Erdélyország az én hazám címmel bocsátotta útjára a magyarországi Domokos Alapítvány azt a meghívót, amely nagy sokadalomba, világtalálkozóra hívja az Erdélyből elszármazottakat és az Erdély-szimpatizánsokat. A találkozót, amelynek hangsúlyozottan kulturális-fesztivál jellege lesz, augusztus 18–20-án tartják Verőcén, a Csattogó völgyben. A Szovátáról elszármazott Domokos István az egyik ötletgazda. Úgy találta: szükség lenne egy alkalomra és helyre, ahol a szétszóródott erdélyi magyarok és a velük szimpatizálók évente egyszer családias hangulatban találkozhatnak. Helyszínül azért választották Verőcét, mert a település polgármestere, az erdélyi Bethlen dinasztia egyik sarja, Bethlen Farkas lelkesedéssel karolta fel a kezdeményezést. A rendezvény fővédnöke Cselényi László, a Duna TV elnöke, a háziasszony szerepét Széles Anna művésznő tölti be. Mindketten kolozsvári kötődésűek, úgyszintén Tőkés Erzsébet is, aki szintén jelen lesz és a Házsongárd Alapítvány áldozatos munkájáról tart majd előadást. /Tatár Zoltán: „Erdélyország az én hazám” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

A kisebbségi ember nem érti, hogy a többségi miért ellenséges és agresszív vele szemben. Balázs Sándor Onisifor Ghibu – álarc nélkül (Komp-Press, Kolozsvár, 2005) című könyve választ kínál erre. A román tudós 1968. augusztus 21-én (beszédes dátum!) ezeket írta naplójába: „Ne feledjük el, hogy másfél millió magyar él közöttünk, őket a szovjetek amolyan Benjáminnak nézik, aki elvárja tőlük, hogy becézgessék. Nincs kizárva, hogy Ceausescu és valamennyi többi szatellitjének cikcakkos politikája miatt maholnap egész Erdélyt a nyugati szomszédunknak adják. Úgy hiszem, hogy egy ilyen tökéletesen kidolgozott részletes terv már létezik Budapesten, s Moszkva áldását adta rá. ” Decemberben már nemcsak Erdélyt, hanem az ország többi részét is attól félti, hogy „felosztják egymás közt az oroszok és a bolgárok”, majd egy évtized múltán ismét: „Ceausescu Romániája összeomlik, és mi akár a magyarok, akár az oroszok uralma alá kerülünk. ” Ghibu a jelek szerint a „bécsi diktátum-szindrómá”-ban szenvedett: elképzelte, hogy megismétlődik Erdély 1940. évi felosztása. E félelemnek a párizsi béke után soha nem volt valóságalapja. Amellett továbbra is kérdés: honnan származik Ghibu (1883–1972) magyargyűlölete 1940 előtt? /Horváth Andor: Erdély féltése. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Megnyitotta kapuit a II. Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábor Nagyenyeden július 10-én, négy ország 20 ifjú képzőművész-jelöltjével. Balog István a táborvezető-szervező. Az ifjú művészeket Horváth Gyöngyvér grafikus (Kolozsvár), valamint Juga Alexandru (Nagyenyed) segíti. /Horváth László: Nagyenyed. Zajlik a II. Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában látható Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata. A művész kerek harminc éve, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakát és első, 1979-es, Korunk galériabeli bemutatkozása óta jónéhány kiállításon túl van. Vegyes technikával készültek alkotásai. A tárlat másik vonulatát a kollográfiák képezik. /Németh Júlia: Ellentétes hangulatok, fehér csend és Klimt csókja. Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Aranyosszék nem a népzenéről, néptáncról híres, ezen a vidéken ez már több évtizede kikopott. Egy ideje azonban itt is működni kezdett a folklórturizmus: idén már ötödik alkalommal rendeztek néptánctábort Várfalván. Az oktatást a kolozsvári Zurboló táncegyüttes tagjai vállalták, ők irányítják az immár tízéves Aranyosszék Néptánccsoportot is. Könczei Csongor néprajzkutató a táborban gerendkeresztúri táncokat tanított. Gerendkeresztúron még él a tánchagyomány: az itteni hagyományőrző csoport idén először ellátogatott a várfalvi táborba. /Rostás-Péter Emese: „Gyökeret eresztő” néphagyomány. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Bikfalván július 14-én a református templomban a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis hangversenyét hallhatták az érdeklődők. Másnap Páljános József bikfalvi kántortanítóra emlékeztek, halálának huszadik évfordulóján. Sánta Imre tiszteletes Bikfalva apostolának nevezve őt. Kerezsi János, a megemlékezést kezdeményező Bikkmakk Kulturális Egyesület elnöke szerint Páljános Józsefet szigorú, de igazi magyar emberként tisztelték a faluban. A református istentisztelet után megkoszorúzták Páljános József (1902–1987) sírját, majd az iskola falán leleplezték napóraként is szolgáló, szimbolikus elemek sokaságát hordozó emléktábláját, melyet Kerezsi Nemere képzőművész készített. /Mózes László: Kőbe vésett tisztelgés (Régi jó oskolamesterek) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

Július 15-én nyílt meg Kalotaszentkirályon a felvidéki, délvidéki, erdélyi és magyarországi középiskolások Útjaink, állomásaink a pompás magyaroknál című olvasótábor, melyet a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Lélekpendítők Társasága rendezett. A táborozás alatt az irodalmi hagyományápoló diákok Ady Endre, Arany János és Kós Károly nyomába erednek, az emlékhelyeket bejárva ismerkednek Kalotaszeg néprajzával és Erdély szellemi kincseivel. A táborba több kolozsvári jeles személyiség fogadta el a meghívást, így Péntek János professzor, Kántor Lajos, a Korunk, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, és Budapestről Pomogáts Béla irodalomtörténész, akik mindannyian kötődnek Kalotaszentkirályhoz. /Ady és Arany nyomában a Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

21 magyar karon 57 szakra hirdetett meg helyeket a Babes–Bolyai Tudományegyetem idén. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem idén 19 szakot indít Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában. A Modern Üzleti Tudományok Főiskola székelyudvarhelyi kirendeltségén két alapképzésre és egy másoddiplomás képzésre lehet felvételizni. A beiratkozások július 20-án fejeződnek be. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./Emlékeztető: A Babes–Bolyai Tudományegyetem a 21 karból négyen csak románul tanítanak, kettőn csak magyarul, a többin vegyesen. /Kása Zoltán egyetemi tanár: BBTE és az igazmondás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

2007. július 15–20. között első alkalommal került sor az Erdélyi Nyári Egyetem megrendezésére, melynek címe: Komplex rendszerek és hálózatok nemzetközi konferenciája. A helyi szervezést a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humán Tudományok Kara és a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Fizika Kara rendezi. Helyszín a szovátai Teleki Oktatási Központ. /Erdélyi Nyári Egyetem a TOK-ban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

Jövőképet teremteni a szórványnak! – így lehetne összefoglalni Lapohos András nyugalmazott ördöngösfüzesi biológia-földrajz szakos tanár nemrég megjelent könyvének /Zúgó harangok üzenete – Templomok és fogyó gyülekezetetek, Grafycolor Kiadó, Kolozsvár, 2006/ lényegét. Lehet a Makkai Sándor féle Holttenger mezőségi szórványmagyar falvai számára jövőképet nyújtani: cselekvő magyarokká léphetnek elő. Úgy, ahogyan azt Lapohos András is tette egész élete folyamán Ördöngösfüzesen, a szülőfalujában, ahol az évek során Egyházi és Szórványmúzeumot, Állattani Múzeumot és Tájházat hozott létre. Az 1989-es korszakváltás után pedig az általa létesített Szülőfalum Alapítvánnyal nemcsak Ördöngösfüzes közösségét szolgálja, hanem a Mezőség és a Szamosmenti dombság szórványmagyar falvait is. Azokon a helyeken tudott jövőt tervezni-hozni, reményt kelteni, ahol már sem iskola, sem templom nem állt a foszladozó magyar közösségek szolgálatában. A Lapohos András vezette Szülőfalum Alapítvány programja: 1. Romos templomok megjavítása, „tanútemplommá” tétele. 2. A teljesen elárvult templomok bebútorozása, hogy megfelelő körülmények között tartsák a megemlékezéseket. 3. Az „elszármazottak napjának megszervezése”, hogy aztán majd ők rendezzék meg minden évben. A könyv Holttenger közel félszáz szórványmagyar-szigetközösségét, faluját- templomát is bemutatja. /Dáné Tibor Kálmán: Szórvány múlt és jövő egy könyvben. Falunapon mutatják be a kiadványt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Avram Iancu kolozsvári köztéri szobrának eltávolítását kezdeményezi a Clujeanul című hetilap és a MindBomb civil akciócsoport. A szobor eltávolítását szorgalmazó nyílt levelet közel 250-en írták alá, köztük egyetemi tanárok, ügyvédek, képzőművészek, írók, újságírók, rendőrök és politikusok. A legnagyobb kolozsvári román nyelvű lapként ismert Clujeanul szerkesztősége szerint a kivitelezésében teljesen elhibázott Avram Iancu-szobor a városnak, lakóinak és Iancu személyiségének is árt. Az 1995-ben felállított szobor „az intolerancia, az ízléstelenség és a butaság jelképévé vált”, az egyik legismertebb európai idegenforgalmi kalauz, a Le Routard is a „hihetetlenül nevetséges” jelzővel illeti a Iancu-szobrot. A MindBomb közleménye szerint Kolozsvár köztereit az utóbbi 17 évben a város vezetése erőfitogtatásra használta fel, ezért léteznek a városban „a nemzeti hovatartozást mímelő, a helyi hatalmat jelképező szobrok és gödrök”. A civil csoport képviselői leszögezik: törekvésük „nem a nemzeti jelképek ellen, hanem az alkalmatlan és közepes színvonalú tárgyak természetes eltávolítására irányul”. Radu Morar, a művészeti egyetem szobrászati vezetője szerint a szobrot 1995-ben politikai rendelésre készítette egy Svájcban élő román szobrász, a bíráló bizottság kétharmada nem volt szakértő. Mindezekre reagálva a Iancu-szobor felállítását szorgalmazó Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester, jelenleg Nagy-Románia párti szenátor kijelentette: mind bolondok, akik a szobor eltávolítását akarják, „valamennyit kényszerzubbonyban kellene a bolondok házába vinni”. /Benkő Levente: Avram Iancu többet érdemel? = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Baász Imre képzőművész-performer emlékének elhanyagolására hivatkozva Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre akarja elvinni a tizenhat évvel ezelőtt elhunyt neves grafikus és művészeti szervező hamvait özvegye, Baász Szigeti Pálma. A marosvásárhelyi születésű Baász Szigeti Pálma szerint hat évvel ezelőtt, férje halálának 10. évfordulója alkalmából a megye két elöljárója megígérte, hogy a rangos művészeti szervezőről nevezik el a sepsiszentgyörgyi városi képtárat, illetve szoborállítással tisztelegnek emlékének. Albert Álmos polgármester az özvegy nyilatkozatára reflektálva elmondta: „Pálma csak ne elégedetlenkedjen, mert támogattuk minden kezdeményezését, de amikor azok összeálltak, akkor nem nyerték meg a tetszését. Megvannak a keretek, szabályok a dolgokhoz, ezeket kell igénybe venni. ” Cáfolta az elhunyt művész emlékápolásának hiányát Jánó Mihály művészettörténész, a képtár igazgatója. Elmondta, a képtárban Baásznak külön terme van a Pantheon elnevezésű állandó kiállítás keretében, az intézmény tulajdonában lévő munkákból. Baász Imre (Arad, 1941. febr. 22. – Sepsiszentgyörgy, 1991. július 16.) grafikusi oklevelet Kolozsváron szerzett, 1976-től Sepsiszentgyörgyön élt és dolgozott. Nevéhez kötődnek a Kalevala-illusztrációk (1972), a Médium országos kortárs művészeti seregszemle (1981), az AnnArt performansz-napok a Szent Anna-tónál (1990). 1985-ben elnyerte a romániai képzőművész-szövetség Grafika Nagydíját, 1988-1989-ben Finnországban Kalevala-ösztöndíjas volt. 1990-től haláláig a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd a bukaresti Szépművészeti Akadémia tanára. /Domokos Péter: Sírköltöztető happening. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Vasile Puscas PSD-s képviselő felhívta azon politikusok figyelmét, akik az EP-kampányt Strasbourgban és Brüsszelben kezdték el: ha nem csupán etnikai szavazatra hajtanak, akkor meg kell érteniük, hogy saját országuk állampolgáraihoz kell fordulniuk. „Bizonyos romániai alakulatok már elkezdték a kampányt, de nem Romániában, hanem Strasbourgban és Brüsszelben. Ismert az RMDSZ EP-képviselői csoportjának akciója, amellyel a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem nyelvi alapon történő megosztását szeretné elérni, bár az intézmény háromnyelvű” – áll a szerdán kiadott közleményben. /Puscas elmarasztalta az RMDSZ-t. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Mindketten az önálló magyar karokért küzdenek, igaz, más-más módszerekkel. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke szeggel-kalapáccsal a kézben próbálja elérni a Babes-Bolyai Tudományegyetem valós kétnyelvűségének megvalósítását. Magyar Tivadar rektor-helyettes, a magyar tagozat vezetője ezzel szemben úgy tartja, hogy „kalapálással, ordibálással, anyázással és árulózással nem sokra lehet menni“. A sokszor szembenálló felek az ÚMSZ-nek adott interjúkban nyilatkoznak a kolozsvári egyetemen kialakult helyzetről. /Ádáz magyar–magyar harc a Babes–Bolyain. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Július 18-án ülésezett Kolozsváron a frissen bejegyzett Bolyai Egyetem Baráti Egyesületének (BEBE) elnöksége. A szervezetet 16 erdélyi magyar értelmiségi hozta létre. Deklarált céljai többek között: a romániai magyar közösség érdekeinek képviselete a magyar tannyelvű felsőfokú oktatás megvalósítása érdekében, a Bolyai Tudományegyetem újraindításáért folytatott társadalmi törekvések támogatása, valamint minden olyan kezdeményezésé, mely a romániai magyar tannyelvű felsőoktatást érinti. Az egyesület tanulmányokat, elemzéseket szándékozik készíteni az etnikai kisebbségek nyelvén folyó felsőoktatásról, nemzetközi szinten is képviseli annak ügyét. E célok megvalósítása érdekében a BEBE együttműködik minden olyan romániai vagy külföldi szervezettel, állami szervekkel vagy személyekkel, amelyek a kitűzött célokat felvállalják, illetve támogatják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megalakult a BEBE. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Kolozsváron a tanács elfogadta a városrendezési tervet, amely a Sapientia Egyetem kolozsvári, Tordai úti ingatlanának a felépítésére vonatkozik. Az egyetem lengőfolyosóval összekötött kétrészes ingatlanegyüttest akar felépíttetni. Az épületegyüttest a tervek szerint 2009-ben adnák át. Tonk Márton dékán elmondta: a mintegy 5000 négyzetméteres összterületű ingatlanban otthont kapna az egyetem kolozsvári részlegének három kara, egy korszerűen felszerelt TV- és filmstúdió, de egy európai normáknak megfelelő, szimultán-tolmácsoláshoz szükséges berendezéssel ellátott nagy aula is. Az egyetem kolozsvári részlege ugyanakkor természetesen továbbra is megtartja és használja a Bocskai-házat is. A munkálatokhoz szükséges pénzügyi keretet most véglegesítik, az irányösszeg 3 és 4 millió euró közöttire tehető, amit más földterületek eladásából szerzett az egyetem. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Zöld utat kapott a Sapientia építkezési terve. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Léteznek Erdélyben olyan települések, ahol a helyiek harminc éve nem láttak színházi előadást. Erre gondolva született az ötlet, hogy vándorszínház révén kellene „házhoz vinni” a színdarabokat. A jövő héten az Erdélyi Vándorszínház nevet viselő társulat útnak indul, jelezte Csuja László, a társulat rendezője. Az előadások helyszínei is eltérnek a megszokottól, a szabadban: iskolaudvaron, vagy fogadó udvarán lépnek színre, és szekéren, traktoron jutnak el egyik településről a másikra. Július 23-án Dicsőszentmártonban lesz az első állomás, innen Szőkefalvára látogatnak. Két hét alatt 10-12 faluba szeretnének eljutni, többek között Magyarkirályfalvára, Magyarózdra, Küküllődombóra, Gógánba és Gógánváraljára. A tervek szerint minden településen egy napig időznének, az előadásokat díjmentesen tekinthetik meg a falubeliek, cserébe annyit kérnek a művészek, hogy ellátásukról gondoskodjanak ottlétük idején. A vállalkozó kedvű csapat nyolc tagot számlál, a színészek a marosvásárhelyi és a kolozsvári színművészeti egyetemek hallgatói. A társulat dramaturgja Gönczi Hunor. /Menyhárt Borbála: Vándorszínház a vidéki magyaroknak. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

A kolozsvári önkormányzat közbeszerzési pályázatot írt ki a Mátyás-szoborcsoport restaurálására, közölte Boros János alpolgármester. /Ö. I. B. : Pályázható a Mátyás-szobor felújítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

Budapesten 1993 óta megrendezik a Ferencvárosi Fesztivált. Idén a Kolozsvári Magyar Opera társulatának egy része is jelen volt a fesztiválon, a Lammermoori Lucia című operával. /Fekete Adél: Vendégszereplés a Ferencvárosi Fesztiválon. Lammermoori Lucia a Bakáts téren. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

Most ér véget Bikfalván a június-júliusi hétvégeken tartott régizenei koncertsorozat, amelyet a helybeli Bikmakk Kulturális Egyesület már negyedik éve szervez. A bikfalvi reneszánsz zenei napok keretében a régizene elismert kórusai lépnek fel. Idén a közönség több sepsiszentgyörgyi kórusnak tapsolhatott, a távolabbról érkezők között volt a bukaresti Lyceum Consort, a farkaslaki Schola Cantorum Régizene Együttes, valamint a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis. /Mózes László: Reneszánsz zenei napok Bikfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

Óbis Sándor zimándújfalui toronyfestő és bádogos a közelmúltban Szépfalun (Frumuseni) javította a katolikus templom tornyát, ahol a kereszttel együtt a tartó gömb is javításra szorult. A gömbben lévő fémdobozba zárva régi iratokat talált, amelyeknek egy része a templom építésére 1891–94 között történt gyűjtés adományozóinak a névsorát tartalmazza az egyénenként felajánlott összegek pontos kimutatásával. A német nyelvű szövegek között imák is találhatók. Az 1894. április 15-én történt felszentelést magyar nyelvű bélyegző, a Temes-Szépfalui Róm. Kath. Plébánia Hivatal feliratú pecsét hitelesíti. Ugyanott az 1936-ban történt legutóbbi nagyjavításra történt gyűjtés kimutatása az önkéntes tűzoltó egyletről, illetve a templom előtt emelt szoborról készült fotók társaságában több ima, illetve apró gyöngybetűkkel egy érdekes magyar nyelvű feljegyzés is található. Az akkori jegyző, az Újvarsándon (Fazerkasvarsándon) 1884-ben született Bartha Antal megírta, akkoriban milyen nehéz volt a közigazgatásban dolgozni a Monitorul Oficialban megjelent, egymásnak ellentmondó törvények, illetve az azokat tévesen értelmező hivatalnokok miatt. Óbis Sándor szerint a Bánságban ritkaságnak számít a kordokumentum értékű irathagyás a toronygömbben, ami inkább Szatmárnémeti környékén volt szokás. Mivel úgy tudja, egy kolozsvári egyetemi tanár tanulmánykötetet ír e dokumentumokról, felajánlaná neki a talált iratok fénymásolatait. /(balta): Kordokumentumok a torony-gömbben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./ Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok című könyvéről van szó. /Vajda András: Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. = Szabadság (Kolozsvár), 2006. júl. 12./

Bálint Tibort (1932. június 12. – 2002. január 28.) már csak így lehet „felköszönteni” 75. születésnapján: emlékkönyvvel, amelyben kortársak, barátok, kritikusok és publicisták műelemző esszéi, recenziói vegyülnek el az író jegyzetei, tárcái, interjúi között; és olvasható nekrológ és búcsúszó, továbbá tizenhat levél. Az emlékkönyv: Vallomás repedt tükör előtt. Bálint Tibor emlékezete /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007/, szerkesztette Bálint Júlia és Demény Péter. /Emlékkönyv Bálint Tiborról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./

Másodszor is felfüggesztette a bíróság a Verespatakon aranybányát tervező cég területrendezési engedélyét, ezért a civil szervezetek szerint a környezetvédelmi minisztériumnak le kell állítania a bányaterv környezeti hatástanulmányának jóváhagyási folyamatát. A román ortodox egyház egyik vezetője, Bartolomeu Anania kolozsvári metropolita érsek ismét a bányaterv elutasítására kérte Korodi Attila környezetvédelmi minisztert. A bányatervet a Román Tudományos Akadémia és számos civil szervezet is ellenzi. /Másodszor is felfüggesztett engedély. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

A huszárbandérium volt a hétvégi gyilkostói ünnepség fő attrakciója. Tucatnyi gyergyószentmiklósi fiatal dacolt a hőséggel, és végigkerekezte a 25 kilométernyi utat a 170 éves Gyilkos-tó megmentésére a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács szervezte rendezvényen. A július 20–21-én tartott 13. Gyilkostói Népművészeti Sokadalom. Sikere volt a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület vitézeinek. A Portéka Egyesület kézművesei kínálták szebbnél szebb áruikat. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter szerint jelentős összegekre pályázhat Gyergyószentmiklós önkormányzata is, amennyiben benyújtanak egy jól átgondolt tervet. Romfeld Ákos fotóművész A Gyilkos-tó arcai című fotókiállítását tekinthették meg az érdeklődők, fellépett a Fábián Ferenc Amatőr Színtársulat, a kolozsvári Tarisznyás együttes, Cserey Csaba ütőhangszerművész és a Triora. Másnap a gyergyószárhegyi Cika, a gyergyószentmiklósi Hóvirág és Romavirág néptáncegyüttes, illetve a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület táncosai, valamint a Budai Babszem budapesti és a vajdaszentiványi néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget. Délután a Csabafiak és Barantások kápráztatták el a közönséget fegyverbemutatójukkal, a huszárvirtusból pedig a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjai nyújtottak ízelítőt. /Jánossy Alíz: Sokadalom hagyományőrzőkkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

A keresztyén család mint érték volt a központi témája annak a nemzetközi konferenciának, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett Hadadon a Dégenfeld–kastélyban. Tusványosról érkezett július 22-én Tőkés László püspök Hadadra, a háromnapos családügyi konferenciát záróünnepségére. A tanácskozáson bemutatták Szabadi István „Nagy Atyáinknak is Attyaik szerezték” című könyvét, amely a Szatmári Református Egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyveiről szól. Kurta–Tőtös Beáta, a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Molnár Kálmán, esperes az „Áldás, népesség” mozgalomról szólt, Hermann Jánosné az Európai Néppárt családpolitikai programjáról beszélt, Soltész Miklós országgyűlési képviselő a magyar családpolitikáról, dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor a gyülekezet családért való felelősségéről. Tőkés László püspök hirdetett igét. Hangsúlyozta: sok esetben példázatos módon a magyarságra, kisebbségre szakadt nemzetünkre jellemző az, hogy úgy érezzük, kiszolgáltatottak, kicsik vagyunk: hajlamosak vagyunk a lemondásra, az elbizonytalanodásra, a kicsinyhitűségre. Jó volna az önismeret útját járnunk, egyáltalán nem vagyunk kicsi nép: a középmezőnybe tartoztunk, a népek rangsorában a 40. hely körül tartanak számon bennünket. Siránkozó, sopánkodó népünk, ahelyett, hogy megfogná a munka végét, állandóan panaszkodik: ezért tudta a Medgyessy–kormány is megijeszteni azzal a magyarországiakat, hogy a huszonhárommillió „román” eleszi tőlük a kenyeret. A főpásztor bírálta a hadadi református templom megmentési munkálatainak a menetét, a kezdeti lelkesedést tanácstalanság váltotta fel, megroppant a hit, nincs elég lelki és anyagi erő. Ez az alapjaiban megromlott építmény valójában az egész hadadi nép, az egész magyarság szimbóluma is egyben. A történelmi földcsuszamlások nyomán reánk omlik ez a hatalmas, ezeregyszáz éves épület, hitetlenség és kicsinyhitűség miatt. Reméli, ez a kastély, amely a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ nevet viseli majd, a magyar élet központjává fog válni. Gróf Dégenfeld Pál a visszakapott kastélyt a református egyháznak adományozta. A 85 éves gr. Dégenfeld Pál levélben köszönte meg a hadadi népnek azt, hogy más kastélyokhoz képest elég jó állapotban megőrizte a család egykori épületét. Az adományozás célja az volt – írta -, hogy Hadad hírnevét tovább öregbítse. /Fodor István: Felavatták a Dégenfeld Központot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 23./

A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye kilenc kerületének főesperese látta el kézjegyével azt a tiltakozó levelet, amely a papok áthelyezésére vonatkozó érseki döntés ellenzőit marasztalta el, és védelmébe vette Jakubinyi György gyulafehérvári érseket. Az érsek május 6-án kelt körlevelében hozta az egyházközségek tudomására, mely főesperesi kerületek papjai szolgálnak ugyanott újabb öt évig, és kik azok, akiknek a mandátuma lejár. Az érseki intézkedés ellen heves tiltakozás kezdődött érseki audienciák, néma tüntetések vagy aláírásgyűjtések révén – a legnagyobb port Czirják Árpád kolozsvári főesperes és Gergely István csíksomlyói plébános áthelyezése kavarta. „Szentelése alkalmával minden pap engedelmességet fogad a mindenkori elöljárójának, tehát annak az apostolutódnak, aki tegnap, ma és mindörökké a püspök személyében kormányozza az egyházmegyét. Fogadalma örökre szól. A püspöknek pedig kizárólagos joga, hogy (…) más plébániára vagy más hivatalba helyezze az illető személyt – áll többek között a levélben. /Mihály László: Az érsek mellett a főesperesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Noha 2001 óta törvény szavatolja a magyar nyelv használatának a jogát azokon a romániai településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a húsz százalékot, a hivatalok csak elvétve iktatnak magyar nyelvű kérvényeket. Az okok között helyenként a fordítás többletköltségeit, az ügyintézés nehézkességét említik. Az is felmerül, hogy az erdélyi magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Szatmárnémeti magyar lakosai alig élnek a közigazgatási törvény által szavatolt nyelvhasználati jogukkal. A város önkormányzata ez év tavaszán nyitott ügyfélfogadási irodát, így a hivatalhoz folyamodóknak nem kell a különböző osztályokat felkeresniük. Az új közönségszolgálati iroda hét alkalmazottja közül kettő jól beszél magyarul. A város magyarságának aránya megközelíti a negyven százalékot, furcsán tekintenek az emberre, ha magyarul szeretne kérvényezni valamit. „Senki sem akart még nálunk magyar nyelvű beadványt letenni, de azért próbálja meg, hátha az illetékes osztályon van olyan személy, aki magyarul tud majd válaszolni – mondta az iroda egyik alkalmazottja. – Szép számmal fordulnak hozzánk olyanok, akik magyar nyelven érdeklődnek, viszont az írásbeli kérvényeket vagy egyéb hivatalos beadványokat már mindenki román nyelven fogalmazza meg. ” Az önkormányzat magyar polgármesterének címzett leveleket is többnyire az állam nyelvén fogalmazzák. Évente csak egy-két magyarul írott levelet kapnak. Az 51 százalékban magyarok lakta Tordaszentlászlóban is románul írják a kérvényeket. A közhivatalnokok többsége magyar anyanyelvű, de a kérvényt a román nemzetiségű jegyzőnek láttamoznia kell, így hát le kell neki fordítani a dokumentumot. „Csak román nyelvű űrlapokat használunk, és ha valaki nem igazodik el a kitöltéssel, inkább segítünk neki” – jegyezte meg a hivatalnok. Sepsiszentgyörgyön a városháza szociális irodájánál már a bejárat előtt magyarul kérdezik, milyen ügyet szeretnének intézni. Tankó Vilmos, a szociális iroda vezetője elmondta: azokat a kéréseket, amelyek kizárólag az iroda vagy a városháza hatáskörébe tartoznak, két nyelven lehet benyújtani, ilyenek többek között a lakásigénylésre vagy tűzifaigénylésre vonatkozó kérések, amelyekhez magyar és román formanyomtatványokat is készítettek. A gyermeknevelési támogatásokra vagy a fűtéstámogatásra vonatkozó kérések csak román nyelven tölthetők ki. „Vannak dolgok, amelyek elméletben gyönyörűek, a gyakorlatban viszont nem működnek” – jegyezte meg a hivatali nyelvhasználati gyakorlat kapcsán Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvész. Az emberek megszokták, hogy ami hivatalos, azt románul kell írni. A nehézségek abból fakadnak, hogy a törvényhozó elfelejtett a fordítási költségekről rendelkezni. Márpedig a szakképzett fordító igénybevétele fontos lenne. A romániai magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Sok esetben a tanár sem tudja, hogy a néptanácsnak, a polgármesteri hivatalnak vagy éppenséggel az önkormányzatnak kell címezni a kérvényt. „Sokat segítene, ha legalább a romániai magyar sajtó egységesen nevezné meg az intézményeket. Ezt a célt szolgálta a közigazgatási szótár kidolgozása; a szerkesztőségek többsége azonban nem veszi figyelembe a nyelvészek által javasolt megnevezéseket” – tette hozzá Szilágyi N. Sándor, aki szerint az lenne megoldás, ha a magyar nyelv is hivatalos nyelvvé válna legalább azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben többségben van a magyarság. Erre vonatkozó törvényjavaslatát azonban annak idején még az RMDSZ is elvetette. A 2001/215-es helyi közigazgatási törvény értelmében minden olyan közigazgatási egységben (településeken, illetve megyékben), ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbségi nemzet tagjainak jogukban áll anyanyelvüket is használni az önkormányzattal való kommunikáció során. A helyi önkormányzatok kötelesek biztosítani, hogy a lakosok az anyanyelvükön kaphassanak szóbeli felvilágosítást. Kötelesek továbbá írásban is a kisebbség nyelvén válaszolni, amennyiben a beadványokat ezen a nyelven fogalmazzák. A jogszabály azt is előírja, hogy a képviselő-testületi ülések napirendi pontjainak, illetve határozatainak tartalmát is az anyanyelvükön hozzák a 20 százalékot meghaladó kisebbség tagjainak tudomására. Hivatalosan magyarul. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./