Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1995. október 11.
"Paul Cheler hadseregtábornok, az erdélyi 4. hadsereg parancsnoka okt. 10-én Kolozsváron tartott sajtóértekezletén tiltakozott tartalékállományba helyezése ellen. Bejelentette: mindaddig nem hagyja el parancsnoki posztját, amíg a miniszter el nem jön személyesen Kolozsvárra, és nem közli vele tartalékba helyezését. Cheler kifejtette, hogy ellenségei akarják félreállítani, élet-halál harcot fogadott mindazok ellen, akik nyugállományba helyezésében ludasok. Ezek között nevezte meg Dumitru Cioflina vezérkari főnököt, Tinca védelmi minisztert és Mircea Pascu államtitkárt /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./ azonban ha kiderül, hogy Iliescu keze is benne van a döntésben, neki sem kegyelmez. A keményvonalas Cheler bírálta a román fegyveres erők reformját, a NATO békepartnerségben való részvételt, támogatja a Román Nemzeti Egységpártot és Funart. Cheler a bukaresti Adevarul szerint a román-magyar kapcsolatokról kijelentette: "Ha szükséges lesz, harmadszor is rátesszük bocskorunkat a nyugati határra." Politikai megfigyelők Cheler "lázadását" összefüggésbe hozzák a Romania Mareban nyáron megjelent "300 román tiszt" levelével, szerintük emögött Cheler és köre húzódik meg. /Magyar Nemzet, Népszabadság, okt. 11./"
1995. október 14.
"Asztalos Lajos nem fogadta el a párizsi Claude Karnoouth és Kende Péter előadásának érvelését. Mindketten a Bolyai Tudományegyetem évfordulóján tartottak előadást, Karnoouth nem értett egyet a magyar egyetem visszaállításával, Kende Péter pedig "a szórványok kihalásáról sugallt zavaros, párizsi öntelt, nagynemzeti meséket". /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./"
1995. október 14-15.
Szabó Judit csíkszeredai tanár köszönetet mondott pedagógustársainak, akik Bukaresttől Gyergyószentmiklósig és Kolozsvártól Csíkszeredáig szolidaritást vállaltak, illetve bekapcsolódtak a szept. 17-én elindított éhségsztrájk-láncba. Végül Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke fejezte be az egyhónapos tiltakozást. Mindezt a tanügyi törvény jogkorlátozása elleni tiltakozásul, az igazi történelmi megbékélésért, a valóban egyenlő jogokért tették. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14-15./
1995. október 17.
Háromnapos ismerkedő látogatásra Kolozsvárra utazott Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet, találkozott Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével, okt. 16-án dr. Csiha Kálmán református püspökkel, dr. Czirják Árpád főesperessel, római katolikus érseki helynökkel, az RMDSZ Kolozs megyei vezetőivel, a Heltai Klubban a város magyar értelmiségével, Grigore Zanc Kolozs megyei prefektussal. Szőcs Ferenc a perfektussal tárgyalva kitért a romániai, kiváltképp a kolozsvári magyarságot ért sérelmekre, a Mátyás király szobra körüli ásatásokra, a Magyar Opera elleni polgármesteri támadásokra. A prefektus a magyarság aggályait túlzottnak ítélte, egyszerűen nyilatkozat-háborúról beszélt, az RMDSZ szélsőségeseit emlegette. /Miklós László: Családi körben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./ Zanc a sérelmeket egyéni kisiklásoknak nevezte. /Magyar Nemzet, okt. 17./
1995. október 17.
Bodor Pál írásában /Történelmi ki kicsoda vadkeleten/ ahhoz fűzött megjegyzéseket, hogy Funar polgármester Mátyás király szobrát Kolozsvárról Vajdahunyadra akarja száműzni. Kit érdekel az uralkodók eredete, jegyzi meg Bodor Pál. Basarab vajda feltehetőleg kun volt, ez mit sem von le román történelmi érdemeiből. Mihai Viteazul eredete sem tisztázott, akad eretnek román történész, aki szerint görög zsoldosvezér volt. Az egyesítő A. I. Cuza fejedelem félig görög, a múlt század eleji felkeléseket szervező Elefteria vagy az 1821-es szabadságmozgalom mártírja, Tudor Vladimirescu görög származású, Eminescu lengyel, Caragiale albán származású, de Coresi diakónus sem volt román. Azonban ez nem von le semmit érdemükből. /168 Óra (Budapest), okt. 17./
1995. október 20.
Tízezer egyetemista tüntetett Bukarestben okt. 18-án, tiltakozva a megfizethetetlenül magas pótvizsgadíjak ellen. A tüntetők a teljes körű egyetemi autonómiát követelték, a kolozsvári egyetemisták pedig Liviu Maior oktatási miniszter leváltását. /Magyar Hírlap, okt. 19./ Okt. 18-án Kolozsváron az egyetemisták és főiskolások csatlakoztak a diáksztrájkhoz. /Népszava, okt. 20./
1995. október 20.
Nyolc erdélyi megye magyar nyelvű óvónő- és tanítóképzőinek igazgatói, aligazgatói és a tanfelügyelők tanácskoztak Zilahon az Oktatási Minisztérium szervezésében. Megjelentek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, a nagyváradi és szatmárnémeti tanítóképzők magyar tagozatai, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum pedagógusai. A minisztérium nemzetiségi osztályát Murvai László képviselte. Módszertani kérdéseket vitattak meg, javaslatcsomagot készítettek a tárca részére. Székely Győző a Collegium Transsylvanicum Alapítványtól felvázolta azt a lehetőséget, hogy hazai pedagógusok pályázzanak alternatív tankönyvekkel, továbbá a tanítóképzők egymással számítógépen kommunikáljanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./
1995. október 21.
Kolozsváron tanácskozott okt. 21-én a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa /TEKT/, megjelent Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, akik elemezték az aktuális politikai eseményeket. A napirenden a privatizációs tájékoztatás és a helyhatósági választásokra való előkészület szerepelt. Az RMDSZ Országos Privatizációs Szakcsoportja képviselői a területi privatizációs irodákról és a helyszíni tájékoztatásról beszéltek. A TEKT elfogadta Zonda Attilának, az RMDSZ Maros megyei elnökének javaslatát, hogy a privatizációs tájékoztatással kapcsolatos terepmunkát kössék össze a helyhatósági választások előkészítésével. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 24., 646. sz./
1995. október 21.
"Nyolc aláíró /köztük Fejtő Ferenc, Méray Tibor, Nagy Erzsébet, a Nagy Imre Társaság elnöke, Kolumbán Gábor, az RMDSZ Szabadelvű Körének tagja és Tibori Szabó Zoltán, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője, Csicsery-Rónay István/ a HTMH-hoz és a Millecentenáriumi Emlékbizottsághoz írt nyílt levelében javasolta, hogy 1996-ban rendezzék meg az Összmagyarság Első Tanácskozását. Ennek világnézetre, pártállásra, vallásra, származásra való tekintet nélkül a világ bármely részén élő magyarok összejövetelének kell lennie. Ezt nem szabad semmilyen irányzatnak kisajátítania. Népünket nem az állítólagos "magyar átkon" való siránkozás, nem a méla honfibú emeli ki mai helyzetéből, hanem akik pozitív választ adnak arra: mit ér az ember, ha magyar, olvasható a levélben. /Magyar Hírlap, okt. 21./"
1995. október 21.
Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneakadémián ebben az évben sem sikerült magyar csoportot alakítani, így továbbra sincs magyar nyelvű zenei felsőfokú oktatás. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
1995. október 23.
Okt. 19-én, éhségsztrájkjának kilencedik napján a székelyudvarhelyi kórházba szállították Kádár Attilát, aki 1992-ben már egyszer éhségsztrájkba lépett, Kolozsvár magyarellenes polgármestere intézkedései ellen tiltakozva. Jelenleg a tanügyi törvény ellen tiltakozott. /A kilencedik napon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
1995. október 23.
A Magyar Kisebbség című folyóirat első száma a kisebbségi jogok nemzetközi garanciáinak kérdéskörével foglalkozott, a megjelenő második szám témája a hazai alkotmányjogi helyzet. A lap az Erdélyi Szépmíves Céhnél, Kolozsváron fizethető elő. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
1995. október 24.
Okt. 23-a alkalmából a magyar kormány életútja elismeréseként dr. Csőgör Lajosnak, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem első rektorának a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozták, tisztikeresztet kapott Szombati-Gille Ottó, a nagyváradi Szigligeti Színház ny. főrendezője, kiskeresztet Haller József, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház díszlettervezője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
1995. október 24.
Funar kolozsvári polgármester a tanácsülésen felháborodottan értékelte, hogy a kölni polgármester látogatásakor Boros János a kisebbségi sérelmekről szólt. Funar kijelentette, hogy Romániában csak románok élnek. Ennek ellenére Funar beszélt a román többségről: szerinte a többség nem lehet sovén, mert egyszerűne nincs ellenfele. Sovén csak a kisebbség lehet. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
1995. október 24.
"Fey László kifogásolta, hogy a kolozsvári Magyar Opera vezetőségének a Bartók-emléknapot hirdető felirata csak magyar nyelvű volt. Az ellenségnek szállított muníciónak tartja, hogy Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés újabb autonómia-tervvel állt elő. A román közvélemény számára vörös posztó az autonómia-tervezet. Még nem hozták nyilvánosságra, mit tartalmaz a tervezet, melyet Csapó József állított össze. Fey szerint Csapóról "bebizonyosodott, hogy ehhez nem ért, erre nem képes." Fey ellenezte Katona Ádám javaslatát, hogy az SZKT novemberi rendkívüli ülésén döntsenek erről. A cikkíró szerint Iliescu pártja megszabadul a szélsőségesektől és a demokratikusabb erőkkel szövetkezve alakíthat kormányt. Ebben benne lehet az RMDSZ is. A "Katona Ádám-féle hőzöngések a szélsőségesek malmára hajtják a vizet." Katona Ádám és társai nem törődnek a magyarság érdekeivel, "radikális követeléseikkel a rövidlátó magyar választók szavazatait igyekeznek megszerezni." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./"
1995. október 25.
"Dáné Tibor hevesen kikelt az ellen, hogy Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivője aláírásával a magyar miniszterelnökhöz írt nyílt levelet, számonkérő hangon. Ezért Katona Ádám Dáné Tibort, az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének elnökét "frusztrált kriptokommunistának" nevezte. Dáné azt is megírta, hogy Katona Ádám testvére Catona, Párizsban él és nem tud magyarul, ugyanakkor Katona Ádám azt javasolta, hogy a következő választáson a vegyes házasságban élőket és az olyanokat, akik román iskolába járatják gyermeküket, az RMDSZ ne jelöljön képviselőnek. Ezt a "keresztény-nemzeti" kurzusok hangoztatták, kirekesztő szándékkal, állapította meg Dáné Tibor. Az RMDSZ-en belül meg kell határozni, hol húzódik a demokratikus tűréshatár. /Dáné Tibor: A demokratikus tűréshatáron túl. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./"
1995. október 25.
Okt. 19-én kezdődött Kolozsváron a Református Teológiai Fakultás centenáriumának háromnapos ünnepsége. Szükség volt-e kiragadni a közel négyszáz éves protestáns teológiai oktatásból /Gyulafehérvár, 1622-1662, Nagyenyed (1662-1895), Kolozsvár (1895-) a száz évet, teszi föl a kérdést Miklós László, de a professzorok erre az évfordulóra készültek. Az utóbbi időkben évről évre bővült a hallgatók keretszáma, már szlovákiai, kárpátaljai, vajdasági, sőt magyarországi diákjai is vannak. Több kiadvány készült el az évfordulóra. Az ünnepségen beszédet mondott dr. Geréb Zsolt rektor, majd a két püspök, dr. Csiha Kálmán és Tőkés László. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./
1995. október 25.
Az Erdélyi Napló újabb részletet közölt a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI Fehér könyvéből. Az egyik egy 1959-es jelentés kolozsvári magyar értelmiségiekről. Megemlítik a nacionalista elemek között Xantus Jánost, Márton Gyula és Csehi Gyula, Jagamas János és Faragó József professzorokat, Szabó Géza gimnáziumi tanárt, Bencze Zoltán és Nagy Béla színművészeket, továbbá a kolozsvári magyar művészeket, így Benczédi Sándort, Vetró Artúrt, Kós Károlyt, Erdős Tibort, Darkó Lászlót, Nagy Albertet. Nagyváradon az 1960-as jelentés a letartóztatott 48 magyar diák és tanár kihallgatási anyagaiból vont le következtetéseket. Azt javasolta Zambeti securitate ezredes, hogy a vizsgálat eredményeit ismertessék a nacionalisták kérdéseivel foglalkozó igazgatóságokkal. A Fehér könyvben, teszi hozzá Vajnovszki Kázmér, nyoma sincs a Bolyai Tudományegyetem lefejezésének, Balogh Edgár rektor, Csőgör Lajos marosvásárhelyi rektor, Demeter János rektor-helyettes meghurcolásának, ugyanúgy hallgat a Fehér könyv a magyar 1956 utáni erdélyi megtorlásokról. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 25./
1995. október 25.
Kolozsváron a Zenelíceum előtt végzett ásatások során XI-XII. századi kemencére bukkantak. Ez kétségtelenül Árpád-kori lelet, a magyarság itteni létének újabb bizonyítéka. /Szabó Csaba: Van kontinuitás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./
1995. október 26.
"Gagyi-Balla István kolozsvári nyugdíjas történelemtanár az 1956-os magyar forradalom romániai hatását kutatja évek óta. Kutatómunkájának egyes részleteit közölte a Magyar Fórum. S. L. gyergyószentmiklósi lakos a forradalom idején Magyarországon volt, rokoni látogatáson. A Fehér Könyvben megjelent a fényképe. A fénykép alapján tíz évre ítélték az "ellenforradalomban részvétel" miatt. - Szoboszlay Aladár aradi plébános illegális szervezetet hozott létre Keresztény Munkáspárt néven, Székelyföldön is voltak tagjai. Ebben az ügyben többszáz embert tartóztattak le, majd kb. 200 főt állítottak bíróság elé, fegyveres szervezkedés vádjával. A fegyveres jelző onnan származott, hogy volt köztük román katonatiszt is. A Szoboszlay-ügyben 57 személyt ítéltek el, köztük tíz főt halálra. A halálos ítéleteket 1958 szeptemberében Aradon hajtották végre. - Dobay István kolozsvári jogász elaborátumot készített az erdélyi kérdés megoldásáról, melyet az ENSZ-hez kívánt eljuttatni. Végül kilenc vádlottat ítéltek el, közülük ötre az ügyész halált követelt. - Brassóban alakult meg az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesülete /EMISZ/, Orbán László társaival gyűjtötte az erdélyi magyarok panaszait, hogy azokat eljuttassa az ENSZ-hez. Ügyükben 77 főt állítottak bíróság elé. - A csíkszeredai líceum több tanárát és diákját /11 személyt/ tiltott iratok terjesztésével állították bíróság elé. -A galócásiak bűnperében 12 huszonéves fiatalt ítéltek el 5-től 12 évig terjedő börtönre. - Gyulakután hét vádlottat ítéltek 7 és 20 év közötti kényszermunkára. - Nagyváradon a forradalom hatására diákok megalapították a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét. Összeesküvés vádjával két tanárt 18 évi, három diákot 25 évi kényszermunkára ítéltek. Szászrégeni diákok ügyét fegyveres szervezkedésnek minősítették és 1960-ban a 24 vádlott súlyos börtönbüntetést kapott. A szilágysomlyóiak ügyében öt főt ítéltek el. - A Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak és tanárainak a pere ismert, több beszámoló jelent meg róla, azonban a teljes feltárás még mindig nem történt meg. /Magyar Fórum (Budapest), okt. 26./"
1995. október 27.
Okt. 23-án Bukarestben közel húszezer fiatal vonult a szenátus elé, megmozdulásukat a Rektorok Országos Tanácsa is támogatta. A tüntetők képviselőit kénytelen volt fogadni Oliviu Gherman szenátusi elnök is. A tüntető tömeg Vacaroiu kormányfő, Liviu Maior oktatási miniszter menesztését követelte. /Népszabadság, okt. 24./ Okt 23-án Kolozsváron tüntetett sokezer egyetemi hallgató és főiskolás. Jelentős főiskolai reformot, egyetemi autonómiát és Liviu Maior tanügyminiszter leváltását követelték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./
1995. október 28.
Alexandru Farkas, a Gheorhe Dian Zenekonzervatórium rektora leszögezte: a felvételiző diákok vegyék figyelembe, hogy itt kizárólag román nyelven folyik az oktatás. Nem engedélyezte magyar csoport alakítását. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
1995. november 1.
A közelmúltban Zentán rendezett konferenciát a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség /VMMSZ/, az erdélyi Interconfessio Társaság és a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör /SMIKK/. A téma: Magyar médiastratégia a harmadik évezred küszöbén. A konferencia a Magyar paradigmák /létmodellek/ eszmecsere-sorozat harmadik állomása volt Kolozsvár, illetve Székesfehérvár után. A résztvevők valamennyi találkozón a magyarságnak a világban, illetve a Kárpát-medencében elfoglalt helyéről, a kisebbségbe szorult nemzetrészek kilátásairól folytattak eszmecserét. A jelenlegi találkozón a felszólalók kifejtették, hogy a mai magyarországi írott és beszélt sajtó továbbra is a hatalom szolgálatában áll, ez a hatalom pedig nem képviseli az egyetemes magyarság érdekeit, nem képes meggyőző célt kitűzni a nemzet elé. Vass Csaba szociológus szerint a tájékoztatás a hatalom nyelvén beszél. Esztergály Előd a kölni Magyar Nemzeti Hírszolgálat képviseletében elmondta, hogy a tájékoztatás túlnyomó többségében nemzetidegen, kozmopolita erők kezében van, akik az információs hatalommal visszaélve manipulálják a tömeget. Pokol Béla politológus szerint a magyar tömegtájékoztatás alig néhányszáz kulcspozíciója át tudja venni a korábbi pártközponton keresztüli irányítást, különösen ha a pénzt és a bankokat irányítók birtokosai ugyanahhoz a politikai erőcsoporthoz tartoznak. Borbély Imre három célkitűzést szorgalmazott: a/ tudásközpontú nemzetfejlesztést, amelyet főleg az anyaországban állampolitikai szintre kellene emelni. b/ Szubszidiáris /önálló kiegészítő/ nemzetstruktúra- és tudat kialakítása, amely valamennyi nemzetrész önálló fejlődését jelentené. c/ Szervesítő algoritmusok felépítése, vagyis a közösségen belül közösségerősítő, szervesítő struktúrákat kell létrehozni. A résztvevők megalakították saját médiastratégiai műhelyüket, amely átfogó tanulmányban összegezi az elhangzott javaslatokat. B. Szabó Péter, a SMIKKE elnöke elmondta, hogy nem kívánnak új sajtóterméket megteremteni. A konferenciasorozat lényege az együttgondolkodás, felkészülés a Magyarok IV. Világkonferenciájára, melynek napirendjén szerepel a nemzettudat és nemzetstratégia. A konferencia résztvevői pártok fölöttiek, nem elkötelezettek egy ideológiának. Nemzetstratégiáról olyan társadalmi erőnek kell gondolkodnia, amely magába tudja foglalni az egész megosztott nemzetet. Ez ebben a pillanatban ilyen kizárólag a Magyarok Világszövetsége. - A hallgatag többséget kell megszólítani. - Az eddigi tanácskozásokon kikristályosított célkitűzés például a tudásközpontúság, amely nemzeti feladat. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 1./ Előzmény: kolozsvári tanácskozás: 1994. nov. 19. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. nov. 26-27./, székesfehérvári tanácskozás: 1995. júl. 29-30.: 1551. sz. jegyzet.
1995. november 2.
"A magyar kormány is felelős a határon túli magyarokért, állapította meg Németh Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője. "A Horn-Kuncze-kormány hagyja, hogy az államközi diplomáciában kormányszinteken kifejlődhessenek a magyarellenes, xenofób megnyilvánulások." Ebben az áldatlan helyzetben némi felüdülést jelent a Határon Túli Magyarok Hivatalának néhány pozitív külpolitikai lépése. "Sajnálatos azonban, hogy a Külügyminisztérium ezt a kormányhivatalt is igyekszik kikapcsolni a kárpát-medencei politika alakításából." A magyar kormány hónapok óta nem válaszol Iliescu elnök megbékélési javaslatára. Csintalan Sándor, az MSZP alelnöke az RMDSZ kolozsvári kongresszusán megígérte, hogy az RMDSZ-nek képviseletet nyitnak Budapesten. Azóta sem történt semmi. A költségvetés csak ezredszázalékát fordítja a határon túli magyarság támogatására. - A magyar kormánynak kezdeményezően kellene fellépnie a nemzetközi fórumokon a kisebbségi kollektív jogok és az autonómia érdekében. /Bágyi Bencze Jakab: Interjú Németh Zsolt országgyűlési képviselővel. = Magyar Fórum (Budapest), nov. 2./ Az IV. RMDSZ kongresszusa: Kolozsvár, máj. 26-28. "
1995. november 2.
Nov. 2-án, halottak napján Szabadkán két erdélyi vendég tartott előadást. Gál Mária kolozsvári történész az 1944 őszi erdélyi magyarellenes atrocitásokat, gyilkosságokat ismertette, Bodó Barna, az RMDSZ alelnöke pedig a Fehér könyv, az első ilyen jellegű dokumentumgyűjtemény megjelenésének körülményeiről számolt be. Egyetlen idősebb történész sem hajlandó hozzányúlni ehhez a még mindig érzékeny kérdéshez, a fiatalok - köztük Gál Mária - vállalták a munkát. /Szabad Hét Nap (Szabadka), nov. 9./ Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról /RMDSZ, Kolozsvár, 1995/ (összeállította:) Gál Mária, Gajdos Balogh Attila, Imreh Ferenc A könyv az észak-erdélyi, székelyföldi vérengzés /Szárazajta, Csíkszentdomokos/ mellett kiért a dél-erdélyire is, román szabadcsapatok ott is megöltek ártatlan magyarokat, névsorukat is közölte: Gyantán 47 főt /köztük egy kétéves, két 13 éves fiú is volt/, Magyarremetén 35 főt /köztük és 12 és egy 15 éves fiút/, Kishalmágyon 6 főt és Szentmihályon szintén 6 embert.
1995. november 2.
"Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban megnyílt Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása. "Kolozsváron születtem, Erdély fővárosában, kisebbségi sorsban." - írta önvallomásában. "Meg akartam idézni, magam mellett akartam látni szellemiségünket, mintegy a magam megerősítésére. Így a követ addig faragtam, addig csiszoltam, míg az Adyvá, Bartókká, Szabó Dezsővé változott, s közben belekényszerítettem azt a vitális erőt, melyet ők magukban is hordoztak." /Magyar Fórum (Budapest), nov. 2./ "
1995. november 3.
"Okt. 25-én kelt beadványukban a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia IV. és V. éves növendékei magyar tagozat, illetve csoportok létrehozását kérték Alexandru Farkas rektortól, hivatkoztak a tanügyi törvény 123. szakaszára /anyanyelvi csoportok szervezhetők a kulturális-művészeti tevékenység képzésében/. A rektor válasza elutasító volt, szerinte az intézmény "sajátos jellege" miatt nem tartozik a hivatkozott törvény illetékességébe. A Zeneakadémián régen magyarul folyt a képzés. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./"
1995. november 3.
A Romániai Magyar Pax Romana keresztény értelmiségi mozgalom negyedik országos találkozóját Illyefalván tartotta meg, okt. 19-22-e között. Az ifjúsággal való vallásos foglalkozás volt a téma. Székelyudvarhelyi, csíksomlyói, széki, dévai, szatmári, temesvári, kolozsvári, zernyesti, és brassói ifjúsági csoportok beszámoltak eddigi eredményeikről. Felmerült az RM Pax Romana és az Aggornamento Katolikus Kör munkájának szorosabbra fűzése. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
1995. november 3.
"A Bethlen Gábor Alapítvány nov. 2-án tizedik alkalommal ítélte oda jeles közép-európai személyiségeknek a Bethlen Gábor-díjat, melyet ezúttal Kiss Ferenc budapesti irodalomtörténésznek, Lászlóffy Aladár kolozsvári költőnek és a Dél-Tirolban, Bozenben élő dr. Christoph Pan professzornak, a FUEV elnökének adományoztak. A Bethlen Gábor Alapítvány gondolatát Illyés Gyula vetette fel 1979-ben, amikor Magyarországban jogi személyként még egyetlen alapítvány sem létezett, emlékezett a kezdetre Márton János, az alapítvány kuratóriumának elnöke. 1979-ben Illyés kezdeményezésére hatvanöt író, tudós, művész, orvos, mezőgazdász határozta el az alapítvány létrehozását, amelyhez hamarosan huszonegy közéleti személyiség csatlakozott. A jóváhagyásra azonban évekig kellett várni, az engedély csak 1985-ben született meg, ekkor megalakult a kuratórium, tagjai voltak: Juhász Gyula történész, Király Tibor jogász, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Szabó Sándor orvos, Vekerdi József tudománytörténész, az elnöki tisztet Márton János töltötte be. Később bővült a kuratórium többek között Für Lajossal, Kodolányi Gyulával, az alapítvány titkára Nagy Gáspár. Az induláskor az alapító összeget Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Kodály Zoltánné és Németh Lászlóné ajánlotta fel. Az alapító levél szerint azokat az vállalkozásokat akarták támogatni, "melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik." Az eddig díjazott harmincnégy személyből mindössze hat magyar állampolgár. A külföldi díjazottak kétharmada határokon kívül élő magyar kisebbségi. Az első díjat 1986-ban Domokos Pál Péter kapta, aki a moldvai csángók kutatásában alkotott maradandót, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár összeállítója posztumusz díjazott. Díjazott volt még többek között Sütő András marosvásárhelyi, Dobos László, Turczel Lajos, Koncsol László pozsonyi, Borbándi Gyula németországi író, Szőcs Géza kolozsvári és Sulyok Vince oslói költő. A határon túli magyar politikusok közül megkapta a díjat az erdélyi Király Károly, a felvidéki Duray Miklós és Janics Kálmán, a könyvkiadók közül Püski Sándor, illetve a németországi Molnár János. A nem magyar díjazottak között van Marius Tabacu kolozsvári román műfordító. - Az alapítvány más díjakat is kiad, így a Márton Áron-díjat, melyet eddig 23 személy, illetve 24 szervezet vehetett át. 1990 óta létezik a Tamási Áron-díj, ezt eddig többek között Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a vajdasági hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Egyesület, Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész vehette át. A dr. Menzel Katalin orvosi ösztöndíjat eddig közel száz, határokon túlról érkezett magyar orvostanhallgató kapta, akik továbbképzésre érkeznek. /Magyar Nemzet, nov. 3./ "
1995. november 4.
"Nagy László nem fogadta el Csákány Bélának a Magyar Népi Szövetségre /MNSZ/ való emlékezését. 1944. nov. 12. - 1945. márc. 6-a között az ismert atrocitások (magyarok meggyilkolása) miatt Észak-Erdélyt szovjet katonai adminisztráció vezette, addig nem engedték vissza a román vezetést. Kolozsváron a helyi közigazgatást a kommunisták vették át. A szovjet főbiztos volt a hatalom letéteményese. - Kurkó Gyárfás jóindulatú, naiv ember volt, azonban az MNSZ 1945-ös 11 tagú vezetőségében hatan a kommunisták közül kerültek ki /köztük volt Bányai László, Czikó Nándor, Balogh Edgár és Demeter János/. A cikkíró is említi a MNSZ "százas intézőbizottságnak" hírhedt marosvásárhelyi nyilatkozatát (1945. nov. 15-17.). Azt írta, hogy félve a botránytól, úgy finomították a szöveget, hogy a résztvevők belementek. Azt nem írta Csákány Béla, hogy Petru Groza és Luka László is jelen volt, továbbá nem idézte a nyilatkozatból a következőt: "Nem helyeselhető semmiféle olyan törekvés akár magyar, akár román részről, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel, a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene. Hálásak vagyunk a Groza-kormánynak, amely biztosította politikai és közigazgatási jogainkat és lehetővé tette, hogy saját anyanyelvű iskolákat biztosítsunk gyermekeinknek." Ezt a szöveget titkolták, azonban mégis kitudódott és nagy felháborodást keltett a magyar közvélemény előtt. Márton Áron kezdeményezésére egy bizottság ellen-memorandumot szerkesztett, amelyben a trianoni béke etnikai alapon történő revideálását kérték, azzal, hogy azt is juttassák el a béketárgyalásra. Aláírói: Márton Áron katolikus, Vásárhelyi János református püspök, Szász Pál, az EMGE elnöke, Lakatos István /Szociáldemokrata Párt/, Korparich Endre, a Fogyasztási Szövetkezet elnöke. - Az MNSZ - a kommunisták utasítására - támadást indított dr. György Lajos professzor, a Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese ellen, aki egyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályi elnöke is volt. Ezután Márton Áron püspök 1947. júl. 7-én körlevélben szólította fel papjait az MNSZ-szel való kapcsolat megszakítására, felhatalmazva őket arra, hogy ezt a hívekkel is közöljék. Csákány Béla szerint Márton Áron később belátta tévedését, és meglátogatta Balogh Edgárt. Valójában Márton Áron házifogságából szabadulva /1967/ a megbocsátó keresztényi szeretet szellemében látogatta meg volt börtöntársait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Csákány Béla emlékezése: 1789. sz. jegyzet."