Mindössze tizenhét ingatlant kértek vissza a romániai magyar szervezetek az egykor elkobzott közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását lehetővé tevő kormányrendelet útján. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy 1940 előtt a tudományos és művelődési élet megszervezésével foglalkozó szervezetek vagyonának nagy részét elkobozták, de vannak olyanok is, akik nem tudtak az erre vonatkozó jogszabályról, hiszen az RMDSZ sem készített erről országos kimutatást. A legtöbb igénylést, 1748 kérvényt a zsidó közösség nyújtotta be, a második legtöbb közösségi házat visszaigénylő kisebbség a német, ők összesen 76 kérvényt nyújtottak be. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mindössze a kolozsvári Főtér 11. szám alatt található ingatlant kérte vissza, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének négy épület járna vissza, az Erdélyi Kárpát Egyesület egyetlen ingatlant kér. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület valamikor hatalmas vagyonnal rendelkezett, ebből nem kérhet vissza semmit, mivel a rendeletben megállapított 1940–1989-es korszak előtti tulajdonától már megfosztották. /Borbély Tamás: Kevés magyar közösségi ingatlant kértek vissza. A németek és a görögök nagyságrenddel több kérvényt nyújtottak be. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

A múlt év óta az Identitás Alapítvány /Szatmárnémeti/, melynek elnöke Varga Attila, parlamenti képviselő, külön díjjal jutalmazza azokat, akik kiemelkedő szerepet vállalnak a magyarság értékeinek és hagyományainak ápolásában, az azonosságtudat megőrzésében. Először dr. Bura László tanár, nyelvész, közíró, mintegy 30 könyv szerzője részesült az elismerésben. Idén április 15-én átadták a díjat Csirák Csabának, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökének és Muzsnay Árpádnak, a Kölcsey Kör elnökének, az EMKE partiumi alelnökének. Laudációjában Varga Attila kiemelte, hogy Muzsnay Árpád sokat tett a régió magyarsága történelmi emlékezetének, s a magyarság kulturális életének ébrentartásáért. Kitartó tevékenysége nyomán emeltek szobrot többek között Kölcsey Ferencnek (kettőt is), Dsida Jenőnek, Szilágyi Domokosnak és Páskándi Gézának. Csirák Csaba kezdeményezte a Gellért Sándor kárpát-medencei versmondó versenyt, a Szentlélek templomban beindult Mindentudás egyeteme sorozatot, az Otthonom Szatmár megye helytörténeti és önismereti könyvsorozat kiadását, ami meghaladta a 20. kötetet, továbbá a szatmári Színházbarátok Körének megalakítását. /(Sike Lajos): Muzsnay Árpád és Csirák Csaba kapta az Identitás-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

A tízéves Napsugár néptáncosait ünnepelték április 15-én Marosvásárhelyen. Felléptek az ünnepeltek a vendég törökszentmiklósiakkal, marcaliakkal, soproniakkal, ürömiekkel. Füzesi Albert, Fazakas János munkatársi csoportja, egykori vagy mai táncosok irányították a picinyeket. Jelenleg 110 gyermek tanul a napsugaras oktatóktól anyanyelvi kultúrát, dalt, táncot, viseletet. Lukácsy Szilamér erdőcsanádi református lelkész kezdeményezte a kapcsolatot a „csanádosok” között, akik most eljöttek, hogy együtt hozzák tető alá szövetségüket: (egyelőre) Csanádalberti, Csanádapáca, Csanádpalota, Érsekcsanád, Magyarcsanád testvériesülését Erdőcsanáddal. A moldvai csángómagyarok oktatását segítő gyűjtés erdőcsinádi akciójának eredménye: 2,8 millió lej értékű téglajegy. Az ünnepségen mezőcsávási fúvósok és a marossárpataki huszárok mellett népviseleti felvonulás is volt. A kultúrházban 34 néptánc-csoport és együttes lépett fel, összesen 738 személy táncolt Erdőcsinádon. A megjelentek láthatták Puskás György népi ihletésű fotótárlatát is. Erdőcsinád 1989 előtt világvégi helynek számított, azóta egy lelkésznek és a terveit felkaroló közösségnek köszönhetően ifjúsági ház működik, csángómagyar gyermekek tanulják anyanyelvüket, régiós találkozók zajlanak, továbbá az eredeti néptánc olyan fórumává nőtte ki magát, amelyet a nemzetközi „folklórbörzén” is jegyeznek. Mindez néhai Szabó György Pál EMKE-elnök és özvegye, Szabó Éva konok, kitartó munkálkodásának a beérő gyümölcse is. /Bölöni Domokos: Táncos hétvége. Erdőcsinád – Erdőcsanád. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

A dési EMKE és RMDSZ április 16-án nyolcadik alkalommal rendezte meg a regionális Petőfi Sándor szavalóversenyt. A József Attila–centenárium tiszteletére a verseny kiegészült rajz-, illetve énekversennyel. A résztvevők József Attila verseihez készítettek illusztrációkat, és dalok hangzottak el a költő megzenésített verseiből. Közel száz résztvevő jelent meg. /Kovrig Annamária: „Petőfi Sándor” vers- és prózamondó verseny Désen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Április 30-án ünnepelte Pécskán a Búzavirág népi táncegyüttes negyedszázados fennállását. A Búzavirág az ünnepségen komoly produkcióval állt ki. Fridrik Rozália nyugalmazott tanárnő, a 2000-ben megalakult Pécskai Búzavirág Egyesület elnöke sorra adott szót Augustin Cionca pécskai polgármesternek, aki további támogatásáról biztosította az együttest, Bognár Levente aradi alpolgármesternek, aki RMDSZ-érdemoklevelet, a 15 éves RMDSZ bronzplakettjét adta át, továbbá Matekovits Mihály Arad megyei helyettes főtanfelügyelőnek, a megyei EMKE képviselőjének. Az előadásra érkezőket kiállítás várta a művelődési házban, mely képekkel, plakátokkal, oklevelekkel és újságcikkekkel illusztrálta az együttes 25 éves tevékenységét. Az alkalomra emlékfüzet is készült az együttesről. 25 év: 155 táncos, sok-sok szólóénekes, lelkes zenekar, mintegy másfélszáz előadás. /Kiss Károly: 25 éves a Búzavirág. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 4./

Gyászol a Hollósy Simon Művelődési Egylet. Gyászol Máramarossziget és környékének magyarsága. Meghalt Zahoránszky Ibolya tanárnő /sz. Máramarossziget, 1936. márc. 5./ az egyesület elnöke, az EMKE Országos Elnökségének tagja, aki évtizedeken keresztül a máramarosszigeti medence szórványmagyar közösségének élő lelkiismerete volt. Oda is tudott magyar szót vinni, ahol már sem templom, sem iskola nem volt. Zahoránszky Ibolya szerkesztette Máramarosi Hírnök című időszakos művelődési újságot. A Hollósy Simon Művelődési Egylet máramarosszigeti székháza az elsők egyike volt a magyarház láncolatnak, melyet az elmúlt másfél évtizedben Erdélyben a szórványmagyar közösségek kiépítettek maguknak. Itt kapott helyet a könyvtár, itt működött a népfőiskola, az egyleti kórus, s a székházból szervezték az aknasugatagi kórustáborokat is. Nem hiába lett a Hollósy-dalkör a Romániai Magyar Dalosszövetség arany fokozattal kitüntetett kórusa. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE ügyvezető elnök: Zahoránszky Ibolya 1936 – 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

A Kolozs megyei tanács a dési EMKE Balassi Bálint reneszánsz fesztivál programját 30 millió lejjel, az Aranyeső néptáncegyüttest pedig 39 millió lejjel támogatja, elfogva pályázatukat. A megyei tanácsnál a szakbizottságoknak nem volt idejük átnézni a pályázatokat és érdemben dönteni, ugyanez történt az iskolai pályázatokkal is. /Megyei pénz reneszánsz Balassi-fesztiválra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Szilágysomlyón és Zilahon Szilágyság-kutatásnak szentelt tudományos ülésszakot tartottak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Zilah és vidéke fiókszervezete, a Báthory István Alapítvány, a Pro Zilah Egyesület, a somlyói EMKE és a Hepehupa művelődési folyóirat szervezésében. A fő előadó dr. Egyed Ákos akadémikus volt, aki az EME-alapító Mikó Imre tevékenységét méltatta. Mikó Imre születésének idén szeptemberben lesz a 200. évfordulója, ezért a 2005-ös esztendőt Mikó-évnek nyilvánították. Horváth József, a sarmasági középiskola történelemtanára Kemény Jánosra, az emlékíró erdélyi fejedelemre emlékezve a Sarmaság 850 éves történetét vázolta. Bejelentette, hogy a közösség mellszobrot szándékozik állítani a fejedelemnek. Varga Réka egyetemi hallgató idős Wesselényi Miklós színházkoncepcióját mutatta be, Oláh Miklós krasznai tanár a 800 éves Kraszna helytörténetét összefoglaló dolgozatát olvasta fel, Kiss Zoltán szilágypaniti tanár a krasznai, magyarkeceli és a szilágysomlyói református egyházközségek vagyonfosztásáról beszélt, Joikits Attila szilágysomlyói helytörténész a város Trianon utáni történelmét foglalta össze, Fejér László a földvári haláltábor szilágysági túlélőinek vallomásait ismertette, dr. Széman Péter orvos pedig a 20. századi Erdély és Szilágyság demográfiai változásait mutatta be. Az ülésszak végén az EME Zilah és vidéke fiókszervezete Petri Mór-díjat adományozott dr. Egyed Ákosnak és Major Miklós szilágynagyfalui néprajzkutatónak, aki több tudományos munka társszerzője, illetve monográfiák írója. /Fejér László: A Szilágyság-kutatás napjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

Kolozsváron május 13–án kezdődtek a Szabédi-napok. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke arra emlékeztetett, hogy az eddigi Szabédi-napokon a szórvány-magyar vidékekről is jelentkeztek részvevők, ami a magyar kultúra oszthatatlanságára utal. Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyarság és Európa (Három költői mű) címmel tartott előadást. Babits Mihály, József Attila és Dsida Jenő költői és emberi hitét hasonlította össze. Kántor Lajos irodalomtörténész József Attila és Szabédi László (Egy emberben két ember?) című előadásában a két költő munkásságában fellelhető rokon vonásokat vette számba. /Ördög I. Béla: Szabédi-napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Május 14-én Marosvásárhelyen a várban az EMKE immár másodízben megszervezte a Tavaszi Fesztivál, melyet Csegzi Sándor alpolgármester nyitott meg. Különböző tájegységek népviseletébe öltözött gyerekek töltötték be a teret. Tizenhárom csoport lépett színpadra, Magyarországról is jöttek. A színpadon folyt a tánc, a játék, a mellette lévő téren kézművességre – nemezelés, körmöcskézés, fonás – tanították az érdeklődő gyermekeket. Volt népdalvetélkedő is, több mint negyven benevezővel. A család nemzetközi napja alkalmából a meghívottak között volt Herman János hatgyermekes református lelkész és Kristófi János tízgyermekes festőművész. /Mezey Sarolta: II. EMKE Tavaszi Fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./ A fesztivál keretében megrendezték Marosvásárhelyen a IV. Gyermek-Gyöngykoszorú találkozót, ahol népi gyermekjátékokat mutatott be 15 csoport, közöttük magyarországi meghívottak is. Ezt követően népdalvetélkedőre került sor. /II. EMKE Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

Évente egyszer bizonyosan Borosjenőre terelődik a figyelem Arad megyében, ekkor rendezik meg a helység szülöttéről, Horváth Béla színészről elnevezett szavalóversenyt. Amikor először megtartották, tíz körül volt a fellépők száma, de ahogy teltek az évek, egyre többen kapcsolódtak be a szórványvidéken. Idén már száz körüli a versmondók száma. A dr. Vajda Sándor helybeli EMKE-elnök kezdeményezte versenynek nyolc esztendeje igen lelkes külföldi támogatói is vannak, köztük a magyarországi Tasnády Lajos. Saját költségükre több gyereket átvittek üdülni Balaton menti nyaralójukba, sőt: beszédhibás gyerekeket kezeltettek igen sikeresen. /(Péterszabó Ilona): Borosjenői versmondók vetélkedője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

A Don-kanyari áldozatok tiszteletére Marosvásárhelyen állított emlékmű avatásán Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei elnöke ünnepi beszédében leszögezte: „ Immár nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy helyrehoztuk az elmúlt évtizedek kényszerű mulasztását, a doni áldozatok és családtagjaik szenvedéseinek agyonhallgatását, és távlatokat nyitottunk a nyilvános megemlékezéseknek.” A történelmi egyházak és egyes civil szervezetek 2002 februárjában hozták létre az emlékbizottságot, amely összeállította a Maros megyei áldozatok névsorát. A térségből 577 honvéd és munkaszolgálatos vesztette életét, tűnt el vagy sebesült meg a Don-kanyarnál. A római katolikus temető főbejáratához állított, Bocskay Vince, Sánta Csaba és Dóczy András által alkotott emlékművet elsőnek a házigazda Csató Béla római katolikus főesperes szentelte fel a református, unitárius, evangélikus egyházak és az izraelita hitközség képviselői követték. A résztvevők hiába várták az ortodox és a görög katolikus lelkészeket, ígéretük ellenére egyikük sem jelent meg az ünnepen. Pedig az 577 áldozatnak mindössze egyharmada volt magyar nemzetiségű. /Szucher Ervin: Túlélők és emlékezők. Felavatták a Don-kanyari áldozatok emlékművét. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

Június 10–11-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Szakosztálya, valamint a tordai Petőfi Társaság Aranyosszék-konferenciát tartott, amelyen áttekintették a térség szinte minden tudományágra vonatkozó témáját. A főszervező Keszeg Vilmos többek között arra emlékeztetett, hogy bár 1989 után a civil társadalom részéről történtek lépések a regionális tudat feltámasztására, a politikum még nem fedezte fel Aranyosszéket. Neményi József Régiófejlesztés, regionalizáció az EU-integráció jegyében című értekezését Neményi Ágnes ismertette. Keszeg Vilmos Torda és Aranyosszék újrafelfedezése kapcsán méltatta a XIX. századi kutató- és népszerűsítő munkák szerzőinek (Orbán Balázs, Jankó János, Kőváry László, Jókai Mór, Benedek Elek) érdemeit. Egyed Emese gróf Teleki Domokos Torda vármegyei főispán 1815-ben kiadott vaskos verseskönyvéről beszélt. Bálintné Kovács Júlia az Aranyosszéken otthonra lelt örmények kiemelkedő sarjainak életművét méltatta. 1894-ben volt hasonló méretű rendezvény Tordán: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vándorgyűlése. Dr. Egyed Ákos, az EME elnöke leszögezte, a gyakran emlegetett nemzedékváltás hiányára cáfoltak rá a kétnapos fórum résztvevői. A párhuzamosan zajló előadások történelmi, hely- és kultúrtörténeti, néprajzi, szocio-antropológiai és nyelvészeti témájú értekezései között nehéz volt válogatni, jelezte Nagy Albert ótordai református lelkész, a helybeli Petőfi Társaság elnöke. Tordai XIX. századi színházélet, Thália két világháború közötti jelenléte, Balázs Ferenc alakja, a város és vidéke fazekassága, az oktatástörténeti kronológiák, a Jósika Miklós Irodalmi Kör megalakulása, tánckultúra, torockói építészet: megannyi izgalmas témakör. A konferencia előadásait kötetben kiadják. /R. P. I., Ördög I. Béla: Gazdag mozaikkép Aranyosszékről. Monstre konferencia a régió múltjáról, társadalmáról, kultúrájáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

A Magyar Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet 2000 óta ötödik alkalommal rendezi meg idén, június 17-19-én a Budakalászi Találkozó néven közismertté vált Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát. Erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és horvátországi közművelődési civil szervezetek vezetőinek részvételével indult a találkozó a millennium évében, majd az évek során rendre bekapcsolódtak a szlovéniai, a bukaresti, a burgenlandi magyarság képviselői, majd a moldvai csángók, tavaly először voltak Bosznia-Hercegovinából, idén pedig kiegészült a kör a csehországiakkal. Idén már több mint száz szervezet képviselői jönnek el találkozóra. Azonban sem az EMKE, sem a CSEMADOK csúcsvezetőségéből – bár minden évben kaptak értesítőt – nem volt senki kíváncsi Az Illyés Közalapítványtól sem jött el senki. /Guther M. Ilona: Budakalászi Találkozó – ötödször. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Június 23-27. között hatodik alkalommal került sor a Szent László-legendához kapcsolódó Lármafa-találkozóra. Az EMKE védnöksége alatt, a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Cserhalmi Művelődési Egyesület és a felvidéki Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség szervezte a Lármafa-találkozót. A rendezvény fő feladatának a Szent László kultusz megőrzését tekinti. Az idei találkozó vendégei azok a felvidékiek voltak, akik lehetővé tették a negyedik és ötödik Lármafa- találkozó megszervezését. A cserhalmi ütközetnek emléket állító Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkére a karaván tagjai június 26-án érkeztek. A cegőtelki emlékparkban a különböző régiók és települések képviselői kopjafát helyeztek el. /Lármafa-találkozó hatodszor. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./

Mezőpaniton a Kádár Márton Általános Iskolában zajlik az V. Kaláka kézműves hét, amelyet az iskola, a helyi EMKE és a Monográfia Alapítvány szervezett. A szakirányítók mellett minden pedagógus és alkalmazott aktívan kiveszi részét a kalákából. A megnyitón megemlékeztek Bandi Dezső iparművészről. A Bandi Dezső által vezetett Paniti Bartha Sándor önképző faragókör a nevét a faluban ma is meglévő, 1915-ben faragott egyedi mintázatú kapu faragójáról kapta. A Paniti Bartha Sándor Faragókör tizedik évfordulóján, 2001-ben indult az első kézművestábor a mezőpaniti iskolában, Bandi Dezső ösztönzésére. /Deák Júlia tanárnő: Ismét „Kaláka” Mezőpaniton. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Vásárhely visszavár, az EMKE Maros megyei szervezetének vezetői ezzel a jelszóval indították városnapi rendezvénysorozatukat. Azokat az alkotókat és művészeket hívták, akik valamikor Marosvásárhelyen, a megyében éltek, dolgoztak, hangsúlyozta Kilyén Ilka alelnök. A helybeli színtársulat Szolnokra áttelepült egykori közkedvelt művésznője, Meister Éva vastapsot aratott a színház zsúfolásig telt kistermében. A lírai est anyagát Molnár H. Lajos író válogatta, egykori erdélyi tollforgató társai – Bogdán László, Czegő Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Magyari Lajos, Székely János, Szőcs Géza, Szőcs Kálmán – költészetéből állította össze és rendezte a műsort, amely a létrejötte óta eltelt másfél évtizedben is megőrizte frissességét. /N.M.K.: Vásárhely visszavár. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Négyezer kötetes könyvtárat adományozott a városnak Zilah testvérvárosa, Szentendre. A régi főtéren lévő RMDSZ-székházban elhelyezett gyűjteményt kezelő könyvtárat július 30-án avatják. A Szilágy Megyei Könyvtár magyar könyvállománya szegényes és elavult. A hiányt némileg pótolta az EMKE zilahi szervezetének könyvtára. A megnövekedett állományú könyvtárat a Pro Zilah Egyesület és az RMDSZ városi szervezete működtetné. /J. L.: Második magyar könyvtár Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A tikkasztó hőség ellenére több száz ember gyűlt össze július 30-án falunapokat ünnepelni Tordaszentlászlón, estére már az ezret is meghaladta a résztvevők száma. Negyedszerre kerül sor a rendezvényre, de először rendezik meg a kórustalálkozótól függetlenül. A helyi tanácsosok lemondtak egyhavi üléspénzükről, csak hogy a költségek egy részét fedezni tudják. A rendezők között volt a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület és az EMKE helyi szervezete is. /Póka János András: Tordaszentlászlói falunapok Veszteséges a Félsziget. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Szeptemberben kezdődhet az építkezés Pusztinán, jelezte Macalik Arnold, az FKM Építészműhely építésze. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) elkülönítette a ház felépítésére megpályázott 25 millió forintot. Korábban az ügyintézést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vállalta, melyet végül a budapesti Teleki László Alapítvány vett át. Az előzőleg tervezett épület nem illeszkedett megfelelőképpen a csángó környezetbe. Az új tervet a kolozsvári FKM Építészműhely készítette. Macalik Arnoldot Budapesten a csángó építészet egyik legavatottabb erdélyi kutatójaként tartják számon. Pusztinán nem örülnek a közösségi ház újraterveztetésének, főleg a hasznos felület csökkenésének. /Borsos Dalma, Gazda Árpád: Közösségi ház – második nekifutásra. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

55 éves korában elhunyt Balogh Zoltán. Désen született és tanulmányainak elvégzése után szülővárosába tért vissza. Az ipari szaklíceum vegyészmérnök tanára, lelkes fotográfusa városa műemlékeinek, a Szabadság, Romániai Magyar Szó, rádiós magyar adások tudósítója volt. Két választási ciklusban helyi RMDSZ-elnök, háromban pedig RMDSZ-es tanácsos a városi tanácsban. A dési EMKE Ház elkötelezett menedzsere, a Reform Tömörülés tagja, MKT-tag volt. Tragikus hirtelenséggel távozott, sok-sok terve befejezetlenül maradt. /Lukács Éva: In memoriam Balogh Zoltán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

A Magyar Műveltség Szolgálat augusztus végi közgyűlésén Budapesten a régiót több helyi magyar civil szervezet elnöke képviselte, köztük Farkas Éva, az EMKE lupényi szervezetének elnöke, aki elmondta: a küldöttgyűlésen az egyik legtöbbet vitatott probléma a Kossuth Rádió vételének ellehetetlenítése volt. A solti adó belépésével nagyságrendi mértékkel lecsökkent a besugárzott területeken a vétel lehetősége. Amennyiben a közeljövőben digitális rendszerű adásra térnek át, a középhullámon való vétel lehetetlenné válik, s több mint valószínű, hogy az adás határon túl nem lesz elérhető. A Magyar Műveltség Szolgálat közgyűlése elfogadott nyilatkozatában hangsúlyozta, a Kossuth Rádió a határon túliaknak az összetartozást jelenti. A kommunizmus időszakában a Kárpát-medence legtávolabbi falvaiban is jól vehető volt a Kossuth Rádió adása középhullámon, addig jelenleg nagy területeken nem fogható a nemzeti közrádió adása. Intézkedést kérnek, hogy a Kossuth Rádió az egész Kárpát-medencében megfelelő jó minőségben újra fogható legyen. /Aggódunk a Kossuth Rádióért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

Kiskenden Rüsz Károly versmondó, helyi EMKE-elnök elmondta, hogy nagy-nagy erőfeszítés árán sikerült létrehozni falumúzeumot, amely a könyvtárnak is helyet adna. 1995-ben felavatták a múzeumot és a könyvtárat. Elég gazdag anyagot sikerült összegyűjteniük. A múzeum a nagykendi óvoda udvarán, a tanítói házban található, amely mára rossz állapotúvá vált. Nem lehet befűteni, ki kellene cserélni az ablakokat és felújítani az egész épületet. A másik gond az, hogy a múzeum nem rendelkezik külön bejárattal, hiszen egy család költözött a tanítói ház szabadon álló részébe, így a lakáson is keresztül kell mennie a látogatónak. Ilyen körülmények között nem tudják népszerűsíteni a múzeumot. /Nagy Botond: Falumúzeum, csak éppen kinek? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Ötödik alkalommal szerveztek kiállítást Kolozsváron a Református Kollégium dísztermében, most az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) támogatásával. Ez alkalommal fotókiállítás nyílt, Veress Ferenc és László Miklós fényképész Kolozsvárról készült felvételeit társították a régi és új Kolozsvár jegyében. Veress Ferenc XIX. századi fényképész a fényképészet első profi szakemberének számít, aki az 1850-es évek elején kezdett el fényképezni. /Dézsi Ildikó: Örökségünk Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Szeptember 12-én a Bákó megyei Pusztinán elkezdődtek a csángó közösségi ház építkezési munkálatai. Az esemény része a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) által 2000-ben elindított és finanszírozott átfogó beruházási programnak, melynek célja moldvai csángó kulturális központok kiépítése és működtetése. A program lebonyolításával a magyarországi minisztérium az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) bízta meg. A szerződés értelmében 2006 áprilisának közepére fog felépülni a pusztinai csángó közösségi ház. /Csángó közösségi ház Pusztinán. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Aranyosrákos unitárius falu. Aranyosszék, a régi székely székek egyik települése. Itt született 1860 augusztusában Borbély György, jómódú parasztgazda gyermekeként. Tanulmányait a kolozsvári unitárius gimnáziumban folytatta, majd Debrecenben érettségizett. Kolozsváron szerzett latin–magyar szakos tanári diplomát. Sorozatban nyerte a futó és távgyalogló versenyeket. Ezek eredményeként elsőként nyerte el az Erdély bajnoka címet. 26 vármegyén, 250 községen keresztül, 65 nap alatt 1950 km-t gyalogolt. Terjedelmes és színes beszámolókat küldött útjának állomásairól. Ekkoriban honosodottk meg Kolozsváron a biciklisport. Nagykerekű velocipéddel elkerekezett Párizsba, az 1889-es világkiállításra. Szorgalmasan tudósított kalandos útjáról. Írásai dokumentáris értékük mellett szórakoztatóak. 1893-ban az Erdélyben letelepedett Paget Olivérrel, ennek szülőhazájába, Angliába kerekeztek, majd 1895-ben tordai kollégájával, Scharscher Dániellel, Konstantinápolyba ment biciklivel. Útjáról a Kerékpáron keletre című kis könyvében közölt beszámolót. 1896-ban, a Millennium esztendejében Zalaegerszegre telepedett át. 1885-ben alapító tagja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletnek, melynek évkönyvét több évig ő szerkesztette. 1930. február 8-án tért örök nyugovóra. /Tatár Zoltán: Aranyosrákos szülötte – Erdély bajnoka: Borbély György. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

110 éve jelent meg a Palmer Kálmán által szerkesztett „Nagybánya és környéke”, a vidék első útikalauza. Az 1990-es évek kedvelt-keresett sorozata, az „EMKE Füzetek”„ részben pótolta a hiányt, ezek a kiadványok azonban nagyrészt elkeltek. A Teleki Társaság által kiadásra előkészített új bányavidéki kalauz az EMKE Füzetek javított anyagára támaszkodik, de újabb adatokkal, sőt egy teljesen új fejezettel egészíti ki az azokban foglalt ismereteket. Valószínűleg októberben napvilágot lát. /(déel): Az új bányavidéki kalauzról. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 30./

Az elmúlt hét végén harminchárom tagú EMKE küldöttség utazott Pécsre az ottani EMKE–Pécs-Baranya Társaság, valamint a helybeli polgármesteri hivatal meghívására, hogy részt vehessen a város kulturális napjain. Az EMKE együtt ünnepelhette az egyetlen határon túli EMKE szervezettel az erdélyi közművelődési ernyőszervezet megalakulásának 120. évfordulóját /Varga Ferenc az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnöke/. A kétnapos találkozó fénypontja az EMKE tiszteletére megrendezett jubileumi emlékműsor, majd azt követően a polgármesteri hivatal által szervezett fogadás volt. Az ünnepi rendezvényen a házigazdák részéről dr. Tóth Károly író, az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnökségi tagja méltatta a 120 éves erdélyi közművelődési szervezet érdemeit, az erdélyi küldöttség részéről pedig – a horvátországi hivatalos kiküldetésből érkező – Kötő József EMKE elnök beszélt az általa vezetett intézmény helyéről és szerepéről Erdély művelődési életében. /Dáné Tibor Kálmán EMKE ügyvezető elnök: Pécsen járt az EMKE küldöttsége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Idén október 12–14. között a Magyar Népművelők Egyesülete Szegeden rendezte meg a XXII. vándorgyűlést, amelyre Magyarország minden tájegységéről érkeztek közművelődési szakemberek. A háromnapos rendezvény második napjának programjában választható látogatásként többek között Arad is szerepelt, így közel hatvanan látogatták meg a Szabadság-szobrot, a Vesztőhelyet, a Kultúrpalotát, vacsorájukat pedig a Jelen Házban fogyasztották el, ahol megismerkedtek az aradi magyar kulturális szervezetek programjaival. A rendezvény fő szervezője, Orbán Hedvig, a Szegedi Százszorszép Gyermekház igazgatója megköszönte Matekovits Máriának, az EMKE Arad megyei elnökének, Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen főszerkesztőjének és Kiss Annának, az RMPSZ titkárának a lehetőséget, hogy részt vehettek a találkozón. /(nagyálmos): Magyar népművelők Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./