"Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./"

Az 1989. decemberi forradalom 8. évfordulójának szentelt parlamenti ülésen, dec. 22-én dr. Bárányi Ferenc Temes megyei képviselő, a temesvári forradalom részvevője szólalt fel az RMDSZ nevében. A forradalom szikráját Temesváron Tőkés László református lelkipásztor lobbantotta lángra, és Temesvár volt az ország első szabad, a kommunizmus béklyóitól megszabadult városa, amelyet sorrendben Lugos, Arad, Bukarest, Szeben és Kolozsvár követett – mondotta, majd emlékeztetett arra, hogy ha Bukarestben nem tör ki idejében a népfelkelés, a diktatúra eltiporta volna a temesvári forradalmat. Temesvár mártírjai között számarányukon felül voltak magyarok, mint ahogy a románok mellett sok más nemzetiségű forradalmár is életét áldozta – hangsúlyozta a szónok, aki az események közvetlen részeseként, szem- és fültanúként leszögezte: a felkelőkre a hadsereg, a milícia, a szekuritáté emberei, egyenruhások és civilek egyaránt lőttek. A forradalom után hatalomra került rendszer képviselői hét évig semmit sem tettek a bűnösök felderítéséért és felelősségre vonásáért. Sőt felelősségre vonás helyett egyes bűnösök felelős beosztást kaptak a civil vagy katonai életben, némelyek pedig egyenesen a forradalmárokat megillető jogokat bitorolják, együtt áldozataikkal, akiket nem tudtak legyilkolni – mondotta dr. Bárányi Ferenc, majd így folytatta: Elvárjuk a parlamenttől, a kormánytól és az elnöki intézménytől hogy minden erővel részt vegyenek az 1989. decemberi események homályos vonatkozásainak tisztázását célzó erőfeszítésekben, hogy a vétkesek megbűnhődjenek tetteikért, függetlenül a társadalmi, politikai vagy katonai struktúrákban betöltött tisztségüktől. A jelenre térve az RMDSZ képviselője utalt arra, hogy az előző kormányok hét esztendei kormányzása alatt túlzott optimizmusunk szertefoszlott. A romániai magyar nemzeti közösség, Románia csaknem kétmillió állampolgára, az ország többségi lakosaival vállvetve harcolt a forradalom győzelméért, aktívan részt vesz a kormányprogramba foglalt reformok valóra váltásáért, megosztja a mindennapi gondokat és nehézségeket az ország többségi állampolgáraival, mégis, bennünket, magyarokat másodrendű állampolgárokként kezelnek, albérlőknek tekintenek saját közös hazánkban – mondta, és rámutatott arra, hogy a magyarellenes retorika, minden arra irányuló mesterkedés, hogy a románokat a magyarok ellen, az ortodox vallásúakat a görög-katolikusok, római katolikusok vagy reformátusok ellen, a szakszervezeteket a kormány ellen uszítsák, az idegengyűlöletet szító szélsőséges nacionalista pártok műve. Végezetül dr. Bárányi Ferenc utalt az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltételeire, amelyeket a közös kormányprogram is magában foglal, és kifejezte reményét, hogy a koalíciós partnerek elegendő bölcsességről tesznek tanúbizonyságot a koalíció működésében mutatkozó zavarok kiküszöbölése érdekében, ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ hű partnere marad a koalíciónak, ha ez a partneri kapcsolat a továbbiakban is őszinte és kölcsönös lesz. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 23., 1181. sz./

"Legutóbb az oktatás kérdésével foglalkoztak, és olyan sok anyag jött össze, hogy dupla számot készítettek, nyilatkozott Tamás Sándor képviselő, a Magyar Kisebbség főszerkesztője. A folyóirat munkatársai /Borbély Zsolt, Székely István, Toró T. Tibor/ a Kárpát-medence több sarkában laknak, így ritkán tudnak összejönni. Az erdélyi kérdésben például Molnár Gusztávot kérték fel vitaindító megírására. Írását románra fordítva elküldték a demokratikus román értelmiségieknek is. Nem valamilyen politikai ideológia alapján szerveztek szekértábort a folyóirat köré, hanem "elsősorban az értékek mentén kialakult vonalak összecsiszolását" óhajtják elősegíteni. Bevonták a szerkesztőbizottságba a délvidéki, a felvidéki, a kárpátaljai magyarság egy-egy képviselőjét. A könyvtárakba /a középiskolákéba is/ elküldik az egyes számokat. Tanulmányaikat egyelőre csak magyarul tudják kiadni, de terveik között szerepel az eddigi számokban megjelent írásokból román és angol nyelvű válogatás. A Magyar Kisebbség ezer példányban jelenik meg, a folyóiratnak nincs stabil irodája, nincs egyetlen állandó, fizetett alkalmazottja. A kiadó, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága vállalta a terjesztést. Régen szeretnének könyvsorozatot kiadni, az első már napvilágot látott: Balogh Artúr: A kisebbségek nemzetközi védelme a kisebbségi szerződések és a békeszerződések alapján /Kájoni Kiadó, Csíkszereda, 1997/. Az 1928-ban megjelent kötet újrakiadását a Jakabffy Elemér Alapítvány és az EMKE támogatta. Nagyon sokrétű a kiadási tervük. /Román Győző: A képviselő folyóirata. Beszélgetés Tamás Sándorral, a Magyar Kisebbség főszerkesztőjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 17./ Magyar Kisebbség (Kolozsvár) főszerkesztője: Tamás Sándor, szerkesztők: Borbély Zsolt, Székely István, Toró T. Tibor, külső munkatárs Vincze Gábor /Szeged/. A szerkesztőbizottság tagjai: Bakk Miklós /Lugos/, Balázs Sándor /Kolozsvár/, Bíró Gáspár /Budapest/, Duray Miklós /Pozsony/, Fábián Ernő /Kovászna/, Hódi Sándor /Ada/, Kovács Miklós /Ungvár/, Markó Attila /Brassó/, Molnár Gusztáv /Budapest/, Szőcs Géza /Kolozsvár, a szerkesztőbizottság elnöke, Takács Imre /Budapest/, Varga Attila /Szatmárnémeti/, Zsigmond Barna /Marosvásárhely-Budapest/."

"Bodó Barna tanulmányában azt vizsgálta, hogy mitől függ a kisebbségek anyanyelvi jogérvényesítése, kitért a helyi elit szerepére. 1997 folyamán néhány bánsági településen, köztük Temesváron vizsgálták a helyi elit szerepét. Az egyes népek azt szeretnék elfogadtatni egymással, hogy "otthon vannak". Az otthonosság legtermészetesebb kerete az anyanyelvhasználat. Többségi nyomásra a kisebbségi anyanyelvhasználat magánjellegűvé válik. A kisebbségi elit számára a nemzeti keret többnyire önkorlátozásként jelentkezik, például a házastárs kiválasztásában vagy az iskola nyelvével kapcsolatos döntésben. A szórványban pedig, ahol a félszázezres városban két iskola kínál csupán anyanyelvi képzést, vállalni kell azt, hogy több időt vesz igénybe az iskolába járás. Az ötezer fős magyarság Lugoson általános iskoláját sem tudja fenntartani, pedig ekkora közösség általában középiskolát éltet meg. A szórvány magyar elit rejtőzködik, a közösség élére nincs ki odaálljon. "Demográfiailag erős települések évek óta nem tudnak kiállítani egy-két olyan helyi vezetőt, akik mögé a közösség fölsorakozhatna" - állapította meg Bodó Barna. A szórvány elit nem is keresi az országos kisebbségi intézményekkel való kapcsolatot. Az oktatás területét nézve Hargita megyében szinte minden magyar gyermek magyar iskolában tanul, a másik véglet Temes megye, ahol a magyarul tanuló magyar tanulók részaránya 22 százalék. - A szórványban az elit jelentős részét semmilyen tevékenység nem köti az anyanyelvhez. Vidéki városokban - Lugoson, Zsombolyán -, ahol egy-két évtizede jelentős helyi magyar kulturális élet folyt, magyar líceumi tagozat létezett, már az általános iskolák léte is veszélyben van. Ez olyan új helyzet, amelyre az oktatás felelős irányítói nem voltak felkészülve. Iskolabuszokat kell beállítani, bentlakásprogramot kell elindítani, el kell érni, hogy magyar szaktanárok tanítsanak, mert jelenleg sok magyar tanár román iskolában tanít. - Ki kell térni a sajtó szerepére is. Temesvár hetilapja - a Heti Új Szó - fennmaradásáért hatalmas harcot vív, ebben az RMDSZ - anyagiak hiányában - nem tudja segíteni. - A helyi elit nincs helyzete magaslatán. /Bodó Barna: Helyi elit és az anyanyelvi oktatás. = A Hét (Bukarest), jún. 25./"

A Resicabányán kiadott Vita Catolica Banatus című vallásos kiadvány 1999/6. száma érdekes statisztikai adatokat közölt a romániai katolikus társadalomról. Az ország területén jelenleg 1 242 000 római katolikus él 6 egyházmegyében, míg a görög katolikusok száma 5 egyházmegyében 846 000 lélek, 623 ezerrel több, mint az 1992-es népszámlálás idején. Az akkori adatokhoz viszonyítva a római katolikusok lélekszáma 80 ezerrel nőtt. A római katolikusok közül a gyulafehérvári érsekség területén 542 ezer, a bukaresti érsekség területén 105 ezer, a váradi, illetve a szatmári püspökségén egyaránt 108 ezer, a temesvári püspökségén 112 ezer, a jászvásári érsekségén 267 ezer katolikus él. Görög katolikus vonatkozásban a Gyulafehérvár-Fogaras érsekséghez 354 ezer, a Kolozsvár-Szamosújvár püspökséghez 200 ezer, a lugosihoz 60 ezer, a váradihoz 100 ezer, a máramarosihoz 132 ezer hívő tarozik. A római katolikusok 974 pappal, a görög katolikusok 704 pappal működnek. A szerzetes-, illetve az apáca-rendek száma az előbbieknél 21 férfi és 74 női, az utóbbiaknál 12 férfi és 30 női rend. A statisztika nem jelölte, de tudnivaló: a legtöbb magyar római katolikus a gyulafehérvári érsekséghez, míg a legtöbb görög katolikus a máramarosi püspökséghez tartozik. A nemzetiségek vonatkozásában a leggazdagabb a Temesvári egyházmegye, ott ugyanis magyar, német, román, horvát, cseh, bolgár római katolikusok és körükből kikerült papok vannak. /Katolikusok Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

"A Kolozsvári Nyilatkozat tervezete: A magyarországi antikommunista ellenzék és a demokratikus román emigráció képviselői által aláírt Budapesti nyilatkozat - melyet teljességében elfogadunk - 10. évfordulóján mi, románok, magyarok és németek, akik úgy ítéljük, Erdély komplementáris, kulturális és vallási pluralizmusú területéhez való tartozásunk legalább annyira fontos, mint maga nemzeti identitásunk és az alapvető történelmi premisszája annak, hogy az Egyesült Európa polgárai lehessünk, részesei lévén ama societas civilis-nek, mely Erdélyben már a 17. és 18. században felemelte szavát a polgári jogok biztosításáért, konstatálva, hogy a politikai pártok és szervezetek képtelennek bizonyultak új és gyökeres megoldásokat találni arra, hogy megkönnyítsék az ország kilábalását a mélyülő válságból és lezárják a recentralizáció, az Európa-ellenes restauráció útját, síkra szállunk azért, hogy kezdődjék nyílt vita Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájának távlatairól - Románia keretében, regionális törvényhozó gyűlésekkel, amelyek a jövőben a központosított állam modelljének valós alternatíváját képezik, lehetővé téve a történelmi régiók gazdasági, művelődési és politikai érdekeinek érvényesülését, az erdélyi civil társadalom és egyházak képviselőinek, hazai és külföldi szakértők részvételével alkotmányozó bizottságot hozzanak létre, mely átfogó, magas tudományos szintű okmányt dolgozzon ki az új közigazgatási egységek és az illető törvényhozó gyűlések hatásköréről, tiszteletben tartsák a román állam nemzeti szuverenitását és területi épségét és a hatalom központi szervei csorbítatlanul gyakorolhassák kompetenciáikat a külpolitika, a honvédelem és a pénzügy terén. Valamennyi román történelmi tartománynak joga legyen a devolúció és a szubszidiaritás elveire épülő regionális intézményekhez. Teljes mértékben értékesüljön Erdély - ahol a lakosság harmada az ország nemzeti össztermékének 55 %-át valósítja meg - húzó szerepe Románia európai integrációs folyamatában. Biztosíttassék Erdély valamennyi nemzeti közösségének jogegyenlősége, melyek megfelelő intézményekkel és pontosított és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek nemzeti kultúrájuk és nyelvük fennmaradása és fejlődése biztosítása végett. Valódi, a közös érdekekre, a kölcsönös tiszteletre és a nemzeti közösségeink közötti együttműködésre alapozó partnerség jöjjön létre, mely regionális szinten megvalósulva a Románia és Magyarország, illetve a Románia és Németország közötti gazdasági, művelődési és politikai kapcsolatok erősítésének szilárd alapját képezheti, mely kapcsolatok stratégiai fontosságúak annak biztosításában, hogy Románia valamennyi európai struktúra tagja lehessen. Aláírják: Alexandru Cistelecan - irodalomkritikus, Marosvásárhely; Alexandru Vlad - író, Kolozsvár; Ion Muresan - költő, Kolozsvár; Traian Stef - író, Nagyvárad; Daniel Vighi - író, Temesvár; dr. Paul-Jurgen Porr - orvos, Kolozsvár; Paul Phillippi - történész, Nagyszeben; Bakk Miklós - politológus, Lugos; Horváth Andor - irodalomtörténész, Kolozsvár; Tánczos Vilmos - néprajzkutató, Kolozsvár. Az alábbi személyek és szervezetek csatlakoznak a nyilatkozathoz: az 1989. június 16-i Budapesti nyilatkozat aláírói. Sabin Gherman elnök és Marius Avram alelnök - Pro Transilvania Alapítvány; Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök - az RMDSZ Reform Tömörülése. (Az Adevarul nyomán; fordította: Ferencz L. Imre) /A Kolozsvári Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"

"Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./"

Július 13-án köszöntötte a Temesvári Református Egyházmegye lelkipásztori közössége dr. Higyed Istvánt a nyugalomba vonulása előtti hetvenedik születésnapja küszöbén. Bányai Ferenc esperes megjegyezte, hogy az ünnepelt nem sokat kapott László nevű püspökeitől. Az ünnepelt elmondta, hogy 22 évig helyettes lelkészként szolgált Lugoson, míg végre sikerült a parókusi státust megkapnia. Dr. Higyed István a református egyháztörténelem doktora (Szombati-Szabó István élete és munkássága volt doktori dolgozatának témája 1995-ben). Higyed István nyugdíjas éveiben a nagy elődökről - Rácz Károly, Debreczeni István, Nemes Elemér és mások - összegyűjtött anyagát kívánja egyháztörténészként földolgozni. /Dr. Higyed István 70 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17-18./

"A Lugoson megjelenő Redesteptarea hetilap júl. 22-i száma közölte a Dragan Alapítvany (Fundatia Europeana Dragan) Tudományos Tanácsának júl. 13-i határozatát, miszerint az Alapítvány a kolozsvári főügyészhez fordult, és büntetőper indítását kérte a Kolozsvári Nyilatkozat következő "aláírói" ellen: 1. Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke; 2. Alexandru Cistelecan, irodalomkritikus; 3. Alexandru Vlad, költő; 4. Daniel Vighi, író; 5. Paul Philippi, történész; 6. Bakk Miklós, politológus; 7. Horváth Andor, irodalomtörténész; 8. Tánczos Vilmos, néprajzkutató; 9. Toró T.Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke. Az Alapítványt ebben az ügyben képviselő Gheorghe Pancratiu, Iuliu Gheorghiu, dr. Constantin A. Bob és dr. Augustin Deac (az utóbbi kettő egyetemi tanár) szerint az "aláírók" a Btk. 1661. szakaszának 1. bekezdése ("alkotmányos rend elleni cselekmények") és 167. szakaszának 1. bekezdése ("összeesküvés") alapján marasztalhatók el. /(Bakk Miklós): Büntetőper az aláírók ellen? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./"

"Iosif Constantin Dragan professzor saját napilapjában, a temesvári Renasterea Banateana aug. 21-i számában "A román népet nem lehet többé elítélni" című írásában Ion Antonescu marsall rehabilitálását követelte. Dragan ezzel a marsall tervezett lugosi szoborállítását kívánta erkölcsileg megindokolni. Dragan szerint Románia átállását a szövetségesek oldalára a második világháború idején Antonescu marsall készítette elő, de Iuliu Maniu és Mihály király aljas módon letartóztatták és átadták őt az oroszoknak, majd később kivégeztették. A cikk az egekig magasztalta a háborús bűnös Ion Antonescut. Dragan Antonescu marsall perét "a román nemzet becsülete elleni merényletnek" nevezte és követelte, hogy országszerte állítsanak szobrokat emlékére. /(Pataki Zoltán): Dragan professzor Antonescu marsall rehabilitálását követeli. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"

"A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ "

A töröktől visszafoglalt Felső-Bega völgyét benépesítették a magyar telepesek. A jelenlegi helyzet siralmas. Az egykor virágzó településeken ott az elmúlás pecsétje. Nem is oly rég Bunyaszekszárd, Hosszúvölgy, Fagyimák néven rendezett utcájú falvak sorakoztak. Lassan kihalt a magyar szó Újbálincon, Nőrincsén, Barán, Szécsényen. Az első sorscsapást a Trianon utáni román földreform mérte a Felső Bega-völgyi magyar falvakra. Elkobozták azokat a birtokokat, amiket a falusi magyarok előzőleg megvásároltak. A szívós magyar gazdák húsz év alatt visszavásárolták birtokaikat a román államtól és ismét a vidék legjobb gazdái lettek. Azután jött 1945 után a kollektivizálás. Az igyekvő magyar gazdákat rendre kikiáltották kuláknak, és elhurcolták a Duna-csatornához őket. Másodszor is kisajátították a hihetetlen nélkülözések árán visszaszerzett birtokaikat, és ezzel örökre elvették a telepes magyarok kedvét a gazdálkodástól. Rajokban hagyták el falvaikat. Mivel lehet lelket verni a megmaradottakban? A törődéssel. hogy a kis közösségek érezzék, számon tartják őket. - Az RMDSZ-nek testvérkapcsolatot kellene teremteni a Felső Bega völgye szórvány falvai és az anyaországi települések között. A magyar szó végállomása Nadrág község, de Tamásd ugyanebben a helyzetben van. Nagyon kicsi a magyar közösség Begamonostoron, Betlenházán (26 lélek), és Facsádon. /Felső-Bega völgye: a magyar szó végállomása. A Nyugati Jelennek nyilatkozik Kovács Aranka, a lugosi RMDSZ vezetőségi tagja. = Nyugati Jelen (Arad/ Temesvár), okt. 14./

1999. dec. 22-én ülésezett Lugoson a Városi Tanács, az ülés előterjesztési aktáit csak az ülés előtt pár perccel kapta meg Király Zoltán tanácsos, annak ellenére, hogy az ülés előtt 5 nappal meg kellett volna megkapni a dossziékat. Az ülésen döntöttek Lugos főtere, mostanáig Köztársaság tér Draganra való változtatása ügyében. Nem tudtak elérni semmit, kisebbségben vannak. Király Zoltán mentségéül ismertette Lugos helyzetét. összetételét: a város lakosságának kb. 10 %-a magyar, szám szerint 5 ezer körül vannak. . A Városi Tanács 21 tagú, ő az egyetlen magyar tagja a tanácsnak. A Romániai Magyar Szó jan. 29-i számában Barabás István cikkében J.C. Dragan vasgárdista és kommunista múltjára emlékeztetett. A bánsági románság ezt nem akarja tudni, hanem Dragan érdemeit sorolja fel. Azt , hogy Dragan Lugost európai és egyetemi városi szintre emelte, eddigi beruházásai a város lakóinak javát szolgálták. Dragan létrehozta a lugosi sajtóbirodalmat: hetilapot, rádió és tv adóállomást, nyomdát, gázpalackozó üzemet, ezenkívül különböző alapítványokat támogat. Mindezeket a Bánságba betelepülő moldvaiak és oltyánok pozitívumnak látják és nem tudják, milyen Dragan múltja. - A Lugoson élő magyarok között már alig van színházbajáró, ha száznál többen összegyűlnek egy előadáson, az már jónak mondható. Magyar napilapot kb. 10 család járat, a temesvári magyar hetilapot 140-150 példányban veszik, az iskolában I.-VIII.osztályban összesen 80 gyerek tanul magyarul, az RMDSZ közgyűlésen maximum 50 tag jön össze. A szórványmagyar sorsa sokkal nehezebb, mint ahogy a tömbben élők hiszik. A lelkekbe ivódott a félelemérzet, sokan eljutottak a magyarságtudat feladásáig. - A század elején szintén kb. 5 ezer magyar polgára volt a városnak, mint most, mellette 5 ezer német és 5 ezer román. Mindenki beszélte mind a három nyelvet! Jelenleg kb. 2 ezer német, ezer ukrán, ezer cigány és kb. 35-36 ezerre tehető a románság száma. Egyre több a vegyes házasság, ezzel arányosan a beolvadás is állandóan növekszik. - Ilyen háttérrel egyedül a helyi tanácsban magyar kisebbségi ügyben semmit sem lehet tenni, állapította meg Király Zoltán. /Király Zoltán lugosi városi tanácsos: Lugosi helyzetkép Dragan-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Higyed István lugosi református tiszteletes, a magyar református egyháztörténet doktora hosszú szolgálat után nyugdíjba vonul. Lugoson tett ökumenikus szolgálataiért tavaly, 70. születésnapján a város díszpolgárává választották. Higyed István elmondta, hogy Lugoson volt román reformáció. Fogarasi István prédikátor romául és magyarul hirdette az igét Lugoson. Fogarasi a Szászvárosi Bibliának egyik magyarról románra fordítója volt 1582-ben. Ugyancsak ő fordította románra legelőször a Heidelbergi Kátét Catechismul Kalvinesc címmel. Lugoson szolgált 1921-34 között Szombati-Szabó István költő. - Lugos nem könnyű szolgálati hely, mert rendszeresen három nyelven kell hirdetni az igét a vegyes házasságok miatt. Amióta itt tevékenykedik, rendbehozták a templomot. Higyed István mindent megpróbált, de nem sikerült kiadnia Szombati-Szabó István összes műveit. /Balta János: 33 évet szolgálni egy közösséget, isteni ajándék. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

Lugoson megnyílt a Bánsági Hétköznapok a XIX. és XX. században című kiállítás. A letűnt korok hétköznapjainak életét és használati tárgyait bemutató kiállításon látható többek között magyar tulipános festett szekrény, régi írógép, továbbá könyvek, céhzászlók és céhemblémák, 19. századi vándorkönyv, az útlevél őse. /Király Zoltán: Bánsági Hétköznapok Lugoson. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Temesváron mintegy negyedszáz V-VIII. osztályos magyar tanuló vett részt máj. 8-án a prózamondó- és szavalóversenyén. A magyar államiság ezeréves fennállásának évfordulója alkalmából, Tácsi Erika magyartanárnő által szervezett vetélkedőn Aradról, Déváról, Igazfalváról, Nagyszentmiklósról, Lugosról, Vajdahunyadról, Újszentesről és Temesvárról érkezett kisdiákokból álló csapatok vettek részt. /Regionális prózamondó- és szavalóverseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

Máj. 11-14. között a lugosi Városi Színházban harmadik alkalommal rendezték meg a nemzetközi tenorversenyt. A nagydíjat követő I. díjat Kiss B. Attila, a kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese nyerte. Ezenkívül neki ítélték a temesvári Román Opera, valamint a iasi-i opera különdíját is. /Kiss B. Attila I. díjas. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

Pozsár József kezdeményezésére Lugoson arról tanácskoztak, hogy mit kell tennie a lugosi magyarságnak azért, hogy az óvoda és iskola megmaradjon, hogy sok magyar szülő ne a románba írassa be gyermekét. Fazakas Csaba, az új református lelkipásztor elmondta, hogy ősztől 30 hellyel működő napközis óvoda indul a református templom mellett. Iskolabusz fog segíteni, hogy beszállítsa a nagybodófalvi, szapáryfalvi és az igazfalvi gyerekeket is, azokat, akik magyarul akarnak tanulni az I.-VIII. osztályban. /Király Zoltán: Merre tovább, lugosi magyarság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Lugoson június végétől kezdődően minden kedden este Magyar Fórumot tartanak az RMDSZ-székházban. Augusztus elsején a Magyar Fórumon Tóth Alice ny. tanár kérte a külhoni magyar állampolgárság bevezetését, mely magyar útlevelet is jelentene, de Magyarországon letelepedési jogot és szavazójogot nem. A jelenlevők elfogadták javaslatát. - A magyar óvoda napközi csoportjába már több mint harmincan iratkoztak be, a rövid programú csoportban is 12-en vannak. /Király Zoltán: A Magyar Fórum hírei. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

A Nagykároly és Vidéke hetilapban a Kölcsey-évfordulóról, Vénig László nagykárolyi fotóművésznek Nagyváradon megnyílt kiállításáról lehetett olvasni, a Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, július 28-i szám) a június 30-július 22. között lezajlott Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójáról, Dialog Interetnic (az azonos nevű kolozsvári egyesület kiadványa, júliusi szám) a kolozsvári kisebbségi szervezetek májusi találkozójáról írt. Új kiadvány a Lugosi Hírmondó (a lugosi RMDSZ kiadásában kéthetente, két oldalon megjelenő helyi lap), első két számában /júl. 7., júl. 21./ Király Zoltán felelős szerkesztő adott beszámolót, közművelődési tájékoztatót. /Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Szept. 22-24-e között a Végvárért Alapítvány Lugoson megszervezi az Élő Hagyomány Néptáncfesztivált. A Szegedi Néptánc Együttes részese a rendezvénynek. /(Király Zoltán): Néptáncest. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

Dr. Kartal Ernő debreceni minorita tartományfőnök elmondta: Aradon hívták össze a káptalant, hogy megbeszéljék mindazokat a teendőket, amelyek a megerősített minorita közösség jövőjére vonatkoznak. A háború előtt Erdélyben több minorita rendház létezett, Aradon, Marosvásárhelyen, Lugoson, Nagyenyeden például, de mind megszűnt. Az egyik idős minoritát hozták most el Marosvásárhelyről, ahol ketten voltak. A másikat nagy nehezen sikerült rábeszélni a Miskolcra történő átköltözésre. Amikor Lugoson az utolsó minorita is meghalt, a helybeli rendházat átadták az egyházmegyének. Az aradit rendházban még 6-7 minorita van. Az újságíró, Balta János közbevette: a magyar katolikusokat aggodalommal tölti el, mi lesz, ha a minorita rendházban túlsúlyba kerülnek a moldvai minoriták? Kartal elmondta, hogy a házfőnök, Pável atya lengyel, a többi minorita pedig erdélyi magyar ember. Egyetlen moldvai minorita, Horvát János atya fog Aradra kerülni, aki magyarul jól beszél, jószándékú ember, akire szükség van. Ha ugyanis a püspök nem fogadja el plébánosként Csergő Ervint, akkor Horváth János lesz a plébános.- Szeretnék megőrizni a Szent Erzsébet Tartományt a maga mivoltában, tehát a magyar kultúrát is támogatni kívánják. /Balta János: Egy pénzcentrikus világban újfajta lelkiség szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./

A Temes megyei magyarság az idén is nagy számban vett részt az október 6-i aradi megemlékezésen. Szervezett formában az RMDSZ Temes megyei szervezete, a Temesvári Magyar Nőszövetség, az Ormós Zsigmond Társaság, a TEMISZ, a Bartók Béla Líceum IV-VII. osztályosai stb. vettek részt a 13 vértanú obeliszkjének megkoszorúzásán, de számos temesvárit, lugosi busszal, személyautóval zarándokolt Aradra. Évente kétszer, a szabadfalui Petőfi-emlékműnél és az aradi vértanúk Vesztőhelyén emelt obeliszknél találkoznak az ünneplőbe öltözött temesi magyarok. Okt. 7-én megnyílt Temesváron V. Szabó Erzsébet Ótelekről elszármazott szegedi amatőr képzőművész tárlata. /(Pataki Zoltán): Közösségmegtartó zarándoklatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Lugoson a néhány éve Szekszárdról kapott iskolabuszt sikerült végre beíratni a forgalomba. Nov. 20-tól elkezdték a magyar iskolások szállítását Bodófalváról, Szapáryfalváról a Lugosi 5-ös számú Iskolába. A működtetést a Putnoky Miklós Alapítvány végzi, pályázat alapján kapott pénzalappal. /Lugosi iskolabusz. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

" Ritkaságszámban menő könyv látott napvilágot 2000 legvégén a temesvári Triade Interart Alapítvány kiadásában s a kolozsvári IDEA Design & Print cég gondozásában: Jecza Péter szobrászművész reprezentatív, román és német nyelvű életmű-albuma, a 62 éves képzőművész több mint négy évtizedes alkotópályájának summázata, körültekintően dokumentált és gazdagon illusztrált leltára. Az album 256 oldalán fellelhető a kivételesen termékeny temesvári szobrászművész szinte valamennyi alkotásának eltérő méretű és változatos technikával készült reprodukciója. A könyv szerkesztője, Sorina Ianovici-Jecza a Sepsiszentgyörgyön született és nevelkedett művész 660 alkotását katalogizálta időrendi sorrendben, pontosan feltüntetve minden egyes szobor méretét, anyagát, az öntött példányok számát s azok jelenlegi lelőhelyét. Az összegezéskor kiderült, hogy világ különböző égtájain a köz- és magángyűjteményekben 1700 olyan szobrot őriznek, amelyek Jecza Péter kezéből és műhelyéből kerültek ki. Jecza Péter Temesvárott a Nyugati Egyetem képzőművészeti karának professzora. Monumentális alkotásai, mell- és épületszobrai, arcmásai és domborművei Temesvár, Orsova, Sepsiszentgyörgy, Karánsebes, Lugos, Nagyszentmiklós, Kovászna, Bölön, Újszentes, Dálnok, Nagyajta, Pécska stb. köztereit, templomait, parkjait, emlékhelyeit ékesítik. Jecza Péter munkája többek között Kőrösi Csoma Sándor, Bartók Béla, Bolyai János, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Franyó Zoltán, Klebelsberg Kunó, Trefort Ágoston szobra. /Szekernyés János: Jecza Péter szobrászművész életmű-albuma. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./"

"A kormány jelenlegi elképzelése szerint az elkövetkező tíz évben nem épül autópálya Erdélyben - derül ki abból a pályaépítési programból, amelynek részleteit márc. 8-án ismertette a román sajtó. A programot előterjesztő Miron Mitrea közlekedési miniszter szerint a román autópálya építési program gerincét a 4. összeurópai közlekedési folyosó képezi majd. Első lépésként a Bukarest és Ploiesti közötti 70 kilométeres autósztráda épülne meg, ami 350 millió dolláros beruházást igényel. Ezt követné a bukaresti körgyűrű ötven kilométeres északi szakaszának megépítése 250 millió dollárból, majd a Lugos és Nagylak közötti 120 kilométeres autósztráda, amihez 560 millió dollárra lesz szükség. Ezek kivitelezését a tárca szándékai szerint az elkövetkező négy évben kezdik meg. A folytatás a Comarnic és Brassó közötti 65 kilométeres, 319 millió dollár értékű sztráda, a Nagyszeben és Lugos közötti 210 kilométernyi 735 millió dolláros sztrádaszakasz, valamint a Brassó és Segesvár közötti 110 kilométeres útvonal 165 millió dollárért kiépítendő négy sávja lenne. Ezzel Nagylak és Konstanca között - a 4. európai közlekedési folyosó romániai szakaszának teljes hosszában - nagy sebességű forgalom lebonyolítására alkalmas útvonal jön létre. A tíz évre tervezett első szakasz következő fázisaiban szándékoznak kiépíteni a Cornetu-Brassó autósztrádát és a bukaresti körgyűrű déli szakaszának első nyomvonalát, továbbá a Nagyszeben és Lugos közötti sztráda második nyomvonalát, valamint a 9. európai közlekedési folyosó romániai szakaszának kiegészítéseit, illetve a 4. közlekedési folyosó többi részét. Áprilisban kezdik meg a Bukarest és Cernavoda közötti autósztráda építését, amit a román kormány, az Európai Beruházási Bank és az Európai Unió finanszíroz közösen. /Nem épül autópálya Erdélyben Mitrea: Először a Bukarest-Ploiesti szakasz épülne meg. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Jean Claude Périsset érsek, pápai nuncius április hónap utolsó napjaiban pasztorális látogatást tett a lugosi görög katolikus egyházmegyéhez tartozó Temes, Krassó-Szörény, Hunyad és Arad megyékben. Ápr. 28-án Alexandru Mesian lugosi görög katolikus püspök kíséretében mintegy két órát töltött Aradon, ahol megtekintette a minorita palotában a görög katolikusoknak berendezett kápolnát. Ápr. 29-én a nuncius Lugoson részt vett a görög katolikus katedrális belsejének felújítását követő újraszentelésen, majd Aradra ment, az épülő görög katolikus templomhoz. Az épülő templom plébánosa tájékoztatta a vendéget arról, hogy Alexandru püspök felszentelte az elkészült munkálatokat, így 53 év után először tudtak az aradi hívek saját templomuknál körmenetet tartani. Beszélt az épülő, immáron harmadik aradi görög katolikus templomról. Az első kettő még mindig nem került vissza a görög katolikus egyházhoz. Az ünnepségen jelenlévő Timotei Seviciu aradi ortodox megyés püspök kifejtette: Romániában különböző egyházak és felekezetek tevékenykednek, tisztelik a másságot, és mindig az igazi ökumenizmus szelleme érvényesült. - Jean Claude Périsset az ortodox és görög katolikus egyház kapcsolatairól azt nyilatkozta: Nem lehet megrekedésről beszélni, inkább teológiai nehézségek merülnek fel, amelyeket Baltimore-ban (a katolikus és ortodox egyház közötti megbeszélésen) nem sikerült rendezni. /Nunciusi látogatás az ökuménia szellemében. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./"

"A Romániai Püspökkari Konferencia tavaszi ülésszakára gyűltek össze a mindkét - római és görög - rítust képviselő katolikus püspökök máj. 7-9. között, a jászvásári egyházmegyéhez tartozó traiani Verbita Misszionárius Lelkigyakorlatos Házban. Megválasztották a konferencia új elnökét, Ioan Robu bukaresti metropolita személyében. További megválasztott tisztségviselők: Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus érsek, a konferencia alelnöke, valamint Alexandru Mesian lugosi görög katolikus püspök és Martin Roos temesvári római katolikus püspök, az Állandó Bizottság tagjai. /Páll Antal, általános titkár: Római és görög katolikus püspökkari konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12 Egyik erdélyi magyar egyházfőt sem választották be a Romániai Püspökkari Konferencia állandó bizottságába. A latin és görög katolikus rítusú egyházak képviselőit magában foglaló konferencia fennállását régóta bírálják. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári római katolikus érsekség helynöke a Krónikának elmondta, a testületben a szavazatok 7-4 arányban oszlanak meg a román egyházak képviselői javára, így a magyar egyházfőknek semmi esélyük sincs bekerülni az állandó bizottságba. A konferencia azonban nem biztosít semmiféle joghatóságot, jelentősége csupán a nemzetközi fórumokon való megnyilvánulásokon mutatkozik meg - állapította meg Potyó Ferenc. /Rostás Szabolcs: "Kényszerházasság" a testületben. Tisztség nélkül a magyar egyházfők a Romániai Püspökkari Konferenciában. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./"

"Máj. 19-20-án hatodszor rendezték meg a Jakabffy Napokat Szatmárnémetiben, ez jórészt Muzsnay Árpádnak, az EMKE alelnökének köszönhető. Sajnos Szatmárnémeti értelmiségi köre távol marad az eseményről. Varga Attila parlamenti képviselő emlékeztetett a Jakabffy-hagyatékra: "olyan szellemi örökséget hagyott ránk, melyből erőt, tartást lehet meríteni a jelen küzdelmeihez, kisebbségi sorsunkat vállaló politikai cselekvéshez, magabiztosságot a mindennapi élethez." Eddig közel 50 előadó vett részt az Európa-szerte ismert kisebbségpolitikus emlékére rendezett eddigi tanácskozásokon, köztük Pomogáts Béla, Pozsgay Imre, Szabó Tibor, Tabajdi Csaba, Törzsök Erika Budapestről, Duray Miklós Pozsonyból, Csubela Ferenc Szabadkáról, Gortvay Erzsébet és Brezovics László Ungvárról, Oplatka András Zürichből, Bárdi Nándor Solymárról, aztán Markó Béla, Frunda György és mellettük a mostani rendezvény előadói - Kósáné Kovács Magda /MSZP/, Balázs Sándor, Balogh András, Törzsök Erika /SZDSZ/, Székely István, Komlós Attila, Pomogáts Béla, Grúber Károly, Lőrincz Csaba /Fidesz/, Eckstein Kovács Péter, Gönc László, Fedinec Csilla, Kelemen László, Jakab Sándor, Issekutz Sarolta, Halmos Sándor, akik azt elemezték, mi lesz a helye és szerepe a kisebbségeknek az integráció során. Szó volt továbbá a nemzeti irodalom regionális és világirodalmi helyéről; az egyház és vallás szerepéről és Magyarország nemzetpolitikájának értékeléséről az euroatlanti integráció perspektívájából; a szlovéniai, a burgenlandi, horvátországi és kárpátaljai magyarok helyzetéről, jövőképéről, végül pedig a cigányság sorsáról. /Jakabffy Elemér szellemi hagyatékából erőt, tartást lehet meríteni a jelen küzdelmeihez. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 21./ Máj. 20-án Lugoson folytatódott a Szatmárnémetiben megkezdődött rendezvény. Először Jakabffy Elemér emléktábláját koszorúzták meg a résztvevők. Ezután a közíró életművét értékelő konferenciát tartottak. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke a jogtudós tevékenységét példaszerűnek nevezte. "Jakabffy - mondta Pomogáts - tudományosan és szakmailag felkészült, erkölcsileg rendkívül következetes közép-európai politikus volt." Dr. Issekutz Sarolta, a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke ismertette az örmény származású Jakabffy család történetét. Bakk Miklós politológus a jogtudós által 1940-ben megalkotott kisebbségi törvénytervezet kapcsán a kérdés megoldásának közép-európai modelljeit elemezte. /Bartók mellett említendő. Jakabffy Elemér kisebbségi politikusra emlékeztek. /Bartók mellett említendő. Jakabffy Elemér kisebbségi politikusra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./ Megtartották a Szatmárnémeti Kölcsey Kör kezdeményezésére az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - és Lugos város RMDSZ szervezetének közös rendezvényét, a VI. Jakabffy Napokat. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke emlékezett Jakabffy Elemérre, aki 20 éven át Lugoson jelentette meg a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemlét 1922 és 1942 között, havonta kétszer. Igazi kisebbségtudomány volt ez a folyóirat, ugyanakkor művelődéstörténet és szociológia, több tudomány határán álló tudományág. Szellemi örökség, mely ma is időszerű. Szekernyés János temesvári újságíró, bánsági helytörténész Jakabffy Elemér kiadott könyveinek és a Magyar Kisebbség 20 év alatti 480 példányának a jelentőségét méltatta. A Magyar Kisebbség román, német és francia mellékleteit eljuttatták a román kormányhoz, valamint a nemzetközi szervezetekhez, hogy tudomást szerezzen a világ a romániai kisebbségek áldatlan helyzetéről. Másik jelentős műve a Bánsági magyarság 20 éve Romániában, mely 1939-ben Budapesten jelent meg, majd ennek folytatása A bánsági magyarság helyzete a bécsi döntés óta, melyet Szekernyés közzétesz sorozatban a temesvári Heti Új Szó hasábjain. Bakk Miklós lugosi politológus a politikusra helyezte a hangsúlyt. Az Európai Nemzetkisebbségek Kongresszusain (1925-1937) minden évben részt vettek az erdélyi magyar delegátusok, legtöbbször Balogh Arthur és Jakabffy Elemér. /Lugos üzen a Kárpát-medencének. VI. Jakabffy Napok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./"

"Máj. 23-án a Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégióbeli szakértők találkoztak Temesváron. A tárgyaló felek elsősorban a három szomszédos megye közötti kommunikációs csatornák helyreállítására koncentráltak. Szükségesnek tartják a következőket: Szeged-Temesvár vasúti összeköttetés helyreállítása, a Kiskunfélegyháza-Szeged-Csanádpalota -Arad-Lugos autópálya-szakasz megépítése, a Nagycsanád-Kiszombor határátkelő kiépítése, kamionforgalom lebonyolítása céljából, a Temesvár -Szeged-Újvidék közötti folyami közlekedés helyreállítása. /(Pataki Zoltán): Eurorégiós szakértői találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./"