Hamisított román aláírások az EMNP listáin?
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogatólistájának mintegy nyolcszáz bukaresti aláírója között mindössze két magyar név található – árulta el lapunknak Budai Richárd. A bukaresti RMDSZ-szervezet elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a bejegyzés előtt álló párt szellemi vezére tegnap közleményben sérelmezte, hogy az EMNP bejegyzését a bukaresti bíróságon megtámadó Adrian Drăghici ügyvéd közjegyző előtt hatalmazta fel Budayt és Novák Levente művelődési miniszteri tanácsadót az EMNP bejegyzési iratcsomójának tanulmányozására.
„Bebizonyosodni látszik, hogy az RMDSZ alias UDMR – ha önös érdeke úgy diktálja – sokkal közelebb áll többségi partnereihez, mint az erdélyi magyar közösségből való, saját Testvéreihez” – fogalmaz Tőkés. Az RMDSZ ellenpártját szervezgető politikus „a nemzeti szolidaritás hiányát” kéri számon az RMDSZ-en, és felszólítja, hogy „tegye félre a szűkkeblű pártpolitikát”, tegye lehetővé „az érdemi összefogás” megteremtését.
Budai Richárd az ÚMSZ-nek Tőkés vádjai kapcsán kifejtette: őt a magyarság legitim érdekképviseletének területi vezetőjeként a szerveződő magyar ellenpárt bukaresti támogatottsága érdekelte csupán. „Az aláíráslisták alapján megállapítható, hogy több mint nyolcezer bukaresti magyarból mindössze ketten írták alá a Tőkés-párt támogatólistáit, ha ők egyáltalán magyarok, mert ez sem biztos. A mintegy nyolcszáz román nevű személy aláírása pedig gyanúsan egyforma” – tette hozzá Budai.
S. M. L.
Új Magyar Szó (Bukarest)

AZ EMNT szerint bizonyítható az RMDSZ gáncsoskodása
Bizonyítékokat mutatott be kolozsvári sajtótájékoztatóján az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor arra vonatkozóan, hogy Budai Richárd, az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke és Novák Levente, Kelemen Hunor kulturális miniszter tanácsadója felhatalmazást kapott az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését a bukaresti bíróságon megtámadó Adrian Drăghici román ügyvédtől arra, hogy az EMNP bejegyzési iratcsomóját tanulmányozzák és lefénymásolják.
Az EMNT ügyvezetője elmondta, miután a szervezet több forrásból is arról értesült, hogy az új párt bejegyzéséhez szükséges, az öszszegyűjtött támogató aláírásokat is tartalmazó iratcsomókat az RMDSZ megbízásából tanulmányozzák, arra voltak kíváncsiak, hogy a Bukaresti Törvényszéken milyen nyoma van annak, hogy ki(k) és mikor kértek engedélyt a dosszié áttanulmányozására. A törvényszéken iktatott folyamodványokból kiderült, Adrian Drăghici május 17-én egy bukaresti közjegyzőnél hitelesítette azt az okiratot, amelynek alapján felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Leventét, hogy bármikor betekintést nyerjenek, vagy lefotózhassák az EMNP bejegyzését célzó, 32654/3/2001-es számú dossziét. „Kiderült, a pártbejegyzés ellen óvást benyújtó Adrian Drăghici csupán a pártbejegyzést célzó dosszié és az aláírási ívek áttanulmányozását kérte a törvényszéktől, az ügyvéd azonban soha nem élt ezzel a lehetőséggel, felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Levente minisztériumi tanácsost, akik valószínűleg pártfeladatot teljesítve vizsgálták át a dokumentumokat” – mondta Toró T. Tibor. A hitelesített felhatalmazás alapján Budai és Novák már másnap, május 18-án írásban kért – majd ez alapján kapott – engedélyt a Bukaresti Törvényszék elnöknőjétől a pártdosszié tanulmányozására és lefényképezésére.
Az EMNT ügyvezető elnöke (a bejegyzés előtt álló néppárt ideiglenes elnöke) szerint tisztességesebb lett volna Kelemen Hunor elnök, Borbély László politikai alelnök és Kovács Péter főtitkár részéről, ha nem tagadják, hogy az RMDSZ-nek köze van a pártbejegyzés megakadályozásához. „Itt az alkalom, hogy Kelemen Hunor hívja vissza az embereit, akik hazugságban hagyták, ugyanakkor elvárjuk, hogy az RMDSZ kérjen bocsánatot attól a 30 ezer személytől, akik kézjegyükkel látták el az aláírási íveket, és akiket csalással gyanúsítottak” – jegyezte meg a politikus.
Mint ismeretes, az új erdélyi magyar párt bejegyzése ellen a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt, a Nép Pártja és egy magánszemély, Adrian Drăghici nyújtott be óvást a Bukaresti Törvényszéken. Az utóbbi, egy bukaresti ügyvéd egyébként arra hivatkozva kérte az EMNP bejegyzésének elutasítását, hogy szerinte a 29 ezer kézjegyet sorjázó ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak. A Krónikának korábban nyilatkozó Budai Richárd megerősítette, hogy betekintést kapott az EMNP-dossziéba, mint mondta, arra volt kíváncsi, milyen az új alakulat támogatottsága a bukaresti magyarok körében. Budai ugyanakkor úgy nyilatkozott, az akcióról előzetesen nem egyeztetett az RMDSZ-szel, emiatt a szövetség vezetői „leteremtették”, miután az ügy nyilvánosságra került. Az EMNT ügyvezető elnöke jelezte továbbá: még május 10-én levelet írt Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, arra kérve őt, hogy hívják össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, és érdemben tárgyaljanak az erdélyi magyarság nemzeti kataszterének összeállításáról, a belső választások megszervezéséről, valamint azokról a kérdésekről, amelyeket nem szabad pártpolitikai csatározások tárgyává tenni. Toró elmondta, bár több mint egy hónap telt el azóta, semmilyen válasz nem érkezett Kelemen Hunor részéről, ezért úgy döntöttek, a levelet nyilvánosságra hozzák az EMNT honlapján.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Milyen bizonyítékoktól tartanak az EMNT vezetői?
Bocsánatot kéretne az RMDSZ-szel „az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató harmincezer embertől” Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke tegnapi – Gergely Balázzsal, a szervezet közép-erdélyi régióelnökével együtt tartott – kolozsvári sajtótájékoztatóján kifejtette: bírósági bizonyítékai vannak arra, hogy az RMDSZ próbálja megakadályozni a Tőkés László volt püspök nevéhez fűződő új párt bejegyzését.
A sajtótájékoztatón kiosztották Adrian Drăghici bukaresti ügyvéd óvását, a Drăghici által Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnök és Novák Levente művelődésügyi miniszteri tanácsos nevére kiállított felhatalmazást a fővárosi törvényszékhez benyújtott pártbejegyzési iratok és támogató aláírások tanulmányozására és lefényképezésére, valamint utóbbiaknak a törvényszék elnökéhez benyújtott, erre irányuló kérvényét.
Toró elismételte a Tőkés egy nappal korábbi, lapunk által is ismertetett közleményében foglaltakat, miszerint a pártbejegyzést megóvó Adrian Drăghici Budai Richárdtól és Novák Leventétől kapta az óváshoz szükséges „állítólagos bizonyítékokat”. Azt azonban Toró nem árulta, el, hogy melyek azok a bizonyítékok, amelyeknek bírósági felhasználásától tartanak az EMNT vezetői.
Mint arról az ÚMSZ tegnapi lapszámában beszámolt, Budai Richárd szerint a bukaresti támogatólisták egyforma aláírások hosszú sorait tartalmazza, ami arra utal, hogy ugyanaz a személy írt alá több tíz, vagy akár száz – eszerint fiktív – név helyett is. Emellett Budaitól azt is megtudtuk, hogy a több mint nyolcszáz fővárosi aláíró között mindössze két magyar név volt, és őt – területi RMDSZ-elnökként – voltaképp csak az is érdekelte, hogy a bukaresti magyarok mennyiben támogatják az új magyar párt létrehozását. „Semennyiben” – vonta le a végkövetkeztetést Budai.
Toró egyébként a sajtón keresztül üzent Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek: ajánlatot tett egyeztetések elkezdésére, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívására. „Ha van egy kis eszük, lépjenek velünk szövetségre” – fogalmazott plasztikusan az EMNT politikusa, aki sérelmezte, hogy az RMDSZ „nem vesz tudomást” a be sem jegyzett Tőkés-párt létezéséről.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Késik az EMNP bejegyzése
Négy óvásból hármat elutasított tegnap a bukaresti törvényszék az Erdélyi Magyar Néppárt jogi bejegyzését tárgyaló ülésén, ám a negyedik megvitatását elhalasztotta, így továbbra is függőben az új magyar párt ügye, amelyet először május 26-án tűztek napirendre.
Akkor három óvást nyújtottak be, tegnapra azonban egy negyedik is került, amelyben a Demokrata Párt (Partidul Democrat) Románia területi épségét, valamint nemzetbiztonságát félti. Ezt és két régebbi óvást megalapozatlannak ítéltek, a Néppárt (Partidul Popular) óvását azonban már nem tárgyalták meg, mert a Demokrata Párt képviselője a bíró visszahívását kérte, és az ülést felfüggesztették.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Tőkés-párt” – felfüggesztve
Felfüggesztették az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről szóló bírósági tárgyalást tegnap a bukaresti törvényszéken, mivel a párt megalakulását kifogásoló két szervezet a tárgyalást vezető bírónő visszahívását kérvényezi.
Toró T. Tibor, az új romániai magyar párt létrehozását kezdeményező, Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke kijelentette: a bejegyzés ellen óvást benyújtó két párt – a Demokrata Párt és a Néppárt – tudatta, hogy kérvényt nyújt be a törvényszék elnökéhez, s szorgalmazza a bírónő visszahívását, akit elfogultsággal vádolnak. Nehezményezik, hogy a bírónő az EMNP bejegyzése elleni óvások legnagyobb részét elutasította.
A jövő héten várhatóan egy bírói testület dönt majd arról, hogy helyt adnak-e a visszahívási kérelemnek. Mint arról hírt adtunk, a „Tőkés-párt” bejegyzése ellen két jogi – a Jobb Társadalomért Párt és a Néppárt – és egy magánszemély – Adrian Drăghici ügyvéd – emelt óvást, ezekhez tegnap csatlakozott egy újabb jogi személy, a Demokrata Párt, amely kifogásolta többek közt az alakulat elnevezését. A magánszemély szerint az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató aláírások között hamisak is vannak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A forradalmár utóélete
A véletlen műve, hogy Tőkés László pártjának bejegyzéséről épp június 16-án, Nagy Imre és forradalmár társai újratemetésének napján tárgyalt/döntött a román bíróság. A tavalyi magyarországi kormányváltás óta nem fért kétség ahhoz, hogy lesz újabb erdélyi magyar párt, ami egy év elteltével meg is valósult.
Mindenki csak Tőkés-pártként emlegeti az Erdélyi Magyar Néppártot, mivel úgy tűnik, hogy neki és őérette született. Lehetne a Fidesz erdélyi tagozatának is nevezni, vagy Orbán Viktor erdélyi pártjának, de ez nem lenne elég, ahhoz, hogy gyökeret tudjon ereszteni az erdélyi politikai életben. Kell hozzá Tőkés neve, Tőkés arca, és nem utolsó sorban az ő politikai antitalentuma. Az egykori forradalmár megtépázott hírneve, megcsorbult feddhetetlensége dacára is Orbánék egyetlen esélye erdélyi térhódításuk biztosítására és az RMDSZ “megbüntetésére”. Kockázatos, de mindenképpen esély. Nézőpont kérdése megválaszolni a címben feltett kérdést, hogy sikeres lehet ez a párt. Attól függ, kinek mit jelent a siker. Arra elég lehet, hogy kiszorítsa a román parlamentből az RMDSZ-t, ahhoz viszont túl kevés, hogy átvegye helyét. Ha csak a bosszú a cél, tökéletes eszköz lehet - a párt is és Tőkés is.
Új párt régi arcokkal
Orbánék a 2002-es bukásuk óta próbálkoztak már kihelyezett erdélyi tagozattal az RMDSZ ellenében, de Orbán személyes kampányrészvétele sem volt elegendő a polgárinak nevezett belső ellenzék győzelméhez. Az elmúlt nyolc évben egyértelműen bebizonyosodott, hogy Tőkés személye nélkül nem lehet RMDSZ ellenzéket építeni Erdélyben. Orbán Viktor és Kövér László helyi potentátjai, Szász Jenő és párttársai, rendre alulmaradtak Markóval, az RMDSZ-el szemben, egyedül Tőkésnek, egyéni jelöltként sikerült felvennie a versenyt a 2007-es EP-választás során. Nem volt teljes a győzelem, mert az RMDSZ így is bejutott a brüsszeli parlamentbe, ám a Tőkés egyéni képviselői mandátuma is összejött. Három RMDSZ képviselő helyett ugyan csak kettő jutott be, de a romániai magyarság végül is három személyt delegálhatott az európai törvényhozásba. Késélen táncolt a helyzet, a szerencsés végkifejlethez kellett a rendkívül alacsony román részvétel, ellenkező esetben brüsszeli képviselet nélkül maradt volna a legnagyobb lélekszámú kisebbségi magyar közösség. Egy év múlva, 2008-ban a román helyhatósági választásokon a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt (MPP) Tőkés és Orbán személyes kampánytámogatása dacára, ismételten csúfosan alulmaradt az RMDSZ-szel szemben. Talán az volt ez volt az a pillanat, amely mind Orbán, mind az RMDSZ számára egyértelművé tette a helyzetet. Markóék kiegyeztek Tőkéssel a 2009-es EP-választásra, odaadták neki a listavezető helyet, mert talán felmérték, hogy mégha kényelmetlen, kezelhetetlen útitársról is van szó, biztonságosabb őt újra a szövetségen belül tudni, mint egy esetlegesen egységesülő ellenzék élén, tényleges vezetőként viszontlátni. Tőkés számára pedig ez volt az egyetlen megoldás a politikai túlélésre: újabb püspöki mandátumért nem indulhatott, a polgári ellenzék megosztottsága és erőtlensége folytán nem tudott politikai jövőt biztosítani. Ő általában nem szokott számolni tettei-kijelentései politikai következményeivel, talán meg is kockáztatta volna az újbóli egyéni megmérettetést, még akkor is, ha ez a brüsszeli képviselet elvesztését eredményezheti. Esetében valószínűleg nem az, vagy nem csak az döntött az RMDSZ lista mellett, hogy nem bízott saját erejében, hanem inkább az a megaláztatás, amely 2007-ben Brüsszelben érte egyéni képviselőként. A temesvári forradalom hősének azzal kellett szembesülnie, hogy a Néppárt elutasította felvételi kérelmét, s többszöri nekifutással, a Fidesz és az ősellenség RMDSZ támogatásával sem sikerült elérnie, hogy a néppárti frakció tagja lehessen. Egyedül annak a Cohn Benditnek a zöld-radikális frakciója fogadta be, aki ellen a médiatörvény és Orbán kritikája miatt az idén már közleményben tiltakozott az egykori pártfogolt. A zöld-radikális püspök szerepét nem vállalhatta újra, akkor már inkább az örökösen lekommunistázott, lenemzetárulózott RMDSZ biztos listáján mentette át magát. Orbán is ekkor, 2008-ban, ismerhette fel, hogy sem saját személye, sem Tőkés kívülálló, pártok fölött lebegő személyként nyújtott támogatása nem elég ahhoz, hogy kiüsse az RMDSZ-t a nyeregből. Tőkést csak úgy lehet felhasználni, ha számára biztosítja a megkérdőjelezhetetlen első számú vezető szerepét, kizárólag rá épít. Ezután Orbán látványosan kivonult Szász és a polgári párt mögül, s fokozatosan Tőkés emberei is kiszálltak a pártból. Kövér László támogatottjai kegyvesztettek lettek Orbánnál, úgy tűnt, hogy a Fidesz Erdély politikájában kezd a kompromisszumra hajlamosabb, racionálisabb, ún. Németh Zsolt-vonal felülkerekedni. Erre engedett következtetni a Tőkés-RMDSZ kiegyezés a 2009-es EP választásokon, ám ezt cáfolták meg a tavalyi budapesti kormányváltás óta eltelt hónapok történései. Tőkés RMDSZ listavezetőként az RMDSZ leghangosabb és legvehemensebb bírálója lett, s a régi, RMDSZ-ből kiszorult, az MPP létrehozásánál is bábáskodó politikusokkal, a magyar kormány anyagi-erkölcsi-politikai támogatásával megszületett az új párt. Neve már van, Erdélyi Magyar Néppárt, elnöke viszont még nincs, ami azt jelzi, hogy valami nincs rendben a gépezetben, Budapest stratégiájában valami nem működik olajozottan. Orbánék egyértelműen Tőkésre építették ezt a pártot, de nem tudták elérni, hogy ő fel is vállalja annak elnökségét. Az előtérbe tolt arcok, a pártépítés nem egyszerű feladatát elvégző két politikus - Toró T. Tibor volt RMDSZ-es képviselő és Gergely Balázs, Tőkés unokaöccse, az MPP volt kolozsvári elnöke - nem elegendő ahhoz, hogy a püspök konkrét, tisztségben is nevesíthető részvétele nélkül sokkal többet tudjon nyújtani, mint egy kissé felturbózott MPP.
Tőkés pedig úgy tűnik, kivár az RMDSZ brüsszeli listavezetői biztonságában. Egyetlen dolgot vállalt, nevezetesen azt, hogy egyre harsányabban támadja az RMDSZ-t, és egyre szolgaibb módon védelmezi, dicsőíti Orbánt. Ha nem sikerül Tőkéssel felvállaltatni a pártvezetést, Budapest taktikája csődöt mondhat. A püspök nyilvánvalóan arra játszik, hogy kitölti brüsszeli mandátumát, és ha majd a jövő nyáron esedékes helyhatósági választásokon sikeres lesz pártja, akkor már trónkövetelőként ő tárgyalhat az RMDSZ-el az őszi parlamenti választási együttműködés feltételeiről. De az ő személyes implikálódása nélkül akár el is úszhat a helyhatósági választás, az RMDSZ ugyanis sokkal jobban beágyazódott a helyi közösségekben. Bár Tőkésnek már sokszor, sok mindent elnézett a közösség, az azért mégis visszatetszést, sőt visszautasítást válthat ki, ha névlegesen mások vezetik pártját, ő pedig továbbra is brüsszeli RMDSZ politikusként kampányol az ellen a szervezet ellen, amelyet Európa felé képvisel, nem kis fizetésért. A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon megoldás nincs ebben az esetben. Tőkésnek rövidesen választania kell a kecske és a káposzta között, mint ahogy azt is aránylag el kell döntenie, hogy marad az erdélyi autonómia eszme “élharcosa”, vagy Orbán Viktor és a Fidesz erdélyi helytartója. Mert, hogy a kettő együtt nem megy, az kétségtelen. Ha az új párt nem fogalmazza meg saját, a Fideszétől jól elkülöníthető, az erdélyi valósággal legalább köszönő viszonyban lévő politikai álláspontját, esélye sincs a fennmaradásra, akkor sem, ha Orbán személyesen vállalja el a pártelnökséget. Erdélyben nemcsak az RMDSZ, hanem a transzilvanizmus is erős. A kettős állampolgárság biztosítása fölötti öröm sem lesz képes sokáig elfedni, hogy a Fidesszel szembeni politikai kiszolgáltatottság és alárendeltség logikailag ütközik az erdélyi magyar önrendelkezés-autonómia eszméjével, a transzilvanizmus lényegével. Fülkeforradalmárrá lett a temesvári forradalom hőse A forradalmár Tőkés László, a püspök-politikus sikere, népszerűsége, de maga a személyisége is talány. Egyelőre nem ártott meg neki sem nyilvánvaló politikai hozzánemértése, kompromisszumképtelensége, sem egyházi emberhez nem méltó állandó politikai bosszúvágya, sőt, még botrányos magánélete, nőügyei, válása sem törte össze “erkölcsi mérce” imidzsét. Tavalyi válása idején nyilvánosságra került nőügyei kapcsán az egyik erdélyi magyar portál összeállítást készített, amelyben politológusoktól érdeklődött arról, milyen hatással lehet mindez Tőkés politikai karrierjére, mennyire hitelteleníti azt az alapállását, miszerint ő “erkölcsi” alapon ostorozza az RMDSZ-t. Az azóta néppárttá vált nemzeti tanács mozgalom egyik legfontosabb ideológusa akkor úgy nyilatkozott, hogy el kell különíteni a magánerkölcsöt a politikai erkölcstől. Tőkés nyilvánvalóan a politikai erkölcs szószólója. Bár akkor nevetségesnek tűnt ez a meghatározás, úgy tűnik bevált. Igaz, hogy Európában minél keletebbre megyünk, annál kevésbé számít rossz pontnak némi félrelépés egy férfi politikus részéről, de az ő esetében az is bebizonyosodott, hogy még a püspökök számára is bocsánatos bűn lehet. Politikailag nagyon hosszú ideig kiszámíthatóan következetes volt. Adott helyzetben előre lehetett vetíteni az ő várható reakcióját, szinte már szavait is meg lehetett jósolni. Ebben a bizonyosságban-kiszámíthatóságban hozott kiszámíthatatlan változást a tavalyi magyar kormányváltás, s Orbán Viktor miniszterelnöksége. Tőkés, aki mindeddig sohasem viselte el, hogy bármi vagy bárki beárnyékolja, megkérdőjelezze az ő első számú vezetői szerepét, az elmúlt hónapokban, rá egyáltalán nem jellemző módon, nyíltan felvállalta a másodhegedűs szerepét, most már következetesen Orbán első és leghűségesebb fegyverhordozójaként jelenik meg. Ez a váltás több más, mondhatni személyiségbeli változást is eredményezett a volt püspöknél. Tőkés László a forradalmár, aki húsz éven át a demokrácia, a jogállamiság, a sajtó-és szólásszabadság szószólójaként viselkedett, aki 1989-ben Temesváron ezek megvalósulásáért (is) kockáztatta önmaga és családja biztonságát, a Ceausescu-rendszer nyelvezetét, stílusát és szellemiségét idéző közleményekben, látszólag önként áll ki Orbán Viktor védelmében mindannyiszor, amikor kritika éri a kormányfő fülkeforradalom utáni intézkedéseit. Megvédte már a magyar médiatörvényt, Orbánt is Cohn Bendittel és mindenkivel szemben, aki rossz szót szólt a nemzet miniszterelnöke ellen. Közleményei Orbánnal kezdődnek és Orbánnal végződnek, vagy legalábbis utalnak Orbán valamely megnyilvánulására, kijelentésére, pozitívan méltatják már nem csupán a nemzet újraegyesítésére tett erőfeszítéseit, hanem időnként belpolitikai döntéseit is. Annak, aki élt az elmúlt rendszerben, és főképp a Ceausescu-diktatúrában, akaratlanul is a korabeli közlemények, nyilatkozatok jutnak eszébe. Azok, amelyek mindig Ceausescu elvtárs hasznos útmutatásaival voltak tele és folyton-folyvást az ő nagyságát bizonygatták. A forradalmár püspök-politikus ma már teljesen kritikátlanul viszonyul olyan magyarországi, Orbán-Fidesz intézkedésekhez, amelyek a tekintélyelvűség, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság korlátozása, a jogbiztonság felszámolása irányába mutatnak. Gyakorlatilag nyilvánosan elkötelezte magát egy olyan eszmerendszer mellett, amely ellen oly sikeresen harcolt 1989-ben, aminek köszönhetően máig jelen van egy olyan porondon, - a politikai erőtérben - amelynek bár az alapszabályait sem volt hajlandó elsajátítani. Sikeres lehet a párt, van-e politikai jövője Tőkésnek? A válasz röviden: nem. Orbán óriásit tévedett, amikor bedarálta Tőkést, megfosztotta jellegzetes, ellentmondásos személyiségétől. Temesvár hősét sikerült a magyar belpolitika részévé tennie, besorolnia hűséges fegyverhordozói közé. Tőkés egy lett a sokból, olyannyira, hogy az erdélyi választók szemében is rövidesen megszűnhet erdélyi politikusnak lenni. Orbánnak sikerült az, ami sem a Securitaténak, sem az RMDSZ-nek, sem az egyháznak, sem a magánéletéről szóló pletykáknak nem sikerült: azzal, hogy kiiktatta Tőkés különvéleményét, fülkeforradalmárt csinált a forradalmárból, gyakorlatilag megpecsételte politikai jövőjét is. Ez a Tőkés addig létezik, míg Orbán Viktor életben tudja, vagy akarja tartani őt, erdélyi pártja pedig addig él, amíg választói erdélyinek tudják tekinteni őt. Orbán az RMDSZ-t akarja legyőzni, s ezért akár Tőkés Lászlót is feláldozza.
Gál Mária
Népszava

Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla volt RMDSZ-elnök régi szokásához híven ismét az ÉS-ben jelentkezett egy dolgozattal, és – nem gondoltam volna – ennek most kifejezetten örülök. Ugyanis a látszattal ellentétben nem annyira nagy élvezet a Facebookon szájkaratézni Kovács Péter újonnan választott RMDSZ-főtitkárral, alig-alig szórakoztat, mert Kovács Péter főtitkár egy vonásában emlékeztet Petőfire: egy gondolat bántja. De az nagyon.
Markó Bélának viszont van stílusa, és ez ma már becsülendő erény, cikke elején a lírai felvezető egészen megkapó. Lófő őseire nem tudok rátromfolni, én a ványolós Demeterek közül való vagyok, nagyszüleim Lövétebányán éltek, mi Szentegyházán, akkoriban Vlahicának hívták, a tárgyszerető székelyekből éppen gyermekkoromban akartak sokoldalúan fejlett szocialista embert nevelni, hát érdekes kísérlet sikeredett, elvették tőlük, ami az övék volt, ők meg visszalopkodták az államtól darabonként, és aki nem ezt tette, arra azt mondták, hogy élhetetlen. Mai napig nyögjük ezt a pedagógiát, életerős férfiak mennek seregszám idő előtt betegnyugdíjba, majd világgá – régebb Magyarba’ – dolgozni, fiatalok várják a „sommert”, nézem a gyermekkori pajtásaimat, amint az utcasarkon állva éppen semmit tesznek, és nem visz rá a lélek, hogy megmondjam nekik: az én adómból teszik azt a semmit, sokba van nekem az az utcasarok.
Markó Bélával mégis van közös élményünk, azt a kenyeret az utolsó morzsáig meg kell enni figurát még én is éltem, nagyapám azt mondta, ne gazolj, fiam. Bár a jó öreg ritkán szólt hozzánk, unokákhoz, inkább a keze járt el, súlyos keze volt, meg kell hagyni, és néha én is örülnék annak, ha kinek-kinek a nagyapja a túlvilágról átnyúlna, és visszapofozná az unokát az „életbe”.
Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese talán megbocsát nekem, ha egy triviális tétellel alapozom meg válaszomat: a politikai hatalom egyetlen legitimációja a választók akarata. Vagy legalábbis abban a politikai berendezkedésben, amit mind közönségesen demokráciának szoktunk nevezni, és ennél egyelőre magam sem tudok jobbat, így a XXI. században elég fura lenne, ha a miniszterelnök Istentől eredeztetné a hatalmát. De azt valamiért mégsem tartjuk annyira furának, ha valaki mondjuk az Ész felkent papjaként – a nagybötűs Igazság kizárólagos birtokosaként – formál igényt a vezetésre, pedig hát a XX. századra visszatekintve olyan nagyon nem győzött meg a teljesítményével ez a kaszt, hogyismondják, értelmiség. Tehát én eleve kételkedve fogadok minden olyan gondolatmenetet, amely indulásból lekezelő módon viszonyul azokhoz, akiket megcéloz, „egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, írja Markó Béla, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni”, hát, e mondat tartalmát Magyarországon egy szóban foglalják össze, „mucsai”, mucsai magyar politika, mintha ez köszönne vissza, Markó Béla író stilizál, pedig azt mondja tulajdonképpen, hogy bunkó mindahány. Nem szép, nem elegáns, hogy az igazságtartalomról ne is beszéljünk.
De térjünk vissza a választói legitimációhoz, mert ez roppant fontos. Markó Béla volt RMDSZ-elnök számokat is idéz, és én a számokat nagyon szeretem, megmutatják igazukat, nincs annyi baj velük, mint a szavakkal.
Nézzük tehát a számokat, most vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselőkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselőkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselőkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselőinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselőinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-re fogyatkozott az RMDSZ-es képviselők, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielőtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentből való kiesés ódiumát.
Továbbmennék: a miniszterelnök-helyettes úr felsorol néhány magyar, vagy magyarok lakta megyét, nézzünk körül hát saját portánkon, és itt most mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit venném: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, írja Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebből 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-ről, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért – mert ez a legmagasabb szám – a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségű Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. És így tovább…
Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életemből huszonegy év.
A másik felvetés, ami enyhén sántít Markó Béla ex-elnök sirámában, az az, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot azért hozná létre dróton rángatott bábukból az a sok alföldi mucsai politikus, hogy az RMDSZ-t „félrehajítsák”. Emlékeztetném a t. miniszterelnök-helyettes urat Tőkés László EP-alelnöknek – a Néppárt védnökének – a nyilvános ajánlatára, melynek értelmében előválasztások során kialakított közös listával lehetne indulni már az önkormányzati választásokon. És bár egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem ugyanazt értjük az „összefogás” szó alatt, szerintem ez a megközelítés inkább elvezet az „összefogás” lényegéhez, mint a kizárólagos egységretorika. Az összefogásra való felkérésre az RMDSZ érdemben nem reagált, megvitatni nem óhajtotta, horribile dictu: párbeszédbe bocsátkozni róla közvita keretében pláne nem volt hajlandó. Lehet ugyan az ÉS-ben tilitolizni a szavakkal, t. miniszterelnök-helyettes úr, a haverek aggódó és megértő bólogatásai között mutogatni a koporsót, de megjegyezném, innen kintről nézve nagyon hülyén néz ki, amint önkezükkel verik belé a szegeket.
A végére hagytam a kedvenc tételemet: „Nálunk is ez történne [mint Szlovákiában], ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.” Ilyenkor rápillantok a gazdasági mutatókra, aggódó szemeimet az IMF-re vetem, végigolvasom a parlamenti jegyzőkönyveket, majd megbogarászom a politikusok vagyonnyilatkozatait, az oktatási reformokat már nyomon sem tudom követni – és igyekszem nem megbetegedni. Ha Székelyföldön megállít a rendőr – már ha nem ejt foglyul valamelyik tankcsapdányi gödör –, románul beszélek vele, a hivatalokban románul töltöm ki a papírt Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában egyaránt. Ha ez az RMDSZ víziója – márpedig 1996 óta kormányon vagy legalább hatalomközelben van –, akkor bocs, de nekem annyira nem jön be.
Én például el tudnám azt képzelni, hogy azt a százötven milliárd régi lejt, amit évente kap az RMDSZ az erdélyi magyarság képviselőjeként, arra fordítsam, hogy példának okáért a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében speciális tankönyveket írassak, nyomtassak és juttassak el ingyen minden magyar iskolásnak, ha már önálló politikával elértem, hogy ez lehetséges legyen, és ne akkor álljak neki vakarózni, amikor hosszú-hosszú küzdelem után talán tényleg elértem. Vagy azt sem tartanám ördögtől valónak, hogy az önálló vízió része legyen minden erdélyi régió összehangolt térségfejlesztési stratégiája, olyan, amilyent az ott lakók magukénak éreznek (gyakorlatilag a központ segítségégével alkotnak meg), mint ahogy az ellen sem tiltakoznék, ha a magyar vagy magyarok lakta településeinknek lenne kulturális stratégiája – egy sajátosan erdélyi kulturális stratégia integráns részeként. És bár lehet, hogy a bukaresti minisztertárs morogna, de több pénzt feccölnék az erdélyi vállalkozásfejlesztésbe, és az is egészségesebb környezetet teremtene, ha nem a helyesen írni sem tudó politikus elnökölne a szakmai kuratóriumban.
És bíznék az emberekben. Nem hülyék. Kis segítséggel óriási dolgokra képesek, tessék csak megnézni az izmosodó civil szférát.
És bíznék a magyarokban is. Nem csupán Erdélyből vagy Magyarországról, hanem szerte a világból. Van magyar tudástőke, egészen egyszerűen nyitottnak kell lenni, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy egymást megtaláljuk – és tanuljunk egymástól. Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, azok a mucsai politikusok megcsinálták azt, amire a romániai politikum két évtized alatt nem volt képes: önálló magyar egyetem-hálózatot hoztak létre és tartanak fenn a magyarországi adófizetők pénzén. Adóforintokból képezünk magyar szakembereket Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – azt azért illene legalább elismerni és megköszönni. Önök helyett dolgoztunk, bizony, a Sapientia–EMTE és a PKE rendszere nem csupán abban különbözik a Petőfi–Schiller Egyetemtől, hogy nem a hamis multikulturalitás égisze alatt szerveződött, hanem abban is, hogy létezik.
Kedves miniszterelnök-helyettes úr, elhiszem, hogy Bukarestben nem olyan könnyű, ha hiszi, ha nem, szurkolok Önöknek, ha másért nem is, de az én pénzemet is költik, és nekem nagyon nem mindegy, hogy mire, keményen megdolgozom érte.
Minden normális román állampolgárnak az az érdeke, hogy ez az ország fejlődjön, és ha Önök ennek az ígéretét hordoznák, akkor nem veszítettek volna annyit a népszerűségükből. De Önöknek részük és felelősségük van abban, hogy ott tart Románia, ahol, hiszen a kormánydöntéseket Önök ellenében aligha tudták volna meghozni. És a rossz kormányzást minden normális demokráciában büntetik a választók – nemzetiségi kérdéstől függetlenül.
És Ön sértődötten nekiáll védeni a védhetetlent. Saját kormánytársait csuklóból benyomja a sötét nacionalista – ellenség! – skatulyájába, ugyanakkor ugyanazzal a mozdulattal felülírja a demokrácia lényegét – a szabad társulás és a politikai véleményformálás jogát –, ráadásul mindezt belehelyezi valamiféle mucsai magyar összeesküvés-elméletbe.
Ennél azért többet várnék egy, a rajongói szerint a legnagyobb erdélyi magyar államférfitól. Például bíznék Erdélyben, ha már megidézte Kós Károlyt. Ki lehet lépni a görcsös Bukarest-paradigmából, és ki is kell – ami nem azt jelenti, hogy nem kellene ott lennünk; de nekünk Erdély az otthonunk, nem a Regát, hát helyezzük Erdélyt minden politikánk középpontjába.
Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, engem egyre inkább zavar, nem is zavar, kísért egy gyanú, főként, amikor ilyeneket olvasok Önöktől, szóval fel-felsejlik, hogy 1989-ben nagy nehezen megszabadultunk a Román Kommunista Párttól, és helyette mintha hosszú és következetes munkával megcsináltuk volna magunknak ugyanazt kicsiben, rommagyarban.
Kicsi, savanyú, de a miénk, vagy hogy is van ez.
És nagyon nem szeretem ezt az érzést.
Demeter Szilárd 
Erdély.ma

Tusványos: összenő, ami összetartozik
Időszerű társadalmi és politikai témákat, mint a népszámlálás, a jövő évi parlamenti és önkormányzati választások, a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztése, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megalakulása, különböző gazdasági valamint közoktatást érintő kérdéseket boncolgat az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor.
Idén is gazdag programra számíthatnak a Tusványosra látogatók, a július 19–24., a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány szerevezésében zajló tábort immár 22. alkalommal szervezik. A ma délben, Kolozsváron, a Spritz Caféban tartott sajtótájékoztatón Sándor Krisztina, főszervező, a MIT elnöke hangsúlyozta: az idei tábor tematikája a kettős állampolgárság köré csoportosul majd, hiszen ez egy nagyon aktuális politikai és közéleti kérdés. A főszervező jelezte azt is: idén is elmaradhatatlanok lesznek a gazdasági válságot, környezetvédelmet érintő témák, valamint közismert politikusok is részt vesznek a táborban. Sándor Krisztina elmondásából kiderült: Orbán Viktor, magyar kormányfő, Tőkés László, EP képviselő, és Traian Băsescu, román államfő jelenlétére is számítanak, azonban a politikai nagyságok szombati jelenléte valószínűleg a tábor szerdai napján lesz száz százalékosan biztos. „Igazán biztos, akkor lesz, amikor már ott lesznek. De ha szerda-csütörtökön megjelennek a táborban a hírszerző szolgálat emberei, akkor már azt mondhatjuk, jön a román államfő is” – fogalmazott. Mint az kiderült: a táborba meghívást kapott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, azonban még egyelőre nem érkezett válasz a napokban elküldött meghívóra.
A programok kapcsán megtudtuk: a fősátorban fog zajlani a politika, közélet, oktatás tematikája köré csoportosuló előadások nagy része, a MISZ sátorban az ifjúságot érintő témákat boncolgatnak majd, mint például a kábítószer fogyasztás vagy az összeesküvés elméletek. Mindezek mellett élménybeszámolót hallhatunk a székely hegymászóktól is, valamint elmaradhatatlanok lesznek a bulik és a koncertek.
A táborban a Kultúrsátor is tartogat idénre érdekességeket. A program teljes egészében nincs még pontosítva, de ami biztos, hogy kortárs irodalomra, filmvetítésekre, táncházra, színházat érintő beszélgetésekre, előadásokra, valamint, stand-up comedyra lehet majd számítani.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor fénypontja most is az esti koncertek lesznek. Idén is színvonalas együtteseket láthatunk majd a színpadon, kedden este lép fel a Kiscsillag, a Kaláka és a Budapest Bár. Szerdán az Intim Torna Illegál, illetve a Shantel lép színpadra. Csütörtökön a Magna Cum Laude, a Maszkura és a Tücsökraj együttesek produkcióira lehet bulizni, pénteken pedig az Edda és a Beatrice rajongóknak kedvez a tér. Az utolsó napon a Ghymes, valamint a Role dallamaiban lehet gyönyörködni, valamint Illés Lajos emlékkoncertre is sor kerül. Az idei tábor költségvetése kapcsán Sándor Krisztina elmondta: a tavalyi évhez képest vissza kellett fogniuk magukat, 150 000 euróból gazdálkodtak csupán, akárcsak a tavaly, idén is az Ursus a főszponzor, de számos civil, üzleti, önkormányzati támogató is besegített.
A szállások ügyében az idei tábor tartogathat kellemetlen meglepetéseket azok számára, akik nem foglalnak időben helyet. A nyugdíjasok gyógyüdültetését célzó országos programhoz több tusnádfürdői vendéglátó-ipari egység is csatlakozott. Az erre vonatkozó törvény értelmében kötelesek több helyet is fenntartani számukra. Így a helyek száma napi százzal lesz kevesebb tavalyhoz képest, olyannyira, hogy néhány a táborban fellépő zenekar számára Csíkszeredában kellett szállást foglalniuk a szervezőknek. Aki időben szeretne faházikóra szert tenni, talán még van esélye, de biztosabb idén, ha sátorral táborozik az ember –tudtuk meg. Egy napra egy személy számára a sátorhely 20 lejbe kerül, egy hétre 100 lejt kell fizetni. Egy kétszemélyes faház 400 lejbe fog kerülni. Varga Melinda
Erdély.ma

Tusványos az összetartozás jegyében
A magyar kormány tagjainak többségét és Traian Băsescut is várják a 22. Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktáborra, népszerű nevén Tusványosra. A 150 000 eurós összköltségvetésű tusnádfürdői rendezvényt idén július 19. és 24. közötti időszakban rendezik. 
”Összenő, ami összetartozik” – ez a mottója az idei tábornak, amelynek előzetes programját tegnapi sajtótájékoztatójukon ismertették a szervezők. Sándor Krisztina főszervező szerint jelentősebb módosítások már nem várhatók, a központi témakör pedig a nemzeti együttműködés, a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztése lesz. 
Az aktuális társadalmi-politikai kérdéskörbe belefér a közelgő népszámlálás is, lesz beszélgetés a jövő évi választásokról, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásának témáját is taglalják majd a rendezvényen. A kínálatban szerepel a gazdasági válság és a különböző energiapolitikai kihívások, az oktatáspolitika, a magyar egyetem helyzete is. A tervek szerint a tábor természetesen az Orbán–Tőkés–Băsescu hármas klasszikus fellépésével zárul, Băsescu részvétele azonban csak azt követően válik biztossá, miután a titkosszolgálat emberei ellenőrzik a terepet. Idén egy magyarországi kutatóintézet szakemberei részletes felmérést végeznek a Tusványos résztvevői körében, ami kapcsolódik a magyar kormány azon szándékához, hogy újabb ifjúságkutatási felmérést végezzen az egész Kárpát-medencében. “A cél részletes kép alkotása arról, hogy mi jellemző a magyar fiatalokra, mi érdekli őket, mennyire vannak tisztában a politikai helyzettel, mit várnak el az ifjúsági szervezetektől, Tusványostól” – mondta Sándor Krisztina. Úgy tűnik, a zenei felhozatallal idén sem lesz baj, a Kaláka, a Kiscsillag, a Budapest Bár, az Intim Torna Illegál, a Shantel, a Magna Cum Laude, a Maszkura és a Tücsökraj, a Beatrice és az EDDA, valamint a Ghymes, az Illés Lajos-emlékkoncert (Homonyik, Bergendy, Varga Miki) vagy a Role minden ízlésre megfelelő választékot kínál. A rendezvény idén is ingyenes, a résztvevőknek csupán a szállást kell kifizetniük. Sátorral érkezőknek fejenként egy éjszaka 20 lejbe kerül, de faházak is kiadók. A tusnádfürdői szállásadók meglehetősen sok szálláshelyet tartanak fenn egy országos programban részt vevőknek, így előzetes foglalás nélkül csak annak lesz biztos szálláshelye, aki sátorral érkezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell
Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?
– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz. Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott –, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során? – Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit? – Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet, amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát? – Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki...
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben? – 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől... – Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait? – Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Román Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról… – Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás? – Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Táltosok
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetőjét, a leendő Néppárt főgondozóját kérdik az ország új közigazgatási átrendezése kapcsán kipattant botrányról. A pesti közszolgálati médiák új súlypontozásával magyarázható, hogy miért éppen őt szólaltatják meg, aki csak statiszta ebben az ügyben is, és miért nem Kelemen Hunort, Markó Bélát, Korodi Attilát, Lakatos Pétert vagy másvalakit, akik sokkal többet tudnak erről a kérdésről, hisz az RMDSZ-szel ott vannak a tűzben, a parlamentben és a kormányban, kapják a pofonokat jobbról is meg balról is. De nem, nekik inkább Toró kell, mert ő egyeseknek, akik jó távolságból nézik dolgainkat, most statisztaként is bárkinél hitelesebb. Kívülről nézve, az EMNT ügyvezetője aránylag reálisan értékeli a helyzetet. De a végén rendíthetetlen bátorsággal odamar ellenfelének, az RMDSZ-nek. Például felrója, hogy Kelemen Hunor csak végső eszköznek tekinti az utcára vonulást! Vagyis nem kell betojni, legyünk keményebbek a románokkal, és nem kell annyit tárgyalni, majd az utca úgyis a mi javunkra dönt. Mert ugye, mi vagyunk az erősebbek! De hol és miben? Vízilabdában, halászléfőzésben vagy békaugratásban mindenképpen.
Ám a politikában kisinasai sem lehetünk a románoknak. Bizonyíték rá a kettős állampolgárság ügye. Băsescuék szép csendben, egy belügyminiszteri rendelettel megadták a moldovánoknak, s nem ordították világgá a tévében, hogy most már minden román együvé tartozik. Mi pedig annyit szájalunk, nagymagyarkodunk vele, hogy sikerült felhergelnünk a szomszédokat!
Na, mondom, azért se teszem le a libatollat, kivárom, hogy Toróék ne csak az erdélyi magyarságot, de a román parlamentet is meghódítsák! Lelki szemeimmel már látom is, amint Geoană, Antonescu, Boc és a többiek leborulnak az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői előtt, és nemcsak a Székelyföld területi autonómiáját, de a moldovai csángók önállóságát is megadják. Mert azok, akik korábban az RMDSZ képviseletében alig szólaltak meg a bukaresti parlamentben, s mert nem választották őket újra, durcásan félreálltak, most a Népbárt bűvös erejével (és a Pestről kapott pénzekkel!) valósággal megtáltosodnak és akaratukat átviszik a románokra!
Ezért is rémálmot látnak azok, akik azt gondolják, hogy az eddig kivívott jogaink is elúsznak...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kelemen: ne Budapest diktálja, mi jó nekünk!
Példátlan mozzanat ejtette gondolkodásba az immár 8-ik alkalommal, idén július 5. és 10. között szervezett EU-tábor résztvevőit: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Kovács Péter főtitkár előadása előtt Thunderbold 2 típusú szubszonikus sugárhajtású csatarepülőgépek repültek el Marosfő fölött. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Főtitkársága és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara szervezésében, valamint az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság és a Hargita Megye Tanácsának társszervezésében zajló, Erdélyinek lenni jó! mottójú rendezvény megnyitóján Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a MIÉRT és az érdekvédelmi szervezet közti „erősítő párbeszédet méltatta. Kiemelte, hogy a szervezet »ugródeszka a politika irányába«.
Szintén a megnyitón Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának a dékánja emlékeztetett: a felsőfokú oktatási intézmény immár a negyedik éve a rangos rendezvény társszervezője. Bodor László, a MIÉRT elnöke úgy ítélte meg, a politikusok legnagyobb kihívása, hogy megtalálják a válaszokat a közembereket foglalkoztató mindennapi kérdésekre. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke megjegyezte: Marosfőn a Mókus cukrászdán és a vasútállomáson kívül nem sok minden van, de az EU-táborban alkalom adódik a barátkozásra.
Erdélyi konzultáció avagy Mit kívánnak az erdélyi magyarok című előadásában Kelemen Hunor szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ-nek más-más választ kell adnia a tömbben és a szórványban, azaz az úgynevezett interetnikus környezetben élő erdélyi magyaroknak. – Erdélyi értékként fogalmazható meg az önállóság. Hármas tengely körül mozog az életünk: Bukarest–Budapest–Brüsszel. Az első fővárosban dőlnek el a minket érintő sarkalatos kérdések, Budapest az érdekérvényesítésben segít, Brüsszel pedig megtanított arra, hogy összehangolt döntéselőkészítést végezzünk – fogalmazott a politikus. Hozzátette: az erdélyi politikai irányvonalat, a célokat itt kell eldönteni. Szükség van Budapest tanácsára, egy valamire viszont nincs szükség: a magyar fővárosból diktálják, mi jó az erdélyi magyarságnak.
Úgy ítélte meg, hogy az elmúlt másfél év kormányzati szerepvállalás bebizonyította, hogy az RMDSZ komoly feladatra vállalkozott. Szerinte a gazdasági válság miatti megszorító eszközök kemény diónak bizonyultak. – Viszont 2009-ben az évnyi ellenzéki státus bebizonyította, hogy pillanatok alatt visszaállítható az, amit 5, 6, 10 vagy akár 20 esztendő alatt sikerült elérnünk, így a kormányzati szerepet szinte bármilyen körülmények között vállalnunk kell – fogalmazott a szövetségi elnök
Szerinte az erdélyi magyarság elsődleges akarata az, hogy a szülőföldjén maradhasson, s itt boldoguljon. – Azt várják el tőlünk, hogy megfelelő jogi, intézményi keretek között, barátságos, partneri környezetben éljék meg magyarságukat, s a szabadságot – mondta Kelemen Hunor. A román–magyar viszonyról szólva a szövetségi elnök úgy ítélte meg, hogy a kettős állampolgárságnak a kapcsolattartás, utazás vonatkozásában nincs konkrét gyakorlati haszna. – Szimbolikus jelentősége van, jóvátételt jelent. Sajnálom, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyintézésben a magyar állam nem tartott igényt a segítségünkre. A kettős állampolgárság nem lehet megoldás a magyarországi demográfiai deficit megoldására, azaz nem lehet a következménye, hogy kiürítjük Erdélyt. Ha ez volt a cél, akkor nem volt őszinte a szándék – jegyezte meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt küszöbön levő bejegyzéséről szólva úgy fogalmazott: 2012-ben parlamenti képviselet nélkül maradhat az erdélyi magyarság.
– A megoldás az egységes képviselet. Mindent feltételt meg tudunk teremteni az összefogásra – hangsúlyozta.
Ugyanazon című előadás keretében Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára azon véleményét fejezte ki, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt kudarcot vall ugyanúgy, mint azon korábbi próbálkozások, amelyek az RMDSZ-en belüli hatalomátvéltelről vagy a szervezeten kívüli hatalomra kerülési próbálkozásokról szóltak: Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISSZ), Reform Tömörülés, Magyar Polgári Párt. – Valóban 600 ezer magyar szavazó fordult el az RMDSZ-től 1990 óta, de ennek több oka van. 1990-ben 86 százalékos részvétel mellett 1 millió voksot kapott az RMDSZ. 2008-ban csak 400 ezren szavaztak ránk 39 százalékos részvételi arány mellett. Ne feledjük el, hogy mintegy 200 ezer erdélyi magyarral kevesebb van ma. Ugyanakkor sokan elfordultak a politikától. Tartsuk szem előtt azt is, hogy Tőkés László és Toró T. Tibor hosszú évekig az RMDSZ vezető politikusai voltak. Rájuk semmilyen felelősség nem hárul? – tette fel a kérdést a politikus.
A főtitkár szerint 21 év alatt „a másik csoport” semmilyen kiemelkedő teljesítményt nem tudott felmutatni. – Még az autonómia szót is kifelejtették az új párt alapszabályzatából. Több munkára és kevesebb dumára van szükség – mondta a főtitkár.
A Szabadság kérdésére válaszolva Kelemen Hunor arról számolt be, hogy a tárca a rendőrségen tesz feljelentést, amennyiben nem távolítják el a Mátyás-szobor talapzata elől a törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblát. – Másodjára is arra kértem levélben Sorin Apostu kolozsvári polgármestert és Florin Stamatian prefektust, hogy a törvényességet tartsák be, és mihamarabb távolítsák el a táblát. Ha nem intézkednek, akkor a rendőrségen teszünk feljelentést a tábla törvénytelen kihelyezése miatt – hangsúlyozta Kelemen, hozzátéve: mivel a szobor nem képezi a kulturális tárca tulajdonát, jelen pillanatban ez az egyetlen dolog, amit tehetnek, az ügy kimenetele a továbbiakban a rendőrségi eljárástól függ.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Orbán–Tőkés „mosolyszünet”?
„Mosolyszünet” állt be a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke között – legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a Fidesz frissen újraválasztott elnökének „védenceként” ismert volt református püspök nem volt jelen a magyar kormánypárt múlt hét végi kongresszusán
„Mosolyszünet” állt be a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke között – legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a Fidesz frissen újraválasztott elnökének „védenceként” ismert volt református püspök nem volt jelen a magyar kormánypárt múlt hét végi kongresszusán.
Mint arról hírt adtunk, Orbán Viktort egyetlen jelöltként nagy többséggel választották vissza a Fidesz élére a kormánypárt múlt szombaton tartott XXIV. tisztújító kongresszusán. A rendezvényen jelen volt, de nem szólalt fel Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, ugyanakkor szót kapott – egyetlen határon túli magyar politikusként – a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Berényi József.
Az Orbán Viktorral és a Fidesszel közismerten közeli kapcsolatban levő Tőkés László Kárpát-medencei EP-képviselői irodahálózatának vezetője, Toró T. Tibor az Új Magyar Szó megkeresésére tegnap úgy nyilatkozott, Tőkésnek „magánprogramja” volt, emiatt nem vett részt a Fidesz-kongresszuson. Mint a politikus lapunknak kifejtette, Tőkés „nagyon magas szinten képviselve volt”: az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt ügyvivő elnökeként maga Toró volt ott a rendezvényen, „mint az utóbbi 22 évben valamennyiszer”.
Kérdésünkre, miszerint volt-e köze Tőkés távolmaradásának ahhoz, hogy az EP-képviselőt – Kelemen Hunor RMDSZ-elnökhöz hasonlóan – a Fidesz-kongresszus szervezői nem kérték fel arra, hogy beszédet mondjon, Toró nemmel válaszolt. „Megértettük, hogy ez egy rövid kongresszus volt, és hogy most saját belső dolgaikkal voltak elfoglalva. A határon túli magyar ügyekkel majd a tusványosi táborban foglalkozunk, ahol ott lesz a magyar kormánypárt színe-java” – magyarázta Tőkés László Kárpát-medencei EP-képviselői irodahálózatának vezetője.
Felvetésünkre, miszerint egy határon túli magyar politikus – a szlovákiai Berényi József – mégiscsak szót kapott a Fidesz-kongresszuson, Toró ezt a tényt annak tulajdonította, hogy „felvidéki barátaink nehéz helyzetben vannak, őket mindenképpen megillette a felszólalás joga”.
S. M. L. Új Magyar Szó (Bukarest)

Határon túliak támogatása
Pénteken Szatmárnémetiben járt Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatok és költségvetési források áttekintéséért és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.
A Magyarországról érkezett miniszteri biztos teljes mértékben áttekinti a 2010-es határon túli magyar-, valamint a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatokat és egyéb költségvetési forrásokat, beleértve a többi tárca vonatkozó pénzeszközeit is. Feladata, hogy egyeztessen a tárcák e tárgyban érintett képviselőivel. Az ő hatáskörébe tartozik a 2011. évi költségvetésben a határon túli magyarok programjainak végrehajtását és nemzeti intézményeik működését biztosító pénzeszközök megtervezése, a támogatási rendszer újragondolása. A biztos a nemzetpolitikáért felelős miniszter képviseletében konzultációt kezdeményez és folytat le a különböző tárcák határon túli magyar célelőirányzatokat kezelő államtitkáraival és szakmai stábjaikkal is.
Szatmári kötődések
Ulicsák Szilárd bevezetőjében elmondta, hogy 1973–ban született Szatmárnémetiben, magyar görög katolikus papi családban. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte tanulmányait, 1989–ben családjával együtt települt át Magyarországra. 1999–től vett részt a Határon Túli Magyarok Hivatalában induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítási munkálataiban, majd 2000–től az ezzel a feladattal megbízott programirodát (később főosztályt) vezette. 2004–ben lépett ki a HTMH-tól, majd az Európai Parlamenti választásokat követően Gál Kinga EP–képviselő magyarországi tanácsadója lett. A határon túliakat támogató Bethlen Gábor Alap nem véletlen kapta nevét a fejedelemről, akinek céljai között szerepelt a Tündérkert, vagyis Erdély független államként való létrehozása. A határon túli magyarok támogatására már 1990–ben pénzt különített el az akkori kormány, később a támogatásra szánt összeget közalapítványok osztották szét. Jelenleg 12–13 milliárd forintot szán a kormány a határon túliaknak, ennek nyolcvan százalékát oktatási és nevelési támogatásokra fordítják. Az oktatás mellett, kiemelt pont az egyházak és a válalkozások támogatása. A népességfogyás, csak része a demográfiai fogyásnak, a problémát az asszimiláció és az elvándorlás okozza. Ezt pedig csak úgy lehet megállítani, ha a határon túliak segítséget kapnak életszinvonaluk növeléséhez. Legnagyobb problémák a szórványokban vannak. Nem biztos, hogy érdemes olyan térségekbe befektetni, ahol a magyarok nem tudnak megmaradni, sokkal eredményesebb őket a tömbbe csalogatni és ott biztosítani számukra megélhetést.
Hosszú távú tervek
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának elnöke ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket 2020–ig le lehet hívni. A pályázati lehetőségekről és a támogatási összegek lehívásáról a Szatmárnémeti Demokrácia Központban is lehet érdeklődni.
Zatykó Gyula, az EMNT Demokrácia Központ irodahálózatának regionális koordinátora arról beszélt, hogy az EMNT legfőbb célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldjükön történő megmaradása. Szülőföldjükön kell tartani a fiatalokat, ennek feltétele a jobb életszínvonal. Ki kell használni a határ menti lehetőségeket. A nemzeti összetartozás benne kell legyen a hétköznapjainkban.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke eredményesnek tartja a Demokrácia Központok munkáját, régi álom egy ilyen hálózat kialakítása. A Bethlen Gábor Alap, egy olyan támogatási forma, amelyikről le akarják rántani a pártpolitikai burkot. Ezért van az, hogy a hamarosan bejegyzésre kerülő Erdélyi Magyar Néppárt nemzetpolitikával, az EMNT nemzeti és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. erdon.ro

Megmarad Erdélyben a multikulturális közeg
Markó: rossz döntés, ha a magyar állampolgárság szavazati joggal is jár
Fajsúlyos politikai és közéleti kérdésekről tartott előadást szombaton a Marosfőn lezajlott EU-táborban Markó Béla. Erdélyi múlt, erdélyi jövő című előadásában az RMDSZ volt elnöke vázolta az elmúlt egy év történéseit, érintette a kormánykoalíciós harcokat, a megszorító intézkedések kérdését, az oktatási törvénynek az anyanyelvi oktatással kapcsolatos vonatkozásait, a közigazgatási átszervezést, az Erdélyi Magyar Néppárt alapítási folyamatát, illetve a kettős állampolgárság veszélyes elemeit. Ugyanakkor szólt arról is, hogy szerinte nincs szükség újabb összefogásra, mivel „beteg ugyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, de formálisan nem szűnt meg”. A politikus éles és kemény bírálatot fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy tervek szerint szavazati jogot is kapnának azok, akik felveszik a magyar állampolgárságot.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Főtitkársága és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara szervezésében, valamint az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság és a Hargita Megye Tanácsának társszervezésében Marosfőn zajló rendezvényen tartott szombati előadásában Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke a szokásosnál keményebb szavakat használt az általa negatívnak ítélt folyamatok leírásában. A miniszterelnök-helyettes élesen bírálta a budapesti kormány azon szándékát, hogy erdélyi közösségünk számára a magyar állampolgárság mellett a szavazati jogot is biztosítsák, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumról (EMEF) pedig azt mondta: „megbetegedett, formálisan nem szűnt meg ugyan, de nem működik”.
Előadásának kezdetén a táborlakókhoz szólva megjegyezte: a politikai utánpótlást jelenthetik azok, akit most részt vesznek az EU-táborban. Az egy évvel ezelőtti helyzetről beszélve elmondta: akkor „egészen más közérzettel” érkezett a rendezvényre, ugyanis nem sokkal a tábor előtt „fájdalmas és sokak által ellenzett” intézkedéseket hozott az a kormány, amelynek az RMDSZ akkor is tagja volt. Úgy vélekedett, ezeket már a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) kormányzása idején meg kellett volna hozni.
– A kormánykoalíciós jelenlétünket rendkívül vehemensen bírálták. Sokakban felmerült a kérdés: szabad-e, érdemes-e így vállalni a kormányzati szerepet. Tavaly itt, az EU-táborban az oktatási törvényről is beszéltem. Egyesek azt mondták, egyfajta maszlag, amellyel próbálom elterelni a figyelmet, s az oktatási reformmal, illetve az anyanyelvi oktatás szavatolásával áltatom magam. A jogszabályt a kormány felelősségvállalással elfogadtatta, így most korlátozás nélkül biztosított az anyanyelvi oktatás. Ennek alá kellett rendelni más kérdéseket, mint például a megszorító intézkedéseket, amelyeket szerencsére viszonylag időben sikerült meghoznunk, s így nem jutottunk Görögország helyzetébe – mondta Markó. Hozzáfűzte: a magyar nyelvű új földrajz és történelem könyveket már lassan nyomtatják, s a nyolcadikosok és tizenkettedikesek számára szeptembertől hozzáférhetők lesznek.
Úgy vélte, szívósság és következetesség volt az RMDSZ részéről az, hogy a kormány a felelősségvállalás segítségével fogadtatta el az új oktatási törvényt. – Dönthettünk volna az ellenzékiség mellett, de meggyőződésem, hogy jelenleg az ország rosszabb helyzetben lenne – fogalmazott a politikus.
Erdély jövőjéről szólva kifejtette: szerinte mindenképpen megmarad a multikulturális közeg, amely – értelmezése szerint – nem a kultúráknak az egybeolvadását, hanem ezeknek önálló létezését jelenti ebben a régióban. – Új szabályokra, struktúrákra, intézményekre lesz szükség, hogy a külön létet egyenlő módon élhessük meg – mondta.
Az államhatalomnak egy egész ország, régió, etnikai közösség jövőjére kiható döntéseivel kapcsolatban Markó két beszédes példát említett: egyrészt szólt a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és Románia Szocialista Köztársaság (RSZK) által 1968-ban hozott döntéséről, amely értelmében a kapitalista ország fejpénzért megvásárolta az erdélyi németeket. – Hátborzongató adatsorok birtokába jutottam: a polgárokat kategóriákra osztották, ennek függvényében állapították meg a fizetendő összeget. Ugyanakkor évekre lebontva egyeztek meg, hány németet engednek ki Romániából. A szerződést nem az államok kötötték: német részről egy ügyvéd, román részről pedig rendszerint a Szekuritáté tábornoka írta alá a dokumentumokat. Húsz év alatt 236 ezer németet vásárolt meg az NSZK, így jelenleg csak 59 ezren vannak Erdélyben. Ez a döntés alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy csak a magyarról beszélhessünk úgy, mint jelentős más romániai közösségről. Az ilyen döntések jó vagy rossz irányba vihetik el a jövőképet – mondta. Másrészt szóba hozta a tervezett közigazgatási átszervezést, amely véleménye szerint egy ugyanilyen rossz határozat lett volna. – Rendkívül hátrányosan érintett volna bennünket, ezért elleneztük. Volt viszont egy olyan hozadéka ennek az egésznek, amit a jövőben felhasználhatunk: Székelyföld kérdését másképp kell kezelni. Ha elfogadják a közigazgatási átszervezést, egyik pillanatról a másikra megváltoztathatták volna a jövőképünket – fogalmazott Markó. Leszögezte: az RMDSZ-nek köszönhetően hiúsult meg a kísérlet. Szerinte szertefoszlott az az ábránd, hogy ilyen kérdésekben segít Budapest vagy Brüsszel.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapításával kapcsolatban Markó éles bírálatot fogalmazott meg: úgy vélte, „rendkívül felelőtlen” az, hogy az RMDSZ ellenében új politikai alakulatot hoznak létre. – A magyarországi politikusok erőnek erejével szét akarják verni az egységes erdélyi magyar politikát. Súlyos szemléleti ellentétek vannak közöttünk. Óriási hibát követ el az, aki azt hiszi, hogy a legfontosabb problémánk a magyar állampolgárság megszerzése és a magyarországi szavazati jog biztosítása. Valaki vétkes lesz, hogy a jövőképünket nem tudjuk megfelelőképpen alakítani. Sokan fognak bírálni, de kimondom: rossz döntés, ha a magyar állampolgárság szavazati joggal is jár. Itt kell szavazzunk és annyian, hogy befolyásolni tudjuk sorsunk alakítását. Máshol is voksolhatunk, de annak ránk nincs sok és annyi befolyása – mondta.
Kérdésre válaszolva kifejtette: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) „megbetegedett, formálisan nem szűnt meg ugyan, de nem működik”. – Innen-onnan mondják, hogy fogjunk össze. Össze vagyunk fogva, ott az EMEF. Miért jegyeznek be új pártot, ha így sikerülhet kialakítani a párbeszédet? A pártalapítás megtorpedózta az EMEF-et – fejtette ki Markó Béla.
Szintén résztvevői kérdésre elmondta, hogy Kelemen Hunorról, az RMDSZ új elnökéről „csak jót tud mondani”. – Jól teljesített, jól helytállt a nehéz helyzetekben. Nagy próbatétel volt például a közigazgatási átszervezés – mondta. Kilátásba helyezte, hogy jövőre szinte teljesen visszavonul a politikai életből. – Lejár a szenátori mandátumom, s aztán az irodalomnak akarok élni – mondta Markó Béla
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Határon túliak támogatása
Pénteken Szatmárnémetiben járt Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatok és költségvetési források áttekintéséért és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.
A Magyarországról érkezett miniszteri biztos teljes mértékben áttekinti a 2010-es határon túli magyar-, valamint a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatokat és egyéb költségvetési forrásokat, beleértve a többi tárca vonatkozó pénzeszközeit is. Feladata, hogy egyeztessen a tárcák e tárgyban érintett képviselőivel. Az ő hatáskörébe tartozik a 2011. évi költségvetésben a határon túli magyarok programjainak végrehajtását és nemzeti intézményeik működését biztosító pénzeszközök megtervezése, a támogatási rendszer újragondolása. A biztos a nemzetpolitikáért felelős miniszter képviseletében konzultációt kezdeményez és folytat le a különböző tárcák határon túli magyar célelőirányzatokat kezelő államtitkáraival és szakmai stábjaikkal is.
Szatmári kötődések
Ulicsák Szilárd bevezetőjében elmondta, hogy 1973–ban született Szatmárnémetiben, magyar görög katolikus papi családban. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte tanulmányait, 1989–ben családjával együtt települt át Magyarországra. 1999–től vett részt a Határon Túli Magyarok Hivatalában induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítási munkálataiban, majd 2000–től az ezzel a feladattal megbízott programirodát (később főosztályt) vezette. 2004–ben lépett ki a HTMH-tól, majd az Európai Parlamenti választásokat követően Gál Kinga EP–képviselő magyarországi tanácsadója lett. A határon túliakat támogató Bethlen Gábor Alap nem véletlen kapta nevét a fejedelemről, akinek céljai között szerepelt a Tündérkert, vagyis Erdély független államként való létrehozása. A határon túli magyarok támogatására már 1990–ben pénzt különített el az akkori kormány, később a támogatásra szánt összeget közalapítványok osztották szét. Jelenleg 12–13 milliárd forintot szán a kormány a határon túliaknak, ennek nyolcvan százalékát oktatási és nevelési támogatásokra fordítják. Az oktatás mellett, kiemelt pont az egyházak és a vállalkozások támogatása. A népességfogyás, csak része a demográfiai fogyásnak, a problémát az asszimiláció és az elvándorlás okozza. Ezt pedig csak úgy lehet megállítani, ha a határon túliak segítséget kapnak életszínvonaluk növeléséhez. Legnagyobb problémák a szórványokban vannak. Nem biztos, hogy érdemes olyan térségekbe befektetni, ahol a magyarok nem tudnak megmaradni, sokkal eredményesebb őket a tömbbe csalogatni és ott biztosítani számukra megélhetést.
Hosszú távú tervek
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának elnöke ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket 2020–ig le lehet hívni. A pályázati lehetőségekről és a támogatási összegek lehívásáról a Szatmárnémeti Demokrácia Központban is lehet érdeklődni.
Zatykó Gyula, az EMNT Demokrácia Központ irodahálózatának regionális koordinátora arról beszélt, hogy az EMNT legfőbb célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldjükön történő megmaradása. Szülőföldjükön kell tartani a fiatalokat, ennek feltétele a jobb életszínvonal. Ki kell használni a határ menti lehetőségeket. A nemzeti összetartozás benne kell legyen a hétköznapjainkban.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke eredményesnek tartja a Demokrácia Központok munkáját, régi álom egy ilyen hálózat kialakítása. A Bethlen Gábor Alap, egy olyan támogatási forma, amelyikről le akarják rántani a pártpolitikai burkot. Ezért van az, hogy a hamarosan bejegyzésre kerülő Erdélyi Magyar Néppárt nemzetpolitikával, az EMNT nemzeti és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. Erdon.ro

Elutasították az EMNP bejegyzését
Elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését a bukaresti törvényszék, a múlt heti tárgyalást követő döntés vasárnap jelent meg az intézmény honlapján. Indoklást egyelőre nem kaptak kézhez a kezdeményezők, de Toró T. Tibor, az EMNT pártbejegyzéssel megbízott ügyvezető elnöke a Háromszéknek elmondta: megfellebbezik az alapfokú ítéletet.
Toró T. Tibor szerint már a csütörtöki tárgyaláson volt előjele az esetleges elutasítás lehetőségének, akkor megpróbálták elhárítani az ügyész akadékoskodásait.
Mivel a bíróság nem fogadta el a pártbejegyzést megóvó Néppárt érvelését sem (a román Partidul Popular elnöke azt állította, a „néppárt" kifejezést levédette a szabadalmi hivatalnál, és ezért az ő szellemi tulajdonáról van szó), és nem találtak semmi kifogásolnivalót az aláírások esetében sem, az EMNP úgy véli, más fenntartásai lehettek a bírónak. Az ügyész már a tárgyaláson kiemelte, Romániában a hivatalos nyelv a román, így véleménye szerint egy párt neve nem jelenhet meg más, jelen esetben magyar nyelven is. Toró szerint ez torz állítás, hisz volt már precedens, az MPP esetében a bíróság jóváhagyta a kétnyelvű pártmegnevezést. Az állam képviselője azzal sem értett egyet, hogy az Erdély név jelenik meg a párt elnevezésében, ezt törvénytelennek nevezte, mivel Erdély nem elismert közigazgatási egység. Toró szerint ez az ellenvetés sem helytálló, semmilyen törvény nem tiltja, hogy egy politikai alakulat akár nevében is megjelenítse az általa képviselt térséget.
Mindenképpen előrelépésnek nevezte, hogy alapfokon ítélet született, hiszen a végtelenségig elhúzhatta volna a bíróság a döntéshozatalt. A törvény szerint harminc napon belül kell kézbesíteniük az indoklást, az EMNP kezdeményezői azonban megsürgetik ezt, és remélik, egy-két héten belül kézbe vehetik a dokumentumot, majd benyújthatják a fellebbezést, és még augusztusban meghozhatja a bukaresti ítélőtábla a döntését. Toró T. Tibor úgy véli, a Néppárt-projekttel egyértelműen valakiknek az elevenébe vágtak, sem a román, sem a bukaresti magyar hatalomnak nem tetszik kezdeményezésük, az ügyész érvei sokkal inkább politikaiak, semmint jogiak voltak. „Mi folytatjuk a munkát, végezzük a dolgunkat" – szögezte le Toró T. Tibor.
Az elmúlt csütörtökön a bukaresti törvényszék három óvást tárgyalt, egyiket
Alexandru Drăghici ügyvéd, a másikat egy magánszemély, a harmadikat az 1989-es Forradalom Veteránjainak Nemzetközi Akciócsoportja nevű szervezet nyújtotta be, a bíró azonban mindhármat elutasította. Egyetlen, a Néppárt által benyújtott óvás maradt függőben, s bár csak jövő hétre várták az ítéletet, ez a döntés jelent meg most hétvégén a törvényszék honlapján. Erdély.ma

Se Erdély, se Székelyföld nincs?
A címbe foglalt abszurd okoskodás – az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését megóvók állítása szerint Erdély nem létezik romániai területi-közigazgatási egységként, s ezért alkotmányellenes a törvényszéki bejegyzése – Székelyföld létének tagadása után bennünket, itt élő magyarokat meg sem lep.
Mint ahogyan az alkotmány szövegének élén is ott díszeleg az örök igazság, mely szerint Románia egységes nemzeti állam. Ezek szerint mi nem voltunk, nem is vagyunk, s az egész politikai hascsikarás csupán egy ábránd miatt morog, a végcélért, hogy ne is legyünk. Mindezt mindjárt kerek száz éve gargarizálják, saját ígéreteiket, fogalmazásaikat félretéve, letagadva, meghamisítva 1918. december elsejétől errefelé minden pillanatban.
És, amint tudományos hitelességgel egyesek állítják, a "néppárt" megnevezés is foglalt, egy román atyafi lefoglalta a maga számára, az ő szellemi kincse és tulajdona. Csak azon csodálkozunk, hogy a néppárt kifejezés ellenzője miért nem terjeszti ki igényét az összes európai néppárt nevének elkobzására, hiszen ez az ő tulajdona. Az egész eddigi történetben talán csak az a figyelemre méltó, hogy azért a törvény alkalmazói – noha nyilvánvalóvá vált, kákán csomót keresve ők sem akarják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését –, más ürügyeket keresve elutasították ezeket az abszurd zagyvaságokat. Az viszont nyilvánvaló: a térség közös emberjogi stabilitását előmozdítani kívánó magyar kormányzat mindent megtesz, hogy ez a hazudozó bagázs az EU teljes értékű tagja legyen, eltűnjék a schengeni fal, és így tovább. Ők pedig egyetlen momentumot sem hagynak ki, hogy létünk tagadásig elmenően bennünket szülőföldünkön és a nagyvilágban se tartsanak őshonos államalkotó népnek. Egy a szerencsénk: a kommunikáció mai világában nem lehet egy zárt és sötét politikai illemhelyen megbújni, onnan előbb-utóbb a nagy meleg kihozza a szagot. És lesz Erdélyi Magyar Néppárt, mivel van Erdély, van Székelyföld, vannak magyarok, akik akarják, hogy legyen.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alapfokon elutasították az EMNP bejegyzését
Elutasította a bukaresti törvényszék első fokon az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. A fővárosi törvényszék a július 14-én hozott és a hétvégén közzétett határozatában utasította el az új romániai magyar politikai alakulat jogi bejegyzését. A törvényszék indoklása a következő hetekben lesz nyilvános.
Az új magyar pár bejegyzését a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezte. Múlt csütörtökön a bukaresti törvényszék három óvást tárgyalt, a bíró azonban mindhármat elutasította. Egyetlen óvás maradt függőben, és ez a döntés jelent meg hétvégén, a törvényszék honlapján, amit csak jövő hétre vártak.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Krónikának elmondta a kedvezőtlen döntés ellenére „nem estek kétségbe”, a következő időszakban is folytatják a szervezetépítést, ugyanakkor arra készülnek, hogy az indoklás ismeretében fellebbezzenek a táblabíróságon. Szerinte az elutasítás mögött egyrészt a létrehozandó párt magyar elnevezése állhat, Camelia Dinita ügyész ugyanis korábban megjegyezte: Romániában a román a hivatalos nyelv. Csakhogy kétnyelvű – román és magyar – pártnév bejegyzésére már volt precedens, mégpedig a Magyar Polgári Párt esetében – írja a Krónika.
Az új párt bejegyzését megóvó magánszemély és szervezet kifogásolta azt is, hogy az alakulat nevében szerepel az erdélyi meghatározás. A Román Demokrata Párt (PDR) képviselői például óvásukban leszögezték, hogy Erdély néven nem létezik közigazgatási egység az országban, és ez a meghatározás szerintük ellentmond annak az alkotmányos tézisnek, miszerint Románia egységes nemzetállam.
Toró elfogadhatatlannak tartja a törvényszék határozatát, és reméli, a fellebbviteli szerv elfogadja az érveiket. Bízik abban is, hogy a táblabíróság már augusztusban napirendre tűzi fellebbezésüket, a törvényszéknek ugyanis harminc nap áll rendelkezésére közzétenni indoklását.
Szerinte Romániában nem könnyű bejegyezni egy pártot, és a mostani határozat hátterében politikai döntések húzódnak meg. Úgy véli, teljesen nyilvánvaló az ügyész politikai befolyásoltsága, és hozzátette: elégtétel számára, hogy a törvényszék nem emelt kifogást az alakulat alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is. Szabadság (Kolozsvár)

Tusványos komolyabb oldala
A Kárpát-medencét, Erdélyt, Székelyföldet foglalkoztató legfontosabb kérdések kerülnek napirendre a Tusványos idei rendezvénysorozatán, huszonkettedik alkalommal gyűlnek össze a rövidnadrágos politizálás hívei, megvitatják, választ keresnek több, a magyarság számára fontos kérdésre.
Ismét magas lesz az egy főre eső miniszterek száma, már bizonyos, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem hagyja ki az idei rendezvényt sem, ám kérdéses, jelen lesz-e Traian Băsescu. Egyelőre azt sem tudni pontosan, a román államelnököt meghívták-e vagy sem, a szervezők a politikai széljárások szerint változtatják ezzel kapcsolatos nyilatkozataikat. A legkiemeltebb előadások idén is a fősátorban zajlanak, és lesz olyan nap, amikor négy nagy témakör kerül terítékre. Ma a hivatalos megnyitót követően előbb a Kárpát-medencei magyar felsőoktatásról lesz szó, majd az állampolgárság-igénylések első féléves mérlegét mutatják be, a késő délutáni órákban a közép-európai energiapolitikáról értekeznek. Csütörtökön a gazdasági válság, fejlesztési stratégiák elemzésével kezdik a napot, majd az új pártról, a bejegyzés előtt álló EMNP-ről beszélnek a kezdeményezők, délután az őszi népszámlálás kapcsán szólnak a szakértők mindarról, amire érdemes és amire oda kell figyelni. Péntek délelőtt – az előző években már megszokott módon – összeül a nemzeti kerekasztal, a határon túli magyar szervezetek vezetői és Németh Zsolt külügyi államtitkár az autonómia változó feltételeiről értekeznek. Ezt követően a Mikó-tervet, az erdélyi gazdaságfejlesztési programot mutatják be, délután pedig előbb a székelyföldi fejlesztési stratégiákról, majd a magyar médiatörvényről lesz szó. Szombaton Orbán Viktor tart előadást Traian Băsescu társaságában vagy nélküle. Az bizonyos, Tőkés László és Németh Zsolt ott lesz a magyar miniszterelnök mellett a pódiumon. Idén talán még a korábbiaknál is gazdagabb a különböző sátrak kínálata, neves szakembereket, előadókat hallhatnak az érdeklődök, a témák és meghívottak sokszor "verik" a fősátor programját. Sok intézmény, szervezet működteti saját világát, így minden ide látogató megtalálhatja a kedvére való előadást. A Tusványosok örök nagy témája a megérkező és távol maradó vendégekről szóló találgatás. Az évek során elmaradoztak a román politikusok, mára már elsősorban a magyar jobboldal dominál, nagy számban érkeznek a fideszesek és kereszténydemokraták, sok magyar miniszter és államtitkár lép fel. Erdélyből elsősorban a szervezésben is részt vállaló Tőkés-oldal lesz többségben, de visszatérő vendég több RMDSZ-es politikus is. Kelemen Hunor szövetségi elnök, ígérte, mindent megtesz, hogy jelen lehessen a pénteki nemzeti kerekasztalon, s az is kérdés, lesz-e Orbán–Kelemen találkozó, sikerül-e langyosítani bár az elég fagyos Fidesz–RMDSZ viszonyon. Traian Băsescu érkezéséről köztudott, csak akkor válik bizonyossá, ha leszállt a helikoptere. A szervezők elmondták, a Cotroceni-palotából már érdeklődtek a tusványosi programról. Indul hát Tusványos, az idei rendezvény címe: Összenő, ami összetartozik. Négy nap pezsgés várható politikával, közéleti kérdésekkel, kultúrával, sok-sok zenével, több ezer vendéggel és a környéken élő érdeklődők népes seregével. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatták az Erdélyi Magyar Néppárt programtervezetét Tusnádfürdőn
Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezői mindenképpen megfellebbezik a párt bejegyzését elutasító bírósági döntést, ha annak indoklását írásban is megkapják – mondta csütörtökön Tusnádfürdőn Toró T. Tibor, az EMNP ideiglenes elnökségének elnöke.
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében külön beszélgetést szenteltek a témának, tekintettel arra, hogy a bukaresti törvényszék a napokban elutasította a létrehozandó romániai magyar párt bejegyzési kérelmét. Jelezte: mindenképpen megfellebbezik a párt bejegyzését elutasító bírósági döntést, ha az indoklást írásban is megkapják. „Reméljük, hogy a romániai jogállam eléggé konszolidálódott már ahhoz, hogy harmincezer ember akaratát ne lehessen csak úgy lesöpörni az asztalról” – jelentette ki Toró T. Tibor, emlékeztetve arra, hogy körülbelül ennyien adták támogató aláírásukat a bejegyzéshez.
Elmondta: a bejegyzés alatt álló párt a temesvári protestáló szellemet tekinti programja eszmei kiindulópontjának. Ezzel utalt arra, hogy az új szervezet Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a szellemiségét szeretné képviselni. Toró T. Tibor szerint az EMNP az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti verseny és az összefogás helyes arányát szeretné meghonosítani, vissza szeretné hozni a konszenzusra törekvő döntéshozatalt az erdélyi politikába. Az erdélyi magyar közösségnek szánt források elosztásában az EMNP az együttes döntési eljárások intézményesítését szeretné elérni.
Az EMNP Románia közigazgatási átalakítását az aszimmetrikus regionalizmus alapján képzeli el. Mint elhangzott, ez csakis akkor lehetséges, ha Románia küszöbön álló alkotmányos reformja lehetőséget nyit erre. Toró felvázolta a párt készülő programjának öt alapértékét. Ezek: a szabadság, a család, a hagyomány, a magyar nemzethez tartozás, valamint a kereszténység morális értékeit magába foglaló demokrácia. Úgy vélte, a megfogyatkozott erdélyi magyar közösség rendelkezik elegendő potenciállal ahhoz, hogy meghatározza a jövőjét. Az alakuló párt ideiglenes regionális elnökei az egyes régiókat érintő célokat is megemlítették.
A Partiumot képviselő Zatykó Gyula kijelentette: az a cél, hogy a magyar gazdasági tér a határ romániai oldalára is kiterjedjen. Ennek fontos eszköze lenne – mondta –, hogy beinduljon a közszállítás a határ két oldalán fekvő települések között. A Székelyföldet képviselő Papp Előd a régió területi autonómiájának az elérését tekintette a legfontosabb célnak. Kijelentette: fontos lenne, hogy a régió ásványkincsei fölött is a régió lakói rendelkezzenek. Kérdésre válaszolva Toró T. Tibor elmondta, hogy szívesen vállalnák „az erdélyi Fidesz” címkét, erre azonban még nem szolgáltak rá. A magyarországi kormánypártokkal stratégiai partnerség kialakítására törekednek – tette hozzá. Toró azt is megjegyezte: van mit tanulni a Fidesztől, hiszen Európa legsikeresebb néppártja. MTI. Erdély.ma

Semjén: Van precedens autonómiára
A szomszédos országokban továbbra is fenyegeti a magyarokat a beolvasztás
Összenő, ami összetartozik – ez a mottója a tegnap délelőtt hivatalosan is megnyitott 22. Tusványosnak, azaz a Tusnádfürdőn rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek és Diáktábornak. A román államfő idei programjába nem fér bele a rendezvény.
Állást foglalt az erdélyi magyarok önrendelkezése mellett tusványosi nyitóbeszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Úgy fogalmazott, hogy a magyarok soha nem kértek olyat, amelyre Európában már ne lenne példa. Semjén azt is fontosnak nevezte, hogy egy adott nemzet felelős kormánya segítsen megőrizni a nemzeti létet, kultúrát, örökséget. A kereszténydemokrata politikus szerint a szomszédos országokban továbbra is fenyegeti az asszimiláció veszélye a magyarságot, ezért szükséges a kettős állampolgárság megadása, így ugyanis a magyar nemzet közjogi értelemben is egyben tartható. Azt is hangsúlyozta, hogy az Orbán-kormány határozottan kiáll a szomszédos országokban élő magyarok identitásának megőrzéséért. Hozzáfűzte, hogy a jelentős számú magyar közösséggel rendelkező országokban etnikai alapú szervezeteknek kell működniük, a vegyes pártok, mint a szlovákiai Híd-Most létrehozása az asszimilációs folyamatot erősíti. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kifejtette a rendezvény mottójának üzenetét. Mint mondta, erről szól a nemzeti összetartozás politikája, a kedvezményes honosítás is. Arról is beszélt, hogy tíz éve még nem támogatta a kettős állampolgárságot, mert az akkor az elvándorlást erősítette volna a határon túli magyarok körében, ma viszont úgy véli, ugyanez a szülőföldön maradás szándékát erősíti. „A románok és a magyarok összetartoznak” – mondta a politikus, majd azt erősítgette, hogy a székelyföldi régió létrehozása nem gyengítené, hanem inkább erősítené a romániai szuverenitást.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke beszédében arra emlékeztetett, hogy néhány nappal ezelőtt a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Lapunknak nyilatkozva Toró elmondta, az elutasítás nem befolyásolja az idei tábort, hiszen Tusványos és az EMNP stabil intézmények, sorsukat nem befolyásolja a bírósági döntés, és azt egyébként is megfellebbezik.
A Tusványos egyik legmeghatározóbb szervezőjeként is ismert Toró Traian Basescu román államfő esetleges látogatásáról lapunknak elmondta, a köztársasági elnöki hivataltól nagyon határozott jelzéseket kaptak arról, hogy a szabadegyetem az idén nem fér bele az elnök programjába.
Kristály Lehel. Magyar Hírlap

Tusványos: összmagyar összefogást sürgetett Semjén Zsolt
Ha az RMDSZ és a többi erdélyi magyar politikai alakulat nem tud a saját pártpolitikai szempontjaiból engedni, nem lesz meg a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százaléka a romániai magyarságnak. Ezért összmagyar összefogás kell – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes szerdán a 22. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor – az úgynevezett Tusványos – megnyitó előadásán Tusnádfürdőn. Az egyházi áldással kezdődött hivatalos megnyitón a politikus a magyar kormány nemzetpolitikai célkitűzéseit ecsetelve leszögezte: a kabinet alapfilozófiája, hogy minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen, ezért az emberiség szegényebb lenne, ha a nemzetek eltűnnének.
Semjén kijelentette: mindkét olyan szélsőséget - a nemzetek helyett az egyént előtérbe helyező kozmopolitizmust és a más nemzetek léthez való jogát tagadó sovinizmust is – elfogadhatatlannak tartja, amely kétségbe vonja a nemzetek létjogosultságát. „Egy felelős kormánynak az a feladata, hogy nemzeti létet megőrizze” – szögezte le Semjén, aki szerint a nemzettől kapjuk nyelvünket és kultúránkat.
Meg kell őrizni az egyetemes magyarságot
A miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kormánynak az egész magyar nemzettel szemben kötelezettsége van, mivel az egyetemes magyarságot egyben kell megőrizni. „Az egy éve hivatalba lépett kormány ennek tudatában van, ezért hoztuk meg a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, és ezért szerepel az új alaptörvény preambulumában, hogy a kormány felelősséget visel a határon túli magyarokért” – fejtette ki.
Semjén megállapította: felgyorsult a határon túli nemzetrészek asszimilációja, ezért az eddigi támogatási formák már nem elégségesek. „Ezért volt szükség egy olyan erős impulzusra, mint a magyar állampolgárság megadása” – indokolta a könnyített honosítás bevezetését a politikus.
Mint kifejtette, Trianon után különösen fontos, hogy az elszakított magyarok közjogi értelemben is a nemzet részei lehessenek. Ennek kapcsán leszögezte: ahogy a magyar kormány nem érzi veszélyesnek az államra nézve, ha a magyarországi románok vagy szlovákok felveszik anyországuk állampolgárságát, ugyanígy a szomszédos országoktól is elvárja, hogy ne akadályozzák az ott élő magyarokat, ha élni akarnak ezzel a lehetőséggel. Azt is elmondta, hogy az idén beindul honosítási folyamat során már 120 ezer honosítási kérelmet iktattak, már mintegy húszezren tették le az állampolgársági esküt, és közel 9tvenezren kértek névváltoztatást. A könnyített honosítás kapcsán Szlovákiával fennálló vita kapcsán leszögezte: emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket soha többé nem rendeljük alá más országok belpolitikai hullámverésének.
Semjén Zsolt azt is kijelentette, hogy a szavazati jog és az állampolgárság egymástól elválaszthatatlan, a szavazati jog nem függhet az adófizetéstől. A Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, volt RMDSZ-elnök által megfogalmazott kifogásokkal szemben, miszerint a könnyített honosításhoz nem szabadna szavazati jogot is adni, mivel ez azt eredményezheti, hogy az erdélyi magyarok azt hiszik: azzal, hogy a magyarországi választásokon leszavaztak, letudták állampolgári kötelezettségeiket, így a romániai voksoláson már nem vesznek részt, Semjén úgy vélte, nem a politikusoknak kell megmondaniuk, hogy szavazhassanak-e az erdélyi magyarok vagy sem. „Megadjuk a szavazati jogot, aztán ők majd eldöntik, hogy akarnak-e élni vele” – mutatott rá.
Markó kifogását értelmezhetetlennek nevezte, hiszen – mint rámutatott – abból, hogy valaki részt vett egy választáson, nem következik, hogy egy másikon nem fog. Azon – zömmel a jelenlegi magyarországi ellenzék részéről elhangzó – kifogás kapcsán, miszerint a határon túliak többsége a Fideszre szavazna, Semjén kifejtette: senki sem akadályozza meg az MSZP-t, hogy olyan gesztusokat tegyen a határon túliak felé, amelyek arra ösztönzik őket, hogy rá szavazzanak.
„Nem kellett volna 2004-ben nemzetárulást elkövetni” – utalt a december 5-i állampolgársági szavazás kapcsán arra, hogy a szocialista párt a magyar állampolgárság megadása ellen kampányolt.
Semjén azt is elmondta, a romániai magyar politikai alakulatoknak össze kell fogniuk, ha ugyanis nem lesz meg a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalék a választásokon, akkor a politizáló magyar értelmiség ideológiai alapon beolvad a román pártokba.
Smaranda Enache: fontos az erdélyi identitás
A megnyitón Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke is felszólalt, aki az erdélyi identitás, a transzszilvanizmus jelentőségét hangsúlyozta. Mint kifejtette, a nemzeti identitás és az összetartozás tudata mellett az emberi jogok eszméjét is át kell menteni a 21. századba, a fasizmusét, a kommunizmusét és a sovinizmusét azonban nem szabad. „Fontos, hogy közösen építsük Közép-Európát” – mutatott rá. Leszögezte, az erdélyiek számára egyaránt fontos, hogy Bukarest és Budapest milyen politikát folytat, ezért mindkét ország politikusainak figyelniük kell Erdély nemzeti, kulturális és nyelvi sokszínűségére. A kettős állampolgárság kapcsán ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogy az a magyar fiatalok elvándorlását vonja majd maga után. Mindemellett az erdélyi autonómia mellett tette tette le a garast, mondván: a spanyol minta alapján létre kell hozni a régiókat, amelyben az erdélyi régiónak kolozsvár a fővárosa, és önálló regionális törvényhozással rendelkezik.
Azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország kiáll a határon túli magyarok autonómiája mellett, mivel – mint mondta – Románia csak akkor lehet sikeres ország, ha a romániai magyarság boldogulni tud Erdélyben. „Elkötelezettek vagyunk a román-magyar együttműködésben, és úgy véljük, botrányos, amit egyes uniós tagállamok a román schengeni csatlakozás ügyében tesznek, az, hogy belpolitikai okok miatt új és új feltételeket támasztanak Romániával szemben” – szögezte le, hozzátéve: Románia schengeni csatlakozása mindezek ellenére sínen van. A magyar kormány feladatai kapcsán zárásként leszögezte: „megcselekedtük a nemzet egyesítését, megharcolunk minden magyarért.”
Németh Zsolt: ne engedjünk a 22-ből
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a 22. Tusványos és 1989 december 22-e között vont párhuzamot, kifejtve, hogy a romániaiak számára ugyanaz december 22-e, mint a számunkra 1848 március 15-e. Emlékeztetett: 1989 decembere a totális szolidaritás pillanatairól és a szabadságon alapuló demokráciába vetett reményről szólt. „A nemzeti többség és a nemzeti kisebbség szabadsága feltételezi egymást” – szögezte le ennek kapcsán. „Ne engedjünk a 22-ből” – vonta le az általa elmondottak tanulságait. A kettős állampolgárság kapcsán úgy vélte: az nem az elvándorlást, hanem a szülőföldön való megmaradást erősíti, és ő is a székely autonómia fontosságát hangsúlyozta, mondván: az Románia szuverenitását is erősítené.
Toró T. Tibor: halad előre az EMNP bejegyzése
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke Tusványos jelentőségéről beszélt, kifejtve: az minden alkalommal a számvetés és a további teendők megvitatásának fóruma. Annak kapcsán, hogy múlt héten a bukaresti törvényszék alapfokon elutasította az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, kijelentette: „nem szomorkodunk, a bejegyzési folyamat, akárcsak a tusványosi folyamat, halad előre a maga útján.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Tusványos: a romániai magyar koalíció esélyei és buktatói
Nem túl jók a kilátások arra, hogy létrejöjjön az együttműködés a romániai magyar politikai szféra szereplői között – ezt a következtetést lehet levonni azon beszélgetésből, amelyet szakértők részvételével tartottak az EMNT Jakabffy sátorban szerdán délután Tusványoson.
Ifjabb Toró Tibor politológus vitaindítójában megállapította: a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) esélyeit jelentős mértékben nehezíti, hogy nem biztos, hogy Tőkés László EMNT-elnök népszerűsége átvihető az általa létrehozni kívánt politikai alakulatra. A kérdés az: van-e harmadik út az egységparadigma és a hárompólusú erdélyi magyar politikai élet között? Megállapította: bizonyos kérdéseket ki kell vonni a napi politikai harcból, a versenytársaknak pedig kölcsönösen el kell ismerniük egymást.
Székely István Gergő politológus rámutatott: az erdélyi magyar politikai szféra szereplői között nincs akkora konfliktus, mint a délvidéki és a felvidéki magyar pártok között, arról ugyanis konszenzus van, hogy a romániai magyarságot nem egyének szintjén, hanem teljes entitásként kell a többségi társadalomba integrálni. Problémát jelenthet ugyanakkor, hogy az EMNP autonómiája hiányos lehet – amennyiben ugyanis túlságosan összefonódik az őt támogató Fidesszel, a magyarországi kormánypárt érdekeit is képviselnie kell, ami azonban ütközhet az EMNP tagságának és szimpatizánsainak érdekeivel. Ráadásul az, hogy Tőkés László nem vállalta el a pártelnökséget, nehezíti, hogy karizmája átsugározzon a pártra. Rámutatott: jelenleg a konfliktushoz, nem pedig a versengéshez áll közelebb a viszony az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt között, az EMNP-nek akkor lehet a kiegyezésre esélye, ha abban az RMDSZ-t is érdekeltté teszi valamilyen módon.
Kósa András László szociológus rámutatott: Románia erős központosítottsága miatt jelenleg az RMDSZ azon elve tűnik hatékonyabbnak, hogy Bukarestben kell hangsúlyosabban jelen lenni, mivel a magyar kisebbséget érintő fontos kérdésekről ott születik döntés – ez azonban csak addig működik, amíg kormányon van, helyi szinten, a helyi közigazgatásban viszont gyakran nem tud hatékonyan politizálni.
Bakk Miklós politológus, lapunk korábbi munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy konszenzust kell kialakítani arról, mely területeken versenyeznek és mely területeken működnek együtt a romániai magyar politikai alakulatok. Ugyanakkor azt is fontosnak nevezte, hogy ne csupán a célok, hanem az eszközök és prioritások tekintetében is konszenzus legyen.
Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke szerint a siker érdekében az EMNP-nek a jövő évi önkormányzati választáson szavazatmaximáló technikát kell alkalmaznia, vagyis minden olyan településen saját jelöltet kell indítania, ahol akár csak egy szavazatot is kaphat, mivel az így kapott voksokat felhasználhatja alkupozíciói erősítésére a parlamenti választások előtt. Az önkormányzati választásokon várható éles versenyhelyzet ugyanakkor tovább mélyítheti a konfliktust, ami rontja a megegyezés esélyét az RMDSZ-szel – mutatott rá. Székely hozzátette: egyik magyar politikai alakulat sem beszél az alternatív választási küszöb meglétéről, pedig az abban az esetben is kedvező eredményt hozhat számukra, ha amúgy nem érik el az öt százalékos parlamenti küszöböt.
(Nem jön Băsescu? „Nem tudunk arról, hogy Traian Băsescu eljönne Tusványosra” – mondta el a Krónika kérdésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Mint ismeretes, a román államfő az elmúlt években részt vett az Orbán Viktor magyar kormányfő szereplésével megtartott szombati beszélgetésen, most azonban a tábor tematikája miatt – Összenő, ami összetartozik – nem kapott meghívót. Ennek ellenére fölmerült, hogy mégis eljönne. Toró közölte: jelenlegi tudomásuk szerint nincs szó arról, hogy Băsescu Tusnádfürdőre készülne.)
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Kirekesztő Tusványos?
A szabadegyetem eredeti céljaitól való eltávolodással vádolják a tábor szervezőit
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem szervezői elhárítják ugyan azt a vádat, hogy az évek során a Tusványos néven ismert rendezvény kirekesztővé vált, ám a tábor első „politikai” napján csak a Fidesz meghívottjai és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői vettek részt a különböző témákban szervezett kerekasztal-beszélgetéseken.
„Tusványos ragaszkodik a hagyományokhoz, de nem kényszeríthetjük hogy elmondja a véleményét az, aki nem akarja elmondani” – jelentette ki tegnap, a Tusnádfürdőn zajló 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem első „politikai” napján Toró T. Tibor.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökét – aki már az első szabadegyetemek szervezésében is részt vett – arra reagáltattuk, hogy bírálói szerint a rendezvényre mára már a kirekesztés a jellemző.
Törzsök Erika magyarországi szociológus, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt szabaddemokrata vezetője a Népszabadság tegnapi számában úgy fogalmazott: kezdetekben a román–magyar történelmi megbékélés részeként határozták meg a szabadegyetemet, az évek múlásával azonban a tábor célja is, szervezői is sokat változtak. Tusványos mára „az önmagába zárkózó Fidesz-vezetés üzenetfüzetévé vált” – jelentette ki a lapnak a kisebbségkutató.
Toró kérdésünkre elhárította a kirekesztés vádját. Ellenvetésként elmondta, meghívták az RMDSZ elnökét is a szabadegyetemre. „Ha Kelemen Hunor nem jön el pénteken, akkor a székét üresen hagyjuk” – magyarázta.
Tábor bennfenteseknek
A szervezők egyházi áldással indították útra az egész héten zajló rendezvénysorozatot, amelyen egyelőre – Toró állításának ellentmondva – úgy tűnik, hogy csak a Fidesz meghívottjai és az EMNT vesznek részt: magyar-román és magyar-magyar szempontból is „zártkörű” az idei program. Sándor Krisztina szervező az ÚMSZ-nek elmondta, „egyelőre semmi előrelépés” a román államfő esetleges látogatása kapcsán, még mindig nem tudni, hogy Traian Băsescu tiszteletét teszi-e a táborban.
Idén távol maradnak a demokrata liberális politikusok is. Toró T. Tibor ennek kapcsán lapunknak úgy fogalmazott: „nem kell pánikba esni”, a távolmaradás azzal magyarázható, hogy már érződik a választási kampány előszele, és ezért nem tettek eleget a román párt politikusai a meghívásnak.
Arra a felvetésre, hogy a jónak mondott Fidesz– PDL kapcsolat alapján nem járt volna-e az ideinél határozottabb figyelem a nemzetpolitikai szempontból stratégiainak tartott rendezvénynek, Toró T. Tibor azt válaszolta: a két párt viszonya most is jó, európai szinten több kérdésben is együttműködnek a felek, de „vannak olyan helyzetek, amikor nem a ráció dönt, ezért nem jöttek el a román politikusok”.
Az állampolgárság tétje
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tegnapi beszédében emlékeztetett, hogy a könnyített magyar állampolgárság bevezetésére azért volt szükség, mert a térségben felgyorsult a magyarság asszimilációja, és az eddiginél hatékonyabb támogatáspolitikára van szükség. A kettős állampolgárság igénylésének folyamatával külön kerekasztal-beszélgetés foglalkozott.
Ezen többek között részt vett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki elmondta: előrejelzések szerint kétszázezer igénylést nyújtanak be az idén a kedvezményezettek. Ezt a nagyságrendet a helyettes államtitkár a magyar államigazgatás „sikertörténetének” nevezte, és úgy fogalmazott, ennél többet nem is lehetne elérni.
Nagyhajú Béla, a bevándorlási hivatal vezérigazgatója hozzátette, eddig az összes állampolgári kérelem negyven százalékát Csíkszeredában, húsz százalékát pedig Kolozsváron nyújtották be, erdélyiek a legaktívabbak a honosítás terén. A vezérigazgató mindenkinek javasolta, hogy vegyék fel a magyar állampolgárságot, „függetlenül attól, hogy milyen vér csörgedez” a kérelmező ereiben. A magyarországi közhivatalnok többek között azért nevezte fontosnak a státusz megszerzését, mert így biztosan „lehet majd szavazni”.
A szavazati jog biztosítása kapcsán Semjén Zsolt kijelentette: „mi megadjuk a jogot, és aztán majd az emberek eldöntik, hogy élnek-e vele”. Németh Zsolt külügyi államtitkár hangsúlyozta, ez az intézmény nem az elvándorlást ösztönzi, hanem a helybenmaradást segíti. Ennek ellentmondott a bevándorlási hivatal vezérigazgatójának nyilatkozata, aki a magyarországi munkavállalás szempontjából fontosnak nevezte, hogy a honosítást kérők fele 21-45 év közötti, tehát aktív munkavállaló.
Konszenzust remélnek
Tusványos első „politikai” napját érezhetően beárnyékolta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését elutasította a bíróság. A tegnapra tervezett szakmai beszélgetések és felszólalások központi témája ugyanis az új alakulat RMDSZ-szel való együttműködése és a magyar–magyar összefogás fontossága volt. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes még a nyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a parlamenti bejutást kockáztatják az erdélyi politikai szervezetek, ha nem tudnak egyezségre jutni.
A meghívott szociológusok és politológusok a Jakabffy Elemér Alapítvány sátrában cseréltek eszmét arról, milyen jövője lehet az RMDSZ és a bejegyzésre váró EMNP együttműködésének. Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa úgy fogalmazott: a Fidesz politikája „meredeken változott”, a magyarországi kormánypárt elvárja, hogy a határon túli magyar politikai pártok elkötelezzék magukat, és az azt is jelentheti, hogy a vele szövetségben lévők a nagyobbik magyar kormánypárt érdekei szerint döntsenek a román belpolitikában is.
A szakmai kerekasztal központi kérdése volt, hogyan biztosíthatók az EMNP és az RMDSZ között a kiegyezés feltételei, továbbá, hogy létrehozható-e egy olyan erdélyi magyar választási párt a következő romániai választások előtt, amely biztosítani tudná a parlamenti bejutást a magyar jelöltek számára. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tusványos 2011: egy kis erdélyi magyar pártpolitika
Sokan úgy remélték, a július 19. és 24. között zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében hivatalosan is bejelenthetik egy új romániai magyar politikai szereplő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megszületését. A párt hivatalos bejegyzése azonban – egyelőre – elmaradt. Ez azonban nem akadályozta meg a szabadegyetemen résztvevő politológusokat, szakembereket, hogy elbeszélgessenek a kialakulóban lévő új erdélyi magyar pártrendszerről.
A múlt hétvégén közzétett ítéletében a Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A döntés nem végleges, az egy-két hét múlva nyilvánosságra kerülő bírói indoklás után az alapítók fellebbezhetnek a Bukaresti Ítélőtáblánál. A már létező civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és ennek elnöke, Tőkés László körül megszülető új politikai tömörülés bejegyzésének folyamata hivatalosan idén májusban kezdődött el.
Toró T. Tibor, az EMNP létrehozását kezdeményező EMNT ügyvezető elnöke kijelentette, nem esett jól a hír, ám nem is esnek kétségbe. Véleménye szerint a bíróság indoklásában kifogásolni fogja az alapítók azon szándékát, hogy két nyelven, vagyis nemcsak románul, hanem magyarul is bejegyezzék a formációt. Toró szerint ebben semmi törvénytelen nincs, korábban a Magyar Polgári Párt (MPP) is így járt el. A második pont, amely a kedvezőtlen döntés alapjául szolgálhat az maga az „erdélyi” megnevezés, ugyanis az egyik óvás szerint nem létezik Romániában ilyen közigazgatási egység. A politikus optimizmusnak adott hangot, amikor rámutatott, örülnek, hogy a bíróság nem emelt kifogást az EMNP alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is.
Ez azt jelenti, hogy csak kisebb procedurális akadályok állnak az alakulat bejegyzésének útjában. Illetve van még egy ennél sokkal hatalmasabb probléma: a bíróság politikai befolyása. Toró ez utóbbi tényezővel kapcsolatban így nyilatkozott:
Tudtam, hogy nem könnyű Romániában bejegyezni egy pártot, és hogy ennek hátterében igazából politikai döntések húzódnak meg. Az EMNP esetében például teljesen nyilvánvaló volt az ügyész politikai befolyásoltsága.
Átalakulóban a romániai magyar politizálás
A részleges kudarc ellenére a kedden kezdődött Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (rövidebb nevén: Tusványos) második napján, szerdán erdélyi magyar politológusok vitatták meg az EMNP megjelenésével beálló politikai változásokat. A beszélgetés elején leszögezték, az elmondottaknak akkor van értelme, ha az új pártot előbb-utóbb tényleg bejegyzik.
A nyilvánvaló eltérésektől eltekintve a felszólalások közös elemét olyan lehetséges modellek felvázolása képezte, amelyek alapul szolgálhatnak az átalakuló erdélyi magyar pártrendszer strukturálása számára. Bakk Miklós kolozsvári politológia-professzor azonban azt is elmondta, meg van a maga ideje az elméleti modellezésnek, elemzésnek és a politikai cselekvésnek is. Meglátása szerint az elmúlt időben a szakemberek elegendő teoretikus mintát, elképzelést gyártottak, most a politikusokon a sor, hogy tapasztalatuk és kreativitásuk felhasználásával megtalálják a számukra megfelelő változatot.
Az EMNP megjelenésével egy háromszereplős romániai magyar politikai tér születik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és a születendő tömörülés részvételével. Egy konszenzusos struktúra létrehozása, egy „magyar koalíció” vagy „magyar összefogás” megteremtése azért létfontosságú, hogy áthidalja az egység és pluralizmus erdélyi magyar dilemmáját. Az egységes politikai platform szükséges a romániai magyarság parlamenti jelenlétének tükrében, a pluralizmus előnyei pedig ennél talán még egyértelműbbek. A politikai tér többszereplős mivolta pedig nemcsak egy lehetőség, hanem egy kész tény, valóság, melyet az RMDSZ még mindig nem ismer el.
A felszólaló politológusok szerint egy olyan fajta együttműködésre lenne szükség, amelyben néhány alapvető kérdést a közpolitikai harcokon fölé helyeznének az egyes szereplők. Ifj. Toró Tibor arra is rámutatott, alapvető követelmény, hogy az egyes aktorok legitim szereplőkként ismerjék el egymást.
A kialakuló hármas politikai erőtér sajátosságait Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa vázolta fel. Véleménye szerint három törésvonal fedezhető fel nemcsak az erdélyi, hanem az egész határon túli magyar politikában. Ezek a törésvonalak jobb- és baloldalra sorolják be a különböző pártokat. Az első törésvonalat az etnopolitikai követelések intenzitása képezi. Eszerint Romániában az RMDSZ a mérsékeltebb, míg az EMNP és az MPP a radikálisabb táborba helyezhető. A központi hatalomhoz, illetve az anyaországhoz való viszony adja a másik két törésvonal alapját.
Ez utóbbival kapcsolatban Székely István Gergő rámutatott arra, hogy a magyar kormány és a Fidesz nemzetpolitikai stratégiája megköveteli, hogy mindegyik határon túli magyar párt nyíltan állást foglaljon. Vannak pártok (EMNP, MPP), melyek egyértelműen kötődnek a Fideszhez, és olyanok is (RMDSZ) melyek viszonya az anyaországi kormánypárthoz zavaros. Az választójog kiterjesztésével ez a szempont még erősebbé válik majd, minden kisebbségi magyar pártnak anyaországi partnert kell találnia (ez fordítva is igaz). A felmerülő kérdés az, hogy mennyire csökken így az határon túli magyar pártok autonómiája, mennyire válnak függővé az anyaországi pártoktól. Mi történik például az EMNP-vel, ha a Fidesz már nem lesz kormányon? – tette fel a kérdést Székely István Gergő.
Bakk Miklós bemutatta az együttműködés létrejöttét akadályozó tényezőket. Elmondta, nehéz eldönteni, melyek legyenek azok az elemek, melyek a közpolitikai verseny szféráján kívülre kerülnek, valamint melyek azok, amelyek folyamatos vita tárgyát képezhetik. Hogyan oldható meg, hogy az így létrehozott keretet időről időre felülvizsgálják, újratárgyalják és a változó körülményekhez alakítsák? Olyan aprónak tűnő technikai kérdések is gondot okozhatnak, mint az, hogy melyik párt neve alatt fusson a létrejövő választási koalíció. Ugyanis szükség van arra, hogy papíron egyetlen párt, nem pedig egy pártszövetség zászlaja alatt induljon a „Magyar Koalíció”, hiszen a választási küszöb pártoknak csak öt, pártszövetségeknek pedig 8 százalék. A politológus véleménye szerint ilyen és ehhez hasonló konfliktusok élnek a különböző felek között, azonban az esetenként túlburjánzó autonómia-diskurzus elrejti ezeket.
Tényleg szükség van magyar összefogásra?
Ezt a kérdést dobta föl Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány igazgatója. Rámutatott, hogy túl sok szó esik az öt százalékos választási küszöbről, ám senki nem beszél arról, hogy a román törvények értelmében létezik egy alternatív választási küszöb is. Ezt azt jelenti, hogy olyan pártok is bejuthatnak a parlamentbe, akik nem kapják meg országos szinten a szavazatok öt százalékát, de első helyen végeznek hat képviselői és három szenátori egyéni körzetben. A 2008-as választások után az RMDSZ-nek 22 képviselője és 9 szenátora ül a bukaresti törvényhozásban. Igaz, a választási rendszer furcsasága miatt nem mindegyik politikus végzett első helyen az egyéni körzetében, de joggal feltételezhető, hogy két versengő magyar párt is elérheti az alternatív választási küszöböt. Ilyen körülmények között pedig nem is biztos, hogy a szereplők szükségét látják a megegyezésnek.
Pap Szilárd István
Kitekintő.hu

Tusványos: a bejegyzés előtt álló EMNP terveiről beszéltek az ideiglenes vezetőség tagjai
Bukarest több gondot okoz, mint amennyit megold – hangzott el abban a panelben, amelyben a bírósági bejegyzés folyamatában a múlt heti, alapfokú elutasító ítélet nyomán időlegesen megrekedt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jövőjéről, céljairól, valamint a többi magyar politikai képviselettel kialakítani szándékozó kapcsolatról beszéltek a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtöki, második napján a jövendő párt ideiglenes vezetőségének tagjai. Toró T. Tibor, a párt létrehozása fölött bábáskodó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, az ideiglenes pártvezetés feje a beszélgetés elején a pártbejegyzés eddigi történetét ismertetve rámutatott: álláspontjuk szerint az elutasító ítéletet meghozó bukaresti törvényszék erős politikai nyomás alatt dolgozott, Romániában ugyanis a pártbejegyzés a mai napig kőkemény politikai döntés.
 „A pártokrácia továbbra is van annyira fejlett, hogy nem szívesen enged új szereplőket megjelenni, emellett a romániai magyar politikai képviselet sem látja szívesen az új riválist: az RMDSZ egy-két túlbuzgó aktivistája is megpróbálta megakadályozni a párt bejegyzését, de az ő érveik elbuktak” – ecsetelte az előzményeket Toró Tusnádfürdőn. Leszögezte: várhatóan augusztusra megkapják az alapfokú elutasító ítélet indoklását, amelyet azonnal megfellebbeznek a bukaresti táblabíróságon, és reményét fejezte ki, hogy a folyamat hamarosan – immár pozitív döntéssel – lezárul.
Temesvár protestáló szellemisége
Az EMNP keretprogramja kapcsán Toró kifejtette, a párt kezdeményezői Temesvár protestáló szellemiségét tekintik alapnak, elvetik ugyanakkor „a posztkommunista értékhálót és az illúziókon alapuló rossz kompromiszszumokat”, mint ahogy a központi érdekkoalíción alapuló rendszert is. Ezek helyett a romániai magyar közösség jövőjét szolgáló közjogi kereteket kívánják megalapozni. „Az érdekérvényesítő összefogás és a verseny helyes arányát akarjuk megvalósítani” – szögezte le a politikus arról szólva, milyen viszony kialakítására törekszik az EMNP a többi magyar politikai képviselettel, hozzátéve, vissza szeretnék állítani az egység fogalmának valós tartalmi töltetét, azt ugyanis – szerinte – az eddigi politikusok kiüresítették.
Toró azt is elmondta, hogy az olyan megoldásokat kívánják támogatni, amelyek megalapozzák a közösségi integrációt és az önkormányzatiságot. Emellett a határok fölötti nemzetegyesítés és a Kárpát-medencei magyar szolidaritás eszméjét is képviselni kívánják, amelyek leghitelesebb képviselőiként Toró Tőkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét, az EMNT elnökét, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt nevezte meg. Toró leszögezte: az EMNP öt alapértéke a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia. Emellett alapelvnek tekintik az alkotmányos régiók szolidaritását, és az aszimmetrikus regionalizmust szorgalmazzák. Toró szükségesnek nevezte, hogy a tervezett romániai közigazgatási reform ebbe az irányba induljon el, ehhez viszont – mint fogalmazott – alkotmánymódosításra is szükség van.
Leszögezte: az EMNP konszenzusorientált alakulatként kíván szerepet vállalni az erdélyi magyar politikában, nem a többségi, hegemonisztikus rendszert támogatják, amelyet jelenleg Toró szerint az RMDSZ képvisel. Kifejtette, az együttműködési eljárások intézményesítését szeretnék, erre állandó testület felállítását tartják szükségesnek. „Mindezek biztosítására erdélyi stabilitási egyezmény megkötését kezdeményezzük, amely keretbe foglalja mindezeket” – mondta Toró.
Eltérő régiók, eltérő programok
A továbbiakban a párt regionális vezetői ismertették programjukat, lévén, hogy az EMNP a tervek szerint mindegyik régió számára sajátos programot kíván kidolgozni. Zatykó Gyula partiumi régióelnök leszögezte: legfőbb célkitűzésük a magyarság megmaradása, ennek három pilléreként a gazdaságot, a kisebbségi jogokat és a családpolitikát nevezte meg. „A cél, hogy a magyarországi gazdasági teret kiterjesszük a határ partiumi oldalára is. Fontos a két országot öszszekötő autópálya továbbépítése, addig is azonban kétoldalú kezdeményezések révén gyorsforgalmi utakat kell építeni a gazdasági fellendülés érdekében” – mutatott rá Zatykó. Fontosnak nevezte emellett a határt átszelő gyorsvasutak megépítését, a két ország települései közötti állandó tömegközlekedés beindítását, valamint a mobiltelefon-hálózatok kiterjesztését a másik ország határától számított 30-40 kilométeres sávban, hogy ezáltal is megkönnyítsék a határ mentén élők munkavállalását a másik országban.
Ugyancsak szükségét látja a kis- és középvállalkozók támogatásának, a középosztály megerősítésének, az oktatás stratégiai fejlesztésének, valamint annak, hogy a politikai képviselet tagjai is gyakorolják a nyelvi jogokat. Gergely Balázs közép-erdélyi régióelnök rámutatott: az általa képviselt, öt tájegységből álló régió igencsak heterogén, szinte minden egyes megyében eltérő helyzetben van a magyarság. Így van olyan, amelyben tömbben is élnek, de olyan is, ahol szórványban, ezért mindegyik számára más program szükséges. Külön említette a régió központját, Kolozsvárt, amelynek kiemelt szerepet szánnak. Rámutatott: az RMDSZ azon gyakorlatával szemben, hogy a jobb szakembereket Bukarestbe viszi, „kiürítve” így a megyéket, az EMNP célja az, hogy regionális szinten is maradjanak hozzáértő szakemberek. Ennek érdekében a Sapientia-egyetem diákjainak bevonásával monitorozni kívánják az önkormányzatok munkáját, egyfajta „árnyéktanácsokat” hozva létre, így próbálva javítani az önkormányzatok munkáját. Papp Előd székelyföldi régióelnök elöljáróban leszögezte: autonómiára van szükség. Indoklásul kifejtette: a Székelyföld gazdasági, politikai és kulturális értelemben is egységes régiónak tekinthető, ugyanakkor azt is elmondta, hogy „kibővített” Székelyföldben gondolkodnak, azaz olyanban, amelynek Hargita, Kovászna és Maros megye mellett a Csángóföld és Brassó megye egyes régiói is részét képezik.
Autonómia, mint stabilitási tényező
Szilágyi Zsolt, az EMNP külpolitikai koordinátora a jövendő párt külpolitikai célkitűzéseit vázolta. Mint kifejtette, határokon átívelő nemzetegyesítés és erős külpolitika szükséges. Ez utóbbit konszenzusos eszközökkel a Kárpát-medencei magyar politikusok bevonásával szükséges megvalósítani. „E külpolitika révén az euro-atlanti értékeket kell megvalósítani. Fontos, hogy a közösségek jól érezzék magukat, ehhez hatalommegosztás, valamint autonómia kell. Enélkül nem lesz stabilitás, Románia nem lesz jóléti állam, ha a Székelyföldnek nem lesz területi autonómiája” – hangsúlyozta Szilágyi. Hozzátette: van európai megoldás Közép-Európa stabilitására: ez a Kárpát-medencei autonómiák megvalósulása. „Bukarest több problémát okozott közösségünknek, mint amennyit megoldott – e helyzet feloldására a devolúció, az egyházi vagyonok visszaszolgáltatása, valamint az önrendelkezés jelenthet megoldást” – mutatott rá Szilágyi Zsolt.
Bakk Miklós politológus az EMNP programbizottságának szakmai koordinátoraként felszólalva elmondta, a programnak – német mintára – tartalmaznia kell a párt által felvállalt értékeket, mivel az egyben integrációs eszköz is, amely eligazítja az alakulat politikusait. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy meg kívánják újítani a közbeszédet, illetve a politikai nyelvezetet. Rámutatott: a képviseletet az önrendelkezés révén le kell vinni megyei szintre, emellett azonban kormányszinten is változtatni kell, az RMDSZ ugyanis szerinte eddig egypártrendszerként uralta az elosztó rendszereket. Az EMNP kulturális autonómiakoncepciójával kapcsolatosan elmondta, az abban különbözik az RMDSZ-étől, hogy míg az RMDSZ a kisebbségi törvény révén olyan kulturális autonómiatanácsokat akar létrehozni, amelyeket a kormányszint mellé rendelne – továbbra is biztosítandó hegemóniáját, az etatista modell fennmaradását –, az EMNP ezirányú programja a decentralizációra épít: a kulturális autonómiát a jövendő régióknak kellene megtölteniük tartalommal.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Hamiskártyás Tőkés-párt
Igazából grafológus szakértőre sem lenne szükség annak megállapításához, hogy ezrével tartalmaz hamis aláírásokat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges aláíráslista, amelyet idén májusban nyújtottak be a kezdeményezők a Bukaresti Törvényszékre.
Mint arról lapunk annak idején beszámolt, 2011. május 5-én Toró T. Tibor az alakulat „ideiglenes elnökeként” többedmagával kérte az EMNP politikai pártként történő bejegyzését. Ehhez Toróék összesen 29 268 aláírást tartalmazó, 4396 ívből álló dokumentációt tettek le a törvényszéken.
A párttörvény előírásaihoz igazodva 19 megyéből és Bukarestből összegyűjtött aláírások olyan személyek neve és személyes adatai mellett jelennek meg, akik az íveket összeállító személyek – a bukaresti ívek esetében Măinescu Vasile, Lungu Laura és Kopányi Katalin Ibolya – saját felelősségre történő nyilatkozata szerint támogatják az új magyar párt létrehozását.
Tényfeltárás a törvényszéki archívumban
Az aláírásokat azonban ráhamisították a bejegyzéshez szükséges hivatalos dokumentumokra – legalábbis ez derül ki az aláírási ívek egy részének az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional napilapok szerkesztőségeinek birtokába jutott másolataiból. Ezek ugyanis – szabad szemmel is látható módon – azonos személyek által lettek szignózva: a hamisítók azzal sem sokat fáradtak, hogy egyazon íven belül ne egyazon személy firkantsa oda az összes aláírást.
A másolatok hitelességét az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional újságírói a helyszínen – a Bukaresti Törvényszéken – ellenőrizték, miután kérésre megszerezték az intézmény vezetőségének engedélyét az aláíráslisták áttanulmányozására, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést biztosító 544/2001-es törvény értelmében. Az engedély nem tette lehetővé ugyanakkor az aláírási ívek fénymásolását vagy a személyes adatokhoz (lakcím, személyi azonosítószám) való hozzáférést.
Amint az újságírók az eredeti dokumentumok tanulmányozása révén megállapíthatták, az EMNP bukaresti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás egytől egyik hamisítvány, ami a korábban, a dokumentumok másolatai alapján tett megállapításnál is határozottabban alátámasztja az okirat-hamisítás gyanúját. Az újságírók mellesleg azt is megállapíthatták, hogy a bukaresti támogatók szinte egytől egyig román vagy más nemzetiségűek, a magyart kivéve – legalábbis nevük hangzása alapján.
Hazájában sem próféta
Hasonló helyzetet fedezett fel a két újságíró az összes Erdélyen kívüli megye esetében, de még a Temes megyei ívekben is hemzsegtek a nem kevésbé durva hamisítványok – a Temesváron élő Toró T. Tibor csapata az „ideiglenes elnök” szűkebb pátriájában sem fárasztotta magát valós támogatók keresésével: egyszerűbb volt odahamisítani néhány száz aláírást.
Nem különbözik a helyzet a Fehér, Bákó, Beszterce-Naszód, Brassó, Kolozs, Hunyad, Máramaros, Prahova, Szeben, Vâlcea vagy Vrancea megyei listáknál sem, csupán a nagyobb arányban magyarok lakta megyék listáinak aláírásai tűnnek „eredetibbeknek”.
Hogy az aláírók nevei és a többi személyi adatai mennyiben valósak – ezt a dilemmát egy esetleges rendőrségi vagy ügyészségi vizsgálat döntheti el, a sajtó nem lévén az aláírók személyes adatainak birtokában. Mindenesetre felmerül a gyanú, hogy a személyek nevei és egyéb adatai is légből kapottak.
„Egypetéjű ikreknél sem”
Az aláírások tömeges meghamisításának gyanúját azonban alátámasztják lapunk által megkeresett grafológus szakértők, akik egybehangzóan állítják: a gyanú több mint megalapozott.
„Valamennyi nyomtatványon fellelhető az aláírások (grafikumok) azonos jellegű kivitelezése, ami a teljes szignószerűségben, a vonalak erőteljességében, a dőlésirányban egyaránt fellelhető. Különös sajátosságként az ívek egy részén szereplő aláírások azonosságot mutatnak a mázolt vonalvezetésben, a jobbról balra való dőltésben, a díszítésekben, a hurkosságokban. Emellett az első, nagy kezdőbetű a többi grafikumnál lejjebb helyezkedik el, figyelemfelkeltő sajátosság továbbá a befejező mozdulatokban fellelhető visszatérő hurok a kezdetekhez. Egy másik ívcsoporton a névleírások mindegyikére az elrántott, horizontálisan egyenes vonallá alakult fonalasodás jellemző, illetve a jobbról balra irányuló törzsvonal indítása. Ekkora arányban előforduló általános és különös sajátosság azonossága nem fordulhat elő még egypetéjü ikrek esetében sem” – jegyzi meg az egyik, lapunknak szakvéleményét írásban eljuttató grafológus.
A bizonyított okirathamisítás szakértőink szerint elsősorban azon személyek jogi felelősségre vonását eredményezheti, akik aláírásukkal felelősséget vállaltak az általuk gyűjtött szignók hitelességéért.
Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését egy héttel ezelőtt alapfokon a névválasztás miatt elutasította a Bukaresti Törvényszék, az indoklást a napokban teszi közzé. Toró T. Tibor bejelentette, az indoklás kézhezvétele után fellebbeznek a fővárosi táblabíróságon.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Törvényszék: az EMNP nem a „nemzeti érdeket" képviseli
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését azért utasította el a bukaresti törvényszék, mert nem a „nemzeti érdekek" képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít – derül ki a törvényszék elutasító határozatának indoklásából.
A dokumentumot a Jurnalul National című napilap közölte elektronikus kiadásában. E szerint az EMNP az alapvető emberi jogok és szabadságjogok, valamint a közösségi jogok képviseletét vállalja programjában, ami ellentétben áll a romániai párttörvény 1. és 2. cikkelyével.
A bíróság által említett törvénycikkelyek egyebek között kimondják, hogy a pártoknak tevékenységük révén a nemzeti értékeket és érdekeket kell népszerűsíteniük, képviselniük.
A bukaresti törvényszék július 14-én utasította el első fokon a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett új romániai magyar párt bejegyzését. A kezdeményezők bejelentették, hogy fellebbezni fognak a döntés ellen a bukaresti ítélőtáblánál, amely a jogerős döntés kimondására hivatott.
MTI. Erdély.ma

Az összefogás tétje
Az RMDSZ valójában nem akar együttműködést, nem érdeke az összefogás, egyeduralma megerősítésére törekszik – akik követik a romániai magyar politikai életet, a szövetség vezető politikusainak nyilatkozatait, azok számára nem meglepő ez a következtetés, rég kilóg a lóláb, ám így kimondva, a nyers valóság mégis riasztó.
Az egyik politológus megfogalmazása szerint az erdélyi magyar politikai erők jó ideje nem az együttműködésért, hanem annak látszatáért hadakoznak, mindenáron bebizonyítanák, ők és pártjuk valóban akarja azt, de a másik tábor csak mímeli a szándékot. S a tusványosi előadásokat hallgatva bizony egyre egyértelműbben körvonalazódik: az RMDSZ hegemóniára törekszik. Párt- és személyi érdekeket helyeznek a közösségi érdek elé, és a szövetség vezetői fennen hirdetik: az egy igaz járható utat csak ők ismerik, ez vezet el a célhoz. Csakhogy egyre nyilvánvalóbb, az általuk kidolgozott stratégia valójában csak hatalomban működik, ellenzékben tehetetlenek, hisz már el is feledték annak eszköztárát. Hatalmon lenni egyébként is jó, pénzt, funkciót nyújt helyi és országos kis és nagy királyoknak. Az RMDSZ arra alapoz hát, hogy néhány képviselővel, szenátorral – természetesen a megbízhatóakkal – mindig helyet kapnak a kormányban egyik vagy másik román párt oldalán (a román politikusok is rájöttek már, sokkal olcsóbban megússzák, ha a megbízható RMDSZ-t maguk mellé veszik, csend lesz és nyugalom, kordában tartják a magyarokat), onnan pedig csurranhat-cseppenhet valami a közösségnek is: néhány kilométer út, egy-két kisebb jogszabályi engedmény. Csakhogy ez a húsz éve gyakorolt apró lépések politikája ma már messze nem elegendő, mint ahogy a politikai vetélytársak is léteznek, függetlenül attól, hogy elismerik őket vagy sem. Az erdélyi magyarság elég jelentős, RMDSZ-ből kiábrándult rétegét képvisel(het)ik. Az alternatív választási küszöb valóban megmentheti a szövetséget a parlamentből való kieséstől, és akár az EMNP vagy az MPP is bejuttathat néhány honatyát a román törvényhozásba, ám a széthúzásért, viszályért nagy árat kell majd fizetni: a román politikum számára is egyértelművé válik, a magyar egység rég nem létezik, no meg az is, amíg több, egymásnak feszülő párt, szervezet képviseli a magyarságot, nem kell attól tartaniuk, hogy eredményesen lépnek fel követeléseik teljesítéséért. Az RMDSZ-es politikusoknak is tudomásul kellene venniük: összefogásra nem a több szavazatért, a parlamenti bejutásért van szükség, hanem azért, mert a magyar közösség megmaradását szavatoló autonómia, önálló egyetem és más fontos célok csak így elérhetőek. S ahogy nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni, úgy az összefogást sem elegendő csak mímelni.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)