Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2005. november 30.
Nem hiszem, hogy kellenek lelki traumák ahhoz, hogy egy nemzet összeszedje magát, felemelkedjék – szögezte le György Attila csíkszeredai író, publicista Az én státusom című könyve november 29-i sepsiszentgyörgyi bemutatóján. A kötet György Attila utóbbi tíz évben megjelent publicisztikai írásainak egy részét tartalmazza, amelyek többségét a Magyar Nemzetben közölte. A Magyar Polgári Szövetség által szervezett, December 5-e után egy évvel című rendezvényen a kettős állampolgárságról tartott sikertelen népszavazás Magyarországon belüli és határon túli kihatásairól, valamint a nem létező nemzetstratégiáról beszélgettek. György Attila szerint a december 5-i kitagadó népszavazás megrendítette a nemzetet, de ugyanakkor a határon túliakat megerősítette magyarságukban. /(Fekete): December 5-e után egy évvel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./
2005. december 2.
A Magyar Polgári Szövetség vezetősége arra kéri az erdélyi magyarokat, hogy december 5-én, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás első évfordulóján gyújtsanak gyertyát a templomok előtt. Közleményében az MPSZ kifejti, a tavalyi népszavazás sikertelenségére az erdélyi magyarságnak higgadtan kell válaszonia. Sepsiszentgyörgyön a római katolikus templom udvarára várják a magyarokat, hogy gyertyát gyújtsanak, nyilatkozta szerdán Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke. /Gyertyagyújtásra szólít az MPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./
2005. december 3.
Mintegy hatvan fiatal jött el Sepsiszentgyörgyre, az evangélikus templomba, az ökumenikus ifjúsági találkozóra. A nyitó áhítatot Kis Zoltán brassói református segédlelkész tartotta. Márton József katolikus pap beszéde után Hankó Szilamér evangélikus ifjúsági lelkész mutatta be az evangélikus gyülekezetet. /(-): Ökumenikus ifjúsági találkozó Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./
2005. december 3.
December 2-án nyílt Sepsiszentgyörgyön a Képtárban Téli szalon címmel eladással egybekötött képzőművészeti kiállítás. Háromszéki és székelyuvarhelyi alkotók festménnyel, szoborral, grafikával, fotóval jelentkeztek. Vargha Mihály képtárigazgató megnyitóbeszédében kiemelte: ezzel a tárlattal a szervezők a minőségi művészet fogyasztását szeretnék serkenteni, a vállalkozói réteg bevonásával. /(a. l.): Téli szalon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./
2005. december 6.
A kettős állampolgárságért kiírt sikertelen népszavazás egyéves évfordulóján, december 5-én közel kétszázan gyújtottak gyertyát Sepsiszentgyörgyön, a Szent István-szobornál. A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete rendezésében tartott megemlékezésen Szabó Lajos kanonok imájában kérte Istent, hogy „a lelki egység, a szent hit és az Istenbe vetett bizalom tartson össze meg minket.” A szervezők nem kaptak elutasító választ az RMDSZ-nek küldött meghívójukra, a megemlékezésen mégsem vett részt egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem. A rendezvény után a Háromszék kérdésére Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, nem ért egyet a december 5-i népszavazás eredményével, de szerinte nem azt kell hangsúlyozni, ami elválaszt bennünket, hanem azzal kell foglalkozni, ami a kiutat jelenti a kialakult helyzetből. /(fekete): A kitagadásról emlékeztek meg (December 5.) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./ A háromszéki RMDSZ visszautasította a Magyar Polgári Szövetség meghívását a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás egyéves évfordulójára tervezett rendezvényekre. “Úgy értékelem, hogy az ilyen rendezvényekkel még jobban eltávolodhatunk a magyarországi magyaroktól, de azt is ellenzem, hogy egy kudarcot megünnepeljünk” – jelentette ki Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke. Az MPSZ vezetősége kérte a magyarokat, hogy az RMDSZ képviselőivel együtt december 5-én gyújtsanak gyertyát a templomok előtt, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás egyéves évfordulóján. /Nem gyújtottak gyertyát. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./
2005. december 6.
Az eltaszítottak válasza a múlt évi december 5-re az a képzőművészeti kiállítás, mely Kovács László Attila fiatal fotós kezdeményezésére december 5-én nyílt meg Sepsiszentgyörgyön, a Míves Házban. A háromszéki képzőművészek a gyászos emlékezetű népszavazás kimenetelére kerestek válaszokat, a NEM-hez vezető utat próbálták megfogni. Fotók, rajzok, installációk, plasztikák, textilmunkák, festmények sorakoztak. Magyari Lajos költő tárlatnyitó beszédében kifejtette, amíg Magyarországon az ’56 leverését hordozó hagyomány az uralkodó, addig nem kellünk, mert félnek tőlünk. S ha a mostani magyarországi miniszterelnök a szégyen napjának nevezi december 5-ét, hát számunkra a nemzetegyesítés kísérletének napja marad. Bajban, bánatban a nemzet összetart, hangsúlyozta Magyari Lajos. Igenis van és lesz egységes magyar nemzet – zárta beszédét. /(vop): Miért a NEM? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./
2005. december 6.
Hosszabb kényszerszünet után ismét kiadták a Szentgyörgyi Istvánról elnevezett színművészeti díjat. A díjat 1994-ben a Budapesti Székely Kör alapította, és az évek folyamán olyan erdélyi művészek kapták meg, mint Ferenczi István, Csíki Ibolya, Péterffy Lajos, Orosz Lujza vagy Csíky András. Utoljára 2002-ben sikerült kiadni a díjat, aztán következtek a szűkös esztendők. A díjazottak: Ferenczy Annamária temesvári színésznő, Lohinszky Loránd marosvásárhelyi művész, László Károly sepsiszentgyörgyi színész. /Okos Márton: Átadták Szentgyörgyi István Színművészeti Díjat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 6./
2005. december 8.
A nyáron Árkoson immár második alkalommal szervezett alkotótábor anyagából nyílt december 7-én fotóművészeti és festészeti kiállítás Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. /(vop): Vágy és vágyakozás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./
2005. december 9.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház felvette játékrendjébe a helyi művészeti gimnázium dráma- és tánctagozatos diákjainak Farsang című előadását. Az előadást ebben az évben 48 alkalommal mutatták be, és ezzel érdemelték ki a legjobb csapat díját a LicArt 2005 országos diákszínjátszó fesztiválon. /Bíró Blanka: Diákelőadás a Tamási-színház játékrendjében. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./
2005. december 9.
Közel száz székelykeresztúri diák az 1957–1958-as tanévben gyűjtötte össze a Vadrózsa virága (Székelykeresztúri diákok népköltészeti gyűjtéséből, Edelény, Sepsiszentgyörgy, 2004) könyv anyagát képező népköltészeti alkotásokat, Farkas Jenő magyartanár ő vezetésével a város környékén, a Fehér-Nyikó mentén és más székely vidékeken. Azóta a gyűjtemény a Folklór Intézetben feküdt el, annak ellenére, hogy az intézmény vezetője, Faragó József értékesnek tartotta azt. Az anyag megjelentetése a magas kiadási költségek miatt maradt el. A könyv mégis megjelent, ez az egykori diák-gyűjtők egy részének lelkes támogatásán múlt. A könyv anyagát Dr. Nagy Endre rendszerezte, rostálta a kéziratot. Különösen gazdag a kötet. húsvéti locsolóvers-gyűjteménye. /Tamási Piroska: Új virág a rózsafán. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./
2005. december 10.
Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./
2005. december 10.
Némi lobbi eredményeként mégsem Csíkszeredában lesz a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának a székhelye, hanem Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az alakuló közgyűlés december 10-én lesz a múzeumban, Makovecz Imre építész, a Kós Károly Egyesülés örökös tagjának vezetésével. A Kós Károly Egyesülés az ősszel Illyefalván tartott konferenciáján határozott erdélyi tagozatának létrehozásáról. /(vop): Sepsiszentgyörgy az erdélyi központ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./
2005. december 10.
Balázs István fémforgácsoló-mester kezdeményezésére egy éve hozták létre a Pro Scientia et Cultura Transylvaniae, vagyis az Erdélyi Tudományért és Kultúráért Egyesületet. A napokban egy magyarországi gyűjtés eredményeként 580 könyvből álló adományt nyújtottak át a Székely Mikó Kollégium /Sepsiszentgyörgy/ könyvtárának, hamarosan a dévai Szent Ferenc Alapítványnak szállítanak 800 könyvet. Balázs István a kilencvenes évek elején kényszerült Magyarországra, barátaival már évek óta készülnek megteremteni annak lehetőségét, hogy a tudomány és a kultúra területén kiemelkedő alkotókat díjazni lehessen, s ezáltal magát az erdélyi tudományosságot és kultúrát támogassák. Az egy esztendeje bejegyzett egyesület azt szeretné elérni, hogy a beiratkozási és tagsági díjak, adományok révén begyűlt összeg kamataiból teremtsenek értékes díjakat. A pénzgyűjtés eddig nem volt túlságosan eredményes, de felhívásukat széles körben terjesztik. /(Ferencz): Az erdélyi tudományért és kultúráért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./
2005. december 10.
A sepsiszentgyörgyi Európai Idő legutóbbi számában Csiby Károly írt a kolozsvári Bugakov kávéházban rendezett Méhes-estről „A Kossuth-díjas agg írócska megistenülése” címmel. A nyolcvankilenc éves Méhes Györgyről van szó. Csiby szerint az író a Kossuth-díjat az Orbán-kormány üzleti partnere révén kapta, aki nem más, mint a szerző fia, ifj. Nagy Elek. „Tegező viszonyban levelezve díjat kért Orbán Viktor miniszterelnöktől apja számára…” Az a kérdés, írta Szőcs István, ironikusan, jelezve az állítás valótlan voltát, hogy a miniszterelnök vagy Nagy Elek vezérigazgató adta oda a levelet olvasásra Csiby Károlynak. „Nem tudni, hogy a szocreál-színdarabocskák, bárgyú kisregények” szerzője miért cserélte fel eredeti nevét Méhes György írói névre? – írta Csiby Károly. De bizony tudni, írta Szőcs István. Nagy Elek 24 éves újságíró megírt valamit az akkor eltávozott román királyi kormányzatról. A negyvenes évek végén egy haragosa jelentette a pártnak ezt a cikkecskét, emiatt Nagy Eleket eltiltották a közléstől. Ekkor vette fel álnévül felmenője, a hajdani kiváló matematikus nevét. Később azután engedélyezték, hogy írjon, de csak álnéven. Szőcs István hozzátette, Méhes közönségsikert aratott művein kívül írt komoly munkákat is. Például egy izgalmas „parabola-drámát” Jerikó pusztulásáról. A rendszerváltáskor ajánlatos taktikákról szól a darab. Továbbá szól ez a dráma az irigységről is. Létezett Jerikóban ugyanis egy hadvezér, aki képes lett volna megmenteni a várost. Őt azonban szabotálták: „Az? Az az alak? Egy ilyen NEKEM NE AKARAJA MEGMENTENI AZ ÉN hazámat! Az ilyenek, az ilyen Libényi Jánosok, Moyzes Mártonok menjenek a pokolba, helyettem ők ne mentsenek…” /Szőcs István: Méhes kimittud. = Helikon (Kolozsvár), 2005. dec. 10. – 23. sz./
2005. december 10.
Magánkézben levő kereskedelmi rádiónak saját színháza van. Tíz éve működik a Siculus Rádió /Sepsiszentgyörgy/, tíz éve jelszava: ,,Vagyunk, létezünk, együtt a hallgatósággal. A szóért, szavunkért nemzetünkért.” A rádió felvállalta a közszolgálatiság hármas szerepkörét: tájékoztat, nevel és szórakoztat. Tíz év alatt rendszeresen, évfordulós ünnepségek alkalmával egy-két órás kabaréműsort szerkesztettek, adtak elő. Voltak nyilvános és stúdióelőadások. A szerkesztőség minden tagja aktív hódolója a műkedvelésnek. Dr. Szőcs Géza, az egyik szerkesztő vallja, tanáremberként sokat segített a színpadi szereplés. A műsorokat tíz év alatt folyamatosan rögzítették. Megmaradt dokumentumjelleggel mindegyik előadás. /Dr. Szőcs Géza: Tízéves a Siculus Rádió Kabarészínháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./
2005. december 12.
Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szubszidiaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyergyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
2005. december 12.
December 10-én volt a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának alakuló ülése, Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A régió minden részéről összesereglett építészek megvitatták a Kolumbán Gábor elkészítette alapszabályzat-tervezetet. Az alakuló ülésen betegség miatt nem vehetett részt Makovecz Imre. Az az egyesülés működési területe kiterjed az egész Kárpát-medencére, az erdélyi tagozat elsőnek alakult meg. Mostantól negyedévente megjelenő kiadványukat, az Országépítő folyóiratot erdélyi résszel egészítik ki. Az egyesülés véglegesíteti a csíkszeredai városrevitalizációs szerződést, a munka dandárját az erdélyi építészek végzik majd el. Siklósi József elnök az egyesülés vándoriskoláját említette, melyet már négy erdélyi építész elvégzett, s melynek tagjai az eljövendőkben Erdélybe is eljönnek tanulni. /(vop): Megszületett az erdélyi tagozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
2005. december 13.
Négyszázmillió forintot osztott szét Erdélynek a magyar kormány. Rosszul jártak azok az erdélyi kultúrintézmények, amelyek elhitték a Szülőföld Alap illetékeseinek, hogy az idei keretből csak a nagy horderejű projekteket támogatják, és elálltak a pályázástól. A kuratórium végül a támogatási keret nagy részét is felaprózta a kisebb, helyi érdekű projektek között. Nagyobb, több millió forintos tételeket csupán az RMDSZ politikusaihoz kötődő intézmények kaptak. A romániai magyar nyelvű média támogatására kiutalt 70 millió forint több mint tíz százalékát a Verestóy Attila RMDSZ-szenátor többségi tulajdonában lévő lapoknak (Erdélyi Riport, Új Magyar Szó) juttatta az alap kulturális, szociális, egyházügyi és média kollégiuma. Az átlag felett kapott még a Frunda György érdekeltségi körébe tartozó Rádió Ga-ga és a Borbély László RMDSZ-alelnök nevéhez kötődő Bernády Alapítvány is. A Geszthy Ferenc Társaság által idén szeptemberben beindított dévai Téglás Gábor Iskolacsoport 90 millió forintot, az ugyancsak az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány pedig 55 millió forintot kapott, utóbbi a fiatal egyetemi oktatók letelepedését célzó kolozsvári ingatlanépítési projektjére. A Hunyad megyei oktatási intézmény létrehozásához korábban 110 millió forinttal járult hozzá a magyar állam. Százmillió forintot kapott a Sapientia Alapítvány az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat működésére és eszközfejlesztésére. Az erdélyi magyar napilapok közül többek között a Gutinmelléki Friss Újság (1,3 millió forint), a Szatmári Friss Újság (egymillió), a nagyváradi Bihari Napló (egymillió), a sepsiszentgyörgyi Háromszék (egymillió), a kolozsvári Szabadság (1,5 millió) és a marosvásárhelyi Népújság (1,5 millió) részesült támogatásban. Számos heti- és havilap is kapott pénzt az alaptól: a kolozsvári Korunk folyóirat és a Helikon hetilap három-hárommillió forintot, a marosvásárhelyi A Hét 2,5 millió forintot a kortárs magyar művészeti, színházi, irodalmi, kritikai adattár román és magyar nyelvű megjelentetésére, az ugyancsak marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány pedig kétmilliót a Látó irodalmi folyóirat kiadására. Emellett számos más erdélyi alapítvány, kulturális intézet, szervezet részesült még támogatásban, így félmillió forintot kapott a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes Újabb táncos idők elnevezésű produkciójára. Székely István, a Szülőföld Alap oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumának alelnöke elmondta: az öt pályázati kiírás közül jobbára a média esetében érzékelhető a támogatások felaprózódása. „Elsősorban azokat a regionális intézményeket támogattuk, amelyek nagyobb régiót szolgálnak ki, de akadnak olyan nyertes pályázatok is, amelyeknél nem beszélhetünk országos vagy regionális kisugárzásról. Minderre az a magyarázat, hogy a magyar pénzügyminisztérium előírásai miatt az Illyés és más alapítványok számos megítélt támogatása beragadt, emiatt döntöttünk úgy, hogy kisebb-nagyobb összegekkel több intézményt támogatunk, hiszen veszélybe került a tevékenységük” – nyilatkozta a Krónikának Székely. Az Új Magyar Szónak nyújtott hétmillió forintos támogatásról elmondta: a bukaresti napilappal együtt három újonnan indult erdélyi rádióadót részesítettek nagyobb összegű finanszírozásban. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnöke elfogadhatónak nevezte azt az elvet, hogy kiemelten támogatják a nemrég létrejött médiaintézményeket, viszont úgy véli, hogy az idei pályázati kiírás során az erdélyi magyar sajtó nem ismertethette igényeit kellőképpen. /Felaprózódott a Szülőföld Alap pénzkerete. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./
2005. december 13.
A csendőrkaszárnya mellett letették az alapkövét Sepsiszentgyörgyön a harmadik ortodox templomnak. Az ortodoxoknak Sepsiszentgyörgyön három gyülekezetük van (a Váradi József utcai, egykori görögkeleti templomban, a városközponti katedrálisban pedig kettő), a 2002-es népszámlálás adatai szerint a város 61 512 fős lakosságából 14 131-en vallották magukat román nemzetiségűnek. /(vop): Még egy ortodox templom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./
2005. december 15.
Markó Béla szövetségi elnök határozatban tette közzé, hogy a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként az Ügyvezető Elnökség és a területi szervezetek javaslatai alapján Ezüstfenyő Díjban részesítenek több személyt, köztük van Albert Álmos polgármester, Sepsiszentgyörgy, Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Székelyudvarhely, Jakab Elek vezérigazgató, Medgyes, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Marosvásárhely, Kocsik József az RMGE Arad megyei elnöke, Arad, Lakatos Péter parlamenti képviselő, Nagyvárad, Marossy Zoltán György alprefektus, Temesvár, Pakó Benedek kanonok, Szászrégen, Péter Pál a Kolozs Megyei Ipari Kamara alelnöke, Kolozsvár, Varga Gábor az Állami Szabadalmi és Találmány Hivatal vezérigazgatója, Nagyvárad, Vetési László szórványügyi tanácsos, Kolozsvár. /Ezüstfenyő Díjak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./
2005. december 16.
„Nem ragaszkodom minden áron az igazgatói székhez, inkább lemondok róla, mintsem saját kezemmel tegyem tönkre a színházat” – nyilatkozta a Krónikának a Magyarországon tartózkodó Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatói állására novemberben kiírt versenyvizsga győztese. Bocsárdi levélben foglalt kéréseit elutasította a városi tanács. Bocsárdi László azt kérte, hogy a színház összköltségvetésének tíz százaléka nemcsak a jegy- és bérleteladásból, hanem különböző támogatásokból is állhasson. „A saját bevétel címszó alá nagyon sok minden tartozik. Bocsárdi László a jelenlegi menedzseri szerződésben foglaltakat nem hajlandó aláírni. A szentgyörgyi tanácstagok legutóbbi ülésükön arra hivatkozva utasították vissza Bocsárdi László indítványait, hogy a szerződés feltételeinek módosítása jogilag lehetetlen. /Bíró Blanka, Márton Éva: Változások a szentgyörgyi Tamási Áron Színház élén? = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./
2005. december 17.
Az elmúlt bő tíz év alatt négy színházi lexikon látott napvilágot. 1994-ben az Akadémia kiadásában a vaskos, sok képpel illusztrált Magyar Színházművészeti Lexikon, amely a határon belüli és kívüli – élők és holtak – gyűjteménye köteteként kezelhető. A kimaradottak összegyűjtésére vállalkozott Enyedi Sándor színháztörténész – maga is erdélyi származású, 30 évvel ezelőtt települt át Magyarországra. Sepsiszentgyörgytől Izraelig, Kolozsvártól Amerikáig végigjárta és végigkutatta a hajdani és mai aktorok nyomait. 1999-ben meg is jelentette a Rivalda nélkül című lexikonját. Ugyanazon évben még egy kiadvány jelent meg, az Új Kortárs Magyar Színész Lexikon, de ez csak az anyaország területén élő színészeket vette számba. Most, 2005-ben ismét Enyedi Sándor lépett elő: Színészek, Színházak, Városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona /Balassi Kiadó, Budapest, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/, de ez a kiadványa ezúttal mintha nem érné el a Rivalda nélkül színvonalát. Egyrészt, mert ez is hiányos, még az előző kötetbe felvett nevekből sokat kihagyott. A lexikon anyagának zömét operaénekesek teszik ki. Részletes tudósítást közöl a nyugat-európai és latin-amerikai magyar színjátszásról, de mintha a történelmi Magyarország elcsatolt területeire ezúttal nem figyelt volna kellőképpen. Az utóbbi 5–10 évben számos sikeres színész tűnt fel, de nevük és adataik nem szerepelnek a lexikonban. Pozitívum viszont az a több mint húsz város Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából, melyeknek magyar színészetét meglehetős részletességgel adja közre a szerző. A legtöbb helyet Brassó múltbeli (1800–1940) magyar színészete kapta. /Kudelász Ildikó: Hézagpótló színházi lexikon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./
2005. december 19.
Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház /Sepsiszentgyörgy/ új igazgatója csakis az általa javasolt változtatások mellett hajlandó aláírni a szerződést. „Azt tanácsolom Bocsárdi Lászlónak, kérje ki szakemberek véleményét, mielőtt meggondolatlan lépésekre szánná rá magát, azaz eldöntené, hogy nem írja alá a szerződést” – nyilatkozta Kalamár György, a vizsgabizottság elnöke. Bocsárdi elmondta, igazgatói pályázatának fő irányvonala a közönség felé való nyitás, célkitűzése egyértelmű, de ha ezt nem teszik lehetővé, akkor a megbízatást nem tudja vállalni. /Domokos Péter, Tapasztó Péter: Bocsárdira várva. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2005. december 19.
Megérdemeljük, hogy saját magunkat ünnepeljük, vélte Márkus-Barbarossa János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke, a Kolozsváron december 17-én megtartott évzáró gálaesten, ahol az idei irodalmi kitüntetéseket osztották ki a liga tagjainak. – Bár az E-MIL adja át a díjakat ezen az estén, ezek mégsem E-MIL-díjak, hanem támogatók jóvoltából született kitüntetések – hangsúlyozta Márkus-Barbarossa János. A kiosztásra kerülő irodalmi díjak Méhes György Kossuth-díjas írónak, Böszörményi Zoltánnak (költő, író, főszerkesztő), egy bécsi, valamint egy sepsiszentgyörgyi kiadónak köszönhetők. Négy Irodalmi Jelen-díjat osztottak, tulajdonosai a következők: Eszteró István Egy könnyű garni című verseskötetéért, Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel (novellák), Orbán János Dénes Búbocska (ördögregény), Mózes Attila Céda korok történelme (irodalomkritika). Négy elsőkötetes fiatalt tüntettek ki a Méhes György-debütdíjjal: Ármos Lorándot, Burus János Botondot, Márkus Andrást és Muszka Sándort. Idén a Méhes György-nagydíjat Bréda Ferenc kapta. /Köllő Katalin: Kiosztották az irodalmi díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2005. december 19.
Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Galériában nyílt meg december 16-án, az Áprily-estek rendezvényén Kovács Géza szobrászművész fém kisplasztika tárlata. A Marosvásárhelyen született szobrász Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Első kiállítását is ott rendezte 1988-ban. Azóta napjainkig több mint 53 egyéni tárlaton állította ki műveit, 13 országban 174 csoportos kiállításon vett részt. Eddigi legmagasabb kitüntetése a Nemzetközi Képzőművészeti Nagydíj, melyet 2004-ben Nizzában vett át. /Józsa Miklós: Kovács Géza nagyenyedi tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./
2005. december 20.
20 éves a marosvásárhelyi Hahota színtársulat. Az első ideiglenes színpadot a marosvásárhelyi Kárpátok sétányon állították fel. Néhány év után, újból sikerült hamvaiból feltámasztani a csapatot, új tagokkal. A Hahota színtársulat mára képes zsúfolásig megtölteni a Kultúrpalotát, a falvak, városok művelődési otthonait. Az alapító tag, Puskás Győző mesélt kezdetről. 1985 nyarán maga köré gyűjtött néhány tehetséges fiatalt. Középiskolások voltak. Ő rendezte a darabokat. Egészen 1988 május 9-ig működtek, akkor egyszerre szekusok várták őket. Akkori előadásukat hatszáz magyar ember nézte végig. Akkor nagyon feszült volt a hangulat. Csak a közönség nyomására tudták lejátszani szekuritátés felügyelettel az előadásukat. 1988. május 10-én betiltották a Hahota működését. 1990-ben megpróbáltak újraindulni, de akkor a márciusi események tették tönkre az előadást. 1991 januárjában mégiscsak megpróbálták feléleszteni a társulatot, márciusban már sikerrel felléptek. Évadonként több bemutatójuk volt. Mindenféle díjat elvittek, mind alakítási, mind előadási díjakat. Sepsiszentgyörgyön az országos és nemzetközi nem hivatásos színházak fesztiválján többször is díjat hoztak, közönségdíjat, előadás-, főszerep- díjat. Jelenleg hivatalos színészek is játszanak a Hahota társulatában. /Mészely Réka: A két tölgytől a zsúfolásig telt Kultúrpalotáig. 20 éves a Hahota társulat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2005. december 20.
Hatvanegy évvel Magyarországra menekítése után hazatért a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumhoz (SZNM) egy-egy római mécses, vörösréz tokos fülesbalta, valamint rézcsákány a Zalaegerszegi Múzeum segítségével. A műtárgyak a hét végén érkeztek meg Háromszékre. A budapesti művelődési tárca vezetőjének engedélyével hozták át a küldeményt a határon. A tárgyak hazaszállításának ügyintézése két évet vett igénybe. Garamvölgyi György Zala megyei önkormányzati elnök, és Puskás Bálint RMDSZ-es szenátor közreműködésével. Vándor László, a Zalegerszegi Múzeum vezetője fiatal muzeológusként, harminc éve bukkant rá a „Lelőhely: Zalaegerszeg, 1945, Vasútállomás” feliratú ládára. Rövid nyomozás után kiderítette a tárgyak drámai történetét. 1942 őszén a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége arról döntött, hogy az SZNM-nek legértékesebb tárgyait be kell csomagolnia biztonságos elhelyezés céljából. 1944. szeptember 2-án indult el 52, műtárgyakat tartalmazó ládával a múzeum értékeit menekítő szerelvény. A vonatot Zalaegerszegen 1945. március 29-re virradóan szovjet légitámadás érte. Megsemmisült a korabeli leltár szerint 23 805 leltári-, 1487 néprajzi, 3072 régészeti és 1723 képzőművészeti tárgy, valamint 2050 könyv. A magyar állam két alkalommal szolgáltatta vissza az SZNM-nek a megmaradt tárgyakat, 1947-ben és 1950-ben. Utóbbiakat a hétvégi átadási ünnepség alkalmából kiállították. /Domokos Péter: Hazatértek a műtárgyak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./
2005. december 20.
Hazatért az indonéziai Yogyakartából Szerző Péter, a Székely Mikó Kollégium /Sepsiszentgyörgy/ IX. osztályos tanulója, aki a román diákválogatott tagjaként másodszor vett részt a nemzetközi ifjúsági tudományos olimpián. A fizikából, kémiából és biológiából tartott elméleti és gyakorlati próbák összesített versenyében bronzérmet érdemelt ki, ami tekintve, hogy több mint harminc országból érkeztek ifjú tudósok az olimpiára, igen szép teljesítmény. Szerző Péter tavaly is éremmel tért haza. /(fekete): Szerző Péter bronzérmes. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./
2005. december 21.
A Budapesten vendégrendező Bocsárdi László aláírta az eredeti, tehát nem módosított szerződést, ezzel a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója lett. Előzőleg még azt nyilatkozta, hogy csak az általa kért változtatások esetén írja alá a dokumentumot. Kifogásolta, hogy az önkormányzat meghatározta bevételi terv teljesítése művészileg értéktelen előadások megrendezésére kényszeríti. Keresztélyi Irma, a művelődési bizottság elnöke rossz néven vette, hogy Bocsárdi garanciavállalást követelt a képviselőtestülettől a szerződési feltételek három hónap múlva esedékes újratárgyalására. /Domokos Péter: Bocsárdi László aláírta szerződését. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
2005. december 21.
December 20-án volt Baróton a Művelődési Házban az Összefogás Napja rendezvénysorozat kezdő előadása. A hatéves, leukémiában szenvedő Bocz-Zoltán Imola megsegítéséért óvodástársai, ismerősök és idegenek fogtak össze, akik az egész napos rendezvény bevételét ajánlották fel a kislány életének megmentését jelentő műtét magas költségeihez. Először a sepsiszentgyörgyi Fabatka zenekar óvodásoknak tartott műsora hangzott el. A rendezvényen fellépett zenekarok és előadók között szerepeltek magyarországiak és sepsiszentgyörgyiek is. Orbán Ferenc és Porzsolt Erzsébet előadásában megzenésített verseket, meséket hallhattak a résztvevők. Az Erdővidék Néptáncegyüttes előadása után a baróti katolikus ifjak csoportjának BAKI együttese koncertezett, majd a baróti katolikusok Csillagösvény együttese szórakoztatta a közönséget. Az előadássorozatot a baróti Transylmania etno-rock zenekar zárta. /Ilyés Piroska Összefogás napja Erdővidéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./