Földi életének utolsó napjaiban még kezébe vehette s dedikálhatta szeretteinek, barátainak Nemzet és evangélium /Kolozsvár, 2007/ című, immáron utolsó könyvét Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspöke. Az utóbbi években keletkezett beszédeket, cikkeket, felszólalásokat, interjúkat tartalmazza a kötet. Püspökségének hetedik évében (1997-ben) egy budapesti konferencián mondta: „ebben a hét eltelt esztendőben –, és ez nem dicsekvés akar lenni, csak Isten iránti hála – ebben a hét eltelt esztendőben az Erdélyi Református Egyházkerületben 117 új épületet építettünk, ebből harminc új templom, és a harmincegyediknek most fogjuk a jövő hónapban letenni az alapkövét. A legkisebb templomépítő gyülekezet a Kolozsvár melletti szopori gyülekezet: 36 lélekből áll. Azt mondták, ha egy család tud magának házat építeni, 16 család is tud az Istennek. ” „Azt tapasztalom – írta Csiha Kálmán -, hogy az egyházban különös nemzetmegtartó erő van azért, mert benne az evangélium mennyei energiái áradnak. Kisebbségi sorsot, elnyomást, üldöztetést, hátratételt pedig csak mennyei energiákkal lehet kibírni és győzelmesen túlélni. Sőt az anyaországban is csak úgy lehet igazán embernek és magyarnak megmaradni, ha ezek az energiák átjárják a lelkünket. Azért beteg, romlott, erőtlen és testvértelen a mai magyarországi társadalom nagy része, mert nem ismeri ezeket az energiákat. ” „A nemzet lelkét megrontották” – mondotta Csiha Kálmán abban a terjedelmes interjúban, mely április 8-án hangzott el a Kossuth Rádióban –, és ez a folyamat már a kommunizmus éveiben megkezdődött, majd így következhetett be, hogy manapság „a magyarországiak, legalábbis nagyobbik fele, már nem nemzet, hanem lakosság”. Egy szolgálat tükörcserepei címmel gazdag interjú-összeállítás egészíti ki a kötetet, s ebben a fejezetben kaptak helyet az emlékezések is (például Makkai Sándorra, Sütő Andrásra). /Nagy Pál: „Minden élet egy küldetés”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatának 258. számaként jelent meg tavaly Sas Péter művelődéstörténész könyve: A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum elmenekített anyagának pusztulása 1945-ben. A kötetet a szerkesztő, Sipos Gábor, az EME alelnöke ismertette november 16-án a szerző jelenlétében, aki elmondta: bár nem az ő tiszte bárkit is rehabilitálni, a könyv a feltárt dokumentumokon keresztül mégis ezt teszi: Herepei János történésznek szolgáltat igazságot. „A múzeum anyaga 1945 március 29-én a zalaegerszegi állomáson bombatámadás következtében megsemmisült. Erdély művelődéstörténetének ez a 60 esztendővel ezelőtti szomorú fejezete a mai napig meglehetősen erős indulatot korbácsol, és vitákat gerjeszt. Az eseménysor bemutatásának és oknyomozó feldolgozásának nem lehetett feladata az igazságkeresés, a felelősség megállapítása, vagy a felelősök megnevezése. Alapvetően annyit tűzhetett ki céljául, hogy a rendelkezésre álló korabeli okmányok, levéltári anyagok, hivatalos- és magánlevelek, visszaemlékezések – tények – közzétételével a valóságot a lehető legjobban megközelítő kép kialakítását segítse elő a tragikus történet körülményeiről és hátteréről” – fogalmaz a fülszöveg. 1945-ben több tucatnyi láda indult el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagával, amely hat hónap múlva azonban teljesen megsemmisült, néhány fémtárgy kivételével. A szemtanúk, a pusztulásért Herepeit tették meg bűnbaknak. A kötet érdekessége, hogy bár több mint tíz éve készen volt az anyaga, nem lehetett kiadni amíg életben voltak a könyv egyes szereplői, egyesek szerint sérthette volna őket a kötet nyilvánosságra kerülése. Herepei az EME aktív tagja volt, amíg Kolozsváron élt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület a kézirat kiadásával egyik „régi embere” előtt rótta le háláját. /F. I. : A bűnbakkeresés áldozata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Pethő László két könyvét mutatta be Kolozsváron, a Phoenix könyvesboltban Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője. Az Arccal a végtelen felé Bolyai János feljegyzéseiből inspirált verskötet új kiadása, Molnár Dénes neves grafikus munkáinak illusztrációival. A Kinek a kezében a lámpás? című kötet beszélgetések, önvallomások és interjúk gyűjteménye. A szerző sokáig élt Kolozsváron, a Korunk munkatársa volt, a kommunista titkosszolgálat meghurcolta, majd húsz évvel ezelőtt családostól Magyarországra űzte. Dokumentumszerű tárgyi emlékezéseiben sorra vette az akkori időkben titkolt vagy kevésbé titkolt rendszerellenes lázongóknak számító, ismert vagy ma már feledésbe merült közszereplőket. Sok, napjainkban is élő közéleti személyről mondta el véleményét, fenntartásait (Király Károly, Markó Béla és sokan mások). A bemutatón, amelynek háttérzenéjét a Dinnyés József által megzenésített Pethő László-versek szolgáltatták, a szerző elmondta: a Kinek a kezében a lámpás? zöldkönyv, amit válasznak szánt az egykori rossz emlékű piros könyvekre. /Ö. I. B. : Két múltidéző könyv. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Október végén Kálmándon Scheffler János szatmári püspök születésének 120. évfordulójára emlékeztek és boldoggá avatásáért imádkoztak az egybegyűltek. Scheffler János Kálmándon járt iskolába, s itt érlelődött meg benne a papi hivatás. Rómában kánonjogi doktorátust szerzett, Budapesten a hittudomány „királygyűrűs” doktorává avatták. Volt káplán, plébános, hittanár, székesegyházi szónok, teológiai tanár, s a kolozsvári egyetemen az egyházjogi tanszék tanára. Kimagasló irodalmi és tudományos tevékenységéért Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942-ben az újraegyesített szatmári egyházmegye püspöke lett. XII. Pius pápa győri püspökké nevezte ki, ő azonban nem menekült a rá váró megpróbáltatások elől, kérte a szentatyát, hogy Szatmáron maradhasson. A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezetője legyen a Rómától független romániai katolikus egyháznak. A felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!) A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette, 1950-ben kényszerlakhelyre, Kőrösbányára száműzték. 1952. március 11-én letartóztatták. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását, de ezt nem vállalta. Egy idő múlva a jilavai földalatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett. 1952. december 6-án a börtönben meghalt. Jeltelen sírba temették. /Varga János: Scheffler János püspökre emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 18./

Traian Basescu államfő november 18-án, vasárnap Kolozsvárra látogatott, és részt vett a Demokrata Párt tagságának tömeggyűlésén, az azt követő sajtóértekezleten pedig az egyéni körzeti választási rendszer bevezetésére kiírt népszavazást népszerűsítette. Ezt szintén vasárnap tartják, az EP-választásokkal egy időben. Szerinte ki kell cserélni a politikai elitet, amelynek két érdemét ő is elismeri: létrehozták a piacgazdaságot és megvalósították az uniós tagságot. A Tariceanu-kormány öt minisztere ellen indult bűnvádi eljárás, a pártok nem képesek önmagukat megreformálni, a belső takarításhoz külső segédlet kell. Traian Basescu külön szólt a nemzeti kisebbségek jogalkotói képviseletének várható alakulásáról. Szerinte az új rendszerben a magyarok parlamenti képviselete sok megyében biztosított lesz, csupán a régi emberek helyébe kell újakat küldeniük. „Ha viszont marad a mostani rendszer, nem biztos, hogy legközelebb az RMDSZ eléri az 5%-os parlamenti küszöböt” – mondta. /Ezen a héten még toborozhatják a szavazókat az EP-választásokra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./ Az RMDSZ-t is támadta az államfő, aki a Demokrata Párt kolozsvári kampányrendezvényén. Állítom, hogy a magyaroknak is előnyükre válik, ha Markó Béla vagy Borbély László és egy jobb hírnévnek örvendő magyar jelölt között választhatnak” – fejtegette Traian Basescu. Az államfő leszögezte: az általa javasolt választási törvény nem írná elő az öt százalékos bejutási küszöböt. „Az egyéni választókerületes szavazási rendszer az RMDSZ-nek is biztosítja a parlamentbe való bejutást, hiszen Kovászna, Hargita vagy akár Bihar, Szatmár megyékben is nagyszámú szavazatokat gyűjthetnek be. Aki azt állítja, hogy az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, nem akar szembenézni a választók akaratával” – állította sajtótájékoztatóján az elnök, aki szerint az RMDSZ sokkal többet kockáztatna a jövő évi parlamenti választásokon, ha a bejutási küszöb 5 százalék maradna. Borbély László meghívására reagálva, miszerint vegyen részt Marosvásárhelyen az RMDSZ kampányrendezvényen, az államelnök kijelentette, azért nem tett eleget a felkérésnek, mert Markó Béla RMDSZ elnök, a kampányra hivatkozva, nem látta szerencsésnek az államfő látogatását. „Meggyőződésem, a magyarok is szerették volna látni az ország vezetőjét” – mondta Basescu. Az RMDSZ elnöke reagált a szövetséget ért vádakra, leszögezve, az RMDSZ semmiféle érdekcsoportnak nem tagja. „Jelenleg egyetlen csoportosulás létezik, és ez az Európai Néppárt. Ennek valóban tagjai vagyunk, akárcsak a Demokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt” – mondta. /Nánó Csaba: Basescu: jobb magyarokat! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

„A kutat idejében kell megásni…” – volt a mottója a Heltai Gáspár Alapítvány és a Békés Megyei Könyvtár által szervezett konferenciának, melyen neves hazai és magyarországi szakemberek vettek részt. Az elhangzott előadások az „Európai Unió – lehetőségek a könyvtárak számára” – témakör köré csoportosultak. „A jövő útja az Európai Digitális Könyvtár, amely határoktól független, és magába foglalja az összes nemzeti könyvtárat” – vonta le a hét végi, Kolozsváron tartott konferencia tanulságát Dippold Péter, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány vezetője, Pillich Katalin üdvözlő beszédében kijelentette: alapítványuk már a kezdetekkor feladatának érezte – a hagyományápolással párhuzamosan – egy magyar közművelődési könyvtár létrehozását. Gurka Balla Ilona, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanársegéde előadásában elmondta: a kolozsvári Egyetemi Könyvtár szinte teljes egészében automatizálva van, bár az áttérés a „cédulákról a számítógépes programokra nem volt könnyű, és nem történt meg egyik napról a másikra”. Az online információkeresés ma már lényeges eleme a könyvtárosi munkának, vélte a szakember. Dippold előadásában felvázolta az EU-hoz való csatlakozás hatásait a könyvtárak számára. „Európai szinten hatalmas lobbizás van a digitális könyvtárak létrehozásának irányába, és a közeljövőben megvalósulhat a határokon átívelő, az európai kulturális tartalmakat átfogó Európai Digitális Könyvtár” – vélekedett a magyarországi szakember. /Nánó Csaba: Könyvtár határok nélkül – konferencia a Heltainál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

A hét végén megtartott Székely ház a Székelyföldön című faipari szemináriumon a székely ház szabadalmaztatását szorgalmazza az Arbor Famegmunkálók Szövetségének elnöke, Szilágyi Imre, hogy ezáltal is megmutatkozhassanak a famegmunkálók az Európai Unió előtt. A márkanévvé nemesítés során visszatérnének azokhoz a hagyományokhoz, amelyek még őrzik a sajátos technológia sajátosságokat, és ezeket egységes rendszerbe foglalva védetnék le. Radeczky Jenő, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a rendezvény társszervezője szerint a famegmunkálók klaszterekbe tömörülve, összefogással tudnák ezt megvalósítani. Molnár Judith, a csíkszeredai Certop Certification Services ügyvezető igazgatója a minőségirányításról, mint szervezetfejlesztési eszközről tartott előadást. Romániai pályázati lehetőségekről és az eddigi tapasztalatokról Schönberger Krisztián, a kolozsvári Civitas Alapítvány tanácsadója, valamint Pásztor Andrea, a Consact Consulting Kft. tanácsadója számolt be. Köllő Miklós műépítész ismertette a székely ház történeti vonatkozásait. /Jánossy Alíz: Márkanév: Székely ház. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

November 17-én a Szeben megyei Szelindeken kettős emléktábla-avatásra került sor a 13. Szórványtengely-találkozó keretében. Emléktáblát állítottak Bem Józsefnek és Petőfi Sándornak, „az itt élők kőtáblába vésték ragaszkodásukat a demokratikus értékeken alapuló nemzeti szabadság eszméjéhez. Kőtáblába vésték a három nép barátságát ennek az eszmének a jegyében“ – hangsúlyozta Szesztay Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa az emléktábla-avatón. A Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület és a Világhírnév internetes honlap szervezésében zajló ünnepségen több mint százan vettek részt Erdély különböző településeiről. A rendezvény a Szórványhűség-oklevél odaítélésével zárult. Az idei közösségi kitüntetett Szilágyi Szabolcs, a Kolozsvári Rádió munkatársa lett. /Kőbe vésett ragaszkodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Kodály Zoltán emlékére a Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera több rendezvényt szervezett. November 16-én Kolozsváron kórushangversenyt tartottak a Farkas utcai református templomban, ahol öt iskolai kórus – egy budapesti vendégénekkar és négy helybeli líceum kórusa – a Kodály-kórusművekből nyújtott ízelítőt. Másnap az unitárius püspökség dísztermében tudományos konferenciát tartottak. Két Kodály előadást tartottak november 17-én és 18-án a Kolozsvári Magyar Operában /Székely fonó és Háry János/. – Kolozsvár méltóképpen emlékezett Kodály Zoltánra. /Nagy-Hintós Diana: Kodály Emléknapok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Több politikai párt heves támadta az RMDSZ-t. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke közleményben jelentette be, hogy pert indít Markó Béla szövetségi elnök ellen, aki szerinte több ízben is megsértette a román nemzetet, illetve ellene uszított. Voiculescu szerint az RMDSZ hétvégi marosvásárhelyi kampányrendezvénye kimeríti az alkotmányos rend elleni szervezkedés fogalmát. „A magyar nyelv hivatalossá tételére és a területi autonómiára vonatkozó igények, Erdély etnikai feszültségek miatt hírhedt régiókkal való összehasonlítása, a magyar Himnusz eléneklése, valamint Erdély – mégoly szimbolikus – tarisznyába tétele elégséges alapot képez az RMDSZ elleni eljárás megkezdéséhez” – áll a közleményben. Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora arra szólította fel a Központi Választási Iroda vezetőjét, Gheorghe Floreát, hogy tegyen bejelentést a legfőbb ügyészségen „az RMDSZ törvénysértéseivel kapcsolatosan”, és kötelezzék a szövetséget, hogy 24 órán belül távolítsák el az utcákról az „Új honfoglalás” szlogent, illetve a magyar nemzeti színeket tartalmazó plakátokat. Ugyanakkor az európai parlamenti választásokról szóló kétnyelvű tájékoztatók bevonását is követelte. Funar szerint az RMDSZ mind az alkotmányt, mind pedig a választási és a nemzetbiztonsági törvényt megsértette. Hasonló hangnemben kommentálta az RMDSZ autonómiaigényét Emil Boc, a Demokrata Párt (PD) elnöke is. „A PD elutasítja az RMDSZ eszelős, etnikai alapú kulturális, közigazgatási és területi autonómiára vonatkozó követeléseit” – szögezte le a pártelnök. „Románia alkotmánya sem Kolozsvárott, sem Konstancán, sem Brüsszelben nem képezheti alku tárgyát. Márpedig az alaptörvény az ország nemzetállami és egységes jellegét rögzíti, ezt pedig egyes RMDSZ-vezetők szavazatszerzési céllal tett kijelentései ellenére is tiszteletben fogjuk tartani” – hangsúlyozta Boc. Markó Béla RMDSZ-elnök Dan Voiculescu akciójával kapcsolatosan úgy vélte, a magyarellenes retorika alkalmazása csupán kétségbeesett kísérlet a konzervatívok népszerűségének növelésére. /Balogh Levente: Román össztűz az RMDSZ-re. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora kérte a választási bizottságtól, hogy tiltsa meg az RMDSZ-nek az Új honfoglalás jelszó használatát. Funar szerint az RMDSZ nem használhatná a magyar nemzeti zászló színeit sem választási plakátjain. A szenátor egyúttal követelte annak a tízezer kétnyelvű ismertetőfüzetnek a visszavonását is, amelyek a választásokra érvényes rendelkezéseket tartalmazzák és amelyek – Funar megfogalmazása szerint – „a románok pénzén magyarul tájékoztatják a választókat”. Funar az utóbbi időben több magyarellenes kezdeményezést nyújtott be a törvényhozásban, akárcsak a Konzervatív Párt, amely a kampányban nacionalista szólamokat hangoztatva igyekszik megszólítani a számbeli kisebbségben élő románokat. Markó Béla RMDSZ elnök ismételten felhívta a figyelmet a magyarellenes diskurzus erősödésére a kampányban. Emlékeztetett arra, hogy Funar, Kolozsvár egykori polgármestere szinte naponta nyújt be durván magyarellenes törvény-kezdeményezéseket. A képviselőház hallgatólagosan elfogadta a Konzervatív Párt azon törvénykezdeményezését, amely előírná, hogy a kisebbségi tannyelvű iskolákban is a román tantervek alapján oktassák a román nyelvet, Markó szerint mindez a román politikum „elképesztő felelőtlenségéről” árulkodik. /Magyarellenes diskurzus. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Markó Béla terjedelmes összegzését a budapesti Élet és Irodalom hozta, újraközölte a Népújság napilap. 1989 végén a romániai magyarság létfontosságú döntéseket hozott: egységes politikai szervezetet alakít, politikai eszközöket használnak programjuk megvalósítására. A program: az autonómia különböző formáinak megteremtése, az anyanyelvű oktatás visszaállítása, a magyar nyelv nyilvános használatának elismertetése. Markó szerint ezen döntések jegyében politizáltak Erdélyben mindmáig. Néhány nap alatt a frissen megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetségbe több mint hatszázezren iratkoztak be, és a kezdeti lelkesedés lelohadása, Marosvásárhely véres márciusa után is négyszázezer körül stabilizálódott az aktív tagok száma. Ez volt Kelet-Közép-Európa legnagyobb taglétszámú politikai szervezete. Markó tizenhét esztendeje hiszi, hogy életre kelt egy egységes, kiegyensúlyozott, következetes politikai szövetség az egyéni és kollektív jogok kivívásáért. Tizenhét év: a lassú előrehaladás története, de a megosztó vitáké is. Markó tizennégy éve elnöke az RMDSZ-nek, át kell gondolnia a maga felelősségét. 1996-ban az RMDSZ a kormányra lépésről döntött. Árulást kiáltottak egyesek, akik mindig csak a konfrontációért – végül is: a viszályért – szálltak síkra. Megkezdődött az elállamosított erdők, földek, épületek visszaadása. 1999-ben elfogadták az új oktatási törvényt, 2001-ben törvény született a kétnyelvű feliratok kötelező használatáról, 2003-ban a módosított alkotmányba bekerült az anyanyelvhasználat joga a dekoncentrált intézményekben és az igazságszolgáltatásban. Magyar állami támogatásból létrejött a Sapientia Egyetem, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen pedig már több mint tízezer diák tanul magyar nyelven. Markó sorolta a kedvező változásokat. Van eredmény, van kudarc is. Markó hisz a magyar-magyar egyetértésben. Kritikus szavakat fogalmazott meg Gyurcsánnyal szemben, de sietett Orbánt is keményen elmarasztalni: „Gyurcsány Ferencék kiábrándult távolságtartással, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta folyamatosan értetlenkedve szemlélik, hogy mi van a határokon túli magyarsággal, Orbán Viktorék pedig két elvesztett választás után ugyancsak befelé figyelnek, hogy amit rólunk mondanak, annak milyen hatása van odahaza, hány szavazat lesz vagy nem lesz belőle. Eszköz vagyunk, nem cél, ezt látom, és ezt ma világosan ki kell mondani. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni velünk, a Fidesz pedig Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt. ” „Magyarország ma egymagában nem tudja megoldani a szomszédos országokban élő magyar közösségek helyzetét. ” Markó kikelt Tőkés László független jelölt ellen, nevét ugyan nem írta ki. „…magyarországi politikusok segédletével szétverjük azt, amit eddig jól-rosszul felépítettünk?” „Egyetlen ember messianizmusával akarunk behelyettesíteni egy hatalmas – és megengedem: egyáltalán nem tökéletes – szervezetet?” Markó támadta azt, aki „minden akar lenni, püspök is, európai parlamenti képviselő is, de legfőképpen azt szeretné, hogy „dögöljön meg a szomszéd kecskéje is. ”„ /Markó Béla: Felelőtlen felelősök (Válaszúton az erdélyi magyar politika). = Élet és Irodalom (Budapest), nov. 16., újraközölte: Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./

Az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézete és a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány közös kutatásának eredményeit a romániai magyar sajtó egy része meglehetősen fura módon értékeli. Az egyik legfontosabb kérdés így hangzik: A határon túli magyarok részét képezik-e a magyar, illetve a többségi nemzetnek? Az erdélyi magyarok 82 százaléka szerint a magyar nemzet részét képezik, 65 százalék szerint azonban a román nemzetnek is részét képezik. Ez a megoszlás kettős identitásra vall, az adatok értékelése azonban sokakat félrevezethet. Közismerten két nemzetfogalom van használatban. Az állampolgári nemzetfogalom az állampolgárok alapvetően politikai közösségét nevezi meg, a kulturális nemzetfogalom pedig azt a jobbára állami intézmények által megszervezett kulturális közösséget, amelyekre a maga részéről az állampolgári nemzet politikai élete is alapozható. A zavart az okozza, hogy bizonyos esetekben az állampolgári és a kulturális nemzet csaknem egybeeshet. Teljes egybeesés még az etnikailag leghomogénebb társadalmakban sem lehetséges, az államnak mindig vannak kisebbségben lévő kulturális közösségei. Magyarországon például a jobb és a baloldal merőben eltérő kultúrára, történelemre, s ebből következően eltérő nyelvezetre alapozza önnön „nemzeti identitását”. Ez gyakorta az „állampolgári”, illetve a „kulturális” nemzethez való tartozás agresszív tételezésében jut kifejezésre. A szocialisták és liberálisok szerint kulturális nemzet hívei egy réges-régen meghaladott (hogy ne mondjam: reakciós) nemzetfelfogáshoz ragaszkodnak. A jobboldal az állampolgári nemzetet tekinti szemfényvesztésnek, amelynek voltaképpeni funkciója a magyar kulturális közösség összetartozásának megbontása. A két nemzetfogalom következésként kizárja egymást. Vagy az egyiknek vagy a másiknak örökre el kell tűnnie a „történelem színpadáról”. A határon túli közösségek egyszerre tekintik magukat az állampolgári nemzet és a kulturális nemzet tagjainak. Bizonyos értelemben a magyar állampolgári nemzetnek is tagjai vagyunk, írta Bíró Béla, hiszen – saját intézményrendszerünk hézagossága folytán – kénytelenek vagyunk a magyar állam által működtetett kulturális intézményeket (magyar tévéadók, Írószövetség, könyvtári hálózat, Magyar Tudományos Akadémia stb.) is igénybe venni. Ez azonban még nem tesz bennünket a magyar politikai közösség tagjaivá. /Bíró Béla: Két nemzet, egy közösség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Felmerül a kérdés, hogy Kolozsváron, „a szobrok és gödrök városában”, fellélegeztek-e Funar után. És lesz-e a városban magyar reneszánsz? Kántor Lajos erre azt felelte, hogy szülővárosát nem tudják elvenni tőle sem új, silány szobrokkal, sem gödrökkel. A magyarok ellen ma is uszító Funar gödrei zavaróak, de a Funart követő polgármesterrel mégiscsak lehet tárgyalni. Kántor reméli, még idén felavathatják a Sétatéren a Kolozsvár Társaság kezdeményezte 1956-os emlékművet, a temesvári Szakáts Béla már elkészült munkáját. Lehet, hogy a város reneszánszára többet kell várni, a rehabilitáció viszont megkezdődhet. Ezért hozták létre, néhány évvel ezelőtt, a Kolozsvár Társaságot, és idén november elején ezért tanácskoztak civil szervezetek, a város, a megye, az RMDSZ képviselői Kalotaszentkirályon Kolozsvár jelenéről, jövőjéről. Gheorghe Funar hatalomra kerülése és több cikluson át történő kolozsvári „uralkodása” a város lakóinak nem feledhető bűne. A többségi szavazóké, de a magyarok tehetetlensége is belejátszott a nagy-romániás szellem győzelmébe Kolozsváron, ahol a magyar királlyá választott Mátyás született, és ahol a magyar történelem és kultúra oly sok kiválósága élt és alkotott. Az utóbbi ötven évben – amikor Kolozsvár többségi magyar lakossága kisebbséggé változott a város határain belül – átalakul a világ. Versenyben kell maradni, lépést tartani a román polgártársaikkal. Ezt pedig csak közösségben lehetséges. A szembenállásig nem volna szabad eljutni. /Kántor Lajos: Kolozsvár, a Társaság, a távlatok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

Tőkés László az a közéleti személyiség, aki minden nemzetiség részére autonómiát biztosítana, aki azt szorgalmazza, hogy óvodától egyetemig állami pénzből finanszírozott oktatása legyen minden népnek. Ő az, akit emiatt legtöbbet támadnak. Cs. Gyimesi Éva a kolozsvári Szabadság című napilap hasábjain azt írta: „Az a keskeny út, amelyen Tőkés László jár, éppenséggel lefele vezet, a völgybe. A kétes értékű támogatók által manipulált mai László nem alkalmas arra, hogy benne lássuk Isten akaratának „kiábrázolását”. A cikkíró, dr. Újvári Ferenc üzeni Cs. Gyimesi Évának és eszmei rokonának, Fey Lászlónak, hogy feleslegesen kampányolnak az immár 17 éve a román nemzeti érdekeket kiszolgáló RMDSZ-nek. Vezetőik vagyoni állapota példátlanul gyarapodott. Frunda György szenátor mesés villát hozott össze, míg Tőkés László vagyona ma is ugyanannyi, mint 1989-ben. Az RMDSZ-kampány ma az egységféltés retorikájától hangos. Vajon ki vétett az egység ellen? Mi akadályozta meg az RMDSZ-t, hogy Tőkés László köré építsen ki egységet? Miért kellene ennek fordítva történnie? Oroszország elnöke, Vladimir Putyin októberben kijelentette: amennyiben Koszovó jövőjét Amerika javaslata szerint fogják rendezni, akkor Dobrudzsát vissza kell adni a bolgároknak, és Erdélyt a magyaroknak. A román sajtó szavait napokon át felháborodással elemezte, a magyarországi sajtó mélyen hallgatott. A jogbitorlók tele vannak félelemmel. A jogsértések ellen állandóan tiltakozni kell. A cikkíró szerint az első tiltakozás az lenne, ha Magyarország mindenkori elnökét az elcsatolt területek magyarsága is megválaszthatná. Ezzel bizonyíthatnánk, hogy a nemzet – Illyés Gyula szavaival élve – a magasban eszmeileg újra egyesül. Kárpát-medence népeinek jogvitás ügyeiben Erdély nagy püspöke, Márton Áron terjesztett be a bukaresti katonai törvényszéken rabruhában rendezési alternatívát: „Hogy Trianon miatt emlékirattal fordultam az ENSZ-hez, ez a vád megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Egy közös telekkönyvi tulajdont nem lehet csak úgy megosztani, hogy az egészet odaítélem az egyik társtulajdonosnak. ” A nagy püspök szavai mára semmit nem veszítettek érvényességükből. Kárpátalján az ukrán és a magyar, Felvidéken a szlovák és a magyar, Délvidéken a szerb és a magyar, Erdélyben, pedig a román és a magyar a társtulajdonos. Közöttük kell méltányos módon megosztani a közös vagyont. Az illető kormányok versenyezzenek abban, hogy saját ajkú lakosságuknak miként tudnak méltányosabb kulturális és területi autonómiát nyújtani. /Dr. Újvári Ferenc ügyvéd: Tőkés Lászlót kell az Európa Parlamentbe küldeni! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 21./

A felsőoktatási intézmények költségvetésének átláthatósága érdekében intézett interpellációt Cristian Adomnitei oktatási miniszterhez Antal Árpád és Toró T. Tibor RMDSZ-s parlamenti képviselő. A honatyák arra várnak választ a tárcavezetőtől, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar és német tagozatán tanuló egyetemi hallgatók után járó megemelt fejkvóta eljut-e a magyar és német oktatókhoz, valamint diákokhoz. A szaktárca válasza eloszlathatja azt a gyanút, hogy a BBTE vezetősége a kisebbségi hallgatók után járó megemelt fejkvótából származó alapokkal nem annak rendeltetése szerint gazdálkodik – áll a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) állásfoglalásában. A BKB a magyar tagozatvezetők és oktatók által szolgáltatott adatok felhasználásával felmérést készített a BBTE magyar oktatási tagozatának anyagi helyzetéről. A felmérés részben becsléseken alapul, mert a lényeges költségvetési adatokat az intézmény nem adta ki. A megszerzett adatok a BKB szerint azt mutatják: a magyarul tanuló diákok számára kieszközölt kétszeres fejkvóta nem jut el a magyar tagozatig. Hantz Péter levelet juttatott el Pásztor Gabriella RMDSZ-es oktatási államtitkárhoz, amelyben egyebek mellett arra kérdez rá, hogy a tárca milyen bontásban utalja a BBTE magyar tagozatának a diákok létszáma után járó fejkvótát, és hogy a BBTE magyar tagozatának van-e külön költségvetése, ahol a pénz sorsa nyomon követhető. Pásztor Gabriella úgy nyilatkozott, a minisztérium az egyetemen belüli pénzelosztást nem követi. „Amennyiben ezzel kapcsolatosan gondok merülnek fel, azok tisztázását az oktatóknak kell kérniük” – fogalmazott az államtitkár. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese a Krónikának nyilatkozva korábban nevetségesnek minősítette a BKB által megfogalmazott vádakat. Mint hangsúlyozta, a magyar diákoknak szánt állami támogatások felhasználásáról pontos kimutatásokat vezetnek. Magyari szerint sehol a világon, egyetlen egyetemen sem hozzák nyilvánosságra az adott intézmények költségvetési sarokszámait, ha ezeket „egy utcáról betoppanó személy esetleg látni szeretné”. Új vezetőséget választ december végéig a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE), azt követően, hogy az intézet jelenlegi vezetőségének mandátuma másfél hónapon belül lejár. December 30-án tartják a 140 tagú egyetemi szenátus alakuló gyűlését, melynek testülete dékánokból, dékán-helyettesekből, a tudományos élet néhány jelentős személyiségéből, valamint a kihelyezett tagozatok igazgatóiból, illetve a diákság képviselőiből áll. Ekkor választják meg a BBTE új rektorát, és hagyják jóvá a rektorhelyettes-jelöltek mandátumát. A Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetőségének megválasztásával párhuzamosan az egyetem magyar tagozata is megválasztja a tagozat-vezetőket minden szinten, illetve képviselőket jelöl kari és az összegyetemi szintű testületekbe is. /Lázár Lehel: A BBTE-költségvetést kérik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület matematikai és informatikai szakosztálya „A magyar tudomány napja Erdélyben” rendezvénysorozat keretében, a többi szakosztálytól eltérően, már november 16–17-én megtartotta konferenciáját Kolozsváron, amelyet idén Martin Lajos emlékének szenteltek abból az alkalomból, hogy a híres matematikus és feltaláló 180 éve született és 110 éve halt meg. Martin Lajos 1872 és 1897 között a kolozsvári egyetem tanára volt, a repülés magyar úttörője. „Repülő kereke” ma is látható a kolozsvári Történeti Múzeumban. A szakosztály, a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, valamint a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság tavaly óta évente Farkas Gyula Emlékéremmel díjazza azokat, akik a legtöbbet tették a matematikai műveltség terjesztéséért, a tehetséggondozásért. A díjat idén Néda Ágnes, a Matematikai Lapok nyugalmazott főszerkesztője, Sebestyén Júlia, marosvásárhelyi és Tárnoky György nagyváradi nyugdíjas matematikatanárok kapták sikeres munkájukért. Az emlékérem Széchenyi Kinga magyarországi képzőművész munkája /(K. Z.): Martin Lajos Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

November 3-a és 11-e között tartották a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat. A rendezvénysorozat képkiállítással kezdődött Agárdi Lajos hajdúszoboszlói festőművész műveiből. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke hangsúlyozta: Agárdi Lajos képei Bordi András képeivel rokoníthatók. Hajdúszoboszló Dicsőszentmárton testvérvárosa. A rendezvények során fellépett a Háromszék Táncegyüttes Csávási ballada című műsorával, az óvodások és kisiskolások a kolozsvári Puck Bábszínház előadását tekinthették meg, Dr. Szekeres Gerő tartott vetítéses előadást öt kontinens legmagasabb hegycsúcsairól. A Kriterion Könyvkiadó elhozta friss kiadványait. Könyvbemutatót tartott és írásaiból olvasott fel Sebestyén Mihály, Murvai Olga és Szász István Tas. Banner Zoltán Dsida Jenő Nagycsütörtök és Psalmus hungaricus című költeményeit adta elő. Felidézték Sipos Domokos, a város szülöttének emlékét, halálának 80. évfordulója alkalmával. /Szlovácsek Ida: A Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

A kultuszminiszter bejelentette: nő a papok javadalmazását segítő állami hozzájárulás. A legalább 25 százalékos béremelés különösen a szegény környezetben vagy földrajzilag elszigetelt településeken szolgálók fizetését célozza. Amióta az RMDSZ szerepet vállalt a kormányzásban, állami pénzből is több jut az egyházaknak. – Az RMDSZ kormányzási stratégiája sokat jelentett az anyagiak elosztásában – vélekedett Adorjáni evangélikus püspök, azonban az egyházi alkalmazottak fizetésének jelentéktelen hányadát képezi az állami támogatás. Az egyház 153 alkalmazottjából csupán a püspök fizetését állja teljes egészében a kormány. A Máramarost is magába foglaló szatmári katolikus egyházmegyének 140 településen élnek hívei, de mindössze 50 működő plébániája van, tehát 50 lelkipásztor látja el a filiának számító 90 kisközösséget is. Schupler Tibor atya, a püspökség gazdasági igazgatója elmondta, hogy a papok többsége legalább 2-3 filiába jár rendszeresen. A filiákban nem egyszer megesik, hogy a papnak saját fizetéséből kell ezt vagy azt kipótolnia. Az egyházmegye tavalyi költségvetésnek 12 százalékát tette ki az állami támogatás. Schönberger Jenő püspök kezdeményezésére néhány éve létrehoztak egy szórványalapot, melyből utazásra vagy halaszthatatlan javításokra igényelhetnek a plébánosok. „Amióta az RMDSZ szerepet vállalt a kormányzásban, azt tapasztalom, hogy állami pénzből is több jut az egyházaknak” – nyilatkozta Kovács Sándor, a kolozsvári római katolikus Szent Mihály plébánia vezetője. Állami pénzből finanszírozták, többek között, a piarista templom felújítását, egyes templomok tatarozását. A hívek adományai a katolikus egyház bevételének csupán tíz százalékát teszik ki. /Papi fizetések: jól fogott a kormányzati részvétel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Az idei tanévben már csak szakdolgozataikat kell megvédeniük a záróvizsgán a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzőseinek. Eddig a végzősöknek írásbeli vizsgán is részt kellett venniük, a bolognai rendszerre való áttéréssel azonban a diákoknak már csak szakdolgozatot kell írniuk, és azt megvédeniük. Júniusban végez az utolsó olyan évfolyam, amely még a régi oktatási rendszerben kezdte el egyetemi tanulmányait, illetve a 2007–2008-as tanév végén kell záróvizsgáznia az első olyan évfolyamnak, amely a bolognai rendszerben tanul. A minisztérium ajánlása szerint minden egyetem maga döntheti el, hogyan szervezi meg a záróvizsgát: írásban is teszteli a végzősöket, vagy csak szakdolgozatot kér tőlük. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese szerint ez nem jelenti azt, hogy az államvizsga könnyebb lesz. A szakdolgozat megvédése során szigorúbbak lesznek. Az új államvizsgarendszer bevezetése a nyelvvizsgát nem érinti, az továbbra is kötelező. /Pap Melinda: Egyszerűbb, de szigorúbb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./

Szabadkőművesség Erdélyben címmel nyílt kiállítás november 21-én Kolozsváron, az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban, a szabadkőművesek ereklyéi, szimbólumai közül állítottak ki mintegy százat. /Szabadkőművesség Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

A legendás hírű marosvásárhelyi Tutun kávézót Weinraub Edwald nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg újra, akkor azt mondta, lát benne fantáziát. Ma már úgy látja, nem éri meg, hajlandó túladni a kávézón és az ingatlanon is. Nagyvárad valamikor híres volt az irodalmi kávéházairól. Az elmúlt évtizedekben voltak próbálkozások egy olyan kávéház létesítésére, ahová írók, költők, képzőművészek járnak, de egyik sem volt sikeres. Gyergyószentmiklóson az 1990-es évek végén működött Ihlető néven kiállításoknak, irodalmi esteknek helyet adó kocsma, de csak rövid ideig: csődbe ment. Nagyenyeden az Áprily-estek keretében a Magyar Közösségi Házban vagy a Bethlen Gábor Kollégium dokumentációs könyvtárában ül össze a magyarság, szűk körben, egy-egy előadás, kiállítás kapcsán, ezenkívül az Inter-Art Alapítvány nyújt lehetőséget. Szantmárnémetiben a román tollforgatóknak évek óta elismert irodalmi kávéházuk van, itt néha magyar könyveket is bemutatnak. Az 1991-ben alakult csíkszerdai Tilos kávéház kulturális rendezvényeknek ad helyet, a lapok általában Tilos irodalmi kávéházként emlegetik. György Attila társtulajdonos író szerint jelenleg ez az egyetlen ilyen jellegű hely Csík környékén. Kolozsváron a Bulgakov irodalmi kávéház társtulajdonosa Orbán János Dénes, József Attila-díjas költő lehetőséget ad könyvek bemutatására. A kávéház a kezdetektől fogva galériaként is működött. Kolozsváron az Insomnia kávéháznak vannak hasonló próbálkozásai, ők a kortárs művészeti megnyilvánulások bemutatását szorgalmazzák. Annak idején a Korunk folyóirat szerkesztőségében próbáltunk egy helyet létrehozni, de úgy tűnt, nincs rá igény. Most szeretnének létrehozni egyet a Kolozsvár Társaságnál, főtéri helyiségükben, jelezte Kántor Lajos. Bukarestben nincs olyan irodalmi kávéház, ahol magyar nyelvű irodalmi felolvasóesteket, író-olvasó találkozókat szerveznének, mondta Katona Réka, a Bukaresti Magyar Diákszövetség elnöke. Irodalmi kávéház nem működik Temesváron sem, de művészkocsma igen: a Papillon a Képzőművészeti Kar hallgatóinak törzshelye. Besztercén jelenleg a Magyar Házban tartanak irodalmi rendezvényeket. A magyar könyv viszont hiányzik a boltokból, a könyvkereskedők szerint a gyerekkönyvek, esetleg atlaszokon és szótárakon kívül nincs igény magyar könyvekre. /Kultúrüzletág vagy misszió? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

„Sokkolva vagyunk az RMDSZ viselkedésétől. Az érmindszenti Ady-megemlékezésről például kitiltottak, mivel éppen akkor és ott kampányoltak“ – jelentette ki Tőkés László független európai parlamenti jelölt Kolozsváron, választási kampányának utolsó állomásán. Szilágyi Zsolt, a püspök kampányfőnöke szerint több mint 110 helyen, mintegy 90 ezer ember előtt kampányoltak, és akciójuk sikeresnek mondható. A kampányfőnök felhívta a figyelmet arra, hogy az RMDSZ részéről „negatív kampányt“ észleltek. „Az utóbbi napokban még a jelszavainkat, programunkat is átvették, ugyanakkor az RMDSZ titokban tartja a felméréseket, melyek azt bizonyítják, hogy Tőkés László népszerűbb a jelöltjeiknél“ – jelentette ki Szilágyi. „Bár a püspök úrral együtt alapító tagja vagyok érdekképviseletünknek, Tőkés László értékrendjét vallom a magaménak. Az értékrend független az RMDSZ-től“ – nyilatkozta Toró T. Tibor parlamenti képviselő. A politikus azt sem tartja kizártnak, hogy hamarosan kizárják őt az RMDSZ képviselőcsoportjából. /Nánó Csaba: Kizárásától tart Toró T. Tibor. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Dávid László /Marosvásárhely/ egyetemi tanár, a Sapientia-EMTE rektora a vele készült beszélgetésben elmondta, a kezdet kezdetétől élete központjában állt a magyar egyetem ügye. Eleinte sokan tagadták a hálózatos egyetem létjogosultságát, de a Székelyföldnek szüksége van egyetemre, amely egyrészt értelmiségieket termel, másrészt megtartja ezeket az értékeket a régiónak. Az egyetem vezetése egész embert igényel, hiányérzetet jelent neki a szakmai gyakorlat takaréklángra helyezése. A Sapientia nem egyik vagy másik egyetem ellenében jött létre, hanem annak kiegészítéseként. Ezt mindenkinek el kell fogadnia. A bolognai folyamatnak van egy jó oldala is: az egyetemek közötti átjárhatóság biztosítása. A hagyományos Kolozsvár és Marosvásárhely közötti rivalizálás kezelése nem egyszerű. Dávid László /sz. Csíkszereda, 1956/ 1981-ben szerzett diplomát Temesváron, automatizálás és számítástechnika szakon, majd 1997-ben doktori fokozatot Brassóban. Tagja a Magyar Professzorok Világtanácsának, a Kolozsvári Akadémiai Bizottságnak, az MTA köztestületének, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaságnak és a Román Automatika és Informatika Társaságnak. Több könyv és számos tudományos cikk szerzője. Részt vett a Sapientia-EMTE megalapításában, a villamosmérnöki tanszék vezetője, majd rektor-helyettes volt. Jelenleg az egyetem rektora /Szucher Ervin: Állandó szakmai készenlétben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./

1966–1973 között Dávid Gyula, 1973–1978 között Rapp Károly volt a Kolozsvári Protestáns Teológia rektora. A régebbi időben minden évfolyamfelelőstől jellemzést kért a rektor az évfolyam hallgatóiról. Tőkés László 1970–1975 között volt hallgató. Gálfy Zoltán évfolyamfelelős volt, nem emlékszik, mit írt róla 32 évvel ezelőtt. Gálfyt a Református Szemle főszerkesztői feladatára az Erdélyi Református Igazgatótanács kérte fel. 1990-ben bizottságok tagjaként Gálfy Tőkéssel szemben Csiha Kálmán püspökké választását támogatta. Az 1990–2000 közötti évtizedben a két egyházkerület viszonyában feszültségek támadtak. A vitában Gálfy a tradicionális erdélyi álláspontot képviselte. – Nagy Gyula püspök „tévedhetett dolgokban”, de 1990-ben lemondatását a püspökségről Gálfy méltatlannak ítélte. Gálfy igazat adott Cs. Gyimesi Évának, Visky Bélának és más, Tőkés László ellen fordulóknak: az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. /Dr. Gálfy Zoltán prof. : A válasz jogán. Mit üzenek Tőkés Lászlónak? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Nagy Gyula /Csomakőrös, 1909. szept. 27. – Kolozsvár, 1992. márc. 19./ 1962-1990 között volt református püspök Kolozsvárott.

Kolozsvár közelében, Szászfenesen, a főút mellett épült katolikus templom, több mint 700 éves műemlék. Több mint egy évtized után, a közelmúltban, ünnepélyesen kigyúltak a templom körül felsorakoztatott modern világítótestek. A munkálatokat Székely György támogatta jelentős összeggel. /Lajosi István: Fényárban a szászfenesi templom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Irodalmi műhelyt indítanak Kolozsváron, a Szabédi Házban, jelentették be a költő levelezését tartalmazó könyv bemutatóján. „Erkölcsi elégtétel, hogy annak az embernek, akit az elmúlt rendszer a halálba kergetett, a kötet megjelenésével elkezdtük leróni az adósságunkat” – vélekedett Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke a Szabédi László levelezését, diariumát tartalmazó könyv /A Lázár utcától a Postakert utcáig, Komp-press, Kolozsvár/ bemutatóján november 21-én. „A Szabédi Ház működése mérföldkőhöz érkezett: itt székel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöksége, és útjára indítunk egy olyan irodalmi műhelyt is, amely a hely szelleméből táplálkozik” – mondta Dáné Tibor Kálmán. A Szabédi Ház egyfajta irodalmi múzeum is szeretne lenni, de elsődleges feladata a költő hagyatékának megőrzése, feltérképezése. /Nánó Csaba: A költőnapló találkozásai. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

November 22-én Kolozsváron mutatta be Nicolae Steinhardt Napló a boldogságról /Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár/ című munkáját a kiadó igazgatója, Visky András. Nicolae Steinhardt ortodox szerzetes esszé- és regényíró 1912-ben született, zsidó polgári családban. 1940–1944 között zsidó származása miatt üldözték, a kommunista diktatúra idején egy koncepciós perben 13 év kényszermunkára ítélték, a jilavai börtönben ortodox hitre tért, megkeresztelkedett. Szabadulása után, 1980-ban szerzetessé szentelték. Írásaiban a keleti kereszténység tradícióját ötvözte a nyugati kultúra szisztematikus gondolkodásával. A hányatott sorsú, a Szekuritáte által több ízben elkobzott, több változatban és terjedelemben fennmaradt Napló a boldogságról a romániai börtönök élményvilágát feldolgozó, a szerző halála után megjelent nagyregény. A szerző ötvözte az európai esszéírás hagyományait az orosz regényformával, valamint az ortodox kolostorok zárt világában mindmáig megélt mester és tanítvány kapcsolatot felidéző lelkiségi irodalommal. Steinhardt hatása az egész román kultúrára kiterjed, a hivatalos román ortodox egyház, de a nyugati orientációjú (ortodox és görög katolikus) szellemi elit is magáénak tekinti, életművét egybehangzóan a XX. századi román irodalom kiemelkedő teljesítményeként méltatják. A kötet megjelenése fontos momentum a jövő évben 15 éves születésnapját ünneplő Koinónia Könyvkiadó életében. Előzőleg kiadták Steinhardt A gyümölcs ideje c. munkájának részleteit, a könyv két kiadást is megért. Napló a boldogságról megjelent már a francia mellett olasz, görög, héber nyelven, most magyar nyelven is, és előkészületben a spanyol kiadás. /F. I. : Steinhardt Naplója magyarul. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Tudomány és Társadalom címmel rendezték meg november 22-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Társaság (KAB) közös szervezésében az erdélyi magyar tudományos világ hatodik ünnepi seregszemléjét. A konferencián a hazai és anyaországi tudományos élet jelentős képviselői tartottak előadást. Az előadók kiemelten foglalkoztak az anyanyelvnek a globalizáció feltételei közötti jelentőségével. Egyed Ákos, az EME elnöke arra emlékeztetett, hogy napjaink megváltozott viszonyai közepette „nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. A kis és fejletlen országoknak szembe kell nézniük a globalizáció negatív következményeivel is, például mulandóban a földtulajdon közösségalakító, népességmegtartó ereje. Egyre nehezebb történelmi örökségünk megőrzése, amelyben szerepet kap az EME és a nemrég megalakult KAB közötti együttműködés. Lipták András, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke kifejtette, Magyarországon általános káosz uralkodik a kilátásba helyezett egészségügyi reform, sőt a tanügyi problémák miatt is. Erdélyben a látványos fejlődést ki kell használni arra, hogy a fiatalok számára megteremtődjenek a szülőföldön való maradás feltételei. Görömbei András (az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke) előadásában az anyanyelvről, mint az egyén és a nemzet létezésének legfőbb mutatójáról, Gyenge Csaba egyetemi tanár a műszaki kutatásoknak a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélt. Péntek János KAB-elnök szerint annak ellenére, hogy a magyar nyelv teret vesztett a környező nyelvekkel szemben, a Kárpát-medencében még mindig 39,2%-os vezető pozícióban található. Nálunk az utóbbi időben javult az anyanyelv használata, de a hozzávaló intézményhálózat nagyon hiányos. Átnyújtották a 2007-es évi Gróf Mikó Imre Emléklapokat. A díjazottak: Gyenge Csaba, Kása Zoltán és Kovács Kiss Gyöngy. A fórum november 24-én az EME szakosztályi üléseivel zárul. /Ördög I. Béla: „Nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége egy hónapja osztotta ki az idei Ezüstgyopár díjakat, melyekből kettő Temes megyébe jutott: Vámos Margit óvónő munkásságát, valamint Tácsi László tevékenységét post mortem ismerte el a szakmai szervezet. Vámos Margitot így jellemezték: “Kisebbségi létben, ráadásul szórványban rendkívül fontos olyan nevelők munkálkodása, akik nemcsak szakmájukért, hírnevükért, de nemzetükért is tenni akarnak. ” Nyugdíjazása után megírta az Egy óvónő emlékei című riportkönyvét, amely egyelőre nem jelenhetett meg. Tácsi László /Temesvár, 1935. febr. 11. – Temesvár, 2005. szept. 28./ tanári oklevelet a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1957-ben. Pedagógusi pályája Zsombolyán kezdődött, ott volt tanár, majd igazgató 1957–1963 között. Pályafutásának csaknem felét tanfelügyelői tevékenysége határozta meg (1973–1990). 1990 után nyugdíjazásáig, 1998-ig, a Temes Megyei Fogyatékos Személyek Állami Felügyelőségén dolgozott főfelügyelőként, emellett számos civil- és karitatív szervezet alapításánál bábáskodott (róla nevezték el a Pentru Voi Alapítvány idén márciusban megnyitott, fogyatékos felnőtteket gondozó napközi otthonát). Tudományos munkássága is kiemelkedő, aktív egyénisége volt a megye magyar kulturális és közéletének. Nyugdíjasként is fáradhatatlanul dolgozott, óraadó tanár volt a Nyugati Egyetem szociológia–pszichológia karán, az aradi Goldis főiskola keretén belül pedig magyar nyelvű tanítóképzőt indított Temesváron, amely gyakorlatilag halálával szűnt meg. /Tisztelgés a nemzet napszámosai előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./