Figyelemfelkeltő, egyórás, egyszemélyes tüntetést vállalt a csíkszeredai törvényszék épülete előtt Veress Dávid, a csíkszeredai Édes Anyanyelvünkért Szövetség és a városi Székely Nemzeti Tanács elnöke mert az intézményben nem biztosítják az anyanyelvhasználatot. Veress mindaddig folytatni kívánja a tiltakozást, amíg a magyar nyelv használatát nem teszik lehetővé a megyei törvényszéken, minden csütörtökön itt lesz. Veress Dávid az elmúlt húsz évben négyszer kezdett hasonló jellegű tiltakozásba, mindannyiszor sikeresen. Korábban a csíkszeredai RMDSZ székházáért vállalt tiltakozást, ugyanis a 83 százalékban magyarok lakta városban 1997-ben még nem volt a városi szervezetnek székháza. 2000-ben a székelyudvarhelyi Cserehát-ügyben meghurcolt Bardócz Csabáért vállalt egyszemélyes tiltakozást, de felemelte a szavát a csángók érdekében vagy a Szent Kereszt-plébánia egykori, a kommunizmussal szembeni ellenállás egyik helyi szimbólumává lett ideiglenes deszkatemplom megmentéséért is. 2002-ben a postahivatalok és a telefonos tudakozó kizárólagos román nyelvhasználata ellen kezdett akcióba. „Aki úgy érzi, neki is fáj a magyar nyelv méltatlan mellőzése, idővel csatlakozik majd. Most egyelőre azt láttam, sokan félnek akár még megállni és a tiltakozás okát ismertető román és magyar indoklást elolvasni is” – jelentette ki. /Kovács Csaba: Csíkszereda: Tiltakozás az anyanyelvhasználatért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

Egy-egy órát tüntet csütörtökönként a csíkszeredai törvényszék épülete előtt Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke, így akarja felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a többségében magyarok lakta Székelyföldön még mindig körülményes a magyar nyelv használata az igazságszolgáltatásban. Embertelenség, törvénytelenség, jogtiprás. Ez áll Veress Dávid tábláján. Veress Dávid követeli, hogy az intézmény bejáratnál jól látható helyen tüntessék fel, bárki igényelhet tolmácsot. Azt is kéri: fogadják el az anyanyelven írt beadványokat, az idézést kétnyelvű nyomtatványra írják, a tárgyalásra várakozókat pedig anyanyelvükön hívják a terembe, a kihallgatások anyanyelven történjenek és a tanúvallomások jegyzőkönyvét is fordítsák magyarra, mielőtt azt aláíratják. – A romániai törvénykezés már az alkotmányban biztosítja ezt az anyanyelv használati jogot – reagált a tüntetésre Kardalus Erika, a Hargita megyei Törvényszék szóvivője. A Hargita megyei Törvényszéken a 15 bíró közül öt magyar anyanyelvű. A Csíkszeredai Bíróság öt bírója közül pedig ketten magyarok. Kardalus Erika szerint a román kollegáink száz százalékos jóindulattal viszonyulnak a magyar nyelv használatához. Elismerte, hogy a hivatalos nyomtatványok csak román nyelvűek, de azt mondja, ezen nem tudnak segíteni. Duna Televízió. /Tüntetés az anyanyelv bírósági használatáért. = Erdély. ma. ápr. 9./

A székelyudvarhelyi tanács feloszlatásáról döntött július 3-án a csíkszeredai törvényszék. A nem jogerős ítélet indoka, hogy a Hargita megyei város tanácsa az év elején két egymás utáni alkalommal nem gyűlt össze a döntéshozáshoz szükséges létszámban. A helyzet azóta rendeződött, s az évek óta konfliktusban álló felek immár együtt tudnak működni – részletezte a helyzetet a Krónikának Zilahi Imre alpolgármester, aki szerint a polgármester által beterjesztett határozatok 90–95 százalékát most már elfogadja az önkormányzati testület. /Bálint Eszter: Székelyudvarhely: feloszlatott tanács. = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

Folytatódik a határvita Hargita és Neamţ megye között
Miközben a Hargita Megyei Törvényszéken tárgyalták a Hargita és Neamţ megye között zajló határvitát, Gyilkostón a Nagyhagymás–Békás-szoros Nemzeti Parkőrség szervezett természetvédelmi meghallgatást a gyergyószentmiklósi önkormányzat által építendő sípályakomplexum, illetve a Neamţ megyei Békás falu (Bicaz Chei) azon igényéről, hogy a Mária-forrás vizét be szeretnék fogni közhasznú célokra. A két megye közötti pert június 8-ra halasztották, a természetvédelmi meghallgatáson még nem született végső döntés.
Nem ismernek határt. Évek óta vitatják a két megye közti határ helyét. Mint ismeretes, a Hargita és Neamţ megye közötti határvita évek óta húzódó probléma, melyre máig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A vita tárgyát az a több tízhektáros terület képezi, amelyet mindkét megye magáénak akar tudni.
A két megye önkormányzati vezetői többször is tárgyalóasztalhoz ültek, 2005-ben közös bizottságot is létrehoztak, amely a határvitaügyben kellett volna döntsön. Legutóbb tavaly augusztusban zajlott egy tárgyalás Gyilkostó üdülőtelepen, ahol a felek abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott közös bizottság döntse el, hol van a tényleges határ a két megye között. Míg Hargita megye és Gyergyószentmiklós elöljárói ragaszkodnak az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt határokhoz, addig Neamţ megye önkormányzatának képviselői és Békás település elöljárói az 1987-ben kiigazított, és 1998-ban gyergyószentmiklósi elöljárók által aláírással is elismert határokat tekintik érvényesnek.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás- és a Békás-patak találkozását ismerik el határnak. Hargita megye tanácsa azt követően perelte be Neamţ megye önkormányzatát és prefektúráját, miután többször is felszólította a szomszédos megye elöljáróit, hogy a múlt év augusztusi tárgyalások értelmében nevezze ki a szakembereit a közös szakbizottságba. Hargita megye elöljárói sérelmezik, hogy Mihai Archip Neamţ megyei prefektus megtagadta a szakemberek delegálását a közös szakbizottságba.
Archip szükségtelennek tartja a szakbizottságot, ugyanis szerinte kataszteri dokumentumok és az 1998-ban a gyergyószentmiklósi önkormányzat által aláírt dokumentum bizonyítja, hogy a kérdéses terület az övék. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke szerint azonban az 1998-ban kiállított dokumentum nem érvényes, mert nem törvény szerint állították ki, a kérdéses dokumentum semmissé nyilvánításáért egyébként a gyergyószentmiklósi önkormányzat és a kataszteri hivatal is pert kezdeményezett.
Neamţ megye azonban más módszerekkel is erősíteni próbálja helyzetét a Békás-szorosban, ugyanis Békás község tegnapi természetvédelmi meghallgatásra előterjesztett projektje értelmében éppen a vitás területen lévő Mária-forrás vizét akarják ivóvízként hasznosítani. A Gheorghe Oniga polgármester által bemutatott tervek szerint első fázisban Békás községet szeretnék ellátni ivóvízzel, majd a későbbiek során juttatnának Damok és Magyarbékás községeknek is a Mária-forrás vizéből.
Elmondta: a Natura 2000 természetvédelmi övezetben lévő területen nem okoznának semmilyen környezetromboló tevékenységet a forrás környékén. Cosmin Butnar, a Nagyhagymás– Békás-szoros Nemzeti Parkőrség vezetője kifejtette, a természetvédelmi engedélyt csak úgy adhatják meg, ha módosítják a terület rendeltetését, vagyis megszüntetik szigorúan védett területnek tekinteni. Hasonlóan vélekedett a gyergyószentmiklósi önkormányzat által benyújtott sípályakomplexum terveiről is, amelyet Mezei János polgármester mutatott be a jelenlévőknek. Döntés még nem született egyik tervet illetően sem.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Nincs elég székely Csíkszeredában?
Törvénytelennek minősítette a Hargita megyei törvényszék a csíkszeredai önkormányzat tavalyi határozatát, amelyben jóváhagyták, hogy rovásírással is kiírják a helységnévtáblára a település nevét. A döntést 15 napon belül lehet megfellebbezni. A határozatot a prefektúra támadta meg a bíróságon.
Az indoklás szerint a határozat megszegi a 2001/1206-os törvényt, hisz a székelyek nem teszik ki Csíkszereda lakosságának 20 százalékát. (A jogszabály lehetővé teszi, hogy azon településeken, ahol egy kisebbség eléri a 20 százalékot, annak nyelvén is ki lehessen írni a helység nevét.)
A 2002-es népszámláláskor csak 150 csíkszeredai vallotta magát székelynek, a többség magyar nemzetiségűnek mondta magát. A döntés szerint a rovásírásos felirat ráadásul a szász és roma nemzetiséget is diszkriminálja, melyek számaránya szintén nem éri el a 20 százalékot.
Ezzel szemben a csíkszeredai önkormányzat alaptalannak nevezte a prefektúra álláspontját, mint rámutattak, több erdélyi városban – Brassóban, Segesváros, Szászrégenben – szerepel a település német megnevezése a helységnévtáblán, holott a szász kisebbség számaránya nem éri el a 20 százalékot. Úgy vélik, a feliratok az illető kisebbség iránti tiszteletet tükrözik.
Hozzáteszik, a székely nyelv azonos a magyarral, csak a hagyományos írásmód különbözik, és a törvény nem tiltja a nem latin betűs feliratok kifüggesztését. A rovásírásos felirat kihelyezését a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) négy helyi képviselője kezdeményezte, akik kétezer támogató aláírást is összegyűjtöttek, és lakossági kezdeményezésként tálalták a helyi tanácsnak az ügyet.
Krónika (Kolozsvár)

Törvénytelen határmódosítás Hargita és Neamţ megye között?
Törvénybe ütköző az a ’98-ban kiállított dokumentum, melyet a Neamţ megyei és a gyergyószentmiklósi önkormányzat írt alá a Hargita és Neamţ megye közötti határ módosítására vonatkozóan – hívja fel a figyelmet a székelyföldi megye tanácsa a csíkszeredai törvényszékhez címzett beadványában.
A két megye közötti határvita évek óta húzódó probléma, melyre máig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A vita tárgyát az a több tízhektáros terület képezi, amelyet mindkét megye magáénak vall. A két megye önkormányzati vezetői többször is tárgyalóasztalhoz ültek, 2005-ben közös bizottságot is létrehoztak, amely a határvitában kellett volna döntsön.
Legutóbb tavaly augusztusban zajlott tárgyalás Gyilkostó üdülőtelepen, ahol a felek abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott közös bizottság döntse el, hol van a tényleges határ a két megye között. Míg Hargita megye és Gyergyószentmiklós elöljárói ragaszkodnak az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt határokhoz, addig Neamţ megye önkormányzatának képviselői és Békás település elöljárói az 1987-ben kiigazított, és 1998-ban gyergyószentmiklósi elöljárók által aláírással is elismert határokat tekintik érvényesnek.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás- és a Békás-patak találkozását ismerik el határnak. A Hargita Megyei Tanács törvényszékhez címzett beadványa szerint a 1998/7-es törvény világosan kimondja: a települések adminisztratív határainak megállapítása annak a bizottságnak a hatásköre, amelyet a prefektus rendeletére hoztak létre. Mivel Gyergyószentmiklós és Békás község adminisztratív határa megegyezik a két megye határával, a bizottságban benne kell lennie mindkét megyei önkormányzat illetékeseinek is – olvasható a beadványban.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Megbírságolták Csíkszereda polgármesterét
A közlekedésrendészet másodízben bírságolta meg Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert, mivel megtagadta olyan irányjelző táblák lecserélését, amelyeken előbb magyarul, majd románul szerepelt a felirat.
Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-felügyelőség szóvivője elmondta, hogy a táblák a Hargita Megyei Törvényszék előtt és a Márton Áron Gimnázium közelében állnak. Az első, augusztusban kiszabott bírság 1260 lejes volt, ugyanakkor figyelmeztették a polgármestert, hogy 30 napon belül távolítsa el a táblákat. A polgármester nem tartotta be a határidőt, ezért a rendőrség kedden ismét megbüntette, ezúttal 6000 lejre.
Antal Attila alpolgármester, a polgármesteri hivatal szóvivője elmondta: a bírságok ellen óvást nyújtottak be a bíróságon, a táblákat pedig addig nem szerelik le, amíg a bíróság nem dönt az ügyben. A táblákat három éve helyezték el, és „meglepő, hogy csak most lett belőle probléma”.
Az irányjelző táblák szabályellenességét Victor Socaciu Maros megyei szocdem képviselő jelezte, aki két és fél hónappal ezelőtt átutazott a városon, majd június végén interpellált a parlamentben. Socaciu kérte, hogy a Közigazgatási és Belügyminisztérium intézkedjen a törvényesség helyreállítása érdekében. A Belügyminisztérium azonnal válaszolt a parlamenti képviselő interpellációjára, és megbírságolta a csíkszeredai polgármestert, egyben kérte a kifogásolt útjelző táblák azonnali lecserélését.
Mediafax. Nyugati Jelen (Arad)

Kedvező fejlemények az Urmánczy Nándor Egyesület ügyében
A Hargita Megyei Törvényszék ítélete szerint a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület továbbra is megtarthatja alapszabályának a székely önrendelkezést támogató passzusát.
Még mindig nem ért véget, de a jelen állás szerint jó irányba tart a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület körüli jogi hercehurca. Amint arról már többször beszámoltunk, a maroshévízi székhelyű egyesületet a szintén hévízi Miron Cristea, Radio Ardealul és Glasul Călimanilor alapítványok idézték törvény elé. A felperesek először az egyesület feloszlatását akarták elérni, később megelégedtek volna azzal is, hogy a szervezet törölje statútumának egyik cikkelyét, miszerint támogatja a székelység önrendelkezési tevékenységeit. A Dr. Urmánczy Nándor Egyesület hivatalos bejegyzése vagy alapszabálya ellen a törvényesen előírt harminc napos határidőn belül senki nem nyújtott be panaszt. Az említett három román szervezet csak jóval később kezdeményezte az egyetlen maroshévízi magyar egyesület elleni pert. A többszörös fellebbezés után a Hargita Megyei Törvényszékre került az ügy. Itt november 30-án a Dr. Urmánczy Nándor Egyesület számára kedvező döntés született. Maradhat az önrendelkezésre vonatkozó cikkely az alapszabályban – közölte Cziriák Károly egyesületi elnök. A pert ugyanakkor visszautalták a maroshévízi bíróságra, ahol majd 2011-ben folytatódik az ügy.
Gergely Imre, Székelyhon.ro

Visszakapja székét Szász Jenő
A törvény értelmében továbbra is Szász Jenő az alpolgármester Székelyudvarhelyen. A döntést a Hargita Megyei Törvényszék hozta tegnapi ülésén – tájékoztatta a Krónikát Molnár Miklós, az MPP szóvivője. A bíróság döntése értelmében az alpolgármester leváltásához nem elegendő a tanácsosok fele plusz egy szavazata, hanem kétharmados többség szükséges. Így miután a törvényszék hivatalosan kiküldi ítéletét, Szász visszakaphatja korábban betöltött tisztségét. Molnár elmondta, számítanak a fellebbezésre Bunta Levente polgármester részéről, amit az elöljáró meg is erősített: valóban jogorvoslatot kér az ügyben. Ez esetben a marosvásárhelyi táblabíróságon tárgyalják majd az ügyet és hoznak végleges döntést.
Dénes Emese
Krónika (Kolozsvár)

Maradhat az okiratban a székelyföldi autonómia
Helyt adott a maroshévízi Urmánczy egyesület fellebbezésének a Hargita Megyei Törvényszék, és jogerős ítéletében hatályon kívül helyezte azt az első fokon hozott döntést, amely szerint az alapító okiratból ki kell venni a székelyföldi autonómiatörekvéseket támogató passzust.
A szerdai döntésről Kincses Előd, a maroshévízi Dr. Urmánczy Nándor Egyesület ügyvédje tájékoztatta a lapot. Az Ilie Sandru nyugdíjas történelemtanár kezdeményezésére indított perben azzal az indokkal kérték a kulturális egyesület tevékenységének beszüntetését, hogy a magyar egyesület alkotmányellenes tevékenységet folytat, Románia területi integritását és függetlenségét veszélyezteti. A per alapját képező állítást az egyesület alapszabályába foglalt autonómiatörekvések támogatásával indokolták, illetve az erdélyi politikus és író, Urmánczy Nándor (1868–1940) állítólagos horthysta múltjára hivatkoztak.
A több mint egy éve elkezdődött perben végül a csíkszeredai törvényszék jogerős határozatban hatályon kívül helyezte a maroshévízi bíróság ítéletét.
mno / MTI 
Erdély.ma

Perelnek a Szoboszlay-per áldozatainak hozzátartozói
Áldozatonként 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényelnek a román államtól az 1958-as Szoboszlay-per áldozatainak leszármazottai. Az első tanúmeghallgatásra tegnap került sor. Gondot jelent, hogy a perek különböző helyszíneken zajlanak.
Tanúként hallgatták meg az 1958-as Szoboszlay-per két túlélőjét, Ferencz Ervint és Orbán Pétert tegnap délben a Hargita megyei törvényszéken. A két idős elítélt az áldozatok leszármazottjai által indított fájdalomdíjperben tanúskodott a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtekről.
Amint arról beszámoltunk, háromesztendős pereskedés után tavaly a kolozsvári táblabíróság felmentette a Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még 1958. szeptember elsején kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. A halálraítéltek hozzátartozói a mai napig nem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A most zajló perben Safta Mária Ildikó a kivégzett apja, Tamás Imre, Maria Şerban a szintén a halálba küldött apja, Arcadie Crâsnic, valamint Pataki Alexia Mária a megölt apja, Pataki Zoltán és azonos sorsú nagynénje, Pataki Alexia után áldozatonkénti 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényel a román államtól.
A tanúk szerint – akiket húsz, illetve huszonöt éves szabadságvesztésre ítéltek – ennél lényegesen többet ér egy-egy emberi élet. A 92. életévébe lépett Ervin atya az őt és sorstársait érintő, múlt rendszerbeli kegyetlenségekről számolt be a törvényszéken. Kérdésünkre, hogy maga számára, mint aki a Szoboszlay-per elítéltjeként évekig ült börtönben, majd 1980-ban újból letartoztatták, miért nem igényel fájdalomdíjat, a lelkész elmondta, őt a becsületbeli kártérítés érdekelné. „Engem nem a pénz, hanem a becsületbeli kártérítés foglalkoztat, azonban most értesültem arról, hogy a politikai foglyokat ilyesmi nem illeti meg. Romániában mindenkinek jár, még a tolvajoknak is, csak nekünk nem” – kifogásolta a gyergyószárhegyi kolostorban élő pap.
„Annak ellenére, hogy 1958-ban egyetlen ítélettel, egyetlen helyen döntöttek az ötvenhetek sorsáról, illetve a tavaly szintén egyetlen ítélettel mentették fel valamennyiüket, a pénzügyminisztérium kérésére a Maros megyei törvényszék felszabdalta a pert, így ahány fájdalomdíj-igénylő van, annyi pert kell beindítanunk. A pénzügyi tárca rondaságára vall, hogy körbeutaztatja az országot az idős tanúkkal” – nehezményezte a tegnapi csíkszeredai tárgyalás után Kincses Előd, a kárvallottak jogi képviselője. Kérdésünkre, hogy ezek szerint születhetnek-e egymásnak teljesen ellentmondásos ítéletek, a marosvásárhelyi ügyvéd igennel válaszolt. „Az erkölcsi kártérítés, avagy a fájdalomdíj megítélése még mindig a román igazságszolgáltatás cseppfolyós része. A döntések nagyrészt bírói hasra ütéssel születnek” – magyarázta lapunknak Kincses.
Maga a Szoboszlay-per újratárgyalása sem bizonyult zökkenőmentesnek. A marosvásárhelyi ügyvédet 2007-ben Szoboszlay Aladár lánytestvére, Szabó Emilné bízta meg bátyja perének újravételével. Az ügy a lehető legrosszabbul rajtolt: előbb sem a katonai, sem a polgári kolozsvári törvényszék nem akarta újratárgyalni a valamikori katonai törvényszék ügyét, majd amikor a fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék a táblabíróságra utalta a pert, az ottani törvénybírók elutasították Szabó Emilné kérését. A bukaresti legfelsőbb törvényszék elfogadta Kincsesék fellebbezését, és visszahelyezte a pert Kolozsvárra. Tavaly a felperes és ügyvédje másodjára sikerrel járt.
(Kivégzés lett a vége a forradalmi szervezkedésnek. Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban szintén Temesváron szentelték pappá. Négy évig Pécskán szolgált, majd káplánként visszakerült a Béga-parti városba. Itt kezdte el 1956 végén megírni a Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román–magyar konföderáció létrehozásáról. Ennek megvalósítására már ’55-ben társakat keresett és talált. Legfőbb segítője Reusz Klára és Alexandru Fântânaru aradi román ügyvéd lett. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat robbantsanak ki. Fântânaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból a fővárosba vezesse, és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna. Szoboszlaynak több csíki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. Az államhatalom viszonylag hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. Egy Iosif álnevű besúgó jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. Ezek után az egykori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei letartóztatták a konspiráció résztvevőit, majd a Kolozsváron sorra kerülő, Szoboszlay-perként ismert eljárásban 57 személyt ítéltek el. Közülük 11-et golyó általi halálra, a többieket pedig átlagosan 17 esztendő szabadságvesztésre. A 11 halálraítéltből végül 10-et végeztek ki, köztük Szoboszlayt Aladárt is.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Szász Jenő vissaznyerte alpolgármesteri tisztségét
Megnyerte a pert a városi tanács ellen – jelentette be csütörtökön Szász Jenő, az MPP elnöke, aki korábban Székelyudvarhely alpolgármesteri tisztségét is ellátta.
A városi tanács abszolút többségi szavazattal (a 9 RMDSZ-es és a Zöld Párt egyetlen képviselőjének támogatásával) 2011. január 27-én felmentette Szász Jenőt alpolgármesteri tisztségéből. Az MPP jogi útra terelte az ügyet. Múlt év április 19-én a Hargita Megyei Törvényszék felfüggesztette a tanácshatározat érvényességét, a fellebbezést követően a Marosvásárhelyi Ítélőtábla kedden hozta nyilvánosságra ítéletét, miszerint a tanácsi határozat véglegesen is érvénytelen.
Szász Jenő csütörtökön délben az üggyel kapcsolatban kifejtette, ezzel is beigazolódott, hogy a jelenlegi polgármester politikai tisztogatást akart végrehajtani. „Mind ebben az esetben, mind a polgármesteri hivatal más alkalmazottjainak esetében is így jártak el, le akartak söpörni a porondról, hogy ne lássunk, ne halljunk” – fejtette ki Szász Jenő.
„Egy rendes városvezetésnek öt szerepe kellene legyen: kezdeményez, szabályoz, partnerségben kell legyen környezetével, vállalkozik és szolgáltat. Az elmúlt négy évben ezek közül csak az utolsó döcögött Udvarhelyen. Véget kell vetni annak, ami most van a városházán. Reméljük, hogy ez június 10-én meg is történik” – hangsúlyozta.
Mint megtudtuk, a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán hozott döntés alapján a polgármesternek újra meg kell nyittatnia az alpolgármesteri irodát, a hivatal pedig vissza kell fizesse a jogi eljárás költségeit a sértettnek, azaz Szász Jenőnek, ugyanakkor funkciójának felfüggesztéséig visszamenően fizetését is ki kell utalniuk Székelyhon/Udvarhely

Elhalasztották az ítélethirdetést Nyirő József temetési engedélyének ügyében
Június 27-ére halasztotta a Hargita Megyei Törvényszék az ítélethirdetést a Nyirő József hamvainak eltemetését engedélyező székelyudvarhelyi polgármesteri okmány ügyében.
A törvényszék illetékese az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a törvényszék megtárgyalta az ügyet, az ítélet kihirdetését azonban egy héttel elhalasztotta. A tárgyaláson a felperes prefektusi hivatal képviselője nem jelent meg, csak az alperes székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal képviseltette magát. Nyirő József hamvainak május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi temetése azért hiúsult meg, mert a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által május 25-én kibocsátott temetési engedély formai hibát tartalmazott. Amint azt Augusta-Cristina Urzica prefektus közölte, az iratban egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztás dokumentumára) hivatkoztak, és nem az 1953-ban kiállított halotti anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja.
A prefektus a Hargita Megyei Törvényszék közigazgatási osztályán kérte az engedély érvénytelenítését. A román törvények értelmében a közigazgatási bíróságon megtámadott határozatok hatályát mindaddig felfüggesztik, míg ítélet nem születik azokról. A prefektusi intézkedés mintegy eleget tett a Nyirő József újratemetését ellenző kormánypárti román politikusok nyilatkozatainak. Székelyudvarhelyen május 27-én nem temették el az író hamvait, csak ökumenikus áhítatot tartottak emlékére.
MTI. Erdély.ma

Törölték Nyirő József temetési engedélyét
Hargita Megyei Törvényszék elfogadta Augusta-Cristina Urzica prefektus keresetét, és megsemmisítette a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által kibocsátott, Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
Kardalus Erika bíró, a törvényszék szóvivője az MTI-nek elmondta, a törvényszéknek harminc napon belül kell eljuttatnia a megindokolt ítéletet a feleknek, akik az ezt követő tizenöt napban nyújthatnak be fellebbezést az ítélet ellen.
A temetkezési engedély jogszerűségét Hargita megye kormánybiztosa Mircea Dusa miniszter személyes közbelépése nyomán támadta meg, miután tudomására jutott, hogy a „székely apostol" földi maradványait akarják újratemetni. Erdély.ma

Hosu Andrea
A ÉS B KATEGÓRIÁS MAGYAROK
Nemzetpolitika Nyirő árnyékában: kegyeleti ügy vagy egyszerű ámokfutás?
Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.
Nem hiszem, hogy van erdélyi magyar, aki valamilyen formában ne került volna kapcsolatba a sajnos lassan már jellemezhetetlen méreteket és jelleget öltő Nyirő-üggyel. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy már régen a múlt homályába merül a romániai helyhatósági választás, és mi még mindig ezzel leszünk elfoglalva.
Merthogy akarjuk, vagy nem, szembejön.
Legutóbbi update: a Hargita megyei Törvényszék elfogadta a prefektus keresetét, és szerdán kihirdetett ítéletében formai okok miatt megsemmisítette a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által kibocsátott Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
És miközben folyik ez a látszólag neverending story, azt gondolom, hogy tulajdonképpen minden egyéb helyett, annak a komoly és messzire mutató jelenségnek a mikéntjét és hogyanját kellene diagnosztizálni, amelynek Nyirő parányi, elhanyagolható vetülete. Illetve helyesbítek: diagnosztizálni (már) nem kell, viszont a megfelelő iróniával és cinizmussal vegyes realizmussal érdemes volna pár szót szólni róla:
tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?
Annál is inkább, hogy zárójel: egyáltalán nem mellékesen az ügy kapcsán visszaadtak magas rangú magyar állami kitüntetéseket, lemondtak külföldi utakat, elítéltek, megbotránkoztak, nem kívánatosnak nyilvánítottak. Újra megtudtuk, hogy milyen is amikor a mindenkori román kormány valamit gondol a nagyon magyar ügyekről, számba vettük Magyarország nemzetpolitikusait, akik megfordultak kis hazánkban nagy érdekek mellett letéve voksukat, és
itt maradtunk mindent értő, de leginkább semmit nem értő fejjel: és akkor most mi van?
Hát, az van elsősorban, hogy katarzis közeli állapotba juttatott Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának nemrégiben tett kijelentése: a Fidesz berkein belül mindenki egyetért abban, hogy az egység megteremtését kell szolgálniuk Erdélyben. Kedves erdélyiek, nem erdélyiek, magyarok! Immár megnyugodhatunk, nincsenek törésvonalak az anyaország hatalmi páholyában, minden a legnagyobb rendben van. Nyirő József újratemetésével kapcsolatban pedig legyen nagyon világos: a kormány, úgy értem a magyar kormány, ezt a kérdést kegyeleti ügyként kezeli, hiába próbálja meg kampánytémaként tálalni a román politika.
Én, aki nem vagyok a hivatkozott román politika része, úgy vélem: szórakozik velünk az anyaországi politikai elit – nemzeti érzésekben egymást túllicitáló – színe-java. Dacára annak, hogy életemben soha nem értettem ennyire egyet Németh Zsolttal: igen, az egység megteremtése minden korábbinál fontosabb volna.
Ha jobban belegondolok, ezt a nagyszerű felismerést magyarázza, hogy az elmúlt időszakban kitartóan, kizárólag az erdmagyar közösség érdekeit szem előtt tartva jöttek, láttak, viszonyultak, kampányoltak. Az egyenlő közelség(távolság?)tartás jegyében, derék igaz magyarokként temettek (volna), nyilatkoztak, minden rommagyar pártot – és a mögöttük álló jó magyar embereket – egyforma szeretettel dédelgettek. Kinyilvánították a magyar kormány semlegességét, buzdítottak a választási részvételre, óvtak a sárdobáló és lejárató kampánytól, és baráti együttműködésükről biztosították a majdani győztest, bárki is legyen az. Sőt, a választási eredmények véglegesítésének másnapján hivatalosan állást foglaltak, gratuláltak, és levonták az elengedhetetlenül aktuális következtetéseket. De mert mindez csak az én naiv agyam szüleménye, tulajdonképpen teljesen más a helyzet. Politikai csatározásokon, preferenciákon, szívügyeken, diplomáciai groteszken túl, úgy érzem, hogy akaratunk ellenére egy abszurd drámát nézetnek velünk, amelynek kötelezően választható opcionális értelemben szereplői is vagyunk. A felelős nemzetpolitizálás alanyainak, de leginkább tárgyainak nemes szerepében. Mert ha jól értettem, választási tőkévé akarnak konvertálni minket.
Ha ez így van, akkor végképp nem értem, hogy a drága jó magyar kormánynak miért kell kivont karddal újra meg újra nekirontani a határon túli magyaroknak, majd a nyilvánvaló kudarctól kicsit sem megszégyenülve hazamenni, és következmények nélkül, minthamisemtörténtvolna alapon tenni tovább a dolgát?
A Nyirő-féle kegyeletinek alig, de ámokfutásnak sokkal inkább nevezhető, mesterségesen kreált ügyek egyetlen nemzetpolitikai tanulsága az, hogy miközben a határokon átívelő nemzetegyesítés nemes elvét hirdetik folyamatosan,
Budapesten tulajdonképpen A és B kategóriás magyarokban gondolkodnak.
Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.
Jut eszembe: én úgy tudom, hogy Nyirő József, a XX. század sok más áldozatával ellentétben, nem volt megfosztva a minden embert megillető végtisztességtől Spanyolországban sem. Ugye, mennyivel jobb lenne, ha az olajfák árnyékában pihenne még most is, és az Uz Bence – sokak számára megkerülhetetlen, szimbolikus jelentőséggel bíró mű – írójaként emlékezhetnénk rá? Ehelyett az egységes nemzetben gondolkodás szellemében megbolygatták örök álmát és politikai hisztériát kreáltak belőle. És ami a legszomorúbb, hogy bárki is lett volna valójában, bármit is írt, gondolt és cselekedett volna, Nyirőnek már soha nem lehet esélye arra, hogy a csendes, diszkrét, és minden embert megillető tiszteletadás mellett temessék el szülőföldjén.
Ha engem kérdez valaki, szerintem nincs szükségünk az anyaországi hatalom utasításaira és kegyeletinek titulált, de lényegében kamikaze akciókká degradált újratemetéseire ahhoz,
hogy magyarnak érezzük magunkat Erdélyben.
Főleg, mert mindaz, amit éjt nappallá téve hangoztatnak, amiről biztosítanak, ami mellett kommunikációs dimenzióban elköteleződnek Budapesten, az köszönő viszonyban nincs mindennapi tapasztalatainkkal. Ez a kétarcúság megmagyarázhatatlan (történelmi perspektívából akár megbocsáthatatlanná is válhat) azok vonatkozásában, akik tulajdonképpen eszközként akarnak felhasználni arra, hogy a Fidesz még egy jó ideig hatalmon legyen Magyarországon.
Úgy döntöttem, hogy én ehhez nem szeretném se a nevemet, se a majdani esetleges szavazatomat adni. Nem tudom Nyirő miként vélekedne ma erről, de tény, hogy az ő árnyékából nemzetpolitizálni legalábbis szomorú. De most komolyan... tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?
Transindex.ro

A kétnyelvű útirányjelző táblák kicseréléséről döntött a csíkszeredai törvényszék
A Hargita Megyei Törvényszék ítélete értelmében Csíkszeredában ki kell cserélni azokat az útjelző közlekedési táblákat, amelyeken előbb magyarul szerepeltek a településnevek.
A Csíkszeredai Városi Tanácsot és Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa perelte be februárban a kétnyelvű útjelző táblák miatt, amelyeken felül szerepelt a települések magyar megnevezése, alul pedig a román megnevezés.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint a törvényszék megállapította, hogy a táblák feliratozásával a csíkszeredai önkormányzat törvényt sértett, és olyan táblák kihelyezésére kötelezte a hivatalt és a polgármestert, amelyek előbb románul jelölik meg, hogy mely településre vezet az illető út. A törvényszéki döntés egyelőre nem jogerős. A székelyföldi Hargita megye székhelyén, a 38 ezer lakosú Csíkszeredában a lakosság 81,4 százaléka magyar.
MTI
Erdély.ma

Levétetik a magyar zászlót a csíkmadarasi községházáról
A Hargita megyei törvényszék jogerős végzése kötelezi Bíró László csíkmadarasi polgármestert, hogy a községházáról eltávolítsa az oda kitűzött magyar nemzeti lobogót és kifizesse a Hargita megyei prefektus által kiszabott bírságot - közölték pénteken a román hírügynökségek.
Bíró László az MTI-nek elmondta: a címeres magyar zászló leng a községházán. Tavaly februárban a prefektus más állam zászlajának törvénytelen használatáért szabott ki bírságot a polgármesterre. A polgármester a bíróságon támadta meg a prefektusi határozatot, arra hivatkozva, hogy Magyarország hivatalos zászlaja a címer nélküli piros-fehér-zöld, így értelmezése szerint a címeres zászló kitűzése nem ütközik törvénybe.
A bíróság mind a nyáron hozott első fokú, mind a héten közzétett jogerős végzésében a prefektusnak adott igazat. A polgármester úgy nyilatkozott: tiszteletben tartja a bírósági végzést, ezért ki fogja fizetni a büntetést, és bevonja a zászlót.
"Megtaláljuk a módját és formáját annak, hogy ezt ne beletörődésként értelmezzék. Ez nem személyes ambíció, hanem a közösség ügye: ha netán népszavazást írnánk ki, meg vagyok győződve róla, hogy az emberek 90 százaléka igényelné a településen, hogy ugyanúgy, mint a román nemzet lobogója a magyar nemzeté is ott lengjen a községházán" - mondta Bíró László.
Hozzátette: tiszteletből elfogadják a román nemzeti jelképeket is, de a hatóságoknak hagyniuk kellene, hogy a közösség maga dönthessen arról, ami csak rá tartozik, és ne akarják megszabni, hogy milyen jelképeket kell használni.
Maszol/MTI

Kilencezer lejes bírság
Újból megbírságolta Hargita megye prefektusa Bíró László csíkmadarasi polgármestert a magyar zászló kitűzése miatt, ezúttal 9000 lejre. Ezzel együtt bírósági keresetet is benyújtott ellene jogerős törvényszéki határozat be nem tartása címen. Néhány hónap alatt ez a második alkalom, hogy a községvezetőnek felelnie kell a piros-fehér-zöld lobogó községházára történő kitűzése miatt. A polgármester nyugtázta a bírságolás tényét, lemondását is fontolóra vette.
Szeretném megjegyezni, hogy ez az intézkedés nem más, mint a válaszom Románia törvényeinek semmibevételére, valamint egy jogerős törvényszéki határozat be nem tartására – ezekkel a szavakkal támasztotta alá Jean Adrian Andrei az újabb bírságot megállapító jegyzőkönyv kiállítását az Agerpres hírügynökségnek. Mint a kormánybiztos elmondta, az eljárást az indokolta, hogy a polgármester következetesen megtagadja a piros-fehér-zöld lobogó eltávolítását, noha ennek kitűzését törvénytelennek ítélte mind a Csíkszeredai Bíróság, mind a Hargita Megyei Törvényszék. A prefektus hangsúlyozta, ezzel együtt bírósági keresetet is benyújtott a községvezető ellen jogerős törvényszéki ítélet be nem tartása miatt. Az elöljáró úgy értékelte, Bíró László semmibe vette az ország törvényeit azzal, hogy a magyar zászló eltávolítása után három nappal újfent kitűzte azt a községháza homlokzatára.
Mint mond a jegyzőkönyv?
A prefektus által kedden kiállított jegyzőkönyv szerint a madarasi községházánál a helyszíni ellenőrzést a délelőtti órákban végezték, a jegyzőkönyvet a polgármester hiányában Blága Béni jegyző írta alá. A dokumentum szerint a polgármester nem tartotta be a Románia zászlajának használatára vonatkozó törvényes előírásokat. A polgármesternek tételesen a 2001/1157-es kormányrendelet kettes és hatos alpontjának a megsértését róják fel. Azaz, hogy a közintézmények bejáratához két román címeres zászlót kell kitűzni, illetve hogy más országok lobogóit kizárólag a hazaival együtt és különleges alkalmakkor lehet kitűzni. Az első kihágásra ötezer lejes, míg a másodikra négyezer lejes bírságot állapítottak meg, így a községvezetőnek összesen kilencezer lejt kell kifizetnie, a törvények szerint saját zsebéből.
A tisztségéről való lemondást is fontolóra veszi Bíró
„Ha nem tudják megérteni, hogy mi csupán szimbólumaink használatához ragaszkodunk, akkor nem sok értelmét látom a harc folytatásának. Főleg, hogy egyedül vagyok a térségben, aki ilyen szinten felvállaltam ezt a kérdést” – reagált az eseményekre Bíró László. Csíkmadaras polgármestere kifejtette, a címeres magyar lobogó történelmi szimbólumunk, ennek a községháza homlokzatán van a helye, akárcsak Románia jelképének. „Én úgy érzem, nem bántottam senkit, nem akartam senkinek rosszat ezzel. Nem értem, hogy mi bánthatja őket annyira, mit akarnak elérni. Ahogy 2008-2012 között, négy éven keresztül senkit nem zavart ez a zászló, úgy most sem kellene problémát jelentsen” – nyomatékosított a polgármester. Bíró hangsúlyozta, a jegyzőkönyvben foglaltak szerint nemcsak a magyar, hanem a székely zászló használatát is kifogásolja a prefektus. „Ha nem tudom megvédeni az álláspontomat, akkor valószínű én tévedtem” – említette az elöljáró, arra célozva, hogy ha újfent nem jár sikerrel a jegyzőkönyv megfellebbezésével, akkor tisztségéből való lemondását is fontolóra veszi.
Regénybe illő történet
Csíkmadaras polgármestere 2008-ban helyezte ki a piros-fehér-zöld lobogót, rá négy évre pedig a román média hatására indult hivatalos eljárás az ügyben. Jean Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa 4000 lejről szóló jegyzőkönyvet adott át a polgármesternek idén februárban. Végül hosszas jogi hercehurcát követően Bíró Lászlót 2500 lejes bírság kifizetésére és a magyar lobogó bevonására kötelezte a Hargita megyei prefektus, ennek október végén eleget is tett a községvezető, majd néhány nappal később ismét kitűzte a szóban forgó címeres zászlót a községházára.
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Magyar nyelv kérésre
Magyar nyelvre is lefordítják a büntetőperek dossziéinak írott anyagait a Hargita Megyei Törvényszéken, valamint a megyei ügyészségen, ha erre szükség van. A vádiratok, ítéletek magyar nyelvre történő hivatalos fordítása február 7-től kezdődött el. Az erre vonatkozó törvény közel négy éve megjelent ugyan, de csak most lépett hatályba.
A 2010-ből származó 135-ös számú, a büntetőjogi perrendtartásra vonatkozó törvény 12. szakaszának rendelkezései szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek használhatják anyanyelvüket, a tárgyalás folyamán számukra biztosítani kell a tolmácsot, hogy anyanyelvükön beszélhessenek. Ez utóbbit már korábban bevezették, viszont a hivatalos iratok fordítását csak ez év februárjától biztosítják, amikortól az új büntető törvénykönyvvel együtt ez a törvény is hatályba lépett. A törvény 329. szakasza azt írja, a nemzeti kisebbségek tagjai kérhetik, hogy a vádiratot fordítsák le anyanyelvükre. A 407-es szakasz szerint a bíróság, a törvényszék határozatát a vádlottal is közölni kell, ha nem érti a román nyelvet, akkor ezt az anyanyelvén kell megtenni.
Költségvetés-kiegészítésre van szükség
Lőrincz Rómeó bíró, a Hargita Megyei Törvényszék szóvivője szerint a törvényszék feladata elsősorban a határozatok lefordítása, ez számbelileg és mennyiségileg is kisebb feladatot jelent, mint a vádiratoké, amelyeket az ügyészségnek kell lefordítania. Hozzátette, február 7-től ez a gyakorlat működik, a törvényszék biztosítja az iratok magyar nyelvű fordítását és azok költségeit. Problémák akkor jelentkezhetnek, ha esetleg nem lesz elég pénz ennek biztosítására, a jogszabály viszont nem tartalmaz erre vonatkozó utalásokat. Lőrincz szerint a törvényszék költségvetésében szerepel külön a fordításra elkülönített összeg, de ez nyilvánvalóan nem fedezi a szükségleteket. Ezért más tételekből kell átcsoportosítani erre forrásokat, de költségvetés-kiegészítést is kértek.
Az ügyészség is biztosítja a fordítást
A Hargita Megyei Ügyészség szóvivője, Cristian Gherorghe ügyész kérdésünkre megerősítette, az intézmény a törvény életbe lépése óta már több alkalommal találkozott olyan igénnyel, hogy a vádiratokat a vádlottak anyanyelvére, jelen esetben magyarra fordítsák le. „Ezt biztosítani tudjuk, de fontos tudni, hogy a törvény szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgároknak előzetesen kérniük kell a fordítást” – tette hozzá. A külföldi, román nyelvet nem ismerő állampolgároknak a fordítás alanyi jogon jár, a költségeket az államnak kell biztosítania.
Polgári perekben a fordítási költség a feleket terheli
A szintén 2010-ben megjelent, 134-es számú polgári perrendtartási törvény – amely tavaly februárban vált hatályossá – a polgári perek eljárásával kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvükön beszélni a bíróság előtt. A törvény szerint a külföldi állampolgárok és hontalanok, akik nem értik, vagy nem beszélik a román nyelvet, jogosultak az ügycsomó tartalmáról, anyagairól hivatalos fordító segítségével anyanyelvükön értesülni, és beszélni a bíróság előtt, ezt viszont nem jelent fordítási kötelezettséget az igazságügyi szervek számára, mint a büntetőeljárások esetében.
Kovács Attila
Székelyhon.ro,

Hargita vs. Neamţ megye: itt a határ, hol a határ?
Sem Gyergyószentmiklós önkormányzata, sem Hargita Megye Tanácsa nem adja fel a harcot a Békás-szorosért: a lassan hatodik éve zajló megyehatár-tisztázási keresetben alapfokú döntésre várnak. A következő per időpontját május 6-ra tűzték ki.
Évtizedesnél is jóval több immár, hogy a Gyergyószentmiklós-Békás települések közötti, illetve az ezzel egybeeső Hargita-Neamţ megyehatár pontos vonala vita tárgyát képezi. Gyakorlatilag a jelentős turisztikai potenciállal rendelkező Gyilkos-tóért és a Békás-szorosért folyik a harc. Az 1968-as megyésítés óta a határ a 32-es km-nél lenne, ellenben már a kezdetekkor homályban maradt a konkrét határvonal. Egy bizonyos jegyzőkönyv szerint a település- és megyehatár a Gyilkos-tó és a Békás-szoros között húzódik.
Ahol a tábla, ott a határ?
2009 júliusában Neamți Megye Tanácsa a megye kezdetét jelző táblát állított fel a szoros bejáratánál, amit természetesen sem a gyergyószentmiklósi önkormányzat, sem Hargita Megye Tanácsa nem nézett tétlenül. A terítékre került határvita kapcsán novemberben pert indított az önkormányzat a kétes adatokat tartalmazó jegyzőkönyv ellen és hivatalosan felkérte a megyei tanács részvételét is a perben.
Közigazgatási térképekből több is van
Több szempontból is kérdéses a jegyzőkönyv létjogosultsága – állítja Gyergyószentmiklós önkormányzata.
„Első és legfontosabb szépséghibája, hogy keltezés nélkül született – beazonosíthatatlan tehát, hogy pontosan mikor látott napvilágot – annyi biztos csupán, hogy 2000. előtti. Másodsorban a jegyzőkönyv az 1996/7-es számú törvényre hivatkozik, amelynek metodológiája csak 2001-ben jelent meg – tehát a jogi környezet szerint 2001. előtt érvénytelennek számít bármiféle jogi lépést erre alapozni.
Mindemellett nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a ’68-as dekrétum megyéket behatároló döntése csak és kizárólag törvénnyel módosítható. A megyésítés szerint pedig a 32-es km-nél húzódna a határ. A kereset alapját szolgáltató jegyzőkönyv, amely ehhez képest jelentős különbségeket tartalmaz, Gyergyószentmiklós kárára, ilyen környezetben nem tekinthető adminisztratív dokumentumnak, csupán egy tényállást jegyző irat, nem több: egy többoldalú találkozó jegyzőkönyve, de adminisztratív erővel nem bírhat a hatályos törvénykezés értelmében” – írja közleményében a polgármesteri hivatal.
Vándorper, rugalmas határviszonyok
A gyergyószentmiklósi bíróság az intézményhez leadott keresetet a Hargita Megyei Törvényszékre küldte tovább, arra hivatkozva, hogy nem számít illetékes hatóságnak ez esetben. Békás azonnal áthelyezést kért, mondván: Hargita megye érdekelt, ezért nem pártatlan a döntésben. A legfelsőbb bíróság ilyen helyzetekben a perrendtartás szerint indoklás nélkül hoz döntést, így került 2011-re Prahovára a kereset.
A prahovai törvényszék alapfokon elutasította a felperes gyergyószentmiklósi önkormányzat keresetét, azaz érvényesnek tartotta a metodológia nélkül és dátum nélkül jegyzett gyergyói-békási határt.
A perrendtartás megszegése okán a gyergyószentmiklósi önkormányzat megfellebbezte az alapfokú döntést. Így a település- és megyehatár ügye a Ploiești-i Táblabíróság asztalára került. A táblabíróság 2013. április 1-jén elfogadta az önkormányzat perrendtartási kifogásait és teljesen új eljárást kérve visszahelyezte az ügyet alapfokra, Prahovára.
Hargita Megye Tanácsa is kitartó
Hargita Megye Tanácsának álláspontja nagyjából megegyezik a gyergyószentmiklosi önkormányzatéval, azonban fontosnak látja megjegyezni, hogy a szomszédos megyék képviselőinek beleegyezése nélkül nem lehet érvényes egy határvitát képező dokumentum, különösen, ha ez egyben a megyék közötti határt is jelenti, közölte a maszol.ro kérdésére Borboly Csaba tanácselnök.
A megyei tanács jogászai szerint a jegyzőkönyvnek egyéb tartalmi hibái is vannak, mint például az, hogy azt az alpolgármester írta alá. A hatályos törvények szerint, mint a város törvényes képviselője, csak a polgármester intézkedhet, és ezt a hatáskört nem is adhatja át másnak.
A határt megállapító jegyzőkönyv 2009 óta zajló keresetének kérdésében Békás álláspontja, hogy a felperes Gyergyószentmiklós által elindított kereset elévült. Ebben a kérdésben a bíróság 2014. március 24-én hozott döntést, amelyben elutasította az elévülési kifogást és újabb tárgyalást tűzött ki május 6-ra.
Csibi Márti
maszol.ro,

Pert vesztett a székely termékek vására ellen fellépő fogyasztóvédelmi hatóság
A Hargita Megyei Törvényszék jogerősen érvénytelenítette azt a jegyzőkönyvet, amellyel a Brassói Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a csíkszeredai hagyományos és helyi termékek vásárán tapasztalt rendellenességek miatt bírságolta meg a szervező Hargita Megyei Tanácsot.
Az önkormányzat hétfői közleménye szerint a tanácsnak nem kell kifizetnie a 2013 februárjában kirótt tízezer lejes bírságot.
Az erdélyi magyar közösségben visszatetszést keltett, hogy a fogyasztóvédelmi ellenőrök a román hírtelevíziók stábjai kíséretében látogattak el a vásárra, és többek között azért bírságoltak, mert egyes árusok csak magyar nyelvű címkékkel látták el a termékeiket.
"Lám, ha kiállunk az igazunkért, és nem hátrálunk meg, akkor önerőből is képesek vagyunk megvédeni magunkat. (…) Termelőinket arra bátorítom, hogy minél többen vegyenek részt portékájukkal ezentúl is a havi vásáron, mert mi törvényes keretet biztosítunk számukra, és ha kell, megvédjük őket az elbátortalanító hatósági akciótól" – mondta Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke.
Csíkszeredában közel négy éve szervezik meg hónapról hónapra a hagyományos és helyi termékek vásárát. E vásárból nőtte ki magát a székely termék mozgalom, amelynek köszönhetően a székelyföldi termelők árui több nagyáruház polcaira is felkerültek. Népújság (Marosvásárhely)

Nem temethetik újra Nyirő Józsefet
Helyben hagyta szerdán a marosvásárhelyi táblabíróság a Hargita megyei törvényszék két évvel ezelőtti ítéletét, semmisnek nyilvánítva a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által kibocsátott, Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt – írja a kronika.ro.
Viorela Bejan, a táblabíróság szóvivője az Agerpres hírügynökségnek leszögezte: az ítélőtábla elutasította az udvarhelyi önkormányzat jogi képviselőjének az alapfokú ítélet eltörlésére vonatkozó javaslatát, a mostani határozat pedig végleges és megfellebbezhetetlen.
A csíkszeredai törvényszék 2012. júniusában a Hargita megyei prefektúra keresete nyomán formai okokra hivatkozva semmisítette meg az író nevére kibocsátott székelyudvarhelyi temetkezési engedélyt. Bár akkoriban Szász Jenő volt polgármester, a Nyirő újratemetését kezdeményező Székelyudvarhelyért Egyesület elnöke azt szorgalmazta, hogy utódja, Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester ne fellebbezzen a döntés ellen, hanem állítson ki egy hibátlan igazolást, az elöljáró a további pereskedés mellett döntött.
Nyirő József Madridból Budapestre szállított hamvainak 2012. május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi eltemetése amiatt hiúsult meg, mivel az író nevére a polgármesteri hivatal által kibocsátott temetési engedély egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztására) hivatkozott, és nem az 1953-ban kiállított elhalálozási anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja. Az emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását annak idején a magyar Országgyűlés kezdeményezte, a később meghiúsult újratemetést pedig az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász vezette alapítvány szervezte.
Az író földi maradványait jelenleg meg nem erősített információk szerint Budapesten őrzik. Szőcs Géza, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt kulturális államtitkára később sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, hogy a hamvak a táskájában lapultak a meghiúsult újratemetés helyett rendezett megemlékezésen – számol be a kronika.ro portál. Erdély.ma

Egy újratemetés hullámai
Szövegértési problémák vannak a magyar sajtóban a marosvásárhelyi bíróság múlt heti döntése kapcsán. Az egyik erdélyi orgánum ezzel a címmel közölt írást: Jogerős: nem temethetik újra Nyirő Józsefet, a Népszabadság világhálós oldalán pedig Nyirő újratemetve márpedig nem lesz címmel foglalkoztak a témával. Pedig mindössze annyi történt, hogy másodfokon is jóváhagyták a Hargita megyei törvényszék két évvel ezelőtti ítéletét, semmisnek nyilvánítva a székelyudvarhelyi hivatal által kibocsátott, a Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
Aki nem ismerné a történetet: a Magyar Országgyűlés Hivatala másfél évnyi, a román féllel is folyamatos egyeztetés után 2012. május 27-én meg akarta szervezni a Madridban nyugvó erdélyi író újratemetését. A kihantolás rendben megtörtént az Almuneda temetőben, de időközben megbukott a román jobbközép kormány, és a helyükbe érkező baloldali Victor Ponta és csapata kiváló lehetőséget látott (ebben is) a magyarellenesség felélesztésére, és különféle adminisztrációs eszközökkel ellehetetlenítette az újratemetést. A formai ok: az RMDSZ vezetésű székelyudvarhelyi városvezetés – szándékosan vagy véletlenül – hibás temetkezési engedélyt állított ki, ezt a megyei prefektúra azonnal észrevette és megtámadta a bíróságon.
A jogi megoldás már akkor, a két évvel ezelőtti újratemetési kísérlet napján is látszott: nem fellebbezni kellene, hanem kiállítani egy új, hibátlan engedélyt. A polgármester akkor nem volt elérhető – szolgálatait és az RMDSZ segítségét nem véletlenül köszönte meg egy közleményben a Ponta-kormány egy nappal a meghiúsult újratemetés után. A porhintés ráadásul folytatódik: pár napja a polgármester egy közleményben arról írt, hogy a polgármesteri hivatal részéről nem szükséges igazolás kiadása a hamvak temetése esetén, ezért semmi sem áll az újratemetés útjában.
Ehhez képest furcsa, hogy pénzt és időt nem kímélve másodfokon is pereskedtek a hibás igazolás miatt – Viorela Bejan, a táblabíróság szóvivője az Agerpres hírügynökségnek arról beszélt, az ítélőtábla elutasította az udvarhelyi önkormányzat jogi képviselőjének az alapfokú ítélet eltörlésére vonatkozó javaslatát, így a másodfokú verdikt végleges és megfellebbezhetetlen.
A történet legszomorúbb része, hogy nem ezen a jogi csűrés-csavaráson múlik az újratemetés. A jelenlegi román hatalom mindent megtesz, hogy megakadályozza a folyamatot, és árgus szemekkel figyelnek mindenkit, akinek szerepe volt az újratemetés előkészítésében.
Ha én Székelyudvarhelyen járok (jelen írás szerzője volt az eseménysorozat kommunikációs megbízottja, és az újratemetés tervezett időpontja előtti napon a román hatóságok órákra feltartóztatták, átkutatták, és a csomagjában talált – üres – urnát felnyitották – a szerk.), és kimegyek a temetőbe a barátom sírjához, percek alatt sportos testalkatú „látogatók” érkeznek a közelembe. Egy udvarhelyi származású, de Budapesten élő operatőr (ő szintén részt vett a Nyirő újratemetés folyamatában) az édesapja sírjához látogatott ki decemberben, és két egyenruhás csendőrt kapott kíséretül.
Tavaly év végén Fráter Olviér, a Magyar Országgyűlés megbízottja levélben érdeklődött a székelyudvarhelyi katolikus egyháznál, hogy elhárultak-e a jogi akadályai az újratemetésnek. Levelét a címzetteken kívül mások is olvasták: december tizedikén egy bukaresti parlamenti képviselő feljelentette a magyar állampolgárt a román ügyészségen azzal, hogy „háborús bűnöst” akar újratemetni!
Vainer Aurel nemcsak politikus, hanem a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének a vezetője is, és a feljelentésében arról ír: a magyar író újratemetése sérti a román kormány 31/2002-es sürgősségi rendeletét, amelyben megtiltják az béke és az emberiség elleni bűnök elkövetőinek kultuszát. A székelyudvarhelyi bíróság mellett működő ügyészség komoly vizsgálatot indított, és május ötödikén keltezett határozatában megszüntette a nyomozást Fráter Olivér ellen. A részletes indoklásban kifejtik: bekérték a román akadémiától, a Hargita, Maros, Kolozs, Szeben, Brassó és Bihar megyei állami archívumokból a bizonyítékokat arra, hogy Nyirő József népszerűsítette-e a fasiszta, a rasszista, a xenofób ideológiát, de a válasz minden esetben negatív volt. A sürgősségi kormányrendelet előírja, hogy háborús bűnösnek csak az nevezhető, aki ellen jogerős bírósági végzést hoztak. Nyirő esetében ilyet sem találtak sem Romániában, sem külföldön, és ezt az információt az Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Nemzeti Intézet is megerősítette az ügyészségnek. Mindezek értelmében a feljelentés nem volt jogos, az eljárást megszüntették.
Az elmúlt napokban többször is megkerestem levélben és más módon Vainer Aurelt, hogy milyen bizonyítékokra alapozta a feljelentését. ő különben is notórius feljelentő: egy másik akciója nyomán meghurcoltak két gyergyószentmiklósi személyt, akik a helyi kultúrotthonban két székelyudvarhelyi alkotó, Tompa László és Nyirő József munkásságára emlékeztek, írásaikból olvastak fel. A januári kulturális esemény után ügyészségi eljárás indult Vainer feljelentésére, aki a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében arról írt: „Bár nem volt tagja az 1944. októberi hatalomra kerülése után a budapesti zsidók ezreit halálba küldő szélsőséges és fasiszta Nyilaskeresztes Pártnak, Nyirő József a rezsim ideológiája propagandistájának számított”.
Vainer szerint az író a múlt század negyvenes éveiben „a kolozsvári Tűzharcosok magyar félkatonai alakulat tagjaként részt vett a kincses város környéki román lakosság terrorizálásában”. Ez egyébként új elem a Nyirővel szemben felhozott vádak között, és minden bizonnyal légből kapott nettó hazugság.
Amikor az első levelet írtam Vainernek (aki egyébként egyikre sem válaszolt), épp azt olvastam a hírekben, hogy Mircea Duşa jelenlegi bukaresti hadügyminiszter éppen Miron Cristea román pátriárkát dicsérte és állította az utókor elé követendő példaként a hősök napja alkalmával rendezett eseményen. Dusa – még maroshévízi polgármesterként – kezdeményezte a pátriárka szobrának a felállítását, amely azóta megtörtént. Ez azért érdekes, mert Miron Cristea kormányfőként 1938-ban 225.222 zsidó származású román állampolgárt fosztott meg az állampolgárságától és tett földönfutóvá – közülük sokan éppen Magyarországon kaptak menedéket. A politikus közben rendszeresen publikált antiszemita írásokat az akkori lapokba, egyebek között így fogalmazva: „nem lépni fel a zsidók ellen annyit tesz, hogy élve tartunk a pusztulás fele”.
A zsidó vezetőt arról is megkérdeztem, tervez-e feljelentést tenni az aktuális román hadügyminiszter ellen háborús bűnösök kultuszának propagálása ügyében. Erre a levelemre sem válaszolt.
Romániában nincs erő és akarat a holokauszttal való szembenézésre – a bukaresti politikusok minden eszközzel azt próbálják bizonyítani, hogy az ország mai területéről csak és kizárólag Észak-Erdélyben voltak zsidóellenes megmozdulások, így kizárólag a magyarok antiszemiták. A napokban avattak fel tizenkét táblát az erdélyi nagyvárosok vasútállomásain (erről majd szombaton, a Magyar Nemzet hétvégi Magazin mellékletében olvashatnak bővebben), amelyekből az derül ki, hogy a holokausztért a „horthysta fasiszta” magyarok a hibásak.
1967-ben Anthony Quinn főszereplésével készült egy film A huszonötödik óra címmel, amely egy román parasztember történetét beszéli el, akit zsidónak néznek, ezért koncentrációs táborba küldenének, és ő családjával Magyarországra menekült, mert ott érezte biztonságban magát. Bizonyára nem ez a bukaresti politikusok kedvenc mozija.
Lukács Csaba
Megjelent a Magyar Nemzet 2014. június 4-ei számában. Székelyhon.ro

Nem loboghat a piros-fehér-zöld
Végleges ítélet született a csíkmadarasi községháza homlokzatára kitűzött magyar zászló ügyében. A Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította a polgármester fellebbezését, és helybenhagyta a Hargita Megyei Törvényszék korábbi döntését, miszerint törvénytelen a címeres magyar zászló kitűzése a közintézményre, ezért el kell távolítani. A zászló ügyében Jean Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa kezdeményezett eljárást.
Bíró László, Csíkmadaras polgármestere újabb bírságot kaphat, sőt akár bűnvádi eljárásra is sor kerülhet, amennyiben nem tesz eleget a táblabírósági döntésnek – adta hírül csütörtökön az Agerpres hírügynökség. A polgármesternek tételesen a 2001/1157-es kormányrendelet kettes és hatos alpontjának a megsértését rótták fel, azaz, hogy a közintézmények bejáratához két román címeres zászlót kell kitűzni, illetve hogy más országok lobogóit kizárólag a hazaival együtt és különleges alkalmakkor lehet kitűzni.
Súlyos lépésekre készül a kormánybiztos
Ha nem intézkednek, a prefektusi hivatal ismét közigazgatási bírságot ró ki, illetve amennyiben az is hatástalannak bizonyul, értesítjük a táblabíróságot jogerős törvényszéki határozat be nem tartása miatt. Ez már bűnvádi eljárást von maga után – nyilatkozta Jean Adrian Andrei kormánybiztos. Csíkmadaras polgármestere 2008-ban helyezte ki a piros-fehér-zöld lobogót, rá négy évre pedig a román média hatására indult hivatalos eljárás az ügyben. Hargita megye kormánybiztosa 2013 februárjában 4000 lejes bírságról szóló jegyzőkönyvet adott át a polgármesternek.
Hosszas jogi hercehurcát követően Bíró Lászlót 2500 lej kifizetésére és a magyar lobogó bevonására kötelezte a prefektus, annak október végén eleget is tett a községvezető, majd néhány nappal később ismét kitűzte a szóban forgó címeres zászlót a községházára. Az akció következményeként további 9000 lejre bírságolták az elöljárót.
A nemzet jelképe
A Marosvásárhelyi Táblabíróság által elutasított fellebbezésében Bíró László azzal érvelt, hogy a címeres piros-fehéz-zöld a magyar nemzetet jelképező, és nem Magyarország hivatalos lobogója. Egy közösségnek pedig jogában áll magának dönteni az őt jelképező szimbólumról – még akkor is, ha az hasonlít egy másik ország zászlójához.
Nem bevonni, hanem még többet kitenni
Megkeresésünkre Bíró László úgy nyilatkozott, rengeteg olyan teendője van, amely jóval fontosabb, mint a kormánybiztos folyamatos ellene irányuló ügyködése. „Még nem volt időm átnézni a prefektus felszólítását, de meglátásom szerint ez az egész ügy nem is az én problémám, hanem az övék. Kérdés, hogy miként tudnám megértetni, ez a mi nemzetünk szimbóluma, a mi szívünkhöz nőtt” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a zászlót nem eltávolítani kell, hanem még többet kihelyezni. „Esetleg átmenetileg bevonni, vagy félig leereszteni, hogy úgy fejezzük ki gyászunkat az itteni magyar közösség ellen elkövetett tettekért” – vetette fel a további lehetőségeket.
„Figyelemelterelés a valós problémákról”
„Ha mégis én tévedtem, akkor elnézést fogok kérni, hogy a magyar zászlóval csúfítottam az intézményét és idegesítettem az embereket” – fűzte hozzá a polgármester. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy múlt hét végén tartották a községben a Madarasok találkozóját, magyarországi küldöttségeket fogadva. „Mit kellett volna tennem? Tiszteletükre teletűzdeljem a falut román zászlókkal?” – tette fel a kérdést. Végezetül úgy vélekedett, hogy „a számtalan súlyos gond közepette – mint a gazdasági helyzet vagy az elvándorlás – ez az egész nem más, mint a központi hatalom figyelemelterelése”.
A polgármester a prefektusi értesítés tüzetes átvizsgálása után még visszatér az ügyre.
Székelyhon.ro

Isten igájában, ördög markában
Százhuszonöt éve, 1889. július 28-án született Székelyzsomboron Nyirő József. Miközben maradandó irodalmi értékeket alkotott, egyesek szerint a történelem viharában emberileg is, művészileg is Isten igájából az ördög igájába hajtotta a fejét.
Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte Nyirő József, majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pázmáneumban tanult teológiát és filozófiát. 1912-ben Nagyszebenben szentelték pappá. 1919-ben, nem sokkal azután, hogy Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből. Kidén bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. Bár alkatának legjobban a novella felelt meg, életművének nagyobbik része regény. A kritikusok véleménye: társadalmi és történelmi regényei felépítésükben maguk is jórészt novellafüzérek.
Nyirő talán legismertebb regénye a havasok világában játszódó, 1933-ban megjelent Uz Bence. A főszereplőben az író a székely nemzetideált festette meg, azon vonásokat emelte ki, amilyennek népét látni szerette volna.
1941-ben Nyirő részt vett a weimari költőnapon, ahol ő képviselte a magyar írótársadalmat. Radnóti Miklós Naplójában egy újsághírt idéz, miszerint Nyirő József a következőket nyilatkozta: „Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak...Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország!” Radnóti Miklós szűkszavú kommentárja: „Most, hogy másolom az újsághírt, már csak tűnődöm… Véletlen-é, hogy egyetlen sora nincs a polcomon?”
„Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe...”. Nyirő József kívánsága egyelőre nem vált valóra. Az újratemetése körüli hercehurca legújabb fejleménye az, hogy a marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletben megsemmisítette a temetkezési engedélyt, melyet a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal bocsátott ki. A táblabíróság helybenhagyta a Hargita megyei törvényszék 2012 júniusi ítéletét, amely formai okok miatt érvénytelenítette a temetkezési engedélyt. Egy székely faluban született, és egy spanyol kolostorban halt meg. Életútja és utóélete is olyan, mint a kor, amiben élt: tele ellentmondásokkal…
Nánó Csaba, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A legfelsőbb bíróságon perelnek
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken folytatódik az a per, amely az Országos Diszkriminációellenes Tanács egyik, a csíkszeredai közlekedésrendészetet elmarasztaló döntése nyomán indult.
A közlekedésrendészet által kirótt bírsággal kezdődtek, de utána két különböző perrel is folytatódtak egy csíkszeredai körforgalom közelében elhelyezett forgalmi tájékoztató táblák miatti bonyodalmak. A táblák a Nagyrét utcában épült barkácsáruház közelében találhatók, ott a körforgalmat és a táblákat is az áruházat építő beruházó készítette el. A táblák, amelyek kétnyelvűek ugyan, formájukban elütnek a hatályos szabványoktól, ezt bárki észlelheti. A közlekedésrendészet tavaly ősszel 1680 lejes pénzbírságot rótt ki a polgármesteri hivatalra, a jegyzőkönyv szerint azért, mert a táblák nem felelnek meg a szabványoknak és kétnyelvűek.
Diszkrimináló megállapítás
A rendőrségi jegyzőkönyv kétnyelvűségre vonatkozó utalása miatt Ráduly Róbert Kálmán polgármester a Diszkriminációellenes Tanácshoz nyújtott be panaszt, amely ennek helyt adott, és írásbeli megrovásban részesítette a rendőrséget. A határozatban a tanács tagja, Haller István különvéleményt is megfogalmazott, amely szerint ő ennél súlyosabb szankciót is szorgalmazna. A tanács döntését a rendőrség megfellebbezte a Marosvásárhelyi Ítélőtáablánál, amely ezt elfogadta és érvénytelenítette. A csíkszeredai polgármesteri hivatal pár nappal ezelőtt a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez nyújtott be fellebbezést az ügyben – tájékoztatott Paizs Gyöngyi Julianna, a városháza főjegyzője.
A perek folytatódnak
A szabványoktól elütő táblák miatt kirótt pénzbírság érvénytelenítését a polgármesteri hivatal a csíkszeredai bíróságon kérte, ezt elutasították, ezért a Hargita Megyei Törvényszéken fellebbeztek, de az ügy még nem zárult le. Hasonló ügyben, a Hargita Megyei Törvényszék előtti körforgalom szomszédságában, illetve a Márton Áron Gimnázium előtti útkereszteződésnél elhelyezett táblák miatt is bírósági eljárás van folyamatban, mert ezeken először magyarul, majd románul szerepelnek a helységnevek.
Egy feljelentés nyomán 2012-ben a prefektusi hivatal felszólította a polgármesteri hivatalt a táblák eltávolítására. Ez nem történt meg, a pert követően a Hargita Megyei Törvényszék 2013-ban döntött arról, hogy ez a fajta kétnyelvűség nem megengedett. A polgármesteri hivatal a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál fellebbezett, tavaly novemberben az ügyet visszautalták a Hargita Megyei Törvényszékre. A főjegyző elmondta, döntés még nem született. A közlekedési táblák a helyükön vannak, igaz, a gimnázium közelében nagyon megfakultak.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

Biblia-idézettel válaszolt Borboly Rádulynak
A Facebook közösségi oldalon reagált az őt ért sérelmekre Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke. Mint írja, az őt „úton-útfélen rágalmazó városvezető figyelmébe” ajánlja Lukács evangéliumának egy részletét
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere egy pénteki gazdasági konferencián tartott előadásában nem említette ugyan név szerint Borboly Csabát, de az utalásból a hallgatóság számára világos volt, hogy Csíkszereda polgármestere kire gondolt, amikor a következőképpen fogalmazott: „Ha ollókecegtető volnék, akkor egyfolytában tudnám a szalagokat vágni. Én ezzel szemben azt szeretném, hogy közösen használjuk ki a város befektetési lehetőségeit, mert az a jó, ha nemcsak a város költségvetése áll jól, hanem a vállalkozók is tisztességes hasznot tudnak megvalósítani”.
A fenti kijelentésre reagálva Borboly Csaba Lukács evangéliumának hatodik fejezetéből választott. Abban többek közt a következő áll: „Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz. (…) Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. (...) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Nem most kezdődött a két választott személy közötti nyilatkozatcsata. Ráduly Róbert Kálmán még tavaly decemberben mondta a Csíki Hírlapnak adott interjújában, hogy szerinte Borboly Csabának és két vádlott társának le kellett volna mondania tisztségéről, miután az ügyészség vádat emelt ellenük.
Csíkszereda polgármestere arra a bűnvádi eljárásra utalt, amelynek keretében a korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly szeptemberben vádat emelt a Hargita megyei önkormányzat elnöke, volt alelnöke, Sófalvi László, továbbá Pálffy Domokos önkormányzati képviselő és tíz társuk, közöttük Kósa Péter, Csíkszentmihály RMDSZ-es polgármestere ellen. Az ügy a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától Csíkszeredába, a Hargita Megyei Törvényszékre került vissza, tárgyalás azonban még nem volt.
Kozán István
Székelyhon.ro

Betiltaná a Heineken az Igazi Csíki Sör előállítását
Azonnali hatállyal felfüggesztetné a csíkszentsimoni sörgyár működését a Heineken Románia, ezt pedig törvényszéki elnöki rendelettel akarják elérni – nyilatkozta kedden munkatársunknak Lénárd András, a Csíki Sör Manufaktúra többségi tulajdonosa.
A vállalkozótól megtudtuk, hogy a Hargita Megyei Törvényszék szerdán dönt a keresetről. A csíkszentsimoni Csíki Sör Manufaktúra kevesebb mint egy hónapja kezdte meg a sörgyártást, és most azzal kell szembesülnie, hogy bezárhatják. „Azzal a keresettel fordultak a törvényszékhez, hogy azonnali hatállyal zárassák be a gyárunkat, kobozzák el az eszközeinket. Továbbá egy garanciaalap létrehozására is köteleznének, hogy kártérítést tudjunk nekik fizetni” – sorolta Lénárd.
Elnöki rendeletet akkor bocsáthat ki a törvényszék, ha például visszafordíthatatlan károkat akadályozhat meg vele, és legkésőbb 48 órán belül végre kell hajtani a döntést. A manufaktúra tulajdonosa arról is beszámolt, hogy amióta elkezdték a sörgyártást, állandó ellenőrzéseket folytatnak az üzemben a bukaresti hatóságok helyi képviselői.
„Feltehetően ezek mögött is a Heineken Románia áll – állítja Lénárd.  – Ez egy kicsit olyan, mint Dávid és Góliát harca, hiszen egy nagy multinacionális cégről van szó, amely egy kis manufaktúrával próbál versenyezni.” Az üzletember szerint a törvényszéki elnöki rendelet „fájón érheti” a manufaktúrát. „Fel vagyunk készülve a háborúra, hiszen meg kell védenem a beruházásomat és az emberek munkahelyét” – szögezte le.
A konfliktus alapját a két sörgyár termékeinek elnevezése képezi. „A csíkszeredai sörgyárat üzemeltető Heineken Románia szerint az általunk gyártott Igazi Csíki Sör ugyanaz, mint az ő márkájuk, a Ciuc Permium” – magyarázta Lénárd. A vállalkozó azt követően védette le az Európai Szabadalmi Hivatalban az Igazi Csíki Sör márkanevet, hogy az intézmény bizottsága megvizsgálta, majd megállapította, hogy nem összetéveszthető és nem lefordítható semmilyen más bejegyzett márkára, ezt követően pedig beiktatták a terméket.
„Azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy a Csíkban gyártott sört az emberek csíki sör néven emlegették, de márkanév akkor lett, amikor én levédtem. A két sör nem összetéveszthető sem nevében, sem fordításában, sem formájában, sem szín- és ízvilágában ” – hangsúlyozta Lénárd.
Megkerestük az ügyben a Heineken Romániát is, rákérdezve: igaz-e, hogy törvényszéken kezdeményezték a csíkszentsimoni gyár bezárását. E-mailen és telefonon feltett kérdéseinkre azonban kedd estig nem kaptunk választ.
Barabás Hajnal |
Krónika (Kolozsvár)

Tovább bonyolódik Borboly Csaba pere
Tovább bonyolódik az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által megvádolt Borboly Csaba és társai ellen indított büntetőeljárás.
Az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette a büntetőjogi perrendtartási törvény több cikkelyét a Hargita megyei tanácselnök ügyvédje által benyújtott óvás nyomán, ezért várhatóan a január 20-ára kitűzött újabb tárgyalást elhalasztják.
Sergiu Bogdan, Borboly ügyvédje emlékeztetett, idén márciusban került vissza a Hargita megyei törvényszékre a DNA által korrupciós ügyben való részvétellel megvádolt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, Sófalvi László volt alelnök és további tizenegy személy büntetőperének dossziéja a marosvásárhelyi ítélőtáblától.
Erre azért volt szükség, mert a februárban megjelent és érvénybe lépett büntetőjogi perrendtartási törvény értelmében a megyei törvényszéken az ügyet előzetesen tárgyaló bírói testület feladata megvizsgálni a büntetőeljárás indításának törvényességét. Az ügyvéd rámutatott: a perrendtartási törvény szerint a vizsgálat során nemcsak a büntetőeljárást, hanem a bizonyítékok és a nyomozati eljárás törvényességét is ellenőrizni kell a vádlottak jogainak védelmében.
„Azt a procedúrát, amelyet a Hargita megyei törvényszék előzetes bírói testületénél lefolytattak, november 11-én alkotmányellenesnek nyilvánította az alkotmánybíróság. Mi úgy értékeltük, hogy nem részesülnek egyenlő bánásmódban a védelem és a vád képviselői az előzetes bírói testületnél lezajlott eljárás során. Az alkotmánybíróság elfogadta, hogy ilyen körülmények között nem lehet tisztességes eljárást lefolytatni” – közölte érdeklődésünkre Sergiu Bogdan.
Az ügyvéd szerint normális esetben most a büntetőjogi perrendtartási törvény módosítására lenne szükség. Az alkotmánybíróság határozatának a Hivatalos Közlönyben történő megjelenésétől számított 45 napon belül az alkotmányellenes helyzetet a parlamentnek meg kell oldania. Sergiu Bogdan szerint amennyiben ez nem történik meg, a törvény érvényét veszíti.
Amint arról beszámoltunk, Borbolyt folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással és hamis feljelentéssel vádolja a korrupcióellenes ügyosztály. Az ügyben 12 további személy ellen is vádat emeltek. Az ügyészség szerint a tanácselnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket, és ezzel közel 1,8 millió lejes kárt okozott az államnak.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Vádat emelt Csíki Csongor ellen a DNA
Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) marosvásárhelyi területi szolgálata vádat emelt a korrupcióval, és csúszópénz elfogadásával gyanúsított Csíki Csongor onkológus-szakorvos ellen.
A vád alapján Csíki Csongor 2011 és 2014 között orvosi szolgáltatásokért 1330 lejt, valamint élelmiszereket kapott 203 lej értékben. Eszerint a vádlott minden konzultációért és recept-kibocsátásért körülbelül 50 lejt kapott a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban és a Székelyudvarhelyi Városi Kórházban. 2014 július 7-én 13 betegtől összesen 810 lejt és anyagi javakat kapott, amikor a korrupcióellenes ügyészség munkatársai tetten érték.
A tettenérést követően az ügyészek házkutatást tartottak a szakorvosnál, ami során 2110 lejt, 600 dollárt és 200 eurót foglaltak le.
A vádiratot a DNA a Hargita Megyei Törvényszékhez nyújtotta be. Csíki Csongor szabadlábon védekezhet.
Székelyhon.ro