Felemás sikerrel járt az RMDSZ küldöttsége Rómában, ahol az Európai Néppárt (EPP) kongresszusát tartják. Míg a szövetségnek nem sikerült elfogadtatnia azt a határozattervezetet, miszerint a néppárt tagszervezetei támogassák a kisebbségi törvénytervezetet, addig sikerült elérniük, hogy a legerősebb europarlamenti frakció támogassa Románia 2007. január 1-jei uniós csatlakozását. – Az RMDSZ-nek nem sikerült az Európai Néppártban (EPP) arra kényszeríteni a Demokrata Pártot (DP), hogy elfogadja a kisebbségi törvényt – áll a DP közleményében. A dokumentum szerint az Európai Néppárt (EPP) római kongresszusa elutasította az RMDSZ által ezzel kapcsolatban sürgősségi eljárással benyújtott határozattervezetet. A dokumentum előírta volna, hogy a néppárt romániai tagjai támogassák a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet a kormány által elfogadott formában. Emil Boc DP-elnök az EPP kongresszus előtt is megismételte a már jól ismert érveit. E szerint elfogadhatatlan, hogy a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának vétójoga legyen a köztisztségekbe való kinevezések kapcsán Boc szerint nincs összhangban a nemzetközi kisebbség-szakértői testület ajánlásaival, hogy etnikai alapon a román állami intézményekkel párhuzamos struktúrák jöjjenek létre. Az RMDSZ küldöttsége megbeszéléseket folytatott az EPP vezetőivel, több találkozón, véleménycserén vett részt. Markó Bélának találkozott Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is, akit az EPP ismét alelnöknek jelölt e tisztújító kongresszuson. /Részleges RMDSZ-siker Rómában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Március 31-én beszédet mondott Basescu elnök az Európai Néppárt római kongresszusán, a Demokrata Pártot képviselve. Az elnök arról biztosította a néppárt politikusait, hogy Románia 2007-es csatlakozása nem okoz majd gondot az Európai Uniónak. Felháborodásának adott hangot a Szociáldemokrata Párt elnöke, Mircea Geoana amiatt, hogy az államfő elutazott Rómába az EPP kongresszusára. Az alkotmány szerint az ország elnökének tartózkodnia kell a politikai tevékenységtől. /Basescu DP logóval lobbizott a demokratáknak az EPP-kongresszuson. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Néppárti csúcs Rómában: RMDSZ, Parasztpárt és a nevető harmadik PD Románia elnökeként vettem részt a néppárti kongresszuson – jelentette ki Rómából hazatérve Traian Basescu. Az államfő ezzel cáfolta, hogy egykori alakulata, a Demokrata Párt néppárti tagságáért lobbizott az Európai Néppárt (EPP) összejövetelén. A meghívást Románia államfőjeként kapta, nyilatkozta az elnök. Traian Basescu tagadta, hogy neki vagy a Demokrata Pártnak köze lett volna ahhoz, hogy beszéde közben a háttérben Románia zászlaja, illetve a PD jelvénye volt látható. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint szerencsétlen balesetről van szó, amelyért azonban azok tehetők felelőssé, akik „túlfeszítették a húrt és kierőszakolták a logó jelenlétét”. Markó szerint „meglehetősen furcsa” az államfő Traian Basescu jelenléte egy pártszövetség kongresszusán, viszont hasznos is, mert így tolmácsolhatta a csatlakozással kapcsolatos üzenetét. Az Európai Néppárt elvárja a PD-től, hogy elítélje a kommunizmust – nyilatkozta az RMDSZ elnöke. Markó Béla szerint az EPP nem kényszeríti rá akaratát egyetlen pártra sem, de az átvilágító bizottsággal kapcsolatos álláspontja biztosan nem válik javukra a demokratáknak. Előzőleg az államfő közölte, csak azt követően hajlandó elítélni a kommunizmust, hogy a bukott rendszerről alapos, történelmi tanulmány készül. /(Szőcs Levente): Néppárti csúcs Rómában. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Markó Béla RMDSZ-elnök személyesen gratulált Tempfli Józsefnek püspöki megbízatása meghosszabbításáért. A miniszterelnök-helyettes Bihar megyei látogatása során nagyváradi otthonában kereste fel az egyházvezetőt. Markó Béla őszinte elismerését fejezte ki annak kapcsán, hogy római katolikus szentatya, XVI. Benedek pápa meghosszabbította Tempfli Józsefnek püspöki tisztsége gyakorlását. A püspök kifejtette, megbízatásának hátralévő részében kiemelt feladatként kezeli a nagyváradi püspöki palota teljes visszaszerzését és felújítását, valamint más restitúciós kérdések megoldását. /A szövetségi elnök gratulált Tempfli József püspöknek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néhány éve hivatalos iratokban is vállalja Kolozsvár felsőoktatási múltját, amely több mint 400 évre nyúlik vissza. Június 14-től román és latin nyelvű tábla hirdeti majd az Egyetemiek Házának bejáratánál a Báthory István által alapított első erdélyi egyetemet. Rövid kolozsvári látogatásra érkezik Rómából Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancellárja. A magas rangú vatikáni méltóság dr. Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezik Kolozsvárra. Amint dr. Nóda Mózes, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképző Kar dékánhelyettese, kancellárja és tanszékvezető professzora – a látogatás egyik szervezője – elmondta, a bíboros rövid, néhány órás ittléte alatt felkeresi a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Ugyanezen a napon leleplezik a Farkas utcai Egyetemiek Házának bejáratánál azt a táblát, amely a Báthory István által 1581-ben alapított Erdély első felsőoktatási intézményének állít emléket. A kétnyelvű – román és latin – tábláról hiányzik a magyar nyelvű felirat. Mihail Hardau oktatási miniszter bejelentette, hogy a Vatikán jelenleg tanulmányozza egy romániai katolikus egyetem létrehozásának indokoltságát. /B. T., F. GY.: Kolozsváron a Vatikán „tanügyminisztere”. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen ismét sérült a multikulturalizmus elve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Grendel Lajos Kossuth-díjas szlovákiai magyar író Einstein harangjai című regénye nyerte el a Giuseppe Acerbi Irodalmi Díjat, amelyet Castel Goffredo városa alapított, és idén 14. alkalommal ítélték oda – közölte az MTI-vel a Római Magyar Akadémia igazgatója, Csorba László. /Grendel Lajos irodalmi díja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Xantus Géza Római harmónia című kiállításának megnyitójával kezdődtek el augusztus 3-án a Csíkszeredai Városnapok. A szeredai születésű művész több évig élt Rómában és Budapesten, tavaly tért vissza szülővárosába – ahol ezúttal először nyílt egyéni tárlata. A Mikó-vár Szász Endre Galériájában főként festményeket állított ki, továbbá grafikákat, exlibriseket. /Római harmónia Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A dél-tiroli németek autonómiája példaként szolgálhat a romániai magyarok számára is – mutatott rá Oskar Peterlini, az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Dél-Tirolból érkezett meghívottja Nagyváradon. Az olaszországi német politikus, aki egyben a római szenátus tagja is, előadásában ismertette az Erdélyhez és a Partiumhoz hasonlóan az anyaországtól az első világháború után elcsatolt Dél-Tirol autonómiájának kiépítését. Emlékeztetett arra, hogy az olasz hatóságok az előzetes ígéretek ellenére, csupán azután hajlottak az önrendelkezés biztosítására, hogy az ötvenes-hatvanas években a németek robbantásokkal is nyomatékosították követeléseiket: többek között magasfeszültségű villamosvezetékeket röpítettek a levegőbe. Az autonómia jellegzetességeiről elmondta, Trentóban 70 tagú tartományi parlament működik, Bozenben pedig 35 tagú regionális törvényhozás. A regionális kormányban az etnikai arányoknak megfelelően képviseltetik magukat a különböző nemzetiségek. Az autonóm tartomány statútuma szerint helyi szinten dönthetnek az önkormányzatok ügyeiről, a telekkönyvi hivatalokról. Emellett az oktatás – beleértve a szakoktatást is -, valamint a legtöbb gazdasági terület a helyi döntéshozók hatáskörébe tartozik. A kormány az itt beszedett adók mintegy hetven-kilencven százalékát visszajuttatja a tartománynak. Dél-Tirolban teljes mértékben biztosított a kétnyelvűség, a közhivatalnokoknak a német és az olasz nyelvet is ismerniük kell, és ebbéli tudásukról külön vizsgán kell számot adniuk. Teljes a kétnyelvűség a rendőrségeken és a bíróságokon is, valamint törvény biztosítja, hogy a közhivatalnokok nemzetiségi megoszlása tükrözze a tartomány etnikai arányait. A német előadó után Szilágyi Zsolt politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke ismertette a romániai helyzetet, rámutatva, hogy a rendszerváltás után tizenhat évvel sem tapasztalható bizalom a román hatalom részéről, és a magyar közösség önrendelkezési törekvéseit továbbra is a nemzetbiztonság elleni merényletnek tekintik. /Balogh Levente: Konfliktusok helyett: autonómia. Dél-tiroli példa Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Hosszan tartó betegség után elhunyt Acél Ervin /Temesvár, 1935. jún. 3. – 2006. aug. 24./, a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere. 1971 óta volt szereplője a nemzetközi koncertéletnek Európa számos országában, de Japánban, Észak- és Dél-Amerikában is. Karmesteri művészetét több mint 40 lemez örökítette meg. Számos mesterkurzust tartott Nagyváradon, Rómában, Assisiben, Bécsben és Szegeden. 1996-tól a Bécsi Zeneakadémia karmesterképző szakának docense volt, 1997-től az akadémia tanára. 1999 őszétől ismét a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere lett. /Meghalt Acél Ervin. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Péterfy Irén nyugalmazott magyartanár /sz. 1938/ 1956-ban felvételizett a Bolyai Egyetem magyar szakára. A magyarországi ’56-os események következményeként 1958 őszén rendszerellenes tevékenység miatt letartóztatták, 1959 februárjában pedig a Kolozsvári Katonai Törvényszék tíz esztendő javítóbörtönre ítélte. Péterfy Irén 1963 szeptemberében szabadult. Az egyetemen lelkesedéssel fogadták 1956-ban a forradalom hírét. Az idősebb professzorok nem mertek reagálni. Nagy István író összehívta a bölcsészeket, akkor már a Kádár-kormány volt hatalmon. Nagy István elmondta: ő kezességet vállal azért, hogy a Kádár-kormány csak a javát akarja a magyar nemzetnek. Ez nagy visszatetszést keltett, mert Kádárt egyöntetűen árulónak tartották. Előzőleg az egyetemisták halottak napján kimentek a Házsongárdi temetőbe, néhány tanársegédek is velük volt. Elénekelték a Székely Himnuszt, versek is elhangzottak. Azután következett november 4-e, a nemzeti gyásznap, és akkor oda jött Péterfy Irénhez valaki, jogász lehetett az illető, s azt mondta: úgy döntöttek, hogy fekete szalagot fognak viselni. Kérte, ossza ki a szalagot évfolyamtársai között. Péterfy Irén ekkoriban kapta kézhez a forradalom alatt megjelent Irodalmi Újságot, benne volt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse és Benjámin László verse, mindkettőt lemásolta magának. Ezt később megtalálták nála, a versek bűnjelként szerepeltek ügyében. Egyenként behívták az egyetemen őket, KISZ (Kommunista Ifjak Szövetsége, akkoriban Ifjúmunkás Szövetség, azaz INSZ) vezetőségi tagokat. Előtte beszélgettek barátaikkal – többek között Szilágyi Domokos is ott volt – arról, hogy mi lesz. Próbálták meggyőzni őt, hogy ne mondja el a véleményét, mert nincs semmi értelme. Azonban ő képtelen volt erre. Kijelentette, hogy ez nem ellenforradalom volt, hanem forradalom. Hozzátette, hogyha bebizonyítják az ellenkezőjét, akkor elfogadja. Úgy emlékszik, nem is válaszoltak. Volt egy olyan gyűlés is, ahol el kellett volna ítélni a történteket, de az egyetemisták nem ítélték el. –1957 tavaszán letartóztattak három tanársegédet (Varró Jánost, Lakó Elemért és Dávid Gyulát), azután Koczka György, Kelemen Kálmán, Várhegyi István és Nagy Benedek hallgatót, ez nagy megdöbbenést váltott ki. Akkor még úgy gondolták, hogy ezeket most egy kicsit megijesztik, aztán kiengedik őket. El is mentek a tárgyalásra. Váratlanul, minden indoklás nélkül megvonták Péterfy Irén ösztöndíját. Ebben az időben a legszűkebb baráti köréhez tartozott Szilágyi Domokos, Páll Lajos és Váradi Emese. 1958 őszén az egyetemen rendeztek egy gyűlést, hogy a plénum előtt elrettentő példát statuáljanak. Egyenként ki kellett állni a színpadra, tömve volt az aula. Péterfy Irénen iszonyú reszketés vett erőt, alig tudott beszélni. Azt kérdezték, hogy 1956-ban forradalom vagy ellenforradalom volt? Nem tudott egyértelműen válaszolni. Valami olyasmit mondott, hogy iszonyú vérontás volt, ahol nagyon sok ártatlan és nem ártatlan ember meghalt. Ilyen kitérő választ adott. Vastag Lajostól azt kérdezték, mit csinált volna ’56-ban, kire lőtt volna? Mire ő azt mondta: öngyilkos lettem volna. Ez hatalmas tapsot váltott ki. /Később ő is börtönbe került./ Péterfy Irént kizártak az egyetemről, megbélyegezték őt, majd 1958. október 31-én letartóztatták. Egyértelmű volt számára, hogy fel akarják használni a három letartóztatott tanársegéd ellen. Állandó félelemben tartották, fenyegették. Nehezen ment a román nyelvű kihallgatás, mert ő nehezebben tudta magát kifejezni románul. 1959. február 13-án volt a tárgyalás Kolozsváron. Ott tudta meg, hogy egy ügyben tárgyalják az ő esetét Vastag Lajossal, Páll Lajossal, Varró Jánossal és Lakó Elemérrel. Öten voltak. Péterfy Irén ellen a vád volt: gyászszalag viselés, Magyarországon megjelent ellenforradalmi versek lemásolása, temetői részvétel, rendszerellenes tüntetés. A peren a tanúk közül Varga László református lelkészre emlékezett, mivel rendkívüli hatást tett rá. Varga Lászlót akkor már elítélték, rabruhában hozták a tárgyalásra. Azt akarták, hogy barátjára, Vargát Jánosra tegyen terhelő vallomást. Varga László kijelentette: „Én azt a vallomást, ami önöknél van, fizikai kényszer hatására írtam alá, és most nem vagyok hajlandó elismerni”. Ez olyan volt, amilyent csak filmekben lehet látni. Péterfy Irén tudta, hogy mi vár Varga Lászlóra ezután. Az utolsó szó jogán Péterfy Irén nem mondta, hogy megbánta tetteit. Tíz évre ítélték. Az ő perében Varró János 16, és Lakó Elemér 15, Vastag Lajos 8 és Páll Lajos 6 évet kapott. Péterfy Irént Csíkszeredába vitték, 1960-ban Aradra, onnan Nagyváradra, majd 1963. szeptember 19-én szabadult. Öt évet töltött börtönben. A női börtön enyhébb volt, a férfiakéhoz képest. Csíkszeredában még nem, de Aradon és Váradon már dolgozott, örültek, hogy dolgozhattak. Kosárfonás volt a munkájuk. – A női börtönökben rengetegen voltak, akik rendszerellenes viccet mondtak vagy hallgattak, akik szökevényeket rejtegettek vagy nekik segítettek. Voltak bent katolikus apácák, akik Rómával kapcsolatot tartottak, őket hazaárulással vádolták. Csíkszeredában nagy szigorúság uralkodott. Nagy hálókban szállásoltak el őket, lehettek olyan harmincan, negyvenen. Egymástól verseket is tanultak. Nyitrai Bertus néni magyar irodalomból, történelemből tartott előadásokat. Később a börtönben kaptak könyveket, de csak román nyelvűeket. – A besúgók a börtönben is jelen voltak. /Gagyi-Balla István: 1956. Tíz év börtön „rendszerellenesség” miatt. Beszélgetés Péterfy Irén nyugalmazott magyartanárral. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13., folyt.: 14., 19./

A váradi egyházmegyében, Biharszentjánoson az egykori apátsági templom helyett hosszú évszázadok óta újból templomot építettek. A helység történetéről és a katolikusok hitéletéről kevés írásos dokumentum maradt fenn. Az utóbbi évtizedekben végbement demográfiai változások az országhatár-menti lakosok vallásbeli összetételét is megváltoztatták. Jelenleg 180 fős katolikus közössége van Biharszentjánosnak. Elhatározták, hogy saját templomot építenek maguknak. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök megbízásából Pafka Ernő építész 2002-ben látott hozzá a munkálatokhoz. A Keresztelő Szent János tiszteletére épített templom ünnepélyes felszentelésére október 8-án, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén került sor. A zsúfolásig megtelt templomban Tempfi József püspök felszentelte a templomot, köszöntötte a híveket, miután megköszönte a református egyházközségnek, hogy otthont adott híveinek a vasárnapi istentiszteleten. Tempfli József bemutatta a templomot díszítő Keresztelő Szent János főoltárképet, Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella képeit, Simon Veronika munkáit, valamint a Rómában tevékenykedett Prokopp Péter által festett keresztutat. /K.F.: Templomszentelés Biharszentjánoson. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 29./

A magyar szolidaritási ünnepségen, a Budavárban a Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Árpád révén átvehette az idei Bethlen Gábor-díjat. Bakos Istvánnak, a kuratórium elnökének felvezető szövege szerint Székelyföld és a magyar közösség hiteles tájékoztatásáért kapták a díjat. Az autonómia a kitüntetés-átadások alapszavaként is értelmezhető. Az idei Tamási Áron-díjat Ferenczes István nyerte el, a székelyföldi, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság költő-főszerkesztője, s Sylvester Lajos Teleki Pál-érdemérmet kapott, mindez az erdélyi térségnek az autonómiaigényét emelte az érdeklődés középpontjába. A budapesti érdeklődésnek a kisugárzása eléri a világ legtávolabb lévő tájait is, ahol magyarok élnek. Az idei Márton Áron-díjat Sisa István, Egyesült Államokban élő közíró kapta, a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség társaságában. A Teleki Pál Emlékérem esetében. jelen van Ausztrália, Latin-Amerika, Észak-Amerika, Európa, a Kárpát-medence egésze, és a kurátorok nyitottságára jellemző, hogy a Trianon 86. évfordulóján Rieger Tibor szobrászművész Teleki-érdeméremmel jutalmazott 18 anyaországi kitüntetett mellé előbb 15 határon túli és nyugati szórványban élő magyar neve társult, akikhez a kitüntetések átadását megelőző napokban a Vértesaljai László atya neve is, Rómában és a forradalom 50. évében végzett magyarságszolgálata révén. Piotr Górecki pedig a Lengyel TV október 23-i hiteles tudósításáért és emberjogi kiállásáért kapott érdemérmet. Mindez a legkevésbé a magyarhoni sajtót érdekelte. /Sylvester Lajos: Díjat kapni öröm. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Külföldi meghívásoknak tesz eleget a Transylvania Barokk Együttes és a Flauto Dolce. Előbbi november végén Rómában lép fel, egy hétre rá pedig a Flauto Dolce Madridban hangversenyezik. Mindkét alkalommal adventi, barokk és kortárs zeneművek hangzanak el. Majó Zoltán előadóművész, aki mindkét együttesben tevékenykedik, elmondta, külön öröm számukra, hogy idén e két kolozsvári együttesre esett a választás. /Nagy-Hintós Diana: Kolozsvári régizene-együttesek külföldi fellépése. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A magát multikulturális metropolisznak valló Milánóban egymás után gyújtják fel a külvárosban szaporodó roma-táborokat. Jönnek a románok! – hallani Rómában is, ahol roma vagy román egyre megy. Az olasz főváros buszain és metróin minden megállóban ezt ismétlik az utasok, amikor újabb és újabb kéregetők vagy muzsikusok szállnak fel, és a pénzt az esetek többségében gyerekek szedik össze. A közel 300 ezres roma közösség (amely nem hivatalos adatok szerint eléri a milliót is) már a harmadik legnagyobb Itáliában az albánok és marokkóiak mögött, sőt, a százezer római román a város legnagyobb idegenajkú csoportját alkotja. Az osztálytermekben is egyre több román kisdiák ül. /Sárközy Júlia (Népszabadság): Jönnek a románok! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

Életének 87. évében, április 2-án elhunyt Galambos Ferenc, Iréneusz bencés szerzetes /Budapest, 1920. okt. 21. – Pannonhalma, 2007. ápr. 2./, temetése április 11-én Pannonhalmán lesz. Magyar–német szakos középiskolai tanári oklevelet, majd a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián teológiai doktorátust szerzett. Posztgraduális tanulmányokat folytatott Rómában, továbbá az Egyesült Államokban és Kanadában. Szerepet vállalt az 1956-os forradalomban, majd Ausztriába menekült. 1957–69-ig a Burg Kastl-i magyar gimnázium igazgatója volt. Galambos atya a burgenlandi magyarság mindeneseként lett ismert, 1969 és 1981. között hittanár Felsőlövőn és lelkész Felsőőrött. 1977 és 2002. között Alsóőrött volt plébános. 2002-től Pannonhalmán élt nyugalomban. /Elhunyt Iréneusz atya. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 6./

Nem csak Sepsiszentgyörgy ünnepel ezekben a napokban, hanem a város, Székelyföld szellemi arcélét meghatározó Vox Humana kamarakórus is. A harmincöt fős művészegyüttes harmincötödik születésnapját ünnepli, Szilágyi Zsolt mesterkarnagy és magánénekes csapatával ugyanis 1972 óta szolgál követhető példával. A Vox Humana nemzetközi elismertsége a hetvenes évek közepétől töretlen. A diktatúra idején, 1982-ben a római Szent Péter téren néhai II. János Pál pápa magyarul áldotta meg a Vox Humana kamarakórust, ennek következménye az volt, hogy Szilágyi Zsolték a rendszerváltásig, azaz 1990-ig ki sem tehették lábukat az országból. Azóta viszont újra nemzetközi fesztiválok, versenyek rangos meghívottai. A kórus tagjai legutóbb Norvégiában vendégszerepeltek, idén pedig Rómába, egy kastélyfesztiválra készülnek. /Mózes László: A Vox Humana születésnapjára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Rómába érkezett május 9-én a moldvai csángók anyanyelvi miséjéért kerékpározó Ferkó Zoltán, és a hozzá csatlakozók, köztük Nyisztor Tinka csángóföldi néprajzkutató, a magyar misékért folytatott küzdelem egyik legismertebb alakja és Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) újonnan megválasztott elnöke. A 18 napos zarándoklat során Ferkó Zoltán 1570 kilométert kerékpározott, és most tart útja felénél. Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én indult útnak Budapestről, hogy petíciót adjon át a Vatikánban a csángók magyar nyelvű miséje érdekében. /Bálint B. Eszter: Csángóföldi misék: Rómában a zarándok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./

Marosvásárhelyre érkezett a Vatikánból kerékpárral visszatérő Ferkó Zoltán. Marosvásárhelyig 31 nap alatt összesen 2717 kilométert kerékpározott Ferkó Zoltán magyarországi tanár, aki a csíksomlyói búcsúra tart. Jövő héten a iasi-i római katolikus püspökségre látogat, és átnyújtja azt a beadványt, amelyet Rómában XVI. Benedek pápához is eljuttatott. Ebben a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel együtt az anyanyelvű misék engedélyeztetését kéri a moldvai csángók számára. „Kerékpáros zarándokutam célja, hogy segítsek abban a küzdelemben, amelyet a csángó közösség hosszú ideje vív a magyar nyelvű misék bevezetéséért. Meggyőződésem, hogy annak, amit a Szentírás, az alkotmány és nem utolsó sorban a józan ész diktál, előbb-utóbb meg kell valósulnia” – adott hangot reményének a 31 éves fiatalember, aki két éven keresztül a Bákó megyei Lábnyikon tanított magyar nyelvet. Ott ismerkedett meg az ellentmondásos helyzettel, hogy az egész faluban magyarul beszéltek – egyetlen hely kivételével. „Ez a hely sajnos a templom. De a Vatikánból kapott biztatások után remélem, hogy a felemás helyzet megoldódik” – mondta el Ferkó Zoltán. Tőkés András, a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium tanárának osztálya a város maroskeresztúri bejáratánál várta a zarándokot. A főtéren összegyűltek autogramot kértek Ferkó Zoltántól. A helyszínen pillanatok alatt megjelenő közösségi rendőrök a magyarországi állampolgár útlevelére voltak kíváncsiak. A rendfenntartók ellentmondást nem tűrő hangnemben felkérték, hagyja el a város főterét, és amennyiben a fogadtatására érkezőkkel akar beszélgetni, menjen be a plébánia udvarára, ahol Csató Béla főesperes várja. Az újságíró érdeklődésére, hogy Romániában melyik törvény alapján utasítanak ki közterületről valakit, aki a járókelőkkel és az újságírókkal beszélget, a közösségi rendőrök nem tudtak választ adni. „Nem az a baj, hogy az újságírókkal beszélget, hanem az, hogy sokan gyűltek össze” – próbált érvelni a mintegy tíz-tizenkét fős tömegre mutatva Moldován Péter közösségi rendőr, aki szerint a megjelentek nem kértek a városházán gyülekezési engedélyt. Kiss Dénes szervező azonban bemutatta az okiratot, melyben időben a helyi rendőrség tudomására hozták, hogy Ferkó Zoltán – a forgalmi tilalomra való tekintettel kerékpárját maga előtt tolva –a főtérre érkezik. /Szucher Ervin: Kérdőre vont zarándok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./

Prohászka Ottokár édesapja, Prohászka Domokos Morvaországból származott; édesanyja, Filberger Anna Mária nyitrai születésű. Prohászka Ottokár Nyitrán született, a nyitrai piarista, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult, 1873 őszén felvették az esztergomi kisszemináriumba; teológiai tanulmányait Rómában végezte. Hazatérte után számos papi tisztséget töltött be, teológiai tanár, 1905-től haláláig, 1927-ig székesfehérvári püspök. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja, 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége, a Magyar Sion társszerkesztője, az Esztergom politikai lap munkatársa, 1920–1922 között parlamenti képviselő. Prohászka Ottokár pálya- és harcostársa Giesswein Sándor (1856–1923) prelátus. Majláth Gusztáv és Prohászka Ottokár püspökök Kanter Károly hitoktatóval 1908-ban létrehozták a Regnum Marianum Egyesületet. A regnumos atyák a szegényekkel, a fiatalokkal, a pasztoráció által el nem ért rétegekkel foglalkoztak, de vezettek cserkészcsapatokat és Mária-kongregációkat is. XIII. Leó 1891. május 15-én bocsátotta ki a “Rerum novarum…” kezdetű enciklikáját. Ennek szellemiségét a távolabb látó Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor karolta fel leghamarabb. Így lett Prohászka Ottokár a XX. század magyar katolicizmusának egyik legnagyobb alakja. Sok vitát kiváltó munkájával szintézist alkotott a tradicionális kereszténység és kora kultúrája között. Központi szerepe volt a hazai katolicizmus megújhodásában, a keresztény-szocializmus, a patronázsmunka elindításában, a politikai katolicizmus szervezésében. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. Prohászka Ottokár életművét, utóéletét értékelő szakírók úgy tekintik őt, mint aki Pázmány Péter után a legnagyobb hatást gyakorolta a magyar lelkiségre. Sírfelirata: Magyarország apostola és tanítómestere. /Réhon József: Halálának 80. évfordulójára emlékezünk. Magyarország apostola és tanítómestere. Prohászka Ottokár (1858–1927). = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök július 12-én Romano Prodi olasz kormányfővel találkozik Rómában, másnap pedig és Jose Socrates portugál miniszterelnökkel Lisszabonban. A kormányfő az Olaszországban letelepedett, vagy ott dolgozó románok képviselőivel is találkozik. /Olasz és portugál látogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./

Dr. Péntek János professzor, kolozsvári egyetemi tanár házigazdája volt a tíznapos Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábornak, amelyet immár másodszor Setétpatak néven ismert völgy hasonló nevű nyári táborhelyén szerveztek meg. Dr. Péntek János professzor Nyelvi tájak Erdélyben, regionalitás, nyelvjárások címen tartott előadást. Beszélt arról is, hogy mekkora lehet a magyar nyelv életkora. Becslése szerint a magyar nyelv – az a históriai időszak, amelytől magyar nyelvről lehet beszélni – körülbelül Róma alapításával egyidős, azaz mintegy 2750 éves. Ezzel nyelvünk az európai és a világnyelvek között ősnyelvként is tekintélyes helyet foglal el. A magyar nyelv szállásterülete azonos a magyarságéval, azaz a Kárpát-medence. Apad a magyarság létszáma, s ezzel együtt bizonyos térségekből visszahúzódik vagy eltűnik a magyar nyelv. Egy becslés szerint 1982–2002 között kétmilliónyival apadt a magyarság száma. Jelenleg a Kárpát-medencében több a magyar anyanyelvű, mint a magyar. Ez a vegyes házasságok, a többségiekhez igazodás, az identitásvesztés, a szórványok beolvadásának következménye. 1990 óta a nyelvhasználat lehetőségei bővültek a Kárpát-medencében, s ennek következtében csökkennek a különbségek a tájnyelvek között. Ezt az időszakot megelőzően a szétfejlődés, a divergencia volt jellemző, az utóbbi két évtizedben a konvergens jelenségek érvényesülnek. A nyelvi egységesülés irányában hat a rádió és a tévé is. Már Mátyás olasz humanistái is észrevették és feljegyezték, hogy a magyarok, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében, megértik, értik egymást. Péntek János bemutatta az erdélyi nyelvi tájakat. Az erdélyi Mezőség a leginkább lepusztult nyelvi és kulturális táj. Péntek János a csodával tartja határosnak azt, hogy a mezőségi nyelvjáráshoz tartozó Déva környéki négy falu – magyar nyelvjárássziget –, Lozsád, Rákosd és a többiek még őrzik magyarságukat és magyar nyelvüket. Hitele lehet László Gyula elméletének, miszerint az avar-magyar azonosság ebben a térségben feltételezhető. A moldvai magyarság északi tömbje és szórványa, az ,,esszelő” csángók mezőségi kirajzásból származnak, a déli, székelyes csángók Székelyföldhöz kötődnek. Az Erdélyi Fejedelemség hivatalos nyelve a magyar volt, elsőként a magyarság történetében. Erdélyben a magánlevelezéstől a világi tudományok nyelvéig a magyar nyelv volt használatos. A török portával például a román fejedelemségek is magyar nyelven leveleztek. A 17. században Erdély volt a magyar nyelvű művelődés központja. A levéltárakban több a magyar nyelvű levél, okmány, mint a Kárpát-medence egészében együttvéve. (Ily módon érthető meg, hogy a Szabó T. Attila és munkatársai által egyberakosgatott Erdélyi Szótörténeti Tár anyaga miért olyan páratlanul gazdag.) /Sylvester Lajos: Setétpataki világosság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Nyílt levélben fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez elődje, Gheorghe Funar szenátor. A nagy-románia párti szenátor egyrészt az Avram Iancu szobor eltávolítására irányuló civil kezdeményezés ellen tiltakozott, másrészt Márton Áron püspök tervezett kolozsvári szobrának felállítása ellen. Funar többek között, terroristának, tömeggyilkosnak, románellenesnek és szekus besúgónak nevezte a nagy püspököt, akinek boldoggá avatási pere Vatikánban folyamatban van. Funar tiltakozott az ellen, hogy a tanács 30 000 lejt utalt ki a „Budapesten öntött szobor” talapzatára, és követelte, hogy a polgármester kezdeményezzen nyílt vitát a Vatra Romaneasca és más egyesületek részvételével, valamint kérje ki Márton Áron dossziéját a CNSAS-tól. A boldogemlékű püspök szobrát, Bocskai Vince szobrászművész alkotását a Szent Mihály-templom kertjében tervezik felállítani. Funar tizenkét éves polgármesteri pályafutása során az RMDSZ többször is megpróbált keresztülvinni ehhez a szoborhoz fűződő határozat-tervezeteket, de ezeket soha nem szavazták meg. Emil Boc jelenlegi polgármester a nyílt levéllel kapcsolatosan elmondta: Gheorghe Funar bizonyára még nem vett tudomást arról, hogy Kolozsváron lejárt a szobor-sztorik ideje. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, szerint Márton Áronról nem a volt polgármester hivatott nyilatkozni, hanem azok, akik akkor itt éltek, Kolozsváron. Kovács Sándor plébános, kolozs-dobokai főesperes döbbenettel értesült a nyílt levélről. Elmondta: mint kolozsvári plébános és Márton Áron utódja tiltakozik az ilyen hangnemű levelek ellen. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen szeptember 10-én zajlott az a konferencia, amelyet az Akadémiai tanács elnöke, Andrei Marga szervezett, és amelynek Élet az Igazságban volt a címe. A meghívottak között volt Rómából Zenon Grocholewski bíboros is. Erre a konferenciára eljöttek románok, olaszok, németek, magyarok, egyházi méltóságok és civilek egyaránt. Márton Áron püspök minden népek igazságáért és jogaiért szállt síkra Erdélyben. Amikor a zsidók jogairól szólt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a magyar kormány kiutasította őt Észak-Erdélyből. Kovács Sándor hozzátette: hiszi, hogy ma politikusok, vezető személyiségek megértik, megértették a nagy püspök fellépését az igazságtalanság ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Funári kirohanás Márton Áron és tervezett szobra ellen. A volt polgármester terrorizmussal vádolja a püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./ Kilenc négyzetméteres terület bérbeadásán múlott, hogy Kolozsváron ma sincs felállítva Márton Áron püspök szobra. A Szent Mihály-plébánia ugyanis azért nem rendelkezik a szoborállításhoz szükséges építkezési engedéllyel, mert a helyi tanács nem szavazta meg a szükséges kilenc négyzetméternyi terület bérbeadását. A már elkészült műalkotás felállítása így tovább késik, bár 2005-ben, Gheorghe Funar egykori polgármester leváltását követően a kezdeményezők úgy nyilatkoztak: hónapok kérdése a püspök szobrának felállítása. Márton Áron szobrát először 2004-ben szerették volna felállítani, azonban a kincses város központi részének általános városrendezési terve akkor még nem készült el. A Czirják Árpád érseki helynök, volt kolozsvári főesperes kezdeményezte szobrot, melyet a tervek szerint a templom bejáratától balra eső zöldövezetben, az ott lévő fenyőfák előtt helyeznék el. A Magyarországon megöntött műalkotás jelenleg egy Budapest melletti szoborkertben várja, hogy Kolozsváron felállíthassák a Szent Mihály-templom mellett. /Lázár Lehel: Nacionalista aknamunka. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Márton Áron 42 évesen lett gyulafehérvári püspök. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki, felszentelésére a következő év február 12-én került sor a kolozsvári Szent Mihály templomban. Felszentelése alkalmából mondott beszédében tisztán megfogalmazta hitvallását: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozni kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. ”1948-ban, az új alkotmány előkészítése előtt Márton Áron és hét másik püspök levélben fordult a kormányhoz, és jelezte az alkotmányban található ellentmondásokat ami a vallásszabadságot illeti. Kérésükre a hatalom nem volt tekintettel, és 1948 áprilisában az új alkotmány életbe lépett. Megkezdődött a felekezeti iskolák és egyházi intézmények felszámolása és államosítása. Az állam elhatározta, hogy egyetlen vallási egységbe forrasztják a görög katolikus és római katolikus egyházat az ortodox egyházzal. A tervek kivitelezését Justinian bukaresti pátriárka, valamint a nagyszebeni metropolita irányították. Ezen intézkedések ellen Márton Áron nyíltan kiállt. Több ellenkező görög katolikus püspököt és papot börtönbe zártak. Közben a hatóságok folyamatosan zárták be a katolikus zárdákat és kolostorokat. Márton Áron folyamatosan tiltakozott ezen intézkedések ellen, 1949 végére a püspök már állandó megfigyelés alatt állt. A püspök látván, hogy tiltakozó leveleivel mit sem érnek, elhatározta: személyesen keresi meg a miniszterelnököt. 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat a tövisi vasútállomásra. Félúton a sofőr megállt és motorhibát színlelt, ekkor „épp ott haladt el” egy másik gépkocsi, ennek utasai és vezetője ajánlkoztak, hogy elviszik a püspököt az állomásra. De az indulás után felmutatták igazolványukat és kijelentették: parancsuk van a letartóztatására. A letartóztatás híre nemzetközi felháborodást váltott ki. Márton Áron kezdetben vizsgálati fogságba került, ez három évig tartott, ezalatt több börtönt is megjárt. A börtönéveket a folyamatos kihallgatások és a nehéz testi munka jellemezte. Végül Márton Áront életfogytiglani börtönre ítélték. A román kormány 1954-ben mérlegelte Márton Áron szabadon bocsátását, de ennek az lett volna a feltétele, hogy szakítson Rómával, és hozzon létre egy nemzeti katolikus egyházat, ezt ő határozottan megtagadta. Nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt sem írni: mindig azt mondta, ha tudják, hogy ártatlan, akkor engedjék szabadon, és tekintsenek el az alaptalan vádaktól. 1955. február 2-án végül szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy hónapig a bukaresti érsekségen tartózkodott, itt már vendégeket is fogadhatott. Azért tartották az érsekségen, hogy megerősödjön, hogy ne lépjen leromlott fizikai állapotban a nagyközönség elé. Március 24-án este érkezett meg a gyulafehérvári püspökségre. Időközben megalakult a békepapi mozgalom is, azokból a papokból, akik elítélték Márton Áron cselekedeteit és hatalmi segítséggel igyekeztek felsőbb beosztásokhoz jutni. Szabadulása utáni bérmaútjain hatalmas tömeg kísérte, mindenki hallani akarta a püspök beszédeit. Ezek az utak zavarták a hatóságokat, szabadulása után egy évvel, az 1956-os bérmautat követően házi fogságra ítélték, nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát. Ez az állapot tizenegy évig, 1967-ig tartott. Ekkor, König bíboros látogatott Bukarestbe, Márton Áron „szobafogságát feloldották. /Püspök a veszedelem idején. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Romániából érkezett bűnözők rivalizáló bandái valóságos háborút vívnak egymással Róma utcáin. Legutóbb egy ember meghalt, egy másik megsebesült a bűnözők egymás közti leszámolásában. Az év eleje óta összesen 3557 embert vettek őrizetbe az örök városban, ezek 75 százaléka román állampolgár. Walter Veltroni római polgármester nagyon kemény intézkedéseket követel a közbiztonságot súlyosan veszélyeztető bűnözési hullám ellen. Szeretné elérni annak a szabálynak a módosítását, amelynek értelmében európai uniós tagállam polgárait nem lehet kiutasítani, ha nem jelentenek veszélyt a nemzetbiztonságra. Veltroni szerint ki kell terjeszteni a kiutasítás lehetőségét az erőszakos bűncselekmények elkövetőire is. A polgármester több nyilatkozatában követelte, hogy Románia „vállaljon felelősséget állampolgáraiért”. Egyes becslések szerint Románia csatlakozásával évente 60 ezer román állampolgár vándorol ki Olaszországba. Már most is minden tizedik román család kap rendszeres pénzátutalásokat nyugat-európai országokban, elsősorban Olaszországban dolgozó tagjaitól. Az Olaszországban élő románok szövetségének adata szerint jelenleg másfél millió román állampolgár dolgozik Itáliában, a nők leginkább háztartási kisegítőként, a férfiak főleg a mezőgazdaságban vagy az építőiparban. Ezek közül becslések szerint legfeljebb 300 ezernek van munkavállalási engedélye. /Román bűnözők rivalizáló bandái terrorizálják Rómát. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Rómában Walter Veltroni polgármester kijelentette: ez év augusztusáig az olasz fővárosban letartóztatottak háromnegyede román nemzetiségű. Erre kíván október 3-án tüntetéssel reagálni a városháza előtt az Olaszországi Románok Pártja. A polgármester azzal is fenyegetőzött: amennyiben Románia nem oldja meg a románok garázdálkodását, egyenesen az Európai Unióhoz fordul a román emigránshullám megfékezéséért. /Dák-római „tömegharcok”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

A legutóbbi római utcai tűzharc ismételten tematizálta a külföldi vendégmunka és az ehhez kapcsolódó romák kérdését. A roma kisebbség és a többség közötti szakadék az utóbbi években folyamatosan tágult. A romániai romák száma és aránya az össznépességen belül vita tárgyát képezi. A romák önbesorolás szerinti lélekszámára vonatkozóan hivatalos adatokkal a népszámlálások szolgáltatnak. Ezek szerint 1992-ben a roma népesség lélekszáma 409 723 (1,8%), 2002-ben pedig 535 250 (2,5%) volt. A romák valós száma a hivatalos adatok fölött van. A Minority Right Group (1997) szerint a valós lélekszám akár 2,5 millió is lehet. Az Életmódkutató Központ (ICCV) korábbi szociológiai mérései szerint (1998) a romák valós lélekszáma valahol 1,4-1,6 millió között lehet. /Péter László: Romák Romániában I. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

A gyulafehérvári főegyházmegye vasmisés nesztora, a 94 éves Léstyán Ferenc új munkája: Marosvásárhely katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején /Kolozsvár, 2007/ című, alaposan dokumentált könyve. Azt is megtudhatja az olvasó, hogy három év és két hónapig Marosvásárhely jelentette a gyulafehérvári püspökség központját a Rómához és Márton Áron püspökhöz hű papság és hívek részére. Ez az állapot 1952. február 4-től 1955. március 24-ig tartott. 1955-ben felfüggesztették Márton Áron börtönbüntetését, a püspök 1955. március 25-én ismét átvehette a gyulafehérvári egyházmegye kormányzását. Szőcsné született Erőss Rozália vallásos könyvek terjesztése miatt kapott börtönbüntetést. A börtönben szülte meg gyermekét, aki megkapta a papi hivatás kegyelmét. Szőcs-Erőss László pap lett, jelenleg a kolozsvári Manréza Lelkigyakorlatos Ház magyar részlegének vezetője. /Fodor György: Megpróbáltatások között is hűséggel helytállva. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./

Bombatámadások és kitoloncolás fenyegeti az Olaszországban dolgozó románokat. A hatóságok 75 százalékos bűnözési rátáról beszélnek, a románok érdekképviselete szerint ez túlzó adat. A szélsőjobboldali alakulatok szerveznek tiltakozó felvonulásokat kérve a románok kitoloncolását az országból, s egyre több hivatalosság követeli, hogy a kormány intézkedjen e tekintetben. Walter Veltroni, Róma polgármestere szerint a románoktól meg kellene tagadni az Európai Unió alapelveinek megfelelően szavatolt jogot a szabad közlekedésre. Azzal érvelt, hogy a városban az év eleje óta letartóztatottak 75 százaléka román nemzetiségű. /”Románirtásra” készülnek az olaszok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./