Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. január 13.
A politikában nincsenek ajándékok
Az ortodox egyház még nincs a 21. században?
A parlamenti szakbizottságban való meghallgatása során Kelemen Hunor a kulturális sokszínűség megőrzését, az alkotók anyagi és erkölcsi támogatását, az elkezdett kulturális projektek folytatását jelölte meg tárcavezetői vezérelvként.
– Hogyan képzeli el ennek a megvalósítását a tárca szűkös költségvetési keretei között? – kérdeztük a minisztert.
– Nem 2010-re gondoltam, hanem egy hároméves mandátumra. 2010-ben, mivel a költségvetést örököltük, nem igazán volt lehetőségünk hozzányúlni. Az elkezdett projektek folytatását tudjuk biztosítani, de szeretnénk előkészíteni a 2010-es év folyamán olyan programokat, amelyekkel az elkövetkezendőkben látványosabb terveket is tudunk indítani. Az egyik a kulturális örökség és a kortárs alkotások digitalizálása, mert Románia ebben a pillanatban mindenestül a periférián van, és az uniós vállalásait sem teljesítette. Ennek az egyik része lenne az, hogy 50-100 kortárs alkotó életművét teljes egészében hozzáférhetővé tennénk az interneten, és ők ezért jogdíj formájában havonta kapnának egy bizonyos összeget. Ez nem újdonság, sok helyen alkalmazzák, így lehetne segíteni azokat a kortárs alkotókat, akik olyan életművel rendelkeznek, amely megérdemli az állam támogatását.
Ezenkívül a műemlékvédelem területén szeretnék egy újabb programot beindítani a következő esztendőben, s elkezdeni az Árpád-kori templomok restaurálását. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, de úgy, ahogy a fatemplomok egy sok-sok éve futó program részeként benne vannak az országos restaurálási tervben, az Árpád-kori templomokat is szeretném, ha be tudnánk venni. A másik, amit nagyon alaposan körbe kellene járni és dönteni: a társfinanszírozások kérdése. Azoké a társfinanszírozásoké, amelyeknek nemcsak a költségvetés keretei szabnak határt. Az intézmények társfinanszírozásáról beszélek, ami akár a működésnek a segítését is szolgálná, nemcsak egy nagyobb projekt színpadra vitelét. Ehhez viszont jó néhány törvényt módosítani kellene. Ezekről a kérdésekről szeretnék 2010-ben konzultációkat folytatni. Ha idén elő tudjuk készíteni, 2011-ben már be lehet venni a költségvetésbe.
– Ezzel részben megelőzte a következő kérdésemet. Tehát a kulturális sokszínűséget kívánja támogatni, de, kivéve az Árpád-kori templomok restaurálását, keveset szólt az erdélyi magyar kultúráról.
– Amikor az erdélyi Árpád-kori templomokról beszéltem, erre utaltam, de más értelemben, a kortárs alkotók tekintetében meg fogjuk találni azokat a lehetőségeket, amelyek a minisztériumban vannak: a minisztériumon belül meg kell erősíteni azt az osztályt, amely a kulturális sokszínűséggel foglalkozik. A nemzeti kulturális alapból a könyvkiadást, és ha lesznek pályázatok, akkor a különböző kulturális eseményeket regionális eseményként tudjuk támogatni. Így lehetőségünk lesz a kisebb helyi események támogatására is. Hozzánk tartozik a marosvásárhelyi színház, a kolozsvári magyar színház és a magyar opera. Ezek támogatását is fel tudjuk vállalni.
Az utóbbi években megnéztem a támogatásokat, érdekes módon a magyar könyvkiadók sokkal jobban szerepeltek, mint a román könyvkiadók, de a kulturális programoknál alulreprezentált mind a magyaroknak, mind a más nemzetiségeknek nyújtott támogatás. Az látszik, hogy könyvkiadóink, Székelyföldtől Kolozsvárig, megtanultak profi módon pályázni, viszont szervezeteink, alapítványaink ilyen szempontból nincsenek a helyzet magaslatán.
– Hogyan kommentálja, hogy elvették a tárcától az egyházakat?
– Annak, hogy az egyházakat elvették, két olvasata van. Az egyik az, hogy 2001-ben Razvan Theodorescu vonta be az egyházakat a tárcába. Addig külön államtitkárságként tartoztak a kormányhoz. Szerintem nem ez a jó megoldás. A jó megoldás az, ha az egyház külön van, nem tartozik egyetlen tárcához sem, de a mód, ahogy a tárcától elment az egyházi államtitkárság, számomra is sok kérdést vet fel. Ez a másik olvasata. Azt mutatja, hogy míg a román társadalomban van egy olyan szemléletváltás, hogy már nem probléma, ha a kulturális minisztériumot egy magyar ember vezeti, a román ortodox egyházon belül a szemléletváltás még el sem kezdődött. Náluk a biztosítékot azonnal kiverte az, hogy egy magyar ember került a minisztérium élére. Az ortodox egyházban nem történt meg a szemléletváltás, nincs még a XXI. században, sőt, szerintem még a huszadik században is alig-alig.
Személy szerint nem bánom, hogy a kultusz szétvált a kultúrától, az viszont bosszantó és sokatmondó, ahogyan elkerült. Az egyházi kulturális örökség továbbra is a minisztériumban van. Ami elkerült, az a klerikális és nem klerikális személyzet fizetése és az új templomok építése. A patrimoniális rész továbbra is itt maradt, tehát valamiféle közöm van az egyházakhoz ilyen értelemben. Ezt a két olvasatot kell egymás mellé tenni.
A politikában nincsenek ajándékok. Amikor a kultuszt elvették a kultúrától – és én ezt nem szégyellem kimondani –, kértem, hogy az erdőgazdálkodást tegyék át a mezőgazdasági minisztériumtól oda, ahol a helye van. Így került át a környezetvédelemhez. Elfogadta a miniszterelnök, ő is politikus, és tudja, hogy ezeket a dolgokat nem lehet másként rendezni. Nem azt jelenti, hogy az egyházakat erdőkre cseréltük, a történet arról szól, hogy ha elvesznek valahonnan valamit, mást kell annak a helyére tenni.
– Visszakanyarodva az elejéhez, azt mondta, hogy 2010-ben előkészíti azokat a projekteket, amelyeket a következő években kedvezőbb anyagi körülmények között lehet majd kiteljesíteni. Mi történik akkor, ha a kultúrát a kormány továbbra is mostohagyermekként kezeli?
– Parlamenti szinten, pártoktól függetlenül van egy olyan tendencia, hogy az elkövetkezendőkben a kultúra finanszírozása jobb körülmények között fog történni. Az én kérésem, hogy a költségvetés összeállításakor a kultúrára a GDP 1%-át fordítsák kötelező módon. Ennek meg kell találni a törvényes formáját ugyanúgy, ahogy az oktatásnak megtalálták. Ha a GDP 1%-át kötelező lesz kultúrára fordítani, akkor ez úgymond hosszú távon rendezi a kultúra finanszírozását. Természetesen, annak függvényében lesz több vagy kevesebb ez az 1%, hogy mekkora a GDP, de jelenleg 0,2%-on vagyunk.
– Mi lehet erre a megoldásra a garancia?
– Egyetlenegy garancia van. Az, hogy érzékennyé kell tenni a pénzügyminisztériumot, a kormányfőt, a kormány tagjait arra, hogy a kultúra alulfinanszírozottsága hosszú távon káros lehet. Ha ezt sikerül megértetnünk a kollégákkal, akkor én azt mondom, hogy 2011-től javul a helyzet. Más garancia nincs. Ha ez nem történik meg, meglátjuk, mi következik.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Az ortodox egyház még nincs a 21. században?
A parlamenti szakbizottságban való meghallgatása során Kelemen Hunor a kulturális sokszínűség megőrzését, az alkotók anyagi és erkölcsi támogatását, az elkezdett kulturális projektek folytatását jelölte meg tárcavezetői vezérelvként.
– Hogyan képzeli el ennek a megvalósítását a tárca szűkös költségvetési keretei között? – kérdeztük a minisztert.
– Nem 2010-re gondoltam, hanem egy hároméves mandátumra. 2010-ben, mivel a költségvetést örököltük, nem igazán volt lehetőségünk hozzányúlni. Az elkezdett projektek folytatását tudjuk biztosítani, de szeretnénk előkészíteni a 2010-es év folyamán olyan programokat, amelyekkel az elkövetkezendőkben látványosabb terveket is tudunk indítani. Az egyik a kulturális örökség és a kortárs alkotások digitalizálása, mert Románia ebben a pillanatban mindenestül a periférián van, és az uniós vállalásait sem teljesítette. Ennek az egyik része lenne az, hogy 50-100 kortárs alkotó életművét teljes egészében hozzáférhetővé tennénk az interneten, és ők ezért jogdíj formájában havonta kapnának egy bizonyos összeget. Ez nem újdonság, sok helyen alkalmazzák, így lehetne segíteni azokat a kortárs alkotókat, akik olyan életművel rendelkeznek, amely megérdemli az állam támogatását.
Ezenkívül a műemlékvédelem területén szeretnék egy újabb programot beindítani a következő esztendőben, s elkezdeni az Árpád-kori templomok restaurálását. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, de úgy, ahogy a fatemplomok egy sok-sok éve futó program részeként benne vannak az országos restaurálási tervben, az Árpád-kori templomokat is szeretném, ha be tudnánk venni. A másik, amit nagyon alaposan körbe kellene járni és dönteni: a társfinanszírozások kérdése. Azoké a társfinanszírozásoké, amelyeknek nemcsak a költségvetés keretei szabnak határt. Az intézmények társfinanszírozásáról beszélek, ami akár a működésnek a segítését is szolgálná, nemcsak egy nagyobb projekt színpadra vitelét. Ehhez viszont jó néhány törvényt módosítani kellene. Ezekről a kérdésekről szeretnék 2010-ben konzultációkat folytatni. Ha idén elő tudjuk készíteni, 2011-ben már be lehet venni a költségvetésbe.
– Ezzel részben megelőzte a következő kérdésemet. Tehát a kulturális sokszínűséget kívánja támogatni, de, kivéve az Árpád-kori templomok restaurálását, keveset szólt az erdélyi magyar kultúráról.
– Amikor az erdélyi Árpád-kori templomokról beszéltem, erre utaltam, de más értelemben, a kortárs alkotók tekintetében meg fogjuk találni azokat a lehetőségeket, amelyek a minisztériumban vannak: a minisztériumon belül meg kell erősíteni azt az osztályt, amely a kulturális sokszínűséggel foglalkozik. A nemzeti kulturális alapból a könyvkiadást, és ha lesznek pályázatok, akkor a különböző kulturális eseményeket regionális eseményként tudjuk támogatni. Így lehetőségünk lesz a kisebb helyi események támogatására is. Hozzánk tartozik a marosvásárhelyi színház, a kolozsvári magyar színház és a magyar opera. Ezek támogatását is fel tudjuk vállalni.
Az utóbbi években megnéztem a támogatásokat, érdekes módon a magyar könyvkiadók sokkal jobban szerepeltek, mint a román könyvkiadók, de a kulturális programoknál alulreprezentált mind a magyaroknak, mind a más nemzetiségeknek nyújtott támogatás. Az látszik, hogy könyvkiadóink, Székelyföldtől Kolozsvárig, megtanultak profi módon pályázni, viszont szervezeteink, alapítványaink ilyen szempontból nincsenek a helyzet magaslatán.
– Hogyan kommentálja, hogy elvették a tárcától az egyházakat?
– Annak, hogy az egyházakat elvették, két olvasata van. Az egyik az, hogy 2001-ben Razvan Theodorescu vonta be az egyházakat a tárcába. Addig külön államtitkárságként tartoztak a kormányhoz. Szerintem nem ez a jó megoldás. A jó megoldás az, ha az egyház külön van, nem tartozik egyetlen tárcához sem, de a mód, ahogy a tárcától elment az egyházi államtitkárság, számomra is sok kérdést vet fel. Ez a másik olvasata. Azt mutatja, hogy míg a román társadalomban van egy olyan szemléletváltás, hogy már nem probléma, ha a kulturális minisztériumot egy magyar ember vezeti, a román ortodox egyházon belül a szemléletváltás még el sem kezdődött. Náluk a biztosítékot azonnal kiverte az, hogy egy magyar ember került a minisztérium élére. Az ortodox egyházban nem történt meg a szemléletváltás, nincs még a XXI. században, sőt, szerintem még a huszadik században is alig-alig.
Személy szerint nem bánom, hogy a kultusz szétvált a kultúrától, az viszont bosszantó és sokatmondó, ahogyan elkerült. Az egyházi kulturális örökség továbbra is a minisztériumban van. Ami elkerült, az a klerikális és nem klerikális személyzet fizetése és az új templomok építése. A patrimoniális rész továbbra is itt maradt, tehát valamiféle közöm van az egyházakhoz ilyen értelemben. Ezt a két olvasatot kell egymás mellé tenni.
A politikában nincsenek ajándékok. Amikor a kultuszt elvették a kultúrától – és én ezt nem szégyellem kimondani –, kértem, hogy az erdőgazdálkodást tegyék át a mezőgazdasági minisztériumtól oda, ahol a helye van. Így került át a környezetvédelemhez. Elfogadta a miniszterelnök, ő is politikus, és tudja, hogy ezeket a dolgokat nem lehet másként rendezni. Nem azt jelenti, hogy az egyházakat erdőkre cseréltük, a történet arról szól, hogy ha elvesznek valahonnan valamit, mást kell annak a helyére tenni.
– Visszakanyarodva az elejéhez, azt mondta, hogy 2010-ben előkészíti azokat a projekteket, amelyeket a következő években kedvezőbb anyagi körülmények között lehet majd kiteljesíteni. Mi történik akkor, ha a kultúrát a kormány továbbra is mostohagyermekként kezeli?
– Parlamenti szinten, pártoktól függetlenül van egy olyan tendencia, hogy az elkövetkezendőkben a kultúra finanszírozása jobb körülmények között fog történni. Az én kérésem, hogy a költségvetés összeállításakor a kultúrára a GDP 1%-át fordítsák kötelező módon. Ennek meg kell találni a törvényes formáját ugyanúgy, ahogy az oktatásnak megtalálták. Ha a GDP 1%-át kötelező lesz kultúrára fordítani, akkor ez úgymond hosszú távon rendezi a kultúra finanszírozását. Természetesen, annak függvényében lesz több vagy kevesebb ez az 1%, hogy mekkora a GDP, de jelenleg 0,2%-on vagyunk.
– Mi lehet erre a megoldásra a garancia?
– Egyetlenegy garancia van. Az, hogy érzékennyé kell tenni a pénzügyminisztériumot, a kormányfőt, a kormány tagjait arra, hogy a kultúra alulfinanszírozottsága hosszú távon káros lehet. Ha ezt sikerül megértetnünk a kollégákkal, akkor én azt mondom, hogy 2011-től javul a helyzet. Más garancia nincs. Ha ez nem történik meg, meglátjuk, mi következik.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 13.
Székelyföldön fészkel a Magyar Gárda?
A Magyar Gárda „székelyföldi fészkéről” közölt terjedelmes riportot keddi számában az Adevărul, megállapítva, hogy a Magyarországon betiltott szervezet „Székely Szakasz” néven helyezte át tevékenységének színhelyét. A bukaresti napilap címlapján is jelzi a riportot, amely két teljes belső oldalt tölt ki.
Az írás megállapítja: „titokzatos” székely fiatalok alkotják a tömörülést, amelynek tagjai kocsmák pincéiben vagy a hegyekben tartanak összejöveteleket, piros-fehér-zöld jelvényt hordanak, katonai jellegű egyenruhát viselnek, rendfokozatuk és beosztásuk van. A lap szerint a Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszáról van szó.
Megszólaltatja a szakasz tevékenységének egyik fő szervezőjét, Csibi Barnát, akiről az írás szerzője megjegyzi, hogy egyébként a Hargita megyei pénzügyi ellenőrző hivatalban dolgozik. A lap megállapítja, hogy Csibi rendszeresen nyilvánosan állást foglal az egységes román állam ellen. Csibi az újság kérdésére hangsúlyozza: nem akarnak a magyarországi „anyaszervezet” sorsára jutni, betartják a romániai törvényeket, nem is volt eddig bajuk a hatóságokkal. Csibi „kulturális egyesületnek” nevezi a Székely Szakaszt.
„Mi székelyek vagyunk, nem magyarok, a magyarok elárultak bennünket, amikor azt mondták, hogy nem érdekeljük őket, így hát ők sem érdekelnek minket” – mondta a lapnak. Ami Székelyföld függetlenségét illeti, nem akart a Magyar Gárda nevében nyilatkozni, de hozzátette, hogy annak elérése az ő személyes célja. Az Adevărul megszólaltatja Keresztes Nándort, a Székely Szakasz sajtókapcsolatokért felelős tisztjét is, aki úgy fogalmaz: a szervezetnek elsősorban a magyar hagyományok ápolása a célja. Csibivel ellentétben Keresztes magyaroknak minősíti a székelyeket.
„A székelyek sokkal magyarabbak, mint a magyarok... nekünk nem romlott a vérünk, jobban megőriztük a hagyományokat” – idézi az újság Keresztest. A lap szerint a szervezet polgári tevékenysége a tűzoltásra, karitatív célú gyűjtésre összpontosul. Az „önvédelmi kiképzésekről” szólva kifejti: „Fel kell készülnünk bármilyen helyzetre, fizikailag is edzetteknek kell lennünk”. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A Magyar Gárda „székelyföldi fészkéről” közölt terjedelmes riportot keddi számában az Adevărul, megállapítva, hogy a Magyarországon betiltott szervezet „Székely Szakasz” néven helyezte át tevékenységének színhelyét. A bukaresti napilap címlapján is jelzi a riportot, amely két teljes belső oldalt tölt ki.
Az írás megállapítja: „titokzatos” székely fiatalok alkotják a tömörülést, amelynek tagjai kocsmák pincéiben vagy a hegyekben tartanak összejöveteleket, piros-fehér-zöld jelvényt hordanak, katonai jellegű egyenruhát viselnek, rendfokozatuk és beosztásuk van. A lap szerint a Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszáról van szó.
Megszólaltatja a szakasz tevékenységének egyik fő szervezőjét, Csibi Barnát, akiről az írás szerzője megjegyzi, hogy egyébként a Hargita megyei pénzügyi ellenőrző hivatalban dolgozik. A lap megállapítja, hogy Csibi rendszeresen nyilvánosan állást foglal az egységes román állam ellen. Csibi az újság kérdésére hangsúlyozza: nem akarnak a magyarországi „anyaszervezet” sorsára jutni, betartják a romániai törvényeket, nem is volt eddig bajuk a hatóságokkal. Csibi „kulturális egyesületnek” nevezi a Székely Szakaszt.
„Mi székelyek vagyunk, nem magyarok, a magyarok elárultak bennünket, amikor azt mondták, hogy nem érdekeljük őket, így hát ők sem érdekelnek minket” – mondta a lapnak. Ami Székelyföld függetlenségét illeti, nem akart a Magyar Gárda nevében nyilatkozni, de hozzátette, hogy annak elérése az ő személyes célja. Az Adevărul megszólaltatja Keresztes Nándort, a Székely Szakasz sajtókapcsolatokért felelős tisztjét is, aki úgy fogalmaz: a szervezetnek elsősorban a magyar hagyományok ápolása a célja. Csibivel ellentétben Keresztes magyaroknak minősíti a székelyeket.
„A székelyek sokkal magyarabbak, mint a magyarok... nekünk nem romlott a vérünk, jobban megőriztük a hagyományokat” – idézi az újság Keresztest. A lap szerint a szervezet polgári tevékenysége a tűzoltásra, karitatív célú gyűjtésre összpontosul. Az „önvédelmi kiképzésekről” szólva kifejti: „Fel kell készülnünk bármilyen helyzetre, fizikailag is edzetteknek kell lennünk”. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 13.
Székelyföldi állástalanság
Ugyan Hargita megyében közel hét éve nem volt annyi munkanélküli, mint a 2009. december 31-én regisztrált adat, éppen a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökségnek (AJOFM) kell megküzdenie a munkaerőhiánnyal.
Tiberiu Pănescu, az intézmény vezetője tegnap úgy nyilatkozott, közel egyharmadával kevesebben dolgoznak jelen pillanatban az intézményben, mint ahány személyre szükség lenne, ám az alkalmazásokat tiltja a közalkalmazottakra vonatkozó igen szigorú szabályozás. „Munkaerőhiány van, de muszáj így boldogulnunk. Megértem, hogy költségvetési megszorításokra van szükség. Most a lényeg az, hogy ügyfeleink igényeit ki tudjuk elégíteni, hogy a továbbiakban is bízzanak az intézményben” – részletezte Pănescu.
Hozzátette: gondot jelent viszont az, hogy a klienseknek többet kell várniuk, mint korábban, mert kevés ember nem tud az elvárt ütemben dolgozni. Ugyanakkor az ügynökségi igazgató arra is kitért, hogy mintegy 300 ezer lejre rúgó adósságaik vannak, aminek tetemes hányadát a különböző számlafizetési elmaradások teszik ki, de maradtak el támogatás-kifizetéssel is. Pănescu szerint azonban ez az összeg nem vészes, hisz a kiadásaik általában éves szinten 5 millió lejre rúgnak. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy még január folyamán kiutalják számukra a szükséges pénzösszegeket. December 31-én 15 125 munkanélkülit tartottak nyilván Hargita megyében, a gazdasági mutató 2003 óta nem volt ilyen magas.
Kovászna megyében 2002 végén mértek utoljára olyan magas munkanélküliségi rátát, mint a jelenlegi. Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség igazgatója tegnap úgy nyilatkozott, az állástalanok száma elérte a 11 ezret, ami 11,1 százalékos munkanélküliséget jelent. A lavina pedig nem áll meg, a munkaerő-elhelyező ügynökség rendelkezésére bocsátott információk szerint az év elején folytatódnak az elbocsátások, főként az építőipari és szállítási vállalkozások terveznek létszámleépítést. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Ugyan Hargita megyében közel hét éve nem volt annyi munkanélküli, mint a 2009. december 31-én regisztrált adat, éppen a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökségnek (AJOFM) kell megküzdenie a munkaerőhiánnyal.
Tiberiu Pănescu, az intézmény vezetője tegnap úgy nyilatkozott, közel egyharmadával kevesebben dolgoznak jelen pillanatban az intézményben, mint ahány személyre szükség lenne, ám az alkalmazásokat tiltja a közalkalmazottakra vonatkozó igen szigorú szabályozás. „Munkaerőhiány van, de muszáj így boldogulnunk. Megértem, hogy költségvetési megszorításokra van szükség. Most a lényeg az, hogy ügyfeleink igényeit ki tudjuk elégíteni, hogy a továbbiakban is bízzanak az intézményben” – részletezte Pănescu.
Hozzátette: gondot jelent viszont az, hogy a klienseknek többet kell várniuk, mint korábban, mert kevés ember nem tud az elvárt ütemben dolgozni. Ugyanakkor az ügynökségi igazgató arra is kitért, hogy mintegy 300 ezer lejre rúgó adósságaik vannak, aminek tetemes hányadát a különböző számlafizetési elmaradások teszik ki, de maradtak el támogatás-kifizetéssel is. Pănescu szerint azonban ez az összeg nem vészes, hisz a kiadásaik általában éves szinten 5 millió lejre rúgnak. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy még január folyamán kiutalják számukra a szükséges pénzösszegeket. December 31-én 15 125 munkanélkülit tartottak nyilván Hargita megyében, a gazdasági mutató 2003 óta nem volt ilyen magas.
Kovászna megyében 2002 végén mértek utoljára olyan magas munkanélküliségi rátát, mint a jelenlegi. Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség igazgatója tegnap úgy nyilatkozott, az állástalanok száma elérte a 11 ezret, ami 11,1 százalékos munkanélküliséget jelent. A lavina pedig nem áll meg, a munkaerő-elhelyező ügynökség rendelkezésére bocsátott információk szerint az év elején folytatódnak az elbocsátások, főként az építőipari és szállítási vállalkozások terveznek létszámleépítést. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 13.
Egy év a Cotroceni-palotában
Interjú Eckstein-Kovács Péterrel, Traian Băsescu államelnök kisebbségügyi tanácsosával
Amikor decemberben Temesváron Băsescu államfő megbízásából átnyújtottam Tőkés Lászlónak Románia legjelentősebb érdemrendjét, mindezt kétnyelvű ceremónia keretében, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök megbízásából egy felvidéki magyar tanácsos átadhatja Duray Miklósnak a legmagasabb szlovák állami kitüntetést.
Egy éve dolgozik Traian Băsescu mellett, az Államelnöki Hivatal kisebbségügyi tanácsosaként. Ez az egy év úgy telt el, hogy az RMDSZ, amelynek ön is tagja, ellenzékben volt, miközben az államfőhöz közel álló Demokrata–Liberális Párt hatalmon. Most, hogy kormányra került az RMDSZ a PD-L oldalán, kényelmesebb a helyzete?
– Természetesen más a helyzet most, mint amikor az RMDSZ ellenzékben volt. Az államelnöki hivatal az alkotmány szerint pártsemleges, ebből a szempontból, mondhatnám, talán egy kicsit kényelmesebb lett a helyzetem. Ha úgy vesszük, ebben a helyzetben tehát nem egy ellenzéki pártot, hanem a kormányon levő, elnöki hivatallal együttműködő RMDSZ-t képviselem az elnöki hivatalban.
Megbízatása egyéves időszakának talán legnagyobb magyar–román konfliktusa az a botrány volt, amely a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László erdélyi látogatása körül robbant ki.
– Egyrészt az úgynevezett botrány nem kapcsolható egyértelműen az államelnöki hivatalhoz, másrészt – úgy, összehasonlításként – távolról sem Sólyom László köztársasági elnök szlovákiai esetének voltunk itt is tanúi.
Amikor decemberben Temesváron Băsescu államfő megbízásából átnyújtottam Tőkés Lászlónak Románia legjelentősebb érdemrendjét, mindezt kétnyelvű ceremónia keretében, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök megbízásából egy felvidéki magyar tanácsos átadhatja Duray Miklósnak a legmagasabb szlovák állami kitüntetést.
Visszatérve az államfőhöz, illetve az RMDSZ-hez fűződő viszonyához, az elnökválasztási kampányban feszültségek keletkeztek e miatt a kettősség miatt. Akkor Kovács Péter ügyvezető alelnök megüzente: Ecksteinnak vagy el kell fogadnia az RMDSZ álláspontját, vagy pedig fel kell függesztenie szövetségi tagságát.
– Mostanában mind a politikai életben, mind a médiában gyakran esik szó arról, hogy meddig tart a pártfegyelem, milyen kritériumok alapján juttatnak a pártok vezető beosztásba embereket. Noha nekem a húsz év alatt többször is vonzó ajánlatokat tettek különböző pártok, nem látok más pályát magam előtt, csakis az RMDSZ-ben való politizálást. Ebben a perspektívában nem számításból mondtam azt sem, hogy amennyiben az RMDSZ megvonja tőlem a bizalmat, távozom cotroceni-i beosztásomból.
Kisebbségi sor(s)ból jövő szabadelvű politikus milyen tanácsokat tud adni egy magát jobboldalinak beállító államfőnek?
– Elsősorban jó tanácsokat. A szabadelvűség, a liberalizmus sok egyéb mellett azt is jelenti, hogy adott helyzetben hogyan tudunk pragmatikusan gondolkozni és a lehető legnyitottabb álláspontot képviselni, ilyen szempontok szerint tanácsolom az államfőt. Az államfő a pártállami időkhöz hasonlóan televíziós beszédeiben nem tesz említést a Romániában élő nemzeti kisebbségekről, kizárólag románokról beszél. Ebben a kérdésben nem tanácsolta soha az államfőt?
– Újévi beszédében az államfő külön köszöntötte – a romák, ukránok és más kisebbségiek mellett – a magyarokat is. Ugyanakkor bosszantó, hogy miközben Traian Băsescu szerintem is vitatható kijelentését – miszerint Székelyudvarhely annyi autonómiát érdemel, mint Caracal – minden kerítésre felírtuk, a szociáldemokraták államfőjelöltjét, Mircea Geoanát – akit az RMDSZ is támogatott az elnökválasztási kampányban – egyszer sem kérdeztük meg, mi a véleménye a kulturális és a területi autonómiáról. Ezt a kérdést Geoană úr esetében teljesen jegeltük.
Az államfő a székelységtől kapott szavazatoknak köszönhetően lett újra elnök. Lesz még Székelyföldre sűrű elnöki „búcsújárás”?
– Nem szeretem, ha a sajtó rosszindulatúan fogalmaz...
Pedig nem annak szántuk...
– Nincs arról szó, hogy Băsescu úr búcsúra járt volna Csíksomlyóra vagy máshova. Mikor az államfő a Székelyföldön járt, találkozott a megyei tisztségviselőkkel, önkormányzati vezetőkkel, és nem utolsósorban a székely emberekkel, azt tette, amire elődei valahogy nem voltak hajlandók.
Az RMDSZ elnöke nemrég azt mondta, még az idén a parlament elé viszik a kisebbségi törvényt. Erről a kérdésről, mint kisebbségügyi elnöki tanácsost, meg fogják kérdezni?
– Emlékszünk, Băsescu úr az RMDSZ tavalyi kolozsvári kongresszusán kijelentette, támogatni fogja a kisebbségi törvény elfogadását. Az államfő nagyon is számon tartja, kinek mit ígért, az ígéreteket pedig igyekszik teljesíteni. Amúgy a kisebbségi törvényt nem neki, hanem a parlamentnek kell elfogadnia.
Az, hogy Băsescu államfő újabb ötéves mandátumot nyert, az Ön számára megnyugtató?
– Nem tudom, ön mit ért megnyugvás alatt, de hadd mondjam el, hogy nem vagyok nyugalomra vágyó politikus, mint ahogyan Băsescu államelnök is mindig hangsúlyozza, hogy nem fog olyan nyugalmat nyújtani, ami visszalépést vagy elvtelen kiegyezést jelentene.
Én nem a nyugalomért vállaltam el az elnöki tanácsosi beosztást, hanem azért, hogy olyan helyzetben lehessek, hogy ahol lehetséges, ott tudjak segíteni, esetleg jóra fordítani a dolgokat. Egyébként sem kívánom a következő öt esztendőt elnöki tanácsosként Cotroceni-ben kitölteni, nem ebből a beosztásból kívánnék majd nyugállományba vonulni.
Lokodi Imre. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Interjú Eckstein-Kovács Péterrel, Traian Băsescu államelnök kisebbségügyi tanácsosával
Amikor decemberben Temesváron Băsescu államfő megbízásából átnyújtottam Tőkés Lászlónak Románia legjelentősebb érdemrendjét, mindezt kétnyelvű ceremónia keretében, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök megbízásából egy felvidéki magyar tanácsos átadhatja Duray Miklósnak a legmagasabb szlovák állami kitüntetést.
Egy éve dolgozik Traian Băsescu mellett, az Államelnöki Hivatal kisebbségügyi tanácsosaként. Ez az egy év úgy telt el, hogy az RMDSZ, amelynek ön is tagja, ellenzékben volt, miközben az államfőhöz közel álló Demokrata–Liberális Párt hatalmon. Most, hogy kormányra került az RMDSZ a PD-L oldalán, kényelmesebb a helyzete?
– Természetesen más a helyzet most, mint amikor az RMDSZ ellenzékben volt. Az államelnöki hivatal az alkotmány szerint pártsemleges, ebből a szempontból, mondhatnám, talán egy kicsit kényelmesebb lett a helyzetem. Ha úgy vesszük, ebben a helyzetben tehát nem egy ellenzéki pártot, hanem a kormányon levő, elnöki hivatallal együttműködő RMDSZ-t képviselem az elnöki hivatalban.
Megbízatása egyéves időszakának talán legnagyobb magyar–román konfliktusa az a botrány volt, amely a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László erdélyi látogatása körül robbant ki.
– Egyrészt az úgynevezett botrány nem kapcsolható egyértelműen az államelnöki hivatalhoz, másrészt – úgy, összehasonlításként – távolról sem Sólyom László köztársasági elnök szlovákiai esetének voltunk itt is tanúi.
Amikor decemberben Temesváron Băsescu államfő megbízásából átnyújtottam Tőkés Lászlónak Románia legjelentősebb érdemrendjét, mindezt kétnyelvű ceremónia keretében, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök megbízásából egy felvidéki magyar tanácsos átadhatja Duray Miklósnak a legmagasabb szlovák állami kitüntetést.
Visszatérve az államfőhöz, illetve az RMDSZ-hez fűződő viszonyához, az elnökválasztási kampányban feszültségek keletkeztek e miatt a kettősség miatt. Akkor Kovács Péter ügyvezető alelnök megüzente: Ecksteinnak vagy el kell fogadnia az RMDSZ álláspontját, vagy pedig fel kell függesztenie szövetségi tagságát.
– Mostanában mind a politikai életben, mind a médiában gyakran esik szó arról, hogy meddig tart a pártfegyelem, milyen kritériumok alapján juttatnak a pártok vezető beosztásba embereket. Noha nekem a húsz év alatt többször is vonzó ajánlatokat tettek különböző pártok, nem látok más pályát magam előtt, csakis az RMDSZ-ben való politizálást. Ebben a perspektívában nem számításból mondtam azt sem, hogy amennyiben az RMDSZ megvonja tőlem a bizalmat, távozom cotroceni-i beosztásomból.
Kisebbségi sor(s)ból jövő szabadelvű politikus milyen tanácsokat tud adni egy magát jobboldalinak beállító államfőnek?
– Elsősorban jó tanácsokat. A szabadelvűség, a liberalizmus sok egyéb mellett azt is jelenti, hogy adott helyzetben hogyan tudunk pragmatikusan gondolkozni és a lehető legnyitottabb álláspontot képviselni, ilyen szempontok szerint tanácsolom az államfőt. Az államfő a pártállami időkhöz hasonlóan televíziós beszédeiben nem tesz említést a Romániában élő nemzeti kisebbségekről, kizárólag románokról beszél. Ebben a kérdésben nem tanácsolta soha az államfőt?
– Újévi beszédében az államfő külön köszöntötte – a romák, ukránok és más kisebbségiek mellett – a magyarokat is. Ugyanakkor bosszantó, hogy miközben Traian Băsescu szerintem is vitatható kijelentését – miszerint Székelyudvarhely annyi autonómiát érdemel, mint Caracal – minden kerítésre felírtuk, a szociáldemokraták államfőjelöltjét, Mircea Geoanát – akit az RMDSZ is támogatott az elnökválasztási kampányban – egyszer sem kérdeztük meg, mi a véleménye a kulturális és a területi autonómiáról. Ezt a kérdést Geoană úr esetében teljesen jegeltük.
Az államfő a székelységtől kapott szavazatoknak köszönhetően lett újra elnök. Lesz még Székelyföldre sűrű elnöki „búcsújárás”?
– Nem szeretem, ha a sajtó rosszindulatúan fogalmaz...
Pedig nem annak szántuk...
– Nincs arról szó, hogy Băsescu úr búcsúra járt volna Csíksomlyóra vagy máshova. Mikor az államfő a Székelyföldön járt, találkozott a megyei tisztségviselőkkel, önkormányzati vezetőkkel, és nem utolsósorban a székely emberekkel, azt tette, amire elődei valahogy nem voltak hajlandók.
Az RMDSZ elnöke nemrég azt mondta, még az idén a parlament elé viszik a kisebbségi törvényt. Erről a kérdésről, mint kisebbségügyi elnöki tanácsost, meg fogják kérdezni?
– Emlékszünk, Băsescu úr az RMDSZ tavalyi kolozsvári kongresszusán kijelentette, támogatni fogja a kisebbségi törvény elfogadását. Az államfő nagyon is számon tartja, kinek mit ígért, az ígéreteket pedig igyekszik teljesíteni. Amúgy a kisebbségi törvényt nem neki, hanem a parlamentnek kell elfogadnia.
Az, hogy Băsescu államfő újabb ötéves mandátumot nyert, az Ön számára megnyugtató?
– Nem tudom, ön mit ért megnyugvás alatt, de hadd mondjam el, hogy nem vagyok nyugalomra vágyó politikus, mint ahogyan Băsescu államelnök is mindig hangsúlyozza, hogy nem fog olyan nyugalmat nyújtani, ami visszalépést vagy elvtelen kiegyezést jelentene.
Én nem a nyugalomért vállaltam el az elnöki tanácsosi beosztást, hanem azért, hogy olyan helyzetben lehessek, hogy ahol lehetséges, ott tudjak segíteni, esetleg jóra fordítani a dolgokat. Egyébként sem kívánom a következő öt esztendőt elnöki tanácsosként Cotroceni-ben kitölteni, nem ebből a beosztásból kívánnék majd nyugállományba vonulni.
Lokodi Imre. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 14.
Megmentenék a székely faluképet
Még megmenthető a hagyományos, nemzeti identitást őrző székely falukép. De ennek érdekében sürgősen kell dönteni és cselekedni. Erre a következtetésre jutottak decemberben a Csíkszeredában tanácskozó székelyföldi és magyarországi építészek, urbanisztikai felelősök, polgármesterek, a Hargita és Kovászna megyei Tanács képviselői.
„Nincs konkrét előírás se az anyag használatra, se a szín használatra. Emiatt az önkormányzatnál alkalmazásban levő urbanisztikus mindig azt hozza fel védelmül, hogy nem írta elő semmi, tehát a befektető aki épít, vagy pedig a tulajdonos olyan színre festeti a házát, amilyenre épp ő akarja” – magyarázza Fülöp Otília, Hargita megye főépítésze.
Ráadásul arra is van példa, hogy a tájidegen épület a régi, sorsára hagyott és megomló székely ház helyére került.
„Székelyföld, mint sok más hely Európában is, most azzal néz szembe, hogy bezúdult a piacgazdaság és ezzel mindenféle építészeti divat, miközben a hagyományos épületek pusztulnak, s azt gondoltuk, hogy valamilyen mintát kell mutatni, hogy aki házat akar építeni, az a mai igényeknek megfelelően mégis hogyan tervezhet” – fogalmazott Ertsey Attila, a budapesti Kós Károly Egyesülés építésze.
Ezt szeretné segíteni a Hargita megyei önkormányzat támogatta falukép-védelmi házterv-pályázat is. Nemcsak új házak építésére, hanem a régiek felújítására is vannak jó példák.
A "legszékelyebb" székely falu, Énlaka
„Ezek a régi házak konzerv tömörséggel fogalmaztak meg egy életformát, amire talán páran közülünk hajlandóak öregkorunkban visszatérni, vagy nosztalgiából. Így fenntarthatóak. De a mai igény, tehát a házzal szemben támasztott elvárások, az élettérnek a növekedése teljesen más gondolkodást is megkövetel a házzal szemben.” – magyarázza Köllő Miklós gyergyószentmiklósi tervező.
A Székelyföld épített örökségét védő tanácskozás résztvevői szerint a székely ház építésére nincs egységes recept. De több szempont figyelembe vételével megőrizhető a hagyományos székely falukép.
Az Országépítő Kós Károly Egyesülés, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a székelyföldi szakértők konferencián elhangzó javaslatait egy kiadványban fogják megjelentetni. Ez a székelyföldi önkormányzatok számára az építkezési engedélyek kibocsátásánál irányadóként is használható lesz. Forrás: Erdély.ma / Duna
Még megmenthető a hagyományos, nemzeti identitást őrző székely falukép. De ennek érdekében sürgősen kell dönteni és cselekedni. Erre a következtetésre jutottak decemberben a Csíkszeredában tanácskozó székelyföldi és magyarországi építészek, urbanisztikai felelősök, polgármesterek, a Hargita és Kovászna megyei Tanács képviselői.
„Nincs konkrét előírás se az anyag használatra, se a szín használatra. Emiatt az önkormányzatnál alkalmazásban levő urbanisztikus mindig azt hozza fel védelmül, hogy nem írta elő semmi, tehát a befektető aki épít, vagy pedig a tulajdonos olyan színre festeti a házát, amilyenre épp ő akarja” – magyarázza Fülöp Otília, Hargita megye főépítésze.
Ráadásul arra is van példa, hogy a tájidegen épület a régi, sorsára hagyott és megomló székely ház helyére került.
„Székelyföld, mint sok más hely Európában is, most azzal néz szembe, hogy bezúdult a piacgazdaság és ezzel mindenféle építészeti divat, miközben a hagyományos épületek pusztulnak, s azt gondoltuk, hogy valamilyen mintát kell mutatni, hogy aki házat akar építeni, az a mai igényeknek megfelelően mégis hogyan tervezhet” – fogalmazott Ertsey Attila, a budapesti Kós Károly Egyesülés építésze.
Ezt szeretné segíteni a Hargita megyei önkormányzat támogatta falukép-védelmi házterv-pályázat is. Nemcsak új házak építésére, hanem a régiek felújítására is vannak jó példák.
A "legszékelyebb" székely falu, Énlaka
„Ezek a régi házak konzerv tömörséggel fogalmaztak meg egy életformát, amire talán páran közülünk hajlandóak öregkorunkban visszatérni, vagy nosztalgiából. Így fenntarthatóak. De a mai igény, tehát a házzal szemben támasztott elvárások, az élettérnek a növekedése teljesen más gondolkodást is megkövetel a házzal szemben.” – magyarázza Köllő Miklós gyergyószentmiklósi tervező.
A Székelyföld épített örökségét védő tanácskozás résztvevői szerint a székely ház építésére nincs egységes recept. De több szempont figyelembe vételével megőrizhető a hagyományos székely falukép.
Az Országépítő Kós Károly Egyesülés, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a székelyföldi szakértők konferencián elhangzó javaslatait egy kiadványban fogják megjelentetni. Ez a székelyföldi önkormányzatok számára az építkezési engedélyek kibocsátásánál irányadóként is használható lesz. Forrás: Erdély.ma / Duna
2010. január 15.
Folytatják a fejlesztéseket
Interjú Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei önkormányzat elnökével
Mi lenne az a három 2009-es sikerélmény, amiért most azt mondhatja: másfél évvel ezelőtt megérte újabb elnöki mandátumért versenybe szállni?
– A legnagyobb örömmel a Kultúrpalota kistermének átadása tölt el. Miután két évvel ezelőtt teljesen rendbe tettük a nagytermet, most sikerült restauráltatni a kistermet is, amely újra eredeti fényében pompázik. Sikerként könyvelem el a vidrátszegi nemzetközi repülőtér második termináljának a befejezését, valamint a kifutópálya feljavítását. Jó úton haladunk a pálya meghosszabbításáért tett lépéseinkkel is.
Folyik a kisajátítási procedúra, a tulajdonosok kártalanítása, és már az uniós pályázat tervén gondolkodunk. Persze ehhez bizonyos mértékben politikai támogatás is szükséges, de a pályázat sikere főleg a mi operativitásunkon múlik. Helyhiány miatt a kolozsvári röptér kifutópályáját már nincs hova fejleszteni. A napokban éppen a mi támogatásunkat kérték egy új, Désen felépítendő repülőtérre.
Az, hogy jelenleg jóval kevesebb járat indul Vidrátszegről, mint Kolozsvárról, tény. A tavalyi fejlesztések után azonban ismét érdeklődni kezdett a Ryanair, amely több járatát hozná Marosvásárhelyre. Végül még hadd tegyem hozzá, hogy amikor nem fog füstölni a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, nem lesz annyi ködös nap a környéken, így nem lesz mire panaszkodniuk a légi járatokat működtető cégeknek.
– Mire jut még az idei, amolyan túlélési költségvetésből?
– Folytatnunk kell a korábban elkezdett hulladékgazdálkodási, illetve víz- és csatornarendszer programunkat. Európai pénzekre számítunk, de még így is mindkettő sokat fog felemészteni, mert az önrésszel nekünk kell megelőlegeznünk a munkálatok elkezdését. Fel kell újítanunk a bábszínház részére vásárolt egykori zsidó művelődési központot és a volt pártszállodát, amelynek emeleti helyiségeit irodaházként használnánk.
A földszinti egykori pártkantinba a Kultúrpalotában már nem férő megyei könyvtár egy részét költöztetnénk. Szintén 2010-ben kezdenénk el a Csergedi-tetőre tervezett motorversenypályája építését, amely hazai szinten a legnagyobb ilyen jellegű létesítménynek számítana. Ezenkívül csak kisebb beruházásokkal számolunk, amelyekről éppen a napokban tárgyalunk az intézményvezetőkkel.
– Ha a költségvetésről, pénzszerzésről és -elosztásról van szó, mennyire érzi biztonságban magát azok után, hogy az RMDSZ kormányra került?
– Erre azt mondhatnám, hogy jól esik, hogy nem maradtam magamra. Viszont hangsúlyoznám, hogy az RMDSZ Bukarestben tevékenykedő politikusai eddig is támogatták Maros megyét. Odafigyeltek és követték a projektjeinket: amikor valami gond támadt, mindig próbáltak segíteni.
– Gondolja, hogy jót tesz a megyei önkormányzat-prefektúra-marosvásárhelyi városháza háromszög eddig egyáltalán nem felhőtlen viszonyának a PDL és az RMDSZ közötti, felső szinten hozott, de a megyékre is levetítendő együttműködési egyezség?
– Ha mindhárom intézmény végzi a maga törvényes keretek körülhatárolta dolgát, nem adódhatnak gondok. Annál is inkább, mivel érdekeink azonosak. Viszont, ha belegondolunk, hogy Marius Paşcan prefektus a megyei tanács ostorozásával zárta az elmúlt évet, idei első sajtótájékoztatóján pedig ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, elég nehéz felhőtlen együttműködésre számítani.
Hasonló a helyzet Dorin Florea polgármesterrel is, akinek meg kellene tanulnia, hogy az egyezség nemcsak addig tart, amíg felállunk a tárgyalóasztaltól. Én a hat év alatt rájöttem, hogy nem kell minden támadásra azonnal reagálni, főleg, ha percemberekkel van dolgom. A párbeszéd híve vagyok, ám úgy vélem, nem elég tárgyalni, meg is kell egyezni, és azt az egyezséget be kell tartani.
– A polgármester immár visszaköltöztetné a hivatalt a régi városházára, ahol a prefektúra és a megyei tanács székel. A főispán is belemenne a cserébe, most csak önökön múlik, hogy visszakaphatja Marosvásárhely Bernády György korában épült városházát vagy sem. Állítólag ön nem támogatja az RMDSZ által korábban szorgalmazott ingatlancserét.
– Engem ennél fontosabb gondolat foglalkoztat: amíg itt vagyok, restauráltassam ezt a csodálatos épületet, amely 2008-ban töltötte a századik évét. Habár a prefektúrával közösen működtetjük, a megyei tanács a saját pénzén készítette el a restaurálási terveket, szerezte be az engedélyeket. Most csak a kormányhivatal hozzájárulását várjuk a munkálatok elkezdéséhez. Ha Vásárhely jelképe ismét úgy fog kinézni, mint megálmodója és építője idejében pompázott, gondolkodhatunk a cserén. Viszont az sem tőlünk függ, hosszas folyamat, mely végső soron kormányhatározatot igényel.
– És fog úgy kinézni a hajdani városháza, mint Bernády idején? A kommunista hatalom által eltávolított, magyar jelképeket ábrázoló vitrál ablakok is visszakerülnek a helyükre?
– Egyelőre sajnos nem. A művelődési minisztérium korábbi válaszát idézve „annak még nem jött el az ideje”. A csodálatos ablakokat restauráltattuk, és kiállítottuk a múzeumban.
– Magyar jelképekkel vagy anélkül, sokszor tűnik úgy, mintha Maros megye, vagy legalábbis annak marosszéki oldala nem is lenne a Székelyföld része.
– Sajnos tényleg így van, és ez engem is nagyon zavar. Ennek két oka van. Egyrészt könnyű a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknak, mert minden egyes alárendelt intézménnyel jól együtt tudnak működni. Maros megyében, ahol már jó ideje kisebbségben vagyunk, nem tudjuk bizonyos kérdésekben érvényesíteni az akaratunkat, annál is inkább, mivel bizonyos határozatok megszületéséhez kétharmados többség szükséges. Ráadásul sokkal nehezebb lenne úgy vezetni az önkormányzati testületet, hogy folyton a Székelyföld közös dolgaival foglalkozzam.
Ettől függetlenül jól együtt tudunk működni kulturális, és akár önkormányzati vonalon is. A másik oka annak, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem lennénk része a székelyföldi régiónak az, hogy az ottani illetékesek egyszerűen kifelejtenek bennünket. A minap azzal hívott fel a Hargita megyei kollégám, hogy bocsássak meg neki, de Maros megyét véletlenül kihagyták a székelyföldi turisztikai reklámanyagból, ha viszont gondolom, írjak valamit, és újranyomtatják az egész anyagot. Mit mondjak, sértő ránk nézve, de ettől függetlenül tudunk jól együtt dolgozni.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Interjú Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei önkormányzat elnökével
Mi lenne az a három 2009-es sikerélmény, amiért most azt mondhatja: másfél évvel ezelőtt megérte újabb elnöki mandátumért versenybe szállni?
– A legnagyobb örömmel a Kultúrpalota kistermének átadása tölt el. Miután két évvel ezelőtt teljesen rendbe tettük a nagytermet, most sikerült restauráltatni a kistermet is, amely újra eredeti fényében pompázik. Sikerként könyvelem el a vidrátszegi nemzetközi repülőtér második termináljának a befejezését, valamint a kifutópálya feljavítását. Jó úton haladunk a pálya meghosszabbításáért tett lépéseinkkel is.
Folyik a kisajátítási procedúra, a tulajdonosok kártalanítása, és már az uniós pályázat tervén gondolkodunk. Persze ehhez bizonyos mértékben politikai támogatás is szükséges, de a pályázat sikere főleg a mi operativitásunkon múlik. Helyhiány miatt a kolozsvári röptér kifutópályáját már nincs hova fejleszteni. A napokban éppen a mi támogatásunkat kérték egy új, Désen felépítendő repülőtérre.
Az, hogy jelenleg jóval kevesebb járat indul Vidrátszegről, mint Kolozsvárról, tény. A tavalyi fejlesztések után azonban ismét érdeklődni kezdett a Ryanair, amely több járatát hozná Marosvásárhelyre. Végül még hadd tegyem hozzá, hogy amikor nem fog füstölni a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, nem lesz annyi ködös nap a környéken, így nem lesz mire panaszkodniuk a légi járatokat működtető cégeknek.
– Mire jut még az idei, amolyan túlélési költségvetésből?
– Folytatnunk kell a korábban elkezdett hulladékgazdálkodási, illetve víz- és csatornarendszer programunkat. Európai pénzekre számítunk, de még így is mindkettő sokat fog felemészteni, mert az önrésszel nekünk kell megelőlegeznünk a munkálatok elkezdését. Fel kell újítanunk a bábszínház részére vásárolt egykori zsidó művelődési központot és a volt pártszállodát, amelynek emeleti helyiségeit irodaházként használnánk.
A földszinti egykori pártkantinba a Kultúrpalotában már nem férő megyei könyvtár egy részét költöztetnénk. Szintén 2010-ben kezdenénk el a Csergedi-tetőre tervezett motorversenypályája építését, amely hazai szinten a legnagyobb ilyen jellegű létesítménynek számítana. Ezenkívül csak kisebb beruházásokkal számolunk, amelyekről éppen a napokban tárgyalunk az intézményvezetőkkel.
– Ha a költségvetésről, pénzszerzésről és -elosztásról van szó, mennyire érzi biztonságban magát azok után, hogy az RMDSZ kormányra került?
– Erre azt mondhatnám, hogy jól esik, hogy nem maradtam magamra. Viszont hangsúlyoznám, hogy az RMDSZ Bukarestben tevékenykedő politikusai eddig is támogatták Maros megyét. Odafigyeltek és követték a projektjeinket: amikor valami gond támadt, mindig próbáltak segíteni.
– Gondolja, hogy jót tesz a megyei önkormányzat-prefektúra-marosvásárhelyi városháza háromszög eddig egyáltalán nem felhőtlen viszonyának a PDL és az RMDSZ közötti, felső szinten hozott, de a megyékre is levetítendő együttműködési egyezség?
– Ha mindhárom intézmény végzi a maga törvényes keretek körülhatárolta dolgát, nem adódhatnak gondok. Annál is inkább, mivel érdekeink azonosak. Viszont, ha belegondolunk, hogy Marius Paşcan prefektus a megyei tanács ostorozásával zárta az elmúlt évet, idei első sajtótájékoztatóján pedig ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, elég nehéz felhőtlen együttműködésre számítani.
Hasonló a helyzet Dorin Florea polgármesterrel is, akinek meg kellene tanulnia, hogy az egyezség nemcsak addig tart, amíg felállunk a tárgyalóasztaltól. Én a hat év alatt rájöttem, hogy nem kell minden támadásra azonnal reagálni, főleg, ha percemberekkel van dolgom. A párbeszéd híve vagyok, ám úgy vélem, nem elég tárgyalni, meg is kell egyezni, és azt az egyezséget be kell tartani.
– A polgármester immár visszaköltöztetné a hivatalt a régi városházára, ahol a prefektúra és a megyei tanács székel. A főispán is belemenne a cserébe, most csak önökön múlik, hogy visszakaphatja Marosvásárhely Bernády György korában épült városházát vagy sem. Állítólag ön nem támogatja az RMDSZ által korábban szorgalmazott ingatlancserét.
– Engem ennél fontosabb gondolat foglalkoztat: amíg itt vagyok, restauráltassam ezt a csodálatos épületet, amely 2008-ban töltötte a századik évét. Habár a prefektúrával közösen működtetjük, a megyei tanács a saját pénzén készítette el a restaurálási terveket, szerezte be az engedélyeket. Most csak a kormányhivatal hozzájárulását várjuk a munkálatok elkezdéséhez. Ha Vásárhely jelképe ismét úgy fog kinézni, mint megálmodója és építője idejében pompázott, gondolkodhatunk a cserén. Viszont az sem tőlünk függ, hosszas folyamat, mely végső soron kormányhatározatot igényel.
– És fog úgy kinézni a hajdani városháza, mint Bernády idején? A kommunista hatalom által eltávolított, magyar jelképeket ábrázoló vitrál ablakok is visszakerülnek a helyükre?
– Egyelőre sajnos nem. A művelődési minisztérium korábbi válaszát idézve „annak még nem jött el az ideje”. A csodálatos ablakokat restauráltattuk, és kiállítottuk a múzeumban.
– Magyar jelképekkel vagy anélkül, sokszor tűnik úgy, mintha Maros megye, vagy legalábbis annak marosszéki oldala nem is lenne a Székelyföld része.
– Sajnos tényleg így van, és ez engem is nagyon zavar. Ennek két oka van. Egyrészt könnyű a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknak, mert minden egyes alárendelt intézménnyel jól együtt tudnak működni. Maros megyében, ahol már jó ideje kisebbségben vagyunk, nem tudjuk bizonyos kérdésekben érvényesíteni az akaratunkat, annál is inkább, mivel bizonyos határozatok megszületéséhez kétharmados többség szükséges. Ráadásul sokkal nehezebb lenne úgy vezetni az önkormányzati testületet, hogy folyton a Székelyföld közös dolgaival foglalkozzam.
Ettől függetlenül jól együtt tudunk működni kulturális, és akár önkormányzati vonalon is. A másik oka annak, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem lennénk része a székelyföldi régiónak az, hogy az ottani illetékesek egyszerűen kifelejtenek bennünket. A minap azzal hívott fel a Hargita megyei kollégám, hogy bocsássak meg neki, de Maros megyét véletlenül kihagyták a székelyföldi turisztikai reklámanyagból, ha viszont gondolom, írjak valamit, és újranyomtatják az egész anyagot. Mit mondjak, sértő ránk nézve, de ettől függetlenül tudunk jól együtt dolgozni.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 15.
Újra ír az Adevarul a gárdáról
Alapos vizsgálatnak vetik alá, keresztkérdésekkel teli kérdőíveket töltetnek ki azokkal a személyekkel, akik be akarnak lépni a Székely Szakaszba, a Magyar Gárda székelyföldi szervezetébe – írja tegnapi számában az Adevărul.
A bukaresti napilap az előző naphoz hasonlóan ezúttal is két teljes újságoldalt szentel a Magyarországon betiltott szervezet székelyföldi „alegységének”.
Mostani számában leírja, hogy ismeretei szerint milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki be akar lépni a Magyar Gárda Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakaszába.
A lap újságírója tudni véli, hogy a tagok rendkívül kemény fizikai kiképzéseket kapnak az Úz völgyében és az 1801 méter magasan fekvő Madarasi Hargitán.
Tévesen azonban azt írja, hogy a kiképző egy bizonyos Magyarósi Árpád Szovátáról, vagyis az írás szerzője nem tudja, hogy az illető már nincs életben, tavaly Bolíviában lelőtték.
Ismételten idézi a szakasz tevékenységében fő szerepet játszó Csibi Barnát, aki nem ismeri el, hogy az említett kiképzések félkatonai jellegűek lennének.
A riport másik felében az Adevarul röviden bemutatja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) is. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Alapos vizsgálatnak vetik alá, keresztkérdésekkel teli kérdőíveket töltetnek ki azokkal a személyekkel, akik be akarnak lépni a Székely Szakaszba, a Magyar Gárda székelyföldi szervezetébe – írja tegnapi számában az Adevărul.
A bukaresti napilap az előző naphoz hasonlóan ezúttal is két teljes újságoldalt szentel a Magyarországon betiltott szervezet székelyföldi „alegységének”.
Mostani számában leírja, hogy ismeretei szerint milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki be akar lépni a Magyar Gárda Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakaszába.
A lap újságírója tudni véli, hogy a tagok rendkívül kemény fizikai kiképzéseket kapnak az Úz völgyében és az 1801 méter magasan fekvő Madarasi Hargitán.
Tévesen azonban azt írja, hogy a kiképző egy bizonyos Magyarósi Árpád Szovátáról, vagyis az írás szerzője nem tudja, hogy az illető már nincs életben, tavaly Bolíviában lelőtték.
Ismételten idézi a szakasz tevékenységében fő szerepet játszó Csibi Barnát, aki nem ismeri el, hogy az említett kiképzések félkatonai jellegűek lennének.
A riport másik felében az Adevarul röviden bemutatja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) is. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 16.
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés közleménye
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) Ideiglenes Házbizottsága (IHB) január 13-án, Székelyudvarhelyen tartotta soros ülését. A testület elemezte a SZÖN határozatainak érvényesítési stádiumát.
Ennek kapcsán - különös tekintettel a hivatalába visszahelyezett György Ervin prefektus azon sajtónyilatkozatára, miszerint az autonómia-népszavazásokra vonatkozó helyi határozatokat jómaga nem vitte bíróság elé - felhívással fordulunk azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek még nem határoztak a népszavazás kiírásáról, s kérjük őket, hogy a magyar prefektusok kinevezése után tegyék ezt meg.
Az Ideiglenes Házbizottság beindította a március 12-ére tervezett SZÖN szervezését, amelyre a tavaly szeptemberi SZÖN döntése értelmében a Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Az Ideiglenes Házbizottság levélben kereste meg a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetek vezetőit, hogy jelöljék ki képviselőiket az együttes ülés megszervezése érdekében megalakítandó szervezőbizottságba.
Az IHB megelégedéssel állapította meg, hogy alulírott Dr. Farkas Csaba, az Ideiglenes Házbizottság elnöke (aki egyben a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt alelnöke is) két alkalommal is részt vett az EMEF-ülésén, ahol személyesen tudta tájékoztatni az RMDSZ és az EMNT vezetőit az IHB-nak egy közös, a székelyföldi önkormányzati képviselők egészét mozgósító nagygyűlés megszervezésére vonatkozó elképzeléseiről. Eme tény azt vetíti előre, hogy a tavalyi egyet nem értéseket sikerül feloldani, s az Ideiglenes Házbizottság elképzelései valóra válthatóak.
Az Ideiglenes Házbizottság véleménye szerint a sepsiszentgyörgyi SZÖN tartalmát a székelyföldi politikai szervezetekkel közösen kell kialakítani. A maga részéről azonban megfogalmazott néhány napirendi javaslatot, illetve zajlik az előkészítése a vonatkozó határozat-tervezeteknek. Ezek közül megemlítünk néhányat:
- A magyar nyelvet Székelyföldön hivatalos nyelvvé nyilvánító határozat.
- Határozat arról, hogy a SZÖN az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez fordul azzal a kéréssel, hogy az nevezzen ki jelentéstevőt, aki megvizsgálja, hogy miképpen érvényesülnek Székelyföldön a nemzeti közösségek jogainak érvényesítése terén Románia által vállalt kötelezettségek.
- Határozat a tavaly szeptemberi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott szimbólumok használatáról a székelyföldi közintézmény épületein.
Az Ideiglenes Házbizottság a teljes nyitottság híve, következésképpen a szervezés menetéről a továbbiakban is részletesen tájékoztatjuk a közvéleményt.
Dr. Farkas Csaba,
az Ideiglenes Házbizottság elnöke. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) Ideiglenes Házbizottsága (IHB) január 13-án, Székelyudvarhelyen tartotta soros ülését. A testület elemezte a SZÖN határozatainak érvényesítési stádiumát.
Ennek kapcsán - különös tekintettel a hivatalába visszahelyezett György Ervin prefektus azon sajtónyilatkozatára, miszerint az autonómia-népszavazásokra vonatkozó helyi határozatokat jómaga nem vitte bíróság elé - felhívással fordulunk azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek még nem határoztak a népszavazás kiírásáról, s kérjük őket, hogy a magyar prefektusok kinevezése után tegyék ezt meg.
Az Ideiglenes Házbizottság beindította a március 12-ére tervezett SZÖN szervezését, amelyre a tavaly szeptemberi SZÖN döntése értelmében a Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Az Ideiglenes Házbizottság levélben kereste meg a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetek vezetőit, hogy jelöljék ki képviselőiket az együttes ülés megszervezése érdekében megalakítandó szervezőbizottságba.
Az IHB megelégedéssel állapította meg, hogy alulírott Dr. Farkas Csaba, az Ideiglenes Házbizottság elnöke (aki egyben a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt alelnöke is) két alkalommal is részt vett az EMEF-ülésén, ahol személyesen tudta tájékoztatni az RMDSZ és az EMNT vezetőit az IHB-nak egy közös, a székelyföldi önkormányzati képviselők egészét mozgósító nagygyűlés megszervezésére vonatkozó elképzeléseiről. Eme tény azt vetíti előre, hogy a tavalyi egyet nem értéseket sikerül feloldani, s az Ideiglenes Házbizottság elképzelései valóra válthatóak.
Az Ideiglenes Házbizottság véleménye szerint a sepsiszentgyörgyi SZÖN tartalmát a székelyföldi politikai szervezetekkel közösen kell kialakítani. A maga részéről azonban megfogalmazott néhány napirendi javaslatot, illetve zajlik az előkészítése a vonatkozó határozat-tervezeteknek. Ezek közül megemlítünk néhányat:
- A magyar nyelvet Székelyföldön hivatalos nyelvvé nyilvánító határozat.
- Határozat arról, hogy a SZÖN az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez fordul azzal a kéréssel, hogy az nevezzen ki jelentéstevőt, aki megvizsgálja, hogy miképpen érvényesülnek Székelyföldön a nemzeti közösségek jogainak érvényesítése terén Románia által vállalt kötelezettségek.
- Határozat a tavaly szeptemberi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott szimbólumok használatáról a székelyföldi közintézmény épületein.
Az Ideiglenes Házbizottság a teljes nyitottság híve, következésképpen a szervezés menetéről a továbbiakban is részletesen tájékoztatjuk a közvéleményt.
Dr. Farkas Csaba,
az Ideiglenes Házbizottság elnöke. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 18.
Teher alatt
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása révén — úgy tűnik — helyreállnak megyei szinten a tavalyi kormányalakítás után a természetes állapotukból kibillentett dolgok. A megyei intézmények több mint hatvanöt százalékában újra magyar vezetőket nevezhetnek ki. Igaz, még ez sem tükrözi a természetes arányt, de mégis a méltánytalanság zömét eltünteti. Ráadásul reménykedhetünk abban, hogy a tavaly hevenyészett módon toborzott, nem épp hozzáértésükről híres igazgatók, intézményvezetők helyére sikerül képzett, versenyképes szakértőket állítaniuk, s nem a párt, illetve ahogyan mifelénk mondják, a szövetséghez való hűség lesz az egyetlen kritérium kiválasztásukkor.
Csakhogy ez még közel sem elég a boldogsághoz. Feltételezzük, a szövetség vezetői tisztában vannak azzal, hogy az említetteknél jelentősebb, jövőnk, megmaradásunk szempontjából fontosabb feladatok várnak rájuk. Tudják, hogy sokat kell még tenniük a valós decentralizációért s ennek folyományaként a kulturális és területi autonómiáért. Ha most valami titkos záradék vagy egyezség értelmében erről lemondtak, egy-két vagy három év múlva, ha újra ellenzékbe kényszerülnek, a most oly nagy csinnadrattával kinevezett vezetőket úgy vágják sutba, mint tavaly év elején.
S reméljük, helyén lesz az eszük, ha sor kerül az ország területi-adminisztratív átszervezésére. Mind a szórvány, mind a tömbmagyarság jövője attól függ, miként rajzolják majd térképre a régiókat, önálló egység marad-e a Székelyföld. Eckstein Kovács Péter, Traian Băsescu elnök kisebbségügyi tanácsadója a választások előtt úgy nyilatkozott, az államfőnek nem áll szándékában olyan javaslatot elfogadni, mely a Székelyföld egységét megbontaná. Ennek az egyetlenegy ígéretnek köszönhetően kapta talán — az RMDSZ ellenkampánya dacára — azt a sok-sok szavazatot mifelénk.
És ott a módosításra szoruló választási törvény. Most elcsendesedtek mind a pártok, mind a szavazópolgárok, de valószerűnek tűnik, valamikor, vagy az önkormányzati, vagy a parlamenti választások előtt újra napirendre kerül, s ahogyan az alig egy hónappal ezelőtt lezajlott heves vitákból kitetszett, a jelenlegi kormánypártnak, de a szocialistáknak is a tiszta egyéni körzetes választás lenne ínyükre. A képviselőket is úgy választatnák meg, mint a polgármestereket, két fordulóban, többségi szavazat alapján. Semmiféle arányosságot, még a nemzetiségit sem vennék figyelembe. Ez magyarul azt jelentené, hogy Székelyföldön kívül jó esetben még csak a Szilágyságban juthatna parlamenti képviselethez a magyarság. S ha figyelembe vesszük, hogy az elkövetkező években a „népakaratnak" megfelelően egykamarás parlamentet és háromszáz képviselőnél nem több honatyát választunk, szinte bizonyosra vehető, hogy fél kezünkön megszámolhatjuk, hány magyar koptathatja a T. Ház bársonyszékeit.
Nyugton mondhatjuk, hogy az RMDSZ előtt sok és nagy feladat áll. Talán eredményesebb lehetne, ha nem pártban gondolkodna, hanem magyarságban.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása révén — úgy tűnik — helyreállnak megyei szinten a tavalyi kormányalakítás után a természetes állapotukból kibillentett dolgok. A megyei intézmények több mint hatvanöt százalékában újra magyar vezetőket nevezhetnek ki. Igaz, még ez sem tükrözi a természetes arányt, de mégis a méltánytalanság zömét eltünteti. Ráadásul reménykedhetünk abban, hogy a tavaly hevenyészett módon toborzott, nem épp hozzáértésükről híres igazgatók, intézményvezetők helyére sikerül képzett, versenyképes szakértőket állítaniuk, s nem a párt, illetve ahogyan mifelénk mondják, a szövetséghez való hűség lesz az egyetlen kritérium kiválasztásukkor.
Csakhogy ez még közel sem elég a boldogsághoz. Feltételezzük, a szövetség vezetői tisztában vannak azzal, hogy az említetteknél jelentősebb, jövőnk, megmaradásunk szempontjából fontosabb feladatok várnak rájuk. Tudják, hogy sokat kell még tenniük a valós decentralizációért s ennek folyományaként a kulturális és területi autonómiáért. Ha most valami titkos záradék vagy egyezség értelmében erről lemondtak, egy-két vagy három év múlva, ha újra ellenzékbe kényszerülnek, a most oly nagy csinnadrattával kinevezett vezetőket úgy vágják sutba, mint tavaly év elején.
S reméljük, helyén lesz az eszük, ha sor kerül az ország területi-adminisztratív átszervezésére. Mind a szórvány, mind a tömbmagyarság jövője attól függ, miként rajzolják majd térképre a régiókat, önálló egység marad-e a Székelyföld. Eckstein Kovács Péter, Traian Băsescu elnök kisebbségügyi tanácsadója a választások előtt úgy nyilatkozott, az államfőnek nem áll szándékában olyan javaslatot elfogadni, mely a Székelyföld egységét megbontaná. Ennek az egyetlenegy ígéretnek köszönhetően kapta talán — az RMDSZ ellenkampánya dacára — azt a sok-sok szavazatot mifelénk.
És ott a módosításra szoruló választási törvény. Most elcsendesedtek mind a pártok, mind a szavazópolgárok, de valószerűnek tűnik, valamikor, vagy az önkormányzati, vagy a parlamenti választások előtt újra napirendre kerül, s ahogyan az alig egy hónappal ezelőtt lezajlott heves vitákból kitetszett, a jelenlegi kormánypártnak, de a szocialistáknak is a tiszta egyéni körzetes választás lenne ínyükre. A képviselőket is úgy választatnák meg, mint a polgármestereket, két fordulóban, többségi szavazat alapján. Semmiféle arányosságot, még a nemzetiségit sem vennék figyelembe. Ez magyarul azt jelentené, hogy Székelyföldön kívül jó esetben még csak a Szilágyságban juthatna parlamenti képviselethez a magyarság. S ha figyelembe vesszük, hogy az elkövetkező években a „népakaratnak" megfelelően egykamarás parlamentet és háromszáz képviselőnél nem több honatyát választunk, szinte bizonyosra vehető, hogy fél kezünkön megszámolhatjuk, hány magyar koptathatja a T. Ház bársonyszékeit.
Nyugton mondhatjuk, hogy az RMDSZ előtt sok és nagy feladat áll. Talán eredményesebb lehetne, ha nem pártban gondolkodna, hanem magyarságban.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. január 18.
Falurombolás RMDSZ-es kormányzati segítséggel
Több falusi iskola megszűnéséhez vezethet a kormány intézkedése, amely a fejkvóta bevezetését irányozza elő szeptember 1-től. Különösen súlyosan érinti az udvarhelyszéki falvakat ez a határozat, mert eltérően a csíki és gyergyói térségtől itt apró, szétszórt a településszerkezet.
Udvarhelyszéken a közel 130 kisebb-nagyobb település megmaradását, jövőjét az iskola létezése döntő módon befolyásolja, ezt még az átkos kommunista diktatúrában is sikerült megőriznünk. A jelenlegi román kormány, amelynek szűklátókörű fiskális intézkedéseihez az RMDSZ hűségesen „ministrál”, veszélybe sodorja a székelyföldi magyar élet megmaradásának utolsó bástyáit, a falvakat.
A Magyar Polgári Párt figyelmezteti a hatalmat - újólag - gyakorló RMDSZ-t, hogy a bársonyszékek birtoklása nem jogosít fel senkit arra, hogy a világválságra hivatkozva „modern” falurombolásba kezdjen a Székelyföldön!
Tiltakozunk a magyar nemzetiségű tanárok tervezett elbocsátása, az iskolák felszámolása ellen! A magyar oktatási intézmények lététől függ fiataljaink jövője, szellemi fejlődése, az iskola megmaradásunk záloga!
Véleményünk szerint az RMDSZ-es kormány teljesen rossz úton jár, a decentralizáció helyett továbbra is Bukarestből akar megoldani minden gondot. A szubszidiaritás elvéről nem beszélni kell, hanem a gyakorlatba ültetni! Az adókat hagyják meg a helyi közösségeknek, azok sokkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni velük, s biztos megtalálják a módját, hogy ne csak megtartsák, hanem fejlesszék is a falusi iskolákat.
2010. január 15
A Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöksége és megyei önkormányzati frakciója nevében
Thamó Csaba. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
Több falusi iskola megszűnéséhez vezethet a kormány intézkedése, amely a fejkvóta bevezetését irányozza elő szeptember 1-től. Különösen súlyosan érinti az udvarhelyszéki falvakat ez a határozat, mert eltérően a csíki és gyergyói térségtől itt apró, szétszórt a településszerkezet.
Udvarhelyszéken a közel 130 kisebb-nagyobb település megmaradását, jövőjét az iskola létezése döntő módon befolyásolja, ezt még az átkos kommunista diktatúrában is sikerült megőriznünk. A jelenlegi román kormány, amelynek szűklátókörű fiskális intézkedéseihez az RMDSZ hűségesen „ministrál”, veszélybe sodorja a székelyföldi magyar élet megmaradásának utolsó bástyáit, a falvakat.
A Magyar Polgári Párt figyelmezteti a hatalmat - újólag - gyakorló RMDSZ-t, hogy a bársonyszékek birtoklása nem jogosít fel senkit arra, hogy a világválságra hivatkozva „modern” falurombolásba kezdjen a Székelyföldön!
Tiltakozunk a magyar nemzetiségű tanárok tervezett elbocsátása, az iskolák felszámolása ellen! A magyar oktatási intézmények lététől függ fiataljaink jövője, szellemi fejlődése, az iskola megmaradásunk záloga!
Véleményünk szerint az RMDSZ-es kormány teljesen rossz úton jár, a decentralizáció helyett továbbra is Bukarestből akar megoldani minden gondot. A szubszidiaritás elvéről nem beszélni kell, hanem a gyakorlatba ültetni! Az adókat hagyják meg a helyi közösségeknek, azok sokkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni velük, s biztos megtalálják a módját, hogy ne csak megtartsák, hanem fejlesszék is a falusi iskolákat.
2010. január 15
A Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöksége és megyei önkormányzati frakciója nevében
Thamó Csaba. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)
2010. január 19.
Csík: már nem gyászolnak
Elvitték tegnap az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől. A helyi RMDSZ vezetői így kívánták jelezni, hogy a szövetség kormányra lépésével csökkent a magyar igazgatók leváltása miatti feszültség Székelyföldön.
Utolsó szakaszába érkezett tegnap az RMDSZ és a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) közötti egyeztetés a kormányzati tisztségek elosztásáról: a koalíciós partnerek lapzártánkkor az országos ügynökségek és hatóságok vezetőségi posztjain alkudoztak.
Kovászna és Temes az élen
Eközben helyi szinteken is zajlanak a tárgyalások a PD-L és az RMDSZ között a megyei intézményvezetői tisztségek elosztásáról, igaz, eddig nem sok eredménnyel: mindeddig csak Kovászna és Temes megyében sikerült aláírni a koalíciós partnerrel a megállapodást – erősítette meg tegnap lapunknak Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök.
Emlékeztetett: a területi szervezetek január 21-ig kaptak határidőt arra a két alakulat vezetőségétől, hogy megkössék a helyi egyezségeket. „Ott, ahol nem sikerül megállapodni a határidőig, a PD-L és az RMDSZ országos vezetői próbálnak megoldást keresni a helyi tisztségek elosztására” – magyarázta Kovács Péter.
Temes megyében egy igazgatói és hat aligazgatói tisztséget sikerült két tárgyalási forduló után kialkudni a helyi RMDSZ-nek, Kovászna megyében pedig a posztok 65 százalékát szerezte meg a PD-L-vel folytatott egyezkedéseken.
Baciu: vissza az egész!
Ez utóbbi megállapodással azonban máris elégedetlen a demokrata-liberálisok háromszéki vezetője, igaz, Gheorghe Baciu nem is vett részt a helyi „koalíciós szerződés” múlt heti aláírásán. Az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a PD-L régióért felelős alelnöke, Gheorghe Sricpcaru képviselte a koalíciós partnert, a megyei elnök Bukarestben volt.
„Nekem csak az utolsó pillanatban szóltak a megállapodásról” – panaszkodott Baciu, aki szerint a nélküle megkötött egyezséget újra kell tárgyalni. „Elfogadhatatlan, hogy a választásokon nyertes párt olyan kulcsfontosságú intézményekből küldi haza az embereit, mint például a pénzügyi igazgatóság vagy a mezőgazdasági igazgatóság” – nyilatkozta a Kovászna megyei PD-L elnöke.
„A kutya ugat, a karaván halad” – kommentálta tegnap megkeresésünkre Gheorghe Baciu panaszait Tamás Sándor. A háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke nem tartja valószínűnek, hogy a PD-L helyi vezetőjének kifogásai felboríthatják a már megkötött megállapodást. „Nyilván, hogy Baciu tiltakozik, hiszen most nagyon haragszanak rá azok az igazgatók, akiknek most távozniuk kell posztjukról, s akiket korábban ő juttatott tisztségbe” – mondta Tamás Sándor.
Csíkban ma tárgyalnak
Hargita megyében ma tart tárgyalási fordulót az RMDSZ és a PD-L az intézményvezetői tisztségek elosztásáról. Borboly Csaba megyei tanácselnök, a Csík Területi RMDSZ elnöke reméli, hogy a háromszékinél is jobb arányban jutnak igazgatói posztokhoz.
„Hangsúlyoznám azonban, hogy nem is az arány számít. Számunkra az a fontos, hogy olyan intézmények élére kerüljenek felelős, szakértelemmel rendelkező magyar igazgatók, amelyek az emberek mindennapjait érintik. Ilyen az oktatás, a mezőgazdaság, az egészségügy” – magyarázta az ÚMSZ-nek Borboly Csaba.
Oldódott a feszültség
Csíkszeredában egyébként tegnap jelképesen is jelezték, hogy véget értek a magyar igazgatók eltávolításával keletkezett feszültségek Hargita megyében: Korodi Attila képviselő és Bencze István, a csíkszeredai városi RMDSZ ügyvezető elnöke sajtóesemény keretében elvitte az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől.
„Most már nyugodtan bevehetjük a táblát, elérte célját. Ezentúl új időszak kezdődik a megye közéletében” – jelentette ki Korodi, utalva arra, hogy a megyébe nemrégiben magyar prefektust neveztek ki, és hamarosan a megyei intézmények élére is jobbára magyar tisztségviselők kerülnek.
Korodi emlékeztetett, hogy a magyar igazgatók tavalyi leváltása elleni tiltakozásul 2009. április 30. – május 22. időszakban a helyi RMDSZ hét darab ilyen táblát helyezett ki Csíkszeredában egy-egy intézmény bejárata elé. Ezek egy részét egyébként azóta ellopták.
Cseke Péter Tamás, Inczefi Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Elvitték tegnap az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől. A helyi RMDSZ vezetői így kívánták jelezni, hogy a szövetség kormányra lépésével csökkent a magyar igazgatók leváltása miatti feszültség Székelyföldön.
Utolsó szakaszába érkezett tegnap az RMDSZ és a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) közötti egyeztetés a kormányzati tisztségek elosztásáról: a koalíciós partnerek lapzártánkkor az országos ügynökségek és hatóságok vezetőségi posztjain alkudoztak.
Kovászna és Temes az élen
Eközben helyi szinteken is zajlanak a tárgyalások a PD-L és az RMDSZ között a megyei intézményvezetői tisztségek elosztásáról, igaz, eddig nem sok eredménnyel: mindeddig csak Kovászna és Temes megyében sikerült aláírni a koalíciós partnerrel a megállapodást – erősítette meg tegnap lapunknak Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök.
Emlékeztetett: a területi szervezetek január 21-ig kaptak határidőt arra a két alakulat vezetőségétől, hogy megkössék a helyi egyezségeket. „Ott, ahol nem sikerül megállapodni a határidőig, a PD-L és az RMDSZ országos vezetői próbálnak megoldást keresni a helyi tisztségek elosztására” – magyarázta Kovács Péter.
Temes megyében egy igazgatói és hat aligazgatói tisztséget sikerült két tárgyalási forduló után kialkudni a helyi RMDSZ-nek, Kovászna megyében pedig a posztok 65 százalékát szerezte meg a PD-L-vel folytatott egyezkedéseken.
Baciu: vissza az egész!
Ez utóbbi megállapodással azonban máris elégedetlen a demokrata-liberálisok háromszéki vezetője, igaz, Gheorghe Baciu nem is vett részt a helyi „koalíciós szerződés” múlt heti aláírásán. Az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a PD-L régióért felelős alelnöke, Gheorghe Sricpcaru képviselte a koalíciós partnert, a megyei elnök Bukarestben volt.
„Nekem csak az utolsó pillanatban szóltak a megállapodásról” – panaszkodott Baciu, aki szerint a nélküle megkötött egyezséget újra kell tárgyalni. „Elfogadhatatlan, hogy a választásokon nyertes párt olyan kulcsfontosságú intézményekből küldi haza az embereit, mint például a pénzügyi igazgatóság vagy a mezőgazdasági igazgatóság” – nyilatkozta a Kovászna megyei PD-L elnöke.
„A kutya ugat, a karaván halad” – kommentálta tegnap megkeresésünkre Gheorghe Baciu panaszait Tamás Sándor. A háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke nem tartja valószínűnek, hogy a PD-L helyi vezetőjének kifogásai felboríthatják a már megkötött megállapodást. „Nyilván, hogy Baciu tiltakozik, hiszen most nagyon haragszanak rá azok az igazgatók, akiknek most távozniuk kell posztjukról, s akiket korábban ő juttatott tisztségbe” – mondta Tamás Sándor.
Csíkban ma tárgyalnak
Hargita megyében ma tart tárgyalási fordulót az RMDSZ és a PD-L az intézményvezetői tisztségek elosztásáról. Borboly Csaba megyei tanácselnök, a Csík Területi RMDSZ elnöke reméli, hogy a háromszékinél is jobb arányban jutnak igazgatói posztokhoz.
„Hangsúlyoznám azonban, hogy nem is az arány számít. Számunkra az a fontos, hogy olyan intézmények élére kerüljenek felelős, szakértelemmel rendelkező magyar igazgatók, amelyek az emberek mindennapjait érintik. Ilyen az oktatás, a mezőgazdaság, az egészségügy” – magyarázta az ÚMSZ-nek Borboly Csaba.
Oldódott a feszültség
Csíkszeredában egyébként tegnap jelképesen is jelezték, hogy véget értek a magyar igazgatók eltávolításával keletkezett feszültségek Hargita megyében: Korodi Attila képviselő és Bencze István, a csíkszeredai városi RMDSZ ügyvezető elnöke sajtóesemény keretében elvitte az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől.
„Most már nyugodtan bevehetjük a táblát, elérte célját. Ezentúl új időszak kezdődik a megye közéletében” – jelentette ki Korodi, utalva arra, hogy a megyébe nemrégiben magyar prefektust neveztek ki, és hamarosan a megyei intézmények élére is jobbára magyar tisztségviselők kerülnek.
Korodi emlékeztetett, hogy a magyar igazgatók tavalyi leváltása elleni tiltakozásul 2009. április 30. – május 22. időszakban a helyi RMDSZ hét darab ilyen táblát helyezett ki Csíkszeredában egy-egy intézmény bejárata elé. Ezek egy részét egyébként azóta ellopták.
Cseke Péter Tamás, Inczefi Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 22.
Felemás posztosztozkodás
Továbbra is felemás a helyzet az erdélyi megyékben az RMDSZ és a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) közötti helyi együttműködési tárgyalások kapcsán. Míg egyes megyékben már lefolytatták a tárgyalásokat és a két párt országos vezetősége által meghatározott elvek szerint elosztották a helyi intézményvezetői tisztségeket, addig más megyékben még asztalhoz sem ültek.
Előreláthatólag a megyék zömében hétvégén letisztul a helyzet, bár az sincs kizárva, hogy lesznek olyan helyek is, ahol központi beavatkozásra lesz szükség ahhoz, hogy a helyi vezetők ne essenek egymás torkának.
Hét aligazgató Temes megyében
A demokrata-liberálisokkal kötött kormányzati együttműködés jegyében hét magyar aligazgatót neveznek ki Temes megyében – jelentette be Halász Ferenc, a helyi RMDSZszervezet elnöke. Helyettes főtanfelügyelői tisztségbe nevezik ki Halász Ferencet, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság egyik aligazgatója Csősz János, az állategészségügyi igazgatóság aligazgatója pedig Daróczy Csaba lesz.
A liberálisokkal közös 2004-2008-as kormányzás alatt mindhárman már bizonyítottak ezekben a vezetői állásokban. A munkaügyi felügyelőségnél Szász Ferenc megőrzi aligazgatói tisztségét, amelyet jelenleg is betölt.
„Az RMDSZ által jelölt személyek kerülnek az Országos Lakásügynökség (ANL) helyi irodája, a nyugdíjpénztár és a munkaerő-ügynökség aligazgatói székébe is, de az ő nevüket az aláírt protokollum értelmében még nem hozhatjuk nyilvánosságra” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc. A PD-L helyi szervezetével kötött megállapodást a Temes megyei RMDSZ tegnapi ülésén hagyta jóvá.
Bevonják az SZNT-t is a hatalom bűvkörébe?
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csíkszéki, gyergyószéki és udvarhelyszéki területi elnökeivel, Veress Dáviddal, Ambrus Árpáddal és Incze Bélával tanácskozott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Az SZNT-nek a szerepe a székely társadalom megszervezésében, javaslattételben, a székely identitás erősítésében van, és szeretném, ha az eddiginél intenzívebbé válna a megyei tanács és az SZNT közötti együttműködés a társadalmi élet minden területén.
A romániai belpolitikai fejlemények azt mutatják, hogy Székelyföld megyéi számos új lehetőséget, jogosítványt kaptak, kapnak, s most rajtunk áll vagy bukik, hogy mire megyünk ezekkel a lehetőségekkel” – nyilatkozta Borboly Csaba. Az SZNT-elnökök üdvözölték a tanácskozási kezdeményezést, támogatják az elindított programokat, amelyeket véleményezéssel, javaslatokkal és a helyi közösségek tájékoztatásával, bevonásával tudnak segíteni.
Szakértőket javasolnak a Hunyad megyeiek
A dekoncentrált intézmények működését jól ismerő szakértőket javasol a Hunyad megyei RMDSZ – fejtette ki Winkler Gyula területi elnök, hozzátéve, hogy a demokrata-liberálisokkal csak ma délután ülnek tárgyalóasztalhoz.
„Az általunk javasolt vezetők egy része már bizonyított 2005-2008 között. Hozzáértésükre nagy szükségünk van, ugyanis a gazdasági válság erőteljesen sújtotta Hunyad megyét” – mondta el az Agerpres hírügynökségnek Winkler. A megyei elnök nem volt hajlandó részletezni azt, hogy az RMDSZ milyen intézményeknél szeretné „elhelyezni” embereit.
Besztercén átveszik a PSD helyét?
A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ egyelőre nem döntötte el, hogy milyen igazgatói tisztségeket igényeljen a PD-L-vel folytatott tárgyalásokon – vallotta be Kocsis András területi elnök. Hozzátette: várják, hogy az országos politikában szereplő Ioan Oltean megyei PD-L-elnök érjen haza Bukarestből és akkor asztalhoz ülnek.
A megyében eddig egyetlen tisztséget kapott az RMDSZ, de az alprefektusi posztra jelölt Borsos László mindeddig nem vehette át hivatalát, mert nem kapta még meg a közhivatalnoki besorolást. Beszterce-Naszód megyében három intézményt – környezetvédelmi hatóság, nyugdíjpénztár és fogyasztóvédelem – továbbra is a szociáldemokraták által jelölt igazgatók vezetnek és híresztelések szerint ezekre számíthat az RMDSZ.
Igazgatói tisztségekre „váltják be” a Kárpátokon túli alprefektusokat?
Továbbra sem nevezte meg jelöltjét az RMDSZ a már korábban kialkudott mezőgazdasági államtitkári posztra, mert a héten még nem ült össze a jelölést végző Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) – tudtuk meg Kovács Péter ügyvezető alelnöktől. Betöltésre várnak még a kisebbik kormánypártnak adott alprefektusi tisztségek is két Kárpátokon túli megyében, Argeşiben és Teleormanban.
Ez utóbbi két poszt esetében a SZÁT nem is igyekszik a jelöléssel, Kovács Péter szerint már csak azért sem, mert esély van arra, hogy az RMDSZ más tisztségekre váltsa ezeket. „Nyilván nem közvetlen érdekünk a Kárpátokon túli posztok mielőbbi betöltése. Elképzelhető ugyanis, hogy cseréjükben megkaphatunk más fontos tisztségeket” – magyarázta a politikus, aki emlékeztetett: a Tăriceanu-kormányzat második felében az RMDSZ a Mehedinţi megyei prefektusi funkciót egy államtitkári tisztségre váltotta.
Mint ismert, az RMDSZ hat minisztériumban alkudott ki államtitkári posztot, öt tárcánál már megnevezte jelöltjét is. Ez utóbbiak közül mindeddig csak Niculescu Tónit nevezték ki a Külügyminisztériumba. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
Továbbra is felemás a helyzet az erdélyi megyékben az RMDSZ és a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) közötti helyi együttműködési tárgyalások kapcsán. Míg egyes megyékben már lefolytatták a tárgyalásokat és a két párt országos vezetősége által meghatározott elvek szerint elosztották a helyi intézményvezetői tisztségeket, addig más megyékben még asztalhoz sem ültek.
Előreláthatólag a megyék zömében hétvégén letisztul a helyzet, bár az sincs kizárva, hogy lesznek olyan helyek is, ahol központi beavatkozásra lesz szükség ahhoz, hogy a helyi vezetők ne essenek egymás torkának.
Hét aligazgató Temes megyében
A demokrata-liberálisokkal kötött kormányzati együttműködés jegyében hét magyar aligazgatót neveznek ki Temes megyében – jelentette be Halász Ferenc, a helyi RMDSZszervezet elnöke. Helyettes főtanfelügyelői tisztségbe nevezik ki Halász Ferencet, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság egyik aligazgatója Csősz János, az állategészségügyi igazgatóság aligazgatója pedig Daróczy Csaba lesz.
A liberálisokkal közös 2004-2008-as kormányzás alatt mindhárman már bizonyítottak ezekben a vezetői állásokban. A munkaügyi felügyelőségnél Szász Ferenc megőrzi aligazgatói tisztségét, amelyet jelenleg is betölt.
„Az RMDSZ által jelölt személyek kerülnek az Országos Lakásügynökség (ANL) helyi irodája, a nyugdíjpénztár és a munkaerő-ügynökség aligazgatói székébe is, de az ő nevüket az aláírt protokollum értelmében még nem hozhatjuk nyilvánosságra” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc. A PD-L helyi szervezetével kötött megállapodást a Temes megyei RMDSZ tegnapi ülésén hagyta jóvá.
Bevonják az SZNT-t is a hatalom bűvkörébe?
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csíkszéki, gyergyószéki és udvarhelyszéki területi elnökeivel, Veress Dáviddal, Ambrus Árpáddal és Incze Bélával tanácskozott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Az SZNT-nek a szerepe a székely társadalom megszervezésében, javaslattételben, a székely identitás erősítésében van, és szeretném, ha az eddiginél intenzívebbé válna a megyei tanács és az SZNT közötti együttműködés a társadalmi élet minden területén.
A romániai belpolitikai fejlemények azt mutatják, hogy Székelyföld megyéi számos új lehetőséget, jogosítványt kaptak, kapnak, s most rajtunk áll vagy bukik, hogy mire megyünk ezekkel a lehetőségekkel” – nyilatkozta Borboly Csaba. Az SZNT-elnökök üdvözölték a tanácskozási kezdeményezést, támogatják az elindított programokat, amelyeket véleményezéssel, javaslatokkal és a helyi közösségek tájékoztatásával, bevonásával tudnak segíteni.
Szakértőket javasolnak a Hunyad megyeiek
A dekoncentrált intézmények működését jól ismerő szakértőket javasol a Hunyad megyei RMDSZ – fejtette ki Winkler Gyula területi elnök, hozzátéve, hogy a demokrata-liberálisokkal csak ma délután ülnek tárgyalóasztalhoz.
„Az általunk javasolt vezetők egy része már bizonyított 2005-2008 között. Hozzáértésükre nagy szükségünk van, ugyanis a gazdasági válság erőteljesen sújtotta Hunyad megyét” – mondta el az Agerpres hírügynökségnek Winkler. A megyei elnök nem volt hajlandó részletezni azt, hogy az RMDSZ milyen intézményeknél szeretné „elhelyezni” embereit.
Besztercén átveszik a PSD helyét?
A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ egyelőre nem döntötte el, hogy milyen igazgatói tisztségeket igényeljen a PD-L-vel folytatott tárgyalásokon – vallotta be Kocsis András területi elnök. Hozzátette: várják, hogy az országos politikában szereplő Ioan Oltean megyei PD-L-elnök érjen haza Bukarestből és akkor asztalhoz ülnek.
A megyében eddig egyetlen tisztséget kapott az RMDSZ, de az alprefektusi posztra jelölt Borsos László mindeddig nem vehette át hivatalát, mert nem kapta még meg a közhivatalnoki besorolást. Beszterce-Naszód megyében három intézményt – környezetvédelmi hatóság, nyugdíjpénztár és fogyasztóvédelem – továbbra is a szociáldemokraták által jelölt igazgatók vezetnek és híresztelések szerint ezekre számíthat az RMDSZ.
Igazgatói tisztségekre „váltják be” a Kárpátokon túli alprefektusokat?
Továbbra sem nevezte meg jelöltjét az RMDSZ a már korábban kialkudott mezőgazdasági államtitkári posztra, mert a héten még nem ült össze a jelölést végző Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) – tudtuk meg Kovács Péter ügyvezető alelnöktől. Betöltésre várnak még a kisebbik kormánypártnak adott alprefektusi tisztségek is két Kárpátokon túli megyében, Argeşiben és Teleormanban.
Ez utóbbi két poszt esetében a SZÁT nem is igyekszik a jelöléssel, Kovács Péter szerint már csak azért sem, mert esély van arra, hogy az RMDSZ más tisztségekre váltsa ezeket. „Nyilván nem közvetlen érdekünk a Kárpátokon túli posztok mielőbbi betöltése. Elképzelhető ugyanis, hogy cseréjükben megkaphatunk más fontos tisztségeket” – magyarázta a politikus, aki emlékeztetett: a Tăriceanu-kormányzat második felében az RMDSZ a Mehedinţi megyei prefektusi funkciót egy államtitkári tisztségre váltotta.
Mint ismert, az RMDSZ hat minisztériumban alkudott ki államtitkári posztot, öt tárcánál már megnevezte jelöltjét is. Ez utóbbiak közül mindeddig csak Niculescu Tónit nevezték ki a Külügyminisztériumba. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 23.
Legyen Székelyföldön hivatalos nyelv a magyar!
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága, a nagygyűlés tavaly szeptemberi határozata értelmében 2010. március 12-én, 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába összehívja a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést (SZÖN).
Az eseményre meghívnak minden egyes székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert valamint megye-elnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
Azt követően, hogy a tavaly szeptemberben tartott első nagygyűlés mindkét helyszínén egyöntetűen a fent jelzett időpontot és helyszínt fogadták el a jelen lévők, az Ideiglenes Házbizottság annak reményében látott hozzá a szervezéshez, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség. Ennek jegyében levélben fordultunk a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetekhez, hogy jelöljenek képviselőket a szervezőbizottságba. Eddig pozitív válasz érkezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt ügyvezető elnökétől. Továbbra is várjuk az RMDSZ, valamint a román pártok visszajelzését – áll az Ideiglenes Házbizottság közleményében.
Az Ideiglenes Házbizottság tartalmi javaslatokat is tett. Ezek közül legfontosabb, hogy a SZÖN határozatban rögzítse a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
A résztvevőkkel való jobb kommunikáció érdekében a házbizottság internetes felületet hozott létre (címe: http://blog.erdely.ma/hazbizottsag/), ahol közzé tesznek minden, a szervezéssel és a tartalommal kapcsolatos közérdekű információt, illetve ahol a résztvevőknek lehetőségük lesz hozzászólni, véleményt mondani, javaslatokat tenni. Forrás: Erdély.ma
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága, a nagygyűlés tavaly szeptemberi határozata értelmében 2010. március 12-én, 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába összehívja a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést (SZÖN).
Az eseményre meghívnak minden egyes székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert valamint megye-elnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
Azt követően, hogy a tavaly szeptemberben tartott első nagygyűlés mindkét helyszínén egyöntetűen a fent jelzett időpontot és helyszínt fogadták el a jelen lévők, az Ideiglenes Házbizottság annak reményében látott hozzá a szervezéshez, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség. Ennek jegyében levélben fordultunk a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetekhez, hogy jelöljenek képviselőket a szervezőbizottságba. Eddig pozitív válasz érkezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt ügyvezető elnökétől. Továbbra is várjuk az RMDSZ, valamint a román pártok visszajelzését – áll az Ideiglenes Házbizottság közleményében.
Az Ideiglenes Házbizottság tartalmi javaslatokat is tett. Ezek közül legfontosabb, hogy a SZÖN határozatban rögzítse a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
A résztvevőkkel való jobb kommunikáció érdekében a házbizottság internetes felületet hozott létre (címe: http://blog.erdely.ma/hazbizottsag/), ahol közzé tesznek minden, a szervezéssel és a tartalommal kapcsolatos közérdekű információt, illetve ahol a résztvevőknek lehetőségük lesz hozzászólni, véleményt mondani, javaslatokat tenni. Forrás: Erdély.ma
2010. január 24.
Markó: Az RMDSZ nem lesz társszervezője a SZÖN-nek
Markó Béla az RMDSZ által szervezett csíkszeredai Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevőihez szól.
A Székelyföld tervezett parlamentjének Ideiglenes Házbizottsága által pénteken nyilvánosságra hozott közleménnyel kapcsolatban, amelyben ez március 12-ére a sepsiszentgyörgyi kultúrházba hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Markó Béla a Mediafax kérdésére azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem tervezi egy közös rendezvény megszervezését „ezzel az egyesülettel”.
Az RMDSZ-elnöke nem óhajtotta kommentálni azt a tárgysorozati javaslatot, amelynek egyik fő célja a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Székelyföldön. „Nem foglalkoztam ezzel a javaslattal, önöktől értesültem a létéről, és nem kommentálom. Mi felelős politikai szervezet vagyunk, amelynek a közeljövőre egy sor rendkívül fontos célkitűzése van, míg a Székely Nemzeti Tanács egy civil szervezet, amely megpróbál rendezvényeket szervezni" – magyarázta Markó
Az RMDSZ vezetősége a szövetség húszéves születésnapja alkalmából szervezett évforduló-sorozat részeként szombaton az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt rótta le tisztelétét Zágonban.
Mediafax. Forrás: Erdély.ma
Markó Béla az RMDSZ által szervezett csíkszeredai Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevőihez szól.
A Székelyföld tervezett parlamentjének Ideiglenes Házbizottsága által pénteken nyilvánosságra hozott közleménnyel kapcsolatban, amelyben ez március 12-ére a sepsiszentgyörgyi kultúrházba hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Markó Béla a Mediafax kérdésére azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem tervezi egy közös rendezvény megszervezését „ezzel az egyesülettel”.
Az RMDSZ-elnöke nem óhajtotta kommentálni azt a tárgysorozati javaslatot, amelynek egyik fő célja a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Székelyföldön. „Nem foglalkoztam ezzel a javaslattal, önöktől értesültem a létéről, és nem kommentálom. Mi felelős politikai szervezet vagyunk, amelynek a közeljövőre egy sor rendkívül fontos célkitűzése van, míg a Székely Nemzeti Tanács egy civil szervezet, amely megpróbál rendezvényeket szervezni" – magyarázta Markó
Az RMDSZ vezetősége a szövetség húszéves születésnapja alkalmából szervezett évforduló-sorozat részeként szombaton az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt rótta le tisztelétét Zágonban.
Mediafax. Forrás: Erdély.ma
2010. január 24.
Băsescu üzent az RMDSZ-nek
„A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román állam egysége a románok lelkében lakozik” – üzent tegnap Iaşi-ból, a Moldova és Havasalföld egyesülése 151. évfordulóján tartott ünnepről az államfő.
Gyerekeseknek nevezte tegnap Traian Băsescu azokat a politikusokat, akik „ilyen vagy olyan módon” megtörnék a román nemzetállam egységét. Az államfő erről tegnap Iaşi-ban, a Moldva és Havasalföld egyesülés 151. évfordulóján tartott ünnepen beszélt.
Az egyesülés történelmi tanulságait levonva Băsescu így fogalmazott: „A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik.”
Bár nem nevezte meg a politikusokat, akikre utalt, az államfő vélhetően az RMDSZ-eseknek „üzent kijelentésével”. Ezt azonban lapunk kérdésére Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta. „Nem tudok erről nyilatkozni, nem hallgattam Traian Băsescu beszédét” – mondta az ÚMSZ-nek Eckstein.
Új elnöki mandátuma alatt ez az első alkalom, hogy az államfő elmarasztalóan szól azokról a politikusokról, akik autonómiát „emlegetnek”. Korábbi ötéves megbízatása alatt azonban az államfő több ízben is hevesen kirohant a területi önrendelkezés ellen.
Éppen egy évvel ezelőtt, 2009. február 2-i, Sólyom László magyar köztársasági elnöknél tett látogatásakor kijelentette: soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön. „Románia egységes nemzetállam, ez szerepel az alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait” – hangsúlyozta akkor Băsescu, szavainak pedig nagy visszhangja volt Magyarországon és Romániában egyaránt.
Tavaly nyáron Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak. A 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet tartó Băsescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és feloszthatatlan, ám minden alkalommal kifütyölte a hallgatóság. Forrás: Erdély.ma
„A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román állam egysége a románok lelkében lakozik” – üzent tegnap Iaşi-ból, a Moldova és Havasalföld egyesülése 151. évfordulóján tartott ünnepről az államfő.
Gyerekeseknek nevezte tegnap Traian Băsescu azokat a politikusokat, akik „ilyen vagy olyan módon” megtörnék a román nemzetállam egységét. Az államfő erről tegnap Iaşi-ban, a Moldva és Havasalföld egyesülés 151. évfordulóján tartott ünnepen beszélt.
Az egyesülés történelmi tanulságait levonva Băsescu így fogalmazott: „A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik meg, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik.”
Bár nem nevezte meg a politikusokat, akikre utalt, az államfő vélhetően az RMDSZ-eseknek „üzent kijelentésével”. Ezt azonban lapunk kérdésére Eckstein-Kovács Péter, az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta. „Nem tudok erről nyilatkozni, nem hallgattam Traian Băsescu beszédét” – mondta az ÚMSZ-nek Eckstein.
Új elnöki mandátuma alatt ez az első alkalom, hogy az államfő elmarasztalóan szól azokról a politikusokról, akik autonómiát „emlegetnek”. Korábbi ötéves megbízatása alatt azonban az államfő több ízben is hevesen kirohant a területi önrendelkezés ellen.
Éppen egy évvel ezelőtt, 2009. február 2-i, Sólyom László magyar köztársasági elnöknél tett látogatásakor kijelentette: soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön. „Románia egységes nemzetállam, ez szerepel az alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait” – hangsúlyozta akkor Băsescu, szavainak pedig nagy visszhangja volt Magyarországon és Romániában egyaránt.
Tavaly nyáron Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak. A 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet tartó Băsescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és feloszthatatlan, ám minden alkalommal kifütyölte a hallgatóság. Forrás: Erdély.ma
2010. január 25.
Eljátszott nagygyűlések
Tavaly már szembesültünk a ténnyel: a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nem az önrendelkezési harc egyik igen fontos eszköze, hanem újabb lehetőség a belső, magyar—magyar csatározások kiélesedésére.
Egy esztendővel ezelőtt kezdeményezte az SZNT a választott helyi képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek összehívását, az elképzelés szerint ha egy ilyen, majd kétezer fős testület erősíti meg az autonómiaigényt, a kinyilatkoztatás megkerülhetetlen tényezővé válik Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Szép volt az elképzelés, ám az EP-választás lendületében az RMDSZ igyekezett elhappolni az ötletet, gyorsan a kezdeményezés élére állt, kisajátította azt. Az első, májusi időpontot rögtön halasztották is — „ne silányítsuk kampánytémává a magasztos eszméket" — mondották RMDSZ-es politikusok, és nyáron megkezdődött az ingyencirkusz, előbb Markó Béla jelentette be, szeptember elején Önkormányzati Nagygyűlést szerveznek, majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke vállalta át szaporán a munkát, megjelölve az időpontot és a székelyudvarhelyi helyszínt. Az RMDSZ azonban elutasította a társszervezést, és egy nappal korábbra Csíkszeredába hívta a székely választottakat. Így lett egy tartalmas és súlyos önkormányzati nagygyűlés helyett két felemás összejövetel, a csíkszeredai szélesebb képviselettel, de semmitmondó határozatokkal, az udvarhelyi sovány részvétel mellett nyomatékosabb dokumentumokkal. Csak a román belpolitikai felfordulásnak köszönhető, hogy a többségi nemzetben nem tudatosult a magyar—magyar széthúzás szülte helyzet visszássága.
Most, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A Székelyudvarhelyen életre hívott ideglenes házbizottság bejelentette a második önkormányzati nagygyűlés megszervezését, ennek időpontját, helyszínét és legfontosabb napirendjét: a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön. Társszervezőnek hívta a politikai alakulatokat, az MPP-t és RMDSZ-t egyaránt. Amint várható volt, a polgáriak örömmel vállalták, ám a frissen kormánytényezővé vált RMDSZ elutasította a felkérést, Markó Béla szerint „nem szerepel terveikben közös rendezvény szervezése az SZNT-vel". Az RMDSZ-es gyakorlatot ismervén az is várható, megtiltják választott önkormányzatisaik részvételét.
Félő, ismét keserű tapasztalattal gazdagodik a székelyföldi magyarság. Az SZNT-re jellemző „ugrassuk ki a nyulat a bokorból bármi áron" kezdeményezés, no meg a hatalomba visszaoldalgott RMDSZ opportunizmusa újra egy félresikerült, önmagunkat nevetségessé tevő rendezvényhez vezethet, amely erő felmutatása helyett gyengeségünket és széthúzásunkat igazolja majd. Még van idő és lehetőség változtatni ezen, de ehhez politikusaink józanságára és belátására lenne szükség.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tavaly már szembesültünk a ténnyel: a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nem az önrendelkezési harc egyik igen fontos eszköze, hanem újabb lehetőség a belső, magyar—magyar csatározások kiélesedésére.
Egy esztendővel ezelőtt kezdeményezte az SZNT a választott helyi képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek összehívását, az elképzelés szerint ha egy ilyen, majd kétezer fős testület erősíti meg az autonómiaigényt, a kinyilatkoztatás megkerülhetetlen tényezővé válik Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Szép volt az elképzelés, ám az EP-választás lendületében az RMDSZ igyekezett elhappolni az ötletet, gyorsan a kezdeményezés élére állt, kisajátította azt. Az első, májusi időpontot rögtön halasztották is — „ne silányítsuk kampánytémává a magasztos eszméket" — mondották RMDSZ-es politikusok, és nyáron megkezdődött az ingyencirkusz, előbb Markó Béla jelentette be, szeptember elején Önkormányzati Nagygyűlést szerveznek, majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke vállalta át szaporán a munkát, megjelölve az időpontot és a székelyudvarhelyi helyszínt. Az RMDSZ azonban elutasította a társszervezést, és egy nappal korábbra Csíkszeredába hívta a székely választottakat. Így lett egy tartalmas és súlyos önkormányzati nagygyűlés helyett két felemás összejövetel, a csíkszeredai szélesebb képviselettel, de semmitmondó határozatokkal, az udvarhelyi sovány részvétel mellett nyomatékosabb dokumentumokkal. Csak a román belpolitikai felfordulásnak köszönhető, hogy a többségi nemzetben nem tudatosult a magyar—magyar széthúzás szülte helyzet visszássága.
Most, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A Székelyudvarhelyen életre hívott ideglenes házbizottság bejelentette a második önkormányzati nagygyűlés megszervezését, ennek időpontját, helyszínét és legfontosabb napirendjét: a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön. Társszervezőnek hívta a politikai alakulatokat, az MPP-t és RMDSZ-t egyaránt. Amint várható volt, a polgáriak örömmel vállalták, ám a frissen kormánytényezővé vált RMDSZ elutasította a felkérést, Markó Béla szerint „nem szerepel terveikben közös rendezvény szervezése az SZNT-vel". Az RMDSZ-es gyakorlatot ismervén az is várható, megtiltják választott önkormányzatisaik részvételét.
Félő, ismét keserű tapasztalattal gazdagodik a székelyföldi magyarság. Az SZNT-re jellemző „ugrassuk ki a nyulat a bokorból bármi áron" kezdeményezés, no meg a hatalomba visszaoldalgott RMDSZ opportunizmusa újra egy félresikerült, önmagunkat nevetségessé tevő rendezvényhez vezethet, amely erő felmutatása helyett gyengeségünket és széthúzásunkat igazolja majd. Még van idő és lehetőség változtatni ezen, de ehhez politikusaink józanságára és belátására lenne szükség.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. január 25.
Basescu "gyermetegnek" minősíti az autonómiát szorgalmazó politikusokat
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- "Gyermetegnek" minősítette Traian Basescu román államfő azokat a politikusokat, akik területi autonómiát szorgalmaznak.
Az államelnök a hétvégén Iasi-ban (Jászvásáron) a Moldova és Havasalföld egyesülésének 151. évfordulóján tartott ünnepen így fogalmazott: "A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik."
Basescu már sokszor hangsúlyozta, hogy nincs ellene a közigazgatási autonómiának, de az "etnikai alapú" önrendelkezést elveti. Híressé vált tavaly februárban Budapesten tett kijelentése: "Arra a kérdésre, hogy mikor lesz területi autonómia Székelyföldön, azt tudom válaszolni, hogy sohasem, mivel Románia egységes, szuverén nemzetállam". Emlékeztetett, hogy ez szerepel az ország alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait – hangsúlyozta.
Az autonómia ügyét nagyon is felvállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről akkor azt felelték: a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha.
Basescu mostani kijelentése mindenesetre annak tükrében vált "érdekessé", hogy éppen az RMDSZ romániai magyar ellenzéke látta a román államfőben a magyar ügynek, így az autonómiának is a támogatóját.
Tavaly nyáron azonban Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak.
A XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet mondó Basescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és oszthatatlan. Bukaresti elemzők szerint az államfő tusnádfürdői jelenlétének az volt a fő célja, hogy a magyar szavazók egy részét is meghódítsa magának az elnökválasztáson. Bármennyire is kifütyülték őt Tusnádfürdőn, a választásokon sok székelyföldi magyar szavazott éppen őrá.
Ősszel azonban volt még egy esemény, amely felizgatta a kedélyeket a román belpolitikában. Szeptember elején két különböző székely önkormányzati nagygyűlés zajlott, az egyiket Csíkszeredában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a másikat Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívta össze a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatásával. A román politikai erők haragját különösen ez utóbbi váltotta ki, elsősorban az, hogy a székelyudvarhelyi találkozó résztvevői elfogadták Székelyföld jelképeit is.
Egy vezető szociáldemokrata politikus akkor (persze már az elnökválasztási verseny előszeleként) Basescut tette felelőssé a történtek miatt, szemére vetve, hogy az államfő korábban támogatást nyújtott az SZNT-nek, amelyben az RMDSZ bomlasztását segítő eszközt látott. "Most ugyanazok a székelyek, akiket Basescu többször meglátogatott, himnuszt, lobogót és egy sor önrendelkezésről szóló dokumentumot fogadtak el" - panaszolta a szociáldemokrata politikus.
Azóta Basescu megnyerte a választást, az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) adja a miniszterelnököt Emil Boc személyében, aki az RMDSZ-t vonta be a kormányzásba. Ily módon e pillanatban a magyarok e szervezete kormányzati szövetségese lett a sokak szerint Basescu "hátországát" jelentő PD-L-nek.
Ilyen körülmények között tette Basescu azt a kijelentését, amelyben "gyermetegnek" minősítette az autonómiát hangsúlyozó, általa néven nem nevezett politikusokat. Szerinte ezek a közszereplők a román állam egységének megbontását célozzák. Bukaresti megfigyelők most azt próbálják kibogozni, hogy kinek is szól ez az "üzenet": a koalíciós szövetséges - az autonómiáért kormányzati szerepben is küzdeni kívánó - RMDSZ-nek, avagy az RMDSZ-en kívüli más magyar erőknek, amelyek azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy eddig nem eléggé határozottan és következetesen szállt síkra az autonómia ügye mellett. Forrás: MTI
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- "Gyermetegnek" minősítette Traian Basescu román államfő azokat a politikusokat, akik területi autonómiát szorgalmaznak.
Az államelnök a hétvégén Iasi-ban (Jászvásáron) a Moldova és Havasalföld egyesülésének 151. évfordulóján tartott ünnepen így fogalmazott: "A területi autonómiát emlegető politikusok nem értik, hogy a román nép egysége a románok lelkében lakozik."
Basescu már sokszor hangsúlyozta, hogy nincs ellene a közigazgatási autonómiának, de az "etnikai alapú" önrendelkezést elveti. Híressé vált tavaly februárban Budapesten tett kijelentése: "Arra a kérdésre, hogy mikor lesz területi autonómia Székelyföldön, azt tudom válaszolni, hogy sohasem, mivel Románia egységes, szuverén nemzetállam". Emlékeztetett, hogy ez szerepel az ország alkotmányában is. Bukarest soha nem fogja elismerni a nemzetiségi kollektív jogokat, ugyanakkor fenntartja a nemzetiségek képviselőinek egyéni jogait – hangsúlyozta.
Az autonómia ügyét nagyon is felvállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről akkor azt felelték: a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha.
Basescu mostani kijelentése mindenesetre annak tükrében vált "érdekessé", hogy éppen az RMDSZ romániai magyar ellenzéke látta a román államfőben a magyar ügynek, így az autonómiának is a támogatóját.
Tavaly nyáron azonban Tusnádfürdőn füttykoncert kísérte az államfőnek azt a kijelentését, mely szerint az alkotmány szellemében Székelyudvarhelynek is csupán annyi autonómiája lehet, mint Tulceának vagy Caracalnak.
A XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként beszédet mondó Basescu a hallgatóság reakcióját látva háromszor ismételte el az alaptörvény első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam, szuverén és oszthatatlan. Bukaresti elemzők szerint az államfő tusnádfürdői jelenlétének az volt a fő célja, hogy a magyar szavazók egy részét is meghódítsa magának az elnökválasztáson. Bármennyire is kifütyülték őt Tusnádfürdőn, a választásokon sok székelyföldi magyar szavazott éppen őrá.
Ősszel azonban volt még egy esemény, amely felizgatta a kedélyeket a román belpolitikában. Szeptember elején két különböző székely önkormányzati nagygyűlés zajlott, az egyiket Csíkszeredában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a másikat Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívta össze a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatásával. A román politikai erők haragját különösen ez utóbbi váltotta ki, elsősorban az, hogy a székelyudvarhelyi találkozó résztvevői elfogadták Székelyföld jelképeit is.
Egy vezető szociáldemokrata politikus akkor (persze már az elnökválasztási verseny előszeleként) Basescut tette felelőssé a történtek miatt, szemére vetve, hogy az államfő korábban támogatást nyújtott az SZNT-nek, amelyben az RMDSZ bomlasztását segítő eszközt látott. "Most ugyanazok a székelyek, akiket Basescu többször meglátogatott, himnuszt, lobogót és egy sor önrendelkezésről szóló dokumentumot fogadtak el" - panaszolta a szociáldemokrata politikus.
Azóta Basescu megnyerte a választást, az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) adja a miniszterelnököt Emil Boc személyében, aki az RMDSZ-t vonta be a kormányzásba. Ily módon e pillanatban a magyarok e szervezete kormányzati szövetségese lett a sokak szerint Basescu "hátországát" jelentő PD-L-nek.
Ilyen körülmények között tette Basescu azt a kijelentését, amelyben "gyermetegnek" minősítette az autonómiát hangsúlyozó, általa néven nem nevezett politikusokat. Szerinte ezek a közszereplők a román állam egységének megbontását célozzák. Bukaresti megfigyelők most azt próbálják kibogozni, hogy kinek is szól ez az "üzenet": a koalíciós szövetséges - az autonómiáért kormányzati szerepben is küzdeni kívánó - RMDSZ-nek, avagy az RMDSZ-en kívüli más magyar erőknek, amelyek azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy eddig nem eléggé határozottan és következetesen szállt síkra az autonómia ügye mellett. Forrás: MTI
2010. január 25.
SZNT-es meghívás, RMDSZ-es nem
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. január 26.
Székelyföld: folytatódik a határvita
A Neamţ megyei tanács által a Békás-szorosban felállított tábla építési engedélyének visszavonását és a helyszín eredeti állapotában való visszaállítását kérte Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök Vasile Pruteanu Neamţ megyei tanácselnöktől.
Borboly január 21-i levelében arra emlékeztette kollégáját, hogy a Neamţ megye turisztikai látványosságait hirdető óriáspannót törvénytelenül, Hargita megye területén helyezték el, ráadásul a telek a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkhoz tartozik.
A moldvai hatóságok sem ez utóbbitól, sem Gyergyószentmiklós önkormányzatától nem kértek engedélyt a tábla felállításához. A tanácselnök azt írja, hogy amennyiben a neamţiak nem tesznek eleget kérésének, megteszi a szükséges jogi lépéseket az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, a Neamţ megyeiek a táblát múlt év augusztusában helyezték ki, de a Hargita megyei önkormányzat határozott tiltakozására pár nap múlva eltávolították. A tartóoszlopok viszont ott maradtak, rombolva a környezet arculatát.
A két megye vezetői 2009. augusztus elején abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott bizottság és a szakértői testület folytatja a munkát a vitás ügy rendezése végett, de álláspontjának kialakításáig mindkét fél tartózkodik a megyehatárt jelző táblák vagy feliratok elhelyezésétől.
Ennek ellenére a neamţiak elhelyezték a táblát, és ily módon Borboly szerint jelentős területet „leharaptak” Hargita megyéből. Az RMDSZ-es tanácselnök úgy vélte: „partizánakciójukkal” a neamţiak nemcsak a két megye, de a jószomszédi barátság és együttműködés határát is átlépték.
Mint ismeretes, a két megye között régóta tart a határvita, miután a Békás-szorost a neamţiak saját területüknek tekintik. A Hargita megyei önkormányzat álláspontja szerint az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt megyehatárt kell alapul venni, és a katonai térképek is azt igazolják, hogy a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
A Neamţ megyei tanács által a Békás-szorosban felállított tábla építési engedélyének visszavonását és a helyszín eredeti állapotában való visszaállítását kérte Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök Vasile Pruteanu Neamţ megyei tanácselnöktől.
Borboly január 21-i levelében arra emlékeztette kollégáját, hogy a Neamţ megye turisztikai látványosságait hirdető óriáspannót törvénytelenül, Hargita megye területén helyezték el, ráadásul a telek a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkhoz tartozik.
A moldvai hatóságok sem ez utóbbitól, sem Gyergyószentmiklós önkormányzatától nem kértek engedélyt a tábla felállításához. A tanácselnök azt írja, hogy amennyiben a neamţiak nem tesznek eleget kérésének, megteszi a szükséges jogi lépéseket az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, a Neamţ megyeiek a táblát múlt év augusztusában helyezték ki, de a Hargita megyei önkormányzat határozott tiltakozására pár nap múlva eltávolították. A tartóoszlopok viszont ott maradtak, rombolva a környezet arculatát.
A két megye vezetői 2009. augusztus elején abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott bizottság és a szakértői testület folytatja a munkát a vitás ügy rendezése végett, de álláspontjának kialakításáig mindkét fél tartózkodik a megyehatárt jelző táblák vagy feliratok elhelyezésétől.
Ennek ellenére a neamţiak elhelyezték a táblát, és ily módon Borboly szerint jelentős területet „leharaptak” Hargita megyéből. Az RMDSZ-es tanácselnök úgy vélte: „partizánakciójukkal” a neamţiak nemcsak a két megye, de a jószomszédi barátság és együttműködés határát is átlépték.
Mint ismeretes, a két megye között régóta tart a határvita, miután a Békás-szorost a neamţiak saját területüknek tekintik. A Hargita megyei önkormányzat álláspontja szerint az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt megyehatárt kell alapul venni, és a katonai térképek is azt igazolják, hogy a Békás-szoros Hargita megyéhez tartozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. január 27.
Erősödő régió
Kovászna, Hargita és Maros megye önkormányzatai a jövőben szorosabban fognak együttműködni – ebben állapodtak meg az utóbbi két megye szakemberei a múlt hét végi tanácskozáson.
A megyeközi találkozón felvetett közös projektek, stratégiai célkitűzések konkrétabbak, hosszú távra szólnak, ezért is más a mostani, mint a korábbi megbeszélések. Érezhető az erősebb, határozottabb és céltudatosabb összefogási szándék, amely Székelyföld fejlesztésére irányul. Önkéntelenül is az autonómia kérdése jut eszembe, ami ugye az államfői nyilatkozatok szerint soha nem valósul meg Erdélyben! Önkormányzati vezetőink ezzel szemben megmutatják, hogy igenis, lehet szó szoros régiók közötti együttműködésről, nagylélegzetű közös projektekről, beruházásokról. Lehetnek egységes elképzelések a székelyföldi települések közös arculatának kialakítására, a nemzeti öntudatot erősítő kulturális rendezvények megszervezésére, gazdasági- turisztikai tervek kidolgozására. E három megyei önkormányzat együttes ülésen egyidejűleg hozhat azonos határozatokat, közösen pályázhat uniós alapokra. Ha a kompetenciákat, felelősségeket leosztják és betartják, akár működhet is a már-már autonómia...
A régiós együttműködés főleg nagyobb szabású terveknél kiemelten fontos, és itt elsősorban az infrastrukturális beruházásokra gondolok. Köztudottan elhanyagolt, fejletlen a (megye)végeken az útinfrastruktúra, közműhálózat nincs vagy alig van, a turisztikai lehetőségek kihasználatlanok. Az egyik legfontosabb probléma a marosvásárhelyi repülőtér működtetése lenne, amiben elsősorban Hargita és Maros megye volna érdekelt. A korábbi próbálkozások kudarca sokba került nekünk: összefogás és kemény közös lobbi híján fejlődhetett látványosabban a kolozsvári, nagyszebeni repülőtér, komoly konkurenciát jelentve a marosvásárhelyinek.
A megyei önkormányzatok vezetőiben talán mára már végre megérett a gondolat: érdekeik sok – a legtöbb! – esetben egybeesnek, legyen szó kultúráról, gazdaságról, turizmusról, oktatásról vagy környezetvédelemről. A régió dinamikájának változnia – élénkülnie – kell, és remélhetőleg fog is, de csak akkor, ha a kezdeti lendület nem vész el az érdekcsoportok, hiúságok harcában.
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Kovászna, Hargita és Maros megye önkormányzatai a jövőben szorosabban fognak együttműködni – ebben állapodtak meg az utóbbi két megye szakemberei a múlt hét végi tanácskozáson.
A megyeközi találkozón felvetett közös projektek, stratégiai célkitűzések konkrétabbak, hosszú távra szólnak, ezért is más a mostani, mint a korábbi megbeszélések. Érezhető az erősebb, határozottabb és céltudatosabb összefogási szándék, amely Székelyföld fejlesztésére irányul. Önkéntelenül is az autonómia kérdése jut eszembe, ami ugye az államfői nyilatkozatok szerint soha nem valósul meg Erdélyben! Önkormányzati vezetőink ezzel szemben megmutatják, hogy igenis, lehet szó szoros régiók közötti együttműködésről, nagylélegzetű közös projektekről, beruházásokról. Lehetnek egységes elképzelések a székelyföldi települések közös arculatának kialakítására, a nemzeti öntudatot erősítő kulturális rendezvények megszervezésére, gazdasági- turisztikai tervek kidolgozására. E három megyei önkormányzat együttes ülésen egyidejűleg hozhat azonos határozatokat, közösen pályázhat uniós alapokra. Ha a kompetenciákat, felelősségeket leosztják és betartják, akár működhet is a már-már autonómia...
A régiós együttműködés főleg nagyobb szabású terveknél kiemelten fontos, és itt elsősorban az infrastrukturális beruházásokra gondolok. Köztudottan elhanyagolt, fejletlen a (megye)végeken az útinfrastruktúra, közműhálózat nincs vagy alig van, a turisztikai lehetőségek kihasználatlanok. Az egyik legfontosabb probléma a marosvásárhelyi repülőtér működtetése lenne, amiben elsősorban Hargita és Maros megye volna érdekelt. A korábbi próbálkozások kudarca sokba került nekünk: összefogás és kemény közös lobbi híján fejlődhetett látványosabban a kolozsvári, nagyszebeni repülőtér, komoly konkurenciát jelentve a marosvásárhelyinek.
A megyei önkormányzatok vezetőiben talán mára már végre megérett a gondolat: érdekeik sok – a legtöbb! – esetben egybeesnek, legyen szó kultúráról, gazdaságról, turizmusról, oktatásról vagy környezetvédelemről. A régió dinamikájának változnia – élénkülnie – kell, és remélhetőleg fog is, de csak akkor, ha a kezdeti lendület nem vész el az érdekcsoportok, hiúságok harcában.
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
2010. január 29.
A Hunyad megyei szórvány-magyarságot támogatná a Kovászna megyei önkormányzat
Noha az együttműködés nem hivatalos formában már közel egy éve zajlik Hunyad és Kovászna megye között, most írásos megállapodás is születik a közös kulturális, oktatási és tudományos programok lebonyolításának céljából - döntött a Kovászna megyei önkormányzat mai rendes ülésén.
„A megfelelő anyagi is politikai támogatással ez mindkét megye magyarságának, jelentős eredményeket hozhat. Itt, Székelyföldön nem nézhetjük karba tett kézzel, hogy a szórványvidéken apad a magyarság száma. Nekünk belső anyaországként kell segítséget nyújtanunk” – hangsúlyozta Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető.
A Hunyad megyei magyar szórvány támogatása prioritást élvez a megyei tanács idei tervei közt. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro
Noha az együttműködés nem hivatalos formában már közel egy éve zajlik Hunyad és Kovászna megye között, most írásos megállapodás is születik a közös kulturális, oktatási és tudományos programok lebonyolításának céljából - döntött a Kovászna megyei önkormányzat mai rendes ülésén.
„A megfelelő anyagi is politikai támogatással ez mindkét megye magyarságának, jelentős eredményeket hozhat. Itt, Székelyföldön nem nézhetjük karba tett kézzel, hogy a szórványvidéken apad a magyarság száma. Nekünk belső anyaországként kell segítséget nyújtanunk” – hangsúlyozta Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető.
A Hunyad megyei magyar szórvány támogatása prioritást élvez a megyei tanács idei tervei közt. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro
2010. február 5.
Izsák Balázs: Kezdjük el megvalósítani a magyar nyelv hivatalossá tételét
A Székely Nemzeti Tanács nevében üdvözlöm a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására tett lépéseket, arra az időpontra, amelyet a tavalyi, őszi ülésszak mindkét ülésén, Csíkszerdában is, Székelyudvarhelyen is elfogadtak.
Jogos, többszörösen megerősített közösségi akaratot kifejező a meghirdetett szándék, amely hivatalos nyelvvé nyilvánítaná Székelyföldön a magyar nyelvet. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezete az állam nyelvével azonos jogállást biztosítana a magyar nyelvnek Székelyföldön. Elengedhetetlen, hogy az autonómia-statútumban megfogalmazott célok már most világosak legyenek mindenki számára, és azokat kezdjük megvalósítani.
Szükséges válaszolni a székelyföldi románság képviselői által megfogalmazott ellenvetésekre is. Azoknak, akik az alkotmányellenességre hivatkoznak, el kell mondani: a kezdeményezés nem vonja kétségbe az állam nyelvének, a román nyelvnek a hivatalos jellegét.
Székelyföldi román honfitársaink bizonyára nem ellenzik, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak a román nyelv is hivatalos nyelve, és nem látnak ellentmondást eme természetes tény, és aközött, hogy Szerbia alkotmánya, a szerb nyelvet az ország hivatalos nyelveként határozza meg. Gondolom, nem akarnak kettős mércét alkalmazni, mondván, ami jár 30.000 vajdasági románnak Szerbiában, az nem járhat a másfélmilliós romániai magyarság egy tömbben élő, őshonos közösségének, a 700.000-es lélekszámú székely népnek. De vehetnénk példát az Európai Unió államaiból. Spanyolország alkotmánya is az állam hivatalos nyelveként határozza meg a spanyol nyelvet, ám mellette hivatalos nyelv Baszkföldön a baszk, Galíciában a gallego, Katalóniában a katalán, sőt az aráni nyelv is.
A II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés feladata, hogy vállalt kötelezettséggé tegye az önkormányzatok számára, hogy az államhatalom helyi szerveiként biztosítsák a magyar nyelv azonos jogállását az állam nyelvével a hatáskörük alá tartozó területeken.
Székelyföld Autonómia Statútumának elfogadtatása érdekében, annak minden fontos rendelkezését el kell fogadtatni, és szembesíteni minden esetben a román törvényhozással, hogy az a helyi közösség akarata.
Eredményes, jó munkát kívánok a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésnek, határozottságot és következetességet a szervezőknek!
Marosvásárhely 2010. február 03.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke. Forrás: Erdély.ma
A Székely Nemzeti Tanács nevében üdvözlöm a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására tett lépéseket, arra az időpontra, amelyet a tavalyi, őszi ülésszak mindkét ülésén, Csíkszerdában is, Székelyudvarhelyen is elfogadtak.
Jogos, többszörösen megerősített közösségi akaratot kifejező a meghirdetett szándék, amely hivatalos nyelvvé nyilvánítaná Székelyföldön a magyar nyelvet. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezete az állam nyelvével azonos jogállást biztosítana a magyar nyelvnek Székelyföldön. Elengedhetetlen, hogy az autonómia-statútumban megfogalmazott célok már most világosak legyenek mindenki számára, és azokat kezdjük megvalósítani.
Szükséges válaszolni a székelyföldi románság képviselői által megfogalmazott ellenvetésekre is. Azoknak, akik az alkotmányellenességre hivatkoznak, el kell mondani: a kezdeményezés nem vonja kétségbe az állam nyelvének, a román nyelvnek a hivatalos jellegét.
Székelyföldi román honfitársaink bizonyára nem ellenzik, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak a román nyelv is hivatalos nyelve, és nem látnak ellentmondást eme természetes tény, és aközött, hogy Szerbia alkotmánya, a szerb nyelvet az ország hivatalos nyelveként határozza meg. Gondolom, nem akarnak kettős mércét alkalmazni, mondván, ami jár 30.000 vajdasági románnak Szerbiában, az nem járhat a másfélmilliós romániai magyarság egy tömbben élő, őshonos közösségének, a 700.000-es lélekszámú székely népnek. De vehetnénk példát az Európai Unió államaiból. Spanyolország alkotmánya is az állam hivatalos nyelveként határozza meg a spanyol nyelvet, ám mellette hivatalos nyelv Baszkföldön a baszk, Galíciában a gallego, Katalóniában a katalán, sőt az aráni nyelv is.
A II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés feladata, hogy vállalt kötelezettséggé tegye az önkormányzatok számára, hogy az államhatalom helyi szerveiként biztosítsák a magyar nyelv azonos jogállását az állam nyelvével a hatáskörük alá tartozó területeken.
Székelyföld Autonómia Statútumának elfogadtatása érdekében, annak minden fontos rendelkezését el kell fogadtatni, és szembesíteni minden esetben a román törvényhozással, hogy az a helyi közösség akarata.
Eredményes, jó munkát kívánok a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésnek, határozottságot és következetességet a szervezőknek!
Marosvásárhely 2010. február 03.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke. Forrás: Erdély.ma
2010. február 5.
Húzódozik a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűléstől az RMDSZ
Nem sok esély mutatkozik arra, hogy a március 12-ére Sepsiszentgyörgyre összehívott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen részt vegyen vagy a szervezésbe bekapcsolódjék az RMDSZ — legalábbis ez derül ki a szövetség székelyföldi vezetőinek nyilatkozataiból. Borboly Csaba és Tamás Sándor, Hargita, illetve Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján a székelyföldi önkormányzatok közötti együttműködési tervekről beszélt, újságírói kérdésre nyilatkoztak a nagygyűlésről is, amelynek kapcsán hangsúlyozták: beszédek helyett tettekre van szükség.
„Játékos jelleget öltött mostanság a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről szóló beszélgetés" — szögezte le Borboly Csaba. Utalt az ideiglenes házbizottság felhívására, szerinte egyesek házbizottságosdit játszanak, tehetetlenségüket próbálva leplezni, pedig Székelyföldért tenni kell, nem beszélni. Nem jó félrevezetni az embereket nagyhangú gyűlések összehívásával, főleg olyan ügyekben, amiért tenni kell — mondta utalva arra, hogy a szervezők javasolták, Székelyföldön nyilvánítsák hivatalos nyelvvé a magyart. Ha lesz értelme, az RMDSZ vagy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívja a nagygyűlést, addig jónak látják kivárni — fűzte hozzá, rászervezésnek minősítve a házbizottság felhívását.
Hasonló álláspontra helyezkedett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a városi RMDSZ elnöke is, aki szerint fel kéne hagyni az „ugrasszuk ki a nyulat"-szerű, provokatív megközelítéssel. A házbizottság kezdeményezését, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását a kilátás nélküli kanyarban előzni készülő autóvezető magatartásához hasonlította, aki „hadd lássuk, mi lesz" alapon vág bele a manőverbe.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke a kétnyelvűség alkalmazásáért tett erőfeszítésekről beszélt, mint mondta, minden hivatalban próbálják ezt meghonosítani, a megyei önkormányzatnál vannak sikerek, eközben azonban a kétnyelvűséget hirdető párthoz tartozó kézdivásárhelyi polgármester csak román nyelvű irányjelző táblákat állíttat fel a céhes városban.
Az SZNT kitart a nagygyűlés mellett
Üdvözölte a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására irányuló kezdeményezést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását jogosnak, többszörösen megerősített közösségi akaratot kifejező kezdeményezésnek minősítette, szerinte elengedhetetlen, hogy az autonómiastatútumban megfogalmazott célokat kezdjék megvalósítani. Közleményében hangsúlyozza: a kezdeményezés nem vonja kétségbe a román nyelv hivatalos jellegét. „Székelyföldi román honfitársaink bizonyára nem ellenzik, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak a román is hivatalos nyelve, és nem látnak ellentmondást eme természetes tény és aközött, hogy Szerbia alkotmánya a szerb nyelvet az ország hivatalos nyelveként határozza meg" — véli Izsák Balázs. Szerinte a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés feladata, hogy vállalt kötelezettséggé tegye az önkormányzatok számára: az államhatalom helyi szerveiként biztosítsák a magyar nyelv azonos jogállását az állam nyelvével.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem sok esély mutatkozik arra, hogy a március 12-ére Sepsiszentgyörgyre összehívott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen részt vegyen vagy a szervezésbe bekapcsolódjék az RMDSZ — legalábbis ez derül ki a szövetség székelyföldi vezetőinek nyilatkozataiból. Borboly Csaba és Tamás Sándor, Hargita, illetve Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján a székelyföldi önkormányzatok közötti együttműködési tervekről beszélt, újságírói kérdésre nyilatkoztak a nagygyűlésről is, amelynek kapcsán hangsúlyozták: beszédek helyett tettekre van szükség.
„Játékos jelleget öltött mostanság a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről szóló beszélgetés" — szögezte le Borboly Csaba. Utalt az ideiglenes házbizottság felhívására, szerinte egyesek házbizottságosdit játszanak, tehetetlenségüket próbálva leplezni, pedig Székelyföldért tenni kell, nem beszélni. Nem jó félrevezetni az embereket nagyhangú gyűlések összehívásával, főleg olyan ügyekben, amiért tenni kell — mondta utalva arra, hogy a szervezők javasolták, Székelyföldön nyilvánítsák hivatalos nyelvvé a magyart. Ha lesz értelme, az RMDSZ vagy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívja a nagygyűlést, addig jónak látják kivárni — fűzte hozzá, rászervezésnek minősítve a házbizottság felhívását.
Hasonló álláspontra helyezkedett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a városi RMDSZ elnöke is, aki szerint fel kéne hagyni az „ugrasszuk ki a nyulat"-szerű, provokatív megközelítéssel. A házbizottság kezdeményezését, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását a kilátás nélküli kanyarban előzni készülő autóvezető magatartásához hasonlította, aki „hadd lássuk, mi lesz" alapon vág bele a manőverbe.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke a kétnyelvűség alkalmazásáért tett erőfeszítésekről beszélt, mint mondta, minden hivatalban próbálják ezt meghonosítani, a megyei önkormányzatnál vannak sikerek, eközben azonban a kétnyelvűséget hirdető párthoz tartozó kézdivásárhelyi polgármester csak román nyelvű irányjelző táblákat állíttat fel a céhes városban.
Az SZNT kitart a nagygyűlés mellett
Üdvözölte a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására irányuló kezdeményezést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását jogosnak, többszörösen megerősített közösségi akaratot kifejező kezdeményezésnek minősítette, szerinte elengedhetetlen, hogy az autonómiastatútumban megfogalmazott célokat kezdjék megvalósítani. Közleményében hangsúlyozza: a kezdeményezés nem vonja kétségbe a román nyelv hivatalos jellegét. „Székelyföldi román honfitársaink bizonyára nem ellenzik, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak a román is hivatalos nyelve, és nem látnak ellentmondást eme természetes tény és aközött, hogy Szerbia alkotmánya a szerb nyelvet az ország hivatalos nyelveként határozza meg" — véli Izsák Balázs. Szerinte a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés feladata, hogy vállalt kötelezettséggé tegye az önkormányzatok számára: az államhatalom helyi szerveiként biztosítsák a magyar nyelv azonos jogállását az állam nyelvével.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. február 5.
Hatékony székely régiófejlesztés
Külföldi turisták számára kedvezményeket biztosító Székelyföld-kártya bevezetését tervezik a székelyföldi megyék elöljárói. Együttműködésük kiértékelőjén elmondták: hamarosan a magyarországi piacon is kaphatók lesznek a székelyföldi termékek.
A székelyföldi megyék együttműködése révén az elmúlt két évben sikerült elérni, hogy egységes arculattal, a régió fejlesztésére fordított energiákat összefogva, a Székelyföld konkrét eredményeket tudjon felmutatni – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a székely önkormányzati vezetőkkel közösen tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón.
Az elöljáró szerint hatalmas előrelépést jelentett, hogy az elmúlt évben, a bukaresti turisztikai kiállításon Bukovina, Dobrogea és más régiók mintájára a Székelyföld külön standdal szerepelt a Romexpo nevű bukaresti nemzetközi kiállításon, ahol a rendezvény leglátogatottabb standjává vált. A székely kapuk megőrzésére, illetve új kapuk állítására indított projekt az egységes székelyföldi arculat kialakítását célozza – közölte az elöljáró.
Mint mondta, hamarosan megalakítják a Székelyföld Turisztikai Ügynökséget is, amely az országban és külföldön népszerűsítené a térséget. Hasonló céllal közös brüsszeli irodát is nyitnak. A turizmus fejlesztését szolgálná ugyanakkor a Székelyföld-kártya – Seklercard bevezetése is: ha a turista megvásárolja ezt a kártyát, kedvezményben részesül a régióban működő vendéglátó-ipari egységek, valamint kulturális szolgáltatók és programszervezők részéről.
Antal Árpád: székelyföldi intézményekre van szükség
„A Székelyföldet intézményekkel, politikai testületekkel és cselekvési konszenzussal lehet csak építeni” – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a székelyföldi önkormányzatok közös cselekvési tervének és eredményeinek bemutatóján. A cselekvési terv olyan programok, tervek megvalósítását és olyan alapok létrehozását tűzi ki célul, mint a Székelyföldi Fejlesztési Alap vagy a Székelyföldi Hazatérési Alap, székely történelemkönyv kiadása vagy a Székelyföldi Turisztikai Ügynökség megalapítása.
Antal Árpád kifejtette, a másfél évvel ezelőtt gyerekcipőben járó megyei és városi együttműködés mára jelentőssé nőtte ki magát, az önkormányzati vezetők rendszeresen egyeztetnek fontos fejlesztési kérdésekben. „Nagyon sok munka és nagyon sok kompromiszszum szükséges ahhoz, hogy hosszú távú terveinket megvalósítsuk. A Székelyföld fejlesztése időt, munkát és türelmet igényel” – összegezte a polgármester. Tőkés András nyilatkozatára utalva, miszerint a székelyföldiek nem tudnának mit kezdeni az autonómiával, Antal kijelentette: véleménye szerint az autonómia szükséges és fontos velejárója a Székelyföld fejlődésének.
Pozitív térségfejlesztési példa
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke szerint örvendetes, hogy Kovászna és Hargita megye közös projektjeihez az elmúlt három-négy hónapban Maros megye is csatlakozott, a térség egyre nagyobb figyelmet kap, politikai, turisztikai és kulturális téren is létjogosultságot nyert. „A kilencvenes években HarKov-ként emlegetett régió negatív megítélését sikerült úgy megváltoztatni, hogy a Székelyföldet a román politikusok is az összetartás, térségfejlesztés pozitív példájaként emlegetik” – mondta Borboly. Tudatosult az értékmegőrzés fontossága
A székely kapuk megőrzésére, illetve új kapuk állítására indított projekt is az egységes székelyföldi arculat kialakítását célozza: ebben a projektben Kovászna és Hargita megye is részt vesz. Tavaly húszezer eurót fordítottak erre a célra, ám a program legnagyobb nyeresége az volt, hogy sok székely emberben tudatosult az értékmegőrzés fontossága – mondta Borboly, aki szerint örvendetes, hogy több településen a helybeliek önerőből kezdték felújítani a régi kapukat. A két megye tanácsa ötletpályázatot is hirdet az egységes rendszerű helységjelzők építésére is, melyek a Székelyföld szimbólumrendszerét használják.
Székelyföldi termékek a magyarországi piacon
Borboly Csaba ugyanakkor bejelentette: Magyarországon a Cora üzletlánc az első multinacionális cég, amely székelyföldi termékeket fog kínálni a helyi vásárlóknak. Mint ismeretes, a Székelyföld márkanevet Hargita, Kovászna és Maros megye együtt regisztrálta az elmúlt év során. „Az első komoly megmérettetése a Székelyföld márkának, valamint a termékeknek a magyarországi akció lesz, hiszen sikeres szereplés esetén a helyi vállalkozók új piacot hódíthatnak” – mondta a Hargita Megyei Tanács elnöke.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Külföldi turisták számára kedvezményeket biztosító Székelyföld-kártya bevezetését tervezik a székelyföldi megyék elöljárói. Együttműködésük kiértékelőjén elmondták: hamarosan a magyarországi piacon is kaphatók lesznek a székelyföldi termékek.
A székelyföldi megyék együttműködése révén az elmúlt két évben sikerült elérni, hogy egységes arculattal, a régió fejlesztésére fordított energiákat összefogva, a Székelyföld konkrét eredményeket tudjon felmutatni – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a székely önkormányzati vezetőkkel közösen tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón.
Az elöljáró szerint hatalmas előrelépést jelentett, hogy az elmúlt évben, a bukaresti turisztikai kiállításon Bukovina, Dobrogea és más régiók mintájára a Székelyföld külön standdal szerepelt a Romexpo nevű bukaresti nemzetközi kiállításon, ahol a rendezvény leglátogatottabb standjává vált. A székely kapuk megőrzésére, illetve új kapuk állítására indított projekt az egységes székelyföldi arculat kialakítását célozza – közölte az elöljáró.
Mint mondta, hamarosan megalakítják a Székelyföld Turisztikai Ügynökséget is, amely az országban és külföldön népszerűsítené a térséget. Hasonló céllal közös brüsszeli irodát is nyitnak. A turizmus fejlesztését szolgálná ugyanakkor a Székelyföld-kártya – Seklercard bevezetése is: ha a turista megvásárolja ezt a kártyát, kedvezményben részesül a régióban működő vendéglátó-ipari egységek, valamint kulturális szolgáltatók és programszervezők részéről.
Antal Árpád: székelyföldi intézményekre van szükség
„A Székelyföldet intézményekkel, politikai testületekkel és cselekvési konszenzussal lehet csak építeni” – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a székelyföldi önkormányzatok közös cselekvési tervének és eredményeinek bemutatóján. A cselekvési terv olyan programok, tervek megvalósítását és olyan alapok létrehozását tűzi ki célul, mint a Székelyföldi Fejlesztési Alap vagy a Székelyföldi Hazatérési Alap, székely történelemkönyv kiadása vagy a Székelyföldi Turisztikai Ügynökség megalapítása.
Antal Árpád kifejtette, a másfél évvel ezelőtt gyerekcipőben járó megyei és városi együttműködés mára jelentőssé nőtte ki magát, az önkormányzati vezetők rendszeresen egyeztetnek fontos fejlesztési kérdésekben. „Nagyon sok munka és nagyon sok kompromiszszum szükséges ahhoz, hogy hosszú távú terveinket megvalósítsuk. A Székelyföld fejlesztése időt, munkát és türelmet igényel” – összegezte a polgármester. Tőkés András nyilatkozatára utalva, miszerint a székelyföldiek nem tudnának mit kezdeni az autonómiával, Antal kijelentette: véleménye szerint az autonómia szükséges és fontos velejárója a Székelyföld fejlődésének.
Pozitív térségfejlesztési példa
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke szerint örvendetes, hogy Kovászna és Hargita megye közös projektjeihez az elmúlt három-négy hónapban Maros megye is csatlakozott, a térség egyre nagyobb figyelmet kap, politikai, turisztikai és kulturális téren is létjogosultságot nyert. „A kilencvenes években HarKov-ként emlegetett régió negatív megítélését sikerült úgy megváltoztatni, hogy a Székelyföldet a román politikusok is az összetartás, térségfejlesztés pozitív példájaként emlegetik” – mondta Borboly. Tudatosult az értékmegőrzés fontossága
A székely kapuk megőrzésére, illetve új kapuk állítására indított projekt is az egységes székelyföldi arculat kialakítását célozza: ebben a projektben Kovászna és Hargita megye is részt vesz. Tavaly húszezer eurót fordítottak erre a célra, ám a program legnagyobb nyeresége az volt, hogy sok székely emberben tudatosult az értékmegőrzés fontossága – mondta Borboly, aki szerint örvendetes, hogy több településen a helybeliek önerőből kezdték felújítani a régi kapukat. A két megye tanácsa ötletpályázatot is hirdet az egységes rendszerű helységjelzők építésére is, melyek a Székelyföld szimbólumrendszerét használják.
Székelyföldi termékek a magyarországi piacon
Borboly Csaba ugyanakkor bejelentette: Magyarországon a Cora üzletlánc az első multinacionális cég, amely székelyföldi termékeket fog kínálni a helyi vásárlóknak. Mint ismeretes, a Székelyföld márkanevet Hargita, Kovászna és Maros megye együtt regisztrálta az elmúlt év során. „Az első komoly megmérettetése a Székelyföld márkának, valamint a termékeknek a magyarországi akció lesz, hiszen sikeres szereplés esetén a helyi vállalkozók új piacot hódíthatnak” – mondta a Hargita Megyei Tanács elnöke.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. február 10.
Hivatalossá akarják tenni a magyar nyelvet
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által március 12-re tervezett sepsiszentgyörgyi II. Székely Önkormányzati Nagygyűlésen egy olyan határozatot terveznek elfogadtatni a szervezők a résztvevő magyar önkormányzati képviselőkkel, miszerint Székelyföldön a magyar nyelv is hivatalos.
Az interneten közzé tett, négy pontból álló határozattervezet szerint a magyar nyelv hivatalos nyelv Székelyföldön, jogállása azonos az állam hivatalos nyelvével. A tervezet szerint Székelyföld minden polgárának joga van szabadon, azonos feltételek mellett használni szóban és írásban mindkét nyelvet. A határozat arra kötelezné Székelyföld önkormányzatait, hogy biztosítsák mindkét nyelv természetes és hivatalos használatát, és teremtsenek meg minden olyan feltételt, amely garantálja a két nyelv teljes egyenlőségét.
A tervezet negyedik pontja szerint a nagygyűlés „házbizottsága” az önkormányzatok szakértőivel közösen meg fogja határozni, melyek azok a közhivatalnokok, akiknek kötelező módon beszélniük kell mindkét nyelvet. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által március 12-re tervezett sepsiszentgyörgyi II. Székely Önkormányzati Nagygyűlésen egy olyan határozatot terveznek elfogadtatni a szervezők a résztvevő magyar önkormányzati képviselőkkel, miszerint Székelyföldön a magyar nyelv is hivatalos.
Az interneten közzé tett, négy pontból álló határozattervezet szerint a magyar nyelv hivatalos nyelv Székelyföldön, jogállása azonos az állam hivatalos nyelvével. A tervezet szerint Székelyföld minden polgárának joga van szabadon, azonos feltételek mellett használni szóban és írásban mindkét nyelvet. A határozat arra kötelezné Székelyföld önkormányzatait, hogy biztosítsák mindkét nyelv természetes és hivatalos használatát, és teremtsenek meg minden olyan feltételt, amely garantálja a két nyelv teljes egyenlőségét.
A tervezet negyedik pontja szerint a nagygyűlés „házbizottsága” az önkormányzatok szakértőivel közösen meg fogja határozni, melyek azok a közhivatalnokok, akiknek kötelező módon beszélniük kell mindkét nyelvet. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)
2010. február 11.
Eltérő RMDSZ-álláspontok a magyar nyelv hivatalossá tételéről
Ostobaságnak és diverziónak tartja Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezését, hogy hivatalossá tegyék a magyar nyelvet a Székelyföldön.
Románia alkotmánya már most feljogosít arra, hogy használjuk a magyar nyelvet az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban. Bihar megyében megtesszük ezt, és a jövőben is meg fogjuk tenni az alkotmányos kereteken belül” – mondta Szabó, aki szerint az SZNT határozattervezete „ostobaságnak és diverziónak” minősül. Az ügyvezető elnök úgy vélte, semmi szükség ilyen kezdeményezésekre, csupán az alkotmány előírásait kell gyakorlatba ültetni egységes módon, az összes magyarok által is lakott megyében.
Hasonlóan vélekedik László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke is, aki szerint az SZNT kezdeményezése nem hoz semmi újat. Mint mondta, a magyar nyelv hivatalos használata benne foglaltatik a közigazgatási törvényben azon településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot. László Attila szerint a kezdeményezés valódi célja az, hogy egyesek figyelem középpontjába kerüljenek.
Az említett törvény azt is előírja, hogy ezen településeken ki kell tenni a kétnyelvű helységnévtáblát, illetve a középületekre is fel kell kerülnie a kétnyelvű feliratoknak, mutatott rá a kolozsvári alpolgármester. Mint ismeretes, a kincses városban máig nem sikerült ezt megvalósítani, az RMDSZ-nek ugyanis nem sikerült megegyeznie erről az önkormányzatban többséget alkotó Demokrata-Liberális Párttal (PDL).
Benedek István, a szövetség marosvásárhelyi elnöke ezzel szemben úgy véli, az SZNT kezdeményezése helyénvaló. Mint emlékezett, gyermekkorában az erdélyi románok többsége ismerte a magyar nyelvet, egyesek még a németet is, akárcsak a magyarok a románt. Benedek szerint a regionalizmus valójában ezt jelenti. „A körülmények biztosítottak ahhoz, hogy Svájc szintjére jussunk, ami a nyelvek hivatalossá tételét illeti” – vélte a politikus.
Hasonlóan örül a kezdeményezésnek Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke is. „Amennyiben ezt törvényerőre emelik, előrelépést jelent majd. De ehhez a parlamentnek is meg kell szavaznia” – mondta Halász. Ugyanakkor elismerte, hogy a Székelyföldet leszámítva Románia más régióiban nem tevődik fel a magyar nyelv hivatalossá válásának kérdése.
Mint ismeretes, az SZNT házbizottsága a napokban tette közzé határozattervezetét, melynek célja a magyar nyelv hivatalossá tétele a Székelyföldön. A dokumentumot a március 12-én Sepsiszentgyörgyön tartandó Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen fogadnák el. A tervezet kimondja: a magyar nyelv hivatalos nyelv a Székelyföldön, jogállása azonos az állam hivatalos nyelvével, így a régió minden polgára szabadon használhatja azt szóban és írásban egyaránt. Ezért az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell mindkét nyelv hivatalos használatát, garantálva ezek egyenlőségét.
Pap Melinda. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Ostobaságnak és diverziónak tartja Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezését, hogy hivatalossá tegyék a magyar nyelvet a Székelyföldön.
Románia alkotmánya már most feljogosít arra, hogy használjuk a magyar nyelvet az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban. Bihar megyében megtesszük ezt, és a jövőben is meg fogjuk tenni az alkotmányos kereteken belül” – mondta Szabó, aki szerint az SZNT határozattervezete „ostobaságnak és diverziónak” minősül. Az ügyvezető elnök úgy vélte, semmi szükség ilyen kezdeményezésekre, csupán az alkotmány előírásait kell gyakorlatba ültetni egységes módon, az összes magyarok által is lakott megyében.
Hasonlóan vélekedik László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke is, aki szerint az SZNT kezdeményezése nem hoz semmi újat. Mint mondta, a magyar nyelv hivatalos használata benne foglaltatik a közigazgatási törvényben azon településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot. László Attila szerint a kezdeményezés valódi célja az, hogy egyesek figyelem középpontjába kerüljenek.
Az említett törvény azt is előírja, hogy ezen településeken ki kell tenni a kétnyelvű helységnévtáblát, illetve a középületekre is fel kell kerülnie a kétnyelvű feliratoknak, mutatott rá a kolozsvári alpolgármester. Mint ismeretes, a kincses városban máig nem sikerült ezt megvalósítani, az RMDSZ-nek ugyanis nem sikerült megegyeznie erről az önkormányzatban többséget alkotó Demokrata-Liberális Párttal (PDL).
Benedek István, a szövetség marosvásárhelyi elnöke ezzel szemben úgy véli, az SZNT kezdeményezése helyénvaló. Mint emlékezett, gyermekkorában az erdélyi románok többsége ismerte a magyar nyelvet, egyesek még a németet is, akárcsak a magyarok a románt. Benedek szerint a regionalizmus valójában ezt jelenti. „A körülmények biztosítottak ahhoz, hogy Svájc szintjére jussunk, ami a nyelvek hivatalossá tételét illeti” – vélte a politikus.
Hasonlóan örül a kezdeményezésnek Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke is. „Amennyiben ezt törvényerőre emelik, előrelépést jelent majd. De ehhez a parlamentnek is meg kell szavaznia” – mondta Halász. Ugyanakkor elismerte, hogy a Székelyföldet leszámítva Románia más régióiban nem tevődik fel a magyar nyelv hivatalossá válásának kérdése.
Mint ismeretes, az SZNT házbizottsága a napokban tette közzé határozattervezetét, melynek célja a magyar nyelv hivatalossá tétele a Székelyföldön. A dokumentumot a március 12-én Sepsiszentgyörgyön tartandó Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen fogadnák el. A tervezet kimondja: a magyar nyelv hivatalos nyelv a Székelyföldön, jogállása azonos az állam hivatalos nyelvével, így a régió minden polgára szabadon használhatja azt szóban és írásban egyaránt. Ezért az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell mindkét nyelv hivatalos használatát, garantálva ezek egyenlőségét.
Pap Melinda. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. február 12.
Hogyan sikerült az RMDSZ-nek 2012-től létrehoznia Székelyföldet
A fenti kijelentő mondattal veszi tudomásul a citynews.ro hírportál publicistája azt a szerdai sajtóhírt, hogy a román parlament felsőháza hallgatólagosan elfogadta az RMDSZ által kidolgozott, a fejlesztési régiók újraszervezéséról szóló törvénytervezet.
Megvan az esély arra, hogy 2012-ben Románia hivatalosan is elismerje Székelyföldet, mindezt egyidőben az ország 16 területi-adminisztratív régióra való újraosztásával, mely régiók egyike a három jelenlegi székelyföldi megyét foglalná magába – közölte Csutak István, a tegnap elfogadott regionalizációs terv RMDSZ-es kidolgozója.
Szász Alpár magyar elemző úgy látja, az RMDSZ a történelmi magyar határok visszaállítását szeretné, a Pro Democtatia Egyesület vezetője, Cristian Parvulescu pedig országos nézpszavazást javasol a terv kapcsán.
A kisebbségek jogállásáról valamint a fejlesztési régiók újraszervezéséról szóló törvénytervezet az RMDSZ szemszögéből a magyarság számára a rég óhajtott Székelyföldi Régió létrejöttét jelentené, korábban, mint ahogy azt vezetőink látni engedték volna. Így a mikrorégióba való újrarendezés területileg vonja össze a Székelyföldet, a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény pedig lehetőséget teremt majd arra, hogy az állami költségvetésből közpénzekhez jussanak az RMDSZ céljainak eléréséhez.
A kisebbségi törvényt Emil Boc miniszterelnök nyilvánosan támogatta, sőt ennek elfogadását sürgette, a területi újrarendezés RMDSZ-es modellje kapcsán is történt előrelépés a Szentátus tegnapi hallgatólagos beleegyezése nyomán.
Csutak István, a fejlesztési tervek RMDSZ-es szakértője, a romániai területi újrarendezési terv forgatókönyvének megalkotója úgy véli, a tervezetet nemhivatalosan a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) is támogatja már jó pár éve. „2006-ban került sor egy megbeszélésre a Megyei Tanácsok Országos Egyesületének vezetőjével, Liviu Dragnea úrral (a PSD főtitkárával – szerk. megj.). Elmondta, hogy noha senki nem törekszik az első lépéseket megtenni attól tartva, hogy nehogy hátrányt jelentsen ez a párt számára, a megyei tanácsok vezetőivel folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy mindannyian érdekeltek a fejlesztési régiók újrarendezése ügyében. Feltételük, hogy úgy legyenek ezek kialakítva, hogy utólag – változtatások nélkül – közigazgatási jogkört kaphassanak – emlékeztetett Csutak.
Ennek megfelelően a Szociáldemokrata Párt is hajlik a 16 megyére való áttérésre. „Vasile Blaga urat (PDL főtitkár – szerk. megj.) valamikor januárban hallottam egy televíziós nyilatkozatában azt mondani, hogy a fejlesztési régiók újraszervezése már egy meghozott döntés” – folytatta Csutak.
Csutak szerint Románia akkor kaphatja meg az Európa Tanács jóváhagyását az új közigazgatási rendszerre való áttérésre, ha bizonyítja, hogy nem csupán egy belső politikai játék ez. „Ha ugyanakkor a 16 fejlesztési régió jogi személyiséget kaphatna, ez növelné az ország hitelességét az Európa Tanács előtt, hisz bizonyítéka lenne annak, hogy nem pusztán egy politikai érdekeket kiszolgáló újrarendeződésről van szó. Úgy vélem, ez lenne az ideális és a lehető legszebb megoldás” – jelentette ki az Unió fejlesztési régiók szakértője.
Tartózkodó e téma kapcsán Cristian Parvulescu elemző, a Pro Democratia Egyesületének elnöke. Úgy látja, hogy a közigazgatási újraosztás ellentáborát maguk a megyei tanácsok elnökei jelentik, beleértve az RMDSZ színeiben megválasztottakat is. „A Szövetség nagyon elégedetlen a jelenlegi Központi Régióval, melyben a magyarok lakta megyék hátrányba szorultak, hisz nem tudják felvenni a versenyt a két szintén tag román megyével, és úgy érzem ezek a legnyomósabb érvek, melyek a törvény megváltoztatására késztették. De gondolják, hogy az RMDSZ meg tudja majd fosztani tisztségüktől a megyei tanácsok vezetőit? Azt hiszem, egyikük sem ért majd ezzel egyet” – mondta Parvulescu. Hozzátette: Románia megyéinek újrarajzolása népszavazás tárgyát kellene képezze.
Szász Alpár elemző kijelentette, hogy a területi újrarendezést az RMDSZ a történelmi tartományok határait követve próbálja elérni, melyből a Székelyföld sem hiányozhat. „A jelenlegi fejlesztési régiók nem eléggé szervesek. Jelenleg ezeknek a régióknak nincs identitásuk. Amit az RMDSZ javasol, az hasonló ahhoz, ahogy korábban létezett a Bánát, Körös vagy Dobrudzsa, és így ismét létrejöhetne a Székelyföld” – magyarázta Szász. A kisebbségek jogállásáról szóló törvény ugyancsak az RMDSZ-nek kedvezne, ez a romániai kisebbségek közös fóruma lehetne, viszont nem helyettesíthetné a kisebbségi szervezeteket.
„A törvénytervezet nem közigazgatási-területi, hanem közigazgatási-közösségi jellegű, általa a kisebbségek kiterjedtebb jogkörre tennének szert, a törvény a közpénzek kezelésére szolgáló közösségi fórumokat hívna életre.
Az RMDSZ törvénytervezetének megfelelően a Szász Alpár által említett intézményeket A Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsa névvel illetik majd, ezek közpénzekből fognak működni. Hatáskörükbe tartozik majd a kulturális intézmények, iskolák és sajtóorgánumok, televízió- és rádiótársaságok vezetőinek kinevezése és visszavonása.
Forrás: www.citynews.ro. Forrás: erdély.ma
A fenti kijelentő mondattal veszi tudomásul a citynews.ro hírportál publicistája azt a szerdai sajtóhírt, hogy a román parlament felsőháza hallgatólagosan elfogadta az RMDSZ által kidolgozott, a fejlesztési régiók újraszervezéséról szóló törvénytervezet.
Megvan az esély arra, hogy 2012-ben Románia hivatalosan is elismerje Székelyföldet, mindezt egyidőben az ország 16 területi-adminisztratív régióra való újraosztásával, mely régiók egyike a három jelenlegi székelyföldi megyét foglalná magába – közölte Csutak István, a tegnap elfogadott regionalizációs terv RMDSZ-es kidolgozója.
Szász Alpár magyar elemző úgy látja, az RMDSZ a történelmi magyar határok visszaállítását szeretné, a Pro Democtatia Egyesület vezetője, Cristian Parvulescu pedig országos nézpszavazást javasol a terv kapcsán.
A kisebbségek jogállásáról valamint a fejlesztési régiók újraszervezéséról szóló törvénytervezet az RMDSZ szemszögéből a magyarság számára a rég óhajtott Székelyföldi Régió létrejöttét jelentené, korábban, mint ahogy azt vezetőink látni engedték volna. Így a mikrorégióba való újrarendezés területileg vonja össze a Székelyföldet, a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény pedig lehetőséget teremt majd arra, hogy az állami költségvetésből közpénzekhez jussanak az RMDSZ céljainak eléréséhez.
A kisebbségi törvényt Emil Boc miniszterelnök nyilvánosan támogatta, sőt ennek elfogadását sürgette, a területi újrarendezés RMDSZ-es modellje kapcsán is történt előrelépés a Szentátus tegnapi hallgatólagos beleegyezése nyomán.
Csutak István, a fejlesztési tervek RMDSZ-es szakértője, a romániai területi újrarendezési terv forgatókönyvének megalkotója úgy véli, a tervezetet nemhivatalosan a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) is támogatja már jó pár éve. „2006-ban került sor egy megbeszélésre a Megyei Tanácsok Országos Egyesületének vezetőjével, Liviu Dragnea úrral (a PSD főtitkárával – szerk. megj.). Elmondta, hogy noha senki nem törekszik az első lépéseket megtenni attól tartva, hogy nehogy hátrányt jelentsen ez a párt számára, a megyei tanácsok vezetőivel folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy mindannyian érdekeltek a fejlesztési régiók újrarendezése ügyében. Feltételük, hogy úgy legyenek ezek kialakítva, hogy utólag – változtatások nélkül – közigazgatási jogkört kaphassanak – emlékeztetett Csutak.
Ennek megfelelően a Szociáldemokrata Párt is hajlik a 16 megyére való áttérésre. „Vasile Blaga urat (PDL főtitkár – szerk. megj.) valamikor januárban hallottam egy televíziós nyilatkozatában azt mondani, hogy a fejlesztési régiók újraszervezése már egy meghozott döntés” – folytatta Csutak.
Csutak szerint Románia akkor kaphatja meg az Európa Tanács jóváhagyását az új közigazgatási rendszerre való áttérésre, ha bizonyítja, hogy nem csupán egy belső politikai játék ez. „Ha ugyanakkor a 16 fejlesztési régió jogi személyiséget kaphatna, ez növelné az ország hitelességét az Európa Tanács előtt, hisz bizonyítéka lenne annak, hogy nem pusztán egy politikai érdekeket kiszolgáló újrarendeződésről van szó. Úgy vélem, ez lenne az ideális és a lehető legszebb megoldás” – jelentette ki az Unió fejlesztési régiók szakértője.
Tartózkodó e téma kapcsán Cristian Parvulescu elemző, a Pro Democratia Egyesületének elnöke. Úgy látja, hogy a közigazgatási újraosztás ellentáborát maguk a megyei tanácsok elnökei jelentik, beleértve az RMDSZ színeiben megválasztottakat is. „A Szövetség nagyon elégedetlen a jelenlegi Központi Régióval, melyben a magyarok lakta megyék hátrányba szorultak, hisz nem tudják felvenni a versenyt a két szintén tag román megyével, és úgy érzem ezek a legnyomósabb érvek, melyek a törvény megváltoztatására késztették. De gondolják, hogy az RMDSZ meg tudja majd fosztani tisztségüktől a megyei tanácsok vezetőit? Azt hiszem, egyikük sem ért majd ezzel egyet” – mondta Parvulescu. Hozzátette: Románia megyéinek újrarajzolása népszavazás tárgyát kellene képezze.
Szász Alpár elemző kijelentette, hogy a területi újrarendezést az RMDSZ a történelmi tartományok határait követve próbálja elérni, melyből a Székelyföld sem hiányozhat. „A jelenlegi fejlesztési régiók nem eléggé szervesek. Jelenleg ezeknek a régióknak nincs identitásuk. Amit az RMDSZ javasol, az hasonló ahhoz, ahogy korábban létezett a Bánát, Körös vagy Dobrudzsa, és így ismét létrejöhetne a Székelyföld” – magyarázta Szász. A kisebbségek jogállásáról szóló törvény ugyancsak az RMDSZ-nek kedvezne, ez a romániai kisebbségek közös fóruma lehetne, viszont nem helyettesíthetné a kisebbségi szervezeteket.
„A törvénytervezet nem közigazgatási-területi, hanem közigazgatási-közösségi jellegű, általa a kisebbségek kiterjedtebb jogkörre tennének szert, a törvény a közpénzek kezelésére szolgáló közösségi fórumokat hívna életre.
Az RMDSZ törvénytervezetének megfelelően a Szász Alpár által említett intézményeket A Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsa névvel illetik majd, ezek közpénzekből fognak működni. Hatáskörükbe tartozik majd a kulturális intézmények, iskolák és sajtóorgánumok, televízió- és rádiótársaságok vezetőinek kinevezése és visszavonása.
Forrás: www.citynews.ro. Forrás: erdély.ma
2010. február 13.
Ártalmas nacionalizmus
Hatalmas felháborodást váltott ki a románság körében, hogy hallgatólagosan átcsúszott a szenátuson az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslata. Politikusok, újságírók riogatnak két napja: a magyarok ismét lyukat vágnak az ország szívében, elszakítják Erdélyt (vagy legalább egy részét), kiragadják Székelyföldet. Annak, amit hallani a témáról, nincs sok köze a valós helyzethez.
Leleplezésként tálalták a konzervatívok, hogy sikerült megszerezniük a titkos dokumentumokat, melyek igazolják, a székelyföldi régió a majdani területi autonómia előszobája kíván lenni. Megtörténhet, számukra meglepő, ám ez sokszor, sok fórumon elhangzott az elmúlt években, és nem csak magyarul. Mint ahogy a jelenlegi fejlesztési régiókról is gyakorta elmondták, túl nagyok, nem felelnek meg az eredeti elképzelésnek. Így látták ezt a román megyeitanács-elnökök is, szinte tíz éve zajlik az érvelés kisebb, hatékonyabb térségek létrehozataláról. A szakmai szempontok egyértelműek voltak, ám a politikának sikerült mindig felülírnia a pragmatikus érveket, a józan elképzeléseket elsöpörték és elsöprik a nacionalista érzelmekkel túlfűtött indulatok.
Kevéssé számít, hogy fejlesztési régiók 1996 óta léteznek, és az is, hogy ezek eddig sem voltak közigazgatási egységek, de a mostani RMDSZ-es módosítások után sem válnának azzá. A háborgó politikusok úgy tesznek, mintha nem tudnák, erre az átszervezésre egészen másért van szükség. A román megyék éppen úgy igénylik, mint a magyarok, számukra éppen olyan fontos az okos besorolás, a kisebb térségekbe tömörülés, hisz ily módon több pénzt hívhatnak le, gyorsabban, eredményesebben fejlődhetnek.
Nyilvánvaló, a regionális átszervezés több módon megvalósítható. Hangzottak el javaslatok szép számmal arról, hová kellene csatolni a székelyföldi megyéket, hogy eltűnjék a magyar többség. Akad, aki moldvai megyékkel társítana, más elegendőnek tartaná Brassó vonzáskörét. Lényegtelen, hogy ez román térségeknek is kárára válna. Ha magyarkérdésről van szó, a többségnél az inkább dögöljék meg a szomszéd kecskéje is elv érvényesül.
Sok víznek kell még lefolynia a Dâmboviţán, hogy a román elöljárók nacionalista érzelmektől mentesen lássanak egy-egy ilyen jellegű kérdést, amíg elfogadják, a többségében magyarok lakta Székelyföld fejlődése nemcsak az itt élő magyarokat, de az egész országot gazdagítja, amíg belátják, az autonómia nem jelent függetlenséget, s kár saját nemzetüknek ártaniuk csak azért, hogy nehogy a fránya magyaroknak jobb legyen.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hatalmas felháborodást váltott ki a románság körében, hogy hallgatólagosan átcsúszott a szenátuson az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslata. Politikusok, újságírók riogatnak két napja: a magyarok ismét lyukat vágnak az ország szívében, elszakítják Erdélyt (vagy legalább egy részét), kiragadják Székelyföldet. Annak, amit hallani a témáról, nincs sok köze a valós helyzethez.
Leleplezésként tálalták a konzervatívok, hogy sikerült megszerezniük a titkos dokumentumokat, melyek igazolják, a székelyföldi régió a majdani területi autonómia előszobája kíván lenni. Megtörténhet, számukra meglepő, ám ez sokszor, sok fórumon elhangzott az elmúlt években, és nem csak magyarul. Mint ahogy a jelenlegi fejlesztési régiókról is gyakorta elmondták, túl nagyok, nem felelnek meg az eredeti elképzelésnek. Így látták ezt a román megyeitanács-elnökök is, szinte tíz éve zajlik az érvelés kisebb, hatékonyabb térségek létrehozataláról. A szakmai szempontok egyértelműek voltak, ám a politikának sikerült mindig felülírnia a pragmatikus érveket, a józan elképzeléseket elsöpörték és elsöprik a nacionalista érzelmekkel túlfűtött indulatok.
Kevéssé számít, hogy fejlesztési régiók 1996 óta léteznek, és az is, hogy ezek eddig sem voltak közigazgatási egységek, de a mostani RMDSZ-es módosítások után sem válnának azzá. A háborgó politikusok úgy tesznek, mintha nem tudnák, erre az átszervezésre egészen másért van szükség. A román megyék éppen úgy igénylik, mint a magyarok, számukra éppen olyan fontos az okos besorolás, a kisebb térségekbe tömörülés, hisz ily módon több pénzt hívhatnak le, gyorsabban, eredményesebben fejlődhetnek.
Nyilvánvaló, a regionális átszervezés több módon megvalósítható. Hangzottak el javaslatok szép számmal arról, hová kellene csatolni a székelyföldi megyéket, hogy eltűnjék a magyar többség. Akad, aki moldvai megyékkel társítana, más elegendőnek tartaná Brassó vonzáskörét. Lényegtelen, hogy ez román térségeknek is kárára válna. Ha magyarkérdésről van szó, a többségnél az inkább dögöljék meg a szomszéd kecskéje is elv érvényesül.
Sok víznek kell még lefolynia a Dâmboviţán, hogy a román elöljárók nacionalista érzelmektől mentesen lássanak egy-egy ilyen jellegű kérdést, amíg elfogadják, a többségében magyarok lakta Székelyföld fejlődése nemcsak az itt élő magyarokat, de az egész országot gazdagítja, amíg belátják, az autonómia nem jelent függetlenséget, s kár saját nemzetüknek ártaniuk csak azért, hogy nehogy a fránya magyaroknak jobb legyen.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. február 13.
A magyar nyomkeresésről (Beder Tibor új könyve)
Tegnap délután mutatták be Sepsiszentgyörgyön Beder Tibor Apadó fájdalom című új könyvét. A kötet mintegy összegezése a szerző nagyívű utazásainak, amelyeket nemcsak földrajzi értelemben tett meg, hanem a történelmi, szépirodalmi tudományok, a népi hagyomány, a képzelet térségeiben vándorolva is. Beásta magát a magyar és más népek őstörténetébe, históriájába, szívébe-lelkébe.
Az Apadó fájdalomban már az első mondatban meghökkent: „...decretum Ugros eliminandos esse...", azaz „...elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak..." 907-ben adatik ki az egyesült európai, német-római vezetésű haderő részéről. Az Árpád honfoglaló seregei ellen induló, többszörös létszámbéli fölényű, százezres haderőt a nyugati világ számára ismeretlen harcmodorú magyar sereg legyőzi, és a pannóniai honszerzést területileg a mondák Óperenciájáig, azaz az Ens folyóig terjeszti ki.
Ez a metafora a továbbiakban behálózza a szerzőnk könyvét a honfoglalást megelőző, a történelmi, azaz a Szent István-i Magyarország megszületésétől a székelyföldi autonómia megteremtésének igenléséig.
Beder Tibor történelmünket és kortársi világunkat bekalandozó könyvének gerince annak a folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a mérhetetlen veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi. Erdély esetében mára ez a térség főleg Székelyföldön — és a magyar határ menti övezetben — mutat fel kompakt, nyolcvan százalékban magyar tömeget. Ez képezi magyar szempontból azt a magot, amely az erdélyi magyarság belső anyaországa, erős szellemi és kulturális vára. Ezért tartatik folyamatos nyelvi, kulturális, szellemi és fizikai ostrom alatt. A szerző azért állít mércét, jelöl ki feladatsorokat, hogy ezt a több európai államnál nagyobb térséget szívünkhöz nőtt szokásrendszerével, történelmi múltjával együtt megtartsuk és megvédjük.
A történelmi és földrajzi barangolások során a tanulságos példák sokaságával mutatja be, járja körbe azt a eróziós mállást, amely a magyar etnikum felől nézvést lemarja a székelyföldi „magról" a peremrészeket. Székelyföldet olyan értelemben is „körüljárja", hogy szól a Barcasági-medence népességéről és ezek históriájáról, eljut egészen Törcsvár és Fogarasföld vidékéig, északon a Beszterce környéki Szászföldig, az egykori Aranyosszék székelyeiig, és ezt a földrajzi kört a moldvai csángómagyarokkal zárja, akik ma is a leginkább ki vannak téve a történelmi szélverésnek.
A történelmi tanulságok kiszálazása közben nagy empátiával szól — már csak a családi kötelékek ürügyén is — az örmény—magyar kapcsolatokról és etnikumközi összeszövődésekről, a szászság—magyarság kettős kötődésű és szakítópróbás históriájáról, majd az etnikum majdnem teljes eltűnéséről, az új, hagymakupolás honfoglalás térnyeréséről.
A könyv legmarkánsabb vonulata a románság hol brutális, hol alattomos, rafinált előretörése. Ebben a folyamatban hangot ad a magyar „bűnöknek", ostorozza az országot veszejtő, Károlyi Mihály-féle vonulatot, a bolsevista uralom pótolhatatlan és visszafordíthatatlan kártevéseit, majd a kommunizmus kelet-európai tombolását.
A szerző a magyarság és a székelység türk származásának elkötelezettje, az ótörök rokonságtól az oszmán-török kapcsolatokig terjedő széles pászma megrajzolója. A török—magyar, török—székely kapcsolatokról személyi kötődései, tájékozottsága okán is bőven szól, ebben a könyvében nem kerüli meg a török—örmény konfrontációt sem.
Az Apadó fájdalom széles körű történelmi forrásanyagra támaszkodó mű. Hiányzó és hézagosan vagy rosszul megírt történelemkönyveink kiegészítője, olyan olvasmány, amely a magyar méltóság és önazonosság építésében alig lesz nélkülözhető, az autonóm gondolkodás és az autonómia fundamentumának építése
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tegnap délután mutatták be Sepsiszentgyörgyön Beder Tibor Apadó fájdalom című új könyvét. A kötet mintegy összegezése a szerző nagyívű utazásainak, amelyeket nemcsak földrajzi értelemben tett meg, hanem a történelmi, szépirodalmi tudományok, a népi hagyomány, a képzelet térségeiben vándorolva is. Beásta magát a magyar és más népek őstörténetébe, históriájába, szívébe-lelkébe.
Az Apadó fájdalomban már az első mondatban meghökkent: „...decretum Ugros eliminandos esse...", azaz „...elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak..." 907-ben adatik ki az egyesült európai, német-római vezetésű haderő részéről. Az Árpád honfoglaló seregei ellen induló, többszörös létszámbéli fölényű, százezres haderőt a nyugati világ számára ismeretlen harcmodorú magyar sereg legyőzi, és a pannóniai honszerzést területileg a mondák Óperenciájáig, azaz az Ens folyóig terjeszti ki.
Ez a metafora a továbbiakban behálózza a szerzőnk könyvét a honfoglalást megelőző, a történelmi, azaz a Szent István-i Magyarország megszületésétől a székelyföldi autonómia megteremtésének igenléséig.
Beder Tibor történelmünket és kortársi világunkat bekalandozó könyvének gerince annak a folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a mérhetetlen veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi. Erdély esetében mára ez a térség főleg Székelyföldön — és a magyar határ menti övezetben — mutat fel kompakt, nyolcvan százalékban magyar tömeget. Ez képezi magyar szempontból azt a magot, amely az erdélyi magyarság belső anyaországa, erős szellemi és kulturális vára. Ezért tartatik folyamatos nyelvi, kulturális, szellemi és fizikai ostrom alatt. A szerző azért állít mércét, jelöl ki feladatsorokat, hogy ezt a több európai államnál nagyobb térséget szívünkhöz nőtt szokásrendszerével, történelmi múltjával együtt megtartsuk és megvédjük.
A történelmi és földrajzi barangolások során a tanulságos példák sokaságával mutatja be, járja körbe azt a eróziós mállást, amely a magyar etnikum felől nézvést lemarja a székelyföldi „magról" a peremrészeket. Székelyföldet olyan értelemben is „körüljárja", hogy szól a Barcasági-medence népességéről és ezek históriájáról, eljut egészen Törcsvár és Fogarasföld vidékéig, északon a Beszterce környéki Szászföldig, az egykori Aranyosszék székelyeiig, és ezt a földrajzi kört a moldvai csángómagyarokkal zárja, akik ma is a leginkább ki vannak téve a történelmi szélverésnek.
A történelmi tanulságok kiszálazása közben nagy empátiával szól — már csak a családi kötelékek ürügyén is — az örmény—magyar kapcsolatokról és etnikumközi összeszövődésekről, a szászság—magyarság kettős kötődésű és szakítópróbás históriájáról, majd az etnikum majdnem teljes eltűnéséről, az új, hagymakupolás honfoglalás térnyeréséről.
A könyv legmarkánsabb vonulata a románság hol brutális, hol alattomos, rafinált előretörése. Ebben a folyamatban hangot ad a magyar „bűnöknek", ostorozza az országot veszejtő, Károlyi Mihály-féle vonulatot, a bolsevista uralom pótolhatatlan és visszafordíthatatlan kártevéseit, majd a kommunizmus kelet-európai tombolását.
A szerző a magyarság és a székelység türk származásának elkötelezettje, az ótörök rokonságtól az oszmán-török kapcsolatokig terjedő széles pászma megrajzolója. A török—magyar, török—székely kapcsolatokról személyi kötődései, tájékozottsága okán is bőven szól, ebben a könyvében nem kerüli meg a török—örmény konfrontációt sem.
Az Apadó fájdalom széles körű történelmi forrásanyagra támaszkodó mű. Hiányzó és hézagosan vagy rosszul megírt történelemkönyveink kiegészítője, olyan olvasmány, amely a magyar méltóság és önazonosság építésében alig lesz nélkülözhető, az autonóm gondolkodás és az autonómia fundamentumának építése
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. február 13.
A képzőművészetek éve Székelyföldön
Még ősszel, a Barabás Miklós Céh 80. évfordulója alkalmából jeleztük, hogy a képzőművészetek évének nyilvánította a 2010-es esztendőt Kovászna megye önkormányzata, a kezdeményezéshez csatlakozott a szomszédos Hargita megye is.
"A tavalyi Benedek Elek-emlékév sikerén felbuzdulva megvizsgáltuk, hogy milyen ügynek szentelhetjük ezt az esztendőt, és kiderült, hogy több mint 15 háromszéki képzőművész születésének vagy halálának van kerek évfordulója az idén" – mondta az MTI-nek Tamás Sándor, a történelmi Háromszéket magába foglaló Kovászna megye önkormányzatának elnöke. Ezért nem egy személynek a munkásságáról fognak megemlékezni, hanem magáról a képzőművészetről, a sepsiszentgyörgyi városi önkormányzattal együtt így a képzőművészetek évének nyilvánították az ideit. Ehhez csatlakozott Hargita megye is.
A szervezésbe bevonták a képzőművészek szövetségét, a háromszéki képzőművészek egyesületét, a Barabás Miklós Céhet, a program felelőse pedig Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A tervek szerint nemcsak kiállításokat szerveznének, hanem új galériát építenének, monográfiákat, katalógusokat és emlékalbumokat adnának ki – közölte Tamás Sándor, hozzáfűzve: szeretnék előtérbe helyezni, megismertetni a fiatal képzőművészeket is. A rendezvények azonban túlmutatnának Székelyföld határain, a tárlatokat, művészközösségeket a magyarországi testvérmegyékben, a testvértelepüléseken, valamint Svédországban is bemutatják.
A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő momentuma Gyárfás Jenő festőművész szobrának felavatása lesz, a nevét viselő képtárral szemben, Sepsiszentgyörgy főterén. A másik fontos mozzanat Barabás Miklós születése 200. évfordulójának megünneplése.
Tamás Sándor tájékoztatott arról is, hogy a Kovászna megyei önkormányzat 100 000 lejt különített el a rendezvény finanszírozására. "Valljuk, hogy nehéz gazdasági helyzetben is áldozni kell az értékteremtő kultúrára" – hangsúlyozta az MTI-nek Tamás Sándor.
Könyvekről inkább semmit
Miközben a média arról fecseg, hogy most aztán már csakugyan lőttek a Gutenberg-galaxisnak, egyszer s mindenkorra lejárt az ideje a könyvnek, merthogy a világhálós olvasás kiszorította a kényelmes, hátradőlős otthoni, könyvtári vagy íróasztal melletti szellemi táplálkozást, a felcseperedő nemzedék már csak az iskolában lát "hagyományos" könyvet, egyébként az e-könyveken (ingyenesen letölthető elektronikus könyveken) szocializálódik, és a büdös életben nem fog a kezébe többé papírra nyomott olvasnivalót, aközben meg azt tapasztaljuk, hogy papírra nyomott kiadványokból soha nem látott-tapasztalt dömping mutatkozik: "klasszikus" könyvek millióival árasztja el a piacot a sok száz kiadó. Szaporodnak, korszerűsödnek a nyomdák mifelénk is. Az ember hiába kapkodja a fejét, menne már-már falnak az önsajnálattól – most végre feltölthetné pár poros polcból álló soványka könyvtárát, hiszen íme, egyetlen vidéki könyvvásáron is lába elé terül a fél világirodalom –, mert úgy jár, mint az egyszeri karrierista; mire valamit is megengedhetne magának, kiderül, hogy már szinte semmit sem engedhet meg: huzat süvít a pénztárcában, cincog az eurócent a zsebben.
Méltatlankodó ismerősök állítanak meg úton-útfélen, hogy ez a fenenagy szabadság eszmeileg is mennyire felhígította a piacot: manapság könyvet ír boldog-boldogtalan; és milyeneket, uramisten!... Hát szabad ezt? Hát nincs, aki határt szabjon a sok giccsnek? Több az író, költő, mint a tisztes kenyérkereső, több az emlékezés, mint az emlék; amennyi magról kelt poéta, átokverte grafomán, önjelölt antikommunista, mosakodós nómenklaturista, reszketeg hadfi – mind-mind kötetet ad ki. Mi több, elvárják, hogy a sajtó és a szakma beszéljen, írjon – naná, hogy csakis dicsérőleg!, szemelvényeket közölve – a dicső fércművekről, zengzetes kritikák kürtöljék azok hallatlan halhatatlanságát. Hát nincs, aki megmondaná ezeknek: "Coki!, eddig s ne tovább, fűzfalombos pancser banda?!..."Maholnap belefúlunk a randa ballasztba!...
Vörösmarty Mihály is eltűnődött azon, hogy ment-é a könyvek által a világ elébb. Meg is válaszoltaforma, de a kérdés, mint a nagy gondok igazán, máig érvényes, a probléma nyitott maradt.
Jean de La Bruyere francia moralista (1645 – 1696) megfogalmazta az emberek viszonyulását az írott szóhoz. "Az ostobák elolvasnak egy könyvet, és egyáltalán nem értik; a középkorú szellemek azt hiszik, hogy tökéletesen értik; a nagy szellemek olykor nem értik egészen: homályosnak találják benne azt, ami homályos, aminthogy világosnak találják azt, ami világos; a »szép szellemek«, a tetszelgők homályosnak akarják találni azt, ami egyáltalán nem az, és nem akarják megérteni azt, ami nagyon is érthető."
Ez ma annyival egészíthető ki, hogy az ostobák egyáltalán, a középkorú szellemek egész ritkán, a »szép szellemek«, a tetszelgők majdnem sosem olvasnak, minek következtében éppúgy nem értik, találják homályosnak vagy világosnak a felkapott, éppen divatos "műveket", mint dicstelen elődeik, ellenben képesek tévés műsorok négyszögletű kerekasztalainál szakmányban csépelni a szót, pró és kontra, miután valaki, aki tényleg olvas, érdemben merészel beszélni egyik-másik alkotásról.
A műveket pedig a "nagy szellemek" állítják a közvélemény érdeklődésének fókuszába. Ezek a tévés világ intellektuális celebjei. Időnként, mint korpa közé, odakeveredik egy-egy elvetemült idióta, aki homályosnak mondja a homályost és világosnak a világost – de az efféléket hamar kipenderítik.
Ami pedig a rengeteg szemetet illeti, arról is volt véleménye mösziő Bruyer Jánosnak: "A rossz könyveknek szabadon kell a nyilvánosság elé kerülniük, hogy az emberek szabadon választhassák ki a jót."
Nincs naivabb a moralistánál. Bár az is igaz lehet, amit Szerb Antal mond róla: "Ha ma élne, talán újságkrokikat írna, és ennek a szép és nehéz műfajnak legfélelmetesebb virtuózai közé tartoznék."
Isten a lelkem, talán mégis jobb (nekünk!), hogy odaátról kontemplálja a maga hűvös derűjével ezt a cudar világot...
Bölöni Domokos. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)
Még ősszel, a Barabás Miklós Céh 80. évfordulója alkalmából jeleztük, hogy a képzőművészetek évének nyilvánította a 2010-es esztendőt Kovászna megye önkormányzata, a kezdeményezéshez csatlakozott a szomszédos Hargita megye is.
"A tavalyi Benedek Elek-emlékév sikerén felbuzdulva megvizsgáltuk, hogy milyen ügynek szentelhetjük ezt az esztendőt, és kiderült, hogy több mint 15 háromszéki képzőművész születésének vagy halálának van kerek évfordulója az idén" – mondta az MTI-nek Tamás Sándor, a történelmi Háromszéket magába foglaló Kovászna megye önkormányzatának elnöke. Ezért nem egy személynek a munkásságáról fognak megemlékezni, hanem magáról a képzőművészetről, a sepsiszentgyörgyi városi önkormányzattal együtt így a képzőművészetek évének nyilvánították az ideit. Ehhez csatlakozott Hargita megye is.
A szervezésbe bevonták a képzőművészek szövetségét, a háromszéki képzőművészek egyesületét, a Barabás Miklós Céhet, a program felelőse pedig Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A tervek szerint nemcsak kiállításokat szerveznének, hanem új galériát építenének, monográfiákat, katalógusokat és emlékalbumokat adnának ki – közölte Tamás Sándor, hozzáfűzve: szeretnék előtérbe helyezni, megismertetni a fiatal képzőművészeket is. A rendezvények azonban túlmutatnának Székelyföld határain, a tárlatokat, művészközösségeket a magyarországi testvérmegyékben, a testvértelepüléseken, valamint Svédországban is bemutatják.
A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő momentuma Gyárfás Jenő festőművész szobrának felavatása lesz, a nevét viselő képtárral szemben, Sepsiszentgyörgy főterén. A másik fontos mozzanat Barabás Miklós születése 200. évfordulójának megünneplése.
Tamás Sándor tájékoztatott arról is, hogy a Kovászna megyei önkormányzat 100 000 lejt különített el a rendezvény finanszírozására. "Valljuk, hogy nehéz gazdasági helyzetben is áldozni kell az értékteremtő kultúrára" – hangsúlyozta az MTI-nek Tamás Sándor.
Könyvekről inkább semmit
Miközben a média arról fecseg, hogy most aztán már csakugyan lőttek a Gutenberg-galaxisnak, egyszer s mindenkorra lejárt az ideje a könyvnek, merthogy a világhálós olvasás kiszorította a kényelmes, hátradőlős otthoni, könyvtári vagy íróasztal melletti szellemi táplálkozást, a felcseperedő nemzedék már csak az iskolában lát "hagyományos" könyvet, egyébként az e-könyveken (ingyenesen letölthető elektronikus könyveken) szocializálódik, és a büdös életben nem fog a kezébe többé papírra nyomott olvasnivalót, aközben meg azt tapasztaljuk, hogy papírra nyomott kiadványokból soha nem látott-tapasztalt dömping mutatkozik: "klasszikus" könyvek millióival árasztja el a piacot a sok száz kiadó. Szaporodnak, korszerűsödnek a nyomdák mifelénk is. Az ember hiába kapkodja a fejét, menne már-már falnak az önsajnálattól – most végre feltölthetné pár poros polcból álló soványka könyvtárát, hiszen íme, egyetlen vidéki könyvvásáron is lába elé terül a fél világirodalom –, mert úgy jár, mint az egyszeri karrierista; mire valamit is megengedhetne magának, kiderül, hogy már szinte semmit sem engedhet meg: huzat süvít a pénztárcában, cincog az eurócent a zsebben.
Méltatlankodó ismerősök állítanak meg úton-útfélen, hogy ez a fenenagy szabadság eszmeileg is mennyire felhígította a piacot: manapság könyvet ír boldog-boldogtalan; és milyeneket, uramisten!... Hát szabad ezt? Hát nincs, aki határt szabjon a sok giccsnek? Több az író, költő, mint a tisztes kenyérkereső, több az emlékezés, mint az emlék; amennyi magról kelt poéta, átokverte grafomán, önjelölt antikommunista, mosakodós nómenklaturista, reszketeg hadfi – mind-mind kötetet ad ki. Mi több, elvárják, hogy a sajtó és a szakma beszéljen, írjon – naná, hogy csakis dicsérőleg!, szemelvényeket közölve – a dicső fércművekről, zengzetes kritikák kürtöljék azok hallatlan halhatatlanságát. Hát nincs, aki megmondaná ezeknek: "Coki!, eddig s ne tovább, fűzfalombos pancser banda?!..."Maholnap belefúlunk a randa ballasztba!...
Vörösmarty Mihály is eltűnődött azon, hogy ment-é a könyvek által a világ elébb. Meg is válaszoltaforma, de a kérdés, mint a nagy gondok igazán, máig érvényes, a probléma nyitott maradt.
Jean de La Bruyere francia moralista (1645 – 1696) megfogalmazta az emberek viszonyulását az írott szóhoz. "Az ostobák elolvasnak egy könyvet, és egyáltalán nem értik; a középkorú szellemek azt hiszik, hogy tökéletesen értik; a nagy szellemek olykor nem értik egészen: homályosnak találják benne azt, ami homályos, aminthogy világosnak találják azt, ami világos; a »szép szellemek«, a tetszelgők homályosnak akarják találni azt, ami egyáltalán nem az, és nem akarják megérteni azt, ami nagyon is érthető."
Ez ma annyival egészíthető ki, hogy az ostobák egyáltalán, a középkorú szellemek egész ritkán, a »szép szellemek«, a tetszelgők majdnem sosem olvasnak, minek következtében éppúgy nem értik, találják homályosnak vagy világosnak a felkapott, éppen divatos "műveket", mint dicstelen elődeik, ellenben képesek tévés műsorok négyszögletű kerekasztalainál szakmányban csépelni a szót, pró és kontra, miután valaki, aki tényleg olvas, érdemben merészel beszélni egyik-másik alkotásról.
A műveket pedig a "nagy szellemek" állítják a közvélemény érdeklődésének fókuszába. Ezek a tévés világ intellektuális celebjei. Időnként, mint korpa közé, odakeveredik egy-egy elvetemült idióta, aki homályosnak mondja a homályost és világosnak a világost – de az efféléket hamar kipenderítik.
Ami pedig a rengeteg szemetet illeti, arról is volt véleménye mösziő Bruyer Jánosnak: "A rossz könyveknek szabadon kell a nyilvánosság elé kerülniük, hogy az emberek szabadon választhassák ki a jót."
Nincs naivabb a moralistánál. Bár az is igaz lehet, amit Szerb Antal mond róla: "Ha ma élne, talán újságkrokikat írna, és ennek a szép és nehéz műfajnak legfélelmetesebb virtuózai közé tartoznék."
Isten a lelkem, talán mégis jobb (nekünk!), hogy odaátról kontemplálja a maga hűvös derűjével ezt a cudar világot...
Bölöni Domokos. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)