A sepsi­bükszádi és mikóújfalusi református híveknek új lelkésze van Bálint Csongor személyében. Előbbi település továbbra is filia marad, utóbbi anyaegyházközséggé vált, hiszen a 237 lelket számláló gyülekezet lelkészi lakot vásárolt, a házat rendbe tette, központi fűtéssel látta el a miskolci és budapesti református gyülekezetek adakozó segítségével. A parókiát november 13-án, vasárnap avatták Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Dénes Csaba, a Sepsi Református Egyházmegye esperese jelenlétében. A parókia a közeljövőben ifjúsági ház szerepét is betölti. /(sz.): Református parókiát avattak (Mikóújfalu). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Ifjúsági szervezetek tanácskoztak Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában. Huszonöt ifjúsági civil szervezet képviseltette magát azon a szakmai találkozón, melyet a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság (DJT) szervezett Sepsiszentgyörgyön. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke beszédében elmondta, az önkormányzatnak kihívást jelent, milyen módon építi ki kapcsolatrendszerét az ifjúsági civil szervezetekkel. Szakács István, a két hónapja megalakult Sepsibükszádi Ifjúsági Egyesület (SIE) vezetője szerint jó a kapcsolat a polgármesteri hivatallal, támogatásukkal jött létre a SIE is. Székely István, az Ifjúsági Keresztény Egylet (IKE) sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke szerint teljes mértékben élvezik az önkormányzat támogatását. Tischler Ferenc, a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője közölte, a legközelebbi találkozó kevésbé formális környezetben zajlik. Az aktív csíkszeredai fiatalok szabadidejükben a szórakozóhelyeket látogatják – derül ki abból a szociológiai felmérésből, amelyet a konferencián bemutattak Csíkszeredában. A fiatalok jelentős része a tévékészülék előtt tölti szabadidejét, és ez szinte kiszorít minden más szabadidős tevékenységet. Az ifjúságnak szentelt konferencia a fiatalok életének számos más vonatkozását is érintette. „Nem egymással, Európával vagyunk versenyben” – fogalmazta meg üzenetét a fiatalokhoz Kötő József, az Oktatási Minisztérium államtitkára. A fiatalok cselekvési kedvét elveszik a sikertelen pályázatok, ezek könnyítését kérte Darvas Kozma József csíkszeredai esperes. /Domokos Péter: Fiatalok és helyhatóságok: elindult valami? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

Július 29-én, motorkerékpárral hét kézdivásárhelyi fiatal a Szent Anna-tóhoz kirándult. Amikor 18 óra körül hazafelé akartak indulni, megálltak a parkolóban, hogy elfogyasszanak egy-egy üveg üdítőt. Egy ittasnak látszó rendőr rájuk szólt, hogy ne álljanak meg az út szélén, hajtsanak be a parkolóba. Ezután Vajda felügyelő kiadta a parancsot: fogják le őket, fújjanak alkohol­szondába. Egyikük sem fogyasztott szeszes italt. Amikor a három motorral beálltak a parkolóba, az ott álló négy rendőr és tíz ál­arcos, fekete ruhás rohamrendőr azonnal leteperte őket a földre. A szemüveges tusnádi rendőr belerúgott az egyik fiúba. Az egyik civil ruhás csendőr gumibottal ütötte a földön fekvő kézdivásárhelyi motorosokat: Kanabé Leventét, Voj­na Ferencet, Kolbász Sándort (utób­bit nemrég műtötték) és Oláh Szilvesztert. A bükszádi Szakács István digi­tális fényképezőgéppel megörökítette a rendőrök erőszakoskodását, a bilincsbe verést is. A földről felállították őket, kettejüket elvitték a tusnádi rend­őrségre, ahol nyilatkozatot írattak velük, és elengedték őket. Amikor a rendőrök észrevették, hogy lefényképezték őket, odamentek Szakács Istvánhoz, és azt mondták neki románul: kap ő majd fényképezést. Megfogták, a rendőrkocsihoz vitték, megverték, majd a fotókat kitörölték a gépből, aztán elengedték, és visszaadták a fényképezőgépét. Négy felvétel mégis megmaradt a fényképezőgép memória­kártyáján. A kézdivásárhelyi motorosoknak nem kellett pénzbüntetést fizetniük, az esetről nem készült jegyző­könyv. Az incidensre tömeg gyűlt össze, sokan felháborodva kiabáltak, erre a rendőrök lecsendesedtek. Azóta sem derült ki, miért bántalmazták a négy kézdi­vásárhelyit. Az egyik felvételen látható, amit a szemtanúk is állítanak: Vajda felügyelő olyan részeg volt, hogy alig tudott járni. A Hargita megyei rendőr-felügyelőség honlap­ján a Szent Anna-tónál történtekről egy sor sem szerepel. /Iochom István: Kézdivásárhelyi motorosokat vertek meg (Rendőrségi túlkapás a Szent Anna-tónál). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

A Hargita megyei rendőrség honlapján megjelent egy sajtóközlemény, melyben a hét végén történt verésről egy szó sem esett, az esetet csendháborításként kezelték, s arra hivatkoznak, hogy a kézdivásárhelyi motorosoknál nem voltak személyi iratok, és nem álltak meg a rendőrségi felszólításra, ezért kellett őket bekísérni a tusnádi rendőrségre a szükséges ellenőrzések elvégzéséért. Mindez nem felel meg a valóságnak, szabályos csúsztatás, magyarán hazugság. A sajtóközlemény szerint a rendőrök a törvények értelmében és a polgárok érdekében jártak el. A rendőrségi közlemény nagy felháborodást váltott ki a bántalmazott motorosok körében, hiszen valótlanságokat állít. Szabó Róbert szemtanú elmondta: ami a közleményben áll, durva hazugság, semmi köze a Szent Anna-tónál történtekhez. Szó sincs arról, hogy nem álltak meg a rendőrségi felszólításra, hiszen már a parkolóban voltak, amikor négy társára valósággal rátámadtak, és leteperték őket a földre. Azelőtt az út szélén álltak, onnan irányították át őket a rendőrök a parkolóba. A bükszádi Szakács István fényképészt miért is verték meg? – nem motorozott, csupán fényképezte a rendőrségi túlkapást. Ha mégis vétkeztek volna, akkor sem lett volna szabad gumibottal verni és rugdosni a földön fekvőket. Miért nem készítettek jegyzőkönyvet? Az sem igaz, hogy majdnem elütöttek egy kislányt. A kézdivásárhelyi motorosok feljelentést tettek bántalmazóik ellen. /Iochom István: Hazudik a rendőrség (Feljelentést tettek a megvert motorosok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

A polgármesterek nézeteltérései miatt nem sikerül kistérségi társulásokat alapítani Háromszéken. A tervek szerint a megyében 10–12 mikrorégiót alakítanának, azt azonban a polgármestereknek kell eldönteniük, hogy mely településekkel kívánnak szövetkezni. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök közölte, mindeddig csupán a Barót környéki települések határoztak kistérségi társulás alapításáról. Emellett még Gelence, Zabola és Szentkatolna, illetve Torja, Csernáton, Dálnok és Maksa polgármesterei mutatnak hajlandóságot az együttműködésre. Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere elmondta, a mikóújfalui, sepsibükszádi, bodoki és gidófalvi elöljárók megállapodtak abban, hogy létrehozzák a társulást. Nyáguly szerint eddig azért nem történt előrelépés, mert a megyei tanács azt ajánlotta, hogy minden Olt menti település tömörüljön egy nagy társulásba. Van más gond is, például Nagyborosnyóval egyetlen környékbeli település sem kíván társulni. Bartha László polgármester kifejtette, tárgyalásokat folytatnak Zágonnal és Barátossal, ám egyelőre egyetlen település elöljárójával sem sikerült megegyezniük. – Együttműködési szerződést írtak alá az Európai Régiók Szövetsége és az Árkosi Európai Uniós Képzőközpont képviselői, amelynek értelmében februárban brüsszeli fejlesztési szakértők látogatnak Háromszékre. Az RMDSZ elképzelése szerint többek között Kovászna, Hargita és Maros megyében kellene önálló régiókat kialakítani. – Elkészült a Székelyföldi Önkormányzati Társulás statútuma, legkésőbb jövő hónap közepéig pedig megszervezik az alakuló közgyűlést is – jelezte Demeter János. /Kovács Zsolt: Nem tudnak egyezségre jutni a polgármesterek a kistérségi szövetségeket ügyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Sylvester Lajos Török Józseffel, a Volt Po­liti­kai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének el­nö­kével áttekintette az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki emlékjeleit. Az előző években elhelyezett emlékjelek: Kézdivásárhelyen, a református temetőben a Szoboszlay-per áldozatainak állítottak kopjafát, Torján ugyancsak kopjafa emlékeztet Ábrahám Árpád római katolikus pap mártírhalálára, Sepsibükszádon kopjafás kőtömb örökíti meg Ábrahám Árpád emlékét, és az egykori iskola – ma óvoda – is a kivégzett forradalmár nevét viseli. Az idei félszáz éves évfordulóra legelőször Kisbo­rosnyón emlékeztek kő­tömbös, kopjafás emlékállítással. Ez az első olyan emlékmű, amely a háromszéki származású, halálra ítélt és kivégzett forradalmárokról és a börtönben elpusztult emberek emlékére állítottak. Kisbo­rosnyó, a nem egészen négyszáz lelkes falu többnyire önerőből egy egész magyar történelmi emlékjel-parkot hozott létre. Damó Gyula nyugalmazott tanító és falusfelei a Kárpát-medence magyarsága egészének állított ,,emberségből példát, vitézségből normát”. A budapesti turulmadár-ellenes balliberálisokat kellene ebbe az apró falucskába invitálni, hogy a magyar történelem jelképeiről és jelképszemélyiségeiről valamit megtudjanak, írta Sylvester Lajos. 1956-ra emlékeztető térplasztikai alkotás készül, és emlékparkot építenek Sepsiszentgyörgyön. Az emlékmű Vargha Mihály szobrászművész díjnyertes pályázata alapján készül el. A harmadik emlékművet Vetró András tervei alapján Felsőcsernátonban fogják elhelyezni. A szervezők elsősorban a jogászok támogatására számítanak, a felsőcsernátoni, koncepciós perben kétszer elítélt Rákossy Árpád a Kárpát-medence legnevesebb, 1956-ért is szenvedő jogásza volt, aki először Rákosi Mátyás pribékjeinek karmai közé került, majd az 1956-ot megtorló kádáristák börtönébe. /Sylvester Lajos: 1956-os emlékjelek Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Megható, hogy ismét a gróf Mikes család közreműködésével kerül sor rendezvényre a Székely Nemzeti Múzeumban – mondotta az intézmény nyugalmazott igazgatója, Kónya Ádám művelődéstörténész július 5-én. A múzeum ‘56-os termében két kiállítás látható, mindkettő a budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti karának közreműködésével jött létre. Az egyik a sepsibükszádi Mikes-fürdők tájépítészeti és rehabilitációs programja keretében a Mikes család által meghirdetett pályázatra beérkezett hét tervet tartalmazza, a másik Erdély kastélykertjeinek 2003-ban indult felmérési programja keretében készült. Gregor Roy-Chowdhury, gróf Mikes Katalin fia reméli, hogy a fürdők felújításában tapasztalt közösségi együttműködés példaként szolgál és követőkre talál. A kastélykert-programban eddig 45 műemléket sikerült felmérni a több mint 300-ból. Rengeteg kastély van itt, nemhiába nevezték Erdélyt tündérkertnek – tette hozzá. /Mi volt, mi van és mi lesz? (Fürdőink, kastélyaink). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

A szekerekre érvényes éjszakai kijárási tilalommal, illetve az elkobzott lovaskocsik gyűjtőhelyének őrzésével próbálja orvosolni a rendőrség a háromszéki településeken a tolvajok és a terményeiket védő gazdák közötti konfliktusokat. Az elmúlt időszakban több Kovászna megyei településen is kisebb verekedések törtek ki a terményeiket védő helybéliek és a tolvajok között. A Kovászna megyei polgármesterek találkozóján több elöljáró is elpanaszolta, hogy romák garázdálkodnak a földjeiken, és a rendőrség nem lép fel kellő hatékonysággal. Silviu Stoenescu, a Kovászna megyei rendőrség parancsnok-helyettese visszautasította a polgármesterek vádját. Szerinte a rendőrség feladata nem az őrzés, hanem a megelőzés, az önkormányzatok kötelessége lenne megszervezni a mezőgazdasági területek őrzését. A Kovászna megyei rendőrség adatai szerint augusztusban összesen 50 bűnvádi eljárást indítottak 77 terménytolvaj ellen, elkoboztak mintegy félszáz szekeret is. A rendőrök közölték, eddig többek között Kézdiszentléleken, Gidófalván és Sepsiillyefalván voltak verekedések a gazdák és a tolvajok között. Hiába indítanak bűnvádi eljárásokat a terménytolvajok ellen, a törvényszék nem véglegesíti az eljárást, arra hivatkozva, hogy túl kicsi a tolvajok által okozott kár értéke, és azok nem jelentenek veszélyt a társadalomra. A polgármesterek a rendőrséget okolják a történtekért. Bács Márton Csaba, Sepsibükszád polgármestere szerint a község határában 6000 hektáron van termés, és két rendőr nem tudja kellőképpen felügyelni a földeket, ezért kérte, hogy újabb rendőröket küldjenek a faluba. /Kovács Zsolt: Éjjeli kijárási tilalom szekerekre. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Ha kell, kényszerítő eszközök alkalmazásával is meg kell tanítani a magyar gyermekeknek a román nyelvet, hiszen mindannyian román állampolgárok vagyunk, s ez az állam hivatalos nyelve – jelentette ki Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke október 5-én Sepsibükszádon. Hangoztatta, magánemberként érkezett, de megnyilatkozásai erre rácáfoltak. Tudomást szerezve arról, hogy errefele magyarul is lehet sofőrvizsgázni, a politikus ezt természetellenes állapotnak nevezte, s kijelentette, ezt meg fogják szüntetni. A látogatás deklarált célja az volt, hogy Voiculescu a többségében magyarok lakta vidékeken tájékozódik, miként kellene oktatni a román nyelvet, hogy azt a nemzeti kisebbségek megtanulják. Voiculescu szerint a magyar gyermekeknek már az óvodában teljesen román nyelvű előkészítő csoportba kellene járniuk, aztán első osztálytól román ábécéskönyvből kell tanulniuk. Miféle dolog az, hogy csak másodikban van ábécéskönyv?! – méltatlankodott, s azon is meglepődött, hogy a gyerekek a számtant magyarul tanulják. /Szekeres Attila: Legyúrni a gyerekek torkán (A román nyelv tanítása) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Nyolcvanegy éves korában elhunyt Sánta Ferenc Kossuth-díjas író /Brassó, 1927. szept. 4. – Budapest, 2008. jún. 6./. Gyermekkorát Erdélyben töltötte, a család gyakori költözései során Sepsibükkszádon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is élt. Fiatalon, alig húszévesen házasodott, négy fia született. Kezdetben bányászként, majd traktorgyári és hajógyári munkásként dolgozott. Első elbeszélése 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain jelent meg Sokan voltunk címmel. Két év múlva Téli virágzás címmel jelent meg Sánta első novelláskötete. Pályája kezdetén erőteljes önéletrajzi ihletettség, személyes hangvétel, a népmesék, népballadák nyelvezete és lírai pátosza jellemzi írásait. Az 1956 utáni időszak írói és világnézeti válságának korszaka volt, ekkor a kegyetlen világ és az egyén kiszolgáltatottsága vált írásainak vezérmotívumává. Az ötödik pecsét és a Húsz óra című regényeiből 1976-ban Fábri Zoltán filmet rendezett. Az 1970-es évektől csak ritkán szólalt meg: néhány interjú, írói vallomás és rövid publicisztikai írása jelent meg. Az író soha nem adott magyarázatot arra, hogy miért hallgatott el. /Elhunyt Sánta Ferenc. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./

Tizenkét alsó-háromszéki községben megalakultak a tanácsok, beiktatták a polgármestereket, akik letették az esküt. Illyefalva kivételével a lakosság az előző ciklus polgármestereire voksolt. A tizenkét polgármesterből Sepsibükszád és Illyefalva polgármestere függetlenként, Gidófalváé az Országos Ökológiai Párt, Sepsikőröspataké pedig a Demokrata-Liberális Párt színeiben fog kormányozni. Nyolc polgármester az RMDSZ képviseletében nyert. Ebben a történelmi kisrégióban összesen 108 községi tanácstag van, s ezek közül a Magyar Polgári Párt jelöltjei 28 helyet mondhatnak magukénak. /Kisgyörgy Zoltán: Alsó-Háromszéken beiktatták a községi tanácsokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

Isten szép ajándékai a feladatok, azokat megoldani pedig annyit jelent, mint minden körülmény között szembenézni az élet nagy kihívásaival – ezeket a gondolatokat értelmezte életre, cselekedetre ösztönzően Sepsiszentgyörgyön Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója. Ez a szociális alapítvány jelenleg mintegy másfél ezer erdélyi árva, nehéz sorsú gyermek neveléséről gondoskodik, Háromszéken is több településen /Kovásznán, Árkoson, Esztelneken és Sepsibükszádon/ tevékenykednek. A szeptember 27-i közönségtalálkozón zsúfolásig telt a Megyei Könyvtár Gábor Áron Terme. Böjte Csaba vallja, ,,nagyon nehéz azt mondani, hogy engem nem érdekel", s mivel Dél-Erdély szórványvidékein, a Zsíl völgyében nagyon sok teljesen magára maradt, székely származású család került felfoghatatlanul nehéz helyzetbe, támogatásukra mindig nagy szükség van. Böjte Csaba hisz abban, hogy a gyermek nem más, mint ,,Isten szép csodája", kik között nem lehet selejt, lehajol az apróságokhoz, és azt mondja nekik: én vagyok az edző, akarsz te bajnok lenni? A szó legnemesebb értelmében készítik fel őket az életre, az általuk nevelt árvák 60–70 százaléka főiskolára kerül. Ugyanaznap este Bardócz Csaba református lelkész ismertette az általuk kezdeményezett, Áldás népesség nevű mozgalmat. /Mózes László: Aki bajnokokat nevel (Böjte Csaba Sepsiszentgyörgyön) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Aradon az idén tizennegyedszer megrendezésre kerülő klasszikusdráma-fesztiválról ezúttal sem hiányzik a magyar nyelvű előadás. Pécs színházának produkcióját kínálják az aradi magyar színházkedvelőknek, az idén június 6-án elhunyt Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényének Hamvai Kornél által dramatizált színpadi változatát október 19-én mutatják be. Sánta Ferenc /sz. Brassó, 1927. szept. 4./ gyermekkorát Sepsibükszádon, Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron töltötte. 1954-ben az első, az Irodalmi Újságban megjelenő, Sokan voltunk című novellájával kerül be az irodalmi életbe. 1973-ban Kossuth-díjat kapott. /XIV. Klasszikusdráma-fesztivál. Az ötödik pecsét. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

A szecesszió korának legjelentősebb magyar üvegtervezője, a sepsibükszádi üveggyárban is dolgozó Sovánka István születésének 150. évfordulója alkalmából kiállítást tervez a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A műgyűjtők segítségét kéri a kiállítás anyagának összeállításában. Emellett szeretnék megismertetni a bükszádi üvegcsűr történetét. Sovánka István a ma már Szlovákiához tartozó Liptószentmiklóson született 1858-ban. A zayugróczi üveggyárban ismerkedett meg az üveges szakmával, és hamarosan az üveggyár tervezője lett. Munkáiban ötvözte a historizáló-magyaros stílust a szecesszió formajegyeivel. 1908-ban költözött Háromszékre, hat évig a sepsibükszádi gyárban dolgozott. 1944-ben a háromszéki Sepsibükszádon hunyt el. /Az üvegművesség nyomában. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

Közös ügynek tekinti a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat a Szent Anna tó felé vezető út felújítását – jelentették be a megyevezetők. Az önkormányzatok kormánypénzből finanszíroznák a projektet. Eredményesebb, ha Hargita és Kovászna megye közösen pályázik a Sepsibükszádot a Szent Anna tóval összekötő, a két megye határán kanyargó útszakasz feljavításért – jelentette ki Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök. /Bíró Blanka: Közös projekteket készít a Hargita és Kovászna megyei tanács. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Egyetlen ifjúsági szervezet sem maradt meg olyan tartósan, és nem nevelt olyan hatékonyan, mint a százegy éve elindított cserkészmozgalom – hangsúlyozta Szabó Lajos plébános, kanonok a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza udvarán december 20-án megszentelt emlékmű avatóján. A világcserkészet megalapítója, Robert Baden-Powel (1857–1941) emlékére a 2007-es centenáriumi esztendőben felállított, Urszuly Sámuel sepsisbükszádi kőfaragó által kidolgozott andezittömbbe elhelyezett rézplakett Petrovits István képzőművész munkája, az emlékjelállítás kezdeményezője a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat. /(Fekete): Cserkészemlékművet avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

Törékeny haszontalanságok – egy üvegművész emlékére – címmel december 22-én megnyílt Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Sovánka István kiállítása. A szobrászatot, festészetet is tanult, de kiemelkedőt az üvegművészetben alkotó Sovánka István később Székelyföldre telepedett. Ezermester volt, játékgyártásba kezdett. Ezekből néhány rekonstrukcióját végezte el Szeles József, a múzeum restaurátora a gyerekek örömére. A ,,törékeny haszontalanságok” szókapcsolatot Barabás Hajnalka művészettörténész, a kiállítás megalkotója oldotta fel: fél százada még így nevezték a bükszádiak az üvegtárgyakat. /Váry O. Péter: A székellyé lett üvegművész. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

Magyar elsők felirattal emlékkövet állított Damó Gyula nyugdíjas pedagógus kezdeményezésére a kisborosnyói Nyíres Lokálpatrióta Kör tíz magyar államférfinak. I. Istvántól Antall Józsefig ezer évet ölel át a történelminév-panteon, amelyet réztáblába véstek, és egy sepsibükszádi kőtömbbe illesztettek. Az október 13-án felavatott emlékkő a kisborosnyói emlékpark negyvenhatodik darabja. /(R.): Magyar elsők. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

Újabb árvizek Háromszéken
Egyre nagyobb károkat okoz Háromszéken a szűnni nem akaró esőzés: a folyamatos áradás miatt a hatóságok nem haladnak az eddigi károk felmérésével. Tegnap mintegy 760 háztartás került víz alá egy heves felhőszakadást követően, tájékoztatta lapunkat a Kovászna megyei Készenléti Felügyelőség (ISU). Cocerhan Maria-Veronica szóvivő beszámolója szerint a lezúduló víz miatt Nagybaconból, Barótról, Szentkatolnáról, Bardócról, Maksáról, Mikóújfaluból, Esztelnekről és Árkosról jeleztek jelentősebb árvízkárokat.
Az érintett háztartások száma meghaladja a hétszázat, de több hidat, kutat és mezőgazdasági területet árasztott el a víz. Kovászna megyében több hete tart az esős időjárás, ezért a hatóságok be se tudják fejezni az áradások kárainak összegzését, máris nyakukon a másik árvíz. Kovászna megyében Bölön községet érintette leginkább az árvíz, de szinte nincs település a térségben, ahol ne lenne kár.
Az önkormányzatok eddig saját erejükből oldották meg a kármentést, a kormánytól még nem érkezett semmilyen támogatás. György Ervin prefektus azonban bízik abban, hogy sikerül pénzt szerezni a legsürgősebb javításokra. Háromszéken tegnap két országutat zártak le földcsuszamlások miatt.
A Kovászna megyei rendőrségtől származó értesülésünk szerint elrendelték a 11B jelzésű országút lezárását a Kézdivásárhely és Csíkkozmás közötti szakaszon, mivel az úttestet föld borítja, az aszfalt több helyen is beszakadt a víz súlya alatt.
Marian Ioniţă, a közlekedésrendészet parancsnokhelyettese szerint már hétfőn is csak egy sávon engedélyezték az autósközlekedést, de a földcsuszamlás veszélye miatt teljesen le kellett zárjniuk az országutat. Hasonló közlekedési tilalom van érvényben a 2D jelzésű országúton, Ozsdola és Tulnici között mivel Vrancea megye területén beszakadt egy híd.
Marian Ioniţă arra hívja fel az autóvezetők figyelmét, hogy a lezárt utak helyett használják a Kézdivásárhely– Torja, illetve Bükszád és Tusnád felé vezető utakat, a másik irányban pedig közlekedjenek az Oneşti–Bákó útvonalon.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Újabb árvízek Háromszéken
Háromszéken huszonnégy települést érintettek a hétvégi áradások: Kovásznát trópusi égszakadás sújtotta, Orbaiszék, Erdővidék, az Olt mente számos településén okozott gondokat a víz. Kézdivásárhely környékén egy 19 éves lányt villámcsapás sújtott, tegnap a sepsiszentgyörgyi megyei kórház intenzív osztályán ápolták kómás állapotban.
Harmadszor pusztított az ár Orbaiszéken
Harmadszorra került idén víz alá Zabola és Páva. A vasárnap esti ár minden eddiginél pusztítóbb volt, két hidat, tucatnyi átereszt rongált meg. Közel háromszáz hektár mezőgazdasági terület is víz alá került. Az utakról több mint ezer köbméter sódert, homokot mosott le, néhol csak a száz évvel ezelőtti kövezés maradt meg — mondta el Ádám Attila polgármester. A kár értékét meg sem próbálták még felmérni, de a helyrehozatal meghaladja önerejüket — hangsúlyozta. Tegnap reggel a tűzoltóság és saját motorpumpáik segítségével a pincékből, kutakból szivattyúzták a vizet. Már hétfő hajnalban elkezdték az utak melletti sáncok kiásását, az összegyűlt iszap, hordalék eltakarítását.
Papolcon az országúton átívelő hidat megkerülte az ár, elöntötte a szomszédos gazdaságot, majd az úttesten áthömpölyögve tért vissza medrébe. Pákéban is nagy volt a veszély, de összefogással megmenekült a falu. A Kovászna vize rönköket, hordalékot tornyozott össze, a falu és Barátos lakossága egész éjjel a torlaszok szétverésén dolgozott. Kisborosnyón hetven udvart öntött el a Nagypatakról lefolyó víz. Nagyborosnyó megmenekült, mert a nagypataki vízfolyás Kovászna-patakba torkollása előtti szakaszán korábban megemelték a gát magasságát. (Bokor)
Trópusi égszakadás Kovásznán
Vasárnap délután évek óta nem tapasztalt felhőszakadás sújtotta Kovásznát. Mindössze két óra alatt 65,7 liter csapadék hullott négyzetméterenként. Ezt a szívkórház meteorológiai állomásán mérték. Az égszakadás jégesővel kezdődött, 3—5 mm nagyságú szemcsemérettel, majd rendkívül agresszív villámlás kíséretében úgy zúdult az eső két órán át, hogy közben a hőmérséklet nem esett 22 Celsius-fok alá. Ez a jelenség már a trópusi esőzés kategóriájába lenne sorolható, ha nem kezdődött volna jégesővel, így a maga nemében akár parafenoménnek is lehet nevezni. A hirtelen megduzzadt Kovászna-patakán hatalmas mennyiségű faanyagot, szénaboglyát, tyúkpajtát, műanyag palackokat... vitt a víz, de volt, aki traktorgumit, fejőszéket is látott. Pincéket, kutakat, műszaki alagsorokat öntött el, több helyen a városi szennycsatorna betört földszinti fürdőszobákba. (Gyila S.)
Huszonnégy település érintett
Nem csak Orbaiszéken, Háromszék majd minden régiójában gondot okozott az árvíz. A Katasztrófavédelmi Felügyelőség nem végleges adatai szerint huszonnégy települést, négyszáz háztartást, harminc pallót érintett az ár. Erdővidéken Bölönben mintegy félszáz háztartásban tett kárt a víz, emellett megrongálta a 103E megyei utat, melyre korlátozást is elrendelt a rendőrség a 3,5 tonnánál nehezebb járművekre, de Baconban, Középajtán is gondok adódtak. Az Olt mentén Sepsibükszádot, Mikóújfalut, Málnásfürdőt sújtotta az árvíz, Zalánpatak részben elszigetelődött, itt a brit trónörökös, Károly herceg birtokait is elöntötte az ár. (Farcádi)
Embert sújtott a villám
A megyei kórház intenzív osztályán ápolják azt a 19 éves lányt, akit villámcsapás sújtott vasárnap délután Kézdivásárhely környékén. A barátjával sétálgatott egy legelőn, mikor a zivatar kitört, és bár körülötte a juhok mind elpusztultak, a lányt a kísérője által riasztott mentősök újjá tudták éleszteni. Dr. Albert István igazgató-szóvivő közlése szerint kómás állapotban van — a létfenntartáshoz szükséges szervei ugyan tökéletesen működnek, és mozgatni tudja végtagjait, az agyát ellenben súlyos károsodás érte, és emiatt még mindig életveszélyben forog. De mivel már az is csodával határos, hogy túlélte a villámcsapást — általában azok menekülnek meg, akiket a magas feszültségű kisülésnek csak a szele érint, ezen a betegen viszont átment, látszik a helye —, és erős, fiatal szervezetről van szó, az orvosok remélik a legjobbakat. A teljes felépülés is lehetséges, de minden attól függ, hogy az agyi vérzés mennyire tud lokalizálódni, és ez a következő napokban dől el — magyarázta a kórház vezetője, hozzátéve: a sérült lány ellátásához minden szükséges műszaki felszereléssel rendelkeznek.
(demeter) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszhangzott a Sólyomkő – VI. sepsibükszádi napok
Két nap állt a bál Sepsibükszádon a helybeli rezesbanda muzsikájára. Reggeli horgászversenyre gyűlt a nép az Olt melletti Daragics-féle halastavaknál. A pecázókat nem zavarta a kánikula. Régi barátként üdvözölte Berhida és Vasad magyarországi testvértelepülések népes küldöttségét Bács Márton Csaba sepsibükszádi polgármester, Isten igéjét t. Ferencz Imre helybeli plébános olvasta fel. Mészáros Éva, a Budapest közeli Vasad polgármestere elmondta, hogy a baráti szeretet és a ragaszkodás erősebbnek bizonyult, mint az a sok száz kilométer, ami elválasztja a két települést egymástól. A berhidai, nagyberki és a helybeli fiatalok fergeteges szórakoztató táncos-zenés műsorral léptek fel, a Mikes Ármin Általános Iskolában megnyitották a bükszádi származású Csáki-Bedő Erzsébet Anna csomózott- és makramékülönlegességeinek kiállítását. A tegnapi program kiemelkedő műsorszáma a futballpályán megtartott lovasparádé és a helybeli vegyes kórus fellépése volt. Étel-ital bőségben, volt esti koncert Nóta Lacival, utcabál Virág Imrével és társaival. Mindezt hyszonnyolc támogató segítségével, az önkormányzat költségvetésének igénybevétele nélkül sikerült kivitelezni. Kisgyörgy Zoltán, Háromszék. Erdély.ma

Édes Erdély, itt vagyunk (Erdélyi bevonulás, 1940)
Ünneplés Kézdivásárhelyen
Új könyvvel jelentkezik a baróti Tortoma Könyvkiadó: a hetven évvel ezelőtti II. Bécsi Döntést követő erdélyi bevonulást eleveníti fel két neves magyarországi hadtörténész, Illésfalvy Péter és Szabó Péter az Erdélyi bevonulás, 1940 című kötetben.
A szerzők nem csak a magyar hadsereg Észak-Erdélybe és Székelyföldre való bevonulását követik nyomon napról napra, hanem annak előzményeit is felvázolják. Feltérképezik a román—magyar viszonyt, annak alakulását a döntést megelőző két évben, nyomon követik a mozgósított magyar haderő felvonulását a román határra, a szörényvári sikertelen tárgyalások utáni lépéseket, a döntést s annak következményeit. Szemléletesen mutatják be Észak-Erdély visszafoglalását korabeli hadi dokumentumok, sajtóhírek és szemtanúk visszaemlékezései alapján. A könyvet igen gazdagon illusztrálták az eseményeket megörökítő fotókkal. Olyannyira, hogy első átlapozásra képeskönyvnek tűnik, ám szakmai megalapozottsága okán tudományos munkát kap az olvasó. Érdekesség, hogy egy-egy városba való bevonulás tárgyalásakor a fejezet különleges illusztrációval kezdődik: egy borítékrészleten a Magyar Királyi Posta által kiadott bélyeget az illető település új bélyegzőjével pecsételték le. Azon a város 1920 előtti címere, az 1940-es évszám, valamint Nagyvárad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely (s még sorolhatnánk) visszatért felirat olvasható. Mihályi Balázs térképe segíti a könnyebb áttekinthetőséget. Az előszót Szakály Sándor történész, az MTA doktora jegyzi. A könyv kapható a sepsiszentgyörgyi Diákboltban, megrendelhető a kiadó honlapján: www.tortoma.ro.
Hetven éve történt
Az 1940. augusztus 30-i II. Bécsi Döntés eredményét mind a román, mind a magyar fél csalódottan vette tudomásul: a románok sokallták, a magyarok, élükön gróf Teleki Pál miniszterelnökkel kevesellték, ám a tömegek úgy értékelték, a trianoni igazságtalanság részben jóvátétetett. Az előszóban olvashatjuk, a szerzők olyan könyvet szeretnének az olvasók kezébe adni a magyarság számára oly fontos hetven esztendővel ezelőtti eseményről, amely eligazítja az érdeklődőt a kor viszonyai és történései között, bemutatja az egykori szereplőket. Ezek mellett pedig települések, virággal borított harcjárművek, ujjongó és örömükben könnyező emberek jelennek meg a kötet lapjain. Mert vajon milyen érzés foghatta el vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornokot, a magyar királyi 1. honvéd hadsereg parancsnokát, amikor több mint két évtizede nem látott szülőföldjére vezethette csapatait?
Előre, a Kárpátok gerincéig
Horthy Miklós kormányzó szeptember 3-án kiadott hadparancsában útnak indítja a Magyar Királyi Honvédséget, vonja ellenőrzése alá a döntésben megítélt területeket: ,,A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezer esztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szeretetet a határainkon belül élő hozzánk hű nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szemeitek előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében: Előre a Keleti Kárpátok gerincéig!"
S a honvédség elindult. A IV. hadtest Szatmárnémeti, a II. hadtest Érmihályfalva, a 3. hadsereg Técső, a VII. és VIII. hadtest Máramarossziget előtt várta a határátlépést, melyet szeptember 5-re időzítettek. A megszállás néhány incidenstől eltekintve — Ördögkút, Szilágyipp, Márkaszék, Omboztelke — rendben zajlott. Fegyelemre intették a bevonulás fogadóit is. A Székely Nép szeptember 8-i számában báró Szentkereszty Béla felhívással fordult Háromszék vármegye magyarságához: ,,A székely önérzetből eredő méltóságteljes magatartás megköveteli, hogy őrizzük meg a rendet, a nyugalmat, és tartózkodjunk a kicsinyes, személyi bosszúállástól a román lakossággal szemben is."
Szeptember 5.
A bevonulás első napján Észak-Nyugat Erdély peremét vette birtokba a magyar hadsereg: Halmi, Óvári, Érmihályfalva, Nagykároly, Szatmárnémeti, Máramarossziget került magyar fennhatóság alá. A halmi készülődésről az Esti Kurír tudósítója jelenti: ,,A tegnapi éjszakát a község 5000 lakosa lázas izgalomban és boldog virrasztásban töltötte el. Gyertyavilágnál egész éjszaka névtáblákat festettek a magyarok, hogy reggelre kelve valamennyi román felírás eltűnjék. Diadalkapukat készítettek, kokárdákat varrtak, lobogókat hímeztek. Alig virradott meg, a boldog magyarok máris megindultak a község határába és szívdobogva várták a felszabadító magyar honvédséget."
Szeptember 6.
Második nap Nagyszalonta, Margitta, Nagyvárad, Felsőbánya, Kapnikbánya köszöntötte a honvédeket. Az előző napi szatmárnémeti bevonulás után Horthy Nagyváradra is lóháton érkezett: ,,Egyetlen fejként fordult az embererdő a kishíd irányába, minden szem arra szegeződik, ahonnan a kormányzót várják. Minden csillog és ragyog ebben a tündöklő őszi napsütésben. A zenekar az Erdélyi indulót játssza, és egy pillanat alatt teljes erejében kibontakozik a még soha nem látott meleg, lelkes ünneplés, mert a Sebes-Körös hídján feltűnt Magyarország kormányzója, aki eljött, hogy újra átvegye ezt az ősi magyar várost, amely szívében sohasem volt más, mint magyar. Büszkén táncol a fehér paripa a hátán altengernagyi díszben lovagló kormányzóval, aki mosolygó arccal, meghatottan fogadja a feléje áradó szeretet ezernyi jelét és tisztelgéssel köszöni meg a szűnni nem akaró ünneplést." — tudósít a Magyar Nemzet másnapi számában.
Szeptember 7.
Többek között Nagybánya, Szilágysomlyó, Bogdánd, Naszód, Élesd, Szelistye, Újnémet, Lecsmér került vissza. Igen érdekes, hogyan viszonyultak színtiszta román települések a határmódosításhoz. A Szelistyére érkező katonák biztosak voltak abban, hogy ott nem lesz ünneplés, ám kellemesen csalódtak: ,,A falu szélén két hatalmas fenyőfát pillantunk meg az út szélébe ásva, mint a karácsonyfa, úgy fel voltak díszítve színes papírossal, almával, szalagokkal, apró fafaragásokkal. Ez volt Szelistye diadalkapuja. Körülötte pedig ott várt a lakosság apraja-nagyja, bocskorban, darócban, hímzett vászoningben és kiáltoztak, integettek a honvédek felé... Szelistye népe kijött a falu végére ünnepelni. Pedig a visszavonuló román katonaság, mint ez később kiderült, azzal rémítette őket, hogy mindenkit megölnek a bevonuló magyarok. Nem volt szónoklat — mindössze hat üveg sör volt a faluban, ezt hozták el és így köszöntötték a bevonuló katonákat."
Szeptember 8.
Vezérkari jelentés a nap történéseiről: Csapataink a mai napra kitűzött menetcélokat — általában Királyhágó, Meszes-hegység gerincvonulata, Zsibó, Dés, Bálványosváralja, Sajómagyaros, Beszterce, Sajóvölgy és a Kelemen-hegység gerincvonulata — elérték. A megszállás tervszerűen folyik. Csapatainkat a lakosság lelkesedéssel fogadta.
Szeptember 9.
Csucsa, Bánffyhunyad, Szászrégen, Ördögkút, Szamosújvár, Désháza került többek között magyar kézre. Igen elhíresült, különösen román körökben, az ördögkúti mészárlás. Szemtanú szerint ,,a négy zászlóaljból álló menetoszlop utolsó zászlóalját a templomtoronyból meglövöldözték, mire a határvadász zászlóalj parancsnoka, Ákosy Károly alezredes megrohantatta egységeivel a templomot, parókiát, s az ott találtakat felkoncoltatta".
Szeptember 10.
Bonchida, Vasasszentgotthárd, Mezőbánd, Marosvásárhely, Nyárádszereda, Nyárádmagyarós, Mezőpanit, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Parajd, Korond a főbb célpontok. A marosvásárhelyi bevonulásról így ír a Reggeli Újság: ,,Amerre a szem ellátott, mindenütt gyönyörű magyar viseletbe öltözött leányok, férfiak tömege folyta be a főtéri aszfaltot és a házak ablakaiból hatalmas piros-fehér-zöld lobogókat lengetett a szél. Az erkélyeket szőnyegekkel és virágokkal díszítették. Sorban érkeztek a vidéki falusi küldöttségek (...) A mezőmadarasiak koronás zászlóját Bursan Györgyné mentette át a román csendőrség és hatóság árgus szemei elől. Az utóbbi három hónapban dereka köré csavarta és így őrizte meg. (...) Az üdvözléseket vitéz nagybaconi Nagy Vilmos tábornok a következő lendületes szavakkal fogadja: Határtalanul boldog vagyok, hogy mint székely ember, én vezethettem be a magyar hadsereget Erdélybe, melyet a trianoni határ csak elválasztott, de soha el nem szakíthatott."
Szeptember 11.
Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda kerül vissza. A kolozsvári bevonulásról így ír a Keleti Újság: ,,Tízezrek ajkán csendül fel a Szózat, s mire hangjai elhalnak a kövér esőcseppek kopogásában, megkezdődik a diadalmas felvonulás, amelyhez foghatót soha nem láttunk. Mint egy érchenger dübörgött végig a városon a honvédség beláthatatlan hadoszlopa. Gyalogosok, géppuskások, légelhárító ütegek, tüzérek, huszárok vonultak el fenséges erővel, sziklaszilárd nyugalommal, arcukon az út porával, a visszaszerzett magyar földek áldott porával, mosollyal, ölükben virággal, örömünk, hálánk, boldogságunk, jövendőbe vetett hitünk szerény ajándékaival."
Szeptember 12.
Az Esti Kurír tudósítása a nap eseményeiről: A honvédség ma hajnalban a Csíki-medencében ismét fölkerekedett, és elhagyva Csík vármegyét, birtokába veszi a visszaszerzett erdélyi területek nyolcadik szakaszát. A tegnap birtokba vett Csíkszeredáról és Kányádról indulnak a csapatok, és megszállják a következő nagyobb helyeket: Barót, Nagybacon, Csíkszentgyörgy, Kozmás, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Torja.
Szeptember 13. — bevonulás Háromszékre
A bevonulás utolsó napja, befejeződött a hatalomátvétel. Ekkor vonultak be Háromszékre. A jelentősebb települések Bölön, Előpatak, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Dálnok, Zágon, Kovászna, Kézdivásárhely, Bereck, valamint az ezeréves határon innen, ma már Bákó megyéhez tartozó Sósmező. (A megyeszékhelyi ünnepségről József Álmos Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című képes könyvéből tájékozódhatunk részletesebben.) A Székely Újság a kézdivásárhelyi eseményeket idézi: ,,Szeptember 12-én megtisztult a város a román katonáktól, és így egy teljes napon át szabad volt a készülődés. Megindulhatott a nagy sepregetés, elő lehetett venni az eldugott magyar nemzeti lobogókat és leszedni a kertek virágait. Szeptember 13-ára gyönyörű virág és lobogó díszben köszönti a város a falvak zarándokló lakosságát. (...) Déli 12 óra lehet, amikor megérkezik a honvédsereg. Hatalmas gépkocsik. Tankok. Ágyúk. Bámulat és öröm a szemekben. Újra virágeső hull. S a szívekből felszabadult tomboló érzés átfűti az ezrekre menő tömeget. Ünnepi percek. Talán a Magyarok Istene is mosolyogva tekint le a sokat szenvedett népre, melyre szabadulást hoztak a dicső magyar honvédek."
A berecki bevonulásra az akkor tízéves Hankó Ibolya így emlékszik: ,,Szövik, varrják a székely ruhákat, lázban ég mindenki, aki székely. Szeptember 13-án a templom tornyából figyelik a bevonuló hadsereget. Küldöttség megy eléjük a falu végére. A katolikus iskolában szétszedik az osztályokat elválasztó deszkafalakat. A nagyteremben vacsora, kürtős kalács várja a bevonuló gépkocsizó alakulatot. Ilyen örömet csak az érezhet életében, aki ezt megérte. Édesanyám azt mondotta: most haljak meg, ilyen boldog soha nem leszek! (...) Megyünk ünnepelni Sósmezőre, ott van az ezeréves határ."
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét a magyaroké lehet Erdély?
A kommunizmus ideje alatt elkobzott családi vagyona visszaszerzését kezdeményezte több erdélyi, nemesi család örököse, és a visszaigénylési folyamat számos esetben sikerrel is járt. Több ezer hektárnyi földterületről, erdőkről, udvarházakról és fontos épületekről van szó Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Kézdivásárhelyen is, írja a România Liberă napilap. A kiadvány az erdélyi nemesek tulajdonát érintő visszaszolgáltatásokról közölt egy terjedelmes írást.
A Csiszár család – ezer hektár erdő és Bálványosfürdő
2005-ben Johann Taierling Németországban volt egyetemista, ekkor kapcsolódott be nagyszülei, Csiszár Dénes és Nagy Ferencz egykori vagyonának visszaszerzésébe. A család már korábban, 2000-ben indította el a visszaigénylési folyamatot, de jelentősebb sikerek nélkül. „Öt évvel ezelőtt megjelent egy új törvény, ami lehetővé tette, hogy minden földterületünket visszakaphassuk. Csak Kovászna megyében 410 hektárnyi erdőt kell visszaszolgáltassanak számunkra", nyilatkozta Johann a România Liberă napilap érdeklődésére. A fiatalember kezdetben többször megtette a Románia-Németország közti utat, egyetemi tanulmányai befejeztével pedig Kézdivásárhelyre költözött, az egyik visszaszolgáltatott családi ingatlanba. „A befektetett pénzemet áldoztam erre a célra, majd úgy döntöttem, hogy itt maradok, mert lehetőséget, jövőt láttam itt. Mivel Bálványos egy részét is vissza kell kapjuk a román államtól, a turizmusban látok lehetőséget, és az életemnek is inkább itt van értelme, mint Németországban” – magyarázta Johann Taierling.
Az egykori egyetemista Bákó megyében is visszaigényelt egy 317 hektáros erdőt. „Kovászna megyében is végleges döntés született, bár különféle kifogások merültek fel annak érdekében, hogy ne kaphassunk tulajdonjogot. Az elmúlt 5 évben több akadályt gördítettek az utunkba, gondot jelent a hatalmas bürokrácia, valamint az, hogy a törvényeket nem alkalmazzák megfelelőképpen. Ezek a területek nagyon értékesek, így érdekek ütköznek fölöttük”, mondta az örökös. Szilveszter előtt azonban jó hírt közöltek a fiatalemberrel a Kovászna megyei erdészeti hivataltól, egy újabb erdőterületet vehet birtokba. Johann Taierling azt reméli, egy hektár erdőért 3000 eurót kaphat majd. Ioan Niculaie üzletember háromszéki érdekeltségei
A Csiszár családnak Bálványoson is vannak érdekeltségei. „Dédapám 1850-ben vadászni érkezett ide, akkor még épületek sem voltak a környéken. Pihenni szeretett volna, így kért egy széket, majd leült és észrevette, hogy a szék lábánál víz tört fel a földből. Azonnal felismerte a mélyből feltörő víz értékét, s üzletember lévén, a torjai Apor báróktól megvásárolta a területet. Hat medencét, illetve több épületet és házakat építtetett fából”, mesélte Johann Taierling. Az épületek nagy része ma már nem is áll, a medencék pedig elhanyagoltak.
„Mi a földterületet szeretnénk visszakapni, és csak egyetlen épület visszaszolgál- tatását kértük, mert a többi faépítmény már összedőlt. A kommunisták a ‘60-'70- es években üdülőket építettek a mi területeinken. Többet kétes körülmények között értékesítettek, ezek most lepusztult állapotban vannak. Hiába újítanánk fel őket, nem felelnek meg a mai követelményeknek", nyilatkozta az örökös. Követve a család tulajdonainak adásvételét, Taierling felfedezte, hogy az ingatlanok egy része egy brassói üzletember, Ioan Niculaie tulajdonába kerültek, akivel felvette a kapcsolatot, és akitől ígéretet kapott arra, hogy a Csiszár család tulajdonát képező épületeket átadja az örökösöknek. „Mindeddig nem történt előrelépés az ügyben, jómagam pedig a kormánybiztosi hivatalhoz és a többi illetékes hatósághoz fordultam. A jogszabályok szerint a cég vissza kellett volna szolgáltassa a tulajdonunkat, de erre nem került sor”, mondta Csiszár Dénes örököse. Johann Taierling szerint az érintett ingatlanok egy része banki jelzálog alatt van, és szándékosan hagyják őket tönkremenni.
Ioan Niculaie üzletember a România Liberă napilapnak úgy nyilatkozott, már nem tulajdonosa annak a társaságnak, amelynek Bálványoson érdekeltségei vannak. Mindezek ellenére, Johann Taierling úgy döntött, nem adja fel a küzdelmet. Visszaigénylendő tulajdonai közé tartozik a kézdivásárhelyi strand is, amelyet családja épített még a kommunizmus ideje előtt.
Mikes család – tízezer hektárnyi erdő és egy kastély
Egy másik grófi család leszármazottai tízezer hektárnyi erdő és mezőgazdasági terület visszaszerzését intézik. A Mikes grófok örököse, Roy-Chowdhury Katalin fiaival együtt visszakapott már egy kastélyt valamint a hozzá tartozó, 34 hektárnyi erdőt és tavakat, a Kovászna megyei Zabola községben. Az 500 évvel ezelőtt épült kastélyban a kommunizmus idején, illetve a ’89-es fordulat után kórház, gyerekotthon és iskola is működött. A kastélyhoz tartozó, 300 éves egykori gazdasági épület 2006 óta luxuspanzióként működik.
A felújítást követően olyan lapok cikkeztek turisztikai rovatukban a panzióról, mint a The Guardian, a The Independent, valamint a New York Magazine, a Financial Times és a CNN Traveller. A kommunizmus előtt Mikes Ármin gróf az egyik legnagyobb kiterjedésű, magánerdő tulajdonosa volt Erdélyben. A román visszaszolgáltatási törvényeknek köszönhetően, örökösei újraindíthatják azt a virágzó erdőgazdálkodást, amit a család folytatott a XX. század elején, idézi a zabolai kastély honlapján közölteket a bukaresti napilap.
Mikes Ármin egyik dédunokája, valamint a zabolai kastély egyik tulajdonosa, Gregor Roy-Chowdhury, a londoni School of Economics tanulója volt és négy évig az amerikai Salomon Brothers bank londoni kirendeltségének munkatársaként dolgozott. „Az elmúlt 15 évben édesanyámmal és testvéremmel folyamatosan dolgoztunk azon, hogy visszaszerezzük és helyreállítsuk dédapám örökségét. Mindannyian Romániába költöztünk, és az a célunk, hogy a kastély ismét visszanyerje régi csillogását, hogy stabil munkahelyeket és barátságos turisztikai környezetet hozzunk létre” – magyarázta Gregor.
A Mikes-örökösöknek közel tízezer hektárnyi erdő- és mezőgazdasági terület visszaszerzésére van esélyük Kovászna megyében, de Erdély szerte másutt is több jelentős ingatlant visszaszolgáltathatnak számukra; Sepsibükszádon például egy 2000 hektáros területet visszaszolgáltatásáról döntöttek a család javára. Az örökösök a Mikes Ármin hagyatékát képező területeknek csupán egyharmadát kapták eddig vissza.
Gregor Roy-Chowdhury elmondta: felesége, Ugron Zsolna is olyan erdélyi nemesi családból származik, amely több ingatlantulajdonnal rendelkezett Hargita, Maros és Kolozs megyékben.
A Bánffy család tulajdona – Kolozsvár központja és százezer hektár terület
A Bánffy grófok örökösei is azok közé tartoznak, akik Erdély szerte több épületet és mezőgazdasági területet igényelnek vissza. A család összesen százezer hektár erdő- és mezőgazdasági területet kíván visszaszerezni a román államtól. Az örökösök egy része épületeket igényelt vissza Kolozsvár központjában és Erdély más városaiban is.
Az Bánffyak leszármazottai olyan Maros megyei erdőket igényelnek vissza, melyekben eddig nem kezdődtek kitermelési munkák. A helyi hatóságok szerint a legnagyobb fejfájást a Bánffy Dániel örököseinek követelése jelenti számukra. A család több mint 30 ezer hektáros terület visszaszolgáltatását sürgeti, de érkezett visszaigénylési kérelem más részéről is a területre. Az erdélyi nemes rokonai, Bethlen Anna és Zsuzsanna jelezték először visszaigénylési szándékukat, 2005 után pedig Bánffy Miklós magyar állampolgár – Dániel fia – kérte vissza a hatóságoktól ugyanazt a területet, közvetlen örökösként.
Maros megye kormánybiztosi hivatala szerint a család két ága között megállapodás született, hogy a Bethlen testvérek fogalmazzák meg először visszaigénylési kérésüket, román állampolgárok lévén. 2005 után azonban létrehoztak egy alapítványt unokatestvérükkel, így most közösen igénylik vissza a szóban forgó területet. „Jogaik érvényesítését az 1945-ből származó kisajátítási dokumentumok alapján kérik, ám ezek az iratok nem szolgálnak pontos adatokkal a területek tulajdonosairól. Az 1921-es kisajátítási törvény szerint, senkinek sem lehetett 200 holdnál nagyobb tulajdona hegyvidéki erdőkben, ami közel 100 hektárt jelent. Nem tudjuk, hogy mi alapján követelnek ők most több ezer hektárt„ idézi a România Liberă a kormánybiztosi hivatal álláspontját.
A hivatal egyik munkatársa, aki neve elhallgatását kérte a bukaresti napilaptól, így nyilatkozott: vizsgálódásaik során több fiktív irattal találkoztak, melyből kitűnik, hogy a nagy nemesi családok csupán papíron értékesítették területeiket egymás közt, annak érdekében, hogy azoknak nyoma vesszen. „Ők lassították az 1921-es agrárreformot is, mert soha nem felelt meg nekik az éppen aktuális helyzet. És ezt megtehették, mert fontos tisztségeket töltöttek be Erdély Romániához való csatolása után is”, nyilatkozta ugyanaz a forrás. A visszaigénylési dosszié iratai szerint, a grófok nagy pénzösszegeket kaptak a román államtól 1921-ben, a kisajátítások után.
Bánffy Dániel soha nem veszítette el magyar állampolgárságát. „A hortista Magyarország kormányának agrárminisztere volt, és kiderült, hogy a román állam ellen harcolt, és rá is vonatkozott Mihály román király 1945-ös rendelete, mielőtt a kommunisták hatalomra kerültek. A jogszabály leszögezte: azoknak, akik ellenséges magatartást tanúsítottak a román állam iránt, minden tulajdonát kisajátították „ nyilatkozta a Maros megyei kormánybiztosi hivatal munkatársa, akit a România Liberă napilap idéz. A Bánffy-hagyaték így a háborús ellenségek vagyonáért felelős hatóság kezelésébe került, akárcsak azok a német és olasz állampolgárok vagyona is, akiknek volt romániai tulajdonuk, de ellenségnek minősítették őket.
„Mindeddig nem született olyan jogszabály, ami a hasonló esetben történt vagyonfosztás tárgyát képező ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezik”, derült ki a prefektúra nyilatkozatából. Az RMDSZ-képviselők 2005-2006-ban egy indítványban próbálkozták ezen tulajdonok visszaszolgáltatásának ügyét rendezni, de a képviselőház elvetette a javaslatot arra hivatkozva, hogy erkölcstelen törvényről van szó.
Erdészre bízott nemesi vagyon
A Bánffy család egy másik ága is több ezer hektárnyi erdőt igényel vissza. A tavaly elhunyt Bánffy Éva teljes vagyonát két unokájára, ügyvédjére és Ratosnya erdészeti hivatalának egykori igazgatójára hagyta. Utóbbiak azért kerültek be az örökösök közé, mert különféle iratokkal segítették a családot. Azok a területek, amit az érintettek visszaszereznének, most a háborús ellenségek vagyonáért felelős hatóság kezelésébe tartoznak. Visszaszolgáltatás tárgyát képezik Bánffy Zoltán erdőterületei is, annak ellenére, hogy ő jelentős anyagi kárpótlást kapott, aranyban, 1921-ben. Bánffy Zoltán véglegesen átköltözött Magyarországra és a párizsi békebíróságon pereskedett a román állammal. Az ügyben hozott döntés a Maros megyei Kormánybiztosi Hivatal tulajdonában van, és ebből kitűnik, hogy Románia kárpótolta őt” – nyilatkozta a hivatal vezetősége.
A Bánffy nemesek leszármazottainak jogi képviselői nem nyilatkoztak a visszaszolgáltatásokról a România Liberă napilapnak, és megtagadták azt is, hogy a lap megbízóikkal felvehesse a kapcsolatot, mondván: a média képviselőivel csak ügyvédein keresztül folytat párbeszédet a család.
57 kastély örökösei
A kolozsvári Kerekes Mária, a Beldi grófok leszármazottja, egy udvarházat igényelt vissza egy Kolozs megyei községben, írja a bukaresti napilap, idézve a Clujeanul kiadványt. Utóbbinak a hölgy úgy nyilatkozott: 1630-ig vezette vissza családfáját, és kiderült, elődei abban az időben Székelyföldön éltek.
A Kemény család is számos tulajdonát szeretné visszaszerezni. Egyik marosvásárhelyi örököse visszaigényelte és vissza is kapta a család egykori felsőzsuki ingatlanát, ami addig a település kulturális központjának számított: iskola, óvoda, könyvtár és művelődési ház működött benne.
A dálnoki Gaál grófok több száz hektárnyi terület visszaszolgáltatását kérték a Kolozs megyei Korpádon, valamint egy épületet is, melyen most is látható a család címere. Az ingatlan a helyi óvodának és iskolának adott helyet. A család másik tulajdonát, egy épületet, a kommunisták lebontották. 15 évvel ezelőtt az örökösök egy része Castellum néven alapítványt létesített, hogy megkönnyítsék a visszaszolgáltatási folyamatot. A Clujeanul lap szerint a szervezet 57 kastélyt és udvarházat azonosított, ami a néhai nemesi családok tulajdona volt és visszaigénylés tárgyát képezte.
A Teleki grófok örökösei beperelték a gernyeszegi TBC- elkülönítőt, mert a Maros megyei egészségügyi intézmény a család egykori kastélyában működik, írja citynews.ro. Szintén a Teleki örökösök 100 hektárnyi területet is visszaigényeltek a Maros megyei erdészeti igazgatóságtól.
romanialibera.ro Fordítás: Demeter Virág-Katalin , Erdély.ma

Huszárakadémia negyedszer
Idén január 22—23-án negyedik alkalommal szervezték meg Homoródfürdőn az ún. huszárakadémiát, amelyen a székelyföldi huszárok mellett partiumi és magyarországi hagyományőrzők is részt vettek, utóbbiak vezérkarral együtt.
Háromszéket az uzoni és a gidófalvi huszárok képviselték. Számos érdekes előadás hangzott el a lovas, illetve katonai hagyományőrzésről. A rendezvényen összegeztük az elmúlt év történéseit, és előrevetítettük az idei év eseményeit — például a II. Háromszéki Huszártoborzót, amelyet május 20—22. között tartunk az Olt mentén, Sepsibükszádtól Sepsiszentgyörgyig.
Incze Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Helyneveink érdekességei, tanulságai
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2011. október 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és az Anyanyelvápolók Szövetsége 2010-re Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai témával kiírt anyanyelvi pályázatának díjait. A díjkiosztáson a pályázat eredményeit méltatta E. Csorba Csilla művészettörténész, a PIM főigazgatója, Szőcs Géza kulturális államtitkár levelét Cserép László helyettes államtitkár olvasta fel, dr. Grétsy László professzor, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke a díjazottakat és pályamunkáikat a tőle megszokott igényességgel mutatta be.
Tekintettel a pályamunkák színvonalára és a pályázók örvendetesen nagy számára, az eredetileg hat pályadíj helyett az összegek megosztásával 145 dolgozatból 21-et jutalmazásra érdemesnek minősítettek. Az értékelést neves nyelvészekből álló bírálók végezték. A legfiatalabb pályázó 12 éves, a legidősebb 86 éves volt. Érdekes és jellemző a pályázók országonkénti megoszlása is: Romániából 28, Szerbiából 6, Szlovákiából 3, Ukrajnából 3, Szlovéniából 1 személy küldött pályamunkát, Magyarországról 104-en jelentkeztek. Az erdélyi díjazottak között találjuk a székelyudvarhelyi Lőrincz Ilonát (Székelypálfalva helynevei, I. díj), dr. Szilvási Csabát (Szatmári helynevek igézetében, I. díj), Mihály Tibort (Oroszhegy helynevei, II. díj), a kézdivásárhelyi Salamon Ferenc Sándort (Érdekes háromszéki helynevek, különös tekintettel Csernáton helyneveinek vizsgálatára, III. díj), Varga-Dobai István (Szilágycsehi helynevek), Kiss Mónika (Gyimesfelsőlok helyneveinek érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai) és e sorok írója (Helyneveink az erdélyi impérium- és rendszerváltások szélverésében) IV. díjban részesült. A díjazott pályamunkákból válogatás készül, amelyet a pályázat kiírói kötetbe foglalva eljuttatnak a nyelvápolásban és nyelvőrzésben szerepet vállaló intézményekhez és közalapítványokhoz.
Az erdélyi román település- és földrajzi nevek ferdeségei (Részletek Helyneveink az erdélyi impérium- és rendszerváltások szélverésében című dolgozatból) (...) 1921-ben (!) Kolozsváron az Ardealul Grafikai Művészeti Intézet gondozásában jelent meg a Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinute alipite (Erdély, Bánát és más elcsatolt tartományok szótára), amelyet C. Martinovici, a kolozsvári Tartományi Statisztikai Hivatal főnöke és N. Istrati volt tanársegéd jegyez. A háromszéki vonatkozású adatokat bogarászom. Kézdi járás – tehát Háromszék Kézdi széke – Plasa Chezdi néven jelenik meg. Bélafalva: Belani, Ikafalva: Icafalău, Gelence: Ghelinţa, Csomakőrös: Chiuruş, Petőfalva: Peteni, Kökös: Chichiş, Besenyő: Beşeneu, Bodola: Budila, Lécfalva: Leţfalău, Gidófalva: Ghidfalău, Komolló: Comolău, Málnás: Malnaş, Uzon: Ozun, Zágon: Zagon. Kézdimartonos neve: Chezdi-Martanuş, a Kézdivásárhelyé Chezdi-Osorheiu. Az elcsatolt területek hatalmas helynévanyagával nem volt, amit kezdeniük. Beke György írja meg egyik jegyzetében Gyergyószárhegy román nevének a születését. Szárhegyre is, amely az á betű ékezetelhagyásával vulgáris kifejezést eredményez, megérkezett a magyar településeket újrakeresztelő bizottság. Pópa, jegyző és a többiek. A Lázár grófok más családokkal ellentétben úri magyar módon fogadták a "különítményt". Hálából a bizottság Gyergyószárhegyet a Lázár főúri család nevére emlékeztetőn Lazareának keresztelte. A Ceauşescu-érában többféle, magyar nyelvet tipró rendelkezés jelent meg. Bizonyos ideig, a teljes magyar névhasználati tiltás életbeléptetése előtt, gyakran előfordult, hogy azoknak a településneveknek a magyar nyelvű formája abban az esetben használható volt, ha a román "eredeti" fordítása – tótágast állt a világ, képzeljük el a Chezdi Osorheiu szótorzítást eredetinek –, ha tartalmilag a két név azonos. "Lazarea" ebbe a kategóriába nem volt besorolható, mert ennek román "eredetijéhez" a Gyergyószárhegynek semmi köze. A múlt század húszas éveitől az újabb századfordulóig az erdélyi magyar helynevekben elképesztő pusztítást-torzítást-hamisítást vittek véghez. Ez nemcsak a településnevek egyedi eseteit tekintve tömeges, hanem az erdélyi régió egészére is. A 19. századi településszerkezetet a Kárpát-medence egészében ésszerű kritériumok alapján rendező névanyagot teljességgel szétzilálták. Ezek között a nagyobb tájegységek, régiók azonosítását is lehetővé tevő településnév-rendszert is. Ismét háromszéki példákat idézve: Sepsiszék településeinek az a csoportja, amelynek hasonmásai más tájegységeknél is előfordulnak, előnévként felvették a szék nevét is. Sepsiszentgyörgyöt így különböztethetjük meg Erdőszentgyörgytől, Marosszentgyörgytől, Balantonszentgyörgytől és így tovább. Így született meg a Sepsibodok, Sepsiszentkirály, Sepsibesenyő, Sepsikőröspatak, Sepsibükszád stb. neve, amelynek olvastán-hallatán a tájidegen számára is azonnal azonosítható földrajzi értelemben is, hogy az adott települést nem Turóc vagy Pozsega vármegyében kell keresni. A településeket földrajzi térség szerint is azonosítható rendszert képtelenek voltak átvenni. Nemcsak azért, mert "ésszel nem érték föl", hanem a nyelvek elütő szerkezeti sajátosságai miatt sem. A magyar nyelv sűrítő, agglutináló nyelvtípus, a román nyelv széttagoló, a települést azonosító nevekhez a nagyobb tájegységre utaló szavakat lazán kapcsolja utótagként a tulajdonnevekhez. "Sfântu Gheorghe Delta Dunării" Deltaszentgyörgy neve. (Az utóbbi az én keresztvizem alatt fogant, és kezd a magyar szakirodalomban, főleg a publicisztikában is meghonosodni. Könnyű dolgom volt, mert az előbb felsorolt Szent György példák a magyar nyelvben analógiás alapon mintaként szolgálnak, s ez a titka a nyelvi közösség elfogadó-befogadó készségének is.)
Hogyan lett Besenyőből Szellentő?
(...) A legnevetségesebb névváltoztatás Háromszéken viszont megesett: K. L. rajoni titkár személyesen utazott ki Sepsibesenyőre. Gyűlést hívott össze, és a besenyő népelem egykori jelenlétére utaló falunevet törülték. A nyelvészkedő titkár azzal "érvelt", hogy a falu román neve – Beşeneu – gúnynév, a szó ugyanis Purcintó vagy Fingfalva értelmű is lehet. Az orrfacsaróan szagos szó sértette az ostoba aktivista orrát, hisz honnan jutott volna eszébe, hogy a Beşeneu szóalak a magyar név román nyelvre torzítása, amellyel Trianon után teletűzdelték egész Erdélyt? A besenyő népnév a román nyelvben a peceneag vagy többes számban pecenegi. Moldvában, ahol jelentős számú besenyő népelem vált románná, ez a név ismeretes. 1989. december 22-én az ideiglenes megyei vezetésben az első döntésünk egyike – mindjárt másnap – az volt, hogy településeink elorzott neveit "üssük helyre". Így nyerte vissza Sepsibesenyő a nevét, amelynek első okiratos adatolása 1332-ből származik Besenzd szóalakban. A Sepsi előtag Háromszék Sepsi székére utal. A falu román neve ma is Pădureni – "Erdő", "Erdős" –, de hát ez Háromszéken kit érdekel, ahol amikor arra az épületre, amely előtt a vonat menetrendszerűen megáll, az volt csak kiírva, hogy Gara, akkor is mindenki állomásnak olvasta? (...)
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eltulipánosodott függetlenek (RMDSZ-polgármesterjelöltek)
Tulipánossá vált az összes háromszéki magyar községvezető, besoroltak az RMDSZ-be azok is, akik 2008-ban függetlenként, illetve az MPP támogatásával szereztek mandátumot – jelentette be büszkén Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke, aki azt is elmondta, ezek a polgármesterek a szövetség jelöltjeiként indulnak az idei önkormányzati választásokon.
Háromszéken két városban maradt nem RMDSZ-es magyar polgármester, Baróton Nagy István, Kézdivásárhelyen pedig Rácz Károly. Az elmúlt négy évben hatásosnak bizonyult az RMDSZ-es megyevezetés “támogatáspolitikája”, és sorba váltak a szövetség tagjává a korábbi függetlenek, így ma már nem meglepő, hogy az RMDSZ színeiben mérettetik meg magukat idén. RMDSZ-es jelölt lesz Illyefalva, Bölön, Bükszád, Ozsdola és Kézdiszentlélek jelenlegi vezetője, mindannyiukat függetlenként választották meg, és nem tesz másképpen Gidófalva elöljárója, aki a zöld párt színeiben nyert mandátumot. Tamás Sándor nem ejtett szót az MPP-s támogatással függetlenként mandátumot nyert nagyajtai polgármesterről, Bihari Edömérről, értesüléseink szerint azonban ő is követi kollégái példáját. Arra a kérdésre, hogy mivel győzték meg az említett urakat az RMDSZ-hez csatlakozásról, Tamás Sándor szűkszavúan válaszolt: “Az eddig elvégzett munkánkkal.” Az RMDSZ polgármesterjelöltjeiről már mindenütt döntöttek, többnyire a helyi választmány határozott, és ezt hagyta jóvá a megyei Állandó Tanács. Árkoson is megvan az induló neve, ám egyelőre nem hozták nyilvánosságra, Kőröspatakon Kisgyörgy Sándor a jelöltjük, a többi sepsiszéki községben a tisztségben levő polgármesterek vállalják újra a megmérettetést – mondta el Fodor István sepsiszéki elnök.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A visszatért Erdély – a remény korszaka
Erőteljes modernizáció, nemzetépítési törekvések, infrastrukturális fejlesztések, beruházások, a turizmus felvirágoztatása, a magyar nemzeti tér megteremtésére tett kísérlet – leginkább ezek jellemezték Erdélyt a "kicsi magyar világ" idején, a második bécsi döntést követően, de voltak e korszaknak árnyoldalai is, mint a magyar csapatok bevonulását követő visszaélések vagy a zsidók deportálása.
Ennek ellenére a remény korszakának nevezhető Erdély 1940 és 1944 között – hangoztatta Ablonczy Balázs történész, a budapesti ELTE oktatója, a párizsi Magyar Intézet igazgatója csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében a Székely Akadémia programsorozat részeként tartott előadásában.
Alaposan dokumentált, történészhez méltó, tárgyilagos, lebilincselő előadása során egyebek mellett rámutatott a magyar külpolitika, diplomácia sikerére 1940 nyarán, melynek nyomán 43 ezer négyzetkilométer terület, mintegy 2,5 millió lakos került vissza Magyar­országhoz. A magyar csapatok bevonulását követő katonai közigazgatás rövid időszaka után magyarországi mintára szervezték meg Erdély közigazgatását, a kormányzat pedig rendkívül erőteljes modernizálást kezdeményezett, hatalmas infrastrukturális beruházásokat indítottak, négy év alatt Magyarország egyéves költségvetésének megfelelő nagyságrendű összeget utaltak ki e régió fejlesztésére. Az út-, vasútépítés, vendégforgalmi infrastruktúra-fejlesztés mellett kiemelten foglalkoztak a gazdák képzésével, támogatásával, gazdakörök, kedvezményes gépvásárlás révén a mezőgazdaság fellendí­tésével, a rászorulók megsegítésével, Székelyföld villamosításával – fejtette ki az előadó.
Az előadást a nagyszámú közönség soraiból felbukkanó visszaemlékezések, helytörténészeink kiegészítései tették kerekebbé – elhangzott például, hogy a Sepsibükszád és Szent Anna-tó közötti út mellett ebben az időszakban épült a Kőröspatakot Középajtával összekötő út is.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéken tarolt az RMDSZ
Nagy volt a hangzavar tegnap este az RMDSZ eredményt váró sepsiszentgyörgyi rendezvényén, a Park vendéglő előtti téren összegyűltek a jelöltek, támogatók, s az újságírók többsége is itt várta a párhuzamos számlálást, a tapasztalat szerint ugyanis ez a leggyorsabb módja a végleges eredmények megismerésének. Háromszéken a részvétel jelentősen jobb volt, mint négy évvel ezelőtt, a szavazásra jogosultak 54,47 százaléka adta le voksát. Ahogy telt az idő, és érkeztek az eredmények, úgy vált mind mámorosabbá a hangulat, „Győztünk, győztünk!” – hangzott jobbról is, balról is. Település- és polgármesternevek röpködtek, fél tizenegy felé már lehetett tudni, hogy Bokor Tibor győzött Kézdivásárhelyen, és hamarosan érkezett a hír, az MPP elveszítette Barótot is, Lázár-Kiss Barna lett az erdővidéki központ polgármestere 2035 vokssal, Nagy István 1215 szavazatot kapott. „Megvan a legnagyobb győzelem” – hangzott az újabb bejelentés, valóban meglepő hír érkezett: az alig 9 százalékban magyarok lakta Előpataknak magyar polgármestere lesz, Kovács László felülkerekedett három román ellenjelöltjén. Fél tizenkettőig csupán két községben nem született RMDSZ-es győzelem: Nagyborosnyón az EMNP-s Szőcs Levente nyert, Maksán szintén néppárti polgármester lesz, Bács Benke László. Független nyert Nagybaconban, az MPP által támogatott Simon András. Hivatalos, jegyzőkönyv szerinti eredmény először Sepsibükszádról érkezett, az RMDSZ-es Bács Márton Csaba a voksok kétharmadát, 621 szavazatot szerzett meg, Mikóújfaluban Nyáguj Vilmos maradt a polgármester, fölényes győzelmet aratott MPP-s vetélytársával szemben. Dálnokon RMDSZ-es, de új polgármester lesz: Bartók Ede Ottó. Gyorsan érkeztek a hírek azokból a községekből, ahol egyetlen jelölt volt: Kökösből, Rétyről, Sepsibodokról, Gidófalváról, és már éjfél előtt lehetett tudni, hogy Sepsikőröspatakon is megtört Silviu Ioachim uralma, Kisgyörgy Sándor lesz a község polgármestere. Kommandón újrázott Kocsis Béla, Málnáson Kasléder József. Gelencén MPP-s győzelem született, Cseh József lesz a polgármester – hangzott el éjfél után alig pár perccel, Árkoson Máthé Árpád folytathatja eddigi községvezetői munkáját, Zágonban Kis József fölényesen nyert. Illyefalván Fodor Imre marad a polgármester, 80 százalék fölötti győzelmet aratott, és Gelence kivételével a felső-háromszéki falvakban RMDSZ-es győzelem született: Barátoson Keresztély Csaba, Bereckben Dimény Zoltán, Csernátonban Bölöni Dávid, Esztelneken Varga Attila, Kézdialmáson Molnár István, Kézdiszentkereszten Páll Endre, Kézdiszentléleken Balogh Tibor, Lemhényben Lukács Róbert, Ozsdolán Brânduş Dendyuk Szilveszter, Szentkatolnán Tusa Levente, Torján Daragus Attila. Ráduly István marad Uzon polgármestere, és Ádám Attilának is sikerült újráznia Zabolán, Sikó Imrének Bölönben, Ilkei Ferencnek Vargyason. Kovásznán Lőrincz Zsigmond 80 százalékos győzelmet aratott. Lapzártáig nem érkezett hír Hidvégről és Bardocról. Tamás Sándor háromnegyed egykor érkezett meg Sepsiszentgyörgyre, hatalmas taps és győzelmi zene fogadta (ezt aztán újrajátszották a sorra érkező megválasztott polgármesterekkel), bár megyei eredményeket még nem összesítettek, egyértelmű volt, no meg az RMDSZ megyei elnökeként is learathatta a babérokat a „visszaszerzett” ülésekért. Sepsiszentgyörgyön nem volt kétséges Antal Árpád győzelme, a találgatás a százalékról folyt, sikerül-e megőriznie a 80 százalék fölötti arányt, no meg, hogy milyen összetétele lesz a tanácsnak. A nem végleges, de számottevő eredmények szerint 78 százalékos eredményt ért el Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az RMDSZ-nek sikerült megszereznie a kétharmados többséget a városi tanácsban. Az EMNP-nek, a liberális pártnak és a szociáldemokratáknak két-két önkormányzati képviselője lesz, az MPP-nek egy.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent István tisztelete Háromszéken
Szent István király és az államalapítás kerül az érdeklődés előterébe megyénkben a hét végén és az ünnep napján, hétfőn. Szentmisék, templombúcsúk és körmenetek, szentbeszédek és protestáns szószéki szolgálatok elevenítik fel az ünnep üzenetét, amit közel fél évszázadon át sem minálunk, sem az anyaországban nem lehetett nyilvánosan és szabadon megélni. István király napja egybefonódik az államalapítással, amit az alkotmányban szentesítettek.
Az erdélyi magyarnak két ország alkotmánya történetét és két alaptörvényt kell tiszteletben tartania. Az egyik a román alkotmány, azé az országé, ahol élünk, a másik a magyar, melynek kialakulását az államalapításig vezetik vissza. Különösképpen kötődik a magyar alkotmányhoz az az erdélyi magyar, aki ennek értelmében és előírásai alapján újabban magáénak mondhatja a magyar állampolgárságot. A hét végének három napján a megye különböző tájain egyszerre öt helyen gyúlnak meg az emlékidézés gyertyalángjai az oltárokon, százak és ezrek emlékeznek a Szentföldön, a Kézdiszentlélek feletti hegytetőn, Isten szabad ege alatt a Perkőhegy oltáránál, Kovásznán, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson. Műemlék templomokban, kápolnákban István királyról zeng a hálaének, ezek egyházai-filiái Szent Istvánt választották védőszentjüknek.
Búcsú a Perkőn
Augusztus 20. tiszteletére megújult-megszépült a szent hegy, a Perkő, Jézus Krisztus szenvedésének emlékezetére stációsorral gazdagodott. Mondhatnánk Felső-Háromszék oltárának is a búcsújárók találkozóhelyét. A középkorinak tartott, négykaréjos Szent István-kápolna falfestményén megjelenített alakok közül Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Imre herceget és Szent Gellért püspököt ismerték fel a szakemberek. Szent László alakja érdekes módon közelebb állt a székelységhez, és a személyéhez kapcsolódó mondakört megörökítő háromszéki freskókon kívül, miként az erdővidéki Bibarcfalva régi templomának falán, arcmását külön ikonban is megörökítették. A perkői búcsút augusztus 20-án, hétfőn 12 órakor tartják – tájékoztatott Csibi József kézdiszentléleki plébános. A búcsús körmenet fél tizenegykor indul a kézdiszentléleki Szent István-szobortól. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Vargha Béla főesperes-plébános lesz, a szentbeszédet Erik testvér, csíksomlyói ferences barát fogja elmondani. A háromszéki magyarságnak ez az egyik legnagyobb ünnepe. Mise után mindig valóságos népünnepély bontakozik ki, bárki megvásárolhatja szeretteinek a búcsúfiát, s meglátogathatja a közeli Kiskászonban a Búcsújárók emlékházát, széles e táj egyetlen ilyen jellegű szakrális témájú gyűjteményét is. Itt őrzik a búcsújáró nyujtódi lobogót, amely Szent László egyik csodáját örökíti meg, itt látható néhány egyedi Szent István-ábrázolás, többek között, amelyen felajánlja a koronát Máriának. Kézdiszentlélek önkormányzata és katolikus egyháza újra falunapra és a perkői búcsúra hívja szeretteit és ismerőseit – olvassuk a meghívóban –, hogy innen indulva együtt imádkozzunk a Mindenhatóhoz: erősítsen meg minket hitünkben, gyökereinkben, mert ezek nélkül gyengék és esendők vagyunk, de az Istent imádó és az őseit tisztelő közösségként a hegyek mozdíthatók meg. Ima a fürdővárosban Orbaiszék 1922-ben Szent Istvánra felszentelt templomában Kovásznán szintén kigyúlnak a gyertyák az ünnepibe öltöztetett oltárokon. A Szent király szobra is a főoltáron, Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet társaságában. A templom előtere valóságos emlékhely, itt láthatjuk Márton Áron vértanú püspök egész alakos szobrát. Mert a hívek hétfőn a perkői búcsúra készülnek, vasárnap emlékeznek szentmisével Szent Istvánra: 10 órától az időseké, 12 órától kezdetét veszi a búcsús szentmise. A szentbeszéd elmondására ft. Hajdú János sepsi-barcasági főesperest kérte fel ft. Kovács Gábor helybeli plébános.
Névadójára emlékezik Sepsiszentkirály
Háromszék egyetlen települése, melynek neve Szent Istvánhoz kapcsolódik. Egykori ősi temploma a hegyen álló mai unitárius templom volt, amelynek nemrég fejezték be restaurálás előtti régészeti feltárását. Mondhatnánk, hogy ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek: amellett, hogy a kis római katolikus kápolna templombúcsú helyszíne, a kis lélekszámú unitárius közösség harangavató ünnepségre készül. Szombaton 11 órakor a település bejáratánál fogadják ft. Bálint Benczédi Ferencet, a Magyar Unitárius Egyház püspökét. Ezt követően az unitárius műemlék templomban a település három lelkészének részvételével ökumenikus istentiszteletet tartanak, amelyen részt vesz az ünnepségre érkező halászteleki küldöttség, Sepsiszentkirály magyarországi testvértelepülésének képviselete. Az unitárius templom a falu legrégebbi temploma, amely Szent István idejében egy itt már álló plébániatemplomra épült rá – derítették ki az ásatások. A XV. században gótikus arculatot kapott. Sekrestyeajtaját és szentségtartó fülkéjét is feltárták. Az éppen 170 évvel ezelőtt, 1842-ben öntött kis harangját megviselte az idő, és megrepedt. Sepsiszentgyörgyön készült a Kiss harangöntő dinasztia műhelyében, ahol Gábor Áron első ágyúcsövei is, ezért mint műkincs értékű harangot megőrizték, s helyette mást öntettek.
A Szent István-napi ünnepség alkalmával elhelyezik az emlékezés koszorúit a református templom előterében álló Szent István-szobornál. Az ünnepi szentmise 12.30 órakor kezdődik a római katolikus Szent István-kápolnában. Sepsiszentkirály az illyefalvi katolikus anyaegyház filiája, ahonnan zarándokcsoport érkezik a szentmisére. A szentbeszédet Kacsóh Sándor illyefalvi plébános mondja, aki mint ezüstmisés pap ez alkalommal tartja papi szolgálatának negyedszázados évfordulóját.
Kettős ünnep Mikóújfaluban
Az Oltfej e zömében katolikus falujában a legrégebbi időkre nyúlik vissza az István-napi hagyományos templombúcsú, ősidők óta ez a nép legnagyobb ünnepe. A rendszerváltozás után, amióta népünnepélyeket is szerveznek, a búcsúhoz igazodik a falunap is. Ebben az évben amellett, hogy Újfalu templomának titulusa Szent István, itt is kettős ünnepet ülnek a hívek. A templombúcsú mellett az „újfalusi kalákát” ünneplik, mert újólag bebizonyította a faluközösség, hogy összefogással sokra mehet. Jeles kőfaragó vállalkozók irányításával mutatós kőkerítést építettek a római katolikus plébánia és templomkert bejáratához. A kerítés erre a célra kialakított mélyedésében helyezték el a kultúrotthon udvarán álló millenniumi emlékművet. Szinte minden helybeli kőfaragó részt vállalt a munkában. 120 négyzetméter új követ adományoztak a kőfaragók, és kalákában építették meg a kerítést. Ezzel sikerült feltámasztani újra Mikóújfaluban a közösséget megtartó-összeványoló székely kalákát. Ettől kettős a hétfői ünnep Mikóújfaluban. A Szent István-napi templombúcsút augusztus 20-án tartják – amit ez alkalommal megelőz a mikóújfalusi falunap. A búcsús szentmise 17 órakor kezdődik. A kerület papságának jelenlétében mondja el szentbeszédét a szomszédos Sepsibükszád plébánosa, Bakó Ferenc. A templom, amelynek Szent István a védőszentje, Mikóújfalu második temploma. A keresztény királyt ábrázoló oltárképe 1875-ből való. A XVII. században alakuló hitközség első kápolnája Gerebencz falurészen volt, emlékét a Csonka templom helynév őrzi. Valószínű, innen került a mai templom tornyába az a kicsi régi harang, amelyen az 1750-es évszám olvasható, s amely egyik legbeszédesebb bizonyítéka, hogy az Oltfejben, ellentétben a szakirodalomban itt-ott megjelenő adatokkal, már a XVIII. század derekán javában folyt az üveggyártás, ugyanis harangot már csak egy olyan hitközség öntet, amelynek van temploma és valamennyi anyagi ereje is.
A Szentkereszty család öröksége
Árkos katolikus közössége rohamosan fejlődött, lélekszámában növekedett. Kápolnáját a buzgó katolikus báró Szentkereszty család, a mindenkori patrónus építtette 1824–25-ben Szent István tiszteletére, akinek képe a kápolnában látható. Az árkosi filia a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozik, ennek irányításával tartanak búcsús szentmisét minden évben. T. Fekete József, a mater plébánosa tájékoztatott: az ez évi búcsú augusztus 26-án, vasárnap 16 órakor lesz. Az ünnepi szentbeszéd elmondására Nagy László Örs szentivánlaborfalvi katolikus lelkészt kérte fel.
*
A megye más katolikus templomaiban is, melyeknek nem Szent István a titulusa, alkalmat keresnek a lelkészek, hogy szentmisén emlékezzenek az államalapítóra, Szent István alakjára. Protestáns templomaink többségében a vasárnap délelőtti istentiszteleten emlékeznek a lelkészek augusztus 20. ünnepére, közvetítik annak messziről érkező, de egyre időszerűbb üzenetét.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyermekeink Szent Piroska oltalmában – Böjte Csaba új napközi otthona Sepsibükszádon
Árpádházi Szent László királyunk lányát, Szent Piroskát választották védőszentjéül a szombaton Sepsibükszádon felavatott és megáldott napközi otthonnak, ahol a dévai Szent Ferenc Alapítvány kezdeményezésére közel negyven nehéz sorsú gyermekről gondoskodnak az iskola utáni foglalkozásokon. Orbán Szabolcs, a ferences rendtartomány elöljárója az eseményt megelőző hálaadó szentmisén hangsúlyozta: a már életében a keresztény hit védelmezőjeként ismert, Bizánc talán legfontosabb kolostora, illetve a hozzá tartozó menhely és kórház alapítója, Szent Piroska tudta, Isten segítsége s a lélek gyógyítása nélkül más jellegű gondozásnak nem sok értelme van. Amennyiben a neveléshez, oktatáshoz Isten jelenlétéből indulunk ki – jegyezte meg –, akkor hihetjük, remélhetjük, hogy áldása kíséri a további tevékenységeket, s hogy ami már elkészült, szellemiekben, lelkiekben fejlődik az egész közösség, s ezzel nemzetünk javára is.
Fontos, hogy fiataljaink olyan nevelésben részesüljenek, amit majd később kamatoztatni tudnak, hogy hirdetői legyen annak a kultúrának, melyből meríthetnek, melynek segítségével mások számára is maradandót alkothatnak – hangzott el a zsúfolásig telt kis katolikus templomban. Erdély legidősebb papja, Antal atya a jó választásért gratulált a sepsibükszádiaknak, mert – mint fogalmazott – „szemeteket nem Párizsra, nem Brüsszelre, Böjte Csabára vettétek, s legyen dicsőségtek, hogy országunkban a hetvenedik alapítvány ti vagytok, s a gazdasági válság idejében a legnagyobb csoda, hogy gyermekei nem érzik ezt”. Mert Csaba testvér ma már közel 2400 gyermeknek biztosít kenyeret, meleget, szeretetet, iskoláztatást, orvosi ellátást.
Sepsibükszád katolikus templomának szomszédságában tavaly szeptember végére készült el a gyergyói Szabó Tamás munkáját dicsérő, Böjte Csaba alapítványának legújabb otthona, ahol két csoportban gondoskodnak szegény sorsú, I–VIII. osztályos gyermekekről. Együtt tanulunk, játszunk, közösen készítünk ebédet, s ugyanígy végezzük a ház körüli teendőket, s tavasszal már a kertünkben is dolgozhatunk – sorolta érdeklődésünkre Neagu Mária házvezető, akit munkájában Fehér Klára segít. Úgy tapasztalja, a gyermekek örömmel térnek be az otthonba, sokat fejlődtek, s lassan ugyan, de a tanulással is haladnak, dolgozni pedig mindannyian tudnak és szeretnek. Előadásukat követően ezt maguk a kicsik is megerősítik, miközben forró kávéval, friss borvízzel, fánkkal kínálnak, mesélik: van köztük, aki takarításban jeles, a fiúk a nehezebb teendőkben, fahordásban veszik ki részüket, s leginkább a játéknak örülnek mindannyian.
Olyan épületet álmodtunk, amire minden falu és város mellett szükség lenne, ahová a bajban lévő gyermekek bármikor bekopogtathatnak. Cél az, hogy itt se, de máshol se legyen olyan gyerek, aki éhesen fekszik le, akinek nincs elég szép ruhája, hogy jól érezze magát az iskolában, s ne legyen olyan gyermek, aki szeretne tanulni, kibontakozni, de nem adott ehhez a körülmény – fogalmazott ápoltjai körében Böjte Csaba. Mindezt összefogással, adományokból kívánják megvalósítani, fenntartani, hogy az itt felnövő gyermekek által fennmaradhasson a falu. „Hiszem azt, hogy Isten selejtet nem teremt, s hogy minden egyes gyerek, nem csak itt, Bükszádon, de egész Erdélyben Isten remekműve... S ahogy Szent Piroska a távoli Bizáncban hitt abban, hogy a szeretet erejével jobbá lehet tenni a világot, mi itt ugyanabban hiszünk: szeretettel, jósággal, mosollyal, jókedvvel szebb lehet ez a világ” – fűzte hozzá. Lapunk érdeklődésére elmondta: tulajdonképpen nem az iskola, a szülők funkcióját kívánják átvállalni.
A bükszádi otthon története pedig attól szép, hogy nem kormánypénzekből, hanem magánemberek adományából, összefogásukkal jött létre, s mindezt a lehető legésszerűbben próbálták kamatoztatni olyan gyermekek számára, akik erre a leginkább rászorulnak. Háromszéken Esztelneken, Szentléleken, Kovásznán, Árkoson is jelen van az alapítvány, de általában oda mennek, ahová a településvezetők, pedagógusok, plébánosok hívják, kérik segítségüket. Én azt szoktam mondani, Isten nevében azt végezzük el, amit más pénzért sem végez el – fűzte hozzá Csaba testvér. Úgy vélekedett, a legfontosabb az, hogy megnyugtassuk önmagunkat, bízzunk egymásban, Istenben, s kisebb-nagyobb otthonainkat, gyermekeinket merjük felvállalni.
Egyre több olyan helyzet adódik, ami széthúzza az embereket, s azokat az összetartó erőket szakítják, teszik próbára, melyek amúgy megtartóerőt jelentettek – vázolta lapunknak Orbán Szabolcs ferences szerzetes. Ezeknek az otthonoknak az erősségét abban látja, hogy a jelen lévő gyermekek számára olyan közösséget teremtenek, mely az ingadozó, gyengülő családot tudja pótolni. Másrészt közösséget teremtenek mindazoknak, akik az otthonok létrejötténél bábáskodnak, a faluközösségben pedig felelősségét tudatosítják, miközben az eredményt, az előrelépést láttatják.
Demeter Virág Katalin
Háromszék
Erdély.ma,