Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Torda (ROU)
625 tétel
2003. február 1.
"Aranyosgyéresen megnyílt Baranyai Lőrinc tordai reklámgrafikus festészeti és grafikai kiállítása. /Schmidt Jenő: Baranyai Lőrinc tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./"
2003. február 12.
"Febr. 10-én új országos protokollumról tárgyalt Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ. 2002-ben, hosszú huzavona után sem sikerült Kolozs megyében aláírni a megyei szintű együttműködési szerződést. Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök kifejtette: elkezdték a tárgyalást, a megbeszélést folytatják. Kónya Hamar Sándor leszögezte, hogy olyan ügyeket, amelyeket helyben nem tudnak megoldani, azokat csakis összefogással kell képviselni. Folytatni kell az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, a hóstáti földtulajdon ügyét. Az állami magyar egyetem ügyét szorgalmazni kell a Babes-Bolyai Tudományegyetemen belül, még akkor is, ha azt esetleg a központi protokollum nem tartalmazza. Ez vonatkozik az Agronómiára és egyéb főiskolai intézményekre, például a konzervatóriumra stb. Kónya suerint kisebb egységekre kell bontani az együttműködést, Désre, Szamosújvárra, Tordára, Bánffyhunyadra, Aranyosgyéresre, tehát helyi konkrétumokra. /Köllő Katalin: Megegyezés körvonalazódik protokollumügyben. A helyi ügyeket Kolozsváron kell elintézni. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./"
2003. március 6.
"Tordán 1999. július 24-25-26-án a Petőfi Társaság /Torda/ az RMDSZ-el és a tordai Magyar Dalkörrel közösen emlékezett Petőfi Sándor tordai tartózkodásának 150. évfordulójáról. Több magyar történész, irodalmár és politikus jelenlétében ez alkalommal került sor Suba László képzőművész Petőfit ábrázoló domborművének leleplezésére a Petőfi Háznál az Ótordai Református Parókia udvarán, és egy kirándulásra Fehéregyházára, ahol egy hatalmas Petőfi szobor leleplezésén vettek részt. Tordán a Petőfi Társaság minden évben részt vesz a márc. 15-i ünnepségeken, és minden kulturális és egyházi ünnepségen. A Petőfi Társaság 2002-ben tartotta a tordai Népiskola helytállás tematikájú rendezvénysorozatát. Dr. Keszeg Vilmos professzor évtizedek óta részt vesz a tordai magyarság kulturális találkozóin. 2002. nov. 22-én a Petőfi Társaság író-olvasó találkozót szervezett, másnap pedig Ady Endre, humánumőrző költő üzenete témájú honismereti vetélkedőt. A Petőfi Társaság folytatja a Jósika Miklós Művelődési Kör munkáját. /Tompa Sándor, Torda: Köszönet a tordai Petőfi Társaságnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"
2003. március 8.
"Demeter Csilla Júlia Hegyek, fák, füvek című festészeti kiállítása nyílt meg Tordán, az ótordai református egyházközség IKE-termében. Nagy Albert szervező, a tordai Petőfi Társaság elnöke, az ótordai református egyház esperese mondott megnyitóbeszédet, és mutatta be a Bukarestben született kiállítóművészt, aki Székelyudvarhelyen és Kolozsváron végezte tanulmányait. /Tompa Sándor: Hegyek, fák, füvek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"
2003. március 12.
"Februárban volt négy éve, hogy elhunyt Nedelka Géza /sz. Csíksomlyó, 1928. febr. 24./ tanár. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem földrajz szakát végezte. Sokáig tanított Tordán, 1971-ben visszakerült szülőföldjére, Csíkszeredába, a mai Márton Áron Gimnáziumba. Itt tanárként és aligazgatóként mintegy húsz esztendőn keresztül munkálkodott. Diákjait segítette a tantárgyversenyekre, valamint az egyetemi felvételikre való felkészülésben. /Forró Miklós, Csíkszereda: Tanár úr - In memoriam Nedelka Géza -. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./"
2003. március 17.
"Meghitt ünnepségekre került sor márc. 15. alkalmával Kolozs megye településein is, például Tordán, Désen és Szamosújváron. Idén első alkalommal Zilahon is békésen telt az ünnep. Torda magyarsága az ótordai református templomban rendezett ökumenikus istentiszteletet, majd a Petőfi-ház udvarán Csetri Elek professzor beszélt az ünneplőknek az 1848-as szabadságharc történelmi jelentőségéről. Fellépett a Tordai Magyar Dalkör, fiatalok verseket szavaltak, majd a résztvevők elhelyezték koszorúikat. Désen Petőfi-szavalóversenyt rendeztek, délután pedig a Honvédemlékműnél tartottak koszorúzással egybekötött ünnepséget. Szamosújváron a református templomban emlékeztek 1848-ra, majd a főtéri kultúrházban rendeztek zenés-táncos előadást. Zilah főteréről a rendőrség elterelte a forgalmat, a közel ezer ember így zavartalanul hallgathatta végig a szobor talapzatánál elmondott köszöntőket. /Ünnep - a béke jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./"
2003. március 22.
"A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye segélyszervezete a Caritas. Ennek részei a Désen, Tordán, Besztercén, Szamosújváron, Erzsébetbányán, Óradnán, Marosludason, Kolozsváron, Kisbácsban évek óta működő kirendeltségek. A dési szervezet feltérképezi a rászorulókat, és a lehetőségekhez mérten segítséget nyújt nekik. 2002-ben a dési Caritas-kirendeltség több mint ezer emberen segített. Tavaly a Gólyahír akció keretében 64 iskola 689 tanulója iskolai felszerelést kapott. A magyarországi gyermekek csomagocskáikkal nagy örömet szereztek itteni kortársaiknak, sok tartós kapcsolat épült ki közöttük. A tordai Caritas-kirendeltségnek sikerült 3000 tankönyvet szerezni a Duna Televízió jóvoltából. Az időseket gyógyszerekkel segítik. /Erdély-szerte több ezer embert segített a Caritas. Segítő kéz a nemzetiségi és anyagi ellehetetlenülésben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./"
2003. március 29.
"Elsősorban Suba László szobrászművésznek köszönhető, hogy az Ótordai Református Egyházközség IKE-terme immár a művészeti galéria szerepét is betölti. A galéria a tordai születésű, Budapesten élő Gross Arnold grafikusművész munkáival az utóbbi időben kétszer is megörvendeztette a közönséget. Márc. 28-án nyílt Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában Suba László szobrász és Labancz Lóránt szőnyegeinek kiállítása. /Németh Júlia: Torda művészi üzenete a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./"
2003. április 1.
"Immár harmadik alkalommal szervezték meg március utolsó vasárnapján Tordán a helyi Kisebbségek Kulturális Napját, a Petőfi Társaság rendezésében. A Tordai Nemzeti Színház nagyterme megtelt. Ádámosy Klára, a Petőfi Társaság programfelelőse köszöntötte az egybegyűlteket, majd színpadra lépett a 130 éves múlttal büszkélkedő Tordai Magyar Dalkör Szabó Zsombor vezénylésével, és népdalokkal, műdalokkal kedveskedett a jelenlevőknek. A továbbiakban Aranyospolyán amatőr színjátszó csoportja adta elő Arany János A bajusz című darabját, a várfalvi Aranyosszék táncegyüttes tagjai pedig magyar táncot jártak. /Ladányi Emese-Kinga: Népdallal ünnepeltek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./"
2003. április 5.
"Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában mutatkozott be két tordai művész, a grafikus Deleanu Márta és az üvegtervező iparművész Nagy Annamária. Deleanu Márta a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán végzett 1974-ben, kiállítása volt már Pozsonyban, Prágában, Rómában és Franciaországban is. Tipikusan urbánus művész. A grafika és a festészet határán mozgó akvarelljei és pasztelljei sejtelmesen könnyedek. A Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola üveg szakán 1982-ben végzett Nagy Annamária külön világ. Munkássága az iparművészet határait jóval túllépte. Leginkább üvegszobrásznak lehetne nevezni.Nagy Annamária kifogyhatatlan az ötletekből. A művész a legrangosabb nemzetközi megmérettetéseken is sikerrel szerepelt Magyarországon, Japánban, Dániában, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban. /Németh Júlia: Akvarellek és üvegplasztikák a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./ "
2003. április 17.
"Nem kíván hivatalosan állást foglalni az erdélyi magyar hadisírok kérdésében a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája - közölte Ravasz István alezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium keretében működő iroda vezetője. A szászmedgyesi magyar közösség az erdélyi városban eltemetett magyar honvédok sírjainak rehabilitálását kezdeményezte, és a bukaresti magyar nagykövetség segítségét is kérte az ügyben, sikertelenül. Ioan Mircea Pascu román nemzetvédelmi miniszter Budapesten találkozott magyar kollégájával, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel, akivel együttműködési megállapodást kötött, azonban a romániai hadisírok helyzetéről nem tárgyaltak. Erdély területén több száz településen vannak első és második világháborús magyar hadisírok. Szászmedgyes mellett többek között Fogarason, Csíkszeredában, Segesváron, Tordán léteznek olyan helyi kezdeményezések, amelyek az illető településeken levő honvédsírok rehabilitálását célozzák, azonban a Honvédelmi Minisztérium csak a bukaresti magyar katonai emlékmű felállításának projektjét támogatja. /Salamon Márton László: Síri csendben a sírgondozók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./"
2003. május 27.
"Keserűen írta Cserés Ferenc, hogy képzeletében Aranyos-szék egy halottas szekér, gyászmenettel körítve. Aranyosszék huszonkét települést jelent, tordai vonzáskörzet. Tordát sikeresen leépítette az új demokrácia, kivívta magának a hátrányos helyzetű státust. Hatalmas arányú a munkanélküliség. Ipari menekültek vertek tanyát az aranyosszéki falvakban a szabad költözködés jegyében. Ez a jövedelem- és létalap nélkül maradt tömeg a városi panel árából házat vásárolt, olcsón. /Cserés Ferenc: Miseváltozat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./"
2003. május 30.
"A Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete nemrég Tordára látogatott. A magyarországi szövetség célja a Kárpát-medencei magyarsággal való szorosabb kapcsolattartás, a közösségek közötti baráti viszony kialakulása és ápolása, a nemzeti kultúra és a hagyományok ápolása. A magyarországi vendégek koszorúkat helyeztek el a magyar honvédek sírjainál. A felállított kopjafa előtt emlékeztek a Magyar Hősök Napjára. Pataki József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke elmondta, hogy hálával tartoznak az ötven fős magyar vendégcsoportnak, akik jelentős segítséget nyújtottak a sírkert kiépítéséhez és gondozásához. Jövő év októberében, a tordai ütközet 60. évfordulóján a tordai hagyományőrző szervezet fel szeretné avatni a sírkertet, és ebből az alkalomból visszavárják a magyarországi vendégeket. /L. K. E.: Magyar hősökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./ "
2003. június 10.
"Jún. 6-án a csengő utoljára szólította a tordai Teodor Muresanu Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulóit. Öt osztály végzett idén, amelyből egyetlen magyar tagozatú, 24 tanulóval. Sajnálatos módon, a hagyományt megbontva - annak ellenére, hogy a magyar tagozat osztályfőnöke félig magyar anyanyelvű - az útravalóban magyar szó nem volt hallható. /L. E. K.: Ballag már a "kisdiák"... Nem volt magyar nyelvű búcsúztatás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./"
2003. június 26.
"Turisztikai szakemberek elkészítették a magyarországiak által legszívesebben látogatott erdélyi helységek listáját. Felméréseik alapján az első tíz sorrendje a következőképpen alakult: 1. Szováta, 2. Torockó, 3. Békás-szoros, 4. Korond, 5. Parajd, 6. Szent Anna-tó, 7. Tusnádfürdő, 8. Tordai-hasadék, 9. Kolozsvár és Marosvásárhely, 10. Kalotaszeg. /Borbély László: Erdélyi top tíz. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./"
2003. július 17.
"Közzétették a 2002-es népszámlálás Kolozs megyére vonatkozó végleges adatait. Kolozs megye lakossága 702 755 (az 1992-es népszámláláskor 736 301-et regisztráltak), ebből 472 622-en éltek városon (496 563). Az etnikai összetétel a megyében a következőképpen alakult: 79,39% román (77,59%), 17,40% magyar (19,85%), 2,82% roma (2,22%), 0,39% más nemzetiség (0,34%). Városi környezetben: 80,54 román (77,72%), 17,07% magyar (20,14%), 1,85% roma (1,65%), 0,54% más nemzetiség (0,49%). Városokra bontva: Kolozsvár - összesen 317 953 (328 602), ebből román 79,39% (75,65%), magyar 18,96% (22,78%), roma 0,95% (0,97%), más 0,70% (0,60%); Dés - összesen 38 437 (41 216), román 85,02% (82,73%), magyar 14,13% (16,56%), roma 0,67% (0,47%), más 0,18% (0,24%); Torda - összesen 55 887 (61 200), román 84,89% (84,34%), magyar 10,05% (11,62%), roma 4,84% (3,74%), más 0,22% (0,28%); Aranyosgyéres - összesen 26 823 (29 307), román 87,04% (86,05%), magyar 8,16% (9,68%); Szamosújvár - összesen 24 083 (26 277), román 79,90% (79,04%), magyar 16,97% (18,28%), roma 2,73% (2,18% ), más 0,40% (0,50%); Bánffyhunyad - összesen 9439 (9961), román 58,46% (56,45%), magyar 32,49% (35,83%), roma 8,97% (7,65%), más 0,08% (0,07%). A falusi lakosságra vonatkozó adatok: összesen 230133 (239738), román 77,01% (77,32%), magyar 18,09% (19,26%), roma 4,82% (3,39%), más 0,08% (0,03%). /Ö. I. B.: Hivatalos népszámlálási adatok. Települések etnikai összetétele. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/ Kolozs megyében tíz év alatt a magyarság részaránya 2,45%-kal csökkent. A megye hat városában a mérleg negatív. A 74 község közül azonban hivatalosan 32-ben nőtt a magyarok lélekszáma. Ezek a következők: Ajtony, Kisbánya, Jósikafalva, Alparét, Bonchida, Buza, Alsókosály, Mezőcsán, Csucsa, Csürülye, Sinfalva, Doboka, Magyarfráta, Nagyiklód, Körösfő, Reketó, Magyargyerőmonostor, Meregyó, Havasnagyfalu, Szamosújvárnémeti, Magyarpalatka, Magyarpeterd, Récekeresztúr, Riska, Székelyjó, Kalotaszentkirály, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Szék, Tordatúr, Bálványosváralja, Révkolostor. /Ürömben öröm: "magyarosodó" falvak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./"
2003. július 29.
"Gheorghe Funar nyílt levelet írt a belügyminiszternek, eszerint őrszemet állíttatna Kolozsvár polgármestere a város valamennyi bejáratához, hogy vigyázzák a román nyelvű helységnévtáblák épségét, mert agyament magyarok festik le immár ötödszörre a táblákat.Ismeretlen tettesek ugyanis piros festékkel magyarul is felírták a Torda felőli bejáratnál a város nevét. A polgármester nyílt levelében egyértelműen arra utalt, hogy magyarok követték el a mázolást, és a városnak "a bécsi diktátum utáni magyar megszállás alatt használt nevét" írták a táblára. "Ezt a pofátlanságot öt alkalommal engedték meg maguknak, és ezzel a románokat, a kolozsváriakat, tehát önt is kicsúfolták, miniszter úr" - áll a nyílt levélben. Feltette a kérdést: miért tűri a miniszter, hogy városában kicsúfolják a románokat? "Hogyan haladhatunk Európa felé a magyarok - az őket tápláló ország iránti - megvetésének ballasztjával? Ezek minden alkalmat megragadnak, hogy megvetésüket kifejezésre juttassák." Nyílt levele végén Gheorghe Funar polgármester azt kéri a minisztertől, foganatosítson intézkedéseket annak érdekében, hogy többet ne történhessen meg a kolozsvári táblák lemázolása. "Önnek joga és kötelessége elrendelni, hogy a rendőrség végezze a munkáját, találja meg végre az elkövetőket, és küldje őket oda, ahol a helyük van" - zárja nyílt levelét Gheorgeh Funar, Kolozsvár polgármestere. /G. Á.: Funar a táblamázolásról. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29."
2003. augusztus 4.
"Júl. 25-én Kolozsváron a város Torda felőli bejáratánál lévő helységnévtáblájára piros festékkel ráfestették a város magyar nevét. A belügyminiszterhez intézett nyílt levelében a polgármester, szokásához híven, nyomban magyar tettesekről beszélt, meg arról, hogy a városnak a "bécsi diktátum utáni magyar megszállás alatt használt nevét" írták ki. Kolozsvár neve tehát a "magyar megszállás" idejéből, vagyis 1940 szeptembere és 1944 októbere közötti időből való. A mai, úgynevezett hivatalos mellett azonban létezik a magyarság ajkán élő, a magyar nyelv szerves részét alkotó, kitörölhetetlen név, szögezte le Asztalos Lajos, majd felidézte a város nevének kialakulását: a kezdeti, 1177 körül lejegyzett Clusiensis Clusa, előbb a név eleji mássalhangzó-torlódást feloldva, Culusiense (1183), azután Kulus (kiejtése [kluzs], [kuluzs], minthogy akkor, de később is, a zs hangot s-sel jelölték) (1201), Kulusuar (megközelítőleg [kuluzsßár1]) (1246), Kuluswar [kuluzsßár] (1313), majd Koluswar [koluzsßár], később Koloswar [kolozsßár] (1320) lett. 1246-ban Kulusuar. 1332-ben jegyezték le első ízben a maihoz közeli alakban: Koloswar. A tatárjárás után betelepített szászoknak köszönhetőn 1348-tól felbukkant a szász-német Clusenburg [kluzenburg], Clusenbvrg, majd 1408-tól a Clausenburg. "
2003. szeptember 13.
"A kolozsvári Unitárius Kollégium X. osztálya nyári kerékpártúrára indult, Dél-Erdély szórványvidékeinek, pusztuló emlékműveinek megismerése volt a céljuk. Solymosi Zsolt vallástanár, a túra vezetője beszámolt útjukról. Megnézték Tordát, Nagyenyedet, Gyulafehérvárt, Dévát, Vajdahunyadot, Hátszeget, az elhagyatott alsófarkadini kastélyt, a szentpéteri Nopcsa kastélyt, az életveszélyes állapotban lévő épületet, Petrozsényt, ahol Bálint Róbert unitárius lelkész, és a helybeli Ifjúsági Egylet várta őket, Nagyszebent, Vizaknát, Pókafalván pedig beszéltek Kleist Ernővel, az utolsó pókafalvi magyarral. Pókafalván láthatták a beszakadt tetejű templomot, a padok helyén méteres a gaz. A templom körül földbesüppedt, 1800-as évekből való magyar sírkövek vannak, a legtöbbet elhordták, az utolsó református pap úgy rendelkezett, hogy őt magát jeltelen sírba temessék, legalább ne lehessen meggyalázni sírkövét. Kleist Ernőnek sikerült megmenteni a pusztulástól a szomszédos dombon lévő evangélikus templomot. Látták a marosszentimrei református templomot is. Abrudbányán a főtéren álló unitárius templom volt a következő szomorú látvány. A beszakadt tetőt benőtte a növényzet, a lehullott vakolatú tornyon latin felirat hirdeti: Épült az egy Isten tiszteletére, 1796-ban. A helybeliek elkergették őket a templomtól. /Szabó Csaba: Pusztuló kövek nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./"
2003. szeptember 23.
"Hárommilliárd lejbe kerül az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Fürdő utcai székháza - tájékoztatott Bitay Levente, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. A megyei RMDSZ székháza esetében megállapított összeg elfogadható piaci ár. A szövetség hasonló vásárlási akcióra készül Tordán és Szamosújváron is, ott azonban jóval kisebb anyagi ráfordítást igényel majd a helyi RMDSZ-székházak megvásárlása, mivel csak két egyszobás lakrészről van szó. /B. T.: Megvásárolhatja székházát az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./"
2003. szeptember 24.
"Szept. 20-án Aranyosegerbegy református templomában és Művelődési Házban tartották a II. Aranyosmenti Nemzetközi Kórustalálkozót. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének vezénylete alatt a templomban a gyülekezet egy közös énekkelés a himnusz eléneklésével végezte be az ünnepi istentiszteletet. Fellépett többek között az aranyosgyéresi Pacsirta Gyermekkórus, az Aranyosgyéresi Református Vegyeskar, a Tordaszentmihályi Vegyeskar, a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Fiúkórusa és a Tordai Magyar Dalkör. /Ladányi Emese Kinga: A dal szeretni megtanít... Véget ért a II. Aranyosmenti Nemzetközi Kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./"
2003. október 18.
"Megnyílt Keszeg Ágnes kiállítása Kolozsváron. A tordai születésű Keszeg Ágnes a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola II. éves textil-design szakos hallgatója. Fiatal kora ellenére számos kiállításon szerepeltek munkái: Temesvár, 1999 december; Kolozsvár, 2000 december; a Művészeti Líceum tanulóinak tárlata, Marosvásárhely, 2001 március; egyéni kiállítás, Torda, 2001 április. /Farkas Imola: Keszeg Ágnes egyéni kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./"
2003. október 20.
"A Ziarul Clujeanului című kolozsvári napilap riporterei okt. 18-án bebizonyították, hogy az alkotmánymódosító népszavazáson egy személy akár ötször is szavazhat. Az újságíróknak sikerült egymás után többször szavazni a következő dokumentum-kombinációkkal: útlevél és választói kártya, személyazonossági kártya, választói kártya. A három riporter ötször, háromszor, illetve kétszer szavazott Kolozsváron, Tordán és Aranyosgyéresen. A vállalkozó kedvű újságírók - hogy ne vádolhassák meg őket utólag bűntett elkövetésével - a pecsét és a szavazólap átvétele után felfedték magukat, és ismertették a választóbizottságok tagjaival a módszert, amellyel bárki többször szavazhat. /Belföldi krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./"
2003. november 6.
"A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság nov. 5-én sírkeresztet állított Hubai Károly és további kilenc honvéd eddig jeltelen sírja fölé a tordatúri temetőben. Az obeliszkre további negyvenhárom magyar nevet lehetne fölírni. Az unitárius temetőben további két, név szerint is ismert honvédet temettek el, így összesen 55 honvéd emlékét őrzik a tordatúri köztemetők. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság jövőre lesz hatvanéves. /Jakabffy Tamás: Sírkeresztet állítottak a honvédek emlékére Tordatúron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./"
2003. november 14.
"Balázs Sándor Mikó Imréről írt monográfiáját (Mikó Imre. Élet- és pályakép, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003.) a televízióban Raoul Sorban és az Adrian Paunescu a "Batalia pentru Romania" (Harc [csata?] Romániáért) című műsorukban magyar fasisztát rehabilitáló munkának nevezték. Megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba, Paunescu szenátor pedig bejelentette, hogy e könyv miatt interpellál a szenátusban. Megdöbbentő, hogy Paunescu, az egykori udvari bárd kimondta: "íme, egy nacionalista, irredenta, zsidógyűlölő, náci, fasiszta", anélkül, hogy akár egy szót is megérthetett volna a könyvből. A könyv belső lapján ez olvasható: "Megjelent a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával." Emiatt a tévéműsorban megvádolták Magyarországot horthysta-fasiszta elemek újjáélesztésével. Sorban ahelyett, hogy arról beszélt volna, üldözte-e őt valaki is 1940-1944 között Kolozsváron, kitették-e állásából, mert román, ahelyett, hogy elárulta volna, mennyi fizetést biztosított neki pengőben az horthysta rendszer, a szenátorhoz hasonlóan antiszemitának, nácinak, zsidóüldözőnek minősítette Mikó Imrét. Azt, a Mikó Imrét, aki mentette a zsidókat. Ligeti Ernő, Janovics Jenő, Hegedűs Nándor, Kiss Mór, Ausch Jenő, Stainer Pál és családja, Szeghő Júlia és fia, Dobó Ferenc és családja, Székely Géza (budapesti ügyvéd), Gyalui (Rozenberg) Béla - nem is teljes listája azoknak a zsidóknak, akik Mikó Imrének, az "antiszemitának" is köszönhetik életüket. A kolozsvári zsidók deportálásának krónikása, Lőwy Dániel elismeréssel írt Mikó Imréről. Mikó úgy mentette meg Gyalui (Rozenberg) Béla osztálytársát a deportálástól, hogy hamis okmányokat szerzett be neki, amelyek "igazolták", miszerint Gyalui 1919-ben a Székely Hadosztályban harcolt, holott akkor mindössze hatéves volt. Az ügynek folytatása volt. Miután Gyalui (Rozenberg) megszabadult a haláltábortól, Kanadába távozott. Amikor Mikót eltávolították a tanügyből, az ő közbenjárására alkalmazták egy kis könyvesboltban elárusítónak. Ebben a magyargyűlölettől csöpögő adásban elhangzott még valami. Sorban azt állította, hogy nem a náci Mikót kell követésre méltó magyarnak kinevezni, hanem másokat, így mondjuk Bethlen Bélát. Bethlen Béla a Horthy-rendszert szolgálta Észak-Erdélyben, előbb 1940 őszétől 1944 márciusáig Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegye főispánjaként, majd a legnehezebb időkben 1944. szeptember 2-ától a keleti hadműveleti területek kormánybiztosaként. Bethlen Béla valóban megmentett sok tordai zsidót. De ha ilyen érdemei voltak, akkor miért kellett a román bíróságoknak börtönbe juttatniuk őt? /Balázs Sándor: Mikó Imre, a fasiszta? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./"
2003. december 13.
"Dec. 11-én újabb 31 egyházi ingatlan ügyében hozott elvi döntést az Országos Restitúciós Bizottság. A 31 döntésből 23 magyar egyházi ingatlanokra vonatkozik - tájékoztatott Nagy Benedek, a bizottság munkatársa. Sikerült listára tenni a székelyudvarhelyi római katolikus, a jelenlegi Tamási Áron Gimnázium három, valamint a székelykeresztúri unitárius, ma az Orbán Balázs nevét viselő gimnázium két - a régi és az újabb kollégium - épületét is. A jóváhagyott ingatlanok listáján szerepelnek még agyagfalvi, nagygalambfalvi, városfalvi (Hargita megye), nyújtódi, illyefalvi (Háromszék), hétfalusi, apácai (Brassó megye), szerdahelyi és szakadáti (Szeben megye), kolozsvári, nagyváradi, tordai, tasnádi és más helységbeli katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi épületek. Ezzel a visszaítélt egyházi ingatlanok száma kétszázra emelkedett, közülük 130 a magyar történelmi egyházak tulajdonába kerül vissza. /Folytatódik a restitúció. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./"
2003. december 13.
"A tordai Vásárhelyi Géza Könyvtár 1995-ben, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtár Alapítvány kezdeményezésére alakult - körülbelül a zilahi könyvtárral egy-időben -, amikor az alapítvány egy-egy nagyobb mennyiségű könyvalapot adományozott a két városnak. Addig Tordán nem létezett önálló magyar nyelvű könyvtár, csak az iskolákban és a városi könyvtárban voltak - elég kis számban - magyar könyvek. A helyzet mára sem javult volna sokat, ha a Vásárhelyi Géza Könyvtár nem jött volna létre. Az első könyvtáros Benkő Gizella volt, aki 1995-1998 között töltötte be ezt a tisztséget. Részt vett Magyarországon is több könyvtárosi tanfolyamon, továbbképzésen. 1998-ban a konzervatóriumba ment. Most újra ő a könyvtáros. Ő a város magyar nyelvű zenetanára, kórust vezet, osztályfőnök is egyben - mégis kerít időt a könyvtárra. Úgy gondolja, hogy ilyen nagy múltú város, mint Torda nem hagyható könyvtár nélkül. Jó a könyvállaguk, rengeteg enciklopédia, kézikönyv van, a szépirodalom polcai is gazdagok. A könyvtár irányítását, felügyeletét, 2000-ben átvette a Petőfi Társaság. Amikor a tordai cementgyár magánkézbe ment át, az új tulajdonos felszámolta a vállalati könyvtárat, a magyarnyelvű 1200 kötetet jelentő könyvállományát a könyvtárnak adományozta. /Ladányi Emese Kinga: Könyvtár a falakon túl. Kis szülőváros - nagy tervek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./"
2004. január 10.
A tordai Jósika Miklós Kör évtizedekig meghatározta a kisváros magyarságának kulturális életét. A kört először Ceausescu oszlatta fel, majd a forradalom után a közöny lett úrrá. A kör végül a Petőfi Társaság keretében újult meg. Feltámasztásában fontos szerepet vállalt Suba László, a Képzőművészeti Galéria vezetője. Suba László /sz. Makfalva, 1941/ a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Tordára került rajztanárnak és itt is maradt. Akkoriban alapította ugyanis Lászlóffy Aladár, Vásárhelyi Géza és Bágyoni Szabó István a Jósika Miklós Művelődési Kört. Ők kérték fel a hetvenes években Suba Lászlót arra, hogy a tordai fazekasság történetével foglalkozzon. Suba László kerámiáival nagyvárosokban is bemutatkozott. Suba László az etnoart híve, ami a népi tárgyvilág megjelenítése a művészetben. Suna szeretné kiadatni Torda és környékének fazekassága című kötetét, amely a régi Tordának állít emléket. /Szabó Csaba: Körök, művészeti csapások. Feltámadóban a Jósika Miklós Kör. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2004. január 13.
Tordán a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskola idén is rendszeresen szervezi összejöveteleit. Ebben az évben a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek a magyar nyelv ápolására, a nemzeti öntudat megőrzésére. Bernád Ilona, a népi gyógyászat ismerője Egészségünkért című könyvét mutatta be, amely a magyar népi gyógyászatról, illetve keleti népi gyógymódokról szól. Gazda József tanár, műkritikus, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör alapítója és irányítója is eljött Tordára. Előadásában a szórványról beszélt. Szomorúan állapította meg, hogy míg más népek szórványai kibontakoznak, megmaradnak, addig a mi népünk beolvad. Január 9-én Horváth Arany, Horváth István költő lánya tartott előadást. /Ladányi Emese Kinga: Magyarságunkért szólnak a népfőiskolai előadások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./
2004. január 14.
Nem csak a helytörténészek számára jelent igazi csemegét Tatár Zoltán Kincses külvárosom /Kalauz Kiadó, Kolozsvár/ címmel a tavaly megjelent kötete. Tatár Zoltán elmondta, hogy Kolozsvár külvárosának egyik negyedében nőtt, neki az kincses volt a házaival, utcáival, embereivel együtt. Az ő vidéke az Attila út vagy a Györgyfalvi úttól kelet-északkeleti irányban egészen a Magyar utcáig terjed. Ebben benne van Oncsa-telep, a Kazinczy utca, a Taksony vezér utca, a Pata utca, az Endre király utca, a Zápolya utca és Porondbánya egészen a Kossuth Lajos utcáig. Tatár Zoltán 1938-ban születt Tordán, és 1940-ben jöttek Kolozsvárra. Ott lakott egészen 1986-ig, a nagy rombolásig. A fiatalok nem ismerik eléggé a város történetét, amely az utóbbi ötven év alatt annyira megváltozott, a felnövekvő nemzedék szinte el sem tudja képzelni, milyen lehetett régen. Gaal Györgynek a Magyarok utcájáról meg a Farkas utcai egyetemről jelent meg kötete, vagy Vincze Zoltántól a Farkas utca leírása. A régebbi időkből Mikó Imre A csendes Petőfi utca című regényes leírása nagyon értékes mű. Könyve megjelenése óta sok idős ember hívta, hogy elmesélje emlékeit. /Sándor Boglárka Ágnes: Külvárosi kincsek krónikása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./