Kisvárdán rendezték meg a kisebbségi magyar színházak fesztiválját. A résztvevők táviratot küldtek Sütő Andrásnak, gyógyulást kívánva és Tőkés László püspöknek, kérve, hogy a továbbiakban is vállalja el a kisvárdai kisebbségi színházak találkozójának védnökségét. Az aláírók: Schóber Ottó, a Beregszászi Népszínház igazgatója, Kötő József, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Kerekes Mária, a sepsiszentgyörgyi Állami Színház Tamási Áron tagozata nevében, Korica Miklós, a Szabadkai Népszínház társulata nevében, Parászka Miklós, a szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának igazgatója, Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója, Faragó Árpád, az Újvidéki Színház igazgatója és Kincses Elemér, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar társulatának igazgatója. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

"Esterházy Péter kifejtette álláspontját a Magyar Nemzetben Magyarság az ezredfordulón című sorozatban: "Magyar vagyok. Mit érdekel engem a magyarság maga? - Mi a magyar? Nem érdekel, fütyülök rá. Ha valami nem érdekel, az az, hogy mi a magyar." - "Előbb van az én, azután a mi, s nem nárcizmusból, hanem mert én nélkül nincsen mi." - "Az elmúlt két évben szinte használhatatlanra zsolozmáztuk a magyar szavunkat." Esterházy sietett nevetségessé tenni Csoóri Sándor gondolatait. Dűlt betűkkel, kiemelten tette fel a kérdést: "Miként kell értenem, hogy magyarságtudatom tekintse példaként a görög városállamokat? /Minthogy mi is annyifelé vagyunk, Torontáltól Szabadkáig./ Görögországra tényleg érdemes gondolni. Süt a nap, és ott ring kultúránk bölcsője. De hát a görögök nem nagyon foglalkoztak görögségükkel..." - Esterházy szerint: "Szembe kell nézni néhány dologgal." "Például avval, hogy nincs népi irodalom, nem létezik, megszűnt, mert megszűntek a szociális föltételei, nincs parasztság, legföljebb mezőgazdasággal foglalkozók..." - /Esterházy Péter: A semmiről, a mindenről. = Magyar Nemzet, júl. 27./"

Pozsonyban találkoztak a határon túli magyar nyelvű rádióadások képviselői. Kollégák érkeztek Kolozsvárról, Marosvásárhelytől, Temesvárról, Újvidékről, Szabadkáról, sőt Szlovéniából is. Több alkalommal is szerveztek ilyen találkozót Budapesten és most első ízben egy szomszédos országban. /Határon túli magyar rádiósok találkozója. = Népszabadság, jún. 12./

"Beke György 25 megjelent kötetével - budapesti lakosként - az egyik legismertebb erdélyi író. Beke György Erdélyben egyszemélyes kulturális intézménynek számított, egy személyben volt történész, falukutató, szociológus, honismereti szakember és kisebbségkutató, riporter és regényíró. Valójában nem történész, nem kisebbségkutató, hanem író, nyilatkozott munkásságáról. Szinte kizárólag Erdélyről ír. "Az erdélyi magyarság kezd nemzet egységében gondolkodni, megmaradását nem szűkíti Erdély tájaira csupán, hanem Zágon és Sopron, Szabadka és Dunaszerdahely, az etnikai nemzet határai között képzeli el szellemi, művelődési, lelki életét." - vallja. /Bíró Béla: Ha az ellenfél javát szolgálod, jó szívvel, csupa becsülettel? = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 17-30./"

"Tőkés László kísérte a vajdasági magyarságnak gyűjtött erdélyi segélyszállítmányt februárban, ekkor készült vele az interjú. A kisebbségek magukra maradtak, "Európa számára is egy partikularitást jelent az ügyük, és Európának kényelmetlen ez a kérdés." Elengedhetetlen a nemzetpolitikai koncepcióban való gondolkodás. - Szomorú az, hogy Romániából a legjobb módúak vándorolnak ki, mintegy 3000 orvos távozott. A kommunista rendszer szétrombolta az etikai normákat, ezért nem működik az etikai normarendszer. /Napló (Szabadka), márc. 16./"

"Tőkés László nyilatkozott a szabadkai hetilapban: "Nem csupán Mátyás király szobrát akarják tönkretenni, hanem Mátyás király maradék népét." "...Mátyás szobra egyfelől Kolozsvár jelképe, másfelől viszont az egyetemes magyarság egyik legfőbb szimbóluma. Ezért bátran mondhatjuk, hogy az egész határon túlra szakadt magyarság szellemi, kulturális és történelmi egységét veszik célba ezek a barbár cselekedetek, a kisantanti politika szellemében fogant akciók." Fontos, hogyan reagál az anyaország, jegyezte meg Dudás Károly. Tőkés László válasza: Az új kormány "idejében szólt, elítélte az esetet. Aggódva figyelünk viszont arra, hogy az új kormánykoalíció milyen békülékeny húrokat penget, mert ezt az utódállamok ugrásra kész nacionalistái könnyen kihasználhatják." /Szabad Hét Nap (Szabadka), aug. 18./"

"Székelyudvarhelyen febr. 4-én leleplezték Orbán Balázs szobrát, Hunyadi László /Marosvásárhely/ szobrászművész alkotását, melyet Antall Mihály szabadkai mester öntöttt bronzba. Mintegy száz küldöttség, önkormányzatok, intézmények, szervezetek képviselői koszorúztak, többezer ember gyűlt össze. Ferenczy Ferenc, a város polgármestere köszöntő beszéde után Sütő András következett. Markó Béla RMDSZ-elnök annak bizonyítékaként méltatta a szoboravatást, hogy Székelyföld "létezik mint történelem, mint szellem, mint a múlt, jelen, jövő. Létezik mint egységes tudatú és szolidáris közösség, amely az erdélyi magyarság és az egyetemes magyarság szerves részeként egy sajátos hagyományt képvisel." Beszédet mondott még Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke, Szűrös Mátyás, az Illyés Alapítvány elnöke, Kasza József, Szabadka polgármestere, Patrubány Miklós RMDSZ-képviselő a Magyarok Világszövetsége nevében szólt a jelenlevőkhöz. Csoóri Sándor és Tőkés László személyes okok miatt nem lehetett jelen. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Csiha Kálmán református, Mózes Árpád evangélikus és Erdő János unitárius püspök imái után következett a koszorúzás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6., Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 8., Új Magyarország, febr. 6., Markó Béla beszéde: Romániai Magyar Szó (Bukarest),, febr. 8./"

Ápr. 28-29-én tartották meg Székelyudvarhelyen a Helyi közigazgatás és európai integráció című konferenciát, melynek egyik szervezője a HTMH. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere elmondta, hogy a tanácskozás jó lebonyolításához hozzájárult a polgármesteri hivatal, a Romániai Megyei Jogú Városok Szövetsége és a HTMH. Az előadók között szerepelt Liviu Popescu, a bukaresti egyetem rektora, Madaras Lázár RMDSZ-képviselő, Kasza József, Szabadka polgármestere, vitavezető Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./ Törzsök Erika elmondta, hogy a helyi közigazgatás kérdése elválaszthatatlan a nemzeti közösségek kérdésétől, s míg a hatalomcentrikus központi közigazgatás az igazgatásra teszi a hangsúlyt, addig a helyi közigazgatás a közösségek gondjainak megoldásával foglalkozik. A helyi közigazgatásnak gazdálkodási és döntéshozási függetlenséggel kell rendelkeznie. Ezt a függetlenséget autonómiaként szokták emlegetni./Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 3./

Szabadkán rendezték meg az Ötágú Síp második találkozóját, ahol a kárpátmedencei magyar írók jöttek össze. Az egyik erdélyi résztvevő Lászlóffy Csaba volt, aki beszámolt élményeiről. Pótolhatatlan értékű könyvet kapott ajándékba a rendezőktől, Botik József-Csorba Béla-Dudás Károly szerzőhármas munkáját: Eltévedt mezsgyekövek. Adalékok a délvidéki magyarság történetéhez 1918-1993 /Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest/. /Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./

Szept. 23-án Székelyudvarhely főterén felszentelték Márton Áron püspök /1896-1980/ szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását, a szobrot Antal Mihály szabadkai öntőmester öntötte bronzba, hasonlóan Orbán Balázs szobrához. A szoboravatáson megjelent Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet is. A Márton Áron téren, Márton Áron szobránál dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, majd dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere és Markó Béla, az RMDSZ elnöke méltatta e rendkívüli sorsú embert, aki a meghurcolást, a börtönt is vállalta. A Magyarok Világszövetsége, az RMDSZ parlamenti frakciója, a Hargita megyei tanács, az Illyés Közalapítvány, az EMKE is koszorúzott, más szervezetekkel együtt. Az ünnepen bemutatták a Márton Áronról szóló Nem mi választjuk szentjeinket című könyvet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Orbán Balázs szobrát febr. 4-én állították fel, ugyancsak Székelyudvarhely főterén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./ Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28.- Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ Csíkszeredán, majd Gyulafehérváron végezte tanulmányait, 1924-ben szentelték pappá, 1939. febr. 12-én püspökké. 1949-1955 között börtönben sínylődött, 1955-ben visszatérhetett Gyulafehérvárra, de 1967-ig házi őrizetben volt. 1968-ban kezdte meg bérmakörútjait. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./ A szoboravatás előtti napon, szept. 22-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Nem mi választjuk szentjeinket. Áron püspök szobrának felszentelésére /Római Katolikus Főesperesség, Székelyudvarhely, 1995/ című kötetet. A százegynéhány oldalas kötet a főpásztorról szóló írásokat tartalmazza, ismertette a kiadó, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes. Dr. Jakubinyi György érsek, Lestyán Ferenc, Venczel József, Reizer Pál püspök, Lőrincz György, Benkő Samu, Fodor Sándor, Derzsy András, Kántor Lajos, Antal Árpád, Vincze Gábor és Beke György írt a kötetben, verssel tisztelgett Márton Áron emléke előtt Oláh István, Bajor Andor és Ferenczes István. A könyv tartalmazza Márton Áron 1944-es levelét, valamint az erdélyi magyarság vezetőinek a béketárgyalások előtti, 1946. máj. 5-i nyilatkozatát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./

Nov. 2-án, halottak napján Szabadkán két erdélyi vendég tartott előadást. Gál Mária kolozsvári történész az 1944 őszi erdélyi magyarellenes atrocitásokat, gyilkosságokat ismertette, Bodó Barna, az RMDSZ alelnöke pedig a Fehér könyv, az első ilyen jellegű dokumentumgyűjtemény megjelenésének körülményeiről számolt be. Egyetlen idősebb történész sem hajlandó hozzányúlni ehhez a még mindig érzékeny kérdéshez, a fiatalok - köztük Gál Mária - vállalták a munkát. /Szabad Hét Nap (Szabadka), nov. 9./ Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról /RMDSZ, Kolozsvár, 1995/ (összeállította:) Gál Mária, Gajdos Balogh Attila, Imreh Ferenc A könyv az észak-erdélyi, székelyföldi vérengzés /Szárazajta, Csíkszentdomokos/ mellett kiért a dél-erdélyire is, román szabadcsapatok ott is megöltek ártatlan magyarokat, névsorukat is közölte: Gyantán 47 főt /köztük egy kétéves, két 13 éves fiú is volt/, Magyarremetén 35 főt /köztük és 12 és egy 15 éves fiút/, Kishalmágyon 6 főt és Szentmihályon szintén 6 embert.

"A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ választmányi ülése okt. 29-én ért véget. Dudás Károly író, a Szabad Hét Nap főszerkesztője összegezte az elhangzottakat. Fontos kérdésekről tanácskoztak akkor, amikor több oldalról is durva támadások érték az MVSZ-t, beszűküléssel vádolták a szervezetet. Az MVSZ nyitott, minden nemzetrész gondját egyaránt fölvállaló, vállalja azt is, amit a jelenlegi magyar kormány nem hajlandó vállalni. Tőkés László, az elnökség tagja határozottabb politizálást követelt az MVSZ-től: a világ színe előtt képviselje a súlyos helyzetben levő kárpát-medencei magyarság érdekeit. "A jelenlegi magyar kormány ugyanis nem képes nemzetben gondolkodni, csonka tudatú politikát folytat nemzetpolitika helyett." Zabolai Csekme Éva /Genf/ példákkal bizonyította, hogy a magyar kormány távol marad olyan rendkívül fontos ülésekről, ahol a kisebbségek sorsáról folyik a vita. Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke az ENSZ főtitkárához és a világ kormányaihoz írt levelében kiállt a vajdasági magyarság mellett, tiltakozva a szerb menekültek tömeges betelepítése ellen. /Szabad Hét Nap (Szabadka), nov. 2./ "

Nov. 29-én Takács Csaba ügyvezető elnök vezetésével RMDSZ-küldöttség utazott a Vajdaságba, Szabadkára, hogy részt vegyen Csubela Ferenc /sz. Eszék, 1937. szept. 15. - Ómoravica, 1995. nov. 27./ volt VMSZ-elnök halála alkalmából rendezett emlékezésen. Takács Csaba tolmácsolta a romániai magyar nemzeti közösség együttérzését, majd részt vett Ómoravicán a gyászszertartáson. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 30., 673. sz./

"Tibori Szabó Zoltánnal szemben mások pozitívan értékelték a Magyarok IV. Világtalálkozóját: Burányi Nándor cikkének címében összefoglalta a világtalálkozóról alkotott véleményét: Anyaország, kisebbség - csak összefogás, nem szembenállás. /Magyar Szó (Újvidék), jún. 22. 9. p./ "Szétszóratásunkban, a kisebbségi lét keserűségében is a sors kegyeltjeinek érezhetjük magunkat, hogy kárpát-medencei jelenlétünk ezerszázadik esztendejét együtt ünnepelhettük Ópusztaszeren, Budapesten." - vallotta Dudás Károly. /Szabad Hét Nap (Szabadka), jún. 20./"

"Csúcspontjához érkezik a millecentenáriumi rendezvénysorozat Szent István király ünnepével. "A cinikus ajakbiggyesztők, a nemzeti értékeinkre és ereklyéinkre fittyet hányók, a magyarból kozmopolitává átmasírozó kollaboránsok szemébe mondjuk: igenis szükség van ezekre az ünnepekre és emlékezésekre, a zarándokutakra Aracsra, Vereckére, Ópusztaszerre, az emlékműállításokra és szoboravatásokra, mert erősödünk és emelkedünk általuk, reményünk támad a megmaradásra." Az akkoriak széthúzása miatt a kunok 1280-ban feldúlták Aracsot, azután jött a török. Ne hagyjuk, hogy az aracsi romtemplomot "egymásra acsarkodásunk végleg eltüntesse a föld színéről. Velünk együtt." /Dudás Károly: Kemény, mint a sziklakő. = Szabad Hét Nap (Szabadka), aug. 15./"

"A magyar irodalom nemzetmegtartó szerepéről beszélt Gál Sándor kassai író a Tokajban tartott Írótábor egyik vitaindító előadásában, amelynek különösen nagy szerepe van a Trianon után immár háromnegyed százada az elszakított magyarság életében. A másik kérdéskör, amire ráirányítja a figyelmet, hogy "a mai, magyarul írott irodalom némely vonulata mennyiben magyar még? Ugyanis az utóbbi két-három évtizedben valamiféle semlegesítődési folyamatot tapasztalok e tekintetben. Jelennek meg magyar nyelven írott alkotások, amelyeknek a nyelven kívül a magyarsághoz alig van közük." Ez az irodalom "betöltheti-e azt a szerepet a magyar nemzet holnapjában", amit az előző korok magyar irodalma betöltött? /Napló (Szabadka), aug. 28./"

"Az alapszerződések semmit sem oldanak meg. És amit az "alapszerződést mindenáron megkötni kívánó magyar kormány" nem akar megérteni. "Szerződni csak törvénytisztelő, jogállamiságot ismerő és elfogadó, szavahihető féllel szabad és érdemes. Azok a hatalmak viszont, amelyekkel a magyar kormány alapszerződést kötött vagy óhajt kötni, nem ezekről a tulajdonságaikról váltak ismertté." /Dudás Károly: Alapszerződés. = Szabad Hét Nap (Szabadka), szept. 5./"

A Határon Túli Magyarok V. Fesztiváljára hét országból csaknem kétszáz résztvevőt várnak Baranya megyébe okt. 10-től 20-ig. A vajdasági Gombosról, Kolozsvárról, a burgenlandi Alsóőrről, a felvidéki Martosról, a muravidéki Petesházáról, a horvátországi Eszékről érkező népi együttesek mellett zombori és kalotaszentkirályi festőművészek, szabadkai képzőművészek és erdélyi diaporámások érkeznek. A megnyitó után fórumot tartanak a határon túli magyarságot foglalkoztató kérdésekről. Az üzletemberek fórumára több mint félszáz vállalkozó jelentkezett. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Szatmárnémetiben megrendezték a Gellért Sándor vers- és prózamondó nemzetközi versenyt, melynek főszervezője Csirák Csaba volt. Csaknem ötven versmondó jött el Szabadkától Komáromig, Nagyváradtól Gyergyószentmiklósig. 1990-ben rendezték meg először a Gellért Sándor versenyt, azóta hagyományosan Szatmárnémetiben van a döntő. Parászka Miklós, a városban levő Harag György Társulat igazgatója elmondta: a színház saját rendezvényének tekinti a versenyt. Dec. 8-án volt a döntő, melyet a színházban tartottak. A zsűri elnöke, Pomogáts Béla hiányolta, hogy egyetlen Gellért Sándor-vers sem hangzott el. Az első Domány Zoltán lett a Vajdaságból, a második Palcsó Erzsébet a Felvidékről. Többen ajánlottak fel különdíjat, többek között a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Csemadok és az Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény keretében a Kölcsey Líceum pinceklubjában külön találkoztak a régió fiatal költői, a találkozó házigazdája Kereskényi Sándor volt. Négyen - Lövétey Lázár László, Orbán János Dénes, Sántha Attila és Vermesser Levente - műveikből felolvastak a közönségnek. /Sike Lajos: Időnként megjelent a csoda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

"Dr. Hódi Sándor elgondolkoztató tanulmányában megállapította, hogy a vajdasági magyar politikai elit számára a szerb pártok csaknem olyan vonzóak, mint a VMSZ és a VMDK, a vajdasági magyarság érdekvédelmét illetően rosszul állnak a dolgok. A novemberi választásokon 120 magyar vállalta, hogy szerb nacionalista pártok képviselői legyenek. A választáson a VMSZ győzött, ez azonban óvatosságra kell, hogy intse a VMSZ vezetőségét, mert ezzel fontosabbá vált a hatalom számára a VMSZ politikai befolyásolásának igénye. A függetlenként indult magyar képviselők is a hatalom malmára hajtják a vizet. - A magyar politikai elitnek több mint fele a szocialista hatalomtól reméli a nagyobb szelet kenyeret, a kisebbik rész vállalja a nyílt ellenzékiséget, s azon belül még kevesebben a hiteles magyar érdekképviseletet. Ez a szervilis magatartás nem kizárólag a vajdasági magyar politikai elit sajátja. Miközben az ellenzék tüntet Belgrádban, a vajdasági magyarság csendesen kivár. A különböző túlélési technikákról van szó. Vajon mitől lenne vonzó a magyarság számára a szerb ellenzék, amely a kisebbségi jogokat illetően a hatalomnál is szűkkeblűbbnek mutatkozott? A magyar pártok sem könnyítenek igazán az emberek gondjain. Az érdekvédelem helyett a pártoskodás árnyoldalai jelentkeznek: a hatalomvágy, a gerinctelenség. Ebben a helyzetben a vajdasági magyarság "hitét vesztve, elbátortalanodva keresi" a túlélés lehetőségeit. Mindezzel számolni kell. /Dr. Hódi Sándor: Vajdasági magyar pártpreferenciák. = Napló (Szabadka), jan. 22./"

"Mák Ferenc hosszabb tanulmányt közölt a horvátországi magyarság történelméről. Ennek a napjaikba nyúló részét átvette a Napló a Horvátországi Magyarság /Zágráb/ című folyóiratból. A szerbek által megszállt területekről összesen 8424 horvátországi magyart üldöztek el. Közülük Horvátország területén 4530-an leltek ideiglenes menedékre, Magyarországon pedig 2548 menekültet tartanak számon. - 1992. dec. 16-án aláírták a magyar-horvát alapszerződést, 1995. ápr. 5-én pedig Eszéken a magyar-horvát kisebbségvédelmi egyezményt. /Mák Ferenc: Magyarok Horvátországban. = Napló (Szabadka), febr. 12./"

"Kiss Ferenc irodalomtörténész 1985-ben agyvérzést kapott, azóta annyira fölépült, hogy ki is tudja fejezni magát. Az írói etikátlanságnak egy kirívó példája nyomasztja. Mindez Dér Zoltánnal /Szabadka/ kapcsolatos. A 70-es és 80-as években Kiss Ferenc számos írása jelent meg Dér Zoltán neve alatt. Akkor Kiss Ferencnek megélhetési gondjai voltak ezért eladta akkori írásait Dér Zoltánnak. Emellett Kiss Ferenc temérdek Csáth Zoltán, Kosztolányi Dezső, Szabadka, Újvidék vonatkozású jegyzetét odaadta Dér Zoltánnak, ezek kutatómunkájának eredményei voltak. Dér Zoltán az Üzenet főszerkesztője, egyszercsak nem küldte tovább Kiss Ferencnek a szabadkai folyóiratot. Kiss Ferenc később döbbent rá: azért nem küldte a lapját, mert az ő tudta és beleegyezése nélkül közölni kezdte írásait, de saját neve alatt. Amikor Kiss Ferenc - lassan felépülve - kezdte visszakérni saját jegyzeteit, akkor Dér Zoltán egy részt visszaadott, de a többit letagadta. Megdöbbentő: Kiss Ferenc felsorolta, hogy Dér Zoltán megjelent könyvei közül melyeknek ő a "társszerzője": Csáth Géza emléke, Örvénysodró, Írások az élet jó és rossz oldaláról, Szembesülések, kritikák, tanulmányok, Szülőföld és költője, Perben a pusztulással. /Kiss Ferenc: Dér Zoltánról. = Élet és Irodalom, máj. 23./"

"A Teleki Oktatási Központban június 13-18. között folyó idei összejövetel témája: Műemlékvédelem és természetvédelem. A népfőiskola társszervezője a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, valamint a Rhododendron Környezetvédő Egyesület. A népfőiskola Kárpát-medencei részvétellel zajlik, jelen vannak a magyarországi Székely Kör, a Budapest Környéki Népfőiskola Egyesület képviselői, továbbá Szabadkáról is érkeztek vendégek a hazai meghívottak mellé. Az összejövetel célja, hogy megvitassa, mit tehetnek a szakmai civil szervezetek annak érdekében, hogy a műemlék- és természetvédelemben felkészült polgárok álljanak a társadalom szolgálatában. A rendezvény előadói a szakma jeles magyarországi és hazai képviselői. Az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztálya részéről jelen voltak Dáné Tibor Kálmán főosztályvezető, népfőiskola-szervező, valamint Balogh Ferenc főelőadó, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 17., 1050. sz./"

"Abból kell kiindulnunk, hogy Magyarország és a magyar nemzet érdekei egybeesnek. Magyarország nem képviselhet olyan politikát, amely nem nemzetben gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy az európai integrációs folyamatban olyan opciókkal kell rendelkezni, amelyek a határon túli magyar kisebbségeket nem fogják hátrányosan érinteni - mondta az MTI-nek adott nyilatkozatában Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnöke Szabadkán. Hozzátette, hogy a magyar kisebbségek képviselőivel való egyeztetéssel kell kidolgozni az integrációs stratégiát. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 2., Törzsök a határon túliakról. = Népszava, szept. 1./"

"Ismét Kasza Józsefet választotta meg elnöknek a Vajdasági Magyarok Szövetsége /VMSZ/ aug. 30-án, a Szabadkán tartott tisztújító közgyűlésén. /Új Magyarország,, szept. 1./"

Dénes László, az Erdélyi Napló hetilap főszerkesztője reagált arra, hogy a Budapesten tanuló 22 éves újságíró, Németh Tünde A jéghegy magyar-magyar csúcsa című könyve az Erdélyi Naplóban megjelent riportjait tartalmazza. Dénes László nem ismeri a könyvet. Az 1991 ősze óta megjelenő Erdélyi Naplóról viszont elmondta, hogy menet közben cserélődtek a felelős vezetők és munkatársak. Szőcs Géza neve csak 1994-1996 között fémjelezte a lapot, "de ez szinte végzetesnek bizonyult, ugyanis a politikai pályára tévedt kiváló költő a magyarországi kormányváltás után kiesett mind az új balliberális hatalom, mind az annak uszályában vergődő Markó-féle RMDSZ-vezetés kegyeiből, s egyszerre minden tönkrement, amihez az ő neve fűződött. Az Erdélyi Napló Németh Tünde által említett szétverése nem az idén, hanem már 1995-ben megkezdődött és 1996-ra be is fejeződött - volna, ha néhány lelkes ember pusztán szakmai kihívásból nem próbálja meg szinten tartani a léket kapott hajót." /Dénes László: Rólunk volt szó? = Szabad Hét Nap (Szabadka), dec. 25./

December 27-én elhunyt Szekeres László /1931-1997/ régész, a szabadkai Városi Múzeum munkatársa. Nagyban hozzájárult Vajdaság, azon belül Szabadka helytörténeti kutatásához. Sokoldalú kutató volt, igazi polihisztor, egy kicsit történész, egy kicsit nyelvész, egy kicsit földrajztudós, de mindenekelőtt régész. Szekeres László volt a VMDK egyik alapítója. /Magyar Szó (Újvidék), dec. 30./

Idén hatodik alkalommal szervezték meg Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Matematikaversenyt, egyben a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi válogatóját. Tavasszal rendezik meg a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny döntőjét, amely ebben az éveb Szabadkán lesz. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Márc. 4-én Kandikó József, a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája főigazgatója és Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere megállapodást írt alá Tatabányán arról, hogy a főiskola ősszel kihelyezett tagozatot indít Székelyudvarhelyen. A sajtótájékoztatón elmondták: a kapcsolat a tatabányai önkormányzat, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala közreműködésével jött létre. Mintegy ötven hallgató kezdheti meg ősszel a négyéves nappali tagozaton tanulmányait. Tanáraik erdélyiek lesznek, akiket azonban előzetesen Tatabányán készítenek fel, s akiknek magyarországi kollégáik rendszeresen segítik munkájukat. A féléves vizsgákon jelen lesznek a tatabányai tanintézet képviselői. A végzősök közgazdász-kereskedői diplomát kapnak. A későbbiekben bevezetik a levelező tagozatot, s másoddiplomás képzés is lesz. Mindegyik képzési formáért a résztvevőknek tandíjat kell fizetni. - A sajtótájékoztatón bejelentették továbbá: a tagozat beindítását anyagilag is segíti a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány. A tatabányai önkormányzat polgári frakciója pedig a tehetséges, valamint a rászoruló hallgatóknak az ötödik félévben - amikor a diákok Tatabányán tanulnak - ösztöndíjat ad. - A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája a tervek szerint ugyancsak szeptemberben nyitja meg másik kihelyezett tagozatát Szabadkán.A szlovákiai Dunaszerdahelyen és az ausztriai Burgenlandban pedig ennek előkészítéséről kezdődtek meg tárgyalások. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

"A szabadkai Történelmi Levéltár kitűnő levéltárosa Magyar László, akinek alapfeladata, a városi tanács 1860-tól 1918-ig összegyűlt iratainak rendezése mellett magánszorgalomból kutat belföldön és külföldön. Többek között dolgozik a szabadkai középkori oklevelek kötetbe gyűjtésén /Iványi István, Szabadka monográfusa kilencet ismert, Magyar László 67-ről tud/, gyűjti a régi helyneveket, a régi magyar szavakat. írja Szabadka kismonográfiáját, leadott egy dokumentumkötetet az 1848-as szabadságharccal kapcsolatban, nemsokára megjelenik kétnyelvű Palics-kötete, budapesti turkológusokkal együtt összegyűjtötte a török kor szabadkai vonatkozásait, gyűjti az 1600-as évekből való nyelvemlékeket. A vajdasági levéltárakban nagyon kevés magyar szakember dolgozik. Nincs megfelelő szakember-utánpótlás, állapította meg Magyari László. Hibáztatja az egyetemet, mert favorizálja a szépirodalmat, "a hallgatók hely- és honismereti érdeklődésének fölkeltését viszont teljesen elhanyagolja." /Magyar Szó (Újvidék), márc. 15./"