Birtalan Ákos RMDSZ-képviselő kéri szövetségbeli kollégáit, nevezetesen Kónya-Hamar Sándort, Vekov Károlyt, Kovács Zoltánt, Szilágyi Zsoltot és Tóró T. Tibort, hogy nyújtsák be helyette a parlamentben Székelyföld autonómiatervezetét. Birtalan 2001-ben bekövetkezett agyvérzésére hivatkozik, amelyből még nem épült fel teljesen. A képviselőt az SZNT január 17-i ülésén részt vevő küldöttek bízták meg az autonómiatervezet beterjesztésével. Birtalan kifejtette, hogy az SZNT kezdeményezése Székelyföld lakóinak érdekét szolgálja, az autonómiatervezet európai modell, nem az elkülönülésre, hanem a szubszidiaritás elvére, a kölcsönös tiszteletre és megértésre épül – áll a képviselő közleményében. Vekov Károly képviselő úgy nyilatkozott: eleget tesz Birtalan felkérésének, vállalja Székelyföld autonómiatervezetének benyújtását a román parlamentbe. /Sz. K.: Birtalan az autonómiatervezet benyújtására kéri társait. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Alkotmányellenes Székelyföld autonómiatervezete, a területi autonómia, illetve a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása pedig nem tévesztendő össze az etnikai alapon szerveződő területi autonómiával – áll a január 21-én Bukarestben ülésezett Legfelsőbb Védelmi Tanács sajtóközleményében. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke szerint a testületnek az autonómiatervezet helyett egyéb sürgős teendőire kellene összpontosítaniaToró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke /egyben a parlament védelmi szakbizottságának is tagja/ kifejtette: a Védelmi Tanács hatásköre a védelmi stratégiák kidolgozása, a különféle, nemzetbiztonsággal foglalkozó intézmények koordinálása, ezen a területen pedig elég nagy a zűrzavar, figyelmét ide kellene összpontosítania. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint egyedül a parlament illetékes eldönteni a tervezet sorsát. A Legfelsőbb Védelmi Tanács döntéséről Markó Béla, RMDSZ elnök az MTI-nek nyilatkozva elmondta, nagy politikai baklövésnek tartja, hogy a tanács Ion Iliescu elnökletével foglalkozott az autonómiatervezet kérdésével. Markó hibásnak nevezte a Székely Nemzeti Tanács lépését is. Akik egy választási évben autonómiatervezetet akarnak benyújtani a román parlamentben – hangoztatta –, azok vagy rossz politikusok vagy pedig rosszhiszeműek, és feszültséget akarnak kelteni a román–magyar viszonyban. A Legfelsőbb Védelmi Tanács elégedetten állapította meg a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ és a Külföldi Hírszerző Szolgálat intézményi reformját, és elfogadta a további stratégiát /Sz. K.: Alkotmányellenes Székelyföld autonómiatervezete – állapította meg a Legfelsőbb Védelmi Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Az SZNT által a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvényjavaslat ügyének parlamenti képviseletével megbízott, de betegeskedő Birtalan Ákos Kovászna megyei RMDSZ-képviselő levélben kérte fel Kónya-Hamar Sándor és Vekov Károly Kolozs megyei, Kovács Zoltán és Szilágyi Zsolt Bihar megyei, Pécsi Ferenc Szatmár és Toró T. Tibor Temes megyei képviselőket, hogy fizikailag képviseljék, és iktattassák a parlamentben a székelyföldi autonómiastatútumot. Toró T. Tibor a felkérést vállalja. Fontosnak tartja, hogy csoportos indítványként nyújtsa be a román parlament két házába. Szilágyi Zsolt szintén jelezte, eleget tesz a felkérésének. Kovács Zoltán részt vesz annak a csoportnak a munkájában, mely a Székelyföld területi autonómiájának statútumát a parlament elé terjeszti. Kónya-Hamar Sándor felrótta a kezdeményezőknek, hogy a sajtóból értesült a felkérésről, de az ügy felvállalását a legtermészetesebb feladatának tekinti. Ugyanis az RMDSZ programjában szerepel az autonómia, tehát valójában minden vezetőnek vállalnia kellene azt. Kónya szerint ez a helyzet kitűnő alkalom lehetne arra, hogy valamennyi RMDSZ-tisztségviselő színt valljon, hogy tisztázzák álláspontjukat egymás és választóik előtt. Ki kell derülnie annak – jelentette ki –, hogy ki mit gondol, s egyben annak is, hogy az RMDSZ valóban az erdélyi magyarság érdekképviselete-e, vagy álmainak temetője. Pécsi Ferenc szintén vállalja a felkérést, Vekov Károly is a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy Birtalan Ákos és Csapó József felkérésének eleget tegyen. /(s.): Vállalják Birtalan Ákos felkérését. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./

Molnos Lajos leszögezte, a romániai magyarság autonómiatörekvései végül sikerrel fognak járni. A központosított államhatalom lebontásának eszméje már benne van a levegőben. Bizonyos, hogy Székelyföld Autonómia Statútum-tervezetét a román parlament nem fogja megszavazni és még néhány autonómia statútum-tervezet fog erre a sorsra jutni. Azonnal elkezdik, hogy: szegregáció, szeparatizmus, enklávé, irredentizmus, Nagy-Magyarország, horthyzmus stb. Végül: ez az ország egységes nemzetállam. Lassan azért meglett a magyar főkonzulátus Kolozsváron, kikerülnek rendre a többnyelvű táblák, visszakerülnek az erdők, szántók, ingatlanok is; a Csángóföldön is lehetnek magyar tannyelvű osztályok, s március 15-én is leng a magyar nemzet zászlója, és szól a Himnusz. És mindezenközben megmaradt az ország. A dél-tiroli autonómia sem született meg akkor, amikor az első statútum-tervezete elkészült. /Molnos Lajos: Mert benne van a levegőben... = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Tárgyalást kezdeményez a sepsiszentgyörgyi Magyar Polgári Szövetség egy, az RMDSZ-szel közös összmagyar előválasztásról. Egy héttel ezelőtt az MPSZ még elutasította az RMDSZ tárgyalási indítványát. Tulit Attila, az MPSZ alelnöke január 22-én viszont már úgy nyilatkozott, hogy tárgyalnak erről. Az MPSZ vezetősége bejelentette, fölöslegesnek tartja az előválasztásokat azokon a székelyföldi településeken, ahol a lakosság több mint fele magyar, ám ahol ennél kisebb az arány, összmagyar előválasztásokon kellene kiválasztani a magyarság által támogatott jelölteket. Alsó-Háromszéken csupán két településen, Előpatakon és Hídvégen kevesebb mint ötven százalék a magyar lakosok száma. /Farkas Réka: Közös RMDSZ–MPSZ előválasztások? = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Három évvel ezelőtt szerveztek a csíkszentmártoni ifjak első ízben ifjúsági tábort az Úz völgyében. Azóta minden év augusztus 26-án 50–60 székelyföldi és anyaországi fiatal jön táborozni. Neves (had)történészek tartanak előadást, a fiatalok felújították a hadikápolnát, turistaösvényeket létesítettek, s ápolják, gondozzák a sírkertet. Idén lesz tíz éve, hogy emlékművet állítottak a csatában életüket vesztett hősöknek, most pedig az itt eltemetett székely határőrök emlékére székely kaput is állítanak. Gergely András, a csíkszentmártoni ifjúsági szervezet programfelelőset, az Úz völgyi táborozások főszervezője leszögezte, a román állam nem fordít kellő figyelmet a háborús hősök kegyeleti helyeinek gondozására. Márpedig az egyszerű katona bármelyik oldalon is harcolt, s ha csatában vesztette életét, az háborús hősnek tekintendő mindenütt a világon. /Kristó Tibor: Székely kaput állítanak az Úz völgyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

A parlament nem fogadhatja el a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet, mivel ez nem rendelkezik politikai támogatással, jelentette ki január 23-án sajtótájékoztatóján Puskás Bálint RMDSZ-szenátor. A tervezetnek több formális hibája van, ezért részletesen át kell tanulmányozni és javítani kell rajta. A parlament nem fogja jóváhagyni, nem azért, mivel az RMDSZ elutasítja vagy sem, hanem mert nincs olyan politikai párt, amely támogatná ezt a kezdeményezést – mondta Puskás Bálint. /Puskás: a Székelyföld autonómiatervezete nem megy át a parlamenten. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Demény Péter idézte Kolumbán Gábor és Salat Levente korábban /Krónika, jan. 10./ megjelent írását az autonómiáról. A két írás hasonló megállapításokat tartalmazott. Kolumbán Gábor szerint: „Ami az EMNT és az MPSZ megjelenését illeti: nem látom a tartalmat. Nem látom a nézetek, stratégiák ütköztetését, nincs jelen ebben a folyamatban a szakmaiság és a nyilvánosság. Tulajdonképpen mi a munka tárgya? Ha az autonómia kivívása szerepel elsődleges célként, fenntartásaim vannak. Ha az RMDSZ szlogenje a Kis lépésekben menetelünk, de biztosan nem tudjuk, hogy merre lehetne, akkor a másik oldalé az, hogy Kikiáltjuk!, megszavaztatunk egy statútumot a román parlamenttel. Ennek semmi realitása nincs, nincsenek olyan politikai erők, amelyek rávehetnék Bukarestet, hogy egy autonómiastatútumot megszavazzon a magyarságnak.” Salat Levente ugyanerről: „…a romániai magyarság nevében eljáróknak és nyilatkozóknak azt kell belátniuk, hogy az autonómia nem panacea, és nem vívható ki egyoldalú politikai nyilatkozatok révén: létrehozásához és hatékony működtetéséhez önkorlátozásra, politikai bölcsességre és sok szakértelemre leend szükség – feltétlenül többre, mint amennyiről az erdélyi magyarság politikai elitje eddig tanúbizonyságot tett.” Demény hozzátette: Kolumbán Gábor kiszorult a nyilvánosságból, Tőkés László viszont az autonómiát kiáltók emblematikus alakja lett. Demény hibának tartja, hogy az EMNT a Bakk Miklós vezette politológuscsoport autonómiatervezete helyett Csapó I. Józsefét támogatja. Demény, a balliberális, MSZP-közelli Erdélyi Riport munkatársa szükségesnek tartotta, hogy kitérjen a „karrierista Bayer Zsoltra, aki szerint ha a bekeményítés nem eredményes, jöjjön a polgárháború. Kolumbán Gábor leszögezte, „a két szembenálló erdélyi magyar tábor úgy beszél, mintha nem lennének románok Erdélyben, mintha a Székelyföldön nem alakult volna ki egy párhuzamos román társadalom, mivel az itt élő románok nem tudtak beilleszkedni a mienkbe”. Demény az RMDSZ-t is hibáztatta: Az RMDSZ vezetősége persze nem szabadulhat attól a felelősségtől, amely azért hárul rá, mert a dolgok idáig fajultak. Az RMDSZ minden konfliktust el akart kerülni. Markó Béla és köre megsértődött és úgy mutogat az egykori tiszteletbeli elnökre és társaira, mintha mindenért kizárólag ők lennének a vétkesek. Markóék kijelentették, hogy nem tárgyalnak velük, ez nagy hiba. Közben pedig a szövetség elnöke Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről címmel levelet közölt a magyarországi és itthoni lapokban. Azonban a párbeszédre való felhívás nem elég hiteles. Demény úgy látja, hogy mindkét félnek szembe kell néznie a ténnyel: az egység éppúgy nem panacea, mint az autonómia. /Demény Péter: Egy szkeptikus elemzés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor felszólította az ügyészséget, indítson hivatalból eljárást azok ellen a „bűnözők” ellen, akik Székelyföld autonómiáját kérik; a kormánypárti szenátor azzal fenyegetőzik, hogy lemond mandátumáról, ha a vádhatóság nem végzi a kötelességét. Antonie Iorgovan egy televíziós műsorban éles hangnemben bírálta a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT). Mint állította, megbízható információkkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a székelyföldi hegyekben már fegyverkeznek is az autonómia hívei. Aggodalmát fejezte ki az SZNT autonómiastatútuma kapcsán a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség egyházkerületi közgyűlése is. Közleményükben arra figyelmeztettek, hogy az SZNT törekvései veszélyeztetik a román–magyar etnikumközi kapcsolatokat. A közgyűlés felkérte az illetékes szerveket és a civil szervezeteket lépjenek fel az SZNT kezdeményezései ellen. /Iorgovan: bűnözők az SZNT-sek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

A választási törvények módosításával foglalkozó választási bizottság elfogadta azt a nem magyar nemzeti kisebbségek részéről benyújtott módosító javaslatot, hogy csak azon kisebbségek szervezetei vehessenek részt a helyhatósági választásokon, amelyek tagsága elér egy bizonyos számbeli küszöbértéket. Márton Árpád képviselő, a bizottság RMDSZ-es tagja közölte, a pártok között egyetértés alakult ki a következőkben: nemzeti kisebbségnek számít az az etnikum, amely a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban képviselettel rendelkezik (19 ilyen tagja van a tanácsnak); jelölő listákat tehetnek le azok a kisebbségi szervezetek, amelyek parlamenti képviselettel rendelkeznek, valamint más kisebbségi szervezetek is, amelyeket bejegyeztek a bíróságon, illetve a Központi Választási Irodához benyújtják tagjaik jegyzékét; ahhoz, hogy az illető kisebbségi szervezet részt vehessen a választásokon, tagságának létszáma el kell hogy érje az általa képviselt kisebbség legkevesebb 15 százalékát, de nem többet mint 25.000 személyt; abban az esetben, ha ez 25.000-nél több személyt jelent, akkor az illető kisebbségi szervezet az ország legalább 15 megyéjében és Bukarest municípiumban legkevesebb 300-300 taggal kell hogy rendelkezzen; ezek a kisebbségi szervezetek csak a bíróságon bejegyzett névvel és választói jellel jelentkezhetnek. A tervezet érinti a helyhatósági választásokon az RMDSZ ellenében indulni szándékozó székelyföldi, bihari és szatmári magyar polgári szövetségeket. A romániai magyarok lélekszámát tekintve a küszöbérték, a 15 százalék 216.000 tag. A tervezet azonban megelégszik 25.000 taggal is. Ahhoz tehát, hogy a polgári szervezetek indulhassanak, legkevesebb 25.000 tagot kell felmutatniuk. Az RMDSZ támogatta a javaslatot. Szász Jenő, a székelyudvarhelyi Magyar Polgári Szövetség vezetője a sajtónak nyilatkozva úgy értékelte: nem korrekt, hogy az RMDSZ ily módon visszaéljen helyzetével, és úgy módosítsa a választási törvényt, hogy az monopolhelyzetet biztosítson számára. /Székely Kriszta: Huszonötezer tag kell a választási részvételhez. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Január 26-án közös nyilatkozatban kérték fel a parlamentet a román politikai pártok Kovászna megyei szervezetei, hogy utasítsa el a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezetet. A pártok kizárólag az RMDSZ-t ismerik el az erdélyi magyarság legitim képviseleti szervének. A pártok „az alkotmány elleni bűncselekménynek” tekintik az SZNT vezetőinek igényét, hogy az autonóm régió önálló parlamenttel, elnökkel és kormánnyal rendelkezzék. A közleményt aláíró politikusok visszautasítják, hogy – mint írják – „az ország szívében” autonóm területet alakítsanak ki, s ezáltal „semmibe vegyék Románia törvényes jogát arra, hogy a nemrég módosított és a magyar etnikumú állampolgárok által is megszavazott alkotmánynak megfelelően szuverén módon döntsön belügyeiről”. A székelyföldi román politikusok egyetértenek Kovács László külügyminiszterrel, aki szerint az erdélyi magyar közösség egyetlen legitim képviselőjének az RMDSZ tekinthető, amely szintén elvetette az SZNT autonómiakoncepcióját. /Közösen az SZNT ellen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./

A Szabadság – egyesül az erdélyi magyar lapok közül – közölte Székelyföld Autonómia Statútuma teljes szövegét. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 26., folyt.: 27., 28./

Január 28-án az egyeztetésen nem született döntés Nagyváradon az RMDSZ-szel szemben a választásokon indulni szándékozó, polgári erdélyi szervezetek országos szövetségének létrehozásáról. Szász Jenő, az elsősorban Székelyföldön tevékenykedő Magyar Polgári Szövetség elnöke a partiumi szervezeteknek az MPSZ-be való beolvadásaként képzeli el a szövetkezést, míg a Nagyváradon bejegyzett, Arad és Temes megyében is tevékeny Magyar Polgári Egyesület vezetője, Sárközi Zoltán csak valamiféle ernyőszervezet létrehozását tartja lehetségesnek. Sárközi szerint néhány napon belül sikerül létrehozni az egységes magyar érdekképviseletet. „Szász Jenő, MPSZ-elnök közölte, hogy a Pro Civitate – Magyar Polgári Egyesület Szatmár, Máramaros és Szilágy megyei szervezetei az MPSZ-be való beolvadásról döntöttek, és képviselőik jelen lesznek a jan. 31-i székelyudvarhelyi MPSZ-kongresszuson. /Salamon Márton László: Még nem jött létre az egységes képviselet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Január 29-én tartották Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) csíkszeredai fiókszervezetének alakuló ülését. Az EMT célja összefogni az erdélyi magyar műszaki és természettudományi értelmiséget – jelentette ki dr. Köllő Gábor, a társaság alelnöke az alakuló ülésen. – Jelenleg a székelyföldi régióban tudománytelepítés zajlik – mondta üdvözlőbeszédében dr. Lányi Szabolcs, az EMTE csíkszeredai dékánja. Az EMT kiemelt célja a magyar műszaki nyelv ápolása. Az EMT közlési lehetőséget biztosít konferencia-kiadványaiban és periodikáiban. A megyei és a csíkszeredai önkormányzat – Zsombori Vilmos megyeelnök és Erdei István alpolgármester révén – támogatásáról biztosította az induló szervezetet. Dr. Györffy Jenő, az EMTE csíkszeredai karainak kancellárja a mérnöki tudás hasznosításának szükségességéről szólt a régió fejlesztése érdekében, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke pedig az intézményépítés fontosságát hangsúlyozta. /Sarány István: Szervezetbe tömörültek a műszakiak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 30./

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéje jó néhány sajtóorgánumban megjelent, sőt a Máért ülésén való megvitatásra is javasolták. Kincses Előd hozzászólását úgy kezdte, hogy esszének álcázott politikai vitairattal nehéz vitatkozni. Markó a trianoni békediktátumot, külső, nagyhatalmi döntést gyakorlatilag kizárólag belpolitikai okokkal magyarázott. Valójában az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésének fő oka a győztes hatalmak politikai vezetőinek bosszúvágya és politikai vaksága volt. A békediktátumokkal sikerült is nekik Európára szabadítaniuk a fasizmust és a kommunizmust, a második világháborúról nem is beszélve. Markó Béla szerint a „határon túli közösségek felelős vezetői (…) lépésről lépésre kialakították azt a konszenzust, amelyre épülhetne a jövő: politikai egység, partneri viszony a többség képviselőivel, minél szélesebb önkormányzatiság, növekvő gazdasági erő, bővülő anyanyelvű művelődési és oktatási intézményrendszer, részvétel a közös döntések meghozatalában és önálló döntési jog a csakis minket érintő kérdésekben. Egyszóval: kulturális és közigazgatási autonómia”. A romániai magyarok jól tudják, az egység a Neptun-üggyel bomlott meg, még 1993-ban. Három prominens RMDSZ-es politikus (Frunda György jelenlegi SZKT-elnök, Borbély László jelenlegi alelnök és Tokay György volt kisebbségügyi miniszter) a fekete-tengeri Neptun-fürdőn szövetségi felhatalmazás nélkül az akkori román hatalommal titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekről a romániai magyar képviselet csak az amerikai sajtóból értesült. Ez a partizánakció óriási felháborodást váltott ki az akkor még valódi döntési pozícióban levő RMDSZ miniparlamentjében, és Tőkés László javaslatára a szövetség elmarasztalta a három titkos tárgyalót. Azóta folyt a neptunosok és antineptunosok iszapbirkózása, amely a 2003. februári szatmári RMDSZ-kongresszuson az előbbiek kiütéses győzelmével, a ma is nagy népszerűségnek örvendő tiszteletbeli elnök eltávolításával, a monolitikus egység megteremtésével ért véget, szögezte le Kincses Előd. Az autonómia bekerült az RMDSZ programjába, és a parlamenti képviselet 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküvel erősítette meg elkötelezettségét. Az RMDSZ vezetősége azonban az autonómiaigényt sohasem kommunikálta a román vezetésnek. Iliescu elnök megállapította, hogy a székelyföldi autonómiatervezet alkotmánysértő. Valójában a tervezetet európai normák szerint fogalmazták meg, 11 működő nyugat-európai autonómiastruktúra ismeretében. Az állami magyar egyetemet nem sikerült visszaállítani, van helyette a magyar kormány által, a magyar adófizetők pénzéből létrehozott és fenntartott Sapientia Egyetem. Köztudott, az RMDSZ csúcsvezetősége kezdetben nem ismerte fel a Sapientia jelentőségét. Gáncsoskodásaira az EMTE-Sapientia alapító rektora, néhai Tonk Sándor professzor végrendeletében utalt. Kincses hangsúlyozta: a tizenegy éve fennálló romániai megosztottságot nemlétezőnek tekinteni és azt állítani, hogy az friss anyaországi exporttermék, diagnózisnak elhibázott. Markó szövetségi elnök legitimitása azért vitatható, mivel az utolsó előtti kongresszus elhatározta, hogy a következő kongresszust csak egy általános, közvetlen és titkos választással kialakított Szövetségi Képviselők Tanácsa hívhatja össze. Ezt a választást nem tartották meg, ezért a szatmári kongresszus összehívása alapszabály-ellenesen történt, ennek következtében határozatainak érvényessége jogilag megkérdőjelezhető. /Kincses Előd (A szerző marosvásárhelyi jogász.): Esszé és valóság: a magyar–magyar összefogás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./

Január 29-én Székelyudvarhelyen tartotta a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresszusát. – A romániai magyarság számára biztosítani kell a "választás szabadságát" – így foglaltak állást a küldöttek, hitet téve az erdélyi magyarság autonómiatörekvései mellett, elhatározva, hogy a szövetség saját jelölteket indítanak a helyhatósági választásokon. Több mint ötszáz ember volt jelen, ebből 240 regisztrált küldöttként. Ezen a napon csatlakozott a tavaly nyáron Székelyföldön létrehozott szövetséghez a nagyváradi, szatmári, nagybányai, szilágysági és kalotaszegi polgári kör. Nagy tapssal fogadták Tőkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét. Tőkés beszédében a "politikai önszerveződés fontos állomásának" nevezte a kongresszust. Élesen bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte "véglegesen kisiklott", a román kormánypárttal való együttműködésében partnere lett a "bársonyos kommunista visszarendeződésnek". Szász Jenő, az MPSZ elnöke a romániai magyarság két táborra szakadásáról beszélt. Azokon a helyeken pedig, ahol csak a magyar szervezetek összefogása biztosíthat eredményt – tette hozzá –, az MPSZ kész együttműködni minden magyar szervezettel a képviselet szavatolása érdekében. Kövér László, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke hangsúlyozta: eljött a "magyar nemzeti újraegyesítés" ideje. A magyar kormányhoz címezve szavait hangoztatta: nincs többé "határon túli magyar ügy", csak magyar ügy létezik. Az egyik a "választás szabadságáról" szól, a második az MPSZ programjának alapelveit rögzíti, különös tekintettel az autonómia megvalósításának konkrét feladataira. A harmadik határozat értelmében a kongresszus Tőkés László javaslata alapján felkéri a Fideszt, hogy az Európai Néppárt közelgő kongresszusán képviselje a romániai magyarság érdekeit, és vesse fel, hogy Románia európai integrációját az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa. /Saját jelölteket indít az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresszusa Kössük újra a szövetséget! címmel fogadta el az MPSZ programjának alapelveit. A választás szabadsága című dokumentum leszögezte: az MPSZ az idei helyhatósági választásokon „Székelyföldön visszaadja a magyar választópolgároknak a választás szabadságát". Levélben üdvözölte a kongresszust dr. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök és Czirják Árpád érseki helynök, valamint Szűrös Mátyás, a magyar Történelmi Szociáldemokrata Párt elnöke. /Sarány István: A Magyar Polgári Szövetség kongresszusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./ Egységesen kívánják felvenni a versenyt az RMDSZ-szel a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) színeiben az Erdélyben megalakult polgári egyesületek, körök, csoportok. Meghívták és helyet tartottak fent Markó Bélának, az RMDSZ elnökének, a Kovács Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt elnökének, és Kuncze Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége elnökének. Sárközi Zoltán nagyváradi MPE-elnök bejelentette, hogy egyesülete erősíteni akarja a Szász Jenő vezette szövetséget. Pécsi Ferenc RMDSZ-képviselő az ezer tagot számláló, Szatmár megyei Pro Civitate – Magyar Polgári Egyesület csatlakozását jelentette be. Megjegyezte, nagykárolyi polgármesterjelöltjük, Kovács Jenő a Német Demokrata Fórum támogatását is élvezi. Dénes András a nagybányai polgári körök, Papp Lajos a „közel 309 tagot számláló” szilágysági polgári egyesület, Kusztos Tibor pedig az 544 tagú kalotaszegi polgári csoport csatlakozását jelentette be. A marosvásárhelyi Tőkés András kijelentette, a mai magyar hatalom tulajdonképpen Bukarest eszköze az erdélyi magyarság kézbentartására. Az alapelvekben megfogalmazták, hogy a Magyar Polgári Szövetség „nemzeti-keresztény gondolkodású, a polgári értékrendet magának valló, a romániai magyar egyének és közösségek érdekvédelmi és közképviseleti szervezete”. A kongresszus felkérte a Fideszt és az MDF-et, hogy az Európai Néppárt közelgő kongresszusán képviselje a romániai magyarság érdekeit, és vesse fel, hogy a Néppárt csak az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa Románia európai integrációját. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Hadrendbe állt az RMDSZ ellenzéke. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) székelyudvarhelyi kongresszusának egyik legfontosabb kérdése a választásokon az RMDSZ ellen induló szervezetek összefogásának megvalósítása volt. Kiderült, hogy együtt akarnak dolgozni, de ennek végső formáját még nem találták meg. Szász Jenő, az MPSZ elnöke úgy vélte, hogy mivel a tömbmagyarság feltételei már csak Székelyföldön adottak, ezért ez a történelmi terület kell hogy ellássa a vezető szerepet. A kongresszuson csak a Szatmár megyei Pécsi Ferenc RMDSZ-es parlamenti képviselő vezette Pro Civitate – Magyar Polgári Egyesület (PCMPE) csatlakozott az MPSZ-hez. Szász ismertette a 2000-es helyhatósági választásokon is részt vett Udvarhelyi Polgári Egyesületből megalakult MPSZ-t, amelyet Alsó-Háromszék, Erdővidék, Kézdi-, Orbai-, Csík- és Gyergyó-szék, Maros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs és Máramaros megye alkotnak. /Borbély Tamás: Elvi megállapodás az összefogásról. Székelyföldé lesz a vezető szerep? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint az erdélyi magyarság egységes politikai fellépése és érdekérvényesítése tekintetében veszélyes politikai folyamatot indított el a január 31-i székelyudvarhelyi kongresszus, amely a Fidesz-mintára szervezett különböző polgári körök és egyesületek tömörülésével létrejött erdélyi Magyar Polgári Szövetség első együttes fellépését is jelentette. Az alaphangot a fórum három fő szónoka, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester és MPSZ-elnök, Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és tiszteletbeli elnöke, illetve a Fidesz országos választmányának az elnöke, Kövér László ütötte le. Az elhangzottak szerint az MPSZ a választás lehetőségét biztosítja az erdélyi, s főképpen a székelyföldi magyarságnak. „Akkor viszont talán végre boldogok és elégedettek lesznek azok, akiknek már jó ideje nem az a fontos, hogy az erdélyi magyar közösség mit kap vissza, milyen jogokat sikerül számára megszerezni, hanem akiket kizárólag saját politikai karrierjük, s a vele járó pénz és befolyás érdekel”, „akár az egész közösség jövőjének veszélyeztetése sem állíthatott meg egyeseket attól, hogy a bosszúállás minden eszközét kipróbálják.” – írta Tibori, a lap munkatársa, egyben a Népszabadság tudósítója. /Tibori Szabó Zoltán: Dudások és a csárda esete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács ellen durva nyilatkozatháborúba fogott a román hatalom, súlyos megtorlásokat helyezve kilátásba. A Legfelső Védelmi Tanácstól le egészen a különböző román politikai pártok vidéki szószólóiig számosan intéztek kirohanást főként a már konkrét autonómiastatútum-tervekkel előálló SZNT és tisztségviselői ellen. Az elítélő, fenyegető nacionalista hangorkánból jól kivehető volt a jelenlegi román kormánypárt csatlósaként agitáló RMDSZ hangja is, amely megbélyegezte mind az EMNT-t, mind az SZNT-t és ezek autonómiaharcát, olvasható a hetilapban. Az RMDSZ-nek sikerült bevonnia harmadikként ezen autonómiaellenes, internacionalista koalícióba a balliberális budapesti kormányzatot is, illetve annak két alkotóelemét, a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Ezekre a megnyilvánulásokra a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága reagált, a január 28-ai nyilatkozatot Csapó I. József, az SZNT elnöke jegyezte: „A Székely Nemzeti Tanács a közvetlen demokrácia révén nyerte el a közképviseletet és csakis demokratikus eszközökkel teljesíti hatáskörét, Székelyföld autonómiája törvényes kereteinek elnyerését. Székelyföld autonómiastatútuma tervezetének véglegesítésekor és elfogadásakor a Székely Nemzeti Tanács a demokratikus elveknek megfelelően járt el. Figyelembe vette a Helyi Autonómia Európai Chartája, a Regionális Autonómia Európai Chartája, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája elveit és előírásait, az Európai Unió államaiban létező területi autonómiák statútumtörvényeit. Székelyföld autonómiáját, nemzeti önazonossága védelmére, csakis törvényes keretek közepette óhajtja elnyerni a történelmi régió őshonos többségi közössége, s ehhez a legfontosabb eszköznek a parlamenti demokráciát tekinti.” /EMNT – SZNT. Acsarkodás és higgadt reagálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

A Magyar Polgári Egyesület múlt heti nagyváradi ülésén Sándor Lajos az erdélyi–partiumi magyarság demokráciaigényéről és öntudatra ébredéséről, Sárközi Zoltán a polgári mozgalom elleni hatalmi és RMDSZ-es mesterkedésekről, Hausman Alíz a polgári felelősségtudatról és a szükséges civil kurázsiról beszélt, kijelentve: az RMDSZ-nek ma már inkább csak ellenségképe van, az MPE-nek viszont jövőképe. Tőkés László EMNT-elnök és Szász Jenő MPSZ-elnök az erdélyi–partiumi–székelyföldi összefogásról, a közös magyar jövőről beszéltek. Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-elnök másnap Szilágyi Zsolt nagyváradi polgármester-jelölésére reagálva, a magyarság megosztására tett kísérletnek nevezve azt. /Polgári fórum Váradon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

Az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) által kiírt pályázatoknak köszönhetően sok romániai magyar kis- és középvállalat jut a fennmaradását és fejlődését biztosító támogatáshoz. Sokan, de távolról sem elegen. Farkasné Imreh Mária, az UKKA Közép-Erdélyre kiterjedő képviseletének, a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége (RPVSZ) vállalkozásfejlesztési központ elnöke beszámolt arról, hogy 1999–2003 között Romániában tizenhárom vállalkozásfejlesztési központ működött. Az öt év alatt összesen több mint 4 millió USD jutott el a 829 sikeres pályázóhoz (a jelentkezők 76%-ához). A legtöbbet a székelyföldiek vitték el, ott él a romániai magyarság 47%-a, de más vidékeken visszafogottabb az érdeklődés. Az RPVSZ révén 391 161 USD (a teljes UKKA-támogatás 10,85%-a) került 70 sikeres pályázóhoz, az elutasítottak száma 22 volt. /Ö. I. B.: Pályázni elsősorban akarni kell. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

Fodor Sándor megállapította, hogy helyeken, városokban, falvakban is, a helyi RMDSZ-szervezetek olyan személyeket is jelöltek a helyhatósági választásokon, akiket a közösség nem kedvelt. Így történt ez Csíkszeredában is, ahol (két választással előbb) az RMDSZ helyi szervezete megvonta bizalmát a város polgármesterétől, dr. Csedő Csabától, akit ennek ellenére még legalább kétszer visszaválasztott a város lakossága, immár független jelöltként. Fodor szerint ezt a kérdést a polgári szervezetekkel együttműködve kell megoldaniuk az RMDSZ-szervezeteknek, a közösség javára. A helyhatósági választásokon tehát – kiváltképpen Székelyföldön – ne csak az RMDSZ jelöltje induljon, hanem más szervezeteké is. /Fodor Sándor: Játék a tűzzel?! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

„Radikálisaink első célkitűzésük az volt, hogy felhívják magukra a figyelmet, népszerűségre tegyenek szert, híveket toborozzanak. Ennek érdekében demagóg, populista, indulatkeltő retorikához, jelszavakhoz folyamodtak” – írta Fey László. 1991-ben egy magát Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoportnak nevező társaság, Katona Ádám vezetésével Agyagfalván ki akarta kiáltani a Székelyföld területi autonómiáját és e kérdésben népszavazást követelt. Fey szerint ennek eredménye volt a HAR–KOV-botrány, az országos méretű magyarellenes uszítás, majd a két székely megye magyar prefektusainak a leváltása. Tőkés László püspök kérte, az Egyesült Államok addig ne részesítse Romániát a legnagyobb kedvezménybe, amíg a román kormány nem teljesíti a magyar kisebbség követeléseit. Tőkés László ezzel kiváltotta a románság ellenszenvét. A radikálisok nem igyekeztek szövetségeseket szerezni a román értelmiségi és politikai elit tagjai közül, mindig külső segítségre számítottak, de ez többnyire elmaradt. Fey Tőkés László 1992-es éhségsztrájkját propagandafogásnak minősítette. Fey az 1992-es Kolozsvári Kiáltványt /amikor a képviselők esküt tettek az autonómiakövetelésre/, színpadias eskütételnek nevezte. /Fey László: Elérték céljaikat? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

A legmagasabb rendű kisebbségi jog – s a romániai magyarság álma – az autonómia. A Székely Nemzeti Tanács autonómia-tervezete vihart aratott, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) viszont az autonómia ügyében a kis lépések politikáját képviseli. Románia Legfelső Védelmi Tanácsa (LVT) alkotmányellenesnek tartotta a Székelyföld területi autonómiáját érintő törvénytervezetet. A döntést Ion Iliescu államfő elnökletével hozták. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az autonómia-tervezettel a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt malmára hajtja a vizet. Ugyanakkor "nagy politikai baklövésnek" nevezte, hogy a statútum ügyét az LVT tárgyalta. Kovács László külügyminiszter közölte, hogy a kormány nem támogat egységbontó tervet. /Király Ernő, MTI-Press: Az autonómia és a párhuzamos nemzetépítés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./

Autonómia-tervezetek – 1990–2004 között: 1991. április: Szőcs Géza: Nemzetiségi törvénytervezet-csomag 1993. március: Csapó József: Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről 1993. november: RMDSZ–SZKT-dokumentum: Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről 1994. március: Szilágyi N. Sándor: Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről 1994. szeptember: Csapó József: Belső önrendelkezést kiteljesítő autonómiák. (A Sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; a Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma és a Sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómia-statútuma.) 1995. április: Az RMDSZ ÜE Politikai Főosztálya (Bodó Barna–Szász Alpár Zoltán–Bakk Miklós): A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma 1995. április: Bakk Miklós: Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról 1995. május–június: Csapó József: Székelyföld autonómia-statútuma 2003. október: Székely Nemzeti Tanács: Székelyföld autonómia-statútuma (közvitára bocsátott tervezet Csapó József tervezete nyomán) 2003. november: Szakértői csoport (koordinátora: Bakk Miklós): Autonómia-csomagterv (Kerettörvény a régiókról, Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma) /Autonómia-tervezetek – 1990–2004. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

Fey László felsorolta kifogásait a Székelyföld Autonómia Statútumával kapcsolatban, ironikusan megjegyezve, hogy ezt nem küldi el kormányoknak, parlamenteknek. Szerinte a közigazgatási autonómia a jelenlegi törvény alapján már működik. „Mivel a Székelyföldön a választott tisztségeket (majdnem) kizárólagosan magyarok töltik be, a székely autonómia bizonyos formája már meg is valósult” – állította Fey. „Az, hogy valamikor léteztek a székek, nem elégséges ok az újraszervezésükre” –állapította meg. /Fey László: Kérdőjelek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

A PoLíSz, a Kráter Műhely Egyesület Budapesten megjelenő irodalmi kulturális folyóiratának új száma dokumentumokat közölt a 2003 őszén Székelyudvarhelyen megrendezett V. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferencia előadásaiból, amelyek a szórvány- és tömbmagyarság viszonyának kérdéseit tárgyalták. Köztük van Vetési László szórványügyi biztos átfogó tanulmánya. A témával foglalkozó cikkek közül kiemelkedik a csángóföldi Duma István András, a délvidéki Vajda Gábor és Gabona Ferenc és a budapesti dr. Nagy László írása. Bakay Kornél tanulmánya új megvilágításba helyezi a magyar őstörténet kérdéseit, Major Zoltán Horváth Jenő történész könyve alapján Trianon revízióját feszegeti. A PoLíSz melléklete: A székelyföldi autonómia esélyei. /Sorsrendítő esszék a PoLíSz új számában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./

Garda Dezső parlamenti képviselő a vele készült beszélgetésben leszögezte, hogy a korrupciós botrányok sajtóbeli megszellőztetéséből rendszerint kimaradt az erdőmaffia működése. Az ökológiai katasztrófával fenyegető erdőirtás elsődleges célpontja a Székelyföld, a Hargita oldalai. A helyi kiskirályok, magas beosztású politikusok hallgatólagos beleegyezésével termelik ki a székelyek egyik legfontosabb anyagi bázisát. Az erdők restitúciója továbbra is lassan halad. Olyan esetek is volt, hogy az erdőt csak akkor adják át jogos tulajdonosának, ha az illető szimbolikus áron (zsebszerződéssel) eladja az őt illető területet. A harmadik eset az, amikor a tulajdonos visszakapta ugyan erdejét, annak biztonsága azonban veszélyeztetve van, mivel a tulajdonos képtelen megszervezni őrzését. Ilyenkor rendszerint potom áron túlad az értéken, azon az erdőrészen, amely létfenntartását hosszú időre biztosíthatná. 2000-ben az állami erdészeti hivatalok és a megyei igazgatóságok megakadályozták az erdők visszaadását jogos tulajdonosaiknak, 2001–2003 között pedig csak úgy vállalták fel a tulajdon visszaszolgáltatását, ha az erdőtulajdonos velük köt szerződést. Garda Dezsőnek sok parlamenti interpellációja volt. Az RMDSZ vezetése nem vette jó néven politikai nyilatkozatait, interpellációit, amelyekben országos szinten és a Székelyföld szintjén is bemutatta az állami erdészeti hivatalok alkalmazottainak jogkörükkel való visszaélését. Az erdészeti vezetők közül sokan magyar nemzetiségűek, az RMDSZ szervezetekben fontos tisztséget vállaló személyek is vannak köztük. Hasonlóképpen nem örültek RMDSZ-es polgármesterek, alprefektusok, megyei és helyi tanácsosok törvénytelenségeit feltáró beszédeinek sem. Garda az erdőmaffia számos kiskirályával került összetűzésbe. Gardát bántalmazták, sőt súlyos autóbalesetet is szenvedett, máig tisztázatlan körülmények között. Elmondta, számtalan rágalmazási pert indítottak ellene azok, akiknek a törvénytelenségeit feltárta. Az RMDSZ Gyergyó vidéki szervezetének tavalyi választásain Gardát teljesen háttérbe szorították. Garda Dezső óvást nyújtott be az országos választási bizottsághoz, azóta kilenc hónap telt el, választ nem kapott. Ez azt jelenti, hogy az RMDSZ felső vezetése ki akarja szorítani Garda Dezsőt a politikai életből. Az RMDSZ olyan személyeknek osztogat Ezüstfenyő díjat, akik a közösség szemében ezt a megtiszteltetést nem érdemelték ki. /Makkay József: Erdő helyett fatönköt kapnak vissza a tulajdonosok. Az RMDSZ sikerpropagandájából kifelejti a valós állapotokat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Dr. Jánosi Zsigmond, Háromszék egyik jeles burgonyatermelőjének szakkönyvét 2002-ben látott napvilágot, a Phonix kiadásában, román nyelven. A brassói szakintézet főkutatója az étkezési burgonyatermesztés „kézikönyvét" nyújtotta az olvasó kezébe. Román nyelvű a szakkönyv, holott Románia burgonyatermesztésének nem kis hányada Székelyföldhöz kapcsolódik. Fontos lett volna a szakkönyv lefordítása, amelyet minden bizonnyal elvégzett volna a szerző! /Flóra Gábor: Sorok az anyanyelvű szakkönyv-kiadásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Vajda Dénes olvasói levelében zavarónak tartotta Bitay Ödön Magyarok, tartsunk szét című írását. Megjegyezte, hogy Verestóy Attila az egyik legmegkérdőjelezhetőbb alakja a romániai magyar politikának. „Nemcsak a múltja (finoman fogalmazva) gyanús, hanem mint politikus is tett jó pár botrányos nyilatkozatot. Ugyanakkor teljes haderejével, az RMDSZ feltétlen támogatásával a tulajdonában lévő írott és sugárzott médiák segítségével sem tudja legyőzni Szász Jenőt.” Az RMDSZ egyenlő partnerként vagy leül tárgyalni a polgári mozgalmakkal, vagy lehet, hogy az erdélyi magyarságnak nem lesz parlamenti képviselete. /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: Zavaró kritikák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./ Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke írta, méltatlannak tartja vitába szállni Bitay Ödön Magyarok, tartsunk szét! /Háromszék február 6./ című írásával. A Székely Nemzeti Tanácsról (SZNT) terjesztett valótlan információk miatt viszont kénytelenek pontosítani. Az SZNT által elfogadott statútumtervezet parlamenti benyújtására azért kért fel RMDSZ-képviselőket, mert a román parlamentnek jelenleg csak olyan magyar tagja van, aki az RMDSZ-listán jutott a törvényhozásba, az SZNT egyetlen küldötte sem tagja a hazai törvényhozásnak. A statútumtervezet parlamentbe való benyújtására egyébként maguk az RMDSZ-frakciók is vállalkozhattak volna. Továbbá Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét az SZNT nem ,,orozhatta” el az RMDSZ-től, mert azt Csapó I. József SZNT-elnök dolgozta ki, 1995-ben hozta nyilvánosságra, és került az akkor még létező Székelyföldi Egyeztető Tanács napirendjére. Ezt a tervezetet fogadta el munkadokumentumának az SZNT, a kiegészítések és aktualizálások után a dokumentum elnyerte végleges formáját. Egyébként, az RMDSZ programjába foglalt, 1993-ban a brassói kongresszuson előterjesztett, az autonómiatörekvésekre vonatkozó szövegrészt ugyancsak az SZNT-elnöke fogalmazta meg. /Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke: Az autonómia és a forró gesztenye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./