Megjelent Mátyus András székelyudvarhelyi orvos Hittel, tollal, szívvel című könyve, a Kis-Küküllő völgye sorozat újabb kötete. A könyv a 92 éves pap-tanár, monográfus Péterfy Lászlóról szól, akiről Egyed Ákos azt írta, hogy "egyház-, falutörténet sajátos ötvözetében mutatja be sikeresen Balavásár, Bonyha, Héderfája, Gyulakuta, Kend, Kibéd, Nyárádselye, Siklód történeti múltját." Péterfy László élete tartalmas és gazdag, életútja a nyárádselyei parókiától Nagyenyed, Marosvásárhely kollégiumai és a kolozsvári református teológia, az egyetem bölcsészkara után falvak és gyülekezetek során át vezet a mai kiskendi házig, íróasztaláig, amely mellett 1974-es nyugdíjaztatásától is még oly sok munkás órát töltött - munkáinak megjelenése, kiadása legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyanis csak 1989 után nyílt lehetőség monográfiáinak kinyomtatására. Péterfy László egyik fia, László jó nevű szobrász Budapesten. A szobrász Péterfy László Jékely-lányt vett feleségül. Jékely Zoltán Áprily Lajos fia volt. Az ő felesége (özvegye) nem más, mint Jancsó Adrienne szavalóművész. /B.D. [Bölöni Domokos]: Jékely Zoltán apatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Sóvárad közelében van a hajdani Csombod vára, a hozzá kapcsolódó gazdag mondaanyag egy részét Ráduly János közölte (Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok. Székelyudvarhely. 1997). Ráduly 1998 nyarán járt arra, amikor néhány olyan kőtömbre (sztélére) figyelte föl, amelyek "emberfejesek", azaz emberfő alakúak. Ezek között egy "írott" kő is előbukkant, amelyen két vésett jel látható, mind a kettő besorolható a székely (magyar) rovásírás ábécérendszerébe. A két jel Ráduly szerint monogramot takar, család- és keresztnév rövidítései lehetnek. Kéréses a jelek kőbe vésésének az ideje. Ráduly János szerint nem kizárt, hogy a két jelet a XV-XVII. században "írták". Ezzel Sóvárad is felsorakozott a rovásírást megőrző Kis-Küküllő menti falvak közé. Ezek a következők: Kibéd, Makfalva, Szolokma, Erdőszentgyörgy és Bonyha. /Ráduly János: Rovásjeles kő Sóváradon. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

Febr. 15-én kezdődött a Heltai Alapítvány székházában az alapítvány tízéves születésnapja alkalmából szervezett előadássorozat, amelyen Erdély, Magyarország és a régió művelődési életének jelentős személyiségei vesznek részt, A könyvtár szerepe a polgári önszerveződésben címet viseli. Pillich László, az alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: a tíz év alatt az alapítvány Erdély egyik jelentős polgári intézményévé vált. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke méltatta a Heltai tevékenységét: "Itt minden romjaiban volt a rendszerváltáskor, mindent a semmiből kellett megteremteni. Szerencsére voltak emberek, akik saját erejükből és pénzükből vállukra vették ezt a terhet. A Heltai Alapítvány hatalmas könyvtárat hozott létre, ezenkívül tanfolyamokat, idegen nyelvű oktatást szervez." Az előadássorozat febr. 16-án folytatódik, bemutatkoznak az erdélyi kisrégiós központok /Dr. Szémán Péter, a Báthory Alapítvány elnöke — Szilágysomlyó, Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egyesület elnöke — Máramarossziget, Bauer Ilona, a Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke — Óradna, Jakab Mihály, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke — Beszterce, Soós József, Református Gyülekezeti és Szórványközpont vezető lelkésze — Medgyes, Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke — Segesvár, Fülöp Zsófia, a Teleki Oktatási Központ könyvtárosa — Szováta, Borbély Emma — a Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke — Kibéd, Sebestyén Sándor, az Apáczai Közművelődési Egyesület könyvtárosa — Brassó, Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke — Déva, Soós József Tamás, a gyantai Református Ifjúsági Központ vezető lelkésze — Gyanta, Balogh Zoltán, a dési EMKE elnöke — Dés/. /Balázsi-Pál Előd: Évfordulós rendezvények a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Ráduly János néprajzos, meseíró 1998. szeptembere óta nyugdíjas, de tovább dolgozik könyvein. Húsz könyve látott napvilágot, ebből tizenegy népköltési gyűjtemény, a többi verskönyv, fordítások románból. A rovásírás témájában eddig három könyve jelent meg: Rovásíró őseink (1995, Korond), Rovásírás vonzásában (1998, Korond), és Nemzeti kincsünk: a rovásírás (1998, Székelyudvarhely). A Szitakötőtánc gyermekverskötete Székelyudvarhelyen jelent meg az Erdélyi Gondolatnál. /Oláh István: Kibédi mesefa ágán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Péterfy László /sz. Nyárádselye, 1910/ református lelkész történelem?földrajz szakos tanári képesítést szerzett. 1942-től nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig Nagykenden szolgált. A második világháború alatt és után pedagógusi feladatokat is vállalt. Egyház- és falutörténeti kutatásait már a harmincas években elkezdte, de a ?89-es politikai változások előtt nem jelenhettek meg munkái. 2000-ben és 2001-ben a millennium tiszteletére sorozatban láttak napvilágot falumonográfiái, szám szerint nyolc. Péterfy László, most is dolgozik, Makfalva monográfiáját állítja össze. Negyvenöt esztendeje Siklóddal kezdte a falumonográfia írását, majd párhuzamosan gyűjtötte az anyagot a Balavásárról és Gyulakutáról és Kibédről. Megírta szülőfaluja Nyárádselye monográfiáját, aztán jött a Kend(ek)-ről szóló kötet. Végül szintén párhuzamosan végzett gyűjtő- és kutatómunka eredményeként megszületett Bonyha és Héderfája monográfiája is. 1994-ben Mátyus András, Mátyus Mihály és Bálint Mózes felkérésére nekilátott az anyagok aktualizálásához. A kötetek kiadása az ő közreműködésük és támogatásuk nélkül nem történhetett volna meg. /Szentgyörgyi László: Nem csak hittel, tollal is. Beszélgetés Péterfy László nyugalmazott lelkésszel, falumonográfia-íróval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

"Maros megyében tíz falu lehetőségeit térképezte fel az EMKE /Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/. A falvak természeti adottságaira, kirándulási lehetőségekre, történelmi örökségeire is tekintettel voltak. Így például Szentdemeteren, Bözödön, Mezőfelében, Kibéden, Nyárádszentimrén, Pókában, Holtmaroson, Magyarón, Görgényüvegcsűrön és Sárpatakon mérték fel a helyi adottságokat . Ezekben a falvakban és környékén számos olyan család él, akik már berendezkedtek vagy igyekeznek berendezkedni a vendégfogadásra. Az EMKE az iskolai történelemórák kiegészítése céljából e tevékenységekbe a középiskolákat is bevonná. Kis Zoltán hangsúlyozta, az EMKE azt szeretné elérni, ha a romba dőlt kastélyok, romos templomok, vármaradványok nem csupán a turistákat vonzanák, hanem a befektetők érdeklődését is felkeltenék, akik elhanyagolt örökségeink megmentésére hajlandók volnának anyagiakat áldozni. /Antal Erika: Fejleszteni a kultúrturizmust. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./"

"Aug. 18-án, vasárnap tartották Kibéden a Kibédi Seprődi János emlékünnepséget. A névadó 1874. augusztus 15-én született és ennek okán a faluban évente emlékünnepséget tartanak. Idén ezt összevonták a Szent István-ünnepséggel. A templomban Falka József református lelkész emlékezett meg államalapító Szent Istvánról. Az egybegyűltek ezt követően a Madaras Gábor Emlékmúzeumhoz vonultak és nem mulasztották el felkeresni a Seprődi család házát sem. /Korondi Kinga: Emlékünnepség Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"

"Örvendetesen szaporodnak Erdélyben a falu-, egyház-, iskolamonográfiák. Talán kissé megkésve, de nem végleg lekésve ölelik magukhoz az erdélyi magyar falut és mentik az utánuk jövőknek annak történetét az összefoglaló könyveiket szerzőik. Nagyszerű a monográfiát írók hangyaszorgalma, sziszifuszi munkája. Anyagi gond a könyv előállítása, kiadó keresése, pénzügyi támogatók felkutatása. Mindezekért tiszteleg a cikkíró a máréfalvi Kovács Piroska, a barátosi Kelemen József, az árapataki Lőrincz Etelka, a szentkatolnai Bakk Pál, a nyárádgálfalvi Sebe Ákos, a nyárádselyei, 92 esztendős Péter László református tiszteletes, aki nyolc falu - Kibéd, Héderfája, Bonyha, Kend(ek), Nyárádselye, Gyulakuta, Balavásár és Siklód - egyház- és falutörténeteit írta meg, továbbá a máramarosszigeti Mazalik Alfréd, a szinérváraljai orvos-publicista-riporter Ábrám Zoltán, Oroszhegy élő lelkiismerete, Mihály Tibor előtt. /Ferenczy L. Tibor: Monográfiák és íróik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 20./"

"Kétnapos ünnepség keretében emlékeztek Kibéden a falu szülötte, dr. Mátyus István (1725- 1802), Marosszék orvosdoktorára halálának 200. évfordulóján. Tudományos ülésszak, hálaadó istentisztelet, iskolai névadó ünnepség, szoboravatás /Péterfy László szobra/ jelzi az utókor tiszteletét. Ezentúl a kibédi iskola dr. Mátyus István nevét viseli. /b.d. [Bölöni Domokos]: Emlékünnep és tanévnyitó Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./"

"Okt. 5-én negyedik alkalommal szerveztek Gyöngykoszorú Néptánctalálkozót Kibéden. Az erdélyi és magyarországi csoportok találkozója ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen a jelenlevők a tizenhárom aradi vértanúra is megemlékeztek. Minden év október első hétvégéjén rendezik meg az őszi népzene- és néptánctalálkozót. Idén Csíkkarcfalva, Bözöd, Makfalva, Erdőcsinád, Alsósófalva, Gernyeszeg, Mezőpanit, Erdőidecs, Vajdaszentivány, Marosvásárhely együttesei mutatkoztak be a színpadon, illetve Magyarországról budapesti, nyíregyházi néptánccsoportok. Kibéd testvértelepülését, Szatymazt kórus és citeraegyüttes képviselte. Az idén először vett részt román néptánccsoport is. /Antal Erika: Találkozó Kibéden. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./"

"Okt. 27-én lesz 65 éves Ráduly János, a Kibéden élő néprajzkutató, műfordító, költő és rovásírás-szakértő. Nevéhez tíznél több kötet fűződik, népköltészeti tanulmányok, népmesegyűjtések, versek, műfordítások, rovásírás-tanulmányok. Születésnapja alkalmából a székelyudvarhelyi Erdélyi Pegazus Könyvkiadó, mely az Erdélyi Gondolat Kiadó szellemtársa, megjelentette a szerző új verseit A hiányérzet ölében címmel. /(Zs. F.): Ráduly János 65 éves. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 25./"

"Ráduly János /sz. 1937. okt. 27./ 65 éves. Költő, műfordító, meseíró, néprajzkutató, gyűjtő, tanár. Neve egybeforrt Kibéddel, munkássága, életműve a település életével, kultúrájával. Ráduly Jánost munkahelyén, a kibédi általános iskolában köszöntötték a diákok, szülők és a kollégák. /(bölöni): Ráduly János 65 éves. A vers és a mese megszállottja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1/"

"1991-ben a marosvásárhelyi Szabó házaspárnak köszönhetően április 29-én, a tánc világnapján Erdőcsinádon útjára indult Gyönykoszorú. Dec. 7-én Marosvásárhelyen a magyar néptánc-, -dal, - zene,-viselet és hagyomány. VI. megyei rendezvényét tartották. Egymást váltották a magyarói, az erdőcsinádi, a hodosi, a marosludasi, a görgényüvegcsűri, a holtmarosi, a szászrégeni, a mezőbándi, a kibédi illetve a marosvásárhelyi együttes tagjai. Örömteljes együttlét volt, mondotta felvezetőjében dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE- elnök. /Járay F. Katalin: Fiatalos Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./"

"Napvilágot látott a kibédi Ráduly János Fekete szőnyeg a sátor című néprajzi tanulmánykötete, ez az 1997-ben megjelent Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok, közlések c. könyvének folytatása. Nem csupán népköltészeti alkotásokról van szó. A kötet tanulmányainak nagy része "folklórfogantatású". Újdonsága a Ráduly János-Nagy Olga levelezés is, mely szorosan kapcsolódik a témához. /(Szente B.Levente): Ráduly János: Fekete szőnyeg a sátor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./ "

"Évről évre egyre többen gyűlnek össze Kibéden, hogy Madaras Gáborra és Kibédi Seprődi Jánosra emlékezzenek. Az aug. 17-én, vasárnap megtartott ünnepség istentisztelettel kezdődött a kibédi református templomban, majd Madaras Gáborról Kacsó Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa emlékezett, Seprődi Jánost pedig Borbély Emma, a Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke méltatta. A Magyarország Felfedezői Egyesület Kibédi Mátyus István csapata ünnepi műsort szolgáltatott Mátyus Ilona nyugalmazott tanítónő vezetésével. Az idei ünnepség kiemelkedő mozzanata volt a Magyarok Világszövetsége által adományozott Kossuth- emlékzászló átadása. A Kossuth-emlékzászlót igényelheti minden önazonosságához ragaszkodó magyar közösség. Az ünneplő közösség a hagyománynak megfelelően idén is ellátogatott a Madaras-múzeumba, és koszorút helyeztek el az udvarra állított kopjafánál, ugyanakkor megkoszorúzták a Seprődi János-házon elhelyezett emléktáblát is. /Korondi Kinga: Emlékünnepség Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"

"Muzsnay György 1668-ban "hun-szkíta írmodorban" rögzítette az énlaki templom kazettás mennyezetére a híressé vált mondást: Egy az Isten. A néhai iskolamester leszármazottai a Magyarok Világszövetsége Kossuth-emlékzászlóját adományozták Énlakának és Székelymuzsnának. Aug. 20-án, Szent István napján Énlakán az unitárius templomkertben összegyűlt ünneplők vették át a jelképet, délután Székelymuzsna apraja-nagyja a zsúfolásig telt felújított református templomban fogadta a Kossuth-emlékzászlót. Pár nappal korábban, aug. 17-én Kibéden a Seprődi János Művelődési Egyesületnek adományozott Kossuth-emlékzászlót az MVSZ. /Ünneplő székely közösségek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 26./"

"Befejeződött Sárospatakon az a tábor, melyen Erdélyből (Székelyudvarhely, Kibéd), Felvidékről és az anyaországból a vezetőképzőre kiírt pályázat nyertes csapatai vettek részt. A tábornak évekre visszanyúló hagyománya van Magyarországon, évente Erdélyből is részt vesz egy csapat. A táborok jellegzetessége, hogy történelmi vetélkedőket rendeznek, ahol a diákok összemérhetik tudásukat, emellett rendszeresen ellátogatnak Rákóczi Ferenc szülőhelyére, a szlovákiai Borsiba is. /Szőcs Lajos: Rákóczi vezetőképző tábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 29./"

"A Kis-Küküllő Térségi Társulás (KTT) az elmúlt hónapban három nagyszabású rendezvény megszervezésében vett részt vett, melyek célja a helyi közösség fejlesztése volt. A történtekről Borbély Emma, a társulás ügyvezető elnöke számolt be. Kibéden nemrégiben vendégül látták a Magyarországi Közösségfejlesztők Egyesületének 26 tagját és a helybéliekkel, a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének térségmenedzsereivel, valamint Kibéd elöljáróival stratégiaalkotás témakörben tapasztalatcserére került sor. A Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének (SZEKE), a Kistérségi Társulás támogatásával megszervezett tábor Gyulakután volt. A SZEKE vezetője, Balla Zoltán közölte, a tábor célja, hogy a helyi fejlesztésben szerepet vállalni akaró fiatalok bevezetést nyerjenek a közösségfejlesztésbe. A hét folyamán előadások hangzanak el elméleti és gyakorlati pályázatírási tudnivalókról. Borbély Emma beszélt arról is, hogy a tél folyamán újra el szeretnének látogatni a térség minden településére. /Korondi Kinga: Hármas rendezvénysorozat a Kis-Küküllő mentén. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./"

"Szept. 27-én első ízben szerveztek falunapokat Alsósófalván. Kacsó András táncmesterről is megemlékeztek a falu lakói, a nevét viselő kultúrház előtt, emléktáblát lepleztek le tiszteletére. A szórakoztató és kulturális programok sem hiányoztak: fellépett a kibédi tánccsoport, a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes, a székelyudvarhelyi Kékiringó gyermeknéptáncegyüttes, valamint az alsósófalvi táncegyüttes. Sükösd Ferenc festőművész, Bálint Zsigmond fotóművész és a helyi népművészek alkotásaiból kiállítást is nyitottak a szervezők. /Szász Emese: Falunapok Alsósófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./"

"Kibéden évente október első szombatján tartják a dalos-táncos ifjúsági találkozót. Az idei Gyöngykoszorú okt. 4-én felvonulással kezdődött, a templomban rövid áhítat következett, a művelődési háznál a házigazdák és a megyei művelődési szervezetek képviselői üdvözölték a vendégeket: Dósa Sándor polgármester, Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke, Péter Ödön tanár (az aradi mártírokra emlékezett) és Ráduly Judit magyartanár. Elsőnek a szovátai Sóvirág táncosai léptek fel, majd jött a többi csoport. /Bölöni Domokos: Most sokkal édesebb Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./ "

Napvilágot látott Ráduly János Siratóim lesznek az égi madarak (Székely népballadák), /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című könyve. A korondi születésű, több mint négy évtized óta Kibéden élő folklorista a nagyközség (és a vidék) népköltészetének gyűjtőjeként vált ismertté. A közel harminc kötetes Ráduly ismét olyan könyvet tett le az olvasó asztalára, amely méltán tart számot érdeklődésre a magyar nyelvterületen. /pbá: Új népballadáskönyv. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 13./

Ráduly János folklorista régóta foglalkozik rovásírással, az utóbbi években meglátásait rendszeresen közölte is. Ezekből állt össze Titkok a rovásírásban című kötete. A kötet alcíme: Adalékok rovásírásunk ismeretéhez. A Romániai Magyar Szóban, a marosvásárhelyi Népújságban, a Művelődésben és a korondi Hazanézőben közölt cikkek több olyan felirattal foglalkoznak, amelyek az utóbbi években kerültek a kutatók figyelmébe. A szerző kiemelte, hogy 1990 előtt 14 rovásfeliratról tudtak Erdélyben, 14 év alatt számuk több mint negyvenre emelkedett. Több felirat (alsószentmihályi, vargyasi, székelydályai, berekeresztúri) olvasatát is megadja, illetve másokat ismertet: 1998-ban Székelykeresztúron egy kályhacsempén felfedezett vegyes (latin és rovásjeles) feliratot, a berekeresztúri torony jeleit, a vadasdi lőporszarun és egy istállóajtón felfedezettet, a szolokmai faedényre, a makfalvi fakulacsra, a kibédi rovásjeles lőporszarura és körzőre stb. vésetteket. /(pbá): Rovásírásos emlékeinkről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 26./

Megjelent Ráduly János Siratóim lesznek az égi madarak. Székely népballadák. /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó Székelyudvarhely, 2004/ című, saját gyűjtését tartalmazó munkája. Eljött az "összesítő válogatások" ideje is – mondja a szerző az előszóban. – Meg kell említeni két címet: Ószékely népballadák (1998); Csángómagyar népballadák (2002). Mindkettő Faragó József gondozásában jelent meg. A két könyv Székelyföld, illetve a csángók balladaköltészetének teljességéről nyújt átfogó képet. Ráduly János balladakönyve is szövegközpontú, mint a két Faragó-kiadvány, célja hírt adni a Kis-Küküllő felső folyása vidékének balladavilágáról. Ráduly János 1962 óta Kibéden él. Eddig megjelent huszonhét önálló kötetéből tizenhét kibédi népköltészeti anyagot tartalmaz. Legújabb kötete elsősorban a magyar balladakincs legrégebbi rétegének, az úgynevezett klasszikus balladáknak a népszerűsítését szolgálja. /b. d.: Siratóim lesznek az égi madarak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./

Seprődi János /Kibéd, 1874. aug. 15. – Kolozsvár, 1923. márc. 6./ nyolcgyermekes szegény székely családból származik. A kolozsvári egyetemen szerzett tanári oklevelet. Munkássága a zenetörténet és népzenekutatás terén bontakozott ki. Fontos szerepe volt a református énekeskönyv megújításában. Zenetörténészként legjelentősebb a Kájoni kódexről írt tanulmánya. Munkásságának fő érdeme a népzenekutatás. Kutatóként és gyűjtőként Bartók Béla, Kodály Zoltán elődjének tekinthető. 1879 és 1911 között összesen 297 szöveges, 44 hangszeres dallamot gyűjtött, ebből 267 magyar, 54 ruszin, egy román és egy szlovák. Népzenegyűjtésének nagyobb és legértékesebb része Kibédről származik. 1914-ben jelent meg Eredeti székely dalok című könyve. Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben – volt, míg a temetőgondnokság ki nem dobatta földi maradványaikat a sírból. Kibéden kopjafát állítanak a temetőben Seprődinek, és a faluünnepen, aug. 28-án felavatják Seprődi János mellszobrát a művelődési otthon előtti parkban. A kopjafát Péterfi György tanár faragja, a szobor a szintén kibédi származású nagyváradi Deák Árpád alkotása. /b. d.: Szobrot állítanak Seprődi Jánosnak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Maros megyében 29 megválasztott polgármestere van az RMDSZ-nek az első forduló után, 17 jelöltje pedig a második fordulót várja. Ez növekvő tendenciát mutat 2000-hez képest, akkor 24 jelölt szerzett mandátumot az első fordulóban, öt pedig a másodikban. Sipos József Ádámoson, Osváth Csaba Ákosfalván, Balogh István Csíkfalván, Tar András Erdőszentgyörgyön, Veres Gergely Domokos Havadon, Simon István Kerelőszentpálon, Dósa Sándor Kibéden, Nagy Márton Koronkán, Ballai György Magyarbükkösön, Kocsis Albert Magyarón, Zsigmond Vencel Makfalván, Ercsei György Marossárpatakon, Vízi József Marosszentgyörgyön, Ördög Ferenc Marosvécsen, Varró Levente Mezőbodonban, Dávid Gyula Mezőmadarason, Bartha Mihály Mezőpaniton, Jánosi Ferenc Nagyernyén, Ferenczi György Nyárádkarácsonfalván, Kacsó Antal Nyárádmagyaróson, Gál Lajos Nyárádremetén, Dászkel László Nyárádszeredában, Madaras Árpád Sóváradon, Majlát Károly Székelyberén, Orbán Sándor Székelyhodoson, Szőcs Lajos Székelyvéckén, Péter Ferenc Szovátán, Vígh József Vámosgálfalván nyert az RMDSZ színeiben. /Még 17 RMDSZ-es polgármesterjelölt versenyben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

Két kézen meg lehet számolni a magyarigeni református gyülekezet tagjait. A Kolozs megyei Bonchidán szolgáló katolikus pap több mint száz kilométert utazik vasárnaponként, hogy Kidében, Válaszúton, Bálványosváralján és Récekeresztúron megtartsa a szentmisét. Récekeresztúron a liturgia magánháznál zajlott, a misén az egyik alkalommal összesen három hívő vett részt. A példákat tovább lehetne sorolni. A magyar kormány intézkedésének köszönhetően ezek a lelkészek – szórványban munkálkodó társaikkal együtt – ezentúl évente százezer forintos juttatásban részesülnek. Összesen 370 lelkészt érint a rendelkezés, Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban és Montenegróban. A támogatás csepp a tengerben. Igazi szórványprogramra lenne szükség, nem látszatintézkedésre. /Lukács János: Csepp a szórványban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

Ráduly János nyugdíjas, 43 évig tanított. Fiatal gyermekként kezdte a népballadák gyűjtését. 1962-ben Kibédre helyezték, megismerte a falu még élő gazdag szokásvilágát és néphagyományát. A faluban 17 évig tanított Ősz János (1863- 1941), aki több kötetben is népszerűsítette Kibéd népmesekincsét. Az ő tanítványa volt Seprődi János (1874-1923), aki feltérképezte a helység legfontosabb népdaltípusait. Hagyatéka születésének századik évfordulóján látott napvilágot, Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel (Bukarest, 1974). Kezdetben Ráduly János mellé állt Faragó József a népballada-kutatásban, Nagy Olga pedig a mesekincs újszerű feldolgozására hívta föl a figyelmét. Mindketten később vállalták népköltészeti anyagainak gondozását. Ráduly harminc könyvéből tizenkilenc népköltészeti gyűjtemény (mesék, balladák, találós kérdések, szolgavallomások), két könyv pedig népköltészeti tanulmányait tartalmazza. Ráduly János már gyermekként fölfigyelt a székely (magyar) rovásírás különös világára. 1990 után megsokszorozódott az erdélyi rovásemlékek száma: azelőtt mindössze tizennégy feliratos (epigráfiai) rovásfelirat volt ismert, mára a mennyiségük meghaladta a negyvenet. Ráduly Jánosnak mindemellett hat verseskönyve jelent meg, ezek egyike műfordítás. /Bölöni Domokos: Lestetők magasán. Beszélgetés Ráduly Jánossal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Brassai Zsombor cikkének /Földcsuszamlás avagy banánhéj, Krónika, aug. 13./ végén az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökének nevezte magát. Brassai Zsombor azonban nem elnöke az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének, hanem a Maros megyei szervezet dr. Kelemen Atilla által kinevezett ügyvezető elnöke. Fizetett alkalmazott, munkáltatója Kelemen Atilla. Az írás így a munkaadó előtt tett tiszteletkör. Az RMDSZ valójában nem Kelemen Atillának köszönheti a 13-12 arányú fölényét a helyi tanácsban, hanem Doru Opriscannak, aki független tanácsosként jóval több szavazatot szerzett a szükségesnél és a román választási törvény értelmében, a töredékszavazatok visszaosztásánál, az RMDSZ-nek is jutottak román voksok. A marosvásárhelyi kudarcot nem lehet a demográfiai helyzettel magyarázni, mivel a választójoggal rendelkező korcsoportban Marosvásárhelyen a magyarság még mindig 53 százalékot képvisel, csak a teljes népesség szintjén csökkent le aránya a népszámlálás adatai szerint 47,5 százalékra. Román elemzők szerint a magyarság 20 százaléka szavazott Dorin Floreára, s ezért nyerhetett már az első fordulóban. Floreát 48 556-on, Kelement mindössze 34 625-en választották. Fel kellene tenni a kérdést, hány magyar szavazót riasztottak dr. Kelemen Atillának a kampány idején tett Tőkés Lászlót támadó vagy az MPSZ-t (Magyar Polgári Szövetséget) hídon dübörgő egérnek nevező nyilatkozatai. Azt is meg kellene kérdezni, miért zárkózott el az RMDSZ a marosvásárhelyi előválasztások megrendezésétől? Markó Béla, az RMDSZ 1993-ban megválasztott szövetségi elnöke örömmel nyugtázta már az 1996-os helyhatósági választásokon: „Az RMDSZ országos eredményei összességükben felülmúlták az 1992-es szintet, ami a lakosság változatlan bizalmát tükrözi.” (RMDSZ Tájékoztató, 1996. június 5.) Majd 2000-ben ismét az urnák elé járultak, és Markó az MTI-nek adott nyilatkozatában így értékelt: „Az RMDSZ Erdély-szerte jobban szerepelt a mostani helyhatósági választáson, mint 1996-ban.” (Népújság, 2000. június 20.) Végül a 2004-es értékelés, Markó Béla szavaival: „A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint az RMDSZ jobb eredménnyel került ki a helyhatósági választások első fordulójából, mint 2000-ben.” (RMDSZ Tájékoztató, 2004. június 17.) A második forduló eredményeinek ismeretében már azt is kijelentette: „A mi értelmezésünkben pedig ez egyfajta bizalmi szavazás is volt, és ily módon megerősített bizalommal, sokkal optimistábban nézhetünk az őszi parlamenti választások elé.” (RMDSZ Tájékoztató, 2004. június 22.) Összefoglalva: az RMDSZ elnökének meglátása szerint a romániai magyarságnak az RMDSZ iránti bizalma 1992-től folyamatosan és rendíthetetlenül növekedett, és nincs ok attól tartani, hogy ez a töretlen felfelé ívelés a jövőben változna. Izsák Balázs az RMDSZ-re leadott szavazatokat táblázatba foglalta. A számok az RMDSZ szavazóbázisának folyamatos sorvadását mutatják. Az RMDSZ-vezetés 8 éve nem meri a nyilvánosság előtt vállalni a kapott szavazatok számának értékelését. Hogyan növekedhetett a megszerzett polgármesteri székek száma? A kérdésre a választ, a 2000 után önállóvá lett községeknél kell keresni. 2000-ben 2957 polgármestert választottak Romániában, míg 2004-ben 3137-et. 2000 óta lett önálló község Csedreg, Csíkkozmás, Csíkmadaras, Egri, Kálmánd, Kibéd, Koltó, Kökényesd, csak egynéhány a 22 új községből, amelyek az RMDSZ-nek a győzedelmes pluszokat hozták. Ugyanakkor hiba egy kategóriába sorolni egy nagyváros és egy kis település polgármesteri székét. Marosvásárhelyen 2000-ben a polgármester-választást eldöntő, második fordulóban 94 034-en vettek részt a választási névjegyzéken szereplő 137 642-ből. 2004-ben pedig 86 875-en a 133 667-ből. Dorin Florea pedig körülbelül 1000 szavazattal kapott többet, mint 2000-ben. A magyarság tömeges távolmaradása kimutatható. /Izsák Balázs: Mitől hiteles egy közösség? = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

Augusztus 28-án ünnepelt Kibéd népe: Seprődiné Felméri Katalin emlékére kopjafát emeltek az emlékező falubeliek, Seprődi János emlékét szoborral tisztelték meg. Ráduly János író, néprajzkutató Seprődi János emlékére szerzett költeményét szavalta el. Borbély Emma főszervező, a kibédi Seprődi János Egyesület elnöke méltatta Seprődi életművét. Orosz Pál, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség Erdélyi Tagozatának elnöke a zenekutató életét és életművét ismertette, majd Seprődi Kiss Attila színházi rendező, Seprődi János unokája szólt. Seprődi János mellszobra Deák Árpád szobrászművész munkája. /Nagy Botond: Seprődi-emléknap. Kopjafa- és szoboravatás Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Kibéd hatodszorra látta vendégül okt. 9-én a táncos fiatalokat és gyermekeket a Gyöngykoszorú találkozón. A rendezvényt az EMKE Maros megyei szervezete, a Marosszék Kulturális Egyesület és a helyi iskola összefogásával hozták tető alá. Nagyszüleink játékai címmel nyílt vándorkiállítás helybeli, mezőpaniti, hármasközségi és backamadarasi gyermekek "munkáiból". A mezőcsávási fúvósok nyitottak, aztán több település néptáncos-csoportja lépett fel. /Nagyapám is járta... = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./