Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. október 20.
Egyetemfejlesztés államfői részvétellel
Az anyanyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozta tegnapi marosvásárhelyi és nagyváradi látogatása során Schmitt Pál. A Magyar Köztársaság elnöke úgy vélte, az anyanyelvű oktatásnak fontos szerepe van abban, hogy az erdélyi magyarság létrehozhassa magának a saját értelmiségét, de abban is, hogy a fiatalok az itthon maradást válasszák a külföldre költözés helyett. Az államfő Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kollégiumának alapkövét tette le, míg Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem kettős jubileumi ünnepségén vett részt. A két felsőoktatási intézmény vezetői a magyar államfő jelenlétében közös szándéknyilatkozatot írtak alá egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia kidolgozásáról.
Marosvásárhelyen és Nagyváradon folytatta erdélyi látogatását kedden Schmitt Pál. A Magyar Köztársaság elnöke elsőként az erdélyi magyar egyházfőkkel találkozott a Maros-parti városban. A zártkörű munkareggelin a történelmi egyházak szerepét méltatta, mondván, hogy kisebbségi sorsban főként ők és lelkészeik azok, akik a lelket tartják a határon túli magyarságban. A megbeszélés során az egyházfők legfőbb gondjaikat ismertették az államfővel. „Az elnök úr megígérte, hogy tőle telhetően mindent megtesz a romániai restitúciós törvény felgyorsítása és alkalmazása érdekében. Elmondta, hogy gondjainknak különböző fórumokon adott és ad hangot, így már Traian Băsescu államfőnek is felvetette a témát” – számolt be lapunknak a találkozóról Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese. A délelőtt folyamán Schmitt Pál a Magyarok XXI. elnevezésű fórumon vett részt, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanáraival és diákjaival találkozott. Elmondta, egy nappal korábban legalább harmincszor ejtette ki a tanintézet nevét, amikor valamennyi vendéglátójától – a román államfőtől a bukaresti szenátus elnökéig – az egyetem akkreditálásának támogatását kérte. „Semmi sem fontosabb a tudás alapú társadalomnál” – hangsúlyozta többször is a diákoknak.
Versenyképes tudást kért
A köztársasági elnök a Sapientia zsúfolásig telt vásárhelyi aulájában kifejtette: a Magyar Köztársaság elnökének az a feladata, hogy összefogja a magyar nemzetet. Emlékeztetett arra a három fogadalomra, amelyet elnöki mandátuma elején hirdetett meg. Eszerint mindent el akar követni, hogy a magyar nyelvet ne hagyjuk veszni, hiszen a nyelv ápolásra, szeretetre és gondozásra szorul. Ahhoz is hozzá akar járulni, hogy a magyar fiatalok mind szellemileg, mind lelkileg, mind fizikailag egészségesek legyenek. Azt is megfogadta, hogy köztársasági elnökként annyi oktatási intézménybe látogat el, amennyibe csak tud. Fontosnak tartotta, hogy az erdélyi egyetemen a tudást magyarul szerzik meg a fiatalok. „De az sem közömbös, hogy az ott kapott tudás hogyan hasznosul, a diploma segítségével el lehet-e helyezkedni, vagyis versenyképes tudásról van-e szó” – mondta a köztársasági elnök. Felhívta a figyelmet a „minőségi tanulás fontosságára”, és a jelen lévő diákokhoz fordulva hozzátette, hogy ehhez „minőségi diákokra” is szükség van. A köztársasági elnök osztotta az intézmény vezetőinek véleményét, miszerint nagyon fontos az egyetem akkreditációja, amely a román állam támogatását is jelentheti.
Dávid László rektor ugyancsak az egyetemen szerzett tudás hasznosulásáról beszélt. Megállapította: egy oktatási intézménynek természeténél fogva semlegesnek kell lennie, Erdélyben egy magyar egyetem mégsem lehet teljesen semleges. Állást kell foglalnia a nemzeti kérdésekben, például az autonómia témájában, hiszen nagyban függ ettől is az egyetem finanszírozásának ügye. Megállapította: „most megvan a politikai szándék arra, hogy ránk is figyeljenek”.
Vizet kapott pezsgő helyett
A Sapientia aulájában megtartott ünnepi beszéde után Schmitt Pál kivonult az egyetem udvarára, ahol egy második épület alapkövét helyezte el. A tanintézet ugyanis rég kinőtte jelenlegi kereteit, ezért a Sapientiát működtető alapítvány kuratóriuma tágas, korszerű bentlakás építésére szánta el magát. A kollégium alapkövét, akárcsak hét évvel ezelőtt a főépületét, ezúttal is zuhogó esőben tették le. A földbe egy időkapszulát is elhelyeztek, melyben a kollégium frissen, a magyar államelnök által is aláírt alapszerződése kapott helyet.
Magyarország álláspontját tolmácsolva Schmitt Pál a diákoknak tartott beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem országhatárokban gondolkodik; számára a nemzet határa ott húzódik meg, ahová szívével is ellát. Ezzel lényegében megerősítette az egy nappal korábban a Kultúrpalota Tükörtermében megfogalmazottakat. „Az alkotmány értelmében tízmillió magyarnak lehetek az elnöke. De mégis, és még azért is, én tizenötmillió magyar elnökének vallom magam” – mondotta az államfő az állófogadáson, ahol koccintás előtt vette észre, hogy poharába nem pezsgő, hanem víz került. Schmitt Pál viccesen reagálta le a házigazdák bakiját, hátrányos helyzetű elnöknek nevezve önmagát.
Szintén mosolyt fakasztott az államfő egy másik, ezúttal komolyan gondolt kijelentése, mely Marosvásárhely polgármesterére vonatkozott. Az államfőt annyira meghatotta Dorin Florea és mindaz, amit a városért és lakóiért tesz, hogy szerinte az elöljáró „olyan ember és úgy gondolkodik, hogy akár magyar is lehetne”.
Kettős jubileum Nagyváradon
„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós” – idézte Széchenyi István gondolatát Schmitt Pál köztársasági elnök immár Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) fennállásának kettős jubileumán tartott ünnepi istentiszteleten. Az elnök Tőkés László meghívására érkezett délután a bihari megyeközpontba, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amellyel a PKE tíz-, illetve jogelődje, a Sulyok István Református Főiskola alapításának húszéves évfordulójáról emlékeztek meg alapítói, oktatói és diákjai.
„Erkölcsi tartozás törlesztésének mondható Schmitt Pál marosvásárhelyi és nagyváradi látogatása a sivár december 5.-ék, valamint a Kempinsky-szállodai cinkos koccintgatások és a közmondásos hétről a valóságos nyolcra kiegészülő szűk esztendők fájdalmas korszaka után” – mondta köszöntőjében Tőkés László, aki Schmitt Pált követte az Európai Parlament alelnöki tisztségében. Köszönetet mondott a köztársasági elnöknek azért, hogy a határon túli magyarság ügyeiért Bukarestben is közbenjárt, hiszen, mint fogalmazott, Európába kell megérkeznünk, hogy többé ne érezzük „bozgornak”, hontalannak magunkat, hanem az „idegenség világából kiemelkedve végre honra leljünk e hazában”. Köszöntése végén Tőkés László bejelentette: a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem Schmitt Pál jelenlétében közös szándéknyilatkozatot ír alá egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia kidolgozásáról. A két felsőoktatási intézmény által szignált nyilatkozat lényege, hogy „egy akarattal magukénak vallják a nemzeti közösségünket megillető, önálló egyetemi rendszer kiépítésének küldetését”, és ehhez az erdélyi és anyaországi magyar közösség hathatós erkölcsi és szakmai támogatására számítanak. Az erdélyi, magyar nyelvű felsőoktatás stratégiáját a továbbiakban közösen kívánják létrehozni.
Széchenyi számtalanszor idézett kijelentésének gyakorlatba ültetése volt az erdélyi magyarság legegyértelműbb, de nagyon nehezen elérhető célja a huszadik század végén – mondta el beszédében Schmitt Pál. A Sulyok István Református Főiskola megalapításáig pedig vajmi kevés esélye volt arra az itteni magyar fiatalnak, hogy érettségi után is anyanyelvén folytathassa tanulmányait. Tíz esztendővel ezelőtt pedig a főiskola egyetemmé alakult, ezzel a vágy valósággá lett. Az elnök azt hangsúlyozta, mekkora szerepe van az anyanyelvű oktatásnak abban, hogy az erdélyi magyarság létrehozhassa magának a saját értelmiségét, de abban is, hogy a fiatalok az itthon maradást válaszszák a külföldre költözés helyett – főleg akkor, ha az egyetem piacképes szakokat működtet.
Váradi Biblia ajándékba
Schmitt Pál a beszédek után kitüntette a Partiumi Keresztény Egyetem alapításában kulcsszerepet játszó személyeket, majd ő maga is ajándékot vehetett át: Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka az 1661-ben nyomtatott Váradi Biblia fakszimile példányát ajándékozta az államfőnek. Schmitt köszönetképpen arra hívta fel a figyelmet, hogy értelmetlen azt keresni, mi választ el bennünket, határon túli és anyaországi magyarokat egymástól, mert valójában semmi: az EU mint közös közigazgatási egység, illetve a keresztény hit is csak összeköti, nem elválasztja a tizenötmillió magyart. Az államfőt, illetve a jubileumát ülő egyetemet Cornel Antal, a Nagyváradi Egyetem rektora, Jávor András, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese és Dávid László, a Sapientia rektora is köszöntötte. Schmitt Pál rövid sajtótájékoztatóján azt mondta, Erdélyben járva az volt az érzése, hogy hazajött. A székelyföldi autonómiát illetően nem kívánt az újságírók kérdéseire válaszolni, azt azonban elmondta, Tőkés Lászlót történelmi személyiségnek tartja, aki éppoly jelentős ebben a térségben, mint Vaclav Hável vagy Lech Walesa a maga hazájában. Azt mondta, nagyra értékeli, hogy az EP-ben mindig az emberi jogok és a kisebbségek védelmében szólal fel. Az államfő felkereste a Római Katolikus Püspöki Palota kertjét, a Petőfi parkban megkoszorúzta Szent László, illetve Bethlen Gábor szobrát, majd visszautazott Budapestre.
Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)
Az anyanyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozta tegnapi marosvásárhelyi és nagyváradi látogatása során Schmitt Pál. A Magyar Köztársaság elnöke úgy vélte, az anyanyelvű oktatásnak fontos szerepe van abban, hogy az erdélyi magyarság létrehozhassa magának a saját értelmiségét, de abban is, hogy a fiatalok az itthon maradást válasszák a külföldre költözés helyett. Az államfő Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kollégiumának alapkövét tette le, míg Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem kettős jubileumi ünnepségén vett részt. A két felsőoktatási intézmény vezetői a magyar államfő jelenlétében közös szándéknyilatkozatot írtak alá egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia kidolgozásáról.
Marosvásárhelyen és Nagyváradon folytatta erdélyi látogatását kedden Schmitt Pál. A Magyar Köztársaság elnöke elsőként az erdélyi magyar egyházfőkkel találkozott a Maros-parti városban. A zártkörű munkareggelin a történelmi egyházak szerepét méltatta, mondván, hogy kisebbségi sorsban főként ők és lelkészeik azok, akik a lelket tartják a határon túli magyarságban. A megbeszélés során az egyházfők legfőbb gondjaikat ismertették az államfővel. „Az elnök úr megígérte, hogy tőle telhetően mindent megtesz a romániai restitúciós törvény felgyorsítása és alkalmazása érdekében. Elmondta, hogy gondjainknak különböző fórumokon adott és ad hangot, így már Traian Băsescu államfőnek is felvetette a témát” – számolt be lapunknak a találkozóról Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese. A délelőtt folyamán Schmitt Pál a Magyarok XXI. elnevezésű fórumon vett részt, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanáraival és diákjaival találkozott. Elmondta, egy nappal korábban legalább harmincszor ejtette ki a tanintézet nevét, amikor valamennyi vendéglátójától – a román államfőtől a bukaresti szenátus elnökéig – az egyetem akkreditálásának támogatását kérte. „Semmi sem fontosabb a tudás alapú társadalomnál” – hangsúlyozta többször is a diákoknak.
Versenyképes tudást kért
A köztársasági elnök a Sapientia zsúfolásig telt vásárhelyi aulájában kifejtette: a Magyar Köztársaság elnökének az a feladata, hogy összefogja a magyar nemzetet. Emlékeztetett arra a három fogadalomra, amelyet elnöki mandátuma elején hirdetett meg. Eszerint mindent el akar követni, hogy a magyar nyelvet ne hagyjuk veszni, hiszen a nyelv ápolásra, szeretetre és gondozásra szorul. Ahhoz is hozzá akar járulni, hogy a magyar fiatalok mind szellemileg, mind lelkileg, mind fizikailag egészségesek legyenek. Azt is megfogadta, hogy köztársasági elnökként annyi oktatási intézménybe látogat el, amennyibe csak tud. Fontosnak tartotta, hogy az erdélyi egyetemen a tudást magyarul szerzik meg a fiatalok. „De az sem közömbös, hogy az ott kapott tudás hogyan hasznosul, a diploma segítségével el lehet-e helyezkedni, vagyis versenyképes tudásról van-e szó” – mondta a köztársasági elnök. Felhívta a figyelmet a „minőségi tanulás fontosságára”, és a jelen lévő diákokhoz fordulva hozzátette, hogy ehhez „minőségi diákokra” is szükség van. A köztársasági elnök osztotta az intézmény vezetőinek véleményét, miszerint nagyon fontos az egyetem akkreditációja, amely a román állam támogatását is jelentheti.
Dávid László rektor ugyancsak az egyetemen szerzett tudás hasznosulásáról beszélt. Megállapította: egy oktatási intézménynek természeténél fogva semlegesnek kell lennie, Erdélyben egy magyar egyetem mégsem lehet teljesen semleges. Állást kell foglalnia a nemzeti kérdésekben, például az autonómia témájában, hiszen nagyban függ ettől is az egyetem finanszírozásának ügye. Megállapította: „most megvan a politikai szándék arra, hogy ránk is figyeljenek”.
Vizet kapott pezsgő helyett
A Sapientia aulájában megtartott ünnepi beszéde után Schmitt Pál kivonult az egyetem udvarára, ahol egy második épület alapkövét helyezte el. A tanintézet ugyanis rég kinőtte jelenlegi kereteit, ezért a Sapientiát működtető alapítvány kuratóriuma tágas, korszerű bentlakás építésére szánta el magát. A kollégium alapkövét, akárcsak hét évvel ezelőtt a főépületét, ezúttal is zuhogó esőben tették le. A földbe egy időkapszulát is elhelyeztek, melyben a kollégium frissen, a magyar államelnök által is aláírt alapszerződése kapott helyet.
Magyarország álláspontját tolmácsolva Schmitt Pál a diákoknak tartott beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem országhatárokban gondolkodik; számára a nemzet határa ott húzódik meg, ahová szívével is ellát. Ezzel lényegében megerősítette az egy nappal korábban a Kultúrpalota Tükörtermében megfogalmazottakat. „Az alkotmány értelmében tízmillió magyarnak lehetek az elnöke. De mégis, és még azért is, én tizenötmillió magyar elnökének vallom magam” – mondotta az államfő az állófogadáson, ahol koccintás előtt vette észre, hogy poharába nem pezsgő, hanem víz került. Schmitt Pál viccesen reagálta le a házigazdák bakiját, hátrányos helyzetű elnöknek nevezve önmagát.
Szintén mosolyt fakasztott az államfő egy másik, ezúttal komolyan gondolt kijelentése, mely Marosvásárhely polgármesterére vonatkozott. Az államfőt annyira meghatotta Dorin Florea és mindaz, amit a városért és lakóiért tesz, hogy szerinte az elöljáró „olyan ember és úgy gondolkodik, hogy akár magyar is lehetne”.
Kettős jubileum Nagyváradon
„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós” – idézte Széchenyi István gondolatát Schmitt Pál köztársasági elnök immár Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) fennállásának kettős jubileumán tartott ünnepi istentiszteleten. Az elnök Tőkés László meghívására érkezett délután a bihari megyeközpontba, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amellyel a PKE tíz-, illetve jogelődje, a Sulyok István Református Főiskola alapításának húszéves évfordulójáról emlékeztek meg alapítói, oktatói és diákjai.
„Erkölcsi tartozás törlesztésének mondható Schmitt Pál marosvásárhelyi és nagyváradi látogatása a sivár december 5.-ék, valamint a Kempinsky-szállodai cinkos koccintgatások és a közmondásos hétről a valóságos nyolcra kiegészülő szűk esztendők fájdalmas korszaka után” – mondta köszöntőjében Tőkés László, aki Schmitt Pált követte az Európai Parlament alelnöki tisztségében. Köszönetet mondott a köztársasági elnöknek azért, hogy a határon túli magyarság ügyeiért Bukarestben is közbenjárt, hiszen, mint fogalmazott, Európába kell megérkeznünk, hogy többé ne érezzük „bozgornak”, hontalannak magunkat, hanem az „idegenség világából kiemelkedve végre honra leljünk e hazában”. Köszöntése végén Tőkés László bejelentette: a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem Schmitt Pál jelenlétében közös szándéknyilatkozatot ír alá egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia kidolgozásáról. A két felsőoktatási intézmény által szignált nyilatkozat lényege, hogy „egy akarattal magukénak vallják a nemzeti közösségünket megillető, önálló egyetemi rendszer kiépítésének küldetését”, és ehhez az erdélyi és anyaországi magyar közösség hathatós erkölcsi és szakmai támogatására számítanak. Az erdélyi, magyar nyelvű felsőoktatás stratégiáját a továbbiakban közösen kívánják létrehozni.
Széchenyi számtalanszor idézett kijelentésének gyakorlatba ültetése volt az erdélyi magyarság legegyértelműbb, de nagyon nehezen elérhető célja a huszadik század végén – mondta el beszédében Schmitt Pál. A Sulyok István Református Főiskola megalapításáig pedig vajmi kevés esélye volt arra az itteni magyar fiatalnak, hogy érettségi után is anyanyelvén folytathassa tanulmányait. Tíz esztendővel ezelőtt pedig a főiskola egyetemmé alakult, ezzel a vágy valósággá lett. Az elnök azt hangsúlyozta, mekkora szerepe van az anyanyelvű oktatásnak abban, hogy az erdélyi magyarság létrehozhassa magának a saját értelmiségét, de abban is, hogy a fiatalok az itthon maradást válaszszák a külföldre költözés helyett – főleg akkor, ha az egyetem piacképes szakokat működtet.
Váradi Biblia ajándékba
Schmitt Pál a beszédek után kitüntette a Partiumi Keresztény Egyetem alapításában kulcsszerepet játszó személyeket, majd ő maga is ajándékot vehetett át: Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka az 1661-ben nyomtatott Váradi Biblia fakszimile példányát ajándékozta az államfőnek. Schmitt köszönetképpen arra hívta fel a figyelmet, hogy értelmetlen azt keresni, mi választ el bennünket, határon túli és anyaországi magyarokat egymástól, mert valójában semmi: az EU mint közös közigazgatási egység, illetve a keresztény hit is csak összeköti, nem elválasztja a tizenötmillió magyart. Az államfőt, illetve a jubileumát ülő egyetemet Cornel Antal, a Nagyváradi Egyetem rektora, Jávor András, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese és Dávid László, a Sapientia rektora is köszöntötte. Schmitt Pál rövid sajtótájékoztatóján azt mondta, Erdélyben járva az volt az érzése, hogy hazajött. A székelyföldi autonómiát illetően nem kívánt az újságírók kérdéseire válaszolni, azt azonban elmondta, Tőkés Lászlót történelmi személyiségnek tartja, aki éppoly jelentős ebben a térségben, mint Vaclav Hável vagy Lech Walesa a maga hazájában. Azt mondta, nagyra értékeli, hogy az EP-ben mindig az emberi jogok és a kisebbségek védelmében szólal fel. Az államfő felkereste a Római Katolikus Püspöki Palota kertjét, a Petőfi parkban megkoszorúzta Szent László, illetve Bethlen Gábor szobrát, majd visszautazott Budapestre.
Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)
2010. november 20.
Egyed Ákos: Erdély 1848–1849
Csíkszereda, Pallas–Akadémia Kiadó, 2010
Az utóbbi időszakban megjelent egyik legfontosabb történeti tárgyú könyv. Szerzője közismert történetkutató, tartalma pedig múltunk egyik sorsdöntő időszakának átfogó elemzése.
Egyed Ákos akadémikus igazából tudományos kutató, a Kolozsvári Történettudományi Intézet főmunkatársa volt évtizedeken át. Onnan is ment nyugdíjba több mint egy évtizeddel ezelőtt. Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a Debreceni Egyetemnek pedig több alkalommal meghívott vendégtanára volt, ahol Erdéllyel és főként a Székelyfölddel kapcsolatos történeti ismeretekkel gyarapította az ottani egyetemi hallgatók tudását. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület 1990-es újraalakulása után ebben a legrangosabb hazai magyar tudományos intézetben tevékenykedik. Több ideig volt szakosztályelnök, majd két ciklusban az egyesület elnöke. Az egyesületért kifejtett tevékenysége, annak anyagi hátterének biztosítása érdekében végzett küzdelme példaértékű, elnöksége alatt érte el az EME újjáalakulása utáni tevékenységének legkiemelkedőbb eredményeit.
A munkásságát elismerő és méltató számos kitüntetése és díja mellett, születésének 80. évfordulója alkalmából összeállított Emlékkönyvvel e hó 25- én fogják őt barátai, szaktársai, méltatói megtisztelni.
Ő a Székelyföld szülötte, a miklósvárszéki Bodos nevű kis faluból származik. És – habár Kolozsváron él – sosem távolodott el szűkebb hazájától, a Székelyföldtől. Székelyföld történetére vonatkozó kutatásokat rendszeresen végzett, főként Háromszéket illetően. A szélesebb olvasóközönség számára írt székelység történetét 2007-ben közzétette.
Egyed Ákos fő kutatási területe a polgárosodás útjára tért, 1848 utáni Erdély története volt. Az e téren kifejtett tevékenységének legkiemelkedőbb eredménye a Falu, város, civilizáció c., két kiadást megért úttörő munkája. És e kérdést boncolgatja az Erdély metamorfózisa a 19. században c. könyve is. De ehhez a munkásságához kapcsolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének kutatása is, hiszen ezek az események számolták fel az akadályokat a magyarság előtt a polgári társadalmi rendre való áttérés útjából. Előbb Háromszék önvédelmi harcát írta meg, azután pedig – ugyancsak a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában – két kisebb kötetben, az 1848-as forradalom erdélyi történetét, amelynek első kiadása 1998 – 1999-ben látott napvilágot. Ezután újabb kötetek következtek: az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről 2001-ben, az 1848-as erdélyi magyar vezéralakokról 2004-ben (ez utóbbi kettő a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál), majd Háromszék önvédelmi harcáról szóló írása harmadik, bővített kiadása 2008-ban.
A most megjelent vaskos kötet második, bővített kiadás. Az olvasóhoz írt bevezető sorokban megokolja eljárását. "A tartalmi bővítésénél az a cél vezetett, hogy erőteljesebben kitűnjön a forradalom igazi történelmi jelentősége, az, hogy 1848–1849 rendszerváltozást jelentett, s befejező szakaszát képezte a modern, polgári magyar nemzet kialakulásának."
A könyv második kiadásának a címe ugyanaz, mint az elsőé. Tartalmában azonban sokban különbözik attól. Nemcsak a szűkön vett magyar forradalom és szabadságharc erdélyi történetét öleli fel, hanem a korabeli társadalom összképét is elemzés tárgyává teszi. Ebbe a kötetbe belefoglalta az utóbbi évtizedben végzett kutatásai eredményét is, felhasználva a két kiadás között megjelent, sok tekintetben újat hozó történelmi munkák és forráskiadások nyújtotta adatokat és eredményeket. Nem elégedett meg az események összefoglalásával és bemutatásával, hanem feleletet keresett a különböző jelenségeket kiváltó okokra, kritikai vizsgálat tárgyává tette az 1848 őszén kirobbant polgárháborúhoz vezető utat, mélyreható kutatásokat végzett a szemben álló felek veszteségeinek a felmérése érdekében.
A 29 fejezetre tagolt mű első fejezetét a forradalom előestéjének szenteli. Bemutatja a polgári-nemzeti átalakulás útjára lépő erdélyi társadalom összetevőit nemcsak a rendi tagolódás, hanem nemzetiségi tekintetből is.
A 3. fejezetben a március-májusi eseményeket, vagyis a forradalom kezdeteit ismerteti általában és vidékenként, elemezve a forradalmi és nemzetiségi mozgalmak programjait is. Részletesen ismerteti a május 15–17-i román nemzeti gyűlés lefolyását, idézve a magyarellenes hangulatot kifejtő hangadók tevékenységéből is. Aláhúzza az egyes programok különbözőségét és korlátait, jelezve a román–magyar–szász szembenállás eldurvulását kiváltó tényezők felszínre kerülését.
A 4. fejezetet az utolsó erdélyi országgyűlésnek szenteli, amelyben nagyobb hangsúlyt kap az unióról, valamint a jobbágyfelszabadításról szóló törvények vitája és elfogadása. Ugyanakkor értékeli azok következményeit, utóhatását.
A 7. fejezetet az "1848. szeptemberi fordulat"-nak szenteli, amikor az erdélyi románság, bécsi sugallatra, a román határőrezredekkel az élen, nyíltan szembefordul nemcsak a magyar hatóságokkal, hanem a magyar lakossággal általában, és véres atrocitások kezdődnek.
A következő fejezetek az önvédelmi harc megszervezésével, az agyagfalvi gyűléssel, és Erdély majdnem teljes egésze elvesztésének kérdésével foglalkozik. Nemcsak általában, hanem tételesen is ismerteti a magyar polgári lakosság nagyméretű pusztulását (a zalatnai és preszákai vérengzések, a hegyaljai magyarság kiirtása). Nagyenyed és a környező falvak, valamint Abrudbánya és Verespatak magyar lakossága pusztulásának egy-egy kisebb fejezetet szentel.
Több fejezetben nyomon követhetjük a szabadságharc harci és politikai eseményeit Bem tábornok erdélyi bevonulásától a világosi, valamint erdélyi fegyverletételig, amelyek ismertetése – úgy hiszem –, túlnő egy ilyen ismertető keretein. Megemlítem azonban, hogy a segesvári csata vázolásánál Petőfi halálával elég részletesen foglalkozik.
Emellett megismerhetjük az erdélyi közigazgatás helyreállítása, illetve újjászervezése terén elért eredményeket, a vészbíróságok tevékenységét. A magyar történetírásban először elemzi a vészbíróságok működését, arra az eredményre jutva, hogy "azok elsősorban olyan személyeket vontak felelősségre, akik a polgárháború során emberölést és gyújtogatást, nagyarányú rablást követtek el". Új megközelítésben elemezte a román és szász népfelkelők lefegyverzésének és a vadászcsapatok működésének kérdését, nem feledkezve meg a visszaélésekről és azok következményeiről. A források alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lefegyverzés során a román polgári lakosságot nem érte olyan veszteség, mint amilyent a szélsőséges román történetírás és propaganda terjeszt.
Az utolsó előtti fejezet a nemzetiségi kérdés alakulását követi nyomon, amelyben olvashatunk Balcescu és Kossuth megbékélési tervéről és a későn született nemzetiségi törvényről is.
A 29. fejezet A polgári lakosság vesz-teségei 1848–1849-ben címet viseli. Ez a kérdés a szerzőnek, és nemcsak neki, hanem nekünk is, olyan fájó pont, amely a mindennapi életben ma is érint. Ugyanis a román nacionalista megnyilvánulások mindmáig élvezettel szajkózott jelmondata: a magyarok által 1848-ban a meggyilkolt 40 ezer román esete. Ennek egyik jelenkori megnyilvánulása a kolozsvári Biasini Szálló falára helyezett tábla, amely a "40 ezer megölt románra" emlékezteti a lakosságot, pont ott, ahol a kolozsvári magyarság március 15-e megünneplésére évente összesereglik. De ehhez a kérdéshez kapcsolódik a marosvásárhelyi Kossuth utca elnevezése körüli konfliktus, amellyel kapcsolatban még írásban is elhangzott olyan alaptalan kijelentés, hogy "Petőfiék száz románt akasztottak fel Marosvásárhely főterén".
A polgári lakosság veszteségeit illető kérdés megnyugtató tisztázása érdekében a szerző alapos kutatást végzett. Számba vette és összevetette a kérdéssel kapcsolatosan készült eddigi statisztikákat, jelentéseket és levéltári forrásokat. Ezek alapján megállapította, hogy az erdélyi román polgári lakosság 1848–1849. évi vesztesége 4400–6000 főre tehető, ami messze elmarad a 40 ezertől. A magyar polgári lakosság emberi vesztesége ugyanakkor 7500–8500 főre tehető, amelynek döntő többsége, mintegy 3/4-e Alsó-Fehér megyei volt. Ezt a veszteséget az Alsó-Fehér megyei magyarságnak sosem sikerült pótolnia.
A katonai veszteségek pontosan nem mérhetők fel, de véleménye szerint, összevetve más értékelésekkel is, a polgári veszteségekhez hasonló lehetett. Vagyis az emberi veszteség összesen 30 ezerre tehető. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az eddigi adatok tovább pontosíthatók alapos levéltári kutatások végzése révén.
A kötet végén, a Befejezőben, a szerző – többek között – párhuzamot von a forradalom magyarországi és erdélyi célkitűzéseit és megvalósításait illetően. Kiemeli az erdélyi sajátosságokat, pl. a jobbágyfelszabadítás terén. Itt ugyanis a Székelyföldre vonatkozóan más szempontokat kellett alkalmazni, mint a vármegyékben. Erdélyi sajátosság, hogy a román és a szász vezetőréteg is megfogalmazta a magyartól különálló programját és követte azt. "A polgárháború során – írja – a vármegyékben, főleg a szórványban élő magyarság szenvedte a legnagyobb veszteséget, amelyet egyes vidékeken soha sem tudott kiheverni. De szenvedett a román polgári lakosság is, amelynek soraiból feleannyi pusztult el, mint a magyarok közül. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb vesztes maga Erdély volt, mert a szörnyű pusztítások emléke máig hatóan érvényesül, s egyik akadálya a történelmi megbékélésnek. Mi több: egyik eszköze a szélsőséges mozgalmaknak a romániai magyarellenes hangulatkeltésben."
Ez a könyv a modern magyar polgári nemzet megszületésének a folyamatát tárja az olvasó elé. Egy olyan nemzetének, amely hosszú időre meghatározójává vált történelmünknek, és amelynek eredményei, a forradalom vívmányaiként személyi szabadságot adtak nemcsak a magyar, de más nemzetiségű jobbágyoknak is, eltörölték a rendi-feudális történelmi rendszert, eltávolítva ezek által a haladás útjából a legfőbb közjogi s társadalmi szerkezeti akadályokat.
Ez a mű nem csak egy régebbi írás felfrissítése, hanem a tárgyalt kérdések számtalan új megvilágításba állításával újat hozó alkotás. Hálás köszönet érte a szerzőnek és az őt önzetlenül támogató kiadónak. Népújság (Marosvásárhely)
Csíkszereda, Pallas–Akadémia Kiadó, 2010
Az utóbbi időszakban megjelent egyik legfontosabb történeti tárgyú könyv. Szerzője közismert történetkutató, tartalma pedig múltunk egyik sorsdöntő időszakának átfogó elemzése.
Egyed Ákos akadémikus igazából tudományos kutató, a Kolozsvári Történettudományi Intézet főmunkatársa volt évtizedeken át. Onnan is ment nyugdíjba több mint egy évtizeddel ezelőtt. Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a Debreceni Egyetemnek pedig több alkalommal meghívott vendégtanára volt, ahol Erdéllyel és főként a Székelyfölddel kapcsolatos történeti ismeretekkel gyarapította az ottani egyetemi hallgatók tudását. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület 1990-es újraalakulása után ebben a legrangosabb hazai magyar tudományos intézetben tevékenykedik. Több ideig volt szakosztályelnök, majd két ciklusban az egyesület elnöke. Az egyesületért kifejtett tevékenysége, annak anyagi hátterének biztosítása érdekében végzett küzdelme példaértékű, elnöksége alatt érte el az EME újjáalakulása utáni tevékenységének legkiemelkedőbb eredményeit.
A munkásságát elismerő és méltató számos kitüntetése és díja mellett, születésének 80. évfordulója alkalmából összeállított Emlékkönyvvel e hó 25- én fogják őt barátai, szaktársai, méltatói megtisztelni.
Ő a Székelyföld szülötte, a miklósvárszéki Bodos nevű kis faluból származik. És – habár Kolozsváron él – sosem távolodott el szűkebb hazájától, a Székelyföldtől. Székelyföld történetére vonatkozó kutatásokat rendszeresen végzett, főként Háromszéket illetően. A szélesebb olvasóközönség számára írt székelység történetét 2007-ben közzétette.
Egyed Ákos fő kutatási területe a polgárosodás útjára tért, 1848 utáni Erdély története volt. Az e téren kifejtett tevékenységének legkiemelkedőbb eredménye a Falu, város, civilizáció c., két kiadást megért úttörő munkája. És e kérdést boncolgatja az Erdély metamorfózisa a 19. században c. könyve is. De ehhez a munkásságához kapcsolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének kutatása is, hiszen ezek az események számolták fel az akadályokat a magyarság előtt a polgári társadalmi rendre való áttérés útjából. Előbb Háromszék önvédelmi harcát írta meg, azután pedig – ugyancsak a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában – két kisebb kötetben, az 1848-as forradalom erdélyi történetét, amelynek első kiadása 1998 – 1999-ben látott napvilágot. Ezután újabb kötetek következtek: az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről 2001-ben, az 1848-as erdélyi magyar vezéralakokról 2004-ben (ez utóbbi kettő a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál), majd Háromszék önvédelmi harcáról szóló írása harmadik, bővített kiadása 2008-ban.
A most megjelent vaskos kötet második, bővített kiadás. Az olvasóhoz írt bevezető sorokban megokolja eljárását. "A tartalmi bővítésénél az a cél vezetett, hogy erőteljesebben kitűnjön a forradalom igazi történelmi jelentősége, az, hogy 1848–1849 rendszerváltozást jelentett, s befejező szakaszát képezte a modern, polgári magyar nemzet kialakulásának."
A könyv második kiadásának a címe ugyanaz, mint az elsőé. Tartalmában azonban sokban különbözik attól. Nemcsak a szűkön vett magyar forradalom és szabadságharc erdélyi történetét öleli fel, hanem a korabeli társadalom összképét is elemzés tárgyává teszi. Ebbe a kötetbe belefoglalta az utóbbi évtizedben végzett kutatásai eredményét is, felhasználva a két kiadás között megjelent, sok tekintetben újat hozó történelmi munkák és forráskiadások nyújtotta adatokat és eredményeket. Nem elégedett meg az események összefoglalásával és bemutatásával, hanem feleletet keresett a különböző jelenségeket kiváltó okokra, kritikai vizsgálat tárgyává tette az 1848 őszén kirobbant polgárháborúhoz vezető utat, mélyreható kutatásokat végzett a szemben álló felek veszteségeinek a felmérése érdekében.
A 29 fejezetre tagolt mű első fejezetét a forradalom előestéjének szenteli. Bemutatja a polgári-nemzeti átalakulás útjára lépő erdélyi társadalom összetevőit nemcsak a rendi tagolódás, hanem nemzetiségi tekintetből is.
A 3. fejezetben a március-májusi eseményeket, vagyis a forradalom kezdeteit ismerteti általában és vidékenként, elemezve a forradalmi és nemzetiségi mozgalmak programjait is. Részletesen ismerteti a május 15–17-i román nemzeti gyűlés lefolyását, idézve a magyarellenes hangulatot kifejtő hangadók tevékenységéből is. Aláhúzza az egyes programok különbözőségét és korlátait, jelezve a román–magyar–szász szembenállás eldurvulását kiváltó tényezők felszínre kerülését.
A 4. fejezetet az utolsó erdélyi országgyűlésnek szenteli, amelyben nagyobb hangsúlyt kap az unióról, valamint a jobbágyfelszabadításról szóló törvények vitája és elfogadása. Ugyanakkor értékeli azok következményeit, utóhatását.
A 7. fejezetet az "1848. szeptemberi fordulat"-nak szenteli, amikor az erdélyi románság, bécsi sugallatra, a román határőrezredekkel az élen, nyíltan szembefordul nemcsak a magyar hatóságokkal, hanem a magyar lakossággal általában, és véres atrocitások kezdődnek.
A következő fejezetek az önvédelmi harc megszervezésével, az agyagfalvi gyűléssel, és Erdély majdnem teljes egésze elvesztésének kérdésével foglalkozik. Nemcsak általában, hanem tételesen is ismerteti a magyar polgári lakosság nagyméretű pusztulását (a zalatnai és preszákai vérengzések, a hegyaljai magyarság kiirtása). Nagyenyed és a környező falvak, valamint Abrudbánya és Verespatak magyar lakossága pusztulásának egy-egy kisebb fejezetet szentel.
Több fejezetben nyomon követhetjük a szabadságharc harci és politikai eseményeit Bem tábornok erdélyi bevonulásától a világosi, valamint erdélyi fegyverletételig, amelyek ismertetése – úgy hiszem –, túlnő egy ilyen ismertető keretein. Megemlítem azonban, hogy a segesvári csata vázolásánál Petőfi halálával elég részletesen foglalkozik.
Emellett megismerhetjük az erdélyi közigazgatás helyreállítása, illetve újjászervezése terén elért eredményeket, a vészbíróságok tevékenységét. A magyar történetírásban először elemzi a vészbíróságok működését, arra az eredményre jutva, hogy "azok elsősorban olyan személyeket vontak felelősségre, akik a polgárháború során emberölést és gyújtogatást, nagyarányú rablást követtek el". Új megközelítésben elemezte a román és szász népfelkelők lefegyverzésének és a vadászcsapatok működésének kérdését, nem feledkezve meg a visszaélésekről és azok következményeiről. A források alapján arra a következtetésre jutott, hogy a lefegyverzés során a román polgári lakosságot nem érte olyan veszteség, mint amilyent a szélsőséges román történetírás és propaganda terjeszt.
Az utolsó előtti fejezet a nemzetiségi kérdés alakulását követi nyomon, amelyben olvashatunk Balcescu és Kossuth megbékélési tervéről és a későn született nemzetiségi törvényről is.
A 29. fejezet A polgári lakosság vesz-teségei 1848–1849-ben címet viseli. Ez a kérdés a szerzőnek, és nemcsak neki, hanem nekünk is, olyan fájó pont, amely a mindennapi életben ma is érint. Ugyanis a román nacionalista megnyilvánulások mindmáig élvezettel szajkózott jelmondata: a magyarok által 1848-ban a meggyilkolt 40 ezer román esete. Ennek egyik jelenkori megnyilvánulása a kolozsvári Biasini Szálló falára helyezett tábla, amely a "40 ezer megölt románra" emlékezteti a lakosságot, pont ott, ahol a kolozsvári magyarság március 15-e megünneplésére évente összesereglik. De ehhez a kérdéshez kapcsolódik a marosvásárhelyi Kossuth utca elnevezése körüli konfliktus, amellyel kapcsolatban még írásban is elhangzott olyan alaptalan kijelentés, hogy "Petőfiék száz románt akasztottak fel Marosvásárhely főterén".
A polgári lakosság veszteségeit illető kérdés megnyugtató tisztázása érdekében a szerző alapos kutatást végzett. Számba vette és összevetette a kérdéssel kapcsolatosan készült eddigi statisztikákat, jelentéseket és levéltári forrásokat. Ezek alapján megállapította, hogy az erdélyi román polgári lakosság 1848–1849. évi vesztesége 4400–6000 főre tehető, ami messze elmarad a 40 ezertől. A magyar polgári lakosság emberi vesztesége ugyanakkor 7500–8500 főre tehető, amelynek döntő többsége, mintegy 3/4-e Alsó-Fehér megyei volt. Ezt a veszteséget az Alsó-Fehér megyei magyarságnak sosem sikerült pótolnia.
A katonai veszteségek pontosan nem mérhetők fel, de véleménye szerint, összevetve más értékelésekkel is, a polgári veszteségekhez hasonló lehetett. Vagyis az emberi veszteség összesen 30 ezerre tehető. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az eddigi adatok tovább pontosíthatók alapos levéltári kutatások végzése révén.
A kötet végén, a Befejezőben, a szerző – többek között – párhuzamot von a forradalom magyarországi és erdélyi célkitűzéseit és megvalósításait illetően. Kiemeli az erdélyi sajátosságokat, pl. a jobbágyfelszabadítás terén. Itt ugyanis a Székelyföldre vonatkozóan más szempontokat kellett alkalmazni, mint a vármegyékben. Erdélyi sajátosság, hogy a román és a szász vezetőréteg is megfogalmazta a magyartól különálló programját és követte azt. "A polgárháború során – írja – a vármegyékben, főleg a szórványban élő magyarság szenvedte a legnagyobb veszteséget, amelyet egyes vidékeken soha sem tudott kiheverni. De szenvedett a román polgári lakosság is, amelynek soraiból feleannyi pusztult el, mint a magyarok közül. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb vesztes maga Erdély volt, mert a szörnyű pusztítások emléke máig hatóan érvényesül, s egyik akadálya a történelmi megbékélésnek. Mi több: egyik eszköze a szélsőséges mozgalmaknak a romániai magyarellenes hangulatkeltésben."
Ez a könyv a modern magyar polgári nemzet megszületésének a folyamatát tárja az olvasó elé. Egy olyan nemzetének, amely hosszú időre meghatározójává vált történelmünknek, és amelynek eredményei, a forradalom vívmányaiként személyi szabadságot adtak nemcsak a magyar, de más nemzetiségű jobbágyoknak is, eltörölték a rendi-feudális történelmi rendszert, eltávolítva ezek által a haladás útjából a legfőbb közjogi s társadalmi szerkezeti akadályokat.
Ez a mű nem csak egy régebbi írás felfrissítése, hanem a tárgyalt kérdések számtalan új megvilágításba állításával újat hozó alkotás. Hálás köszönet érte a szerzőnek és az őt önzetlenül támogató kiadónak. Népújság (Marosvásárhely)
2011. január 25.
Díjazták Kinda Istvánt
Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya idén ötödik alkalommal ítélte oda a hazai magyar tudományos életben kiválóan teljesítő fiatalok számára létrehozott Debüt-díjat, amelyet a Magyar Kultúra Napján adtak át az EME kolozsvári székházában. Az oklevéllel és kutatásra fordítható összeggel járó díjat négy pályázó közül idén ketten kapták meg: Kinda István, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzosa és Varga P. Ildikó Kalevala-kutató.
Az erdőszentgyörgyi származású Kinda István egyetemi tanulmányait a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén végezte, 2009 októberében summa cum laude minősítéssel szerzett doktori címet a Debreceni Egyetem Multidiszciplináris Bölcsészettudományok Doktori Iskolájában. 2005-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, az első két esztendőben a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum vezető muzeológusa volt. Az elmúlt évtizedben a moldvai csángó településeken, a Kis-Küküllő menti falvakban és Orbaiszék, tágabban Székelyföld falvaiban végzett társadalom-néprajzi és gazdaságantropológiai terepmunkát — tájékoztat dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, a bírálóbizottság tagja. Pályázata szerint 2002—2010 között huszonhat hazai, tizenhat nemzetközi konferencián, tizenkét szakmai rendezvényen tartott előadást. Egy önálló kötetet, ötvenegy tanulmányt, hét recenziót közölt, hét kötetet szerkesztett. Tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Pro Museum Egyesületnek, a Székely Nemzeti Múzeum Alapítványnak, a Romániai Etnológiai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak, valamint külső köztestületi tagja az MTA-nak, a Székely Nemzeti Múzeum Tudományos Tanácsának elnöke, az SZNM Acta Siculica évkönyvének főszerkesztője.
A pályázót dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár és dr. Tánczos Vilmos egyetemi docens ajánlotta Debüt-díjra.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya idén ötödik alkalommal ítélte oda a hazai magyar tudományos életben kiválóan teljesítő fiatalok számára létrehozott Debüt-díjat, amelyet a Magyar Kultúra Napján adtak át az EME kolozsvári székházában. Az oklevéllel és kutatásra fordítható összeggel járó díjat négy pályázó közül idén ketten kapták meg: Kinda István, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzosa és Varga P. Ildikó Kalevala-kutató.
Az erdőszentgyörgyi származású Kinda István egyetemi tanulmányait a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén végezte, 2009 októberében summa cum laude minősítéssel szerzett doktori címet a Debreceni Egyetem Multidiszciplináris Bölcsészettudományok Doktori Iskolájában. 2005-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, az első két esztendőben a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum vezető muzeológusa volt. Az elmúlt évtizedben a moldvai csángó településeken, a Kis-Küküllő menti falvakban és Orbaiszék, tágabban Székelyföld falvaiban végzett társadalom-néprajzi és gazdaságantropológiai terepmunkát — tájékoztat dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, a bírálóbizottság tagja. Pályázata szerint 2002—2010 között huszonhat hazai, tizenhat nemzetközi konferencián, tizenkét szakmai rendezvényen tartott előadást. Egy önálló kötetet, ötvenegy tanulmányt, hét recenziót közölt, hét kötetet szerkesztett. Tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Pro Museum Egyesületnek, a Székely Nemzeti Múzeum Alapítványnak, a Romániai Etnológiai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak, valamint külső köztestületi tagja az MTA-nak, a Székely Nemzeti Múzeum Tudományos Tanácsának elnöke, az SZNM Acta Siculica évkönyvének főszerkesztője.
A pályázót dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár és dr. Tánczos Vilmos egyetemi docens ajánlotta Debüt-díjra.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. február 9.
Tehetségeket gondoznak
Együttműködési szerződést kötött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a Debreceni Egyetem – olvasható abban a közleményben, amelyet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem irodalmi titkársága juttatott el a sajtónak
Az együttműködő partnerek a határon túli intézmények mellett a tudományos és tehetséggondozó szervezetek, a hallgatói szervezetek, illetve az Országos Tudományos Diákköri Tanács, a Magyar Rektori Konferencia, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Február 4-én a Debreceni Egyetem meghívására a Művészeti Egyetem képviselői részt vettek a környező országok magyar nyelvű felsőoktatási intézményeinek fórumán és a Debreceni Egyetem Napjának ünnepi rendezvényein.
A találkozót a Debreceni Egyetem kezdeményezte három évvel ezelőtt abból a célból, hogy a határon túli magyar nyelven oktató intézmények vezetőivel való együttműködés keretében lehetőséget teremtsen egymás jobb megismerésére, valamint a már meglévő együttműködések továbbfejlesztésére.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)
Együttműködési szerződést kötött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a Debreceni Egyetem – olvasható abban a közleményben, amelyet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem irodalmi titkársága juttatott el a sajtónak
Az együttműködő partnerek a határon túli intézmények mellett a tudományos és tehetséggondozó szervezetek, a hallgatói szervezetek, illetve az Országos Tudományos Diákköri Tanács, a Magyar Rektori Konferencia, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Február 4-én a Debreceni Egyetem meghívására a Művészeti Egyetem képviselői részt vettek a környező országok magyar nyelvű felsőoktatási intézményeinek fórumán és a Debreceni Egyetem Napjának ünnepi rendezvényein.
A találkozót a Debreceni Egyetem kezdeményezte három évvel ezelőtt abból a célból, hogy a határon túli magyar nyelven oktató intézmények vezetőivel való együttműködés keretében lehetőséget teremtsen egymás jobb megismerésére, valamint a már meglévő együttműködések továbbfejlesztésére.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 3.
Együttgondolkodás a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövőjéről
Alapos helyzetismeret, a múlt tanulságainak a számbavétele, a törvényes lehetőségek bemutatása, elképzelések, a tennivalókra vonatkozó tanácsok, a hiányosságok pótlását lehetővé tevő anyaországi ígéretek, rengeteg jó szándék, segítőkészség, tenniakarás hangzott el kedden délután a Kultúrpalota nagytermében. Oktatáspolitikusok és politikusok, egyetemi tanárok, tudósok, a marosvásárhelyi történelmi egyházak vezető lelkészei, ügyvédek és vállalkozók osztották meg hosszú órákon át gondolataikat az összegyűlt közönséggel, köztük fiatalokkal, egyetemi hallgatókkal és szakosodó orvosokkal. Az ügy, amely mellé a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) kérésére felsorakoztak, az erdélyi, pontosabban a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés önállóságának a megteremtése.
Az új tanügyi törvény új lehetőséget jelent – mondta Csegzi Sándor, alpolgármester. A jövőre jó helyzetismerettel, jó tervekkel és jó végrehajtó csapattal lehet felkészülni, csakhogy ezt az ülésről hiányzó egyetemi vezetés és a politikum nélkül nem lehet kivitelezni – tette hozzá. A határokon átívelő nemzeti együttműködéshez a magyar kormányt képviselő Dux László helyettes államtitkár ígért támogatást.
Az erdélyi orvos- és gyógyszerészképzés múltjának és jelenének bemutatására nyugalmazott egyetemi tanárok vállalkoztak. A jövőt a múlt alapköveire lehet építeni, hallottuk dr. Péter Mihály akadémikus előadásában, aki a kezdetektől 1945 júniusáig tekintette át az erdélyi orvosképzést. A MOGYE jelenkori történetének négy jellegzetes szakaszát dr. Feszt György nyugalmazott professzor foglalta össze: (1945–48, mint a Bolyai Tudományegyetem kihelyezett fakultása, 1948–62, az önállósult magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény megerősödése, az 1962–89 között kétnyelvűvé váló egyetem időszaka, 1989-től pedig az újraépítkező magyar nyelvű oktatás). A rendszerváltás utáni helyzetet, s a mai adatokat dr. Brassai Zoltán akadémikus mutatta be az anyanyelv szerepét és a magyar nyelvű orvosképzés fontosságát hangsúlyozva. A jelenlegi nyugdíjazási hullám nyomán, amely a második nagy érvágást jelentette a magyar felsőoktatásnak, a magyar tanszemélyzet száma a mélypontra zuhant, s bár infrastruktúrájában felújult az egyetem, a provincializmus veszélye továbbra is fennáll – figyelmeztetett az előadó, aki beszámolt a tudományos diákköri tevékenységről és vázolta a tennivalókat is: az önálló magyar karok kialakítása, fiatal magyar oktatók további felvétele, megfelelő magyar képviselet a szenátusban, további kapcsolatfejlesztés az anyaországi és a marosvásárhelyi egyetemek között stb., mindaz, ami a minőség forradalmához vezethet.
Dr. Péter Mária a rendszerváltás idejére megszűnőben levő gyógyszerészképzés gazdag és érdekes múltját, a munkájukat magyarországi egyetemeken folytató jeles tanárokat mutatta be.
Az egyetemépítő Hollanda Dénes professzor bevallása szerint, ha nem éri annyi megalázás azon a román tannyelvű műszaki egyetemen, amelyet ő állított talpra, nem fog hozzá az erdélyi magyar műszaki oktatás megteremtéséhez, amelynek vargabetűs múltjáról is beszámolt. Bár induláskor egy főállású egyetemi tanára volt a Sapientia vásárhelyi karának, számuk tíz év alatt 78-ra nőtt, a szakmai akkreditáláson kitűnő minősítést kapott egyetem parlamenti elfogadása azonban továbbra is késik. El kell jutnunk oda, hogy amikor a magyarság érdekeiről van szó, tegyük félre a párt- és a csoportérdekeket is – összegezte mondanivalóját.
Az orvosképzés aggasztó távlatairól, miszerint a kelet-európai egyetemek a nyugati országoknak fognak orvosokat képezi, amelyek közül néhányban alulreprezentált ez a képzési mód, továbbá a magyarországi szakorvosképzés gondjairól, az orvoshiányról és következményeiről dr. Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja számolt be. Nem ellenzi az orvosok külföldi munkavállalását, de csak akkor, ha hazatérnek, egyébként azt fontolgatják, hogy a hallgatóknak vissza kellene fizetni a taníttatás költségeit – fogalmazta meg, ami a későbbiekben is elhangzott még. A kedvező helyzetet kihasználva segítséget ígért, de az ajtón a helybelieknek kell bemenni – tette hozzá.
A magyarországi hozzászólók közül többen megemlékeztek, hogy jeles professzoraik között ott voltak a kolozsvári egyetem egykori tanárai, majd tételesen dr. Wittmann Tibor szegedi tanszékvezető egyetemi tanár foglalta össze mindazt, ami összeköt bennünket, s szólt Erdély szerepéről a magyar államiság és kultúra megőrzésében.
Nyitottak vagyunk minden segítségre – fogalmazott a Debreceni Egyetemet képviselő dr. Galuska László professzor. Hallgatókat és rezidenseket fogadnak, s azt szeretnék, ha a Debrecenbe érkező erdélyi betegek zárójelentését magyarul is olvashatnák. A felajánlott segítség mellett továbbképző előadások megtartását, a posztgraduális képzésre nyújtandó támogatást ígért Wittmann professzor, dr. Bókay János, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és dr. Ertl Tibor egyetemi tanár, pécsi dékánhelyettes is.
Nincs más haza, csak az anyanyelv, az egyetlen kohéziós erő, amely összeköt bennünket – hallottuk Vizi E. Szilveszter akadémikus előadásában, aki többek között a tudományos kutatás, az innováció támogatásának fontosságáról, az erdélyi magyar nyelvű természettudományi és műszaki oktatás bővítésének szükségességéről, a magyarság előtt álló feladatokról beszélt.
A magyar kormánynak a felsőoktatást illető szándékairól, az új oktatási törvény alapelveiről, amelybe a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás oktatói utánpótlásának a képzése is beletartozik dr. Dux László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkára tartott előadást.
Az egyháznak az orvostudomány fejlődésében betöltött szerepéről Oláh Dénes római-katolikus főesperes, Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, az egyház szerepéről a nemzet fenntartásában Ötvös József református esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora szólt.
Bár az új közoktatási törvénybe az RMDSZ javaslatára a felsőoktatást érintő sok fontos előírás bekerült, dr. Kincses Előd ügyvéd és dr. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szerint az önálló állami finanszírozású magyar tannyelvű egyetem létrehozásának lehetőségéről nem szól a törvény. Azzal, hogy mind a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, mind pedig a MOGYE-t a multi-kulturális egyetemek közé sorolja, a jogszabály a magyar tagozatok létrehozását teszi lehetővé. Ezt viszont ki kell használni és meg kell szüntetni azt a diszkriminatív előírást, miszerint a MOGYE-n csak román nyelven folyhat a gyakorlati oktatás és az államvizsga nyelve is a román lehet, amit például az angol nyelvű képzésben nem írnak elő. A változást az új egyetemi chartának is tükröznie kell, amit a szaktárca fog ellenőrizni, mivel a tanügyi törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést – hangsúlyozta Kincses. Az oktatók hiányát, amit a kényszerű nyugdíjazás is fokozott, vendégtanárok meghívásával lehet pótolni, s ennek a lehetőségnek szerepelnie kell az új chartában.
Azt kellene elérni, hogy a felsőoktatásban tanuló 6,6 százaléknyi magyar fiatalnak ne csak az 1,6 százaléka tanulhasson anyanyelvén – mondta a Kezdeményező Bizottság eddigi munkáját ismertető Kovács Lehel.
Eredményt csak akkor fogunk elérni, ha tudjuk, hogy mit akarunk és elég bátrak vagyunk hozzá – biztatta a hallgatóságot Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke.
A rendezvényt támogató erdélyi magyar vállalkozók nevében JerEMIás László látszerész, az Optica-Optofarm cég vezetője fogalmazta meg, hogy "itt és most nem egymás ellenében, hanem egymásért kell élnünk és cselekednünk", a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének a magyar nyelvű oktatás támogatásában vállalt szerepét Lukács László ügyvezető igazgató foglalta össze.
A résztvevők meghallgathatták a Marosvásárhelyen tartózkodó Palkovits Miklós akadémikus színes, érdekes előadását az agykutatás etikai kérdéseiről.
A szervezők nevében Ádám Valérián köszönte meg a részvételt és ígérte meg, hogy zárónyilatkozatban foglalják össze a konferencia tanulságait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Alapos helyzetismeret, a múlt tanulságainak a számbavétele, a törvényes lehetőségek bemutatása, elképzelések, a tennivalókra vonatkozó tanácsok, a hiányosságok pótlását lehetővé tevő anyaországi ígéretek, rengeteg jó szándék, segítőkészség, tenniakarás hangzott el kedden délután a Kultúrpalota nagytermében. Oktatáspolitikusok és politikusok, egyetemi tanárok, tudósok, a marosvásárhelyi történelmi egyházak vezető lelkészei, ügyvédek és vállalkozók osztották meg hosszú órákon át gondolataikat az összegyűlt közönséggel, köztük fiatalokkal, egyetemi hallgatókkal és szakosodó orvosokkal. Az ügy, amely mellé a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) kérésére felsorakoztak, az erdélyi, pontosabban a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés önállóságának a megteremtése.
Az új tanügyi törvény új lehetőséget jelent – mondta Csegzi Sándor, alpolgármester. A jövőre jó helyzetismerettel, jó tervekkel és jó végrehajtó csapattal lehet felkészülni, csakhogy ezt az ülésről hiányzó egyetemi vezetés és a politikum nélkül nem lehet kivitelezni – tette hozzá. A határokon átívelő nemzeti együttműködéshez a magyar kormányt képviselő Dux László helyettes államtitkár ígért támogatást.
Az erdélyi orvos- és gyógyszerészképzés múltjának és jelenének bemutatására nyugalmazott egyetemi tanárok vállalkoztak. A jövőt a múlt alapköveire lehet építeni, hallottuk dr. Péter Mihály akadémikus előadásában, aki a kezdetektől 1945 júniusáig tekintette át az erdélyi orvosképzést. A MOGYE jelenkori történetének négy jellegzetes szakaszát dr. Feszt György nyugalmazott professzor foglalta össze: (1945–48, mint a Bolyai Tudományegyetem kihelyezett fakultása, 1948–62, az önállósult magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény megerősödése, az 1962–89 között kétnyelvűvé váló egyetem időszaka, 1989-től pedig az újraépítkező magyar nyelvű oktatás). A rendszerváltás utáni helyzetet, s a mai adatokat dr. Brassai Zoltán akadémikus mutatta be az anyanyelv szerepét és a magyar nyelvű orvosképzés fontosságát hangsúlyozva. A jelenlegi nyugdíjazási hullám nyomán, amely a második nagy érvágást jelentette a magyar felsőoktatásnak, a magyar tanszemélyzet száma a mélypontra zuhant, s bár infrastruktúrájában felújult az egyetem, a provincializmus veszélye továbbra is fennáll – figyelmeztetett az előadó, aki beszámolt a tudományos diákköri tevékenységről és vázolta a tennivalókat is: az önálló magyar karok kialakítása, fiatal magyar oktatók további felvétele, megfelelő magyar képviselet a szenátusban, további kapcsolatfejlesztés az anyaországi és a marosvásárhelyi egyetemek között stb., mindaz, ami a minőség forradalmához vezethet.
Dr. Péter Mária a rendszerváltás idejére megszűnőben levő gyógyszerészképzés gazdag és érdekes múltját, a munkájukat magyarországi egyetemeken folytató jeles tanárokat mutatta be.
Az egyetemépítő Hollanda Dénes professzor bevallása szerint, ha nem éri annyi megalázás azon a román tannyelvű műszaki egyetemen, amelyet ő állított talpra, nem fog hozzá az erdélyi magyar műszaki oktatás megteremtéséhez, amelynek vargabetűs múltjáról is beszámolt. Bár induláskor egy főállású egyetemi tanára volt a Sapientia vásárhelyi karának, számuk tíz év alatt 78-ra nőtt, a szakmai akkreditáláson kitűnő minősítést kapott egyetem parlamenti elfogadása azonban továbbra is késik. El kell jutnunk oda, hogy amikor a magyarság érdekeiről van szó, tegyük félre a párt- és a csoportérdekeket is – összegezte mondanivalóját.
Az orvosképzés aggasztó távlatairól, miszerint a kelet-európai egyetemek a nyugati országoknak fognak orvosokat képezi, amelyek közül néhányban alulreprezentált ez a képzési mód, továbbá a magyarországi szakorvosképzés gondjairól, az orvoshiányról és következményeiről dr. Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja számolt be. Nem ellenzi az orvosok külföldi munkavállalását, de csak akkor, ha hazatérnek, egyébként azt fontolgatják, hogy a hallgatóknak vissza kellene fizetni a taníttatás költségeit – fogalmazta meg, ami a későbbiekben is elhangzott még. A kedvező helyzetet kihasználva segítséget ígért, de az ajtón a helybelieknek kell bemenni – tette hozzá.
A magyarországi hozzászólók közül többen megemlékeztek, hogy jeles professzoraik között ott voltak a kolozsvári egyetem egykori tanárai, majd tételesen dr. Wittmann Tibor szegedi tanszékvezető egyetemi tanár foglalta össze mindazt, ami összeköt bennünket, s szólt Erdély szerepéről a magyar államiság és kultúra megőrzésében.
Nyitottak vagyunk minden segítségre – fogalmazott a Debreceni Egyetemet képviselő dr. Galuska László professzor. Hallgatókat és rezidenseket fogadnak, s azt szeretnék, ha a Debrecenbe érkező erdélyi betegek zárójelentését magyarul is olvashatnák. A felajánlott segítség mellett továbbképző előadások megtartását, a posztgraduális képzésre nyújtandó támogatást ígért Wittmann professzor, dr. Bókay János, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és dr. Ertl Tibor egyetemi tanár, pécsi dékánhelyettes is.
Nincs más haza, csak az anyanyelv, az egyetlen kohéziós erő, amely összeköt bennünket – hallottuk Vizi E. Szilveszter akadémikus előadásában, aki többek között a tudományos kutatás, az innováció támogatásának fontosságáról, az erdélyi magyar nyelvű természettudományi és műszaki oktatás bővítésének szükségességéről, a magyarság előtt álló feladatokról beszélt.
A magyar kormánynak a felsőoktatást illető szándékairól, az új oktatási törvény alapelveiről, amelybe a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás oktatói utánpótlásának a képzése is beletartozik dr. Dux László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkára tartott előadást.
Az egyháznak az orvostudomány fejlődésében betöltött szerepéről Oláh Dénes római-katolikus főesperes, Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, az egyház szerepéről a nemzet fenntartásában Ötvös József református esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora szólt.
Bár az új közoktatási törvénybe az RMDSZ javaslatára a felsőoktatást érintő sok fontos előírás bekerült, dr. Kincses Előd ügyvéd és dr. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szerint az önálló állami finanszírozású magyar tannyelvű egyetem létrehozásának lehetőségéről nem szól a törvény. Azzal, hogy mind a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, mind pedig a MOGYE-t a multi-kulturális egyetemek közé sorolja, a jogszabály a magyar tagozatok létrehozását teszi lehetővé. Ezt viszont ki kell használni és meg kell szüntetni azt a diszkriminatív előírást, miszerint a MOGYE-n csak román nyelven folyhat a gyakorlati oktatás és az államvizsga nyelve is a román lehet, amit például az angol nyelvű képzésben nem írnak elő. A változást az új egyetemi chartának is tükröznie kell, amit a szaktárca fog ellenőrizni, mivel a tanügyi törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést – hangsúlyozta Kincses. Az oktatók hiányát, amit a kényszerű nyugdíjazás is fokozott, vendégtanárok meghívásával lehet pótolni, s ennek a lehetőségnek szerepelnie kell az új chartában.
Azt kellene elérni, hogy a felsőoktatásban tanuló 6,6 százaléknyi magyar fiatalnak ne csak az 1,6 százaléka tanulhasson anyanyelvén – mondta a Kezdeményező Bizottság eddigi munkáját ismertető Kovács Lehel.
Eredményt csak akkor fogunk elérni, ha tudjuk, hogy mit akarunk és elég bátrak vagyunk hozzá – biztatta a hallgatóságot Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke.
A rendezvényt támogató erdélyi magyar vállalkozók nevében JerEMIás László látszerész, az Optica-Optofarm cég vezetője fogalmazta meg, hogy "itt és most nem egymás ellenében, hanem egymásért kell élnünk és cselekednünk", a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének a magyar nyelvű oktatás támogatásában vállalt szerepét Lukács László ügyvezető igazgató foglalta össze.
A résztvevők meghallgathatták a Marosvásárhelyen tartózkodó Palkovits Miklós akadémikus színes, érdekes előadását az agykutatás etikai kérdéseiről.
A szervezők nevében Ádám Valérián köszönte meg a részvételt és ígérte meg, hogy zárónyilatkozatban foglalják össze a konferencia tanulságait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2011. március 15.
Magyar tagozatot akarnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen
Tíz pontba foglalt zárónyilatkozatban kérik Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltja, jelene, jövője – Határokon átnyúló együttműködés bővítése a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért című konferencia előadói a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Chartájának a módosítását.
vasárnap délután közzétett dokumentum többek között kitér az államilag finanszírozott önálló magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre való igény jogosságára vagy legalább a tanügyi törvény által előírt önálló magyar vonal létrehozására. Az aláírók szót emelnek a jelenlegi diszkriminatív rendszer ellen, amely nem teszi lehetővé a magyar nyelvű gyakorlatok megtartását, ugyanakkor tiltja az anyanyelvű diplomamunka megírását, valamint a magyar nyelvű államvizsgát és doktori képzést.
A jelszó: módosítani a chartát
„A bevezetett megszorítások diszkriminatív jellege a magyar nyelvű oktatás sorvadásához vezetett (oktatóhiány, tudás-, anyanyelv-, identitásvesztés)” – állítják a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és az Optica-Optofarm által szervezett konferencia előadói, utalva a kommunista diktatúra részben máig is érvényes megszorításaira. Szintén a charta módosítását és a magyar tagozat létrehozását tűzte ki célul Nagy Örs, az egyetem helyettes rektora is.
„Nem csupán magyar vonalat, hanem magyar tagozatot akarunk – lehetőleg már a következő egyetemi évtől” – szögezte le a Krónika megkeresésére a profeszszor. Nagy Örs tudatában van annak, hogy sok minden múlik román nemzetiségű kollégáin, de azzal is tisztában van, hogy a magyar oktatók és diákok a törvény adta lehetőségbe kapaszkodnak. „Itt már nem az egyetem szenátusa dönt, hanem az új oktatási törvény előírásai” – mondta.
Kérdésünkre, hogy a tagozat létrehozásával mennyire lehetne önállósítani a magyar nyelvű oktatást, Nagy Örs nem tudott válaszolni. Szerinte egyelőre senki nem tudja, hogy egy leendő magyar tagozat gazdaságilag mennyire lehet független. „Egy biztos: az egyetemet ezentúl is a rektor irányítja” – tette hozzá a professzor. A charta módosításáról elmondta: a törvény hat hónapos határidőt szab annak módosítására. Ugyanakkor az oktatási minisztérium vállalta a nem megfelelő chartát benyújtó egyetemek szankcionálását.
Kerekasztal – feltételekkel
A záródokumentum harminc aláírója – köztük az egyházak, a civil, illetve a vállalkozói szféra képviselői – szerint a magyar oktatás önállóságának megteremtése érdekében fontos, hogy további egyeztető fórumok megszervezésére kerüljön sor 2011 tavaszán mind Erdélyben, mind Magyarországon.
A dokumentum megfogalmazói ugyanakkor fontosnak és örvendetesnek tartják, hogy a készülő új, magyarországi tanügyi törvény gondoskodni kíván a határon túli magyar oktatás támogatásáról. „A Magyar Köztársaság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen az önálló magyar nyelvű oktatás megvalósításának törekvéseit a hiányzó oktatók pótlásával, az utánpótlás képzésével, valamint egyes tudományos fokozatok megszerzésében nyújtott támogatással (rezidens- és doktori képzés) hathatósan tudja segíteni.
Ennek megvalósítása érdekében javasoljuk az együttműködési kerekasztal összehívását a négy magyarországi orvosi egyetem, a MOGYE vezetősége, oktatáspolitikusok és a támogató civil szervezetek részvételével” – olvasható a zárónyilatkozatban. Kérdésünkre, hogy ezt miként tartják megvalósíthatónak, mivel a MOGYE vezetősége nem vett részt a konferencián, és nem fogadja el tárgyalófélként a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesületet, a szervezet ügyvezetője és a konferencia szervezője, Ádám Valérián kifejtette, hogy a kerekasztal-megbeszéléseken való részvétel elutasítása rendkívül rossz fényben tüntetné fel a vásárhelyi intézet vezetőségét.
„Ha nem jönnek el, azzal csak azt bizonyítják, hogy sokkal fontosabbnak tartják saját kis beosztásuk megőrzését, mint az erdélyi magyarság képviseletét” – szögezte le Ádám. A RMOGYKE ügyvezető igazgatója ez esetben aláírásgyűjtést helyezett kilátásba, amelynek segítségével a tiltakozással egyetértők az egyetem vezetőségének lemondását követelnék.
A két fél közötti állandó feszültségnek csak az egyik jele az, hogy az egyetem vezetői nem jelentek meg a konferencián. „Arra hivatkoztak, hogy későn kapták kézhez a meghívót. Ennek ellenére már másfél hónappal a konferencia előtt elkezdtek telefonálgatni a magyarországi résztvevőknek, arra kérve őket, hogy mondják le részvételüket” – panaszkodott Ádám Valérián.
Szerinte azonban sokatmondó, hogy még ilyen körülmények között is Marosvásárhelyre látogatott és előadást tartott Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Palkovits Miklós, az MTA tagja és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Galuska László, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, Wittmann Tibor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője és Ertl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem helyettes dékánja. Jelen voltak, felszólaltak és a zárónyilatkozatot aláírták a hazai orvostudomány kiemelkedő személyiségei is, mint például Péter Mihály Heinrich, Péter H. Mária, Brassai Zoltán, Feszt György, Brassai Attila, Ajtay-Kincses Mária, Máthé János, Dudutz Gyöngyi, Puskás Attila, Nagy Előd, Csiszár Anna-Adrienn és mások.
Nagy Örs, a marosvásárhelyi egyetem helyettes rektora kifejtette, hogy jó ötletnek tartja a kerekasztal szervezését, mert minden beszélgetés hasznos lehet, ha eredménnyel zárul. A professzor szerint azonban ennek feltétele, hogy „olyan emberek üljenek tárgyalóasztalhoz, akik a jelenben élnek”. „Magyarán: olyan tárgyalópartnereket tudunk elfogadni, akik jól tudják, mi valósítható meg, és mi nem. Minden segítség jól jön, de annak megvannak a feltételei” – pontosított a MOGYE vezetője. Nagy Örs kifejtette: eddig csupán a budapesti Semmelweis-egyetem nyújtott hatékony támogatást a marosvásárhelyi felsőfokú intézménynek, a másik három anyaországi egyetem csak a nyilatkozatokig jutott el.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
Tíz pontba foglalt zárónyilatkozatban kérik Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltja, jelene, jövője – Határokon átnyúló együttműködés bővítése a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért című konferencia előadói a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Chartájának a módosítását.
vasárnap délután közzétett dokumentum többek között kitér az államilag finanszírozott önálló magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre való igény jogosságára vagy legalább a tanügyi törvény által előírt önálló magyar vonal létrehozására. Az aláírók szót emelnek a jelenlegi diszkriminatív rendszer ellen, amely nem teszi lehetővé a magyar nyelvű gyakorlatok megtartását, ugyanakkor tiltja az anyanyelvű diplomamunka megírását, valamint a magyar nyelvű államvizsgát és doktori képzést.
A jelszó: módosítani a chartát
„A bevezetett megszorítások diszkriminatív jellege a magyar nyelvű oktatás sorvadásához vezetett (oktatóhiány, tudás-, anyanyelv-, identitásvesztés)” – állítják a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és az Optica-Optofarm által szervezett konferencia előadói, utalva a kommunista diktatúra részben máig is érvényes megszorításaira. Szintén a charta módosítását és a magyar tagozat létrehozását tűzte ki célul Nagy Örs, az egyetem helyettes rektora is.
„Nem csupán magyar vonalat, hanem magyar tagozatot akarunk – lehetőleg már a következő egyetemi évtől” – szögezte le a Krónika megkeresésére a profeszszor. Nagy Örs tudatában van annak, hogy sok minden múlik román nemzetiségű kollégáin, de azzal is tisztában van, hogy a magyar oktatók és diákok a törvény adta lehetőségbe kapaszkodnak. „Itt már nem az egyetem szenátusa dönt, hanem az új oktatási törvény előírásai” – mondta.
Kérdésünkre, hogy a tagozat létrehozásával mennyire lehetne önállósítani a magyar nyelvű oktatást, Nagy Örs nem tudott válaszolni. Szerinte egyelőre senki nem tudja, hogy egy leendő magyar tagozat gazdaságilag mennyire lehet független. „Egy biztos: az egyetemet ezentúl is a rektor irányítja” – tette hozzá a professzor. A charta módosításáról elmondta: a törvény hat hónapos határidőt szab annak módosítására. Ugyanakkor az oktatási minisztérium vállalta a nem megfelelő chartát benyújtó egyetemek szankcionálását.
Kerekasztal – feltételekkel
A záródokumentum harminc aláírója – köztük az egyházak, a civil, illetve a vállalkozói szféra képviselői – szerint a magyar oktatás önállóságának megteremtése érdekében fontos, hogy további egyeztető fórumok megszervezésére kerüljön sor 2011 tavaszán mind Erdélyben, mind Magyarországon.
A dokumentum megfogalmazói ugyanakkor fontosnak és örvendetesnek tartják, hogy a készülő új, magyarországi tanügyi törvény gondoskodni kíván a határon túli magyar oktatás támogatásáról. „A Magyar Köztársaság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen az önálló magyar nyelvű oktatás megvalósításának törekvéseit a hiányzó oktatók pótlásával, az utánpótlás képzésével, valamint egyes tudományos fokozatok megszerzésében nyújtott támogatással (rezidens- és doktori képzés) hathatósan tudja segíteni.
Ennek megvalósítása érdekében javasoljuk az együttműködési kerekasztal összehívását a négy magyarországi orvosi egyetem, a MOGYE vezetősége, oktatáspolitikusok és a támogató civil szervezetek részvételével” – olvasható a zárónyilatkozatban. Kérdésünkre, hogy ezt miként tartják megvalósíthatónak, mivel a MOGYE vezetősége nem vett részt a konferencián, és nem fogadja el tárgyalófélként a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesületet, a szervezet ügyvezetője és a konferencia szervezője, Ádám Valérián kifejtette, hogy a kerekasztal-megbeszéléseken való részvétel elutasítása rendkívül rossz fényben tüntetné fel a vásárhelyi intézet vezetőségét.
„Ha nem jönnek el, azzal csak azt bizonyítják, hogy sokkal fontosabbnak tartják saját kis beosztásuk megőrzését, mint az erdélyi magyarság képviseletét” – szögezte le Ádám. A RMOGYKE ügyvezető igazgatója ez esetben aláírásgyűjtést helyezett kilátásba, amelynek segítségével a tiltakozással egyetértők az egyetem vezetőségének lemondását követelnék.
A két fél közötti állandó feszültségnek csak az egyik jele az, hogy az egyetem vezetői nem jelentek meg a konferencián. „Arra hivatkoztak, hogy későn kapták kézhez a meghívót. Ennek ellenére már másfél hónappal a konferencia előtt elkezdtek telefonálgatni a magyarországi résztvevőknek, arra kérve őket, hogy mondják le részvételüket” – panaszkodott Ádám Valérián.
Szerinte azonban sokatmondó, hogy még ilyen körülmények között is Marosvásárhelyre látogatott és előadást tartott Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Palkovits Miklós, az MTA tagja és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Galuska László, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, Wittmann Tibor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője és Ertl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem helyettes dékánja. Jelen voltak, felszólaltak és a zárónyilatkozatot aláírták a hazai orvostudomány kiemelkedő személyiségei is, mint például Péter Mihály Heinrich, Péter H. Mária, Brassai Zoltán, Feszt György, Brassai Attila, Ajtay-Kincses Mária, Máthé János, Dudutz Gyöngyi, Puskás Attila, Nagy Előd, Csiszár Anna-Adrienn és mások.
Nagy Örs, a marosvásárhelyi egyetem helyettes rektora kifejtette, hogy jó ötletnek tartja a kerekasztal szervezését, mert minden beszélgetés hasznos lehet, ha eredménnyel zárul. A professzor szerint azonban ennek feltétele, hogy „olyan emberek üljenek tárgyalóasztalhoz, akik a jelenben élnek”. „Magyarán: olyan tárgyalópartnereket tudunk elfogadni, akik jól tudják, mi valósítható meg, és mi nem. Minden segítség jól jön, de annak megvannak a feltételei” – pontosított a MOGYE vezetője. Nagy Örs kifejtette: eddig csupán a budapesti Semmelweis-egyetem nyújtott hatékony támogatást a marosvásárhelyi felsőfokú intézménynek, a másik három anyaországi egyetem csak a nyilatkozatokig jutott el.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
2011. március 25.
Fiatal műszakiak tanácskozása
Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tegnap megnyitották a Fiatal Műszakiak Nemzetközi Tudományos Ülésszakát (FMTÜ), amelyet idén 16. alkalommal rendeznek meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt. Az esemény célja változatlan: az erdélyi magyar fiatal műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a mérnöki kutatómunka ösztönzése, a magyar és nemzetközi tudományos kapcsolatok építése, a magyar műszaki nyelv művelése. A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A konferencián köszöntő beszédét mondott Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke, aki kiemelte, hogy az idén 145 erdélyi, felvidéki és anyaországi szerző, 14 egyetemről és 5 tudományos intézetből, 88 dolgozatot mutat be, amelyeket az EME Digitális Adattára révén tesznek közzé. Gyenge Csaba, az EME alelnöke, a MTA külső tagja, az évről évre növekvő részvételre és az előadások színvonalának emelkedésére hívta fel a figyelmet. Rövid köszöntőt mondott még Pokorádi László (Debreceni Egyetem), Máté Márton (Sapientia EMTE), Csibi Vencel (KAB-elnök, MTA-külső tag), Tisza Miklós (Miskolci Egyetem), Szigeti Ferenc (Nyíregyházi Főiskola) és Végvári Ferenc (Kecskeméti Főiskola). A megnyitón jelen volt Dunai Péter kolozsvári magyar konzul is.
Délelőtt két plenáris előadás hangzott el, majd délután hat szekcióban folytatódott a rendezvény az EME központi székházában és a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának toronyépületében.
Az esti fogadáson megjelent Németh Tamás, az MTA főtitkára, és helyettese, Csépe Valéria. Szabadság (Kolozsvár)
Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tegnap megnyitották a Fiatal Műszakiak Nemzetközi Tudományos Ülésszakát (FMTÜ), amelyet idén 16. alkalommal rendeznek meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt. Az esemény célja változatlan: az erdélyi magyar fiatal műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a mérnöki kutatómunka ösztönzése, a magyar és nemzetközi tudományos kapcsolatok építése, a magyar műszaki nyelv művelése. A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A konferencián köszöntő beszédét mondott Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke, aki kiemelte, hogy az idén 145 erdélyi, felvidéki és anyaországi szerző, 14 egyetemről és 5 tudományos intézetből, 88 dolgozatot mutat be, amelyeket az EME Digitális Adattára révén tesznek közzé. Gyenge Csaba, az EME alelnöke, a MTA külső tagja, az évről évre növekvő részvételre és az előadások színvonalának emelkedésére hívta fel a figyelmet. Rövid köszöntőt mondott még Pokorádi László (Debreceni Egyetem), Máté Márton (Sapientia EMTE), Csibi Vencel (KAB-elnök, MTA-külső tag), Tisza Miklós (Miskolci Egyetem), Szigeti Ferenc (Nyíregyházi Főiskola) és Végvári Ferenc (Kecskeméti Főiskola). A megnyitón jelen volt Dunai Péter kolozsvári magyar konzul is.
Délelőtt két plenáris előadás hangzott el, majd délután hat szekcióban folytatódott a rendezvény az EME központi székházában és a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának toronyépületében.
Az esti fogadáson megjelent Németh Tamás, az MTA főtitkára, és helyettese, Csépe Valéria. Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 25.
Három egyetem, két ország, egy siker
Két napos nemzetközi konferencia helyszíne Nagyvárad. A nagyszabású értekezés három felsőoktatási intézmény szervezésében zajlik és témája az Európai, nemzeti és regionális identitás.
Péntek reggel kezdődött és ma este ér véget Nagyváradon, a Ramada Szállodában az a nagyszabású konferencia, melyet három felsőoktatási intézmény, a Partiumi Keresztény Egyetem, mint vezetőpartner, illetve a Nagyváradi Állami Egyetem és a Debreceni Egyetem, mint társpartner közös szervezésében valósul meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozásával, a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 program keretében. Az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat elnevezésű kutatási programban részt vevő öt kutatócsoport a kortárs filozófia és szociológia módszereinek ötvözésével vizsgálja a különböző típusú identitások kölcsönhatásának problémáját.
Tudományágak találkozása
A kutatás célja egy olyan elméleti keret kidolgozása amely lehetővé teszi az európai, a nemzeti és a regionális identitás egyazon fogalmi rendszerben történő értelmezését. További célkitűzés a román-magyar határ két oldalán elterülő négy északi megyében élő népesség reprezentatív feltérképezése, a két tudományág közötti együttműködés elmélyítése a reális helyzet értelmezése, a továbbfejlődés irányainak kijelölése és a várható tendenciák előrejelzése érdekében. A két nap során mintegy száz meghívott előadó tart majd plenáris előadást, a párhuzamosan zajló szekcióüléseken pedig körülbelül százharminc egyetemi kutató működik közre. Finnországtól kezdve Kazahsztánig, Kínától Kanadáig, a világ számos egyeteméről érkeztek résztvevők.
Hivatalos megnyitó
A péntek reggeli hivatalos megnyitón dr. Balogh Brigitta projektfelelős, a Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia Tanszékének vezetője, köszöntötte a megjelenteket. A köszönetnyilvánítás után felhívta arra a figyelmet arra, hogy Nagyvárad tökéletes helyszíne az európai, nemzeti és regionális identitásról szóló konferenciának, hiszen itt nagy hagyománya van a többnyelvűségnek, többnemzetűségnek. Bernáth Krisztina egyetemi adjunktus bemutatta a még 2009 végén startolt projekt részleteit. Köszöntőt mondott Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem Vezető Tanácsának megbízott elnöke, dr. Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Állami Egyetem rektorhelyettese, dr. Bujalos István a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa. A nagyváradi önkormányzat nevében Biró Rozália alpolgármester mondott köszöntőt.
Mészáros Tímea. erdon.ro
Két napos nemzetközi konferencia helyszíne Nagyvárad. A nagyszabású értekezés három felsőoktatási intézmény szervezésében zajlik és témája az Európai, nemzeti és regionális identitás.
Péntek reggel kezdődött és ma este ér véget Nagyváradon, a Ramada Szállodában az a nagyszabású konferencia, melyet három felsőoktatási intézmény, a Partiumi Keresztény Egyetem, mint vezetőpartner, illetve a Nagyváradi Állami Egyetem és a Debreceni Egyetem, mint társpartner közös szervezésében valósul meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozásával, a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 program keretében. Az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat elnevezésű kutatási programban részt vevő öt kutatócsoport a kortárs filozófia és szociológia módszereinek ötvözésével vizsgálja a különböző típusú identitások kölcsönhatásának problémáját.
Tudományágak találkozása
A kutatás célja egy olyan elméleti keret kidolgozása amely lehetővé teszi az európai, a nemzeti és a regionális identitás egyazon fogalmi rendszerben történő értelmezését. További célkitűzés a román-magyar határ két oldalán elterülő négy északi megyében élő népesség reprezentatív feltérképezése, a két tudományág közötti együttműködés elmélyítése a reális helyzet értelmezése, a továbbfejlődés irányainak kijelölése és a várható tendenciák előrejelzése érdekében. A két nap során mintegy száz meghívott előadó tart majd plenáris előadást, a párhuzamosan zajló szekcióüléseken pedig körülbelül százharminc egyetemi kutató működik közre. Finnországtól kezdve Kazahsztánig, Kínától Kanadáig, a világ számos egyeteméről érkeztek résztvevők.
Hivatalos megnyitó
A péntek reggeli hivatalos megnyitón dr. Balogh Brigitta projektfelelős, a Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia Tanszékének vezetője, köszöntötte a megjelenteket. A köszönetnyilvánítás után felhívta arra a figyelmet arra, hogy Nagyvárad tökéletes helyszíne az európai, nemzeti és regionális identitásról szóló konferenciának, hiszen itt nagy hagyománya van a többnyelvűségnek, többnemzetűségnek. Bernáth Krisztina egyetemi adjunktus bemutatta a még 2009 végén startolt projekt részleteit. Köszöntőt mondott Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem Vezető Tanácsának megbízott elnöke, dr. Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Állami Egyetem rektorhelyettese, dr. Bujalos István a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa. A nagyváradi önkormányzat nevében Biró Rozália alpolgármester mondott köszöntőt.
Mészáros Tímea. erdon.ro
2011. március 26.
Az identitáshoz a legjobb hely Nagyvárad - Nemzetközi konferencia zajlik
Az identitáshoz kapcsolódó témákról beszél közel száz előadó azon a nemzetközi konferencián, amely tegnap kezdődött Nagyváradon, a Ramada Szállodában, az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat elnevezésű kutatóprogram keretében. A közel másfél éves projekt 2009-ben kezdődött, és a Partiumi Keresztény Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem együttműködése révén valósul meg a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 keretében.
A megnyitón Balogh Brigitta projektmenedzser üdvözölte a jelenlévőket, örömét fejezve ki, hogy épp Nagyváradon köszöntheti a résztvevőket. Emellett köszönetet mondott az intézményeknek és a helyi önkormányzatoknak a támogatásért. Kifejtette, hogy ha európai, nemzeti és regionális identitásról van szó, akkor a résztvevők most a legjobb helyen vannak, megemlítve Várad történelméből, hogy több államhoz is tartozott, és hogy több nemzetiségű ember él itt együtt. Bernáth Krisztina projektasszisztens röviden ismertette a megközelítőleg háromszázezer eurós összértékű kutatási programot, melyben az egyetemek szociológus és filozófus kutatócsoportjai keresték a válaszokat az identitás és a multikulturalitás kérdéseire. Ezután Tolnay István előadótanácsos köszöntött a PKE vezetőtanácsának, illetve elnökének, Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének nevében a résztvevőket, Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem prorektora Cornel Antal rektor üzenetét közvetítette, Bujalos István pedig a Debreceni Egyetem részéről szólt, és mint a programban közreműködő csapattag, a találkozókhoz fűződő kellemes tapasztalatairól beszélt. Végül Biró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntötte a konferencia résztvevőit angolul, románul és magyarul is (a többi felszólalónak vagy tolmácsolták a köszöntését, vagy csak angolul szólalt fel az illető), kiemelve a helyi önkormányzatok (Debrecen és Nagyvárad) együttműködését, illetve a regionális identitás fontosságát az európai közegben.
Plenáris ülések és párhuzamos szekcióülések zajlottak tegnap, s zajlanak ma is angol nyelven. Előbbire meghívott előadóik vannak, a szekciótémákra viszont a jelentkezők közül válogatták ki a világ számos pontjáról – Finnországtól Kazahsztánig, Kínától Lengyelországig – érkező előadókat, tudtuk meg Balogh Brigittától. A legtöbben persze romániai és magyarországi előadók lesznek. Szociológusok, filozófusok, antropológusok, kommunikációs szakemberek szólalnak fel, tehát valóban interdiszciplinárissá vált a projekt.
Freund Emese. Reggeli Újság (Nagyvárad)
Az identitáshoz kapcsolódó témákról beszél közel száz előadó azon a nemzetközi konferencián, amely tegnap kezdődött Nagyváradon, a Ramada Szállodában, az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat elnevezésű kutatóprogram keretében. A közel másfél éves projekt 2009-ben kezdődött, és a Partiumi Keresztény Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem együttműködése révén valósul meg a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 keretében.
A megnyitón Balogh Brigitta projektmenedzser üdvözölte a jelenlévőket, örömét fejezve ki, hogy épp Nagyváradon köszöntheti a résztvevőket. Emellett köszönetet mondott az intézményeknek és a helyi önkormányzatoknak a támogatásért. Kifejtette, hogy ha európai, nemzeti és regionális identitásról van szó, akkor a résztvevők most a legjobb helyen vannak, megemlítve Várad történelméből, hogy több államhoz is tartozott, és hogy több nemzetiségű ember él itt együtt. Bernáth Krisztina projektasszisztens röviden ismertette a megközelítőleg háromszázezer eurós összértékű kutatási programot, melyben az egyetemek szociológus és filozófus kutatócsoportjai keresték a válaszokat az identitás és a multikulturalitás kérdéseire. Ezután Tolnay István előadótanácsos köszöntött a PKE vezetőtanácsának, illetve elnökének, Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének nevében a résztvevőket, Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem prorektora Cornel Antal rektor üzenetét közvetítette, Bujalos István pedig a Debreceni Egyetem részéről szólt, és mint a programban közreműködő csapattag, a találkozókhoz fűződő kellemes tapasztalatairól beszélt. Végül Biró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntötte a konferencia résztvevőit angolul, románul és magyarul is (a többi felszólalónak vagy tolmácsolták a köszöntését, vagy csak angolul szólalt fel az illető), kiemelve a helyi önkormányzatok (Debrecen és Nagyvárad) együttműködését, illetve a regionális identitás fontosságát az európai közegben.
Plenáris ülések és párhuzamos szekcióülések zajlottak tegnap, s zajlanak ma is angol nyelven. Előbbire meghívott előadóik vannak, a szekciótémákra viszont a jelentkezők közül válogatták ki a világ számos pontjáról – Finnországtól Kazahsztánig, Kínától Lengyelországig – érkező előadókat, tudtuk meg Balogh Brigittától. A legtöbben persze romániai és magyarországi előadók lesznek. Szociológusok, filozófusok, antropológusok, kommunikációs szakemberek szólalnak fel, tehát valóban interdiszciplinárissá vált a projekt.
Freund Emese. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. május 31.
Nemzetközi konferencia zajlott Nagyváradon, terítéken az identitástípusok
A magasabb iskolai végzettségűek és a városon lakók kevésbé toleránsak a kisebbségekkel szemben, mint a többiek. Egy közösség minél vegyesebb etnikailag, annál toleránsabb.
Az identitástudattal kapcsolatos kérdéskör szerepelt a napirendjén annak a nagyváradi és határon túli kutatók részvételével zajló konferenciának, melyet a határon átnyúló program keretében szervezett a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) a Nagyváradi Egyetemmel, illetve a Debreceni Egyetemmel közösen. A program az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat (angol elnevezéséből eredő rövidítéssel ENRI) címet kapta. Ennek keretében valósult meg egy évvel ezelőtt a Nagyváradi Egyetemen az ENRI-konferencia, amelyen több mint száz előadó vett részt a világ minden sarkából.
„Nincs szembetűnő különbség aközött, ahogyan a többségben élők, tehát Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye magyarjai, illetve Bihar és Szatmár megye román lakói vélekednek a kisebbségek jogairól, a romániai megyék magyar lakossága viszont messze a legtoleránsabbnak bizonyul” – ismertette egy nagyléptékű kérdőíves kutatás eredményét Adrian Hatos, a Nagyváradi Egyetem szociológusa. Érdekesség, hogy a magasabb iskolai végzettségűek és a városon lakók kevésbé toleránsak a kisebbségekkel szemben, mint a többiek, és egy közösség minél vegyesebb etnikailag, annál toleránsabb, hangzott el az előadáson.
Az általános bizalom a magyarországi magyarok körében a legnagyobb, és a románoknál a legkisebb mértékű, az itteni magyarok valahol középen állnak, viszont a három kategória közül ők bíznak legkevésbé az állami intézményekben, ami azt mutatja, hogy létezik egyfajta elidegenedés a román intézményrendszertől – magyarázta Hatos. Kutatásából az is kiderült, hogy a magyarországi fiatalok sokkal kevésbé igénylik a társasági életet, mint a romániai románok és magyarok, míg a negyven éven túli korosztály esetében már nincs különbség. Sergiu Bălţătescu, a Nagyváradi Egyetem oktatója szerint csak félig igaz, hogy a magyarok depresszív hajlamúak: igaz, hogy általában sötétebbnek látják a sorsukat, mint a románok, de pontokra lebontva már sokkal boldogabbnak vallották magukat.
A boldogság szempontjából mindhárom csoport számára az életszínvonal s a biztonságérzet a legfontosabb. „Ezen a találkozón világossá vált, hogy ez a projekt nemcsak kutatást jelent, hanem közös cselekvést, amely összehozza az embereket” – fogalmazott a zárókonferencián Balogh Brigitta projektmenedzser, a PKE filozófia tanszékének oktatója. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora azt hangsúlyozta, mennyire változó az identitás kérdése, ezért szerinte a most befejezett programot mindenképpen érdemes lesz folytatni. Hozzátette: fontos, hogy a régió három felsőoktatási intézménye partnert lásson egymásban. Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem helyettes rektora is az intézetek közötti jó kapcsolatot méltatta, kiemelve: lényeges, hogy egy régió kérdéseit az adott régió kutatói tanulmányozzák, Bujalos István, a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének igazgatója, aki a projektnek aktív résztvevője volt, úgy értékelte, a filozófia évezredes alapproblémái, mint amilyen az identitás is, megoldhatatlanok, de semmiképp nem megkerülhetetlenek.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
A magasabb iskolai végzettségűek és a városon lakók kevésbé toleránsak a kisebbségekkel szemben, mint a többiek. Egy közösség minél vegyesebb etnikailag, annál toleránsabb.
Az identitástudattal kapcsolatos kérdéskör szerepelt a napirendjén annak a nagyváradi és határon túli kutatók részvételével zajló konferenciának, melyet a határon átnyúló program keretében szervezett a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) a Nagyváradi Egyetemmel, illetve a Debreceni Egyetemmel közösen. A program az Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat (angol elnevezéséből eredő rövidítéssel ENRI) címet kapta. Ennek keretében valósult meg egy évvel ezelőtt a Nagyváradi Egyetemen az ENRI-konferencia, amelyen több mint száz előadó vett részt a világ minden sarkából.
„Nincs szembetűnő különbség aközött, ahogyan a többségben élők, tehát Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye magyarjai, illetve Bihar és Szatmár megye román lakói vélekednek a kisebbségek jogairól, a romániai megyék magyar lakossága viszont messze a legtoleránsabbnak bizonyul” – ismertette egy nagyléptékű kérdőíves kutatás eredményét Adrian Hatos, a Nagyváradi Egyetem szociológusa. Érdekesség, hogy a magasabb iskolai végzettségűek és a városon lakók kevésbé toleránsak a kisebbségekkel szemben, mint a többiek, és egy közösség minél vegyesebb etnikailag, annál toleránsabb, hangzott el az előadáson.
Az általános bizalom a magyarországi magyarok körében a legnagyobb, és a románoknál a legkisebb mértékű, az itteni magyarok valahol középen állnak, viszont a három kategória közül ők bíznak legkevésbé az állami intézményekben, ami azt mutatja, hogy létezik egyfajta elidegenedés a román intézményrendszertől – magyarázta Hatos. Kutatásából az is kiderült, hogy a magyarországi fiatalok sokkal kevésbé igénylik a társasági életet, mint a romániai románok és magyarok, míg a negyven éven túli korosztály esetében már nincs különbség. Sergiu Bălţătescu, a Nagyváradi Egyetem oktatója szerint csak félig igaz, hogy a magyarok depresszív hajlamúak: igaz, hogy általában sötétebbnek látják a sorsukat, mint a románok, de pontokra lebontva már sokkal boldogabbnak vallották magukat.
A boldogság szempontjából mindhárom csoport számára az életszínvonal s a biztonságérzet a legfontosabb. „Ezen a találkozón világossá vált, hogy ez a projekt nemcsak kutatást jelent, hanem közös cselekvést, amely összehozza az embereket” – fogalmazott a zárókonferencián Balogh Brigitta projektmenedzser, a PKE filozófia tanszékének oktatója. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora azt hangsúlyozta, mennyire változó az identitás kérdése, ezért szerinte a most befejezett programot mindenképpen érdemes lesz folytatni. Hozzátette: fontos, hogy a régió három felsőoktatási intézménye partnert lásson egymásban. Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem helyettes rektora is az intézetek közötti jó kapcsolatot méltatta, kiemelve: lényeges, hogy egy régió kérdéseit az adott régió kutatói tanulmányozzák, Bujalos István, a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének igazgatója, aki a projektnek aktív résztvevője volt, úgy értékelte, a filozófia évezredes alapproblémái, mint amilyen az identitás is, megoldhatatlanok, de semmiképp nem megkerülhetetlenek.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 31.
Új válaszok az identitás kérdésére
Az etnikai viszonyulásokkal, a különféle diszkrimináció-felfogásokkal, az egyéni és közösségi jólét közötti összefüggésekkel, az identitás mibenlétével, a kollektív hatékonysággal stb. foglalkozott az Európai, nemzeti és regionális identitás (ENRI) elnevezésű projekt, amelyben a Debreceni Egyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Nagyváradi Egyetem szakemberei vettek részt. A zárókonferenciát tegnap tartották meg Nagyváradon, a PKE dísztermében.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott projekt 2009 novemberében indult. A tudományos munkában a föntebb említett három egyetem szociológusai és filozófusai vettek részt. A határ menti zónában, négy megyében (Bihar és Hajdú-Bihar, Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg) végeztek kvantitatív és kalitatív kutatásokat, végeztek kérdőíves felmérést, tanulmányoztak életutakat, emberi sorsokat, készítettek interjúkat egyénekkel és fókuszcsoportokkal.
A tegnapi zárókonferencián először a moderátor szerepét is vállaló Bernáth Krisztina projektasszisztens, a PKE tanára üdvözölte a résztvevőket. Mint mondta: a bő másfél év alatt nagyon sok érdekes élményben volt részük a kutatóknak. Azt is megemlítette: már beindították az ENRI 2 projektet, remélik, sikeres elbírálásban részesül az újabb projekt.
Balogh Brigitta projektmenedzser, a PKE tanára szólt arról: a projekt olyan közös cselekvés, amely összehozza az embereket. Ez az érzése csak fölerősödött a márciusi ENRI-konferencián, amelyet szintén Váradon tartottak meg, s amelyre majd’ százan jöttek el szerte a nagyvilágból. Sok kutató ismerte meg ennek révén városunkat, régiónkat. Bátor vállalkozás volt a program, melynek során szociológusok, filozófusok dolgozhattak együtt. A kutatómunka során tapasztaltak mind előrelépéseket, mind megrögzöttségeket. Ez utóbbiba tartozott az, miszerint a szociológusok hajlamosak úgy gondolkodni, hogy a filozófusok előadásai unalmasabbak, mint az övék – és fordítva. Az előrelépés pedig azt jelentette: meghallgatták egymást, kérdéseket tettek föl, jókat beszélgettek. Hozzáfűzte: jó kezdet volt, bízik a folytatásban.
János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora kifejtette: fontos, hogy térségünkben az itt lévő tudományos kutatóintézeteinek szakemberei végezzenek régiókutatást. Hangsúlyozta: a három univerzitás valóban partnerként működött együtt. Ez volt az egyik legjobban szervezett projektje a PKE-nek, s a kutatást méltónak tartja arra, hogy folytatódjon, hiszen az identitás kérdéseire folyamatosan új válaszokat kell keresni.
Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem rektorhelyettese is méltatta a három tanintézet közötti jó kapcsolatot. Javasolta: a jövőben a történészeket is bevonhatnák a kutatásba, hisz kimeríthetetlen terület az identitás.
Bujalos István, a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének igazgatója megjegyezte: egyszerre örül és szomorkodik. Örvend, mert a vállaltakat megvalósították: konferenciákat tartottak, kiadványokat jelentettek meg, és élvezték a disputákat. Szomorú is, mert szívesen jött Váradra és várta otthon a vendégeket, és most befejeződött a projekt.
A továbbiakban az egyetemek neves szakemberei ismertették a kutatási eredményeket.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Az etnikai viszonyulásokkal, a különféle diszkrimináció-felfogásokkal, az egyéni és közösségi jólét közötti összefüggésekkel, az identitás mibenlétével, a kollektív hatékonysággal stb. foglalkozott az Európai, nemzeti és regionális identitás (ENRI) elnevezésű projekt, amelyben a Debreceni Egyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Nagyváradi Egyetem szakemberei vettek részt. A zárókonferenciát tegnap tartották meg Nagyváradon, a PKE dísztermében.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott projekt 2009 novemberében indult. A tudományos munkában a föntebb említett három egyetem szociológusai és filozófusai vettek részt. A határ menti zónában, négy megyében (Bihar és Hajdú-Bihar, Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg) végeztek kvantitatív és kalitatív kutatásokat, végeztek kérdőíves felmérést, tanulmányoztak életutakat, emberi sorsokat, készítettek interjúkat egyénekkel és fókuszcsoportokkal.
A tegnapi zárókonferencián először a moderátor szerepét is vállaló Bernáth Krisztina projektasszisztens, a PKE tanára üdvözölte a résztvevőket. Mint mondta: a bő másfél év alatt nagyon sok érdekes élményben volt részük a kutatóknak. Azt is megemlítette: már beindították az ENRI 2 projektet, remélik, sikeres elbírálásban részesül az újabb projekt.
Balogh Brigitta projektmenedzser, a PKE tanára szólt arról: a projekt olyan közös cselekvés, amely összehozza az embereket. Ez az érzése csak fölerősödött a márciusi ENRI-konferencián, amelyet szintén Váradon tartottak meg, s amelyre majd’ százan jöttek el szerte a nagyvilágból. Sok kutató ismerte meg ennek révén városunkat, régiónkat. Bátor vállalkozás volt a program, melynek során szociológusok, filozófusok dolgozhattak együtt. A kutatómunka során tapasztaltak mind előrelépéseket, mind megrögzöttségeket. Ez utóbbiba tartozott az, miszerint a szociológusok hajlamosak úgy gondolkodni, hogy a filozófusok előadásai unalmasabbak, mint az övék – és fordítva. Az előrelépés pedig azt jelentette: meghallgatták egymást, kérdéseket tettek föl, jókat beszélgettek. Hozzáfűzte: jó kezdet volt, bízik a folytatásban.
János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora kifejtette: fontos, hogy térségünkben az itt lévő tudományos kutatóintézeteinek szakemberei végezzenek régiókutatást. Hangsúlyozta: a három univerzitás valóban partnerként működött együtt. Ez volt az egyik legjobban szervezett projektje a PKE-nek, s a kutatást méltónak tartja arra, hogy folytatódjon, hiszen az identitás kérdéseire folyamatosan új válaszokat kell keresni.
Barbu Ştefănescu, a Nagyváradi Egyetem rektorhelyettese is méltatta a három tanintézet közötti jó kapcsolatot. Javasolta: a jövőben a történészeket is bevonhatnák a kutatásba, hisz kimeríthetetlen terület az identitás.
Bujalos István, a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének igazgatója megjegyezte: egyszerre örül és szomorkodik. Örvend, mert a vállaltakat megvalósították: konferenciákat tartottak, kiadványokat jelentettek meg, és élvezték a disputákat. Szomorú is, mert szívesen jött Váradra és várta otthon a vendégeket, és most befejeződött a projekt.
A továbbiakban az egyetemek neves szakemberei ismertették a kutatási eredményeket.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. június 10.
Ballagási ünnepség a PKE-n
Szombaton tartották meg a Partiumi Kersztény Egyetem hagyományos ballagási ünnepségét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Az alapszakon végzett hallgatók mellett a templom padjaiban a magiszteri képzésben részesült végzősök is helyet foglaltak.
A ballagási ünnepség szombaton a reggeli órákban kezdődött. A végzősöket az egyetem épületében szakonként más-más teremben búcsúztatták el, majd 11 órakor a hallgatók tanáraikkal közösen átballagtak az újvárosi templomba. Idén is zsúfolásig megtelt a templom szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A Szózat eléneklése után a ballagókat és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Tőkés László a PKE elnöke Ámos könyvének 9 részében foglalt igerész (Ámos 9, 11-15) alapján hirdetett igét. Ámos az idézett igerészben elmondja mit történik a néppel, mivel letértek a követendő útról: büntetés helyett az ítélet súlyát feloldó kegyelemről szól Ámos próféta. Tőkés László hozzáfűzte, hogy az igerészre a nemzeti összetartozás napján talált rá. Elmondta, hogy ez a nap nem gyásznap kell legyen. „Trianon a megmaradásra figyelmeztet minket, nem a gyászra. Trianon siratása helyett, a gyógyításra van szükség, amelyhez a mai napon Isten segítségét kérjük. Ti alanyai lehettek a változásnak, a gyógyulásnak. A végzős hallgatók Partium, Erdély és Székelyföld örökségét hozták magukkal, és ez az örökség kötelez”-emelte ki Tőkés László. A továbbiakban az emigráció okozta problémákra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem kell máshova idegennek menni, ha Isten adott hazát nekünk.
Ünnepi köszöntések
Az igehirdetést követően dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora tartotta meg ünnepi évzáró beszédét. Elmondta, hogy a ballagók igazolják azt, hogy az egyetem munkája nem hiábavaló. „Legyen a mai nap az ünnepé, egy sikeres év lezárásának ünnepe”-tette hozzá. A továbbiakban értékelte az egyetem elmúlt évi munkáját, ismertette az elért eredményeket, az induló mesteri szakokat, az újonnan akkreditált szakokat. Az ünnepi köszöntések során dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora is megosztotta jókívánságait a végzősökkel: „Ne a diplomának, hanem a megszerzett tudásnak örüljenek”. A továbbiakban Bakos István, a Partiumi Egyetem Alapítvány kuratóriumának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi
erdon.ro
Szombaton tartották meg a Partiumi Kersztény Egyetem hagyományos ballagási ünnepségét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Az alapszakon végzett hallgatók mellett a templom padjaiban a magiszteri képzésben részesült végzősök is helyet foglaltak.
A ballagási ünnepség szombaton a reggeli órákban kezdődött. A végzősöket az egyetem épületében szakonként más-más teremben búcsúztatták el, majd 11 órakor a hallgatók tanáraikkal közösen átballagtak az újvárosi templomba. Idén is zsúfolásig megtelt a templom szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A Szózat eléneklése után a ballagókat és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Tőkés László a PKE elnöke Ámos könyvének 9 részében foglalt igerész (Ámos 9, 11-15) alapján hirdetett igét. Ámos az idézett igerészben elmondja mit történik a néppel, mivel letértek a követendő útról: büntetés helyett az ítélet súlyát feloldó kegyelemről szól Ámos próféta. Tőkés László hozzáfűzte, hogy az igerészre a nemzeti összetartozás napján talált rá. Elmondta, hogy ez a nap nem gyásznap kell legyen. „Trianon a megmaradásra figyelmeztet minket, nem a gyászra. Trianon siratása helyett, a gyógyításra van szükség, amelyhez a mai napon Isten segítségét kérjük. Ti alanyai lehettek a változásnak, a gyógyulásnak. A végzős hallgatók Partium, Erdély és Székelyföld örökségét hozták magukkal, és ez az örökség kötelez”-emelte ki Tőkés László. A továbbiakban az emigráció okozta problémákra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem kell máshova idegennek menni, ha Isten adott hazát nekünk.
Ünnepi köszöntések
Az igehirdetést követően dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora tartotta meg ünnepi évzáró beszédét. Elmondta, hogy a ballagók igazolják azt, hogy az egyetem munkája nem hiábavaló. „Legyen a mai nap az ünnepé, egy sikeres év lezárásának ünnepe”-tette hozzá. A továbbiakban értékelte az egyetem elmúlt évi munkáját, ismertette az elért eredményeket, az induló mesteri szakokat, az újonnan akkreditált szakokat. Az ünnepi köszöntések során dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora is megosztotta jókívánságait a végzősökkel: „Ne a diplomának, hanem a megszerzett tudásnak örüljenek”. A továbbiakban Bakos István, a Partiumi Egyetem Alapítvány kuratóriumának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi
erdon.ro
2011. június 10.
Értelmiségképzésünk állapotáról – a tehetségváró Temesváron
Temesköz (ma Bánság, Bánát) magyarsága, egy rövid ideig – a kiegyezéstől az I. világháborúig – tartó számbeli gyarapodást követően, napjainkra aggasztóan megfogyatkozott.
A még Ceauşescu által bevezetett adminisztratív beosztás szerint ezen a területen két teljes megye, Temes (Temesvár székhellyel) és Krassó-Szörény (Resicabánya székhellyel), valamint az ó-romániai Mehedinţi megyéhez csatolt Kazán-szoros, Vaskapu vidéke található. Utóbbiak: Karánsebes, Herkulesfürdő, Orsova városaiban magyar ajkú csak elvétve, mutatóban akad. Temes megyében azonban az utolsó, 2002-es népszámlálás adatai szerint még 51.412 magyar élt, azaz 6,78 százaléka a 677.744-es összélekszámnak.
Temesvár 317.651 fős lakosságából ugyanakkor 25.131 magyart említenek, vagyis 7,91 százalékot. Itt a magyarság tíz év alatt, az előző népszámlálás óta, körülbelül hatezerrel csökkent, az 1992-es adat még 31.788 fővel (9,51 százalékkal) számolt. Ennek egyik következményeként a 2004-es helyhatósági választások után megszakadt a magyarság addigi három-négy fős jelenléte a megyei önkormányzatban, bár 2008-ban, a városi önkormányzatba sikerült egy képviselőt bejuttatni.
A többi Temes megyei város, amelyekben ezer fő felett él(t) magyar: Lugos (Teller Ede szüleinek városa) 4.262 (9,56 százalék), Zsombolya 1.649 (14,84 százalék), Nagyszentmiklós (Bartók Béla szülővárosa) 1.224 (9,46 százalék), Detta 1.143 (17,80 százalék).
Oktatás magyarul
Magyar nyelvű középiskola, ami előfeltétele a magyar értelmiségiképzésnek, egyedül Temesváron található: a római katolikus Szt. Gellért egy osztállyal, valamint a világi Bartók Béla Gimnázium évfolyamonként két-három párhuzamos osztállyal. Ezek állandó létszámhiánnyal küzdenek, a magyar szülők egy része nem érzi elégé motiváltnak magát ahhoz, hogy gyereküket magyar iskolába írassa.
Idéntől a Szt. Gellért Gimnázium meghirdette a beiratkozást magyar tannyelvű elemi I. osztályba. Ez a tanintézet a római katolikus egyháznak néhány éve visszaszolgáltatott nagy múltú Piarista Gimnázium épületében működik. Kérdés, hogy lesz-e jelentkező. Az új tanügyi törvény a szórvány számára kedvezőtlen rendelkezései miatt két kerületi, általános iskolai magyar tagozatot a Bartók Béla Gimnáziumba vontak össze. Temesvár magyarsága igen elszórtan lakik a városban, így még jobban megnehezült a megnövekedett távolságok miatt főleg a kisebbek magyar iskolába járatása.
A tehetséggondozás intézménye jelen van a Bartók Béla Gimnázium tevékenységében: regisztrálták a tehetségpont-hálózatba, ahol pályázatokat nyert, gyakorlati természettudományos tábort indított, Játszóházat tart fenn. Indul az idei Tálentum e-tanulásos verseny, illetve az idei tábor szervezése is folyamatban van. A középiskolai osztályokban tehetségicsoportok beindításával próbálkoznak; különböző területeken azonos érdeklődésű, bár különböző életkorú és különböző típusú osztályokban tanuló gyerekek bevonásával.
A szórvány körülményeinek megfelelően a cél nem néhány rendkívüli adottságokkal rendelkező tanuló szerepeltetése, hanem a jó képességű középréteg minél magasabb színvonalra történő felemelése.
Értelmiséggé válás
A vázolt helyzetből emelkedhet ki a régió magyarsága az értelmiségivé válás felé. Értelmiségiekről, mint a köztudat által többé-kevésbé elfogadott réteghez tartozókról a továbbiakban, vagyis a felsőfokú diplomásokról beszélek, bár valójában nem minden ilyen személy érdemli meg ezt a besorolást.
Diplomát Temesváron négy nagy állami egyetemen lehet szerezni: a tudomány-, a műszaki-, az orvosi- és a mezőgazdasági egyetemen, valamint két-három magánegyetemen. Temesközben, illetve a peremén található még a resicabányai-, a petrozsényi, az aradi, a vajdahunyadi egyetem, valamint a lugosi magánegyetem, az itt diplomázottak egy része a temesvári értelmiséget gyarapítja.
Az egyetemi hallgatók nagyobb hányada nem temesvári illetőségű, és ez igaz a magyar hallgatókra is. A négy temesvári állami egyetemen körülbelül 40 ezren tanulnak, ebből – a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) becslése szerint – körülbelül 500-600 magyar anyanyelvű, azaz 1,25-1,5 százaléka a hallgatóknak.
A Műszaki Egyetem
A továbbiakban a műszaki egyetemre szorítkozom, onnan sikerült adatokat szereznem. Magyarország második műszaki egyetemének megnyitását már az 1877-ben megalapított Temes-vidéki Magyar Mérnök- és Építészegylet a kétnyelvű közlönyében szorgalmazta, megszerezve a városvezetés támogatását is. Kérvényezés, elemzések, jóváhagyások sora után, alig 1917. november 23-án került sor a városvezetés és Apponyi Albert oktatási miniszter találkozására. Sajnos impériumváltás következik. A román értelmiségiek egyetem-alapítási közbenjárása már hamarabb hozza a sikert, és Ferdinánd király jóváhagyja Románia második műszaki egyetemének beindítását Temesváron, 1920. november 15-től.
Ilyenformán az akkori magyar időhúzás miatt az egyetem kezdettől fogva román nyelvűként működött, lehetetlenné téve a magyarság számára a kolozsvári Ferencz József, későbbi Bolyai Tudományegyetem mintájára megfogalmazható visszaállítási igényeket.
Jelenleg a műszaki egyetem kilenc karán a 13.380 egyetemi hallgatót 764 oktató – ezekből körülbelül 150 a professzor – tanítja csak nappali, látogatásos tagozaton (ezen belül, a Villamosmérnöki és Villamosenergetika Karon: 885 hallgató, 42 oktató). A magyar középiskolát végzettek kérhetik, hogy magyarul felvételizzenek, de ezzel elenyészően kevesen élnek – abból a téves meggondolásból kiindulva, hogy így kisebb a bejutási valószínűségük. Felsőfokú vagy doktori képzés, sajnos magyar nyelven nincs! Pillanatnyilag több mint 800 doktorandus van.
Mi a helyzet magyar részvétel szempontjából? Mivel a nyilvántartásokban semmiféle nemzetiségi lebontás nem létezik, a „telefonkönyv”-módszert alkalmazva (azaz sorra véve a tanszékek személyzetének listáját és kiválasztva a magyar hangzású nevűeket, azokon kívül, akikről tudtam, hogy a nevük ellenére nem tartják magyarnak magukat), 37 oktatót (4,8 százalék), ezen belül 12 professzort (8 százalék) és még három látogatásos doktoranduszt azonosítottam.
Mivel az oktatók temesvári lakosok, arányaikat össze lehet hasonlítani a temesvári lakosságnál említettekével (7,91 százalék). Bár a professzorok aránya csak kevéssel különbözik ettől, az összes oktatóé annál inkább, a doktoranduszokról, vagyis a jövő kutató generációjáról, nem is beszélve! Figyelembe véve a műszaki egyetemen tanuló, ismét a TMD becslése szerinti 100-150 fős (0,74-1,12 százaléknyi) alacsony hallgatói számot, magyar értelmiségképzés szempontjából a helyzet nem megnyugtató.
Egyébként a műszaki egyetem nem zárkózik el az egyéni kezdeményezésű hivatalos magyarországi kapcsolatoktól. Doktoranduszi képzésre a Gödöllői Egyetemmel, partnerségre a Veszprémi, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi-, a Debreceni Egyetemmel, az Óbudai Egyetemmel, a Szegedi Akadémiai Bizottsággal, valamint Ceepus, Socrates/Erasmus, Erasmus-Proguc programokban való részvétellel. A felsoroltakban alkalmanként egy oktató és két hallgató vett átlagban részt, ami viszont nem sok. Az egyetem vezetősége ez idáig okvetetlenkedés nélkül jóváhagyta a tudományos diákkonferenciák (TDK) lebonyolításához szükséges előadótermeket, menzát, kollégiumi szállást, fizetség ellenében.
Önszerveződés – támogatás
Mit tesz ez az arányaiban kicsiny oktatói-hallgatói csoport önszerveződés szempontjából, hogy elősegítse a magyar értelmiségképzést, identitástudatunk megtartását?
Az 1990-ben megalakult Temesvári Magyar Diákszövetségnek jelenleg a Temesváron tanuló magyar hallgatók egyharmada a tagja, azaz mintegy 200 fő. Rendszeresen küld Magyarországra nyári egyetemi vagy diplomamunkához szükséges részképzésre hallgatókat. Szervezi, idén tizenharmadik éve, a magyar műszakis TDK-t Kárpát-medencei részvétellel.
Másik ilyen irányú tevékenységet is lebonyolító szervezet, a magyar egyetemi oktatók és tudományos kutatók Techné Egyesülete (2000). Célja egymás megismerése, részvétel magyar nyelvű szakmai rendezvényeken, együttműködés a magyar egyetemi hallgatókkal, a magyar nyelvű szakmai képzés, oktatás, könyvkiadás támogatása.
A szórvány fogalma olyan részfogalmakra is kiterjeszthető, mint a magyar kisebbség egyetemi oktatása. Temesvár magyar egyetemi hallgatóinak száma, a város egyetemi hallgatóihoz képest csekély. Magyar nyelvű oktatásuk kívánatos lenne, de nyilvánvalóan nem lehet ugyanúgy megvalósítani, mint a Sapientia vagy a Partium Egyetem esetében, egyrészt a szükséges anyagiak, másrészt az itteni, magyarul tudó egyetemi oktatók kis létszáma miatt, akikből nem telne egy egyetemi kar, de még egy szak lefedésére sem. Ilyen tények a Sapientia vagy a Partium Egyetem esetében is fennálltak, de ott talán (?) volt egy potenciális hallgatói jelentkezés.
Hogy magyar nyelvhasználatunk ne rekedjen meg konyhanyelvi szinten, egyik lehetséges módja a szórvány magyar egyetemi oktatásnak az volna, hogy fakultatív magyar nyelvű előadásokat tartanának az ezt elvállaló oktatók, amelyek tematikája szabadon tárgyalná egyrészt az újdonságokat, érdekes megvalósításokat, másrészt használná a magyar szaknyelvet. (Terminológia nevű képzés.)
Ez a gondolat Kolozsváron is felmerült, ott az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) vállalta teljes apparátusával, megpályázta a magyarországi támogatást, és abból juttatott a temesvári előadóknak is, a kolozsvári előadásokra. A Techné szervezésében Temesváron is hivatalosan beindultak az illetékesek jóváhagyásával 2000-ben az előadások és így elmondható, hogy ha csak a műszaki egyetemen is, Temesváron magyarul hangzottak el egyetemi előadások!
2001-ben a Techné Egyesület támogatást pályázott meg az Apáczai Alapítványnál a Terminológia-előadások folytatásához. Ennek legfontosabb részét az előadások korszerű megtartásához szükséges fóliák, írásvetítő, számítógép, számítógépes vetítő beszerzésére fordították volna. Mert az emberi munkavállalás mellett fontos a szükséges felszerelés megléte is! Sajnos a pályázatot elutasították, a Terminológia-előadások pedig beindulásuk után egy évvel megszakadtak.
Jelentős a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány (1990) tevékenysége. Egyrészt évente többször szervez tudományos jellegű összejöveteleket mind helyi, mind Erdély más részeiből és határain túli meghívottakkal, másrészt gondozza a 2000 óta megjelent Romániai Magyar Évkönyveket, tág és élő fórumot biztosítva a szórványkérdésekkel kapcsolatos, főleg a társadalom- és politikatudományok terén végzett kutatómunkának, nemcsak a szakembereknek, hanem az egyetemi hallgatóknak is. Égisze alatt működik a tudományegyetem megfelelő karain, néhány magyar hallgatót tömörítő tudományos műhely.
Szükséges hangsúlyozni, hogy a temesvári magyar értelmiség jelentős része – több mint a fele – máshol született, egyetemi tanulmányai érdekében jött ide, és itt maradt. Tehát az egyetem kulcsfontosságú a temesközi magyar jövő vonatkozásában.
Talán megfordulhatna a jövendő magyar értelmiség szórványban omladozó identitástudatának leépülési folyamata. Még van, akire építeni, és felhasználva a Temesváron működő egyetemek meglétét, volna esélye a megerősödésre a temesközi magyar értelmiség képzésének, de hogy önerőből – azt nem tartom lehetségesnek. A motiváció megteremtéséhez feltétlenül segít a magyar állampolgárság kiterjesztése az anyaországon kívüli magyarokra is. De létfontosságú a székelyföldi származású egyetemi hallgatók tömeges jelenléte. Ne feledjük, ha a szórvány gyengül, a tömb is veszít, és vele mindannyian!
Temesváron várjuk a tehetséges, tanulni vágyó magyar fiatalokat. Egyetemei még ma is a tudományosság fellegvárának számítanak.
Delesega Gyula
Új Magyar Szó (Bukarest)
Temesköz (ma Bánság, Bánát) magyarsága, egy rövid ideig – a kiegyezéstől az I. világháborúig – tartó számbeli gyarapodást követően, napjainkra aggasztóan megfogyatkozott.
A még Ceauşescu által bevezetett adminisztratív beosztás szerint ezen a területen két teljes megye, Temes (Temesvár székhellyel) és Krassó-Szörény (Resicabánya székhellyel), valamint az ó-romániai Mehedinţi megyéhez csatolt Kazán-szoros, Vaskapu vidéke található. Utóbbiak: Karánsebes, Herkulesfürdő, Orsova városaiban magyar ajkú csak elvétve, mutatóban akad. Temes megyében azonban az utolsó, 2002-es népszámlálás adatai szerint még 51.412 magyar élt, azaz 6,78 százaléka a 677.744-es összélekszámnak.
Temesvár 317.651 fős lakosságából ugyanakkor 25.131 magyart említenek, vagyis 7,91 százalékot. Itt a magyarság tíz év alatt, az előző népszámlálás óta, körülbelül hatezerrel csökkent, az 1992-es adat még 31.788 fővel (9,51 százalékkal) számolt. Ennek egyik következményeként a 2004-es helyhatósági választások után megszakadt a magyarság addigi három-négy fős jelenléte a megyei önkormányzatban, bár 2008-ban, a városi önkormányzatba sikerült egy képviselőt bejuttatni.
A többi Temes megyei város, amelyekben ezer fő felett él(t) magyar: Lugos (Teller Ede szüleinek városa) 4.262 (9,56 százalék), Zsombolya 1.649 (14,84 százalék), Nagyszentmiklós (Bartók Béla szülővárosa) 1.224 (9,46 százalék), Detta 1.143 (17,80 százalék).
Oktatás magyarul
Magyar nyelvű középiskola, ami előfeltétele a magyar értelmiségiképzésnek, egyedül Temesváron található: a római katolikus Szt. Gellért egy osztállyal, valamint a világi Bartók Béla Gimnázium évfolyamonként két-három párhuzamos osztállyal. Ezek állandó létszámhiánnyal küzdenek, a magyar szülők egy része nem érzi elégé motiváltnak magát ahhoz, hogy gyereküket magyar iskolába írassa.
Idéntől a Szt. Gellért Gimnázium meghirdette a beiratkozást magyar tannyelvű elemi I. osztályba. Ez a tanintézet a római katolikus egyháznak néhány éve visszaszolgáltatott nagy múltú Piarista Gimnázium épületében működik. Kérdés, hogy lesz-e jelentkező. Az új tanügyi törvény a szórvány számára kedvezőtlen rendelkezései miatt két kerületi, általános iskolai magyar tagozatot a Bartók Béla Gimnáziumba vontak össze. Temesvár magyarsága igen elszórtan lakik a városban, így még jobban megnehezült a megnövekedett távolságok miatt főleg a kisebbek magyar iskolába járatása.
A tehetséggondozás intézménye jelen van a Bartók Béla Gimnázium tevékenységében: regisztrálták a tehetségpont-hálózatba, ahol pályázatokat nyert, gyakorlati természettudományos tábort indított, Játszóházat tart fenn. Indul az idei Tálentum e-tanulásos verseny, illetve az idei tábor szervezése is folyamatban van. A középiskolai osztályokban tehetségicsoportok beindításával próbálkoznak; különböző területeken azonos érdeklődésű, bár különböző életkorú és különböző típusú osztályokban tanuló gyerekek bevonásával.
A szórvány körülményeinek megfelelően a cél nem néhány rendkívüli adottságokkal rendelkező tanuló szerepeltetése, hanem a jó képességű középréteg minél magasabb színvonalra történő felemelése.
Értelmiséggé válás
A vázolt helyzetből emelkedhet ki a régió magyarsága az értelmiségivé válás felé. Értelmiségiekről, mint a köztudat által többé-kevésbé elfogadott réteghez tartozókról a továbbiakban, vagyis a felsőfokú diplomásokról beszélek, bár valójában nem minden ilyen személy érdemli meg ezt a besorolást.
Diplomát Temesváron négy nagy állami egyetemen lehet szerezni: a tudomány-, a műszaki-, az orvosi- és a mezőgazdasági egyetemen, valamint két-három magánegyetemen. Temesközben, illetve a peremén található még a resicabányai-, a petrozsényi, az aradi, a vajdahunyadi egyetem, valamint a lugosi magánegyetem, az itt diplomázottak egy része a temesvári értelmiséget gyarapítja.
Az egyetemi hallgatók nagyobb hányada nem temesvári illetőségű, és ez igaz a magyar hallgatókra is. A négy temesvári állami egyetemen körülbelül 40 ezren tanulnak, ebből – a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) becslése szerint – körülbelül 500-600 magyar anyanyelvű, azaz 1,25-1,5 százaléka a hallgatóknak.
A Műszaki Egyetem
A továbbiakban a műszaki egyetemre szorítkozom, onnan sikerült adatokat szereznem. Magyarország második műszaki egyetemének megnyitását már az 1877-ben megalapított Temes-vidéki Magyar Mérnök- és Építészegylet a kétnyelvű közlönyében szorgalmazta, megszerezve a városvezetés támogatását is. Kérvényezés, elemzések, jóváhagyások sora után, alig 1917. november 23-án került sor a városvezetés és Apponyi Albert oktatási miniszter találkozására. Sajnos impériumváltás következik. A román értelmiségiek egyetem-alapítási közbenjárása már hamarabb hozza a sikert, és Ferdinánd király jóváhagyja Románia második műszaki egyetemének beindítását Temesváron, 1920. november 15-től.
Ilyenformán az akkori magyar időhúzás miatt az egyetem kezdettől fogva román nyelvűként működött, lehetetlenné téve a magyarság számára a kolozsvári Ferencz József, későbbi Bolyai Tudományegyetem mintájára megfogalmazható visszaállítási igényeket.
Jelenleg a műszaki egyetem kilenc karán a 13.380 egyetemi hallgatót 764 oktató – ezekből körülbelül 150 a professzor – tanítja csak nappali, látogatásos tagozaton (ezen belül, a Villamosmérnöki és Villamosenergetika Karon: 885 hallgató, 42 oktató). A magyar középiskolát végzettek kérhetik, hogy magyarul felvételizzenek, de ezzel elenyészően kevesen élnek – abból a téves meggondolásból kiindulva, hogy így kisebb a bejutási valószínűségük. Felsőfokú vagy doktori képzés, sajnos magyar nyelven nincs! Pillanatnyilag több mint 800 doktorandus van.
Mi a helyzet magyar részvétel szempontjából? Mivel a nyilvántartásokban semmiféle nemzetiségi lebontás nem létezik, a „telefonkönyv”-módszert alkalmazva (azaz sorra véve a tanszékek személyzetének listáját és kiválasztva a magyar hangzású nevűeket, azokon kívül, akikről tudtam, hogy a nevük ellenére nem tartják magyarnak magukat), 37 oktatót (4,8 százalék), ezen belül 12 professzort (8 százalék) és még három látogatásos doktoranduszt azonosítottam.
Mivel az oktatók temesvári lakosok, arányaikat össze lehet hasonlítani a temesvári lakosságnál említettekével (7,91 százalék). Bár a professzorok aránya csak kevéssel különbözik ettől, az összes oktatóé annál inkább, a doktoranduszokról, vagyis a jövő kutató generációjáról, nem is beszélve! Figyelembe véve a műszaki egyetemen tanuló, ismét a TMD becslése szerinti 100-150 fős (0,74-1,12 százaléknyi) alacsony hallgatói számot, magyar értelmiségképzés szempontjából a helyzet nem megnyugtató.
Egyébként a műszaki egyetem nem zárkózik el az egyéni kezdeményezésű hivatalos magyarországi kapcsolatoktól. Doktoranduszi képzésre a Gödöllői Egyetemmel, partnerségre a Veszprémi, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi-, a Debreceni Egyetemmel, az Óbudai Egyetemmel, a Szegedi Akadémiai Bizottsággal, valamint Ceepus, Socrates/Erasmus, Erasmus-Proguc programokban való részvétellel. A felsoroltakban alkalmanként egy oktató és két hallgató vett átlagban részt, ami viszont nem sok. Az egyetem vezetősége ez idáig okvetetlenkedés nélkül jóváhagyta a tudományos diákkonferenciák (TDK) lebonyolításához szükséges előadótermeket, menzát, kollégiumi szállást, fizetség ellenében.
Önszerveződés – támogatás
Mit tesz ez az arányaiban kicsiny oktatói-hallgatói csoport önszerveződés szempontjából, hogy elősegítse a magyar értelmiségképzést, identitástudatunk megtartását?
Az 1990-ben megalakult Temesvári Magyar Diákszövetségnek jelenleg a Temesváron tanuló magyar hallgatók egyharmada a tagja, azaz mintegy 200 fő. Rendszeresen küld Magyarországra nyári egyetemi vagy diplomamunkához szükséges részképzésre hallgatókat. Szervezi, idén tizenharmadik éve, a magyar műszakis TDK-t Kárpát-medencei részvétellel.
Másik ilyen irányú tevékenységet is lebonyolító szervezet, a magyar egyetemi oktatók és tudományos kutatók Techné Egyesülete (2000). Célja egymás megismerése, részvétel magyar nyelvű szakmai rendezvényeken, együttműködés a magyar egyetemi hallgatókkal, a magyar nyelvű szakmai képzés, oktatás, könyvkiadás támogatása.
A szórvány fogalma olyan részfogalmakra is kiterjeszthető, mint a magyar kisebbség egyetemi oktatása. Temesvár magyar egyetemi hallgatóinak száma, a város egyetemi hallgatóihoz képest csekély. Magyar nyelvű oktatásuk kívánatos lenne, de nyilvánvalóan nem lehet ugyanúgy megvalósítani, mint a Sapientia vagy a Partium Egyetem esetében, egyrészt a szükséges anyagiak, másrészt az itteni, magyarul tudó egyetemi oktatók kis létszáma miatt, akikből nem telne egy egyetemi kar, de még egy szak lefedésére sem. Ilyen tények a Sapientia vagy a Partium Egyetem esetében is fennálltak, de ott talán (?) volt egy potenciális hallgatói jelentkezés.
Hogy magyar nyelvhasználatunk ne rekedjen meg konyhanyelvi szinten, egyik lehetséges módja a szórvány magyar egyetemi oktatásnak az volna, hogy fakultatív magyar nyelvű előadásokat tartanának az ezt elvállaló oktatók, amelyek tematikája szabadon tárgyalná egyrészt az újdonságokat, érdekes megvalósításokat, másrészt használná a magyar szaknyelvet. (Terminológia nevű képzés.)
Ez a gondolat Kolozsváron is felmerült, ott az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) vállalta teljes apparátusával, megpályázta a magyarországi támogatást, és abból juttatott a temesvári előadóknak is, a kolozsvári előadásokra. A Techné szervezésében Temesváron is hivatalosan beindultak az illetékesek jóváhagyásával 2000-ben az előadások és így elmondható, hogy ha csak a műszaki egyetemen is, Temesváron magyarul hangzottak el egyetemi előadások!
2001-ben a Techné Egyesület támogatást pályázott meg az Apáczai Alapítványnál a Terminológia-előadások folytatásához. Ennek legfontosabb részét az előadások korszerű megtartásához szükséges fóliák, írásvetítő, számítógép, számítógépes vetítő beszerzésére fordították volna. Mert az emberi munkavállalás mellett fontos a szükséges felszerelés megléte is! Sajnos a pályázatot elutasították, a Terminológia-előadások pedig beindulásuk után egy évvel megszakadtak.
Jelentős a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány (1990) tevékenysége. Egyrészt évente többször szervez tudományos jellegű összejöveteleket mind helyi, mind Erdély más részeiből és határain túli meghívottakkal, másrészt gondozza a 2000 óta megjelent Romániai Magyar Évkönyveket, tág és élő fórumot biztosítva a szórványkérdésekkel kapcsolatos, főleg a társadalom- és politikatudományok terén végzett kutatómunkának, nemcsak a szakembereknek, hanem az egyetemi hallgatóknak is. Égisze alatt működik a tudományegyetem megfelelő karain, néhány magyar hallgatót tömörítő tudományos műhely.
Szükséges hangsúlyozni, hogy a temesvári magyar értelmiség jelentős része – több mint a fele – máshol született, egyetemi tanulmányai érdekében jött ide, és itt maradt. Tehát az egyetem kulcsfontosságú a temesközi magyar jövő vonatkozásában.
Talán megfordulhatna a jövendő magyar értelmiség szórványban omladozó identitástudatának leépülési folyamata. Még van, akire építeni, és felhasználva a Temesváron működő egyetemek meglétét, volna esélye a megerősödésre a temesközi magyar értelmiség képzésének, de hogy önerőből – azt nem tartom lehetségesnek. A motiváció megteremtéséhez feltétlenül segít a magyar állampolgárság kiterjesztése az anyaországon kívüli magyarokra is. De létfontosságú a székelyföldi származású egyetemi hallgatók tömeges jelenléte. Ne feledjük, ha a szórvány gyengül, a tömb is veszít, és vele mindannyian!
Temesváron várjuk a tehetséges, tanulni vágyó magyar fiatalokat. Egyetemei még ma is a tudományosság fellegvárának számítanak.
Delesega Gyula
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. június 14.
Kezdődhetnek a fejlesztések a PKE-n
Elballagott a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) utolsó olyan évfolyama, amelynek államvizsgái még más egyetemekről jött bizottsági tagok részvételével történnek – az akkreditált intézmény záróvizsgáit a jövőben már nem monitorizálják.
Tőkés László, az egyetem elnöke szombati sajtótájékoztatóján azt mondta, az erdélyi magyar felsőoktatás harmadik, új fejezete kezdődött el akkor, amikor Orbán Viktor vezetésével alakult meg az új magyar kormány tavaly, és ez azonnal kiegészítette az intézmény égető költségvetési hiányát. Az EP-alelnök kijelentette: a most lezárult tanévben az egyetemnek sikerült leküzdenie a pénzügyi válságot, amely az elmúlt nyolc évben olyan súlyossá vált, hogy az intézmény puszta létét is veszélyeztette. De a jövőben a kedvező helyzetnek köszönhetően akár meg is kétszereződhet a hallgatók száma. A Magyarországról várt és kapott támogatások kapcsán Tőkés László azt is bejelentette, hamarosan a régóta tervezett új székház építése is megkezdődhet.
Az egyetemen ősztől új mesterképzés is indulhat vallástudományok címmel. Idén egyébként először záróvizsgáztak mesteris végzősök a PKE-n. Horváth Gizella rektorhelyettes azt is elmondta: tervben van néhány új alap- és mesteri szak indítása, de ezekre csak akkor szerveznek felvételit, ha minden engedélyt megkapnak. A bank és pénzügy elnevezésű alapszak engedélyezése folyamatban van, és az egyetem a korábban megszüntetett tanítóképzés újraindítását is tervezi. A meglévő négy mesteri képzés mellett egy vállalkozásfejlesztési, egy zeneművészeti, illetve egy vizuális kommunikáció mesteri beindítását is tervezik.
Tolnay István, az egyetem vezetőtanácsának megbízott ügyvezető elnöke az új tanügyi törvény visszásságaira hívta fel a figyelmet. Mint kifejtette, a szabályozás központosító jellegű, és az állami egyetemekre vonatkozó működési szabályokat próbálja „ráhúzni” az egyházi és magánegyetemekre is. Emiatt bizonyos pontokon a PKE chartáját is módosítani kell majd. Az oktatói karnak szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie, és az sem biztos még, hogy a PKE-t milyen kategóriába sorolják majd. (Felkarolt tehetségek. A fiatal tehetségek felfedezéséről és felkarolásáról folyt szakmai konferencia pénteken a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE), a Debreceni Egyetem oktatóinak részvételével. A váradi felsőoktatási intézményben úgynevezett „tehetségpont” jött létre, amelynek célja a kiemelkedő képességekkel rendelkező hallgatók és iskolások fejlesztése. Balogh Lászlónak, a Debreceni Egyetem pszichopedagógus professzorának előadásából megtudhattuk, hogy a tehetségek azonosítása igen bonyolult feladat, hiszen az iskolai teljesítménnyel sokszor egyáltalán nincs kapcsolatban, ráadásul sokáig szunnyadhat egy-egy adottság.)
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Elballagott a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) utolsó olyan évfolyama, amelynek államvizsgái még más egyetemekről jött bizottsági tagok részvételével történnek – az akkreditált intézmény záróvizsgáit a jövőben már nem monitorizálják.
Tőkés László, az egyetem elnöke szombati sajtótájékoztatóján azt mondta, az erdélyi magyar felsőoktatás harmadik, új fejezete kezdődött el akkor, amikor Orbán Viktor vezetésével alakult meg az új magyar kormány tavaly, és ez azonnal kiegészítette az intézmény égető költségvetési hiányát. Az EP-alelnök kijelentette: a most lezárult tanévben az egyetemnek sikerült leküzdenie a pénzügyi válságot, amely az elmúlt nyolc évben olyan súlyossá vált, hogy az intézmény puszta létét is veszélyeztette. De a jövőben a kedvező helyzetnek köszönhetően akár meg is kétszereződhet a hallgatók száma. A Magyarországról várt és kapott támogatások kapcsán Tőkés László azt is bejelentette, hamarosan a régóta tervezett új székház építése is megkezdődhet.
Az egyetemen ősztől új mesterképzés is indulhat vallástudományok címmel. Idén egyébként először záróvizsgáztak mesteris végzősök a PKE-n. Horváth Gizella rektorhelyettes azt is elmondta: tervben van néhány új alap- és mesteri szak indítása, de ezekre csak akkor szerveznek felvételit, ha minden engedélyt megkapnak. A bank és pénzügy elnevezésű alapszak engedélyezése folyamatban van, és az egyetem a korábban megszüntetett tanítóképzés újraindítását is tervezi. A meglévő négy mesteri képzés mellett egy vállalkozásfejlesztési, egy zeneművészeti, illetve egy vizuális kommunikáció mesteri beindítását is tervezik.
Tolnay István, az egyetem vezetőtanácsának megbízott ügyvezető elnöke az új tanügyi törvény visszásságaira hívta fel a figyelmet. Mint kifejtette, a szabályozás központosító jellegű, és az állami egyetemekre vonatkozó működési szabályokat próbálja „ráhúzni” az egyházi és magánegyetemekre is. Emiatt bizonyos pontokon a PKE chartáját is módosítani kell majd. Az oktatói karnak szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie, és az sem biztos még, hogy a PKE-t milyen kategóriába sorolják majd. (Felkarolt tehetségek. A fiatal tehetségek felfedezéséről és felkarolásáról folyt szakmai konferencia pénteken a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE), a Debreceni Egyetem oktatóinak részvételével. A váradi felsőoktatási intézményben úgynevezett „tehetségpont” jött létre, amelynek célja a kiemelkedő képességekkel rendelkező hallgatók és iskolások fejlesztése. Balogh Lászlónak, a Debreceni Egyetem pszichopedagógus professzorának előadásából megtudhattuk, hogy a tehetségek azonosítása igen bonyolult feladat, hiszen az iskolai teljesítménnyel sokszor egyáltalán nincs kapcsolatban, ráadásul sokáig szunnyadhat egy-egy adottság.)
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. július 1.
A magyar nyelvű oktatásért harcol továbbra is a KMEI
Szabó Á. Töhötöm váltja Veres Valért az igazgatói tisztségben
A magyar nyelvű oktatás megerősítését és versenyképességének növelését, a tehetséggondozást és a külföldi szervezetekkel való kapcsolatok mélyítését az elkövetkező időszakra nézve is céljai között fogalmazza meg a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának szakmai háttérintézménye. Az erdélyi tehetséggondozásnak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Tanács rendszerébe való illesztése érdekében tavaly többoldalú együttműködési megállapodást aláíró intézet a napokban megújította megállapodását a BBTE magyar tagozatával is, amelynek eredményeként – több más mellett – a vendégtanári programok megszervezésére és a magyar nyelvű jegyzetkiadásra fókuszálnak. Tegnap délben Veres Valér leköszönő igazgató az elmúlt egy év megvalósításairól tájékoztatta a sajtó képviselőit, ugyanakkor Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a KMEI újonnan megválasztott igazgatója is bemutatkozott.
– Jelen pillanatban nem tudok gyökeres változásokat ígérni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismerkednem ezzel a munkával. Reménykedem ugyanakkor abban, hogy Veres Valér segíteni fog, hiszen mindig is nyilvánvaló volt az ő szakmai hozzáértése, konszenzusteremtő képessége, szakmaisága pedig hozzájárult ahhoz, hogy az intézet sikereket érjen el – hangsúlyozta Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE oktatója, akit – miután Veres Valér június 21-én benyújtotta lemondását, – az intézet igazgatótanácsa, az alapszabály értelmében egyhangúlag, egy tartózkodással választott meg igazgatónak. A néprajzkutató szerint lényeges elgondolkodni a KMEI jelenlegi struktúráján: működtethető-e az jelenlegi formájában az elkövetkező időszakban is, a székház és a partnerintézményi hálózat vonatkozásában egyaránt.
Szabó Á. Töhötöm iskoláit szülőfalujában, Siménfalván, majd Székelyudvarhelyen végezte, 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos diplomát a BBTE-n, majd doktori dolgozatát 2008-ban, a Debreceni Egyetemen védte meg. Vezetői tapasztalatokat a Kriza János Néprajzi Társaság alelnökeként és programigazgatójaként, valamint a KMEI aligazgatójaként, egyes programjainak felelőseként szerzett az elmúlt időszakban.
Mint kiderült, az új igazgató, és egyúttal az intézet jövőbeli tervei között szerepel a magyar nyelvű oktatás megerősítése, versenyképességének növelése minden lehetséges eszközzel, közösen a BBTE magyar tagozatával, valamint tagszervezeteikkel és partnerintézményeikkel. Ezen belül lehetőség szerint évente meg kívánják hirdetni a konferenciarészvételek támogatását: ezt elsősorban az hívta életre, hogy a hazai lehetőségek mellett a 2000–2500 lejre duzzadó részvételt sokan (főként a pályakezdők) nem engedhetik meg maguknak.
Emellett még szorosabb kapcsolatokat és együttműködést építenének ki a hazai és a magyarországi intézményekkel (a BBTE magyar tagozata mellett a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal, a Stúdium Alapítvánnyal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel stb.). A KMEI és az egyetem magyar tagozatának nemzetközi megítélését is erősíteni kívánják, ugyanakkor a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetnének: együttműködési programok keretében, a szakkollégiumokon keresztül tehetségpontokat alakítanának ki, hogy aztán ezeket tehetséghálózatba kapcsolják be. Segítenék továbbá az egyetemi oktatás szerkezetének átalakulása miatt nehéz helyzetbe került alapszakokat, és nem titkolt céljuk – amely már jó ideje foglalkoztatja a KMEI vezetőségét –, hogy a KMDSZ-szel együttműködve szakkollégiumi központot hozzanak létre.
– Sikerült jelentős mértékben felfuttatni a szervezetet, a visszajelzések azt mutatják, hogy az oktatók nagy többsége pozitívan vélekedik a KMEI-vel kapcsolatban – magyarázta Veres Valér leköszönő igazgató, hozzátéve: az a tény, hogy a magyar tagozaton meglehetősen jól mentek a dolgok az elmúlt években, a KMEI tevékenységének is köszönhető, kezdve a támogatási rendszer kialakításától a szakmai tevékenységeken át el egészen az önállósodás segítéséig. A leglátványosabb eredménynek a 24 szakkollégiumot magában foglaló programot említette, amelynek eleinte alig 2–3 előzménye volt Kolozsváron. Amint az elmúlt egy év megvalósításait számbavevő beszámolóból kiderült, a program keretében 258 szakkollégistát támogattak, akik közül 96 személy ösztöndíjban részesült. A támogatás keretében 125 konferencia- és 34 versenyrészvételt tartanak nyilván, az idei egri Országos Tudományos Diákkörü Konferenciáról (OTDK) pedig két első és öt harmadik díjat kaptak.
Eseményekben és megvalósításokban gazdag az évi tevékenységek listája: a BBTE-n 22 magiszteri képzést támogattak, a vendégtanári program keretében 82 külföldi személy költségeinek fedezéséhez járultak hozzá (teljes egészében a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával), a jegyzetkiadás támogatási programon belül egyetemi jegyzetek megjelenését támogatták, a magyar nyelvű felnőttképző programban főleg a tanártovábbképzés terén segítettek, ugyanakkor, bár szerény mértékben, de a tagszervezetek működési költségeinek fedezéséhez is hozzájárultak.
A BBTE magyar tagozatával megújított együttműködési megállapodás pontjai között szerepel a vendégtanári programok további közös megszervezése, a magyar nyelvű akkreditált tanártovábbképzés és felnőttképzés megszervezése a közoktatásban dolgozók számára, a magyar nyelvű szakkollégiumok és mesteri programok működésének és programjainak biztosítása, a jegyzetkiadás, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és más tudományos konferenciák stb. megszervezése.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
Szabó Á. Töhötöm váltja Veres Valért az igazgatói tisztségben
A magyar nyelvű oktatás megerősítését és versenyképességének növelését, a tehetséggondozást és a külföldi szervezetekkel való kapcsolatok mélyítését az elkövetkező időszakra nézve is céljai között fogalmazza meg a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának szakmai háttérintézménye. Az erdélyi tehetséggondozásnak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Tanács rendszerébe való illesztése érdekében tavaly többoldalú együttműködési megállapodást aláíró intézet a napokban megújította megállapodását a BBTE magyar tagozatával is, amelynek eredményeként – több más mellett – a vendégtanári programok megszervezésére és a magyar nyelvű jegyzetkiadásra fókuszálnak. Tegnap délben Veres Valér leköszönő igazgató az elmúlt egy év megvalósításairól tájékoztatta a sajtó képviselőit, ugyanakkor Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a KMEI újonnan megválasztott igazgatója is bemutatkozott.
– Jelen pillanatban nem tudok gyökeres változásokat ígérni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismerkednem ezzel a munkával. Reménykedem ugyanakkor abban, hogy Veres Valér segíteni fog, hiszen mindig is nyilvánvaló volt az ő szakmai hozzáértése, konszenzusteremtő képessége, szakmaisága pedig hozzájárult ahhoz, hogy az intézet sikereket érjen el – hangsúlyozta Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE oktatója, akit – miután Veres Valér június 21-én benyújtotta lemondását, – az intézet igazgatótanácsa, az alapszabály értelmében egyhangúlag, egy tartózkodással választott meg igazgatónak. A néprajzkutató szerint lényeges elgondolkodni a KMEI jelenlegi struktúráján: működtethető-e az jelenlegi formájában az elkövetkező időszakban is, a székház és a partnerintézményi hálózat vonatkozásában egyaránt.
Szabó Á. Töhötöm iskoláit szülőfalujában, Siménfalván, majd Székelyudvarhelyen végezte, 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos diplomát a BBTE-n, majd doktori dolgozatát 2008-ban, a Debreceni Egyetemen védte meg. Vezetői tapasztalatokat a Kriza János Néprajzi Társaság alelnökeként és programigazgatójaként, valamint a KMEI aligazgatójaként, egyes programjainak felelőseként szerzett az elmúlt időszakban.
Mint kiderült, az új igazgató, és egyúttal az intézet jövőbeli tervei között szerepel a magyar nyelvű oktatás megerősítése, versenyképességének növelése minden lehetséges eszközzel, közösen a BBTE magyar tagozatával, valamint tagszervezeteikkel és partnerintézményeikkel. Ezen belül lehetőség szerint évente meg kívánják hirdetni a konferenciarészvételek támogatását: ezt elsősorban az hívta életre, hogy a hazai lehetőségek mellett a 2000–2500 lejre duzzadó részvételt sokan (főként a pályakezdők) nem engedhetik meg maguknak.
Emellett még szorosabb kapcsolatokat és együttműködést építenének ki a hazai és a magyarországi intézményekkel (a BBTE magyar tagozata mellett a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal, a Stúdium Alapítvánnyal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel stb.). A KMEI és az egyetem magyar tagozatának nemzetközi megítélését is erősíteni kívánják, ugyanakkor a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetnének: együttműködési programok keretében, a szakkollégiumokon keresztül tehetségpontokat alakítanának ki, hogy aztán ezeket tehetséghálózatba kapcsolják be. Segítenék továbbá az egyetemi oktatás szerkezetének átalakulása miatt nehéz helyzetbe került alapszakokat, és nem titkolt céljuk – amely már jó ideje foglalkoztatja a KMEI vezetőségét –, hogy a KMDSZ-szel együttműködve szakkollégiumi központot hozzanak létre.
– Sikerült jelentős mértékben felfuttatni a szervezetet, a visszajelzések azt mutatják, hogy az oktatók nagy többsége pozitívan vélekedik a KMEI-vel kapcsolatban – magyarázta Veres Valér leköszönő igazgató, hozzátéve: az a tény, hogy a magyar tagozaton meglehetősen jól mentek a dolgok az elmúlt években, a KMEI tevékenységének is köszönhető, kezdve a támogatási rendszer kialakításától a szakmai tevékenységeken át el egészen az önállósodás segítéséig. A leglátványosabb eredménynek a 24 szakkollégiumot magában foglaló programot említette, amelynek eleinte alig 2–3 előzménye volt Kolozsváron. Amint az elmúlt egy év megvalósításait számbavevő beszámolóból kiderült, a program keretében 258 szakkollégistát támogattak, akik közül 96 személy ösztöndíjban részesült. A támogatás keretében 125 konferencia- és 34 versenyrészvételt tartanak nyilván, az idei egri Országos Tudományos Diákkörü Konferenciáról (OTDK) pedig két első és öt harmadik díjat kaptak.
Eseményekben és megvalósításokban gazdag az évi tevékenységek listája: a BBTE-n 22 magiszteri képzést támogattak, a vendégtanári program keretében 82 külföldi személy költségeinek fedezéséhez járultak hozzá (teljes egészében a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával), a jegyzetkiadás támogatási programon belül egyetemi jegyzetek megjelenését támogatták, a magyar nyelvű felnőttképző programban főleg a tanártovábbképzés terén segítettek, ugyanakkor, bár szerény mértékben, de a tagszervezetek működési költségeinek fedezéséhez is hozzájárultak.
A BBTE magyar tagozatával megújított együttműködési megállapodás pontjai között szerepel a vendégtanári programok további közös megszervezése, a magyar nyelvű akkreditált tanártovábbképzés és felnőttképzés megszervezése a közoktatásban dolgozók számára, a magyar nyelvű szakkollégiumok és mesteri programok működésének és programjainak biztosítása, a jegyzetkiadás, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és más tudományos konferenciák stb. megszervezése.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
2011. október 16.
Érmelléki sorsok, életutak
Bihar megye – Emberi sorsokat és életutakat kirajzoló, az állampolgárság kérelmezése során előkerült dokumentumokból rendeztek kiállítást Érmihályfalván szombat délután.
A magyar állampolgárság kérelmezése nem csak értelemszerű célja okán “hasznos”, de olyan kordokumentumok is előkerülnek, melyeknek értékét nem pénzben lehet kifejezni, hanem családi ereklyeként őrizték meg generációk. Az ilyen “hétköznapi kincsekből” áprilisban már rendezett egy kiálltást az érmihályfalvi központú Érmelléki Demokrácia Központ (ÉDK), az elmúlt szombat délután kerül sor egy újabbra. A központ vezetője, ifj.dr.Szilágyi Ferenc megnyitó beszédében elmondta: munkatársaival együtt “nyitott szemmel” dolgoznak, amikor állampolgársági kéréseket dolgoznak fel, és a szükséges iratok mellett olyan dokumentumok, illetve tárgyak is előkerülnek, melyeket nem kérnek az iratcsomók összeállításához, de tulajdonosaik örömmel mutatják meg őket.
Vetítettképes bemutató
A hallgatóság soraiban meghívottként volt ott Kiss Edit nyírábrányi, illetve Czifráné Dezső Angéla létavértesi anyakönyvvezető, kikkel leginkább együttműködik az ÉDK, de megjelent – és az érmelléki és bihar-hegyközi régiókutatási programjukról később előadást is tartott – Szendrei Ákos, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának kutatója. A tárlatnyitó folytatásaként id.Szilágyi Ferenc beszélt a kiállított régi holmikról, megjegyezve, hogy azok értéke abban áll, hogy kapcsolódnak egy-egy emberhez, egy-egy eseményhez. A továbbiakban az ÉDK munkatársai – Czeglédi Julianna és Molnár Zsolt – által összeállított vetítettképes összeállítást nézhettünk meg az összegyűjtött dokumentumokról, a magyarázó szöveget Geszti Ivett és Pap Krisztina diákok olvasták fel.
Dokumentáltak
Az egyébként ki is állított iratok között volt például “közjegyzői hiteles kiadmány”, iparigazolvány, házbérnyugtakönyv, “hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák gazdasági szövetségének tagsági igazolványa”, és rengetek családi, esküvői, katonai fotó. A kiállítás csak az említett esemény idején volt megtekinthető, annak anyagát másnap összeszedték, hogy visszajuttassák a tulajdonosoknak – de előtte fotódokumentálták őket, hogy később kötet vagy fényképalbum formájában megjelentessék, tudtuk meg ifj.dr.Szilágyi Ferenctől.
Rencz Csaba
erdon.ro
Bihar megye – Emberi sorsokat és életutakat kirajzoló, az állampolgárság kérelmezése során előkerült dokumentumokból rendeztek kiállítást Érmihályfalván szombat délután.
A magyar állampolgárság kérelmezése nem csak értelemszerű célja okán “hasznos”, de olyan kordokumentumok is előkerülnek, melyeknek értékét nem pénzben lehet kifejezni, hanem családi ereklyeként őrizték meg generációk. Az ilyen “hétköznapi kincsekből” áprilisban már rendezett egy kiálltást az érmihályfalvi központú Érmelléki Demokrácia Központ (ÉDK), az elmúlt szombat délután kerül sor egy újabbra. A központ vezetője, ifj.dr.Szilágyi Ferenc megnyitó beszédében elmondta: munkatársaival együtt “nyitott szemmel” dolgoznak, amikor állampolgársági kéréseket dolgoznak fel, és a szükséges iratok mellett olyan dokumentumok, illetve tárgyak is előkerülnek, melyeket nem kérnek az iratcsomók összeállításához, de tulajdonosaik örömmel mutatják meg őket.
Vetítettképes bemutató
A hallgatóság soraiban meghívottként volt ott Kiss Edit nyírábrányi, illetve Czifráné Dezső Angéla létavértesi anyakönyvvezető, kikkel leginkább együttműködik az ÉDK, de megjelent – és az érmelléki és bihar-hegyközi régiókutatási programjukról később előadást is tartott – Szendrei Ákos, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának kutatója. A tárlatnyitó folytatásaként id.Szilágyi Ferenc beszélt a kiállított régi holmikról, megjegyezve, hogy azok értéke abban áll, hogy kapcsolódnak egy-egy emberhez, egy-egy eseményhez. A továbbiakban az ÉDK munkatársai – Czeglédi Julianna és Molnár Zsolt – által összeállított vetítettképes összeállítást nézhettünk meg az összegyűjtött dokumentumokról, a magyarázó szöveget Geszti Ivett és Pap Krisztina diákok olvasták fel.
Dokumentáltak
Az egyébként ki is állított iratok között volt például “közjegyzői hiteles kiadmány”, iparigazolvány, házbérnyugtakönyv, “hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák gazdasági szövetségének tagsági igazolványa”, és rengetek családi, esküvői, katonai fotó. A kiállítás csak az említett esemény idején volt megtekinthető, annak anyagát másnap összeszedték, hogy visszajuttassák a tulajdonosoknak – de előtte fotódokumentálták őket, hogy később kötet vagy fényképalbum formájában megjelentessék, tudtuk meg ifj.dr.Szilágyi Ferenctől.
Rencz Csaba
erdon.ro
2011. október 30.
A Partiumi Keresztény Egyetem bővíti határmenti kapcsolatai
A magyar-román határmenti kapcsolatok erősítéséről és bővítéséről tanácskoztak az oktatók a Debreceni Egyetemen, amely évek óta kihelyezett oktatást folytat a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Erősítheti a határon túli együttműködést az Európai Unió nemzetpolitikája – mondta Tőkés László, az Európa Parlament alelnöke, aki részt vett Debrecenben ezen a tanácskozáson. A Partiumi Keresztény Egyetemen tanuló diákok szerint a debreceni kihelyezett képzés legnagyobb előnye az, hogy anyanyelvükön tanulhatnak. A két egyetem a kapcsolatok bővítését tervezi, jövőben új képzéseket indítanának.
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma
A magyar-román határmenti kapcsolatok erősítéséről és bővítéséről tanácskoztak az oktatók a Debreceni Egyetemen, amely évek óta kihelyezett oktatást folytat a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Erősítheti a határon túli együttműködést az Európai Unió nemzetpolitikája – mondta Tőkés László, az Európa Parlament alelnöke, aki részt vett Debrecenben ezen a tanácskozáson. A Partiumi Keresztény Egyetemen tanuló diákok szerint a debreceni kihelyezett képzés legnagyobb előnye az, hogy anyanyelvükön tanulhatnak. A két egyetem a kapcsolatok bővítését tervezi, jövőben új képzéseket indítanának.
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma
2011. október folyamán
Dukrét Géza: A XVII. Partiumi Honismereti Konferencia
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2011. augusztus 26-a és 28-a között Mezőhegyesen, Békés megyében szervezte meg a XVII. Partiumi Honismereti Konferenciát. A rendezvény társszervezői voltak a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke és Mezőhegyes Önkormányzata. A konferencia fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter, védnöke Bartha Elek, a Debreceni Tudományegyetem tanszékvezető tanára és Kovács József parlamenti képviselő, kórházigazgató főorvos volt.
A Szózat eléneklése után Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Markovits Milán főhadnagy, tábori lelkész tartott áhítatot. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Üdvözlő beszédet mondott Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, mint társszervező, Isaszegi János ny. vezérőrnagy, Bartha Elek tanszékvezető egyetemi tanár, Kovács József parlamenti képviselő, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Kovácsné Faltin Erzsébet, Mezőhegyes polgármestere, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Révész Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke és Antalné Erdei Dóra, az Általános Művelődési Központ igazgatója. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Hasas János az RMDSZ országos elnöksége nevében, valamint Tóth József emeritus professzor, a Pécsi Egyetem volt rektora és Balázsi József, Érsemjén polgármestere. Ezt követően átadták a Fényes Elek-díjakat. Az idén díjban részesült Wanek Ferenc (Kolozsvár), Makai Zoltán (Nagyvárad), Halász Péter, a Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnöke (Gyimesközéplok). Az elnökség döntése alapján Höhn József megkapta posztumusz a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tiszteletbeli tagsági címet. Az elismerő oklevelet és a tagsági könyvecskét özvegye vette át.
A konferencia fő témái: a védelmi rendszerek, a nagybirtokok és az ipar története a történelmi Partiumban és Bánságban. Az előadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Mezőhegyes megismerésével kezdődött. Tóth József emeritus professzor (Pécs) Mezőhegyes és környéke földrajzi viszonyait, Dénes Zoltán (Debrecen) Mezőhegyes történetét ismertette, Starmüller Géza (Kolozsvár) a Partium Erdélyhez való kötődéséről és a partiumi várrendszerről értekezett, Isaszegi János (Budapest) pedig Mezőhegyesnek a török hódoltság alóli felszabadító harcokban játszott szerepéről beszélt. Ezután Dukrét Géza fényképeiből Pásztai Ottó fotókiállítást nyitott meg Épített örökségünk Bihar megyében címen. Ezt követően a társaság a várossal ismerkedett. Meglátogattuk Magyarország legnagyobb ménesét, s a műemlék épületeket, este pedig egy felemelő hangversenyt hallgattunk meg a helyi Szent György-templomban. Másnap délelőtt, programon kívül, Kovács Rozália egy műemlék elpusztítását ismertette: Érmihályfalva és Érsemjén határán, a határátkelő felé vezető úton egy, a 19. század közepe táján épült, egylyukú téglahidat romboltak le. Ezután Fleisz János és Fleisz Judit (Nagyvárad) Magyarország 20. század eleji gazdasági fejlődéséről, ezen belül a partiumi iparosodási törekvésekről, Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Szalonta várának históriájáról, Pásztai Ottó és Makai Zoltán (Nagyvárad) pedig Bihar megye ipartörténetéről értekezett. Dukrét Géza (Nagyvárad) bemutatta a múlt század elején tevékenykedő iparteremtő nagyváradi személyiségeket, Puskel Péter (Arad) Arad ipari fejlődését ismertette a céhes élettől az ipari parkokig, Jancsó Árpád (Temesvár) az Arad–Temesvár vasútvonal történetéről és jelentőségéről értekezett, Kupán Árpád (Nagyvárad) Mezőtelegd ipartörténetét ismertette. Dénes Zoltán Nagybirtokok a Partiumban és a Bánságban címen tartott átfogó előadást, Vajda Sándor (Borosjenő) a világosi Bohus család birtokairól és szerepéről beszélt. Szabó István (Sarkad) a sarkadi cukorgyár szomorú történetét, Tácsi Erika (Temesvár) a temesvári nyomdákat mutatta be. Blazovits László egyetemi tanárnak (Szeged) a gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11-én kiadott rendtartásáról szóló tanulmányát Kalmár Edit (Mezőhegyes) olvasta fel. Ujj János (Arad) az aradi vértanúk tiszteletére a Kárpát-medencében állított emlékműveket, emléktáblákat ismertette, mintegy felvezetve egyben az erről szóló, most készülő könyvét. Az utolsó előadást Merlák Zsuzsa (Mezőhegyes) tartotta, aki a város katonai és ipartörténeti emlékeit ismertette.
A konferencia tisztújító közgyűléssel végződött, amelyen Dukrét Géza elnök beszámolt az utóbbi négy év tevékenységeiről. A kiegészítő hozzászólások utáni tisztújításon Dukrét Gézát elnökké, Bara Istvánt (Szatmárnémeti) alelnökké, Mihálka Nándort ifjúsági alelnökké, Kiss Anna-Máriát pedig titkárrá választották. A napot záró polgári esten közreműködött Farkas Major Annamária előadóművész, operaénekes.
A harmadik nap szakmai kirándulással folytatódott Hódmezővásárhelyen, Széphegyi László építészmérnök vezetésével. Megtekintettük a református ótemplomot, a városházát és a Fekete Sas vigadót, Orosházán a Jézus szívének szentelt római katolikus templomban megkoszorúztuk gr. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök sírját. Újkígyóson Harangozó Imre vezetésével megnéztük a Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelt templomot s a Wencheim család sírhelyét, valamint a népfőiskola gyűjteményét, Szabadkígyóson a Wenckheim-kastélyt. Gyulán Dénes Zoltán vezetésével megnéztük a városháza dísztermét, ahol az alpolgármester fogadta a társaságot. A konferenciát anyagilag támogatta a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Békés megye és Mezőhegyes önkormányzata, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Művelődés (Kolozsvár)
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2011. augusztus 26-a és 28-a között Mezőhegyesen, Békés megyében szervezte meg a XVII. Partiumi Honismereti Konferenciát. A rendezvény társszervezői voltak a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke és Mezőhegyes Önkormányzata. A konferencia fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter, védnöke Bartha Elek, a Debreceni Tudományegyetem tanszékvezető tanára és Kovács József parlamenti képviselő, kórházigazgató főorvos volt.
A Szózat eléneklése után Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Markovits Milán főhadnagy, tábori lelkész tartott áhítatot. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Üdvözlő beszédet mondott Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, mint társszervező, Isaszegi János ny. vezérőrnagy, Bartha Elek tanszékvezető egyetemi tanár, Kovács József parlamenti képviselő, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Kovácsné Faltin Erzsébet, Mezőhegyes polgármestere, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Révész Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke és Antalné Erdei Dóra, az Általános Művelődési Központ igazgatója. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Hasas János az RMDSZ országos elnöksége nevében, valamint Tóth József emeritus professzor, a Pécsi Egyetem volt rektora és Balázsi József, Érsemjén polgármestere. Ezt követően átadták a Fényes Elek-díjakat. Az idén díjban részesült Wanek Ferenc (Kolozsvár), Makai Zoltán (Nagyvárad), Halász Péter, a Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnöke (Gyimesközéplok). Az elnökség döntése alapján Höhn József megkapta posztumusz a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tiszteletbeli tagsági címet. Az elismerő oklevelet és a tagsági könyvecskét özvegye vette át.
A konferencia fő témái: a védelmi rendszerek, a nagybirtokok és az ipar története a történelmi Partiumban és Bánságban. Az előadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Mezőhegyes megismerésével kezdődött. Tóth József emeritus professzor (Pécs) Mezőhegyes és környéke földrajzi viszonyait, Dénes Zoltán (Debrecen) Mezőhegyes történetét ismertette, Starmüller Géza (Kolozsvár) a Partium Erdélyhez való kötődéséről és a partiumi várrendszerről értekezett, Isaszegi János (Budapest) pedig Mezőhegyesnek a török hódoltság alóli felszabadító harcokban játszott szerepéről beszélt. Ezután Dukrét Géza fényképeiből Pásztai Ottó fotókiállítást nyitott meg Épített örökségünk Bihar megyében címen. Ezt követően a társaság a várossal ismerkedett. Meglátogattuk Magyarország legnagyobb ménesét, s a műemlék épületeket, este pedig egy felemelő hangversenyt hallgattunk meg a helyi Szent György-templomban. Másnap délelőtt, programon kívül, Kovács Rozália egy műemlék elpusztítását ismertette: Érmihályfalva és Érsemjén határán, a határátkelő felé vezető úton egy, a 19. század közepe táján épült, egylyukú téglahidat romboltak le. Ezután Fleisz János és Fleisz Judit (Nagyvárad) Magyarország 20. század eleji gazdasági fejlődéséről, ezen belül a partiumi iparosodási törekvésekről, Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Szalonta várának históriájáról, Pásztai Ottó és Makai Zoltán (Nagyvárad) pedig Bihar megye ipartörténetéről értekezett. Dukrét Géza (Nagyvárad) bemutatta a múlt század elején tevékenykedő iparteremtő nagyváradi személyiségeket, Puskel Péter (Arad) Arad ipari fejlődését ismertette a céhes élettől az ipari parkokig, Jancsó Árpád (Temesvár) az Arad–Temesvár vasútvonal történetéről és jelentőségéről értekezett, Kupán Árpád (Nagyvárad) Mezőtelegd ipartörténetét ismertette. Dénes Zoltán Nagybirtokok a Partiumban és a Bánságban címen tartott átfogó előadást, Vajda Sándor (Borosjenő) a világosi Bohus család birtokairól és szerepéről beszélt. Szabó István (Sarkad) a sarkadi cukorgyár szomorú történetét, Tácsi Erika (Temesvár) a temesvári nyomdákat mutatta be. Blazovits László egyetemi tanárnak (Szeged) a gyulai vár alkalmazottai számára 1520. május 11-én kiadott rendtartásáról szóló tanulmányát Kalmár Edit (Mezőhegyes) olvasta fel. Ujj János (Arad) az aradi vértanúk tiszteletére a Kárpát-medencében állított emlékműveket, emléktáblákat ismertette, mintegy felvezetve egyben az erről szóló, most készülő könyvét. Az utolsó előadást Merlák Zsuzsa (Mezőhegyes) tartotta, aki a város katonai és ipartörténeti emlékeit ismertette.
A konferencia tisztújító közgyűléssel végződött, amelyen Dukrét Géza elnök beszámolt az utóbbi négy év tevékenységeiről. A kiegészítő hozzászólások utáni tisztújításon Dukrét Gézát elnökké, Bara Istvánt (Szatmárnémeti) alelnökké, Mihálka Nándort ifjúsági alelnökké, Kiss Anna-Máriát pedig titkárrá választották. A napot záró polgári esten közreműködött Farkas Major Annamária előadóművész, operaénekes.
A harmadik nap szakmai kirándulással folytatódott Hódmezővásárhelyen, Széphegyi László építészmérnök vezetésével. Megtekintettük a református ótemplomot, a városházát és a Fekete Sas vigadót, Orosházán a Jézus szívének szentelt római katolikus templomban megkoszorúztuk gr. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök sírját. Újkígyóson Harangozó Imre vezetésével megnéztük a Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelt templomot s a Wencheim család sírhelyét, valamint a népfőiskola gyűjteményét, Szabadkígyóson a Wenckheim-kastélyt. Gyulán Dénes Zoltán vezetésével megnéztük a városháza dísztermét, ahol az alpolgármester fogadta a társaságot. A konferenciát anyagilag támogatta a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata, Békés megye és Mezőhegyes önkormányzata, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Művelődés (Kolozsvár)
2011. november 9.
Magyar tudományos kitüntetés határon túli fizikusnak
A magyar tudomány ünnepe alkalmából kitüntetett magyar tudósok között kiemelkedő kitüntetést kapott november 3-án Miskolcon Gábos Zoltán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A Charles Simonyi által alapított rangos Simonyi Károly-díjat először vehette át határon kívül dolgozó magyar fizikus.
Gábos Zoltán az erdélyi fizikaoktatás és -kutatás nemzetközileg elismert szaktekintélye. Jelenlegi fizikaprofesszorok tanárainak is a tanára volt. Hosszú szakmai pályafutása során, amely a kolozsvári Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemhez kapcsolódik, nemzedékeknek mutatott példát emberségről, kitartásról és szakmai elhivatottságról. Nemzetközileg elismert tudományos teljesítménye, hogy elsőként dolgozott ki egy Lagrange-módszert a relativisztikus forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Az Erdélyben végzett fizikusok jelenlegi generációja büszke arra, hogy tanítványainak vallhatják magukat. Az MTA által adományozott díjat Gábos professzor úr az elismert kutatási eredményeiért, a hosszú szaktanári munkájáért és a kutató generációk nevelésében végzett kimagasló tevékenységéért vehette át.
Gábos Zoltán jelölése
A Kolozsvári Református Kollégiumban letett érettségi után az 1943/44-es tanévben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnök szakos hallgatója lett. A háborús körülmények miatt megszakított egyetemi tanulmányait 1945-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta, ahol 1947-ben matematika–fizika szakos oklevelet szerzett, ugyanitt doktorált 1949-ben.
A Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 1948–49-ben tanársegéd, 1950–51-ben adjunktus, 1952–1961-ben docens, 1962–90-ben egyetemi tanár. 1990 óta emeritus professzor. 1962–65-ben a Fizika Kar dékánhelyettese, 1966–1976-ban a kar dékánja, 1976–86-ban az Elméleti Fizikai Tanszék vezetője. Fényes Imre és Vescan Teofil tanárai indították el a tudományos pályán. Csak kevés időt tölthetett mellettük, mert 1950-ben mindketten távozásra kényszerültek. Fényes Imrétől, akinek termodinamika könyvét még kézirat formájában kommentálta, a termodinamika, a statisztikus fizika és a variációs elvek, Vescan Teofiltól a relativitáselmélet és a részecskefizika szeretetét tanulta.
Már a nyomasztó elszigeteltség idején, az ötvenes években elkezdett foglalkozni a forgó testek gravitációs kölcsönhatásával. Sikerült a Lagrange-függvényt általánosítania, mely a mozgásegyenletben egy sodró hatást és egy pörgető hatást leíró tag megjelenésére vezetett. Büszkék lehetünk arra, hogy a NASA által felkarolt és nemrég sikeresen lezárult Gravity Probe B műholdas kísérlet az általa adott, a haladó és forgómozgások összjátékát leíró mozgásegyenleteket is alátámasztja.
Vizsgálta az egyenletesen és a gyorsulva forgó test gravitációs hatását is rúd és gyűrű alakú próbatest esetében. Meghatározta, hogy a forgó központi test gravitációs hatásának kitett elektronnak hogyan módosul a polarizációs állapota.
Foglalkozott a müon-neutrínók problémájával, s megmutatta, hogy zéró nyugalmi tömeg esetében egy, zérótól különböző esetben két polarizációs állapottal kell számolni. Ha egy bomlási folyamatban müon-neutrínó vesz részt, a különbségnek a bomlási folyamatban részt vevő más partnerek polarizációs állapotában is jelentkeznie kell.
Gábos Zoltán értékes eredményeket ért el a magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, a részecskepolarizációs állapotok leírása és a bomlási folyamatok megértése terén is.
1990 óta az erdélyi fizika múltjának feltárásával, valamint Bolyai János gravitációelméleti eredményeinek bemutatásával és értékelésével foglalkozik.
Hét fizikai témájú könyvet írt. 1959-ben ő jelentette meg az első modern felfogású román nyelvű termodinamika-könyvet. Az utóbbi évek terméséből kiemeljük ennek magyar nyelvű átdolgozását (Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1996) és a Statisztikus fizika (2000) című könyvét.
Gábos Zoltán oktatói tevékenysége igen széleskörű, eredményessége lenyűgöző. Az elméleti fizika minden fő tárgyát oktatta, de voltak anyagszerkezeti, fizikai kémiai és matematikai analízis előadásai is. A könyveken kívül három egyetemi jegyzetet is írt.
Ma is aktív tanítványainak számát szinte fel sem lehet becsülni. A kolozsvári egyetem fizika kara tanszemélyzetének kb. háromnegyedét tanította, és mintegy 10 tanítványa végez tudományos tevékenységet a Kolozsvári Fizikai Kutatóintézetben. Olyan híres középiskolai tanárokat nevelt, mint Bartos Elekes István (Nagyvárad), Boga Ferenc (Szatmárnémeti), Darvay Béla (Kolozsvár), Dvorácsek Agoston (Nagyenyed), Kotta László (Sepsiszentgyörgy), Máthé Márta (Marosvásárhely), Szász Ágota (Marosvásárhely), Tellman Jenő (Kolozsvár). A magyar nyelvterületen alkotó fizikusok közül kiemeljük Néda Zoltánt (BBTE, az MTA külső tagja), a KFKI-ben dolgozó Biró Lászlót és Varga Lajost, a Debreceni Egyetemen dolgozó Gulácsi Zsoltot, a szegedi Varró Jánost. Romániai tanítványai között szerepel Lupei Voicu (a Román Tudományos Akadémia tagja), Marius Ion Piso (a Romániai Űrkutatási Ügynökség elnöke), Silisteanu Ioan (a Bukaresti Magkutató Intézet vezető kutatója) és Uliu Florea (a Craiovai Egyetem professzora). Az Egyesült Államokban tevékenykednek Bodor Miklós, az MTA külső tagja, valamint Albert István, Albert Réka, Jankó Boldizsár, Mocsy Ágnes, Ravasz Erzsébet és Mária, Toroczkai Zoltán, Nicuslecu Vasile, Tomuta Liviu, Vaida Mihai, többen professzori minőségben. Más országokban szereztek elismerést Câmpeanu Radu (Kanada), Csillag István (Stockholm), Deutsch Váradi Rudolf (Németország), Gulácsi Miklós (Ausztrália) és Magyari Jenő (Svájc).
E lenyűgöző felsorolásnál is többet mond egyik tanítványának véleménye Gábos Zoltán tanáregyéniségéről, melyet bizonyára a fentiek közül is nagyon sokan osztanak: „Ő volt és maradt is számomra a Tanári Példakép. Tanított kvantumot és statisztikus fizikát is, engem teljesen lenyűgözött minden előadása. Nem követett semmit, senkit, saját gondolatait írta fel a táblára. A fizika szépsége, mély összefüggései és egysége folyamatosan kerekedett ki az órák során. Nem volt egyetlen fölösleges mondata sem, és nem hagyott ki soha semmi fontosat. Tökéletes előadásokat tart.”
Patkós András akadémikus, ELTE
Nagy Károly akadémikus, ELTE
Bencze Gyula a KFKI emeritusa
Tél Tamás egyetemi tanár, ELTE
Szabadság (Kolozsvár)
A magyar tudomány ünnepe alkalmából kitüntetett magyar tudósok között kiemelkedő kitüntetést kapott november 3-án Miskolcon Gábos Zoltán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A Charles Simonyi által alapított rangos Simonyi Károly-díjat először vehette át határon kívül dolgozó magyar fizikus.
Gábos Zoltán az erdélyi fizikaoktatás és -kutatás nemzetközileg elismert szaktekintélye. Jelenlegi fizikaprofesszorok tanárainak is a tanára volt. Hosszú szakmai pályafutása során, amely a kolozsvári Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemhez kapcsolódik, nemzedékeknek mutatott példát emberségről, kitartásról és szakmai elhivatottságról. Nemzetközileg elismert tudományos teljesítménye, hogy elsőként dolgozott ki egy Lagrange-módszert a relativisztikus forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Az Erdélyben végzett fizikusok jelenlegi generációja büszke arra, hogy tanítványainak vallhatják magukat. Az MTA által adományozott díjat Gábos professzor úr az elismert kutatási eredményeiért, a hosszú szaktanári munkájáért és a kutató generációk nevelésében végzett kimagasló tevékenységéért vehette át.
Gábos Zoltán jelölése
A Kolozsvári Református Kollégiumban letett érettségi után az 1943/44-es tanévben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnök szakos hallgatója lett. A háborús körülmények miatt megszakított egyetemi tanulmányait 1945-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta, ahol 1947-ben matematika–fizika szakos oklevelet szerzett, ugyanitt doktorált 1949-ben.
A Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 1948–49-ben tanársegéd, 1950–51-ben adjunktus, 1952–1961-ben docens, 1962–90-ben egyetemi tanár. 1990 óta emeritus professzor. 1962–65-ben a Fizika Kar dékánhelyettese, 1966–1976-ban a kar dékánja, 1976–86-ban az Elméleti Fizikai Tanszék vezetője. Fényes Imre és Vescan Teofil tanárai indították el a tudományos pályán. Csak kevés időt tölthetett mellettük, mert 1950-ben mindketten távozásra kényszerültek. Fényes Imrétől, akinek termodinamika könyvét még kézirat formájában kommentálta, a termodinamika, a statisztikus fizika és a variációs elvek, Vescan Teofiltól a relativitáselmélet és a részecskefizika szeretetét tanulta.
Már a nyomasztó elszigeteltség idején, az ötvenes években elkezdett foglalkozni a forgó testek gravitációs kölcsönhatásával. Sikerült a Lagrange-függvényt általánosítania, mely a mozgásegyenletben egy sodró hatást és egy pörgető hatást leíró tag megjelenésére vezetett. Büszkék lehetünk arra, hogy a NASA által felkarolt és nemrég sikeresen lezárult Gravity Probe B műholdas kísérlet az általa adott, a haladó és forgómozgások összjátékát leíró mozgásegyenleteket is alátámasztja.
Vizsgálta az egyenletesen és a gyorsulva forgó test gravitációs hatását is rúd és gyűrű alakú próbatest esetében. Meghatározta, hogy a forgó központi test gravitációs hatásának kitett elektronnak hogyan módosul a polarizációs állapota.
Foglalkozott a müon-neutrínók problémájával, s megmutatta, hogy zéró nyugalmi tömeg esetében egy, zérótól különböző esetben két polarizációs állapottal kell számolni. Ha egy bomlási folyamatban müon-neutrínó vesz részt, a különbségnek a bomlási folyamatban részt vevő más partnerek polarizációs állapotában is jelentkeznie kell.
Gábos Zoltán értékes eredményeket ért el a magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, a részecskepolarizációs állapotok leírása és a bomlási folyamatok megértése terén is.
1990 óta az erdélyi fizika múltjának feltárásával, valamint Bolyai János gravitációelméleti eredményeinek bemutatásával és értékelésével foglalkozik.
Hét fizikai témájú könyvet írt. 1959-ben ő jelentette meg az első modern felfogású román nyelvű termodinamika-könyvet. Az utóbbi évek terméséből kiemeljük ennek magyar nyelvű átdolgozását (Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1996) és a Statisztikus fizika (2000) című könyvét.
Gábos Zoltán oktatói tevékenysége igen széleskörű, eredményessége lenyűgöző. Az elméleti fizika minden fő tárgyát oktatta, de voltak anyagszerkezeti, fizikai kémiai és matematikai analízis előadásai is. A könyveken kívül három egyetemi jegyzetet is írt.
Ma is aktív tanítványainak számát szinte fel sem lehet becsülni. A kolozsvári egyetem fizika kara tanszemélyzetének kb. háromnegyedét tanította, és mintegy 10 tanítványa végez tudományos tevékenységet a Kolozsvári Fizikai Kutatóintézetben. Olyan híres középiskolai tanárokat nevelt, mint Bartos Elekes István (Nagyvárad), Boga Ferenc (Szatmárnémeti), Darvay Béla (Kolozsvár), Dvorácsek Agoston (Nagyenyed), Kotta László (Sepsiszentgyörgy), Máthé Márta (Marosvásárhely), Szász Ágota (Marosvásárhely), Tellman Jenő (Kolozsvár). A magyar nyelvterületen alkotó fizikusok közül kiemeljük Néda Zoltánt (BBTE, az MTA külső tagja), a KFKI-ben dolgozó Biró Lászlót és Varga Lajost, a Debreceni Egyetemen dolgozó Gulácsi Zsoltot, a szegedi Varró Jánost. Romániai tanítványai között szerepel Lupei Voicu (a Román Tudományos Akadémia tagja), Marius Ion Piso (a Romániai Űrkutatási Ügynökség elnöke), Silisteanu Ioan (a Bukaresti Magkutató Intézet vezető kutatója) és Uliu Florea (a Craiovai Egyetem professzora). Az Egyesült Államokban tevékenykednek Bodor Miklós, az MTA külső tagja, valamint Albert István, Albert Réka, Jankó Boldizsár, Mocsy Ágnes, Ravasz Erzsébet és Mária, Toroczkai Zoltán, Nicuslecu Vasile, Tomuta Liviu, Vaida Mihai, többen professzori minőségben. Más országokban szereztek elismerést Câmpeanu Radu (Kanada), Csillag István (Stockholm), Deutsch Váradi Rudolf (Németország), Gulácsi Miklós (Ausztrália) és Magyari Jenő (Svájc).
E lenyűgöző felsorolásnál is többet mond egyik tanítványának véleménye Gábos Zoltán tanáregyéniségéről, melyet bizonyára a fentiek közül is nagyon sokan osztanak: „Ő volt és maradt is számomra a Tanári Példakép. Tanított kvantumot és statisztikus fizikát is, engem teljesen lenyűgözött minden előadása. Nem követett semmit, senkit, saját gondolatait írta fel a táblára. A fizika szépsége, mély összefüggései és egysége folyamatosan kerekedett ki az órák során. Nem volt egyetlen fölösleges mondata sem, és nem hagyott ki soha semmi fontosat. Tökéletes előadásokat tart.”
Patkós András akadémikus, ELTE
Nagy Károly akadémikus, ELTE
Bencze Gyula a KFKI emeritusa
Tél Tamás egyetemi tanár, ELTE
Szabadság (Kolozsvár)
2011. december 14.
A felsőoktatás szerepe a társadalmi kohézióban
Nagyvárad – Kedden a Partiumi Keresztény Egyetemen tartották a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszírozott „A felsőoktatás szerepe a társadalmi kohézió erősítésében” tárgyú projekt műhelygyakorlatát.
A tizennyolc hónapos futamidejű (2011. június 1.- 2012. november 30.), közel 354 ezer euró összköltségvetésű program a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében valósul meg. Vezető partner a Debreceni Egyetem (DE), partnerintézmények pedig a Nagyváradi Egyetem (NE) és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). A kutatás fő célja a felsőoktatás átalakulásának bemutatása és értékelése a Bolognai-folyamat tükrében, a kinálatban bekövetkezett regionális szintű változások mérése a társadalmi kohézió és fejlődés tekintetében, valamint az ezekre a változásokra és kihívásokra adott helyi és regionális megoldások összehasonlítása és elemzése.
Dr. habil Pusztai Gabriella debreceni kutatási koordonátor a PKE-n tartott keddi sajtótájékoztatón azt nyilatkozta: a DE Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központja az ezredforduló óta végez arra vonatkozó kutatásokat a régióban, hogy a felsőoktatás hogyan tud hozzájárulni a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A szakemberek kimutatták, hogy a határ két oldalán fekvő térségek hasonló gazdasági-társadalmi problémákkal küszködnek, és nem csupán a felsőfokú intézmények kooperálnak egymással, de az egyetemistákra is a mobilitás jellemző. Ugyanakkor a debreceni és nagyváradi kutatók olvasták egymás tanulmányait, különböző konferenciákon összehasonlították az eredményeiket és rádöbbentek arra, hogy összehangolt, közös kutatásokat kell végezniük. Ennek felismerése nyomán, szakmai és személyes kapcsolatok kialakítása révén sikerült egy összetartó csapatot kovácsolniuk, melynek tagjai egyetértettek az oktatás társadalmi szerepét illetően, hasonlóan látták az oktatási-szociális problémákat, és ennek eredményeképpen egy olyan kutatási és fejlesztési programot tettek le az asztalra, mellyel szándékaik szerint támogatni tudják a régió oktatáspolitikusait. A közös bázis, mely összeköti őket az az, hogy a határ menti régió társadalmi-gazdasági hátrányai alapján úgy gondolják: nemcsak tiszta, kemény versenyre van szükség, hanem arra is, hogy a társadalmi kohézió érdekében működjön a felsőoktatás, mely azt jelenti, hogy a különböző társadalmi csoportok és szereplők nem egymást legyűrve, hanem egymás érdekében és támogatásával fejtik ki a tevékenységüket.
Társadalmi tőke
Pusztai Gabriella hangsúlyozta: a felsőoktatás eredményeit is abból a szempontból kell mérni, illetve meghatározni, hogy miképpen járulnak hozzá a társadalmi kohézióhoz a térségben, s ezáltal hogyan lehet kidolgozni az Európai Unió megújuló felsőoktatása területén az új hatékonyság-mutatókat. Úgy fogalmazott: „Azt gondoljuk, hogy a kampuszok, illetve a felsőfokú intézmények nem csupán munkaerőt vagy kulturális tőkét állítanak elő, hanem társadalmi tőkét is, mellyel hozzájárulnak a régió fellendüléséhez. Ennek a társadalmi tőkének a mérésére és megragadására törekszik ezen kutatás, hogy az intézményvezetőknek visszajelezhessük: melyek azok az oktatáspolitikai intézkedések, amelyekkel javítani lesznek képesek önmaguk hatékonyságát”.
Dr. Adrian Hatos váradi kutatási koordonátor arra hívta fel a figyelmet: a társadalmi kohézió azt jelenti, hogy a különböző szereplők képesek az együttműködésre, mely harmóniához, egymás kölcsönös elfogadásához és társadalmi békéhez vezet, azonban Romániában problémák vannak ezzel a kohézióval, melynek okai a modern világban is jelentkező egyenlőtlenségekben és igazságtalanságokban keresendők. Az elkövetkezendő időszakban ezért egy ankétot készítenek Debrecen és Nagyvárad valamennyi felsőoktatási intézményében, melynek keretében többek közt kielemzik az oktatáspolitikát, megvizsgálják a régió felsőoktatásának dinamizálásából fakadó hatásokat és ezek alapján különböző jelentéseket bocsátanak ki.
A kutatás fő céljai
A kutatás fő céljai közé sorolta annak vizsgálatát, hogy az egyetemisták hogyan vélekednek a felsőoktatás fejlődéséről és a saját esélyeikről; milyen körülmények közt zajlik az oktatás és mi következik mindebből; a határ menti térségben érvényesül-e az esélyegyenlőség a felsőfokú oktatáshoz való hozzáférhetőség területén; milyen választ tudnak adni az egyetemek a térségbeli fiatalok igényeire; valamint milyen mértékben befolyásolja a felsőfokú oktatás minőségét, hogy állami, magán és felekezeti egyetemek is működnek a régióban.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro
Nagyvárad – Kedden a Partiumi Keresztény Egyetemen tartották a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszírozott „A felsőoktatás szerepe a társadalmi kohézió erősítésében” tárgyú projekt műhelygyakorlatát.
A tizennyolc hónapos futamidejű (2011. június 1.- 2012. november 30.), közel 354 ezer euró összköltségvetésű program a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében valósul meg. Vezető partner a Debreceni Egyetem (DE), partnerintézmények pedig a Nagyváradi Egyetem (NE) és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). A kutatás fő célja a felsőoktatás átalakulásának bemutatása és értékelése a Bolognai-folyamat tükrében, a kinálatban bekövetkezett regionális szintű változások mérése a társadalmi kohézió és fejlődés tekintetében, valamint az ezekre a változásokra és kihívásokra adott helyi és regionális megoldások összehasonlítása és elemzése.
Dr. habil Pusztai Gabriella debreceni kutatási koordonátor a PKE-n tartott keddi sajtótájékoztatón azt nyilatkozta: a DE Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központja az ezredforduló óta végez arra vonatkozó kutatásokat a régióban, hogy a felsőoktatás hogyan tud hozzájárulni a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A szakemberek kimutatták, hogy a határ két oldalán fekvő térségek hasonló gazdasági-társadalmi problémákkal küszködnek, és nem csupán a felsőfokú intézmények kooperálnak egymással, de az egyetemistákra is a mobilitás jellemző. Ugyanakkor a debreceni és nagyváradi kutatók olvasták egymás tanulmányait, különböző konferenciákon összehasonlították az eredményeiket és rádöbbentek arra, hogy összehangolt, közös kutatásokat kell végezniük. Ennek felismerése nyomán, szakmai és személyes kapcsolatok kialakítása révén sikerült egy összetartó csapatot kovácsolniuk, melynek tagjai egyetértettek az oktatás társadalmi szerepét illetően, hasonlóan látták az oktatási-szociális problémákat, és ennek eredményeképpen egy olyan kutatási és fejlesztési programot tettek le az asztalra, mellyel szándékaik szerint támogatni tudják a régió oktatáspolitikusait. A közös bázis, mely összeköti őket az az, hogy a határ menti régió társadalmi-gazdasági hátrányai alapján úgy gondolják: nemcsak tiszta, kemény versenyre van szükség, hanem arra is, hogy a társadalmi kohézió érdekében működjön a felsőoktatás, mely azt jelenti, hogy a különböző társadalmi csoportok és szereplők nem egymást legyűrve, hanem egymás érdekében és támogatásával fejtik ki a tevékenységüket.
Társadalmi tőke
Pusztai Gabriella hangsúlyozta: a felsőoktatás eredményeit is abból a szempontból kell mérni, illetve meghatározni, hogy miképpen járulnak hozzá a társadalmi kohézióhoz a térségben, s ezáltal hogyan lehet kidolgozni az Európai Unió megújuló felsőoktatása területén az új hatékonyság-mutatókat. Úgy fogalmazott: „Azt gondoljuk, hogy a kampuszok, illetve a felsőfokú intézmények nem csupán munkaerőt vagy kulturális tőkét állítanak elő, hanem társadalmi tőkét is, mellyel hozzájárulnak a régió fellendüléséhez. Ennek a társadalmi tőkének a mérésére és megragadására törekszik ezen kutatás, hogy az intézményvezetőknek visszajelezhessük: melyek azok az oktatáspolitikai intézkedések, amelyekkel javítani lesznek képesek önmaguk hatékonyságát”.
Dr. Adrian Hatos váradi kutatási koordonátor arra hívta fel a figyelmet: a társadalmi kohézió azt jelenti, hogy a különböző szereplők képesek az együttműködésre, mely harmóniához, egymás kölcsönös elfogadásához és társadalmi békéhez vezet, azonban Romániában problémák vannak ezzel a kohézióval, melynek okai a modern világban is jelentkező egyenlőtlenségekben és igazságtalanságokban keresendők. Az elkövetkezendő időszakban ezért egy ankétot készítenek Debrecen és Nagyvárad valamennyi felsőoktatási intézményében, melynek keretében többek közt kielemzik az oktatáspolitikát, megvizsgálják a régió felsőoktatásának dinamizálásából fakadó hatásokat és ezek alapján különböző jelentéseket bocsátanak ki.
A kutatás fő céljai
A kutatás fő céljai közé sorolta annak vizsgálatát, hogy az egyetemisták hogyan vélekednek a felsőoktatás fejlődéséről és a saját esélyeikről; milyen körülmények közt zajlik az oktatás és mi következik mindebből; a határ menti térségben érvényesül-e az esélyegyenlőség a felsőfokú oktatáshoz való hozzáférhetőség területén; milyen választ tudnak adni az egyetemek a térségbeli fiatalok igényeire; valamint milyen mértékben befolyásolja a felsőfokú oktatás minőségét, hogy állami, magán és felekezeti egyetemek is működnek a régióban.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro
2011. december 20.
Közös hírügynökséget indított Hajdú-Bihar és a romániai Bihar megye
Közös hírügynökséget indított Hajdú-Bihar és a romániai Bihar megye: a határ két oldalán élőket keddtől magyarul, angolul és románul is tájékoztatja a Hajdú-Bihar–Bihor Interregionális Digitális Hírügynökség. A néhány hónapos tesztüzem után Debrecen és Hajdú-Bihar hírei immár a dehir.hu, míg Nagyvárad és Bihar hírei a newsbihor.ro oldalon érhetők el – tájékoztatta Mészáros György, a debreceni honlapot üzemeltető Debrecen Televízió (DTV) marketingvezetője az MTI-t. Mint mondta, uniós források bevonásával, a HURO Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Programon nyertek 558 ezer eurót. Debrecenben és Nagyváradon ebből a pénzből egy-egy stúdiót új digitális kamerákkal és vágóprogrammal szereltek fel. A projekt kedden közös szakmai konferenciával zárult, amely egyben a két hírportál tesztidőszakának lezárását és a hírügynökség működésének megkezdését is jelentette – fűzte hozzá.
A hírügynökség tízfős stábja elsősorban gazdasági, politikai és kulturális eseményekről és hírekről tájékoztatja a régió olvasóközönségét, míg a határ mindkét oldalán érdeklődésre számot tartó anyagokat angolul is megjelentetik – ismertette Mészáros György. Hozzátette: a márciusban indult dehir.hu portált jelenleg 6-8 ezren keresik fel naponta, míg a pár hete indult newsbihor.ro oldal egyenlőre néhány százas látogatottságot ér el naponta.
Mészáros György felidézte, hogy a Hajdú-Bihar-Bihor Interregionális Digitális Hírügynökség ötletét a két megye önkormányzata vetette fel 2007-ben. Ezt követően a debreceni Euró-Régió Ház Kft. és a Bihar Megyei Tanács pályázott közösen, de partnerként csatlakozott hozzájuk a Debreceni Egyetem, a DTV és a Nagyváradi Egyetem is.
MTI
Erdély.ma
Közös hírügynökséget indított Hajdú-Bihar és a romániai Bihar megye: a határ két oldalán élőket keddtől magyarul, angolul és románul is tájékoztatja a Hajdú-Bihar–Bihor Interregionális Digitális Hírügynökség. A néhány hónapos tesztüzem után Debrecen és Hajdú-Bihar hírei immár a dehir.hu, míg Nagyvárad és Bihar hírei a newsbihor.ro oldalon érhetők el – tájékoztatta Mészáros György, a debreceni honlapot üzemeltető Debrecen Televízió (DTV) marketingvezetője az MTI-t. Mint mondta, uniós források bevonásával, a HURO Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Programon nyertek 558 ezer eurót. Debrecenben és Nagyváradon ebből a pénzből egy-egy stúdiót új digitális kamerákkal és vágóprogrammal szereltek fel. A projekt kedden közös szakmai konferenciával zárult, amely egyben a két hírportál tesztidőszakának lezárását és a hírügynökség működésének megkezdését is jelentette – fűzte hozzá.
A hírügynökség tízfős stábja elsősorban gazdasági, politikai és kulturális eseményekről és hírekről tájékoztatja a régió olvasóközönségét, míg a határ mindkét oldalán érdeklődésre számot tartó anyagokat angolul is megjelentetik – ismertette Mészáros György. Hozzátette: a márciusban indult dehir.hu portált jelenleg 6-8 ezren keresik fel naponta, míg a pár hete indult newsbihor.ro oldal egyenlőre néhány százas látogatottságot ér el naponta.
Mészáros György felidézte, hogy a Hajdú-Bihar-Bihor Interregionális Digitális Hírügynökség ötletét a két megye önkormányzata vetette fel 2007-ben. Ezt követően a debreceni Euró-Régió Ház Kft. és a Bihar Megyei Tanács pályázott közösen, de partnerként csatlakozott hozzájuk a Debreceni Egyetem, a DTV és a Nagyváradi Egyetem is.
MTI
Erdély.ma
2012. február 11.
Diákmigráció várható Magyarországról Erdélybe
A magyar kormány a diplomástúlképzésre és a piaci keresletre hivatkozva, drasztikusan lefaragta az államilag támogatott helyek számát és a felsőoktatási intézményeknek adott normatívákat, emiatt egyre több magyarországi diák dönt úgy, hogy külföldön folytatja tanulmányait. Az erdélyi egyetemek vonzó előnye lehet, hogy míg Magyarországon (szaktól függően) mintegy 700–3500 euró közötti tandíjat kell fizetni egy félévre, addig egy magyar tannyelvű erdélyi felsőoktatási intézményben egy tanév 600–1000 euróba kerül.
Ugyanakkor a jelentkezőket nem a magyarországi pontrendszer alapján, hanem a középiskolai és az érettségi eredményeik szerint rangsorolják, tudta meg a Krónika Magyari Tivadartól, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának rektorhelyettesétől. Az, hogy az osztályzat milyen súllyal számít, szakonként változik, ezért érdemes az érdeklődőnek az illető kar információi között tájékozódni.
Megosztó megszorítások
Négy kivételével valamennyi képzési területen csökken idéntől az állami ösztöndíjasok száma Magyarországon. A szeptemberben induló tanévben a korábbi 43471-ről 29162-re csökken a finanszírozott helyek száma az alapképzésben, az egységes osztatlan képzésben a teljes támogatásban részesülők száma 2420 lesz az idei 2840-hez képest. A felsőfokú szakképzésben 3500-zan számíthatnak támogatásra, további 15550 diák részösztöndíjat kaphat.
A megváltozott körülmények miatt a jelentkezési határidőt kilenc nappal meghosszabbította a tárca, így a diákok február 24-éig dönthetnek arról, hogy melyik intézménybe adják be a felvételi kérelmeiket elektronikusan, illetve a hagyományos postai úton.
A felsőoktatás átszervezése mélyen megosztotta a magyarországi társadalmat, míg a kormány különböző gazdasági érvekkel igyekszik alátámasztani a döntését, addig mások minőségromlást, egyes főiskolák csődjét és a szakképzetlen állástalanok számának növekedését vizionálják. Tény, hogy az egyetemeknek új forrásteremtő és átcsoportosító stratégiát kell kidolgozniuk, kénytelenek lesznek piaci forrásokra támaszkodni.
A keretszámok ismeretében a felsőoktatási intézmények árversenybe kezdtek, sok helyen leszállították a képzések árát, hiszen az állami férőhelyek hiányában úgy tudnak működni, ha minél több fizető hallgatójuk lesz.
Jávor András, a Debreceni Egyetem (DE) oktatási rektorhelyettese korábban az MTI-nek úgy fogalmazott: szakmailag nem támasztható alá az államilag támogatott felsőoktatási helyek keretszámának megállapítása, az sem a diákok érdekeit, sem a piaci igényeket nem szolgálja. A DE jogi kara a 2012-es tanévre egyetlen támogatott helyet sem kapott, annak ellenére, hogy jogászaik iránt jelentős a fizetőképes kereslet. Eddig 40 és 70 közötti létszámmal indult a támogatott jogászképzés évente Debrecenben, s kétszer ennyien kezdték meg tanulmányaikat a költségtérítéses jogászképzésben.
Hasonló a helyzet az igazgatásszervező szakon: tavaly 138 helyük volt, az idén egy sem lesz, miközben gazdaságtudományi területen – a közgazdasági karon, illetve az agrárcentrum gazdálkodástudományi karán – a korábbi 200 helyett összesen 10 helyet kaptak a közgazdász-alapképzésre. A professzor úgy véli, ha ez a rendszer 2-3 évig érvényben marad, akkor súlyos károkat okoz, s oktatói munkahelyek megszűnését is eredményezheti.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) oktatási rektorhelyettese Borsodi Csaba a keretszámok ismertetését követően az MTI-nek úgy fogalmazott: a költségvetés elkészítésekor fogjuk látni, hol mutatkozik hiány, s ennek tükrében milyen intézkedésekre, átcsoportosításokra lesz szükség. Az előző években felvett létszámok jóval nagyobbak voltak, és a tanulmányaikat korábban megkezdett hallgatókat továbbra is oktatni kell. Az ELTE-n 3410 államilag támogatott hely van, részösztöndíjasokkal együtt a természettudományi és az informatikai kar összességében több hallgatót tud felvenni, mint korábban.
Egyes magyarországi intézmények abban bíznak, hogy külföldről sikerül majd kellő számú hallgatót toborozni, ám egyelőre úgy tűnik, sokkal nagyobb lesz azoknak a száma, aki más országban keresnek majd olcsóbb megoldást. Alternatívát jelenthetnek az osztrák, az ír és a skóciai egyetemek, ahol ingyenes a felsőoktatás, de Szlovákia és Románia is készül a magyarországi diákok fogadására. Egyik opció a Selye János Egyetem pedagógusképző, gazdaságtudományi és teológusképző szaka lehet, a magyarországi diákok ugyanis a Duna magyar oldalán levő Komáromból könnyedén átsétálhatnak a hídon Szlovákiába.
Olcsóbb lehet Kolozsváron tanulni
Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatának rektorhelyettese elmondta, a kolozsvári egyetemen a hétezer helyi diák mellett jelenleg közel 200 magyar állampolgár tanul, számuk évről évre gyarapszik. A kolozsvári egyetem magyar részlegének önállósága folyamatosan növekszik, ma már hetvenkét alapszakon és huszonnyolc mesterszakon lehet magyar nyelven tanulni. Beiratkozáskor a magyarországi érettségi bizonyítványt elfogadják, a jelentkező tanulmányi eredményeit pedig átszámítják a romániai rendszer osztályzataira.
Noha a felvételi szabályai egységesek, a külföldiek államilag finanszírozott szakokra nem jelentkezhetnek. A tandíj euróban számolva azonban jóval alacsonyabb, ugyanakkor a járulékos költségek is kevesebbek, egy két-három szobás albérletért – többen társulva – 60-70 eurót kell fizetni havonta Kolozsváron. A divatszakok ugyanazok, mint Magyarországon, egy helyre átlagosan 2-3 jelentkező versenyez, fogalmazott Magyari aki arra számít, hogy a BBTE-re idén Magyarországról – elsősorban a határ menti településekről – több diák jelentkezik, mint korábban.
Várakozó állásponton a Sapientia
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vezetőségét egyelőre nem foglalkoztatja a kérdés. Dávid László rektor a Krónikának elmondta, bár minden évben jönnek anyaországi diákok a Sapientiára, arányuk nem számottevő. „Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy elgondolkozzunk az új helyzeten” – vélekedett a rektor, aki szerint az egyetem számára jelen pillanatban a legégetőbb kérdés a parlament asztalán fekvő akkreditációs dosszié ügye. „Mi inkább a közös mesterképzésekben gondolkodnánk, hogy a diák két oklevelet szerezzen” – fejtette ki lapunknak Dávid László.
Példaként azokat a meghonosodni látszó kapcsolatokat hozta fel, amelyek egyre több anyaországi és nyugat-európai egyetem között jöttek létre. Szerinte a magyar kormány részéről az lenne az igazi támogatás, ha nemcsak a fiatalok kirándultatását finanszírozná, hanem a mesterképzést is. „Más, amikor egy diák eljut az anyaországból kiszakított területre, és ott van egy hétig, különböző homályos emlékekkel maradva, és megint más, ha az a fiatal egy félévet vagy akár egy évet tölthet egy mesterképzőn, és életre szóló élménynyel tér haza” – támasztotta alá álláspontját Dávid László.
PKE: várják a magyar diákokat
Jelenleg csak néhány magyarországi hallgatója van a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE), de a felsőoktatási intézmény vezetősége számít rá, hogy az ősszel kezdődő új tanévben többen jelentkeznek majd – mondta el megkeresésünkre Horváth Gizella rektorhelyettes. Úgy véli, a magyarországi jogszabályok változásai biztosan több leendő hallgatót késztetnek majd arra, hogy erdélyi egyetemeken szerezzenek diplomát. A rektorhelyettes tudomása szerint legrosszabbul a közgazdaságtan szakokat érintette a költségtérítéses helyek csökkentése – országszerte nem több mint 250 helyet hirdetnek majd meg ezeken a fakultásokon. A PKE-n ugyanakkor két közgazdaságtan profilú szak is működik, a menedzsment és a turisztika, ősztől pedig egy új szak, a bank és pénzügy is indul ezen a karon. Horváth Gizella tudomása szerint a határon inneni magyar egyetemek, így a PKE által kapott magyarországi normatív támogatásra nem lesz befolyással a törvénykezésbeli változás.
Marad, aki támogatást kap
Aki Magyarországon szerez diplomát, az ne menjen külföldre dolgozni, s ha mégis elhagyná az országot, fizesse vissza, amit az állam a képzésére költött – így foglalhatók össze azok a szempontok, amelyek alapján az idei évtől módosulnak a magyarországi egyetemi és főiskolai tanulmányok szabályai, és amelyeket Hoffmann Rózsa magyar oktatási államtitkár ismertetett néhány napja. Az új szabályok értelmében a képzési idő kétszeresét kell Magyarországon dolgozniuk azoknak a diákoknak, akik államilag finanszírozott képzésre nyertek felvételt egy felsőoktatási intézménybe, és aláírják a kötelező szerződést.
Aki a szerződést megszegi, annak vissza kell fizetnie az évente több százezer forintnyi állami finanszírozást – közölte Hoffmann Rózsa. Az úgynevezett hallgatói szerződések egyes források szerint már idén szeptembertől kötelezőek lehetnek. Hoffmann Rózsa leszögezte: a szerződésben a diákok vállalják, hogy a képzési idő kétszeresét – hat, tíz vagy tizenkét évet (a tanulmányok idejétől függően) – Magyarországon „dolgozzák le” a végzés utáni 20 éven belül. A cél, hogy minél több képzett értelmiségi maradjon Magyarországon.
Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Túrós-Bense Levente
Krónika (Kolozsvár)
A magyar kormány a diplomástúlképzésre és a piaci keresletre hivatkozva, drasztikusan lefaragta az államilag támogatott helyek számát és a felsőoktatási intézményeknek adott normatívákat, emiatt egyre több magyarországi diák dönt úgy, hogy külföldön folytatja tanulmányait. Az erdélyi egyetemek vonzó előnye lehet, hogy míg Magyarországon (szaktól függően) mintegy 700–3500 euró közötti tandíjat kell fizetni egy félévre, addig egy magyar tannyelvű erdélyi felsőoktatási intézményben egy tanév 600–1000 euróba kerül.
Ugyanakkor a jelentkezőket nem a magyarországi pontrendszer alapján, hanem a középiskolai és az érettségi eredményeik szerint rangsorolják, tudta meg a Krónika Magyari Tivadartól, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának rektorhelyettesétől. Az, hogy az osztályzat milyen súllyal számít, szakonként változik, ezért érdemes az érdeklődőnek az illető kar információi között tájékozódni.
Megosztó megszorítások
Négy kivételével valamennyi képzési területen csökken idéntől az állami ösztöndíjasok száma Magyarországon. A szeptemberben induló tanévben a korábbi 43471-ről 29162-re csökken a finanszírozott helyek száma az alapképzésben, az egységes osztatlan képzésben a teljes támogatásban részesülők száma 2420 lesz az idei 2840-hez képest. A felsőfokú szakképzésben 3500-zan számíthatnak támogatásra, további 15550 diák részösztöndíjat kaphat.
A megváltozott körülmények miatt a jelentkezési határidőt kilenc nappal meghosszabbította a tárca, így a diákok február 24-éig dönthetnek arról, hogy melyik intézménybe adják be a felvételi kérelmeiket elektronikusan, illetve a hagyományos postai úton.
A felsőoktatás átszervezése mélyen megosztotta a magyarországi társadalmat, míg a kormány különböző gazdasági érvekkel igyekszik alátámasztani a döntését, addig mások minőségromlást, egyes főiskolák csődjét és a szakképzetlen állástalanok számának növekedését vizionálják. Tény, hogy az egyetemeknek új forrásteremtő és átcsoportosító stratégiát kell kidolgozniuk, kénytelenek lesznek piaci forrásokra támaszkodni.
A keretszámok ismeretében a felsőoktatási intézmények árversenybe kezdtek, sok helyen leszállították a képzések árát, hiszen az állami férőhelyek hiányában úgy tudnak működni, ha minél több fizető hallgatójuk lesz.
Jávor András, a Debreceni Egyetem (DE) oktatási rektorhelyettese korábban az MTI-nek úgy fogalmazott: szakmailag nem támasztható alá az államilag támogatott felsőoktatási helyek keretszámának megállapítása, az sem a diákok érdekeit, sem a piaci igényeket nem szolgálja. A DE jogi kara a 2012-es tanévre egyetlen támogatott helyet sem kapott, annak ellenére, hogy jogászaik iránt jelentős a fizetőképes kereslet. Eddig 40 és 70 közötti létszámmal indult a támogatott jogászképzés évente Debrecenben, s kétszer ennyien kezdték meg tanulmányaikat a költségtérítéses jogászképzésben.
Hasonló a helyzet az igazgatásszervező szakon: tavaly 138 helyük volt, az idén egy sem lesz, miközben gazdaságtudományi területen – a közgazdasági karon, illetve az agrárcentrum gazdálkodástudományi karán – a korábbi 200 helyett összesen 10 helyet kaptak a közgazdász-alapképzésre. A professzor úgy véli, ha ez a rendszer 2-3 évig érvényben marad, akkor súlyos károkat okoz, s oktatói munkahelyek megszűnését is eredményezheti.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) oktatási rektorhelyettese Borsodi Csaba a keretszámok ismertetését követően az MTI-nek úgy fogalmazott: a költségvetés elkészítésekor fogjuk látni, hol mutatkozik hiány, s ennek tükrében milyen intézkedésekre, átcsoportosításokra lesz szükség. Az előző években felvett létszámok jóval nagyobbak voltak, és a tanulmányaikat korábban megkezdett hallgatókat továbbra is oktatni kell. Az ELTE-n 3410 államilag támogatott hely van, részösztöndíjasokkal együtt a természettudományi és az informatikai kar összességében több hallgatót tud felvenni, mint korábban.
Egyes magyarországi intézmények abban bíznak, hogy külföldről sikerül majd kellő számú hallgatót toborozni, ám egyelőre úgy tűnik, sokkal nagyobb lesz azoknak a száma, aki más országban keresnek majd olcsóbb megoldást. Alternatívát jelenthetnek az osztrák, az ír és a skóciai egyetemek, ahol ingyenes a felsőoktatás, de Szlovákia és Románia is készül a magyarországi diákok fogadására. Egyik opció a Selye János Egyetem pedagógusképző, gazdaságtudományi és teológusképző szaka lehet, a magyarországi diákok ugyanis a Duna magyar oldalán levő Komáromból könnyedén átsétálhatnak a hídon Szlovákiába.
Olcsóbb lehet Kolozsváron tanulni
Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatának rektorhelyettese elmondta, a kolozsvári egyetemen a hétezer helyi diák mellett jelenleg közel 200 magyar állampolgár tanul, számuk évről évre gyarapszik. A kolozsvári egyetem magyar részlegének önállósága folyamatosan növekszik, ma már hetvenkét alapszakon és huszonnyolc mesterszakon lehet magyar nyelven tanulni. Beiratkozáskor a magyarországi érettségi bizonyítványt elfogadják, a jelentkező tanulmányi eredményeit pedig átszámítják a romániai rendszer osztályzataira.
Noha a felvételi szabályai egységesek, a külföldiek államilag finanszírozott szakokra nem jelentkezhetnek. A tandíj euróban számolva azonban jóval alacsonyabb, ugyanakkor a járulékos költségek is kevesebbek, egy két-három szobás albérletért – többen társulva – 60-70 eurót kell fizetni havonta Kolozsváron. A divatszakok ugyanazok, mint Magyarországon, egy helyre átlagosan 2-3 jelentkező versenyez, fogalmazott Magyari aki arra számít, hogy a BBTE-re idén Magyarországról – elsősorban a határ menti településekről – több diák jelentkezik, mint korábban.
Várakozó állásponton a Sapientia
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vezetőségét egyelőre nem foglalkoztatja a kérdés. Dávid László rektor a Krónikának elmondta, bár minden évben jönnek anyaországi diákok a Sapientiára, arányuk nem számottevő. „Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy elgondolkozzunk az új helyzeten” – vélekedett a rektor, aki szerint az egyetem számára jelen pillanatban a legégetőbb kérdés a parlament asztalán fekvő akkreditációs dosszié ügye. „Mi inkább a közös mesterképzésekben gondolkodnánk, hogy a diák két oklevelet szerezzen” – fejtette ki lapunknak Dávid László.
Példaként azokat a meghonosodni látszó kapcsolatokat hozta fel, amelyek egyre több anyaországi és nyugat-európai egyetem között jöttek létre. Szerinte a magyar kormány részéről az lenne az igazi támogatás, ha nemcsak a fiatalok kirándultatását finanszírozná, hanem a mesterképzést is. „Más, amikor egy diák eljut az anyaországból kiszakított területre, és ott van egy hétig, különböző homályos emlékekkel maradva, és megint más, ha az a fiatal egy félévet vagy akár egy évet tölthet egy mesterképzőn, és életre szóló élménynyel tér haza” – támasztotta alá álláspontját Dávid László.
PKE: várják a magyar diákokat
Jelenleg csak néhány magyarországi hallgatója van a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE), de a felsőoktatási intézmény vezetősége számít rá, hogy az ősszel kezdődő új tanévben többen jelentkeznek majd – mondta el megkeresésünkre Horváth Gizella rektorhelyettes. Úgy véli, a magyarországi jogszabályok változásai biztosan több leendő hallgatót késztetnek majd arra, hogy erdélyi egyetemeken szerezzenek diplomát. A rektorhelyettes tudomása szerint legrosszabbul a közgazdaságtan szakokat érintette a költségtérítéses helyek csökkentése – országszerte nem több mint 250 helyet hirdetnek majd meg ezeken a fakultásokon. A PKE-n ugyanakkor két közgazdaságtan profilú szak is működik, a menedzsment és a turisztika, ősztől pedig egy új szak, a bank és pénzügy is indul ezen a karon. Horváth Gizella tudomása szerint a határon inneni magyar egyetemek, így a PKE által kapott magyarországi normatív támogatásra nem lesz befolyással a törvénykezésbeli változás.
Marad, aki támogatást kap
Aki Magyarországon szerez diplomát, az ne menjen külföldre dolgozni, s ha mégis elhagyná az országot, fizesse vissza, amit az állam a képzésére költött – így foglalhatók össze azok a szempontok, amelyek alapján az idei évtől módosulnak a magyarországi egyetemi és főiskolai tanulmányok szabályai, és amelyeket Hoffmann Rózsa magyar oktatási államtitkár ismertetett néhány napja. Az új szabályok értelmében a képzési idő kétszeresét kell Magyarországon dolgozniuk azoknak a diákoknak, akik államilag finanszírozott képzésre nyertek felvételt egy felsőoktatási intézménybe, és aláírják a kötelező szerződést.
Aki a szerződést megszegi, annak vissza kell fizetnie az évente több százezer forintnyi állami finanszírozást – közölte Hoffmann Rózsa. Az úgynevezett hallgatói szerződések egyes források szerint már idén szeptembertől kötelezőek lehetnek. Hoffmann Rózsa leszögezte: a szerződésben a diákok vállalják, hogy a képzési idő kétszeresét – hat, tíz vagy tizenkét évet (a tanulmányok idejétől függően) – Magyarországon „dolgozzák le” a végzés utáni 20 éven belül. A cél, hogy minél több képzett értelmiségi maradjon Magyarországon.
Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Túrós-Bense Levente
Krónika (Kolozsvár)
2012. február 26.
Minden becsületes magyart áthatott a lelkesedés
A kommunizmus áldozatainak világnapja alkalmából a Nagykárolyban élő Ft. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus–lutheránus püspököt kérdeztük az ellene felhozott hamis vádakról, letartóztatásának körülményeiről és börtönéveiről.
— Hogyan lett lelkész?
— 1952 őszén exmatrikuláltak a kolozsvári Bolyai Egyetemről, ahol matematika–fizika szakos voltam. Nem a rossz magaviseletem, nem is a rossz tanulmányi eredményeim miatt, hanem azért, mert édesapám kulák volt. Kollégáimmal, akiket szintén kirúgtak, elindultunk, hogy keressünk egy olyan munkahelyet, ami segít abban, hogy elkerüljük a katonaságot. Ez nem jött össze. Akkor, sajnos nem a saját elhatározásomból mentem a teológiára, hanem azért, mert minden kapu becsukódott előttem. Édesapámék felküldték Kolozsvárra a helyi lelkészt, hogy beszéljen rá, menjek teológiára. A püspök úr magához hivatott, megkérdezte: „Te vagy az a fiú, aki teológus akar lenni?” Azt válaszoltam: „Én nem, a szüleim”. Vallásos nevelésben részesültem, de az iskolában úgy teletömték a fejem az izmusokkal — ateizmus, dialektikus materializmus stb. —, hogy azt se tudtam, hol állok. A püspök úr azt mondta: „Nem baj fiam, majd itt megnyugszol!” Bende Béla tanulmányi igazgató nem akart felvenni a teológiára. Azt mondta, milyen ember az, akit kirúgtak egy állami intézményből? A püspök úr nem engedett az övéből, azt mondta, nincs több vita, fel van véve. Hála Istennek nem bántam meg, mert utólag, ha vissza gondolok, édesanyám, aki nagyon vallásos volt, és harmincnégy évesen meghalt, azzal a feltétellel adott a brassói gimnáziumba, hogy lelkész leszek. 1956. június 28–án szenteltek lelkésszé, ezt követően a püspök úr kinevezett püspöki titkárrá. Zűrzavaros idők jöttek, nagyon sok nem kívánt változás. A kommunista szellem egész világunkon végigsöpört.
Hamis vádak
— Önt olyan vádakkal ítélték el, amit el sem követett. Hogyan lehetett ilyen ítéletet meghozni?
— Az evangélikusok közül letartóztattak négy lelkészt, négy teológust és engem helyeztek vád alá. Engem jelöltek ki fő vádlottnak. A tárgyaláson azzal vádoltak, hogy Románia területi egysége ellen követtem el merényletet. Az utolsó szó jogán megkérdeztem: „Mit csináltunk mi, amivel veszélyeztettük Románia területi egységét?” A bíró azt válaszolta: „Nem csináltatok semmit, mert nem tudtatok.” Az egész ügy onnan indult, hogy a teológián volt két evangélikus tanárunk, akik mély baloldali beállítottságot képviseltek, többet foglalkoztak a politikával, mint a hittannal, velük nekem állandó vitáim voltak. Amikor kirobbant a budapesti forradalom, az ottani események hatására minden becsületes magyar ember áthatott a lelkesedés, nem tudott nyugodtan maradni az, akinek magyarul dobogott a szíve. Ez így volt Kolozsváron is. Mentem a Szőlő utcában és láttam, hogy az ablakokból örömteli arcok néznek le, az utca tele van emberekkel, a rádióban szólt a Himnusz, a Szózat és a Bánk bán nagyáriája. Akkor döbbentem rá, hogy mennyi magyar ember volt Kolozsváron. Ez a lelkesedés rám ragadt. A Kossuth Lajos utca 1. szám alatt volt egy Luther Otthon, melyben este a fiúk írtak egy beadványt a püspök úrhoz, melyben kérték, hogy intse meg a két baloldali beállítottságú teológiai tanárt, hogy hagyjanak fel a politikával és próbáljanak meg keresztyén módon, evangélikus tanárhoz méltóképpen viselkedni. Ez a beadvány eljutott a hatóságokhoz is, azok pedig elkezdték hívni az aláírókat a szekuritátéra. A beadványt nem én írtam, de mivel püspöki titkár voltam, az én nevem került az első helyre. Tudtam, hogy nyomoznak, tudtam, hogy le fognak tartóztatni, lelkileg mindenre fel voltam készülve. A nyomozás tartott, közben engem Székelyzsomboron megválasztottak lelkésznek, 1957 júliusában odaköltöztünk, addigra a fiam is megszületett. A kommunista rendszer ebben a faluban is elvégezte a munkáját, a falut kettéosztotta, fele bement a kollektívába, fele nem. Borzasztó ellentétek voltak, nekem az volt a legfontosabb feladatom, hogy a két tábort összebékítsem. Hála Istennek, ez sikerült.
Letartóztatás, vádak
— Hogyan történt a letartóztatása?
— Nem tudom, hogy miért, de késett a letartóztatásom. 1958. december 16–án Brassóban voltam az élelmiszerpiacon. Szép kertünk volt, a termés egy részét megpróbáltam eladni. Egy ismerős magyar rendőr haladt el előttem, rá szóltam, hogy:„Szőcs maga mit keres itt?” „Tiszteletes úr! — szólt rám komolyan — épp magát keressük.” Egy civil volt vele, Jakab Máté vagy Matei Jacob, ő volt a letartóztatási osztály parancsnoka. Bevittek a szekuritátéra, ott tartottak másnap reggelig egy raktárban. Reggel feltettek egy sötét szemüveget, hátrakulcsolták a kezem, azt mondták nem beszélhetek, mert van még valaki a kocsiban, amivel a kolozsvári szekuritátéra szállítottak, és az nem szabad hallja. Úgy szorított a bilincs, hogy nem bírtam tovább és ordítozni kezdtem. Megállt a kocsi, levették a bilincset és előre bilincselték a kezem. A szemüveg véresre sértette az arcom, úgy vittek fel, közben folyton azzal ijesztgettek, hogy halálra fognak ítélni. Később azzal is vádoltak, hogy 1956 tavaszán a Babes egyetem meghívására Kolozsvárra érkezett egy csoport a debreceni Kossuth Egyetemről. Néhány magyarországi egyetemistát meghívtunk a Luther Otthonba, ahol Béla napon megittunk egy-egy pohár bort és beszélgettünk, mint általában az akkori fiatalok. Azzal vádoltak, hogy hazám belső ügyeiről beszélgettem idegen állampolgárokkal, ami nem más, mint hazaárulás. Akkor, ha egy csoportot hazaárulással vádoltak, a fővádlottat hivatalból halálra ítélték. Öt hónapon át abban a tudatban éltem egy pincében, hogy bármikor kivégezhetnek. Azzal gúnyolódtak, hogy nem lőnek agyon, mert kár értem egy drága töltényt elhasználni, találnak a szemétben egy kötelet, amivel felakasztanak. Csak a hit tartotta bennem a lelket, és az, hogy a fiamnak nem kell majd szégyenkeznie azért, mert az apja megalázkodott és feladta elveit. Érdekes ez a lélektani állapot. Addig nem tudtam volna elképzelni, hogy erre képes vagyok. A tárgyaláson a vádból kimaradt a hazaárulás. Egy olyan lelkiállapotba kerültem, hogy elkezdtem röhögni. A bírák azt hitték, hogy meghibbantam. Szinte hangosan mondogattam magamban: „Na Mózes, az életed meg van mentve, most már csak lesz valahogy.” Tizennyolc év kényszermunkára ítéltek.
Börtönévek
— Hogyan teltek a börtönévei?
— Kezdetben pár hónapig a szamosújvári börtönben voltam, onnan pedig kivittek a Duna–deltába dolgozni, ahol kereken öt esztendőt töltöttem. Gátat építettünk, nádat vágtunk, és különböző mezőgazdasági munkákat kellett végeznünk. Isten mentsen meg mindenkit attól a nyomorúságos állapottól, amely ott uralkodott, sajnos sokan bele is pusztultak ebbe a büntetésbe. Volt, hogy juhhodályban, barakkokban vagy hajóuszályokon laktunk évekig. Mindig azt mondogattam viccesen, hogy biztosan a söprögetésig maradok ott, ami be is teljesült, mert a legutolsó csapattal tértem vissza. 1964. augusztus 3–án kaptam kézhez a szabadulólevelet, mert a Román Népköztársaság felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából mindenkinek elengedték a hátralévő büntetését. Ez tulajdonképpen nem amnesztia volt, hanem kegyelem, és továbbra is bűnösek maradtunk a vezetés számára.
Lelkészi szemszögből
— Lelkészként hogyan élte meg ezeket az éveket?
— Első nap úgy fogadott egy kapitány: „Vegyétek tudomásul, hogy ti nem azért vagytok itt, hogy letöltsétek a büntetést és szabaduljatok, hanem azért, hogy itt elpusztuljatok.” Ott döbbentem rá, hogy miért nevezik Székelyföldön a talicskát rabszekérnek. Olyanokat is csináltak, hogy két–három órakor felköltöttek és odaállítottak sorba, hogy várjuk a reggelit. Egy időben úgy elgyengültünk, hogy négyen–öten összefogózkodtunk és húztuk egymást, míg el tudtunk indulni. Kegyetlen viszonyok voltak és kegyetlen smasszerek (börtönőrök). Ezeket a bosszú fűtötte, mert 1955–ben, amikor Romániát felvették az ENSZ–be, bizonyos foglyokat szabadon engedtek, és ezeket a smasszereket elítélték embertelenség vádjával. Az 1956–os események után ezeket visszahelyezték állásukba, és megmutatták mi az igazi embertelenség. Erre egy példa, hogy egy katolikus pap meghalt, egy smasszer a lóról rádobta a horgot és úgy húzta be a telepre. Én egy hitben megerősödött emberként kerültem börtönbe, tudtam azt, hogy nekem küldetésem van. Már Székelyzsomboron láttam, mit jelent a jó szó a szerencsétlen, megnyomorodott emberek számára. Számomra mindig a lassan–lassan megerősödő hit adott erőt. Szakaszonként harminchárom lelkésszel voltam együtt a börtönben. Én voltam az, aki titokban mindig megszerveztem az istentiszteleteket. Amikor átvittek egyik telepről a másikra, mindig kerestem egy sarkot, ahol lehetett istentiszteletet tartani. Amikor az egyik felekezet imádkozott, a másik őrt állt. Lelkileg nagyon összeforrtunk, ezért tudtuk egymást erősíteni. A remény, az Istenben való hit és a humor segített minket a túléléshez. Igyekeztünk a fájdalmak és a szomorúság fölé emelkedni, hogy megtartsuk magunkban azt az éltető erőt és reményt, ami átvezet minket abból a boszorkány szellemmel áthatott világból.
Szabadulás
— Hogyan történt a szabadulás?
— A szabadulás egy külön történelem. A vége felé nagyon sok rémhír járta, már nem tudtuk, hogy mit higgyünk, mit nem. Az egyik ügyvéd — Bojannak hívták — tudott hajat vágni és borotválni, őt gyakran hívták a tisztekhez. Egy este épp borsót válogattunk, amikor szólt, hogy mondani akar valamit. Bementünk egy raktárba, benyúlt a csizmájába és kivett egy Scanteat. Abban írta, hogy az államtanács úgy döntött, hogy augusztus 23–ig, Románia felszabadulásának huszadik évfordulójáig, minden politikai foglyot hazaengednek. Többször elolvastam a szöveget, megtanultam és elmondtam a csoportnak.
Visszaemlékezések
— Úgy tudom könyvet ír életéről, lelkészi pályafutásáról, amiből gondolom nem maradnak ki a börtönévek sem.
— Sok feljegyzésem van, ezeket már rendszereztem, az írással is jól haladok. Én nem tudok számítógépbe írni, a kézzel írott szövegemet majd diktálni fogom valakinek. Ennyi év után már eléggé tisztán látok mindent. Megtanultam mi a szenvedés, a fájdalom, az embertelenség, de megerősödött a hitem. Ma már tudom, hogy mennyire fontos a jó szó, az összetartozás, a szeretet és az Istenbe vetett hit. Engem nem a világi emberek, nem a szekuritáté emberei juttattak börtönbe, hanem a teológusok és az egyetemi tanárok. Amikor hazamentem, a feljelentőm Júdás csókkal akart kedveskedni. Nem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. Rabságból, egy rab országba kerültem szabadulásom után. Továbbra is be kellett fogjam a számat. Tudtam, hogy ki kicsoda, ki mire volt képes, de ezeket nem lehetett leleplezni. A munkatábort katonák vették körül. Volt egy szatmári magyar katona, aki sokat segített rajtam, nem tudom, hogy él–e még, fiatalabb volt nálam, azzal mindig szerettem volna találkozni.
erdon.ro
A kommunizmus áldozatainak világnapja alkalmából a Nagykárolyban élő Ft. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus–lutheránus püspököt kérdeztük az ellene felhozott hamis vádakról, letartóztatásának körülményeiről és börtönéveiről.
— Hogyan lett lelkész?
— 1952 őszén exmatrikuláltak a kolozsvári Bolyai Egyetemről, ahol matematika–fizika szakos voltam. Nem a rossz magaviseletem, nem is a rossz tanulmányi eredményeim miatt, hanem azért, mert édesapám kulák volt. Kollégáimmal, akiket szintén kirúgtak, elindultunk, hogy keressünk egy olyan munkahelyet, ami segít abban, hogy elkerüljük a katonaságot. Ez nem jött össze. Akkor, sajnos nem a saját elhatározásomból mentem a teológiára, hanem azért, mert minden kapu becsukódott előttem. Édesapámék felküldték Kolozsvárra a helyi lelkészt, hogy beszéljen rá, menjek teológiára. A püspök úr magához hivatott, megkérdezte: „Te vagy az a fiú, aki teológus akar lenni?” Azt válaszoltam: „Én nem, a szüleim”. Vallásos nevelésben részesültem, de az iskolában úgy teletömték a fejem az izmusokkal — ateizmus, dialektikus materializmus stb. —, hogy azt se tudtam, hol állok. A püspök úr azt mondta: „Nem baj fiam, majd itt megnyugszol!” Bende Béla tanulmányi igazgató nem akart felvenni a teológiára. Azt mondta, milyen ember az, akit kirúgtak egy állami intézményből? A püspök úr nem engedett az övéből, azt mondta, nincs több vita, fel van véve. Hála Istennek nem bántam meg, mert utólag, ha vissza gondolok, édesanyám, aki nagyon vallásos volt, és harmincnégy évesen meghalt, azzal a feltétellel adott a brassói gimnáziumba, hogy lelkész leszek. 1956. június 28–án szenteltek lelkésszé, ezt követően a püspök úr kinevezett püspöki titkárrá. Zűrzavaros idők jöttek, nagyon sok nem kívánt változás. A kommunista szellem egész világunkon végigsöpört.
Hamis vádak
— Önt olyan vádakkal ítélték el, amit el sem követett. Hogyan lehetett ilyen ítéletet meghozni?
— Az evangélikusok közül letartóztattak négy lelkészt, négy teológust és engem helyeztek vád alá. Engem jelöltek ki fő vádlottnak. A tárgyaláson azzal vádoltak, hogy Románia területi egysége ellen követtem el merényletet. Az utolsó szó jogán megkérdeztem: „Mit csináltunk mi, amivel veszélyeztettük Románia területi egységét?” A bíró azt válaszolta: „Nem csináltatok semmit, mert nem tudtatok.” Az egész ügy onnan indult, hogy a teológián volt két evangélikus tanárunk, akik mély baloldali beállítottságot képviseltek, többet foglalkoztak a politikával, mint a hittannal, velük nekem állandó vitáim voltak. Amikor kirobbant a budapesti forradalom, az ottani események hatására minden becsületes magyar ember áthatott a lelkesedés, nem tudott nyugodtan maradni az, akinek magyarul dobogott a szíve. Ez így volt Kolozsváron is. Mentem a Szőlő utcában és láttam, hogy az ablakokból örömteli arcok néznek le, az utca tele van emberekkel, a rádióban szólt a Himnusz, a Szózat és a Bánk bán nagyáriája. Akkor döbbentem rá, hogy mennyi magyar ember volt Kolozsváron. Ez a lelkesedés rám ragadt. A Kossuth Lajos utca 1. szám alatt volt egy Luther Otthon, melyben este a fiúk írtak egy beadványt a püspök úrhoz, melyben kérték, hogy intse meg a két baloldali beállítottságú teológiai tanárt, hogy hagyjanak fel a politikával és próbáljanak meg keresztyén módon, evangélikus tanárhoz méltóképpen viselkedni. Ez a beadvány eljutott a hatóságokhoz is, azok pedig elkezdték hívni az aláírókat a szekuritátéra. A beadványt nem én írtam, de mivel püspöki titkár voltam, az én nevem került az első helyre. Tudtam, hogy nyomoznak, tudtam, hogy le fognak tartóztatni, lelkileg mindenre fel voltam készülve. A nyomozás tartott, közben engem Székelyzsomboron megválasztottak lelkésznek, 1957 júliusában odaköltöztünk, addigra a fiam is megszületett. A kommunista rendszer ebben a faluban is elvégezte a munkáját, a falut kettéosztotta, fele bement a kollektívába, fele nem. Borzasztó ellentétek voltak, nekem az volt a legfontosabb feladatom, hogy a két tábort összebékítsem. Hála Istennek, ez sikerült.
Letartóztatás, vádak
— Hogyan történt a letartóztatása?
— Nem tudom, hogy miért, de késett a letartóztatásom. 1958. december 16–án Brassóban voltam az élelmiszerpiacon. Szép kertünk volt, a termés egy részét megpróbáltam eladni. Egy ismerős magyar rendőr haladt el előttem, rá szóltam, hogy:„Szőcs maga mit keres itt?” „Tiszteletes úr! — szólt rám komolyan — épp magát keressük.” Egy civil volt vele, Jakab Máté vagy Matei Jacob, ő volt a letartóztatási osztály parancsnoka. Bevittek a szekuritátéra, ott tartottak másnap reggelig egy raktárban. Reggel feltettek egy sötét szemüveget, hátrakulcsolták a kezem, azt mondták nem beszélhetek, mert van még valaki a kocsiban, amivel a kolozsvári szekuritátéra szállítottak, és az nem szabad hallja. Úgy szorított a bilincs, hogy nem bírtam tovább és ordítozni kezdtem. Megállt a kocsi, levették a bilincset és előre bilincselték a kezem. A szemüveg véresre sértette az arcom, úgy vittek fel, közben folyton azzal ijesztgettek, hogy halálra fognak ítélni. Később azzal is vádoltak, hogy 1956 tavaszán a Babes egyetem meghívására Kolozsvárra érkezett egy csoport a debreceni Kossuth Egyetemről. Néhány magyarországi egyetemistát meghívtunk a Luther Otthonba, ahol Béla napon megittunk egy-egy pohár bort és beszélgettünk, mint általában az akkori fiatalok. Azzal vádoltak, hogy hazám belső ügyeiről beszélgettem idegen állampolgárokkal, ami nem más, mint hazaárulás. Akkor, ha egy csoportot hazaárulással vádoltak, a fővádlottat hivatalból halálra ítélték. Öt hónapon át abban a tudatban éltem egy pincében, hogy bármikor kivégezhetnek. Azzal gúnyolódtak, hogy nem lőnek agyon, mert kár értem egy drága töltényt elhasználni, találnak a szemétben egy kötelet, amivel felakasztanak. Csak a hit tartotta bennem a lelket, és az, hogy a fiamnak nem kell majd szégyenkeznie azért, mert az apja megalázkodott és feladta elveit. Érdekes ez a lélektani állapot. Addig nem tudtam volna elképzelni, hogy erre képes vagyok. A tárgyaláson a vádból kimaradt a hazaárulás. Egy olyan lelkiállapotba kerültem, hogy elkezdtem röhögni. A bírák azt hitték, hogy meghibbantam. Szinte hangosan mondogattam magamban: „Na Mózes, az életed meg van mentve, most már csak lesz valahogy.” Tizennyolc év kényszermunkára ítéltek.
Börtönévek
— Hogyan teltek a börtönévei?
— Kezdetben pár hónapig a szamosújvári börtönben voltam, onnan pedig kivittek a Duna–deltába dolgozni, ahol kereken öt esztendőt töltöttem. Gátat építettünk, nádat vágtunk, és különböző mezőgazdasági munkákat kellett végeznünk. Isten mentsen meg mindenkit attól a nyomorúságos állapottól, amely ott uralkodott, sajnos sokan bele is pusztultak ebbe a büntetésbe. Volt, hogy juhhodályban, barakkokban vagy hajóuszályokon laktunk évekig. Mindig azt mondogattam viccesen, hogy biztosan a söprögetésig maradok ott, ami be is teljesült, mert a legutolsó csapattal tértem vissza. 1964. augusztus 3–án kaptam kézhez a szabadulólevelet, mert a Román Népköztársaság felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából mindenkinek elengedték a hátralévő büntetését. Ez tulajdonképpen nem amnesztia volt, hanem kegyelem, és továbbra is bűnösek maradtunk a vezetés számára.
Lelkészi szemszögből
— Lelkészként hogyan élte meg ezeket az éveket?
— Első nap úgy fogadott egy kapitány: „Vegyétek tudomásul, hogy ti nem azért vagytok itt, hogy letöltsétek a büntetést és szabaduljatok, hanem azért, hogy itt elpusztuljatok.” Ott döbbentem rá, hogy miért nevezik Székelyföldön a talicskát rabszekérnek. Olyanokat is csináltak, hogy két–három órakor felköltöttek és odaállítottak sorba, hogy várjuk a reggelit. Egy időben úgy elgyengültünk, hogy négyen–öten összefogózkodtunk és húztuk egymást, míg el tudtunk indulni. Kegyetlen viszonyok voltak és kegyetlen smasszerek (börtönőrök). Ezeket a bosszú fűtötte, mert 1955–ben, amikor Romániát felvették az ENSZ–be, bizonyos foglyokat szabadon engedtek, és ezeket a smasszereket elítélték embertelenség vádjával. Az 1956–os események után ezeket visszahelyezték állásukba, és megmutatták mi az igazi embertelenség. Erre egy példa, hogy egy katolikus pap meghalt, egy smasszer a lóról rádobta a horgot és úgy húzta be a telepre. Én egy hitben megerősödött emberként kerültem börtönbe, tudtam azt, hogy nekem küldetésem van. Már Székelyzsomboron láttam, mit jelent a jó szó a szerencsétlen, megnyomorodott emberek számára. Számomra mindig a lassan–lassan megerősödő hit adott erőt. Szakaszonként harminchárom lelkésszel voltam együtt a börtönben. Én voltam az, aki titokban mindig megszerveztem az istentiszteleteket. Amikor átvittek egyik telepről a másikra, mindig kerestem egy sarkot, ahol lehetett istentiszteletet tartani. Amikor az egyik felekezet imádkozott, a másik őrt állt. Lelkileg nagyon összeforrtunk, ezért tudtuk egymást erősíteni. A remény, az Istenben való hit és a humor segített minket a túléléshez. Igyekeztünk a fájdalmak és a szomorúság fölé emelkedni, hogy megtartsuk magunkban azt az éltető erőt és reményt, ami átvezet minket abból a boszorkány szellemmel áthatott világból.
Szabadulás
— Hogyan történt a szabadulás?
— A szabadulás egy külön történelem. A vége felé nagyon sok rémhír járta, már nem tudtuk, hogy mit higgyünk, mit nem. Az egyik ügyvéd — Bojannak hívták — tudott hajat vágni és borotválni, őt gyakran hívták a tisztekhez. Egy este épp borsót válogattunk, amikor szólt, hogy mondani akar valamit. Bementünk egy raktárba, benyúlt a csizmájába és kivett egy Scanteat. Abban írta, hogy az államtanács úgy döntött, hogy augusztus 23–ig, Románia felszabadulásának huszadik évfordulójáig, minden politikai foglyot hazaengednek. Többször elolvastam a szöveget, megtanultam és elmondtam a csoportnak.
Visszaemlékezések
— Úgy tudom könyvet ír életéről, lelkészi pályafutásáról, amiből gondolom nem maradnak ki a börtönévek sem.
— Sok feljegyzésem van, ezeket már rendszereztem, az írással is jól haladok. Én nem tudok számítógépbe írni, a kézzel írott szövegemet majd diktálni fogom valakinek. Ennyi év után már eléggé tisztán látok mindent. Megtanultam mi a szenvedés, a fájdalom, az embertelenség, de megerősödött a hitem. Ma már tudom, hogy mennyire fontos a jó szó, az összetartozás, a szeretet és az Istenbe vetett hit. Engem nem a világi emberek, nem a szekuritáté emberei juttattak börtönbe, hanem a teológusok és az egyetemi tanárok. Amikor hazamentem, a feljelentőm Júdás csókkal akart kedveskedni. Nem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. Rabságból, egy rab országba kerültem szabadulásom után. Továbbra is be kellett fogjam a számat. Tudtam, hogy ki kicsoda, ki mire volt képes, de ezeket nem lehetett leleplezni. A munkatábort katonák vették körül. Volt egy szatmári magyar katona, aki sokat segített rajtam, nem tudom, hogy él–e még, fiatalabb volt nálam, azzal mindig szerettem volna találkozni.
erdon.ro
2012. február 29.
Az erdélyi Sapientia Egyetem története – Kronológia
Elfogadta a képviselőház a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. Így a Sapientia teljes jogú felsőoktatási intézmény lett, amely államvizsgát szervezhet diákjainak, mesterképzést indíthat, ugyanakkor román állami támogatásra is jogosult. Az EMTE Erdély magyar nyelvű magánegyeteme a magyar állam támogatásából tartja fenn magát. Három oktatási helyszínén, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron négy kara működik, amelyek keretében 27 alapképzési szakon tanulhatnak magyar nyelven a hallgatók. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a Sapientia egyetem történetének főbb állomásairól:
2000. január 13. – Az erdélyi magyar történelmi egyházak döntöttek a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, amelynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése volt. A magyar országgyűlés a 2000. évre szóló költségvetésben 2 milliárd forint támogatást hagyott jóvá az erdélyi egyházi hátterű magánegyetem felállításához.
2000. március 16. – Kolozsvári székhellyel hivatalosan is bejegyezték a Sapientia Alapítványt, amelynek vezető testülete a kilenctagú Kuratórium, a kuratórium elnöke Dr. Tonk Sándor lett.
2000. április – Az alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) között együttműködési megállapodás született az Erdélyi Magyar Magánegyetem finanszírozásáról.
2000. október 7. – A SA kuratóriuma elfogadta, hogy az indítandó egyetemen az oktatás négy helyszínen (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad) folyik, s egyben döntöttek az alapítvány csíkszeredai és marosvásárhelyi fiókjainak létrehozásáról.
2000. december 6. – Kolozsváron létrehozták a Kutatási Programok Intézetét (KPI), amely az Alapítvány fiókszervezeteként működött.
2001. február – Döntöttek egy Marosvásárhely határában található telek megvásárlásáról a felépítendő egyetemi campus céljaira, majd márciusban megvásárolták a volt csíkszeredai Hargita Szálló épületét is. 2001. február – Létrejött a Sapientia Hungariae Alapítvány (SHA) az egyetemhez kapcsolódó magyarországi tevékenységek összehangolására.
2001. április l. – Arról döntöttek, hogy az Alapítvány elnöke egyben az Egyetem megbízott rektora is. 2001. május – A bukaresti Akkreditációs Bizottság megadta az ideiglenes működési engedélyt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem első szakjainak.
2001. június 6. – Az alapítvány kuratóriumának határozata szerint a létrehozandó egyetem megnevezése Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (románul: Universitatea Sapientia) lesz. A Szenátus első ülésén elfogadta a Sapientia EMTE Chartáját, Felvételi Szabályzatát, valamint Ösztöndíjszabályzatát, s megkezdték a felvételik előkészítését.
2001. október – A hónap első napjaiban Románia négy városában: Kolozsvárott, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán nyitotta meg kapuit az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amelynek központja és rektori hivatala Kolozsvárott, a fenntartó Sapientia Alapítvány székhelyén működik. Az első tanévben Nagyváradon 800, Marosvásárhelyen 165, Csíkszeredán 209 diák kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
2001. október 8. – Elindult az oktatás Csíkszeredában az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, könyvelés és gazdálkodási informatika, szociológia, román nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv és irodalom szakokon. Marosvásárhelyen pedig az informatika, mechatronika, automatika és alkalmazott informatika, számítástechnika és pedagógia szakokon.
2002. január 24. – A magyar Oktatási Minisztérium hozzáférési lehetőséget biztosított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára az Elektronikus Információs Szolgáltatáshoz (EISZ), amelynek használata, a mintegy 1500 tudományos szakmai folyóirat, a kutatói adatbázis jelentősen segíthetik az intézményben folyó tudományos és kutatói munkát.
2002. május 23. – A román kormány határozatában engedélyezte újabb kilenc szak működését.
2002. október 10. – Bevezették a normatív finanszírozási rendszert a Sapientia EMTE működési költségeinek fedezésére.
2002. december 6. – Tonk Sándor lett a Sapientia Alapítvány új kuratóriumának elnöke.
2003. január 17-18. – Megállapodtak a Sapientia és a Debreceni Egyetem, majd áprilisban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) közötti együttműködésről.
2003. szeptember 4. – Kató Bélát nevezték ki a Kuratórium új elnökének, majd a kuratórium kinevezte Szilágyi Pált a Sapientia EMTE rektori tisztségébe. (Augusztus 14-én elhunyt Tonk Sándor professzor, a Sapientia Alapítvány elnöke, a Sapientia EMTE első rektora.)
2004. június 11. Együttműködési megállapodást írtak alá a Pécsi Tudományegyetemmel.
2004. szeptember 20. – Csíkszeredában két különálló kar – a Gazdaság- és Humántudományok Kar, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar – jött létre.
2004. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Brassói Transilvania Egyetemmel.
2004. október 21. – A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium e-Magyarország pontot hozott létre a marosvásárhelyi campus diákklubjában.
2004. november 7. – Marosvásárhelyen átadták a kar új épületét.
2005. július 1. – A Sapientia EMTE első végzősei sikeresen záróvizsgáztak a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a Bukaresti Egyetemen.
2005. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Bukaresti Műszaki Egyetemmel, majd 2006 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, illetve a Kecskeméti Főiskolával.
2006. október 2. – A Kuratórium kinevezte Dávid Lászlót az egyetem új rektorának, aki 2007. január 1-jén lépett hivatalba.
2007. március 6. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel.
2007. május 11. – Stratégiai együttműködési megállapodást kötöttek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel.
2007. május 25. – A Szenátus jóváhagyta a Sapientia EMTE 2007-2011 közötti időszakra vonatkozó Fejlesztési Stratégiáját.
2007. november 5. – Együttműködési megállapodást írtak alá a szlovákiai Selye János Egyetemmel.
2008. február 22. – Együttműködési megállapodást írtak alá a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemmel. 2008. július 8. – A Szenátus jóváhagyta az első kutatóközpontok létrehozását.
2008. október 22. – Együttműködési egyezményt kötöttek a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemmel. 2009. június 19. – A Sapientia EMTE kérvényezte az intézményi akkreditációt.
2010. június 11. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Budapesti Gazdasági Főiskolával.
2010. szeptember 19. – A tizedik tanévben a Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar keretében elindult a Vezetés és szervezés mesterképzés. 2011. február – A Budapesti Gazdasági Főiskola kihelyezett képzéseként Kolozsváron keresztféléves rendszerben elindult a Nemzetközi tanulmányok mesterképzés.
2011. szeptember 1. – A román kormány elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet.
2011. szeptember 19. – A tizenegyedik tanévét megkezdő egyetemen, három helyszínen összesen 1959 diák kezdte el tanulmányait. A Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar keretében elindult a Szociológia mesterképzés.
2011. december 1. – Együttműködési szerződést kötöttek a gödöllői Szent István Egyetemmel.
2011. december 6. – A román szenátus megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. A román kormány azután terjesztette a törvényhozói testület elé a tervezetet, hogy a román felsőoktatás minőségellenőrző és akkreditációs bizottsága elismerte, hogy az egyetem, amely Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen működtet karokat, valamennyi minőségi követelménynek eleget tesz.
2012. február 15. – A magyar kormány nemzetpolitikai tárcaközi bizottságának döntése értelmében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felkerült a magyarság megmaradását és fejlődését szolgáló nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
MTI
Erdély.ma
Elfogadta a képviselőház a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. Így a Sapientia teljes jogú felsőoktatási intézmény lett, amely államvizsgát szervezhet diákjainak, mesterképzést indíthat, ugyanakkor román állami támogatásra is jogosult. Az EMTE Erdély magyar nyelvű magánegyeteme a magyar állam támogatásából tartja fenn magát. Három oktatási helyszínén, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron négy kara működik, amelyek keretében 27 alapképzési szakon tanulhatnak magyar nyelven a hallgatók. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a Sapientia egyetem történetének főbb állomásairól:
2000. január 13. – Az erdélyi magyar történelmi egyházak döntöttek a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, amelynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése volt. A magyar országgyűlés a 2000. évre szóló költségvetésben 2 milliárd forint támogatást hagyott jóvá az erdélyi egyházi hátterű magánegyetem felállításához.
2000. március 16. – Kolozsvári székhellyel hivatalosan is bejegyezték a Sapientia Alapítványt, amelynek vezető testülete a kilenctagú Kuratórium, a kuratórium elnöke Dr. Tonk Sándor lett.
2000. április – Az alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) között együttműködési megállapodás született az Erdélyi Magyar Magánegyetem finanszírozásáról.
2000. október 7. – A SA kuratóriuma elfogadta, hogy az indítandó egyetemen az oktatás négy helyszínen (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad) folyik, s egyben döntöttek az alapítvány csíkszeredai és marosvásárhelyi fiókjainak létrehozásáról.
2000. december 6. – Kolozsváron létrehozták a Kutatási Programok Intézetét (KPI), amely az Alapítvány fiókszervezeteként működött.
2001. február – Döntöttek egy Marosvásárhely határában található telek megvásárlásáról a felépítendő egyetemi campus céljaira, majd márciusban megvásárolták a volt csíkszeredai Hargita Szálló épületét is. 2001. február – Létrejött a Sapientia Hungariae Alapítvány (SHA) az egyetemhez kapcsolódó magyarországi tevékenységek összehangolására.
2001. április l. – Arról döntöttek, hogy az Alapítvány elnöke egyben az Egyetem megbízott rektora is. 2001. május – A bukaresti Akkreditációs Bizottság megadta az ideiglenes működési engedélyt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem első szakjainak.
2001. június 6. – Az alapítvány kuratóriumának határozata szerint a létrehozandó egyetem megnevezése Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (románul: Universitatea Sapientia) lesz. A Szenátus első ülésén elfogadta a Sapientia EMTE Chartáját, Felvételi Szabályzatát, valamint Ösztöndíjszabályzatát, s megkezdték a felvételik előkészítését.
2001. október – A hónap első napjaiban Románia négy városában: Kolozsvárott, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán nyitotta meg kapuit az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amelynek központja és rektori hivatala Kolozsvárott, a fenntartó Sapientia Alapítvány székhelyén működik. Az első tanévben Nagyváradon 800, Marosvásárhelyen 165, Csíkszeredán 209 diák kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
2001. október 8. – Elindult az oktatás Csíkszeredában az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, könyvelés és gazdálkodási informatika, szociológia, román nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv és irodalom szakokon. Marosvásárhelyen pedig az informatika, mechatronika, automatika és alkalmazott informatika, számítástechnika és pedagógia szakokon.
2002. január 24. – A magyar Oktatási Minisztérium hozzáférési lehetőséget biztosított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára az Elektronikus Információs Szolgáltatáshoz (EISZ), amelynek használata, a mintegy 1500 tudományos szakmai folyóirat, a kutatói adatbázis jelentősen segíthetik az intézményben folyó tudományos és kutatói munkát.
2002. május 23. – A román kormány határozatában engedélyezte újabb kilenc szak működését.
2002. október 10. – Bevezették a normatív finanszírozási rendszert a Sapientia EMTE működési költségeinek fedezésére.
2002. december 6. – Tonk Sándor lett a Sapientia Alapítvány új kuratóriumának elnöke.
2003. január 17-18. – Megállapodtak a Sapientia és a Debreceni Egyetem, majd áprilisban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) közötti együttműködésről.
2003. szeptember 4. – Kató Bélát nevezték ki a Kuratórium új elnökének, majd a kuratórium kinevezte Szilágyi Pált a Sapientia EMTE rektori tisztségébe. (Augusztus 14-én elhunyt Tonk Sándor professzor, a Sapientia Alapítvány elnöke, a Sapientia EMTE első rektora.)
2004. június 11. Együttműködési megállapodást írtak alá a Pécsi Tudományegyetemmel.
2004. szeptember 20. – Csíkszeredában két különálló kar – a Gazdaság- és Humántudományok Kar, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar – jött létre.
2004. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Brassói Transilvania Egyetemmel.
2004. október 21. – A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium e-Magyarország pontot hozott létre a marosvásárhelyi campus diákklubjában.
2004. november 7. – Marosvásárhelyen átadták a kar új épületét.
2005. július 1. – A Sapientia EMTE első végzősei sikeresen záróvizsgáztak a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a Bukaresti Egyetemen.
2005. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Bukaresti Műszaki Egyetemmel, majd 2006 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, illetve a Kecskeméti Főiskolával.
2006. október 2. – A Kuratórium kinevezte Dávid Lászlót az egyetem új rektorának, aki 2007. január 1-jén lépett hivatalba.
2007. március 6. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel.
2007. május 11. – Stratégiai együttműködési megállapodást kötöttek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel.
2007. május 25. – A Szenátus jóváhagyta a Sapientia EMTE 2007-2011 közötti időszakra vonatkozó Fejlesztési Stratégiáját.
2007. november 5. – Együttműködési megállapodást írtak alá a szlovákiai Selye János Egyetemmel.
2008. február 22. – Együttműködési megállapodást írtak alá a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemmel. 2008. július 8. – A Szenátus jóváhagyta az első kutatóközpontok létrehozását.
2008. október 22. – Együttműködési egyezményt kötöttek a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemmel. 2009. június 19. – A Sapientia EMTE kérvényezte az intézményi akkreditációt.
2010. június 11. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Budapesti Gazdasági Főiskolával.
2010. szeptember 19. – A tizedik tanévben a Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar keretében elindult a Vezetés és szervezés mesterképzés. 2011. február – A Budapesti Gazdasági Főiskola kihelyezett képzéseként Kolozsváron keresztféléves rendszerben elindult a Nemzetközi tanulmányok mesterképzés.
2011. szeptember 1. – A román kormány elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet.
2011. szeptember 19. – A tizenegyedik tanévét megkezdő egyetemen, három helyszínen összesen 1959 diák kezdte el tanulmányait. A Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar keretében elindult a Szociológia mesterképzés.
2011. december 1. – Együttműködési szerződést kötöttek a gödöllői Szent István Egyetemmel.
2011. december 6. – A román szenátus megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. A román kormány azután terjesztette a törvényhozói testület elé a tervezetet, hogy a román felsőoktatás minőségellenőrző és akkreditációs bizottsága elismerte, hogy az egyetem, amely Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen működtet karokat, valamennyi minőségi követelménynek eleget tesz.
2012. február 15. – A magyar kormány nemzetpolitikai tárcaközi bizottságának döntése értelmében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felkerült a magyarság megmaradását és fejlődését szolgáló nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
MTI
Erdély.ma
2012. március 5.
Jelentős könyvadományt kapott a váradi PKE könyvtára
Több mint ötezer kötetből álló könyvadománnyal gyarapodott a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának gyűjteménye Görömbei András és Tamás Attila jóvoltából.
Mintegy 5400 kötettel bővült a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának gyűjteménye. A könyvállományt Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint Tamás Attila, a Debreceni Egyetem professor emeritusa adományozta a Nyíregyházi Főiskola közvetítésével a felsőoktatási intézménynek.
Az ünnepélyes átadásra pénteken került sor, az adományozókat Bitskey István, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának elnöke, Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora és Tukacsné Károlyi Margit rektorhelyettes képviselte.
János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora önzetlen és nagylelkű gesztusnak nevezte a két jeles irodalomtudós könyvadományát, mely bevallása szerint hatalmas segítséget jelent a viszonylag fiatal nagyváradi egyetemnek. Az intézményvezető elmondta, hogy a könyvállományt helyszűke miatt két különböző helyen – a főépületben található központi könyvtárban, illetve a Zárda utcai dokumentációs központban – helyezték el.
A rektor köszönetét fejezte ki az adományozóknak, akik – elmondása szerint – a Nyíregyházi Főiskola és a Debreceni Egyetem vezetőihez hasonlóan fontos stratégiai partnerei és állandó segítői a Partiumi Keresztény Egyetemnek. Bitskey István, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának elnöke Görömbei András baráti üdvözletét tolmácsolta, aki – akárcsak Tamás Attila professzor – nem lehetett jelen az ünnepélyes átadáson. Az akadémikus beszédében a Partiumi Keresztény Egyetem és a debreceni tudományos bizottság szakmai kapcsolatának megerősítését szorgalmazta. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora felszólalásában dr. Görömbei András és dr. Tamás Attila munkásságát méltatta. Véleménye szerint hagyatékuk méltó helyen szolgálja tovább a magyarság és az egyetemes tudomány ügyét.
Tőkés László EP-képviselő, a Partiumi Keresztény Egyetem alapító elnöke szerint az anyaországiak határon túli magyar felsőoktatás iránti elkötelezettségét igazolja a nagylelkű könyvadomány. „Görömbei András, illetve az itt jelen lévő jeles irodalmárok tudatosították és cselekvésre is váltották szolgálatukban azt a gondolatot, hogy egyetlen magyar irodalomról beszélhetünk” – hangsúlyozta.
Tőkés László díszoklevelet és az egyetem címerét ábrázoló emlékplakettet nyújtott át az adományozókat képviselő vendégeknek, akik ezt követően Asztalos Attila könyvtárigazgató irányításával megtekintették az egyetem könyvtárát.
Krónika (Kolozsvár)
Több mint ötezer kötetből álló könyvadománnyal gyarapodott a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának gyűjteménye Görömbei András és Tamás Attila jóvoltából.
Mintegy 5400 kötettel bővült a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának gyűjteménye. A könyvállományt Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint Tamás Attila, a Debreceni Egyetem professor emeritusa adományozta a Nyíregyházi Főiskola közvetítésével a felsőoktatási intézménynek.
Az ünnepélyes átadásra pénteken került sor, az adományozókat Bitskey István, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának elnöke, Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora és Tukacsné Károlyi Margit rektorhelyettes képviselte.
János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora önzetlen és nagylelkű gesztusnak nevezte a két jeles irodalomtudós könyvadományát, mely bevallása szerint hatalmas segítséget jelent a viszonylag fiatal nagyváradi egyetemnek. Az intézményvezető elmondta, hogy a könyvállományt helyszűke miatt két különböző helyen – a főépületben található központi könyvtárban, illetve a Zárda utcai dokumentációs központban – helyezték el.
A rektor köszönetét fejezte ki az adományozóknak, akik – elmondása szerint – a Nyíregyházi Főiskola és a Debreceni Egyetem vezetőihez hasonlóan fontos stratégiai partnerei és állandó segítői a Partiumi Keresztény Egyetemnek. Bitskey István, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának elnöke Görömbei András baráti üdvözletét tolmácsolta, aki – akárcsak Tamás Attila professzor – nem lehetett jelen az ünnepélyes átadáson. Az akadémikus beszédében a Partiumi Keresztény Egyetem és a debreceni tudományos bizottság szakmai kapcsolatának megerősítését szorgalmazta. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora felszólalásában dr. Görömbei András és dr. Tamás Attila munkásságát méltatta. Véleménye szerint hagyatékuk méltó helyen szolgálja tovább a magyarság és az egyetemes tudomány ügyét.
Tőkés László EP-képviselő, a Partiumi Keresztény Egyetem alapító elnöke szerint az anyaországiak határon túli magyar felsőoktatás iránti elkötelezettségét igazolja a nagylelkű könyvadomány. „Görömbei András, illetve az itt jelen lévő jeles irodalmárok tudatosították és cselekvésre is váltották szolgálatukban azt a gondolatot, hogy egyetlen magyar irodalomról beszélhetünk” – hangsúlyozta.
Tőkés László díszoklevelet és az egyetem címerét ábrázoló emlékplakettet nyújtott át az adományozókat képviselő vendégeknek, akik ezt követően Asztalos Attila könyvtárigazgató irányításával megtekintették az egyetem könyvtárát.
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 19.
Magyar összefogás az orvosi egyetemért
Akár intézményes keretek között is oktatnának a marosvásárhelyi orvosi egyetemen az anyaországi tanárok, hogy így támogassák a magyar kart. Az erdélyi magyar egyetemi vezetők a hatékonyabb érdekképviselet reményében rektori konferencia alapítását tervezik. Mindez a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) hétvégi, Marosvásárhelyen szervezett konferenciáján hangzott el. „1990-ben azzal vádoltak minket, magyarokat, hogy túl hirtelen kértük az anyanyelvű oktatás visszaállítását. Azóta eltelt huszonkét év, kérdem én, ennyi idő sem volt elég egyeseknek, hogy megértsenek bennünket?” – tette fel a retorikus kérdést Ajtay Kincses Mária, a RMOGYKE újonnan megválasztott elnöke.
Elsorvasztás. Szabó Béla szerint tudatosan csökkentették a tanári kar létszámát
Az anyaországi orvosi egyetemek vezetői a továbbiakban is készségesen támogatnák az erdélyi magyar felsőfokú oktatást – hangsúlyozták azok a magyarországi rektorok és dékánok, akik részt vettek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) hétvégi konferenciáján. A Marosvásárhelyen szervezett Határokon átnyúló összefogás a magyarnyelvű felsőoktatásért című rendezvényen elhangzott: a magyarországi oktatók a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának akkreditálásához elengedhetetlen hosszabb távú stratégiában gondolkoznak.
Az utóbbi három évben a RMOGYKE által szervezett tanfolyamokon mintegy száz anyaországi egyetemi oktató tartott Marosvásárhelyen előadást úgy, hogy ezért nem kért honoráriumot. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi karának dékánja a Krónikának elmondta, Magyarország különböző egyetemeiről több oktató is jelezte már, hogy intézményes keretek között is készségesen vállalná a hosszabb távú segítségnyújtást.
Mint ismeretes, a román királyi rendelettel 67 évvel ezelőtt létrehozott egyetemen kezdetben számos magyarországi professzor tanított, s igyekezett kinevelni az erdélyi utódjait.
Rektori konferenciát hoznának létre
„A legkönnyebben, legjobban a hallgató anyanyelvén tudja elsajátítani a tananyagot. Teljesen értelmetlen magyarul tanulni az elméletet és románul a gyakorlatot, mint ahogy jelenleg történik a MOGYE-n. Ennél is fontosabb, ha a beteg anyanyelvén tudja megértetni magát az orvossal” – hangsúlyozta előadásában Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott professzora, aki hajdanán Marosvásárhelyen anyanyelvén végezte tanulmányait, és helytállt az ország román többségű vidékein, majd évek múltán Svédországban is. A romániai magyar nyelvű oktatás nemcsak a magyarok érdekeit szolgálná, hanem a románokét is – fogalmazta meg Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi karának dékánja, valamint Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„Üzenem a román kollégáknak, hogy a magyar tagozat létrehozása nem veszélyezteti sem az ő, sem a tanítványaik jogait. Vagy jobb lesz, ha elitek nélkül, a román társadalom eltartottjai leszünk?” – tette fel a kérdést a Sapientia vezetője. Úgy vélte, az az egyetem, amely saját közösségével száll szembe, mint jelen esetben a törvénnyel és a magyar tagozat létrehozására irányuló törekvésekkel dacoló MOGYE vezetősége, hitelét veszíti. Az erősebb érdekérvényesítés érdekében Dávid László erdélyi rektori konferencia létrehozását javasolta.
A testületben helyet kapnának a hazai magyar egyetemek rektorai, dékánjai, valamint helyetteseik. „Végre össze kell fognunk, vállalnunk kell a hiteles építkezést, egymás támogatását” – hangsúlyozta Dávid László. Szerinte ha Erdélyben is létezne a magyarországi Rektori Konferenciához hasonló testület, ez is hallathatná szavát a MOGYE ügyében.
Tudatos „elsorvasztási politika” folyt
A konferencia keretében Szabó Béla, a vásárhelyi egyetem általános orvosi karának leváltott dékánhelyettese, a magyar oktatók szószólója arra a román fél által elhallgatott tényre hívta fel a figyelmet, hogy a másodrangú egyetemmé minősített MOGYE a magyar tagozat létrehozása nélkül sem teljesíti az akkreditálási feltételeket. „Ami a magyar tagozat helyzetét illeti, eddig egy tudatos elsorvasztási politika folyt, most pedig a szemünkre vetik, hogy nem vagyunk akkreditálhatók” – mondta Szabó annak kapcsán, hogy míg a magyar hallgatók aránya az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt, az oktatóké vészesen csökkent. Ilyen körülmények között rendkívül aggasztó, hogy az oktatási törvény alkalmazása és a magyar tagozat létrehozása ellen tüntető román diákok és az őket felbújtató tanárok ugyanazokat a jelszavakat hangoztatják, mint az 1990-es fekete márciushoz vezető időszakban.
„1990-ben azzal vádoltak minket, magyarokat, hogy túl hirtelen kértük az anyanyelvű oktatás visszaállítását. Azóta eltelt huszonkét év, kérdem én, ennyi idő sem volt elég egyeseknek, hogy megértsenek bennünket?” – tette fel a retorikus kérdést Ajtay Kincses Mária, a konferenciát szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület újonnan megválasztott elnöke.
Az oktatás rovására megy a huzavona
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége a szakadék felé taszítja a felsőoktatási intézményt, hiszen a több hónapos ellenségeskedés már most jelentősen rontja az egyetem színvonalát, az oktatás minőségét – hívta fel a figyelmet Markó Béla. A miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában elmondta, az ügyben megszólaló román oktatók többsége megpróbálja megtéveszteni a közvéleményt, és „öngyilkos” magatartásuk nemcsak a magyar oktatást, hanem az egész egyetemet tönkreteheti. Úgy vélte, a magyar kart ellenző oktatók „hajlandóak mindent felégetni, hajlandóak mindent tönkretenni bizonyos önös érdekekért”.
Azok az emberek, akik itt oktatnak, ahelyett, hogy az egyetem minőségére figyeltek volna, energiájukat erre az áldatlan huzavonára szánták. Miközben egy teljesen természetes dologról van szó: arról, hogy a magyar oktatók nem gyerekek, nem magatehetetlenek, ők képesek a magyar oktatás dolgaiban megfelelő döntéseket hozni. A román oktatók egy része pedig erőnek erejével meg akarja akadályozni ezt, és tücsköt-bogarat összehordanak, hogy vége lesz az egyetemnek. Most már attól félek, hogy tényleg így lesz vége ennek az egyetemnek, ha ezt nem fejezik be – mondta Markó.
Az RMDSZ volt elnöke emlékeztetett, hogy a MOGYE, amely egykoron Románia egyik legtekintélyesebb orvosi és gyógyszerészeti egyeteme volt, és amely eredetileg kizárólag magyar nyelvű intézményként működött, most alig-alig jutott be a másodosztályú egyetemek közé. Markó Béla arra is kitért, hogy az oktatási minisztérium már rég fölléphetett volna keményebben az ügyben, azonban a volt tárcavezető nem volt elég erélyes.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Akár intézményes keretek között is oktatnának a marosvásárhelyi orvosi egyetemen az anyaországi tanárok, hogy így támogassák a magyar kart. Az erdélyi magyar egyetemi vezetők a hatékonyabb érdekképviselet reményében rektori konferencia alapítását tervezik. Mindez a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) hétvégi, Marosvásárhelyen szervezett konferenciáján hangzott el. „1990-ben azzal vádoltak minket, magyarokat, hogy túl hirtelen kértük az anyanyelvű oktatás visszaállítását. Azóta eltelt huszonkét év, kérdem én, ennyi idő sem volt elég egyeseknek, hogy megértsenek bennünket?” – tette fel a retorikus kérdést Ajtay Kincses Mária, a RMOGYKE újonnan megválasztott elnöke.
Elsorvasztás. Szabó Béla szerint tudatosan csökkentették a tanári kar létszámát
Az anyaországi orvosi egyetemek vezetői a továbbiakban is készségesen támogatnák az erdélyi magyar felsőfokú oktatást – hangsúlyozták azok a magyarországi rektorok és dékánok, akik részt vettek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) hétvégi konferenciáján. A Marosvásárhelyen szervezett Határokon átnyúló összefogás a magyarnyelvű felsőoktatásért című rendezvényen elhangzott: a magyarországi oktatók a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának akkreditálásához elengedhetetlen hosszabb távú stratégiában gondolkoznak.
Az utóbbi három évben a RMOGYKE által szervezett tanfolyamokon mintegy száz anyaországi egyetemi oktató tartott Marosvásárhelyen előadást úgy, hogy ezért nem kért honoráriumot. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi karának dékánja a Krónikának elmondta, Magyarország különböző egyetemeiről több oktató is jelezte már, hogy intézményes keretek között is készségesen vállalná a hosszabb távú segítségnyújtást.
Mint ismeretes, a román királyi rendelettel 67 évvel ezelőtt létrehozott egyetemen kezdetben számos magyarországi professzor tanított, s igyekezett kinevelni az erdélyi utódjait.
Rektori konferenciát hoznának létre
„A legkönnyebben, legjobban a hallgató anyanyelvén tudja elsajátítani a tananyagot. Teljesen értelmetlen magyarul tanulni az elméletet és románul a gyakorlatot, mint ahogy jelenleg történik a MOGYE-n. Ennél is fontosabb, ha a beteg anyanyelvén tudja megértetni magát az orvossal” – hangsúlyozta előadásában Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott professzora, aki hajdanán Marosvásárhelyen anyanyelvén végezte tanulmányait, és helytállt az ország román többségű vidékein, majd évek múltán Svédországban is. A romániai magyar nyelvű oktatás nemcsak a magyarok érdekeit szolgálná, hanem a románokét is – fogalmazta meg Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi karának dékánja, valamint Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„Üzenem a román kollégáknak, hogy a magyar tagozat létrehozása nem veszélyezteti sem az ő, sem a tanítványaik jogait. Vagy jobb lesz, ha elitek nélkül, a román társadalom eltartottjai leszünk?” – tette fel a kérdést a Sapientia vezetője. Úgy vélte, az az egyetem, amely saját közösségével száll szembe, mint jelen esetben a törvénnyel és a magyar tagozat létrehozására irányuló törekvésekkel dacoló MOGYE vezetősége, hitelét veszíti. Az erősebb érdekérvényesítés érdekében Dávid László erdélyi rektori konferencia létrehozását javasolta.
A testületben helyet kapnának a hazai magyar egyetemek rektorai, dékánjai, valamint helyetteseik. „Végre össze kell fognunk, vállalnunk kell a hiteles építkezést, egymás támogatását” – hangsúlyozta Dávid László. Szerinte ha Erdélyben is létezne a magyarországi Rektori Konferenciához hasonló testület, ez is hallathatná szavát a MOGYE ügyében.
Tudatos „elsorvasztási politika” folyt
A konferencia keretében Szabó Béla, a vásárhelyi egyetem általános orvosi karának leváltott dékánhelyettese, a magyar oktatók szószólója arra a román fél által elhallgatott tényre hívta fel a figyelmet, hogy a másodrangú egyetemmé minősített MOGYE a magyar tagozat létrehozása nélkül sem teljesíti az akkreditálási feltételeket. „Ami a magyar tagozat helyzetét illeti, eddig egy tudatos elsorvasztási politika folyt, most pedig a szemünkre vetik, hogy nem vagyunk akkreditálhatók” – mondta Szabó annak kapcsán, hogy míg a magyar hallgatók aránya az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt, az oktatóké vészesen csökkent. Ilyen körülmények között rendkívül aggasztó, hogy az oktatási törvény alkalmazása és a magyar tagozat létrehozása ellen tüntető román diákok és az őket felbújtató tanárok ugyanazokat a jelszavakat hangoztatják, mint az 1990-es fekete márciushoz vezető időszakban.
„1990-ben azzal vádoltak minket, magyarokat, hogy túl hirtelen kértük az anyanyelvű oktatás visszaállítását. Azóta eltelt huszonkét év, kérdem én, ennyi idő sem volt elég egyeseknek, hogy megértsenek bennünket?” – tette fel a retorikus kérdést Ajtay Kincses Mária, a konferenciát szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület újonnan megválasztott elnöke.
Az oktatás rovására megy a huzavona
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége a szakadék felé taszítja a felsőoktatási intézményt, hiszen a több hónapos ellenségeskedés már most jelentősen rontja az egyetem színvonalát, az oktatás minőségét – hívta fel a figyelmet Markó Béla. A miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában elmondta, az ügyben megszólaló román oktatók többsége megpróbálja megtéveszteni a közvéleményt, és „öngyilkos” magatartásuk nemcsak a magyar oktatást, hanem az egész egyetemet tönkreteheti. Úgy vélte, a magyar kart ellenző oktatók „hajlandóak mindent felégetni, hajlandóak mindent tönkretenni bizonyos önös érdekekért”.
Azok az emberek, akik itt oktatnak, ahelyett, hogy az egyetem minőségére figyeltek volna, energiájukat erre az áldatlan huzavonára szánták. Miközben egy teljesen természetes dologról van szó: arról, hogy a magyar oktatók nem gyerekek, nem magatehetetlenek, ők képesek a magyar oktatás dolgaiban megfelelő döntéseket hozni. A román oktatók egy része pedig erőnek erejével meg akarja akadályozni ezt, és tücsköt-bogarat összehordanak, hogy vége lesz az egyetemnek. Most már attól félek, hogy tényleg így lesz vége ennek az egyetemnek, ha ezt nem fejezik be – mondta Markó.
Az RMDSZ volt elnöke emlékeztetett, hogy a MOGYE, amely egykoron Románia egyik legtekintélyesebb orvosi és gyógyszerészeti egyeteme volt, és amely eredetileg kizárólag magyar nyelvű intézményként működött, most alig-alig jutott be a másodosztályú egyetemek közé. Markó Béla arra is kitért, hogy az oktatási minisztérium már rég fölléphetett volna keményebben az ügyben, azonban a volt tárcavezető nem volt elég erélyes.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 23.
Hiányolják a magyar nyelvű műszaki képzést
Tizenhetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya a Fiatal Műszakiak Nemzetközi Tudományos Ülésszakát, amelyen erdélyi, magyarországi és felvidéki kutatók, oktatók, egyetemi hallgatók vesznek részt. A konferencia ma szilágysági körúttal zárul.
A tegnap délelőtti megnyitón a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében a szervezők nevében Bitay Enikő szakosztályi elnök azt emelte ki, hogy idén 13 egyetemről és 5 tudományos intézettől 155 szerző 100 dolgozata hangzik el. Az összes konferenciakötet már elérhető az Erdélyi Digitális Adattárban. Gyenge Csaba EME-alelnök ennek a hagyományos konferenciasorozatnak az ipari és tudományos élet gazdagításában betöltött szerepét hangsúlyozta. Szilágyi Mátyás magyar főkonzul a seregszemle tudományos eredményközlő jelentőségét, a romániai magyar szakoktatás hiányát, és a fiatalok itthon tartásának társadalompolitikai feladatát húzta alá. Köszöntőt mondtak még a következők: Dudás László (Miskolci Egyetem), M. Csizmadia Béla (Gödöllői Szent István Egyetem), Dobránszky János (Budapesti Műegyetem), Dávid László (Sapientia EMTE), Rácz Pál (Óbudai Egyetem), Kodácsy János (Kecskeméti Főiskola), Pokorádi László (Debreceni Egyetem), Kodor Tamás (Pécsi Tudományegyetem), Kostyál Péter (Pozsonyi Műszaki Egyetem), Csibi Vencel (Kolozsvári Műszaki Egyetem) és Péntek János (Kolozsvári Akadémiai Bizottság).
Több felszólaló említette a romániai magyar nyelvű műszaki felsőoktatási képzés hiányát, amely megoldásra vár. Ezután két plenáris előadás hangzott el, majd első alkalommal adták át a tavaly elhunyt kolozsvári akadémikus emlékére alapított Maros Dezső-díjat. A kitüntetett ifj. Orbán György (doktorandusz, Kolozsvári Műszaki Egyetem) volt, aki kiemelkedő kutatási eredményeivel és előadásaival érdemelte ki az elismerést. A délelőtti találkozót a magyar opera művészeinek (Hary Juditot és Maneszes Mártont zongorán Nagy Ibolya kísérte) műsora színezte. Délután három szekcióban zajlottak le a tudományos előadások.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
Tizenhetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya a Fiatal Műszakiak Nemzetközi Tudományos Ülésszakát, amelyen erdélyi, magyarországi és felvidéki kutatók, oktatók, egyetemi hallgatók vesznek részt. A konferencia ma szilágysági körúttal zárul.
A tegnap délelőtti megnyitón a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében a szervezők nevében Bitay Enikő szakosztályi elnök azt emelte ki, hogy idén 13 egyetemről és 5 tudományos intézettől 155 szerző 100 dolgozata hangzik el. Az összes konferenciakötet már elérhető az Erdélyi Digitális Adattárban. Gyenge Csaba EME-alelnök ennek a hagyományos konferenciasorozatnak az ipari és tudományos élet gazdagításában betöltött szerepét hangsúlyozta. Szilágyi Mátyás magyar főkonzul a seregszemle tudományos eredményközlő jelentőségét, a romániai magyar szakoktatás hiányát, és a fiatalok itthon tartásának társadalompolitikai feladatát húzta alá. Köszöntőt mondtak még a következők: Dudás László (Miskolci Egyetem), M. Csizmadia Béla (Gödöllői Szent István Egyetem), Dobránszky János (Budapesti Műegyetem), Dávid László (Sapientia EMTE), Rácz Pál (Óbudai Egyetem), Kodácsy János (Kecskeméti Főiskola), Pokorádi László (Debreceni Egyetem), Kodor Tamás (Pécsi Tudományegyetem), Kostyál Péter (Pozsonyi Műszaki Egyetem), Csibi Vencel (Kolozsvári Műszaki Egyetem) és Péntek János (Kolozsvári Akadémiai Bizottság).
Több felszólaló említette a romániai magyar nyelvű műszaki felsőoktatási képzés hiányát, amely megoldásra vár. Ezután két plenáris előadás hangzott el, majd első alkalommal adták át a tavaly elhunyt kolozsvári akadémikus emlékére alapított Maros Dezső-díjat. A kitüntetett ifj. Orbán György (doktorandusz, Kolozsvári Műszaki Egyetem) volt, aki kiemelkedő kutatási eredményeivel és előadásaival érdemelte ki az elismerést. A délelőtti találkozót a magyar opera művészeinek (Hary Juditot és Maneszes Mártont zongorán Nagy Ibolya kísérte) műsora színezte. Délután három szekcióban zajlottak le a tudományos előadások.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. május 5.
Bod Péter emlékezete Nagyenyeden és Magyarigenben
A Bethlen Gábor Kollégiumban és az ősi magyarigeni szórvány-templomban nemzetközi konferencián emlékeztek meg arról, hogy 300 éve született az erdélyi református tudós-lelkipásztor, Bod Péter (1712–1769). A kétnapos tudományos konferencia méltóképpen idézte fel Bod Péter alakját, munkásságát, akiről Gudor Botond gyulafehérvári református lelkész többnyelvű könyvében ezt írja: „ő volt az a jellemzően erdélyi tudóstípus, aki (…) az erdélyi közművelődés magas mércéjét tűzte ki célul”.
Mindkét helyszínen sikerült a szervezőknek olyan kedvező környezetet és feltételeket teremteniük, ahol a résztvevők otthon érezhették magukat. Az ódon kollégiumi környezetben vagy a magyarigeni templom hűvösében a Gyulafehérvárról, Nagyenyedről, Kolozsvárról, Marosszentkirályról, Budapestről, Debrecenből, Szegedről, Szombathelyről, Egerből és Oxfordból érkezett jeles tudósok, kutatók éppen ott voltak, ahol Bod Péter hajdanában tanult majd később alkotott, és ahol ma is magyarul hangzik a szó.
Két nap, 19 előadás
Bárócz Huba esperes áhítata után Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató a 390 éves Kollégium emlékekben igen gazdag tárházáról beszélt, arról a hatalmas, nagy örökségről, amelyben Bod Péter is méltó helyet kapott. Gudor Botond a Kollégium igen fontos szerepe mellett, kiemelte a Károli Gáspár Református Egyetem hozzájárulását és a Gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány kezdeményező és szervező részvételét a konferencián.
Ezután következtek az előadások, melyekből 19 hangzott el a két nap alatt – többségében fiatal kutatók mutatták be a gazdag hagyaték egy-egy feltárt részletét.
Érdekes, változatos megközelítésű előadások hangzottak el, amelyeket a szervezők tematikusan csoportosítottak, és amelyek során jeles tudós személyiségek vállalták a moderátori szerepet.
Az előadások Az iskola, tudomány és nevelés a barokk korban témával – moderátor Gudor Botond – kezdődtek, amelyben arra is választ kaptunk, hogyan lett Bod Péterből tudós-lelkész. Dr. Bellágh Rózsa (Széchényi Könyvtár – Budapest), aki 30 éve foglalkozik a témával és a 21 éves Bod Péter Társaság tagja, a historia litteraria művelőjéről beszélt, akinek a szellemi öröksége a Magyar Athenas című munkája. Ez utóbbi az első magyar nyelvű írói lexikon. Ugyancsak ő említette meg azt a jellemző epizódot Bod Péter fiatalkorából, amiről később a tudós-lelkipásztor így számolt be: „Elmentem a nagyenyedi kotya-vetyére és ott könyveket vásároltam”. Ebben az előadás-csoportban még hallottunk Nadányi János és Pápai Páriz esetéről (Dr. Nagy Levente, Budapest) és Ajtai Abód Mihályról (Krizbai Jenő, Nagyenyed).
Bod Péter és történetírásainak forrásairól hárman értekeztek Sepsi Enikő (a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsésztudományi Karának dékánja) moderátori irányításával. Az előadók Dáné Hedvig (BBTE, Kolozsvár), Rácz Emese (Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár; volt enyedi könyvtáros) és Verók Attila (Eger) voltak, majd Szonda Szabolcs Háromszék nevében hozta üdvözletét, és amiatti örömét fejezte ki, hogy a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtár cselekvő részese lehetett a megemlékezésnek.
Délután Krecsák Albert enyedi alpolgármester megtisztelőnek értékelte, hogy éppen Nagyenyeden tartották meg a konferencia egy részét. A külföldi peregrinációról, mint az erdélyi értelmiség továbbképzésének lehetőségéről szóló témakörben Csoma Zsigmond moderátori vezetése mellett igen gazdag és sok kutatómunkával felszínre hozott információt hallottunk azokról a diákokról, akik egyházi vagy más támogatással Nyugat-Európában tanultak, hogy aztán a friss szellemiséget itthon is terjesszék. Előadók voltak: Kurucz György (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest), Sepsi Enikő, Hegyi Ádám (Szegedi Tudományegyetem) és Bozzay Réka (Debreceni Tudományegyetem). Sor került még három előadásra a történelem segédtudományainak bölcsője és Bod Péter korának polihisztori érdeklődése tematikában, Bozzay Réka moderátori vezetése mellett. Egyed Emese (BBTE, Kolozsvár) Bod Péter egyik munkáját, az 1766-ban megjelent Hungarus Tymbaules Continuatust elemezte, amelyben Bod Péter a Gyulai család és a magyarság történetét kívánta rögzíteni. Gróf László Oxfordból igen szemléletesen mutatta be Bod Péter térképeit. Viczián István az ásványtanról értekezett.
Érdekes program volt – különösen a vendégeknek – a Bethlen Dokumentációs Könyvtár Bod Péter tárlatának a megnyitója, amit Győrfi Dénes főkönyvtáros tartott. A bemutatón igen szemléletes, gazdag könyvtári anyaggal ismerkedhettek meg a látogatók, majd alternatív programként városnézés következett, valamint az Iskolai Múzeum megtekintése. Este pedig a díszteremben fellépett a 20 éves Collegium Gabrielense együttese, amelynek sikerült oldania az előadások okozta fáradságot.
Megjósolta a Székelyföld megerősödését
Bod Péter Magyarigenben lelkészi-alkotói pályafutásának igen jelentős részét, mintegy 20 évet töltött, az akkor még sokkal nagyobb gyülekezetben.
Az emlékére tartott magyarigeni ünnepet megtisztelte jelenlétével Pap Géza református püspök, aki ezen alkalomból igét hirdetett. Szász Csaba helyi református lelkész a következőképpen üdvözölte a templomot csaknem teljesen megtöltő vendégsereget: „Erdély-hegyalja ma ünnepel”, majd ismertette az újabb betelepülőkkel 20 főre gyarapodott gyülekezetének sikereit. 1996-ban elődje, Gudor Botond csak három hívet talált a nevezetes községben. Ma Szász Csaba – Sárddal és Zalatnával együtt – 73 magyar lélekkel foglakozik.
Üdvözölte a konferenciát Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke, aki Bod Péter üzenetét a mának azzal a 300 éves vízióval érzékeltette, amelyben a tudós-lelkipásztor megjósolta a Székelyföld megerősödését, azt, hogy a hatalom nem fogja tudni majd megtörni. És éppen most indult el az a székelyföldi mozgalom, amely a szórványt segíti megmaradási cselekvéseiben.
A templomba is szépen jutott az előadásokból, amelyeket a moderátorok kisebb időzavar miatt szűkebb keretek közé szorítottak. Előtte a Bethlen-kollégium Fórika Éva vezette leánykórusa lépett fel nagyszerű műsorával, majd Boros Erzsébet búzásbocsárdi népdalénekes egyházi dalokat adott elő. Ezúttal Egyed Emese volt a moderátor aki A bölcsőhelytől a sírig előadáscsoport előadásait igazgatta. Csoma Zsigmond (KRGE) Bod Péter önéletírásáról beszélt, mint történeti-ökológiai forrásról, Feiszt György levéltáros-heraldikus a családi címerekről, Veres László marosszentkirályi lelkész az ünnepelt olthévizi tevékenységéről beszélt, és felolvasta Jan Andrea Bernhard zürichi kutató Pápai Páriz Ferencről a konferenciára küldött értekezését is. Gróf László moderálása mellett Gudor Botond rövidre fogta gazdag és érdekes ismereteit Bod Péter magyarigeni mindennapjairól. Befejezésül Győrfi Dénes Bod Péter újratemetéséről – amelyen 1912-ben részt vett a Bethlen-kollégium küldöttsége is – adta elő a Dokumentációs könyvtár érdekes adatait.
Olyan, csaknem egyórás koncert következett a sepsiszentgyörgyi Codex régizene együttes előadásában, amelyet többszöri vastaps kísért. A konferencia zárásaként Bod Péter sírjánál az összes résztvevő és támogató szervezet koszorút helyezett el.
*
A magyarigeni program során Gudor Botonddal több alkalommal is megpróbáltuk összegezni a kétnapos konferencia legfőbb tanulságait. Egy hagyomány folytatásáról beszélt, amit most egy szórványban működő alapítvány, a Gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány kezdeményezett. Az együttműködés a két helyszín között – tegyük hozzá: a két főszervező között (Szőcs Ildikó, Gudor Botond) – jó és harmonikus volt, ennek eredménye pedig a mintaszerűen megszervezett konferencia lett.
A Károli Gáspár Református Egyetem a közeljövőben könyvben adja ki az előadások anyagát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
A Bethlen Gábor Kollégiumban és az ősi magyarigeni szórvány-templomban nemzetközi konferencián emlékeztek meg arról, hogy 300 éve született az erdélyi református tudós-lelkipásztor, Bod Péter (1712–1769). A kétnapos tudományos konferencia méltóképpen idézte fel Bod Péter alakját, munkásságát, akiről Gudor Botond gyulafehérvári református lelkész többnyelvű könyvében ezt írja: „ő volt az a jellemzően erdélyi tudóstípus, aki (…) az erdélyi közművelődés magas mércéjét tűzte ki célul”.
Mindkét helyszínen sikerült a szervezőknek olyan kedvező környezetet és feltételeket teremteniük, ahol a résztvevők otthon érezhették magukat. Az ódon kollégiumi környezetben vagy a magyarigeni templom hűvösében a Gyulafehérvárról, Nagyenyedről, Kolozsvárról, Marosszentkirályról, Budapestről, Debrecenből, Szegedről, Szombathelyről, Egerből és Oxfordból érkezett jeles tudósok, kutatók éppen ott voltak, ahol Bod Péter hajdanában tanult majd később alkotott, és ahol ma is magyarul hangzik a szó.
Két nap, 19 előadás
Bárócz Huba esperes áhítata után Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató a 390 éves Kollégium emlékekben igen gazdag tárházáról beszélt, arról a hatalmas, nagy örökségről, amelyben Bod Péter is méltó helyet kapott. Gudor Botond a Kollégium igen fontos szerepe mellett, kiemelte a Károli Gáspár Református Egyetem hozzájárulását és a Gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány kezdeményező és szervező részvételét a konferencián.
Ezután következtek az előadások, melyekből 19 hangzott el a két nap alatt – többségében fiatal kutatók mutatták be a gazdag hagyaték egy-egy feltárt részletét.
Érdekes, változatos megközelítésű előadások hangzottak el, amelyeket a szervezők tematikusan csoportosítottak, és amelyek során jeles tudós személyiségek vállalták a moderátori szerepet.
Az előadások Az iskola, tudomány és nevelés a barokk korban témával – moderátor Gudor Botond – kezdődtek, amelyben arra is választ kaptunk, hogyan lett Bod Péterből tudós-lelkész. Dr. Bellágh Rózsa (Széchényi Könyvtár – Budapest), aki 30 éve foglalkozik a témával és a 21 éves Bod Péter Társaság tagja, a historia litteraria művelőjéről beszélt, akinek a szellemi öröksége a Magyar Athenas című munkája. Ez utóbbi az első magyar nyelvű írói lexikon. Ugyancsak ő említette meg azt a jellemző epizódot Bod Péter fiatalkorából, amiről később a tudós-lelkipásztor így számolt be: „Elmentem a nagyenyedi kotya-vetyére és ott könyveket vásároltam”. Ebben az előadás-csoportban még hallottunk Nadányi János és Pápai Páriz esetéről (Dr. Nagy Levente, Budapest) és Ajtai Abód Mihályról (Krizbai Jenő, Nagyenyed).
Bod Péter és történetírásainak forrásairól hárman értekeztek Sepsi Enikő (a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsésztudományi Karának dékánja) moderátori irányításával. Az előadók Dáné Hedvig (BBTE, Kolozsvár), Rácz Emese (Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár; volt enyedi könyvtáros) és Verók Attila (Eger) voltak, majd Szonda Szabolcs Háromszék nevében hozta üdvözletét, és amiatti örömét fejezte ki, hogy a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtár cselekvő részese lehetett a megemlékezésnek.
Délután Krecsák Albert enyedi alpolgármester megtisztelőnek értékelte, hogy éppen Nagyenyeden tartották meg a konferencia egy részét. A külföldi peregrinációról, mint az erdélyi értelmiség továbbképzésének lehetőségéről szóló témakörben Csoma Zsigmond moderátori vezetése mellett igen gazdag és sok kutatómunkával felszínre hozott információt hallottunk azokról a diákokról, akik egyházi vagy más támogatással Nyugat-Európában tanultak, hogy aztán a friss szellemiséget itthon is terjesszék. Előadók voltak: Kurucz György (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest), Sepsi Enikő, Hegyi Ádám (Szegedi Tudományegyetem) és Bozzay Réka (Debreceni Tudományegyetem). Sor került még három előadásra a történelem segédtudományainak bölcsője és Bod Péter korának polihisztori érdeklődése tematikában, Bozzay Réka moderátori vezetése mellett. Egyed Emese (BBTE, Kolozsvár) Bod Péter egyik munkáját, az 1766-ban megjelent Hungarus Tymbaules Continuatust elemezte, amelyben Bod Péter a Gyulai család és a magyarság történetét kívánta rögzíteni. Gróf László Oxfordból igen szemléletesen mutatta be Bod Péter térképeit. Viczián István az ásványtanról értekezett.
Érdekes program volt – különösen a vendégeknek – a Bethlen Dokumentációs Könyvtár Bod Péter tárlatának a megnyitója, amit Győrfi Dénes főkönyvtáros tartott. A bemutatón igen szemléletes, gazdag könyvtári anyaggal ismerkedhettek meg a látogatók, majd alternatív programként városnézés következett, valamint az Iskolai Múzeum megtekintése. Este pedig a díszteremben fellépett a 20 éves Collegium Gabrielense együttese, amelynek sikerült oldania az előadások okozta fáradságot.
Megjósolta a Székelyföld megerősödését
Bod Péter Magyarigenben lelkészi-alkotói pályafutásának igen jelentős részét, mintegy 20 évet töltött, az akkor még sokkal nagyobb gyülekezetben.
Az emlékére tartott magyarigeni ünnepet megtisztelte jelenlétével Pap Géza református püspök, aki ezen alkalomból igét hirdetett. Szász Csaba helyi református lelkész a következőképpen üdvözölte a templomot csaknem teljesen megtöltő vendégsereget: „Erdély-hegyalja ma ünnepel”, majd ismertette az újabb betelepülőkkel 20 főre gyarapodott gyülekezetének sikereit. 1996-ban elődje, Gudor Botond csak három hívet talált a nevezetes községben. Ma Szász Csaba – Sárddal és Zalatnával együtt – 73 magyar lélekkel foglakozik.
Üdvözölte a konferenciát Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke, aki Bod Péter üzenetét a mának azzal a 300 éves vízióval érzékeltette, amelyben a tudós-lelkipásztor megjósolta a Székelyföld megerősödését, azt, hogy a hatalom nem fogja tudni majd megtörni. És éppen most indult el az a székelyföldi mozgalom, amely a szórványt segíti megmaradási cselekvéseiben.
A templomba is szépen jutott az előadásokból, amelyeket a moderátorok kisebb időzavar miatt szűkebb keretek közé szorítottak. Előtte a Bethlen-kollégium Fórika Éva vezette leánykórusa lépett fel nagyszerű műsorával, majd Boros Erzsébet búzásbocsárdi népdalénekes egyházi dalokat adott elő. Ezúttal Egyed Emese volt a moderátor aki A bölcsőhelytől a sírig előadáscsoport előadásait igazgatta. Csoma Zsigmond (KRGE) Bod Péter önéletírásáról beszélt, mint történeti-ökológiai forrásról, Feiszt György levéltáros-heraldikus a családi címerekről, Veres László marosszentkirályi lelkész az ünnepelt olthévizi tevékenységéről beszélt, és felolvasta Jan Andrea Bernhard zürichi kutató Pápai Páriz Ferencről a konferenciára küldött értekezését is. Gróf László moderálása mellett Gudor Botond rövidre fogta gazdag és érdekes ismereteit Bod Péter magyarigeni mindennapjairól. Befejezésül Győrfi Dénes Bod Péter újratemetéséről – amelyen 1912-ben részt vett a Bethlen-kollégium küldöttsége is – adta elő a Dokumentációs könyvtár érdekes adatait.
Olyan, csaknem egyórás koncert következett a sepsiszentgyörgyi Codex régizene együttes előadásában, amelyet többszöri vastaps kísért. A konferencia zárásaként Bod Péter sírjánál az összes résztvevő és támogató szervezet koszorút helyezett el.
*
A magyarigeni program során Gudor Botonddal több alkalommal is megpróbáltuk összegezni a kétnapos konferencia legfőbb tanulságait. Egy hagyomány folytatásáról beszélt, amit most egy szórványban működő alapítvány, a Gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány kezdeményezett. Az együttműködés a két helyszín között – tegyük hozzá: a két főszervező között (Szőcs Ildikó, Gudor Botond) – jó és harmonikus volt, ennek eredménye pedig a mintaszerűen megszervezett konferencia lett.
A Károli Gáspár Református Egyetem a közeljövőben könyvben adja ki az előadások anyagát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 10.
Ballagási ünnepség a PKE-n
Szombaton tartották meg a Partiumi Kersztény Egyetem hagyományos ballagási ünnepségét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Az alapszakon végzett hallgatók mellett a templom padjaiban a magiszteri képzésben részesült végzősök is helyet foglaltak.
A ballagási ünnepség szombaton a reggeli órákban kezdődött. A végzősöket az egyetem épületében szakonként más-más teremben búcsúztatták el, majd 11 órakor a hallgatók tanáraikkal közösen átballagtak az újvárosi templomba. Idén is zsúfolásig megtelt a templom szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A Szózat eléneklése után a ballagókat és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Tőkés László a PKE elnöke Ámos könyvének 9 részében foglalt igerész (Ámos 9, 11-15) alapján hirdetett igét. Ámos az idézett igerészben elmondja mit történik a néppel, mivel letértek a követendő útról: büntetés helyett az ítélet súlyát feloldó kegyelemről szól Ámos próféta. Tőkés László hozzáfűzte, hogy az igerészre a nemzeti összetartozás napján talált rá. Elmondta, hogy ez a nap nem gyásznap kell legyen. „Trianon a megmaradásra figyelmeztet minket, nem a gyászra. Trianon siratása helyett, a gyógyításra van szükség, amelyhez a mai napon Isten segítségét kérjük. Ti alanyai lehettek a változásnak, a gyógyulásnak. A végzős hallgatók Partium, Erdély és Székelyföld örökségét hozták magukkal, és ez az örökség kötelez”-emelte ki Tőkés László. A továbbiakban az emigráció okozta problémákra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem kell máshova idegennek menni, ha Isten adott hazát nekünk.
Ünnepi köszöntések
Az igehirdetést követően dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora tartotta meg ünnepi évzáró beszédét. Elmondta, hogy a ballagók igazolják azt, hogy az egyetem munkája nem hiábavaló. „Legyen a mai nap az ünnepé, egy sikeres év lezárásának ünnepe”-tette hozzá. A továbbiakban értékelte az egyetem elmúlt évi munkáját, ismertette az elért eredményeket, az induló mesteri szakokat, az újonnan akkreditált szakokat. Az ünnepi köszöntések során dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora is megosztotta jókívánságait a végzősökkel: „Ne a diplomának, hanem a megszerzett tudásnak örüljenek”. A továbbiakban Bakos István, a Partiumi Egyetem Alapítvány kuratóriumának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi. Erdon.ro
Szombaton tartották meg a Partiumi Kersztény Egyetem hagyományos ballagási ünnepségét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Az alapszakon végzett hallgatók mellett a templom padjaiban a magiszteri képzésben részesült végzősök is helyet foglaltak.
A ballagási ünnepség szombaton a reggeli órákban kezdődött. A végzősöket az egyetem épületében szakonként más-más teremben búcsúztatták el, majd 11 órakor a hallgatók tanáraikkal közösen átballagtak az újvárosi templomba. Idén is zsúfolásig megtelt a templom szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A Szózat eléneklése után a ballagókat és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Tőkés László a PKE elnöke Ámos könyvének 9 részében foglalt igerész (Ámos 9, 11-15) alapján hirdetett igét. Ámos az idézett igerészben elmondja mit történik a néppel, mivel letértek a követendő útról: büntetés helyett az ítélet súlyát feloldó kegyelemről szól Ámos próféta. Tőkés László hozzáfűzte, hogy az igerészre a nemzeti összetartozás napján talált rá. Elmondta, hogy ez a nap nem gyásznap kell legyen. „Trianon a megmaradásra figyelmeztet minket, nem a gyászra. Trianon siratása helyett, a gyógyításra van szükség, amelyhez a mai napon Isten segítségét kérjük. Ti alanyai lehettek a változásnak, a gyógyulásnak. A végzős hallgatók Partium, Erdély és Székelyföld örökségét hozták magukkal, és ez az örökség kötelez”-emelte ki Tőkés László. A továbbiakban az emigráció okozta problémákra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem kell máshova idegennek menni, ha Isten adott hazát nekünk.
Ünnepi köszöntések
Az igehirdetést követően dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora tartotta meg ünnepi évzáró beszédét. Elmondta, hogy a ballagók igazolják azt, hogy az egyetem munkája nem hiábavaló. „Legyen a mai nap az ünnepé, egy sikeres év lezárásának ünnepe”-tette hozzá. A továbbiakban értékelte az egyetem elmúlt évi munkáját, ismertette az elért eredményeket, az induló mesteri szakokat, az újonnan akkreditált szakokat. Az ünnepi köszöntések során dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora is megosztotta jókívánságait a végzősökkel: „Ne a diplomának, hanem a megszerzett tudásnak örüljenek”. A továbbiakban Bakos István, a Partiumi Egyetem Alapítvány kuratóriumának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi. Erdon.ro
2012. június 11.
Ballagási ünnepség a PKE-n
Szombaton tartották meg a Partiumi Kersztény Egyetem hagyományos ballagási ünnepségét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Az alapszakon végzett hallgatók mellett a templom padjaiban a magiszteri képzésben részesült végzősök is helyet foglaltak.
A ballagási ünnepség szombaton a reggeli órákban kezdődött. A végzősöket az egyetem épületében szakonként más-más teremben búcsúztatták el, majd 11 órakor a hallgatók tanáraikkal közösen átballagtak az újvárosi templomba. Idén is zsúfolásig megtelt a templom szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A Szózat eléneklése után a ballagókat és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Tőkés László a PKE elnöke Ámos könyvének 9 részében foglalt igerész (Ámos 9, 11-15) alapján hirdetett igét. Ámos az idézett igerészben elmondja mit történik a néppel, mivel letértek a követendő útról: büntetés helyett az ítélet súlyát feloldó kegyelemről szól Ámos próféta. Tőkés Lászlóhozzáfűzte, hogy az igerészre a nemzeti összetartozás napján talált rá. Elmondta, hogy ez a nap nem gyásznap kell legyen. „Trianon a megmaradásra figyelmeztet minket, nem a gyászra. Trianon siratása helyett, a gyógyításra van szükség, amelyhez a mai napon Isten segítségét kérjük. Ti alanyai lehettek a változásnak, a gyógyulásnak. A végzős hallgatók Partium, Erdély és Székelyföld örökségét hozták magukkal, és ez az örökség kötelez”-emelte ki Tőkés László. A továbbiakban az emigráció okozta problémákra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem kell máshova idegennek menni, ha Isten adott hazát nekünk.
Ünnepi köszöntések
Az igehirdetést követően dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora tartotta meg ünnepi évzáró beszédét. Elmondta, hogy a ballagók igazolják azt, hogy az egyetem munkája nem hiábavaló. „Legyen a mai nap az ünnepé, egy sikeres év lezárásának ünnepe”-tette hozzá. A továbbiakban értékelte az egyetem elmúlt évi munkáját, ismertette az elért eredményeket, az induló mesteri szakokat, az újonnan akkreditált szakokat. Az ünnepi köszöntések során dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora is megosztotta jókívánságait a végzősökkel: „Ne a diplomának, hanem a megszerzett tudásnak örüljenek”. A továbbiakban Bakos István, a Partiumi Egyetem Alapítvány kuratóriumának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi. Krónika (Kolozsvár)
Szombaton tartották meg a Partiumi Kersztény Egyetem hagyományos ballagási ünnepségét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Az alapszakon végzett hallgatók mellett a templom padjaiban a magiszteri képzésben részesült végzősök is helyet foglaltak.
A ballagási ünnepség szombaton a reggeli órákban kezdődött. A végzősöket az egyetem épületében szakonként más-más teremben búcsúztatták el, majd 11 órakor a hallgatók tanáraikkal közösen átballagtak az újvárosi templomba. Idén is zsúfolásig megtelt a templom szülőkkel, rokonokkal és barátokkal. A Szózat eléneklése után a ballagókat és az egybegyűlteket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte. Tőkés László a PKE elnöke Ámos könyvének 9 részében foglalt igerész (Ámos 9, 11-15) alapján hirdetett igét. Ámos az idézett igerészben elmondja mit történik a néppel, mivel letértek a követendő útról: büntetés helyett az ítélet súlyát feloldó kegyelemről szól Ámos próféta. Tőkés Lászlóhozzáfűzte, hogy az igerészre a nemzeti összetartozás napján talált rá. Elmondta, hogy ez a nap nem gyásznap kell legyen. „Trianon a megmaradásra figyelmeztet minket, nem a gyászra. Trianon siratása helyett, a gyógyításra van szükség, amelyhez a mai napon Isten segítségét kérjük. Ti alanyai lehettek a változásnak, a gyógyulásnak. A végzős hallgatók Partium, Erdély és Székelyföld örökségét hozták magukkal, és ez az örökség kötelez”-emelte ki Tőkés László. A továbbiakban az emigráció okozta problémákra hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem kell máshova idegennek menni, ha Isten adott hazát nekünk.
Ünnepi köszöntések
Az igehirdetést követően dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora tartotta meg ünnepi évzáró beszédét. Elmondta, hogy a ballagók igazolják azt, hogy az egyetem munkája nem hiábavaló. „Legyen a mai nap az ünnepé, egy sikeres év lezárásának ünnepe”-tette hozzá. A továbbiakban értékelte az egyetem elmúlt évi munkáját, ismertette az elért eredményeket, az induló mesteri szakokat, az újonnan akkreditált szakokat. Az ünnepi köszöntések során dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem rektora is megosztotta jókívánságait a végzősökkel: „Ne a diplomának, hanem a megszerzett tudásnak örüljenek”. A továbbiakban Bakos István, a Partiumi Egyetem Alapítvány kuratóriumának elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. A beszédeket követően sor került az érdemoklevelek átadására, majd a végzősök képviselői átadták az egyetem jelképes kulcsát és a Váradi Biblia mását a következő, jövőre végző évfolyamnak. A Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa színvonalas szolgálattal járult hozzá a tanévzáróhoz, amely a Himnusz eléneklésével zárult. Az ünnepség után a hozzátartozók és a barátok virággal és ajándékokkal halmozták el a ballagókat.
Nagy Noémi. Krónika (Kolozsvár)