"A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1998. dec. 28-án és 1999. febr. 7-én levélben fordult a iasi-i püspökséghez, magyar nyelvű szentmisék engedélyezését kérve. A levélben szerepelt az is, hogy Klézsén, ahol magyar nyelvű oktatás újraindítását tervezik, 1998 novemberében az egyik vasárnap Augustin Pascariu pap a szentmisén felszólította a híveket, hogy "végezzenek gyorsan azokkal, akik magyar tannyelvű oktatást kérnek". Nem ő az egyedüli pap, aki megfélemlítést gyakorol. /Tilos magyarul. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./"

"Nyílt levél jelent meg az Erdélyi Naplóban. A címzettek: Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt a Külügyminisztérium politikai államtitkára. A szerzõ, Ferenczes István csíkszeredai író, a Székelyföld fõszerkesztõje a Budapesten megrendezett magyar-magyar csúcstalálkozóra utalva leírta: hiányérzete van, mert a találkozónak volt egy nagy hiányzója, mégpedig a moldvai csángómagyarok képviselõje. A szerzõ a húsz-harminc ezres magyarországi románság elementáris jogának nevezte a gyulai ortodox püspökség megalakulását, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a moldvai csángómagyarok nemcsak jogilag, politikailag, hanem fizikailag is veszélyeztetettek. Ferenczes István a következõ megállapítással zárta nyílt levelét: "A Vatikán a moldvai csángómagyarokat mint magyarokat leírta". Végezetül pedig felteszi a kérdést: "Leírta volna a moldvai csángómagyarokat Magyarország is, a jelenlegi magyar kormány is?" Az MTI-Press továbbította a kérdést a nyílt levél egyik címzettjének, Németh Zsolt külügyi politikai államtitkárnak.- A kérdés ilyen felvetése is botorság, mert a FIDESZ ellenzéki korában, és kormányzati erõként is mindig támogatta a moldvai csángómagyarok ügyét - válaszolta Németh Zsolt. - Orbán Viktor a FIDESZ elnökeként a '90-es évek elejei nagy árvíz idején fontosnak tartotta, hogy elmenjen Szabófalvára, Lészpedre és a többi, csángók által lakott településre. A FIDESZ lehetõségei szerint megteremtette a csángómagyar közösség támogatásának feltételeit. Azt sem szabad feledni, hogy minden lehetséges fórumon igyekeztünk felhívni a világ figyelmét a moldvai csángómagyarok sanyarú sorsára. - Ezek szerint nincs ok panaszra? - Tulajdonképpen arra a kérdésre kellene pontos választ adni, hogy kellõképpen képviseli-e a csángómagyarok ügyét az RMDSZ, a magyar kormány és a világ összmagyarsága. A magam részérõl a kormány nevében is elismerem, hogy nagyon komoly adósságaink vannak a moldvai csángómagyarsággal szemben, de az ügy az RMDSZ kompetenciájába tartozik. Nem akarok pálcát törni az RMDSZ felett, mert meggyõzõdésem, hogy számos erdélyi magyar politikus képviseli a csángómagyarok érdekeit. Kötõ József mellett megemlítem Eckstein-Kovács Pétert, aki napirenden tartja az ügyet a kisebbségi minisztérium részérõl, de tudom, hogy Szilágyi Zsolt képviselõ is interpellált a kérdésben. - A budapesti magyar-magyar találkozón viszont nem voltak jelen a csángómagyarok képviselõi. - Az Állandó Magyar Értekezlet jól átgondolt jogi struktúra szerint mûködik, amely kimondja: a találkozó ülésein a legitim parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkezõ magyar politikai erõk vesznek részt, és véleményem szerint jogi értelemben az RMDSZ-nek a feladata képviselni a moldvai csángómagyarok érdekeit. - Csángómagyar kérdésben mit tehet a magyar kormányzat? - A moldvai csángómagyarok helyzete nem megnyugtató. Támogatjuk azt a törekvésüket, hogy szabadon vállalhassák identitásukat, hiszen ez a célja a Csángómagyar Szövetségnek is. Tudjuk, komoly nehézségekbe ütközik a magyar anyanyelvû oktatás. A magyar nyelvû szentmisék tartásához a katolikus egyház is ellentmondásosan viszonyul. Példák bizonyítják, amíg egy erdélyi plébános vállalja, hogy magyarul misézzen a moldvai csángómagyaroknak, addig ezt ott sokszor a saját papjaik tiltják meg. - Az Önhöz is címzett nyílt levélben ez áll: "A húsz-harminc ezres magyarországi románságnak joggal adott püspökség ellenében talán lehetett volna számukra is kérni egy-egy magyar nyelvû misét és anyanyelvük oktatását." - Hadd kérdezzem meg: kinek kell kérni? A magyarországi románságnak azért tudtuk teljesíteni ezt az igényét, mert azt világosan megfogalmazták. Ebben a helyzetben is az az alapvetõ kérdés, hogy artikulálódik-e vagy sem egy közösségnek az igénye. Nem tartom helyesnek, hogy egymáshoz méricskéljük a különbözõ jogokat. Valamely közösséget nem attól függõen illet meg bármilyen jog, hogy milyen a helyzet a szomszéd országban, hanem azért jogosult bizonyos jogok gyakorlására, mert létébõl és emberi minõségébõl fakad, hogy szabadon vállalhassa önmagát. Más kérdés, hogy amennyiben egyértelmûen megfogalmazódik egy közösség igénye, az adott kormányzat igyekszik-e annak eleget tenni. - Már tudjuk, hogy a pápa nem látogatja meg erdélyi híveit. Volt e szándéka, eszköze a magyar külügyi tárcának, amellyel befolyásolhatta volna a pápa tervezett romániai látogatását? - A legkülönbözõbb módon kifejezésre juttattuk a véleményünket. Fontosnak tartjuk most is, hogy a katolikus egyházfõ keresse fel az egymilliónál is több erdélyi római- és görög katolikust. Ez hozzájárulhatna az ortodoxia és a katolicizmus közötti együttmûködés kiteljesedéséhez, valamint a nemzetiségi választóvonalak lebontásához is. - Tervezik e a külképviselet bõvítését, nevezetesen is: mikor lesz magyar konzulátus Csíkszeredán? - A kormány fontosnak tartja a külképviseleti rendszer bõvítését. Javasoltuk, hogy létesüljön konzulátus Csíkszeredán. A székelyföldi konzulátus nemcsak azért indokolt, mert oda nem terjed ki a kolozsvári konzulátusunk joghatálya, hanem azért is, mert itt él több mint félmillió magyar. Brassóban és Temesvárott is szeretnénk képviseletet nyitni és azt már elmondhatom, hogy Konstancában napokon belül megnyílik (lapzártakor már meg is nyílt - a szerk.) a tiszteletbeli magyar konzulátus. Felajánlottuk román kulturális intézet létesítését bármelyik magyarországi városba. - Az utóbbi idõben gyakran került szóba a kettõs állampolgárság. Mi errõl az Ön véleménye? Egyáltalán: a kormány foglalkozik e a kettõs állampolgárság valamilyen módon való megadásával? - A kettõs állampolgárság mögött alapvetõen két dolog húzódik meg: az egyik a határátlépés ügye, a másik pedig a magyarországi jogi helyzet. A problémamentes határátlépés többféleképpen is megoldható, abban az esetben is, ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak. A legkézenfekvõbb az lenne, ha továbbra is fennmaradna a vízummentesség az EU tagországok irányában, mint ahogy Szlovákia esetében jelenleg is így van. Románia esetében is ezt az eredményes határõrizeti és védelmi rendszerhez kötik. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: a vízumot nem azért találták ki, hogy megakadályozza a magyar- magyar kapcsolattartást. Már az Európai Unióban is vannak "nemzeti vízumok", ezek öt évre lehetõvé teszik a tetszõleges alkalommal történõ belépést, sõt a munkavállalást is fél éven belül 90 napos idõszakra. A kettõs állampolgárság gondolata mögött, sajnos, ott bujkál az a fájdalom is, hogy a határon túli magyarok sok esetben csak turistának érzik magukat az anyaországban. Ezen az állapoton kell változtatni! Meg kell teremteni annak a lehetõségét, hogy oktatási-kulturális és más jellegû többletjogokat kapjanak a határon túli magyarok. A frissen létrehozott Állandó Magyar Értekezletre és annak szakmai bizottságaira vár a feladat, hogy meghatározzák azokat a jogi és jogszabályi feltételeket, amelyek biztosítani fogják ezeket a többletjogokat. /MTI-Press/ /Válasz egy erdélyi nyílt levélre: Többletjogokat kaphatnak a határon túli magyarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./"

"Ferenczes István író, a Székelyföld főszerkesztője a februári magyar-magyar csúcsot követően nyílt levelet intézett a magyar kormány vezetőihez, amely elsőként az Erdélyi Naplóban jelent meg, majd bejárta a kerek világot. A levél szerzője hiányérzetének adott hangot, amiért a budapesti csúcson nem vett részt a moldvai magyarság képviselője, a csángókérdés pedig nem is került napirendre. Emlékeztetett: 1989 után sem történt semmi érdemleges a csángómagyarok egyéni és kollektív nemzetiségi jogainak helyreállítása, biztosítása érdekében, a következetes, többé-kevésbé erőszakolt román beolvasztási politika nem retirált, az RMDSZ sem ellenzékben, sem hatalmon nem volt képes és hajlandó erélyesen fellépni az érdekvédelem és közképviselet terén, a Vatikán a moldvai katolikusokat mint magyarokat leírta, az anyanyelvű hitélet érdekében semmit sem tett, a jelek pedig azt mutatják, hogy a mindenkori magyar kormányok sem fordítanak kellő figyelmet a népcsoport súlyos, identitásvesztő helyzetére, agóniájára. A nyílt levélre reagálva az egyik címzett, Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkár kifejtette az MTI-Pressnek, hogy a jelenlegi vezető magyar kormánypárt, a Fidesz már az 1989-es romániai fordulatot követően is támogatta a csángómagyarok ügyét, s ezt minden lehetséges fórumon folytatja. A polgári magyar kormány is megteszi a tőle telhetőt, mindenekelőtt a szomszéd országoknak mutat példát korszerű kisebbségpolitikából (lásd a magyarországi ortodox egyház irigylésre méltó helyzetét), de a diplomáciai csatornákat is igénybe veszi - pl. a Vatikán irányába. Az államtitkár ugyanakkor világosan és félreérthetetlenül leszögezte: elsősorban magának az RMDSZ-nek a feladata a moldvai magyarság érdekeinek messzemenő képviselete és érvényesítése. A budapesti csúcson életre hívott Állandó Magyar Értekezlet keretében az RMDSZ-nek minden lehetősége megvan arra, hogy fölvesse a romániai magyarság gondjait-bajait - Kárpátokon innen és túl -, közösen munkálva ki a megoldási stratégiákat. Ha tehát a csángómagyaroknak és szószólóiknak (nyilván jogosan) hiányérzetük van, azt mindenekelőtt az RMDSZ felé kellene közvetítsék. Annál is inkább, mert ez a szervezet a romániai összmagyarság széles körű és feltétlen támogatásával kérkedik, ennek tudatában politizál. Közmegelégedésre- Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában például úgy tudják, hogy "hitelesen és felelősségteljesen képviseli az RMDSZ az egész romániai magyarság ügyét". Talán ha a csángókat is megkérdezték volna Szabó Tiborék... Meg az RMDSZ-vezetőkön kívül másokat is. Egy friss felmérés szerint ugyanis csupán a romániai magyarok 48 százaléka szavazna az RMDSZ-re, ha most lennének a választások... /Az RMDSZ-re tartozik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 13./"

"A Keleti-Kárpátokon túl élő csángóknak még a létszámát sem ismerjük pontosan - írta Faludi László a Jel című lapban -, csak a legkülönbözőbb forrásokból származó, egymástól jelentős mértékben eltérő becslésekre hagyatkozhatunk. Becslések szerint még mindig legalább százezren őrzik csángómagyar nyelvüket. A középkori moldvai püspökségek részei voltak a korabeli magyar egyházszervezetnek. A csángók államjogi kapcsolata a Magyar Királysággal a XVI. században szűnt meg; eddig tartott a középkori magyar állam fennhatósága Moldvában. A csángómagyar népesség három földrajzilag jól elkülöníthető térségben telepedett le. A legrégibb nyelvet és ezzel szoros összefüggésben levő kultúrát az északi csángó községek őrzik, melyeknek központja: Szabófalva. A mai többszázezres nagyvárostól és ipari központtól, Bákótól délre több település adja a déli csángók falucsoportját, amelynek része például Bogdánfalva, Trunk, Gyoszény stb. S harmadik néprajzi egység a székely csángók csoportja. Õk őrzik legjobban származástudatukat, nyelvjárásukat, székelyföldi kapcsolataikat. Ehhez tartozik például a Tartos völgyében fekvő Diószeg, a Beszterce menti Lészped; Pusztina, ahol a település védőszentje Szent István királyunk és Onyest. /Faludi László: Csángó sors az ezredfordulón. = Jel (Budapest, katolikus folyóirat), ápr./"

Kijevben nemrég a román és ukrán aláírta az előegyezményt, amely utat nyit Csernovicban a multikulturális egyetem beindításának. A tervek szerint a létesülő egyetem tannyelve román, ukrán, német és héber lesz. Az anyagi támogatás Romániából, Németországból, a Moldvai Köztársaságból és Ukrajnából érkezne. Andrei Marga szerint ősztől beindítható az új egyetem. Ugyanakkor ellenzéki /Iliescu-párti/ szenátorok olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely megtiltaná etnikai jellegű felsőoktatási intézmények létesítését Romániában. /Bukarest két mércéje az oktatásban. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), máj. 4. - II. évf. 18. sz./

Máj. 18-án dr. Kötő József oktatásügyi államtitkár és Sántha Attila tanácsos Bákóban találkoztak a megyei főtanfelügyelővel, és kidolgozták az 1999-2000-es iskolai évben a klézsei iskolában indítandó magyar nyelvoktatás ütemtervét. A magyar nyelvoktatást beindítását megkönnyíti, hogy a kerettanterv opcionális részében a jelentkezők számától függetlenül vegyes csoportok is létrehozhatók a szülők kérésére. Ezt követően a közoktatási tárca képviselői megbeszélést folytattak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége irodájában a testület vezetőivel, rögzítvén a szülői közösség és a csángó érdekképviselet tennivalóit az ütemterv megvalósítása érdekében. /Megszületett a klézsei iskola ütemterve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. május 21./

"Az RMDSZ elfogadott állásfoglalásai: a/ AZ RMDSZ Koszovó-nyilatkozata A koszovói konfliktus bizonyítéka annak, hogy a térségben a kisebbségi kérdés nem tekinthető megoldottnak. Az erőszakos asszimiláció és az etnikai tisztogatás az autonómia elvének és gyakorlatának tagadása, valamint a kérdés erőszakos kezelése destabilizálja a régiót. Az RMDSZ határozottan támogatott minden olyan rendezést, amely a válság politikai eszközök igénybevételével való megelőzését célozta. A kialakult helyzetben elkerülhetetlenné és indokolttá vált a nemzetközi közösség, a NATO katonai beavatkozása.Az RMDSZ szerint a román kormány és a parlament helyesen döntött a nemzetközi közösséggel, és azon belül a NATO-val való együttműködés tekintetében. Az állásfoglalás leszögezte, hogy beigazolódott az az elv, amely szerint egy nemzeti közösség csakis a különböző autonómiaformák törvényes biztosításával integrálható egy modern polgári társadalomba. Az RMDSZ támogat minden olyan, a nemzetközi közösség által szorgalmazott politikai megoldást, mely biztosítja a Koszovó autonómiájának visszaállítását és a menekültek hazatérését, támogatja a térség nemzeti közösségeinek belső önrendelkezési törekvései, közöttük a vajdasági magyarság által szorgalmazott autonómiaformák megvalósulását. Elengedhetetlennek tartja a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának és az autonómiák gyakorlásának nemzetközi garanciáit. "Határozottan állítjuk, hogy az 1996-os választások után Románia a nemzeti közösségek problémáinak megoldása tekintetében, sajnos, még nem tekinthető modellnek. Az RMDSZ VI. kongresszusa felkéri az Európa Tanács, az EBESZ, az Európai Unió, a NATO és más nemzetközi szervezetek tagállamait, hogy minden lehetséges eszközzel segítsék a demokratikus megoldások térnyerését. Javasoljuk egy olyan nemzetközi konferencia megrendezését, amelynek előkészítésén és ülésein a rendezési folyamatban részt vevő országok képviselői mellett a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségek küldöttei is jelen vannak" - hangsúlyozza az RMDSZ állásfoglalása. /Az RMDSZ Koszovó-nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./ b/ Állásfoglalás az RMDSZ kormányzati szerepéről. Az RMDSZ továbbra is partnere kíván lenni a romániai demokratikus erőknek. Vállalja a reform által megkövetelt népszerűtlen intézkedések felelősségét, de elvárja a kormányprogram kisebbségi fejezetének maradéktalan betartását. "Két és fél évvel a jelenlegi koalíció megalakulása után meg kell állapítanunk, hogy nem alakultak ki az eredményes és tartós jogi garanciákat nyújtó feltételek nemzeti közösségünk megmaradásához. Ennek megvalósításához elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk egy román?romániai magyar reprezentatív kerekasztal összehívását, amelynek az összes függőben levő és vitatott kisebbségi, valamint magyar-román vonatkozású problémák képezik tárgyát" - szögezte le az állásfoglalás. /A kongresszus állásfoglalása a kormányzati szerepről. Román-romániai magyar kerekasztal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./c/ Az RMDSZ kongresszusa a csángókról hozott határozatában leszögezte, hogy a "a romániai magyarság, beleértve a csángómagyarságot is, a magyar nemzet része." "A csángómagyarság vállalja az egyetemes magyarsághoz tartozást és azt a sajátos önazonosságot, amely nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban jellegzetes etnikai jegyeket is magába foglal." A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetségével együttműködve az RMDSZ "kiemelt helyet biztosít a sajátos etnikai önazonosságot is vállaló csángómagyar közösség egyéni és kollektív jogai védelmének."Szükséges "a csángómagyarság sajátos oktatási programmal működő tanügyi intézményeinek létrehozása és működtetése, önálló kulturális intézmény létesítése, a csángómagyarság körében a működő ifjúsági szervezetek megalakulásának elősegítése és megerősítése." Az RMDSZ támogatja a csángómagyarok azon kérelmét, hogy vallásukat anyanyelvükön gyakorolhassák." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./"

"Máj. 22-én, a csíksomlyói búcsún legalább 150-200 ezer ember vett részt, melyre Magyarországról is nagy számban érkeztek zarándokok, érdeklődők. Sokan gyalog jöttek, a Csíksomlyóba vezető utakon már az ünnepet megelőző napon is mindenütt templomi zászlók alatt menetelő csoportokat lehetett látni. Volt csoport, amely Kolozsvártól tette meg gyalog a mintegy 250 kilométert, de gyalog érkeztek Bákó megyéből a moldvai csángók is, akiknek papjaik odahaza nem engedik meg, hogy magyarul imádkozzanak. Az ünnepi szentmisét Jean-Claude Perissét érsek, bukaresti pápai nuncius mutatta be. Czirják Árpád kanonok, érseki helynök szentbeszédében elmondta, hogy két héttel ezelőtt a román egyház ünnepelt - folytatta Czirják Árpád - , most rajtunk a sor. Most az erdélyi magyar katolikus egyház ünnepel. Sok minden meglepetést okoz, de a somlyói búcsú soha nem okoz csalódást. A Szentlélek nem a politikai szelek járásához igazodik. A Szentlélek kegyelmi látogatása soha nem marad el. Ha kitárulkozunk előtte, mindig betölti lelkünket. A csíksomlyói búcsún mi, a kisebbségi magyarok végre nem részmagyarnak, hanem összmagyarnak érezzük magunkat. Képzeletünkben eltűnnek a szentistváni birodalmat szétválasztó demarkációs vonalak. Az ősi nagy hazát, Szent István birodalmát látjuk magunk előtt. Itt van sok más vallású testvérünk is, az ők imája is erősít bennünket. A Csíksomlyói búcsú a hit, a Mária-tisztelet és az együvétartozás ünnepe. A csíksomlyói búcsún megvalósul Szent István szándéka: a búcsúsok személyében az egész nemzet hódol a magyarok Nagyasszonya előtt, mondta. Élesen részletezte a kisebbségi sors nehézségeit: "Az elmúlt kilenc évben nem történt semmi, nem érjük be az uralkodó nemzet asztaláról lehulló morzsákkal" "A romániai magyarság már mindent kipróbált. Volt ellenzékben, jelenleg a kormánykoalíció tagja, de semmire nem megy. Kilenc év után nincs mire várni, csodát nekünk kell tenni, rákényszerítve a politikusokat arra, hogy a demagóg szólamok helyett végre a közjó előmozdításán fáradozzanak" - jelentette ki. Sok magyarországi politikus, közéleti személyiség is elutazott Csíksomlyóra, többek között Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke. /A csíksomlyói búcsú üzenete. Csodát nekünk kell tennünk. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24., Daczó Dénes: Csíksomlyó 1999-es ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./"

Február elején Csicsó Antal, Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke azt nyilatkozta, hogy heteken belül egy magyar tannyelvű osztályt indítanak Klézsén. A csíksomlyói búcsún jelen levő Csicsó Antal elmondta, hogy sajnos mégsem indult magyar osztály, esetleg az 1999-2000-es tanévben kerül rá sor. A többszöri ígéretek és azok rendszeres megszegése azonban elcsüggeszti az érdekelteket. /Csángó csalódások. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), jún. 1./

A Nemzeti Kisebbségi Tanács sajtótámogatásának elosztása céljából jún. 1-jén az RMDSZ bukaresti székházában ülésezett az RMDSZ és az EMKE által létrehozott sajtókuratórium. A sajtókuratórium döntése értelmében a következő lapok, folyóiratok és kiadványok részesülnek támogatásban: Székely Hírmondó, Magyar Kisebbség, Hírharang (Szilágysomlyói 1-es sz. Általános Iskola), Szilágyság, Csinguru (MAKOSZ), Tentamen (Bolyai Farkas Elméleti Líceum), Csíky Csuky (Csíky Gergely Líceum diáklapja), Juventus (Bartók Béla Líceum diáklapja), Hírhordó és AESZ-füzetek (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége), Cimbora, Partium (a Partiumi és a Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapja), Arménia (Pro Armenia Alapítvány), Hóstáti Híradó (Hóstáti Gazdák Egyesülete - a kolozsvári Szabadságban megjelenő havi melléklet), EMT - Műszaki Szemle, EMT - Firka, Perspektíva (KMDSZ), Erdélyi Gazda, Világnézet (Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákújsága), Korunk, Magropress (Korunk Baráti Társasága), Diákabrak, Géniusz, Kalotaszeg, Székelyföld, Könyvesház (a Művelődés melléklete), Napsugár, Szivárvány, Művelődés, Erdélyi Híradó (havi RMDSZ-melléklet a Szabadságban), Besztercei Híradó, Helyzetkép (a Gátaljai RMDSZ lapja), Bányavidéki Új Szó, Jelen, Bakancs (a Mikes Kelemen Líceum diáklapja), Kellék (Pro Philosophia Alapítvány), Erdélyi Kórus, Erdélyi Gyopár, Parallaxis (Collegium Transsylvanicum Alapítvány), Máramarosi Hírnök (Hollósi Simon Művelődési Egyesület), Keresztmetszet (Temes megyei RMDSZ melléklete a Heti Új Szóban), Látó, Helikon, Duma, Mi - magunkról (a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége), Matematikai Lapok, Nagykároly és Vidéke, Szászrégen és Vidéke, Kisküküllő, Krasznai Újság, Szigeti Turmix, Pulzus (MMDSZ lapja), TDK-füzet (TMD), Hírmondó (Maros megyei RMDSZ melléklete a Népújságban), Moldvai Magyarság, A Hét, RMSZ Törvénytár. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 2. - 1486. sz./

"Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"

"Passauban élő bizonyos dr. Ernst Hauler az egyik román lapban terjedelmes cikket közölt. A címe: Román csángók és szatmári svábok a hungarizmus karjai között. Ez a téma érdekelte Sylvestert, mert nemrég készített dokumentumfilmet a moldvai csángók 1948 és 1959 között létezett magyar iskoláiról Voltunk mű es címmel. A Passauban élő sváb olvasta Bucur Ioan Micu Incercari violente de maghiarizare a "ceangailor" romani /1994-1997/ - A román "csángók" erőszakos elmagyarosítása /1994-1997/ című művét. Amint Hauler írta, a könyv olvastán össze tudja hasonlítani egy szatmári sváb sorsát Dumitru Martinas csángó professzoréval. Martinas ismert arról, hogy román nyelvű könyve /A moldvai csángók eredete/ a történelemhamisítás és a csúsztatás keveréke. Hauler szerint a hódító magyarok megfosztották az őshonos románokat nemzeti mivoltuktól. Az őshonos románok a magyar elnyomás elől Moldvába menekültek, ők a csángók. Hauler elmegy addig, hogy a madéfalvi veszedelmet, az 1764-es siculicidium néven ismert székelyöldöklést átírja: szerinte ott románokat öltek és ők menekültek el. Hauler szerint a svábok Németországba emigrálása is a magyarok erőszakossága miatt történt. /!/ /Sylvester Lajos: Miről mekeg dr. Hauler? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./"

Csíksomlyón ismét megtartották az Ezer Székely Leány Napját, melyet először Domokos Pál Péter 1931-ben szervezett meg. A rendezvény felvonulással kezdődött. Lovasok és fúvószenekar vezette a népviseleti parádét a Szék útján a somlyói kegytemplomig. A kegyhelyen nagyon sokan vettek részt a segédpüspök által celebrált szentmisén, majd az Ezer Székely Leány Napja résztvevői kivonultak a két Somlyó hegye közti nyeregbe. A műsort a szentegyházasfalviak nyitották. A gyimesi hidegségi táncosok után Vitos Izabella oláhfalvi énekekkel szórakoztatta a közönséget. A sepsiszentgyörgyi Fenyőcske együttes után a csíksomlyói egyházközséghez tartozó falvakból verbuválódott fiatalok zenekara lépett színre, majd a sötétpatakiak és a csíkjenőfalviak mutatták be műsorukat. Felléptek még Vajdaszentivány, Mezőbánd, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Csíkszentimre, Kászonújfalu, Szováta, Gyergyószentmiklós, a gyimesi Sötétpatak, a moldvai Pusztina, Nádas, Külsőrekecsiny, Klézse és Forrófalva hagyományőrző együttesei, valamint a Hargita Székely Népi Együttes. /Ezer Székely Leány Napja Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

Júl. 7-én megkezdődött Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán a XVI. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. A rendezvényt a csíkszeredai Heruvimii kórus nyitotta meg. Ezután az orosházai ének-zene tagozatú általános iskola diákjai álltak az emelvényre. Utánuk moldvai diákok következtek: a targu neamt-i Ars Antiqua furulyásai, vezetőjük, Szekeres Balázs az 1997-98-as tanévben verbuválta össze a csapatot. A százhalombattai Musica Matricana gitárzenekar is fellépett, vezetőjük, Miklós Béla Csíkmadarason született. A legnagyobb közönségsikert a debreceni Monteverdi kórus aratta. Júl. 8-án folytatódik a fesztivál, a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola régizene-együttese, az isztambuli Erdal Salikoglu, a nagykárolyi Collegium, a bukaresti Lyceum Consort, a kolozsvári Minium-Amarillys, a budapesti Kobzos Kiss Tamás, Musica Historica és Ars Renata mutatják be műsorukat. /XVI. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Júl. 9-e óta Erdély különböző részein hatalmas esőzések, viharok voltak. Temes, Bihar, Fehér megyében, de még a moldvai Suceava megyében is komoly károkat okozott az ítéletidő. A júl. 9-i esőzés következtében a Fehér megyei Kudzsirban több mint 1500 gazdaság elázott, tíznél több ház összeomlott. - A Sebes Körös oly mértékben öntött ki Barátkánál (Bratca), hogy leállt a vonatközlekedés Nagyvárad és Kolozsvár között. - A Hunyad megyei Malomvíz településen júl. 12-én az esőzések következtében földcsuszamlás történt: a retyezáti vízműépítő vállalat munkásszállásán az első becslések szerint kilenc halott és sok sebesült van. - Kolozs megyében Aranykúton 1300 hektár termőföldet öntött el az árvíz. A Magyarnagykapushoz tartozó falvak mindegyikét - Kiskapus, Gyerővásárhely, Pányik, Gesztrágy, Egerbegy, Bánffydongó, Gyerőfidongó, Bölcsest - kisebb-nagyobb mértékben érintette az ítéletidő. Egész folyamszakaszán kiöntött a Nádas. Kolozsváron, a Kerekdombon súlyos károkat okozott a Nádas patak szintjének nagy mértékű megnövekedése. Több mint 38 házat árasztott el a víz, pincéket, kerteket. - A filmraktárba is rengeteg víz került, milliókat érő filmek áztak el. /Viharkárok Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

"Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a moldvai, jászvásári székhelyű római katolikus püspökség 252 ezer katolikust tart nyilván. Tulajdonképpen a moldvai katolikusok száma ennél valamivel nagyobb, de hivatalosan ennyit vallanak be. Ezek közül 200-220 ezer magyar eredetű, de a három-négy csángómagyar dialektus valamelyikét csupán 62-70 ezer személy beszéli. A hatvankétezerből "velünk tart", a magyarságát meg akarja tartani a fele, tehát mintegy harmincezer. Ezeket nevezzük mi csángómagyaroknak, mondta Csicsó Antal. Felvázolta a csángók múltját. Jelenleg a templomon belül "a magyar szó használata szigorúan tilos, sőt, azt is tiltják, hogy az emberek házánál magyarul beszéljenek." Kérték a magyar nyelv engedélyezését a szintén csángó származású jelenlegi jászvásári katolikus püspöktől, Petru Ghergheltől 1990-ben, 1991-ben, aztán 1996-ban, majd 1998 februárjában és májusában is. Legtöbb beadványukra nem is válaszoltak. - A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének irodája 1997-ig Sepsiszentgyörgyön volt, amelyet akkor Bákóba költöztettek. Egyik legfontosabb munkájuk a közönségszolgálati tevékenység. Dokumentumokat fordítanak románról magyarra és magyarról románra, jogi tanácsokkal és információkkal látják el a térségben élő csángómagyarokat. - Azért harcolnak, hogy Klézsén és még néhány csángó faluban, legyen hetente egy magyaróra. Azonban ezt sem sikerült elérni. A minisztériumtól kiharcolták, hogy parancsolják meg a megyei főtanfelügyelőnek, Paraschiva Florescunak, hogy ezt hajtsa végre. Mégsem hajtotta végre. - Még Béres András tanügyi államtitkár idején kiharcolták, hogy a megyei tanfelügyelőségre utasítás menjen. Megyei szinten azonban mindent kijátszottak. Aztán Tokay György kisebbségügyi miniszter és később Kötő József tanügyi államtitkár is járt ott, de a kérést csak nem sikerült megoldani. Klézsén 5500 ember él, s ezek közül körülbelül 5000 beszél csángómagyarul. /Tibori Szabó Zoltán: "Azt is tiltják, hogy az emberek házánál magyarul beszéljenek" Beszélgetés Csicsó Antallal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./"

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"Jászberényben megrendezték a IX. Csángó Fesztivált, idén kiszélesítve a kört, az európai kisebbségek folklórfesztiválja zajlott. Ezen a fesztiválon szervezték meg a csángó konferenciát, melyen kiemelt helyet kapott a kolozsvári Magyar Tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság által 1991-1998 között végzett kutatás ismertetése: Jelenkutatás a moldvai csángó falvakban. A Csángósors /Budapest/ a Magyarságkutatás Könyvtára sorozat XXIII. köteteként jelent meg, szerkesztette Pozsony Ferenc, a kolozsvári tanszék tanára. A könyvben publikáló, önmagukat "kolozsvári iskolaként" meghatározó fiatalok következtetései a liberális eszmerendszerbe ágyazottak. Az egyik tanulmány szerzője a csángókra vonatkozó népszámlálási adatokat reális tényként kezelte, holott az durva manipuláció eredménye. Előfordult, hogy többezres székelyes csángó településeken a népszámlálás szerint egyetlen magyar sem él. A kötet néhány írásának következtetése egybeesik a csángók létét tagadó Martinas könyvével. /Sylvester Lajos: Európai kisebbségek Jászberényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./ "

A klinikai vizsgálatok szerint több mint 1600 agyhártyagyulladásos megbetegedést tartanak nyilván Romániában. Hajdú Gábor egészségügyi miniszter elmondta: a csütörtöki kormányülésen 134,5 milliárd lejjel növelték az egészségügyi tárca költségvetési keretét, és ez lehetővé teszi a betegséggel szembeni hatékonyabb védekezést. Továbbra is a moldvai megyék lakossága a legveszélyeztetettebb. Iasi megyében 443, Botosani megyében 181, Suceava megyében 172, Neamt megyében 170, Constanta megyében 127, Bacau (Bákó) megyében pedig 98 agyhártyagyulladásos megbetegedést regisztráltak. - Maros megyében 43 beteget vizsgáltak ki, Máramaros megyében 27-et, Hargita megyében 26-ot, Brassóban 6-ot. Az észak-moldvai megyék kivételével, Románia többi részén az agyhártyagyulladásos megbetegedések száma nem haladja meg az utóbbi 9 esztendő átlagát - jelentette ki Molnár Géza. /Agyhártyagyulladás: Erdélyben nincs járvány Nem halasztják el az iskolakezdést. = Szabadság (Budapest), aug. 16./

Megjelent Péterfy László Kibéd és egyháza /Infopress, Székelyudvarhely/ című nagymonográfiája. A Nagykenden élő szerzőhöz benézett Bálint Mózes, amikor éppen hazaérkezett a moldvai Klézséről vagy Szabófalváról, Pusztináról, ahol akkoriban talán tízezredszer járt. Péterfy László a nyolcvankilencedik esztendejét tapossa, és negyven éven át református lelkészként szolgált. Péterfy László már több település monográfiáját elkészítette. így Siklód (1957), Balavásár, Gyulakuta (1960), Héderfája (1975), Bonyha (1976), Nagy- és Kiskend (1978), végül pedig szülőfaluja, Nyárádselye monográfiáját. /Oláh István: Kibédi krónika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

Nagybányán a helyi Galaxia Rádió bejelentette, hogy hamarosan megkezdik Stefan cel Mare (!) tornyának felújítását is: kijavítják a tetőszerkezetet, kicserélik a régi óraművet és díszkivilágítás is lesz rajta. Arra, hogy a torony a moldvai vajda nevét viselné, mindjárt az is rácáfol, hogy az illusztris történelmi személyiség sosem járt a Magyar Királyság részét képező területeken, így természetesen Nagybányán sem! A tornyot, amelyhez egykor templom is tartozott, 1347-ben építették, Stefan pedig 1504-ben halt meg. Államalapító Szent István király egyben Nagybánya védőszentje is. Az ő nevét viseli a torony. /Szika Levente: Történelemhamisítók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 17./

A moldvai csángóktól pontosan negyven éve vették el az utolsó magyar nyelvű iskolát. A helyzeten eddig nem javított az sem, hogy az RMDSZ kormánypárt. Egy maroknyi ember Marosvásárhelyen, 1990 óta minden nyáron kéthetes nyári tábort szervez Maros megyében a csángó gyerekeknek. A bizottság lelke Czellecz Jenő. A táborozás idején írni, olvasni és magyarul énekelni tanulnak a csángó kisgyerekek. Az elmúlt kilenc évben Lészpedről, Pusztinából, Klézséről és Lujzikalagorból összesen 930 gyereket vittek Maros megyébe. /Csángó vakáció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

Az 1999-2000-es tanévtől kezdődően megszűnik a 13 osztályos tanítóképzés, és ennek helyét a hároméves főiskolai tanítóképző veszi át. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a 100 meghirdetett kilencedikes helyre - matematika-informatika, természettudományok, református szeminárium, pedagógia szakokra - sokan jelentkeztek - közölte Szatmári Ildikó aligazgató. A szórvány megyékből is jöttek, de 7-8 diák jött például a moldvai csángók közül. Megkezdődött a felvételi a Babes-Bolyai Tudományegyetemmel karöltve beindított felsőoktatási jellegű hároméves tanítóképző-francia nyelv szakra. Eleinte gond lesz a főiskolai szinten tanító oktatókkal, hiszen 3-4 egyetemi tanárnak Kolozsvárról kell majd Nagyenyedre ingáznia. Vendégszobát biztosítanak a kolozsváriaknak. /Szabó Csaba: Egyetemi felvételi Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

"Ferenczi Géza a Moldvában ma már két nagyobb tömböt alkotó, kétségbevonhatatlanul a magyarság egyik, a történelem viszontagságai következtében immár elszakadt, de az ómagyar nyelvet máig megőrzött csángók ősibb rétegének az eredetével és nevének az értelmezésével foglalkozott jelen tanulmányában. Az elmúlt évtizedek folyamán a ma is vitatott felfogásoktól eltérő elképzeléshez jutott. Régészeti, történelmi, levéltári, művészettörténeti kutatásaira támaszkodva vázolta föl a csángók Moldvába telepítésének a folyamatát. Ferenczi nem fogadta el Horger Antal és utána, tőle átvéve, mások ismételte alábbi vélekedését: "a székelyek eleinte talán csak tréfás gyúnyolódásból először a moldvai magyaroknak számos nyelvjárási eltérése miatt bizonyos mértékben furcsán hangzó beszédmódját jelölték vele." Szerinte - helytelen a tárgyalt szó kései időhöz kötött magyarázata. Ezért is kísérelt meg új úton indulni. /Kedei Zoltán. A moldvai ősibb csángók. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11., Múzsa mell./"

A napokban moldvai körúton vett részt a Duna TV munkatársainak egy csoportja. A látogatás célja többek között az volt, hogy felmérjék, milyen lehetőségeik vannak a moldvai és gyimesi csángóknak a Duna Televízióra való hangolásra, meghallgassák a helybéliek javaslatait, illetve hogy a Duna TV-sek betekintést nyerhessenek a csángók mindennapi életébe. A körút utolsó állomására, Gyimesfelsőlokra, szept. 10-én érkezett a delegáció, ahol a nemrég felszentelt Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban találkoztak az érdeklődőkkel. Sára Sándor, a Duna TV elnöke bevezetőjében a moldvai tapasztalatokra tért ki. Mirk László csíkszeredai magyar szakos tanár ezután azt mesélte el, hogy milyen formában tudja hasznosítani a Budapesten sugárzott műsorokat. /Moldvai körúton a Duna TV. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./

Szept. 26-án tartotta választmányi ülését Bákóban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. A tanácskozáson meghívottként részt vett Sebesi Karen Attila, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének művelődési alelnöke és Bartunek István, a szövetségi elnök személyi titkára. A választmány tagjai, többek között, jóváhagyták az augusztus 29-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvét, Csicsó Antal elnök ismertette a csángómagyar szövetség időszerű szervezési kérdéseit. A megbeszélés során különös hangsúlyt kapott a klézsei és a pusztinai csángóház létrehozása. Ugyanakkor a választmány megbízottat nevezett ki, Zöld Péter tanár személyében, aki a különböző erdélyi településeken tanuló csángó gyerekek iskoláit fogja rendszeresen felkeresni, állandó kapcsolatot tart azokkal. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 27. - 1566. szám/

Nemrégiben összegezte a moldvai csángó-magyaroknál tett tényfeltáró út tapasztalatait az egyik résztvevő, Komlóssy József, az Európai Népcsoportok Föderális Uniója, a FUEV alelnöke. A politikus az Európai Tanács parlamenti közgyűlése egyik finn nemzetiségű képviselőjével, illetve szakértőkkel kereste fel a csángókat. Az út fontosabb tapasztalatairól nyilatkozott a Magyar Nemzetben a Svájcban lakó Komlóssy József. A látogatás célja az volt, hogy szakmailag és politikailag egyaránt megalapozott felmérés készüljön az ottani magyarok helyzetéről. S az ennek eredményeként születő jelentés az Európa Tanács parlamenti képviselőinek és szakembereinek megbízható adatokkal szolgáljon a csángómagyarok helyzetének objektív elbírálásához. Vele jött Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, korábbi finn köztársasági miniszter, etnográfus, egyetemi tanár, az ET parlamenti közgyűlésének tagja, továbbá Szilágyi Zsolt RMDSZ-képviselő, Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajzi tanszékének docense, csángószakértő, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, Duma András, a szövetség munkatársa. A helyi román hatóságok az előbb említett városban igyekeztek elhitetni velünk, hogy a csángók olyan nyelvet beszélnek, amelyet, aki csak magyarul tud, meg sem ért. A tanfelügyelőnő, Paraschiva Forescu a csángószövetség legalitását is tagadta, majd az anyanyelvű oktatást kérő 17 csángó szülő aláírásának a hitelességét. Bukarestben viszont mind az oktatási tárcánál, mind a Romániai Kisebbségek Minisztériumában arról biztosították a delegációt, hogy a jövőben az új oktatási törvény értelmében hét jelentkező esetében bármelyik csángó faluban lehet magyar tannyelvű osztályt indítani. /Tényfeltáró út a moldvai csángóknál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

"Kolumbán Gábor a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke, és egyike a legtöbb nemzetközi tisztséget viselő RMDSZ-politikusoknak. Az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának tagja, és a Föderalizmus, Regionalizmus és Kisebbségi Munkabizottság elnöke, a Helyi és Regionális Információs Társadalmi Bizottság tagja, az Európai Régiók Gyűlése Kisebbségi Munkabizottságának elnöke. Az Európai Tanács fontos feladatokkal bízta meg, a helyi demokrácia és emberi jogok jelentéstevője volt Grúzia és Örményország Európa Tanács-beli tagfelvételénél. Kolumbán Gábort a moldvai vaslui-i bíróság rágalmazásáért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte, 1 milliárd lej (100 000 USD) erkölcsi kártérítés és 10 millió lej perköltség megfizetésére kötelezte. A magánvádló Aristide Roibu, aki a fővállalkozóként felépítette a székelyudvarhelyi csereháti ingatlant, és azt átjátszotta egy frissiben megalakított görög katolikus apácarendnek. A székelyudvarhelyi csereháti ingatlanról köztudott, hogy súlyosan terheli a román-magyar viszonyt, az ügyet a román sajtó nagy része magyarellenes uszításra használja. Kolumbán Gábor 1997. május 30-án hivatalos közleményt adott ki amelyben rögzítette azt, hogy minden, a beruházást elindító dokumentumban az épület székelyudvarhelyi gyermekek részére épített kisegítő iskolaként szerepel. Aristide Roibu panasszal fordult a kijelölt vaslui-i bírósághoz, azt állítván, hogy Kolumbán Gábor megrágalmazta őt, mondván: "szubverzív" tevékenységet folytat, ergo "veszélyeztette, aláásta az állam belső rendjét". - A nyilvánvalóan elfogult vaslui-i bíróság elítélte Kolumbán Gábort. Kincses Előd visszautasította ezt a megállapítást. Az ítéletet mind Kolumbán Gábor, mind a büntetés mértékét és a 100 000 dolláros erkölcsi kártérítést kifogásoló (továbbra is egymillió dollárt követelő) Aristide Roibu megfellebbezte. -Az ítélet felveti a román hatóságoknak és igazságszolgáltatásnak a véleménynyilvánítás szabadságához való viszonyulásának kérdését. A vaslui-i bíróság által alkalmazott szankció is azt igazolja, hogy meg akarják félemlíteni a politikai állásfoglalót, szögezte le Kincses Előd. /Kincses Előd ügyvéd: A véleménynyilvánítás szabadsága és a román igazságszolgáltatás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./"

Alapvetően megíratlan a romániai magyar irodalom története, állapította meg Bogdán László, ezt jelzi a Látó /Marosvásárhely/ folyóiratban elinduló vita is. Ha valaki mégis megírná, el kellene döntenie, kik számítanak egyáltalán erdélyi írónak. Azok, akik itt éltek? Akik itt születtek? Akiknek témáiban visszakísértenek az itteni élmények? Szembe kellene nézni például Ignácz Rózsa terjedelmes életművével is. A szerző igen fiatalon, színésznőként került Magyarországra, írni kezdett, s első regényei, a Trianon után felnövő erdélyi nemzedék problémáival foglalkozó Anyanyelve magyar? (1937), a vándorszínészek sanyarú sorsát felmutató, a Rézpénz (1938) s egy sor igen érdekes, az erdélyi sors fonákságaira hajazó írást is tartalmazó novelláskönyv (Levelek Erdélyből, 1939) után harmincegy esztendős, amikor egyik legfontosabb regénye, a Született Moldovában megjelenik. Ebben a csángók sorsát, a moldvai magyarság sanyarú helyzetét mutatta be. - A Rákosi-rendszerben Ignácz Rózsát nem adták ki. Fiókban maradó regénye, az 1950-es évek első felében írt megdöbbentő, A vádlott az idei könyvhét egyik eseménye volt. /Bogdán László: Perújrafelvétel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./