Súlyos anyagi gondokkal küszködik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem /Piliscsaba/, nyilatkozta Marót Miklós dékán. A pénzhiány legfőbb oka a diszkrimináció: a törvény előírása ellenére a hallgatók után alig negyedannyi támogatást kap a katolikus egyetem, mint a világi intézmények. Ráadásul ez az összeg hallgatónként 80 ezer forint, az infláció ellenére azonos a tavalyival. Ez ügyben az egyetem már tavaly az Alkotmánybírósághoz fordult állásfoglalásért, és a testület alkotmány-és törvénysértőnek ítélte a hátrányos megkülönböztetést. Ennek ellenére az 1996-os költségvetésben sem emelték meg ezt az összeget. /Magyar Nemzet, febr. 15./

Jan. 1-jén Budapesten a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket - a millenniumi év nyitányaként - átszállították a Magyar Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe, és a törvényhozás épületének kupolatermében helyezték el. A nemzeti ereklyéket tartalmazó gépkocsi katonai tiszteletadás mellett gördült az Országház főkapujához, ahol az öttagú koronatestület tagjai: Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János házelnök, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta. Ezután felvonták a köztársaság lobogóját, majd a himnusz hangjait követően 21 díszlövés hangzott el. A Kossuth téren többezres tömeg nézte végig a ceremóniát. A Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot - ünnepélyes keretek között - kevéssel fél hat előtt helyezték el az Országház Kupolatermében felállított speciális tárolóban. - A Szent Korona átszállítását megelőzően a Parlamentben millenniumi ünnepséget tartottak, amelyen jelenlegi és volt közjogi méltóságok, kormánytagok, országgyűlési képviselők, egyházi vezetők és a diplomáciai testület tagjai vettek részt. Az SZDSZ-frakció távol maradt az eseménytől. Az ünnepséget Áder János házelnök nyitotta meg, aki beszédében úgy fogalmazott: mindannyiunk közös sikere, hogy egy olyan ország polgáraiként léphetünk az új évezredbe, amely immár nemcsak csatlakozni kész, hanem felzárkózni is képes az európai polgári demokráciák közösségéhez. Göncz Árpád köztársasági elnök, miután aláírta a millenniumi emléktörvényt, kijelentette, a Szent Korona jelenléte itt, ebben az épületben, jelképértékű: közjogi értelemben évszázadokon át kifejezte hazánk alkotmányos főhatalmát, s e főhatalom birtokosa volt. Orbán Viktor miniszterelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Szent Korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen. /Az Országházban a magyar Szent Korona. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./ A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket mintegy 15 ezer ember tekintett meg jan. 1-jén és 2-án az Országházban. Jan. 3-tól újra a szokásos rend szerint, reggel nyolc és délután hat óra között fogadják a látogatókat a Parlamentben. /Napirenden. Január elsejétől az Országházban a Szent Korona. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./ A Romániai Magyar Szóban a lap budapesti tudósítójának nyegle, SZDSZ-párti beszámolója olvasható a Szent Korona Parlamentben történő elhelyezéséről. /Nagy Iván Zsolt: Koronázás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Márc. 1-jén másfél órás megbeszélést tartott a sajtó nyilvánossága előtt Medgyessy Péter magyar kormányfő és Orbán Viktor, a Fidesz–MPSZ elnöke. A találkozón a határon túli magyarok támogatásáról és az autonómiáról is szó esett. A találkozót kezdeményező miniszterelnök Orbán Viktornak a helyszínen indítványozta a nyilvános megbeszélést, aki ezt elfogadta. A megbeszélésen a felek egyetértettek abban: „összefogásra szükség van”, és a leendő európai parlamenti képviselőknek közösen kell majd munkálkodniuk. Orbán Viktor konkrét javaslatai közül megegyeztek a határon túli magyaroknak járó családtámogatás ügyében: a kormányfő igennel válaszolt a Fidesz-elnök kérdésére, miszerint akkor is kifizetik-e a támogatást, ha az eléri a 3,5 milliárd forintot. Orbán Viktor a határon túli magyarság érdekében azt javasolta még, hogy a Sapientia Egyetem kapja meg a teljes költségvetési támogatást, illetve azt, hogy mondják ki: a székelyföldi autonómia reális kérdés. Medgyessy Péter válasza: „Ha nekünk a magyar lakosság felé szigorú, megtakarító, megszorító törekvést kell megfogalmaznunk, akkor ez bizony érinti a Sapientia Egyetemet is”. Medgyessy Péter közölte: az autonómia kérdésében Markó Bélának, az RMDSZ elnökének véleményével ért egyet, aki szerint az autonómiának sok fajtája van, ezen belül kell megkapnia a lehetőséget az erdélyi magyarságnak. A miniszterelnök felvetésére Orbán Viktor elmondta, nem zárkóznak el egy erdélyi televízió létrehozásától, de meg kell vizsgálni, az milyen hatással lenne az anyagi nehézségekkel küzdő Duna Tv működésére. Mint mondta, a kérdés az, hogy „a Duna Tv-t akarjuk működőképes állapotban tartani, fejleszteni, vagy egy új tévével akarunk kísérletezni”. – A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) megkezdheti az aláírások gyűjtését a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kiírásáért, mivel az Alkotmánybíróság (AB) megfelelőnek találta az aláírásgyűjtő ívre tervezett kérdést. „A tervezett népszavazás kérdése szerint arra kell válaszolni, hogy kedvezményes honosítással kaphassanak-e magyar állampolgárságot azok, akik magyar nemzetiségüket magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolják” – áll a közleményben. Patrubány Miklós elnök az MVSZ febr. 15-ei kolozsvári elnökségi ülésén azt mondta, hogy a magyar államnak alanyi jogon kellene biztosítania a kettős állampolgárság jogát a határon túl élő magyaroknak. /B. L.: Fizetik a határon túli családtámogatást. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

Nincs jogi akadálya a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett referendum megtartásának – döntött az Alkotmánybíróság. A Magyarok Világszövetségének sikeres aláírásgyűjtése után az Országgyűlés elrendelte a népszavazást.  „Vajon fel tudjuk-e mérni, mekkora a tét, érzékelni tudjuk-e azt, hogy Magyarország felnőttkorú lakosságának a nemzet egysége mellett vagy Trianon és a Párizs melletti békeszerződéseket szentesítve ennek elutasításáról kell döntenie?” – tette fel a kérdést Sylvester Lajos.  Amennyiben nem szavaznák meg, az távlatait tekintve a kollektív öngyilkosság egyik súlyos esete lenne. Az SZDSZ hangoztatta, hogy tagsága a kettős állampolgárság ellen szavaz.    Tokay György szenátor azt nyilatkozta: amennyiben a kettős állampolgárság megszerzése lehetségessé válik, akkor ki lehet írni a magyar határon: ,,Az utolsó oltsa le a villanyt!” (Ez a nagyotmondás felér Kovács László Magyarországra áttelepedő 23 millió románjáról szóló meséjével.)  Aczél Endre újságíró a Népszabadságban azzal rémítgeti a magyar lakosságot, hogy az ő pénzükből kapnak magyar színvonalú nyugdíjat az Erdélyből áttelepedő öregek. Aczél szerint ,,…a zsidók automatikus izraeli állampolgársága mögött egy nagyon nagy szponzor áll, melynek neve történetesen nem Izrael, hanem az Egyesült Államok. Nekünk nincs ilyenünk.” /Sylvester Lajos: Magyar villanyoltás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

A kettős állampolgárság kronológiája – 1996–2004 1996. június 13–18.: A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) IV. világkongresszusa ajánlást fogalmaz meg a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozóan. 2000. május 22–23.: Az MVSZ V. világkongresszusa határozatba foglalja a brit mintát követő külhoni magyar állampolgárság célját. 2000. augusztus 20.: A magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló tervezetet küld az MVSZ az ország legfőbb közjogi méltóságainak (szerzői: Borbély Imre, dr. Géher József, dr. Váradi Vilmos és dr. Zétényi Zsolt). 2000. ősz: Az RMDSZ a Frunda György elnökjelöltségéhez szükséges aláírásgyűjtés során aláírásokat gyűjt a kettős állampolgárságért is. 2000. október 16.: Markó Béla RMDSZ-elnök bejelentette Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, hogy összegyűlt több mint 80 ezer aláírás a külhoni állampolgárság támogatása érdekében, az október 19-ei megbeszélésen a magyar kormány a státustörvényt tekintette időszerűnek. 2001. október 5.: Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke nyilatkozatban fejtette ki, hogy a státustörvényt a Magyarok Világszövetsége a kettős állampolgárság felé tett első lépésnek tekinti. 2003. május: Módosították a román állampolgársági törvényt. A törvény szerint kérésre akár romániai lakcímmel, akár más országban lévő lakhellyel is megadható a román állampolgárság azoknak a személyeknek, akik egykor román állampolgárok voltak. 2003. július 22.: Aláírásgyűjtés kezdődött a vajdasági magyarok körében a kettős állampolgárságért. 2003. augusztus 1.: Bársony András magyar külügyi államtitkár szerint az etnikai hovatartozás Magyarországon nem lehet az állampolgárság kritériuma. 2003. augusztus 14.: Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) csatlakozott a vajdasági és a kárpátaljai magyar szervezetekhez, és kérte a magyar kormányt, biztosítson kettős állampolgárságot a romániai magyaroknak. 2003. augusztus 18.: Az MVSZ elnöksége úgy döntött, népszavazást kezdeményez arról, hogy a külhoni magyarok, kérelem alapján, magyar állampolgárságot nyerhessenek. 2003. augusztus 20.: Frunda György RMDSZ-szenátor irreálisnak nevezte az MVSZ elképzelését. 2003. augusztus 25.: Mádl Ferenc köztársasági elnök konzultációt kezdett neves jogtudósokkal a kettős állampolgársággal kapcsolatos lehetőségek megvizsgálásáról. 2003. augusztus 29.: Az RMDSZ a kettős állampolgárság kérdését vizsgáló szakbizottság felállításáról döntött, ennek tagjai: Varga Attila, Tokay György és Székely István. 2003. szeptember 10.: Az Országos Választási Bizottság (OVB) formai okokra hivatkozva elutasította az MVSZ kettős állampolgárságról szóló népszavazási kezdeményezését. 2003. szeptember 12.: Szent-Iványi István SZDSZ-es képviselő a brit nemzetközösségi állampolgárságot tekinti az egyik lehetséges mintának a kettős állampolgárság kérdésében. 2003. szeptember 18.: Az OVB határozattal hitelesítette a határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadását célzó népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íveinek mintapéldányát. A népszavazási kérdés a következő: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” 2003. szeptember 22.: Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke bejelentette: október 23-án kezdődik az aláírásgyűjtés. 2003. szeptember 26.: Dávid Ibolya pártelnök bejelentette: a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja benyújtja az Országgyűlésnek az állampolgársági törvény módosításáról szóló javaslatát. 2003. október 25.: A Székely Nemzeti Tanács nyilatkozatot fogadott el, amelyben 700 ezer székelyföldi lakos nevében igényli a nemzetiségi alapon nyújtandó kettős állampolgárságot. 2003. november 3.: A magyar Országgyűlés plenáris ülése elutasította az MDF javaslatának tárgysorozatba vételét. 2003. november 18.: Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Krónikának azt nyilatkozta, hogy bár még egyszer sem ült össze, dolgozik az RMDSZ állampolgárság-bizottsága. 2003. december 1.: A Mádl Ferenc magyar államfő által felkért szakértők szerint a magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsítése a szerbiai és horvátországi magyarok számára nem ütközik kényszerítő jogi akadályba. 2004. március 1.: A magyar Alkotmánybíróság jóváhagyta az OVB határozatát a népszavazás kiírására vonatkozóan. 2004. április 25.: Orbán Viktor a Kossuth Rádióban kifejtette: a határon túli magyarok számára a továbbiakban nem a státustörvény, hanem a kettős állampolgárság jelenthet megoldást. 2004. július 2.: A Magyarok Világszövetsége átadta az Országos Választási Bizottságnak a kettős állampolgársági népszavazást támogató 320 858 magyar állampolgár aláírását. 2004. augusztus 12.: Ficzere Lajos, az OVB elnöke bejelentette: az MVSZ által összegyűjtött aláírások közül legalább 274 332 megfelel a feltételeknek. 2004. szeptember 13.: Az Országgyűlés elrendelte az ügydöntő népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Összeállította: Bakk Miklós /Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

Megsemmisítette a magyar Legfelsőbb Bíróság (LB) az Országos Választási Bizottságnak (OVB) a népszavazás eredményét megállapító határozatát, és a több mint 1100 szavazókörben elrendelte a szavazóköri jegyzőkönyvek ellenőrzését. A Fidesz álláspontja szerint az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntései azt bizonyítják, hogy a kormány nem képes garantálni a jogbiztonságot. /Megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság a magyarországi népszavazás eredményét. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Medgyessy Péter volt kormányfő szerint az egész magyar politikai elit felelőtlenül viselkedett a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügyében. Párbeszédet szorgalmazott a határon túli magyarság jövőjének kérdésében. A határon túliak feldúltsága „teljes mértékben indokolt, mert nem felelős módon viselkedett a magyar politikai elit”, (...) ebben nem tudom felmenteni a felelősség alól sem a kormánypártokat, sem az ellenzéki pártokat, a Magyarok Világszövetségét, de a köztársasági elnök urat sem, és nem tudom felmenteni az Alkotmánybíróságot sem” – mondta az előző kormány miniszterelnöke. /Medgyessy Péter felelőtlenséget lát a népszavazás ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke emlékeztetett: a Magyarok IV. Világkongresszusa 1996. májusában határozatba foglalta, hogy a magyar állampolgárságot még Magyarország EU-csatlakozása előtt alanyi jogon meg kell adni minden külhonban élő magyarnak, aki arra igényt tart. Az MVSZ megvizsgáltatta a kettős és a többes állampolgárság kérdésének nemzetközi szabályozását. Az összehasonlító tanulmányokat a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle 400 oldalas összevont számában kiadták. Az MVSZ kidolgozta a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtő törvény tervezetét. A kettős állampolgárságról szóló ügydöntő országos népszavazást az MVSZ elnöksége 2003. augusztus 18-án kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság 2004. március 2-án hozta meg döntését, mely után indulhatott az aláírások gyűjtése. Az MVSZ 2004. július 2-án adta át az OVB-nek a 320 498 aláírást tartalmazó nyomtatványokat, ahol augusztus 16-áig tartott az aláírások hitelesítése. Az Országgyűlés 2004. szeptember 13-án hozott határozatával rendelte el az ügydöntő országos népszavazást. Ez ellen ismét jogorvoslattal élt négy indítványozó. Újra az Alkotmánybíróság határozata következett. Végül 2004. október 26-án hozott határozatával az Alkotmánybíróság „zöld utat nyitott” a népszavazásnak. A kormánykoalíció riogató, valótlanságokat állító kampánya ellenére a közel 11 000 szavazókörből csak 373 helyen győzött a NEM – NEM. Tehát az egyértelműen két NEM-re buzdító kampány abszolút vereséget szenvedett! Az IGEN – IGEN szavazatokkal zárt szavazókörök száma meghaladta az 5500-at, mintegy 4400 szavazókörben pedig az IGEN – NEM arány alakult ki. A Fővárosi Választási Bizottság kimondta, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. Amíg a kormány szabálytalanul, közpénzen milliókat költött a kampánynak nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem. Az MVSZ egyébként 2001. évtől egyetlen fillér költségvetési támogatásban sem részesül. Az MVSZ a népszavazást követően az ország 20 területi választási bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság határozatot hozott. /Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke: Kérdések és gondolatok a 2004. december 5-i népszavazásról és előzményeiről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5., folyt. Jan. 6./

Mádl Ferenc államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adta át Sütő András Kossuth-díjas írónak április 7-én a Sándor-palotában. „Hazánk fiaként köszöntünk, akinél a lélek, a nyelv és az életmű harmóniáját hite és magyarsága szőtte különleges, széttéphetetlen szövetté” – mondta a köztársasági elnök az ünnepségen. Mádl Ferenc szólt arról, hogy Sütő Andrásnak fájdalmat és szenvedést is hozott a magyarsága. „De erőt adott ez a nemzettudat, mert szilárdan a szülőföldhöz kötődött, és a humánum szellemisége táplálta” – fűzte hozzá. Sütő András az érdemrend átvétele után azt mondta: „időszerű feladat az írástudók számára Erdélyben, ugyanúgy mint Magyarországon, hogy járuljanak hozzá annak az állapotnak a visszahozatalához, amikor a más- más (...) politikai, ideológiai, szellemi irányzat békésen fér meg egymás mellett”. Sütő András a kitüntetést a március 15-i nemzeti ünnepen akadályoztatása miatt nem tudta átvenni. Az átadó ünnepségen jelen volt Gyurcsány Ferenc kormányfő, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. /Sütő András átvette a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./ Az anyaország és a határon túli magyarság közötti konfliktusok nem fölszámolhatatlanok, nem tragikusak, nem drámaiak – mondta Sütő András Budapesten, a magas rangú állami kitüntetés átvételekor. Az írót fogadta Szili Katalin házelnök. Sütő idézte Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének egyik nyilatkozatát, miszerint nem a kézfogás, hanem a testvéri ölelés jegyében kell ezt az integrációt folytatni, és akkor sok félreértés vagy félremagyarázás „söpörhető ki.” /Sütő András: nem drámaiak a magyar–magyar konfliktusok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Magyarországon június 7-én megválasztották az új köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót, Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. Jogi egyetemet, majd könyvtárosi képesítést is szerzett. 1966-tól a jénai egyetem jogi fakultásán, a polgári jogi tanszéken tanársegéd volt, s a német polgári jogból is doktorált. 1969-83-ban az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1970-75-ben az Országgyűlési Könyvtárban tudományos kutató, 1983-tól az ELTE jogtudományi karának polgári jogi tanszékén egyetemi tanár. 1989-től az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 1990-1998 között az első elnöke volt. Sólyom László 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, s 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára is. Kezdettől fogva részt vett a Duna mozgalomban. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórumnak alapító tagja, 1989-ben elnökségi tagja volt. Tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Sólyom László, az ellenzék jelöltje nyerte az államfőválasztást – jelentette be Mandur László, az Országgyűlés elnöke. „Pártokon kívül álló jelöltként választott meg az Országgyűlés” – mondta Sólyom László. /Sólyom László a Magyar Köztársaság megválasztott új elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

Első fokon, nem jogerősen elutasította a Fővárosi Bíróság Gyurcsány Ferenc miniszterelnök keresetét, amelyben a Magyar Nemzet című napilap elmarasztalását kérte egy sajtó-helyreigazítási ügyben. A kormányfő két szeptember végi írás – a Hazudott a miniszterelnök című és egy másik cikk – miatt perelte be a lapot. A Fővárosi Bíróság kihirdetett ítéletében elutasította a miniszterelnök keresetét, és kötelezte, hogy fizesse meg az alperesnek a perköltséget. A cikk címével kapcsolatban a bíróság kifejtette: az Alkotmánybíróság szerint tényállítás formájában közöltek is minősülhetnek véleménynek, a közszereplőknek pedig a sértő, igazságtalan véleményeket is tűrniük kell. Azt is megállapította: a napilap által levont következtetés nem volt ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival. Az ítélet nem jogerős, ellene 15 napon belül lehet fellebbezni. /Pert nyert a Magyar Nemzet Gyurcsány ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A művi meddővé tétel engedélyezése ellen Szili Katalin házelnöknek címzett petíciót adtak át a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) által rendezett nagygyűlés résztvevői nevében a szervezet vezetői június 19-én a Parlamentnél. A petíciót Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke vette át. A tüntetők a dokumentumban arra kérik az Országgyűlést mint törvényhozót, hogy még július 1. előtt helyezze hatályon kívül az egészségügyi törvénynek a művi meddővé tétellel foglalkozó paragrafusát. A nagygyűlés résztvevői élőláncot vontak az Országház köré, ezzel is nyomatékosítva tiltakozásukat az ellen, hogy a művi meddővé tételt július 1-jétől, az Alkotmánybíróság határozata nyomán, minden nagykorú magyar nő kérheti. /MVSZ-petíció a művi meddővé tétel engedélyezése ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Az Alkotmánybíróság (Ab) döntése értelmében a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett hét népszavazási kérdés közül háromban, a termőfölddel, a kórház-privatizációval és a patikán belüli gyógyszerárusítással kapcsolatos népszavazási kezdeményezésekben megkezdődhet az aláírásgyűjtés. Két kérdésben, a kormánytagok felelősségére és a nyugdíjasok munkavállalására vonatkozó kezdeményezéseket illetően az Ab elutasította az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. További két kérdést, a vizitdíjra és tandíjra vonatkozókat az Országos Választási Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia. /Népszavazás három kérdésről. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Négy kérdésben kezdeményezi népszavazás kiírását a magyarországi ellenzék. A Fidesz-KDNP hét népszavazási kérdéséből ötnek a sorsát véglegesen eldöntötte az Alkotmánybíróság (Ab): megindulhat az aláírásgyűjtés a termőfölddel, a kórház-privatizációval és a kizárólag patikán belüli gyógyszerárusítással kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság által jóváhagyott három kérdés mellett meg van a lehetősége annak, hogy a tandíjról is véleményt mondjanak a polgárok – jelentette be Áder János fideszes és Rubovszky György KDNP-s képviselő. Orbán Viktor gondolkodását minden percben a bosszú vezeti a 2006-os választási vereségért – jelentette ki Nyakó István, az MSZP szóvivője. /Referendum a kormány ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Elkezdődhet az aláírásgyűjtés Magyarországon az ellenzék által kezdeményezett három népszavazásra. Az Alkotmánybíróság döntése nyomán az Országos Választási Bizottság hitelesítette a vizitdíjról, a tandíjról és a kórházi napdíjról szóló népszavazási íveket. Továbbá hitelesítette azt a két magánszemély által benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, amely arra a kérdésre vár választ, hogy a lakosság egyetért-e az Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) magánosításával. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azzal érvel: az ország érdeke azt kívánja, hogy az intézmények megújuljanak és gazdasági szempontok szerint működjenek. A Fidesz és a KDNP viszont úgy véli, a reformok az emberek rovására történnek, és népszavazással próbálja megállítani a folyamatot. Ez a népszavazás már most megbukott, amikor még meg sem tartották, mert a változások nem állnak meg, és a kormány sem mond le – szögezte le Gyurcsány. /Simon Judit: Népszavazás és ami mögötte van. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

Sólyom László köztársasági elnök nem írja alá a Horn Gyula volt miniszterelnök kitüntetésére vonatkozó miniszterelnöki előterjesztést. Az államfő szerint Horn Gyula mostanáig fenntartott és képviselt nézetei az 1956-os forradalomban játszott szerepéről, és ezen keresztül a forradalomról, összeegyeztethetetlenek a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjével. „Horn Gyula karhatalmista volta 1956-ban, és különösen saját értékelése akkori szerepéről és vállalásáról a forradalom ötvenedik évfordulóján, 1956 értékeiről való állásfoglalás is” – olvasható a levélben. „Az 1956-os forradalom tagadása a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének tagadása. A forradalmat eltipró Kádár-rendszer és a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendje viszont egymással össze nem egyeztethető. ” „Az alkotmánybíróság az alkotmány értékrendjével ellentétes tevékenységnek értékelte a karhatalmi alakulatban való szolgálatot 1956―1957-ben. ” „Horn Gyula a forradalom 50. évfordulója alkalmából azt nyilatkozta a Die Welt napilapnak, hogy a felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. A pufajkás osztagban a törvényes rendet védte. ” „Egykori tette és mai állásfoglalása olyan alapvető ellentétben állnak a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével, hogy Miniszterelnök Úr előterjesztését Horn Gyulának az indokolásban felhozott érdemeire tekintettel sem teljesíthetem. ” –– szögezte le Sólyom László. Gyurcsány Ferenc kitart álláspontja mellett, Sólyom levelére reagálva, úgy vélte, sokkal fontosabb az út, amelyet az ember bejár, mint az út kiindulópontja. /Sólyom László visszautasította Horn Gyula kitüntetését. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./

Sólyom László köztársasági elnök jelezte, nem kíván részt venni Horn Gyula 75. születésnapján a tiszteletére adott fogadáson. Sólyom – miután az Alkotmánybíróság erre felhatalmazást adott neki – megtagadta Gyurcsány kormányfő előterjesztését: Horn kitüntetését a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével. Indoklása szerint a rendszerváltás időszakának külügyminisztere, a későbbi kormányfő szerepe az 56-os forradalom utáni eseményekben, illetve a korabeli történések kapcsán a mai napig képviselt nézetei nem egyeztethetőek össze a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével. Horn 1956-os magatartása, a karhatalmisták szerepéről mind a mai napig képviselt véleménye megosztja a társadalmat, saját pártján belül is gyakran gerjesztenek vitát megnyilatkozásai. Az ÚMSZ mentegeti Horn Gyulát: a kezéhez nem tapadt vér, a rendszerváltást követő korszak történéseinek ő volt az egyik legfontosabb alakítója. /Szűcs László: Horn keresztje. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Az idén tavasszal megalakult Márciusi Charta aláíróinak egy része szeptember 14-én zártkörű tanácskozást tartott. Megvitatta Pozsgay Imre előterjesztését arról, hogy a szervezeten belül milyen műhelyeket kellene létrehozni a megbetegített nemzet életének megjavítására. Járai Zsigmond egy gazdasági és pénzügyi műhely megalakítását javasolta, amely föltárja a nemzeti vagyon széthordásának követhető és eleddig követhetetlen útjait. A jelenlévők abban is megállapodtak, hogy az 1956-os forradalom kirobbanásának emléknapján, október 23-án felhívással fordulnak a hazai, a Kárpát-medencei és a világban szétszóródott magyarokhoz: Milyen legyen Magyarország? Szó esett a Márciusi Charta Alkotmánybírósághoz benyújtott első beadványáról. A szervezet jogászai és orvosai bíznak abban, hogy az elmúlt hónapokban kidolgozott, egészségügyhöz kapcsolódó és az azt kiegészítő beadványukkal az alkotmánybíróság már az ősz folyamán foglalkozik. Csoóri Sándor a tanácskozáson bejelentette, hogy amennyiben az alapító tagok úgy határoznak, találkozót kezdeményez a Márciusi Charta Sólyom László köztársasági elnökkel a civil társadalom egyre inkább elmérgesedő viszonyáról. /Milyen legyen Magyarország? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./; Előzmény: Márciusi Charta néven új civil értelmiségi mozgalom alapításáról döntött május 5-én Budapesten több mint száz közéleti személyiség. A mozgalom zászlóbontását Csoóri Sándor író kezdeményezte, akinek márciusban írt leveléhez számos író, művész, tanár, közgazdász, tudós, egyházi személyiség csatlakozott. /Megalakult a Márciusi Charta. = Népszabadság, máj. 7./

Október 23-án az öt közjogi méltóság koszorúzott Budapesten az Ötvenhatosok terén az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél: Sólyom László államfő, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Utánuk két ötvenhatos elítélt, majd a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök két unokája koszorúzott. A Kossuth Lajos teret a rendőrség kordonokkal teljesen lezárta. A területre csak a meghívott vendégek és az akkreditált újságírók mehettek be. A kordonon kívülről mintegy 60 személy próbálta füttyszóval, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálásokkal megzavarni a rendezvényt. Az október 22-e esti heves összecsapásokat követően, 23-ra helyreállt a rend a magyar fővárosban, de a készültség jelei még észlelhetők voltak, mindenfelé civil rendőrautók és járőrautók cirkáltak, ha csoportosulást láttak, igazoltattak. A tüntetők és a rendőrök előző délutáni, illetve éjszakai ütközete nyomán összesen öt sérültet, egy rendőrt, három újságírót és egy tüntetőt szállítottak kórházba. A rendőrök több személyt előállítottak, Egy fiatalembert több forrás szerint „a rendőrök irányából” lábon lőttek, a helyszínen egy orvos ellátta a sebét, majd a MÁV-kórházba szállították. A rendőr-főkapitányság azt állítja, nem használtak lőfegyvert. /Keddre helyreállt a rend a magyar fővárosban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

2006. október 23-a úgy 1átszik, hagyományteremtő ünnep lett, rossz értelemben a jelenlegi hatalom számára Budapesten. A brutális rendőri beavatkozásba torkollott tüntetés most olyan rendőri készültséget eredményezett, mintha az ünneplők polgárháborúra akarnák váltani az addigi szócsatákat. A köztársasági e1nök a műegyetemi beszédében hiányolta is a rendőri erőszak kivizsgálásának késlekedését (késleltetését?). Az azóta levitézlett főkapitány „bátor” rendőrei, akik hárman-négyen gumibotoztak egyetlen földre tepert embert, most ismét készülnek és a főváros teljes központja az „munkaterületük” lett. Az ország főméltóságai, kivéve az Országgyűlés és a kormány képviselőit, a Műegyetem nagytermében gyűltek össze megemlékezni, élükön Sólyom László elnökkel. Ő elrendeznivaló ügynek nevezte a rendőrök egyre késő elszámoltatását. Arról is szólt, hogy ez a forradalom a tisztesség melletti kiállást jelenti, ami kizár minden kapcsolatot a Kádár rendszerrel. A zászlófelvonás alatt már azt is kiabálták a kormányfőnek: diktátor! Most hallottam először – azon a megemlékezésen, ahol az elnök az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnökei is helyet foglaltak, és ott ült a „külhoni” magyarságot képviselő erdélyi egyetemista is – azt, hogy Romániában ‘56-ért 20 halálos ítéletet hoztak és l4 ezer évnyi börtönbüntetést szabtak ki! Nem sokan ismerik ezeket a számokat az erdélyi olvasók közül, ahogyan a cikkíró sem. Az elnök most, 50 év után is kénytelen követelni azt, ami elmaradt: „kérjük, követeljük rehabilitálásukat!” Romániában melyik tollasodásával elfoglalt politikusunk követeli ezt? – kérdezte dr. Sasi Nagy Béla. /Dr. Sasi Nagy Béla: Ünnepeltünk? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 26./

A magyarországi Liga szakszervezet beszüntette a sztrájkot, miután az Országgyűlés december 17-én elfogadta az egészségbiztosítási törvényt. Gaskó István Liga-elnök elmondta: azért döntöttek a sztrájk beszüntetése mellett, mert az Országgyűlés döntése megértette velük, hogy annál a kormánynál, amely ezt a szégyenteljes döntést vállalta, a szakszervezeteknek esélyük sincs céljuk elérésére. Felkérik a köztársasági elnököt, hogy éljen alkotmány biztosította jogával az egészségbiztosítási törvénnyel kapcsolatban. A szakszervezetek egyúttal az Alkotmánybírósághoz fordulnak, valamint ügydöntő népszavazást is kezdeményeznek, hogy megakadályozzák a magántőke bevonását az egészségbiztosítás rendszerébe. /Ismét járnak a vonatok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója kárhoztatta Orbán Viktort és elismeréssel írt Bokros Lajos pénzügyminiszter „reformcsomagjáról”, mert növekedési pályára állította a gazdaságot. Azután jött a Fidesz, elkezdett költekezni, nagy költségvetési hiányt halmoztak fel. Medgyessy Péter kormánya kénytelen volt tovább költekezni. Az újságíró szerint Gyurcsány Ferenc kormányán kívül „senkinek nem volt mersze” kimondani az igazat, innen adódik népszerűtlensége: hogy Magyarországon hárommillió munkavállalónak kell eltartania a tízmilliós lakosságot. Tibori állította: a „Gyurcsány-kormány reformokat kezdeményezett. ” Azonban képtelenek voltak minden egyes intézkedést közérthetően elmagyarázni. Ezt használta ki újra a Fidesz „az alkotmánybírósággal és az államelnökkel karöltve” a „nevetséges népszavazásig”, amely mindenféle reformtörekvést leállított. /Tibori Szabó Zoltán: A jövő véget ért? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13/

Új miniszterelnök helyett új parlamenti választások kiírását követeli Magyarországon 69 közéleti személyiség, akik az erről szóló nyilatkozatukat április 8-án ismertették. A dokumentum aláírói között van mások mellett Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés korábbi elnöke, Zlinszky János, az alkotmánybíróság egykori tagja, Czakó Gábor és Lányi András író, Elek István közíró, Fábry Sándor humorista, Gazsó Ferenc és Granasztói György egyetemi tanár, Hankiss Elemér szociológus, Makovecz Imre építész, Schäffer Erzsébet újságíró, valamint Schneller István, Budapest volt főépítésze. Az aláírókhoz a Professzorok Batthyány Köre testületileg csatlakozott. Azért követelik a jelenlegi országgyűlés feloszlatását, hogy ne a színfalak mögött alkudozó pártok adjanak ismét kormányfőt az országnak, és hogy az adósságválságot a kormány ne használhassa az ország kiárusítására – áll a nyilatkozatban, mely szerint az új választások kiírása a jogállam rendjébe vetett bizalom helyreállításának első feltétele. /Előrehozott választásokat követelnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

Véghajrá, Magyarország!
Az elmúlt nyolc esztendő pannon politikatörténetéből hét legalább úgy néz ki, mint a fizetett újsághirdetésekben sebészeti klinikának álcázott boszorkánykonyha, amelyben kígyót és békát összehordani haladó gyógymódnak számít, a sarlatán érvágások és a felületi köpölyözésben elgennyedő gondok miatt viszont a páciens belerokkan(hat) a terápiába. Hét magyar szűk esztendő hagyatéka: csődkormányzás, hazugságbeszéd, politikai szubkultúra, legfelsőbb körökben meghonosodó korrupció, szociális káosz, az effajta televényen pedig, mint annyiszor a történelemben, a maga „törvényszerűségei” szerint gyökeret eresztő szélsőség és demagógia. Hozadéka pedig, – öröm az ürömben, ahogyan azt a beszédes nevű „Tégy a gyűlölet ellen!” mozgalom főszervezője, Hegedűs Zsuzsa szociológus, „a jobboldal marxistája” megjósolta – az újjáéledő szolidaritás és a társadalmi önszerveződés megerősödése. Hamarosan kiderül, hogy az öntudatos állampolgár mennyit is nyom a latban!
Az elmúlt nyolc esztendő magyar törvényhozásának szomorú mérlege van. „Reform-intézkedések” és jogszabályok egész sora bizonyult hebehurgyának, az Alkotmánybíróságnak soha nem akadt annyi munkája, mint ebben az időszakban. Újabban viszont az ügyészségnek is egyre bokrosabb teendői vannak a politikusok háza táján. Az igazságszolgáltatás malmai, ha lassan is, mentelmi jogtól csikorogva, csak őrölnek valahogy. De mintha teljesen hiába derülne ki tételesen, hogy az élő klasszikus szerint „hazudtak reggel, éjjel meg este”, hogy szervezetten, „trükkök százaival” hordták szét a közvagyont és züllesztették működésképtelenné a legalapvetőbb közintézményeket, a korrupciós botrányok ellenére politikai felelőse nincsen semminek. Azaz: minden (elsősorban a gazdasági válság) és mindenki más (legfőképp az ellenzék) felelős, az ágazatokat hivatali szinten felügyelőkön kívül. Ők legfeljebb jól fizető vagyonkezelő társaságok élére, netán európai uniós hivatalokba katapultálnak. (Az első magyar kormányfőt, Batthyány Lajost még „felelős miniszterelnöknek” nevezték. Egyáltalán mérhető, mennyit változott a politikai morál mondjuk Batthyány, vagy akár a szentségtörésig megidézett mártír Nagy Imre óta?)
A köztársasági elnök az alkotmányosan lehetséges legkorábbi dátumra tűzte ki az országgyűlési választásokat, ezzel pedig a Harmadik Magyar Köztársaság eddigi legrövidebb választási kampánya vette kezdetét. Ami nyilván illúzió, hiszen a szerecsenmosdatás nagyjából a „szakértői kormány” kinevezésével, majd’ egy esztendővel ezelőtt vette kezdetét. (Ad absurdum: szerencsére!)
A magyar baloldal jelenlegi támogatottsága talán a rendszerváltás körüli mértékhez sem fogható, hiszen akkor látványosan „szakítottak” a pártállami kormányzati múlttal, az elmúlt nyolc esztendőt azonban már nem lehet letagadni. Nyugat-európai statisztikai hivatalok szerint gazdaságilag az integrációs folyamatban még éltanulónak számító Magyarországnak sikerült a térségben a legkevésbé fölzárkóznia az Európai Unióhoz, a csatlakozástól számított hat esztendő pedig éppen a baloldali kormányzás idejének „sűrűjét” képezi! Történelmi vereség előtt állni bizonyára nem könnyű dolog, a cél azonban (sikerül-e megakadályozni, hogy az ellenfél – a kampány retorikájában inkább (köz)ellenség – megszerezze az alkotmányozáshoz elegendő kétharmados többséget?) az eszközt is szentesíti... Banánköztársaságokra jellemző vádaskodások persze nevetségesek egy EU- és NATO-tagország belpolitikai csatározásaiban, külpolitikai téren azonban az ország tekintélyének mérhetetlenül sokat ártanak.
A túlélésre játszó, kétes(élyes) szövetkezésekbe menekülő „törpepártok” átsodródása baloldali térfélre szinte törvényszerű, jó ideje tartó mozgás, akárcsak a „talajgyökér és rögvalóság” bűvöletében radikalizálódók demagógiája, amelyet a mélyszegénységbe süllyedő, súlyos szociális, demográfiai, sőt interetnikus feszültségek sújtotta térségek türelmetlen és hiszékeny szavazói minden bizonnyal parlamenti képviselethez juttat, a vészmadarak leplezetlen kárörömére. (Sajnos, a sokat emlegetett „írástudók árulása” – amely pártállástól független, azaz pártállástól függő! – demokráciában arról ismerszik meg, hogy a kormányzati politika diplomás haszonélvezői gátlástalanul és felelős kritika nélkül igyekeznek „munkáltatóik” szekerét oly módon tolni, ami vastagon fizetett reklámügynökségeknek is a becsületére válna.)
A kormányképes jobb-közép erők az elsíbolt rendszerváltás befejezését, a kármentést, a felelősség megállapítását és felelősségre vonást, a magyar méltóság helyreállítását, gazdasági rehabilitációt, végső soron egy jobb és biztonságosabb élet reményét ígérik. (És kételkedőknek nincs helyük!) Revansot a hosszas ellenzékiségért, mert jó munkához idő kell, ha már a rosszhoz ennyi kellett... Ennek a népi bölcsességnek az apropóján legalább nyolc esztendőnyi „rossz munkát” kellene gyorsan rendbehozni, hogy az áprilisi parlamenti választások nyomán alakuló kormányzatnak a hitele még egy mandátumra megmaradjon, de mindenképpen kitartson az önkormányzati választásokig. Húsz esztendővel a rendszerváltás után azonban az élhető jelenre vágyó polgárok egyre kevésbé fogékonyak a boldogabb jövő miatti folyamatos áldozatvállalásra. Csodát szeretnének. Bárhogyan is van, csodát igérni most a legnagyobb felelőtlenség, a csodavárásnak ugyanis kiábrándulás a vége. Mert ahogyan egy klasszikus krimi zárómondata fogalmaz: ez egy mai történet, amely tegnap kezdődött, és holnap ér véget. Esetleg holnapután...!
LACZKÓ VASS RÓBERT. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Băsescu biztosította Barrosot
Traian Băsescu államfő Brüsszelben a José Manuel Barroso EB-elnökkel folytatott találkozó után azt mondta: biztosította az EU képviselőjét, hogy Románia valóra váltja a működőképes feddhetetlenségi ügynökségre vonatkozó ígéretét, hogy a vezetők vagyonát ellenőrizhessék.
„Ami az ANI-t illeti, amelyet az Alkotmánybíróság döntése nyomán gyakorlatilag felszámoltak, ha nem is ténylegesen, de hatásköreit elvették, biztosítottam az Európai Bizottság elnökét, hogy Románia tiszteletben tartja ígéretét, miszerint lesz működőképes feddhetetlenségi ügynöksége, amely a vezetők vagyonát és pénzügyi forrásainak szármázását vizsgálja” – mondta az államfő.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Románia támogatja az EB igazságügyre vonatkozó célkitűzéseinek korrektségét.
Az Európai Bizottság Románia uniós csatlakozásakor egy együttműködési és ellenőrzési rendszert alkalmazott a romániai igazságüggyel szemben. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusnak négy feltétele van: az igazságszolgáltatási aktus átláthatósága főként a legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) felelősségének növelése révén, az új polgári és büntetőjogi törvénykönyvek hatása, a feddhetetlenségi ügynökség létrehozása, a nagykorrupciós ügyek elfogulatlan leleplezése és kivizsgálása, a korrupcióellenes és azt megelőző intézkedések foganatosítása.
Az EB által közölt legutóbbi, március 23-i jelentés szerint az ANI haladást ért el, bővítette tevékenységét, két civil szervezettel is együttműködik, ugyanakkor az ANI-t felügyelő Országos Feddhetetlenségi tanács (CNI) nem működött hatékonyan.
Az Alkotmánybíróság úgy döntött, az ANI működését szabályozó törvény bizonyos cikkelyei, köztük az intézmény hatáskörére vonatkozó 13-as cikkely is az ország alaptörvényébe ütközik.
Múlt hét végén Emil Boc kormányfő azt mondta, sürgősségi rendelettel kívánja biztosítani az ANI további működését, mint mondta: „téved, aki azt hiszi, gúnyt űzhet az ANI-ból”.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Markó nem oszlatné fel a parlamentet
Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta: indokolatlan a parlament feloszlatásának gondolata, ha az államfő tisztségéből való felfüggesztéséről szóló népszavazás nem erősíti meg a testület döntését, amint azt Daniel Buda, az alkotmánymódosítási bizottság elnöke mondta.
Markó Béla sajtótájékoztatóján elmondta: volt egy ilyen javaslat, miszerint a parlamentet fel kell oszlatni, ha az államfő felfüggesztéséről szóló referendum nem erősíti meg a testületdöntését, de ezzel az RMDSZ nem értett egyet.
„Nem értettünk egyet, mert lehetnek olyan eseteke, hogy a referendum eredménye eltér a parlamenti szavazás eredményétől. Ilyen helyzet nem csak az államfő leváltásáról szóló népszavazás esetén fordulhat elő. És akkor indokolatlannak tartom a parlament feloszlatásának gondolatát, valahányszor egy referendumon nem ugyanaz az eredmény születik, mint a parlamentben. Ezeket a helyzeteket másként kell megoldani” – mondta Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke hozzáfűzte: a szövetség egyetértett azzal, hogy az államfő tisztségéből való felfüggesztésének procedúrájában kötelező érvényű legyen az Alkotmánybíróság véleménye, és ez az előírás szerepel is a tervezetben.
„Más szavakkal kifejezve az államfőt súlyos alkotmánysértés esetén lehet felfüggeszteni. Ha valakinek a parlamentben ez a szándéka, az Alkotmánybíróság véleményét kell kérnie. Ha az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy súlyos alkotmánysértés történt, a procedúra folytatódik, ha a taláros testület nem ért egyet, a folyamat leáll. Tehát módosítottuk az eddig érvényben levő előírást, de a parlament feloszlatásáról nincs szó” – összegzett Markó Béla.
Daniel Buda, az alkotmánymódosítási bizottság elnöke javasolni fogja a parlament feloszlatását, ha a népszavazás eredménye nem erősíti meg a parlamentnek az államfő felfüggesztéséről szóló döntését, és nem veszik figyelembe az Alkotmánybíróság véleményét, ha a testület úgy ítéli meg, az államfő nem sértette meg az alaptörvényt. (Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

A rendszer
Emil Constantinescu volt államfő azzal a híres mondattal vonult ki a politika élvonalából, amelyben elismerte, hogy legyőzte őt a rendszer.
A rendszer valóban nagyon erős gépezet, és ezt most megtapasztalhatta Traian Băsescu államfő is, miután a derült égből villámcsapásként az Alkotmánybíróság szétrobbantotta a vagyonellenőrzésre hivatott Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI). Tény, hogy valami nagyon kiverte a biztosítékot az alkotmánybíráknál, akik közül hatan azt is alaptörvénybe ütközőnek minősítették, ami ellen senki nem emelt kifogást. Bizonyára számos magas rangú állami tisztségviselő örül annak, hogy a taláros testület kimondta a varázsszót, és a magánélet védelméhez való jogot a tisztségviselők vagyonának az átláthatósága elve fölé helyezte, fölülírva azt a konszenzust, amit a politikai osztály kínkeservesen izzadt ki magából az elmúlt tíz évben. Ennek a konszenzusnak a nyomán vált lehetővé, hogy a politikai pályára lépő magas és alacsonyabb rangú tisztségviselők kötelesek nyilvánosságra hozni vagyonukat, és megvizsgálható: mandátumuk ideje alatt nem gyarapították-e jövedelmükhöz képest igazolhatatlan mértékben javaikat.
Persze, az ANI-jogszabály nem csak a képviselőkre és szenátorokra vonatkozik, hanem a bírókra, ügyészekre, a nemzeti bank vezetőire, a helyi választottakra és a központi, valamint helyi államapparátusban dolgozókra egyaránt, akik valamennyien köztisztségeket vagy -funkciókat töltenek be. Szintén nem mellékes, hogy a vagyonbevallás kötelezettsége az alkotmánybírákra is vonatkozik. Rossz nyelvek szerint éppen a talárosok vagyonát kezdte bolygatni az ügynökség, amikor a kutakodó kezekre végzetes csapást mért az alkotmánybírósági ítélet.
Az ingoványos talajra vezető találgatásoktól elvonatkoztatva azonban teljesen egyértelmű, hogy a politikai osztály első perctől kezdve ódzkodott az ANI felállításától, és attól, hogy ez az intézmény valóban hatékonyan működjön. Hároméves vajúdás után csoda, hogy egyáltalán elkezdte a működését, hiszen emlékezzünk csak vissza, a törvény elfogadása után még körülbelül egy évig folyt a cirkusz, amíg a szenátus kijelölte az ANI vezető tanácsába a tagokat, majd ez a testület számos botrányos ülés közepette megválasztotta vezetőségét.
Az ANI tevékenysége távol áll a hatékonyság ismérvétől. Az elmúlt egy évben egyetlen olyan tisztségviselőről sem szerzett tudomást a sajtó, akinek kára származott volna az ügynökség vizsgálódásaiból. Az ANI elnöke azt nyilatkozta néhány nappal ezelőtt, hogy a képviselők és szenátorok egynegyede ellen indítottak vizsgálatot, ami mennyiségileg valóban lenyűgöző szám, de a vizsgálódás minősége tekintetében számos a kifogásolni való. Így például az ügynökség a vagyonnyilatkozatok kitöltésében elkövetett banális tévedéseket, valamint a jövedelem és vagyon közötti nyilvánvaló eltéréseket egy kalap alá sorolta, minden apró hibát kiszúrt disztingválás nélkül, mintha ő maga is az intézmény lejáratásában lenne érdekelt.
A feddhetetlenségi ügynökség számos kompromisszum következményeként nyerte el a most felszámolt formáját. Az alkotmánybírósági döntés csak megerősíti, hogy a rendszerváltás után romlott alapokra épült sajátos demokráciánkban továbbra sem sikerül egészséges egyensúlyt találni a közszereplők vagyonának ellenőrzésére, vagyis hogy ez a mechanizmus egyben hatékonyan működjön, ugyanakkor ne lehessen felhasználni politikai célokra.
Az ANI sikeres működésére nem volt politikai akarat a parlamenti pártok között, így pártállásra való tekintet nélkül a teljes politikai osztály érdekelt az intézmény lejáratásában. Most azonban az ANI-t nem a politikusok számolták fel. Ők ugyanis nem merik kockára tenni a népszerűségüket a csupasz igazság kimondásával, miszerint nem kell nekik az ANI. Az alkotmánybírósági döntés azt sejteti, hogy az ügynökség a hatalmi rendszer hátterében lévő, de annál befolyásosabb rétegeinek az érdekeit sérthette, amely meg is adta a kegyelemdöfést. Nem véletlen, hogy ezúttal az Alkotmánybíróság alakította a torreádor szerepét, hiszen a taláros testület sem az a makulátlan bírósági intézmény, amelynek a függetlenségéhez nem fér kétség. Az alkotmánybírák maguk is a rendszer fiai. Ők is a parlamenti pártok sorait gyarapították nem is olyan régen, az alkotmánybírói széküket pedig a politikai erőknek köszönhetik.
A kommunizmusban gyökerező rendszer – amely mint minden ilyen képződmény, könnyedén újratermeli magát – még sok vezető politikus fölött fog győzelmeket aratni. Băsescu is már rég Constantinescu kínos helyzetébe került volna, ha időközben hazánk nem válik a NATO és az Európai Unió tagjává. E két tagságból fakadó kötelezettségek jelentik ugyanis az egyedüli hatékony féket, és kényszerítik önmegtartóztatásra a mindenható rendszert. E kötelezettségek nélkül Románia ugyanolyan káoszban bukdácsolna, mint a Constantinescu-korszak utolsó esztendejében.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Az átvilágítás sötétebb oldalai
Húsz esztendővel a rendszerváltás után, enyhén szólva is megkésettnek tűnik az átvilágítási törvény, amelyet most készül elfogadni a parlament, és amely nem más, mint az 1990 tavaszán elfogadott Temesvári Kiáltvány híres nyolcadik pontjának idejétmúlt, „megszelídített” változata.
Van-e még egyáltalán az átvilágításnak két évtizeddel a romániai kommunista rendszer bukása után, amikor a törvény által érintett személyek java része már nyugdíjas, vagy nyugdíjba készülődik – teszik fel a kérdést politikai körökben, illetve politikai megfigyelők.
Hirtelen támadt sürgősség
Az értetlenkedés annál inkább is jogos, mert a jogszabályt most éppen az a Demokrata -Liberális Párt sürgeti, amely – a szociáldemokratákkal együtt – 2008-ban megakadályozta a Nemzeti Liberális Párt által 2005-ben kezdeményezett törvényről a parlamenti vitát. A dolog pikantériája az, hogy a liberális kezdeményezők között ott volt Mona Muscă is, akiről később kiderült, hogy a politikai rendőrség spiclije volt.
Az akkori tervezetet a szenátus megszavazta ugyan, a képviselőházban azonban sikerült közel fél évtizedre elnapolni a vitát, amelyet 2006-ban és 2008-ban is az alsóház plénumának napirendjére tűztek, mindhiába. Most viszont a demokrata liberálisok számára egy csapásra fontos lett a törvény megszavaztatása, olyannyira, hogy a képviselőház demokrata-liberális elnöke, Roberta Anastase szoros, május 20-i határidőt tűzött ki erre.
A nagy sietségben most aztán a honatyák megfeledkeztek arról, hogy létezik még egy átvilágítási törvénytervezet, amelyet úgyszintén 2005-ben nyújtott be a parlamenthez a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának három akkori vezető politikusa, Cosmin Guşă, Lavinia Şandru és Aurelian Pavelescu. Az átvilágítási jogszabály elfogadtatására egyébként korábban, 1994-ben és 1997-ben is történtek kísérletek.
A kivételek
A most vitára kerülő törvény nem csak megkésettsége miatt tekinthető okafogyottnak, de azért is, mert jelentősen korlátozza az átvilágítandó személyek körét. A demokrata-liberálisok által szorgalmazott jogszabállyal szemben az ellenzéki erők mindenekelőtt azért emelnek kifogást, mert a jogszabály nem vonatkozna a legfontosabb közméltóságok betöltői közül Traian Băsescu államfőre és Emil Boc miniszterelnökre.
Ezt elsősorban azért tartják elfogadhatatlannak, mert civil társadalmi szervezetek többrendbeli jelzése nyomán korábban több ízben is felmerült annak gyanúja, hogy Traian Băsescu a kommunista rendszer idején a Navrom román állami hajózási társaság Anvers-i kirendeltségének vezetőjeként a Szekuritáté embere volt, Emil Boc pedig romániai diákszövetség vezetőségi tisztségviselőjeként szolgálta ki a Ceauşescu-féle diktatúrát.
Jóllehet a szenátusban elfogadott változat még érintette volna őket, az alsóház jogi bizottságának döntése nyomán mentesülnek az átvilágítástól a volt diplomáciai és kereskedelmi kirendeltségek vezetői és helyetteseik, akárcsak a Romániai Kommunista Diákszövetség központi és egyetemi vezetői.
A törvény lényegi eleme, hogy mindazok a személyek, akik az 1947. december 30-a és 1989. december 22-e közötti időszakban a kommunista rendszer hatalmi köreinek, az elnyomást fenntartó apparátusnak a tagjai voltak, öt évig nem viselhetnek a demokratikus államhatalmi ágakban (államelnöki hivatal, törvényhozás, közigazgatás, igazságszolgáltatás) köztisztséget. Nem tölthetnek be vezető pozíciót a hadseregben, a közszolgálati médiában és a különféle titkosszolgálatok, a rendőr-főfelügyelőség élén sem. A jelöltek múltját a törvény gyakorlatba ültetéséért felelős bizottság ellenőrzi majd.
Ha azonban a törvény által érintett személy választott funkciót tölt be, akkor mandátuma lejártáig a helyén maradhat, a tiltás csak az azt követő öt évre lép érvénybe. Gyakorlatilag tehát a honatyák, a polgármesterek, a helyi és megyei tanácsosok letölthetik teljes megbízatásukat. Kinevezett tisztség esetén pedig kilencvennapos türelmi idő áll rendelkezésére a távozáshoz.
Egyáltalán nem vonatkozik a jogszabály az állami kormányügynökségek, a minisztériumok igazgatóira, akik megválaszthatók a következő ciklusokban is. Mentesülnek a jogszabály kihatásai alól azok is, akiket 18 éves életkoruk előtt szervezett be a Szekuritáté.
Elítélő vélemények
A jogszabály még így, megcsonkítva is visszatetszést váltott ki hazai politikai körökben. A szociáldemokraták az Alkotmánybírósággal fenyegetőznek, abban a meggyőződésben hogy a tervezet több pontja is az alaptörvénybe ütközik. Volt alelnökük, a kolozsvári csoport egykori hangadó tagja, Vasile Dâncu szerint az eltelt húsz év során a kommunista nómenklatúra tagjai „nagyvállalkozókká képezték át magukat”, így a törvény nem érinti őket.
A kolozsvári csoport másik rangos tagja, Vasile Puşcaş korábbi európai integrációs tárcavezető úgy látja, megkésése miatt a törvény ma már csak arra jó, hogy megszilárdítsa a Romániát az utóbbi húsz év során uraló „gazdasági-társadalmi tulajdonstruktúrát”. Ion Iliescu volt államfő egyenesen szégyenteljesnek találja a jogszabály-tervezetet „húsz év jogállami gyakorlat” után.
Mint kifejtette, mindezt őt nyolcvan éves fejjel hidegen hagyja, de a legelső politikus, akit át kellene világítani az Traian Băsescu államfő lenne. A liberális Adrian Cioroianu egykori külügyminiszter mindehhez hozzáfűzte: a gyermekeiket pártpénzeken felnevelő személyek átvilágítása lenne elsődleges. A demokrata-liberális Silvian Ionescu pedig feltette a pontot az i-re: „Valamennyien ugyanabban a struktúrában tevékenykedtünk” – jelentette ki.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó: az RMDSZ nem fogad el visszalépést a kisebbségi oktatás terén
Amennyiben a parlament elfogadja az új oktatási törvényt, gyakorlatilag teljeskörűvé válik az anyanyelvű oktatás Romániában. Ebben a tekintetben az RMDSZ semmilyen visszalépést nem tart elfogadhatónak – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön Sepsiszentgyörgyön.
Az RMDSZ elnöke a megyeközpontban, illetve Kézdivásárhelyen találkozott a régió magyar tanintézményeinek vezetőivel, tanáraival, valamint a tanfelügyelőség képviselőivel, akikkel a készülő új oktatási törvényt, különösen az anyanyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezéseket tekintették át.
Markó elmondta, a kormány által elfogadott, jelenleg a képviselőház oktatási bizottságában lévő jogszabály-tervezet még a korábbi, a kormány által felelősségvállalással elfogadott, majd az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett törvénynél is szélesebb anyanyelvi jogokat biztosítana a kisebbségi oktatás terén. Ennek elfogadásához azonban erős koalíciós szolidaritásra, a koalíciós egyezségek szigorú betartására van szükség. Markó Béla ezzel az oktatási szakbizottságban szerdán bekövetkezett koalíciós nézeteltérésre utalt, amikor a PD-L egyik képviselőjének támogatásával, 16-14 arányban elfogadták azt az ellenzéki javaslatot, melynek értelmében a történelem és földrajz ötödik osztálytól kezdődően csak román nyelven lett volna oktatható. Végül az RMDSZ nyomására a szavazásra visszatértek, és a tervezetet eredeti formájában fogadták el.
Erdély.ma

Teljes körű magyar oktatás
A tanügyi törvénytervezetről, valamint az ezzel kapcsolatos koalíciós vitákról és megbékélésről beszélt tegnap Sepsiszentgyörgyön Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta, azért ment Háromszékre, mert olyan időszak van, amikor hasznos szorosabb kapcsolatot tartani a saját szervezettel, és azokkal, akiket a kormányban meghozott intézkedések jól vagy rosszul érintenek. Az RMDSZ-elnök szerint a háromszékiek jelezték neki, hogy hasznos lenne anyanyelvi oktatatási kérdésekben tanácskozni a pedagógusokkal. Erre került sor tegnap Sepsiszentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközépiskolában, majd Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központban.
A román nyelven kívül mindent magyarul
Az új oktatási törvény által – amennyiben ezt elfogadja a parlament – gyakorlatilag teljes körűvé válik az anyanyelvű oktatás Romániában, és e tekintetben az RMDSZ semmilyen visszalépést nem tart elfogadhatónak – jelentette ki Markó.
A szövetségi elnök elmondta, a kormány által elfogadott, jelenleg a képviselőház oktatási bizottságában lévő jogszabálytervezet még a korábbi, a kormány által felelősségvállalással elfogadott, majd az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett törvénynél is szélesebb anyanyelvi jogokat biztosítana a kisebbségi oktatás terén, ennek elfogadásához azonban erős koalíciós szolidaritásra és a koalíciós egyezségek szigorú betartására van szükség.
Markó Béla ezzel az oktatási szakbizottságban szerdán bekövetkezett koalíciós nézeteltérésre utalt, amikor is a demokrata-liberálisok egyik képviselőjének támogatásával, 16-15 arányban elfogadták azt az ellenzéki javaslatot, melynek értelmében a történelem és földrajz ötödik osztálytól kezdődően csak román nyelven oktatható.
Mint ismeretes, az RMDSZ határozott fellépésének eredményeként a tervezet folytatódó vitájában már a megállapodásnak megfelelően fogadták el a többi kisebbségi vonatkozású cikkelyt. Így alakulhatott ki az az ellentmondás, hogy – míg a történelem és földrajz oktatására vonatkozó cikkely román nyelvű oktatást ír elő, az utána következő rendelkezés kimondja: a román nyelven kívül minden tantárgy anyanyelven oktatható. Ezt az ellentmondást a plénumban fogják feloldani – mondta Markó Béla.
További eredmények
A törvény további, kisebbségi vonatkozású rendelkezései közül a szövetségi elnök fontos előrelépésnek nevezte azt is, hogy a román nyelvet és irodalmat végig sajátos tanterv szerint és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetnek.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek – a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés. A miniszterelnök-helyettes szerint a fejkvótarendszer bevezetése komoly kockázatot jelenthetett volna a kis gyereklétszámmal működő magyar intézmények esetében.
„Ez számunkra elfogadhatatlan, ezért bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak. Ez sem oldja meg problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint egy jelentős emelés jár a gyerek után” – mutatott rá Markó Béla.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)