Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Sepsikőröspatak (ROU)
86 tétel
2016. június 24.
Építhetünk Bedő Albert örökségére (Az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlése)
Szerény és mégis ünnepélyes keretek között zajlott tegnap a sepsikőröspataki sportcsarnokban az anyaországi Országos Erdészeti Egyesület 147. vándorgyűlése, amelyen a magas rangú meghívottak mellett több mint ezren – elsősorban az erdészszakmát képviselők – tették tiszteletüket. A háromnapos esemény központi rendezvényén az ünnepi közgyűlés mellett a résztvevők a község nagy szülötte, Bedő Albert egykori főerdőmérnök, az egyesület egyik alapítója előtt is lerótták tiszteletüket nyughelyén, Kálnokon.
A rangos esemény a szakmai civil szervezet 150 éves fennállásának jubileumi pillanata is, amelyen mások mellett díszvendégként Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter társaságában. A meghívottak között szerepelt továbbá Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint Borbély László volt környezetvédelmi miniszter, szenátor. Egyházi részről Kató Béla református, valamint Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök volt jelen.
A magyar és a román himnusz elhangzását követően az ünnepi közgyűlést Zambó Péter, az egyesület elnöke nyitotta meg. Felszólalását Bedő Albert szavaival indította: „Összetartás által a kis dolgok is naggyá lesznek, de a széthúzás által a legnagyobbak is megsemmisülnek.” Az egyesület vezetője szerint az egykori alapító intelmének első felét sikerült megfogadniuk, hiszen méltán lehetnek büszkék, hogy Európa egyik legrégebbi szakmai szervezeteként most is képesek az egész Kárpát-medence erdészeit összefogni és a határokon átívelő szakmai együttműködést megteremteni és fenntartani. Az elnöki megnyitót követően Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának vezetője házigazdaként is szólt a megjelentekhez. Az önkormányzati vezető Zambó Péterhez mintegy csatlakozva kijelentette: „a határok változtak ugyan, de nemzetileg, szakmailag együtt vagyunk ma is”. Tamás Sándor a székelyföldi erdőgazdálkodásról is szólt, elmondva: a magánerdő-tulajdon megszilárdítása biztosítékot jelent a térség jövője szempontjából. Az elnök megemlítette: nagy felelősséggel járó vagyon a több mint 500 ezer hektár magántulajdonban és magánkezelésben lévő székelyföldi erdő, éppen ezért külön megtiszteltetés 118 év után a vándorgyűlés újabb háromszéki jelenléte, amely egy hároméves álom megvalósulása is egyben. A megyei önkormányzat elnöke zárásként Mikes Kelemen zágoni tölgyfája letörött ágának egy darabját adta ajándékba Áder Jánosnak.
Áder János Áprily Lajos soraival indított beszédében („Engem az erdő véd és szeret”) az erdészek örökös lelki kötődésének tényét domborította ki. Értelmezése szerint ennek köszönhető, hogy a magyar erdészek már 150 évvel ezelőtt felismerték: az erdők oly értéket képviselnek, amelyet védeni kell, hiszen a nemzet pótolhatatlan vagyonát jelenti. Egy maroknyi csapat, az Országos Erdészeti Egyesület alapítói – a máramarosi Aknasugatagból származó Wagner Károly, a selmecbányai Divald Adolf és a sepsikőröspataki Bedő Albert – vállalták elszántsággal a feladatot, hogy a felelős, jövőbe tekintő erdőgazdálkodás alapjait megteremtsék, és másfél évszázad után elmondható, hogy „a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás martalékává”. A bátor kezdeményezők által akkor kijelölt irányvonal az 1879-es magyar erdészeti törvényben is fellelhető, amely kimondja: „az erdő hasznot csak úgy hajt, ha a vele való törődés kiállja a fenntarthatóság próbáját”. A köztársasági elnök Bedő Albert előrelátása és szakmai nagysága példájaként említette: az általa szerkesztett Erdészeti Lapokban már az 1870-es években arról írt, hogy az erdőpusztítások hatással vannak „a klíma szabálytalanságára”, a hőmérsékletre, a levegő és a vizek minőségére. A bátor kezdeményezők ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy csakis az alapos szakmai tudással felvértezett erdészek képesek ezt az emberpróbáló feladatot ellátni, ezért egyik céljukként a magyar nyelvű erdészképzést tűzték ki és valósították meg. Áder János felhívta a jelenlévők figyelmét: maradt jócskán tennivaló, a cél ugyanaz, erdeink óvása, gondozása, ápolása, telepítése, a felelős gazdálkodás. Ezt a célt az elődök, akik tekintélyt adtak a magyar erdészszakmának, szem előtt tartották, és minden történelmi veszteség ellenére „hűek maradtak hivatásukhoz Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon”. Áder János úgy vélte: az elődök örökségét őrizték meg azok a magyar erdészek, akik a Trianon után határon túlra került területek hatalmas erdőségeiben vagy az 1956-os forradalom után Kanada erdőiben kamatoztatták tudásukat. A köztársasági elnök örömmel nyugtázta, hogy a mostaniak is továbbviszik e hagyományokat.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében az erdőket illető szélsőséges gondolkodásmód elvetésének szükségességét hangsúlyozta. Meglátása szerint két szélsőségről beszélhetünk: egyrészt az ipari lobbiról, amely az ökológiai szempontokat hanyagolva, csak nyersanyagot lát az erdőben, másrészt azokról, akik kitiltanák az embereket az erdőből, így előzve meg a pusztítást. Ami a vándorgyűlés Székelyföldre hozatalát illeti, Semjén kifejtette: egybeesik a magyar kormány nemzetpolitikájával, hogy a különböző szakmák, érdeklődési körök Kárpát-medencei keretben szerveződjenek, és egyúttal a legméltóbb alkalom, hogy a szakmai civil szervezet egyik alapítója, a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert előtt tisztelegnek. A magyar kormány képviselője továbbá Bedő Albert egyik érdemeként említette, hogy felismerte a magyar erdészeti szaknyelv megteremtésének szükségességét, hiszen szoros az összefüggés a tudományosság és az anyanyelv között. Semjén Zsolt továbbá Bedő Albert kiemelkedő, polihisztori képességének igazolását látta abban, hogy négy nagy területen (erdészet, vadászat, politika, vallásügy) is képes volt maradandót alkotni. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter aktuális kérdéskörökre építette mondandóját. Elsősorban a készülő magyarországi erdészeti törvényről beszélt, amely véleménye szerint új kihívásokhoz alkalmazkodó, friss szemléletet hozó jogszabály.
Az ünnepi közgyűlés a szakmai elismerések átnyújtásával zárult. Az egyesület legrangosabb kitüntetését, a Bedő Albert Emlékérmet hárman érdemelték ki. A határon túli szakemberek közül kilencen vehettek át elismerő oklevelet.
Az ünnepi rendezvénysorozat Kálnokon, Bedő Albert szobránál folytatódott, ahol a kegyelet koszorújának elhelyezését megelőzően Kisgyörgy Sándor sepsikőröspataki polgármester szólt elsőként a megjelentekhez, köszönetnyilvánításában egyebek mellett tiszteletbeli székelynek avatva erre a pár napra minden vendéget. Beszédet mondott továbbá Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, aki többek között kifejtette: Bedő Albert is büszke lehet arra, amint utódai, az erdészek mai napig képesek megélni hagyományaikat. Egyúttal köszönetet mondott az egyesületnek a magyar agrárium megreformálásában nyújtott segítségért.
A vándorgyűlés első napjának hivatalos eseményeit az unitárius temető évszázados tölgye alatt zárták. Szabó Adél Júlia kálnoki unitárius lelkész Isten áldását kérte, hogy méltó utódjai lehessünk a szürke eminenciásként, szerény székely emberként szolgáló Bedő Albertnek. „Bedő Albert az erdő szerelmeseként élt, az ott megtapasztalt életerő vezette útján” – hívta fel a figyelmet Bálint-Benczédi Ferenc az Újszövetség, valamint Wass Albert soraira épített beszédében. A székely unitárius családból hozott istenfélelem, szolgálat jellemezte, de itt tanulta meg a felelős munkavégzést is, és élete során az erdőben rejlő gazdagságot nemzetünk erősítésére használta – idézte meg a község nagy szülöttének szellemét az unitárius egyház püspöke. Zárásként Zambó Péter az egykori főerdőmester részletes pályáját, illetve az egyesület további történetét ismertette, majd leleplezték a Bedő Albert emlékét őrző cserefa műalkotást, amely életútját is ismerteti, illetve elhelyezték a kegyelet koszorúit az egyesület által idén felújított sírhelyen.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 24.
Áder: a magyar erdészek már 150 éve felismerték, hogy az erdő védendő érték
A magyar erdészek már másfélszáz éve felismerték: az erdő védendő érték, egy nemzet pótolhatatlan vagyona – mondta Áder János magyar köztársasági elnök a 150 éves Országos Erdészeti Egyesület sepsikőröspataki ünnepi vándorgyűlését köszöntő beszédében csütörtökön.
A magyar államfő felidézte: a székelyföldi származású Bedő Albert által szerkesztett Erdészeti Lapok az 1870-es években arról írt, hogy az erdőpusztítások hatással vannak "a klíma szabálytalanságára", a hőmérsékletre, a levegő és a vizek minőségére.
Áder János emlékeztetett arra is: már az 1879-es magyar erdészeti törvény kimondta, hogy az erdő "hasznot csak úgy hajt, ha a vele való törődés kiállja a fenntarthatóság próbáját".
Hangsúlyozta, hogy az Országos Erdészeti Egyesület alapítóinak, a máramarosi Aknasugatagból származó Wagner Károlynak, a selmecbányai Divald Adolfnak és a sepsikőröspataki Bedő Albertnek az egyik célja a magyar nyelvű erdészképzés megteremtése volt.
"A 150 évvel ezelőtti bátor kezdeményezőknek köszönhető, hogy a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás martalékává" – állapította meg Áder János. Hozzátette, egy kicsiny, de elszánt szakmai közösségnek köszönhetően "előrelátó, a jövő iránt felelős erdőgazdálkodás vette kezdetét" Magyarországon.
"Volt és maradt a cél: erdeink óvása, gondozása, ápolása, telepítése, a felelős gazdálkodás. Ezt a célt tartották szem előtt mindazok, akik tekintélyt adtak a magyar erdészszakmának. Akik minden történelmi veszteség után is hűek maradtak hivatásukhoz Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon" – fogalmazott Áder János.
Úgy vélte: ezt az örökséget őrizték meg azok a magyar erdészek, akik a Trianon után határon túlra került területek hatalmas erdőségeiben, vagy az 1956-os forradalom után Kanada erdőiben kamatoztatták tudásukat.
Beszéde végén Áder János köszönetet mondott azért, hogy a jó hagyományt követve a magyar erdészek ma is ugyanúgy gondolnak a jövőre, mint nagyszerű elődeik.
Az Országos Erdészeti Egyesület – mely Magyarország egyik legrégebbi, folyamatosan működő szakmai civil szervezete – Bedő Albert alapító tiszteletére tartja 147. vándorgyűlését.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. június 24.
Nemzetpolitikába illeszkedve
Az OEE 147. vándorgyűlése Kőröspatakon
Több mint ezer meghívott részvételével, példamutató módon másodpercre pontosan 10 órakor kezdte meg tegnap munkálatait Sepsikőröspatakon a Magyar Országos Erdészeti Egyesület (OEE) vándorgyűlése. A szervezet alapításának 150. évfordulója alkalmával szervezett jubileumi eseményen Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is részt vett.
A magyar és a román himnusz elhangzása után Lomniczi Gergely (Bedő Albert utódja az OEE főtitkári tisztségében) üdvözölte az illusztris vendégeket Erdélyből, Kárpátaljáról, Szlovéniából, Horvátországból, Ausztriából és Németországból.
A sorrendben 147. vándorgyűlést „ezen a kultikus vidéken, a legnagyobb magyar erdész, Kálnoki Bedő Albert szülőhelyén” Zambó Péter, az erdészeti egyesület elnöke nyitotta meg.
– Történelmi pillanatot élünk: az OEE vándorgyűlése 118 év után visszatért Székelyföldre. Tanúi lehetünk, amint Kárpát-medence erdészei összegyűlnek, szakmánk és magyarságunk egybeforr – mondta az elnök.
Tamás Sándor ünnepi beszédében kiemelte: Székelyföldön több mint ötszázezer hektár erdő van magántulajdonban, amely „hatalmas vagyon, és hatalmas felelősség”. Bejelentette: Kálnokon Bedő Albert-emlékházat hoznak létre, és azt szeretnék elérni, hogy ez a Kárpát-medencei erdészek szakmai zarándokhelyévé váljon. Nem kis derültséget keltett, amikor az önkormányzati vezető stílszerűen a zágoni Mikes-tölgy egy letörött ágának darabját ajánlotta fel ajándékként az „elnök úrnak”, amiért aztán a köztársasági és az egyesületi elnök egyaránt „jelentkezett”.
Másfél évszázada megszületett a modern magyar erdészettudomány. A 150 évvel ezelőtti bátor kezdeményezőknek köszönhető, hogy a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás áldozatává – mondta ünnepi beszédében Áder János.
– Lecsupaszított hegyek és völgyek kapták vissza fáikat, gyenge erdők erősödhettek meg, és a tudomány szempontjai szabták meg az okos gazdálkodás feltételeit – emelte ki a magyar köztársasági elnök.
Szabó Fruzsina gyönyörű éneke után Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes kijelentette: a vándorgyűlés „hajszálpontosan illik a nemzetpolitikába”, majd az anyanyelvű oktatás, a magyar szaknyelv megőrzésének fontosságáról beszélt. Fazakas Sándor földművelési miniszter úgy fogalmazott: itt, Erdélyben van „az ország egyik legrégebben működő civil szervezete, mi, magyarok, összetartozunk, és itthon vagyunk”.
Hárman vehették át az „erdészeti Oscar-díjnak” számító Bedő Albert-emlékérmeket, majd az ünnepség Bedő Albert kálnoki szobránál folytatódott. Kisgyörgy Sándor kőröspataki polgármester felszólalásában kijelentette, nincs feljegyzésük arról, hogy községükben valaha járt volna még köztársasági elnök, ezért a megjelenteket „tiszteletbeli székelyekké” nyilvánította.
Az unitárius sírkertben Zambó Péter méltatta Bedő Albert életútját, majd leleplezték a Bedő Albert-emléktáblát, és megkoszorúzták az egykori főerdésznek az OEE által felújított sírhelyét.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. június 30.
Tenni Sepsikőröspatakért
Alapításának tizedik évfordulóját ünnepli a Kálnoky Ludmilla Egyesület. Sepsikőröspatak első és legkiterjedtebb tevékenységet folytató civil szervezete elsősorban a szakmai oktatást, a felnőttképzést és hagyományápolást tűzte zászlajára, de szervez honismereti kirándulásokat, együttműködik az egyházakkal, pártolja az ifjúságot és részt vesz romaprogramokban is.
Zsigmond Sándor, az egyesület elnöke beszélgetésünk elején előbb kidohogta magát: az igazgatótanács folyton váltakozó tagjainak zömére szervezéskor nem számíthat, a pályázatok megírásától kezdve, levezénylésén át jóformán minden rá és feleségére, Ildikóra hárul. Időközben megbékél: szívesen dolgozik azért faluért, azért a közösségért, amelynek lassan két évtizede tagja, ahol jól érzi magát, és megbecsülik tevékenységét. Csak az elmúlt négy év rövid kimutatásait nézzük át, s kiderül: több tízezer lej támogatást szereztek, az idei hat jelentősebb tervük megvalósításával pedig még további tizenhétezer lej jut közösségi tevékenységre. Mondhatnánk, könnyű annak, akinek jó kapcsolatai vannak a Bethlen Gábor Alapnál, a Communitas Alapítványnál, a Háromszéki Közösségi Alapítványnál és a megyei tanácsnál, partnerei között pedig nem egy erdélyi és anyaországi szakmai szervezet áll. Mondhatnánk, de nem lenne igaz, mert mindez a sikernek csak nagyon kicsi szeletét adja, a többiért újból és újból meg kell küzdeniük. Hasonlóképpen sok munkával jár a pályázati önrész előteremtése is. Igaz, meglehetősen sok tagja van az egyesületnek, s az évi tagsági díjat is fizetik, de mellé még szerezni kell, nem is keveset. A falu módosabb cégei készek jelentősebb összeggel is hozzájárulni az egyesület sikeréhez, és akadnak adakozóbb falustársak is. Harminc-negyvenre tehető azok száma, akik adójuk két százalékát nekik ajánlják. A teljesség igénye nélkül, csak szemléltetésül ragadtunk ki néhányat a „ludmillások” sikeréből. A sepsikőröspataki és kálnoki gyermekeknek tizennégy rend székely ruhát pályáztak, a fúvószenekarnak egyenruhát és dobot vásároltak, támogatták a tűzoltócsoportot, hozzájárultak a katolikus templomtorony szerkezeti megszilárdításához, kirándulásokat szerveztek, jártak Gábor Áron és Wass Albert nyomdokain, felkeresték az erzsébetvárosi szórványmagyarságot, hagyományos mesterségeket oktattak, szerepük volt a falunapok sikerében, legutóbb pedig kivetítő-felszerelést vásároltak. „Kicsit nagyobb létszámú és lelkesebb tagságra lenne szükség, hogy a rengeteg ügyintézéssel járó feladatot könnyebben el lehessen látni, illetve többet lehessen szervezni és tenni a falu érdekében. Jó érzés tölt el, amikor néhányan az úton csak azért állítanak meg, hogy a legutóbbi kirándulás élményeiért még egyszer köszönetet mondjanak, vagy arról érdeklődnek, mire készülünk, mert ők is jönnének, ők is mellettünk állnak. Szóval, tovább dolgozunk – remélem, erőnk is lesz hozzá, mert Sepsikőröspatak megérdemli a törődést” – mondta Zsigmond Sándor.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 1.
Kapunyitogató a Székely Kaszinónál
Ismét megnyitja kapuit Nyárádszeredában az egykori Székely Kaszinó, hogy helyet adjon a művészeknek és a művészetek kedvelőinek.
A nyárádmenti születésű, de Magyarországon élő Losonczi testvérek néhány napja visszatértek Nyárádszeredába, s pénteken 19 órától ismét kultúrával „telik meg” az általuk bérelt ingatlan. Barátaikat is meghívták egy találkozó, bemutatkozó est erejéig, és természetesen minden kedves ismerőst, ismeretlent szívesen látnak, ha betérnek a főtérhez közeli épületbe.
Itt Losonczi Béla festőművész tavaly és idén született alkotásaiból nyílik tárlat, de visszatér Tamás Kincső sepsikőrispataki író is, akinek frissen megjelent novellafűzérét, A Csinált-patak állatkertje című könyvét ismerheti meg péntek este az érdeklődő közönség, amikor a szerzővel Vida Gábor Marosvásárhelyi író beszélget a Mentor Könyvek sorozatban megjelent új műről.
Birtalan Kölök Zsolt nemcsak mint a kötet borítójának tervezője lesz jelen, ugyanis fényképeit is kivitte Nyárádszeredába, ahol a Losonczi-műteremben a festmények és a néprajzi tárgygyűjtemény mellett ezek jól megférnek. És természetesen zene is lesz péntek este, két visszatérő ismerőssel is találkozhatnak azok, akik Losoncziék műtermét nyáron látogatni szokták: a Marosvásárhelyi Dzseztánnak és a Székelyudvarhelyi születésű Momóéknak lehet majd tapsolni. A jó hangulat mellett a résztvevőknek a kerti szénafetrengőt és teasarkot is figyelmébe ajánlják a szervezők.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro
2016. július 4.
Unitáriusok a Vadas-tetőn
Hogy mikor vette kezdetét, nem tudni, de egy 1948-ban keltezett feljegyzés szerint akkor már hagyománya volt az árkosi, sepsikőröspataki, kálnoki, bölöni és nagyajtai unitáriusok közös határon, a Vadas-tetőn való találkozásának. A szokást – vélhetően a kommunista rendszer tiltására – évtizedekig nem gyakorolták, s valószínűleg el is veszett volna, ha Sepsikőröspatak lelkésze, a jelenleg Nagyajtán szolgáló Fekete Levente nem veti fel újra megtartását, terve megvalósításában nem támogatja presbitériuma, s nem kapcsolódik be a munkába lelkesen utódja, Czire Szabolcs is. A hamvaiból újjászülető eseményt végül 1996 július első szombatján tartották. Az időpontot annyira megfelelőnek találta a résztvevők népes serege, hogy „az unitárius búcsút” azóta is akkor ülik meg.
Az első „újkori” vadasi találkozó szervezését a Háromszék kérésére a sepsikőröspataki unitárius egyház gondnoki tisztségét huszonegy esztendőn keresztül ellátó idős Költő Sándor elevenítette fel. 1995-ben merült fel a találkozók újbóli megszervezése; a tető alá hozást nehezítette, hogy Fekete Leventét Nagyajtára hívták lelkésznek, helyét Czire Szabolcs vette át, s így – a nehézkes kommunikációs eszközökre támaszkodva – a két településről kellett az ügyet előmozdítani. Az első találkozó helyszínét nagybátyjával és unokaöccsével, idősebb és ifjabb Költő Károllyal és Bedő András állatorvossal, valamint Nagyajtáról Péter Gézával és Kisgyörgy Lászlóval választották ki: úgy okoskodtak, a tető ezen a részén éppen elég lapos, hogy az asztalokat el lehessen helyezni, elég árnyékos is, hogy a júliusi tűző naptól védve legyenek, s ott, alig kődobásnyira a forrás, hogy a vizet ne kelljen messziről hozniuk – elevenítette fel idős Költő Sándor. A szószékről idejében kihirdették, mikor és hol kerül sor a találkozóra, de azért figyelemfelkeltés céljából az árkosi fúvósokat előbb otthon, majd Sepsikőröspatak utcáin hordozták végig traktoron, hogy zenéjükkel juttassák az emberek eszébe, milyen jelentős napra virradtak. „A találkozó előtt napokkal nekifogtunk a munkának. Kenyeret nem vettünk, mert magunk sütöttük, s hogy a flekkennekvaló meglegyen, disznót vettünk és öltünk le, a zöldséget pedig összeadtuk, egyedül a sört kellett máshonnan hozatnunk. Annyian jöttek el, hogy ez a hely, ahol most állunk, szinte szűknek bizonyult, pedig akkor az autók nem jöhettek be az árnyékba, mert mindenhol asztal volt” – mesélt az új kezdetekről Költő Sándor. Idén a szervezői feladatok ellátása a bölöni egyházközségre hárult, az istentiszteletet is az erdővidékiek lelkésze, ifjabb Kozma Albert tartotta. Az Egyesült Államokból a napokban hazatért lelkész Lukács evangéliumából vett igére alapozott beszédében úgy fogalmazott: egyetértésre, békességre és szeretetre van szükség ahhoz, hogy az unitárius közösség, illetve a szélesebb értelemben vett családunk, az erdélyi magyarság erős tudjon mAradni. Erőre van szükségünk ahhoz, hogy céljainkért, megmAradásunkat szavatoló értékeinkért – az életet adó földünkért és erdeinkért, fontos ingatlanjainkért, iskoláinkért és egyetemeinkért – tenni tudjunk, nem szabad tehát hagynunk, hogy sértődöttségeink haraggá és gyűlöletté fajuljanak. „Évente egyszer találkozunk itt, a Vadas-tetőn. Ilyenkor azt szeretném látni, hogy szemünkben nem a gond, hanem az öröm csillan fel, kinyújtott kezek és ölelő karok fonódnak egybe, sikerekről és eredményekről számolunk be egymásnak” – mondotta.
A bölöni egyházközség gondnoka, Uzoni István a Vadas-tető egyesítő erejét emelte ki: az elmúlt két évtizedben csak öt település szervezte az eseményt, ám úgy vélte, eddig sem kifejezetten az övék volt az, hiszen számos más település unitáriusa, illetve más vallású is részt vett azon. Arra kérte a Sepsiszentgyörgyi, szentivánlaborfalvi és szentkirályi egyházközségeket, kapcsolódjanak be, vegyék ki ők is részüket a szervezésből.
A Háromszék–felsőfehéri Egyházkör esperese, Török István beszédében – bevallottan a labdarúgó Európa-bajnokságon remekül szereplő magyar válogatott szereplése hatására – az öt falut nagy csapatnak nevezte, s azt kívánta, éltetőerejük ne csak megmAradjon, hanem erősebbé váljon. A bölöni kis táncosok fellépését követően a szórakozásé lett a főszerep. A kosarakból előkerültek az otthonról hozott falatok, a bográcsban bárány főtt, a lacikonyhásoknál flekkent és italt lehetett vásárolni, így a délutánba nyúlóan lehetett egymás társaságának örülni.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 22.
Önkénteseket toboroznak
„Néha nehezemre esik felkelni, itt fáj, ott fáj, de tudom, hogy várnak a gyermekek, vágynak a szeretetre, és ez célt ad nyugdíjas éveimnek” – mondta Bába Berta (Berta mama), a Diakónia Keresztyén Alapítvány önkéntese a Sepsiszentgyörgyi Zathureczky Berta Idősek otthonában azon a találkozón, amelyet a helyi Caritas segélyszervezet kezdeményezett, hogy önkénteseket toborozzon egyik szociális programjához.
Gocz Katalin nyugdíjas pedagógus önkéntesként tevékenykedik a Caritasnál. Az önzetlenül végzett munka szépségéről beszélt, szerinte a szeretet éltető erő, ezért is ajánlja, aki késztetést érez, hogy szeretetét megossza másokkal, vállaljon önkéntességet. Kerezsi Hajnalka a Caritas által működtetett őrkői nappali központ tevékenységét ismertette, amelyet a Diakónia sepsikőröspataki többgenerációs programja mintájára szeretnének kibővíteni, ehhez keresnek idős önkénteseket. Mindkét helyszínen a Margit Hercegnő Alapítvány támogatja a projektet, amely Sepsikőröspatakon már tavaly májustól működik. „Rajtunk múlik, hogy azok a gyermekek, akik rendezetlen vagy nélkülöző családban nevelkednek, mit látnak meg a világból, van-e, aki eligazítsa őket, ezért fontos, hogy az élettapasztalattal rendelkező időseket is bevonjuk ebbe a munkába – mondta Torma Vera, a Diakónia délutáni felzárkóztató programjának irányítója. A kőröspataki program egyik önkéntese, Sonka Edit öt gyermek nagymamája, szabad idejét szívesen tölti azokkal a gyermekekkel, akiknek a közösség nagyon sokat számít, szerinte valósággal megváltoztatja az életüket, viselkedésüket. Együtt sütnek, savanyúságot tesznek el, lekvárt főznek, a gyermekek a pótnagytatákkal sakkoznak, kézműveskednek. Mindkét szervezet felajánlotta, akit az otthon lakói közül érdekel az önkéntesség, szívesen elkísérik, hogy megnézzék, hogyan működnek a programok, és csak azután döntsenek, kívánnak-e részt venni benne, amikor meggyőződtek arról, hogy az együttműködés nemcsak a gyermekeknek válik hasznára, hanem ők is gazdagodhatnak a tőlük kapott szeretet által.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. augusztus 1.
Falunap Kőröspatakon
Emléktábla-avató, díszpolgári cím
Szombaton falunapot tartottak Sepsikőröspatakon. A negyedik alkalommal megszervezett rendezvényen a helyiek mellett részt vettek a község magyarországi testvértelepüléseinek képviselői is.
Megnyitó beszédében Kisgyörgy Sándor polgármester nyilvánosan is köszönetet mondott a lakosságnak, hogy a választáson kifejtett álláspontjukkal lehetővé tették, hogy folytassák a munkát. A testvértelepülések vezetői – Herczeg Zsolt, Mezőtúr, Tóth István, Gárdony és Csór Zoltán, a dél-dunántúli Somogygeszti polgármesterei – ugyancsak örömüket fejezték ki a választási eredmények kapcsán, és a további jó együttműködés reményében meghívták településeikre nemcsak a vezetőket, hanem a falu lakóit is.
Hogy ez nem afféle ünnepi szólam, azt az is mutatja, hogy tizenegy gárdonyi gyerek éppen tegnap fejezte be egyhetes kőröspataki nyaralását, és hazafele együtt utaznak azokkal a fiatalokkal, akik viszont Gárdonyban ugyancsak egy hetet „cserenyaralnak”. A gyerekeket itt is, ott is családoknál szállásolják el, így lesz élő a testvértelepülési kapcsolat – mondta Kisgyörgy Sándor.
Még az ünnepség előtt emléktáblát avattak dr. Asztalos György szülőházán. A kőröspataki születésű, 1975-ben elhunyt jogász hosszú időn keresztül Mezőtúr város jegyzője volt. A falunapon a Kőröspatak díszpolgára címet adományozták a faluban született Mészely József, Mosonmagyaróváron élő gyermekvers-író, költőnek.
A programot a Recsenyédi-család (Hanna, Attila és Hunor) látványos lovasíjász produkciója nyitotta meg, majd huszárbemutató következett. Az önkéntes tűzoltók bemutatója után felléptek a helyi gyerekek és fiatalok, és nem mAradt el a tűzijáték és utcabál sem.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. augusztus 11.
Otthon az időseknél (Diakónia Keresztyén Alapítvány)
Ötvenegy Háromszéki faluban és három városban folytatja otthoni beteggondozói szolgálatát a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA), havonta közel ezer idős beteget látnak el, felét heti többszöri alkalommal látogatják. A szervezet idei első félévi tevékenységéről lapunknak Tóth Anna, az idősgondozói ágazat igazgatója számolt be.
A szolgálat legnagyobb bevétele, 257 250 lej (a félévi költségvetés 42,63 százaléka) tizennyolc helyi önkormányzattól származott az egyéni szolgáltatói szerződések révén, a legkisebb összeggel, 22 900 lejjel (3,79%) a megyei tanács támogatta az idősgondozást – derül ki a szervezet kimutatásából. A legnagyobb kiesést az állami szubvenció lecsökkentése jelentette, ami a bevételek csupán 15 százalékát tette ki. Az alapítvány az 1998. évi 34-es törvény alapján jogosult állami támogatásra, de idén éves szinten 120 ezer lejjel kap kevesebbet, mint tavaly, ami takarékosságra, a költségvetés átigazítására kényszerítette a szervezetet – közölte Tóth Anna igazgató. Külföldi adományokból, a svájci HEKS Alapítvány támogatásából, a Bethlen Gábor Alapnál elnyert pályázatból és saját bevételekből származó összegekkel együtt a Diakónia idősgondozói szolgálata 603 341 lejből gazdálkodott januártól júniusig. Huszonnégy munkatársuk Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Kovásznán, valamint Árkos, Barátos, Bodok, Réty, Kommandó, Gelence, Gidófalva, Sepsikőröspatak, Sepsiillyefalva, Nagyajta, Bardoc, Vargyas, Nagybacon, Borosnyó és Zágon községben ápolja az idős betegeket, tizenhét gépkocsival járják a terepet, nyáron egymást helyettesítve még több helyszínre kimennek naponta. Rajtuk kívül az adminisztrációban és a tevékenységek összehangolásában nyolcan vesznek részt.
A szervezet baróti és kommandói szociális mosodájában az esztendő első hat hónapjában 473 csomag ruhát mostak és vasaltak ki, ezt a munkát a helyi ápolók végzik. A Diakónia hat vidéki raktáron keresztül és a Sepsiszentgyörgyi koordinációs központból kölcsönöz egészségügyi segédeszközöket, idén 129 új igénylő volt, ezenkívül korábbi kérések révén használatban van 232 eszköz. Nem csak az idősek testi ápolását tartják fontosnak, a gyászfeldolgozó önsegítő csoport és a baróti, valamint a Sepsiszentgyörgyi idősklub révén lelki támaszt, közösségi élményt is nyújtanak azoknak, akik a társas létet keresik.
Az elmúlt egy évben a DKA partnerként vett részt a Pro Hospice Erasmus+ európai projektben, munkatársai német, lengyel, spanyolországi, valamint portugáliai szervezetek palliatív típusú szolgálatait és országaik intézményrendszerét ismerhették meg. A pályázat zárókonferenciáját júniusban tartották a sepsiillyefalvi KIDA-központban. A tanultak és az évek óta összegyűjtött hasonló szakirányú tapasztalat segítségével az alapítvány palliatív típusú rezidenciális egység beindítását tervezi egy leendő multifunkcionális szociális ellátó központban.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. augusztus 25.
Nem akart „román község” lenni Sepsikőröspatak
Újrakötötte a testvértelepülési szerződést a Háromszéki Sepsikőröspatak és a magyarországi Mezőtúr. A 24 éve aláírt dokumentum megújítására azért volt szükség, mert a Háromszéki község polgármestere, Kisgyörgy Sándor nem tartotta helyénvalónak, hogy az eredeti megállapodásban Sepsikőröspatak „román községként” szerepelt.
Az elöljáró egy korábbi látogatáson vette észre, hogy a mezőtúri polgármesteri hivatal csarnokában kifüggesztett szerződésben Sepsikőröspatak román községként szerepel, és a román zászlót tűzték ki mellé. Kisgyörgy Sándor leszögezte, a község Románia területén fekszik, de a „román község” meghatározás mégsem helyénvaló rá, ezért kezdeményezte, kössenek új szerződést.
A megállapodás megújítására a magyar nemzeti ünnepen került sor, amikor öttagú kőröspataki küldöttség látogatott Mezőtúrra. Az új dokumentumban már a nemzetegyesítés szerepel célkitűzésként, és a két magyar település gazdasági és kulturális együttműködését szolgálja. Kisgyörgy Sándor ugyanakkor azt javasolta, hogy a mezőtúri polgármesteri hivatal csarnokába a szerződés mellé tűzzék ki a székely zászlót.
Sepsikőröspatak község és Mezőtúr városa 24 évvel ezelőtt kötött testvértelepülési szerződést, a két helység között élénk, jó a kapcsolat. A mezőtúriak idén nyáron emléktáblát állítottak Sepsikőröspatakon a Háromszéki faluban született Asztalos György jogásznak, aki a „mezőtúri városháza jogügyi tanácsnoka” volt, a város köztiszteletben álló személyisége. Mezőtúron idén augusztus 18–21. között szervezték meg a testvértelepülési találkozót, és ez alkalommal újították meg a szerződést.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
2016. augusztus 27.
Szétszóródott hagyatékok (Olosz Katalin feledésbe merült balladagyűjteményt tárt napvilágra)
Olosz Katalin a Háromszékben (2016. január 30.) megjelent nyilatkozatában a Kriza János gyűjtötte Vadrózsák második kötetének kiadásáról közölte: „Én csupán törlesztettem a magyar folklórtudomány százötven éves mulasztásából egy keveset azzal, hogy Kriza János szétszórt hagyatékából összegyűjtöttem és sajtó alá rendeztem a Vadrózsák második kötetét.” E „törlesztés” eredménye 770 oldalas kötet.
„Hogy a népkultúra terméke az egész nemzet felbecsülhetetlen értéke, egyre világosabban érzi mindenki... Mikor egy ledöntött nemzet újjá akarja magát építeni, szüksége van, inkább, mint valaha, a hagyomány minden porszemecskéjére. Hogy tudja, mi vagyok, honnan jöttem.” Kodály Zoltán
Korábban, 2009-ben hasonló „törlesztést” vállalt magára, amikor Szabó Sámuel Marosvásárhelyi tanár irányításával a diákok által lejegyzett népköltészeti alkotások „szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel” 776 oldalon megjelentette. És nemrég mutatták be Kolozsváron 2015-ös keltezéssel megjelent újabb „törlesztését”, amelyben 930 oldalon adja közre Kanyaró Ferenc Kolozsvári tanár diákjainak gyűjteményét a „szétszóródott” hagyatékból*. Nem véletlenül utaltunk a kötetek oldalszámaira, hisz ez a 2476 oldalt kitevő, már feledésbe merült gyűjteménysor bizonysága annak, hogy mily nagy méretű népi érték felkutatására, összegyűjtésére, tanulmánnyal ellátására és jegyzetek készítésére vállalkozott Olosz Katalin. Példamutatása olyan szempontból is jelentős, hogy nem hagyhatjuk veszendőbe egyetlen értékünket sem, időt és munkát kell áldoznunk azokra a népköltészeti hagyatékokra, amelyeket elődeink alkottak, nemzedékről nemzedékre őriztek, s amelyeket szorgalmas gyűjtők már lejegyeztek, hogy közösségünk által is ismertté válhassanak. Csupán azt nehezményeztük, hogy ennyi idő elteltével Olosz Katalinon kívül senki nem vállalkozott e hagyatékok felkutatására. Olosz Katalin pedig valóságos oknyomozással derítette ki a kéziratok hollétét. Nem egyszer utazott Marosvásárhelyről Kolozsvárra, Budapestre, hogy könyvtárakban, levél- és kézirattárakban rátaláljon az említett hagyatékokra. A most közzétett kötet egy Kolozsvári tanár és tanítványai több mint száz esztendővel ezelőtti közös munkájának eredménye. A népköltészet gyűjtésének ez a formája – társadalmi gyűjtés – is már a 19. században bizonyos hagyományra épült. 1864-ben Arany János folyóiratában, a Koszorúban (Második évfolyam, II. félév, 527. old. Vegyes.) arról írtak: „…az erdélyi gyűjtők évek óta ezt gyakorolják, s hogy milyen sikerrel, hatalmasan tanúsítják gyűjteményeik. Így gyűjté Kriza János a »Vadrózsák« egy nagy részét, így Szabó Sámuel Marosvásárhelyi tanár a nála kéziratban levő sok mesét, dalt s néhány balladát s a még kéziratban levő egész gyűjteményt…” Bebizonyosodott, hogy a diákok és más segítők közreműködésével nagy területen lehetséges a népköltészet összegyűjtése. Kanyaró Ferenc tanítványai Háromszéken, Udvarhelyen át Kolozsvártól, Tordától Kalotaszegig, Szilágyságig, Szatmárig gyűjtötték a népköltészeti alkotásokat. Legtöbbet Székelyországban. Olosz Katalin kutatásai nélkül csupán annyit tudtunk Kanyaró Ferencről, hogy Kolozsvári tanár volt, néhány balladát gyűjtött, s azokat rangos folyóiratokban megjelentette. Bár Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái című V. kötetében azt is közölte, hogy 200-nál több balladát gyűjtött össze, mégis még a 970-es években is bizonyos kifogásokkal írtak róla, sőt, a Magyar Néprajzi Lexikonban nevét meg sem említették. Olosz Katalin kutatásai nyomán derült ki, hogy nagy mennyiségű népköltészetet jegyeztek le a Kolozsvári diákok, hogy a gyűjteménynek csak egyik részét képezik a népballadák és epikus énekek, de ez a rész 421 alkotást jelent.
Olosz Katalin bevezető tanulmányában részletesen bemutatja Kanyaró Ferenc életútját, irodalom- és egyháztörténeti, valamint lexikonszerkesztési munkásságát, de figyelmét elsősorban a népköltészetet gyűjtő tanár módszerére, eredményeire, gyűjteménye viszontagságaira, majd a hagyaték értékeire fordította. A szenvedélyes népköltészeti gyűjtő életében alig két-három tucat alkotás látott nyomdafestéket, a többi évszázadot meghaladóan lappangott kéziratként. Megállapította azt is, hogy Kanyaró Ferenc munkásságával a magyar folklór legnagyobbjai közé emelkedett. Elméleti kérdések tisztázásával a modern folklorisztika úttörőjévé vált a 19. század végén és a 20. század elején. Kutatói erénye, hogy felfigyelt a változatok jelentőségére is, amellyel az idő és tér követését, a népballadák elterjedését és egy részének pontos keletkezési idejét is meg tudta állapítani. Jegyzeteiben vizsgálta a népballadák múltját, a klasszikus balladák jelentőségét. Kanyaró Ferenc első ízben állított össze olyan gyűjteményt, amely kimondottan népballadákat tartalmazott. Címe: Székely népballadák és románcok. Tervezte, hogy a Kolozsváron tanuló diákokkal együtt e kötettel köszöntik Magyarország ezeréves fennállásának ünnepét. Nem rajta múlott a köszöntés elmAradása.
Olosz Katalin a Háromszék megyei alkotásokat külön is vizsgálta. Innen a diákok 74 szöveget jegyeztek le. Ezeket korábban egyik tanulmányában is bemutatta (Acta Siculica 2008, 581–599). Ebben végigköveti a Háromszéki balladakutatás történetét – egészen a századfordulóig –, majd külön is felsorolja a gyűjtési helyeket, a balladák számát – jegyzetekkel együtt. Az említett 74 változatról a kötetből megtudhatjuk, hogy 12 ballada csupán Háromszék jelöléssel szerepel, 62-nek pedig pontos lelőhelyét is felsorolja: Sepsikőröspatak 22, Sepsiszentgyörgy 10, Kálnok 7, Árkos 5, Laborfalva 4, Uzon 4, Bölön 4, Bükszád 2, Mikóújfalu, Nagyajta, Zágon, Kézdivásárhely egy-egy balladával szerepel. Amikor Kanyaró Ferenc gyűjteményének jelentőségét említjük, ki kell térnünk a klasszikus balladákra, hisz általuk tovább bővültek a nagy értékű balladák változatai. A gyűjteményben megtalálhatjuk a Kőmíves Kelemenné, Kádár Kata, Sárighasú kígyó, a Zsivány felesége, a Barcsai, Molnár Anna stb. változatait. Ezenkívül a Kálnoki Zsófika azért is külön figyelmet érdemel, mert a szabédi diák által lejegyzett ballada egyedüli híres alkotás az egész magyar folklórban, változata mindmáig sehonnan nem került elő, márpedig nélküle szegényebb lenne a székely, a magyar népköltészet. Nagy érdeme Kanyaró Ferencnek, hogy felfigyelt az új stílusú, helyi, sirató, baleset- és búcsúztató balladákra is, amelyek a 20. században különösen elterjedtek. És e kötet arra is támpontot jelenthet, hogy a 20. század elején keletkezett balladákat mennyiben őrizték meg akár száz év múltával is. Olosz Katalin mentő, feltáró, közreadó munkáját bizonyára megkerülhetetlenül értékelik a magyar folklór kutatásában. Annyit ez alkalommal is meg kell jegyeznünk, hogy a kovásznai illetőségű, 1957-ben Sepsiszentgyörgyön érettségizett néprajzkutató eddigi munkásságával nevét örökre beírta a magyar népköltészeti kutatók legjobbjai közé.
Ismertetőnket Olosz Katalinnak a Háromszékben megjelent nyilatkozatával kezdtük. Zárásként ismét onnan idézünk: „Nem leszek »munkanélküli« a Kanyaró-kötet megjelenése után sem: abban reménykedve, hogy adatik még nekem néhány aktív esztendő, szeretném tető alá hozni a romániai magyar népballada-katalógust.”
Albert Ernő
*Kanyaró Ferenc: Erdélyi népballadák és epikus énekek 1892–1905. Sajtó alá rendezte: Olosz Katalin
/Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2015/
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. szeptember 1.
Közösségépítés Kőröspatakon
Sepsikőröspatak első bejegyzett civil szervezete, a Kálnoky Ludmilla Társaság tíz éve alakult. Alapcélkitűzése a helyi közösségi öntudat megerősítése. Programjainkban elsősorban ismeretterjesztő összejövetelek, történelmi, kulturális kegyhelyeink meglátogatása, évfordulós megemlékezések, hagyományőrző tevékenységek szervezése szerepeltek. Sikeresen pályáztunk a székely népi tánccsoport ruházatának bővítésére, működésének anyagi támogatására, a fúvószenekar egyenruháinak beszerzésére, hangszerei skálájának bővítésére. A 2%-os támogatásokból sikerült modern audio-video-berendezést beszerezni, amit közösségi alkalmakkor rendszeresen használunk.
Honismereti kirándulások, a környezetvédelem, a felnőttképzés, a hátrányos helyzetű, tehetséges ifjak megsegítése, tradicionális mesterségek oktatása, bármilyen, a közösségi szellemet erősítő rendezvény megszervezése több nyertes pályázatunk tárgyát képezte. A Communitas Alapítvánnyal, a Háromszéki Közösségi Alapítvánnyal, Kovászna megye Tanácsával és a Bethlen Gábor Alappal alakítottunk ki működőképes partnerségi kapcsolatot.
2016-ot hat megnyert pályázattal ünnepeljük, összesen 17 500 lej értékben. A Bethlen Gábor Alaptól kaptuk a legnagyobb támogatást a Múlt nélkül nincs jövő és a Kőröspataki ifjak lendületben című pályázatainkra. Támogatást kaptunk a Communitástól is Kegyhelyeink üzenete és az Elérhető Székelyföld nevű programjainkra. Kovászna Megye Tanácsa részéről A sérülékeny társadalmi csoportokból származó fiatalok szakmai kompetenciájának fejlesztése című programunk részesült támogatásban.
Ám az elmúlt tíz év egyik legnagyobb sikerélménye, hogy sikerült végre egy lelkes, ütőképes önkéntes csapatot kialakítani. Remélem, még sokan vagyunk, akik úgy gondolják, a közösséget nemcsak személyeskedéssel, megosztással, kihasználással kell szolgálni, hanem hittel, becsülettel, munkával.
Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. november 16.
Biofaluvá válhat Esztelnek és Gelence
Egy sikeres, Biovill nevű nemzetközi pályázatnak köszönhetően a közeljövőben két háromszéki település, Esztelnek és Gelence energiafüggetlen mintafaluvá válhat – mondta Vajda Lajos, a sepsiszentgyörgyi Green Energy Egyesület és a Biomassza Innovációs Klaszter elnöke pénteken Esztelneken a művelődési házban megtartott konferencián. A projekt révén zöldenergiával járulnának hozzá Esztelnek és Gelence energiaszükségletének biztosításához, egyelőre a középületek fűtését oldanák meg biomasszával. Esztelneken már egy éve biomasszával fűtik a községházát, a művelődési otthont, az ifjúsági klubot és az Angustia Egyesület székhelyét. Erre a jól működő rendszerre kapcsolnák rá a közeljövőben a Nagy Mózes-iskola épületét, valamint a ferences kolostort, Gelencén pedig az összes középület fűtését biomasszával oldanák meg.
Az eseményen a projekt résztvevői mellett Ion Vişa egyetemi tanár, a brassói Transilvania Egyetem volt rektora, Daniel Coşniţă, a romániai klaszterszövetség elnöke és Bartha Sándor sepsiszentgyörgyi vállalkozó is jelen volt.
A Biovill program részeként Romániából, Macedóniából, Szlovákiából, Szlovéniából és Horvátországból választottak ki egy-két települést, amelyek energetikailag független mintafaluvá válhatnak. A legnagyobb érdeklődés Romániából volt, hiszen Kovászna, Hargita, Brassó, Kolozs és Ialomița megyéből összesen tizennyolc falu adta le pályázatát. Háromszékről Sepsibodok, Sepsikőröspatak, Gidófalva, Gelence, Bereck, Lemhény, Bölön és Esztelnek. Közülük választották ki szigorú pontozási rendszer alapján Esztelneket és Gelencét, mert itt adott a lehetőség a biomassza előállítására. A program költségvetése 1,99 millió euró.
Vajda Lajos elmondása szerint a Green Energy Klaszter a német partnerekkel közösen pályázott, a projekt lényege, hogy német és osztrák modelleket alkalmazzanak Kelet-Európában is. „Mindenképpen népszerűsítenünk kell, hogy ez a rendszer hatékony és megszervezhető. Nemcsak energetikailag fontos, hanem szociális szempontból is: például ha a fahulladékot gyűjtjük, vágjuk, patakmedret, zöldövezetet tisztítunk, vagy a legelőtakarításból származó hulladékot gyűjtjük, azt kézi erővel kell megoldani. Tehát egy társadalmi problémát is tud kezelni. A lényeg az, hogy az energiát ne csak megvegyük, így elköltve a pénzt: körkörös gazdaságról beszélünk, és nemcsak a gazdasági hatásokat elemezzük, hanem a környezeti, szociális szempontokat is. Mert például a fahulladék felhasználása a környezet védelme szempontjából is fontos” – mondotta a klaszter elnöke. A Biovill programot Vajda Boglárka, a klaszter munkatársa mutatta be. A tanácskozáson jelen levő Fejér László Ödön parlamenti képviselő örömét fejezte ki, hogy Esztelnek és Gelence képviseli Romániát egy európai uniós finanszírozású bioenergia programban. A képviselő úgy értékelte, hogy ez követendő példaként szolgálhat más önkormányzat számára is, hiszen az energetikai önállóságot biztosíthatja, amely eredményeképp a pénzük helyben maradhat. Varga Attila községmenedzser vetített képes előadáson számolt be Németországban szerzett tapasztalatairól.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. december 3.
Írók és vallomások
Lakatos Mihály, Molnár Vilmos, Szonda Szabolcs és Tamás Kincső volt a vendége annak az irodalmi estnek, amelyet az Írók a Sétatéren című rendezvénysorozat részeként tartott Sepsiszentgyörgyön a könyvkiadóként működő kolozsvári Sétatér Kulturális Egyesület. A négy szerzővel Fekete Vince költő beszélgetett a könyvtár Gábor Áron Termében.
A rövid felvezető után mindössze egy kérdésre válaszoltak a meghívottak, mert az ezután következő felolvasások miatt további beszélgetésre már nem maradt idő. Azonban a rendezvény így is elérte célját, a feltett kérdés ugyanis a Helikon folyóirat egykori bemutatkozó rovatának ki vagy te? kérdése volt, amelyre a meghívottak elmondhatták mindazt, amit magukról fontosnak tartanak, a felolvasott versek és rövid prózai szövegek pedig ugyancsak reprezentatívak voltak írói egyéniségük szempontjából. Szonda Szabolcsot, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatóját jól ismeri már a sepsiszentgyörgyi irodalomkedvelő közönség, de azt bizonyára nem mindenki tudja róla, hogy az ezredforduló környékén három verseskötete is megjelent, és ugyanabban az időszakban a Romániai Magyar Szó munkatársaként rövidprózát is írt. Jelenleg a könyvtár igazgatása és a sepsiszentgyörgyi irodalmi élet szervezése mellett román prózaírókat fordít. Mint mondta, próbál következetes maradni önmagához mindenben, amit tesz.
Molnár Vilmos csíkszeredai író bemutatkozásában mesélt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium padlásáról – amelynek fontos szerepe volt az életében, ugyanis a lógásai alatt mindig ott olvasott –, majd részletesen kifejtette, hogy Bodor Ádám karcolatai hatására kezdett el írni, de nem túl termékeny szerző, hogy fiatalkorában a hegyekbe való kirándulás jelentette számára a mindennapok problémái elől való menekülés lehetőségét, és hogy íróvá válásában a Szamosnak is volt némi szerepe. Tamás Kincső, aki idén jelentkezett első prózakötetével, ugyancsak csíkszeredai származású, és saját bevallása szerint már nagyon fiatalon érdekelte az irodalom, ugyanis egész mappányi oklevelet gyűjtött össze szavaló és prózamondó versenyeken, végül mégis gyógyszerészeti egyetemet végzett. Többnyire családi okok miatt költözött Sepsikőröspatakra, de már elvált, megjelent kötete pedig arról szól, hogy hogyan lehet vígan élni férfi nélkül az erdő szélén. Később megtudtuk, hogy verseket is ír, és további három regénye vár kiadásra. Lakatos Mihály neve szintén ismerős a szentgyörgyieknek, ugyanis a közelmúltban négy évig ő volt a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője, ezúttal azonban írói, költői minőségében volt jelen a beszélgetésen. Egy Fekete Vincével folytatott rövid baráti csipkelődés után elmondta, sok minden történt vele az elmúlt ötvenkét év alatt, de a halállal továbbra sem ért egyet, Woody Allenhez hasonlóan ő sem csak az emberek emlékezetében szeretne továbbélni, hanem a nappaliban is.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. január 26.
Templomaink – Sepsikőröspatak
Református hírnök
A Farkasvágóról lerohanó Nagypatak völgymélyedésében fekszik Kőröspatak (Timun Crisumja). A község a pápai dézsma regestrumaiban a XIV. században már szerepel a 648. lapon. Az 1567-es regestrumban Kwreospatak néven, 20 kapuval van bejegyezve.
A Sepsikőröspataki Református Egyházközség megalakulásának pontos idejét nem ismerjük, de tudjuk, hogy a reformáció erdélyi időszakának első felére tehető. A sepsikőröspataki régi református templom, amint az okiratokból kitűnik, a mai római katolikus templom helyén állt. Ez a templom 1703-ban leégett – csupán a torony maradt meg –, és csak 1773-ban sikerült újjáépíteni. A Kálnoky grófi család emberei Mária Terézia uralkodásának éveiben a meglevő templomot elfoglalták, az egyházközség híveit Kálnok faluhoz csatolták, és csak leányegyházként működött 1950-ig.
A napjainkban is álló templomot 1820-ban építették. Csaknem egy évszázaddal később, 1909-ben a templom javítására nagyszabású gyűjtést indítottak. Imre János földműves több megyét is bejárt (pl. Pest vármegye, Békés megye, Bihar megye, Csongrád megye), azonban az így gyűjtött pénz és a beszerzett anyagok az első világháborúban elvesztek.A templomot végül 1935-ben Para András gondnoksága alatt javították ki. A templomban levő padokat 1971-ben a gyülekezet adományaiból készítették id. Váncsa György gondnoksága idején. A templom díszítése Nagy Béla nyugalmazott tanító nevéhez fűződik, aki 1973-ban a belső berendezést székely népi motívumokkal festette ki. A templom körüli kőkerítés csak jóval később, 1994–1996 között épült meg a ma is látható formájában.
Nagy Zsolt Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 16.
Csak a gyökér kitartson…
Ünnep az Olt mentén
Tegnap gyakorlatilag az összes Olt-menti településen megemlékeztek az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 169. évfordulójáról.
Sepsikőröspatakon az unitárius templomban tartott rövid istentisztelet után a fúvószenekar és a Székely Virtus hagyományőrző csoport huszárjainak felvezetésével vonultak a központi emlékműhöz. Ünnepi beszédében Kisgyörgy Sándor polgármester úgy fogalmazott, számára a 48-as forradalom „a reményt és jövőt kereső közösséget” jelenti, és emlékeztetett: a márciusi ifjak nem akartak sem harcot, sem erőszakot, hisz a 12 pont fölé azt írták: „Legyen béke, szabadság és egyenlőség”. Marhát Antónia, a Kálnoky Ludmilla Általános Iskola tanulója némi kétséggel a hangjában vetette fel: vajon ma képesek lennénk-e összefogni egy igaz ügy érdekében. Az emlékműnél koszorút helyezett el Patkós Éva, Mezőtúr testvértelepülés képviselője. Az ünnepség Kálnokon folytatódott.
Bodokon a református templombeli igehirdetés után a Henter Károly-iskola tanulói tartottak előadást Kozma Csaba vezetésével. A turulmadaras emlékműnél szóló Fodor István polgármester szerint a forradalmárok „a szabadság és az összefogás érzését hagyták ránk”. Földes Mária oltszemi elemista kislány csengő hangon, a felnőtteknek példát mutató magabiztossággal adta elő Alföldi Géza Csak a gyökér kitartson című versét.
Kökösben a református templomban tartott istentisztelet után hagyományos módon a Gábor Áron elestét jelző obeliszkhez vonultak. Sánta Gyula polgármester azt mondta: a régiektől kell példát venni, mert nem engedhetjük meg, hogy másodrangú állampolgárokként kezeljenek, megpróbálják elvenni nyelvünket, szabadságunkat.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. április 6.
Szinte Gábor hagyatéka Szentgyörgyön
A székelykaputól a törülközőig
A budapesti Néprajzi Múzeum A székelykaputól a törülközőig című kiállítása a Sepsikőröspatakról származó Szinte Gábor (1855-1914) rajztanár, gyűjtő, fényképész, rajzoló hagyatékát mutatja be mától a Székely Nemzeti Múzeumban.
A kiállítás a gyűjtő hagyatékában fellelhető több, mint háromszáz fényképfelvétel és közel száz rajz közül válogatva mutatja be azt az erdélyi, elsősorban székelyföldi építészeti és tárgyi kultúrát, mely a népművészet és a természeti környezet kölcsönösségében mutatkozik meg.
A székelyföldi háztípust, a székelykapukat, a fejfákat (kopjafákat) és az erdélyi fatemplomokat bemutató kiállítás ez alkalommal a gyűjtő szülőföldjére kerül vissza, aki régiségeket dokumentáló munkáival mindig mintát akart szolgáltatni mestereknek, fafaragóknak, alkotóknak. A kiállítás archív anyagok felhasználásával készült, interaktív kapurajzolóval, vetítéssel segíti a témában való alapos és tárgyilagos ismeretszerzést a fiatal generációk számára is.
A megnyitón köszöntőt mond Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A kiállítást megnyitja Tasnádi Zsuzsanna kurátor és Szőcsné Gazda Enikő muzeológus. Énekel Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. május 24.
Szinte Gábor-kiállítás a SZNM-ban
Kedvezmény az utódoknak
Ingyenes belépést biztosít a Székely Nemzeti Múzeum a sepsikőröspataki és kálnoki látogatóknak a Szinte Gábor-kiállításra. A budapesti Néprajzi Múzeum A székelykaputól a törülközőig című kiállítását „leszármazotti alapon” látogathatják a neves szakember utódai.
A kiállítás a sepsikőröspataki Szinte Gábor (1855–1914) rajztanár, gyűjtő, fényképész, rajzoló hagyatékát mutatja be. A neves szakember származására való tekintettel a múzeum ingyenes belépéssel kedveskedik minden sepsikőröspataki, illetve kálnoki lakosnak érvényes személyazonossági felmutatása esetén.
– Nagy megtiszteltetés ez számunkra, és igyekezni fogunk a falu apraját-nagyját elvinni a kiállításra, hiszen ennél jobb alkalom aligha kínálkozik neves elődünk munkájának megismerésére – nyilatkozta Kisgyörgy Sándor.
Sepsikőröspatak polgármestere azt mondja: az iskola pedagógusaitól kezdve a nőszövetségen keresztül az egyházakig mindenkit bevonnak a szervezésbe, az utazási költséget pedig megpróbálják legalább részben átvállalni. A Székely Nemzeti Múzeum a tiszteletjegyek tulajdonosai között július 21-én néprajzi vonatkozású kiadványokat sorsol ki. A tárlat július 20-ig látogatható.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. június 13.
Megtartó kapcsok
Öröm az egykor egy önkormányzat irányította hármas településnek, Sepsikőröspataknak, Kálnoknak és az azóta önálló utakon járó Árkosnak, hogy nem fogyó baráti szeretettel ápolja azt a testvértelepülési kapcsolatot, amely negyedszázada jött létre a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúr városa és a mi három sepsiszéki falunk között.
Az alföldi erdőtelepítés atyja, Kaán Károly (1867–1940) születésének 125. évfordulója és a negyedszázados baráti viszony volt az, ami miatt tőlünk is egy küldöttség utazott a kettős évfordulón abba a városba, amelyet többszálú régi kapcsolatok is fűznek Háromszékhez. Kaán Károly munkásságában mondhatni hasonmása volt az erdőtörvény atyjának, a sepsikőröspataki és kálnoki Bedő Albertnek. „Azt tekintem feladatomul, hogy tájékoztatást nyújtsak a természet kultusza mindenrendű művelőjének, felköltsem az érdeklődését a természetvédelem és a természeti emlékek gondozására, természeti kincseink védelmére” – mondta és írta 1931-ben Kaán Károly.
A mi hármas településünket több emlék köti Mezőtúrhoz. Az ottani református kollégium tanára volt Árkosi Benkő Gyula, az egyik terem az ő nevét viseli. Árkoson a Kaán Károly Alapítvány állított emléktáblát. Mezőtúr történetének kutatói, jelesen levéltárosai a bodoki Fodor fivérek voltak, egykori önkormányzatának „jogtudora” pedig sepsikőröspataki Asztalos György jogász, akinek szép emléktábla örökíti meg nevét szülőfalujában. Történelmi szálak ezek, amelyek serkentői a hármas település jelenlegi kapcsolatainak is. Nem beszélve a lepergett negyedszázad lelki-baráti kötődéseiről, amelyek már mély gyökeret hajtottak!  A XXV. országos természet- és környezetismereti versenyen a mai Magyarország 25 iskolájának tanulócsoportjai vetélkedőn emlékeztek Kaán Károlyra abban a mezőtúri református kollégiumban, amely az ország egyik legrégibb történelmi skólája, hiszen alapítása 1530-ra nyúlik vissza. A kollégium a helybeli református egyházközség tulajdona, a mezőtúri tanulók ez alkalommal is színvonalas emlékműsorral idézték a reformáció félezredik évfordulójának jelentőségét, és dr. Krizsán Józsefné Józsa Piroska, a hármas település kedves Piroska nénije beszélt a verseny 25 éves történetéről és hozadékáról. Túl azon, hogy a vetélkedőn tiszteletét tette a téma számos magyarországi tudós személyisége, számunkra elégtétel volt, hogy – a szabályok miatt ugyan versenyen kívül – a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola két ötödik osztályos tanulója, Marhát Apollónia és Bálint Balázs is sikerrel vett részt, bemutatták a községközpont természeti értékeit, azok védelmének fontosságát. Felkészítő tanáruk Gaál Zsuzsa volt.  A jubileum három napra terjedő programjának része volt az a terepgyakorlat, amelynek hozadékára sokáig visszaemlékezünk. A Szabadszállás – a Hortobágy egy részének megtekintése –, Karcag és Tiszaigar települések útvonalán megszervezett terepgyakorlatot az útvonal kitűnő ismerője és idegenvezető szakembere, dr. Tóth Albert vezette. Számunkra az amúgy egyhangúnak hitt Hortobágy marad emlékezetes, nem is gondoltuk volna, hogy annyira változatos és ritka fajokkal bővelkedő növényvilágon legel ott a gulya. Élmény volt a kánikulai árnyékban ismerkedni a szabadszállási Erzsébet liget faritkaságaival, a karcagi, de különösképpen a tiszaigari nagy kiterjedésű arborétummal. Mindvégig madárdal kísért bennünket, a környék madárvilágának jó ismerői intettek mindenhol csendre, hogy hallgathassuk a vidáman éneklők csicsergését-dalait. A Tiszaigari Arborétum a Tisza-tó közelében található. Története 1867-ig vezethető vissza, amikor Széky Péter sétakert építésébe kezdett. A kéthektáros területet lépésenként húszhektárosra bővítették, az év minden napján látogatható. Az arborétum fő funkciója, hogy megőrizze a keményfaligetek megmaradt egyedeit, és azokat a növénykert más hazai és tájidegen fajaival együtt gondozza, fejlessze. Jelenleg több mit 400 növényfaj tekinthető meg benne. Az arborétum természetvédelmi terület. A magyar vendégszeretettel is itt, a csoda világában ismerkedtünk, ahol a tudomány mellett a terített asztalon ízleltük az igazi magyar sertéspörköltet, a lekváros buktát, nemkülönben a homoki szőlők levét. Az arborétum szélén, a Tiszai-hátság változatos vidékén fotózhattuk Mátyás király tölgyfáját. Az évszázados fához itt is monda kötődik. Amikor a király erre járt, ennek a fának az árnyékában pihent meg, itt sütötte meg szalonnáját. Védett fának nyilvánították – tájékoztatott Blaskó Mihály, az egység igazgatója, aki maga is szakember, mint Erdély-ismerő szeretettel fogadott, hiszen néhány évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Sapientia egyetemen a fásítási és kertészmérnöki órák előadója volt.  A mezőtúri nagy vetélkedőn a gyermekek remekeltek mind természetismeretből, mind előadó-művészetből. Volt, aki a Verpeléti Várhegyet, más a virginiai holdrutát, lakóhelyét, Zombát, Csepel szépségeit és rémségeit, a Zselici erdő varázslatos vidékét, a rábaközi tájat, a Naszály-hegy természeti értékeit, a szarkát mutatta be.  Képviseltette magát a jubileumon a földművelésügyi minisztérium, a kollégium vezetősége, Mezőtúr önkormányzata, az Ásotthalmi Erdészeti Szakközépiskola, az Országos Erdészeti Egyesület és Sepsikőröspatak önkormányzata Kisgyörgy Sándor polgármester és erdész személyében. A háromszéki három település és Mezőtúr kapcsolatának ünnepi felidézésére július 22-én a Kőröspataki napok alkalmával kerül sor, ahol jelen lesznek mindazok, akik ennek ottani és helyi megteremtői-fenntartói voltak és azok ma is.
Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 22.
Gárdonyi-szobrot avattak (Sepsikőröspatak)
A déli kánikula sem állt útjában azoknak, akiket érdekelt a nem mindennapi avató tegnap: a nagy magyar regényíró, költő, drámaíró és pedagógus Gárdonyi Géza (1863–1922) mellszobrának leleplezése. Halálának 95. éves évfordulója okán is érkezhetett volna hozzánk a büszt, de Sepsikőröspatak és Gárdony közötti testvértelepülési kapcsolat, jelesebben a Velencei-tavi Kistérségi Alapítvány elnöke, L. Simon László országgyűlési képviselő ajándékának apropóján jött a tegnapi-mai községi napok részeként. Az avatóra huszárokkal érkező Balog Zoltánt, az emberi erőforrások miniszterét és L. Simon Lászlót, nemkülönben a testvértelepülések jelen levő képviselőit Kisgyörgy Sándor, a község polgármestere köszöntötte.
„Áder János, Magyarország elnökének tavalyi látogatása után, most egy második történelmi esemény résztvevői vagyunk ezen háromszéki, székelyföldi településen, ahol a magyarországi emberi erőforrások miniszterét és országgyűlési képviselőt köszönthetünk – mondta Kisgyörgy Sándor polgármester. – Az alkalomnak mélyen történelmi jelképe van. A szoboravató ne lepjen meg senkit, hisz nincs errefelé olyan nagyobb iskolás gyermek, aki ne ismerné Gárdonyi Géza nevét az Egri csillagok című történelmi regénye kapcsán. A hosszas török uralom kínjai alóli menekülés és szabadulásvágy nemcsak székely őseinknek volt érzése, hanem a havasalföldi román népnek is. Gárdonyi közelebb hozta mihozzánk történelmünket, a szabadság utáni vágy megtestesített bizonyítékait. Így hát, bárhol ezen a széles tájon, ahol a mi anyanyelvünkön olvasnak, helye van Gárdonyi Géza műveinek, s szinte hihetetlen, hogy az Egri csillagokat számtalan nyelvre lefordították: angolra és németre, de létezik román, török, valamint kínai fordítása is! Ezek után hogyne örülnénk a képviselő úr nemes ajándékának. A község lakóinak és gyermekeinek nevében megköszönjük a miniszter úrnak is, hogy szól hozzánk, és hogy a szobor létrejöttét a tárca keretéből támogatta. Öröm az is számunkra, hogy a szobor megálmodója, a Munkácsy-díjas alkotó, Pető Hunor földink, Erdővidék szülötte.” A szobor születéséről, alkotójának más szobrairól személyesen adományozója, L. Simon László képviselő szólt a közönséghez. Gárdonyiról, műveinek sokrétű üzenetéről Balog Zoltán miniszter beszélt, idézett műveiből, és kiemelte, hogy a sepsikőröspataki szoboravató is egy olyan időszakban történik, amikor az anyaország és az erdélyi magyarság, a székelység közötti kapcsolat egyre erősödik, és egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy állampolgársági alapokon is nemzettársak vagyunk, nyelvi, érzelmi és akarati összetartozásban, és az új esztendő kezdetével itt is minden magyar gyermeknek életet adó család is élvezni fogja a magyar állam anyasági, anyagi-erkölcsi támogatását. „Mi azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medencében a magyarok ne fogyjanak, hanem szám szerint is szaporodjanak. Magyarország kormányának jelenleg olyan lehetőssége van, hogy gyakorlatilag kifejezhesse a határokon túl élők anyagi-gazdasági támogatását” – hangsúlyozta a miniszter. Imát mondott és a szobrot megszentelte Faragó István helybeli plébános, Miklósi Kinga fiatalasszony pedig előadta Szilágyi Béla Székely Miatyánk című hazafias versét. Fellépett a helybeli ökumenikus vegyes dalárda Bodor Sándor katolikus kántor vezényletével. „Háromszéket édesapám jóvoltából én nagyon fiatalon megismerhettem” – nyilatkozta kérésünkre Balog Zoltán miniszter. Azóta is szívemben hordozom a Székelyföld e vidékét, és az jut eszembe, hogy érettségire készülve, ismerve e vidék varázsát, fogadásból a debreceni kollégium nyitott ablakából a szemben levő pártház vörös csillagára nézve elénekeltem a székely himnuszt, amiért aztán büntetésből is, védekezésből is el kellett hagynom a kollégiumot. Úgy, hogy én a székely himnuszt nem mostanság tanultan meg, hanem annak idején, nyolcévesen erdélyi barátaimtól!”
„A Háromszék napilap ismerős számomra” – nyilatkozta Pető Hunor, és bemutatta az avatón jelen levő szüleit is, Pető Sándort és feleségét, Szőcs Teréz nyugalmazott tanítónőt, akiket régi ismerősként üdvözölhettünk, hiszen a Pető család gyökerei Magyarhermányba nyúlnak vissza. Az avatón tiszteletét tette Csige Sándor Zoltán csíkszeredai konzul és Grüman Róbert Csongor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 25.
Községi napok
Idén a sepsikőröspataki községi nap különlegesebb volt, mint a többi. Pénteken Gárdonyi Géza szobrát leplezték le, a szombati program Kálnokon kezdődött. Itt és a községközpontban is annak a díszes kerámia emléktáblának az avatójával folytatták, amelyet Gonda István jeles mezőtúri keramikusmester alkotásaként Krizsán Józsefné Józsa Piroska, az ikertelepülés mezőtúri barátja ajándékozott. Szövege: Mezőtúr–Sepsikőröspatak testvértelepülési kapcsolatunk 25. évfordulója alkalmából, 2017.
Az emléktáblát az ajándékozó jelenlétében helyezték el a kálnoki kultúrotthon és a községi tanács épületének homlokfalán. Beszédet mondott Kisgyörgy Sándor polgármester, az ajándékozó és a kálnoki Váncsa Béla községi tanácstag, a negyedszázaddal ezelőtti kapcsolatteremtés egyik résztvevője. Ezt emlékülés követte a tanács nagytermében, ahol emlékeit idézte fel Répási János, Mezőtúr korabeli polgármestere. Déli harangszókor folytatódott a községi napok műsora a sportterem melletti szabadtéri színpadon. Nem volt könnyű a munkája Veress László nyugalmazott sepsiszentgyörgyi színművésznek, a tizenkét órán át tartó műsor bemondójának. Az elsőbbség a kicsinyeket, a jövő nemzedék képviselőit, a sepsikőröspataki óvodásokat illette, akik tehetségükről tettek tanúbizonyságot Nagy Erika óvónőjük vezetésével. Bemutatkozott a helyi dalkör, a helyi aerobikosok, a kőröspatak–kálnoki fúvószenekar és Recsenyédi Hunor lovas íjász. Az ünneplő helyieket a testvértelepülések küldöttségei köszöntötték: a mezőtúri Patkós Éva, valamint Gárdony és Somogygeszti polgármesterei, Tóth István és Csór Zoltán. A műsor második részének két kiemelkedő száma volt, amelyek messze felülmúlták az egyre egyhangúbbá váló falunapok műsorszámait: a Melodika operettegyüttes, Sebestyén-Lázár Enikő szoprán és Oláh-Badi Alpár tenor fellépése (zongorakíséret: Lőfi Gellért), valamint a bemondó színművész műsora, aki két eredeti jelenettel ébresztette a jellegzetesen sepsiszéki humor nagymestere, néhai kálnoki Hosszú Zoltán (1897–1944) emlékét születésének 120. évfordulója alkalmából. A Summer Projects-koncertet tűzijáték és utcabál követte.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 15.
Kisgyörgy Zoltán: Falufüzetek
Bodok (Oltszemmel és Zalánnal), Borosnyó (Nagy- és Kisborosnyó, valamint Feldoboly, Cófalva, Lécfalva) két kiadásban, Bölön Bölönpatakkal, Egerpatak, Előpatak (Árapatakkal, Erősddel és Hetével – kétnyelvű kiadvány), Gidófalva (Angyalossal, Fotosmartonossal, Étfalvazoltánnal), Ikafalva, Illyefalva (Sepsiszentkirállyal és Aldobollyal), Maksa (Eresztevénnyel és Sepsibesenyővel) két kiadásban, Málnás (Málnásfürdővel és Zalánpatakkal), Sepsikőröspatak (Kálnokkal) két kiadásban, Szotyor – íme egyelőre ezekről a háromszéki helységekről adott ki falufüzeteknek nevezett, kivitelezésben kifogástalan kiadványokat a Háromszék kiadóvállalata. Ki más lehetne egy személyben ezeknek kezdeményezője, szövegírója, illusztrációinak válogatója, szerkesztője, mint Kisgyörgy Zoltán, Háromszék mindenkinél jobb ismerője, kutatója.
Munkájában Albert Levente fényképész és Oláh Mihály tördelőszerkesztő segítette. A borítólapokkal, térképpel, falucímerrel, a kiadvány végi kötelező záradékkal (kolofon) mindössze 16 oldalba összesűrített közlendő mesteri példája annak, hogyan lehet ilyen kis terjedelembe egybeválogatni mindazt, amit helytörténetből, földrajzi leírásból, néprajzból, hagyományokból, faluigazgatásból, fejlesztésből, a helység egykori és mai jelentős személyiségeiből fontos beszerkeszteni egy ilyen kis kiadványba úgy, hogy az felkeltse a füzetet kezébe vevő érdeklődését. Nos, Kisgyörgy Zoltánnak mindez tökéletesen sikerül. Elég ha csak Bodok esetében Kéncsás várát és az új Sütei borvízferedőt, Borosnyó esetében a cófalvi aranybaltákat, az emlékparképítő Damó Gyulát vagy a szobrász Éltes Barnát, Bölönben Erzsébet királyné szobrát vagy a Buksa pisztrangászatot, Egerpatakon az országzászló-állítást, Módi-Kóréh Sándor falufelelőst, Előpatakon az árapataki hősi emlékművet és az új gyógyfürdőt, Gidófalván a zoltáni restaurált barokk kapu és a mindenes Berde József polgármester bemutatását, Ikafalva védőszentjeit, Illyefalván a keresztény ifjúsági központot és Erzsébet királyné fasorát, Rákossi Károly és Györgyi Zsolt maksai, illetve Babos Barabás Berta és Dénes Lajos Levente sepsibesenyői lelkészt, valamint az újjászületett ersztevényi Benke-kúriát ábrázoló fényképeket, Málnáson a kőbányát és a zalánpataki templombúcsút, Kőröspatak és Kálnok egykori közös templomának romjait és a fúvószenekart, Szotyorban Nagy Tamásné emléktábláját és a Henrietta Panziót említem felsorolásomban. E füzetekből a feltáruló múlt és jelen összefonódása önkéntelenül is azt sugallja, hogy Kisgyörgy Zoltán emlékeztetőit, ismertetőit nemcsak elolvasni kell, hanem elménkben-lelkünkben feldolgoznunk, magunkévá tennünk, mi több, társuljunk településeink még rejtőzködő titkainak feltárásán munkálkodók mellé, hagyományainkat ápoljuk és adjuk át utódainknak, vidékfejlesztési elképzeléseinket próbáljuk gyakorlatba ültetni. A füzetek beszerezhetők a Háromszék szerkesztőségében, illetve az egyes községek polgármesteri hivatalaiban. A sorozat folytatásaként készülőben Maksa újabb, bővített, Hidvég kétnyelvű és Székelypetőfalva falufüzete.
József Álmos / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 16.
Egy székely falu és család megmaradásának esélyei
Látlelet regényben
Csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban mutatták be a Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincső Módos asszony üres kézzel című első regényét, melyet a könyv szerkesztője, Gálfalvi Ágnes a 21. századi székely falu látleleteként határozott meg a szerzővel folytatott beszélgetése során.
Egy háromtagú család múltja és jelene bontakozik ki a cselekményben. Sára, a hatvanas éveiben járó falusi asszony felkerekedik, hogy meglátogassa és hazacsábítsa az Amerikába kitántorgott fiát. Józsi, a férj, aki mostanig kénytelen volt a felesége erőteljes irányítása alatt élni, a távollétét kihasználva megkóstolja, majd habzsolni kezdi az élet számára eddig tiltott „örömeit”. Csaba fiuk pedig őrlődik a szülői akarat tisztelete és a gyermeki kötelezettség, valamint az általa elképzelt jövő és a már kialakult helyzet közötti ellentét feloldhatatlansága miatt. Az író a nemzedékek között feszülő különbséget szerette volna bemutatni, annak hozadékaival együtt.
A regényben megjelenített helyszínek nem a képzelet szüleményei, hanem az író saját, ott megélt élményei és szerzett tapasztalatai alapján ismeri és mutatja be ezeket. Nyári vakációit ugyanis édesanyja szülőfalujában, Homoródalmáson töltötte, ahol alkalma nyílt megismerkedni a falusi élet nehézségeivel és örömeivel egyaránt, a mezei munkától a disznóvágásig. Számára azonban nem ismeretlen Amerika és konkrétan San Francisco városa sem, mert egyetemistaként huzamosabb ideig ott tartózkodott. Sőt: regényének megírását a saját családjában átéltek ihlették. Testvérbátyja Amerikába való távozása és letelepedése után ugyanis alkalma nyílt megtapasztalni, hogy a szülők és testvér hogyan viszonyulnak egy ilyen összetett és bonyolult helyzethez, illetve miként viselik ennek lelki következményeit.
Gálfalvi Ágnes a realista szemléletmódot és a kommunizmus bukása utáni székely falu világának a szociográfia határát súroló pontossággal való bemutatását sorolta a regény erényei közé. Hiszen, amint ezt a szerző is megfogalmazza, a fiatal nemzedék az érvényesülés útját valóban a Nyugatra történő távozásban látja. Ugyanakkor a férfiak nagy hányada alkoholmámorba menekül a feje fölé tornyosuló és megoldhatatlannak tűnő gondok elől. Óhatatlanul felvetődik a fájdalmasan időszerű kérdés: a hagyományos család vajon kiállja-e a jelen próbáját, és lehet-e a szülőföldön emberhez méltó életet teremteni?
A marosvásárhelyi Mentor Kiadó jóvoltából megjelent kötet a Lázár Mihály 14. szám alatt működő Sepsiszentgyörgy Antikváriumban vásárolható meg. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 31.
Közösen cselekedni, megmaradni
Sepsikőröspatakon együtt ünnepelte a reformációt a református, unitárius és evangélikus egyház, s jó testvérként a római katolikusok is részt vettek az eseményen. Az alkalomból a templomkertben kopjafát lepleztek le.
Nagy Adél evangélikus lelkész szószéki szolgálatát a Pál apostol a galátákhoz írt leveléből vett igére támaszkodva végezte. Mint mondotta, az elmúlt fél évezred sok jót hozott, társadalmunk fejlődött, technikai vívmányok sora gazdagítja mindennapjainkat, de bármilyen modern korszak is legyen a jelen, nem vagyunk elégedettek, tudjuk, érezzük, valami nagyon hiányzik lelkünknek. Teljes és szabad életet csak akkor élhetünk, ha az évezredek óta változatlant, Isten szavát befogadjuk szívünkbe – mondotta a fiatal tiszteletes. Nagy Zsolt Attila helybeli református lelkész örömét fejezte ki, amiért az egyházak ezekben a napokban egymás felé fordultak, a hívek ünneplőbe öltöztették szívüket, s közösen kulcsolták imára kezüket. A tiszteletes úgy fogalmazott, bár a jövőt nem ismerjük, nem tudjuk, ötszáz esztendő múlva lesz-e Sepsikőröspatakon magyar és református, unitárius, katolikus vagy evangélikus, de közös feladatunk, hogy megpróbáljunk tenni annak érdekében. „Ne hagyjuk hitünk és magyarságunk, kereszteljünk, konfirmáljunk, eskessünk, használjuk ünnepeinken templomainkat – így tegyünk a következő ötszáz év érdekében” – jelentette ki. Tordai Ernő sepsikőröspataki unitárius lelkész Unitárius reformáció címmel tartott rövid előadásában a valláskialakulásról és az unitarizmus legfontosabb hitelemeiről beszélt, valamint adatokat osztott meg a helybeli egyházközség történelméből. A Bodor Sándor katolikus kántor vezette ökumenikus kórus fellépését követően P. Magyarosi Imola színművész Babits Mihály Miatyánk című versét adta elő. A kedvezőtlen időjárás miatt a templom udvarán leleplezendő kopjafa adományozója, Para Zoltán mérnök is a templomban szólalt fel: bár a sepsikőröspataki közösségtől távol került, de szívében közel van hozzájuk – biztosította őket. A kopjafa készítője, Szabó Árpád a faragás során felhasznált motívumokról beszélve kijelentette: vizet, tulipánt, magyar keresztet, kelyhet, könyvet és a gömböt látunk, de ha azt szavakra fordítjuk, magyarságunkról, élni akarásunkról, egyházainkról és templomainkról mesélnek. Az áldást – ezúttal már kint, a szemerkélő esőben – Mátyás István lelkipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye főjegyzője mondta, az egybegyűltek pedig közösen énekelték a székely és magyar himnuszt. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. november 27.
Kálnoky Tibort, az újjáépítőt díjazták
A XXV. Erdővidéki Közművelődési Napokon gróf Kálnoky Tibort Erdővidék Kultúrájáért díjban részesítették a kistérség „kulturális örökségének védelméért, a vidék hírnevének öregbítéséért”.
A kitüntetett úgy fogalmazott, az elismerés csak részben tekinthető övének, hiszen a sikereket egyedül nem érhette volna el, többtucatnyi dolgos kezű helyi és messziről érkező szakember közös cselekvésére volt szükség ahhoz, hogy az elmúlt években elértek megvalósuljanak, ezért a díjat kész megosztani velük.
A miklósvári Kálnoky-kastély palotatermét színültig megtöltő közönséget Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte pénteken este, majd az Erdővidék Kultúrájáért díj tizenhárom esztendővel ezelőtti alapítására tért ki.
Mint mondotta, a díj létrehozásával azt a mondást szerették volna cáfolni, amely szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában: meggyőződésük volt, igenis, Erdővidéket szép számban lakják olyanok, akikre felnézhetünk, munkájuk, kiállásuk és erkölcsi nagyságuk miatt pedig példaképként szolgálhatnak.
Ebbe a sorba jól illeszkedik gróf Kálnoky Tibor is – mondotta Demeter –: az évtizedekkel ezelőtt migrációba kényszerített család ifjú tagja nemcsak hazajött szétnézni, de maradt is, családot alapított, felújított, épített, kapcsolatai révén híres embereket hozott közénk – elég csak Károly walesi hercegre gondolni, akinek rendszeres évi látogatásakor a világ szeme Miklósváron és Zalánpatakon van –, akik révén Erdővidék igazi turisztikai célpont lett a külföld számára is, ráadásul egy sikeresen lebonyolított pályázatnak köszönhetően úgy restaurálta ősei fészkét, hogy az ismét igazi ékévé vált a régiónak.
Tüdős S. Kinga művészettörténész Kálnoky Tibort méltatva a szokványosnak nem mondható életpálya jelentősebb állomásait vette számba. Az elüldözött család sarja már gyermekként világpolgárnak mondhatta magát, hiszen lakott és tanult Németországban, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban, ősei nyelvét felnőttként Budapesten sajátította el, majd egy vállalat képviselőjeként Bukarestben dolgozott, ám mindezek ellenére, amikor a legtöbben éppen kivándorolni indultak, ő hazatért. Miklósváron régi családtagként, Sepsikőröspatakon némi fenntartással fogadták, de személyiségének és közvetlenségének köszönhetően meglehetősen könnyedén vált a hely emberévé és kezdett munkába.
Éveken keresztül tartó kitartásának köszönhetően jöttek létre a külföldi vendégeket különlegességükkel vonzó vendégházak, nyert támogatást a Norvég Alaptól, általa pedig megújult a miklósvári kastély, s nem utolsósorban hátrányos környezetben élő családokból származó gyermekek számára indított programja.
„Végezetül mit kívánhatunk a kemény munkában és nem a szerencsében bízó embernek, gróf Kálnoky Tibornak, a Máltai Lovagrend diplomatájának, immár az Erdővidék Kultúrájáért díj tulajdonosának? Kívánjuk, hogy németes komolyságával, székelyes konokságával folytassa azt, amihez nagyon ért: életet lehelni a romba dőlt épületekbe, járatlan utakat járhatóvá tenni, lámpást gyújtani a csaknem feledésbe merült falvakban, hadd jöjjenek a nyugalmat, az érintetlen természetet kereső, idegen földi emberek. Csodálják meg a falusi csűrből átlényegült szalont, a szaunával dicsekedő régi parasztházat, a zalánpataki erdők-mezők ritka virágait, a málnási tetőn álló vadlest, az epres csokoládéval édesgetett mackókat, s nem utolsósorban azokat az emberi értékeket, amelyekkel csaknem minden portán találkozhatnak, ha erre járnak” – mondotta a díjazottat laudáló Tüdős S. Kinga.
Kálnoky Tibor feleségének, Annának a szerepét emelte ki, mondván: támogatása nélkül semmire sem ment volna, majd azoknak mondott köszönetet, akik bő húsz évvel ezelőtt befogadták, támogatták és elképzelései megvalósításához hozzájárultak, hosszasan sorolva név szerint is megnevezte őket, majd azt kérte, tekintsék úgy, a közművelődési egyesület elismerését közösen érdemelték ki. A jelen levő érintetteket maga mellé szólította, hogy közös kép készítésével tegyék emlékezetessé az eseményt. Hecser László / Háromszék; Erdély.ma
2017. december 7.
Templomfelújítás és múltunk megismerése (Sepsikőröspatak)
A napokban fejezték be a sepsikőröspataki református templom tetőzetének felújítását. A beruházást – mely során cserépfákat, cserépdeszkákat és a szarufákat, illetve az elkorhadt sárgerendákat cserélték ki, és cserepeztek is – a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a hívők adományaiból és a helyi önkormányzat hozzájárulásával valósították meg.
Nagy Zsolt Attila tiszteletes elmondása szerint a beruházáshoz a magyarországi támogatás mellett is többévnyi takarékoskodásra volt szükségük. Számított, hogy az utóbbi években a helyi tanács is támogatta őket, s az is, hogy a megyei tanács is írt ki pályázatot az egyházak számára. Ezek nem nagy összegek, néhány ezer lejre tehetők, de az idejében megvásárolt és féltve őrzött cserepek és gerendák most nagy szolgálatot tettek, s köszönet jár az egyházközség tagjainak is, akik erejükhöz mérten hozzájárultak a sikerhez. „Nagy lépést tettünk templomunk teljes felújítása érdekében, de sok lesz még a tennivaló tavasszal, ha a nemrég letett pályázatunk ismét sikeres lesz. Nagyon bízom abban, hogy megkapjuk a támogatást, és várhatóan május-júniustól nekifoghatunk a templom külső-belső felújításának, a torony megújításának és a nyílászárók cseréjének” – mondotta a tiszteletes. A tetőtér felújítása annak alapos kitakarításával is járt, s a porréteg eltávolítása után néhány érdekességre is fény derült. A templom 1935-ös felújításán dolgozó mesteremberek aláírásait és bejegyzéseinek többségét lehetett könnyen leolvasni a jó állapotban megmaradt gerendákról. Kiderült, amikor „a templomot megnagyobitotak”, ott dolgozott Veres József, Gábor András „is sok követ és téglát hozot”, jelen volt Chvoj Rudolf (talán Alfonz?) és a bodosi Szabó Endre, Hadházy Dezső kéményseprőként, Kiss Sámuel bádogosmesterként dolgozott. Zsunkuly József csak nevét írta fel, de feltételezhetjük róla, hogy bodoki származású. Lapunk archívumában keresve akadtunk rá főmunkatársunk, Kisgyörgy Zoltán több olyan írására is, amelyekben hasonló nevű bodoki fafaragóról ír – úgy véljük, az ő édesapja vagy nagyapja lehetett a mester, mert hogy ilyen egyezés véletlen műve lenne, nem valószínű. A bejegyzések megtalálása amúgy a mostani felújításon dolgozókat is megihlette: 2017. XI. 21-i dátummal jól látható helyre írták fel a mester vezeték- és a segéd keresztnevét: Bod, Laci. Nagy Zsolt Attila tiszteletes is arra készül, hogy követi a hagyományt, és a mostani nevezetes eseményről tavasszal emlékiratot helyez el a toronygombban. S ha már a toronygombhoz hozzányúlnak, hogy történelmünket jobban, részletesebben megismerjék, alaposan szemügyre veszik azt az emlékiratot, amelyiket az Aranykönyv egy 1983. augusztus 20-án keltezett bejegyzése alapján nyolcvankét esztendeje elhelyeztek ott. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)