Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1998. augusztus 3.
Nagyszeben RMDSZ-szervezete súlyos anyagi gondokkal küzd. Az 500 fős tagság zöme nem járul hozzá a tagsági díj fizetésével a költségekhez. A marosvásárhelyi RMDSZ 5. körzete sietett a segítségükre, 300 ezer lejes adománnyal járult hozzá a költségekhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./
1998. augusztus 6.
"Kötő József államtitkár kitűnő összefoglalót adott közre a magyar egyetem szükségességéről. A "kormánykoalíció pártjainak nincs kimunkált nemzetpolitikájuk, amely a szubszidiaritás elvére alapozva biztosítaná a nemzeti közösségek önkormányzatát". Románia nem teheti az egy nyelv egy kultúra gondolatát államépítő elvvé, amikor lakosságának 10,5 %-a nemzeti kisebbség. Nem bevándoroltakról van szó, hanem történelmileg állandó, meghatározott területen tömörülő és autonóm kultúrával rendelkező közösségekről van szó. Az és autonóm kultúrával rendelkező közösségek számára elengedhetetlen a saját önkormányzaton alapuló intézményrendszer. A soknemzetiségű államokban "a multikulturális modell olvasztótégely". Romániában "a multikulturális modell jogfosztó". Létkérdés tehát, hogy az állam kidolgozza kisebbségi kulturális politikáját és ne tegye azt koalíciós egyezségek függvényévé. - A multikulturális egyetem fő érve, hogy jelenleg 7 állami egyetemen, 21 fakultáson és 4 főiskolán 51 szakon adnak elő a kisebbség nyelvén. Ez imponálhat számszerűségében, azonban meg kell nézni, mi rejlik a számok mögött. A magyarság részaránya Románia lakosságából 7,1 %, az egyetem előtti oktatásban magyar nyelven az 1997/98-as tanévben 189 489-en tanulnak, ami mindössze 4,6 %-a a tanulók létszámának. Elgondolkoztató, hogy miközben elemi és líceumi fokon 121 250 tanuló tanul magyarul, addig líceumi fokon mindössze 29 200. Ezeken a fokokon az anyanyelvi oktatás leépülőben van. Ebből a közel 30 ezer tanulóból mindössze 10 739 tanul tovább felsőfokon, s közülük alig 4000-en anyanyelven. Gyakorlatilag anyanyelven tanárképzés folyik, a modern társadalmakban kulcsfontosságú ágazatokban - közgazdaságtan, mezőgazdaság, műszaki tudományok - nincs anyanyelvű képzés. Az egyetemi és főiskolai hálózat telepítésekor tekintettel kell lenni a fejlődési irányzatokra, amelyek a nyugat-európai oktatási rendszerekben jelen vannak. Előreláthatólag a harmadfokú képzés hamarosan tömegessé válik, számítani kell arra, hogy meghosszabbodik a tanulmányi idő, gyakoribbá válik a pályamódosítás. - A romániai magyar felsőoktatás központi kérdése az önálló állami magyar egyetem létrehozása. Az egyetem több mint diplomagyár, az egyetem szellemi centrum, amely biztosítja az értelmiség felnevelését. "A romániai magyar társadalom lefejezett társadalom értelmiség nélkül." Kolozsváron kell kiépíteni a román állam által fenntartott magyar tudományegyetemet. A magyar egyetemen az új magyar tanszékek felállításánál figyelni kell, hogy a pályaválasztások változnak. Jelentősen növekszik a közgazdaság, jog és informatika iránti érdeklődés, változatlan az orvosi, gyógyszerészeti, művészeti szakot, valamint a teológiai tanulmányok iránti vonzódás. Emiatt Kötő a következő karok beindítását javasolja: Természettudomány és Matematika, Bölcsészkar, Jog-, Közgazdaság- és Politikatudományok, Református Teológia-Didaktika, Római Katolikus Teológia-Didaktika, Képzőművészeti, Zeneművészeti, Műszaki Tudományok, Mezőgazdasági Tudományok, Orvostudományok. Az egyetem egy része Marosvásárhelyen lenne. Az oktatást és a kutatást összekapcsoló Humboldt típusú tudományegyetem köré telepíthető a regionális igényeket kielégítő főiskolai hálózat, valamint az egyetemek laza láncolata, amilyen a Sulyok István Református Egyetem vagy a tervezett marosvásárhelyi katolikus egyetem terve. /Kötő József: Multikulturalitás és nemzeti kultúra. A Bolyai Egyetem jövője. = A Hét (Bukarest), aug. 6./"
1998. augusztus 12.
Július végén minden felsőfokú oktatási intézetbe eljutott a tanügyminisztérium körlevele, mely szerint a kisebbségek nyelvén is lehet felvételizni. Ennek ellenére Kolozsváron az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nem lehet magyarul felvételizni. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ küldöttsége próbált utánajárni a rendelet érvényesítésének, de elutasították őket, Pascu rektor nem engedélyezte a magyar nyelvű felvételizést. Nincs idő arra, hogy a felvételi teszteket magyarra lefordítsák, mondta. A marosvásárhelyi egyetem magyar szakán használt teszteket nem fogadják el. /Kolozsváron nem lehet magyarul felvételizni az orvosira. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12. - a Szabadság (Kolozsvár) nyomán./
1998. augusztus 13.
A Népújság (Marosvásárhely) márc. 4-i számában Sütő András és Ábrahám Dezső írt a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány ügyéről, ebben egybehangzóan állították, hogy Szőcs Géza nem számolt el a kuratórium által kiutalt 13 millió forinttal. A felvett pénzek miatt 1993 nyarán, majd 1994-ben indult offenzíva Szőcs Géza ellen, aki minden alkalommal elmondta: egyrészt elszámolt a pénzzel, csak bizonylatait Ábrahám Dezső elsüllyesztette, másrészt elszámolási kötelezettsége nem volt a NTA-val szemben, csak a céladományt folyósító szervvel szemben. Szőcs Géza rámutatott a kampány lejárató jellegére. 1996 februárjában megfenyegették: ha nem lép vissza a jelöléstől, tönkreteszik. Az ügyet felkapta a román sajtó is, ami felveti a támadást megindítók felelősségét, írta dr. Borbély Zsolt Temesvárról. /Kacsa Magazin (Budapest), aug. 13./
1998. augusztus 14-20.
Aug. 11-én Marosvásárhelyen Angela Rosca, a köz-és magánterületet kezelő igazgatóság vezetője irányításával a főtéren megjelentek a közrendészet egyenruhásai, hogy felszámolják és elszállítsák az illegálisan elhelyezett újságstandokat. Fazakas Károly Csaba nem engedett a felszólításnak, kétségbeesetten fogta a pultot. Ekkor a közrendészet tagjai hátracsavarták a kezét, földre teperték, megbilincselték, egy autóba tuszkolták és elvitték. Mindezt video- és fényképfelvételek őrzik. Orvosi látlelet igazolja az erőszakot. Később Angela Rosca közölte az újságírókkal, hogy nem történt erőszak, rendet kell teremteni a főtéri újságárusításban. Az előzmény: a polgármesteri hivatal versenytárgyalást hirdetett, ez a magyarfaló helyi román lap, a Cuventul Liber 1997. dec. 31-i számának eldugott sarkában látott napvilágot. A második versenytárgyalás nem zajlott szabályszerűen, emiatt két cég /egyik a Difpres Car, melynek Fazakas Csaba a tulajdonosa/ beperelte a polgármesteri hivatalt. A tárgyalás előtt a polgármesteri hivatalnak nem volt joga egy peres ügyet erőszakosan megoldani. - Fazakas Csaba 1990-ben Marosvásárhelyen elsőként kezdte az újságterjesztést, fokozatosan hozta létre a 17 standból álló hálózatot, 20-25 embernek biztosított megélhetést. - Amikor ez az erőszakos eltávolítás történt, a városi tanács egyik tagja, Dumitru Pop törvénytelenül felépített egy benzinkutat, emellett másik két benzinkútja is illegálisan működik. - Kolcsár Sándort, a Maros megyei RMDSZ elnökét megdöbbentette az alkalmazott erőszak. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint össze kell hívni a helyi RMDSZ-frakciót. - A Difpress Car - amely az összes romániai magyar lapot terjesztette -, nehéz helyzetbe kerül. /Tófalvi Zoltán: Kommandósok az újságterjesztésben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18., Brassói Lapok (Brassó), aug. 14-20./
1998. augusztus 14-20.
Erdélyből 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált Wass Albert hamvait hazahozták. Az író végrendeletében meghagyta, hogy az egykori Helikon-írók marosvécsi parkjában temessék el. A marosvécsi kastély és park Kemény János báró tulajdona volt, melyet leszármazottai most visszakövetelnek. Wass Albert temetési szertartása aug. 10-én lett volna, azonban Kemény János utódai tiltakoztak, mondván, Kemény János emlékére árnyékot vetne egy impozánsabb emlékmű. A temetési szertartásra mintegy 3000 ember érkezett Marosvécsre. Végül kompromisszumos megoldás született, a temetés megtörtént. A kellemetlen vitát azonnal felfújta a román sajtó, mondván, így veszekszik a magyar nemesség elveszített vagyona miatt. A Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ augusztusban Mire a fák megnőnek című regénnyel kezdi a 18 kötetre tervezett Wass Albert-életmű sorozat kiadását. A múlt gyalázatos politikai ténykedéseinek irodalmi krónikája Nagy Irén csíkszentdomokosi szerző Védtelenül /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ című novelláskötete. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 14-20./
1998. augusztus 16.
A Gyulafehérvár-főegyházmegyei Caritas újabb intézménnyel gazdagodott: aug. 1-jén nyílt meg Nagyenyeden a Szociális Gondozó és Otthoni Betegápoló Központ, másodikként ennek az intézménytípusnak a sorában, hasonló működik Déván. A további készülő állomáshelyek: Szecseleváros, Szászrégen, Székelyudvarhely, tervezett központok: Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár. A központ feladata a betegápolás mellett az idősek, mozgáskorlátozottak, fogyatékosok gyógyszerrel való ellátása, vérnyomás stb. mérése, tolókocsikkal való ellátás, számlák kifizetése. A nagyenyedi központ megnyitásán részt vett dr. Jakubinyi György érsek mellett a német Caritas Konföderáció elnöke, Helmuth Puschmann prelátus is. /Joó Kristóf: Veled lenni gondjaidban. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 16./
1998. augusztus 18.
"Fehéregyházán a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület minden évben július utolsó vasárnapján emlékezik Petőfire. Idén júl. 26-án tartották meg az ünnepséget, melyen jelen volt Fehéregyháza testvérvárosának, Kiskunfélegyházának küldöttsége, de eljöttek Kecskemét, Barót, Székelyudvarhely, valamint az RMDSZ és az EMKE képviselői is. Gábor Dénes, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet. Petőfi Erdélyt választotta, élete utolsó napján ugyanis feleségének azt írta, hogy Sepsiszentgyörgyöt kinézte lakhelyül. "Minket választott Petőfi", hangzott el Markó beszédében. "Minket, erdélyi magyarokat. Hiszen Petőfi Sándor megfutamodhatott volna, menekülhetett volna, neki nem volt kötelessége abban a csatában jelen lenni, s ezzel a választással utódokat is választott magának: mi vagyunk az őrzői, a legfőbb letéteményesei Petőfi Sándor emlékének és emlékhelyének." Petőfire emlékezett Dávid Gyula, az EMKE elnöke és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, aki kifejtette, hogy a Németh László-i "minőség forradalmának" végbe kell mennie Erdélyben is, a tehetséggondozásban, hogy felváltsa a trianoni tragédiát követő önpusztítást, amelynek következtében "fogyunk, beolvadunk, szórványosodunk és széledünk". Két kiadvány is köszöntötte az eseményt: megjelent Petőfi Sándor Összes műveinek kétkötetes kiadása a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis Kiadó közös gondozásában, ez egyébként a Romániában kiadott harmadik Petőfi-összes. A Fehéregyházi emlékeztető című füzet pedig előkészíti a jövő esztendei nagy ünnepséget. /Balázsi Ildikó: Fehéregyháza. . "Minket választott Petőfi Sándor!". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./"
1998. augusztus 18.
Az utóbbi években keveset hallani a Romániai Magyar Kisgazdapártról, pedig az évtized elején aktívan kivették részüket a magyar politikai mozgolódásból, főleg azóta lemondott országos elnökük révén. Vajda Sándor, az RMKGP választmányi tagja pártja elnökségének megbízásából nyilatkozott a lapnak. Az RMKGP 1990. jan. 16-ától hivatalosan bejegyzett pártként működik, jelenleg 3000 tagjuk van. Hamarosan kongresszust fog tartani az RMKGP. Irányadónak tartják a párt 1992 májusában Marosvásárhelyen megtartott kongresszusán elfogadott programját. A program a romániai magyarság kollektív jogaiért való küzdelmet is elsőrendű feladatként jelölte meg. Elek Barna képviselő az RMKGP jelöltjeként került a parlamentbe, azóta is a mezőgazdasági szakbizottságban tevékenykedik. Az RMKGP-nek jó kapcsolata van a magyarországi Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párttal, akik önzetlenül segítik őket. Az RMDSZ-platformok közül az RMKGP-nek az Erdélyi Magyar Kezdeményezéssel alakult ki jó kapcsolata. /Szentgyörgyi László: Csendes építkezés vagy lassú kimúlás? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./ A lemondott országos elnök: Mihályi József.
1998. augusztus 22-23.
Az RMDSZ oktatási főosztályának székhelyén, Kolozsváron tartotta aug. 11-én munkamegbeszélését a Felsőoktatási Tanács az önálló magyar egyetem újraindításával kapcsolatos kérdésekről, ugyanakkor javaslatokat dolgoztak ki az egyetem létrehozását előkészítő kormánybizottság számára. A tanács munkájáról Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke számolt be az Udvarhelyi Híradóban. A Felsőoktatási Tanács tagjai: Szilágyi Pál a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, Tonk Sándor egyetemi tanár, Horváth Andor egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöke, dr. Jung János a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet képviselője, Geréb Zsolt, a teológiai intézetek képviselője, Pusztai Kálmán, a kolozsvári Műszaki Intézet professzora, Kovács Béla /Sulyok István Református Főiskola/, Jakab Sámuel, a kihelyezett tagozatok képviselője/. A stratégia egyértelmű, a cél az önálló magyar egyetem. Az önálló magyar egyetemen tíz kar fog működni: természettudomány és matematika, bölcsészkar, jog-, közgazdaság- és politikatudományok, református teológia, római katolikus teológia, művészeti, zeneművészeti, műszaki tudományok, mezőgazdasági tudományok, orvosi és gyógyszerészeti kar. /Ismét lesz magyar egyetem! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22-23., az Udvarhelyi Híradó nyomán/
1998. augusztus 27.
"Máthé Éva cikkében visszatért a Határon Túli Magyarok Hivatala által szervezett hajóútra. A határon túlról érkezett magyar lapok főszerkesztőit egyetlen államtitkár fogadta, Németh Zsolt, ironikusan hozzátette, "ott volt még a Megnevezett. Szabó Tibor. Aki állítólag a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöki posztjának várományosa. Szakmája ehhez a beosztáshoz, ugyanis... meteorológus. Valóban e területen csakis némileg bizonytalan prognózisokba lehet bocsátkozni." /Máthé Éva újságíró, Marosvásárhely: Nem szállunk ki a hajóból! = Magyar Hírlap, aug. 27./"
1998. augusztus 29-30.
Tokay György kisebbségi miniszter elmondta, hogy szept. 1-én tartja első ülését magyar nyelvű állami egyetem létrehozásának módozatait tanulmányozó bizottság. A kormány aug. 27-i ülésén a rendelkezésére álló költségvetési tartalékalapból 500 millió lejt hagyott jóvá a bizottság működésének pénzügyi fedezetére. A bizottság konszenzusos alapon próbál kidolgozni egy tervezetet. A bizottság 12 tagjából hat magyar, hat román. Az elnök Tokay György, a további magyar tagok: Kötő József oktatási államtitkár, Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, Horváth Andor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára, Pusztai Kálmán, a kolozsvári műszaki egyetem tanára, Jung János, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem /Marosvásárhely/ tanára. /Tokay György az állami magyar egyetem ügyében illetékes bizottságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29-30./
1998. augusztus 31.
Aug. 28-án Fortyogófürdőn, a lovasközpontban, az Incitato üdülőközpont parkjában felavatták Miholcsa József /Marosvásárhely/ szobrászművész Szent György-szobrát. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./
1998. szeptember 1.
A központi költségvetésből Maros megyének kiutalt összegek országos szinten igen kevésnek minősíthető. Virág György, a Maros Megyei Tanács alelnöke szerint ennek két oka van: az 1992-es helyhatósági választások következtében a Maros Megyei Tanács a helyi politikai erőviszonyok okozta "patt-helyzet" miatt nagyon későn, csak 1993 februárjában alakult meg, így a tanács a már leosztott központi költségvetés megmaradt összegeiből gazdálkodhatott. A második ok egyszerűen az, hogy Marosvásárhely polgármestere magyar. Az alelnök úgy véli: a kényszeregyensúly megteremtése érdekében lett a megyei tanács elnöke román nemzetiségű. Kényes helyzet alakult ki a megyei tanácsban, mert "a mai napig bizalmatlanul, gyanakvással fogadnak bármely olyan javaslatot, ami RMDSZ-oldalról fogalmazódik meg". A megyei prefektusok többsége úgy viselkedik, mint a hajdani első titkárok. A jelenlegi hatalom is központosító jellegű, a parasztpárti prefektusok lemondással fenyegetőznek, ha nem ruházzák fel őket szélesebb hatáskörrel. /Szentgyörgyi László: Kényszeregyensúly és hátrányos megkülönböztetés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 1./
1998. szeptember 8.
Szept. 6-án Koltón ünnepélyesen felavatták Petőfi Sándor és Szendrey Júlia tiszteletére emelt szobrot, Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész alkotását, amely Petőfi Sándor és Szendrey Júlia koltói mézesheteit idézi, a padon ülő házaspárt ábrázolja. Ferencz Tiborné szolnoki nyugdíjas vetette fel a gondolatot, országos gyűjtést kezdeményezett a költségek fedezésére. A szobrot Ferencz Tiborné és Pogány Gábor Benő adta át a koltói református közösségnek. Az ünnepségen jelen voltak egyházi személyek, a Máltai Szeretetszolgálat képviselői, a helybeli és környékbeli RMDSZ-szervezetek, az EMKE és a Magyarok Világszövetségének küldöttei is. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
1998. szeptember 8.
Új hetilap látott napvilágot, néhány próbaszám után aug. 21-én jelent meg az első "hivatalos" száma a 16 oldalas Udvarhely Szék /Székelyudvarhely/ hetilapnak, az Impar Kft. gondozásában. Molnos Zoltán, Szőke László, Majla Sándor, Fosztó Zoltán és Majorossy Géza az ismertebb közreműködők. Ugyancsak újdonság az Elit Magazin /Marosvásárhely/ "független, kéthetenként megjelenő közéleti lap", bulvárlap, jellemzi az új lapokat ismertető D. L. /Dénes László/. Suba Júlia a főszerkesztő, a munkatársi gárdából a költő Vitus K. György neve ismert. Ötödik évfolyamába lépett a Tabu Magazin /Marosvásárhely/. /D. L. /Dénes László/: Nő a fű a sajtóprérin. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 8./
1998. szeptember 9.
Újból elhalasztották a csereháti ügy tárgyalását. A szeptember 8-i tárgyaláson nem jelent meg az AGROPOD mezőgazdasági vállalat képviselője, aki személye és az udvarhelyi önkormányzat között lezajlott területcseréről tanúskodott volna. A halasztás másik oka az volt, hogy az idézésről sem érkezett vissza a másodpéldány. A tárgyalást így szeptember 22-re halasztották. Az Adevarul előre megfontolt szándékot lát abban, hogy az idézés nem ért el időben a címzetthez, abszurdnak és furcsának nevezvén ezt. A szélsőséges cikk szerzője jogászhoz illő ügyességgel bizonyítja be, hogy az önkormányzat nem lehetett tulajdonosa annak a területnek, amelyre az árvaház épült, ugyanakkor az udvarhelyi önkormányzat árvaház ellen irányuló érveit "ostobaságnak" címezi. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./
1998. szeptember 9.
Máthé Éva marosvásárhelyi újságíró rendszeresen publikál a Magyar Hírlapban. Mostani cikkében felvázolta, hogyan látja ő az RMDSZ-en belüli vitát. Úgy, ahogyan a Magyar Hírlapban megjelenő értékeléseknél szokásos, amelyek mindig Tőkés Lászlót támadják. Máthé Éva véleménye bántó: "annak, ami most az RMDSZ-ben most történik, sokkal inkább hiúság - meg némi irigység - a fő mozgatórugója." 1990-ben úgy tűnt, hogy Tőkés László az erdélyi magyarság koronázatlan fejedelme. Azonban idővel elhalványult Tőkés László dicsősége. A hiúság vására nélküle is népes. A fő motívum adott: melyik csoportosulás lesz képes kicsikarni a hatalomtól az önálló állami magyar egyetemet. A román kormány egyik csoportosulással sem hajlandó kompromisszumot kötni, Máthé Éva szerint ez "alighanem megkérdőjelezi az RMDSZ-en belüli viszályok értelmét." Az újságírónő úgy látja, hogy a magyarországi kormányváltás olajat öntött a tűzre és szerinte a "hiúságra visszavezethető hatalmi harc állomásainak egyike lehet az Alsócsernátonban hamarosan sorra kerülő Székelyföldi Fórum is". A marosvásárhelyi publicista is elismeri a magyar egyetem rendkívüli fontosságát, azt is, hogy az csak Kolozsváron lehet. "Alsócsernátonban már arról is érdemes lesz eszmét cserélni, mi lesz azután, ha az RMDSZ kilép a kormányból." Sajnos "túl kevés azon erdélyi fiatal politikusok száma, akik képesek az újfajta politizálási mód kidolgozására". /Máthé Éva: Kolozsvár után, Alsócsernáton előtt. = Magyar Hírlap, szept. 9./
1998. szeptember 12.
Szept. 12-én Alsócsernátonban mintegy 2000-en /a Romániai Magyar Szó szerint 1200-an/ gyűltek össze Erdély úgyszólván majd minden övezetéből, Tőkés László ismert kezdeményezésére, az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés szervezésében. Nagyon sok újságíró érkezett Budapestről, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról és máshonnan. A fórum szabadtéri ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen igét hirdetett Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád erdélyi magyar evangélikus püspök, majd Czirják Árpád kolozsvári római katolikus érseki helynök szólt a megjelentekhez. Jakubinyi György erdélyi érsek nem jött el, "egységlazításnak" minősítve a fórumot. Ott volt többek között Orbán Árpád a Kovászna megyei és Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke, számos külföldi vendég mellett. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy erőt gyűjteni, hitet erősíteni sereglettek Háromszékre. "Bukarest gyűléstermeinek balkáni csűrés-csavarásából és parlamenti üléseinek ellenséges szózuhatagától eltávolodva, valamint a kicsire nem adó nemzetközi nagypolitika elidegenítő hatása alól kivonva magunkat, azért jöttünk ide, hogy ismét magunkra találjunk" - hangsúlyozta Tőkés László, majd hozzátette: az 1848-as agyagfalvi népgyűlés éppen 150 éves évfordulóján ideje ismét számba venni azt, hogy valójában mit akar a romániai magyar nemzeti közösség. Tőkés László úgy látja, hogy a képviselet eltávolodott azoktól, akiket képvisel. Hol van már a Kolozsvári Nyilatkozat? - kérdezte, utalva a magyar képviselők 1992-es nyilatkozatára. Vissza kell térni a szövetség eredeti programjához, s különösképpen a tagsághoz, hangsúlyozta. Király Károly a között a történelmi egyházak fontosságát hangsúlyozta, amelynek mindig is közösségmegtartó szerep adatott. Határozottan fellépett az egységbontás gondolata ellen, jelezve: az alsócsernátoni fórumnak ilyen szándékai nincsenek. Király Károly felhívást olvasott fel magyarul és románul az együttélő két nemzet jellegzetes erdélyi megbékéléséről. Ehhez azonban a román állampolitikai gyakorlat gyökeres váltására van szükség, mert az eddigi sorozatosan figyelmen kívül hagyja Erdély Európa kultúrköréhez való tartozását, az erdélyi népek hagyományait. Ennek következtében megbomlott az egyensúly. Király Károly a koszovóihoz hasonló események elkerülése érdekében szükségesnek tartja egy állandó EBESZ-megfigyelő képviselet létrehozását Romániában. Az autonómia-igényről dr. Csapó József szenátor beszélt. Nem vagyunk jöttmentek, bevándorlók, vendégmunkások, ezért nem fogadhatjuk el a kisebbségi minősítést sem, jelentette ki. A regionális autonómia nemzetközi jogászok által pontosan körülírt, elismert önrendelkezési jog, amitől ma már a román hatóságok sem tekinthetnek el. A beszélő elmondotta: azzal vádolnak, hogy ez a követelés sehol a világon nincs. Ez nem igaz! Alkotmány által elismert autonómia működik Európa számos országában! 1997-ben az Európa Tanács jóváhagyta az Európai Állampolgársági Egyezményt, amelyik elismeri a kettes és többségi állampolgárságot. Ennek előírásai jó kiinduló pontot jelentenek a romániai magyar nemzeti közösség integrációs gondjainak orvoslásához. Kónya Hamar Sándor képviselő az állami magyar egyetem újraindításának szükségességét hangsúlyozta. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága /VET/ elnöke elmondta, a világ magyarságának vigyázó szeme ma Alsócsernáton polgári fórumának történéseit figyeli. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az egyre kilátástalanabb erdélyi sorsról szólt, a megélhetési gondokról. Szász Jenő a fórum támogatását kérte a csereháti ügyben, ahol köztudottan jól szervezett, betelepítési merénylet készül Udvarhely polgárai ellen. A csíki RMDSZ-szervezet nevében Bíró Albin, a gyergyói szervezet képviseletében dr. Fülöp László, Marosvásárhelyről Kincses Előd, Kolozsvárról Gyémánt Mihály érvelt az RMDSZ megújulásának szükségessége mellett. Toró T. Tibor a Temes megyei szövetség, illetve a Reform platform, Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szervezet megújító törekvéseire hívta fel a figyelmet. A jelenlévők elfogadták a programnyilatkozatot, amely az európai integráció, a közösségi autonómia, a kettős állampolgárság, a kolozsvári magyar egyetem igényeit, a fórum tanulságait fogalmazta meg. Elfogadtak több állásfoglalást, határozatot, felhívást is az erdélyi magyar lakosságot érintő, foglalkoztató kérdésekről, gondokról. A fórumot követő sajtóértekezleten az újságírók az autonómia megvalósításának mikéntjéről érdeklődtek. Dr. Csapó József kiemelte: alkalmazásuk csakis törvényes úton, a parlament döntése nyomán képzelhető el. Tőkés Lászlót meglepte az, hogy Markó Béla nem jött el Csernátonba, s megerősítették az is, hogy a fórum állásfoglalásai az RMDSZ választott szerveinek döntése nyomán kaphatnak csak legitimitást, a dokumentumok a fórumon megjelentek álláspontját rögzítik. A Programnyilatkozat mellett az alábbi dokumentumokat fogadta el: - Határozat a kettős állampolgárságról, - Határozat a kolozsvári állami magyar egyetemről, - Határozat Székelyföld autonómiájáról, - Határozat az egyházi, közösségi és személyi magánjavak visszaszolgáltatásáról, - Tiltakozás a székelyföldi militarizálás, a csereháti hatalmi beavatkozás, a másodrendű állampolgárként való kezelés és a sajtó, a politikum magyarellenessége miatt. /Makkay József: Magyar egyetemet, az elkobzott javak visszaadását, önrendelkezést! Alsócsernátonban új RMDSZ-egységet kértek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14., Székelyföldi Fórum Háromszéken. Csernáton üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Szilágyi Aladár 1500-ra becsülte a megjelentek számát. Tőkés László megnyitójában ismertette a Székelyföldi Fórum alapvető célkitűzéseit, valamint a rendezvény ellenzőinek és pártolóinak megnyilvánulásait. Idézte többek között Csetri Elek kolozsvári történészt, aki szerint "időszerű az RMDSZ megújulása... az eddig folytatott halogató és megalkuvó módon taktikázó politikának véget kell vetni szervezetünk életében." Tőkés László kifejtette, hogy Alsócsernátonba kellett jönni, a nép közé. "A helyes és hatékony politizálás és cselekvés új útjait kell keresni." A Székelyföldi Fórum előadói, Király Károly, Csapó I. József, Kónya Hamar Sándor, Patrubány Miklós és Szász Jenő a romániai magyarság - és különös hangsúllyal - a székelység megoldásra váró problémáit taglalták. Az elfogadott Programnyilatkozat 17 pontban foglalta össze a megfogalmazódott célkitűzéseket. A kettős állampolgárságról szóló határozat felkérte a magyar kormányt, hogy teremtsen törvényes keretet a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyeréséhez. /Szilágyi Aladár: Székelyföldi Fórum. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 14./ Részlet a Székelyföldi Fórum Felhívásából: "Olyan államban szeretnénk élni, amelyben nem csak a fővárosban dőlnek el sorsunk meghatározó kérdései, hanem olyan választott vezetők ítélkeznek ügyeinkről, akik sorainkból valók és megértik életünket. Nem azért dolgozunk és fizetünk adót, hogy a fővárosban ülő hivatalnokok előbb gondosan begyűjtsék, majd máshová osszák pénzünket, netán a korrupció feneketlen zsákjába kerüljön adónk. Azt kívánjuk, hogy a munkánk által megtermelt hasznon falunkban, városunkban, megyénkben, a mi vidékünkön, Erdélyben kerüljön felhasználásra." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ A Brassói Lapokban Balázs János a Székelyföldi Fórumról elmarasztaló tudósítást írt, Tőkés-csoportról beszélt és kifejtette, hogy a háromszéki falvak többsége nem jelent meg. "Feltűnő volt az RMDSZ országos vezetőinek távolmaradása." Tőkés Lászlótól nem idegen a taktikázás. A fórum után sem világosabb, hogy ők mit is akarnak, fejezte be beszámolóját Balázs János. /Balázs János: Az igazság, kérdőjellel. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./
1998. szeptember 13.
Szept. 13-án, 78 éves korában elhunyt Marosi Péter szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész. Az Utunk /Kolozsvár/ szerkesztőjeként évtizedeken át szervezte az erdélyi magyar irodalmat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./ Marosi Péter /Marosvásárhely, 1920. jún. 15. - Kolozsvár, 1998. szept. 13./
1998. szeptember 15.
A házszabály értelmében a képviselőházban a sürgősségi kormányrendeletet kötelezően gyorsított eljárással, 48 órán belül kell a képviselőknek megtenni módosító javaslataikat és ezt követően három napon belül a szakbizottságnak véglegesítenie kell a jelentést. Ennek ellenére - saját házszabályát figyelmen kívül hagyva - hét hónapja ül az oktatási kormányrendeleten az oktatási bizottság. A házbizottság egyetlen esetben sem figyelmeztetett a mulasztásra. Mindezek miatt szükséges volt az, hogy az RMDSZ szept. 30-ig adjon időt a döntéshozatalra, magyarázta Asztalos Ferenc, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke. A koalíciós pártelnökök még mindig nem beszélnek önálló magyar egyetemről. Asztalos politikai cinizmusnak nevezte azt a módosítást, hogy állami költségvetésből nem engedélyeznek önálló magyar egyetemet, ugyanakkor magánerőből megengedik ezt. A koalíciós partnerek az időhúzásra törekednek, így Diaconaescu Brassóban létesítendő magyar egyetemről beszélt /senkivel sem konzultálva/, más Marosvásárhelyen multikulturális egyetem javaslatát vetette fel. Céljuk: megfoghatatlanná tenni a valamikori egyértelmű ígéretet. Nemzetállamban gondolkodnak, ebben nincs helye a kisebbségnek. Jól tudják, ha egy közösséget sikerül megfosztani szellemi elitjétől, akkor manipulálható tömeggé válik. Szükség van a magyar kormány segítségére. Az új magyar kormány beiktatása óta több egyértelmű politikai üzenet érkezett: az egyetemalapításban "támogatnak bennünket". /Rostás Szabolcs: Akkor is, azért is! Beszélgetés Asztalos Ferenccel, a képviselőház oktatási bizottságának alelnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 15./
1998. szeptember 16.
Markó Béla kudarcnak minősítette az Alsócsernátonban lezajlott székelyföldi fórumot. Tény, hogy úgy tűnik, a rendezvénynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, állapította meg cikkében Makkai János. Akkor is, ha - mint várható volt - a román nyelvű médiák gyakorlottan találtak rá azokra a félmondatokra, tétova hangsúlyokra, amelyekkel Tőkés László "szélsőségességét" vélték igazolhatónak. Makkai arra volt kíváncsi, hogy a fórum milyen új gondolatokkal tágítja a magyar közösségen belüli közgondolkozás horizontját. Szerinte ezt meg sem kísérelték. A visszafogottság magyarázata talán az, hogy a fórum megszervezéséből és lebonyolításából Tőkés László mellett vezető szerepet vállalók mondhatni egytől-egyig ott voltak vagy vannak a politika élvonalában. Dr. Csapó József szenátor és a fórumon aktív képviselők sem álltak elő eredeti gondolattal a szervezet belső megújulása vagy a politikai vonalvezetés dolgában. Katona Ádám ingerült türelmetlenséggel tett egy megállapítást: a "radikálisok" mindig tapsot aratnak föllépésükkel, s aztán mégsem történik semmi. Makkai szerint a rendezvény céltévesztését a szerepzavarok is tetézték. Egyesek a területi, vagy egyenesen a megyei RMDSZ szervezetek nevében szólaltak fel, noha Tőkés László jelezte: Alsócsernátonban mindenki a maga nevében és nem valamely testület által hitelesített mandátum birtokában nyilatkozik meg. /Makkai János: A megújulás elmarad. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./
1998. szeptember 19.
Mihai Grigoriu felidézte a Bolyai Egyetem felszámolásának történetét. Visszapillantott az 1945-ös kezdethez. Mihály király aláírta a 407-es törvényrendeletet, amely kimondta: "Kolozsváron 1945. július 1-jei hatállyal magyar előadási nyelvű egyetemet állítanak fel, amely négy karral. irodalom és bölcsészeti, jog- és közgazdasági, természettudományi, valamint orvosi karral fog működni. Az intézmény megkapja a kolozsvári Regina Maria Líceum épületét." Az egyetemet későbbi rendelettel nevezték el Bolyai Egyetemnek. - Az 1956-os magyar forradalom utáni megtorlások után megindult a magyar intézmények elleni támadás. 1958. január 7-én meghalt Petru Groza, akit a közvélemény a magyar egyetem megalapítójaként tartott számon. 1958 júliusában kivonták a szovjet csapatokat Romániából. 1958 februárjában magyar párt- és kormánydelegáció járt Romániában, Kádár János és Kállai Gyula nyíltan megdicsérte Románia nemzetiségi politikáját. Kállai Gyula Marosvásárhelyen kijelentette: "Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területigényünk nincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje és népe, hogy azon felépítse a maga szocialista hazáját." Ebből a román pártvezetés arra következtetett, hogy Budapest levette kezét az erdélyi magyarokról. - 1959. február 28-a és március 5-e között egymást követő gyűléseken győzködték Kolozsváron a tanárokat és a hallgatókat az egyesítés helyességéről. A megbeszéléseken Bukarestből jelen volt Nicolae Ceausescu és Ion Iliescu, a Diákegyesületek Szövetsége Országos Tanácsának elnöke is. Ennek érdekében befolyásos tanárokat szólítottak fel beszédek tartására. Szabédi Lászlónak 1958. február 28-án kellett felszólalnia. Beszédét nem tartotta megfelelőnek Ceausescu, aki durván közbekiáltott, ezért később Szabédinak önkritikát kellett gyakorolnia. A két egyetem egyesítése után Kállai Gyula Bukarestbe utazott, hogy tájékoztatást kérjen a történtekről. A megbeszélésékről 87 oldalas, gyorsírással készült román feljegyzés maradt meg. Ebből közöl részleteket Mihai Grigoriu. 1958. július 16-án Kállai Gyula kifejtette: a két egyetem egyesítését a magyar párt "az önök belső ügyének tekinti". "A cél, amelyet a két egyetem egyesítésével akarnak elérni, helyes." Kállai mentegetőzve magyarázkodott, hogy Magyarországon léteznek reakciós, nacionalista elemek. Azt kérte, hogy a jövőben a magyar kisebbség kérdéseiben a magyar pártvezetés kapjon tájékoztatást. A tárgyaláson jelen levő Ceausescu megmagyarázta Kállainak, hogy a marxi-lenini tanítás szerint jártak el. A magyar és román diákok örömnyilvánítással fogadták az egyesítést. /Mihai Grigoriu: Fájdalmas kérdések. A Bolyai Egyetem "felszámolásának" történetéből. = Magyar Nemzet, szept. 19./ Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett.
1998. szeptember 21.
Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának marosvásárhelyi zárt ülésén a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) kormányból való kilépésre vonatkozó döntése során előálló új politikai helyzetet, a szeptember 30-ig hátramaradt két hét feladatait, illetve a kilépést követő cselekvési program módozatait vitatta meg - nyilatkozta Takács Csaba ügyvezető elnök. Szerinte óriásit tévednek azok, akik bíznak abban, hogy Nyugat vagy még Magyarország rohanni fog a romániai magyarság érdekeinek támogatására. Takács szerint felelőtlen szemlélet elhitetni az emberekkel azt, hogy attól lesz jobb az élet, ha kilépnek a kormányból. - Ez legalább olyan felelőtlenség, mint elhitetni azt, hogy csak azért kapunk vagy nem kettős állampolgárságot, mert az RMDSZ kéri vagy nem. Hangsúlyozta, hogy először mindenki végezzen önvizsgálatot, és csak aztán hirdesse meg az RMDSZ megújulását. /Zárt TEKT-ülés Marosvásárhelyen. Az ügyvezető elnök bízik abban, hogy az RMDSZ vissza tud térni önmagához. Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
1998. szeptember 22.
Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke erdélyi körútja első állomásaként szeptember 19-én kétnapos látogatásra érkezett Marosvásárhelyre, az RMDSZ meghívására. A Bernády Házban találkozott az RMDSZ területi elnökeivel, este pedig részt vett az RMDSZ által az árvízkárosultak megsegítésére szervezett Gálaesten. Elmondta, hogy ez bemutatkozó látogatás. "Erdélyben viszonylag kevésszer jártam, kevesebben ismernek, s úgy tartottam jónak, hogy magam mutatkozzak be, és ismerkedjek meg az utazás során mindazokkal, akik érintettek a közös ügyben. Tehát egyrészt kifejezetten tájékozódni akartam, másrészt a közös gondolkodás a látogatásom célja". Marosvásárhelyről Korond és Farkaslaka érintésével és egy kis megállóval Székelyudvarhelyre, majd ezt követően Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre látogatnak. Onnan továbbutaznak Csíkszeredába, majd Kolozsvárra, ahol az ügyvezető elnökkel, valamint az ügyvezető elnökség tagjaival találkoznak. Gyulafehérváron találkoznak Jakubinyi György érsekkel, majd a Fehér megyei RMDSZ-szel. Zsobokon meglátogatják a gyermekotthont. Nagyváradon részt vesz a 200 éves váradi magyar színjátszás egyik rendezvényén, s találkozik az RMDSZ tiszteletbeli elnökével is. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
1998. szeptember 22.
Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke erdélyi látogatásra második napján, vasárnap Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével találkozott Marosvásárhelyen. A megbeszélésről Markó Béla elmondta, hogy régóta ismeri Szabó Tibort és Bálint-Pataki József főosztályvezetőt. "Én azt mondanám, hogy az előző beszélgetéseink folytatása volt a mai. Itt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az RMDSZ kapcsolatairól beszéltünk, és ezen belül is azokról az együttműködési rendszerekről, amelyeket valami módon a HTMH koordinál: Illyés Alapítvány, Új Kézfogás meg hasonló együttműködési vagy támogatási rendszerek." Szabó Tibor találkozott Fodor Imrével, Marosvásárhely polgármesterével, az RMDSZ parlamenti képviselőivel, Orbán Dezső alpolgármesterrel, valamint Burkhárdt Árpád alprefektussal is. A látogatás közvetlen célja kölcsönösen informálni egymást a közösen megoldandó problémákról, mondta Szabó Tibor. A HTMH partneri kapcsolatot keres a Magyarország határain túl élő magyarokkal. Kelemen Atilla képviselő arra figyelmeztette, hogy változtatni kell a HTMH-nak a határokon túl élő magyarokkal szemben - különösen az utóbbi négy évben tanúsított - magatartásán. Ne egyes magyaroké legyen a hivatal, amely szimpátiák vagy ellenszenvek, barátságok alapján dönt az esetleges támogatásokról, hanem az összes határon túli magyaré, mondta. Felvetették az EU-ban működő információs rendszerhez hasonló hálózat kiépítésének a szükségességét Magyarország és Erdély között (dr. Kolozsváry Zoltán), a szociális problémákkal foglalkozó magyar civil szervezetek támogatásának kérdését (Kerekes Károly), a szórványvidékbeli oktatási nehézségekre hívta fel a figyelmet Kakassy Sándor képviselő, Csíky Boldizsár városi tanácsos pedig a divergenciák káros voltát emlegette, akár a kettős állampolgárság kérdésében, akár más kérdésben. Szabó Tibor megtekintette a Teleki Tékát, majd Markó Bélával tovább indultak Székelyudvarhelyre. /Mózes Edith: Cél: a közös gondolkodás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
1998. szeptember 22.
Az RMDSZ kormány-tisztségviselői a következő szövegű nyílt levélben kértek magyarázatot Tőkés Lászlótól, az RMDSZ tiszteletbeli elnökétől: "A magyarországi Demokrata c. hetilap 1998. augusztus 6-i számában, a "Kilenc éve tart a lebontásom" című interjúban Ön a következőt nyilatkozta: Riporter: "Hogyan léptek be?" (Megj. - a kormányba). Tőkés László: "A többség balek. Az a néhány ember, aki a kormányzati szerepvállalásból pozíciót, karriert faragott magának, úgy, hogy közben ismerte a várható és elkerülhetetlen következményeket, azok pedig gazemberek. Egyéni hataloméhség motiválja őket." Bár a Szövetségi Képviselők Tanácsának szeptemberi, kolozsvári ülésén mind a szövetségi elnök, mind a kisebbségvédelmi miniszter beszámolójában említést tett erről a számunkra (és az RMDSZ kormányzási tevékenységére nézve) mélyen sértő kijelentésről, a gyűlés során nem kaptunk semmilyen választ a lapban megjelent nyilatkozatra. Ezért kénytelenek vagyunk nyílt levélben felkérni Önt, hogy záros határidőn belül nyilvánosan indokolja meg az említett interjúban elhangzottakat, vagy vonja vissza a fent idézett minősítést. Aláírók: Tokay György miniszter, Hajdu Gábor miniszter, Bárányi Ferenc képviselő, volt miniszter, Birtalan Ákos képviselő, volt miniszter, Bara Gyula államtitkár, Birtalan József államtitkár, Borbély László államtitkár, Demeter János államtitkár, Erős Viktor államtitkár, Kelemen Hunor államtitkár, Kötő József államtitkár, Lányi Szabolcs államtitkár, Niculescu Antal államtitkár, Pete István államtitkár, Varga Gábor államtitkár, Dézsi Zoltán prefektus, Riedl Rudolf prefektus, Bognár Levente alprefektus, Buchwald Péter alprefektus, Burkhardt Árpád alprefektus, Czédly József alprefektus, Fekete-Szabó András Levente alprefektus, Gazda László alprefektus, Modok Gusztáv alprefektus, Segesvári Miklós alprefektus. /Tőkés László legazemberezte az RMDSZ kormánytisztségviselőit. Az érintettek nyílt levélben kérnek magyarázatot a tiszteletbeli elnöktől. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
1998. szeptember 22.
Az Erdélyt pusztító árvíz kárvallottjainak támogatására szervezte meg az RMDSZ és a Duna Televízió a szept. 19-i Gálaestet Marosvásárhelyen. A közönség soraiban helyet foglalt Szőcs Ferenc, Magyarország Romániai nagykövete, Soltész Levente kolozsvári magyar konzul, a Határon Túli Magyarok Hivatalát Szabó Tibor képviselte, jelen volt Marosvásárhely polgármestere s az alprefektus is. Aki bajban van, annak nagy szüksége van a közösségre - hangsúlyozta köszöntőjében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, az összefogás, a közösségi szolidaritás szelleméről szólva. Többórás műsor következett, zene, tánc, szavalatok, vidám jelenetek, este hat órától majd éjfélig. Sebő Ferencz, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki évek óta járja Erdélyt, hogy népzenénk utolsó darabjait is "betakarítsa", tekerőlant- majd gitárkísérettel Weöres Sándor-műveket és egy Szőcs Géza-verset adott elő. A fellépők között volt Bodrogi Gyula, a Kormorán együttes és Vikidál Gyula is. – Az 50. születésnapját ünneplő Sepsiszentgyörgyi Színházat Nemes Levente igazgató képviselte, aki Sütő András-szöveget adott elő a zenei anyanyelvüket kereső pusztakamarásiakról. Panek Kati két keservest adott elő, Bíró József Székely János és Farkas Árpád-verset szavalt. Nagy tetszést aratott ifj. Csíky Boldizsár zongorajátéka, a 200 éves nagyváradi színház ünnepi előadásán fellépő kolozsvári Sebesi Karen Attila Kányádi-verset szavalt. Illyés Kinga Wass Albert verseiből szavalt, Kilyén Ilka színművésznő Tompa Miklós-verset adott elő, majd Bocskai István végrendeletét idézte arról, hogy az összetartozás a megmaradást jelentheti egy közösség számára. A Kultúrpalota orgonáját Molnár Tünde szólaltatta meg, s a Kovács András vezette Nagy István Kórus és a Maros Művészegyüttes is sikert aratott. - Az RMDSZ májusban meghirdetett felhívására az elmúlt időszakban sokan adakoztak az árvízkárosultak megsegítésére, köztük Határon Túli Magyarok Hivatala /Budapest/ 60 millió lej; RMDSZ Ügyvezető Elnökség 10 millió lej; a gálaest tiszta bevétele 9 millió lej; A bukaresti magyar nagykövetség 5 millió lej; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 3,5 millió lej; Magyar Evangélikus Püspökség, Kolozsvár 2,5 millió lej; Markó Béla 2,5 millió Frunda György 2 millió lej; Takács Csaba 1,5 millió lej, stb. /Gálaest az árvízkárosultakért. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
1998. szeptember 22.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke válaszolt az RMDSZ kormánytiszt-ségviselőinek hozzá írt nyílt levelére. Rendkívül sajnálja, írta, hogy a hivatkozott interjúból idézett minősítést /a legazemberezést/ Hajdú Gábor miniszter, Bárányi Ferenc képviselő, volt miniszter, Birtalan Ákos képviselő, volt miniszter, Bara Gyula, Birtalan József, Demeter János, Erős Viktor, Kelemen Hunor, Kötő József, Lányi Szabolcs, Niculescu Antal, Pete István és Varga Gábor államtitkárok, továbbá Dézsi Zoltán és Riedl Rudolf prefektusok, valamint Bognár Levente, Buchwald Péter, Burkhardt Árpád, Czédly József, Fekete-Szabó András Levente, Gazda László, Modok Gusztáv és Segesvári Miklós alprefektusok magukra vették. "Mivel interjúmban nevesítést nem alkalmaztam, népies egyszerűséggel mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy »Akinek nem inge, ne vegye magára«. A nyílt levél aláírói idézett kijelentését szövegösszefüggéséből kiragadva, tévesen vonatkoztatták magukra. Az inkriminált szöveg, a megfelelő kiegészítéssel, így hangzik: "Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén is azt vetettem fel, hogy ha már annak idején nem volt stratégiánk arról, hogy miként lépjünk be a kormányba, most talán kidolgozhatnánk egy stratégiát arra nézve, hogy hogyan lépjünk ki belőle. - Hogyan léptek be? - A többség balek. Az a néhány ember, aki a kormányzati szerepvállalásból pozíciót, karriert faragott magának úgy, hogy közben ismerte a várható és elkerülhetetlen következményeket, azok pedig gazemberek. Egyéni hataloméhség motiválja őket." (Kiemelések tőlem — T. L.) A bővítve idézett szövegrészből értelemszerűen kiolvasható, hogy minősítésem nem a kormányzati tisztségek viselőinek szól, hiszen ezen tisztségeiket valamennyien csak a kormánybalépés után nyerték el, tehát a kormányzati szerepvállalásért, illetve annak mikéntjéért őket nem lehet okunk bírálni." Tőkés László sajnálja hogy "olyan, általam nagyra becsült, jeles közéleti személyiségek sorakoztak fel velem szemben, akiknek nagy többségével soha semmi bajom nem volt, vagy éppenséggel jó viszonyban vagyunk egymással." Ugyanakkor furcsának tartotta, hogy az augusztus 6-i interjúra a nevezettek csupán másfél hónap múltán, szeptember 21-én reagáltak. A nyílt levél - időzítését tekintve, közvetett módon - inkább az alsócsernátoni fórumnak szól. "Ezt támasztja alá Borbély László államtitkár azon, szeptember 22-i nyilatkozata is, mely szerint az RMDSZ Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa szeptember 19-i, marosvásárhelyi ülésén "egybehangzó vélemény volt", hogy a Székelyföldi Fórumot "nem lehet másként értelmezni, mint megosztási kísérletet" (kiemelés tőlem - T. L.). Márpedig a vásárhelyi megbeszélésen a szövetség alulíró kormánytisztviselői, az RMDSZ prefektusai és alprefektusai is részt vettek. Az alsócsernátoni fórum, az ott elhangzott építő jellegű bírálatokkal együtt, felelős módon őrködött az RMDSZ egységén. Nagyon remélem, hogy az interjúmmal kapcsolatos félreértések tisztázásával ez az egység továbbra is fennmarad és tovább erősödik." /Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Akinek nem inge... Válasz az RMDSZ minisztereinek, államtitkárainak és megyei tisztségviselőinek nyílt levelére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30., Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 30./ A felsorolásból Tőkés László kihagyta Tokay György minisztert és Borbély László államtitkárt, tehát tőlük nem kért elnézést. Előzmény: Szabadság (Kolozsvár), szept. 22.
1998. szeptember 25.
Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász négy év után, barátai meghívására érkezett erdélyi körútra. Marosvásárhelyen tartott előadást a romániai magyarság sorskérdéseiről. Az előadást követően a Népújság munkatársa készített interjút a politológussal. Előadásának az volt lényege, hogy nagy veszély előtt áll az erdélyi magyarság. Az elmúlt 80 év alatt nem javult a helyzet. "A probléma az, hogy a magyarság a mai napig nem élt az önrendelkezési joggal, mindig csak a kisebbségi jogokról beszélt." " Az önrendelkezési jog azt jelenti, hogy a nép dönthet a saját politikai státusáról, és autonómiát követelhet a belső önrendelkezés szintjén. Ami itt van, az az autonómiakövetelés már egy kompromisszum." Eva Maria Barki nagyon fontosnak tartotta az alsócsernátoni fórumot. Meg kell szabadulni a félelemtől, mert ez a legnagyobb ellenségünk, a legnagyobb akadálya annak, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, mondta. "Elvileg a kettős állampolgárság nagyon szép dolog, s a schengeni egyezmény most szíven találta a magyarságot. Felébred, mert látja, hogy csak az álmokban van meg egy egységes magyar nemzet. Azért voltam visszafogott és kritikus a felszólalásban, mert elsősorban jogi kifogásaim voltak. Természetes, hogy minden kormánynak szuverén joga bárkinek állampolgárságot adni. Fennáll ez a joga a magyar kormánynak is. Az állampolgárság ugyanis nem köt egy bizonyos területhez. Egy állam területén kívül is lehetnek állampolgárok. De ugyanaz a szuverén joga megvan a román kormánynak is, hogy ha valaki felvesz egy idegen állampolgárságot, visszavonja a román állampolgárságot. Én azt mondtam, hogy csak akkor lehet felvenni a magyar állampolgárságot, ha biztosíték van arra, hogy a román kormány nem vonja esetleg vissza a román állampolgárságot. Magyarán egy kétoldalú szerződés szükséges, mert a nemzetközi egyezmények előírják: ilyen esetben minden kormány visszavonhatja az állampolgárságot." Szerinte nem az állampolgárságra kell koncentrálni, hanem a fő problémára, az önrendelkezési jogra, az autonómiára.- Az RMDSZ sokban tévedett. Az első nagy tévedés 1990-ben történt, "akkor kellett volna egy autonómia-koncepciót a nemzetközi tárgyalóasztalra tenni, mert akkor sokkal könnyebb lett volna, mint ma, akkor egész Európa mozgásban volt." "A másik tragikus hiba a kormányba lépés volt. Már kezdetben lehetett látni, hogy ez nem vezet eredményhez, mert csak a román kormánynak segítettek jobb képet kialakítani a Nyugat előtt. Ezt az ajándékot adta a magyarság Romániának, anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást kapott volna. Ez a nagy, tragikus hiba." - Először koncepciót kell kidolgozni és azzal kell lobbyzni, partnereket kell keresni. "Dél-Tirolban 1955 után kezdték konkrétan megfogalmazni a követeléseket és ezt a problémát 1959-ben az osztrák külügyminiszter először vitte az ENSZ-közgyűlés elé." /Mózes Edith: Beszélgetés Eva Maria Barki nemzetközi jogásszal. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./