Markó Béla honoráriuma, rejtélyes szerzői jogdíjból származó tavalyi bevétele ügyében vizsgálódik a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Az ügyészek az elmúlt hetekben több erdélyi magyar könyvkiadótól levélben kértek tájékoztatást arról, hogy milyen szerződéseket kötöttek az elmúlt időszakban Markó Bélával, és ezek folyományaként milyen összegeket fizettek ki a miniszterelnök-helyettesnek. „Épp a napokban állítottuk össze a DNA által kért dokumentációt” – nyilatkozta a Krónikának Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója. Markó Béla miniszterelnök-helyettes márciusi vagyonbevallásában feltűnően nagy összegű szerzői jogdíjként kapott jövedelemről számolt be. A dokumentumból az derült ki, hogy Markó 2005-ben többet keresett költőként, mint miniszterelnök-helyettesként, szenátorként és RMDSZ-elnökként együttvéve. Államminiszterként ugyanis 43 197 lejt, RMDSZ-elnökként 45 376 lejt, irodalmi művei jogdíjaként viszont 90 000 lejt és 16 000 forintot könyvelhetett el. Mindezt úgy, hogy 2005-ben egyetlen könyvet sem jelentetett meg, korábban pedig kijelentette: 1990 óta, amikor politikai pályára tért, nem jut már ideje versírásra. A Krónika május 2-án közölt írásában Markó azzal magyarázta a nagy összegű bevételét, hogy öt évre eladta versei kiadási jogát egy erdélyi és egy magyarországi kiadónak. Jelezte, hogy nagyon rövid időn belül megjelenik egy gyermekverseskötete. A Markó-sorozat azonban nem jelent meg. – Mi már májusban elküldtük az ügyészség által kért dokumentumokat – nyilatkozta Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója. A Pallas-Akadémia jelentette meg idén Lábujjhegyre állt ország címen Ágoston Hugó Markóval készített interjúsorozatát. „Ezután azonban csak Ágoston Hugónak járt honorárium.” – mondta Tőzsér József. A Mentor Kiadó a Markónak fizetett osztalékról tudott beszámolni. A miniszterelnök-helyettes ugyanis a kiadó részvényeinek a 22,2 százalékát birtokolja, ennek alapján kilencezer lejt utaltak át Markó bankszámlájára. – Nem hiszem, hogy mi erről akartunk beszélni – vágott vissza ingerülten Markó Béla, amikor több mint két héttel ezelőtt nemcsak a pozsonyi tárgyalásairól kérdezte a Krónika, hanem a június-júliusra ígért gyermekverseskötetét is szóba hozta. Markó kitért a válasz elől, jelezte: nem tartja időszerűnek, hogy könyvkiadási ügyeiről is kérdezze a lap. A Krónika az ezt követő két hétben napi rendszerességgel próbált interjút kérni a miniszterelnök-helyettestől, sajtótitkárának azonban nem sikerült időpontot egyeztetnie. Az RMDSZ képviselői segítségével nyirbálta meg a parlament azt a törvénytervezetet, mely az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozására vonatkozik. A kormány által benyújtott tervezet szerint az ügynökség feladata a politikusok vagyongyarapodásának az ellenőrzése lenne. A törvény vitája során az RMDSZ a Nagy-Románia Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Konzervatív Párttal alkotott alkalmi koalíciót, hogy le tudjon faragni az ANI ellenőrzési jogosítványaiból. A szövetség ezzel az EU haragját is kiváltotta. Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke és Olli Rehn bővítési biztos szeptemberben személyesen Markó Bélának címzett levélben kifogásolta, hogy a szövetség az ANI-törvény ellen fordult. /Gazda Árpád: Ki lehet a honor-donor? = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Robert Fico szlovák kormányfő a kisebbségek kultúrájára szánt állami támogatások „status quójának megőrzését” ígérte, a jövő évi költségvetés parlament elé kerülő tervezetéből már tudni lehet, hogy a kormány nem szándékozik betartani az ígéretét. A tervezet szerint a kormány eleve – a tavalyinál 260 millióval – kevesebbet juttat a kulturális tárcának, ezen belül a kisebbségi kultúrákat 60 millió koronával készül megrövidíteni – mutatott rá a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozsonyi sajtótájékoztatóján Bíró Ágnes, a párt parlamenti képviselője, a kulturális tárca volt államtitkára. Jelezte: az MKP a költségvetés vitájában határozottan fellép az elfogadhatatlan megrövidítés ellen. Más forrásból tudni lehet, hogy a kormány jövőre az eddiginél 24 millióval több pénzt juttat a hazafias Matica Slovenská nevű kulturális intézménynek. A kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) máris nyilatkozatban üdvözölte, hogy a parlament illetékes bizottsága egyetértett a Matica Slovenská költségvetési támogatásának emelésével. Ján Slota pártja ugyanitt visszautasította az MKP sérelmeit, mondván, hogy az SNS értelmezése szerint a kormány nem a kisebbségi kultúrára juttatott pénz, hanem a kisebbségek „intézményrendszerének és szerkezetének megőrzésére gondolt.” /A Fico-kormány nem támogatja a kisebbségi kultúrát. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Több mint kétszáz településen választottak magyar nemzetiségű polgármestert Szlovákiában a december 2-i önkormányzati választáson. Bár sokan nem a Magyar Koalíció Pártjának színeiben, hanem függetlenként indultak, Bugár Béla, az MKP elnöke elégedett az eredménnyel. A szlovákiai szavazók közel 50 százaléka adta le voksát. Kassán a szavazásra jogosultak 26,5, Pozsonyban 32,75 százaléka adta le voksát. Bugár örvendetesnek tartotta, hogy a vegyesen lakott járásokban az országos átlagnál jóval nagyobb volt a részvételi arány, jelezve, hogy a magyar választók nagyobbik fele tudatosította: „önkormányzati szinten a térvesztés súlyos érvágást jelentett volna.” /Kétszáznál több magyar polgármester Szlovákiában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./ Szlovákiában 215 településnek lesz MKP-színekben induló polgármestere. Az előző ciklusban 18-cal több városvezetője volt az MKP-nak. Az alakulat egyébként 353 településen jelölt polgármestert. A párt közel kétezer jelöltje jutott be az önkormányzatokba. Számuk szintén kevesebb, mint korábban volt, de ide tartozik, hogy sok helységben eleve karcsúsították a testületeket. A magyarellenes kijelentéseiről elhíresült Ján Slota vereséget szenvedett Zsolnán. /Farcádi Botond: Megvédte bástyáit a Magyar Koalíció Pártja. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Körön bemutatták Bréda Ferenc Elszállt szitakötő című könyvét. A tíz novellából álló könyv a pozsonyi AB ART Könyvkiadónál látott napvilágot idén. /Varga Melinda: Elszállt szitakötő a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

„Nem a pénztelenség az oka annak, hogy A Hét hónapok óta nem jelenik meg nyomtatott formában” – szögezte le Parászka Boróka, a 2006 augusztusa óta csak internetes változatban megjelenő kulturális hetilap főszerkesztője. Szerinte Romániában a tízezer alatti példányszámú lapok terjesztését nem lehet megfelelően biztosítani, ezért kellett lemondaniuk a nyomtatott változatról. Három évvel ezelőtt indult újra a hetilap, melyet a Rodipet Rt. terjesztett, de még ma is jelentős összeggel tartozik a szerkesztőségnek, sőt, a megrendelők listáját sem volt hajlandó átadni. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az utóbbi három évben a román művelődésügyi minisztérium nem nyújtott normatív támogatást a tulajdonában lévő lapnak, a többi hasonló kiadvány mögül is kihátrált. A szerkesztőség ezt követően vált le a minisztériumról, és mára sikeresen pályázó egyesületet hozott létre. A Hét korábban soha nem működött ilyen változatos tartalommal – állította Parászka. Szerinte a romániai napi-, heti- és havilappiacon talán egyetlen kiadvány, a szintén Marosvásárhelyen megjelenő Látó igazolja tartalmával a létét. A többi – ideértve a régi és az új évfolyamú A Hét hetilapot – szakmailag súlyosan kikezdhető. Jelenleg az internetes formátum mellett nemrég elindítottak egy mellékletet, ez A Hét művészeti melléklete, illetve Hetedszép címen mintegy ezer-ezer példányban negyedévente lát napvilágot. A jövőben az A Hét nemcsak lapkiadóként, hanem kultúraszervező, kultúraterjesztő műhelyként és civil fórumként is kíván működni. Idén a 2006-ban megkezdett Hetedszép Találkozások című sorozat keretében, amelyet a szegedi József Attila Körrel közösen szerveznek, szándékaik szerint a magyar irodalom legjavát hoznák olvasóközelbe. A Hét továbbá könyvműhelyként is működne. A szerkesztőség egy uniós projekten dolgozik, amelyre a iasi-i Polirom Kiadó munkatársait és a pozsonyi Kalligram Kiadó szerkesztőit kérték fel partnerként. A cél egy többnyelvű kulturális portál létrehozása. A lap on-line változatát Székely Csaba irányítja. Nő-, gyerek- és romajogokkal foglalkozó rovatot működtetnek, de szavazni lehetett az RMDSZ „euróbársonyszékért” versengő jelöltjeire vagy többet megtudni Britney Spears szexuális forradalmáról. A honlap látogatottságáról Parászka nem kívánt nyilatkozni. /Szucher Ervin: A Hét virtuális jövőképe. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

A hazafias hagyományokat ápoló szlovák közintézmény, a Matica Slovenská egyik nyitrai kiadványának mellékleteként újfasiszta eszméket népszerűsítő brosúra jelenik meg rendszeresen A nemzet joga (Právo národa) címen. A kiadó indoklása szerint a Matica Slovenská nyitrai helyi szervezetének művelődési háza azért vállalt közösséget az újfasiszta nosztalgiákat ápoló Szlovák Megújhodási Mozgalommal (SHO), mert a hírmondóikat közös kiadványként olcsóbban tudják megjelentetni. Közismert, hogy az SHO következetesen törekszik a második világháború alatt fennállt szlovák fasiszta bábállam háborús bűnökért kivégzett vezetője, Jozef Tiso rehabilitálására. A Pozsonyban megjelenő Új Szó az SHO internetes honlapját böngészve január 31-én arról számolt be, hogy a weblapon ,,a sovinizmus, az antiszemitizmus, a zsigeri magyarellenesség, az állami paternalizmus, sőt, a demokratikus alapértékek megkérdőjelezésének egyvelegével” találkozhat az olvasó. Félreérthetetlenül zsidóellenes értekezést tettek közzé, és megkérdezték: nem kellene-e bűnvádi eljárást indítani Malina Hedvig ellen? A nyitrai magyar egyetemistát, Malina Hedviget – állítása szerint – két ismeretlen bőrfejű tavaly nyáron azért verte meg, mert magyarul beszélt. A rendőrség szerint azonban megveretésének történetét a diáklány találta ki. Az SHO honlapjának egyik hozzászólója szerint Malina Hedviget hazaárulásért kellene bíróság elé állítani és elítélni. /Fasiszta kiadvány Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./

2007. március 8-án emlékezünk Esterházy Jánosra (1901–1957), a felvidéki katolikus keresztény szocialista politikusra, aki Csehszlovákiában, a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. Esterházy Jánosra 1936-ban az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Többször felszólalt a prágai parlamentben a nemzetiségi jogok teljes megvalósításáért. Hangoztatta: az én emblémám a kereszt, és nem a horogkereszt. 1942. május 15-én a pozsonyi parlamentben egyedül ő szavazott a zsidók deportálása ellen, ezt személyes keresztény meggyőződésből tette. 1945 áprilisában a kommunista vezetők (Gustáv Husák) letartóztatták Esterházyt, a magyar kisebbség vezetőivel együtt, Pozsonyban hazaárulással és Csehszlovákia szétverésével vádolták, majd halálra ítélték. Szovjet börtönökbe hurcolták, majd Csehszlovákiába került vissza, ahol életfogytiglanra ítélték. A csehek és szlovákok fasisztának bélyegezték, a szlovákiai magyarok nemzetmentőként tekintenek rá. Számos általa megmentett zsidó család is igazolta Esterházy János hősi magatartását. 1991-ben a pozsonyi dómban Frantisek Miklosko, a szlovák parlament elnöke magyar nyelvű gyászmise keretében emlékezett meg róla. 1992-ben a szlovákiai magyar lelkészek tartottak az olmützi (Olomouc) dómban emlékére gyászmisét. A Szovjetunió 1993-ban rehabilitálta Esterházyt, de két állam, Cseh és Morvaország, illetve Szlovákia a mai napig sem rehabilitálta őt. A csúzi (Szlovákia) kastélyban emlékszobát rendeztek be Esterházy János gróf tiszteletére. Az osztrák és a magyar parlament 2001-ben, születésének 100. évfordulóján ünnepi ülésen emlékezett meg róla. /Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Esterházy János a múlt század nagy magyar mártírjainak egyike, méltán állítható Márton Áron és Mindszenty József mellé. Ő is védte nemzetét, a felvidéki magyarságot, és őrizte, megvallotta hitét a legnehezebb időkben is. Méltó arra, hogy a róla szóló emlékezést pontosítsák. Érdemes idézni Esterházy János szavait, aki a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvény ellen 1942. május 15-én (nem 16-án), kifejtve: „mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom. ” Molnár Imre megírta életrajzát (Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997), ebből nyomon követhető, hogy mindig bátran helytállt. Pontosítani kell letartóztatását is. Sokan tanácsolták neki, hogy meneküljön el, ő azonban Pozsonyban maradt, nem akarta elhagyni népét. 1945. április 20-án maga ment el Gustáv Husák belügyi megbízotthoz, bejelentette, ő nem szökik el. A kommunista Husák letartóztatta Esterházy Jánost, majd 1945. június 25-én átadta a szovjet hatóságoknak. A Szovjetunióba vitték Esterházy Jánost a pozsonyi magyar vezetőkkel együtt, Esterházyt tíz év börtönre ítélték. Távollétében a pozsonyi bíróság halálra ítélte a szovjet munkatáborban raboskodó Esterházyt. A bíróság kérte a Szovjetuniótól Esterházy kiadatását. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták őt. A köztársasági elnök a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Esterházy János sokat szenvedett a börtönben, súlyos tüdőbaj gyengítette. Az utolsó időben már hordágyon vitték beszélőre, amikor testvére látogatta, de akkor sem kegyelmeztek neki, nem vitték kórházba sem. A mélyen vallásos ember elmondta, hogy elfogadja a keresztet, és szenvedését felajánlja a legszűkebb családért, a szélesebb családért, a felvidéki magyarságért és a legszélesebb családért, a magyar nemzetért. Így halt meg a börtönben, 1957-ben. /Udvardy Frigyes, Budapest: Esterházy Jánosról bővebben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./ Előzmény: Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Esterházy János, a két világháború közötti időszak meghatározó felvidéki magyar politikusa 50 évvel ezelőtt, 1957. március 8-án mártírhalált szenvedett Csehszlovákiában, Mirov börtönében. A Rákóczi Szövetség Esterházy-emlékévvé nyilvánította a 2007-es esztendőt, ennek jegyében szülőhelyén, a magyarokat már alig számláló Nyitraújlakon elhelyezik a magyar–szlovák megbékélési kápolna alapkövét. Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Középiskoláit Budapesten végezte. 1932. december 14-én lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyarság érdekeinek védelmezője volt. 1936-ban az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották. Benes a magyar pártnak kormányzati szerepet, Esterházynak tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította azt mindaddig, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz kisebbségi politikájában. 1938-ban, az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt, a mintegy 65–70 ezer oda szakadt magyarral együtt, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszterség várta. A második világháború kirobbanásakor részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én egyedül ő volt az, aki nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es náci megszállása ellen memorandummal tiltakozott. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letartóztatták, halálosan megfenyegették, amiért nem hajlandó pártját nyilas párttá szervezni. Háborúellenes nyilatkozatai miatt a Gestapo is üldözte. A háború után szlovákiai magyar értelmiségiekkel memorandumban kérte a csehszlovák hatóságok védelmét az üldözésnek, jogfosztottságnak kitett magyar lakosság részére. A memorandum átadása érdekében kihallgatást kér Gustáv Husák belügyi megbízottól, aki letartóztatta és átadta őt szovjet hatóságnak, az NKVD pozsonyi rezidensének. 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, koholt vádak alapján tíz évi munkatáborra ítélték. A gulágok poklát megjáró Esterházy végzetes tüdőbetegséget kapott. Távollétében Pozsonyban 1949. szeptember 16-án a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélték, a halálos beteget a szovjet hatóságok 1949-ben kiadták. Ügyvédje kegyelmi kérvényére Klement Gottwald államfő a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Végigjárja Csehszlovákia szinte minden börtönét. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott. Börtönéből érkező üzenetei arról szóltak, átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét a magyarság felszabadulásának ajánlotta fel. Életének utolsó napjaiban kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén érje a halál, de kérését megtagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetlenebb politikai börtönének, a morvaországi Mirovnak kórházában halt meg 56 éves korában, 12 évnyi rabság után. Azonnal elhamvasztották, kiadatását sem engedélyezték. Földi maradványainak hollétéről mindmáig csupán bizonytalan információk léteznek. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon. /Péntek László: 50 éve szenvedett mártírhalált gróf Esterházy János. Szovjetunióban rehabilitálták, Szlovákiában még fasiszta háborús bűnös. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 16-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megnyitották az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt megszervezett XII. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát. A hagyományoknak megfelelően, az idei rendezvényen is – a hazaiakon kívül – Budapestről, Kecskemétről, Debrecenből, Pozsonyból érkezett egyetemi tanárok és fiatal kutatók vesznek részt. Bevezetőjében dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke hangsúlyozta, az előadássorozat célja az erdélyi fiatal magyar műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a kutatómunka ösztönzése, a tudományos kapcsolatok gazdagítása és a magyar műszaki nyelv művelése. Dr. Gyenge Csaba akadémikus, EME-alelnök arra emlékeztetett, hogy a közel ötven fiatal mindig örömmel jön Erdélybe, ahol kutatásainak eredményeit ismertetheti. Köszöntőt mondtak még dr. Csibi Vencel az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság alelnöke, Máthé Márton egyetemi docens /Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem/, továbbá a magyar egyetemek tanárai. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke arra emlékeztetett, hogy az utóbbi időben Kolozsváron sok multinacionális vállalat telepedett meg, amelyek nagyon igénylik a fiatal kutatók munkáját. Délelőtt plenáris előadásokat tartottak, délután hat szekcióban, az EME székhelyén és a Sapientia Egyetemen, ötven előadás hangzott el. /Ö. I. B. : Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

A neves építészpárosnak állít emléket Várallyay Réka budapesti művészettörténész Komor Marcell és Jakab Dezső /Holnap Kiadó, Budapest/ című kötete, az igényes kiadványt a Partiumi Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság szervezésében mutatták be Nagyváradon. A kötetet Az építészet mesterei sorozat szerkesztője, Gerle János ismertette. A századfordulón a Kárpát-medence magyarlakta területén neves építészpárosként ismert Komor Marcell és Jakab Dezső a lechneri nemzeti stílus legnagyobb hatású képviselője volt. Budapesten a Liget szanatórium, Pozsonyban a Vigadó, Nagyváradon Komor főleg az épülettervezéssel, Jakab pedig nagyobbrészt a külső díszítés, a belső tér kialakításával törődött. /Gergely Gizella: Mesteri építészek: Komor és Jakab. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Csáky Pál eddigi alelnököt választotta a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) új elnökévé március 31-én révkomáromi tisztújító közgyűlésén. A szlovákiai magyar politikai párt eddigi elnöke, Bugár Béla, a jövőben nem vállal politikai tisztséget, de parlamenti képviselői mandátumát megtartja. Csáky kezdetektől a három magyar párt egyesülése nyomán 1998-ban létrejött MKP alelnöke, a párt nyolcéves kormányzati szerepe alatt miniszterelnök-helyettes volt. Ugyanezen idő alatt, az MKP megalakulása óta Bugár volt az MKP elnöke. Tíz nappal a tisztújítás előtt Bugárnak még nem volt kihívója, akkor Csáky váratlanul bejelentette, hogy ő is indul. A tisztújítást megelőző héten a két jelölt között éles, eldurvult sajtóvita volt. Csáky azt állította, hogy Bugárt egy gazdasági lobbi irányítja a hátországból, amelynek megszemélyesítője a leggazdagabb szlovákiai magyar, Világi Oszkár, a Mol tulajdonában levő pozsonyi olajfinomító, a Slovnaft vezérigazgatója. Csáky átláthatóságot, stílusváltást, változást ígért. Csáky 14 szavazattal kapott többet Bugárnál, és pártelnöki megbízatása négy évre szól. A párt alapszabályának módosítása alapján megszűnt az ügyvezető alelnöki poszt, amelyet eddig Duray Miklós töltött be. Kérdéses volt, hogy mi lesz a sokak szemében radikálisnak számító, a lapok szerint Csákyt támogató Duray további sorsa a pártban. Székfoglalójában Csáky stratégiai alelnöknek javasolta Duray Miklóst, és emlékeztette a küldötteket arra, hogy „ő köztünk az egyetlen ember, aki a szocializmus legkeményebb éveiben aláírta az akkori rendszerrel ellenszegülő Charta 77-et, s ő az egyetlen, aki a szlovákiai magyar iskolák megmaradásáért folytatott küzdelme miatt kétszer ült börtönben”. A közgyűlés megválasztotta az MKP tíz új alelnökét, akik között Duray Miklós is ott van, s Csáky indítványának megfelelően ő lett a magyar párt stratégiai alelnöke. – Bugár Béla az egyik tévécsatornán kijelentette: a magyar párt új elnöke, Csáky Pál győzelmével „győzött a hazugság”. /Csáky Pál nyert Felvidéken. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Elek Tibor /sz. Nyíregyháza, 1962/ 1999-től dolgozik Békéscsabán a Békés Megyei Könyvtárban irodalmi osztályvezetőként, a Bárka főszerkesztőjeként. Megalakulása óta (1999) elnöke a Körös Irodalmi Társaságnak. 2004-ben szerezte meg a doktori (Ph. D) tudományos fokozatot Székely János erdélyi íróról szóló monográfiájának megvédésével. 2004 óta szerkeszti az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen című folyóirat kritikai rovatát. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, határoktól függetlenül. Kötetei: Szabadságszerelem (Magatartások és formák a nyolcvanas évek kisebbségi magyar irodalmából). Kalligram Kiadó, Pozsony, 1994; Helyzettudat és önismeret (Magyarság és európaiság kérdései napjaink esszéirodalmában). Felső-magyarország Kiadó – Tevan Kiadó, Miskolc-Békéscsaba, 1997; Értékválasztás (publicisztikák). Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1999; Székely János (monográfia), Kalligram Kiadó, Pozsony, 2001; Fényben és árnyékban (Az irodalmi siker természetrajza). Kalligram Kiadó, Pozsony, 2004. Elek Tibor időnként Kolozsváron, Budapesten vagy Békéscsabán szervez irodalmi esteket. Nemrég volt a vendége Csoóri Sándor Békéscsabán. Március 28-án a Gyulai Tavaszi Fesztivál programsorozatának részeként szerepelt az Irodalmi Jelen, úgy is, mint Gyula testvérvárosának, Aradnak az irodalmi folyóirata. – Erdélyi irodalmár barátai miért működtetnek önálló irodalmi szervezeteket, miért osztanak saját díjakat, miért íratnak erdélyi irodalomtörténetet, adnak ki mai erdélyi „szép verseket”, novellákat, ha csak egy magyar irodalom van, határok nélkül? – kérdezte Elek Tibor, érintve a határon túli magyar irodalom jelzőt. A www.barkaonline.hu Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel januártól indult az interneten, teljes spektrumú irodalmi portál: hírekkel, helyszíni tudósításokkal, kritikákkal és első nyilvánosságú irodalmi alkotásokkal. Nemrég Szepesi Attila számolt be erdélyi útjáról, de Ilia Mihály is gyakorta idézi föl erdélyi (irodalmi) emlékeit, élményeit. /(hmj): Quo vadis literatura? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

Háromnapos felvidéki körutazásának első állomására, Pozsonyba érkezett április 20-án Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki Pozsonytól Kassáig látogatja végig a magyar állami forrásokból helyreállított műemlékeket, egyházi létesítményeket, továbbá a magyar közösség számos képviselőjével, értelmiségiekkel, egyházi méltóságokkal találkozik. Pozsonyban a szlovák parlament épületében Pavol Paska házelnökkel tartott megbeszélést. Szili Katalin a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozsonyi székházában Csáky Pál elnökkel és a párt más vezetőivel folytatott megbeszélést. Ezután a pozsonyi magyar nagykövetség épületében találkozott a felvidéki magyar értelmiség és a sajtó képviselőivel. Szili Deákiban megtekintette az 1228-ban felszentelt Szűz Mária templomot, amelynek a falai között hajdan az első összefüggő írásos magyar nyelvemlékünket, a Halotti beszédet és könyörgést használták, majd Érsekújvárba ment. /Felvidéki körúton Szili Katalin. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Rafael Rafaj, a pozsonyi kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) frakcióvezetője szerint a szlovákiai körúton tartózkodó Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke megbeszélései a magyarok határon átnyúló politikai egyesítésének intézményesítését célzó törekvéseket jeleznek, amelyek bizonyos formában a Nagy-Magyarország eszméit jelenítik meg. Szili Katalin a kijelentésekre reagálva kijelentette, a frakcióvezető megnyilatkozása önmagáért beszél; nyilvánvaló, a nemzeti érdekek képviselete mindenki számára elsődleges dolog. „Én szeretném továbbra is azt a higgadt, kiegyensúlyozott szomszédságpolitikát folytatni, amelynek alapvető kiindulópontja a nyitottság és a kiegyensúlyozottság kell hogy legyen” – mondta az Szili Katalin Rozsnyón. Hozzátette: „Rossz az, aki rosszra gondol a jelenlegi látogatásomat, illetve a Kárpát-medencei együttműködést illetően”. Kollégájával, Pavol Paskával kassai találkozójukon szó lesz a pozsonyi Petőfi-szobor április 21-én történt megrongálásáról is. Az Országgyűlés elnöke rámutatott: félévente találkozik szlovák kollégájával, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma pedig már öt éve működik. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja nemrégiben megválasztott elnöke a kulturális emlékhelyek megóvására létrehozott magyar–szlovák tárcaközi egyezmény felújításához kérte Szili Katalin segítségét. A két ország közti műemlékvédelmi egyezmény tavaly hatályát vesztette – emlékeztetett Csáky. Szili segítséget ígért annak a konferenciának a megszervezéséhez – a szakmai és az anyagi támogatásához is –, amely egy hamarosan elkészülő, a szlovákiai magyarság helyzetét elemző tanulmány eredményeinek megvitatását szolgálná. A felmérés felölelné a kisebbséget sújtó demográfiai problémát, az infrastrukturális hiányosságokat, az oktatási és művelődési lehetőségeket és az elvándorlás kérdéskörét egyaránt. /Lokodi Imre: Szili: rossz az, aki rosszra gondol. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

A kistérségekben rejlő lehetőségekről esett szó április 23-án azon a szakmai beszélgetésen, amelyet Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság konferenciatermében tartottak. Az est házigazdája Szabó Árpád Töhötöm fiatal néprajzkutató volt. Bemutattak egy frissen megjelent kötetet, amely határokon átnyúló szakmai tapasztalatcsere révén született meg. A meghívott vendégek a Magyar Tudományos Akadémia Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Tudományos Egyesületének tagjai voltak. Örsi Julianna, az egyesület elnöke bemutatta az általa szerkesztett Mikroközösségek. Társadalom- és gazdaságkutatási eredmények és módszerek innovációja címet viselő kötetet. Több kolozsvári és erdélyi kutató van jelen a könyvben, ezenkívül több előadás foglalkozik erdélyi települések, kistérségek szociológiai, szociográfiai elemzésével. A kötet Túrkevén jelent meg, több Európai Uniós pályázat finanszírozása révén. Négy ország kutatói és a köréjük csoportosult diákok járultak hozzá, hogy a nagyközönség is megismerje a régiókkal kapcsolatos legújabb kutatási módszereket. A foglalkozások során találkoztak a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia tanszékének munkatársai a magyarországi, pozsonyi és szerbiai kollégáikkal, megosztva velük kutatási eredményeiket. Dr. Keszeg Vilmos, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője megköszönte a tanszék oktatói és diákjai nevében a Túrkevei Múzeum több éves együttműködését. A kiskunsági múzeum évente több néprajzos hallgatót fogad nyári gyakorlatra. A tanszékvezető továbbá beszámolt a tanszéki kutatások eredményeiről. A rendezvényt követően Keszeg Vilmost barátai, munkatársai és diákjai köszöntötték ötvenedik születésnapja alkalmából. /Végh M. Balázs: Nemzetközi tapasztalatokat ötvöző kötet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

A könyvtáralapító Klapka Károly József tiszteletére, az első kölcsönkönyvtár megnyitásának állítólagos 192. évfordulójára állítottak emléktáblát május 15-én Temesváron, főleg román közéleti-kulturális személyiségek jelenlétében. Az erre az alkalomra kiadott román nyelvű, a gyűjtemény történetét, működési szabályzatát taglaló album szerint a nyomdász és könyvkereskedő Klapka, a honvédtábornok Klapka György apja 1815. május 15-én nyitotta meg a tékát, viszont a Magyar Nyomdász nyomdaipari magazin szerint 1816-ban kapott rá működési engedélyt. Klapkának 1807 óta működött a nyomdája, majd könyvkereskedése a városban. 1816-ban kiadta magyar könyveket egyáltalán nem tartalmazó könyvtárának német nyelvű katalógusát, majd 1817-ben a katalógus kiegészítését. Klapkának 1826-tól Aradon is volt nyomdája. Ő maga tevékenyen bekapcsolódott a közéletbe: 14 éven át Temesvár polgármestere, az 1825–27-es és az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésen a város követe volt. 1841-ben “közhasznú nyilvános tevékenységéért” magyar nemesi címet kapott. A csehországi származású, német anyanyelvű családban nevelkedett Klapka emlékünnepségét “kisajátították” a román hatóságok, az emléktáblát pedig az államvallásnak tekintett ortodox szertartás szerint szentelték fel. Temesváron egyébként már van egy Klapka-emléktábla; azt a magyar közösség állíttatta – magyar és román felirattal – Klapka György 1848–49-es honvédtábornok Szent György téri szülőházának falán. /Pataky Lehel Zsolt: Újabb Klapka-emléktábla. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke és Szabó Vilmos szocialista alelnöke május 17-én közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy független, politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatást kérnek Szlovákiától Malina Hedvig ügyében. Németh Zsolt felháborítónak tartja, hogy az ügyben Pozsony a „politikai hatalom érdekeit szolgáló koncepciós pert” készít elő, amellyel azt kívánja bebizonyítani, hogy Szlovákiában a kormányváltás óta nem nőtt a magyarellenesség, hanem éppen ellenkezőleg a magyarellenesség vádját a magyarok használják a szlovák kormány lejáratására. /Összefogás Malina Hedvig ügyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

Szélsőségesnek nevezte Sólyom László magyar államfőt Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke május 31-i pozsonyi sajtóértekezletén, amiért pártolja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. A magyarellenes indulatairól elhíresült Ján Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Párt tagja a Robert Fico vezette hárompárti kormánykoalíciónak. Slota közölte, hogy Malina Hedvig – a Nyitrán megvert, a szlovák rendőrség szerint azonban csak kitalált történetet előadó csallóközi magyar diáklány – elhagyni készült Szlovákiát. A lány fel fog szólalni az Európai Parlamentben, utána pedig a büntetőjogi felelősség elől menekülve az Egyesült Államokba távozik és ott menedékjogot kér. További “magyarveszélyt” jelent Slota szerint az, hogy az egyik kassai magyar iskola végzős diákjai a Magyar Királyságot (Uhorsko) ábrázoló térképet használtak az osztálytabló alapjául. /Slota szerint Sólyom szélsőséges. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Csökkent a magyarországi odafigyelés a határon túli magyar közösségekre. A viták a magyar pártok és intézmények energiáját oly mértékben lekötik, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonyságának csökkenését eredményezi – hangzott el Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) vezetője és Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 8-án Bukarestben tartott találkozója után. A felvidéki és az erdélyi vezető politikus bejelentette, hogy a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) következő ülésére, az úgynevezett kis MÁÉRT-ra szeptember 1-jén, Révkomáromban kerül sor. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) vezetője elmondta: a kis MÁÉRT-on megtárgyalják a határon túli magyar közösségeket befogadó egyes országok európai uniós tagsága és a Schengen-övezethez való hamaros csatlakozása által előidézett új helyzetet. Szóba kerül a találkozón a határon túli magyaroknak nyújtott anyagi és politikai támogatás is. Csáky közölte: a határon túli magyar szervezetek korábban megegyeztek a magyar kormányfővel abban, hogy szeptemberig bemutatják és írásban is eljuttatják az új támogatási rendszerrel kapcsolatos véleményüket. Konkrétan – tette hozzá az MKP elnöke – a Szülőföld Alap működéséről, valamint általában a politikai támogatásról és együttműködésről fejtik ki nézeteiket. Markó Béla egyetértett az MKP elnökével abban, hogy csökkent „a magyar politika és kormány figyelme” a határon túli magyar szervezetek helyzetét illetően. Erre az a magyarázat – véli az RMDSZ elnöke –, hogy a magyar belpolitikában a viták lekötik a pártok és az intézmények energiáját, emiatt pedig befelé fordulnak. Markó hangsúlyozta: ez csupán magyarázatot jelenthet, de nem mentséget. A Szülőföld Alap kapcsán a romániai magyar politikus kijelentette: bíznak abban, hogy befolyással lehetnek az intézmény működésére, és megfelelő támogatást kínál majd a határon túli magyarok számára. Markó szerint a támogatás kérdése még nincs megnyugtatóan rendezve. A HTMSZF legutóbbi ülését 2005. októberében szervezték Marosvásárhelyen. A révkomáromi találkozó a negyedik kis Máért lesz. Az RMDSZ és az MKP küldöttsége tavaly novemberben egyeztetett arról, hogy már januárban megszervezik Pozsonyban a találkozót, de az eredeti tervek ellenére akkor ez elmaradt. /B. T. : Csökkent Magyarország odafigyelése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ „Nekünk továbbra is nagy szükségünk lenne arra, hogy Magyarország figyeljen arra, mi történik a határon túli magyar politikában, és egyáltalán, hogy Magyarország minél erősebb és hatékonyabb külpolitikai tényező legyen ebben a térségben” – hangsúlyozta Markó Béla. / Szeptemberben kis-MÁÉRT Felvidéken. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

A magyar pályázók közül egyedül az A Hét internetes újság részesült a kultuszminisztérium Promocult 2007 programja támogatásában, a többi magyar pályázatot visszautasították. A kortárs román kultúrát az Európai Unióban népszerűsítő alkotások számára írták ki a Promocult 2007 programot. A legtöbb erdélyi magyar szervezet pályázatát annak ellenére utasították el, hogy az értékeléskor magas pontszámot kaptak. „Nem a román művészeket, nem a kortárs román kultúrát képviseli a tervezet” indoklással utasították el például a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes pályázatát. Az indoklás alapján az érintettek etnikai diszkriminációnak tulajdonítják az elutasító döntést, Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója fontolgatja, hogy a Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordul az üggyel. Az egyetlen magyar nyertes az A Hét a Kelet-európai irodalom versus közép-európai irodalom című tervével, amelyet Prága, Pozsony, Bécs, Budapest és Bukarest helyszíneken szerveznek meg. „Kortárs elsőkötetes vagy kiadás előtt álló fiatal román íróknak szervezünk találkozót lehetséges fordítóikkal közép-európai fővárosokban”– foglalta össze a pályázat célját Parászka Boróka felelős szerkesztő. Elképzelhető, hogy magyar alkotók is bekapcsolódnak a programba – tette hozzá. /Kovács Csaba: Helyünk Európában. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

A szlovák kulturális minisztérium felhívta az Új Szó pozsonyi magyar nyelvű napilap figyelmét, hogy a Szlovák Rádió fizetett hirdetésében a községek, városok neve jogellenesen szerepelt magyarul, a települési önkormányzatokról szóló törvény értelmében a nyilvános érintkezésben a hivatalos helységnevek használandók. A törvény értelmében kisebbségi nyelven is megjelölik azokat a településeket, melyekben a nemzetiségi lakosság számaránya eléri a 20 százalékot, vagyis a települések elején és végén elhelyezett közlekedési táblák kétnyelvűek. A kisebbségi jogok érvényesítése révén nem sérülhetnek a többség jogai, így a kisebbségi jogok érvényesítése nem veszélyeztetheti az ország területi egységét, függetlenségét. Szabómihály Gizella nyelvész, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa emlékeztetett: a kisebbségeknek, így a magyaroknak is alkotmányos joga az anyanyelvű tájékozódás, az anyanyelvnek márpedig a tulajdonnévrendszer is része. Szabómihály Gizella hozzáfűzte: nincs olyan jogszabály Szlovákiában, mely előírná, hogy egy magyar nyelvű sajtóorgánumban – melyet ráadásul egy magánvállalkozás, vagyis nem az állam jelentet meg – a helységnevek csakis államnyelven szerepelhetnek. /Lokodi Imre: Nacionalista hangulatkeltés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Egyelőre kivárnak a pozsonyi Új Szó című napilap vezetői. Egy héttel ezelőtt a szlovák kulturális tárca művészeti főosztálya írásban figyelmeztette a szerkesztőséget amiatt, hogy a napilap fizetett hirdetésben magyarul írta a szlovákiai településneveket. A minisztérium álláspontja szerint a hivatalos használatban a településnevek csakis az állam hivatalos nyelvén használhatók. Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője úgy tájékoztatott, hogy a szlovák kulturális tárca jogalapként a kisebbségi nyelvhasználati törvényre hivatkozott. Ez kimondja, hogy a hivatalos használatban – a törvényi megfogalmazás szerint „nyilvános érintkezésre” – csak azon települések neve használható szlováktól eltérő nyelven, amelyekben az illető kisebbség részaránya eléri a 20 százalékot. „Mi azonban nem vagyunk hajlandók eltérni a magyar helyesírás és névhasználat szabályaitól – jelentette ki Molnár Norbert –, márpedig ez az egész a megfélemlítési szándékon kívül semmi egyebet nem célozhat, mint a magyar nyelv megerőszakolását. ” A főszerkesztő szerint az Új Szó csak eszköz ebben a történetben, az ügy hátterében inkább a szlovák rádiót akarja megzabolázni a kormány. A szakemberek szerint a jogalapként idézett törvény nem írja elő azt, amit a tárca számon kért. /Csinta Samu: Névháború Szlovákiában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./

2007 júniusában a magyar kormány egy héten belül két jelentős szomszédságpolitikai lépést tett, egyiket Románia, másikat Szlovákia irányában – áll a Budapest Analyses nemrég közölt elemzésében. Június 13-án a magyar külügyminisztérium – engedve az RMDSZ felszólításának – hivatalosan magyarázatot kért a román féltől Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter felmentése, és egyéb, kisebbségpolitikai természetű kérdés tárgyában. Ugyanakkor június 15-én Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának – Pozsonyba látogatott. A találkozón a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyét a magyar fél nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét. A magyar kormány Nagy Zsolt ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklány esetében engedékenyen lépett fel – állítják a Gyurcsány-kormányt bíráló elemzők. Az RMDSZ vezetői indokoltnak látták, hogy nyilatkozataikban a magyar kormány diplomáciai fellépését szorgalmazzák Nagy Zsolt ügyében. A magyar közvéleményben meglepetést keltett, hogy Gyurcsány miniszterelnök a diáklány ügyének megnyugtató lezárása előtt meglátogatta szlovák partnerét, nem tett említést a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról. Az elemzők szerint a magyar szociálliberális kormány külpolitikai és energetikai törekvései ellentétesek a romániai népszavazásból megerősödve kikerült román államelnök transzatlantista orientációjával, ugyanakkor hasonlóságot mutatnak a szlovák kormány keletre nyitó törekvéseivel. /A magyar kormány legújabb szomszédságpolitikai lépései. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Hetvenedik születésnapja előtt beszélgetett Kántor Lajossal, a Korunk folyóirat főszerkesztőjével a lap munkatársa. Kántor Lajos pályafutása összefonódott a patinás kiadvánnyal. Huszonévesen lett a Korunk irodalmi rovatának vezetője, 1990-től a lap főszerkesztője. Szerinte a lap Dienes-féle korszaka, az 1926-os indulástól egészen ‘28-29-ig, amíg Gaál Gábor át nem vette a lapot, ez a legértékesebb hagyomány. A legelső lapszám egyik szerzője a legnagyobb veszélynek a fasizmust és a bolsevizmust jelölte meg. 1957-es újraindulása után a szerkesztőség ki volt szolgáltatva a politikai körülményeknek, akkor nagyon sok elmarasztalható szöveg jelent meg. A ‘60-as évek közepétől lehet új periódusról beszélni, a kultúrpolitikában a ‘70-es évek elejéig-közepéig javuló légkör érvényesült. Kántor szerint a mai Korunk már nem tekinthető sem baloldalinak, sem jobboldalinak. Nem szempont a szerzők pártszimpátiája. Arra vigyáznak, hogy a folyóirat ne legyen színtere aktuálpolitikai összecsapásoknak. Kántor Lajos /Kolozsvár, 1937. augusztus 7./ író, irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő, művészetkritikus. Az 1990-es években óraadó tanár a Babes-Bolyai Egyetemen, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanszékvezetője (1994-98). 1979-ben Kolozsváron megszerezte az irodalomtudományok doktora, 2001-ben Budapesten az MTA doktora címet. Társszerzője (Láng Gusztáv mellett) a máig alapmunka Romániai magyar irodalom 1945-1970-nek (1971), irodalomtörténeti tanulmányainak témái többek közt József Attila, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos. Legújabb könyvei: Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007); Az Idő Vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Kalligram, Pozsony, 2007). /Stanik Bence: Helyet adni annak, ami érték. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

2007 júniusában a magyar kormány egy héten belül két jelentős szomszédságpolitikai lépést tett, egyiket Románia, másikat Szlovákia irányában. Június 13-án a Külügyminisztérium – engedve a Romániában kormányzati tényezőként működő Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) felszólításának – hivatalosan magyarázatot kért a román féltől a román kormány magyar nemzetiségű informatikai és távközlési minisztere, Nagy Zsolt június 11-én bekövetkezett felmentése, valamint néhány egyéb, kisebbségpolitikai természetű kérdés tárgyában. Június 15-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának, Pozsonyba látogatott. A magyar és szlovák közlemények eltérőek a tekintetben, hogy a találkozón szó esett-e a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyének kivizsgálásáról, azonban a magyar fél ezt nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét. A magyar kormány a romániai magyar miniszter ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklány esetében engedékenyen lépett fel. Az RMDSZ vezetői indokoltnak látták, hogy a magyar kormány diplomáciai fellépését szorgalmazzák Nagy Zsolt ügyében. Ennek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovákiai látogatása előestéjén eleget is tett. Robert Fico a posztkommunista gyökerű, Smer nevű politikai formáció vezetője egy évvel ezelőtt alakított kormányt, koalíciós partnerül fogadva Vladimír Meciar pártját, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (LS-HZDS), valamint a kisebbségellenes, nacionalista Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Mivel az Európai Szocialista Párt saját elveivel ellentétesnek ítélte a koalíciós partnerek ilyetén megválasztását, felfüggesztette a Smer tagságát az európai szervezetben. Alig egy hónappal a kormányprogram kiadása után Nyitrán egy magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig rejtélyes körülmények között inzultust szenvedett magyarsága miatt, majd az ügy kivizsgálása során egyértelmű eljárási mulasztásokat tanúsító rendőrséget, illetve ügyészséget a kormány látványosan védelmébe vette. A magyar közvéleményben meglepetést keltett, hogy Gyurcsány az ügy megnyugtató lezárása előtt meglátogatta szlovák partnerét és a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról nem tett említést Pozsonyban. A kisebbik magyarországi kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) több kétoldalú találkozót is tartott az RMDSZ-szel, jóllehet az európai politikai táborok szerint az RMDSZ-nek nem a magyarországi kormánypártok, hanem az ellenzék lenne a természetes szövetségese. /Budapest Analyses: A magyar kormány legújabb szomszédságpolitikai lépései. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Nagyszebenben Weil Róbert festőművésznek a Szent Korona felnagyított képeit ábrázoló zománcfestményeiből nyílt kiállítás. Délután Orth István nagyszebeni grafikusművész munkásságát mutatta be Józsa István, a BBTE tanára. Az Ars Poetica könyvvásár és író-olvasó találkozó naponta különböző programokkal várja az érdeklődőket. A vásáron négy kiadó könyvei közül lehet válogatni: Nagyszebenbe érkezett a pozsonyi Ab-Art, az aradi Irodalmi Jelen, a kolozsvári Koinónia és a Kriterion Könyvkiadó. Az esti program Sebestyén Márta és meghívottainak Nyitva látám mennyeknek kapuját... című díszelőadásával folytatódott. A kolozsvári Magyar Opera is fellépett. A Szép város Kolozsvár című operett-részletet a közönség együtt énekelte az énekesekkel. A Nyírő József-nap is érdekes volt. A népművészeti kiállításra és vásárra még ki lehet látogatni. /Dézsi Ildikó: Ars Hungarica. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

A nagyszebeni Ars Hungarica-hét a Hatvani Vegyeskórus hangversenyével folytatódott. Balogh Kálmán napjaink legismertebb cimbalmosa és zenekara is bemutatkozott a nagyszebenieknek. A kolozsvári Tarisznyás együttes előadásában a különböző régiók népzenéjét, népdalait hallgathatták meg az érdeklődők, őket a szlovákiai magyarok Ghymes együttese követte. Ütő Gusztáv színművész Performance című előadása után a temesvári Shake Kvartett négy fiatalja, a Csíky Gergely Állami Színház művészei adtak elő magyar és angol musicalrészleteket. Bemutatkozott a pozsonyi Ab-Art és a kolozsvári Polis Kiadó. Mihály Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója elmondta: Verbunkos, a nemzeti tánc születése a címe műsorukban nemcsak néprajzi, hanem történelmi szempontból is bemutatják a táncok fejlődését. Orbán Péter belsőépítész a Szentháromság római-katolikus plébánián látogatható Szent Korona felnagyított képeiből álló kiállításra várja az érdeklődőket. /Dézsi Ildikó: Hangversenyek, népzene és musical Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./