Jún. 12-én az Anyanyelvi Konferencia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság és a szatmárnémeti Kölcsey Kör szervezésében, a szatmárnémeti Scheffler János Lelkipásztori Központban "Gyalogolni jó" – Móricz Zsigmond és Szatmár megye címmel, az író születésének 125. évfordulója alkalmából rendeztek irodalmi tanácskozást. Muzsnay Árpád köszöntője után olyan neves irodalomtörténészek tartottak előadást, mint Görömbei András debreceni akadémikus, Balogh Béla nagybányai levéltáros, Láng Gusztáv szombathelyi egyetemi tanár és Végh Balázs Béla, a szatmárnémeti Babes–Bolyai Tanítóképző Főiskola tanulmányi igazgatója. Jún. 13-án a tanácskozás részvevői az író szülőfalujába, Tiszacsécsére, illetve Szatmárököritóra látogattak el. /Emlékezés Móricz Zsigmondra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 14./

Nov. 20-án tartotta tisztújító küldöttgyűlését a Magyarok Világszövetsége (MVSZ). Lényegében egyhangúlag döntöttek arról, hogy a következő négy évben is a kolozsvári Patrubány Miklós lesz a szervezet elnöke. Patrubány egyedüliként indult az elnöki posztért, miután a korábban jelölt szombathelyi Sárközi Csaba és az ausztráliai Kardos Béla még a szavazás előtt visszalépett. Az 53 országból Budapestre érkezett MVSZ-tagok által állított 200 küldött közös állásfoglalásban szólította fel a magyar választópolgárokat, hogy a kettős állampolgárságról tartott dec. 5-i népszavazáson mind „a nemzet egységéről”, mind „a nemzet egészségéről” szóló kérdésre szavazzanak igennel. Patrubány Miklós kifejtette: a világszövetség azért támogatja az általa kezdeményezett referendumot, mert úgy látják: „A haldoklás évtizedei után eljött az újjászületés ideje a magyarság számára.” A Kárpát-medencei régióelnöki tisztségben Sárközy Csaba szombathelyi magyartanár váltja Borbély Imre temesvári politológust, aki egészségi okokból nem vállalta tovább a sok utazással járó posztot, és a stratégiai bizottság elnökeként tevékenykedik tovább. A Kárpát-medencén kívüli (korábban nyugatinak nevezett) régió elnöke Pungur József Kanadában élő református lelkész lett, aki a franciaországi Léh Tibort váltja a tisztségben. /Salamon Márton László: Status quo a világszövetség élén. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./

Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen február 11-én letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig felépül. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, továbbá több magyarországi karmelita nővér. Baricz Lajos örül, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, mert a karmelita kolostor imádkozó közösség, amely hatással lesz az egész egyházközségre. Dr. Jakubinyi György érsek elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves erdélyi egyházmegyében a reformáció térhódításáig – 1567-ig, amikor a püspököt is elűzték – voltak szemlélődő rendek. Azóta ezek a rendek hiányoztak az egyházmegyéből. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek kezdeményezésére Csíksomlyón elsőként megalakult a klarissza szemlélődő rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi – sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi – karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. /Mezey Sarolta: Felépül az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt a házigazdája a Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának, melyen hat anyaországi és három határon túli magyar iskola képviseltette magát. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, a budapesti, a zentai, a mosonmagyaróvári, a kecskeméti, szombathelyi, a salgótarjáni, az ócsai és az aknaszlatinai iskola tanárait és diákjait. Kötő József államtitkár kifejtette, helyt kell állni, talpon kell maradni, versenyképesnek kell lenni, minőséget kell teremteni oktatásban, kultúrában egyaránt. Kötő Németh Lászlónak a minőség forradalmával kapcsolatos eszméjét idézte. A nyolc Bolyai nevét viselő iskola vezetői a tanintézmények közti szoros együttműködés reményében alapszerződést írtak alá. 2002. után újból Marosvásárhelyen talált otthonra a Bolyai-vándordíj. A díjat az az iskola kapja, amely a Bolyai-vetélkedőt megnyeri. /Mészely Réka: A Bolyai nevet viselő iskolák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

Május 3-tól Arad, Déva, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Segesvár, Székelyudvarhely, és Nagyszalonta vendége lesz Gróf László térképtörténész, a Királyi Földrajzi Társaság (Anglia) tagja, előadást tart Erdély térképei és térképészei címmel. A szombathelyi születésű tudós katonaéveit a honvéd térképészet kötelékében töltötte, egyetemi diplomáját Oxfordban szerezte. Angliában kezdte gyűjteni a történelmi Magyarország régi térképeit, megalapítva a Carta Hungarica térképgyűjteményt. Erdélyt immár tíz esztendeje járja Feiszt György szombathelyi történész barátjával, kutatják a térség történelmi múltját és néprajzát. /Gróf László előadó körútja régiónkban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./

Tóth Károly Antal 1942-ben született Szatmárnémetiben. Kolozsvári egyetemi tanulmányainak elvégzése után Nagyvárad különböző iskoláiban tanított, elsősorban biológiát és kémiát. Csaknem tíz éven át részt vett a minden héten összeülő nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetésében, munkájának szervezésében. Egyik szerkesztője volt az 1982-ben megjelenő, Ellenpontok című nagyváradi földalatti folyóiratnak. Az ebben közölt írásai közül a szamizdat szerkesztőségének Programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében (ennek végleges változatába beépítette társai javaslatait is), valamint a Memorandum a közismertebb. Közvetítők révén mindkét dokumentum eljutott a Helsinki értekezlet madridi utókonferenciájának résztvevőihez. A román állambiztonsági szerveknek az Ellenpontok szerkesztőivel szembeni akciói után családjával áttelepedett Magyarországra. Mivel a szocialista magyar állam némi segítség helyett inkább lehetetlenné igyekezett tenni az életüket, néhány év múlva elhagyták az országot. Egy kanadai kitérő után végül Svédországban telepedtek le. T. K. A. menetközben volt levéltári „tudományos munkatárs”, nyomdai betanított munkás, egyetemista és környezetvédelmi tanácsadó. Jelenleg betegnyugdíjas. Négy gyermeke van, és egy unokája. Írásai a hatvanas évek második fele óta jelennek meg a legkülönbözőbb lapokban. A Hova-tovább? című gyűjteményes kötetét 1994-ben nyomták Szombathelyen, az Ellenpontok általa sajtó alá rendezett dokumentumait pedig Csíkszeredában adták ki 2000-ben. Mindenekelőtt kisebbségi és nemzeti kérdésekkel foglalkozik, de vallásos esszéi is vannak. Több mint 20 év eltelt az Ellenpontokban megfogalmazott Memorandum óta. Borbély Zsolt Attila kérdésére elmondta, a követelésekből egyetlenegy sem valósult meg. A megfogalmazott igények közül igazi – bár itt is inkább részleges – sikert csak a magyar feliratok ügyében sikerült elérni. A követeléseket illetően: nem alakult egyetlen magyar állami egyetem sem; Erdély elrománosítása, a regátiak támogatott áttelepedése tovább folyik; folyamatosan és tudatosan rombolják a történelmi és kulturális múlthoz kapcsolódó környezetet, hagyják pusztulni a magyar műemlékeket; a magyarok többségének érvényesülési lehetőségei ma is kisebbek, mint a románoké. A csángók helyzete a jelentős erőfeszítések ellenére sem sokat változott. A Programjavaslat autonómiát követelt: az egész Székelyföldre kiterjedő területit, továbbá kulturálist. Szerinte most a legfontosabb lenn egy olyan többszintes magyar ifjúsági szervezet megléte, amelynek fő célkitűzése a gerinces emberi tartás, a méltósággal teli öntudat kialakítása, erősítése lenne. Egy ilyen szervezet irányítója csak az egyházak által létrehozott valamilyen ökumenikus társaság lehetne. Alapvető nemzetpolitikai igény, hogy az erdélyi magyar közösség maga intézhesse életének ügyeit. Ezt az autonómia különböző formái biztosíthatják. A legfontosabb nemzetpolitikai imperatívuszok közé tartozik az is, hogy a magyar nemzet tagjainak összetartozása méltó jogi-intézményi formát öltsön végre: a világ bármely országában, így a Romániában élő minden magyar is megkaphassa a magyar állampolgárságot, ha kéri. Az RMDSZ szocialista-szociáldemokrata politikát folytat. Ezek a pártok a legéletképesebbek: mindig arra fordulnak, amerre a nagyvilág szelei fújnak. Amíg az RMDSZ vezetése a jelenlegi elit kezében van, addig e szervezettől épp a legfontosabb célokért való küzdelmet hiába várja az erdélyi magyarság. /Borbély Zsolt Attila: „Erdély elrománosítása, a regátiak áttelepedése tovább folyik”.= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Margittai Gábor, a Magyar Nemzet munkatársa az elcsatolt területek magyarságáról 2001 és 2004 között megjelentetett riportjait gyűjtötte csokorba Külső magyarok. Utazás a végeken /Magyar Nemzet könyvek/ címen. A kötet mintegy harmadrésze a Székelyföld és Gyimes gondjait, megoldatlanságait tárja elénk. Soraiból kitűnik, hogy a sok évtizedre visszatekintő kultúrharc 1989 után is tovább folyik. Az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön tapasztalt elrománosító törekvés és Gyimesfelsőlok önvédelmet szolgáló Szent Erzsébet Gimnáziuma a két jelképes pólus, amely közt egymásnak feszülő erők küzdenek. Diószegi László, Tánczos Vilmos, Kiss Loránd, Bilibók Jenő, Pozsony Ferenc szolgálata, munkássága jelzi, hogy a csángóság ügyének ma is akadnak igaz apostolai. Dél-Erdélyben, ahol a románság térhódítása szinte beteljesedett, a szórványlét tragikus végkifejlete megállíthatatlan. A régió vészesen fogyatkozó magyarsága életében támaszthat-e új reményt Böjthe Csaba apostoli munkája, a református szórványlelkészségek szolgálata? Máramarossziget hajdan volt jogakadémiája, református tanítóképzője, nagyhírű piarista gimnáziuma már a múlté. Az asszimiláció folyamata vészes gyorsasággal folyik. Kárpátalja „Ukrajna legelhanyagoltabb tartománya”. Ferencz Imre, az Aknaszlatinán missziós szolgálatot vállalt csíki székely katolikus pap templomokat épített, segélyszervezeteket alakított, anyanyelvi óvodát hozott létre. Kiutálták őt Kárpátaljáról. Késmárk, Lőcse, Liptószentmiklós, Podolin utcáin magyar szó csak elvétve hallatszik. A „bűnös nemzet” kollektív bélyege, a benesi kitelepítés miatti rettegés fájó sebek. A szerb tisztogatási akciók magyar áldozatainak számát negyvenezerre becsülik. A csurogi temető összetört márványtáblája példázza, hogy a legyilkoltakra emlékezni ma sem szabad. A szerző szól a belső erőkről, a helyi kezdeményezőkről, a küzdelmet felvállalókról. A szombathelyi civilek szolidáris akcióival Dél-Erdélyben, a szerbiai Bácskában és Bánátban elgazosodott tömegsírokat ásnak elő a feledésből, elhagyott temetők már félig földbe süllyedt fejfáit állítják helyre, hozzájárulásukkal a kárpátaljai Técsőn szobrot emeltek Hollóssy Simonnak, Bácskában és Kárpátalján könyvkiadáshoz nyújtottak segítséget. /Máriás József: Utazás a végeken. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Csángó-magyar találkozót szerveztek Szombathelyen. A három napos rendezvényre Gyimesbükkről érkeztek a vendégek. A csángók magukkal hozták ősi táncaikat, dalaikat, amelyeket az idősebbektől tanultak. A mai napig őrzik hagyományaikat, bár elszigetelten élnek, amióta 1951-ben Csík megyétől a román Bákóhoz csatolták falujukat, Gyimesbükköt. „Teljesen elszakadtunk a magyar kultúrától ez alatt az idő alatt.” – fogalmazott a Duna Televízió Világunk című műsorában a gyimesbükki Antalné Tankó Mária. A csángó csoport Vas-megye több városában is bemutatta a gyimesbükki történetet feldolgozó „Gyimesi vadvirág” c. színművet. „Ha tiszta gyökereket akarunk találni, tiszta érzéseket, tiszta hitet, akkor érdemes a csángóktól tanulni.” – mondta a Honjáró 64 Egyesület elnöke, Dr. Szabó Ágnes. /Duna TV. hu/

A jövő héten újra Hunyad megyébe érkezik Gróf László oxfordi térképtörténész és Feiszt György szombathelyi történész, levéltáros, akik jó tíz éve járják Erdély földjét, kutatva történelmi múltját, néprajzát. Tavalyi körútjuk alkalmával Erdély térképeiről, térképészeiről tartottak előadást Déván. Idén, Erdély térképei mellett címereit is bemutatják majd. /(GBR): Erdély címerei és térképei. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Május 13-án Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban megnyílik az Erdély térképeken című kiállítás. A kiállítás házigazdája, valamint a közszemlére tett anyag tulajdonosa Tamás Sándor parlamenti képviselő, akiről Erdélyben a legnagyobb és legértékesebb térkép-kollekcióval rendelkezik. A kiállítással egybekötve a magyarországi Feiszt György történész, levéltáros, Szombathely alpolgármestere, valamint Gróf László, Oxfordban élő és munkálkodó térképtörténész diavetítéssel egybekötött előadására is sor kerül, Erdély címerei és térképei címmel. Tamás Sándor képviselő közel száz régi térképpel rendelkezik, térképész-szakemberek véleménye szerint gyűjteménye páratlan Erdélyben. A képviselő elmesélte, legalább másfél évtizede szenvedélyszerűen hódol hobbijának, mely szülőföldje iránti szeretetéből fakad. Kedvence egy 1566-ból származó, Zsámboky János felvidéki térképész által készített Erdély-térkép. /Gyergyai Csaba: Térképkiállítás a múzeumban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 12./

Május 19-én Az 1956–os forradalom és Erdély művelődési élete címmel rendezte meg a már hagyománnyá vált Páskándi Géza–megemlékezést és az 56–os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából esedékes tanácskozást Szatmárnémetiben az EMKE, a helyi Kölcsey Kör, valamint a Páskándi Géza Baráti Társaság. Muzsnay Árpád EMKE–alelnök és Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának megnyitó beszédei után Gál Elemér jelenleg Egerben élő tanár és közíró vallott az 56–os forradalom szatmári „kárvallott szemlélőiről”, Páskándi Gézáról őrzött személyes emlékeit is beleszőve. Láng Gusztáv erre az alkalomra Szombathelyről hazalátogató egyetemi tanár Az erkölcsi ellenzék címen tartott előadást. Egyfajta nyelvi cinkosság alakult ki, melynek következtében Páskándi Géza, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Pusztai János, Bodor Ádám, Sütő András írásaiban saját hétköznapjainak igazságaiból sokkal többet látott meg az akkori, mint a mai olvasó, fejtette ki Láng Gusztáv. Dávid Gyula tanácskozásvezető szerint minden nemzedék megszenvedi a saját élettapasztalatait, kevesen lévén képesek az előttük járókénak tanulságait leszűrni, ennek ellenére a harmincas éveiben járó Balázs Imre József kolozsvári adjunktus Pályakezdő prózaírók emberképe az 1956 körüli időszakban című előadásában lényegében az előtte szóló gondolatait fejtegette tovább. Péter Miklós kolozsvári egyetemi docens, egykori 56–os elítélt börtönévei alatt és azóta írt verseit olvasta fel. Bikfalvy György tasnádi könyvkereskedő politikai elítéltként Páskándi Gézához kötődő emlékeiről, börtönélményeiről vallott. Koczka György temesvári újságíró – egykor szintén Páskándi rabtársa – Van, amin nevetni kéne címmel a forradalmat követő korszak abszurd ellentmondásaira emlékezett. Beszélt az elítéltek megsemmisítésének szándékát nyíltan hangoztató pribékekről, akiknek mostani nyugdíjuk is sokszorosa egykori áldozataik jövedelmének. Mózes Árpád nagykárolyi ny. evangélikus püspök a magyarországi eseményeket követő önfeledt örömről, valamint az ezért elszenvedett megtorlásokról beszélt. Csiha Kálmán ny. református püspök Téli méhek balladája című lírai vallomásában az 56–os erdélyi értelmiségét a kaptár népének túlélését ezer veszély és viszontagság között biztosító „téli méhekhez” hasonlította, akiket végül megöl az annyira várt tavasz. A „börtönbe zárt Erdélyről” szólt Péter Miklós és Dávid Gyula is, és azoknak a talán még nehezebb életéről, akik kint maradtak. Dávid Gyula összefoglalójában párhuzamot vont az 1848–as és 1956–os forradalmak jelentősége és utólagos megítélése között. Az utóbbi résztvevői és hozzátartozóik még most is félnek a megtorlástól. /Báthory Éva: Páskándi–megemlékezés – másként. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

Páskándi Gézára emlékezve ötödik alkalommal rendezték meg Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a Mi nékem az igazság? című tanácskozást. A gimnázium igazgatója, Muhi Miklós köszöntötte a megjelenteket. Megnyitó beszédet Muzsnay Árpád, a találkozó szervezője mondott. Balázs Imre egyetemi adjunktus előadása után a Szombathelyen élő Láng Gusztáv elemezte a költő első verseskötetét, a Piros madár címűt. Koczka György temesvári dramaturg a költővel való barátságát és börtönélményeit idézte föl. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az ötvenhatos eseményekről meg a rájuk következő megtorlásokról emlékezett meg. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az életről mint isteni rendelésről beszélt. A rendezvény a költő szülőfalujában, Szatmárhegyen folytatódott a Páskándi-emléktáblánál. /Bikfalvy György: Páskándira emlékeztek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

Június 22-én Szombathelyen, másnap Gödöllőn zajlott Wass Albert-szoboravatás. Mindkét ünnepen képviseltette magát Wass Albert családja. Wass Albert mellszobrát Gödöllőn közvetlenül a művelődési ház mellett avatták fel, a város polgármestere, Gémesi György, volt országgyűlési képviselő védnökségével. Beszédet mondott Tőkés László püspök és Bartha József holtmarosi lelkész. /Lukácsi Éva: Új Wass Albert-szobrok Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Brenner János /Szombathely, 1931. dec. 27. – Rábakethely, 1957. dec. 15./ ciszter szerzetesnek jelentkezett. A szerzetesek szétszóratása után titokban novícius volt, és fogadalmat tett. 1955-ben pappá szentelték és Rábakethelyre helyezték káplánnak. Buzgó lelkipásztori munkáját nem jó szemmel nézték azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. Máig sem tisztázott körülmények között 1957. december 15-én éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából, elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, 32 késszúrással megölték. A tisztalelkű lelkipásztor vértanúhaláláról hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni, képeit levétették a Győri Szeminárium faláról. /A magyar Tarzicius. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 2./

A hajnal frissessége címmel jelent meg idén nyáron a szombathelyi Savaria University Press gondozásában egy esszéket, tanulmányokat és verseket tartalmazó kötet. Ezzel a könyvvel tisztelegtek tanítványai, munkatársai és barátai Láng Gusztáv előtt, hetvenedik születésnapja alkalmából, a Szombathelyen megrendezett ünnepségen. A kötetet Fűzfa Balázs, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola oktatója szerkesztette. Negyvenegy magyarországi és erdélyi szerző írása sorakozik a gyűjteményben. Szatmár megyéből két szerző, Máriás József és Végh Balázs Béla tanulmányát válogatta be a kötetbe a szerkesztő. Láng Gusztáv /sz. Budapest, 1936. jún. 12./ Szatmárnémetiben járt iskolába, itt érettségizett. 1958-ban magyar szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. Pályáját szerkesztőként kezdte az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál. 1959-től a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén tanársegéd, majd lektor; az 1960-as évek végén pedig a Gaál Gábor Kör vezetője. 1974-ben védte meg Dsida Jenő költészetéről szóló doktori értekezését, de politikai okokból nem léphetett feljebb az egyetemi ranglétrán. 1984 óta Magyarországon él, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola professzora. Irodalmár barátai és iskolatársai, Páskándi Géza és Bálint Tibor nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a sebészorvosi pálya helyett az irodalom felé fordult. Idén több helyszínen is megünnepelték Láng Gusztáv hetvenedik születésnapját. Az első rendezvényre Szombathelyen került sor, a másodikat a Kolozsvár Társaság termében tartotta az Erdélyi Terasz kulturális portál, Balázs Imre József volt a moderátor. Szeptember első felében Szatmárnémetiben is megünneplik Láng Gusztáv születésnapját. A szervezők: a LiterArt magyartanárok egyesülete és a napokban alakult Dsida Jenő Baráti Társaság. /Végh M. Balázs: Tanulmánykötet Láng Gusztáv tiszteletére. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 28./

A korábbi napokhoz hasonlóan szeptember 20-án este mintegy 15 ezer ember gyűlt össze a budapesti Kossuth téri demonstráción. A tüntetők Gyurcsány Ferenc és a kormány leváltását követelték. Takács András, a demonstráció egyik vezéralakja, a Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke eltanácsolta a demonstráció résztvevőit attól, hogy a Magyar Rádió épületéhez vagy bármelyik másik közintézményhez vonuljanak. Takács András bejelentette, hogy a tüntetők akarata alapján megalakult a Nemzeti Kerekasztal. Egyes tüntető csoportok éjjel különböző utcákban összecsaptak a rohamrendőrökkel, akik a Blaha Lujza térig szorították a tüntetőket. Hatvankét embert állított elő az éjszakai budapesti rendbontások során a rendőrség. A Kossuth tér szeptember 17-e, vasárnap este óta folyamatosan kormányellenes tüntetések színtere. A téren a Gyurcsány-kormánynak koporsót állítottak. A kormány nem módosít politikáján és a kabinet összetételén – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Napok óta többnyire békés kitüntetések zajlanak Magyarország több nagyobb településén, Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Pécsett és máshol. /Kitartanak a Gyurcsány Ferenc lemondásáért tüntetők. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Idén lenne hetvenesztendős Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató /1936 – 2003/, a Marosvásárhely melletti Ákosfalva szülötte, aki a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián szerezte meg zeneszerzői diplomáját. Pályáját 1957-ben a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként és zeneszerzőjeként kezdte, majd 1963-1987 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa, itt zeneelméletet, zenetörténetet és beszédtechnikát tanított. Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének. 1987 után áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól haláláig, 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt. A kommunista időszakban alantas szakmai támadássorozat indult ellene, a mellette való kiállást meggátolták. A nyilvánosság előtt ezután kerülte a találkozást. Nem magát féltette. A magyar zenei művelődés szolgálatára szegődött, egy egységes nemzettudat hitével volt európai rangú zeneszerző, zenetudós és tanár. A zenetanítás módszertani kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a magyar népzene ügye, kutatása, tanítása vagy a zenei prozódia kérdései. Az erdélyi kórusmozgalom alakulása legbensőbb szívügye volt. 1999-ben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia Aranydíját az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című tudományos munkájáért. Sokrétű zeneszerzői munkásságából ad ízelítőt december 12-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában a Szabó Csaba emlékére elhangzó hangszeres- és kórusest, melyen fellép a zeneszerző fia, Szabó Péter és Lénárt Ágota zongoraművésznő is. /Csíky Csaba: Szabó Csaba-emlékhangverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Julianus-díjban részesültek a hét végén Csíkszeredában a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói, Hantz Péter és Kovács Lehel, akárcsak Bodó Barna, aki a két másik díjazottal együtt a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB) vezeti. A Julianus-díjat a csíkszeredai Julianus Alapítvány kuratóriuma ítélte oda. Ezt az elismerést első ízben 1993-ban osztotta ki Azoknak a munkáját díjazzák, akik a szórványmagyarság felkutatása, identitásának megőrzése érdekében cselekedtek. Az előző években díjazottak között volt Orbán Viktor volt magyar kormányfő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Beke György író, Csoóri Sándor költő, Kallós Zoltán néprajzkutató, Dobos László felvidéki író, Tőkés László református püspök, a vajdasági Kasza József, illetve a kárpátaljai Kovács Miklós. Idén Eva Maria Barki bécsi jogász, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) leköszönt elnöke, a sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu médiamenedzser, valamint a szombathelyi Kovács Jenő és munkatársai részesültek elismerésben „a magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért”. Eva Maria Barki ügyvédként a rendszerváltást megelőző években magyar és erdélyi magyar menekültek ügyét vállalta fel, a kilencvenes évektől a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit támogatta. Emiatt Romániában két ízben is nem kívánatos személynek minősítették a hatóságok. Csapó József, az SZNT leköszönt elnöke a Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét dolgozta ki. A sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu román médiavállalkozó végigjárta Európa autonóm területeit, ott szerzett tapasztalatait igyekszik megosztani román és magyar honfitársaival. Kovács Jenő szombathelyi útépítő mérnök és csapata az erdélyi szórványvidékeken számos magyar vonatkozású műemléképület, emlékmű megmentésében vett részt. /Julianus-díjat kaptak a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

A kulturális és turisztikai kapcsolatok fejlesztésében és a gazdasági együttműködés élénkítésében lát lehetőségeket Winkler Gyula külkereskedelemért felelős miniszter, aki az RMDSZ vajdahunyadi delegációjának élén látogatott február 2-án Magyarországra, Vas megyébe. „A környezetvédelem terén is lehetnek olyan közös projektek, amelyek az Európai Unió támogatását is élvezhetik” – mondta Winkler, aki szerint szívesen átvennék az uniós pályázatokban szerzett magyar tapasztalatokat. A Hunyad megyei küldöttség Szombathelyen a városi és megyei önkormányzat vezetőivel, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségével folytatott megbeszélésén román–magyar gazdasági konferencia szervezésében állapodott meg. A két település közötti 17 éves testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően az elmúlt időszakban számos közös programot bonyolítottak le. /Kulcsár Andrea: Testvérvárosok: másképp kell csinálni. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./

Április végére ígéri a vajdahunyadi Magyar Ház új épületének átadását Winkler Gyula miniszter, a megyei RMDSZ-szervezet elnöke. Vajdahunyadon 2000 májusában avatták az első közösségi épületet, amely azóta civil szervezetek székhelyeként otthont biztosított már az ökumenikus óvodának, orvosi rendelőnek, internet klubnak, státus-irodának, és számtalan kulturális rendezvénynek. Ez utóbbi célra azonban szűknek bizonyult, szükség volt a bővítésre. A Communitas és az Illyés Alapítvány mellett jelentős segítséget nyújtott Szombathely önkormányzata is, amely testvérvárosi kapcsolat révén évi 400 000–1 millió forint közötti pénzbeli juttatással támogatta az eredeti Magyar Ház megvételét és rendbetételét, illetve az új felépítését. Emellett számtalan, használati és berendezési tárgyakból álló támogatást nyújtottak, kezdve a könyvtárral, számítógépekkel, fűtőtestekkel, mondja Winkler Gyula, aki a Magyar Ház adminisztrálására létrehozott Corvin Savaria Társaság elnökeként, majd vezetőségi tagjaként aktív részese volt az eseményeknek. A jelenlegi felállásban Vajdahunyadon elsőrendű cél a magyar nyelvű oktatás talpra állítása, mondta Winkler. /Gáspár-Barra Réka: Pedagóguslakások is lesznek a Magyar Házban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

Hunyad és Vas testvérmegyék kapcsolata eleinte tapasztalatcserékre korlátozódott. Azután nyaranta Hunyad megyei gyerekek a Balatonon üdültek egy hétig a Vas megyeiek vendégeként, s az utóbbi két évben immár magyarországi ifjak is jöttek a hunyadi hegyekbe. A turizmus az együttműködés kiemelt területe, hangsúlyozta mostani tanácskozásukon Mircea Molot, a Hunyad megye tanácselnöke. Tavaly hét Hunyad megyei küldöttség járt Szombathelyen. Hunyad megye magyar vonatkozású múltját is felhozták a tárgyalások során. Mindenekelőtt az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával Zajkányban felállított, majd a kilencvenes években, illetve 2003-ban eltüntetett, lerombolt Hunyadi János emlékmű visszaállítását javasolták. Mircea Molot nem tudott a hányatott sorsú emlékműről, egy eredeti szöveget tartalmazó tábla felállítását ígérte, ha nem is a teljes emlékmű visszaállítását. /Chirmiciu András: Vasi napsütés Hunyad magyar történelmi örökségén? = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./

Április 22-én, vasárnap Budapestről, a Szent István-bazilika elől indul 3000 kilométeres kerékpáros zarándokútjára a csángók anyanyelvi miséjéért Ferkó Zoltán. Április 22-én délben a Szent István-bazilikában a csángók anyanyelvi vallásgyakorlásáért mutatják be a szentmisét. Az egyetemes könyörgés elmondására máris több moldvai fiatal jelentkezett. A szentmise után, 13 órától indítják útnak Ferkó Zoltánt, aki először Vác, Esztergom, Győr, Pannonhalma, Szombathely érintésével a Vatikánba, majd onnan a Zágráb, Drávaszabolcs, Pécs, Szeged, Déva, Gyulafehérvár útvonalon Csíksomlyóra és Jászvásárba (Iasi) megy. Az út a tervek szerint 40 napig tart. Csíkszeredába a csíksomlyói búcsú előestéjén érkezik Ferkó Zoltán, részt vesz a búcsún, majd onnan pünkösd vasárnapján indul tovább Pusztina, Bákó, Szabófalva érintésével Jászvásárba. Egy másik zarándoklat húsvét vasárnapján indult el Balatonzamárdiból. A feltámadási menetről van szó, amelyet tavaly is megszerveztek, és amelynek a végén, az egyes állomásokon felszalagozott feltámadási jelvény a pünkösdi búcsú alkalmával érkezik Csíksomlyóra. A feltámadási menetnek 98 stációja és rengeteg közbeeső állomása van a Kárpát-medencében. Az útvonalon érintett közösségek ünnepélyes keretek között fogadják és veszik át a feltámadási jelvényt, majd gyalogosan viszik tovább, stafétaként adva át egymásnak. /Takács Éva: Zarándoklatok anyanyelvű miséért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Május 7-én indult Máramarosszigeten, május 24-én zárul Aradon Feiszt György történész, levéltáros (Szombathely) és Gróf László térképtörténész, a Királyi Társaság tagjának (Oxford, Anglia) erdélyi előadó körútja. Gróf László Vajdahunyadon és Aradon Erdély kartográfiája, Feiszt György mindhárom városban Magyarország és Erdély címerei címmel értekezik. Felkeresik Nagybányát, Zilahot, Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyöt. /Előadó körút a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

Az öt éve elhunyt író élete és munkássága előtt tisztelgő kétnapos tanácskozás kezdődött május 21-én a Kolozsvár Társaság székhelyén, A zokogó majom könnyei – Bálint Tibor emlékkonferencia címmel. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a most hetvenöt éve született, több nyelvterületen is ismert irodalmi nagyságról kijelentette: ha ma élne Bálint Tibor (1932–2002), alternatív Nobel-díjra jogosulna, annyival egyénibb, egyetemesebb másoknál. Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke azt a tavaly novemberben született írását olvasta fel, amellyel Bálint Tibort post mortem eredménytelenül ajánlották a Pro Cultura Hungarica-díjra. Török Katalin színművész a prózaírónak a kolozsvári szülőföldről szóló vallomását tolmácsolta. Jakab Gábor pápai káplán, Egyed Emese költő, esszéíró Antall István irodalmi szerkesztő (Magyar Rádió) és Láng Gusztáv irodalomtörténész (Szombathely) tartott előadást. Délután az EME-székhelyén Zsehránszky István műkritikus és Csép Sándor tévészerkesztő, író értekezett, majd levetítették a Sánta angyalok utcája színdarab 1972-es kolozsvári előadását. /Ördög I. Béla: Emlékezés Bálint Tiborra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./ „Bálint Tibor Zokogó majom című nagyregényében a közép-kelet-európai kisember léttapasztalatának egész megrendítő mélységében tárulkozik föl” – fejtette ki Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész előadásában. A Bálint Tiborról könyvet is írt Bertha Zoltán részletesebben elemezte a Forrás-nemzedék egyik kiemelkedő alakjának életművét. /Stanik Bence: A zokogó majom könnyei. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Domokos Péter akadémikus, a finnugrisztika professzora több mint hetven év múltával tért vissza először szülőfalujába, Gyergyóalfaluba. Emlékeiben még mindig élnek az édesapjához – Domokos Pál Péterhez – fűződő történetek, amelyek az ő székely- és csángóföldi látogatásai utáni hazatéréseket idézik. Domokos Péter kifejtette, Magyarországon baj van a magyarságtudattal, nevezetesen a magyar szó értelmezésével. A másságot, a globalizációt, a nemzetköziséget helyezik az önazonosság-tudat elébe. Ha magunkról beszélünk, ha a társadalom magyarságtudatát próbáljuk erősíteni, már ránk sütik a nacionalizmus bélyegét. A finnek csak és kizárólag nyelvrokonaink, és semmi több. Semmi faji közünk nincs sem a finnekhez, sem többi a nyelvrokonhoz, udmurtokhoz, komikhoz, manysikhoz és hantikhoz. Ők kicsik, ferde szeműek, a finnek magasak és kék szeműek, az évezredek során ilyen emberré alakultak. A nyelv viszont egészen más dolog: a nyelvükben legalább ezer olyan szót őriznek, amely mindent bizonyít. Nyelvi törvények léteznek, amik meghatározóak. A lengyel, az orosz, a bolgár is érti egymást. Miért? Mert ezer évvel ezelőtt még egymás mellett éltek. Mi viszont hatezer éve élünk távol egymástól, és nagyon eltávolodtak egymástól a nyelveink. Mostanában sokfajta eredetelmélet látott napvilágot: például vannak, akik a suméroktól vagy az etruszkoktól származtatják a magyar népet. Domokos Péter leszögezte, ezek azok az elméletek, amelyekről vitatkozni sem érdemes. Álmodozó emberek mindig lesznek, akik különböző elméleteket gyártanak. Domokos Péter fölöslegesnek és meddőnek tartja az erről szóló vitákat. Ugyancsak nevetséges, hogy egyesek a székelység nyelvjárását külön nyelvként akarják feltüntetni. Egy himnuszunk és egy magyar nyelvünk van, ebbe beletartozik a székelység is teljes egészében. A csángó nyelvjárásról is a románok próbálták elterjeszteni, hogy „elrontott” román nyelven beszélnek, ez viszont nem igaz, ők a Kazinczy-féle nyelvújítás előtti magyar nyelvet őrizték meg napjainkig. Minden nyelvben vannak tájszavak, de az alap mindenhol ugyanaz. Domokos Péter /sz. Gyergyóalfalu, 1936. jan. 15./ Tanulmányait Kolozsváron, Veszprémben, Szombathelyen és Budapesten végezte. A nemzetközi finnugrisztika elismert művelője: több mint 30 önálló kötete, összeállítása, mintegy 350 cikke, tanulmánya jelent meg, számos egyetemen tanított. 1960 óta előadó az 5 évente megrendezett Nemzetközi Finnugor Kongresszusokon. 1989-ben közreműködött a Finnugor Írók Nemzetközi Társasága megalapításában, amelynek éveken át alelnöke, majd elnöke is volt. Létrehozta az MTA Uralisztika Komplex Bizottságát. /Jánossy Alíz: Nyelvrokonság, semmi több. Beszélgetés Domokos Péter akadémikussal, a finnugrisztika professzorával. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

A magyar nemzetpolitika szemléletében, tartalmában, eszköz- és intézményrendszerében is megújult az elmúlt évben – hangsúlyozta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára július 12-én tartott budapesti sajtótájékoztatóján. A nemzetpolitika megújítását elsősorban a megváltozott külső és belső körülmények indokolták. Magyarország, Szlovákia, Szlovénia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, Románia pedig 2007-ben vált tagállammá. A kisebbségpolitika új dimenzióba került – mondta a szakállamtitkár. A megváltozott nemzetpolitika leglényegesebb változásai a megújult támogatáspolitika, valamint a fejlesztéspolitika. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy ezek között szoros együttműködést kell kialakítani és új intézményrendszert kell létrehozni. Gémesi Ferenc kiemelte, hogy ma már a nemzetin túl lehet más forrásokat is találni ahhoz, hogy a kisebbségek által lakott régiókban fontos, népességmegtartó, gazdaságfejlesztő, kultúramegtartó projektek indulhassanak el. A magyar–magyar párbeszéd intézményrendszerének átalakítása volt az egyik heves vitákat kiváltó kérdés. Azzal, hogy a korábbi, egyfórumú rendszer átalakult többfórumúvá, véleménye szerint a tartalmi kérdésekre jobban koncentráló együttműködési struktúra alakult ki. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője közleményében úgy fogalmazott: „a kormány még mindig rabja saját, 2004. december 5-én folytatott magyarellenes kampányának, ezért fél összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. Ezt tetézte azzal az ámokfutással, mely során szétverte az öt kormányt megért Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Teleki László Intézetet”. /Megújult magyar nemzetpolitika? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szülőföld Alapról szólva Gémesi Ferenc kiemelte, hogy ez a pályázati úton elnyerhető támogatások alapintézménye. Tevékenységét három szinten fejti ki: politikai szinten történik a fő célok meghatározása. Az idén februárban megalakult Regionális Egyeztető Fórum keretében a miniszterelnök és a külhoni magyar politikai vezetők egyeztetnek. A Szülőföld Alap forrásai az idén jelentősen megnövekedtek: a rendelkezésre álló 2,2 milliárd forintból eddig egymilliárdot osztottak ki. A forráselosztás nem pusztán létszámarányos, hanem a két hátrányosabb helyzetben lévő régiónak, Kárpátaljának és a Vajdaságnak több jut, amivel a többi Kárpát-medencei magyar közösség is egyetért. A nyugati magyarságról elmondta: „megpróbálják bevonni őket a nemzetpolitikai együttműködés rendszerébe. ” Idén első ízben megrendezik a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját, a Biennálét. A rendezvény, két egymásra épülő fesztivál formájában valósul meg: „A Dunánál” alcímmel 2007. augusztus 18. és 20. között Budapesten, míg 2007. szeptember-októberében Budapesten, Szegeden, Gyulán és Szombathelyen zajlik majd a Kortárs Művészeti Fesztivál. A rendezvény célja, hogy bemutassák a magyar közönségnek a külhoni kortárs magyar kultúrát. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint „a határon túli magyarok az elmúlt évben sem számíthattak semmi jóra, semmilyen segítségre az MSZP és a kormány részéről”. /Kánya Gyöngyvér: Gémesi: megújult a nemzetpolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Vajdahunyadon a hagyományossá vált városnapok rendkívüli sikernek örvendhettek. Ez elsősorban az önkormányzatnak és a szintén szervező szerepét betöltő Hunyadi János Humanitárius Társaságnak köszönhető. A képzőművészeti galériában Marosfalvi Antal szombathelyi képzőművész életművét bemutató tárlatot tekinthették meg az érdeklődők. A helyi kiadványok között bemutatták Kun Kriza Ilona Pitypang című verseskötetét is. A közel egyhetes rendezvénynek számtalan magyar vonatkozású mozzanata volt, ami a helyi magyar közösség erősödését tükrözi. /Gáspár-Barra Réka: Ma zárulnak a Vajdahunyadi Napok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Második otthonát avatta november 13-án a vajdahunyadi magyar közösség: hét év alatt immár a második épületét sikerült felavatni a vajdahunyadi Magyar Háznak. Úgy nézem, itt van mindenki azok közül, akik 1989 decemberében RMDSZ-t alapítottak Vajdahunyadon és mindazok, akik később úgy érezték, ez már nem elég: művelődési, ifjúsági szervezetek kellenek – emlékezett avatóbeszédében Winkler Gyula, akit elsősorban a ház megálmodója és megvalósításának fő támogatójaként üdvözölték a vajdahunyadiak. A Magyar Ház első épületét a testvérváros Szombathely önkormányzatának támogatásával sikerült elindítani. A továbbépítésbe besegített az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány is. Az első Magyar Házban folytatott tevékenység hét év alatt túlnőtt a falakon. Az új, tágas “testvérépületben” egy 60-80 személyt befogadó konferenciateremre nyílik az ajtó. Az Új Magyar Szó napilap fotókiállítását nyitották meg az avatóünnepség alkalmával. Az új épület emeleti részén klubhelyiséget, vendégszobákat alakítottak ki. /Gáspár-Barra Réka: Bővülő Magyar Ház Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./ November 13-án a frissen felavatott vajdahunyadi Magyar Házban zajlott az RMDSZ kampánya, Winkler Gyula, Bíró Rozália, Kelemen Hunor és Borbély Károly az érdeklődők kérdéseire válaszolt. /Hármas esemény Hunyadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Ünnepi istentisztelettel és kopjafa-avatással emlékeztek április 13-án Ákosfalván a falu szülöttére, Szabó Csaba /Ákosfalva, 1936. ápr. 19. – Szombathely, 2003. máj. 23./ zeneszerzőre halálának ötödik évfordulóján. Balla Lóránd református lelkipásztor elmondta: „Szabó Csaba Ákosfalván született, ez a falu jelentette neki az otthont, a szülőföldet. Több évig a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen oktatott, egykori tanítványai minden bizonnyal elmondhatják, hogy a zenetudománytól és az emberi értékektől sugárzó előadásait jó volt hallgatni. Egyházzenei munkássága mindig maradandó értéket fog nyújtani” Csíky Csaba karnagy a kopjafa-avatás előtt mondott ünnepi beszédében hangsúlyozta, ezzel az emlékművel az erdélyi magyarság nagy zeneszerzője előtt tisztelgünk, aki református hitét munkásságában is őrizte, zsoltárfeldolgozásai, kórusfeldolgozásai szárnyalóak. A rendezvényt a Csíky Csaba vezényelte Musica Humana női kamarakórus, Marton Irén énekművész fellépése, valamint az ákosfalvi iskolások műsora tette emlékezetessé. /Berekméri Ildikó: Kopjafa a zeneszerzőnek. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

December 3-án Déván a Hunyad Megyei Könyvtár munkatársai szakmai megbeszélést folytattak a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár vezetőivel. A két intézmény közötti kapcsolat idén nyáron kezdődött, amikor a szombathelyiek meghívták a dévaiakat az ott megrendezett országos könyvtárosi vándorgyűlésre. Olyan nyitottságot tapasztaltak magyar vendéglátóik részéről, melyet mindképp viszonozni akartak – mondta Gabriela Marcu, a Hunyad Megyei Könyvtár igazgatója. Vas és Hunyad megye már jónéhány éve testvérmegyei kapcsolatot ápol. A jövőben interneten lebonyolítható közös programokat terveznek a két megye, illetve a két nemzet irodalmának kölcsönös megismertetésére. A szombathelyi könyvtár vezetői meglátogatták a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportot és a Szent Ferenc Alapítványt is. A szombathelyiek megígérték: igyekeznek szakmai segítséget nyújtani a többnyire adományokból összegyűlt többezer kötetes iskola könyvállomány feldolgozásához. /Gáspár-Barra Réka: Szombathelyi könyvtárosok Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./