A Magyar Polgári Párt /MPP/ országos elnöksége megállapította, hogy fájdalmas, de bölcs döntést hozott akkor, amikor arról határozott, hogy az MPP nem indul a romániai parlamenti választásokon. Az RMDSZ szavazótábora vészesen apad – a négy évvel ezelőtti 630 ezer szavazatból idénre 425 ezer maradt –, választási eredményeit pedig annak köszönheti, hogy a román társadalom „politikaundorban szenved. ” Az eddig magasabb részvétellel büszkélkedő, magyar szavazótáborral rendelkező megyék és Székelyföld távolmaradása az RMDSZ megalkuvó és kirekesztő politizálásának számlájára írható. Az MPP vezetősége 2009. március 14-ére, a párt bejegyzésének egyéves évfordulójára, Gyergyószentmiklósra hívja össze a párt Országos Tanácsát. /Az MPP kiértékelte a választásokat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

Lezajlottak a romániai választások. A választók 1989 után most maradtak távol a legtöbben az urnáktól, alig érte el a voksolók aránya a negyven százalékot. Kovászna megye az utolsók között volt a 33,51 százalékával, Sepsiszentgyörgyön még akkora sem volt az érdeklődés: 27 százalékos. Ez az RMDSZ csődjét jelenti, mert hitelét vesztette. A gond az, hogy nincs az országban egy hiteles magyar tömörülés, mely kiállna a székelységért, magyarságért, írta Nagy Attila. Az önálló székelyföldi intézmények rendszerének létrejötte, csak egy külső, adminisztratív, politikai változás lenne, mely lényegi, belső változásokat nem hozna a székelység életében. A változtatások, nem teremtenék meg a székelység, belső, lelki, szellemi autonómiáját, amely az igazi megtartó erő. Az egész magyarságnál, ezzel a belső szellemi, lelki megtartó erővel van a gond. A székely autonómia legnagyobb problémája, hogy nincs szellemi alapvetése. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Választási győzelem, mely felér egy vereséggel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Egyetlen hang sem mer megszólalni: valóban érdemes kormányon lenni? Az egyik román képviselő nyíltan rámutatott: azért jó az RMDSZ kormányon tartása, mert egyrészt ennek pozitív nemzetközi visszhangja van, másrészt pedig elősegíti az etnikumok közti harmóniát. Lefordítva: odavetünk pár miniszteri tárcát, cserébe senki sem szájalhat külföldön, hogy elnyomjuk a magyarságot, belföldön pedig csend lesz a Székelyföldön. Ez a számítás eddig tökéletesen bevált. Tegyük fel a kérdést magunknak: hallott valaki az autonómiáról mostanában? – kérdezte az újságíró. Az RMDSZ jelöltjei hangoztatták az autonómia igényét. Azonban a kormányalakítási tárgyalásokon az RMDSZ igényei között nem szerepel az autonómia kérdésköre. /Szondy Zoltán: Hallott valaki az autonómiáról? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

Az egyetemi oktatásba ma az érettségizettek jóval nagyobb hányada iratkozik be, mint régen. Románia követi azt az irányzatot, amely, a felsőoktatás eltömegesedésének rendjén, a középiskolát végzetteknek pár éves egyetemi hallgatóságot szinte garantál, s amióta az ún. bolognai modellt is bevezették, az alsó hároméves képzést általánosítva, a hozzáférés a főiskolához még könnyebbé vált. Megjelentek Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen a különféle továbbtanulási lehetőségek. Sepsiszentgyörgyön bukaresti magánegyetem volt az úttörő, majd a megyei önkormányzat támogatása mellett a Babes-Bolyai Tudományegyetem következett, egyre terebélyesedő kihelyezett tagozatával. Közben megjelent a Székelyföldön a Sapientia EMTE jóvoltából a szociológus- és a tanár-, a turisztikai, valamint a mérnökképzés is, mindez azonban a háromszéki alrégión kívül, főleg Csíkban, Udvarhelyen, Gyergyóban vagy a már jóval távolabbi Marosvásárhelyen. /B. Kovács András: Van-e szükség mezőgazdasági, műszaki, turisztikai vagy tanárképzésre Háromszéken? (Egyetem a Székelyföldön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

Székelyföld 1918 decemberében címmel történelmi konferenciát, azon belül pedig könyvbemutatót szerveztek Marosvásárhelyen. Koszta István hét évvel ezelőtt kezdett el dolgozni Huszártörténet című kötetén, amikor nagyapja életének eseményeiből kiindulva családtörténet írásába kezdett. A családi dokumentumok felkutatása során olyan iratokra lelt, amelyekből kikerekedett a marosvásárhelyi 9. huszárezred, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésének és Erdély Romániához való csatolásának története. Pál-Antal Sándor történész, a kötet szerkesztője szerint a Csíkszeredában élő Koszta István olyan folyamatot indított el, amely újabb kutatásokat, a magyarság történetének az 1918-as eseményekre vonatkozó részleteinek tisztázását vonja maga után. Raffay Ernő budapesti történész és Pollmann Ferenc hadtörténész az 1918 decemberében bekövetkezett erdélyi román honfoglalás előre megírt forgatókönyvéről, a trianoni szerződés előzményeiről beszélt. /Antal Erika: Huszártörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

A sepsiszéki és a többi Kovászna megyei önkormányzat támogatásával a „székelyföldi termék” márkanév levédését kezdeményezi hamarosan a Magyar Polgári Párt. A kezdeményezés célja, hogy széles körű, öntudatos vásárlásra buzdító akciót indítsanak el. Hasonló akcióval korábban a sepsiszentgyörgyi Pro Régió Siculorum Egyesület is próbálkozott, amikor öntapadós matricákkal megjelölték azoknak a boltoknak a bejáratát, amelyek helyi termékeket forgalmaztak. A Székelyföld márkanév a térség fogyasztóinak figyelmét az ott előállított termékekre irányítaná. /Kovács Zsolt: Made in Székelyföld. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A diktatúra idején Romániában bevett mondás volt, miszerint a magyar szép lehet, de okos nem. Vagyis lehetett aligazgató, de igazgató soha; egy klubalelnöki címet még elcsíphetett, elnökségre azonban hiába ácsingózott. Kivétel volt a még meglévő néhány magyar nyelvű intézmény, de ezek száma vészesen apadt, a magyar iskolák helyét átvették a vegyes tannyelvűek, ahol az addigi magyar igazgatóból nyomban aligazgató lett. Lassan szinte természetesnek vették: az intézmények élén román nemzetiségű vezető áll. És ki tudja, mi történt volna, ha 1989 decemberében nem jön a változás. Azonban az átörökölt reflexek mindmáig élnek a mindenkori román hatalom képviselőiben, még akkor is, ha amúgy jó szándékúak. Mindez Theodor Stolojan várható másodszori miniszterelnökké ütése jutott az újságíró eszébe, ő nyújtotta a legszemléletesebb bizonyítékát mindennek. A román hatalom akkor is – akárcsak most, tizenhét év elteltével a jobboldali vezetés – szentségtörésnek tartotta, hogy legalább a tömbmagyar vidéken, a Székelyföldön a magyar közösség soraiból nevezzen ki vezetőket a megyék élére. A magyar megyevezetésre az akkor még technokratának tartott kormányfő, Stolojan sem mert rábólintani, választások közeledvén romános huszárvágásra szánta el magát: a vonatkozó törvényeket és az alkotmányt semmibe véve, Hargita és Kovászna megye élére két-két prefektust – egy-egy románt és magyart – nevezett ki. Papíron ugyan azonos hatáskörrel, a gyakorlatban a román prefektus egy árnyalattal „egyenlőbb” volt magyar kollégájánál, így végül is mindig az ő szava volt a döntő. Most pedig a régi-új kormánykoalíció, szintúgy Stolojan karmester vezényletével, ismét kiosztaná a másodhegedűs szerepét a romániai magyarságra. /Bogdán Tibor: Magyar másodhegedűs. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./ Stolojan annak idején, miniszterelnökségének második évében arra hivatkozva, hogy a megyei kormánymegbízottakat a kormánypárt nevezi ki, márpedig az RMDSZ ellenzékben van, leváltotta Orbán Árpádot és Pataki Imrét, Kovászna, illetve Hargita megye magyar prefektusát. Sem az RMDSZ, sem a két megye magyar lakossága nem nyugodott bele a döntésbe, egymást érték a tiltakozó nyilatkozatok és tüntetések. A miniszterelnök ezért hajlandónak mutatkozott arra, hogy két tárgyaljon az RMDSZ- szel. A Domokos Géza vezette magyar küldöttség már két órája tárgyalt, amikor Magyari Lajos újságíró /későbbi szenátor/, javasolta, próbáljanak kompromisszumot keresni, egyezzenek ki olyan magyar és román prefektusokban, akik csak közösen hozhatnak döntéseket. Stolojan végül elfogadta a kompromisszumot. A korabeli, etnikai feszültségekkel teli életben ez a kompromisszum magyar szempontból győzelemnek, román szempontból vereségnek tűnt. A választások után, 1993 áprilisában megszüntették az iker-prefektusi állásokat, és minden tüntetés, tiltakozás ellenére csak a román prefektusokat hagyták meg tisztségükben. /Székedi Ferenc: Emlék, Stolóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Immár nyolcadik alkalommal találkoztak székelyföldi és magyarországi kamarakórusok, eleget téve az Eufónia Kulturális Egyesület meghívására. Sepsiszentgyörgy több templomában a közönség előtt mutatták be műsorukat. A „legfiatalabb” vendég az alig egy hónapja alakult székelyudvarhelyi Spes kórus volt. /Ferencz Csaba: Decemberi találkozó (Kamarakórus-fesztivál). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./

Közleményben szólította fel az RMDSZ-t Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, hogy vállaljon aktív szerepet a székelyföldi népszavazások kiírásában, Székelyföld autonómia-statútumának parlamenti elfogadtatásában, a nemzetközi támogatás megszerzésében, mert ,,Székelyföld számára az autonómia az egyetlen elfogadható jövőkép, amelyért össze kell fognia a civil társadalomnak, az önkormányzatoknak és a parlamenti képviseletnek”. /Összefogás Székelyföld autonómiájáért (Felhívással fordult az SZNT az RMDSZ-hez). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./

Sértőnek tartja a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezete Markó Bélának, az RMDSZ elnökének felvetését, melynek értelmében az MPP „a szövetség platformjává alacsonyodva” működjön, azonban fontosnak tartja „a közös értékrendek mentén történő együttműködést”. A Maros megyei MPP-sek közleményükben elítélik és elfogadhatatlannak tartják, hogy „Markó Béla a választási kampányban autonómiát ígért, a választásokat követő napokban már csak decentralizációról hajlandó beszélni”. A Maros megyei szervezet felkéri az RMDSZ vezetőségét, hogy a választási kampányban tett ígéreteiket, köztük a Székelyföld területi autonómiájának kivívását, maradéktalanul tartsák be. /”Sértett” MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Közleményben szólította fel az RMDSZ-t Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, hogy vállaljon aktív szerepet a székelyföldi népszavazások kiírásában és Székelyföld autonómia-statútumának parlamenti elfogadtatásában. A közleményben Izsák Balázs hangsúlyozta: „Székelyföld számára az autonómia az egyetlen elfogadható jövőkép, amelyért össze kell fognia a civil társadalomnak, az önkormányzatoknak és a parlamenti képviseletnek”. Az SZNT elnöke szerint „Románia akkor lehet minden állampolgárának közös hazája, ha számukra az alapvető emberi jogokat, köztük az önrendelkezés jogát egyformán biztosítja”. „Tényként kell leszögeznünk, hogy a veszélyek felsorolása nem mozgósította a magyar választókat, akik távolmaradásukkal fejezték ki, a jövőjüket nem a félelemre akarják építeni, és nem is ideiglenes politikai alkukra, hanem törvényekre, intézményekre és nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségekre” – fogalmazott az SZNT elnöke. /Az SZNT közleményben összefogást sürget. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Akkor most minden rendes magyar ember rettegjen, mert jön Szlovákia! A magyarellenességtől nem túl távol álló román pártok keményen le fognak csapni. Mindezt abból lehet tudni, hogy az RMDSZ-nek nem ajánlottak fel miniszteri tárcákat, írta a lap munkatársa. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az elmúlt napokban kitartóan ismételgette, hogy reméli, Romániában nem ismétlődik meg a szlovákiai példa, de sajnos ennek megvan az esélye. Az RMDSZ-t nem azért hagyták ki a koalícióból, mert a románok bántva érzik magukat. És nem is azért fognak több száz magyar hivatalnoktól megszabadulni Bukarestben vagy éppen a Székelyföldön, mert szabad utat kapott a magyargyűlölet. Az RMDSZ annak idején belement a játékba, hogy az igazgatóságok, ügynökségek és egyéb állami intézmények vezetői helyeit kizárólag politikai szempontok alapján töltse be embereivel az éppen hatalmon lévő koalíció. A magyarságnak valószínűleg nem fog jót tenni az, hogy az érdekvédelmi szervezet ellenzékbe szorult. Az RMDSZ-nek viszont remélhetőleg használni fog. /Szüszer-Nagy Róbert: Halvány remények. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ nem szállt szembe a hatalommal, hanem helyet keresett magának benne, beépült a struktúrákba. Mindegy volt, hogy ki kerül kormányra, Iliescu, Constantinescu, Nastase vagy Basescu pártja, belülről vagy kívülről támogatták őket. Voltak látványos pálfordulások is, keményen kampányoltak a PSD-nek és Nastasenak, aztán – amikor nem ő győzött – teljes lelki nyugalommal átálltak az ellenfél oldalára. Volt hozadéka ennek a magatartásnak, elsősorban a miniszteri és államtitkári székek, magas és jól fizetett hivatalnoki állásokért százak hagyták el Erdélyt, hogy Bukarestbe menjenek. Fejlődés volt, még akkor is, ha a tömbmagyar megyéknek, a Székelyföldnek jóval kevesebb kormánypénzt juttattak, mint például Vasluinak. Be lehetett menni Bukarestbe, kiskapukat keresni, ezt-azt elintézni. Lehangoló, hogy a parlamenti választásokon nem vett részt a magyarság több mint hatvan százaléka. Ennek ellenére, józan politikai helyzetelemzés helyett, az RMDSZ-vezetők hatalmas választási győzelemről beszéltek, és helyet követeltek maguknak az új kormányban. Mindenkivel leültek tárgyalni, biztosították a román pártokat, hogy egyetértenek velük. Azonban a román hatalomnak nincs szüksége többé a „kényelmes politikai partnerre”. Markóék most elővették az „etnikai” kérdést, ők a szegény magyarok, akiket diszkrimináltak, ezért Brüsszel is csóválja a fejét… /Papp Kincses Emese: (Hideg)rázós politizálás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18., szintén közölte ezt a cikket: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A szegedi és a nagyváradi zeneiskolák közös koncertet tartottak Nagyváradon a Posticumban december 14-én. Szinte hagyománynak számít e koncert a szegedi és a váradi zenelíceum diákközössége előadásában. A székelyföldi karácsony hangulatát Böjte Csaba szerzetes a Posticum kápolnájában december 14-én hagyományos székely adventi misével teremtette meg, majd a mise után zsíroskenyér, forralt bor várta a megjelenteket. /Rendezvények a nagyváradi Posticumban. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 21./

Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Az alsólemhényi Gerontológiai és Rehabilitációs Központ egyik épületében nyílt meg december 20-án Székelyföld első patikamúzeuma. A maga nemében páratlan gyűjtemény létrehozását dr. Boga Olivér ny. főorvos, a Báró Szentkereszty Stephanie Alapítvány örökös elnöke kezdeményezte. Erdélyben csupán két patikamúzeum létezik: a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban 1972 óta működik patikamúzeum, a másik pedig a kolozsvári Gyógyszerésztörténeti Múzeum. Dr. Boga Olivér előadásában a kézdivásárhelyi patikákról is beszélt, és a céhes városban 1784-től napjainkig tevékenykedő patikusok névsorát is felolvasta. A most megnyílt patikamúzeum tárgyainak java része a 2007-ben megszűnt kézdivásárhelyi Aranykígyó Patikából került Lemhénybe, amiért köszönetet mondott az adományozóknak. /Iochom István: Lemhényben patikamúzeumot nyitottak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Első lépésként már tárgyaltak a vállalkozók egy részével a Székelyföldi termék márkanév levédéséről, most olyanokat igyekeznek megkeresni, akik már levédett termékeket, például kürtőskalácsot gyártanak, véleményükre kíváncsiak – mondta Gazda Zoltán, az MPP háromszéki alelnöke. Elképzelésük szerint díjat is alakítanának, minden esztendőben kiosztanák Az év székelyföldi terméke kitüntetést. Az MPP bízik benne, hogy kezdeményezésük mozgalommá válik. /Farkas Réka: Közmeghallgatás a Székelyföldi termék márkanévről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

Törékeny haszontalanságok – egy üvegművész emlékére – címmel december 22-én megnyílt Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Sovánka István kiállítása. A szobrászatot, festészetet is tanult, de kiemelkedőt az üvegművészetben alkotó Sovánka István később Székelyföldre telepedett. Ezermester volt, játékgyártásba kezdett. Ezekből néhány rekonstrukcióját végezte el Szeles József, a múzeum restaurátora a gyerekek örömére. A ,,törékeny haszontalanságok” szókapcsolatot Barabás Hajnalka művészettörténész, a kiállítás megalkotója oldotta fel: fél százada még így nevezték a bükszádiak az üvegtárgyakat. /Váry O. Péter: A székellyé lett üvegművész. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

A székelyföldi önkormányzatok által kezdeményezett autonómia-népszavazást minden esetben megtámadták a területileg illetékes prefektusok, de fontos, hogy ezekben a perekben érdemi tárgyalás és ítélet szülessék, éppen ezért a Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ szakmai segítséget ajánl az érintett helyi tanácsoknak – erről döntött az SZNT Állandó Bizottsága hét végi székelyudvarhelyi ülésén. Kincses Előd vállalta a válasziratok megszövegezését, illetve a per során a tanácsadást és a lehetőségekhez mérten az önkormányzatok képviseletét. Az Állandó Bizottság megerősítette azt a felhívást, amelyet Izsák Balázs elnök és a Székely Városok Szövetségében tömörült polgármesterek közösen fogalmaztak meg gyergyószentmiklósi találkozójuk alkalmával. Ennek értelmében felkérik azokat az önkormányzatokat, amelyek nem írták ki a népszavazást november 30-ra, hogy írják ki azt jövő év március 15-re. Ugyanakkor kérik azokat az önkormányzatokat, amelyek novemberre vonatkozó határozatát a prefektus megtámadta, hogy írják ki újra a népszavazást szintén március 15-re. /Farkas Réka: Jogi segítség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 24./

Dr. Garda Dezső parlamenti képviselőnek lejárt a mandátuma. A tulajdon-visszaadásokért harcoló honatyát RMDSZ-es „csapattársai” távolították el a politikai élettől. Kilépett az RMDSZ-ből, tanítani fog a továbbiakban és folytatja tudományos munkáját. Parlamenti tevékenysége nagyon sok személy számára kényelmetlenné vált, ezért követtek el mindent, hogy megszabaduljanak tőle, vallja Garda Dezső. Magas rangú RMDSZ-es tisztségviselők mindent elkövetnek, hogy Garda ne lehessen rajta az RMDSZ listáján. Egyes gyergyói személyek megkeresték az országos vezetést, s együtt fogalmazták meg a tőle való megszabadulás igényét. Garda a képviselői mandátumot azért vállalta, hogy a tulajdon-visszaszolgáltatásban segítse Székelyföld lakóit. Az RMDSZ-szel akkor alakult ki konfliktushelyzet, amikor Garda rájött, itt tulajdonképpen nem is a tulajdon-visszaszolgáltatásról van szó. Igaz, bizonyos embereknek visszaadják a vagyonukat, vagy éppen legelő helyett erdőt juttatnak nekik, de a kisembereket, közel felét a székely közösségnek kijátsszák, erdők helyet csutakost szolgáltatnak vissza. Az egyszerű emberek érdekét szolgálta, ez okozta a vesztét. Garda szerint az új kormány idején Székelyföldre a támogatások éppen úgy fognak jönni, mint eddig, csak ezúttal azt a közösség kapja, nem úgy, mint az elmúlt négy esztendőben, amikor egy szűk klientúra jutott hozzá. /Balázs Katalin: Élet az RMDSZ után. Garda Dezső: A kisember-képviselet okozta vesztemet. = Polgári Élet (Székelyudvarhely), dec. 24./

Bodurian Aram, az idén áprilisban létrejött székelyudvarhelyi Székelyföldi Filharmónia művészeti igazgatója ismertette az intézmény eddigi eredményeit. Háromhetente van koncertjük, tehát tizenhárom-tizenöt szimfonikus, vokálszimfonikus és opera-előadás szerepel idei tervükben, kiemelten a kolozsvári Magyar Opera kórusával és a marosvásárhelyi filharmóniával dolgoznak együtt ebben az évadban. Emellett kéthetente, a koncertek között kamarazenei esteket tartanak. Folyamatosan telt ház előtt játsznanak, például a legutóbbi, decemberi előadásunkat, a kolozsvári Magyar Operával közösen színre vitt Mascagni Parasztbecsületét ötszáz néző tízperces vastapssal, állva köszönte meg. Tizennégy év alatt lépésről lépésre építettük fel a közönségüket. A Székelyföldi Filharmónia áprilisi bejegyzése ugyanis folyamat része, hiszen kezdetben a Palló Imre Kamarazenekar, majd 1998-tól a nyaranta megszervezett zenekari táborok képezték az alapját a Székelyföldi Szimfonikus Zenekarnak, a 2002-től szervezett éves koncertsorozatokon az együttes már ezen a néven szerepelt. Az évek során olyan művészi szintre jutott a zenekar, hogy tovább tudtak lépni, és ebből született a Székelyföldi Filharmónia. Kezdetektől arra törekedtek, hogy a székelyföldi zeneiskolák tanárainak vagy volt diákjainak olyan feltételeket teremtsenek az itthon maradáshoz, amelyek a szakmai-művészi igényeiket is kielégítik. Haza szeretnék hozni az előadókat is, akik itt tanultak a Székelyföldön, és más lehetőség híján a nagyvilág a munkahelyük. A tizenkilenc, állandó alkalmazásban lévő hangszeres zenészen kívül még legalább kéttucat előadót hívnak meg minden koncertre. A Székelyföldi Filharmónia most a székelyudvarhelyi Művelődési Ház keretében működik önálló költségvetéssel, de az igazi megoldást az jelentené, ha a székely városok és a két megyei tanács biztosítaná a költségvetésüket. /Kovács Csaba: Ötszáz néző tízperces vastapsa a köszönet. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Az angyalka hozta a székelység eme jelképét Sepsiszentgyörgyre, és ez „teljesen törvényes”, jelentette ki Antal Árpád elöljáró a polgármesteri hivatal épületére felvont kék-arany színű lobogóra, a székely zászló utalva. Az elöljáró szerint nagyon fontos használni a székely jelképeket a Székelyföldön. Ilyen szimbólum a székely lobogó is, tehát ki kell azt tenni a régió polgármesteri hivatalainak épületeire. Kifejtette, a székely lobogót már négy hónappal korábban kitették a szentgyörgyi városi tanács termében, és az senkit nem zavart. /Székely zászló Sepsiszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

A Magyar Polgári Párt /MPP/ háromszéki szervezetének vezetősége reméli, hogy a székelyföldi helyi tanácsok januárban szavazás alá bocsátják az autonómia referendum megszervezéséhez szükséges határozat-tervezeteket. Gazda Zoltán, az MPP háromszéki elnöke reméli, hogy január folyamán a helyi tanácsok elfogadják ezeket a határozatokat. Eddig 19 Kovászna és Hargita megyei helyi tanács fogadta el a Székelyföld autonómiája érdekében kiírandó helyi, hivatalos referendum megszervezésére vonatkozó határozatot. A két prefektusi hivatal ezeknek egy részét megtámadta a közigazgatási bíróságon. (Mediafax) /Autonómia-referendumban reménykedik az MPP. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./

Mindkét székelyföldi megyében a Szociáldemokrata Párt (PSD) javasol majd prefektust, a nagykoalíció két alakulatának egyezkedései eredményeként. Jelenleg végzi a prefektusi tanfolyamot Olosz Gergely RMDSZ-képviselő és Hobincu Zoltán, a háromszéki Környezetvédelmi Igazgatóság vezetője, ők azonban esélytelenek, mert egyikük RMDSZ-es képviselő, a másikat pedig a liberális párt nevezte ki igazgatóvá. György Ervin prefektus korábban kijelentette: szereti Kovászna megyét, ezért ha más megyébe akarnák helyezni, azt nem fogadja el. /Horváth István, Kovács Zsolt: PSD-s „székely” prefektusok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

„Nem elég a külföldről kapott forinttámogatás, helyi anyagi segítségre is szükség van” – jelentette ki Farkas Kinga, a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Cimbora irodalmi gyermeklap főszerkesztője. Idén is megkapták a Szülőföld Alaptól és a Nemzeti Kulturális Alaptól a beígért pénzt, a helyi és megyei tanáccsal pedig most folynak a tárgyalások. Tavaly is ez a négy intézmény finanszírozta a lap költségvetését, de a külföldi támogatás csupán arra elég, hogy a Cimbora nyomdaköltségét fedezzék. Egyedül a magyarországi pénzalapokból nem tudna fennmaradni a Cimbora. Az anyaországi Nemzeti Kulturális Alap több erdélyi irodalmi lapot is támogat: négymillió forinttal segíti 2009-ben a csíkszeredai Székelyföld, kétmillióval a marosvásárhelyi Látó és egymillióval a kolozsvári Helikon megjelenését. Másfél millió forintot kap a Cimbora gyermekfolyóirat, egymilliót pedig a kolozsvári Szépirodalmi Páholy című internetes lap. – Farkas Kinga újdonságként említette a Cimbora online változatát. /Varga Melinda: Évindító vékony pénztárcával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

Erdélyi magyar könyvkiadók értékelték a tavalyi esztendőt, beszéltek a 2009-es tervekről. A kolozsvári Ábel Kiadót az 1990-es évek tankönyvkrízisének megoldására 2000-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapította. A kiadó egyetemi jegyzeteket is megjelentet, és irodalmi kiadványt is jegyez: tavaly adták ki Cseh Katalin A Virágárus Bácsi című verseskötetét, közölte Szikszai Attila, az Ábel Kiadó kereskedelmi igazgatója. A kiadó weboldaláról is megrendelhetők a kiadványaik. A kolozsvári Erdélyi Híradó Könyvkiadó a tehetségkutatásra és a fiatal szerzőkre koncentrál. Az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozatában már több mint ötven könyv jelent meg, itt debütált a fiatal erdélyi magyar írók jó része. „Nálunk teljes szólásszabadság van, és a nyomdafesték is bármit megtűr, ha úgy véljük, ez érdekelni fogja az olvasóközönségünk java részét kitevő diákságot” – mondta Orbán János Dénes, az Erdélyi Híradó Kiadó igazgatója. „Két átütő tehetségű debütánsunk volt, Jancsó Noémi és Varga Borbála. Piros autó lábnyomai a hóban címmel pompás gyerekkönyvet publikált Fekete Vince, Papp Attila Zsolt pedig második verseskönyvével, a Fogadó a senkiföldjénnel váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – összegzett az igazgató. Az idei év egyik fontos irodalmi eseménye Nagy Kálmán A csodaszampó című könyvének megjelenése lesz. Ez a gyerekeknek szóló Kalevala-átdolgozás egykor ifj. Szervátiusz Tibor illusztrációival a Jóbarátban jelent meg sorozatban. Megjelenik László Noémi kézirata, Farkas Wellmann Endre válogatott és új versei, és Ármos Lóránd is beküldte második kötetét, a Helyőrség-sorozatban pedig Dobai Bálint, Pethő Lorand és Varga Melinda kötetei készülnek. „Egyedülálló talán az is, hogy több nyelven jelennek meg könyveink, mindeddig magyarul, románul, angolul, franciául, németül, szerbül, bolgárul, albánul” – tájékoztatott Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója. Az igazgató jelentős megvalósításként könyvelte el a fiatal román drámaírók antológiáját, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel közösen jegyzett Kovács Ildikó-emlékkönyvet, Láng Zsolt provokatív Tója vagy tottja? című könyvét. Jelentősek a Koinónia gyermekkönyvei is: a Kincses Könyvek sorozatának újabb darabjában Marosvásárhely történetéről olvashatnak, és Zágoni Balázs Barni-mesék sorozatának második kötete is megjelent karácsonykor Barni Berlinben címmel. „2009-ben egy tehetséges induló prózaírót mutatunk be, Máté Angit, akinek a Mamó című kisregénye minden bizonnyal az év egyik irodalmi eseménye lesz. Jön Selyem Zsuzsa Erdei politika című könyve, de Vida Gábor mesekönyve is megjelenik Noé, az indián meg a dinók címmel. Megjelenik magyarul Mihail Sebastian Napló 1935–1944 című fantasztikus könyve Vallasek Júlia fordításában. A színházi művek között Upor László kitűnő Stoppard-monográfiája jelenik meg, valamint a francia Miriam Bloedé könyve Nagy József színházművészetéről. „A megjelentetett címek számát tekintve elmaradtunk a korábbi esztendőktől. Viszont az év végére sikerült néhány nagyon fontos könyvet kiadnunk. Gondolok itt Brandolini kétnyelvű Dialogusára, Murádin Jenő A megsebzett szobor című kötetére, a három versantológiára: 101 vers Európáról, 123 vers Nagyenyedről és 101 vers Brassóról, Biró József gyűjteményes kötetére, az Erdély beszélő köveire, vagy Balázs Sándor nagy ívű vállalkozásának első kötetére: Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében. Idén reményeink szerint tanulmánykötetet adunk ki Kelemen Lajos összegyűjtött írásaiból, Csetri Elektől, Balázs Sándortól. Két képzőművészeti tárgyú kötetet tervezünk két jeles kolozsvári festőművészről: csakhogy míg a Miklóssy Gábor munkássága viszonylag jól ismert, addig a Kolozsvárról indult Corini Margitról, csak a szűk szakma tud valamit. Készítjük John Paget Magyarországról és Erdélyről szóló nagy munkájának bővített újrakiadását és Szalárdi János krónikájának szemelvényes kiadását a Téka-sorozatban” – adott képet H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó 2008-ban 43 új kötet adott ki. „Nagyon sok közülük míves, igen sok munkát igénylő, úgynevezett nehéz könyv volt” – nyilatkozta Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor és Líra kiadók igazgatója. 2009-ben körülbelül 35 könyvet adnak ki. „Nagyon jó évet zártunk, 2008-ban 61 címet adtunk ki” – vont gyors mérleget Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója. A szépirodalom az elsődleges, de nagy hangsúlyt helyeznek a képzőművészeti és turisztikai kiadványokra is. A Műterem-sorozat köteteiben az 50 évesnél idősebb művészek munkásságát mutatták be. Életjel címmel új sorozatot indítanak, amelyben a hetvenévesnél idősebb művészek életművét ismertetik. Az első kötet Gaál András festőművész munkásságáról szól, majd Kákonyi Csilla és Márton Árpád következik. Január 6-án különleges eseménnyel ünnepelt a kiadó: egy tárlatnyitó keretében Tőzsér József a könyvműhely 500. kötetének első példányát bemutatta: Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című sorozatának az első két, összevont kötetét, amely az 1909–1944 közötti időszakot öleli fel. A sikerek mellett két kolléga távozása miatt veszteségeket is megért tavaly a kolozsvári Polis Kiadó – közölte Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója Újabb kötettel gyarapították a Balassi Kiadóval közösen útjára indított Bánffy Miklós-életműsorozatot: karácsonyra megjelent a harmadik, az író összes novelláit tartalmazó kötet, és előkészületben van a negyedik is: Bánffy Miklós drámái. Fontos kiadványukként említette Benkő Levente Az őszinteség két napja című dokumentumkötetét a romániai magyar írók 1956-os kiállásáról, valamint a Kriterion gyergyószárhegyi írótáborainak dokumentumait tartalmazó Szekértábor a Szármány-hegy alatt című könyvüket. „Sikerkönyvként” az igazgató Murádin Jenő a kolozsvári Mátyás-szoborról és alkotójáról, Fadrusz Jánosról írott, 2002-ben megjelent könyvét említette, amelyet az Unipan Helga könyvtervező által újragondolt kivitelben, a korábbinál sokkal gazdagabb képanyaggal tavaly újra kiadtak. A Polis hozza majd a minden eddiginél teljesebb Dsida-összest, amelyet Láng Gusztáv ajánlott fel a kiadónak. Ott van még a Molter-levelezés 1938–1944-es évek izgalmas írói leveleit tartalmazó negyedik kötete. Az 1992-ben alakult csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó elsődleges céljának a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos kiadványok megjelentetését tekinti. Magyarhermány kronológiája rekordidő alatt fogyott el, a Sztálin és a székelyek című könyvükből sem sok maradt. A marosvásárhelyi könyvvásár legszebb könyv- versenyében tavaly a Pro-Print kapta az első és a második díjat is a Székelyföldi vízkerekek, valamint a Szép és kies kertek című kiadványaiért, összegzett Burus Endre, a Pro-Print Könyvkiadó igazgatója, aki a már meglévő sorozatok, a Magyar kisebbség könyvtára, Források a romániai magyarság történetéhez, valamint az Ignácz Róza-életmű bővítését és több más kiadványt is tervez a 2009-es esztendőre. /Új könyvek 2009-ben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Választások, kormányváltások után már szinte törvényszerű, hogy elkezdődik a koncért való marakodás. A győztes pártok osztozkodnak Bukarestben, és ugyanezt teszik megyei szinten. Székelyföldön mégis etnikai színezetet kap a vezetőváltás. Magyar igazgatókat kívánnak románokra cserélni, s bár legtöbb esetben munkájuk ellen nem tudnak kifogást emelni, a változás szükségességét hangoztatják. Menesztenék a magyar prefektust – aki RMDSZ-tagságáról is lemondani kényszerült, és kinek tevékenységével tulajdonképpen mindenki elégedett volt – csak azért, mert egyesek meglátása szerint román vezető kell a kormányhivatal élére. Elfelejtik azt az apróságot, hogy Háromszék vagy Hargita megye mégsem ugyanolyan, mint Románia többi régiója. Székelyföldön a magyar lakosság aránya még mindig majd 70 százalék, így jogában áll beleszólni az elsősorban őt érintő kérdésekbe. A tapasztalat már megmutatta: amelyik hivatal élére román vezető kerül, ott általános tisztogatás kezdődik, minden döntő pozícióba románt helyeznek. Ha megtörténik a nagy vezetőváltás, várható, hogy a magyar önkormányzatoknak nemcsak beleszólásuk nem lehet majd, de rálátásuk sem a bukaresti direktívákra. Minderre, persze, megoldás lehetne a területi autonómia, de nagy előrelépést jelentene a valós decentralizáció is. /Farkas Réka: Politikai vagy etnikai tisztogatás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

Horia Grama képviselő, az SZDP Kovászna megyei elnöke az etnikai arányok miatt méltányosnak tartaná, ha az egyik alprefektus magyar lenne, de szerinte az lenne a tisztességes, ha az RMDSZ is átengedné a megyei tanács egyik alelnöki tisztségét, illetve ha román alpolgármestere lenne Sepsiszentgyörgynek. A megyei és helyi önkormányzatok többsége RMDSZ-es vezetésű, szükséges, hogy együtt dolgozzanak majd a térség gazdasági előrelépése érdekében – vélekedett. Grama. Hangsúlyozta, az együttműködés alapja lehetne, hogy ,,a Székelyföld gazdaságára cserélik a Székelyföld autonómiáját”. /Farkas Réka: Gramáék feltételeket szabnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

Nem zárt könnyű évet az MPP – értékelte Gazda Zoltán, a párt Háromszék megyei alelnöke. Kudarcként értékelte az önkormányzati választásokat, kiderült, a szavazók nem bíznak eléggé egy új politikai alakulatban. A választásokon az MPP-nek Háromszéken 127 önkormányzati képviselői helyet sikerült elnyernie, egy polgármesteri és négy alpolgármesteri tisztséget szereztek meg jelöltjei, és két, függetlenként sikeres polgármester a támogatásukkal nyert mandátumot. 2009-ben két fontos célkitűzése van az MPP-nek: a pártépítés és a Székelyföldi termék márkanév meghonosítása – nyilatkozta Gazda. /Farkas Réka: Folytatják a pártépítést (Mérleg és tervek az MPP-nél). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének meghívására Ojtozon egyeztettek a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok és városok vezetői: Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda, Bunta Levente, Székelyudvarhely, Rácz Károly, Kézdivásárhely és Lőrincz Zsigmond, Kovászna polgármestere január 10-én és 11-én tárgyalt a közös gondok megoldásáról. A két megye önkormányzati vezetői eldöntötték, hogy Székelyföldet hálózati rendszerben fejlesztik. Összeállították azt a tevékenység- és eseménylistát, amelyet az elkövetkező időszakban közösen kívánnak megvalósítani: A területi autonómia megvalósítása érdekében háttéranyagokat és felméréseket készítenek, ezeket Memorandum formájában összefoglalják. Közös fellépés az energetikai ellátás és a közbeszerzések terén. Székely monográfia kiadása, hogy ez alapján elkészíthető legyen a Székelyföldi honismereti tankönyv. Székelyföldet ismertető kiadványok megjelentetése. Szorgalmazzák egy olyan kiadvány létrehozását, amely rendszeresen és ingyenesen eljut minden székelyföldi háztartásba, amely a közösségi identitás-erősítését szolgálja. Székelyföldi gyűjtőhonlap létrehozása, Székelyföld hírügynökség megalapítása, amely naponta összegyűjti a híreket és továbbítja angol és német nyelven is. Egységesíteni és ésszerűsíteni a mezőgazdaság és vidékfejlesztési terveket. A székelyföldi termékek közös népszerűsítése – szekelytermek.ro. Székelyföldi értékek megjelenítése. Események közös szervezése. Rendszeres tapasztalatcsere, a magyar- és kétnyelvű formanyomtatványok használatának elterjesztése a hivatalokban. Az egyeztetések körét bővítik, további székelyföldi városok képviselői kapnak majd meghívást, elsőként Szováta, Maros megyéből. /Közös feladatlistát állítottak össze a székelyföldi önkormányzati vezetők. = Erdely. ma, jan. 12./