság” kihal a Kárpát-medencéből. Ez a régi magyar félelem. A magyarok és külföldi (nyugati és/ vagy orosz) szövetségeseik darabokra tördelik a soha nem eléggé egységes Romániát. Ez a román rettegés régi tárgya.
A két állam kölcsönös tudatlanságban leledzik egymás felől, s a tartalmilag üres „riválisképet” paranoid gyanakvással vizslatja. A politikai elitek ingadoznak a vaksi gyanakvás és a legcinikusabb közöny között. A kölcsönös közöny és a merőben taktikai manőverezés az elmúlt évtizedben – némi óvatossággal, józansággal és lustasággal elegyedve – többet ért el, kellemesebb viszonyokat teremtett, mint a sovinizmus heveny szakasza. Bár a józan lustaság elviselhetőbb, mint a sovén tombolás, szilárd alapnak alig nevezhető. Egymás – kölcsönösen leereszkedő – eltűrése, amiben semmi tudatosság nem volt, csak a két társadalom belső fejlődése (érése és lottyadt, szotyogós túlérése), erkölcsileg meglehetősen silány. Ennélfogva aztán ingatag, időleges, súlytalan.
A gazdasági világválság és nyomában az esztelen megszorító intézkedések tovább mélyítették a már régóta készülő politikai válságot, amelynek Magyarországon az egyre képtelenebb féldiktatúra a következménye, Romániában egyelőre a zűrzavar (ámde a román állam már ugyancsak az Übü-rezsim felé halad). Ilyenkor az államok legfontosabb legitimációs föladata a bűnbakok gondos kiválogatása. A bűnbaklisták élén Nyugat-Európában az arabok és más muszlimok állnak (EU-állampolgárok és bevándorlók vagy menekültek egyaránt), Kelet-Európában a romák, nem pusztán azért, mert „etnikailag és kulturálisan (habitusukban) idegenek”. Főleg azért, mert ők is igényelnek szociális segélyt, amelynek az összegére befolyásosabb rétegek, csoportok is szemet vetettek.
A romániai magyarok, ha nincsenek is túl jól eleresztve, semmiképpen nem hasonlíthatók a cigányokhoz. A mai körülmények között meglepő, hogy föllobbant ellenük a román többség ellenséges indulata, illetve rájuk vetül a romló magyar–román államközi viszony árnyéka. Nyugat-Európában a helyzet némileg különböző: a nyugati EU-államok között nincs gyűlölet, etnikai és regionális konfliktusok vannak, de az etnicizmus NEM nacionalizmus (a nacionalizmusnál is rosszabb, de NEM azonos vele; ám nem is tiszta rasszizmus, mert legalább annyira kulturális, mint „fajbiológiai”). Nyugat-Európában nem vetődik föl államok között a határkérdés, nincs expanzív és militarista nacionalizmus, ám a gazdag régiók igyekeznek elválni a szegényektől, pl. Flandria Vallóniától, Észak-Olaszország a Mezzogiornótól, Katalónia Kasztíliától, Asztúriától: ezek belső régióhatárok. Elválni akarnak, nem egyesülni: mint korábban a gazdag Szlovénia és Horvátország a szegény Szerbiától, Macedóniától, Koszovótól. Skócia, ahol már a függetlenségi párt van kormányon, nem akarja megosztani az északi-tengeri kőolajból származó jövedelmeket az angolokkal. Az adószeparatizmus meglehetősen viszolyogtató.
Kelet-Európában mind a hagyományos nacionalizmus él – például a hagyományos, bár néha csak mostanában keletkezett irredenták –, mind az új etnicizmus, mind a fajgyűlölet.
A magyar–román viszony sajátossága, hogy megromlásában döntő szerepet játszik a két és fél politikai „elit” (a magyarországi, a román és az erdélyi magyar) kétségbeesett igyekezete, hogy fönntartsa magát a gyorsuló hanyatlás körülményei között – hiszen ez már régen nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai, kulturális/civilizációs válság is –, és hogy a még úgy-ahogy megjutalmazható, klienssé tehető, „államfönntartó” polgári középet a magánérdekei révén magához kösse, mint manapság minden állam. Ez a „polgári közép” azonban Magyarországon nem, de szerintem Romániában sem elég. Az Orbán-rezsim a kettős állampolgárság révén mozgósítani tudja a határokon túli magyarokat (a belső Fidesz-zsargonban: „hatumákat”), ami szinte semmibe se kerül, viszont a magyarországi adófizető állampolgárok ezért útépítést, állásokat stb. várhatnak és várnak el cserébe.
A Basescu-kormányzat („rezsimnek” nem nevezhető, ahhoz nem elég eredeti, szemben a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, amelyet a nemzeti ügyek kormánya, azaz Orbán Viktor miniszterelnök alkotott meg) azt az érdekes újítást vezette be, hogy kitűnő viszonyt ápol a budapesti kormánnyal, a kormányzati lét kisebb-nagyobb előnyeivel, olykori politikai engedményekkel kenyerezi le a romániai magyarság hivatalos vezetőit, miközben a magyar kisebbség emancipációs törekvéseinek mereven ellene szegül, és nem állja útját a magyarellenes uszításnak.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy az erdélyi-partiumi-bánsági magyarok bukaresti parlamenti és kormányzati képviselet nélkül maradjanak, és hogy olyan kalandor akciókba zsarolja bele őket, amelyek után már csak őhozzá fordulhatnak segítségért, az egyes helyhatóságokkal – s velük is csak a kevés magyar többségű körzetben – pedig majd csak elbánik valahogy. Aztán majd sovén tűzbe boríthatja Magyarországot, amellyel újabb évtizedekre szerezhet magának „parlamenti” többséget. Orbán Viktor miniszterelnök a status quót védő (vagy rontó) bukaresti politikai osztály éles fegyvere Erdélyben.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Traian Basescu, Románia elnöke egyfolytában – lassan, ravaszul – szorítja mind szűkebb sarokba a magyar érdekeket, miközben a pokolian népszerűtlen Boc-kabinet parlamenti többségét az RMDSZ tartja fönn, az az RMDSZ, amely már évek óta hiába vár a kisebbségi törvényre (eredeti alakjában a tervezet nem is rossz!), ezért a romániai magyar közvélemény nem Basescu elnököt, hanem az RMDSZ-t okolja. Az RMDSZ kénytelen-kelletlen támogatja a román kormány megszorításos, reálbér- és reálnyugdíjcsökkentő, intézményromboló, elszegényítő politikáját, amellyel minden héten magyar etnikai (nemzetiségi) szavazatok százait veszíti el. A magyarellenes hangulatban a román ellenzék nagy pártjai (a szociáldemokraták és a liberálisok) sovén irányban előznek, a magyarok jobbágyának nevezik Basescu elnököt (haha), magyarellenességben versenyeznek a Basescu-párttal – miközben a maguk oldalára kívánják vonzani az RMDSZ-t az eddigieknél rosszabb föltételekkel.
A Basescu nélküli Basescu-párt kifutó modell, „a román baloldal” – amelynek valószínű elnökjelöltje, majd Románia lehetséges elnöke, aki épp most nevezte magát meggyőződéses monarchistának, Crin Antonescu nemzeti liberális vezető – pedig őszintén nacionalista, szemben az őszintétlen nacionalista Basescuval. (Ő képes ma helyeselni Románia részvételét a második világháborúban a tengelyhatalmak oldalán: „ő is úgy tett volna, mint Ion Antonescu” marsall, jogerősen elítélt és kivégzett háborús bűnös; mintha ez a háború nem jelentette volna egyben a transznisztriai, besszarábiai, moldvai zsidóság kiirtását, az odesszai vérengzést, majd Románia függetlenségének elvesztését. Románia elnökének nyilvánvalóan azért ellenszenves Hohenzollern-SigmaringenMihály – 1947. december 30-áig Románia királya –, mert túlságosan antifasiszta volt az elnök ízléséhez képest.)
De ez még mind semmi.
A nacionalista vetélkedés kényszere a mindeddig óvatos, reálpolitikus RMDSZ-t is nyomja. Nyomja mind a bukaresti kormány, mind a román ellenzék, mind a budapesti kormány (a magyarországi parlamenti ellenzék nem számít). Az Orbán-rezsim vélhetőleg tudja, hogy külön erdélyi magyar kedvence, az Erdélyi Magyar Néppárt nem arathat sikert, két romániai magyar párt azt jelenti: egy se.
De az elkeseredett erdélyi közvéleménynek Kelemen Hunor és Markó Béla egyszerűen nem mondhatja meg, hogy az Erdélyben (Magyarországon már nem) nagyon szeretett Orbán miniszterelnök milyen sorsot szán a gyorsan csökkenő lélekszámú magyar kisebbségnek. A névleg az RMDSZ-hez tartozó, de lélekben már Orbán Viktorhoz átállt tisztségviselők provokáló akcióit nem bírálhatják, mert akkor egyszeriben „rossz magyar ember(ek)nek” látszanának. Így a két csoport (RMDSZ, EMNP) politikája egyre hasonlóbbnak tűnik föl, miközben egyre jobban gyűlölik egymást. És politikájuk valójában nem is hasonlít, de voltaképpeni politikájukat titkolni kénytelenek.
Vegyük a Mátyás király kolozsvári szobrára illesztett „táblácska” (placuta) történetét. A „táblácska” a nagy történész, Nicolae Iorga butácska, nacionalista, ám csavaros mondata, amely egyrészt büszkélkedik vele, hogy a hírneves uralkodó román származású volt, másrészt afféle nemzetárulónak állítja be, harmadrészt azt mondja, hogy valami jelentéktelen ütközetben (amelyről nem valószínű, hogy egyáltalán hallott) legyőzték a katonáit a moldvaiak. Ez nem kevés egyetlen mondatban, de a történelmietlen őrületnek elég szép esete.
Nem kétséges, hogy Hunyadi Mátyás részben román eredetű volt. De mit jelentett a „román” és a „magyar” az ő századában? A „magyar” (a „natio Hungarica”) azt jelentette, hogy valaki nemesember („una eademque nobilitas”), ami egyben azt jelentette: katolikus. Olyan nagy hűbérurak, mint a Drágffyak meg a Kornisok, szintén román származásúak voltak, de ezt soha nem hangoztatták, mert az ő esetükben ennek nem volt jelentősége. Mátyás román eredetét az udvarában élő olasz humanisták azért hangoztatták, mert – a korabeli olasz reneszánsz propagandisták (udvari „történetírók”) szokása szerint – római (mítoszi) hátteret kívántak neki biztosítani birodalmi (császári) ambícióihoz, mellesleg mintegy balkézről megteremtve hozzá a dákoromán kontinuitáselméletet. Mátyás apja, a nagy condottiere, Hunyadi János a „törökverés” közben Magyarország legnagyobb földbirtokosa lett, ez tette Mátyást királlyá, nem a „római” eredet.
Mátyást Erdély nem érdekelte, Magyarország többi része se nagyon az adóbevételeken kívül, Bécs és Prága irányában folytatta pazarló és értelmetlen katonai műveleteit. Megteremtette ugyan szűk körű udvari asztaltársasága körében a magyar reneszánszot és humanizmust, amelynek a legjellegzetesebb alakja Janus Pannonius pécsi püspök volt, a biszexuális pornográfia jeles művelője. Annak, hogy Mátyás édesanyja véletlenül – átutazóban – a család egyik hívének a kolozsvári házában szülte meg ezt az érdekes embert, az égvilágon semmi fontossága nincs.
Jellemző a századfordulós magyar „nemzetpolitika” és nemzetpropaganda Erdély-vakságára, hogy nem a Báthoryak, Rákócziak, Bethlenek, Kemények, Apaffyak, Telekiek közül valamelyik erdélyi nagyságnak állíttattak szobrot, hanem ennek a nagy formátumú, ám Erdélytől idegen fejedelemnek. (Az egyetemet meg Ferenc Józsefről nevezték el, nem pedig – mondjuk – Kemény Zsigmondról, ha már ragaszkodunk a főurakhoz.)
Arról vitatkozni tehát, hogy Mátyás király magyar vagy román volt-e, értelmetlenség, hiszen a modern értelemben egyik se volt, hiszen maga a „nemzet” mint olyan sokkal későbbi eredetű. Tehát a „táblácska” (placuta) kitűzése – meg a magyar föliratok lankadatlan üldözése – semmi másra nem szolgál, mint a magyarok megsértésére, akik persze okosabban tették volna, ha sértődés helyett harsányan kacagnak. De már áll a bál, a kolozsvári városi tanács román tagjai minősíthetetlen hangot használnak a magyarokkal szemben, akik kivonulnak. Magyarország bukaresti nagykövete hatalmas virágcsokorral óhajtja eltakarni a „táblácskát”, a rendőrőrszemmel dulakodik. Fiatal magyar tudósok és diákok négynyelvű műanyag táblával ragasztják le a „táblácskát”, amelynek szövege történettudományi vitába keveredik Iorgával, és az évszázados magyar–román együttélést méltatja. Kelemen Hunor, romániai művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke, följelentést tesz az ügyben (a román hatóságok a szobor fölújítása előtt megígérték, hogy a „táblácska” nem kerülhet vissza), válaszul a román nyelvű internet úgy beszél a magyarokról, hogy az még egy harcedzett vasgárdistát is meghökkentene. A magyar alpolgármester reklámterületet bérel Kolozsvár határában, és több nyelven – magyarul is! – föltünteti az óriásplakáton a város nevét. A tereptárgyat „ismeretlen tettesek” lerombolják, újbóli fölállítását a polgármesteri hivatal megtiltja.
Magyar szamárságok követik a román szamárságokat, de amint most is látjuk, az adott demográfiai és hatalmi körülmények között a román szamárságok érvényesülnek (amint 1918 előtt mindig a magyar szamárságok érvényesültek). Ezért nem lehet könnyedén legyinteni rájuk.
A mindenkori és mindenünneni kisebbségek agyonhorzsolt érzékenysége, lelki sérülékenysége nem pusztán lelkiállapot: súlyos történelmi okai vannak. A román demokratikus sajtónak és közéletnek – már amennyi maradt belőle, remélhetőleg több, mint Magyarországon – ezt meg kellene értenie, még az erősödő nacionalizmus és etnicizmus hangulatában is, amely persze sokkal nehezebb föladattá teszi a méltányosságot, mint akár egy esztendővel ezelőtt.
Magyarok és románok egyaránt tágra nyílt szemmel masíroznak a csapdába, közös erőfeszítéssel teszik tönkre azt a soha nem tapasztalt együttműködést, kreativitást, amely a román közönség kedvencévé tette a kolozsvári Állami Magyar Színházat (a sepsiszentgyörgyi magyar színház mellett), amely létrehozta az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivált (TIFF), az Ecsetgyár multikulturális „alternatív hely”-ét, a problémák ellenére eleven (magyar–román) diákéletet teremtett az állami egyetemen, a legjobb alternatív kocsmákat, remek kiállításokat, kiváló könyvkiadókat, folyóiratokat. Természetesen a kultúra, még a legbátrabb se helyettesítheti a jó politikát, de még ennek a kezdetei is tapasztalhatók: megszületett a GAS (Grupul de Actiune Sociala, Szociális Akciócsoport), amely országos föltűnést okozott avval, hogy a nagy nyilvánosság előtt radikálisan szállt szembe a kilakoltatásokkal a cigánynegyedben.
Akármilyen reménytelen a romakérdés, morálisan egyszerűbb, mint a magyarkérdés. A nyomor és a diszkrimináció tisztességes emberekből fölháborodást vált ki (egyszerű, áttekinthető), de a magyarkérdés tele van történelmi tisztázatlanságokkal, az erdélyi magyar középosztály és értelmiség önvédelmi harcai – mivel a magyaroknak van szociális és kulturális tőkéjük, állítólag mellettük áll a magyarországi állam, nem ébresztenek spontán szánalmat; a magyar népességfogyás tragédiá ja a román többség számára érthetetlen – belebonyolódnak a hagyományosan kupeckedő és opportunista „nagypolitika” liános dzsungelébe, ami a balfelé radikalizálódó, de azért kisebbségben lévő román fiatalságnak nem rokonszenves. A Romániában is erősödő szélsőjobboldal, a mainstream erők dalmahodó sovinizmusa is nyomja őket, a többségében nagyon konzervatív erdélyi magyar politikai osztály pedig olyan, amilyennek bukaresti ellenfeleiket megismerték. Tehát a „magyar ügy” még a kisméretű, de fontos antinacionalista román ifjúság szívét se dobogtatja meg. Pedig már rá kellett volna jönnie, hogy a „magyarkérdést” a válság miatti mély szociális és erkölcsi elégedetlenség elterelésére, semlegesítésére fújják föl Románia vezetői, mint ahogy a trianoni gyászharangok szakadatlan kongatása Pesten ugyanerre szolgál. A felelőtlen politikai osztályok mindenre képesek a hatalomért. S az az értelmiség, amely érdekből vagy kritikátlanságból hajlandó fölülni az ilyesminek, soha nem moshatja le magáról a felelősség sarát.
A legutóbbi magyarbarát román országos párt a Kommunisták Romániai Pártja volt a föld alatt, az illegalitásban 1944/45 előtt. De hát magyarok és zsidók és bolgárok vezették (lásd erről Stelian Tanase érdekes könyveit, amelyekben minden álnevet és nom de guerre-t megfejt)...
A nacionalista hangulatkeltés a székelyföldi magyar autonómia ellen teljesen oktalan, hiszen ez a román nemzetnek nem árt (elszakadásra nincs földrajzi lehetőség), de az még kérdéses, hogy milyen hatással lesz a Székelyföldön kívüli – erdélyi és partiumi – magyarok sorsára, hiszen ők el fogják veszíteni a rájuk irányuló, amúgy is szűkülő figyelmet. Meg hogy miként föstene egy autonóm terület, ahol a lakosság fele egyben külföldi (magyarországi) állampolgár, ahol majd éles választási harcok zajlanak a magyarországi pártok között képviselői helyekért a pesti parlamentben?... Ezt nem tudjuk. A területi autonómia reménytelen ügyével azonban sikerült gyakorlatilag levenni a napirendről a kulturális és a személyi autonómia valamelyest esélyesebbnek tetsző tervét.
Az egész dolog annyira össze van kuszálva, hogy – a pesti és a bukaresti kormányok ily módon megerősített pozíciójának kivételével – semmi világos eredmény nem látszik. Ámde a politikai osztály tudatlansága, lelkiismeretlensége már megint egyre sikeresebben fordítja egymással szembe a két népet (miközben a közvélemény háta mögött, ha kell, simán megegyeznek), s az évszázados tanulság az, hogy mindig a kisebbség jár pórul. A történettudomány – amelynek újabb eredményei a művelt középosztály számára ismeretlenek, de legalább hadd említsem meg Ioan Dragan kitűnő tanulmányát a Korunk júliusi számából – megindította már a magyar és a román uralkodó osztályok szörnyű és kölcsönös bűneinek tárgyilagos elemzését. Vannak itt fájó hiányok, például annak a ténynek a széles körű ismerete, hogy a Ceausescu-rezsim egyik középponti eleme volt a magyarellenesség, s benne az etnikai arányok átszabása, továbbá az oktatáspolitika és az áttelepítések révén az erdélyi magyarság proletarizálása.
Most még a históriai tisztázás is lehetetlenné válik, pedig milyen fontos lenne!
Magyarországon néhány szaktudóson kívül alig sejti valaki, hogyan bánt az Erdélyben már évszázadok óta többségi, ám a maga egészében jogfosztott és kegyetlenül elnyomott román nemzetiséggel a gőgös arisztokrácia által vezetett magyar állam. A tanulságok kézenfekvőek, de mivel a probléma megoldása vagy enyhítése tárgyilagosságot, tudást, empátiát, visszafogottságot és humort igényelne, a jelenlegi politikai osztály képtelen a haladásra, nem is hajlandó rá, mert csak a rövid távú előnyökre néz – még kimondani is unalmas.
Ezek az államok a maguk mai alakjában népeik ellenségei, s mivel a nép erőtlen, csak arra lehet biztatni, hogy forduljon el a hagyományos nemzetállami politikától, nézzen át fölötte, bízzék a saját eszében, fittyet se hányjon a politikusaira, nevesse ki őket. És ne keveredjék ilyen ostobaságokba, mint a „táblácska”-ügy. Annyi elvárható azért a néptől is, Erdélyben és mindenütt, hogy ne működjék közre lelkesen a saját tönkretételében.
Ez az írás román nyelven is megjelenik, a 22 című bukaresti hetilapban.
Tamás Gáspár Miklós| Népszabadság

A menekülési út
Tusnádfürdői utóhangként olvasom az egyik magyarországi tulajdonú, székelyföldi újságban, hogy mivel mindig az szabja meg a következő egy évre az irányt, amit Orbán a Tusványoson elmond, az elkövetkező időben mindenki törekedni fog az egységre, és sokan fogják az együttműködés kifejezést hangoztatni.
„Akkor leszünk erősek, ha a határon túli területeken a közösségeink képesek egységet mutatni, ezért mindent támogatunk, ami az egység fele vezet. A Fidesz, illetve a magyar kormány nem szervezeti formákat, szervezeti megoldásokat támogat, hanem a legjobb meggyőződésünk szerint azokat az embereket, szervezeteket keressük, amelyek, mindegy, hogy milyen szervezeti formán keresztül, de a végén a közös nagy egységes fellépés fele akarják terelni az itt élők életét.”
Többek között ezt mondta Tusnádfürdőn a magyar kormányfő, és a kijelentés kapcsán nagyvonalakban, olykor meglehetősen homályosan célozgatva, a következő alapgondolatra helyezett kommentárok láttak napvilágot: tekintve az EMNP bejegyzésének várható kudarcát, a magyar miniszterelnök lemondott a romániai magyarság leendő, harmadik pártjának a támogatásáról, és mivel Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel is találkozott, nincs kizárva, hogy kiemelik a süllyesztőből a Fidesz-RMDSZ kapcsolatokat.
Valóban, az elmúlt két évtized megtanított: a politikában általában, az egyéni és csoportérdekek vezérelte politikában pedig különösképpen minden lehetséges, a színe és a fonája bármikor változhat az ellenkezőjére, sőt nem is egyszer. Aki néhány esztendővel ezelőtt a legnagyobb ellenség volt, abból néhány hónap alatt lehet kebelbarát, és a fordítottja is igaz, ráadásul bármilyen mértékű elmozdulás igazolható a köz érdekeivel.
A politikai meggyőződésükből nem egyszer kifordított, állandó alkalmazkodásra képtelen kisemberek közül ezért fordítanak nagyon sokan hátat a politikának, és többek között ezért zuhan olyan látványosan a választási részvétel. Kétség nem fér hozzá: az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása mögött ott állt az a szándék is, hogy zsarolási eszköz lehessen egy kisebb csoport kezében ahhoz, hogy felkerüljenek a romániai parlamenti választási listákra, akár koalíciós, akár RMDSZ-színekben.
Ha nem jön létre a párt, a cél akkor sem változik. A mellékvágányra helyezett Magyar Polgári Párt hiába lobogtatja továbbra is a pluralizmust és a választás szabadságát, az egység-ideológia bármilyen végkifejletben megfelelő eszköz arra, hogy megélhetési politikusok hozzájussannak a megélhetéshez.
Voltaképpen amiről Orbán beszélt, az lehet a menekülési út, és előre lehet látni, az „egység a sokszínűségben”, „az új egység, amely képes összefogni a különböző erdélyi áramlatokat”, „az új egység, amelyhez mindenki csatlakozhat”, „az autonómia elképzelhetetlen egység nélkül” típusú magyarázatokat, persze mindennél jóval lelkesebb és mozgósítóbb formában is, amelyek majd az elkövetkező komoly vagy komolykodó politikai tárgyalásokból kisugároznak.
Természetesen anélkül, hogy emlegetnék mindazokat a háttérbeszélgetéseket, ahol az alapkérdések eldöntetnek. Ezek között pedig ott rejlik egész sor gazdasági érdek is: a jelenlegi magyarországi kormányzathoz közeli gazdasági és pénzügyi vállalkozások az ugyancsak Orbán által meghirdetett közös magyar gazdasági tér jelszavával a romániai, erdélyi és székelyföldi piacon csak akkor találják meg számításaikat, ha a légkör nyugodt, ha például egy magyar összetételű városi tanács egyik fele nem fűrészeli el a leginkább biztos pénzeknek számító, helyi költségvetéseken alapuló profitkereső törekvéseket.
Ami persze korántsem biztos, hogy előnyös a helyieknek. Ők ugyanis legszívesebben mindig ahhoz szegődnének, aki a szolgáltatásokért kevesebbet kér, és a termékekért többet fizet, ez az elv viszont csak teljesen nyitott piacokon érvényesülhet. Az egységpolitika nemzeti érzelmi töltete megpróbálja befolyásolni ezt a nyitottságot, mint ahogyan a romániai magyar kormányzati részvétel is előnyös a hazai bürokrácia útvesztőiben. Egyszóval, Tusványos után lehet latolgatni. Akkor is, ha lesz EMNP, és akkor is, ha nem.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó Béla: Természetes az RMDSZ és a Fidesz közötti párbeszéd
Természetesnek nevezte Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke, hogy párbeszéd van a Fidesz és az RMDSZ között még akkor is, ha a felek nem mindenben értenek egyet - ezt maga Markó jelentette ki egy televíziós műsorban.
A politikus - aki egyben a román kormány miniszterelnök-helyettese - az RMDSZ szerdai közleménye szerint az Erdélyi Magyar Televízió egyik adásában elmondta: teljesen természetes, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke külön is találkozott Orbán Viktor magyar kormányfővel Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem ideje alatt, hiszen „az a normális”, ha a magyarországi kormánypárt és az RMDSZ között párbeszéd van.
Hozzátette: nem arról van szó, hogy most már mindenben egyetértenek, de párbeszédre, együttműködésre szükség van - mondta Markó.
A miniszterelnök-helyettes leszögezte: A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére indult Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése nem növeli, hanem rontja az összefogás lehetőségét. A pértbejegyzés még folyamatban van, első fokon a bukaresti törvényszék elutasította a kérelmet.
Markó azt mondta: képmutatás lenne azt állítani, hogy az RMDSZ-t nem foglalkoztatja a pártbejegyzési szándék. Rámutatott: az RMDSZ-t is érdekli, mi történik a romániai magyar politikai életben, ki akar pártot bejegyeztetni, és érdekli az is, hogy ezt tisztességesen csinálják-e vagy sem.
Markó arra utalt ezzel, hogy két napilap is kétségbe vonta a pártbejegyzést támogatók aláírása egy részének hitelességét. „Az RMDSZ nem élt feljelentéssel az ügyben, nem kezdeményezett vizsgálatot, de azt ne várja el senki tőlünk, hogy örüljünk a pártbejegyzésnek. Egyáltalán nem szurkolok azért, hogy ezt a pártot sikerüljön bejegyeztetni” - mondta.
Hangsúlyozta: a romániai magyar politikai szervezeteknek kell együttműködniük, de a pártbejegyzés ezt nem könnyíti, hanem nehezíti. Krónika (Kolozsvár)

Jövő héten döntenek az EMNP bejegyzéséről
Augusztus 16-án tárgyalja a táblabíróság az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzésének ügyét.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, július közepén a törvényszék alapfokon elutasította az alakulat bejegyzését. A bíróság indoklása szerint azért nem engedélyezték az új alakulat létrehozását, mert az alapvető emberi és közösségi jogok és szabadságjogok képviseletét vállalta fel programjában, és a törvényszék szerint ez ellentétes a 2003/14-es, pártokra vonatkozó törvény 1. és 2. cikkelyének előírásaival, amely szerint egy pártnak a nemzeti érdekek képviseletét kell felvállalnia, és nem egy közösség érdekeire koncentrálnia. A pártbejegyzéssel megbízott Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke lapunk érdeklődésére elmondta: egyelőre annyit tudnak, hogy nem csak az EMNP emelt óvást az alapfokú ítélet ellen, hanem fellebbezett a Néppárt (Partidul Popular) elnöke is, azt állítva, a néppárt kifejezést levédette a szabadalmi hivatalnál, így az ő szellemi tulajdonáról van szó. Toró a Háromszéknek kifejtette: várják, hogy a táblabíróság korrigálja a törvényszéki ítélet hibáját, az alapfokú döntést ugyanis a program felületes olvasásából fakadt tévedésnek tartják. Arra gondolni sem akarunk, hogy erre hivatkozva el lehet utasítani egy párt bejegyzését, ez ugyanis magát a politikai pluralizmust kérdőjelezné meg – kommentálta az EMNT ügyvezető elnöke a korábbi bírósági verdiktet.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

EMNP: Drăghiciék a feljelentők
értesülései szerint ugyanaz a bukaresti ügyvéd áll az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásai ügyében tett ügyészségi feljelentés mögött, aki hónapokkal ezelőtt megóvta az EMNP bejegyzését, sőt jóváhagyást adott RMDSZ-es tisztviselőknek a pártalapítást támogatók adatainak áttanulmányozására. Úgy tudjuk, Adrian Drăghici megkeresése nyomán egy magánszemély panaszolta be Pap Elődöt és Zatykó Gyulát, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács régióelnökeit okirat-hamisítás és hamis iratokkal való visszaélés gyanújával.
A panaszos azt állítja, beleegyezése nélkül tüntették fel az EMNP bejegyzését támogató közel 30 ezer polgár között, holott nem írt alá semmiféle listát. Drăghici arra hivatkozva kérte az EMNP bejegyzésének elutasítását, hogy szerinte az aláírási ívek hamis kézjegyeket is tartalmaznak; júliusi, az EMNP bejegyzését elutasító döntésével azonban a Bukaresti Törvényszék elutasította a panaszt. Drăghici hatalmazta fel ugyanakkor Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Leventét, a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette művelődési minisztérium tanácsadóját, hogy betekinthessenek és lefotózhassák a pártalapítási dossziét. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke tegnap lapunk értesülésére úgy reagált: nyilvánvaló, hogy Adrian Drăghici „sok szállal kötődik” az RMDSZ-hez. „Felszólítjuk az RMDSZ-t, állítsa le az embereit. Az ügyvéd feljelentései nyomán a rendőrség zaklatja a demokrácia-központok munkatársait, holott az intézménynek semmi köze a pártalapításhoz” – nyilatkozta Toró, aki szerint az EMNT vezetősége fontolgatja, jogi eszközökhöz folyamodik a munkatársai elleni feljelentések miatt.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

[a IV. részt nem lehetett lemásolni internetről]
Román rendőr az EMNP listáin
Tőkés-párti turpisságok – V. rész
Fellebbeztek a Bukaresti Táblabíróságon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését alapfokon elutasító ítélet ellen a Tőkés László volt püspök híveit tömörítő alakulat bejegyzésén fáradozók.
Fellebbeztek a Bukaresti Táblabíróságon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését alapfokon elutasító ítélet ellen a Tőkés László volt püspök híveit tömörítő alakulat bejegyzésén fáradozók. A Háromszék napilapnak nyilatkozó EMNP-s illetékesek szerint a táblabíróság augusztus 16-án tárgyalja az ügyet. Mint arról lapunkban hírt adtunk: a Bukaresti Törvényszék azzal indokolta a bejegyzés elutasítását, hogy a „Tőkés-párt” programja nem országos, hanem csoportérdekek képviseletét vállalja fel, ami ellentétes a párttörvény előírásaival.
Másodfokon azonban nemcsak az elsőfokú ítélet során kifogásolt kitételek kerülnek újravizsgálatra, hanem a teljes dosszié, az időközben felmerült esetleges újabb jogi fejlemények figyelembevételével. Így az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional napilapok közös ankétja során napvilágra került – írásszakértők által alátámasztott – bizonyítékok is, melyek szerint az EMNP Kárpátokon kívüli megyékben, valamint Bukarestben gyűjtött támogatólistáin hemzsegnek a hamis aláírások.
Emellett – mint arról beszámoltunk – annak gyanúja is beigazolódott, hogy a „Tőkés-párt” támogatólistáin szereplő egyes személyek személyi adatai sem valósak: a bukaresti, több mint nyolcszáz támogató közül a tényfeltárást végző újságírók által szúrópróbaszerűen kiválasztott több személy lakhelye légből kapottnak bizonyult, miután az illető címeken ilyen nevű emberek nem laknak, és soha nem is laktak.
Árucsatolás: magyar állampolgárság és kötelező párttagság
A fellebbezés tárgyalásán egyébként az EMNP erdélyi aláíráslistáival kapcsolatos különböző panaszokat is a táblabíróság figyelmébe terelhet. Ilyen panaszt fogalmazott meg a perbe való felvételét június 27-én keltezett beadványában kérő Buta Levente marosvásárhelyi lakos, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett marosvásárhelyi demokrácia-központban vele történteket ajánlotta a Bukaresti Törvényszék figyelmébe.
A beadvány szerint Buta Levente április hónap folyamán az EMNT Mihai Viteazul (Klastrom) utca 40. szám alatti demokrácia-központjában érdeklődött a magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos dokumentumok felől, ahol a központ munkatársai felszólították: írja alá egyúttal az Erdélyi Magyar Néppárt támogatólistáját is.
„Meglátásom szerint ez az eljárás ellenkezik az alkotmánnyal és az érvényes párttörvénnyel” – fogalmaz a perbe való felvételét kérő marosvásárhelyi lakos, aki nem tett ugyan eleget a demokráci-központban dolgozók felszólításának, ám később tudomására jutott, hogy nevét és személyi adatait felhasználták, aláírását meghamisították, és neve mégis szerepel a támogatólistákon.
Alapfokon hozott döntésében Buta Levente kérését a bíróság elutasította, mint ahogyan több olyan magánszemély vagy szervezet kérését is, akik/amelyek a „Tőkés-párt” bejegyzése ellen emeltek kifogást.
Hozzáfértek Tőkésék a lakosságnyilvántartóhoz?
Hasonló ügy annak a Râmnicu Vâlcea-i rendőraltisztnek az esete is, akinek neve tudta és beleegyezése nélkül került fel az EMNP Vâlcea megyei támogatólistáira. Az ő esetében a nevével való visszaélés, személyi adatainak illetéktelen felhasználása és aláírásának meghamisítása egyéb jogi problémákat is felvet, ugyanis a rendőrök jogállását szabályozó törvény számukra nem teszi lehetővé politikai párt támogatását, annak soraiba való belépést.
Mint lapunknak Mircea Vasile Ion elmondta: bűnvádi panaszt tett a Vâlcea megyei ügyészségen, aminek nyomán a bukaresti I. kerületi törvényszéken meghallgatták. Ugyanott aláírási címpéldányt tett le, amelyet grafológusi elemzésnek vetnek alá, és összehasonlítják az EMNP támogatólistáin a neve mellett szereplő aláírással. „Az ügyész szerint szabad szemmel is megállapítható, hogy a két aláírás teljes mértékben különbözik” – mondta az ÚMSZ-nek a Râmnicu Vâlcea-i rendőraltiszt.
Mircea Vasile Ion kérdésünkre határozottan kijelentette, hogy nem kereste meg őt senki a tavasz folyamán semmiféle pártlistával, amit aktív rendőrként amúgy sem írhatott volna alá. „Visszaéltek a nevemmel, személyes adataimmal, és emiatt erkölcsi kártérítést is követelek” – tette hozzá a rendőraltiszt.
Az ÚMSZ kérdésére Mircea Vasile Ion elmondta: nincsenek információi arról, hogy a neve és adatai hogyan kerültek az EMNP aláírásgyűjtőinek birtokába, de arra gyanakszik, hogy illetéktelenek hozzáfértek a lakossági nyilvántartási regiszterekhez. A rendőraltiszt tudomása szerint egyébként többedmagával van ebben a helyzetben: a törvényszéken vele együtt más rendőröket és hivatásos katonákat is meghallgattak, akiknek neve szintén szerepel a „Tőkés-párt” támogatói listáin.
Mint arról az Új Magyar Szó korábban hírt adott, az EMNP okirat-hamisítási ügyét a Bukaresti Törvényszék melletti ügyészség a harmadik kerületi bírósági ügyészség hatáskörébe utalta, amely a rendőrségnek továbbította a dossziét. A rendőrség okirathamisításra való felbujtás és hamis aláírások felhasználása címén indított vizsgálatot, ismeretlen elkövetők ellen. Minthogy a „Tőkés-párt” bejegyzésén fáradozó illetékesek lapunk ellen silentio stampát hirdettek, a vádakkal kapcsolatos álláspontjukat nem áll módunkban közölni.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Soós Sándor: túlélte a válságot az EMI-tábor
Több mint 12 ezren fordultak meg az idei EMI-táborban, és mintegy ezer állandó lakója volt a közel egyhetes rendezvénynek – derült ki a tegnapi táborzárást követő sajtótájékoztatón. Soós Sándor EMI-elnök lemond tisztségéről, elképzelhető, hogy politikai pályára lép.
Az EMI-tábor túlélte a válságot” – jelentette be Soós Sándor EMI-elnök, főszervező arra utalva, hogy noha az idei hasonló rendezvények szervezői arra panaszkodtak, hogy ráfizetéses volt a program, az EMI-tábor nullszaldóval zárult. Soós szerint ettől függetlenül éreztette hatását a válság, ugyanis főleg az első napokban kevés volt a napi belépővel érkező, épp emiatt fontolgatják, hogy jövőre koncertbelépőket is bevezetnek. A táborozás idején nem volt rendbontás, a szervezőknek a legnagyobb bosszúságot azok a helybéliek okozták, akik a kerítésdeszkát levéve, jegy nélkül próbáltak bejutni a koncertekre.
Soós Sándor sajtótájékoztatóján azt is bejelentette, lemond tisztségéről, és elképzelhető, hogy politikai pályára lép. Elmondta, mivel már tízéves az ifjúsági szervezet, és lassan ő a legidősebb a társaságból, jövő márciustól lemond tisztségéről átadva helyét egy fiatalabb munkatársnak. Azt sem titkolta, hogy legszívesebben Lovassy-Cseh Tamás alelnöknek adná át a stafétát, de továbbra is részt vállalna az EMI-tábor szervezésében. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy lemondásának hátterében politikai okok húzódnak, nem kizárt, hogy politikai pályára lép. Soós azt sem rejtette véka alá, hogy az alakulóban lévő Erdélyi Magyar Néppárt részéről keresték meg. „Politikusként is a következetes nemzeti politizálást szeretném meghonosítani” – szögezte le Soós.
Az idei EMI-tábor egyik díszvendége Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt, a szélsőjobboldali politikus szombati előadásában úgy vélte, hogy a Fidesz nem használta ki hatékonyan a magyar EU-elnökséget arra, hogy a határon túl élő magyarok megszerezzék az autonómiát. Úgy vélte, „reális esélyek” vannak arra, hogy a Székelyföld megszerezze az önrendelkezést, azonban szerinte az autonómiaigényeket mindenekelőtt Magyarországon kell letisztázni. A Jobbik-elnök úgy vélte, a Fidesz kormányra kerülésével jelentősen javult Magyarország helyzete az előző, MSZP-s kormányzáshoz képest. De szerinte az Orbán Viktor vezette alakulat átvett bizonyos MSZP-s „hagyományokat”, például ami „az olyan nyilatkozatokat illeti, amelyeket nem követnek tettek”. Vona a határon túli magyaroknak adandó szavazati jogára utalt, kifejtette: jó lenne minél hamarabb túllépni a döntésképtelenségen”. A politikus nemtetszésének adott hangot azt illetően, hogy valamennyi magyarországi kormánypárt kiválasztott és támogatott egy határon túli magyar szervezetet, az MSZP az RMDSZ-t, a Fidesz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT). Vona szerint ennek a gyakorlatnak véget kell venni, ideje, hogy a magyar szervezetek „tisztességes és demokratikus bánásmódban” részesüljenek. Krónika (Kolozsvár)

Botrányt! A romániai magyar szervezetek nem elég okosak ahhoz, hogy felismerjék érdekeiket, ezért jóváhagyást kell kapniuk Budapestről.
Eljött tehát a megvilágosodásnak az órája! A szélsőséget is szerepeltető – RMDSZ által is finanszírozott – EMI táborban végre fény derült Tőkés László nemzetstratégiájára, amelyet – valljuk be – mi, profán kommentátorok sohasem értettünk meg a maga mélységében.
A rendezvényen megvillanó pallérozott elmék fényében azonban – amelyet ezúttal még Kövér László zömök korbácsba konyuló bajusza sem árnyékolt be – a maga teljes nagyszerűségében bontakozott ki az európai parlament alelnökének nagyívű nemzeti programja.
A fátylat erről a vízióról pedig nem más, mint a politikus brüsszeli irodavezetője, Szilágyi Zsolt lebbentette fel, aki a következőket mondta: „Ha nem érjük el az Európai Unió ingerküszöbét, akkor nem fognak ránk figyelni.” Márpedig az EU ingerküszöbét – folytatta a tisztségviselő – csakis radikális lépésekkel, botrányokkal lehet elérni. Ez azonban – kesergett Szilágyi – még mindig nem elég az üdvösséghez. Konszenzusnak kell kialakulnia a magyar külpolitikát illetően Erdélyben, azután ezt jóvá kell hagynia Budapestnek is. Ettől viszont még távol állunk, mert az RMDSZ „kormányútra tévedt” és kivonta magát az erdélyi magyar külpolitikából.
Nem tudom, hogy milyen magasan van az Európai Unió ingerküszöbe, de úgy tetszik, hogy annak eléréséhez Tőkés László két évtizedes, következetes, tudatosan és kitartó botrányos politizálása sem volt elegendő. Úgy tetszik, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb botrányokra van szükség, most már fenékig kell üríteni a politikai és magánéleti botrányok serlegét. Ezt kívánja a nemzetérdek, és nekünk – a látnoki politikus őszinte híveinek – szemernyi okunk sincs kételkedni abban, hogy Tőkés László botrányosságban is felül tudja múlni eddigi teljesítményét, ami kisebbségi politizálás fantáziátlan serege számára már most elképesztő.
Van azonban még két apró gond. Az egyik a konszenzus, amely a botránypolitizálás mellől úgymond hiányozna. Nos, Szilágyi úr nyitott kapukat dönget. Az a tény, hogy az RMDSZ az EP-választási lista első helyére tette fel legkeményebb ellenlábasát, Tőkés Lászlót, fényesen bizonyította a Szövetség elemi vonzódását a botrányos politikai döntések iránt. Mi több, megértve a nemzetérdek parancsát, az RMDSZ meg tudta fejelni botrányos magatartását a Boc-kormány melletti önpusztító kitartással. Nem tudjuk, hogy ez elég-e az EU ingerküszöbének eléréséhez, de mindenképp örvendetes, hogy a magyar érdekképviseletek között létrejött a közös nemzetstratégia alapja: a botrány.
Aligha kételkedhetünk benne, hogy ezt Budapest is jóvá fogja hagyni (ami a sikeres erdélyi magyar politika sine qua nonja, amint azt Szilágyi úr igen helyesen megvilágította), tekintettel arra, hogy az Orbán-kormány ugyanebből a nemzetmentő malasztból: a botrányból táplálkozik. Hogy miért kellene Budapestnek áldását adnia a romániai magyar szervezetek döntéseihez, azt sajnos Szilágyi Zsolt nem osztotta meg hallgatóságával. Így csak feltételezésekre vagyunk utalva. Az első és a legkézenfekvőbb: annak felismerése, hogy a romániai magyar szervezetek nem elég okosak ahhoz, hogy felismerjék saját érdekeiket, ezért jóváhagyást kell kapjanak Budapestről, ahol vélhetően sokkal jobban tudják, hogy mi a jó az itteni magyaroknak, mint ők maguk.
Már csak egy probléma maradt, nevezetesen annak kiderítése, hogy kik folytatják az erdélyi magyar külpolitikát, amelyből az RMDSZ – kormányútra tévedésével – mint tudjuk, kivonta magát. Szász Jenő és az MPP már biztosan nem, hiszen nem kaptak meghívást az EMI táborba.
Az Erdélyi Magyar Néppárt szintén nem, pedig a botrányosan meghamisított támogató aláírások minden bizonnyal számottevően emelték az új magyar nemzetstratégia fényét. Következésképp az erdélyi magyar külpolitika egyetlen alakítója, fóruma és ideológiai műhelye a gyergyószentmiklósi EMI tábor. Most már érthető a Betyársereg elkötelezett szövetségesének, a Jobbik elnökének, Vona Gábornak a meghívása a rendezvényre, s egyben arra is magyarázatot kaptunk, hogy miért támogatja a tábort az RMDSZ.
De vajon elég botrányos ez ahhoz, hogy elérje az EU ingerküszöbét?...
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elhalasztották az EMNP-tárgyalást
Elhalasztotta a bukaresti táblabíróság az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzésének fellebbezési tárgyalását. Nem érkezett meg a per teljes dokumentációja, ezért nem hozhatott döntést a bíró – közölte Toró T. Tibor, az EMNT pártbejegyzéssel megbízott ügyvezető elnöke.
"Feltételezem, valóban az augusztusi szabadságolások miatti késlekedés áll a halasztás mögött, és nem bizonyos közbenjárásoknak köszönhető" – mondta el a Háromszéknek Toró, hozzátéve: bizakodással várja, hogy szeptember elején végre pont kerüljön az ügy végére, és pozitívan záródjék az új párt bejegyzése. Meglátása szerint nem is dönthet másképp a bíróság, mert az alapfokú elutasítás megindoklása "felületes, szakmaiatlan" volt, így szinte kizárt, hogy hasonló döntést hozzon a felsőbb testület. Toró elismételte, az aláírások ellenőrzése nem szerepel a táblabíróság napirendjén, a dokumentumokban semmi ilyesmiről nincs szó, ám az is elég, hogy két feljelentés miatt zaklatják a Demokrácia Központokban dolgozókat. Két magánszemély tett feljelentést a rendőrségen és ügyészségen, azt állítják, visszaéltek nevükkel, ők nem írták alá az EMNP listáját. Toró elmondta, nincs kétségük, hogy az RMDSZ áll az ügy mögött, mert mindkét feljelentő köthető Adrian Drăghici ügyvédhez – egyiket ő képviselte, a másik egy Râmnicu Sărat-i rendőr, a barátja. Drăghici-ről pedig kiderült, hogy jó kapcsolatban áll a bukaresti RMDSZ-szel. Toró szerint ennek az eljárásnak más következménye nem lehet, csak ártatlan emberek életét keserítik meg, és felszólította az RMDSZ-t "állítsa le nem túl jól sikerült ármánykodását". A rendőrség és az ügyészség vizsgálata eddig legalább tíz Demokrácia Központra terjedt ki, minden héten felkeresnek egyet-kettőt, zaklatják munkatársaikat. Toró szerint ez felháborító, hiszen nincsen közük a pártbejegyzéshez, közszolgálati feladatot látnak el az állampolgársági kérések koordinálásával. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését július közepén a törvényszék alapfokon elutasította. A bíróság indoklása szerint azért nem engedélyezték az új alakulat létrehozását, mert az alapvető emberi és közösségi jogok és szabadságjogok képviseletét vállalta fel programjában, és a törvényszék szerint ez ellentétes a pártokra vonatkozó, 2003/14-es törvény 1. és 2. cikkelyének előírásaival, miszerint egy pártnak a nemzeti érdekek képviseletét kell felvállalnia, és nem egy közösség érdekeire szorítkoznia.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés Eckstein-Kovács Péter lemondását követendő példának nevezte –
Péntek délelőtt nagyváradi EP-irodájában sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti alelnök és Szilágyi Zsolt kabinetfőnök. Felvázolták az EP-alelnök főbb célkitűzéseit.
Szilágyi Zsolt kabinetfőnök elmondta: mivel lezárult egy időszak, és elkezdődött az Európai Parlament őszi ülésszaka, fontosnak tartották, hogy összefoglalják Tőkés László eddigi EP-képviselői és alelnöki tevékenységét, és felvázolják a főbb célkitűzéseket. Szerintük a következő tárgykörök és ügyek képezik ezek lényegét: a nemzeti és keresztény értékek képviselete, a kelet-közép-európai rendszerváltoztatás előmozdítása, a kisebbségi közösségi jogok kivívásáért folytatott küzdelem egy európai kisebbségvédelmi rendszer kialakítása távlatában, a kárpát-medencei magyarság érdekeinek védelme a közép-európai nagyrégió helyreállítása és kiépítése keretében, az üldözött keresztények és kisebbségi közösségek védelme, a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbeléptetése, illetve az intézményes európai-egyházi kapcsolatok kiépítése, a nyugat-balkáni és a keleti partnerséghez tartozó országoknak az EU-hoz történő csatlakozásának támogatása, Románia schengeni övezethez való csatlakozásának az elősegítése és az országhatárok átjárhatóságának munkálása, a cigányság jogainak védelme és emancipációja az európai cigánystratégia létrehozása és életbe léptetése által, a közvetlen polgári demokrácia eszközrendszerének kialakítása az állampolgársági kezdeményezés elfogadásával és alkalmazásával, valamint az európai környezetvédelem globális kitekintésű érvényesítése a cián alapú bányakitermelés betiltásával (Verespatak).
Egyaránt képviseli
Tőkés László hangsúlyozta: az Európai Parlamentben egyaránt képviseli a magyar és a romániai érdekeket. „Szívügyének” tekinti Románia schengeni csatlakozást, de ugyanúgy felvállalta a magyar érdekképviseletet is, például az anyaország féléves EU-elnöksége alatt. Úgy fogalmazott: számára természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseli, hiszen e két ügy egy egyesült Európában nem lehet ellentétben egymással. Ugyanakkor pozitív politikai konjukturának nevezte, hogy a néppárti frakciónak a tagja, mely tömörülésnek Schmitt Pál és Traian Băsescu államelnökök is a hívei, illetve a PDL és az RMDSZ EP-képviselői is ezen csoport széksoraiban foglalnak helyet.
A volt püspök magyar-magyar összefogásra buzdított, mert megítélésében ez „categoricus imperativus”, azonban szerinte „nem fog menni, ha folytatódik az RMDSZ verespataki politikája, amit Kelemen Hunor és Borbély László, az RMDSZ vezető emberei testesítenek meg, ha továbbra is a hatalom fogságában maradnak, ha gátolják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, és ha a magyar nemzetpolitika ügyében nem tisztázzák álláspontjukat”. Újságírói kérdésre válaszolva az EP-alelnök követendő példának nevezte Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos lemondását, meglátásában ezen tettével indirekt módon az RMDSZ opportunista és megalkuvó politizálására figyelmeztetett, mellyel nagy károkat okoz az erdélyi magyarságnak. Tőkés László Verespatakkal kapcsolatban megjegyezte: az európai regionalitás szellemében elképzelhetetlen lenne, hogy a fővárosban hozzanak egy ilyen jelentős, az egész Kárpát-medence szempontjából fontos döntést, anélkül, hogy megkérdeznék a helybélieket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro. Erdély.ma

Tőkés szerint az EMNT és az EMNP csak a magyarság érdekében működne együtt az RMDSZ- szel
Tőkés László, az EP alelnöke szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt számára "a magyarság érdekeinek szolgálata kötelező", és csak ennek alapján képzelhető el az RMDSZ-szel való együttműködés a jövő évi választásokon.
Nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László pénteken kijelentette: természetesnek tartja, hogy abból a tisztségből, amelyet betölt, mind országa, mind a magyar közösség érdekeit szolgálja.
"Ez nem mond ellent egymásnak" – jelentette ki Tőkés.
Azt mondta, azért jelöltette magát az RMDSZ-szel közös listán az európai parlamenti választásokra, mert a szövetségnek nem lett volna esélye EP-képviselői mandátum megszerzésére, és mert a magyar közösség érdekeit akarja szolgálni.
"Némelyek elfelejtik, hogy nem én kértem a listára való felvételemet, hanem az RMDSZ volt olyan helyzetben, hogy nem volt esélye egy európai képviselői helyet megszerezni, és ők kértek fel, hogy fogadjam el a lista első helyét mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Nem az RMDSZ kedvéért mentem bele ebbe a kompromisszumba, hanem a magyarság érdekei szolgálatában tettem" – nyilatkozta az EP alelnöke. Ennek ellenére – jelentette ki Tőkés – a jövőben az RMDSZ-szel való együttműködés csak akkor folytatódhat, ha a szövetség tagjai vele azonos célokat követnek. "Az EMNT és a létrehozandó Erdélyi Magyar Néppárt számára kötelező a magyarság érdekeinek szolgálata. Csak ezen az alapon képzelhető el az együttműködés a jövő évi választásokon" – jegyezte meg Tőkés.
Véleménye szerint az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködés elszakadt a szövetségtől, melynek tagjai megfeledkeztek a magyar testvériségről. Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés László EP-alelnök a magyar-magyar párbeszédről
A szeptembertől újrainduló Európa parlamenti ülésszak erdélyi nyitányaként tartott sajtóértekezletet Nagyváradon Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Szilágyi Zsolt, az EP-képviselő brüsszeli kabinetfőnöke. Az újságírókkal való találkozón elsősorban a magyar-magyar párbeszéd lehetséges alakulásáról és a verespataki bányanyitásról esett szó.
Az Erdélyi Napló Tőkés Lászlót a pártbejegyzés rögös útjáról, illetve az ehhez kapcsolódó magyar-magyar párbeszédről kérdezte.
– Több, mint négy hónapja tart az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési procedúrája, miközben a bíróság újabb és újabb okokat talált a pártbejegyzés elnapolására. Ön szerint mi áll ennek a jogi huzavonának a hátterében? – A kérdésnek egy általános és egy konkrét vetülete van. A jelenség általános vetülete kilencven évre, újabban pedig húsz évre nyúlik vissza: le kellett törni az önálló kisebbségi, ezen belül az önálló magyar érdekképviseletet. Annak lehettünk tanúi, hogy 1989-1990 fordulóján a magyarság mintha magára talált volna, megszerveződött, kialakította politikai érdekérvényesítő és képviseleti rendszerét. Az öröm azonban rövid ideig tartott: az áldemokratikus, posztkommunista, posztszekurista, nacionalista rendszernek öt-hat évre volt szüksége ahhoz, hogy véget vessen az önálló magyar érdekérvényesítésnek. Babits Mihály verssorát idézve, megalázatosította a magyarságot: a magyar politikumot sikerült becsatolnia a többségi politika rendszerébe, és pénzzel, hatalommal és feltételezhetően titkosszolgálati eszközökkel kihúzta a talajt a magyar politika alól. Ennek isszuk most a levét! Ma az RMDSZ színeiben egy magyarul beszélő román politikai alakulat ténykedik, és ez végletesen behatárolja és korlátozza politikai mozgásterünket és érdekérvényesítési lehetőségeinket. Ezt a helyzetet akarjuk feltörni, megváltoztatni, amikor az egyik kísérletet a másik után végezzük, kezdve az alsócsernátoni fórummal, folytatva a szatmárnémeti egyházi autonómia-közgyűléssel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács megalakulásával, a Magyar Polgári Párt létrehozásával, és legutóbb az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítási kísérletével. Konkrét formában arról beszélhetünk, hogy a többségi hatalommal cinkos együttállásban lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ – amelynek nevéből már csak a „romániai” bír hiteles tartalommal –, minden lehetőt megtesz, hogy megtartsa politikai egyeduralmát a romániai magyarság fölött, ezáltal fenntartva a bukaresti rezsim kézi vezérlésű magyarságpolitikáját. Kirívó az az orcátlan demokrácia-, Európa- és magyarellenes törekvés, amely az RMDSZ magatartását jellemzi az Erdélyi Magyar Népáárt bejegyzésével kapcsolatban. Az elmúlt hónapok történései, konkrétan a bejegyzést akadályozó erők leleplezése révén nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ minden lehetőt megtesz a pártbejegyzés megakadályozásáért. Még azt sem zárom ki, hogy titkos megegyezés alapján történik mindez: a kormányban részt vevő RMDSZ titkos alku tárgyává tette az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének megakadályozását. Ebben a helyzetben csak abban reménykedhetünk, ha a román politika több vasat tart a tűzben, és nem föltétlenül fog eleget tenni az RMDSZ exkluzív óhajának.
– Ilyen előzmények után milyen esély van arra, hogy az az EMNT, illetve a megszülető új párt, az EMNP tárgyalóasztalhoz üljön az RMDSZ-szel? – Még a halálos betegség ellen is küzdenek az orvosok, néha sikerrel. Egy másik extrém példával élve: valószínűleg a verespataki ciános bányaterv meg fog valósulni, mert a román hatalmi érdek ezt kívánja, ennek ellenére minden lehetőt meg kell tennünk a verespataki projekt megvalósítása ellen. Hasonló a helyzet az erdélyi magyar politikában is: akkor is fel kell vennünk a harcot az opportunista, hatalomnak alárendelt RMDSZ-szel, ha történetesen eredménytelenül végződik a küzdelem. Hitem szerint azonban megvalósítható az a törekvésünk, hogy a romániai magyar politikai rendszerváltozás megtörténjen. A magyarországi nemzeti erőknek sikerült ezt megvalósítani, és nekünk is esélyünk van az erdélyi magyar politikában a politikai változások végrehajtására. Ezért kezdeményeztük az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását: ezzel szeretnénk megtörni a hatalompárti RMDSZ egyeduralmát, és létrehozzuk a nemzeti érdekérvényesítés eszközét. Természetesen nem lehetünk annyira naivak, hogy figyelmen kívül hagyjuk az RMDSZ meglétét, ugyanakkor árnyaltan kell látnunk az RMDSZ tagságát. Hasonlattal élve, egy jármű utasaiként foghatjuk fel a tagságot, akik arra utaznak, amerre a jármű vezetője halad. Számíthatunk az utasokra: ők vagy kiszállnak a járműből, és átülnek egy más járműbe, vagy tesznek arról, hogy jó irányba utazzanak, tehát olyan vezetőket választanak, akik jó irányba vezetik őket.
– Úgy tűnik, a választás megtörtént, és minden marad a régiben ... – Ha csak az RMDSZ-nomenklatúrát nézzük, akkor valóban szomorú a helyzet: Kelemen Hunor Markó Béla epigonjaként működik. Az RMDSZ-ben teljes mértékű a folytonosság, azzal a különbséggel, hogy Markó Béla jobb vezető volt, mint a mostani vezetők. A párbeszéd tekintetében mi azokra számítunk az RMDSZ-ből, akik egy másfajta RMDSZ-t képzelnek el. Ezek az erők viszont nagyon gyengék, és az egyszerű tagság szintjén léteznek. Nekünk alkupozícióba kell kerülnünk! Rá kell kényszerítenünk akár a mostani vezetést is arra, hogy a közös nemzeti érdekek céljából tárgyaljon velünk. Súlyos gond, hogy akárcsak az egyház, az RMDSZ egyes vezetőit is fogva tartja a titkosszolgálat. Ez ellen nehéz tenni! Zsarolhatók, ezáltal a volt titkosszolgálatok fogságában vannak.
– A hét végén tartotta kongresszusát a Magyar Polgári Párt. A párt elnöke, Szász Jenő az RMDSZ-szel szemben jobboldali összefogást sürget, amelynek része lenne az EMNT, az SZNT és az MPP. Lát-e esélyt egy ilyen szövetség kialakulására? – Egy vezető magyarországi politikus, a Magyar Polgári Pártot és az RMDSZ-t összehasonlítva, tréfásan azt mondta: az egyik a kisebbik, a másik a nagyobbik rossz. Az előbbi hasonlattal élve, az egyik egy kisebb jármű, a másik egy mamut jármű, de közös vonásuk, hogy egyikkel sem érhetünk célba. A kérdés nem úgy tevődik fel, hogy a kisebbik vagy a nagyobbik autóba ülünk. Az MPP nem megfelelő partner az úgynevezett jobboldal, a nemzeti oldal létrehozására: elveszítette hitelét és tagságát is. Akárcsak az RMDSZ esetében, az MPP tagságával sincs semmi bajunk: annak idején szeretetre méltó, derék magyar emberek szavaztak az RMDSZ-re és a Magyar Polgári Pártra egyaránt. Az RMDSZ-hez hasonlóan a Magyar Polgári Párt vezetőinek a hitelével van baj, mindenek előtt elöljárójával, aki menet közben olyan exkluzivista módon szabadult meg párttársaitól, mint az RMDSZ annak idején. Olyan embereket távolított el a pártból, akik nem az ő akarata szerint politizáltak. Ráadásul egy kongresszusi határozat valósággal kiátkozza a párt EMNT-és tagjait. Ebben a helyzetben nincs miről beszélnünk. Nem tartom célravezetőnek a pártlogikán alapuló, kizáró jellegű összefogást. Ezzel ugyan megkerülhetjük az RMDSZ-t, de politikai egyeduralmát nem tudjuk megtörni. Erdélyi magyar összefogásra van szükség, vagy, ahogy Orbán Viktor, a nemzet miniszterelnöke meghirdette, a nemzeti együttműködés rendszerét kell létrehozni.
– Hetek óta tartó, megújult vita övezi a verespataki bányanyitás ügyét. A román államfő, Traian Băsescu kemény fellépése egyértelműen a bányanyitás irányába mozdította el a román kormányt. Az Európa Parlamentben többek között az ön kezdeményezésére elfogadott határozat ellent mond a ciános bányakitermelésnek, ami viszont nem kötelező érvényű ajánlás. Év végéig az Európai Bizottságnak kellene állást foglalnia, és szerencsés esetben törvénytervezetben megtiltania a ciános aranybányászatot. Van-e esély arra, hogy hasznos időn belül elfogadásra kerül egy ilyen összeurópai érvényű törvény? – Már eddig is sokat késlekedett az Európai Bizottság. Ennek bizonyára az az önellentmondás az oka, hogy az európai törvényhozás elsöprő többségével szemben kellene a Bizottságnak döntenie, így inkább a diplomatikus kivárás, halogatás álláspontjára helyezkedik. Jelen helyzetben sajnos nem kérdéses, hogy milyen döntést fog hozni az Európai Bizottság, hacsak valami olyasfajta fordulat nem következne be, mint például az atomerőművek esetében Németországban. Be kell látnunk, hogy az Európai Unióban a nagyhatalmaknak van döntő szavuk: amíg, az európai nagyok – Németország, Franciaország, Nagy-Britannia – nem döntenek, nincs esélyünk a helyzeten változtatni. Ilyen esetben nincs, aki feltartóztassa a válság mélypontjára süllyedt, arany- és pénzéhes román politikát. Szinte csodával érne fel, ha működésbe lendülne a felemás román demokrácia, és a kisebb-nagyobb polgári egyesületek és a zöldek hathatós nyomást tudnának gyakorolni a román politikára. Ebben az ügyben csak egy országos méretű, demokratikus fellépés akadályozhatná meg a kormányt. – A nyáron ért véget az uniós magyar elnökség. A kormánypártok szerint ez sikertörténetnek számít, az ellenzék viszont nem így látja. Az Erdélyi Magyar Ifjak gyergyói táborában a Jobbik elnöke úgy vélekedett, hogy nemzetpolitikai ügyekben a magyar kormány nem képviselte megfelelő módon a határon túli magyarság autonómiatörekvésit. Ön ezt hogyan látja? – Fordítsuk meg a kérdést: mi lett volna, ha a frissen hivatalba került kormány hangsúlyosabban képviselte volna a határon túli magyar, és ezáltal az össznemzeti érdekeket? A három alaptörvényért – a trianoni emléktörvény, a honosítási törvény és az alkotmány – mérhetetlen össztűz zúdult a magyar kormányra: el lehet képzelni, hogyha még ennél is fokozottabban áll ki ügyeinkben, mi várt volna a kormányra? Maximalista és populista álláspontnak tartom ezt a fajta elégedetlenkedést, amivel nem tudok egyet érteni. A felsorolt három alaptörvény olyan alappillérei a magyar nemzetpolitikának, amelyek hosszú távon a tényleges határok feletti nemzetegyesítés irányába mutatnak. Olyan keretviszonyokat valósítanak meg, amelyek rövidebb-hosszabb távon tartalommal tölthetők meg. Ne felejtsük el, hogy a honosítási törvényt még azok táborában is sokallták, akik ezt megszavazták. Olyan vélemények hangzottak el, hogy talán várni kellett volna ezzel. Erdélyi magyarként nyilván én is azt szerettem volna, hogy többet tegyünk közös ügyeinkért. Epilógusként viszont hozzá kell tennem, hogy az elnökséget betöltő államok esetében nem szokás saját problémáikat előtérbe helyezni. Gondoljunk Belgiumra: előjöhetett volna Belgium a már-már országos szakadást okozó flamand-vallon ellentétekkel? Sőt, a belgák kormány nélkül hajózták végig a soros uniós elnökséget. Ezután kell megtennünk azt, amit joggal elvárunk az anyaországtól.
– Az Európai Parlament alelnökeként az ön feladatkörébe tartozik az európai egyházak közötti párbeszéd kiszélesítése. Hogyan látja a mai uniós keretek között a párbeszéd térnyerését? Van-e esély arra, hogy az egyházak az európai politikában nagyobb figyelmet kapjanak? – Az egyházak nem találnak párbeszédre egy ultraliberális irányba elhajló, vallásellenes közegben. Gondoljunk a XVI. Benedek pápa spanyolországi látogatását övező, erőszakba torkolló tüntetésekre. A francia forradalomra visszavezethető szekuláris vallásellenesség – noha tábora kisebbséget élvez – nagyon hangos, és már-már provokálóan türelmetlen. Nekünk, az ateista kommunizmusból jött kelet-európai képviselőknek megdöbbenéssel kell tapasztalnunk, hogy Nyugat-Európában, a volt szabad világban egy éppen olyan türelmetlen egyház- és vallásellenesség létezik, noha az eszköztáruk teljesen különböző. Osztom Orbán Viktor véleményét, hogy nem csak válságról beszélhetünk, hanem egy globális „rendszerváltozás”, korszakváltozás időszakát éljük. Ezért merem remélni, hogy a sokszínűségről, és az értékek pluralizmusáról beszélő Európában esélyünk lesz a párbeszéd intézményes kereteit megteremteni. Makkay József
Erdélyi Napló. Erdély.ma

Korrupcióval vádolja a DNA az EMNP bejegyzését megóvó ügyvédet
A tolvajt kiáltó tolvaj esetéhez hasonlít annak a román ügyvédnek az esete, aki feltételezett csalásra hivatkozva néhány hónappal ezelőtt megóvta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A bukaresti Adrian Drăghici májusban azért támadta meg a törvényszéken a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szorgalmazott EMNP létrehozását, mert szerinte az alakulat bejegyzését támogató aláírások között hamisak is találhatók. Az ügy pikantériája, hogy Drăghici ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) még áprilisban vádat emelt különösen nagy kárt okozó csalás és bűnszervezet létrehozása miatt a Románia legnagyobb villamosenergia-termelő és -kereskedő cégének feltételezett megkárosítása ügyében. A vád szerint Drăghici és társai 23 millió euró értékben jutottak közpénzhez jogosulatlanul.
A Termoelectrica-dossziéban összesen kilenc ügyvédet, bírósági végrehajtót és vállalkozót állított bíróság elé a nyomozó hatóság – közülük hármat előzetes letartóztatásba helyeztek –, amely szerint a vádlottak összesen 23 millió euróra rúgó kárt okoztak az állami vállalatnak és még három kereskedelmi társaságnak. A nyomozati anyagból kitűnik, hogy a bűncselekmény-sorozatot 2008-ban Ioan Ungureanu, a Transelectrica volt igazgatója indította el azzal, hogy egy szerződés alapján a Benone Ovidiu Voicu képviselte ügyvédi irodára ruházta át a társaság kinnlevőségei behajtásának jogát. (Ezt a megállapodást idén áprilisban a Gyulafehérvári Táblabíróság törvénytelennek és semmisnek nyilvánította.) A Transelectrica ugyanis 2007-ben pert indított az Electrica Rt. áramszolgáltató ellen, követelve a leszállított villamosenergia ellenértékét és a késedelmi kamatokat, öszszesen 7,4 millió euró értékben. Ezt követően Ungureanu a Termoelectrica nevében jogi tanácsadásról is szerződést kötött Voicuval, mire egy bírósági döntés nyomán az Electrica át is utalta a követelt összeget az ügyvédi iroda számlájára. Benone Ovidiu Voicu azonban időközben okirat-hamisítással módosított az állami vállalattal szentesített szerződéseken, és a neki járó számlákat – a DNA szerint indokolatlanul és törvénytelenül – felduzzasztotta 18,6 millió euróra, és az összeget bírósági végrehajtók, üzletemberek és ügyvédek bűnrészességével sikerült is behajtania.
Itt jön be a képbe Adrian Drăghici, aki a nyomozó hatóság szerint a Termoelectrica-ügyletben, az Electrica társaság elleni kényszervégrehajtás során eljáró ügyvédként teljesen indokolatlanul állított ki számlát 3,8 millió euróról. A Bukaresti Táblabíróságon zajló perben a DNA kilenc személyt vádol a két állami vállalat, az Asirom biztosítótársaság és egy lízingcég 23 millió euróra rúgó megkárosításával. Lapunk megkeresésére Drăghici cáfolta, hogy törvénytelenséget követett el, szerinte a Termoelectrica-ügyletben az ő szerepe mindössze az volt, hogy ügyvédi szolgálatai fejében kiszámlázta a kinnlevőség egy bizonyos százalékát. „Az ellenem foganatosított vádemelés nyilvánvaló kihágás az ügyészség részéről, amely olyan esetben érdekes módon beszüntette az eljárást, amikor az enyémnél sokkal nagyobb összegű honoráriumról volt szó” – nyilatkozta a Krónikának a bukaresti ügyvéd, hozzátéve: „torkig van” a Romániában tapasztalható törvénytelenségekkel és kihágásokkal, éppen emiatt óvta meg az EMNP bejegyzését is, mivel meg akarja akadályozni, hogy „bárki csalás útján alapítson pártot”. Drăghici-től megtudtuk, ő látta el jogi tanácsokkal Viorel Rînghilescut, a Demokrata Párt elnökét is, aki bíróságon követeli a kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) feloszlatását, mert az alakulat elmulasztotta értesíteni alapszabálya módosítását a törvényszéken.
Mint azt a Krónika feltárta, szintén Drăghici hatalmazta fel közjegyző előtt Novák Leventét, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, művelődési miniszter tanácsadóját és Budai Richárdot, a szövetség bukaresti szervezetének elnökét az EMNP-dosszié törvényszéki áttanulmányozására. Ugyancsak a bukaresti ügyvéd tett feljelentést több magánszemély – közöttük egy rendőr – nevében, akik azt állítják: megkérdezésük és beleegyezésük nélkül szerepelnek az EMNP támogatóit sorjázó listákon. Különben Drăghici-nek az EMNP bejegyzése elleni óvását júliusban elutasította a Bukaresti Törvényszék, megalapozatlannak tartva a támogató aláírások hamisságára vonatkozó keresetet. Ezzel együtt a párt létrehozását is elutasította a törvényszék, amelynek indoklása szerint az alakulat nem a „nemzeti érdekek” képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. Az EMNP kezdeményezői megfellebbezték az ítéletet, az újabb tárgyalási fordulót mára tűzték ki.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)