Száz éves fennállást ünnepelte Kolozsváron az itt megjelenő Református Szemle. Adorjáni Zoltán, a lap főszerkesztője méltatta a szaklap jelentőségét, megemlékezve az azóta már elhunyt egykori főszerkesztők érdemeiről. Értékelése szerint a Református Szemle minden egyházi igénynek megfelelő folyóirat lett. A lap indulásának első néhány évét és közvetlen előzményeit Buzogány Dezső felelős szerkesztő ismertette, kiemelve a Protestáns Közlöny és a Protestáns Lap szerepét a Református Szemle megjelenésében. Elismerő oklevelet nyújtottak át két egykori főszerkesztőnek, Tőkés István és Gálfy Zoltán professzoroknak. A jubileumi ülés Tőkés István professzor ünnepi beszédével zárult. /S. B. Á. : Egy évszádos fennállást ünnepelt a Református Szemle. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A múlt perlése sorozat harmadik előadásának meghívottja az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 56-os kötetét mutatta be, közben pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum Írók az 1956-os forradalomban című kiállítását is megcsodálhatták a jelenlévők Kolozsváron. Kovács Kiss Gyöngy szerint igen súlyos üzenete van a forradalomnak ma is. A Korunk szerkesztője úgy vélte, 1956-ban olyan dolgok történtek, amelyek a magyarság XX. századi képét is nagy mértékben meghatározták, közben pedig a világon mindenhol azonnal tudomást szereztek az eseményekről. Balla Bálint berlini professzor utalt az 1986-ban Bázelben megjelent 56-os kötetre is, amely viszonylag későn juthatott el Magyarországra, továbbá a most bemutatott könyv szerzői között megemlítette Dávid Gyula, Lőcsei Pál és Szöllősi Pál nevét. /Korunk Akadémia 1956-ról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó népszerű kismonográfia-sorozata gazdagodik évek óta. Idén két festő – a Felvincen élő Sipos László és a nagyváradi Jakobovits Miklós – valamint egy szobrász, a kézdivásárhelyi Vetró András munkásságáról jelent meg Műterem-album. A november 9-én tartott bemutatón a három alkotó kiállított műveinek tárlatnyitója sem maradt el. Jakobovits és Sipos művészetét a kolozsvári műkritikus, Józsa István ajánlja az érdeklődők figyelmébe a sorozat 21. illetve 22. darabjában, Vetró szobrászatát az erdélyi képzőművészet népszerűsítését programszerűen felvállaló Banner Zoltán elemzi a 23. kötetben. /(nk): Gyarapodó műterem. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

A Kolozsvár Társaság november 7-én ünnepelte a 75 éves Banner Zoltán művészettörténészt, költőt, előadóművészt, akivel a békéscsabai Elek Tibor, a Körös Irodalmi Társaság elnöke, a Bárka című irodalmi folyóirat főszerkesztője és Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, a Korunk főszerkesztője beszélgetett. Bemutatták az Örvendjetek, némaság lovagjai! /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című, frissen megjelentetett kötetet is, amely az előadóművész pódiumnaplóját tartalmazza. Banner Zoltán a hajdani kolozsvári Utunk irodalmi-művészeti hetilapnál mintegy harminc éven át dolgozott, előbb szerkesztőként, majd művészeti rovatvezetőként, egészen Békéscsabára való átköltözéséig, ahol főmuzeológusként, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola vizuális nevelési tanszékének tanáraként tevékenykedett, ugyanakkor a Bárka folyóirat munkatársa is. Banner Zoltán elmondta: az Utunknál dolgozva megismerkedett az akkori erdélyi művészeti élettel, amely rendkívül eleven volt, és fokról fokra felmérte, hogy az erdélyi magyarság számára a túlélést nem csak az anyanyelv és az irodalom jelenti, a vizuális művészeti nyelv legalább olyan fontos. Ettől kezdve szinte programmá vált számára a képzőművészeti szakírás, amely területen, mint mondta, sajátmaga képezte magát. Sokáig kereste a pályáját, sok minden érdekelte, ezért vonul végig az életén a három főszakasz: a művészeti szakírás, a pódium, valamint a szerkesztői munka. A beszélgetés után Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó szerkesztője fontos kordokumentumként jellemezte az általuk kiadott pódiumnaplót, amely – mint mondta – ajándék a kiadó számára, és örülnek, hogy ezzel a kötettel köszönthetik a 75 éves Banner Zoltánt. A rendezvény versműsorral zárult, az előadóművész kolozsvári kötődésű verseket és írásokat válogatott össze, előadása nagy sikert aratott a közönség körében. /Köllő Katalin: Banner Zoltánt ünnepelték a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Tőkés László püspök az erdélyi magyarság európai képviseletét, az egységes uniós kisebbségvédelmi rendszer kialakítását, az autonómiatörekvések sikerre vitelét, valamint a keresztény értékrend helyreállítását tekinti fő célkitűzésének. A vele készült interjúban kifejtette, hogy a posztkommunista térségnek a felzárkóztatását az Európai Unióhoz, Románia demokratizálódásának és a tényleges rendszerváltozásnak az ügyét szeretné képviselni. Az erdélyi magyarság képviselője, ugyanakkor a Kárpát-medencei magyarság képviselője lenne. A püspök nagyfokú manipulációt érzékel a pártként működő RMDSZ részéről. Tőkés László jelszó jellegű célkitűzése: önvizsgálat-tisztulás-újulás. Ebben a szellemben tudja az átalakulást elképzelni. Kampánystábját Szilágyi vezeti. Arra nem volt lehetőségük, hogy kampányszakértőket megfizessenek, ezt csak az RMDSZ híresztelte. Azzal gyanúsították meg, hogy Bukarestben van egy cégszerű együttműködésük, de ez nem igaz. A kampányt önkéntes adományozók támogatják. Kolozsvár a jelenkori történelemben Erdély fővárosa. A funari évek után a püspök reméli, hogy Kolozsvár visszanyeri mind erdélyi fővárosi státusát, mind európaiságát. /Tibori Szabó Zoltán: Kártékony dolog volna feláldozni azt, ami kiépült. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12., lényegében ugyanez jelent meg a Népszabadságban is: /Tibori Szabó Zoltán: Következetes elvi alapon állok − Tőkés László püspök, független erdélyi EP-képviselő nyilatkozik lapunknak. = Népszabadság (Budapest), nov. 12./

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, valamint az Aeropolisz Egyesület közös szervezésében első alkalommal ülték meg a Magyar Tudomány Napját Székelyudvarhelyen. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére 1997 óta a magyar tudomány napjaként tartják nyilván november 3-át. A rendezvényen a székelyföldi tudományos műhelyek kaptak teret a bemutatkozásra. Tudományos konferenciát, illetve műsoros ünnepséget tartottak. A konferencia nyitányaként a jelen lévő sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi, kolozsvári, baróti, valamint székelyudvarhelyi különböző szakterületek, múzeumok, alapítványok képviselői kutatásaik eredményeiről tartottak előadást. A rendezvény második felében az utóbbi években megjelent tudományos kiadványaikat, tanulmányköteteiket ismertették. Hermann Gusztáv Mihály, a Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója elmondta, a rendezvény elérte célját, hiszen sikerült felleltározni és összefogni a Székelyföldön működő tudományos műhelyeket. Az alkotóműhelyek többsége társadalomtudományokkal foglalkozik. A rendezvény keretében első alkalommal adták át az Udvarhelyszéki Tudományért díjat. A díjazott, Dávid László művészet- és egyháztörténész már nem vehette át a kitüntetéssel járó díjat, Sánta Csaba szobrászművész alkotását a kitüntetett hozzátartozóinak adták át a szervezők. Dávid László életének és tudományos munkásságának egy kisfilm segítségével adóztak. A záróünnepséget a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjainak zenés műsora színesítette. /Szász Emese: A Tudomány Napja Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

A hagyományőrzés és az anyanyelvápolás szempontjából kiemelkedő rendezvénynek nevezte a november 10-én tartott újszentesi népdalvetélkedőt a kolozsvári Guttmann Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, a verseny zsűrijének tagja. A Temesvár melletti nagyközségben nyolcadik alkalommal rendezték meg a népdalvetélkedőt, amelyre Temesvárról, Végvárról, Újmosnicáról, valamint Magyarországról jelentkeztek. /P. L. Zs. : Zengett a népdal Újszentesen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

A Berlinben élő Balla Bálint szociológus professzor, nyugalmazott egyetemi által szerkesztett 50 év (1956–2006) című kötetet Kolozsváron mutatták be. A Kolozsvár Társaság székhelyén tartott előadásában elmondta: a forradalom annak idején világesemény volt, és a magyarság XX. századi képét nagymértékben formálta és meghatározta. A könyv átfogóan vizsgálta a forradalom kisugárzását az egész Kárpát-medencére. Az előadás után az érdeklődők a Gond és hitvallás 1956 című emlékkiállítás megnyitóján vehettek részt a Korunk Galériában. Benkő Andrea, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a kiállítás szervezője elmondta: a tavalyi, fél évszázados évfordulóra készült kiállítás kisebbített változatát hozták Kolozsvárra. A korabeli újságok reprodukcióitól a börtönökben írt versek másolatán keresztül, az ötvenedik évfordulón megjelent írásokig a kiállítás igen átfogó képet nyújt a korszak eseményeiről. /Nánó Csaba: Elbukás, morális győzelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

November 11-én véget ért 13. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az egyik magyarországi vendég, Závada Pál író, a Jadviga párnája szerzője készülő, a 20. századi magyar történelem fontosabb pillanatait megrajzoló regényéből olvasott fel részletet. Az irodalmi esten jelen volt még Szabó T. Anna kolozsvári származású költő, valamint Várady Szabolcs, aki a 60. születésnapjára összegyűjtött írásait tartalmazó kötetéről beszélt. A könyvvásáron a Pallas Akadémia idei terméséből mutatták be Mircea Dinescu Szegek, ebek és szúró darazsak című politikai szatíra-kötetét Váli Éva fordításában. Ugyanott jelent meg Benkő Levente és Papp Annamária Magyar fogolysors a második világháborúban című nagyszabású munkája. A Kriterionnál látott napvilágot Szász István Tas Beszédes hallgatás című kötete, az egykori kolozsvári Hitel folyóiratról. A Mentor Kiadó többek közt Kincses Elemér Soha című regényével, Nagy Attila Café Flamingo és Fazakas Attila Őszi halrajok című versesköteteivel mutatkozott be. A Tamási Áron születésének 110. évfordulójára szervezett felolvasó maraton már az első napon érdektelenségbe fulladt. /Antal Erika: Könyvek és szerzőik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

November 11-én, vasárnap nyílt kiállítás Kolozsváron a Reményik Galériában, a debreceni kortárs grafikusművészek mutatkoztak be. Essigné Kacsó Klára elmondta: a debreceni művészekkel való kapcsolat nem új keletű. Szilágyi Imre debreceni grafikusművész Rembrandt Debrecenben elnevezésű nagyméretű alkotását a kolozsvári lutheránus egyházközségnek adományozta. /N. -H. D. : Debreceni művészvendégek városunkban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Vásárral egybekötött régi könyvek kiállítását tartották november 10-én Kolozsváron. Romániában ez az első szerény próbálkozás. A rendezvényen több megyéből jöttek magánszemélyek és antikváriumok képviselői, az 1947 előtt megjelent köteteket állították ki, nagy részüket meg is lehetett vásárolni. A magyar nyelvű kiadványokat két kis stand kínálta. /Régi könyvek kiállítása és vására. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

November 9–11-e között Kolozsváron tartották az V. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és az erdélyi magyar régész-kutatók, egyetemi hallgatók munkáját segíteni hivatott Pósta Béla Egyesület (PBE) rendezésében több mint hetven előadó jelentkezett az eseményre. A megnyitón Sipos Gábor (EME-alelnök) és Bajusz István (PBE-igazgató) elmondta: a két intézmény közötti szoros kapcsolat van. A romániai magyar régészek konferenciája immár évente ismétlődő sikeres hagyománnyá vált. Bajusz István megállapította, évről évre örvendetesen emelkedik a fiatal előadók tudományos színvonala. Sokan közülük már elvégezték az egyetemet, a részvevők – Szatmárnémetitől Székelyudvarhelyig – Erdély minden történelmi múzeumát képviselték. A konferencián magyarországi kollégák is megjelentek, akikkel eredményes az együttműködés. A erdélyi magyar régésznemzedékek között 20-25 éves korosztálybeli különbség jelentkezik, tehát nagy szükség van az utánpótlásra. /Ö. I. B. : Régészkonferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Jövőtől újfajta finanszírozási rendszert vezetnek be a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem fenntartására, melynek következtében a támogató dönt a különböző szakok támogatásáról. Emellett egy-két éven belül újabb épületekkel bővül az intézmény: Kolozsváron egy új kar épületével, Marosvásárhelyen bentlakással és egy kis épülettel, Csíkszeredában pedig egy árvaházi épületet újítanak fel. Az új rendszert fokozatosan vezetik be, ugyanis a jelenlegi hallgatók esetében korábban megkötött tanulmányi szerződés határozza meg az ingyenes, illetve tandíj-hozzájárulásos helyek számát – nyilatkozta dr. Dávid László, az egyetem rektora. A változás legfeljebb az egyes szakokon meghirdetett tandíjas helyek növekedésében mutatkozik meg, az ösztöndíjrendszer nem fog módosulni. Az új rendszer értelmében jövőre 1,4 milliárd forintos támogatást biztosít az egyetemnek a magyar költségvetés, de ez nem elegendő. Ahhoz, hogy megfelelően működjön, 1,6 milliárdra van szükség – magyarázta Dávid, remélve, hogy hamarosan döntenek a kiigazításról. Az intézmény az elmúlt években olyan beruházásokat eszközölt – nevezetesen földterületeket vásárolt –, melyek nyereségéből ma több épületre is van kilátás. Kolozsváron egy kart szeretnének új épületbe költöztetni, Marosvásárhelyen a nemrég épült kampusz mellé bentlakást és egy kertészeti, műszaki laboratóriumot terveznek. A tervek szerint a kolozsvári beruházás egy-két éven belül készülne el, a vásárhelyi bentlakás pedig már a következő tanévben fogadná a diákokat 240 férőhellyel. /B. I. : Új támogatási rendszer, új bentlakás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 13./

Az elmúlt évtizedek hivatalos román politikájának magyarellenessége sokakban erős nyomokat hagyott. Sokan mondják, hogy minden baj forrása az etnocentrikus román történetírás, amely gyűlölködő nemzettudatot terjeszt. Horváth Andor szerint a román történetírás változik, a folyamat elkezdődött, „és van okunk rá, hogy bizalommal szemléljük. ” A fiatal kolozsvári történész, Sorin Mitu már könyve címével jelzi (Transilvania mea. Istorii, mentalitati, identitati/ Az én Erdélyem. Történelmek, mentalitások, azonosságok. Polirom, 2006), hogy a történelmek többeséről értekezik. 19. századi szerzők – Ürmösy Sándor, Kőváry László, Jókai Mór – szövegeit elemezve nemcsak megismerteti olvasóját a magyar irodalom románságképével, hanem tévhiteket is oszlat. /Horváth Andor: Erdély, történelmek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

A moldvai csángómagyarok története, néprajza és élete központi témája a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szervezésében november 13-án kezdődő XV. Erdővidéki Közművelődési Napoknak. A nyitónapon Halász Péter budapesti néprajzkutató Erdőfülében Szeret vize martján… A moldvai csángómagyarok múltja, jelene és jövője címmel tart vetítettképes-előadást, amelyet a napok során több helyszínen is megismétel. A csángómagyarok megismerését szolgálja a Képek a moldvai csángók kultúrájából című kiállítás is, az Erdővidék Múzeumában, továbbá Zakariás Erzsébet kolozsvári néprajzkutató Miesnapok képei. Moldvai csángó hétköznapok című könyvének Baróton esedékes bemutatója, valamint Ségercz Ferenc és barátai péntek esti táncháza a baróti Művelődési Házban. Az idei napok rendezvényei Erdővidék tizennégy helységére terjednek ki. /Benkő Levente: Középpontban a csángók. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Fennállásának egyik legfontosabb mozzanatát ünnepelte a kolozsvári Waldorf Líceum: letették annak az új iskolakomplexumnak az alapkövét, amely a tervek szerint már a következő tanévtől fogadja a diákokat. Az épületben a 24 tanterem mellett helyet kapnak a kézműves műhelyek, különféle szaktermek, könyvtár és médiatéka, multimédiás terem, zene és dráma terem, multifunkcionális sport- és díszterem, konyha és étkezde, valamint külön épületet kap majd az óvoda is. Az udvaron zöldövezetet és kerteket alakítanak ki, de itt kap helyet a szabadtéri rendezvények helyszínéül szolgáló amfiteátrum és sportpálya is. Az építkezést egy német alapítvány finanszírozza. /S. B. Á. : Letették az új iskola alapkövét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

„Emblematikus jelentőségűnek érzem, hogy a művész életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai templomban, az Istennek ebben a házában lel immár végérvényesen menedéket a felbecsülhetetlen értékű kósi életmű jelentős része”, emelte ki Németh Júlia műkritikus november 10-én azon a megnyitón, amelyen nyilvánosság elé tárták Kós András kolozsvári szobrászművész alkotásaiból összeállított állandó kiállítást a Farkas utcai templom nemrég felújított sekrestyéjében. A tárlatmegnyitóra a IV. Farkas utcai napok keretében került sor, a résztvevőket Bátori Endre főgondnok köszöntötte. /Köllő Katalin: Hazatalált életmű. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Aki beleszól az erdélyi magyarság dolgaiba, aki megosztja a magyarságot, az felelősséget is visel a közösségért – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök november 12-én egy Kolozsváron tartott közéleti találkozón. A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett rendezvényen Markó átfogó képet adott az erdélyi magyar politikáról. A találkozón jelen volt a kolozsvári magyar értelmiség számos képviselője, a magyar történelmi egyházak vezetői, köztük Adorjáni Dezső evangélikus, illetve Szabó Árpád unitárius püspök is. Markó felhívta a figyelmet, az erdélyi magyarságnak továbbra is egységben kell maradnia, hogy megvalósíthassa célkitűzéseit, az autonómia különböző formáinak megteremtését. Sohasem az együttműködésért, mindig csak a konfrontációért, a viszályért szálltak síkra a velünk ellenkezők – mutatott rá az RMDSZ elnöke. Markó Béla kitért Magyarország és a határon túli magyarság viszonyára is. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni a határon túli magyarsággal, a Fidesz pedig „Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne”. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt – hangsúlyozta Markó Béla. Leszögezte, a magyarországi politikai pártoknak nincs joga beleszólni az erdélyi magyarság dolgaiba. /Aki megosztja az erdélyi magyarságot, az felelős a közösség sorsáért! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 14./

A Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera közös rendezvény keretében emlékezik meg Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójáról. A háromnaposra tervezett ünnepség változatos programokat ölel fel. November 16-án, Kodály kórushangverseny lesz a Farkas utcai református templom. November 17-én zenetudományi konferenciát tartanak. Megnyitják a Kodály Zoltán emlékkiállítást. A Kolozsvári Magyar Opera előadja Kodály Zoltán: Székely fonóját. November 18-án, a zárónapon Kodály emlékhangverseny lesz. /Turánitz J. Lajos: Kodály Zoltán Emléknapok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Kolozsvárt bemutató, gyerekeknek ajánlott könyv /Kincses képeskönyv – Kolozsvár/ jelent meg a Koinónia Kiadó gondozásában. Ez a képeskönyv a hét végi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv versenyének fődíját nyerte el. Visky András, a Koinónia Kiadó igazgatója mindazoknak ajánlotta a könyvet, akiknek bármiféle közük van a városhoz. Kincses képeskönyv címmel a Koinónia sorozatot tervez, előkészületben van a Budát, Brassót, Marosvásárhelyt, Nagyszebent, Nagyváradot, Pécset, Pestet, Segesvárt és Visegrádot bemutató kötet. /Rostás-Péter Emese: Színes képek egy város életéből. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint biztosra vehető, hogy Bányai József kolozsvári jogászt nemsokára kinevezik a két hete üresen álló alprefektusi tisztségbe. Calin Platon alprefektus prefektussá való avanzsálása után az RMDSZ-nek három jelöltje is volt az üresen maradt tisztségre, de a választás végül Bányai Józsefre esett. Markó Béla a napokban Kolozsváron tett látogatása alkalmával megerősítette a szövetség Bányai személyére vonatkozó döntését. A Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezete azért ellenzi az RMDSZ jelölte alprefektus kinevezését, mivel a megyei tanácsnak mindkét alelnöke magyar. /Lázár Lehel: Liberális akadékoskodás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

Az ember egy erdélyi középnagy városban él, ahonnan osztálytársai, barátai, rokonai az évtizedek során kivándoroltak, elköltöztek, meghaltak, így alig marad olyan ember, akivel gyerekkoruk óta ismernék egymást, vallja Sebestyén Mihály. Elég ritka az olyan, aki már az ember gyermekkorában is ugyanabban, a városban lakott. Következésképpen ugyanazokat az utcaneveket kéne ismerniük. Azonban az újabb generáció a későbbi, hatóságilag nyilvánvaló rosszindulattal kieszelt neveken emlegetik az utcákat. Mi, kolozsvári magyarok több-kevesebb pontossággal ismerjük a város történeti magyar utcaneveit, olyanokat, hogy Farkas utca, Mátyás király tér, Petőfi utca, Jókai utca, Karolina tér, Szentlélek, Linczegh, Szentegyház, Unió, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Postakert stb., holott ezeket az utcákat már vagy két emberöltő óta nem így hívják. Valamilyen titkos hajszálereken át felszívódik belénk a névhálózat – mondta a cikkírónak valaki. Itt, Marosvásárhelyen mintha konformistábbak lennének, az emberek, a nevezetes dátumokból alkotott sáptye nojembriék és sásze mártyiék most is pattognak magyar ajkakon. Miként orvosolható a baj? A tanácsban szélmalomharcot folytatnak egy-egy régi magyar utca nevéért, a vásárhelyi lapok a mai aktuális név mellé zárójelben hozzátehetnék a régi elnevezést. Hátha megragad, visszahonosodik... Egyelőre olcsóbb megoldás, mint a táblacsere. Azoknak, akik ezt megszívlelnék, a cikkíró ajánlja a vonatkozó irodalom tételeit Vígh Károly, Pál-Antal Sándor, Horváth Szabolcs, Mátéfi Levente utcanévkönyvéből. /Sebestyén Mihály: Szívügy. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./ Például: Pál-Antal Sándor: A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára – Indicatorul al strazilor, pasajelor si pietelor din Targu Mures /Mentor, Marosvásárhely, 1997/

Nem is tudtam, hogy ennyi erdélyi magyar politikus szereti a gyermekirodalmat, állapította meg Tompa Gábor körültekintve a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában egybegyűltek között, akik a meghirdetett író-olvasó találkozóval egybekötött könyvbemutatóra érkeztek. Több politikus is megjelent, mert a három bemutatandó kötet közül kettőnek Markó Béla a szerzője. Két kiadó – a Book Art valamint a Pallas-Akadémia – mutatta be új kiadványait, előbbi Markó Béla: A pinty és a többiek, illetve a Hány életünk volt, utóbbi Tompa Gábor: A tatu hozománya címűeket. A pinty és a többiek, valamint A tatu hozománya gyerekverseket tartalmaz, Markó másik kötete pedig szonetteket. Jelen volt a Book Art kiadó igazgatója, Hajdú Áron is, aki kifejtette: az a céljuk, hogy minőségi könyveket adjanak ki. /Köllő Katalin: Gyermekirodalom – pintyek, tatuk, politikusok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./ „Olyan kiadó akarunk lenni, amely a munka minőségére, a szépre is sokat ad” – mondta Hajdú Áron, a frissen alapított Bookart Kiadó vezetője. Markó Béla elmondta: ezentúl is megvádolják majd azzal, hogy meg nem írt versekért kapott pénzt, holott kötetei sorra megjelennek: „Nem az a baj, hogy pénzt kapok a munkámért, hanem az, hogy emellett politizálok is” – mondta. /Nánó Csaba: A pinty, a tatu és a gyermekek= Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Tekintélyes pénzösszegek tűnnek el a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának költségvetéséből – állította a szerkesztőség címére eljuttatott levelében Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke. A levél szerint a BKB magyar tagozatvezetők és professzorok által szolgáltatott adatok felhasználásával, felmérést készített a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának anyagi helyzetéről. A felmérés részben becsléseken alapul, mert az egyetemi vezetők a lényeges költségvetési adatokat több professzor és tagozatvezető kérésére sem adták ki. Hantz Péter szerint néhány esetben azzal hárították el a kérést, hogy ezek az adatok titkosak. „A megszerzett részletinformációkból egyértelműen kiderül, hogy az RMDSZ által a magyarul tanuló diákok számára kieszközölt kétszeres fejkvóta, amely az idén már befolyt az egyetem kasszájába, nem jut el a magyar tagozatig” – írta a kolozsvári egyetem tavaly novemberben elbocsátott oktatója. Hantz úgy véli, a magyar tagozat számára járó pénz tekintélyes része „szőrén-szálán eltűnik”. „Mindez aligha történhet a magyar tagozat vezetőinek – Magyari Tivadar, Szamosközi István és Nagy László – tudta és hallgatólagos beleegyezése nélkül” – olvasható Hantz levelében. A levél kapcsán Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese nevetségesnek minősítette a Hantz Péter által megfogalmazott vádakat. Mint hangsúlyozta, a magyar diákoknak szánt állami támogatások felhasználásáról pontos kimutatásokat vezetnek. „Sehol a világon, egyetlen egyetemen sem hozzák nyilvánosságra az adott intézmények költségvetési sarokszámait, ha ezt egy utcáról betoppanó személy esetleg látni szeretné” – fogalmazott a rektor-helyettes. /Gyergyai Csaba: Hantz Péter: lopnak a Babes–Bolyain. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

A vizsgálatok igazolták azt a korábbi felismerést, hogy a 20. század folyamán a megváltozott államhatárokkal a magyar nyelv anyaországi és külső régiókbeli változatai szétfejlődtek. Az anyaországi nyelvhasználat is folyamatosan változott, a nyelvi kodifikáció pedig – amely a magyar nyelv közös főváltozatát, a standardot szűkítette és merevítette – szinte kizárólag csak erre volt tekintettel. A külső régiók nyelvhasználata úgy változott külön-külön, hogy ebben a változásban a státusbeli hasonlóság alapján sok volt a párhuzamosság, az analógia. Jórészt a korábbi közös kutatásokban is részt vevő nyelvészekre alapozva 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóállomásokat hozott létre a külső régiókban: Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetet, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Irodát, Beregszászon a Hodinka Antal Intézetet. Ennek a közös programokon dolgozó hálózatnak a kisebb régiókban (Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Vajdaságban) is van legalább egy-egy munkatársa. A közös kutatási és nyelvi tervezési programok közül talán a legfontosabb az, amelyet ez a munkaközösség „határtalanítás”-nak nevezett el. A program célja a közelítés a regionális nyelvi értékek megőrzésével. A magyar nyelv kisebbségi változataiban a sajátos elemek regionális jellegűek, gyakran kölcsönzések. Megnehezítheti az összehangolást, hogy jelentős szemléletbeli eltérés van a szakmabeliek körében a nyelvi tervezési célok tekintetében. Péntek János hangsúlyozta, hogy a nyelvmegtartás stratégiája még nemzeti keretekben is megelőzi a nyelvőrzés eszméjét vagy a nyelvféltés érzését. /Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke: A határtalanítás a magyar nyelvi tervezésben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Dáné Tibor Kálmán elmondta: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közelebbi célja a Szabédi Ház kulturális központtá fejlesztése, az emlékház tevékenységének láthatóvá tétele, a hagyatéki állomány gyarapítása, a központ „élővé tétele”. Tervezik egy Közép-Erdélyi Művelődési Intézet létrehozását, amelynek központja a Szabédi Emlékházban lenne, ahogyan jelenleg az EMKE központjának, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon műhelyének is otthont ad a létesítmény. A művelődési intézet elsősorban Közép-Erdély szórványterületeinek közművelődési tevékenységét fogná össze. A Szabédi Emlékház célja az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásának elősegítése, olyan gyűjtemény kialakítása, ahol megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők a különböző írói hagyatékok. A Szabédi-anyaghoz járult a Balogh Edgár- (1996), Méliusz József- (1998), Kacsó Sándor töredék-, Nagy István (1998)-, Engel (Köllő) Károly (2002) könyvtára. 2005 nyarán Muzsnay Magda kéziratos és hanganyag gyűjteménye került a Szabédi Emlékház birtokába. Párhuzamosan egyes töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjtemények is bővítették az állományt. A Szabédi Estekre novembertől havi rendszerességgel kerül majd sor. A sorozatnyitó november 21-én lesz, akkor bemutatják Szabédi László naplófeljegyzései (Diárium), önéletrajzai, válogatott levelezése /Komp-Press, Kolozsvár/ című kötetet, amely a Szabédi Emlékház dokumentumaiból álló sorozat első darabját. Farkas Wellmann Endre az Erdélyi Közművelődési Egyesület www.emke.ro címen elérhető új honlapjáról elmondta: segítségével könnyebbé és élővé válik a kapcsolattartás a társ-szervezetekkel, fiókszervezetekkel. /F. I. : Szabédi Estek hamarosan a Szabédi Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ „Szeretnénk láthatóbbá és ismertebbé tenni munkánkat, ennek érdekében honlapunkat is útjára bocsátjuk” – tájékoztatta a sajtót november 15-én Dáné Tibor, az EMKE ügyvezető elnöke. /N. Cs. : EMKE-honlap. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

A Szabadság napilap megújította honlapját, a kolozsvári szoftverfejlesztő cég, a Codespring barter rendszerben (az internetes felületen közölt reklám fejében) végezte a programozást. Többen panaszkodtak, hogy nehezen áttekinthető a lap. Sorra kell venni a rovatcímeket. A régi weboldalt körülbelül 1300 egyéni felhasználó olvasta. /A Szabadság új honlapjáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

November 15-én megnyílt Kolozsváron, a Tranzit Házban a fotókiállítás, amely Kasza Antal gyűjteményéből mutat be hatvan darabot a múlt századforduló körüli Szamosújvárról. A korabeli szamosújvári templomok, a vár és más épületek több esetben már csak a dokumentum-jellegű fotóreprodukciókon láthatók. /Ö. I. B. : Szamosújvár képekben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Több, az egykori Szekuritátéval együttműködő volt teológiai alkalmazott nevét hozták nyilvánosságra november 16-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendes őszi közgyűlésén. A Krasznán tartott gyűlés egyik napirendi pontjánál Tőkés László hivatalosan bejelentette: sikerült egy személyt azonosítania egykori besúgói közül, Gálfy Zoltán professzor, volt teológiai tanárt. Kezében dossziéjával a püspök elmondta: Gálfynak meghatározó szerepe volt 1990 és 2000 között az egyház életében, hiszen a zsinat szürke eminenciásának minősült. ‘89 előtt Gálfy – Tőkés édesapja és Kallós Zoltán néprajzkutató mellett – a diákjairól is jelentett. Tőkés szerint egész másként alakult volna az egyház története, ha még az elején le tudták volna leplezni a Szekuritáté valamennyi beszervezett emberét. Felszólalt Hermán M. János egyházkerületi tanácsos, aki két további teológiai alkalmazottat nevezett meg: az ő megfigyelési iratcsomójából Szőcs Endre volt teológiai tanárról és Izsák Vilmos volt teológiai titkárról derült ki egyértelműen, hogy jelentett. A 83 éves Gálfy Zoltán nyugdíjas professzor Kolozsváron él, Szőcs Endre és Izsák Vilmos elhunytak. /Egykori besúgókat lepleztek le. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Megnyílt Kós András szobrainak állandó kiállítása a kolozsvári Farkas utcai templomban. A sztánai erdő és a Farkas utca – Kós András szobrászművész életének meghatározó helyszínei, méltatta munkásságát Németh Júlia. Az előbbibe, a családi otthonba, a Varjúvárba beleszületett, a Farkas utcai református kollégiumba pedig, édesapja hozta be. A művész életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai templomban lel immár végérvényesen menedéket a felbecsülhetetlen értékű kósi életmű jelentős része. Több évtizedes késéssel bár, de a művész Bethlen Gábor-szobra 2003-ban köztéren, Nagyvárad szívében lelt méltó elhelyezést. /Németh Júlia: Fába álmodott életmű. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./