"Júl. 14-én megnyílt Korondon a Hazanéző irodalmi tábor, melyen magyarországi, felvidéki diákok mellett csíkszeredai és szovátai tanulók is részt vesznek. Ambrus Lajos, a Hazanéző című folyóirat főszerkesztője üdvözölte a fiatalokat, majd a Firtos Művelődési Egylet szavalói, valamint az egylet Antal Ibolya vezette Üvegharang vers- és énekmondó csoportja lépett fel. Júl. 15-én "Korondi napot" tartottak. Ambrus Lajos tartotta a lapbemutatót, Ráduly János néprajzi, népköltészeti gyűjtőmunkájáról szólt; Nagy Pál a székelyudvarhelyi humorista, Tomcsa Sándor pályáját és a szerkesztésében nemrég megjelent kötetét ismertette. Tófalvi Zoltán értékelte többek között a Korond című honismereti tankönyvet, majd a falu népművészetéről, szellemi potenciáljáról ejtett szót. /Hazanéző tábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./"

"Kádár Gyula Sepsiszentgyörgyön élő történész, a Történelmünk szerkesztője kifejtette véleményét a népszámlás eredményéről. A kilencvenes évek elején - amikor a hivatalos román statisztikai adatok mintegy 1,7 millió erdélyi magyarról beszéltek -, Kádár Gyula makacsul kitartott azon álláspontja mellett, hogy létszámunk több mint 2,5 millió. A Regio kisebbségi szemle 1992/3-as számában szembeszállt azzal az érveléssel, miszerint nincs különösebb jelentősége a lélekszám pontos ismeretének, mert úgymond mi akkor is létezni fogunk, ha a román statisztikák megszokott módszereivel százezrekkel kevesebbet fognak nyilvántartani. Kádár Gyula tíz évvel ezelőtt az 1910-es népszámlálási adatokat véve alapul jutott arra a következtetésre, hogy a romániai magyarság összlétszáma 2 millió 530 ezer fő. A román külügyminisztérium tíz évvel ezelőtti nyilatkozata is ezt támasztotta alá: "a romániai magyar kisebbség számszerűleg állandóan gyarapodott, az ország lakosságának demográfiai rátájával megegyező ütemben". A valóságban azonban nagyobb lehetett az asszimiláció. Van ugyanis etnikai beolvasztási kísérlet a többségi nemzet részéről. A nemzetiségek eltüntetése nyugat-kelet irányú. A határ menti magyar vármegyéket elrománosították, mondhatni a Partium elveszett, a magyar többségű megyéket felszámolták néhány évtized leforgása alatt. Egyedül a 800 ezres tömb, a Székelyföld maradt meg. És ennek felszámolása a következő cél. Ijesztő, hogy 2002-ben a székely főváros, Marosvásárhely magyar ajkú lakosságának aránya 50% alá esett... Szomorú, hogy a Maros megyei, magyar anyanyelvű iskolások 70%-a nem magyarul tanul! Háromszéken a rendőrség létszámát növelik, Sepsiszentgyörgyön csendőrkaszárnya épül. A vezető funkciók 70%-a román kézbe került: rendőrség, titkosszolgálat, vasút, törvényszék, a volt állami vállalatok élén ma már román nemzetiségűek állnak. Félelmet gerjeszt az ún. "jó munkahelyek" román kézbe kerülése. Az erdélyi magyarság létszáma Kádár szerint jelenleg is megközelíti a két milliót, de 1992-höz viszonyítva nagy számú, egyébként magyar anyanyelvű cigány vallja magát romának. "Ugyanakkor a Magyarországról érkező nemzetellenes gondolkodásmód Erdély-szerte negatívan befolyásolja a fiatal nemzedéket." A kétmilliós tömegből több százezren lehetnek azok, akik az asszimiláció útján vannak, nem vállalják magyarságukat. Tény és való, hogy a kilencvenes évek elején számolt népesség egyötöde elhagyta az országot, illetve feladta nemzetiségét. Egyetlen megoldás lehet: a megmaradt, 800 ezres tömb területi autonómiájának, átmenetileg pedig kulturális autonómia biztosítása. Magyar főtanfelügyelőségeket, teljesen önálló magyar iskolarendszert kell teremteni. Ha ez tíz-tizenöt éven belül nem valósul meg, akkor az erdélyi magyarság kiüríti egykori életterét, és belátható időn belül elvándorol - vallotta Kádár Gyula. /Kocsis Cecília: Az elnemzettelenítés következő célpontja: a Székelyföld - interjú Kádár Gyula volt történelem szakos tanfelügyelővel. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 19./"

"A szászrégeni Koós Ferenc Cserkészcsapat, valamint a vajdaszentiványi Horváth Károly Cserkészcsapat közösen szervez cserkésztábort júl. 22 és 27-e között Szalárdon. A mintegy 50 kis cserkész tábori életébe régeni öregcserkészek is bekapcsolódnak. /Cserkésznemzedékek együtt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./"

"Először osztanak diplomát júl. 20-án Székelyudvarhelyen azoknak a magyar fiataloknak, akik szülőföldjükön vettek részt nappali tagozatos, magyar nyelvű képzésben - tájékoztatta Bariné Turán Csilla, a végzős hallgatók oktatását folytató tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) szóvivője az MTI-t. A tanintézet jelenleg négy képzési helyen, Komárom-Esztergom megye székhelyén, a fővárosban, a már említett Székelyudvarhelyen és a csallóközi (Szlovákia) Dunaszerdahelyen kínál főiskolai továbbtanulási lehetőséget gazdálkodási és kereskedelmi szakon. A MÜTF a tatabányai és a székelyudvarhelyi önkormányzat együttműködésének keretében 1998-ban nyitotta meg erdélyi képzési központját. Most mintegy harminc magyar anyanyelvű erdélyi fiatal kap az Európai Unió által is elismert diplomát, s Kandikó József, a MÜTF főigazgatója és Bencsik János, Tatabánya polgármestere ajándékokkal is kedveskedik az első végzősöknek. /Diplomaosztás Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./"

"Paulovics László erdélyi származású grafikus és festőművész 38 erdélyi íróról készített grafikájából nyílt tárlat Budapesten, a Vármegye Galériában. A Németországban élő művész a XX. század meghatározó erdélyi íróegyéniségeiről, köztük Sütő Andrásról, Féja Gézáról, Beke Györgyről készített portrékat az elmúlt két évben. /Erdélyi íróportrék a Vármegye Galériában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./"

"Czine Mihály 1999-ben elhunyt, már nem vehette kezébe a 70. születésnapjára készült tisztelgő kötetet (In honorem Czine Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, szerk.: Görömbei András és Kenyeres Zoltán), hatalmas űrt hagyott maga után, a magyar irodalom határok nélküli terein. Nem örülhetett A kálvinizmus vonzásában című könyve megjelenésének sem, ugyancsak 1999-ben, amit a Kálvin János Kiadó juttatott el az olvasók asztalára, valamint a Kós Károly levelezése Czine Mihállyal című válogatásnak /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, 2000/, és nem lehetett része abban a kései elégtételben sem, hogy több mint három évtizeddel előbb megírt műve, A magyar irodalom a huszadik században című könyve 2001-ben végre napvilágot látott a Kortárs Kiadónál, egykori hűséges tanítványa és eszmetársa, N. Pál József szöveggondozásában. Végh Károly nemrég adta ki a Czine Mihály-monográfiát /Pro Literatura Alapítvány, Budapest, 2002/. Czine Mihály egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, kritikusként, különféle összejövetelek, találkozók hatásos előadójaként egyaránt elsőrendű feladatának tekintette a felvilágosító szolgálatot. Mélyen elkötelezett népi-nemzeti gyökerű tájékozódásában Ady és Móricz, Illyés Gyula és Németh László, Kós Károly és Tamási Áron volt az iránytű, a sorskérdések hivatott értelmezője. Kós Károllyal folytatott levelezése páratlan értékű dokumentáció a közelmúlt irodalmi viszonyait illetően. Czine Mihálynak Veress Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Áprilyről, Reményikről, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Horváth Istvánról, Balogh Edgárról, Kacsó Sándorról, Bözödiről, Sütő Andrásról, Dobos Lászlóról, Farkas Árpádról volt mindig tartalmas mondandója. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban elítélő állásfoglalást tett közzé a népi mozgalomról; a "kispolgári, harmadikutas nacionalizmus" vádját hangsúlyozva súlyos bírálattal illette Németh Lászlót, Illyést, Tamásit is. A Király Istvánék által megfogalmazott tézisekről vitát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, ahol jelen voltak ezúttal a korabeli kommunista hatalom ideológiai vezérei is, élükön Aczél Györggyel. Egyedül Czine Mihály fejtette ki ellenvéleményét. Az ellenvéleményének kifejtésén túl pedig nyíltan megkérdőjelezte a Nagy Imréék kivégzésének szükségességét. Ilyen nyílt kijelentést az akkori idők "elvtársai" mindig retorzióval büntettek. Czinénél ez nem jelentett börtönt, de tudományos, szakmai pályájának megtörését igen. 1958 után súlyos támadások érték, méltatlan mellőzések akadályozták Czine Mihály irodalomtörténészi, tanári pályájának alakulását. A huszadik századi magyar irodalom történetét tárgyaló munkáját a hatvanas évek végén készítette el Czine, azonban csak jóval később (1976-ban) s csak szerb-horvát nyelven láthatott napvilágot Újvidéken - jócskán megcsonkítva. Czine életművében kiemelkedő fejezet a határokon kívül élő magyarok iránti figyelme. Felejthetetlen vándorutakat tett az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai tájakon, baráti találkozásai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Újvidéken, Kassán élő pályatársakkal. 1972 októberében Czine az Írószövetség választmányi gyűlésén szenvedélyes hangon emelt szót az erdélyi magyar irodalom sokasodó gondjairól, a könyvkiadás területén mutatkozó hiányosságokról. Nem sokkal ezek után pedig Ilku Pál, az akkori művelődésügyi miniszter levélben kért tőle magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Czine 56 (!) oldalas levélben válaszolt az aggodalmaskodó miniszternek. Ez a levél mindezideig nem került nyilvánosságra; könyvében Végh Károly azonban idézett belőle. Czinét dékáni "fejmosásban" részesítették, a Rádióban szerepléseit letiltották (nem beszélhetett Sütő Andrásról sem), a Kossuth Klubban törölték a Tamási-estet, ahol ő tartott volna bevezetőt /Nagy Pál: Irodalmunk igehirdetője: Czine Mihály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./"

"Marosvásárhelyen júl. 20-án szervezték meg a magyar óvónők szakmai konferenciáját. A neves anyaországi és felvidéki szakemberek részvételével szervezett tanácskozás kezdeményezője a Játékkal, Mesével Nevelő Óvónők Egyesülete volt. A rendezvényen Kovács Júlia, az óvodákért felelős tanfelügyelő nyújtotta át Varga Erzsébet nyugalmazott óvónőnek Románia tisztikeresztjét, amelynek adományozásáról még Emil Constantinescu volt államfő döntött. A neves marosvásárhelyi pedagógus bábáskodott a tanító- és óvónőképző megszületésénél, és hosszú ideig az intézmény aligazgatója volt, s részt vett a kántor-tanítóképző főiskola megalakításánál is. A tanácskozáson Zilahy Kata, a játékkal, mesével történő óvodai nevelés programjának megalkotója az anyanyelv fontosságáról beszélt. Beszámolt arról is, hogy a Soproni Óvónőképző Főiskolán tanítják Sütő András művét, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat. - Devalválódott az erkölcs, s ma az emberek nem az elkárhozástól, hanem a pénztelenségtől félnek, miközben az egész felnőtt társadalom, s benne az iskola tekintélye is megcsappant, hangzott el a konferencián. Szlovákiában a magyar óvónőknek meg kell vívniuk mindennapi harcukat az önálló óvodák fennmaradásáért. /(bodolai): Játékkal, mesével. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./"

"Szentháromság falu fogadta vendégeit. Dr. Szabó Árpádot, Erdély unitárius püspökét népviseletbe öltözött dalos fiatalok fogadták a gyülekezeti háznál. Jelenleg itt tartják az istentiszteleteket, amíg elkészül a templom. Fellépett New York város Mount Vernon kerülete unitárius univerzalista felekezetének csoportja. Ott voltak a háromszéki Csiporkázó játszóház tanítói és a Marosszéki Kulturális Egyesület képviselői. Az egykori tanácsházban néprajzi szoba várta az érdeklődőket, itt kapott helyet a székelyszentistváni Sándor János faragómester tárlata. Az előcsarnokban megnyílt Veress Elza-Emőke marosvásárhelyi tanítónő cérnagrafika-kiállítása. Megérkeztek a Veress Kálmán táncoktató kezdeményezte Vándorcsizma Találkozóra a Nyárád menti és segesvári fiatalok. /Bölöni Domokos: Szentháromság: ima és dal a szabadban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./"

"Júl. 20-án harmadik alkalommal került sor Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népviselet- és hagyományőrző találkozóra a helyi Csalogány néptáncegyüttes és a római katolikus egyház szervezésében. Két évvel ezelőtt megtartották az első seregszemlét. A III. görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú- találkozó a megjelentek felvonulásával kezdődött. Az ökumenikus istentiszteletet után beszédet mondott többek között dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Szabó György Pál tiszteletbeli EMKE-elnök, a Gyöngykoszorú-mozgalom elindítója. Felléptek az erdőcsinádi, gernyeszegi, magyarói, marossárpataki, maros-szentkirályi, mezőpaniti, vajda-szentiványi, görgényszentimrei együttesek, valamint az üvegcsűri Csalogány néptáncegyüttes négy csoportja. /Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./"

"Júl. 19-én Aradon felbontották a Simándi Böszörményi Zoltán jeligés riportpályázatra beérkezett munkákhoz mellékelt, a szerzők személyi adatait tartalmazó zárt borítékokat. A zsűri döntése szerint az első a Haza jeligéjű munka (szerző Andó András, Arad), a második Vasparipa (Mózes László, Sepsiszentgyörgy), a harmadik a Kisherceg (Szőke Mária, Nagyvárad) került. Különdíjat kapott kilenc pályázó: Anonymus (Balta János, Arad), Arany-háromszög (Salamon Márton László, Kolozsvár), Balthazár (Simon Judit, Nagyvárad), Czumbil (Boros Ernő, Szatmárnémeti), Emelt fővel (Szucher Ervin, Marosvásárhely), Hollandus (Bálint Ferenc, Zilah), Rekviem (Szabó Katalin, Csíkszereda), Mitács (Sarány István, Csíkszereda), Viskikő (Sike Lajos, Szatmárnémeti). Valamennyi díjazott gyakorló újságíró. A díjátadásra júl. 27-én Aradon, a Jelen házban kerül sor. /Borítékbontás a Simándi Böszörményi Zoltán riportversenyben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./ "

"Trianon óta minden népszámlálás harangkongatás az erdélyi magyarság feje fölött, az elmúlt tíz év alatt csaknem kétszázezerrel csökkent a lélekszáma. Alig van visszhangja e rendkívül szomorú ténynek. A szászok - történelmi léptékkel mérve - pillanatok alatt tűntek el Erdélyből. Az 1910-es népszámlálás szerint, leszámítva a székelyföldi kisvárosokat, a "legmagyarabb" város Szatmárnémeti volt 94,9 százalék magyar és 2,8 százalék román nemzetiségű lakossal. Nagyvárad lakosságának 91,04 százaléka volt magyar, 5,6 pedig román nemzetiségű. Marosvásárhely: 89,3 százalék magyar, 6,7 román; Kolozsvár: 83,4 százalék magyar, 13,4 román. A két nagy szász városban a lakosság százalékos megoszlása a következő volt: Brassó: 34,7 magyar, 27,6 román, 26,2 német. Nagyszeben: 50,2 százalék német, 26,3 román, 21,6 magyar. A fogyás az első világháború után kezdődött, amikor (1924-ig) az összezsugorodott anyaország 197.035 menekültet fogadott be Erdélyből, 106.841-et a Felvidékről és 44.903-at a jugoszláv területekről. Összesen tehát 348.779 főt. Hiába jelent meg 1921-ben a szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó, a folyamatos kivándorlás tart napjainkban is. A két világháború között az erdélyi magyarság még tartotta magát, mivel fontos létfenntartó eszközök álltak rendelkezésére (magán- és közösségi tulajdonban). Kitartását bizonyítják az 1941-es népszámlálás adatai, amelyek a magyarság szempontjából a már említett városokban az 1910-es arányoknál is jobbak. Szatmárnémeti: 92,2 százalék magyar, 4,6 román; Nagyvárad: 92 százalék magyar, 5,2 román; Marosvásárhely: 94,5 százalék magyar, 3,9 román; Kolozsvár: 88,1 százalék magyar, 9,1 román. Az 1941-es népszámlálás Észak-Erdély összlakossága vonatkozásában a következő nemzetiségi összetételt állapította meg: 53,6 százalék magyar, 39,9 román, 3 százalék zsidó, 1,8 német. Tény, hogy az arányok alakulásába bizonyos mértékben beleszólt az 1940-ben elkezdődött magyar bevándorlás és román kivándorlás. A második világháború lezárása, a trianoni határok visszaállítása ismét fordított a migráció irányán. 1948 után az erdélyi magyarság anyagi bázisától megfosztva fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került. Jött számos régió etnikai arányainak megváltoztatása. Jelenleg Erdélyben 1.434.377 magyar él, 190.592 fővel kevesebben, mint 1992-ben. A legnagyobb székely városban, Marosvásárhelyen - először a történelem folyamán - kisebbségbe került a magyarság. Ez a kivándorlás nem jelzi az RMDSZ általános érdekvédelmi politikájának sikerét. Az erdélyi magyarság autonómiáját már nem is emlegeti az RMDSZ felső vezetése, pedig anélkül nem lesz szervezett, stabil magyar élet Erdélyben. Az erdélyi népességcsökkenés egyúttal a magyar(országi) nemzetpolitika csődjét is jelenti. A Határon Túli Magyarok Hivatala, a különböző szervezetek, alapítványok erőfeszítései ellenére a szülőföldön való megmaradás hangoztatása üres frázis maradt, mert annak feltételeit senki sem teremtette meg. /Németh János: Aki(k)ért a harang szól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./"

"Az idén első alkalommal a zenét, a táncot és a színházat ötvözte a több évtizedes múltra visszatekintő csíkszeredai Régizene Fesztivál. Először lépett fel a szlovákiai Ghymes együttes. Fellépett továbbá a csíkszeredai Harmónia Kórus és a Csíki Kamarazenekar, a virágénekeket előadó nagykárolyi Collegium, a marosvásárhelyi Cantuale Vokálkvartett, valamint a magyarországi Kecskés Együttes, Magyar hősök és szentek című műsorával. Bemutatta közös, Régi Magyar Táncok címet viselő produkcióját a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és a magyarországi Jánosi Együttes. /Kiss Edit: Zene, tánc és színház ötvözete. Véget ért a Régizene Fesztivál Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./"

"A tanárok közül ugyanis sokkal többen buktak el a megmérettetésen, mint a diákok. Maros megyében 600 címzetes, (tituláris) tanári állásra hirdettek versenyvizsgát, 957-en jelentkeztek. A tételeket Bukarestben állították össze, a dolgozatokat a különböző egyetemi központokban javították. Akárcsak az elmúlt esztendőben, a szakképzett pedagógusoknak mindössze a 10 százaléka érte el a címzetes tanári állás elfoglalásához szükséges hetesen felüli általánost. Az eredmény azért is megdöbbentő, mert a sikertelenül vizsgázó hallgatók között vannak olyanok, akik kilencen fölüli általánossal tavaly tették le a véglegesítő vizsgát, mások a legmagasabb tízes általánossal végezték az egyetemet, sőt egyesek a doktori cím elnyerésére készülnek. A tételeket a véglegesítő vizsga anyagából állították össze, amihez a jelentkezők még nem szerezték meg a kellő tapasztalatot. Annál is inkább mivel a tételek felerészben a módszertani ismeretek számonkérésére alapozódtak. Meglepő, hogy tavaly is hasonlóak voltak az eredmények, továbbra is maradt minden a régiben. Hozzá kell tenni, hogy a leendő címzetes szakemberek kifejezőkészségét, személyiségét, egyéb képességeit az idén sem vette számba senki. /(bodolai): Ki is vizsgázott le? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./"

"Marosvásárhelyen, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen júl. 23-án volt a Kommunikáció és Szociálpedagógia szakra felvételizők szóbeli vizsgája. A két meghirdetett 80 helyre valamivel több, mint kétszeres volt a túljelentkezés. /(g.i.): Felvételi hangulat a Sapientián. Kétszeres túljelentkezés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./"

"Eugen Nicolaescu, a Nemzeti Liberális Párt Maros megyei elnöke és Kiss Kálmán a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt elnöke több ízben is tárgyalt egymással, megállapították: "a lakosság legnagyobb problémája a szegénység és a korrupció", amely románt és magyart egyaránt érint. Elhatározták, hogy "szembeszegülnek a kormány elszegényítési politikájával" és együtt keresik a megoldást. Így az RMSZDP és az NLP megyei vezetése elhatározta, hogy közösen, "nemzetiségre, nemre, vallásra való tekintet nélkül" hozzásegítik a megye lakosságát a boldoguláshoz. Ebbéli igyekezetükben máris létrehoztak egy konzultatív bizottságot, amelynek feladata a két párt politikai, gazdasági álláspontjának a harmonizációja lesz, és a pártok 5-5 képviselője lesz az alapító tagja annak az egyesületnek, amely programokat dolgoz ki a mikrorégiós fejlesztésre. Az NLP országos vezetés még nem tud a dologról, ugyanis "alulról kezdték a szervezkedést". Kiss Kálmán kijelentette, hogy nem ért egyet az RMDSZ-nek az alkotmány 1. cikkelyére vonatkozó módosítási javaslatával, mert "egy 5% alatti kisebbség, nem követelheti, hogy multinacionális ország legyen Románia". /(m): Kéz a kézben kívánnak boldogítani. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./"

"Bolyai Farkas, a világhírű matematikus, Bolyai János édesapja a ma Szeben megyében található kis falu, Bólya szülötte. A kastély romos, siralmasabb állapotban van. Kápolnáját a gaz miatt már alig lehet megközelíteni. A ma 400 lelkes település katolikus plébániájának épületében júl. 21-én megnyitották az emlékszobát, mely a két Bolyai emlékét idézi. Bólyán mintegy 80 katolikus él. A faluban nincs magyar oktatás. A plébános kéthetente látogatja meg a falut, olyankor vasárnapi iskola keretében magyarul tanítja a gyermekeket. Távollétében a kántorasszony foglalkozik a gyermekekkel. Júl. 21-én, az emlékszoba-avatás előtt mintegy 50-60 tagú küldöttségünk részt vett a szentmisén. Vannak olyan bólyai katolikusok, akik már nem értik a magyar beszédet. A bólyai magyar gyerekek már nemigen boldogulnak a magyar szavak kisilabizálásával. Az emlékszoba avatására eljöttek többek között dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor /jeles matematikusok és Bolyai- kutatók/, Zsigmond Irma és Deé Nagy Anikó marosvásárhelyi könyvtárosok, kiknek szintén komoly szerepe volt az emlékszoba anyagának összegyűjtésében. /(Máthé Éva): Pusztuló Bolyai-emlékhelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"

"2000-ben a magyar kormány létrehozta a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatalt, hogy az ünnepségeket koordinálja. Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus kezdeményezésére, a Millenniumi Sokadalmak is bekerültek a Kormánybiztosi Hivatal által támogatott emlékünnepségek közé. A rendezvénysorozat olyan sikeres volt, hogy az évforduló elmúlt, de most is sikerült támogatást szerezni a sokadalmak folytatására. Erdélyben két alkalommal is Kolozsvár és Marosvásárhely volt a rendezvény házigazdája. Ebben az évben Sepsiszentgyörgy és Szamosújvár ad otthont ezeknek. Elsődlegesnek tartják, hogy a szórványban élő magyar hagyományőrző csoportokat mozgassák meg. A sokadalmak tapasztalatcserét is jelentenek a résztvevők számára. Legnagyobb sikernek a gyermekcsoportok örvendenek. Az idei sokadalomnak aug. 2-3. között Szamosújvár, azaz Kérőfürdő ad otthont. /Szabó Csaba: Újra tánc, vásár - sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ "

"A romániai magyar sajtó nagy része messzemenő szubjektivitással szolgálja az RMDSZ hatalmaskodóinak érdekeit, olvasható Kiss Kálmán, a Romániai Szabad Demokrata Párt elnöke nyilatkozatában. Az alkotmány 1-es cikkelyére vonatkozó RMDSZ- módosítási javaslattal kapcsolatban ugyanis ő nem beszélt pártja álláspontjáról, hanem kizárólag az RMDSZ 12 éves gazdasági, politikai ténykedésének eredményekénti masszív kivándorlási hullám jövőbe vetített sötét következményeiről, a romániai magyar lakosság akár 5% alá csökkenésének veszélyéről. Válasza arra utalt, hogy az RMDSZ amíg javasolgat, teljes erővel javaslatai megvalósítása ellen dolgozik. /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./ Szerkesztői megjegyzés: Kiss Kálmán a hivatkozott, "valósághűbb" Cuvantul liberre. A lap ezt írta: "Hogyan igényelheti az RMDSZ, hogy Románia soknemzetiségű állam legyen, midőn mi, magyarok (...) maholnap az RMDSZ politikája következtében oda jutottunk, hogy 5 százalékát jelentsük Románia népességének." A Népújságban megjelent idézet szerint "egy 5 százalék alatti kisebbség nem követelheti, hogy multinacionális ország legyen Románia." Értelmét tekintve a két tudósítás szóban forgó részlete egybecseng."

"Maros megyében magyar tagozaton 15 állást hirdettek meg az óvónők számára. A versenyvizsgán 72-en jelentek meg, és mindössze tízen érték el az állás betöltéséhez szükséges hetes általánost. Kovács Júlia, az óvónőkért felelős szakfelügyelő kifejtette: sokan idén végeztek, mások két-három éve, s olyanok is vannak, akik tavaly tettek a véglegesítő vizsgát. Az ő sikertelenségükön csodálkozom. A román tétel ugyanaz volt, mint a román tagozatra pályázó óvónőknek, holott különbséget kell tenni, mert a magyar óvónőknek más a feladatuk. /(bodolai): A helyeket nem sikerült betölteni. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./"

"Július 22-én nyílt meg Székelyudvarhelyen Vass Mária Magdolna székelyudvarhelyi képzőművész egyéni tárlata, textilmunkáival és festményeivel jelentkezett. A művész 1963-ban született Székelyudvarhelyen, de szülőfalujának Székelyvarságot tartja. Marosvásárhelyen, a Művészeti Líceum textil szakán tanult tovább, ahol 1982-ben érettségizett. Azóta Székelyudvarhelyen dolgozik. Eddig két egyéni tárlata volt Székelyudvarhelyen, és hét csoportos kiállításon vett részt. Nyert már országos második, harmadik díjat. /Fekete B. Zoltán: Székelyvarság vonzásában. A textil, a festmény varázsa. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 26./"

"Ádámostól 5 kilométerre, erdei környezetben második alkalommal szervezték meg a szórványtábort, az 50 gyermek jól érezte magát. A tábor célja a szórványban élő gyerekekkel való foglalkozás, a nyelvművelés, játékos tanulás és szórakozás volt. /Csíki Zita, Dicsőszentmárton: II. ádámosi szórványtábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./"

"Az 1990. márciusi véres események után a hatalom úgy látta, sürgősen talpra kell állítani a titkosszolgálatot, ez lett a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/. Most pedig júl. 25-én az SRI az országban első ízben (!) terrorista ellenes demonstrációját tartott, éppen Marosvásárhelyen. A bemutatón csak úgy hemzsegtek a nagyromániás, nemzeti egységpárti politikusok, szimpatizánsok. A nagy eseményre Radu Timofte, a SRI országos parancsnoka is leutazott. Az antiterrorista elhárítók büszkén jelentették, hogy az Államvédelmi Tanács és a SRI immár tanfolyamot is szervezett civileknek, amit több központi lap munkatársa is elvégzett. /Máthé Éva: Ha SRI... akkor Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./"

"Júl. 28-án, vasárnap kezdődnek a Nyárádszeredai Vásárnapok, ekkor nyílik meg a marosvásárhelyi Bandi Katalin textil-iparművészeti kiállítása. Az egyik napon a tábortűz mellett találkozhatnak az érdeklődők Ráduly János tanárral, néprajzi gyűjtővel. Megtartják a Nyárád Kistérség és a Nyárád Mente Kisrégió találkozóját is. /b.d.: Nyárádszeredai Vásárnapok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./"

"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Marosvásárhelyen a Petőfi-szobornál júl. 28-án az RMDSZ megyei és városi szervezete, valamint az EMKE rendezett bensőséges műsort. Gál Éva, az RMDSZ megyei szervezetének alelnöke üdvözölte a kisszámú egybegyűltet, majd Fodor Imre alpolgármester mondott ünnepi beszédet. Fogyatkozunk, s ezt csak gazdasági fellendüléssel és oktatással lehet megfékezni, erre kell felkészülnünk saját iskolarendszerünk kiépítésével is - hangoztatta az alpolgármester. Ezután jött a koszorúzás. /-vagy-: Emlékezés Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 29./"

"Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével készített interjút a Népújság főszerkesztője, Makkai János. Markó leszögezte: "azok, akik az RMDSZ mostani politikáját valamiért ellenzik, azok kínlódnak. Azzal kísérleteznek, hogy ezt az ellenkezésüket valamiféle elméleti skatulyákba gyömöszöljék." Markó most sem tudja, miért is állnak szemben az RMDSZ mostani vezetésével. Az RMDSZ nincs válságban, hanem nagyon jó pozíciója van a romániai belpolitikai életben. Nem árt, ha bírálják az RMDSZ-t, mondta nagylelkűen. Arra a kérdésre, hogy miért nem ment Tusnádra, el a szabadegyetemre, Markó válasza: írásos meghívót kapott, de arról semmit, hogy miről, kikkel vitáznak. Markó úgy látta, hogy a tusnádi rendezvény teljesen egyoldalúra sikeredett. A főszerkesztő "pártatlanul" megállapította, a tusnádi szabadegyetem kísértetiesen hasonlítani kezdett a Fidesz-fazonra. Markó: "Én ezt majmolásnak tartom. Az elmúlt négy évben sem voltam hajlandó átvenni sem a Fidesz- retorikát..." "...ugyanúgy nem fogom elfogadni a Magyar Szocialista Párttól, az SZDSZ-től, ha lesz egy sajátos retorikájuk, fogalomhasználatuk." A főszerkesztő idézte az egyik írót, aki a minap lezajlott MÁÉRT- értekezletből mindössze annyit vett észre, hogy Tőkés László nem volt ott. Markó válasza: "Azt gondolom, a Magyar Állandó Értekezleten a napi politikában dolgozó kollégáknak kell részt venni, és nem azoknak, akik már minden pillanatban kívül látszanak lenni akkor is, ha az RMDSZ-en belül vannak." "... amikor korábban Tőkés László részt vett az értekezleteken, bár az asztalon előtte is az állt a kartonlapon, hogy RMDSZ, minden alkalommal csúnyán ostorozta, leszidta az RMDSZ-t." Markó bátran kiállt Medgyessy mellett: "A magyar miniszterelnök megszólalása gyakorlatiasságáért figyelemre méltó. Nem szédült bele a nagyon tetszetős szimbolikus szférába, a státustörvényről annyit mondott, amennyit a mai helyzetben kellett. Ez azért biztató." Tőkés László önrevíziót sürget. Markó szerint ez "a püspök úrra is érvényes. Én még nem hallottam olyan megszólalását, amely arról szól, hogy hát Temesvártól Nagyváradig és Nagyváradtól Budapestig, ezen az úton, mit tett jól és mit rosszul. Nem hallottam olyan megszólalását, hogy ő vajon tévedett-e az elmúlt tizenkét esztendőben akkor, amikor embereket meg akart semmisíteni akár "Neptun" kapcsán, akár más viták kapcsán, s ebben a fizikai megsemmisítésen kívül minden mást el lehetett képzelni. Ő sűrűn beszél arról, hogy félre akarják állítani, de arról nem, hogy ő maga hány embert akart félreállítani." Markó szerint az "autonómia és annak különböző formái közös célt jelentenek mindnyájunk számára. Más kérdés, hogy ki milyen konkrét formában látta ezt megvalósíthatónak." /Makkai János: Nem sürgős alkotmányt módosítani. Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./"

"Árvizeket okoztak a bőséges esők Hargita megyében. A nagy mennyiségű csapadék miatt a Ditró patak kilépett medréből és elöntött mintegy hatszáz gazdaságot, nyolc kilométernyi községi utat teljesen tönkretett további öt kilométernyit pedig részben megrongált. Huszonöt hektárnyi kert víz alá került, az árvíz lerombolt ötven hidat, további negyvenet pedig megrongált. A Polgári Védelem dolgozói mintegy 800 millió lejre becsülik az árvíz okozta károk értékét. Az esők károkat okoztak Salamáson és Gyergyótölgyesen is, Gyimesfelsőlokon megrongálódtak a községi utak, a megduzzadt Békás folyó pedig elsodort egy hidat a Békási-szoros kijáratánál. /Árvíz Hargita megyében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./"

"Nemrég hazalátogatott szülővárosába a Nagyenyedről elszármazott, Magyarországon élő Holányi Julianna művésznő. A nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet. Kedvelt technikái az akvarell és a pasztell. Alkotásai számtalan országban, a világ összes kontinensén megtalálhatók. Több mint 100 csoportos és 41 egyéni kiállításon mutatta be képeit. Legutóbb Marosvásárhelyen állított ki a nyár elején. Torockói témájú képeket állított ki, mert Torockó nagyon közel áll a szívéhez. /Balog István: Erdély vonzása. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./"

"A Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség második alkalommal vállalta fel a karnagyképző tanfolyamot. Július 15-20. között, Marosvásárhelyen a Kárpát-medencei kórusvezetők tanfolyamára került sor. A felvidéki, kárpátaljai, anyaországi és erdélyi résztvevők a reneszánsz karirodalom stilisztikai kérdéseivel és hat reneszánsz kórusművel ismerkedhettek meg. A tanfolyam jelentősége, hogy magyar tanít magyart Erdélyben. Szükségesek a karnagyképző tanfolyamok, mert Erdélyben nincs magyar ének- zenetanárképzés. Az utolsó, Kolozsváron magyar tagozaton tanuló zenetanárok a 70-es években végeztek. /Orosz P. József: Kárpát-medencei karnagyok tanfolyama. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./"

"Budapesten, a Vigadó Galériában júliusban volt a Sóvidék festőjének, az 1972-ben, Marosvásárhelyen, mindössze 39 éves korában elhunyt Sükösd Ferencnek az emlékkiállítása. /(n): Sükösd Ferenc-emlékkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./"