Szeptember 28-án lezárult a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kolozsvári Akadémiai Bizottsága (KAB) megalakulásának befejező szakasza. Zárt ülésen az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén választották meg a vezetőségi tagokat. Az MTA Kolozsvár Akadémiai Bizottságának elnöke Péntek János, az MTA külső tagja, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékének professzora lett. Alelnökök: Kása Zoltán, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karának professzora, Egyed-Zsigmond Imre, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Patológia Tanszékének professzora, és Kovács András, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Kara Művészettörténeti Tanszékének professzora. Megjelent Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, az erdélyi magyarság következetes pártolója. Az MTA-elnök történelminek nevezte a kolozsvári lépést, amely együttműködési lehetőséget nyit meg az európai uniós elveknek megfelelően. /Ördög I. Béla: Megválasztották az MTA erdélyi fiókjának vezetőségét. Péntek János lett a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

A Korunk szeptemberi számának alaptémája kapcsán a titkosszolgálatokról, ügynökökről, besúgókról, beszervezésről és nem utolsó sorban a leleplezés-feltárás jelentőségéről-szerepéről tartott előadást Gyarmati György magyarországi történész szeptember 28-án Kolozsváron, a Korunk Akadémia megnyitó ülésén. A Korunk főszerkesztője, Kántor Lajos felvázolta a Korunk Akadémia célkitűzéseit, rövid- és hosszú távú programját. Gyarmati György méltatta azt a szerepet, amelyet a lap betölt a tudományos- és közéletben, leszögezve: Magyarországon hiányzik a modern 20. századi társadalomtörténet-írásnak az a fajtája, amelyet ez a lap évek óta felvállalt, és igen magas fokon művel. Gyarmati elmondta, sűrűn előfordult az, hogy a tartótiszt írta le a jelentést. A gyerekek és a Szekuritáté külön tragikus fejezete az elmúlt 40 évnek. Figyelemre méltó a hivatásos ügynökök gondolatvilága. A „Páskándi Gézának már az ábrázata is nacionalista” és az ehhez hasonló mondatok tömkelege elképesztő. A titkosszolgálatokra vonatkozó kutatás nem anyaghiányban szenved, ellenkezőleg, akkora mennyiségű anyag árasztja el a kutatókat, hogy egyszerűen képtelenség feldolgozni. Az információk jelentős része bizonyos értelemben használhatatlan. Léteznek kartotékok, aláírás nélkül, és léteznek a fedőnéven írt feljelentések. Külön-külön egyik sem számít bizonyítéknak egy esetleges bírósági eljárás kapcsán. Így az egykori ügynököknek csak egy töredékét lehet igazából leleplezni. Az ügynökök az elnyomó gépezet legalján voltak valahol. Felettük van még a pártvezetőség, a titkosszolgálat teljes gépezete, le egészen a tartótisztig, és ők soha nem tárgyai ennek a feltáró munkának. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Besúgók, ügynökök, jelenkori történelem. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

A nyitónap délelőttjén kevés látogatót vonzott a Főtérre a szokásos kolozsvári őszi népművészeti kiállítás és vásár. Az ország minden tájáról érkezett népművészek a legkülönfélébb árukat ajánlgatták. /(sbá): Népművészeti vásár a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Szeptember 30-án lenne 80 éves Bajor Andor /Nagyvárad, 1927. szept. 30. – Kolozsvár, 1991. jan. 25./ humorista, „A szívünkben lakozó vidámság és a rosszat, a régit megemésztő nevetés nem luxuscikk, nem kivételesség, hanem olyan természetes valami, mint a levegő, vagy mindennapi kenyerünkben a só” – írta Bajor Andor. /Nyolcvan éves lenne Bajor Andor író, költő, humorista. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

A korábbi években sikeres volt, nagyon hamar elfogytak a Művelődés folyóirat romániai magyar képzőművészeti életet bemutató antológiája, a Művelődés Galéria (2000), az amatőr színjátszó csoportok repertoár-gondjain enyhítető Művelődés Játékszín (2006) című kötet, előzőleg a Kórustár (2004) és Gitáriskola (2005) volt sikeres. A mostani összevont Művelődés Az erdélyi Mezőség címen jelent meg, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya által 2006. október 20–22-én Kolozsváron Mezőség néprajzáról tartott konferencia anyagát tartalmazza. Néhány cím a konferencia előadásaiból. Keszeg Vilmos: A Mezőség felfedezése; Barabás László: A Mezőség néprajzi körvonalai és belső tagolódásának kérdései; Tánczos Vilmos: Archaikus népi imák a Mezőségről; Rüsz-Fogarasi Enikő : A Mezőség és Mezőség-széli középkori vásárok; Varga Sándor: Néptánckutatás az erdélyi Mezőségen; Hoffmann Siglinda: Vajdakamarás község monográfiája /Szabó Zsolt: Mezőségi néprajzi összeállításunk elé. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. 6-7-8-9. június-szeptember/

Az eTransylvania Egyesület szeptember 28-án Kolozsváron tartotta a II. eTransylvania Pontok Találkozóját. Az „Út a fenntarthatóság és fejlődés fele” címmel megtartott rendezvényen Nagy Zsolt, a Progress Alapítvány és az eTransylvania Egyesület Tanácsadó Testületének elnöke az e-magyar pontok és az erdélyi informatikai fejlesztések stratégiájának alakulását ismertette. 2003-ban a Magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az RMDSZ közösen dolgozta ki az együttműködés konkrét kereteit. Ennek eredményeként 2004-ben 164 számítógépet helyeztek ki vidékre, 54 iskola eszközparkját javították fel és 10 országos, 8 regionális, 8 szakmai honlap tartalomfejlesztését támogatták. 2005-ben 89 e-magyar pontot hoztak létre, amely a szakmai továbbképzési lehetőséget is biztosított. Létrejött a Hargita Háló mintájára a Maros és a Bihar Háló, és folytatódott a honlapok tartalomfejlesztése is, 41 honlapot támogattak. 2006-ban további 72 e-magyar pont jött létre és elindult az Udvarhely és Gyergyó Háló. Jelenleg több mint 160 e-magyar pont működik Erdélyben és ezzel közel 350 ezren férnek hozzá a modern kommunikációs eszközökhöz – összegzett Nagy Zsolt. /E-pontos informatika. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Országszerte közel 500 ezer, állami egyetemen tanuló hallgató számára kezdődik október 1-jén az egyetemi tanév. Az állami felsőfokú oktatásban részt vevő félmillió diáknak több mint fele államilag támogatott helyen tanul, kétszázezren pedig fizetéses helyen. Az elsőéves hallgatók körében idén a kormány 57 ezer helyet támogat, mesteri fokozaton 18 979 helyet, valamint 1685 doktorandust. A magánegyetemek egy része – így például a Sapientia – már elkezdte a tanévet, de a legtöbb intézményben most kezdik hivatalosan az oktatást. Országos szinten körülbelül 300 ezer hallgatót tartanak számon a magánegyetemeken. Hagyomány, hogy az évnyitón a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói karának azon tagja tart díszelőadást, aki az elmúlt időszakban kiemelkedő szakmai teljesítménnyel gazdagította a tanintézmény hírét. Ebben az esztendőben a díszelőadást Néda Zoltán fizikus, az egyetem elméleti és számítógépes fizika tanszékének professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartja. Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatvezető rektor-helyettese közölte, ettől az évtől erősíteni fogják a magyar tagozaton is a képzések gyakorlati jellegét. „Másik célkitűzésünk, hogy minél zökkenő mentesebb legyen a diákok áthallgatása az egyes szakok között. A tanévnyitó előtt magyar nyelvű információs anyagok előkészítésén is dolgoztunk, ősszel jelenik meg a magyar tagozat reprezentatív bemutató kötete, és megjavítjuk a most még felemás weboldalt is” – foglalta össze az eredményeket a tagozatvezető. Magyari legérdekesebb fejleménynek azt az általa benyújtott tervezetet tartja, ami lehetővé teszi, hogy a diákok előnyös feltételek mellett, jelentős tandíjkedvezménnyel második szakra is beiratkozhatnak. Előrelépésnek könyveli el a magyar nyelvű műszaki képzés kiterjesztését, és az egyetem belső terében a többnyelvű környezet kialakítását is. A táblacsatákon túl az utóbbi hetekben a magyar felvételi- helyek átcsoportosításával, kiegészítésével, magyar tanévnyitó ünnepélyek előkészítésével és tanrendmódosítással készültek az egyetemi évkezdésre. Magyari úgy nyilatkozott, nem volt olyan igényük, amit az egyetem vezetőivel együtt ne tudtak volna megoldani. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) október 5-én tartja évnyitóját. A meghirdetett 12 szakra idén 351 diák felvételizett. Az egyetemi akkreditáció ügyét jelenleg a parlament szenátusának tanügyi bizottsága tárgyalja. A harmadik évfolyamát kezdő agrárszak iránt volt érdeklődés, a debreceni Agrártudományi Kar kihelyezett tagozatán jövőre államvizsgázók debreceni diplomát kapnak majd, amit honosítani kell. A PKE teljesen felújította a mintegy kétszáz férőhelyes bentlakásépületet. /Stanik Bence: Kaput nyitnak az egyetemek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Egyelőre szabadegyetem formájában működne a kolozsvári székhelyű Korunk folyóirat szerkesztősége által kezdeményezett tudományos akadémia. A hivatalos oktatási intézményi rang megszerzéséig hosszú az út, mutatott rá Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a szeptember 28-án avatott kezdeményezés megnyitóján. - Az akadémia fiatal humánértelmiség formálását célozza, posztgraduális képzés formájában – mondta el Kántor Lajos. A választott oktatási és kutatási területek az önismeret, magyar–magyar párbeszéd, etnikumközi kapcsolatok és EU-tagországok tapasztalatai tárgyköréből kerülnek ki, hét meghatározott szak keretében. Ezeknek vezetői Kántor Lajos, Balázs Imre József, Márton Attila, Horváth Andor, Kovács Zoltán, Rigán Lóránd és Kovács Kiss Gyöngy lesznek. /Pásztor Krisztina: Akadémiát szült a Korunk Kolozsvárra. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

A magyar gyermekek számára működtetett egyetlen romániai intézet, a Hallássérültek Iskolája Kolozsváron működik. Wolf Erzsébet tíz éve igazgatója az iskolának. A gyógypedagógiai központtá alakuló – ma óvodát és 1–10. osztályos iskolát működtető – intézményben hallássérült, autista, vagy halmozott hátránnyal élő gyermekek tanulnak. A társadalom tabutémaként kezeli a kérdést. „Úgy néznek rájuk, mint valami csodabogarakra, pedig ugyanolyan értékes és kiváló emberek, mint bárki más a világon” – magyarázta Wolf Erzsébet. Kevesen tudnak Helen Kellerről, aki 1880-ban született, és úgy végzett a világon elsőként egyetemet, hogy tanára, Anne Sullivan a lány tenyerébe írva tanította. Merthogy Helen siket és vak volt. A romániai siketeknek a kolozsvári 1. számú, román tannyelvű intézményben engedélyezték a gimnáziumi osztályok indítását, a magyar gyermekek számára ez nem lehetséges. A kötelező tíz osztály utáni továbbtanulás lehetősége legfeljebb szakiskolai képzésre korlátozódik. Becslések szerint Romániában ma a magyar siket gyermekek tíz százaléka jut el ide, az ő esélyeik sokkal nagyobbak arra, hogy gimnáziumban, netán egyetemeken-főiskolákon folytassák tanulmányaikat. Kerekes Attila és Jakab Margit gyógypedagógusok elmondták, Romániában nincs képzés autisták oktatására, aki e téren többet akar tudni, legfeljebb Magyarországon képezheti magát. „Mi még jelbeszédet sem tanultunk az egyetemen, hanem a gyermekektől és egymástól sajátítottuk el azt, itt, az iskolában” – mondja az 1996-ban végzett Polacsek Tamás. Kolozsváron 1888-ban létesült az első iskola hallássérült gyermekek számára. A jelenlegi magyar nyelvű iskola 1959 óta működik a Fellegváron. Itt ma két óvodai csoportban és 15 osztályban 125 magyar gyermek tanul az ország minden vidékéről. Külön csoportokba sorolták a hallássérülteket, az autistákat, illetve a halmozott hátránnyal élőket. /Benkő Levente: Az esélyteremtés iskolája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Életének 88. évében Kolozsváron elhunyt Létay Lajos költő, szerkesztő, publicista. /Aranyosrákos, 1920. jan. 23. – Kolozsvár, 2007. szept. 26./ Lírikusként indult az Erdélyi Helikon hasábjain. A háború után tanárként dolgozott, később az Irodalmi Almanach, a Dolgozó Nő munkatársa, majd a Kolozsvári Magyar Színház dramaturgja. 1959-től harminc éven keresztül az Utunk hetilap főszerkesztője volt. Több vezető közéleti tisztséget töltött be, a párt Központi Bizottságának tagja volt, emiatt később sok bírálat érte. Gyermekverseiben és az erdélyi hagyományokból építkező publicisztikájában maradandót alkotott. Verseit 1990 után a Szabadság is közölte. /Elhunyt Létay Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 1-jén beszámolt arról Kolozsváron tartott sajtóértekezletén, hogy az RMDSZ kampánystábja összeült, megbeszélte a kampánytervet. Az RMDSZ kampánya során ezúttal is a teljes romániai társadalmat kívánja megszólítani. Az RMDSZ-nek ugyanis elsősorban az erdélyi magyarság számára, de ugyanakkor egész Erdély és az egész romániai társadalom számára van üzenete. Az egyik legfontosabb cél, hogy az RMDSZ aktívan vegyen részt a földrészünkön élő nemzeti kisebbségek jogait szabályozó összefüggő normarendszer kidolgozásában. A szövetség hiteles, felkészült, jelöltjei olyan személyek, akik már bebizonyították, hogy a kisebbségi célok mellett, egész sor általános, az ország valamennyi lakosát érintő ügyben is eredményeket képesek elérni. Markó szerint furcsa, hogy a demokraták, akik jobboldaliaknak mondják magukat, arra készülnek, hogy a bal oldalról jövő támadást megszavazzák. Az RMDSZ nem ért egyet az államfő által – az indítvány megszavazása esetére – javasolt nemzeti egységkormány gondolatával, hanem ez esetben az előrehozott választások kiírását szorgalmazza. Az új régiók kialakításának fő kritériuma a gazdasági érdek, de emellett etnikai, kulturális és történelmi tényezőket is figyelembe kívánnak venni. A kisebbségi törvény elfogadását a szövetség továbbra is szorgalmazza. /T. Sz. Z. : Előkészíti kampányát az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Markó Béla szövetségi elnök és Winkler Gyula miniszter két különböző helyszínen – Kolozsváron és Temesváron – jelentette be: az RMDSZ két hét múlva, Marosvásárhelyen mutatja be a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepcióját, amelyet közvitára kíván bocsátani. Markó kifejtette: az RMDSZ álláspontja szerint a fejlesztési régiók kialakításánál figyelembe kell venni az adott tájegységek valós nemzetiségi, kulturális, földrajzi és történelmi sajátosságait is. Markóék felvetésére elutasítóan reagált az RMDSZ koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt egyik markáns politikusa. Bogdan Olteanu képviselőházi elnök, aki elveti az „etnikai alapú közigazgatási egységek” létrehozását. /Bartha Réka, Cseke Péter Tamás: Már bírálják a „régiós térképet”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

Bogdan Olteanu képviselőházi elnök Marosvásárhelyen kijelentette: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szétválasztása nem szerepel a kormány törekvései között, s az RMDSZ hivatalos nyilatkozataiban sincs szó erről. A szétválasztás csak magánbeszélgetések szintjén van jelen. /Olteanu a BBTE-ről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

A két különböző helyszínen tartott tanévnyitón két, egymástól lényegesen eltérő helyzetelemzés hangzott el a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozata október 1-jei tanévnyitóján. Az egyetem csíki utcai székházában optimista hangvétellel szólt a főigazgató az öt szakot működtető tagozat jelenéről és jövőjéről, a megyei könyvtár Gábor Áron Termében a nehézségeket és hiányosságokat sem hallgatta el a közigazgatási szak vezetője. Dr. Fazakas József igazgató hangsúlyozta, hogy az 1300 hallgató (30–40 százaléka távoktatásban tanul) és a több mint ötven tanár egyértelműen jelzi, hogy az egyetem sokat fejlődött az 1997-es indulás óta. Az kérte a jelen lévő Sztakics Éva alpolgármestert, György Ervin kormányképviselőt, hogy biztosítsanak helyiséget az induló anyagkutatási programhoz szükséges, egyelőre a Csíki utcai székház udvarán rozsdásodó felszerelések számára. Dr. Cziprián-Kovács Loránd, a közigazgatási szak irányítója legnagyobb gondnak a szolgálati lakások hiányát nevezte, hiszen emiatt tehetséges, jól felkészült tanárok hagyják el Sepsiszentgyörgyöt. A második legnagyobb gondként a hallgatók nyelvismereti hiányosságait említette, szerinte nem csak angolul nem tudnak a fiatalok, pedig ez feltétele a licencvizsgának, hanem románból is gyengék. /Farkas Réka: Eredmények és hiányosságok (Egyetemi tanévkezdés, Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

Október 1-jén gyászlobogók jelentek meg a kolozsvári Szentegyház utca 1–3. szám alatti épület emeleti ablakaiban, valamint egy román nyelvű felirat „A román állam tulajdona” szöveggel. Az épületben lakók így kívántak tiltakozni az ellen, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség visszaköveteli az ingatlant. Kifejtették: a házat 1952-ben az egyház az államnak adományozta. 1997 óta folyik a visszakövetelési eljárás, de a bíróság szerint amit az államnak adományoztak, azt nem lehet visszaszolgáltatni. Az Állami Levéltár egyik kutatója, Vasile Lechintan kijelentette, az épületet közpénzekből építették, az soha nem volt egyházi tulajdon, a Katolikus Státus csupán adminisztrálta az ingatlant. Kapcza Mikolt ügyvédnő azonban, aki a visszakövetelési perben az érsekséget képviseli, kijelentette: közjegyzői okirattal bizonyítható, hogy az ingatlant az egyház építtette. Vasile Lechintan azt állította, hogy a telekkönyvet a 19. század végén meghamisították, ezért került a közpénzekből épült ingatlan látszólag egyházi tulajdonba. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelős bukaresti bizottság egyszer már jogerősen visszaszolgáltatta az épületet. Ezt a döntést mind a polgármester, mind az ingatlan lakói megfellebbezték. Ez a tárgyalás még várat magára. Kapcza Mikolt elmondta: körülbelül 2006 nyarán következett be szemléletváltás a román igazságszolgáltatásban, azóta a visszaszolgáltatási eljárásokat jobbára akadályozzák. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Gyászlobogós tiltakozás a kolozsvári Szentegyház utcában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Százöt évvel ezelőtt, 1902 októberében avatták fel Kolozsvár főterén Fadrusz János leghíresebb alkotását, a Mátyás szoborcsoportot. A Trianont követő román hatalomátvétel után előbb a talapzatát díszítő magyar címert távolították el, majd 1932-ben Nicolae Iorga idézetet helyeztek el a talapzaton: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult. ” A szöveg Mátyás etnikai eredetét és Stefan cel Mare ellen vezetett sikertelen hadjáratát foglalta közös ideologikus értelmezésbe. 1940-ben, Észak-Erdély visszatérése után visszaállították a szobor 1902-es állapotát, majd a szovjet hatóságok 1945-ben a magyar Mátyás király feliratot az etnikailag semleges, latin nyelvű megfelelőjére (Mathias rexre) cserélték. Gheorghe Funar Kolozsvár volt polgármestere 1992. december 1-jén, az egyesülés ünnepén visszahelyeztette az 1932-es táblát, amely azóta sem került le a talapzatról. Az elmúlt években a város egyik legfontosabb szimbólumának számító műalkotás és talapzatának állapota súlyosan leromlott. A felújításra vonatkozó versenytárgyalást tavasszal írja ki Kolozsvár polgármesteri hivatala. /S. B. : Százöt éves a Mátyás-szobor. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

Kettős évforduló szolgáltatott alkalmat az ünneplésre Kolozsváron a Központi Egyetemi Könyvtárban: Kelemen Lajos történész, levéltáros születésének 130., illetve Bajor Andor író, költő, humorista születésének 80. évfordulója alkalmából az intézmény kettős kiállítást szervezett. Tamás Kinga könyvtáros elmondta: fontosnak tartják a kolozsvári kulturális élet és hagyományok kiemelkedő személyiségeinek bemutatását. Dr. Sipos Gábor történész, levéltáros elevenítette fel Kelemen Lajos (1877-1963) alakját, aki személyesen is kapcsolódik a könyvtárhoz, hiszen ott kezdte pályáját. Nemesi családok és fontos intézmények bízták Kelemen Lajosra levéltári anyagukat. Bár ő maga nem tanított egyetemen, felolvasó körökön tartott értekezései, séták alatti idegenvezetései felértek egy-egy egyetemi előadással, kétkötetes tanulmánygyűjteménye /Művészettörténeti tanulmányok/ pedig hatalmas könyvsiker volt, és ma is használatos szakirodalom. Bajor Andor (1927-1991) életművét Balázs Imre József irodalomtörténész méltatta, kiemelve: olyan korban élt, amikor nem volt könnyű humoristának, parodistának lenni. Egy humortalan rendszer humoristája lett. /S. B. Á. : Kettős kiállítással Kelemen Lajos és Bajor Andor emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ Kelemen Lajos az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosaként az eredetileg 40 ezer darabot számláló állományt milliós nagyságrendűre bővítette, így a levéltár Erdély múltjának igazi kincsestárává vált. /Szűknek bizonyult tárlók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./

Az Aradi Magyar Napok keretében Perecsényi Nagy Lászlóra (1768-1827) emlékezett a Kölcsey Egyesület és a Szabadság-szobor Egyesület. Borosjenőben megkoszorúzták a református templomban lévő Perecsényi-emléktáblát (szolgabíróként Borosjenőben szolgált, az Arad megyei Háromalmásról költözött oda), majd szeptember 30-án, vasárnap Aradon – Pávai Gyula tanár, a Kölcsey Egyesület elnöke és Király András parlamenti képviselő, a Szabadság-szobor Egyesület elnökének nyitó szavai után –megtartották a Perecsényi emlékülést. A Perecsényi-évforduló (180 esztendő telt el halála óta) alkalmat szolgáltatott arra, hogy az emlékülésen a magyar felvilágosodás és reformkor néhány kiemelkedő képviselőjének (Baróti Szabó Dávid, Verseghy Ferenc, Szacsvay Imre) munkásságával is megismertessék a hallgatóságot. Előadást tartott dr. Hubert Ildikó (Budapest, ELTE), dr. Egyed Emese (Kolozsvár, Babes–Bolyai), dr. Fleisz János (Nagyvárad, Sapientia) és Pávai Gyula. Perecsényi elkezdte a helynevek gyűjtését, Szabó T. Attila az első helynévkutatónak nevezte, foglalkozott nyelvújítással (neki köszönhető a körlevél, elnapolás, érdemjel, okmány, küldöttség, szórend, viszály, estély stb. szavunk!), és elsőként készítette el Arad történeti monográfiáját. Az alkalomra jelent meg az előadásokat tartalmazó könyv a két szervező együttes kiadásában, Lehoczky Attila szerkesztésében. /-r –a: Perecsényi Nagy Lászlóra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

Két kamaraoperával vendégszerepelt Budapesten október 1-jén, a zene világnapján a kolozsvári Magyar Opera. Demény Attila rendezésében először 1993-ban mutatták be Johnson Négyhangú operáját és Sosztakovics Rayok, avagy az antiformalista mutatványosbódé című darabját – az angol paródiát és a sztálini időket megidéző operát új szereposztásban újították fel. /A zene világnapjára. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./

Nagyon fiatalon, hirtelen ragadta el a halál Fodor Andrást. Aki sok más mellett régi képeslapokat gyűjtött. A régi Kolozsvárt felelevenítő képeslap gyűjteményéből összeállított könyvet az olvasók is ismerhetik /Kincses Kolozsvár, 1995/. Megjelent a kolozsvári képeslapok sorozatának második kötete is. Tervei között szerepelt, hogy kiadja a Trianon előtti Magyarország területén lévő szobrokat megörökítő képeslapokat is egy kötet formájában. Ezt már nem sikerült kiviteleznie, a gyorsan ölő kór megakadályozta ebben. /B. É. : Fodor András emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Ötvenhét szakon több mint 2500 magyar diák kezdte meg tanulmányait anyanyelvén a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) – közölte tanévnyitó beszédében Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese. A tavalyi évhez képest majdnem tíz százalékkal nőtt az egyetemre jelentkező diákok száma. A lesújtó romániai demográfiai előrejelzések ellenére a következő években a BBTE-n összességében várhatóan nem fog csökkenni az egyetemre beiratkozó magyar hallgatók száma, vélte Magyari. Magyari rámutatott: az önálló magyar karok ügyét, de általában az egyetem szerkezetének reformját a mostani vezetőség januárig nem tűzi napirendre, ugyanis ekkor általános választást szerveznek az oktatási intézményben, a jelenlegi mandátum ideje alatt pedig az idő rövidsége miatt nem indíthatnak el ilyen nagyszabású tervet. /(borbély): Több „gólya” a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Az egyetemen a tanár értékközvetítő munkája egyfajta misszió, ami valójában bevégezhetetlen, írta Cs. Gyimesi Éva. Örömmel látta Kolozsváron a Bölcsészkar homlokzatán „ízléses dizájnban” a háromnyelvű feliratot, először magyarul is, hogy „Isten hozott a Babes-Bolyai Tudományegyetemre!”, és a Bölcsészkar előcsarnokában a többnyelvű programon Gábor Csilla professzor nevét, aki dékán-helyettes, a magyar tagozat vezetője: ő tartott ma tanévnyitó előadást az összes elsőévesnek román nyelven. Első ízben történt, hogy a román kollégák és diákok „rendkívüli tisztelettel hallgatták végig és tapsolták meg” színvonalas előadását. A magyar szakosok ezután tartották külön megnyitójukat. Az irodalomtudományi tanszék új vezetője, Berszán István docens tartotta meg évnyitó előadását. /Cs. Gyimesi Éva: Gaudeamus – nem hiába. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Nap mint nap tapasztalható a friss sírok meggyalázása a kolozsvári Házsongárdi temetőben. A töredezett, több százados terméskövek csak akkor menekülnek meg a feldarabolástól, ha idejekorán értesül helyükről a Házsongárd Alapítvány. Az utóbbi években ismeretlenek minden díszt, domborművet, portrét lefeszítenek a síremlékekről, még több tíz kilós szobrok szervezett elszállításától sem riadnak vissza. Például: Kovács György színművész (azóta pótolták), Gócz Mihály színész, Jordáky Lajos történész-szociológus (helyreállították), Cseke Péter orvos (pótolták), Márton Gyula nyelvészprofesszor, Kuun Géza orientalista tudós (két szobor!), Incze Ferenc festőművész, Téglás Gábor költő mellszobra, portréja tűnt el. Minden tiltakozás, rendőrségi feljelentés hiába való. Szeptember utolsó napjaiban vált ismertté, hogy Keresztes Kálmán (1887–1980) szobrászművész arcát karjával eltakaró férfi-szobra is eltűnt. Házsongárd újra szegényebb lett egy műalkotással. /Gaal György: Újabb szoborlopás a Házsongárdi temetőben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Október 2-án Kolozsváron a Barabás Miklós Céh (BMC) tagjai szervezetük galériájában egykori ügyvezető elnökükre, Szabó Bokor Márta /1938-2006/ keramikus művészre emlékeztek. /Ö. I. B. : „Márta tovább él”. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Maraton jellegű felolvasással kezdődött október 1-jén Kolozsváron a Bretter Kör évadnyitó találkozója a Bulgakov kávéházban. Márkus-Barbarossa János Fidelius törperegényének kéziratát olvasta fel Köllő Csongor színművészeti hallgató. A könyv nyomtatásban még nem látott napvilágot. Márkus-Barbarossa János elmondása szerint a könyv először német nyelven fog napvilágot látni, csak utána kerül sor a magyar nyelvű publikálásra. A felolvasott szöveg hallatán jól kirajzolódik néhány kolozsvári irodalmi figura alakja, jelleme, tevékenysége. A történet főszereplője, kulcsfigurája Fidelius, köré csoportosul még néhány jellegzetes szereplő. /Varga Melinda: Évadnyitó a Bretter-körön. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Október 3-án kísérték utolsó útjára Létay Lajost, Kolozsvár legöregebb íróját, költőjét. Mielőtt szülőfalujában, Aranyosrákoson végső nyugalomra helyezték, a Házsongárdi temető kápolnájában búcsúztatták szerettei, barátai, ismerősei. Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész a szellemi, lelki emberre emlékezett, Szilágyi István búcsúztatóját pedig Rekita Rozália színművésznő olvasta fel. /Elbúcsúztak Létay Lajostól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

A Kolozsvári Unitárius Kollégium alapításának évfordulójára jelent meg dr. Gaal György szerkesztésében a Brassai Füzetek 4. száma: Hatvan a négyszázötvenből. Címe arra utal, hogy az 1948-ban államosított kollégium, amely 1957-ben felvette Brassai Sámuel nevét, felvállalta és ápolta – amennyire az akkori körülmények lehetővé tették – az unitárius iskolai hagyományokat. Ezért közel hat évtizedes múltja szerves része az Unitárius Kollégium 450 éves történelmének. A kötet Boda Károly, az intézet egykori tanára és igazgatója tanulmányával indul, címe: A kolozsvári Brassai Sámuel Líceum rövid története különös tekintettel az utóbbi évtizedekre. A líceum diáklapja volt a Fiatal Szívvel. Tízéves a Bogáncs, az immár Erdély-szerte híres néptáncegyüttes. A Brassai Füzetek mostani számába adattár is található, amelyből megismerhető a líceum 1948–1990 közötti teljes tanári kara. A kiválóan megszerkesztett kötet a Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből című, és szintén a 450. évfordulóra megjelent könyv kiegészítőjének tekinthető. /Dr. Fazakas István: Brassai-füzetek – Hatvan a négyszázötvenből. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Már elzárkózik a Demokrata Párt (PD) attól a hivatalos dokumentumától, amelyben gyakorlatilag az ország föderalizálását szorgalmazta. A DP honlapján is közzétette azt az álláspontját, amely szerint „ha a jelenlegi fejlesztési régiók hatékonynak bizonyulnak az uniós pénzek lehívásában, saját parlamenttel és kormánnyal kéne rendelkezniük”. Azonban Emil Boc pártelnök „jobbkezének” is tartott Daniel Buda kolozsvári demokrata képviselő most azt mondta: tud az említett passzusról, szerinte azonban félreértésről lehet szó. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: „Elvben egyet tudunk érteni a Demokrata Párt azon elképzelésével, hogy az átszervezett fejlesztési régióknak saját kormányaik és parlamentjük legyen, ám azzal semmiképpen nem, hogy a jelenlegi régiókra kellene alapoznunk. ”. Markó megerősítette: az RMDSZ október 13-án Marosvásárhelyen mutatja be a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepcióját. Eszerint az átszervezési javaslat egyik alapelve, hogy Maros, Kovászna és Hargita megye külön régiót alkosson, és hogy a jelenlegi 8 régió helyett 15 jöjjön létre. /”Visszaszívja” föderalizációs elképzeléseit a PD? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

Kolozsváron évek óta októberben nagyszabású seregszemlére gyűlnek össze a civil szervezetek, hogy egy adott tematika mentén átgondolhassák, megbeszélhessék a felmerülő problémákat. A Civil Fórum néven ismert konferencia idén helyszínében is szolgál újdonsággal: október 19–20-án ezúttal Csíkszeredába várják a szervezetek képviselőit. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány /ERMACISZA/ elnöke kifejtette, hogy alapítványuk 1999 óta minden évben megszervezi az erdélyi magyar civil szervezetek fórumát. Ezek a rendezvények elsősorban az erdélyi magyar társadalom javát szolgáló ismeretek és elképzelések köztudatba kerülésére adnak lehetőséget. Fontos a közös fórum, egymás problémáinak, terveinek megismerése. Az október 19–20-án Csíkszeredában sorra kerülő Civil Fórumnak az „Európai Uniós források” címet választották. Az erdélyi magyar civil szervezetek jelentős része Székelyföldön működik, 30 százalékuk Hargita megyei. /S. B. Á. : Civil Fórum – ahol a civilek összefognak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./