A magyar karokért és az egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy tekintélyes német lapban megjelent cikk alapján Andrei Margát, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Akadémiai Tanácsának elnökét Ceausescu dicsőítésével, a kommunizmus alatt tisztség betöltésével, valamint cenzori feladatok ellátásával vádolta. Hantz Péter, a BKB szóvivője a Frankfurter Allgemaine Zeitung május 22-i cikkét ismertette, amely élesen bírálja a BBTE-t, mivel az nem biztosítja a magyar felsőoktatás megfelelő fejlődését. A cikk Andrei Margának a múltjára is kitér. Hantzék a sajtótájékoztatón egykori, Marga által aláírt újságcikkeket mutattak be, melyekben Nicolae Ceausescu diktátort dicsőítette, és az egyetem egykori rádiójának cenzoraként is működött. A kolozsvári egyetem sajtóközleményben határozottan visszautasította a BKB-sok „alaptalan és rágalmazó” vádjait, miszerint a BBTE-n diszkriminálnák a magyar diákokat. Az egyetem vezetősége elítéli az intézmény személyiségei ellen irányuló befeketítési szándékkal születő támadásokat. Szász Csaba, a BKB tagja emlékeztetett, hogy tavaly decemberben egy petícióval keresték meg az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot. Azt kérték a tanácstól, hogy a magyaroknak idegen nyelvként oktassák az államnyelvet, a vizsgakövetelmények is ehhez igazodjanak. A diszkriminációellenes tanács válaszában elismerte, hogy román és magyar gyerekek között e tekintetben sérül az esélyegyenlőség elve. A sajtótájékoztatón jelen levő Kása Zoltán, a BBTE matematika szakos oktatója közölte: az általuk megkeresett jogászok szerint a Bolyai Egyetem jogilag továbbra is létezik, mivel a Babes és a Bolyai Egyetem összeolvadásából létrejött Babes–Bolyai Tudományegyetem alapító okirata nem létezik. /B. T.: Andrei Marga kommunista múltját bányászta elő a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Schöpflin György professzor, fideszes EP-képviselő Az Európai Unió és a kisebbségpolitika címen tartott előadást Kolozsváron. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meghívására érkezett professzort telt ház várta az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházának előadótermében, ahol Bodó Barna, a BKB elnöke köszöntötte az előadót. A többségi tekintélyhez tartozik a nyelvi hatalom is, amely megjelenik a mindennapi életben is ezerféle formában, fejtette ki Schöpflin György. A modern demokratikus állam szerepe a konszenzuális hatalom gyakorlásán alapul. Az EU alkotmány-tervezetébe sikerült „becsempészni” egy bekezdést a kisebbségi jogokról, amely a magyar megfigyelőknek köszönhető. A székelyföldi autonómia kapcsán Schöpflin kifejtette: nagyon hosszú út lesz, és véleménye szerint inkább a regionalizmusban kell gondolkodni, ez ugyanis nyugati szemmel elfogadhatóbb, az etnikai alapú autonómia indulatokat vált ki. /Köllő Katalin: Sokféle multikulturalizmus. Schöpflin György többségről, kisebbségről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Az Új Magyar Szónak nyilatkozó szemtanúk szerint sem írtak alá alapító okiratot a kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek 1959-beli, pártdöntésre végrehajtott egyesítésénél. Ennek alapján meglehet, hogy jogilag nem is létezik a mai Babes-Bolyai Tudományegyetem. Az alapító okirat hiányát a Bolyai Kezdeményező Bizottság vetette fel, a felsőoktatási intézmény vezetősége szerint ezt a kérdést a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálására hivatott szervekre kellene bízni. „Mindennemű jogi formaságot mellőző pártdöntés volt a Babes és a Bolyai Egyetem egyesítése. Nem tudok róla, hogy bármiféle alapító okirat létezett volna a két tanintézmény összeolvasztásánál” – mondta el Péter György professzor, aki 1959-ben személyesen is jelen volt azon a nagygyűlésen, ahol Nicolae Ceausescu bejelentette a két egyetem egyesítését. „Az 1956-os események után személyesen Ceausescu jött Kolozsvárra, hogy elemezze a helyzetet, ő irányította a két egyetem egyesülését. A fő érv az volt, hogy a magyarság nem élhet szeparatizmusban” – emlékezett a fél századdal ezelőtti eseményekre a professzor. Kása Zoltán volt rektor-helyettes szerint az akkori minisztertanácsnak kellett volna alapító-okiratot kibocsátania, ilyen viszont nem létezik. Kötő József oktatásügyi államtitkár szerint a volt Bolyai Egyetem megszüntetése mindenképpen elfogadhatatlan lépés volt, amely jogorvoslatot kíván. Eközben a BBTE jogászai is megkezdték a kutatómunkát az ügyben, jelezte Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora közleményében élesen bírálja a BKB tagjait, és azt javasolja, hogy „hagyják a történelmet a történészekre, ezt a kérdést pedig a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálásával foglalkozó hivatalos szervekre, ők pedig foglalkozzanak azzal, amiért az egyetem fizeti őket. Ha nem tetszik a jelenlegi helyzet, szabadon távozhatnak” – áll a rektor közleményében. /Debreczeni Hajnal: Egy szemtanú az egyesítésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Holtvágányra kerülhet az erdélyi magyar felsőoktatás kérdése az elmúlt hónapokban szívvel-lélekkel a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) hangnemváltása miatt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke alapján Andrei Marga hírnevének a befeketítésére tett törekvés azt jelzi, hogy a BKB szakmai területről a személyeskedés ingoványos talajára akarja tolni a vitát, írta Borbély Tamás, a lap munkatársa. /Borbély Tamás: Holtvágányon az egyetemkérdés? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

„Budapest nem válaszol” – jellemezte a magyarországi kormány magatartását az elszakított területeken élő magyarok iránt, édesapja egyik könyvére utalva, Schöpflin György fideszes EP-képviselő kolozsvári előadásán. A professzor a Bolyai Kezdeményező Bizottság meghívására tartott előadást az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában Az Európai Unió és a kisebbségpolitika címmel.     Előadásában Schöpflin a kisebbségi lét hátrányairól beszélt, ecsetelve a többségi kultúra kétségtelen presztízse által gyakorolt nyomást. Schöpflin szerint az állami magyar egyetem és az egyházi ingatlanok ügye rendeződik, de még várni kell rá, a kisebbségi törvényt is elfogadják idővel, csak éppen semmit sem fog érni, valamint a székely autonómiatörekvés is célt érhet, viszont egyáltalán nem lesz könnyű. A kisebbségi ügyekben Budapest nem hajlandó lépni ez ügyben, az RMDSZ még úgy sem, ők hárman pedig (Gál Kingával és Tabajdi Csabával) nem sokat tudnak elérni ilyen körülmények között. Schöpflin elmondta, nem sikerült rábírni az RMDSZ-t arra, hogy beszéljen a bővítési biztossal, s világosítsa fel tévedéséről. Rámutatott, hogy ha az RMDSZ-re nem lehet számítani, kimagaslóan fontos a civil szféra szerepe, a BKB által indítványozott e-mail-kampány új kezdete lehet annak, hogy az erdélyi magyarság igényt formáljon a véleménye meghallgatására. A magyar külügyminisztériumtól segítséget várni fölösleges, az ország gazdasági csőd előtt áll, és egy hatványozott Bokros-csomag előállításán fog ügyködni a kormány, másrészt mert sem Medgyessy, sem Gyurcsány kormányának nem volt és nincs külpolitikája. /Bagoly Zsolt: Schöpflin György Kolozsváron. Budapest nem válaszol. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

„Román-magyar fórum a romániai magyar felsőoktatásról” címmel kerekasztal-beszélgetést szervezett május 31-én Bukarestben a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A résztvevők megegyeztek: semmilyen érv nem szól az önálló magyar állami egyetem létrehozása ellen. „Nem érezzük jól magunkat” – fogalmazta meg az önálló állami magyar egyetem létjogosultságának egyik érvét a kerekasztal egyik házigazdája, Hantz Péter. A fórumon a romániai elit számos személyisége – köztük Smaranda Enache, Dinu Zamfirescu és Gabriel Andreescu – is részt vett. A BKB elnöke, Bodó Barna kifejtette: szerinte először arra a kérdésre kell felelni, politikai vagy szakmai kérdés-e az intézmény. „Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetemen süketek párbeszéde folyik” – fogalmazott. Mint mondta, véget kell vetni a sajtón keresztüli üzengetéseknek, a fenyegető leveleknek, a BKB tagjai ellen irányuló támadásoknak, szakmai előrelépésük akadályoztatásának. Smaranda Enache szerint a román társadalomnak nem kell alattvalóként kezelnie a magyar kisebbséget, amikor sajátságos problémáira javasol megoldást. /Gujdár Gabriella: Magyar egyetem – ellenérv nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Értelmiségi fórumot rendezett Bukarestben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), amelyen román politológusok, szakemberek is részt vettek – jelezte Hantz Péter, a BKB alelnöke. – A magyar felsőoktatás jövőjéről és a Bolyai Egyetemről esett szó. A BKB részéről Bodó Barna elnök is jelen volt a találkozón. – A rendezvényen a hiányos tájékozódás és a félretájékoztatás jeleivel szembesültünk. Akik eljöttek, többnyire támogatták a magyar egyetem beindítását. Szerettük volna, ha azok közül is jelen vannak páran, akik nemrég aláírták a Bolyai Egyetemet ellenző nyilatkozatot. Végre leültünk és megbeszélhettük a kérdést. Megismertettük a résztvevőket a valós helyzettel – jegyezte meg Hantz. /K. O.: Értelmiségi fórum a Bolyai Egyetemről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Cs. Gyimesi Éva az Élet és Irodalomban kifejtette a magyar egyetemért küzdőkkel szembeni elutasítását. Fennkölt szavakkal írt az egyetemről /”felnézhetek az igazság, a jóság és a szépség minden olyan értékalakzatára, amely egyetemes öröksége az emberiségnek.”/. Őt, aki a magyar tanszék vezetője volt, nem zavarja, “ha egyelőre nincsen a falakon, ajtókon magyar felirat, vagy ha egyik-másik tárgyat románul hallgatom, mert az előadó jobb felkészültségű”. Azzal érvelt, hogy Apáczai Csere János sem magyarul sajátította el a tudást… Nálunk, írta, “még mindig a diszciplínák és az egész intézmény nemzeti és ideológiai körülcövekelése, pártcsatolmánnyá züllesztése zajlik”. Szerinte a szakmai-szellemi színvonal emelését “minduntalan fékezi, meg-megakasztja a védekező nemzeti bezárkózás, amelynek jegyében az értelmiségi elit a honi hagyományt gyűjtögető, megmentő, ápoló „tudományosságra” szorítkozik”. Cs. Gyimesi Éva így írt a Bolyai Kezdeményező Bizottságról: a “BKB szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete, nincs mögöttük professzionális tudásgyakorlat, nem alapoznak azokra a pályázási lehetőségekre, amelyek a magyar tanszéktagoknak és hallgatóknak az EU-s programokban már több mint egy évtizede elérhetőek.” A cikkíró szerint a BKB a bezárkózáson dolgozik, “amelyikben máris a kontraszelekció konjunktúrája, a gyorstalpaló doktoripar hódít”. /Cs. Gyimesi Éva: Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről. = Élet és Irodalom (Budapest), jún. 2./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság által szervezett román-magyar értelmiségi találkozó, melynek az lett volna a célja, hogy a kolozsvári magyar egyetem Babes-Bolyain belüli autonómiájának ellenzői elmondhassák az ellenérveket, Bíró Béla szerint kudarcba fulladt. A kezdeményezés ellenzői ugyanis testületileg távol maradtak a találkozótól. A magyarbarátságukról közismert román értelmiségiek, Smaranda Enache, Dinu Zamfirescu, Gabriel Andreescu mellett mindössze a volt szociáldemokrata tanügyminiszter Ecaterina Andronescu jelent meg a találkozón. A román értelmiség hangadó képviselőit: Octavian Palert, Andrei Plesut, H.-R. Patapievici-et, Emil Hurezeanut, Cristian Tudor Popescut, Alina Mungiut nem érdekli a kérdés, beérik a hatalom által érvényesített elutasítással. Még Mircea Dinescu sem jött el. Az sem kizárt, hogy román szempontból a legjobb stratégia az elhallgatás. Bíró Béla hiányolta azokat, akik magyar részről különvéleményt fogalmaztak meg, főként Cs. Gyimesi Évát. /Bíró Béla: Sikeres kudarc. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

A tordai magyar iskola helyzetéről is tájékoztatta Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szóvivője az ENSZ emberjogi főtitkárságának kisebbségi és oktatási kérdéssel foglalkozó biztosait. Június 7-én történt látogatásával kapcsolatban a szóvivő emlékeztetett: korábban már járt Genfben, ahol iktatta az általa benyújtott tájékoztató háttéranyagokat. Ezt követően az ENSZ illetékeseitől június 7-ére kapott kihallgatási időpontot, amelyen szóvá tette az erdélyi magyar felsőoktatás problémáját. Hantz kiemelte az államilag finanszírozott magyar egyetem hiányát. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen nem létezik valós multikulturalizmus. Hantz megemlítette a román nyelv anyanyelvként történő oktatási gyakorlatát, ami a kisebbségeket diszkriminálja, valamint a földrajz és a történelem román nyelvű oktatásának problémáját is. Felvetette a csángókérdést, de ismertette a tordai iskola, valamint a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Líceum sportpályája körüli botrányt. Az ENSZ tájékoztatásának két következménye lehet. A szervezet helyszíni tájékozódás után a Romániáról szóló jelentésében megemlítheti a BKB által jelzett visszás dolgokat, drasztikusabb megoldás az lenne, ha ezekkel a gondokkal foglalkozó külön közleményt is kibocsát. /Az ENSZ-nél a tordai magyar iskola ügye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Gazda Zoltán, a sepsiszéki Magyar Polgári Szövetség elnöke bejelentette, hogy az MPSZ széki szervezete közösen a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal beindítja Wass Albert rehabilitálására a jogi procedúrát, melynek érdekében máris tekintélyes bizonyító dokumentációs anyagot gyűjtöttek össze. Kérésüket a BKB elnöksége jeles közéleti személyiségekkel is alá kívánja íratni. Gazda közölte, hogy idén is kiadják a tavaly alapított Wass Albert-díjat. A Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész által készített bronzplakettből valamint az oklevelekből álló díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége kapja meg ünnepélyes keretek között július 10-én Sepsiszentgyörgyön: Bodó Barna, Kovács Lehel és Hantz Péter. Kimagasló erőfeszítésükért, a magyar karok, illetve a magyar egyetem visszaállításáért részesülnek a Wass Albert-díjban. /Az MPSZ beindítja Wass Albert rehabilitálására a jogi procedúrákat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Megkönnyítené a székely diákok kisérettségijét az a magyar pedagógusok bevonásával készülő RMDSZ-es törvénymódosító javaslat, amely külön tantervet írna elő a román nyelv oktatására a kisebbségek számára. Június 19-én a román képességvizsga a Diszkriminációellenes Tanács által „esélyegyenlőtlennek” nyilvánított formában zajlott. A kisérettségi tétje nagy: eredményétől függ ugyanis, hogy a következő négy évben melyik középiskolában folytatják a nyolcadikosok. Hargita megyében a legnagyobb kihívást évek óta a román nyelv és irodalom vizsga jelenti: a tavalyi kisérettségin 72,84 százalékos volt az átmenési arány, a közel 4000 diák közül több mint ezren buktak meg románból; a megyében 483 óvást nyújtottak be, ebből 350 a román nyelv és irodalom dolgozatot érintette. A nyelvet nem a gyerekek szintjén tanítják. A legtöbben nem beszélnek jól románul, a felkészülésük abból állt, hogy magoltak, így pedig könnyen tévedhetnek – fejtette ki az egyik apuka. A kisebbségekhez tartozó diákok számára más tantervet és tankönyveket kellett készíteni, mint a román anyanyelvűeknek. Ezt a nézetet osztja az RMDSZ is. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács már hetek óta eljuttatta az Oktatási Minisztériumba azt a hivatalos határozatot, amelyben megállapította: a jelenlegi tanügyi rendszer nem biztosítja a szükséges esélyegyenlőséget a kisebbségi diákoknak a román nyelv elsajátításához. A testület elnöke, Asztalos Csaba elmondta, a Bolyai Kezdeményező Bizottság napokban benyújtott óvására reagálva fontolgatja, hogy egy újabb határozatban konkrét határidőt is megszabjon a minisztérium számára. A tárcánál egyébként csupán azután történt némi elmozdulás az ügyben, hogy Varga Attila és Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselők a múlt héten parlamenti interpellációban kérték számon a határozat sorsát. Matekovits Mihály, a nemzeti kisebbségek oktatásáért felelős vezérigazgatója a napokban átiratot kapott a minisztérium jogi osztályától, amelyben felkérik, hogy véleményezze a diszkriminációellenes tanács dokumentumát. /Cseke Péter Tamás, Tóth Adél: „Esélyegyenlőtlen” a román kisérettségi. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé hívták a Bolyai Kezdeményező Bizottságban tevékenykedő három magyar egyetemi oktatót. Bodó Barna docenst, valamint Kovács Lehel és Hantz Péter adjunktust június 26-án hallgatják meg az „intézmény hírnevét romboló magatartásukkal” kapcsolatban. A három oktató az önálló magyar karok létrejöttét és a Bolyai Egyetem újraindítását követelő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetője. A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott felszólításban az egyetem hivatkozik egy korábbi figyelmeztető levélre, amelyben azzal fenyegették meg a három oktatót, hogy a munkaszerződésük felbontását is eredményezheti a BBTE multikulturális jellegét bíráló tevékenységük A Krónika értesülései szerint a három oktatóhoz eljuttatott felszólításban az áll, hogy „folyamatosan hamis információkat terjesztettek az egyetemmel kapcsolatosan, amellyel súlyosan ártottak az intézmény hírének.” A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott levél mellé hét mellékletet is csatoltak: ezek román és magyar nyelvű újságcikkek, valamint a BKB közleményei. A felszólítás hivatkozik Nicolae Bocsan rektor egy korábbi levelére, amely ellen a magyar oktatók március eleji közgyűlésén tiltakoztak, és szolidaritást vállaltak megfenyegetett kollégáikkal. Az egyetem vezetősége által március elején kiadott fenyegető hangvételű levélben – amelynek címzettje ugyanezen három oktató volt – azzal vádolják Hantz Pétert, Kovács Lehelt és Bodó Barnát, hogy hamis képet közvetítettek a Babes–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegéről. A levélben a rektor kitért arra, hogy e három egyetemi alkalmazott megszegte az oktatók statútumáról szóló törvény előírásait, mely arról rendelkezik, hogy a tanárok felelősségre vonhatók, ha rombolják intézményük jó hírnevét. A levélben a rektor közölte: szándékában áll alkalmazni az oktatási törvény azon paragrafusait, amelyek az írásos figyelmeztetéstől akár a munkaszerződés felbontásával sújtják a jogszabály megszegőit. A BKB alelnöke, Hantz Péter a Krónikának mindössze annyit közölt: nemrég kapták kézhez az etikai bizottság elé citáló levelet, ezért egyelőre nem kívánnak nyilatkozni. /Kelemen Tamás: Etikai eljárás a BKB-vezetők ellen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

Kása Zoltán nem talált mentséget arra, hogy miért írta Cs. Gyimesi Éva cikkét az Élet és Irodalomban (Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről, 2006/22.). „Megtehetem, mert csak úgy vagyok jelen, mint az egyszeri játékos a kispadon” – írta Cs. Gyimesi. Azonban a kispadon ülő játékos nem szurkol az ellenfélnek, nem szidja csapattársait. Már az első mondat hamis: „Az Egyetem, írom nagybetűvel, minthogy nálunk, Erdélyben, ez mitikus és részben tabusított fogalmat jelöl...”. Sem nem mitikus, sem nem tabu, szögezte le Kása Zoltán professzor. Tizenhat éve nyíltan beszélnek róla. Cs. Gyimesi Éva pedig ellenszervez! „Mi, magyarok, itt és most – mint annyiszor a történelemben – egymással szembe megyünk.” Ki akadályozta meg Cs. Gyimesi Évát, hogy ne szembe menjen a magyarokkal? – kérdezte Kása. Elmondhatta volna véleményét a Bolyai-estéken, amelyeket a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szervezett. A szakmaiság és az akkreditáció terén nem állnak olyan rosszul, mint azt a cikk sugalmazza. Cs. Gyimesi Éva szerint: „Ez az öngettósítás ma időszerűtlen. Bezárkózunk vagy felzárkózunk?” Ez bizony demagóg szöveg! „Bolyai János sem magyarul osztotta meg Gauss-szal, amit felfedezett.” Eltekintve attól az „apróságtól”, hogy Bolyai János soha semmilyen felfedezést nem osztott meg Gauss-szal semmilyen nyelven (azért ma már nem illik összekeverni apát a fiával!). „A BKB szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete, nincs mögöttük professzionális tudásgyakorlat...”. Honnan veszi Cs. Gyimesi Éva a bátorságot, hogy más szakmabelieket értékeljen? Csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a BKB szóvivője fiatalsága ellenére tavaly nemzetközi díjat nyert egy találmányával, jegyzete meg Kása Zoltán. „Csináljuk meg a karokat, vagyis az önállóan kezelhető pénzalapokból léptessük elő magunkat professzorrá ott is, ahol még csupán adjunktusok lehetünk...” Újabb félrevezetése a gyanútlan magyarországi olvasónak, aki azt képzelheti, hogy itt nálunk saját magunkat léptetjük elő professzorokká, csak pénz kell hozzá, és nem létezik országos értékelő bizottság – írta a professzor. /Kása Zoltán: Ellendrukker a kispadon? = Élet és Irodalom (Budapest), 2006. jún. 23., 25. sz./

Június 26-án hallgatja meg a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) etikai bizottsága a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) három legaktívabb vezetőségi tagját, Bodó Barnát, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Nicolae Bocsan rektor az etikai bizottság elnökéhez, Liviu Pophoz intézett levelében kifejtette, hogy a három oktató rosszhiszeműen hamis adatokat terjesztett a BBTE-ről, ami súlyosan károsítja az intézmény hazai és nemzetközi megítélését. Az egyetem rektora ezek közé sorolta a BKB-sok azon állítását, miszerint az egyetem vezetősége levonta a fizetésüket, megakadályozta őket a doktori cím megszerzésében, a BBTE nem teszi lehetővé számukra a szakmai előrelépést. Az önálló magyar egyetem létrehozását célzó tevékenységük számos külföldi utazást feltételezett, a BKB-sok pedig soha nem rendelkeztek engedéllyel a rektor részéről, így ezek mind igazolatlan hiányzásnak számítanak, fejtette ki a rektor. A BBTE azt követően dolgozta ki a szigorúbb etikai szabályzatát, hogy a BKB-sok tavaly novemberben Erdély több városában tüntetést szerveztek az önálló erdélyi magyar egyetem újraalapításáért. /B. T.: A BBTE etikai bizottsága előtt a BKB-sok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Július 5-re halasztotta a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) három vezetőjének meghallgatását a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) etikai bizottsága. A BKB-sok formai hibára hivatkoztak, és az ülés nyilvánosságát kérték. Ezt a kérésüket a bizottság megtagadta. – A közintézmények átláthatósága nagyon fontos az olyan társadalmakban, amelyek demokratikusabb működésért küzdenek – jelentette ki Bodó Barna, a BKB elnöke a mintegy negyedórás ülés végén. A BKB-sok azt kifogásolták, hogy a bizottság ülésén nem vehetett részt a sajtó. Ezt az egyetem belső szabályzata tiltja, de a BKB-sok az 571-es, a közintézmények alkalmazottainak védelmére vonatkozó törvényre hivatkoztak, amely szerintük ezt megengedné. Bodó Barna úgy vélte, mivel a BBTE is közintézménynek számít, etikai kódexének az ülések zárt jellegére vonatkozó előírása nem biztosít megfelelő átláthatóságot a döntéshozatalban. A BKB-sok ezért írásban is benyújtották az etikai bizottsághoz a meghallgatás nyilvánosságára vonatkozó kérelmüket. Kérésüket elutasították. Liviu Pop, az etikai bizottság elnöke elmondta: az elvi döntést a kérelem elutasításáról már meghozták, a határozatukat július 5-én pedig írásban is megindokolják. Pop szerint a BKB-sok által említett törvény csak a korrupciós ügyekre és nem fegyelmi kihágásokra vonatkozik. Hantz Péter elmondta: az etikai bizottság június 26-án ülésén nem vettek részt a BBTE magyar és német tagozatát képviselő oktatók. /B. T.: Elhalasztották a BKB-sok meghallgatását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé citálták a magyar tagozat három oktatóját. Mára sokat változott a társadalom. Kicserélődtek az erdélyi magyar újságírók, a vezető politikusok egy része, de jelentős személyi összetétel-változáson esett át az oktatói gárda is. Azonban az erdélyi magyar felsőoktatás stratégiáját mai napig sem sikerült megbeszélni. Tavaly novemberben szervezte a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt a tüntetéssorozatot, amellyel a szervezet az egyetemvita homlokterébe került. Több mint fél év telt el, és azóta sem sikerült ésszerű keretek közé szorítani az eszmecserét. A magyarországi lapokban zajló értelmetlen vagdalkozás is bizonyítja, hogy a párbeszéd lebonyolítása ellehetetlenült. Aggasztó, hogy a magyar oktatók közül kevesen vállalják a nyilvános megszólalás bátorságát, holott az etikai bizottság elé idézett három oktató ezt megérdemelné. A mai „elidegenedett” világban luxuscikknek számít a szolidaritás. A március 2-i megbeszélés óta a magyar tagozat vezető tanácsát nem hívták össze. Ötven év kommunizmus és tizenhat év felemás demokrácia után „elfelejtettünk” őszinték lenni, állapította meg Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Nagy mulasztás, hogy a már létező magyar tagozat jó működtetéséért kevés erőfeszítés történik. Az egyetem román vezetőségére jellemző a szűklátókörűség. Semmi szükség nem volt arra, hogy Hantzékat az etikai bizottság elé idézzék. /Borbély Tamás: Mutyizás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

1945 telén Kolozsváron az Agronómia Monostor úti falkerítésén megjelent egy román felirat (magyarul: „Eddig tart a demokrácia és itt kezdődik a Monostor”). A Monostoron lakó magyarokat terrorizálták, a magyarul beszélő vagy közismerten baloldali beállítottságú személyeket is megverték. Nagy Károlynak ez jut eszébe, 61 év után, amikor a sajtóban a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai ellen indított hadjáratról olvas. Nagy bűnük, az, hogy a nagy nyilvánosság előtt is szóvá tették, amit majd mindenki tud. A minden tantárgyra kiterjedő magyar nyelvű oktatás jelene és jövője a „multikulturális” Babes–Bolyai Egyetemen nem biztosított. Az efféle mesterséges egyetemi képződmények helyett önálló állami magyar egyetemre, vagy legalább magyar tagozatra, illetve fakultásokra van szükség! Nagy Károly az egyetemen pedagógiát adott elő, láthatta a „multikulturálitást”. A 45 év tapasztalatai egyértelműen bizonyították azt, ami már az erőszakos egyetem-egyesítéskor előre látható volt: az egybeolvasztásnak egyetlen be nem vallott célja a magyar nyelvű egyetemi oktatás felszámolása, távlatilag pedig a magyar nemzeti tudattal rendelkező értelmiség elsorvasztása. Olyan közismert magyar értelmiségiek mint Balogh Edgár, Demeter János, Gáll Ernő, Jordáki Lajos, Márton Gyula, Nagy István, s ha megkésve is Takács Lajos, követelték Gheorghiu-Dej jelenlétében az akkori közoktatási minisztertől, hogy ha az okmány a korábbi ígéretek ellenére nem tartalmazza a magyar egyetemi tagozat létrehozását, legalább sorolja fel azokat a fakultásokat, amelyek keretében magyar nyelvű oktatás is folyik, valamint azokat a tantárgyakat, amelyek magyarul taníthatók. Ez megtörtént. (Ennek nyomán a magyar nyelven oktatható tantárgyak köre lényegesen kibővült, és mintegy tíz tantárgyat ölelt fel. Mindennek ellenére már 1961-ben kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás további korlátozása. A Bolyain több karon úgynevezett kettős szakok léteztek, olyanok például mint matematika-fizika, földrajz-geológia, román-magyar, pedagógia-magyar. Az új egyetemen ezeket a kettős szakokat megszüntették (szétválasztották), s azzal az ürüggyel, hogy az egyetem működési szabályzatában nem szerepelnek egyszakos karok, kísérletet tettek a magyar nyelvű oktatás teljes felszámolására. Ameddig Demeter János volt a magyar prorektor, ezt a támadást sikerült elhárítani. Később azonban az olyan funkciókba, mint a prorektori, prodékáni, tanszékvezetői, eleve csak olyan magyarokat neveztek ki, akik mindenben beleegyeztek. Egy másik a 70-es évektől alkalmazott gyakorlat a magyarul tanítható tantárgyak pénzügyi fedezetének az elvonása volt. Igaz több katedrán került olyan magyar tanár, aki önként vállalta, hogy az illető órákat ingyenesen megtartja, a pszichológián pedig egy tantárgy anyanyelvű tanításának költségeit Nagy István író fedezte titokban, egészen haláláig. Sokszor úgy akadályozták a magyar nyelvű tanítást, hogy az illető órát kifelejtették az órarendből, vagy olymódon, hogy nem volt terem. Az emlékező Nagy Károly például évekig a lakásán volt kénytelen órákat tartani. A főveszélyt a magyar tanári kar fokozatos elsorvasztása jelentette. Már az egyetemek egyesítésekor több magyar tanári állás megszűnt. Később, amikor egy-egy tanár nyugdíjba ment, meghalt vagy kivándorolt, a helyébe nem vettek fel mást, hanem az óráit másodállásban plusz óránként fizették. Ami a Bolyai Kezdeményező Bizottság körül folyik, a különböző szintű fenyegetések és esetleges büntetések, nem más, mint egy megfélemlítési kampány. /Nagy Károly: Meddig tart a demokrácia? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Andrei Marga felügyelte a Román Kommunista Párt részéről 1972–73-ban a kolozsvári diákrádió adásait. A Babes–Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának jelenlegi elnöke abban az időszakban több esetben cenzorként lépett fel az adások szerkesztőivel szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain májusban megírt, a Bolyai Kezdeményező Bizottság által Kolozsváron is ismertetett információt a magyar diákrádió egykori főszerkesztői erősítették meg. Gáspár Sándor a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa elmondta, 1972 őszén ő vezette a kolozsvári bentlakásokban hallgatható vezetékes diákrádió heti rendszerességgel sugárzott magyar adását. Egyik műsorban azt próbálta feldolgozni: miért nem lakhat négy magyar diák együtt egy négyágyas bentlakásszobában; miért kell vegyesen lakniuk a diákszállásokon a román és a magyar diákoknak? Az adás sugárzása másnapján Andrei Marga felelősségre vonta. Kérte a szalagot, hogy meghallgathassa az adást, de ők akkorra már letörölték, emlékezett vissza Gáspár Sándor. Az ügy nem maradt következmények nélkül, Gáspárt megfenyegették, hogy kirúgják a diákrádiótól. Ez azonban nem történt meg. Így Gáspár 1973-ban békés körülmények között adhatta át a stafétabotot utódjának, Patrubány Miklósnak. Patrubánynak már kötelező volt heti rendszerességgel előzetesen bemutatnia a műsortervet. Amint visszaemlékezett: az első évben Margával kellett jóváhagyatnia a műsorokat. Patrubány hangsúlyozta, a rádióműsor felügyelete többszereplős volt, és Margának minden bizonnyal felettesei is voltak ebben az ügyben. „Több cenzora is volt az évek során az adásnak – idézte fel Patrubány. Andrei Marga egyébként 1971-ben szerzett diplomát az egyetemen. Fiatal tanársegédként mind a magyar, mind a román nyelvű adásokért felelt a párt vezetősége előtt. Ez a ranglétra második fokát jelentette, ugyanis Gáspár Sándor visszaemlékezése szerint a magyar adás Kutasi Róbert tanársegéd közvetlen felügyelete alá tartozott. /Gazda Árpád: Cenzor volt Andrei Marga? = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Nem Cs. Gyimesi Évát, hanem az irodalomtörténész Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről című cikkét június 2-án megjelentető Élet és Irodalom hetilap kiadóját, az Irodalom Kft.-t pereli a Bolyai Kezdeményező Bizottság – pontosította a sajtóper kapcsán elterjedt hírt Hantz Péter, a BKB szóvivője. Az egyetemi lobbiszervezet konkrétan azt kifogásolja, hogy a szóban forgó cikkben a szerző „ágenseknek”, azaz ügynököknek minősítette a BBTE magyar karaiért, illetve a Bolyai Egyetemért akciózó testület tagjait. /Nem Cs. Gyimesi Évát, hanem az Élet és Irodalom kiadóját szándékszik perelni a BKB. = Transindex, júl. 3./

Július 5-én ügyrendi vitával kezdődött a Babes–Bolyai Tudományegyetem Etikai Bizottságának ülése, amelyen a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjait hallgatták ki. A vád szerint Hantz Péter, Bodó Barna és Kovács Lehel hamis információkat terjesztettek az egyetemről, és lejáratták az intézményt. Az Etikai Bizottságnak hat tagja jelent meg a tárgyaláson, a BKB-tagok először is tudni szerették volna, hogy döntőképes-e a testület, egyszersmind látni óhajtották azt az okmányt, amellyel a szenátus a tagokat kinevezte. A testület előkerítette az okiratokat, ebből kiderült, hogy a bizottság legitim és döntőképes de csak akkor hozhat határozatot, ha a jelenlevő tagok egyhangúan szavaznak. Az ülésre a sajtó képviselőit nem engedték be, annak lefolyásáról a BKB szóvivője, Hantz Péter a következőket nyilatkozta: a testület azt kívánta tudni, mikor, és hogyan félemlítették meg a magyar tanárokat? Hantz elmondta, hogy tudomása szerint a fizika kar dékánjára nyomást gyakoroltak, megpróbálták rávenni, hogy szakmailag lehetetlenítse el a BKB-szóvivőt. A bizottság kérdésére megnevezett egy személyt, aki az ezzel kapcsolatos párbeszédnek tanúja volt. A második kérdés az volt, hogy honnan veszik azt az információt, miszerint a jogi karon mindössze egy magyar oktató van? A BKB-tagok erre felmutatták az egyetem saját kiadású tájékoztató füzetecskéjét, ahol ez az információ szerepelt. Végül, arra voltak kíváncsiak, hogyan és miért szólították fel a szenátus magyar tagjait az ülések bojkottálására? Hantzék pontosítottak: ők csupán arra kérték a magyar tanárokat, vegyék fontolóra a szenátus üléseinek bojkottálását, figyelembe véve, hogy a testület úgyis minden magyar javaslatot elutasít, tehát véleményük szerint, jelenlétük a szenátusban puszta formaság. Felmerültek kisebb, fegyelmi jellegű kérdések is, az Etikai Bizottság tagjai Hantz Péter utazásaira voltak kíváncsiak. Az adjunktus kifejtette: mindössze két alkalommal távozott el hosszabb időre, és mindkét alkalommal tájékoztatta erről feletteseit. Az Etikai Bizottság határozatainak csupán konzultatív jellege van, tehát még ha el is marasztalják a BKB tagjait, annak csak akkor lesz következménye, ha a szenátus és az egyetem rektora is ennek megfelelően dönt. /E.-R. F.: Kérdőre vonták Hantzékat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./ Ami a BKB-tagok szakmai előmenetelét illeti, Bodó Barna kijelentette, ez rá vonatkozik egyedül, ugyanis ő már három éve teljesítette az előmenetelhez szükséges feltételeket, ez azonban máig nem történt meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, ő nem állította soha, hogy azért nem halad szakmailag, mert a BKB tagja. Az etikai bizottság tagjai közül hiányzott a 2 magyar, illetve 1 német tag, továbbá hiányzott egy diák, aki szintén tagja a bizottságnak. Az etikai bizottság tagjai – a sajtó kérdéseit elkerülendő – egy másik kijáraton hagyták el a termet. /Debreczeni Hajnal: Etikai vádak a BKB-sok ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Régi francia mondás, a „Du sublime au ridicule, il n’ya qu’un pas” – azaz: a fenségestől a nevetségest csak egy lépés választja el. Sokrétű lett az a vita, amely a Bolyai Kezdeményező Bizottság színrelépése óta a kolozsvári magyar közéletben kialakult. A „mit akarnak ezek a senkik” című felhördülés szerint a BKB-tagok szakmailag túl keveset érnek ahhoz, hogy egy ilyen horderejű kérdést a vállukra vegyenek. Valójában bárkinek lehet alapvető joga, hogy a számára fontos ügyeket lehetőségei szerint barikádra vigye. A másik érvelés szerint hitelesebb lenne ez a követelés, ha a tudományos-szellemi élet nagyjai hozakodtak volna elő vele. A tudomány és a művelődés legnagyobbjai szótlanul elviselték, hogy az önálló állami magyar egyetem ügyét a szőnyeg alá söpörjék. A diktatúra idején rá kellett jönni arra, hogy a nemzet nagyjai többnyire eladhatók. Kényelmes most azzal vádolni Hantz Péteréket, hogy kitartó tudományos munka helyett a politikai színpadon akarnak tündökölni, főleg azok részéről, akik megfelelő tudományos címek birtokában nem tudnak, vagy nem akarnak döntően lépni. Hol voltak a nagytekintélyű professzor urak és hölgyek, amikor Kovács Lehel és Hantz Péter először vetették fel a témát? Egyetem és kultúra címmel, jubileumi kötet jelent meg Andrei Marga 60. születésnapjára. Több száz oldalas szorgalmas tömjénhintés, szószaporítás. Ha a BBTE okosan küzdene a magyar törekvések ellen, akkor az egész BKB-sztorit agyonhallgatná. Hatalmas öngól Hantzék beidézése az Etikai Bizottság elé. Ha pedig megszavaznak ellenük valamilyen eljárást, akkor senki nem mossa le az egyetemről a megtorló, megfélemlítő, diktatórikus intézmény bélyegét. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Du sublime au ridicule. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

„Ahol csend van, ott nem mozdul semmi” – foglalta össze a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) idei akciótervének lényegét Bodó Barna egyetemi docens, a bizottság elnöke a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének rendezésében megtartott sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon. Bodó eredménynek könyvelte el Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kézjegyének szereplését a BKB márciusi nyilatkozata végén. Hantz Lám Péter egyetemi adjunktus, a bizottság alelnöke elmondta, hogy a területi autonómia, a magyar nyelvű egyetem, valamint a kulturális autonómia elérése érdekében októberben tüntetéssorozatot szerveznek Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, „esetleg Székelyudvarhelyen”. Hantz szerint azért van szükség a tömegmegmozdulásokra, mert Brüsszelnek érdeke, hogy csend honoljon Romániában, Erdélyben. Egy hónappal később kisebbségügyi felsőoktatási konferenciát szervez a BKB több európai nemzeti kisebbség képviselőinek részvételével, és folytatja a nemzetközi figyelemfelkeltő akcióit vezető tudósoknak és a Babes-Bolyai Tudományegyetem egykori diplomásainak címzett levelek révén. Kártérítést követelve készül perbe hívni a BKB az Élet és Irodalom magyarországi hetilapot, mert azzal vádolta őket a lapban Cs. Gyimesi Éva, hogy a bizottság korifeusai „szakmailag inkompetens ágensek” lennének. A sepsiszéki MPSZ Wass Albert-díjjal jutalmazta Bodó Barnát, Hantz Lám Pétert, valamint a BKB másik alelnökét, Kovács Lehelt a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében végzett tevékenységükért. /Domokos Péter: Tüntetésekre készül a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Demény Péter nem érzi feltétlenül szükségesnek az önálló magyar egyetemet. Korábbi írásában (Vágy a beszélgetésre. Szabadság, jan. 31.) kifejtette, hogy a (bölcsész) diákok többsége nem elég tájékozott és felkészült, hogy egyetemista legyen. A Sapientia nem tudott magas színvonalú oktatást biztosítania. Demény szerint az erdélyi magyar közösség szellemi autonómiája, kezdeményezőkészsége rendkívül alacsony. Ebben a szellemiségben az „egyetem” maga a legfőbb tabu. Az Élet és Irodalomban Cs. Gyimesi Éva szóvá tette ezt a jelenséget (Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről, 2006/22.), mire Kása Zoltán azt válaszolta: „Sem nem mitikus, sem nem tabu. Attól még nem mitikus, hogy fontosnak tartjuk. Tizenhat éve nyíltan beszélünk róla, vitatkozunk, szervezzük, ki hogyan tudja. Cs. Gyimesi Éva pedig ellenszervez! (...) Ki akadályozta meg Cs. Gyimesi Évát, hogy ne szembe menjen a magyarokkal?” (Ellendrukker a kispadon? ÉS, 2006/25.) Demény szerint ez azt jelenti, aki kétségbe vonja az önálló magyar egyetem szükségességét, az nem magyar. Azt még Demény is elítélte, hogy Cs. Gyimesi a Soliloquium...-ban kijelentette: „A BKB szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete...”. /Demény Péter: A szükségtelen kiegyensúlyozottság. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Borbély Tamás újságíró megörült Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság /Szabadság, júl. 12./ című cikkének. Végre valaki kimondta: nem biztos, hogy jó az önálló magyar egyetem. Szükség lenne az eszmecserére, hiszen a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) által szervezett tüntetéssorozat óta lassan-lassan már egy év is eltelik, az évfordulón pedig nem kizárt, „hogy újabb megmozdulás ismételt hisztériarohamát kell elviselnünk”. Borbély szerint „kellemetlen lenne, ha becses erdélyi magyarságunk sorozattá szaporítaná a gyergyóditrói paródiát, aminek a gyakorlatias haszna egyenlő a nullával.” Az uniós csatlakozás következtében előbb-utóbb az erdélyi magyarok zöme is arra a belátásra jut, hogy közös Európában jobb a románokkal együtt élni, mint például az egyéni boldogulás szempontjából semmi haszonnal nem kecsegtető „Virtuális Magyarországon”. Erdélyi románok és magyarok egyre kevésbé látnak majd egymásban ellenséget. Az újságíró szerint belefáradhatott az erdélyi magyarság abba, hogy olyan jogokért küzdjön, amelyeket jelenleg a román állam nem akar neki biztosítani. Borbély szerint nincs szükség önálló magyar egyetemre. /Borbély Tamás: Az egyetemi önállóság felülvizsgálata. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Kemény harcot vív az önálló Bolyai Egyetem létrehozásáért a maroknyi oktató és közéleti személyiség, akik úgy ítélik meg, hogy elérkezett a cselekvés pillanata. Imponáló, hogy zömmel fiatal, legfeljebb középkorú tagokból tevődik össze a Kezdeményező Bizottság, akik hallomásból tudhatják csupán, milyen volt fénykorában Erdély neves tanintézete. Fájó viszont, hogy a volt bolyaisok mintha kívülről szemlélnék az elszánt küzdelmet. Tanárok, mérnökök, jogászok, vegyészek százai futottak be fényes karriert magyar nyelven szerzett tudásukkal. Az 1956-os események tálcán kínálták az ürügyet a megszüntetéséhez. A legfelsőbb pártvezetésben lévőkön kívül az egész hazai magyar közvélemény értetlenül fogadta a döntést. „Akkori legjobbjaink közül néhányan életük feláldozásával tiltakoztak a galád döntés ellen” – írta Sipos János, a lap munkatársa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság küzdelmét erősíteni kell „mindannyiunk határozott fellépésével”, olvasható a cikkben. /Sipos János: Erősítés. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

Bodó Barna írásbeli figyelmeztetését, Hantz Péter megrovását, illetve Kovács Lehel ellen az eljárás megszüntetését javasolta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) etikai bizottsága. Az önálló Bolyai-egyetem visszaállítását szorgalmazó három magyar oktatót félretájékoztatással és a BBTE hírnevének rontása miatt vonták kérdőre. „Egyértelmű, hogy ki akartak rúgni bennünket állásunkból. Dacára annak, hogy csak aránylag enyhe büntetést róttak ki ránk, fellebbezni fogunk” -reagált Hantz Péter egyetemi lektor, a Bolyai Kezdeményező Bizottság keretében kifejtett munkájukat pedig folytatják. Az etikai bizottság elnöke, Liviu Pop jogi egyetemi tanár a Ziua című napilap szerint azt mondta, hogy a javaslat csak akkor emelkedik jogerőre, ha azt az egyetem szenátusa is elfogadja. Bodó Barna viszont jelezte: már kézhez kapták a BBTE rektora, Nicolae Bocsan által aláírt rendelkezést az ellenük hozott adminisztratív intézkedésekről. A rektor szerint a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását követelő három magyar oktató félretájékoztatta a közvéleményt, ugyanakkor rontotta a BBTE hitelét. A rektora felrótta a három magyar oktatónak, hogy akadályozták a felsőfokú oktatási intézmény működését azzal, hogy az egyetem szenátusának magyar tagjait a testületből való kilépésre szólították fel. A rektor szerint a három magyar oktató igazolatlanul hiányzott, amikor külföldre utazott, Hantz pedig valótlanságot állít, amikor arról beszél, hogy a BBTE jogi karán egyetlen magyar oktató van állásban. A BBTE etikai bizottsága magyar tagjainak a távollétében július 4-én hallgatta meg a BKB három vezetőségi tagját. A magyar oktatók cáfolták azt az állítást, miszerint azt hirdették: a BKB-ben kifejtett munkájuk miatt nem haladhatnak előre az oktatói ranglétrán. Azt is tisztázták, hogy külföldi útjaikra minden esetben szabadidejükben utaztak. Hantz Péter az egyetem egyik kiadványával bizonyította, hogy a jogi karon valóban csak egy magyar oktató van. – Ez az egész arra irányult, hogy a Bolyai Egyetem visszaállításáért folytatott munkánkban az óvakodva ugyan, de mellettünk álló kollégákat megfélemlítsék. Nem adjuk fel – szögezte le Hantz Péter. Bodó Barna szerint a BBTE etikai bizottsága úgy járt el, mint a kommunizmus idején a koncepciós pereket tárgyaló bíróság: a meghallgatáson általa elmondottakból ugyanis kiragadtak részeket, és így az eredetitől egészen eltérő értelmet adtak az elmondottaknak. /A BKB vezetői nem hátrálnak meg. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Szabályos kicsinálás folyik a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai ellen, olyan vádakkal illették őket – például a Babes–Bolyai Tudományegyetem jó hírneve elleni vétség, avagy kötelességük elmulasztása –, melyek mondvacsinált volta nyilvánvaló. A bizottság tagjainak fő vétke valójában: merészelték a romániai magyarság egyik fő stratégiai célját, az önálló magyar állami egyetemet kérni akkor, amikor azt a hivatalos érdekképviselet fölöttébb lanyhán igényli. A bátorság próbáját kiálló BKB-vezetőket sorsukra hagyni több, mint hiba: bűn volna, írta a Háromszék. /(b. kovács): Kicsinálás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

Jóváhagyta Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa az etikai bizottság javaslatát, amelynek értelmében a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetőire különféle szankciókat rónak ki. A Bolyai Egyetem visszaállításáért küzdő oktatók kijelentették: fellebbezni készülnek a döntés ellen. Az etikai bizottság azt javasolta, Bodó Barnát írásbeli figyelmeztetésben, Hantz Pétert pedig megrovásban részesítsék, Kovács Lehel esetében a felmentést ajánlotta. A szenátusi döntés tét nélkül maradt, ugyanis az ajánlást Nicolae Bocsan rektor már napokkal ezelőtt hatályba léptette. Az etikai bizottság javaslata egyébként a testület két magyar tagjának távollétében született, akik a magyar oktatók meghallgatására összehívott két ülés egyikén sem vettek részt. /Kelemen Tamás: A szankciók jogosságáról döntöttek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./