Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. január 15.
Tőkés újévi fogadása: „Az örök megújulás jegyében"
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Tőkés László püspöksége idején meghonosított, több mint két évtizedre visszatekintő hagyomány jegyében 2017 elején is megrendezték Nagyváradon az újévköszöntő ünnepélyt, mégpedig január 14-én – közölte az EP-képviselő sajtóirodája.
Eredeti célkitűzésének megfelelően a rendezvény a váradi és bihari egyházi és polgári közélet nemzeti elkötelezettségű képviselőit és szolgálattévőit hivatott közösségbe vonni, illetve hitünk és nemzeti öntudatunk szellemében útjára bocsátani az új esztendőt. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke meghívására idén is sokan jelentek meg a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) otthont adó egyházkerületi székház dísztermében, ahol a Szózat eléneklése után Török Sándor egyházkerületi főjegyző, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Nemes Csaba református lelkipásztort, főtanácsost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőjét az újévköszöntő igei beszédre.
Az est házigazdája, Tőkés László újévnyitó beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmait és azok mibenlétét, jelentőségét, horderejét járta körül, majd visszatekintve a mögöttünk hagyott 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének – szűkebb és tágabb pátriánkra való kitekintéssel, a teljesség igénye nélkül –, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. Felidézte egy-egy tavalyi kerek évforduló kapcsán Márton Áron, Jakó Zsigmond és Jakabovits Miklós alakját, akiknek emlékévet, emlékkonferenciát és életmű-kiállítást szentelt nemzeti közösségünk. Szót ejtett a magyar forradalom és szabadságharc hőseiről is a lezárult 1956-os emlékév kapcsán. A jól elvégzett munka, az esetleges sikertelenségek és a ránk váró feladatok hármas összefüggésében végzett számbavétel során felhívta a figyelmet: a közjó szolgálata nem tehető múlt időbe. Méltatta azon jeleseinket, akik sokrétű közszolgálatot végeznek a polgári, politikai, egyházi életben, az oktatás és művelődés területén, a közélet bármely pászmáján. Külön is említette a valóban „civil” szervezeteket, az öntevékeny közösségeket, továbbá a demokráciaközpontokat és honosítási irodákat, valamint azon szervezeteket, amelyeket az évek során A Közjó Szolgálatában Díjjal tüntettek ki az újévi fogadásokon.
A püspök sorra köszöntötte a meghívottakat, köztük az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, a PKE és az egyházak képviselőit, a polgári élet jeleseit, valamint munkatársait, segítőit. A köszönet és hála hangján szólt mindenkihez, külön kiemelve „főtámogatóinkat”, a magyar kormányt, az Országgyűlést és a Nemzetpolitikai Államtitkárságot.
A 2017-es évre nézve Isten áldását és erejét kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt«, »alkalmas és alkalmatlan időben«, kedvező és kedvezőtlen körülmények között, hitünk és nemzetünk, nagyváradi és erdélyi-partiumi népünk iránti odaadással és hűséggel töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”.
Három latin szállóige vezéreljen bennünket ebben a szolgálatban – mondotta Tőkés László. A „De profundis clamavi ad te Domine” zsoltárvers mint adventi ige a nyomorúság, a bűn, az elnyomás mélységéből szabadulást kereső, lehúzó sorsa fölé emelkedni vágyó ember fohásza Istenéhez. S míg 1956-ben „egy nép kiáltott” a mélységből, fél évezreddel ezelőtt „az egyház babiloni fogságából” egész Európa kiáltott így. Kisebbségi létünkben ezt tettük számtalanszor – emlékeztetett a püspök. A reformáció idei jubileumi emlékévében is csak az Istenbe vetett állhatatos hit és remény jegyében mondjuk: „Dum spiro, spero” (amíg lélegzem, remélek) – látván azt a sokrétű globális válságot, ami az emberiséget sújtja, beleértve Európát és Romániát. Kontinensünk az özönvízszerű migrációval, eme újkori népvándorlással küszködik, országunk a megbicsaklott rendszerváltással és posztkommunista visszarendeződéssel. Általános politikai és erkölcsi válságnak vagyunk szenvedő alanyai, mivel a hatalom és az anyagi javak bálványozásában megvakult vezetőink és hamis prófétáink vesztükbe kormányozzák népeinket – élt egy újabb bibliai párhuzammal Tőkés László. Aki végül minden nyomorúságunk dacára – kisebbségi jogfosztottság, nagyméretű elvándorlás, demográfiai válság, falvaink elnéptelenedése, társadalmi megrekedtség stb. – az örök megújulás jegyében idézte harmadikként a „Vivat, crescat, floreat!” (éljen, nőjön, virágozzon) latin jókívánságot, nemzetünkre, családjainkra, ifjúságunkra vonatkoztatva. Hitünk győzelmét hirdetve, kincseinket óvva, jövőnket építve kell megoldást és kiutat találni helyzetünkből – zárta újévi köszöntőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke.
Az est díszvendégeként Szászfalvi László csurgói református lelkipásztor, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának kereszténydemokrata alelnöke a magyar kormány és törvényhozás üdvözletét tolmácsolva mondott igei alapú, de számos politikai összefüggésre rámutató köszöntőbeszédet. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – idézte Pál apostolt annak kapcsán, hogy minő kihívások előtt áll a nemzet, Magyarország, Európa, miközben számos pozitívumot mutathatunk föl. Többek között a magyar nemzetpolitikában végbement paradigmaváltást, a határok fölött nemzetegyesítés folyamatát, az ország megvédésére tett erőfeszítéseket említette. 2017 kiemelkedő jubileumait sorolva – az új esztendő a reformáció, Szent László király, Arany János emlékéve, közvetlen partiumi kötődésekkel – az előtte szólóval egybehangzóan biztatott: nagyon gazdagok vagyunk, csodálatos örökségünk pedig kellő alap a megújuláshoz is.
A továbbiakban sor került A Közjó Szolgálatában Díj ünnepélyes átadására, idén a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete érdemelte ki, laudációt Tolnay István egyetemi tanár, az Alapítók Tanácsának alelnöke mondott. Ezen ünnepi alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly Díját is Lászlófy Pál tanárnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége korábbi, jelenleg tiszteletbeli elnökének, akinek pályáját és munkáját utóda, Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök vázolta és méltatta.
A program zenei intermezzóit Imre Kamilla másodikos elemista, az Il Pastor Fido együttes és váradi zenetanárok-kántorok egy csoportja szolgáltatta. A kislány rábaközi dalcsokorral, a felnőttek barokk muzsikával, illetve szatmári újévi kántáló énekekkel örvendeztették meg hallgatóságukat.
Az új esztendei pohárköszöntőt Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke mondta el. A fogadásra érkezettek a PKE Diákszervezete részére ajánlhatták fel adományaikat.
itthon.ma//erdelyorszag
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Tőkés László püspöksége idején meghonosított, több mint két évtizedre visszatekintő hagyomány jegyében 2017 elején is megrendezték Nagyváradon az újévköszöntő ünnepélyt, mégpedig január 14-én – közölte az EP-képviselő sajtóirodája.
Eredeti célkitűzésének megfelelően a rendezvény a váradi és bihari egyházi és polgári közélet nemzeti elkötelezettségű képviselőit és szolgálattévőit hivatott közösségbe vonni, illetve hitünk és nemzeti öntudatunk szellemében útjára bocsátani az új esztendőt. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke meghívására idén is sokan jelentek meg a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) otthont adó egyházkerületi székház dísztermében, ahol a Szózat eléneklése után Török Sándor egyházkerületi főjegyző, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Nemes Csaba református lelkipásztort, főtanácsost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőjét az újévköszöntő igei beszédre.
Az est házigazdája, Tőkés László újévnyitó beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmait és azok mibenlétét, jelentőségét, horderejét járta körül, majd visszatekintve a mögöttünk hagyott 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének – szűkebb és tágabb pátriánkra való kitekintéssel, a teljesség igénye nélkül –, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. Felidézte egy-egy tavalyi kerek évforduló kapcsán Márton Áron, Jakó Zsigmond és Jakabovits Miklós alakját, akiknek emlékévet, emlékkonferenciát és életmű-kiállítást szentelt nemzeti közösségünk. Szót ejtett a magyar forradalom és szabadságharc hőseiről is a lezárult 1956-os emlékév kapcsán. A jól elvégzett munka, az esetleges sikertelenségek és a ránk váró feladatok hármas összefüggésében végzett számbavétel során felhívta a figyelmet: a közjó szolgálata nem tehető múlt időbe. Méltatta azon jeleseinket, akik sokrétű közszolgálatot végeznek a polgári, politikai, egyházi életben, az oktatás és művelődés területén, a közélet bármely pászmáján. Külön is említette a valóban „civil” szervezeteket, az öntevékeny közösségeket, továbbá a demokráciaközpontokat és honosítási irodákat, valamint azon szervezeteket, amelyeket az évek során A Közjó Szolgálatában Díjjal tüntettek ki az újévi fogadásokon.
A püspök sorra köszöntötte a meghívottakat, köztük az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, a PKE és az egyházak képviselőit, a polgári élet jeleseit, valamint munkatársait, segítőit. A köszönet és hála hangján szólt mindenkihez, külön kiemelve „főtámogatóinkat”, a magyar kormányt, az Országgyűlést és a Nemzetpolitikai Államtitkárságot.
A 2017-es évre nézve Isten áldását és erejét kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt«, »alkalmas és alkalmatlan időben«, kedvező és kedvezőtlen körülmények között, hitünk és nemzetünk, nagyváradi és erdélyi-partiumi népünk iránti odaadással és hűséggel töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”.
Három latin szállóige vezéreljen bennünket ebben a szolgálatban – mondotta Tőkés László. A „De profundis clamavi ad te Domine” zsoltárvers mint adventi ige a nyomorúság, a bűn, az elnyomás mélységéből szabadulást kereső, lehúzó sorsa fölé emelkedni vágyó ember fohásza Istenéhez. S míg 1956-ben „egy nép kiáltott” a mélységből, fél évezreddel ezelőtt „az egyház babiloni fogságából” egész Európa kiáltott így. Kisebbségi létünkben ezt tettük számtalanszor – emlékeztetett a püspök. A reformáció idei jubileumi emlékévében is csak az Istenbe vetett állhatatos hit és remény jegyében mondjuk: „Dum spiro, spero” (amíg lélegzem, remélek) – látván azt a sokrétű globális válságot, ami az emberiséget sújtja, beleértve Európát és Romániát. Kontinensünk az özönvízszerű migrációval, eme újkori népvándorlással küszködik, országunk a megbicsaklott rendszerváltással és posztkommunista visszarendeződéssel. Általános politikai és erkölcsi válságnak vagyunk szenvedő alanyai, mivel a hatalom és az anyagi javak bálványozásában megvakult vezetőink és hamis prófétáink vesztükbe kormányozzák népeinket – élt egy újabb bibliai párhuzammal Tőkés László. Aki végül minden nyomorúságunk dacára – kisebbségi jogfosztottság, nagyméretű elvándorlás, demográfiai válság, falvaink elnéptelenedése, társadalmi megrekedtség stb. – az örök megújulás jegyében idézte harmadikként a „Vivat, crescat, floreat!” (éljen, nőjön, virágozzon) latin jókívánságot, nemzetünkre, családjainkra, ifjúságunkra vonatkoztatva. Hitünk győzelmét hirdetve, kincseinket óvva, jövőnket építve kell megoldást és kiutat találni helyzetünkből – zárta újévi köszöntőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke.
Az est díszvendégeként Szászfalvi László csurgói református lelkipásztor, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának kereszténydemokrata alelnöke a magyar kormány és törvényhozás üdvözletét tolmácsolva mondott igei alapú, de számos politikai összefüggésre rámutató köszöntőbeszédet. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – idézte Pál apostolt annak kapcsán, hogy minő kihívások előtt áll a nemzet, Magyarország, Európa, miközben számos pozitívumot mutathatunk föl. Többek között a magyar nemzetpolitikában végbement paradigmaváltást, a határok fölött nemzetegyesítés folyamatát, az ország megvédésére tett erőfeszítéseket említette. 2017 kiemelkedő jubileumait sorolva – az új esztendő a reformáció, Szent László király, Arany János emlékéve, közvetlen partiumi kötődésekkel – az előtte szólóval egybehangzóan biztatott: nagyon gazdagok vagyunk, csodálatos örökségünk pedig kellő alap a megújuláshoz is.
A továbbiakban sor került A Közjó Szolgálatában Díj ünnepélyes átadására, idén a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete érdemelte ki, laudációt Tolnay István egyetemi tanár, az Alapítók Tanácsának alelnöke mondott. Ezen ünnepi alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly Díját is Lászlófy Pál tanárnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége korábbi, jelenleg tiszteletbeli elnökének, akinek pályáját és munkáját utóda, Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök vázolta és méltatta.
A program zenei intermezzóit Imre Kamilla másodikos elemista, az Il Pastor Fido együttes és váradi zenetanárok-kántorok egy csoportja szolgáltatta. A kislány rábaközi dalcsokorral, a felnőttek barokk muzsikával, illetve szatmári újévi kántáló énekekkel örvendeztették meg hallgatóságukat.
Az új esztendei pohárköszöntőt Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke mondta el. A fogadásra érkezettek a PKE Diákszervezete részére ajánlhatták fel adományaikat.
itthon.ma//erdelyorszag
2017. január 16.
A PKE diákszervezetét és Lászlófy Pált is kitüntették
Újév-köszöntő ünnepséget tartott NagyváradonTőkés Lászó európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
A szombati eseményen átadták a Közjó Szolgálatában Díjat, amelyet ezúttal a Partiumi Keresztény Egyetem diákszervezete érdemelt ki, Lászlófy Pált, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnökét pedig az EMNT Kós Károly-díjával tüntették ki.
Tőkés beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmáról és jelentőségéről beszélt, majd visszatekintve a 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. A 2017-es évre vonatkozóan Isten áldását kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt« töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”.
A Barabás Balázs által szerkesztett műsor Zákonyi Botond történésszel, Magyarország bukaresti nagykövetével forgatott az Ilfov megyei községben. Az 1956-os magyar forradalom leverése után itt tartották őrizetben Nagy Imrét és társait. Mivel a helyszín a román belügyminisztérium felügyelete alá tartozik, a román hatóságok ritkán adnak engedélyt ott filmezni, így valószínűleg a Digi 24 az első, amely 1956 témájában forgathatott tévés anyagot.
A műsorban Zákonyi Botond többek között 1956-ról és Nagy Imréék elhurcolásáról beszél, felidézi az akkori események romániai visszhangját. Mint ismeretes, annak idején több ezer embert tartóztattak le, mert támogatta a magyarországi forradalmat, néhányukat ki is végezték. Az 1956-tal és Nagy Imréék snagovi fogságával foglalkozó Diplomata útlevél című műsort szombaton 22.30 órától sugározza a Digi 24 hírtelevízió.
Krónika (Kolozsvár)
Újév-köszöntő ünnepséget tartott NagyváradonTőkés Lászó európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
A szombati eseményen átadták a Közjó Szolgálatában Díjat, amelyet ezúttal a Partiumi Keresztény Egyetem diákszervezete érdemelt ki, Lászlófy Pált, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnökét pedig az EMNT Kós Károly-díjával tüntették ki.
Tőkés beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmáról és jelentőségéről beszélt, majd visszatekintve a 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. A 2017-es évre vonatkozóan Isten áldását kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt« töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”.
A Barabás Balázs által szerkesztett műsor Zákonyi Botond történésszel, Magyarország bukaresti nagykövetével forgatott az Ilfov megyei községben. Az 1956-os magyar forradalom leverése után itt tartották őrizetben Nagy Imrét és társait. Mivel a helyszín a román belügyminisztérium felügyelete alá tartozik, a román hatóságok ritkán adnak engedélyt ott filmezni, így valószínűleg a Digi 24 az első, amely 1956 témájában forgathatott tévés anyagot.
A műsorban Zákonyi Botond többek között 1956-ról és Nagy Imréék elhurcolásáról beszél, felidézi az akkori események romániai visszhangját. Mint ismeretes, annak idején több ezer embert tartóztattak le, mert támogatta a magyarországi forradalmat, néhányukat ki is végezték. Az 1956-tal és Nagy Imréék snagovi fogságával foglalkozó Diplomata útlevél című műsort szombaton 22.30 órától sugározza a Digi 24 hírtelevízió.
Krónika (Kolozsvár)
2017. január 16.
MOGYE-ügy: Szilágyiék feljelentést tettek a DNA-nál
Feljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) a romániai egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége ellen.
A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA.
A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést.
Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA.
A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést.
Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
Feljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) a romániai egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége ellen.
A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA.
A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést.
Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA.
A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést.
Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
2017. január 27.
Film a Szoboszlai-perről
1956-os vándorkiállítás Szentgyörgyön
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében – a magyarországi 1956-os Emlékbizottság támogatásával – az 1956-os szabadságharc erdélyi vonatkozásait bemutató vándorkiállítás nyílik Sepsiszentgyörgyön, a Míves Házban ma 18.30-tól. A kiállítás a legfontosabb erdélyi ‘56-os csoportokat mutatja be, majd a forradalom leverését követő megtorlásokat.
A 20. századi magyar történelem kiemelkedő eseményeként számon tartott 1956-os szabadságharcnak tavaly volt a 60. évfordulója, melynek során számos megemlékezésre és változatos programra került sor szerte a Kárpát-medencében. Az 1956-os Emlékbizottság által meghirdetett emlékév programjai 2017-ben is folytatódnak, több helyszínen. Az EMNT által tavaly ősszel elindított vándorkiállítás idén ért el Háromszékre. A kiállítás az 1956-os forradalom erdélyi eseményeit, a különböző pereket, szervezkedő csoportokat mutatja be. Az anyagot dr. Lönhárt Tamás, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Jelenkor Története és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi adjunktusa állította össze. A megnyitót követően levetítik a Szoboszlai-perről készített 30 perces dokumentumfilmet.
A Míves Házban otthonra lelő vándorkiállítást Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke nyitja meg. Az ‘56-os események erdélyi vonatkozásairól Rab Sándor (Székely Mikó Kollégium) és Nagy Éva (Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy) történészek tartanak rövid felvezetőt. Házigazda: Kátai Zsuzsánna, az EMNT sepsiszéki elnöke.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
1956-os vándorkiállítás Szentgyörgyön
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében – a magyarországi 1956-os Emlékbizottság támogatásával – az 1956-os szabadságharc erdélyi vonatkozásait bemutató vándorkiállítás nyílik Sepsiszentgyörgyön, a Míves Házban ma 18.30-tól. A kiállítás a legfontosabb erdélyi ‘56-os csoportokat mutatja be, majd a forradalom leverését követő megtorlásokat.
A 20. századi magyar történelem kiemelkedő eseményeként számon tartott 1956-os szabadságharcnak tavaly volt a 60. évfordulója, melynek során számos megemlékezésre és változatos programra került sor szerte a Kárpát-medencében. Az 1956-os Emlékbizottság által meghirdetett emlékév programjai 2017-ben is folytatódnak, több helyszínen. Az EMNT által tavaly ősszel elindított vándorkiállítás idén ért el Háromszékre. A kiállítás az 1956-os forradalom erdélyi eseményeit, a különböző pereket, szervezkedő csoportokat mutatja be. Az anyagot dr. Lönhárt Tamás, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Jelenkor Története és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi adjunktusa állította össze. A megnyitót követően levetítik a Szoboszlai-perről készített 30 perces dokumentumfilmet.
A Míves Házban otthonra lelő vándorkiállítást Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke nyitja meg. Az ‘56-os események erdélyi vonatkozásairól Rab Sándor (Székely Mikó Kollégium) és Nagy Éva (Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy) történészek tartanak rövid felvezetőt. Házigazda: Kátai Zsuzsánna, az EMNT sepsiszéki elnöke.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. január 30.
Részvétnyilvánítás – Borbély Imrétől búcsúzunk
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetősége és tagsága mély megrendüléssel értesült a súlyos betegség következében, életének 69. évében elhunyt temesvári Borbély Imre vegyészmérnök, politikus, politikai elemző haláláról.
Borbély Imre az erdélyi magyar politika és közélet megkerülhetetlen képviselője volt. Az 1989-es temesvári eseményekből – Tőkés László oldalán – döntő mértékben vette ki részét, ezzel is hozzájárulva a rendszerváltozás elindításához. Következetes, elvhű kiállása közösségi céljainkért iránymutató volt mindannyiunk számára, példája pedig erőt adó. Kommunistaellenes állásfoglalásaival – a Temesvár Társaság tagjaként egyik kezdeményezője volt 1990-ben a Temesvári Kiáltvány 8. pontjának – az erdélyi- és romániai közélet megtisztulását szorgalmazta. Meggyőződése szerint ez csak a múlttal való szembenézés és a kommunista diktatúra felelőseinek erkölcsi elszámoltatása során lehetséges.Lényeglátását bizonyítja az erdélyi magyarság közösségi autonómiájának programszintű megfogalmazását tartalmazó 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat, amelynek egyik értelmi szerzője volt.Szövetségi vezetőként és parlamenti képviselőként is következetesen képviselte az erdélyi magyarság, a magyar önrendelkezés, a szabad anyanyelvhasználat, vagy az erdélyi magyarság társnemzeti státusának, illetve Románia föderális államreformjának ügyét. Elsőként szólalt fel magyarul Románia parlamentjében.Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító-tagjaként, Kezdeményező Testületének egyik alkotó vezetőjeként, komoly szerepe volt az erdélyi közösségi autonómiaformák közjogi megalapozását célzó műhelymunkában és ennek következetes képviseletében.Halálával az erdélyi magyar nemzeti közösség egy bátor, szókimondó, lényeglátó harcost veszített el.
A gyászoló családnak vigasztalódást kívánunk!
Emléke legyen áldott!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségei és tagsága nevében búcsúznak tőle:
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetősége és tagsága mély megrendüléssel értesült a súlyos betegség következében, életének 69. évében elhunyt temesvári Borbély Imre vegyészmérnök, politikus, politikai elemző haláláról.
Borbély Imre az erdélyi magyar politika és közélet megkerülhetetlen képviselője volt. Az 1989-es temesvári eseményekből – Tőkés László oldalán – döntő mértékben vette ki részét, ezzel is hozzájárulva a rendszerváltozás elindításához. Következetes, elvhű kiállása közösségi céljainkért iránymutató volt mindannyiunk számára, példája pedig erőt adó. Kommunistaellenes állásfoglalásaival – a Temesvár Társaság tagjaként egyik kezdeményezője volt 1990-ben a Temesvári Kiáltvány 8. pontjának – az erdélyi- és romániai közélet megtisztulását szorgalmazta. Meggyőződése szerint ez csak a múlttal való szembenézés és a kommunista diktatúra felelőseinek erkölcsi elszámoltatása során lehetséges.Lényeglátását bizonyítja az erdélyi magyarság közösségi autonómiájának programszintű megfogalmazását tartalmazó 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat, amelynek egyik értelmi szerzője volt.Szövetségi vezetőként és parlamenti képviselőként is következetesen képviselte az erdélyi magyarság, a magyar önrendelkezés, a szabad anyanyelvhasználat, vagy az erdélyi magyarság társnemzeti státusának, illetve Románia föderális államreformjának ügyét. Elsőként szólalt fel magyarul Románia parlamentjében.Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító-tagjaként, Kezdeményező Testületének egyik alkotó vezetőjeként, komoly szerepe volt az erdélyi közösségi autonómiaformák közjogi megalapozását célzó műhelymunkában és ennek következetes képviseletében.Halálával az erdélyi magyar nemzeti közösség egy bátor, szókimondó, lényeglátó harcost veszített el.
A gyászoló családnak vigasztalódást kívánunk!
Emléke legyen áldott!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségei és tagsága nevében búcsúznak tőle:
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. február 1.
A szolidaritás ára
Sepsiszentgyörgyön az ‘56-os vándorkiállítás
Pénteken nyitották meg Sepsiszentgyörgyön a Míves Házban az 1956-os szabadságharc főbb erdélyi vonatkozásait bemutató vándorkiállítást, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében a magyarországi 1956-os Emlékbizottság támogatásával indítottak útjára még a múlt évben. A tárlat a legfőbb szervezkedéseket, csoportokat, valamint azok vezéregyéniségeit mutatja be, továbbá felidézi a pártállam által alkalmazott aránytalanul vad megtorlási folyamatot.
A megjelenteket Kátai Zsuzsánna, az EMNT sepsiszéki elnöke, valamint Sándor Krisztina, a szervezet országos ügyvezető elnöke köszöntötte. Úgy értékelték: a szabadságharc hőseiről nem lehet elégszer beszélni, ugyanakkor az események, történések megismerése kiemelt fontossággal bír a ma élők számára is, hiszen hosszú ideig az akkori hatalom tudatosan igyekezett megakadályozni történelmünk e szeletének pontos megismerését. Kátai Zsuzsanna rámutatott: 1956 hősei a nemzeti szuverenitás visszaszerzéséért harcoltak Budapesten, hogy egy független és szabad országban élhessenek. Az erdélyi ’56 elsősorban a szolidaritásról szólt. Sándor Krisztina szerint a kiállítás vitathatatlan érdeme, hogy kizárólag Erdélyről szól, hiszen míg a szabadságharc magyarországi hőseiről már viszonylag sokat tudni, Moyses Mártonról, Dávid Gyuláról és a többiekről kevés szó esik.
A történelmi visszatekintőről, valamint a kiállítás anyagának ismertetéséről Nagy Éva, a Plugor Sándor Művészeti Líceum oktatója, Rab Sándor, a Székely Mikó Kollégium, valamint a Református Kollégium pedagógusa, történelem szakos tanára gondoskodott. Nagy Éva kitért arra, milyen előzmények vezettek oda, hogy az erdélyi magyarság feltétlen szolidaritással viszonyult a magyarországi eseményekhez, s arra is, hogy a szervezkedések, csoportok tevékenységéhez képest mennyire aránytalanul nagyok voltak a pártállam megtorló intézkedései. Rab Sándor alapos előzményismertetésben beszélt a hallgatóságnak arról az eseményről, amely szerinte a jelenkori magyar történelem egyik tragédiája. Előadását, amelyben a budapesti események és a nemzetközi helyzet is helyet kapott, valamint az erdélyi utórezgések, egy legendássá vált idézettel zárta, amely Borisz Jelcin egykori orosz elnök szájából hangzott el: „A kommunizmus 1956 októberében Budapest utcáin bukott meg.” Puskás Attila egykori politikai fogoly arra emlékeztetett, hogy „Romániában nem léteztek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették volna, hogy 1956-ban vagy az elkövetkező két-három évben a rendszer megbuktatása megtörténhessen.” Hozzátette: a diktatúra fenntartása érdekében a pártállam kihasználta a kolozsvári, nagyváradi, székelyföldi, temesvári csoportok sok esetben ártatlan próbálkozásnak tekinthető gesztusait, és államellenes cselekedetek címen koncepciós perek sokaságát gyártotta. A romániai ’56 ezért inkább csak áldozatokról szól, akik életükkel vagy kemény börtönévekkel fizettek azért, hogy a kommunista önkényuralom kellően „le tudja nyomni a társadalom azon rétegeinek a fejét, amelyek tiltakozni akartak volna” – fogalmazott. Puskás Attila a perek hangulatával kapcsolatos személyes tapasztalatairól, és a vádalkotás vérlázító eszközeiről is beszélt.
Zárásként Tánczos András tanár Márai Sándor Mennyből az angyal című versét mondta el.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgyön az ‘56-os vándorkiállítás
Pénteken nyitották meg Sepsiszentgyörgyön a Míves Házban az 1956-os szabadságharc főbb erdélyi vonatkozásait bemutató vándorkiállítást, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében a magyarországi 1956-os Emlékbizottság támogatásával indítottak útjára még a múlt évben. A tárlat a legfőbb szervezkedéseket, csoportokat, valamint azok vezéregyéniségeit mutatja be, továbbá felidézi a pártállam által alkalmazott aránytalanul vad megtorlási folyamatot.
A megjelenteket Kátai Zsuzsánna, az EMNT sepsiszéki elnöke, valamint Sándor Krisztina, a szervezet országos ügyvezető elnöke köszöntötte. Úgy értékelték: a szabadságharc hőseiről nem lehet elégszer beszélni, ugyanakkor az események, történések megismerése kiemelt fontossággal bír a ma élők számára is, hiszen hosszú ideig az akkori hatalom tudatosan igyekezett megakadályozni történelmünk e szeletének pontos megismerését. Kátai Zsuzsanna rámutatott: 1956 hősei a nemzeti szuverenitás visszaszerzéséért harcoltak Budapesten, hogy egy független és szabad országban élhessenek. Az erdélyi ’56 elsősorban a szolidaritásról szólt. Sándor Krisztina szerint a kiállítás vitathatatlan érdeme, hogy kizárólag Erdélyről szól, hiszen míg a szabadságharc magyarországi hőseiről már viszonylag sokat tudni, Moyses Mártonról, Dávid Gyuláról és a többiekről kevés szó esik.
A történelmi visszatekintőről, valamint a kiállítás anyagának ismertetéséről Nagy Éva, a Plugor Sándor Művészeti Líceum oktatója, Rab Sándor, a Székely Mikó Kollégium, valamint a Református Kollégium pedagógusa, történelem szakos tanára gondoskodott. Nagy Éva kitért arra, milyen előzmények vezettek oda, hogy az erdélyi magyarság feltétlen szolidaritással viszonyult a magyarországi eseményekhez, s arra is, hogy a szervezkedések, csoportok tevékenységéhez képest mennyire aránytalanul nagyok voltak a pártállam megtorló intézkedései. Rab Sándor alapos előzményismertetésben beszélt a hallgatóságnak arról az eseményről, amely szerinte a jelenkori magyar történelem egyik tragédiája. Előadását, amelyben a budapesti események és a nemzetközi helyzet is helyet kapott, valamint az erdélyi utórezgések, egy legendássá vált idézettel zárta, amely Borisz Jelcin egykori orosz elnök szájából hangzott el: „A kommunizmus 1956 októberében Budapest utcáin bukott meg.” Puskás Attila egykori politikai fogoly arra emlékeztetett, hogy „Romániában nem léteztek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették volna, hogy 1956-ban vagy az elkövetkező két-három évben a rendszer megbuktatása megtörténhessen.” Hozzátette: a diktatúra fenntartása érdekében a pártállam kihasználta a kolozsvári, nagyváradi, székelyföldi, temesvári csoportok sok esetben ártatlan próbálkozásnak tekinthető gesztusait, és államellenes cselekedetek címen koncepciós perek sokaságát gyártotta. A romániai ’56 ezért inkább csak áldozatokról szól, akik életükkel vagy kemény börtönévekkel fizettek azért, hogy a kommunista önkényuralom kellően „le tudja nyomni a társadalom azon rétegeinek a fejét, amelyek tiltakozni akartak volna” – fogalmazott. Puskás Attila a perek hangulatával kapcsolatos személyes tapasztalatairól, és a vádalkotás vérlázító eszközeiről is beszélt.
Zárásként Tánczos András tanár Márai Sándor Mennyből az angyal című versét mondta el.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 3.
Tőkés László: az RMDSZ a barikád rossz oldalán áll - Tőkés László szerint a romániai büntető törvények rendeleti módosítása miatti tömegmegmozdulások közepette a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a barikád rossz oldalán áll. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón beszélt erről.
Az európai parlamenti képviselő úgy értékelte, hogy az 1989 utáni legkiterjedtebb romániai utcai megmozdulások az RMDSZ ellen is szólnak mindaddig, amíg a szövetség támogatja a kormányt, a kormánypártokat, és nem hajlandó egyértelműen elítélni a tüntetések okát képező sürgősségi kormányrendeletet és törvénytervezetet.
"Ne rántsák magukkal a magyar közösséget egy olyan politikába, amely a magyarság érdekei ellen szól. Az RMDSZ-nek fel kell hagynia a korrupt politika hallgatólagos támogatásával" - jelentette ki Tőkés László. Hozzátette: amikor kimegy az utcára, és látja a tüntetőket, magyarként szégyelli magát az RMDSZ helytelennek vélt álláspontja miatt. Szerinte a szövetségnek a korrupcióval kapcsolatos álláspontját tükrözi az a tény is, hogy szombaton az RMDSZ ezüstfenyő díjjal tüntette ki a korrupciós bűncselekmények miatt alapfokon már elítélt Olosz Gergely volt szenátort. Úgy vélte: nem lehet, hogy a szövetség ugyanazzal a kitüntetéssel jutalmazza az általános elismerésnek örvendő Böjte Csaba ferences szerzetest, és Olosz Gergelyt.
Az RMDSZ szerdán közleményben tudatta: nem ért egyet a román kormány döntésével, amely kedd este sürgősségi kormányrendelettel módosította a büntetőtörvénykönyvet (Btk.) és a büntetőeljárást. A szövetség a büntetőjog parlamenti módosítását javasolta, de közleményében nem tért ki arra, hogy a nézetkülönbség miként hat ki a kormányhoz fűződő viszonyára.
Tőkés László a Gyergyószéki Székely Tanácsnak arra a kezdeményezésére is kitért, hogy polgári kezdeményezésként nyújtsák be a parlamentben Székelyföld autonómiastatútumának a tervezetét. Reményét fejezte ki, hogy nem lesz szükség erre, mert az RMDSZ és az MPP képviselői maguk nyújtják be a tervezetet. Sérelmezte ugyanakkor azt a "zsigeri autonómiaellenességet", amely a tervezet kapcsán a román politikai elit szintjén megmutatkozott.
Az EMNT elnöke azt is sérelmezte, hogy Klaus Iohannis Strasbourgban példaértékűnek mondta Románia kisebbségpolitikáját, és ezt az RMDSZ kisparlamentje - mely szombaton ülésezett - szó nélkül hagyta. A román államfő kijelentése szerinte Nicolae Ceausescu román diktátor hasonló kijelentéséhez hasonlítható.
Gazda Árpád
(MTI)
Az európai parlamenti képviselő úgy értékelte, hogy az 1989 utáni legkiterjedtebb romániai utcai megmozdulások az RMDSZ ellen is szólnak mindaddig, amíg a szövetség támogatja a kormányt, a kormánypártokat, és nem hajlandó egyértelműen elítélni a tüntetések okát képező sürgősségi kormányrendeletet és törvénytervezetet.
"Ne rántsák magukkal a magyar közösséget egy olyan politikába, amely a magyarság érdekei ellen szól. Az RMDSZ-nek fel kell hagynia a korrupt politika hallgatólagos támogatásával" - jelentette ki Tőkés László. Hozzátette: amikor kimegy az utcára, és látja a tüntetőket, magyarként szégyelli magát az RMDSZ helytelennek vélt álláspontja miatt. Szerinte a szövetségnek a korrupcióval kapcsolatos álláspontját tükrözi az a tény is, hogy szombaton az RMDSZ ezüstfenyő díjjal tüntette ki a korrupciós bűncselekmények miatt alapfokon már elítélt Olosz Gergely volt szenátort. Úgy vélte: nem lehet, hogy a szövetség ugyanazzal a kitüntetéssel jutalmazza az általános elismerésnek örvendő Böjte Csaba ferences szerzetest, és Olosz Gergelyt.
Az RMDSZ szerdán közleményben tudatta: nem ért egyet a román kormány döntésével, amely kedd este sürgősségi kormányrendelettel módosította a büntetőtörvénykönyvet (Btk.) és a büntetőeljárást. A szövetség a büntetőjog parlamenti módosítását javasolta, de közleményében nem tért ki arra, hogy a nézetkülönbség miként hat ki a kormányhoz fűződő viszonyára.
Tőkés László a Gyergyószéki Székely Tanácsnak arra a kezdeményezésére is kitért, hogy polgári kezdeményezésként nyújtsák be a parlamentben Székelyföld autonómiastatútumának a tervezetét. Reményét fejezte ki, hogy nem lesz szükség erre, mert az RMDSZ és az MPP képviselői maguk nyújtják be a tervezetet. Sérelmezte ugyanakkor azt a "zsigeri autonómiaellenességet", amely a tervezet kapcsán a román politikai elit szintjén megmutatkozott.
Az EMNT elnöke azt is sérelmezte, hogy Klaus Iohannis Strasbourgban példaértékűnek mondta Románia kisebbségpolitikáját, és ezt az RMDSZ kisparlamentje - mely szombaton ülésezett - szó nélkül hagyta. A román államfő kijelentése szerinte Nicolae Ceausescu román diktátor hasonló kijelentéséhez hasonlítható.
Gazda Árpád
(MTI)
2017. február 9.
Borbély Imre szellemi hagyatéka
Miért van az, hogy többnyire csak akkor tudatosodik bennünk, milyen érték birtokában voltunk, amikor elveszítjük azt? Napok óta feszül bennem ez az érzés – ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül – amióta barátom, harcostársam és mesterem, Borbély Imre időnek előtte itt hagyta ezt a földi létet, és átköltözött az örök vadászmezőkre.
Úgy alakult életem az elmúlt bő három évtizedben, hogy útjaink többször találkoztak. Nagy ajándéka a sorsnak, hogy az 1989-es rendszerváltozás utáni lázas években közeli munkatársa, barátja, házának gyakori vendége lehettem. Igazi szellemi kaland volt követni okfejtéseit, azonosítani a történések mögötti törvényszerűségeket, meglátni az erdőt, amit a fák elfednek előlünk.
Temesváriként és fiainak fizikatanáraként a nyolcvanas évek közepe táján hozott össze az élet. Már az elején éreztem a szellemi rokonságot, de nem volt időnk és lehetőségünk elmélyíteni kapcsolatunkat. Igazi egymásra találásunk 1989. december 17-én történt, amikor összefutottunk Temesvár főterén vele és feleségével, Vikivel. Mellettünk katonák masíroztak harci indulókat énekelve – Ceauşescu személyes utasítására erődemonstrációnak szánták a Tőkés parókia körül kialakult „rendbontás” után, de szánalmasra sikeredett. Imre és Viki pedig összefoglalták az egy nappal azelőtti történéseket, amiből valahogy kimaradtam, bár családunk Tőkés László harcát a rendszerrel az elejétől fogva figyelemmel kísérte. Akkor szembesültem először Imre lényeglátásával, amelyet később számos más kérdésben is megtapasztalhattam. Valószínűleg ez a találkozás alapozta meg későbbi kapcsolatunkat és kísért a gondolat, hogy döntő módon befolyásolta későbbi életemet.
Következő találkozásunk a Temesvár Társaság környékén történt néhány hét után. Győzött a forradalom Temesváron és már javában zajlott a rendszerváltozás kisajátítása Bukarestben. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) elnökeként elsők között írtam alá a közélet erkölcsi megtisztulását szorgalmazó Temesvári Kiáltványt. Nem véletlen, hogy ennek elhíresült 8. pontját, amely kizárta volna a közéletből a régi rendszer hivatásosait, éppen Borbély Imre javasolta. Mi lett volna, ha a lusztráció normaerőre emelkedik és gyakorlatba ültetik? De a történelem nem tud mit kezdeni a „mi lett volna, ha” típusú kérdésekkel.
A Magyarok Világszövetségében találkoztunk ismét. Imre stratégiai gondolkodása itt jó táptalajra hullott. Mindig a nagy összefüggéseket kereste, az egészben gondolkodott, nem a részletekben. Kutatómérnöki rendszerszemlélete széles társadalomtudományi ismeretekkel párosult. A szubszidiáris nemzetstruktúra, a nemzetstratégia elméleti megalapozása, posztmodern dinamikus magyar paradigma, társnemzeti státus, később a külhoni magyar állampolgárság gondolata ennek a korszaknak a meghatározó termékei. Úttörő módon a többiek előtt járt, vállalva a vitákat, a konfrontációt. Tételeit többször szemléletes harcászati példákkal, hasonlatokkal illusztrálta, ezért háborús retorikával vádolták, holott mindig békés megoldásokban gondolkodott.
Az erdélyi magyarság társnemzeti státusáról szóló tanulmánya az RMDSZ második kongresszusán szinte ismeretlenül az akkor még egyetlen érdekvédelmi szervezetünk országos elnökségébe repítette. Jómagam a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) képviseletében kerültem a testületbe. Sokat utaztunk együtt, igazi munkakapcsolatunk ekkor kezdődött. Lenyűgöző volt lényeglátása, ahogyan a stratégiailag releváns elemeket ki tudta emelni a kevésbé lényeges történések közül. Különös jelentőséget tulajdonított a kül- és geopolitikai szemléletnek, folyamatosan az önálló külpolitika kialakítását szorgalmazta. A német újraegyesítés vagy Jugoszlávia és Csehszlovákia széthullása korszakát éltük, de a Domokos Géza által vezetett szövetség más pályán mozgott: inkább Bukarest körül gravitált. Imre azt még elérte, hogy a szövetség elsőként ismerje el Horvátország önálló államiságát, ezt Horvátországban azóta is jegyzik, de az áttörést az RMDSZ külpolitikai vonalvezetésében nem tudta elérni.
Országos politikai tevékenységének talán legfontosabb eredménye az 1992 októberében elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat, amelynek kezdeményezője és értelmi szerzője volt. Ebben fogalmazódik meg először programszinten az a politikai jövőkép – a többszintű közösségi autonómiák közjogi rendszere –, amelynek azóta sem született életképes alternatívája, bár a román főhatalomba beépülő, a közösségi önkormányzás helyett a bukaresti kormányperifériát választó magyar politikai elit komoly erőfeszítéseket tett, hogy ezt levegye a politikai napirendről és mással helyettesítse. Meghatározó élményem az unitárius püspökség dísztermében tartott Küldöttek Országos Tanácsának ülése volt, ahol a „helyzetteremtők” és a „tájbasimulók” drámai elemeket sem nélkülöző egymásnak feszülése végül a Tőkés László és Borbély Imre vezette tábor kiütéses győzelmét hozta.
A Kolozsvári Nyilatkozat sikerén felbuzdulva az autonómia-párti tábor bizakodva tekintett az RMDSZ harmadik brassói kongresszusa elé, ahol ennek strukturális és cselekvési elemeit kellett beleépíteni a szövetség programjába, alapszabályába. Imre mellett részese lehettem annak az alkotó és tárgyalási folyamatnak is, amelynek eredménye az érdekvédelmi szervezetünk – azóta sajnos elfelejtett – önkormányzati modelljének kidolgozása, majd működtetése kellett volna, hogy legyen. Azt gondoltuk – mint utólag kiderült, végzetesen tévedtünk –, hogy fontosabb a program és a rendszer elfogadása, akár annak árán is, hogy a végrehajtást a neptuni vonal oportunista képviselőire bízzuk. Kecskére a káposztát. Imre élete végéig bánta ezt az akkor racionálisnak és integrálónak tűnő kompromisszumot, amely végül az önkormányzati modell kiüresedéséhez, a szövetség elpártosodásához és az autonómiaprogram feladásához vezetett.
A rendszer lassan kivetette magából azokat, akik ezt nem akarták elfogadni. Kit előbb, kit utóbb. Imrét 1996-ban, amikor parlamenti mandátuma lejártával sikeres karaktergyilkosság áldozata lett. Azt a „kijárásos”, engedménymorzsákért a nagy célokat feladó politikát kérték számon rajta az egyre inkább egypártrendszeri ismérvek szerint működő székelyföldi pártaktivisták, amelyeket ő tudatosan tartott távol magától parlamenti munkájában. Stratégiai gondolkodása, elképzelései, bátor kiállása, helyzetteremtő akciói egyre jobban zavarták a Bukarestben kormányra készülő „neptunista” vezérkart.
A székelyföldi választási kudarc után – lehetetlenre vállalkozva, az „egységbontás” bélyegét viselve, függetlenként méretkezett meg – Borbély Imre visszavonult az aktív politikai harcoktól, és elméleti munkáira koncentrált. Tanácsaival, éleslátásával azonban segítette azokat, akik nyomdokain haladva vállalták a harcot. A Reform Tömörülés küzdelmét az egypártrendszerrel nagy rokonszenvvel figyelte, tanácsaival segítette. Sokat tanultunk tőle.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testületének aktív tagjaként Tőkés László hívására ott volt 2003-ban az EMNT megalakításánál is, de az operatív vezetésben már nem vállalt szerepet. Az EMNT autonómiaműhelyének viszont egyik meghatározó alakja volt, az autonómiastatútumok kidolgozásának elméleti magalapozásában vállalt oroszlánrészt.
Borbély Imre viszonyítási pont volt és maradt élete végéig. Táborok felett és azoktól függetlenül. Most, hogy már nincs közöttünk, döbbenünk rá, kit és mit veszítettünk el. Hogy a nemzeti gondolat egyik legbátrabb, legeredetibb, legkövetkezetesebb, legnagyobb tudású művelője volt a kortársunk.
Egyetlen módon tehetünk jóvá valamennyit abból, hogy így hagytuk elmenni: ha nem adjuk fel, ha tovább haladunk azon az ösvényen, amit ő taposott ki. Szép és felelősségteljes feladat, de nem lehetetlen: szelleme mutatja a jó irányt, és világít a reménytelenség sötétjében.
Toró T. Tibor
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Miért van az, hogy többnyire csak akkor tudatosodik bennünk, milyen érték birtokában voltunk, amikor elveszítjük azt? Napok óta feszül bennem ez az érzés – ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül – amióta barátom, harcostársam és mesterem, Borbély Imre időnek előtte itt hagyta ezt a földi létet, és átköltözött az örök vadászmezőkre.
Úgy alakult életem az elmúlt bő három évtizedben, hogy útjaink többször találkoztak. Nagy ajándéka a sorsnak, hogy az 1989-es rendszerváltozás utáni lázas években közeli munkatársa, barátja, házának gyakori vendége lehettem. Igazi szellemi kaland volt követni okfejtéseit, azonosítani a történések mögötti törvényszerűségeket, meglátni az erdőt, amit a fák elfednek előlünk.
Temesváriként és fiainak fizikatanáraként a nyolcvanas évek közepe táján hozott össze az élet. Már az elején éreztem a szellemi rokonságot, de nem volt időnk és lehetőségünk elmélyíteni kapcsolatunkat. Igazi egymásra találásunk 1989. december 17-én történt, amikor összefutottunk Temesvár főterén vele és feleségével, Vikivel. Mellettünk katonák masíroztak harci indulókat énekelve – Ceauşescu személyes utasítására erődemonstrációnak szánták a Tőkés parókia körül kialakult „rendbontás” után, de szánalmasra sikeredett. Imre és Viki pedig összefoglalták az egy nappal azelőtti történéseket, amiből valahogy kimaradtam, bár családunk Tőkés László harcát a rendszerrel az elejétől fogva figyelemmel kísérte. Akkor szembesültem először Imre lényeglátásával, amelyet később számos más kérdésben is megtapasztalhattam. Valószínűleg ez a találkozás alapozta meg későbbi kapcsolatunkat és kísért a gondolat, hogy döntő módon befolyásolta későbbi életemet.
Következő találkozásunk a Temesvár Társaság környékén történt néhány hét után. Győzött a forradalom Temesváron és már javában zajlott a rendszerváltozás kisajátítása Bukarestben. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) elnökeként elsők között írtam alá a közélet erkölcsi megtisztulását szorgalmazó Temesvári Kiáltványt. Nem véletlen, hogy ennek elhíresült 8. pontját, amely kizárta volna a közéletből a régi rendszer hivatásosait, éppen Borbély Imre javasolta. Mi lett volna, ha a lusztráció normaerőre emelkedik és gyakorlatba ültetik? De a történelem nem tud mit kezdeni a „mi lett volna, ha” típusú kérdésekkel.
A Magyarok Világszövetségében találkoztunk ismét. Imre stratégiai gondolkodása itt jó táptalajra hullott. Mindig a nagy összefüggéseket kereste, az egészben gondolkodott, nem a részletekben. Kutatómérnöki rendszerszemlélete széles társadalomtudományi ismeretekkel párosult. A szubszidiáris nemzetstruktúra, a nemzetstratégia elméleti megalapozása, posztmodern dinamikus magyar paradigma, társnemzeti státus, később a külhoni magyar állampolgárság gondolata ennek a korszaknak a meghatározó termékei. Úttörő módon a többiek előtt járt, vállalva a vitákat, a konfrontációt. Tételeit többször szemléletes harcászati példákkal, hasonlatokkal illusztrálta, ezért háborús retorikával vádolták, holott mindig békés megoldásokban gondolkodott.
Az erdélyi magyarság társnemzeti státusáról szóló tanulmánya az RMDSZ második kongresszusán szinte ismeretlenül az akkor még egyetlen érdekvédelmi szervezetünk országos elnökségébe repítette. Jómagam a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) képviseletében kerültem a testületbe. Sokat utaztunk együtt, igazi munkakapcsolatunk ekkor kezdődött. Lenyűgöző volt lényeglátása, ahogyan a stratégiailag releváns elemeket ki tudta emelni a kevésbé lényeges történések közül. Különös jelentőséget tulajdonított a kül- és geopolitikai szemléletnek, folyamatosan az önálló külpolitika kialakítását szorgalmazta. A német újraegyesítés vagy Jugoszlávia és Csehszlovákia széthullása korszakát éltük, de a Domokos Géza által vezetett szövetség más pályán mozgott: inkább Bukarest körül gravitált. Imre azt még elérte, hogy a szövetség elsőként ismerje el Horvátország önálló államiságát, ezt Horvátországban azóta is jegyzik, de az áttörést az RMDSZ külpolitikai vonalvezetésében nem tudta elérni.
Országos politikai tevékenységének talán legfontosabb eredménye az 1992 októberében elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat, amelynek kezdeményezője és értelmi szerzője volt. Ebben fogalmazódik meg először programszinten az a politikai jövőkép – a többszintű közösségi autonómiák közjogi rendszere –, amelynek azóta sem született életképes alternatívája, bár a román főhatalomba beépülő, a közösségi önkormányzás helyett a bukaresti kormányperifériát választó magyar politikai elit komoly erőfeszítéseket tett, hogy ezt levegye a politikai napirendről és mással helyettesítse. Meghatározó élményem az unitárius püspökség dísztermében tartott Küldöttek Országos Tanácsának ülése volt, ahol a „helyzetteremtők” és a „tájbasimulók” drámai elemeket sem nélkülöző egymásnak feszülése végül a Tőkés László és Borbély Imre vezette tábor kiütéses győzelmét hozta.
A Kolozsvári Nyilatkozat sikerén felbuzdulva az autonómia-párti tábor bizakodva tekintett az RMDSZ harmadik brassói kongresszusa elé, ahol ennek strukturális és cselekvési elemeit kellett beleépíteni a szövetség programjába, alapszabályába. Imre mellett részese lehettem annak az alkotó és tárgyalási folyamatnak is, amelynek eredménye az érdekvédelmi szervezetünk – azóta sajnos elfelejtett – önkormányzati modelljének kidolgozása, majd működtetése kellett volna, hogy legyen. Azt gondoltuk – mint utólag kiderült, végzetesen tévedtünk –, hogy fontosabb a program és a rendszer elfogadása, akár annak árán is, hogy a végrehajtást a neptuni vonal oportunista képviselőire bízzuk. Kecskére a káposztát. Imre élete végéig bánta ezt az akkor racionálisnak és integrálónak tűnő kompromisszumot, amely végül az önkormányzati modell kiüresedéséhez, a szövetség elpártosodásához és az autonómiaprogram feladásához vezetett.
A rendszer lassan kivetette magából azokat, akik ezt nem akarták elfogadni. Kit előbb, kit utóbb. Imrét 1996-ban, amikor parlamenti mandátuma lejártával sikeres karaktergyilkosság áldozata lett. Azt a „kijárásos”, engedménymorzsákért a nagy célokat feladó politikát kérték számon rajta az egyre inkább egypártrendszeri ismérvek szerint működő székelyföldi pártaktivisták, amelyeket ő tudatosan tartott távol magától parlamenti munkájában. Stratégiai gondolkodása, elképzelései, bátor kiállása, helyzetteremtő akciói egyre jobban zavarták a Bukarestben kormányra készülő „neptunista” vezérkart.
A székelyföldi választási kudarc után – lehetetlenre vállalkozva, az „egységbontás” bélyegét viselve, függetlenként méretkezett meg – Borbély Imre visszavonult az aktív politikai harcoktól, és elméleti munkáira koncentrált. Tanácsaival, éleslátásával azonban segítette azokat, akik nyomdokain haladva vállalták a harcot. A Reform Tömörülés küzdelmét az egypártrendszerrel nagy rokonszenvvel figyelte, tanácsaival segítette. Sokat tanultunk tőle.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testületének aktív tagjaként Tőkés László hívására ott volt 2003-ban az EMNT megalakításánál is, de az operatív vezetésben már nem vállalt szerepet. Az EMNT autonómiaműhelyének viszont egyik meghatározó alakja volt, az autonómiastatútumok kidolgozásának elméleti magalapozásában vállalt oroszlánrészt.
Borbély Imre viszonyítási pont volt és maradt élete végéig. Táborok felett és azoktól függetlenül. Most, hogy már nincs közöttünk, döbbenünk rá, kit és mit veszítettünk el. Hogy a nemzeti gondolat egyik legbátrabb, legeredetibb, legkövetkezetesebb, legnagyobb tudású művelője volt a kortársunk.
Egyetlen módon tehetünk jóvá valamennyit abból, hogy így hagytuk elmenni: ha nem adjuk fel, ha tovább haladunk azon az ösvényen, amit ő taposott ki. Szép és felelősségteljes feladat, de nem lehetetlen: szelleme mutatja a jó irányt, és világít a reménytelenség sötétjében.
Toró T. Tibor
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2017. február 14.
Két könyvbemutató, egy filmvetítés Váradon
A polgári oldal szinte naponta hívja egy-egy, általában ingyenesen látogatható közösségi-kulturális rendezvényre a váradiakat, bihariakat, környékbelieket.
Ma, február 14-én 17 órától tartanak könyvbemutatót a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (Ezredévi emléktér, ma P-ța Libertății 40. szám). A Gulag-emlékév alkalmából, a Gulág-emlékbizottság és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával k előadásra is sor a Polgári Esték rendezvénysorozat keretében: minden érdeklődőt szeretettel várnak a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács soron következő előadására. A Magyarok szovjet fogságban című kötetet Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a könyv társszerzője mutatja be.
Holnap, február 15-én, szerdán 18 órától Sütő Éva érmihályfalvi újságíró legújabb könyvének nagyváradi bemutatóját ejtik meg a Partiumi Keresztény Egyetem székházának Bartók termében, a szerző jelenlétében. Az Érmelléki embermesék című kötetet annak előszóírója, Dénes László szerkesztő mutatja be. Közreműködik Szabó János, az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport vezetője, aki a Mi urunk, a pénz című Ady-összeállításból ad elő részleteket.
Február 16-án, csütörtökön 17.30 órától a régi filmek szerelmeseit várják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székházába (Kálvin János u. 1. szám). A Halálos tavasz című, Jávor Pál és Karády Katalin főszereplésével forgatott filmmel folytatja a Szent László Egyesület és az Erdélyi Magyar Néppárt Nagyváradon a Magyar Filmek Klubja című rendezvénysorozatot. A vetítés mellett ezúttal is lesz beszélgetés, amelynek során Karády Katalinról, Jávor Pálról és az 1930-40-es évek világáról hallhatnak majd érdekességeket Farkas László szervezőtől, aki a filmet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettől szerezte be.
/Bank Barbara, Bognár Zalán, Tóth Gábor: Magyarok szovjet fogságban, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Kiadó, Budapest, 2016/
itthon.ma
A polgári oldal szinte naponta hívja egy-egy, általában ingyenesen látogatható közösségi-kulturális rendezvényre a váradiakat, bihariakat, környékbelieket.
Ma, február 14-én 17 órától tartanak könyvbemutatót a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (Ezredévi emléktér, ma P-ța Libertății 40. szám). A Gulag-emlékév alkalmából, a Gulág-emlékbizottság és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával k előadásra is sor a Polgári Esték rendezvénysorozat keretében: minden érdeklődőt szeretettel várnak a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács soron következő előadására. A Magyarok szovjet fogságban című kötetet Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja, a könyv társszerzője mutatja be.
Holnap, február 15-én, szerdán 18 órától Sütő Éva érmihályfalvi újságíró legújabb könyvének nagyváradi bemutatóját ejtik meg a Partiumi Keresztény Egyetem székházának Bartók termében, a szerző jelenlétében. Az Érmelléki embermesék című kötetet annak előszóírója, Dénes László szerkesztő mutatja be. Közreműködik Szabó János, az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport vezetője, aki a Mi urunk, a pénz című Ady-összeállításból ad elő részleteket.
Február 16-án, csütörtökön 17.30 órától a régi filmek szerelmeseit várják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székházába (Kálvin János u. 1. szám). A Halálos tavasz című, Jávor Pál és Karády Katalin főszereplésével forgatott filmmel folytatja a Szent László Egyesület és az Erdélyi Magyar Néppárt Nagyváradon a Magyar Filmek Klubja című rendezvénysorozatot. A vetítés mellett ezúttal is lesz beszélgetés, amelynek során Karády Katalinról, Jávor Pálról és az 1930-40-es évek világáról hallhatnak majd érdekességeket Farkas László szervezőtől, aki a filmet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézettől szerezte be.
/Bank Barbara, Bognár Zalán, Tóth Gábor: Magyarok szovjet fogságban, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Kiadó, Budapest, 2016/
itthon.ma
2017. február 15.
Kérjék számon jogainkat (Székely Nemzeti Tanács)
A Románia által ratifikált kisebbségi tárgyú egyezmények betartásának számonkérését sürgeti az SZNT. A szervezet elnöke, Izsák Balázs levélben kérte Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács (ET) főtitkárát, hogy tavaszra tervezett bukaresti látogatása alkalmával kérje fel a román hatóságokat: tegyenek eleget a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó vállalásaiknak.
Izsák cáfolta Klaus Iohannis román államfő január végi strasbourgi kijelentését a „sikeres interkulturális román modellről”, és röviden összefoglalta azokat a romániai magyarságot sújtó jogsértéseket, amelyeket az ET-jelentések is említenek. A levél kitér a román hatóságok megfélemlítő célzatú, a gyülekezési jogot sértő fellépésére, amelynek során több mint 80 személyt büntettek meg 2016. március 10-én a székely szabadság napja alkalmából Marosvásárhelyen. Felhívja a főtitkár figyelmét arra, hogy míg az államelnök Strasbourgban Németh Zsolt magyarországi képviselő kérdésére válaszolva egyházi épületek visszaadásáról beszélt, addig az Európa Tanács 1993/176. számú, Románia csatlakozására vonatkozó véleményezése az egyházi iskolák visszaállítására szólítja fel a román államot. Thorbjorn Jagland függelékben megkapta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös árnyékjelentését a Kisebbségi Keretegyezmény romániai alkalmazásáról. A levelet tájékoztatásul megkapta az ET parlamenti közgyűlésének elnöke, politikai csoportjainak vezetői, valamint Klaus Iohannis államelnök is. A román külügyminisztérium 2016 elején többéves késéssel nyújtotta be az ET-hez mind a kisebbségvédelmi keretegyezmény, mind pedig a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája ratifikálásakor vállalt kötelezettségek betartásáról szóló jelentését. Mindkét jelentéshez több erdélyi magyar szervezet is árnyékjelentést készített. A romániai jelentések és árnyékjelentések strasbourgi elemzése folyamatban van.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Románia által ratifikált kisebbségi tárgyú egyezmények betartásának számonkérését sürgeti az SZNT. A szervezet elnöke, Izsák Balázs levélben kérte Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács (ET) főtitkárát, hogy tavaszra tervezett bukaresti látogatása alkalmával kérje fel a román hatóságokat: tegyenek eleget a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó vállalásaiknak.
Izsák cáfolta Klaus Iohannis román államfő január végi strasbourgi kijelentését a „sikeres interkulturális román modellről”, és röviden összefoglalta azokat a romániai magyarságot sújtó jogsértéseket, amelyeket az ET-jelentések is említenek. A levél kitér a román hatóságok megfélemlítő célzatú, a gyülekezési jogot sértő fellépésére, amelynek során több mint 80 személyt büntettek meg 2016. március 10-én a székely szabadság napja alkalmából Marosvásárhelyen. Felhívja a főtitkár figyelmét arra, hogy míg az államelnök Strasbourgban Németh Zsolt magyarországi képviselő kérdésére válaszolva egyházi épületek visszaadásáról beszélt, addig az Európa Tanács 1993/176. számú, Románia csatlakozására vonatkozó véleményezése az egyházi iskolák visszaállítására szólítja fel a román államot. Thorbjorn Jagland függelékben megkapta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös árnyékjelentését a Kisebbségi Keretegyezmény romániai alkalmazásáról. A levelet tájékoztatásul megkapta az ET parlamenti közgyűlésének elnöke, politikai csoportjainak vezetői, valamint Klaus Iohannis államelnök is. A román külügyminisztérium 2016 elején többéves késéssel nyújtotta be az ET-hez mind a kisebbségvédelmi keretegyezmény, mind pedig a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája ratifikálásakor vállalt kötelezettségek betartásáról szóló jelentését. Mindkét jelentéshez több erdélyi magyar szervezet is árnyékjelentést készített. A romániai jelentések és árnyékjelentések strasbourgi elemzése folyamatban van.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 16.
Az üldözött székely zászló
Az utóbbi öt évben rengeteg rendőrségi büntetés és több tucat bírósági ítélet született a székely zászló használata miatt. A 2015-ben elfogadott zászlótörvény súlyosbította a helyzetet, és tovább korlátozta a magyar nemzeti szimbólumok használatát. Körképünkben a lépten-nyomon tetten érhető jogfosztást mutatjuk be.
ó ideje nincs már olyan nap, hogy valamelyik székelyföldi településen a román hatalom ne hurcolná meg a székely zászlót és annak kitűzőjét. Immár nemcsak a kormány által kinevezett prefektusok hadakoznak a magyarság szimbólumaival, hanem a magánemberi státusban tetszelgő hivatásos román feljelentők is árgus szemekkel figyelik: hol, mikor és mibe tudnak belekötni? Törvényi háttér ide vagy oda, Erdélyben egyre nehezebb büntetlenül használni a nemzeti jelképként számon tartott zászlóinkat.
A Romániában érvényes 2015/141-es zászlótörvény értelmében két területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja, és a zászlón szereplő jelkép nem sértheti a nemzeti (román) szimbólumokat. A lobogóra felkerülhet a törvény által szabályozott közigazgatási címer és a település neve is. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, az adott kisebbség anyanyelvén is szerepelhet a felirat a román nyelvű szöveggel megegyező betűméretben. A zászlók a közigazgatási hatóságok (a helyi önkormányzat és polgármesteri hivatal) székhelyének homlokzatára, illetve a helyi érdekeltségű közintézményekre tűzhetők ki, de csak Románia és az Európai Unió hivatalos zászlajával együtt. A törvény azt is előírja, hogy a zászló helyi protokolláris események alkalmával is használható. A területi-közigazgatási egység zászlóinak száma nem haladhatja meg Románia és az Európai Unió zászlóinak számát és méretben is azonosaknak kell lenniük. A törvényes előírások be nem tartása kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntetendő.
A 2015-ös zászlótörvény megjelenése után a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Klaus Johannis államfőhöz fordult. A Székelyföld autonómiájáért küzdő civil szervezet levélben kérte a román államelnököt: a zászlótörvényt ne írja alá, és küldje vissza a parlamentnek. Az SZNT a nép ügyvédjét, az ombudsmant is felkérte, hogy a jogszabály felülvizsgálatáért forduljon az alkotmánybírósághoz, míg a magyar kormányhoz intézett levelében azt szorgalmazta, hogy a két ország közötti alapszerződés értelmében tegyen lépéseket a székely szimbólumok védelméért. Az SZNT kérésére román részről nem érkezett válasz, a magyar kormány több tisztségviselője nyilvánosan is állást foglalt a magyar szimbólumok erdélyi jogfosztása miatt, a magyar Országgyűlés homlokzatára pedig kitűzték a székely zászlót. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs úgy fogalmazott: a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem ellenkezőleg, a jogszabállyal a székely szimbólum használatát korlátozzák. Úgy vélte, a 2015/141-es törvény ellentmond a Románia által ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és Románia alkotmányának is.
Székelyföldi zászlóperek
2013-mal kezdődően Székelyföld-szerte több peres eljárás indult a székely zászló kitűzésével kapcsolatban. Elsőként a Kovászna megyei kormánybiztos szólította fel a helyi közigazgatási hatóságok vezetőit, hogy az állami intézmények homlokzatáról távolítsák el a székely zászlót, mert azt jogtalanul helyezték ki. A megszabott türelmi idő lejártával öt háromszéki polgármester ellen indult peres eljárás, amelynek során a bíróság kivétel nélkül elmarasztalta őket törvénytelen zászlóhasználatért. A 2015-ös jogi szabályozás előtt a helyi és a megyei önkormányzatok egyszerű tanácsi határozattal fogadhatták el saját jelképeiket. Az új zászlótörvény kihirdetése után Kovászna megye az új eljárás betartásával elfogadtatta a régi, a bíróság által betiltott zászlaját, amely az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság véleményezése és a kormányhatározat megszületése után hivatalosan is kikerülhet a közintézmények homlokzatára Románia és az Európai Unió zászlója mellé. Fontos megjegyezni: ez a zászló nem azonos a székely zászlóval. Sőt, a törvény egyértelművé teszi: két közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlója, ezért gyakorlatilag meghiusítja annak lehetőségét, hogy a székely zászlót több megye, illetve több település saját zászlajaként – azaz Székelyföld lobogójaként – használhassa.
Az elmúlt öt évben a Kovászna megyei prefektusok 104 esetben 96 eljárást kezdeményeztek anyanyelv- és szimbólumhasználat miatt a megye önkormányzatai ellen.
A polgármesterek, illetve a megyei tanács elnökei esetében a szabálysértés megállapítása és a büntetés kiszabása a helyi kormánybiztosok (prefektusok) jogkörébe tartozik. A magán és a jogi személyek esetében a kihágás megállapítására a rendőrség illetékes.
Csak magánházon loboghat
Marosvásárhelyen három évvel ezelőtt kezdődött el az első zászlóper: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Klastrom utcai székházára tűzte ki a székely zászlót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a párt saját zászlaja mellé. Noha a székház épülete magántulajdon, Olimpiu Sabău Pop USL-képviselő feljelentésére a városi rendőrség 2014-ben felszólította az EMNP helyi képviselőit, távolítsák el a homlokzatról a székely zászlót. Az alakulat tagjai a néppárt és az EMNT zászlóit levették, a székely lobogót azonban az épületen hagyták. A türelmi idő lejártával a rendőrség 30 ezer lejes büntetést szabott ki, arra hivatkozva, hogy a székely zászlónak, mint reklámlobogónak a kitűzésével megsértették a reklámtörvényt. Az EMNP a helyi bíróságon támadta meg a rendőrségi bírságot: 2014. október 7-én a marosvásárhelyi bíróság eltörölte ugyan a tetemes pénzbüntetést, de a zászló kitűzését kihágásnak minősítette és megtiltotta újbóli kihelyezését.
Az alperes ügyvédje, Kincses Előd lapunknak elmondta: a végső bírói döntés 2016-ban született meg az ügy kapcsán a Maros Megyei Törvényszéken. A bírói döntés kimondta, hogy a székely lobogó nem reklámzászló, kitűzését pedig egyetlen törvény sem tiltja a magántulajdonban lévő épületeken. A jogász szerint a zászlótörvény kizárólag középületekre vonatkozik, tehát magánszemély bármilyen zászlót kitűzhet saját ingatlanára.
Bihar megyében reklámzászló a székely lobogó
„A román zászlótörvény értelmében csak állami zászlót tűzhetünk ki középületre, a székely zászló pedig nem minősül állami szimbólumnak, ezért romániai középületen nem loboghat” – fejtette ki a marosvásárhelyi ügyvéd. Maros és Hargita megyében már nem rónak meg senkit azért, ha magántulajdonban lévő épületre székely zászlót tűz ki. Bihar megyében azonban más a helyzet: a román zászlótörvényt a Bihar megyei törvényszék sértette meg, amikor 2015 őszén jogerős ítéletében reklámzászlónak minősítette a székely lobogót.
A nagyváradi rendőrség még 2014 augusztusában szólította fel Tőkés Lászlót, hogy távolítsa el európai parlamenti irodája erkélyéről a székely zászlót. A helyi hatóságok 30 ezer lejes pénzbírsággal fenyegetőztek, Tőkés László azonban nem távolította el a lobogót, a Bihar megyei törvényszék pedig két évvel ezelőtt a helyi rendőrség javára döntött.
„Fellebbeztünk és az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultunk, ahol befogadták az ügyet: a döntésre két-három év múlva kerül sor” – fogalmazott Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje, aki optimista a strasbourgi bírósági döntéssel kapcsolatban.
Törvény által ellehetetlenített magyar zászlók
Nem nehéz kitalálni, hogy a 2015 júniusában elfogadott román zászlótörvényt a magyar szimbólumhasználat betiltására dolgozták ki. 2015 előtt kizárólag a területi-közigazgatási egységek dönthettek arról, milyen hivatalos jelképet használnak az adott térség szimbólumaként a középületeken. Az új törvény szerint minden területi-közigazgatási egység zászlótervét nyilvános vitára kell bocsátani, hogy a térség lakói kifejezhessék véleményüket a tervezett jelképpel kapcsolatban. Következő lépésként a zászlót be kell terjeszteni az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság elé, hogy a szervezet szakvéleményezze. Ezután a zászló a kormány elé kerül, amely elfogadja vagy visszautasítja azt. A zászlóperek előtt Romániában egy adott régió vagy megye maga dönthetett lobogójáról az általános zászlótörvények figyelembe vételével.
Elfogadás végett egy helyi zászló felterjesztése az ország kormánya elé jellegzetesen romániai eljárás, Európában alig van rá példa. Nem nehéz kitalálni, hogy a székely vagy más erdélyi magyar hagyományokat nem ismerő vagy azokhoz ellenségesen viszonyuló román kormányok mikor bólintanának rá egy helyi magyar zászló elfogadására. Jogkorlátozó előírásaival a román zászlótörvény tehát gyakorlatilag az erdélyi magyar szimbólumok használata ellen irányul.
„Hargita megyei példával élve: aki a vármegye zászlójaként akarja használni a székely lobogót, azt – azzal az indokkal, hogy a megyében nem csak székelyek élnek – a prefektus rendszerint megtámadja” – fogalmazott lapunknak Kincses Előd.
Háromszéken is a magánterület az egyetlen megoldás
Az elmúlt években a háromszéki Kézdivásárhely a revizionista merényletkísérlettel vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak meghurcolása mellett zászlós ügyeitől is hangos volt. A város szimbólumának tekintett Gábor Áron szobor melletti oszlopokra 2013. március 15-én húztak fel két székely lobogót, a prefektus azonban felszólította a polgármesteri hivatalt a zászlók eltávolítására. Az indok ezúttal is a jól ismert szlogen: közterületen csak állami jelképekkel ellátott zászló loboghat. Bár a brassói táblabíróság döntése értelmében a székely zászlót el kellett távolítani, 2014 nyarán a polgármesteri hivatal a prefektus tiltakozása ellenére újra felhúzta azt egy másik helyszínen: a régi katonanevelde épülete előtt.
Tavaly nyáron azonban a magyarellenességéről közismert székelyföldi Dan Tanasă magánszemély által indított újabb per és jogerős brassói ítélet után ezeket a lobogókat is el kellett távolítania a városi vezetőségnek azokkal együtt, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai húztak fel a zászlók korábbi helyére, Gábor Áron szobra mellé. Kézdivásárhely középületein ma csak Románia és az EU zászlaja lobog. Bokor Tibor polgármester tavaly lapunknak azt nyilatkozta, belefáradt a peres ügyekbe, így a magánterületek bevonása mellett döntött: a céhes város központjában számos magántulajdonban lévő ingatlanra kitűzték a székely zászlót.
Európai szabad zászlóhasználat
Az Európai Unió legtöbb országában ritka az a bírósági eljárás, ami Romániában bevett jogi szokásként használatos a székely zászlót kitűzők megfélemlítésére. A Kárpát-medencében Magyarország fogadta el elsőként törvényben a kisebbségek kulturális és személyi elvű autonómiájáról szóló jogszabályt. Ennek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megszorítások nélkül használhatják nemzeti jelképeiket. Ugyanakkor a zászlóhasználatot az 1990. évi LXV., az önkormányzatok működéséről szóló törvény szabályozza. Ennek alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között „önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat”. A román többségű Méhkeréken például a községházán a magyar zászló mellett évtizedek óta leng a román lobogó is. Nyugat-Európában is nagyjából hasonló a helyzet. Amikor zászlóviták akadnak, azt rendszerint nem az állami hatóságok gerjesztik, hanem különböző sportszervezetek képviselői, ahogyan többször is megtörtént a katalán zászlóval. Katalónia az önkormányzás számos szimbólumával is rendelkezik. A katalán zászló hivatalosan az autonómiával egyszerre született 1979-ben, mintázata megegyezik a katalán címerpajzs mintázatával, a 4 vörös és 5 arany vízszintes csíkkal. Nemzeti himnuszuk 1993 óta a mintegy száz éve született Els Segadors. Szeptember 11-i nemzeti ünnepükön függetlenségük 1714-es elvesztésére emlékeznek, ami ellenállásukat testesíti meg.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ugyanakkor többször megbüntette az FC Barcelonát, mert szurkolói a Bajnokok Ligájában több mérkőzésen is katalán zászlókat (estelada) lengettek a lelátón. Az estelada a katalán függetlenség támogatóinak jelképe, és mivel az UEFA szerint politikai szimbólumnak számít, használata tilos a futballmérkőzéseken.
Ahogyan a heraldikus látja
„A zászló hagyományos színekből összeállított, rendszerint téglalap alakú szövet, amelyet rúdra erősítenek, vagy őrfára vonnak fel, nagy mennyiségben előállítható és használható, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését szolgáló megkülönböztető jelkép. Az árbocra vagy őrfára zsineggel felvont zászló megnevezése lobogó. A zászló hűségre kötelező szimbólumnak számít, ezért kényes kérdés más zászlaját gyalázni. Az állami lobogó felségjelvény, állami intézmények használják” – foglalja össze lapunknak a zászló meghatározásának ismérveit dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke.
Zászlókat már az ókorban használtak, de a mai értelemben vett lobogókat a 17. század elejétől alkalmazzák. Németalföldről kiindulva terjedtek el. A háromszínű zászló – avagy trikolór – főleg az államok és nemzetek zászlaja. Hollandiában jelent meg, majd a francia forradalom idején vált ismertté, és a 19. század folyamán terjedt el főleg az 1848-as nemzeti ébredések idején. Ha a háromszínű lobogók a nemzeteket, országokat jelképezik, a kisebb területi egységeknek általában egy- vagy kétszínű zászlajuk van, legalábbis ez ajánlatos. Szekeres szerint a megyék, városok, községek zászlajának megalkotásánál figyelembe kell venni a közigazgatási egység címerét, annak egy vagy két fő mázából kell megalkotni a zászló színeit. A zászló lehet egyszínű is a ráhelyezett címerrel. Sepsiszentgyörgy esetében a címer pajzsa kék–arany, ezért a zászló színei arany–kék, úgy, hogy a vízszintes vágással keletkezett felső aranymezőbe nyúlik a címerpajzs kék felső fele, alul a zászló kék mezejében marad a pajzs arany része. A címert fel is lehet oldani. Ha egy címer kék mezejében ezüstszínű galamb látható, a zászló megoldható úgy, hogy a kék téglalapban megjelenik az ezüst vagy fehér galamb, pajzs nélkül. „Térségünkben történelmi címere a városoknak van, a községeknek kevésbé. 1993 után lehetőség nyílt helyi közigazgatási címereket tervezni és elfogadtatni. Tavaly a zászlóhasználatot is szabályozták Romániában, ám szűrőként a közigazgatási minisztériumot jelölték meg, és a tárca főleg politikai és nemzetiségi szempontból akadályozza a jelképek elfogadását. Ha van történelmi zászló, természetesen azt kell elfogadtatni közigazgatási zászlóként. Minél régebbi egy jelkép, annál értékesebb” – fogalmaz a háromszéki szakember. Zászlóperek eddig csak a székelyföldi zászlók ellen folytak – nemcsak a székely zászló ellen, hanem a főleg Háromszéken és Hargita megyében elfogadott közigazgatási zászlók miatt. Korábban nem szabályozták a zászlóhasználatot, ezért egyes közigazgatási egységek tanácshatározattal zászlót fogadtak el. Ezeket a döntéseket a prefektusok azzal az indokkal támadták meg, hogy a törvény nem szabályozza a zászlóhasználatot, tehát értelmezésükben tilos. És minden esetben nyertek is. Ez is a demokrácia fokmérője… Most, amikor hivatalosítani lehetne a zászlókat, a minisztérium mindent hátráltat.
Szekeres arról is beszélt lapunknak, hogy zászlóügyben eddig csak kirakatperek voltak, nem a lényeggel foglalkoztak, hanem formai kérdésekbe kötöttek bele. Szerinte a tavalyi zászlótörvény annyiban jó, hogy az annak alapján elfogadandó zászlókba később nem lehet belekötni. (Feltéve, ha a közigazgatási minisztérium nem működik továbbra is kerékkötőként.) Azt is tudni kell, hogy a jogszabály kizárólag a közigazgatási – megyei, városi, községi – zászlók elfogadásáról és használatáról szól, nem szabályoz mást, például nem közigazgatási egységnek minősülő térségi zászlókat, mint a székely vagy partiumi zászló. A román hatóságok figyelmét eddig csak a székelyföldi zászlók (újabban a partiumi is) keltették fel. Máshol büntetlenül loboghat bármi. Victor Ponta még miniszterelnök korában Moldva zászlajával pózolt, Gura Humorului városban katonai tiszteletadással hivatalosságok jelenlétében vonták fel Bukovina zászlaját. És akkor nem beszéltünk a pártok, a különböző alakulatok, a futballc
Az utóbbi öt évben rengeteg rendőrségi büntetés és több tucat bírósági ítélet született a székely zászló használata miatt. A 2015-ben elfogadott zászlótörvény súlyosbította a helyzetet, és tovább korlátozta a magyar nemzeti szimbólumok használatát. Körképünkben a lépten-nyomon tetten érhető jogfosztást mutatjuk be.
ó ideje nincs már olyan nap, hogy valamelyik székelyföldi településen a román hatalom ne hurcolná meg a székely zászlót és annak kitűzőjét. Immár nemcsak a kormány által kinevezett prefektusok hadakoznak a magyarság szimbólumaival, hanem a magánemberi státusban tetszelgő hivatásos román feljelentők is árgus szemekkel figyelik: hol, mikor és mibe tudnak belekötni? Törvényi háttér ide vagy oda, Erdélyben egyre nehezebb büntetlenül használni a nemzeti jelképként számon tartott zászlóinkat.
A Romániában érvényes 2015/141-es zászlótörvény értelmében két területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja, és a zászlón szereplő jelkép nem sértheti a nemzeti (román) szimbólumokat. A lobogóra felkerülhet a törvény által szabályozott közigazgatási címer és a település neve is. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, az adott kisebbség anyanyelvén is szerepelhet a felirat a román nyelvű szöveggel megegyező betűméretben. A zászlók a közigazgatási hatóságok (a helyi önkormányzat és polgármesteri hivatal) székhelyének homlokzatára, illetve a helyi érdekeltségű közintézményekre tűzhetők ki, de csak Románia és az Európai Unió hivatalos zászlajával együtt. A törvény azt is előírja, hogy a zászló helyi protokolláris események alkalmával is használható. A területi-közigazgatási egység zászlóinak száma nem haladhatja meg Románia és az Európai Unió zászlóinak számát és méretben is azonosaknak kell lenniük. A törvényes előírások be nem tartása kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntetendő.
A 2015-ös zászlótörvény megjelenése után a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Klaus Johannis államfőhöz fordult. A Székelyföld autonómiájáért küzdő civil szervezet levélben kérte a román államelnököt: a zászlótörvényt ne írja alá, és küldje vissza a parlamentnek. Az SZNT a nép ügyvédjét, az ombudsmant is felkérte, hogy a jogszabály felülvizsgálatáért forduljon az alkotmánybírósághoz, míg a magyar kormányhoz intézett levelében azt szorgalmazta, hogy a két ország közötti alapszerződés értelmében tegyen lépéseket a székely szimbólumok védelméért. Az SZNT kérésére román részről nem érkezett válasz, a magyar kormány több tisztségviselője nyilvánosan is állást foglalt a magyar szimbólumok erdélyi jogfosztása miatt, a magyar Országgyűlés homlokzatára pedig kitűzték a székely zászlót. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs úgy fogalmazott: a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem ellenkezőleg, a jogszabállyal a székely szimbólum használatát korlátozzák. Úgy vélte, a 2015/141-es törvény ellentmond a Románia által ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és Románia alkotmányának is.
Székelyföldi zászlóperek
2013-mal kezdődően Székelyföld-szerte több peres eljárás indult a székely zászló kitűzésével kapcsolatban. Elsőként a Kovászna megyei kormánybiztos szólította fel a helyi közigazgatási hatóságok vezetőit, hogy az állami intézmények homlokzatáról távolítsák el a székely zászlót, mert azt jogtalanul helyezték ki. A megszabott türelmi idő lejártával öt háromszéki polgármester ellen indult peres eljárás, amelynek során a bíróság kivétel nélkül elmarasztalta őket törvénytelen zászlóhasználatért. A 2015-ös jogi szabályozás előtt a helyi és a megyei önkormányzatok egyszerű tanácsi határozattal fogadhatták el saját jelképeiket. Az új zászlótörvény kihirdetése után Kovászna megye az új eljárás betartásával elfogadtatta a régi, a bíróság által betiltott zászlaját, amely az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság véleményezése és a kormányhatározat megszületése után hivatalosan is kikerülhet a közintézmények homlokzatára Románia és az Európai Unió zászlója mellé. Fontos megjegyezni: ez a zászló nem azonos a székely zászlóval. Sőt, a törvény egyértelművé teszi: két közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlója, ezért gyakorlatilag meghiusítja annak lehetőségét, hogy a székely zászlót több megye, illetve több település saját zászlajaként – azaz Székelyföld lobogójaként – használhassa.
Az elmúlt öt évben a Kovászna megyei prefektusok 104 esetben 96 eljárást kezdeményeztek anyanyelv- és szimbólumhasználat miatt a megye önkormányzatai ellen.
A polgármesterek, illetve a megyei tanács elnökei esetében a szabálysértés megállapítása és a büntetés kiszabása a helyi kormánybiztosok (prefektusok) jogkörébe tartozik. A magán és a jogi személyek esetében a kihágás megállapítására a rendőrség illetékes.
Csak magánházon loboghat
Marosvásárhelyen három évvel ezelőtt kezdődött el az első zászlóper: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Klastrom utcai székházára tűzte ki a székely zászlót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a párt saját zászlaja mellé. Noha a székház épülete magántulajdon, Olimpiu Sabău Pop USL-képviselő feljelentésére a városi rendőrség 2014-ben felszólította az EMNP helyi képviselőit, távolítsák el a homlokzatról a székely zászlót. Az alakulat tagjai a néppárt és az EMNT zászlóit levették, a székely lobogót azonban az épületen hagyták. A türelmi idő lejártával a rendőrség 30 ezer lejes büntetést szabott ki, arra hivatkozva, hogy a székely zászlónak, mint reklámlobogónak a kitűzésével megsértették a reklámtörvényt. Az EMNP a helyi bíróságon támadta meg a rendőrségi bírságot: 2014. október 7-én a marosvásárhelyi bíróság eltörölte ugyan a tetemes pénzbüntetést, de a zászló kitűzését kihágásnak minősítette és megtiltotta újbóli kihelyezését.
Az alperes ügyvédje, Kincses Előd lapunknak elmondta: a végső bírói döntés 2016-ban született meg az ügy kapcsán a Maros Megyei Törvényszéken. A bírói döntés kimondta, hogy a székely lobogó nem reklámzászló, kitűzését pedig egyetlen törvény sem tiltja a magántulajdonban lévő épületeken. A jogász szerint a zászlótörvény kizárólag középületekre vonatkozik, tehát magánszemély bármilyen zászlót kitűzhet saját ingatlanára.
Bihar megyében reklámzászló a székely lobogó
„A román zászlótörvény értelmében csak állami zászlót tűzhetünk ki középületre, a székely zászló pedig nem minősül állami szimbólumnak, ezért romániai középületen nem loboghat” – fejtette ki a marosvásárhelyi ügyvéd. Maros és Hargita megyében már nem rónak meg senkit azért, ha magántulajdonban lévő épületre székely zászlót tűz ki. Bihar megyében azonban más a helyzet: a román zászlótörvényt a Bihar megyei törvényszék sértette meg, amikor 2015 őszén jogerős ítéletében reklámzászlónak minősítette a székely lobogót.
A nagyváradi rendőrség még 2014 augusztusában szólította fel Tőkés Lászlót, hogy távolítsa el európai parlamenti irodája erkélyéről a székely zászlót. A helyi hatóságok 30 ezer lejes pénzbírsággal fenyegetőztek, Tőkés László azonban nem távolította el a lobogót, a Bihar megyei törvényszék pedig két évvel ezelőtt a helyi rendőrség javára döntött.
„Fellebbeztünk és az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultunk, ahol befogadták az ügyet: a döntésre két-három év múlva kerül sor” – fogalmazott Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje, aki optimista a strasbourgi bírósági döntéssel kapcsolatban.
Törvény által ellehetetlenített magyar zászlók
Nem nehéz kitalálni, hogy a 2015 júniusában elfogadott román zászlótörvényt a magyar szimbólumhasználat betiltására dolgozták ki. 2015 előtt kizárólag a területi-közigazgatási egységek dönthettek arról, milyen hivatalos jelképet használnak az adott térség szimbólumaként a középületeken. Az új törvény szerint minden területi-közigazgatási egység zászlótervét nyilvános vitára kell bocsátani, hogy a térség lakói kifejezhessék véleményüket a tervezett jelképpel kapcsolatban. Következő lépésként a zászlót be kell terjeszteni az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság elé, hogy a szervezet szakvéleményezze. Ezután a zászló a kormány elé kerül, amely elfogadja vagy visszautasítja azt. A zászlóperek előtt Romániában egy adott régió vagy megye maga dönthetett lobogójáról az általános zászlótörvények figyelembe vételével.
Elfogadás végett egy helyi zászló felterjesztése az ország kormánya elé jellegzetesen romániai eljárás, Európában alig van rá példa. Nem nehéz kitalálni, hogy a székely vagy más erdélyi magyar hagyományokat nem ismerő vagy azokhoz ellenségesen viszonyuló román kormányok mikor bólintanának rá egy helyi magyar zászló elfogadására. Jogkorlátozó előírásaival a román zászlótörvény tehát gyakorlatilag az erdélyi magyar szimbólumok használata ellen irányul.
„Hargita megyei példával élve: aki a vármegye zászlójaként akarja használni a székely lobogót, azt – azzal az indokkal, hogy a megyében nem csak székelyek élnek – a prefektus rendszerint megtámadja” – fogalmazott lapunknak Kincses Előd.
Háromszéken is a magánterület az egyetlen megoldás
Az elmúlt években a háromszéki Kézdivásárhely a revizionista merényletkísérlettel vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak meghurcolása mellett zászlós ügyeitől is hangos volt. A város szimbólumának tekintett Gábor Áron szobor melletti oszlopokra 2013. március 15-én húztak fel két székely lobogót, a prefektus azonban felszólította a polgármesteri hivatalt a zászlók eltávolítására. Az indok ezúttal is a jól ismert szlogen: közterületen csak állami jelképekkel ellátott zászló loboghat. Bár a brassói táblabíróság döntése értelmében a székely zászlót el kellett távolítani, 2014 nyarán a polgármesteri hivatal a prefektus tiltakozása ellenére újra felhúzta azt egy másik helyszínen: a régi katonanevelde épülete előtt.
Tavaly nyáron azonban a magyarellenességéről közismert székelyföldi Dan Tanasă magánszemély által indított újabb per és jogerős brassói ítélet után ezeket a lobogókat is el kellett távolítania a városi vezetőségnek azokkal együtt, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai húztak fel a zászlók korábbi helyére, Gábor Áron szobra mellé. Kézdivásárhely középületein ma csak Románia és az EU zászlaja lobog. Bokor Tibor polgármester tavaly lapunknak azt nyilatkozta, belefáradt a peres ügyekbe, így a magánterületek bevonása mellett döntött: a céhes város központjában számos magántulajdonban lévő ingatlanra kitűzték a székely zászlót.
Európai szabad zászlóhasználat
Az Európai Unió legtöbb országában ritka az a bírósági eljárás, ami Romániában bevett jogi szokásként használatos a székely zászlót kitűzők megfélemlítésére. A Kárpát-medencében Magyarország fogadta el elsőként törvényben a kisebbségek kulturális és személyi elvű autonómiájáról szóló jogszabályt. Ennek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megszorítások nélkül használhatják nemzeti jelképeiket. Ugyanakkor a zászlóhasználatot az 1990. évi LXV., az önkormányzatok működéséről szóló törvény szabályozza. Ennek alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között „önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat”. A román többségű Méhkeréken például a községházán a magyar zászló mellett évtizedek óta leng a román lobogó is. Nyugat-Európában is nagyjából hasonló a helyzet. Amikor zászlóviták akadnak, azt rendszerint nem az állami hatóságok gerjesztik, hanem különböző sportszervezetek képviselői, ahogyan többször is megtörtént a katalán zászlóval. Katalónia az önkormányzás számos szimbólumával is rendelkezik. A katalán zászló hivatalosan az autonómiával egyszerre született 1979-ben, mintázata megegyezik a katalán címerpajzs mintázatával, a 4 vörös és 5 arany vízszintes csíkkal. Nemzeti himnuszuk 1993 óta a mintegy száz éve született Els Segadors. Szeptember 11-i nemzeti ünnepükön függetlenségük 1714-es elvesztésére emlékeznek, ami ellenállásukat testesíti meg.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ugyanakkor többször megbüntette az FC Barcelonát, mert szurkolói a Bajnokok Ligájában több mérkőzésen is katalán zászlókat (estelada) lengettek a lelátón. Az estelada a katalán függetlenség támogatóinak jelképe, és mivel az UEFA szerint politikai szimbólumnak számít, használata tilos a futballmérkőzéseken.
Ahogyan a heraldikus látja
„A zászló hagyományos színekből összeállított, rendszerint téglalap alakú szövet, amelyet rúdra erősítenek, vagy őrfára vonnak fel, nagy mennyiségben előállítható és használható, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését szolgáló megkülönböztető jelkép. Az árbocra vagy őrfára zsineggel felvont zászló megnevezése lobogó. A zászló hűségre kötelező szimbólumnak számít, ezért kényes kérdés más zászlaját gyalázni. Az állami lobogó felségjelvény, állami intézmények használják” – foglalja össze lapunknak a zászló meghatározásának ismérveit dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke.
Zászlókat már az ókorban használtak, de a mai értelemben vett lobogókat a 17. század elejétől alkalmazzák. Németalföldről kiindulva terjedtek el. A háromszínű zászló – avagy trikolór – főleg az államok és nemzetek zászlaja. Hollandiában jelent meg, majd a francia forradalom idején vált ismertté, és a 19. század folyamán terjedt el főleg az 1848-as nemzeti ébredések idején. Ha a háromszínű lobogók a nemzeteket, országokat jelképezik, a kisebb területi egységeknek általában egy- vagy kétszínű zászlajuk van, legalábbis ez ajánlatos. Szekeres szerint a megyék, városok, községek zászlajának megalkotásánál figyelembe kell venni a közigazgatási egység címerét, annak egy vagy két fő mázából kell megalkotni a zászló színeit. A zászló lehet egyszínű is a ráhelyezett címerrel. Sepsiszentgyörgy esetében a címer pajzsa kék–arany, ezért a zászló színei arany–kék, úgy, hogy a vízszintes vágással keletkezett felső aranymezőbe nyúlik a címerpajzs kék felső fele, alul a zászló kék mezejében marad a pajzs arany része. A címert fel is lehet oldani. Ha egy címer kék mezejében ezüstszínű galamb látható, a zászló megoldható úgy, hogy a kék téglalapban megjelenik az ezüst vagy fehér galamb, pajzs nélkül. „Térségünkben történelmi címere a városoknak van, a községeknek kevésbé. 1993 után lehetőség nyílt helyi közigazgatási címereket tervezni és elfogadtatni. Tavaly a zászlóhasználatot is szabályozták Romániában, ám szűrőként a közigazgatási minisztériumot jelölték meg, és a tárca főleg politikai és nemzetiségi szempontból akadályozza a jelképek elfogadását. Ha van történelmi zászló, természetesen azt kell elfogadtatni közigazgatási zászlóként. Minél régebbi egy jelkép, annál értékesebb” – fogalmaz a háromszéki szakember. Zászlóperek eddig csak a székelyföldi zászlók ellen folytak – nemcsak a székely zászló ellen, hanem a főleg Háromszéken és Hargita megyében elfogadott közigazgatási zászlók miatt. Korábban nem szabályozták a zászlóhasználatot, ezért egyes közigazgatási egységek tanácshatározattal zászlót fogadtak el. Ezeket a döntéseket a prefektusok azzal az indokkal támadták meg, hogy a törvény nem szabályozza a zászlóhasználatot, tehát értelmezésükben tilos. És minden esetben nyertek is. Ez is a demokrácia fokmérője… Most, amikor hivatalosítani lehetne a zászlókat, a minisztérium mindent hátráltat.
Szekeres arról is beszélt lapunknak, hogy zászlóügyben eddig csak kirakatperek voltak, nem a lényeggel foglalkoztak, hanem formai kérdésekbe kötöttek bele. Szerinte a tavalyi zászlótörvény annyiban jó, hogy az annak alapján elfogadandó zászlókba később nem lehet belekötni. (Feltéve, ha a közigazgatási minisztérium nem működik továbbra is kerékkötőként.) Azt is tudni kell, hogy a jogszabály kizárólag a közigazgatási – megyei, városi, községi – zászlók elfogadásáról és használatáról szól, nem szabályoz mást, például nem közigazgatási egységnek minősülő térségi zászlókat, mint a székely vagy partiumi zászló. A román hatóságok figyelmét eddig csak a székelyföldi zászlók (újabban a partiumi is) keltették fel. Máshol büntetlenül loboghat bármi. Victor Ponta még miniszterelnök korában Moldva zászlajával pózolt, Gura Humorului városban katonai tiszteletadással hivatalosságok jelenlétében vonták fel Bukovina zászlaját. És akkor nem beszéltünk a pártok, a különböző alakulatok, a futballc
2017. február 16.
Autonómiaküzdelem helyett megalkuvás?
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy nyilatkozatot fogalmazott meg tegnap Strasbourgban a fenti címmel, amit az európai parlamenti képviselő sajtóirodája ma adott ki. Alább olvasható.
Az új román törvényhozás felállása óta a Magyar Polgári Pártot bekebelező Romániai Magyar Demokrata Szövetség első komoly próbatétele a váratlanul előállott kormányválság volt. Egyeduralmát visszaszerző érdekszövetségünk nem állotta ki a próbát. Az állampolitikai rangra emelkedett, intézményes korrupció ellen fellázadt polgári tömegekkel szemben a szövetséges posztkommunista kormányerőkkel vállalt bűnrészességet.
Az MPP akarva-akaratlanul hasonlóképpen cselekedett. Újraválasztott elnöke szerint „a parlamenti bizalmatlansági indítvány – múlt – szerdai szavazásán jó lelkiismerettel se igennel, se nemmel nem lehetett szavazni”. Tehát tartózkodtak. Márpedig az erdélyi magyarok „jó lelkiismerete” 1989 óta azt diktálja, hogy ne vállaljunk közösséget egy bűnös rezsim hordozóival, azokkal, akik a törvényesség látszatának örve alatt Románia egész népét és – benne – magyarságunkat egyaránt kifosztják. Az erdélyi magyarok parlamenti képviseletének nem a kormány, hanem a jogosan tüntető százezrek oldalán lett volna a helye.
Az MPP RMDSZ-arculatú szatmárnémeti kongresszusán fennen dicsérték a magyar összefogást. Pedig nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-t és polgári platformját nem az összefogás, hanem a kölcsönös megalkuvás tartja össze. Az RMDSZ megalkuszik a román hatalommal, az MPP pedig megalkuszik az RMDSZ-szel. A kettő pedig egy.
Várható és látható módon „a kettő egy” bukaresti magyar politikai képviselet következő komoly próbatétele a székelyföldi területi autonómia képviselete lesz. Az előjelek igencsak baljósak. Minekutána a váltig fogadkozó RMDSZ jó ideje beígért autonómiatervezetének a benyújtását már évek óta halogatja, íme, a hozzáidomuló MPP régi-új elnöke is a halasztás mellett foglalt állást, amikor is kijelentette, hogy olyankor kell beterjeszteni a székelyföldi autonómiatervezetet, amikor esélye van annak, hogy a parlamenti szakbizottságban és a plénumban megvitatják.
Ezt halljuk az RMDSZ-től immár évtizedek óta: „még nem aktuális”. Netalán megszívlelték Liviu Dragnea pártvezér és a Ceauşescu, valamint Iliescu nyomdokában járó román akadémikusok országféltő üzenetét?
De mit szólnak ehhez a székelyek? Nevezetesen azok a polgári székelyek, akik ott tapsoltak Szatmárnémetiben. Talán azért éppen ott, mivel a Székelyföld szívében ugyanezt nem tartották volna ildomosnak megtenni?
Decemberben óvatos fenntartással azt mertük remélni, hogy a Fidesz–KDNP nélkülözhetetlen támogatásával ismét parlamenti helyeket nyert RMDSZ jó irányba fog elmozdulni, s a bukaresti önfeladás helyett a polgári-nemzeti politizálás irányvonalát választja. Az azóta eltelt idő és a bekövetkezett fejlemények sajnos nem támasztják alá reményeinket és elvárásainkat.
Hogyan tovább? – tevődik fel a kérdés. Egészében véve a bukaresti magyar érdek- és közképviselet autonómiapolitikája fogja megadni a választ.
http://itthon.ma/erdelyorszag
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy nyilatkozatot fogalmazott meg tegnap Strasbourgban a fenti címmel, amit az európai parlamenti képviselő sajtóirodája ma adott ki. Alább olvasható.
Az új román törvényhozás felállása óta a Magyar Polgári Pártot bekebelező Romániai Magyar Demokrata Szövetség első komoly próbatétele a váratlanul előállott kormányválság volt. Egyeduralmát visszaszerző érdekszövetségünk nem állotta ki a próbát. Az állampolitikai rangra emelkedett, intézményes korrupció ellen fellázadt polgári tömegekkel szemben a szövetséges posztkommunista kormányerőkkel vállalt bűnrészességet.
Az MPP akarva-akaratlanul hasonlóképpen cselekedett. Újraválasztott elnöke szerint „a parlamenti bizalmatlansági indítvány – múlt – szerdai szavazásán jó lelkiismerettel se igennel, se nemmel nem lehetett szavazni”. Tehát tartózkodtak. Márpedig az erdélyi magyarok „jó lelkiismerete” 1989 óta azt diktálja, hogy ne vállaljunk közösséget egy bűnös rezsim hordozóival, azokkal, akik a törvényesség látszatának örve alatt Románia egész népét és – benne – magyarságunkat egyaránt kifosztják. Az erdélyi magyarok parlamenti képviseletének nem a kormány, hanem a jogosan tüntető százezrek oldalán lett volna a helye.
Az MPP RMDSZ-arculatú szatmárnémeti kongresszusán fennen dicsérték a magyar összefogást. Pedig nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-t és polgári platformját nem az összefogás, hanem a kölcsönös megalkuvás tartja össze. Az RMDSZ megalkuszik a román hatalommal, az MPP pedig megalkuszik az RMDSZ-szel. A kettő pedig egy.
Várható és látható módon „a kettő egy” bukaresti magyar politikai képviselet következő komoly próbatétele a székelyföldi területi autonómia képviselete lesz. Az előjelek igencsak baljósak. Minekutána a váltig fogadkozó RMDSZ jó ideje beígért autonómiatervezetének a benyújtását már évek óta halogatja, íme, a hozzáidomuló MPP régi-új elnöke is a halasztás mellett foglalt állást, amikor is kijelentette, hogy olyankor kell beterjeszteni a székelyföldi autonómiatervezetet, amikor esélye van annak, hogy a parlamenti szakbizottságban és a plénumban megvitatják.
Ezt halljuk az RMDSZ-től immár évtizedek óta: „még nem aktuális”. Netalán megszívlelték Liviu Dragnea pártvezér és a Ceauşescu, valamint Iliescu nyomdokában járó román akadémikusok országféltő üzenetét?
De mit szólnak ehhez a székelyek? Nevezetesen azok a polgári székelyek, akik ott tapsoltak Szatmárnémetiben. Talán azért éppen ott, mivel a Székelyföld szívében ugyanezt nem tartották volna ildomosnak megtenni?
Decemberben óvatos fenntartással azt mertük remélni, hogy a Fidesz–KDNP nélkülözhetetlen támogatásával ismét parlamenti helyeket nyert RMDSZ jó irányba fog elmozdulni, s a bukaresti önfeladás helyett a polgári-nemzeti politizálás irányvonalát választja. Az azóta eltelt idő és a bekövetkezett fejlemények sajnos nem támasztják alá reményeinket és elvárásainkat.
Hogyan tovább? – tevődik fel a kérdés. Egészében véve a bukaresti magyar érdek- és közképviselet autonómiapolitikája fogja megadni a választ.
http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. február 23.
Az EMNT céljai nem változtak
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete nem egységbontást, hanem nemzetünk egységes képviseletét akarja” – fogalmazott a szervezet elnöke az évi közgyűlésen.
„Az előző évekhez képest a céljaink nem változtak: továbbra is azon munkálkodunk, hogy visszaadjuk a magyarság önrendelkezési jogát, ünnepeinket szabad lélekkel ünnepelhessük meg, és megerősítsük a szülőföldhöz való kötődést, itt mindenekelőtt az itthonmaradásra gondolok. Úgy gondolom, hogy főleg most nincs idő a kishitűségre, a megalkuvásra. Nemzeti közösségünk felemelkedése csakis akkor lehetséges, ha nem hátrálunk meg” – mondta az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor az évértékelőn.
Elhangzott, társszervezőként vagy saját rendezvényként tavaly tucatnyi esemény megvalósításában vettek részt (megemlékezés a madéfalvi veszedelemre, Székely Szabadság Napja, Március 15., Boldogasszony zarándokvonat fogadása, Magyar Összetartozás Napja, emlékezés az aradi vértanúkra és 1956-ra, Óvodás Sportolimpia stb.), legfontosabb feladatuk azonban a honosítás, a marosvásárhelyi és a szászrégeni irodák közreműködésével mintegy 30 ezer személy kapott magyar állampolgárságot.
A Maros megyei EMNT 2017-ben is rendezvényt szervez többek között március 15-én, június 4-én, augusztus 20-án, október 6-án és 23-án, december 17-én pedig adventi kórustalálkozóval készülnek, emellett folytatódnak a Magyar Állampolgárok Klubjának és a Bajnokok, Élsportolók és Sportbarátok Klubjának találkozói, hiszen – Wass Albertet idézve – „a nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága, az a mindeneken felülálló erő...”
A közgyűlésen jelen volt az EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina is, aki kitartásra buzdított, és elmondta, az országos tisztújítást október 14-én tartják, feltehetőleg Kolozsváron.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete nem egységbontást, hanem nemzetünk egységes képviseletét akarja” – fogalmazott a szervezet elnöke az évi közgyűlésen.
„Az előző évekhez képest a céljaink nem változtak: továbbra is azon munkálkodunk, hogy visszaadjuk a magyarság önrendelkezési jogát, ünnepeinket szabad lélekkel ünnepelhessük meg, és megerősítsük a szülőföldhöz való kötődést, itt mindenekelőtt az itthonmaradásra gondolok. Úgy gondolom, hogy főleg most nincs idő a kishitűségre, a megalkuvásra. Nemzeti közösségünk felemelkedése csakis akkor lehetséges, ha nem hátrálunk meg” – mondta az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor az évértékelőn.
Elhangzott, társszervezőként vagy saját rendezvényként tavaly tucatnyi esemény megvalósításában vettek részt (megemlékezés a madéfalvi veszedelemre, Székely Szabadság Napja, Március 15., Boldogasszony zarándokvonat fogadása, Magyar Összetartozás Napja, emlékezés az aradi vértanúkra és 1956-ra, Óvodás Sportolimpia stb.), legfontosabb feladatuk azonban a honosítás, a marosvásárhelyi és a szászrégeni irodák közreműködésével mintegy 30 ezer személy kapott magyar állampolgárságot.
A Maros megyei EMNT 2017-ben is rendezvényt szervez többek között március 15-én, június 4-én, augusztus 20-án, október 6-án és 23-án, december 17-én pedig adventi kórustalálkozóval készülnek, emellett folytatódnak a Magyar Állampolgárok Klubjának és a Bajnokok, Élsportolók és Sportbarátok Klubjának találkozói, hiszen – Wass Albertet idézve – „a nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága, az a mindeneken felülálló erő...”
A közgyűlésen jelen volt az EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina is, aki kitartásra buzdított, és elmondta, az országos tisztújítást október 14-én tartják, feltehetőleg Kolozsváron.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
2017. február 26.
Az áldozatokra és a hősökre is emlékeztek
Február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Nagyváradon is megemlékeztek a diktatórikus rendszer áldozatairól. Az esemény meghívottjaként dr. Kiss Tamás, az 1956-os forradalom szegedi hőse tartott előadást.
A megemlékezés délután öt órakor kezdődött, amikoris a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) belső udvarán megkoszorúzták a kommunizmus áldozatainak emléktábláját. Beszédet mondott Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, kijelentve, hogy „az emberi szabadságért hozott áldozatok örökségként és mementóként kell szolgáljanak az utánunk jövő generációknak.” Emlékeztetett arra, hogy Romániában a Traian Băsescu államfő által életre hívott, a kommunizmus bűntetteit kivizsgálni hivatott csoport minősítette gyilkos rendszernek a kommunizmust, csakhogy, mint Szilágyi Zsolt fogalmazott: „a rendszer gyilkos volt, azonban nem találtuk azokat, akik emberéletek milliót oltották ki, akik szüleink nemzedékének elvették a jelenét és a jövőjét, és az utánunk jövő nemzedékeknek elvették azt az esélyét, hogy a nyugati társadalmakhoz méltó szabadságban és társadalmi fejlődésben élhessék életüket, és ezeket a gyilkosokat a magát demokratikusnak nevező világ mindmáig nem büntette meg. (…) Romániában és más kelet-közép-európai országban az a faramuci helyzet állt elő, hogy a kommunizmus gyilkosai gazdag kapitalistaként, médiatulajdonosokként, a Nyugat kereskedelmi partnereiként mindmáig nemhogy büntetlenül, hanem jólétben, senki által nem zavarva élik életüket. Nem a bosszú, hanem az igazság kell bennünket vezéreljen. Emberek holttestén keresztül, az igazság megtagadásával nem lehet demokráciát építeni”.
Egyenlő mérce
Szilágyi Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy a fasizmus és a kommunizmus rémtetteit egyenlő mércével kell kezelni, és ebben a tekintetben Közép-Kelet-Európában remélhetőleg elmozdulás lesz, hiszen, mint mondta, „az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform évek óta azt szorgalmazza, hogy jöjjön létre egy olyan bíróság, amely a kommunizmus bűntetteit vizsgálja ki, és azokat a vezetőket, akik mindmáig esetleg magas állami nyugdíjat élveznek, bíróság elé állítsák. Ez jelentheti a normalitás egyik jelét. Nem lehetünk nyugodtak addig, amíg a kommunizmus által meghurcolt áldozatok rehabilitációja, a kommunizmus bűntetteinek jóvátétele meg nem történik”. A beszéd után következett a koszorúzás, majd a Lorántffy-központban folytatódott a megemlékezés. Itt Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és a meghívott előadót, dr. Kiss Tamást. Tőkés László elmondta, hogy Szeged városa egyik kovásza volt a magyar forradalomnak, és ennek a szegedi kezdetnek egyik emblematikus alakja dr. Kiss Tamás. Tőkés László leszögezte, hogy az 1956-os forradalom halálos csapást mért a kommunizmusra, de ennek a küzdelemnek koránt sincs vége. „Romániában folytatjuk az utódkommunizmus elleni harcot. Huszonhét év után újból a kommunista utódpárt került ki győztesen az országos választásokon. Romániában még mindig a volt rendszer örökségével kell viaskodnunk, Európában pedig tovább kell folytatnunk a harcot a még létező kommunista rendszerekkel.” A továbbiakban kiemelte, hogy a magyarok élen jártak az kommunizmus elleni harcban, de élen jár Magyarország az emlékezésben is, hiszen elsőként ott állítottak emléknapot a kommunizmus áldozatainak. Tíz évre rá, az Európai Unió 2011-ben a totalitárius rendszerek áldozatai európai emléknapjává nyilvánította augusztus 23-át. Tőkés László felidézte, hogy 2009-ben hozták létre az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Paltformot, amely a kommunizmus bűneit vizsgálja egész Európában. A politikus kiemelte, hogy Európa ekkor jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a kettős mércét félretéve a nácizmushoz hasonlóan a kommunizmust is ugyanazzal a mértékkel mérje. „Nagyon fontos, hogy az emlékezetpolitika szintjén is harcoljunk a gonosz ellen, ne adjunk helyt a történelemhamisításnak, az elhallgatásnak, a hazugságnak” – hangsúlyozta beszéde végén Tőkés László.
Szegedi szikra
Ezt követően Kiss Tamás tartotta meg előadását, felidézve az 1956-os eseményeket, amelyeknek kiindulópontja Szeged volt. Elmondta, hogy szegedi egyetemisták egy csoportjában felötlött a gondolat, hogy az orosz irodalom ne legyen kötelező tantárgy, és ahhoz, hogy ezt az elképzelésüket megvalósítsák, szükségesnek látták egy a kommunista párttól és hatalomtól független egyetemista szervezet létrehozását. Az 1956. október 16-án, az akkor még a kommunista hallgatói szervezet által összehívott ülésen javasolták a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, a MEFESZ-nek a létrehozását, és ezen gyűlésen összesítették az egyetemi ifjúság követeléseit is. Először itt hangzott el az a követelés, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. A következő, október 20-iki diákülésen alakult meg a MEFESZ, de annak programjában óvatosságból már nem szerepelt a szovjet csapatok kivonására vonatkozó követelés. „A történelmet sokszor apró véletlenek befolyásolják”, mondta Kiss Tamás, aki kifejtette, hogy azokban a napokban a magyar kommunista hatalom legfelsőbb vezérkara éppen Jugoszláviában volt, máskülönben az egyetemi mozgolódásokat „szétfújták volna, mint a pelyvát”, még mielőtt bármi is történt volna. Így azonban az itthon maradt második vonalbeli vezetők nem tudták mit lépjenek az egyetemi mozgolódásra, ami hamar kiterjedt az egész ország egyetemeire, és a budapesti, október 23-iki műegyetemi tüntetők is gyakorlatilag a MEFESZ követeléseit vették át. Kiss Tamás véleménye szerint az akkor már országos szintű megmozdulások ellenére sem robbant volna ki a forradalom, ha az egyetemi ifjúság követeléseit beolvassa a rádió, ehelyett a hatalom sortüzet nyitott a debreceni tüntetőkre, és ezzel kirobbant a forradalom. Az előadás után a jelenlevők tették fel kérdéseiket Kiss Tamásnak.
Pap István
erdon.ro
Február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Nagyváradon is megemlékeztek a diktatórikus rendszer áldozatairól. Az esemény meghívottjaként dr. Kiss Tamás, az 1956-os forradalom szegedi hőse tartott előadást.
A megemlékezés délután öt órakor kezdődött, amikoris a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) belső udvarán megkoszorúzták a kommunizmus áldozatainak emléktábláját. Beszédet mondott Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, kijelentve, hogy „az emberi szabadságért hozott áldozatok örökségként és mementóként kell szolgáljanak az utánunk jövő generációknak.” Emlékeztetett arra, hogy Romániában a Traian Băsescu államfő által életre hívott, a kommunizmus bűntetteit kivizsgálni hivatott csoport minősítette gyilkos rendszernek a kommunizmust, csakhogy, mint Szilágyi Zsolt fogalmazott: „a rendszer gyilkos volt, azonban nem találtuk azokat, akik emberéletek milliót oltották ki, akik szüleink nemzedékének elvették a jelenét és a jövőjét, és az utánunk jövő nemzedékeknek elvették azt az esélyét, hogy a nyugati társadalmakhoz méltó szabadságban és társadalmi fejlődésben élhessék életüket, és ezeket a gyilkosokat a magát demokratikusnak nevező világ mindmáig nem büntette meg. (…) Romániában és más kelet-közép-európai országban az a faramuci helyzet állt elő, hogy a kommunizmus gyilkosai gazdag kapitalistaként, médiatulajdonosokként, a Nyugat kereskedelmi partnereiként mindmáig nemhogy büntetlenül, hanem jólétben, senki által nem zavarva élik életüket. Nem a bosszú, hanem az igazság kell bennünket vezéreljen. Emberek holttestén keresztül, az igazság megtagadásával nem lehet demokráciát építeni”.
Egyenlő mérce
Szilágyi Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy a fasizmus és a kommunizmus rémtetteit egyenlő mércével kell kezelni, és ebben a tekintetben Közép-Kelet-Európában remélhetőleg elmozdulás lesz, hiszen, mint mondta, „az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform évek óta azt szorgalmazza, hogy jöjjön létre egy olyan bíróság, amely a kommunizmus bűntetteit vizsgálja ki, és azokat a vezetőket, akik mindmáig esetleg magas állami nyugdíjat élveznek, bíróság elé állítsák. Ez jelentheti a normalitás egyik jelét. Nem lehetünk nyugodtak addig, amíg a kommunizmus által meghurcolt áldozatok rehabilitációja, a kommunizmus bűntetteinek jóvátétele meg nem történik”. A beszéd után következett a koszorúzás, majd a Lorántffy-központban folytatódott a megemlékezés. Itt Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és a meghívott előadót, dr. Kiss Tamást. Tőkés László elmondta, hogy Szeged városa egyik kovásza volt a magyar forradalomnak, és ennek a szegedi kezdetnek egyik emblematikus alakja dr. Kiss Tamás. Tőkés László leszögezte, hogy az 1956-os forradalom halálos csapást mért a kommunizmusra, de ennek a küzdelemnek koránt sincs vége. „Romániában folytatjuk az utódkommunizmus elleni harcot. Huszonhét év után újból a kommunista utódpárt került ki győztesen az országos választásokon. Romániában még mindig a volt rendszer örökségével kell viaskodnunk, Európában pedig tovább kell folytatnunk a harcot a még létező kommunista rendszerekkel.” A továbbiakban kiemelte, hogy a magyarok élen jártak az kommunizmus elleni harcban, de élen jár Magyarország az emlékezésben is, hiszen elsőként ott állítottak emléknapot a kommunizmus áldozatainak. Tíz évre rá, az Európai Unió 2011-ben a totalitárius rendszerek áldozatai európai emléknapjává nyilvánította augusztus 23-át. Tőkés László felidézte, hogy 2009-ben hozták létre az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Paltformot, amely a kommunizmus bűneit vizsgálja egész Európában. A politikus kiemelte, hogy Európa ekkor jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a kettős mércét félretéve a nácizmushoz hasonlóan a kommunizmust is ugyanazzal a mértékkel mérje. „Nagyon fontos, hogy az emlékezetpolitika szintjén is harcoljunk a gonosz ellen, ne adjunk helyt a történelemhamisításnak, az elhallgatásnak, a hazugságnak” – hangsúlyozta beszéde végén Tőkés László.
Szegedi szikra
Ezt követően Kiss Tamás tartotta meg előadását, felidézve az 1956-os eseményeket, amelyeknek kiindulópontja Szeged volt. Elmondta, hogy szegedi egyetemisták egy csoportjában felötlött a gondolat, hogy az orosz irodalom ne legyen kötelező tantárgy, és ahhoz, hogy ezt az elképzelésüket megvalósítsák, szükségesnek látták egy a kommunista párttól és hatalomtól független egyetemista szervezet létrehozását. Az 1956. október 16-án, az akkor még a kommunista hallgatói szervezet által összehívott ülésen javasolták a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, a MEFESZ-nek a létrehozását, és ezen gyűlésen összesítették az egyetemi ifjúság követeléseit is. Először itt hangzott el az a követelés, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. A következő, október 20-iki diákülésen alakult meg a MEFESZ, de annak programjában óvatosságból már nem szerepelt a szovjet csapatok kivonására vonatkozó követelés. „A történelmet sokszor apró véletlenek befolyásolják”, mondta Kiss Tamás, aki kifejtette, hogy azokban a napokban a magyar kommunista hatalom legfelsőbb vezérkara éppen Jugoszláviában volt, máskülönben az egyetemi mozgolódásokat „szétfújták volna, mint a pelyvát”, még mielőtt bármi is történt volna. Így azonban az itthon maradt második vonalbeli vezetők nem tudták mit lépjenek az egyetemi mozgolódásra, ami hamar kiterjedt az egész ország egyetemeire, és a budapesti, október 23-iki műegyetemi tüntetők is gyakorlatilag a MEFESZ követeléseit vették át. Kiss Tamás véleménye szerint az akkor már országos szintű megmozdulások ellenére sem robbant volna ki a forradalom, ha az egyetemi ifjúság követeléseit beolvassa a rádió, ehelyett a hatalom sortüzet nyitott a debreceni tüntetőkre, és ezzel kirobbant a forradalom. Az előadás után a jelenlevők tették fel kérdéseiket Kiss Tamásnak.
Pap István
erdon.ro
2017. március 8.
Sándor Krisztina a Székely Szabadság Napjáról: egyértelműen tudjuk, mit akarunk!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozsvárról és több székelyföldi városból is indít autóbuszokat Marosvásárhelyre, a Székely Szabadság Napjára.
Március 10-én újra ezrek támogatják jelenlétükkel a székelyföldi autonómiatörekvéseket, és tiltakoznak az erdélyi magyarságot érő, sokasodó hatósági intézkedések ellen.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke volt a Székelyföldi Stúdió vendége.
http://itthon.ma/erdelyorszag
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozsvárról és több székelyföldi városból is indít autóbuszokat Marosvásárhelyre, a Székely Szabadság Napjára.
Március 10-én újra ezrek támogatják jelenlétükkel a székelyföldi autonómiatörekvéseket, és tiltakoznak az erdélyi magyarságot érő, sokasodó hatósági intézkedések ellen.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke volt a Székelyföldi Stúdió vendége.
http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. március 8.
Nincs kellő veszélyérzet az európaiakban
Az ismert biztonságpolitikai szakértő, Földi László előadásán és könyvbemutatóján vehettek részt az érdeklődők március 3-án a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, akinek Migráció – gondolatok Európa védelméről című kötete néhány hónapja jelent meg.
A szerző rendszeresen ír publicisztikákat napi- és hetilapokba, valamint gyakran szerepelt és szerepel a televíziókban is. A Polgári Esték rendezvénysorozat keretében, a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására beszélt meglátásairól Földi László Nagyváradon, különösképpen az Európát ért migrációs hullámról és a bekövetkezett sokrétű válságról, amelyet a domináns nyugat-európai körök bagatellizálni próbálnak, illetve pusztán menekültügyi, segítségnyújtási ügynek igyekeznek beállítani és ekként is kezelni. Holott a volt hírszerző tiszt szerint a muszlim tömeg Európába áramlása irányítottan zajlik, az érkezők „a multikulturalizmust erőltető európai erők segédcsapatai”. Álságos civil szervezetek és transznacionális álliberális körök segítségével vetik meg az alapját egy majdani tömegbázisnak, hiszen „az iszlám nem vallás, hanem politikai mozgalom”. A megoldás szerinte az, hogy a háborúkat abba kell hagyni, minden félnek meg kell szüntetnie a beavatkozásokat és fegyverszállításokat a konfliktusos zónákba, le kell zárni Európa határait, de nem a schengeni határokat, hanem a külsőket.
A biztonságpolitikai szakértő nagyváradi fórumát Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette fel, aki többek között arról beszélt, hogy szerinte nincs elegendő önmegtartó veszélyérzet még Magyarországon sem. Az október 2-i kvótareferendum iránti nagyfokú érdektelenséget is ennek a számlájára írta.
http://itthon.ma/erdelyorszag
Az ismert biztonságpolitikai szakértő, Földi László előadásán és könyvbemutatóján vehettek részt az érdeklődők március 3-án a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, akinek Migráció – gondolatok Európa védelméről című kötete néhány hónapja jelent meg.
A szerző rendszeresen ír publicisztikákat napi- és hetilapokba, valamint gyakran szerepelt és szerepel a televíziókban is. A Polgári Esték rendezvénysorozat keretében, a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására beszélt meglátásairól Földi László Nagyváradon, különösképpen az Európát ért migrációs hullámról és a bekövetkezett sokrétű válságról, amelyet a domináns nyugat-európai körök bagatellizálni próbálnak, illetve pusztán menekültügyi, segítségnyújtási ügynek igyekeznek beállítani és ekként is kezelni. Holott a volt hírszerző tiszt szerint a muszlim tömeg Európába áramlása irányítottan zajlik, az érkezők „a multikulturalizmust erőltető európai erők segédcsapatai”. Álságos civil szervezetek és transznacionális álliberális körök segítségével vetik meg az alapját egy majdani tömegbázisnak, hiszen „az iszlám nem vallás, hanem politikai mozgalom”. A megoldás szerinte az, hogy a háborúkat abba kell hagyni, minden félnek meg kell szüntetnie a beavatkozásokat és fegyverszállításokat a konfliktusos zónákba, le kell zárni Európa határait, de nem a schengeni határokat, hanem a külsőket.
A biztonságpolitikai szakértő nagyváradi fórumát Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette fel, aki többek között arról beszélt, hogy szerinte nincs elegendő önmegtartó veszélyérzet még Magyarországon sem. Az október 2-i kvótareferendum iránti nagyfokú érdektelenséget is ennek a számlájára írta.
http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. március 10.
Székely szabadság napja: átlépné az akadályokat az SZNT
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 10.
Székelyek az esőben
Zuhogó esőben, a korábbi rendezvényekhez képest megfogyatkozott létszámban, pontban délután négykor elkezdődött Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napja eseménysorozata.
Délután háromtól folyamatosan zuhog az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren állnak az emberek a postaréti székely vértanúk emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelenti a helyszínről kollégánk. Székely és magyar zászlókat lengetnek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tart a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat. Most az esernyő botja, esetenként PVC-cső szolgál zászlórúdként.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosítják a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végig fognak vonulni a résztvevők: a Postaréttől a főtérig, illetve ott vannak a Postarét környéki kis utcákban is.
Idén eddig nem érkeztek különösebb tömegek buszokkal, inkább külön-külön érkeztek az emberek, kisebb csoportok, semmint egyszerre több busznyi nép – számol be tudósítónk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem jellemző.
Közben zajlanak a beszédek, Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke felszólalását követően elhangzottak már Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökének, Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselőnek a gondolatai, de felolvasták már Szili Katalin miniszterelnöki megbízott üzenetét is – tudósít munkatársunk, miközben éppen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke intézi beszédét az egybegyűltekhez.
Az eső továbbra is kitart, a felszólalók mondandóját többnyire kulturáltan hallgatják a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallszik egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, és a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában, közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen.
Az EMNT elnöke felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra. Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva hangoztatta: „ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!”
Az EMNT elnöke megemlítette, az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?” – idézi Tőkést az MTI.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette, az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell.
Wouter Patho ugyanakkor megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!” – jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!” – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze – írja az MTI tudósítója.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.
A beszédeket követően megkoszorúzták a székely vértanúk emlékművét, ez viszonylag hamar lejárt, aztán Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke felolvasta a Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót. Ebben leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját.
Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – idéz a petícióból az MTI, melyet egyhangúlag, „Autonómiát!” felkiáltással fogadott el az összegyűlt tömeg. A kiáltvány egyébként teljes egészében elolvasható az SZNT honlapján.
A rendezvény postaréti eseményei ezzel véget értek, a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esik, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton halad.
Hat óra után nem sokkal beért a tömeg Marosvásárhely főterének felső részére, ahol az ortodox templomnál, az útkereszteződésben feltartóztatták a rendőrök az autós forgalmat, szabad utat adva a vonuló tüntetőknek. Szinte tíz méterenként áll egy-egy csendőr az immár menetirányban teljesen lezárt főtéri útvonalon, az emberek „Autonómiát!”, „Gyere velünk!” rigmusokat skandálnak, illetve időnként kizárólag román nyelven fel-felhangzik a vonuló tömegből a „Jandarmeria e cu noi!”
Különösebb incidensről nem tud a helyszínről tudósító kollégánk, azt viszont megjegyzi, hogy még a Postarétre érve néhány embertől elvették a zászlórudat, arra hivatkozva, hogy az túl hosszú és kihegyezhető.
A közigazgatási palota előtti teret kordonokkal zárták le, itt csak a szervezők küldöttsége mehetett át, akik átadták a prefektúra képviselőjének a Postaréten felolvasott petíciót. Az átadásról a kint maradt tömeget hangosbemondón tájékoztatták.
A résztvevők itt még hangosan autonómiát követeltek, aztán népdalokra váltottak, majd megérkeztek a buszok, és felszálltak rá az emberek, elindultak hazafelé. A tömeg, mire besötétedett és elállt az eső, hét óra körül feloszlott. A csendőrség szóvivője a helyszínen munkatársunknak azt mondta, a rendezvény során, beleértve a vonulást is, mintegy fél hétig nem történt semmilyen incidens.
A Székely Szabadság Napja záróakkordjakénk, a Kultúrpalotában tartandó gálán átadják az idei Gábor Áron-díjat. Az SZNT ezúttal az Európai Szabad Szövetséget tünteti ki, mivel a tavalyi csendőrségi túlkapások okán többször is felszólaltak a nemzetközi fórumokon, és levelet küldtek a romániai belügyminiszternek is.
Székelyhon.ro
Zuhogó esőben, a korábbi rendezvényekhez képest megfogyatkozott létszámban, pontban délután négykor elkezdődött Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napja eseménysorozata.
Délután háromtól folyamatosan zuhog az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren állnak az emberek a postaréti székely vértanúk emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelenti a helyszínről kollégánk. Székely és magyar zászlókat lengetnek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tart a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat. Most az esernyő botja, esetenként PVC-cső szolgál zászlórúdként.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosítják a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végig fognak vonulni a résztvevők: a Postaréttől a főtérig, illetve ott vannak a Postarét környéki kis utcákban is.
Idén eddig nem érkeztek különösebb tömegek buszokkal, inkább külön-külön érkeztek az emberek, kisebb csoportok, semmint egyszerre több busznyi nép – számol be tudósítónk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem jellemző.
Közben zajlanak a beszédek, Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke felszólalását követően elhangzottak már Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökének, Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselőnek a gondolatai, de felolvasták már Szili Katalin miniszterelnöki megbízott üzenetét is – tudósít munkatársunk, miközben éppen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke intézi beszédét az egybegyűltekhez.
Az eső továbbra is kitart, a felszólalók mondandóját többnyire kulturáltan hallgatják a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallszik egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, és a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában, közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen.
Az EMNT elnöke felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra. Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva hangoztatta: „ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!”
Az EMNT elnöke megemlítette, az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?” – idézi Tőkést az MTI.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette, az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell.
Wouter Patho ugyanakkor megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!” – jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!” – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze – írja az MTI tudósítója.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.
A beszédeket követően megkoszorúzták a székely vértanúk emlékművét, ez viszonylag hamar lejárt, aztán Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke felolvasta a Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót. Ebben leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját.
Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – idéz a petícióból az MTI, melyet egyhangúlag, „Autonómiát!” felkiáltással fogadott el az összegyűlt tömeg. A kiáltvány egyébként teljes egészében elolvasható az SZNT honlapján.
A rendezvény postaréti eseményei ezzel véget értek, a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esik, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton halad.
Hat óra után nem sokkal beért a tömeg Marosvásárhely főterének felső részére, ahol az ortodox templomnál, az útkereszteződésben feltartóztatták a rendőrök az autós forgalmat, szabad utat adva a vonuló tüntetőknek. Szinte tíz méterenként áll egy-egy csendőr az immár menetirányban teljesen lezárt főtéri útvonalon, az emberek „Autonómiát!”, „Gyere velünk!” rigmusokat skandálnak, illetve időnként kizárólag román nyelven fel-felhangzik a vonuló tömegből a „Jandarmeria e cu noi!”
Különösebb incidensről nem tud a helyszínről tudósító kollégánk, azt viszont megjegyzi, hogy még a Postarétre érve néhány embertől elvették a zászlórudat, arra hivatkozva, hogy az túl hosszú és kihegyezhető.
A közigazgatási palota előtti teret kordonokkal zárták le, itt csak a szervezők küldöttsége mehetett át, akik átadták a prefektúra képviselőjének a Postaréten felolvasott petíciót. Az átadásról a kint maradt tömeget hangosbemondón tájékoztatták.
A résztvevők itt még hangosan autonómiát követeltek, aztán népdalokra váltottak, majd megérkeztek a buszok, és felszálltak rá az emberek, elindultak hazafelé. A tömeg, mire besötétedett és elállt az eső, hét óra körül feloszlott. A csendőrség szóvivője a helyszínen munkatársunknak azt mondta, a rendezvény során, beleértve a vonulást is, mintegy fél hétig nem történt semmilyen incidens.
A Székely Szabadság Napja záróakkordjakénk, a Kultúrpalotában tartandó gálán átadják az idei Gábor Áron-díjat. Az SZNT ezúttal az Európai Szabad Szövetséget tünteti ki, mivel a tavalyi csendőrségi túlkapások okán többször is felszólaltak a nemzetközi fórumokon, és levelet küldtek a romániai belügyminiszternek is.
Székelyhon.ro
2017. március 11.
Székely szabadság napja - Tőkés László: ma is az árulás árnyékéban kell küzdeni a szabadságért
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékműve mellett beszélt erről a székely szabadság napján. Mint felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra.
Arany János forradalmi verssorait idézte: "Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem". Tőkés László Arany gondolatait folytatva kijelentette: "Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!"
Szabadság (Kolozsvár)
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékműve mellett beszélt erről a székely szabadság napján. Mint felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra.
Arany János forradalmi verssorait idézte: "Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem". Tőkés László Arany gondolatait folytatva kijelentette: "Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!"
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 13.
Szükséges az autonómia (Európai Szabad Szövetség)
A 46 európai autonómia- és függetlenedéspárti politikai alakulatot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) pártigazgatója, Günther Dauwen szerint az autonómia szükségességét igazolja az a tény is, hogy a román csendőrség kettős mércét alkalmaz, és bírságokat rótt ki a tavalyi székely szabadság napján az autonómia igényét hangoztató Székely Nemzeti Tanács (SZNT) aktivistáira. Reményét fejezte ki, hogy idén nem kerül sor a tavalyihoz hasonló csendőri megfélemlítésekre, ha mégis, akkor megvédik a székelyföldi és erdélyi embereket – tette hozzá.
A Marosvásárhelyen pénteken megszervezett székely szabadság napi megemlékezést és felvonulást követően, szombaton Kolozsváron sajtótájékoztatót tartottak a szervezők, valamint nemzetközi meghívottaik. Az eseményen jelen volt Günther Dauwen, az EFA igazgatója, Wouter Patho, az EFA alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja, Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, László György, az SZNT jegyzője. Szilágyi Zsolt köszöntőjében elmondta: a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, mely biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. A Néppárt elnöke örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az EFA – mely pártcsaládnak tavaly óta a Néppárt is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját. Wouter Patho hangsúlyozta, az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk, számos, Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számukra, hogy egyik stratégiai partnerünk, a Székely Nemzeti Tanács kitüntette politikai közösségüket – mondotta a flamand politikus. Günther Dauwen elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára, mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. A centralizált államoknak be kell látniuk, ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát – fogalmazott Günther Dauwen. Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon – jelentette ki Aitor Esteban. Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak a párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát – mondta a baszk politikus. László György elmondta: miután tavaly a székely szabadság napjának közel száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolták meg mondvacsinált okokra hivatkozva, az EFA elsőként emelte fel szavát nemzetközi fórumokon is a meghurcoltak védelmében. Már csak ezért is egyértelmű volt, hogy az európai autonomistákat tömörítő pártcsaládot tüntetik ki a Gábor Áron-díjjal – mondta. László György hozzátette: idén sem került sor semmiféle szabályszegésre a marosvásárhelyi esemény során, a csendőrséggel pedig gördülékenyen ment az együttműködés. Mára már a hatóságok számára is világossá válhatott: semmiféle megfélemlítési akció nem tántorít el minket célkitűzéseinktől. Köszönjük vendégeinknek és szövetségeseinknek, hogy mellettünk állnak, az önrendelkezés megvalósításához azonban minden politikai szervezetre szükség van. Az autonómiát csak együtt tudjuk kivívni – szögezte le az SZNT képviselője. Minket nem kérdeztek meg annak idején, hogy mely ország állampolgárai kívánunk lenni, mégis elfogadtuk helyzetünket, és Romániához lojális állampolgárokként tevékenykedünk – kezdte hozzászólását Tőkés László. Kijelentette: a döntés joga megilleti az erdélyi magyar közösséget, az autonómia pedig a döntés szabadságát jelenti a székelység számára. Jól látható, a román államhatalom mellőzi önrendelkezéssel kapcsolatos igényeinket, s épp ezért – 27 évvel a rendszerváltás után – még mindig az akaratnyilvánítás szintjén vagyunk. Fontos, hogy az erdélyi magyar közösség és politikai képviselet eljusson az egyetértésig az autonómia kapcsán, s noha az elmúlt évtizedekben az RMDSZ valósággal elszabotálta az autonómia ügyét, mégis újból egymásra kell találnunk – mondta Tőkés László. Szilágyi Zsolt hozzátette: jövőre a modern Románia fennállásának 100 éves évfordulóját ünneplik, s ezért felvetődik a kérdés, ha az állam vezetői mind a mai napig nem veszik komolyan gyulafehérvári ígéreteiket, milyen legitimitása lesz ezeknek az ünnepségeknek? A román kormány részvételével párbeszédre van szükség az autonómia kapcsán, a sorozatos megfélemlítési akcióknak pedig egyszer és mindenkorra véget kell vetniük – jelentette ki a Néppárt elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A 46 európai autonómia- és függetlenedéspárti politikai alakulatot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) pártigazgatója, Günther Dauwen szerint az autonómia szükségességét igazolja az a tény is, hogy a román csendőrség kettős mércét alkalmaz, és bírságokat rótt ki a tavalyi székely szabadság napján az autonómia igényét hangoztató Székely Nemzeti Tanács (SZNT) aktivistáira. Reményét fejezte ki, hogy idén nem kerül sor a tavalyihoz hasonló csendőri megfélemlítésekre, ha mégis, akkor megvédik a székelyföldi és erdélyi embereket – tette hozzá.
A Marosvásárhelyen pénteken megszervezett székely szabadság napi megemlékezést és felvonulást követően, szombaton Kolozsváron sajtótájékoztatót tartottak a szervezők, valamint nemzetközi meghívottaik. Az eseményen jelen volt Günther Dauwen, az EFA igazgatója, Wouter Patho, az EFA alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja, Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, László György, az SZNT jegyzője. Szilágyi Zsolt köszöntőjében elmondta: a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, mely biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. A Néppárt elnöke örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az EFA – mely pártcsaládnak tavaly óta a Néppárt is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját. Wouter Patho hangsúlyozta, az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk, számos, Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számukra, hogy egyik stratégiai partnerünk, a Székely Nemzeti Tanács kitüntette politikai közösségüket – mondotta a flamand politikus. Günther Dauwen elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára, mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. A centralizált államoknak be kell látniuk, ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát – fogalmazott Günther Dauwen. Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon – jelentette ki Aitor Esteban. Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak a párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát – mondta a baszk politikus. László György elmondta: miután tavaly a székely szabadság napjának közel száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolták meg mondvacsinált okokra hivatkozva, az EFA elsőként emelte fel szavát nemzetközi fórumokon is a meghurcoltak védelmében. Már csak ezért is egyértelmű volt, hogy az európai autonomistákat tömörítő pártcsaládot tüntetik ki a Gábor Áron-díjjal – mondta. László György hozzátette: idén sem került sor semmiféle szabályszegésre a marosvásárhelyi esemény során, a csendőrséggel pedig gördülékenyen ment az együttműködés. Mára már a hatóságok számára is világossá válhatott: semmiféle megfélemlítési akció nem tántorít el minket célkitűzéseinktől. Köszönjük vendégeinknek és szövetségeseinknek, hogy mellettünk állnak, az önrendelkezés megvalósításához azonban minden politikai szervezetre szükség van. Az autonómiát csak együtt tudjuk kivívni – szögezte le az SZNT képviselője. Minket nem kérdeztek meg annak idején, hogy mely ország állampolgárai kívánunk lenni, mégis elfogadtuk helyzetünket, és Romániához lojális állampolgárokként tevékenykedünk – kezdte hozzászólását Tőkés László. Kijelentette: a döntés joga megilleti az erdélyi magyar közösséget, az autonómia pedig a döntés szabadságát jelenti a székelység számára. Jól látható, a román államhatalom mellőzi önrendelkezéssel kapcsolatos igényeinket, s épp ezért – 27 évvel a rendszerváltás után – még mindig az akaratnyilvánítás szintjén vagyunk. Fontos, hogy az erdélyi magyar közösség és politikai képviselet eljusson az egyetértésig az autonómia kapcsán, s noha az elmúlt évtizedekben az RMDSZ valósággal elszabotálta az autonómia ügyét, mégis újból egymásra kell találnunk – mondta Tőkés László. Szilágyi Zsolt hozzátette: jövőre a modern Románia fennállásának 100 éves évfordulóját ünneplik, s ezért felvetődik a kérdés, ha az állam vezetői mind a mai napig nem veszik komolyan gyulafehérvári ígéreteiket, milyen legitimitása lesz ezeknek az ünnepségeknek? A román kormány részvételével párbeszédre van szükség az autonómia kapcsán, a sorozatos megfélemlítési akcióknak pedig egyszer és mindenkorra véget kell vetniük – jelentette ki a Néppárt elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 13.
A vértanúk áldozata kötelez
Incidensek nélkül ért véget a székely szabadság napi rendezvény
Soha nem tapasztalt rendőri és csendőri felügyelet mellett – a szűnni nem akaró eső ellenére – több ezren gyűltek össze pénteken a marosvásárhelyi Postaréten a székely szabadság napja alkalmából szervezett megemlékezésen. A Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezést és koszorúzást követően a tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektúra képviselője átvette és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A marosvásárhelyi Vártemplom, illetve a csíksomlyói kegytemplom harangszavával kezdődött a postaréti rendezvény, amelyre Ötvös József református lelkész mondott áldást. Műsorvezető Kilyén László színész volt, aki felolvasta Szili Katalinnak, a magyar Országgyűlés volt elnökének üzenetét.
Autonómiát Székelyföldnek!
A Székely Nemzeti Tanács nevében szóló Szűcs Péter beszédében kiemelte: „Eljött az ideje, hogy megteremtsük az önrendelkezés intézményes kereteit. Ezért emlékezünk elmúlt korok hőseire, akik nem voltak restek a szabadságért cselekedni, ezért hajtunk fejet a mártírok előtt itt, a marosvásárhelyi vértanúk emlékművénél is, ezért vonulunk autonómiát követelve a kormányhivatal épülete elé, ezért tüntetjük ki megbecsülésünkkel azokat, akik támogatnak ebben a teremtési folyamatban”. Kijelentette, közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni, és „mi ezeknek a hegyeknek a megmozgatására gyűltünk össze”, mert „csak így lehetünk méltók eleinkhez”.
Az őshonos közösség jogai
Szabolcs Attila, Budafok polgármestere, a magyar parlament nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke rámutatott, hogy az őshonos közösségeknek joguk van rendelkezni a szülőföldjük és kulturális örökségük kínálta erőforrásokkal. Azok a nyelvi, nemzeti közösségek, amelyek nem rendelkezhetnek szülőföldjük erőforrásaival, elsorvadnak vagy beolvadnak.
„A mellettünk álló katalánok, baszkok, flamandok, dél-tiroli osztrákok pontosan tudják, hogy az államon belüli önrendelkezés nélkül beolvadnak vagy elsorvadnak. Példát mutatnak, és segítő kezet nyújtanak. Üzenik Bukarestnek, Európának, a nagyvilágnak, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek nincsenek egyedül. Tanuljuk meg tőlük az autonómia mesterségét, járjuk azt az utat, amelyen jártak” – mondta Budafok polgármestere.
„Haj, ne hátra, haj, előre!”
Tőkés László köszöntötte azokat, „akik a Székely vértanúk emlékművéhez idén is elzarándokoltak, bár az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük”, és azokat, akik „a tavalyi abnormális hatósági bírságolások vesszőfutását vállalva idén is töretlenül kiállnak a székely szabadság és a közösségi önrendelkezés ügye mellett”.
Az EMNT elnöke szerint „miként a székely mártírok idejében, úgy manapság is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatni a küzdelmet az erdélyi magyarság szabadságáért, szülőföldünk ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen, Székelyföld területi autonómiája és a közösségi önrendelkezés kivívása érdekében”.
Az EMNT elnöke hangsúlyozta : „Az utóbbi években megszenvedett általános magyar- és székelyellenesség megannyi durva megnyilvánulása és jogsérelme közepette legutóbb a marosvásárhelyi római katolikus líceum felszámolásának a botrányos esete szakadt reánk. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium, valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája nyomán ez végül is nem annyira meglepő. Ezeknek az etnikai konfliktusos helyzeteknek a békés és méltányos megoldása vár reánk”.
Véleménye szerint a román-magyar kapcsolatokra „messzemenően érvényes a 2003-as Gross-jelentés nyomán elfogadott Európa tanácsi határozat, amely szerint: »az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor«. Ezt a határozatot országaink képviselői is megszavazták. Joggal várhatjuk el tehát, hogy parlamentbe jutott képviselőink az autonómia konfliktuskezelő eszközét igénybe véve végre eleget tegyenek az RMDSZ programjában lefektetett vállalásaiknak, választási ígéreteiknek, és a törvényhozás szintjén igyekezzenek rendezni kapcsolatainkat. Hasonlóképpen a római katolikus iskola körüli konfliktust és az orvosi egyetem ügyét is ezen az alapon kellene rendezni, mindenekelőtt a magyar oktatásügyi autonómia, illetve a magyar oktatás önállóságának a kivívását tűzve ki célul.
Székely vértanúink véráldozata az övékéhez hasonló elvi és eszmei bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket a polgári életben és a politikában. Kényszerű távollétében ezt a cselekvő bátorságot köszönjük meg Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének” – mondta Tőkés.
A korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes
Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség igazgatója elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. „A centralizált államok be kell lássák: ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát” – fogalmazott Günther Dauwen.
Az önrendelkezés kivívása csak párbeszéd útján lehetséges
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakciójának elnöke kijelentette: Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon. „Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát” – mondta a baszk politikus.
Vigyük haza népünk szabadságvágyának üzenetét
Több ifjúsági szervezet nevében szólalt fel Sorbán Attila. Mint mondta: „Sokan vagyunk ma itt, de tudjuk, nem elegen, ezért vigyük haza népünk szabadságvágyának az üzenetét, és osszuk meg mindazokkal, akik ma nincsenek itt, mert az első és legnagyobb akadály, melyet le kell küzdenünk, az elkeseredettség és a passzivitás. Terjesszük ezt az üzenetet addig, míg Székelyföld minden szegletéből ez árad, és olyan hangos, hogy meghallják mind Brüsszelben, mind Bukarestben”.
Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét
„Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll abban a petícióban, amelyet Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasott fel. Eszerint Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely-magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását.
Azonban „mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg”.
A petícióban követelik, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul.
Kérik, hogy a kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Tiltakoznak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése miatt, és követelik, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
Románia kormánya destabilizálja az országot
Este a Kultúrpalotában, a Gábor Áron-díj átadásán tartott beszédet Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A politikus kijelentette: Románia kormánya destabilizálja az országot azzal, hogy nem biztosítja az erdélyi magyar közösség számára a széles körű autonómiát.
Mint mondta, a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, melynek biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. Az elnök örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Szabad Szövetség – mely pártcsaládnak tavaly óta az EMNP is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját.
Ugyanakkor felszólította Románia kormányát, hogy kezdje meg az autonómiáról folytatott párbeszédet.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke hangsúlyozta: az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. „Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk: számos Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számunkra, hogy egyik stratégiai partnerünk – a Székely Nemzeti Tanács – kitüntetette politikai közösségünket” – mondta az EFA politikusa.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
Incidensek nélkül ért véget a székely szabadság napi rendezvény
Soha nem tapasztalt rendőri és csendőri felügyelet mellett – a szűnni nem akaró eső ellenére – több ezren gyűltek össze pénteken a marosvásárhelyi Postaréten a székely szabadság napja alkalmából szervezett megemlékezésen. A Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezést és koszorúzást követően a tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektúra képviselője átvette és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A marosvásárhelyi Vártemplom, illetve a csíksomlyói kegytemplom harangszavával kezdődött a postaréti rendezvény, amelyre Ötvös József református lelkész mondott áldást. Műsorvezető Kilyén László színész volt, aki felolvasta Szili Katalinnak, a magyar Országgyűlés volt elnökének üzenetét.
Autonómiát Székelyföldnek!
A Székely Nemzeti Tanács nevében szóló Szűcs Péter beszédében kiemelte: „Eljött az ideje, hogy megteremtsük az önrendelkezés intézményes kereteit. Ezért emlékezünk elmúlt korok hőseire, akik nem voltak restek a szabadságért cselekedni, ezért hajtunk fejet a mártírok előtt itt, a marosvásárhelyi vértanúk emlékművénél is, ezért vonulunk autonómiát követelve a kormányhivatal épülete elé, ezért tüntetjük ki megbecsülésünkkel azokat, akik támogatnak ebben a teremtési folyamatban”. Kijelentette, közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni, és „mi ezeknek a hegyeknek a megmozgatására gyűltünk össze”, mert „csak így lehetünk méltók eleinkhez”.
Az őshonos közösség jogai
Szabolcs Attila, Budafok polgármestere, a magyar parlament nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke rámutatott, hogy az őshonos közösségeknek joguk van rendelkezni a szülőföldjük és kulturális örökségük kínálta erőforrásokkal. Azok a nyelvi, nemzeti közösségek, amelyek nem rendelkezhetnek szülőföldjük erőforrásaival, elsorvadnak vagy beolvadnak.
„A mellettünk álló katalánok, baszkok, flamandok, dél-tiroli osztrákok pontosan tudják, hogy az államon belüli önrendelkezés nélkül beolvadnak vagy elsorvadnak. Példát mutatnak, és segítő kezet nyújtanak. Üzenik Bukarestnek, Európának, a nagyvilágnak, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek nincsenek egyedül. Tanuljuk meg tőlük az autonómia mesterségét, járjuk azt az utat, amelyen jártak” – mondta Budafok polgármestere.
„Haj, ne hátra, haj, előre!”
Tőkés László köszöntötte azokat, „akik a Székely vértanúk emlékművéhez idén is elzarándokoltak, bár az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük”, és azokat, akik „a tavalyi abnormális hatósági bírságolások vesszőfutását vállalva idén is töretlenül kiállnak a székely szabadság és a közösségi önrendelkezés ügye mellett”.
Az EMNT elnöke szerint „miként a székely mártírok idejében, úgy manapság is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatni a küzdelmet az erdélyi magyarság szabadságáért, szülőföldünk ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen, Székelyföld területi autonómiája és a közösségi önrendelkezés kivívása érdekében”.
Az EMNT elnöke hangsúlyozta : „Az utóbbi években megszenvedett általános magyar- és székelyellenesség megannyi durva megnyilvánulása és jogsérelme közepette legutóbb a marosvásárhelyi római katolikus líceum felszámolásának a botrányos esete szakadt reánk. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium, valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája nyomán ez végül is nem annyira meglepő. Ezeknek az etnikai konfliktusos helyzeteknek a békés és méltányos megoldása vár reánk”.
Véleménye szerint a román-magyar kapcsolatokra „messzemenően érvényes a 2003-as Gross-jelentés nyomán elfogadott Európa tanácsi határozat, amely szerint: »az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor«. Ezt a határozatot országaink képviselői is megszavazták. Joggal várhatjuk el tehát, hogy parlamentbe jutott képviselőink az autonómia konfliktuskezelő eszközét igénybe véve végre eleget tegyenek az RMDSZ programjában lefektetett vállalásaiknak, választási ígéreteiknek, és a törvényhozás szintjén igyekezzenek rendezni kapcsolatainkat. Hasonlóképpen a római katolikus iskola körüli konfliktust és az orvosi egyetem ügyét is ezen az alapon kellene rendezni, mindenekelőtt a magyar oktatásügyi autonómia, illetve a magyar oktatás önállóságának a kivívását tűzve ki célul.
Székely vértanúink véráldozata az övékéhez hasonló elvi és eszmei bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket a polgári életben és a politikában. Kényszerű távollétében ezt a cselekvő bátorságot köszönjük meg Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének” – mondta Tőkés.
A korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes
Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség igazgatója elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. „A centralizált államok be kell lássák: ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát” – fogalmazott Günther Dauwen.
Az önrendelkezés kivívása csak párbeszéd útján lehetséges
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakciójának elnöke kijelentette: Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon. „Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát” – mondta a baszk politikus.
Vigyük haza népünk szabadságvágyának üzenetét
Több ifjúsági szervezet nevében szólalt fel Sorbán Attila. Mint mondta: „Sokan vagyunk ma itt, de tudjuk, nem elegen, ezért vigyük haza népünk szabadságvágyának az üzenetét, és osszuk meg mindazokkal, akik ma nincsenek itt, mert az első és legnagyobb akadály, melyet le kell küzdenünk, az elkeseredettség és a passzivitás. Terjesszük ezt az üzenetet addig, míg Székelyföld minden szegletéből ez árad, és olyan hangos, hogy meghallják mind Brüsszelben, mind Bukarestben”.
Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét
„Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll abban a petícióban, amelyet Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasott fel. Eszerint Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely-magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását.
Azonban „mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg”.
A petícióban követelik, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul.
Kérik, hogy a kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Tiltakoznak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése miatt, és követelik, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
Románia kormánya destabilizálja az országot
Este a Kultúrpalotában, a Gábor Áron-díj átadásán tartott beszédet Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A politikus kijelentette: Románia kormánya destabilizálja az országot azzal, hogy nem biztosítja az erdélyi magyar közösség számára a széles körű autonómiát.
Mint mondta, a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, melynek biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. Az elnök örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Szabad Szövetség – mely pártcsaládnak tavaly óta az EMNP is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját.
Ugyanakkor felszólította Románia kormányát, hogy kezdje meg az autonómiáról folytatott párbeszédet.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke hangsúlyozta: az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. „Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk: számos Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számunkra, hogy egyik stratégiai partnerünk – a Székely Nemzeti Tanács – kitüntetette politikai közösségünket” – mondta az EFA politikusa.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 13.
Hangot adtak a közösség akaratának a székely szabadság borús napján
A kormány és a székely nép legitim képviselői közötti párbeszéd elkezdését követelték petíciójukban pénteken a székely szabadság napján Marosvásárhelyen összegyűlt tüntetők, akik zuhogó esőben, a szokásosnál kisebb számban vettek részt a Postaréten szervezett megemlékezésen. A rendezvényen és az azt követő felvonuláson nem történt incidens.
A Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót a székely vértanúk emlékműve mellett felállított pódiumon olvasta fel Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, és „Autonómiát!” felkiáltással fogadta el az összegyűlt tömeg. Ebben az MTI szerint leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját. „Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – állapították meg.
Aggasztónak vélték, hogy Székelyföld a belső leszakadás pályájára került abban a fejlesztési régióban, amelyhez jelenleg tartozik. Azt is aggasztónak találták, hogy az autonómia ügyében évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett szaporodnak a közösséget ért megaláztatások, a közösségi szimbólumok és intézmények elleni támadások. „Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll a dokumentumban.
Úgy vélték, Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely–magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását. „Mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg” – hangsúlyozták petíciójukban a megmozdulás résztvevői.
A tüntetők azt követelték, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul. Kérték, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
Tiltakoztak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése ellen. A tüntetők egyben kinyilvánították szolidaritásukat a jogállam védelmében Románia nagyvárosaiban szervezett megmozdulásokkal. Azt is követelték, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. „Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek!" - zárul a székely szabadság napján Marosvásárhelyen elfogadott petíció, melyet a tömeg "Autonómiát!" felkiáltása szentesített.
Tőkés László: ma is az árulás árnyékában kell küzdeni a szabadságért
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékműve mellett beszélt erről a székely szabadság napján. Mint felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra.
Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva kijelentette: „Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!"
Az európai parlamenti képviselő az MTI szerint megemlítette: az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?" Felelevenítette, hogy a hét elején Brüsszelben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Romániában ma is használt „szekus módszerekre" panaszkodott. „Csak azt nem értjük, hogy akkor mire való a balliberális kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési egyezség, és mit keres a vásárhelyi ill
etőségű Borbély László államtanácsos a Grindeanu-kormány csapatában?” – tette fel a kérdést. Az EMNT elnöke az Európa Tanács 2003/1334-es határozatát idézte, amely szerint „az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor". Úgy vélte: joggal elvárható, hogy ennek megfelelően rendeződjön a Székelyföld sorsa.
Tőkés László felszólalása
Szabolcs Attila, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke beszédében felidézte, az elmúlt hetekben románok százezrei vonultak az utcákra, mert azt érezték: lopják az országukat. „Román barátainknak üzenem, az erdélyi magyaroktól, a székelyektől a szabadságot is lopják. Pedig ez a minimum” – fogalmazott a fideszes politikus. Úgy vélte, a baszkoktól, flamandoktól, katalánoktól kell megtanulni az „autonómia mesterségét".
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette: az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell. Wouter Patho megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!" - jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!" – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze. „Az erőszak sehova sem vezet, csak elveszi mások szemében az önök szabadságigényének a jogosságát” – fogalmazta meg a baszk szabadságvágy tanulságait.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Az SZNT nevében Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke mondott beszédet. Kijelentette: a szabadság először a fejben születik meg. Az egyéni akaratokból összeálló közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni. „Építjük azt a szabadságot, ami még nincs, de lesz” – jelentette ki az ifjú szónok.
A demonstráción felolvasták Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levelét is. Az Országgyűlés volt elnöke úgy vélte: az új, önmagára kicsit is adó Európa nem mehet el érzéketlenül és válaszok nélkül az olyan jogos közösségi igények mellett, melyek a szabadságjogok kiteljesítését biztosítják. Szili Katalin elfogadhatatlannak tartotta, hogy „büntetőjogi tényállást faragjon bárki egy közösség, egy nép önigazgatásának, önberendezkedésének megfogalmazásáért”.
Zuhogó esőben gyülekeztek
Délután háromtól folyamatosan zuhogott az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren álltak az emberek a székely vértanúk postaréti emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelentette a helyszínről munkatársunk. Székely és magyar zászlókat lengettek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tartott a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosították a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végigvonulnak a résztvevők: a Postaréttől a főtérig. Idén nem érkeztek nagyobb tömegek buszokkal, csak kisebb csoportok – számolt be munkatársunk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem volt jellemző.
Az eső kitartott, a felszólalók mondandóját pedig többnyire kulturáltan hallgatták a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallatszott egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Idővel mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, majd a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
A postaréti események lezárulta után a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esett, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton haladt.
Nem történt incidens
A megemlékezés és tiltakozás incidensek nélkül zárult – mondta az MTI-nek Adina Chiș, a román csendőrség marosvásárhelyi mobil egységének a szóvivője a rendezvény végén. A többezres tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektusi hivatal képviselője átvette a tüntetők képviselőitől, és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A mostoha időjárási viszonyok között megtartott rendezvényen kevesebben vettek részt, mint az elmúlt évek hasonló rendezvényein. A felvonulás után a marosvásárhelyi kultúrpalota dísztermében ünnepélyes keretek között adták át a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kitüntetését, a Gábor Áron-díjat az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselőinek.
Krónika (Kolozsvár)
A kormány és a székely nép legitim képviselői közötti párbeszéd elkezdését követelték petíciójukban pénteken a székely szabadság napján Marosvásárhelyen összegyűlt tüntetők, akik zuhogó esőben, a szokásosnál kisebb számban vettek részt a Postaréten szervezett megemlékezésen. A rendezvényen és az azt követő felvonuláson nem történt incidens.
A Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót a székely vértanúk emlékműve mellett felállított pódiumon olvasta fel Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, és „Autonómiát!” felkiáltással fogadta el az összegyűlt tömeg. Ebben az MTI szerint leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját. „Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – állapították meg.
Aggasztónak vélték, hogy Székelyföld a belső leszakadás pályájára került abban a fejlesztési régióban, amelyhez jelenleg tartozik. Azt is aggasztónak találták, hogy az autonómia ügyében évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett szaporodnak a közösséget ért megaláztatások, a közösségi szimbólumok és intézmények elleni támadások. „Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll a dokumentumban.
Úgy vélték, Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely–magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását. „Mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg” – hangsúlyozták petíciójukban a megmozdulás résztvevői.
A tüntetők azt követelték, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul. Kérték, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
Tiltakoztak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése ellen. A tüntetők egyben kinyilvánították szolidaritásukat a jogállam védelmében Románia nagyvárosaiban szervezett megmozdulásokkal. Azt is követelték, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. „Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek!" - zárul a székely szabadság napján Marosvásárhelyen elfogadott petíció, melyet a tömeg "Autonómiát!" felkiáltása szentesített.
Tőkés László: ma is az árulás árnyékában kell küzdeni a szabadságért
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékműve mellett beszélt erről a székely szabadság napján. Mint felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra.
Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva kijelentette: „Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!"
Az európai parlamenti képviselő az MTI szerint megemlítette: az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?" Felelevenítette, hogy a hét elején Brüsszelben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Romániában ma is használt „szekus módszerekre" panaszkodott. „Csak azt nem értjük, hogy akkor mire való a balliberális kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési egyezség, és mit keres a vásárhelyi ill
etőségű Borbély László államtanácsos a Grindeanu-kormány csapatában?” – tette fel a kérdést. Az EMNT elnöke az Európa Tanács 2003/1334-es határozatát idézte, amely szerint „az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor". Úgy vélte: joggal elvárható, hogy ennek megfelelően rendeződjön a Székelyföld sorsa.
Tőkés László felszólalása
Szabolcs Attila, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke beszédében felidézte, az elmúlt hetekben románok százezrei vonultak az utcákra, mert azt érezték: lopják az országukat. „Román barátainknak üzenem, az erdélyi magyaroktól, a székelyektől a szabadságot is lopják. Pedig ez a minimum” – fogalmazott a fideszes politikus. Úgy vélte, a baszkoktól, flamandoktól, katalánoktól kell megtanulni az „autonómia mesterségét".
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette: az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell. Wouter Patho megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!" - jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!" – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze. „Az erőszak sehova sem vezet, csak elveszi mások szemében az önök szabadságigényének a jogosságát” – fogalmazta meg a baszk szabadságvágy tanulságait.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Az SZNT nevében Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke mondott beszédet. Kijelentette: a szabadság először a fejben születik meg. Az egyéni akaratokból összeálló közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni. „Építjük azt a szabadságot, ami még nincs, de lesz” – jelentette ki az ifjú szónok.
A demonstráción felolvasták Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levelét is. Az Országgyűlés volt elnöke úgy vélte: az új, önmagára kicsit is adó Európa nem mehet el érzéketlenül és válaszok nélkül az olyan jogos közösségi igények mellett, melyek a szabadságjogok kiteljesítését biztosítják. Szili Katalin elfogadhatatlannak tartotta, hogy „büntetőjogi tényállást faragjon bárki egy közösség, egy nép önigazgatásának, önberendezkedésének megfogalmazásáért”.
Zuhogó esőben gyülekeztek
Délután háromtól folyamatosan zuhogott az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren álltak az emberek a székely vértanúk postaréti emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelentette a helyszínről munkatársunk. Székely és magyar zászlókat lengettek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tartott a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosították a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végigvonulnak a résztvevők: a Postaréttől a főtérig. Idén nem érkeztek nagyobb tömegek buszokkal, csak kisebb csoportok – számolt be munkatársunk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem volt jellemző.
Az eső kitartott, a felszólalók mondandóját pedig többnyire kulturáltan hallgatták a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallatszott egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Idővel mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, majd a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
A postaréti események lezárulta után a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esett, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton haladt.
Nem történt incidens
A megemlékezés és tiltakozás incidensek nélkül zárult – mondta az MTI-nek Adina Chiș, a román csendőrség marosvásárhelyi mobil egységének a szóvivője a rendezvény végén. A többezres tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektusi hivatal képviselője átvette a tüntetők képviselőitől, és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A mostoha időjárási viszonyok között megtartott rendezvényen kevesebben vettek részt, mint az elmúlt évek hasonló rendezvényein. A felvonulás után a marosvásárhelyi kultúrpalota dísztermében ünnepélyes keretek között adták át a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kitüntetését, a Gábor Áron-díjat az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselőinek.
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 13.
Ciánszennyezés és korrupció
A 17 évvel ezelőtt történt tiszai cianidszennyezés kapcsán tartottak március 11-én konferenciát Szatmárnémetiben. Mint elhangzott, a szervezők – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezete és a Négy Folyó Egyesület – célja az volt, hogy ráirányítsák a figyelmet a természetvédelem fontosságára.
A tervek szerint a jövőben rendszeresen tartanak majd hasonló eseményeket annak okán, hogy a Tisza Csernobiljaként is emlegetett, óriási természeti károkkal járó ökológiai katasztrófát okozó, potenciális veszélyt hordozó létesítmények a mai napig is nagy számban találhatóak Erdély bányavidékein – közölte az EMNT sajtóirodája.
A 2000 telén lejátszódott eseményeket Sárkány-Kiss Endre hidrobiológus, a BBTE nyugalmazott docense elevenítette fel. Mint kifejtette, Romániában a hatóságok és a sajtó nagy része igyekezett elbagatellizálni a problémát, olyan jellegű kijelentések is napvilágot láttak, miszerint „Magyarországon is öntöttek még ciánt a vízbe”, illetve hogy „nincs is annyi hal a Tiszában”. (Utóbbi kijelentés az előadó szerint részben magyarázható azzal, hogy a szennyezett erdélyi folyókhoz képest a Tisza igen gazdag volt halban. Megdöbbentő tények is elhangzottak ennek kapcsán: Sárkány-Kiss Endre szerint az általa és kutatótársai által főként az 1990-es években végzett felmérések azt az eredményt adták, hogy az erdélyi folyók alsó szakaszain a halak emberi fogyasztásra nem alkalmasak a túlzott nehézfém-szennyezettség miatt.) A magyarországi híradásokat pedig inkább a kétségbeesés jellemezte, sokan gyertyával a kézben gyászolták a parton az élő Tiszát. A szomorú helyzet ugyanakkor egy ritka alkalmat kínált a kutatók számára: figyelemmel követhették, hogyan áll helyre egy folyó élő közössége szinte a nulláról. A kísérlet azonban nem tartott soká: nem egészen két évvel később az akkor még működő dési papírgyárból indult útjára egy nagy adag szennyeződés, ami nagyobb kárt tett a Szamos élővilágában, mind a cianidszennyezés. Mint elhangzott, a cianidok kapcsán az volt a szerencse, hogy a szennyezés télen történt, január 30-án, amikor a folyóban élő szervezetek túlnyomó többsége az iszapba fúródva, életműködéseit minimálisra csökkentve próbálta átvészelni a hideg időszakot, így lényegében elfolyt a fejük fölött a méregcsóva. Ellentétben az előbb említett dési szennyezéssel, ami viszont nyáron jött, ezért okozott sokkal nagyobb mértékű pusztítást a Szamosban. Végeredményében az érintett folyók élővilága aránylag hamar helyreállt, bár az is elhangzott: a régi helyén ugyanaz az életközösség többé már nem jön létre, esetleg valami ahhoz hasonló.
Lovas Attila, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője a védekezési munkálatokról beszélt: elsősorban arról, hogy miként védték meg a törvényi oltalom alatt álló Tisza-tó gazdag élővilágát a mérgezéstől, illetve hogy miként érték el azt, hogy a Szolnokon és környékén élő körülbelül 120 ezer ember egészsége ne kerüljön veszélybe, a város ugyanis az ivóvizet közvetlenül a Tiszából kapja. Kifejtette: a kiskörei vízlépcső, illetve a tóhoz csatlakozó zsiliprendszer révén felduzzasztották a Tisza-tavat, majd innen hígították a folyón érkező mérgezett vizet. Mint kiderült, a Tisza-tó rendkívüli üzemeltetése azóta tananyaggá vált a szakirányú oktatási intézményekben. Azonban a szakszerű beavatkozások ellenére is több mint ezer tonna hal pusztult el a mintegy 100 ezer köbméternyi toxikus szennyvíz következtében, melynek hatására a Szamosban a cián megengedett határértékének 320-szorosát mérték.
Tőkés László európai parlamenti képviselő az ökológiai katasztrófák mögött álló korrupciós ügyekről is beszélt, a tiszai ciánszennyezés mellett kitért a verespataki tervezett bányaberuházásra, valamint a felsőcsertési kitermelő tervezett újraindításával kapcsolatos problémákra. Mint kifejtette, Áder Jánossal, Magyarország jelenlegi köztársasági elnökével közösen küzdöttek azért, hogy a veszélyes cianidos technológiát tiltsák be Európa teljes területén. Végül 2010-ben sikerült elfogadtatniuk az Európai Parlamenttel a határozatot (melyet elsöprő többséggel, 488 a 48-hoz arányban szavaztak meg), azonban ennek gyakorlatba ültetése az Európai Bizottság által a mai napig nem történt meg arra hivatkozva, hogy a környezetvédelem és a bányászat ügye tagállami hatáskörbe tartozik. „Ez is az egyik jele az Európai Unió válságának. Ha az anyagi érdekeknek, a nagyhatalmak, a nemzetközi tőke érdekeinek valami nem felel meg, lesöprik az asztalról” – jegyezte meg az előadó, hozzátéve: a romániai képviselők is komolyan lobbiztak a határozat ellen. Azonban végül mégiscsak megszületett, ami Tőkés László szerint hozzájárult ahhoz, hogy a verespataki bányaberuházásra végül mégsem került sor. Utóbbit – egy román újságírót idézve – Románia modern kori történelme legnagyobb korrupciós ügyének nevezte.
Felidézte, miként befolyásolt döntéshozókat a beruházó, és miként vásárolta meg a helyi lakosság jó részét, és kitért arra is, hogy a román képviselők hogyan lobbiztak Brüsszelben a beruházás mellett. Kifejtette: sajnálatos módon egyetlen párt sem állt ki következetesen a bányanyitás ellen (melynek során egyébként a 2000-ben Nagybozintán átszakadt tározónál egy negyvenszer nagyobb cianidos ülepítőt akartak kialakítani), és az RMDSZ hozzáállása is „hullámzó” volt: míg Markó Béla akkori elnök a kezdetekkor úgy nyilatkozott, hogy a szövetség ellenzi a veszélyes bányanyitást, később két RMDSZ-es miniszter – Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor kulturális tárcavezető – adott zöld utat a beruházásnak. A képviselő sikerként értékelte, hogy a román kormány 2014-ben elutasította a bányanyitási tervet, 2016-ban pedig a kulturális tárca műemlékvédelmi övezetté nyilvánította Verespatakot. Hozzátette: bár nagy érdeklődés övezi a kérdést, mégsem tudni a mai napig sem, hogy a Cioloş-kormány hivatala utolsó napjaiban végül előterjesztette-e vagy sem Verespatakot és környékét az UNESCO világörökségi listájára. Elmondta, érdemes kiállnunk a jogainkért és szembeszegülni a hatalom korrupt, embereket megalázó eljárásával, mert a kitartás meghozza a várt eredményt.
Végül Fülöp Tihamér biológus a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviseletében tartott előadást a Szamoson élő hód- és vidrapopuláció jelenlegi állapotáról. A két, vízhez kötődő emlősfaj igen érzékeny a környezetszennyezésre, emiatt vizsgálatuk révén nyomon követhető a környezet állapota. Mint elhangzott, a 19. század derekán – jórészt a vadászat miatt – mindkét faj eltűnt Romániából és Magyarországról egyaránt. A hódot és vidrát az elmúlt 20 év során telepítették vissza, és a jelek szerint jól érzik magukat itt ismét. Az előadó szerint a korábbi természeti katasztrófa hatása nem érzékelhető az állományokon, melyek stabilak, azonban hozzátette: a terület az eddiginél alaposabb kutatást igényelne.
http://itthon.ma/erdelyorszag
A 17 évvel ezelőtt történt tiszai cianidszennyezés kapcsán tartottak március 11-én konferenciát Szatmárnémetiben. Mint elhangzott, a szervezők – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezete és a Négy Folyó Egyesület – célja az volt, hogy ráirányítsák a figyelmet a természetvédelem fontosságára.
A tervek szerint a jövőben rendszeresen tartanak majd hasonló eseményeket annak okán, hogy a Tisza Csernobiljaként is emlegetett, óriási természeti károkkal járó ökológiai katasztrófát okozó, potenciális veszélyt hordozó létesítmények a mai napig is nagy számban találhatóak Erdély bányavidékein – közölte az EMNT sajtóirodája.
A 2000 telén lejátszódott eseményeket Sárkány-Kiss Endre hidrobiológus, a BBTE nyugalmazott docense elevenítette fel. Mint kifejtette, Romániában a hatóságok és a sajtó nagy része igyekezett elbagatellizálni a problémát, olyan jellegű kijelentések is napvilágot láttak, miszerint „Magyarországon is öntöttek még ciánt a vízbe”, illetve hogy „nincs is annyi hal a Tiszában”. (Utóbbi kijelentés az előadó szerint részben magyarázható azzal, hogy a szennyezett erdélyi folyókhoz képest a Tisza igen gazdag volt halban. Megdöbbentő tények is elhangzottak ennek kapcsán: Sárkány-Kiss Endre szerint az általa és kutatótársai által főként az 1990-es években végzett felmérések azt az eredményt adták, hogy az erdélyi folyók alsó szakaszain a halak emberi fogyasztásra nem alkalmasak a túlzott nehézfém-szennyezettség miatt.) A magyarországi híradásokat pedig inkább a kétségbeesés jellemezte, sokan gyertyával a kézben gyászolták a parton az élő Tiszát. A szomorú helyzet ugyanakkor egy ritka alkalmat kínált a kutatók számára: figyelemmel követhették, hogyan áll helyre egy folyó élő közössége szinte a nulláról. A kísérlet azonban nem tartott soká: nem egészen két évvel később az akkor még működő dési papírgyárból indult útjára egy nagy adag szennyeződés, ami nagyobb kárt tett a Szamos élővilágában, mind a cianidszennyezés. Mint elhangzott, a cianidok kapcsán az volt a szerencse, hogy a szennyezés télen történt, január 30-án, amikor a folyóban élő szervezetek túlnyomó többsége az iszapba fúródva, életműködéseit minimálisra csökkentve próbálta átvészelni a hideg időszakot, így lényegében elfolyt a fejük fölött a méregcsóva. Ellentétben az előbb említett dési szennyezéssel, ami viszont nyáron jött, ezért okozott sokkal nagyobb mértékű pusztítást a Szamosban. Végeredményében az érintett folyók élővilága aránylag hamar helyreállt, bár az is elhangzott: a régi helyén ugyanaz az életközösség többé már nem jön létre, esetleg valami ahhoz hasonló.
Lovas Attila, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője a védekezési munkálatokról beszélt: elsősorban arról, hogy miként védték meg a törvényi oltalom alatt álló Tisza-tó gazdag élővilágát a mérgezéstől, illetve hogy miként érték el azt, hogy a Szolnokon és környékén élő körülbelül 120 ezer ember egészsége ne kerüljön veszélybe, a város ugyanis az ivóvizet közvetlenül a Tiszából kapja. Kifejtette: a kiskörei vízlépcső, illetve a tóhoz csatlakozó zsiliprendszer révén felduzzasztották a Tisza-tavat, majd innen hígították a folyón érkező mérgezett vizet. Mint kiderült, a Tisza-tó rendkívüli üzemeltetése azóta tananyaggá vált a szakirányú oktatási intézményekben. Azonban a szakszerű beavatkozások ellenére is több mint ezer tonna hal pusztult el a mintegy 100 ezer köbméternyi toxikus szennyvíz következtében, melynek hatására a Szamosban a cián megengedett határértékének 320-szorosát mérték.
Tőkés László európai parlamenti képviselő az ökológiai katasztrófák mögött álló korrupciós ügyekről is beszélt, a tiszai ciánszennyezés mellett kitért a verespataki tervezett bányaberuházásra, valamint a felsőcsertési kitermelő tervezett újraindításával kapcsolatos problémákra. Mint kifejtette, Áder Jánossal, Magyarország jelenlegi köztársasági elnökével közösen küzdöttek azért, hogy a veszélyes cianidos technológiát tiltsák be Európa teljes területén. Végül 2010-ben sikerült elfogadtatniuk az Európai Parlamenttel a határozatot (melyet elsöprő többséggel, 488 a 48-hoz arányban szavaztak meg), azonban ennek gyakorlatba ültetése az Európai Bizottság által a mai napig nem történt meg arra hivatkozva, hogy a környezetvédelem és a bányászat ügye tagállami hatáskörbe tartozik. „Ez is az egyik jele az Európai Unió válságának. Ha az anyagi érdekeknek, a nagyhatalmak, a nemzetközi tőke érdekeinek valami nem felel meg, lesöprik az asztalról” – jegyezte meg az előadó, hozzátéve: a romániai képviselők is komolyan lobbiztak a határozat ellen. Azonban végül mégiscsak megszületett, ami Tőkés László szerint hozzájárult ahhoz, hogy a verespataki bányaberuházásra végül mégsem került sor. Utóbbit – egy román újságírót idézve – Románia modern kori történelme legnagyobb korrupciós ügyének nevezte.
Felidézte, miként befolyásolt döntéshozókat a beruházó, és miként vásárolta meg a helyi lakosság jó részét, és kitért arra is, hogy a román képviselők hogyan lobbiztak Brüsszelben a beruházás mellett. Kifejtette: sajnálatos módon egyetlen párt sem állt ki következetesen a bányanyitás ellen (melynek során egyébként a 2000-ben Nagybozintán átszakadt tározónál egy negyvenszer nagyobb cianidos ülepítőt akartak kialakítani), és az RMDSZ hozzáállása is „hullámzó” volt: míg Markó Béla akkori elnök a kezdetekkor úgy nyilatkozott, hogy a szövetség ellenzi a veszélyes bányanyitást, később két RMDSZ-es miniszter – Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor kulturális tárcavezető – adott zöld utat a beruházásnak. A képviselő sikerként értékelte, hogy a román kormány 2014-ben elutasította a bányanyitási tervet, 2016-ban pedig a kulturális tárca műemlékvédelmi övezetté nyilvánította Verespatakot. Hozzátette: bár nagy érdeklődés övezi a kérdést, mégsem tudni a mai napig sem, hogy a Cioloş-kormány hivatala utolsó napjaiban végül előterjesztette-e vagy sem Verespatakot és környékét az UNESCO világörökségi listájára. Elmondta, érdemes kiállnunk a jogainkért és szembeszegülni a hatalom korrupt, embereket megalázó eljárásával, mert a kitartás meghozza a várt eredményt.
Végül Fülöp Tihamér biológus a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviseletében tartott előadást a Szamoson élő hód- és vidrapopuláció jelenlegi állapotáról. A két, vízhez kötődő emlősfaj igen érzékeny a környezetszennyezésre, emiatt vizsgálatuk révén nyomon követhető a környezet állapota. Mint elhangzott, a 19. század derekán – jórészt a vadászat miatt – mindkét faj eltűnt Romániából és Magyarországról egyaránt. A hódot és vidrát az elmúlt 20 év során telepítették vissza, és a jelek szerint jól érzik magukat itt ismét. Az előadó szerint a korábbi természeti katasztrófa hatása nem érzékelhető az állományokon, melyek stabilak, azonban hozzátette: a terület az eddiginél alaposabb kutatást igényelne.
http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. március 16.
A szabadságharc nem ért véget
Méltóságteljesen ünnepelt az erdélyi és partiumi magyarság tegnap, a forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Kolozsváron a csendőrség Erdély-zászló miatt bírságolt, Emil Boc polgármester pedig nem vett részt az ünnepségen.
Kolozsváron több százan vettek részt szerdán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére szervezett rendezvénysorozaton, a korábbi években rendszeresen jelen lévő Emil Boc polgármester azonban ezúttal távol maradt. Nem tudni, hogy az elöljáró a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj mozgalom hétfői felszólítása miatt mondta-e le a részvételt.
A civilek ugyanis nyílt levélben arra kérték az elöljárót, hogy ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen, amennyiben meg akarja fellebbezni a kétnyelvű táblák kihelyezéséről szóló ítéletet, az viszont sokatmondó, a polgármesteri hivatal részéről még csak nem is koszorúztak a hagyományos ünnepi helyszínnek számító Biasini-szállónál. Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács elnöke viszont jelen volt és koszorúzott is az általa vezetett intézmény nevében.
Ismét zavart az Erdély-zászló
Az ünnepség egyébként a hagyományos menetrend szerint felvonulással kezdődött a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomig. A 13 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet előtt megkoszorúzták a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját is, majd az istentisztelet követően a Biasini szálloda előtti koszorúzási ünnepségre vonult a tömeg. A felvonulás közben egyébként a csendőrség – akárcsak a tavaly – kiemelte a tömegből Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnökét és egy másik kolozsvári polgárt a tömegből –, utóbbit azonban, mivel feltekerte a zászlót, elengedték.
A csendőrség véleménye szerint törvénytelenséget követtek el, amikor Erdély zászlajával vonultak fel. Az államhatalmi szerv a szervezőkre – az RMDSZ kolozsvári szervezetére – hivatkozva kezdett intézkedni, utóbbiak pedig a csendőrségre hivatkoznak – derült ki az EMNP közleményéből. Fancsali Ernő elmondta: valószínűsíti, hogy a csendőrség bírságot szab ki, az ügyet azonban – jogorvoslat reményében – bíróságra viszi. Később az EMNP kolozsvári elnöke Facebook-bejegyzésben közölte: 500 lejre büntették, mert „nem vonta be” az Erdély-zászlót.
Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nem hagyta szó nélkül az incidenst, és az ünnepi felszólalása alkalmával, a Biasini Szálló előtt leszögezte: semmilyen törvénytelenséget nem lát az Erdély-zászlóban, hiszen annak szimbólumai megtalálhatóak Románia címerében is. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében utalt a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében tapasztalt visszásságokra, és felelősségvállalásra biztatta a közösséget. „Mernünk kell világosan és bátran arról beszélni, ami körülöttünk zajlik. Arról, hogy nem működik a jogállam, hogy túl sok a rossz a törvény, és azt a kevés jót sem tartják be. Arról, hogy az állam lehallgat ahelyett, hogy meghallgatna” – fejtette ki Porcsalmi Bálint.
„Az erő a fiatalok kezében van"
Több ezren gyűltek össze szerdán délben Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren, ahol hármas kopjafa őrzi a helybéli forradalmi hősök emlékét, ezúttal pedig magyar, román, német zászló, az EU és Székelyudvarhely lobogója, valamint rengeteg kokárda emelte az ünnep fényét. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően Dakó Tibor, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred kapitánya adott ünnepi jelentést a város polgármesterének, Gáfi Árpádnak, majd a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. „Ünnepeljük a nemzet születésnapját, a magyarok szabadságvágyát, azt, hogy a függetlenség sorsunk saját kezébe vételének vágya, azóta is ott van minden magyar szívében, és ezt tudja az egész világ rólunk” – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédében.
Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára emlékeztetett: nemcsak Pesten és Budán, hanem Székelyudvarhelyen is csatlakoztak a forradalmi követelésekhez. Soltész egyébként Holló Lászlóval, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnökével szerdán 50 millió forint vissza nem térítendő támogatásról szóló szerződést írt alá, melyből környékbeli tanintézeteket finanszíroznak.
Marosvásárhelyen több helyszínen is megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc kitöréséről, a jó időnek köszönhetően pedig Postaréten, a vértanúk emlékművénél szervezett ünnepségen különösen nagy tömeg gyűlt össze, becslések szerint akár háromezren is lehettek a helyszínen.
Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ Maros megyei elnöke úgy fogalmazott: „a mostani ünneplés próbatétele annak, hogy ki tudunk-e állni magunkért, vagy hagyjuk, hogy eltapossanak”. A szónoklatokat követően verssel, énekkel köszöntötték a tavaszi ünnepet, majd koszorúkat helyeztek el az emlékmű körül, és a Rügyesző nevű furulyazenekar kisgyerekeinek megható előadására is sor került.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által a Petőfi-szobornál szervezett március 15-ei ünnepi megemlékezést a fiatalos lendület jellemezte. Ferencz Katalin, a Sapientia hallgatói önkormányzatának elnöke arról beszélt: a „szabadságharc képviselői értünk, az utódaikért is harcoltak, az elvek pedig azóta se sokat változtak: az erő a fiatalok kezében van”.
A Magyar Polgári Párt (MPP) kedden tartott gálaestet a Maros Művészegyüttes előadótermében, ahol Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő arról beszélt: „ma Marosvásárhelyen nem érezhetjük magunkat szabadoknak, miközben huszonhét év után sem ismerjük a fekete március eseményeinek kiprovokálóit”.
A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felavatták szerdán Berde Mózsa 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő egészalakos szobrát, amelyet a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Harmath István alkotott.
A megemlékezésen felszólaló Antal Árpád polgármester úgy fogalmazott: „Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük, nem azért vagyunk itt, mert ezért 20 százalékos fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk, a legjobb helyen a székelyek kezében van”.
A nagyváradi magyarság először ünnepelhetett március 15. alkalmából a város megújult főterén. A partiumi városban tartott megemlékezés keretében, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendezvényén néptáncos toborzóra hívták a helyi magyarságot.
Krónika (Kolozsvár)
Méltóságteljesen ünnepelt az erdélyi és partiumi magyarság tegnap, a forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Kolozsváron a csendőrség Erdély-zászló miatt bírságolt, Emil Boc polgármester pedig nem vett részt az ünnepségen.
Kolozsváron több százan vettek részt szerdán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére szervezett rendezvénysorozaton, a korábbi években rendszeresen jelen lévő Emil Boc polgármester azonban ezúttal távol maradt. Nem tudni, hogy az elöljáró a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj mozgalom hétfői felszólítása miatt mondta-e le a részvételt.
A civilek ugyanis nyílt levélben arra kérték az elöljárót, hogy ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen, amennyiben meg akarja fellebbezni a kétnyelvű táblák kihelyezéséről szóló ítéletet, az viszont sokatmondó, a polgármesteri hivatal részéről még csak nem is koszorúztak a hagyományos ünnepi helyszínnek számító Biasini-szállónál. Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács elnöke viszont jelen volt és koszorúzott is az általa vezetett intézmény nevében.
Ismét zavart az Erdély-zászló
Az ünnepség egyébként a hagyományos menetrend szerint felvonulással kezdődött a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomig. A 13 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet előtt megkoszorúzták a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját is, majd az istentisztelet követően a Biasini szálloda előtti koszorúzási ünnepségre vonult a tömeg. A felvonulás közben egyébként a csendőrség – akárcsak a tavaly – kiemelte a tömegből Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnökét és egy másik kolozsvári polgárt a tömegből –, utóbbit azonban, mivel feltekerte a zászlót, elengedték.
A csendőrség véleménye szerint törvénytelenséget követtek el, amikor Erdély zászlajával vonultak fel. Az államhatalmi szerv a szervezőkre – az RMDSZ kolozsvári szervezetére – hivatkozva kezdett intézkedni, utóbbiak pedig a csendőrségre hivatkoznak – derült ki az EMNP közleményéből. Fancsali Ernő elmondta: valószínűsíti, hogy a csendőrség bírságot szab ki, az ügyet azonban – jogorvoslat reményében – bíróságra viszi. Később az EMNP kolozsvári elnöke Facebook-bejegyzésben közölte: 500 lejre büntették, mert „nem vonta be” az Erdély-zászlót.
Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nem hagyta szó nélkül az incidenst, és az ünnepi felszólalása alkalmával, a Biasini Szálló előtt leszögezte: semmilyen törvénytelenséget nem lát az Erdély-zászlóban, hiszen annak szimbólumai megtalálhatóak Románia címerében is. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében utalt a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében tapasztalt visszásságokra, és felelősségvállalásra biztatta a közösséget. „Mernünk kell világosan és bátran arról beszélni, ami körülöttünk zajlik. Arról, hogy nem működik a jogállam, hogy túl sok a rossz a törvény, és azt a kevés jót sem tartják be. Arról, hogy az állam lehallgat ahelyett, hogy meghallgatna” – fejtette ki Porcsalmi Bálint.
„Az erő a fiatalok kezében van"
Több ezren gyűltek össze szerdán délben Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren, ahol hármas kopjafa őrzi a helybéli forradalmi hősök emlékét, ezúttal pedig magyar, román, német zászló, az EU és Székelyudvarhely lobogója, valamint rengeteg kokárda emelte az ünnep fényét. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően Dakó Tibor, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred kapitánya adott ünnepi jelentést a város polgármesterének, Gáfi Árpádnak, majd a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. „Ünnepeljük a nemzet születésnapját, a magyarok szabadságvágyát, azt, hogy a függetlenség sorsunk saját kezébe vételének vágya, azóta is ott van minden magyar szívében, és ezt tudja az egész világ rólunk” – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédében.
Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára emlékeztetett: nemcsak Pesten és Budán, hanem Székelyudvarhelyen is csatlakoztak a forradalmi követelésekhez. Soltész egyébként Holló Lászlóval, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnökével szerdán 50 millió forint vissza nem térítendő támogatásról szóló szerződést írt alá, melyből környékbeli tanintézeteket finanszíroznak.
Marosvásárhelyen több helyszínen is megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc kitöréséről, a jó időnek köszönhetően pedig Postaréten, a vértanúk emlékművénél szervezett ünnepségen különösen nagy tömeg gyűlt össze, becslések szerint akár háromezren is lehettek a helyszínen.
Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ Maros megyei elnöke úgy fogalmazott: „a mostani ünneplés próbatétele annak, hogy ki tudunk-e állni magunkért, vagy hagyjuk, hogy eltapossanak”. A szónoklatokat követően verssel, énekkel köszöntötték a tavaszi ünnepet, majd koszorúkat helyeztek el az emlékmű körül, és a Rügyesző nevű furulyazenekar kisgyerekeinek megható előadására is sor került.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által a Petőfi-szobornál szervezett március 15-ei ünnepi megemlékezést a fiatalos lendület jellemezte. Ferencz Katalin, a Sapientia hallgatói önkormányzatának elnöke arról beszélt: a „szabadságharc képviselői értünk, az utódaikért is harcoltak, az elvek pedig azóta se sokat változtak: az erő a fiatalok kezében van”.
A Magyar Polgári Párt (MPP) kedden tartott gálaestet a Maros Művészegyüttes előadótermében, ahol Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő arról beszélt: „ma Marosvásárhelyen nem érezhetjük magunkat szabadoknak, miközben huszonhét év után sem ismerjük a fekete március eseményeinek kiprovokálóit”.
A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felavatták szerdán Berde Mózsa 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő egészalakos szobrát, amelyet a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Harmath István alkotott.
A megemlékezésen felszólaló Antal Árpád polgármester úgy fogalmazott: „Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük, nem azért vagyunk itt, mert ezért 20 százalékos fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk, a legjobb helyen a székelyek kezében van”.
A nagyváradi magyarság először ünnepelhetett március 15. alkalmából a város megújult főterén. A partiumi városban tartott megemlékezés keretében, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendezvényén néptáncos toborzóra hívták a helyi magyarságot.
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 16.
Tisztelet a bátraknak
Méltóságteljes megemlékezést tartottak Nagyváradon tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdély Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) helyi szervezetei. Az 1848-as magyar szabadságharc hősei előtt tisztelgő rendezvények már délelőtt elkezdődtek, majd délután folytatódtak először a Szent László téren, ahol néptáncbemutatóval színesített toborzón gyűltek össze mintegy kétszázan. Ezt követően a városközponton keresztülvonulva, negyvennyolcas dalokat énekelve masíroztak az Ezredévi Emléktérig, ahol Szacsvay Imre vértanú szobránál koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak. Ünnepi beszédet mondott többek között Albertné Simon Edina, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, aki Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét tolmácsolta, Szilágyi Zsolt, az EMNP országos és Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei elnöke. A köszöntések közös konklúziójaként kicsengett az idei megemlékezések mottója, „Tisztelet a bátraknak”, mintegy mottóként üzenve a jelen embereinek. Közreműködtek a Váradi Dalnokok, a nagyváradi Asszonykórus, a Cserbóka, a Kökörcsin és a Boróka néptánccsoportok.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Méltóságteljes megemlékezést tartottak Nagyváradon tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdély Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) helyi szervezetei. Az 1848-as magyar szabadságharc hősei előtt tisztelgő rendezvények már délelőtt elkezdődtek, majd délután folytatódtak először a Szent László téren, ahol néptáncbemutatóval színesített toborzón gyűltek össze mintegy kétszázan. Ezt követően a városközponton keresztülvonulva, negyvennyolcas dalokat énekelve masíroztak az Ezredévi Emléktérig, ahol Szacsvay Imre vértanú szobránál koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak. Ünnepi beszédet mondott többek között Albertné Simon Edina, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, aki Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét tolmácsolta, Szilágyi Zsolt, az EMNP országos és Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei elnöke. A köszöntések közös konklúziójaként kicsengett az idei megemlékezések mottója, „Tisztelet a bátraknak”, mintegy mottóként üzenve a jelen embereinek. Közreműködtek a Váradi Dalnokok, a nagyváradi Asszonykórus, a Cserbóka, a Kökörcsin és a Boróka néptánccsoportok.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 17.
Ismét lengett magyar zászló a Szent László téren
Ebben az évben változott kissé a március 15-i ünnepi megemlékezések forgatókönyve Nagyváradon. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az ünnepi repertoárba új arculatot tudott vinni, melyet nagyon sok nagyváradi magyar örömmel fogadott.
A március 15-i megemlékezés délutáni része idén első alkalommal ugyanis a váradi központban, a Szent László (ma Unirii) téren kezdődött. A szervezők itt egy magyar néptáncbemutatóval egybekötött toborzót tartottak. Néptáncosok Berettyóújfaluból érkeztek, három kitűnő csapat, a Cserbóka, a Kökörcsin és a Boróka csapat tagjai. A fellépő fiatalok nagyon szép, színvonalas előadással rukkoltak elő. A gyülekezők ezt követően rendezett sorokba zárkóztak fel, a menet élére a magyar, piros–fehér–zöld nemzeti lobogókat vivő fiatalemberek álltak. Érdemes megjegyezni, hogy 1944. óta most első alkalommal, azaz 2017 márciusában történt az meg, hogy egy hivatalos magyar ünnepségen a magyar zászló szabadon lenghetett a váradi főtéren. Az ünnepségen amúgy semmilyen atrocitás nem történt, sőt sok román ajkú váradi is csatlakozott a néptáncbemutatóban gyönyörködőkhöz.
A főtéren összegyűlt magyarok rendezett sorokban vonultak át a Szent László hídon, s a Körös-part menti sétányon meneteltek végig Szacsvay Imre vértanú szobráig, miközben a Váradi dalnokok és a Nagyváradi asszonykórus vezetésével Kossuth-dalokat énekeltek.
Idén a Szacsvay szobor környéke is változott a megemlékezések idejére, a szobor előtti hatalmas fák törzsét nemzeti színű selyemlepellel tekerték be, s a bevonulók menetét 1848-as divat szerint beöltözött ifjú hölgyek fogadták a szobornál, akik kokárdákat és virágot osztogattak.
A szobornál a szervezők nevében Török Sándor köszöntötte az ünneplőket, többek között Albertné Simon Edina kolozsvári magyar konzult, Szilágyi Zsoltot, az EMNP országos elnökét, Csomortányi Istvánt a néppárt megyei elnökét, Huszár Istvánt, a nagyváradi önkormányzat RMDSZ frakciójának vezetőjét, a magyar történelmi egyházak képviselőit, a civil szervezetek és lovagrendek jelenlevő tagjait.
A megemlékezést Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetének felolvasásával kezdték, majd a jelenlevő politikusok mondtak megemlékező beszédeket.
Az idei 1848-as szabadságharcra való emlékezés mottója az egész Kárpát-medencében „Tisztelet a bátraknak” – hangzott el több beszédben, s a szónokok rámutattak arra, hogy a magyar nemzet jelenlegi helyzetében az egykori, szabadságukért akár életüket is áldozó bátor emberek örökségeként, a jelen bátrai sem hátrálhatnak meg a harcok elől, melyek elkerülhetetlenek, hogy a magyar nép örök szabadságvágya ismét szárba szökkenjen és megvalósuljon.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Ebben az évben változott kissé a március 15-i ünnepi megemlékezések forgatókönyve Nagyváradon. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az ünnepi repertoárba új arculatot tudott vinni, melyet nagyon sok nagyváradi magyar örömmel fogadott.
A március 15-i megemlékezés délutáni része idén első alkalommal ugyanis a váradi központban, a Szent László (ma Unirii) téren kezdődött. A szervezők itt egy magyar néptáncbemutatóval egybekötött toborzót tartottak. Néptáncosok Berettyóújfaluból érkeztek, három kitűnő csapat, a Cserbóka, a Kökörcsin és a Boróka csapat tagjai. A fellépő fiatalok nagyon szép, színvonalas előadással rukkoltak elő. A gyülekezők ezt követően rendezett sorokba zárkóztak fel, a menet élére a magyar, piros–fehér–zöld nemzeti lobogókat vivő fiatalemberek álltak. Érdemes megjegyezni, hogy 1944. óta most első alkalommal, azaz 2017 márciusában történt az meg, hogy egy hivatalos magyar ünnepségen a magyar zászló szabadon lenghetett a váradi főtéren. Az ünnepségen amúgy semmilyen atrocitás nem történt, sőt sok román ajkú váradi is csatlakozott a néptáncbemutatóban gyönyörködőkhöz.
A főtéren összegyűlt magyarok rendezett sorokban vonultak át a Szent László hídon, s a Körös-part menti sétányon meneteltek végig Szacsvay Imre vértanú szobráig, miközben a Váradi dalnokok és a Nagyváradi asszonykórus vezetésével Kossuth-dalokat énekeltek.
Idén a Szacsvay szobor környéke is változott a megemlékezések idejére, a szobor előtti hatalmas fák törzsét nemzeti színű selyemlepellel tekerték be, s a bevonulók menetét 1848-as divat szerint beöltözött ifjú hölgyek fogadták a szobornál, akik kokárdákat és virágot osztogattak.
A szobornál a szervezők nevében Török Sándor köszöntötte az ünneplőket, többek között Albertné Simon Edina kolozsvári magyar konzult, Szilágyi Zsoltot, az EMNP országos elnökét, Csomortányi Istvánt a néppárt megyei elnökét, Huszár Istvánt, a nagyváradi önkormányzat RMDSZ frakciójának vezetőjét, a magyar történelmi egyházak képviselőit, a civil szervezetek és lovagrendek jelenlevő tagjait.
A megemlékezést Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetének felolvasásával kezdték, majd a jelenlevő politikusok mondtak megemlékező beszédeket.
Az idei 1848-as szabadságharcra való emlékezés mottója az egész Kárpát-medencében „Tisztelet a bátraknak” – hangzott el több beszédben, s a szónokok rámutattak arra, hogy a magyar nemzet jelenlegi helyzetében az egykori, szabadságukért akár életüket is áldozó bátor emberek örökségeként, a jelen bátrai sem hátrálhatnak meg a harcok elől, melyek elkerülhetetlenek, hogy a magyar nép örök szabadságvágya ismét szárba szökkenjen és megvalósuljon.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 22.
Regisztrációs kampányt indít az EMNT a 2018-as magyar választásokra
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) regisztrációs kampányt indított a honosított magyar állampolgárok számára a 2018-as országgyűlési választásokra - közölte Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, és Tiboldi László, az EMNT alelnöke egy szerdai kolozsvári sajtótájékoztatón.
Sándor Krisztina elmondta, több mint 510 ezerre becsülik azoknak az erdélyi felnőtteknek a számát, akik magyar állampolgárságot szereztek, és közülük csupán 197 ezren vetették fel magukat a választói névjegyzékbe.
Hozzátette: az erdélyi lehetséges magyar választópolgárok csaknem kétharmada még nem regisztrált. A korábbi tapasztalatok alapján kijelentette: már most el kell indítani a kampányt ahhoz, hogy minél több választóhoz eljussanak.
[Forrás: MTI]
itthon.ma/erdelyorszag
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) regisztrációs kampányt indított a honosított magyar állampolgárok számára a 2018-as országgyűlési választásokra - közölte Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, és Tiboldi László, az EMNT alelnöke egy szerdai kolozsvári sajtótájékoztatón.
Sándor Krisztina elmondta, több mint 510 ezerre becsülik azoknak az erdélyi felnőtteknek a számát, akik magyar állampolgárságot szereztek, és közülük csupán 197 ezren vetették fel magukat a választói névjegyzékbe.
Hozzátette: az erdélyi lehetséges magyar választópolgárok csaknem kétharmada még nem regisztrált. A korábbi tapasztalatok alapján kijelentette: már most el kell indítani a kampányt ahhoz, hogy minél több választóhoz eljussanak.
[Forrás: MTI]
itthon.ma/erdelyorszag
2017. március 23.
Nem kell az ártó szándékú „civil támogatás”
Mind Magyarország, mind az erdélyi magyarság visszautasítja az álcivil szervezetek illetéktelen és ártalmas ügyködését – írja mai közleményének címében Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.
Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága március 22-i ülése kiemelt módon foglalkozott az ún. harmadik országokban működő civil szervezetek helyzetével. A civil társadalom szűkülő mozgástere: az Unió válasza címen megjelent külpolitikai dokumentum alapján annak egyik szerzője, Richard Youngs politikai szakértő terjesztette elő az ügyet.
Mind maga az előadó, mind az egyik zöld párti európai képviselő szigorúan bírálta azokat az EU-tagországokat – köztük Magyarországot –, amelyek úgymond elnyomják a civil társadalmat. Konkrét módon a magyar hatóságoknak a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal szembeni bánásmódját rótta fel az említett képviselő.
Hozzászólásában Tőkés László rámutatott, hogy a magyarországi civil szervezetek százai meg százai teljes szabadságban fejtik ki közérdekű tevékenységüket. Kifogás alá – indokolt módon – legfeljebb azon civil szervezetek esnek, amelyek a Soros-féle alapítványok és szervezetek ún. demokráciaimportjának keretében politikai eszközként szolgálnak a posztkommunista, illetve balliberális politikai erők kezében, és destruktív jellegű, bomlasztó tevékenységükhöz külföldről nyernek jelentős anyagi támogatást.
Az erdélyi képviselő saját tapasztalataira is kitért ebben a vonatkozásban. Felidézte, hogy a ’90-es években a Project on Ethnic Relations elnevezésű, kétes hátterű és szándékú amerikai szervezet, a nacionálkommunista román hatalommal összejátszva, illetéktelen és avatatlan módon törekedett az erdélyi magyar politika befolyásolására, illetve a magyar autonómiakövetelések letörésére. Egyszer s mindenkorra legyen világos, hogy az erdélyi magyar közösség nem tart igényt ilyen fajta „civil támogatásra”, hanem maga akarja megszabni saját politikáját – jelentette ki az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője.
http://itthon.ma/karpatmedence
Mind Magyarország, mind az erdélyi magyarság visszautasítja az álcivil szervezetek illetéktelen és ártalmas ügyködését – írja mai közleményének címében Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.
Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága március 22-i ülése kiemelt módon foglalkozott az ún. harmadik országokban működő civil szervezetek helyzetével. A civil társadalom szűkülő mozgástere: az Unió válasza címen megjelent külpolitikai dokumentum alapján annak egyik szerzője, Richard Youngs politikai szakértő terjesztette elő az ügyet.
Mind maga az előadó, mind az egyik zöld párti európai képviselő szigorúan bírálta azokat az EU-tagországokat – köztük Magyarországot –, amelyek úgymond elnyomják a civil társadalmat. Konkrét módon a magyar hatóságoknak a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal szembeni bánásmódját rótta fel az említett képviselő.
Hozzászólásában Tőkés László rámutatott, hogy a magyarországi civil szervezetek százai meg százai teljes szabadságban fejtik ki közérdekű tevékenységüket. Kifogás alá – indokolt módon – legfeljebb azon civil szervezetek esnek, amelyek a Soros-féle alapítványok és szervezetek ún. demokráciaimportjának keretében politikai eszközként szolgálnak a posztkommunista, illetve balliberális politikai erők kezében, és destruktív jellegű, bomlasztó tevékenységükhöz külföldről nyernek jelentős anyagi támogatást.
Az erdélyi képviselő saját tapasztalataira is kitért ebben a vonatkozásban. Felidézte, hogy a ’90-es években a Project on Ethnic Relations elnevezésű, kétes hátterű és szándékú amerikai szervezet, a nacionálkommunista román hatalommal összejátszva, illetéktelen és avatatlan módon törekedett az erdélyi magyar politika befolyásolására, illetve a magyar autonómiakövetelések letörésére. Egyszer s mindenkorra legyen világos, hogy az erdélyi magyar közösség nem tart igényt ilyen fajta „civil támogatásra”, hanem maga akarja megszabni saját politikáját – jelentette ki az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője.
http://itthon.ma/karpatmedence
2017. március 23.
Mind Magyarország, mind az erdélyi magyarság visszautasítja az álcivil szervezetek illetéktelen és ártalmas ügyködését
Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága (DROI) 2017. március 22-i ülése kiemelt módon foglalkozott az ún. harmadik országokban működő civil szervezetek helyzetével.
A civil társadalom szűkülő mozgástere: az Unió válasza címen megjelent külpolitikai dokumentum alapján annak egyik szerzője, Richard Youngs politikai szakértő terjesztette elő az ügyet.
Mind maga az előadó, mind az egyik zöld párti európai képviselő szigorúan bírálta azokat az EU-tagországokat – köztük Magyarországot –, amelyek úgymond elnyomják a civil társadalmat. Konkrét módon a magyar hatóságoknak a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal szembeni bánásmódját rótta fel az említett képviselő.
Hozzászólásában Tőkés László rámutatott, hogy a magyarországi civil szervezetek százai meg százai teljes szabadságban fejtik ki közérdekű tevékenységüket. Kifogás alá – indokolt módon – legfeljebb azon civil szervezetek esnek, amelyek a Soros-féle alapítványok és szervezetek ún. demokráciaimportjának keretében politikai eszközként szolgálnak a posztkommunista, illetve balliberális politikai erők kezében, és destruktív jellegű, bomlasztó tevékenységükhöz külföldről nyernek jelentős anyagi támogatást.
Erdélyi képviselőnk saját tapasztalataira is kitért ebben a vonatkozásban. Felidézte, hogy a ’90-es években a Project on Ethnic Relations elnevezésű, kétes hátterű és szándékú amerikai szervezet, a nacionálkommunista román hatalommal összejátszva, illetéktelen és avatatlan módon törekedett az erdélyi magyar politika befolyásolására, illetve a magyar autonómiakövetelések letörésére. Egyszer s mindenkorra legyen világos, hogy az erdélyi magyar közösség nem tart igényt ilyen fajta „civil támogatásra”, hanem maga akarja megszabni saját politikáját – jelentette ki az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője.
http://tokeslaszlo.eu/cikk
Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága (DROI) 2017. március 22-i ülése kiemelt módon foglalkozott az ún. harmadik országokban működő civil szervezetek helyzetével.
A civil társadalom szűkülő mozgástere: az Unió válasza címen megjelent külpolitikai dokumentum alapján annak egyik szerzője, Richard Youngs politikai szakértő terjesztette elő az ügyet.
Mind maga az előadó, mind az egyik zöld párti európai képviselő szigorúan bírálta azokat az EU-tagországokat – köztük Magyarországot –, amelyek úgymond elnyomják a civil társadalmat. Konkrét módon a magyar hatóságoknak a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal szembeni bánásmódját rótta fel az említett képviselő.
Hozzászólásában Tőkés László rámutatott, hogy a magyarországi civil szervezetek százai meg százai teljes szabadságban fejtik ki közérdekű tevékenységüket. Kifogás alá – indokolt módon – legfeljebb azon civil szervezetek esnek, amelyek a Soros-féle alapítványok és szervezetek ún. demokráciaimportjának keretében politikai eszközként szolgálnak a posztkommunista, illetve balliberális politikai erők kezében, és destruktív jellegű, bomlasztó tevékenységükhöz külföldről nyernek jelentős anyagi támogatást.
Erdélyi képviselőnk saját tapasztalataira is kitért ebben a vonatkozásban. Felidézte, hogy a ’90-es években a Project on Ethnic Relations elnevezésű, kétes hátterű és szándékú amerikai szervezet, a nacionálkommunista román hatalommal összejátszva, illetéktelen és avatatlan módon törekedett az erdélyi magyar politika befolyásolására, illetve a magyar autonómiakövetelések letörésére. Egyszer s mindenkorra legyen világos, hogy az erdélyi magyar közösség nem tart igényt ilyen fajta „civil támogatásra”, hanem maga akarja megszabni saját politikáját – jelentette ki az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője.
http://tokeslaszlo.eu/cikk
2017. március 24.
RMDSZ kolozsvári szervezet: a csendőrség saját hatáskörben járt el
„Saját hatáskörben járt el a csendőrség, amikor március 15-én három ünneplőt megbüntetett. Ismételten csak az tudjuk mondani, amit már korábban is, vagyis az igazat: március 13-án felszólítottak minket, hogy az Erdély-zászló diszkriminatív, majd 15-én felszólítottak, hogy tájékoztassuk azokat az ünneplőket, akiknél Erdély-zászló van” – olvasható Czirmay Zoltán, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnökének mai sajtóközleményében annak kapcsán, hogy a csendőrség ma újabb bírságolási jegyzőkönyvet postázott.
A dokumentum szerint március 15-én a Protestáns Teológiai Intézet előtt fiatalok egy csoportja több tucat Erdély címeres papírzászlót osztott szét a résztvevők között, melyeken az EMNT és az EMNP logója is rajta volt. A csendőrség munkatársai jelezték, hogy ezeket is be kellene gyűjteni. A közlemény kiemeli: a szervezők akkor is elmondták a rendfenntartó erők helyszíni munkatársainak, hogy semmilyen formában sem szeretnék megzavarni az ünneplést, éppen ezért nem fogják elkérni a zászlócskákat.
„A csendőrség felszólította Czirmay Zoltánt, hogy szervezőként kötelessége tájékoztatni azokat, akiknél Erdély-zászló van. „A csendőrségi felszólításnak eleget téve tájékoztattam az illetékes személyeket. Sem többet, sem kevesebbet nem tettem, szervezőként ennyi tartozott rám. A bírságolási jegyzőkönyveket nem írtam alá, az hogy a csendőrség a saját szabályai szerint játszik és a tudomásom nélkül kiállít egy dokumentumot, melyben rám hivatkozik, véleményem szerint helytelen, de legalábbis bizarr” – olvasható a szerkesztőségeknek ma küldött nyilatozatban.
Tudatják: a március 13-i csendőrségi megbeszélésen a szervezők részéről négy személy vett részt. Czirmay Zoltán mellett részt vett az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egy munkatársa, a Protestáns Teológiai Intézet egyik hallgatója és a csendőrség által kért 30 önkéntes-szervező egyike. „Valamennyien hallották a csendőrség Erdély-zászlóra vonatkozó kifogásait és azt is, hogy milyen felelősség terheli a szervezőket. Ezek fényében továbbra is úgy gondoljuk, hogy a csendőrség egy dologról beszélt akkor, és teljesen másképpen járt el 15-én.” – fűzte hozzá Czirmay Zoltán. Az ügyvezető elmondta, szükséges lett volna hivatalos álláspontot kérni a csendőrség részéről már 14-én, sőt a nyilvánosság fele is jelezni azokat a kifogásokat, amelyeket megfogalmaztak, így nem lett volna lehetősége a rendfenntartóknak félreinformálni és valótlanságok alapján büntetgetni – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)
„Saját hatáskörben járt el a csendőrség, amikor március 15-én három ünneplőt megbüntetett. Ismételten csak az tudjuk mondani, amit már korábban is, vagyis az igazat: március 13-án felszólítottak minket, hogy az Erdély-zászló diszkriminatív, majd 15-én felszólítottak, hogy tájékoztassuk azokat az ünneplőket, akiknél Erdély-zászló van” – olvasható Czirmay Zoltán, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnökének mai sajtóközleményében annak kapcsán, hogy a csendőrség ma újabb bírságolási jegyzőkönyvet postázott.
A dokumentum szerint március 15-én a Protestáns Teológiai Intézet előtt fiatalok egy csoportja több tucat Erdély címeres papírzászlót osztott szét a résztvevők között, melyeken az EMNT és az EMNP logója is rajta volt. A csendőrség munkatársai jelezték, hogy ezeket is be kellene gyűjteni. A közlemény kiemeli: a szervezők akkor is elmondták a rendfenntartó erők helyszíni munkatársainak, hogy semmilyen formában sem szeretnék megzavarni az ünneplést, éppen ezért nem fogják elkérni a zászlócskákat.
„A csendőrség felszólította Czirmay Zoltánt, hogy szervezőként kötelessége tájékoztatni azokat, akiknél Erdély-zászló van. „A csendőrségi felszólításnak eleget téve tájékoztattam az illetékes személyeket. Sem többet, sem kevesebbet nem tettem, szervezőként ennyi tartozott rám. A bírságolási jegyzőkönyveket nem írtam alá, az hogy a csendőrség a saját szabályai szerint játszik és a tudomásom nélkül kiállít egy dokumentumot, melyben rám hivatkozik, véleményem szerint helytelen, de legalábbis bizarr” – olvasható a szerkesztőségeknek ma küldött nyilatozatban.
Tudatják: a március 13-i csendőrségi megbeszélésen a szervezők részéről négy személy vett részt. Czirmay Zoltán mellett részt vett az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egy munkatársa, a Protestáns Teológiai Intézet egyik hallgatója és a csendőrség által kért 30 önkéntes-szervező egyike. „Valamennyien hallották a csendőrség Erdély-zászlóra vonatkozó kifogásait és azt is, hogy milyen felelősség terheli a szervezőket. Ezek fényében továbbra is úgy gondoljuk, hogy a csendőrség egy dologról beszélt akkor, és teljesen másképpen járt el 15-én.” – fűzte hozzá Czirmay Zoltán. Az ügyvezető elmondta, szükséges lett volna hivatalos álláspontot kérni a csendőrség részéről már 14-én, sőt a nyilvánosság fele is jelezni azokat a kifogásokat, amelyeket megfogalmaztak, így nem lett volna lehetősége a rendfenntartóknak félreinformálni és valótlanságok alapján büntetgetni – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)