Soros és Csurka István
Sajnos, nem kell már magyaráznunk Soros György nemzeteket romboló munkásságát, afrikai meg ázsiai koldusmilliók bedédelgetését Európába, mindenüvé. Soros ma már nyíltan dolgozik, és súlyos pénzekért dolgoztat, szerveztet őrjöngő tüntetéseket a beözönlés érdekében.
Sajnossal folytatom. Ma is vannak, akik Soros György zsidó származású dollármilliárdos pénzén – az ő legényei, leányai –zsoldosok. Létezik hallgatólagos, de abban a halotti csendben egyezményes ítélő bizottság a magyar irodalomban is. A római arénában a legyőzött gladiátor halálát jelentette, ha a császár hüvelykujjával lefelé mutatott: recipe ferrum! Azaz: fogadd be a vasat. A mostani középnemzedék még emlékszik Csurka István (1934–2012) magyarországi, igen jelentős próza- és drámaíróra, politikusra. Sepsiszentgyörgyön is játszotta darabját a színház. Csurka István a magyarországi rendszerváltás hajnalán nagy sikerű beszédeket mondott a monori erdőben, majd Lakiteleken. Egyik alapítója volt a Magyar Demokrata Fórum nevű rendszerváltó és első kormányalakító pártnak.
Nem kanyarodunk vissza Soroshoz, mert el se hagytuk őt. Soros már hintette az ösztöndíjakat, támogatásokat szerte – a ’80-as években Csurka is kérte, és nem kapta meg. Sorosék ismerték nemzetmentő irányulását. Nos, ezt a „kérését” is szemére vetették a rendszerváltás után, mint annyi mást. 1998 februárjában így írt Csurka István: „Végső cél a magyarság kipusztítása pénzügyi politikával. (…) Az a kor, ami ránk következik a jövendő században, a népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységű, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. (…) A magyar nyelvből egy vartyogás marad.”
Az ember, különösen, ha író, figyelemmel él, és valamennyit a jövőbe is lát. Csurka Istvánt már életében letiltották Magyarországon a színpadokról, kitiltották az irodalomból. Egyedül a Püski Kiadó adta ki rendszeresen a műveit. Gyurkovics Tibor (1931–2008) költő, író kiáltott bele, tova a ’90-es évek végén a magyar világba: tulajdonképpen mikor kap Csurka is Kossuth-díjat?!
Sosem kapott. És sokan kapnak ma is a Soros-oldalon.
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A nyelvi jogokról tájékozódott Háromszéken az Európa Tanács raportőre
Letakart községháza felirat, kizárólag román nyelvű pályázati űrlap, csak románul kommunikáló szolgáltatók, ilyen és hasonló konkrét példákkal mutatták be Háromszéken a kisebbségi nyelvhasználat hiányosságait Magyar Annának az Európa Tanács raportőrének.
Magyar Anna az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa által készített Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt előírások megvalósításáról készít jelentést, a charta kiadásának 25 éves évfordulóján, és hétfőn Kovászna Megye Tanácsának meghívására érkezett Sepsiszentgyörgyre. Sajtótájékoztatón számolt be tapasztalatairól, elmondta, már reggel meglepetés erejével hatott rá, hogy Gidófalván jogerős bírósági döntés értelmében kénytelenek voltak letakarni a községháza feliratot.
Délelőtt civil szervezetek képviselőivel találkozott, akik elé tárták, hogy a megyei önkormányzat a prefektus fenyegetőzése miatt a korábbi évektől eltérően idén kénytelen volt csak román nyelven kiadni a pályázati űrlapját. Átadtak egy memorandumot, melyet 147 háromszéki civil szervezet képviselője írt alá, felhívják a figyelmet, hogy a prefektus nem biztosítja a Románia által is ratifikált, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában megfogalmazott elvárásokat, amikor azt követeli, hogy kizárólag román nyelvű pályázati űrlapot adjanak ki. Kérik az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusát, hogy küldjön jelentéstevőket a helyet kivizsgálására. A jelentéstevő megállapította, hogy Romániában nincs olyan veszélyben a magyar nyelv, mint például a számi Skandináviában, ám a magyar feliratok megjelenése reális probléma, hiszen például az egészségügyi szolgáltató sem várhatja el egy ötéves magyar nemzetiségű gyerektől, hogy beszéljen románul, ugyanakkor a különböző szolgáltatók sem szavatolják az anyanyelvi jogokat, riasztó egy hét- nyolc oldalas fenyegető- felszólító levél, különösen ha a címzett nem is érti pontosan, mit tartalmaz. Hozzátette, a jogértelmezés körüli bizonytalanság, az eltérő értelmezések nehézségeket okoznak. Európa-szerte gondot okoz, hogy a kétnyelvűség pénzügyi hátterét nem egységes módon biztosítják, erre egyértelmű normákat kellene elfogadni. A kiegyensúlyozottság jegyében a raportőr Sebastian Cucu prefektussal is találkozott, aki szerinte kiválóan védte a kormányzati álláspontot, minden konkrét eset mögé odatette a jogi érvelést.
Kiváló diplomata, mondta a prefektusról Magyar Anna. Egy román újságíró felvetette a sajtótájékoztatón, hogy miért nem hívták meg a román civil szervezeteket, és hogy ötévesen egy magyar gyerek már nem kellene-e ismerje az állam nyelvét. Tamás Sándor a háromszéki önkormányzat elnöke rámutatott, a Charta a kisebbségi nyelvekkel foglalkozik, ezért nem hívták meg a román civileket. Magyar Anna hangsúlyozta, az egymásnak ellentmondó szempontok között az egészségügyi ellátáshoz való jog élvez elsőbbséget.
A nyelvi jogokkal kapcsolatos problémákat az oldja meg, a magyar regionális hivatalos nyelv lesz Romániában, nem a román nyelv ellenében, hanem mellette – szögezte le Tamás Sándor. A jelentés októberben kerül az Európa Tanács plenáris ülése elé, majd ajánlásokat fogalmaznak meg, melyeket általában alkalmaznak a tagországok, bár szankció nincs hozzárendelve – mondta a raportőr.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Székelyföldön van szellemi potenciál (A régióépítő szakpolitikák)
Székelyföldön létezik olyan szellemi potenciál, amely megfelelő válaszokat tud adni a jövő kihívásaira, és ennek legméltóbb fóruma a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – írja Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a III. Székely Kongresszust kiértékelő tegnapi közleményében.
A III. Székely Kongresszust tavaly nyáron közös nyilatkozatban hirdette meg Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Bakk Miklós, az egyetem docense, főszervező és Izsák Balázs. A tudományos konferencia jelmondata – Tegyük Székelyföldet működő, modern régióvá – indokolttá tette, hogy a kongresszus meghirdetői a tudományos világ számára kérdéseket fogalmazzanak meg: meg tudna-e élni saját erőforrásaiból az autonóm Székelyföld? Jelenti-e az önkormányzatiság, az autonómia a gazdasági önállóságot? Mi a régió valós gazdasági helyzete? Milyenek a tulajdonviszonyok, és alkalmasak-e Székelyföld érdekeinek és értékeinek a fenntartására? Mit lehet tenni a mezőgazdaság, az idegenforgalom, az ipar, az infrastrukturális fejlesztés, a környezetvédelem területén már a jelenlegi viszonyok között, és mi az, ami autonómia nélkül nem valósítható meg? Mit kell tenni azért, hogy a gazdasági fejlődés segítse Székelyföld regionális identitásának a kibontakozását? Mit kell tenni a székely közösségi identitás reneszánszáért, a székelyek hazatéréséért a nagyvilágból? Meg lehet-e fordítani a negatív demográfiai trendeket? Mire építhetőek Székelyföld szakpolitikái? Milyen eszközöket kínál az autonómia és a nemzetközi, valamint a közösségi jog? Hogyan kell viszonyulni az autonómiák Európában, a nagyvilágban kialakult gyakorlataihoz? Mit lehet a jelenlegi román jogi keretekről mondani az autonómia szemszögéből? Idén április 19. és 21. között három helyszínen, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön lezajlott a III. Székely Kongresszus. Az SZNT úgy ítéli meg, hogy a rendezvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bebizonyosodott, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemcsak az erdélyi felsőoktatásban foglal el kulcsszerepet, hanem fóruma lehet Székelyfölddel, a régió jövőjével foglalkozó szellemi alkotómunkának. Az egyetem katedráin oktató tudósok mellé felsorakoztak az előadó pódiumokon a Székelyfölddel foglalkozó legtekintélyesebb alkotók és a pályakezdő kutatók is. A nagyközönség hamarosan megkapja a tudományos szervezők értékelését és az elhangzott anyagokat is. Köztük számos olyan előadás is elhangzott, amelyek alapján olyan hosszabb projektek is indíthatóak, amelyeknek a részeredményei is fontosak.
Fontosnak tartjuk a IV. Székely Kongresszus időpontjának a kitűzését, abban a megerősített meggyőződésben, hogy létezik Székelyföldön olyan szellemi potenciál, amely megfelelő válaszokat tud adni a jövő kihívásaira, és ennek legméltóbb fóruma a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – írja Izsák Balázs. Hozzáteszi: folytatni kell a székely társadalmi valóság feltárását, azzal a felelősséggel, ahogyan a népi írók viszonyultak a magyar társadalom megoldásra váró gondjaira, mert csakis a valóság ismeretében lehet a jövő szakpolitikáit felépíteni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Virágba borult a Sapientia EMTE
Megalakult az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete
A változó időjárás ellenére a hét végén nagyon sokan kilátogattak Marosvásárhelyről a Sapientia egyetem campusába, ahol az épület előtti udvaron az idén először rendezték meg a Dísznövény 2017 – nemzetközi kertészeti kiállítást és vásárt. Ugyanakkor ebben az időszakban zajlott a IV. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia is, és megalakult az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete.
Változatos programkínálat nem csak a szakembereknek
A szervezők először is arra törekedtek, hogy a rendezvény ne csak „szárazon” a szakembereknek szóljon, ezért olyan kiegészítő programok is voltak, ahol bárki közérthető információkhoz jutott. Ugyanakkor gondoltak a gyerekes családokra is. Egy sátorban animátorok segítségével ügyességi játékok voltak, és a kisebbek megtanulhatták azt is, hogyan kell helyesen egy virágot, növényt elültetni. A színpadon az ismeretterjesztő előadások szüneteiben kulturális műsor volt. A dísznövényeken, virágokon és cserjéken kívül különböző kézműves- és egyéb helyi termék közül is válogathattak az érdeklődők. A vásárlásban elfáradtakat pedig büfé várta, ahol falatozni is lehetett. S hogy mindez vonzóbb legyen, kérdőíves nyereményjátékon is szerencsét próbálhattak a résztvevők. S bár az eső egy kicsit feláztatta a helyszínt, jó ötletnek bizonyult, hogy a kiállítók sátrait nem sokkal a megnyitó előtt kiépített, lekövezett, hangulatos utcalámpákkal ellátott sétány mellé állítsák fel, amelyek körébe igen jól beilleszkedett az egyetem korábban elkészített dísztava. Húsz dísznövénytermesztő és forgalmazó hozta el termékeit, ezenkívül hat más (kézműves, helyi kisiparos) kiállító is jelen volt a háromnapos rendezvényen.
A szakma és a tudományos kutatás összekapcsolása
Az esemény megnyitója május 5-én, pénteken délelőtt az egyetem kertjében felállított színpadon volt. Házigazdaként először dr. Dávid László rektor szólalt fel. Többek között elmondta: az egyetem elkötelezte magát a közösség szolgálatára. A diákok és tanárok több tudományos jellegű rendezvényen, versenyen vettek részt, ahonnan jelentős eredményekkel tértek vissza. De felmerült a kérdés, hogy a közszolgálatiság csak ennyiben merül ki? A dísznövény-kiállítás adta meg a választ, – amely úttörő rendezvény –, és amelyen a tudományos munkát összeköthetik a gyakorlattal, és ezáltal is nyit az egyetem a helyi közösség felé.
Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy az önkormányzat részese, támogatója lehet ennek a rangos szakmai rendezvénynek, hiszen „mindannyiunk lelkéhez közel áll a kiállítás, mert szeretünk kertészkedni”. Maros megye erdélyi viszonylatban az első helyen áll a dísznövény- és virágtermesztés terén, így a rendezvény, ahol gyönyörű környezetben a szakma képviselői találkozhatnak az oktatókkal, termelőkkel, diákokkal és az érdeklődőkkel, még jobban buzdítja majd a fiatalokat arra, hogy ezen a területen dolgozzanak, tevékenykedjenek.
A magyarországi Földművelődésügyi Minisztériumot dr. Torda Márta, a Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztályának az osztályvezetője képviselte, aki tolmácsolta Tóth Katalin helyettes államtitkár üzenetét, majd elmondta: „A díszkert ágazat a Kárpát-medencében több száz éves múltra tekint vissza. A felgyorsult fejlődés, az életkörülmények változása egészen más tartalmat kölcsönöz a dísznövénytermesztés fogalmának, mint azt korábban tartottuk. Az elmúlt évtizedekben nemcsak az ipari termelés növekedett rohamos léptekkel, hanem a mezőgazdasági termelés is fellendült, vele párhuzamosan egyre gyorsabb üteművé vált a városiasodás. Ez a folyamat az emberre és a környezetére jelentős hatást gyakorolt. A természetes táj helyébe előtérbe került a termesztő- és az üdülőtáj, így a táj- és környezetrendezésben a dísznövény az egyik legfontosabb funkcionális elemmé válik, amelynek szociálhigiéniai, pszichológiai jelentősége mellett klimatikus, biológiai és esztétikai hatása is fontos. Ezért a közületi és a lakossági dísznövény- és virágellátás alapvető gazdasági feladattá vált. A díszkertészet az egyéb mezőgazdasági ágazatoknál fajlagosan sokkal nagyobb értéket állít elő” – mondta, majd hozzáfűzte, a szaktárcának évek óta jó kapcsolata van a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának kertészeti tanszékével, az ösztöndíj- és gyakornokprogramok támogatásával segítik az egyetemet. „Kívánom, hogy ez a rendezvény is járuljon hozzá a fiatalok pályaválasztásához, hogy az itt szerzett diplomával jövőjüket a szülőföldjükön tudják megteremteni, és olyan közösségbe kerüljenek, amire büszkék lehetnek életük folyamán.”
Dr. Orlóci László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen, helyette Lukács Zoltán okleveles kertészmérnök, a Magyar Faápolók Egyesületének elnöke, a díszkertészek szövetségének vezetőségi tagja a szervezet nevében szólt az egybegyűltekhez. A kertészmérnök elmondta: a szövetség 1990-ben alakult meg szakmai, érdekvédelmi szervezetként. 27 év alatt sok minden történt, az alapító tagok közül többen már nincsenek közöttünk. Voltak nehezebb időszakok is, de a szövetségnek mindeddig sikerült teljesítenie a küldetését. A szervezet legnagyobb érdeme, hogy a díszkertészeket „egy asztalhoz ültette”. Megerősítette, hogy támogatják az erdélyi, illetve más határon túli hasonló szakmai szervezet létrejöttét, mert a Kárpát-medencei kertészekkel is jó kapcsolatot szeretnének kiépíteni. Ennek első lépése ez a kiállítás, amely közelebb hozza egymáshoz az egy ágazatban dolgozókat.
Dr. Kentelky Endre adjunktus, a rendezvény szakmai főszervezője kiemelte, hogy az esemény nem jöhetett volna létre Krébecz József, az ASSA-Divi Kft. ügyvezetője nélkül, aki több éve hasonló kiállítást szervez Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen. Innen jött az ötlet, hogy a Sapientia EMTE, ahol a kertészmérnöki tanszéken belül kertészmérnöki, tájépítészeti, növényorvostani mesterkurzus, illetve Sepsiszentgyörgyön agrármérnöki oktatás van, alkalmas lenne a rendezvény megszervezésére. A kiállítás a gyakorlati oktatást is erősíti, hiszen ezáltal a hallgatók megfelelő kapcsolatokat alakíthatnak ki a termelőkkel, kereskedőkkel. „Akkor vagyok boldog, ha a 10 éves találkozón mosolygós embe-rekkel találkoznak, akik a szakmából meg tudnak élni – mondta a tanár, majd megköszönte a kiemelt támogatóknak, a megyei önkormányzatnak, a magyar Földművelődésügyi Minisztériumnak, illetve a Koronkai Polgármesteri Hivatalnak a segítségét is.
Színvonalas szakmai előadások
A kiállítás és vásár szakmai programja két irányból szólította meg az érdeklődőket. A kertben felállított színpadon felszólaló szakemberek azokhoz szóltak, akik hobbiszinten foglalkoznak kertészettel, netán a tömbházlakások erkélyein ápolnak virágot, dísznövényt, de gondoltak gyümölcsfa- és szőlőtermesztőkre is. Szó volt többek között a díszfák szakszerű metszéséről (Lukács Zoltán), a dísznövénytermesztés erdélyi helyzetéről (dr. Kentelky Endre), a vágott virágok kezeléséről (dr. Kentelky Endre). Ismertették a szőlőtermesztés jelenlegi helyzetét Erdélyben (dr. Moldován Csaba adjunktus, Sapientia egyetem), gyakorlati bemutató volt gyümölcsfák oltásáról (dr. Bandi Attila adjunktus), az orchidea ápolásáról Kovács Mariann tartott előadást. Majd dr. Fazakas Csaba bemutatta az egyetem kertészmérnöki tanszékének kínálatát és szőlősben végzendő munkákról is tájékoztatta az érdeklődőket.
A kiállítással egy időben tartották a IV. Erdélyi Kertész és Tájépítész- konferenciát, amelyen az egyetem a meghirdetett célnak megfelelően fórumot biztosított a magyarországi és hazai szakemberek ismerkedésére, kapcsolattartására és tapasztalatcseréjére. Ugyanakkor a tanárok mellett a diákok is bemutathattak szakdolgozatokat. A plenáris, illetve a szekcióüléseken olyan témákról tartottak előadásokat, mint tájépítészet szerepe a kortárs műépítészetben, a bánlaki Karátsony-kastély kertjének története, a természetben létrejött alkotások performativitása, az erdélyi táj rehabilitációjának lehetőségei, Nagybánya főterének arculatváltásai, a különböző növényfajok vizsgálatainak és a növényorvostani, valamint a szőlő-, gyümölcsfa-, illetve a paradicsomtermesztésben elért kutatások eredményeinek ismertetése.
Az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesületének alakuló ülése
Pénteken délben a Magyar Díszkertészek Szövetsége képviselőjének jelenlétében hazai dísznövénytermelő és -forgalmazó cégek, valamint és az oktatási intézmény képviselőinek jelenlétében megalakult az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete. A szervezet elnöke dr. Kentelky Endre lett, alelnök Tamás Attila kertészmérnök, főtitkár Rendi Amália, tagok Kluzsán Attila, Bán Lehel termelők lettek.
Dr. Kentelky Endre elmondta, az egyesület székhelye az egyetem központja, a dísznövény-laboratórium lesz, nem véletlenül, mivel a visszajelzésekből ítélve az oktatási intézménynek fontos szerepet kell vállalnia a szakma szervezésében, abban, hogy mind a termelőkhöz, mind a kereskedőkhöz minél több ismeretanyag jusson el. A cégek képviselői magánszemélyekként lettek alapító tagok, és elkötelezték magukat, hogy a saját szakterületükön mozgósítják majd társaikat, hogy csatlakozzanak az érdekvédelmi szervezethez. Az Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete fontosnak tartja, hogy ismertesse és népszerűsítse a tagoknak mind a romániai, mind a magyarországi, illetve EU-s pályázati lehetőségeket. A magyar szövetséggel partnerkapcsolatot létesítenek, hogy minél erőteljesebben képviseljék a szakágat a hazai, külhoni és, ha kell, az európai fórumokon is. Az egyesületet hivatalosan Asociaţia Floricultorilor din Transilvania (Erdélyi Dísznövénytermesztők Egyesülete) néven jegyzik be, várhatóan egy hónapon belül. És ez jelzés arra, hogy nemcsak magyar, hanem román szaktársak is csatlakozhatnak díjmentesen. Hiszen azt is eldöntötték, hogy egyelőre nem lesz tagdíj. Mi több, várják, hogy minél több volt diák is jelentkezzen, hiszen ők viszik majd előre a szakmát. Már a kiállításon is több cég kérte, hogy az egyetem szervezzen állásbörzét a végzős hallgatók körében, mivel a termesztők és a forgalmazók körében egyaránt szükség van a képzett munkaerőre. Ebben pedig fontos szerepet vállal majd az egyesület.
Sikeres rendezvény
A várakozásokat felülmúló rendezvényt zárhattak vasárnap a szervezők, ugyanis több mint 6000 ember látogatott ki a hét végén a Sapientia EMTE campusába. A szakmai előadásokon, a kulturális műsorokon „minden hely elkelt”, és volt olyan időszak is, amikor a helyszínre érkezett gépkocsikkal várni kellett, ugyanis minden parkolóhely foglalt volt. A főszervező a visszajelzésekből úgy ítélte meg, hogy a siker titka az volt, hogy a látogatók nem csak növényeket, virágokat vásárolhattak és „száraz szakmai tanácsot kaptak”, hanem érdekfeszítő, gyakorlati tapasztalatokat nyerhettek virágkötésben, a vágott virágok kezelésében, fametszésben vagy a szőlőtőke gondozását illetően. A kulturális események, a gyerekeknek szánt mesekert is nagyon sok érdeklődőt vonzott. A forgalmazók és a termelők is jelezték, hogy eladás is volt bőven. Mi több, voltak olyan látogatók is, akik a szervezőkhöz címzett személyes leveleikben köszönték meg azt, hogy kellemes és hasznos hétvégét tölthettek az egyetem udvarán a „szép növények társaságában”. S ez megerősítette a szervezőket abban, hogy a marosvásárhelyi nemzetközi dísznövény-kiállításnak és -vásárnak hosszú távú jövője lehet.
VAJDA GYÖRGY / Népújság (Marosvásárhely)

Duális képzés indul Sepsiszentgyörgyön
Három cég szállt be
Duális képzést indítanak a Kós Károly Szakközépiskolában, ehhez három céget nyertek meg partnernek. Az erre vonatkozó határozatokat a legutóbbi rendkívüli ülésén hagyta jóvá a sepsiszentgyörgyi tanács.
A határozattervezetek előterjesztésekor Sztakics Éva alpolgármester elmondta, egy márciusi tanügyminisztériumi rendelet szerint Romániában is lehetőség nyílik a duális képzés beindítására, és a helyi fejlesztési bizottság javaslatokat fogalmazott meg a vállalkozók kérésére. Ennek alapján három céggel kötnek duális képzésről szóló megállapodást, összesen 55 tanuló részesül az oktatás ezen formájában. Sztakics elmondta, az LRO sepsiszentgyörgyi vállalkozás 30 helyet kér textiliparban, az Alex & CO részvénytársaság általános asztalos képzésére 15 helyet, míg a Modern House cég 10 asztalos, ács és parkettázó képzését vállalja.
Hármas partnerségekről van szó az önkormányzat, az iskola és a vállalatok között, de lévén, hogy szeptember elsejétől a Kós Károly a Puskás Tivadar Szaklíceum alárendeltségébe kerül, a szerződés tartalmazza, hogy az utóbbi átveszi és továbbviszi ezeket a képzéseket, jegyezte meg Sztakics Éva. A vállalkozók biztosítják a havi kétszáz lejes hozzájárulást diákonként, az önkormányzat az infrastruktúrát és a fenntartási költségeket. Újabb beruházásokra nem lesz szükség, mivel a műhelyek felszereltsége megfelelő, fűzte hozzá az alpolgármester.
A duális jellegű képzési forma elsődleges célja az oktatás és a munkaerőpiac igényeinek az összehangolása, és hogy az iskolát befejező diákok az elméleti tudás mellett gyakorlati tapasztalatokkal is felvértezve foghassanak majd álláskereséshez.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az Európa Tanács raportőre vizsgálta a nyelvi jogok érvényesülését Háromszéken
Romániában problémás a 19 kisebbség anyanyelvi jogainak érvényre juttatása, mutatott rá hétfői sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Magyar Anna. Az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa által megbízott raportőr a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt előírások megvalósításáról készít jelentést az uniós fórum számára.
A raportőr, aki a Csongrád megyei közgyűlés és az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának az alelnöke, hétfő délelőtt a háromszéki önkormányzat vezetőségével, Kovászna megye prefektusával és civil szervezetek képviselőivel folytatott megbeszélést Sepsiszentgyörgyön.
Az ezt követő sajtótájékoztatón Tamás Sándor háromszéki tanácselnök emlékeztetett, hogy nemrég újra célkeresztbe kerültek a nyelvi jogok, amikor a prefektus kifogásolta a megyei tanács által kibocsájtott kétnyelvű – román és magyar – pályázati űrlapokat. Ez pár nappal azután történt, hogy három román párt megkérdőjelezte egy már megszavazott törvény alkotmányosságát, amely biztosította volna a kisebbségek számára az anyanyelv használatát az egészségügyi ellátásban.
A prefektus „törvényes mezbe bújtatott támadása” miatt az önkormányzat úgy döntött módosítja a pályázati űrlapot, hogy ne kerüljön veszélybe mintegy 600 civil program megvalósulása. „Volt, aki azt mondta, hogy az önkormányzat döntése egy lépés hátra, de már akkor megígértük, hogy teszünk két lépést előre”, mondta Tamás Sándor, aki átadott Magyar Annának egy civil memorandumot, melyet 147 civil szervezet képviselője írt alá. A tanácselnök szerint azért hívták meg Háromszékre az uniós fórum raportőrét mivel 25 éve fogadták el Strasbourgban a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyhez tíz éve csatlakozott Románia.
Hétfőn reggel a háromszéki Gidófalván jártak és ismertették a jelentéstevővel a „községháza” felírat esetét, amelyet bírósági döntés következtében kellett letakarni. Ezt követően Magyar Anna találkozott Sebastian Cucu prefektussal és végül egyeztetett a magyar civil szervezetek képviselőivel. Tamás Sándor hangsúlyozta, hogy nyelvhasználati kérdésekben az önkormányzatok heti szinten ütköznek a kormány megyei képviselőivel. „Nincs ez rendben, mert nem két egyenlő fél, hanem az állam és az állampolgárok közti vita zajlik, ahol az állampolgárok érdekeit kellene szem előtt tartani. Még mindig vannak, akik a ‘89 előtti totalitárius állam eszméit próbálják fenntartani”, fejtette ki a háromszéki elöljáró, aki emlékeztetett, hogy a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma „fölösleges luxusnak” és visszataszítónak nevezte az egészségügyben anyanyelv-használatot szavatoló törvényt.
Az eltérő értelmezések okoznak problémát
Magyar Anna sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón elmondta: fontosnak tartja, hogy első kézből tapasztalhatott meg konkrét tényeket. Számára meglepetés erejével hatott a gidófalvi községháza feliratának szomorú története. Hozzátette, hogy a civil szervezetekkel való kerekasztal beszélgetésen, több szempontból is körüljárták a nyelvi jogokat. Konkrét példaként merült fel, hogy a Kovászna megyei tanács pályázati adatlapja korábban kétnyelvű volt, ma már csak román nyelvű lehet. Szerinte a jogi értelmezés körüli bizonytalanság és az eltérő értelmezések okoznak nehézségeket.
Újságírói kérdésre válaszolva Magyar Anna azt mondta, a háromszéki prefektus kiváló diplomata és jól védte a saját és kormányzati álláspontot, minden felvetett probléma mellé felsorakoztatta a megfelelő jogi érvelést.
Sebastian Cucu prefektus a találkozót követően közleményben tájékoztatta lapunkat. Ebben kifejti, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek chartája leszögezi, hogy egy kisebbség nyelvét nem lehet az állam hivatalos nyelve ellenében használni. A prefektus közleménye szerint Kovászna megyében a magyar nyelv túlzott használata sok esetben a román nyelv ellenében történt, ami ellentmond a hazai törvénykezésnek és a nyelvi chartának is. Sebastian Cucu közleményéből ugyanakkor nem derül ki, hogy pontosan mire utal.
A többletforrás is probléma
Magyar Anna szerint Európa szerte problémát okoz, hogy a többnyelvűség alkalmazása többletforrást igényel, mert a kormányok gyakran elfeledkeznek arról, hogy anyagi hátteret biztosítsanak a többnyelvűség érvényesítésének. A Kovászna megyei önkormányzatoknál meg van a szándék a kétnyelvűség biztosítására, de probléma a magyar feliratok megjelenítése. Az is visszás, hogy az egészségügyi szolgáltató elvárná egy 5 éves magyar gyerektől, hogy beszéljen románul. Különböző szolgáltatók pedig többoldalas felszólító leveleket küldenek az állam nyelvén, ami még fenyegetőbb, ha a címzett nem érti meg annak tartalmát. A raportőr szerint kis empátiával ezeket a problémákat meg lehetne oldani.
A sajtótájékoztatón egy román újságíró felvette, hogy miért nem hívtak román civil szervezeteket a találkozóra, illetve azt kérdezte a jelentéstevőtől, hogy nem-e gondolja, hogy egy 5 éves magyar gyermeknek már ismernie kellene az állam hivatalos nyelvét. Válaszul Tamás Sándor kifejtette: a nyelvi charta a kisebbségi nyelvekkel foglalkozik, ezért hívták meg a kisebbségi nyelveket beszélő civil szervezeti képviselőket. Magyar Anna pedig rámutatott, hogy az egymásnak ellentmondó szempontok közül is elsőbbséget kellene élveznie az egészségügyi ellátáshoz való jognak. A háromszéki tanácselnök szerint nyelvi kérdésekben az lenne a probléma megoldása, ha a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvé válna a román nyelv mellett, és nem a román ellenében, mint ahogyan azt sokan gondolják.
A raportőr elmondta, hogy jelentése októberben került az Európa Tanács plenáris ülése elé, majd a miniszterek tanácsa fogadja azt el. A jelentésben ország-specifikusan lesznek megfogalmazva a javaslatok. Tapasztalatok szerint ezeknek a javaslatoknak van fegyelmező ereje, a tagországok szoktak azokhoz alkalmazkodni, bár gyengesége, hogy nincs szankció hozzárendelve.
Kovács Zsolt / Transindex.ro

Európai jelentéstevő Sepsiszentgyörgyön: a többnyelvűség pénzbe kerül
Magyar Anna, az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának alelnöke szerint pénzbe kerül a többnyelvűség, és az Európa Tanács (ET) készülő jelentése és ajánlása minden bizonnyal azt fogja kérni a tagállamoktól, hogy világos szabályokat alakítsanak ki a többnyelvűség költségeinek a biztosítására. A Csongrád megyei közgyűlés alelnöke - aki az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának az alelnöki tisztségét is betölti - annak a jelentésnek a raportőreként érkezett Székelyföldre, amelyet az Európa Tanács (ET) készít az európai regionális és kisebbségi nyelvek chartája elfogadásának a 25. évfordulója alkalmából. Székelyföldi tapasztalatairól Tamás Sándorral, a Kovászna megyei önkormányzat elnökével közösen tartott sajtótájékoztatón számolt be hétfőn Sepsiszentgyörgyön. Magyar Anna a sajtótájékoztatón elmondta: úgy érzékelte, hogy a Kovászna megyei önkormányzat törekszik a magyar nyelv használatára, de lehetőségei korlátozottak, és "mintha gúzsba kötve táncolna". A raportőr korábban a Kovászna megyei Gidófalván járt - ahol egy jogerős bírósági ítélet következtében el kellett takarni a polgármesteri hivatal homlokzatán a községháza feliratot -, magyar civil szervezetek képviselőivel találkozott, és Sebastian Cucu prefektusnál is látogatást tett. Utóbbiról azt mondta, hogy a prefektus jól képviselte a kormány álláspontját, és valamennyi konkrét kérdésére jogi érvekkel alátámasztott választ adott. A raportőr úgy vélte: Románia csak az első lépést tette meg a kisebbségi nyelvhasználat biztosítása terén azzal, hogy ratifikálta, és ezzel jogrendje részévé tette a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. Szerinte további lépések szükségesek a kisebbségi nyelvek védelmében. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke elmondta: 149 civil szervezet és egyházközség közös petícióját adta át a raportőrnek. Ennek aláírói azt kifogásolták, hogy idén csak egynyelvű, román pályázati űrlapon folyamodhattak önkormányzati támogatásért. A 75 százalékban magyarok által lakott megye önkormányzatának a prefektus felszólítása nyomán kellett lemondania a több éve használt kétnyelvű pályázati ívekről. Tamás Sándor kijelentette: Romániában a nyelvhasználati viták nem egyenrangú felek között folynak. Az egyik oldalon az állam képviselői, a másikon az állampolgárok állnak, és az utóbbiak lehetőségei korlátozottak. Kijelentette: akkor oldódnának meg a nyelvi viták, ha a magyar nyelvet is regionális hivatalos nyelvnek ismernék el. Hozzátette: az Európai Unió egyes tagállamaiban több évtizede meghozták a hasonló döntéseket, Románia azonban adós maradt ezzel. Tamás Sándor úgy vélte: a többnyelvűség költségeit nem a megyei és helyi önkormányzatoknak kellene kigazdálkodniuk, hanem az államnak kellene átvállalnia. MTI; Transindex.ro

Válsággal riogatnak válságban
Mintha mély álmából ébredne az RMDSZ elnöke, néhány nappal a szervezet zilahi kongresszusa előtt kijelenti: „Az oktatási reform előkészítése közös feladatunk. Ehhez rendszeres egyeztetésre és tervezésre van szükség. A bírálatokat meghallgatjuk, és ahol tudunk, változtatunk.” Az RMDSZ által Marosvásárhelyen szervezett hétvégi oktatási tanácskozáson Kelemen Hunor azt is állította, csak „a pedagógustársadalom által is elfogadott, szakmailag jól előkészített álláspont vezethet előre”.
Nahát! Micsoda újdonság! Ezentúl az oktatás kérdéseibe azok is beleszólhatnak, akik nem bársonyszékekből irányítják, hogy mit, hogyan és miből tanuljanak a romániai magyar gyermekek, hanem katedraközelben vagy szülőként tapasztalják: válságban az oktatás, tartalom és módszertan tekintetében is tetemes javításra szorul. Ha nem akarunk válságot, nem halogathatjuk a döntéseket – állapítja meg Kelemen Hunor.
Úgy tűnik, a szövetségi elnök lemaradt néhány körrel, olyasmit akar megelőzni, ami már régóta mételyezi a hazai tanügyi rendszert. Elmondta, 2013–2015 között helyi szinten készültek dokumentumok a problémák feltárására és megoldására, amelyeket újra kell gondolni, és bevallotta: az elmúlt fél esztendőben gyakran végeztek tűzoltómunkát, az utolsó pillanatig húzták a döntéseket, mert senki sem akarta, senki sem merte vállalni a felelősséget. Az önkritika helyénvaló, csupán annyi kiigazításra szorul: a kapkodás, a felelősség előli menekülés nem csak az utolsó fél évre jellemző, az RMDSZ ilyetén politizálása mélyen gyökerezik, amit aligha változtathat meg egy olyan tanácskozás, amelynek egyetlen konkrét eredménye, hogy a szövetség ösztöndíjat ajánl a magyar diákok speciális román tankönyveinek megírói számára. Bizonyos mértékig kényszerlépésről van szó, mert akik részt vettek az új román tantervek megalkotásában, és a legilletékesebbek lennének megírni a tankönyveket, nem tolongnak ezért a munkáért – minden bizonnyal a negatív tapasztalatok tartják őket távol a jelentkezéstől –, emiatt kell lasszóval fogni a tankönyvírókat.
Két hét alatt másodszor tanácskoztak szélesebb körben arról, hogy milyen problémákkal küzd a hazai magyar oktatás, de amíg a III. Székely Kongresszus Sepsiszentgyörgyön szervezett oktatási fórumán a szakma képviselői tételesen fogalmaztak meg javaslatcsomagokat a helyzet jobbítására, a marosvásárhelyi eseményen a politikumé volt a főszerep, és inkább tűnt kongresszust előkészítő hangulatkeltésnek, mint igazi műhelymunkának. Az ilyen párhuzamosságok pedig inkább zavart keltőek, mint hasznosak, a vesztes mindig az a nemzedék, amely az iskolapadban ül.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A régióépítő szakpolitikák szellemi háttere
A III. Székely Kongresszus értékelése
Április 19. és 21. között Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön lezajlott a III. Székely Kongresszus, a Székely Nemzeti Tanács úgy ítéli meg, hogy a rendezvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Bebizonyosodott, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nem csak az erdélyi felsőoktatásban foglal el kulcsszerepet, hanem fóruma lehet a Székelyfölddel, a régió jövőjével foglalkozó szellemi alkotó munkának. Az egyetem katedráin oktató tudósok mellé felsorakoztak az előadó pódiumokon a Székelyfölddel foglalkozó legtekintélyesebb alkotók és a pályakezdő, fiatal kutatók is.
A nagyközönség hamarosan megkapja a tudományos szervezők értékelését, és az elhangzott anyagokat is, köztük számos olyan előadás is elhangzott, amelyek alapján olyan hosszabb projektek is indíthatóak, amelyeknek a részeredményei is fontosak.
– Fontosnak tartjuk a IV. Székely Kongresszus időpontjának a kitűzését, abban a megerősített meggyőződésben, hogy létezik Székelyföldön olyan szellemi potenciál, amely megfelelő válaszokat tud adni a jövő kihívásaira, és ennek legméltóbb fóruma a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Folytatni kell a székely társadalmi valóság feltárását, azzal a felelősséggel, ahogyan a népi írók viszonyultak a magyar társadalom megoldásra váró gondjaira, mert csakis a valóság ismeretében lehet a jövő szakpolitikáit felépíteni – fogalmazott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Gaál Sándor (mérnök-fizikus, 1883–1972)
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem falára elhelyezett plakettel tiszteleg ma az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság (EMT) sepsiszentgyörgyi fiókszervezete Gaál Sándor mérnök-fizikus előtt. Hétvégi konferenciájuk első állomása e momentum, melyet másnap a víz szerepéről szóló tudományos előadások követnek, vasárnap pedig kirándulnak a résztvevők. De ki volt Gaál Sándor, milyen módon kötődött Háromszékhez, Sepsiszentgyörgyhöz? Erről tudhatnak meg többet az alábbiakban az EMT által közzétett életrajzi összegzéséből.
Gaál Sándor korszakalkotó tanulmánnyal léphetett volna a világ elé, ha legalább a közvetlen környezete felismerte volna merész gondolatainak újító és meghatározó szerepét. Magányos, mellőzött tudós volt, s ma már csak azok emlékeznek rá, akik annak idején valamilyen oknál fogva kapcsolatba kerültek vele, s ha nem is értették fejtegetéseit, megszállottságát, az igazi tudósokhoz társított különcködését ismerték. Pedig igazán megérdemelné a szélesebb körű ismertséget és elismertséget, mert ha nem is vált egyelőre közkincsé szinte évszázaddal korábbi felfedezése, csodálatunkat mindenesetre megérdemli. Gaál Sándor, mérnök és fizikus Gogánváralján (Maros megye) született 1883. október 4-én. 1908-ban szerzett diplomát a bécsi Hadmérnöki Akadémián, majd hivatásos katonatisztként dolgozott. Az I. világháború után Déván egy műszaki vállalat társtulajdonosa lett. A két világháború közötti időszakban Angliába, Franciaországba és Németországba tett tanulmányutat, s korának modern fizikai szakirodalmát is módjában volt áttekinteni, 1929-ben elsőként dolgozta ki a kaszkádgyorsítók működési elvét, amellyel megelőzte az amerikai Lawrence-t, aki fizikai Nobel-díjat kapott a ciklotronért. Jelentős eredményei voltak elektromosságtani, elektromechanikai eszközök társítása, erőgépi eszközök területén. Elsőként rajzolta le a Bauer-gép tervét, és a romániai Tanulmányi Hivatal társszerzői levelének birtokosa. A II. világháború után Alsócsernátonban telepedett le, 1949-től Sepsiszentgyörgyön a Helyi Ipari Vállalat mérnökeként dolgozott, emellett tanított. Élete utolsó évtizedeit – 1972-ben hunyt el – a sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági Középiskola egyik szűk helyiségében élte le, ahonnan jóformán ki sem mozdult.
A megemlékezések iránt érdeklődő sepsiszentgyörgyi, háromszéki közönségre való tekintettel határoztuk el, hogy emlékplakett-állítással idézzük fel e nagy tudós emlékét és munkásságát, aki Háromszékről elsőként a Nobel-díj közelében járt.
Röviden összefoglalva, Gaál Sándorról legalább annyit kell tudnunk, hogy a kaszkádcsővel Nobel-díj illette volna meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékplakett Gaál Sándornak
Vízre száll az EMT
Huszonhatodik alkalommal kerül sor a hét végén az EMT-napokra. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) idei vezető témája a vízhez kapcsolódik. A Nagyjaink nyomában sorozatban Gaál Sándor mérnök, fizikus, feltaláló emlékére avatnak emlékplakettet.
Ma 14 órakor, a Sapientia EMTE sepsiszentgyörgyi kirendeltségének falán felavatják az érdemtelenül elfelejtett Gaál Sándor fizikus emlékplakettjét. Az éppen 45 évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön elhunyt kiváló szakember az egyébként rangos Zeitschrift für Physik tudományos szaklap szerkesztőinek hibája miatt nem lett világhírű, netán Nobel-díjas fizikus, hisz a ciklotron elvét bő egy évvel korábban kidolgozta, mint a Berkeley Egyetem professzora, Ernst Lawrence, aki 1939-ben kapta ezért a legmagasabb tudományos kitüntetést. Az annak rendje és módja szerint iktatott dolgozat azonban nem jelent meg (a szerkesztők összekeverték a már kidolgozott lineáris gyorsító és a merőben új ciklotron elvét), és így Gaál Sándor neve ismeretlen maradt a nagyvilág előtt.
A feltaláló munkásságát Miholcsa Gyula mutatja be, az emlékplakettet Vargha Mihály készítette.
A szombati tudományos ülésszak munkálatai (helyszín a Míves Ház előadóterme, 9 óra 30 perc) a vízhez kapcsolódnak: a víz szerepe a környezetünkben, a víz útja a kutaktól a csapig, a víz gyógyító ereje, a vízszennyezés és vízkészlet problémája, öntözés, árvízvédelem. Az előadók között találjuk dr. Albert István orvost, Makfalvi Zsuzsa tanárt, Ugron Noémi, Sándor László, Bartha János, Puskás Melinda és Csákány László mérnököket.
Az EMT-napok kirándulással zárul, ezúttal a Nyergestetőre. Indulás vasárnap 10 órakor a Sugás áruház elől.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Lövétei hétköznapok
2017. május 4-én nyílt meg a Lövétei hétköznapok című fényképkiállítás Hargita megye tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében. Az Orbán Balázs nyomdokán Lövéte községben című, tavalyi dokumentációs fotótábor válogatott anyagának az utóbbi intézmény biztosít helyszínt (Székelyudvarhely, 1918. December 1. utca 9. szám, 2. emelet), a tárlatot Róth András Lajos könyvtárőr (Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely) nyitotta meg, az eseményt népdal-összeállítással lövétei iskolások tették hangulatosabbá, emlékezetesebbé. A kiállítás anyaga Lövétének és környékének hétköznapjaiba nyújt betekintést, ad ízelítőt változatos életképeken és tájrészleteken keresztül. Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. A mulandósággal számot vetve, a megőrizhetetlen megőrzésére tett kísérletként is felfoghatjuk ezeknek a képeknek a létrejöttét, megszületését. A fényképészek a folyton változó-haladó életből ellesték, kiválasztották az általuk rögzítésre érdemesnek ítélt pillanatokat, melyeket képekké alkottak. A kép dokumentatív funkcióján túl a mindenkori céljuk az, hogy esztétikusan örökítsék meg, adják vissza a látottakat: a népélet mindennapjait, az ember által alkotott és alakított környezetet. Mindemellett a tábor résztvevői fényképezőgépeik lencséivel, a kétajtójú jelent is pásztázva, annak nemcsak a múltba tor-kolló, hanem a jövőre nyíló ajtóin túlra is átkandikáltak. A 33. fotótáborban részt vevő fényképészek: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Egyed József (Lövéte), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Szabó Béla (Öttevény – Magyarország), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), Vitos Hajnal (Csíksomlyó), „hagyományukhoz híven átfésülik a falut” és vizuális értékmentést végeznek, mivel a megörökítésre érdemes pillanatokat, a múló jelent fényképezőgépeik segítségével rögzítik, ugyanakkor nem maradhatnak ki a sorból a jelenkor ízlésvilágát, vívmányait reflektáló képek sem.
Lövéte Hargita megye délnyugati részén terül el, és az egykori Udvarhely vármegye (1876. évi megyerendezés előtt Udvarhelyszék) egyik legszínesebb természeti és néprajzi kistájának, a Homoród mentének, ezen belül pedig a Kis-Homoród völgyének legnépesebb községe. Fekvése, „mely magas, sűrűn egymás mellé és egymás fölé épített házaival, különösen a távolból festőileg szép tájat alkot”, viszonylag kedvezőnek mondható. Alaprajzát tekintve a község halmaztelepülés. Vagyis belsőségei és házai rendszertelen összevisszaságban állnak, telkei és telektömbjei többnyire szabálytalan alakúak, utcái zegzugosak (kivételt képeznek az 1913. évi, valamint az 1970–72-es földcsuszamlások után épült falurészek, mint Pósfalu, Tófalva vagy Újnegyed). A telkek felaprózódása következtében, besűrűsödés útján vált halmazfaluvá. Jellegzetes emeletes kőházai régebb építészeti szempontból is érdekessé tették. Manapság egyre kevesebbet látni belőlük. A XIX. század elején még a rideg és félrideg állattartás dívott itt. Ökrök, tehenek, lovak, juhok, kecskék, disznók nagy számban legeltek a nyomáshatáron és a tágas füves havasi legelőkön. A teleltetés a havason gyűjtött szénával folyt. Ez új havasi szállások, tanyák építéséhez vezetett (Vargyas völgye, Kékvize, Gyepü pataka, Szerepreze, Gyékoskő, Cifrabükk, Vészmező stb.). Ezek rendszerint az irtásokon jöttek létre. Az irtásföldek az erdős, bokros területek kaszálókká való átalakítása során keletkeztek. A kezdetleges „nyári szállások” a későbbiekben, mivel a széna hazahordása túl költséges lett volna, s az állatok trágyájára a sovány füvű havasi kaszálókon is nagy szükség volt, állandóan lakottá váltak. Az állattartásból származó jövedelem mellett az erdőgazdálkodás (deszkametszés, zsindelykészítés, szénégetés, hamuzsírfőzés, fafaragás), a vasbányászat, bizonyos időszakokban pedig a mészégetés, szekeresség és a sóbányászat nyújtott alapot a megélhetéshez. Mindezek ellenére a legbiztosabb megélhetési alapnak, bármilyen szűkös is volt a jó szántóföld errefelé, a földet, a földműves munkát tartották évszázadokon át. A foglalkozás terén két évtizede még a vasipar és a bányaipar volt a meghatározó, ugyanis a férfiak többsége a szenkeresztbányai vasüzembe és a hargitafürdői kaolinbányába járt dolgozni. 1990 után általánossá vált a Magyarországon való munkavállalás. A község I–VIII. osztályos iskolája 1993-tól hivatalosan a Székely Mózes nevét viseli. A névadás nem volt véletlen, ugyanis az iskolaépületek a Lövétét egykoron birtokló Székely Mózes, az egyetlen székely származású fejedelem udvarházának „romjai” szomszédságában állnak (Udvarkert). Lövéte határa a megye turisztikai zónáinak szerves része. Nemcsak a táj lenyűgöző szépsége, sajátos klímája, az üdülésre alkalmas helyek, a nádasszéki gyógyfürdő, a község sajátos népi építészete vagy a több mint 15 borvízforrás vonzza ide a turistákat (a leghíresebbek Kirulyfürdő környékén törnek a felszínre), hanem az a hagyományos vendégszeretet is, amely a község székely-magyar lakosságát határainkon kívül is ismertté tette. Lövéte és környéke az év bármely szakában kiválóan alkalmas turizmusra, minden évszaknak megvan itt a maga varázsa és szépsége. Aki csak egyetlenegyszer is ellátogatott Lövétére, a Vargyas völgyébe (Székely-Szeltersz), vagy aki Sólyomkő sziklabércéről betekintett Tolvajos (Kéruly vize) haragoszöld völgyébe, az újra visszakívánkozik erre a vidékre.
Az Orbán Balázs nevét viselő 33. dokumentarista fotótábor Lövéte község önkormányzatának, valamint Hargita Megye Tanácsának a támogatásával kerülhetett megszervezésre 2016. április 22–29. között. A képanyag 2017. július 31-ig tekinthető meg Székelyudvarhelyen, majd ezt követően Lövéte falu következik, ott kerülnek bemutatásra a fényképek. Népújság (Marosvásárhely)

Együttélés negatív spirálban (Antal Árpád polgármesterrel a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélésről)
Nem lehet tárgyalni, mégis tárgyalni kell a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélés problémáiról, tartja Antal Árpád. A város polgármesterével támadásokról, védekezésekről és a Guruianu-ügyről is beszélgettünk.
– Sepsiszentgyörgy elmúlt szűk évtizede szép megvalósításokat és elmaradásokat egyaránt hozott, a magyar–román együttélés ügye azonban nem tekinthető sikertörténetnek. Miért nem sikerült példaértékű modus vivendit kialakítani?
– Kezdjük onnan, hogy a 2008-as önkormányzati választási kampány során indult a Pentru Comunitate (A közösségért) elnevezésű román civil kezdeményezés, amelynek keretében fiatal román civilek vették fel a harcot a hagyományos román pártokkal és képviselőikkel. Ebből a csapatból került akkor a városi önkormányzatba független képviselőként Mădălin Guruianu. Olyan körülmények között, hogy a román pártok közös listát indítottak a választáson. Akkor ez jó alapnak tűnt a magyar–román együttélés előremozdításához. Az a típusú, nagyon szélsőséges, intoleráns, magyarellenes politikai képviselet ugyanis, amelyet a többi román képviselő felvállalt, nem foglalkoztatja az itt élő románság jelentős többségét. Megítélésem szerint a szentgyörgyi románok sokkal kisebb mértékben elégedettek a képviseletükkel, mint a szentgyörgyi magyarok. Őket elsősorban az érdekli, hogy a gyerekeiket tudják román óvodába, iskolába járatni, és erre Szentgyörgyön adottak a lehetőségek. Meg hogy javuljon az infrastruktúra, jobb körülmények között tudjanak közlekedni, legyenek munkahelyeik, hogy ne kelljen elmenniük a városból.
– A legutóbbi népszámlálás mégis román népességcsökkenést jelzett...
– Ne feledjük, hogy nagyon erős mágnesek működnek a közelünkben. Annak a román embernek, akit zavar a magyar környezet, mindössze 30 kilométerrel kell arrébb költöznie, de az ország 200 kilométerre fekvő fővárosa is közelinek számít, és roppant nagy a vonzereje. A magyarok esetében mindez azért nem működik hasonló hatásfokkal, mert számukra a város sokkal többet jelent puszta megélhetésnél. Az egyetemet végző román fiatalok jelentős hányada nem tér vissza Szentgyörgyre, és épp az a baj, hogy a helyi románság képviselői nem akarnak ezzel a helyzettel szembesülni, megoldásokat találni. Ők azt szeretnék elérni, hogy Sepsiszentgyörgy román többségű város legyen, mert úgy gondolják, akkor majd nem mennek el innen fiataljaik. Márpedig erre elég kevés esély kínálkozik.
– Mégis miért tűnt önmagában jó alapnak az előrelépéshez, hogy egy független román jelölt önkormányzati képviselői mandátumot nyert?
– Korábban parlamenti képviselőként az autonómia eszméjének egyik zászlóhordozója voltam, és úgy gondoltam, ezt önkormányzati vezetőként is folytatnom kell. Olyan eszközökkel is, mint például a kulturális autonómia érvényesítése, ami ugyebár arról szól, hogy ahol egy közösség kisebbségben van, jogosult dönteni az őt érintő kérdésekben. Ennek szellemében azt próbáltam megvalósítani, hogy mindenben, ami a román iskolákról, színházról, kulturális pályázatokról vagy a Pro Urbe díj odaítéléséről szól, elsődlegesen a négy román tanácsos alkosson véleményt. Ha négyük közül hárman valamire rábólintanak, akkor a magyar többségű testület sorakozzon fel a döntésük mellett. Ennek szellemében nem vétóztuk meg 2009-ben Buda Stela Pro Urbe díjra jelölését, holott erős ellenérzéseink voltak a javaslattal szemben. – A román közösség is gesztusértékűként kezelte ezt a döntést? – Nem érkezett különösebb reakció a részükről, természetesnek tartották, hogy ennek így kellett történnie. Semmiféle bizalomerősítő hatását nem tapasztaltuk, továbbra is gond maradt, hogy miért nem megyünk december elsejét ünnepelni. Mindig akadtak témák, problémák, amelyek elnyomták e döntésünk üzenettartalmát. A Mihai Viteazul tér rendezése is hasonlóan visszhangtalan és viszonzatlan maradt. Mégsem állíthatom, hogy a 2008–2011 közötti gesztusainkat a román közösség nem hálálta meg, hiszen a 2012-es választáson a szavazó románok 40 százaléka rám adta a voksát – négy román jelölt ellenében. Én ezt úgy fordítom le, hogy az emberek értékelték a gesztusokat, politikai képviseletük azonban nem. – Mégis akkoriban kezdődött el a máig tomboló harc az önkormányzatok és a prefektúra intézménye között. Vagy épp ezért?
– A harc onnan indult, hogy Codrin Munteanu prefektus olyan dolgokat kezdett feszegetni, amelyek korábban nem voltak a román–magyar helyi szintű viták részei. A székely zászlót 2008-ban tettük ki a polgármesteri hivatal homlokzatára, a magyar feliratokat, szimbólumainkat célzó nagyon rendszerezett, pontosan időzített prefektusi támadásözön viszont 2011-ben kezdődött. Mindez olyan szintre süllyesztette a magyar–román viszonyt, amelyben mi folyamatos védekezésre kényszerültünk, hiszen szerzett jogokat voltunk kénytelenek megvédeni. – A fiatal románoknak erre a folyamatra nem volt befolyásuk, vagy szándék sem rá?
– Ennek a civil közösségnek a két legmarkánsabb egyénisége időközben politikai pályára lépett: Mădălin Guruianu a liberális párt, Dan Manolăchescu pedig a Demokrata Párt megyei szervezetének elnöke lett. Felcsillant a remény, hogy általuk a két párt viszonyulása megváltozik. Sajnos, nem ez történt. Dan hamar bedobta a törülközőt, hagyta a politikát, Mădălin továbbvitte, de megyei szinten továbbra is a Szociáldemokrata Párt maradt a legerősebb. Minden visszaalakult a régi helyi politikai elit által vezetett társadalommá. A Ioan Lăcătușu körül formálódó székelyföldi románok civil fóruma – amely nem legitim közösség, hiszen soha nem méretkezett meg választáson –, az ortodox egyház igyekezett diktálni a román politikai döntéseket, elvárásokat fogalmaztak meg irányukba. És elsősorban a prefektusok ügyében váltak „királycsinálókká”.
– Nem segíthetett volna ebben a Guruianu-vonal erősítése? Az időnként megoldásként felmerülő változat, a román alpolgármester megválasztása?
– Amikor 2012-ben kétharmados többséggel győzött az RMDSZ, fel sem merült a kérdés, hogy a románok benyújtsák a számlát az alpolgármesterség tekintetében. Erre csak 2016-ben került sor, amikor az RMDSZ még nagyobbat nyert. Ez azonban Mădălin magánakciója volt, semmilyen egyeztetés nem előzte meg, sem alkudozás. Egy reggel arra ébredtem: Mădălin Guruianu polgármesteri tisztségre pályázik, hogy alpolgármester legyen. Ezt így fogalmazta meg kampányplakátjain is. Pillanatig sem állítom, hogy ne lehetne alpolgármester, sőt, ő lenne az első azon a listámon, hogy kivel dolgoznék együtt szívesen. Az a benyomásom azonban, hogy a kérése visszautasítására való hivatkozás nem volt egyéb, mint Szentgyörgyről való távozásának elegáns ürügye. Számomra kérdőjeles az ő titkosszolgálati beszervezésének története is. Az a sztori akkor lenne hiteles, ha a megkeresést követően kiáll a nyilvánosság elé, és jelzi a szándék tényét. Egy jogállamban persze nem szabadna előfordulnia, hogy egy titkosszolgálat politikust vagy közéleti civilt próbál beszervezni. A helyzetünket azonban jól érzékeltette, amikor egy korábbi román belügyminiszter megkérdezte tőlem: Árpi, hogy bírod Szentgyörgyön annyi szekus között?
– Mennyire tartja valósnak azokat a párhuzamokat, amelyeket magyarok és románok egyaránt lobogtatnak: magyar alpolgármester Brassóban, Kolozsváron, Aradon?
– Nagyon hamisak ezek a párhuzamok. Brassóban például nem azért lett magyar alpolgármester, mert gesztust akartak tenni az ottani magyarságnak, hanem azért, mert az RMDSZ nélkül nem jött volna ki az aktuális politikai matematika azok számára, akik többséget akartak alkotni a brassói önkormányzatban. Kolozsváron is hasonló volt a helyzet. Olyan is előfordul, hogy politikai befektetés gyanánt, de az emberi teljesítmény alapján is megtartják a magyar vezetőt, akkor is, ha már nincs szükség az RMDSZ szavazataira. Hasonló történt Aradon. De ezek mögött is többnyire politikai számítások húzódnak, legtöbb helyen a kétharmados többség biztosításához kell az a két-három szavazat.
– Szentgyörgyön nem beszélhetünk a politikai matek szükségességéről. Más szempontok képbe kerülhetnek? – Továbbra is tartom magam korábbi vállalásomhoz: abban a pillanatban, amint a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság vezetésében és állományában is érvényesül a város magyarságának 75 százalékos aránya, indítványozni fogom román alpolgármester kinevezését. Addig azonban senki se várja el, hogy feladjuk ezeket a tisztségeket a magyarság egyetlen bástyáját jelentő önkormányzatokban. Hiszen ha a dekoncentrált intézmények élén fel is bukkannak magyarok, olyan még a kommunista időkben sem fordult elő, hogy a rendőrségnél legalább parancsnokhelyettesi szinten ne legyen magyar ember. Fontos elvi alapkérdés, hogy a választott tisztségek ne képezzék alku tárgyát, ennek ellenére el tudok képzelni román alpolgármestert Sepsiszentgyörgyön, ha teljesülnek az előbb felsorolt igényeink.
– Beszélhetünk erre irányuló próbálkozásokról?
– Beszélgetések, próbálkozások voltak. Amióta azonban a prefektúra 2011-ben elindította szökőárszerű támadását szimbólumaink és nyelvhasználatunk ellen, erre nincs valós lehetőség. Hogy lehet párbeszédet kezdeményezni azokkal, akik az erdélyi magyarság felszámolását célozzák? Mit lehet kezdeni például a románok civil fórumának legutóbbi nyilatkozatával, amely fölösleges luxusnak nevezi az egészségügyben a magyarnyelv-használatot? Mi a baj azzal, ha egy magyar gyermek vagy idős ember el tudja mondani a kórházban, hol fáj? Kinek a jogait, érdekeit sérti ez? Ki lesz ezzel kevesebb? Vagy mit kezdjünk a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében tett kijelentéssel, miszerint a magyar politikum élő pajzsként használja a gyermekeket?
– Merre vezethet az út tovább? Egyáltalán: van ilyen?
– Muszáj utakat, megoldásokat keresnünk. Épp a Pro Urbe kitüntetés kapcsán nemrég leültem az ortodox egyház és a román civil fórum képviselőivel, és azt ajánlottam, hogy öt magyar és öt román részvételével hozzunk létre egy kerekasztalt. Nem érdekel, ki lesz az az öt román, egyetlen kikötésem van: öt olyan ember legyen, aki képes végrehajtani, amiben megegyezünk. Nem konkrét végrehajtó hatalomra gondolok, mert formális hatalommal talán nem rendelkeznek, informálissal azonban annál inkább. Listázzuk mihamarabb a problémákat, mert meggyőződésem, hogy van legalább harminc olyan kérdés, amelyre két hét alatt választ találunk. Mert valahogyan ki kell törnünk ebből a negatív spirálból, amelyet egy sor paranoia táplál.
Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az íróvá lett ügyvéd
A kézdivásárhelyi születésű, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Kiss István Éld az álmaid, ne álmodd az életed! című könyvét péntek délután népes érdeklődő jelenlétében mutatták be szülővárosában a Kosztándi Képtárban. A könyvet Szakáts Gyöngyike ismertette, és beszélgetett a szerzővel.
A jogász végzettségű szerző már közölt két szakkönyvet, a napokban megjelent kötete első irodalmi műve, amelyet a közelmúltban elhunyt édesanyja emlékére állított össze, és széles skálán mutatja be azokat a hétköznapi történéseket, amelyeket a szerző sajátos vagy nem sajátos látásmódja által papírra vetett vagy virtuális felületen tett közzé. Az ügyvéd külön köszönetet mondott mindazoknak, akik más székelyföldi városokból érkeztek a könyvbemutatóra, és azt is elmondta, megtiszteltetés számára, hogy a 79 éves dr. Bíró Géza ny. főorvos, az új városi kórház megálmodója és kivitelezője, könyvének egyik szereplője is jelen van a rendezvényen. Kiss István azt is elárulta, Csurulya László barátja biztatására döntötte el, hogy könyvbe szerkeszti addigi írásait.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

26. Erdélyi Magyar Tudományos Napok
A víz maga az élet
Érdekes, jó hangulatú, számos új ismeretet is tartalmazó előadásokat hallgathatott, aki részt vett a 26. EMT-napokon. Nagy kár, hogy az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság (EMT) által idén az éltető víz köré szerveződő előadássorozatra alig kéttucat ember volt kíváncsi.
Szakács Zoltán megyei EMT-elnök felvezetőjében említést is tett arról, hogy sikertelenül próbálnak kapcsolatot teremteni az ifjúsággal, mi több, a felnőtt műszaki értelmiség is erősen „kopik”. Makfalvi Zsuzsa, a Székely Mikó Kollégium tanára a Föld vízkészletéről szólva rámutatott arra, hogy – arányait tekintve – nem biztos, helyes az, ha arról beszélünk, hogy mennyi víz van a Földön, sokkal jobban megfelelne a valóságnak, ha azt mondanánk, van néhány (kontinensnek nevezett) sziget a vízben.
– Ha a Földön lévő összvízmennyiséget 100 vedernek vesszük, akkor ebből 99,5 veder a világ-óceánban, a kőzetekben, a jégtakaróban és más, ember által nem elérhető helyen van. Amiből mi élünk, az egy fél veder víz, s ennek is nagy része a felszín alatt van, valójában hozzáférni egy-két decihez tudunk – mutatott rá az előadó az arányokra. A gyógyvizek hasznosítása ivókúra formájában című előadásában dr. Albert István a Benkő-borvíznek a gyomorműködésre kifejtett felette hasznos hatásáról beszélt, és azt mondta: epe-, vese-, hasnyálmirigy-megbetegedésekben önálló orvosságként, vagy gyógyszer kiegészítőként használható.
Ugron Noémi, a sepsiszentgyörgyi vízművek mérnöke azt az utat vázolta, amit a víz a kutaktól a csapig megtesz, és úgy fogalmazott: Háromszéken jó minőségű, ivásra mindenkor alkalmas víz folyik a csapokon. Kérdésre válaszolva leszögezte: semmilyen alapja nincs annak, hogy Sepsiszentgyörgy alacsonyabban fekvő részein gyengébb minőségű víz folyna, mint máshol. Sándor László, a vízművek főmérnöke az árvizekről, azok okairól és a védekezés módozatairól beszélt. Külön kitért a hódokra, akik ugyan „okleveles hidrotechnikai mérnökök” lehetnének, de megkeserítik az árvízvédelmi szakemberek munkáját.
– Szép dolog a környezetvédelem, csak erről nem lesz egyszerű meggyőzni annak a falunak a lakosságát, amelyet – mondjuk – egy hódgaléria mentén bekövetkező gátszakadásban elönt a víz – vélekedett a szakember.
A főmérnök érvekkel cáfolta azt a felvetést, hogy a folyószabályozásra költött eurómilliókból inkább kárpótlást kellene adni az esetleges árvizek károsultjainak.
A mezőgazdasági kultúrák öntözéséről Bartha János mérnök beszélt. Kiderült: ahhoz, hogy a legjobb termőföldnek számító Szépmezőn versenyképes módon lehessen krumplit termeszteni, nagyjából ugyanakkora vízmennyiséggel kell még öntözni a növényt, mint amennyi átlagosan, csapadék formájában, természetes módon lehull. Már, ha lehull, mert az országos meteorológia szolgálat statisztikája szerint az elmúlt 100 évben mindössze 10, csapadék szempontjából normális esztendő volt – fejtegette a szakember.
Puskás Melinda kertészmérnök a szobanövények vízháztartásáról mondott érdekes adatokat.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A mi kis virtuózaink
Immár harmadik éve, a hangversenyévad végén, Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház nagytermében bemutatkoznak a Plugor Sándor Művészeti Líceum zeneművészei, állóképpel lepnek meg a bejáratnál a drámaosztály hallgatói, az előcsarnokban pedig közszemlére állítják a képzőművészeti tanulók munkáit. Azt hiszem, nem tévedünk, ha megelőlegezzük nekik a művész megnevezést, nem csupán azért, mert páratlanul gazdag „anyaggal” leptek meg, de leginkább azért, mert amivel elénk léptek, az már művészet a javából. A drámaosztály, ifjú kora ellenére, már sokszor bizonyított, hisz az Osonó világra szóló sikereiben benne van az ő lelkük is. A festmények, grafikák sok lehetséges befutót előlegeznek, az eszközökben, megvalósítási változatokban gazdag kiállítás, úgy érzem, sok hozzáértőt és hozzá nem értőt is meglep.
A magyar televízióban éppen most futó Kis virtuózok elnevezésű vetélkedő adta az ötletet, hogy a líceum zenészeinek, szólóénekeseinek teljesítményét ugyancsak a virtuóz jelzővel illessem. Úgy gondolom, nem sok zeneművészeti iskola van, amely egyszerre ennyi nagyzenekart és nagykórust színpadra tudna szólítani. És nem akármilyen szinten! Micsoda iszonyatos munka van e kétórás szereplés mögött! A tanárok, a felnőtt művészek közül csak kevesen jelennek meg a színen ez alkalommal, csupán a karvezetők „lépnek” munkába egy-egy ilyen előadás alkalmával, de mellettük, mögöttük, velük együtt még ott vannak azok, nem is kevesen, akik ezeket a kis virtuózokat előkészítették, felkészítették a színpadra lépéshez. És közöttük többen vannak, akik tényleg elismert művészekként jelennek meg időnként rangos rendezvényeken, és milyen megelégedést jelent, hogy a tegnapi diákok közül jó páran ma már volt iskolájukban tanítanak.(Bocsássák meg nekem, hogy külön nem sorolom a neveket, mert akkor ott kellene sorakoznia a teljes tantestületnek!)
Tényleg igazi csemege volt ez a múlt hét végére meghirdetett hangverseny! Engem különösen megindított az Eufónia kórus feldolgozott népdalcsokra. Eszembe jutott, hogy ilyen könnyfakasztó hatással volt rám hosszú évekkel ezelőtt az a népdalfeldolgozás, az a Kodály-mű, melyet a pécsi Leöwey Gimnázium lánykórusa adott elő első szentgyörgyi vendégjátékukon a nagy tekintélyű Jandó Jenő tanár úr vezényletével. Ugyanezt éreztem akkor is, amikor 1972-ben, pécsi vendégszereplésünkkor Dancs Árpád vegyes kamarakórusa megbabonázott az Ültettem violát, várom kikeletjét kezdetű népdal kristálytiszta zengésével.(Azóta is megtanítom diákjaimnak ezt a népdal-csodát!) A mostani élményt külön megköszönöm Sipos Zoltánnak.
Végezetül hadd jegyezzem meg: éppen negyvenöt esztendeje, hogy az akkor egyetemista, ma világhírű zongoraművész, ifjú Jandó Jenő megtartotta élete első koncertjét a mára lerombolt Szakszervezeti Művelődési Palotában, nem éppen a legkorszerűbb zongorán!
Péter Sándor / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tanúságtevők emberközelben (Frigyesy Ágnes Sepsiszentgyörgyön)
Sepsiszentgyörgy volt az utolsó háromszéki állomása annak a körútnak, mely során az erdélyi közönség megismerhette Frigyesy Ágnes budapesti újságíró interjúkötetét, amelyben az általa erdélyi nagy tanúságtevőknek nevezett istenszolgákkal, Ferencz Béla Ervin, valamint Bíró János Antal ferences szerzetesekkel, illetve Tőkés István lelkipásztor-teológusprofesszorral, egykori püspökhelyettessel készített beszélgetések kaptak helyet.
Bedő Zoltán újságíró, házigazda felvezetőként Takaró Mihály irodalomtörténésznek Az Úr csodásan működik című könyvhöz írt előszavát olvasta fel, mely szerint hiánypótló és egyszersmind friss, eredeti munka Frigyesy Ágnes két év kitartó kutatása eredményeként megszületett kötete. A kiadvány ft. Urbán Erik érseki helynök, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának ajánlásával kerülhetett nyomdába. A könyv félmúltat és jelent összekötve, felekezeti korlátokon túllépve három istenszolga életét mutatja be, példát állítva ezáltal a 21. század magyarsága elé a hit, a szeretet és a remény megtartó erejéről három kivételesen hosszú, szenvedésekkel, nélkülözéssel és üldöztetéssel tarkított, de végig a Gondviselés kísérte életpályán keresztül. A házigazda felvetésére Frigyesy Ágnes úgy vélte, a kötet létrejötte nem véletlen, és abban, hogy mondhatni az utolsó pillanatban sikerült ily mélységekben megszólaltatnia e három különleges életű istenszolgát – mindhárman 2016-ban távoztak az élők sorából –, talán az is nagy szerepet játszott, hogy ő maga is keresztény gyökerű családból származott (a férfiak a piarista iskolák növendékei), s a rendszerváltást követően megtalálta az utat a keresztény újságírás irányába. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a Mindszenty Alapítványhoz került, ahol az egykori bíboros hagyatékának hazahozásán dolgozott mások mellett az emigrációban élő Szőke János atya. Általa erősödött meg hitében, és végképp erre a pályára lépett, majd az erdélyi rokoni szálak révén megismerhette a két ferences atyát, valamint Tőkés Istvánt. Ervin atyához az újságírói kíváncsiság vonzotta, és elsőként sikerült beszélnie a rendszerváltást követően a gyergyószárhegyi kolostorban élő „remetével”. A beszélgetés végül életfogytig tartó barátsággá alakult. Tőkés Istvánnal való ismeretsége is szép múltra tekint vissza, több mint tizenöt éves mély barátságról van szó – amely fia, Tőkés László volt püspök, egykori temesvári lelkipásztor révén szökkent szárba –, és amelynek végén született meg a könyvben olvasható interjú, illetve e bensőséges viszony révén kerülhettek hozzá a közölt fényképfelvételek, levelek. Bíró János Antal atyával sajátosabb viszonyt ápolt, mivel zárkózottabb, életéről mégis beszélni, írni kívánó emberről volt szó – idézte fel Frigyesy Ágnes. A könyvbemutató körút kapcsán elmondta, az állomásokat nem feltétlenül szándékosan választották ki, valahogy mégis keretesre alakul, hiszen Déván a Szent Ferenc Alapítványnál kezdték, majd Csíksomlyón (Ervin atya utolsó lakhelyén) zárják. Az alapítvány vezetője, Böjte Csaba atya mindkét szerzeteshez szorosan kötődik. A könyv címének választott, Az Úr csodásan működik megállapítás azonos azzal a tanáccsal, amellyel Ervin atya Böjte Csabát annak idején elindította a gyermekmentő pályájára, ami viszont nem lett volna lehetséges Csaba testvér áldozata nélkül, aki vállalta, hogy Szászvárosban a helyébe lép a szószéken, míg a máig működő mentőmissziót végzi – részletezte az összefüggéseket a szerző. A három, a kommunizmus alatt számtalan szenvedést (súlyos börtönéveket is) megélt istenszolga életútjának rövid – a kötetben szereplő – leírását, illetve kisebb, de a jellemüket híven visszaadó szövegrészletet Józsa Zsuzsanna újságíró, Damokos Kinga, illetve Tölgyesi Erik és Karola tolmácsolta, utóbbiak egyházi énekekkel is ünnepélyessé téve a baráti hangulatú találkozót. Frigyesy Ágnes kiegészítésnek szánt történeteiből – az ismerkedések körülményei, az atyák mellett, valamint Tőkés István családjában megélt élmények – egy még emberibb képet ismerhettek meg az érdeklődők (a kilencvenedik évén túl lévő Ervin atya foglalatosságai, Tőkés István személyes hangvételű, gyöngybetűkkel a szerzőnek írt levelei, Bíró és Ervin atya emlékei Márton Áron püspökről), amint arra is fény derült, hogy további feladat vár a szerzőre. Míg a két ferences szerzetes lelki és szellemi hagyatékát a rend viszi tovább, Tőkés István halála előtt arra kérte, lányával, Tőkés Eszterrel dolgozzák fel az egykori Securitate által róla összeállított dossziét.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírközlési kismúzeum – az élő csoda (Puskás Tivadar emléke Sepsiszentgyörgyön)
Hírközlési kismúzeum működik Sepsiszentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközépiskolában. A létesítményt 2016. szeptember 17-én avatták. Atyja Csáky Ernő villamosmérnök (fotó), nyugalmazott hírközlési katonatiszt, az iskola volt oktatója, a szó jó értelmében vett megszállott gyűjtő. A Puskás Tivadar Hírközlési Kismúzeum a névadó mérnök-feltalálónak állít emléket, bemutatja a híradás és a háromszéki rádióamatőr mozgalom történetét, Sepsiszentgyörgy posta- és távközléstörténetét, a sepsibodoki katonai egység hírközlő részlegének berendezéseit. Közel öt évtizedes gyűjtőmunka eredménye, számos szakemberrel konzultálva Csáky Ernő öt évet dolgozott azon, hogy felszerelje.
Színfolt a városban
Demeter Dávid iskolaigazgató lelkesen magyarázza: minden egyes intézmény keresi helyét a jelenlegi társadalomban, ők is. Az iskola profilja elektronika, elektrotechnika, számítástechnika, hírközlés, és szerencsés alakom adódott, amikor tanáruk óriási magángyűjteményét felajánlotta az iskolát támogató Puskás Tivadar Művelődési, Műszaki-Tudományos Alapítványnak múzeum létesítésére. Igyekezett úgy összeállítani, hogy múzeum mellett oktatásra is lehessen használni a berendezéseket, amelyek nagyrészt üzemképesek, ki lehet azokat próbálni. Tehát interaktív múzeum. Világunk felgyorsult az informatikával, internettel, mindenhez hozzá lehet férni, ha a diákot valami érdekli, utánanézhet, mondja az igazgató, hozzátéve, a tanárnak inkább irányítania kell őket, hogy dolgozzanak, keressék meg az információt. Ezt szolgálja a távközlési múzeum is, amely színfolt a város életében. Kinőheti magát, az iskola jelképe, mai szóval az iskola brandje lehet. A következőkben a múzeumra szeretnének építeni, felhasználni pályázatoknál, versenyek szervezésénél. Az igazgató minden érdeklődőt hív, nézzék meg, próbálják ki, főleg a tanárok tartsanak ott fizika- vagy műszakinevelés-órát.
A névadóról
A kismúzeum első részében Puskás Tivadar (1844–1893) életútját, munkásságát, emlékezetét bemutató tárlat látható. Ennek gazdája Puskás Attila sepsiszentgyörgyi biológus, szakíró. Érdeklődésünkre pontosított: nem közvetlen rokonok, csupán mindkettejük családja ugyanahhoz a ditrói Puskás nemzetséghez tartozik. Puskás Attila ismerteti a két folyosón elhelyezett tárlat anyagát: Puskás Tivadar eredetét, családfáját, életútját, emlékének ápolását, megvalósításait láthatjuk pannókon. Az érdeklődők filmet is megtekinthetnek a feltaláló munkásságáról.
Élő gyűjtemény
A továbbiakban Csáky Ernő mutatja be a múzeumot. Órákon át vezet, mesél, magyaráz. Minden tárgynak saját története van, s a gyűjtő az érdekesebbeket megosztja a látogatóval. Aztán a kézbe vett daraboknál mutatja, hogyan működnek, és tessékel, próbáljuk ki. A „gazda” sokat beüzemel közülük. Igazi élő múzeum ez.
A nagyterembe lépve elsőként a távközlés fejlődéstörténetét láthatjuk. A számítógépek története, az informatika szerepe követhető az emberi távközlés fejlődésében. Legelöl a műszaki informatikai eszközök láthatóak, amelyeket az idők folyamán használtak az emberek. Ennek kettős célja van, mondja vezetőnk: a gyerekek, akik nem tudják, hogyan nézett ki a lemezjátszó, megtekinthetik, vagy azt, hogy a kicsi számítógép milyen hatalmas műszaki eszköztárt helyettesít. Telefon, fax, mobiltelefon, fényképezőgép, vetítőgép, sokszorosító, televízió, videólejátszó, magnó, kazettásmagnó-készülékek sorakoznak tovább. A fiatalok nem ismerik a bakelitlemezt, de a felnőttek közül is kevesen láttak eredeti szénlemezt, amely szintén adathordozó. Megnézhető, megtapogatható.
A nagyteremben több mint félezer távközlési berendezést, rádiókészülékeket, mérő- és ellenőrző berendezéseket, hangrögzítő és -visszaadó készülékeket, első és második világháborús hírközlő berendezéseket, theatrophont, telefonhírmondót, rádiós kabint, őstelefonközpontot láthatunk. Ezek 90 százaléka működőképes. Csáky Ernő jó párat bemutat, kipróbál vagy kipróbáltat. Lehet jelt adni és venni, mérni és egy-egy eszköz hatását, teljesítményét megtapasztalni. Tehát interaktív kiállítás, élő technikatörténeti gyűjtemény ez. A fizikai, elektronikai kísérleteken kívül mindezeket rövidfilmeken is meg lehet nézni. A tárlat végigköveti a híradás történetét a kezdetektől napjainkig, bemutatja az informatika és számítástechnika szerepét a távközlésben és az emberi kommunikáció fejlődésében. Megismerhető a számoló- és számítógépek története, az ókor és a középkor hírközlése, majd a villamosság szerepe a hírközlésben. Távírógépek, különböző telefonok fejlettségi korszaknak megfelelően, megtudhatjuk, mi a rádióhullámok szerepe a hírközlésben. Megismerkedhetünk dr. Károly Iréneusz József (1854–1929) premontrei szerzetessel, fizikussal, aki a rádiótechnika úttörője volt. Már hónapokkal Popov és Marconi előtt használta a rádióhullámokat a hírközlésben. Láthatjuk laboratóriumát és készülékeit.
A Titanic tragédiája
Aztán egy érdekesség: az elsüllyedhetetlennek tartott Titanic luxushajó 1912. évi katasztrófáját idézhetjük fel a mintegy óceánjáró rádiósszobájában, tulajdonképpen a Marconi-féle adó-vevő működőképes másolatát kipróbálva. Visszahallgathatjuk a leadott S. O. S. jeleket, amelyekkel a süllyedő hajóról segítséget hívtak, s ez hozzájárult hatszáz ember megmeneküléséhez. Egy kisfilmen a tragédiát is bemutatják, egy korabeli túlélő csecsemő idős korában mesél az átéltekről. Egy részleg a katonai távközlés titkaival ismertet meg. A Varsói Szerződés keretében használt kis teljesítményű és kis kapacitású távközlő eszközöket láthatunk. Aki még teljesített katonai szolgálatot, ráismerhet néhány készülékre, legfőképpen a tábori telefonra. A háromszéki rádióamatőr-mozgalmat eleveníti fel egy másik részleg. Megismerkedhetünk a morzeábécével, és kipróbálhatók különböző készülékek.
Csáky Ernő bemutatja a theatrophont. A telefonhírmondó elődje volt, amelyet az 1880-as években készítettek Amerikában és Európában. A mikrofon korszerűsítése után a színházi műsorok távolsági közvetítésére használták. Ki lehet próbálni egy 1880-as párizsi theatrophont. Következik a telefonhírmondó, amely az előbbi korszerűsített változata, az első beszélő újság, Puskás Tivadar hírközlő találmánya, 1893. február 15-én szólalt meg először, a következő szavakkal: „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.” Önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így adásait csak a telefonállomásokon át hallgathatták. Egy hónappal később a telefonhírmondó már a március 16-án elhunyt Puskás Tivadar halálhírét közvetítette. Az érdeklődő fülhallgatóval hallgathatja a bejátszott híreket. Aztán ott van a szintén Puskás ötlete alapján megvalósított őstelefonközpont. Arrébb különböző reprezentatív rádiókészülékeket, televíziókat láthatunk, megismerkedhetünk történetükkel, de vannak telefonok és telefonközpontok, a Puskás-féle telefonközponttól egészen a mobiltelefonokig. A kismúzeum műszaki könyvgyűjteménye is helyet kapott a tárlaton. A bemutatott készülékek és felszerelések gyártására, ellenőrzésére és javítására használt szerszámkészletek és mérőműszerek találhatóak egy berendezett műhelysarokban. Postatörténet A kiállítás bemutatja Sepsiszentgyörgy posta- és távközléstörténetét. A városban 1835-ben nyílt meg a postahivatal, az 1870-es években beindult a Morse-féle távíró. 1881-ben törvény engedélyezte a magánhasználatú telefonvonalak létesítését. Az első jelentkezők között a volt a főispáni hivatal, a Kupferstich és Tsa. Szeszgyár, a Klinger Székely Szövőgyár, a Neumann–Schwarz-malom, a Jelzálog Hitelbank, Balázsovits Sándor és Ötves Pál gyógyszerész, dr. Mélik Endre, dr. Bene István és dr. Künnle Tivadar ügyvéd, Gyárfás Árpád, Fogolyán Endre és Fandrich Mayer kereskedő, Miklós Mátyás szállodabérlő, valamint a tűzoltóegység. A szomszédos kisteremben a sepsibodoki (Zalán melletti) katonai egység hírközlőrészlegének, Csáky Ernő egykori munkahelyének bemutatása következik.
Nyitott múzeum
A technikatörténeti kismúzeum lehetőséget biztosít különböző pedagógiai tevékenységekre. A múzeumlátogatáson kívül tarthatnak itt rádióamatőr-képzést, oktathatják a morzeábécét, bemutathatják elektromos és távközlési eszközök készítését, javítását, de alkalmas szakmai kirándulásokra, túlélési technikák tanulására, katasztrófavédelemben való részvételre, szakmai megbeszélésekre. Csáky Ernő gyűjteménygazda és Demeter Dávid iskolaigazgató is mondta, szívesen látnak osztályokat műszaki órákra.
Puskás Tivadar Rádióklub
Több mint két éve működik a rádióklub. Elnöke, Szabó Árpád meséli, hogy ők, akik annak idején rádiókommunikációt tanítottak, igyekeznek átadni tudásukat az új generációnak. Harmincéves kiesés volt, a mostani aktívak közül ő a legfiatalabb, és ő is már közel 60 éves. Nagyon nehezen tudnak olyan gyermekeket toborozni a csapatba, akiket igazán érdekel. Az első évben 10–20 gyerek jött, inkább az elektronika érdekelte őket, a rádiózás kevésbé, nagy részük lemorzsolódott, de néhánnyal versenyeken is voltak: három nagy nemzetközi bajnokságon vettek részt. Van egy országos első és európai 18., illetve 19. helyezésük. A nyugat-európai állomásokhoz képest technikai lehetőségeik szerényebbek, de a Puskás Tivadar Alapítvány által biztosított alap mellé az oktatók bevonták saját készülékeiket is. Tagtársuk, György Zsolt vállalkozó lehetőséget biztosít a Benedek-mezőn rádiós tábort is szervezni. A Puskás Tivadar Rádióklub együttműködési megállapodást kötött a megyei katasztrófavédelmi felügyelőséggel. Már bebizonyosodott, a rádiókommunikáció akkor is működik, amikor a mobiltelefon-hálózat összeomlott. Példaként említette, hogy 1989 decemberében, amikor Romániában zajlott a forradalom, a rádióamatőrök két óra alatt hálózatot alakítottak ki. Például a katonaság is az ő közvetítésükkel kommunikált Bukaresttel. Amikor 1990 januárjában indultak a segélyszállítmányok – akkor még nem volt GPS-rendszer –, a rádiósok közvetítésével irányították őket a célpontba.
A rádióklub igyekszik gyarapítani műszaki lehetőségeit, ehhez támogatókat keresnek. Céljuk, hogy minél több gyereket vonjanak be és fertőzzenek meg a rádiózás örömével, mondja az elnök.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hitünket cselekedetekkel tegyük élővé
Reformációs megemlékezések Alvincen, Vajasdon és Gyulafehérváron
A Nagyenyedi Református Egyházmegye a reformáció ötszáz éves évfordulóját egy jól szervezett, összetett, kétnapos, több helyszínen zajló ünnepséggel tisztelte meg. A reformáció bölcsőhelyei, Gyulafehérvár és Alvinc, történelmi szerepük révén is, kiemelt jelentőségűek a szórvány számára. Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész és az egyházmegye esperese volt az ünnepség megálmodója, egyben a rendezvények főszervezője. Nagyszámú vendég érkezett helyből, továbbá Budapestről, Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról, Nagyenyedről és még sok más gyülekezetből. Fél évezred történelmi pillanatai elevenedtek meg a hétvégén szakmai előadások, kiállítások, kulturális programok révén.
Reformációról szóló előadások, négy témakörben
Az alvinci Martinuzzi-kastélyban (Martinuzzi Fráter György 1482–1551) majd a helyi református templomban tartották az előadásokat, amelyek négy témakörbe tömörültek. I. Az erdélyi reformáció és európai kapcsolatai a 16–18. században; II. Az erdélyi reformáció etnikai háttere: szászok, magyarok és románok. Kölcsönhatások, ellentétek; III. Az erdélyi reformáció 18. századi önmeghatározása: pietizmus, peregrináció és felvilágosodás; IV. Sokszínűség és tolerancia. A reformáció 3. ága (anabaptisták, unitáriusok, szombatosok). Az első napon előadást tartott Kiss Erika (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), Feiszt György (Szombathely), Gudor Kund Botond (Gyulafehérvár), Fopkje van de Beek (Hollandia), Gróf László (Oxford), Kolumbán Vilmos József (Kolozsvár), Ana Dumitran (Gyulafehérvár), Szabó Emília (Gyulafehérvár), Verók Attila (Eger), Bálint Emese (Firenze), Dr. Ridovics Anna (Budapest)
A rendkívül érdekfeszítő előadásokat kérdések és hozzászólások követték. Ezek közül kiemelném a következőket: Protestáns szimbólumok a magyar heraldikában (Feiszt György), A Gyulafehérvári Káptalan felbomlásától a Gyulafehérvári Református Egyházmegye kialakulásáig: a szász–magyar Alvinc szerepe a református adminisztráció kiépítésében (Gudor Kund Botond), Felekezetiség és tudósság: Buczy Emil levelezése Kazinczyval (Szabó Emília), Erdély mint hallei protestáns missziós terület a 18. században (Verók Attila), Hutterita, habán életmód és kézművesség kutatásának legfrissebb eredményei (Ridovics Anna).
Józsa Miklós
Alvinc „bölcsőhely” jellegét történelme igazolja
Az alvinci felújított templomban pénteken délután folytatódott a program klasszikus zeneművekből összeállított hangversennyel, amit Oláh Mátyás református lelkipásztor és Oláh Emese, a Kolozsvári Zenekonzervatórium doktorandusza mutatott be. Ezt követően Gudor Botond megnyitotta Az alvinci magyar múlt emlékei kiállítást. Ioan Josan Josif helyi polgármester üdvözlő és a reformáció hatásait értékelő rövid beszédet tartott. A jelen levő görögkatolikus és ortodox papok megköszönték a meghívást, és üdvözletük mellett hangsúlyozták, hogy mindannyian egy „nyájhoz” tartozunk.
A kiállítás anyagában érdekes adatokat találunk a bíborosi rangot elért Martinuzzi Fráter György tevékenységéről, aki volt barát, katona, országos és erdélyi politikus. Az erdélyi fejedelemség előhívójának tartják. Más adatok az alvinczi kabán telepről és a telepesekről (újkeresztények) szólnak, akiknek magas fokú mesterségbeli tudásuk volt. Az alvinci református templom története Alvinc „bölcsőhely” jellegét bizonyítja.
Emlékjelhagyás Vajasdon
Az ünnepi rendezvénysorozat másnapján két, reformációs emlékeket őrző központba igyekeztek a résztvevők, Vajasdra majd Gyulafehérvárra. Vajasdon megkoszorúzták az új táblával ellátott kopjafát, és emlékjelhagyásra került sor. Kató Béla püspök hirdetett igét, megemlékezett a tavalyi Bethlen Gábor ünnepségről, a falu idetelepítésének évfordulójáról. Kijelentése szerint a vajasdi gyülekezetben, de minden más református közösségben fontos a jobb utáni vágyakozás, a bizalom, az előretekintés, valamint a hit a feltámadásban. Az ünnepség másik jeles vendége Csulák Péter kolozsvári magyar konzul volt, aki hozzászólásában kreatív eseményként értékelte az ünnepet, és kiemelte a bibliafordítás jelentőségét, amely az idők folyamán erősítette az identitástudatot. A vajasdi templomi ünnepségen fellépett a Bethlen Gábor Kollégiumban Fórika Éva ny. zenetanárnő által létesített leánykórus, eredeti erdélyi népi ruhákba öltözve.
Az „ige egyházának” bátor kiállása
Gyulafehérváron a református templom megtelt az ünneplőkkel. Gudor Botond esperes hirdette az igét, aki többek között kifejtette: akkoriban nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egyházunk kiálljon az „ige” mellett. Ezért is vált az „ige egyházává.” Csulák Péter konzul szerint ma is a reformáció értékeire alapozva gyűltünk össze. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatója – aki az ünnepségen, iskoláján kívül, az RMDSZ Fehér megyei szervezetét és a Dr. Szász Pál Egyesületet is képviselte – kijelentette, hogy a „kollégium felvállalta azt, hogy református intézménynek vallja magát.”
A templomban megjelentek a helyi román világi és egyházi vezetők is. Gabriel Pleşa, Gyulafehérvár alpogármestere azokról a hatásokról beszélt, amelyek a reformáció után megváltoztatták Erdély akkori társadalmát. Növelte a program ünnepélyességét a Bethlen-kollégium neves Collegium Gabrielense együttesének fellépése.
Értékeket teremtő a református vallás
A parókia udvarán lezajlott koszorúzás után az ünneplő sereg felvonult a Várba, a Székesegyházba. A történelmi emlékeket hordozó katolikus templomban Horváth István esperes az ökumenia jegyében üdvözölte a megjelenteket. Kató Béla püspök méltatta a reformáció jelentőségét.
A megemlékezés ezután a közeli Unirea Egyesülés Múzeumban folytatódott, ahol Gabriel Rustoiu igazgató mutatta be a kétszáz éve még virágzó pietizmus történetéről szóló kiállítást. August Hermann Francke (1663–1727) a pietista mozgalom iskolaalapító egyénisége, akinek munkássága hatott a magyar elemi iskola megjelenésére is. Vanek Attila, az Egri Egyetem tanára az együttműködésről beszélt, amelynek keretében az Európát bejárt kiállítást Gyulafehérvárra is sikerült elhozni. Kató Béla felszólalásában megjegyezte, hogy Erdély aranykorát a református fejedelmeknek köszönhetjük, és legalább három generáció szükségeltetik, hogy igazi értékek keletkezzenek. Az ötszáz éves reformáció tehát egy kipróbált, értékeket teremtő vallás. A múzeum előtti szabadtéri kiállításon régi református templomainkat láthattuk a kinagyított fotókon: id. Lőrincz Zoltán, ifj Lőrincz Konrád ref. lelkész, valamint Kis Géza munkáit.
A Gyulafehérvári Művelődési Házban a közönség kedvére lazíthatott és szórakozhatott. A műsort a „székely-szórvány tengely” jegyében működő, Kovászna megyei testvérgyülekezet támogatása tette lehetővé. Sepsiszentgyörgy segítségével önálló műsort mutattak be az Evilági zenekar közreműködésével. Szép sikert arattak modern, dallamos muzsikájukkal. Ezután felléptek a megyei néptáncegyüttesek (Vajasdi Margaréta Népi Együttes, Miriszló Gyöngye, a Csombordi Pipacsom néptáncegyüttes, a Magyarlapádi Piros Pántlikás zenekar, Boros Erzsébet népdalénekes), végül a műsor a Sepsiszentgyörgyi Népi Együttes felvidéki táncaival zárult nagy sikerrel.
A nagy szórvány-ünnepség egyik legnagyobb eredménye, hogy az emberek találkoztak egymással, megerősödtek hitükben, történelmi tudásukban. Fontos tanulsága pedig: megmaradni református magyarnak és a „hitet cselekedetekkel élővé tenni.”
Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)

Felújították a sepsikilyéni unitárius templom Szent László-freskóját
Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent-László legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok - mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója. A megújult freskót szerdán avatták fel ünnepélyes keretek között a közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozó településen. Diószegi László elmondta: a templom falképeit már a XIX. század végén feltárták, de visszameszelték, majd az 1980-as évek végén kezdődött egy kutatás, amikor a templom súlyosan károsodott egy földrengés következtében.
Az igazgató rámutatott: 30 évig tartott a falképek restaurálása, amelyek a templomhajó teljes felületét befedik mind a déli, mind a nyugati, mind az északi falon. Az északi falat borító freskón látható a Szent László-legenda, amely kivételesen jó állapotban maradt meg - tette hozzá. Gyülekezete már nincs a templomnak, de a városnak és az unitárius egyháznak az a szándéka, hogy rendszeresen hangversenyeket, esküvőket és keresztelőket tartanak ott, ami azért fontos, mert irányt mutathat, miként szolgálhatják a közösséget a gyülekezet nélkül maradt értékes templomok - mondta az igazgató.
Hangsúlyozta: a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében 2016-ban 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, ezek között vannak kisebb méretű kutatások, de szép számban találhatók teljeskörű felújítási munkálatok is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is. Erdélyben körülbelül 30 műemléken dolgoznak, főleg templomokon, ugyanis Erdélyben sok Árpád-kori templom van - mondta Diószegi László. Kiss Lóránd marosvásárhelyi falkép-restaurátor az MTI-nek elmondta: feltételezhetően a XIV. század végén és XV. század elején készült a sepsikilyéni falkép. A kutatások azt mutatják, hogy Székelyföldön igencsak közkedvelt szent volt Szent László, akinek a legendája is rendkívül ismert volt. A falkép viszonylag épen megmaradt, így az értelmezhetősége sokat javult a viszonylag kevés restaurátori kiegészítéseknek köszönhetően. Transindex.ro

Zsúfolásig telt szerdán késő délután a sepsikilyéni unitárius templom a Szent László-legenda képsorát is tartalmazó freskók restaurálása befejezésének alkalmából tartott ünnepi hálaadó istentiszteleten. A jelképes átadáson a falképeket bemutató Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész a Szent László-évben az esztendő kiemelkedő eseményének nevezte a szerdait. A restaurálást a Kiss Loránd falkép-restaurátor által vezetett marosvásárhelyi Apsis Kft. munkatársai végezték.
Egyházi énekek után Kovács István sepsiszentgyörgyi-sepsikilyéni unitárius lelkipásztor olvasott fel a Bibliából (a 90. zsoltárból) és mondott imát, majd köszöntötte az egybegyűlteket. Hívó szavára egyperces néma felállással adóztak Kónya Ádám művelődéstörténész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója, Máté László műépítész és Bereczki Csilla restaurátor emlékének. Utóbbi restaurálta a templom kazettás mennyezetét, tegnap temették Ausztráliában. Kónya Ádám a templom megmentésében, a falképek feltárásában buzgólkodott, a tíz éve elhunyt Máté László szintén szívügyének tekintette az épület helyreállítását. A csendes emlékezést követően Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi segédlelkész töltötte be a ceremóniamester szerepét. Jánó Mihály művészettörténész a templom építéstörténetét elevenítette fel. Kitért arra is, hogy Huszka József az 1880-as években feltárta a falképeket, akvarellmásolatokat készített, de az egyház kérésére vissza kellett meszeltetnie azokat. Említette Székely Zoltán régész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója ásatását, Kónya Ádám és Máté László szerepét a feltárásban, restaurálásban. Kitért az 1989 decemberében létrejött sepsiszentgyörgyi M Műhely és az 1990 tavaszán alakult Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, Románia első műemlékvédelmi intézménye létrejöttére. Majd előadást tartott a falképekről, kiemelve egy-egy igazán érdekes jelenetet, alakot vagy csak részletet. A kései gótika és korai reneszánsz hatásai egyaránt felfedezhetőek, Jánó Mihály az 1400-as évek első évtizedeire datálja a freskók keletkezését. A falképsorok két regiszterben futnak végig a déli, nyugati és északi falon. A déli falon indulva Krisztus szenvedéstörténetét láthatjuk. Jánó Mihály kiemelte, a képi elbeszélés mozgalmas, arckifejezések, tekintetek sugároznak. Az utolsó vacsora jelenete itt az egyik legbeszédesebb az Erdélyben és Magyarországon fellelhető ábrázolások közül. A művészettörténész utoljára hagyta szíve csücskét, a Szent László-legenda falképsorát. Ám előtte, az általa megjelölt krónikarészleteket fordításban Szakács László sepsiszentgyörgyi színművész olvasta fel a Bécsi Képes Krónikából, Mügeln Henrik német krónikájából és az Orosz Évkönyvekből. A Szent László-ciklus a nyugati falon kezdődik, de csak töredékekben maradt meg, az északi falon igen szépen követhető. Jánó Mihály jelezte, mind művészeti, mind történelmi értéke jelentős. Kiemelte az ütközet jelenetét, amely az egyik legszebb itt, Sepsikilyénben. Ez a legmozgalmasabb kompozíciója a középkori magyar művészetnek, értékelte. A birkózás jelenetében a lovak is birkóznak. Az utolsó képkockán, a lefejezés jelenetében a kun kezében tartja a szívét, mintegy felajánlva azt. Ez a megtérés szimbóluma. Jelentős, mivel a profán szívábrázolás igen ritka.
Kiss Loránd falkép-restaurátor elmondta: korábban az enyészettől mentették meg a templomot, a falképeket feltárták és konzerválták, 2004-ben hasonló ünnepség keretében átadták, de aztán szünet következett be. A freskók nem voltak igazán látványosak abban az állapotban, ám mostanra sikerült a restaurálást is elvégezni. Ezt 40 százalékban a Magyar kormány Rómer Flóris terve keretében, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában végezték, a fennmaradó 60 százalékot Sepsiszentgyörgy önkormányzata támogatta. Isten tartsa meg a polgármesternek és társainak azt a szokását, hogy ilyen, nem igazán szavazatgeneráló döntéseket is hoznak, zárta szavait Kiss Loránd.
Szakács Tamás sepsiszentgyörgyi restaurátor, a munkálat irányítója a műszaki részleteket ismertette. Elmondta, alapelvük az volt, hogy minél többet őrizzenek meg az eredeti festményekből és minél kevesebbet adjanak hozzá, csak azt, ami biztos, azt is megkülönböztető festéssel, továbbá minden beavatkozás visszafordítható.
Péter Pál restaurátor felelevenítette, amikor 1989-ben Jánó Mihály idehívta, és megmutatta a lemeszelt falakat, nem hitte volna, hogy megéri ezt a napot. A restauráláshoz pénz, szakértelem és kitartás kell, hiszen az sziszifuszi munka. Három hónapon át 5–10 ember dolgozott ott nagy alázattal napi 8–10 órát, köztük négy sepsiszentgyörgyi. Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke úgy értékelte, a falak beszélnek, a névtelen mester belevitte lelkét a festménybe, ahol az ég a földdel találkozik, kiegészítve egymást, Istent dicsőítve. Ez ünnepi alkalommal egyszerre dobbannak a szívek, s kívánta, ezt az érzést vigyük tovább a hétköznapokba, hogy ne egymás ellenében, hanem együtt cselekedjünk. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének üzenetét Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok olvasta fel. Nagy öröm számára, hogy egy magyar örökség születik újjá, ezért úgy véli, gondosan kell őriznünk a nyomát annak, hogy őseink mit tettek hozzá ehhez a régióhoz, az országhoz. A falakon megelevenedik a történelem: Szent László megmenti az elrabolt magyar lányt és legyőzi a szülőföldünkre betolakodó idegent. Ismerősen hangzik ez a 21. században is, tette hozzá. Népünk történelme során Szent László a sötétség-világosság harcának egyik fő szimbólumává vált. A polgármester azt kívánta, a világosságba vetett hitünk ne lankadjon, mert napjainkban is tapasztaljuk, küzdenünk kell a sötétséggel, Székelyföld napja még nem virradt fel. Jusson eszünkbe, hogy őseink legyőzték a nehézségeket, bizonyság erre mai létünk, és ma is beszélnek hozzánk saját kultúránk nyelvén a sepsikilyéni templom falai. Sarkadi Márton, a magyar Miniszterelnökség egyházi műemléki osztályának megbízott vezetője Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár és Hanvay Dávid főosztályvezető köszöntőjét tolmácsolta. Közölte, Magyarország támogatja azokat, akik lelkiismeretesen végzik a munkát azért, hogy történelmi emlékeink megmaradjanak. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója elmondta, az ilyen támogatásokkal a magyar kormány azért törleszt, hogy másfél évszázadon át Erdély biztosította a magyar államiság folytonosságát.
Az ünnepségen közreműködött a Codex Régizene-együttes, mely a csíkszeredai régizene-fesztiválon is bemutatandó, a reformáció 500. évfordulójára készített hangversenyét adta elő. Kovács István lelkész zárszavában az esemény kapcsán rámutatott, érdemes itt megmaradnunk, és kívánta, töltsük meg élettel a teret, minél több keresztelőnek lehessünk tanúi e falak között. Nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget a rendezvény.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Életsorsok bizonyítják: az Úr csodásan működik
Szomorú vagyok, mert három nagyszerű ember ma nem lehet közöttünk – kezdte mondandóját Frigyesy Ágnes: Az úr csodásan működik című könyvének gyergyószárhegyi bemutatóján Bartis Edit könyvtáros, az esemény házigazdája. A kötet – mélyinterjúkon keresztül – három kiemelkedő egyházi személyiség, P. Ferencz Béla Ervin és Bíró János Antal ferences szerzetesek, valamint Tőkés István református lelkész életútját mutatja be. A bemutatóra sokan összegyűltek a szárhegyi kultúrotthon Cika-termében. Az eseményről Kertész László számol be.
A helyi kolostor templomában tartott szentmisével kezdődött a szárhegyi esemény, majd a kultúrotthon Cika-termébe vonultak az emlékezők, ahol Frigyesy Ágnes: Az úr csodásan működik című könyvét mutatták be. A kecskeméti születésű újságíró, az általa készített interjúk révén mutatja be Ferencz Béla Ervin és Bíró János Antal ferences szerzetesek, valamint Tőkés István református lelkész életútját, a három istenszolga életének szép pillanatait és megpróbáltatásait. Különleges, érzelemdús volt a szárhegyi bemutató, hisz Ervin atya épp aznap töltötte volna 97. életévét, a szerző elmondása szerint nagyon készült a könyvbemutató körútra, személyesen is szeretett volna ott lenni az eseményeken. „De hát itt van, most is itt van velünk” – hangsúlyozta. Frigyesy Ágnes megosztotta a jelenlévőkkel a könyv létrejöttének körülményeit, mondván mindhármukkal sokat beszélgetett, így alkalma volt elmélyülni az életútjukban. Mint mondta, amikor elkezdte írni a könyvet, mindössze annyit tudott, hogy Erdélyi nagy tanúságtevők lesz a címe vagy alcíme, Az úr csodásan működik címet pedig az ismert református ének ihlette. – Az úr csodásan működik, ezt pedig mindhárom életútban felfedezhettem – jegyezte meg a szerző, majd hozzátette, az is érdekes, ahogyan a szálak összefonódnak, hiszen Ervin atya indította el Böjte Csaba ferences szerzetest, akinél Antal atya jelentkezett időskorában munkára. A rendezvény házigazdája, Bartis Edit szárhegyi könyvtáros Takaró Mihály, Magyar Örökség-díjas irodalomtörténész méltatószavait olvasta fel a könyvről: „Hiánypótló, egyszersmind friss, eredeti munkát tart az olvasó a kezében. A Szalézi Szent Ferenc-díjas, sokszínű és sokrétű munkát végző újságíró, Frigyesy Ágnes arra vállalkozott, hogy a történelmi félmúltat és jelent összekötve, felekezeti korlátokon túllépve, három »istenszolga« életútját bemutatva példákat tárjon elénk, XXI. századi magyarok elé arról, hogy a hit, a szeretet, a remény örök megtartó erő, mely bátorságot, hűséget, bizodalmat teremthet abban, aki mindvégig rendületlenül ezekbe kapaszkodik.” – Tudtam, hogy jó kezekben van az a szellemi örökség, amit a könyv által megismerhetünk – fogalmazott a bemutatón Danguly Ervin, Gyergyószárhegy polgármestere. A kötet egyébként rendkívül friss, húsvétkor ment a nyomdába, a szerző azonban előre részleteket küldött belőle, amelyeket Böjte Csaba testvér szárhegyi otthonának gyermekei olvastak fel. A meghitt hangulat emeléséhez Kegye János pánsípművész játéka is hozzátett, bizony egy-egy helyen előkerültek a zsebkendők a jelenlévők között. A körút következő állomásai Kovászna és Sepsiszentgyörgy, végül pedig vasárnap a csíksomlyói kegytemplomban, és szintén aznap a csíkszeredai Millenniumi-templomban mutatják be. A szerző egyébként minden kötet megvásárlásának tíz százalékával a Böjte Csaba otthonaiban nevelkedő gyermekeket támogatja. Hargita Népe (Csíkszereda)

A háromszéki prefektusi visszaélésekről a FUEN kongresszusán
A Kovászna megyei prefektus visszaéléseire és az anyanyelv-használatért folytatott küzdelemre hívták fel a Kolozsváron zajló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kongresszusának figyelmét háromszéki poliitkusok. Tamás Sándor megyet tanácselnök átadta a FUEN vezetőinek azt a petíciót, amelyet több mint 150 háromszéki civil szervezet és egyházi képviselője írt alá.
Mint arról beszámoltunk, a háromszéki civilek és egyházak képviselői petíciójukban felháborodottságukat fejezték ki amiatt, hogy a prefektúra perrel fenyegette a háromszéki önkormányzatot a civil szervezetek pályáztatásához használt kétnyelvű – román és magyar – űrlap miatt, és kérte, hogy az előző évektől eltérően az kizárólag román nyelvű legyen.
„Minden alkalmat, minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy hazai és nemzetközi színtéren is felemeljük a hangunkat, hogy elmondjuk: az ilyen sorozatos visszaélések esetében az egyedüli megoldás, ha a román mellett a magyar is hivatalos nyelv lesz Székelyföldön. Nem a román nyelv használata ellen, hanem a magyar nyelv használata mellett kampányolunk, egy kétnyelvű űrlap pedig bevett európai gyakorlat, mi is ezt szeretnénk” – mutatott rá a tanácselnök.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke kifejtette: az általa vezetett szervezet minden lehetséges fórumon fel fogja vetni ezt a problémát, hiszen közös európai cél, hogy a kisebbségek szabadon használhassák anyanyelvüket az élet minden területén, így a közigazgatásban is.
Háromszéken tájékozódott egy dél-tiroli újságíró
A kolozsvári FUEN kongresszusra érkezett Hatto Schmidt dél-tiroli újságíró Háromszékre is ellátogatott, ahol a kisebbségi jogok helyzetéről beszélt helyi vezetőkkel és jogászokkal. Nem ismeretlen számára Erdély, hiszen édesapja Földvárról származik, így a kolozsvári kongresszus elkezdése előtt ellátogatott Gyergyószentmiklósra, Csíkszeredába és Sepsiszentgyörgyre is.
Az újságírót Sepsiszentgyörgyön Takács Kató Kata ügyvéd fogadta, aki mesélt a kisebbségi jogok elleni, sok esetben összehangolt támadásokról, a felirat- és zászlóperekről, a kisebbségi nyelvhasználat korlátozásairól az állami intézményekben és az igazságszolgáltatásban. Hatto Schmidt mesélt a dél-tiroli régió helyzetéről is, ahol német, olasz és ladin nyelvet beszélők élnek, de ahol, a helyi autonómiának köszönhetően, a kisebbségi jogok, a szimbólum- és nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás, a közfunkciók betöltése terén jó eredményeket értek el.
Kovács Zsolt / maszol.ro

Munkanélküli segély nélkül maradtak, mert visszautasították az állásajánlatot
Több mint háromszáz Kovászna megyei lakos maradt munkanélküli segély nélkül, mert visszautasították a munkaerő-elhelyező ügynökség által felajánlott állásokat.
„314 személy van, akik elutasították az állásokat, és megvontuk tőlük a munkanélküli segélyt” – idézi az Agerpres hírügynökség Kelemen Tibort, az intézmény vezetőjét, hozzátéve, hogy egyesek nemcsak hogy elutasították a számukra felajánlott munkahelyeket, hanem meg sem jelentek az ügynökség által szervezett állásbörzéken. Múlt hónapban a sepsiszentgyörgyi állásbörzén 43 vállalkozás 564 munkahelyet kínált különböző szakterületeken, az eseményen azonban csupán 528 munkanélküli és álláskereső személy vett részt, miközben a hivatalos számadatok szerint a munkanélküliek száma sokkal magasabb. Április végén Kovászna megyében 4,20 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, az elmúlt öt év legalacsonyabb értéke volt ez, amikor 3709 személy szerepelt munkanélküliként, és 513-an részesültek munkanélküli segélyben. A legtöbb munkanélküli Sepsiszentgyörgyön van, 1445 személy, Baróton 900, Kovásznán 558, Kézdivásárhelyen 547, Bodzafordulón pedig 259 személynek nincs munkahelye. A háromszéki munkaerő-elhelyező ügynökség jövő hónapban Barót környékén szervezi meg a következő állásbörzét.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Szórakozás minden korosztálynak
Polgári majális
Egész napos, minden korosztály elvárásait kielégítő polgári majálist szervezett vasárnap délután Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Párt, valamint a Magyar Erdélyért Egyesület, s mivel az időjárás is kedvezően alakult, késő estig több mint kétezren fordultak meg a sportcsarnok mögötti zöldövezetben.
A gyermekek különböző vetélkedőkön vehettek részt, de kipróbálhatták a gyöngyfűzést és arcfestést, valamint megismerkedhettek a néptánc elemeivel is. A felnőttek jó hangulatáról az étfalvi fúvósok és a megyeszékhelyi Spontán zenekar gondoskodott, a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola pedig a vívás tudományába engedett betekintést. Nagy sikere volt ugyanakkor a tokányfőző verseny során elkészült ínyencségeknek is. Az esti bulira a helyi Vezuvius és Insect, majd a magyarországi Cairó együttes fellépése teremtett alkalmat.
Újra bebizonyosodott tehát, hogy van igény az olyan rendezvényre, melyen családi vagy baráti körben, természetes környezetben lazíthatunk, szórakozhatunk. Melyen gyermek és felnőtt egyaránt talál magának való foglalatosságot, és az ügyességét is próbára teheti. És melyen a dolgaink állásáról is véleményt cserélhetünk.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Harosalján Haraly
A Haros-hegyről kapta a falu a nevét – ízlelgeti a település néveredetét a helybeli ember, de hogy mit is jelent a haros szó, arról már hallgatnak. Mintegy kétszázan lakunk itt jelenleg – mondták, katolikus székelyek, de sokan külföldön dolgoznak, még az egyházközség gondnoka is ott keresi kenyerét. Csak az maradt itthon, aki meg tud itt élni! – hangzott a vélemény. 1567-ben 13 család lakott itt. 1868-ban lakóinak száma meghaladta az 500 lelket, a 2011-es népszámlálás idejére 215-re esett ismét a lakosság lélekszáma.
,,Suli máskéntbe” cseppentünk
Miért lenne lesújtó a lélekszám drasztikusnak is mondható zuhanása, ha a nyárba hajló május végén gyermekricsaj fogad a felette csendes faluban. Sulimásként-tokány rotyogott az udvaron felállított üstben, s ezt különös eseményként élték meg és könyvelték el a kicsik, de az elemista nagyobbak is. Ugye, jól érzitek magatokat itt, az iskola udvarán? – kérdeztük. Igeeen – kiáltották hangosan, itt nem unalmas! A tanító néni süteményt is hozott, annyit, hogy mindenkinek jusson, és vendég is érkezett: a haralyiak régi óvó nénije, aki erre az eseményre látogatott ki régi munkahelyére. A tanítónő ma már meglett anya, de emlékezett e sorok írójára, aki egykori pro naturásként mutatta be a vidék érdekességeit. Én is emlékszem Önre, volt nálunk Torján. Édesapámmal, Barabás Imre családorvossal – mert márkosfalvi volt – a rokon, a festő Barabás Miklós családfáját bogozgatták – így Barabás Zita, a haralyi kicsinyek óvó nénije. Mi mindig közösen tartjuk az Iskola máskéntet az iskolásokkal. Meglátogattuk a gelencei könyvtárat, volt itt élmény-játék, kézművesség is, gyűjtöttünk gyógynövényeket, megmostuk, szárítottuk-csomagoltuk, ahogy azt kell, közösen készítettünk egy hatalmas gyümölcssalátát, részt vettünk a haralyi búcsún is, mert beleesett a másként-hétbe – folytatta Bartók Ibolya tanítónő. Hétvégén Sepsiszentgyörgyre kirándulunk, megnézzük a Székely Nemzeti és a Vadászmúzeumot. A tanítónő elmondta: Haralynak egyfajta létérdeke, hogy megmaradjon falusi iskolája még akkor is, ha itt is enyhén csökkenő a gyereklétszám, de ameddig ennek fenntartásában részt vállal a gelencei községi önkormányzat, addig a pedagógusok állása sincs veszélyben. Sajnos, nem valósult meg a helyi elképzelés, így egyelőre nincs neve az orbaiszéki település iskolájának. Gazda Ferenc (1920–1996) neve többször is felmerült, jeles szülötte volt a kis településnek, porai ott nyugszanak a falu temetőjében. Egyetemi tanár, nyelvész, tankönyvíró, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények munkatársa, az 1956 utáni megtorlás börtönviseltje volt. Élettragédiája könyvben is megjelent, volna, aminek alapján fenntartsák emlékét. Jeles néptanító volt a korán elhalt néhai Fejér Árpád is, de kiemelkedő szerepet töltött be a terjedelmes nemes székely család több tagja is. Fejér Mihály (1823–1893) földbirtokos volt, 1848–49-béli honvédszázados. A falu temetőjében áll Fejér Vilmos (1894–1937) néptanító, közéleti személyiség és dr. vitéz Fejér Árpád (1898–1949) műszaki vámtiszt, vámtanácsos, az asiagoi csata hősének síremléke. A helybeli Fejér-kúriában a család élő tagjaival, Fejér Leventével és Kézdivásárhelyen élő testvérhúgával beszélgettünk elődeikről, megszemléltük a családi ereklyéket, nemesi címerüket.
Templombúcsú a falu igazi ünnepe
Virág és zöld nyírfaágak díszítették a Nepomuki Szent János emlékére felszentelt helybeli műemlék templomot. Ha búcsú, akkor legyen a napján, döntött a gelencei atya. Így is történt – részletezte Kosztándi Botond kántor, aki elmondta, hogy pénz hiányában csak a külső felét sikerült megújítaniuk a templomnak, a belső rendbetétele elkövetkező gond. Az épület tömör gerendázatát javítani-erősíteni nem kis feladat – hangsúlyozta –, sajnos helyi erőből nem lehet megmenteni az építészeti emléket, a falfestmény-részletet, faragott késő gótikus kőelemet őrző templomot. Menteni kell a tetőzetet, mert egy helyen omlásveszély fenyegeti, de ilyen jellegű munkálatokat csak a műemlékvédelmesek felügyeletével-tudtával lehet kivitelezni. Az épület keleti része korábbi, de időközben alakított gótikus, a nyugati későbbi, XVIII. századi. Az egyhajós keleti maradvány két leszelt ívű faragott ajtókeret: egyik a sekrestye bejárata, a másikat befalazták a külső déli falban. Északi és déli falán freskótöredékeket találtak, feltárására és értékelésére még nem került sor. A templom lapos mennyezete stukkódíszes. Déli portikuszának szoborfülkéjében védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak kisméretű szobra látható. Az ő megdicsőülését ábrázolja a késő barokk oltárkép is. Az épület nyugati homlokzatán felirat szól a látogatóhoz: „Mikor s ki épített, egy élő sem tudja. / Kis kápolna voltam hajdan és őrbástya. / Templom ezer után 744-ben lettem s meg / Újultam 92-ben. Végre most 1865-ben / Feldíszített Haraly eképp költségén, / Mikor Ns. Fejér Mihály vala a főgondnok / Mit neked utókor emlékül átadok.” Egyedi jelenség Haralyban, hogy a haranglábat fenn, a falu közepén építették fel, „hogy jobban hallja a nép a harangok templomba hívó szavát”. Van ebben egy neves brassói harangműves által készített s utóbb meghegesztett emlékharang. Felirata: O Rex Gloriae Christe Veni cum Pace P. N. 1617. A PN-iniciálék Paulus Neidel nevét rejtik. (Kgy. Z. megj.)
De vannak ennek a falunak más – mondhatni turisztikai – érdekességei is. A mai templomtól keleti irányban emelkedő hegyet Vörösvárhegy vagy Barátok hegye néven emlegetik. Ide helyezik az írások és a szájhagyomány is „a veres barátok templomát”. Ma már csak egy épület helye látható, egy mélyedés – az ún. Kincses-gödör – amelyről azt tartják, hogy alagút kötötte össze a mai templommal. „Nem messze innen, Aratás pusztáján beszakadt egy hegyoldalon a talaj, s ott három tó keletkezett. A három víztükörnek három színe van, (amelynek magyarázata egyelőre még talány): barna, szürke és kék.”
Él az ősi mesterség, élénk a közélet
Haraly hagyományos mestersége a kádárság. A két világháború között itt több mint 30 mester tevékenykedett – emlékeznek vissza. Most csak Szőke Tibor és családja folytatja a hagyományt. Nemcsak vásárokon, kiállításokon láthatjuk munkáikat, hanem a világhálón is, ma már nem csoda, hogy egy kézművesnek is van honlapja. Az árnyékos udvari asztal mellett a mesterrel beszélgettünk a kádárság rejtelmeiről, akinél éppen boroshordó rendelés ügyében tette tiszteletét barátunk, Kátai István nyugalmazott mezőgazdasági mérnök. Tibortól, régi ismerősünktől tudjuk, hogy a haralyiak ragadványneve – a „vert tejesek” – is ehhez a régi mesterséghez kötődik, nem azért, mert máshol nem köpültek vert tejet, hanem azért, hogy annak nélkülözhetetlen kelléke volt a vert tejes dézsa, ami kádármunka. Tibor mester a székelyföldi városnapok meghívottjaként szokott bemutatókat tartani. Munkáit külföldön is ismerik, megrendelésben nem szűkölködik. A mesterség ma is megélhetést biztosít annak, aki becsülettel szolgálja piacát. Szőke Tibor műhelyében készülnek pálinkafélék tárolására alkalmas és manapság divatos, csapokkal ellátott kisebb-nagyobb hordók, újabban káposztás kádak is. Számunkra meglepetés volt egy óriási építmény: családi fürdőkád lesz, amit mérnök fiával készítenek. Akkora, hogy létrával lehet fel- és belemászni, egy család nyugodtan lubickolhat benne. A faluban három fajta Szőke nevű van – folytattuk a beszélgetést –, de nem rokonok – jelezte a mester, miként az sem valószínű, de lehetséges – mondjuk mi –, hogy ennek a Szőke családnak lehetett elődje az a Gelence történetében több alkalommal említett XVII. századi népköltő, Szőke Ambrus, akiről elismerő szavakkal emlékezik meg Orbán Balázs is. „Csak néhány verse maradt fenn, de azok oly szépek, miszerint megérdemli, hogy neve a magyar irodalom történetében örökítve legyen: ez Gelenczei Szőke Ambrus, Bethlen Gábor fejedelem hadakozásainak egyik hőse, ki a kard mellett, úgy látszik, a lantot is tudta használni. Csak egyes kis töredékeket bírunk a hős-költő nagybecsű műveiből, s ezek is egy régi bibliának hátulsó táblájára (...), a költőtől saját kezűleg beírva maradtak fenn, ahonnan azt gr. Kemény József, a hazai tudományosság e fáradhatatlan nagy érdemű munkása, kiírta és közölte.” Íme egy részlet: Ének Székely hazámra. „Székely feöld/ Mindég zeöld/ Hazám ot/ Szívem ot/ Jaj be szép/ Székely nép/ Székely vér/ Magyar ér.” „Ne szánjuk ezen néhány sort, melyet itt az ismeretlen lantos szent emlékének szentelénk. Azon töredékek, melyek az ő életéből fennmaradtak, nemzeti irodalmunknak valódi gyémántai, s ki kell emelnünk, hogy valódi fényökben ragyoghassanak fel” – fejezi be Orbán Balázs. Szőke Barna, aki ismeri édesapja mesterségének titkait, csak lopva tud kérdéseinkre felelni, hiszen útgyalu (a gréder kifejezés is ismert errefelé) és úthenger járja a haralyi utcákat, simítja a kövezett útburkolatot, amit ha elkap egy gyenge eső, megjárják a gumikerekű szekerek és személygépkocsik, „jobb lesz mint egy likatos aszfalt!” Az ifjabb Szőke ugyanis – egyfajta hagyományként édesapját követve – a gelencei testület tagja, amolyan falufelelős-féle, akinek ott kell lennie a gréderes munkálatnál. A mai Haralyról, az élő faluról beszélgettünk vele. Ő az, aki e település ütőerén tartja az ujját. Elmondta, hogy a községi költségvetésben szerepel a haralyi ravatalozóra előirányzott pénz, ami közigény a faluban. A terv már készen is van. Most jutottak az engedélyeztetések periódusába. Arra is remény van, hogy ebben az évben végre befejezik a birtokok maradéktalan tulajdonba való visszajuttatását, ezt a törvény is előírja, folynak a topográfiai felmérések.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarügyek Székelyföldön: valaki túloz, de ki?
Egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak a magyarokkal foglalkozó képviselőházi albizottság román ajkú tagjai a sepsiszentgyörgyi munkaülésen. Míg a szociáldemokrata tag túlzottnak tartja a magyarok által felvetett problémák egy részét, a roma párti kollégája éppen a prefektus támadásait tartja soknak.
Sepsiszentgyörgyön tartotta munkaülését szerdán a román képviselőház emberjogi, egyházi és kisebbségi bizottságának magyarokkal foglalkozó albizottsága, melynek tagjai a három székely megye vezetőivel, civil szervezetek és egyházak képviselőivel, polgármesterekkel találkoztak. Kulcsár-Terza József, az albizottság megalakulásának kezdeményezője, illetve annak az elnöke elmondta, fontos, hogy létrejöjjön a magyar–román párbeszéd, mert eddig legtöbb esetben a magyar kérések „süket fülekre” találtak Bukarestben. Kulcsár-Terza szerint most a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye az egyik legégetőbb kérdés, kezdeményezni fogja, hogy az emberjogi és az oktatási bizottságok együttes ülésén keressenek erre megoldást. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy kisebbségi ügyekben kialakult egy párhuzamos törvénykezés, a bírósági ítéletek rendszere, ezek gyakran felülírják a hatályos jogszabályokat. Kérte az albizottságot, hogy véleményezzék a hargitai önkormányzat által elfogadott, ám a prefektus által megtámadott román–magyar együttélési kódex törvényességét. Kocsis Róbert, Maros Megye Tanácsának képviselője kifejtette, ha a különböző intézmények közötti kilátástalan vitákat le lehetne zárni, több energia jutna például egy befektetőbarát környezet kialakítására. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kifejtette, hivatalos nyelv kellene legyen a magyar is Székelyföldön, majd bemutatta a Vajdaságban kiállított szerb–román és szerb–magyar születési bizonyítványokat.
A sajtótájékoztató akkor vált igazán érdekessé, amikor újságírói kérdésre a két meghívott merőben ellentétesen értékelte a Sepsiszentgyörgyön tapasztaltakat. Mihăiță Vîrză szociáldemokrata párti képviselő úgy látta, a felvetett problémák egy része el van túlozva, például nem hiszi, hogy a prefektus visszaél a hatalmával, szerinte csak a törvényeket alkalmazza. Másrészt gyerekes frusztrációnak és irrelevánsnak nevezte, hogy zavarja a magyarokat, hogy a magyar felirat a román alá kell kerüljön. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar „second hand” nyelv lenne – hangsúlyozta. Az sem diszkrimináció, ha az adóhatóság ellenőriz, az országban mindenhol megteszi. Vele ellentétben Daniel Vasile roma párti képviselő leszögezte, éppen azt tartja túlzásnak, hogy a prefektus megtámad egy magyar nyelven kiadott űrlapot, ezzel valójában megfosztja a lakosság egy részét a finanszírozás lehívásához való alapvető jogától, és hiábavaló konfliktusokat gerjeszt. Daniel Vasile rámutatott, tudomása volt a Székelyföld megnevezés, a székely zászló körüli vitákról, ám ezekről a vetületekről most értesült. Az albizottság tagjai a sajtótájékoztató után a nem RMDSZ-es Kovászna megyei polgármesterekkel találkoztak, majd csütörtökön Sebastian Cucu prefektus fogadja őket. A kétnapos munkaülés után jelentést készítenek.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Sepsiszentgyörgyön tájékozódott a román képviselőház magyarokkal foglalkozó albizottsága
Sepsiszentgyörgyön tartotta szerdán kihelyezett ülését a román képviselőház emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságán belül működő, a romániai magyarság ügyeivel foglalkozó albizottsága, amely alaposan tájékozódott a helyi problémákról.
Az albizottság tagjai a székelyföldi megyék tanácselnökeivel, valamint magyar civil szervezetek képviselőivel folytatott párbeszéd során ismerkedtek a székelyföldi magyar közösség problémáival.
A szerda esti sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón Kulcsár Terza József albizottsági elnök elmondta: a testület tagjai alapos tájékoztatást kaptak a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium működésének az ellehetetlenítéséről, amelyet a magyar közösség egyik legégetőbb kérdésének nevezett, terítékre került ugyanakkor a székely zászló üldözése és a székelyföldi autonómiatörekvések kérdése is. Kulcsár Terza József elmondta: a látogatás részleteiről jelentés készül a román parlament számára.
Mihaita Virza kormánypárti képviselő a sajtótájékoztatón a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Daniel Vasile, a roma közösség képviselője elmondta, mind a magyar albizottságnak, mind az általa vezetett roma albizottságnak az a célja, hogy a bukaresti törvényhozás elé vigye a kisebbségek ügyeit.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke kijelentette: Székelyföldön a magyar közösségi ügyekben hozott bírósági ítéletek lassan egy "törvény fölötti törvényt" rajzolnak ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa ugyanakkor pozitív példaként említette a román-magyar együttélés kódexét, amelynek a kidolgozásáról Hargita megye önkormányzata határozott.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke kijelentette: Székelyföldön nap mind nap érzékelhető, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz a magyar közösséggel szemben. Hozzátette: az RMDSZ a kettős nyelvhasználatot szeretné bevezetni a régióban a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé való minősítése által. Az öttagú albizottságból egyébként a Magyar Polgári Pártot (MPP) képviselő Kulcsár Terza József elnök mellett a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője, Mihaita Virza, valamint a roma kisebbség képviselője, Daniel Vasile vett részt a látogatáson. A testület tagjait csütörtökön fogadja Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa, majd Csíkszeredában és Homoródalmáson folytatják a tájékozódást. Utóbbi helyszín azért fontos, mert a székelyföldi faluban roma-magyar konfliktus alakult ki, és a képviselőházi emberjogi bizottságon belüli roma és magyar albizottságok a roma és a magyar képviselők kölcsönös támogatásával alakulhattak meg. Gazda Árpád / MTI

Túlbuzgó prefektus vagy túlzó panaszok? (Sepsiszentgyörgyön a parlamenti albizottság)
Kulcsár-Terza József képviselő kezdeményezésére, a párbeszéd jegyében és egy folyamat elindításának reményében érkezett Sepsiszentgyörgyre tegnap a román parlament magyar közösséggel foglalkozó albizottsága. A három képviselő – ketten betegség miatt távol maradtak – a székelyföldi megyeitanács-elnökökkel, civil szervezetek szószólóival találkozott, este közös vacsorán vettek részt a háromszéki román polgármesterekkel, ma délelőtt pedig találkoznak Sebastian Cucu prefektussal. Szeretnék jobban megismerni az itt élő magyarok gondjait – fogalmazták meg, bár a sajtótájékoztatón az is kiderült, egyikük a felvetett panaszok némelyikét találja túlzónak, másikuk a kormány helyi megbízottjának egyes lépéseit véli konfliktusgerjesztőnek. A kiszállás tapasztalatairól dokumentum készül, igyekeznek elérni, hogy a parlament napirendjére kerüljön a magyarság gondjainak orvoslása – hangzott el.
A román parlament emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságán belül működő, a romániai magyarság ügyeivel foglalkozó albizottság Kulcsár-Terza József kezdeményezésére jött létre, és az ő ötlete volt a kétnapos székelyföldi terepszemle is. Mint fogalmazott, ez csak az első lépés, a közeljövőben Erdély más régióiba is ellátogatnak, szeretnék, ha még a nyári vakáció előtt elkészülne a magyar gondok leltára. Fontosnak tartotta, hogy kollégái a helyszínen tájékozódjanak, bizonyos ügyeket ismertek, de nagyon sok mindenről nem hallottak eddig. A civil szervezetekkel folytatott megbeszélésen – részt vett a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, a Civilek a Katolikus Iskoláért, a LAM Alapítvány, a Székelyföld Megmaradásáért Mozgalom, a Sepsi Reform Egyesület, a MERT és a református egyházat képviselő Sántha Imre lelkész – mindenki elmondhatta gondját-baját, és megfogalmazódott, jelenleg a legnagyobb probléma a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyének rendezése, de szó volt a székely zászló körüli hercehurcáról és az autonómia kérdéséről is. A Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott Vîrză Mihăiţă felszólalásában óvatosan fogalmazott, még elemeznie kell a hallottakat – mondotta, empatikusabb volt viszont a romákat képviselő Vasile Daniel, aki elmondta: céljuk, hogy a parlament napirendjére kerüljenek egy-egy kisebbség, így a magyarság sajátos gondjai. Tartalmasnak, előremutatónak nevezte a megbeszéléséket, és bízik benne, eredménye is lesz tájékozódásuknak. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a sajtótájékoztatón az albizottság segítségét kérte, elmondta, a prefektus megtámadta egy román–magyar együttélési kódex létrehozására vonatkozó kezdeményezésüket, alapfokon pert nyertek ugyan, de hasznos lenne, ha a képviselők is véleményt fogalmaznának meg indítványukról, mely meglátása szerint segíthetné a vitás kérdések legalább kétharmadának rendezését. Maros megyét Kocsis Róbert megyeitanács-tag képviselte, aki példamutatónak nevezte a kezdeményezést, és úgy vélte, ha sikerülne kiiktatni a napi, heti rendszerességű intézmények közötti vitákat, az a régió javára válna, vonzóbb lehetne a befektetőknek, jobban fejlődhetne gazdasága, turizmusa. Tamás Sándor háromszéki megyeitanács-elnök a szerbiai példát ismertette, ahol valóság a kettős nyelvhasználat és a helyi autonómia, két nyelven állítják ki a hivatalos dokumentumokat, mégsem dől össze a világ. Kiemelte, nagyon fontos, hogy a képviselők eljöttek és a helyszínen tájékozódnak, hisz már több ízben kiderült, Bukarestből Székelyföld egészen másképpen látszik. Szűkszavú nyilatkozata után újságírói kérdésre válaszolva kicsit bőbeszédűbb lett Vîrză Mihăiţă, aki tapasztalatairól szólva elmondta, bizony egyes panaszokat túlzónak talált, majd ki is fejtette: a prefektus ellen megfogalmazott vádakra gondol, hisz a kormány helyi megbízottja nem tesz egyebet, csak a törvényeket alkalmazza, azok pedig ugyanazok az egész országban. Kollégája, Vasile Daniel pontosítani igyekezett, ő például éppen a prefektus akcióit véli túlkapásnak, abszurdnak nevezte, hogy kétnyelvűsége miatt megtámadja a pályázati űrlapokat, és ellehetetleníti az egész folyamatot. Véleménye szerint az ilyen lépések csak a konfliktushelyzet kiélezésére jók. Vîrză Mihăiţă még egyszer nekifutott a magyarázkodásnak, finoman igyekezett utalni a magyarok túlzott érzékenységére, „gyermekes frusztrációjára”, meglátása szerint éppen azért szükséges a párbeszéd, tárgyalás, hogy sikerüljön feloldani ezeket.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgyön járt a román képviselőház magyarokkal foglalkozó albizottsága
Az albizottság tagjai a székelyföldi megyék tanácselnökeivel, valamint magyar civil szervezetek képviselőivel folytatott párbeszéd során ismerkedtek a székelyföldi magyar közösség problémáival.
A szerda esti sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón Kulcsár Terza József albizottsági elnök elmondta: a testület tagjai alapos tájékoztatást kaptak a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működésének az ellehetetlenítéséről, amelyet a magyar közösség egyik legégetőbb kérdésének nevezett, terítékre került ugyanakkor a székely zászló üldözése és a székelyföldi autonómiatörekvések kérdése is. Kulcsár Terza József elmondta: a látogatás részleteiről jelentés készül a román parlament számára.
Mihaita Virza kormánypárti képviselő a sajtótájékoztatón a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Daniel Vasile, a roma közösség képviselője elmondta, mind a magyar albizottságnak, mind az általa vezetett roma albizottságnak az a célja, hogy a bukaresti törvényhozás elé vigye a kisebbségek ügyeit.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke kijelentette: Székelyföldön a magyar közösségi ügyekben hozott bírósági ítéletek lassan egy „törvény fölötti törvényt" rajzolnak ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa ugyanakkor pozitív példaként említette a román-magyar együttélés kódexét, amelynek a kidolgozásáról Hargita megye önkormányzata határozott.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke kijelentette: Székelyföldön nap mind nap érzékelhető, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz a magyar közösséggel szemben. Hozzátette: az RMDSZ a kettős nyelvhasználatot szeretné bevezetni a régióban a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé való minősítése által.
Az öttagú albizottságból egyébként a Magyar Polgári Pártot (MPP) képviselő Kulcsár Terza József elnök mellett a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője, Mihaita Virza, valamint a cigány kisebbség képviselője, Daniel Vasile vett részt a látogatáson. A testület tagjait csütörtökön fogadja Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa, majd Csíkszeredában és Homoródalmáson folytatják a tájékozódást. Utóbbi helyszín azért fontos, mert a székelyföldi faluban cigány-magyar konfliktus alakult ki, és a képviselőházi emberjogi bizottságon belüli cigány és magyar albizottságok a cigány és a magyar képviselők kölcsönös támogatásával alakulhattak meg.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag