Kólicka mentén, Hajnalhegy alatt
Az otthonomat élénkítő festmények, grafikák, szobrok mellett családi gyűjteményünk egyik büszkesége a jeles debreceni fotóművész, Hapák József nagyméretűre módolt színes felvétele. A fotográfia apró falusi templomot ábrázol, hófehér falakkal, a falfelületeket támpillérek tagolják, a cinterem bejáratának két oldalán csúcsíves, halhólyagos mérművekkel díszített ablakokkal. Bár a felvételen nem látható, de „tudomásom van róla”, hogy a későgótikus istenháza szentélye mellett fiatornyos fatorony, krinolinos ereszű harangláb ékeskedik. A fotográfiával korán elhalálozott barátunk, Alexandru Săşianu váradi művészettörténész ajándékozott meg másfél évtizede, azzal a meghagyással, hogy alkalom adtán feltétlenül zarándokoljak el Magyarkecelre, ahol a rusztikus gótika eme kis ékszere fellelhető.
Rövidítés a Rézen. Dicsérhetjük az eszünket: a Margitta előtt, majd Berettyószéplakon áthaladó, sztrádaépítők roncsolta megyeközi út helyett Élesden kanyarodunk északra, hogy Sólyomkőváron keresztül csatlakozzunk rá Szilágynagyfaluban a Somlyónak tartó útszakaszra. Megspóroltunk vagy harminc kilométert meg legalább háromszáz kátyút. A Réz-hegység égeres-bükkös-gyertyános, legelőkkel övezett, szállásokkal tarkított hátságain átvágva a sűrű eső, a fel-felgomolygó köd ellenére még gyönyörködhetnékünk is támad. „Kistótország” Biharból Szilágyba átcsorgott részén csupán két, szlovákok által is megült településen: Halmosdon és Detrehemen kell áthaladnunk Nagyfaluig. Talán ez a kistáj is megérne egy portyát – mondom magamnak, s a Báthoryak ősi fészkén, majd Perecsenyen és Varsolcon is túlhaladva, Krasznán is megállhatnékom volna – Kraszna vármegye hajdani székhelyének fiatornyos, gótikus temploma láttán. A városias település közepén áthaladva kerüljük meg az azonos nevet viselő folyó táplálta gyűjtőtó víztükrét. Bő fertályóra elteltével hívogatólag integet felénk Magyakecel zsindelypendelyes haranglábja, mellette a fotográfiáról ismert templommal.
Helynévfejtési bonyodalmak. Portyánk színteréhez, a vegyes lakosságú községközponthoz, (régebbi román neve: Căţelul Unguresc) még három település tartozik: az ugyancsak románok és magyarok lakta Egrespatak (Aghireş), a színromán Gurzófalva (Fetindia), illetve Románkecel (régente: Căţelul Românesc) Miért, miért nem, annak idején az elvtársurak nem voltak megelégedve a két Kecel sok évszázada használatos megkülönböztetésével, s 1964-ben az előbbit Meseşeniul de Jos, az utóbbit Meseşeniul de Sus névre keresztelték. Egy a közelmúltból eredő legendárium szerint a vegyes lakosságú központ a Căţălul, a színromán település a Căţăluşa nevet viselte, s emiatt vált nevetség tárgyává a falupáros megyeszerte. Átkeresztelték mindkettőt annak ellenére, hogy a „ki telepedett ide korábban?” vitában román részről éppen a Kecel = Căţel névfejtés tűnt perdöntőnek. Az egyik helynévkutató nem kis elégtétellel jegyezte meg: „Nem érdektelen, hogy ez a latin eredetű román szó, még ha magyarosított formában is, de megőrződött egy jelentős magyar lakossággal bíró falu elnevezésében.” Nos, vettem magamnak a fáradságot, és utánabúvárkodva ellenérveket is találtam. A Gesta Hungarorum szerint a kun (?) vagy besenyő (?) Kecel vagy Ketel vezér, Alaptolma apja még 884-ben csatlakozott Kiev alatt Álmos hadaihoz, és a honfoglalás egyik fontos szereplője lett. A 'Kecel' török eredetű személynév, jelentése: 'puszta', 'kopasz', a 'Ketel' pedig 'vezető vagy vezetékló'. Persze, Anonymus előszeretettel vetített vissza helyneveket személynevekké, emiatt fenntartással fogadhatjuk az általa krónikába foglalt történelmi személyiségek hitelességének többségét. Az viszont már vitathatatlan adat, hogy egy Kecel nevű település első írásos említése 1198-ból való, ez a kisváros a Kiskunságban található a mai napig. A mi vita tárgyát képező, Zilah melletti Keceleink egyike először 1213-ban bukkan fel az oklevelekben, Kechel, Kezel, majd Kecel formában. Nehéz volna elképzelni, hogy a Dunához közeli, ennél korábban említett Kecelt első Árpád kori megülői Căţel-nek, Kutyuskának nevezték volna… De hagyjam el hamarvást a toponímia ingoványos talaját, elvégre ripoterségem nem a múlt búvárlására, hanem a jelen feltárására vállalkozott a Terbetéről eredő Kólicka-patak völgyében. A község négy falujának összlakossága az utolsó, 2002-es népszámláláskor 3078 fő volt, ebből 67,2 százalék román, 30,66 százalék magyar és 2,12 százalék roma nemzetiségű. A folyamatos népösszeírások kezdete, 1850 óta magán Magyarkecelen szinte változatlan arányban a lakosok 44 százalékát képezte a románság, a magyarság 56 százalékával szemben. Jelentős változás az 1977-1992 közötti időszakban következett be, ekkorára – a községközpont lakosságának általános, 220 fős apadása mellett – a románok lélekszámának aránya 36 százalékra csökkent.
Szíveslátás a parókián. A papilak kapujában várakozik ránk Vicsai Ferenc lelkipásztor. A riporterségemmel majdnem egyívású tiszteleteshez – mondhatni – családi szálak fűznek: egy Szilágycseh vonzáskörzetébe tartozó tövisháti falu, Bősháza szülötte. 1964-ben jóapámat – a duna-deltai kényszermunka-táborok poklából szabadulva – ebbe az isten háta mögötti helységbe dugták el egyházi elöljárói, s Ferenc öcsémuram az ő szolgálatain felbuzdulva választotta életcéljául a papi hivatást. A párja is bősházai, immár 36 esztendeje tevékenykednek Kecelen. A tiszteletes asszony pillanatok alatt terített asztalt varázsol, s falatozás közben jóízű beszélgetés esik, együtt idézzük fel szülőfalujukbeli közös ismerőseinket, családjuk dolgait. Két gyermekük van, fiuk is, lányuk is orvosi diplomát szerzett. Bizonyára a távolra került Vicsai-ivadékok, főleg az itt vakáciozó unokák számára nyaranta valóságos földi paradicsom ez a gyümölcsfák koszorúzta, selymes füvű, szénaillatú porta a templomdomb tövében.
Ferenc ide-oda telefonálgat az ügyünkben. Kiderül, hogy – előzetes egyeztetésünk ellenére – a község alpolgármesterével elmarad a találkozónk, ugyanis Seres Árpádnak a megyeközpontba támadt halaszthatatlan dolga, az édesanyját vitte kisebb balesettel a zilahi kórházba. A helybeli iskolát se érdemes felkeresnünk, hiszen a magyar tagozat négy, összevont osztályának tanulói zsibói kirándulásra mentek. Házigazdánk ajánlja, hogy szomszédoljunk, látogassuk meg a közeli egrespataki iskolát és parókiát. Az ott lakó lelkész-házaspár mellett egy tanítónénit is „tartogat számunkra”, akit érdemes lesz kifaggatnom.
Egrespataki trófeák. Ha nem bizonygatná, kinézetének köszönhetően el se hinném, hogy Hari Tünde Hajnalka már tizennégy éve végzett a zilahi képzőben, s azóta tanít betűvetést a faluban. Körbepillantva az udvaron látjuk, van mivel büszkélkednie a helybeli tantestületnek, hiszen kibővített, felújított iskolájukat akár egy nagyváros is megirígyelketné. Első, kedvező benyomásomat nyomban közlöm Otilia Dovleac tanárnővel, az iskola igazgatójával is. Otilia elmondása szerint a kétnyelvű óvodába, a kétnyelvű alsó tagozatra, illetve a román nyelvű felső tagozatra összesen 140 gyermek jár. A kisebbekkel egy-egy óvónő, illetve két-két tanítónő foglalkozik. Az épületet tavaly újították fel, az osztályok létszáma – a románoké is – épp hogy „súrolja” a törvényszabta minimumot, ennek ellenére tizenöt, jobbára szakképzett pedagógus tevékenykedik itt. A felső, román tagozatra összesen nyolc magyar tanuló iratkozott be, inkább a szegényebb sorsú, szociálisan hátrányos helyzetűek közül, a többiek a krasznai vagy valamelyik zilahi magyar iskolába járnak, de a négy órányi anyanyelvi oktatást és a vallásórákat itt is biztosítják. Ibolya tanítónéni az első és a harmadik, Tünde pedig a második és a negyedik osztályt tanítja. Tizennégy-tizennégy gyermeket oktatnak. A két alsó osztályba öt-öt, a két felsőbe kilenc-kilenc gyermek jár. Benyitunk Ibolya osztálytermébe, ahol a kicsiknek magyar, a nagyobbaknak természetismereti órájuk van. Bevallásuk szerint az angollal van inkább gondjuk, mert a tanárnő nem tud magyarul, s az ő román tudásuk még nem elegendő ahhoz, hogy a „közvetítő nyelven” könnyedén vegyék az angol nyelv akadályait. Máskülönben nem győzőm kapkodni a fejemet, kiderül, hogy ezek az ügyes gyermekek egyre-másra sikeresen vesznek részt a különböző vetélkedőkön és tantárgyversenyeken. Almási Tamara például versmondásban jeleskedett, a szavalóverseny megyei szakaszán, Zsibón, majd az országos döntőn, Szatmárnémetiben is Szilágyi Domokos Medvelakodalom című versével szerepelt. Kulcsár Zsolt és Kui Henrik Gedeon matekversenyen jutott tovább, Szeredai Boldizsár Ferenc pedig a számtan mellett román versmondó-vetélkedőn jeleskedett. Az apróbbak közül Ferenc Efraim a Kenguru-számtanversenyre nevezett be.
Tünde tanítónéni tanítványai se adják alább: legutóbb az Aranytoll-versenyen néhány előre megadott kulcsszó alapján kellett mesét fogalmazniuk. A folyosó tele van tapétázva a magyar tagozatosok trófeáival: hirtelen vagy harminc oklevelet számolok össze a falakon. Tünde bevallja, hogy fájó szívvel válik meg a néhány hét múlva kirepülő negyedikeseitől, hiszen ők kilencen gyűjtötték be a legtöbb diplomát. Talán arra a legbüszkébb, hogy egyik tanítványa első, másik a második lett megyei szinten a számtanolimpián. Legutóbb egy negyedikes legényke Zilahon vett részt népdalversenyen, ahol egyetlen magyar résztvevőként szerzett elismerést. Belépünk a másodikosok és negyedikesek termébe, ahol Szilágyi Zoltán tart vallásórát. A lelkész nem csak a református, hanem a baptista és a pünkösdista szülők gyermekeit is oktatja, most éppen pünkösd ünnepének jelentőségéről beszélgetnek.
Szóra, pontosabban énekszóra bírjuk a negyedikes Seres Rudolf Györgyöt, aki a népdalvetélkedőn szerepelt sikeresen: „Udvaromon hármat fordul a kocsi, / Édesanyám, kofferemet hozza ki, / Hozza ki a behívó levelemet, / Már Sámsonban felejtsék a nevemet.”
Látogatóban Szilágyiéknál. Zoltán tiszteletes átkísér bennünket a parókiára, mely a Szilágyi lelkészházaspár otthona. Éva tiszteletes asszony nyolc éve szolgál Egrespatakon. Éppen az esti istentiszteletre készül, számomra, régivágású papivadék számára szokatlan módon: egy laptop segítségével. Zoltánnak nehezebb a dolga, ő a Tövishát két távolabbi, apró gyülekezetét, a 85 lelket számláló Nagymont és a 150 lelkes Szilágyszentkirályt pásztorolja. Templom is – előbbi településen gótikus templom –, parókia is van mindkét színmagyar helységben, csakhogy egyen-egyenként képtelenek volnának egy-egy lelkipásztort eltartani. Mindkettőnek testvéregyházi státusa van, egyik se fíliája a másiknak – így egészségesebb a két kisközösség kapcsolata – véli Zoltán. Az egrespataki református gyülekezet lélekszáma 390, a baptista és a pünkösdista magyaroké körülbelül 200, együtt a falu lakosságának mintegy 40 százalékát képezik. A kálvinista jelenlét nem sokat változott az utóbbi évtizedekben, ez részint a kereszteléseknek a temetésekkel csaknem azonos számának, részint az innen városra származottak folyamatos visszaköltözésének köszönhető. Vegyesházasságok elvétve fordulnak elő, azok is csupán más-más felekezetű magyarok között köttetnek. A reformátusok inkább egykéznek, a neoprotestáns családok viszont három-négy, akár öt-hat gyermeket is vállalnak.
A 6,5 hektárnyi egyházi földeket visszakapták, két hektár erdőt is. A templomot építésének száz esztendős jubileumán, 2001-ben újították fel. Miért, miért nem, az istensztiteleti hely nincs telekkönyvileg bejegyezve, emiatt számos adminisztratív akadályba ütköznek. A hajdani templom 1961-ben épült, a jelenlegi 1901-ben. A régi épület néhány maradványa, a bejárat fölötti latin nyelvű kőtábla, a szószék legalsó lépcsőfoka előtt beépített ugyancsak feliratos kőlap és egy hajdani birtokos: gróf Teleki Mária címere tanúskodik a múltról. Egy máiglan élő legenda szerint a történelem számos viharát túlélő település lakói a a török-tatár dúlások elől menekülve egy egész éjszakát töltöttek templom mögötti dombon lábon állva, azóta kapta a Láb nevet. A gyülekezeti ház az egyház tulajdona volt, egy ideig művelődási házként működött. 2006-ban kapták vissza, nagyon lerobbant állapotban. Azóta felújították, kibővítették, ellátták konyhával, és az emeleti részen vendégszobákat is kialakítottak, panzióként szeretnék működtetni, a faluturizmus fellendülése reményében. A férfiak jelentős része építkezéseken dolgozik, négy nagyobb csapat van, Magyaroszágon is vállalnak munkát, de többnyire az országot járják. A gyülekezeti ház újjáépítésekor mindegyik csapat kalákában dolgozott egy-egy épületrész renoválásán. A földek nagy része parlagon marad, néhány család kezdett nagyobb vállalkozásba az agráriumban. Mivel számos életerős család visszaköltözött a faluba, Egrespatakot nem jellemzi az elöregedés. Rövidesen infrastruktúra – úthálózat – szempontjából jelentős változás várható. Szilágyi tiszteletesék nem örvendenek igazán a fejlődésnek, hiszen már jó út visz a megyeközpontig, s a zilahi körgyűrű, egy gyorsforgalmi út, és az autósztrádához való csatlakozás mind szinte karnyújtásnyira, a templom, a parókia és a gyülekezeti ház fölötti magas parton fog elhaladni. Attól tartanak, hogy a megsokszorozódó forgalom felbolygatja a falu idilli nyugalmát, és veszélyeztetni fogja az egyházi épületeket.
Vissza Magyarkecelre. Tünde tanítónéni Kecelen lakik, velünk tér vissza az otthonába, s út közben a községközpont dolgairól faggatom. Magyarkecelen mindkét tagozaton csupán négyosztályos iskolára futja. Ez részint azzal magyarázható, hogy kevesebben, mintegy négszáz lélekkel kevesebben lakják, mint Egrespatakot, másrészt a keceliek inkább egykéznek, mint a szomszédos falu lakói. Egy tanítónő oktat a román, egy a magyar tagozaton. A magyar kisiskolások 13-an vannak, az első, a második és a harmadik osztályban, negyedikesük nincs. Mivel az idén három elsőst irattak be, őszire tizenhat tanítványa lesz a helybeli tanítónéninek. Tünde bevallása szerint mindkét magyarok lakta falut a magáénak tekinti. Egrespatakon tanít, de Kecelen több kulturális tevékenység kötődik a nevéhez. „A tiszteletes úrral együttműködve számos dolgot kezdeményeztünk. Először a vallásórák keretében segédkeztem egyházi énekek betanításában, s azok mellett népdalokat – főleg szilágyságiakat – is tanultunk. Aztán kézimunkáztunk, népi játékokat is becsempésztünk a foglalkozásokba. Két tánccsoportunk is van, egy a kicsiké, egy az ifjaké. 2005 őszén tartottuk meg az első hagyományőrző napokat, a szüreti sokadalmat. A stafirungos ládákból előkerültek a régi öltözékek. A csoport apraja-nagyja felöltözött, szekerekre ültünk, nótázgattunk, hívogattuk a falusiakat az ünnepségre, ahol a fiatalok táncokat mutattak be, színdarabot adtak elő, aztán következett a szüreti bál.” „Voltaképpen az egész ünnepség egyházi keretekben zajlott le, előbb istentiszteleten adtunk hálát a termésért, de ahhoz, hogy a rendezvény megvalósuljon, nagyon kellett egy ilyen kultúrmindenes, mint a mi Tündénk – bizonygatja a lelkipásztor. 2006-ban és 2007-ben aratás és kenyérünnepet tartottunk. Miután a templomban összegyűltünk, és hálát adtunk az Úristennek az azévi termésért. Egyébként a mi falunk hagyományőrzőbb, mint a Zilah melletti Egrespatak.” „A hálaadás után összegyűltünk a tiszteletes úrék kertjében, a pap kertjében – veszi vissza a szót Tünde –, ugyanis ott volt egy kisebb tábla búzavetés, és ott kaszákkal arattunk. Az idősebb emberek megmutatták a fiataloknak, akik falusi létükre már nem vettek részt kézi aratáson, hogy hogyan is volt régen, hogyan szedték a markot, hogyan kötötték kévébe, rakták keresztbe. Mi énekszóval buzdítottuk az idősebbrendűeket a munkára. Csodálatos felvételeink vannak. A szívünk tele volt örömmel, hogy nemzedékről nemzedékre tovább adhattuk a hagyományokat. Megvolt az aratás, a sereg elindult, élen egy búzakoszorút hordó legénykével. Elrejtőzött falusfeleink – szokás szerint – vízzel locsolják ilyenkor a menetet. A szomszédos házakban kemencében frissen sült kenyérrel és lángossal fogadtak bennünket. Többszázan vettünk részt ezen az egész falut felölelő rendezvényen. Bár ünnepségünk első sorban a magyarságot érintette, a románság sem zárkózott el tőlünk, velünk együtt ünnepeltek, és irigyelték is kissé, hogy mi mire vagyunk képesek. Mindkét alkalommal este néptánccal, színdarabbal léptek fel a fiatalok. Legutóbb Tamási Áron Énekes madarát adtuk elő. Három éves korúaktól a huszonévesekig mindenki vállalt valamilyen szerepet. Mind a két falut a magaménak érzem, mindkét falu szolgája vagyok. Egrespatakon például a kolleganőmmel tanítjuk be a gyermekeknek az anyáknapi, a karácsonyi műsorokat, s mivel ott nemcsak református templomban, hanem a baptista és a pünkösdista imaházban is bemutatjuk az ünnepi programunkat. Itt, Magyarkecelen pedig a tiszteletes úrral karöltve mutatkozunk meg a gyülekezet színe előtt. Nem várunk hálát, de ha megcsillan a könny a szülők szemében, vagy mosolyt fakasztunk, már megérte. A farsangot is megtartjuk a gyerekekkel. Egrespatakon olyankor kürtöskalácsot sütnek. Vakációban Hídalmáson vagy Sólyomkőváron táborozunk, ott bonyolítjuk le a szünidei bibliaheteket, sportvetélkedőket tartunk, szabadtéri játékokat szervezünk, tábortűz mellett énekelünk.” A község és a közösség dolgairól. Riporteri előjogom alapján kissé felborítom tapasztalatgyűjtésünk időrendjét. A szívemhez nőtt, lelkembe lelkedzett templom és harangláb leírását riportom végére tartogatom. A lelkipásztor és a tanítónő kíséretében rövid sétát teszünk a falu kacskaringós utcáin. Tünde tanító néninek köszönhetően jegyzem fel Magyarkecel hangulatos utcaneveit: Alszeg, Híd-, Malom-, Szénakert-, Külszeg-, Erdő-, Kraszna- és Posta-utca. Helynévgyűjtői szenvedélyemet is kiélhetem. Határrészek: Magdolna, Rét, Mogyorós, Szőlőalj, Bartáé, Hosszú, Tölgyes, Lándzsabikk, Asztaltartás, Kecskehát, Puszta, Tér, Szénakert, Vágottberek, Gyertyános. Erdők: Katrics, Előbikk, Kosztabikk, Csúpos. Szőlőhegyek: Nagy-hegy, Kis-hegy, Morgó és Hajnalhegy. Pótlólagosan legalább telefonon keresztül mégis sikerül kapcsolatba lépnem az alpolgármesterrel. Seres Árpád RMDSZ-színekben jutott tisztségbe, egyébként Seres Dénes volt szenátor, jelenlegi képviselő testvére, s a törvényhozó természetesen a szívén viseli szülőföldje ügyeit. A „vice” nem rejti véka alá, hogy Magyarkecelen hatékonyan fungál a magasabb szinteken nem létező PSD-RMDSZ koalíció. A szociáldemokrata polgármesterrel együttműködve számos eredménnyel dicsekedhetnek a településfejlesztés, a négy falu infrastruktúrájának korszerűsítése terén. Már az előcsatlakozási időszakban „megtanultak pályázni”, Románia uniós csatlakozását követően sikerült újabb pénzeket lehívniuk, s mindennek köszönhetően aszfaltozták le a helységek útjait, járdáit, renováltak művelődési házakat, iskolákat, s amire talán a legbüszkébb: az 1907-ben épült községházát teljes egészében felújították és korszerűsítették, és két parkot varázsoltak a községközpontba. Magyarkecel vízhálózata 80 százalékban készült el, a szennyvízhálózat kiépítése is következik, ha lesz rá pénz. A települések ivóvízellátását két, a Meszes hegységben eredő patak befogásával igyekeznek megoldani, egyebekben kisrégiós összefogással, más községekkel karöltve törekednek – például – az uniós szabványok szerinti szelektív szemétgyűjtést, tárolást, és szállítást megvalósítani. Az alpolgármester ismételten kifejezi sajnálkozását amiatt, hogy nem sikerült összefutnunk, hiszen – mint mondja – a személyes találkozás hangulatát semi se pótolhatja. Megegyezünk abban, hogy alkalmasint pótoljuk az elmaradt beszélgetést. Egyébként úgy érzem, jártunkban-keltünkben – kísérőinknek köszönhetően – sikerül megragadnom Magyarkecel „fílingjét”. Ferenc tiszteletes és Tünde tanítónéni bőséges információkkal szolgál. Elsétálunk a gyülekezeti házig. A multifunkcionális épület télvíz idején istentiszteleti helyként is szolgál a fűtetlen templom helyett. Jókora, fűthető termében templomnyi gyülekezet is elfér. Vendégül látó papunk már kiteregette az anyakönyveket, a családkönyvet, amelynek alapján minden família családfájának elágazásai nyomon követhetőek. A bejegyzések alapján kiderül, hogy az utóbbi években a hívek száma szinte állandósult, általában a keresztelések száma megyezik a temetésekével, viszont az utóbbi húsz évben hatvan lélekkel apadtak, s ez egy ilyen kis közösség számára jelentős veszteség. Magyarkecel egyháza csupán 1747-ben lett anyaszentegyházzá, addig Krasznahorvát leányegyháza volt, bár a helybeliek 1567-ben tértek át a református vallásra. Klenódiumaik viszont az eklézsia gazdag múltjáról tanúskodnak. Szép mívű ezüst pohara 1626-ból való. A legrégibb úrasztali abrosza 1713-ból, négyzet formájú, mintával díszített, Székely Ilona adománya. A legértékesebb az úrasztali terítők közül egy török eredetű kéztörlő, laposhímzéssel a 17. század elejéről.
Isten malma. A parókia portájáról gyümölcsfák, dús füvek zöld tobozódásában kapaszkodunk fölfelé a templomdombon. Előbb a templom mellett magasodó harangláb mutatkozik elibénk teljes pompájával. Magas gerendaküszöbét átlépve első pillantásra, a kesze-kuszának tűnő belső gerendaváz láttán emlékeimből egy régi malom képe idéződik fel bennem. „Isten malma” – hajtogatom kísérőimnek megigézve a látványtól. A templomtól különálló fatorony a 16-17. századfordulóján épülhetett. A harangláb tetejét többször átalakították, egyik gerendájának felirata szerint 1775-ben készült. A harangláb szakállszárítója igen szép mintájú tulipánfaragásban végződik. A közepén kettéosztott tornác és a krinolin szerű eresz elegáns megjelenést kölcsönöz, mindenképpen Kalotaszeg hatására enged következtetni. A templom mellett magasodó haranglábnak építésekor még nem volt fiatornya. Előtanulmányaim alapján tudom, hogy egészen a 19. század utolsó negyedében egyre-másra épülő kőtemplomtornyok divatjáig, néprajzi tájaink közül épp a Szilágyságban volt legtöbb tölgyfa harangtorony, felülmúlva gyakoriasságában a haranglábairól nevezetes Kalotaszeget, vagy Küküllő mentét is. Kós Károly nem kevesebb mint 27 egykori harangláb jegyzékét adja, s nem tartja kizártnak annak a lehetőségét sem, hogy épp Szilágyság vidéke lehetett a fő fókusza Erdély és Partium református tájai elterjedt harangtorony építésének. A szilágysági népi monumentális építészet kimagasló értékeit képviselik a menyői, magyarkeceli, ardói, magyarrécsei és lelei haranglábak. Építési idejük a fatorony építészet virágkorának időszakára, a 17-18. századra esik. Legrégibb közülük a menyői református templom haranglába. Építésének idejét 1619-re teszik. A maga 22 méterével a vidék népi monumentális emlékei közül a legmagasabbnak számít. A magyarkeceli harangláb egyik ereszgerendáján az 1775-ös évszám olvasható, de mivel ezen, és a többi gerendákon is sok olyan illesztés és lapolás nyomai láthatók, melyek az ezt megelőző időkből származnak, ezt az évszámot inkább egy nagyobb szabású felújítás dátumának tartjuk. Talán közelebb visz az igazsághoz, ha építési idejét az 1747-es évhez kötjük, amikor Magyarkecel református egyháza híveinek gyarapodásával, az addig filiálából anyaegyházi rangot kapott. „A toronyban lakozó harangok közül 1766-ból való a nagyharang, az ugyanabból a korból származó kisebbiket az első világháború idején elvitték, ágyút öntöttek belőle, helyette 1923-ban öntetett újat az eklézsia – kapunk magyarázatot Vicsai Ferenctől –. A faépítmény az 1950-es években kezdett imbolyogni, akkor végeztek elég komoly munkálatot, megerősítették. A legutóbbi nagyjavítás 1984-ben volt, akkor teljesen újrazsindelyeztük.”
Fotográfusként tüsténkedő főszerkesztőm nem tud ellenállni a kísértésnek: nyaktörő mutatványt produkálva kapaszkodik fel az „Isten malma” gerendázatán átvetett létrán. Megszállottan örökíti meg az építmény izgalmas belső struktúráját, s legfelülre jutva madártávlatból készít felvételeket az alant kibontakozó tájról, a templomkert szépségeiről. Az istenházát körülölelő, szorgalmas gazdára valló gyümölcsös és szántó egy tagban hét hektárra terjeszkedik. Az országút melletti közel nyolc hektárnyi egyházi birtok sem marad megdolgozatlanul. Minőségi termőföldjéből tíz-húsz árnyi területet bérelnek családonként a hívek.
Kőbe vésett krónika. Magyarkecel református temploma eredetileg katolikus templom volt, az érett gótika korában, a 15. század végén épült. Alapítója Geréb László római katolikus püspök. A nagyműveltségű reneszánsz főpapnak tulajdonítják a templom építését, akinek itt birtoka volt. Petri Mór Szilágy vármegyéről írt monográfiája a 15. század végére teszi. Entz Géza egy 1944-ben megjelent tanulmányában 1498-ra jelöli meg a templom építésének kezdetét. 1502-ben lett befejezve. Mind a két bejárati ajtó kőkeretei megmaradtak eredeti formájukban. A szentély ötszögzáródású, csillagszerű boltozattal, két ívzáró kővel rendelkezik, a hajótól a csúcsíves diadalív választja el, ablakai kőrácsosak. Megmaradt a szentély kifejlett hálóboltozata is. A templom-átalakítás után fennmaradt és még ma is látható a szószék felőli oldalon a befalazott sekrestyeajtó és a szentségtartó. A templomhajó nyolc méter hosszú, 6,5 méter széles és 6 méter magas. Itt és a szentélyrészben 182 ülőhely van a padokban. A templomot kívül nyolc támpillér tagolja, köztük kőrácsos/halhólyagos/ ablakokkal. A nyugati templomfalrészt két, a keleti részt hat pillér támasztja.
A diadalíven az alábbi felirat olvasható: „E kőlábnak külső része jobbján Faggyas István teste nyugszik, délre. Világélete volt 68 esztendő, 42 esztendőt papságban tölte el” Kint, két külső támpilléren is van felirat. A nyugatin: „Itt nyugszik Vizsnyai János, ki itt pap volt 1764-ig, mikor Faggyas István lett itt pappá, mint esperes.” Egy másik támpilléren, az északi oldalon pedig a következő rigmusokba foglalt krónika: „Faggyas István holtát Végh András követte, / mindkét öreg testét e két sír temette. / Mint atyját és ipját őket az táplálta, / a papi ház mennybe míglen beszámlálta. / Engedjétek, kérlek, itten nyugodniok, / balról-jobbra, míglen fel kell támadniok.” Ferenc barátunk, miután kisilabizálja számunkra a kőtáblákba vésett szövegeket, elködösült szemmel bólogat: „A drága elődeim nagy része itt van eltemetve a templom körül. Sokáig, sokáig itt volt a temető.
A szószék és hangvető is több száz éves, pontosan nem lehet tudni, mikor épültek. Az orgona 1832-ból való, Johannes Kramer mester műhelyéből. A nagyhajó mennyezete kazettás volt. Ahogy a helybéliek magyarázzák: nagy bánatában, 1920-ban, Trianon évében szakadt be. Sajnos, valóban el volt hanyagolva, anyagi források híján évekig beázott. A tetőszerkezetet a tavalyi esztendőben újították fel.
A templom épületét fennállásának 500 évfordulója alkalmából, 2002-ben igyekeztek felújítani. Kívül teljesen leverték a vakolatot, ami már omladozott, a műemlékvédelmi előírások szerinti, szakszerű renováláshoz cementet egyáltalán nem használtak, csak oltott mésszel és poronddal, homokkal dolgoztak a mesterek. Bent nem kellett teljesen leverni a vakolatot. Azért, hogy óvják a vizesedéstől, a salétromtól, körbe árkot ástak, és tört kővel töltötték be a vájatokat. A félévezredes jubileum alkalmából a bútorzatot is felújították.
Két karzatának mellvédjét virágmotívumok díszítik. A legénykarzat mellvédjén a virágmotívumos táblaképek között középen két emléktábla áll, az 1914-1918 és az 1940-1944 között elesettek emlékére. A második veszteséglistán egy zsidó falusfelük, Rozenberg Jakab neve is olvasható az áldozatok között. Ugyanennek az izraelita családnak egy nőtagját a kecelieknek az utolsó pillanatban sikerült kimenteniük a halálvonatról.
A padokat hervadozó virágok díszítik. Arról árulkodnak, hogy a pünkösd ünnepe előtti vasárnapon zajlott le a konfirmáció. Régóta volt ennyi konfirmandus Magyarkecelen. Tizenhárman adták bizonyságát hitüknek a gyülekezet színe előtt, s váltak fogadalomtételük után az egyházközség tagjává. A tizenéves ifjak mellett egy felnőtt férfi is, egy messzire, Temes megyébe eltévelyedett bárány, aki visszaköltözött a szülőfalujában, és érett fejjel fogadta a lelkipásztori áldást. A gyerekek kérték a tiszteletes urat, hogy legalább a hét első felében őrizhessék meg a templomban ünnepi fogadalomtételük virágdíszeit…
Szilágyi Aladár
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Egy műalkotás értelmezése, meghatározása attól függ, mennyire tudjuk megközelíteni a társadalmi valóságot, amely létrehozhatta”
Elképesztő ütemben fogy a műemlékállományunk – figyelmeztet Kovács András művészettörténész
Kovács András művészettörténész, művelődéstörténész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) professzora 1946-ban született Marosvásárhelyen. 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Székfoglaló előadását 2011. október 20-án tartotta meg, Erdély fejedelmeinek a gyulafehérvári palotája címmel, amelyben négy évtizedes kutatása eredményeit foglalta össze. Publikációi elsősorban az erdélyi késő reneszánsz építészethez, e korszak művészetének meghatározó jelenségeihez kötődnek, de középkori és barokk emlékekkel kapcsolatos témákat is tárgyal. Alapvető monografikus kötete a késő reneszánsz erdélyi építészetről írt összefoglalója, amely Balogh Jolánnak az 1541-nél abbahagyott nagy munkáját folytatja az építészetre összpontosítva, jóval árnyaltabb folyamatokat vázolva. Mindemellett nevéhez egy sor olyan mérvadó tanulmány is kötődik, amelyek Erdély jelentős építészeti emlékeit tárgyalják. Az építészeti kérdések mellett a történelmi segédtudományokkal, címerfestéssel, pecsétekkel kapcsolatos témákkal is foglalkozik publikációiban. Az 1990-es évektől szerepe kulcsfontosságúvá vált a fiatal generációk képzésében, a tudományos élet újjáélesztésében, a műemlékek helyreállításának folyamatában. Kovács András köré immár művészettörténeti iskola szerveződött, amelynek első generációja a közelmúltban saját tanulmányaiból összeállított kötettel köszöntötte tanárát, mesterét. Szemléletmódját, módszertanát az összetett látásmód, a műalkotások részletes, pontos, stíluskritikai és az írott forrásokra alapozó vizsgálata, az emlék történelmi, művelődéstörténeti, társadalmi összefüggései felderítésének igénye határozza meg.
- Akadémiai székfoglaló előadásában négy évtizeden át végzett kutatómunka eredményeit foglalta össze: az erdélyi fejedelmek gyulafehérvári palotájának építéstörténetét, történelmi, társadalmi kontextusát tárgyalva rekonstruálta az egykor három belső udvar köré szerveződő impozáns épületegyüttest. Hogyan kezdődött ez a kutatás, mi keltette fel a téma iránti érdeklődését?
– 1966-ban kerültem először Gyulafehérvárra, amikor államvizsga dolgozatomat előkészítendő, a Gyulafehérvári Káptalan birtoklevéltárában kutattam az alvinci kastély és uradalom történetét. Talán egy hónapig laktam az akkori prépostnál, néhai dr. Faragó Ferencnél, és a Római Katolikus Hittudományi Főiskola menzáján étkeztem. Furcsa, szokatlan volt a környezet, de a munka is, amit végeztem: először szembesültem nagymennyiségű latin nyelvű forrással, amelyeket nagyon csekély latin nyelvismerettel próbáltam lemásolni és megérteni. Pihenésként a várban sétálgattam. Akkor figyeltem fel arra, hogy a 18. században szétválasztott két kaszárnyának és püspöki palotának feltétlenül korábbról, a 17. századból kell származniuk, hiszen azonosak az ablakaik, s nemigen szokott előfordulni, hogy két szomszéd egy időben ugyanabban a stílusban építkezzék.
Ezek az élmények meghatározóak voltak számomra, és amikor a nyolcvanas évek elején a Bethlen Gábor fejedelem építkezéseiről szóló doktori disszertációmat készítettem, Gyulafehérvár, és az ottani fejedelmi építkezések mindjárt a dolgozat első fejezetébe kívánkoztak.
Az egykori fejedelmi palota a középkori vár délnyugati sarkában közel 200 x 42 méteres téglalapba írható, eredetileg három belső udvar köré szerveződött emeletes együttes volt, amelynek nyugati felét a 18. században leválasztották, ebből a római katolikus püspöki, a jelenlegi érseki kúria lett, keleti része pedig 1687-től Románia NATO-csatlakozásáig kaszárnyaként szolgált. A kutatás során kilátástalan nehézséget jelentett, hogy katonai létesítményben nem lehetett vizsgálódni: rájöttem például arra, hogy a Kendervárt, a fejedelmek 16. századtól működő ágyúöntő házát – amelyet az előttem járók a székesegyház és a palota környékén kerestek – a délkeleti sarokbástya foglalta magába, de a szigorúan őrzött építményt akkor még kívülről sem lehetett fényképezni. Valamikor a nyolcvanas évek végén egyszer le is akartak tartóztatni, mert kémnek hittek. Közben persze gyűjtöttem a forrásokat Gyulafehérvár és a palotaegyüttes történetével kapcsolatban. Sikerült összeszednem néhány alapvető felmérést, s segítségükkel a jelenből visszaindulva lépésről lépésre próbáltam azonosítani az épületegyüttesnek azokat az elemeit, amelyek a 17. században, esetleg korábban is létezhettek.
Voltak olyan részei a palotaegyüttesnek, amelyek a kommunizmus idején megsemmisültek?
– Jóformán fel sem mérhetjük mindazt, ami elpusztult. És nem a kommunizmus volt ebben a legnagyobb bűnös: tulajdonképpen hálásak kell lennünk a sorsnak, hogy egyáltalán fennmaradhatott ez az együttes. A katonák, bár nagyon titkolózó természetűek, szerencsére vigyáznak az épületekre, amelyekben laknak. A 17. századtól egyfolytában kaszárnya volt az épületegyüttes kétharmad része, amelyet nyilvánvaló, hogy a katonák nagyon alaposan és sokszor javítottak, alakítottak. Ez jó is, rossz is egyszerre: vannak például olyan reneszánsz ajtókeretek, amelyeknél nem tudni, mi bennük az igazi, és mi a kiegészítés, de legalább léteznek. Az érseki palotában a nyolcvanas évektől elkezdődött helyreállítások során bukkantak elő a nagyon jelentős reneszánsz elemek, ablakkeretek töredékei. A legutóbbi időben pedig, azt is mondhatnánk, el is kényeztettek bennünket a mindenfelé előkerülő részletek. Mindamellett alig várom, hogy elkezdjék a restaurálását a két kaszárnya épületének. Oda akarják ugyanis átköltöztetni a városházát, de lehet, hogy a megyei adminisztrációt is. Immár csak az a kérdés, hogy ott lehetünk-e és beleszólhatunk-e a felújítási munkálatokba. Abban reménykedem, hogy eddigi vizsgálataim megalapozhatnak egy újabb falkutatást és helyreállítást.
– Mi a legfontosabb eredménye művészettörténeti szempontból ennek a kutatásnak?
– Kétszáz métert átfogó, ma már nem egészen összefüggő, de egységes, emeletes reneszánsz palotahomlokzatot lehetett rekonstruálni a székesegyház felőli oldalon, és alig valamivel rövidebbet a másik, a várfalak felőli oldalon is. Erdélynek tulajdonképpen nincs ehhez fogható méretű reneszánsz emléke (a szamosújvári vár Martinuzzi-palotája, a nagyváradi vár fejedelmi palotája és a fogarasi vár agyonrestaurált lakóépülete is kisebb nála). Restaurálva valószínűleg nyugodtan beilleszthető lenne a közép-európai reneszánsz építészet legjelentősebb emlékeinek sorában.
Hogyan vált kedvenc kutatási korszakává a reneszánsz, illetve a késő reneszánsz? És nemcsak, hiszen a középkor, illetve a barokk emlékeit is kutatta?
– A késő reneszánsz korszak emlékeivel ismerkedtem meg először: az alvinci kastélyról a szakma és a köztudat is úgy vélte, hogy Fráter György építtette. Én bizonyítottam be, hogy valójában nem ő, hanem Bethlen Gábor építtette, és a Fráter György-féle kastély a föld alatt van. Adrian Rusu régész kollégámmal azonosítottuk az első nyomait ennek a régészeti együttesnek. A doktori disszertációm ugyanakkor Bethlen Gábor építkezéseiről, tehát ismét késő reneszánsz témáról szólt. Rómában akkor, a 17. század első harmadában már javában tevékenykedett Bernini, és létrejöttek az olasz barokk jelentős emlékei, miközben nálunk még a késő reneszánsz formák uralkodtak. Tulajdonképpen egész pályám folyamán Bethlen Gábor korának emlékeit nyomoztam, azt hiszem, meglehetős sikerrel, mert Nagyvárad, Marosillye és Déva, vagy Gyergyószárhegy és Fogaras között elég sok mindent sikerült azonosítanom. Időnként azért elémkerültek olyan dolgok is, amelyek nem a késő reneszánsz korszakhoz tartoztak: így például a gyulafehérvári Batthyaneum a városhoz és alapítójának személyéhez való vonzódásom eredményeként lett kutatásaimnak időben korunkhoz legközelebb eső témája. A középkori témák egyfajta nosztalgikus vonzódást képviselnek: nagyon szerettem volna egyre közelebb kerülni a középkor történetének és művészetének vizsgálatához, de nem úgy alakult az életem, hogy azokkal érdemben is foglalkozhassam, hiszen volt elég dolgom a 16–17. században is. E korszakhoz kötődően leginkább a történeti segédtudományok művelésével kapcsolatos, azaz felirattani, címertani problémákról írtam, újabban a középkori zarándoklatokról is, esetleg Gyulafehérvár középkori épületeiről és művészetéről, de ezek inkább pihentető kirándulások, tartósan nem tudtam elszakadni kedvenc témámtól.
– A kilencvenes évek elején a műemlék-helyreállításban is nagy szerepet játszottak kutatásai...
– A kilencvenes évek sok tekintetben újat jelentettek a pályámon: először is akkortól kezdve publikálhattam a kutatásaim eredményeit. Az 1989 előtti időkben ugyanis sem templomokról, sem pedig erdélyi fejedelmek kastélyairól nem lehetett írni. Ha akkor meghaltam volna, soha ki nem derül, hogy én a késő reneszánsszal foglalkozom. Voltak olyan kényszerképzeteim, hogy kutatok, de nincs kinek, hiszen eredményeimre itthon senki nem volt kíváncsi, külföldön pedig a hetvenes évek végétől nem volt szabad közölni, csak beszerezhetetlen bukaresti engedélyekkel vagy álnéven. Annak ellenére, hogy a Román Akadémia Történeti Intézetének a művészettörténeti közösségében – akkor úgy hívták a munkahelyemet – egy egész Erdélyt átfogó műemlék-repertóriumon dolgoztunk, abból semmilyen publikáció nem született. Kétévente kellett befejeznünk egy-egy megye műemlékeinek összeírását. Eleinte egészen jól ment a munka, 1974–1976 között Kolozs megyét mértük fel. 1976-ban viszont elvették a terepjáró autónkat, és megszűntették a kutatások anyagi támogatását, így terepre vonattal, autóbusszal még elmehetett az ember, de filmek vásárlását (akkoriban, ha volt mire, úgy napi hat tekercs filmet használtam el) és a fényképek kidolgozását már nem fizették. Az is előfordult, hogy Szentágotán például a nyolcvanas években nem tudtam kenyeret vásárolni, mert akkor már jegyre adták, és az üzletben egyszerűen azt mondták, ha nincs jegyem, akkor kenyeret sem kapok. A sógorom autóján bonyolítottam Szeben megye falvainak a bejárását, de a kutatás közben nem mindig sikerült ebédelnünk.
Kilencven után viszont kinyílt a világ, elkezdődtek és megsokasodtak a műemlék-épületek helyreállítási munkálatai. Körülbelül negyven műemlék-együttesnek vagy műemlék épületnek a kutatásában működtem közre azóta valamilyen szinten: levéltári adatokat gyűjtöttem a történetéhez, művészettörténeti tanulmányt írtam róla vagy pedig falat kutattam/kutattunk. Ezek a kutatások lettek a kiindulópontjai tudományos közleményeim egy részének is.
– 1997-től oktatja művészettörténetre a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar anyanyelvű hallgatóit. Hogyan alakultak azóta a művészettörténet-tanítás lehetőségei?
– Az egyetemen 1995–1996 táján indult be a magyar nyelvű művészettörténet-oktatás. Kiderült, hogy ha én nem vállalom, akkor nem lesz kinek tanítania a magyar hallgatókat, így, bármennyire is menekültem a tanítástól, kénytelen voltam mégis belevágni. A szomorú az volt, hogy a barlangok művészetétől Marc Chagallig majdnem mindent nekem kellett tanítanom. 2000 táján végzett Kovács Zsolt tanítványom, ő vezette attól kezdve a szemináriumokat, illetve ő volt az első, akire rábízhattam a 19–20. századi művészet nagyon nehezemre eső oktatását is. Saját kutatási témáimról tulajdonképpen csak a mesteri kurzusok elindítása után beszélhettem. Nehéz volt egyetemes művészettörténetet oktatni, emlékekről beszélni úgy, hogy jóformán semmit nem láttam belőlük. A nyolcvanas évek végéig Leningrádban, azaz Szentpéterváron, Moszkvában és Kijevben, továbbá Magyarországon és Csehszlovákia szlovákiai részén jártam. Csak a kilencvenes évektől kezdődően jutottam el Olaszországba, Németországba, Ausztriába meg Angliába, és kezdtem megnyugodni, hogy olyan nagy butaságokat azért nem tanítottam.
A legelső évfolyamnak még bélyegméretű képecskéket, reprodukciókat mutogattam, mert más nem volt. A tanszék abban az időben egy olyan ormányos, epidiaszkóppal kombinált vetítővel rendelkezett, amelyben a régi, 9x9-es, vagy 9x12-es méretű, törékeny, olvadékony emulziójú üveg diapozitíveket lehetett vetíteni. Az első, vagy a második tanítási évet követő vakációban ellopták ennek a hatalmas gépnek minden optikai alkatrészét, így aztán nem volt mivel vetíteni sem. Lehet, hogy a tanítástól való ódzkodásom is főleg annak tudható be, hogy nagyon nehéz úgy tanítani a művészettörténetet, hogy a hallgatók, ha akarják, elképzelhették az épületet, festményt vagy szobrot, annak alapján, amit én mondtam nekik. 1999–2000-ben létrehoztuk az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítványt néhai Tonk Sándor professzorral, valamint Sipos Gábor tanár úrral, hogy könyvtárat, és a digitális illusztrálás lehetőségét biztosíthassuk magyar anyanyelvű hallgatóink számára. Minthogy számítógéppel nem lehetett cipekedni, az EGA könyvtára évekig a magyar nyelvű előadások, szemináriumok és vizsgák színhelye is volt.
Az EGA létrehozása kapcsolatos azzal a törekvésünkkel is, hogy hallgatóink gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a terepmunkában. Velük indult a magyarországi Teleki László Alapítvány és a Kulturális Örökség Hivatalának a támogatásával az Erdély magyar vonatkozású épített örökségét dokumentáló programunk is az egykori székely székek területén.
– Mennyire fontos a helyszíni szemle egy művészettörténet-hallgatónak?
– Ezt a mesterséget nem lehet távolról művelni. És ez minden tudományra érvényes. Nem lehet úgy kutatni, hogy nem láttuk kutatásunk tárgyát. A biológus a metszetet mikroszkóp alatt vizsgálja, a növénytanosok herbáriumba gyűjthetik a növényeket, de nekünk úgy kell felmérnünk, körbefényképeznünk egy-egy emléket, templomot, várat, kastélyt, hogy bármikor, bármelyik részletét fel tudjuk idézni. A fényképezés hőskorában a kutatót rajzai, feljegyzései és vizuális memóriája segítették. Balogh Jolán például még olyan (box)gépet használt, amellyel 6x6-os negatívokra fényképezett, két rekeszidőt lehetett rajta beállítani, így épületbelsőkben nem is remélhette, hogy rendes fotót készíthet. Az előhívás és másolás, a nagyításról nem is beszélve, viszonylag drága volt, s megtörténhetett, hogy az ember párszáz kilométeres utazás után rájött, hogy a filmje beleszakadt a gépbe, útja pedig menthetetlenül értelmetlen volt. Mindemellett az én ifjúkoromban nyolc lejért árultak egy 12 kockás szélesfilmet, a Leica-filmet pedig 14 lejért. Ez akkoriban nagyon nagy összeg volt, és hozzá kellett még számolni az előhívás és a szükségszerű nagyítás költségeit is.
Negyedik elemista koromtól kezdtem fényképezni, a szüleim gyógyszerészek voltak, így a patikában, ahol felnőttem, sok mindent megtanultam, és többnyire onnan szereztem a vegyszereket is az előhíváshoz. Egész ifjúkorom úgy telt el, hogy próbáltam valahogyan filmre pénzt szerezni. 1999 után ajándékoztam oda a nagyítógépemet és a laborfelszerelésemet az EGA-nak, mert nekem már nem volt rá szükségem. Végül aztán múzeumi darab lett, mert a digitalizáció forradalmasította a képalkotási eljárást.
Vannak olyan fényképeim is a gyulafehérvári palota részleteiről, amelyeket még öt dines érzékenységű kelet-német filmre készítettem. Ezt mikrofilmekhez használták, s műtermen kívül ezekből különleges előhívással lehetett valami nagyon rossz, kemény fényképet készíteni. Az elődeink és az én korosztályom által készített fehér-fekete filmanyag számtalan, többé meg nem ismételhető képet tartalmaz. Minthogy ma már nem létező részleteket örökítenek meg, ezeket kellene sürgősen megmenteni, hogy később is használhatók legyenek.
– Min alapul művészettörténeti kutatási módszertana?
– Pályám kezdetén meghatározó volt, hogy Balogh Jolán 1541-ig nagyjából összefoglalta az erdélyi reneszánsz művészet történetét. Egy máig úttörő munkában gyűjtötte össze és tette közzé azokat az adatokat, amelyeket terepbejárásai, levéltári, könyvtári kutatásai során talált. Az ő kutatásaiból indultak ki az enyémek is, nagy hatással volt rám néhai tanárom, Jakó Zsigmond professzor, aki az alvinci kastély levéltári anyagára meg a kolozsvári sáfárpolgárok számadáskönyveire irányította a figyelmem még egyetemi hallgató koromban. Ugyanakkor az Akadémia kolozsvári intézetében munkatársa lehettem B. Nagy Margitnak, aki szintén reneszánsz és barokk témákat kutatott és Kelemen Lajos példáját is követve levéltári kutatásokkal próbálta pótolni azt, amit az emlékekről állapotuk, és a különböző utólagos alakítások miatt már nem lehetett megtudni. B. Nagy Margitnak nagyon sokat köszönhetek, és nagyon tiszteltem azért a pontosságért és fegyelemért, ahogyan körüljárta és leírta az általa vizsgált emlékeket. Történészek vagyunk: akár statisztikával, akár műemlékekkel, akár földből előkerült régészeti lelettel, akár levéltári anyaggal foglalkozunk. A forrásunkat mindig úgy próbáljuk értelmezni, hogy beillesztjük abba a környezetbe, ahonnan származik, ahol létrejött. És ez mindig társadalmi környezet, hiszen ember nélkül nem lehet épületet emelni, vagy műalkotást létrehozni. Nagyon sok esetben egy műalkotás értelmezése, meghatározása attól függ, hogy mennyire tudjuk megközelíteni azt a társadalmi valóságot, amely létrehozhatta.
– Milyen érvényesülési lehetőségei vannak ma a fiatal művészettörténészeknek?
– Azt szeretném, hogy az ifjú művészettörténészek, akik nálunk végeznek, mindannyian állást kapjanak a szakmában, és ne kelljen nekik mással foglalkozni. Meg vagyok győződve róla, hogy szükség van rájuk, de azt is tudom, hogy az elmúlt évtizedek során ilyenfajta kutatásokra, vizsgálódásokra nagyon keveset áldozott a társadalom. Siránkozunk, hogy nem ismerjük a saját múltunkat, de amikor meg kellene ismernünk, kiderül, nincs pénz arra, hogy megbízzunk egy fiatal embert azzal, hogy a legfontosabb műemlékekkel, vagy éppen lakóhelyünk történetével foglalkozzék. Sokszor, noha csak rajtunk múlik, még több pénzt olyanra költünk, aki valamilyen mutatós, délibábos, a valósággal köszönő viszonyban sem álló „mélymagyar” dajkamesével traktál bennünket.
Ezek a dolgok elhivatott embert kívánnak, a hivatástudat viszont hamar kialszik, ha az embernek családja van, és passzióját úgy kell kiélnie, hogy nincs állása hozzá. Tele vannak a kulturális intézményeink olyanokkal, akiknek semmi közük nincs a diszciplínához, amit állítólag kutatnak, védenek, őriznek, hivatástudatuk ennek megfelelően a nullával egyenlő, és akik elfoglalják a helyét azoknak a fiataloknak, akik tudnának tenni valamit, mert erre készültek fel. Normálisan működő polgári társadalommá kellene válnunk, hogy megbecsüljük saját, meglévő értékeinket. Az erdélyi művészettörténet kutatásában az előttem járók munkája s az én munkám is csupán a legfontosabb mozzanatokat emelte ki, rengeteg részletkutatásra lenne még szükség, amelyeket a következő nemzedékeknek kellene majd elvégezni. Reméljük, hogy lesz is majd mit kutassanak, mert az a baj, hogy időközben elképesztő ütemben fogy a műemlékállományunk, jó- és rosszakaratú emberek révén egyaránt, s a műemlék nem várja meg, hogy kilábaljunk éppen soros válságunkból.
– Tehetség, képesség vonatkozásában mi mondható el napjaink diákjairól?
– A képességekkel nincs gond, soha nem is volt: ezek szerintem adottak és állandóak egy társadalomban. Jó képességű, tehetséges embernek bizonyos százalékban mindig kell születnie. A mi szakunkra jelentkezők között – elsősorban hiányos műveltségük miatt – vannak olyanok is, akik más területen valószínűleg jobban magukra találtak volna. Karunk első tanácsülésén, amelyen évekkel ezelőtt részt vettem, akkori dékánunk kijelentette, hogy oktatókként felejtsük el, hogy az egyetemen mi kutatókat nevelünk. Lehet azért, mert nem egyetemi oktatóként futottam be a pályám nagy részét, de ezt én nem tudom elfogadni. Továbbra is úgy vélem, hogy az egyetemnek elsősorban ez lenne a célja. Hogy az a kutató azután elmegy tanítani, vagy bármi mással foglalkozni, az más kérdés. De az egyetem által kiállított oklevele kötelezi, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket a hivatása felvet, tudományosan megalapozott, világos és hiteles válaszokat adjon, s hogy rendelkezzék azokkal az eszközökkel, amelyek őt szakemberré, tudományos kutatásra alkalmassá teszik.
Szabadság (Kolozsvár)

Játszmák határokon belül, határokon kívül
Kevés olyan nép él Európában, amelyiknek saját parlamentjén kívül még öt ország parlamentjében van képviselete. Mi magyarok Budapesten kívül Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában vagyunk jelen. Az elmúlt 20 év során volt a magyaroknak parlamenti képviselője Kijevben is.
A két világháborút követő békék után, a 40 éven keresztül szigorú határokkal elválasztott, határok közé bezárt térségekben, autarchiákban, lájtos és kevésbé lájtos diktatúrákban éltek a kisebb, nagyobb magyar közösségek. A '80-as évek második felétől egyre keményedő feltételek között élők nem csak az adott politikai berendezkedés elnyomorító hatásaival küzdöttek akár Csehszlovákiában, akár a volt Jugoszláviában, Romániában, ill. a Szovjetunióban, hanem a kisebbségi léttel is. Magyarországra, a gulyáskommunizmus világára vágyó tekintettel pillantottak a szomszédos országokban élő magyarok és nem magyarok.
1990 után új helyzet állt elő. Legelőször az RMDSZ szerveződött meg hihetetlen gyorsasággal Romániában, de hamarost létrejött Csehszlovákiában a MPP, majd az Együttélés, a Vajdaságban a VMDK, majd a VMDSZ, Ukrajnában a KMKSZ, majd az UMDSZ. Megköttettek az un. Alapszerződések sorra a szomszédos országokkal. Nem ment simán semmi, de a délszláv háború sújtotta térségeken kívül békés körülmények között kialakultak minden országban a választott, legitim politikai képviseletei a magyaroknak. Elindult egy folyamat, melynek során egyre több, – természetesen nem elégséges – eredményt értek el az intézmények, az ingatlanok visszaszerzése, az identitás, az oktatás/ kultúra megőrzésének területein. A határon túli magyarok többségében az adott ország állapotának függvényében, egyre inkább tudatosult, hogy nekik két fővárosuk van. Az adott országé, és a magyar főváros, Budapest. A magyar közösségek tagjainak többségében tudatosult az is, hogy egzisztenciális létük attól az országtól függ első sorban, melyben a többség bizonyára mindenkor 2/3-t alkotott. A kérdés tehát mára úgy merül fel egy kisebbségi létben élő magyar esetében: élhető az adott ország, v. kevésbé élhető, mint máshol a környéken. Egy kis létszámú klientúra persze függött és függ Budapesttől minden térségben. Nemcsak politikai szerepét tekintve, de gazdasági/szociális tekintetben is. Térségektől függően ebben nagy eltérés van. Kárpátalján ez a politikai klientúra esetében 100%-os, míg más térségekben inkább a legitim parlamenti képviselettel rendelkező párt alternatívájaként, Budapestről támogatott, vagy gründolt párt klientúra számára létkérdés.
Ugyanakkor a realitás érzék, mely tudomásul veszi, hogy nem a budapesti kakaskukorékolásra kél fel a nap a szomszédos országokban, nem jellemezi a magyarországi politikát. Különösen a jobboldali kormányok vélték és vélik úgy, hogy Budapesten kell megmondani, mi a jó a határon túli magyaroknak, hogy ők is a “centrális erőtér” sugarába tartozzanak.
Ennek eszköze részben a sérelmi politika folyamatos gerjesztése, amit először státustörvénnyel, majd 2010-ben kettős állampolgársággal kívánnak “kezelni” illetve a támogatáspolitika. Az egyre szűkülő források zavaros intézményi átalakításokkal, átláthatatlan döntési folyamatokkal párosulva, a központ meleg tenyeréből etetett klientúra által vezényelve, mára a határon túli magyarság többsége számára érdektelen és enyhén szégyenletes hellyé teszik az “anyaországot” Már a legrosszabb helyzetben lévő kárpátaljai magyarság sem föltétlen akar felkerekedni, hogy áttelepüljön Magyarországra.
Az átlagember számára tehát érthetetlen, hogy miért folytat komoly küzdelmet a magyar kormány és diplomácia, hogy mára veszélybe kerüljön az elmúlt 20 év diktatúráktól megszabadult magyar kisebbségek teremtette legfontosabb vívmány – a politikai érdekérvényesítő szerep az adott országok parlamentjeiben. A statisztikai adatok fényében ugyanis világos, hogy a magyar közösségek nem olyan nagy létszámúak, hogy a Fidesz által gründolt, vagy “stratégiai partnernek” kinevezett pártok megjelenésével, a választásokon megoszló szavazatok elégségesek legyenek akár egy párt bejuttatásához is. Így, amit a 20. század nem végzett el a határon túlra került magyarság életében, azt a 21. század elején a Fidesz megosztó politikája befejezi. Hiszen, ha nem lesznek magyar képviselők az adott országok parlamentjeiben, az eddig kínnal-keservvel elért, ám mégis fontos eredmények sem lesznek védhetők. Ugyan is, ha nincs is törvénybe foglalt kulturális autonómia, de annak szinte minden eleme megtalálható mind Romániában, mind Szlovákiában. Szerbiában, a Vajdaságban a Nemzeti Tanács intézménye az egész térség számára példaérték modellt hozott létre, mely tulajdonképpen a kulturális autonómia intézménye.
A nacionalizmusok ugyan minden országban rendelkezésére állnak a politikának, de jelenleg alacsony hőfokon vannak tartva. Választások idején persze felizzíthatók, de jelenleg az a nagyobb veszély pl. a szlovákiai magyar kisebbségre, hogy “Minél jobban prezentálódik az MKP a Fidesz saját akarat nélküli fiókpártjaként, annál inkább közelít szlovákiai koalíciós potenciálja a nullához. És annál kevésbé lesz az itteni magyarok számára érdekes, hogy a parlamentben izolálódik-e, avagy a parlamenten kívül. Ugyanis egyik esetben sem lesz képes tenni értük semmit, ami hasznukra válhatna” (Morvai Péter).
Az etnikai alapú magyar pártok mindenek fölött való forszírozása Budapestről végzetes tévedés. Kontraproduktív!
Több, mint árulkodó Semjén Zsolt mondata: “A magyarság megmaradása függ attól, “milyen erős pozícióink vannak ezekben az országokban”. Ez a fajta gondolkodás, nem tudja elképzelni, hogy a Fideszen kívül, sőt a Fidesz ellenében, és után is van és lesz élet a szomszédos országok magyar társadalmai számára.
Ugyanakkor azzal, hogy Magyarország az elmúlt másfél évben feladta legnagyobb értékét: a társadalmi, gazdasági, politikai stabilitást, nemcsak a hazai társadalomnak, de a határon túli magyaroknak is árt. A kormány elszigetelte Magyarországot Európában. A magyar diplomácia mozgástere beszűkült. A kormányzati politika kockáztatja a kisebbségben élő magyarság politikai érdekképviseleteit a szomszédos országokban. S Magyarország mára már nem egy vágyott hely, ahol sokkal jobb lenne élni, mint az euróval fizető Szlovákiában, vagy az Európai Unióban és a NATO-ban felértékelődő Romániában. Horvátország uniós tagállammá válásával, tengerpartjával, Szlovénia jólétével nem vetélkedhet az egyre zsugorodó gazdasággal rendelkező Magyarország, mely hova tovább egy jól fejlett autokrácia, egypárti berendezkedéssel, leépülő jogállammal.
A 2011-es népszámlálási adatok drámai fogyást mutatnak Romániában és Szlovákiában. Az asszimilációt pedig gyorsítja, hogy a magyar identitástudatnak nem támasza Magyarország. A kettős állampolgárság törvénybe iktatásának módja és időpontja a választójog mellérendelésével – mindennél árulkodóbban bizonyítja, hogy ez elsősorban belpolitikai játszma része, és nem a magyar kisebbségekről szóló, mindent megoldó gyógyír. S hogy ez, – mint Ruprecht Polenz a német Bundestag külügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke mondja: “a külhoni magyaroknál lojalitási konfliktust okoz” – nem érdekli a Fidesz gőzhengerét.
Ugyanakkor, ahogy a felzárkózás és a szociális pillér mellett nem áll ki a magyar kormány Magyarországon, sőt, nap, mint nap táplálja az EU-ellenességet a társadalomban, úgy nem használja ki az európai integráció adta lehetőségeket a határon túli magyar közösségek érdekében sem . Nem számol azzal, hogy a 2012 – választások Romániában és Szlovákiában új helyzetet teremtehenet, s mi lesz a kisebbségben élő magyarokkal, ha ezekben az országokban is a “centrális erőteret” és a nemzeti burzsoázia megerősítését hirdeti meg a kétharmados többség?
Törzsök Erika
Népszava

A magyarországi közmédiumokban egyre több teret kap a külhoni magyarság
A határon túli magyarságnak szóló rétegmagazinok mellett a fő műsoridőben sugárzott hír- és háttérműsorok is foglalkoznak ügyeikkel – közölték a közmédiumok vezetői, akik a Kárpát-medencét és a diaszpórát érintően számoltak be a magyar nyelvű közszolgálati média helyzetéről az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának keddi ülésén.
Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatokért felelős különmegbízottja azt tartotta fontosnak, hogy a határon túli tudósítói hálózat ne csak a hírműsorokon, hanem a kulturális és közéleti magazinokon keresztül is bemutassa a külhoni magyarság mindennapi életét.
Arról is beszámolt, hogy a szórványmagyarság számára saját környezetében nehézséget jelent a nyugati média vehemens támadása az anyaország ellen. Sokan személyesen reagálnak erre a lapokban – mondta -, de ehhez a magyar diplomáciától is segítséget várnak.
Havasi János a tudósítói hálózatról szólva „önkritikusan” megállapította, hogy kialakításában, kezelésében, felügyeletében és finanszírozásában átmeneti nehézségeket okozott az átalakítás.
Beszámolt arról is, hogy Erdélyben két olyan tudósítói pont kialakítása is várható, ahonnan élő adásban is bejelentkezhet a tudósító: Kolozsváron és Székelyudvarhelyen. Havasi János hangsúlyosan beszélt Horvátországról, ahol szerinte a 16 ezer fős magyarság végveszélyben van, a közösség szétporladása ellen pedig a magyar média is tehet.
Belénessy Csaba, az MTI Nonprofit Zrt. vezérigazgatója arról számolt be, hogy a hírügynökség az elmúlt év második felétől – egy új rovatvezetői poszt kialakításával – jelentősen, mintegy 60-65 százalékban növelte a határon túli magyarokról szóló hírek arányát.
A tudósítói hálózattal kapcsolatban azt mondta: az MTI tavaly májusra készítette el az erről szóló tervét az MTVA számára, reméli, hogy ennek végleges formája hamarosan megvalósul. Utalt arra, hogy ezzel a törekvéssel megerősödhet a Kárpát-medencei és közép-kelet-európai hálózat, például Kijevben és Zágrábban jöhet létre új poszt. Hozzátette: a MTI az egész közép-európai térséget le kívánja fedni, de Tel-Avivban és Kairóban is fontosnak tartja tudósítói pontok kialakítását.
Belénessy Csaba arról is beszámolt, hogy az m1 és a Magyar Rádió átlagosan a hírek 5 százalékában foglalkozik a határon túli magyarsággal, míg a Duna TV 40 százalékban, de a médiumok növelni kívánják ezt a részarányt. Mint mondta, a közmédiumok egységes hírportálja, a hirado.hu minden hetedik látogatója külföldről érkezik, és azt is elmondta, hogy a szomszédos országok közül Romániában és Szlovákiában kíváncsiak a leginkább az MTI híreire.
Daru Gábor, a Duna World intendánsa azt mutatta be, hogy a csatorna hogyan teljesíti legfontosabb küldetését: a szórványban élő magyar közösségek kulturális identitásának megőrzését.
Az intendáns közölte: a csatorna adása Európán kívül fogható még Észak-Afrikában, a Közel-keleten és Délnyugat-Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában. Hozzátette: az ott élők interaktív módon is bekapcsolódhatnak a műsorba, és négy idősávban is tájékozódhatnak a hírekből.
A Duna World idén kulturális és turisztikai spotok gyártását is tervezi – mondta -, valamint angol és magyar nyelvű kisfilmek készítését, amely naprakész információkat nyújt a Magyarország iránt érdeklődőknek.
Újhelyi Zoltán, a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese a többi közt arról számolt be: a határon túli tematika már a Petőfi Rádió műsoraiban is megjelenik.
Mint közölte, Kányádi Sándorral, az MTVA határon túli főszerkesztőség vezetőjével közös céljuk volt az, hogy naprakésszé tegyék a szórványmagyarságot is érintő beszámolókat. A vezérigazgató-helyettes bemutatta azokat a műsorokat, amelyek újabban ezzel a tematikával is foglalkoznak, ezek közé sorolta a 180 percet, a Krónikát, az Ütközőt vagy A Hely című magazint.
Beszámolt a Duna World Rádióról is, amely a szülőföld hangjaként a Kossuth Rádió, valamint az archívum kínálatára alapozva juttatja el az anyaország híreit, műsorait a világba.
A Külhoni Magyar Újságírók Egyesületének Konvenciója (KMÚEK) tevékenységéről a szervezet két társelnöke számolt be a bizottság előtt. Klemm József egy egységes magyar médiastratégia kidolgozását is szorgalmazta, amihez a bizottság segítségét is kérte, és azt mondta: újra kellene gondolni a médiatámogatási rendszert is. Úgy vélte: nemzetstratégiai ügyként kellene kezelni a határon túli magyar újságíróképzést, és egy olyan honlap kialakítását is szorgalmazta, ahol egységesen elérhető a külhoni magyar sajtó.
Ambrus Attila, a szervezet másik társelnöke azt emelte ki, hogy a határon túli magyar szerkesztőségek számos kulturális funkciót ellátnak, és támogatást kért az egyes lapok archívumainak digitalizálásához.
A beszámolókat követően Csóti György (Fidesz) azt szorgalmazta, hogy a Duna World csatornán – a harmadik és negyedik generációs magyarok szövegértését erősítendő – minél nagyobb számban jelenjenek meg a műsorok angol nyelvű feliratai, Szabó Vilmos (MSZP) pedig reményét fejezte ki, hogy a kormányzat figyelembe veszi az Európa Tanács médiatörvénnyel kapcsolatos ajánlásait. Szili Katalin független képviselő fontosnak tartotta, hogy létrejöjjön egy médiakatalógus a határon túli magyar médiumokról.
MTI
Erdély.ma

Őrségváltás” az MTI-nél
A határon túli magyarság egyre nagyobb arányban szerepel a magyar közmédiában, a nekik szóló rétegmagazinok mellett a fő műsoridőben sugárzott hír- és háttérműsorok is foglalkoznak ügyeikkel – közölték a közmédiumok vezetői, akik a Kárpát-medencét és a diaszpórát érintően számoltak be a magyar nyelvű közszolgálati média helyzetéről az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának keddi esti ülésén.
Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatokért felelős különmegbízottja azt tartotta fontosnak, hogy a határon túli tudósítói hálózat ne csak a hírműsorokon, hanem a kulturális és közéleti magazinokon keresztül is bemutassa a külhoni magyarság mindennapi életét.
A tudósítói hálózatról szólva „önkritikusan” megállapította, hogy kialakításában, kezelésében, felügyeletében és finanszírozásában átmeneti nehézségeket okozott az átalakítás. Beszámolt arról is, hogy Erdélyben két olyan tudósítói pont kialakítása is várható, ahonnan élő adásban is bejelentkezhet a tudósító: Kolozsváron és Székelyudvarhelyen. Belénessy Csaba, az MTI Nonprofit Zrt. vezérigazgatója arról számolt be, hogy a hírügynökség az elmúlt év második felétől – egy új rovatvezetői poszt kialakításával – jelentősen, mintegy 60-65 százalékban növelte a határon túli magyarokról szóló hírek arányát. A tudósítói hálózattal kapcsolatban Havasi azt mondta: az MTI tavaly májusra készítette el az erről szóló tervét az MTVA számára, reméli, hogy ennek végleges formája hamarosan megvalósul. Utalt arra, hogy ezzel megerősödhet a Kárpát-medencei és közép-kelet-európai hálózat, például Kijevben és Zágrábban jöhet létre új poszt.
Az MTI egyébként már februártól megerősítette a romániai tudósítói csapatát, ami Távirati Iroda romániai híranyagának látványos gyarapodásán is látszik. A rekord ideig – nyolc és fél évig – Bukarestben szolgálatot teljesítő Garzó Ferencet a Duna TV eddigi marosvásárhelyi tudósítója, Baranyi László váltotta fel a fővárosban. Munkáját Kolozsvárról Gazda Árpád főállású tudósító segíti, aki a MOL Rt. Közösségért Alapítványa éléről tért vissza az újságíráshoz. Az MTI romániai csapatát Borbély Tamás, a Szabadság újságírója egészíti ki, aki már Garzó Ferenc elődjének, Gózon Ferencnek is munkatársa volt Bukarestben. Tegnap Baranyi Lászlótól részleteket szerettünk volna megtudni a tevékenységükről, ám lapunk kérését elhárította, mondván: erről csak az MTI budapesti illetékesei nyilatkozhatnak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Mielőtt elhallgat a magyar szó
Különleges képzelőerőt nem igénylő, de felkavaró játékra hívta a vajdasági Pannónián – ahol a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának idei tanácskozása zajlott – a jelen levő anyaországi politikusokat (a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjait) és újságírókat Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője: „Gondolják el, mi történne, ha az anyaországon kívüli régiókból egyik napról a másikra eltűnne a magyar sajtó!”
A jeles kárpátaljai publicista nem hagyta válasz nélkül az előtoluló kérdést. Miközben én is eljátszottam a gondolattal: mi lenne akkor? A kisebbségi politikusok is elégedettebbek lennének egy picit. Lenne, aki azért, mert a médiatámogatást másra fordíthatná, s volna, ki fellélegezne, mert becsukódott a sajtó szeme, s főként szája.
Az olvasók, a nézők, a hallgatók egy része a magyarországi sajtóval vigasztalódna. Nem az enyedi szőlődombok, hanem Tolvai Renáta domborulatai foglalkoztatnák. Nem Csaba testvér helytállása, hanem Tamás atya feltámadása. Nem a MOGYE és az etnikumközi tolerancia, hanem a mogyoródi türelmi zóna. Kiszakadna az erdélyi valóságból, s ha az ő jövőjét nem is, de gyerekeiét mindenképpen Magyarországon képzelné el. Az egységes magyar médiatér megvalósulása amúgy is elősegíti a kivándorlási kedv növekedését: a közös kulturális – sok esetben szubkulturális – közeg megteremtése mellett a Magyarországon kívüli magyar régiókban fölöslegesnek láttatja a többségi nyelv elsajátítását. A kétnyelvűség visszaszorulóban van, a csak magyarul (esetleg angolul) beszélő fiatalok már egyetemi éveiket is, de főként szakmai karrierjüket Magyarországon tervezik.
Az olvasók, a nézők, a hallgatók másik része a többségi médián szocializálódna. Elsősorban a szórványban, ahol a munkahelyen, a szomszédok közt a Happy Hour, a Late Night Show, a Show Pacatos címmel futó román (sic!) műsorok a feltétlenül megtárgyalandó események. A többségi hírtelevíziók elhitetnék velük, hogy a kisebbségi követelés nem jogszerű, hanem zsarolás, s természetesnek tartanák, hogy a kor parancsa a gyors beolvadás.
Ha hirtelen eltűnne a kisebbségi magyar sajtó, lassan, de történelmi léptekkel mérve pillanatok alatt eltűnne a külhoni magyarság is – figyelmeztette a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjait Kőszeghy Elemér. Aki nyilván ismeri a szavak hatását, értékét, azt is tudja, hogy lehetőleg kerülni kell a közhelyeket, nehogy az olcsó hatásvadászat csapdájába essünk. Ám végül mégis kimondta, hogy a kisebbségi létben a templomon és az iskolán kívül van egy harmadik intézmény, amelyre vigyázni kellene: a sajtó. A kapocs.
Hogy oldja a Reményik-parafrázis negédességét, Kőszeghy Elemér a továbbiakban az anyaország és az apaország támogatásáról, illetve annak hiányáról beszélt. Apaország alatt ő Ukrajnát, én Romániát értettem. Míg az erdélyi magyar sajtó kap is valamelyes támogatást hazai forrásból, amelynek jelentős részét adók címén azonnal vissza is kell fizetnie az adományozó államnak, a kárpátaljai magyar sajtó fityinget sem kap a túl messze fekvő Kijevtől. Ami pedig az anyaországi támogatásokat illeti – anélkül, hogy kétségbe vonnám a kétharmados felhatalmazással rendelkező magyar kormánynak azt a jogát, hogy annak és annyi támogatást nyújtson, akinek és amennyit óhajt, akarom mondani nem szégyell –, egyetértek Kőszeghy Elemérrel. Az anyaországi pályázati lehetőségeknek különösen nagy a szerepük ott, ahol a reklámpiac bevételeiből nem remélhet túl nagy falatot egy-egy szerkesztőség, márpedig kisebbségben, szórványban ez a helyzet. Aránytalanságok jellemezték, jellemzik az anyaországi támogatásokat, s hogy ez erőteljesen torzítja a médiapiac helyzetét. Lojálisabb megközelítésre, kiszámíthatóságra, fenntartható tervezhetőségre kellene törekednie Budapestnek, ha egyszer elfogadja a nemzetmegtartás harmadik pilléreként a sajtót. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója létrejöttekor arra vállalkozott, hogy feltárja az anyaországon kívüli magyar sajtó helyzetét, megoldásokat ajánl. Mást nem tehet.
Végül szomorúan nyugtázza, amikor itt-ott elhallgat a magyar szó.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Pillanatok egy kolozsvári filmzeneszerző életéből
Ha a kolozsváriakat megkérdeznénk, hány kortárs filmzeneszerzőt ismernek, valószínűleg kevesen tudnának válaszolni. Pedig Fazakas Áron – a Györkös Mányi Albert Emlékházban megszervezett Zeneszó című rendezvénysorozat májusi vendége – Kolozsváron él és alkot. A Horváth Zoltán által moderált beszélgetésből megtudhattuk: hogyan lesz a Báthory-líceum volt tanulójából, aki gyerekként agysebésznek készült, sikeres filmzeneszerző és egyetemi oktató, Fazakas ugyanis a Sapientia EMTE kolozsvári karán oktat főállásban.
Horváth Zoltán először arról kérdezte interjúalanyát: a Báthory-líceum padjaiból hogyan került a kolozsvári zeneakadémiára? Fazakas elmondta: eredetileg agysebésznek készült, de az érettségi előtt pár hónappal felhagyott ezzel az elképzelésével, mivel látta, milyen a romániai kórházi világ… és a zeneakadémiát választotta. Számára nem volt teljesen idegen ez az irány, hiszen középiskolásként a Horea úti zeneiskolában tanult zongorázni. – A zenepedagógia szakon az első két évben arra összpontosítottam, hogy pótoljam be a hiányosságokat. Az akkor még ötéves alapképzés után a zeneszerzés szakon mesteriztem és zeneszerzésből doktoráltam Terényi Ede zeneakadémia professzor irányításával. Ede bácsi, akinek én voltam azt hiszem az utolsó doktorandusza, igazi klasszis: pontosan tudta, hogyan kell engem a jó irányba terelni. Remélem, hogy végül meg volt elégedve a munkámmal. A Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetemen 2012-ben fejeztem be zeneszerzés szakon posztdoktori tanulmányaimat – részletezte Fazakas.
Találóan jegyezte meg Horváth Zoltán, hogy Fazakas úttörő volt a romániai kortárs filmzene terén, aki „először bozótvágó késsel, majd szuperszonikus vágóeszközzel” haladt a zenészek által kevésbé ismert területen.
Első nemzetközi sikerét 2005-ben aratta, amikor egy dél-koreai négyperces reklámfilmhez kellett hat nap alatt zenét komponálnia. – Felhívott telefonon egy dél-koreai hölgy, aki azt mondta: az interneten meghallgatta korábbi, Sztalaktitek című művemet, és úgy gondolja: én vagyok a megfelelő ember. Azt sem hallgatta el, hogy a beküldési határidő hat nap múlva esedékes. Hat nap megfeszített munka után a hetedik nap elutaztam Kijevbe, ahol az ottani filharmonikusokkal és Cristian Sandu kolozsvári karmesterrel másfél óra alatt vettük fel a reklámfilm zenéjét. A komponálás során még arra is ügyelnem kellett, hogy amikor a filmben szereplő nagyzenekar lefele húzza a vonót, hosszabb hangot játszva, akkor a zenében is egy hosszabb hang következzen. A kijevi felvételkor nem várt akadállyal kellett szembenéznünk: az eredeti tempójelzést mutató digitális metronómhoz nem volt elem, ezért a zenekar egyik tagja végigutazta a várost, hogy szerezzen egy elemet, mivel ünnepnap volt, és az üzletek többsége be volt zárva – magyarázta.
Fazakas Áron elmondta: a kortárs filmművészetben megszűnik a zeneszerző autonóm művészi státusa; a nem folyamatosan hangzó zene pedig fontos dramaturgiai mondanivalóval rendelkezik. – A filmben nem csak a zene, hanem a csend is dramaturgiai eszköz. Ugyanakkor a film zeneszerzőjére, ahogy mondani szokás, „a kutya sem kíváncsi”, hiszen a zene csak egy kis fogaskerék a film gépezetében. A filmzene esetében nem beszélhetünk stiláris egységről, de nagyon fontos a pontosság, azaz a film és a zene közötti korrespondencia – hangsúlyozta Fazakas.
A beszélgetés során megtekinthettük az említett négyperces reklámfilmet, továbbá Horaţiu Damian kolozsvári román újságíró által 2010-ben készített A szerződés (Contractul) című rövidfilmet is, amelynek zenéjét szintén Fazakas Áron szerezte.
A hírnevet hozó Sztalaktitek című művet a Csíki Kamarazenekar tolmácsolásában és Ménesi Gergely budapesti karmester vezényletével hallgathattuk meg. Az alkotás a Duna televízióban is látható volt, a budapesti Bartók Rádió pedig élőben közvetítette.
Horváth Zoltán a Sapientiában folytatott oktatói tevékenységéről is kérdezte Fazakast, aki áldásos munkahelynek nevezte a fentebbi egyetemet, ahol filmzenét és filmhangot tanít. – Hallgatóimnak mindig azt mondom, hogy a legfontosabb az alkotói gondolat. Továbbá arra buzdítom őket, hogy tudjanak különbséget tenni értékes és értéktelen zene között, hiszen számomra csak ez a két kategória létezik. A jövő filmes szakembereinek tisztában kell lenniük a zenei fogalmakkal, hogy aztán filmjük zeneszerzőjének elmondhassák, hogy mit akarnak. Régi álmom az, hogy majd vénemberként ülök a karosszékben, és a tévében egy volt tanítványom filmjét mutatják. Erre én felkiáltok: az én tanítványom volt! – humorizált az előadó.
Fazakas kitért arra is, hogy most dolgozik egy hat kötetből álló szakkönyvsorozaton, amely nem csak a rendezőknek nyújt majd eligazítást, hanem a filmkedvelők számára is. E sorozat része egy háromnyelvű (román, magyar, angol) szakszótár is.
Felvételről meghallgattuk továbbá a Don’t catch the Mouse című fúvósötöst is, majd a hallgatók is feltehették kérdésüket a filmzeneszerzőnek.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Németh Zsolt: vonzó jövőkép kell a külhoni magyarságnak
Mivel a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika elválaszt- hatatlan egymástól, a határon túli magyarok elemi érdeke, hogy Magyarország szomszédságpolitikája sikeres legyen – jelentette ki Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken Felsőszinevéren, a XXI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen tartott vitaindító előadásában.
A Választások, eredmények, lehetőségek a Kárpát-medencében című, külhoni magyar politikusok részvételével rendezett tanácskozáson Németh Zsolt elemezte a magyar kormány nemzet- és szomszédságpolitika terén eddig elért eredményeit, s vázolta a jövő feladatait. Mint hangsúlyozta: a szomszédságpolitika legfontosabb kérdése a nemzetpolitika, és mivel elsősorban a határon túli magyarok érdeke, hogy nekik kedvezően működjenek az anyaország szomszédsági kapcsolatai, ezért a szomszédságpolitika egyben nemzetpolitika is.
A politikus az eltelt három év legkiemelkedőbb eredményeinek a működő egyeztetési mechanizmus létrehozását, a könnyített honosítást és a választójog ezzel kapcsolatos gyakorlásának biztosítását, a külhoni magyar felsőoktatási intézmények fejlesztését és az anyaországi társadalomban a nemzetpolitika – mint fogalmazott – emancipálása terén elért lényeges áttörést nevezte. Hozzátette: a környező országokban, Ukrajna kivételével, mindenütt kormányváltások voltak, ám a magyar külpolitika összességében sikerrel vette az akadályokat, talán Románia kivételével. Szerbiával sikerült áttörésszerű eredményt elérni a megbékélési gesztus révén, amelynek elsősorban a vajdasági magyarság lehet a haszonélvezője – emelte ki. Ukrajna kapcsán kifejtette, hogy Kijevvel sikerült kedvező légkört kialakítani. Úgy vélte, a magyar kormány határozott fellépése hozzájárult ahhoz, hogy tolerancia, félelemmentes légkör jellemzi a magyar kettős állampolgárság kérdéséhez való viszonyt Kárpátalján. Kiemelkedő fontosságúnak mondta a beregszászi magyar főiskolával nemrég aláírt együttműködési megállapodást is.
Szlovákia esetében az államtitkár a kedvező légkör, a „stratégiai türelem" kialakítását hangsúlyozta, megjegyezve, hogy ennek kisebbségpolitikai eredményekben is testet kell öltenie. Romániáról szólva kifejtette: az előző kormány idejét jellemző „mézeshetek" a kormányváltással befejeződtek, de „sikerült elkerülni jóvátehetetlen károk bekövetkeztét, s van remény a konszolidációra". Előadását összegezve Németh Zsolt kiemelte: az igazi kérdés a magyar közösségek megmaradása szempontjából az, hogy „mindezek az eredmények összeállnak-e vonzó jövőképpé a határon túli magyarok számára". Úgy vélte, ennek érdekében javítani kell a nemzetpolitikát érintő kommunikációt, hangsúlyosabban kell kezelni a nyelvtörvényekkel, nyelvhasználati jogokkal kapcsolatos kérdéseket. Ki kell terjeszteni a határon túlra a családpolitikát, együttműködést kell kialakítani a mezőgazdaság terén, s újból divatba kell hozni a magyar kultúrát, magyart a modernizáció nyelvévé kell tenni – zárta előadását Németh Zsolt.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMN) elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy pártjának a legutóbbi romániai választásokon elért eredményei feljogosítják az EMN-t a folytatásra. A jövő szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte az erőegyensúly kialakítását a két legnagyobb romániai magyar politikai erő között, mert – mint fogalmazott – a többségi hatalommal szemben csak ekkor lehet hatékony az érdekérvényesítés. Ezt az erőparitást 2016-ig sikerül majd elérni – tette hozzá Toró.
A magyar autonómiáért folytatott küzdelem kapcsán elmondta: nem szabad, hogy lankadjon a jelenleg meglévő tenni akarást, ki kell aknázni a közösség erejében, az önszerveződésben rejlő lehetőségeket. A külhoni magyarok európai érdekvédelmét tekintve a magyar diplomáciának kell a „lándzsahegy" szerepét játszania – fogalmazott az erdélyi magyar politikus.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében kiemelte: a szerb-magyar megbékélést öt év kemény munkájával sikerült elérni, amelyben a magyar kormánynak is fontos szerepe volt. A határon túli magyarok politikai érdekérvényesítése kapcsán rámutatott: ez csak akkor lehetséges, ha a magyar szervezetek ott vannak a politikai porondon, s ki vannak építve a kommunikációs csatornáik a többségi politika irányában.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a kárpátaljai magyarság helyzetét elemezve azt emelte ki, hogy a magyarok az ukrán választójogi rendszer korrumpálódása következtében kiszorultak a közhatalomból. Ennek ellenére a közösségnek sikerült komoly eredményeket elérnie, elsősorban a kettős állampolgárság felvétele, a szabad utazás, a vízumszerzés terén. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elhárítani azt a szervezett támadást, amely nemrég indult a beregszászi magyar főiskola ellen, s amelynek célja a felsőoktatási intézmény megsemmisítése volt.
MTI
Erdély.ma

Egyre többen igénylik a magyar állampolgárságot
Az év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Répás Zsuzsanna a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít.
Több mint ezer Kárpát-medencei magyar diák és tanár vehetett részt különféle nyári táborokban idén is a Rákóczi Szövetség szervezésében. Az egyik ilyen rendezvény volt a szentendrei pap-szigeti tábor. Az előadók sorában ott volt Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője. A nemzetpolitika aktualitásairól nyilatkoztak a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának.
Az idei év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényelték a magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy elementáris az igény a külhoni magyarokban, hogy közjogilag is megélhessék a magyar nemzethez tartozást, mondta Répás, aki a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít.
Sok az álhír
Az utóbbi időben sok olyan álhír jelent meg, amelyet kénytelenek voltak közleményben is cáfolni, közölte a helyettes államtitkár. Hozzátette: a választások közeledtével még több lejárató hírre lehet számítani. Azt lehetett olvasni, hogy tízből két kérelmező román, és szinte bárki kérelmezheti a magyar állampolgárságot, csak az eskü szövegét kell hozzá megtanulnia. Répás hangsúlyozta, nagyon szigorúak a kritériumok ahhoz, hogy hogyan lehet valaki magyar állampolgár: magyar állampolgár felmenőkkel kell rendelkeznie, és a magyartudását is bizonyítania kell a konzuli ügyintéző előtt.
A szentendrei rendezvényen Kövér László házelnök azt mondta, a kormánynak arra kell törekednie, hogy a környező országok vezetőit rábírja az együttműködésre. Répás ezzel kapcsolatban úgy véli: kulcskérdés, hogy a többségi nemzet mikor fogadja el, hogy az autonómiatörekvések nem ellene irányulnak, az autonómia ugyanis nemcsak a kisebbség számára jelent megoldást, hanem a többség számára is. Sokat kell még azért dolgozni, türelemmel, az érvek erejével harcolni, hogy ezt a román fél is belássa – fogalmazott a helyettes államtitkár.
Nem akarják javítani a magyarok helyzetét
Szász kiemelte: az intézet küldetése, hogy olyan gondolatokat, üzeneteket fogalmazzon meg, amelyek a nemzetegyesítés, az integráció, a közös gondolkodás, tervezés irányába visznek. Úgy véli, Bukarest, Pozsony, Kijev, Belgrád nem érdekelt az ott élő magyar nemzeti közösségek jövőjének pozitív akításában, sőt inkább ellenérdekeltek. Őszinte, építő gondolkodás, a gyarapodást szolgáló, a nemzetet felemelő tervezés csak Budapestről képzelhető el.
Ezt egységesen kell megteremteni, összefüggő Kárpát-medencei hálózatot építve – mondta. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője hangsúlyozta: a határon túl élő magyar közösség, ahogy a nyugati diaszpóra magyarjai is, többletlehetőség az egész nemzet számára. Minden gazdasági erőforrásnál van egy nagyobb érték, a magyar ember, emelte ki.
MNO

Töretlen az érdeklődés (Kettős állampolgárság)
Az év első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év hasonló időszakában. Répás Zsuzsanna a választási regisztrációnál is hasonló érdeklődésre számít. A Rákóczi Szövetség szervezésében zajlott szentendrei Pap-szigeti táborban Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője nemzetpolitikai kérdésekről is beszélt, utólag pedig a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának nyilatkoztak. A kettős állampolgárság iránti igényt kommentálva Répás Zsuzsanna azt mondta: elementáris az igény a külhoni magyarokban, hogy közjogilag is megélhessék a magyar nemzethez tartozást, és vélhetően ugyanilyen érdeklődés várható a választási regisztrációnál is. Az utóbbi időben sok álhír jelent meg, amelyet kénytelenek voltak közleményben is cáfolni – fűzte hozzá a helyettes államtitkár, aki szerint a választások közeledtével még több lejárató hírre lehet számítani. Azt lehetett olvasni, hogy tízből két kérelmező román, és szinte bárki kérelmezheti a magyar állampolgárságot, csak az eskü szövegét kell hozzá megtanulnia. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: nagyon szigorúak a kritériumok ahhoz, hogy miként lehet valaki magyar állampolgár. Magyar állampolgár felmenőkkel kell rendelkeznie, és magyartudását is bizonyítania kell a konzuli ügyintéző előtt. A szentendrei rendezvényen Kövér László azt mondta, a magyar kormánynak arra kell törekednie, hogy a környező országok vezetőit rábírja az együttműködésre. Répás Zsuzsanna ezzel kapcsolatban úgy véli: kulcskérdés, hogy a többségi nemzet mikor fogadja el, hogy az autonómiatörekvések nem ellene irányulnak. Az autonómia ugyanis nemcsak a kisebbség számára jelent megoldást, hanem a többség számára is. Sokat kell még azért dolgozni, türelemmel, az érvek erejével harcolni, hogy ezt a román fél is belássa – tette hozzá a helyettes államtitkár. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője úgy véli: Bukarest, Pozsony, Kijev, Belgrád nem érdekelt az ott élő magyar nemzeti közösségek jövőjének pozitív alakításában, sőt, inkább ellenérdekeltek. Őszinte, építő gondolkodás, a gyarapodást szolgáló, a nemzetet felemelő tervezés csak Budapestről képzelhető el. Ezt egységesen kell megteremteni, összefüggő Kárpát-medencei hálózatot építve – mondta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért sikertelen a kommunizmus elítélése?
Tőkés László 2009-ben megkapta a Románia Csillaga érdemrendet. Most, amikor Traian Bãsescu és Victor Ponta egymásra licitálva szorgalmazza annak visszavonását, alig-alig hallható józan ellenérv a román sajtóban.
Tőkés László 2009-ben megkapta a legmagasabb román állami kitüntetést, a Románia Csillaga érdemrendet. Az 1989-es forradalom 20. évfordulóján adományozott érdemrend egyfajta elismerése kívánt lenni mindannak, amit Tőkés László tett a kommunizmus bukásáért. Most, amikor Traian Bãsescu, a díj adományozója és Victor Ponta egymásra licitálva szorgalmazza annak visszavonását, és az így gerjesztett nacionalista ötletelés felszínre hozza a román közgondolkodás teljes magyarellenes szimptomatológiáját, alig-alig hallható józan ellenérv a román sajtóban. És még kevesebb azok száma, akik arra figyelmeztetnek, hogy e döntés tulajdonképpen annak árulkodó jele, hogy a kommunizmus elítélése mindössze egy pillanat konjunkturális kiaknázásának retorikai játéka volt akkor, 2009-ben.
Mindez azonban nem csupán Romániára jellemző: Kelet-Közép-Európára, sőt az egész Európára érvényes diagnózisként állapítható meg, hogy a kommunizmus elítélése nem tudott átfogóan és radikálisan következetes lenni, következésképpen a konzekvenciák hiánya gyakran morális érzéket sértő valóságként van jelen a mindennapokban.
A nácizmus és az abszolút bűn
Fel kell tennünk tehát a kérdést: miért nem lehetett sikeres a kommunizmus elítélése?
A válasz keresésében jó kontrasztanyagként használhatjuk azt, amit a nácizmus elítélésről tudunk. A nácizmus elítélése ugyanis gyorsan és éles cenzúra megvonásával megtörtént, és ebben – a legtöbb értelmezés szerint – két meghatározó tényező volt. Egyrészt az, hogy a világháború után a győztes hatalmak – mind a nyugati demokráciák, mind a Szovjetunió – a végleges lezárásban együttműködtek, és ennek a pillanatnyi (de világtörténeti kihatású) kiegyezésnek a nürnbergi per egyszerre volt történeti és jogi formája. Másrészt a véglegesség fenntartásában igen nagy jelentőségű volt az is, hogy a nácizmus bűneit, a holokausztot a háború utáni kialakult emlékezési kultúrának és gyakorlatnak sikerült világtörténeti főbűnné, abszolút bűnné emelnie. A nácizmus elítélésében a véglegesség és a megfellebbezhetetlenség morális és intellektuális biztosítékává a holokauszt egyediségének a tana lett.
A kérdés ezek után az, hogy amiképp sikerült 1945 után a nácizmus elítélése, miért nem következhetett be az ilyen egyértelműséggel 1989 után a kommunizmus elmarasztalásában. Miért nem kerülhetett hasonló történeti, jogi és morális dimenzióba a kommunizmus megítélése? Holott köztudott, a kommunizmus áldozatainak száma meghaladja a nácizmuséit. Az alábbiakban néhány szerző (Tony Judt, Stéphane Courtois és mások) nyomán három fő okot gondolok felsorolhatónak a sikertelenség diagnózisához.
Az első ok talán az, hogy a kommunizmus áldozatai sokkal kevésbé “láthatóak”. Tony Judt kiszámította: a kommunizmus körülbelül 100 millió ember elpusztításáért felelős, ez pedig Franciaország, Anglia valamint az Egyesült Államok keleti partján lévő megapolisz lakosságának felel meg. Ez az óriási emberáldozat azonban időben és térben szétszórt, és részben feloldódott a világ kulturális ismeretlenségében. Ki tudja összekapcsolni az olyan távoli helyszíneket, mint Recsk, Kolima (Gulág) vagy Phnompen? Mindezek megismeréséhez, számbavételéhez idő kellett, és – bizony – némi felismerést is igényelt, hogy a különböző kulturális hátterek mögött ugyanazokat a rendszereket lássuk. Tulajdonképpen mind a mai napig vitatott az a tény, hogy mindezeken a “helyszíneken” – például Kambodzsában vagy Etiópiában – tényleg “kommunizmus” volt-e. A kommunizmus bűneit minimalizáló logikáknak egyik érve épp az, hogy ezek a “távoli” diktatúrák tulajdonképpen nem is kommunista diktatúrák voltak, hanem valami mások. Ezekkel az érvekkel szemben Stéphane Courtois azt hozza fel (Annie Kriegel nyomán), hogy a kommunista világrendszer három koncentrikus körben szerveződött: a) a Szovjetunió és a “népi demokráciák” államainak körében; b) a Komintern által egységbe szervezett kommunista pártok körében (több mint 80 párt volt világszerte); c) a kommunista mozgalom által szervezett szövetségi kapcsolatok körében (békemozgalmak, szakszervezeti világszövetségek stb.). Bár az uralmi rendszerek kulturális profilja, azaz a kommunizmus hozzáidomulása a helyi társadalmakhoz – “eltörzsiesedése” – sokféle volt, e három koncentrikus kör egységesítő teljesítménye indokolttá teszi a kommunizmus kifejezés használatát az egyébként nagyon eltérő rendszerekre is.
A második ok: a kommunizmus legyőzésére tulajdonképpen nem is került sor olyan értelemben, ahogy a nácizmus legyőzéséről beszélünk. A kommunizmus magától omlott össze, itt a rendszer társadalmi implóziója helyettesítette Berlin szövetségesek által egyeztetett megszállását. Persze, az implóziót is támogatta a Nyugat, s ez a tárgyalásos-kiegyezéses átmenetekhez való viszonyulásában látható. A vezető nyugati politikusok hatalmi-reálpolitikai megfontolásokból elfogadták demokratáknak azokat a kommunistákat, akik részt vettek az átmenet levezénylésében. 1991-ben Kievben Bush még úgy sóhajtott fel, hogy bár csak ne bomolna fel a Szovjetunió idő előtt. Az átmenetet (és helyenként a felbomlást) levezénylő kommunista politikusok megítélésében ennek folytán nagy különbségek alakultak ki. Más volt az egyes politikusok megítélése a Nyugat szemében, és más a honi társadalmakban. A Szovjetunióban kétségtelen különbség volt Gorbacsov és Jelcin között, Magyarországon pedig Pozsgai és Horn között, jóllehet, ezek a politikusok egyaránt, és a Nyugat által is értékelt módon részt vettek a kommunizmus lebontásában. Érdemeik és múltjuk kongruenciáját, illetve inkongruenciáját azonban másképp látják a Nyugat és országaik honi közvéleményében. Ez a különbség is kihatott a kommunizmus bűneinek a vizsgálatára.
Végül, egy harmadik ok, amelyre szintén Tony Judt hívta fel a figyelmet: a kommunista ideológia tulajdonképpen nem diszkreditálódott a maga teljességében.
Az igaz, hogy a leninizmus és a sztálinizmus primér változatait elutasíttattak, azonban a 90-es években Nyugat-Európa és Amerika számos egyetemén a neomarxista irányzatok ismét eléggé divatossá váltak; Althussert újra felfedezték, és több marxista inspirációjú – egyébként tiszteletre méltó művekkel rendelkező – történész (mint például Eric Hobsbawm) részt vállalt a kommunizmus bűneinek a relativizálásában. 2006-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadott egy kommunizmust elítélő határozatot (meglehetősen kompromisszumos megfogalmazásban), de ennek is akadtak történész bírálói, akik a források feltáratlanságára hivatkozva próbálták minimalizálni a kommunizmus áldozatainak számát.
Popfilozófiák, divatpólók
Hogy a neomarxista irányzatok sikeresek lehettek, abban kétségtelen szerepe volt a polgári társadalom időnkénti válságainak. Az 1968-as párizsi tavasz vagy a hetvenes-nyolcvanas évek ellenkulturális mozgalmai a kapitalizmus kritikájának olyan szellemi közegét teremtették meg, amelyben a marxizmus egyes irányzatai újabb esélyt kaptak. Ezek az irányzatok popfilozófiákká váltak, és a társadalomkritikai attitűd olyan divatpólójaként szolgáltak, amelyet felöltve a nyugati lázadó fiatalság identitásközösségként léphetett fel. A maoizmus divatja – például – a reflektálatlan, érzületi lázadás ideológiai egyenruhája volt, benne nem kellett különösképpen gondolkodni azon, hogy közelebbről mit is jelent eredeti értelme szerint, de harsányan lehetett bírálni a fogyasztói társadalom minden hibáját. A lázadásnak ez az iskolája mára egy egész nyugati politikai establishmentet tett elnézőbbé a kommunizmussal szemben (gondoljunk például Barroso pályájára). A fiatal nyugati maoista, trockista értelmiség szerepfelfogásáról, életérzéséről és tudásáról egyébként érdemes elolvasni Robert Merle Üvegfal mögött című regényét.
Ha most mindezt a marxizmus ideológiatörténeti perspektívájában vizsgáljuk, akkor Slavoj Žižek szlovén filozófus eszmetörténeti periodizációjához kell fordulnunk. Žižek szerint a marxizmus történetében két nagy politikai innováció volt, amely egyben világos hatalmi érdeket is szolgált: 1) a lenini újítás, mellyel a forradalom helyszíne a legfejlettebb országokból átkerült a “leggyöngébb láncszemre”, azaz Oroszországba (ez annak igazolása volt, hogy miért a Szovjetunió bolsevikjei a “proletár világforradalom” igazi zászlóvivői); 2) a maoi újítás, amely a proletariátus helyébe a parasztságot, a “lényeg nélküli osztályt” ültette, és amelyet a kínai proletáriátus gyöngesége, jelentéktelensége tett szükségessé; Mao a nyugati marxizmus tanaiból kilépve a hunani parasztlázadás mintájára alapozta a kínai kommunista forradalom stratégiáját. Nos, ezekhez mérve számíthatnánk harmadik innovációként a nyugati neomarxista újítást. Itt már nem egyetlen központi ideológiai tézis alkotja az újítás magvát, hanem a minden válságban újragondolt kritika a kapitalizmus ellen. A neomarxista irányzatok kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági alapoknak, és lemondtak a totális forradalomról. De nem mondtak le egy, a kapitalizmussal szembeni “ellentársadalom” létrehozásáról, és minthogy ennek feltételei mindig másak, a neomarxista irányzatok is változó geometriájú kritikai ideológiaként lépnek fel időnként.
Összegezve az előbbieket, három okát sorolhatjuk fel tehát annak, hogy miért nem lehetett sikeres a kommunizmus elítélése Európában; ezek: a) a kommunizmus áldozatainak nem ismerése, illetve a kommunista népirtások bűneinek bagatellizálása; b) a kommunizmus összeomlásának kompromisszumos támogatása a nyugatiak részéről a “teljes legyőzés” helyett; c) a marxizmus ideológiai továbbélése, elfogadott társadalomkritikai attitűdé válása a kapitalista társadalomban.
Mindezek mellett Románia esetében további sajátos körülmények is szerepet játszottak a kommunizmus elítélésének történelmi sikertelenségében. Kettőt tartok kiemelendőnek.
Az egyik közismert: a romániai átmenet sajátos “forradalmisága”. Általában a forradalmak sikere két kulcsmozzanatban ragadható meg. Egyrészt sikeresen végbe kell mennie a régi rend és képviselői félreállításának. Másrészt szükséges egy “alternatív projekt” is az új rendhez, valamint egy új elit. Nos 1989 decembere tényleg sikeresen félreállította a régi rendet, és annak első vonalbeli képviselőit: Ceausescu hatalmának közvetlen kiszolgálóit. Az új elit azonban, mint közismert, a régi elit második vonala volt, azaz amennyiben nem került volna sor a Román Kommunista Párt felszámolására, tulajdonképpen egy párton belüli radikális elitváltásról lehetett volna csupán beszélni. Ehhez a váltáshoz az alternatív projekt pedig nem az új vezetők “saját projektje” volt (ahogy a forradalmak esetében történik), vagyis nem kellett hozzá históriai invenció. A projekt az európai demokrácia normáinak az átvételét tartalmazta, amelyhez a Nyugat írásos útmutatást is adott az európai integráció dokumentumai révén (az EBEÉ 1990-es Párizsi Chartája, az Európai Tanács határozatai stb.). A régi-új román politikai elit e dokumentumok “gyakorlatba ültetése” során kezdte igazából átértelmezni hivatását, feladatát, politikai identitását. Magától értetődik: mindezt egyfajta mimikri és a kétértelműségek kultiválása kísérte, amely meghatározóvá vált a kommunizmussal való szembenézés lanyhaságára, illetve elodázására nézve is.
A másik sajátos mozzanat egyértelműen kulturális jellegű, nem a kommunizmussal van kapcsolatban, hanem a román közélet ama habituális jellegével, amely régebbi, és amelyet mindmáig legteljesebben Caragiale ábrázolt. Voltaire mondása, hogy “a nevetségesség öl”. És ez érvényes az európai politikára is: a politikai karaktergyilkosságok egyik bejáratott eszköze a nevetségessé tétel. A mai román politikában azonban a nevetségesség pillanatai oly gyakoriak, hogy – paradox módon – a közönség olykor már nem is érzékeli. Caragialei pillanat volt, amikor Vadim Tudor arról panaszkodott, hogy a Ceausescu-korszakban a Szekuritáte üldözte őt, vagy az, amikor Dan Voiculescu furfangos antikommunista cselekedetekként magyarázta az átvilágító bizottság (CNSAS) előtti meghallgatásában a 80-as években vitt külkereskedelmi tevékenységét. A nevetségesség e banalizálódása azonban kihatott az antikommunizmus megítélésére is. A román közvéleményben az antikommunizmusra való hivatkozás ma már csupán gyanús és ellenőrizhetetlen szándékokat sejtet, valamilyen pozíció megváltoztatásának leplezett szándékát.
Kitartani sikertelen ügyek mellett
Mi lehet a végső következtetésünk ezek után?
Két, egymásnak némiképp ellentmondó konklúziót tudok csupán megfogalmazni. Az egyik az, hogy mára egyértelművé vált, a történelmi körülmények logikája sikertelenségre kárhoztatta a kommunizmus elítélésének politikai tervét. A másik gondolatunk viszont mégis az kell legyen, hogy még sem hiábavalóak e törekvések. Van értelme kitartani sikertelen ügyek mellett is, hiszen azok üzenetek a jövőnek. A kommunizmus elítélésére való törekvés azt üzeni, hogy az ember sohasem fokozható le azzá, amit el akarnak fogadtatni vele! Egyébként pedig a reménytelen ügyek vállalása maga is az emberi szabadság mértéke.
Bakk Miklós
Elhangzott szeptember 7-én Aradon, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által a falurombolás elleni tiltakozás 25. évfordulójára szervezett szimpóziumon.
Krónika (Kolozsvár)

Collegium Talentum a külhoni tehetségekért
A Collegium Talentum a határon túl felnövekvő magyar értelmiség bástyája. Egy olyan erő, amely öt országban köti össze a kibontakozó fiatal magyar tehetségeket és az egyes tudományterületek ismert kutatóit, professzorait.
Céluk a külhoni magyar értelmiség-utánpótlást segíteni, és erősíteni a határon túli tudományos, oktatói elitet a kutatói pályát lendületbe hozó távlatok megnyitásával.
A határon túli közel harmincezer magyar egyetemista közül évente a legjobb harmincat kiválasztva, támogatják azokat féléven keresztül átfogó szakmai és pénzügyi támogatással. A doktoranduszok közül belső pályáztatás útján a legjobbak versenyezve vesznek részt, majd a győztes tudósjelöltek egy nyugat-európai tanulmányútra mehetnek el. Támogatási rendszer különlegességét és szakmai erejét a tutorok biztosítják, akik a kollégista által kutatott szakterület tudományos fokozattal bíró elismert képviselői, többségükben egyetemi tanárok Magyarországról és a határon túlról. A 2010-ben indult kollégiumba a 2013. őszi tanévkezdésig kereken száz határon túli mesterképzős vagy doktorandusz nyert felvételt a most beiratkozó 30 új felvettel együtt. A kollégisták közül 53 PhD-hallgató vagy doktorjelölt. A támogatottak tudományterülete a mikrobiológiától az orvostudományig, az atomenergiától az informatikáig, a politikatudománytól a teológiáig számos diszciplínát felölel. Tanulmányaikat a Kárpát-medence 15 városának egyetemein végzik. 2013 első félévében az akkori 49 kollégista 74 tanulmányt, 92 szakcikket és absztraktot jegyzett, továbbá 84 előadást tartott hazai vagy magyarországi szakági konferenciákon. Kilenc kollégista nemzetközi konferencián szerepelt előadóként többek között Rómában, Lisszabonban, Heildelbergben, Kijevben és a törökországi Boluban.
2013. október 12-én a Magyarság Házában (Budapest I. Szentháromság tér 6.) a 2013/2014-es tanév ünnepélyes évnyitóját követően tartják a korábbi évfolyamok kollégistáinak poszter-bemutatóját, valamint az MTA DOMUS Hungarica programja támogatásával megvalósult Aranymetszés 2013 kutatás eredményeinek szakmai fórumát a külhoni magyar tudományos utánpótlás kárpát-medencei helyzetéről. A 2010 és 2013 között támogatott kollégisták közül a legjobbak kutatási eredményeit jelenítjük meg 46 poszteren. A kiállított posztereket szakmai zsűri értékeli két kategóriában. A háromtagú zsűri a tudományos kommunikáció szempontjai, valamint a téma iránti figyelemfelkeltés elérése alapján értékeli a munkákat. A zsűri elnöke Dr. Szendrő Péter egyetemi tanár, az OTDT elnöke, Gózon Ákos az Élet és Tudomány főszerkesztője és Kárpáti Andrea az ELTE TTK Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógia Központ vezetője. A díjak a humán- és a reáltudományok kategóriában kerülnek kiosztásra. Az 1. helyezettek 50.000 Ft, a 2. helyezettek 30.000 Ft, a 3. helyezettek 20.000 Ft értékű könyvvásárlási utalványban részesülnek. A Collegium Talentum Alumni Klubja mindkét kategóriában 25.000 Ft-os különdíjjal értékeli az általa legjobbnak ítélt posztereket.
Az Aranymetszés 2013 kutatás a Collegium Talentum célterületét jelentő négy szomszédos országban született magyar doktoranduszokat és fiatal kutatók tudományos életbe való integrálódásának irányát és szakmai jövőképüket vizsgálta. A szakmai fórum keretében a kutatás általánosítható, és régiónként specifikus eredményeit mutatják be a vizsgálatot lebonyolító határon túli doktorandusz szervezetek.
A Collegium Talentum működése
A tatabányai székhelyű Edutus Főiskola részeként működő tehetséggondozó program kiemelt feladata a Magyar nemzetpolitikai stratégia eleme című dokumentum alapján olyan speciális minőségi tudást nyújtani a határon túli egyetemisták és doktoranduszok részére, amellyel megállják a helyüket a nemzetközi tudományos életben (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Magyar Nemzetpolitika 3.2.4. pontja).
A Collegium Talentum ösztöndíjat, konferencia-részvételi támogatást, nyelvvizsga-támogatást és félévenként két alkalommal háromnapos továbbképzéseket biztosít (személyiségfejlesztő tréningek, műveltségi előadások, kulturális programok, közösségépítés) a felvett határon túli fiatal egyetemisták és kutatók részére. A kötelező képzési programok megszervezése a kollégium működtetésének egyik legfontosabb és legnehezebb feladata. A szakterületek sokfélesége miatt csak olyan szakmai előadásokat és tréningeket lehet programba állítani, amelyek nem valamely tudományághoz kötődnek, hanem a Collegium Talentum alapértékeinek megvalósítását szolgálják vagy általános módszertani készségfejlesztést biztosítanak. Így az előadások és vitafórumok többsége a magyarságtudattal, a nemzetfejlesztéssel, a közös történelmi és kulturális témákkal foglalkozik.
A képzések másik része készségfejlesztési tréning, amely a fiatal értelmiségiek számára olyan gyakorlati kérdéseket tárgyalt, mint a hatékony kommunikáció, a célra vezető tárgyalástechnika, az önismeret vagy a helyes stressz-kezelés.
A Collegium Talentum küldetése a határon túli magyarság helyben maradása érdekében a magyar anyanyelvű, európai szemléletű értelmiségi utánpótlás biztosítása. A tutor a helyi magyar értékek megőrzésének és átadásának szellemében, illetve az Európára nyitottság jegyében végzi támogató, fejlesztő munkáját. A Collegium Talentum tutor rendszere az ösztöndíjas rendes tanulmányait kiegészítő személyre szabott foglalkozásokra épül. Az ösztöndíjas kötelezettséget vállal, hogy tanulmányi átlageredményével és szakmai-tudományos előrehaladásával folyamatosan bizonyítja rátermettségét.
A Collegium Talentum 2013. évi támogatási rendszere Ösztöndíj tíz hónapon keresztül, amely összeg a kötelező képzési programokon készpénzben kerül kifizetésre és csak személyesen vehető át.
Konferencia-részvételi támogatás egyedi kérvény és elbírálás alapján. A kérvénynek a részletes költségvetést, tutori ajánlást és indoklást is kell tartalmaznia. Csak azokat a kollégistákat támogatjuk, akik előadással vagy poszterrel szerepelnek az adott konferencián. Nyelvvizsga költsége: csak sikeres vizsga esetén kerül kifizetésre. Cél, hogy a kollégiumi támogatás végére legalább egy nyelvből felsőfokú tudásra tegyenek szert a támogatottak. A tutorok a kollégista támogatásáért tiszteletdíjban részesülnek.
A Collegium Talentum működését és támogatásait a Bethlen Gábor Alap biztosítja.
Felvidék.ma

Diplomáciai kihívás
Bár a román külügy bürokratikus okokkal magyarázta, hogy az új bukaresti magyar nagykövet kinevezésével kapcsolatos beleegyezést hónapokig halogatta, nehéz nem arra gondolni, hogy Bukarest nem véletlenül „kotlott” az ügyön.
Románia vélhetően ezzel jelezte Budapestnek: sérelmezi, hogy Magyarország nyíltan felvállalta az erdélyi és partiumi magyar közösség autonómiatörekvéseinek a támogatását.
Ami azt jelzi: a diplomatikus hangvételű nyilatkozatok ellenére a két kormány közötti viszony nem a legjobb. És bár a romániai magyaroknak és a románoknak, Magyarországnak és Romániának az lenne az érdeke, hogy a két ország viszonya jó legyen, félő, hogy a jelenlegi konjunktúra nem ennek kedvez. Jövőre ugyanis mindkét országban választási év lesz: Magyarországon országgyűlési, Romániában pedig államfőválasztást tartanak az EP-választások mellett. Márpedig azt már láthattuk, hogy a román kormány egyetlen olyan alkalmat sem hagy ki, amikor abban a színben tüntetheti fel magát, hogy felemeli a szavát a „túlzott” magyar igények ellen. Kampányidőszakban pedig ez bizonyára fokozódni fog, sem a PSD, sem a PNL nem fogja majd vissza magát, ha az adóemelések miatti áremelkedésekről azzal kell majd elterelni a figyelmet, hogy magyarveszélyt vizionálnak.
Magyar szempontból azért lesz különlegesebb a jövő évi választás, mert azon immár a regisztrált határon túli állampolgárok is voksolhatnak. A jelenlegi bukaresti hozzáállás miatt a magyarországi pártoknak nem árt majd óvatosan kampányolni, hogy ne adjanak fel magas labdát a magyarellenes lépésekben szavazatszerzési lehetőséget látó román félnek, ennek ugyanis minden bizonnyal az itteni magyarok innák meg a levét.
A közjogi nemzetegyesítés mellett a határon túli magyarok és az anyaország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése, a közös gazdasági stratégia megvalósítása csak akkor lehetséges, ha az utódállamok kormányai nem akadályozzák. A határon túliak melletti határozott kiállás és a bukaresti, pozsonyi, kijevi, belgrádi kormánnyal való jó viszony fenntartása, vagy legalább az ellenséges viszonyulás csökkentése jelenleg egymást kizáró szándéknak tűnik. A magyar fél egyik legnehezebb feladatának e kettő összeegyeztetése ígérkezik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kárpát-medencei magyar hálózatokat építenének (Szász Jenő nemzetstratégiát alakít)
Összefüggő Kárpát-medencei magyar hálózatokat szeretne kiépíteni Szász Jenő, a magyar Miniszterelnökség Nemzetstratégiai Kutatóintézetének vezetője. A hálózaton keresztül a külhoni magyarság és a nyugati magyar szervezetek például közösen pályázhatnának uniós és más forrásokra – mondta az erdélyi magyar politikus magyar újságíróknak tegnap Brüsszelben.
Szász Jenő szerint ezzel Magyarország EU- és NATO-integrációja után a nemzeti integráció is megvalósulhatna. Világossá tette, hogy úgy gondolja: a külhoni magyarság számára csak Budapestről lehet őszinte jövőképet felvázolni, mert bár Bukarestnek, Pozsonynak és Kijevnek is vannak elképzelései az országuk területén élő magyarokkal kapcsolatban, ők ellenérdekeltek ebben. „Fontos, hogy a meglévő magyar szervezeteket hálózatba szedjük, közös koordináció jöjjön létre, közös tervezés, cselekvés annak érdekében, hogy valamennyi nemzeti közösségünk gyarapodjék” – mondta, majd hozzátette: magyar jövő csak a Kárpát-medencében képzelhető el. A politikus ezért a második, harmadik generációs magyar emigránsokat is visszacsábítaná.
Az általa vezetett miniszterelnökségi kutatóintézet fő szempontjának azt nevezte, hogy megoldásokat kell keresniük a külhoni magyar közösségek számára. „Ha a gödör ott tátong az úton, akkor azt be kell tömni” – hangoztatta Szász Jenő, aki szerint ahol tettekre van szükség, ott nem elegendőek a szavak, és a tettekhez szükséges forrásokat is fel kell kutatni.
A romániai magyar politikus úgy gondolja, hogy az intézet tevékenységét Brüsszelből pályázatokkal lehet segíteni. Rámutatott, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós keretköltségvetés szabályai szerint az Európai Szociális Alap esetében a pénzek legalább 10 százalékát unión belüli országhatárokon átnyúló projektekre kell fordítani, és a strukturális és kohéziós alapok esetében is adott ez a lehetőség, igaz, ott legfeljebb 15 százalék erejéig. Ennek kihasználásával a politikus szerint olyan projektek is megvalósíthatóak lennének, amelyek a magyar–magyar kapcsolatok erősítését szolgálják. A jogi értelemben román, szlovák és horvát pályázó is lehet magyar – hangsúlyozta Szász.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orosz–ukrán konfliktus fenyeget
Orosz–ukrán fegyveres konfliktussal fenyegető helyzet alakult ki szombaton Ukrajnában. Az orosz parlament felsőháza rendkívüli ülésén egyhangúlag jóváhagyta Vlagyimir Putyin államfő kérelmét, hogy a kialakult helyzetre tekintettel – moszkvai indoklás szerint az orosz állampolgárok védelmében – Oroszország fegyveres erőt alkalmazhasson Ukrajnában.
A nap folyamán több helyszínről is jelentették, hogy orosz erők megpróbálták a Krímben ellenőrzésük alá vonni az ukrán erők laktanyáit és parancsnoki posztjait. Az ukrán védelmi miniszter szerint Oroszország a napokban hatezer katonát dobott át Ukrajna területére. Vasárnapi hírek szerint már mintegy 15 ezer orosz katona tartózkodott a Krímben, Ukrajna pedig mozgósította saját haderejét. Az orosz csapatok körülvettek három ukrán katonai laktanyát, és megadásra szólították az ott levőket.
Ukrajna „a katasztrófa szélén áll” az orosz „hadüzenet” következtében – jelentette ki vasárnap Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök. Ez már vörös riasztás. Nem fenyegetés, hanem valójában hadüzenet országomnak – mondta az ideiglenes kormányfő az új parlament zárt ülése után Kijevben. – Felszólítjuk (Vlagyimir) Putyin (orosz) elnököt, hogy vonja ki fegyveres erőit Ukrajnából.”
Jacenyuk szavai egy nappal azután hangzottak el, hogy az orosz erők egyetlen lövés nélkül átvették az ellenőrzést a stratégiai fontosságú Fekete-tengeri félsziget fölött. „Az Orosz Föderációnak nem volt oka Ukrajna megszállására” – hangoztatta Jacenyuk.
Az ukrán parlament vasárnap azzal a felhívással fordult az Ukrajna biztonságáért garanciát vállaló nagyhatalmakhoz, hogy szavatolják az ország területi épségét. Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár az Észak-Atlanti Tanács rendkívüli ülése előtt vasárnap a katonai műveletek és a fenyegetőzés leállítására szólította fel Oroszországot.
Az orosz parlament felsőházának határozata szerint az ukrajnai helyzet normalizálódásáig alkalmazhatóak az orosz fegyveres erők. Korábban, a nap folyamán maga a Szövetségi Tanács fordult az orosz elnökhöz, hogy „mindenre kiterjedő intézkedéseket” foganatosítson az Ukrajnában élő orosz állampolgárok védelme érdekében.
Irina Jarovaja, az orosz alsóház biztonsági bizottságának elnöke azt hangoztatta, hogy az orosz fegyveres erő ukrajnai alkalmazhatóságára adott felsőházi felhatalmazás „teljesen humanitárius jellegű”, célja az élet védelme és a biztonság szavatolása. A képviselő hozzátette, hogy Ukrajnában „a fasizmus és a terrorizmus” jutott hatalomra, amelyek valódi fenyegetést jelentenek az Ukrajnában élő orosz állampolgárok életére és biztonságára nézve.
Az orosz parlament felsőházának szombati határozata azt jelenti, hogy a törvényhozás szabad kezet ad Vlagyimir Putyinnak ahhoz, hogy alkalmazhassa az orosz fegyveres erőket Ukrajna területén, de egyáltalán nem biztos, hogy az elnök élni fog ezzel a felhatalmazással – jelentette ki Grigorij Karaszin orosz külügyminiszter-helyettes, az államfő személyes megbízottja.
Az előzményekhez tartozik, hogy oroszbarát erők megpróbálták ellenőrzésük alá vonni egy légvédelmi rakétaegység parancsnoki központját a dél-ukrajnai Krím félszigeten. A jelentés szerint helyi idő szerint dél körül mintegy húsz katona hatolt be a támaszpontra a félsziget nyugati részén, Jevpatorija térségében, és megpróbálták elfoglalni azt.
Összecsapások, elszakadási törekvések
Összetűztek oroszbarát aktivisták és az új ukrán kormány hívei szombaton a kelet-ukrajnai Harkivban is. Az Interfax hírügynökség jelentése szerint az orosz szimpatizánsok megpróbálták bevenni a helyi kormányzati adminisztráció épületét, az épületen kívül pedig ezrek gyűltek össze. Ukrajna donyecki területének elszakadását és Oroszországhoz való csatlakozását követelték tüntetők szombaton a kelet-ukrajnai Donyeck városában, miközben orosz zászlót húztak fel az ukrán nemzeti lobogó helyére a megyei adminisztráció épületénél – jelentette az Ukrainszka Pravda című lap.
Szombaton a teljes ukrán hadiflottát kivonták a Krím félszigetről. A flotta új, lehetséges állomáshelyeként Odesszát nevezték meg. Az ukrán határőrség még délelőtt közölte, hogy az ország hadihajóit harckészültségbe helyezték, s ennek keretében kifutnak majd a tengerre. Vitalij Klicsko ellenzéki vezető, az Ütés párt elnöke az ukrán hadsereg „általános mozgósításának” elrendelését szorgalmazta, miután az orosz parlament jóváhagyta fegyveres erők alkalmazását Ukrajnában.
Sürgős mozgósításra szólította fel minden helyi szervezetét szombaton a Jobboldali Szektor (PSZ) nevű ukrán szélsőséges tömörülés központi stábja.
A történtek nyomán rendkívüli ülésre hívták össze az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és aggodalmának adott hangot Berlin és London is. Románia agressziónak tekint minden ukrán jóváhagyás nélküli orosz katonai jelenlétet Ukrajna területén – közölte szombaton Traian Băsescu román államfő a krími fejleményekre reagálva. Az államfő által szombat estére a biztonsági illetékesek részvételével összehívott értekezleten ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy Románia biztonságát nem érinti közvetlenül a krími válság.
Vita az ENSZ BT-ben
Jurij Szergejev ukrán nagykövet az ENSZT BT ülésén közölte: Oroszország elutasította hazája arra vonatkozó javaslatát, hogy tartsanak azonnal kétoldalú konzultációt. Vitalij Csurkin orosz nagykövet erre kijelentette, hogy a kijevi kormánynak „szakítania kell” a radikálisokkal, és figyelmeztetett, hogy a radikálisok akciói „súlyos fejleményekhez vezethetnek, az Oroszországi Föderáció ezt próbálja megakadályozni”.
Oroszország a krími oroszbarát hatóságok kérésére avatkozott bele a válságba – tette hozzá. Az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete kijelentette az ülésen, hogy az ukrajnai helyzet „egyre ingatagabb és veszélyesebb”. Oroszország ukrajnai akcióival megsérti az ország szuverenitását, és fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot" – jelentette ki Samantha Power. „Oroszországnak fel kell hagynia ukrajnai intervenciójával, mert provokatív akcióival könnyen túlfeszítheti a húrt.”
Obama-Putyin egyeztetés
Az Ukrajnában kialakult „rendkívüli helyzet különböző aspektusait” Vlagyimir Putyin orosz és Barack Obama amerikai elnök szombat este folytatott, a Fehér Ház által kezdeményezett másfél órás telefonbeszélgetésük során közvetlenül is megvitatta.
A Kreml sajtószolgálatának beszámolója szerint az orosz elnök azt hangsúlyozta, hogy „amennyiben továbbterjed az erőszak Ukrajna keleti régióira és a Krímre, akkor Oroszország fenntartja magának a jogot saját érdekei és az ott élő orosz ajkú lakosság megvédelmezésére”.
Putyin felhívta a figyelmet, hogy reális veszélyek fenyegetik az ukrán területen tartózkodó orosz állampolgárok, megannyi honfitársa életét és egészségét. Ezért elképzelhető, hogy Oroszország nemcsak a Krímbe vezényel katonákat, hanem minden olyan ukrán területre, ahol az orosz ajkúak többségben vannak – olvasható a Kreml honlapján.
A washingtoni Fehér Ház közleménye szerint Obama követelte Putyintól, hogy Oroszország rendelje vissza a kivezényelt orosz alakulatokat krími bázisukra, tartózkodjon az ukrán válságba való mindennemű beleavatkozástól, és figyelmeztette őt, hogy Oroszország „egyre jobban el fog szigetelődni a nemzetközi közösségtől, ha folytatja az ukrajnai intervenciót”.
Janukovics nem nyugszik bele az eltávolításába Oroszországban van a megbuktatott ukrán elnök Viktor Janukovics, aki pénteken a dél-oroszországi Rosztov na Donuban sajtóértekezleten jelentette be, hogy magát továbbra is államfőnek tartja, és szándékában áll tovább küzdeni Ukrajna jövőjéért. A Rosszija 24 állami hírtelevízió élő adásában közvetített sajtótájékoztatón a Kijevből elmenekült Janukovics kitartott amellett, hogy az ellenzéki erők az ukrán fővárosban törvénytelenül vették át a hatalmat. Az orosz televízió közölte, hogy Viktor Janukovics repülőgépe helyi idő szerint a péntek reggeli órákban érkezett meg Rosztov na Donu városba. Janukovics kijelentette, hogy továbbra is ő Ukrajna elnöke, és csak saját és hozzátartozói életét féltve menekült el Ukrajnából. Azt állította, hogy „hazafias érzelmű” tisztek segítettek neki Oroszországba utazni. Az ukrán parlament által múlt szombaton leváltott politikus – aki ellen nemzetközi körözést adtak ki – azt hangoztatta, hogy Ukrajnában nacionalista, fasisztabarát erők ragadták kézbe a hatalmat, amelyek az ország népességének abszolút kisebbségét képviselik. Janukovics azt javasolta, hogy tartsanak népszavazást Ukrajnában az ország jövőjéről.
Székelyhon.ro,

Készen kell állni a fejlesztések megvalósítására
Magyar jövőt csak Budapestről lehet tervezni – hangzott el a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kedden délután Székelyudvarhelyen megtartott sajtótájékoztatóján, melyen Szász Jenő intézetelnök és Molnár György hálózatfejlesztési igazgató a Kárpát-medencei szintű fejlesztési együttműködés megalapítására indított fórumsorozatot mutatta be a szakmai a körút hetedik állomásán.
A külhoni magyar nemzet szakmai képviselőit, fejlesztési szakembereit egy hálózatba gyűjtenék – mondta el Szász Jenő a fórumsorozat céljáról, hozzátéve, szándékuk tartalmat adni a határokat átívelő nemzetegyesítésnek. Leszögezte, a külhoni magyaroknak azt kell felismerniük, hogy magyar jövőt őszintén csak Budapestről lehet tervezni, ugyanis Bukarest, Kiev, Pozsony vagy Belgrád nem érdekelt abban, hogy területeiken biztató jövője alakítson ki a magyar nemzeti közösségeknek.
Új nemzetközösséget kell építeni, a XX. század tragikus eseményeit és annak következményeit csakis új, XXI. századi eszköztárral lehet kijavítani – hangzott el a sajtótájékoztatón. Az összefüggő Kárpát-medencei rendszer felépítése a térségben élő magyarság újraépülését és gyarapodását szolgálná. Egyik legfontosabb eszköznek az Európai Uniót jelölte meg az intézetelnök, aki a közös projektek lehetőségeire hívta fel a figyelmet, ugyanis ezek jelenthetnek áttörést a magyar közösségeknek. Ennek megfelelően Budapesten kívül a szomszédos országok fővárosaiban is lehetne pályázni a partnerségek által.
A hálózatépítés a magyarság rendelkezésére álló források összekapcsolása lenne – tisztázta Molnár György, hozzátéve, az élet minél több szakterületén készen kell állni a Kárpát-medencei fejlesztési projektek megvalósítására. Egy fejlesztési adatbázist hoztak létre ennek érdekében, mely a felkészült szakembereket és szervezeteket gyűjtené össze. A fórumsorozatokon a helyiekkel folytatnak szakmai megbeszéléseket, valamint az adatbázisba történő regisztrációra buzdítják a részvevőket. Remélik, hogy a tájékoztató körút végére 300 fejlesztési szakértő és közel 200 szervezet csatlakozik az adatbázishoz. Jelenleg több mint százan regisztráltak, terveik szerint április elejére készül el az adatbázis a Kárpát-medencei fejlesztési programokra.
Veres Réka
Székelyhon.ro,

Médiakonferencia - Az újjászervezett Kárpát-medencei tudósítóhálózat szerepéről tanácskoztak a közmédia vezetői Kolozsváron - Újjászerveződött a 2010-re teljesen szétzilált külhoni magyar tudósítóhálózat, anyagaik pedig ma már nem gettószerűen, hanem a közmédia műsoraiba szervesen beépülve jelennek meg - hangsúlyozta Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) megbízott vezérigazgatója pénteken, a MédiaTér - Külhoni műhelyek szerepe a magyar közmédia-stratégia alakításában című kolozsvári konferencián.
Ma már hatvankilenc tudósítói pont van a Kárpát-medencében, Erdélyben és Délvidéken már működnek, Felvidéken és Kárpátalján pedig most épülnek a komplex élő közvetítésekre is alkalmas stúdiók: a hálózat legtöbb pontja pedig több médiumot (rádiót, tévét, hírügynökséget) is kiszolgál - számolt be a fejlesztésekről Szabó László Zsolt az MTVA, a Kós Károly Kollégium, a kolozsvári Video Pontes Stúdió és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által közösen rendezett tanácskozáson.
Az MTVA további terveiről elmondta: minden környező országba telepítenek olyan mobil egységet, amellyel bárhonnan, bármikor élő adásba is be tudnak jelentkezni a kollégák, és egy közös koncepció alapján megszervezik a határon túl felhalmozódott archívumok értékeinek megmentését.
Galambos István vezérigazgató-helyettes, az MTVA külhoni tanácsadó testületeként megalakult, a tudósító-hálózat képzésében szerepet vállaló Kós Károly Kollégium (KKK) elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy a külhoni témákat nem kell külön műsorokba száműzni. A KKK a nemzet egységében való gondolkodást próbálja segíteni a közmédiában - tette hozzá.
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte, hogy nem létezik közszolgálati magyar újságírás a külhoni magyar újságírók nélkül, munkájuk pedig nem lenne eredményes a 2010-ben indult "nemzetegyesítő stratégia" nélkül.
Gazsó L. Ferenc, az MTI Zrt. vezérigazgatója kifejtette: a nemzeti hírügynökség a magyarság hiteles tájékoztatását hivatott ellátni olyan körülmények között, amikor a legtöbb helyen a hírek véleménnyel keveredve jelennek meg. Az elmúlt években teljessé vált a hírügynökség Kárpát-medencei tudósítóhálózata (Bukarest, Kolozsvár, Belgrád, Zágráb, Pozsony, Kijev, Ungvár), 2011-12-ben harminc százalékkal, évi hétezerre bővült az MTI-ben a külhoni magyarságról szóló anyagok száma, és az ingyenessé vált hírügynökségi szolgáltatások legaktívabb felhasználója ma már a külhoni magyar média.
Kitért arra, hogy az MTI-hez tartozik a rádiós Krónikák és a televíziós Híradók összeállítását végző Hírcentrum is, amely több mint félszáz külhoni magyar médiaműhellyel áll napi munkakapcsolatban. Tavaly nyár óta új internetes platform is szolgálja az "összmagyar kommunikációs teret" Külhoni Magyar Sajtószolgálat néven, amelyen azóta több mint négyszáz közleményt jelentettek meg a külhoni magyar szervezetek - mondta Gazsó L. Ferenc.
Jónás István, a Magyar Rádió Zrt. vezérigazgatója előadásában kiemelte, hogy a rádió műsoraiba szervesen beépülnek a határon túli témák, de egy tavaly őszi felmérés azt bizonyította, hogy a tudósítások területi és tematikai megoszlása még nem feltétlenül tükrözi a külhoni hallgatók mindennapi érdeklődését. Akkor lesz igazán hiteles ez az integráció, ha a hallgatók magukra ismernek a róluk szóló műsorokban - hangsúlyozta.
Medveczky Balázs, a Magyar Televízió Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy a köztelevízió már nem rétegműsorokat, hanem a nemzeti összetartozást szem előtt tartó tartalmakat készít, és a gyermekműsoroktól az ismeretterjesztő adásokig mindenütt az összmagyarság értékeit mutatja be.
Dobos Menyhért, a Duna Televízió Zrt. vezérigazgatója előadásában kiemelte, a csatorna 22 éve azért alakult, hogy "égi köldökzsinórként" összekösse a szétszakított nemzetrészeket - ez a feladat azóta sem változott. Hozzátette, hogy a nemzeti identitást erősítő, közösségépítő szerepét a Duna World-ön keresztül ma már nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a nyugati diaszpórában élő magyarok körében is be tudja tölteni.
A konferencia szervezői pénteken bejelentették: olyan ösztöndíjprogramot kezdeményeznek, amely lehetővé teszi, hogy a Sapientia kolozsvári médiaszakán a Kárpát-medence más területeiről érkező diákok is elsajátíthassák a szakmát.
Baranyi László
(MTI)

Gaguzia felé kacsingat Moszkva
Oroszország elismeri a Moldova autonóm tartományában, Gagauziában februárban megtartott, az önrendelkezésről szóló népszavazást, és helyénvalónak tartja azt – jelentette ki Leonyid Szluckij, az orosz parlament alsóháza, az állami duma diaszpóráért felelős bizottságának elnöke azon a megbeszélésen, amelyet az autonóm terület vezetőjével, Mihail Formuzallal folytatott Moszkvában.
„Értékeljük a Gagauzia és Oroszország közötti együttműködést, és bővíteni kívánjuk” – szögezte le Szluckij a duma honlapján olvasható szerdai közlemény szerint. Az orosz politikus kijelentette: az, hogy a gagauziai népszavazáson magas volt a részvételi arány, az ottani politikai rendszer érettségének bizonyítéka, Hozzátette: Oroszország készen áll arra, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait az autonóm területtel, és megadja számára a szükséges támogatást.
Mihail Formuzal javaslatot tett arra, hogy Moszkva nyisson konzulátust az autonóm tartomány székhelyén, Komratban, és ígéretet tett arra, hogy Gagauzia ötéves adókedvezményt biztosít az ott beruházó orosz cégek számára.
Kijev: nem mi küldtük a kémrepülőt
Cáfolta szerdán az ukrán védelmi minisztérium, hogy a kijevi hatóságok küldték a szakadár moldovai tartomány, Transznisztria légterébe azt a pilóta nélküli kémrepülőgépet, amelyet a transznisztriai biztonsági szolgálat közleménye szerint március 23-án lőttek le. Leonyid Poljakov helyettes ukrán védelmi miniszter szerint a tiraszpoli állajtások nem felelnek meg a valóságnak.
Mihail Forumzal egyébként nemrég úgy nyilatkozott az orosz Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak, hogy az autonóm régióban feszültté vált a helyzet, miután a gagauz vezetők üdvözölték a Krím Oroszországhoz való csatlakozását, illetve annak nyomán, hogy a februári népszavazáson nagy többség az önrendelkezéshez való jogra, illetve az orosz–fehérorosz–kazah vámunióhoz való csatlakozásra szavazott.
Mint arról beszámoltunk, a február 2-án megtartott népszavazáson a résztvevők elsöprő többsége, 98 százalék szavazott az orosz vámunióhoz való csatlakozásra, 97 százalék elvetette az Európai Unióhoz való csatlakozást, 98 százalék pedig a függetlenedést választaná, ha nem értene egyet a moldáv külpolitikai irányvonallal, vagyis a Romániával való egyesüléssel. A részvételi arány magas, több mint 70 százalékos volt. A referendumot a moldovai kormány nem ismeri el, mondván, hogy országos ügyekben nem lehet helyi népszavazást rendezni.
A gagauzok Moldova déli részén élnek, a török nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélnek. Az ortodox vallású közösség a húsz éve alakult, mintegy 150 ezres népességű autonóm tartomány lakosságának több mint 80 százalékát teszi ki.
Corlățean megemlékezett az egyesülésről Moldovával
Üzenetben köszöntötte a Prut folyó két partján, vagyis Romániában és a Moldovai Köztársaságban élő románokat csütörtökön Titus Corlățean román külügyminiszter Besszarábia és a Román Királyság 1918-as egyesülésének 96. évfordulója alkalmából. A román diplomácia vezetője szerint a „nagyszerű történelmi pillanat" évfordulóján Moldova ismét történelmi választás előtt áll. Corlățean rámutatott: Moldova Európa része, és az ukrajnai válság is azt bizonyítja, hogy az ország számára az európai integráció a helyes út. Traian Băsescu államfő néhány hónapja azt mondta: az európai integráció után Románia következő nagy össznemzeti célkitűzése a Moldovával való egyesülés kell legyen, de azt a román politikusok is elismerik, hogy a nagyrészt román ajkú Moldovában a lakosság többsége ellenzi a két ország egyesülését. Egy csütörtökön közölt felmérés szerint ugyanakkor a megkérdezett moldovaiak 27 százaléka egyértelműen, 25 százaléka pedig inkább támogatja a Romániával való egyesülést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Külföldi sajtó Magyarországról – Francia, német, szlovák, román és orosz média
A francia Le Figaro a magyar kormányfő és Brüsszel viszonyáról, a román Adevarul és az orosz Pervij Kanal a külhoni magyarok autonómiájával kapcsolatban közölt kommentárt, a felvidéki Szabad Újság a következő kormányzati ciklusról írt, míg a német Deutschlandradio Kultur a holokauszt emlékévvel kapcsolatban adott tudósítást kedden.
A magyar Orbán kettős játéka „Brüsszel diktátumával" szemben címmel közölt budapesti tudósítást a Le Figaro. A francia konzervatív lap szerint nem kérdés, hogy a Fidesz fog győzni az európai parlamenti választásokon Magyarországon induló nyolc párt közül, a második hely viszont még nem dőlt el a Jobbik és az MSZP között. A cikkszerző Helene Bienvenu úgy véli, hogy „egyetlen dolog biztos": a Fidesz a nemzeti érdekek védelmének kártyáját játssza ki Brüsszelben. Orbán táborának stratégiája az uniós csatlakozásban csalódottak számára is választ próbál kínálni, miközben a miniszterelnök a múlt héten Berlinben a WDR német regionális közszolgálati műsorszóró társaság Europa Forum című konferenciáján történelmi sikerként értékelte a 2004-es bővítést. A tudósító hangsúlyozta: Orbán „finom kettős játékot folytat: a körülményektől függően Európa-barát vagy szuverenista". Miközben első kormánya idején ő készítette elő Magyarország uniós csatlakozását, majd 2011-ben szintén az ő kormányzása idején töltötte be Magyarország az Európai Tanács elnöki posztját, a nemzeti ünnepek alkalmával Budapesten tartott beszédeiben „Brüsszel diktátumáról" és a „birodalom bürokratáiról" beszél. És miközben „nem leszünk gyarmat" felirat alatt több tízezer híve vonul az utcákon, ellenséges megnyilvánulásai ellenére a végrehajtó hatalom mindig meghajlott Brüsszel figyelmeztetései előtt – írta a Le Figaro.
A Deutschlandradio Kultur német országos közszolgálati rádió a holokauszt-emlékévvel kapcsolatban közölt összeállítást. A mulasztás pótlása – a fasiszta múlt feldolgozása Magyarországon című anyagban a szerkesztő, Keno Verseck a holokauszt-emlékévvel kapcsolatban kiemelte, hogy a kormány nagyszabású megemlékezés-sorozatot tervezett, de viták alakultak ki.
A német rádió szerint „idilli" az a kép, hogy az ország „nagyon jól áll a holokauszttal való szembenézésben". Valójában viszont Magyarországon továbbra is széles körben elterjedt nézet, hogy mindenekelőtt a megszállók szervezték a magyar zsidók deportálását, és csak lassan kerülnek a köztudatba a „fájdalmas valóság" elemei, mint például az, hogy a magyar állam „a legnagyobb igyekezettel teljesítette Eichmann kívánságait" – jelentette ki a szerkesztő. Szerinte kormánypárti politikusok megnyilatkozásai a holokausztról „gyakran súrolják a botrányosság határát".
Orbán Viktor harmadik kormányfői eskütétele kapcsán közölt jegyzetet a Szabad Újság felvidéki magyar hétközi lap kedden, amelyben a cikk írója a következő kormányzati ciklus kilátásait elemzi. A régi-új kormányfő már negyedszázada a magyar politikai élet első vonalának állandó szereplője, s bár pályájának íve korántsem volt töretlen, a közélet élvonalában eltöltött negyedszázad vitathatatlan politikusi teljesítmény – szögezi le a magyar nyelvű lap kommentárírója.
A Szabad Újság cikkírója a következő kormányzati ciklus kilátásai kapcsán kiemeli: a magyar politikában továbbra sincs konszenzus a Fidesz által átalakított közjogi rendszerről, s így a kormánypárt „mindkét oldalról rendszerkritikus ellenzékkel szemben lesz kénytelen politizálni." Ez pedig felveti a kérdést, hogy a kormányzat a következő négy évben „kísérletet tesz-e az általa életre hívott rendszer konszolidációjára, vagy megelégszik annak további stabilizálásával." Megjegyzi: az újraválasztott kormányfő felszólalása inkább az utóbbi eshetőséget valószínűsíti.
A román Adevarul című liberális lap jegyzetírója az ukrajnai oroszok szakadár törekvéseit azzal állítja párhuzamba, hogy Orbán Viktor az Országgyűlésben elmondott beszédében a külhoni magyarok magyar állampolgársághoz és autonómiához való jogáról beszélt. A „Tartsuk szemmel Oroszországot, de figyeljünk Magyarországra" című írásban Ion M. Ionita úgy vélekedett: Ukrajna szétesése megmutatta, hogyan lehet klasszikus katonai invázió nélkül szétverni egy országot. Megjegyezte: az orosz módszert igény szerint exportálni is lehet a „használati utasítással" együtt.
A szerző szerint az ukrajnai helyzet „felébresztette a reményt" Orbán Viktorban, hogy a magyar kisebbség is autonómiát kaphat, ebben a hitében pedig megerősítette a Putyinnal ápolt nagyszerű kapcsolata. Ionita hangsúlyozta: a kárpát-medencei magyarok autonómiája Orbán Viktor politikájának vezérfonalává vált, ez pedig közvetlenül érinti Romániát.
A magyar kormányfő szombati parlamenti beszédét kedden a Pervij Kanal orosz állami televíziós csatorna úgy kommentálta, hogy elvileg lehetséges, hogy Nyugat-Ukrajnában is tartanak népszavazásokat az önrendelkezésről, Orbán Viktor már autonómiát követelt a szomszédos országokban élő – elsősorban a kárpátaljai – magyaroknak.
Az orosz tévé híradójában hozzátették, hogy a kárpátaljai magyarság képviselői március végén felszólították a kijevi vezetést, hogy biztosítson védelmet számukra a politikai válság közepette. „Most Budapest hasonló követelésekkel lép fel". Megjegyezték, hogy Kijev egyelőre egyáltalán nem reagált Orbán Viktor kijelentésére, sem a magyar közösség követeléseire.
MTI. Erdély.ma

Románia az oroszokéval azonos jogokat követel az Ukrajnában élő román közösség számára is
A kijevi hatóságoknak tárgyalniuk kell a kelet- és dél-ukrajnai orosz kisebbség képviselőivel, de Románia nem támogatja, hogy az orosz kisebbség képviselőit az esetleg megrendezendő nemzetközi kerekasztal-tárgyalásokra is meghívják - jelentette ki Traian Băsescu államfő kedden, miután Románia álláspontjáról egyeztetett Victor Ponta miniszterelnökkel.
"Ha Kijevnek sikerül megállapodnia az orosz kisebbség képviselőivel a nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik megőrzését szolgáló jogokról, Románia azonos jogokat fog követelni az Ukrajnában élő román közösség számára is" - mondta Băsescu, arra utalva, hogy elfogadhatatlannak tartaná, ha az oroszok kivételezett státusra tartanának igényt Ukrajna kisebbségei között.
Úgy értékelte: Oroszország célja Ukrajna föderalizálása és az ukrán elnökválasztás megakadályozása. Mint mondta, Kijevnek mindent meg kell tennie - ha lehet, vérontás nélkül -, hogy az egész országban, beleértve Donyeck és Luhanszk megyét is, korrekt módon és teljes biztonságban bonyolítsák le a május 25-i választásokat.
"Ha az elnökválasztáson két megye nem vesz részt, akkor az új elnök legitimitását nem fogja Ukrajna minden állampolgára elismerni, és az egyenértékű lesz ezen megyék elvesztésével" - mondta Băsescu.
Moldova vonatkozásában Băsescu kifejtette: Románia azt szorgalmazza, hogy már az Európai Tanács május 27-i rendkívüli ülésén írják alá az Európai Unió és Moldova társulási egyezményét és a szabadkereskedelmi megállapodást, "ha ez technikailag lehetséges". Az elnök szerint ez lehetőséget biztosítana arra, hogy még a nyári vakáció előtt több ország is ratifikálja a dokumentumokat, amelyek aláírását eredetileg az Európai Tanács június 27-i rendes ülésére ütemezték be.
Az elnök úgy értékelte: Moldovát akkor fenyegeti a legnagyobb veszély, ha Odessza is destabilizálódik, mert az Moldova oroszbarát szakadár területét, az Odesszával szomszédos Dnyeszter-mentét is "magával rántaná".
Moldovának alaposan meg kell fontolnia, mit ér az alkotmányban rögzített semlegessége olyan körülmények között, amikor azt nem tartják tiszteletben és területén "megszálló csapatok" állomásoznak - vélekedett Băsescu, a magát függetlennek tartó Dnyeszer-mentén két évtizede jelen lévő orosz "békefenntartó" csapatokra utalva. Az államfő szerint Moldovának törölnie kellene alkotmányából a semlegességre vonatkozó megkötést, hogy az ország kérhesse felvételét a NATO-ba. (mti) Transindex.ro

Bukarest, Kijev, Varsó célkeresztjében Orbán Viktor
Bukarest után Kijevben, sőt a Budapesttel jó viszonyt ápoló Varsóban is kiverte a biztosítékot Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarok autonómiatörekvését támogató nyilatkozata.
Az ukrán külügyminisztériumot aggasztják azok a kijelentések, amelyeket Orbán Viktor miniszterelnök tett a határon túli magyar kisebbség autonómiájának és kettős állampolgárságának szükségességéről, ezért bekérették a külügyminisztériumba Magyarország kijevi nagykövetét – jelentette ki az Interfax-Ukrajina hírügynökség jelentése szerint Jevhen Perebijnisz külügyi szóvivő keddi sajtótájékoztatóján.
Perebijnisz hangoztatta, hogy a magyar miniszterelnök által tett kijelentések ellentétesek az ukrán jogszabályokkal. „Ezek a kijelentések mint olyan megnyilvánulások, amelyek nem segítik az ukrajnai válság eszkalálódásának megállítását és a helyzet stabilizálását, aggodalmat keltenek bennünk” – fogalmazott a szóvivő.
Az ukrán külügyi tárca felszólította magyar partnereit, „megfontoltan” álljanak hozzá az olyan érzékeny kérdésekhez, mint a nemzetiségpolitika. A szóvivő szerint ugyanakkor kedvezően fogadta az ukrán fél a magyar külügyminisztérium március 28-ai közleményét, amelyben a magyar tárca elítélte a Jobbik e témában elhangzott „provokatív” nyilatkozatait.
A magyar Külügyminisztérium az MTI-nek megerősítette, hogy az ukrán külügyi tárca behívatta a kijevi magyar nagykövetet. „A magyar pozíció világos, és a nagykövet ezt elmondta” – tette hozzá Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője.
Orbán Viktor szombaton a parlamentben miniszterelnökké történt újraválasztása alkalmából elhangzott beszédében kitért a külhoni magyarok önrendelkezési törekvéseire is. Kijelentette: a Kárpát-medencében élő magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia. A kormányfő hangsúlyozta, mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete.
Kijev szerdán már enyhített álláspontján: Danilo Lubkinszkij ukrán külügyminiszter-helyettes úgy vélte, nem sérti hazája szuverenitását Orbánnak a határon túli magyar kisebbség autonómiájáról tett kijelentése.
„A mi álláspontunk is határozott és változatlan. Védjük az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeket, különös gondoskodással, figyelemmel viszonyulunk az országunkban élő magyar kisebbséghez” – jelentette ki a diplomata, hangsúlyozva, biztos abban, hogy a Magyar kormány határozottan támogatja Ukrajnát.
Viktor Baloha kárpátaljai független parlamenti képviselő, az Egységes Központ nevű párt vezetője a RusNews.ua hírportálnak úgy vélekedett, a kárpátaljai magyarok számára biztosított a kulturális autonómia. Ennek alátámasztására megemlítette az ungvári egyetem magyar szakát, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, továbbá azt, hogy Beregszászban regionális nyelv a magyar. Szerinte a kárpátaljai magyar kisebbség kulturális és vallási jogai nagyobb tiszteletben vannak, mint az ukrán nemzetiségűeké voltak Viktor Janukovics volt államfő elnöksége alatt.
Ismeretes, a román államfő a Digi 24 hírtelevíziónak azt mondta: bár a magyar kormányfő hosszú ideje feszegeti az önrendelkezés témáját, szerinte senki sem veszi komolyan. „Nem látok ezekben a nyilatkozatokban kockázatot Románia szempontjából. Azonkívül, hogy elmondja a véleményét a televízióban és a rádióban, nem tehet mást” – jelentette ki Traian Băsescu.
Aki amúgy kettős mércével mér, kedden este ugyanis elmondta: ha Kijevnek sikerül megállapodnia az orosz kisebbség képviselőivel a nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik megőrzését szolgáló jogokról, Románia azonos jogokat fog követelni az Ukrajnában élő román közösség számára is. Băsescu hozzátette: elfogadhatatlannak tartaná, ha az oroszok kivételezett státusra tartanának igényt Ukrajna kisebbségei között.
Marius Paşcan demokrata-liberális (PDL) szenátor korábban úgy vélekedett, Magyarország „arrogáns” miniszterelnöke büntetést érdemel az Európai Unióban, mivel kijelentésével etnikai konfliktust szít a térségben.
Eközben a magyar álláspont nem tetszik Varsónak sem. Ukrajnával foglalkozó keddi sajtóértekezletén Donald Tusk lengyel miniszterelnök „nem szerencsésnek” minősítette Orbán kijelentését. Tusk közölte, hamarosan találkozik Orbánnal a Pozsonyban rendezendő globális biztonsági konferencián, ahol ezt a véleményét nyíltan is el fogja mondani, ha el is rontja a hangulatot.
„Ma, amikor tanúi vagyunk Ukrajna szétbontásának, az ország szétszakítására irányuló kísérletnek, egy ilyen kijelentés aggodalmat kelthet” – közölte a lengyel kormányfő. Hozzátette: megérti Orbán Viktor Magyarország határain kívül élő honfitársai iránti aggodalmát, de egyidejűleg arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy „ne támogassuk a szakadárok Oroszország által támogatott akcióit, amelyek egyértelmű célja az ukrán állam szétbontása”.
Tusk álláspontja azért is furcsa, mivel Budapest és Varsó – a történelmi lengyel–magyar barátság jegyében – hagyományosan jó kapcsolatot ápol egymással. A magyar miniszterelnök múlt heti varsói vizitje volt az első külföldi látogatása újabb választási győzelmét követően, a 2010-ben szintén a lengyel fővárosba vezetett Orbán Viktor első külföldi útja.
Erőltetett párhuzamok a román és a horvát médiában
A napokban az Adevărul jegyzetírója Orbán Viktor autonómiakijelentésével állította párhuzamba az ukrajnai orosz szakadárok törekvéseit. A Tartsuk szemmel Oroszországot, de figyeljünk Magyarországra című írásban Ion M. Ioniţă úgy vélekedett: Ukrajna szétesése megmutatta, hogyan lehet klasszikus katonai invázió nélkül szétverni egy országot.
Megjegyezte: az orosz módszert igény szerint exportálni is lehet a „használati utasítással” együtt. Szerinte az ukrajnai helyzet „felébresztette a reményt” Orbánban, hogy a magyar kisebbség is autonómiát kaphat, ebben a hitében pedig megerősítette a Vlagyimir Putyinnal ápolt „nagyszerű” kapcsolata. Ioniţă hangsúlyozta: a Kárpát-medencei magyarok autonómiája Orbán politikájának vezérfonalává vált, ez pedig közvetlenül érinti Romániát.
A horvát Jutarnji list cikkében egyenesen Putyinhoz hasonlította a magyar kormányfőt. A lap szerint sokkoló volt a magyar miniszterelnök bejelentése, mely szerint támogatják a magyarok területei autonómiáját. Azt írták: ez a törekvés fogja meghatározni Orbán harmadik ciklusát, és feszültséget okozhat a szomszédos államokkal való viszonyban.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Ami mindig aktuális
Autonómia, önrendelkezés – csak ennyit kellett mondania Orbán Viktornak a határon túli magyarokkal kapcsolatosan, és Kijevtől Bukarestig, Varsótól Zágrábig mindenki felhorkant. Merthogy az ukrajnai helyzet miatt ezek a szavak félreérthetők, és egyébként sem időszerűek.
Kezdjük ott, hogy ami Ukrajnában zajlik, nem nevezhető éppenséggel békés autonómiatörekvésnek. Mocskos kavarások miatt emberek halnak meg minden egyes nap. Könnyű kijelenteni, hogy igen, mert a szélsőséges ukránok nem tudnak kijönni a galamblelkű oroszokkal, csakhogy a történet sokkal összetettebb. Ukrán és ukrán, orosz és orosz között is véres nézeteltérések dúlnak, és akkor a szomszédos országok bekavarásairól még nem is beszéltünk. Mindennek a súlyos geopolitikai érdekháborúnak nem sok köze kellene legyen a mi területi autonómiánkhoz, már csak azért sem, mert mi történetesen békés úton akarjuk kivívni, nem vérrel és vassal. Nem fantázia, hanem rosszindulat kell ahhoz, hogy összemossa valaki a közel egy évszázada intézményesen szívatott határon túli magyarok ügyét és a komolytalan referendumokkal megfejelt fegyveres lázadást.
A romániai magyarok ígéretet kaptak különböző jogokra, csak ezek éppen 96 éve nem időszerűek. Az 1918-as gyulafehérvári ígéreteket kitehetjük az ablakba, mert annyit érnek. Minden olyan ország, amely retteg a valóságtól, mindig is ezt fogja játszani: a kisebbségek jogai maximálisan tiszteletben vannak tartva, több nem jár, pont. Fegyveres konfliktust generálni azonban nemcsak felelőtlenség, hanem egyenesen bűn. Az oroszok segítségéről álmodozni pedig teljesen felesleges, mert Putyin számára a kisebbségek ügye csak hivatkozási alap. Elég megnézni, hogy Oroszországban miként viszonyulnak a nemzeti kisebbségekhez, hát nem irigylésre méltó. Ámbár az kétségtelen, hogy enyhén szólva zaccos az alsógatya Bukarestben, amióta Moszkva napi rendszerességgel üzen valamit.
Túl a színjátékokon, a vérontásokon és a szarkeveréseken egyedül Budapest őszinte támogatására számíthatunk. A határon túli magyarok autonómiaigényéről és önrendelkezéséről beszélni mindaddig időszerű marad, amíg kielégítő megoldás nem születik. Ez ilyen egyszerű.
Szüszer-Nagy Róbert. Székelyhon.ro

Anyaország
Felszisszentek a Magyarországgal szomszédos államok hatóságai Orbán Viktornak a határon túli magyarok autonómiájával, ezen belül is az önrendelkezés igényének jogosságával kapcsolatos kijelentésére.
Bukarestből és Kijevből az utódállamoktól megszokott reakciót váltottak ki a magyar miniszterelnök szavai, amelyekről még az anyaországi balliberális ellenzék, sőt néhány jobboldali elemző is úgy vélekedett, hogy nem szolgálta a nemzetpolitikai érdekeket, inkább kardcsörtetésnek illett be az Ukrajna miatt puskaporos hordóhoz hasonlítható térségben.
Amúgy pedig – folytathatnánk a kritikusok érvelését – a Krím annektálása, Ukrajna keleti régióinak elszakadási kísérlete, a Nyugat és Oroszország között dúló hidegháború közepette a kárpátaljai magyarok autonómiáját követelni annyit tesz, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni.
Holott Orbán semmi újat nem mondott ahhoz képest, amit a mindenkori magyar kormányok – több-kevesebb hangsúllyal – képviselnek a rendszerváltás óta a témában, és amit a 2012-ben módosított alkotmány tömören úgy foglal össze: Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, támogatva jogaik érvényesítését.
Igenis hasznosan teszi Budapest, ha ennek az alapállásnak az elhallgatása helyett határozott és markáns anyaországként lép fel a Kárpát-medencében, egyértelművé téve szomszédai, de egyszersmind az EU számára is, hogy határain kívül élő nemzettársai sorsát, boldogulását épp olyan fontosnak tekinti, mint az országon belül élőkét.
Rosszindulatról, már-már magyarfóbiáról tesz tanúbizonyságot, aki ebből arra következtet, hogy Magyarország az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyarok elszakadását szorgalmazza, hiszen Budapest mindig egyértelművé tette: elismeri az országhatárok sérthetetlenségét, és nincsenek területi igényei egyetlen állammal szemben sem.
Egyes román és ukrán politikusok hiába próbálják annak beállítani, Orbán attól még nem válik irredentává, ha például Ukrajna uniós csatlakozása esetében a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainak rendezését szabja feltételként. Elég nagy mulasztás volt Magyarország részéről, hogy ezt Románia EU-integrációjakor nem tette meg.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Az autonómia időszerűsége
Idegesen reagált a kijevi vezetés Orbán Viktor beiktatásakor elhangzott beszédére, melyben a miniszterelnök leszögezte: a Magyarország határain kívül élő magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia.
Bekérették a magyar nagykövetet, majd, miután a kormányfő a hétvégén megismételte kijelentéseit, az ukrán külügyminiszter közleményben minősítette helytelennek Orbán autonómiáról és kettős állampolgárságról szóló szavait.
A Kijev által hangoztatott érvek ismerősek: a magyarság számos kulturális és oktatási joga biztosított Ukrajnában, a magyar kisebbség jogait pedig továbbra is az európai normáknak megfelelően védik. A kettős állampolgárság ellentétes az ukrán alkotmánnyal, autonómiáról beszélni pedig különösen helytelen akkor, amikor orosz agresszió zajlik Ukrajnában – sommázható az ukrán hatalom reakciója. Ami érthető is: a szétesőben levő állam vezetői számára ugyanis az elszakadással egyenértékű az autonómia, és az sem meglepő, hogy Orbán szavaira a szomszédos országokban is felfigyeltek. A lengyel kormányfő nemtetszését fejezte ki, Romániában az államfő sérelmezte a kijelentéseket, egyik ellenzéki politikus pedig egyenesen büntetést szorgalmazott a magyar kormányfő ellen.
Időszerűtlennek mindezek ellenére sem nevezhetjük a magyar miniszterelnök szavait. Egyrészt azért nem, mert Magyarország miniszterelnöke nem is tehet mást, mint hogy – az új alaptörvény szellemében – kiálljon az állam határain kívül élő magyar közösségekért. De azért is jó az időzítés, mert Ukrajna sorsa a következő időszakban dől el, és jó lenne idejekorán leszögezni, milyen jogok illetik meg a nemzeti kisebbségeket. Végül pedig a Kárpát-medencei magyarság egészének jól jöhet, ha az ukrán válság miatt a nyugati hatalmak kénytelenek szembesülni azzal, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügye számos államban megoldatlan, jogaikat semmibe veszik. Talán majd csak ráeszmélnek, hogy ezeket a problémákat nem lehet minduntalan szőnyeg alá seperni vagy kizárólag az érintett állam belügyének minősíteni, és talán belátják majd: a mindenki számára elfogadható megoldás éppen az autonómia.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Túlreagálók
Enyhén szólva is túlreagálta az ukrán kormány Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijelentését, miszerint a határon túli magyaroknak joguk van a kettős állampolgársághoz és az autonómiához.
A magyar nagykövet bekéretése még akkor is túlzás volt, ha elfogadjuk: az ukránok most az átlagosnál is érzékenyebbek az ország területén élő nemzetiségekkel kapcsolatos kijelentésekre, hiszen hathatós moszkvai támogatással újabb, zömükben oroszlakta régiók készülnek arra, hogy kiszakadjanak Ukrajnából.
A magyar kormányfő szavaiból a legkevésbé sem lehet kihámozni olyasmit, hogy Kárpátalja elszakadását bátorította volna. Csupán arról beszélt, hogy amennyiben Ukrajna valóban magáénak vallja a demokratikus, jogállami értékeket, akkor minden egyes polgára számára biztosítania kell a demokratikus szabadságjogokat, illetve a kisebbségek számára az anyanyelv szabad használatát és az anyanyelvű oktatást is magukban foglaló jogokat.
Kijev reakciója olyan volt, mint amikor a grundon a nagyobbak által helybenhagyott kisfiú a nála jó néhány évvel kisebb játszótársain próbál elégtételt venni az őt ért sérelmekért. Oroszország túlságosan nagy falat, hát gyorsan találtak egy kisebb országot, amelyet „móresre” lehet tanítani. Tette ezt egyébként azon kormány, amelynek első dolga a kisebbségi nyelvhasználatot elviekben lehetővé tevő jogszabály eltörlése volt, és amelyikben egy szélsőjobb eszméket valló párt is helyet kapott.
Most egyes román hangadók is rárepültek a témára, megpróbálva úgy beállítani Orbán nyilatkozatait, mintha Putyinnal karöltve próbálná destabilizálni Ukrajnát, hogy visszaszerezze Kárpátalját. A magyar önrendelkezési követeléseket hamisan az ország területi egysége elleni támadásként láttatni akaró abszurd, hagymázas víziók odáig fajulnak, hogy egyes forgatókönyvek már arról szólnak: Magyarország és Oroszország be akarja keríteni Romániát.
Holott az ukrajnai helyzet épp arra világít rá, hogy ha a kisebbségek számára biztosítják az önrendelkezést, akár területi és részleges pénzügyi autonómia formájában is, akkor minden bizonnyal jobban érzik magukat az adott országban, és ürügyet is nehezebben találnak az esetleges elszakadási törekvésekre.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Öt ország miniszterelnökei találkoztak a hét végén a Duna-deltában
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A vendéglátó Románia, valamint Moldova, Grúzia, Szerbia, Szlovákia és Csehország miniszterelnökei informális találkozót tartottak a hét végén a romániai Duna-deltában.
Az összejövetelről szombaton késő este adott ki szűk szavú közleményt a román kormány. A találkozó célját az Európai Unió (EU) Keleti Partnerség programjával kapcsolatos álláspontok összehangolásában jelölte meg, és annak a megtárgyalásában, hogyan támogathatnák a térség EU-tagsággal rendelkező országai a csatlakozni kívánó országokat. A közlemény szerint a Victor Ponta meghívására Iurie Leanca, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke, Irakli Garibasvili, Grúzia kormányfője, Robert Fico szlovák miniszterelnök, BohUSLav Sobotka cseh kormányfő és Alekszandar Vucic szerb miniszterelnök érkezett Romániába.
"Mi, akik már bent vagyunk az Európai Unióban - legyen szó Csehországról, Szlovákiáról vagy Romániáról -, tehetünk és minden tőlünk telhetőt meg is teszünk azért, hogy mielőbb az EU tagjaivá válhassanak" - jelentette ki a vasárnap délben Tulceán tartott rögtönzött sajtótájékoztatóján Victor Ponta román miniszterelnök.
Victor Ponta hozzátette, a találkozónak az adott aktualitást, hogy Moldova és Grúzia június 27-én, Ukrajna pedig későbbi időpontban aláírja Brüsszelben az EU-val való társulási megállapodást; pontosabban Kijev a megállapodás gazdasági részét írja alá, mert a politikait márciusban már aláírta. Ponta Megjegyezte, a Duna-deltába várták Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnököt is, ő azonban nem tudott részt venni a találkozón.
A román miniszterelnök elmondta, a táj szépségét is be szerette volna mutatni vendégeinek, ezért vasárnap délelőtt kiránduláson vettek részt a Duna-delta vízi világában.
"Remélem, minden évben hasonló baráti találkozásokat szervezhetek a Duna-deltában, és ez a térség, amelyhez tartozunk, a politikusok személyes, baráti kapcsolatain keresztül is jobban fejlődhet" - jelentette ki a Romania TV által élőben közvetített nyilatkozatában Victor Ponta. MTI

Győri Enikő: az uniónak be kell tartania saját szabályait
Bognár Renáta az MTI különtudósítója jelenti: Győri Enikő külügyi államtitkár szerint az Európai Uniónak be kell tartania saját szabályait, ha ez nem így történik, akkor komoly problémái lesznek.
A külügyi államtitkár a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki, az EU integráció alkotmányos korlátai címmel tartott rendezvényén a Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök megválasztása körül kialakult helyzetre utalva úgy vélekedett: ha elkezdik túl tágan értelmezni a jogot, az nagyon veszélyes lehet. Az unió politikai, érték- és jogi közösség, és ha a saját szabályaikat nem tartják be, nagyon nagy bajban lesznek - tette hozzá.
Az ukrán válságról azt mondta: a háború sosem jó, s az unió arról szól, hogy nincs háború. Lehet szidni az uniót, ez manapság divat is, de érdemes belegondolni, hogy néz ki Európa, mióta létrejött az unió. Szerinte észhez kell térni, mert az, hogy béke van (az EU-ban), nem magától értetődő. Az semmilyen jogelv alapján nem magyarázható, hogy egy ország elfoglal egy másik államhoz tartozó területet. Úgy látta: az ukrán válság kapcsán tudott az unió gyors lenni, van reakcióképessége a szervezetnek.
Sokkal egységesebbnek kell lenni ugyanakkor külpolitikai kérdésekben, és a maláj utasszállító gép kapcsán is ki kell jelenteni: nem lehet "lenyelni" a történteket.
Oroszország márciusban bekebelezte az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, miután az év eleji véres kijevi tömegtüntetések hatására megbukott az akkori ukrán kormányzat, Viktor Janukovics oroszbarát elnök Oroszországba menekült, s Kijevben Nyugat-barát vezetés jutott hatalomra. A kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyékben oroszbarát szakadárok hónapok óta fegyveres harcot vívnak az őket terroristáknak tekintő, s ellenük hadjáratot indító ukrán kormányerőkkel. Múlt csütörtökön Kelet-Ukrajna felett lezuhant a Malaysia Airlines légitársaság repülőgépe, fedélzetén 298 emberrel. Kijev és a nyugati országok azt gyanítják, hogy a szakadárok lőtték le a gépet egy, Oroszországtól beszerzett Buk-üteggel, de Moszkva és a lázadók ezt cáfolták. Az Európai Unió a Krím Oroszországhoz csatolása és Moszkva Ukrajna-politikája miatt március óta több lépcsőben több tucat orosz, illetve oroszpárti ukrán állampolgárt, valamint több céget büntetett az EU-ban elérhető javainak - alapvetően bankszámláinak - befagyasztásával, valamint egyesek esetében beutazási tilalommal is.
Győri Enikő a Tusványosként emlegetett szabadegyetemen tartott előadásában úgy vélekedett, hogy a magyar kisebbségnek mindig ereje volt az, hogy jogszerűen lépett fel. Ennek így kell maradnia a jövőben is - szögezte le. Problémának látta azonban, hogy nincsenek nemzeti ügyek, amely köré 15 millióan fel tudnának sorakozni.
Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti (EP-) képviselője azt mondta: a lisszaboni szerződés "olyan koktél, amelyet olyan pohárba töltöttek, ami félig tele van, félig üres". Szerinte az integráció alkotmányos korlátait "bontogatni" kellene, erre lehetőséget ad maga a szerződés is. Úgy látta: a nyelvi diverzitás tagállamokon belül is lehetséges, és a diszkriminációt le kell küzdeni. Lehetőségként említette még a polgári kezdeményezést és a szakpolitika területét is. Reméli, hogy előbb-utóbb Románia meghallgatja az Európa Tanács ajánlásait.
Kiemelte: Ukrajnában háború van, és ilyenkor az a legfontosabb, hogy mi a kárpátaljai magyarok érdeke és mit lehet tenni értük. Óva intett a felelőtlen nyilatkozatoktól, amelyekből szerinte van bőven.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja EP-képviselője szerint nagyon összetett kérdésről van szó, és nemcsak jogi aspektusai vannak, ez politikai és "pszichológiai-lelki érettségi kérdése is". Az EU működésén javítani szeretnének, de alternatívája nincs - jelentette ki.
Úgy látta: az Ukrajnával kapcsolatos válság elő fogja segíteni a közös uniós kül- és biztonságpolitika tekintetében a közös gondolkodást, s bár nem lehet látni, hogy a válságnak mi lesz a vége, a kijózanodás jelei már tapasztalhatóak.
Az EU-nak el kell döntenie, hatalmi pozícióban akar-e megjelenni és képes-e rá - jegyezte meg, hozzátéve: az unió már több alkalommal bizonyította, mennyire sérülékeny.
Szerinte azt is meg kell nézni, milyen kérdésekben kell központosítani, és milyenekben nem, s hol hatékony az unió. Az emberek mindennapjait érintő kérdésekben a jelenleginél is jobban kellene decentralizálni - jegyezte meg.
Kijelentette: a kisebbségvédelmi témát is kezelni kell valamilyen módon, az unió viselkedése kétarcú e téren. A kettős mérce nem maradhat fenn - rögzítette.
Szavai szerint ideje volna ugyanakkor a magyar naivitásokkal is leszámolni, nem lenne szabad olyat mondani, hogy a szlovák-magyar viszony soha nem volt olyan jó, mint most.
Tusnádfürdő, 2014. július 25., péntek (MTI)

Közlemény
Tőkés László a magyar kormányfővel tartott előadást a Tusványoson
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével, a Fidesz elnökével közösen tartott nagy közönség- és médiaérdeklődést kiváltó fórumot Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik július 26-i zárórendezvényeként. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a bálványosi folyamat egyik elindítója volt a protokollmentes fórum moderátora.
Elsőként a kormányfő kapott szót, előadását a magyar közmédia élőben közvetítette. Az erdélyi szabadegyetem visszatérő előadójaként Orbán Viktor azzal kezdte, hogy legutóbbi tusványosi beszéde óta a kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők megnyerték a választásokat Magyarországon. Hozzátette, a „morális egyensúly” megnyilvánulásának tekinti a kétharmados győzelmet, hiszen 2004 decemberében az államhatárokon kívül élő magyarok visszafogadása ellen szavazó erők „úgy nyerték el méltó büntetésüket”, hogy a határon túli magyarok voksaival jött össze a Fidesz–KDNP kétharmada. Az elmúlt negyedszázadot kiértékelő idei szabadegyetemre 1989-es rendszerváltóként kapott meghívás, ezért rámutatott: azóta felnőtt egy olyan nemzedék, amely – személyes élmények híján – már nem tud referenciapontként tekinteni a rendszerváltásra. Amit ennyi idő után le kellene már zárni, ma ugyanis hasznosabb a világban most zajló változásról gondolkodni, a 2008-ban nyilvánvalóvá vált világgazdasági, világhatalmi átrendeződést tekintve kiindulópontnak – mondta a nemzet miniszterelnöke –, hiszen a polgárok a magyar vezetőktől azt várják el, hogy dolgozzák ki azt az új államszerveződést, amely a liberális államszerveződés korszaka után – a kereszténységet, szabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. „Félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világon szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek” – mondta egyebek mellett Orbán Viktor.
Tőkés László a maga során egy történeti áttekintéssel és egy aktuálpolitikai körképpel kezdte, melynek során kijelentette: Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az „utódkommunisták” vannak hatalmon. „Nem engedünk a 48-ból, 56-ból és 89-ből. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk, a rendszerváltozást be kell fejeznünk” – fogalmazott, majd vitába szállt azzal a tusványosi gondolattal, hogy 25 év múlva már az autonóm Székelyföld lehet a gazdája a szabadegyetemnek. „Legyen világos: nincs másik 25 esztendőnk a tehetetlen kivárásra. Most kell cselekedni. Most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki. Már csak azért is, mert az erdélyi magyar közösség olyan nyomás alatt van ma is, hogy az asszimiláció és kivándorlás kártékony következményei nyilvánvalóak, és folyamatosan zajlik Székelyföld gyarmatosítása. Bebizonyosodott, hogy a ránk kényszerített hagyományos kisebbségpolitika, az európai normák és az egyéni jogokra való hivatkozás a magyarok esetében nem járt eredménnyel. Egyedül az önrendelkezés teljes kivívása hozhat jövőt és felemelkedést. Mint mondta, áttörést kell elérni az autonómia kérdésében nemcsak a magyarok, hanem a kisebbségben élő román közösségek javára is. Úgy vélte, Európa is megérett arra, hogy rendszerváltozást hajtson végre, mert jelenleg elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék. Szükségesnek nevezte, hogy Európa is szolidárissá váljon a nemzeti kisebbségek törekvéseivel. „Magunktól nem leszünk képesek véghezvinni a kívánt változásokat” – tette hozzá az EP-képviselő. Kijelentette: ahhoz, hogy Európa meghallhassa az autonómiaigényt, a magyar közösségek képviselőinek ugyanazt kell mondaniuk. Európa könnyen lesöpri az asztalról autonómiatörekvésünket, ha a magyar vezetők mást és mást mondanak neki ebben a tárgyban. Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban – hangoztatta Tőkés László. Lelkipásztori minőségében bibliai példákat is felhozott, igei alapú gondolatokat fogalmazott meg. A „lészen autonómia” kijelentéssel például az ószövetségi „legyen világosságot” ötvözte Gábor Áron 1848-as „lészen ágyú” fogadalmával.
Orbán Viktor gondolatait folytatva Tőkés László úgy fogalmazott, a magyarországi választások által megtörtént a teljes mértékű korrekciója annak a trianoni típusú kisiklásnak, aminek tíz évvel ezelőtt, 2004-ben – a már említett népszavazás alkalmával – lehettünk tanúi. Magyarország és a nemzetrészek elszántságával és politikai akaratával felállhatunk poszttrianoni és posztkommunista legyöngült állapotunkból. Romániában és az Európai Unióban is szükség volna olyan – a Magyarországon 2010 és 2014 óta zajló – második rendszerváltásra, ami nem csak ideológiai, de nemzetpolitikai szinten is végbemegy. A rendszerváltáshoz azonban párbeszédre van szükség: a bálványosi folyamathoz hasonló magyar-román és magyar-magyar párbeszédre. Tőkés László szerint Romániában még nem alakult ki a párbeszéd kultúrája, de még az RMDSZ vezetői is elzárkóznak az őket bírálókkal való dialógustól, lám, a meghívás ellenére távol maradtak az idei Tusványostól is. A jövőben senki sem térhet ki a párbeszéd elől – jelentette ki Tőkés László. Az összefogást sürgetve azzal zárta beszédét: ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket, egységesítenünk kell autonómiapolitikánkat.
Egy felvetésre reagálva az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke leszögezte: a romániai magyar politikai összefogás meghiúsulása miatt történhetett meg, hogy ő maga most fideszes képviselőként tagja az Európai Parlamentnek, amiben nem lehet kivetnivalót találni, hiszen a Fidesz–KDNP egy nemzeti listát állított és vitt győzelemre az EP-választásokkor. Ettől ő még továbbra is erdélyi képviselőként szolgálja a magyarság ügyét Brüsszelben és Strasbourgban, illetve ahol kell.
Tusnádfürdő, 2014. július 26.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Tőkés László: Lészen autonómia
Tőkés László európai parlamenti képviselő a Lészen autonómia kijelentéssel parafrazálta a bibliai Legyen világosság gondolatot, illetve Gábor Áron 1848-as Lészen ágyú kijelentését szombaton Tusnádfürdőn a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásában.
A politikus vitába szállt azzal a tusványosi gondolattal, hogy huszonöt év múlva már az autonóm Székelyföld lehet a gazdája a szabadegyetemnek. „Legyen világos: nincs másik huszonöt esztendőnk a tehetetlen kivárásra. Most kell cselekedni. Most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki. Mint mondta, áttörést kell elérni az autonómia kérdésében nemcsak a magyarok javára, hanem a kisebbségben élő román közösségek javára is.
Tőkés László szerint Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az „utódkommunisták” vannak hatalmon. „Nem engedünk a ’48-ból, ’56-ból és ’89-ből. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk, a rendszerváltozást be kell fejeznünk” – fogalmazott a politikus. Úgy vélte, Európa is megérett arra, hogy rendszerváltozást hajtson végre, mert jelenleg elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék. Szükségesnek nevezte, hogy Európa is szolidárissá váljon a nemzeti kisebbségek törekvéseivel. „Magunktól nem leszünk képesek véghezvinni a kívánt változásokat” – tette hozzá. Kijelentette: ahhoz, hogy Európa meghallhassa az autonómiaigényt, a magyar közösségek képviselőinek ugyanazt kell mondaniuk. Európának „nincs mit kezdenie az autonómiával”, ha a magyar vezetők mást és mást mondanak neki ebben a tárgyban – fűzte hozzá. Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban – hangoztatta Tőkés László.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orbán Viktor: eljöhet a mi időnk
Ha az erdélyi közösség abba a helyzetbe kerülne, hogy a neki járó forrásokat a román költségvetésből nem kapja meg, számíthat Magyarország támogatására – jelentette ki az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban Orbán Viktor szombaton Tusnádfürdőn.
A miniszterelnök a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartotta meg hagyományos előadását a rendezvénysorozat népes közönsége előtt. Tőkés László EP-képviselő és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének társaságában a kormányfő beszélt a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokról, a nemzetpolitika alakulásáról, az anyaország törekvéseiről, ugyanakkor elemezte a nemzetközi helyzetet is.
Orbán azzal indította mondandóját, hogy köszönetet mondott a külhoni magyar állampolgároknak a Magyarországon kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők április 6-ai kétharmados győzelméhez nyújtott kiemelkedő szerepükért.
„Létezik a politikában a morális egyensúly. Évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, a bosszúnak milyen nemes formája lenne, ha a 2004 decemberében az államhatárokon kívüli magyarok visszafogadása ellen szavazó politikai erők úgy nyernék el büntetésüket, hogy egy választáson éppen a külhoni magyarok voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad” – jelentette ki a miniszterelnök, akinek szavait a hallgatóság nagy tapssal honorálta.
Orbán Viktor már a közönség soraiból érkezett mintegy félszáz kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy sem a magyar nemzet, sem a romániai magyar közösség érdekeit nem szolgálná, ha állást foglalna az erdélyi magyar szervezetek közötti vitában. Közölte, az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni.
Orbán Viktor már a közönség soraiból érkezett mintegy félszáz kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy sem a magyar nemzet, sem a romániai magyar közösség érdekeit nem szolgálná, ha állást foglalna az erdélyi magyar szervezetek közötti vitában. Közölte, az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni.
„Kormányzó párt is vagyunk, tehát egyszerre kell figyelembe vennünk, hogy van egy Fidesz– KDNP, és van egy magyar kormány. A magyar kormány dolga, hogy az egészet nézze. Ha belesodródik a részek közötti vitába, akkor ki fogja nézni az egészet? Van véleményem, de ezt nem szabad politikai cselekvéssé átalakítani” – szögezte le a kormányfő, hozzátéve: hasonlóképpen nem kíván szembekerülni az RMDSZ választóival még akkor sem, ha időnként „elszkanderezget” a szövetség vezetőivel.
A román–magyar viszonyról kiemelte: az elmúlt másfél-két évben nem hangzott el olyan nyilatkozat a részéről, amely ne adta volna meg a tiszteletet a román népnek és vezetőinek.
Szerinte azonban román oldalról hosszú az ilyen nyilatkozatok listája. Kulcskérdésnek nevezte a tiszteletet és a nyitottságot, sőt azt ígérte, továbbra is megadja a román népnek és vezetőinek kijáró tiszteletet, és mindig nyitott lesz azon kérdésekre, amelyek megtárgyalása indokolt.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azt firtatta Orbán Viktortól, a székelyföldi önkormányzati vezetőkre nehezedő nyomás közepette mikor épül ki a virtuális magyar rakétapajzs? A miniszterelnök úgy válaszolt: olyan Vaskupolát tud elképzelni, amelynek vastagsága az anyaország gazdasági helyzetének javulásával nőhet, és amelyre ha valaki ránéz, azt látja, ezt nem érdemes lyuggatni. Félelem, begubózás helyett Orbán bátorságot, előretekintő gondolkodást, bátor cselekvést javasolt a Kárpát-medencei és a világban élő magyar közösségnek. „Könnyen megtörténhet, hogy eljön a mi időnk” – állapította meg a miniszterelnök.
Tőkés László a „lészen autonómia” kijelentéssel parafrazálta Gábor Áron 1848-as „lészen ágyú” kijelentését. Az EP-képviselő Tusnádfürdőn elmondta, sajnos nincs ok derűlátásra a tekintetben, hogy huszonöt év elteltével már a sikeresen megvalósult erdélyi autonómiáról értekezhetnek a Tusványosként közismert rendezvény előadói. „Legyen világos: nincs másik 25 esztendőnk a tehetetlen kivárásra. A mi időnk most van, most kell cselekednünk, most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki, hozzátéve: áttörést kell elérni az autonómia kérdésében a kisebbségben élő román közösségek javára is.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint Magyarországgal ellentétben Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az utódkommunisták vannak hatalmon, ugyanakkor Európa is megérett a rendszerváltozásra, hiszen elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék.
Tőkés egyúttal integrált autonómiakoncepció kidolgozását szorgalmazta, amely együtt érvényesíti az egész erdélyi autonómia, a területi és a kulturális önrendelkezés ügyét. „Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban. Másrészt a nemzetpolitika egyetlen hibája, hogy nem integrálódott eléggé, ezért arra kérjük a kormányt, integrált módon próbálják összefogni a nemzetpolitikát” – hangoztatta Tőkés.
A volt püspök egyébként az RMDSZ párbeszédre való alkalmatlanságával magyarázta, hogy a Fidesz nemzeti EP-listáján kellett helyet biztosítani számára. Leszögezte: ennek ellenére továbbra is erdélyi képviselőnek tekinti magát, egyúttal párbeszédre, nemzeti együttműködésre szólította az RMDSZ vezetőit, akik közül csak az általa sztrájktörőknek nevezett székelyföldi önkormányzati vezetők látogattak el a Tusványosra.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)