Tiszaháti takarodó
Katonai behívókat osztogatnak a magyaroknak, ruszinoknak, románoknak és ukránoknak. Mint száz évvel ezelőtt. Csak most nem a kétfejű osztrák sas, hanem az ukrán hatalmi jelkép díszíti a mozgósítási parancsot. Viszik nemzettársainkat megvédeni az idegen hazát saját szakadár állampolgáraitól. Kárpátalja, ne háborúzz! jelszót skandáló nők a hadkiegészítő parancsnokság előtt tiltakoztak férjeik, fiaik és fivéreik harcba vetése ellen. Útlezárásokkal tárgyalásra kényszerítették a hatóságokat. Félő, csak az üres ígéretekkel maradnak. Pedig ez a vidék, ahol honfoglaló őseink a Vereckei- hágón betódulva új hazára találtak, az elmúlt két-három emberöltő alatt elviselhetetlenül sokat szenvedett. Az öt országhatárváltás után mindig büntették a lakosságot. Börtönnel, kényszermunkával és kitelepítéssel. Így csoda, hogy mára maradt még közel 150.000 magyar. A törékeny ukrán demokráciában ez a közösség kezdte újraépíteni intézményrendszerét. És most félve azt lesi, mikor zárják le a határt az anyaország felé. Lélekben a menekülési útvonalat is mérlegelni kezdték. Aggodalmuk nem alaptalan. Hisz nem akarnak elporladni ebben a szláv mozsárban. Nem vállalják az ágyútöltelék szerepét a keleti végeken. Ez a harc számukra csak veszteséget jelent. Ráadásul a kijevi ultranacionalisták számára nemcsak az orosz nemzetiségiek követelései elfogadhatatlanok. Mindenfajta nemzetiségi igényt könnyen leseperhetnek. És akkor egy újabb kivándorlási hullámnak lehetünk tanúi. A könnyített állampolgárságot szerzett kárpátaljaiak – akik közt nemcsak magyarok, de ruszinok és más, egykori magyar állampolgárságú felmenőkkel elszámoltatott kedvezményezettek vannak – a honfoglalók útvonalát követve beözönlenek a magyar alföldre. A népességfogyással küszködő anyaországnak még jól is jönne egy kis vérátömlesztés. Lehet, ezért, de akár az orosz kapcsolat gazdasági, nagyhatalmi árnyéka miatt hallgat a magyar diplomácia. Pedig szólnia kéne. Összefogva a románokkal – akiknek szintén nagyszámú külhoni nemzettársuk szorult az ukrán fogóba –, mint európai uniós tagállamok Brüsszelben érjék el, hogy a kijevi hatalom valós garanciákat vállaljon a nemzeti közösségek védelmére. Hogy egyetlen kárpátaljai vagy besszarábiai lakost se kényszerítsenek polgárháborús vérontásra. Az Unió és az Egyesült Államok erkölcsi felelősséggel tartoznak a jelenlegi ukrajnai helyzetért. A befolyási övezet- és piacszerzési mohóságukban nem számoltak a képlékeny országot szétfeszítő érdekellentétekben rejlő veszélyekkel. Pedig tanulhattak volna Jugoszlávia esetéből. A testvérháborúk okozta, máig be nem gyógyult lelki sebekből. És akkor is menekültek magyar nemzettársaink. Dél-Baranyából, a Bácskából, a Bánságból. Mert nem akartak részt venni a gyilkolásban. Házaikat elfoglalták a betelepített többségiek. Ilyen telepesek, akik a szakadár területekről menekültek, Kárpátalján is megjelentek már. Rossz előjel. A délszláv háborút imitáló keletszláv fegyveres konfliktus még elfojtható lenne, ha a nyugat-európai vezetők valóban akarnák. Vagy legalább azt érjék el, hogy a Tiszaháton fújjanak takarodót.
Karácsonyi Zsigmond, Népújság (Marosvásárhely)

A hétvége hírei
Moldovával való egyesülésért tüntettek
Háromezren vonultak fel tegnap Bukarestben, kérték Moldova Köztársaság egyesülését Romániával. A szervezők felszólították az államelnök-jelölteket, hogy ezt a kérdést is vegyék be célkitűzéseik közé.
A tüntetés résztvevői nemzetiszínű zászlókat lobogtattak és Nagyrománia újjászületésére célzó jelszavakat skandáltak, köztük olyanokat is, melyekkel Oroszországnak üzentek, például: „ne feledd, Besszarábia nem a tied”. A tüntetésen felolvastak egy kiáltványt is, melyet elküldenek az államelnöknek, a kormánynak és a parlamentnek, illetve a novemberi elnökválasztáson megméretkező 14 jelöltnek. A szervezők azt is kijelentették, hogy felkérik Moldova Köztársaság
Berényi: ne riogassanak az autonómiával
Nem kell állandóan riogatni az autonómiával, az ugyanis nem jelenti Szlovákia határainak megváltoztatását – idézte Berényi József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnökének kijelentését a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség szombaton. A felvidéki magyar párt elnöke erről a szlovák hírügynökség internetes portáljának, a teraz.sk-nak – a Szlovákiában novemberben tartandó helyhatósági választások kapcsán – adott videointerjúban beszélt. „Még egyszer megismétlem, és ha kell, még százszor is elmondom, hogy elismerjük Szlovákia területi egységét” – válaszolt Berényi József az MKP autonómiatörekvéseit firtató kérdésre. A politikus ezzel arra utalt, hogy Szlovákiában a közvélemény gyakran az ország egy területi egységének kiválásával azonosítja az autonómia létrehozásának fogalmát. Ennek megfigyelők szerint részben az az oka, hogy a szlovák politikai szóhasználatban gyakori a két fogalom szándékos vagy véletlen összemosása.
Visszavonják az orosz csapatokat
Vlagyimir Putyin orosz elnök utasítására visszavonják az orosz katonai egységeket az Ukrajnával határos délnyugat-oroszországi Rosztovi területről – jelentette az Eho Moszkvi rádió vasárnap. Előzőleg, szombaton Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter arról tett jelentést az államfőnek, aki egyben az orosz fegyveres erők főparancsnoka is, hogy befejeződött a Déli Katonai Körzetben nyáron elkezdett hadgyakorlat. Az államfő utasítása nyomán mintegy 17 600 katona tér vissza állandó állomáshelyére. Az ukrajnai válság, valamint a délkelet-ukrajnai szakadárok és az ukrán hatalom fegyveres konfliktusának kiéleződése idején Moszkvában először április 24-én jelentették be, hogy a Délkelet-Ukrajnával határos orosz régiókban hadgyakorlat kezdődött. A NATO tisztségviselőinek becslése szerint Moszkva mintegy 40 ezer katonát vezényelt az ukrán határhoz. Alig egy hónap elteltével, május 20-án az orosz védelmi tárca arról tájékoztatott, hogy az orosz katonai egységek parancsot kaptak: térjenek vissza állandó állomáshelyükre az ukrán határ közeléből, mintegy 20 ezer katona azonban az Ukrajnával szomszédos délnyugat-oroszországi területen maradt. Kijev és a nyugati államok azzal vádolják Moszkvát, hogy fegyverekkel támogatja a délkelet-ukrajnai oroszbarát szakadárokat, és augusztusban katonákat is küldött segítségükre. A Kreml tagadta a vádakat.
Fél éven belül lesz ebola elleni oltóanyag?
Oroszországban fél éven belül lesz oltóanyag az ebo­lavírus ellen – jelentette a Lenta.ru orosz hírportál tegnap. Veronyika Szkvorcova orosz egészségügyi miniszter ezt a Rosszija 1 állami televízió szombat esti adásának nyilatkozta. Azt mondta, hogy vezető orosz virológusok három oltóanyagon is dolgoznak. Az egyiket, amely inaktivált vírustörzsből készült, már klinikai kipróbálásnak vetették alá. A másik kettő úgynevezett genetikailag módosított vakcina. Szkvorcova szerint azért kell körülbelül fél év az oltóanyag kidolgozására, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék annak esetleges káros hatását. Az orosz egészségügyi miniszter közölte, hogy Oroszország lakosságának nem kell tartania az ebolavírus elterjedésétől. Elmondta azt is, hogy a veszélyes fertőző betegségnek az országban való megjelenése ellen május óta tesznek lépéseket, július óta járványvédelmi intézkedéseket vezettek be.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aláírták a gázmegállapodást
Aláírták a téli időszakra vonatkozó gázmegállapodást tegnapra virradóra Brüsszelben Oroszország, Ukrajna és az Európai Unió képviselői. A háromoldalú megállapodás jegyzőkönyvét Günther Oettinger, az unió energiaügyi biztosa, Jurij Prodan ukrán és Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter látta el kézjegyével.
A Gazprom orosz gázipari vállalat ezer köbméterenként mintegy százdolláros kedvezményt ad Ukrajnának a gáz árára a jelenleg is hatályos gázmegállapodásban rögzített árhoz képest, így az idei év végéig ezer köbméterenként 378 dollárért szállít gázt Ukrajnának, a továbbiakban pedig, jövő év március végéig 365 dollárért. Erre az időszakra eltekintenek a take-or-pay elvtől, vagyis a megegyezett minimális mennyiség árát nem kell kifizetni, ha a vevő annál kevesebbet vesz át. A gázszállítások már november elején megindulhatnak, Kijevnek pedig az év végéig ki kell fizetnie a 3,1 milliárdos gázárhátralékát. Oettinger szerint Kijevnek van erre elkülönített pénze, illetve az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól az eddigi megállapodásokkal összhangban kap 1,5 milliárd dollárt, amiből március végéig négymilliárd köbméter gázt tud vásárolni Oroszországtól. A jövő év áprilisában kezdődő nyári időszak nem képezte a mostani brüsszeli megbeszélések tárgyát. Günther Oettinger szerint a háromoldalú tárgyalások „kemények és nehezek” voltak, amelyek eredményeképpen aláírták az összességében 4,6 milliárd dolláros gázmegállapodást. A jegyzőkönyv aláírásakor jelen lévő José Manuel Barroso, az Európai Bizottság távozó elnöke azt hangoztatta, hogy az Európai Bizottság a gázmegállapodásban szereplő előírások maradéktalan végrehajtását várja Oroszországtól és Ukrajnától. Reményét fejezte ki, hogy a megállapodás növelni fogja a két ország közötti kölcsönös bizalmat, ami alapvető fontosságú a kelet-ukrajnai válság rendezésében. Ukrajna az Európába irányuló orosz gázszállítás legfontosabb tranzitországa. Az ukránok által ki nem fizetett számlák miatt Moszkva 2009 elején átmenetileg leállította az Ukrajna felé történő gáztovábbítást, azt állítva, hogy az ukránok megcsapolják a gázvezetéket, és maguknak vesznek le az Európának szánt gázból. Az orosz csapelzárás következtében több európai országban is hiány keletkezett az energiahordozóból a hideg tél közepén. A mostani orosz–ukrán gázárviszály idén áprilisban, a kelet-ukrajnai összecsapásokkal párhuzamosan bontakozott ki. Az oroszok drasztikus mértékű áremelést jelentettek be az Ukrajnának történő szállítás tekintetében, amit Kijev gazdasági agressziónak bélyegzett, kijelentve, hogy a megnövelt árat nem hajlandó fizetni. Júniusban az oroszok a felgyülemlett kifizetetlen számlák miatt felfüggesztették a gázszállítást Ukrajna számára. Kijev viszont augusztusban azzal fenyegette meg Moszkvát, hogy leállíthatja az Európába irányuló gáz- és olajtranzitot. Szeptemberben körvonalazódott, e hónapban pedig elvben megszületett az átmeneti kompromisszumos megállapodás a téli hónapokra, de a fizetési garanciákat is tartalmazó, tartós és átfogó egyezség még várat magára. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bukovinai hírek
Ünnepelnek és autonómiát követelnek
Bukovinával általában keveset foglalkoztunk, most viszont egyszerre két olyan hír is akadt, amely mellett nem mehetünk el szótlanul. Egyrészt lezajlott a hagyományos bukovinai fesztivál a magyarországi Bonyhádon, másrészt a bukovinai románok gondoltak egy nagyot, és olyan autonómiát kértek Ukrajnától, amilyen kapcsán itthon mi, székelyek még tíz évig elvitatkozgatunk.
Hagyományőrzők színpadi műsorával kezdetét vette a Bukovinai Találkozások XXVI. Nemzetközi Folklórfesztivál Bonyhádon pénteken. A bukovinai származású, nemzetpolitikáért felelős államtitkár Potápi Árpád, aki egyben Bonyhád polgármestere is volt sokáig, a háromnapos rendezvény megnyitóján hangsúlyozta: az esemény, amellett, hogy összehozza az egykor Bukovinában élő népek képviselőit, lehetőséget ad a Magyarországon élő székelyeknek kultúrájuk ápolására. A találkozóra több mint 30 csoport 300 határon túli székely és más nemzetiségű, valamint 300 hazai tagja érkezett.
Nem sikerült eldöntenünk, mennyire hiteles az alábbi hír: Csernovciban a bukovinai románok közgyűlésén autonómiát követeltek a bukovinai román lakosság számára. A közgyűlés résztvevői számítanak Románia támogatására is, ezért kívánságaikat eljuttatták Kijeven kívül Bukarestbe is.
„Ma a bukovinai románok történetük egyik legnehezebb korszakát élik át. (...) A fiatalok elmennek. Elmennek a vállalkozók, a munkaképes lakosság. Ha ez így folyik tovább, a szívünknek kedves Bukovina helyén hamarosan egy sivatag lesz” – mondta Dorina Cirtoace bukovinai román vezető. Ezért szükséges egy román autonóm terület kialakítása Bukovinában. Saját törvényhozó és végrehajtó hatalomra van szükség, saját rendőrségre és költségvetésre – mondta Cirtoace. Az ukrán sajtó szerint ilyen gyűlésre nem került sor, mindez az oroszok kitalációja, kacsája.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kapjanak autonómiát az őshonos magyar nemzeti közösségek!
TRIANON HATÁSA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
Miután Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában nem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja a szülőföldjükön a boldogulásukat és fennmaradásukat.
Trianon után 96 évvel létezik egy sokak által nem elismert magyar ügy Európában.
A magyarok ugyanis a kontinens második legnagyobb őshonos nemzeti közössége, amelynek elszakított részei a XX. század borzalmai során számszerű kisebbségbe kerültek szülőföldjükön.
A Felvidéken, amelyet ma Szlovákiának hívnak, a két világháború közötti viszonylagos jólét után, hetven évvel ezelőtt a hírhedt Benes-dekrétumok alapján kisemmizték, jogfosztottá tették a magyarokat, kényszer-kitelepítéssel láttak hozzá a felszámolásukhoz. Az elmúlt negyedszázadban finomabb eszközökkel folytatták a „honfoglalásukat”.
A szlovákokkal való békés, kiegyensúlyozott együttélésnek jelenleg két akadálya van. Az első, hogy nincs saját történelmük, ezért identitásukat a magyarokkal szemben határozzák meg.
A másik, hogy félnek egy esetleges határmódosítástól, mert a magyarok nagy része egy tömbben él a közös határ mentén. Ezért rettegnek az autonómia gondolatától is. A magyar közösség fennmaradásának alapvető feltétele itt is az anyanyelv korlátlan használatának joga az élet minden területén, a születéstől a halálig. Északi szomszédunknál ellentmondásos az anyanyelvhasználat kérdése.
A szlovák alkotmány, amely egyébként a területén élő őshonos magyarságot másodrendű állampolgárként definiálja, eléggé megengedő a nyelvhasználat kérdésében. A végrehajtást azonban külön törvény hatáskörébe utalja, amely kegyetlenül kirekesztő. Ami viszont még ennél is szomorúbb: azt a kevés engedményt sem lehet hasznosítani a gyakorlatban, amit e jogszabály lehetővé tenne.
A szlovák politikai és társadalmi élet vezetői, sokszor a civilekkel karöltve, folyamatosan gátolják az anyanyelv törvényes használatát is, arcátlan büntetésektől sem visszariadva. Ha ehhez hozzávesszük a kettős állampolgárság kérdésében kialakult, a demokratikus világban példátlan helyzetet, akkor megállapíthatjuk, hogy a szlovák kisebbségpolitika brutálisan diszkriminatív.
Kárpátalján minden bizonytalan. Az ukránok nem a magyaroktól félnek, hanem a tízmilliós nagyságrendű orosz kisebbségtől.
A magyarok ebben az összefüggésben marginális helyzetben vannak. Sorsuk jobbra és rosszabbra is fordulhat. Őket ugyanakkor nemcsak magyarságukban, hanem fizikai létükben is veszély fenyegeti. Ezt a helyzetet háború és ezzel összefüggésben gazdasági nyomor jellemzi. Jövőjük a háborús helyzet kimenetelétől függ.
Ha a nagyhatalmak és az ukránok a józan észre és a méltányosságra hallgatnak, akkor keleti szomszédunk átalakul egy konföderációvá, ahol az oroszok, a ruszinok, a magyarok és (esetleg) mások teljes körű és tényleges autonómiát élveznek egy svájci típusú államalakulatban.
Nekünk ez lenne a jó. Ha szétesik Ukrajna akár háborús, akár békés úton, és Kijevben nacionalista-soviniszta kormány veszi át a hatalmat, sorsunk rosszabb lesz, mint valaha. Ez a fő kérdés most Munkács vára és Beregszász környékén. Emellett ott is folyik a harc az anyanyelvű oktatásért és nyelvhasználatért, több-kevesebb sikerrel.
A csaknem száz éve Romániához tartozó Erdélyben, Partiumban és Kelet- Bánságban papíron elég jónak tűnnek a nemzeti kisebbségi jogok, különösen az anyanyelvhasználat területén. Bár az alkotmány itt is kirekesztő, az Erdélyt és az Alföld déli részét ezer esztendőn át építő és megvédő magyar lakosság nem államalkotó tényező szülőföldjén, mégis létezik néhány, európai mércével is jónak tekinthető nyelvhasználati jogszabály.
Ezek azonban csak a román (soviniszta) politika kirakatelemei. Gyakorlati alkalmazásukat tiltják és üldözik! Vannak olyan elképesztő esetek, amikor a törvényre apelláló magyar civilnek a hatóság embere azt mondja: „Ez nem arra való, hogy hivatkozz rá!” Akkor mire való?
A külvilág, a nemzetközi közvélemény megtévesztésére. Példák százait, sőt ezreit tudnám felsorolni. Álljon itt csak egy sorozatesemény a helyzet szemléltetésére. Marosvásárhelyen a városi tanács határozatba foglalta a kettős utcanévhasználat szabályait. A hatóság azonban különböző elképesztő okokra hivatkozva nem hajtja végre saját döntését.
A város számos magyar polgára saját költségén, háza vagy kerítése falára kiteszi az előírás szerinti kétnyelvű táblát. Mi történik azonnal? A rendőrség „tiltott reklámtevékenység” címén súlyos büntetést szab ki és fenyegetésekkel zaklatja a hatályos jogszabály szerint eljárókat. Perek sorozata folyik most a székely városban. Milyen tehát a román kisebbségpolitika? Szemfényvesztő, kétszínű és hazug.
A Szerbiához tartozó, Vajdaságnak nevezett bácskai és nyugat-bánsági területeken ígéretes fejleménynek vagyunk szemtanúi.
A kulturális autonómia csírái megjelentek, bár szárba szökkenésüket a szerb politika időnként visszanyesésekkel akadályozza. Kétirányú folyamatot figyelhetünk meg. Szerb barátaink egyfelől jó bizonyítványt akarnak felmutatni az Európai Uniónak az integrációs törekvéseik elősegítése érdekében, másfelől baráti gesztust kívánnak tenni északi szomszédjuk, Magyarország felé, az uniós tagság támogatásának elérése céljából. Ez teljesen normális, elfogadható eljárás.
Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy megvalósuljon a tényleges kulturális autonómia a szórványban és tömbben élő magyarok számára egyaránt. Ennek érdekében ezt feltételként kell szabni az uniós tagság támogatásának fejében. Ez nem ördögtől való dolog, azt kérjük csupán, ami számos európai országban működik a Lajtától nyugatra és a Kárpátoktól északra.
A másik folyamat ugyanis a már meglévő kisebbségi jogok csorbítása különböző rafinált módokon. Észnél kell lennünk! Helyi összefogásra és külső támogatásra van szükség, és a Délvidék máris áttörési pont lehet a Kárpát-medencei magyar autonómiaküzdelmekben.
Horvátországban és Szlovéniában rendezett a magyarság helyzete, de probléma azért itt is van. Itt alapvetően más a helyzet, mint a többi országban. A magyarok ugyanis alkotmányba foglalt államalkotó tényezők! Tehát papíron nem másodrendű állampolgárok.
Többek között alanyi jogon jár nekik egyszemélyes országgyűlési képviselet. Nem csorbítva délnyugati barátaink érdemeit, ez nyilván azért vált lehetővé ilyen egyszerűen, mert a magyarok létszáma mindkét országban elenyésző, tízezres nagyságrendű. Nem jelentenek semmiféle „veszélyt”.
Ezzel együtt ez dicséretes gesztus Zágrábtól és Ljubljanától. (Megfigyelhető: minél nagyobb létszámú egy adott országban a magyar közösség, annál erősebb az elnyomásukra, felszámolásukra való törekvés.) Gondot e két országban az jelent, hogy egyrészt nincs elég anyagi támogatás és fogadókészség a kis létszámú iskolákhoz és kulturális intézményekhez, másrészt helyenként a többségi nemzet helyi szintű képviselői nem viszonyulnak megfelelően a kérdés kezeléséhez.
Ausztria kettős mércével méri a kisebbségi kérdést, mármint az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét. Amíg oroszlánként harcolt annak idején Dél-Tirol autonómiájáért, addig semmiféle kollektív jogot nem ad meg a saját területén élő őshonos nemzeti közösségeknek, magyaroknak, horvátoknak, szlovéneknek.
A nyugati magyar vármegyékből Trianonban lecsípett sávok egyesítésével létrehozott Burgenlandban alig tízezer magyar él. Kisemmizett helyzetüket az enyhíti, hogy évtizedek óta demokráciában és jólétben élnek, senki nem üldözi őket, nincsenek kitéve támadásoknak.
Hogyan is állunk akkor most a Kárpát-medencében a nemzeti kisebbségi jogok vonatkozásában? Katasztrofálisan.
A magyarok részaránya az elcsatolt területen a helyi lakossághoz viszonyítva: Felvidéken 30 százalékról 10 százalékra, Kárpátalján 31 százalékról 12 százalékra, Erdélyben 32 százalékról 20 százalékra, Délvidéken 28 százalékról 14 százalékra csökkent. A rendszerváltozások nem hoztak fordulatot. 1991 és 2011 között mintegy 600 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. Mi akkor a teendő?
Határozzuk meg a megmaradás feltételeit: az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakorlásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasználattal: a szubszidiaritás elvének biztosítása.
Miután Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában nem ismerik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja a szülőföldjükön a boldogulásukat és fennmaradásukat.
A teljes körű, vagyis személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formájára vagy ezek kombinációjára van szükség. Egy számszerű kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség autonómiájának megvalósításához három feltételnek kell teljesülnie: az adott közösség elszánt akarata, hajlandósága az áldozatvállalásra, megfelelő jogi alap és/vagy meglévő nemzetközi gyakorlat, valamint a többségi nemzet egyetértése és/vagy külső erő kényszerítő nyomása.
Az első és a harmadik feltétel ma még nem nagyon teljesül, a második viszont teljes mértékben. Fel kell hívni Európa figyelmét arra, hogy a Kárpát-medencében csak akkor lesz társadalmi béke, politikai stabilitás és gazdasági prosperitás, ha az idegen fennhatóság alá került őshonos magyar nemzeti közösségek is teljes körű és tényleges autonómiát kapnak.
Csóti György
A szerző volt országgyűlési képviselő, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója
Magyar Idők (Budapest)

Egységes fellépés, a védelmi erő növelése (NATO-csúcs)
Afganisztán, Irak és a menekültek megmentését szolgáló földközi-tengeri művelet egyaránt szerepelt a témák között szombaton a NATO-csúcs második, befejező napján Varsóban. A tagállamok állást foglaltak a közös védelem és a közös alapértékek mellett, a terrorizmussal szembeni védelmi és elrettentő erő fokozását, az euroatlanti térség és Európa egységét, az Oroszországgal folytatandó párbeszédet hangsúlyozták. Orbán Viktor nyilatkozatában egyebek közt arról beszélt, hogy a mostani varsói döntések a korábbi NATO–Oroszország megállapodásokat nem rúgják fel.
Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a sajtónak elmondta: a NATO kiképző és képességfejlesztő missziót kezd Irakban a helyi fegyveres erőknél, támogatást nyújt Jordániának, egy új hírszerző központot létesít Tunéziában, hogy ezzel is segítse az ország különleges erőinek munkáját. Mint közölte, a NATO-tagállamok vezetői elvileg jóváhagyták, hogy a NATO légtérellenőrző AWACS gépei közvetlen támogatást nyújtsanak az Iszlám Állam ellen Irakban és Szíriában harcoló, amerikaiak vezette koalíciónak. A főtitkár egyben bejelentette, hogy a NATO új haditengerészeti hadműveletet indít a Földközi-tengeren (Operation Sea Guardian). Tájékoztatást adott arról is, hogy a tagállamok átfogó támogatási csomagot hagytak jóvá Kijev számára, Ukrajna NATO-tagsága ugyanakkor egyelőre nem kerül napirendre. A NATO-főtitkár szerint a tagországok megállapodtak abban, hogy fenntartják a szövetség stabil katonai jelenlétét Afganisztánban, elkötelezték magukat amellett, hogy 2020 végéig folytatják az afgán biztonsági erők finanszírozását.
A Varsói nyilatkozat a transzatlanti biztonságról című, szombaton elfogadott dokumentum felhívja a figyelmet korunk biztonsági kihívásaira, így a terrorizmus terjedésére, a főleg Ukrajnával kapcsolatos orosz magatartásra. A nyilatkozat szerint „a kollektív védelem továbbra is a NATO alapvető felelőssége”, fokozni kívánják erőik jelenlétét a szövetség keleti részén, erősíteni akarják védelmüket a kibertámadásokkal és a hibrid fenyegetésekkel, akárcsak az euroatlanti térségen kívülről várható esetleges ballisztikus rakétatámadásokkal szemben. A nyilatkozat jóváhagyói készek az értelmes párbeszédre Oroszországgal. A szövetség ténylegesen hozzá akar járulni a menekült- és migránsválság kezeléséhez az Égei-tengeren – olvasható a dokumentumban.
Orbán Viktor miniszterelnök az M1 aktuális csatornán is sugárzott nyilatkozatában kifejtette: miután a közép-kelet-európai országok beléptek az észak-atlanti szövetségbe, éveken át vita tárgyát képezte, hogy csupán a tagság mellett „mAradunk, vagy továbbmegyünk, és a NATO-katonai képességeket is telepítjük”. „Senki nem akarta úgy biztonságba helyezni Közép-Európát katonailag, hogy közben ellenségünkké tesszük Oroszországot” – hangsúlyozta. „A korábbi NATO–Oroszország megállapodásokat nem rúgjuk fel, mégis néhány közép-európai országban rotációban, de folyamatosan katonai jelenlét lesz, és néhány másik országban, így Magyarországon is katonai vezetési pontot helyezünk el” – foglalta össze a csúcson hozott döntés lényegét. A kormányfő arról is szólt: magyar kezdeményezésre a NATO is segítségül szolgál a migráció elleni küzdelemben. „A magunk oldalára állítottuk a NATO-t: (...) kimondtuk, az illegális migrációt meg kell állítani, a külső határokat meg kell védeni, az ellenőrzés nélküli beáramlás nemcsak civil, hanem katonai biztonsági kockázatot is hordoz” – mondta Orbán Viktor.
A NATO következő csúcsértekezletét jövőre Brüsszelben tartják – jelentette be a csúcstalálkozó végén Jens Stoltenberg.
Lengyel, román két jó barát
Egy lengyel századot Romániába, egy román századot pedig Lengyelországba telepítenek azon döntések értelmében, amelyeket a szövetség keleti szárnyának megerősítésére hoztak a varsói NATO-csúcson – jelentette be tegnap Andrzej Duda lengyel és Klaus Iohannis román elnök. A lengyel és román államfő közös sajtóértekezletet tartott Varsóban, miután kétoldalú találkozásukon értékelték a varsói NATO-csúcstalálkozó eredményeit, többek között azt, hogy négy zászlóalj rotációs rendszerben állomásozik majd Lengyelországban és a balti államokban, valamint létrehoznak egy romániai és bulgáriai nemzetközi összetételű NATO-dandárt is. Klaus Iohannis a fekete-tengeri térség haditengerészeti védelmének megerősítését érintő újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Varsóban ezt a témát csak elvi szinten tárgyalták, az itt hozott döntés szerint a nemzetvédelmi miniszterek konkrét megoldásokat tartalmazó koncepciót dolgoznak majd ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Túl kellett élni a fogságot (A kézdiszentléleki Bara András volt hadifogoly visszaemlékezései)
Napjainkban sajnos már egyre kevesebben vannak olyanok, akik tanúi voltak az emberiség történelme gyászos korszakának, a második világháborúnak, és túlélték a sztálini halállágereket. A túlélők zöme már a kilencvenedik életévét is betöltötte. Felső-Háromszéken is egyre kevesebb a volt hadifogoly. Egyikük a kézdiszentléleki Bara András bácsi, aki katonai szolgálatáról és szovjet hadifogságáról mesélt. Leventekatona voltam
1925. november elsején születtem Kézdiszentléleken. 1944 augusztusában Kolozsváron inasiskolába jártam. Akkor már leventekatona voltam. Az angolok lebombázták az akkori Horthy utcát, s ezért a leventéket azonnal behívtak a Honvéd utcai kaszárnyába, ahol mindennap mentettük az élőket. Attól a naptól kezdve nem kerültem vissza a műhelybe, hanem kivittek Gyaluba. Ott lövészárkokat ásattak velünk Gyalu mellett, egy román falu közelében. Onnan visszavonultunk és átmentünk egy hegyen. Tasnádon megháltunk, jóllaktunk szőlővel. Adtak egy-egy Mauzer-fegyvert száz-száz éles golyóval, és két-két kézigránátot is kaptunk melléje. Vonultunk Nagykároly irányába, ahol megháltunk. Szatmárnémetinél léptük át a határt és Szerencs irányába mentünk gyalog. Lehetett már szeptember vége felé. Háromszázötven leventekatona vonult velem együtt. Az úton sokat éheztünk. A magyar katonabakancs nagyon elsértette a lábamat, ezért lehúztam és mezítláb menegettem a sor végén, mint egy rossz pipe. A csapatomat Egerben értem utol, ahol az éjszakát is töltöttük. Nyíregyházára estefelé érkeztünk meg. Egy falun vonultunk keresztül, s már értünk ki belőle, amikor három katonai kocsi érkezett. A mi századosunk lóháton volt. Kiszállt az egyik kocsiból egy tiszt, és mondta, hogy itt van Szálasi testvér, és vezesse el a századot előtte díszlépésben. A középső kocsiból kiszállt egy közel kétméteres, fekete kalapos ember. Ő volt Szálasi. Azt mondta nekünk, hogy Horthy lemondott, és ezért neki kell hűséget esküdnünk. Vácra vittek, ahol egy nagy téren felesküdtünk Szálasira. Vácon a szovjetek megtámadtak minket. Akiket el tudtak fogni, elfogták és bezárták a templomba. Bevagoníroztak és Csornáig vittek vagonokban, ahol rohamkiképzést kaptunk. Amikor két hét után megkérdezték, hogy ki akar jelentkezni a német hadseregbe, tizenhárman kerültek közülünk, akik önként vállalták. Három hétig lehettünk Csornán. Én levizsgáztam asztalosságból. Elindítottak és elvittek egy német hadiszálláshoz. Minket bevetésre nem használtak, hanem lövészárkokat ásattak velünk. Koporsókészítésre is befogtak, mivel tudták, hogy asztalos a mesterségem.
Fogságban 1945. március 3-án a fehér salopétás oroszok a közelünkben vonultak Bécs irányába. A századosunk azt mondta, hogy adjuk meg magunkat. Egy fehér lepedővel integettünk nekik. Odajött hozzánk két orosz, az egyiknél egy gép-pisztoly, a másiknál egy oldalpisztoly volt. Megkérdezte, hogy hányan vagyunk. Érdekes módon az oroszoknál az ágyúkat egytől egyig nők kezelték. Bécs városát lőtték. A németek meg visszalőttek. Nem tudhatták, hogy szerencsétlen lefegyverzett emberek közé lőnek. 300–400-an lehettünk egy tömbben. Aknákkal lőttek felénk. Miután befejeződött a lövöldöés, egy nagy csűrbe zártak. Akkor éjjel ott voltunk. Reggel kinyitották a csűrajtót, és odavittek egy magyarul tudó tolmácsot. Sorba állítottak, és le kellett rakni mindent, ami a zsebünkben volt. Három nap alatt visszakísértek Sopronba, és egy futballpályán voltunk egy hétig. Nem volt víz, teát, azt adtak, de szomjaztunk. Közben börtönt készítettek nekünk. A fiatalabbakat kivették, hogy cipeljük a lőszeres ládákat. Április 24-én negyven vagonba kétezer foglyot vagoníroztak be. Kétszáz német és 1800 magyar volt. Szegednél éjszaka nem engedtek be az állomásra, s egy szerelvény hátulról belénk futott. Négy vagonban a legtöbben meghaltak. Akik szökni próbáltak, azokat lelőtték. Akik megmAradtak, azokat a többi vagonba osztották szét. A vagonokból nem engedtek le, egy lyuk volt az egyik szélében, s ott végeztük el a dolgunkat. Ploieşti-re vittek. Este érkeztünk meg, hallottuk, hogy szólnak az ágyúk, nem tudtuk, hogy mi történhetett. Vojna kaput, vojna kaput! – Vége a háborúnak! – kiabálták az oroszok, de mi azt akkor nem értettük. Május 8-a lehetett aznap. Onnan Rămnicu Săratra vittek, ahol lefürösztöttek és sorba állítottak. Bevagoníroztak, és elindultunk Kijev felé. Negyvenen voltunk egy-egy vagonban. Kijev közelében megállt a vonat, hogy szálljunk ki és egyet járjunk a sínek mellett. Nem tudtunk megmozdulni. Az egyik orosz katona kinyitotta a vagonunk ajtaját és mondta, hogy szálljunk le. Mivel képtelenek voltunk, feljött és lerugódott. Meg voltunk meredve. Naponta egyszer adtak valami ételt. A legnagyobb baj az volt, hogy nem kaptunk vizet. A szomjúság ölt meg. A szájunk ki volt cserepezve. Május 15-én még hó volt. Összebogoztunk három szíjat, és a végére rákötöttünk egy csajkát és lelógattuk a hóba. Hóval mentettük meg az életünket. Sózott húst és száraz kenyeret adtak, egyebet nem kaptunk.
A szegezsarai lágerben
Megérkeztünk Szegezsarába. Finnország, Lettország van hozzá közel. Egészen fent van északon. Kivittek egy szigetre, ahol tizennégy láger volt. Onnan jártunk ki dolgozni. Legelőször, akkor télen, egy papírgyárban dolgoztam. Hozták a meghántott farönköket. Negyvenkét fokos hidegben nem vittek ki, de 38 fokosban már igen. Váltásban dolgoztunk. Csak hat órán keresztül volt világosság télen, a nap többi részében sötétség. Sötétbe mentünk dolgozni, és sötétbe érkeztünk vissza a lágerbe. Németekkel dolgoztam együtt. 1945 nyarán hatszázunkat egy uszályon átvittek egy másik szigetre, Priboj Karellara. Olasz rabokat váltottunk fel. Amikor munkába mentünk, leengedték a hidat, vasárnap mindig fel volt húzva, amikor nem vittek munkába. Nyár volt akkor, meleg. Egy reggel nagy zajra ébredtem. Engem is megkérdeztek, hogy láttam-e a német tiszteket. Két német tiszt elszökött. Az egyiknek nem sikerült a csomagját magával vinni, azt megtalálták, és nyomkereső kutyákkal indultak megkeresni a szökevényeket. Az egyiket el is kapták. Nem tudom, mi történt vele. Onnan elszökni lehetetlenség volt. Hová menjél? Télen kivittek fát vágni az erdőbe. Át kellett menni a másik partra az Omega folyón. 250 méter széles volt. Az orosz őr megengedte a nagy hidegben, hogy tüzet rakjunk. A 38 fokos hidegből másnapra 42 fok lett. Olyankor nem vittek ki dolgozni. Egyszer azt mondták, hogy, aki románnak vallja magát, azt hazaengedik. Én a fogságban nem András, hanem Andrei voltam. Jelentkeztem románnak. Másnap visszavittek egy uszályon Szegezsarára. Felolvasták hatvan ember nevét, össze is állítottak egy szerelvényt, de engem és hat társamat ottfelejtettek. Az alapélelem az apró hal volt. Azt adtak mindennap.
A petrozavodszki láger következett
Szegezsaráról 1946 őszén Petrozavodszkba kerültem, ahol már jobbra fordult a sorsom. Már jól beszéltem oroszul. Kaptam egy propuskát, ami egy kézzel írott papír volt, de le volt pecsételve, azzal a városba is kimehettem. Száz közül csak egy, ha kapott propuskát. Asztalosműhelybe kerültem. Hetvenkét kilogrammos lettem. A lágerparancsnokunk egy szászrégeni ember volt. Szerette a nőket, az orosz tisztek feleségeit, s ezért készíttetett velem egy ágyat. A láger két felé volt osztva, az egyik fele a civileké volt, kórházzal, a másik felében a foglyok laktak. Elvágatta velem a drótot és átvitette az ágyat, és mondta, hogy utána én következem, de rám azóta sem került sor. Üzbég nők is vigyáztak ránk, nagyon gonoszok voltak, és amikor sztrájkkal fenyegetőztünk, elvitték őket máshová. Megszabadultunk tőlük. A férfiakkal jobban szót értettünk, hiszen tudták, hogy nem szökünk el. Petrozavodszkban voltam 1946 tavaszától 1948 őszéig. Egy hajógyárat újra kellett építeni. Két hétig dolgoztam már ott, amikor hoztak egy csoport németet. A csarnokot velünk összevágatták, majd újra kellett építeni. A gépeket mind Németországból hozták. Onnan tudtuk, hogy hány óra van, hogy egy cölöpöt ütöttünk a földbe, s így, ha nem is pontosan, de hozzávetőlegesen a nap mozgásából megállapítottuk. Sorakozó volt, hozták az ebédet. A negyvenből egy hiányzott. Csendőr volt azelőtt. Vasút mellett voltunk, a rabtársam felült egy szerelvényre és azzal próbált megszökni. Meg kellett legyen a létszám. Kilenc nap múlva hozták vissza a lágerbe. Volt egy kutyaketrec az őrszoba előtt, s az orosz őr addig rúgta, amíg befért a kis ketrecbe. Azt akarták ezzel nekünk megmutatni, hogy aki szökik, így fog járni. 1946 telén készíttettek velünk egy uszály ki- és berakodót. A jégréteg nagyon vastag volt, legalább nyolcvan centiméteres, oszlopokat kellett beállítanunk a jégbe, emelődarut, ún. berbécset építettünk. Hogy az oroszok mit szállítottak, azt nem tudtuk meg. Nekem aránylag jó dolgom volt, de a bajtársaim sokat szenvedtek. Petrozavodszk városában öt lágerben voltam. Mivel asztaloskodtam, vittek dolgozni az egyik lágerből a másikba. Nyolc hónapig voltam magyar katona és összesen hét lágerben négy évig hadifogoly. Túl kellett élni a fogságot. Három hónap után engem otthagytak, hogy vigyázzak a lágerre, a lakatot belülről vessem rá a kapura. Kétnaponta hoztak valami élelmet. Egyedül mAradtam. Kivittek egy nagy szalagfűrészhez dolgozni, ahol finn hadifoglyok voltak, hárman dolgoztak a gatternél. Nem értettük a beszédüket.
Szabadulás Elérkezett a szabadulás napja. Eleget hallottuk, hogy szkoro damoj, szkoro damoj – mész haza, mész haza. Kijöttünk a lágerből. Mindenki énekelt. Hazafelé is marhavagonokba raktak, azzal a különbséggel, hogy már nem zárták ránk az ajtót. A vagonokat fel is díszítettük. Kijeven keresztül jöttünk hazafelé. Foksányig hoztak. Már szabadok voltunk. A levelek, amiket küldtem a fogságból, egy kivételével nem érkeztek haza. Csak az, amelyiken egy jól rajzoló megörökített engem. Ebből tudták meg, hogy élek. Négy év alatt ez volt az egyetlen életjel tőlem. Amikor megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, terített asztalok voltak az állomáson, és mondták, hogy akik a Szovjetunióból érkeztek, menjenek reggelizni. A Vöröskereszt fogadott bennünket. A bőrönd, amivel hazajöttem, még mindig megvan valahol. Édesanyám nagyon megörvendett nekem. Édesapám akkor már 73 éves volt. Anyám várt a szentléleki állomáson. Hazafelé menet mondta nekem, hogy vigyázzak, mert a kutya nagyon harapós. Még én neveltem gyermekkoromban. Amikor bementem a kapun, vakon is megismert. 1948. augusztus 29-én értem haza Kézdiszentlélekre. Édesanyám hazatérésem után három hónapra elhunyt. Szegény anyám, éppen hazavárt. A szüleim itthon szenvedtek, én pedig az orosz fogságban. Egyformán szenvedtünk...
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Van, akiknek nem tetszik a ruszinozás
Az egyik kárpátaljai portál azt írja, hogy Magyarországon nem ismerik el a Kárpátalján élő ukránokat, hanem ruszinokként tekintenek rájuk.
Véleményüket egy MTI-s hírre alapozzák, ami szerint kárpátaljai magyar és ruszin gyerekek táboroztak Ópusztaszeren. A megfogalmazást Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma helyettes államtitkára használta. A kárpátaljai regionális portál a hír kapcsán emlékeztet, hogy Magyarországon az ukrán és a ruszin nemzetiségűeket is önállóan kezelik, saját önkormányzatuk és parlamenti szószólójuk is van.
A cikk azzal fejeződik, hogy megemlítik, Ukrajnában továbbra sem ismerik el önálló nemzetiségként a ruszinokat, bár a Kárpátaljai Megyei Tanács regionális szinten ezt már megtette.
Érdemes a cikkhez érkezett egyik hozzászólásból is idézni, ami emlékeztet mindenkit az ENSZ emberi jogi bizottságának 2008-as ajánlására, amiben javasolta Kijevnek, hogy nyilvánítsák teljesen önállóvá a ruszinokat. A kommentelő még a trianoni diktátumot párizsi békeszerződésre is kitér, ahol ruszin autonóm területként esik említés a vidékről.
karpathir.com

Mától lehet leadni a szavazatokat
A magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok mától adhatják le levélszavazataikat a külképviseleteken. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) tegnap reggeli adatai szerint 274 572-en kérték a voksoláshoz szükséges névjegyzékbe vételüket.
Azok a levélben szavazók, akik személyesen kívánták átvenni szavazási levélcsomagjukat, mától tehetik ezt meg az országgyűlési egyéni választókerületi székhely településén, továbbá a kijelölt 22 egyéb településen, valamint a Kárpát-medenceében kijelölt 12 külképviseleten (Belgrád, Beregszász, Bukarest, Csíkszereda, Eszék, Kassa, Kijev, Kolozsvár, Lendva, Pozsony, Szabadka, Ungvár).
A levélcsomagokat munkanapokon lehet átvenni, legkésőbb szeptember 30-án. Az NVI nyilvántartása szerint a legtöbben Csíkszeredán akarják átvenni szavazási levélcsomagjukat. A válaszboríték leadható bármely külképviseleten szeptember 19-étől munkanapokon, általában 9-16 óra között. Csíkszeredában 6 és 22 óra között, (szeptember 30-án 6 és 24 óra között) várják, Kolozsváron munkanapokon 9 és 19 óra között fogadják a levélszavazatokat.
Szabadság (Kolozsvár)

Bónuszérv
A kolozsvári FUEN kongresszus egyetlen disszonáns vetülete a román külügy enervált reakciója, ami túlmutat egy egyszerű diplomáciai fogáson. Rendszerspecifikus megnyilvánulás: a romániai kisebbségi helyzet modellértékűségét szajkózó propaganda felelőseit nehéz lesz meggyőzni, hogy ezzel a módszerrel nem lehet a terítékről továbbra is leseperni a meglévő és dokumentált, tehát számon kérhető mulasztásokat, félmegoldásokat, vagy éppen visszalépéseket. De amikor a külügy ilyet cselekszik, figyelmen kívül hagy egy fontos tényezőt: hogy barátságtalan viszonyulása saját munkáját nehezíti meg.
Az eddig elhallgatott, vagy felszínesen kezelt határon túli románok helyzetéről van szó. A Minority SafePack rájuk is érvényes Bulgária és Magyarország vonatkozásában, mintegy fel- vagy átvállalja azt a munkát, törődést, amit a bukaresti kormány rendszeresen megspórolt lassan több mint két évtizeden át. Elegendő lenne összevetni a budapesti kabinet határon túli magyaroknak juttatott támogatását és odafigyelését azzal, amit Bukarestben egy tárca (és merem hozzátenni, megfelelő stratégia+büdzsé) nélküli államtitkárság biztosított határon túli honfitársainak. A statisztikákat tekintve van a jelenlegi határokon túl (a vendégmunkásokat, nyugatra költözőket és a Pruton túliakat leszámítva) hivatalosan mintegy 5 ezer lélek Bulgáriában, 30 ezer Szerbiában, 8 és fél ezer Magyarországon, Ukrajnában pedig 400 ezerre tehető a számuk. Készakarva hagytam észak-keleti szomszédunkat utoljára; Porosenko elnök ugyanis a minap jelentette be, hogy meghívta Klaus Iohannist a kétoldalú kapcsolatokról való tárgyalásra, méghozzá nem Kijevbe, hanem egyenesen Csernovitzba, hogy a témaérzékenységre való felkészülést megkönnyítse a Cotroceni palota lakójának.
Erőltetett és hiteltelen lenne, ha kisebbségi sérelmeinket másfelől klasszicizált jeremiádként zúdítanánk idelátogatóknak, hazai hatalmi tényezők és az esetleg arra érzékeny többségi sajtószereplők nyakába. Az 1989-es állapotokhoz viszonyítva kétségtelen és léptékekben is érzékelhető a kisebbségiek helyzetének javulása. Csakhogy a folyamat az ország uniós és NATO-csatlakozása után szintén látványosan lelassult, sőt elakadt, időnként visszájára fordult.
Amúgy az MSP-kampánynak, miközben az egyes uniós tagállamok kisebbségeit mozgósítja, jó eséllyel meg kell szólítania a többségi társadalm(ak)at is: ha az egymillióvalahány aláírás között majd román szignók jelennek meg, az lenne a kezdeményezés egyik igen érdekes, valóban az üzenetet erősítő hozadéka.
Rostás-Péter István / maszol.ro

Kijevi állomáshellyel bővül a külföldi magyar vendégoktatói hálózat
A Keleti és a Déli nyitás programjához kapcsolódóan újabb 24 stratégiailag jelentős helyszínnel bővül a magyar nyelvet külföldi egyetemeken tanító vendégoktatók hálózata a kormány hétfőn elfogadott határozata értelmében, így három év múlva már 70 oktató munkája járul hozzá Magyarország és a magyar kultúra népszerűsítéséhez – mondta el az MTI-nek Hammerstein Judit, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) külföldi magyar intézetekért és nemzetközi oktatási kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.
A 2019/2020-as tanévben újabb állomáshelyek létesülhetnek Horvátországban (Fiume), Romániában (Nagyvárad), Szlovákiában (Kassa, Pozsony), az Egyesült Államokban (Cleveland), Egyiptomban (Kairó), Indiában (Újdelhi), Törökországban (Isztambul) és Ukrajnában (Kijev). A 2020/2021-es tanévben várhatóan Japánban (Tokió), Finnországban (Tampere), Németországban (Regensburg), Tajvanon (Tajpej), Olaszországban (Róma, Nápoly), Belgiumban (Leuven), Spanyolországban (Huelva), Tunéziában (Tunisz), Ukrajnában (Lemberg), Horvátországban (Eszék) és Oroszországban (Hanti-Manszijszk, Szamara, Ufa) indul el az oktatás. A hálózat megerősítésén túl a Vendégoktatók a magyar kultúráért program finanszírozása is emelkedik – tette hozzá. Hammerstein Judit emlékeztetett arra, hogy a vendégoktatói hálózat az elmúlt három évben 15 hellyel bővült, így jelenleg 46 vendégoktató 26 országban évente 2000-2200 diákot tanít. Mint hangsúlyozta, a hétfői kormányhatározat nem csupán a vendégoktatói hálózat megerősítését és további bővítését célozza, kiemelt célja a vendégoktatói státusz vonzerejének növelése, foglalkoztatásuk újraszabályozása és a Vendégoktatók a magyar kultúráért program kiterjesztése is. A vendégoktatók jelenleg 95 százalékban a fogadó felsőoktatási intézménnyel állnak foglalkoztatási jogviszonyban, munkabérüket az illető ország előírásai alapján állapítják meg. Az ösztöndíj-támogatási rendszer bevezetésével a KKM a vendégoktatókat az intézményközi megállapodások alapján 10-48 hónapra ösztöndíjas jogviszonyban alkalmazza majd. Ez a forma kellő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a helyi szakmai igényekhez, a magyar stratégia esetleges módosulásaihoz. Az ösztöndíjas jogviszonnyal megoldódik az a több évtizedes probléma, amely a vendégoktatók egészség- és társadalombiztosítási, adó- és járulékfizetési kötelezettségével, munkaviszonyban töltött éveik számával kapcsolatban jelentkezett – jegyezte meg.
Hammerstein Judit emlékeztetett arra: a vendégoktatók feladata, hogy az oktatás mellett kutatási projektekbe is bekapcsolódjanak, erősítsék a kapcsolatépítést a magyar felsőoktatási intézményekkel, egyfajta “kulturális diplomataként” aktívan részt vegyenek a magyar kultúra népszerűsítésében, helyi programok szervezésében. A kormányhatározat arra is hivatott, hogy a jövőben a korábbinál jóval szorosabb legyen az együttműködés a vendégoktatók, a külképviseletek és a külföldi magyar intézetek között.
Az elmúlt néhány évben a Vendégoktatók a magyar kultúráért program keretében csaknem száz sikeres rendezvényt sikerült megvalósítani a világ számos országában. A program célja a magyar kultúra és tudomány külföldi népszerűsítése érdekében nagyobb közönségnek szervezett projektek – kulturális rendezvények, rendezvénysorozatok, filmvetítések, hangversenyek, koncertek, kiállítások – megvalósítása, kiadványok megjelentetése. A kormányhatározat értelmében ennek a programsorozatnak is bővül a finanszírozása: a kezdeményezés további fejlesztése érdekében a költségvetés 2019-től vendégoktatónként átlag 1,5 millió forint programtámogatással számol, amelyre a vendégoktatók pályázatot nyújthatnak be – mondta helyettes államtitkár.
A kormányhatározatban kijelölt célok megvalósításához a tárca költségvetésében 2019-ben beépülő jelleggel 422,2 millió, 2020-ban beépülő jelleggel további 271,4 millió, a 2021. évtől pedig szintén beépülő jelleggel további 259,6 millió forintot rendelnek.
Kocsis Julianna / karpatalja.ma

Aggódik a külügy
A román külügyminisztérium aggodalmát fejezte ki tegnap az ukrán parlament által megszavazott új oktatási törvény és főleg annak a kisebbségek anyanyelvű oktatására vonatkozó 7. cikkelye miatt.
A tárca közleménye felidézte: az európai kisebbségvédelmi keretegyezményben az államok vállalták, hogy elismerik a kisebbségek jogát az anyanyelvű oktatáshoz, Bukarest pedig következetesen a vonatkozó nemzetközi szabványok betartására figyelmeztette Kijevet, amikor az Ukrajnában élő románok jogainak védelme került terítékre a kétoldalú kapcsolatokban. Victor Micula külügyi államtitkár jövő héten Kijevbe utazik, éppen azért, hogy a mintegy 400 ezer fős ukrajnai román anyanyelvű kisebbség helyzetéről tárgyaljon. „Elvárjuk, hogy az Ukrajnában élő román kisebbség jogai ne sérüljenek” – szögezi le közleményében a bukaresti külügyminisztérium. Az ukrán parlament kedden fogadta el az új oktatási törvényt, amely három év átmeneti idő után megfosztja a nemzeti kisebbségeket az anyanyelven történő tanulás lehetőségétől. A középiskolai és a felsőoktatás nyelve ezentúl az ukrán, a kisebbségek nyelvén való oktatás pedig kizárólag az óvodákban és elemi osztályokban engedélyezett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diplomáciai „iskolapélda”
Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter bukaresti látogatása, a román kollégájával két új állandó határátkelő és a kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozásáról szóló megállapodás, valamint a békülékeny nyilatkozatok után valóban a normalitás útján induljon el a két ország kapcsolata, és leálljanak az Erdélyben élő magyar közösség elleni támadások. Egy hét telt el a látogatás óta, és a magyar külügy berendelte a román nagykövetet, miután a bukaresti oktatási tárca – azt követően, hogy hosszú ideig hitegette a szülőket – végül úgy döntött: nem tesz semmit a marosvásárhelyi katolikus gimnázium megmentése érdekében, hanem annak felszámolása mellett teszi le a garast. A magyar külügyi lépés annak fényében érthető, hogy a magyar alaptörvény értelmében Magyarország felelősséget visel a külhoni magyarok iránt, tehát minden olyan helyzetben fellép, amikor támadás éri a határon túl élő magyar közösségeket. És ebben a helyzetben nem csupán annyi eszköz van Budapest kezében, hogy hivatalosan tiltakozzék: a magyar iskola magyar szempontból megnyugtató megoldását követelve figyelmeztette Bukarestet, hogy nem támogatja a felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). Persze az éremnek két oldala van. Nyilvánvaló, hogy az iskola létrehozásáról szóló döntések meghozatalakor a marosvásárhelyi önkormányzat és a tanfelügyelőség is mulasztásokat követett el, mivel az önkormányzati határozatban nem szerepel egyértelműen, hogy kimondják a tanintézet életre hívását. Ilyen alapon furmányos jogi érvelés helyett csupán kellő mértékű magyargyűlölet és rosszindulat kellett ahhoz, hogy meg lehessen támadni a döntést, és az illetékes bíróság felfüggessze azt. Csakhogy. Azt követően, hogy a mulasztásra fény derült, minden érintett intézmény – az önkormányzat, a tanfelügyelőség és az oktatási tárca – rendelkezésére hosszú hónapok, sőt legalább egy év állt ahhoz, hogy megnyugtatóan rendezze a helyzetet. Ha jóhiszeműen és jóindulatúan viszonyulnak az ügyhöz, minden bizonnyal viszonylag hamar sikerült volna megtalálni a minden érintett számára megfelelő, jogi szempontból is kifogásolhatatlan megoldást, amely nyomán az iskola tovább működhetett volna, és az oda járó mintegy háromszáz diák sorsa nem válik teljesen kétségbeejtővé. De nem ez történt: miközben az érintett hatóságok fűz-fát megígértek, valahogy mégis mindig úgy cselekedtek – vagy nem cselekedtek –, hogy az iskola helyzete még kilátástalanabbá váljon.
És ha ehhez még hozzávesszük, hogy az iskola ügyében érthetetlen módon a korrupcióellenes ügyosztály kezdett nyomozást, attól sem riadva vissza, hogy a szülőket és a gyerekeket vegzálja, nehéz nem arra a megállapításra jutni, hogy a román hatóságok részéről enyhén szólva is hibádzott a jóindulat. Sőt. Kimondható, hogy mindvégig kiérződött a magyar iskola felszámolásának szándéka. Ennek fényében egyszerre nevetséges és felháborító a román külügy és a miniszterelnök reakciója, amelyben egyrészt a romániai magyar közösség nyelvi és oktatási jogainak példaértékű mivoltát hangoztatják, másrészt választási kampányfogásnak minősítik a magyar külügy lépését. Az pedig külön mulattató, hogy éppen az igazságszolgáltatást lépten-nyomon szapuló, annak függetlenségét kétségbe vonó kormány takarózik a független román bíróságokkal. A román illetékesek egészen más mozit néznek: annyi történt, hogy Budapest határozottan fellépett egy, a román hatóságok által következetesen ellehetetlenített magyar oktatási intézmény érdekében. Ezzel nemzetközi szintre terelte az ügyet, hiszen a diplomáciai pengeváltás és a nemzetközi szervezetekbe való felvétel megvétózása sem Brüsszelben, sem Washingtonban nem marad észrevétlen. Persze föl lehet hozni, hogy a román kormány kezében is vannak ütőkártyák, mivel az OECD-tagság megvétózása esetén fenyegetőzhet azzal, hogy blokkolja a parlamentben a magyar közösség szempontjából kedvező tervezeteket – például az anyanyelv- és a jelképhasználatra vonatkozókat. Csakhogy gondoljunk már bele, hogyan nézne ki az a külföldi partnerek előtt, hogy míg Budapest a Romániában élő magyar kisebbség védelmében él a vétó lehetőségével, addig Bukarest ezen vétót azzal próbálná kivédeni, hogy keresztbe fekszik a kisebbségi, emberi jogok érvényesülésének. Liviu Dragnea PSD-elnök engedékenynek tűnő reakciója is azt jelzi: a kormány érzi, hogy ebben az esetben Románia nagyon rossz színben tűnik fel – pláne annak fényében, hogy Bukarest is bírálta Kijevet az ukrajnai kisebbségek anyanyelvű oktatásának korlátozása miatt. (Meg persze azért az RMDSZ támogatásának megtartása is fontos). A magyar diplomácia most kvázi védhatalomként lépett föl az erdélyi magyar közösség ügyében, még ha ezt a státust nemzetközi szerződés (még) nem is garantálja számára. A vita kimenetele egyelőre kérdéses, de a lényeg, hogy Budapest hallatta a hangját az ügyben. Persze ez nem feltétlenül elég. A lényeg ugyanis az, hogy a romániai magyarok kérdését Románia ne kezelhesse belügyként, bármikor felrúgható magyar–román megállapodások tárgyaként. Hanem olyan nemzetközi megállapodások rögzítsék tételesen, amelyek a számonkérési mechanizmust és a lehetséges szankciókat is rögzítik, amennyiben valamelyik fél nem tartja be őket. Ám ehhez elengedhetetlen az ügyek nemzetközi szintre emelése, hogy egyetlen, az erdélyi magyar közösség jogait sértő lépést se söpörhessenek a szőnyeg alá.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Winkler Gyula: kisebbségellenes az ukrajnai új oktatási törvény
Az ukrajnai magyar és román közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogáért szólalt fel Winkler Gyula hétfő este Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén. Az RMDSZ EP-képviselője arra kérte Petro Porosenko ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki az új oktatási törvényt, hanem utalja vissza a Legfelsőbb Tanácsnak újratárgyalás végett.
„Minden nemzeti kisebbségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz, óvodától egyetemig, Európa bármelyik országában, az Unión belül vagy ennek szomszédságában. Ez az alapvető jog megilleti az ukrajnai magyar és román közösségeket is" – fogalmazott Winkler Gyula a plénum előtt, kiemelve, hogy kisebbségellenes az ukrajnai új oktatási törvény, és ellentmond az európai értékeknek.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség EP-képviselőjeként elhibázottnak tartom az ukrán parlament döntését, és szolidaritásomat fejezem ki a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel. Természetes a szolidaritás, különösen, amikor a romániai magyarságot is jogtiprás fenyegeti. Marosvásárhelyen a tanévkezdés előtt alig pár nappal a magyaroknak utcára kellett vonulniuk azért, hogy egy magyar iskola folytathassa működését. Felkérem az ukrán államfőt: ne hirdesse ki az oktatási törvényt, utalja vissza a parlamentnek újratárgyalás végett" – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Mint ismeretes, szeptember 5-én Kijevben a Legfelsőbb Tanács tagjai elfogadták az új oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelye gyakorlatilag megszünteti az anyanyelvi oktatást. Az új jogszabály szerint az ukrajnai oktatási rendszerben ötödik osztálytól kezdődően kizárólag ukrán nyelven tanulhatnak a gyerekek.
Ugyanakkor szeptember 6-án Marosvásárhelyen a magyar közösség több ezer tagja tüntetett a prefektúra előtt a Római Katolikus Teológiai Líceum felszámolása ellen. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke múlt héten úgy nyilatkozott, mihelyt a jogi helyzet lehetővé teszi, kezdeményezni fogják a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum újraindítását, az önkormányzatban az egyházzal közösen újrakezdik az iskola alapításának folyamatát.
„Az elmúlt félévben, de az elmúlt hónapokban az államelnököt, de az összes tanügyminisztert is arról próbáltam meggyőzni, hogy a marosvásárhelyi ügyben folyamatos jogfosztás történik, amely előbb-utóbb visszaüt. Kedden (szeptember 5-én, szerk. megj.) a Szociáldemokrata Párt elnökét is arra kértem, vegyék a bátorságot, és hozzák meg a politikai döntést" – fogalmazott az RMDSZ elnöke pénteki sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ pénteken közleményben ítélte el az ukrajnai új oktatási törvény kisebbségellenes előírásait, a Szövetség teljes mértékben szolidáris a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel. „Elfogadhatatlannak tartjuk az anyanyelven történő oktatás óvoda és általános iskola szintjére való korlátozását, a kizárólagosságra törekevő, a kisebbségi közösségeknek választási lehetőséget nem biztosító szándékot" – áll az RMDSZ múlt heti közleményében.
Médiainformációk szerint az ukrajnai román közösség levélben fordult az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosához, Lamberto Zannierhez, arra kérve, hogy támogassa az anyanyelvi oktatás biztosítását Ukrajnában. maszol.ro

KÖZÖS LEVÉL AZ UKRÁN PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT OKTATÁSI TÖRVÉNY MIATT
Teodor Melescanu és hivatali kollégái, Szijjártó Péter magyar, Ekaterina Zaharieva bolgár, Nikosz Kociasz görög külügyminiszterek közös levélen fejezték ki “aggodalmukat” és “mélységes sajnálatukat” a szeptember ötödikén, az ukrán parlament által elfogadott oktatási törvény miatt.
A levelet Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek, az Európa Tanács főtitkárának, Thorbjorn Jaglandnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vezetőjének, Lamberto Zanniernek is elküldték.
A négy külügyminiszter szerint az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek minden eszközt be kell vetnie annak érdekében, hogy Ukrajna oktatási törvényébe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét.
Kijevben ült össze szerdán a nemzeti kisebbségek védelméért felelős román-ukrán kormányközi vegyesbizottság plénuma. A felek az ülés végén közös nyilatkozatot írtak alá, amelyben vállalják, hogy újból napirendre tűzik mindazokat a kérdésköröket, amelyek 1997, vagyis a bizottság megalakulása óra felmerültek a felek érdekeinek védelmében.
A külügyminisztérium, a határon túl élő románokért felelős tárca, az oktatási, a kulturális minisztérium képviselőiből, valamint az interetnikai kapcsolatokért felelős ügyosztály, az egyházakért felelős államtitkárság és a Romániai Ukránok Szövetségének küldötteiből álló román delegációt Alexandru Victor Micula államtitkár vezette.
A külügyminisztérium tájékoztatása szerint a román fél arra kérte ukrán tárgyalópartnereit, hogy mielőtt Ukrajna államelnöke kihirdetné a kijevi parlament által elfogadott új tanügyi törvényt, kérjék ki a Velencei Bizottság (Európai bizottság a demokrácia érvényesítésére a jog eszközeivel), valamint az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főbiztosának véleményét a vitatott jogszabályról.
Az ülés egy közös nyilatkozat aláírásával zárult, amelyben úgy a közös konklúziókat, mint a felek eltérő véleményeit is rögzítették. Ugyanakkor vállalták, hogy a bizottság új ülésszaka során újból napirendre tűzik mindazokat a kérdésköröket, amelyek 1997, vagyis a bizottság megalakulása óra fontosnak bizonyulnak a felek számára.
A külügyi tárca közleménye leszögezi, hogy a kijevi tárgyalások során Románia küldöttsége a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmére vonatkozó nemzetközi normák jóhiszemű tiszteletbentartását szorgalmazta úgy az Ukrajnában élő románok, mint a Romániában élő ukránok tekintetében.
Agerpres; Erdély.ma

Közös román–magyar–görög–bolgár tiltakozás (Ukrán oktatási törvény)
A román, a magyar, a görög és a bolgár külügyminiszter közös levélben fordult az Európa Tanács (ET) főtitkárához, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosához az új ukrán oktatási törvény ügyében – közölte a bukaresti külügyminisztérium tegnap.
Teodor Melescanu, Szijjártó Péter, Nikosz Kociasz és Ekaterina Zaharieva csalódottságának és aggodalmának adott hangot az ukrán parlament által szeptember ötödikén elfogadott, a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó jogszabály miatt. Thorbjorn Jagland ET-főtitkárnak és Lamberto Zannier kisebbségügyi főbiztosnak címzett, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek is megküldött levelükben jelezték, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kisebbségi jogok érvényesítésének, és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy az együttműködés szellemében keressenek megoldást, tegyenek meg mindent a vonatkozó nemzetközi szabványok betartása érdekében. A négy külügyminiszter szerint az ET-nek és az EBESZ-nek minden rendelkezésére álló eszközét latba kell vetnie annak érdekében, hogy az ukrán oktatási törvénybe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét. A bukaresti külügyminisztérium felidézte: a kétoldalú kapcsolatokban következetesen jelezte Kijevnek, hogy fontosak számára az Ukrajnában élő románok jogai. Ebben a vonatkozásban a román fél alapvető kérdésnek tartja, hogy a román kisebbség anyanyelvű oktatási jogai vala-mennyi oktatási szinten érvényesüljenek. Románia partnereivel együtt kész támogatni az ukrán törvényhozási, intézményi és gazdasági reformokat – zárul a bukaresti külügyi közlemény. Ellenzik a kijevi magyarok A Magyarok Kijevi Egyesülete írásos beadvánnyal fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz, a múlt héten elfogadott új oktatási törvény megvétózását kérve tőle – tájékoztatta az MTI-t Petneházy Gyula, az egyesület elnöke. Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tegnap rámutatott: a Kijevben élő magyarok az eddigi oktatási rendszerben tanultak, Kárpátalján magyar nyelvű oktatásban részesültek az általános és a középiskolában, s mindez nem jelentetett akadályt számukra abban, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet, valamint képesek voltak felsőoktatási intézményben diplomát szerezni. A kijevi magyaroknak nem okozott gondot az érvényesülés az ukrán társadalomban – hangsúlyozta a szakértő. Kiemelte: a jövőben az jelentene előrelépést a magyar kisebbség számára Ukrajnában, ha az ukránnyelv-tanítást az igényeikhez igazítanák, továbbá az, ha továbbra is lehetőséget biztosítanának számukra arra, hogy anyanyelvükön felvételizzenek felsőoktatási intézményekbe. Az ukrán fővárosban mintegy 400 magyar nemzetiségű ukrán állampolgár él, a Magyarok Kijevi egyesületének pedig 150 tagja van. Veszélyben a nemzeti kisebbségek A szeptember 5-én Kijevben elfogadott ukrán oktatási törvény ellentmond Ukrajna saját alkotmányának és számos törvényének, szembemegy a nemzetközi normákkal és egyezményekkel, veszélyezteti a nemzeti és nyelvi kisebbségek puszta létezését – jelentette ki Gál Kinga, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője Strasbourgban az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának tegnapi ülésén. A képviselő elmondta, az anyanyelvhasználat az identitás és kultúra megőrzésének legalapvetőbb feltétele. Ennek korlátozása az érintett közösségek mindennapi létét lehetetleníti el. Minden eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a törvénytervezet ne léphessen életbe, „hiszen a szerzett jogok elvétele visszafordíthatatlan károkkal jár a kisebbségi közösségek számára” – fogalmazott. A munkacsoport társelnökei Petro Porosenko ukrán elnöknek küldött nyílt levélben fejezték ki tiltakozásukat. Létkérdés a nyelvhasználat Az ukrán parlament által már elfogadott oktatási törvény célja az anyanyelvű oktatási rendszer felszámolása és az államnyelvű rendszer bevezetése – mondta a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa az M1 aktuális csatornán tegnap. Fedinec Csilla arról beszélt, hogy Ukrajnában az elmúlt 26 évben sikertelenek voltak a kisebbségek körében az államnyelv elsajátítására tett kísérletek. Hiába tették kötelezővé például a főiskolai és az egyetemi felvételihez az ukrán nyelvű emelt szintű érettségit, ezt sokan meg sem próbálják a magyar iskolát végzettek közül, mert nagyon nehéz. A szakértő szólt arról is, hogy Ukrajnában mintegy 3,8 millió diák tanul 17 ezer oktatási intézményben. Ezeknek 90 százalékában ukránul tanítanak, több mint kilenc százalékban oroszul és kevesebb mint egy százalékban egyéb kisebbségi nyelven folyik az oktatás. Az ehhez az egy százalékhoz tartozó embereknek azonban, így a magyaroknak is, létkérdés a nyelvhasználat – tette hozzá. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fasisztoid ukránok és haladó magyar elvtársaik
A törvény jogfosztó jellege egyértelmű, hiszen szerzett jogaikból akarja kiforgatni a kisebbségeket, eredményeként pedig elsorvadhat az eddig kiépített magyar, román, lengyel és orosz oktatási hálózat, amely eddig az identitás megőrzését biztosította az őshonos közösségek számára. Bárhogy is csűrjük-csavarjuk, az ukrán parlament által múlt héten elfogadott oktatási törvényt nehéz másként meghatározni, mint hogy az fasisztoid, az országban élő nemzeti kisebbségeket alapvetői jogaiktól megfosztó jogszabály. Hiszen a törvény tételesen kimondja, hogy anyanyelvű oktatási intézményként kizárólag az óvodák és az elemi iskolák működhetnek, ötödiktől pedig fokozatosan az ukrán nyelv veszi át az anyanyelv helyét, vagyis egyre több tantárgyat oktatnak az állam nyelvén a kisebbségi diákoknak. A jogszabály mindemellett elvileg egy „nagylelkű” kiskaput is tartalmaz: bizonyos tárgyakat – de nem mindet – valamely EU-tagállam nyelvén is lehet oktatni. A törvény jogfosztó jellege egyértelmű, hiszen szerzett jogaikból akarja kiforgatni a kisebbségeket, eredményeként pedig elsorvadhat az eddig kiépített magyar, román, lengyel és orosz oktatási hálózat, amely eddig az identitás megőrzését biztosította az őshonos közösségek számára. Egyértelmű, hogy a jogszabály első számú célpontja az Ukrajnában élő, több milliós orosz közösség. A kijevi „demokraták” így akarnak bosszút állni azért, mert az ország keleti, többségében orosz ajkú régiói Moszkva hathatós támogatásával fellázadtak a kijevi hatalom ellen. Márpedig mindamellett, hogy kijelentjük: elfogadhatatlan, hogy Moszkva nem csupán beavatkozik az ukrajnai konfliktusba, de minden bizonnyal szítja is azt, azt is le kell szögezni, ugyanúgy elfogadhatatlan, hogy az ukrán kormány és parlament mindezt a kisebbségi jogok sárba tiprásával akarja ellensúlyozni. (Ráadásul ne felejtsük el, hogy az orosz beavatkozás ürügye egy hasonlóan oroszellenes éllel megfogalmazott, ugyancsak az összes kisebbséget hátrányosan érintő, szintúgy fasisztoid szellemiségű nyelvtörvény elfogadása volt). Fölmerülhet persze, hogy a magyar, a román vagy a lengyel közösséggel ellentétben az oroszok jelentős része nem őshonos, hanem a szovjet időkben telepítették be, de ez akkor sem jelenthet megoldást a problémára. Főleg azért, mert a többi kisebbség viszont nagyon is őshonos. Vagyis sem ők, sem pedig a szüleik vagy nagyszüleik nem bevándorlóként érkeztek az általuk lakott területekre, tehát – szemben egyes ukrán kormánytagok kijelentéseivel – nem várható el, hogy a „befogadó” ukrán állam iránti hála és tisztelet jeléül azon igyekezzenek, hogy a lehető leggyorsabban beolvadjanak a többségi társadalomba. Ellenben biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy megőrizzék nemzeti és kulturális identitásukat – márpedig ennek legfőbb záloga az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvű oktatás. Legalábbis ez a jelenlegi elvárás abban a nyugati kultúrközegben, amelyhez Ukrajna csatlakozni akar, és amely többek között nemzetközi szerződések révén is kiköveteli ezen jogok tiszteletben tartását. Nem véletlen, hogy mind Magyarország, mind Románia külügyminisztériuma hivatalosan tiltakozott az oktatási törvény ellen, sőt Budapest odáig ment, hogy egyetlen ukrán kezdeményezést sem támogat a nemzetközi színtéren. Ezért külön bosszantó, de egyben tünetértékű is, hogy még egyes magyar körök sem képesek felfogni, mennyire káros és veszélyes a Kárpátalján élő magyar közösségre a jogszabály. Az egyik „haladó” portál még haladóbb publicistája – aki egy feltörekvő, überhaladó párt, a törvény elleni demonstráción egyébként részt vett Momentum tagja - például értetlenkedik egy sort a szerinte eltúlzott magyar reakció miatt, majd flegmán megjegyzi: nincs miért aggódni, hiszen a továbbiakban két tannyelvű rendszer működik majd, azaz a magyar diákok továbbra is több tárgyat tanulhatnak az anyanyelvükön. Majd azt is képes odavetni: az egynyelvű magyar középiskola konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerő-piaci hátrányát. A kisebbségi létről a jelek szerint kevés fogalommal bíró publicista és hasonszőrű elvtársai – na meg az ukrán illetékesek – kedvéért ezért ismét csak leszögeznénk: nem véletlen, hogy Erdélyben és a Partiumban foggal-körömmel ragaszkodunk a magyar oktatási intézményekhez, valamint ahhoz, hogy végre minden szinten oktassák idegen nyelvként a románt. Előbbiek biztosítják, hogy a magyar diákok saját kultúrájukban szocializálódjanak, utóbbi pedig azt, hogy valóban hatékonyan, és a mindennapokban használható módon – nem pedig már a kezdetektől a még az anyanyelvű diákok által sem értett irodalmi kifejezések és tájnyelvi elemek útján – sajátítsák el az állam hivatalos nyelvét. Ami természetesen jól felfogott érdekük. Egy vegyes tannyelvű – ahogy Erdélyben mondják, fele apă, fele víz – oktatási rendszerben azonban egyik sem valósulhat meg maradéktalanul, főleg pedig az ukrán nyelv elsajátításához nem járul hozzá. Így a munkaerő-piaci integrációt sem segíti. Igaz, az asszimiláció felé elindíthatja a magyar diákot, akinek egyrészt saját kulturális örökségét sem sikerül maradéktalanul elsajátítania, másrészt – főleg, ha ukrán tanár oktatja őket – bizonyos tantárgyak kapcsán fogalma sincs a magyar kifejezésekről, viszont nem biztos, hogy képes lesz egy merőkanalat vagy tölcsért kérni a boltban, mivel csak irodalmi elemzéseket, esetleg történelmi eseményeket magolt ukránul, a mindennapi tárgyak megnevezését viszont senki sem tanította meg neki. Egyértelmű tehát, hogy a mostani ukrán oktatási törvény nem jó. És nem csupán az ukrajnai magyarok, románok, lengyelek vagy oroszok érdekeivel ellentétes, de az ukránokéval is. Hiszen egy olyan ország, amely ilyen, fasisztoid jogszabályokat fogad el, ne adj’Isten, még alkalmaz is, folyamatosan a lappangó – vagy éppen hogy magas lángon égő – nemzetiségi konfliktusok melegágya marad. És erre a magyar – valamint román és lengyel – diplomáciának nem csupán Kijevet, de Brüsszelt, az összes európai fővárost és természetesen Washingtont is folyamatosan emlékeztetnie kell. Már ha maguktól nem jut eszükbe.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Gál Kinga: Az ukrán törvény veszélyezteti a nemzeti kisebbségek létezését
A magyar, a román és a bolgár külügy közösen fordul az európai szervezetekhez a jogszabály ügyében
A szeptember 5-én Kijevben elfogadott ukrán oktatási törvény ellentmond Ukrajna saját alkotmányának és számos törvényének, szembemegy a nemzetközi normákkal és egyezményekkel, veszélyezteti a nemzeti és nyelvi kisebbségek puszta létezését – jelentette ki Gál Kinga, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője Strasbourgban, az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának ülésén csütörtökön.
A képviselő elmondta, az anyanyelvhasználat az identitás és kultúra megőrzésének legalapvetőbb feltétele. Ennek korlátozása az érintett közösségek mindennapi létét lehetetleníti el. Minden eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a törvénytervezet ne léphessen életbe, "hiszen a szerzett jogok elvétele visszafordíthatatlan károkkal jár a kisebbségi közösségek számára" - fogalmazott. A munkacsoport társelnökei Petro Porosenko ukrán elnöknek küldött nyílt levélben fejezték ki tiltakozásukat.
Közös román-magyar-görög-bolgár fellépés a törvény ügyében
A román, a magyar, a görög és a bolgár külügyminiszter közös levélben fordult az Európa Tanács (ET) főtitkárához, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosához az új ukrán oktatási törvény ügyében - közölte a bukaresti külügyminisztérium csütörtökön.
Teodor Melescanu, Szijjártó Péter, Nikosz Kociasz és Ekaterina Zaharieva csalódottságának és aggodalmának adott hangot az ukrán parlament által szeptember ötödikén elfogadott, a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó jogszabály miatt. Thorbjorn Jagland ET-főtitkárnak és Lamberto Zannier kisebbségügyi főbiztosnak címzett, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek is megküldött levelükben jelezték, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kisebbségi jogok érvényesítésének és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy az együttműködés szellemében keressenek megoldást, tegyenek meg mindent a vonatkozó nemzetközi szabványok betartása érdekében.
A négy külügyminiszter szerint az ET-nek és az EBESZ-nek minden rendelkezésére álló eszközét latba kell vetnie annak érdekében, hogy az ukrán oktatási törvénybe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét.
A bukaresti külügyminisztérium felidézte: a kétoldalú kapcsolatokban következetesen jelezte Kijevnek, hogy fontosak számára az Ukrajnában élő románok jogai. Ebben a vonatkozásban a román fél alapvető kérdésnek tartja, hogy a román kisebbség anyanyelvű oktatási jogai valamennyi oktatási szinten érvényesüljenek. Románia partnereivel együtt kész támogatni az ukrán törvényhozási, intézményi és gazdasági reformokat - zárul a bukaresti külügyi közlemény.
A Magyarok Kijevi Egyesülete is az új törvény megvétózását kéri
A Magyarok Kijevi Egyesülete írásos beadvánnyal fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz, a múlt héten elfogadott új oktatási törvény megvétózását kérve tőle - közölte Petneházy Gyula, az egyesület elnöke.
Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: a Kijevben élő magyarok az eddigi oktatási rendszerben tanultak, Kárpátalján magyar nyelvű oktatásban részesültek az általános- és a középiskolában, s mindez nem jelentetett akadályt számukra abban, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet, valamint képesek voltak felsőoktatási intézményben diplomát szerezni. A kijevi magyaroknak nem okozott gondot az érvényesülés az ukrán társadalomban - hangsúlyozta a szakértő.
Kiemelte: a jövőben az jelentene előrelépést a magyar kisebbség számára Ukrajnában, ha az ukrán nyelvtanítást az igényeikhez igazítanák, továbbá az, ha továbbra is lehetőséget biztosítanának számukra arra, hogy anyanyelvükön felvételizzenek felsőoktatási intézményekbe.
Az ukrán fővárosban mintegy 400 magyar nemzetiségű ukrán állampolgár él, a Magyarok Kijevi egyesületének pedig 150 tagja van.
Szerdán három kárpátaljai magyar szervezet - a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) - kérte Porosenkót nyílt levélben arra, hogy alkotmányos felhatalmazásával és politikai befolyásával élve akadályozza meg az új ukrán oktatási törvény hatályba lépését.
Az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal, egyebek közt 11-ről 12 évre emelve a kötelező elemi, általános és középfokú oktatás időtartamát, s a jelenlegi 22-ről 9-re csökkentve a tantárgyak számát. A törvény jelentős autonómiát ad az iskoláknak, és béremelést ír elő a pedagógusok számára.
A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása - az ukrán mellett - csak az első négy osztályban engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban, így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint ez sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. A törvény éles vitát váltott ki belföldön, de az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország is tiltakozott a kisebbségek anyanyelven történő oktatásának tervezett visszaszorítása ellen.
Klimkin: "Nem lesz már olyan nyelvi helyzet Ukrajnában, mint korábban"
Nem lesz már ugyanolyan helyzet az államnyelv ismeretének szintjét illetően Ukrajnában, amilyen eddig volt - jelentette ki Pavlo Klimkin külügyminiszter abban az interjúban, amelyet az Ukrinform állami hírügynökségnek adott.
A kijevi diplomácia vezetője kifejtette véleményét, miszerint a szomszédos országokban mindig akadnak olyanok, akik a nyelvi és a történelmi kérdéseket átpolitizálják, hogy ily módon mozgósítsák az embereket saját céljaik elérése érdekében. Ez mindig is így lesz, hiszen része a politikának - fűzte hozzá. "Nekünk viszont őszinte és nyitott, ugyanakkor nagyon következetes párbeszédet kell folytatnunk partnereinkkel, igazolva lépéseink helyességét és igazságosságát" - hangoztatta Klimkin.
Kifejezte meggyőződését, hogy a kijevi parlament által nemrég elfogadott oktatási törvény nem fenyegeti Ukrajna baráti viszonyát szomszédjaival. Elmondta, hogy a jogszabály elfogadása után beszélt a román és a lengyel külügyminiszterrel, akik szerinte tökéletesen értik, mennyire alapvető fontosságú Ukrajnának, hogy valamennyi állampolgára megfelelő szinten beszélje az államnyelvet.
Klimkin az interjúban kitért arra, hogy tavaly látogatást tett a beregszászi magyar konzulátuson. Elmesélte, hogy próbált beszédbe elegyedni a hivatalban az ügyeket intéző ukrán állampolgárokkal. Ám azt tapasztalta, hogy többjük még köszönni sem tudott ukránul.
Közölte: a külügyminisztérium az oktatási tárca képviselőivel együtt konzultációkat fog a folytatni, amelyeken elmagyarázza, hogy a törvény elfogadása nem jelenti azt, hogy Ukrajnában megszűnik az oktatás magyar, román vagy más kisebbségi nyelven. "Minden állampolgárunknak viszont beszélnie kell az államnyelvet, tudnia kell azon megszólalni éppen azért, hogy az ukrán társadalom részének érezhesse magát" - hangsúlyozta Klimkin.
Ukrán sajtóhírek szerint Vadim Prisztajko első külügyminiszter-helyettes a szerdai kormányülés előtt újságírókkal közölte, hogy a tervek szerint pénteken a külügyminisztériumban adnak tájékoztatást európai uniós országok Kijevben akkreditált nagyköveteinek az oktatási törvényről. Magyar Hírlap

Johannis lemondta kijevi vizitjét az ukrán oktatási törvény miatt
Klaus Johannis államfő lemondta októberre tervezett kijevi látogatását az új ukrán oktatási törvény elfogadása miatt, ami szerinte nem egyeztethető össze a „kölcsönös jóindulat” szellemével és drasztikusan korlátozza az Ukrajnában élő román közösség jogát az anyanyelvű oktatáshoz.
Az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakán részt vevő elnök ezt New Yorkban jelentette be csütörtökön az eseményre akkreditált román újságírók újságíróknak nyilatkozva. Johannis felidézte, hogy októberre beütemezett ukrajnai látogatását több kétoldalú egyeztetésen készítették elő, legutóbb a NATO brüsszeli értekezletén tárgyalt róla Petro Porosenko ukrán elnökkel, akinek azt javasolta, hogy közösen keressék fel Bukovina ukrajnai részét, ahol nagyon sok román él. A román elnök szerint ilyen körülmények között kellemetlen meglepetésként érte, hogy Ukrajna – anélkül, hogy partnereit, köztük Romániát értesítette volna – a kisebbségek anyanyelvű oktatását drasztikusan korlátozó torvényt fogadott el. „Ez nem felel meg a két ország közti kölcsönös jóindulat szellemének, következésképpen lemondtam ukrajnai látogatásomat, márpedig egy államfői látogatás lemondása rendkívül kemény diplomáciai jelzés” – jegyezte meg az államfő.
Johannis elmondta: diplomáciai csatornákon azt is megüzente Kijevnek, hogy az ukrán házelnököt sem hajlandó fogadni, aki szeptember végén készült felkeresni a román elnöki hivatalt. Johannis hozzátette, döntéséről személyesen is tájékoztatta Petro Porosenko ukrán elnököt, akivel „véletlenül találkozott” az ENSZ-székház folyosóján. „Nyíltan elmondtam neki, hogy az ukrajnai románokkal kapcsolatos, irányomban tanúsított eddigi nyitott hozzáállása után roppant kellemetlen meglepetésként ért ez a fejlemény és addig nem kerülhet sor a látogatásomra, amíg nincs előrelépés az oktatási törvény ügyében” – jelentette ki a román államfő. Johannis kifejezte reményét, hogy sikerül mégis olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi, hogy az Ukrajnában élő románok továbbra is anyanyelvükön tanulhassanak. A bukaresti parlament előző nap nyilatkozatban sürgette az új ukrán oktatási törvény módosítását, felkérve Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy küldje vissza megfontolásra a jogszabályt a kijevi parlamentnek. Az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal. A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása pedig csak az első négy osztályban engedélyezett. Így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Ez a rendelkezés az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: sürgősségi kormányrendelettel kell újraalapítani a katolikus gimnáziumot
Sürgősségi kormányrendelettel kellene újralapítani a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot Kelemen Hunor szerint. Az RMDSZ elnöke többek között erről beszélt a Maszolnak adott interjúban, amelyben a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatot bővítő módosításai elfogadásának esélyeiről, a centenáriumról tett kijelentéseinek visszhangjáról és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről is kérdeztük.
- A bukaresti parlament szerdán nyilatkozatban ítélte el az ukrán oktatási törvényt. Az egyöntetűen megszavazott állásfoglalásban felszólítják Kijevet, hogy az oktatási törvényt igazítsa a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének előírásaihoz. De hát amint az RMDSZ árnyékjelentéseiből kiderül, Románia sem tartja be maradéktalanul ezeket az egyezményeket. Nincs itt ellentmondás?
- A chartával kapcsolatosan érdemes néhány dolgot egészen pontosan látni, mert másképpen nem lehet megérteni a történetet. Ez egy menü jellegű dokumentum, és a tagállamoknak a ratifikáláskor válogathatnak, hogy mi vállalnak el. Mindenik esetnél van három alpont, fokozat, és ha a tagállam a gyengébb fokozatot választja, akkor az egy teljesen más kötelezettséget jelent a részéről, mint azok esetében, akik az erősebb fokozatú megoldást fogadják el. Romániában egy olyan pillanatban sikerült ratifikálni a chartát, amikor a politikai osztály nagy többsége elfogadta az erősebb változatokat, és a menüből nagyon sokat választott. Ukrajna ehhez képest egy gyengébb fokozatot ratifikált, és csak ezt lehet számon kérni rajta. Persze, amit Ukrajna ratifikált, az még mindig megakadályozná egy ilyen, nyelvi jogokat korlátozó oktatási törvénynek az elfogadását, ha betartaná az egyezményt. De fontos ez, mert amikor én Románián számon kérem a nyelvi chartának az alkalmazását, akkor egészen mást kérek számon, mint Ukrajna esetében.
A parlamentben szerdán elfogadott dokumentumot több szempontból is fontosnak tartom. Az egyik szempont nyilván az, hogy megszületett, és fontos, hogy Románia is részt vegyen ebben az állásfoglalási hullámban, ami térségben elindult, mert jelentős román kisebbség él ott. Ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy Románia szembesüljön a saját kettős beszédével. Ezt mi a parlamentben is a szerdai hozzászólásunkban világossá tettük: gyakorlatilag ők most azzal találkoztak a saját nemzettársaik, az Ukrajnában, Bukovinában élő románok esetében, mint amit mi sokszor számon kérünk rajtuk a nyelvi jogokat illetően. Akkor hiteles egy állam ilyen szempontból is, ha nem használ kettős mércét, amikor a saját területén élő, és amikor a más ország területén élő kisebbségekről van szó. És talán ez egy jó alkalom arra, hogy a román politikusoknak egy része ezen elgondolkodjon. Nem hiszem azt, hogy most ettől hirtelen mindenki megvilágosodik és abbahagyja a kettős beszédet, de biztos lesznek olyanok, akik elgondolkodnak.
. Lát esélyt erre az önvizsgálatra a román politikai osztály részéről?
- Nem azt mondom, hogy látok esélyt, de ez egy jó alkalom, hogy legalább azok, akik nem elvakultan magyarellenesek és nem zsigeri gyűlölet mozgatja őket a kisebbségek ellen, elgondolkozzanak azon, hogy íme: van egy olyan helyzet, amikor nekik is a román kisebbségekkel kapcsolatosan erősebb álláspontot kell képviselni. Persze, jó lenne, ha Románia erőteljesebb nemzetpolitikát érvényesítene akár az ukrajnai, akár a szerbiai, Timok-völgyi román közösség felé. A Timoc-völgyi románokkal beszéltem, jártam a közösségükben, és az ukrajnai románok képviselőivel is talákoztam évekkel ezelőtt. Elmondták: gyakran úgy érzik, hogy őket a román állam leírta, a román politika nem foglalkozik velük. Néha küldenek egy-egy tankönyvcsomagot, bizonyos értelemben ilyen szempontból apróságnak tekinthető nyelvkönyveket, és ezzel ők letudják a problémát. Ezt ezek a román közösségek nem tartják kielégítőnek. Az ukrajnai fejlemények miatt elképzelhető, hogy ezt a román álláspontot fölülvizsgálják.
Az is fontos, hogy Németh Zsolt kezdeményezésére a román delegáció vezetője is elfogadta, hogy az Európai Tanács közgyűlésén együtt lépjenek föl az októberi ülésszakon, és együtt fogalmazzanak meg álláspontot, együtt kérjenek vitát az ukrajnai oktatási törvényről. Szóval, ha nehezen is, de van egy olyan téma, és pontosan a kisebbségvédelem, ahol a román és a magyar kormány, vagy a román és a magyar politika, parlament, közgyűlési képviselők együtt tudnak föllépni. Ez fontos, mert ebben a pillanatban a román-magyar viszony azért sok sebből vérzik, és ha kisebbségpolitikában együtt lépnek föl, akkor minden bizonyára a bizalmatlanságokból is le lehet valamennyit dolgozni.
- Az ukrán oktatási törvény már foglalkoztatta a romániai döntéshozókat, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök kijelentette, hogy túl korainak tartja az anyanyelv-használati küszöb csökkentését a közigazgatásban. Az RMDSZ törvényhozási prioritásainak listáján az elsők közt szerepelt ez a jogszabály-módosítás. Ezek szerint kénytelen lesz a szövetség lemondani róla?
- Nem mondunk le róla, ez egy rosszul feltett kérdés. Ha valaki azt hiszi, hogy ha egy román politikus nyilatkozik valamit, akkor lemondunk a törvénykezdeményezéseinkről, törekvéseinkről, akkor szerintem leegyszerűsíti, lebutítja, és teljes mértékben kontextustól függetlené próbálja tenni ezt a kérdést. A kontextushoz tartozik, hogy miért nyilatkozta ezt Liviu Dragnea, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, hogy mi volt júliusban. Az is benne van a képben, hogy miért lett ez hirtelen aktuális, ki pörgette föl teljesen értelmetlen, manipulatív szándékkal ezt témát a múlt héten. A Nemzeti Liberális Párt, mert a közigazgatási bizottságban erről a törvénytervezetről nem is beszélt senki, de bejelentette az egyik képviselőjük, a frakcióvezető, hogy éhségsztrájkba kezd. Ezen most már az egész ország röhög, mert az éhségsztrájk az ebédtől az uzsonnáig tartott, de akkor mindenki rászállt a témára, mintha már a PSD engedményt tett volna az RMDSZ-nek. Ezt azért tette a PNL, hogy a PSD-t tudják reakcióra késztetni, holott még el sem kezdődött a vita a közigazgatási bizottságban. Az igaz, hogy a munkaügyi bizottságban elfogadták a javaslatunkat, és azt mondják, hogy a testület elfogadta az anyanyelv-használati küszöb lecsökkentését 10 százalékra. Holott júniusban megbeszéltük, hogy 15 százalékos lesz a kompromisszum, június óta pedig nem volt semmiféle tárgyalás erről a kormánypártokkal. Tárgyalás azonban lesz, mert a közigazgatási bizottság ülése előtt le kell ülnünk és meg kell néznünk, hogy erről mit gondol a PSD.
Másrészt pedig azt is látni kell, hogy a parlamentben a kormánypártokon kívül más partner ebben a pillanatban nincs, akivel a törvénytervezeteinkről egyáltalán beszélni lehet. Ha tehát a parlamentben mi a 30 szavazatunk mellé még akarunk negyven akárhány százalékos támogatottságot, valakivel fog kelleni beszélni. Én mindig azt kérdezem azoktól, aki pontosan ismerik, látják, hogy mi van a parlamentben: mit javasolnak nekünk, kivel tárgyaljunk? Ha van egy jó javaslat, én szívesen elfogadom. Ha engem meg tud győzni valaki, hogy Traian Băsescuval vagy Ludovic Orbannal tárgyaljunk azok után, amit mondtak az RMDSZ-ről, én nagyon szívesen tárgyalok velük. Nincsen semmiféle problémám azzal, hogy a román politikában azzal tárgyaljunk, aki a parlamentbe bejutott és megbízatást kapott.
Tehát nem volt tárgyalás a törvénytervezetről a kormánypártokkal, és nem mondtunk le róla. Nem tudom, hogy a PSD-ALDE-nak mi lesz az álláspontja, amikor leülünk erről tárgyalni, és nem gondolom, hogy ma ebben a kérdésben ki lehet mondani a végszót. Egy valamit viszont gondolok erről: most a képviselőháznak első házként el kellene fogadnia egy olyan kompromisszumos megoldást, amelyet mi is jónak tartunk, a román többség is elfogad a parlamentben. És ezt a román társadalom előtt is úgy lehet felmutatni, hogy nem veszítenek, a félelmeiket nem támasztja alá. És abban bárkinek igaza van, mindegy, hogy Klaus Johannis vagy Liviu Dragnea mondja: meg kell próbálni meggyőzni a román társadalomnak a jelentős részét, hogy az elvárásaink iránt nyitott legyen, ne legyen elzárkózó. Ha az ősz folyamán sikerül a képviselőházban egy kompromisszumos jó megoldást elfogadni, akkor még mindig át fog menni a törvény a döntő házhoz, a szenátushoz. Nem vagyok biztos abban, hogy a mostani hangulatban, 2018-ban ezt át lehet vinni. De nincsen baj, mert egyrészt ott nincs hallgatólagos elfogadási határidő, nem szorít a cipő. Másrészt a román politikának 2018-ban kellene egy gesztust tennie, és azt mondania, hogy a nyelvhasználati jogokat bővítem. Ebből nem veszít semmit Románia, erősebb lesz a román társadalom, nő a kohézió, a bizalom, és éppen a századik évfordulón. Ha román politikus lennék, így gondolkodnék, és így érvelnék a román társadalom felé. Ezt javasoltam nekik is: ez lenne a centenárium esztendejében az a gesztus, amit szerintem minden további nélkül a román politika megtehetne. Hogy hogyan fognak dönteni, nem tudom, de engem rettenetesen dühít az, és nem csak engem, hogy bármi történjen ebben az országban, bárki van kormányon, az ellenzék a magyar kártyával veri a kormányoldalnak a fejét. Amikor a PSD volt ellenzékben, akkor a Demokrata Pártnak verték a fejét a MOGYE-vel, most a PSD van kormányon, a liberálisok ellenzékben, és most ők azok, akik a magyar nyelvhasználati jogokkal verik a PSD fejét. Tehát, a legnagyobb probléma az, hogy gyakorlatilag a magyar kártyát, a magyarellenességet, a szélsőséges nacionalizmust és a nem jó értelemben vett patriotizmust használják a belpolitikai harcokban. Nem arról beszélnek, hogy mi legyen az infrastruktúrával, mi legyen a gazdasággal, mi legyen a szociális ellátórendszerrel, mi legyen a egészségüggyel. Erről nekik nincsenek elképzeléseik, egyetlen gondolatuk van, hogy a mikrofontól elüvöltsék, hogy most a PSD-ALDE a hazaáruló, s eladta Erdélyt.
- A katolikus gimnázium diákjainak helyzetét ideiglenesen sikerült kormányzati beavatkozással megoldani. Miért nem lehetett ezt a lépést korábban, már a nyár folyamán megtenni?
- Én nem tartom pozitívnak azt, ami történt. Olyan félelme ugyanis senkinek nem volt, hogy nem fognak valahova iskolába járni a gyerekek a tanévkezdéskor. Azért tartom ezt ideiglenes állapotnak, mert senki nem szűntette meg törvényesen az iskolát, erről bírósági ítélet nem született. A legnagyobb probléma, hogy mégis elfogadta a tanfelügyelőség, tanügyminisztérium, hogy ennek az iskolának nincs jogi személyisége.
- Korábban azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ mielőbb kezdeményezni fogja a katolikus gimnázium újraalapítását. Megvárják, hogy előbb lezáruljanak az iskola jelenlegi peres ügyei?
- A jogászok véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, hogy meg kell várni a végleges bírósági döntést, én meg azt mondom, hogy nem kell megvárni, illetve azokkal a jogászokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem kell megvárni. Emellett szól több érv. Az egyik az, hogy ezt az iskolát nem szűntette meg még senki jogilag, a másik érv az, hogy ebben a pillanatban ennek az iskolának nincs jogi személyisége. Ilyen körülmények között minden további nélkül el lehet indítani egy iskolaalapítást, más névvel, természetesen, a következő tanévtől. Azt készséggel elismerem, hogy a 2017-2018-as tanévet nem lehet ilyen értelemben újraírni, de a 2018-2019-es tanévtől működhet jogi személyiséggel más néven, a katolikus gimnázium. A dilemma csak az, hogy ezt hogyan érjük el. Én a durvább, a fapadosabb megoldást javasoltam és javaslom a kormánynak, nem a mostani, egyszerűbbnek tűnő megoldást. Az egyszerűnek tűnő megoldás az, amit a törvény lehetővé tesz, és egyszer már belebukott ez az egész történet: önkormányzati határozat, utána tanfelügyelőségi engedély, akkreditálás, és február 25-ig, amíg az iskolahálózatot be kell jelenteni, ezt az egész procedúrát végig lehetne járni. Ez lenne a jelenlegi törvény szerinti logikus, értelmes, decentralizáció jegyében a követhető út. A marosvásárhelyi önkormányzatban ma a többséget tudjuk biztosítani az iskola létrehozásáról szóló határozat elfogadásához, ezt a nyáron elfogadott 3-4 határozattal bizonyítottuk. Jogilag is meg tudjuk pontosan indokolni, föl tudjuk építeni, hogy hogyan kell kinéznie egy ilyen önkormányzati határozatunk. A tapasztalatunk azonban az, hogy mivel ezeket a határozatokat meg lehet támadni, meg is fogják támadni a közigazgatási bíróságon, mert mindig akad olyan Dan Tănasă típusú „őrűlt”, aki ezt megtegye. Ha pedig megtámadják, akkor a bíróság felfüggeszti, és kicsúszunk a határidőkből.
Ezért azt mondtam, hogy egy durvább megoldást kellene átgondolni jogi szempontból, mert politikailag én meg tudom érvelni. Ez egy sürgősségi kormányrendelet lenne, amit nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt. Volt már erre precedens: a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését is sürgősségi rendelettel oldotta meg a kormány. Tudom, hogy nem ez a legelegánsabb megoldás, de a közigazgatási bíróságon mindent megtámadnak, és nagyon sokszor veszítünk. Ha pedig nyerünk, akkor már késő, mert kiléptünk a határidőkből. Ezért szerintem ebben a helyzetben, tapasztalataink birtokában, politikailag teljességgel indokolt eszköz a sürgősségi rendelet. A közösség, az egyház a kormánytól várja a megoldást ebben az ügyben. Amúgy erre sok idő nincsen. Az iskolahálózatot a következő tanévre február 25-ig el kell fogadni, és addig jogi személyiséggel rendelkező tanintézményt kell létrehozni. Ha azt várjuk, hogy a jelenlegi peres ügyek lezáruljanak, és csak utána fogunk neki az iskolaalapításnak, az igazságszolgáltatás ütemét ismerve attól tartok, hogy ez akár 2019-ig is elhúzódhat. Másrészt a mostani helyzetet csak ideiglenes, és nagyon gyenge megoldásnak tartom. Ebben az értelemben teljesen jogos a katolikus Státusnak az a döntése, hogy felbontja a szerződést az önkormányzattal az Unirea Főgimnázium befogadásáról.
- A katolikus gimnázium helyzetét összekapcsolva azzal, hogy a munkaügyi szakbizottság kedvezően véleményezte a közigazgatási törvény módosítását, elindultak sajtóspekulációk arról, hogy kormányra készül az RMDSZ. Ezt hogy kommentálja?
- Épületes marhaság ez a spekuláció. Elnézést, ha valakit ezzel a reakciómmal valakit megbántottam, de szó nincs ilyesmiről.
- Egy sajtóbeszélgetésen kijelentette, hogy nem csak az ellenzék, hanem a „mély állam” is érdekelt az RMDSZ elszigetelésében. Nem képzelhető el, hogy a deep state-nek köze van a magyar közösség megbélyegzésére tett kísérletnek, az óriási sajtóvisszhangú „kauflandos videónak”?
- Ez a videó egy buta, primitív provokáció volt. Én azért ennél többre tartom képesnek a deep state-et és azokat az intézményeket, amelyek ilyesmire tehetnek kísérletet.
- Valós román-magyar párbeszéddel bizonyára elejét lehetne venni ezeknek a provokációknak. De a jelek szerint ez a dialógus még a román értelmiségi elittel is nehézségekbe ütközik. Gondolok itt a BBTE rektorának az állásfoglalásaira, illetve az Andrei Pleșuval lefolytatott vitájára a centenáriumról elhangzott kijelentéseiről. Mi az ön szempontjából a tanulsága a román filozófussal folytatott vitának?
- Sok bírálat ért a centenáriummal kapcsolatos kijelentéseim miatt, egyikre sem válaszoltam, csak Andrei Pleșura reagáltam. Nagyon kevés embert figyelt fel arra, ami a mondandóm egyik lényege az interjúban, illetve az interjú megjelenése után a Pleșuval folytatott vitában mondtam. Talán Marius Diaconescu volt az egyetlen, aki azt mondta: „Oké, megöltük, felnégyeltük, kiutasítottuk az országból, elvettük az állampolgárságát, kinyírtuk Kelemen Hunort. De még van valami, amiről még nem beszéltünk, és ami fölött szándékosan vagy véletlenül átsiklottunk. Kelemen egy adott pillanatban azt mondja, hogy párbeszédre van szükség a román és a magyar társadalom között. 2018 után 2019 jön, a centenárium éve után ugyanis nem ér véget a világ: van-e közös jövő? Kelemen párbeszédre hívja a román társadalmat, és mi nem válaszolunk erre. Készek vagyunk mi párbeszédet folytatni a magyarokkal? Van, aki a román társadalom részéről párbeszédet folytasson? Miért nem fogjuk szaván, lássuk, a magyarok készen állnak-e párbeszédre, vagy ezt Kelemen csak úgy bedobta a köztudatba?”
Azt gondolom, hogy túl a nacionalista hisztérián, és túl azon, hogy durva karaktergyilkossággal végigsepertek rajtam és az RMDSZ-en 5-6 héten keresztül, ezt a részét a mondandómnak nem akarták érteni vagy nem vették figyelembe. Ha van néhány ember, aki odafigyel erre, akkor azt hiszem, hogy van egy jó alkalom a párbeszédre. Ugyanis én arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy nincs érdemi dialógus a többség és kisebbség között. Andrei Pleșu érezte ezt, csak kicsit másként közelített hozzá.
Az nem igaz, hogy nem kezdeményeztünk párbeszédet: csak mi kezdeményeztünk. Az autonómiatervezettel például elértük az ingerküszöböt: román egyetemek például bekapcsolódtak az erről szóló vitába, utána azonban ez leült. Később még egy-két témával elértük az ingerküszöböt, de az nem korrekt, hogy mi csak ilyen dolgokkal érjük el az ingerküszöböt, utána egy pár napig akarnak beszélni, utána meg elsikkad a téma, és kapjuk a pofokat. Azt hiszem, ez egy olyan időszak, amikor lehet, hogy provokatív módon, de talán el lehet jutni oda, hogy leüljünk, s elmondjuk egymásnak, hogy mi fáj, beszéljünk a kölcsönös félelmekről. Nem azt mondom, hogy ez holnap, holnapután meg fog történni, de szándékomban áll továbbra is arra biztatni őket, hogy ezt ne spóroljuk meg, ne kíméljük egymást ettől a dialógustól.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

Veszélyben a magyar főiskola is (Hatályba lépett az ukrán oktatási törvény)
Megjelent tegnap a Holosz Ukrajini hivatalos közlönynek számító lapban az új ukrán oktatási törvény, amivel hatályba lépett a jogszabály, amely az MTI által megkérdezett jogi szakértő szerint nemcsak az anyanyelvű iskolai oktatást korlátozza, de veszélybe sodorhatja a magántulajdonban lévő beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működését.
Erre Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hívta fel a figyelmet. A szakértő elmondta, hogy a felsőoktatásról szóló, korábban elfogadott és jelenleg hatályban lévő törvény szerint Ukrajnában a magániskolákban a tulajdonosok szabad kezet kapnak, egyebek mellett maguk szabhatják meg az oktatás nyelvét. Az új törvény azonban felülírhatja ezt a jogszabályt, mivel kimondja, hogy az oktatás nyelve minden iskolában az ukrán nyelv. Tóth Mihály kifejtette, hogy kétfajta jogalkalmazási elv létezik: az egyik szerint a később elfogadott törvény felülírja a korábbit, a másik szerint viszont a speciális, vagyis az egyes területeket külön szabályozó jogszabály erősebb az általános törvénynél. Ez alapján jelenleg nem tudni, hogy Ukrajnában jelenleg melyik törvény az erősebb: a most elfogadott, általános oktatási törvény vagy a felsőoktatásról szóló – magyarázta a szakértő. Tóth Mihály szerint diszkriminatív az új törvényben az, hogy külön kezeli az Ukrajnában élő nemzetiségi kisebbségeket és az őshonosnak nevezett népeket, mint például a krími tatárokat. Utóbbiaknak ugyanis a jogszabály engedélyezi az óvodától a 12 osztályos általános és középiskola befejezéséig az anyanyelven folyó oktatást az ukrán nyelv tanítása mellett. A nemzeti kisebbségeknek, mint a magyar, viszont az anyanyelven folyó oktatást csak az ötödik osztályig engedélyezi. A törvény egyébként az ötödik osztálytól egy-két vagy több tantárgy oktatását engedélyezi angolul vagy bármely más, az Európai Unióban hivatalos nyelven, így magyarul is, viszont eszerint oroszul nem. Tóth Mihály arra a kérdésre, hogy megoldaná-e a magyar iskolák helyzetét, ha a magyart is őshonos néppé nyilvánítaná Ukrajna, nemlegesen válaszolt. Szerinte ugyanis még az őshonosoknak nyújtott kedvezmény is visszalépés a jelenlegi magyar nyelvű oktatáshoz képest. Orosz állásfoglalás Az ukrajnai oroszok elleni „etnocídiummal” – etnikai csoport tervszerű és szándékos elpusztításával – vádolta meg Kijevet az ukrán oktatási törvény miatt tegnap elfogadott nyilatkozatában az orosz Állami Duma. Az orosz parlament alsóházának plenáris ülésén megszavazott dokumentum elfogadhatatlannak nevezte, hogy Ukrajna megsértse a területén élő „tősgyökeres népek és nemzeti kisebbségek” anyanyelvi oktatáshoz fűződő alapvető jogát. A dokumentum rámutatott, hogy az oktatási törvénnyel Kijev „durván megsérti” az 1997-es kétoldalú barátsági szerződésben és a nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. Az orosz parlament alsóháza egyúttal a nemzetközi szervezeteket és az európai országok törvényhozásait is arra szólította fel, hogy ítéljék el a „türelmetlenség nacionalista politikáját”, és tegyenek közös lépéseket a megsértett jogok helyreállítása és a „tősgyökeres népekhez” tartozó állampolgárok diszkriminációtól való megvédése érdekében Ukrajnában. Lehet, pontosítanak a jogszabályon Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy pontosításokat hajtsanak végre a frissen hatályba lépett ukrán oktatási törvény nemzetiségi kisebbségeket érintő részén tegnap Lilija Hrinevics oktatási miniszter, aki erről azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott Kijevben román kollégájával, Liviu Marian Pop oktatási miniszterrel. Az ukrán miniszter szavai szerint azután lehet majd beszélni a törvény pontosításáról, miután az Európa Tanács Velencei Bizottsága elvégezte a jogszabály szakértői vizsgálatát. Hrinevics kijelentette: nem tartja kizártnak, hogy növeljék azon tantárgyak számát, amelyeket az ötödik osztály után is anyanyelvükön tanulhatnak a gyermekek. Mint fogalmazott, ha a gyerekeknek, akiket az ötödik osztályig anyanyelvükön oktattak, nehézséget okoz áttérni az ukrán nyelven történő tanulásra, akkor szóba jöhet, hogy fokozatosan vezetik be az ukrán nyelvre való áttérést az egyes tantárgyak esetében. Leszögezte viszont, hogy módosítani a törvény erről szóló cikkelyét nem szándékoznak, de elképzelhetőnek nevezte, hogy pontosítják, mely tantárgyakat fognak a diákok anyanyelvükön, illetve melyeket ukrán nyelven tanulni, és hányadik osztálytól lesz ez érvényben. A miniszter ugyanakkor megismételte, hogy szerinte a törvény nem sérti a nemzetiségi kisebbségek jogait, épp ellenkezőleg, kiszélesíti az Ukrajnában élő különböző nemzetiségűek lehetőségeit. Újfent rámutatott arra, hogy a statisztikák alapján az anyanyelvükön tanuló ukrajnai diákoknak gyengék a teszteredményei ukrán nyelvből. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tárgyalna Ukrajna a hevesen bírált oktatási törvényről
Miközben szerdán hatályba lépett az ukrán oktatási törvény, miután megjelent a Holosz Ukrajini című, hivatalos közlönynek számító lapban, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter tárgyalásokat ajánlott a törvénnyel elégedetlen szomszédos országoknak arra reagálva, hogy a jogszabály Petro Porosenko államfő által hétfőn történt aláírása nyomán Magyarország és Románia is elégedetlenségének adott hangot.
Klimkin Twitter-üzenetben javasolt tárgyalásokat. „Úgy vélem, elég nyilatkozat hangzott el az új oktatási törvény kapcsán. Mindkét oldalról. Az összes nyilatkozat a politikáról szól, nem az emberekről. Le kell ülnünk, és el kell érnünk, hogy az embereknek jobb legyen. Hogy mindenki otthon érezze magát” – írta Klimkin.
Mint arról beszámoltunk, a legkeményebben Magyarország reagált a kisebbségek anyanyelven történő oktatását az ötödik osztálytól felszámoló oktatási törvény aláírását. Szijjártó Péter külügyminiszter leszögezte: Magyarország blokkol minden, Ukrajna számára fontos döntést a nemzetközi porondon. A bukaresti parlament és a külügyminisztérium is közleményben fejezte ki kedden sajnálatát. A parlament a két házelnök által aláírt közleményben tudatta: hamarosan parlamenti képviselőkből és szenátorokból álló bizottság utazik Kijevbe, hogy párbeszédet folytasson az ottani illetékes hatóságokkal a kisebbségek anyanyelvi oktatásáról.
„Az ügyben illetékes nemzetközi szervezetekhez: az Európa Tanács főtitkárságához, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosához és a Velencei Bizottsághoz fordulunk, hogy jelezzük a törvénymódosítás negatív hatását az ukrajnai közoktatásban” – áll a parlament közleményében. A külügyminisztérium közölte, hogy az illetékes nemzetközi szervezetekhez fordul az ukrán oktatási törvény ügyében. Nyomatékosította ugyanakkor, hogy továbbra is határozottan kéri az ukrán hatóságokat, hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a román közösség számára az anyanyelvi oktatás jogát. „Emlékeztetünk arra, hogy Ukrajna a hivatalos kétoldalú találkozók alkalmával mindig kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a nemzetközi normáit, valamint arra, hogy az új szabályozás nem fogja hátrányosan érinteni a román nyelvű oktatás szintjét és minőségét” – áll a külügyi tárca közleményében.
Szerdán egyébként Liviu Pop oktatási miniszter Kijevbe utazott, hogy tárgyaljon ukrán kollégájával a helyzet megoldásáról.
Az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője szerint ugyanakkor a magyarországi választási kampánnyal függnek össze azok a nyilatkozatok, amelyek az új ukrán oktatási törvény kapcsán a nemzeti kisebbségeket érő sérelmekről szólnak, emellett Budapest így próbálja elterelni a figyelmet az Európai Unióval szemben fennálló problémáiról, ezen belül a migrációval kapcsolatos nézeteltéréséről Brüsszellel.
Kosztyantin Jeliszejev, az ukrán Szabadság rádiónak kedden nyilatkozva „hisztérikusnak” minősítette a törvénnyel kapcsolatos magyarországi megnyilvánulásokat.
Pavlo Klimkin külügyminiszter közben a Twitter internetes közösségi oldalon tett bejegyzésében tudatta: Ukrajnában azon dolgoznak, hogy az ország magyar nemzetiségű állampolgárai a lehető „legkomfortosabban” érezzék magukat az Európai Unióban és Ukrajnában egyaránt.
Szerdán egyébként az orosz Állami Duma egy nyilatkozatban az ukrajnai oroszok elleni „etnocídiummal”, etnikai csoport tervszerű és szándékos elpusztításával vádolta meg Kijevet az oktatási törvény miatt. Krónika (Kolozsvár)

A Liviu Poppal tárgyaló ukrán miniszter szerint még változtathatnak az oktatási törvényen
Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy pontosításokat hajtsanak végre a frissen hatályba lépett ukrán oktatási törvény nemzetiségi kisebbségeket érintő részén szerdán Lilija Hrinevics oktatási miniszter, aki erről azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott Kijevben román kollégájával, Liviu Pop oktatási miniszterrel.
Az ukrán miniszter szavai szerint azután lehet majd beszélni a törvény pontosításáról, miután az Európa Tanács Velencei Bizottsága elvégezte a jogszabály szakértői vizsgálatát.
Hrinevics kijelentette:
nem tartja kizártnak, hogy növeljék azon tantárgyak számát, amelyeket az ötödik osztály után is anyanyelvükön tanulhatnak a gyermekek. Mint fogalmazott, ha a gyerekeknek, akiket az ötödik osztályig anyanyelvükön oktattak, nehézséget okoz áttérni az ukrán nyelven történő tanulásra, akkor szóba jöhet, hogy fokozatosan vezetik be az ukrán nyelvre való áttérést az egyes tantárgyak esetében. Leszögezte viszont, hogy módosítani a törvény erről szóló cikkelyét nem szándékoznak, de elképzelhetőnek nevezte, hogy pontosítják, mely tantárgyakat fognak a diákok anyanyelvükön, illetve melyeket ukrán nyelven tanulni, és hányadik osztálytól lesz ez érvényben.
A miniszter ugyanakkor megismételte, hogy szerinte a törvény nem sérti a nemzetiségi kisebbségek jogait, épp ellenkezőleg, kiszélesíti az Ukrajnában élő különböző nemzetiségűek lehetőségeit. Újfent rámutatott arra, hogy a statisztikák alapján az anyanyelvükön tanuló ukrajnai diákoknak gyengék a teszteredményei ukrán nyelvből.
A szerdán hatályba lépett törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország heves tiltakozását váltotta ki. A jogszabály ezen része – amely egyébként 2020 szeptemberétől lép életbe – kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása – az ukrán mellett – csak az első négy osztályban lesz engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban, így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd.
Ez a rendelkezés az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, továbbá nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit.
A törvény egyébként alapvetően a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal, egyebek közt 11-ről 12 évre emelve a kötelező elemi, általános és középfokú oktatás időtartamát. A törvény jelentős autonómiát ad az iskoláknak, és béremelést ír elő a pedagógusok számára.
A jogszabályt a kijevi parlament szeptember 5-én fogadta el, Petro Porosenko ukrán elnök hétfőn írta alá, szerdán pedig megjelent a Holosz Ukrajini című, hivatalos közlönynek számító ukrán lapban, amivel hatályba lépett.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

A Stúdiószínpad volt nekem a tarka paszuly
Emlékezés Papp Mihállyal, Erdély legidősebb műkedvelő színészével
Pusztán a hanglejtésével bravúroskodva amilyen szenvtelen arccal tudta hamisítatlan Hacsekként mondani, hogy „Képzelje, az első felvonás közepén az anyósom – potty! – a karzatról leesett a földszintre!”, hát századik alkalommal is már előre kuncogtunk a színfalak mögött, pedig a poénokat kívülről fújtuk. Papp Misi, a szinte parasztgyerek, egy életen át szabó, majdnem színiiskolás, 84 esztendősen Erdély talán legöregebb műkedvelő színésze, aki nemrég még játszott.
A kilencvenes években éppen csak nagykorúként koptatva a műkedvelő színjátszás deszkáit eleinte szinte kínos megtiszteltetés volt számunkra tegezni Misit, aki a hőskorszaki, régi Stúdiószínpadban is játszott. A közelében lenni örökké a jókedv, nevetés ígéretét hordozta magában, mindig el tudott sütni egy elmés poént, mégis olyan tartása volt, hogy most visszagondolva nem is értem, hogyan kérhette, hogy magunkfajta kis csitrik, suhancok tegezzék.
Színház a gyárban: Misike, szeretne színész lenni?
Zilahon, a Kraszna utcában nőtt fel, a hely akkoriban inkább volt falu, mint város, majd szabóként Kolozsváron, a Flacăra ruhagyárban dolgozott. Ma már elképedve csodálkozunk ezen, de akkoriban a kolozsvári gyárakban színjátszókörök működtek, sőt a Flacărában egyszerre kettő is, román és magyar. Komoly, valóságos rendezőkkel. A színészek szabók, gombfelvarrók, mesterek, lakatosok, netán könyvelők voltak. Sokszor őstehetségek, akár a hályogkovács. Papp Mihály így csatlakozott a gyári magyar társulathoz az ötvenes években, később pedig felvették a városi kultúrotthonban működő híres Stúdiószínpadba, amely Kolozsvár harmadik társulatának számított. Ismert szakemberek rendeztek itt, az előadásokhoz műsorfüzet készült, a társulatnak súgója, zenekara, műszaki személyzete is volt, és mindenekfölött színpada a főtéren, ugyanis a Városi Művelődési Házhoz tartozott. Kolozsváron számon tartották és várták a Stúdiószínpad előadásait.
– Egyszer a megállóban vártam a buszt a Györgyfalvi negyedben, egy idegen hölgy fordult hozzám: „Művész úr, mikor adják elő megint a darabot?” Mondtam, hogy ugyan, nem vagyok én művész úr. Miért is nem lettem művész úr? Amikor elkezdtem a Flacărában színjátszóskodni, azt kérdezte tőlem az akkori kultúrház igazgatónője az első próbaolvasás után: Misike, maga nem szeretne színész lenni? Én, rögtön mondtam, hogy nincs nekem még érettségim se. Mire ő: az nem számít, azt meg lehet azután is csinálni, de van egy baj, Misike tudja, hogy kancsi? Hát persze, hogy tudtam. Azt mondja, kicsit zavaróan hat a színpadon, azt meg kéne operálni. Mondom, nem probléma, úgyse látok vele, ha megoperálják, hát megoperálják. Azt mondta, hogy azt az előadást (Gergely Sándor: Vitézek és hősök) bemutatjuk, ő meghív szakembereket, és nagyon jó a káderlapom, mivel faluról került szinte parasztgyerek vagyok, hát biztos, hogy bejuttatnak. Egye fene, gondoltam. Elmentem, megoperálták a szememet, bár ott is volt valami, mert azt mondták a klinikán, hogy a román egészségügy plasztikai műtétet nem finanszíroz, csak kivételes esetekben. Visszamentem az orvoshoz, aki küldött, mondtam, hogy nem lesz a szemműtétből semmi, és nekem úgyis csak a színiiskola miatt kellett volna, hát ráírta a küldőpapírra, hogy „szakmai okok, színiiskolába küldik”. Visszamentem a klinikára, rögtön volt hely, másfél hónapot tartottak a kórházban. Mikor kijöttem a kórházból, kezdtük volna a próbákat, a hölgyike elcsúszott a fürdőszobájában, ráömlött a forró víz, meghalt. Na mondom, Misi, lőttek a színiiskolának. Hát így nem lettem én művész.
1960-ban még a Flacărában játszottam, volt egy komoly rendezőnk, Bereczki Péter két évet foglalkozott a csapattal. Megrendezte egy ukrajnai író darabját, Elrabolt boldogság volt a címe, kakastollas csendőrrel, puskával, én bírót játszottam benne. Vendégszerepeltem a Herbák társulatában, amikor a színdarabjuk főszereplője elment Palesztinába. Ott volt egy isteni sztori. Igazgatót alakítottam, főszerep volt ez is, bajuszt kellett ragasszak, és a kislányomat, aki ma már 54 éves, a háziasszonyunk hozta, mert a feleségem bent volt a katonakórházban, operálták. Akkor volt a bemutató, képzeld el a lelkiállapotomat. A háziasszonyom ott ült az első sorban, ölében a lányommal, akkor volt hároméves, azt hiszem. S mikor beléptem a színpadra, felkiáltott, ni, édesapám! Odaszaladt a színpadhoz nagy hangosan: mi van orrod alatt? Nem volt egyszerű megőrizni a hidegvéremet. Akkor egyszer játszottunk, de többet ott se, mert megszűnt a Herbák színjátszóköre, a ruhagyáré is, pedig még kiszálláson is jártunk, Désen vagy kétszer.
Ott maradtak volna nadrág nélkül
– Közben 1958-ban megnősültem, a fiam és a lányom is megszületett már, és még mindig egy házinéninél laktunk, kellett a lakás. A kommunizmusról lemondtam, hogy segítene. Egy ideig mind reménykedtem, aztán ajánlottak is ... egy garzont. Akkor kigürcöltem az előleget, és megvettem a háromszobás lakást. Ha már a lakással így jártam, visszaadtam a pártkönyvet, azt mondták, hogy kitettek a pártból, mert azt nem mondhatták, hogy én mentem el. Pedig az állomástól kezdve végig a Horea úton, nekem minden héten három délután volt önkéntes munka, a Republica mozinál (Köztársaság mozi, ma Florin Piersic – szerk. megj.), a Donát negyedben, legalább vagy négy évig. Az építőtelepeken dolgoztam önkéntes munkát, mert azt mondtam, ki tudja, valahol épül az enyém is. Épült is, a Györgyfalvi negyedben, csak éppen ki kellett fizessem. Így aztán amikor a gyári társulatok megszűntek, a lakásért való küszködés miatt volt egy pár év szünet, amikor nem játszottam, mikor aztán már megengedhettem magamnak, akkor aztán jelentkeztem a Stúdióba. De cserébe meg kellett elégednem egy alacsonyabb fizetéssel, mert csak így juthattam el a próbákra, a ruhagyár ugyanis két váltásban működött. Olyan szekcióba helyeztek, ahol a címem megvolt ugyan, de csak alapfizetést kaphattam, és négyes kategóriánál feljebb nem engedtek, pedig az fizetésemeléssel járt volna, de mehettem a stúdiós próbákra. Én ha vasalásnál dolgoztam, háromszor annyit kerestem volna. Közben volt egy másik osztályon egy hatos kategóriás retusor, kérdeztem, hogy hát neki miért lehet? Azt mondták, hogy hát Márta Vászilé csak egy van. Aztán elkapták, hogy lopta a nadrágokat. Törvényszékre került, elzárták. Rengeteg hiánya volt, volt rá eset, hogy vagy kétszáz nadrág. Na akkor mondtam, még szerencse, hogy csak egy Márta Vászilé volt, mert ha lett volna vagy három, akkor ott maradtak volna nadrág nélkül...
Aztán lett egy nagy zűrzavar az egyik szekcióban. Kérték a munkások, hogy adják ide Papp Misit mesternek, mert két hét alatt rend lesz. A főmérnök beleegyezett, mert neki mindegy volt, csak rend legyen, na de a párttitkárnak kellett beleegyezni, az pedig „Nu koreszpungye politik” – ezt mondta.
A Stúdióban „őrzött” bennünket a szekuritáté
– A Stúdióhoz komoly vizsga volt, ott volt a rendező, a zsűri elnöke és a Stúdió néhány tagja. Előre meg lett mondva, hogy aki iskolás, ha romlik a jegye, búcsúzzon el. Aztán a magaviseletet is nézték. El kellett mondani egy választott verset, de improvizálni is kellett a vizsgán és látatlanban olvasni. Azt hiszem 1976-ban mentem be a Stúdióba. Végig ott voltam egész addig, amíg jött ez a mese, hogy újra kellett volna vizsgázni, merthogy hát játsszunk románul is.
Egyszer műsorra tűztük Bajor Andortól a Ki nem lop ruhaszárító kötelet. Nekem a nézőtéren kellett ülni, izegni-mozogni egy széken, recsegett is alaposan. Észrevettem, hogy egy hölgy már vagy háromszor is hátranéz, hogy ki az, aki mind recsegteti a széket. A színpadon Rozsnyai Júlia beszélt, és úgy volt megrendezve a dolog, hogy Júlia leszólt, „kérem legyenek ott csendben, mert belezavarodok a mondókámba”, akkor láttad volna a hölgyet, hogy nézett vissza rám, hogy na, most megkaptam a magamét a recsegtetésért. Júlia a színpadról folytatta: „Legyenek ott csendben, így is nincs semmi csattanó, és nem tudjuk folytatni az előadást”. Akkor én csattintottam egy nagyot, felgyúlt a nézőtéren a villany, és felálltam mondva, hogy nem is kell folytassák, majd folytatom én. S akkor kapcsoltak a nézőtéren, hogy tulajdonképpen ez a darab része volt.
A párt kultúrfelelőse kellett jóváhagyja, hogy lemehetünk Szalontára és Váradra. Igen ám, de amikor megérkeztünk Bihar megyébe, ott már vártak, azt mondták, hogy a kabaréval bemehetünk Szalontára, de az Arany János estet nem engedik. Úgy kértük, hogy Szalontán szombat este előadjuk az Arany János estet, ott alszunk, és Váradon visszafelé játsszuk a kabarét. Lefújták, nem engedtek be Szalontára, azt mondták, hogy a kabaréval szerepelhetünk Szalontán, de az Arany Jánossal nem. Ennyire őrzött a szekuritáté bennünket, három ember ha összegyűlt valahová, kellett aprobálás. A magyar színház buszával mentünk. Tulajdonképpen mi voltunk az egyetlen formáció, 81-ben még Magyarországra is kiengedtek, ez nagy mértékben Kovács Pali Ferencnek volt köszönhető. Rajtunk kívül csak a mákófalviakat engedték ki, hogy bemutassák a kalotaszegi viseletet, de őket is csak úgy, hogy Pali Feri nem mehetett velük.
Mikor megkaptuk az utazási engedélyt, az igazgatónő csinált egy gyűlést, és a következőket mondta: „Mielőtt elindulnánk, a csoport tudomására hozom, hogy perfekt beszélek magyarul. Mindent értek.” Tehát úgy beszéljünk az autóbuszban, a határnál és ott is, hogy ő perfekt tud magyarul. De ő, mint a csoport hivatalos vezetője nem beszélhet magyarul. A kiszállást értünk csinálta, neki Budapest nem jelent semmit. Ő járt Moszkvában, járt Kijevben, neki Budapest már nem mutat semmi újat. Ez lett leadva, így indultunk útra. S akkor az történt, hogy három nap múlva belebetegedett abba, amit látott.
Egy hetet voltunk Magyarországon, elvittek Vácra, a Duna-kanyarba, sokfelé. Május elseje ott ért bennünket, és a felszólítást megkaptuk, hogy május elsején nem tartózkodhatunk Budapesten, tehát az ünnepségen nem vehetünk részt, politikai megnyilvánulásunk nem lehet, ezt kerüljük. Akkor kivittek Vácra, ott ettünk egy finom halat, megnéztük ezt is, azt is, az igazgatónő három nap alatt elköltötte az összes forintját, azután hallottuk, hogy valakinek panaszolta: jaj, nem tudtam elképzelni, hogy Magyarország így néz ki. Az utak, a tisztaság, a minden, hát ég és föld volt Magyarország és Románia közt, mi mentünk lefelé, álltunk sorba minden szarért, és akkor ott a bőség országa volt. Na és mikor visszajöttünk, a Királyhágón megálltunk. A kanyarban állt egy kocsi, le volt téve egy újságpapír, rajta valami szerszámok, és két pasas ott dikicselte az autóját. Jött egy másik autó, kicsit közel az újsághoz. Az autót javító pasas felnézett, ahogy elhaladt a másik, és csúnyán szitkozódva kiabálni kezdett. Akkor az igazgatónő félhangosan mondta: „Na, așe, așe, cel puțin să știm că am ajuns în România.” (Na úgy, úgy, legalább tudjuk, hogy megérkeztünk Romániába.)
A kultúrházban létezett egy román csoport is, egyszer csináltak egy színdarabot, A hold láthatatlan oldala. Az volt a szokás, hogy ha az egyik csoportnak volt bemutatója, a másik csoportnak adott meghívót. Leitner Emil azt mondta, „Gyerekek, aki el tud jönni, legyen megborotválkozva, ünneplőbe, lehetőleg nyakkendővel, nem jövünk ide ló módra, tessék tisztességgel idejönni. És negyedórával az előadás kezdete előtt itt legyen, aki jön.” Egyetlen egy jegyet adtak el. Mi megjelentünk nagyrészt, de ezt az előadást lefújták. Úgy eltűntek a színpadról a csórók! Persze ez az igazgató fülébe jutott, és aztán megjelent a szeku nálunk, hogy játsszunk románul, ekkor szűnt meg aztán a csapat.
Fehér paszuly, tarka paszuly
– A feleségem biztosított olyan hátteret, ami nélkül nem is gondolhattam volna a műkedvelősködésre. Pénteken elmentem Székelyföldre, hazajöttem hétfőn reggel 5 órára, a feleségem pedig hajnalban ott várt az uzsonnával a gyár előtt, mert tudta, hogy nem volt időm hazamenni. Nemegyszer ő volt, aki mondta, hogy ne maradj ki, menj. Ezért tudtam elérni azt a kort, hogy Erdély legidősebb aktív műkedvelő színjátszója voltam. Még Magyarfenesen is (ahova a rendszerváltás után költöztek) fel tudtam lépni egy színdarabban, még szavaltam a templomban, zászlószentelés volt, és a kórustalálkozón, egész addig, amíg tudtam. De az utóbbi időben már éreztem, hogy nem megy, felejtettem a szöveget is. Aztán most már én is készülök hazafelé...
Egyszer Marton Lilit elküldte hozzánk az újság cikket írni. Azt kérdezte, hogy mit jelent nekünk a színjátszás. Nekem Nagy István jutott eszembe, aki az egyik könyvében leírta, asztalosinasként minden délben ebédre paszulylevest kapott. Egy idő után már nem az bántotta, hogy paszulyleves, hanem hogy mindig fehér paszulyból volt, s kívánta volna, hogy bár egyszer legyen tarka az a paszuly. Én bent dolgoztam a ruhagyárban. A foglalkozásomra nézve szabó voltam, de a ruhagyárnak kevés köze van a szabósághoz, csak annyi, hogy ha el kellett menjek egyik osztályról a másikra, nem kellett jöjjenek utánam tanítani, csak el kellett mondják, hogy mit kell csinálni, de akit bevettek az utcáról, megmutattak neki egy műveletet, s csak azt tudta. Elmondtam hát Marton Lilinek, hogy én ott dolgozom a gyárban, és az fehér paszuly. Nekem a Stúdió jelenti a tarka paszulyt. Akkor Marton Lili rám nézett: „Ez olyan szép, de nem lehet megírni...” Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Módosulhat az ukrán oktatási törvény (Romániai küldöttség Kijevben)
Ukrajnai látogatáson vett részt és az ukrán külügyminiszterrel, valamint Ukrajna romániai nagykövetével találkozott a román parlament speciális bizottsága. Az említett bizottság azért jött létre, hogy az ukrán oktatási törvény ukrajnai nemzeti kisebbségekre vonatkozó részének hosszú távú hatásait vizsgálja. Ugyanakkor célja az is, hogy felhívja az ukrán hatóságok figyelmét: a törvény bevezetése meglévő jogokat venne el a nemzetiségektől, súlyosbítva helyzetüket. A speciális parlamenti bizottság tagja Benkő Erika, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselője, ő ismertette az ukrajnai látogatás részleteit és a Pavlo Klimkin külügyminiszterrel, valamint Olekszandr Bankov nagykövettel való találkozón elhangzottakat. Olekszandr Bankov az újonnan elfogadott ukrán oktatási törvény nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos részét taglalta, és próbálta eloszlatni az ezzel kapcsolatosan felmerült, nagyon is megalapozott aggályokat.
„Számomra egyértelmű, hogy az oktatási reform kisebbségekre vonatkozó része a gyakorlatban azt eredményezné, hogy csak az elemi oktatásban lenne lehetséges az anyanyelvű oktatás. A nagykövet azzal érvelt: mindez annak érdekében történik, hogy esélyegyenlőséget teremtsenek a nemzeti kisebbségek számára a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon. Ezzel szemben a valóság az, hogy az új ukrán oktatási törvény súlyosan diszkriminatív. A nyelvi jogok alapvető jogok. Az anyanyelven való tanulás alapvető jog. A gyermekek nyelvi jogai súlyosan sérülnek, amennyiben nem elérhető számukra az anyanyelvű oktatás. Nagyon jól kell beszélni egy nyelvet ahhoz, hogy például a természettudományok érthetőek legyenek egy gyermek számára” – számolt be a találkozón tapasztaltakról Benkő Erika. Kijevben az ukrán parlamentben a bizottság tagjai a kormányzó és ellenzéki pártok képviselőivel találkoztak.
„Sajnos azt kell mondanom, hogy az ukrán fél mereven elzárkózik az optimális megoldásoktól, és folyamatosan azt hangoztatja, hogy a törvény a kisebbségek érdekeit szolgálja, miközben az oktatási törvény rendelkezései világosan mutatják, hogy Ukrajna nemzetépítő törekvéseit az asszimilációra és a nemzetiségek teljes önfeladására építi. A feszült hangú megbeszélésen kiemeltem, hogy a nemzeti közösségekkel való konzultáció elengedhetetlen a jövőjükkel kapcsolatosan, és amennyiben Ukrajna céljának tekinti az uniós csatlakozást, nem veszélyeztetheti a kisebbségek alapvető jogait. Az erdélyi magyar közösség tagjaként rámutattam arra, hogy a felsorolt érvek a legkevésbé sem meggyőzőek, és kiemeltem, fontosnak tartom, hogy minden nemzeti közösség tagja jól beszélje az állam nyelvét, de azt nem tartom elfogadhatónak, hogy mindez a nemzeti identitás elvesztésével járjon együtt” – összegezte az említett találkozón elhangzottakat a képviselő.
Benkő elmondta, az ukrán külügyminiszterrel való bukaresti találkozón már körvonalazódott egy lehetséges megoldás. „Az ukrán külügyminiszter ismertető­jében hangsúlyozta, hogy megvárják a Velencei Bizottság döntését a törvénnyel kapcsolatosan, ugyanakkor kijelentette azt is: megfontolják annak a lehetőségét, hogy úgy módosuljon a törvény, hogy az oktatási törvényre vonatkozó részeit differenciáltan alkalmazzák az uniós tagországok nyelveinek esetében.” A képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy az elkövetkezőkben valószínűleg többet lehet majd erről az elképzelésről hallani, ugyanis Ukrajna leginkább geopolitikai okok miatt tartja fontosnak megreformálni az oktatási rendszert, és elsősorban az orosz anyanyelvűek oktatásának reformjában érdekelt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ígérget Porosenko (Ukrán oktatási törvény)
Kijev azon lesz, hogy az új oktatási törvény ne sértse az Ukrajnában élő román közösség jogát az anyanyelvű oktatáshoz, és e tekintetben tiszteletben tartja majd azt az álláspontot, amelyet a Velencei Bizottság fog kialakítani a jogszabályról – biztosította Petro Porosenko ukrán elnök Klaus Iohannis román államfőt.
A román elnöki hivatal tegnapi közleménye szerint a két államfő telefonon beszélt egymással, Porosenko kezdeményezésére.
Iohannis kifejezte meggyőződését, hogy az új törvény 7. cikkelye jelenlegi formájában jelentősen korlátozza a kisebbségek, köztük az Ukrajnában élő románok jogát az anyanyelvű oktatáshoz. Hozzátette: Románia elvárja, hogy Ukrajna – a kétoldalú kötelezettségvállalásaival összhangban – tartsa tiszteletben a mérvadó nemzetközi kisebbségvédelmi előírásokat. Ugyanakkor megerősítette: országa következetesen támogatja Ukrajna európai integrációját és területi épségét. Porosenko elmondta: megérti a román fél aggodalmát, és kifejezte elkötelezettségét az oktatási törvény körüli problémák megoldása tekintetében, oly módon, hogy az ott élő, anyanyelvükön tanuló románok oktatási jogai ne sérüljenek. Beszámolt arról, hogy a törvényt véleményezésre küldte a Velencei Bizottsághoz, és megígérte, hogy az Európa Tanács alkotmányjogi szaktestületének álláspontját Kijev tiszteletben fogja tartani. Porosenko megerősítette, hogy a román elnökhöz intézett korábbi meghívása továbbra is érvényes. Iohannis rámutatott: az eredetileg októberre tervezett ukrajnai látogatását az oktatási törvény elfogadása miatt halasztotta el, és erre nem kerülhet sor mindaddig, amíg Kijev nem talál megfelelő megoldást a jogszabály által előidézett problémákra. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évszázadokra építkezik a nemzetpolitika
„Van remény megerősödnünk a Kárpát-medencében”
Be kell lakni kulturális és gazdasági értelemben térségünket, bevonni a diaszpórát, s rá kell döbbentenünk szomszédainkat, hogy jobb, ha békén hagyják a magyarságot – erről szólt a Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, helyettese, Szilágyi Péter és Grezsa István kormánybiztos részvételével megrendezett kerekasztal-beszélgetés a budapesti Magyarság Házában.
Az élénk sajtóérdeklődés mellett megtartott keddi rendezvényen Grezsa szólalt fel elsőként: a kárpátaljai helyzetet ismertetve közölte, hogy az ukrán fél most mindenáron megegyezést akar láttatni a kirekesztő oktatási törvény kapcsán. Mint fogalmazott: egy ukrán-magyar találkozón „ha ezt a szalvétát aláírnánk, azt is megegyezésként hozná le a kijevi sajtó”. Az ukrán politika kettős: Kijev a magyarok, s Magyarország ellenében próbálja építeni az ukrán nemzettudatot, de Kárpátalja ruszin és ukrán lakossága továbbra is szimpatizál velünk, érzelmi alapon – erős az egykori Monarchia iránti nosztalgia – s racionális, gazdasági alapon is. Jelenleg 13 ezer ukrán tanul magyarul, s csak azért nem többen, mert nincs elég magyar tanár – tette hozzá a kormánybiztos. Potápival együtt felidézték Kárpátalja kormányzójának, Hennagyij Moszkalnak baráti látogatását – aki félig románként különösen átérzi a kisebbségi lét nehézségeit – s azt is, hogy a megyei tanács is kiállt a magyarok és románok jogai mellett.
Kérdésre szóba került Erdély Romániához csatolásának közelgő centenáriuma, s az erre tervezett romániai ünnepségek. Potápi bevallotta, még nem találtak igazi megoldást erre a kérdésre; a világháborút száz évvel később nem nyerhetjük meg, mondta. Ugyanakkor – mint Grezsa hozzátette – a 97 éve zajló információs háborúban jobbak az esélyeink, hogy bebizonyítsuk Trianon igazságtalanságát a világ számára; s a határon túliak mellett is keményen ki kell állnunk, úgy, hogy az egykori kisantant államai is rájöjjenek, jobb a magyarokat békén hagyni. A kisebbségi jogok kapcsán indult Minority SafePack kapcsán – amely igen csehül áll az összegyűlt aláírások tekintetében – Potápi némi önkritikával megjegyezte, most már ideje lennenekiállni a munkának.
Szilágyi Péter röviden ismertette a magyar diaszpóra érdekében indított programokat, a stratégiai fejlesztési irányokat, például az oktatás, hétvégi iskolák, gazdasági kapcsolatok terén, illetve megemlítette a 2011 óta létező, évről évre bővülő Magyar Diaszpóra Tanács jövő heti éves ülését.
Szó esett a Magyar Állandó Értekezlet szintén közelgő üléséről, amely dönt a jövő év tematikájáról – 2018 várhatóan a külhoni magyar családok éve lesz, az államtitkárság emlékéve pedig Hunyadi Mátyás 560 éve történt koronázása köré szerveződik majd Potápi szerint.
Az államtitkár felvázolta a magyar nemzetépítés komplex vízióját: ennek alapja a pozitívabb magyar közgondolkodás, illetve az, hogy végre megindult a magyar expanzió életterünkben, a Kárpát-medencében. Hozzátette: az erre elköltött néhány százmilliárd a jövőnkbe való befektetés, ebből erősítjük meg a magyar intézményeket egészen az óvodáktól kezdve, s erősítjük a magyar tulajdonszerzést, hogy szellemiekben és anyagiakban is megerősödjön a külhoni magyarság – sorolta. Rámutatott: e térségben, bárhogy is darabolták szét, még mindig mi vagyunk a legtöbben, s ha meg akarjuk őrizni pozíciónkat, évtizedekben, évszázadokban kell gondolkodnunk. Veczán Zoltán / Magyar Hírlap

Orbán a Máérton: magyar érdek az erős Románia
Az elmúlt időszak a nemzetegyesítésről szólt, a következő évek pedig a nemzetépítésről fognak szólni – mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XVI. plenáris ülésén, Budapesten, a Várkert Bazárban.
A kormányfő felidézte közelmúltbeli kolozsvári szavait, miszerint „a Kárpát-medencében a jövőt magyar nyelven írják”. Hangsúlyozta, ez egy kormányzati szándékot kifejező mondat, a Kárpát-medencére ugyanis úgy tekintenek, mint a magyar nemzet és kultúra kiteljesedésének tere.
„Nem egyszerűen meg kell védeni a jogainkat és közösségeinket, hanem hozzá kell járulnunk a Kárpát-medence jövőjéről szóló gondolatokhoz, elképzelésekhez, tervekhez a saját magyar logikánk, észjárásunk és érdekeink szerint” – mondta, hozzátéve: meggyőződése, hogy a Kárpát-medence jövőjét a magyar nemzetrészek összekapcsolásával „jelentős mértékben képesek leszünk befolyásolni”. Kijelentette: mindenki láthatja a térségben, hogy aki együttműködik a magyarokkal, az jól jár.
Felszólította Kijevet, hogy fogadja el az alapvető normákat
Ismét kitért az új ukrán oktatási törvényre, amelyről közölte: a magyar kormány nem fog kihátrálni abból az álláspontból, amely szerint a kisebbségi jogokból nem lehet visszalépni. Azt kérik, hogy ezt az ukrán fél is lássa be, ha ugyanis nem fogadja el az alapvető normákat, akkor a Kijev és az EU közötti együttműködésnek más lesz a minősége – jelezte.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy erős anyaország nélkül nem lehetne sikeres külhoni politikát sem folytatni. Az anyaország azonban megerősödött – jelentette ki, példaként említve, hogy így az egész Kárpát-medencét lefedő oktatási hálózatot és „szellemi erőtereket” tudtak kialakítani. Úgy fogalmazott: „összefoltoztuk a nemzet szanaszét hasogatott szövetét”.
Hajszálrepedés keletkezett a konszenzuson
A kormányfő beszédében örömét fejezte ki amiatt, hogy – mint mondta – konszenzus jött létre olyan fontos kérdésekben, mint a külhoni magyarok állampolgársága, szavazati joga és autonómiatörekvései. Megjegyezte ugyanakkor, hogy van egy vita, amelyben helyes, ha a kormány is kifejti véleményét, a külhoni magyarság szavazati jogáról kialakult konszenzuson ugyanis most „hajszálrepedés” keletkezett. Ezzel kapcsolatban a jelenlegi választási rendszert erkölcsileg helyesnek és igazságosnak nevezte.
A magyarországi magyarok szempontjából a mostani elrendezés helyes és igazságos, jól képezi le a valóságot: „egy nemzethez tartozunk, de különböző helyzetben vagyunk” – mondta. Hozzátette: ezért választották azt a megoldást, hogy a magyarországi magyarok két szavazatot adnak le, a határon túliak pedig egyet. Hangsúlyozta: ezen nem kívánnak változtatni, s aki ezt támadja, számíthat arra, hogy visszautasítják.
A miniszterelnök arra biztatta a külhoni magyarságot, hogy minél többen vetessék fel magukat a választói névjegyzékbe és vegyenek részt a szavazáson. Egyúttal azt kérte a külhoni magyarság politikai vezetőitől, biztassák erre közösségüket. Közölte, több mint egymillió új magyar állampolgár van, jelezte ugyanakkor, hogy „valahol a félút környékén járhatunk”, ezért célul tűzte, hogy minden magyar, aki közjogilag is a magyar közösség részévé akar válni, megtalálja ennek lehetőségét.
Teljes mellszélességgel a Minority SafePack mellett
Azt is kérte, támogassák teljes mellszélességgel az RMDSZ közreműködésével indított Minority SafePack kezdeményezést, amelynek lényege, hogy Brüsszel foglalkozzon az őshonos európai kisebbségekkel. Ez nem pártkérdés, ez nemzeti kérdés – rögzítette.
A magyar gazdaság állapotát úgy értékelte: „most kell igazán szerénynek lenni, mert most van mire szerénynek lenni”, az eredményekre mindenki büszke lehet, „Magyarországnak sikerült összeszednie magát”. Egy jegybanki tanulmányra hivatkozva közölte: az elmúlt hét évben 50 olyan reformértékű intézkedést hoztak, amivel sikerült új pályára állítani a magyar gazdaságot.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy három olyan kulcsterületen, amely nélkül a modern gazdaságban nincs szuverenitás, így az energia-, a média- és a bankszektorban 50 százalék fölé növelték a magyar tulajdont, amit különösen értékes sikernek tart.
Megjegyezte továbbá azt is: Magyarország Csehországgal és Németországgal fut versenyt abban, hogy az adott terület nemzeti össztermékében az ipari termelés hol teszi ki a legnagyobb részt. A magyar célkitűzés a 30 százalékos részarány. „Kimondtuk (...), majd megvédtük azt a vezérgondolatot, hogy az EU-ban is a nemzeti érdek az első, ami Magyarországra nézve azt jelenti, hogy a magyar érdek az első” – fogalmazott Orbán Viktor, úgy összegezve: Magyarország ma egy európai középállam pozícióját foglalja el, nemcsak mérete és népessége miatt, hanem azért is, mert az elmúlt hét évben sikerült önálló akaratot és mozgásteret kialakítani.
Azt is mondta, mára a Kárpát-medencében megerősödött és versenyképessé vált az a gondolat, amely szerint a közép-európai népek abban érdekeltek, hogy mindannyian erősek legyenek.
Magyar érdek az erős Románia
A magyar nemzeti érdek az – folytatta a miniszterelnök –, hogy legyen erős Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Ukrajna, és velük Magyarország szintén erős országként gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki. Szólt arról is, hogy a környező országokban – vérmérséklettől függően – be-, illetve elfogadták a határon átnyúló gazdasági fejlesztési programokat.
A kormányfő kitért arra, hogy nagyon komoly nemzeti teljesítménynek tartja a migrációs hullám megállítását a déli határoknál. Külön köszönetet mondott a délvidéki magyaroknak, mert – mint mondta – ott kellett kerítést építeni, ahol egyáltalán nem akartak. Úgy értékelt: Magyarország ma Európa egyik legbiztonságosabb országa.
A kormányfő a demográfiáról szólva is megismételte: Magyarország növekvő számú magyar gyermekekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Emlékeztetett, 2018 a külhonban is a családok éve lesz. MTI; maszol.ro

Máért – Orbán: erkölcsileg helyes és igazságos a választási rendszer
Az elmúlt időszak a nemzetegyesítésről szólt, a következő évek pedig a nemzetépítésről fognak szólni – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XVI. plenáris ülésén, Budapesten, a Várkert Bazárban. Döntöttek a következő tematikus évről is, 2018-ban a külhoni magyar családok kerülnek a középpontba. A zárónyilatkozat elfogadásával véget ért tanácskozáson bemutatták a Minority SavePack elnevezésű kezdeményezést, amely új esély a nemzeti kisebbségek védelmére az EU-ban.
A magyar kormányfő felidézte közelmúltbeli kolozsvári szavait, miszerint „a Kárpát-medencében a jövőt magyar nyelven írják”. Hangsúlyozta, ez egy kormányzati szándékot kifejező mondat, a Kárpát-medencére ugyanis úgy tekintenek, mint a magyar nemzet és kultúra kiteljesedésének tere.
„Nem egyszerűen meg kell védeni a jogainkat és közösségeinket, hanem hozzá kell járulnunk a Kárpát-medence jövőjéről szóló gondolatokhoz, elképzelésekhez, tervekhez a saját magyar logikánk, észjárásunk és érdekeink szerint” – mondta.
Orbán Viktor kitért az új ukrán oktatási törvényre, amelyről közölte: a magyar kormány nem fog kihátrálni abból az álláspontból, amely szerint a kisebbségi jogokból nem lehet visszalépni. Azt kérik, hogy ezt az ukrán fél is lássa be, ha ugyanis nem fogadja el az alapvető normákat, akkor a Kijev és az EU közötti együttműködésnek más lesz a minősége – jelezte.
A kormányfő beszédében örömét fejezte ki amiatt, hogy – mint mondta – konszenzus jött létre olyan fontos kérdésekben, mint a külhoni magyarok állampolgársága, szavazati joga és autonómiatörekvései. Megjegyezte ugyanakkor, hogy van egy vita, amelyben helyes, ha a kormány is kifejti véleményét, ugyanis a külhoni magyarság szavazati jogáról kialakult konszenzuson most „hajszálrepedés” keletkezett. Ezzel kapcsolatban a jelenlegi választási rendszert erkölcsileg helyesnek és igazságosnak nevezte.
A magyarországi magyarok szempontjából a mostani elrendezés helyes és igazságos, jól képezi le a valóságot: „egy nemzethez tartozunk, de különböző helyzetben vagyunk” – mondta. Hozzátette: ezért választották azt a megoldást, hogy a magyarországi magyarok két szavazatot adnak le, a határon túliak pedig egyet. Hangsúlyozta: ezen nem kívánnak változtatni, s aki ezt támadja, számíthat arra, hogy visszautasítják. Arra biztatta a külhoni magyarságot, hogy minél többen vetessék fel magukat a választói névjegyzékbe, és vegyenek részt a szavazáson. Egyúttal azt kérte a külhoni magyarság politikai vezetőitől, biztassák erre közösségüket.
Azt is kérte, támogassák teljes mellszélességgel az RMDSZ közreműködésével indított Minority SafePack kezdeményezést, amelynek lényege, hogy Brüsszel foglalkozzon az őshonos európai kisebbségekkel. Ez nem pártkérdés, ez nemzeti kérdés – rögzítette.
A magyar gazdaság állapotát úgy értékelte: „most kell igazán szerénynek lenni, mert most van mire szerénynek lenni”, az eredményekre mindenki büszke lehet, „Magyarországnak sikerült összeszednie magá”. Egy jegybanki tanulmányra hivatkozva közölte: az elmúlt hét évben 50 olyan reformértékű intézkedést hoztak, amivel sikerült új pályára állítani a magyar gazdaságot.
A magyar nemzeti érdek az – folytatta a miniszterelnök –, hogy legyen erős Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Ukrajna, és velük Magyarország szintén erős országként gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki. Szólt arról is, hogy a környező országokban – vérmérséklettől függően – be-, illetve elfogadták a határon átnyúló gazdasági fejlesztési programokat.
A demográfiáról szólva is megismételte: Magyarország növekvő számú magyar gyermekekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Emlékeztetett, 2018 a külhonban is a családok éve lesz.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes elmondta: a magyar nemzet akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad. Ezért a nemzetpolitika területén átgondolt kereteket és bejáratott, cizellált intézményrendszert dolgoztak ki az elmúlt években. Úgy fogalmazott: mindent megtettek, ami szükséges és lehetséges volt. Semjén Zsolt kitért arra, hogy a külhoni magyarság megerősítéséhez szükség van az identitás megerősítésére, amelynek egyik legfontosabb eleme az oktatás támogatása. Szólt arról, hogy soha nem látott gazdasági fejlesztések indultak a külhoni területeken, és megvalósult a nemzet közjogi egyesítése, megvan az egymilliomodik új magyar állampolgár.
Az ülésen a parlamenti ellenzéki pártok közül az MSZP-t Mesterházy Attila országgyűlési képviselő, a Jobbikot Vona Gábor pártelnök és Szávay István képviselő, az LMP-t Szél Bernadett társelnök képviselte.
Kelemen: mi tartjuk ma össze Romániát
Az Európai Unió változni fog, változnia kell, mi azt mondjuk, hogy Európának annak az 50 millió embernek a jogaira is oda kell figyelnie, aki valamely őshonos kisebbséghez tartozik. Oda kell tennünk a csontot: mi 250 ezer aláírást vállaltunk a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés kapcsán, de az sem mindegy, hogy ezt a kezdeményezést hányan támogatják Magyarországról – hangsúlyozta a Máért ülésén Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Kelemen Hunor beszédében a tavalyt óta eltelt egy évet is elemezte. Szerinte a romániai választásokat követő időszak sok tanulsággal is járt, amelyek sokszor nagyon is terhesek, nem mindig biztatóak, sok optimizmusra tehát nem lehet ok. „A következő időszakban a parlamenti együttműködés lehetőségének kiaknázását látjuk valós pályának, elsősorban a PSD-ALDE-koalícióval, ám az általunk javasolt párbeszéd érvényes mindenki számára” – nyomatékosított az RMDSZ elnöke. Úgy véli: ahogy a nemzet nem lehet ellenzékben, egy nemzeti közösség, nemzeti kisebbség sem lehet érdekelt a teljes politikai elszigetelődésben, így az RMDSZ sem: „mi azt gondoljuk, hogy ezekben az években az lenne a legnagyobb kockázata a parlamenti politizálásnak, ha ez megtörténik.”
Az RMDSZ-nek ebben az esztendőben volt néhány olyan kezdeményezése, amely az anyanyelv-használat kiterjesztésére vonatkozott, bár egyik sem bukott meg végérvényesen, azt tapasztalni, hogy ezek kapcsán néhány pillanat alatt magyarellenes hisztériát lehet kelteni. Gyakran azok is meggondolják magukat egy-egy ilyen tervezet támogatása kapcsán, akikre az első pillanatban még partnerként lehetett tekinteni. „A centenárium kapcsán az egyik legszomorúbb tapasztalatunk az, hogy nagyon gyorsan lehet magyarellenes hangulatot kelteni. Románia ebben a pillanatban céltalanul hánykolódik, nincs egy olyan nagy cél, amely összetartaná, egy irányba vinné az országot. Ha nagyon cinikusan akarunk fogalmazni, elmondható: mi, erdélyi magyarok vagyunk azok, akik összetartják ma Romániát, hiszen egy-egy percig mindenki együtt szavaz a magyarok ellen” – fejtette ki Kelemen Hunor.
A Demokratikus Koalíció (DK) szerint a kormány szavazók „toboroztatására” használja azt a 325 millió forintot, amelyet egy kormányhatározat biztosít egyes határon túli magyar szervezetek honosítási programjainak támogatására. A párt szóvivője pénteki budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta, a pénzből százmillió forintot az Erdélyben működő Eurotrans alapítvány kap. A politikus szerint ennél is nagyobb a baj, hogy a pénzt a költségvetés rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból csoportosítják át. Arra a kérdésre, hogy a Máért ülésén Orbán Viktor a jelenlegi választási rendszert erkölcsileg helyesnek és igazságosnak nevezte, a DK-szóvivő azt mondta, a miniszterelnök napok óta magyarázkodik az ügyben. Nem véletlen, hogy a magyarok háromnegyede, a Fidesz-szavazók több mint fele nem ért egyet azzal, hogy azok is szavazhassanak, akik soha nem éltek Magyarországon – jelentette ki. MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Ukrán oktatási törvény – EU-s vezetők arról biztosították Kövér Lászlót, figyelemmel kísérik az ügyet
Az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság elnöke is arról biztosította levélben Kövér László házelnököt, hogy figyelemmel kíséri az új ukrán oktatási törvény ügyét.
Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke szerdán tájékoztatta az MTI-t a Kövér Lászlónak küldött válaszlevelekről.
A házelnök még októberben, az ukrán oktatási törvényt elítélő országgyűlési határozat elfogadása után, fordult levélben Donald Tuskhoz, az Európai Bizottság és Antonio Tajanihoz, az Európai Parlament elnökéhez, kifejtve, hogy Magyarország megdöbbenéssel fogadta az új ukrán oktatási törvényt, mert az diszkriminálja az ott élő nemzeti kisebbségeket, köztük a magyart.
A nemzetközi egyezményeket sértő jogszabály megakadályozza a kisebbségi nyelveken folyó anyanyelvi oktatást, és ellehetetleníti a kisebbségi nyelvek bármelyikén oktató alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények működését – hívta fel a figyelmet Kövér László.
Donald Tusk válaszában – amelyet politikai és kommunikációs főtanácsadója jegyez – azt írta: az Európai Unió szorosan nyomon követi az Ukrajnában élő kisebbségek jogait, és az ukrán hatóságoknak is hangsúlyozták, hogy a vonatkozó jogszabálynak összhangban kell állnia az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, különös tekintettel az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájára.
„Az oktatási törvény elfogadásával kapcsolatban is ezt az üzenetet közvetítettük” – közölte, hozzátéve: tudomásul vették a jogszabály egyes rendelkezései miatti aggályokat, és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy kérjék ki a nemzetközi szervezetek, így különösen az Európa Tanács véleményét, amit Kijev meg is tett.
„Továbbra is szoros figyelemmel fogjuk kísérni az ügyet, beleértve majd a Velencei Bizottság ajánlásaira adott ukrán reakciókat is, amikor a vélemény elkészül. Folytatjuk a fejlemények szoros nyomon követését, és továbbra is készek vagyunk együttműködni Ukrajnával a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes biztosítása érdekében” – olvasható az Európai Bizottság elnökének levelében.
Antonio Tajani válaszában arról tájékoztatta Kövér Lászlót, hogy az üggyel kapcsolatban számos EP-képviselőtől érkezett hozzá megkeresés, és biztosította a magyar házelnököt arról, hogy az EP nagyon komolyan veszi ezeket az aggályokat, ezért levélben fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz.
Az Európai Parlament a továbbiakban is szorosan figyelemmel kíséri az ügyet – hangsúlyozta a testület elnöke.
A Petro Porosenko által szeptember 25-én aláírt új oktatási törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikke több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország heves tiltakozását váltotta ki. A jogszabály ezen része – amely egyébként 2020 szeptemberétől lép életbe – kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az ukrán. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása – az ukrán mellett – csak az első négy osztályban lesz engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban. Az 5. osztálytól felfelé minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Engedélyezi viszont a törvény egy, két vagy több tantárgy oktatását bármely európai uniós tagország nyelvén. MTI; Erdély.ma