Február 12-én Vajdahunyadon a római katolikus templomban dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek pappá szentelte Benkő Attilát, a város szülöttjét, aki ferences szerzetes lesz. Márton Áront pontosan 66 esztendővel azelőtt, 1939. február 12-én szentelték püspökké, és Vajdahunyadon a mostani előtti utolsó római katolikus papszentelést is Márton Áron végezte 1941-ben, amikor 5 papot szentelt fel. /Chirmiciu András: Papszentelés Vajdahunyadon 64 év után. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

Február 12-én dr. Jakubinyi György pappá szentelte Benkő Attila ferences szerzetest. Páll Leó ferences tartományfőnök elmondta, hogy Erdélyben a ferenceseknek 1260-ban már négy kolostoruk volt. 1949-ig Vajdahunyadon működött a ferencesek teológiai főiskolája. Az erdélyi Szent István ferences provinciának jelenleg 55 tagja van. Tizenkét kolostorban 26 ferences pap és 20 laikus testvér fejti ki munkáját. Erdélyből 4 novícius és egy segédmagiszter van Szécsényben. A 2004/2005-ös tanévtől a provincia 5 ferences kispapja a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán tanul. /Papszentelés Vajdahunyadon 64 év múltán. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 20./

Hunyad megyében az 1849-es piski csata emlékére felállított obeliszknél kezdődött el a március 15-i rendezvénysorozat. A Magyarországról érkező Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat díszőrséget állva tisztelgett a szabadságharcosok emléke előtt. A maroknyi piski magyarságot elsőként Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Az ünnepség történelmi gyökereiről szólt Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök. Az ünnepségsorozat Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál folytatódott. Déván népes gyülekezet vett részt a református temetőben kezdődött ünnepségen. Az ünnepi beszédet mondók sorában jelen volt Cristian Vladu prefektus is. Petrozsényban az ünnepségen szintén részt vett Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /Gáspár-Barra Réka: Ami örök, azt nézem én: a szellemet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Gyakorlatilag felmérhetetlen, hogy helyhiány vagy más okok miatt mennyi kincs porosodik vagy penészedik a régió múzeumainak raktáraiban, pincéiben. A tárgyak jelentős része a magyar történelemhez kötődik. Aradon Peter Hügel, az aradi múzeum igazgatója korszerűsítési elképzeléseit kínkeservesen verekszi csak át környezetén. – Az 1848-as részből a ’70-es évek elejéig sokkal többet lehetett látni, mint ma. Akkor Ceausescu ideológusainak parancsára az 1848-as részleget szétverték, helyét a dák ősök és a szocializmus dicsőítése vette át. 1989 után a kommunista relikviákat leszedték, de a történelemszemlélet mit sem változott. Peter Hügel szeretne több 1848-as anyagot kiállítani. A Feszty-hármaskép végleges helyét az igazgató nem a múzeum falain belül képzeli el. Szeretné a katolikus templom udvari épületeinek egyikében állandó helyet találni, s hosszú évekre megőrzésre odaadni az egyháznak. Hügel elismerte, hogy a raktározási körülmények borzalmasak, a falak vizesek, pereg a vakolat, a kincsek állapota pedig folyamatosan romlik. Puskel Péter, Arad múltjának egyik legavatottabb ismerője szerint elérkezett az idő, hogy előkerüljön a raktárból Aradi Zsigmond Búsuló Arad című szobra, Csiky Gergely, Fábián Gábor mellszobra, a Kossuth-szobor, Huszár Adolf Szabadság-szobrának makettjei, Arad szabad királyi város kincsesládája, több tucatnyi értékes festmény, és még lehetne sorolni. Bizonyos aradi román körök hallani sem akarnak a ’48-as részleg kibővítéséről, más magyar ereklyék leporolásáról. Eltekintve a bányamúzeumoktól, Hunyad megyében elvileg három történeti vagy néprajzi múzeum létezik. Azért csak elvileg, mert a legjelentősebb, a dévainak helyet adó épület közel egy évtizede felújítás alatt áll, s azóta nincs állandó kiállítás. A múzeum alapítása dr. Téglás Gábor és dr. Torma Zsófia, a földkerekség első amatőr régésznőjének nevéhez, pontosabban az általuk 1882-ben létrehozott “Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulathoz” fűződik. Az általános történeti múzeumból a 80-as években a “dák és római civilizáció múzeuma” lett. Az elnevezés a mai napig megmaradt. A múzeum gyűjteménye akár százezernél is több darabból áll, állította Bodó Krisztina régész, a múzeum munkatársa. Sok régi kőszobor, oszlopdarab vagy egyéb kőfaragvány Déván a szabad ég alatt áll. Vajdahunyadon van a másik múzeum, ott is folynak ásatások. Szászvároson a Néprajzi Múzeum nem panaszkodhat helyhiányra, de a magyar vonatkozású kiállított tárgyak jóformán teljességgel hiányoznak. /Chirmiciu András: Pincekultúra. Múzeumok rejtegetett magyar kincsei. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Idén az áradások már háromszor érintették Hunyad megyét. A prefektúra becslése szerint a károk közel 47 milliárd lejre tehetők elsősorban az utaknál, hidaknál és egyéb létesítményeknél. A hét elején a Cserna áradt ki Vajdahunyad környékén, ami elsősorban Telek és Nyíresfalva lakosságát érintette. Termőföldek, gazdaságok, utak vannak víz alatt. /CH. A.: Harmadszor víz alatt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Ötéves hagyományra tekint vissza a Hunyad megyei magyar pedagógusok és diákok évente rendezett tudományos értekezlete. Lehetőséget nyújtanak tanárnak, diáknak, hogy bemutassa tudományos munkásságát. Idén Vajdahunyadon került sor az értekezletre. A témák változatosak voltak, a néprajzi munkától a magyar és világirodalmat értékelő dolgozatokig, környezetvédelemig. A tanfelügyelőség oklevéllel, illetve elismeréssel jutalmazta a résztvevő diákokat, pedagógusokat, ez utóbbiak dolgozatait pedig a pedagógus szövetség megpróbálja önálló könyvben kiadni, jelezte Kofity Magda megyei RMPSZ-elnök. /(GBR): Tudományos értekezlet magyar diákoknak és pedagógusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

Lupescu Radu, a Sapientia Egyetem magyarságkutató tanára Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban címmel tartott előadást június 3-án Kolozsváron. Az újkor magyar és román történészei Hunyadit egyaránt a sajátjuknak tekintik. A román történetírás a XIX. században Gh. Baritiu révén a család nemzetiségéről cikkezve propagálta a kibontakozó függetlenségi mozgalmat. Sokáig nem egységes álláspontjukat tükrözi, hogy mikor Ioan, mikor Iancu keresztnévvel illették a hőst, csak az 1960-as években Stefan Pascu, David Prodan és társai révén vették át a Iancu de Hunedoara nevet. Magyar részről a Hunyadi-kutatásban fordulópontot jelentett Elekes Lajos munkássága, akinek konklúzióját a magyarkutatás átvette és használja. Ennek értelmében Hunyadi János ősei havasalföldi bojárok voltak, akik Zsigmond király udvarába költöztek, majd háborús vitézkedéssel megkapták a családi fészket, Vajdahunyad várát. A marxista történelemszemlélet Hunyadi személyében a balkáni népek összefogását, a Moldova–Havasalföld–Erdély összekapcsolódást magyarázta bele a középkori múltba. 1989 után megmutatkoztak a román középkorkutatás gyengéi, mégis akadnak olyanok, akik kutatásaikat a korabeli Erdély vallási-jogi alapjaira helyezik. Tény, hogy Hunyadi János nemzetiségileg mindkét közösségé, történelmileg pedig törökverő hős, aki ezáltal a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjává vált. /Ö. I. B.: Kié Hunyadi János? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Daczó Árpád P. Lukács /sz. Déda, 1921. máj. 16./ ferences szerzetest 60 évvel ezelőtt szentelték pappá. Május 27-én, a dési ferences templomban tartott gyémántmiséjén visszaemlékezett életútjára. 1940-ben lett ferences novícius. Vajdahunyadon, a ferences rendi teológián folytatta tanulmányait. Elvégezte a teológiát. 1950-ben elvitte a Securitate, de hónapok múlva kiengedték. Hat év kényszerlakhely következett Máriaradnán, Esztelneken. 1957-ben feloldották a kényszerlakhelyet. Úgy érezte, meg kell írnia Csíksomlyó történetét, mindinkább foglalkoztatta a Babba Mária név. Négy évtizedes kutatómunka után megszületett könyve, a 2000-ben megjelent Csíksomlyó titka. /Schuller Mária: 60 éve hű szolga. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 5./

Hunyad megyében Déván összesen 73 díszpolgári cím odaítélése történt. Dévának bizonyára nem lenne túl sok díszpolgára, ha 1978-ban Károlyi Béla nem létesíti éppen itt az azóta világhíressé vált női tornaiskolát. A legtöbb díszpolgári címet sportolóknak ítélték oda. Károlyi Béla és felesége, Mártha Déva díszpolgárai (1997 óta). Mátyás József, aki évtizedeken át Hunyad megye egyik legjelentősebb képzőművésze volt, három évvel 2002-ben bekövetkezett halála előtt részesült a kitüntetésben. Vajdahunyadon is elsősorban a sportolókat tüntettek ki. /Chirmiciu András: Hunyad. Feltornászták magukat. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Megjelent a Transylvania Trust munkatársainak /Benczédi Sándor, Kirizsán Imola, dr. Kovács András, dr. Szabó Bálint, Weisz Attila/ könyve: Magyar vonatkozású épített örökség Erdélyben /Utilitas Kiadó, Kolozsvár, 2005/. A szép kivitelezésű kötet több mint félszáz műemléket mutat be. Kastélyok, templomok, jeles házak, iskolák, történelmi városközpontok sorakoznak a könyvben. A szerzők szerint ezek „a legmeghatározóbbak az erdélyi magyar gondolkodásban, kultúrában, és legnagyobb hatással voltak építészetünk alakulására”. Ilyen például: Kolozsváron a Farkas utca, a város középkori falai és tornyai, a Házsongárd, Déva vára és Vajdahunyad várkastélya, Bonchida, Gernyeszeg, Keresd, Bánffyhunyad, Alvinc, Nagyenyed, Gyulafehérvár műemléki együttesei vagy Torockó házsorai. A leírásokba a legfrissebb kutatási eredmények is beépültek. /Dr. Murádin Katalin: Épített örökségünk szemléltető példatára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Erdély egyik legjelentősebb honfoglalás-kori magyar temetőjét tárjak fel Hunyad megyében, Szászváros határában a nagyszebeni és a németországi Tübingen egyetem ifjú régészei. A feltárt sírok anyaga egyértelműen a második honfoglaló nemzedékre utal, nyilatkozta Marian Tiplic, a nagyszebeni egyetem ifjú tanszékvezetője, az ásatások vezetője. Állandó településről van szó, melynek elhelyezése – egy domb tetején – arra utal, hogy a Maros völgyének ellenőrzése lehetett az itteni magyarok célja. Az erdélyi törzs (a gyulák nemzetségének) fejedelmi központja a Szászvárostól kevesebb, mint 50 kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. A honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal és fegyvereikkel együtt temetkeztek, a valamivel későbbi szászvárosiból azonban már hiányoznak a kardok és az állati csontok. A 62 eddig feltárt sírban női, gyermek- és férfi tetemekre bukkantak. Marian Tiplic reményei szerint a szászvárosi temető 80-90 sírból állhat. Amennyiben feltételezése helyesnek bizonyul, a szászvárosi lenne az első teljesen feltárt magyar temető Erdélyben. A Maros partján számos egyéb magyar temető létezik, amelyeket azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tártak fel. Az előző kategóriába tartozik a nagy gyulafehérvári temető, a piskitelepi, dévai és vajdahunyadi pedig az utóbbiba. Déván, például, az 1970-es években véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, a Securitate azonban nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt még beszélni sem volt szabad róla. Az ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja anyagilag, szállást a Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít ingyenesen szászvárosi központjában. /Chirmiciu András: Magyarok a nép és nemzet közötti időben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

Ismeretlenek letörölték a dákokra történő hivatkozást a Csíkpálfalva község területén található csomortáni régészeti ásatás tájékoztató táblájáról. A csíkpálfalvi önkormányzat közölte: az ásatás helyszínére nincs miből őrséget biztosítania. Szép számmal akadnak ma is román történészek, akik a vitatott dákoromán történelmi folytonosságot vallják. Az elmúlt hetekben Szászváros határában a régészek több mint hatvan sírból álló magyar honfoglalás kori temetőre bukkantak. Erdélyben nagyon sok helyen találtak már honfoglalás kori emlékeket, a román kutatókat azonban meglepte, hogy a magyarok előtt is használt temetőben, a honfoglaló magyarok közvetlenül a dákokra temetkeztek. Mi több, a feltárt leletekből megállapították, hogy a dák populáció hirtelen távozott a településről, s hogy a létének nyomait megőrző réteget közvetlenül a magyar honfoglalás kori leletek rétege követi. Ioan Marian Tiplic egyetemi docens, aki a feltárást végzi, tanácstalanul áll a gazdag magyar leletek előtt.. A szakember arról panaszkodott a vajdahunyadi Gazeta de Hunedoara lapnak, hogy a bukaresti művelődési tárca 1992 óta mindent megtett annak érdekében, hogy a szászvárosi lelet feltárását késleltesse. 1997-ig megvonták a finanszírozást is, 1997 és 2000 között pedig azért állt a munka, mert egyesek azt hajtogatták, jöjjenek Magyarországról, s dolgozzanak ők az őseik sírjain. /Tibori Szabó Zoltán: Dákomagyar kontinuitás? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

Két nap alatt immár hét megyét érintettek az újabb áradások Romániában. Hunyad megyében két település maradt áramszolgáltatás nélkül, a Vajdahunyad közeli Felsőtarnócán például az orkán erejű szél által kicsavart fák rongálták meg a vezetékeket. Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióvezetője Budapesten bejelentette: vízszivattyúkat visz a romániai árvíz sújtotta települések megsegítésére. Szabó Imre, a Pest megyei önkormányzat elnöke közölte, hogy a tanács két csoportban, összesen nyolcvan árvízkárosult erdélyi iskolás gyermek magyarországi nyaralását fedezi, és az első csoport Hargita megyéből már meg is érkezett. /R. Sz.: Orkán és áradások országszerte. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Karnyújtásnyira van Vajdahunyadtól, közigazgatásilag a kohászvároshoz tartozik Rákosd, az elfelejtett falucska. A magyarság közösségi élete évek óta megszűnt. Batizán Attila ifjú református lelkipásztor tavaly őszi megérkezésével Rákosdon is megindult a vérkeringés. Közönségszervezés, vallásóra gyerekeknek, népi tánccsoport szervezése, ifjúsági napok, Fűszál együttes koncertje, mindegyik hadüzenet a közönynek. Augusztus 21-én első alkalommal rendezték meg a rákosdi gyülekezeti napokat. A rendezvény ünnepi istentisztelettel kezdődött, majd a vallásórára járó gyerekek énekeltek egyházi dalokat a 160 fős – rekord nagyságú – közönségnek. A népi tánccsoport fiataljainak előadásával folytatódott az egész napos ünnepség, végül pedig bált szerveztek. /Chirmiciu András: Rákosdi gyülekezeti nap. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

2008-ig Déva, Vajdahunyad és Piskitelep egyetlen nagyvárosban tömörülhetne, nyilatkozta Mircea Molot, a Hunyad Megyei Tanács elnöke. Elmondása szerint a három város polgármesterei is egyetértenek az elképzeléssel. Mircea Molot szerint az egyesítést az európai pénzalapok hatékonyabb kiaknázása indokolja. Egyes infrastruktúra-fejlesztési EU-programok csak 150 000 lakosú nagyvárosoknak szólnak, amelyeket a hetvenezres Déva, az ugyanekkora Vajdahunyad és a nem egészen húszezres Piskitelep külön-külön soha sem tudnak megpályázni. Ráadásul Déva és Vajdahunyad már közösen pályázott meg 78 millió eurót az ISPA-programon keresztül a víz- és csatornahálózat teljes felújítására. A földrajzi közelség is szempont (Déva Piskiteleptől 10, Vajdahunyad pedig mindkettőtől 18 km-re van). /CH. A./Pál: Háromból egy város? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./

– Két éve folyamatosan korszerűsítjük az iskolát – nyilatkozta Zudor Mária, az egyetlen magyar tagozatú vajdahunyadi iskola aligazgatója. A zsilvölgyi Vulkánban két évvel ezelőtt történt a magyar tagozatnak is helyt adó 4-es számú általános iskola átfogó korszerűsítése, magyarázta Illyés Katalin aligazgatónő. A bányavidéken jóval előrehaladottabb a beolvadás, s a magyar tagozatok állandó gyermekhiánnyal küzdenek. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes adatai szerint a tavalyi tanévben Lupényban 258 magyar gyerek közül csupán 76 tanult magyarul. Vulkánban valamivel jobb az arány (114-ből 51), a Zsil völgye fővárosában, Petrozsényban pedig katasztrofális volt: 214-ből mindössze 12-en. Petrozsényban a Mallersdorfi Nővérek egykori zárdáját 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház, s Böjte Csaba atya ősztől önálló magyar iskolát indít. Csernakeresztúron a magyar tagozatnak helyt adó épület siralmas állapotban van. Évek óta nem történt semmilyen korszerűsítés, sőt a legalapvetőbb karbantartás sem, szemléltette a helyzetet Tóth János plébános. Az iskola épületét ugyanis a római katolikus egyház igényli vissza, méghozzá évek óta. /Chirmiciu András: Hunyad. Harc a magyar gyerekekért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Úgy tűnik, nincs kellően átgondolva a dél-erdélyi szórványmagyarság oktatási rendszere. Míg például Déván a Magyarok Nagyasszonya Kollégium mellett nemrég a Geszthy Ferenc Társaság is indított egy iskolát, mely az óvodától az érettségiig oktatja a diákokat, Vajdahunyadon éppen hogy „megél” a magyar elemi oktatás. Felső tagozatos iskola tehát Déván kettő is van, de a megyében másutt sehol sem találni olyan tanintézetet, amely érettségi oklevelet is adna diákjainak. Vajdahunyadról számos diák ingázik Dévára, akik részben Csaba atya intézetében, részben a Téglás-iskolában tanulnak. Az apadó gyermeklétszámot tekintve kérdéses, ki fogja megtölteni néhány év múlva például a dévai Téglás-iskola padjait. Csaba atya iskolái ezzel szemben mindig megtelnek, mert a szerzetes azokból a nyomornegyedekből is összegyűjti a diákokat, ahonnan esetleg évek óta senki nem érettségizett – sem magyarul, sem románul. /Benkő Levente: Ellentmondások a Hunyad megyei magyar oktatásban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

A Kárpát-medencei magyar orvosok határok feletti nemzetegyesítő és szakmai tájékoztató célú szimpóziumokat Erdélyben és Kárpátalján évente kétszer, Felvidéken és a Vajdaságban pedig évente egyszer szerveznek. A két erdélyi orvosi találkozót Vajdahunyadon, illetve Székelyudvarhelyen szokták megrendezni, nyilatkozta dr. Mikola István, aki az Orbán kormány egészségügyi minisztereként a magyarországi küldöttség vezetője volt. Vajdahunyadon szeptember 23-án zajlott a Magyar Egészségügyi Társaság erdélyi rendezvénye. A szakmai előadások a gyermek- és szívgyógyászat, minőségbiztosítás, illetve az orvostudomány történetére összpontosítottak, mondta dr. Hauer Erich vajdahunyadi sebészorvos, a rendezvény fő szervezője. A tudományos konferencia számos román orvos részvevője bizonyítja, hogy a tudomány túllép a nyelvi és politikai határokon. Dr. Mikola István szerint az utóbbi években egyre szorosabb együttműködés alakult ki magyarországi, illetve erdélyi és felvidéki orvosok között, s örvendetes, hogy az utóbbi esetekben nemcsak a magyar kisebbség soraiból kikerülő, hanem a többségből származó orvosok is fokozott érdeklődést mutatnak a magyarországi orvostudomány iránt. /Chirmiciu András: Magyar orvosok vajdahunyadi találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

Október 14-én Vajdahunyadon tartottak szimpóziumot. Az interetnikai kapcsolatok szakosztálya, a nagyszebeni egyetem és a vajdahunyadi Corvin-Savaria Társaság által szervezett kétnapos tudományos eszmecserén kolozsvári, nagyszebeni, gyulafehérvári és természetesen Hunyad megyei régészek, történészek mutatták be szerteágazó kutatásaikat. Dumitru Protase professzor, a Román Akadémia tagja például Torma Károly és Kovács István Erdély régészeti fejlődésében betöltött szerepéről tartott rövid előadást. Ioan Marian Tiplic, a szászvárosi honfoglalás-kori magyar sírok feltárója a középkori magyar, szász és román erdélyi erődökről beszélt, Cristian Roman és Dragos Diaconescu pedig Torma Zsófia régésznő munkásságát méltatta. Emellett egyéb érdekes magyar, szász és román vonatkozású történelmi beszámolókat is lehetett hallani. /CH. A.: Történelmi szimpózium Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Pedagógusok, lelkészek, az RMDSZ helyi szervezeteinek képviselői, illetve mind a 25 magyar civil szervezet elöljárói összegyűltek november 12-én Déván, a megyei RMDSZ által rendezett, immár hagyományos szórványkonferencián, amelyen a Hunyad megyei magyarság oktatási helyzetéről volt szó. Lakatos András, a Kolozsvárról meghívott oktatásügyi RMDSZ ügyvezető elnök leszögezte: a kis létszámú iskoláknak, tagozatoknak nincs jövője. Ezentúl az iskolák diákjaik létszáma alapján kapnak pénzt, gyerekenként olyan 20-25 millió lejt, s emiatt a 200 diáknál kisebb iskolák egyszerűen nem életképesek. A tanügyi törvény tartalmazni fog bizonyos korrekciós tényezőket a drágább kisebbségi oktatás támogatására, ennek ellenére a jövő egyértelműen a minőségi oktatást biztosító iskolaközpontoké. Erre a szórványban is fel kell készülni. Ezt mutatja a zsilvölgyi Lupény és a szomszédos Vulkán súlyos létszámproblémákkal küzdő magyar tagozatainak helyzete. Eddig sokan említették a vulkáni magyar tagozat egyesítését a felújított épülettel, új iskolabusszal és több diákkal rendelkező lupényival, de konkrét javaslat nem született. A közös megoldáshoz helyi elképzelések szükségesek, illetve olyan személyek, akik vállalják a kivitelezést. Petrozsényban ezt a szerepet a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta fel, Lupényban és Vulkánban viszont a pedagógusok tartózkodása miatt az elképzelés döcögősen halad. Vajdahunyadon sem különb a helyzet. Az óvoda és az iskola között szinte semmilyen kapcsolat sincs, holott a szórványban túl nagy luxus a lemorzsolódás. Déván a helyi kezdeményezésből született Geszthy Ferenc Társaság szeptemberben beindította az önálló magyar iskolát. Az iskola azonban félkész állapotban indult. A román és a magyar kormány közösen finanszíroz három kisebbségi iskolát: a battonyai román iskolát, a marosvásárhelyi Bolyai Kollégiumot, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolát Winkler Gyula közbenjárására a román kormány 8 milliárd lejes támogatást nyújtott a dévai iskolának. Budapestről az előző évekhez hasonló jelentős anyagi támogatást helyeztek kilátásba a Szülőföld alapon keresztül. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke szerint a román kormánytól kapott, illetve a magyartól beígért összeg csupán az iskola teljes felszerelésének a felét fedezi. /Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Kun-Kriza Ilona óvónő nem volt hivatalos a Déván tartott novemberi szórványkonferenciára. Erről megdöbbenve olvasta a Nyugati Jelenben, hogy Vajdahunyadon szinte semmilyen kapcsolat nincs az óvoda és az iskola között. Valójában az évek során sok szép közös tevékenységet bonyolítottak le. A közös ünnepély, közös módszertani körök, közös bábozás, a mesemondó verseny, a 11 éve tartó bácsi szórványtábor mind-mind óvoda és iskola közti kapcsolat Vajdahunyadon. /Kun-Kriza Ilona óvónő: Mert rólunk van szó. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./ Előzmény: Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14.

Bemutatták Déván a Nyugati Jelen fiókszerkesztőségében Kun Kriza Ilona Őszi kikerics című verseskötetét. A torockói származású, évek óta Vajdahunyadon élő óvónő első kötete elnyerte az egybegyűltek tetszését. Nagyfokú játékosság és zeneiség jellemzi verseit. /CH. A.: Kriza Ilona könyvének bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./

Déván, a belvárosi római katolikus templomban tartott ünnepi szentmisével kezdődött november 20-án Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója alkalmával tartott megemlékezés. A fejedelem marosillyei omladozó szülőházának felújítását a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. /CH. A.: Bethlen Gábor felújított szülőházának átadási ünnepsége. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./ Délután a Marosillyén, Bethlen Gábor felújított szülőházában folytatódott az ünnepség. Bethlen Gábor a marosillyei várban született. Öt évvel ezelőtt az épület az összeomlás szélén állt. Böjte Csaba atyának a 2004. december 5-i népszavazás okozta keserűségben született elképzelése szerint múzeumszerűséget lehetne berendezni, elsősorban magyar ifjak számára. Jó lenne, ha nem lenne többé olyan anyaországi fiatal, aki érettségi előtt ne járt volna Erdélyben, a magyar történelmi emlékhelyek nyomán. S Arad után Marosillye fontos megálló lenne útban Vajdahunyad, Kolozsvár vagy Székelyföld felé. Az ötlet tetszett Bethlen Farkasnak, aki magyar óvodákat és ifjúsági központokat működtet Erdélyben és Kárpátalján, s együttműködéséről biztosította Böjte atyát. /Chirmiciu András: Magyar múlt és magyar jövő. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

Gazdasági megerősödés nélkül a szórványmagyarság sorsa nem javulhat jelentősen. A küszöbön álló EU-csatlakozás fokozott kihívást jelent a gazdasági háttér kialakítása szempontjából. A november 26-án Vajdahunyadon tartott magyar gazdasági fórum mindezekre próbálta felkészíteni a Hunyad megyei magyar vállalkozókat. – Önmagában a csatlakozás nem cél, nem oldja meg a problémákat – hangsúlyozta Bogár Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetségének kereskedelmi attaséja. Éppen ellenkezőleg, a verseny felerősödik. Ebben a helyzetben az információ a legfontosabb tényező a vállalkozó számára. Grün György, a Hunyad megyei kereskedelmi kamara képviselője közölte, a szükséges tudnivalók kiválasztásában a kereskedelmi kamara is segítséget nyújt. Szepessy Szabolcs, az ITDH kolozsvári képviseletének vezetője elmondta, hat erdélyi képviseletén keresztül az ITDH támogatást nyújt az erdélyi és magyarországi vállalkozók közötti kapcsolatteremtésben, import-export tevékenységben, emellett szakmai tanácsadással szolgál. A szintén anyaországi Új Kézfogás program anyagi támogatást nyújt a szomszédos országokban induló vagy már működő kis- és középvállalkozásoknak. Végül a Szülőföld program nagyobb mértékű beruházásokat támogat. /Chirmiciu András: Magyar gazdasági fórum Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Képzőművészetből nem lehet megélni – szögezte le Fazakas Tibor vajdahunyadi festőművész. Ezért a Képzőművészek Szövetsége (UAP) hunyadi szervezete mind a 23 tagjának valamilyen más tevékenysége is van, a legtöbben rajztanárok iskolákban. Alkotásaikat ugyanis ritkán sikerül értékesíteni, többnyire magánszemélyeknek. Az intézmények évek óta nem vásárolnak műalkotásokat. Oda is inkább adományként jut el néhány kép. Így történt nemrég Déván, ahol az UAP 17 festményt adományozott az önkormányzatnak, mintegy köszönetként a támogatás fejében. Idén ugyanis a dévai önkormányzat fejenként 10-10 millió lejjel támogatta az egyéni tárlatokat tartó képzőművészeket, összesen 5 személyt. A képzőművészek állami szubvenciót, megyei támogatást vagy bármilyen anyagi juttatást évek óta nem kaptak. A 6 műhelyes dévai képzőművészeti stúdióban négy éve nincs fűtés, mivel az UAP-nek egyszerűen nincs miből kifizetni a számlát, ecsetelte a helyzetet a didergést jól ismerő Sütő Éva festőművész. Vajdahunyadon még képzőművészeti stúdió sincs. /Chirmiciu András: Hunyad. Támogatás helyett pereskedés. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 3./

A Vajdahunyadhoz tartozó Rákosd a kilencvenes években tipikus példája volt a kihalófélben lévő falunak. A magyar közösségre nézve hatványozottan igaz volt az állítás, hiszen 1999-ben megszűnt a helybeli anyanyelvű oktatás, a református parókia üresen rogyadozott, a templomban csak négyen-öten találkozgattak vasárnaponként, magyar szót alig lehetett hallani az utcán, bár a határban a helységnévtábla magyarul hirdette a falu nevét. Tavaly új lelkész érkezett a faluba. Fiatal, lelkes és hivatástudattal megáldott. Batizán Attila lelkész a helybeliekkel rendbe szedte a csűrnek használt melléképületet, amelyben bibliaórát, délutáni foglalkozást szervezett gyermekeknek, ifjaknak, asszonyoknak. Karácsonyra elkészült a parókia pincehelyiségében kialakított ifjúsági klubterem is. – Ide szívesen engedjük a gyermekeinket, mert tudjuk, hogy csak jót tanulnak, s ami nagyon fontos, újra kezdenek magyarul beszélni – mondják a szülők. Most testvérgyülekezetet keresnek. /Gáspár-Barra Réka: Újjáéledt rákosdi közösség. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

Kilenc Hunyad megyei településen indulhat magyar tannyelvű első osztály az idei őszön, Petrozsényban, Petrillán, Lupényban, Vulkánban, Szászvároson, Pusztakalánban, Vajdahunyadon, Csernakeresztúron, Déván lehetőség van első osztály indítására. A megyei tanfelügyelőség jóváhagyta a beiskolázási tervet, felküldte a minisztériumba, jelezte Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. Középiskolai szinten is sikerült három párhuzamos kilencedik osztályt kieszközölni Déván a Téglás Gábor Iskolában, amelyhez még hozzájön a Magyarok Nagyasszonya Kollégium és Magániskola keretében induló faipari osztály. Lesz újra informatika-matek szak, szolgáltatói osztály és a szakiskolai képzésben ezúttal nyomdaipari oktatás indul. /Gáspár-Barra Réka: Anyanyelvű oktatás Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Immár hagyományosan ünnepelte meg az idén az EMKE és az RMPSZ vajdahunyadi szervezete a magyar kultúra napját, azzal a céllal, hogy a magyarságtudatot erősítse – számolt be az ünnepségről Doboly Beatrix helyi EMKE-elnök. Vajdahunyadon a református műemléktemplomban szervezett rendezvényt Dávid László, számos szavalóverseny nyertes diákjának szavalata nyitotta meg, majd Kofity Annamária és Theiss Eliza a Himnusz keletkezési körülményeiről szólt. Doboly Beatrix mondott beszédet, felszólalt még Kun Kriza Ilona óvónő is. /Gáspár-Barra Réka: Értékeinket át kell örökíteni. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Tordán az Aranyosvidéki Népfőiskola hét végi előadásai betekintést nyújtottak a magyar történelem, illetve az egészséges életmód rejtélyeibe. Lupescu Makó Mária Bocskai István politikai testamentumáról, míg Lupescu Radu Vajdahunyad váráról tartott előadást. Páll Gyöngyvér pszichológiatanár a tordai Petőfi Társaság könyvtárának névadójára, Vásárhelyi Géza íróra, költőre és orvosra emlékezve, az elmagányosodás tüneteiről értekezett. Az egészséges életmódról Máthé Enikő kémiatanár beszélt. /Ladányi Emese Kinga: Királyokról, az emberi élet minőségéről, a társkereséséről. Népfőiskolai előadások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Ötödik születésnapját ünnepelte első idei összejövetelén a vajdahunyadi Összhang Nőegylet. A nőszövetség tagjai kézimunkáznak, népdalokat. A legszebb ajándékaik a kisóvódásoknak készített székpárnák voltak – mesélte Takács Ibolya, a nőegylet elnöke. /(GBR): Ötéves az Összhang. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./