A Központi Restitúciós Bizottság (KRB) újabb ingatlanok visszaadásáról döntött, nyilatkozta Markó Attila helyettes államtitkár, a KRB RMDSZ-es alelnöke. A gyulafehérvári római katolikus érsekség 5 ingatlana esetében született elvi döntés, közülük is kiemelkedő a dési művelődési ház visszaadása, az Erdélyi Református Egyházkerület esetében pedig 2 ingatlan visszaadásáról, ezek egyike a szórványban nagy jelentőséggel bíró lupényi óvoda épülete. Ugyancsak nov. 30-án el fogadták 11, korábban elvi döntéssel már rendezett ingatlan végleges határozatát is. A listán 5 magyar ingatlan szerepel, valamennyi az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába kerül vissza. /További egyházi ingatlanok sorsáról döntöttek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Dec. 11-én tartották a Médiabefutó 2004 országos döntőjét Marosvásárhelyen. A versenyprogramban volt népi tánc, tematikus tánc, citerajáték, csűrdöngölő, mesemondás, szavalás, paródia stb. Népzene kategóriában az első nívódíjat a csíkszeredai András Orsolya gardonyos-énekes nyerte. Könnyűzene kategóriában a nagyváradi Loredana és Lea győztek, az együtteseknél a nagybányai Ordibáló Szamócák, népi táncban a kászonaltízi Bóbiska néptáncegyüttes lett az első, modern tánc kategóriában a gyergyószentmiklósi Táncok Csillaga, különdíjat kapott a székelyudvarhelyi Kovács Annamária szavalásáért és a szintén székelyudvarhelyi Botházi Attila mesemondó. A fesztivál nagydíját pedig a mindössze 13 éves, lupényi Farkas Kinga Réka musical énekesnő nyerte. /Nagy Botond: Csúcshangulat, rollerverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Székelyföld volt a vulkáni és lupényi magyar iskolák diákjai honismereti kirándulásának első úticélja. Az Apáczai Alapítvány támogatásának köszönhetően a két zsilvölgyi város magyar tagozatán tanuló 46 gyermek indult útnak. /CH. A.: Honismereti kirándulás Székelyföldön. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./

Megbeszélésre hívta a lupényi pedagógusokat Dézsi Attila, Hunyad megyei prefektúrai főtitkár, az RMDSZ lupényi szervezetének volt elnöke. Felvázolta, hogy Lupényban önálló, színvonalas magyar tanintézmény kialakítása a cél. Elsősorban a tagozatként, két épületben működő magyar tannyelvű osztályokat kell összeköltöztetni az 1-es számú Iskolához tartozó felújított B épületbe. Az iskolai felszerelést pályázatok, illetve egyházi támogatás útján próbálják beszerezni. Az állami iskolaként működő intézménynek egy leendő civil szervezet biztosít majd hátteret. /Farkas Éva: Jövőteremtés Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

– Két éve folyamatosan korszerűsítjük az iskolát – nyilatkozta Zudor Mária, az egyetlen magyar tagozatú vajdahunyadi iskola aligazgatója. A zsilvölgyi Vulkánban két évvel ezelőtt történt a magyar tagozatnak is helyt adó 4-es számú általános iskola átfogó korszerűsítése, magyarázta Illyés Katalin aligazgatónő. A bányavidéken jóval előrehaladottabb a beolvadás, s a magyar tagozatok állandó gyermekhiánnyal küzdenek. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes adatai szerint a tavalyi tanévben Lupényban 258 magyar gyerek közül csupán 76 tanult magyarul. Vulkánban valamivel jobb az arány (114-ből 51), a Zsil völgye fővárosában, Petrozsényban pedig katasztrofális volt: 214-ből mindössze 12-en. Petrozsényban a Mallersdorfi Nővérek egykori zárdáját 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház, s Böjte Csaba atya ősztől önálló magyar iskolát indít. Csernakeresztúron a magyar tagozatnak helyt adó épület siralmas állapotban van. Évek óta nem történt semmilyen korszerűsítés, sőt a legalapvetőbb karbantartás sem, szemléltette a helyzetet Tóth János plébános. Az iskola épületét ugyanis a római katolikus egyház igényli vissza, méghozzá évek óta. /Chirmiciu András: Hunyad. Harc a magyar gyerekekért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

A Magyar Műveltség Szolgálat augusztus végi közgyűlésén Budapesten a régiót több helyi magyar civil szervezet elnöke képviselte, köztük Farkas Éva, az EMKE lupényi szervezetének elnöke, aki elmondta: a küldöttgyűlésen az egyik legtöbbet vitatott probléma a Kossuth Rádió vételének ellehetetlenítése volt. A solti adó belépésével nagyságrendi mértékkel lecsökkent a besugárzott területeken a vétel lehetősége. Amennyiben a közeljövőben digitális rendszerű adásra térnek át, a középhullámon való vétel lehetetlenné válik, s több mint valószínű, hogy az adás határon túl nem lesz elérhető. A Magyar Műveltség Szolgálat közgyűlése elfogadott nyilatkozatában hangsúlyozta, a Kossuth Rádió a határon túliaknak az összetartozást jelenti. A kommunizmus időszakában a Kárpát-medence legtávolabbi falvaiban is jól vehető volt a Kossuth Rádió adása középhullámon, addig jelenleg nagy területeken nem fogható a nemzeti közrádió adása. Intézkedést kérnek, hogy a Kossuth Rádió az egész Kárpát-medencében megfelelő jó minőségben újra fogható legyen. /Aggódunk a Kossuth Rádióért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

A Petrozsényban újra kapuit megnyitó magyar iskola a gyulafehérvári római katolikus érsekség tulajdona. Beindítását és működtetését a Böjte Csaba atya által irányított dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. – Segíteni szeretnék a rászoruló Zsil-völgyi gyermekeknek. Rengeteg itt a szegény. Szociális munkát vállaltam ezért – mondja a Budapestről érkezett Pogány Borbála, aki itt önkéntes munkát vállalt. Ács Éva igazgatónő hangsúlyozta, nem vették el, hanem biztosítják a magyar pedagógusok katedráját Petrozsényban, Petrillán és Lupényban. Megegyeztek, hogy a gyermekek itt járnak majd iskolába. /György Horváth László: Újból magyar iskola indult Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./

Ellentétes folyamatok zajlanak a dévai és lupényi magyar oktatásban. Déván, a megyeszékhelyen a gyermeklétszám nem jelent különösebb gondot, inkább a félkész épület okoz fejfájást, addig Lupényban a magyar tagozat a város legjobb iskolaépületébe költözött, gyermekhiány miatt azonban osztályösszevonásra került sor. Petrillán és Vulkánban gyermekhiány miatt már évekkel ezelőtt összevonták az elemi osztályokat, Urikányban és Petrozsényban pedig jóformán meg is szűnt a magyar oktatás, Lupényban külön osztályban indult. A válság mégsem kerülte el a bányavidék legéletképesebb magyarságú városát sem. A prefektúrai főtitkárrá előléptetett Dézsi Attila korábbi RMDSZ-es tanácsos segítségével sikerült elintézni, hogy a több tanintézményben szétszórt magyar tagozat és óvoda a városháza tőszomszédságában nemrég teljesen felújított épületbe kerüljön. Varga Károly, a dévai iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság vezetője iskolabuszt ígért a lupényiaknak. Azonban Lupényban végül első osztályba csak 5 gyereket írattak, így a 4 másodikossal, 10 harmadikossal és 12 negyedikessel együtt csak 31-en vannak. Az összevont osztályok pedig tovább riasztanak el egyes szülőket a magyar iskolától. – Az a legnagyobb baj, hogy a magyarság nem érzi magáénak az iskolát, véli Farkas Éva tanárnő. /Chirmiciu András: Felemás lupényi magyar iskola. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

„Amióta bányászat van a Zsil völgyében, mindig volt magyar élet. Az ifjúsággal való foglalkozás éppen ezt próbálja továbbvinni”, ismertette célkitűzéseit Széll Lőrinc, az egyhetes zsilvölgyi ifjúsági és gyermekfesztivál egyik társszervezője. A petrozsényi színház zsúfolásig megtelt a gyermek- és ifjúsági fesztivál nyitóünnepségére, a népszerű tinisztár, Dancs Annamária koncertjére. A petrozsényi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a lupényi Madisz, a Zsilvölgyi Ifjúsági Konferencia, a petrozsényi Caritas és a petrillai RMDSZ gazdag programot kínáltak. Délelőttönként a petrillai, petrozsényi, vulkáni és lupényi magyar óvodákban kézművességi programokat rendeztek, jelezte Bálint Róbert petrozsényi unitárius lelkész, a rendezvénysorozat társszervezője. Délutánonként magyar rajzfilmeket vetítettek a négy város magyar iskoláiban. Hagyományos rendezvénnyé szeretné fejleszteni a Zsil völgyi ifjúsági fesztivált, tájékoztatott Széll Lőrinc. /Chirmiciu András: Zsilvölgyi ifjúsági és gyermekfesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Pedagógusok, lelkészek, az RMDSZ helyi szervezeteinek képviselői, illetve mind a 25 magyar civil szervezet elöljárói összegyűltek november 12-én Déván, a megyei RMDSZ által rendezett, immár hagyományos szórványkonferencián, amelyen a Hunyad megyei magyarság oktatási helyzetéről volt szó. Lakatos András, a Kolozsvárról meghívott oktatásügyi RMDSZ ügyvezető elnök leszögezte: a kis létszámú iskoláknak, tagozatoknak nincs jövője. Ezentúl az iskolák diákjaik létszáma alapján kapnak pénzt, gyerekenként olyan 20-25 millió lejt, s emiatt a 200 diáknál kisebb iskolák egyszerűen nem életképesek. A tanügyi törvény tartalmazni fog bizonyos korrekciós tényezőket a drágább kisebbségi oktatás támogatására, ennek ellenére a jövő egyértelműen a minőségi oktatást biztosító iskolaközpontoké. Erre a szórványban is fel kell készülni. Ezt mutatja a zsilvölgyi Lupény és a szomszédos Vulkán súlyos létszámproblémákkal küzdő magyar tagozatainak helyzete. Eddig sokan említették a vulkáni magyar tagozat egyesítését a felújított épülettel, új iskolabusszal és több diákkal rendelkező lupényival, de konkrét javaslat nem született. A közös megoldáshoz helyi elképzelések szükségesek, illetve olyan személyek, akik vállalják a kivitelezést. Petrozsényban ezt a szerepet a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta fel, Lupényban és Vulkánban viszont a pedagógusok tartózkodása miatt az elképzelés döcögősen halad. Vajdahunyadon sem különb a helyzet. Az óvoda és az iskola között szinte semmilyen kapcsolat sincs, holott a szórványban túl nagy luxus a lemorzsolódás. Déván a helyi kezdeményezésből született Geszthy Ferenc Társaság szeptemberben beindította az önálló magyar iskolát. Az iskola azonban félkész állapotban indult. A román és a magyar kormány közösen finanszíroz három kisebbségi iskolát: a battonyai román iskolát, a marosvásárhelyi Bolyai Kollégiumot, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolát Winkler Gyula közbenjárására a román kormány 8 milliárd lejes támogatást nyújtott a dévai iskolának. Budapestről az előző évekhez hasonló jelentős anyagi támogatást helyeztek kilátásba a Szülőföld alapon keresztül. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke szerint a román kormánytól kapott, illetve a magyartól beígért összeg csupán az iskola teljes felszerelésének a felét fedezi. /Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Amíg Déván és Petrozsényban a Téglás Gábor Társaságnak, illetve Böjte atyának köszönhetően a magyar oktatási intézmények újraélednek, addig a Zsil-völgye nyugati felében nagyfokú leépülés tapasztalható. Lupény és Vulkán pedagógusainak össze kellene fogniuk egy közös oktatási központ létrehozása érdekében. A legutóbbi lupényi megbeszélésen felmerült a két iskola összevonásának kérdése, a vulkáni gyerekek ingáztatása. A lupényi református templom udvarán állomásozó mikrobusz ezt biztosítaná. Bakó Ferenc vulkáni plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy a vulkániak nem szándékoznak önként lemondani a magyar tagozatról, mert amit egyszer önként feladtak, azt már nem lehet soha visszaépíteni. A feladat szerinte az lenne, hogy térképezzék fel azokat a negyedeket, ahol egyházilag nem nyilvántartott, nem megkeresztelt gyerekek léteznek, ezek beíratásával enyhíteni lehetne a létszámproblémán. Tudomása szerint a vulkáni szülők inkább átadnák gyermekeiket román tagozatra, mintsem az öt kilométeres, Lupényba történő ingázásnak tegyék ki őket. Bodó József, a Lupényi 1-es Iskola aligazgatója hangsúlyozta: az ideális az lenne, ha mindkét iskola megmaradhatna. Gáll Sándor lupényi református lelkész rámutatott: a gyerekeknek minőségi oktatásban kell részesülniük, ezt viszont csökkent létszámú osztályokkal nehéz elérni. /Farkas Éva: Zsil-völgyi magyar oktatás gondjai. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Kilenc Hunyad megyei településen indulhat magyar tannyelvű első osztály az idei őszön, Petrozsényban, Petrillán, Lupényban, Vulkánban, Szászvároson, Pusztakalánban, Vajdahunyadon, Csernakeresztúron, Déván lehetőség van első osztály indítására. A megyei tanfelügyelőség jóváhagyta a beiskolázási tervet, felküldte a minisztériumba, jelezte Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. Középiskolai szinten is sikerült három párhuzamos kilencedik osztályt kieszközölni Déván a Téglás Gábor Iskolában, amelyhez még hozzájön a Magyarok Nagyasszonya Kollégium és Magániskola keretében induló faipari osztály. Lesz újra informatika-matek szak, szolgáltatói osztály és a szakiskolai képzésben ezúttal nyomdaipari oktatás indul. /Gáspár-Barra Réka: Anyanyelvű oktatás Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

A lupényi és vulkáni magyar oktatás sorvad. Jó néhány évvel ezelőtt az Iskola Alapítvány vásárolt pedagóguslakást Vulkánban. Tavaly az RMDSZ helyi szervezete külön épületet szerzett a lupényi magyar tagozatnak, a Geszthy Ferenc Társaság pedig autóbuszt biztosított az ingázáshoz. A busz azonban nem indult be, a felújított önálló épület sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tizenöt éve vajúdik a két intézmény. Az új tanügyminisztériumi rendelet szerint nem létjogosult a 10-es létszám alatti gimnáziumi osztály, az elemiben is 24 gyermekre van szükség ahhoz, hogy legalább két tanítót foglalkoztathassanak. Vulkánt ez már nem igazán érinti, mert itt nincs mit összevonni. Az elemi már egy pedagógussal indult, az 5–8. osztály összevontan működik. Illyés Katalin, aligazgatónő keresi a megoldást, külön épület és délutáni foglalkozás biztosításáért harcol. Lupényban az elemi további összevonása egyetlen gyereken múlik. Egyelőre két tanítónő tanít alsó tagozaton, de jövőre csak 23 gyermek biztosított a megkövetelt 24 helyett. Gherman Margit tanítónő felszólítást kapott, hogy nézzen más állás után, mert ősztől meg fog szűnni az állása. Az összefogást emlegette tavaly is mindenki, végül szeptemberben a két fiatal lelkész indult gyermeket toborozni, de már nem sikerült leállítani az összevonást. Ha szeptemberig sikerül elég gyermeket beíratni, leállítják az összevonást, hangsúlyozza Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. /Gáspár-Barra Réka: Egy gyermeken múlik. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

2004-ben több Hunyad megyei településen az RMDSZ-es tanácsosok száma felére csökkent az előző ciklushoz képest, a szövetség a megyei tanácsból is kiszorult. Lupényban viszont sikerült visszahódítani a tanácsosi helyet, sőt csupán 29 szavazat hiányzott a második helyhez, a bányavidéki város magyarságának összefogása a megye legjelentősebb növekedését érte el. Mára azonban a lupényi RMDSZ az egyetlen tanácsosi tisztséget is elvesztette. Tavaly márciusban megürült a tanácsosi hely: Dézsi Attila lupényi RMDSZ-elnök Dévára került, előbb főtitkári, később alprefektusi tisztségbe. A választási lista második helyén dr. Csontos József szerepelt, akit a megyei RMDSZ vezetősége nem kedvelt. A Hunyad megyei prefektúra – amelynek jogi oldaláért Dézsi Attila felelős – beperelte a lupényi tanács jóváhagyó határozatait, mivel 2002 óta dr. Csontos József személyi igazolványában állandó lakhelyként Marosvásárhely szerepel. Ezután dr. Csontos József három hét alatt kicserélte a személyi igazolványát lupényira, mondta el Dézsi. Dr. Csontos József szerint azonban mindez ürügy, hogy eltávolítsák tanácsosi tisztségéből. Közismert ugyanis, hogy több mint 20 éve Lupényban él, sőt, a lupényi kórház igazgatója és Hunyad megyei tanácsos is volt. A 2002-ben csináltatott marosvásárhelyi személyi igazolvány ellenére ő továbbra is lupényi lakos maradt. A lakhely feszegetése mögött az RMDSZ megyei vezetőségének vele szembeni ellenszenvét látja. Közben, több mint fél évig a tanácsosi hely betöltetlen maradt. Vagyis a lupényi magyarságnak valamilyen gondjával egyszerűen nem volt kihez fordulnia. Végül bírósági döntéssel idén januárban dr. Csontos József ismét elfoglalhatta tanácsosi tisztségét. Még aznap kilépett az RMDSZ-ből, s függetlenként vesz részt a tanács ülésein. Döntését azzal magyarázta, hogy az RMDSZ megvonta tőle a politikai támogatást. Az RMDSZ nem hagyja annyiban a dolgot: februárban Winkler Gyula megyei RMDSZ elnök levélben felszólította dr. Csontost, hogy mondjon le tanácsosi tisztségéről, mert a tanácsosi tisztséget az RMDSZ szerezte meg. Csontos nem mond le. /Chirmiciu András: Elveszett RMDSZ-es tanácsosi hely Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

A minisztériumi rendelet alapján Hunyad megyében több tucat iskolát vonnak össze. A magyar oktatási rendszert ez csak kis mértékben érinti. Csupán a csernakeresztúri magyar tagozatos általános iskola veszti el önállóságát, és közös adminisztrációja lesz a dévai Andrei Saguna (régi 4-es számú) oktatási intézménnyel. A csernakeresztúri magyar elemisek továbbra is saját falujukban járhatnak iskolába, csupán adminisztrációs szempontból tartoznak a dévai iskolához – tájékoztatott Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. A tagozatok szintjén számítani lehet az összevonásra. Egyelőre Lupény és Vajdahunyad áll a határon a gyermeklétszámot illetően. /GBR: Összevonásra várva. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 30./

Kasza Mária technológiatanár versenyvizsgával került a lupényi magyar tagozatos általános iskola élére. „Mindenekelőtt a magyar tagozatra szeretnék figyelni” – hangsúlyozta. Gyerekeket akar toborozni. Felkeresni a családokat, rendezvényeket szervezni az RMDSZ-szel közösen. Elsősorban a tanári kart kellene megerősíteni, szakképzett tanerőket biztosítani. Jelenleg nagyon kevés a magyar tagozaton tanító szakképzett tanár. Helyiekkel szeretné megoldani a gondot. – Nincs összefogás, és ez óriási gond. /Gáspár-Barra Réka: Új igazgató a lupényi iskola élén. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./

Június 3-án Lupényban léptek fel a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport diákjai változatos műsorral. A nézők premierként szemtanúi lehettek a “száraz” táncnak, ami amúgy szatmári és felcsíki koreográfia volt – zene nélkül. Ugyanis a zene a fellépéssel járó izgalomban otthon maradt. Az előadást követően Kocsis Attila igazgató ismertette a még fiatal, de talán legmodernebb erdélyi magyar tanintézményt, arra buzdítva a Zsil-völgyi diákokat, szülőket, nagyszülőket, vállalják a gyermekek anyanyelven történő továbbtanulását. /Gáspár-Barra Réka: Zsil-völgyében a Téglás Gábor diákjai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Jelenleg 21 ifjúsági szervezet működik Hunyad megyében, közülük 15 a különböző finanszírozások elnyeréséhez szükséges jogi személyiséggel is rendelkezik. Tavaly még az akkori 16 közül 10-nek volt jogi személyisége, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc, a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője. Az ifjúsági törvények elfogadása minden bizonnyal a fiatalok szervezeteinek komoly fellendülését eredményezi. Eddig csupán az ifjúsági igazgatóság támogatására számíthattak, amely a második negyedévben Hunyad megyében összesen 150 millió lejt tesz ki. Ennek 60%-át, azaz 90 millió lejt különböző ifjúsági szervezetek pályázataira (táborok, rendezvények, kiállítások stb.) fordítottak. A hét nyertes projekt közül kettő a lupényi Madiszé, egy az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesületé, utóbbi a múlt heti első Hunyad megyei ifjúsági tábor megszervezéséért. /CH. A.: A nagy ugrás előtt? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 19./

Tízezer ember részvételére számítanak Lupényban vasárnap a bányásznap idei megünneplésére, nyilatkozta a Nyugati Jelennek Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának elnöke. Az ünnepséget azért rendezik Lupényban és nem a Zsil völgye fővárosának tekintett Petrozsényban, mivel augusztus elején az 1977-es nagy bányászsztrájk évfordulóját ünneplik, s a sztrájk központja Lupényban volt. A kommunista rendszer elleni legelső romániai tömeges munkásmegmozdulás 1977. augusztus elsején kezdődött a lupényi bányánál. A lupényiak csakis Ceausescuval személyesen voltak hajlandók tárgyalni, a helyi hatóságokkal nem. A hatóságok helyben akarták megoldani a problémát, emiatt zavargások törtek ki, s a sztrájk hamarosan átterjedt a Zsil völgye többi részére is. 40 000 bányász szüntette be a munkát. A Neptunon üdülő diktátor Ilie Verdet miniszterelnököt, valamint Gheorghe Pana munkaügyi minisztert küldte le a Zsil völgyébe. A felbőszült bányászok túszul ejtették mindkettőjüket, s a diktátor személyes jelenlétét követelték. Augusztus 3-án végül Ceausescu megjelent Lupényban, s a sztrájkolók a bányába kényszerítették. 13 pontos követelési listájukból 12 pontot érvényre juttattak: 6 órás munkaidő, meleg étel a földalatti műszak előtt, magasabb fizetések, korszerűbb munkavédelmi eszközök stb. Az elnyomó szocialista hatalom csupán a 13. pontot nem tartotta be, amelyben a bányászok azt követelték, hogy a sztrájkban részvevők ellen semmilyen megtorlást ne alkalmazzanak. Egy hónapon belül a Securitate több mint 5000 sztrájkoló bányászt üldözött: volt elbocsátás, tortúra, verés, börtönre ítélés, száműzetés az ország más vidékeire. A sztrájk vezetői pedig “rejtélyes” módon vízbe fulladtak, autó ütötte el őket, vagy hasonló módon tűntek el a Securitatéval való találkozást követően. /Chirmiciu András: Bányásznapi ünnepség. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./

Véget ért a Paks melletti Cseresnyéspusztán a 13. alkalommal megrendezett olvasótábor. Évről évre Tolna megyei intézmények, vállalkozók segítették a határon túli diákok táborát. Idén előadást hallhattak a táborozók az 1956-os forradalomról. Nagy élményt jelentettek a kirándulások Pécsre, Orfűre, Paksra. A régióból temesvári és lupényi diákok vettek részt minden évben a táborban. Az erdélyi diákokon kívül Kárpátaljáról, Délvidékről és Felvidékről voltak diákcsoportok. /Farkas Éva: Lupényi és temesvári diákok a paksi olvasótáborban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./

Egyházak, iskola, RMDSZ és civilszervezetek közösen rendezték meg az idei Zsil-vögyi magyar napokat. A háromnapos rendezvény első mozzanatán, szeptember 29-én Lupényban telt ház előtt lépett színre Koós Éva marosvásárhelyi nótaénekes, valamint a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport néptánccsoportja. – Úgy érzem, igazán mellénk állt mindenki az idei szervezésben – mondja Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök. Koós Éva önköltségen jött el sok száz kilométert, hogy a lupényiaknak énekelhessen. Déván a diákokat a színpadra hívta a művésznő, s kedvükre rophatták a táncot. Nagy volt a siker Petrozsényban is, ahol színdarabbal, tánccal léptek fel a dévai diákok. A háromnapos rendezvény Kun Kriza Ilona vajdahunyadi óvónő könyvbemutatójával zárult. /(GBR): Zsil-völgyi magyar napok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

Több mint 10 000 lupényi diáktól vonta meg az ivóvizet a RAAVJ Zsil-völgyi vízszolgáltató. A vállalat igazgatója szerint a lupényi önkormányzat 2003 óta nem fizette a helyi tanintézmények mára már 70 ezer új lejes adóssággá gyűlt vízszámláját. A tanintézmények vezetői nagy felháborodással fogadták a hírt és a vízszolgáltató alkalmazottait, akik egyszerűen elzárták az iskolai vezetékeket. – Szerencsére a mi iskolánknál úgy helyezkedik el a központi csap és a vízóra, hogy a leszigetelés ellenére meg tudtuk engedni a vizet – mondja Kasza Mária, a magyar tagozattal működő lupényi iskola igazgatónője. /(GBR): Víz nélkül a lupényi iskolák. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

Tíz éven keresztül gyűjtötte az adatokat a Szoboszlay-ügyről, könyvet is írt róla, a teljes igazságot mégsem sikerült felgöngyölítenie. A még élő érintettek vagy hozzátartozóik még mindig vonakodnak beszélni a történtekről, a hóhérokról nem is beszélve, szögezte le tapasztalatait Jámbor Ilona Lupényban, a református gyülekezeti teremben összegyűlteknek. A megfélemlítés, a rémület vagy – más részről – egyszerűen a tudatlanság mély gyökereket vetett. A szerző “hivatalos” könyvbemutatója utáni szabad beszélgetés során derült ki: némelyek csak most hallottak arról, hogy az 1956-os magyarországi forradalom után Romániában is volt megtorlás. Bodó József tanár saját tapasztalatai alapján emlékezett vissza arra az időszakra, amikor az ’56-os eseményeket ellenforradalomként bélyegezték meg. Farkas Éva tanárnő, az ünnepség fő szervezője is emlékezett 1956-ra. Benedekfi Dávid, a magyarsághoz való ragaszkodásért a nyolcvanas években a Securitate üldözését is megélt helyi RMDSZ-elnök is beszélt. /Chirmiciu András: ’56-os megemlékezés Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./ Jámbor Ilona könyve: Péterszabó Ilona: ’56 után 57-en a temesvári perben /Arad, 2002/

A napokban tartotta közgyűlését a dévai Geszthy Ferenc Társaság, amely 2002 őszén magyar pedagógusok kezdeményezésére alakult a Hunyad megyei magyar oktatás felélesztése érdekében. A társaság első elnöke és alapító-tagja, Hauer Erich tanár hirtelen halálát követően az alelnök, Varga Károly vette át a vezetést. Varga Károly emlékeztetett, négy éve a Hunyad megyei magyar oktatás legégetőbb problémájának a Déván szétszórtan működő tagozatok összehozását látták egy önálló állami intézménybe. Erre volt már kísérlet a kilencvenes évek elején, de nem volt épület. Az iskola elkészül, közben egyre égetőbbé vált más települések gondja. A lupényi iskolában felvállalták a gyermekek utaztatását egy helyi vállalkozó mikrobuszaival, ugyanitt folyamatban van a délutáni foglalkozás beindítása. Petrozsényban az ingázási költségek fedezésére igényelték a Geszthy Társaság segítségét. Az újságíró megjegyezte, a szomszédos településeken görbe szemmel néznek az új dévai iskolaközpontra, amely “elszippantja” gyermekeiket, elsősorban Vajdahunyadról van szó. Jelenleg a Geszthy Társaság pedagóguslakásokat biztosít, több mint 60 diák számára napi ingázást, további 60 Zsil-völgyi diáknak háromhetenként hazautazást. Ebben a hónapban már 26 tanulónak pótolnak be a bentlakási költségeibe. A magyar oktatási minisztériummal aláírtak egy másfél milliós támogatási szerződést, illetve az Illyés Közalapítvánnyal folyamatban van egy egymillió forintos pályázati szerződés megkötése. Ezekből fenntartható a támogatás. /Gáspár-Barra Réka: A megoldásnak helyi szinten kell megszületnie. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

Az RMDSZ 2006 végén is kiosztotta a szülőföld visszaszerzésében eredményesen tevékenykedőknek járó Ezüstfenyő-díjat. A 23 kitüntetett egyike Dézsi Attila, Hunyad megye alprefektusa, aki jó néhány éve, előbb jogtanácsosként, lupényi RMDSZ-elnökként, az utóbbi két évben pedig alprefektusként igyekezett segíteni a visszaszerzést. Dézsi Attila megérezte, nem feltétlenül a visszaigényelt ingatlanok, telkek anyagi értéke volt fontos, a legtöbben lelkileg kötődtek ezekhez. Sokan úgy kezdték a tanácskérést, hogy édesapám földje, nagyapám háza. Ezek az emberek kötődnek a gyökerekhez. Hunyad megyében a visszaszolgáltatás 96%-ban megtörtént. Csak 2006-ban ezernél több fellebbezést kellett kivizsgálniuk. Volt, hogy Dézsi napi 10 órát olvasta a reklamációkat. Dézsi számítása szerint a megye összterületének közel egynegyedét magyar egyházak, intézmények és magánszemélyek kapták vissza. /Gáspár-Barra Réka: A történelem jóváteszi hibáit. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./

Január 27-28-án a Déva melletti ifjúsági táborban gyűltek össze a Hunyad megyei magyar ifjúsági szervezetek képviselői. Ez volt az első ilyen jellegű összejövetel több mint két év után, jelezte Széll Lőrinc, a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője. A lupényi és vajdahunyadi MADISZ-on kívül a dévai középiskolások szövetsége, a Batizán Attila rákosdi református lelkész által indított Ifjúsági Keresztény Egyesület, a Téglás Gábor Iskola két diákszervezete, illetve a petrozsényi, pusztakaláni, csernakeresztúri és vulkáni magyar ifjak is részt vettek a rendezvényen. A programok szervezésében a jövőben kiemelt szerepet kapna szórványban élő magyar ifjak összefogása. /CH. A. : Hunyad megyei ifjúsági konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./ A Hunyad megyei magyar ifjúsági találkozón tisztújítást is tartottak. A Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) élére Széll Lőrinc került, alelnöknek Juhász Róbertet, titkárnak pedig Márton Tímeát választották. /CH. A. : Tisztújítás az ifjúságnál. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./

Komoly változások várhatók az erdélyi magyarság életében, politikai, oktatási, közösségi önszervezése terén, tömbvidéken és szórványban, hangzott el a Jelen és jövő Hunyad megyében elnevezésű február 10-i, szombati dévai szórványkonferencián. A gondok feltérképezése került előtérbe. A soron következő aradi kongresszus célja az RMDSZ hatékonyabbá tétele, mindenekelőtt a számonkérés kidolgozása révén, hangsúlyozta Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. A Hunyad megyei magyarság messze legjelentősebb megvalósítása, a Téglás Gábor Iskola a szórványoktatás koronája. Létszám-gondok miatt azonban a megyében 4 magyar iskolai tagozat került a felszámolás szélére. Hosszas ellenségeskedés után a vulkáni 5–8. osztályok egyesülnek a szomszédos Lupénnyal, szögezte le Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes. Petrozsényban és mindenekelőtt Vajdahunyadon fel kell tölteni a létszámot. Magyar gyerekek ugyanis vannak még, csak a magyar iskolák felé kell irányítani őket. Amennyiben segítségre van szükség, számíthatnak a Geszthy Ferenc Társaságra, szögezte le Varga Károly elnök. Valamennyi Hunyad megyei magyar iskolai tagozat megerősítése a cél. Darvas Kozma József, a gyulafehérvári érsekség szórvány-bizottságának elnöke népfőiskolák létesítését javasolta, amelyek a székelyföldi példa szerint hozzájárulhatnak a szülők nemzeti öntudatának erősítéséhez, s közvetve gyerekeik magyar iskolába irányításához. Vetési László, a kolozsvári református püspökség szórvány-felelőse pedig az úgynevezett lámpástervet javasolta: olyan szórvány településeken, ahol egyáltalán nincs magyar iskola, a parókián történjen a nemzeti kultúra ápolása. A lámpásprogram már be is indult Hunyad megyében, leglátványosabban Rákosdon. /Chirmiciu András: Gyökeres változások előszele? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

Korom Imre Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában című, alaposan dokumentált könyve számos új adatot mutatott be. Korom Imre hangsúlyozta, hogy XII. Piusznak a világháború alatt kifejtett humanitárius tevékenységéről alkotott képébe beilleszkedik a zsidók érdekében és védelmében végzett munkája is. A zsidók náci üldözése miatti aggodalma pápasága első éveitől igen erős volt, és nem mulasztotta el ezt nyíltan is kimutatni. A pápa részéről egy szenvedélyes hangú tiltakozás nem kényszeríthette volna ki a gyilkos tevékenység szüneteltetését, hanem lerombolta volna azokat a lehetőségeket is, amelyek megmaradtak a diplomácia számára, hogy fellépjen a zsidók érdekében olyan országokban, mint Magyarország és Románia. A pápa mindent megtett a zsidókért, amit csak diplomáciai, gazdasági és erkölcsi értelemben lehetett. 1958-ban, a pápa halálakor az akkori izraeli külügyminiszter, Golda Meir így nyilatkozott: „Osztozunk az egész emberiség gyászában. Amikor népünk rettenetes vértanúságot szenvedett el, a pápa fölemelte szavát az áldozatokért. ” Korom Imrét /sz. Lupény, 1979/ Dr. Jakubinyi György érsek szentelte pappá 2004-ben. Két évig a kolozsvári Szent Mihály plébánia segédlelkésze, jelenleg Gyulafehérváron, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium diákjainak lelkivezetője és hitoktatója, ugyanakkor a Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet latin nyelv tanára. /Fodor György: Egy könyv, amely igazságot tesz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Lupény református templomában az anyák napjának ünnepségen a Zsil-völgyi szórványmagyarság sorsáról is szó volt. A végvárakban az anyanyelvet úgy kell megvédeni, ahogy az édesanya védi gyermekeit. Bármilyen nehézségek közepette ki kell állni mellette, soha sem szabad feladni, fogalmazta meg üzenetét Gáll Sándor lelkész. Az egyház és iskola együtt dolgoznak a szórványmagyarság és az anyanyelv megőrzéséért. Dézsi Attila lupényi eredetű alprefektus elmondta, új magyar óvoda építése szerepel a tervek között, megvalósításként pedig a szomszédos Vulkán általános iskolája Lupényba való átköltözését említette. A tanügyminiszterrel folytatott tárgyalások nyomán ingyenes ingázást sikerült biztosítani a vulkáni gyerekeknek. /(Ch. A.): Az anya(nyelv) és (szórvány)gyereke. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Kolozsváron a Szent Mihály Caritas szervezésében két vallásos (jellegű) könyv bemutatóját tartották. Fodor György, a Piarista Rendtartomány képviselője vázolta Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában című kötet szerzőjének, Korom Imre pap életútját, aki a dél-erdélyi Lupényben született 1979-ben. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Gyulafehérváron, a teológián folytatta. „A Katolikus Egyházat sokan támadták és támadják. Negyven éve, a hatvanas évek elejétől közkedvelt témája lett az európai és amerikai liberális sajtónak az egyház szerepének boncolgatása a II. világháború alatt. Sok mindennel vádolják az egyház vezetőit, de talán a legsúlyosabb vád az, hogy a háború alatt a Vatikán szemet hunyt az európai zsidók kiirtása fölött, mert az akkori pápát, XII. Piuszt mély, baráti szálak fűzték a náci Németországhoz és akkori vezetőjéhez, Adolf Hitlerhez. Hogy ez az állítás nem igaz, hanem csak rágalom, az minden jóhiszemű keresztény, sőt nem keresztény számára is világos (...)”, idézte Fodor György a könyvből, majd kifejtette: több tény is azt bizonyítja, hogy az 1939–1958 közötti időszakban regnáló XII. Piusz pápa sokszor tiltakozott a zsidók meghurcolása miatt. Korom Imre kiemelte: XII. Piusz fegyvere az őszinte tárgyalás és az igazság volt. Ezt követően Geréd Vilmos karnagy, a Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet tanára ismertette a Dicsérjétek az Urat! második, bővített és javított kiadású énekeskönyvet. /Nagy-Hintós Diana: Kettős könyvbemutató a Caritasnál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./