A székely zászlóról szakértői szemmel
Címertani és pecséttani szakember, zászlószakértő, újságíró és számos kitüntetés birtokosa. Londonban nagy érdeklődés övezte előadását a székely zászlóról. Dr. Szekeres Attila István heraldikussal, a Háromszék napilap szerkesztőjével beszélgettünk.
– Nemrég Londonban jártál a 27. Zászlótudományi Világkongresszuson. Kiket szólít meg egy ilyen nemzetközi tudományos fórum? – Száz résztvevővel zajlott augusztus 7–11-e között a Zászlótudományi Világkongresszus, amelyet kétévente szerveznek. 2015-ben Ausztráliában volt – oda is hívtak, de túl sokba került volna –, 2019-ben Texasban lesz, 2021-ben pedig Szlovéniában. A résztvevők zöme zászlókutató, kisebb hányada heraldikus vagy a címerek mellett zászlótörténettel is foglalkozó szakember. Voltak ott az egész világból, hogy csak a legtávolabbiakat említsem: Ausztráliából, Szingapúrból, Indiából, Kínából a Dél-Afrikai Köztársaságból, Brazíliából, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, s természetesen Európából. A résztvevők közül 43-an tartottunk előadást.
– Volt-e Romániából más szakember is?
– Rajtam kívül más nem volt Romániából, magam az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökeként, erdélyiként jelentkeztem be, a kitűzőmön is ez állt: Transylvania. Megjegyzem, én voltam az egyetlen magyar. – A székely zászlóról tartott előadásodnak milyen volt a fogadtatása?
– Nagy siker volt ez a zárónapon, augusztus 11-én. A székely zászló alakulása az utóbbi négy évszázadban című előadásomat olyan figyelemmel kísérték, hogy még a légyzümmögés is hallatszott volna. Természetesen kérdések is akadtak, amelyekre válaszoltam. Történelmi háttérrel is szolgáltam, hogy a világ minden tájáról érkezett embereket képbe helyezzem Erdélyt, azon belül a Székelyföldet illetően. Ismertettem a székelyek régi és új címerét, majd felvázoltam a székelyek zászlóhasználatának utóbbi több mint négy évszázadát. Igyekeztem ismertetni a romániai magyarság helyzetét és a székelyföldi autonómiatörekvések gáncsolását, a jelképhasználat tiltását. Végezetül leszögeztem: kezdetben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által az önazonosság jeleként használni kezdett zászlóból annak tiltásaival a román hatalom – szándéka ellenére – egy széles körben elterjedt székely zászlót kreált, amely mára a romániai magyar nemzeti közösség autonómiaharcának szimbólumává vált.
– Mennyire hiteles a ma használatos székely zászló a heraldikusok számára?
– Amint azt Londonban is elmondtam, ezt a székely zászlót a népakarat szentesítette. Ugyanakkor a szakemberek előtt rá kellett mutatnom két hibájára. Az egyik apró, csupán szerkesztésbeli, de szembetűnő: a hold nincs egy szinten a másik égitesttel. A másik hiba viszont nagyobb. Az, hogy egy szervezet, jelesül az SZNT saját jelképeként ezt használja, az a saját joga. Ám ha Székelyföld jelképéről beszélünk, akkor mindenképpen be kellene tartani a címertani és pecséttani hagyományt! Ugyanis az erdélyi országgyűlés az 1659. június 15-én zárult, Szászsebesen tartott ülésén törvénybe foglalta, hogy a székelyeket a nap és félhold jelképezze, ezt a jelképpárost véssék pecsétjébe. A címertan (heraldika) a történelem segédtudománya. A segéd előtag nem valami másodrendűségre utal, hanem arra, hogy a maga tudományával segíti a történelmi kutatást. A zászlótan (vexillológia) a címertan alága volt, 1958-tól jegyzik külön segédtudományként. Tehát ez is tudomány. Londonban többen is megfogalmazták: sajnos a mai zászlók többsége azután kerül a szakemberek elé, miután már elfogadták azokat. A székely zászló is mai zászló, noha négyszáz éves előképei vannak. Visszatérve a kérdésre: szakmailag ha nyolcágú csillagot ábrázolunk, sugarainak a szélrózsa irányába kellene mutatniuk. Magyarázzák a politikusok, hogy két lábon biztosabb állni, mint egy lábon, így a csillag is biztosabban áll két sarkán. Az ám, csak a csillag nem áll, hiszen nincs alátámasztva, szakkifejezéssel élve lebeg. – Ezek szerint mégis hibás a mai székely zászló?
– A hagyományra támaszkodva a székely zászlóban napnak kellene lennie, nem csillagnak! Jeleztem, hogy jó lenne az ezután készítendő zászlókban észrevétlenül, fokozatosan, de tudatosan kicserélni a csillagot napra. Ezt valóban így gondolom, de nem indítottam hadjáratot a székely zászló ellen, mint ahogyan egyesek szemében én váltam a legnagyobb ellenséggé. Azáltal nem veszít értékéből, sőt, ha a szakszerűséget tekintjük, inkább nyer. Amúgy is aranysávval vágott kék téglalapként írják le a zászlót, néhol még hozzáteszik: székely jelképekkel. Akkor már a nap és a hold a legmegfelelőbb székely jelkép. Különben az SZNT úgy határozta meg, hogy a csillag nyolc sugara az SZNT mai széki szervezeteinek számát jelképezi. De hát Székelyföld ennél mégiscsak több! Londonban be is mutattam a székely zászló magammal vitt, helyes változatát, amelyet nagyra értékeltek, mintegy félszázan le is fényképeztek. Tehát tetszett a szakembereknek.
– Tudjuk, hogy a román és magyar történészek között mekkora nézeteltérések vannak bizonyos történelmi korszakok, illetve a történelmi kutatások értelmezése terén. A heraldika mennyire „békésebb” terület ennél?
– Sokkal békésebb. Heraldikusok között – nagyon kevesen vagyunk –, ha nézeteltérés akad, megtárgyalható. A címerek világában a politikusok meg a „nemzetvédők” okoznak galibát, amikor ahhoz szólnak hozzá, amihez nem értenek.
– Újságíróként kezdted a pályafutásod, de néhány éve heraldikusként egyre többet hallatsz magadról. Miként fér meg ez a két hivatás egymás mellett?
– Pontosítok: mérnökként kezdtem, mert a régi rendszerben nem végezhettem történelem szakot. 1993-ban szegődtem el újságírónak, szerkesztőnek. Előbb a kolozsvári Művelődés folyóiratnál, utóbb a Háromszék napilapnál. 1995-ben elvégeztem az Ady Endre Sajtókollégiumot. A címertan már 15 éves korom óta foglalkoztat, de szakirodalomhoz csak a rendszerváltás után jutottam hozzá. Öt könyv elolvasása után azt gondoltam, mindent tudok. Ötven-hatvan könyv után már tudom, hogy még mit nem tudok. Közben Kolozsváron elvégeztem a történelem szakot, természetesen címertanból írtam az államvizsga-dolgozatot, majd a Román Akadémia kolozsvári történelemtudományi intézetében doktoráltam, szintén címertanból. Jelzem, a heraldikát nem az iskolapadban lehet megtanulni. Ahhoz rengeteg szakirodalom, terepen szerzett tapasztalat szükséges, és jó, ha az ember ki is próbálja a címerrajzolást. Itthon főleg újságíróként ismernek, de más megyékben, Bukarestben, Jászvásárban, Budapesten, Kelet-Európában, Londonban, Kanadában, Ausztráliában heraldikusként tartanak számon… Néha zavar, amikor egy újságíró kolléga úgy tudósít, hogy Szekeres Attila újságíró címertani előadást tartott, hiszen azt heraldikusként tartottam. – Az újságírás mellett milyen mértékben foglalkoztat a heraldikai szakirodalom bővítése? – Hét önálló kötetem jelent meg, köztük a legjelentősebb a Kovászna megye címerkincsét feldolgozó könyvem, ami doktori tézisem is volt, ez egyelőre románul. Van egy nemesleveleket feldolgozó, magyar és román nyelven megjelent kötetem, a többi magyarul került ki a nyomdából, például Keöpeczi Sebebestyén József, a címerművész című. Még vagy tíz tanulmánykötet társszerzője vagyok, számos konferenciakötet társszerzője, tanulmányaim jelentek meg szakfolyóiratokban. Magyarul, románul és angolul is, hisz címerkincsünket nemcsak nekünk kell ismernünk, hanem meg kell ismertetni másokkal is. Tehát teljes mértékben foglalkoztat a heraldikai szakirodalom bővítése. Ki sem látszom az önként vállalt feladatokból, de ez nem panasz. – Hogyan látod az erdélyi magyar újságírás helyzetét, kiútkeresését, a nyomtatott sajtó folyamatos zsugorodását?
– A pénzhiány sajnos rányomja bélyegét a sajtó minőségére. Általában optimista vagyok, de a nyomtatott sajtó jövőjét realistaként igen sötétnek látom.
– Több évtizedes újságírói pályafutásodban mit tartasz fontos, kiemelendő részletnek? Milyen műfajokat kedvelsz igazából?
– A tényfeltáró riport a kedvencem. Lehet azért is, mert kedvelem a történelmet, a kutatást. Sajnos időigényessége miatt most már kevésbé művelem. Fontos elismerés volt, hogy elsőként kaptam meg a tényfeltáró riportokért járó Oltyán László-díjat. No meg úgy gondolom, igényes szerkesztéssel magam is hozzájárultam a Háromszék színvonalának fenntartásához.
– Kicsoda a magánember, Szekeres Attila?
– Tősgyökeres mezőmadarasi – habár Marosvásárhelyen születtem a kórházban –, református lelkipásztorok leszármazottja, nős, két gyerek apja. Rengeteget járok-kelek az országban, néha a világban is. Újságíróként riporttáborba, heraldikusként meg szakkonferenciákra. A magánéletben is címerekkel álmodom. Előadtam címertudományi világkongresszuson, európai címer- és zászlótudományi konferencián, nemzetközi pecséttani konferencián. Összesen hét országban tartottam előadást. Meghívás lenne, de ez mind költséggel jár. Valaki meg is kérdezte: mennyit keresek egy ilyen úton? Hát ez anyagilag mind veszteség, még az utolsó két világkongresszus is, amit pályázat útján támogattak. De hát ilyen a hivatástudat: belülről fűt, a gőzt ki kell ereszteni… Aztán tanulmányokat írok, címert, zászlót tervezek közigazgatási egységeknek, adományozok egyházaknak, iskoláknak. Egyszóval, nem unatkozom, sőt, utol se érem magam...
Dr. Szekeres Attila István
Heraldikus, a történelemtudomány doktora, szerkesztő. Marosvásárhelyen született 1965. augusztus 1-jén. A Bolyai Farkas Líceumban érettségizett, elvégezte a Kolozsvári Műegyetemet, az Ady Endre Sajtókollégiumot, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen a történelem szakot, a Román Akadémia kolozsvári történelemtudományi intézetében doktorált. 1993-tól újságíró, előbb a Művelődés folyóirat, majd a Háromszék napilap szerkesztője. 2003 óta címertervező, 2005-től hiteles címergrafikus. 2006 óta heraldikusként számos nemzetközi, országos és regionális konferencián tartott előadást, több címertani kötet szerzője, több szakkönyv és konferenciakötet társszerzője. Újságíróként 2000-ben Méray-díjat, 2007-ben Oltyán László-díjat kapott, címertani munkássága elismeréseként 2011-ben a romániai Kulturális Érdemrend Lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

VII. Bolyais Világtalálkozó
„Fészekbe visszavágyó szárnyalással”
A rendezvény a Vásárhelyi Forgatag keretében zajlott három napon át, s a marosvásárhelyiek V. Világtalálkozója is. A rendkívül, talán túlságosan is gazdag, változatos program valamennyi eseményét, amelyek sokszor párhuzamosan folytak, lehetetlen volt egy személynek követni, holott volt diákként és a nap krónikásaként mindegyiken szerettem volna jelen lenni. Hamar be kellett látnom azonban, hogy ez lehetetlen, így hát a nagyszabású ünnepség első napjának néhány eseményéről, hangulatáról próbálok beszámolni.
A címbeli verssort Áprily Lajos A fejedelemhez című ódájából idéztem, amelyet a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fennállásának 300. évfordulójára írt, és az 1922-es ünnepségen maga a költő olvasott fel. A sorskérdéseinket ódai hangvételben megszólaltató költemény előadásával Kilyén Ilka színművésznő adta meg az alaphangot a marosvásárhelyi iskola fennállásának 460. évfordulójára szervezett ünnepségen.
Az iskola olyan örökség, amely összetartó varázserő múlt és jelen között. A találkozások révén lehetőséget teremt valós értékeink számbavételére, miközben nemzeti összetartozásunk tudatával erősít minden résztvevőt – szólt a jelenlevőkhöz Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének vezetője. A szerteágazó, gazdag program megszervezésében nyújtott hozzájárulásukért érdemoklevelet nyújtott át a baráti kör vezetőségi tagjainak. A találkozó végén képzeletben átadhattunk egy-egy oklevelet a két iskola diákjainak is, akik kedvesen, előzékenyen vettek részt az ünnepség lebonyolításában, és fellépésükkel, előadásaikkal az iskolában folyó munka minőségébe nyújtottak tartalmas betekintést.
A Schola Particulából kialakuló Református Kollégium utódintézménye 1957-ben vette fel tudós tanárának, Bolyai Farkasnak a nevét, majd viszontagságos története során 1960–2007 között vegyes tannyelvű intézményként működött. Ma Erdély legnépesebb magyar tannyelvű iskolája a legjobb tanulmányi eredményekkel – hangzott el Mátéfi István, a Bolyai líceum igazgatójának köszöntőbeszédében, aki a hagyományokon alapuló jövőépítés feltételeként az összefogás fontosságát említette. Az öröm mellett ürüm vegyült Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatójának szavaiba, aki hiányolta a nemrégiben végzett diákokat az ünnepségről. Találkozni jó, kell, fontos – zárta rövidre szavait Székely Szilárd, a Római Katolikus Teológiai Líceum helyettes igazgatója.
A Bolyai iskolát nem impozáns falai teszik naggyá, hanem a benne tanító tanárok és az ott tanuló diákok – így együtt jelent meghatározó pontot az erdélyi magyarság térképén – tolmácsolta a csíkszeredai főkonzulátus üzenetét Farkas Balázs ügyvivő konzul, aki a Bolyai sportpályájának felújításában nyújtott segítséget említette, hiszen a fizikai értelemben vett iskolaépületek hiányában nem beszélhetünk folytonosságról, az értékek továbbításáról – tette hozzá.
A testvérváros Baja és a térség országgyűlési képviselőjének üdvözletét Bedele Norbert, a Duna-parti város alpolgármestere tolmácsolta, aki egy tanmesét hozott ajándékba a közösség összetartozásának éltető erejéről.
Borka Balázs Attila, a Bolyai Közhasznú Alapítvány elnöke az elődök munkájának folytatásaként arról a feladatról beszélt, hogy a 21. századhoz méltó körülményeket kell teremteni az iskolában, és ezt a célt szolgálják például a találkozó idején szervezett sportrendezvények is.
A nyitóünnepséget a Pethő testvérpár játéka, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceum Harangvirág tánccsoportjának fellépése zárta mezőségi táncokkal.
Ezt követően az udvaron felállított színpadot és környékét a Református Kollégium diákjai vették át, akik villámcsődülettel indítottak, a Márton Előd vezette Refi Karaván tagjai zenéltek, majd a Márton Csilla rendezte díjnyertes Arc az álarc mögött című improvizációs produkciót láthatta az iskolaudvaron maradt közönség. Köztük voltak azok az öregdiákok is, akik diákkori élményeikből osztottak meg részleteket a hallgatósággal.
Ugyanebben az időben Buksa Éva Mária tanárnő a gazdag anyagból összeállított iskolatörténeti kiállítást nyitotta meg, Kovács Levente rendező a Marosvásárhely néhány ismert személyiségéről készült portrékiállítást ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
A katolikus iskola bolyais múltjáról, azaz az első katolikus teológiai osztályok befogadásáról és működéséről készült kiállítást Székely Szilárd helyettes igazgató, vallástanár mutatta be, és az iskola volt diákjainak kiadványaival ismerkedhettek az érdeklődők Csáky Károly lelkipásztor szervezésében.
Ugyancsak ebben az időben a díszteremben bemutatták a Bolyai Farkas Elméleti Líceum címerét. Mivel a hajdani Református Kollégium angyalos jelképét a jogutód iskola használja, szükségessé vált, hogy a Bolyainak is önálló címere legyen – vezette fel a bemutatót Hajdú Zoltán aligazgató, a nézőközönség figyelmébe ajánlva dr. Szekeres Attila István történészt, elismert címertani szakértőt, aki az iskola diákja volt. Rövid előadást hallhattunk a címerek keletkezésének történetéről, jellegzetességeiről, majd következett az új címer ismertetése. Az alapot jelentő háromszögű pajzs kék színe az iskola alapításának idejére jellemző, és a vármegyékre utal. A Marosvásárhelyhez való kötődést a páncélos kard jelképezi, amely egy lúdtollat tart. A pajzsot aranyszínű, nyitott könyv fedi, ami a tudomány, bölcsesség jelképe, alatta az alapítás éve, a könyv lapjain az iskola nevét adó Bolyai Farkas nevének kezdőbetűi láthatók.
A címerbemutatót a bolyais diákok ünnepi műsora követte A sokoldalú Bolyai ma is él címmel. A népes közönség Bolyai Farkas személyisége mellett megismerhette a diákok irodalmi munkáin, magyar és idegen nyelvű szavalatain, a Kájoni János furulyakör, a Bolyai Zenekör felléptén át az iskolában folyó művészi és tudományos munka színvonalát. A hallgatóság jócskán megfogyatkozott, amire már eléggé jelentős késéssel az iskola tollforgató öregdiákjait szólította a mikrofon elé Buksa Éva Mária a Szívhangok műsor keretében. Közönség híján a verset, prózát, esszét író egykori diákok magukat szórakoztatták a felolvasással. A 12 tollforgató, Gálfalvi György, Kincses Elemér, Kiss Székely Zoltán, Komán János, Kovács Levente, Nagy József Levente, Nagy Székely Ildikó, Ötvös József, Ráduly János, Szász László és e sorok írója részleteket és verseket olvasott fel köteteiből, amelyekben a komoly gondolatok mellett az érzelmek és a humor is jelen volt. A felolvasás végén kiderült, hogy a közélet, az irodalom, a történelem, az erdélyi valóság bemutatása terén mennyire szerteágazó a tollforgató öregdiákok érdeklődése. Mármint azoké, akik a 19 meghívottból jelen voltak az ünnepségen.
Fél ötkor kezdődött az udvaron levő nagyszínpadon a Kozsik József vezette Kamaszok ifjúsági színtársulat fellépésével a kulturális-zenei program, melyen bemutatkozott a Rocksuli és a későbbiekben fellépett a Mary Grace, a Kővirág, a Polifon és a Boom együttes. Ez utóbbi nosztalgiaszámai mellett visszautazhatott az iskolában töltött évek zenevilágába a sátrak alatt kitartó, vagy akkor érkező hallgatóság, amelyet nem csábított el a Borudvar vagy a Liget hangulata. A korábbi találkozók népes közönségére gondolva, többen is elmondták, hogy jobb lenne önálló rendezvényként a Forgatag előtt megszervezni a következő világtalálkozót.
Az udvaron szóló zene miatt néha nehezen lehetett hallani az iskola amfiteátrumában szervezett három fórumbeszélgetés előadóinak szavát. Pedig érdekes, gondolat- ébresztő emlékezés volt a múltra, jelenre és kitekintés a jövőre is.
Mit tehetek egykori iskolámért? – ez volt a témája a Bolyai vezetőivel tartott találkozónak, amelyen Mátéfi István beszámolt a terveikről, az iskola épületének korszerűsítésére kidolgozott elképzelésekről, amelyek elől az akadályok elhárulni látszanak. Az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában levő épület felújítására a tulajdonos pályázhat, a támogatók számára pedig a Bolyai Kollégium Alapítvány biztosítja a törvényes keretet. Ilyen módon sikerült a sportpálya épületeinek a korszerűsítése is. Ha minden szükséges okirattal rendelkezni fognak, az egyházkerület hozzáláthat a javításhoz. Ennek kapcsán egy jelen levő öregdiák szakember ötleteit ismertette. Kérdésre válaszolva Hajdú Zoltán aligazgató megnyugtatta a jelenlevőket, hogy a felújított régi épület falára rövidesen visszakerülnek az emléktáblák.
A Római Katolikus Líceum bolyais és korábbi viszontagságos múltjáról, amikor az évszázadok folyamán kétszer kellett a teljes megsemmisítésből újra talpra állni, Székely Szilárd ügyvezető igazgató számolt be. Meghívottjai azok a személyek voltak, akiknek valamilyen szerepük volt az újraindításban. Az ötlet a katolikus öregdiákokban merült fel az iskola fennállásának 300. évfordulóján – számolt be a rendszerváltás utáni újrakezdésről. Bár Fodor Imre alpolgármester határozottan és lelkesen támogatta, és Csató Béla főesperes nagyon sokat tett az akadályok elhárításáért, a katolikus teológiai osztályra kezdetben nem kaptak engedélyt, majd nehézségek árán sikerült a jóváhagyást elérni, és diákokat toborozni. Annak ellenére, hogy az egyház két iskolaépülettel is rendelkezett, sem az Unireába, sem a Művészeti Líceumba nem fogadták be az osztályt. Albertini Zoltán akkori főtanfelügyelő-helyettes kérésére végül a Bolyai adott helyet az évről évre gyarapodó katolikus osztályoknak, amelyek 2004–15 között működtek a Bolyaiban, mindig azzal a reménnyel, hogy sikerül önállósítani az iskolát. Amikor ez 2015-ben megtörtént, az öröm közös volt, ezért szó sincs arról, hogy a DNA felszólítására a Bolyai kártérítést követeljen azért, hogy a katolikus osztályok fokozatosan az önálló iskolában indultak. Hogy mi lesz szeptember 15-én, erre pontosan Székely Szilárd sem tudott válaszolni. Bár a tanfelügyelőség honlapján léteznek az üres állások, amikor egy áthelyezését kérő tanítónő iratait akarta beadni, kemény visszautasításban részesült.
A harmadik fórumbeszélgetés Márton Előd iskolalelkész vezetésével a Református Kollégium helyzetéről szólt, és a visszaemlékezések igazolták, hogy az alapítás nem volt mentes a gondoktól, nehézségektől, hiszen az indulás évében az első kilencedik osztályt, amelybe vidéken szervezték a felvételi vizsgát, tanfelügyelőségi utasításra az akkori igazgató kivezette az épületből. Az iskola történetének leghősiesebb osztálya a kistemplomban tanult, majd a második félévtől térhetett vissza az épületbe. Hányattatásukról Csáky Károly akkori iskolalelkész számolt be. Ötvös József az iskola hovatartozásáról szóló bizonytalanságokat említette, amit református esperesként tapasztalt.
Sorra kaptak szót az egykori igazgatók, Horváth Gabriella, akit katolikus létére, a vezetésben való jártasságára alapozva Csiha Kálmán kért fel az iskola vezetésére, Csiha Kálmán püspök, Tőkés Elek, a püspökség tanügyi tanácsosa és Mártha Ivor főgondnok Dónáth Árpád és Sárpataki János nevét említette, akiktől a legnagyobb támogatás érkezett. Székely Emese bevallása szerint már készen kapta az iskolát, s bár diákjaik nem tanultak luxustermekben, a Bolyai iskolával a békés egymás mellett élést választotta. Kezdetben nem voltak nagyon jó eredmények, a református osztályokban hagyták felnőni a diákokat, akik közül sokan szép karriert futottak be a humán tudományok terén. A közös imáknak nagy szerepük volt a diákjaik biztonságérzetének a kialakításában, s az esti tagozat elindítása nagyon sok személy számára tette lehetővé az érettségi diploma megszerzését. Szembe kellett nézni sok mindennel, meg kellett harcolni a harcot – emlékezett Enyedi Csaba iskolalelkész, aki a közösségformáló tevékenységekről számolt be. Hittel közösséget építeni – összegezte a jelenlegi irányvonalat Benedek Zsolt iskolaigazgató. Céljuk a teljes iskolaszerkezet kialakítása és az asszisztensképző megtartása. Ha egy iskolában van teljesítmény, akkor lesznek diákok is – tette hozzá, miképpen azt is, hogy az egyházkerület rendszeresen támogatja a Református Kollégiumot.
Szombaton a várba költözött át a rendezvény, 11 órától Balás Árpád vezetésével tekinthették meg az érdeklődők azokat a helyszíneket, amelyeket a Bolyaiak neve is fémjelez, az iskolát, hajdani lakásuk helyét, a Teleki Tékát, ahol a két Bolyainak emléket állító múzeum látható, és a Református Kollégium egykori könyvtárának értékes darabjait őrzik, majd a temetőben fejeződött be a séta a kopjafánál és a síremlékeknél tett látogatás után. Szombaton délelőtt a Kutúrpalotában verbunkversenyt, délután a világtalálkozó gálaműsorát láthatta a közönség. Vasárnap 10 órától az 500 éves reformációra és az iskolaalapítás 460. évfordulójára emlékeztek, és közös imát mondtak a Római Katolikus Teológiai Líceumért. Az istentiszteletet újabb temetői séta követte, amelyen a kollégium egykori tanárai, városunk és az iskola nagyjai emlékére gyújtottak gyertyát a református temetőben.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Összegyűlt a cikluskezdő osztályok elindításához szükséges diáklétszám
Szerdán hajnalban vitték el Bukarestbe a Nunciushoz a Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közösségének képviselői a cikluskezdő osztályokba jelentkező gyerekek neveit tartalmazó listát. A szülők remélik, hogy miután a miniszter is megkapja az igénykéréseket, engedélyezi a nulladik, az ötödik és a három kilencedik osztály elindítását.
A katolikus iskola szülői közösségének képviselői kedden éjjel indultak, és szerda reggel adták át Bukarestben a pápai nagykövetnek a cikluskezdő osztályok igénylését igazoló szülői kérésekkel együtt a tüntetéssorozatuk kiáltványát, illetve több mint 3500 támogató aláírást.
Csupán öt nap állt a szülői közösség rendelkezésére, hogy összegyűjtse a cikluskezdő osztályok elindításához szükséges diákokat, amelyet feltételként szabott meg a miniszter azok elindításával kapcsolatban. A pápai nagykövetet szóban értesítette Liviu Marian Pop tanügyminiszter az elmúlt héten arról, hogy amennyiben összegyűl a diáklétszám, elindulhatnak az osztályok.
A felekezeti iskola szülői közössége sokat dolgozott azon, hogy a jelentkezők listája szerdán a pápai nagykövet, illetve a miniszter asztalán lehessen.
Kedd estig az előkészítő osztályba 27, az ötödikbe 16, a kilencedik teológia osztályba 26, a társadalomtudományba 25, a természettudomány osztályba pedig 19 tanulót írattak be. Zsigmond Imola, a szülői közösség egyik képviselője, aki személyesen részt vett a listák leadásánál, lapunknak azt nyilatkozta, amint megkapják a hivatalos választ az iktatott igénykérésükre, minden szülőt felhívnak telefonon, és értesítik a döntésről.
Úgy érzem, hogy az egész szülői közösség nevében kijelenthetem: a nunciusnak nem csak szívügye, de tesz is a katolikus iskola diákjaiért – fogalmazott Zsigmond Imola.
„Úgy tudom, hogy a miniszter azt mondta, amint megkapja a jelentkezők listáját, azonnal dönt. Reméljük, hogy ehhez tartja magát” – mondta lapunknak Székely Szilárd, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ideiglenesen kinevezett igazgatója. Hozzátette, kissé zavaros az egész iskolaügy, ugyanis ha a minisztérium döntése alapján el is indulhatnak a cikluskezdő osztályok, kérdés, hogy lesz-e ahol? A tanfelügyelőség úgy kezeli az ügyet, hogy a táblabíróság döntése alapján visszakerülhetnek az osztályok az Unirea Főgimnáziumba, illetve a Bolyaiba – tette hozzá Székely Szilárd.
Mint beszámoltunk róla, néhány unireás szülő beadványa alapján a bíróság visszamenőleg felfüggesztette a tanfelügyelőség 2015. évi 1385-ös határozatát, amely a Bolyaiba járó katolikus és az Unirea Főgimnáziumba járó osztályok diákjait a szülők kérésére átcsoportosította az újonnan alakuló katolikus iskolába. Ennek felfüggesztése azt jelenti, hogy a katolikus iskolás osztályok visszakerülhetnek a fent említett tanintézetekbe.
A helyzetet az is bonyolítja, hogy a legtöbb osztály már végzett azok közül, amelyek máshonnan jöttek át, a katolikus iskola legtöbb jelenlegi osztályainak diákjai már mind katolikus iskolásokként kezdtek, nem máshonnan jöttek át. A szülői közösség múlt héten azért kezdte el tüntetéssorozatát a prefektúra előtti parkban, hogy szeptember elsejéig választ kapjanak az illetékes intézményektől iskolájuk sorsával kapcsolatban. Csütörtökön van a tüntetés utolsó napja.
Kedden a nép ügyvédjéhez fordult a cikluskezdő osztályok betiltását előíró tanfelügyelőségi határozat és a diákokat ért jogsértések miatt a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium szülői közössége. A szülői közösség képviselőjeként Csíky Csengele nevében benyújtott, a nép ügyvédjének marosvásárhelyi irodájában iktatott beadvány többek között arra hívja fel az ombudsman figyelmét, hogy a tanfelügyelőség 70-es számú határozatával megfosztotta a szülőket azon joguktól, hogy meggyőződésük szerinti tanintézetbe írassák előkészítő, ötödik, illetve kilencedik osztályos gyerekeiket. Emlékeztetnek, hogy Románia alkotmánya 29. cikkelyének 6. bekezdése biztosítja a szülőknek azon jogát, hogy saját meggyőződéseiknek megfelelően iskoláztassák gyerekeiket.
Hajnal Csilla / Székelyhon.ro

Hatalmas pofont kapott a miniszterelnöktől a katolikus gimnázium szülői közössége
Időt és fáradtságot nem sajnálva gyűjtötték össze a szülők a cikluskezdő osztályok elindulásához szükséges igénykéréseket, ám minden hiába: maga a miniszterelnök, Mihai Tudose utasította el a listákat.
A miniszterelnök arra hivatkozott, hogy az 1385-ös tanfelügyelőségi határozat felfüggesztéséről végleges bírósági döntés született, és ennek alapján a katolikus iskola felfüggesztett jogi személyiséggel bír.
Átverve érzik magukat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium diákjainak szülei, akik az elmúlt napokban azon dolgoztak, hogy összegyűjtsék a cikluskezdő osztályok elindulásához szükséges diákokat. Mindezt azért tették, mert ígéretet kaptak a tanügyminisztériumtól, hogy amennyiben szerda reggelig benyújtják az igénykéréseket az osztályok elindulásához szükséges létszámmal, elindulhat a nulladik, ötödik és a három kilencedik osztály.
Az oktatási miniszter a pápai nagykövet, Miguel Maury Buendía nuncius által üzent a szülőknek, akik 114 diákot írattak volna a cikluskezdő osztályokba. A listákat a szülők el is vitték Bukarestbe a nunciusnak, aki azonnal továbbította a tanügyminiszternek, illetve Mihai Tudose miniszterelnöknek.
A pápai nuncius visszautasító választ kapott a miniszterelnöktől, aki át sem vette a listákat, arra hivatkozva, hogy a tanügyminiszter előző nap – pontosan aznap, amikor a szülők elvitték a fővárosba az igénykéréseket – arról tájékoztatta őt, hogy az 1385/31.08.2015-ös tanfelügyelőségi határozat felfüggesztéséről véglegesen döntött a bíróság, és ennek alapján a tanfelügyelőség meg kell oldja a felfüggesztett jogi személyiségű iskola átszervezését – tájékoztatta a sajtót csütörtökön az ügyről a szülők egyik képviselője, Zsigmond Imola, aki többedmagával szintén részt vett ebben a bizonyos perben, amely egyébként néhány unireás szülő kezdeményezésére indult el.
„Mi, szülők értetlenül állunk, és átverve érezzük magunkat a jelen helyzetben. Mi, akik a perben részt vettünk, még nem kaptunk, és a tanfelügyelőség sem kapott értesítést a végleges döntésről, mégis erre hivatkozva a tanügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a megyei tanfelügyelőségnek fel kell oszlatnia az iskolánkat. Viszont nem a szóban forgó határozat hozta létre az iskolát, mivel nem a tanfelügyelőség jogköre létrehozni iskolát, hanem a városi tanácsé. Ilyen értelemben nemcsak a cikluskezdő osztályok, hanem a teljes iskola közössége a megszűnés határán van” – nyilatkozta a szülők képviselője.
A bírósági döntés a szóban forgó határozat – amellyel pontosan két évvel ezelőtt átcsoportosították a katolikus iskolába azt a néhány osztályt az Unirea Főgimnáziumból a szülők kérésére – felfüggesztéséről már augusztus 2-án megszületett a döntés, amely végleges, tehát nem támadható meg a felek részéről.
Az ítélet indoklását azonban még egyik félnek sem közölték ki, a szülőket sem értesítette senki arról, hogy mi lesz gyerekeik iskolájának sorsa, hol kezdik el az új tanévet, teljes bizonytalanságban hagyva őket, akárcsak az ott dolgozó tanárokat. A szülők egyébként az adott helyzetben azt szeretnék, ha a felekezeti iskola teljes egészében a Bolyai Farkas Gimnázium fiókintézményeként működne ebben a tanévben, és az illetékes intézmények garantálnák nekik, hogy jövőtől létrehozzák az iskolát, és külön jogi személyiségként működhetne tovább.
Az iskola ideiglenesen kinevezett igazgatójának, Székely Szilárdnak egyébként augusztus 31-én lejárt a kinevezése. A tanfelügyelőség nem hosszabbította meg azt, ezzel is jelezve, hogy ők úgy kezelik a katolikus iskolát, mint egy olyan tanintézetet, amely szeptember elsejétől jogilag megszűnik.
Hajnal Csilla / Székelyhon.ro

Forgatókönyv-szerű politikai hadjárat áldozata a Római Katolikus Teológiai Líceum az RMDSZ szerint
Az RMDSZ a szülői közösséggel vállvetve azon dolgozott, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum tanulóinak ne egy másik iskola diákjaiként kelljen folytatniuk és befejezniük tanulmányaikat, illetve hogy elindulhassanak a cikluskezdő osztályok - írja az RMDSZ közleménye, amelyet nem sokkal azután adtak ki, hogy kiderült, már augusztus elején végleges bírósági döntés született a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium jogi státuszának megszüntetésééről. "A szülők jóhiszeműen íratták gyermekeiket olyan osztályokba, amelyeket hivatalosan az oktatási minisztérium jóváhagyásával hirdettek meg. Az RMDSZ minden közigazgatási lehetőséget megragadott az elmúlt hónapok során, hogy megnyugtatóan rendezze az iskola helyzetét. Románia kormányának oktatási minisztere és megyei szintű képviselője, a prefektus egymásnak ellentmondó cselekedeteket és kijelentéseket tesz, félrevezetve diákokat, szülőket, tanárokat és az egyház képviselőit" - áll a szövegben. A közlemény kiér arra is, hogy néhány hónappal ezelőtt a pápai nuncius jelenlétében a prefektus azt az ígéretet tette, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fiókintézményeként működhet tovább. A Szövetség helyi tanácsosi frakciójának javaslatára, mind a négy politikai szervezet egyöntetű döntésével fiókintézménnyé sorolták be az iskolát. Az ígérettel ellentétben még ezt a kompromisszumos megoldást sem fogadta el az oktatási minisztérium, illetve a prefektusi hivatal is jogi kifogást emelt ellene. Az RMDSZ szerint nyilvánvaló, hogy ez az ügy kevésbé jogi, bürokratikus kérdés, hanem sokkal inkább politikai vonatkozású.
(közlemény) Transindex.ro

Másodszor is becsapták a pápai nagykövetet
Átszervezik a katolikus iskolát
Ma megkezdődik a tanév, és a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum megmaradt osztályaiba járó gyermekek szülei jogos felháborodással értesültek, hogy emberfeletti erőfeszítéseik, hogy diákokat toborozzanak a cikluskezdő osztályokba, hiábavalók voltak. Ennek adott hangot a szülői közösség nevében Zsigmond Imola a szerda délutáni sajtótájékoztatón és Csíky Csengele a megyeháza előtt rendezett tüntetéssorozat utolsó napján, amikor a különböző politikai pártok képviselői is jelen voltak.
A pápai nagykövetet először marosvásárhelyi látogatása alkalmával vezették félre, amikor a helyi hivatalosságok – élükön a kormány képviselőjével – ígéretet tettek, hogy megoldják a helyzetet. Nem így történt. Augusztus 25-én Liviu Marian Pop, a közoktatási tárca vezetője tett ígéretet Miguel Maury Buendía pápai nunciusnak, hogy abban az esetben, ha összegyűl a szükséges számú gyermek a cikluskezdő osztályokba, engedélyezni fogja az iskola további működését. A szülők éjt nappallá téve gyűjtötték a gyermekeket, és 114 diákot írtak össze, akik az előkészítő, az ötödik és a három kilencedik osztályt megtöltötték volna. Tegnap kiderült, hogy ez is csak elterelő manipuláció, hazugság volt. A szülők személyesen vitték el a tanulók jegyzékét Bukarestbe a nunciusnak, amit a pápai nagykövet közvetített a miniszterelnöknek. Tegnap azonban elutasító választ kapott Mihai Tudosétól, aki a közoktatási tárca vezetőjének a Maros megyei tanfelügyelőségtől kapott tájékoztatójára hivatkozott, amit Ioan Macarie főtanfelügyelő a prefektúra augusztus 30-i kollégiumi ülésén is hangoztatott. A főtanfelügyelő arra hivatkozott, hogy a Megyei Törvényszék közigazgatási részlegén az Unirea Főgimnáziumba járó diákok szüleinek kérése alapján június 12-én felfüggesztették a tanfelügyelőség 2015. évi 1385-ös döntését, amely elrendelte az Unirea iskola elemi és gimnáziumi magyar tannyelvű osztályainak a Bolyai iskolában működő katolikus vallás szakos középiskolai osztályokkal való összevonását az új Római Katolikus Teológiai Líceumba. Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a katolikus iskolába járó gyermekek szülei, amit augusztus 2-án utasított el jogerősen a Táblabíróság. Ez a felfüggesztés viszont addig tart, amíg a tanfelügyelőségi döntés megsemmisítése bíróságilag végleges marad.
Időközben a közigazgatási bíróság elsőfokon törvénytelennek ítélte meg a tanfelügyelőség idei februári 70-es határozatát, amellyel megtiltotta a cikluskezdő osztályok indítását a katolikus líceumban, ugyanis a tanfelügyelőség vezetőségének csak az 1385-ös döntés augusztus 2-i végleges felfüggesztését követően lett volna joga erre a lépésre.
Jogi szakértők szerint, de egyszerű józan ésszel is elgondolkozhatunk azon, hogy két év elteltével hogyan lehet felfüggeszteni egy határozatot, ami már kifejtette hatását, és az akkori helyzet mára megváltozott, például felépítettek vagy lebontottak egy házat.
Kérdés, hogy melyik osztályokat akarják az Unirea Főgimnáziumba visszaküldeni. Nem kell ugyanis jogi tudás ahhoz, hogy megállapítsuk: az átcsoportosított osztályok után indult újabb osztályokra nem vonatkozik a táblabírósági döntés.
Az RMDSZ megyei szervezetének közleménye szerint: „Nyilvánvaló, hogy ez az ügy kevésbé jogi, bürokratikus kérdés, sokkal inkább politikai vonatkozású.”
A jogi tisztázatlanságok ellenére a Korrupcióellenes ügyészség helyi kirendeltsége meghosszabbította a volt iskolaigazgató, Tamási Zsolt József házi őrizetét. A tanfelügyelőség pedig mindent megtesz az iskola felszámolására: a pedagógusok nem kaptak kinevezést, az igazgató ideiglenes megbízása augusztus 31-én lejárt. Kérdés, hogy mi következik ezentúl, kit és hogyan vezetnek félre a következőkben attól az óhajtól vezérelve, hogy a katolikus iskola osztályait szétosszák egyrészt abba az iskolába, ahova a szülők nem akarják visszavinni a gyermekeiket, mert ott többször is megalázták őket.
Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

A megszűnés küszöbére jutott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium
A megszűnés küszöbére jutott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium azt követően, hogy a bíróság jogerősen is felfüggesztette azt a 2015-ben hozott tanfelügyelőségi határozatot, amely az iskolába sorolta az Unirea Főgimnázium magyar osztályait.
A katolikus gimnázium helyzetéről az iskolában tanuló gyermekek szülei sajtótájékoztatón számoltak be csütörtök délután. Állításaikat Székely Szilárd, az intézmény ideiglenes igazgatója is megerősítette az MTI-nek adott nyilatkozatában.
A hazai bíróságok portálján közölt adatok szerint a marosvásárhelyi táblabíróság augusztus 2-án hozta az iskolai osztályokat átcsoportosító tanfelügyelőségi határozatot felfüggesztő ítéletét. Székely Szilárd a Maros megyei főtanfelügyelővel folytatott szerdai megbeszélés alapján elmondta: a tanfelügyelőség már csak az ítélet hivatalos kiközlésére vár az intézmény feloszlatásának a kinyilvánításához. Hozzátette: egyelőre a tanfelügyelőségi határozat felfüggesztésére vonatkozó határozat vált jogerőssé, de per tárgyát képezi a határozat érvénytelenítése is. Ebben a perben egyelőre csak első fokon született az iskola számára kedvezőtlen ítélet
Az igazgató elmondta: a tanfelügyelőség jogértelmezése szerint az iskola osztályait vissza kell szervezni azokba az intézményekbe, amelyekből 2015-ben a katolikus gimnáziumot létrehozták. Az osztályok egyik részének az Unirea Főgimnáziumba, a másiknak a Bolyai Farkas Gimnáziumba kellene betagolódnia, de az igazgató nyílt titokként említette, hogy a szülők egyáltalán nem akarják a gyerekeiket az Unirea Főgimnáziumba járatni. Hozzátette: tudomása szerint a - magyar osztályok távozásával román tannyelvűvé vált - iskola sem szívesen alakulna ismét kétnyelvűvé.
Székely Szilárd - akinek a nap folyamán lejár az igazgatói megbízása - úgy vélte: a minisztériumnak hatalmában áll, hogy az iskola valamennyi osztályát egy intézménynek rendelje alá. Hozzátette: ezt ugyan nyíltan senki nem mondta ki, de csakis a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Gimnázium struktúrájába való betagolódás jöhet számításba.
A szülők nevében megszólaló Zsigmond Imola azt sérelmezte: hogy a hatóságok félrevezették az érdekelteket, amikor a múlt hét végén azt közölték szóban a pápai nunciussal, hogy a cikluskezdő osztályok is elindulhatnak az iskolában, ha megfelelő számú gyermek jelentkezik ezekbe. Az édesanya szerint csúfot űztek a szülőkből, akik - hitelt adván a Tanügyminisztérium szóbeli üzenetének - a múlt hét vége óta 114 diák szüleitől gyűjtöttek be arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy gyermeküket a Római Katolikus Gimnázium cikluskezdő osztályaiba íratják.
A szülők a Vatikán bukaresti nagykövete által értesültek arról, hogy hiába toborozták a gyermekeket az iskolába, az intézményt az augusztus 2-án hozott, de hivatalosan még nem közölt jogerős bírósági ítélet alapján felosztják.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Adminisztratív hiba?
A szerda esti tüntetés előtts pár órával tartott sajtótájékoztatót Marosvásárhely polgármestere. A katolikus teológiai líceum tüntetésig eszkalálódott ügyét utolsó témaként vette elő, mintha csak ezzel is csökkenteni szándékozta volna az ügy jelentőségét...
Elmondása szerint az utca emberétől, azoktól a „jó” magyaroktól tudta meg a tüntetés hírét, akik barátilag figyelmeztették, hogy mire készül Marosvásárhely magyarsága. Ezt felháborítónak tartja. Mint ahogy azt is, hogy engedélyt senki nem kért a napokban, csak utolsó percben a tiltakozásra. De nem is ez a lényeg.
Dorin Florea kijelentette, a katolikus líceum létrehozásával kapcsolatos eljárás során „csak” egy adminisztratív hiba történt. A vétkes a polgármester szerint a főtanfelügyelő, aki annak idején azt állította, hogy rendelkezik az alapításhoz szükséges minden irattal a szaktárcától. De nem így volt – mondta. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a polgármesteri hivatal „mindig barátságosan” viszonyult ehhez az ügyhöz. Ezért érthetetlen számára, hogy miként fajulhattak a dolgok odáig, hogy a diákok, szülők az utcára vonulnak, az egyház pedig igencsak agresszív módon hívja tüntetni az embereket. A polgármester, amikor a „barátságos” viszonyulásról beszél, mintha csak elfelejtené, hogy éppen a polgármesteri hivatal támadta meg elsőként a közigazgatási bíróságon az Unirea és a Bolyai líceumok osztályainak átcsoportosítására vonatkozó határozatot. Mint ahogy azt is, hogy a közel két éve húzódó botrány során tanárokat, szülőket és diákokat idéztek be a korrupcióellenes ügyészségre. Mintha azt sem tudná, hogy a tanácsban elbukott a legutóbbi, a helyzet megoldására irányuló próbálkozás is. Vagy mintha nem az orra előtt, a Győzelem téren tiltakoztak volna napokon át a szülők. És mintha nem ismerné a Státus Alapítvány és a polgármesteri hivatal közötti szerződés tartalmát, miszerint, ha nem jön létre vagy a szerződés futamideje alatt megszűnik a katolikus líceum, az a bérleti szerződés felbontásához vezet. Ha oly barátságosan, jóhiszeműen kezelte volna a polgármesteri hivatal a katolikus líceum ügyét, akkor nem fajul tüntetésig a helyzet, Dorin Floreának pedig nem kellene arról beszélnie, hogy ismét „etnikumközi lőtérré” változik Marosvásárhely, sőt, egyenesen „vallásháború” helyszínévé. És arról sem, hogy esetleg egy, már jól ismert, politikusok (vajon kire gondolt? – erre vonatkozó kérdésünkre ugyanis nem válaszolt) által kialakított forgatókönyv alapján szítják az etnikai feszültséget Marosvásárhelyen, amiből „a szekuritáté kerül ki megerősödve”.
ANTALFI IMOLA / Népújság (Marosvásárhely)

Holló László a vásárhelyi iskolaügyről: nem járna sikerrel az újraalapítás
Megszüntetése esetén nem járna sikerrel a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum újralapítása – véli Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója. Az egyetemi tanár a Krónikának adott interjúban elmondta, nem hinné, hogy 2018-ban barátságosabb környezet ígérkezik Marosvásárhelyen egy magyar iskola alapítására, mint 2004-2005-ben volt. Hangsúlyozta, elvárják, hogy az illetékes intézmények tegyék a dolgukat, és bár kellemetlen, ha kell, készek felbontani az önkormányzattal kötött bérleti szerződést.
– A szerdai tüntetés után mire számít a katolikus egyház, milyen lépések tehetők a hétfői iskolakezdésig a marosvásárhelyi iskola helyzetének rendezése érdekében?
– Arra számítunk, hogy az állam illetékes intézményei teszik a dolgukat, és most, minden terminus lejárta után, az utolsó pillanat után találnak valamilyen legális megoldást a líceum helyzetére.
Abszolút módon elfogadhatatlan, hogy az iskolakezdés előtt két nappal a gyerekek és szüleik nem tudják, melyik iskolához fognak tartozni. Tudják ugyan, hogy a katolikus iskola épületébe mennek, de jelenleg azt még nem, hogy valamelyik szakiskolához, esetleg a Bolyai-líceumhoz, vagy az Unirea Főgimnáziumhoz fognak tartozni. Tehát az illetékes szerveknek kell tenniük a dolgukat.
– Történt-e valamilyen egyeztetés a különböző hivatalos szervekkel az iskola ügyében a szerda esti demonstráció után?
– Az egyház részéről nem történt ilyen. Itt kifejeztük az akaratunkat a tüntetéssel, és az intézmények kellene, hogy tudják a dolgukat.
– Jól értettem, hogy vannak olyan osztályok, amelyek már csak a profiljuk miatt sem sorolhatók be más iskolába, mint például a teológiai osztályok?
– Így van. Mivel semmilyen más iskola teológiai osztályt Marosvásárhelyen nem kért, ezek törvényesen nem sorolhatók be máshova. Ugyanakkor a törvényszék felfüggesztette a tanfelügyelőség 2015/1385-ös számú határozatát, amelyben az a Bolyai-líceumból négy katolikus osztályunkat, illetve az Unirea Főgimnáziumból további osztályokat átcsoportosított. Ezáltal, úgy tűnik, azt remélték, hogy minden további nélkül visszacsoportosíthatják ezeket az eredeti iskolákba. Igaz, hogy az átcsoportosítás megtörtént, nehézséget jelent viszont, hogy azóta eltelt két év, az átcsoportosított osztályokból két generáció végzett, és egy új generáció felvételizett. Ők már a katolikus teológiai líceumba felvételiztek, és őket úgymond visszacsoportosítani már nem lehet, mert nekik ez az eredendő otthonuk.
Ez is nehézséget jelent.
– Az egyház tulajdonában lévő iskolaépületre vonatkozó, az önkormányzattal kötött bérleti szerződésben tételesen szerepel, hogy az akkor tekinthető érvényesnek, ha a katolikus iskola létrejön és működik. Ha valóban megszüntetik az iskolát, tervezik-e, hogy felbontják vagy módosítják ezt a szerződést? – A szerződésben az áll, hogy amennyiben a katolikus iskola nem jönne létre, vagy létrejötte után megszűnne, abban az esetben a szerződés is érvényét veszíti. Ehhez az egyik fél kell értesítse a másikat, hogy a szerződés feltételeinek a teljesítése hiányában a megállapodás érvényét veszíti. Már ismételten kifejezésre juttattuk, hogy abban az esetben, ha az iskolánk megszűnne, ha az illetékes hatóságok, szervek olyan lépéseket tennének, amelyek az iskola megszüntetéséhez vezetnek, akkor kénytelen volnánk a szerződés alapján ezt a lépést megtenni. Hangsúlyoznom kell, hogy ez rendkívül kellemetlen, és elszomorít, hogy a katolikus egyháznak ezen kell gondolkodnia. Azt kell mondanom, hogy a szerződő féllel, a polgármesteri hivatallal már van ilyen tapasztalatunk. 2008-ban kötöttünk már egy szerződést, és ezt a feltételek be nem tartása miatt 2012-ben fel kellett bontanunk. Ilyen értelemben a Státus eddig is tanújelét adta annak, hogy egyfelől teljesíti a szerződésben vállaltakat, másfelől elvárja a partner hasonló magatartását.
Ugyanakkor arra is szeretnék utalni, hogy amikor 2017 februárjában a polgármesteri hivatal a maga részéről megtámadta ezt az ominózus 1385-ös határozatot, a főtanfelügyelőség 2015-ös döntését, akkor hivatalos átiratban értesítettük arról, hogy a szerződésben vállalt kötelezettsége ellen foglal állást.
Neki nem az iskola ellen kell állást foglalnia, hanem a szerződésben vállalt kötelezettségei okán az iskola fenntartásában kell közreműködnie.
És figyelmeztettük arra is, hogy amennyiben az általa tett lépések oda vezetnének, hogy az iskolánk megszűnik, kénytelenek leszünk a szerződés felbontását kezdeményezni. Erre az átiratunkra azóta sem jött válasz. Szóban természetesen biztosítottak a jóindulatukról, de tudjuk, hogy milyen konkrét lépések történtek azóta.
– Milyen más lépéseket fontolgatnak, ha valóban megszüntetik az iskolát? Mennyire tartja járhatónak a sokak által támogatott újraalapítás útját?
– Az újraalapítás ötlete nem új keletű, korábban is volt, aki megfogalmazta. Azt kell mondanom, hogy a magam részérül rendkívül szkeptikus vagyok. Éspedig azért, mert 2004-től kezdődően lépéseket tettünk az iskola létrehozására. 2005-ben ez az iskola megalakult, és hogyha elfogadnánk azt, hogy ez az iskola törvénytelen módon jött létre, és egy új iskola alapítását kezdeményeznénk vagy más kezdeményezné, azt gondolom, hogy nem járna sikerrel. Éspedig azért, mert – több fórumon is elmondtam – nem látom azt, hogy 2018-ban barátságosabb környezet ígérkezik Marosvásárhelyen egy magyar iskola alapítására, mint 2004-2005-ben volt.
– Terveznek-e nemzetközi szervezetekhez, az európai uniós igazságszolgáltatáshoz fordulni a jövőben?
– Ez egyelőre nem vált tárgyalási témává, mégpedig azért nem, mert elvárjuk az illetékes román hatóságoktól, hogy az iskola ügyében a törvényes lépéseket tegyék meg.
– Vannak olyan vélemények is, melyek szerint az iskola alapítása elleni eljárás összefügghet az épület visszaszolgáltatásával. Marius Pașcan szenátor feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségnél a restitúció kapcsán. Nem tartanak attól, hogy a következő lépés a restitúció jogosságának a megkérdőjelezése lehet, tekintve, hogy erre volt már példa az erdélyi magyar történelmi egyházak esetében?
– A restitúció alapvetően nem személyeknek a kívánságától függ, hanem Románia törvényei alapján történik. Márpedig ezt az ingatlant visszaszolgáltatták, mi több, a restitúciót követően a polgármesteri hivatal a visszaszolgáltatási dokumentumot megtámadta és azt a törvényszéken megvédtük. Következésképpen nem csupán visszaszolgáltatta a restitúciós bizottság a vonatkozó törvény alapján, hanem egy peres ügyünk is volt, és a pert véglegesen megnyertük.
Ilyen értelemben azt mondhatom: nem csupán visszaszolgáltatták – ha esetleg megpróbálnák ezt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium példájára visszafordítani –, hanem végleges törvényszéki határozat is született.
Sajnos az utóbbi év tapasztalata azt mondatja velem, hogy Romániában olyan mértékű a jogbizonytalanság, hogy mindentől félni kell.
Ugyanakkor az elmúlt hónapokban a DNA vizsgálta az iskola visszaszolgáltatásának menetét, és ezt a vizsgálatot egyelőre beszüntette, ami azt jelenti, hogy nem talált fogást rajta.
– A szerdai nap folyamán a különböző magyar politikai és civil szervezetek, illetve a budapesti kormány is határozottan fellépett az iskola mellett, és megpróbált nyomást gyakorolni a román hatóságokra. Mit gondol, mennyire használhat az ügynek, ha a politikum ennyire beavatkozik ebbe a kérdésbe?
– A politikumnak, érdekvédelmi szervezetünknek, illetve a pártjainknak az erdélyi magyarság képviselete a feladatuk, így természetes, hogy megpróbálnak nyomást gyakorolni. Itt emberi jogi kérdésről van szó, arról, hogy több mint 360 gyerek hétfőtől milyen iskolába megy. Ez nem politikai kérdés, hanem alapvető emberi jogi kérdés.
Ami a magyarországi kormány vonatkozó lépéseit illeti – nem vagyok jártas a magaspolitikában –, nyilvánvaló, hogy Budapest is látja, hogy valamilyen formában a marosvásárhelyiek segítségére kell siessen, mert itt emberi jogok lábbal tiprása történik.
Ugyanakkor ha nyomásnak minősül, ami most a nyilvánosság előtt történik, akkor úgy vélem, az illetékes szervekre még nagyobb nyomást kell jelentsen az, hogy nekik kell megoldani ezt a problémát. Gyakorlatilag ők kreálták, és nekik kell megoldaniuk. És azt gondolom, hogy intenzív egyeztetések folynak ebben a pillanatban is annak érdekében, hogy a kérdést valamilyen törvényes formában megoldják.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

LIVIU POP: EGY MÁSIK TANINTÉZETHEZ SOROLJÁK BE A MAROSVÁSÁRHELYI RÓMAI KATOLIKUS TEOLÓGIAI LÍCEUM OSZTÁLYAIT
Egy másik tanintézethez, vélhetően a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz sorolják be a marosvásárhelyi római katolikus teológiai líceum osztályait – közölte csütörtök este az oktatási miniszter. Liviu Pop szerint azt követően született meg ez a döntés, hogy kézhez kapták a bíróság indoklását a líceum megalapításáról szóló tanfelügyelőségi határozat érvénytelenítésével kapcsolatban.
“Megvan az indoklás, és kiadtam a rendeletet a tanfelügyelőségnek, hogy a gyerekeket írassák be az osztályokba, és a tanárok kezdjék el az oktatást hétfőtől. A tanulókat és a tanárokat egy másik líceumhoz fogják besorolni amíg lezárul a folyamatban levő per és a DNA által indított bűnvádi eljárás, amelyben az egykori igazgatótanács tagjai és a volt főtanfelügyelő is érintett. Ez az egyetlen megoldás, amelyet javasolni tud az oktatási minisztérium” – fogalmazott Liviu Pop az Antena 3 televíziónak adott nyilatkozatában, hangsúlyozva, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és “amint lezárul a per, minden visszaáll a rendes kerékvágásba”.
A tárcavezető rámutatott, “semmi nem fog változni”, nem költöztetik el az épületből a tanulókat és a tanárokat.
Ioan Macarie Maros megyei főtanfelügyelő az AGERPRES hírügynökségnek nyilatkozva csütörtökön azt mondta, mivel jogi szempontból a Római Katolikus Teológiai Líceum nem létezik, péntekre összehívják az igazgatótanácsot, hogy eldöntsék, melyik iskolához sorolják be az osztályokat.
Agerpres; Erdély.ma

Politikai akarat kérdése (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint csakis a politikai akaraton múlik, hogy megmarad-e a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium. Kijelentése a szerda délutáni marosvásárhelyi tüntetés és Magyarország kormányának reakciója nyomán valósnak tűnik, hiszen a legfőbb kormánypárt elnöke tegnap sürgős megoldást követelt az oktatási minisztériumtól.
Kelemen Hunor a szerdai marosvásárhelyi tüntetés után az Agerpres hírügynökségnek elmondta, az elmúlt egy évben Liviu Pop oktatási miniszterrel, Dacian Cioloş és Sorin Grindeanu miniszterelnökökkel és Klaus Iohannis államfővel is tárgyalt a Római Katolikus Gimnázium ügyéről, de valamennyien azt mondták, nincs, mit tenniük. Amikor azonban a marosvásárhelyi önkormányzat három rendben is határozattal próbálta kiigazítani azt az állítólagos adminisztratív hibát, amely az iskola létrehozásakor történt, ezeket valamennyi alkalommal megtámadta a prefektus, a kormány Maros megyei képviselője. „Világos, hogy létezik az iskola megszüntetésének a szándéka, egy arra irányuló törekvés, hogy ne hagyjanak működni egy magyar iskolát. (...) Ez politikai kérdés. Hiába csűrjük-csavarjuk az adminisztratív és jogi érveket, mert ha van rá politikai akarat, létezhet ez az iskola” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a Római Katolikus Gimnázium megszüntetésével automatikusan érvényét veszti az a bérleti szerződés, amellyel a marosvásárhelyi önkormányzat a város legrangosabb román nyelvű iskolája, az Unirea Főgimnázium számára bérli a római katolikus egyház vagyonkezelőjétől az iskolaépületet. Hozzátette, nem tudja, hogy mi fog történni, mert az egyház ügyeibe nincs beleszólása, de valószínűsítette, hogy a bérleti szerződés hatályát veszti. „Ebből pedig újabb cirkusz következik, hogy lám, a római katolikus egyház kirakja az iskolából a román gyerekeket” – jegyezte meg. Kelemen Hunor az MTI-nek tegnap elmondta: a múlt héten Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökét és Mihai Tudose miniszterelnököt is részletesen tájékoztatta az iskola helyzetéről, és átadott nekik egy jogi értelmezést, amelyet egy egyetemi tanár készített. „Ennek az a konklúziója, hogy az iskola törvényesen lett létrehozva, a tanintézetet nem lehet felszámolni, és nincsen semmi akadálya annak, hogy önálló jogi személyként működjön tovább” – mondta. Hozzátette, szerda este Călin Popescu Tăriceanuval, a másik kormánypártnak, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének az elnökével is hosszas telefonbeszélgetést folytatott a kérdésről. „Politikai bátorságra van szükség részükről ebben a pillanatban. Nem a félelemnek kell diktálnia a lépéseiket” – fogalmazta meg a beszélgetései konklúzióját Kelemen Hunor. Hozzátette: az ország vezetői szintjén nem született politikai döntés az iskola felszámolására. Tudose békítene Mihai Tudose miniszterelnököt az Antena 3 hírtelevízió szerda esti műsorában reagáltatták arra, hogy a marosvásárhelyi iskolaügy miatt a külgazdasági és külügyminisztérium berendelte Románia budapesti nagykövetét, akivel közölték: Magyarország határozatlan ideig felfüggeszti Románia OECD-tagságának támogatását. „Románia nem hadakozik senkivel, nincs baja egyetlen etnikai vagy vallási kisebbséggel sem” – jelentette ki Tudose, aki szerint egy önkormányzati mulasztás okozott bizonytalan helyzetet a marosvásárhelyi iskola körül. Úgy fogalmazott: Románia világszerte jó példát mutat az etnikai és vallási tolerancia terén, az országban számos felekezeti és kisebbségi tannyelvű iskola működik, a román államnak pedig semmilyen kifogása nincs ezek ellen. Tudose nem beszélt arról, mi lenne a megoldás a felszámolás küszöbére került marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetére, de arról a lehetőségről, hogy az iskolaügy miatt Magyarország megakadályozza Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), azt mondta, nem hiszi, hogy Magyarország ilyen szinten elrontaná a diplomáciai kapcsolatokat. A kormányfő – a külügyminisztérium korábbi közleményével összhangban – a magyarországi választási kampány közeledtével hozta összefüggésbe a kemény hangú magyar kormányzati állásfoglalást, hozzátéve, hogy a román felet is felelősség terheli, amikor a probléma felnagyításával táplálja a feszültséget. Tudose békítő hangnemben reagált arra is, amikor a műsorvezető Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek a román nemzeti ünneppel kapcsolatos nyilatkozatát és a külhoni magyar közösségek autonómiatörekvéseinek magyar kormányzati támogatását szóba hozva próbált tágabb értelmezést adni a magyar–román diplomáciai nyilatkozatváltásnak. „Én nem nyújtanám sokat ezt a témát. Vannak állampolgárok, akiknek ez nem öröm. Rendben van. Befizetik az adójukat? Igen. Élvezik a román állam szolgáltatásait? Igen. Akkor oké!” – mondta a kormányfő. Kiadta a parancsot Liviu Dragnea, az SZDP elnöke a kormány és az oktatási minisztérium bátor fellépését sürgette tegnap a megszűnés küszöbére került Római Katolikus Gimnázium helyzetének rendezésére. Leszögezte: Románia – amely aggodalmának adott hangot a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó új ukrán törvény miatt – nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és Magyarország reagálásától függetlenül megoldást kell találnia a marosvásárhelyi iskolaügyre. Dragnea megjegyezte, nem tudja, hogy a román hatóságok fellépése ebben az ügyben jót tesz-e Romániának és annak a nyugalomnak, amelyet valamennyien óhajtanak, főleg 2018-ra. „Nem tudom, miért kell szenvedniük az ottani gyerekeknek. Úgy vélem, hogy az oktatási minisztériumnak kellő bátorsággal és bölcsességgel kell elemeznie a helyzetet, és meg kell találnia a megoldást. Kinek érdeke, hogy ott ennyire felkorbácsolja az érzelmeket és fokozódó elégedetlenséget provokáljon? És itt nem Magyarország reagálására, hanem magára az alaphelyzetre utalok. Az nagyon súlyos, hogy az emberek tiltakozni kényszerülnek, amiért a gyerekeiknek nincs hol tanulniuk” – jelentette ki az SZDP elnöke, aki úgy vélekedett: Magyarország reagálását túlzónak lehet tekinteni, de szerinte a két ország közötti nyilatkozatháború nem oldja meg a marosvásárhelyi helyzetet. Vannak ötletei Liviu Pop oktatási miniszter a tegnapi kormányülés elején a hétfőn kezdődő tanév egyéb időszerű problémái mellett a marosvásárhelyi helyzetre is kitért, elhárítva a tárca illetékességét. A miniszter azt mondta: van néhány javaslata arra, hogyan lehetne helyi szinten kezelni a kialakult helyzetet úgy, hogy a diákok érdekei ne sérüljenek, és ezekről a kormányülés után fogja tájékoztatni Mihai Tudose miniszterelnököt. „Mi egyenlő bánásmódban részesítünk minden kisebbséget. Ez az ügy nem tartozik az oktatási minisztérium hatáskörébe, jelen esetben helyi problémával állunk szemben, ugyanakkor egy ügyészségi eljárás is folyamatban van” – fogalmazott. Késő este bejelentette: ideiglenes megoldás gyanánt azt javasolja, hogy a per lezárásáig egy másik tanintézethez, valószínűleg a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz sorolják be a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium osztályait, de az épületből nem költöztetik el a tanulókat és a diákokat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ideiglenesen a Bolyai Farkas Gimnázium ernyője alá kerülnének a katolikus iskola diákjai
Liviu Pop oktatási miniszter szerint ideiglenesen egy másik iskola ernyője alá kerülnek, de a saját épületükben maradhatnak a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai.
A tárcavezető az Antena3 hírtelevíziónak nyilatkozott csütörtök este a marosvásárhelyi iskolahelyzetről, nyilatkozatát az Agerpres hírügynökség idézte. Elmondta: olyan utasítást bocsátott ki a Maros megyei tanfelügyelőség számára, hogy írassák be a diákokat az osztályokba, és hétfőn a tanárok kezdjék el a tanítást. Hozzátette: a diákok és a tanárok számára semmi nem fog megváltozni. Nem fogják őket elköltöztetni a Római Katolikus Gimnázium jelenlegi épületéből. Csupán annyi történik, hogy a tanításhoz a jogi keretet egy másik oktatási intézmény, valószínűleg a Bolyai Farkas Gimnázium biztosítja majd.
Liviu Pop elmondta: a megoldást a minisztérium jogi osztálya találta meg azt követően, hogy szerdán a marosvásárhelyi táblabíróság kikézbesítette az iskolaalapításra vonatkozó tanfelügyelőségi határozat felfüggesztésére vonatkozó jogerős ítéletet.
A miniszter hangsúlyozta: ez ideiglenes megoldás, melyet arra az időre érvényesítenek, ameddig jogerős ítélet születik az iskolával kapcsolatos másik perben is, és le nem zárul a korrupcióellenes ügyészségnek az iskolaalapítással kapcsolatos vizsgálata.
„Amikor a perek lejárnak, vissza lehet majd térni a normalitáshoz” - idézte az Agerpres hírügynökség a minisztert.
Ioan Macarie Maros megyei főtanfelügyelő csütörtökön az Agerpres hírügynökségnek elmondta: mivel a bíróság által kikézbesített ítélet uátn a Római Katolikus Gimnázium jogi értelemben már nem létezik, a minisztériumtól kapott rendelet alapján péntekre összehívják a tanfelügyelőség igazgatótanácsát, amely eldönti, hogy melyik marosvásárhelyi iskola ernyője alá kerülnek a Római Katolikus Gimnázium osztályai.
Noha a marosvásárhelyi a legnagyobb számú magyar közösség Erdélyben, a városban a Bolyai Farkas Gimnázium maradt az egyetlen magyar tannyelvű iskola. A magyar diákok többsége román és magyar tagozattal működő vegyes oktatási intézményekben tanul.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

„Lagymatag” búcsú? – sokan csalódtak a vásárhelyi iskoláért szervezett tüntetésben
Sokan távoztak rossz szájízzel a Római Katolikus Teológiai Gimnázium megmentéséért szerda délután tartott marosvásárhelyi tüntetésről, mivel úgy vélték, az akció nem igazán mondható tiltakozásnak, sokkal inkább búcsújellege volt.
Ezzel a felekezeti tanintézet diákjainak szülei is egyetértenek, akik úgy látják: több határozott felszólalásra, megnyilvánulásra lett volna szükség. A szülők a megmozdulás nyomán talán még elkeseredettebbé váltak, fogalmuk sincs, hogy a hétfői tanévkezdéskor hová vigyék iskolába gyermekeiket.
A szervező római katolikus egyházat is többen bírálták a megmozdulás „lagymatagsága” miatt, az egyházi és politikai képviselők ezzel szemben még bíznak abban, hogy az utolsó pillanatban sikerül megoldást találni az iskola ellehetetlenítésére.
A legtöbb résztvevő ugyanakkor azt nehezményezi, hogy a tüntetésen meglehetősen kevesen vettek részt, úgy tűnik, a helyi magyar közösség nagy része inkább az otthon kényelmét választotta, mintsem a megszűnés határára sodort iskola pedagógusaival, diákjaival és szüleikkel szolidarizáljon. A prefektúra épülete előtt összegyűlt szűk háromezer tüntető között ráadásul aránylag kevés fiatalt és oktatót lehetett felfedezni, a résztvevők jó része pedig más megyékből, szervezetten érkezett.
Csalódottan távoztak a szülők
Aki mégis úgy döntött, hogy jelenlétével áll ki az iskoláért, csalódottan távozhatott, sokan a Facebookon amiatt háborogtak, hogy a megmozdulás inkább hasonlított áhítatra, olyan is akad, akinek az volt az érzése, mintha a papok az utolsó kenetet adták volna fel a tanintézetnek. „Nem az agresszió a megoldás, de így nem lehet semmit kikövetelni!” – fogalmazott egy marosvásárhelyi fiatal lány a Facebookon. Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője rámutatott: a szerda esti esemény után már semmiképp nem várhatja azt az eredményt, amire számított.
A többgyermekes édesanya bevallotta: sem ő, sem a többi szülő nem ilyen lagymatag tüntetésre számított, melynek egyetlen színfoltja a diákok üzenetét tolmácsoló tizenkettedik osztályos diáklány volt.
Nagy Henrietta volt ugyanis az egyedüli, aki nyíltan ki merte mondani, mi fáj az érintetteknek. Kérdésünkre, hogy volt-e beleszólásuk a tüntetés szervezésébe, Csíky Csengele elmondta, egy ideig folyamatosan egyeztettek a római katolikus egyház képviselőivel, ám amikor látták, hogy az érsekség nem fogadja el a civilek tanácsait és javaslatait, visszaléptek. „Mi egyszerű résztvevőkként jelentünk meg egy olyan eseményen, amelyen úgy éreztem magam, mintha nem is tüntetésen, hanem búcsún lennék” – hangsúlyozta lapunknak a szülők szószólója.
Csíky Csengele azt is szóvá tette: Holló László, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke át akarta íratni a szülői bizottság kiáltványát.
A kezdeményezők erre nem voltak hajlandók, így végül eredeti formájában került nyilvánosságra. Ebben a szülői közösség rámutat, hogy megelégelték mindazt, amit a különböző állami intézmények tesznek gyermekeikkel és velük. Elegük van a bizonytalanságból, a hárításból, a hazugságból, a halogatásból, a szándékos félrevezetésből és a mellébeszélésből.
„Elegünk lett abból, hogy az oktatási miniszter, a prefektus és a tanfelügyelő egymásnak ellentmondó cselekedeteket és kijelentéseket tesz, félrevezetve diákokat, szülőket, tanárokat és az egyház képviselőit. Becsapottnak érezzük magunkat, mert senki nem tájékoztatott a tanfelügyelőségi határozattal kapcsolatos perek végkimeneteléről. Mégis erre hivatkozva az oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy a Maros megyei tanfelügyelőségnek fel kell oszlatnia iskolánkat” – olvasható a kiáltványban.
A szöveg megfogalmazói továbbá szóvá teszik, hogy az iskola helyzete napokkal a tanévkezdés előtt is tisztázatlan, miközben a szülők jóhiszeműen íratták gyermekeiket olyan osztályokba, amelyeket hivatalosan az oktatási minisztérium jóváhagyásával hirdettek meg. „A szülők tudatos döntése az volt, hogy gyermekeink jövőjét ebben az iskolában alapozzuk meg, amely a keresztény értékrendből fakadó, jellemformáló, emberi tartást és gerincességet biztosító közösség” – szögezik le.
„Megtört, és érdektelenné vált a helyi magyarság”
A katolikus gimnázium ügyvédje, Kincses Előd is rossz szájízzel távozott a főtérről. A jogász rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy az egyház hagyta magát beszorítani a volt városháza előtti kis parkocskába, holott az 1191/60-as törvény értelmében a polgármesteri hivatalnak semmiféle beleszólása nem lett volna abba, hogy a szervezők elfoglalják az úttest egy részét vagy sem. A jogszabály szerint a városháza csak tudomásul veszi a bejelentett tüntetést vagy – nyomós okokra hivatkozva – betilthatja azt. Módosítást csak a szervezők beleegyezésével eszközölhet.
Egyébként Marosvásárhely polgármestere és rendőrfőnöke nem először próbálja „karámba” terelni a magyarságot, Kincses emiatt már pert is nyert a városvezetőkkel szemben. Az iskola ügyvédje a részvételt illetően is elkeseredett. „Nagyon sajnálom, hogy ennyire megtört, és érdektelenné vált a helyi és környékbeli magyarság. Tapasztalatból beszélek, hisz én még abból a korosztályból származom, amely tisztán emlékszik az 1990 februárjában szervezett gyertyás tüntetésre, amelyen százezer magyar vett részt” – tette hozzá Kincses. Vass Levente: az RMDSZ nem áll le „Amit nem adunk fel, azt soha nem tudják elvenni tőlünk!” – jelentette ki a Krónikának Vass Levente.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke hozzátette, a szövetség tovább folytatja munkáját egy olyan rendszer ellen, amely sem önálló, sem a Bolyai Farkas Gimnáziumba betagolt katolikus iskolát nem akar. Ugyanakkor reméli, hogy a szerda esti tüntetés után mind a tanügyminiszter, mind a kormányfő belátja, itt nem egy politikai vagy etnikai ügyet, hanem egyszerű adminisztratív problémát kell megoldani.
A tüntetésen elvétve román nemzetiségű vagy vegyes házasságból származó résztvevőt is fel lehetett fedezni a tömegben. Egyikük Dan Maşca, a Szabad Emberek Pártja (POL) alapítója volt, aki lapunknak elmondta, fordított esetben, románként neki sem tetszene, ha a hatóságok felszámolnák gyermeke iskoláját. Hangsúlyozta, mind a szülők, mind a gyerekek megérdemlik, hogy a román közösség kiálljon mellettük.
„Az elmúlt hónapokban a szülők olyan cívis magatartásról tettek tanúbizonyságot, amilyenre felénk még nem volt példa. Bátran, félelem nélkül kiálltak gyermekeik jogaiért és iskolájáért. Hogy ne lennék szolidáris velük?!” – jelentette ki Maşca.
A vállalkozó által vezetett helyi politikai alakulat közleményt is kibocsátott, melyben rámutat, az eltelt egy év leforgása alatt lett volna lehetőség a kialakult helyzet megoldására – ha létezik alapvető jóindulat és jóhiszeműség minden érintett fél részéről.
„Tudatában vagyunk annak, hogy ha nem találunk sürgős megoldást, az összes negatív következmény a gimnázium diákjaira, szüleikre és tanáraikra lesz hatással, valamint az Unirea Főgimnáziumra a katolikus egyházzal kötött bérleti szerződés megszegése miatt” – közölte a POL. A párt szerint a konfliktus elhúzódása ártalmas lehet a teljes vásárhelyi közösségre nézve.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Hivatalos: megmenekült a marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium, de megszűnt az önálló jogi státusza
Ioan Macarie Maros megyei főtanfelügyelő az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva pénteken azt mondta, az intézmény igazgatótanácsa arról döntött, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz sorolják be a Római Katolikus Teológiai Líceum osztályait. Ioan Macarie azt mondta, nem költöztetik el az épületből a tanulókat és a tanárokat, csupán az adminisztratív tevékenységek tartoznak majd a Bolyai Farkas Líceum hatáskörébe, amíg végleges döntés születik a katolikus líceum megalapítására vonatkozóan. Csütörtök este Liviu Pop oktatási miniszter azt nyilatkozta, azt követően született meg a más iskolához való besorolásról szóló döntés, hogy kézhez kapták a bíróság indoklását a líceum megalapításáról szóló tanfelügyelőségi határozat érvénytelenítésével kapcsolatban. "Megvan az indoklás, és kiadtam a rendeletet a tanfelügyelőségnek, hogy a gyerekeket írassák be az osztályokba, és a tanárok kezdjék el az oktatást hétfőtől. A tanulókat és a tanárokat egy másik líceumhoz fogják besorolni amíg lezárul a folyamatban levő per és a DNA által indított bűnvádi eljárás, amelyben az egykori igazgatótanács tagjai és a volt főtanfelügyelő is érintett. Ez az egyetlen megoldás, amelyet javasolni tud az oktatási minisztérium" - fogalmazott Liviu Pop, hangsúlyozva, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és "amint lezárul a per, minden visszaáll a rendes kerékvágásba". Holló László a tanintézmény létrehozását kezdeményező Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke a Marosvásárhelyi Rádiónak az mondta, egyik szeme sír, a másik nevet. ez egy ideiglenes megoldás, kellemetlen számunkra, hogy az iskola jogi helyzete felfüggesztődik, másfelől örülök annak, hogy az utolsó pillanatban sikerült egy olyan kompromisszumos megoldást találni, ami a diákok és a szülők érdekeit szolgálja" A Római Katolikus Teológiai Líceum működése körüli problémák 2016 novemberében kezdődtek, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) bűnvádi eljárást indított Ştefan Someşan volt tanfelügyelő és Tamási Zsolt-József volt igazgató ellen az iskola létrehozásával kapcsolatos ügyben. agerpres; Transindex.ro

Állampolitika és katolikus iskola
Ideiglenesen nyugvópontra került a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete, de távolról sem lehet megoldottnak tekinteni az ügyet. Az iskola sorsát felelőtlen módon és törvénytelenül a büntetőjog területére tolta a sokak által agyondicsért, de napról-napra egyre több ellentmondásba kerülő és ezer sebből vérző korrupcióellenes ügyészség a román állam helyi intézményeinek, a polgármesteri hivatal, a prefektúra és a tanfelügyelőség triumvirátusának segítségével. A triumvirátus mindent elkövetett a továbbiakban jogi és adminisztratív csűrés-csavarásokkal, hogy Marosvásárhelyen nehogy béke legyen a románok és magyarok között, nehogy újraalapítsanak egy nagymúltú magyar iskolát, mert ezzel csorbát szenvedhet a román asszimilációs nemzetállami politika, amelynek programja főleg Székelyföldön ma is napirenden van.
A régió sajátos helyzetben van, ott ugyanis nem úgy alkalmazzák a törvényeket, ahogyan az ország többi területén. Nem számít, hogy nincs jogalap a bírságolásra, a DNA-nak, a DIICOT-nak, a csendőrségnek, a fogyasztóvédelemnek, a munkafelügyelőségnek, a polgármesteri hivataloknak, a prefektúrának hivatalból büntetniük kell, ha magyar egyházi, közösségi vagyonról, iskolákról, anyanyelvhasználatról, nemzeti és közösségi jelképekről van szó. Mindent elkövetnek azért, hogy a magyar közösségi élményeket lehetőleg korlátozzák, mert felfogásuk szerint veszélyes a román államra, ha a legnépesebb nemzeti kisebbség jól érzi magát szülőföldjén. Ez az immár csaknem százéves reflex elevenen konzerválódott és mélyen meggyökerezett a székelyföldi állami intézményekben és azok többségi hivatalnokaiban. Sok esetben születtek siralmasan-nevetséges ügyek, amelyek folyamatosan hergelik a közhangulatot. Legutóbb a szekuritátés nagykönyvből ihletett miccses provokáció, amely darabjaira hullt szét, miután felszínre került a teljes forgatókönyv, amely alapján eljárt az említett állampolitika vélhetően titkos megbízottjaként a nyilvánosságot nem vállaló vlogger.
A katolikus gimnázium ügye is szervesen illeszkedik ebbe az általános képbe azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nagyágyúval lőttek az említett intézmények, alaposan elvetve a sulykot. Jogtalanul bevetették az igazságszolgáltatást, amelynek semmi keresnivalója nincs egy közigazgatási ügyben. Az iskolaalapításról az önkormányzatnak kell határoznia, ha pedig adminisztratív eljárásbeli hiba történt, akkor azt egy nap alatt ki lehet javítani, ha erre van politikai akarat. Csakhogy éppen a politikai akarat hiányzik, és az államfőtől kezdve három miniszterelnökön és ki tudja hány tanügyminiszteren keresztül senki nem volt hajlandó ezt beismerni. Az államelnök is azzal takarózott, hogy ez adminisztratív kérdés, és pozíciója magasságából vélhetően nem akart lealacsonyodni ilyen „pitiáner” ügyhöz, ami cseppet sem meglepő, ismerve általában Johannisnak a kisebbségi ügyekkel szembeni passzivitását és érdektelenségét.
A mostani állás szerint sikerült megszüntetni jogilag a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot. Legalábbis a tanfelügyelőség azt állítja, hogy az iskola már nem létezik. Osztályait áthelyezték a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz anélkül, hogy a diákok elhagyják a katolikus egyház tulajdonában levő épületet. Az iskola sorsa ezzel továbbra sincs megoldva, hiszen vélhetően újra kell alapítani, a Marosvásárhelyen meghatározó befolyással rendelkező retrográd nacionalista politika pedig szinte biztos, hogy a továbbiakban mindent elkövet ennek megakadályozásáért.
Továbbra is minden szereplő támogatására szükség lesz, de főleg kitartó szülőkre, mert nélkülük nem fog sikerülni az iskola újralapítása. A jogi küzdelem sokáig fog tartani, és nagy szükség lesz a közösségi szolidaritásra, amelyből az elmúlt időszakban bizony levizsgázott a magyarság. Elég, ha csak a szerdai marosvásárhelyi tüntetésen való gyér részvételt nézzük. Tünetjellegű, hogy egyre többet hivatkozunk Reményik Sándor intő soraira, miszerint nem hagyjuk a templomot és az iskolát, de a valóság az, hogy a templomot, a hitet a társadalom többsége már elhagyta. Márpedig templom és egyház nélkül nem lesz magyar iskola sem. Itt nálunk, a kelet-európai balkáni környezetben egészen biztosan nem. Szabadság (Kolozsvár)

Szerződésbontást helyezett kilátásba az önkormányzattal az erdélyi katolikus egyház
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kilátásba helyezte, felbontja a marosvásárhelyi önkormányzattal kötött bérleti szerződést arra az ingatlanra, amely a jogi személyiségét elvesztő katolikus gimnázium diákjainak és egy román állami iskolának ad otthont, ha a hatóságok nem teszik lehetővé, hogy az épületben továbbra is működhessen a Római Katolikus Gimnázium.
Az alapítvány szombaton későn este adott ki közleményt, amely az első hivatalos egyházi állásfoglalás azóta, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség a megszüntetett katolikus iskola osztályait pénteken besorolta a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.
A Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és az alapítvány elnöke, valamint Holló László, az alapítvány igazgatótanácsának elnöke által aláírt közlemény szerint az egyház azt nehezményezi, hogy az iskola osztályait nem összefüggő alegységként, hanem osztályonként sorolták be a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, így a tanfelügyelőség lényegében megszüntette a katolikus iskolát.
Úgy vélik, az intézkedéssel a hatóság csak a törvényben is előírt kötelességét teljesítette: biztosították a diákok beiskolázását. Üdvözlik ugyan, hogy a fiataloknak lesz hol tanulniuk, de örömük nem felhőtlen, hiszen az iskola megszűnt, és ezáltal - mint írják - alapvetően sérültek a diákok jogai az egyházi és világi törvények szerint egyaránt. Felidézik, hogy a tanfelügyelőség és az oktatási minisztérium kísérletet sem tett arra, hogy figyelembe vegye 114 szülő szándéknyilatkozatát, amelyben jelezték: a Római Katolikus Gimnáziumba akarják íratni gyermekeiket.
Az egyház arra kéri az illetékes román hatóságokat, ne tekintsék megoldottnak a helyzetet. Emlékeztettek: többször megfogalmazták már, hogy az iskolaépületben - amely a Státus Alapítványé - működnie kell katolikus iskolának is. "Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében" - írták a közleményben.
Leszögezték: nem mondanak le arról, hogy Marosvásárhelyen iskolája legyen az egyháznak. Úgy vélik, "az állami intézmények szakszerűségének hiánya és az emberi jogok semmibevétele miatt szenved jogfosztottságot az egyház, szenvednek a gyerekek, valamint a szüleik" - olvasható a közleményben.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonkezelője, a Státus Alapítvány 2014-ben kötötte meg a legutóbbi szerződést a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal. A megállapodás rögzíti, hogy az egyház tulajdonában levő iskolaépületen 2014 és 2019 között miként osztozik a helyi románok egyik elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium és a Római Katolikus Gimnázium. A szerződés külön cikkelyben rögzíti: "Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti".
Holló László korábban az MTI-nek elmondta: ha az egyház bejelentené, hogy a szerződést felbontottnak tekinti, a város nem tudná már törvényesen fizetni az iskolák számláit a közüzemi szolgáltatók felé, és az iskolaépület minden bizonnyal hónapokon belül áram és víz nélkül maradna. "Rendkívül kellemetlen, hogy egyáltalán ilyesmiről kell gondolkodnunk, de amennyiben az iskolánkat megszüntetik, a szerződés feltételeit nem tartották be" - fogalmazott szeptember elején Holló László. (MTI)

Magyarország és Románia egymásra utaltságára figyelmeztetett Balog Zoltán Brassóban
„Közösen kell megoldást találni”
A magyar közösségek és a magyar iskolák helyzetére közösen kell megoldást találni, mert a jövőben a két ország egymásra lesz utalva – hangoztatta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szombaton Brassóban, a romániai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségén.
Rámutatott: Erdély és a benne élő népek közössége nem zsákmány, sorsközösségben élő nemzeteinek közösen kell itt élhető jövőt építeniük. „Vannak, akik száz éve véget ért csatákat akarnak folytatni, pedig ez már a 21. század. Új idők, új csaták jönnek, új közös veszélyeknek kell együtt ellenállnunk” – jelentette ki a miniszter. A marosvásárhelyi iskolaügyre utalva leszögezte: a magyar kormány tiltakozása nem valamiféle erőjátszma vagy „felesleges keménykedés”, mert a magyarságot Erdély elmúlt száz esztendeje arra tanította, hogy amikor a templom és az iskola veszélybe kerül, akkor a közösség létezése kerül veszélybe. Megjegyezte, hogy míg Romániában a kétségbeesett helyzetbe került Marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumért aggódig a magyarság, Magyarországon egymás után nyílnak meg a nemzetiségi, köztük a román tannyelvű iskolák. A brassói magyar evangélikus-lutheránus templomban szervezett ünnepségen Balog Zoltán beszámolt arról, hogy a magyar kormány egyre bővülő támogatási rendszerekkel segíti a magyar kultúra átörökítését és újrateremtését a Kárpát-medencében. Példaként a „magyar Erasmusként” emlegetett Makovecz-ösztöndíjakat említette, amely 9 határon túli és 19 anyaországi magyar felsőoktatási intézmény bevonásával teszi lehetővé, hogy több száz hallgató látogassa egymás egyetemeit. A Határtalanul programban az utóbbi években több mint 144 ezer magyarországi diák látogathatott el állami támogatással határon túli magyar közösségekhez. A magyar kormány 7-7,5 milliárd forintot szán a romániai magyar óvodák építésére, illetve felújítására, jövő évtől kezdődően pedig Magyarország a külföldi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokra is kiterjeszti az anyasági támogatást és babakötvényt – sorolta az emberi erőforrások minisztere. Vezető pedagógusaihoz intézett felhívása révén Balog Zoltán arra bátorította az erdélyi magyarokat, mind Romániában, mind magyar állampolgárokként éljenek jogaikkal, egyebek mellett éljenek választójogukkal is. Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára beszédében úgy értékelte: a – Bolyai Farkas Gimnázium ernyője alá besorolt, de önálló jogi személyiség nélkül maradt – marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyében ideiglenes megoldás született, a magyar közösség azonban nem tűrheti el jogai sárba tiprását. „Megvédjük a marosvásárhelyi katolikus iskolát, megvédjük a magyar iskolákat Erdélyben, Kárpátalján, bárhol a világban, ahol veszély fenyegeti őket” – hangoztatta a nemzetpolitikai államtitkár. A romániai magyar iskolák tanévnyitóján Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi evangélikus püspök közösségeik „iránymutatóiként” köszöntötte a tanítókat és tanárokat. Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a pedagógustársadalom elismerését és szolidaritását tolmácsolta a gyermekeik iskolájáért küzdő marosvásárhelyi szülőknek, és arra figyelmeztette a pártokat, hogy az erdélyi magyar oktatásügyben nincs helye a széthúzásnak, hiszen iskoláitól függ a közösség jövője. MTI; Nyugati Jelen (Arad)

Az a fontos, hogy együtt vannak – a megszüntetett katolikus gimnázium tanévnyitóján jártunk
Bár most már hivatalosan „bolyaisoknak” számítanak, továbbra is katolikus gimnazistáknak tartják magukat a megszüntetett marosvásárhelyi magyar iskola diákjai. Hétfőn délelőtt a tanévnyitójukon vettünk részt.
Becsengettek hétfőn a megszüntetett marosvásárhelyi katolikus gimnázium diákjai számára is. A gyerekek ettől a tanévtől hivatalosan a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz tartoznak, de továbbra is az egyház tulajdonában lévő iskolaépületbe járnak. A tanévnyitót azonban a Belvárosi keresztelő Szent János plébániatemplomban tartották.
„Mindannyian diákok vagyunk, egy nagy-nagy feladat megoldásában vagyunk érdekeltek, amit mások készítettek elő nekünk” – fogalmazott Balla Imre iskolalelkész az ünnepségen. Arra is felhívta a figyelmet, hogy hiányoznak az új arcok, most is ugyanazokkal telt meg a templom, akik a tavalyi évkezdőn is jelen voltak.
Az iskolalelkész arról is beszélt, hogy a talentummal, amit mindneki Istentől kap, gazdálkodni kell, és nem szabad a félelemtől indíttatva elásni, kamatoztatni kell azt. „Nem lehetünk a félelem, a meghunyászkodás alakjai. Ne mások mondják meg, hogy hogyan éljünk, ne kívülről határozzák meg a mottónkat, hanem mi belülről éljük meg azt” – hangsúlyozta.
Ezt követően felolvasta a Római Katolikus Egyház Státusának a szeptember 10-én megfogalmazott sajtónyilatkozatát arról, hogy bár a diákok tanuláshoz való joga nem sérült, a szabad iskolaválasztásé igen, mivel az oktatási minisztériumban nem talált meghallgatásra a az egyház és a szülők kérése. Mivel az iskola jogilag megszűnt, a Státusnak az önkormányzattal kötött szerződése is hatályát veszíti, az Unirea Főgimnáziumnak pedig ki kell költöznie az épületből – emlékeztetett. A templomi ceremónián részt vett és a szószékhez lépett Tamási Zsolt is, akit a korrupcióellenes ügyészség eltiltott igazgatói feladatának végzésétől.
A templomból a Római Katolikus Teológiai Líceum zászlajával az élen a diákok és tanáraik, illetve az őket kísérő szülők a volt katolikus gimnáziumba vonultak, és az épület udvarán folytatták a tanévkezdő ünnepséget. Ott elsőként Mátéfy István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója mondta el biztató szavait, hangsúlyozva, hogy 362 diáknak, aki egy héttel ezelőtt még azt sem tudták, hol kezdik az iskolát, megoldódott a helyzete. Székely Szilárd tanár, a gimnázium volt igazgatója a végén arra kérte a diákokat, hogy menjenek haza, az első iskolai nap ezzel véget ért. Kedden az osztályfőnökökkel kezdik a napot.
„Ebbe belenyugodni nem lehet”
„Csalódottak vagyunk, nem erre a megoldásra számítottunk” – mondta Székely Szilárd a Maszolnak. Szavai szerint abban bíztak, hogy az iskolájuk struktúrája megmarad és a Bolyai fiókintézményekként folytatják, nem osztályonként széttagozódva. Ez azzal jár, hogy ha az iskola újraalapításáról lesz szó, a mostani osztályokra nem lehet alapozni, hiszen azok mostantól a Bolyai osztályai – magyarázta a volt igazgató.
A tanórákat továbbra is a régi helyükön, az eddigi osztálytermekben tartják, az igazgatóság viszont a Bolyaiban működik. A tanárok viszont holnap kapják meg újból tantárgyaikat, akkor tudják meg, hogy ki hol tanít, de az is elképzelhető, hogy a cikluskezdő osztályok hiányában egyes tanerőknek más iskolákban is munkát kell vállalniuk.
Vass Levente parlamenti képviselől, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke érdeklődésünkre úgy értékelte a jelenlegi helyzetet, hogy a tanügyi minisztériumban nem volt politikai szándék a helyzet megoldására. „Ebbe a helyzetbe belenyugodni nem lehet” – hangsúlyozta a politikus, hozzátéve, hogy újra kell indítani az iskola jogi besorolását. Az RMDSZ-szervezet a jogászokkal tanácskozik arról, hogy jogilag megszűnt a katolikus iskola, vagy sem.
Megmaradt a közösség
A gyerekeket nem nagyon érdekli, hogy az igazgatóság éppen hol működik, vagy hogy adminisztrációs szempontból hová tartoznak – mondták a szülők közül többen is érdeklődésünkre. Számukra az a fontos, hogy együtt vannak, megmaradt a közösség, amelynek tagjai. „Szerettünk volna békésebb, nyugodtabb hangulatban készülni, de végül is sínen vagyunk. Nekünk, szülőknek az volt a fő cél, hogy a közösség megmaradjon a tanító nénivel, felvehessék a gyerekeink az egyenruhát, amit büszkén viselnek” – válaszolta Maszolnak Kovács Edina édesanya.
„Sajnos ilyen nyomásgyakorlásra volt szükség ahhoz, hogy ez a döntés is megszülessen, de ez az ami még jobban összetartja ezt a közösséget” – mondta egy másik édesanya. „Mi bízunk abban, hogy helyreáll minden és a katolikus gimnázium diákjaiként fogják befejezni az iskolát ezek a gyerekek” – erősítette meg a szülő, aki gyermekét hetedik osztálytól íratta be az iskolába, hozzátéve, nem tartott attól, hogy megszűnik, vagy felszámolják a közösséget.
Antal Erika / maszol.ro

Jutalomalap kiváló diákoknak
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban egy új különdíjra pályázhatnak az évfolyamonként legjobb tanulmányi eredményt elért diákok – jelentette be az évnyitón Mátéfi István iskolaigazgató.
Amint a szándéklevelében olvasható, a díjat prof. dr. Theodora Benedek egyetemi tanár ajánlotta fel, aki marosvásárhelyi tanácsosként egyik fontos feladatának tekinti a fiatalok támogatását. Mandátumának első hónapjaiban nyilvánosan is kifejezte azt a szándékát, hogy képviselői illetményét egy olyan alap létrehozására szánja, amiből a város legjobb teljesítményt elért diákjait jutalmazzák.
Az eltelt 14 hónap alatt a professzor asszonynak járó illeték 7.592 lej volt, amit fele-fele arányban a város két reprezentatív iskolájának, a Papiu Ilarian Főgimnáziumnak (ahol tanulmányait végezte) és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak adományozott, hogy az összegből a kiválóan teljesítő román és magyar diákok részesüljenek. Ezek személyének eldöntését a tanintézményekre bízta, kérése az, hogy a díjat az évnyitó ünnepségen adják át. Népújság (Marosvásárhely)

Két háromszéki személyiséget tüntettek ki
Értékőrzők köreinkben
Két háromszéki személyiség is magyar állami kitüntetésben részesült: Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át, Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója,(képünkön), a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Az Áder János köztársasági elnök által az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep alkalmából adományozott állami kitüntetéseket tegnap 18 órától a csíkszeredai Lázár-házban adták át.
A népzene és néptánc hű szolgája
Deák Gyula Levente részére az erdélyi táncházmozgalom aktív tagjaként a népzene- és néptánchagyományok továbbadása érdekében végzett sokrétű értékőrző tevékenysége elismeréseként adományozta Magyarország elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. Nagy megtiszteltetés ez, melyről az érintett saját bevallása szerint késéssel ugyan, de annál nagyobb örömmel értesült. Odaítélése ugyanis a személyes elégtételen kívül a határon túl rekedt magyar közösségekre és azok értékeire való állami odafigyelést is jelzi.
Deák Gyula Levente 1959. május 10-én született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait a helyi Bolyai Farkas Líceumban végezte, majd a korszak szokást teremtő kényszerének hatására, a Kolozsvári Mechanika Tanszék gépészmérnöki karára felvételizett. A kommunista hatalom ugyanis nem részesítette sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben a humán értelmiséget.
Új állomáshelyére a népi kultúra iránti érdeklődését is magával hozta, és állandó résztvevője, valamint egyik meghatározó alakja lett a kincses városban Kallós Zoltán nevével fémjelzett táncházmozgalomnak. Így érthető módon az egyetem elvégzése és a kézdivásárhelyi Csavargyárba történt kihelyezése után azonnal bekapcsolódott a város kulturális életébe. Tagja lett az itt működő Népszínháznak, és 1985-ben újraalapította az időközben megszűnt táncházat, melynek 1990-ig szervezője és oktatója volt. 1986-ban pedig átvette a Csavargyár műkedvelő néptáncegyüttesének vezetését, ahol oktató, koreográfus és táncosaként, valamint az előadások szervezőjeként dolgozott.
Kovászna Megye Tanácsa és Kovászna Megye Művelődési Felügyelősége 1990 tavaszán kérte fel az újonnan megalapított Háromszék Állami Népi Együttes igazgatói tisztjének betöltésére, melyet elfogadott és azóta is sikeresen lát el.
Vezetésével az évek során a társulat meg- és felmutatta az Erdélyben élő etnikumok népzenéjének és táncának értékeit, széles tömegeket döbbentve rá ezek varázsára. Megőrzésüket és továbbadásukat pedig egy sajátos, a folklór hagyományait a színház eszköztárával ötvöző nyelvezet és megjelenítés kialakításával szeretné elérni. Ennek jegyében pedig olyan értékes előadások születtek, mint a Vérnász, Táncbeszéd, Csávási ballada, Böjttől Böjtig, A banda, Száz évig, Tékozló fiú, Csipkerózsika, Gábor Áron vagy az Erdély-menyegző. Ezek szakmai és közönségsikerei pedig azt bizonyítják, hogy ilyen irányú fáradozásuk nem volt hiábavaló.
A felsoroltakon kívül a népzene- és néptáncmozgalom támogatására 1992 nyarán Sepsiszentgyörgyön létrehozta a Lajtha László Alapítványt, melynek elnöki tisztét 2017-ig töltötte be. Ugyanakkor 2004-től a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökeként is népzenénk és néptáncunk életben tartásán és átörökítésén munkálkodik. Az 1991 óta évi rendszerességgel szervezett sepsiszentgyörgyi Népzene- és néptánctalálkozók léte és sikeres lebonyolítása is az említett alapítványnak, valamint a Háromszék Táncegyüttesnek köszönhető.
Könyvvel, könyvért vívott csaták után
Kiss Jenő Sepsiszentgyörgy ismert közéleti személyisége és kultúréletének egyik főszereplője volt évtizedeken át könyvtárigazgatói minőségében. A Romániai Magyar Könyvtáros Egyesületnek alapító tagját és tiszteletbeli elnökét tegnap a csíkszeredai konzulátuson az Áder János államelnök által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
– A laudációt félretéve Ön mit tekint érdemének a pályafutásából? Ilyenkor nehezen megnyert csaták szoktak az ember eszébe jutni….
– Nézze, én úgy tekintek erre a díjra, mint ami egy cselekvő közösségnek szól, mert egyedül ötletelhet az ember, de ha nincsen, aki melléáll, akkor semmi sem sikerül. Dehát nem adhatják a díjat 10-20 embernek, hát nekem adták. Ettől eltekintve, a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület létrehozása jó dolog volt, hogy ma is létezik még inkább, de már a kollégák viszik tovább, én csak a bojt vagyok az ostoron. A Mikes Egyesület keretében belül is, amikor az önkormányzatok még szegények voltak, és nem is nagyon exponálták magukat, a szoborállításokhoz elég nehéz volt közadakozásból beszerezni a bronzot, rezet. Gyári perselyeket, kilincseket hoztak, a szárazajtai emlékműhöz a munkások saját kincsnek tekintett, eldugott, eltemetett bazaltoszlopokkal járultak hozzá. Nagyon jól együttműködtünk, egymás kezére dolgoztunk Sylvester Lajossal azokban az években…
– A kommunista érában vagy a forradalom után voltak nagyobb sikerélményei?
– Voltak a régi rendszerben is olyan jó író-olvasó találkozók, ahol még őszinte emberi szavakat lehetett hallani, persze úgy, hogy mindenki megtanulta azt a nyelvet, amelyen ezt el lehetett mondani. Sokat köszönhetek Domokos Gézának, a Kriterionnál megjelent könyvek hazai szerzői közül szinte mindenkit vendégül láttunk. Egyszer azonban, Imreh István A rendtartó székely falu című könyvének bemutatóján felállt egy ember, és miközben ott jegyzetelt a teremben a szekus kisasszony, kerek-perec rákérdezett: Mondja meg egyenesen, kik voltak itt hamarabb, mi vagy ők? Szerencsére Imreh István nagyon diplomatikus választ adott, nem lett botrány a dologból.
– Egy két évvel ezelőtti vitaindítójában nagyon sok elvárást fogalmazott meg a politikai képviseletünkkel szemben a könyvtárosok és a szakma érdekében. Mi valósult meg ezekből?
– Nem sok. A gyűjtőkönyvtár megvalósítása elindult, ezt a Kovászna megyei könyvtár vállalta fel, de az például nem, hogy fizetett munkatársai legyenek a RMKE-nek, ezek hiányában pedig nem haladt a dolog. Amikor a Szabó Zsolt szerkesztette Művelődés folyóirat melléklete, a Könyvesház még megjelent, ebben próbáltam összesíteni a kiadványokat, de borzasztó nehezen ment, többek között azért is, mert néhol (például Szatmáron) nem jó szemmel nézték a magyar könyvtárosok ténykedését, aztán pedig rohanó világban élünk, önkéntesen és ingyen már nem sokat dolgoznak az emberek.
– Nyolc éve nyugdíjas. Mik az elégtételei mostanában?
– Elsősorban hogy vagyok és normális életet tudtam élni. Hogy sok-sok mindent el tudtam olvasni, amit addig nem. Már nem keresem, hogy miért, egyszerűen, mert kíváncsi vagyok.
– Mert korábban bizonyos céllal olvasott?
– Könyvtárosként is mindenevő voltam, de nyilván kötelességből is olvastam, mert elvártam a kollégáktól is, hogy ismerjék az újdonságokat. Most már ők ajánlanak nekem írókat és olvasnivalót, így ismertem meg Tompa Andreát például.
– És mit olvas? Mi foglalkoztatja?
– Bibó Istvánt, kicsit megkésve ugyan. Ragyogó tanulmányát – Az európai kultúra értelme – kétszer is elolvastam, nagyon jó dolog, hogy már hozzáférhető. Azon kívül a könyvtár és a könyv sorsa foglalkoztat, természetesen. Nem vagyok optimista e tekintetben. Ilyés Gyula mondja, hogy „a művelődés értékei el tudnak süllyedni, mint a kalózok kincsei a tengerben”. Dehát a Nyugat folyóirat jó korszakaiban is 500 példányban jelent meg. A könyvkiadás pedig még ma is biznisz. Talán még nincs itt a vég. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

VISSZASZOLGÁLTATÁST VIZSGÁLTATNÁ FELÜL PASCAN – PISZKÁLJÁK A MAROSVÁSÁRHELYI ISKOLÁT
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium marosvásárhelyi épületei 2004-es visszaszolgáltatásának felülvizsgálatát kezdeményezte Marius Pascan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei képviselője, Maros megye volt prefektusa.
A parlamenti ellenzék soraiba tartozó képviselő csütörtöki sajtótájékoztatójáról az Agerpres hírügynökség számolt be.
Marius Pascan kijelentette: Lucian Goga prefektust és Dorin Florea polgármestert kérte a római katolikus egyház javára történt restitúció felülvizsgálati kérelmének benyújtására, ugyanis az általuk vezetett intézmények illetékesek fellépni az ügyben.
A képviselő a korrupcióellenes ügyészség (DNA) álláspontjára hivatkozott, mely egy 2014-ben tett feljelentés alapján megállapította, hogy a restitúciós bizottság 2004-ben törvénytelenül juttatta vissza a marosvásárhelyi iskolaépületeket a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a DNA azt is hozzátette, hogy az ügy elévült, ezért a restitúciós bizottság tagjai már nem vonhatók felelősségre.
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium főépületében ma a Marosvásárhely román tannyelvű elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium, melléképületében pedig a múlt héten megszüntetett, és a Bolyai Farkas Gimnázium jogi ernyője alá utalt Római Katolikus Gimnázium osztályai működnek. A Római Katolikus Státus Alapítvány – az épület gondnokságával megbízott egyházi alapítvány – múlt szombati közleményében arra emlékeztetett, hogy az iskolákat fenntartó marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal 2014-ben kötött bérleti szerződés kitér arra, hogy az épületegyüttesben katolikus iskolának is működnie kell. „Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében” – állt a közleményben.
Marius Pascan sajtótájékoztatóján arról igyekezett meggyőzni az újságírókat, hogy a Római Katolikus Státus Alapítvány tulajdonképpen állami vagyont kezel. Szerinte azért nem kellett volna visszaszolgáltatni az egyháznak az iskolaépületeket, mert az egyház soha nem volt tulajdonosa ezeknek. A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületeinek a visszaszolgáltatását a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is megtámadta, de ennek a pernek a végén a restitúció törvényességét állapította meg a legfelsőbb bíróság. Erdély.ma

Visszavennék a marosvásárhelyi római katolikus iskola épületét
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium marosvásárhelyi épületei 2004-es visszaszolgáltatásának a felülvizsgálatát javasolta Marius Pascan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei képviselője, Maros megye volt prefektusa.
A képviselő csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette: Lucian Goga prefektust és Dorin Florea polgármestert kérte a római katolikus egyház javára történt restitúció felülvizsgálati kérelmének a benyújtására, ugyanis az általuk vezetett intézmények illetékesek fellépni az ügyben.
A képviselő a korrupcióellenes ügyészség álláspontjára hivatkozott, mely egy 2014-ben tett feljelentés alapján megállapította, hogy a restitúciós bizottság 2004-ben törvénytelenül juttatta vissza a marosvásárhelyi iskolaépületeket a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a DNA azt is hozzátette: az ügy elévült, ezért a restitúciós bizottság tagjai már nem vonhatók felelősségre.
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium főépületében ma a Marosvásárhely román tannyelvű elitiskolájának számító Unirea Főgimnázium, melléképületében pedig a múlt héten megszüntetett, és a Bolyai Farkas Gimnázium jogi ernyője alá utalt Római Katolikus Gimnázium osztályai működnek. A Római Katolikus Státus Alapítvány - az épület gondnokságával megbízott egyházi alapítvány - múlt szombati közleményében arra emlékeztetett, az iskolákat fenntartó marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal 2014-ben kötött bérleti szerződés kitér arra, hogy az épületegyüttesben katolikus iskolának is működnie kell. "Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében" - állt a közleményben.
Marius Pascan a sajtótájékoztatóján arról igyekezett meggyőzni az újságírókat, hogy a Római Katolikus Státus Alapítvány tulajdonképpen állami vagyont kezel. Szerinte azért nem kellett volna visszaszolgáltatni az egyháznak az iskolaépületeket, mert az egyház soha nem volt tulajdonosa ezeknek.
A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületeinek a visszaszolgáltatását a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is megtámadta, de ennek a pernek a végén a restitúció törvényességét állapította meg a legfelső bíróság.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Ne hagyjuk
Folytatódik az állóháború Marosvásárhelyen a katolikus iskola ügyében, az érintett felek bekeményítettek.
A hét közepén Marius Paşcan, Băsescu, a Népi Mozgalom Pártjának Maros megyei képviselője, korábbi prefektus kezdeményezte a visszaszolgáltatás felülvizsgálatát, az ingatlan kezelésével megbízott Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány pedig szombaton ultimátumot adott a polgármesteri hivatalnak, ha harminc napon belül nem találnak megoldást a katolikus iskola helyzetének rendezésére, akkor a román Unirea Főgimnázium is utcára kerülhet, a két éve megkötött szerződésben ugyanis tételesen szerepel: „Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti”. Pedig egy hete sokan megkönnyebbülten nyugtázták, legalább részben rendeződött az ügy, a magyar gyermekek maradhatnak az épületben, a tavalyihoz hasonló körülmények között kezdhetik az új tanévet. Igaz, közben maga az intézmény semmivé lett, még csak nem is alegységként, hanem osztályonként sorolták a Bolyaiba, de majd újraalakítják pár héten belül, s minden rendben lesz – csillapította a kedélyeket a politikum. Minden bizonnyal Magyarország erélyes fellépésére is szükség volt, hogy román oldalon is megjelenjenek a megoldást sürgetők, maga Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök, majd a miniszterelnök nevezte elfogadhatatlannak a kialakult, kialakított helyzetet. Csakhogy teltek a napok, és ismét megmozdultak azok a nacionalista erők, amelyek soha nem tudtak beletörődni, hogy a reprezentatív épület ne kizárólag a román elitiskolát, az Unireát szolgálja. Mindent megtettek már a visszaszolgáltatás megakadályozása, érvénytelenítése érdekében is, 2008-ig kellett várni, míg végleges bírósági ítélet mondta ki, az iskolát a katolikus egyház építtette, őt illeti, és újabb hat év telt el, amíg létrejöhetett a szerződés az egyház és a városvezetés között az ingatlan elosztásáról. Ám még meg sem melegedett régi-új helyén az újraalapított katolikus iskola, máris kiderült, mekkora hatalommal bírnak a gáncsoskodó erők, tavaly ősszel a korrupciós ügyészség kezdte vizsgálni a katolikus gimnázium alapításának körülményeit, majd a működését lehetővé tevő tanácsi határozatok sorát érvénytelenítette a bíróság. Sokszor tűnt már úgy, na végre megnyugtatóan rendeződik a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete, vége a viszálynak, megszületett a mindenki számára elfogadható megoldás. Aztán valakik megbolygatták az éppen csak letisztuló állóvizet és felszították a háború tüzét. Olyan ez kicsiben, mint az erdélyi magyarság helyzete: elvennék, amit apránként sikerült visszaszereznünk, megkérdőjelezik jogunkat szülőföldünkhöz, múltunkhoz. Ismét bizonyosságot nyert, sötét és hatalmas ellenféllel állunk szemben, egyetlen esélyünk maradt, a sokkal keményebb kiállás. Másképp nemcsak iskoláinkat veszítjük el, de az erdélyi magyar jövő reményét is.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Petíciót indítottak a szülők a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében
Menntsük meg a marosvásárhelyi katolikus iskolát! címmel petíciót indított az iskola szülői közössége. A petícióhoz, amelyben azt kérik, hogy biztosítsák az iskola további működéséhez szükséges törvényes keretet, kedden délutánig 2 500-nál is többen csatlakoztak. "Kérjük, hogy a felelős állami szervek azonnali hatállyal állítsák le az iskola elleni hajszát! Követeljük, hogy a gyerekek és szülők élhessenek a romániai és európai törvények által számukra biztosított alapvető állampolgári jogaikkal! A diákok érdeke az lenne, hogy zavartalanul megkezdhessék és folytathassák tanulmányaikat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban!" - áll a magyar és román nyelven is elérhető petícióban. A Római Katolikus Teológiai Líceum működése körüli problémák 2016 novemberében kezdődtek, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) bűnvádi eljárást indított Ştefan Someşan volt tanfelügyelő és Tamási Zsolt-József volt igazgató ellen az iskola létrehozásával kapcsolatos ügyben. Szeptember 8-án Tanügyminisztérium javaslatára a Maros megyei tanfelügyelőség a katolikus gimnázium osztályait a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz sorolta, ezzel pedig megszűnt az intézmény önálló jogi státusza. (hírszerk.) Transindex.ro

Van a család fogalmában valami ősrégi
Minden családnak megvan a saját története, ezek a történetek alakítják mindennapjainkat. De vajon mennyire ismerjük felmenőinket, családi hátterünket, amelyek a mi életünket is befolyásolják? A Családmonográfia 2.0 régi fotók, tárgyak, kéziratok és visszaemlékezések mentén végzett kutatásokat és azok leírását, történetté szövését jelenti. Célja a hazatalálás, az élő kapcsolatok feltérképezése. Dr. Borsos Szabolcs filozófussal, mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk az általa kezdeményezett projektről, amelyet a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tanáraként indít el hamarosan.
Van a család fogalmában valami ősrégi, van benne valami a létezés bizalmának kimondhatatlanságából. Még akkor is, ha a hagyományos családmodell krízishelyzetben van ma, s még akkor is, ha sok fiatal érzi úgy, hogy idegenben, távol a gyökerektől jobban boldogul majd. A hazatalálás érzését, a személyes kapcsolatok bizalmát keresi egész életében minden ember, talán ezért is olyan fontos az a projekt, amelyet egy marosvásárhelyi tanár, filozófus indított el diákjai körében, és tervei szerint az egész Kárpát-medencére kiterjesztené. Borsos Szabolcs meggyőződése, hogy mindenkinek fontos a család, és így a családmonográfia is.
A fogalom Frédéric Le Play (1802–1882) francia szociológus nevéhez fűződik, aki abból az alapötletből indult ki, hogy a népek nem egyénekből, hanem családokból állnak. Ezen az evidens, a társadalmi egység természetén alapuló tényen nyugszik a családok monográfiáinak gyakorlati hatékonysága. A Le Play-féle családmonográfia az ankétok és a közvetlen megfigyelés útján gyűjtött adatokat, vagyis a „résztvevő megfigyelés” módszerét alkalmazta. Következtetése pedig az volt, hogy a családok megerősítése a társadalom fejlődésének legfőbb mozgatórugója.
Ezért kettő pont nulla
A marosvásárhelyi kutató-tanár projektje azért viseli a Családmonográfia 2.0 elnevezést, mert a Le Play-féle családmonográfiától eltérően ez egy új kezdeményezés, amelynek fő célja a még meglévő rokoni szálak tudatosítása, feltérképezése, a kapcsolatok élővé tétele. Közel hetven tizenegyedikes diák készítette el saját családmonográfiáját a Bolyai Farkas Gimnáziumból, és rendkívül érdekes anyagok születtek, néhány diák kutatásából pedig egy multimédiás anyag is született, amelyet a Családmonográfia 2.0 hivatalos honlapján lehet megtekinteni – meséli Borsos Szabolcs.
„Ha kiterjedne ez az egész Kárpát-medencére, akkor hasznos lehet a kapcsolatépítés, az identitás-megőrzés, illetve gazdasági szempontból is, de főként lelki kötődés szempontjából” – teszi hozzá a filozófiatanár. Először Erdély-szinten szeretné kiterjeszteni, mégpedig egy pályázat formájában, amelynek fő célja az, hogy érettségi előtt álló fiatalok saját maguk járjanak utána, hogy nagyszüleik, esetleg dédszüleik honnan származnak, mi volt a foglalkozásuk, hivatásuk, milyen társadalmi szerepet töltöttek be.
Támogatókat is fognak keresni, mert céljuk, hogy multimédiás anyagok szülessenek a diákok kutatásaiból, amelyekből tanulni lehet, és bármikor visszakereshetőek legyenek, akárcsak a bolyais diákok kutatásaiból készült anyag. Társadalomtudományokat oktató tanárokat, történelem és földrajz szakos pedagógusokat vonnak be a projektbe, és a kisfilmek elkészítése szigorúan csapatmunkát igénylő feladat, amelyet egy tanár vezet, ő adja a nevét hozzá, és akár ösztöndíjat is lehet nyerni vele,
Mint mondta a filozófiatanár, a szombathelyi Bolyai János Gimnázium is nyitott az együttműködésre, az ottani diákok is részt vesznek majd a projektben. Ugyanakkor a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Intézetének munkatársai is támogatják a marosvásárhelyi kezdeményezést, az általuk működtetett honlapon is közzétették a bolyais diákok kisfilmjét. Amúgy a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre is kifejezte támogatását. Tartalmi megoldásokat kínál „Tudatos, közösségi védekezésünkben szinte egyetlen szellemi erőfeszítésünk a visszaemlékezés, amelynek legszemélyesebb vonatkozása a saját családtörténet” – mondja Borsos Szabolcs, aki azt sem titkolta el a Liget olvasói elől, hogy a projekt ötletét a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium – ahol szintén tanít – helyzete szolgáltatta számára.
„Lehet, hogy túl közel vagyok a marosvásárhelyi katolikus iskola-ügyhöz mint problémához, ugyanakkor most már ideje a szólásnak. A türelem, a béke és a helyes gondolkodás jegyében, közel harminc éves demokrácia-építéssel a hátunk mögött, két dolgot el kell mondanunk: az első, hogy ma már, 2017-ben bárkivel bármi megtörténhet, másodsorban pedig a nemzeti identitásunkban megtapasztalhattuk a közösségi megalázottságot. Ha körbejárjuk ezeket a témákat, akkor az első pontra azt mondhatjuk, hogy a lehető legrosszabb verzió ez, mert a kiszolgáltatottságban semmiféle kapaszkodónk nincsen. Ha bárkivel bármi megeshet, akkor az a helyzet, hogy perspektívák nélkül maradunk, ezért sürgősen cselekednünk kell.
A Családmonográfia 2.0 tartalmi megoldásokat kínál, előhozza emlékeinket, történeteinket: identitásunkban megerősít, ugyanakkor türelmessé is tesz, lehetőséget kínálva a szomszédban élő ember történetének meghallgatására. Ezért fontos, hogy közös alkotói munka is legyen benne” – fejtette ki a mentálhigiénés szakember, aki egyébként a katolikus iskola nevében szerette volna elindítani a projektet, amely már márciusban készen állt.
Mért hasznos ez a fiatalok számára?
Az egyén világnézete és világképe tizennyolc-húszévesen alakul ki. Azért fontos a gyökerek, a családi kötődések megerősítése, hogy tudja a fiatal, bárhol is köt ki a nagyvilágban, mindig van, ahova hazatérnie. Különösen fontos ez a mai társadalomban, amikor egyre több fiatal dönt úgy, elhagyja az országot, hogy máshol boldoguljon.
A pályázatszerű kutatómunkának is az a végső célja, hogy a diákok választ kapjanak arra, hol a helyük a világban – hangsúlyozta a projekt kezdeményezője.
Hajnal Csilla / liget.ro

Fennállhat a visszaállamosítás veszélye a marosvásárhelyi katolikus gimnázium épületei esetében?
Nemzetközi egyezmény is biztosítja a katolikus líceum épületének egyházi tulajdon jellegét, de Romániában nem lehet mérget venni a jogbiztonságra. Holló Lászlót kérdeztük Marius Pașcan visszaállamosítási javaslatáról.
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium marosvásárhelyi épületei 2004-es visszaszolgáltatásának a felülvizsgálatát kezdeményezte múlt héten Marius Pașcan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei képviselője, Maros megye volt prefektusa. A politikus Lucian Goga prefektust és Dorin Florea polgármestert kérte a római katolikus egyház javára történt restitúció felülvizsgálati kérelmének a benyújtására.
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium főépületében ma az Unirea Főgimnázium, melléképületében pedig a múlt héten megszüntetett, és a Bolyai Farkas Gimnázium jogi ernyője alá utalt Római Katolikus Gimnázium osztályai működnek.
A képviselő a DNA álláspontjára hivatkozott, mely egy 2014-ben tett feljelentés alapján megállapította, hogy a restitúciós bizottság 2004-ben törvénytelenül juttatta vissza a marosvásárhelyi iskolaépületeket a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a DNA azt is hozzátette, hogy az ügy elévült, ezért a restitúciós bizottság tagjai már nem vonhatók felelősségre.
Marius Pașcan szerint azért nem kellett volna visszaszolgáltatni az egyháznak az iskolaépületeket, mert az egyház soha nem volt tulajdonosa ezeknek. Az épületek a visszaszolgáltatását egyébként a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal már megtámadta a visszaszolgáltatás évében, de ennek a pernek a végén a restitúció törvényességét állapította meg a legfelsőbb bíróság.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonkezelője, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány kuratóriuma szombaton úgy döntött, érvénytelen az a szerződés, amelyet a Státus a polgármesteri hivatallal kötött, és amely értelmében az Unirea Főgimnázium az épületet használja.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnökét, Holló Lászlót kérdeztük a visszaállamosítási kezdeményezéssel kapcsolatban.
- Meglepte önöket Marius Pașcan PMP-s politikus nyilatkozata, aki a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületei visszaszolgáltatásának felülvizsgálatát kéri?
Holló László: – Sokat gondolkodtam erről, és azt kell mondanom, hogy Marius Pașcan kezdeményezése nem újszerű. Éspedig azért nem, mert az első világháború után ezek a vitáink, ezek a tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésfelvetések hiánytalanul mind elhangzottak. Most sem Pașcan úr, sem más nem tud újat mondani ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mert a húszas évek derekától kezdődően a Státus intézményét egy olyan frontális támadás érte, amely minden érvet felsorakoztatott, amit csak el lehet képzelni, és azt is, amit nem lehet elképzelni.
Az érvelés akkor is az volt, hogy állami tulajdonként állították be az ingatlant, hogy azt állították, hogy az egyháznak semmi köze ehhez az ingatlanhoz, és semmi köze nincs ilyen értelemben az oktatásszervezéshez. Ezek a mostani érvek már mind elhangzottak akkor is.
- Akkor hogyan oldódott meg ez a helyzet?
– 1932-ben született egy a Vatikán állam és a román állam között megkötött egyezmény, pontosabban a korábban már a két állam által aláírt Concordatum 9. pontját értelmező egyezmény, ami a Státus tulajdonjogára vonatkozott. Egy olyan egyezményt írtak alá, amelyben világossá tette a két aláíró, tehát a román kormány képviselője és a Vatikán képviselője, hogy ezek a javak egyházi tulajdont képviselnek.
1932 után tiszavirágéletű román kormányok voltak, 5-6 hónapig volt hivatalban egy-egy megalakult kormány, és ezt az egyezményt nem tudták érvényesíteni. Bár megjelent a Hivatalos Közlönyben, és úgy tűnt, minden rendben van, de egyes nacionalista körök tagadták ennek az egyezménynek az érvényességét. Arra hivatkozva tagadták, hogy a parlament nem ratifikálta azt. De ingyen, érvek nélkül tagadták, egyszerűen csak annyit mondtak, hogy nem érvényes, holott ez a konkordátumnak a kiegészítése volt, és ez így külön ratifikálás nélkül is érvényes volt.
A Státus képviselői akkor is tudták, hogy érvényes a szerződés, de további nyolc évre volt szükség, hogy pereskedés és a Vatikán újabb közbelépése nyomán 1940-ben végül is királyi törvényként megjelenjen ez az egyezmény, és akkor a Státus a korábban törvénytelen módon elorzott, átíratott ingatlanjait visszatelekkönyveztethette, most már nem a Státus nevére egyébként, hanem a gyulafehérvári püspök, illetve ordinárius került be a telekkönyvekbe.
- Aztán jött az államosítás.
– 1948-ban a Státus volt javait államosították. Most van egy törvényünk, ami a visszaszolgáltatásról szól, és ez az 1932-es egyezmény alapozza meg a Státus ingatlanokkal kapcsolatos egyházi tulajdonjogát. Ennek kell érvényt szereznünk.
- A DNA lezárta a nyomozást a visszaszolgáltatási ügyben, ezért is inkább csak hangulatkeltésnek tűnik a volt prefektus nyilatkozata.
– Nem csupán hangulatkeltés, éspedig azért nem, mert Romániában élünk. Azt azért világosan kell látnunk, hogy a jogbiztonság nem olyan jellegű, ami megengedné azt, hogy megnyugodjunk. Utalok itt a Székely Mikó Kollégium ügyére, amit visszaállamosított a román állam.
Ezzel szemben nekünk annyi szerencsénk azért mégiscsak van, hogy azon túlmenően, hogy a visszaszolgáltatási bizottság ezt az ingatlant visszaszolgáltatta, a visszaszolgáltatást követően, 2004-ben a polgármesteri hivatal, személyesen a jelenlegi polgármester azonnal megtámadta ezt a visszaszolgáltatási intézkedést. Egy pert folytattunk le, amely 2005. december 9-én a javunkra kimondott végleges törvényszéki döntéssel ért véget. Tehát ebben a kérdésben van egy végleges törvényszéki döntésünk, és ilyenként – bár nekem személy szerint kétségeim vannak a jogbiztonság tekintetében – azért mégiscsak remélem, hogy egy végleges bírósági döntést nem fognak megváltoztatni.
- Hogyan kommentálná Marius Pașcan nyilatkozatát?
– Pașcan urat nagyon sajnálom, mert amikor ilyen kérdéseket feszeget, akkor nem más, mint az egyéni frusztrációja jelentkezik. De nem csupán a köztudatban van benne ennek az ingatlannak az egyházi jellege, hanem nemzetközi egyezmény biztosítja ennek az egyházi tulajdon jellegét. És gondolom, hogy ezeket azért tudja, mert informálódott, vagy hogyha nem, akkor vannak tanácsadói, akik informálhatják erről. De ennek ellenére – nyilván, politikai ambíciók meg egyebek okán is – tesz az ember olyan kijelentéseket, amelyek által a nemzet megmentőjének láthatja a választópolgár.
K. M., B. P. E. / Transindex.ro

Vádat emeltek (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium volt igazgatója, Tamási Zsolt és Maros megye volt főtanfelügyelője, Ştefan Someşan ellen. A hatóság tegnapi közleménye szerint hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel vádolják őket.
Ştefan Someşant hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsoltot pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel vádolják. Az ügyészség szerint a főtanfelügyelő hatáskörét túllépve bocsátott ki olyan rendeleteket, amelyek a Római Katolikus Gimnázium létrehozását eredményezték, és mindkét vádlott visszaélt hivatali hatalmával, amikor annak ellenére lehetővé tették az iskola működését, hogy tudták, a tanintézet nem rendelkezik az oktatási minisztérium működési engedélyével. (Szerk. megj.: a minisztérium eddig minden esetben elhárította az illetékességet, Liviu Pop tárcavezető legutóbb szeptember 7-én jelentette ki, hogy helyi szinten kell megoldani a katolikus iskola ügyét.) Az ügyészség azt írja: Ştefan Someşan először akkor lépte túl hatáskörét, amikor 2014 szeptemberében a Római Katolikus Gimnázium létrehozásáról rendelkezett. Másodjára akkor, amikor 2015 szeptemberében elrendelte, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium és az Unirea Főgimnázium részleges felosztásával a Római Katolikus Gimnáziumba csoportosítsanak bizonyos osztályokat, és úgy tekintette, hogy az új intézmény megörökli a Bolyai és az Unirea akkreditációját. Az intézményalapítás ugyanis a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik, az ideiglenes működési engedélyt és az akkreditációt pedig az oktatási tárcának kellett volna kibocsátania. Az ügyészek szerint ezek az intézkedések érdemtelen haszonhoz juttatták az iskola létrehozását korábban kérvényező alapítványt, sértették a felosztott intézmények és az új tanintézetbe beíratott diákok érdekeit; utóbbiakat abba a helyzetbe hozták, hogy „egy engedélyezetlen és nem akkreditált oktatási egység képzését végezzék el, ennek minden következményével”. A korrupcióellenes ügyészség azt is közölte, hogy az Unirea Főgimnázium polgári félként csatlakozott a büntetőperhez. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Marosvásárhelyi iskolaügy: Vádat emeltek a volt iskolaigazgató és a volt főtanfelügyelő ellen
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) vádat emelt a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium volt igazgatója, Tamási Zsolt ellen, és Maros megye volt főtanfelügyelője, Stefan Somesan ellen. A DNA honlapján publikált közlemény szerint az ügyészség Stefan Somesant hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel, és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsoltot pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel vádolja.
Az ügyészség szerint a főtanfelügyelő hatáskörét túllépve bocsátott ki olyan rendeleteket, amelyek a Római Katolikus Gimnázium létrehozását eredményezték. A DNA úgy vélte: mindkét vádlott visszaélt a hivatali hatalmával, amikor annak ellenére tette lehetővé az iskola működését, hogy tudta, a tanintézet nem rendelkezik az oktatási minisztérium működési engedélyével, akkreditációjával.
Amint a DNA leírja, „egy alapítvány” (vélhetően az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány) már 2014 előtt kifejezte szándékát egy magyar nyelvű római katolikus iskola létrehozására, és több rendben is kérvényekkel fordult ez ügyben a polgármesteri hivatalhoz, és a tanfelügyelőséghez.
A vádhatóság szerint Stefan Somesan először akkor lépte túl a hatáskörét, amikor 2014 szeptemberében a Római Katolikus Gimnázium létrehozásáról rendelkezett. Másodjára akkor, amikor 2015 szeptemberében elrendelte, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium és az Unirea Főgimnázium részleges felosztásával ezekből az intézményekből a Római Katolikus Gimnáziumba csoportosítsanak bizonyos osztályokat, és úgy tekintette, hogy az új intézmény megörökli a Bolyai és az Unirea akkreditációját. Az intézményalapítás ugyanis a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik, az ideiglenes működési engedélyt és az akkreditációt pedig az oktatási tárcának kellett volna kibocsátania.
A DNA szerint ezek az intézkedések érdemtelen haszonhoz juttatták az iskola létrehozását korábban kérvényező alapítványt, sértették a felosztott intézmények, és az új tanintézetbe beíratott diákok érdekeit. Utóbbiakat ugyanis abba a helyzetbe hozták, hogy „egy engedélyezetlen és nem akkreditált oktatási egység képzését végezzék el, ennek minden következményével”.
Az ügyészség azt is közölte, hogy az Unirea Főgimnázium polgári peres félként csatlakozott a büntetőperhez, amelynek tárgyalása hamarosan elkezdődik a Maros megyei törvényszéken.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Iskola után tanárok nélkül is maradhatnak a vásárhelyi katolikus líceum diákjai?
A következő tanévtől veszélybe kerülhet a címzetes tanárok állása, ugyanis nem teljesen, hanem csak meghatározott időre helyezték át őket a Bolyaiba. Úgy tűnik, más megoldás nem is volt.
Újabb fejezettel bővült a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum problémáinak sora. A héten ugyanis kiderült, hogy a következő tanévtől veszélybe kerülhet az iskola címzetes tanárainak állása. Csíky Csengele, az oktatási intézményben tanuló diákok szüleinek képviselője jelezte lapunknak: az a megoldás, amellyel a tanfelügyelőség a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba sorolta be az iskolájuk osztályait, nem jelent hosszú távon biztonságot a tanárok számára.
„Kedden délután körvonalazódott, hogy mi lesz a gyerekeink és tanáraink sorsa, és kétségbeestünk. Szeptember 7-én volt a miniszteri kijelentés, hogy átkerülnek a Bolyaiba az osztályok és a tanárok, 8-án döntött erről a tanfelügyelőség. Kedd estig erről írásban a tanfelügyelőség senkit nem tájékoztatott, ugyanakkor pedig a tanárokat tájékoztatták szóban, hogy egy évre áthelyezik őket a Bolyai égisze alá.
Ez azt jelenti a címzetes tanárok esetében, hogy ha az iskola véglegesen megszűnik, és ez év alatt nem alapítanak új iskolát, akkor a jövő tanévtől 11 címzetes tanár az utcára kerül. Ez őket, a főállású tanárokat érinti a legjobban. 11 tanárról és tanítóról beszélünk – a megyében a legjobb tanárok, a képzéseik, a pontszámaik, a diákjaik eredményei alapján, ami szerint mérik a tanárokat. Ha ők áthelyeztetik (románul detasa) magukat egy tanév erejéig, akkor elveszítik mindazt, amit mostanig felépítettek. Címzetes tanárként újra elölről kell kezdeniük mindent, versenyvizsgákkal, mindennel együtt” – vázolta a problémát a szülők képviselője.
Ez azt jelenti, hogy a gyermekeink nemcsak iskola nélkül maradnak, nemcsak egy új iskola égisze alá kerülnek, hanem elveszítik a tanáraikat is, és jövő ősztől vadidegen tanárok fogják őket tanítani; ott maradnak a levegőben a megszokott pedagógusaik nélkül, az osztályfőnökök nélkül, a tanítók nélkül – figyelmeztet a veszélyre Csíky. Elmondta: próbálnak megoldást találni arra, hogy a tanárokat ne úgynevezett „detasálással”, ideiglenesen helyezzék át, hanem teljes áthelyezés történjen (transfer).
A tanfelügyelőség szerinte úgy íratta alá a tanárokkal az áthelyezésüket még szeptember 12-én, hogy akkor a tanárok még nem tudták, mi áll azokban, mivel akkor még nem jöttek meg a hivatalos papírok. Kedden, amikor szembesültek a papírokkal, akkor estek kétségbe a tanárok, akkor értették meg, hogy gyakorlatilag aláírták a munkanélküliségüket a jövő tanévtől – számolt be a Transindexnek a szülő. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, Mátéfi István nem ennyire borúlátó, sőt: ő méltányosnak tartja a megoldást, tekintettel arra, hogy a katolikus iskola nem szűnt meg, hanem felfüggesztették. Szerinte a tanárok áthelyezése volt az egyetlen törvényes út. „A tanárok egy évre vannak áthelyezve a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba (datașare în interesul invățământului). Ez egy természetes dolog, tekintettel arra, hogy a katolikus iskola létezik, jelenleg fel van függesztve. Most a 2017-18-as években lesz egy úgynevezett mobilitási tevékenység, amely egy egész tanéven keresztül folyik, és abban az esetben, ha majd esetleg az azt követő tanévben nem jönnek ki az órák, kapnak címzetes állást más tanintézményben” – mondta az igazgató. Szerinte akkor volna érdemes azon gondolkodni, mi lesz majd a jövőben, amikor már az iskolákban a beiskolázási tervekről beszélnek, és amikor már esetleg látják, hogy a 2018-19-es tanévben milyen állások lesznek a tanároknak, annak függvényében, hogy milyen osztályok indulnak. Részben jogosnak tartja a katolikus líceum tanárainak az aggályait, de hozzáteszi: ezt a döntést a tanfelügyelőség és a szakszervezetek közösen hozták meg, a paritási bizottságban. „Azt, hogy ők teljes áthelyezést (transfer) kapjanak a Bolyai Líceumba, méltánytalannak tartjuk azokkal a tanár kollégákkal szemben, akik a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanítottak eddig, és akik ebben az iskolában címzetesek. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert hogyha ők teljes áthelyezést kapnának – ami nem is lehetséges, mert nálunk nincsenek órák – akkor az idő múlásával nem ők maradnának állás nélkül, hanem a bolyais tanárok” – hívja fel a figyelmet az elméleti líceum igazgatója. „Ha én véleményt mondhatok, mint tanár, azt mondhatom, hogy ez a helyes megoldás. De ki kell várni, mi lesz a végső döntés az iskola ügyében, ugyanis ez az iskola jelenleg létezik, csak fel van függesztve” – vélekedik Mátéfi, hozzátéve: legyünk optimisták, mert ígéretek vannak arra, hogy újjáalakul az iskola, és akkor oda tanárok kellenek, és ezeknek a tanároknak van a legnagyobb tapasztalatuk, hogy abban az iskolában tevékenykedjenek.
B. P. E. / Transindex.ro

Osztályonként a Bolyainál
Beszámoltunk arról, hogy az oktatásügyi minisztérium utasítása alapján a Maros Megyei Tanfelügyelőség a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjait az iskolai év megkezdése előtt osztályonként a Bolyai Farkas Elmélet Líceumhoz csatolta, arra hivatkozva, hogy a katolikus iskola alapítását az igazságügyi szervek felfüggesztették. Történt ez a korábbi ígéretek ellenére, miszerint az iskola szerkezetét megőrzik, és a pápai nunciustól kapott ösz-tönzés alapján a szülők abban reménykedtek, hogy a cikluskezdő osztályok is elindulhatnak, hiszen összegyűlt a szükséges számú diák.
Az iskolai évnyitó kapcsán közöltük, hogy a Bolyai iskola vezetősége felvállalta az osztályokat, és megteszi a tőle telhetőt, hogy az oktatási folyamatban ne legyen fennakadás, de ehhez a tanfelügyelőségtől egy sor pontosítást vár.
Az elmúlt héten azzal a kérdéssel kerestük fel Mátéfi Istvánt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatóját, hogy kaptak-e választ a tisztázatlan kérdésekre, ugyanis többen kifejezték elégedetlenségüket a kialakult helyzettel kapcsolatosan.
– Mivel az 1616-os tanfelügyelőségi határozat (amellyel az osztályokat a Bolyaihoz csatolták) nagyon szűkszavú volt, összeállítottunk egy kérdésekből álló 13 pontos átiratot, amelyet továbbítottunk a tanfelügyelőségnek. Az első próbálkozásunk ugyanis, hogy a katolikus iskola dokumentumait (osztályok számát, szakirányát, tanulók létszámát stb.) hivatalosan átadják, nem járt sikerrel, ezért kértük a tanfelügyelőségtől is. A 13 pontot ismertettem az iskola vezetőtanácsában, a tanári gyűlést is összehívtuk, hogy a kollégák tudomására hozzuk a kialakult helyzetet.
A katolikus iskola osztályai közül a közigazgatás szakos esti osztályt nem tudtuk átvenni, mert ilyen szak nincs a Bolyaiban. Mivel különleges miniszteri engedélyre volna szükség, azt kértük a tanfelügyelőségtől, hogy találjon minél hamarabb megoldást.
A katolikus diákokkal együtt az osztályok száma elérte az 52-t, a diákok száma pedig 1472-re emelkedett, ezért kérvényeztük a tanfelügyelőségtől, hogy nevezzenek ki egy második aligazgatót.
– Arra a személyre gondoltak, aki az átmeneti időszakban vezette az iskolát?
– Csak olyan pedagógus töltheti be ezt a tisztséget, akinek végleges állása van a Bolyaiban. A tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta, hogy legyen egy második aligazgató, de ez csak akkor lép érvénybe, amikor az új személyzeti keret készen lesz. Ezt általában október végére kérik, de a jelenlegi helyzetben arra törekedtünk, hogy minél hamarabb befejezzük. Szeptember 20-án be is nyújtottuk, de még nem kaptunk rá választ. Ha elfogadja a tanfelügyelőség, reményeink szerint kinevezik a második aligazgatót (a tisztség betöltésére Molnár Zoltán tanárt javasoltuk), és meg tudjuk oldani a kisegítő személyzet áthelyezését is.
A katolikus iskola pedagógusai pedig már megkapták az ideiglenes áthelyezést (detasálást).
– Hogyan kaphattak ideiglenes áthelyezést, ha állítólag nincs már katolikus iskola?
– Az iskola, ahol címzetesek, továbbra is létezik, csak a működése van felfüggesztve. A hivatalos okirat szerint is az egy évre szóló ideiglenes áthelyezést a Római Katolikus Teológiai Líceumból kapják a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba. Véleményem szerint ezt a döntést kellett volna alkalmazni a kisegítő személyzet esetében is, az átiratban ugyanis az áll, hogy az ideiglenes áthelyezés addig érvényes, amíg az iskolával kapcsolatos végleges döntés megszületik.
– Jogos felháborodást keltett a katolikus iskola tanerőinek körében, hogy az ideiglenes áthelyezést csak szeptember 8-tól kapták, ami a folyamatos munkaviszony megszakítását jelenti.
– Ezt a tanfelügyelőségnek kell megoldania, ahogy azt is, hogy kifizessék az augusztusra járó béreket és egyéb illetményeket. Az augusztusi fizetésekre és illetményekre vonatkozó listát a katolikus iskolában kell összeállítani, és a volt igazgató kell aláírja és lepecsételje. Hogy a kifizetés hogyan fog történni, azt most még nehéz megmondani.
– Milyen feladatokat kellett még ellátni, hogy zökkenőmentesen induljon a tanév?
– Megrendeltük a naplókat, elkészítettük az órarendet, gondoskodtunk, hogy minden óra megtartására legyen tanár, továbbá az épület műszaki hibáinak a kijavításáról is. Meggyőződésem, hogy hétfőtől a megfelelő kerékvágásban folyhat a tanítás.
Molnár Zoltán tanár úr feladata lesz a B épületben zajló tevékenység koordinálása. Ez nem azt jelenti, hogy a Bolyaitól függetlenül fogja irányítani. Bár a feladatok többségét a tanár úr látja el, gyakran fogunk Hajdu aligazgató úrral a helyszínre menni. Csütörtökön voltunk a nyolcadik osztály szülői értekezletén, ahol pontosítottunk bizonyos dolgokat, hétfőn tájékoztató összejövetelt tartunk a tanárokkal, csütörtökön a Bolyai dísztermében 17 órától találkozunk az általános iskolai, 18 órától a líceumi osztályokba járó diákok szüleivel. Ezt azért is érezzük fontosnak, mivel találkoztunk olyan szülőkkel, akik továbbra is agitálnak.
A mi álláspontunk az, hogy a létező osztályokat a Bolyai átvette, ezért meg kell teremtenünk a feltételeket, hogy a diákok nyugodt körülmények között járják végig a tanévet.
A szülőkkel szeretnénk megértetni, hogy a családban a gyermekek előtt ne az legyen továbbra is a fő téma, hogy mi történik az iskolával, tekintettel, hogy a gyermekek a tanulásra kell összpontosítsanak. A tanároknak pedig szeretnénk minden lehetőséget biztosítani, hogy rendszeresen megtartsák az órákat. Úgy gondolom, hogy az elmúlt napokban sikerült úgy megszervezni a dolgokat, hogy a tevékenység mindkét épületben a megfelelő színvonalon folytatódjon.
– Úgy hallottuk, hogy Tamási Zsolt visszatérhet tanítani.
– Mi is arról értesültünk, hogy a DNA-tól feloldották ezt a tilalmat, és, ha megkapja a tanfelügyelőségtől is a jóváhagyást, akkor nincsen semmi akadálya annak, hogy tanítson.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)