Közöltem a külüggyel, hogy a Iorga-tábla törvénytelen”
Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete pénteken elmondta: találkozót kért a külügyminisztériumtól, és ez alkalommal közölte: a magyar közösség szempontjából a kolozsvári Mátyás-szobor talapzatára elhelyezett Iorga-idézet törvénytelen, és kérte a helyzet rendezését.
„Konstruktív beszélgetés volt, jó hangulatú. Arra kértem a román hatóságokat, hogy a romániai törvényeknek megfelelően tartsák be a törvényességet. A kolozsvári magyar közösség képviselői szempontjából a tábla nem törvényes” – fejtette ki Füzes Oszkár.
Füzes nem mondta el, mi volt a külügyminisztérium képviselőinek válasza, és azt sem, hogy kivel találkozott, mivel ez a diplomáciai úzussal ellentétes.
„Erről a külügyminisztériumnál érdeklődhetnek. Én csak annyit mondhatok, hogy nagyon konstruktív találkozó volt, és ez nem tiltakozási gesztus, hanem baráti találkozó” – magyarázta a nagykövet.
Mint mondta, nem berendelték a külügyminisztériumra, hanem maga kért meghallgatást a gyakorlat szerint. „Kértem a külügyminisztériumtól egy találkozót. Ez rutinos dolognak számít. Szoros kapcsolatban állunk a román külügyminisztériummal”, mondta.
A magyar külügyminisztérium bejelentésére, miszerint a tábla ügye etnikumközi feszültségeket szít, a nagykövet leszögezte: az intézmény a kolozsvári főkonzultól tájékozódott, aki sajtótájékoztatót is tartott ez ügyben.
Az MTI tájékoztatása szerint a magyar külügyminisztérium úgy véli, a kolozsvári Mátyás szoborcsoport elé helyezett Nicolae Iorga-idézetet tartalmazó tábla feszültségeket gerjeszt a magyar és a román közösségek között.
A magyar külügyminisztérium sajnálattal értesült arról, hogy a magyar–román közös finanszírozásban felújított Mátyás szoborcsoport elé ismételten kihelyeztek egy „az elmúlt évtizedekben is sok vitát kiváltó, Nicolae Iorga történésztől származó idézetet tartalmazó román nyelvű táblát”.
Ugyanakkor a magyar külügyminisztérium úgy véli, a Kolozsvár bejáratainál elhelyezett ötnyelvű, köztük magyar nyelvű üdvözlőtáblák eltávolítása Kolozsvár multikulturális jellegével ellentétes lépés.
***
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborra elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó tábla etnikumközi feszültségeket gerjeszthet a városban, és kérte a helyzet rendezését, a tábla eltávolítását. Szilágyi pénteken elmondta: a téma kapcsán egyeztetés zajlik a magyar nagykövetség és a bukaresti külügyminisztérium között.
„Reméljük, hogy Sorin Apostu polgármester magatartása pozitív irányba mozdul el, az együttműködés, a partnerség, a román és a magyar közösség kölcsönös megértése irányába. Remélem, képesek leszünk közelíteni a tolerancia szelleméhez, amely nagyon fontos, és Kolozsvár multikulturális hagyományaihoz. Nekünk kötelességünk biztosítani egy kormányközi projekt törvényességét, hiszen Magyarország 400 000 euróval járult hozzá a Mátyás szoborcsoport restaurálásához” – hangsúlyozta a magyar diplomata.
Sorin Apostu kolozsvári polgármester pénteken elmondta: a tábla elhelyezését „mindkét félnek meg kell értenie”. „Mindkét félnek úgy kell gondolkodnia, ahogyan az egy multikulturális városban természetes” – mondta Apostu.
Az RMDSZ a kormánykoalíció hétfői ülésén akarja felvetni a Nicola Iorga-idézetet tartalmazó tábla ügyét, ugyanakkor újraelemzi a Demokrata Liberális Párttal (PDL) való együttműködést Kolozs megyében.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Sajtóközlemény
Június elsején nyílik meg Brüsszelben Székelyföld képviseletének irodája, amelyet közösen hozott létre Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata. Ezzel Székelyföld csatlakozik azon európai tartományok, régiók, megyék és városok hosszú sorához, amelyek saját érdekképviseleti irodával vannak jelen Európa fővárosában. Korábban többek között a Romániai Megyei Tanácsok Országos Tanácsa, Kolozs és Temes megye is nyitottak irodát Brüsszelben.
Mi, erdélyi magyar európai parlamenti képviselők üdvözöljük, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék önkormányzati vezetői – legitim módon – közös európai képviselet mellett döntöttek, mert ezáltal egységes arculattal, egységes stratégiával tudják bemutatni a székelyföldi régiót. A közös iroda létrehozása kifejezi a három megye lakosságának összetartozását, lehetőséget teremt a közös gazdaságfejlesztési és egyéb irányú projektek összehangolására az idegenforgalom, a kulturális cserék, a vállalkozások, valamint a társadalmi élet számos területén.
Az iroda munkatársai segíteni tudnak abban is, hogy a megyék önkormányzataival, vállalkozásaival pályázati lehetőségeket ismertessenek, támogatást nyújtsanak a pénzalapok lehívásában. Ez rendkívül fontos tevékenység, hiszen az elmúlt évtizedben az EU-hoz csatlakozott 12 új tagállam közül Románia a maga hét százalékos felhasználási arányával, továbbra is sereghajtó a pénzalapok lehívásában. A gyenge eredmény azt is mutatja, hogy országunk jelenlegi régiós felosztása strukturálisan és intézményileg sem alkalmas a magasabb abszorpcióra. Ezért sürgető a régiók átrendezése a történelmi hagyományokat és a belső kohéziós erőt figyelembe véve, mert ezekre alapozva prosperáló régiók kialakítására mutatkozik esély – ez olyan cél, amelyet mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) támogat. Mindezt az önkormányzati vezetők és a politikusok is tudják, de a törvényhozás egyelőre képtelen túllépni az európai szempontból túlhaladottnak számító szűklátókörűségen. Meggyőződésünk, hogy a három megyének egy régióba kell tartoznia, hiszen közös múlt, művelődés és nyelv köti össze őket; jövőjüket, terveiket is közösen kívánják tehát tervezni és alakítani.
Határozottan visszautasítunk minden olyan kísérletet, amely belpolitikai haszonszerzésre kívánja felhasználni a Székelyföldi brüsszeli képviseleti iroda megnyitását. Aggasztónak tartjuk, hogy egy régiópromoveálási iroda létrehozása, amelynek közintézmények képviseleteként nincsenek és nem is lehetnek politikai célkitűzései, szélsőséges-nacionalista indulatokat gerjeszt. Egy európai régió brüsszeli jelenléte a normalitás és a mindennapok része.
Brüsszel, 2011. május 27.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselők.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szórványkonferencia Déván
Hármas együttműködés a magyar jövőért
Magyarországi együttműködéssel egészül ki a Szórvány–Székelyföld partnerség – a kétéves Összetartozunkprogram kiértékelése mellett erről szólt a Hunyad Megyei Magyar Napok nyitórendezvényeként szombaton Déván megszervezett szórványkonferencia.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke gratulált a Szórvány–Székelyföld partnerség kezdeményezőinek, Borboly Csaba és Tamás Sándor székelyföldi tanácselnököknek és Winkler Gyulának, az RMDSZ Hunyad megyei elnökének. Ez olyan kezdeményezés, amelyre évek óta szükség volt, és amely megteremtette a közeledés útját. Az elmúlt húsz évben a politikusok gyakran találkoztak, a szórványközösségek azonban gyanakvással tekintettek a Székelyföldre, utóbbi pedig gyakran nem értette meg a szórványban élők gondjait. A magyar–magyar együttműködés kulcskérdése a bizalom, amit egymás megismerésével lehet megerősíteni, mert a kihívások egységes választ követelnek, mert a székelyföld brüsszeli képviselete nyomán ismét bebizonyosodott, hogy az utóbbi évek fejlődése ellenére a románság még mindig nem érett meg az etnikai sokszínűség és a történelmi tények elfogadására, fogalmazott az RMDSZ elnöke, kiemelve, hogy az együttműködés akkor teljes, ha a magyarországi közösségek is bekapcsolódnak.
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke felidézte az együttműködés kezdeteit, amikor a temesvári Marosy Zoltán Hargita megyébe került rövid időszakra. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint itt az ideje felszámolni a szétszórtságban élő magyarok bezárkózását, eljött az ideje a nyílt építkezésnek. Az együttműködés kölcsönösen előnyös, hiszen amióta megismerték, hogy a végeken milyen erőfeszítéseket tesznek a magyar múlt, a magyar hagyományok megőrzésére, a székelyek is jobban odafigyelnek sajátjaikra. Januárban a magyarországi testvérmegyéket is bevették a közösségépítő munkába, melynek a Hunyad–Kovászna ága nemrég Fehér és Szeben megyével bővült ki. A másik ágon Hargita Temes és Beszterce-Naszód megyékkel, valamint a Torda körüli aranyosszéki vidékkel épített ki hasonló partnerséget. A háromszéki tanácselnök kiemelte a lelkes emberek fontosságát, akik a kapcsolatokat működtetik, mint amilyen Babos Aranka Hunyad és Demeter László Kovászna megyében.
Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke emlékeztette az egybegyűlteket, hogy az RMDSZ éppen Déván fogalmazta meg 20 évvel ezelőtt szórványstratégiájának alapjait, melynek folyamatosan új tartalommal kell bővülnie. Az őszre tervezett népszámlálás újabb politikai célt fogalmaz meg, a 20%-os küszöb csökkentését az anyanyelvi jogok alkalmazásához. A szórványstratégia kiemelkedő eleme a kétéves Szórvány–Székelyföld program, melyet magyarországi partnerekkel kell háromszögesíteni, fogalmazott az EP-képviselő. A Téglás Gábor iskolában megszervezett szórványkonferencián ugyanis nemcsak az erdélyi Beszterce-Naszód, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Szeben és Temes megye magyarságának képviselői vettek részt, hanem a magyarországi Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Zala megye küldöttségei is, valamint Szombathely város vezetői és Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Az erdélyiek az eddigi együttműködés eredményeiről és jövőbeli terveikről számoltak be, kiemelve a személyes és intézményes kapcsolatrendszer kibővítését.
Magyar Anna, a Csongrád megyei tanács elnöke, valamint Nyitrai András, Kónya István és Laki Tamás, a Bács-Kiskun, Békés illetve Zala megyei tanácsok alelnökei az anyaországiak feltétlen anyagi, erkölcsi és politikai támogatásáról biztosították lelkesen az erdélyieket. A közös célokat zárónyilatkozatba foglalták. Többek között a magyarországi települési, iskolai vagy kisközösségi szintű testvérkapcsolatok kiterjesztése a székely–szórvány együttműködésre, különösen az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából legnehezebb helyzetben lévő szórvány megerősítésére. A nemzeti felemelkedés záloga az egymásra figyelés, amint azt a székely–szórvány együttműködés eddigi tapasztalatai jelzik.
Nyugati Jelen (Arad)

Nem ismerik el a Székelyföldet
A román külügyminisztérium sajnálatosnak nevezte, hogy Brüsszelben „nem létező, mindenféle alkotmányos és törvényes alap nélküli” közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet.
A tárca közleménye annak nyomán látott napvilágot, hogy az RMDSZ színeiben mandátumot szerzett EP-képviselők holnap megnyitják Brüsszelben a székelyföldi megyék uniós képviseletét.
A külügyi közlemény szerint az európai uniós gyakorlatnak megfelelően a tagállamok elismert területi-közigazgatási egységei valóban nyithatnak érdekképviseleti irodát Brüsszelben. Románia maga is bátorítja, hogy a törvényesen létrehozott közigazgatási egységek a romániai törvényes keretek között, tevékenyen képviseltessék magukat európai szinten is, mivel ez „értéktöbbletet” jelent az európai integráció elmélyítésének terén. Csakhogy a külügyminisztériumi állásfoglalásból egyértelműen kiderül: Bukarest nem ismeri el Székelyföldet ilyen önálló területi-közigazgatási egységnek.
Bejáratott út
Ezzel szemben Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hisztériának nevezte a román részről érkező reakciókat, emlékeztetve, hogy jelenleg Brüsszelben több ezer lobbiiroda működik, többek között megyék, régiók és népcsoportok számára. Így van képviseleti irodája Dél-Tirolnak, a belgiumi németeknek, magyarországi fejlesztési régióknak, a Romániai Megyei Jogú Városok Egyesületének, illetve a megyei tanácsok szövetségének is.
Az elmúlt években több romániai megyének, köztük Máramaros vagy Kolozs megyéknek is volt brüsszeli képviselete. Ilyen alapon a háromszéki önkormányzat még 2008 decemberében hozott végleges tanácshatározatot a brüsszeli képviseleti iroda létesítésére, a Hargita Megyei Tanács pedig idén tavasszal döntött erről. Tamás Sándor szerint a régiók Európájában az is megszokott dolog, hogy különböző jogi személyek és társulások nyitnak képviseleti irodát.
Székelyföld mint történelmi régió
Tamás Sándor szerint a román politikusok vehemenciáját valójában a Kovászna és Hargita megyei közös iroda nevében szereplő Székelyföld szó váltotta ki, bár a román jogrendben használatos a történelmi régiók megnevezése, sőt létezik olyan erről szóló kormányhatározat is, amelyet éppen Adrian Năstase PSD-s miniszterelnök írt alá.
„A történelmi régiók megnevezését használják turisztikai kiállításokon, és különböző leírásokban is. Székelyföld is ilyen, hiszen önálló régió volt, az emberek, akik itt élnek a kultúrájuk, hagyományaik, mentalitásuk, érzéseik által Székelyföldhöz tartoznak” – mondta Tamás Sándor, aki hangsúlyozta, hogy jogilag nem támadható a Székelyföld kifejezés használta.
A román kormány állandó gyakorlata, hogy a kormányzati döntésekben olyan kifejezéseket használ, amelyek általánosan határoznak meg egy földrajzi, történelmi tájegységet. Következésképpen, a „vidék”, „ország” vagy „föld” kifejezések – melyeknek ugyanaz a szerepe, mint a fent felsorolt kormányrendeletekben – használata törvényes, mondta a háromszéki tanácselnök, aki szerint a belügyminisztérium egyik egységét, a Brassó megyei sürgősségi helyezetek felügyelőségét Barcaságnak hívják.
Az összetartozás kifejezése
„Üdvözöljük, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék önkormányzati vezetői – legitim módon – közös európai képviselet mellett döntöttek, mert ezáltal egységes arculattal, egységes stratégiával tudják bemutatni a székelyföldi régiót. A közös iroda létrehozása kifejezi a három megye lakosságának összetartozását” – olvasható abban a közleményben, amelyet Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula erdélyi magyar EP-képviselők juttattak el szerkesztőségünkbe.
Az aláírók aggasztónak tartják, hogy egy régiót promováló iroda létrehozása, amelynek közintézmények képviseleteként nincsenek és nem is lehetnek politikai célkitűzései, szélsőséges-nacionalista indulatokat gerjeszt.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Horea Uioreanu Kolozs megyei PNL-képviselő a Iorga-tábláról, a történelmi hűségről
Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe való beavatkozásnak tekinti Horea Uioreanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, hogy a magyar Külügyminisztérium a Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott tábla eltávolítását kéri a kolozsvári Mátyás-szoborról. A Krónikának adott interjúban a kolozsvári honatya arról is szót ejt, mit értett azon, hogy a Fadrusz-alkotáson nyílvesszőt kell elhelyezni a magyar király ülepébe.
Annak kapcsán, hogy a magyar Külügyminisztérium a Mátyás-szoborcsoport elé elhelyezett, Nicolae Iorga-idézettel ellátott tábla eltávolítását kérte, Ön azt szorgalmazta: Hunyadi Mátyást a hátsó felébe helyezett nyílvesszővel kellene ábrázolni a Fadrusz-alkotáson. Nem gondolja, hogy ez sértés a magyar királyra, akit történetesen Iorga is román származásúnak tartott?
– Én azt nyilatkoztam, hogy két feltétellel mondanánk le a Iorga-tábláról. Az egyik, hogy távolítsák el Moldva zászlaját a magyar király lovának lábai elől, mivel Corvin Mátyás nem győzte le Ştefan cel Mare fejedelmet, hanem éppen fordítva történt. A másik feltétel pedig, hogy ábrázolni kell a moldvabányai csata valósághű jelenetét, amikor is a magyar uralkodót az ülepén is megsebesítették egy nyílvesszővel, miközben menekült. Erről beszélnek a korabeli krónikások. Tehát ha ez a két feltétel teljesül, el lehet távolítani a feliratot.
– Nem jelentene veszélyes precedenst beavatkozni művészi alkotásokba teljesen ellentétes módon azzal, ahogyan a szobrász, a festő megalkotta azokat?
– Dehogy. Az a legveszélyesebb precedens, hogy a magyarországi hivatalos személyek beleütik az orrukat Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe.
– De hát a magyar állam is hozzájárult a szoborcsoport restaurálásához.
– Az más kérdés, hogy a magyar állam részt kívánt vállalni a finanszírozásban. Az viszont a belügyekbe való beavatkozásnak számít, ha Magyarország diktálni próbál a tekintetben, milyen legyen a város arculata, a központja, mit helyezzünk el a szobor elé, és mit ne. De visszatérve a nyílvesszővel kapcsolatos nyilatkozatomra: mindezt képletesen értettem (este o parabolă – szerk. megj.), nem kell feltétlenül konkrétan érteni.
– Ennek ellenére sértő a magyarokra. De ha már a történelmi hűséget szeretné visszaadni a műemlékeken, ön szerint vajon miért nem ábrázolták Mihai Viteazul kolozsvári szobrát fej nélkül? Elvégre 1601-ben a fejedelmet lefejezték Aranyosgyéresnél.
– Na jó, ha nem akarja megérteni az én nyilatkozatom átvitt értelmét, az az ön baja. Sajnálom, hogy bronztáblákról polemizálunk, miközben Romániának és Kolozsvárnak is vannak sokkal fontosabb gondjai.
– De hát ön tartotta fontosnak, hogy véleményt mondjon a Iorga-tábláról, amelyet a műemlék alkotóelemének tart, ezért eltávolítását ellenzi. Holott az 1902-ben leleplezett szoborcsoporton eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt. Miért nem kerülhet vissza például a király neve magyarul?
– Ezt a problémát a kolozsvári önkormányzatnak kellene felvetnie, nem nekem, én nem képviselem sem a polgármesteri hivatalt, sem a tanácsot. Ők döntöttek úgy, hogy más formában, a szobor elé helyezik el az eredetileg 1932-ben felkerült táblát. Amúgy pedig a restaurálás után felkerült egy magyar nyelvű tájékoztató szöveg is a szobor mellé. Valóban, eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt az alkotáson, aztán az első világháború után a Matei Corvin, a negyvenes évek végén pedig a Mathias Rex elnevezés került fel. És én ezt nagyon helyesnek tartom, elvégre Mátyás idejében a latin volt a hivatalos nyelv a közigazgatásban.
– Csakhogy a Iorga-idézet Gheorghe Funar idején és most is törvénytelenül került a szoborra.
– Ezt ugyancsak a helyi önkormányzattól kell megkérdeznie, hogy milyen alapon helyezték el. Gyanítom, hogy megvolt rá a törvényes alapjuk, másképpen nem tették volna ki. Viszont ha mégis törvénytelenül történt, a polgármesteri hivatalt kell elmarasztalni, nem engem.
– Felvetette Moldva zászlajának eltávolítását is. Holott a lobogó azt ábrázolja, hogy a moldvabányai csata után Ştefan cel Mare mégis behódolt Mátyásnak, Moldva pedig Magyarország vazallusa lett.
– Még egyszer mondom, a nyílveszszőre és a zászlóra vonatkozó kijelentésemet átvitt értelemben kell érteni, ne tereljük más irányba a szót. Nyugodjon meg, régen eltűnt volna az a zászló onnan, ha a történelem során másként történt volna. Tisztában vagyok azzal, amit ön mond, hogy valóban úgy történt.
– Pártjával együtt miért háborodott fel azon, hogy a Székelyföld irodát nyitott Brüsszelben, ahol számos más romániai régió, megye – többek között Kolozs – is rendelkezik már kirendeltséggel?
– Mert a Székelyföld nem létezik közigazgatási egységként Romániában.
– És a Mócvidék vagy Olténia létezik történelmi-földrajzi-kulturális régióként?
– Hivatalos közigazgatási entitásként nem létezik sem Mócföld, sem Avasvidék, egyik sem képviselteti magát hivatalosan ebben a formában. Éppen ezért kérette be a román külügyminisztérium a magyar nagykövetet, és követelte, hogy az iroda megnyitásán ne vegyen részt egyetlen magyarországi hivatalosság sem.
– Ehhez képest részt vett az eseményen egy Kovászna megyei liberális tanácsos is.
– Nem áll módomban kommentálni egy megyei tanácsos részvételét. Ha jól értettem, az illető képviselő gesztusát megvitatja a PNL területi szervezete. (Továbbra sincs egyezség a Iorga-tábláról. Egyelőre nem egyezett meg a Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla eltávolításáról az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szervezete. Máté András, a szövetség megyei vezetője a Krónikának elmondta: tegnapi megbeszélésükön abban maradtak Daniel Buda megyei PDL-elnökkel, hogy a héten folytatják a tárgyalást. Buda korábban azért kérte a megbeszélés elhalasztását, mert előbb beszélni akart Sorin Apostu kolozsvári polgármesterrel. Mint arról beszámoltunk: a koalíciós egyezmény értelmében, amennyiben az RMDSZ és a PDL helyi képviselőinek nem sikerül megegyezniük, az ügyben a két politikai alakulat csúcsvezetése hoz döntést. Eközben Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára a Mátyás-szoborcsoport kapcsán tegnap úgy nyilatkozott: „történelmileg a legjobb állapotban van a magyar–román kapcsolatrendszer, és a két ország elkötelezett ennek megőrzése mellett”. A fideszes politikus tegnap Budapesten megbeszélést folytatott Bogdan Aurescu román külügyi államtitkárral, aki arról biztosította, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport eddig is „sikertörténet” volt, és Bukarest elkötelezett amellett, hogy az új minőségű magyar–román kapcsolatrendszer sikertörténet legyen a jövőben is. Elmondta, egyetértettek abban, hogy történelmileg a legjobb állapotban van a magyar–román kapcsolatrendszer, „ezt százéves időtávban is nyugodtan állíthatjuk”. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetők a felmerülő viták és nézetkülönbségek, „élő kapcsolatrendszerről van szó”, tette hozzá.)
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Be kell vonni Apostut is!”
Ma délelőtt Bukarestben, a képviselőházban ült tárgyalóasztalhoz Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Kötő József képviselő a Demokrata Liberális Párt Kolozs megyei elnökével, Daniel Budával a kolozsvári Mátyás-szoborcsoporthoz törvénytelenül elhelyezett tábla ügyében.
„A szövetség Kolozs megyei szervezetének képviseletében a tábla eltávolítását kértük a koalíciós partnerünktől, arra hivatkozva, hogy a tábla jogtalanul került a szoborcsoportot övező zöld területre” – tájékoztatta lapunkat Máté András Levente. Mint elmondta, a tárgyalás során arra jutottak, hogy hamarosan újra asztalhoz ülnek, és a beszélgetésbe bevonják Kolozsvár polgármesterét is.
Máté az ÚMSZ-nek kifejtette: a hét végéig szeretne véget vetni az ügynek, és ha a koalíciós partner nem szándékszik eltávolítani a táblát a szobor elől, akkor a további tárgyalásokat a két párt országos vezetőinek bevonásával folytatják. Holnap egyébként alighanem találkozik Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter és Sorin Apostu polgármester Kolozsváron, egy rendezvényen: a Kolozsvár 2020 – Európa Kulturális Fővárosa témában tartott konferencián. A konferencia megnyitóján beszédet mond Kelemen Hunor és Sorin Apostu is.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ünnep, tartós találkozás a könyvbe foglalt szellemmel”
Mátyás szülőháza előtt megnyílt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Számos sátor, sok-sok könyv, beszédek és egyelőre gyér érdeklődés: így foglalható össze röviden a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét tegnap délutáni megnyitója. A Mátyás király szülőháza előtti téren június 2. és 5. között zajló kulturális rendezvény a Romániai Magyar Könyves Céh, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és az RMDSZ Főtitkárság Program és Ifjúsági Főosztályának szervezésében jött létre, azzal a szándékkal, hogy 82 évvel az első, 1929 májusában megrendezett Ünnepi Könyvhét, illetve 70 évvel az első kolozsvári Ünnepi Könyvhét után idén Erdély fővárosa ismét bekapcsolódhasson a magyar könyv ünnepébe. A szervezők remélik, hogy ezeken a napokon benépesül a Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülőháza közötti tér, a kolozsvári magyarság jól érzi majd magát a magyar könyvek között, és érdeklődéssel követi a könyvbemutatókat, dedikálásokat, valamint a kísérőprogramokat egyaránt.
Könyvek A-tól Z-ig a Kolozsvár Társaságnál
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét hivatalos megnyitója előtt két órával mutatták be a Szentimrei Alapítvány gyűjteményéből összeállított Agyagfalvától Zsombolyáig. Magyar nyelvű könyvek Romániában 1918–1945 között című tárlatot. Az esemény helyszíneként a Kolozsvár Társaság főtéri székháza szolgált, ahol Kántor Lajos irodalomtörténész örömét fejezte ki a kiállítás kapcsán, és két, újonnan megjelent kiadványt ajánlott a nem túl népes közönség figyelmébe: Horváth Andor és Salat Csilla szerkesztésében, a Stúdium Kiadónál mostanra látott napvilágot az Erdélyi magyar írók – Paulovics László íróportréi című kötet, a Kolozsvári köszöntőben pedig Possler György Kolozsvárról elszármazott irodalomtörténészt „öregdiákok” (Benkő Samu, Balázs Sándor, Dávid Gyula, Kántor Lajos, Cs. Gyimesi Éva, Egyed Emese, Demény Péter) köszöntik 80. születésnapján.
Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke reménykedik abban, hogy a mostani tárlatnak a következő években is lesz folytatása, véleménye szerint egy-egy ilyen alkalom szervesen kiegészíti a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét rendezvényeit. A teljesség igénye nélkül kívántak ezúttal ízelítőt nyújtani az érdeklődőknek az 1918–1945 közötti időszak könyvterméséből, kitérve természetesen a 70 évvel ezelőtt megtartott első kolozsvári Ünnepi Könyvhétre is. A több mint hétezer kötetből 150-et sikerült kiállítani, „apró hozzájárulásként egyetlen jól körülhatárolható terület irodalmi dokumentumaiból”. Fiatalok és idősebbek ismerkedhetnek ennek révén az erdélyi magyar irodalom XX. századi vonatkozásaival, szépirodalmi, művészeti, gazdasági stb. témakörben egyaránt. Többek mellett Berde Mária: Télutó (1928, Kolozsvár), Madách Imre: Az ember tragédiája (1923, Kolozsvár), Szabédi László: Délia (1936, Kolozsvár) című kötetét, valamint A népkisebbségi törvény tervezetét (Paál Árpád, 1928, Kolozsvár), A Minerva könyvárjegyzékét (1927, Kolozsvár) és az EME 1943-as évkönyvét (1944, Kolozsvár) vehetjük szemügyre az öt tárlóban. – Talán érdemes lesz a következő Ünnepi Könyvheteken, esetleg ugyanitt, bemutatni egy-egy műhely – Erdélyi Szépmíves Céh, Minerva – vagy város – Nagyvárad, Marosvásárhely, Szatmárnémeti stb. – könyveit vagy sajtóját – hangsúlyozta továbbá Szabó Zsolt. (ferencz)
Hivatalos megnyitó a Mátyás szülőháza előtti téren
A délután négy órakor kezdődő hivatalos megnyitón elsőként László Attila alpolgármester szólalt fel a téren felállított színpadon, aki Kolozsvár „brandjének” nevezte a könyvet. Őt Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke követte. „A megjelent kiadók száma bizonyítja, hogy Erdélyben a magyar könyvkiadás talpon maradt, és továbbra is értéknek tartják a könyvet, nem pedig luxusterméknek. Az erdélyi magyar könyvkiadás utóbbi 21 éve a fejlődésről szólt”, mondta a miniszter, hozzátéve, hogy a könyvnek szellemi, nem pedig anyagi értéket kell képviselnie. A miniszter hangsúlyozta: reményei szerint az Ünnepi Könyvhét helyet teremt magának Kolozsvár kulturális életében, és nemcsak szimbolikus helyfoglalás történt Mátyás király szülőháza előtt.
A megnyitón felolvasták Csoóri Sándor író, költő üzenetét, aki betegség miatt nem lehetett jelen a rendezvényen. „Hetven esztendővel ezelőtt Móricz Zsigmond volt a Kolozsvári Könyvnapok díszvendége. 2011-ben a nagy író után, szemérmesen mondom, én lehettem volna az. Mentségem csupán annyi, hogy ő akkor 62 esztendős volt, én pedig ma-holnap hússzal több! Ezért kérem, bocsássák meg és értsék is meg, hogy nem lehetek jelen személyesen váratlan betegségem miatt, csupán néhány gondolatommal”, állt a díszmeghívott levelében.
Dávid Gyula irodalomtörténész a szerző és az olvasó közvetlen találkozásának lehetőségét határozta meg a rendezvény lényegeként, és hangsúlyozta a könyvvásár fennkölt jellegét: „Ünnep, tartós találkozás a könyvbe foglalt szellemmel”.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja hagyományteremtőnek nevezte a rendezvényt, Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke pedig a könyvhét közösségteremtő és közösségépítő szerepére hívta fel a figyelmet, továbbá megvalósíthatónak tartja, hogy Kolozs megye több városában is megrendezzék a jövőben az ünnepi könyvhetet.
A megnyitó végén Szilágyi Szabolcs műsorvezető Kántor Lajost, a Kolozsvár Társaság vezetőjét szólította színpadra, aki elmondta: a Társaság, hagyományteremtő szándékkal, Kolozsvár büszkesége elnevezéssel oklevelet adományoz olyan embereknek, akik a város szellemi életének kiemelkedő vezetői, „munkásai”. Első alkalommal Dávid Gyula érdemelte ki ezt a címet, akinek Kántor Lajos nyújtotta át az oklevelet, illetve egy Kolozsvár címerét ábrázoló bőrmetszetet. (kovács)
Írottmuzsika a Bulgakovban
A Bulgakov Kávéház adott helyet a délután öt órakor kezdődő eseménynek, amelyre sajnos csupán néhány ember volt kíváncsi: a Kriterion Kiadó által frissen megjelentetett kötet Palocsay Zsigmond válogatott költeményeit tartalmazza, Írottmuzsika címmel. A Romániai Magyar írók sorozat jelen kötetéhez Egyed Péter írt bevezetőt, a válogatás is az ő nevéhez fűződik.
A könyvbemutatón H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója „adósságtörlesztésnek” nevezte a könyv megjelentetését, mint mondta, Palocsay Zsigmond költészete számos titkot rejt, újabb és újabb részleteit fedezhetjük fel.
Egyed Péter a kötet bevezetőjéből idézett fel néhány gondolatot, felidézve a költői indulását, illetve a Palocsay-líra fő jellemzőit. Az esemény zárásaképpen Hatházi András, Köllő Csongor és Kelemen Csongor olvasott fel néhány verset. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhétről bővebb információ és a rendezvény részletes programja a www.unnepikonyvhet.ro honlapon olvasható. (köllő)
Szabadság (Kolozsvár)

Nem egyezik a román és a magyar elképzelés a régiók átszervezéséről
Romániának legkevesebb nyolc, legtöbb tizenkét régiója lesz – jelentette ki tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) Sulfina Barbu demokrata-liberális képviselő, aki szerint az átszervezés nyomán nyolc régió bőven elég lenne. A régiótérkép átrajzolásának kérdése azt követően lett ismét a közbeszéd témája, hogy a PDL állandó bizottsága hétfőn felhatalmazta az alakulat vezetőségét, hogy a kormánykoalícióban dolgozzák ki az ország közigazgatási-területi átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet. PDL-s források szerint az alakulat vezetősége azt szeretné, ha ez a jogszabályjavaslat már a héten elkészülne.
Gândul információi szerint Traian Băsescu államfő vasárnap este magához hívatta Emil Boc kormányfőt, és a régióátszervezés témájában egyeztettek. A hírportál újságírója úgy tudja, úgymond „szupermegyék” jönnének létre. Közlése szerint ezek kialakítására két munkaverzió létezik. Az egyik a lengyel vajdaságokat venné példának, amelyekben egyenként 3–4 millió lakos élne, s amelynek közvetlen fennhatósága alá tartoznának a megyei jogú városok, városok, községek. A másik verzió szerint a leendő régiók keretében megmaradnának a jelenlegi megyék, a régiókat a prefektus vezetné, s ezen a felső szinten születnének a nagyobb döntések.
Sulfina Barbu tegnap annyit árult el, hogy a tervezet megalkotásában jó kiindulópontot jelent a jelenlegi régiós felosztás. A legnagyobb kormánypárt képviselője azonban leszögezte, kihívás lesz a koalícióban elfogadtatni ezt az elképzelést.
Kelemen: ez nem járható út
„A koalíciós partnerek hivatalosan nem mutattak be semmilyen, Románia regionális átszervezésére vonatkozó tervet. Ez a téma fel sem merült a hétfői koalíciós egyeztetésen” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elmondta, a sajtóba kiszivárogtatott „fél vagy negyed tervezetről” nehéz véleményt nyilvánítani, ezt szerinte csak akkor lehet érdemben megtenni, ha a koalíciós partnereik hivatalos tervezettel rukkolnak elő. „Romániában szükség van a közigazgatási reformra, ezt mindenki elismeri, és ez lehet a tárgyalásokhoz a kiindulási alap. Az RMDSZ benyújtotta saját közigazgatási átszervezésre vonatkozó tervezetét, amely a régiók történelmi-kulturális-társadalmi-szociális sajátosságait figyelembe véve javasolja az újrafelosztást. Ez a tervezet szenvedhet árnyalatnyi módosításokat, de például a romániai közéletben nem folytattak még nyilvános vitát a megyék megszüntetéséről vagy egy harmadik közigazgatási szint beiktatásáról” – részletezte Kelemen Hunor.
Szerinte ezeket a módosításokat alaposan meg kell fontolni, és erről még nem voltak egyeztetések. A szövetségi elnök szerint azonban a kiszivárgott felosztástervezet az RMDSZ számára nem járható út. „Az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba, vagy Dél-Tirolhoz hasonlóan egy alrégióba tartozzon, és a Partium is egy entitás legyen. A magyar közösség érdekeit a helyi közigazgatásban kell érvényesíteni, ám ha a helyi közigazgatásban megszűnik a magyar többség, ellehetetlenül az érdekérvényesítés” – fogalmazta meg Kelemen. A szövetségi elnök elmondta, a koalíciós megállapodás szerint a régióátszervezésnek legkésőbb a jövő év tavaszi ülésszaka alatt kell napirendre kerülnie. „Ez egy tartható határidő, de fel is gyorsítható” – összegzett a szövetség elnöke.
Mint ismeretes, Csutak István, az RMDSZ regionális politikai szakértője a szövetség felkérésére készítette el a szövetség régióátszervezési törvénytervezetét. Ennek alapján az országot fejlesztési és makrorégiókra osztanák fel. Így a jelenlegi nyolc helyett 16 fejlesztési régió jönne létre, valamint öt makrorégió. Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna, és Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Máramaros, illetve Beszterce-Naszód megyével együtt alkotnák az ötös számú makrorégiót. A felosztás tervezete az Európai Unió által kidolgozott NUTS-rendszeren alapszik (Nomenclature of Territorial Units for Statistics – Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája).
Ez makro- (NUTS 1), közepes (NUTS 2) és kisrégiókra (ezek nálunk a megyék – NUTS 3) osztja fel az Unió országainak területét. Az RMDSZ által javasolt új regionális felosztás a NUTS 2, a makrorégiók pedig a NUTS 1 felosztást tükrözik. Az RMDSZ szerint mindez azért szükséges, mert a jelenlegi régiós felosztás nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható, térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsósorban kulturális különbözősége anynyira heterogén régiókat eredményezett, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követő, összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni. Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók jelenlegi, 2004-ben elfogadott felosztása épp ellenkező hatást váltott ki, mint ami a célja lett volna, a gyengébben fejlett megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek.
Az MPP aggódik
A történelmi régiók visszaállítását szorgalmazza a Magyar Polgári Párt is. Kiss István országos alelnök szerint a Székelyföldet sem megosztani, sem máshova csatolni nem szabad. Mint tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, Hargita és Kovászna megye összevonásával, négy Brassó és 26 Maros megyei település hozzácsatolásával kellene újjárajzolni a régiótérképet. Az MPP-s politikus azt is fontosnak tartja, hogy a leendő régió fővárosa – akárcsak az 1968-ban megszüntetett Magyar Autonóm Tartományé – Marosvásárhely legyen. „A régiókat politikai egyeztetéssel, népszavazások útján történő konzultációval, a létező történelmi, kulturális és kisebbségi identitások tiszteletben tartásával és az Európai Unió regionalizmusának, valamint regionális politikáinak figyelembevételével kell kialakítani. Az MPP a következő régiókat tartja elfogadhatónak: Észak-Moldva–Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körösvidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld” – áll a párt tegnap kiadott közleményében.
A székelyföldi régió megalakulásával Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke is egyetért. A polgáriak mégis attól tartanak, hogy a Kelemen Hunor által vezetett szövetség nem áll ki a székelység akarata mellett. Éppen ezért az MPP a tegnap felszólította az RMDSZ-t mint a kormánykoalíció tagját és a parlamenti többséget biztosító pártot, hogy ne járuljon hozzá egy, az erdélyi magyarság és főként a székelység számára elfogadhatatlannak bizonyuló átszervezéshez. Egy ilyen lépésnek katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövőjét illetően, vélik a polgáriak. „Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szűk csoport- és pártérdekeiken” – hívják fel a nagyobbik erdélyi magyar párt vezetőségének figyelmét. Az MPP vezetői úgy tudják, hogy PDL tervei szerint a három székelyföldi megye további hét erdélyi megyével együtt alkotná az úgynevezett Erdély régiót, amely az etnikai arányok teljes felborulásához vezetne.
Kérdésünkre, hogy a Demokrata-Liberális Párt országos alelnökeként mi a véleménye arról, hogy amennyiben mégis a magyarság akarata érvényesül, rövid időn belül a régió fővárosának, Marosvásárhelynek a polgármestere lehet, a város elöljárója, Dorin Florea nem adott választ. Kifejtette: előbb pártbeli kollégáival tanakodik, s csak azután hozza nyilvánosságra álláspontját. Ezzel szemben Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei ügyvezetője kijelentette, hogy a Székelyföld esetleges egységesítése ezer évvel vetné vissza a régiót. Szerinte Maros megyének Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal kellene társulnia.
Arad prefektusa is változtatna
Nem ért egyet a jelenlegi régiókon alapuló újratervezéssel Călin Bibarţ, Arad megye prefektusa sem. Szerinte jobb lenne, ha Arad Temes és Bihar megyével kerülne egy területi egységbe, amelynek neve Bánság–Körösvidék lehetne, fővárosa pedig „valahol a régió közepén” lenne – kijelentésével Bibarţ Aradra utalt. A kormánymegbízott szerint azonban valószínűsíthető, hogy az új régiótérkép a jelenlegiből indul majd ki, így Arad Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyével fog egy egységbe tartozni.
Az ellenzékre várni kell
Az ellenzéki szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatív pártiak alkotta Szociálliberális Unió (USL) szombaton a három alakulat önkormányzati képviselőinek találkozóján mutatja be elképzelését a régiók átszervezéséről – válaszolta tegnap újságírói kérdésre Victor Ponta PSD- és Crin Antonescu PNL-elnök, akik egyelőre nem kívántak részleteket elárulni. (Az RMDSZ által javasolt felosztás: Maros–Hargita–Kovászna, Szeben–Brassó, Kolozs–Beszterce-Naszód–Máramaros, Szatmár–Szilágy–Bihar, Fehér–Hunyad, Arad–Temes–Krassó-Szörény, Gorj–Vâlcea, Mehedinţi–Olt–Dolj, Argeş–Dâmboviţa–Prahova, Teleorman–Giurgiu, Ilfov–Bukarest, Ialomiţa–Călăraşi, Tulcea–Konstanca, Buzău–Brăila–Vrancea–Galac, Bákó–Vaslui–Iaşi–Neamţ, Suceava–Botoşani. Makrorégiók: I. makrorégió: Botoşani–Suceava, Bákó–Iaşi–Neamţ–Vaslui, Brăila–Buzău–Galac–Vrancea; II. makrorégió: Konstanca–Tulcea, Bukarest, Călăraşi–Ialomiţa–Ilfov, Giurgiu–Teleorman, Dolj–Mehedinţi–Olt; III. makrorégió: Gorj–Vâlcea, Argeş–Dâmboviţa–Prahova; IV. makrorégió: Arad–Krassó-Szörény–Temes–Fehér–Hunyad, Szeben–Brassó; V. makrorégió: Kovászna–Hargita–Maros, Beszterce-Naszód–Kolozs–Máramaros–Bihar–Szilágy–Szatmár.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Az ellopott Csíksomlyó
Haknizó politikusok, statisztává visszaminősített helyiek, szereptévesztők és kullancskampányolók. Székelyföld, a térség, amit kivetkőztettek önmagából.
Megyenapok, városnapok, Gyere haza program, székelyföldi panorámakép, ilyen-olyan adatbázisok, székelykapu-rehabilitáció, kolbásztöltés, emlékkönyv, népi termékek vására – vég nélkül sorolhatnám azokat a programokat, amelyeknek a célja a térségi öntudat, az egységes székelyföldi közösségi kép kialakítása.
Vannak jópofa, és vannak elviselhetetlenül giccses kezdeményezések,
de el kell ismerni: komoly energiákat mozgósítanak a helyi és a megyei önkormányzatok a fent jelzett cél elérése érdekében.
Tegyük zárójelbe azt a kérdést (de ne felejtsük el), hogy van-e értelme az 'egységes Székelyföld' ideológiának. (Lehet, hogy Maros megyének inkább Kolozs megyére kellene összpontosítania, mint Hargita megyére, mert hogy gazdasági, infrastrukturális szempontból ezt diktálja az elemi logika. Ugyanígy Sepsiszentgyörgy esélye és végzete Brassó, nem pedig Csíkszereda.) Fogadjuk el, hogy egy nagyon is heterogén övezet önmagát egységben képzeli el, és Székelyföldként határozza meg.
Ennek az egységnek az egyik és elengedhetetlen feltétele, hogy legyen kulturális, közösségi előzménye, hagyománya. A „hagyományteremtés” ugyanis nem annyiból áll, hogy idén ökröt sütünk, jövőre is ökröt sütünk, és akkor már elmondhatjuk, hogy „immár hagyományosan ökröt sütünk”. Ha nincs praktikus haszna a közösségi gyakorlatnak, ha a szimbolikus jelentéseknek nincs konkrét tartalma, akkor nincs az a költségvetési pénz, amivel életben lehet tartani a „hagyományt”. Ha az ember nem éhes, akkor még a nyárson sütött ökör sem csúszik.
A csíksomlyói búcsú intézménye a tökéletes bizonyíték arra, hogy valamiféle térségi összefogás hosszú ideje működik. Biztos, hogy ennek a térségi összefogásnak a határai nem esnek egybe a mai ideológiák által elképzelt Székelyfölddel, de az is biztos, hogy az egyik legjobban kitalált és felépített „brand”, ami valaha működött errefelé.
Olyan egyázi, társadalmi intézmény, amelyet ma már a térség visszavonhatatlanul elveszített. Tudatosítsuk, hogyan történt ez, és hogyan kerülhetőek el a hasonló veszteségek.
Az első és legnagyobb bűn, amit a csíksomlyói tradíció ellen elkövettek, az az, hogy kivették a kisközösségek kezéből. Mindaddig, amíg a búcsújárás személyes és közösségi felelősség volt, amíg megvolt ennek a lokális intimitása, addig mindenki a magáénak érezte, és igyekezett érvényes tartalommal feltölteni.
Nem a tévéből tudta meg, hogy ez számára miért fontos, és nem azért ment el, hogy a tévében lássa önmagát mint búcsújárót. Tanulság: hiába a nagy térségi ideológia, ha az nem helyben fogan és szökik szárba, akkor nem lesz életképes.
A második hiba az volt, hogy miután a kisközösségek kiszorultak a saját hagyományaikból, statisztává váltak, elfeledkeztek saját céljaikról, mondanivalójukról, egymáshoz való viszonyukról, egy új ideológiát is rájuk kényszerítettek.
Csíksomlyó akkor vesztette el erejét,
tartalmát, amikor valaki – Csíksomlyótól távol – kitalálta, hogy ez az esemény a nemzeti összetartozás jelképe. Korszerű fogalommal úgy mondhatnánk: globalizálták – de legalábbis a nagy magyar kulturális, sajtó- és turisztikai piacra vitték – az eseményt.
Miért baj ez? Végülis egyre többen jönnek, egyre nagyobb a bevétel, egyre „összetartóbb a nemzet”. Azért baj, mert mindezek a pozitívumok látszatok. Csíksomlyón most nem a helyi szellemiség, nem a régiós identitás működik.
Fanchise rendszerben lezajlik egy vándorcirkusz,
aminek vajmi kevés köze van ahhoz a helyhez és időhöz, ahol tulajdonképpen történik. Ha kellőképpen a térség sajátja lenne ez a búcsú, akkor egész évre kisugárzó esemény lenne. A főeseménynek egyre több leágazása lehetne, fejleszthetőnek bizonyulna.
Most azonban mi történik? Egy évben egy hétvége erejéig elözönlik a tájat messziről jött emberek, majd messzire mennek, és lehetőleg vissza sem néznek. A helyiek egyetlen haszna, hogy három napon át eladhatják portékáikat és szálláshelyeiket. Tökéletes szimbóluma ez annak, hogy miért tiszavirágéletű a Székelyföld-fejlesztés.
Idegen ideológiákat, kulturális vagy politikai mintákat nem érdemes átvenni, mert az soha nem lesz a helyiek sajátja. És ha igen, akkor többé már nem mondhatják helyinek önmagukat. Nagyon esemény-idegen fogalmakba sűrítve: a fenti struktúrában másé a copyright, és másé a haszon is.
Mégis kinek a hagyományait éljük és gyakoroljuk? A „nagy Székelyföld” sem jön létre, ha a térségi kapcsolatok faluról falura, sőt kapuról kapura nem erősödnek. A lokális viszonyokat jól jellemzi a harmadik hiba: nem tisztázottak a közösségi szerepek, közösségi felelősségek.
Ez a „buli” a katolikus egyáz bulija.
(Reméljük, ezt legalább a katolikus egyház tudja. De amíg a püspök az egyházi eseményen a szekuláris állam alkotmányáról tart beszédet, addig kételkednünk kell.) Ezt tiszteletben kéne tartani. A katolikus egyház minden évben ki is ad egy közleményt, amelyben kéri a búcsúra látogatókat, hogy tartsák tiszteletben az esemény vallási jellegét, de erre a kérésre az éppen aktuális (magyarországi) hatalom – most éppen a keresztény-demokraták – nagy ívben tesznek.
Túl csábító, hogy annyi ezer ember előtt villogtathatják a politikusok és politikai aktivisták nemzeti elkötelezettségüket. A helyi önkormányzatok vezetői között sincs elég karakán és erős ember, aki azt mondaná a csíksomlyói búcsúsnak álcázott politikai busójáróknak, hogy most az egyszer maradjanak észrevétlenek, és ne akarják lefölözni a nem nekik szóló nyilvánosságot.
Pedig ha a gyors lejáratú politikai szövetségek és behódolások hasznát nézzük, akkor jól belátható: ezek a kullancs-kampányok nem fordíthatóak tartós közösségépítésre. A KDNP-hakniból nem lesz egységes székelyföldi identitás.
Ha azonban a helyi politikai erők, egyházak, civil szervezetek helyben meg tudnának egyezni a hosszú távú együttműködésről, a közös érdekképviseletről, ha tiszteletben tartanák egymás kompetenciáját, és támogatnák is azokat, ha mindenki tisztában lenne azzal, hol a helye, és mi a szerepe: akkor a közösségépítés több lábra állna – és így jobban is haladna.
Parászka Boróka
Manna.ro

Semjén: a Ceausescu-féle magyarellenes lépésekre lehet asszociálni
Semjén Zsolt szerint az etnikai arányok tudatos megváltoztatását jelentené a tervezett új romániai régióbeosztás. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában elfogadhatatlannak nevezte a magyarság számára az elképzeléseket.
A székely és az erdélyi magyar megmaradás nagyon súlyos veszélyeztetését jelentené az új beosztás, s azt semmilyen formában nem tudják elfogadni – szögezte le.
Ugyanakkor hozzátette: ez az egyik legsúlyosabb és legfontosabb kérdés a mostani időszakban, de hasonló ötletek már többször előfordultak. Nehéz megmondani, hogy a nagyon viharos román belpolitikai életben ez mennyire „átpozícionálási kérdés”, és mennyire gondolják komolyan.
”A magyarság számára élet-halál kérdés, hogy a történelmileg kialakult Székelyföld, a magyarlakta megyék egyben maradjanak” – fogalmazott Semjén Zsolt, aki emlékeztetett arra is: Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy az etnikai arányokat erőszakosan nem lehet megváltoztatni. Semjén Zsolt szerint egy ilyen román többségű nagy megyének létrehozása az etnikai arányok tudatos megváltoztatására irányulna. Ez azokat a rossz emlékű időket idézi, amikor megszüntették a Maros autonóm területet, s a Ceausescu-féle magyarellenes lépésekre lehet asszociálni – tette hozzá.
A miniszterelnök-helyettes kijelentette: nagyon határozottan le kell szögezni, hogy ez elfogadhatatlan a magyarság számára, és „minden eszközzel (...) kötelezettek vagyunk arra”, hogy ebből ne legyen semmi, mert ez a magyarság önfeladását jelentené. Szavai szerint olyan román tömb jönne létre, amin belül a magyarság feloldódna. Székelyföld történelmileg, kulturálisan kialakult egység – jegyezte meg.
A mi álláspontunk, hogy vagy ne legyen átalakítás, vagy ha lesz, akkor vegyék figyelembe a Székelyföld „realitását” – mondta Semjén Zsolt.
A román kormány fő erejét alkotó PD-L a keddi koalíciós tárgyalásokon ismertette elképzeléseit az RMDSZ-szel a közigazgatás átfogó reformját előíró törvénytervezetéről. A PD-L a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régiót megyékké alakítaná át. Ezt az RMDSZ elsősorban azért ellenzi, mert az újonnan létrehozott közigazgatási egységekben jelentős mértékben csökkenne a magyar lakosság számaránya. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a keddi koalíciós tárgyalásokat követően is jelezte: ha a PD-L nem áll el attól a szándékától, hogy nyolcra csökkenti a megyék számát, akkor felbomolhat a kormánykoalíció.
A PD-L elképzelése szerint a romániai magyarság csaknem 90 százaléka két külön megyébe tartozna. Az egyikben a jelentős magyar lakossággal rendelkező jelenlegi három megye, Hargita, Kovászna és Maros egy közigazgatási egységet alkotna a mostani Szeben, Brassó és Fehér megyékkel, így az újonnan létrehozandó „óriásmegyében” a magyarság aránya a 30 százalékot sem érné el (legalábbis a 2002-es népszámlálási adatok szerint). A másik megyébe tartozna a jelenlegi Kolozs, Beszterce-Naszód, Szilágy, Máramaros, Bihar és Szatmár megye. Ebben a régióban a magyarság számaránya a 20 százalékot sem éri el.
MTI

Lusta, félénk magyar elöljárók
Hivatalosan magyarul – Kétnyelvűség a polgármesteri hivatalokban címmel tartott Maros megye 9 kisrégiójában képzést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A Bethlen Gábor-alap által támogatott programban mintegy 150 magyar önkormányzati tisztségviselő és közalkalmazott vett részt. A CEMO, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvészei úgy látják, a legtöbb helyen csak formailag teljesül a törvény biztosította kétnyelvűség. Szigeti Enikő főszervező szerint éppen a színmagyar települések elöljárói hanyagolják a leginkább az anyanyelvhasználatot. – INTERJÚ
– A legtöbb magyarlakta településen azt látni, hogy a homlokzati és helységnévtáblák kifüggesztésében kimerül a közigazgatási törvény alkalmazása. A tréningek során önök mit tapasztaltak?
– Nagyjából ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy némely polgármesteri hivatalban az ajtókra is kikerültek a kétnyelvű táblák, illetve a színmagyar településeken értelemszerűen magyarul beszélnek az önkormányzathoz forduló személyekkel. Mindenki tud a tíz évvel ezelőtt megjelent, 215-ös számú közigazgatási törvényről, de ennek az anyanyelvi jogokra vonatkozó részeit ismerik a legkevésbé. Romániában a mai napig az az erőteljes hiedelem él, hogy ami hivatalos, az csakis román nyelvű lehet. Ha János bácsi nem tud románul, a magyar polgármesterhez címzett kérvényét nem írja anyanyelvén, inkább a szomszédhoz fordul, hogy az segítsen a fordításban. Ennél szomorúbb viszont, hogy a polgármester sem ismeri annyira az anyanyelvét, hogy írásban azon kommunikáljon. A kurzusok résztvevői kinevettek, amikor megkérdeztem, hogy polgármesterként, helyetteseként vagy jegyzőként az elmúlt évtizedben ki mit tett annak érdekében, hogy oszlassa szét a magyar nyelv másodrangúságára vonatkozó tévhitet a lakosság körében. Pedig egy egyszerű, egyoldalas felhívás kifüggesztésébe vagy egy, a település lakóihoz címzett levélbe került volna. Ha létezne egyéni felelősségvállalás, nem fordulna elő, hogy a színmagyar településeken benyújtott lakossági kérvények és formanyomtatványok alig egy százaléka íródjon magyar nyelven. Tudtam, hogy rosszul állunk ezen a területen, de abban reménykedtem, hogy ez az arány eléri az 5 százalékot. Csalódnom kellett, arról nem is beszélve, hogy a válaszok – melyek a törvény értelmében a kérvény nyelvén kell hogy íródjanak – még az egy százalékot sem érték el. Vagy mondjak mást: Maros megyében csak Vásárhelyen tartják be a törvényt, és fordítják le a közérdekű információnak minősülő tanácsi határozatokat. Hihetetlen, de azokban az önkormányzati testületekben, ahol egy-két román ajkú tanácsos is tevékenykedik, a gyűlések az állam nyelvén folynak, ritka az olyan magyar képviselő, aki anyanyelvén szólalna fel. A jegyzőkönyvet is kizárólag egy nyelven vezetik.
– Miként szembesültek az elöljárók az általuk tolerált hiányosságok feltárásával?
– A magyar nyelvhasználattal kapcsolatos törvényi cikkelyek fontossága sokakban csak a képzések során tudatosult. Ám akadtak olyan polgármesterek és jegyzők is, akik kioktatásként élték meg a nyelvészek, szociológusok, önkormányzati szakértők kérdéseit és útmutatóit. Olyan házigazdánk is volt, aki kivonult a tréningről, és a hivatal alkalmazottait is a terem elhagyására szólította fel. Holott mi nem vontunk senkit felelősségre, és nem is jelöltünk ki feladatokat. Csak elmondtuk, hogy a kétnyelvűség megvalósítása az egész magyar közösség kötelezettségévé kell hogy váljon.
– A magyar községek polgármesterei általában a román nemzetiségű jegyző ellenlépéseivel indokolják visszafogottságukat.
– Sok esetben valóban a román jegyző az, aki fékként nyilvánul meg. Ahol a polgármester nem áll a sarkára, ott a jegyző diktálja a törvényt. A Maros megyei magyar települések mintegy 80 százalékában román jegyző van. Olyan küküllőmenti magyar községben is jártunk, ahol az illető egyik rokonát alkalmaztatta anyakönyvvezetőnek, ebből kifolyólag a magyar párok esketése románul folyik. Egy másik említésre méltó túlkapás a helyi titkár részéről, hogy még a magyarországi testvértelepülésről kapott leveleket is kötelező módon román nyelvre fordíttatja a polgármesterrel. Hasonlóan negatív szerepet játszik a prefektúra is, amely nem a törvényesség fölött őrködik, inkább az anyanyelvvel kapcsolatos kezdeményezéseket próbálja elfojtani. Elmondtuk: elképzelhető, hogy visszadobnak néhány magyarul fogalmazott okiratot, de ha egy kistérség több önkormányzata bizonyos területeken egységesen lép fel, ezek a kiskirályok sem tudnak már oly vehemensen visszavágni. Sőt egy idő után beleunnának.
– Magyar polgármestereink nem tisztelik a törvényt? Vagy még rosszabb: fittyet hánynak anyanyelvükre?
– Egyszerűen nem érdekli őket. Több helyen is megkérdeztük, hogy amikor Marosvásárhely valamelyik állami intézményébe érkeznek településeik ügyeit intézni, zavarja-e őket a kétnyelvűség hiánya. A legtöbb jegyző és elöljáró nemmel válaszolt.
– Sok olyan magyar polgármesterrel lehet találkozni, aki mindig valami más tevékenységet tart fontosabbnak a kétnyelvűség alkalmazásánál. Útjavítás, vízvezetés, csatornázás stb…
– Ezzel szembesültünk mi is. „Hagyjanak engem békén, ne oktassanak a kétnyelvűségről, hisz milliárdos infrastrukturális beruházásaim vannak, most azokra kell összpontosítanom!” – jelentette ki az egyik, Marosvásárhely környéki nagyközség polgármestere. Gondolkodásmódjával nem volt egyedül, mások is előtérbe helyezik a látványos beruházásokat, holott a két ügy nem zárja ki egymást. A szórványban élők sokkal objektívebben látják a dolgokat. A dicsőszentmártoni RMDSZ elnöke meg is fogalmazta, amikor azt mondta, hogy a szövetségnek nem egy aszfaltozó vállalkozásként kell működnie.
– Az ügyintézés anyagi oldalát is szóba hozták?
– Azok, akiknek nem szívügyük a kétnyelvűség, igen. Érdekes, hogy nem a szegényebb települések elöljárói tették pénz kérdésévé a kétnyelvűség alkalmazását, hanem azokéi, ahol fürdőtelep, ipari park vagy bevásárlóközpont működik. Pedig ha a kérdés gyakorlati oldalát vesszük, a közigazgatás tele van sablonszövegekkel. Ezeket egyszer kell bepötyögni a számítógépbe, utána a másolási programmal lehetne ide-oda illeszteni – akárcsak a román nyelvű változat esetében.
– Voltak pozitív ellenpéldák?
– Minden helységben történtek jó dolgok is, de távolról sem annyi, amennyit a közigazgatási törvény lehetővé tesz. Az ellenpélda Kolozs megyéből érkezett, ahol igazán nem lehet túlzott magyarbarátsággal illetni a megyei hatóságokat. Ennek ellenére Körösfőn példamutató módon működik a kétnyelvűség.
– Amint elkészül a jelentés, bemutatják az RMDSZ vezetőségének?
– Abban az esetben, ha kíváncsiak rá. Azért mondom feltételes módban, mert a szervezet programjában ugyan szerepel az igazi kétnyelvűség megvalósítása, de én eddig semmiféle ez irányú, határozott stratégiát, netán utólagos számonkérést nem tapasztaltam. A legtöbb polgármester vagy helyettese még emlékszik arra a Markó Béla által írt körlevélre és magyar nyelvre fordított közigazgatási formanyomtatványokat tartalmazó CD-re, amit a volt RMDSZ-elnök még 2008-ban küldött szét, de a legtöbb helyen ezek a prototípusok a polgármesteri hivatal valamelyik fiókjában porosodnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Băsescu javaslata: a nyolc nagymegye mellett Hargita és Kovászna megmaradhatna
A nyolc nagyrégió mellett Hargita és Kovászna megye is megmaradhatna – ilyen kompromisszumos megoldást vázolt a Krónika értesülései szerint Traian Băsescu államfő a kormánykoalíció pártjaival összehívott tegnap délutáni, zárt ajtók mögött lezajlott egyeztetésen. A tárgyalásra ő hívta meg a parlamenti pártok vezetőit, és ezen az általa kezdeményezett alkotmányreformról, valamint a szintén általa szükségesnek tartott közigazgatási átszervezésről fejtették ki álláspontjukat a résztvevők. Lapunk tegnap este úgy értesült: a két székely megye megmaradása az egyetlen kompromisszum, amelybe az államfő hajlandó belemenni.
Mint arról beszámoltunk, az államfő nyolc mamutmegyét szeretne a jelenlegi 42 helyett, mivel indoklása szerint így csökken a bürokrácia, és az európai uniós alapokhoz való hozzáférés is könnyebbé válik. Az eredeti felvetés szerint a három székely megye Brassó, Szeben és Fehér megyével kerülne egy „megamegyébe”, míg Bihar, Szatmár és Szilágy Máramarossal, Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal alkotna egy nagymegyét, azaz ez a felosztás követné a jelenlegi fejlesztési régiók határait. Az RMDSZ ugyanakkor korábban jelezte: ez számára elfogadhatatlan, és továbbra is a saját, tizenhat régióval számoló változatát tekinti kiindulópontnak, amelynek értelmében Hargita, Kovászna és Maros megye egy székelyföldi, Bihar, Szatmár és Szilágy pedig egy partiumi régiót alkotna.
Az államfő mostani kompromisszumos javaslat értelmében a két székely megye megmaradna ugyan, de „elveszne” Maros, valamint a jelentős magyar lakossággal rendelkező partiumi megyék. Értesüléseink szerint az RMDSZ a szövetség miniparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati ülésén vitatja meg, hogy elfogadja-e az államfő javaslatát, vagy sem. Amennyiben nem, úgy a koalíció felbomlása sem elképzelhetetlen. Az egyeztetés után közvetlenül szokatlan módon az RMDSZ-es delegáció tagjai – Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Máté András, a képviselőházi és Fekete Szabó András, a szenátusi frakció vezetője, illetve Seres Dénes képviselő – nem nyilatkoztak a tárgyalásokon elhangzottakról. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke később mégis megszólalt, és kijelentette: az RMDSZ továbbra sem fogadja el a nyolcmegyés tervezetet, de ezen túlmenően semmilyen egyéb tervről nem esett szó az egyeztetésen. Leszögezte: keresik a kompromisszumos megoldást, és még hétfőn is egyeztetnek a koalíciós partnerekkel. Lapunk értesülését támaszthatja alá viszont az a tény is, hogy az egyeztetést követően tartott sajtótájékoztatóján Traian Băsescu arról beszélt: hétfőn folytatódhatnak a koalíciós egyeztetések az átszervezésről, akkor alakítják ki a tervet eddig ellenző alakulatok álláspontjukat a tegnap elhangzott javaslatokról. Az államfő szerint minden megoldás jobb, mint az, ami jelenleg van. Mint kifejtette, a közigazgatási átszervezésről hajlandó kompromisszumos megoldást elfogadni, és tovább kell tárgyalni a kérdésről. „Megértem a kisebbségek azon óhaját, miszerint ragaszkodnak a helyi, regionális hagyományaikhoz, kultúrájukhoz. Nem tartozom azon politikusok közé, akik attól félnek, hogy az ott lakók a hátukon viszik ki Hargita és Kovászna megyét Magyarországra” – fejtette ki az államfő.
Boc: nem kell majd sokat utazni
Emil Boc kormányfő is azt közölte: jövő hét elején folytatják a koalíciós egyeztetést a közigazgatási átszervezésről. A régióátalakítás kapcsán ő is a PDL által javasolt, nyolc mamutmegyés változatot vette védelmébe. Szerinte ez azért szükséges, mert így a nagymegyék közvetlenül, könnyebben jutnak majd hozzá az uniós forrásokhoz. Az átszervezéssel kapcsolatos félelmek kapcsán kijelentette, a PDL tervezete nem jelenti azt, hogy a polgároknak azonnal le kell cserélniük okmányaikat, azok a lejártukig megőriznék érvényességüket. Emellett azt is elmondta, hogy a nagyobbik kormánypárt tervei nyomán a mai megyeközpontok megőriznék közigazgatási szerepüket, azaz nem kellene az új régióközpontokba utazni a hivatalos ügyintézés miatt. Az alkotmánymódosításról kifejtette: a PDL azt szükségesnek tartja, hogy gyakorlatba ültessék a parlamenti létszám csökkentésére vonatkozó népszavazás eredményét, emellett a jogtalanul szerzett vagyon elkobzásával kacsolatos eljárást is megkönnyítenék. Az államfő felvetéseit támogatja a dezertőr ellenzéki képviselők alapította UNPR is, a nemzeti kiebbségek frakciója ugyanakkor nem nyilvánított véleményt. Varujan Pambuccian frakcióvezető szerint konszenzusos megoldás körvonalazódik, ám a végső megoldás megtalálásáig nem kívánt részleteket elárulni. Annyit elmondott, hogy szóba került a kisebbségi törvény tervezete is, amelynek több cikkelye kapcsán is nézeteltérések vannak.
A régiók kapcsán Frunda György RMDSZ-es szenátor már korábban kemény álláspontot fogalmazott meg: a Realitatea hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette, ha a PDL nem áll el a régióátszervezés ötletétől, akkor az RMDSZ-nek nincs más választása, mint az, hogy új kormányfőt, illetve előrehozott választásokat javasoljon.
Még Frundánál is vehemensebben fogalmazott tegnap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, aki a Mediafax hírügynökségnek kijelentette: új kormányra van szükség Romániában, mivel a lakosság már nem bízik a jelenlegi kabinetben, ha pedig a változás az RMDSZ közreműködésével valósulhat meg, akkor a szövetségnek segítenie kell ebben. Szerinte a közös kormányzás időtartama alatt az RMDSZ megpróbálta kieszközölni, hogy a kormány bizonyos gazdasági intézkedések révén visszaszerezze a lakosság támogatását, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. „Ezért az új kormánynak más felállásban kell létrejönnie, nem a PDL-vel és nem egy új Bockal” – hangoztatta Kiss Sándor, aki egyébként még néhány hónappal ezelőtt hivatalos, megyei szintű együttműködési megállapodást kötött az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) két pártjával.
USL: előrehozott választásokat idén!
A kormány menesztését, szakértői kabinet felállítását és idén novemberben előrehozott választások megtartását javasolta az ellenzék is az államfőnek a koalíciós pártokkal folytatott megbeszélés előtt megtartott kora délutáni egyeztetésen. Az USL-t csupán a két társelnök, Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) első embere képviselte a Traian Băsescuval lezajlott, mindössze félórás egyeztetésen, amely rendhagyó módon a sajtó nyilvánossága előtt és néha feszült, ingerült hangnemben zajlott. Az USL javaslata szerint július 15-éig fel kellene állítani egy válságellenes gazdasági bizottságot a kormánypártok, az ellenzék és a jegybank képviselőinek részvételével. Ennek kellene azon gazdasági intézkedésterveket kidolgoznia, amelyeket a szakértői kormánynak gyakorlatba kell ültetnie. Az ideiglenes kabinet másik feladata az előrehozott választások megszervezése lenne. Ponta szerint a szakértői kormánynak legkésőbb augusztus elsejéig kellene megalakulnia, az előrehozott választásokat pedig legkésőbb november 30-éig meg kellene tartani.
Az ellenzéki pártelnökök felvetésére az államfő úgy reagált: az politikai instabilitásba taszítaná az országot. Egyúttal kompromiszszumkészséget kért az ellenzéktől, támogatásukat kérve az alkotmánymódosításhoz és az ország közigazgatási átszervezéséhez. Szerinte a PDL és az ellenzéki pártok ezen ügyekkel kapcsolatos álláspontja között számos átfedés van, így lehetséges a kompromisszum kialakítása. Az államfő konkrétan arra utalt, hogy a parlamenti képviselők számának 300 főre történő csökkentését az ellenzék is elfogadja, ugyanakkor az egykamarás parlament bevezetésével nem értenek egyet. Így Băsescu szerint a régiók egy második kamarában juthatnának képviselethez, ehhez azonban az általa javasolt módon, azaz a nyolc mamutmegye létrehozásával kellene módosítani az ország közigazgatási felosztását.
Victor Ponta erre reagálva kijelentette: nincs amiről kompromisszumot kötni. Az ellenzéki pártelnökök leszögezték: mind az alkotmánymódosításról, mind a közigazgatási átalakításról csupán a következő választások után felálló parlamentnek szabadna döntenie, és azt is közölték, hogy nem fogadják el a megyék megszüntetését. Az új régiók kapcsán elmondták: álláspontjuk szerint a téma felvetőjének, Băsescunak le kellene állnia, mivel kezdeményezése veszélyes következményekkel járhat. Mindemellett az alkotmánymódosításról és a közigazgatási átszervezésről még 2012. április 15-éig döntenie kellene az új parlamentnek, hogy a jövő év nyarán megtartandó önkormányzati választáson az alkotmánymódosításról is szavazhassanak a polgárok. Az államfő az alkotmánymódosítás kapcsán leszögezte: ragaszkodik ahhoz, hogy az alaptörvényből kikerüljön az a cikkely, amely szerint az ellenkező értelmű bizonyíték felbukkanásáig minden közszereplői vagyon jogosan szerzettnek tekintendő. Ez ugyanis szerinte megkönnyíti a jogtalanul szerzett vagyonok elkobzását. Az alkotmánybíróság, amely vélhetően ma fejezi be az új alaptörvény tervezetének véleményezését, még a múlt héten döntött úgy, hogy a cikkely törlésére vonatkozó államfői kezdeményezés alkotmányellenes. (Nagyköveti aggályok. Aggodalmának adott hangot tegnap Mark Gitenstein, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete annak kapcsán, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az államfő azon módosítási javaslatát, amelynek értelmében kikerülne az alaptörvényből az a cikkely, amely szerint az ellenkező értelmű bizonyíték felbukkanásáig minden közszereplői vagyon jogosan szerzettnek tekintendő. „Dicséretesek a hatóságok erőfeszítései, amelyek révén meg kívánják erősíteni az igazságügyi rendszer korrupcióellenes harcát. Ezen erőfeszítések sikere szempontjából létfontosságúak azon alkotmányos kitételek, amelyek lehetővé teszik a jogtalanul szerzett vagyonok lefoglalását és elkobzását” – mutat rá a nagykövet közleményében, amelyben leszögezi: az alkotmánybíróság döntése szerinte nem csupán akadályozza ezen erőfeszítéseket, hanem az alapjogok védelmének nevében eltávolítja a döntéseket a néptől.)
 Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Megmaradhat Hargita és Kovászna megyei státusza
A román pártok még ragaszkodnak az óriásmegyék kialakításához, de külön megoldást találhatnak Székelyföld számára.
Bár a Demokrata Liberális Párt változatlanul ragaszkodik az „óriásmegyék” gondolatához, e pillatanban már hajlandó lenne elfogadni egy külön megoldást Székelyföld számára, eszerint a két székely megye, Hargita és Kovászna továbbra is megőrizné státusát – mondta Markó Béla kedd este az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV).
Az RMDSZ volt elnöke – közölte: a kormánykoalíciót alkotó pártok keddi találkozóján elhangzott javaslatot a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén vitatják meg, ezt megelőzően az RMDSZ parlamenti frakciói is egyeztetnek az ügyben.
Markó Béla érdekesnek nevezte a javaslatot, de jelezte: további pontosításokra van szükség a kérdésben. „Ennek a megoldásnak amennyi előnye, legalább annyi hátránya lenne, ugyanis nem ad választ Maros megye, illetve a partiumi megyék helyzetére. De abban a pillanatban, hogy elhangzott egy javaslat, nyilvánvaló, hogy azt elemeznünk kell” – mondta.
Mint ismeretes, a kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt, valamint a függetleneket tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) támogatja a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió megyékké való átalakítását. Az RMDSZ, akárcsak a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azonban nem ért egyet ezzel a tervvel. Élesen szembehelyezkedik a Basescu által szorgalmazott területi felosztási elképzeléssel az ellenzéki szociáldemokrata és liberális párt is.
Az RMDSZ azért ellenzi az nyolc óriásmegye kialakítását, mert a magyarok által többségben lakott vidékek jelentős román többségű közigazgatási egységhez tartoznának. A romániai magyarság csaknem felét tömörítő Hargita, Kovászna és Maros megyét Brassó, Szeben és Fehér megyékhez csatolnák, így az új közigazgatási egységen belül a magyarok számaránya a 30 százalékot sem érné el.
A szintén jelentős magyar lakosságú Szatmár, Bihar és Szilágy megye Kolozs, Máramaros és Beszterce-Naszód megyével alkotna új közigazgatási egységet, amelyben a magyar lakosság számaránya a 20 százalékot sem érné el.
Erdély.ma

Kelemen Hunor: az RMDSZ-nek vannak még feladatai a kormányban, de nem sérülhet a romániai magyarság édeke
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) még fontos feladatai vannak a romániai kormány tagjaként, de csak addig maradhat benn a koalícióban, amíg nem sérülnek a romániai magyarság egészének az érdekei - e gondolatra építette fel mondanivalóját szombaton Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
 Ezen a napon megalakult az új összetételű Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Kelemen Hunor beszédében a közigazgatási reformra összpontosította a figyelmet. Nevezetesen a Traian Basescu által az elmúlt hetekben előterjesztett elképzelésre, amely szerint az ország nyolc jelenlegi fejlesztési régiójának megyei hatáskört adnának, ennek nyomán mintegy ötödére csökkenne a mostani, megszűnésre ítélt 41 megyének a száma.
 Az államfő javaslata élvezi az iránta lojális Demokrata Liberális Párt (PD-L) támogatását, viszont a román szociáldemokrata és liberális ellenzék, akárcsak - a PD-L koalíciós partnereként - az RMDSZ elutasítja azt. Ez utóbbi ugyanis mindig arra törekedett, hogy a három székely megye (Hargita, Kovászna és Maros) egy közigazgatási egységben, a magyar többséget megőrizve maradjon együtt.
 Az államfő azonban az utóbbi napokban “kompromisszumos” ötletként felajánlotta: a nyolc megye mellett Hargita és Kovászna maradhasson meg két külön megyeként. A magyar szervezetnek erről a “nyolc plusz kettes” változatról kellene eldöntenie, hogy elfogadható-e a számára.
 Kelemen Hunor elismerte: első látásra érdekesnek tűnt Basescu indítványa, ilyennel román politikus eddig még állt elő. De e javaslat csapdát is rejt magában, mert megosztaná a magyarságot - hívta fel a figyelmet, utalva arra, hogy a jelenlegi Maros megye ez esetben egy jövendő óriásmegyébe olvasztva elvesztené minden lehetőségét a döntések befolyásolására, arról nem is beszélve, hogy a mostani Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Fehér, vagy Temes magyarsága “felolvadna” az óriásmegyékben.
 A szövetség elnöke úgy vélte: ennek az egész kérdésnek a megvitatását el kellene halasztani, mert annak előkészítetlen, a magyarság számára elfogadhatatlan mivolta a koalíció felbomlásához vezethet. Márpedig az RMDSZ nem akar politikai válságot kirobbantani, annak egész Románia látná a kárát - tette hozzá.
 Kifejtette azonban azt is, hogy valójában a régió-átszervezésről szóló vita nem csupán Székelyföldről szól, márpedig az elmúlt hetekben a médiában és a közéletben másról sem lehetett hallani, mint arról, hogy a magyarok szét akarják szakítani Romániát. Aki ebbe az irányba kívánja terelni a közvélemény figyelmét, az felelőtlenül cselekszik - szögezte le az RMDSZ elnöke.
 Kitért arra is, hogy várhatóan nem sikerül június végéig elfogadtatni a kisebbségi törvényt, noha a koalíciós protokollumban ebben megállapodtak. Csupán a határidő szorítása miatt azonban a szövetség nem mehet bele egy számára hátrányos tartalmú törvény megteremtésébe, ezért - mint fogalmazott - ha nem sikerül a szövetség elvárásainknak megfelelő változatot elfogadni, e kérdés rendezését is halasztani kellene.
 Fontosnak tartotta eloszlatni azt az illúziót, miszerint az RMDSZ ebben a helyzetben többet is kikényszeríthet a partnerből, vagy hogy ellenzékben nagyobb lenne a mozgástere. Szerinte az is téved, aki azt hiszi, hogy a jövő évi választásokig egy másik - a mai ellenzéki - csapattal összeállva az RMDSZ-t beveszik majd egy másik kormányba.
 E pillanatban az RMDSZ még nem merítette ki összes lehetőségét, még vannak megoldandó feladatai e kormány tagjaként - mondta Kelemen Hunor. “De van egy határ, amit nem léphetünk át, például, ha a magyarokat felolvasztó közigazgatási reformot akarnának megvalósítani” - szögezte le az RMDSZ elnöke
Garzó Ferenc
MTI

Arad-Békés együttműködési csoportosulás – Kapcsolati váltás
A neve hosszú és kacifántos, a mögötte húzódó tartalom ellenben előremutató és úttörőnek számít Romániában, hisz ez a második ilyen, határon átnyúló csoportosulás, amelyet hamarosan bejegyeznek.
A megyei önkormányzat mai ülésén várhatóan igennel szavaznak a Békés–Arad Korlátolt Felelősségű Európai Területi Együttműködési Csoportosulás létrejöttére, s ezzel még szorosabbra húzható a kapcsolat a két megye között.
A Csoportosulás székhelye Békéscsabán lesz, s ezt romániai és magyarországi önkormányzatok hozzák létre. A tagok kötelesek részvételi szándékukról értesíteni saját államukat, amely jóváhagyja, vagy indoklás mellett elutasítja a társulás létrehozását.
A Csoportosulás célja, hogy az Európai Unió társfinanszírozásában, területi együttműködésben megvalósuló programok révén lehetővé tegye és előmozdítsa a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítését, s elsőrendű feladata, hogy az Európai Unió által nyújtott társfinanszírozások mellett területi együttműködésben létrejövő programokat, projekteket megvalósítson. További feladatai között említhetjük a vállalkozó szellem ösztönzését, a közös beruházások, tőkebefektetések elősegítését, kis- és középvállalkozások együttműködését, a természeti és kulturális erőforrások közös védelmét, a megújuló energiaforrások kiaknázását, a céltudatos, közös pályázást, megfelelő pénzügyi feltételek mellett brüsszeli képviselet létrehozását és működtetését.
Románia egyébként 2007. november 13-án fogadta el a korlátolt felelősségű európai területi együttműködési csoportosulásokra (angol rövidítése EGTC) vonatkozó végrehajtási jogszabályt. Romániai székhelyű EGTC esetében az illetékes hatóság a fejlesztési és munkaügyi minisztérium, az Arad–Békés EGTC-t viszont Békéscsabán jegyzik be, tehát ez nem kerül a bukaresti tárca ernyője alá. Az EGTC-kre vonatkozó magyarországi jogszabály némiképp szigorúbb a romániainál, mert nem engedi meg a tagok felelősségének korlátozását, azokat vagyoni hozzájárulásuk mértékében korlátlan felelősség terheli. Ez azt eredményezte, hogy a magyar önkormányzatok – a békési is –, amelyek csak korlátozott felelősségvállalást tehetnek, nem vehetnek részt romániai székhellyel rendelkező együttműködésben, ezért került a központ Békéscsabára.
Tény, az Arad–Békés EGTC megalakulása újabb csapás a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióra, amelyből Békés már korábban kilépett, Arad pedig teljesen inaktív az annak idején kényszerből, az uniós csatlakozás reményében alakult DKMT-ben. De hasonló a helyzet Temessel is, amely az idén februárban bejegyzett Banat–Triplex–Confinium EGTC-ben, vajdasági és csongrádi településekkel közösen keresett menedéket a DKMT-ből. Remélhető, hogy a két EGTC-t sikerül tartalommal megtölteni, s erre, hiába alakult meg a Banat–Triplex hamarabb, az Arad–Békés EGTC-nek van nagyobb esélye, mivel csak két megyére szorítkozik, és a két megyei önkormányzat között aktív, megfelelő a kapcsolat, ezt bizonyítja például a Békésbe szállítandó ivóvízről kötött szerződés. Mivel Szerbia nem tagja az uniónak, ott sokkal bonyolultabb a közös projektek tető alá hozása.
Megjegyzendő még, hogy Románia, európai szemmel érthetetlen módon, miért korlátozza a magyarországi megyék hasonló társulását romániaiakkal. Románia ugyanis az Európai Tanács dokumentumai közül a Helyi Önkormányzati Chartát és a Madridi Keretegyezményt (az első olyan nemzetközi szerződés, amely intézményes formában szabályozza a transznacionális együttműködést) hatályba léptette ugyan, s az első két Kiegészítő Jegyzőkönyvet alá is írta, de a ratifikációs folyamat elmaradt. Az ok, hogy Románia a Madridi Keretegyezményhez megszorító fenntartást fűzött, amely szerint a helyi regionális szintű együttműködések szigorúan szomszédos megyékre korlátozódhatnak, s ezzel startból kizárták, például, a székelyföldi megyéket az EGTC-kből. De hasonlóan sújtotta Brassó, Szeben vagy Kolozs megyét is, ami annyiban érthető, hogy a tiszta román megyéket nem érdekli a hasonló Csoportosulás. A bukaresti minisztériumok, kormány mentalitására jellemző, hogy Románia 1996-ban aláírta a Madridi Keretegyezményt, 1998-ban a Kiegészítő Jegyzőkönyvet, de fenntartásait csak 2003-ban, a Keretegyezmény hatályba léptetésekor fogalmazta meg, s blokkolta a nem határos megyék Csoportosulását.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Basescu: zsarolás, hogy az RMDSZ akadályozza a közigazgatás reformját
Zsarolással vádolta Traian Basescu román államfő csütörtökön a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amely megakadályozta az ország általa javasolt területi-közigazgatási átalakítását.
A román államfő egy televíziós műsorban beszélt erről. Kifejtette, kell lennie egy határnak abban a zsarolásban, amit az RMDSZ tesz azzal, hogy politikai instabilitás előidézésével fenyegetőzik.
Basescu arra utalt, hogy az RMDSZ kilátásba helyezte, kilép a kormányból, ha akarata ellenére végrehajtják a közigazgatás átszervezését. Az RMDSZ-nek egy ilyen esetleges döntése lehetetlenné tenné az Emil Boc vezette kabinet további kormányzását. A kormánykoalíció az RMDSZ múlt heti elutasító döntése nyomán úgy határozott, hogy őszre halasztja a közigazgatás átszervezését.
A román elnök kifejtette: nem tartja korrektnek, hogy egy nemzeti kisebbséget képviselő párt megakadályozza a többség kedvező fejlődését etnikai érdekekből. Basescu szerint a magyar politikusoknak érdekük fenntartani a megyei tanácsokat, de meg kell gondolniuk, meddig tolják ki az “etnikai ellenállás” határát, hiszen amikor miattuk sérül a többség érdeke, akkor ez az ellenállás mérgezővé válhat.
Hozzátette: még bízik abban, hogy méltányos megoldást találnak ősszel az RMDSZ vezetőivel a közigazgatás átszervezésének kérdésében. Basescu leszögezte: egy kisebbség miatt nem szenvedhet kárt a többség érdeke.
Basescu elismerte, hogy a román kormánykoalíció fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PDL) egyes politikusai sem támogatták a közigazgatási átszervezést, szerinte ugyancsak politikai érdekekből.
A román államfő nyolc “óriásmegye” létrehozását javasolta egyötödére csökkentve a jelenlegi megyék számát. Ezt a tervet azért utasította el az RMDSZ, mert a romániai magyarság csaknem 90 százalékát befogadó két óriásmegyében a magyar lakosság számaránya 30, illetve 20 százalék alá csökkent volna.
Kompromisszumos megoldásként Basescu tíz megye létrehozását javasolta úgy, hogy a magyarok által többségben lakott Hargita és Kovászna megyék külön közigazgatási egységként megmaradjanak. Az RMDSZ azért vetette el ezt a javaslatot is, mert megosztotta volna a magyarságot vagyis a jelenlegi Maros megye egy jövendő óriásmegyébe olvasztva elveszítette volna minden lehetőségét a döntések befolyásolására, akárcsak Bihar, Szatmár, Szilágy és Kolozs megyék magyar közösségei.
erdon.ro

A hétvége hírei
Katasztrofális érettségi
Országos szinten az érettségizők alig fele kapott átmenő jegyet, lapzártáig a pontos adatok nem láttak napvilágot, de az idei eredmények jelentősen gyengébbek, mint a tavalyi 67,4, illetve a 2009-es 79 százalékos sikerességi arány.
A fővárosban 42 százalékos volt az átmenők aránya, tegnap délutánig úgy tűnt, Erdélyben a legjobb eredményt a Hargita megyei vizsgázók érték el, 64 százalékuk megkapta a legalább 6-os átmenő osztályzatot. Maros megyében 45,56 százalék, Bihar megyében 50,38 százalék, Kolozs megyében pedig 54 százalék volt eredményes. A Temes megyeiek alig 31,79 százaléka, az Arad megyeiek 36,43 százaléka tett sikeres vizsgát. A vizsgák alatt 661 diákot zártak ki puskázás miatt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diszkriminációnak minősül a tordaszentlászlói rendőrségen a magyar feliratok hiánya
A rendőrségnek magyar nyelven is ki kell írnia a közérdekű információkat tordaszentlászlói épülete hirdetőfalán, a helyi tanácsnak pedig biztosítania kell a magyar nyelvű táblákat elhelyezését a rendőrség épületére – döntött az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács.
A testület – a hollandiai székhelyű Európai Magyar Emberjogi Alapítvány beadványa nyomán - figyelmeztetésben részesítette a Kolozs megyei Rendőrparancsnokságot, illetve a tordaszentlászlói polgármesteri hivatalt, ugyanakkor azt javasolja, hogy tegyenek eleget a törvénybe foglalt kötelezettségüknek, vagyis biztosítsák a magyar nyelvű tájékoztatást a helységben.
A diszkriminációellenes tanács megállapítása szerint a helyi hatóságok részéről diszkriminációnak minősül a rendőrség épületén a román nyelvű „Politia” felirat magyar megfelelőjének hiánya. Ugyancsak diszkrimináció – a megyei Rendőrparancsnokság részéről – a román nyelvű rendőrségi tájékoztatók magyar megfelelőjének hiánya, melyeket a tordaszentlászlói rendőrőrs hirdetőfalán szoktak kifüggeszteni.
Az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány lapunkhoz eljuttatott közleményében arra hívja fel a figyelmet, hogy a bukaresti intézmény döntése érvényes az 50 százaléknál nagyobb arányban magyarok lakta Tordaszentlászlón kívül minden olyan településre, ahol a magyar lakosság aránya meghaladta 20 százalékot. Mint írják: sajnálattal állapították meg, hogy Kolozs megyében gyakran nem tartják be a nyelvi jogokat. Románia az EU csatlakozás alapfeltételeként különböző szerződésben és egyezményben vállalta a nyelvi jogok biztosítását a magyar anyanyelvű lakosság számára. Krónika (Kolozsvár)

Hunyad megye – Hunyad Megyei Hírmondó
Közéleti havilap, 2011. június, 133. szám
Május hónap és június elején rendezték meg a II. Hunyad Megyei Magyar Napokat. Ezt foglalja össze több oldalon Csatlós Erzsébet, a lap főszerkesztője. A rendezvény népszerűnek bizonyult a magyarság körében, a programok nem csak városokra, hanem kisebb magyarlakta településekre is kiterjedtek. Volt szórványkonferencia, kézimunka kiállítás, kopjafaavatás és reneszánsz zene a vajdahunyadi Várban. Déván emlékszobát avattak a néhány éve elhunyt Zsók Béla bukovinai származású néprajzkutató, író emlékére. Több kirándulást is szerveztek, amelyek keretében az érdeklődök a megye műemlék templomait, udvarházait tekintették meg. A Zsíl-völgyében is voltak előadások, szabadtéri rendezvények. Végül, utolsó nap Déván a Vár alatt a szabadtéri rendezvények befejezéseként a népszerű Bikini együttes koncertezett.
Tanév végi évzáró gondolatokat közöl Kun Kriza Ilona óvónő, aki megpróbál mindent, hogy a végzős gyermekeket magyar iskolába írassák. Ugyancsak a nevezett szerző az utolsó oldalon a két magyar csoport végzőseinek képét közli, Elindulnak szeptemberben című cikkével. Deák Levente jogtanácsos a földtörvények útvesztőjéről ad magyarázatot, a főszerkesztő pedig a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport IV. osztályának állampolgári leckéjét mutatja be azon alkalommal, hogy a prefektusi hivatalban Dézsi Attila prefektus fogadta a gyermekeket és mutatta be az Intézményt.
Egyházi hírekkel is szolgál a lap. Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor a májusban Petrozsényban megtartott Hunyadi Református Egyházmegye évi közgyűléséről számol be, egy másik cikkében pedig az alpestesi konfirmációt örökíti meg. Dulinszky Izabella fényképes beszámolót közöl a Déván tartott első áldozókról. Deák Piroska tanárnő meghívottként járt a Kolozs megyei Kackón, ahol Berde Sándor egykori református lelkészre és annak leányaira, Berde Mária íróra és Berde Amál festőművészre emlékeztek. Ugyancsak ezen az oldalon Doboly Beatrix tanárnő a június közepén Budakalászon megtartott Kárpát-medencei civil fórumról számol be. Tomesc Katalin a szászvárosi múzeumok éjszakájáról ír, Pop Erzsébet tanárnő a lupényi anyák napi ünnepségről számol be, Csatlós Erzsébet pedig arról cikkez, hogy június 4-én dévai diákok és tanárok Pusztaszerre kirándultak. Az utolsó oldalon Kun Árpád a Bemutatjuk templomainkat sorozatban a vulkáni római katolikus templomról közöl ismertetőt. A lapot a Communitas Alapítvány támogatja.
Kun Árpád. Szabadság (Kolozsvár)

Kallós Zoltán és Válaszút
Híres emberek, jeles települések
Válaszút (románul Rascruci) falu Romániában, Kolozs megyében. Kolozsvártól 26 km-re északkeletre a Kis-Szamos bal partján fekszik, Bonchidához tartozik, melytől 6 km-re délnyugatra van. Nevét onnan kapta, hogy a Kolozsvár–Dés országútról itt ágazik le az út a Borsai- patak völgyébe. 1325-ben Valazut néven említik először. Több évszázadon keresztül a Bánffy család birtokában volt. 1449-ben a Borsa-patak völgyében duzzasztással kialakított halastó elárasztotta a falut. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen bejött tatárok pusztítottak itt, 1703-ban pedig a kuruc és labanc hadak egyaránt feldúlták. 1848. november 17-én Kolozsvár küldöttsége itt jelentette be Karl Freiherr von Urbannak a város meghódolását. 1910-ben 1447, többségében román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott. 1992-ben 1522-en lakták, melyből 1106 fő román, 158 fő magyar, 158 fő cigány nemzetiségű volt. Ott áll a Bánffy család 19. századi kastélya, ma iskola. A kastélyban született Wass Albert (1908–1998) erdélyi író.
A Kallós Zoltán Alapítvány házában látható Erdély egyik legszebb népművészeti gyűjteménye. Ott született 1894. április 19-én Egyed Zoltán újságíró, kritikus, lapszerkesztő. A helység közelmúltja és jelene elválaszthatatlan a 85 éves Kallós Zoltán (Válaszút, 1926. március 26.) Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő életétől és munkásságától. 1946-ban végezte el a Tanítóképzőt Kolozsvárott, majd a Gheorge Dima Zeneakadémián tanult tovább. 1946–1950 között Magyarvistán, majd 1956-tól 1968-ig Lészpeden volt tanító. 1958-ban rövid időre bebörtönözték a politikai nézetei miatt. 1969 óta szabadfoglalkozású. A táncházmozgalom egyik megalapítója Kolozsváron. Néprajzi gyűjtőtevékenysége mind az énekes és hangszeres zenére, mind a népszokásokra kiterjed; mintegy 15 ezer mezőségi és csángó népdalt őrzött meg az utókornak. Tucatnyi hanglemeze és számos, alapműnek számító népballada-kötete jelent meg. 1992-ben egyszemélyes alapítványt hozott létre.
Hanglemezek: Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Martin György, szerkesztette: Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18107-11; 1984 – Kallós Zoltán kedves dalai – Romániai magyar népdalok (ének – Kallós Zoltán, furulya – Juhász Zoltán [A/3], Muzsikás együttes [B/1;6], szerkesztette: Kallós Zoltán és Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18110; 1990 – Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György), Hungaroton, SLPX 18150-51.
Kazetták: Uram, irgalmazz nekünk – Moldvai szentes dalok és imádságok; Gyere haza, édes fiam – Moldvai magyar népzene; Karácsonykor éjféltájba – Észak-mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Észak-mezőségi magyar népzene – Tóvidék: Cege – Feketelak – Vasasszentgotthárd; Kalotaszegi magyar népzene; Marosszéki magyar népzene; Észak-mezőségi magyar népzene – Válaszút – Bonchida; Mezőségi magyar- román népzene – Bonchida; Észak-mezőségi magyar népzene – Bonchida – Válaszút; Gyimesi magyar népzene Pulika János emlékére; Mezőségi magyar népzene – Magyarszovát; Gyimes- völgyi magyar népzene Csorba Anna emlékére; Mezőségi magyar népzene – Nagysajó; Mezőségi magyar népzene – Visa; Mezőségi magyar népzene – Ördöngösfüzes; Mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. CD-k: 1996 – Magyarpalatka – Mezőségi magyar népzene (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Andrásfalvy Bertalan, Martin György.) Hungaroton; 1996 – Kallós Zoltán: Ez az utazólevelem (Balladák új könyve hangzó melléklet.) Akadémiai Kiadó; 1997 – Magyarszovát – Buza – Mezőségi népzene Fonó Records; 1997 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Búsulni sohasem tudtam… Fonó Records; 1998 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Idegen földre ne siess Fonó Records; 1999 – Kallós archívum: Bonchida – Válaszút – Észak- mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Magyarlóna – Kalotaszegi népzene–Kovács Simon "Buráló" Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Ördöngösfüzes – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Adok nektek aranyvesszőt–Moldvai csángómagyar népballadák Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Visa – Észak-mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2002 – Kallós archívum: Mezőkeszü – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2003 – Kallós archívum: Feketelak – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2005 – Kallós archívum: Uram, irgalmazz nékünk Fonó Records; 2006 – Kallós Zoltán – Tüske zenekar: Hallod, babám, mit fütyörész a rigó! – Mezőségi magyar népzene 1. Magánkiadás.
Könyvek: 1970 – Balladák könyve Helikon, 1974; Kriterion, 1977; 1973 – Új guzsalyam mellett Kriterion; 1989 – Tegnap a Gyimesben jártam (Martin Györggyel közösen); 1996 – Ez az utazólevelem. Balladák új könyve (kazettával) Akadémiai Kiadó; 2005 – Elindulék este guzsalyasba… Moldvai magyar népköltészet Stúdium, Kolozsvár.
Díjak, elismerések: 1990 – Életfa- díj, 1993 – Magyar Művészetért-díj, 1996 – Kossuth-díj, Julianus-díj, 1997 – Martin György- díj, 2001 – Corvin-lánc, 2005 – A Csángó Kultúráért díj (visszautasította), 2006 – Hazám-díj. Kallós Zoltán a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
A válaszúti szórványkollégiumban tekinthető meg Kallós Zoltán több ezer darabból álló népművészeti gyűjteménye, és az a fejszobor is, amelyet a jeles férfiú 85. születésnapjára készített Bollobás Gabriella Cambridge-ben élő művész.
Összeállította: B. D. Népújság (Marosvásárhely)

Bolyai Nyári Akadémia-rajt
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában.
A hét elején megkezdődött pedagógus-továbbképző a gyakorlati műhelymunkára összpontosít. A Kolozs megyei Válaszúton népzene, néptánc, kézműves programok indultak – ezekre például jelentősen többen jelentkeztek, mint ahány meghirdetett hely volt. Szintén gyakorlati órákat tartanak Székelyudvarhelyen, ahol a hangszerhasználattal, az ének-zene tanításával, továbbá a kórusvezetés műhelytitkaival ismerkedhetnek a résztvevők.
Elméleti órák zajlanak Kolozsváron, itt folyik például a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett, Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára rendezett Magyar nyelv és irodalom tanítása című képzés. Segesváron a földrajz szakos pedagógusok vesznek részt tapasztalatcserén.
Csíkszeredában a római katolikus vallástanárok továbbképzése tart, és itt dolgoznak együtt a testnevelés, a kémia, a román nyelv és irodalom szakos tanárok. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában ismerkedhetnek a pedagógusok az interaktív tábla és multimédiás eszközök nyújtotta lehetőségekkel. Az idei év újdonsága, hogy a nyári képzés akkreditált oklevelet biztosít. A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Hamiskártyás Tőkés-párt
Igazából grafológus szakértőre sem lenne szükség annak megállapításához, hogy ezrével tartalmaz hamis aláírásokat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges aláíráslista, amelyet idén májusban nyújtottak be a kezdeményezők a Bukaresti Törvényszékre.
Mint arról lapunk annak idején beszámolt, 2011. május 5-én Toró T. Tibor az alakulat „ideiglenes elnökeként” többedmagával kérte az EMNP politikai pártként történő bejegyzését. Ehhez Toróék összesen 29 268 aláírást tartalmazó, 4396 ívből álló dokumentációt tettek le a törvényszéken.
A párttörvény előírásaihoz igazodva 19 megyéből és Bukarestből összegyűjtött aláírások olyan személyek neve és személyes adatai mellett jelennek meg, akik az íveket összeállító személyek – a bukaresti ívek esetében Măinescu Vasile, Lungu Laura és Kopányi Katalin Ibolya – saját felelősségre történő nyilatkozata szerint támogatják az új magyar párt létrehozását.
Tényfeltárás a törvényszéki archívumban
Az aláírásokat azonban ráhamisították a bejegyzéshez szükséges hivatalos dokumentumokra – legalábbis ez derül ki az aláírási ívek egy részének az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional napilapok szerkesztőségeinek birtokába jutott másolataiból. Ezek ugyanis – szabad szemmel is látható módon – azonos személyek által lettek szignózva: a hamisítók azzal sem sokat fáradtak, hogy egyazon íven belül ne egyazon személy firkantsa oda az összes aláírást.
A másolatok hitelességét az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional újságírói a helyszínen – a Bukaresti Törvényszéken – ellenőrizték, miután kérésre megszerezték az intézmény vezetőségének engedélyét az aláíráslisták áttanulmányozására, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést biztosító 544/2001-es törvény értelmében. Az engedély nem tette lehetővé ugyanakkor az aláírási ívek fénymásolását vagy a személyes adatokhoz (lakcím, személyi azonosítószám) való hozzáférést.
Amint az újságírók az eredeti dokumentumok tanulmányozása révén megállapíthatták, az EMNP bukaresti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás egytől egyik hamisítvány, ami a korábban, a dokumentumok másolatai alapján tett megállapításnál is határozottabban alátámasztja az okirat-hamisítás gyanúját. Az újságírók mellesleg azt is megállapíthatták, hogy a bukaresti támogatók szinte egytől egyig román vagy más nemzetiségűek, a magyart kivéve – legalábbis nevük hangzása alapján.
Hazájában sem próféta
Hasonló helyzetet fedezett fel a két újságíró az összes Erdélyen kívüli megye esetében, de még a Temes megyei ívekben is hemzsegtek a nem kevésbé durva hamisítványok – a Temesváron élő Toró T. Tibor csapata az „ideiglenes elnök” szűkebb pátriájában sem fárasztotta magát valós támogatók keresésével: egyszerűbb volt odahamisítani néhány száz aláírást.
Nem különbözik a helyzet a Fehér, Bákó, Beszterce-Naszód, Brassó, Kolozs, Hunyad, Máramaros, Prahova, Szeben, Vâlcea vagy Vrancea megyei listáknál sem, csupán a nagyobb arányban magyarok lakta megyék listáinak aláírásai tűnnek „eredetibbeknek”.
Hogy az aláírók nevei és a többi személyi adatai mennyiben valósak – ezt a dilemmát egy esetleges rendőrségi vagy ügyészségi vizsgálat döntheti el, a sajtó nem lévén az aláírók személyes adatainak birtokában. Mindenesetre felmerül a gyanú, hogy a személyek nevei és egyéb adatai is légből kapottak.
„Egypetéjű ikreknél sem”
Az aláírások tömeges meghamisításának gyanúját azonban alátámasztják lapunk által megkeresett grafológus szakértők, akik egybehangzóan állítják: a gyanú több mint megalapozott.
„Valamennyi nyomtatványon fellelhető az aláírások (grafikumok) azonos jellegű kivitelezése, ami a teljes szignószerűségben, a vonalak erőteljességében, a dőlésirányban egyaránt fellelhető. Különös sajátosságként az ívek egy részén szereplő aláírások azonosságot mutatnak a mázolt vonalvezetésben, a jobbról balra való dőltésben, a díszítésekben, a hurkosságokban. Emellett az első, nagy kezdőbetű a többi grafikumnál lejjebb helyezkedik el, figyelemfelkeltő sajátosság továbbá a befejező mozdulatokban fellelhető visszatérő hurok a kezdetekhez. Egy másik ívcsoporton a névleírások mindegyikére az elrántott, horizontálisan egyenes vonallá alakult fonalasodás jellemző, illetve a jobbról balra irányuló törzsvonal indítása. Ekkora arányban előforduló általános és különös sajátosság azonossága nem fordulhat elő még egypetéjü ikrek esetében sem” – jegyzi meg az egyik, lapunknak szakvéleményét írásban eljuttató grafológus.
A bizonyított okirathamisítás szakértőink szerint elsősorban azon személyek jogi felelősségre vonását eredményezheti, akik aláírásukkal felelősséget vállaltak az általuk gyűjtött szignók hitelességéért.
Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését egy héttel ezelőtt alapfokon a névválasztás miatt elutasította a Bukaresti Törvényszék, az indoklást a napokban teszi közzé. Toró T. Tibor bejelentette, az indoklás kézhezvétele után fellebbeznek a fővárosi táblabíróságon.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Megkapta a kért kolozsvári telket, építkezhet a Sapientia
Elkezdődhet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) új kolozsvári székhelyének a felépítése, miután a Kolozs Megyei Tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta az építőanyag tárolásához kért telek bérbevételét.
A közgyűlés pénteki ülésén az RMDSZ tanácsosainak közbenjárásával egyhangúan elfogadta a megye közterületeinek vagy magánterületeinek ideiglenes használati illetékére vonatkozó határozatot. Ezzel a döntéssel a Sapientia EMTE új épületének szomszédságában létrehozandó ideiglenes munkaterület kérdésében is megoldás született. A határozat értelmében a Sapientia Alapítvány napi 0,16 lejes négyzetméterenkénti összegért veheti bérbe a Tordai út 2–14. szám alatti telek szomszédságában fekvő, mintegy 600 négyzetméternyi területet. A telket az egyetem új, hatszintes székházának építési munkálatai alatt a munkagépek és építőanyagok tárolására használná. A korábban leszavazott határozat miatt kérdésessé vált az épület munkálatainak időbeni megkezdése. A határozat azt is kimondja, hogy az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozó intézmények, valamint a civil szervezetek a bérleti díj tíz százalékát kell hogy befizessék, így a Sapientia Alapítvány is ennyit köteles befizetni.
A Kolozs megyei önkormányzat júniusi ülésén elutasította a Sapientia-egyetem kérését, a román tanácsosok főleg azt kifogásolták, hogy a megyei vezetés ingyen bocsátaná a telket a felsőoktatási intézmény rendelkezésére. A Dan Canta és Liviu Medrea szociáldemokrata párti (PDD) önkormányzati képviselők akkor még a magyarellenes szlogenek hangoztatásától sem riadtak vissza. „A magyarok néhány száz éve jöttek ide, és ha hagyjuk őket területet szerezni, maholnap mindenünket elveszik!” – jelentette ki Canta.
Mint arról beszámoltunk, a Sapientia kolozsvári székhelyének az építése várhatóan augusztus végén, szeptember elején kezdődik el. A Tordai úton lévő telken mintegy ötezer négyzetméteres alapterületű épület felépítését tervezik. A föld alatti két szint fölé további öt fog emelkedni. Az építkezési költségek egy részét a Kálvária-dombon elterülő egyhektáros terület eladása biztosítaná. Krónika (Kolozsvár)

Nyilatkozat a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület beépítésének ügyében
Találó módon fogalmazza meg Virgil Pop jeles építész, a kolozsvári Területi Műemlékvédelmi Bizottság főtanácsosa, hogy városrendezési, műemlékügyi téren „Bukarest Isztambul felé húz”.
Nevezetesen: „balkáninak nevezhető” az az attitűd, melynek jegyében a megyei illetékes hatóság elutasító szakvéleményét és határozatát felülbírálva, az Országos Műemlékvédelmi Bizottság zöld utat adott a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület Románia törvényeivel ütköző beépítésének.
Ennél is sajnálatosabb, hogy az országos műemlékvédelmi törvényeket, valamint a város zöldövezeteire vonatkozó előírásokat sértő engedélyt – valószínűleg politikai nyomásnak engedve – a kulturális tárca magyar vezetője, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök írta alá, utóbb maga is beismervén, hogy súlyos hibát követett el ezáltal.
Tudnivaló, hogy a kolozsvári Alsóvári Református Egyházközségtől a kommunista diktatúra idején elkobzott ősi terület-tulajdon ügye, közel két évtizednyi hasztalan pereskedést követően, jelenleg a Strasbourgi Nemzetközi Bíróság asztalán található.
Ennek ellenére, a munkagépek már felvonultak a templom kertjében, és Péter Tünde, főtanfelügyelő-helyettes, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének oktatásügyi alelnökének cinkos közreműködésével, – aki ez ügyben a fenyegetéstől és a nyomásgyakorlás egyéb eszközeinek használatától sem riadt vissza – egy újabb, a bukaresti Cathedral Plazáéhoz hasonló botrány van kialakulóban a „kincses Kolozsváron”, az Erdélyi Református Egyház rovására, az érintett alsóvárosi gyülekezet bénult beletörődésével.
Az is közismert, hogy a Kétágú templom a híres-neves kolozsvári Hóstát népének ősi temploma. Megengedhetetlen, hogy a Hóstátnak a Ceauşescu-féle falurombolás tervébe beillő totális lerombolása nyomán neoklasszicista stílusban épült reprezentatív templomuk is ugyanennek a balkáni rombolásnak essen áldozatul.
Éppen ezért határozottan felszólítjuk Kelemen Hunor szakminisztert, valamint az általa vezetett RMDSZ-t, hogy vegyék elejét magyar épített örökségünk, valamint Kolozsvár természeti öröksége további károsításának, és hatékonyan járuljanak hozzá az e téren kívánatos törvényes rend helyreállításához.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége. erdon.ro

A szórványba viszik a kultúrát
A Kolozs megyei RMDSZ és a Claudiopolis Egyesület által útjára indított, a szórványban élő magyar közösségeket felkaroló Kulturális Karaván rendezvénysorozat tavaly decemberben kezdődött. Akkor Magyarszarvaskend község magyarjait keresték fel, azóta Kolozs megye több települését bejárták. Többek közt a Puck bábszínház előadásait is elvitték a szórványban élő vidéki magyarságnak. Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, a rendezvénysorozat ötletgazdája többek közt arról számol be lapunknak, hogy a Kulturális Karaván ősszel tovább halad, legközelebb Mákón tartanak nagyobb szabású kulturális rendezvényt.
Tavaly decemberben a kolozsvári filharmónia zenészeinek elődadásával kezdődött el a Kulturális Karaván útja a Szarvaskend községhez tartozó Alsótökön. Hogyan alakult azóta a kezdeményezés sorsa?
– Csak áprilisban tudtuk előteremteni a szükséges anyagi forrásokat, ezért idén egy kissé késve, de folytatni tudtuk a rendezvénysorozatot. Május 16. és 24. között bábszínházkaravánnal látogattunk el 12 Kolozs megyei településre, Körösfőre, Bánffyhunyadra, Kalotaszentkirályra, Tordaszentlászlóra, Tordára, Várfalvára, Mákóra, Mérára, Aranyosegerbegyre, Aranyosgyéresre, Szamosújvárra és Válaszútra. Az itt élő gyerekeknek a Csipike, a Jancsi és Juliska, valamint a Micimackó című bábjátékokat adta elő a kolozsvári Puck bábszínház.
– Miért épp a bábszínházra esett a választásuk?
– Az volt a célunk, hogy a vidéken élő gyerekek színvonalas, jó minőségű előadásokat láthassanak anélkül, hogy utazniuk kellene. Ez azért fontos, mert pontosan az ezzel járó költségek miatt nem tudják a vidéki szülők bábszínházba vinni a gyerekeiket, egy kolozsvári kiruccanás jelentős anyagi megterhelést jelent a számukra. Úgy szerveztük meg a karavánunkat, hogy lehetőleg községközpontokban legyenek az előadások, ahová a környező falvakból is könnyebb behozni a gyerekeket. Ezzel talán hozzájárultunk a gyerekek szellemi épüléséhez, ráadásul az anyanyelvük ápolása szempontjából sem közömbös, hogy megismerhették a minőségi bábszínházat.
– Hogyan fogadták a helyiek a „házhoz szállított kultúrát”?
– A szülők és a tanárok is nagy lelkesedéssel fogadták a bábszínház csapatát, olyannyira, hogy ősszel meg szeretnénk ezt ismételni. Lehet, hogy módosítunk az útvonalon, de a rendezvények menetét változatlanul hagyjuk. Általában mintegy hetven gyerek vett részt egy-egy előadáson, akiket természetesen elkísérték a szüleik vagy nagyszüleik, de ennél kevesebben biztosan nem voltak.
– Tapasztalatai szerint mennyire érződik a falvakon, szórványban elő magyarokon az elszigeteltség a nagyobb magyar közösségektől?
– Ilyen tekintetben különbséget kell tennünk azon települések között, ahol a mai napig él a magyar kultúra, azaz saját önálló rendezvényeik vannak – ilyen például Körösfő, Kalotaszentkirály, Tordaszentlászló –, illetve az olyan helységek közt, mint Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy környéke, vagy akár Várfalva, ahol jóval kevesebb kulturális rendezvényen van lehetőségük részt venni a gyerekeknek. Ilyen szempontból hiánypótló is a Kulturális Karavánunk. Azt tapasztaltuk, a helyieknek valós igényük volt arra, hogy a környékbeli falvakból is vigyünk el egy-két gyereket az előadásokra, ugyanis ezekben az elszigetelt falvakban még a falunapi rendezvényekkor sem hallanak a helyi kultúrotthonban magyar szót, mert nagyon kevesen vannak.
– Említette, hogy csak áprilisban sikerült forrásokat találni a rendezvénysorozatra. Miből finanszírozzák a Kulturális Karavánt?
– A Kolozs megyei RMDSZ saját anyagi forrásaiból, illetve a Kolozs megyei önkormányzattól elnyert pályázatokból finanszírozzuk a rendezvényeket, kifizetjük a fellépők honoráriumát vagy annak egy részét, illetve egyéb járulékos költségeket. Ebből a szempontból egyébként fontosnak tartom az együttműködést a helyi egyházközségekkel, ugyanis több településen ingyen rendelkezésünkre bocsátották a tulajdonukban levő épületeket.
– Nyáron is folytatódik a rendezvénysorozat?
– Ebben az időszakban sok helyen falunapokat és más kulturális eseményeket szerveznek, így a Kulturális Karaván néhány településen a falunapok kulturális műsorát biztosította, a valkói falunapokat társfinanszíroztuk, illetve két diáktábort is támogattunk.
– Mit terveznek az őszre?
– A következő állomásunk minden valószínűséggel Mákó lesz, ahol egy nagyobb szabású kulturális rendezvényt szeretnénk lebonyolítani, a helyi RMDSZ-szel együttműködve. Mindezt úgy, hogy a helyi népművészetet is népszerűsítsük. Továbbá a korábbi sikerre tekintettel valószínűleg megismételjük ősszel is a bábszínházas karavánt, hisz igény is van rá. Ez ügyben tárgyalásokat folytatok a Puck bábszínházzal. Megpróbálunk az ifjúság felé is nyitni, és kimondottan ifjúsági kulturális hétvégét szeretnénk rendezni a vidéken élő, ugyanakkor a közösségükért tenni akaró fiataloknak.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ törvénytelenséggel vádolja Sorin Apostut, utóbbi szerint nagy siker a főtéri piac
A jóérzés ellen vétett Sorin Apostu kolozsvári polgármester és az önkormányzat demokrata-liberális párti (PDL) frakciója azzal, hogy hétvégi piacot létesített a Főtéren, a Szent Mihály-templom tövében – jelentette ki Kelemen Hunor kulturális miniszter, RMDSZ-elnök a kormánykoalíció tegnapi ülése után.
találkozón a kolozsvári főtéri piac ügye is szóba került, ugyanis miután Sorin Apostu polgármester nem kérte ki az RMDSZ véleményét az ügyben, a szövetség megyei vezetése úgy döntött, helyi szinten felbontja a koalíciós paktumot. Kelemen Hunor szerint a PDL-s városvezetés nemcsak a jóérzés, hanem a törvények ellen is vétett azzal, hogy nem kérte ki a Szent Mihály-plébánia véleményét a piaclétesítés ügyében.
„A törvény tiltja, hogy piacot létesítsenek egy templom mellett az illető felekezet beleegyezése nélkül, így itt nemcsak a jóérzés ellen vétettek, hanem a hatályban lévő jogszabályok ellen is” – hangsúlyozta Kelemen, hozzátéve, hogy a Széchenyi (Mihai Viteazu) tér sokkal jobban megfelel a célnak, ott amúgy is piac működik, de az őstermelők a lakónegyedekben is kínálhatnák portékáikat. „Én akkor sem egyeznék bele, ha az ortodox katedrális mellé tennék, hiszen nem szokás piacot létesíteni alig 50 méterre egy templomtól” – tette hozzá Kelemen. A szövetségi elnök elmondta, az RMDSZ vezetősége támogatja Máté András Kolozs megyei elnököt abban, hogy tárgyalásokat folytasson a PDL megyei vezetőségével a főtéri piac elköltöztetéséről. A megyei RMDSZ-elnök felvetésére, hogy a szövetség Kolozs megyei képviselői esetleg nem támogatják majd a koalíciós törvényjavaslatokat, elmondta: erről a képviselői frakció dönt Bukarestben.
Ioan Oltean, a PDL első alelnöke a kormánykoalíció ülése után úgy nyilatkozott, a két kormánypártnak helyben kell feloldania a piacnyitás miatti feszültséget. „Ők hozták létre, nekik is kell megoldaniuk” – sommázott a nagyobbik kormánypárt politikusa, aki szerint „Kolozsváron mindig is jó viszony volt a PDL és az RMDSZ között”. Ugyanakkor úgy vélte, Máté András „a levegőbe beszélt”, amikor azt mondta, hogy a Kolozs megyei RMDSZ-es parlamenti képviselők nem támogatják majd a kormánykoalíció döntéseit. Eközben Sorin Apostu polgármester tegnap közleményben számolt be a szombaton első alkalommal megnyílt piac „sikeréről”. Eszerint mintegy 2000-en látogattak ki a főtéri parkolóban 7 és 15 óra között nyitva tartó piacra, ahol 31 őstermelő kínálta eladásra áruját, és egyesek már 11 órakor túladtak portékájukon.
A kommüniké szerint a termelők nagyon örültek az árusítási lehetőségnek, a városháza sajtóosztálya ugyanakkor két, meglepő módon egy román és egy magyar őstermelőt is idéz, amint a polgármester ötletét dicsérik. Mint kifejtik, főleg azért örülnek a szombatonkénti piacnak, mert ingyen árulhatnak, ráadásul a városközpontban, ahol jóval többen látogatják azt. „A 2000 elégedett látogató azon reményének adott hangot, hogy a főtéri piac hagyománnyá válik Kolozsváron” – zárul a közlemény.
A PDL és az RMDSZ megyei vezetősége egyébként ma tárgyal a koalíció jövőjéről. Mint ismeretes, a koalíció felbontásának szükségessége már a Mátyás-szoborcsoport elé kihelyezett Iorga-tábla kapcsán felmerült, az ügyben azonban azóta sem született megoldás.
Pap Melinda. Krónika (Kolozsvár)

Egyharmad jut katedrához
„Fogalmam sincs, mi lesz velem, számítottam rá, hogy jövőre már nem kapok állást, de egyelőre még csak nem is körvonalazódik, hol helyezkedhetem el. Tizenhat éve tanítottam helyettes tanárként” – nyilatkozta lapunknak egy marosvásárhelyi pedagógus, aki a tegnapi eredményhirdetéskor sokadmagával szembesült a ténnyel, hogy a tanári „pótversenyvizsgán” sem sikerült katedrafoglaláshoz elégséges eredményt elérnie.
„Fogalmam sincs, mi lesz velem, számítottam rá, hogy jövőre már nem kapok állást, de egyelőre még csak nem is körvonalazódik, hol helyezkedhetem el. Tizenhat éve tanítottam helyettes tanárként” – nyilatkozta lapunknak egy marosvásárhelyi pedagógus, aki a tegnapi eredményhirdetéskor sokadmagával szembesült a ténnyel, hogy a tanári „pótversenyvizsgán” sem sikerült katedrafoglaláshoz elégséges eredményt elérnie.
A 42 éves tanító idén szerzett egyetemi oklevelet is. Mint fogalmazott: a katedrán szerzett tapasztalata veszhet kárba. „Nehéz megérteni, hogy eddig kellettünk, nemzedékek nőttek fel a kezünk alatt, most meg teljesen máshoz kell fogjunk” – tette hozzá.
Nem ment a helyi mutyi
A júliusi megmérettetés után az augusztus 4-i tanári „pótversenyvizsga” is megdöbbentően rossz mérleggel zárult. A második fordulóra több, mint 19 ezer pedagógus iratkozott be, de a vizsgaközpontokban már csak tízezer jelölt jelent meg. Közülük is sokan visszaadták a tételeket, így a múlt heti megmérettetés után 8501 dolgozatot javítottak ki. Tízest csupán ketten kaptak, a vizsgázók több, mint egyharmada még az ötöst sem érte el.
Tavaly a pedagógusok 90 százaléka kapott ötösnél nagyobb jegyet. „Idén sokkal szigorúbban folyt a vizsgáztatás, a második fordulóban is egységes tételekkel szembesültek a jelöltek” – nyilatkozta Oana Badea, az államtitkára, aki szerint eddig a szóbeli ellenőrzés, illetve a helyileg összeállított kérdőívek miatt lehettek jobbak az eredmények.
Az idén a vizsgaközpontokat térfigyelő kamerákkal szerelték fel, 26 tanárt zártak ki csalásért, vagy csalási kísérlet miatt. Azok, akik nem elégednek meg a tegnap közzétett eredményekkel, ma 17 óráig élhetnek fellebbezési jogukkal, a végleges eredményeket 11-én teszik közzé. Az elmúlt évekhez képest idén kimagaslóan magas a sikertelenül vizsgázók aránya: 2008-ban a jelöltek 18 százaléka, 2009-ben 17, míg 2010-ben a vizsgázók 23 százaléka kapott 5-nél kisebb jegyet.
Szakmai tisztogatás
„Célunk, hogy a következő tanévtől csak azok foglalhassanak el katedrát, akik valóban megfelelő módon fel vannak készülve. Az idei tanári versenyvizsga eredményeit elnézve biztosan mondhatjuk, sikerült elérni azt, amit eredetileg az oktatási tárca célként megjelölt” – jelentette ki Oana Badea azzal kapcsolatban, hogy idén csupán a jelentkezők egyharmada, a legjobban felkészültek juthattak álláshoz. Szerinte várhatóan eltűnnek a tanügyi rendszerből azok, akik évtizedeken át szakképesítés nélkül láttak el tanári feladatokat.
Esély csak falvakban
Maros megyében 600 személy iratkozott be a vizsgára, de mindössze 360 maradt versenyben: ennyien pályázhatnak a még szabad állásokra – tudtuk meg a főtanfelügyelő helyettestől. Illés Ildikó emlékeztetett: sokan azok közül sem jutnak álláshoz, akik az előző, szakképzetteknek hirdetett vizsgán eredményesen szerepeltek. „Talán vannak még olyan eldugott kis falvak, ahol nem vállal tanítást a szakképzett pedagógus, ott lehet még esélye a szakképzetlen pályázóknak” – ismertette a Maros megyei helyzetet Illés.
Kovács Júlia óvodákért felelős tanfelügyelő elmondta, Maros megyében az óvónői helyekre is túljelentkezés van, sokan maradnak állás nélkül azok közül, akik vizsgáztak. „Még most is termelik az egyetemek az óvodapedagógusokat, pedig már most is nagyon sokan vannak, akiknek nincs ahol elhelyezkedniük” – mondta az ÚMSZ-nek Kovács Júlia.
Kolozs megyében az országos átlagnak megfelelően gyengék voltak a vizsgaeredmények, feltűnően sok volt a kettes és a hármas minősítés. „A külső szemlélő számára megdöbbentő lehet, hogy ennyire alacsonyak a vizsgajegyek, de sokan nem is értjük, mit várnak el tőlünk. A tételeknek nem sok köze van ahhoz, amit az iskolában a tanterv szerint leadunk” – panaszolta egy Kolozs megyei pedagógus, aki – mint fogalmazott – számított az alacsony osztályzásra, és „már csak dacból” jelent meg az augusztus elei vizsgán.
Király András oktatási államtitkár lapunknak korábban úgy nyilatkozott, a minisztérium elvárja, hogy a pedagógusok felkészültsége megfeleljen az oktatási reform alapelveinek, és a versenyvizsgára való felkészülést több szakmai programon is lehetővé tették az érdeklődők számára. „Aki akart, az fel tudott készülni a módszertani előkészítőkön” – összegezte az államtitkár.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Színesebb Kolozsvári Magyar Napok a példás együttműködés jegyében
A lelkes részvétel által nyer értelmet és lendületet a szervezői munka
Közös, magyar és román nyelven tartott sajtótájékoztatón vázolta fel tegnap az immár második alkalommal megrendezendő Kolozsvári Magyar Napok (a részletes programot lapunk 4. és 5. oldalán olvashatják) bőséges programkínálatának főbb vetületeit Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke és Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, a szövetség képviselőházi frakciójának vezetője. A Kincses Kolozsvár Egyesülettel egyetemben az esemény főszervezői remélik, hogy idén a tavalyinál sokkal többen látogatnak majd el az eseményre. – A rendezvény életre keltése érdekében szeretettel és odaadással végzett munka akkor nyer igazán értelmet, ha a kolozsvári – és nemcsak – polgárok eljönnek, és jól érzik magukat – emelte ki Gergely Balázs. A két politikus egyetértett a szervezés szintjén érvényesülő, országos szinten példaértékű együttműködés megőrzésének fontosságában.
Az augusztus 15-e és 21-e között zajló rendezvénysorozatot vasárnap, augusztus 14-én este 7 órakor nyitják meg a szentegyházi Gyermekfilharmónia hangversenyével a Kolozsvári Magyar Operában. A gálát megelőzően délután négy órától öt kiállítás is nyílik a főtéri Bánffy-palotában működő Kolozsvári Szépművészeti Múzeumban – tájékoztatott Gergely Balázs. Mint kiemelte, a rendezvénysorozat teljes programja megtalálható a www.magyarnapok.ro című honlapon, amelynek a román nyelvű változatát is üzembe helyezték tegnap délután a www.zilelemaghiare.ro cím alatt. A programfüzeteket a megnyitó estéjén mutatjuk be – tette hozzá.
A szervezők által összesített adatoknak megfelelően az idei rendezvénysorozat szervezésében több mint 150 önkéntes vesz részt. A már említett főszervezői hármas mellett társszervezőkként tevékenykedik a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), valamint a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT). A programok megvalósulásában 60 országos és helyi civil szervezet működik közre. A Kolozsvári Magyar Napok jelenleg 39 támogatóval (köztük magáncégekkel, magyar és román állami intézményekkel), és 19 médiapartnerrel rendelkezik. A Kolozsvári Magyar Napok körülbelül kétszáz rendezvénye összesen 30 helyszínen zajlik: az esemény úgynevezett fesztiválutcája a Farkas utca lesz, az esti nagykoncertek előadói és előzenekaraik pedig a Főtéren lépnek fel – részletezte Gergely Balázs. Tavalyi ötnapos időtartamához képest idén további két és fél nappal bővült a Kolozsvári Magyar Napok színes, a legkülönbözőbb tematikájú és jellegű rendezvényeket ötvöző eseménysorozata, amelynek keretében 26 gyermekprogram, 16 kiállítás, 6 borkóstoló, 33 ifjúsági program, 30 filmvetítés, több mint tíz előadás, 15 koncert, 12 sportrendezvény, továbbá kézműves vásár és gasztronómiai programok várják majd az érdeklődőket. Természetesen, a programokból a város bemutatása sem maradt ki: a vezetett városnézés és Házsongárdi séták mellett könyvtár-, és levéltárlátogatás, sőt a Szent Mihály plébániatemplom tornyának s az általa kínált panorámának a megtekintése is szerepel a kínálatban – fejtette ki az EMNT közép-erdélyi régióelnöke. Az ízes-zamatos kulináris versenyeket Kiss-Budai Tibor mesterszakács szervezi, augusztus 20-án szabadtéri sütés-főzésre várják ugyanis mindazokat, akik valamilyen helyi receptet, ételkülönlegességet szeretnének bemutatni. A tervek szerint a közös Örömfőzés keretében Kolozsvár legnagyobb lecsója, a Kolozsvári Magyar Összefogás Lecsó is elkészül majd Kiss-Budai Tibor vezényletével.
Az augusztus 14-i ünnepélyes megnyitón várhatóan jelen lesznek a főszervező alakulatok, az EMNT és az RMDSZ elnökei, Tőkés László európai parlamenti képviselő, valamint Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, illetve Répás Zsuzsanna, a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője és Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár. A vasárnapi kiállítások megnyitóira hivatalos Sorin Apostu polgármester és Alin Tişe, a Kolozs megyei tanács elnöke is – mondta Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, aki a nyitógálán fellépő 144 fős szentegyházi Gyermekfilharmónia színvonalas, maradandó élményt ígérő előadására is felhívta a figyelmet. Gergely Balázs és Máté András egyaránt kiemelték a Kolozsvári Magyar Napok megrendezésében érvényesülő szervezetközi együttműködés értékét, fenntartásának fontosságát. – Bár jövőre kampány lesz, és ki tudja, hogy milyen problémákkal küszködünk majd, de ennek az együttműködésnek meg kell maradnia – összegezte Gergely Balázs.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Helytörténet – A két honvéd vértanú kivégzőhelye, sírja
A Világos utáni véres megtorlás Kolozsvárt sem kerülte el. Az utókor a Szamosfalvi út elején, közvetlenül a vasútvonal fölötti híd után jobboldalt, a vaspálya közelében állított emlékművet a közelben kivégzett két vértanúnak, Tamás Andrásnak és Sándor Lászlóak.
A kivégzést az országúttól délre, egy kis halmon hajtották végre. A kortársak szerint Szamosfalva határdombján, a határkő közelében. Ma már nehezen meghatározható, hol. Lénárt Dénesnek és Parajdi Józsefnek köszönhetően azonban gyaníthatjuk a helyet. A Bali nevű szomszéd által mondottakból is sok mindent megtudhattunk.
Az emlékoszlopot nem itt, ezen a félreeső, sem az országútról, sem a vasútról, nyáron a fák lombja miatt nem látható helyen, hanem az országút melletti emelkedőn állították föl. A sír a kivégzőhely közelében, az emlékoszloptól néhány száz lépésre, körülbelül 170 méterre, a mai Tóköze nyugati szélén, a vasút jobb oldalán volt. 1896-ban Kelemen Mihály földjén. Szerinte itt, a sírgödör kiásása miatt, kavicsosabb volt a föld.
Az emlékoszlop felállításakor ezt a helyet feliratos sírkővel jelölték. Valószínűleg nem pontosan, hiszen a kivégzés után, az önkényuralom idején nem volt lehetőség sírkő elhelyezésére. Orosz Ferenc 1933. évi városismertetőjében ez olvasható: „Az emlékoszlop mögött távolabb, a vasúti töltés túloldalán [jobb oldalán], felirattal ellátott kőoszlop jelzi sírjukat.” [OF 61.]. Ennek ma nyoma sincs.
1949-ben, a két honvéd vértanú, Tamás András és Sándor László kivégzésének századik évfordulójára emlékezve, megkoszorúzták a vasútvonal nyugati oldalán, a kivégzésük helyén – a mostani Selgros bevásárló központ közelében – álló sírját. A szamosfalvi tanító és a református lelkész vezetésével az iskolások is részt vettek a megemlékezésen és virágot helyeztek el a nagy kőtömbre, a feliratos sírkőre. Lénárt Dénes iskolásként részt vett a megemlékezésen. A feliratot látta ugyan, de szövegére nem emlékszik. Az 1960-as években a területet parcellázták. Az 1960-as évek vége felé épültek itt az első kis házak. Valószínűleg ekkor tüntették el a síremléket [Lénárt Dénes közlése]. Mint nemrég kiderült, később, 1995 után.
Lénárt Dénes ma is emlékszik arra helyre, ahol annak idején a kő állt. Idén májusban járt ott. Többszöri beszélgetésünk után, augusztus 3-án ketten fölkerekedtünk, hogy Tamás András és Sándor László kivégzésének helyét és sírját, pontosabban mindezek egykori helyét, fölkeressük. A Tóköze nyugati szélén, a vasútvonaltól légvonalban mintegy 220–230 méterre, a Zsilvölgyi (Jiului) utca végén, az 58A. szám alatti ház Bali nevű lakója, 1992-ben vásárolta meg a telket. Melyen most a háza áll. Innét, az utca végéről, a kb. 4 méteres magaslat széléről, gyaloglépcsőn lehet leereszkedni a Lófő (Oargă) utcára.
Bali úr, a tulajdonos, 1995-ben kezdte el háza építését. Mint mondta, előzőleg el kellett távolítani a telekről azt a követ, amit ő a város határkövének gondolt. Arra nem emlékszik, volt-e rajta felirat. Először a mostani udvarra tolták, majd az utca végének a túlsó oldalára. Az ottani tulajdonos nemrég keríttette be telkét. Mikor május végén Lénárt Dénes ott járt, a kerítés még nem létezett. Erre az ugyancsak a Lófő utcára szakadó telekre tolták a követ. Innét a ház építésekor a szakadásba taszították. Most ott van, a bokrokkal részben benőtt omlásban, ahol föld meg gyom borítja.
A Zsilvölgyi utca egyik régi lakója másképp emlékszik a kőre. A 47. szám alatti Parajdi József 1960-tól lakik itt. Akkoriban, gyermekkorában a mai utca végén, akkor még puszta területen, a mostani úttestnek majdnem a közepén, nagy, faragott, négyszögű kőtömb állt, rajta egy kisebb, ugyancsak négyszögű kő. Arra nem emlékszik, volt-e rajta felirat vagy sem. Ekörül játszottak, kergetőztek a gyerekek. A Zsilvölgyi utca akkor még nem ért idáig, csak a Kőmíves Kelemen (Meşterul Manole) utcáig. A Lófő utca helyén füves terület volt, itt rúgták a labdát.
A kisebbik kő egy idő után eltűnt. Parajdi József nem emlékszik, mikor. A nagy követ valóban eltoltál helyéről, majd letaszították a szakadásba. Minden bizonnyal, most is ott van.
1995-ben az utca végén, a Lófő utcára ereszkedő lépcsőtől néhány méterre, hozzáláttak Baliék háza alapjának ásásához. Amint Parajdi József mondta és mutatta, a két vértanú sírja fölötti kettős kő ettől néhány, akár tíz méterre, majdnem az úttest közepén állt. Az alapnak kiásott gödör az esőtől megázott, s a széle beomlott. Ekkor a földből egy koponya, majd több csont került elő. Egyik gyerek, amint Parajdi József mondja, kezében a koponyával szaladgált az utcában. Kiszállt a rendőrség, majd a házépítő szomszéd, Bali szerint, a régészek is kijöttek. Feltárták a sírt. Ecsettel, óvatosan takarították le a csontokat. Parajdi József határozottan két csontvázra emlékszik. Bali szomszéd csak egyre. Nem tudja, kitől származott. Szerinte a második világháború idején lövészárok húzódott a telkén, s az ott elesett katona csontváza került napvilágra.
Az emberi maradványokat végül műanyagzsákba csomagolták és elvitték. Valószínűleg a Régészeti Intézetbe. Jó lenne megtudni, mi lett a sorsuk. Gergely Balázs régész szerint kevés a valószínűsége, hogy megőrizték őket.
Minden jel arra utal, hogy 1849. október 18-án itt volt a kivégzőhely, ahol Tamás András és Sándor László életét vesztette. És itt a két kővel megjelölt sírjuk, melyet Orosz Ferenc 1933-ban megjelent könyvében említ.
Az áldozatokról hosszú évekig nem lehetett megemlékezni. De az elnyomatás ellenére emlékük elevenen élt. 1868-ban, egy évvel a kiegyezés után, a csíki honvédegylet a kivégzés helyéről a Házsongárdi temetőbe akarta vitetni Tamás András hamvait.
„A vértanúhalált szenvedett Tamás András honvédezredes teteme nyughelyéről reméljük, hogy közelebb biztos adatokat fogunk nyerni. A hulla annak idején koporsóba tétetett, s így nyomai könnyebben lesznek feltalálhatók. Az ünnepélyes eltakarítás alkalmával a csíki honvédegylet küldöttség által fogja magát képviseltetni. Azon esetben, ha az átszállítás a köztemetőbe már lehetetlen volna, a csíki honvédegylet folyamodni kíván, engedtessék meg mostani nyugvóhelyen állítani fel az emlékoszlopot s egyúttal kérni fogja nemes Kolozs megyét, hogy az esetben szüntessék meg a gonosztevők vesztőhelyéül használt ama helyet és környékét. Az obeliszket képző emlékrajzon a következő sorok olvashatók: »Kik becsület, honszerelem székely vitézzé avatták / Tamás András honvédezredes hős csontjai nézd itt porladnak / Koszorút a hősnek sírhalmához. Tűzz rá honti babérkoszorút / Emléke legyen örökre áldva. Áldva legyen ő, a vértanú! 1849«
Megragadjuk az alkalmat felhívni a Kolozs megyei és kolozsvári honvédegyletet az emlék felírását eszközölni s munkásságával oda törekedni, hogy a Székelyföld vértanúinak porai minél előbb a vesztőhelyről eltakaríttassanak. Az egyletnek ez gyöngéd és hazafias kötelessége, hogy felszólításunk bizonyosan nem fog siker nélkül maradni.” (Magyar Polgár, 1868. május 1.)
Tervük nem sikerült, Tamás András földi maradványai a kivégzés helyén maradtak. Ennek ellenére 1869-ben, a csíkszéki honvédegylet, több lelkes kolozsvári polgár támogatásával a Házsongárdi temetőben, sír nélküli követ állíttatott Tamás András emlékére. Van, aki ezért tévesen azt állítja, hogy itt is nyugszik. Felirata nem az egy évvel korábban, a Magyar Polgárban közölt lett.
A csíki honvédegylet a kivégzőhelyet gonosztevők vesztőhelyeként említi. Több mint valószínű, a kivégzés után szárnyra kelt alaptalan híresztelésnek köszönhetően. És Kolozsvár ismeretének hiányában. Mert a vesztőhely nem itt volt. A halálra ítélteket 1848-ig az Akasztófa-dombon, a Holdvilág utca (Marinescu) végéhez közeli Gödrös utca (Gropoasă, Colibiţa) végében, a Hajnal utca (Zorilor) elején, a Gyep utca (Pajiştei) fölötti, másképp Agyagdombon végezték ki. A császári hatóság 1849 októberében valószínűleg azért választotta ezt a várostól akkor távoli, a szamosfalvi országúttól délre, félreeső kis magaslatot, mert ez messze volt minden lakott helytől. Itt elkerülhető volt bármilyen zavargás. Ezt a jól áttekinthető, ellenőrizhető helyet senki sem közelíthette meg észrevétlenül, a katonaság tudta nélkül, s itt zavartalanul végrehajthatták az ítéletet.
Az itteni vesztőhelyről szóló híresztelést azután mások is átvették. Egy román szerző például azt állítja, hogy a két vértanú négy román foglyot végeztetett ki ezen a helyen, majd az osztrák császári tábornok, Urban, „háborús bűnösként” ítéltette el és ugyanitt akasztatta fel őket. Állítása téves, mert Tamás András és Sándor László Székelyföldön harcolt. A szabadságharc vérbefojtása után hurcolták őket Kolozsvárra.
Tamás András a forradalom kitörésekor elvállalta, hogy csíkszeredai térparancsnok legyen. 1849. március 7-én Segesvárt Bem alezredesnek nevezte ki. Lándzsás csapatot szervezett, s ennek élén részt vett a sepsiszentgyörgyi csatában. A fegyverletétel után hazatért. Elfogták, Kolozsvárra szállították, ahol a forradalomban való részvétele miatt, felségsértés vádjával halálra ítélték.
Sándor Lászlót gyilkosság vétkéért ítélték halálra. A vád szerint 17 pálosit, akit Székelyudvarhelyre kellett kísérnie, az úton agyonlövetett. Udvarhely felé fegyveres csapat támadt rájuk, hogy a foglyokat kiszabadítsa. Sándor László tüzet vezényelt, s a foglyok meghaltak. A kortársak szerint ezek kegyetlen gyilkosok voltak, akik nőket nyúztak meg elevenen, földobott kisdedeket lándzsával fogtak ki. Sándor Lászlót a szabadságharc bukása után Csíktaplócán fogták el és „a lehető legkíméletlenebb módon hurcolták Kolozsvárra”.
Tehát egyikük sem járt Kolozsvárt, míg ide nem hurcolták és ki nem végezték őket.
Ideje volna földi maradványaik hollétének kiderítése, végső nyughelyre való tétele, továbbá kivégző- és sírhelyük ismeretében ezek illő megjelölése.
Asztalos Lajos. Szabadság (Kolozsvár)

Felszínre került értékek: könyvritkaságok Kolozsváron
XV.–XVIII. századi magyar könyvek kiállítása az Akadémiai Könyvtárban
Első alkalommal nyílt régi magyar könyvek kiállítása tegnap a Kolozsvári Magyar Napok keretében a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban. A XV–XVII. században és a XVIII. század első harmadában megjelent munkákat nem tematikus alapon válogatták össze: a tárlat ízelítőt kínál a különféle műfajokból, szerepelnek köztük az ebben a korban a történeti Magyarország területén működő nyomdák termékei, az egyes tudományágak néhány kiemelkedő műve, sőt egy olyan ferences rendtartás is, amely egyedi a világon. A Sipos Gábor levéltáros, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke, illetve Bogdan Crăciun könyvtáros által rendezett kiállítás az Akadémiai Könyvtár birtokában lévő régi magyar könyvek legkiemelkedőbb darabjait vonultatja fel – emelte ki a megnyitón Ioan Chindriş, az intézmény igazgatója. Az összeállításhoz a Kolozs megyei tanácsnak alárendelt Octavian Goga könyvtár Kolozsvár-vonatkozású könyvekkel járult hozzá.
– A Kolozs megyei tanács nemcsak a fő támogatók egyikeként, hanem a fennhatósága alá tartozó több kulturális intézmény tevékenysége által is hozzájárul a Kolozsvári Magyar Napok programsorozatához – fejtette ki megnyitóbeszédében Fekete Emőke, a megyei tanács alelnöke, aki az önkormányzati szerv képviseletében az intézményközi együttműködések fontosságát is hangsúlyozta. – Örömünkre szolgál, hogy egyre szélesebb körben bevonhatjuk a Kolozsvári Magyar Napok szervezésébe a kulturális intézményeket, illetve, hogy a magyar vonatkozású gyűjtemények felszínre kerülésével tudatosítani tudjuk a közösségben a kincses Kolozsvár értékeit – részletezte.
– Az Akadémiai Könyvtár által őrzött és itt kiállított művek a kolozsvári római katolikus líceum, a református és unitárius kollégiumok, a kolozsvári ferences zárda, a szatmári római katolikus püspökség, a balázsfalvi görög katolikus érsekség könyvtárából származnak, jelentős részük az őket forgató erdélyi magyar közösség adománya volt annak idején – magyarázta Sipos Gábor.
Mint kifejtette, a kiállítás nem tematikus jellegű: a különféle műfajok felvonultatása mellett neves nyomdák és nyomdászok (Heltai Gáspár, Misztótfalusi Kis Miklós, Johannes Honterus) munkáiból is bemutat néhány jelentős példányt. A gazdag válogatásban XV. század végén megjelent ősnyomtatványok, XVI. századi hitviták, továbbá bibliafordítások, teológiai alapművek, irodalmi, jog-, történettudományi munkák is szerepelnek. A régi könyvek sorában többek között egy 1699-es cirill betűs román ábécéskönyv, illetve az Újszövetség ugyancsak cirill betűs, 1648-ban nyomtatott román fordítása is megtekinthető. Érdekességnek minősül Jászberényi Pál angolok számára készített angol nyelvtana, amelyet 1664-ben nyomtattak Londonban. – A megjelenés nyelvétől és felhasznált betűkészletétől függetlenül, a tárlaton szereplő valamennyi nyomtatvány a történeti Magyarország művelődéstörténetéhez kapcsolódik – emelte ki Sipos Gábor.
A tárlatra válogatott legrégibb művek között említhető Thuróczy János Brünnben, illetve Augsburgban kiadott Chronica Hungaroruma, vagy Temesvári Pelbárt szentek életéről szóló prédikációs kötete, amely 1499-ben, Hagenau-ban jelent meg. Megtekinthető továbbá az 1590-ben nyomtatott Vizsolyi Biblia egy példánya, Káldi György katolikus bibliafordítása, vagy egy 1511-es, az esztergomi egyházmegye számára készült, Velencében nyomtatott misekönyv is. A kérdéses korban nemegyszer előfordult, hogy magyar szerzők művein külföldi nyomdák dolgoztak, példa erre az említett Káldi-féle Biblia, amelyet Bécsben nyomtattak. A Szent Ferenc kordája című ferences rendtartást összegző kötet egyedülálló példány a világon, 1660-ban jelent meg, a nyomtatás helye sem ismert – fejtette ki Sipos Gábor.
A kiállított irodalmi művek neves szerzői között említhető Jannus Pannonius, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István, sőt maga Heltai Gáspár, Kolozsváron 1566-ban megjelent Száz Fabulajával. A könyvtörténeti csemegéknek minősülő alkotások sorába tartoznak a különféle tudományos munkák is: Werbőczy István Tripartitumának, azaz három részre osztott törvénykönyvének 1698-ban Kolozsváron Misztótfalusi Kis Miklós által nyomtatott példánya, amely a korabeli magyar szokásjog értékes gyűjteménye, vagy az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű orvosi könyv, Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis című kötete, amelyet Némethi Mihály nyomtatott 1690-ben Kolozsváron.
A magyar történelemről a XVI. századtól kezdődően jelentek meg tudományos munkák. A tárlaton szerepel többek között Heltai Gáspár Chronica az magyaroknak dolgairól című, kézirattal kiegészített kötete, amelyet 1575-ben nyomtattak Kolozsváron, és Antonius Bonfini Frankfurtban 1581-ben megjelent, magyarokról szóló krónikája is. Úgynevezett alkalmi kiadványnak minősül a Teleki Sándor esküvőjére írt üdvözlő vers 1703-ból, vagy Misztótfalusi Kis Miklós Kolozsvár leégéséről szóló, 1697-ben nyomtatott Siralmas Panasza. Sipos Gábor szerint az Akadémiai Könyvtárban őrzött művek gazdag anyagából témákként csoportosított kiállításokat is lehet majd a jövőben szervezni. A tárlat ezen a héten illetve a Hungarológiai kongresszus tiszteletére még a jövő héten is látogatható, vasárnap kivételével naponta 10–15 óra között.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)