Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. szeptember 25.
Nem mentek üres kézzel
A szórványban kirándultak a barótiak
A Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával, a Kulturális Örökség Napok program keretében, a Baróton működő Erdővidék Múzeuma szeptember 18–20. között kirándulást szervezett Dél-Erdélybe.
A kirándulás során a résztvevők Kerc, Nagyszeben, Magyarigen, Borosbenedek, Ompolygyepű, Zalatna, Abrudbánya, Verespatak, Brád, Marosillye, Piski, Szászváros, Gyulafehérvár és Tür nevezetes, többnyire magyar vonatkozással is bíró helyeit látogatták meg.
– A kirándulás egyik célja volt, hogy a háromszékiek is közelebbről megismerhessék azt a felbecsülhetetlen értékű szellemi- és épített örökséget, melyet Erdélynek ezen a részén a szórványban élő magyarság kitartóan őriz, ápol – mondta az idegenvezető szerepét is ellátó Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója.
A kirándulók nem mentek üres kézzel: Barát Istvánnak, az abrudbányai református egyházközség lelkészének átadták azt a pénzadományt, melyet Krizbai Imre nyugalmazott baróti református lelkész küldött az Apafi-ház felújítására, továbbá a szászvárosi, gyulafehérvári, abrudbányai és türi magyar gyermekeket fa játékokkal lepték meg. A baróti Fauna játékgyár adományait Lukács Tibor vállalkozó kézbesítette.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A szórványban kirándultak a barótiak
A Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával, a Kulturális Örökség Napok program keretében, a Baróton működő Erdővidék Múzeuma szeptember 18–20. között kirándulást szervezett Dél-Erdélybe.
A kirándulás során a résztvevők Kerc, Nagyszeben, Magyarigen, Borosbenedek, Ompolygyepű, Zalatna, Abrudbánya, Verespatak, Brád, Marosillye, Piski, Szászváros, Gyulafehérvár és Tür nevezetes, többnyire magyar vonatkozással is bíró helyeit látogatták meg.
– A kirándulás egyik célja volt, hogy a háromszékiek is közelebbről megismerhessék azt a felbecsülhetetlen értékű szellemi- és épített örökséget, melyet Erdélynek ezen a részén a szórványban élő magyarság kitartóan őriz, ápol – mondta az idegenvezető szerepét is ellátó Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója.
A kirándulók nem mentek üres kézzel: Barát Istvánnak, az abrudbányai református egyházközség lelkészének átadták azt a pénzadományt, melyet Krizbai Imre nyugalmazott baróti református lelkész küldött az Apafi-ház felújítására, továbbá a szászvárosi, gyulafehérvári, abrudbányai és türi magyar gyermekeket fa játékokkal lepték meg. A baróti Fauna játékgyár adományait Lukács Tibor vállalkozó kézbesítette.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. október 15.
III. Tűri Magyar Napok
A megmaradás titkát őrző település
A tavaly ősszel átadott Tűri Magyar Ház kiegészítéseként Küküllőszögi Magyar Néprajzi Múzeumot, könyvtárat és szabadtéri színpadot avattak a hétvégén a III. Tűri Magyar Napok során a Fehér megyei kis településen. A rendezvény szervezői nemcsak a szórványbelieket, hanem a székelyföldieket, az anyaországiakat és a még távolabb élő magyarokat is meghívták az ünnepségre.
Szombaton délelőtt a háromszéki Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület néhány huszárja és a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar tagjai járták végig Tűr utcáit, dalaikkal jelezve az ünnep kezdetét. Délelőtt a gyermekek vehették birtokba a Magyar Ház udvarát, kézműves tevékenységeket, mézeskalács-díszítést szerveztek számukra. Az ünnepi szentmisén hálát adtak azért, hogy még vannak magyarok a térségben, majd ünnepélyes keretek között mutatták be a néprajzi múzeumot, a könyvtárat és a szabadtéri színpadot.
„Erdély nélkülözhetetlen tartópillérét építhettük fel, hiszen a felújított templom, a Magyar Ház, a néprajzi múzeum, a könyvtár, a délutáni oktatás és a szabadtéri színpad, amelyek példaértékű magyar összefogás eredményei, mind a megmaradást célozzák. Feladatunk megélni magyarságunkat és Tűr a megmaradás titkát őrzi. Márai Sándort idézve kijelenthetem, hogy megmaradni több, feladatszerűbb vállalkozás, mint szerezni és hódítani”, mondta Kémenes Lóránt, tűri római katolikus plébános. Sepsiszéki Nagy Balázs ünnepi beszédében hangsúlyozta, egy olyan nemzet, amely kápolnát, könyvtárat, múzeumot létesít, az fejlődésre van hivatva.
A megnyitót követően a könyvtárban mindenki a polcokra helyezte az adománynak szánt kedvenc magyar kötetét, majd megcsodálhatta a tűri padlásokról, csűrökből előkerült régi használati tárgyak segítségével kialakított néprajzi múzeumot.
Délután kulturális műsorral folytatódtak a III. Tűri Magyar Napok, a gyergyószentmiklósi fúvószenekar koncertjét, illetve a balázsfalvi, a bethlenszentmiklósi és a jobbágytelki néptánccsoportok előadását követően a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád Színjátszó Társulat színészei vidám jelenetekkel szórakoztatták az egybegyűlteket, este pedig koncertre és hajnalig tartó kosaras bálra került sor.
Vasárnap a szentmisét követően a sepsiszentgyörgyi Szalonspicc Zenekar sanzondalaival zárult a Kovászna Megye Tanácsának Összetartozunk Székelyföld-Szórvány Partnerségi Programja által is támogatott kétnapos rendezvény.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
A megmaradás titkát őrző település
A tavaly ősszel átadott Tűri Magyar Ház kiegészítéseként Küküllőszögi Magyar Néprajzi Múzeumot, könyvtárat és szabadtéri színpadot avattak a hétvégén a III. Tűri Magyar Napok során a Fehér megyei kis településen. A rendezvény szervezői nemcsak a szórványbelieket, hanem a székelyföldieket, az anyaországiakat és a még távolabb élő magyarokat is meghívták az ünnepségre.
Szombaton délelőtt a háromszéki Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület néhány huszárja és a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar tagjai járták végig Tűr utcáit, dalaikkal jelezve az ünnep kezdetét. Délelőtt a gyermekek vehették birtokba a Magyar Ház udvarát, kézműves tevékenységeket, mézeskalács-díszítést szerveztek számukra. Az ünnepi szentmisén hálát adtak azért, hogy még vannak magyarok a térségben, majd ünnepélyes keretek között mutatták be a néprajzi múzeumot, a könyvtárat és a szabadtéri színpadot.
„Erdély nélkülözhetetlen tartópillérét építhettük fel, hiszen a felújított templom, a Magyar Ház, a néprajzi múzeum, a könyvtár, a délutáni oktatás és a szabadtéri színpad, amelyek példaértékű magyar összefogás eredményei, mind a megmaradást célozzák. Feladatunk megélni magyarságunkat és Tűr a megmaradás titkát őrzi. Márai Sándort idézve kijelenthetem, hogy megmaradni több, feladatszerűbb vállalkozás, mint szerezni és hódítani”, mondta Kémenes Lóránt, tűri római katolikus plébános. Sepsiszéki Nagy Balázs ünnepi beszédében hangsúlyozta, egy olyan nemzet, amely kápolnát, könyvtárat, múzeumot létesít, az fejlődésre van hivatva.
A megnyitót követően a könyvtárban mindenki a polcokra helyezte az adománynak szánt kedvenc magyar kötetét, majd megcsodálhatta a tűri padlásokról, csűrökből előkerült régi használati tárgyak segítségével kialakított néprajzi múzeumot.
Délután kulturális műsorral folytatódtak a III. Tűri Magyar Napok, a gyergyószentmiklósi fúvószenekar koncertjét, illetve a balázsfalvi, a bethlenszentmiklósi és a jobbágytelki néptánccsoportok előadását követően a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád Színjátszó Társulat színészei vidám jelenetekkel szórakoztatták az egybegyűlteket, este pedig koncertre és hajnalig tartó kosaras bálra került sor.
Vasárnap a szentmisét követően a sepsiszentgyörgyi Szalonspicc Zenekar sanzondalaival zárult a Kovászna Megye Tanácsának Összetartozunk Székelyföld-Szórvány Partnerségi Programja által is támogatott kétnapos rendezvény.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2016. május 27.
Sikeres évet zárt a Petőfi Sándor-program
Sikeres évet zárt a Petőfi Sándor-program, a fogadószervezetek és a szórványban élő magyar közösségek egybehangzó visszajelzései alapján szükség van az ösztöndíjasok hiánypótló munkájára - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság pénteken az MTI-vel.
Jelezték: ezt és az első év tapasztalatait figyelembe véve idén is 50 ösztöndíjast küldenek külhonba, s bővül a fogadószervezetek és a helyszínek köre.
Az összegzésben felidézték, hogy tavaly augusztusban 50 fiatal utazott ki az egykori monarchia területén élő magyar közösségekhez. Az ösztöndíjasok feladata az volt, hogy közösségteremtő, anyanyelvápoló, hagyományőrző tevékenységükkel támogassák az őket fogadó helyi magyar szervezeteket, egyházakat, oktatási intézményeket. Munkájuk, egyben a Petőfi Sándor-program célja az volt, hogy erősítsék a szórványban élők magyarságtudatát, csökkentsék, jó esetben megállítsák az asszimilálódást.
A fiataloknak a kilenc hónap alatt részt vettek nemzeti ünnepekhez-, naptári évhez kapcsolódó események megszervezésében. Mint írták, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Horvátországban beindult, sok helyen újraindult a magyar nyelv oktatása. Beregrákoson és Munkácson néptánccsoport, Aknaszlatinán cserkészcsapat alakult. A Kárpát-medence számos magyar közösségében működik ősz óta rendszeres táncház, színjátszó kör, természetjáró szakkör az ösztöndíjasok munkájának köszönhetően.
A magyar oktatási intézmények, egyházak mindennapjait segítették az ösztöndíjasok Léván, Medgyesen, Déván, Zsobokon, kezdeményezésükre szerveztek kórustalálkozót a Felvidéken és Délvidéken egyaránt. Fogarason pedig első alkalommal tartottak magyar napokat.
A szervezési, oktatási feladatokon túl az ösztöndíjasok segítettek a szervezetek adminisztratív feladataiban, honlapjaik kezelésében és pályázatok írásában egyaránt.
A programnak köszönhetően 2015 novemberében Kárpát-medence szerte megünnepelték a Magyar Szórvány Napját, 2016 májusában pedig a Magyar Táncház Napját az egész Kárpát-medencében.
A program honlapján az indulás óta közzétett több mint 600 hír, tudósítás, 240 fotó- és képgaléria segítségével az érdeklődők folyamatosan nyomon követhették az ösztöndíjasok munkáját, és képet kaphattak a szórványban élő magyarság mindennapjairól és ünnepeiről - olvasható az államtitkárság összegzésében.
A program 2016 szeptemberétől folytatódik. A pályázat már lezajlott, a 294 jelentkezőből kiválasztott 50 ösztöndíjas között 18 külhoni származású, egy pedig a diaszpórában született. Az idei évben a korábbiak mellett új helyszínek is bekerültek a programba, így Gyimesbükkre, Türbe, Máramarosszigetre, Pozsonyba és Ungvárra is küld fiatalokat az államtitkárság - közölték.
maszol.ro
Sikeres évet zárt a Petőfi Sándor-program, a fogadószervezetek és a szórványban élő magyar közösségek egybehangzó visszajelzései alapján szükség van az ösztöndíjasok hiánypótló munkájára - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság pénteken az MTI-vel.
Jelezték: ezt és az első év tapasztalatait figyelembe véve idén is 50 ösztöndíjast küldenek külhonba, s bővül a fogadószervezetek és a helyszínek köre.
Az összegzésben felidézték, hogy tavaly augusztusban 50 fiatal utazott ki az egykori monarchia területén élő magyar közösségekhez. Az ösztöndíjasok feladata az volt, hogy közösségteremtő, anyanyelvápoló, hagyományőrző tevékenységükkel támogassák az őket fogadó helyi magyar szervezeteket, egyházakat, oktatási intézményeket. Munkájuk, egyben a Petőfi Sándor-program célja az volt, hogy erősítsék a szórványban élők magyarságtudatát, csökkentsék, jó esetben megállítsák az asszimilálódást.
A fiataloknak a kilenc hónap alatt részt vettek nemzeti ünnepekhez-, naptári évhez kapcsolódó események megszervezésében. Mint írták, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Horvátországban beindult, sok helyen újraindult a magyar nyelv oktatása. Beregrákoson és Munkácson néptánccsoport, Aknaszlatinán cserkészcsapat alakult. A Kárpát-medence számos magyar közösségében működik ősz óta rendszeres táncház, színjátszó kör, természetjáró szakkör az ösztöndíjasok munkájának köszönhetően.
A magyar oktatási intézmények, egyházak mindennapjait segítették az ösztöndíjasok Léván, Medgyesen, Déván, Zsobokon, kezdeményezésükre szerveztek kórustalálkozót a Felvidéken és Délvidéken egyaránt. Fogarason pedig első alkalommal tartottak magyar napokat.
A szervezési, oktatási feladatokon túl az ösztöndíjasok segítettek a szervezetek adminisztratív feladataiban, honlapjaik kezelésében és pályázatok írásában egyaránt.
A programnak köszönhetően 2015 novemberében Kárpát-medence szerte megünnepelték a Magyar Szórvány Napját, 2016 májusában pedig a Magyar Táncház Napját az egész Kárpát-medencében.
A program honlapján az indulás óta közzétett több mint 600 hír, tudósítás, 240 fotó- és képgaléria segítségével az érdeklődők folyamatosan nyomon követhették az ösztöndíjasok munkáját, és képet kaphattak a szórványban élő magyarság mindennapjairól és ünnepeiről - olvasható az államtitkárság összegzésében.
A program 2016 szeptemberétől folytatódik. A pályázat már lezajlott, a 294 jelentkezőből kiválasztott 50 ösztöndíjas között 18 külhoni származású, egy pedig a diaszpórában született. Az idei évben a korábbiak mellett új helyszínek is bekerültek a programba, így Gyimesbükkre, Türbe, Máramarosszigetre, Pozsonyba és Ungvárra is küld fiatalokat az államtitkárság - közölték.
maszol.ro
2016. július 5.
Gazdag programkínálattal zajlottak a Türi Magyar Napok
Negyedik alkalommal szervezték meg hétvégén, július 2-án és 3-án, a Türi Magyar Napokat. A rendezvényen idén is gazdag, változatos és színvonalas volt a kínálat, melyet ez alkalommal is Kémenes Lóránt plébános és a helyi római katolikus plébánia készített elő a Balázsfalva szomszédságában élő magyarságnak, a meghívottaknak és vendégeknek, akik évről évre azért érkeznek ide, hogy a lankadó magyarság- és identitástudatot erősítsék a türiekben.
Szombaton 9.30 órakor előkészítették a nagy üstöt, amelyben türi gulyást főztek. A jelszó a már jól bevált volt: Aki tűri, gyűri! Az üst körül forgott mindvégig Török Zoltán, a szakácsmester.
10 órakor elindultak a szekeresek, élükön egy kétlovas hintóval, végigjárták a falut, és toborozták a „jó népet”. A szekereken büszkén ülő gyerekek lelkesedését csak fokozta az őket kísérő fúvószenekar, a rezesbanda, akik a Háromszéki Uzonból érkeztek Türbe, az ottani Atlantisz Művelődési Egyesület zászlója alatt.
Ugyanebben az időpontban kezdődtek a kézműves-foglalkozások a gyergyószentmiklósi Pro Terra Alapítvány munkatársainak vezetésével. A nap folyamán egész napos mézeskalács-kiállítás volt a múzeumban, Furus Julianna segítségével pedig elsajátíthatták a mézeskalács-készítés és díszítés csínját-bínját. 11.40-kor a Magyar Házban tanuló délutáni iskolások Gáspár Ildikó tanárnő vezetésével mutattak be egy olyan műsort, amelyre aki figyelt, elővehette zsebkendőjét, mert a kimondott magyar szavak könnyeket csaltak a szemekbe.
12 órakor a Marosvásárhelyi Kővirág együttes muzsikált. Megzenésített versek, mondókák, játékok tették színessé a koncertet.
13 órakor kezdődött a szentmise, a hálaadás azért, hogy élnek még magyar emberek Türben. A zenei szolgálatot a Marosvásárhelyi Remény zenecsoport biztosította. 14 órakor alkalomhoz illő rövid ünnepi beszédek hangzottak el, majd ezt követően megkezdődött a közös ebéd a nagy üstből.
Délután fél 4 előtt ismét az uzoni fúvószenekart csodálhattuk, akik ezúttal koncert jellegű fellépésükkel gyönyörködtették a hallgatóságot, majd 4 órától bemutatkoztak a balázsfalvi óvoda, a bethlenszentmiklósi iskola tánccsoportjai, majd őket követte a mezőbergenyei Kincsásó tánccsoport.
Ezután feledhetetlen nótadélután következett, ahol felléptek: Ábrám Tibor, Ritziu Krisztina, Varga Attila és Kiss Mihály. 18 órától Nagy István és a Gruppenhecc társulat szórakoztatta a közönséget a Migráncs vagyok, nem piskóta című műsorával. 20 órától kosaras bál kezdődött hajnalhasdtáig.
Július 3-án, vasárnap 12 órakor szentmisét tartottakak a római katolikus templomban, ahol Garamvölgyi Anett (koboz, ének) és Kiss Levente (furulyák) nyújtották a zenei szolgálatot.
13 órától közös ebédet hirdettek, melyre minden résztvevő hivatalos volt. Ebéd közben szintén a zenészpáros muzsikált, majd ezt követően nótázásra és táncházra vártak mindenkit a szervezők.
Az eseményre – amelyet a lelkes türiek, a helyi katolikus plébánia, a Budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Kovászna Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány és Novreczky János vállalkozó támogattak, meghívták a Marosvásárhelyieket is, akik régóta szoros kapcsolatot ápolnak Lóri atyával. A Marosvásárhelyiek imával és jelenlétükkel támogatták azt az ügyet, amelyet Lóripap a szórványban felvállalt.
Közlemény
Erdély.ma
Negyedik alkalommal szervezték meg hétvégén, július 2-án és 3-án, a Türi Magyar Napokat. A rendezvényen idén is gazdag, változatos és színvonalas volt a kínálat, melyet ez alkalommal is Kémenes Lóránt plébános és a helyi római katolikus plébánia készített elő a Balázsfalva szomszédságában élő magyarságnak, a meghívottaknak és vendégeknek, akik évről évre azért érkeznek ide, hogy a lankadó magyarság- és identitástudatot erősítsék a türiekben.
Szombaton 9.30 órakor előkészítették a nagy üstöt, amelyben türi gulyást főztek. A jelszó a már jól bevált volt: Aki tűri, gyűri! Az üst körül forgott mindvégig Török Zoltán, a szakácsmester.
10 órakor elindultak a szekeresek, élükön egy kétlovas hintóval, végigjárták a falut, és toborozták a „jó népet”. A szekereken büszkén ülő gyerekek lelkesedését csak fokozta az őket kísérő fúvószenekar, a rezesbanda, akik a Háromszéki Uzonból érkeztek Türbe, az ottani Atlantisz Művelődési Egyesület zászlója alatt.
Ugyanebben az időpontban kezdődtek a kézműves-foglalkozások a gyergyószentmiklósi Pro Terra Alapítvány munkatársainak vezetésével. A nap folyamán egész napos mézeskalács-kiállítás volt a múzeumban, Furus Julianna segítségével pedig elsajátíthatták a mézeskalács-készítés és díszítés csínját-bínját. 11.40-kor a Magyar Házban tanuló délutáni iskolások Gáspár Ildikó tanárnő vezetésével mutattak be egy olyan műsort, amelyre aki figyelt, elővehette zsebkendőjét, mert a kimondott magyar szavak könnyeket csaltak a szemekbe.
12 órakor a Marosvásárhelyi Kővirág együttes muzsikált. Megzenésített versek, mondókák, játékok tették színessé a koncertet.
13 órakor kezdődött a szentmise, a hálaadás azért, hogy élnek még magyar emberek Türben. A zenei szolgálatot a Marosvásárhelyi Remény zenecsoport biztosította. 14 órakor alkalomhoz illő rövid ünnepi beszédek hangzottak el, majd ezt követően megkezdődött a közös ebéd a nagy üstből.
Délután fél 4 előtt ismét az uzoni fúvószenekart csodálhattuk, akik ezúttal koncert jellegű fellépésükkel gyönyörködtették a hallgatóságot, majd 4 órától bemutatkoztak a balázsfalvi óvoda, a bethlenszentmiklósi iskola tánccsoportjai, majd őket követte a mezőbergenyei Kincsásó tánccsoport.
Ezután feledhetetlen nótadélután következett, ahol felléptek: Ábrám Tibor, Ritziu Krisztina, Varga Attila és Kiss Mihály. 18 órától Nagy István és a Gruppenhecc társulat szórakoztatta a közönséget a Migráncs vagyok, nem piskóta című műsorával. 20 órától kosaras bál kezdődött hajnalhasdtáig.
Július 3-án, vasárnap 12 órakor szentmisét tartottakak a római katolikus templomban, ahol Garamvölgyi Anett (koboz, ének) és Kiss Levente (furulyák) nyújtották a zenei szolgálatot.
13 órától közös ebédet hirdettek, melyre minden résztvevő hivatalos volt. Ebéd közben szintén a zenészpáros muzsikált, majd ezt követően nótázásra és táncházra vártak mindenkit a szervezők.
Az eseményre – amelyet a lelkes türiek, a helyi katolikus plébánia, a Budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Kovászna Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány és Novreczky János vállalkozó támogattak, meghívták a Marosvásárhelyieket is, akik régóta szoros kapcsolatot ápolnak Lóri atyával. A Marosvásárhelyiek imával és jelenlétükkel támogatták azt az ügyet, amelyet Lóripap a szórványban felvállalt.
Közlemény
Erdély.ma
2016. november 15.
Kiemelt anyaországi figyelem a szórványközösségeknek
A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten. A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében rámutatott: az elmúlt években – többek között annak köszönhetően, hogy immáron az egész Kárpát-medencében egy külön napot szentelnek a számukra – másként gondolkodnak a szórványról. „Túlléptek azon a gondolkodásmódon, ami a szórványra veszteségként tekintett" – hangzott el.
Mint mondta, az anyaországnak kiemelkedő szerepet kell játszania a szórvány megőrzésében, de hisznek abban, hogy a szórvány revitalizációja csak a szórványból indulhat el. Közölte, minden támogatást megadnak hozzá, de nem ők akarják megmondani, hogy mire van szükség, az elképzeléseknek, a terveknek az ott élőktől kell származniuk.
Kitért arra is, hogy 2010-ben a kormány paradigmaváltást hajtott végre a szórványkérdésben. Kimondták, hogy minden magyar közösség egyenrangú, a magyar nemzet megtartásához minden tagjának megtartására van szükség. „A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek" – hangsúlyozta. Hozzátette: az elmúlt években soha nem látott összegeket mozgósítottak annak érdekében, hogy meg tudják tartani a szórványban élő magyarság védőbástyáit jelentő magyar szervezeteket és intézményeket.
Példaként említette az erdélyi és a vajdasági szórványkollégiumokat, a Felső-Tisza-vidéki óvodákat, a Zoboraljai Kulturális Központot, illetve a működő programokat, így a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot vagy a Magyar Nemzeti Tanács szórvány iskolabusz és beiskolázási programját. Több kiemelt fejlesztéshez is hozzájárultak az elmúlt időszakban: idén szeptemberben adták át Szamosújváron a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központot, a magyarlapádi szórványkollégium új és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított épületét is.
„Megújult falak között kezdhették meg a tanévet a muzslyai Emmausz Kollégium diákjai is" – sorolta Potápi Árpád János, aki kitért arra is: a tervek szerint még az idén elkészül a viski magyar óvoda, folyamatban van a Técsői Református Líceum bővítése is. A magyar kormány támogatásával jön létre egy magyar közösségi ház és szórványkollégium Temesváron, valamint Nagybecskereken egy hasonló funkciójú épület a bánáti magyarság számára.
Emlékeztetett arra is, hogy tavaly elindították a Petőfi Sándor Programot, amelynek keretében immár második éve küldenek ki félszáz ösztöndíjast a szórványszervezetekhez. Idén öt új települést is sikerült bevonni a programba: Pozsonyt, Ungvárt, Türbét, Máramarosszigetet és Gyimesbükköt. „Biztató látni, hogy van eredménye a munkának: az ösztöndíjasok segítségével több helyszínen indult be vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása" – jegyezte meg az államtitkár. Potápi Árpád János kitért arra is, hogy a tömbben élő külhoni magyarok kapcsolatainak erősítése a szórványban élő nemzettársaikkal létkérdés, hiszen a tömb védelmét a szórványvidékek biztosítják. Mint mondta, példaértékűnek tartja ebből a szempontból a Hargita és Kovászna megyeiek által indított Összetartozunk programot, amely a székelyföldi és a szórvány megyékben élő magyarokat köti össze. „Sok hasonló kezdeményezésre lenne szükség" – mutatott rá.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint a szórványban élők közül nagyon sokan nem szórványöntudattal élnek, ami biztató a jövőre nézve. Ugyanakkor probléma, hogy a szórványban egyre alacsonyabb arányban vesznek részt a választásokon – jegyezte meg, hozzátéve, az elmozdulás iránya a helyi „közösségcentrikus" önszerveződések lehetnek. A magyar Országgyűlés tavaly nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése napját a magyar szórvány napjává.
MTI
A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten. A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a szórvány napján a Magyarság Házában, Budapesten.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében rámutatott: az elmúlt években – többek között annak köszönhetően, hogy immáron az egész Kárpát-medencében egy külön napot szentelnek a számukra – másként gondolkodnak a szórványról. „Túlléptek azon a gondolkodásmódon, ami a szórványra veszteségként tekintett" – hangzott el.
Mint mondta, az anyaországnak kiemelkedő szerepet kell játszania a szórvány megőrzésében, de hisznek abban, hogy a szórvány revitalizációja csak a szórványból indulhat el. Közölte, minden támogatást megadnak hozzá, de nem ők akarják megmondani, hogy mire van szükség, az elképzeléseknek, a terveknek az ott élőktől kell származniuk.
Kitért arra is, hogy 2010-ben a kormány paradigmaváltást hajtott végre a szórványkérdésben. Kimondták, hogy minden magyar közösség egyenrangú, a magyar nemzet megtartásához minden tagjának megtartására van szükség. „A szórványnak ugyanakkora figyelmet kell kapnia, mint a többi nemzetrésznek" – hangsúlyozta. Hozzátette: az elmúlt években soha nem látott összegeket mozgósítottak annak érdekében, hogy meg tudják tartani a szórványban élő magyarság védőbástyáit jelentő magyar szervezeteket és intézményeket.
Példaként említette az erdélyi és a vajdasági szórványkollégiumokat, a Felső-Tisza-vidéki óvodákat, a Zoboraljai Kulturális Központot, illetve a működő programokat, így a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot vagy a Magyar Nemzeti Tanács szórvány iskolabusz és beiskolázási programját. Több kiemelt fejlesztéshez is hozzájárultak az elmúlt időszakban: idén szeptemberben adták át Szamosújváron a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központot, a magyarlapádi szórványkollégium új és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított épületét is.
„Megújult falak között kezdhették meg a tanévet a muzslyai Emmausz Kollégium diákjai is" – sorolta Potápi Árpád János, aki kitért arra is: a tervek szerint még az idén elkészül a viski magyar óvoda, folyamatban van a Técsői Református Líceum bővítése is. A magyar kormány támogatásával jön létre egy magyar közösségi ház és szórványkollégium Temesváron, valamint Nagybecskereken egy hasonló funkciójú épület a bánáti magyarság számára.
Emlékeztetett arra is, hogy tavaly elindították a Petőfi Sándor Programot, amelynek keretében immár második éve küldenek ki félszáz ösztöndíjast a szórványszervezetekhez. Idén öt új települést is sikerült bevonni a programba: Pozsonyt, Ungvárt, Türbét, Máramarosszigetet és Gyimesbükköt. „Biztató látni, hogy van eredménye a munkának: az ösztöndíjasok segítségével több helyszínen indult be vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása" – jegyezte meg az államtitkár. Potápi Árpád János kitért arra is, hogy a tömbben élő külhoni magyarok kapcsolatainak erősítése a szórványban élő nemzettársaikkal létkérdés, hiszen a tömb védelmét a szórványvidékek biztosítják. Mint mondta, példaértékűnek tartja ebből a szempontból a Hargita és Kovászna megyeiek által indított Összetartozunk programot, amely a székelyföldi és a szórvány megyékben élő magyarokat köti össze. „Sok hasonló kezdeményezésre lenne szükség" – mutatott rá.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint a szórványban élők közül nagyon sokan nem szórványöntudattal élnek, ami biztató a jövőre nézve. Ugyanakkor probléma, hogy a szórványban egyre alacsonyabb arányban vesznek részt a választásokon – jegyezte meg, hozzátéve, az elmozdulás iránya a helyi „közösségcentrikus" önszerveződések lehetnek. A magyar Országgyűlés tavaly nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése napját a magyar szórvány napjává.
MTI
2017. március 1.
Húsz éve szentelték püspökké Tamás Józsefet
Húsz éve, 1997. március 1-jén szentelte püspökké Tamás Józsefet Jakubinyi György érsek a csíksomlyói kegytemplomban. Mivel a püspök szerénysége miatt elkerülne minden ünneplést, ezért a 20. évforduló okán nem kívánt a sajtónak nyilatkozni.
Jakubinyi György érsek februári körlevelében köszöntötte a jubiláns püspököt: rámutatva, nem is lehetett volna másképpen, mint hogy Csíksomlyón szenteljék fel, „mert a Madéfalván született, s Csíkszentsimonban felnőtt csíki gyermek a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Azt kértem, hogy a segédpüspök Székelyföldön székeljen, mert a főegyházmegye híveinek kétharmada ott él. Ő pedig Csíkszeredát választotta, hogy Csíksomlyó mellett lehessen”.
Az érsek körlevelében röviden összefoglalta a püspök húszéves tevékenységét, illetve köszönetet mondott minden fáradozásáért. Ugyanakkor arra kérte a paptestvéreket és a híveket, hogy emlékezzenek meg Tamás Józsefről püspökké szentelésének huszadik évfordulóján szentmisében – nem március 1-jén, lévén hamvazószerda, hanem előző nap, február 28-án.
Életrajzi adatok
Tamás József 1944. november 12-én született Madéfalván, 1950-ben családja Csíkszentsimonba költözött. 1958–68 között a gyulafehérvári kántoriskolában, illetve a teológián tanult. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évet Medgyesen volt káplán, majd hat évet Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus. 1994-ben általános helynök. II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-jén Csíksomlyón – foglalta össze életrajzi adatait Darvas Kozma József csíkszeredai plébános még a püspök 70. születésnapja alkalmából 2014-ben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro
Húsz éve, 1997. március 1-jén szentelte püspökké Tamás Józsefet Jakubinyi György érsek a csíksomlyói kegytemplomban. Mivel a püspök szerénysége miatt elkerülne minden ünneplést, ezért a 20. évforduló okán nem kívánt a sajtónak nyilatkozni.
Jakubinyi György érsek februári körlevelében köszöntötte a jubiláns püspököt: rámutatva, nem is lehetett volna másképpen, mint hogy Csíksomlyón szenteljék fel, „mert a Madéfalván született, s Csíkszentsimonban felnőtt csíki gyermek a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Azt kértem, hogy a segédpüspök Székelyföldön székeljen, mert a főegyházmegye híveinek kétharmada ott él. Ő pedig Csíkszeredát választotta, hogy Csíksomlyó mellett lehessen”.
Az érsek körlevelében röviden összefoglalta a püspök húszéves tevékenységét, illetve köszönetet mondott minden fáradozásáért. Ugyanakkor arra kérte a paptestvéreket és a híveket, hogy emlékezzenek meg Tamás Józsefről püspökké szentelésének huszadik évfordulóján szentmisében – nem március 1-jén, lévén hamvazószerda, hanem előző nap, február 28-án.
Életrajzi adatok
Tamás József 1944. november 12-én született Madéfalván, 1950-ben családja Csíkszentsimonba költözött. 1958–68 között a gyulafehérvári kántoriskolában, illetve a teológián tanult. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évet Medgyesen volt káplán, majd hat évet Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus. 1994-ben általános helynök. II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-jén Csíksomlyón – foglalta össze életrajzi adatait Darvas Kozma József csíkszeredai plébános még a püspök 70. születésnapja alkalmából 2014-ben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro
2017. július 3.
Ott tartotta aranymiséjét, ahol keresztelték és szentelték
Különleges volt idén Gyergyócsomafalva templomának búcsúünnepe, hiszen a helybéli születésű dr. Czirják Árpád pápai prelátus aranymiséjét mutatta be. A község önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki.
A Szent Péter és Pál búcsú alkalmából Gyergyócsomafalva szülöttjét, dr. Czirják Árpád pápai prelátust tüntette ki díszpolgári címmel a községvezetés, kiemelkedő egyházi és közéleti tevékenysége elismeréseképpen. Márton László-Szilárd polgármester az ünnepségen azt mondta, a községi díjakat olyan személyiségeknek adják, akik értékeket teremtettek a közösség számára, életüket, munkásságukat szentelik annak, szolgálva ezáltal a közösség fejlődését. Az eseményen dr. Borsos Géza, a Csomafalvi Értelmiségi Fórum elnöke mondott méltató beszédet, dr. Czirják Árpádot a Márton Áron-i magatartás folytatójaként jellemezte. Mint mondta, Csomafalváról indulva, messzire jutott, de szülőfaluját lélekben sosem hagyta el, erkölcsi értékrendjét híven megőrizte. Az Erdélyi magyar breviárium című, háromkötetes munkáját a nemzeti önismeretet elősegítő, hiánypótló, nevelő írásnak nevezte. Dr. Czirják Árpád is felszólalt: köszönetet mondott a kitüntetésért és hangsúlyozta, továbbra is harcolni fog szülőfalujáért, az erdélyi magyarságért. Mint fogalmazott, „szóval és tollal” harcol azért, hogy Székelyföldnek, a magyarságnak jövője legyen. Az eseményen a Csomafalváért díjat is átadták, amelyet idén Vaszi Miklós leköszönő önkéntes tűzoltóparancsnok kapott a közösségért végzett munkájáért. A községvezetés továbbá pedagógusoknak adott át érdemdíjat, köszönetképpen munkájukért. A Szent Péter és Pál búcsú szentmiséje a megszokottnál is ünnepélyesebb volt, ugyanis dr. Czirják Árpád pápai prelátus aranymiséjét mutatta be. Prédikációjában arra biztatta a híveket, hogy törekedjenek a jóra. Szót ejtett arról a veszélyről is, ami ma az egész keresztény Európát fenyegeti, és azt mondta, ez alól Székelyföld sem kivétel. Hangsúlyozta, a szülőföld megvédésében nagyon fontos azoknak a jelenléte, akik képesek felrázni a csüggedésbe süllyedt magyarságot, éppen ezért nem jó, hogy olyan sokan elhagyják szülőhazájukat. Az aranymisén résztvevők megtekinthették Balázs József festőművész alkotását, dr. Czirják Árpád atya arcképét is.
– Biztos vagyok benne, hogy a kép nem olyan magas rangú, mint amilyen a modell. Mert ha olyan képet festettem volna róla, mint amilyen pap Czirják atya, akkor én nem Balázs József lennék, hanem legalább Munkácsy Mihály – fogalmazott a festőművész.
Dr. Czirják Árpád pápai prelátus Gyergyócsomafalván született 1943. január 7-én. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahonnan a gyulafehérvári római katolikus középiskolába került. Középfokú tanulmányai befejezésével a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola hallgatója lett. A teológiai évek után Tűrben, Balázsfalván, Kézdivásárhelyen volt gyakorló lelkipásztor. 1984-ben a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa. 1994-től a Gyufehérvári Főegyházmegye érseki helynöke. 1989-től jelentek meg írásai. 2007-ben vonult nyugdíjba. Legismertebb könyvei közé tartozik az Erdélyi Magyar breviárium három kötete, melyben fontos szerepet kap a magyarság múltja, jelene és jövője. Hargita Népe (Csíkszereda)
Különleges volt idén Gyergyócsomafalva templomának búcsúünnepe, hiszen a helybéli születésű dr. Czirják Árpád pápai prelátus aranymiséjét mutatta be. A község önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki.
A Szent Péter és Pál búcsú alkalmából Gyergyócsomafalva szülöttjét, dr. Czirják Árpád pápai prelátust tüntette ki díszpolgári címmel a községvezetés, kiemelkedő egyházi és közéleti tevékenysége elismeréseképpen. Márton László-Szilárd polgármester az ünnepségen azt mondta, a községi díjakat olyan személyiségeknek adják, akik értékeket teremtettek a közösség számára, életüket, munkásságukat szentelik annak, szolgálva ezáltal a közösség fejlődését. Az eseményen dr. Borsos Géza, a Csomafalvi Értelmiségi Fórum elnöke mondott méltató beszédet, dr. Czirják Árpádot a Márton Áron-i magatartás folytatójaként jellemezte. Mint mondta, Csomafalváról indulva, messzire jutott, de szülőfaluját lélekben sosem hagyta el, erkölcsi értékrendjét híven megőrizte. Az Erdélyi magyar breviárium című, háromkötetes munkáját a nemzeti önismeretet elősegítő, hiánypótló, nevelő írásnak nevezte. Dr. Czirják Árpád is felszólalt: köszönetet mondott a kitüntetésért és hangsúlyozta, továbbra is harcolni fog szülőfalujáért, az erdélyi magyarságért. Mint fogalmazott, „szóval és tollal” harcol azért, hogy Székelyföldnek, a magyarságnak jövője legyen. Az eseményen a Csomafalváért díjat is átadták, amelyet idén Vaszi Miklós leköszönő önkéntes tűzoltóparancsnok kapott a közösségért végzett munkájáért. A községvezetés továbbá pedagógusoknak adott át érdemdíjat, köszönetképpen munkájukért. A Szent Péter és Pál búcsú szentmiséje a megszokottnál is ünnepélyesebb volt, ugyanis dr. Czirják Árpád pápai prelátus aranymiséjét mutatta be. Prédikációjában arra biztatta a híveket, hogy törekedjenek a jóra. Szót ejtett arról a veszélyről is, ami ma az egész keresztény Európát fenyegeti, és azt mondta, ez alól Székelyföld sem kivétel. Hangsúlyozta, a szülőföld megvédésében nagyon fontos azoknak a jelenléte, akik képesek felrázni a csüggedésbe süllyedt magyarságot, éppen ezért nem jó, hogy olyan sokan elhagyják szülőhazájukat. Az aranymisén résztvevők megtekinthették Balázs József festőművész alkotását, dr. Czirják Árpád atya arcképét is.
– Biztos vagyok benne, hogy a kép nem olyan magas rangú, mint amilyen a modell. Mert ha olyan képet festettem volna róla, mint amilyen pap Czirják atya, akkor én nem Balázs József lennék, hanem legalább Munkácsy Mihály – fogalmazott a festőművész.
Dr. Czirják Árpád pápai prelátus Gyergyócsomafalván született 1943. január 7-én. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahonnan a gyulafehérvári római katolikus középiskolába került. Középfokú tanulmányai befejezésével a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola hallgatója lett. A teológiai évek után Tűrben, Balázsfalván, Kézdivásárhelyen volt gyakorló lelkipásztor. 1984-ben a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa. 1994-től a Gyufehérvári Főegyházmegye érseki helynöke. 1989-től jelentek meg írásai. 2007-ben vonult nyugdíjba. Legismertebb könyvei közé tartozik az Erdélyi Magyar breviárium három kötete, melyben fontos szerepet kap a magyarság múltja, jelene és jövője. Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. november 7.
Műemlékek menekülnek meg, több erdélyi helyszínen folytatja értékmentő munkáját a Teleki László Alapítvány
Újabb erdélyi műemlék templomok menekülnek meg az enyészettől a határon túli magyar épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott Teleki László Alapítvány jóvoltából. Hamarosan a küküllővári istenháza átadására kerül sor.
Újabb erdélyi Árpád-kori templom értékmegőrzési és restaurálási munkálatai fejeződnek be a Teleki László Alapítvány szakembereinek segítségével, a teljes körű felújításon átesett küküllővári református templom átadására november 19-én kerül sor hálaadó istentisztelet keretében – tájékoztat a határon túli épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott magyarországi alapítvány. A magyar kormány által két éve létrehozott Rómer Flóris Terv keretében támogatott értékmentő munka idén mintegy 30 erdélyi műemléken zajlik, ezek egyike a Fehér megyei szórványtelepülés temploma.
A leírás szerint a különleges freskójáról is híres, 11–12. században épült küküllővári református templom renoválása a torony újrazsindelyezésével kezdődött és a szentély tetőszerkezetével folytatódott. Ezt követte a templom homlokzatának helyreállítása, a középkori részletek és újabb freskómaradványok feltárása, a templomhajótól fallal elválasztott, használaton kívüli szentély újravakolása és kifestése. A régészeti feltárást követően elkészült a kriptához vezető lépcső, a téglaaljzat, majd a kőrészletek restaurálására került sor.
A munkálatok a gótikus ablakok ólomüveggel történő helyreállításával folytatódtak, a felújításért november 19-én 12 órától istentiszteleten ad hálát a Balázsfalvától 24 kilométerre található község mintegy 450 lelkes magyar közössége.
A Fehér megyei munkálatokkal párhuzamosan az alapítvány szakemberei egy másik, határ menti Árpád-kori település templomának a megmentésén is fáradoznak. A Bihar megyei Köröskisjenőt először 1236-ban említik az okiratok, 13-14. századi templomát a Sebes-Körös völgye műemlékállományának értékes darabjaként tartják számon.
Helyreállítását tíz éve határozta el a református gyülekezet, a 2008 nyarán végzett kutatások során kiderült, hogy rendkívül értékes épületről van szó, napvilágra kerültek addig ismeretlen középkori elemei: ajtók, ablakok, falfülkék és a lepusztult freskótöredékek.
Falain különböző korú, középkori freskók nyomai is előkerültek, feltárásukat konzerválási munkák követték, de a restaurálás még várat magára. A belső munkálatok eredményeként középkori pompájában látható a belső tér, amelyet új kazettás mennyezettel láttak el.
A Teleki László Alapítvány a külső homlokzatok restaurálását, a középkori felületek értékesítését vállalta, majd a tető helyreállításával folytatódik a felújítás.
Az alapítvány irányításával a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója is restaurálási munkálatokon esett át idén, a májusban átadott falfestmény immár teljes pompájában látható.
Diószegi László, az alapítvány igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében tavaly 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, a kisebb méretű kutatások mellett szép számban találhatók teljes körű felújítási munkák is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata ugyanis nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is, hangsúlyozta. Elmondta, Erdélyben mintegy 30 műemléken dolgoznak, ezek között sok az Árpád-kori templom.
A Rómer Flóris Terv honlapján a támogatásban részesült, folyamatosan bővülő helyszínek között szerepel még Erdélyből Alvinc, Alsótők, Farnas, Gidófalva, Gyulafehérvár, Szászváros és Tűr református temploma, a kálnoki és nyárádszentlászlói unitárius templom, a halmágyi és oltszakadáti evangélikus templom, Marosvásárhely minorita temploma és kolostora, valamint Szentdemeter római katolikus temploma. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
Újabb erdélyi műemlék templomok menekülnek meg az enyészettől a határon túli magyar épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott Teleki László Alapítvány jóvoltából. Hamarosan a küküllővári istenháza átadására kerül sor.
Újabb erdélyi Árpád-kori templom értékmegőrzési és restaurálási munkálatai fejeződnek be a Teleki László Alapítvány szakembereinek segítségével, a teljes körű felújításon átesett küküllővári református templom átadására november 19-én kerül sor hálaadó istentisztelet keretében – tájékoztat a határon túli épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott magyarországi alapítvány. A magyar kormány által két éve létrehozott Rómer Flóris Terv keretében támogatott értékmentő munka idén mintegy 30 erdélyi műemléken zajlik, ezek egyike a Fehér megyei szórványtelepülés temploma.
A leírás szerint a különleges freskójáról is híres, 11–12. században épült küküllővári református templom renoválása a torony újrazsindelyezésével kezdődött és a szentély tetőszerkezetével folytatódott. Ezt követte a templom homlokzatának helyreállítása, a középkori részletek és újabb freskómaradványok feltárása, a templomhajótól fallal elválasztott, használaton kívüli szentély újravakolása és kifestése. A régészeti feltárást követően elkészült a kriptához vezető lépcső, a téglaaljzat, majd a kőrészletek restaurálására került sor.
A munkálatok a gótikus ablakok ólomüveggel történő helyreállításával folytatódtak, a felújításért november 19-én 12 órától istentiszteleten ad hálát a Balázsfalvától 24 kilométerre található község mintegy 450 lelkes magyar közössége.
A Fehér megyei munkálatokkal párhuzamosan az alapítvány szakemberei egy másik, határ menti Árpád-kori település templomának a megmentésén is fáradoznak. A Bihar megyei Köröskisjenőt először 1236-ban említik az okiratok, 13-14. századi templomát a Sebes-Körös völgye műemlékállományának értékes darabjaként tartják számon.
Helyreállítását tíz éve határozta el a református gyülekezet, a 2008 nyarán végzett kutatások során kiderült, hogy rendkívül értékes épületről van szó, napvilágra kerültek addig ismeretlen középkori elemei: ajtók, ablakok, falfülkék és a lepusztult freskótöredékek.
Falain különböző korú, középkori freskók nyomai is előkerültek, feltárásukat konzerválási munkák követték, de a restaurálás még várat magára. A belső munkálatok eredményeként középkori pompájában látható a belső tér, amelyet új kazettás mennyezettel láttak el.
A Teleki László Alapítvány a külső homlokzatok restaurálását, a középkori felületek értékesítését vállalta, majd a tető helyreállításával folytatódik a felújítás.
Az alapítvány irányításával a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója is restaurálási munkálatokon esett át idén, a májusban átadott falfestmény immár teljes pompájában látható.
Diószegi László, az alapítvány igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében tavaly 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, a kisebb méretű kutatások mellett szép számban találhatók teljes körű felújítási munkák is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata ugyanis nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is, hangsúlyozta. Elmondta, Erdélyben mintegy 30 műemléken dolgoznak, ezek között sok az Árpád-kori templom.
A Rómer Flóris Terv honlapján a támogatásban részesült, folyamatosan bővülő helyszínek között szerepel még Erdélyből Alvinc, Alsótők, Farnas, Gidófalva, Gyulafehérvár, Szászváros és Tűr református temploma, a kálnoki és nyárádszentlászlói unitárius templom, a halmágyi és oltszakadáti evangélikus templom, Marosvásárhely minorita temploma és kolostora, valamint Szentdemeter római katolikus temploma. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)