A művészek is ünnepeltek Szovátán
Hatvanéves a szovátai Domokos Kázmér Szakközépiskola. A kerek évfordulót nagyszabású rendezvénysorozattal köszöntötte május 20-án a fürdőváros. Az egész települést megmozgatta a jeles oktatási intézmény jubileuma, minden korosztály érintve érezte magát, sőt távolabbról is sokan érkeztek, hogy együtt ünnepeljenek a helyiekkel. A főszervező Pro Scola Alapítványnak, Vass Ferencz igazgatónak és szervező csapatának, illetve a rendezvények szereplőinek valóban példás és átfogó képet sikerült nyújtaniuk mindarról, amit az óvoda, a gimnázium és a szakközépiskola hat évtized alatt megvalósított. Az elmúlt tíz évről különösen sokat megtudhatunk, hiszen külön kiadvány, impozáns jubileumi emlékkönyv tükrözi, hogy az iskolában zajló tevékenységet milyen sokrétűen próbálják a névadó képviselte szép hagyományokhoz és a mai kor szelleméhez igazítani.
A kötet a képzőművészetet kevéssé részletezi, noha Szováta több figyelemre méltó tehetséget adott az országnak, és az egyik műteremmé alakított helyiségben most is festő diákok és munkáik fogadták az érdeklődőket. De amiért a Múzsa külön cikket is szentel az évfordulónak, az annak tulajdonítható, hogy a város 11 hivatásos képzőművésze alkalmi kiállítással tisztelte meg az ünnepséget. A festők, szobrászok, grafikusok a modern sportcsarnokban elhelyezett pannókon, állványokon válogatott műveikből mutattak be néhányat. Egyből felértékelődött a tér, ahol máskor testedzés és heves sportösszecsapások tanúsítják, az iskolának fontos, hogy falai közt megvalósuljon a mindig időszerű ideál: test és lélek épsége, egysége. A tárlatnyitáson részt vevő népes ünneplő közönségnek azonban nem csak az volt nyilvánvaló, hogy a Domokos Kázmér Szakközépiskola hitet tesz a művészeti nevelés mellett, azt is jól érzékelhették a jelenlevők, hogy a kérészéletű kiállítás a maga tartós és kétségtelen értéket képviselő, színvonalas anyagával külön rangot ad a jubileumi összejövetelnek, az alkotók pedig, akik közül többen ide jártak iskolába, vagy itt tanítottak, tanítanak, tisztelgésüket is kifejezik ekképpen az intézmény iránt.
A tárlat ötlete eredetileg a nemrég fiatalon elhunyt Siklódi Zsolt grafikusé volt, a Jubileumi emlékkönyv grafikai szerkesztése is neki köszönhető. Hirtelen elhunyta súlyos csapás, de nem maradt el a kiállítás. A gyergyószárhegyi művésztelep egykori művészeti vezetője és a Székelyföldi Grafikai Szemle főszervezőjének elképzelését helybeli társai váltották valóra. Zsolt csendet, szakralitást sugalló két méretes grafikája és kő-fém kisplasztikája mementóként is szolgál a kiállításon. Hasonlóképpen Szováta nagy hírű jelese, sokáig a sóvidéki művészek doyenje, Kusztos Endre szénrajzai, a Fasors sorozat három megrázó darabja, akárha az alkotó saját tragikus halálát jelképezné. E veszteségek dacára is rendkívüli potenciállal rendelkezik a fürdőváros. Aligha van még egy olyan hasonló nagyságrendű település, ahol egyszerre három Magyar Művészeti Akadémia-tag működne, ahogy itt történt éveken át. Kusztos távoztával jelenleg a szobrász Bocskay Vince és Kuti Dénes festőművész rendelkezik ilyen ranggal. A tárlaton a groteszk vonulatot folytató Profán feltámadás és A zsarnokság kapuja monumentális emlékmű modellje ad ízelítőt Bocskay értékes művészetéből. Kuti Dénes festészetét több kiváló mű is reprezentálja, leglátványosabban azonban az installációszerűen megoldott, tükrös-trükkös kompozíció, a Memento, amelynek mélység- és térmegsokszorozó hatását sokan megcsodálták. A közeli Atyhában és Sepsiszentgyörgyön élő MMA-tag, Vinczeffy László gyermekként ugyancsak kötődött Szovátához és iskolájához. Ő is képzőművészetünk meghatározó egyénisége. A Bejárat című jellegzetes kompozíciója bárkit meggyőzhet erről. A tárlat a nemzedéki összefonódást, a generációk stafétaszerű folyamatát is jól érzékelteti. Sánta Csaba, aki a Domokos Kázmér-plakettet is elkészítette, a messzi múlt tárgyi és szellemi világába ágyazódva alkot modern formanyelvű, jelképes bronz kisplasztikákat. Kuti Botond, Kuti Dénes festő fia saját útját járva tanúsít rendhagyó tudást és tehetséget, lelki elmélyülést. Fülöp Mária rajztanárként oktatja a mai tanulókat, de grafikusként is bizonyít. Beszédes tanúság rá Ne hajolj ki! című fekete-fehér grafikai lapja. Szőcs Máté Tímea finom, míves, reneszánsz erényeket felvillantó, freskószerű női portréi restaurátori minőségét is sejtetik. Férje, Szőcs János szintén restaurátor, de emellett marad ereje, kedve a fantázia szárnyalását kielégítő grafikára is. És szintén grafikus Németh Attila. Két nagy mű, a hét darabból álló egyetemi diplomamunka, a Chakra része vonzza magára a tekintetet és késztet meditálásra. Ő jelenleg az anyaországban folytatja elmélyülését a művészetekben.
A tárlat egy nap teltével bezárult. Az élményt, amit nyújtott, igyekszünk hosszasan megőrizni magunkban. De a felmutatott lehetőség, hogy időnként nagy vonzereje lehetne a Szovátán megfordulók számára a helyi alkotók egy-egy ilyen közös jelentkezésének, továbbgondolásra érdemes. Ez is növelhetné azt a hírnevet, amely a turistákat, üdülőket a városba csalja.
NAGY MIKLÓS KUND / Népújság (Marosvásárhely)

Újra „csillagfényben” pompázott Nagyvárad
Május harmadik hétvégéjén tartották a 6. Csillagszerző Matematikaverseny országos döntőjét Nagyváradon. A verseny megálmodója és szervezője a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola igazgatónője, Hodgyai Edit.
A vidéki iskola rangos eseményét több nagyváradi intézménnyel partnerségben Nagyváradon szervezi, így a megnyitót a Mihai Eminescu Főgimnáziumban tartották, a versenyre a Szacsvay Imre Általános Iskola biztosított termeket, míg az ország matekesei az Ady Endre Elméleti Líceumban voltak elszállásolva.
A megmérettetés megnyitója pénteken délután volt, a műsort hagyományos módon az országos mezőny tagjai biztosították, bárki megcsillogtathatta másfajta tehetségét is a 76 érkező matematikában tehetséges tanuló közül. A megnyitón zongorajátékával Sógor Bence, a kolozsvári Sigizmund Toduţa Zenei Főgimnázium VIII. osztályos tanulója egy Bach prelúdium és fúga előadásával kápráztatta el a közönséget; Orbán Pál, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum V. osztályos tanulója pedig saját, A Nyár című versét adta elő. Bagosi Ákos, a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanulója a Görböc Néptáncegyüttes további tehetséges diákjaival és az országos illetve a nemzetközi versenyeken eredményesen szereplő tanulóival együtt lépett színpadra.
Hochhauser Enikő, a Mihai Eminescu Főgimnázium aligazgatója házigazdaként üdvözölte a megnyitó résztvevőit, akik 15 megyéből érkeztek, és bemutatta nekik az iskola történelmi múltját. Dr. Debrenti Edit, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, a versenybizottság elnöke beszédét Brenyó Mihály matematikatanár gondolataival indította, aki több matematikaversenyen megfordulva a következőket mondotta: „Nagyon jól nevelt, intelligens gyerekekkel találkoztam. Egyszer sem kellett fegyelmezni őket. A tudásuk sokkal nagyobb, mint a korosztályukbelieké”. Debrenti, akiszerint a matematika nem csak a gondolkodást, de az egyéniséget is fejleszti, örömét fejezte ki, hogy a Brenyó Mihály Pontszerző Verseny folytatásaként létrehozott és már a hatodik alkalommal megszervezett Csillagszerző Matematikaverseny lehetőséget nyújt az igényes gondolkodás, a tehetséges matematikus észjárás fejlesztésére és gondozására.
A megnyitóünnepségen Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes, a versenybizottság ügyvezető elnöke is köszöntötte az országos mezőny tanulóit és oktatóit. Mint mondta, évről évre számos tanuló, nagyon lelkiismeretes munkával igyekszik szakmai tudását gyarapítani a gondolkozás és a matematika tudománya terén.
Szabó Ödön parlamenti képviselő, a tanügyi bizottság tagja köszöntőbeszédében értékelte, hogy vidéken is működhet szellemi központ, hisz van rá példa, hogy falvakból érkeznek olyan tehetségek, akik majd közösségi, társadalmi célokat, stratégiákat képviselnek és fejlesztenek magasabb minőségi szintre.
Hodgyai Edit versenykoordinátor rövid kiértékelőt tartott az országos döntőt megelőző levelező illetve megyei fordulókról. Köszönetet mondott és oklevelet nyújtott át azoknak a tanulóknak, akik a levelező feladatsorokat kiegészítették egy-egy saját szerkesztésű feladattal. Ők a Csillagszerző Matematikaverseny országos döntőjének eddigi díjazottjai: Garfield Adrienne Kolozsvárról, Kozman Botond Csíkszeredából, Portik Ábel Szovátáról és Erdei Csongor Micskéről, akik jelenleg X. osztályos tanulók, illetve Miklós Csenge IX. osztályos tanulónak Sepsiszentgyörgyről. Díjakat adott át azoknak a tanulóknak is, akik negyedik alkalommal jutottak be az országos döntő mezőnyébe.
A szombaton zajló versenyt követően az országos mezőny diákjai kreatív és csapatépítő foglalkozásokon vehettek részt, amelyeket a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanárai, Halas Ilona, Oláh Mária és Szabó Amália vezettek.
Ebéd után a szabadidős foglalkozások keretén belül, többen választották a nagyváradi vár meglátogatását, ahol különböző kulturális programokon vettek részt, kiállításokat tekintettek meg. Az esti órákban zártkörű minitáncházban szórakozhattak együtt, melyet Sipos-Hodgyai Edit, a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanára vezetett, a talpalávalót a Görböc Zenekar szolgáltatta.
A ű szombat esti táncház után sor került az eredményhirdetés első szakaszára, melyen azokat a tanulókat díjazták, akik Csillagszerző különdíjban részesültek, így senki sem távozhatott a döntőről üres kézzel és dicséret nélkül.
A legizgalmasabb természetesen, a vasárnapi eredményhirdetés volt. A Bihar megyei tanulók az idén is sikeresen szerepeltek:
Kun Édua Boróka VII. osztályos diák, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója és Bede Ákos VIII. osztályos diák, a berettyószéplaki 1-es Számú Szakképző Líceum tanulója Minisztériumi III. és Csillagszerző II. díjban részesült, felkészítőjük Kovács Klára és Orbán Ilona Kármen tanárok. A VI. osztályosok köréből Erős Joó Kincső Enikő, a Miskolczy Károly Általános Iskola tanulója Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző II. díjat, míg Bodnár Mónika Brigitta a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző III. díjat nyert, Árva Norbert ÁkosVIII. osztályos tanuló az Ady Endre Elméleti Líceumból szintén Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző III. díjban részesült. Felkészítőik Hodgyai Edit, Kovács Klára és Báthori Éva tanárok.
Az országos verseny támogatója a Tanügy Minisztérium, Communitas Alapítvány, Europrint Nyomda illetve a Miskolczy Károly Általános Iskola oktatói közössége volt. Reggeli Újság (Nagyvárad)

142 éves a Medve-tó
Fesztivállá nőtt születésnapok
A hét végén ünnepelte Szováta a számára hírnevet szerző Medve-tó keletkezésének 142. évfordulóját. Tizenhét éve az önkormányzatra hárul a szervezői szerep és feladat, az idei programsorozat pedig bebizonyította a munkacsapat képességeit.
Igen gazdag, színes és nagy tömeget meg- mozgató háromnapos rendezvényen van túl a fürdőváros, ám a siker a munka mellett a gyönyörű hétvégi időnek is betudható – ismerte el a polgármester. A péntek hagyományosan a gyermekek és ifjak napja, amolyan eltoló- dott gyermeknap: a kicsik, elemisek, általános iskolások játékos programokban vettek részt, vonatoztak, buborékokat fújtak és gyerekfitnesznek örülhettek. A középiskolások is szórakozhattak, megmutathatták tudásukat, ügyességüket, tehetségüket különböző prog- ramokban, kézilabdában, teniszben, női fociban. Természetesen a nap része volt a hagyományos gulyásfőzés is, majd délutánra a színpadok köré sereglettek a gyerekek, ifjak és felnőttek is, hisz a koncertek kaptak teret: elsőként a Sószórók, majd a középiskola együttese, a DK Band – ez utóbbi előzene- kara volt a magyarországi Hooligans esti fel- lépésének, amelyet már több száz ember élvezett a nagyszínpad előtt. Szombati fesztivál Szombaton reggel huszárok ébresztették a lakosságot, a gyergyószentmiklósi mazsorett-csoport és a parajdi fúvószenekar is felvonult a város főutcáján, majd a sportpályán kora délelőtt elkezdődött a gasztronómiai feszti- válnak nevezett gulyásfőző verseny, amelyre a település vállalkozásai, civil szervezetei, baráti körei mellett az önkormányzat is benevezett. Míg a csapatok saját receptjeik szerint kevergették a hozzávalókat az üstökben és bográcsokban, a sportcsarnokokban öttusa- és lábteniszbajnokságok zajlottak, a közeli erdők csendjét pedig motokrosszverseny zaja verte fel. Szombat délutánra már igazi fesztiválhangulat kerekedett a sporttelepen, amikor elkezdődött a magukat erősnek vélő férfiak és nők versenye, amelyet végül a húsz- éves Majla Róbert nyert meg, újrázva a tavalyi győzelem után. Eközben kézművessátorba is várták a pedagógusok a gyerekeket és felnőtteket, akik a Medve-tavat ábrázoló keretes üdvözlőlapot készíthettek, s ha már Medvetó, akkor nyilván medvét, békát, gólyát is hajtogathattak, ragaszthattak papírból. A sátrat szép számban látogatták, egy adott pillanatban az öttusázó gyerekek is ellepték a pályát és a sátor környékét, ahol nemcsak kézműveskedni lehetett, de a Tinkerbell gyermekház lakóinak tett csekély adomány fejében arcfestésre is beülhettek, míg a szülők közben a szomszédos ökumenikus keresztény sátorban a lélekre figyelhettek, napi üzeneteken elmélkedhettek. Mindeközben délutánra elkészült a falnivaló, a zsűri megítélte a legpürésebb, leghagyományosabb, legkozmásabb, legédesebb, legköltséghatékonyabb, legifjúságibb ételeket. A legjobbaknak az Artemob és Palos, a huszárok és a tűzoltók főztjét találták, a legszebb tálalás Kátai Zsuzsa és csapata keze munkáját dicséri, a Medvék pedig különdíjat kaptak, amiért finom töltött káposztát főztek, de méltán volt nagy az érdeklődés a Hochland tejfeldolgozó helyi vállalatának sátránál: minden évben ez a csapat három jókora üst túrós puliszkát főz. Idén gulyást is készítettek, így csak kétszer telt meg üstjük aranysárga lisztből készült, tejföl- lel és túróval jól megízesített étekkel, amely f e l k a ri k á z o t t zöldhagymával megszórva pillanatok alatt elfogyott. Az ennivalót a csapatok kiosztották a tömegben, az ebből befolyó adományt minden évben jóté- kony célokra fordítják a szervezők, idén a helyi Szent József Gyermekotthon lakóinak szereznek belőle örömet. Aki meg nem kedveli az effajta étkeket, még válogathatott is: több mint kétmázsás ökröt húztak nyársra, míg a sörsátrak alá nemcsak hűsölni menekültek az emberek a napsütés elől hideg csapolt sör és egymás társaságába, hanem találhattak mindenféle sültet és finom savanyúságot, hosszan sorakozott itt, mi szem-szájnak ingere. De a gyerekek sem maradtak nyalánkság nélkül, s ha már ezzel is jóllaktak, friss idénygyümölcsöt kóstolhattak, majd a patakon túl valóságos gyermekváros várt rájuk ugrálóvárakkal, vonatokkal, autókkal, erőmérő gépekkel, de az ügyesebbek íjazni is tanultak. Miután délben a marosvásárhelyi Corax csapott a húrok közé, a helyi Sasok taekwondo-bemutatót tartott, fellépett a mazsorettcsoport, késő délután ismét felcsendült a zene, a kisszínpad előtt százak gyűltek össze pillanatok alatt gyönyörködni a „törpikék” táncában, és ennél még többen a nagyszínpadnál, ahol a magasban és a fűben is táncra perdültek a zumba dallamaira, majd a latin táncok kedvelői mozgathatták meg csípőjüket és végtagjaikat. Estére felforrósodott a hangulat, előbb a Randi néven ismert román énekes, majd az est fénypontjaként a nigériai származású, svédországi Dr. Alban lépett a színpadra mintegy kétezer néző előtt, műsorát és a szombati napot pedig az önkormányzat által biztosított meglepetés tűzijáték zárta. Népi délután A harmadik napon – Szentháromság vasárnapja lévén – délelőtt a helyi katolikus kö- zösség búcsújára került sor, de a településen átvonuló Szakrális maraton résztvevőit is fogadták, és látogatni lehetett az imasátrat is. De azért nem maradtak el a sportrendezvények sem, kispályás fociban és sakkban mér- kőztek meg a benevezettek, a kézművessátorban pedig a huszárok szervezték a tevékenységeket. Délután a sporttelep nagyszínpadját a nép- tánc, népzene vette birtokba, ilyenkor van a hagyományos népművészeti fesztivál, minden korosztály egy közös műsor keretében köszönti az ünnepelteket: a tavat, a várost és a lakosságot. A hétvégi programban színpadra léptek az óvodások, napközisek és elemisek, mindannyian mesét, gyermekjátékot fűzve, furulyaszóval „fűszerezve”, majd a Domokos Kázmér és az S. Illyés Lajos iskola csoportjai és néptáncosai. Ezt követően az általános iskolások Sirülők néptánccsoportja és az ifjúság néptáncosait felvonultató Bokréta együttes gyönyörködtette a nézőket, ezután a Mezőhavas népi zenekar nótaműsorát élvezhették az érdeklődők. A hétvégi programsorozatot „könnyebb” műfajú koncerttel zárták a szovátaiak: az est díszvendége az X-Faktor-győztes Danics Dóra énekest is színpadra állító Cimbaliband volt. Két rendezvény is megfér egy évben A Medve-tó 1875. május 27-én délelőtt keletkezett a feljegyzések szerint, és azóta meghatározó tényezője a településnek és térségének, erre épül mai fő iparága, a turizmus is. De nemcsak ezért fontos, hanem azért is, mert egyedülálló a világon, sokan ismerik gyógyhatásait, nem beszélve arról a kellemes érzésről, amit akkor nyújt, amikor június végén megnyílik, és meg lehet fürödni benne – mondta el Fülöp László Zsolt polgármester. A tó „születésnapját” május utolsó vagy június első hétvégéjén szokták tartani, de idén a ballagás és a pünkösdi búcsú miatt elhalasztották. A város 2000 óta szervezi az ünnepségeket: kezdetben a fürdőtelepen rendezték a turizmus fellendítése érdekében, de az évek során sokat fejlődött, kinőtte magát, ezért elégséges hely hiányában leköltöztették a sporttelepre, s mára igazi városnapi forgataggá, fesztivállá nőtte ki magát. A kilátogatók zöme szovátai és sóvidéki, de vannak turisták is. A fürdőtelepről „levitt” rendez- vény pótlására szervezik ott az őszi tökfesztivált, és a két esemény élményt tud nyújtani a helyieknek és turistáknak egyaránt – vélekedett az elöljáró.
Gligor Róbert László Népújság (Marosvásárhely)

Élet/Tér az atyhai Kakasülő Galériában
Atyha bekerült a nemzetközi művészeti körforgásba: Vinczeffy László képzőművész idén is folytatja a neves művészek alkotásait felvonultató tárlatsorozatát. Az előkészületekről Simó Márton számol be.
Vinczeffy László Munkácsi-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja folytatja a saját telkén elkezdett kiállítássorozatot: idén június 24-én, szombaton 12 órakor nyitja meg a csűrkaput az érdeklődők előtt. A tervek szerint július 31-ig tart majd nyitva a kiállítás, amelynek híre és rangja messze túlmutat a Sóvidék és a Székelyföld határain, hiszen a kétszáz főnél is kisebb faluba ilyenkor akár több ezren is ellátogatnak. Maga a megnyitó is immár hagyományos közösségi és médiaeseménnyé terebélyesedik, eljönnek ilyenkor a művészeti élet jelesei, a helyi és megyei vezetők, illetve sokak külföldről is, hiszen az alkotó szerteágazó kapcsolatrendszere, a magas művészi színvonal vonzza az érdeklődőket.
Idén Bartos Jenő festőművész (Jászvásár), Berze Imre szobrász (Székelyudvarhely), Bocskai Vince szobrász (Szováta), Éltes Barna szobrász (Feldoboly), Jakabos-Olsefszky Imola képzőművész (Brassó), Madaras Péter szobrász (Zalán), Kolozsi Tibor szobrász (Kolozsvár), Kuti Botond festőművész (Szováta), Kuti Dénes festőművész (Szováta), Sánta Csaba szobrász (Szováta), a nemrégiben elhunyt Siklódi Zsolt grafikus (Szováta), Vargha Mihály szobrász (Sepsiszentgyörgy) és Zsombori Béla szobrász (Székelyudvarhely) különböző technikákkal és szerteágazó műfajokban készült alkotásait tekinthetik meg az idelátogatók, persze a tárlaton szerepelnek a házigazda alkotásai is.
Érdekesség, kiegészítő esemény lesz a pajtában berendezett új kiállítótér, a Homloktörő Galéria megnyitása is, ahol a 14 éves sepsiszentgyörgyi Csáki Apor Bogár/Virág című egyéni tárlatát láthatják majd.
A megnyitóbeszédet – a köszöntők elhangzása után – Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese mondja. Külön megemlékeznek a tragikus hirtelenséggel elhunyt Siklódi Zsolt (1966–2017) grafikusművész-tipográfusról, aki a korábbi években mindvégig alkotóként és szervezőként segítette a Vinczeffy által megálmodott galéria létrehozását és népszerűsítését. A megnyitót követően kulturális műsor és vendégség is lesz. Ilyen alkalmakra Vinczeffy gondoskodik a jó hangulatról, ételről, italról, s hogy az időjárás se okozzon meglepetéseket, sátrat is állíttat vendégeinek. Olyan szép példával mutat utat a helyi születésű és erősen ide kötődő alkotó, hogy az mindenképp követendő a kis közösség számára is, amely a múlt év szeptemberében elveszítette a templomát. Mindig új élet épül, hittel és reménységgel a romokon. Hargita Népe (Csíkszereda)

Célkeresztben a közösségi jelképek: Maros megyében is „vadásznak” a zászlókra
A székely és magyar zászlók, valamint a Székelyföld egységét hirdető – hetek óta levett – molinó eltávolítására szólított fel Maros megye prefektusa számos elöljárót. Lucian Goga a román lobogó tiszteletére inti a polgármestereket. A Krónikának nyilatkozó elöljárók elmondták: háromnapos határidőt kaptak.
Hadat üzent Maros megye prefektusa a kisebbségi szimbólumoknak és feliratoknak: Lucian Goga a székely és magyar zászlók, valamint a Marosvásárhely és Szováta közötti útszakaszon kifeszített, a Székelyföld egységét hirdető magyar nyelvű molinó sürgős eltávolítására szólított fel számos Küküllő menti polgármestert. A néhány hete még a magyar utcanévtáblák ellen harcoló kormánymegbízott a Románia hivatalos lobogójáról rendelkező 1994/75-ös számú törvényre hivatkozva rendelte el, hogy az érintett települések vezetői három napon belül vegyék le a száműzetésre ítélt közösségi jelképeket.
A prefektust az sem nyugtatta meg, hogy a magyar és székely zászlók mellé mindenhol kitűzték a román lobogót is, követelése nyomatékosításaként idézte a jogszabályból, hogy „az állampolgároknak tisztelniük kell a román zászlót és a nemzeti himnuszt, és nem követhetnek el semmiféle olyan cselekedetet, amely sértené ezeket”.
Goga felszólítását a kormányhivatal alapos terepszemléje előzte meg: a prefektúra alkalmazottai napokig járták a megye magyarlakta vidékeit, és fényképezőgéppel közösségi jelképekre „vadásztak”. A prefektus fotósai polgármesterek irodájában is fényképeztek – az éppen távollevő községvezető tudta és beleegyezése nélkül. Háromnapos határidőt kaptak a magyar polgármesterek
Varga József, Gyulakuta polgármestere arról számolt be: három napot kapott arra, hogy a havadtői kultúrotthon homlokzatáról és saját irodájából eltávolítsa a székely zászlót.
„Eleget tettem az utasításnak, mert a prefektus büntetéssel fenyegetőzött. Sajnos nincs akkora zsebem, hogy ki tudjam fizetni a bírságot, illetve a Goga által emlegetett napi ezerlejes kamatot” – panaszolta az elöljáró. Varga József értesülései szerint Lucian Goga feljelentés alapján kezdett intézkedni. A Küküllő menti polgármester úgy véli: barátságtalan gesztusával a kormánymegbízott nemcsak őt, hanem Gyulakuta mintegy ötezer magyar lakóját is megsértette.
Makfalván nemcsak a művelődési ház homlokzatára kitűzött lobogó szúrta a prefektusi „vizsgálóbizottság” tagjainak szemét, hanem a Marosvásárhelyt Szovátával összekötő országút fölé kifeszített molinó szövege is. „Székelyföld egy és oszthatatlan” – állt a banneren, amit a hagyományos, idén május 20-án tartott Székely Majálisra helyeztek ki. A feliratot már rég leszedték, amikor Lucian Goga május 29-én átiratban fenyegetőzött. A tavalyi majálison a csendőrség tagjai járták a falut, és számolták, hány székely zászló került ki a házakra. Most a molinóba akadtak bele. Az az érzésem, hogy ebben az országban ez a legnagyobb gond, más problémákra nem is jut idő” – fakadt ki Vass Imre polgármester. Lucian Goga nem először kerül összetűzésbe Makfalvával: néhány éve a községhez tartozó Hármasfalut alkotó, egybeolvadt települések hagyományos nevének kiírása ellen indított hadjáratot, amelynek eredményeképp a polgármester tavaly kénytelen volt leszereltetni a kommunista rendszer által feledésre ítélt Atosfalva, Székelyszentistván és Csókfalva nevét megörökítő táblákat. A kormánymegbízott egyébként nevetséges indokkal járta ki a táblák eltávolítását, amelyek szerinte veszélyeztették a forgalom biztonságát.
A prefektus mostani, a székely és magyar zászlókra vonatkozó felszólításának gyulakutai kollégájához hasonlóan Vass Imre is a tetemes pénzbírságtól tartva tett eleget. Vass azonban leszögezte: a makfalviak nem tűrik az efféle megaláztatásokat, a következő ünnepnapon ismét kitűzik a közösségi jelképeket, aztán a prefektus felszólításáig „ottfelejtik” azokat.
„Tiszteletben tartjuk a helyiek döntését”
Hasonlóan vélekednek a közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozó Bözödön is, ahol a tavalyi falunapok alkalmával tűzték ki a magyar és a székely zászlót a községháza egykori épületére. A prefektusi felszólítás nyomán a jelenleg vendégházként használt épületről eltávolították a közösségi jelképeket, de Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere lapunknak arról számolt be: amennyiben a bözödiek úgy döntenek, a két zászlónak ott a helye, az önkormányzat megpróbál megoldást találni.
„Tiszteletben tartjuk a helyiek döntését. A falunak van egy külön tanácsa, amit ott megszavaznak, azt az erdőszentgyörgyi önkormányzatban mi is felvállaljuk” – szögezte le Csibi. Lucian Gogának legutóbb a marosvásárhelyi Dózsa György úton kihelyezett magyar utcanév­táblákon akadt meg a szeme: a prefektus ezek eltávolítására szólította fel a polgármesteri hivatalt, mert szerinte a kétnyelvű táblák kihelyezésére nincs törvényes alap.
Indoklásként a 2015. május 28-án hozott 150-es önkormányzati határozatot hozta fel, amely azonban – amint arra többek között a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) felhívta a figyelmet – nem az utcanevek kétnyelvűsítésére vonatkozott, hanem arra, hogy 30 utcának feltüntetik a köznyelvben máig is használt hagyományos nevét is. Amikor erre figyelmeztették, a prefektus úgy reagált: az, hogy a Dózsa György út nem szerepelt a határozat mellékletében, azt jelenti, hogy nem volt meg az a szándék az önkormányzat részéről, hogy ebbe az utcába is kétnyelvű feliratok kerüljenek. Krónika (Kolozsvár)

Már Maros megyében is
Hadat üzent Maros megye prefektusa a kisebbségi szimbólumoknak és feliratoknak: Lucian Goga a székely és magyar zászlók, valamint a Marosvásárhely és Szováta közötti útszakaszon kifeszített, a Székelyföld egységét hirdető magyar nyelvű molinó sürgős eltávolítására szólított fel számos Küküllő menti polgármestert. A néhány hete még a magyar utcanévtáblák ellen harcoló kormánymegbízott a Románia hivatalos lobogójáról rendelkező 1994/75-ös számú törvényre hivatkozva rendelte el, hogy az érintett települések vezetői három napon belül vegyék le a száműzetésre ítélt közösségi jelképeket. A prefektust az sem nyugtatta meg, hogy a magyar és székely zászlók mellé mindenhol kitűzték a román lobogót is. Goga felszólítását a kormányhivatal alapos terepszemléje előzte meg: a prefektúra alkalmazottjai napokig járták a megye magyarlakta vidékeit, és fényképezőgéppel közösségi jelképekre „vadásztak”.  (Krónika)
MERT OLVASNI JÓ. Könyveket rejtő, három kis faházikót állítottak fel tegnap Csíkszereda központi parkjában egy, az olvasást népszerűsítő kampány keretében. Az ötlet Angliából származik, az ott nagy népszerűségnek örvendő Little Free Libraries, azaz Kis Ingyenes Könyvtárak kezdeményezést Csíkszeredában a Spektrum Oktatási Központ indította el az anyanyelven és más nyelveken való olvasás népszerűsítése érdekében. A faházikókat a Tanulók Háza által szervezett rajztábor tanulói festették ki vidám színekkel. A könyvkuckókban román, magyar és angol nyelvű könyvek vannak. A működési szabályzat egyszerű: Vegyél kölcsön egy könyvet, olvasgasd a parkban! Vagy vidd haza, majd hozd vissza, miután kiolvastad! Ha megtartanád vagy továbbadnád, hozz helyette egy másikat! (Főtér)
SZAPORODÓ HATÁRSÉRTŐK. Az idei év első öt hónapjában csaknem háromszor több illegális bevándorlót fogott el a határrendészet a román–magyar határ Arad és Bihar megyei szakaszán a tavalyi év azonos időszakához képest – közölte szerdán Marin Bondar, a Bihar megyei határrendészet vezetője. Elmondta, hogy a január és május közötti időszakban 716 illegális bevándorlót tartóztattak fel, akik illegálisan akarták átlépni a határt. Többségük – 495 migráns – iraki volt, a többiek főleg szíriaiak, irániak, pakisztániak és afganisztániak. A migránsok a schengeni övezetbe akartak belépni. A tavalyi év első öt hónapjában 240 illegális bevándorlót fogtak el a román hatóságok. Bondar szerint az illegális határátlépők száma főként az első négy hónapban emelkedett meg, májusban már nem tapasztaltak látványos növekedést. Ez annak köszönhető, hogy a szerb–román határnál csökkent a migrációs nyomás, Bondar szerint ugyanis a migránsok májustól útvonalat változtattak, és Horvátországon keresztül próbálnak a schengeni övezetbe jutni. (MTI) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élettér Atyhából
Atyha, a kicsiny sóvidéki falucska neve időnként a figyelem középpontjába kerül. Legutóbb tavaly szeptemberben, amikor egy villámcsapás következtében leégett a maroknyi település katolikus temploma. És a figyelem középpontjába kerül évente a nyári napforduló tájékán is: ekkor nyílik a Vinczeffy-porta magángalériájában a Kárpát-medence egyik legsajátságosabb képzőművészeti kiállítása.
A Munkácsy-díjas Vinczeffy László a maga lehetőségei és módja szerint igyekszik visszahelyezni szülőfaluját, Atyhát a térképre: a galériává átalakított csűrben immár negyedik éve rendez kiállítást, konok kitartással végezve a szervezőmunkától a meszelésen át az alkotásig mindent. Nem egyedül, mert a Sóvidéken élő képzőművészek mindannyian önzetlenül segítenek neki, hiszen céljuk közös: megismertetni a nagyvilággal Atyhát, a régiót – és a képzőművészetet. És talán nem is hiábavaló fáradozásuk, hiszen míg néhány évvel ezelőtt csak terepjáróval lehetett feldöcögni Korond után az országútról leágazó kátyús földúton Atyhába, idén már aszfaltozásra előkészített szerpentin, a faluban meg egy darab leaszfaltozott útszakasz várta a látogatókat. 
A Kakasülő Galériában szombaton nyílott tárlatra Vinczeffy László az Élet/Tér témát ajánlotta művésztársainak. E sajátos kezdeményezés rítusához híven a kiállítók a hét alapítóból és meghívottjaikból kerülnek ki, az idei kiállításra rányomta bélyegét az egyik alapító, Siklódi Zsolt szovátai grafikusművész korai halála: ő már csak műveivel és az emlékekben lehetett jelen. Gyászkeretbe helyezett fényképéről utolsó mosolyát hagyta a látogatókra, az emlékére meggyújtott gyertya szálegyenes lángja azonban azt üzente, ne adjátok fel, nélkülem is folytatnotok kell.
Újabb kiállítótérrel is bővült idén a Vinczeffy-porta, a csűrrel egybeépített pajtában, a Homloktörő Galéria nevet kapott térben Vinczeffy László egyik unokája, a mindössze 14 éves Csáki Apor mutathatta meg kibontakozó tehetségét, melyet – mint a megnyitón a házigazda elmondta – sem pátyolgatással, sem mederbe tereléssel nem befolyásolt, „hagytam, hogy csináljon, amit a szíve és az agya kívánt”. A szív és az agy pedig a szürrealista és a szecesszió keverékéből született munkákat eredményezett, méltán kapva helyet egyik bogárvirág-rajz a kiállítás katalógusában, a nagyok alkotásai mellett.
A kiállítást Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese méltatta a megnyitón, a végtelen tér és a véges egyéni élettér elemzését vetítve ki a bemutatott művekre. Az idei tárlatra Bocskay Vince szobrászművész (Szováta) Jakabos-Olsefszky Imola keramikusművészt (Brassó), Kuti Dénes festőművész (Szováta) Kolozsi Tibor szobrászművészt (Kolozsvár), Kuti Botond festőművész (Szováta) Berze Imre szobrászművészt (Székelyudvarhely), Sánta Csaba szobrászművész (Szováta) Zsombori Béla szobrászművészt (Székelyudvarhely), Siklódi Zsolt grafikusművész (Szováta) Madaras Péter szobrászművészt (Zalán), Vargha Mihály szobrászművészt (Sepsiszentgyörgy) Éltes Barna szobrászművészt (Feldoboly) és Vinczeffy László festőművészt (Sepsiszentgyörgy – Atyha) Bartos Jenő festőművészt (Jászvásár) hívta meg, a kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgytől Marosvásárhelyen át Budapestig mindenhonnan érkezett nagyszámú közönséget Samu Imola és zenekara világzenei előadása szórakoztatta.
Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi turnén az Udvari Kamaraszínház!
A magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház erdélyi turnéjának első állomása a marosvásárhelyi Kultúrpalota. A 2002-ben alakult délvidéki társulat június 28-án, szerdán 19 órától a Kié ez az ország? című előadást mutatja be, amelyet június 29-én, csütörtökön Szovátán a Domokos Kázmér Művelődési Otthonban szintén 19 órától ismétel meg. A marosvásárhelyi előadásra a belépés díjtalan, támogatásokat, adományokat elfogadnak. Népújság (Marosvásárhely)

Élet/Tér Atyhában
Múlt szombattól újra pezseg az élet a Kakasülő Galériában. A kiállítótér is bővült valamelyest. Sosem tétlen a gazda, Vinczeffy László Munkácsy-díjas festőművész. Akik ismerik, tudják, hogy portáján mindig van újdonság. Épül, szépül a bennvaló, gazdagszik a kertben a modern szoboregyüttes. És ami a legfontosabb, érdeklődők százait vonzza ide a nyárról nyárra közönség elé vitt atyhai képzőművészeti kiállítás. Tavaly több mint másfél ezren látták, idén sem lesz kevesebb látogató. Ez nyugodtan megjósolható. A tárlat növekvő hírneve s a hegyi faluba vezető feljavított út is garantálja. A június 24-i megnyitón nagyon sokan voltak. És nem kellett csalódniuk. Az egykori pajtából különleges hangulatú galériává alakított Homloktörő is elvarázsolta a belépőket, a Kakasülő látványkínálata is lenyűgöző ismét.
Budapesten, Bukarestben, Berlinben, bárhol elismerés övezné a tárlatot, de a tizennégy kiállító munkái itt, a világtól látszólag eldugott, távoli településen nyernek igazi értelmet, telítődnek olyan érzelmi, hangulati többlettel, amit a hely szelleme táplál. Erről a feltöltődésről beszélt a művészek egyike-másika is, amikor mostani műveikről faggattam őket. Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese is célzott rá méltató beszédében az avatón. És az igényes kivitelezésű, háromnyelvű katalógus ajánló soraiban Kuti Dénes festőművész is utal rá, miközben a negyedszer megrendezett, jelenlegi kiállítás központi gondolatát, az Élet/Tér témáját igyekszik körülhatárolni. „Atyhában a Föld összeér az Éggel, és azon túl nincsen semmi – idéződnek fel bennem oly gyakran felsősófalvi nagyapám szavai egy néhai korondi öregasszonyról, aki ebben a hitben élt és halt meg, ugyanis sohasem járt távolabb Korond határánál – ám kis háza, kertje, Korond vidéke a sajátja volt és otthon érezte magát benne” – olvashatjuk a líraisággal átszőtt írásban. Azóta sok minden változott, a korondiak és mások is keresztül-kasul bejárják a nagyvilágot, kitágult a környékbeliek élettere, igazán otthon azonban a szülőföldön, ezeken a tájakon érzik magukat. Az atyhaiak otthonosságérzete immár ezzel a galériával és a tárlataival is teljesebb lehet. Kuti erről így vall: „E kiállítássorozaton a részt vevő művészek konkrét és elvont, valós és álomszerű, szeretetet, együttérzést kifejező, eget és földet összekötő belső élettereik festett, rajzolt és faragott »képeit« vonultatják fel, így próbálván üzenni Atyha, a Sóvidék, Erdély, a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarságának: »Emberek, szántsatok, vessetek, arassatok! – mert íme, valahol a világon, egy elveszni látszó kis hely is válhat élhető életteretekké, otthonotokká, ahol egy templom a földeteket az egetekkel összekötheti, és amelyből továbbra is a szépnek, a jónak, a hitnek dallama zenghet.«”
A Sóvidékhez kapcsolódó alaptagok, akik három évvel ezelőtt, induláskor a kezdeményező Vinczeffy Lászlóhoz csatlakoztak, minden nyáron elhozzák ide alkotásaikat. Évente egy-egy társukat is meghívják kiállítani, így áll össze a galéria csoportos tárlatának anyaga. Bocskay Vince (Szováta), Kuti Botond (Szováta), Kuti Dénes (Szováta), Sánta Csaba (Szováta), a nemrég fiatalon elhunyt Siklódi Zsolt (Szováta), Vargha Mihály (Sepsiszentgyörgy) és Vinczeffy László (Sepsiszentgyörgy) ezúttal Bartos Jenőt (Jászvásár), Berze Imrét (Székelyudvarhely), Éltes Barnát (Feldoboly), Jakabos Olsefszky Imolát (Brassó), Madaras Pétert (Zalán), Kolozsi Tibort (Kolozsvár) és Zsombori Bélát (Székelyudvarhely) kérte fel az együttműködésre. Életkor, műfaj, művészi látásmód tekintetében változatos csapat. Ami közös bennük, az mindenekelőtt a művészi minőség iránti elkötelezettség, mindannyian az igényesség jegyében dolgoznak. Idén több a szobor, mint a festmény, Bartos, a két Kuti és Vinczeffy olajfestményei mellett Berze, Kolozsi, Sánta bronz kisplasztikái, Bocskay, Éltes, Madaras, Varga, Zsombori fába faragott szobrai, Jakabos kerámiája, a fametszettel is reprezentált Siklódi bronz-, kőkompozíciója és Zsombori mészkő munkája teremt magának életteret a Kakasülő lenti, illetve fenti szintjein. Ahány mű, annyiféleképpen vall alkotója egyéniségéről. De találkozhattunk Atyhában egy nagy ígérettel is. Vinczeffy László tizennégy éves unokája, a sepsiszentgyörgyi Csáki Apor mutatkozott be a frissen felavatott Homloktörő galériában. A nagyapa hagyta, hogy a gyerek tehetsége önmagától bontakozzék ki, nem avatkozott be oktatással a fejlődési folyamatba. Az eredmény egy érdekes, rajzos fantáziavilág, amely Bogárvirág címen sorakoztat fel szürreális és szecessziós jegyeket ötvöző fekete-fehér és színes rajzokat. Immár bizonyos, hogy Apor módszeres művészeti képzését érdemes elkezdeni.
A 4. atyhai kiállítás augusztus 7-ig látogatható. Népújság (Marosvásárhely)

Véget ért az Irsai Zsolt Ifjúsági Képzőművészeti Alkotótábor
Művésztelep és kiállítás
Ez esztendő július hónapjának első felében ismét megszervezték az Irsai Zsolt Ifjúsági Képzőművészeti Alkotótábort. A 2010 szeptemberében elhunyt marosvásárhelyi képzőművész, egykori táborvezető nevét 2011 óta viseli az eseménysorozat, amelyet idén a 23. alkalommal sikerült megrendezni. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) által szervezett művésztelepet Csizmadia Imola, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktorandusza vezeti, a tábor keretében a részt vevő diákok minden évben Szovátán töltenek egy hetet: a fürdővárosban igazán kellemes és inspiráló körülmények között volt és van lehetőségük alkotni.
A művésztelep idei támogatói a Maros Megyei Tanács, a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, valamint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) voltak, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem pedig minden évben partnerséget vállal a szervezésben.
A tábor idejére biztosították a diákok számára a napi háromszori étkezést, a szállást, vásznat, állványt a munkához. A diákok különböző városokból érkeztek: Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről.
A képzőművészeti líceumokból érkezők X. és XI. osztályosok voltak, és különböző szakokon tanulnak: textilművészet, grafika, festészet, építészet. A tábor programját illetően pedig voltak előadások, műhelylátogatások és szabadidős tevékenységek egyaránt.
A táborba minden évben meghívott előadók is érkeznek. Az idei meghívott Veress Elza-Emőke tudományos kutató és Căbuz Andrea festőművész volt. Veress Elza-Emőke tudományos kutató A reklám és a művészet kölcsönös egymásra hatása címmel tartott workshopot, amelynek során azt a kérdéskört vizsgálta a tábor résztvevőivel, hogy a mai reklám lehet-e több alkalmazott művészetnél, számontartható-e úgy, mint a művészet alkalmazása. Ennek érdekében számos, a reklám és a művészet kölcsönös egymásra hatását igazoló példa elemzésére került sor, ahol nemcsak a képzőművészeti alkotások reklámokba való beemelése bírt fontossággal, hanem azon reklámok is, amelyeket művészeti alkotásként tarthatunk számon. Căbuz Andrea, festőművész, a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára a saját munkásságát és festészeti technikáját ismertette a diákokkal.
A tábor része a műteremlátogatás is, ez évben Kuti Dénes és Kuti Botond szovátai képzőművészek műtermeit látogatták meg. A diákok betekintést nyerhettek a két, igencsak termékeny és színvonalas festőművész munkásságába. Mindkét művész megosztotta szakmai tapasztalait, munkáikat és műtermeiket is megcsodálhatták, továbbá hasznos technikai tudással látták el a diákokat. A táborban minden évben barátságok is szövődnek, a különböző városból érkező diákoknak lehetőségük adódik, hogy betekintést nyerjenek a velük egykorúak munkásságába, ezáltal pedig egymástól is tanulhatnak.
A táborozóknak egy hét alatt minimum egy munkát kellett elkészíteni, az általuk választott és kedvelt technikával. Ennek eredményeképpen festészeti, grafikai, akvarell és vegyes technikájú alkotások születtek. A Szovátán készült munkákból az idén is megrendezték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnokában az immár hagyományos kiállítást, amely nyitva áll az érdeklődők előtt szeptember hónap elejéig.
K. NAGY BOTOND / Népújság (Marosvásárhely)

Kulturális és turisztikai együttműködés
Testvérmegyei kapcsolatok
Két testvérmegye küldöttsége látogatott el múlt héten Maros megyébe. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei küldöttség a Vásárhelyi Forgatag megnyitójára érkezett Marosvásárhelyre, és két napot töltött el Maros megyében, a Győr-Moson-Sopron megyei küldöttséget pedig péntektől vasárnapig látta vendégül a megyei önkormányzat – tájékoztatott a Maros Megyei Tanács sajtóirodája.
„Mindkét megyével több mint egy évtizede tartó kapcsolatot ápol Maros megye, de az elmúlt évek során nem került sor kétoldalú találkozókra, ezért döntöttünk úgy, hogy meghívjuk őket Maros megyébe, és megpróbáljuk újra élővé tenni a kapcsolatot. Az előzetes egyeztetések során arra a következtetésre jutottunk, hogy főként kulturális téren tudnánk együttműködni, ezért a mostani találkozón a közös kulturális programok és tapasztalatcsere lehetőségeit vitattuk meg” – emelte ki a találkozók kapcsán Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke.
A megyei önkormányzat elnöke mindkét delegációt hivatalosan is fogadta irodájában. A munkamegbeszélésen részt vettek a Maros Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó kulturális intézmények vezetői is, így Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója, illetve Gavril Cadariu, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház igazgatója.
A megbeszélésen bemutatták a vendégeknek Maros megye kulturális intézményeit és azok tevékenységét, a megye legfontosabb turisztikai látnivalóit, illetve a megyei önkormányzat működését. A hivatalos munkamegbeszélés mellett meghívottainknak megmutatták a Vásárhelyi Forgatag helyszíneit és rendezvényeit, városnéző túrát szerveztünk számukra, illetve egy-egy kirándulás keretében megmutattuk nekik Szovátát, a Nyárádmente látnivalóit, illetve pár Maros megyei kastélyt is.
„Hasznos tapasztalatcsere volt, hiszen a közbeszerzésektől kezdve az uniós pályázatokig, illetve a közös kulturális projektekig minden szóba került. Ami az együttműködést illeti, első körben abban állapodtunk meg, hogy kapcsolatba hozzuk a kulturális intézmények vezetőit, és a következő év során a lehetőségeink szerint vendégelőadá- sokra hívjuk meg egymás néptáncosait és színtársulatait. Szó esett arról is, hogy Maros megyében létre fogunk hozni egy turisztikai egyesületet, mivel a következő időszak prioritásainak egyike a megye turisztikai népszerűsítése. Mindkét magyarországi testvérmegye felajánlotta ebben a segítségét, hiszen előttünk járnak ezen a téren, és szívesen megosztják velünk tapasztalataikat” – nyilatkozta Péter Ferenc elnök.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat részéről Seszták Oszkár elnök, Papp Csaba jegyző és Kiss András önkormányzati képviselő látogatott el Maros megyébe, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat részéről pedig Ivanics Ferenc alelnököt, illetve Szalay Imre és Valiczkó Mihály polgármestereket és megyei önkormányzati képviselőket látták vendégül. Népújság (Marosvásárhely)

Magyarellenes uszítással ünnepelték Avram Iancu halálának évfordulóját
„Meglehet, hogy harcba lesznek hívva” – mondta az ünneplőknek Ludovic Orban PNL-elnök Avram Iancu sírjánál azt sugalmazva, hogy fel kell lépni a magyar jogkövetelésekkel szemben.
Mintegy ötezren gyűltek össze a Hunyad megyei Cebén (Ţebea), Avram Iancu sírja körül annak apropóján, hogy 145 évvel ezelőtt halt meg Avram Iancu nemzeti hős, a román nacionalisták példaképe. Az alkalmat kihasználva – és nyilván a politikai haszonszerzés érdekében –, több párt is képviselte magát a rendezvényen külön rendezvénysátrakat felállítva a helyszín közelében.
A román sajtóbeszámolók szerint az ünnepi hangulathoz hozzátartoztak a populista, kifejezetten durva magyarellenes beszólások, elsősorban a Nemzeti Liberális Párt (PNL) részéről. A résztvevők azt kérték számon Liviu Dragneán, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökén, hogy miért ad annyi engedményt a magyaroknak, miért nem tűznek ki román zászlókat a magyar templomokra Hargita megyében, és Szovátán miért csak magyar nyelvű utcák vannak. Liviu Dragnea válasz nélkül hagyta a hozzá intézett kérdéseket.
A PNL politikusai azonban nem finomkodtak, ha az erdélyi magyarokról esett szó. Az utóbbi hetekben már szinte rendszeressé vált magyarellenesség hevületében Florin Roman azt mondta: „Bár Liviu Dragnea négy koszorút is elhelyezett Cebén, de kedden, Románia parlamentjében eladott egy darabot Erdély román földjéből a magyaroknak”. Arra utalt, hogy a PSD állítólag tárgyalásokat folytatott múlt héten az RMDSZ-szel a közigazgatási törvényről, bár ezt senki nem erősítette meg, sőt Kelemen Hunor konkrétan kijelentette, hogy az új parlamenti ülésszakban az RMDSZ nem tárgyalt a PSD-vel arról, hogy 20%-ról 10%-ra csökkentsék a közigazgatási törvény által előírt anyanyelv-használati küszöböt.
Ludovic Orban PNL-elnök a román nemzeti ünnepekkor szokásos paszulyfőzelék-osztás előtt azt mondta a résztvevőknek: „meglehet, hogy harcba lesznek hívva”, majd a közönséggel együtt elénekelte a Keljetek át román zászlóaljak a Kárpátokon (románul: Treceţi batalioane române Carpaţii) című, a román szélső jobboldal által gyakran zengett katonadalt.
foter.ro; itthon.ma/erdelyorszag

IKE-közgyűlés Algyógyon
Jövőre Nagyenyeden vár a Válts irányt!
Háromtagú küldöttség képviselete a Hunyadi Egyházmegyét az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége (IKE) idei közgyűlésén. Az esemény az Algyógyi Ifjúsági Központban zajlott, a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemi misszió (FIKE és MiFIKE) vezetőinek, az IKE elnökségnek, illetve 11 egyházmegye (Hunyadi, Kalotaszegi, Kézdi–Orbai, Kolozsvári, Küküllői, Maros–Mezőségi, Marosi, Nagyenyedi, Sepsi, Székelyudvarhelyi, Tordai) képviselőinek részvételével. – A találkozás alkalmával két megbeszélést is tartottunk. Pénteken az IKE elnöksége tanácskozott, kiértékelve az idei esztendőt, illetve előkészítve a jövő év eseményeit. Valójában a szombaton sorra kerülő közgyűlés is e két téma köré épült. Örömmel hallgattuk az egyházmegyei beszámolókat, melyek sok esetben bizonyították, hogy rátermett, hittel és tenni akarással bíró önkéntes fiataljaink vannak, akik nagyszerűen mozgósítják a helyi ifjúságot. Példaként említeném a Kézdi egyházmegyét, ahol idén is nagy sikerrel rendezték meg a Kálvin-hetet és ennek keretében az ifjúsági napot, melyen imasétány, élményszínház és számos egyéb ötletes tevékenység várta a fiatalokat. De eredményes munkát végez a székelyudvarhelyi, küküllői, marosi, görgényi, kolozsi egyházmegye is. A szórványbeli egyházmegyékben természetesen nehezebb kialakítani a közösséget, és megtalálni azokat a fiatalokat, akik fel tudják vállalni az ifjúsági munkát. De itt is megvan a törekvés, sokfelé sikerül összefogni az ifjúságot – értékelt Bartos Károly IKE-elnök. Elmondta továbbá: jövőre két kiemelt eseményre készül az IKE. –Egyrészt a 2018-ban esedékes egyházkerületi és egyházmegyei választásokat szeretnénk úgy előkészíteni, hogy az ifjúsági munkában nyitott, a fiatalokkal együtt gondolkodó lelkészek vállaljanak szerepet, mind az egyházkerület, mind az egyházmegyék szintjén. Továbbá kiemelkedő eseménye lesz a következő évnek a Nagyenyedre tervezett Válts irányt! fesztivál, melyen tavaly Szovátán 1700 fiatal fordult meg. Idén a debreceni Csillagpont fesztiválon találkozhattak a kárpát-medencei református fiatalok, jövőre újra Erdélyben lesz a találkozási lehetőség, és szeretnénk ezt megfelelő módon előkészíteni – hangsúlyozta az IKE-elnök.
Az algyógyi közgyűlésen a hivatalos megbeszélések mellett lehetőség nyílt a közvetlen tapasztalatcserére is, melyet a Hunyad megyei küldöttség: Rátoni Csaba lelkész, egyházmegyei ifjúsági előadó, Gáspár-Barra Áron megyei IKE-pénztáros, valamint Lengyel Mária nagyra értékelt, hiszen a hagyománnyal, gazdag tevékenységgel bíró tömbvidéki szervezetek számos jó ötletet osztottak meg e beszélgetések alkalmával.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Megerősödik képviseletünk a tanügyminisztériumban
Konzultációs tanács alakul
A megye tanintézményeit vezető igazgatókkal és aligazgatókkal találkozott a pedagógusszövetséggel közösen szervezett beszélgetésen Novák Csaba Zoltán RMDSZ-szenátor, aki a felsőház oktatási bizottságában fejti ki tevékenységét. A tanácskozáson részt vett Biró Zsolt, az MPP elnöke, a képviselőház tanügyi bizottságának tagja, valamint Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke. A találkozóra meghívták a megyei tanfelügyelőség magyar nyelvű oktatásért felelős képviselőit. A Horváth Gabriella vezette megbeszélésen felmerült problémákról Novák Csaba Zoltán szenátort kérdeztük.
– Mivel a szeptemberi tanévkezdéskor újra meg újra szembesülünk az évek óta fennálló gondokkal, és a pedagógusszövetség helyi szervezete a tanfelügyelőséggel közösen ilyenkor egy évnyitó találkozót szervez, arra gondoltam, hogy azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amelyekre kilenc hónap alatt a terepen és a szenátus oktatásügyi bizottságában szert tettem, hasznos lenne egy közös eszmecsere. Az elsődleges szempont a diákok és pedagógusok helyzete. Mivel megyénkben kisebbségben vagyunk, és az utóbbi időszak történései alapján a megyei tanfelügyelőség jóindulatára nem számíthatunk, nagyon fontosnak tartom, hogy hatékony és szervezett együttműködés, átjárás, kommunikáció
működjön a megye pedagógusait képviselő intézmények, szervezetek és az oktatásért felelős politikusok között – mondta a szenátor.
– Melyek voltak a találkozón felmerült problémák? – Észrevételem szerint évről évre két jellegzetes témakörrel szembesülünk az oktatásügyben. A törvénykezés szintjén felmerülő kérdések miatt tartom fontosnak, hogy politikusként is részt vegyek ezeken a találkozókon, ahol első kézből értesülhetek azokról a problémákról, amelyeket képviselnünk kell a parlamentben. Ilyen például az osztatlan csoportot irányító óvónők bérezése, az óvodába járás kötelezővé tétele, az óvodai pszichológusok számának növelése, az előkészítő osztályokba való beiratkozások szabályozása... A találkozón felmerült problémák nyolcvan százaléka viszont helyi kérdés, amit a tanfelügyelőséggel, a helyben dolgozó pedagógusokkal, a helyi vezetőkkel közösen kialakított stratégia alapján lehet megoldani. Nem tabutéma, és nem szabad elhallgatni, hogy demográfiai zuhanással számolunk az elkövetkező években, és az oktatást úgy kell átszervezni, hogy a kellemetlen következményeket, amennyiben lehet, kivédjük, a pedagógusainkat megmentsük, de mindenekelőtt a gyermekek szempontjait figyelembe véve egy működőképes rendszert dolgozzunk ki. Nagyon érzékeny problémáról van szó, hiszen az ülésen láthattuk, hogy a gyermekek számának csökkenése Szászrégenben például milyen gondokat okoz iskolák, pedagógusok és szülők között. Ilyen kérdésekben a helyi közigazgatásban jelen levő szakembereink révén vehetjük számba a legjobb megoldásokat. Hogy a megoldási javaslatok ne csak üres szavak maradjanak, egy konzultációs tanácsot állítottunk össze, amelyben az RMDSZ oktatásért felelős politikusaként jómagam, az RMPSZ, a tanfelügyelőséget képviselő pedagógusok, valamint a különböző szakterületeket, oktatási ciklusokat és földrajzi régiókat képviselő tanerők vesznek részt. Azért tartottuk fontosnak a konzultációs tanács létrehozását, hogy konkrét ütemterveket kidolgozva a különböző szakproblémákra megoldást keressünk. A következő szűkebb körben tartandó megbeszélésen a beiskolázás akut problémáit fogjuk „kivesézni”. Abban is megegyeztünk, hogy erre a találkozóra a pedagógusszövetség kérdőívet fog kiküldeni a nyolcadikosok osztályfőnökeinek, hogy felmérjük a végzősök elképzeléseit a választandó iskolákról, szakokról. Ennek alapján fogjuk javasolni az elméleti és szakoktatásban igényelt osztályok tervezését. – Feltételezem, hogy ennek a konzultatív tanácsnak lesz gondja arra is, hogy a helyben megoldható problémákat minél gyorsabban a helyszínen orvosolja... – Tevékenységemben meghatározó lesz a következő hónapokra tervezett konzultációs körút, amelynek az állomásai már ki vannak jelölve. Szeretném meglátogatni a megye összes fontos települését, ahol magyar tannyelvű iskolák mű- ködnek, és a helyben elhangzott észrevételeket is figyelembe véve föltérképezni az adott település oktatási egységeinek legfontosabb problémáit, köztük azokat is, amelyeket a parlamentben is figyelemmel kell követni. Ha lezajlott a körút, azt szeretném, hogy a létrehozott konzultációs tanácsot januárban az iskolahálózat megtervezésekor a megye magyar településeinek oktatási gondjait összefoglaló problémakatalógussal szembesíthetném.
– Eddigi tapasztalataim alapján a nyolcadik osztályt végző diákok elképzeléseinek a felmérése előtt hasznos lenne egy magyar nyelvű tájékoztatót összeállítani a választható mesterségek leírásáról, a munka jellegéről, a pályaalkalmasságról, az elhelyezkedés esélyeiről. A román nyelvű tájékoztató füzetben levő cirkalmas megfogalmazásokból ugyanis a tapasztalat szerint a magyar diáknak és a szülőnek sem könnyű tájékozódni. A szakközép- és szakiskolák által összeállított, könnyen érthető anyag feldolgozása után kellene elkészíteni a felmérést. Elgondolkoztató ugyanis, hogy egy magyar tannyelvű műszaki rajzoló osztály megvalósítása egy-két diákon bukhat el, holott egy keresett és szép mesterségről van szó. – Jó ötletnek tartom a tájékoztató anyag összeállítását, fel is jegyeztem. Egy másik probléma, aminek megoldásáért már lépéseket is tettem, a cégekkel való egyeztetés. Ez a tanfelügyelőség dolga lenne, ahelyett, hogy a katolikus iskola ellehetetlenítésével foglalkoznának, ami kilenc hónapon keresztül az energiánk 90 százalékát felemésztette. Visszatérve a cégek és iskolák közötti kapcsolatra, van pozitív példa is Szováta, Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy esetében. Bár tabunak számít, úgy gondolom, hogy Marosvásárhelyen újra kellene tervezni a szakoktatást.
– A szórványban még meglévő iskolák is nagyobb figyelmet érdemelnének. – Ha a tanács megalakult, mindennek lesz felelőse, az összetételét, tagjainak az elérhetőségét közölni fogjuk, akik számbaveszik és továbbítják a problémákat.
– Elhangzott, hogy megerősödik megyénk képviselete az oktatásügyi tárcában. Kik az új tisztségviselők?
– Fodor Sándor József, a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium igazgatóhelyettese szaktanfelügyelőként, Gáll Krisztina pedig a minisztérium magyar oktatásért felelős államtitkárságán sajtóreferensként fog dolgozni. Hozzá kell tennem, hogy az új államtitkár asszonnyal nagyon jó az együttműködésünk minden területen. A zilahi Kovács Irénke újult erővel szervezi át az államtitkárság munkáját, ennek következménye, hogy megyénk két képviselője is Bukarestbe helyezi át a székhelyét. Reméljük, hogy megyénk és az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartva fognak dolgozni.
– Halottuk, hogy interpellált a tankönyvhiány miatt, érkezett-e válasz a felvetésre?
– Az elmúlt héten az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be a tanügyminiszter ellen. Az RMDSZ szenátusi frakciója nevében közöltem, hogy tartózkodunk, ami egyértelmű jelzés, hogy nem állunk ki a tanügyminiszter személye mellett, hiszen még akkor is, ha az előző évekből származó problémáról van szó, sokkal szervezettebben, átgondoltabban kellett volna eljárni, és nem lett volna szabad a pedagógusokat tankönyv és segédeszköz nélkül hagyni, ami a jelenlegi káoszt és zűrzavart okozza. Véleményünk szerint a miniszter a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében sem volt egyértelműen aktív, ugyanakkor az eltelt hónapok során az ellenzék sem állt elő semmilyen kezdeményezéssel, hogy változtassunk a helyzeten. Ezért úgy gondoltuk, hogy politikai tőkét akartak kovácsolni, a képviselőházban pedig a magyarkérdésből próbálnak a népszerűségüket növelő vihart kavarni. Mivel nem állhattunk be egyik politikai szándék mögé sem, az álláspontunkat tartózkodással jeleztük. A kormánypártokat arra kértem, hogy a tervezett törvénymódosítást konszenzus alapján minél hamarabb mutassák be, a minisztérium pedig hatékonyabban kezelje a tankönyvproblémát és az erdélyi magyarokat bántó katolikus iskola ügyét. Az ellenzéket arra szólítottuk fel, hogy építő javaslatokat várunk, mert az oktatás közös országos ügyet jelent, és ebbe a legkevésbé kellene a politikát belevinni, amivel sok többségi kolléga is egyetért.
– Vádat emeltek Tamási Zsolt József, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója ellen, hogyan vélekedik erről?
– A nyomozás méreteiből ítélve várható volt, de nagyon remélem, hogy felmentik, mert ha ilyen ügyért el lehet ítélni egy embert, akkor ebben az országban lekapcsolhatjuk a villanyt.
Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldi magyar városok polgármestereinek V. találkozója
Ötödik alkalommal gyűltek össze csütörtökön a székelyföldi magyar városok polgármesterei. Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós után ezúttal az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély adott otthont az eseménynek.
Ezen alkalmak célja lehetőséget teremteni a személyes találkozásra, hogy az elöljárók megvitassák a székelyföldi településeket érintő problémákat, illetve tapasztalatot cseréljenek adott kérdésekben. A találkozókra kéthavonta kerül sor, mindig más városban, és minden alkalommal más tematika köré épülnek. Az erdőszentgyörgyi találkozó központi témája a székelyföldi demográfiai változások ismertetése és a fiatalok külföldi munkavállalásának aránya, illetve ennek okai voltak. A Rhédey-kastélyban megtartott eseményen a házigazda Csibi Attila-Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere mellett részt vett Fülöp László, Szováta, Gálfi Árpád, Székelyudvarhely, Molnár Tibor, Szentegyháza, Lázár Kis Barna, Barót, Gyerő József, Kovászna, Ráduly Róbert, Csíkszereda, Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós, Tóth Sándor, Nyárádszereda, valamint Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere.
Az eseményen Menyhárt István, az Europe Direct központ projektmenedzsere bemutatta Erdőszentgyörgyöt, a turisztikai látványosságokat, illetve ismertette a folyamatban lévő projekteket is, többek között szólt a kastély udvarának a parkosításáról, egy Rhédey-szoba berendezéséről, valamint a kastélymennyezet és a pince restaurálásáról is. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a képviselőit követően De Blasio Antonio, az Egészséges Városok Magyar Nyelvű Szövetségének főtitkára az általuk létrehozott és működtetett hálózatot ismertette, felkínálva annak lehetőségét, hogy bármelyik erdélyi város csatlakozhasson. Jelenleg egyetlen székelyföldi város a tagja a szövetségnek, ez pedig Erdőszentgyörgy.
Dr. Csala Dénes egyetemi adjunktus, blogger online bejelentkezése során Demográfiai változások és kilátások Székelyföldön címmel tartott előadást, amelyben statisztikai adatokkal alátámasztva mutatott rá arra, hogy Székelyföldön elsősorban mi okozza a legtöbb ember halálát, milyen mértékű elöregedésről beszélhetünk, illetve hogyan változik az átlagéletkor az idő előrehaladtával.
Fanici Mihály, az Új Nemzedék Központ hálózati és innovációs igazgatója, a Szontágh Szabolcs ifjúságszakmai igazgatóval közösen képviselt kutatóközpont tevékenységét ismertette. Beszámolt arról, hogy 15-29 év között fiatalok körében végeznek felméréseket, többek között a nemzet- és identitástudatot, nyelvismeretet, nemzeti hovatartozást kutatva. Fanici a birtokában lévő információkra alapozva kiemelte, a migrációs potenciál a társadalom minden rétegét áthatja, és a migráció kérdésköréről mint veszélyről beszélni kell.
A találkozó során a jelen lévő polgármesterek meglátogatták a helyi református templomot, valamint idegenvezető kíséretében a kastély tematikus szobáival is megismerkedhettek. A következő alkalomra novemberben Nyárádszeredában kerül majd sor.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Marosszék, a mostoha
Minden bizonnyal ma, az aradi vértanúk emléknapján is székely ruhában szavalnak, koszorúznak Marosszéken.
De a lelkület teljesen más, mint Hargita vagy Kovászna megyében. Még mindig, de már nem annyira, mint 50 éve, 27 éve, 15 éve, vagy éppen tavaly.
Nemrég megkérdeztem a nyárádmenti származású nagymamámat, hogy ő székely vagy sem. Határozottan állította: ő nem székely, hiszen a székelyek a megyehatáron „túl”, Hargita és Kovászna megyében élnek. Ugyanilyen határozottan állította a következő kérdésemre válaszként, hogy a szülei székelyek voltak.
Magas, bajuszos, harisnyás székely volt az apja, mert akkor még a Nyárádmentén is székelyek termettek. És ha a küküllőmenti mamámat faggattam volna ugyanerről, hasonló választ kaptam volna.
A dédszüleim tehát székelyek voltak, a nagyszüleim már nem. Mert közben a világ megváltozott, jöttek a mást tanító román iskolaigazgatók, a felocsúdásnyinál nem hosszabb kicsi magyar világ és az újabb „határátkelés” – természetesen nem a nagyszüleim keltek át a határon, hanem a határ rajtuk –, autonóm magyarok, majd marosmagyarok, végül magyarajkú románok és a jó ég tudja, még mik nem lettek. Aztán rendszerváltás után végre megint magyarok. De székelyek már nem.
Nemzedékük felnevelte a szüleink nemzedékét, akik majd bennünket, és ebből az évszázados identitás-katyvaszból megörököltük, hogy székely ruhában konfirmáltunk és elsőáldoztunk, a lakodalmak alkalmával elénekeltük a székely himnuszt, de nem voltunk tudatosan székelyek.
Már az elemi iskola vége felé jártam, amikor kezdett kialakulni bennem a székely öntudat. Ebben az időszakban „futószalagon” jöttek a falumonográfiák, és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor olyanokat olvastam a saját falumról, hogy „az részesülhetett nyílföldben, aki igazolni tudta a székely nemzethez való tartozását”. Igazolni ma is sokan tudnák, de kevesen érzik.
Ez az identitásválság feloldódni látszik. Elvitathatatlan érdeme van ebben az MPP marosszéki helyi szervezeteinek – az élen Makfalvával –, mint ahogy elvitathatatlan felelőssége van az RMDSZ korábbi Maros megyei vezetőinek is, amiért ennyire megkésett ez a folyamat. Örömmel látom, hogy mára a politikai hovatartozás már nem „feltétele” a székelységnek, és az utóbbi tíz évben Ákosfalvától Szovátáig valamennyi helyi önkormányzat kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Marosszéket – többségében – székelyek lakják.
Még rengeteg a munka, mert a helyieknek nehéz elhinniük, hogy ismét székelyek. Úgy gondolom, hogy Hargita és Kovászna megyének kötelessége odafigyelnie erre, és elősegítenie az eltorzult marosszéki identitás megtisztítását. Óriási – és csak remélni tudom, hogy visszatérő – lehetősége a Székelyföldnek, hogy végre mindhárom megyét székely tanácselnök vezeti. Ha ebben az önkormányzati ciklusban élni tud Hargita és Kovászna megye Marosszék „visszacsatolásával”, az bizony sokat lendíthet az egységes Székelyföld megerősödésében.
A közelgő Székelyföld Napokra Maros megye székelyföldi része becsülettel, lelkiismeretesen készül. Ezt nemcsak a vezetőinknek kell észrevenniük, hanem minden Hargita és Kovászna megyei lakosnak – hatványozottan azoknak, akik nem értik, hogy a marosvásárhelyiek miért nem kapcsolódnak be a Székely Szabadság Napjába.
Ugye, milyen fájó, amikor a debreceni rácsodálkozik, hogy milyen jól beszélünk magyarul? Holott jóformán a szerencséjének köszönheti, hogy a határt előtte húzták meg és nem lett ő is romániai magyar, akire a miskolci csodálkozhatna rá a nyelvtudásáért. Ha ismerős az érzés, akkor érezzünk nagyobb felelősséget a marosszékiekért. Hiszen ha az a fránya megyehatár 20-25 km-t nyugatra tolódott volna, akkor ma már a küküllő- és nyárádmentiek is székelyek lennének. Nem így történt. Az identitásbeli elmaradás jogos, a felzárkóztatásban való segítségnyújtás pedig kötelező. Kovács Hont Imre / Hargita Népe (Csíkszereda)

Ragyogjanak az együttérzés csillagai!
Minél több! Hiszen ez jelzi, hogy egyre többen vannak, akik együtt éreznek a nélkülözőkkel. A Gyulafehérvári Caritas szervezet hagyományosan minden év októberében csatlakozik az Egymillió csillag a szegényekért szolidaritási akcióhoz. Idén kilencedik alkalommal gyertyákkal világítanak meg egy-egy közteret, ahol minden egyes égő gyertya a sorsvállalást jelképezi.
Az akció lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egy-egy gyertya meggyújtásával és ezzel egy időben nyújtott pénzbeli adományával láthatóan is kifejezze: minden nehézség ellenére fontos számára a közösség, és együtt érez a szegény emberekkel.
Az Egymillió csillag a szegényekért akció 1998-ban indult Franciaországban, s közel húsz év elteltével a Caritas Europa, a Caritas Internationalis és számos ország Caritas-szervezete – köztük a romániai is – részt vesz a szolidaritási akcióban.
A Caritas tavaly 16 helyszínen szervezte meg a gyertyagyújtást több mint 5.300 személy részvételével, a perselyekbe pedig 42.294 lej gyűlt össze. Az adományokból több mint 600 nehéz sorsú család és egyedül élő idős személy részére készítettek élelmiszercsomagokat. Ezzel az adománnyal tették szebbé a karácsonyi ünnepüket.
A Gyulafehérvári Caritas célkitűzéseiből adódóan hangsúlyt fektet arra, hogy a mindennapi, a szegénységet, szociális-egészségi problémákat enyhítő programjai mellett hasonló rendezvényekkel is felhívja az emberek figyelmét a nehezebb körülmények között élő embertársakra.
Idén október 13-án, pénteken este 6 és 8 óra között több erdélyi városban lesz gyertyagyújtás. Maros megyében négy településen égnek majd a gyertyák: Marosvásárhelyen a Színház téren, Marosszentgyörgyön a Szent György téren, Erdőszentgyörgyön a művelődési ház előtt, Szovátán a fürdőtelepen a Maros villa előtti parkolóban.
Továbbá: Csíkszeredában a Szabadság téren, Csíkkarcfalván a központban, Gyergyószentmiklóson a művelődési központ előtt, Gyergyóremetén a Cseres Tibor téren, Gyergyóditróban a Jakab Antal téren, Gyergyóalfaluban a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében, Maroshévízen a kultúrház előtt, Székelyudvarhelyen a Dávid Ferenc téren Székelykeresztúron a központban, Sepsiszentgyörgyön a Szabadság téren, Kézdivásárhelyen a Gábor Áron téren, Bereckben a Szent Miklós római katolikus templomban, Petrozsényben a színház melletti parkban.
– A készülődés elkezdődött, a Caritas munkatársai és az önkéntesek teszik a dolgukat, hiszen az évek során rutinra tettek szert. Tavaly Maros megyében eredményes volt az akció, hiszen 160 élelmiszercsomagot sikerült összeállítani – fogalmazott Molnár József, a Caritas kommunikációs felelőse.
Marosvásárhelyen a Színház téren idén is kedveskednek az adakozóknak. Egy finom teával, és akárcsak tavaly, műsorral készülnek, hogy még hangulatosabbá tegyék a teret. Énekel Boros Emese, kíséri Fülöp Csongor és Asztalos Zsolt. Mezey Sarolta / Népújság (Marosvásárhely)

Százak sorsvállalása a nélkülözőkkel
A hűvös idő nem tartotta vissza Csíkszereda lakóit, hogy együttérzésüket fejezzék ki a hátrányos helyzetben lévő embertársaik iránt: az idei Egymillió csillag a szegényekért szolidaritási akción 483 résztvevő 4416 lejt adományozott a rászorulók számára.
A Szabadság térre kilátogatók egy-egy gyertya meggyújtásával, valamint pénzbeli adományukkal járulhattak hozzá az idei szolidaritási akció sikerességéhez.
Az esemény alkalmából összeállított ünnepi műsor keretében elsőként Demeter Zsuzsa, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazatának képviselője köszöntötte a jelenlevőket, majd Tódor Attila segédlelkész áldásával vette kezdetét a gyűjtés. Ezt követően a csíkszentkirályi Vadrózsa néptánccsoport előadását, majd a Csík Klarinét Kvartett rövid koncertjét élvezhette az adakozó közönség..
Györfi Rita Erdős Virág a Világító testek című kötetében megjelent néhány rövidversét adta elő, végezetül pedig Török Csongor tűzzsonglőr tartott zenés-tüzes bemutatót. Az esemény ideje alatt Zengerling Vanessa, a szervezet önkéntesének gitárjátéka volt hallható. A Gyulafehérvári Caritas lelkes önkéntes csapata a rendezvény szervezésében és lebonyolításában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott. A jelenlévők mosollyal, tapssal, kedves szavakkal illették az akciót és a produkciókat, sokan készítettek fényképet a mécsesekről, a fokozatosan bővülő alakzatról – írja közleményében a Gyulafehérvári Caritas. Tavaly egyébként Csíkszeredában 676 résztvevő 4495 lejt adományozott a szolidaritási akció során.
Pénteken este a hargitai megyeszékhely mellett további 16 helyszínen – Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Erdőszentgyörgyön, Szovátán, Csíkkarcfalván, Gyergyószentmiklóson, Gyergyóremetén, Gyergyóditróban, Gyergyóalfaluban, Maroshévízen, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Bereckben és Petrozsényben – gyújtottak gyertyát, a nélkülözőkkel való jelképes sorsvállalás jegyében. Székelyhon.ro

Az együttérzés csillagai
Október 13-án, ma este 6–8 óra között a Gyulafehérvári Caritas kilencedik alkalommal szervezi meg az országos szolidaritási akciósorozatát. Marosvásárhelyen a Színház téren, Marosszentgyörgyön a Szent György téren, Erdőszentgyörgyön a művelődési ház előtt, Szovátán a fürdőtelepen, a Maros villa előtti parkolóban várják a résztvevőket, hogy gyertyákkal világítsák meg a tereket, amivel a nélkülözőkkel való sorsvállalást jelképezik. Ez az alkalom lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egy-egy gyertya meggyújtásával és pénzbeli adományával láthatóan is kifejezze: minden nehézség ellenére fontos számára közösségünk, és együtt érez a nélkülöző emberekkel. Népújság (Marosvásárhely)

Közel félezer erdélyi gyermek énekelte örömmel a Kodály-műveket
Kórushangversennyel, tudományos konferenciával, kiállítással emlékeztünk
Kolozsváron tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényét. A Györkös-házban szombaton délután nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek, ahol három magyarországi és három erdélyi szakember hozta közelebb a népes hallgatóság számára a kodályi életmű egy-egy szeletét. Vasárnap délelőtt Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke nyitotta meg a magyar Külügyminisztérium által létrehozott kiállítást, amely tizenkét pannón mutatta be Kodály Zoltán (1882–1967) magyar zeneszerző életét és munkásságát. Ezt követően pedig hat erdélyi gyermekkórus lépett fel a Kolozsvári Magyar Operában megtartott kórushangversenyen A telt házas rendezvény alatt minden fellépő énekkart hosszas taps kísért. A kétórás hangverseny után a közönség a kodályi eszmék továbbéléséről megbizonyosodva távozhatott.
Tudományos előadásokat, néhány hangszeres produkciót és persze rengeteg Kodály-kórusművet hallgathattunk meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényén, amellyel Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulójára emlékeztek. Szombaton a Györkös Mányi Albert Emlékházban a Szederinda citeracsapat nagykállói népdalokat adott elő, Széman Péter országos EMKE-elnök köszöntője után Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: a RMD fő célkitűzése az erdélyi magyar ifjúság zenei nevelése a Kodály Zoltán által kijelölt útvonalat követve.
Zenei miniatúrától a gyűjtőutakig
– A két szólamra írt Bicinia Hungaria miniatúrái életigenlő alkotások, amelyek a szépre, a jóra és az igazra tanítanak – ismertette Angi István esztéta a népszerű Kodály-kompozíciókat, amelyeket a gyermekvilág zenei enciklopédiájának is tarthatunk.
Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke, zenei szakíró és zenepedagógus Kodály népzenei gyűjtőútjairól értekezett. Mint kifejtette, Kodály Zoltán 1905-ben kezdett el népzenét gyűjteni, első erdélyi gyűjtőútjára 1910-ben került sor a Csíki-medencében, majd 1912-ben Kászonaltízon és környékén gyűjtött. 1914 tavaszán Bukovinában, míg 1917-ben Nagyszalontán kutatta a népdalokat. A gyűjtőutak eredményeképpen a zeneszerző által megfogalmazott legfontosabb következtetés a magyar népzene egységes jellegére vonatkozott.
Almási István kolozsvári népzenekutató az erdélyi népzenének Kodály Zoltán életművében való tükröződését mutatta be. Kodály 15 helységből 518 dallamot gyűjtött, amelyek egy részét későbbi kompozícióiban feldolgozta. Figyelembe vette elődjének, Vikár Bélának is a felvételeit, fiatalabb kortársát, Lajtha László (1892–1963) zeneszerzőt pedig szintén erdélyi, pontosabban széki gyűjtőútra buzdította.
Oláh Boglárka zongoraművész kiváló Kodály-interpretációja után Nagy Éva Vera tanár-karnagy, iskolanővér az általa és Czakó Gabriella zenetanárral több mint egy évtizede Szovátán megvalósított zenei misszióról számolt be. – Tizenöt évesen jártam először Erdélyben, ekkor életre szóló élményeket szereztem. 2004-ben jöttem Czakó Gabriella zenetanárral Szovátára, ahol gyerekeknek szerveztünk programokat, és ebből jött létre az énekes missziónk. Kórusunkkal, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral 2010-től kezdődően nemzetközi kórusversenyeken többször értünk el első helyezést. Tagjaink Nyárád-menti, sóvidéki falvakban élő gyermekek. Délutánonként, az iskolai tanórák után kóruspróbákat szervezünk, és most már a gyermekek szüleiből álló felnőtt vegyeskar is alakul. Mindig a kodályi eszméket tartjuk szem előtt: azaz az énekes alapú zenei tevékenységet, a zenei írás-olvasás élménnyé tételét és a népzenei alapot – tette hozzá Nagy Éva Vera iskolanővér.
Krasznai Gáspár, a budapesti Madách Imre Gimnázium ének-zenetanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktorjelöltje a Kodály szellemében megvalósuló ének-zene oktatásról értekezett. – Van épp elég tennivalónk arra nézve, hogy megvalósuljon Kodály álma, miszerint a zenei analfabetizmust felszámolva bárki első látásra leénekeljen egy egyszerűbb zeneművet. A 20. század első felében a magyar társadalom jórészére a zenei tájékozatlanság és a nem megfelelő zenei közízlés volt jellemző. Sajnos, a mai gyermekeknek is sok ponyvazenével kell szembesülniük. Ez ellen pedig csakis a közoktatás és a zenetanárok léphetnek fel eredményesen. Az iskola feladata az, hogy értéket nyújtson, és a gyermeket arra nevelje, hogy képes legyen megkülönböztetni az értéket az értéktelentől. A megfelelő zenei nevelésnek természetesen a gyermek anyanyelvén kell történnie – összegzett az erdélyi származású doktorandus, majd felelevenítette azt a személyes emlékét, amikor harmadik osztályos kolozsvári zenelíceumi tanulóként élmény volt számára Bedő Ágnes zenetanár kórusórája, ahol kánont énekeltek a gyerekek.
Dávid István erdélyi származású orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének oktatója Kodály Zoltán vallásos műveiről értekezett, amelyre a reformáció 500 éves évfordulója adott kiindulópontot. A szakember kifejtette: Kodály protestáns öröksége szerteágazó, a zsoltárfeldolgozásaitól kezdve a Psalmus Hungaricusig mind Kodály protestantizmusát, istenhitét bizonyítja.
Kiállítás és sikeres kórushangverseny
Vasárnap délelőtt a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában Ittzés Mihály népzenekutató ismertette a magyar külügyminisztérium támogatásával megvalósult, tizenkét pannóból álló kiállítást, amely Kodály életét és munkásságát mutatja be. Értesüléseink szerint a kiállítás október folyamán tekinthető meg.
– A Kolozsvári Magyar Opera történetében mindig nagy szerep jutott Kodály Zoltán munkásságának. Az intézmény első előadásán a Háry Jánost adták elő, ezen kívül a Székelyfonó is intézményünk repertoárját képezi. Kezdő zenetanárként Székelyföldön a Kodály-módszer szerint tanítottam, kár, hogy ma már egyre kevesebben használják ezt a módszert Erdélyben – közölte Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója és az EMKE alelnöke a kórushangverseny előtt.
– A zenetanároknak fel kell oldaniuk az énekléssel szembeni ellenállást. Énekléssel értéket közvetítünk, élményt hozunk létre, példát mutatunk – tolmácsolta Závogyán Magdolna magyar kultúráért felelős helyettes államtitkár szavait Simon Edina magyar konzul.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere kifejtette: Kodály Zoltán hozzájárult az erdélyi magyarok identitásának megerősítéséhez, ugyanakkor a 21. századi hétköznapi hitvallásunk is a kodályi eszmékre támaszkodhat.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnökének szavait a konferanszié, Vetési Nándor tolmácsolta. Elhangzott: „Kodály Zoltán és Kós Károly más-más művészeti ágban, de egy célt követtek: a művészi alkotásnak az emberről kell szólnia. Értékfelfogásuk ma is érvényes. 2017-ben mi nem hátrálhatunk meg, magyar identitásunk erősítésére, jogaink megőrzésére kell összpontosítanunk”.
Az ünnepi gyermekkari hangversenyen hat kórus lépett fel: a kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium gyermekkara (vezényelt: Kállay-Miklós Tünde), a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatos kórusa (Boros Beáta), Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (Kovács Dalma), a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa (Szabó András), a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera és Lokodi Anna), továbbá a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara (Lőfi Gellért). A kórusok Kodály-műveket szólaltattak meg, kristálytiszta intonációval, a magyar zene iránti elkötelezettségről téve tanúbizonyságot. A teljesítmény a jó és a kiváló között helyezkedett el, de a minősítésnél fontosabb a kodályi eszme, a magyar kórusművek éltetése. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

A vidéki magyar oktatás problémáiról
Iskolaigazgatókkal találkozott Novák Csaba Zoltán szenátor
A magyar nyelvű oktatás terén fennálló helyi problémák feltérképezése volt a célja annak a megbeszélésnek, amelyen a gyulakuti, székelyvéckei, erdőszentgyörgyi és balavásári iskolák vezetőivel és pedagógusaival találkozott Novák Csaba Zoltán szenátor. A tanácskozásnak csütörtökön az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély adott otthont.
Novák Csaba Zoltán oktatásügyekért felelős Maros megyei szenátor az előző napokban Dicsőszentmártonban és Szovátán ismerkedett az ottani problémákkal. Az erdőszentgyörgyi találkozóra Balavásár, Gyulakuta, Székelyvécke és Erdőszentgyörgy polgármesterei, iskolaigazgatói, aligazgatói és pedagógusai voltak hivatalosak. A találkozók célja, hogy az aktuális, helyi problémák ismeretében a szenátor segítsen azok megoldásában, ugyanakkor az elkövetkezőkben javaslatait a tanügyi törvény módosítására tett indítványába is belefoglalhassa. A szenátor az erdőszentgyörgyi találkozón is hangsúlyozta, határozottan kiáll amellett, hogy meg kell őrizni a magyar nyelvű elméleti oktatási vonalat Erdőszentgyörgyön, Nyárádszeredában, Szovátán, de más Maros megyei városokban is.
A megbeszélésen Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere is jelen volt. Rávilágított a helyi középiskolából jelenleg hiányzó elméleti oktatás újboli elindításának a fontosságára, arra hivatkozva, hogy a gyermeklétszám terén nincsenek gondok, viszont olyan eredményeket kell felmutatnia a tanintézetnek, ami meggyőzi a diákokat és szülőket egyaránt, hogy érdemes az erdőszentgyörgyi líceumban kezdjék a kilencedik osztályt. Mint mondta, örül, hogy az oktatásügyekért felelős szenátornak sikerült találkoznia azokkal a pedagógusokkal, akik ezúttal személyesen tudnak neki beszámolni a nehézségekről, amelyekkel a mindennapi munkájuk során szembe kell nézniük. A városvezető javasolta, hogy ne csak az iskolaigazgatók építsenek ki kapcsolatot Novák Csaba Zoltán szenátorral, hanem azok a szaktanárok is, akik később érdemben kérdéseket, problémákat tudnak felvetni, hozzászólni adott témához.
A jelen lévő pedagógusok, iskolaigazgatók számos megoldásra váró hiányosságot vetettek fel. Első és legnagyobb problémaként a magyar nyelvű szakkönyvek hiányát nevezte meg Léta Áron, az erdőszentgyörgyi Szent György Technológiai Líceum igazgatója. Mint kiderült, ez egy általános gond, és számos magyar nyelvű iskolában ezzel szembesülnek a pedagógusok. Ehhez a témához kapcsolódott Kovács Zoltán, a gyulakuti iskola igazgatójának a megjegyzése, miszerint a munkafüzetek miatti problémára is megoldást kellene keresni, hiszen a törvény szerint jelenleg ezek nem használhatók az iskolai oktatásban. Az igazgató rámutatott, a tankönyv egy adott témakör kapcsán csak néhány feladatot tartalmaz, ami nem elégséges az ismeretanyag elmélyítéséhez, példaként felhozva a matematika tantárgyat, amelynél elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű feladatmegoldás.
A találkozón javasolták az óvodai oktatás kötelezővé tételét. Mivel a jelenlegi beiskolázási törvény nem mondja ki, hogy az óvodai nevelés kötelező, sok gyerek úgy kerül be első osztályba, hogy sosem járt óvodában, így hiányoznak náluk azok az alapok, amiket csak ott kaphatnak meg, majd a tanító erre építve folytatja az oktatásukat. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek hátrányos helyzetből indul – világított rá Kovács Zoltán.
Ezenkívül az igazgatók részéről megfogalmazódott a pedagógusok kihelyezési procedúrájának a könnyítésére tett javaslat is, ugyanis jelenleg ez a folyamat nagyon hosszú és bonyolult. Novák Csaba Zoltán szerint ez az új tanügyi törvény feladata lenne, hiszen az óvodától az egyetemi szintig rengeteg bürokratikus akadály van, és ezeken már „a gyökereikben” kell módosítani. Eddig egy kormány sem vállalta fel, hogy gyökeres változtatásokat vezet be, de a szenátor reménykedik abban, hogy ez nem marad így a jövőben.
A találkozón a roma gyerekek integrációja is szóba került, ugyanis egyre több az olyan gyerek, aki különféle okok miatt nem jár iskolába. A résztvevők az iskolai mobiltelefon-használat vetületeit is megvitatták, ugyanakkor az iskolai programok gyermekközpontúvá tételére is kitértek.
Vajda József, a balavásári Török János Általános Iskola igazgatója a túlzsúfolt tantervet nehezményezte, és egy példát is felhozott, miszerint egy gyereket, aki Németországban végezte az első osztályt, nem tudtak itt második osztályba íratni, mert csak a betűk felét ismerte, így osztályt kellett ismételnie.
Győrffy Melinda, a Székelyvéckei Általános Iskola igazgatója az osztályok indításához szükséges létszámot csökkentené. Mivel térségükben kevesebb a gyerek, hatékonyabban tudnának dolgozni kisebb létszámú osztályokkal. A tanügyi törvény szerint 26 gyerek után lehet párhuzamos osztályt indítani, viszont egy tanítónak nagyon nehéz már 24 gyerekkel is dolgozni.
Az erdőszentgyörgyi pedagógusok a színvonalas továbbképzőket hiányolták, illetve felvetették a szemléltető eszközök hiányát is, ugyanis az iskolák 2008-ban kaptak utoljára pénzügyi keretet szemléltetőeszközök beszerzésére, ezért a jelenlegi tanév kezdetén is sok tanító kénytelen volt saját zsebébe nyúlni a tantermek berendezése végett. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége: a tankönyvkiadás centralizációja rossz irány
Az RMPSZ a közvitán lévő törvénytervezet kapcsán fogalmazta meg aggályait.
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tartott sajtótájékoztatót az épp közvitán lévő új oktatási törvény kapcsán. A sajtótájékoztatón részt vett Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, Dr. Péntek János nyelvész akadémikus és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, valamint Dr. Köllő-Zsófia az Erdélyi Tankönyvtanács ügyvezetője.
Első felszólalóként Burus-Siklódi összegezte az RMPSZ tevékenységét annak tekintetében, hogy tavaly ünnepelte a szervezet a huszonötödik évfordulóját. Mint elmondta a szervezet azzal a szándékkal jött létre, hogy ellássa a magyar nyelvű kisebbségi oktatással kapcsolatos vállalásokat és érdekvédelmet, azonban a rendszer működéséből adódó rendszerszintű hibák miatt mindössze több-kevesebb sikerrel tudott megfelelni e célnak. Elmondása szerint a legfontosabb mozzanatnak az számított mindig, hogy megoldják a szervezet területi lefedettségét.
Ennek, és ezen területi lefedettség megerősítése érdekében partiumi, közép-erdélyi és székelyföldi székhelyű különböző oktatási és módszertani központokat hoztak létre. Az első két terület esetében a Gál Kelemen nevét viselő központokról van szó, míg a harmadik esetében a Székelyföldi Oktatási Központ, amely nem csak Háromszék, hanem a csángóvidék és a bukaresti kisebbségek problémáival is foglalkozik. Ezen kívül létezik egy országos kiterjedtségű Teleki Oktatási Központ, amelynek Szovátán található a székhelye.
Felhívta a figyelmet, hogy már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy igény, egy elvárás és ezek következtében egy elképzelés is a kisebbségi tankönyvkiadás irányába, amelynek következtében létrejött Péntek János és Székely Győző kezdeményezésére az Erdélyi Tankönyvtanács. Ez egy kuratóriumi vezetéssel irányított különálló szervezeti egység, amelynek az RMPSZ elvállalta az intézményi háttér biztosítását. Annál is inkább, mondta, hogy most az új tankönyv- és tanügyi törvény egy olyan korszak után kerül közvitára, amelyet a piaci alapú tankönyvellátás jellemzett. Ivácson András Áron / Transindex.ro

A Marosvásárhelyi Magyar Baptista Gyülekezet
500 éves a reformáció
Kik a baptisták, és mi közük van a reformációhoz?
Erre a kérdésre többször az volt a válaszom, hogy ugyanolyanok, mint a reformátusok a mi hitvallásunkban. A különbség két területen kiemelkedő: a keresztség gyakorlásában és az egyház vezetése, szervezése tekintetében.
A „baptista” megnevezés a görög „baptizó” szóból származik, amely „alámerülést” jelent. Nem mi választottuk magunknak, azért ragadt ránk, mert az első keresztyén gyakorlathoz hűen végezzük a hitvalló felnőttkeresztséget a víz alá merítés által.
Hisszük az apostoli hitvallást, mi is örömmel gondolunk a reformáció által létrehozott szellemi ébredésre, és örömmel valljuk magunkénak annak szellemi örökségét.
Sola scriptura, vagyis egyedül a Biblia bír isteni tekintéllyel, ezért a Szentírás hitünk és életgyakorlatunk legfelsőbb mércéje.
Sola fide, azaz egyedül hitből és hit által van az üdvösség, nem cselekedetekből. A hitből kapott megigazulás gyümölcsei a jócselekedetek, és nem a megigazulás megszerzői.
Sola gratia, jelentése egyedül, kizárólag kegyelemből van üdvösségünk. Bűnös emberként nincsen bennünk semmi, ami Isten kegyelmét kiérdemelné, vagy hogy jóindulatát felénk fordítaná.
Solus Christus, vagyis egyedül, kizárólag Krisztus a mi közbenjárónk. Ő egyetlen áldozatával kiengesztelte az Isten jogos haragját, és ő lett az egyetlen út az Atyához.
Soli Deo gloria, azaz egyedül Istené a dicsőség, mert mindent ő végzett el üdvösségünkért. Az örökkévaló Fiát adta értünk, a hitet is Ő adja, igéje által, mely Szentlelke meggyőző munkájaképpen jut a szívünkbe, és továbbra is a Szentlelke vezet el a Krisztushoz való hasonlóságra.
Szeretnénk a „Semper reformanda” szüntelen reformációt is gyakorolni: ha észrevesszük, hogy tanításunkban vagy jellemünkben eltérünk az Úr Jézus Krisztusétól, akkor azonnal visszatérjünk.
Nem gondoljuk, hogy mi lennénk az egyedül üdvözítő egyház, hanem elfogadjuk, hogy Istennek gyülekezete nem korlátozható külső egyházi keretekre. Azonban mi, baptisták, igyekszünk szorosan ragaszkodni a Szentírásban kijelentett igazságokhoz hitünkben, gyakorlati életünkben.
Gyökereink – rövid történelmi áttekintés
A reformáció harmadik és legradikálisabb ágaként emlegetett anabaptista mozgalomból származtatjuk eredetünket. Az anabaptista jelentése: újrakeresztelő. Azért nevezték így őket, mert a gyerekkeresztséget érvénytelennek tartották, a felnőtteket újrakaresztelték a Krisztusba vetett hitük alapján. Először gúnynévként alkalmazták az anabaptista nevet, azután nemzetközileg elfogadott szakkifejezés lett a teológia és történettudományi irodalomban. Különösen érdekes, hogy több helyen anabaptista csoportok jöttek létre majdnem egy időben, egymástól függetlenül Európában. Ez úgy történt, hogy a Szentírást olvasva többen rájöttek arra, hogy a bemerítés kérdésében, az egyház-állam kapcsolatát tekintve, valamint az egyházi hierarchikus vezetést illetően a reformátorok nem jutottak elég messzire. Voltak szélsőséges vonalai is az anabaptizmusnak. A reformáció főbb ágai, mind a lutheri, mind a kálvini vonal az anabaptisták egyházszervezetét több dologban példaértékűnek tartották, mégis üldöznivaló tévtanítóknak vélték. Úgyhogy mind a katolikus, mind a reformátori egyházak, mind a hatóságok egész Európa-szerte üldözték őket. Egyedül Bethlen Gábor erdélyi fejedelem biztosított számukra letelepedési lehetőséget, vallásszabadságot és adómentességet az 1622-es kolozsvári országgyűlésen. Majd 1625. augusztus 25-én a Bethlen Gábor által kiadott kiváltságlevéllel a Morvaországból érkező habán kézművesek (hutteriták) Alvinc környékén telepedtek le. Közöttük voltak jeles orvosok, tanítók. Az anabaptisták munkássága nagyban elősegítette Erdély iparának és kereskedelmének felvirágoztatását. A mai baptisták és az akkori anabaptisták közötti történelmi folytonosság megszakadt, és még teológiai vonatkozásban sem teljesen azonos. Szellemi őseinknek tartjuk őket, mert teológiai, etikai és egyházszervezeti párhuzamok találhatók a mai baptisták és az akkori anabaptisták között.
A tényleges, ún. modern kori baptisták 1609-ben jelentek meg Hollandiában, amikor Amsterdamban az első baptista gyülekezet megalakult. Úgy történt, hogy a királyi önkényuralom elől Hollandiába menekülni kényszerülő puritánok között többen felismerték a bemerítés fontosságát egy menonita gyülekezet hatására (Menno Simons reformációkori anabaptista vezető után hátramaradt gyülekezet), és bemerítkeztek. Így közel 40 taggal alakult az első baptista gyülekezet. Vezetőik John Smith és Thomas Helwys voltak. Mivel a politikai helyzet enyhült, Thomas Helwys 1612-ben hazautazott Angliába, és ott is alakítottak baptista gyülekezeteket. Majd az újra feltámadt üldözés következményeként 1639-ben eljutott e felekezet Amerikába is, ahol több baptista gyülekezet jött létre.
Európában 200 évvel később terjedt el a németországi Johann Gerhard Oncken (1800-1884) által, akinek egész Európára kiterjedt látása volt, és tőle maradt fenn az a híres mondat, hogy „minden baptista egy misszionárius”.
Németországból Magyarországon keresztül Erdélybe is eljutott a baptista hit a XIX. sz. második felében. Az úttörő munkások között érdemes megemlíteni Rottmayer Jánost, aki 1866-ban Kolozsvárra költözött, és a skót misszió megbízott bibliaterjesztőjeként több társával együtt sokfelé eljuttatták az evangéliumot. Ennek eredményeképpen megtért Kornya Mihály (1844-1917) Nagyszalontán. Ő volt az erdélyi baptista misszió legkiemelkedőbb alakja, aki munkatársaival együtt több mint 11.000 embert merített be, és ennek következményeképpen 1875-1920 között 220 gyülekezet is alakult. Ugyanakkor sok lelkipásztort és missziómunkást is szolgálatba állítottak. Mindezt elérték annak ellenére, hogy a baptista úttörők munkáját általános ellenszenv, üldözés és sokféle akadály nehezítette.
Napjainkban a baptisták a legnagyobb protestáns gyökerű vallásfelekezet a világon. Gyülekezetei több mint 220 államban és országban vannak jelen, és körülbelül 120 millió tagja van.
Romániában ma több mint 1700 gyülekezet létezik 150.000 taggal és hozzátartozóval. Országunkban a gyülekezetek a Baptista Gyülekezetek Uniójába szerveződnek, amely 1920-ban jött létre, székhelye Bukarestben van. A Romániai Magyar Keresztyén Baptista Gyülekezetek Szövetsége, mely magában foglalja a magyar baptista gyülekezeteket, országunkban része a Román Baptista Gyülekezetek Uniójának. Székhelye Nagyváradon található.
A baptisták már a kezdetektől harcoltak az egyén lelkiismereti és vallásszabadságáért. John Locke angol filozófus így nyilatkozott: „A baptisták hirdették elsőként a világon a teljes, hiteles, igazságos, egyenlő és pártatlan vallásszabadság lehetőségét”.
Ugyanakkor a modern keresztény misszió indítványozói is, amit William Carey (1761–1834) misszionárius neve fémjelez, akit a modern missziómozgalom atyjaként tartanak számon.
Gyülekezetünk története
Marosvásárhelyre a baptista misszió 1914-ben jutott el azáltal, hogy egy házat bérelve erre a célra, rendszeres alkalmakat kezdtek tartani. Székelyföldön már jóval korábban megjelentek baptista közösségek. A Brassó és Maros megye közti nagy területet Lőrik István prédikátor látogatta, a már meglévő 63 misszióállomást.
1924-ben merítkeztek be az első marosvásárhelyi baptisták, összesen kilencen. Bihar megyéből való V. Nagy Lajos munkálkodott 1924–1928 között, őt 1928-tól 1933-ig Lacikó Péter váltotta fel, aki itt kezdte frissen a szolgálatát. A harmincas évek elején bekövetkezett pénzügyi válság miatt a hívek mind elköltöztek. Majd 1938-ban újraalakult a gyülekezet – egészen 1940-ig – a Szántó utcában, 1940–1950 között pedig a Bolyai téren, egy házban tartotta összejöveteleit. Imaházként szolgált 32 éven át (1950–1982) az Eminescu u. 32. sz. alatti ház. A körülmények több okból sem voltak megfelelőek az egyre növekvő gyülekezetnek, amelyet már dr. Vass Gergely pásztorolt 1949–1990 között. Ennélfogva a gyülekezet elhatározta, hogy imaházat (templomot) épít már 1956-ban, ennek érdekében imádkozni és gyűjteni kezdtek.
Együtt a román testvérekkel
A hatvanas évek második felétől a városba költöző román baptisták is egyre többen csatlakoztak gyülekezetünkhöz. Az volt a gyakorlat, hogy az istentisztelet nagy része magyarul folyt, de volt igei üzenet románul is, és imádságok, énekek mindkét nyelven. Szép bizonysága volt annak, hogy Krisztusban „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban”. (Gal 3,28.) Gyakorlati okokból azonban nem volt ideális helyzet. Hogy mindkét csoport a saját anyanyelvén tarthassa az istentiszteleteket, megegyeztek, hogy külön gyűlnek. Aztán 1979 júniusától sikerült a román testvéreknek is a Szabadság utca 12. sz. alatt imaházat kialakítani. Ebből lett aztán a Szabadság utcai baptista gyülekezet. Még azután alakult egy román baptista gyülekezet a Parângului utca 4A sz. alatt. Gyülekezetünkből más csoportok is váltak ki a 90-es évek elején és végén. De Isten kegyelméből és segítségével mindig újra megerősödött, és fenn tudott maradni. Gyülekezetünk lelkipásztorai voltak: 1990–1999 Vass András, 1999-ben rövid ideig Mike Béla, 1999–2008 között dr. Borzási István, a jelenlegi lelkipásztor 2004-től szolgál.
Az építkezés csodája
Először azt tartjuk isteni közbeavatkozásnak, hogy az egyházellenes kommunista rendszerben imaházépítési engedélyt kapott a gyülekezet, ami akkor nagyon ritka volt. A második csoda a gyülekezet felépítése esetében tanúsított összefogás volt. A gyülekezet viselte az építkezés terhét. A szakemberek és minden munkaképes férfi és nő a munkahelyi programjuktól függően délelőtt vagy délután ide érkeztek a munkahelyről, és innen indultak munkába, itt is étkeztek. Itt töltötték szabadságukat a munkával. Továbbá más baptista testvérek és a lelkipásztorok sokat segítették fizikai munkával is az építkezést. A Tudor Vladimirescu utcában már korábban megvett két telekre 1981-ben kezdtek el építkezni. 1982 végén már a lelkipásztori lakás földszintjén kialakított imateremben tudtak gyűlni. 1984-ben fogtak neki az imaház építésének. Azalatt, amíg nem voltak megfelelő körülmények, sokszor tapasztalta gyülekezetünk a testvéri összefogást más egyházakkal is, amiért hálásak vagyunk Istennek. Többször tartottak menyegzőt a református templomban, ugyanakkor bemerítéseket az adventista imaházban. Végül a példaértékű összefogás eredményeképpen 1989 októberében megnyitották az imaházat. Jelen voltak egyházi képviselők majdnem minden felekezetből. (Meg lehet tekinteni a youtube-on A marosvásárhelyi magyar baptista imaház megnyitója címmel, két részből áll.)
A jelen
Gyülekezetünk 100 baptistát tart számon, amiből 60 rendes úrvacsorázó tagunk van. A számok közötti különbség magyarázata az, hogy nálunk a gyerekek nem válnak automatikusan taggá, hanem csak ha már érett döntést hoztak Jézus Krisztus mellett, és a bemerítkezésben is vállalták az Úr Jézus követését. Az egyházfegyelmet is komolyan vesszük, amit Kálvin János az élő egyház ismérvei közé sorolt. Tehát, ha valamelyik tag bűnben él, és nem hajlandó megtérni belőle, felfüggesztődik a tagsága addig, amíg lelkileg helyreáll. Az ilyeneket hozzátartozóként tartjuk számon. Ezeken kívül még járnak hozzánk más felekezetű családtagok, barátkozók, illetve baptista diákok, akik éppen itt tanulnak. Valójában jóval több emberrel foglalkozunk, mint amennyit a fentebb említett számok mutatnak.
Az igazi hívő ember szereti az igét, és rendszeresen kíván táplálkozni belőle, ugyanakkor szereti a testvéreit is. Ezért alkalmainkon általában aki csak ott tud lenni, ott van. Egy-egy vasárnapi istentiszteleten a jelenlévők száma 50-70 között van.
Imaházunk a Tudor Vladimirescu u. 50. szám alatt, a Mureş Mall mögött, a Poklos-patak partján található.
Rendszeres összejöveteleink vannak vasárnap de. 10-től, du. 5-től. Bibliaóra szerdán 19 órától.
Ezenkívül még imaalkalmaink vannak több csoportban, ifjúsági alkalmak hetente, vasárnapi iskola gyerekeknek a délelőtti istentisztelettel párhuzamosan. Havonta van mosolyklub 3-11 éves gyerekeknek, és fiatal házasoknak alkalom. Ezekre szívesen várunk mindenkit. Szoktak is jönni alkalmainkra nem csak baptisták. Nyaranta több tábort is szervezünk gyerekeknek és fiataloknak egyaránt.
Célunk mindezzel, hogy az Úr Jézus parancsát teljesítsük: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté ev. 28,19-20a). Ez megvalósul az ige hirdetése és személyes bizonyságtételünk által. Vágyunk, hogy az Úr Jézus Krisztust ismertessük meg minél több emberrel, hogy megtérjenek és örök életet nyerjenek. Hiszen nem elég a vallásosság. Személyes, élő kapcsolatra van szükség, ami a hit és megtérés által jön létre.
A marosvásárhelyi gyülekezethez tartoznak kisebb közösségek, imaházak, és a helyi lelkipásztor látogatja őket: Radnóton, Héderfáján, Fintaházán. Ezeken kívül a megyében még vannak baptista gyülekezetek, leánygyülekezetek és misszióállomások a következő helységekben: Erdőszentgyörgy, Havadtő, Kelementelke, Gyulakuta, Székelyvaja, Havad, Makfalva, Szováta, Kibéd, Nyárádmagyarós, Nyárádszereda, Szászrégen, Kisfülpös, Gernyeszeg, Körtvélyfája, Abafája, Marossárpatak. Ezeken a helyeken van rendszeres összejövetel, legtöbb helyen imaház is. Kelemen J. Sándor lelkipásztor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutató körúton a PéterPál Könyvkiadó
A veszprémi könyvműhely újdonsága a Mezőség – A Holt-tenger tükrében – Tóvidék – Szórványmagyarság című honismereti album, amely Wass Albert, Sütő András, Makkai Sándor, Kemény Zsigmond, gróf Bánffy Miklós és Kallós Zoltán értékteremtő munkásságát is méltatja, illetve a Mezőség – többek között Szék, Válaszút és Szépkenyerűszentmárton – méltán híres néprajzát, néptáncait fémjelzi. Másik friss kiadványuk az Erdély – Jókai Mór – Az Anna-báltól a Szent Anna-tóig – A mesemondó aranyember barangolásai című kötet. Megjelent a 2018-as falinaptáruk is, amely Wass Albert születésének 110. évfordulóját köszönti. A kiadót működtető szerzőpáros, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, valamint műsorvezetőként Soós Andrea előadóművész, a budapesti Lánchíd Rádió műsorvezető-szerkesztője ezekkel az újdonságokkal lép az erdélyi közönség elé. Marosvásárhelyen november 14-én, kedden délután 5 órakor a Bernády Ház, Szovátán november 15-én szintén 17 órai kezdettel a református parókia látja vendégül a találkozót. A turné november 10-én Csíkszeredában indul, majd 11-én Gyergyóalfalu, 12-én Sepsiszentgyörgy (10 és 16 óra) olvasói ismerkedhetnek meg a könyvekkel. A körút november 16-án Széken zárul. Népújság (Marosvásárhely)

Politikáról, Agrárakadémiáról a MIÉRT-esekkel
Idei és jövőbeli programokról, törvénykezdeményezésekről tartott beszámolót a MIÉRT képviselete szerdán Kolozsváron. Oltean Csongor MIÉRT-elnök elmondta: segítenek a Minority SafePack (MSPI) kezdeményezéshez szükséges aláírásgyűjtésben, ezért a héten játékot is indítottak a Facebookon, hogy erősítsék a köztudatban a MSPI fontosságát. Az ukrán oktatási törvény módosítását is javasolták és határozatot hoztak róla a YEPP-ben (az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetében). Ugyanakkor Winkler Gyula EP-képviselővel együttműködve november 27-ig újra meghirdették brüsszeli gyakornoki programjukat. A román egyesülés közelgő centenáriuma kapcsán pedig a MIÉRT párbeszédre törekszik a román fiatalokkal. Oltean Csongor a sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet a Zmenta.ro Facebook oldalon megjelenő magyarellenes videó veszélyeire.
A MIÉRT a múlt hét végén kezdte el az RMDSZ és a Matthias Corvinus Kollégiummal együttműködve az Erdélyi Politikai Iskola megszervezését, amelyre ezúttal 92-en jelentkeztek. Közülük választották ki azt a 23 fiatalt, akiket négy alkalmas képzés során készítenek fel a politikai életre.
Szöllősi Tamás kézdivásárhelyi önkormányzati képviselő, a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet elnöke a sajtótájékoztatón rámutatott: a jelenlegi ifjúsági törvény diszkriminatív, mivel csak a megyeszékhelyen lehet ifjúsági alapokat létrehozni. Az ifjúsági törvény módosítására vonatkozó, Fejér László Ödön szenátor által kidolgozott RMDSZ-es és MIÉRT-es javaslatot már elfogadta a szenátus, de a döntő testület a képviselőház. Azt viszont még nem lehet tudni, hogy mikor kerül a képviselőház elé a javaslat.
Birtalan István, a MIÉRT vidékfejlesztésért és mezőgazdasági ügyekért felelős alelnöke elmondta: két éve szervezték meg az első Agrárakadémiát Marosvásárhelyen, ahol a vidéki életet és mezőgazdaságot népszerűsítették a jelenlevőknek. Az elkövetkezőkben három Agrárakadémiát szerveznek; az elsőt november 25-én, Szovátán, a gabonatermesztés témájában, jövő év tavaszán pedig állattenyésztésről és növénytermesztésről lesz szó. Az Agrárakadémia megszervezésében Tánczos Barna szenátor segíti a MIÉRT-et, aki az EU-s támogatásokról tart majd előadást, de a vegyszerezésről, a hatékony cégvezetésről és aktuális pályázatokról is lehet majd tanulni. Birtalan szerint ezekre a rendezvényekre azért van szükség, mivel egyrészt tájékoztatják a fiatal gazdákat a lehetőségekről, másrészt pedig lehetőséget teremtenek a közös munkára. Szabadság (Kolozsvár)

Honismereti albumok a Bernády Házban
Esemény időpontja: november 14, 2017 – 17:00
A veszprémi könyvműhely újdonsága a Mezőség – A Holt tenger tükrében – Tóvidék – Szórványmagyarság című honismereti album. Másik friss kiadványuk az Erdély – Jókai Mór – Az Anna-báltól a Szent Anna-tóig – A mesemondó aranyember barangolásai című kötet. Megjelent 2018-as falinaptáruk is, amely Wass Albert születésének 110. évfordulóját köszönti. A kiadó székelyföldi körútra induló szerzőpárosa, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, valamint műsorvezetőként Soós Andrea előadóművész, a budapesti Lánchíd Rádió műsorvezető-szerkesztője ezekkel az újdonságokkal lép az erdélyi közönség elé. Marosvásárhelyen a bemutatóra november 14-én, kedd délután 17 órakor kerül sor a Bernády Házban.
Szovátán november 15-én szintén 17 órai kezdettel a református parókián lesz hasonló könyvismertető. Népújság (Marosvásárhely)

Megjelent a Székely Kalendárium
Nem engedünk a negyvennyolcból!
Elismerem, a fenti cím kissé szigorúnak tűnhet, pedig csak arra utal, hogy a legújabb Székely Kalendárium 48 oldallal vaskosabb a korábbi kiadásokhoz képest, ami jelentős tartalmi színesedést, gazdagodást eredményezett. Az alapelv viszont nem változott: Székelyföld kincsestárának átörökítése, népszerűsítése.
Több fejezetben is érdekes, gyakorlatban alkalmazható tudnivalókat kínálunk gyógy- és fűszernövényekről, gombákról, székelyföldi orchideákról, a gasztronómiai részt pedig több mint ötven eredeti erdélyi ételrecept erősíti termesztési, eltevési, tartósítási praktikákkal kiegészítve. Erdély 100 évvel ezelőtti megszállásáról, a Székely Hadosztály megalakulásáról többen is értekeznek, továbbá Szent László és Moldva kapcsolatáról, az ernyei klenódiumokról, Szováta egykori híres vendégeiről, Uz Bence lakóhelyéről, a régi udvarhelyi piacok hangulatáról is olvashatnak a kötet hasábjain.
Többek között Márton Áron püspök jobb kezéről, barátjáról, aztán Nagygalambfalva színész honvédtisztjéről, a magyar országgyűlés harisnyás képviselőjéről, neves mátisfalvi operaénekesről, a Száztagú Székely Férfikórusról, az idén elhunyt Jakab Rozália népművészről, néprajzi gyűjtőről is írunk. Interjúra Melles Endre néptáncművész, a tolókocsiból jótékonykodó gróf Bethlen Anna, Sánta István Csaba fotóművész, a Francia Idegenlégióban is megforduló Bara János, Bogya Zoltán erdélyi hegyi futó, dr. Bara Noémi allergológus és Szakács Ágnes divattervező vállalkozott. Megkapó színfoltját képezik a kalendáriumnak a gyimesi csángókról, Vargyas Ildikó képzőművész magyaros kártyájáról, régi farsangi mulatságokról, korabeli és mai székely életmódról, divatról, a farkaslaki szénégetőkről, Kászonszék palackozott borvizeiről, Székelyföld beszélő köveiről, a fehérszéki iszapvulkánokról, a csinódi Boldogasszony-kápolnáról szóló írások, riportok is. Megannyi hasznos ismeret – legjobb szándékaink szerint – lebilincselő tálalásban, amiből a góbé székely félreismerhetetlen humora sem hiányozhat, pajzán történetekkel, nevettető sírfeliratokkal, adomákkal fűszerezve!
Ezúttal sem maradhat el a köszönet azok irányába, akik fotóikkal, ételreceptjeikkel, verseikkel, javaslataikkal hozzájárultak szellemi, természeti vagy éppen az épített örökségben megnyilvánuló értékeink kidomborításához, segítségükre a továbbiakban is számítunk. Szerencsére egyre többen ismerik fel a Székely Kalendárium igazi szerepét, támogatnak célkitűzésünk teljesítésében, ami legfőbb bizonyítéka a választott irányvonal helyes voltának. És biztosíték arra nézve, hogy még hosszú éveken át újabb és újabb kalendáriumokkal tudjuk megörvendeztetni az Olvasót! Kocsis Károly / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A tordai négyes
A címet Kedei Zoltán festőművész tárlatnyitó beszédéből kölcsönöztem. A marosvásárhelyi Bernády Ház kiállító vendégei Tordáról érkezett képzőművészek, tárlatuk november 8-án nyílt meg. Deleanu Márta festőművész, Nagy Anna Mária üvegiparművész, Cismaşiu Labancz Ágnes festőművész és Suba László szobrászművész alkotásaival találkozhatott a helyi közönség.
A művész mindent „kibeszél” magáról. A figyelmes műélvező „olvasni” tud a művekből. És ez is a cél. „Ismernünk kell az alkotók társadalmi helyzetéből való életvitelét, megpakolva az életörömökkel, akár a hétköznapok drámai nehézségeivel. Ezeket ismerve könnyebben eljutunk az alkotások mondandóihoz és üzeneteihez” – hangzott a tárlatmegnyitó beszédben. A tordai négyes gyakran hallat magáról: Kolozsvár, Kovászna, Kézdivásárhely, Szováta, Nagybánya, Székelyudvarhely, Budapest, Sopron a kiállítások színhelye, és a sort folytathatnám. Saját elmondásuk szerint is egymást segítő, egymást kiegészítő művészcsapatot alkotnak, melyet a szakmai összeforrottságon túlmenően őszinte emberi barátság jellemez. A csoportos tárlatok alkalmával hatványozottan szerencsés helyzetben vagyunk mi, műélvezők, mivel az azonos szemlélet- és lelkivilág kapcsán próbálunk analógiákat keresni a kiállított alkotásokban. Az összetett síkú művészi mozgásterek jobb és pontosabb megismerésre kínálnak lehetőséget. „Napjaink képzőművésze nem másol, feladata az alkotás létrehozása – mondotta Kedei Zoltán –, olyan alkotásokról beszélek, amelyek nem hasonlítanak senkiéhez. Egyediek a maguk nemében. Új megfogalmazásában próbálják létrehozni a láthatatlant, amely az ismeretlen dimenziókban létezik… A műalkotónak az a hivatása, hogy felülemelkedjen a valóságon, keresni, fürkészni azokat a titokerőket, amelyek mozgatják és éltetik az embert, az élőlényeket, a természetet… Az alkotó megtehet annyit, hogy a munkának ad egy címet, ami első lépést jelent a mű megértése felé… Örömmel állapítottam meg, mennyire közös szellem hatja át mind a négyük munkáit. Kerülik a természet másolását, transzcendentális megközelítésben keresik azt az utat, mely elvezet a láthatatlan világ egy olyan pályaudvarára, ahol megtalálhatjuk boldogulásunkat.”* Magam is ennek fényében próbálok elmélyülni egy-egy alkotásban. A kiállítás címe: Színek és formák. Festmények és szobrok harmóniában vannak, mintegy kiegészítik egymást. Suba László Csoda című szobrában Nagy Anna Mária üveglapjait használja fel a mű tökéletesítésére. Ez a technika nem idegen a szobrászművész munkamódszerétől, hiszen anyaghasználatában előszeretettel ötvözi a különböző fajsúlyú anyagokat: pl. fát, rezet, alabástromot, márványt, követ. Itt a fa és üveg talál egymásra. A fa mint a föld, a megfogható jelképe, a légies üveglapok a lét örökkévalóságát sugallják, a felhasznált anyag változatossága a többdimenziós lét folytonosságának gondolatát indítja el bennünk. Vagy ott van a Madárének című szobra. Kisplasztika, hanyatt fekvő emberi alak „belsejében” egy madárcsaládot látunk. Az elmúlás gondolatához hozzárendeli az újjászületés dicséretét? Középkori síremlékek vízszintes, emberalakos díszítése villan fel gondolataimban. A halállal visszafordíthatatlanul elpusztul az ember? Élettel telve, csicsergő madarakkal a bensőjében nem ezt látszik alátámasztani.
Ha már a szobrokkal indítottam, maradjunk még egy kicsit a háromdimenziós alkotás világában. Nagy Anna Mária életet lehel az üvegbe. Persze segítséget kér, a folyamat sikerének érdekében, a fémektől. Formabontó üvegalkotásaiban fellelhetőek a fémszegek, fémzsanérok, fémdarabok. Jelen című alkotása szerintem az itt kiállított munkáinak egyik legreprezentatívabb darabja. Első ránézésre a felismerés elemi erejével kijelenthetjük: ez egy piramis. Igen ám, de ahogy körbejárjuk, láthatjuk, hogy hiányzik egyik oldala.
Út a megismerés felé?
Nagy Anna Mária betekintési lehetőséget kínál belső énjének megismerésére. Paradox, hiszen a piramisok titkainak feltárása napjainkig sem egyértelmű. És itt van előttünk egy nyitott piramis. Egyik oldalát üvegdomborítás kéz uralja, míg a másikat három kívülről applikált, tapadó, zöld üvegkéz. Érzem az elemi erőt, a mondanivalót: „bejutni, megismerni, megismerni”. Az örökös megismerési vágytól fűtve alkot Nagy Anna Mária, ezzel is önreflexióra sarkallva a figyelmes szemlélőt. És csak a misztériumok fokozásáért is, rozsdás fémzsánerekkel illeszti egymáshoz a piramisdarabokat. Quo vadis? Honnan jövünk, merre tartunk, mennyit sikerül az univerzumból megismernünk? Az Ősrobbanás, Nyom, Szimbiózis, Fészek is elmélkedésre serkentő alkotások. Két utóbbi fémszegekkel ötvözött, melyeken rajta van az idő rozsdalehelete, fokozva a drámai összhatást.
Míg Suba László és Nagy Anna Mária alkotásai betöltik a teret, Cismaşiu Labancz Ágnes és Deleanu Márta festményei a három kiállítóterem falain kezdenek új életet. Cismaşiu Labancz Ágnes színpalettája magával ragad. Kompozíciók ezek, a szó legmélyebb értelmében. Varázslatos világba érkezünk, egy időkapun keresztül, belül fényesség van, így hát nem is tétovázunk, bizalommal követjük a művésznőt. (Lásd a Kapu c. munkáját.) És lám, A kék angyal fogad bennünket beléptünkkor. Az Ég és Föld eljegyzése szemünk előtt történik, a varázslat folytatódik. Meleg, földi színek, ragyogás, aranycsillám, halványsárga és vérnarancs színskála kék és lila átfedésekkel. Kromatikája megnyugtat, ünnepi hangulatot kelt bennünk. Érezzük, jeles alkalomra érkeztünk, a természet ül diadalt, Ég és Föld, örökös körtánc. A misztikum, életigenlés, a transzcendens megismerés utáni vágy művészi megjelenítését érjük tetten a vásznakon. Ilyen úton jutunk el Az élet és tudás fájához, mely alkotás mintegy lezárja a sorozatot. Két stilizált famotívum, egyfelől a tudás fája a vörös pasztell árnyalataiban pompázik, egyetlen csábító almával az ágai között, másrészt az élet fája, a reménykeltő zöldek és nyugtató kékek lágyan simuló árnyalataival.
A boldogság érzésével érkezünk el Delea-nu Márta alkotásaihoz. Absztrakt képeit megfelelőképpen tudjuk befogadni, hiszen az előzőleg látottak felkészítettek rá. A művek lineáris összhatása, egymásra hatása a lehető legjobb elrendezésben érvényesül. A festmények cím nélküliek, a művész meghagyta a műélvező képzeletszárnyalásának lehetőségét. Könnyen siklunk a vásznak között, ilyen szavakat jegyeztem le szemlélésük közben: tavaszi zsongás, ragtapaszos nyári hangulat, őszi sanzon, téli varázs, cölöpök, tartóoszlopok, farsang, az otthon biztonsága. Kiváltságos helyzetben vagyunk, magunkban írjuk tovább a festményt, azt tesszük, amihez kedvünk van. Lineáris olvasatban a középső teremből a harmadik terem felé haladva a négy évszak elevenedik meg a festményeken. Határozott ecsetkezelés, sőt a festőkés sem tétlenkedik, néhol rácsos szerkezetek, harsány, de korántsem zavaró színek.
*Részlet Kedei Zoltán festőművész kiállításnyitó beszédéből. Elhangzott 2017. november 8-án a marosvásárhelyi Bernády Ház kiállítótermében. Doszlop Lídia / Népújság (Marosvásárhely)

Újjászülető vidéki iskolák
Meszelés helyett korszerűsítés
A nyáron több vidéki iskolában elmaradtak a tervezett vagy pénz hiányában nem tervezett, de igencsak szükséges javítások és meszelések. Ugyanis kiderült: több község is állami támogatást kap a tanügyi intézmények korszerűsítsérée, bővítésére, esetleg újak építésére is. A várható vidéki beruházásoknak mindenhol örülnek.
Maros megyében harminc közigazgatási egység félszáz tanintézménye kaphat állami támogatást a román kormánytól az épületek bővítésére, korszerűsítésére, néhol építésére. A kormány a nyáron fogadta el azt a támogatásra javasolt projektcsomagot, amelyre a helyi beruházások országos programja 2. (PNDL II.) révén nyújt anyagi fedezetet. Az érintett önkormányzatoknak még az idén meg kell kötniük a támogatási szerződéseket a Fejlesztési, Közigazgatási és Európai Alapok Minisztériumával. Néhol még dolgoznak a szükséges dokumentáció véglegesítésén, mások már aláírták a szerződéseket.
Leporolták a meglévő terveket
A nyárádgálfalvi Szentiváni Mihály Általános Iskola épületét két teremmel (nyelv és kémia szaklaboratóriummal) és egy amfiteátrummal bővítenék, kicserélnék a tetőzetet, az épület nyílászáróit, központifűtés-rendszert szerelnének, belső illemhelyeket alakítanának ki. A beruházásra már készült egy terv, amit más pályázati forrásokra nyújtottak volna be, ezt a tervet felújították, de az eredetihez képest a mostaniba nem fér bele az iskolaudvarra tervezett sportpálya és a területrendezés, ugyanis csak 4.006.846 lejt hagytak jóvá számukra – tudtuk meg Karácsony Károly polgármestertől. A hír hallatán a gálfalvi iskolában okafogyottá vált és elmaradt a nyári meszelés, de a kisebb egységekben megtörtént. Nagyadorjánban megszűnt az oktatás, a gyerekeket busz szállítja a községközpontba, Nyárádszentlászlón a régi egyházi épületből a felújított kultúrotthonba költöztek át a gyerekek, míg Szentháromságon az épület jó állapotban van, de ott a gyereklétszámmal van gond, a felső tagozaton már csak összevont osztályok működnek.
Csíkfalva községben is elmaradtak a nyári munkálatok, amikor tudomásukra jutott, hogy három projektjükre is támogatást kaphatnak. Balogh István polgármester régóta próbálkozik a tanintézmények épületeinek rendbetételével. Tavalyelőtt támogatást is nyertek a regionális operatív programon a csíkfalvi, nyárádszentmártoni, búzaházi és vadadi iskolák korszerűsítésére, de a mivel időközben a szentmártoni unitárius egyházközség visszakapta az épületet, amelyben az iskola működik, ezt ki kellett venni a tervből, a kivitelezésre szerződött vállalkozó viszont ezt nem fogadta el és nem kezdett hozzá a munkálatokhoz. A község ennek következtében elveszítette a közel egymillió eurós támogatást. Az elöljáró nem adta fel, a felújított tervekkel a PNDL-n is jelentkezett, ezúttal is szerencsésen, bár a szükségesnél kevesebb összegekre számíthat. A csíkfalvi általános iskolát néhány évvel ezelőtt bővítették, mosdókkal, hőközponttal látták el, de az épület tetőszerkezete az összeomlás határán áll, az 1965-ben emelt épületrészt hőszigetelni, korszerűsíteni kell. Vadadban az 1938-ban készült épület egy részét lebontanák és emeletes szárnnyal toldanák meg, míg az 1912-ben épült búzaházi iskolánál is teljes korszerűsítésre van szükség. Erre összesen 3.760.589 lejt biztosítana a kormány. Egy másik, 552.412 lejes támogatással befejeznék a 2008-ban elkezdett csíkfalvi óvoda építését és napközi otthonná alakítanák. Jobbágyfalván egy 1893-ban épült ingatlanban működött az iskola, de állapota miatt a kisiskolásokat átköltöztették a 2007-ben önerőből épült, állami támogatással befejezett óvodaépület egyik szárnyába, ám itt igen szűk helyiségeket tudtak biztosítani. Harmadik projektje keretében az önkormányzat egy új elemi iskolát építene Jobbágyfalván, erre 977.563 lejt kapnának.
A kisközségeknek is jut
Székelyhodos község az iszlói elemi iskola és óvoda közös épületét újítaná fel, de a két intézményt külön kell választani az épületben. Itt a falak maradnak meg a munkálat során, a tetőzetet újjáépítik, nyílászárókat cserélnek, központi fűtést szerelnek. Belső illemhelyek már vannak, a várható beruházás okán itt sem költöttek idén javításokra. A munkálatokra 934.7000 lejt várhatnak a kormánytól – tudtuk meg Barabási Ottó polgármestertől. Nyárádmagyaróson is elmaradtak a nyári javítások, meszelések, pedig igencsak ráférne az épületre. Az alsó szinten végeztek ugyan kisebb beruházásokat az utóbbi években, de az emeleten semmit – mutatott rá Iszlai Tünde igazgató, míg Kacsó Antal polgármester a jövőben várható beruházásokat emelte ki: a magyarósi központi iskolánál 1.648.019, míg a torboszlói óvodánál 508.167 lej értékben várhatnak támogatást korszerűsítésre.
Máshol is lesz beruházás
Mint arról már beszámoltunk, Ákosfalva 3.040.388 lej értékben kap támogatást új elemi iskola, óvoda és napközi építésére, Erdőszentgyörgy 4.853.267 lejre számíthat, amelyből a Dózsa György utcai „régi” iskolát bővítik egy szárnnyal, a meglévő épülettestet korszerűsítik. Székelybere 2.662.434 lejt várhat, amelyből szinte teljesen újjávarázsolnák a nyárádszentimrei, seprődi, berei és berekeresztúri kisiskolákat, óvodákat befogadó épületeket (Kendőben és Májában már nem működnek a kisiskolák, a márkodi központi iskola pedig már részesült állami beruházásban). Gyulakuta községben mintegy 3,26 millió lejt költhetnek beruházásra: a gyulakutai 3. számú iskola, a ravai és gyulakutai óvodák épületét korszerűsítenék, a havadtői óvodaépületet is korszerűsítenék és két tanteremmel megtoldanák, hogy oda költöztessék az egyházi ingatlanban működő elemi osztályokat is. Hármasfaluban a székelyszentistváni általános iskola korszerűsítésére 2.806.563 lejt költhetnek. A legnagyobb összeget Szovátának ítélték meg, az önkormányzat 12.572.675 lejt hívhat le új óvoda és bölcsőde építésére.
Megyénkben még Bonyha, Maroskeresztúr, Faragó, Marossárpatak, Mezőgerebenes, Görgényhodák, Kisikland, Mikefalva, Marosugra, Ratosnya, Marosoroszfalu, Marosszentgyörgy, Mezősályi, Uzdiszentpéter, Marosszentanna, Gödemesterháza községek, valamint Szászrégen, Radnót, Nagysármás, Marosvásárhely számíthat kormánytámogatásra tanintézményeik korszerűsítésére. Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Közel ötvenezer magyarul tanuló óvodás a Kárpát-medencében
Óvodafejlesztési program: szakmai konferencia pedagógusoknak
Óvónőknek szervez konferenciákat a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a magyar kormány támogatásával megvalósuló Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében. Az első ilyen rendezvényt szombat délelőtt tartották meg Kolozsváron. Grezsa István, a Magyarország határain átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos a magyar kormány által támogatott Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot ismertette, a konferencián jelen levő szakemberek pedig a program keretében megvalósuló képzésekről tájékoztatták Közép-Erdély magyar óvodapedagógusait. Ugyanebben a témakörben 2017 decemberében konferenciákat szerveznek még Szovátán, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon is. A magyar kormány a program során a 2019-es év végéig 38,5 milliárd forinttal támogatja azokat a Kárpát-medencei óvodákat, ahol magyar nyelven folyik az oktatás.
A magyar kormány által támogatott óvodafejlesztési program kolozsvári nyitórendezvényén, az Óvodapedagógusok a gyermekközpontú óvodákban című konferencián a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) közép-erdélyi alelnöke, Virág Erzsébet, az oktatási minisztérium képviseletében pedig Mayla Júlia üdvözölte a jelenlevőket. Grezsa István magyar miniszteri biztostól megtudtuk: a magyar kormány a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program során a 2019-es év végéig 38,5 milliárd forinttal támogatja azokat a Kárpát-medencei óvodákat, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. Ebből az összegből 300 új ingatlant fognak felépíteni, 450 óvodát pedig korszerűsíteni. Továbbá 1670 óvodát játszósarkokkal látnak el. Jelenleg 48 000–49 000 gyermek jár magyar tannyelvű óvódába a Kárpát-medencében, de az ideális 60 000 lenne. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke örömmel nyugtázta, hogy az óvodafejlesztési projekt kapcsán a magyar kormány stratégiai partnerként tekint az RMPSZ-re, és a szövetség részese lehet a fejlesztési elképzelés megvalósításának. A program három vonulattal rendelkezik: infrastrukturális beruházások, belső fejlesztés és óvodapedagógusok képzése. Az RMPSZ megyei elnökei és az óvodavezetők javaslatai alapján az elkövetkező hónapokban 223 óvodai játszóteret alakítanak ki, 300 óvodában eszközfejlesztésre kerül sor; 2300 óvónő részére több, a hazai oktatási minisztérium által is akkreditált programot hirdetnek meg. Szintén az óvodafejlesztési program része az a Magyar Sarok elnevezésű fejlesztőcsomag, amely könyvekből, játékokból és egy kerekeken gördülő kétszintes polcból áll. Irsai Mónikától, az RMPSZ keretén belül működő Gál Kelemen Oktatási Központ vezetőjétől megtudtuk: a kolozsvári óvodáknak szánt csomagokat ezen a héten kiosztják, továbbá év végéig minden erdélyi magyar óvodába eljutnak ezek az eszközök. Ezt követően az óvodapedagógusoknak szánt továbbképzési programokat ismertették. Demény Piroska, a BBTE oktatója az óvodapedagógusok didaktikai kultúrájának megújulásáról, Horváth Gizella, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója az óvoda és a család közötti együttműködéséről, míg a sepsiszentgyörgyi Romániai Magyar Néptánc Egyesület részéről Deák Gyula a népi hagyományok általi kompetenciafejlesztésről értekezett. A konferencián rövid műsorral közreműködött a kolozsvári Méhecske óvodába járó gyermekek csoportja. Szabadság (Kolozsvár)