Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1993. november 12.
Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök Rómában járva interjút adott, melyet a L`Osservatore Romano máj. 28-i száma közölt. Előzőleg Ioan Robu bukaresti érsek is adott interjút a vatikáni lapnak, de abban csak a román egyházmegyéről beszélt, az erdélyi magyar egyházmegyéket nem említette. Jakubinyi György interjúját most magyar fordításban közölte a lap. Jakubinyi áttekintette a katolikus egyház helyzetét Romániában, felvázolta a múltat. 1948-ban a kommunista hatalom megszüntette a görög katolikus egyházat. 1948-ban a görög katolikus egyháznak 1 750 000 híve volt és 1800 papja, a római katolikus egyházmegyéknek pedig 1,2 millió híve, tehát ebben az évben 3 millió katolikus élt az országban. 1949-ben az állam kimondta, hogy 13 felekezet ismer el, az ortodox, a protestáns egyházakat, mellettük a római katolikus egyházat nem ismerte el, az megtűrt státusban volt. A harmadik csoportba sorolták az üldözött egyházakat, közöttük első helyen állt a megszüntetett görög katolikus egyház, majd a Jehova Tanúi következett. Az 1989 utáni változások után újra elismerték a görög katolikus egyházat, de nem adták vissza 1800 templomukat, ebből harmincat erővel visszafoglaltak vagy a hívek önként visszatértek egyházukba. A Szentszék megérezte azt, hogy az 1989-es változások kezdeti lelkesedése nem tart sokáig, ezért gyorsan betöltötte az összes püspöki széket. Míg 1948-ban 3 millió katolikus volt Romániába addig jelenleg alig 2 millió. A másfél millió román görög katolikusból csak 250 ezer vallotta magát görög katolikusnak. Köztudomású, hogy a népszámlálást manipulálták. Ha kétszeresét vesszük a bevallottnak, akkor is 500 ezer, mellettük van 1,3 millió római katolikus. Az erdélyi római katolikusok négy egyházmegyéje 1930-ban került csak a bukaresti érsekség alá. Az erdélyi püspökök kérésére Gyulafehérvárt érseki rangra emelte a Szentszék, és kivette Bukarest alól 1991-ben. Ugyanakkor ígéretet tett a Szentszék, hogy a másik három, többségében magyar egyházmegye, Szatmár, Nagyvárad és Temesvár Gyulafehérvár szuffraganeusa lesz, és így az erdélyi négy magyar egyházmegye egyetlen érseki provinciát fog alkotni. A négy erdélyi egyházmegye közül a legnagyobb a gyulafehérvári ? 500 ezer katolikussal ? amelynek túlnyomó többsége Székelyföldön él. A másik három egyházmegye a másik félmilliót teszi ki, így a kétmilliós romániai magyarság fele katolikus, fele református. A 200 ezernyi moldvai csángó katolikus, kevesebb mintegy 40 százalékuk beszél még magyarul. Az egyházi iskolákat nem adja vissza az állam, 1948-ban 32 magyar katolikus gimnázium volt és 186 elemi. /Jakubinyi György: A katolikus egyház újjászületése Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
1993. november 24.
"Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában szokatlanul tapsoltak Paulus Alajos filmjének végén. Nem élt soha kisebbségben. "Mégis minden határainkon túl élő magyart rokonomnak tartok" - vallja a budapesti Paulus Alajos A Rendezni végre közös dolgainkat című filmben a szlovákiai magyarok, a Rendezni végre közös dolgainkat című filmben a szlovákiai, a trilógiában /Béke veled, Félrevert harangok, Visszatérés/ a romániai magyarok panaszait szólaltatta meg. A vajdasági magyarokról szól a Van egy álmom című alkotása. /Pósa Zoltán: Békés visszatérés. Székelyföld, Vajdaság, Felvidék panaszának krónikása. = Új Magyarország, nov. 24./"
1993. december 1.
A fasiszta ideológián, a fajelméleten alapuló névelemzés kísérlete a 20-ea éves hírhedt kisebbségellenes oktatási miniszterének, Anghelescunak a szellemét idézik. 1924- júl. 26-án született meg a törvény, mely szerint azok a román származású polgárok, akik anyanyelvüket elfelejtették, gyermekeiket csak román nyelvű iskolába járathatják. Így indult meg a származáskutatás és a névelemezés, amitől tizennégy éven át hangos volt a román parlament. Ezzel az erőszakos módszerrel magyar gyermekek százezreit fosztották meg az anyanyelven tanulástól. Amikor az elmúlt időben Lenghel asszony minisztériumi kiküldött névelemzéssel próbált nyomást gyakorolni, a pedagógusok félénken eltűrték mindezt, holott nemzetközi dokumentumok megsértése történt. Az RMDSZ jogászainak ismertetni kell az idevágó dokumentumokat, érdemes azokat sokszorosítani. /Szigeti László: Javaslatok a székelyföldi névelemzési kísérletekkel szembeni önvédelem megszervezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 1./
1993. december 3.
Régen megfogalmazott igény, hogy össze kell hangolni az oktatással foglalkozó tanügyi jellegű intézmények, szervezetek, alapítványok munkáját. Sok oktatási tárgyú alapítvány és társaság van, ezek képviselői fognak összejönni Csíkszeredán, dec. 11-12-én. Elég megemlíteni a Bolyai Társaságot, a Talentum Alapítványt, a pedagógusok munkáját segítő Collegium Transsylvanicumot, a szórványmagyarok gyermekeinek oktatását segítő három alapítványt /Beder Tibor, Vetési László lelkész és Bodó Barna vezetésével/, a Civitas Alapítványt, a Miskolczy Dezső Alapítványt. Régebben megszületett az elhatározás a hiányszakmák magyar főiskolai hálózatának kiépítésére, mégpedig Székelyföldön, mert itt vannak megfelelő feltételek, a helyi önkormányzatok itt segítenek, Fontos volt az okt. 8-i csíkszeredai munkamegbeszélés, melyet a Pro Agricultura Hungariae és a Pro Agricultura Hargitae alapítványok kezdeményeztek, témája a magyarországi egyetemek és főiskolák keretében folyó távoktatás, mellyel agrárszakembereket és általános iskolai pedagógusokat képeznek Erdély számára. /Barabás István: Az iskola kérdései. = A Hét (Bukarest), dec. 3./
1993. december 8.
A szenátorokkal, képviselőkkel való találkozókon sok szó esett a székelyföldi magyarság gondjairól. Magyari Lajos szenátor hangsúlyozta, hogy az elszegényedés és az elvándorlás a fenyegető veszedelem. Össze kell fogni, meg kell erősödni. /Simó Erzsébet: Szemtől szembe a választókkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./
1993. december 11.
Katona Ádám nyílt levélben kért Iliescu elnöktől amnesztiát az ártatlanul bebörtönzött székelyföldi magyaroknak és cigányoknak. Katona Ádám emlékeztette Iliescut arra, hogy 1990. jan. 4-én amnesztiát adott, ezt egyedül az oroszhegyi és a zetelaki emberekre nem alkalmazták. /Katona Ádám: Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
1993. december 15.
Három székelyföldi polgármester, Albert Álmos /Sepsiszentgyörgy/, Dézsi Zoltán /Sepsiszentgyörgy/ és dr. Ferenczy Ferenc /Székelyudvarhely/ Magyarországon tárgyalt arról, hogy Székelyföld is bemutatkozhasson az 1996-os világkiállításon. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 15./
1994. január 15.
Első esztendejét zárja a Diaszpóra Alapítvány, ismertette munkájukat Vetési László lelkész. Céljuk: a szórványmunka szervezése, végzése, segélyszolgálat, ifjúságmentés, tudományos- és statisztikai felmérések, gyermek, ifjúsági és evangelizációs táborozások. Terveik között szerepel az összes magyar templom, műemlék felmérése, a szórványközösségek felmérése. Árpádkori templomok állnak üresen. A legsürgetőbb feladat a négy lélekkel maradt magyarigeni templom megmentése. Segítség a Román Televízió magyar adásában elindított Juhaimnak maradékát összegyűjtöm című szórványsorozat. A szórványalapítványok 1993-ban Csíksomlyóban együttműködési tanácsot hoztak létre, hogy összehangolják tevékenységüket. A Julianus Alapítvány Székelyföld szellemi erőit mozgósítja, a Szórvány Alapítvány /Temesvár/ elméleti kutatást végez, a Beszterce Művelődési Alapítvány a régió iskolai és egyéb segélynyújtását vállalta, a Domokos Pál Péter Alapítvány a csángókérdéssel foglalkozik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
1994. január 20.
"Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-plaform szóvivője nyílt levelet intézett a román ellenzékhez, arra kérve őket, emeljék fel szavukat az igazságtalanul bebörtönzött székelyföldi magyarok érdekében. Esetükben a közkegyelmi rendeletet nem alkalmazták, tehát "nyilvánvalóan etnikai indokoltságú jogsértés történt." Közben az igazi gyilkosok szabadlábon vannak, kiengedték Iulian Vlad szekuritáté-tábornokot is. Nemzetközi jogászbizottságnak kellene felülvizsgálni a bírósági iratokat. Többtízezer aláírás gyűlt össze a bebörtönzöttek érdekében és Székelyudvarhelyen mintegy tízezer ember tüntetett kiszabadításuk érdekében. Katona Ádám levelét megküldte a román ellenzéki személyiségeken kívül parlamenti képviselőknek és szenátoroknak is. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 19, Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./"
1994. február 19.
Sepsiillyefalván 79 éves korában elhunyt dr. Pap István a kolozsvári Agrártudományi Egyetem nyugalmazott tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ tiszteletbeli elnöke. Rendkívüli tehetségű polihisztor volt, agrármérnök, matematikus, agrárközgazdász, publicista, ragyogó előadó. Dr. Pap István, Székelyföld nagy fia, 1915. febr. 23-án született Verespatakon. tanári tevékenysége negyven esztendeje alatt mint állattenyésztési szakember, tudományos kutató és nagyszerű szakíró, tucatnyi szakkönyv, szakcikkek és tanulmányok szerzője volt. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./
1994. március 9.
Márc. 7-én az SZDSZ küldöttsége Kuncze Gábor frakcióvezetővel az élén Bukarestben tárgyalt a kormány képviselőivel, illetve az ellenzéki pártok vezetőivel a kétoldalú együttműködéstől és a magyar kisebbségről. Hrebenciuc kormányfőtitkár megígérte, hogy a székelyföldi magyar bebörtönzöttek ügyében március végéig döntés születik. Coposu pártelnök megerősítette: az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat szellemében egyenlő jogokat kívánnak biztosítani a kisebbségeknek. A küldöttség találkozott az RMDSZ vezetőivel is. Részletesen megvitatták a határon túli magyarság támogatási rendszerét. Egyetértettek abban, hogy a támogatást át kell alakítani az áttekinthetőség és ellenőrizhetőség alapján. /Magyar Hírlap, márc. 8./ A Bukarestben tárgyaló SZDSZ küldöttek, Kuncze Gábor frakcióvezető és Szent-Iványi István, a párt külügyi szóvivője sajtóértekezletet tartottak márc. 7-én. Az SZDSZ szerint a problémák csak európai keretekben oldhatók meg véglegesen, ezért támogatják, hogy Románia előre lépjen az integráció útján. Alapkérdésnek tekintik, hogy megszülessen a kisebbségi törvény, mert törvényes szabályozás hiányában a helyzet rendezése mindig tele van bizonytalanságokkal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
1994. március 22.
"Beke György fiával, Beke Mihály Andrással együtt február végén Székelyföldi körútjukon találkoztak az olvasókkal. A beszélgetések témája a kimenekülők és az itthonmaradottak viszonya volt. Sokan nagy szeretettel emlékeztek Beke György "barangoló könyveire" /Magunk keresése, Szilágysági hepe-hupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok, Boltívek teherbírása/, arra, hogy a sorsvállalásról szólt, hogy a csángókérdésről írt akkor, amikor még sokan azt sem tudták, hogy egyáltalán léteznek moldvai csángók. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./ "
1994. április 7.
Ápr. 4-re virradóan öngyilkos lett Karsai László, az amnesztiával szabadult székelyföldi elítéltek egyike. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Nyolc székelyföldi elítélt részesül kegyelemben, közülük öten kiszabadultak /Ambrus Pál, Karsai László, Nagy István, Nagy Imre és Vass Kis Előd/, hármat /Boldizsár Ferenc, Bálint Mihály és Ilyés István/ a börtönbizottság javaslatára nem engedtek szabadon. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
1994. április 8.
Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke Savanyú szél fúj /Püski Kiadó, Budapest, 1993/ című könyvében leírta a székelyföldi elítéltek történetét. A könyvet lefordították franciára, angolra és németre, eljutott az Európa Tanácshoz, az USÁ-ba, Argentínába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
1994. április 13.
Az árkosi kastélyban rendezte meg az állami levéltárosok találkozóját az Andrei Saguna Kulturális és Keresztény Egyesület, ahol kizárólag a székelyföldi románság történetét tárgyaló dolgozatokat olvastak fel. Szó esett a székelyföldi románok állítólagos elmagyarosításáról, az ottani román iskolákról. Háromszéken egyetlen magyar levéltáros sincs. Készül Bukarestben egy kötet a román állam 1925 és 1945 közötti kisebbségpolitikájáról. /Megrendelt történelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./
1994. április 26.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés és a Gyergyói Területi RMDSZ szervezésében az ártatlanul elítéltek és közelmúltban kiszabadultak látogattak el Gyergyószentmiklósra. Kiderült, hogy amikor Bálint Lajos érsek Szamosújvárra utazott, hogy a börtönben a székelyföldi elítélteknek mondjon szentmisét, más rabokat vezettek elő. Katona Ádám elmondta, hogy teljes rehabilitálásukért harcolnak, továbbá a még börtönben levők kiszabadításáért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./
1994. május 7-8.
Máj. 6-én szabadlábra helyezték Boldizsár Ferencet és Illyés Istvánt, a két igazságtalanul elítélt székelyföldit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7-8./
1994. május 10.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ápr. 30-án Gyergyószentmiklóson tartotta soros ülését. Dr. Csapó József szenátor a területi autonómia és az önkormányzati autonómia viszonyáról tartott előadást. Felhívta a figyelmet az Európai Stabilitási Egyezmény konferenciájának fontosságára és kérte, hogy az általa kidolgozott autonómia memorandumot fogadja hivatalosnak az RMDSZ. Patrubány Miklós, aki hat hónappal ezelőtt a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság konferenciáján képviselte a székelyföldi elítéltek ügyét, elmondta, hogy a Magyarok Világszövetségén belül országos tanácsok alakultak és az Egyesült Államok magyar tanácsa az erdélyi magyar tanáccsal hosszú távú együttműködést irányzott elő. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
1994. június 6.
A bécsi Eva Maria Barki, az Erdélyi Nemzetközi Bizottság elnöke Székelyföldön járt. Sepsiszentgyörgyön többen arról érdeklődtek, hogy a jogi sérelmekkel miként lehet nemzetközi fórumokhoz folyamodni. Ezen a téren még nagy a tájékozatlanság. A jogásznő emlékeztetett: az RMDSZ 1993. januári brassói kongresszusán a kisebbség önmeghatározást szavazták meg, elvetve az általa javasolt népcsoport meghatározást. Csíkszeredán megállapította, hogy a városban tervezett ortodox központ /püspökség/ felépítésének ügyét már nem lehet Strassbourgba vinni, mert éppen Csíkszereda városi tanácsa magyar tagjainak gyengesége adott lehetőséget a felépítésre. /Új Magyarország, jún. 6./
1994. június 15.
Körlevelet küldött a Külügyminisztérium és a Helyi Közigazgatási Főigazgatóság a településekre, ebben korlátozza a helyi hatóságok jogát abban, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítsenek határon túli településekkel. Ez ellen interpellált az RMDSZ-frakció nevében Márton Árpád máj. 23-án, emellett több székelyföldi település a kormányhoz írt közös levelében tiltakozott a korlátozások ellen, így például külön engedélyhez kötik a kiutazásokat, útijelentéseket kell írni. Mindez alkotmányellenes. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./
1994. június 30.
A Bolyai Társaság kezdettől a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását szorgalmazta, ugyanakkor mások a Székelyföldön alapítandó Székely Egyetem mellett voltak. Idén Kolozsváron, az egyetemen kaptak 300 helyet magyar nyelvű oktatásra, de aggódnak azért, betelnek-e a helyek. Kolozsváron, a Zeneművészeti Főiskolán a rektor eleve elzárkózik a magyar nyelvű oktatástól. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
1994. július 18.
Nem sétálhattunk, zárkáinkban nem ülhettünk le, nem kaphattunk levelet, emlékezett vissza Vass Kiss Előd, a hét székelyföldi egyike, akik márciusban amnesztiával szabadultak, azon a sajtótájékoztatón, amelyet Budapesten tartott az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform és a Magyarok Világszövetsége. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a strasbourgi emberi jogi bíróságon kezdeményezi a perújrafelvételt, mert mindnyájukat gyilkosokként helyezték szabad lábra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19., Népszabadság, júl. 16./ Nemzetközi összefogás segítségével kiszabadultak a börtönből, ez csupán az első győzelem, mondta Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivője. Iliescu elnök a spontán hatóságellenes cselekményekre, amennyiben azok 1989. dec. 22-én éjfélig zajlottak le, amnesztiát hirdetett, de ezt a román hatóságok csak a románokra alkalmazták. /Magyar Hírlap, júl. 18., Új Magyarország, júl. 18./
1994. július 20.
"Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügyi miniszter júl. 18-i közleményében tiltakozott a Duna Tv egyik műsora ellen, amelyben a székelyföldi amnesztiával szabadultak ügyével foglalkoztak. A közlemény szerint a perekben bebizonyosodott, hogy gyilkosság történt, sőt dec. 22-én a hadsereg és a Securitate átállt a forradalom oldalára. Ezek erősen vitatható megállapítások, továbbá kérdés marad, a székelyföldiekre miért nem vonatkozik az amnesztia. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./ Paunescu szenátor gyilkosoknak nevezte az ártatlanul bebörtönzötteket, majd gyalázta az RMDSZ-t és kérte a román hatóságok erélyes fellépését a "nemzetellenes és románellenes akciókkal szemben". /Új Magyarország, júl. 20./"
1994. július 20.
"1993-ban alakult meg Csíkszeredán az Eurokultúra Társaság, mondta el az egyik alapító tag, Borbély Ernő, melynek célja az európai kultúrák kölcsönös megismerése, "szellemi és kulturális értékeink európai népszerűsítése". Az Eurokultúta Társaság hívta meg székelyföldi körútra a Duna Televíziót. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./"
1994. július 26.
"Az a székelyföldi elítéltekre vonatkozó bukaresti állítás, hogy a nemzetközi jogvédelem kilátásba helyezése a román állam ellen irányul, jelzi, milyen messze van még Románia a jogállamtól, állapította meg Eva Maria Barki bécsi ügyvéd, kisebbségi szakértő. Emlékeztetett arra, hogy az ET Jansson-König-jelentése szerint is "eléggé gyenge bizonyítékokon alapuló" ítéletnek minősítette a székelyföldiek ítéletét. /Új Magyarország, júl. 26./"
1994. július 27.
Hajdú Dezső ügyvéd, az oroszhegyi és zetelaki volt elítéltek védőügyvédje nyílt levele intézett Chiuzbaian igazságügyminiszternek, reagálva arra, hogy a miniszter elítélte az RMDSZ és a Duna tévé akcióját a gyilkossággal vádolt székelyföldiek felmentéséért. Hajdú cáfolta a miniszter állításait, rámutatva, hogy az 1990-es amnesztia rájuk is vonatkozott, olyan személyeket fogtak perbe, akik akkor jelen sem voltak, továbbá Zetelakán nem bizonyosodott be, hogy a milicistát megölték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28., nyílt levél: Curierul National, júl. 27./
1994. augusztus 3.
"Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform szóvivője Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügyminiszterhez írt nyílt levelében emlékeztetett: 1992. máj. 1-je óta annyiszor közreadott felhívásukban kérték, Chiuzbaian miniszter és a főügyész forduljon a törvényszékhez Cseresznyés Pál szabadlábra helyezése érdekében, továbbá a hét székelyföldi elítélt perének újratárgyalása ügyében. Összegyűjtöttek 27 952 hiteles aláírást a kérés alátámasztására. Románia érdeke, hogy ezek az Európa Tanács által is kifogásolt perfolyamatok méltó módon befejeződjelek. Nem gyilkosokat védünk, hangsúlyozta, "hanem gyilkosságok ürügyén politikai célzattal elítélt embereket, a romániai magyar nemzeti közösség tagjait." Katona Ádám idézett az 1992-es aláírásgyűjtő felhívásból: "A román-magyar megbékélés feltétele a népünk ellen elkövetett durva jogsértések orvoslása." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./"
1994. augusztus 27.
Aug. 22-én holtan találták Vass Kiss Elődöt Budapesten, az albérleti lakásban, a fürdőszobában, öngyilkos lett. A fiatalember egyike volt a székelyföldi elítélteknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27.,Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 31./ Katona Ádám, az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformjának szóvivője arról tájékoztatott, hogy Vass Kiss Előd előzőleg italozott éjszaka és 50 ezer forint volt nála, amelyet azonban a holttest átkutatásakor nem találtak meg. /Magyar Nemzet, aug. 26./ Katona Ádám helyesbített: nem állította, hogy ötvenezer forint volt a fiatalembernél. /Népszava, aug. 27./
1994. augusztus 31.
Tabajdi Csaba aug. 23-án fogadta a börtönből szabadult székelyföldi fiatalokat, az előző napon öngyilkosságot elkövetett Vass-Kiss Előd társait, akiknek magyarországi beilleszkedésükhöz a szükséges tartózkodási és munkavállalás engedélyek beszerzésében segítséget ígért Törzsök Erika a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./
1994. szeptember 15.
Csíkszeredában az önkormányzat nem adott építési engedélyt a görögkeleti ortodox püspökség székhelyének építésére. Váratlanul a kormány lépett közbe és az önkormányzat megkerülésével három kész épületet adott át használatra az ortodox egyháznak. Sántha Pál Vilmos, Hargita megyei tanácselnök törvénytelennek ítéli meg ezt a lépést, hiszen ez épület, a volt pártszálló a lakosság pénzéből épült. Szerinte az ortodox egyház székelyföldi terjeszkedése nem vallási, hanem politikai ügy és az etnikai összetétel megváltoztatására irányul. /Új Magyarország, szept. 15./