Kopjafafalu, örök emlékeztetőül
Az innen elszármazottakat nem várja szülői ház, nem nyitnak kaput, nem terítenek asztalt a szőlőlugas alatt, mert a falut víz takarja. Csak emlékezni jönnek haza minden esztendőben, azért haza, mert mindennek dacára ide kötik őket a gyökerek. A Küsmöd-patak menti székely falut 27 évvel ezelőtt árasztották el. A gát, a víztározó megépítését követően a falu házai, a templomok is sorra a tó fenekére kerültek, az embereknek költözni kellett, nem volt könyörület. Fájó szívvel hagyták el az ősi portákat, s búcsúztak el attól az élettértől, amit a Jóisten nekik rendelt. Át kellett élniük az ősi hagyaték temetését, s a pusztulás elől menekülve szóródtak szét a nagyvilágban. Idén újból hazajöttek az elszármazottak kopjafafalut avatni és az együvé tartozás erejét ünnepelni.
Rekordok könyvébe illő csoda – 164 kopjafával
1995-ben Sükösd Árpád jóvoltából saját siratófalat építettek az egyedülálló történelmi és vallási bözödújfalusi közösség emlékére, amelyben katolikusok, unitáriusok, görög katolikusok és székely szombatosok éltek együtt évszázadokon át példás egyetértésben. Az idei augusztus elsejei találkozóra kopjafafalut létesítettek a siratófal szomszédságában. Minden kopjafa egy-egy elárasztott háznak, gazdaságnak, egy elűzött családnak állít emléket. Az utcákat úgy alakították ki, ahogy eredetileg helyezkedtek el, Alszeg, Felszeg, a Vizentúl, s a szomszédok ugyanúgy egymás mellett kaptak helyet, ahogy egykoron. Végig lehet sétálni az utcákon, mindenki megtalálja a sajátját. 164 kopjafát állítottak, melyek példátlan összefogás eredményeként a Kárpát-medence 64 településéről származó fafaragó munkáját dicsérik, Sepsiszentgyörgytől Homoród-almásig, a Felvidéktől Somosdig, Alsócsernátontól Matyóföldig, Csókfalvától Székelykeresztúrig és sorolhatnám. A szervezők megkeresésére ingyen vállalták a munkát együttérzésük jeléül azokkal, akiket a kommunista diktatúra kiparancsolt a faluból. S ezzel bizonyították, hogy nem veszett ki a magyarokból az összefogás, hatalmas ereje van ma is.
Balázs Antal sepsiszentgyörgyi fafaragó, aki a 164- ből 38 kopjafát faragott ki, elmondta, jó lenne, ha a fafaragók összefogását a politikusok is követnék. – Összefogtunk, és rekordok könyvébe illő alkotást hoztunk létre. Bözödújfalu feltámadt, s ha ez nem csoda, akkor mi? Sokan faragtunk, sokat. A lelkünket is belefaragtuk, hogy aki hazajön, átölelhesse a kopjafáját, a házát, ahol megtanulta kimondani két legszebb szavunkat: édesanyám és édesapám – fogalmazott a fafaragó, nyugalmazott tanító.
A fecskék is hazajártak, keresték a házakat
A rendezvényre nagyon sokan jöttek el, rengeteg gépkocsi sorjázott az úton, benépesült az emlékhely, a kopjafafalu s az egykori utcák emberekkel teltek meg. Ismét élet volt Bözödújfaluban. A szertartás szentmisével kezdődött, a plébános hangsúlyozta, hogy Romániában talán ez az egyetlen falu, amelyikről mindenki hallott, és örvendetes, hogy az innen elszármazott közösség örök emlékeztetőül kopjafákkal jelzi: nem lehet falvakat nyomtalanul eltüntetni, mert az emberek tovább élnek, és feltámasztják a falut.
Id. Szombatfalvi József esperes, Bözödújfalu szülötte bevallása szerint az utóbbi két hétben mindennap jelen volt a munkálatoknál. Volt ideje emlékezni a falura, a lakókra, a gyermekkorára, a történésekre.
– A magyar kultúrtörténet egyedi eseménye zajlott Bözödújfaluban, olyan tragédia, amely kínos örökségünk. Mégis mindig a megértésről, a szeretetről és a megbocsátásról szóltam a híveimnek. Mert anyagi javaink odavesztek, de lelkünk és utódaink iránti felelősségünk megmaradt. Úgy, ahogy egykor Ábrahám, nemcsak anyagi javakat örökíthetünk át gyermekeinknek, hanem hitet és szeretetünk melegét is. Jó lenne csak szívünk jobbik felét, csak a mosolyt átadni, hogy gyermekeink ne fekete és kínos örökséget kapjanak. Jó lenne úgy elmenni, hogy ne legyen tartozásunk, hogy megbocsátottunk minden sértést és bántást. A sírok mellett ki kell békülni. Ábrahám is szerette volna, ha Izmael és Izsák békében él. Milyen más lett volna a világ, ha a két testvér szerette volna egymást. A szeretet és megbocsátás a mi örökségünk. A szeretet és a megbocsátás ereje hozta létre ezt a kopjafafalut, melynek utcáin ezután járni fogunk, és megállunk házunk előtt. Megrázó, hogy miután a falu a tóba süllyedt, a fecskék minden évben visszatértek, keringtek a tó fölött, keresték az ősi fészket, de nem találták. A mi gondolataink is ott keringenek, betérünk templomainkba, halljuk a harangokat, a kereplőt. Három éve ígértem, hogy újjáépítjük a falut, és íme, újjászületett, mert közösségünk vezetői mellénk álltak. Csibi Attila polgármester rábólintott, azt mondta, ha lehetne, akkor legyen! Lett, áll a kopjafafalu. De van egy üzenetem a világnak: úgy dolgozzunk, úgy gondolkozzunk, hogy ne születhessen több kopjafafalu. Mert, sajnos, azon az úton járunk, hogy sok kiöregedett falu helyén nemsokára kopjafafalut állíthatunk! – fogalmazott az esperes.
A római katolikus templom tornyát is újjáépítik
– Nem a mi dolgunk ítélkezni és felelősöket keresni, de átéljük azt a fájdalmat, amit a bözödújfalusiak átéltek. Az önkormányzat az emlékezők mellé áll, nem lerombolni szeretné a falu maradványait, hanem építeni akar. 2014-ben a falurombolás jelképes hírvivője, a katolikus templom tornya, nem bírta tovább a víz szorítását, feladta a harcot a hullámokkal, és összeomlott. Elkéstünk azzal a tervvel, hogy a tornyot megerősítve, megőrizzük azt a jelet, ami annyi emberben váltott ki döbbenetet az elárasztott falu fölött őrködő templomtorony láttán. Terveink vannak, szimbólumként, üzenethordozóként vissza szeretnénk állítani a katolikus templom tornyát; meglesz, mert Isten is úgy akarja és a támogatók, a budapesti Székely Hargita Alapítvány, a magyar kormány is mellénk áll. Készül egy falumakett, amely a Rhédey-kastély egyik termében kap helyet. Építkezni a romok üzenetén is lehet, s mi felvállaljuk ezt – fogalmazott Csibi Attila polgármester.
Egy imádkozó és dolgozó népet nem lehet elpusztítani
– Bözödújfaluban jelképesen benne van az egész erdélyi magyarság sorsa. A hatalom sohasem szűkölködik magyarázatban. A jelen sivár víztükör, de a jelenben benne rejlenek a lehetőségek is. Soha nem volt könnyű sorsunk, a megmaradást senki sem tudja helyettünk vállalni – mondta dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja. Dr. Grezsa István, a miniszterelnökség miniszteri biztosa azt hangsúlyozta: – Nemsokára az elmúlt száz esztendő számvetésére kerül sor, s nem mindegy, milyen mérleget vonunk meg, hiszen a kisebbségi sorsra jutott nemzettársaknak sokat kellett szenvedniük, s a kútból fel kellett emelkedniük. Azt szeretnénk, ha 2020-ban egy gyarapodó magyar nemzet tagjai lennénk – mondta a felszólaló. Soós Zoltán,a Maros Megyei Múzeum igazgatója azt hangsúlyozta, hogy csak a fizikai dolgokat lehet elpusztítani, azt a népet, amelyik imádkozik és dolgozik, nem. Legyen ez a falu az újjáépítés példája!
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arra tért ki, sajnálatos, hogy közösségeink – a Hargita és Maros megyei – eltávolodnak egymástól. Fontos lenne a megye- és a belső határokat lerombolni, hiszen a Székelyföldön belül nincs határ. Élő és szerves kapcsolat kellene kiépüljön a székely régiók között.
A felszólalók sorában az elszármazott Sükösd Árpád következett, aki Ausztriában él, s akinek a nevéhez az emlékhely létrehozása fűződik.
Az ünnepi műsort a sárospataki ifjak fellépése, majd a faragóknak és támogatóknak járó díszoklevelek átadása, közös fotózás követte. Az ünnepség után az emlékező családok virágot helyeztek el a kopjafák lábánál, sokan az árnyas domboldalakon időztek még, saját birtokaikon piknikeztek, miközben a tó tükrét fürkészték.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

MADISZ úszótábor Szentegyházán: oktatás mellett csapatépítő játékok és csillagles
A Medgyesi MADISZ (a MIÉRT tagszervezete) a Kisebbségek Európája projekt keretén belül 2015. július 26. és augusztus 1. között szervezte meg az V. Úszótábort. A szentegyházi eseményen Szeben megyéből – Medgyes, Nagyszeben, Erzsébetváros, Szentágota, Kiskapus, Mihályfalva, Berethalom, Küküllőalmás – valamint Hargita és Kovászna megyéből összesen 72 fiatal vett részt.
Idén a szervezők számos meglepetéssel készültek, hiszen a napi úszásoktatás mellett – ahol a táborozók úszni tanultak vagy az úszástechnikájukat fejleszthették –, csapatépítő játékokon vettek részt. Mindezek mellett délutánonként előadások és sokféle tevékenység zajlott.
Első este megadott címek alapján állítottak össze és adtak elő különféle történeteket a fiatalok. Hétfőn délután közösen állítottak fel egy jurtát, közben legendákat és meséket hallgattak, majd az íjászatot is kipróbálták. Kedden délután egy igazán érdekes előadást hallgattak meg: Cseh Gyopárka a csillagászatról és a csillagokról beszélt a résztvevőknek. Este pedig népzenére táncoltak a táborlakók. A szerda délután a bűvészkedésről szólt: Varga Attila számos trükköt mutatott be a résztvevőknek, akik nagyon figyelmesen követték az előadó mozdulatait. Ahogy az első csillag és a Hold megjelent, rögvest távcsőbe kukkantottak a táborozók – az est további része a csillagok nézésével telt.
Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetstratégiához keresnek partnereket
Munkareggelin találkozott az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőségével Orbán Viktor magyar miniszterelnök a tusványosi táborban. A magyar kormánnyal történő együttműködésről, a tábor kihívásairól és nem utolsósorban a jövő évi választásokról az EMNP elnökével, Szilágyi Zsolttal beszélgettünk.
– Egyetért azokkal a hangokkal, hogy már Tusványos sem a régi? Van, aki az erdélyi magyar–magyar párbeszédet, mások a román–magyar párbeszédet hiányolták az idei táborból. Sok meghívott számára vajon miért nem vonzó Tusványos?
– Vannak, akiknek kényelmetlen lehet a párbeszéd. Mind az RMDSZ, mind pedig a román pártok vezetői közül jó néhányan kaptak meghívást. Nem újdonság, hogy többen idén sem fogadták el. Jövőre újból meg fogjuk őket hívni. A román jelenlét mindig attól függ, hogy a román politikusok a választási év közeledtével hasznosnak vagy kevésbé hasznosnak ítélik meg a magyarokkal való barátkozást. Nem tudjuk és nem is akarjuk arra kötelezni a jelenlegi román kormányt, hogy képviselőit elküldje a táborba. Az RMDSZ-nek viszont ha nem is első vonalbeli, de több székelyföldi vezetője – az előző évekhez hasonlóan – idén is jelen volt a táborban.
– Mit tart az idei Tusványos erősségének?
– Fontosnak tartom, hogy a román szakma és a román regionalisták bimbódzó pártkezdeményezései is jelen voltak. Ez számomra fontos üzenet. Kiemelném a nagyon erős nemzetközi jelenlétet. Idén nemcsak az Erdélyi Magyar Néppárt lett megfigyelő tagja az Európai Szabad Szövetségnek, de elmondhatjuk, hogy a több mint negyedszázados tusványosi nyári szabadegyetem is bekerült egy olyan nemzetközi körforgásba, amely az európai autonomista és regionalista mozgalmakat és szövetségeket jeleníti meg barátként a táborban. A flamandok, katalánok, sziléziaiak, bretonok és a dél-tiroli németek rangos képviselői voltak jelen idén a táborban, ami azt hiszem, hogy példamutató. Részünkről a tábor eredeti hivatását, küldetését idén is betöltötte.
– Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a néppárt védnöke néhány hete egy könyvbemutatón tette szóvá az RMDSZ és a Fidesz közeledését, amiből az is kiolvasható, hogy az EMNP és a Fidesz viszonya némileg meggyengült. Mennyire igazak ezek a sajtóhírek?
– A Tőkés László szavai körüli hullámokat én inkább a sajtó által felfújt kijelentésnek tartom. Bennünket a Fidesszel egy 25 éves barátság köt össze. Nemcsak a tusnádi tábor szervezése kapcsán, hanem sok más témában gondolkodunk hasonlóképpen. A Fidesz egy nagy gyűjtőpárt, amelynek különböző csoportjai és vonulatai alakultak ki: mi a Fidesz nemzetpolitikát alakító tagjaival és vezetőivel építettünk ki és ápolunk már hosszú évek óta jó viszonyt. Nincs ebben semmi változás. A tusnádi tábor zárónapján, az Orbán Viktorral elköltött munkareggeli is ezt a stratégiai partnerséget igazolta vissza.
– Miről tárgyaltak Orbán Viktorral?
– A zárónapi tusnádi munkatalálkozó már egy bevett szokás. Ilyenkor áttekintjük az erdélyi magyar politikai helyzetet és a Kárpát-medencei magyar–magyar viszonyokat. A miniszterelnök urat arról tájékoztattuk, miként indulunk és készülünk föl a helyhatósági választásokra. Elmondtam, miként értelmezzük a román elnökválasztás után kialakult helyzetet. Egyetértettük abban, hogy a Klaus Johannis államfő megválasztása utáni időszakban amennyiben hatalomra kerül egy új román kormány, akkor a román–magyar kapcsolatok is új lendületet kapnak.
– A néppárt vezetősége Varga Mihály gazdasági miniszterrel is tárgyalásokat folytatott Tusványoson. Milyen esély van arra, hogy a párt által elképzelt Mikó Imre-terv programjai valósággá váljanak a következő időszakban?
– Ezen a találkozón azok a néppártos vezetőink vettek részt, akik a Mikó Imre-terv elkészítésekor rögzített alapelveket képviselték. Az erdélyi középosztály kialakulásában vagyunk érdekeltek, illetve abban, hogy ennek a gyarapodásnak legyen nemzetpolitikai haszna is. A román állam sem az elmúlt 25, sem az elmúlt 90 évben nem bánt korrektül az erdélyi magyar középosztállyal, sőt inkább diszkriminációról és asszimilációról beszélhetünk. Számunkra létkérdés, hogy az anyaország vezetői miként tekintenek erre az ügyre. Mi azt reméljük, hogy a Mikó Imre-tervben megfogalmazott konkrét programok megvalósulására sor kerül.
– Megemlítene néhány olyan programpontot, ami körül egyezség körvonalazódik a magyar kormány képviselőivel?
– Csak részben kapcsolódik a Mikó Imre-tervhez, de számunkra külön jelentőséggel bír a mikrohitelprogram újraindításának ígérete. Szintén kiemelten fontosnak tartjuk a székelyföldi falusi turizmus új szempontok szerinti finanszírozását, megerősítését és felfuttatását. Az uniós pénzek lehívásának lehetősége ma sok magyar vállalkozó számára gond, mert nem rendelkeznek a szükséges minimális önrésszel. Ez is egy külön témája a magyar–magyar gazdasági együttműködésnek. Az uniós pályázati önrésznek a biztosítása igen komoly lehetőségekkel járna vállalkozóink számára.
– Mennyire nehéz az ilyen típusú magyar–magyar gazdasági együttműködés közös szálait megtalálni?
– A néppárt gazdasági kabinetje dolgozik ezeken a konkrét lehetőségeken. Elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen rendszerbe tudjuk beilleszteni a gazdasági ötleteket. Az erdélyi magyar vállalkozók Romániában fizetnek adót, a román pénzügyi szabályoknak kell megfeleljenek. Egy olyan rendszert kell kialakítanunk, amely a piaci szabályok szerint, de a magyar szempontok figyelembe vételével lehet sikeres.
– A párt Tusványoson jelentette be, hogy önállóan indul a jövő évi helyhatósági választásokon. Az MPP-vel történő együttműködés keresése megfeneklett. Számítottak erre?
– Az országos tisztújító küldöttgyűlésünk után, még januárban ajánlatot intéztünk a Magyar Polgári Párt országos vezetőségéhez egy választási szövetség megkötése céljából a jövő évi helyhatósági választásokra. Kétszer találkoztam személyesen Bíró Zsolttal, és több ízben próbáltuk a két párt országos elnökségeit közös találkozóra összehívni. Ezekre a megkeresésekre sajnos semmilyen pozitív választ nem kaptunk. Ezt tudomásul vettük. Több településen az MPP helyi szervezetei nemcsak hajlandónak mutatkoznak, de igénylik is az együttműködést az Erdélyi Magyar Néppárttal. Ők is belátják azt, hogy csak akkor lehetünk igazán sikeresek – az autonómiapárti nemzeti erők csak akkor jeleníthetik meg hangsúlyosabban és sikeresen az autonómia gondolatát –, ha az MPP és az EMNP helyi erői egymást támogatva, vagy ha lehet, koalícióban indulnak. A két párt székelyudvarhelyi és a sepsiszentgyörgyi szervezeteinek esete azonban azt mutatja, hogy a Magyar Polgári Párt országos vezetősége a helyi megállapodásokat egyenesen megtiltja, nemhogy szorgalmazná. Mi továbbra is üdvözlendőnek tartunk minden olyan próbálkozást, amely helyi szinten összefogja erőinket. A néppárt tehát önállóan kezdi meg a felkészülést a helyhatósági választásokra, de minden ilyen típusú helyi szövetséget, együttműködést támogat.
– A tusványosi táborban tucatnyi kerekasztal-beszélgetésen esett szó az autonómiáról. Miközben jeles nemzetközi meghívottak osztották meg a hallgatósággal az önrendelkezésről szóló tapasztalataikat, idehaza, úgy tűnik, továbbra sincs lényegi elmozdulás. Miként értelmezi egyik-másik székelyföldi RMDSZ-vezető szóbeli elköteleződését az autonómia mellett?
– Az RMDSZ autonómiaelkötelezettségéből én inkább csak egy-két hangot tapasztalok, nem látok egy következetes, autonómiát támogató csoportot. A helyzet most mégis annyiban reménykeltő, hogy a Székely Nemzet Tanács legújabb felhívására állítólag pozitívan válaszoltak Hargita és Kovászna megye RMDSZ-es vezetői. Annyi bizonyos, hogy az SZNT akcióit támogatnunk kell: továbbra is stratégiai szövetségesként tekintünk Izsák Balázsra és az SZNT kezdeményezéseire. Két héttel ezelőtt Tőkés László és Izsák Balázs társaságában látogathattunk el Markku Markkula, a Régiók Bizottsága elnökének az irodájába. Nem vitás, hogy az autonómiamozgalomnak újabb fejezetei következnek. A különböző magyar pártok és szervezetek közötti nemzeti összefogás alapja a Székelyföld és az erdélyi magyarok autonómiája lehet.
– Az elmúlt években több próbálkozás volt az Erdélyi Magyar Kerekasztal összehívására. Ha ez immár Tusványoson sem jön össze valamilyen közös beszélgetés formájában, milyen esély van arra, hogy a három erdélyi magyar párt nemzetstratégiai ügyekben konzultáljon egymással?
– Részünkről továbbra is áll a meghívás, amellyel az erdélyi magyar politika és a civil társadalom vezetőit várjuk a kerekasztalhoz. A labda tárgyalópartnereink térfelén van. Nem hiszem, hogy az erdélyi magyarság érdeke az volna, hogy az RMDSZ megint úgy menjen kormányra, hogy titkos záradékok kerüljenek a kormánybalépési protokollumba. Azt gondolom, hogy a nemzeti minimumot mindenkinek föl kell vállalnia. Ez az autonómiánál kezdődik, és folytatódik az egyházi javak visszaszolgáltatásának, a csángóoktatásnak, a MOGYE-nak és egyéb oktatási követeléseinknek, valamint az erdélyi magyar kétnyelvűség biztosításának a kérdéseivel. Ezt a csomagot mindenkinek vállalnia kell függetlenül attól, hogy kormányra készülődik, vagy sem. Vagy éppen választási év előtt állunk, vagy sem.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Döntött a román bíróság: nem szélsőséges az autonómia
Az autonómia nem revizionizmus és nem szélsőséges tevékenység, Európában több régióban is működik ez az önrendelkezési forma – állapította meg másodfokú, végleges döntésében a Szatmár megyei bíróság. A pert Krakkó Rudolf nyerte: a Híd Egyesület elnöke a civil küzdelem fontos lépcsőfokára jutott el.
A rendszerváltás óta először mondja ki egy végleges bírósági határozat azt, hogy semmilyen törvénytelenséget nem követ el, aki Romániában az autonómiát népszerűsíti. A jogerős döntés a szatmárnémeti bíróságon született meg a szatmárnémeti Híd Egyesület elnökének, Krakkó Rudolfnak a beadványa nyomán. A szatmári civil szervezet vezetője a megyeszékhely román napilapját, a Gazeta de Nord-Vest című újság szerkesztőségét perelte be, miután a lap a 2013. december 2–3. között megszervezett autonómiakonferenciáról úgy számolt be, hogy az egy szélsőséges rendezvény a szélsőséges eszméket valló Krakkó Rudolf szervezésében.
Krakkó által az első fokon elveszített, majd a másodfokon megnyert per bírói indoklása szerint nem szélsőséges az a személy, aki az önrendelkezést népszerűsíti. „Az autonómia gondolata nem hasonlítható össze a revizionizmussal, a nemzeti szocializmussal, illetve bármilyen más szélsőséggel. Az autonómiát Európa több régiójában alkalmazzák.” A bírói végzés arra is kitér, hogy a Híd Egyesület által szervezett autonómiakonferencián a Jobbik elnökének, illetve egyik európai parlamenti képviselőjének a szereplése nem bélyegezhető a szélsőségesség vádjával. Az inkriminált újságcikk szerzőjének védelmében felhozott bizonyítékot – miszerint a Szatmár megyei RMDSZ korábbi elnöke, Csehi Árpád mind a Híd Egyesületet, mind a Jobbikot szélsőséges szervezetnek, illetve pártnak bélyegezte – a bíróság nem fogadta el bizonyító erejűnek. A román lapot bocsánatkérésre kötelezte, mert „sorozatosan valótlanságot állított” az eseményről és a szervező személyéről, Krakkó Rudolfról.
A két évvel ezelőtti autonómiakonferenciának különben jeles nyugat-európai és hazai vendégei is voltak többek között Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, Daniel Laspra katalán tartományi politikai szakértő, Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács alelnöke és Mircea Dăian újságíró, a Demokratikus Erdély Liga alapítója személyében. Gazdag egyesületi lajstrom
A 2003 októberében hivatalosan bejegyzett civil kezdeményezés négy évig húzódó szatmárnémeti tanügyi botrány végkifejleteként, egy magyar óvoda megmentésére szerveződött szülői összefogás révén jött létre. „Az 1999-ben elkezdődött történet azzal fejeződött be, hogy a bezárásra szánt magyar óvodát komoly szülői összefogással sikerült megmentenünk, bebútoroznunk és felszerelnünk egy budapesti támogató segítségével. Ez volt a szatmári Híd Egyesület első komoly eredménye, még mielőtt jogi személyiséggel rendelkezett volna” – idézi fel az indulás körülményeit az egyesület elnöke, Krakkó Rudolf. Már az elején kiderült, hogy az RMDSZ egyes helyi vezetőiben nem találnak partnerre. Ellenséget láttak a szatmári magyar oktatás támogatására szerveződő civil kezdeményezésben, és elmérgesedett a viszony a két szervezet között. „Már a bejegyzésünket megpróbálták megakadályozni, de miután ez nem sikerült, a későbbi rendezvényeink kapcsán igyekeztek ellenünk hangolni a közvéleményt. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy tisztségviselőjük ellenségesen nyilatkozott rólunk a román sajtónak” – fogalmaz Krakkó. A megmentett magyar óvoda szülői bizottságából összeálló egyesületi alapítók eleve pártfüggetlen, civil szerveződés létrehozásáról döntöttek, és célként a magyarságtudat erősítését tűzték ki. A Híd Egyesület szervezett először Szatmár megyében Wass Albert- és Nyírő József- emlékműsort – felolvasást, színházturnét és emlékesteket –, Trianon-emlékműsort, államalapítási ünnepet, a magyar honvédség Szatmárnémetibe való bevonulásának emlékünnepét, illetve őstörténeti előadásokat. Az egyesület szervezte meg a Partium első nemzeti táborát, az erős politikai ellenszél, illetve a helyi támogatók hiánya azonban keresztülhúzta a folytatást. A 12 éves múltra visszatekintő egyesület számos rendezvény mellett szoborállítással is dicsekedhet: a Dél-Amerikába emigrált Zolcsák István ötvenhatos forradalmár emlékművét szülőfalujában, Lázáriban leplezték le: ma is ez a megye egyetlen 1956-os emlékműve, közterületen felállítva.
Az autonómia volt a szikra
A „trianonozó” egyesületet még úgy ahogy elviselte a helyi román sajtó, azonban a 2013-ban megszervezett autonómiakonferencia – ahol a Partiumban először – románok is nyíltan kiálltak az erdélyi önrendelkezés mellett, úgy tűnik, túl nagy falatnak bizonyult. A Gazeta de Nord-Vest olyan vehemenciával és olyan alpári stílusban támadta mind a konferenciát, mind az előadókat, mind a főszervezőt, hogy Krakkó Rudolf úgy gondolta, a rázúduló mocskolódást nem hagyhatja szó nélkül. Ugyanis mind a román, mind a magyar média az egyesület rendezvényeiről általában pozitív hangvételű vagy legalábbis tényszerű beszámolókat, tudósításokat közölt – a román napilap messze kilógott a sorból, ezért is döntött az egyesület elnöke a bírósági eljárás mellett. A román nyelvű autonómiaellenes sajtótámadások nyomán az eddigi rendezvények néhány támogatója is visszalépett, így az utolsó jelentősebb rendezvényük a tavaly októberi, 1956-os emlékműsor volt. Krakkó Rudolf abban reménykedik, hogy az idénre betervezett és szervezés alatt álló három rendezvényük mégis tető alá kerül. Keserű szájízzel állapítja meg, hogy politikai nyomásra a Szatmárnémeti Református Gimnáziummal is – akikkel évekig jó partneri kapcsolatban voltak –, véget kellett vetniük az eddigi együttműködésnek.
A bírósági eljárásról szólva, Krakkó elmondta: nem volt könnyű az ügyhöz védőügyvédet találni, de végül is Giczei Tünde fiatal ügyvédnő vállalta. Az elején a Híd Egyesület elnökének nem voltak illúziói a szatmári bírósággal kapcsolatban, hiszen már egy másik polgári perben is megjárta a hadak útját. Válóperében a bíróság kimondta ugyan, hogy a válásért mindkét fél hibás, ennek ellenére a volt feleség egyik tanújának a vallomására hivatkozva a bíró azzal korlátozta az apa három gyerekének láthatási, látogathatósági jogát, hogy szélsőséges nézeteket vall. A „szélsőséges nézetek” alátámasztására a bíró azt hozta fel elmarasztalásként Krakkó Rudolf terhére, hogy szobája falán „egy Nagy-Magyarország-térkép található”. Ilyen előzmények után az egyesület vezetőit nem lepte meg, hogy a bíróság első fokon kimondta: a román lap „szélsőségezése” nem rágalom. A másodfokú per lefolyása más bírói testület előtt korrektül és elfogulatlanul zajlott.
Látszott, hogy az ügy olyan román bírák elé került, akik nemcsak a helyi román napilapból hallottak az európai önrendelkezési törekvésekről. A mintegy másfél évig húzódó táblabírósági eljárás május végi döntése után egy hónapig kellett várni az indoklásra, de Krakkó szerint megérte, mert romániai viszonylatban is precedensértékű bírói döntés született. A civil szervezet elnöke pozitív fejleménynek tartja, hogy románok és magyarok pártállástól függetlenül egyaránt segítettek a perben tanúként vagy írásos nyilatkozat formájában. Krakkó külön köszönetet mondott Giczei Tünde ügyvédnőnek, Szatmári Elemér református lelkipásztornak, Angela Tocilă nagyváradi újságírónak, Simon Levente kökényesdi polgármesternek, Décsei Miklósnak, a szatmári zsidó hitközség elnökének, Mircea Daiának, a Demokratikus Erdély Liga alapítójának és Jánosi Anna szatmári portréfestőnek.
Egy bírósági döntés utóélete
„A Székelyföldről és a Partiumból egyaránt többen is felhívtak, hogy hasonló ügyben szeretnének pert indítani, vagy a már folyó székelyföldi önkormányzatok elleni perekben jól jönne ez a jogerős döntés. Ehhez kérték a segítségemet és tanácsomat. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy egy ilyen, precedensértékű bírósági határozatnak komoly súlya lehet az autonómiaharc terén, hiszen egy román bíróság jogerős ítéletben – közvetve ugyan – de rehabilitálja az autonómia gondolatát. Ezzel azt is jelzi, hogy semmiféle jogi következménye nem lehet annak, ha valaki kiáll az önrendelkezés ügye mellett. Ez semmilyen törvényt nem sért” – foglalja össze az erdélyi magyar autonómiatörekvések számára pozitív kicsengésű bírósági döntés eddigi utóéletét Krakkó Rudolf.
A precedensértékűnek nevezhető sajtóper kapcsán Kincses Előd ügyvéd a Krónikának elmondta, nem tud arról, hogy hasonló ügyben zajlott volna korábban bírósági eljárás. Emlékeztetett azonban, a székely zászló kitűzése kapcsán a bíróság korábban megállapította, hogy az reklámanyagnak minősül, nem székely szimbólum, ehhez képest Hargita és Kovászna megye nem használhatja hivatalos megyei szimbólumként a sárga-kék lobogót, mert ott románok is élnek.
Makkay József
erdelyinaplo.ro
Erdély.ma

Lovas staféta két megyén át
A székelyföldi közösség összetartozásának jelképeként pattan nyeregbe számos lovas augusztus 14–16-án, bejárva Hargita és Kovászna megyét. Stafétájuk egy székely zászló és egy tarisznya, melybe minden településen egy marék föld kerül. Ezt is felhasználják a közösség fájának elültetésekor. Gyergyószéket 14-én reggel 8 és este 8 óra között járják be a lovasok. Hozzájuk csatlakozni, velük ünnepelni mindenkinek ajánlott.
A Székely lovasok Székelyföldért nevet viseli Lutz Levente és csapata, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület kezdeményezése. Az ő elképzelésük válik valóra idén második alkalommal. Akárcsak tavaly, most is több mint 550 kilométernyi lovaglással járják be Székelyföldet 48 óra alatt a lovasok. A gyergyószéki rész programjának részleteit sajtótájékoztatón osztotta meg Bajkó Tibor, aki Domokos Árpáddal és még számos segítővel szervezi ezen szakaszon a stafétát közel harminc lovas bevonásával.
A Csíkcsicsóból kora hajnalban induló lovasok Csíkkarcfalvát érintve Marosfőn adják át reggel nyolc órakor a stafétát a gyergyóiaknak. Innen Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós-templomhoz érkezik az első váltó. A stafétát átvevők érintik Szárhegyet, Ditrót, Remetét. Visszakanyarodva, Alfalut érintve és Csomafalván áthaladva jutnak Újfaluba, innen pedig Domokos Árpád tanyájára, a Somlyó völgyébe. Friss erőben lévő lovasok veszik át itt a stafétát, és indulnak Sikaszóba, hogy este 8 órakor ott az udvarhelyszékiekkel találkozzanak. Miután a váltók áthaladnak Udvarhelyszéken, Kovászna megyében folytatódik a lovaglás, majd vasárnap tartják a befejező ünnepséget ott, ahonnan elindultak, Csíkcsicsóban.
„Büszke vagyok, hogy tavaly is a Gyergyói-medence minden településének elöljárói fogadták a székely lovasokat, és ez reményeink szerint idén is így lesz. Biztatunk mindenkit, hogy csatlakozzanak a fogadókhoz” – mondta Bajkó Tibor, jelezve, a tervek szerint 11 órakor érnek Gyergyószentmiklósra és óránként egy-egy újabb településre. A lovasokat, lovas gazdákat is kérik, a településük határában fogadják, kísérjék a váltót akár egy kilométeren át, akár hosszabb szakaszon. Az autósoknak pedig felhívják a figyelmüket, hogy bár az útvonal kevés helyen vezet főúton, ha a lovasokat látják, hajtsanak lassabban, legyenek tekintettel lóra, lovasra és a képviselt ügyre egyaránt.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Csökken a románok száma Székelyföldön
A székelyföldi románok létszámcsökkenésének hatásaira figyelmeztetett a 13. marosfői nyári egyetemen felszólaló Andrei Moldovan, Kovászna és Hargita ortodox püspöke.
A püspök szerint a székelyföldi románok számbeli fogyása dominóhatást vált ki, mely sokszorosan sújtja a román közösséget. Szerinte ez a jelenség veszélyezteti a román oktatási intézmények működését, és a fiatalok elveszítik a személyes és szakmai fejlődés lehetőségét, ez pedig a térség gazdaságára is kihat. A képzetlen fiatalok ugyanis nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és nem tudnak pályázni az Európai Unió által biztosított pénzforrásokra.
„Ha a térség turisztikai látványosságairól beszélünk, román identitásképző értékekről is beszélünk, amelyeket ápolni, restaurálni kellene. (...) Nagy szükség van a befektetésekre és munkahelyek létrehozására a térségben, mert ezek hiánya etnikai hovatartozástól függetlenül sújtja az itt lakókat" – jelentette ki Kovászna és Hargita ortodox püspöke.
Andrei Moldovan szerint a fiataloknak nem autonómiaelméletekre van szükségük, hanem a régió valós gazdasági potenciáljának a kihasználására. A püspök úgy vélte, a határon túli román közösségek vezetői számára szervezett marosfői tábor jó alkalom arra, hogy a külhoni románok mellett a székelyföldi románok helyzetére is ráirányítsa a bukaresti hatóságok figyelmét.
Andrei Moldovant februárban választotta Kovászna és Hargita püspökévé az ortodox egyház zsinata. Beiktatása előtt az Andrei Fagarasanul nevet használta.
MTI
Erdély.ma

Intézményesített megkülönböztetés? (Székelyföldi románok)
Ismét a székelyföldi románok helyzete, sorsa jelentette a témát a Marosfőn hétfő óta zajló szabadegyetemen. Ezúttal Hargita megye prefektusa osztotta meg aggodalmait a hallhatósággal, kijelentve: a román állam tehetetlenül nézi, amint diszkriminálják állampolgárait, egy olyan rendszert kihasználva, amelyet maga teremtett. Az előadáson ugyanakkor újból előkerült a térségben élő románok fokozottabb állami támogatásának igénye.
A kormányhivatal vezetője szerint Hargita és Kovászna megye román közösségei teljességgel elveszítették a lehetőséget, hogy befolyásolhassák az őket érintő nagy horderejű döntéseket. Ráadásul a román állam mind­össze csak tehetetlen szemlélője ennek a diszkriminatív helyzetnek. Jean Adrian Andrei szerint a térségben élő román nemzetiségűekre nézve nem az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy megfogyatkoztak az elmúlt két évtizedben – hiszen ez országos szintű jelenség – az egyébként is többségben magyarok lakta megyékben, hanem „a félelem és elhagyatottság érzése”, amely elsősorban az állam és a társadalom támogatásának hiányából fakad. Emiatt ennek a közösségnek a tagjai – és mivel nem tudják befolyásolni a fontos döntéseket, alulképviseltségük miatt – megtűrtnek érzik magukat, illetve a jövőjüket illetően az elvándorlás lehetősége a legbiztatóbb számukra. Jean Adrian Andrei szerint a helyi közigazgatási döntésekbe csak ritkán és véletlenszerűen kerülnek be olyan elemek, melyek a románság érdekeit szolgálják, és azok is általában külső nyomásra. A prefektus két okot is lát a kialakult helyzet mögött: egyrészt a román közösségek előrelátásának és következetességének hiányát, másrészt a román állam autoritásának meggyengülését a térségben politikai okok, valamint az RMDSZ tevékenysége nyomán. Hozzátette: az 1990 utáni hibás stratégiáknak köszönhetően a székelyföldi románokat egy olyan intézményrendszer segítségével diszkriminálják saját országukban, amelyet maga a román állam épített fel, és amelynek megváltoztatásához most nincsenek eszközei.
Végül Jean Adrian Andrei demográfiai adatokkal is szolgált, amelyekből az derült ki, hogy Hargita megyében 1992-től számítva 2011-ig közel 15 százalékkal csökkent a román nemzetiségűek száma, 2021-re pedig ez az arány negyvenszázalékos lehet.
A prefektus kijelentéseihez több meghívott is csatlakozott. Egy kérdésben mindnyájan egyetértettek: a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának állami támogatásban kellene részesülnie annak érdekében, hogy a térség románságának helyzetén érdemben változtatni lehessen, illetve az identitás és a kulturális örökség megőrzése valóban hatékony legyen. Egyesek szerint ez alapvető elvárás. Más javaslat volt, hogy a kormány szintjén külön államtitkárságot kellene létrehozni, amely kizárólag ezekre a közösségekre összpontosítana.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tárgyalni fognak a leépítésekről Hargita megyében
Tárgyalóasztalhoz ül Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő hétfőn délelőtt azokkal a napközi- és iskolaigazgatókkal, akik múlt héten közös beadványt fogalmaztak meg az oktatási rendszerben végrehajtandó leépítések módját és mértékét kifogásolva.
A megbeszélést a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Kollégiumban tartják meg, ide várják a megye különböző részeiből azt a huszonegy igazgatót és aligazgatót, akik a főtanfelügyelőnek címzett levelet aláírták. Többnyire napközik és középiskolák igazgatói vagy aligazgatói látták el kézjegyükkel azt a beadványt, melyben az őszig elvégzendő leépítésekkel kapcsolatos panaszaikat sorolják fel, egyebek között nehezményezve azt is, hogy az elbocsátások, valamint az ezekből adódó esetleges következmények felelősségét a megyei tanfelügyelőség áthárítaná a tanintézetek vezetőségére azáltal, hogy velük jelölteti ki a megszüntetendő állásokat.
Az igazgatók szerint ugyanakkor nem volna szabad egységesen ugyanazokat a sarokszámokat alkalmazni az oktatói kisegítő és a nem oktatói kisegítő állások számának meghatározásánál a különböző komplexitású oktatási egységekben, ugyanakkor egyéni elbírálást szeretnének a leépítések mértékének meghatározásakor, valamint egy sürgősen létrehozandó bizottságot, amely végiglátogatja a tanintézeteket, és az ott tapasztaltak alapján határozza meg a lehetséges állások számát. Görbe Péter most azt mondta, a megbeszélés alapján dönti majd el, hogy szükséges-e a bizottság létrehozása.
A 125 Hargita megyei oktatási egység közül 89-et érint valamilyen mértékben a végrehajtandó megszorító intézkedés, iskolánként 0,25-től mintegy 20-ig terjed a megszüntetendő állások száma, megyei szinten ez összesen 161 oktatói kisegítő, valamint nem oktatói kisegítő személyzeti állást jelent. A tanfelügyelőség csütörtökön küldött felhívást a megyében működő napközikbe és iskolákba arról, hogy hétfőig várják az igazgatóktól a meghatározott mértékű leépítések részleteire vonatkozó tételes kimutatásokat.
Széchely István
Szabadság (Kolozsvár)

Dr. Balázs Lajos: Magyarok Kenyere
Hallásból muzsikálunk, mint a cigány? – így mondhatnám arra, aki összevissza, találomra tesz közzé valamit, aminek amúgy pontos története volna. Ez volt a benyomásom július 14-én este, amikor az ETV műsora, másnap pedig egyik napilap tudósított arról, hogy Kolozsváron hét település „lisztet” adományozott Kolozs megye hozzájárulása gyanánt „a Kárpát-medence kenyerének megsütéséhez”.
Örül­tem a hírnek, miképpen négy éve minden esztendőben örvendek, hogy pl. Hargita megye (de Kovászna és Maros is) – amúgy nem vezető búzatermő vidék – egész kamion búzát vitt a mohácsi Szent Miklós Vízimalomba „az ünnepi mindennapi megsütéséhez”.
Annak viszont nem örvendek, hogy Kolozsváron a Kárpát-medencében immár harmadik éve meghonosodott, Szent István királyunk ünnepére sütött Magyarok Kenyerét, egyetemesen is legszentebb eledelünket újabban a Kárpát-medence kenyerének nevezték el. A szándékot nem értem: a megosztásunk működne már ebben is? Vagyis az ünnepi kenyér megnevezésében is kenyértörésre megyünk? Nem jó nekünk, erdélyieknek vagy csak a kolozsváriaknak a már kanonizált megnevezés, miközben tudatják, hogy „a Kárpát-medencei magyarság összetartozását jelképezi”? Senki nem érzi, hogy valami hamisan szól? Hogy a Kárpát-medencében nemcsak magyarok élnek? Márpedig ez az ünnep, ez az ünnepi eledel kimondottan a Kárpát-medencei magyaroké, sajátos eszmei tartalma okán újra része lett közös nemzeti emlékezetünknek. Tehát nem sajátítjuk ki senki kenyerét, miképpen az Istent sem, ahogyan az egyik erdélyi román író állította, merthogy „a magyarok Istenére esküszünk”. Vagy netán az ünnepről, az ünnepi kenyérről szerzett felületes tájékozódás lehet az eredője a hallásból való megtévesztő beszédnek?
Ezért merészelem tömören összefoglalni eme nemzeti mozgalom (ami több, mint program) történetét. Először is fontos tisztázni, hogy mi, magyarok minek tekintjük a kenyeret. Egyszerű éteknek, mindennapi eledelnek vagy titkos lelkiségünk, lelkivilágunk elmaradhatatlan tartozékának, szükségletének, aminek akár neve hallatán nem tudunk semmi más táplálékkal szemben (pl. a pityókával sem, amely szintén mindennapi eledelünk) úgy viselkedni, úgy érezni, lelkünkben vibrálni, mint a kenyérrel szemben. És ez olyan magyar lelki sajátosság, ami méltán nevezteti a kenyeret magyarok kenyerének, ami, mint mondám, sem kisajátítást, sem elsajátítást nem szolgál senki más kenyerének kárára.
A kenyeret rituális szimbólumnak is tekintik különleges alkalmakkor. Akárha szent ereklyének, mágikus erőt tulajdonítanak neki ma is, az egymáshoz való kötődés megvalósulásának erejét. Eme spirituális alapon született az újkori kezdeményezés Korinek László pécsi jogászprofesszor javaslata alapján 2011-ben. Az ötletgazda többször is nyilatkozott a magyar rádióban, és a Nemzet Kenyerének nevezte, nevezték, 2013-tól pedig Magyarok Kenyere lett a mozgalom neve. Már az indulás második évétől az egész Székelyföld, Erdély több tájegysége bekapcsolódott, búzája benne volt a Nemzet Kenyerében/Magyarok Kenyerében. Benne az egész Kárpát-medence magyarsága által küldött búza is, amelyet jelképesen a mohácsi Szent Miklós Vízimalomban őröltek meg, majd a pécsi, szegedi, más pékségekben kenyértésztát gyúrtak, sütöttek belőle, piacra vitték, elajándékozták az arra szorulóknak… Újabban ebből részesülnek Böjte atya árvái is. Néprajzi eredete és tartalmi vonatkozásai alapján méltó társa lett újra Szent István ünnepének.
Pedig a valamihez való ragaszkodásunkat – történelmi ese­ményekre, nagy sorsfordulatokra gondolok – irántuk való hűségünk kifejezéseként kellene megélnünk, egyértelműen, tiszta és világos beszéddel. (Nagyra becsülöm a pékmesterek bravúrjait, de a Szent István-napi ke­nyér lényege elsődlegesen nem az, hogy a „rekordméretű” kenyértészta alól miként sikerül kirántani a bevetőlapátot.) Fontos tudni, ha értelmesen és nem rutinszerűen cselekszünk, hogy honnan erednek az ünnep gyökerei. Az emberiség kultúrtörténete, áhítattörténete, hiedelemvilága egyértelműen példázza, hogy nagy alkotások, nagy kezdeményezések csak akkor jönnek létre, ha őstudásból fakadnak. Tudnunk kell tehát, vagy illene tudnunk, hogy miben rejlik az augusztus 20-ra időzített kenyeres ünnep kezdeményezésének erkölcsi és szellemi értéke, mi az őstudás benne. Hogy megértsük, mi a mai magyarság számára időszerű üzenete. Hogy a Magyarok Kenyere rítusának igen ősi, európai, még inkább ázsiai mágikus hiedelem a szellemi alapja. Ennek spirituális lényege, hogy az együtt elfogyasztott étkek és italok az elfogyasztók között diszkrét lelki és eszmei, lelkiismereti, szellemi, történelmi, tudati, cselekvési kötődéseket, elkötelezett szövetséget hoznak létre. Ez volt a szubsztrátuma a vérszerződésnek, a krisztusi utolsó vacsorának, és ez mai napig a keresztelőkön, lakodalmakon, temetéseken együtt elfogyasztott rituális étkeknek és italoknak. Valamennyi egy-egy szerződés, szövetségkötés.
A Magyarok Kenyere pedig ma, mint mondám, szimbolikus rítus és rituális szimbólum gyanánt szintén arra hivatott, hogy felélessze, ébren tartsa, összekösse lélekben, gondolatainkban a magyarságtudatot, szövetség köttessék köztünk a nemzet szétdaraboltsága ellenére, a politikai határok fölött, a közös emlékezés katartikus erejével. A Magyarok Kenyere évente megismételt mitikus-mágikus rítusa egy hatalmas tér és idő fölötti lelki és szellemi ív: az első, vérrel kötött egyesítő szerződés és korunk szétdarabolt magyarsága kenyérrel kötött remény-szerződése között.
(A szerző néprajzkutató)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lovon járjuk be Székelyföldet – Székelyföldért
Péntek hajnalban elindult Csíkcsicsóból a második alkalommal megszervezett Székelyföldi lovasok Székelyföldért lovas váltó, amelynek tagja munkatársunk is. Akárcsak tavaly, idén is több mint 500 kilométert tesznek meg a lovasok Hargita és Kovászna megyében, egymást váltva.
A staféta részét képezi egy székely zászló és egy székely tarisznya, amelybe minden településen egy-egy marék székely föld kerül. Ez a marék föld lesz a védelmezője táplálója annak a székely fenyőnek, melyet Székelyföld megkerülése után ültetnek el.
A Székely lovasok Székelyföldért program jelenleg már Háromszéken jár. A tervek szerint vasárnap 14 órára érkeznek meg Csíkcsicsóba, ahonnan útra kelt a váltó.
Csibi Márti
maszol.ro

Rengeteg elöljárónak gyűlt meg a baja a törvénnyel
Összesen 24 megyei közgyűlési elnök, és 40 megyei jogú város polgármestere, illetve bukaresti kerületi elöljárónak gyűlt meg a baja a törvénnyel, azaz vagy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) indított ellenük eljárást, vagy már el is ítélték őket, vagy az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) állapított meg hivatali összeférhetetlenséget az esetükben, amelynek nyomán el is veszítették tisztségüket.
A Mediafax hírügynökség összesítése szerint a 41 megyei közgyűlési elnök közül 24 ellen zajlik vagy zajlott valamilyen eljárás. Közülük a legtöbb, 14 a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Pártból (PSD) került ki, 9 a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben jutott mandátumhoz, egy pedig RMDSZ-es. Tizenketten már el is veszítették tisztségüket, vagy a megye prefektusa függesztette fel őket.
A PSD-s megyei közgyűlési elnökök közül a Mehedinţi megyei Adrian Duicu – akit azzal gyanúsítanak, hogy Victor Ponta miniszterelnök irodájában követte el a befolyással üzérkedés bűncselekményét, amikor telefonon tisztséget ígért egy megvesztegetőnek – már el is veszítette mandátumát, de nem ezért, hanem mert jogerősen összeférhetetlenséget állapítottak meg az esetében.
Gheorghe Bunea Stancut (Brăila) egy kampányvesztegetési botrány miatt hároméves szabadságvesztésre ítélték, míg Constantin Nicolescu (Argeş) hét év nyolc hónapot kapott korrupció miatt.
A PNL részéről három megyei közgyűlési elnök veszítette el mandátumát, Florin Ţurcanut (Botoșani) hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték okirat-hamisítás miatt, Mircea Moloţ (Hunyad) ellen korrupció miatt nyomoznak, de összeférhetetlenséget is megállapítottak az esetében, Horea Uioreanu (Kolozs) pedig az ellene korrupció miatt indított eljárás nyomán veszítette el tisztségét.
Tisztségében maradt viszont Borboly Csaba, Hargita megye közgyűlésének RMDSZ-es elnöke, aki ellen hivatali visszaélés miatt zajlik eljárás. Megjegyzendő, hogy Bihar megyében a közgyűlés RMDSZ-es alelnöke, Kiss Sándor ellen is korrupció miatt zajlik eljárás.
A 103 megyei jogú város polgármestereinek, illetve a hét bukaresti elöljáró több mint egyharmada – 40 fő – került összeütközésbe a törvénnyel. A legtöbben – 20 fő – PNL-s, 14 PSD-s, 2 UNPR-es, 2 RMDSZ-es, egy MPP-s, egy pedig független.
A magyar polgármesterek közül Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai elöljáró már le is mondott az ellene korrupció gyanúja miatt indított, a politikus által koncepciósnak tartott eljárás miatt. Mezei János, Gyergyószentmiklós MPP-s polgármestere ellen is korrupciós vizsgálat zajlik, de ő nem mondott le. Kovács Jenő nagykárolyi elöljáró esetében az ANI állapított meg összeférhetetlenséget, de ez még nem jogerős.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Miféle etnikai ideál?
Nem tudni, játszott-e valami szerepet a mindenkori hatalom szemében szálkát jelentő Tusványos abban, hogy egyáltalán létrejött, de tény, hogy tizenharmadik esztendeje – amolyan ellenrendezvényként – a románok is megtartják a maguk marosfői nyári egyetemét. Köztudott: a nagyromán eszme, az etnikai kizárólagosság itt összegyűlő hívei nem elsősorban a magyarság iránt táplált barátságos érzelmeikről váltak ismertté.
A szervezők idén a határon túli román nemzeti közösségek képviselőit látták vendégül, akikkel az említett közösségek problémáit tekintették át. Andrei Moldovan, Kovászna és Hargita megyék ortodox püspöke szerint a marosfői tábor kiváló alkalom arra, hogy a külhoniak mellett a székelyföldi románok helyzetére is ráirányítsa a bukaresti hatóságok figyelmét. A görögkeleti püspök a székelyföldi románok számának csökkenése miatti aggodalmának adott hangot, úgy vélte, a helyi fiataloknak nem autonómiaelméletekre van szükségük, hanem a régió valós gazdasági potenciáljának a kihasználására.
Hasonlóképpen a székelyföldi románok fogyása miatt kesergett Hargita megye prefektusa, Adrian Jean Andrei is. A kormány helytartója szerint míg 1992-ben 48 948 román élt a két megyében, 2021-re már csak 28 926-an lesznek, ami bő 40 százalékos csökkenést jelent. Hogy milyen számítások alapján jött ki neki ama szám, arról egy szót se ejtett. De az is lehet, rendkívüli tehetséggel áldotta meg a sors.
A prefektus szerint a számbeli fogyásnál is nagyobb problémát jelent, hogy a románok „nem tudják megőrizni etnikai ideáljukat”. Hogy mi lenne az „etnikai ideáljuk”, azt explicite nem fogalmazta meg, de abból ítélve, hogy nehezményezte, az RMDSZ „szinte önállóan végzi a két megye adminisztrációját, miközben a lenézésig nem veszi figyelembe a román közösség érdekeit”, álláspontja a napnál világosabb.
Ezek után csak annyit: bárcsak a próféta szólna belőle, legalábbis a románság székelyföldi fogyását illetően. Mert azt is mondhatnám: csak azokat látom közülük szívesen itt, akik felmenőik sírja mellé is itt állhatnak.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jó-e a kolozsváriaknak a székelyföldi autonómia?
A magyar közösségen belül különféle diskurzusok jelennek meg az autonómiáról, éppen azért kell feltenni a kérdést, hogy például a Kolozsváron élőknek miért jó, ha Székelyföld autonómiát kap. A témáról Tamás Sándor Kovászna, Borboly Csaba Hargita megyei elnök, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Bognár Zoltán politológus beszélgetett szombaton, a Kolozsvári Magyar Napokon.
Az autonómia elfogadottsága viszonylag kicsi a román társadalomban, értelmiségi körökben találni partnereket csupán, ugyanakkor magyar szervezetek futnak versenyt azért, hogy ki képviseli legitímebb módon ezt a kérdést - fogalmazott Csoma Botond.
Az autonómiának talán annyi definíciója van, ahány politikus beszél róla - mondta Borboly Csaba. Székelyföld a kolozsvári magyarságtól példát vehet a Magyar Napok szervezése miatt, hiszen az nem pártpolitikai viszályokról szól, a plakátokat se szedik le, nem visz el a rendőrség senkit stb. Ő maga azok táborába tartozik, aki szerint meg kell tenni minden jogilag biztosított lépést és tovább kell menni, de az nem jó, ha csak várjuk, hogy megkapjuk az autonómiát. Azon kell dolgozni, hogy az emberek a szülőföldjükön maradjanak, Hargita megyében a magyarság aránya még nőtt is az elmlút időszakban, viszont a kivándorlás problémát jelent - mondta el.
Tamás Sándor kisebb "közvéleménykutatással" kezdte az előadását, a közönséget kérdezve az derült ki, meglehetősen kevesen hisznek abban, hogy Székelyföld területi autonómiát kap, némileg többen abban, hogy Kolozsváron sem mindegy, hogy ez megtörténik-e. "Az autonómia a döntés szabadságáról szól" - fogalmazott kiemelve, ahol Európában autonóm területek létesültek, a gazdasági fellendülés megtörtént. A tanácselnök szerre vette az európai autonómiákat Észak-Európától Délig, majd feltette a kérdést, miért volna más, amit Székelyföldön akarnak, mint ami Európában megtalálható?
Az elmúlt években a két székely megye Székelyföld-szórvány programot indított, amelyben olyan programokat vittek a szórványmegyékbe, amelyek fontosak voltak a helyi magyar közösségek számára. Az autonómia így eszköz lehet arra, hogy jobban éljünk, hiszen ha magunk hozzuk meg a döntéseket, ésszerűbben fogunk eljárni, hangzott el. Regionális hivatalos nyelvet akarnak, emellett pénzügyi autonómiát, amelynek célja, hogy az adók 95 százaléka helyben maradjon - kérdés ugyanakkor, hogy kié a bánya, a borvíz, az erdő, a patak stb. Fontos kérdés a nyelvi arányosságé, céljuk, hogy a költségvetési intézményekben tartsák be az illető régió etnikai arányosságát, illetve helyi hatásköröket akarnak - összegezte Tamás Sándor. Kiemelte, a Székelyföldön élő románoknak kulturális autonómiát kell biztosítani, a megyei tanács költségvetésében ezt ő maga régóta gyakorolja is.
Kijelentette azt is, inkább eltökéletek, mint optimisták. Autonómiát közösen, a románokkal együtt lehet kivívni, nemzetközi segítséggel, mondta el Tamás.
Érdekek és érdekellentétek
Bognár Zoltán szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a román sajtóban nincs meg a megfelelő elméleti és fogalmi tudás az autonómiáról. Mint mondta, a politika mindig érdekekről szól, így az autonómia kérdésében is vannak érdekek és érdekellentétek. Kolozsváron sok fontos kulturális, oktatási intézmény működik, az autonómia pedig lehetőségeket teremtene arra, hogy a kolozsvári intézményekkel konkuráló, akár a minőségüket meghaladó intézmények jöjjenek létre. Ilyen esetben megegyezésre volna szükség, és arra is, hogy a személyi elvű autonómiáról is beszéljünk, az ország magyar lakosságára vonatkozó jogokról, mondta.
Borboly Csaba elmondta, sem az RMDSZ, sem a többi párt nem döntötte el, hogy mit is akar. Ha teljes decentralizáció van, az jó Székelyföldnek, kicsit Szatmárnak is, de az erdélyi magyarság másik felének a teljes kiszámíthatatlanság jut. Felhívta a figyelmet arra is, a megyei tanácsban ők maguk is alig foglalkoztak a fiatalok problémáival, most azonban tudatosan odafigyelnek a kérdésre, élethelyzetet kell teremteniük a mai szükségleteknek.
Székelyföld hátország
Kolozsvárnak és Kolozs megyének lehetőséget jelent, ha a székelyföldi románsággal a magyarság normális párbeszédet alakít ki, mert ezt a példát be lehet mutatni. Székelyföld különlegességet és erőforrást jelent az ország számára - összegezte Borboly.
Tamás arról beszélt, amikor az etnikai vonzatot kiveszik a román-magyar párbeszédből, pragmatikus kérdésekben egyetértenek, hiszen a román fél is hasonló problémákkal küzd. "Ha világosan beszélünk, van elfogadottságnk és támogatásunk" - fogalmazott a háromszéki tanácselnök. Székelyföldről elmondta, utánpótlást biztosít Erdély számára: Háromszéken ma 8,6 százalék a felsőfokú végzettséggel élők aránya, mert az emberek továbbmentek a szülőföldükről.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Nevek, ha hamisan visszhangzanak
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én ugyancsak fanyalgok, ha elkezdik magyarázni nekem szűkebb pátriám, Erdélyország helységneveit. Mert igaz, hogy nem voltam ott az alapításuknál – mármint a településekéinél – de néminemű ismereteket átörökítettek nekem egykor szüleim, valamivel későbbecske tanáraim, s még később, sakál-koromban újdondász kollégáim. Ezért aztán fölöttébb furcsállom, amikor szembesülök azzal, hogy a történelmi hangzásokat is hordozó keresztnevemről elnevezett, Szászkézdhez tartozó Zoltán falucskának manapság úgy mondják, hogy Mihai Viteazu. Még ha Vitéz Zoltánnak mondanák, csak-csak lenyelném valahogy, de hogy lemihályozzák... Érdekes. A Kovászna megyei Étfalvazoltán (1900 előtt még csak Zoltán volt, oszt’ egyesült Étfalvával, amúgy Gidófalva része, ott Sepsiszentgyörgytől hét kilométernyire) államnyelven is Zoltan (így, ékezet nélkül, de mégiscsak Zoltán), s érdekes módon senkit nem zavar. A mi Zoltánunkat elmihályosították. Vagy ott van a 683 esztendős Mezőbodon. Annak a hivatalos neve Papiu Ilarian. Egyszerűen azért, mert Papiu apja ott volt ortodox lelkész, anyja ott van eltemetve az iskola kerítése mellett. Aztán Marosvécs is Erdély idegen nevet kapott. 1974-ig jól elvolt a Vécsre hajazó Ieciu névvel, akkor aztán eldöntetett, hogy egy 17–18. században élt havaselvi fejedelmi család nevét kapja. Mezősámsond sem volt jó Sámsondként, Şincai lett belőle. Ugyanúgy, mint Bodonból Papiu. Csatófalvából, az egykori Domáldból (lásd: Bolyaiak), vagy Hundorfból is a jellegtelen Viişoara lett. Csak sejteni tudom, hogy mi köze lehet a falunak a szőlőhöz (a pónyik almával már jobban elboldogulnék). No, de ne is próbáljunk ott rációt találni, ahol nincsen.
Jó ha tudjuk, hogy mi volt ezeknek a településeknek az eredeti neve, jó, ha használjuk ezeket a neveket, amíg még vagyunk, amíg még vannak utódaink, s jó, ha megtanítjuk rá őket is. Mert ha nem, máshonnan tanulják. Például abból az internetes kiadványból, amelyik a minap elkezdte magyarázni az erdélyi helységneveket. Nem rosszindulatból magyarázott félre, egyszerűen csak tudatlanságból. Legalábbis merem remélni, hogy így történt. Merthogy aszongya az inkriminált internetes portál nagyot dobbantani óhajtó szerkesztője, hogy az erdélyi megyék nevei mögött minden alkalommal egy-egy történet áll. Ez még akár igaz is lehetne, ha nem volna hamis. Fehér megyét például a várfalak fehér kövei, az erdélyi gyula tisztség (itt jön be Gyulafehérvár) teremtette fehérré. Eddig még hagyján. De Aradnál már meglódul a képzelete. Mert nem talál egy történetet rá, behoz trák, dák meg távolabbi (svájci, francia, krétai) botcsinálta analógiákat, s amikor belefárad, egyszerűen feladja. Bihar megye attól bihar – szerinte – mert a szerb vihorból származik, de az is lehet – siet megfelelni az elvárásoknak –, hogy a trák-dák vár, a Biharea nevéből származik (bi = kettő, harati = vinni). Még szerencse, hogy az indusokkal nem akar mindenáron rokonítani. Brassó is dák eredetű, oktat: a bîrsa dák szó metatéziséből (hangátvetéséből) lett brassó – állítja. Kolozs a latin clusium (fallal körülvett város) németbe való ültetéséből Klausenburggá vált, és íme, itt is van a város, amiből kilett neki a Kolozs. Ezek után már szinte természetes, hogy Kovászna az indoeurópai kavoSNa szó származéka. Hargita pedig a sémi har – domb, és a török Ağrı összeolvadásából lett az, ami. A Szeben – Cibin (szláv sviba) eredetnek ad egy alternatívát – lehet ugyanis, hogy a szeben szó a dák cebonie/cedonie szebenné való alakulása, vélekedik.
Nos, ezért kell újra megtanulnunk, észben tartanunk és továbbadnunk a neveket, amelyekre megtanítottak bennünket szüleink, tanáraink, hogy az ilyen tévelygő etiomókusoknak ne dőlhessenek be ártatlan utódaink.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Informatikai nagyhatalom lett Kolozsvár. A székely megyék sem szégyenkezhetnek
2008 óta szinte megháromszorozódott az IT-szektorban dolgozók száma Kolozs megyében. A kincses városban immár hiány van szakemberekből, további kétezer szakemberre lenne szükség.
Kolozsvár már az elmúlt évtizedben is az ország második számú informatikai és számítástechnikai központja volt Bukarest után, a gazdasági válság alatt pedig tovább erősítette pozícióját. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2008-ban Kolozs megyében 5.438 személy dolgozott az IT-ágazatban, ennél több informatikusa csak Bukarestnek volt, szám szerint 73.163.
Öt év alatt a gazdaság szinte minden területét sújtó globális krízis ellenére az erdélyi megyében robbanásszerűen fejlődött az informatikai ipar, az alkalmazottak száma 11.682-re nőt, ami 115 százalékos növekedést jelent. Ugyanezen időszakban a főváros 3.235 IT-állást vesztett, az ágazat 4 százalékkal zsugorodott.
Kolozsváron időközben tovább izmosodott az informatikai piac, Kelemen András, a több tucat vállalatot tömörítő Cluj IT Cluster ügyvezető igazgatója szerint jelenleg körülbelül 15 ezren dolgoznak ezen a területen a kincses városban. A tendencia megmarad az elkövetkező időszakban is, ugyanakkor a növekedés mértéke kisebb lesz. „A piac évi 2-3 százalékkal fog nőni. A fejlődés mértékét több tényező korlátozza, melyek közül legfontosabb a munkaerőhiány, ami a bérköltségek növekedését vonja maga után” – nyilatkozta Kelemen András.
Munkaerőhiány van az IT-szektorban
Egy idén tavasszal, a human erőforrások témakörében rendezett konferencián a szakember kifejtette, hogy a meglevőkön kívül Kolozsváron hozzávetőleg 2.000 informatikai szakemberre volna szükség. „Rendszeresem hallom a cégvezetőktől: a forgalmunk növekedése az alkalmazottak számától függ, mivel van igény új projektekre, ám nincsenek embereim, akikkel megvalósíthatnám őket” – mondta Kelemen András. Kolozsváron évente több száz informatikus végzi el az alapképzést, ám ez alatta marad a munkaerőpiac igényének.
Mi a helyzet más erdélyi megyékben?
Az informatikai ipar lendületesen fejlődött a válság alatt más magyarlakta erdélyi megyékben is. Hargita megyében 2008 és 2013 között 52 százalékkal nőtt az alkalmazottak száma, 695-ről 1.059-re, Maros megyében 22, Brassó megyében pedig 48 százalékkal. Jelen pillanatban, a szakemberek számát tekintve ez utóbbi az ország negyedik számú IT-központja, alig valamivel lemaradva Iași megye mögött.
Ellenben Arad, Temes, Bihar, és Fehér megyékben számottevő mértékben csökkent az informatikai ipar alkalmazottainak száma, 8 és 22 százalék között arányban.
A másik végletet Szilágy megye jelenti. Köztudomású, hogy az erdélyi megyéről a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy dübörög a gazdasága, ám még így is meglepő, hogy az IT-ágazatban 2013-ban csupán 290-en dolgoztak. Ennél kevesebb, 249, illetve 273 informatikusa mindössze két megyének, Giurgiunak és Mehedinți-nek volt. Az informatikai ipar Szilágy megyei helyzetéről sokat elmond az a tény, hogy a nagyjából ugyanakkora lakosságú Kovászna megyében az ágazatban több mint kétszer annyian, 618-an dolgoztak a válság végén.
Pengő Zoltán
maszol.ro

A kinyújtott magyar kéz és annak elutasítása (Villáminterjú Jeszenszky Gézával a magyar–román kapcsolatokról)
Dr. Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere, Magyarország volt washingtoni, majd norvégiai és izlandi nagykövete és felesége, Héjj Edit a múlt hétvégét Háromszéken töltötte, amint arról már beszámoltunk. A jeles diplomatával, a Háromszékre évek óta rendszeresen visszatérő vendéggel Imecsfalván a Turóczy-portán készítettünk exkluzív beszélgetést.
– A magyar diplomácia egykori vezetőjeként miként értékeli a jelenlegi magyar–román kapcsolatokat? – A jelenleginél rosszabb viszony is volt a két szomszédos állam között, és itt nem a Ceauşescu-korszakra, hanem a rendszerváltás utáni Iliescu-érára gondolok, amikor én külügyminiszter voltam. Nagyon komoly „meccseim” voltak Ad­rian Năstase akkori román kollégámmal. Utódja, Teodor Meleşcanu már más kategóriába tartozott, vele sikerült elérnem érzékelhető enyhülést, de az őszinte, kívánatos megbékélés és kiegyezés a két nemzet között akkor sem született meg, ma pedig még távolabb állunk attól. Ez senkinek sem jó, és jóindulattal ezen lehetne változtatni, hiszen formálisan mi szövetségesek, uniós és NATO-tagállamok vagyunk, és a veszélyek – a menekültáradat vagy az orosz nacionalizmus – egyformán fenyegetnek bennünket. A probléma ma is az, ami huszonöt esztendővel ezelőtt is volt, éspedig az erdélyi magyarság helyzete, jogos követelései. Ezekből van, ami teljesült, de messze nem annyi, mint amit jómagam is jogosnak tartottam és reméltem a kilencvenes évek elején, ami felé haladtunk a Constantinescu-korszakban. Ahhoz, hogy a helyzet változzon, személyi változások szükségesek. Erre esélyt kínál, hogy Romániában a közeljövőben választások lesznek, és akármilyen összetételű lesz az új kormány, az mindig egy új lapot, új lehetőséget nyit. Úgy gondolom, Magyarországnak is fontos, nemcsak érdeke, hanem kötelessége is, hogy megpróbáljon ezzel élni. Persze, az elmúlt huszonöt évre mindvégig a kinyújtott magyar kéz és annak elutasítása volt a jellemző. Bízzunk abban, hogy ez nem lesz mindig így. Meg kell találni a két ország között az olyan közös programokat, amelyek egyesítik őket. Vannak ötleteim, egyet említek: Székelyföld idegenforgalmi fejlesztését. Ezek­ről beszélgettem Csíkszeredában Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel és munkatársaival. Ha a két kormány ebben megegyezne, az a helyi viszonyokon javítana, munkahelyeket teremtene, az idegenforgalmat növelné, közelítené a két kormányt és a két nemzetet.
– Mi a véleménye az Európát és Magyarországot is elözönlő menekültáradatról? A magyar–szerb határon épülő kerítés megoldja-e a problémát?
– Nem oldja meg. Sok mindenre érvényes egy régi latin közmondás, amely magyar fordításban így szól: ma nekem, holnap neked. Attól félek, a kerítés annyit ér, hogy majd Románia kap a menekültekből egy nagyobb adagot. Csak föl kell fedezni, egy pici kerülőt kell megtenni. Egy kerítéssel gátat vetni egy emberáradatnak éppen olyan reménytelen, mint egy gáttal egy hatalmas árvizet megfogni. Mindenképpen közös lépésekre lenne szükség – ez is közös érdek Románia és Magyarország között –, de az én visszatérő vesszőparipám ezzel kapcsolatosan az, hogy a kérdést a gyökereinél kell kezelni. Elejét kellene venni a menekülésnek. Sajnos, túl sok indok van arra, hogy ennyi ember vándorbotot vesz a kezébe, és mindent hátrahagyva – ami kis értéke van, azt pénzzé téve, embercsempészeknek adva – menekül. Az volna a segítség, ha a világ összefogna. Ezt csak katonai eszközökkel lehetne kezelni. Miért jött létre az ENSZ 1945-ben? Hogy a világ politikai válságait közös erővel orvosolja, amiben – végső eszközként – a katonai fellépés is benne van. Most kellene lépni. Ha egy állam megtámad egy másikat, akkor agressziót követ el. De ami most zajlik, az is az agresszió egyik formája. Most a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet követi el azt, ami az életet lehetetlenné teszi Irakban, Szíriában, Líbiában. Az iszlám fundamentalizmus, és nem Amerika borította lángba a Közel-Keletet. Az Amerikai Egyesült Államok segíteni próbált egy akkor nagyon veszélyes diktátor megsemmisítésével, de nem volt kellőképpen felkészülve arra a helyzetre, hogy a síiták és a szunniták ennyire gyűlölik egymást. Arra sem volt felkészülve, hogy az iszlám fundamentalizmus elvakultságában képes merényleteket elkövetni, rengeteg ártatlan embert megölni. Az Iránnal a nukleáris program ügyében született megegyezés révén esély van arra, hogy nemcsak európai és amerikai, hanem mohamedán részvétellel lehessen fellépni az Iszlám Állam és a terrorizmus ellen. Széles nemzetközi koalícióval kellene ennek véget vetni, és ebben Oroszország is érdekelt, hiszen őt is fenyegeti az iszlám fundamentalizmus. A közös érdek fölülírhatja az épülő konfliktusokat és az ellentéteket.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mentenék a tanügyi állásokat
Országos szinten zajlanak az egyeztetések arról, hogy ne kelljen maradéktalanul végrehajtani az oktatási minisztérium által elvárt, a kisegítő személyzetet érintő létszámcsökkentést. A lapunk által megszólaltatott szakemberek úgy vélik, a közoktatást nem lehet bürokratikus módon, egy képlet alapján karcsúsítani, rengeteg specifikus helyzet van, melyeket egyenként kell elemezni, hogy az elbocsátássokkal ne sodorják veszélybe egyes tanintézetek működését.
Király András: az oktatás közügy
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára a Krónikának rámutatott: abban bízik, hogy az egyes tárgyalások során valamennyi megyében megtalálják a megoldást, hogy enyhíteni tudják a megszorítások mértékét és ne kelljen a minisztérium által kért valamennyi állást megszüntetni. Az államtitkár ugyanakkor kifejtette, hogy az oktatás közügy, ezért nemcsak a tanfelügyelőségeknek, iskolaigazgatóknak kellene lobbizniuk az állások megtartásáért, hanem a közösségek vezetőinek, a polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek, megyei tanácselnököknek is fel kellene sorakozniuk melléjük, hogy eredményes legyen az akció.
„Ezeket a problémákat nem lehet kizárólag a pedagógusok nyakába varrni, a tanintézeteknek két gazdájuk van, a tanfelügyelőségek a szakmai részt koordinálják, a fenntartásuk pedig a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Ezért kellene össztűz alá venni a pénzügyminisztériumot, hogy ne erőltesse mindenáron a létszámcsökkenést" – magyarázta lapunknak a szakpolitikus.
Emlékeztetett, hogy az oktatási minisztérium azért rendelte el az idei létszámcsökkentést, mivel a pénzügyi tárca európai uniós normákra hivatkozva kisebb keretet irányzott elő számukra, így szeptembertől már csökkentett finanszírozást biztosítanak.
Király András hangsúlyozta, hogy a megszorítások a kisebbségi oktatásban hatványozottan érződnek, ezért a legújabb tanügyi törvény tervezetéhez az RMDSZ javaslatcsomagot nyújtott be, melyben kérik, hogy a finanszírozási képlet kidolgozásában vegyék figyelembe a sajátos helyzeteket, a települések nagyságát, a szórványbeli oktatási rendszert, a földrajzi vagy nyelvi elszigetelődést. A tervezetről és a beérkezett javaslatokról hétfőn kezdődnek el a tárgyalások, mondta az államtitkár.
Nem tudják teljesíteni az előírást
Kovászna megyében nem lehet megszüntetni az oktatási minisztérium által elvárt valamennyi, 133 állást, mondta el megkeresésünkre Kiss Imre. A főtanfelügyelő hangsúlyozta, a napokban zajlanak az egyeztetések az iskolaigazgatókkal, ezek során figyelembe veszik minden egyes tanintézet sajátosságait, jövő hét elején összesítik az adatokat, és ezek alapján újratárgyalják a keretet a szaktárcával.
„Vannak olyan iskolák, ahol a gyereklétszám csökkenése miatt indokolt lehet az elbocsátás, de olyan esetek is vannak, hogy az újabb állások megszüntetése veszélybe sodorhatja az iskola működését. A cél az, hogy a változatlan formában jóváhagyott iskolahálózat szeptembertől fennakadás nélkül működhessen" – magyarázta Kiss Imre.
Rámutatott, Felső-Háromszéken vannak olyan kisiskolák, ahol a gyereklétszám nem tenné lehetővé kisegítő személyzet alkalmazását, de a zord telek miatt hat-hét hónapig folyamatosan fűteni kell, a fás kazánok működtetése pedig teljes embert igényel. A főtanfelügyelő abban bízik, hogy a megyei önkormányzat és a prefektúra vezetői is mellé állnak, és támogatásukkal észérvekkel sikerül meggyőzni a minisztériumot, hogy nem áll módjukban felszámolni a kért 133 állást.
Nem bocsátanak el, de nem is alkalmaznak
Kolozs megyét ugyan nem érinti annyira érzékenyen a szaktárca újabb, leépítéseket előíró rendelete, az azonban gondot jelent, hogy a betöltetlen állásokat nem lehet versenyvizsgával meghirdetni, holott vannak iskolák, ahol például nincs kapus.
Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes lapunknak elmondta, hogy utoljára februárban volt kisebb leépítés, és bár a tanfelügyelőség két hónapja kapott egy újabb átiratot a minisztériumtól, ebben nem mondták, hogy kötelező lenne csökkenteni a létszámot. Hozzáfűzte, mindössze annyi a szaktárca kikötése, hogy bele kell férni a jóváhagyott keretbe, ez pedig a közép-erdélyi megyében nem jelent gondot, a betöltetlen állásokat azonban éppen a korlátozás miatt nem tudják meghirdetni.
Állandó a fenyegetettség
Lakatos András, a Kalotaszentkirályon működő Ady Endre szórványkollégium igazgatója ugyanakkor lapunknak úgy értékelte, hogy bár most nem lesznek leépítések, az állandó fenyegetettség folyamatos gondot jelent. Rámutatott, a fejkvótarendszer algoritmusa, amellyel a szaktárca kiszámolja, hogy mennyi pénz kell egy gyerek oktatásához, köszönő viszonyban sincs a valósággal.
„Különösen hátrányos helyzetben vannak a szórványkollégiumok, hiszen kevés az a pluszpénz, amelyet ezek működtetésére megállapítottak. Miközben fizetésemelésről szól a fáma, közben érkeznek a felszólítások, hogy bele kell férjünk a jóváhagyott keretbe" – mutatott rá az egymásnak ellentmondó rendelkezések abszurditására az iskolaigazgató.
Hozzáfűzte: a központi vezetés figyelembe se veszi, hogy a személyzet létszámát a gyerekek számához, illetve az épületek méretéhez kötő normarendszert egyszerűen nem lehet gyakorlatba ültetni, mert nincs rá pénz. Azaz egyszerre van érvényben a normatív előírás, hogy személyzetet kell felvenni, és a megszorítás, hogy erre nincs forrás. Elmondta: az általa vezetett intézmény költségvetéséből gyakorlatilag egyhavi fizetés hiányzik, és csak remélni tudja, hogy az őszi költségvetés-kiegészítéskor jóváhagyják Bukarestben.
„Normális ésszel nem lehet ezt felfogni. Folyamatosan megy a kötélhúzás. Ha arra köteleznek, hogy építsek le embereket, akkor az a válaszom, hogy inkább keressenek más igazgatót" – adott hangot elégedetlenségének Lakatos.
Mint arról beszámoltunk, Hargita megyében sem sikerült minden tanintézetben gyakorlatba ültetni a szaktárca kérte leépítést, Román Sándor, a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakközépiskola igazgatója például bejelentette, hogy nem tud eleget tenni a felszólításnak és lemond tisztségéről. Sok tanintézet vezetője tanfelügyelőségi segítséggel minisztériumi enyhítésért folyamodott azt kérve, hogy a szaktárca legyen tekintettel speciális helyzetükre, beadványukra azonban még nem kaptak választ.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely
Szabadság (Kolozsvár)

Mozsika népzenei tanfolyam Csernátonban
Negyven Hargita és Kovászna megyei iskolás és felnőtt vesz részt augusztus 23–29. között a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Kovászna Megye Tanácsa által szervezett ötödik Mozsika népzenei tanfolyamon és műhelymunkán a felsőcsernátoni Hanna Panzióban.
Az egyhetes tanfolyamon több hangszeren (hegedű, brácsa, nagybőgő, cimbalom és harmonika) oktatják a népzenét, illetve népdalokat tanítanak a résztvevőknek. A hangszeres képzést a Heveder Zenekar tagjai – Fazakas Levente (hegedű, brácsa), Fazakas Albert (cimbalom), Szilágyi László (brácsa, harmonika), ifj. Bajna György (nagybőgő), és Román Hunor (hegedű) – végzik, a népdalokat pedig István Ildikó, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola ének- és tánctanára tanítja. Fazakas Levente, a Háromszék Táncegyüttes zenekarvezetője Kalotaszegről tartott előadást, a táborozók kalotaszegi népzenét és népdalokat is tanulnak, kiegészítő programpontként népi játékokon vesznek részt. Holnap 18 órakor a panzió udvarán gálaelőadáson mutatják be a táborban tanultakat, oda a szülők is hivatalosak. „A hagyományápolás és értékmegőrzés mellett a tábor fő célja, hogy minél több népi zenekar alakuljon Háromszéken – ez pedig nem egy-két éves, hanem hosszabb folyamat” – hangsúlyozzák a szervezők, a művelődési központ munkatársai, akiktől azt is megtudtuk, hogy a rendezvény iratait is ellenőrizték a fogyasztóvédők, és mindent rendben találtak. A panzió tulajdonosai nem kívántak nyilatkozni a vendéglátóhelyre kiszabott ötezer lejes bírság ügyében.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segítik az anyanyelvi oktatást
Nyolcvan Hargita megyei iskolából tizenötezer, első–hetedik osztályos diák a részese annak a programnak, amelyet csütörtökön mutattak be Csíkszeredában. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség projektjét az Európai Unió támogatja.
Az egymillió eurós finanszírozású, Oktatás és teljesítmény elnevezésű program célja az anyanyelvi kommunikációs készségek javítása a gyermekeknél. Elena Mîndru projektfelelős, a program egyik szakértő-megfigyelője kifejtette, egy bukaresti tankönyvkiadó cég partnerségével hatvan magyar és húsz román tannyelvű iskola diákjai számára tartanak novemberig havonta nyolcórás anyanyelvi foglalkozásokat.
Minden iskolában lesz egy szakértő-megfigyelő, aki irányítja ezt a tevékenységet, a kommunikációt fejlesztő tananyagot eljuttatják a tanintézetekbe, ahol 520 pedagógus részvételével adják át a tudnivalókat a gyerekeknek. A program keretében először felmérést végeznek a diákok anyanyelvi kommunikációs készségeiről, majd ezután tartják a felkészítőket, a program végén pedig mind a tizenötezer gyermek számára versenyt szerveznek, amelynek keretében felmérik a tanultakat.
A versenyen megméretkező diákok mindegyike százlejes pénzjutalmat kap, a kiemelkedő teljesítményt nyújtók pedig jelentősebb díjakat. Azért az anyanyelvi kommunikációs készségek fejlesztésére pályáztak, mert ez az egyik legfontosabb és az iskolai évek során több alkalommal is felmért készség – mondta még Elena Mîndru.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Hol él a százezer székelyföldi emigráns?
Facebook-adatokból mondta meg egy székely tudós, mely városokból a legnagyobb arányú az elvándorlás, de Csala Dénes azt is kimutatta, hogy szinte mindenütt találkozhat székelyekkel az ember. Na, ilyen dolgokra jó az adatújságírás: Csala Dénes adattudós (data scientist), a Székelydata nevű blog szerkesztője adatbányászattal vizsgálta meg, hová lett az a százezer székely, aki elhagyta szülőföldjét, hogy a jobb élet reményében munkát keressen külföldön. A Facebookon gyűjtött adatokat, azt vizsgálta, hogy milyen tartózkodási hely van beállítva azoknál, akiknek egy-egy székelyföldi település volt megadva szülőhelyként. Székelyföld tizenhat nagyobb városából (a romániai Hargita, Kovászna és Maros megye székhelyei és nagyobb települései) összesen 61 789 találata lett.
Ha a települések lakosságának arányában vizsgálták a már másutt élőket, azt találták, hogy bizonyos városoknak akár a negyede-ötöde is elszármazott szülőhelyéről. Balánbányán 31, Baróton 22, Székelykeresztúron 21 százalékos volt az elvándorlás. Az adatokat végül geokódolta a tudós, majd megalkotta a székelyföldi nagyvárosok emigránstérképét.
Az adatokból kiderül, hogy székelyek mindenütt vannak: Grönlandtól Tahitiig, Madagaszkártól Szibériáig. Igaz, Európán és Észak-Amerikán kívül már elég szétszórt a diaszpóra: „Ázsiában (Közel-Kelet nélkül) ~50, Dél-Amerikában kb. 30, Ausztráliában és Afrikában 10-10 találat volt. A Közel-Keleten összesen ~100 honfitárs él, ebből 30-30 Cipruson és Izraelben, valamint 16, illetve 17 Irakban és az Egyesült Arab Emírségekben” – áll a posztban.
Észak-Amerika már népesebb, több mint kétszáz fős székelységgel rendelkezik, főleg az USA keleti partján laknak, elvétve Kanadában és Mexikóban is felbukkannak. Érdekesség, hogy „a 16 székelyföldi város mindenike majdnem a lakosságával arányosan van jelen az amerikai kontinensen”.
Százezer emigráns
Európa a legnépszerűbb célpont – földrajzi és kulturális közelsége miatt ez nem meglepő. Az európai államok közül természetesen Magyarországon él a legtöbb olyan Facebook-felhasználó, aki Székelyföld nagyobb városaiban született (több mint kétezren), a további sorrend pedig Németország, Egyesült Királyság, Olaszország és Ausztria. Érdekesség, hogy az Olaszországba emigrált székelyek kétharmada maroshévízi és balánbányai – ezt az magyarázhatja, hogy az emberek inkább oda emigrálnak, ahol élnek ismerőseik, mint a teljes ismeretlenbe. Balánbánya egyébként is érdekes, innen emigráltak a legtöbb különböző településre a lakosok.Csala Dénes hozzáteszi: Magyarországon nagyon sok településen telepedtek le vagy dolgoznak a székely emigránsok, míg a többi országban többnyire egy-egy településre koncentrálódnak. „A volt szovjet blokk államaiba még Afrikánál is kevesebben költöznek, ám a Kanári-szigetekre annál többen” – írja Csala, aki egy statisztikai becslés révén azt is kimutatta: durván 97 ezer székely városi lakos lehet külföldön. Ám hozzátette: a Facebook-lekéréseken alapuló adatai azért lehetnek megtévesztőek, mert a „Facebook-felhasználók demográfiája majdnem teljesen biztosan nem adja vissza a valós székelyföldi demográfiát”.
A tudós is volt kivándorló
A csíkszeredai Márton Áron Líceum egykori diákja Abu-Dzabiban és az Egyesült Államokban is tanult, ide vissza is térne doktori tanulmányai után – ezt maga Csala Dénes mondta a Hargita Népének adott interjújában. Szerinte egyébként „elmenni nem könnyű, de sokkal nehezebb visszajönni”, mert ő például kitanulja a szakmát külföldön, de közben az otthon tanulók kiismerik magukat a bürokráciában és jobb lesz a kapcsolati hálójuk. Hozzátette: az övéhez hasonló kutatást végzett az elmúlt öt-tíz évben Néda Zoltán és Barabási Albert László is, akik hálózatalapú elemzést készítettek, de akkor még nem volt ennyire fejlett a média adatbányászata.
A Székelydatán azt is megemlítette, milyen kutatási lehetőségek rejlenek ebben a módszerben. „Adatfeldolgozás szempontjából ez valóságos aranybánya: egy jövőbeli bejegyzésben megvizsgáljuk, hogy milyen munkakörben dolgoznak külföldön (vagy éppen otthon) ezek az emberek és milyen oktatással a hátuk mögött, valamint, hogy ezek összefüggenek-e egymással” – írta Csala Dénes. mno.hu
Erdély.ma

RMPSZ: lehetetlen helyzetbe kerülnek a tanintézetek
Állásfoglalásban figyelmeztet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöksége a tanügyi munkahelyek újabb csökkentésének veszélyeire.
„A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöksége aggodalmát fejezi ki az elmúlt időszakban kiújult, a tanügyi alkalmazottakat érintő újabb nagymértékű leépítéshullám miatt. Aggodalmaink előzményét az elmúlt tanév során is véghezvitt álláscsökkentés, illetve a tanév közben érvényesített, számos tanintézményünket érintő igazgatóhelyettesi funkció megvonása jelenti” – mutatnak rá a szervezet közleményében.
Ebben kifejtik, a testület határozott véleménye, hogy a rendszertelen, az országos gyereklétszám-átlagot egyedüli szempontként felállító, a felelős közoktatás-politikai gondolkodás legalapvetőbb feltételeit sem teljesítő intézkedéssorozatok fokozatosan ellehetetlenítik tanintézményeink működését, veszélybe sodorják diákjaink, pedagógusaink biztonságát.
„A romániai magyar közoktatási rendszer legnagyobb részét meghatározó magyar többségű megyékben az elmúlt hónapokban közel ötszáz tanügyi munkahely csökkentését irányozta elő a szaktárca, amely indokolatlan, sőt, legtöbb érintett tanintézmény esetében felelőtlen intézkedés” – véleményezik. Kifejtik, meglátásuk szerint teljes mértékben téves és felelőtlen megközelítés az egyes megyékben a tanügyi állások számait az országos gyereklétszám szerint meghatározni, hisz nem hasonlítható össze például egy Hargita megyéhez hasonló megye közoktatási helyzete egy dél-romániai megye iskolahálózatának sajátosságaival.
Az RMPSZ országos elnöksége leszögezi, álláspontjuk szerint a kisegítő- és a nem oktatói személyzet állásainak a számszerű megállapítását az érvényesített gyereklétszám (fejkvóta) szerinti szempontrendszeren túlmutató komplex normatíva kell meghatározza. Úgy gondolják, a „lehetetlenségek politikája” helyett a szaktárcának a felelősségteljes és a lehetőségek megteremtésének közoktatás-politikáját kellene elindítania. „Ennek szellemében minden jogi személyiségű tanintézménynek garantálni kell az egy igazgatóból és egy igazgatóhelyettesből álló operatív vezetőséget, illetve lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanintézmény szervezeti, szerkezeti, tevékenységi komplexitásától függően további igazgatóhelyettesi funkciók legyenek létrehozhatók” – írják az állásfoglalásban. Ugyanakkor kérik a szaktárca elöljáróit, hogy az álláscsökkentések helyett a közoktatás tartalmi reformjának (a tananyag csökkentésével járó tantervek, valamint a hozzájuk rendelt minőségi és időben kiadott tankönyvek, didaktikai segédanyagok stb.) megvalósítására összpontosítsanak, a tanfelügyelőségek munkatársait pedig arra bátorítják – és támogatásukat fejezik ki ehhez –, hogy a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel, és ésszerűsítési javaslataikat szakmai érvekkel alátámasztva hozzák a szaktárca tudomására.
Székelyhon.ro

Tánczos és Korodi szerint logikátlan a hargitai tanügyi leépítés
Elfogadhatatlannak tartja Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila képviselő, hogy az oktatási minisztérium statisztikái alapján rendelt el súlyos tanügyi leépítést Hargita megyében.
A két RMDSZ-es politikus közleményben szólította fel a megyei tanfelügyelőséget, hogy vegye fel a harcot a „logikátlan, súlyos következményekkel járó intézkedések ellen, értesse meg a szaktárcával a megye egyedi helyzetét, sajátosságait, kérje, hogy vizsgálják meg alaposan és részletesen” a körülményeket. Mint hangsúlyozták: a központilag, száraz számadatok alapján született döntés az érintett oktatási intézmények működését, „ezáltal pedig gyerekeinket, a felnövekvő generációt” veszélyeztetik.
A honatyák szerint minden egyes tanintézetet külön meg kellene vizsgálni, és csak ezt követően lehetne arról dönteni, hogy hány tagból álló személyzet tudná biztosítani az intézmény hatékony működését. Tánczos és Korodi felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabadna összehasonlítani az egyes megyékben jegyzett számadatokat, hiszen Hargita megye eltérő helyzetben van: „ott a lakosság szétszórtan él, semmilyen tekintetben nem lehet az oktatási rendszert az országos átlaggal egyenrangúan kezelni”. Hozzátették: a megye nagy részében ráadásul kisebbségi oktatás folyik, így a törvény szerint is másképp kellene kezelni a térséget.
Mint ismeretes, az oktatási minisztérium döntése értelmében Hargita megyében szeptember elsejéig 161 állást kell megszüntetni a tanintézetekben. A szaktárca a gyermeklétszám alapján állapította meg, hogy melyik iskolában hány személyt kell elbocsátani. A leépítés elsősorban nem a pedagógusokat, hanem a kisegítő személyzetet érinti, de az elmúlt időszakban több aligazgatói állást is megszüntettek.
Görbe Péter főtanfelügyelő nemrég úgy nyilatkozott: ha szeptember elsejéig nem is, októberre elérhetik a megyében az oktatási tárca által kért számot. Van olyan tanintézet, ahol csak részben hajtották végre a leépítést, és a tanfelügyelőségtől kértek segítséget, hogy megmenthessenek bizonyos fontos állásokat. Több iskola, óvoda vezetője ugyanakkor a tanfelügyelőségnek küldött jelentésben arra is felhívta a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nehéz lesz a tanintézetek működtetése.
Krónika (Kolozsvár)

Tiltakoznak a magyar pedagógusok
Nem életképes a kaptafaelv
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége állásfoglalást juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyben a tanügyi munkahelyek újabb csökkentése, a tanintézmények működtetésének fokozatos ellehetetlenítése kapcsán fogalmazta meg véleményét.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége komoly aggodalmát fejezi ki az elmúlt időszakban kiújuló, a tanügyi alkalmazottakat érintő újabb nagymértékű leépítéshullám miatt. Aggodalmaink előzményét az elmúlt tanév során is véghezvitt álláscsökkentés, illetve a tanév közben érvényesített, számos tanintézményünket érintő igazgatóhelyettesi funkció megvonása jelenti. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt években is zajló, a szaktárca által kezdeményezett intézkedések, mint például az, hogy a főtanfelügyelőknek hivatali feladatként határozták meg, hogy mekkora legyen megyei szinten a tanügyi állások száma, nem szolgálja semmilyen formában a közoktatás érdekeit. Nem járul hozzá a tárca pénzügyi helyzetének vagy az érintett megyék béralapjának javulásához, a fejkvóta alapú finanszírozás stabilitását befolyásoló megyei, települési vagy tanintézményi átlaggyermeklétszámok változásához.
Határozott véleményünk, hogy a rendszertelen, az országos gyereklétszámátlagot egyedüli szempontként felállító, a felelős közoktatáspolitikai gondolkodás legalapvetőbb feltételeit sem teljesítő intézkedéssorozatok fokozatosan ellehetetlenítik tanintézményeink működését, veszélybe sodorják diákjaink, pedagógusaink biztonságát.
Ezek következményeként teljes mértékben lehetetlenné válik a romániai (magyar) közoktatási rendszer minőségi oktatási feltételeinek a megtartása, netán javítása. A romániai magyar közoktatási rendszer legnagyobb részét meghatározó magyar többségű megyékben az elmúlt hónapokban közel ötszáz tanügyi munkahely csökkentését irányozta elő a szaktárca, amely indokolatlan, sőt, legtöbb érintett tanintézmény esetében felelőtlen intézkedés. Továbbá úgy értékeljük, hogy figyelembe véve az ország földrajzi és ebből adódó demográfiai helyzetét, népsűrűségi sajátosságait, diszperziós jellegzetességeit, különböző kisebbségi helyzeteit, teljes mértékben téves és felelőtlen megközelítés az egyes megyékben a tanügyi állások számát az országos gyereklétszám szerint meghatározni.
Értékelésünk szerint nem hasonlítható össze egy Hargita megyéhez hasonló megye közoktatási helyzete egy dél-romániai megye iskolahálózatának sajátosságaival, vagy pl. Kovászna megye városi illetőségű átlagos gyermeklétszáma mondjuk Kolozs megye hasonló adataival.
Következésképpen, a tanügyi állások csökkentésére és a vezető funkciók megszüntetésére vonatkozóan az alábbiak szerint foglalunk állást:
– A kisegítő- és a nem oktatószemélyzet állásainak a számszerű megállapítását az érvényesített gyereklétszám (fejkvóta) szerinti szempontrendszeren túlmutató komplex normatíva kell meghatározza. Csak ez szolgálhatja a közoktatási rendszer fő haszonélvezőjének, a gyermeknek az oktatási- nevelési érdekeit, biztonságát.
– A biztonságos, eredményes és minőségi oktatás és nevelés feltételeinek a megteremtése érdekében úgy gondoljuk, hogy a szaktárcának fel kell hagynia a "lehetetlenségek politikájával", a felelősségteljes és a lehetőségek megteremtésének a közoktatás-politikáját kellene elindítania. Ennek szellemében minden jogi személyiségű tanintézménynek garantálni kell az egy igazgatóból és egy igazgatóhelyettesből álló operatív vezetőséget, illetve lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanintézmény szervezeti, szerkezeti, tevékenységi komplexitásától függően további igazgatóhelyettesi funkciók legyenek létrehozhatók.
– Kérjük a szaktárca elöljáróit, hogy az álláscsökkentések helyett az ésszerűsítést követő igyekezetüket a közoktatás tartalmi reformjának (a tananyag csökkentésével járó tantervek, valamint a hozzájuk rendelt minőségi és időben kiadott tankönyvek, didaktikai segédanyagok stb.) megvalósítására irányítsák.
– A tanfelügyelőségek munkatársait bátorítjuk arra, és támogatjuk őket abban, hogy a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel, és ésszerűsítési javaslataikat szakmai érvekkel alátámasztva hozzák a szaktárca tudomására.
Az RMPSZ Országos Elnöksége
Népújság (Marosvásárhely)

Bérvisszatartással zsarol a tanügyminisztérium?
Minden bizonnyal késni fog Hargita megyében a tanügyi alkalmazottak augusztusi bére, az oktatási minisztérium ugyanis nem hagyta jóvá a tanfelügyelőség által igényelt összeg kiutalását, amíg a tanintézetek nem hajtják végre az elrendelt leépítéseket.
A döntés azonban nemcsak azokat az iskolákat, óvodákat érinti, ahol létszámcsökkentést kell végrehajtani, hanem a megye minden tanintézetének alkalmazottját, erről a tanfelügyelőség e-mailben értesítette az intézményeket – tudtuk meg egy neve elhallgatását kérő Hargita megyei pedagógustól. Görbe Péter főtanfelügyelő lapunknak megerősítette, hogy „az oktatási tárca valóban szigorított, ezért előfordulhat, hogy késni fog a tanügyi rendszerben dolgozók augusztusi bérének kiadása”.
Módosította a minisztérium az informatikai rendszert
A főtanfelügyelő kifejtette: egy közös informatikai adatbázisban szerepel, hogy a megyében hány tanügyi alkalmazott van, illetve számukra havonta mekkora bérkeretet kell biztosítania a minisztériumnak. A tanintézetek augusztusban a megszokott módon feltöltötték bérigényüket a nyilvántartásba, a tanfelügyelőség azonban nem tudta ezt jóváhagyni, mivel a szaktárca úgy módosította az informatikai rendszert, hogy nem volt erre lehetőség.
A jóváhagyást lehetővé tevő gomb helyett a minisztérium üzenete szerepelt az oldalon, miszerint a feltöltött adatok alapján a megye már nem fér be a korábban megadott sarokszámokba – azaz a megengedettnél több alkalmazott szerepel az adatbázisban –, ezt pedig korrigálniuk kell, addig nem tudják utalni a béreket. Görbe Péter rámutatott: utánajártak a problémának, és kiderítették, hogy több, a nyár folyamán nem fizetett, de a nyilvántartásban még szereplő órabéres állás miatt jelzett többletet a rendszer, ennek megoldása pedig már folyamatban van.
Még tárgyalnak a leépítésről
A főtanfelügyelő közölte: a tanintézeteknek keddtől kell feltölteniük az informatikai rendszerbe a tisztségek listáját, amelynek már alkalmazkodnia kell a szeptember elsejétől kötelező érvényű leépítéshez – vagyis törölni kell a megszüntetett állásokat –, ez alapján számolják ki és utalják ugyanis a béreket. Ez azért lehet problémás, mert több tanintézettel még mindig zajlanak a tárgyalások a létszámcsökkentésről.
Az oktatási minisztérium már augusztusban elrendelte, hogy Hargita megyében szeptemberig 161 állást kell megszüntetni: az érintett tanintézeteknek a diáklétszám, illetve a minisztérium által jóváhagyott sarokszámok alapján kell végrehajtania az elbocsátásokat. A megszabott keretbe 89 óvoda, illetve iskola nem fért bele, több tanintézetben ugyanakkor már tavaly leépítéseket kellett végrehajtani. Görbe Péter rámutatott: tizenhat oktatási intézmény még nem közölte, hogyan oldja meg a problémát, erről az igazgatókkal a napokban egyeztetnek. Hozzátette: az oktatási tárcához küldött folyamodványban beszámolt az eddigi eredményekről, emellett pedig azt is közölte, hogy a leépítés milyen helyzetet teremt.
Kovászna megyében még nincs gond
Görbe Péter elmondása szerint a bérek kiutalását nemcsak náluk, hanem más megyében is odázzák az intézkedés végrehajtásáig. Ennek ellenére a Kovászna megyei tanfelügyelőséget még nem értesítette az oktatási minisztérium arról, hogy nem utalják a fizetéseket, amíg nem hajtják végre a leépítéseket – tájékoztatta lapunkat Kiss Imre.
A főtanfelügyelő úgy véli: elképzelhető, hogy a dokumentum késve fut be, de elmondása szerint ha ez megtörténik, azonnal lépnek, és tájékoztatják a szaktárcát, hogy a speciális helyzetekben levő iskolákban kivitelezhetetlen a leépítés, és a tanfelügyelőség továbbra is kitart emellett. Kiss Imre elmondta: az ügyben egyeztettek a tanintézetek igazgatóival, ennek eredményeit kedden összesítik, illetve hozzák nyilvánosságra.
A tanfelügyelőséget az önkormányzat is támogatja. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nemrég lapunknak úgy nyilatkozott: elsősorban a helyi román tannyelvű oktatást sújtaná a leépítés, hiszen a lakónegyedekben már most is csak az előírtnál kisebb létszámmal tudják fenntartani ezeket az osztályokat.
Háromszéken 133 állás megszüntetését rendelte el a szaktárca, azonban az oktatási szakemberek és az önkormányzati vezetők is úgy vélik, ez nem valósítható meg, mert az elmúlt években már végrehajtottak minden lehetséges átszervezést, karcsúsítást. A leépítési kvóta egy részét emiatt úgy próbálják teljesíteni, hogy nem bocsátanak el senkit, hanem a betöltetlen állásokat szüntetik meg. Kiss Imre hangsúlyozta: az átszervezések nem befolyásolhatják egyetlen tanintézet működését sem, ennek érdekében nem módosították a háromszéki iskolahálózatot, nem szüntettek meg, és nem vontak össze egyetlen osztályt sem.
RMPSZ: ellehetetlenítik a tanintézetek működését
A leépítés ügyében állásfoglalást bocsátott ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), amely szerint az intézkedés semmilyen formában nem szolgálja a közoktatás érdekeit, és a szaktárca pénzügyi helyzetének, valamint az érintett megyék béralapjának javulásához sem vezet.
Az RMPSZ kifogásolja, hogy a létszámcsökkentés egyedüli szempontja az országos gyermeklétszámátlag, az intézkedés ugyanakkor szerintük ellehetetleníti a tanintézetek működését, és veszélybe sodorja a diákok és a pedagógusok biztonságát. „A biztonságos, eredményes és minőségi oktatás feltételeinek megteremtése érdekében a szaktárcának fel kell hagynia »a lehetetlenségek politikájával«” – olvasható az állásfoglalásban.
Az RMPSZ arra kéri a minisztériumot, hogy a létszámcsökkentés helyett „az észszerűsítést követő igyekezetüket a közoktatás tartalmi reformjának megvalósítására” irányítsa. A tanfelügyelőségeket pedig támogatják, hogy „a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel”.
Bíró Blanka, R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

A Hargita megyei diákok közel egyharmada ment át a pótérettségin
A kedden közzétett eredmények szerint a Hargita megyében pótérettségizett diákok közül nagyjából minden harmadik örülhet, az óvások előtti eredmények 30,9 százalékos átmenési arányról szólnak. Ez néhány százalékkal jobb a tavalyinál.
Közzétették kedden az idei pótérettségi első eredményeit, az óvások előtti adatok szerint 30,9 százalékos az átmenési arány Hargita megyében. Ez 263 diákot jelent az 1019-ből. A mostani átmenési arány mintegy hét százalékkal jobb a tavalyi pótérettségi nem végleges eredményeinél, akkor ugyanis 23,9 százalékos volt az átmenési arány a megyében. „Örvendetes, hogy kicsit jobbak az eredmények, mint tavaly, sajnos idén is voltak olyan diákok, akik átmenő jegyet kaptak minden tantárgyból, de összesítve nem érték el a hatos átlagot” – értékelte a vizsgasorozatot Bartolf Hedwig, a pótérettségi vizsgabizottság alelnöke. Hozzáfűzte, ilyenkor a kétségbeesett szülőnek nem javasolhatják azt sem, hogy gyereke óvja meg pótérettségi jegyét, hiszen megtörténhet ugyan, hogy az újrajavítás során megkapja a hiányzó néhány tizednyi pontszámot, de fordítva is elsülhet az óvás.
A tanfelügyelőség kimutatása szerint minden tantárgyból átmenő jegyet ért el a vizsgázók legalább fele, ám az eredményekből az is kitűnik, hogy közülük legtöbben csak 5–5,99 közti pontszámot kaptak, így lényegesen kevesebben vannak, akiknek összejött a sikeres pótérettségihez szükséges legalább hatos átlag. Az eredmények egyébként a román írásbeli esetében a leggyengébbek, érdekes viszont az is, hogy több tízes vizsgajegy is volt a pótérettségin – például a magyar és matematika írásbelin is egy-egy –, és a legjobb román írásbeli jegy is csak kevéssel maradt el ezektől.
A pótérettségi jegyek esetében kedd estig nyújthattak be óvásokat a vizsgázók, a dolgozatok újrajavítása után pénteken, szeptember 4-én teszik közzé a vizsgasorozat végleges eredményeit.
Széchely István
Székelyhon.ro

Katasztrofális eredmények a pótérettségin
Az augusztusi pótérettségire jelentkezők alig 24 százaléka (10 779 diák) ért el 6-os fölötti átlagot, 33 980 diáknak ezúttal sem sikerült a diplomaszerzés – közölte kedden az oktatási tárca az eredmények nyilvánosságra hozatalát követően.
A megmérettetésen résztvevő 44 759 diák közül 8097-en idén végeztek. Fellebbezéseket kedden 16 és 20 óra között fogadnak, az újrajavítást követően péntek délelőtt függesztik ki a végleges eredményeket.
A sikeresen érettségizők közül a legtöbben 6 és 6,5 közötti átlagot értek el, 10-es átlaggal egyetlen pótérettségiző sem dicsekedhet. A legjobban Fehér (35,81 százalék), Kolozs (33,09), Iaşi (34,15) és Hargita megyében (30,90) teljesítettek a diákok, a leggyengébben pedig Ilfov (14,69), Gorj (15,95) és Mehedinţi (16,69) megyében.
A nyári megmérettetésen egyébként a tizenkettedikesek 67,9 százaléka szerzett átmenő osztályzatot. Tavaly a végső eredmények szerint a diákok 59,25 százaléka vizsgázott sikeresen, így az idei átlag több mint 7 százalékkal jobb a tavalyihoz képest, illetve 11,5 százalékkal haladja meg a 2013-as eredményt, amikor az átmenési arány 56,4 százalékos volt.
Krónika (Kolozsvár)

Markó fokozatosan kivonul a politikából, ezért nem vállalt új frakcióvezetői tisztséget a szenátusban
Fokozatosan visszavonul Markó Béla a politikából, ezért új mandátumot sem vállalt már az őszi ülésszak kezdetétől az RMDSZ szenátusi frakciójának élén.
"Amikor eldöntöttem, hogy az RMDSZ elnöki tisztségéből visszalépek, akkor azt is eldöntöttem, hogy a politikából is fokozatosan visszavonulok. Úgy gondoltam, hogy a visszavonulást lépésről lépésre kell megtenni" - mondta el megkeresésünkre a szenátor.
Hozzátette, 2012-ben azért vállalt egy utolsó szenátori mandátumot, mert úgy gondolta, hogy a fiatal kollégáinak szükségük lehet a tapasztalatára. "Most már úgy látom, hogy a kollégák megszerezték a kellő tapasztalatot, így úgy gondoltam, hogy ideje átadni a szenátus frakcióvezetői tisztségét is" - mondta Markó Béla.
Kedden választott új vezetőséget az RMDSZ szenátusi frakciója az új parlamenti ülésszakra: Tánczos Barna Hargita megyei szenátor lesz a frakcióvezető, Pataki Csaba, Szatmár megyei szenátor a frakcióvezető-helyettesi feladatkört, míg Klárik László háromszéki szenátor a titkári feladatokat látja el. (hírszerk.)
Transindex.ro

Hargita megye prefektusa szabályos kétnyelvű feliratot követel
Szabályos kétnyelvű feliratozásra szólította fel a székelyudvarhelyi önkormányzathoz tartozó helyi rendőrséget Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa, ellenkező esetben 5000 lejig terjedő bírságot helyezett kilátásba – közölte szerdán a Mediafax hírügynökség.
Múlt héten nacionalista indulatoktól fűtött vita alakult ki internetes fórumokon és a médiában arról, miért olvasható magyarul a Helyi Rendőrség felirat a székelyudvarhelyi rendfenntartók gépkocsijának egyik oldalán. Mint kiderült, a jármű másik három oldalán románul szerepel a felirat. A prefektus szerint a rendőrségi autón alkalmazott váltakozó nyelvű feliratozás szabálytalan. Rámutatott: a közigazgatási kétnyelvűség csak úgy szabályos, ha a kisebbségi nyelvű felirat a „hivatalos román szöveg” alatt jelenik meg azonos méretű betűkkel. László Szabolcs, a székelyudvarhelyi helyi rendőrség vezetője a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a gépkocsi feliratozásakor a kétnyelvűség mellett a láthatóság szempontját is figyelembe vették, mert a „Politia Locala Odorheiu Secuiesc – Helyi Rendőrség Székelyudvarhely” felirat csak olvashatatlanul apró betűkkel fért volna ki az autóra.
Bunta Levente, a több mint 90 százalékban magyar lakosságú város polgármestere a prefektusi felszólítást kommentálva megjegyezte: a prefektus valójában három magyar és csak egy román feliratot hiányol. Úgy vélte: nagyobb rugalmasságra és több bölcsességre volna szükség a hatóságok részéről az anyanyelv és a közösségi jelképek használatát érintő ügyekben. Az ügy publicitását kihasználva Bogdan Diaconu magyarellenességéről elhíresült független képviselő, a Szociáldemokrata Párt volt tagja hétfőn – saját megfogalmazása szerint – „a magyar feliratok betiltásáról” szóló törvénytervezetet terjesztett a román parlament elé. Az Adevarul című lap szakértőktől is magyarázatot kért, hogyan ébreszthette fel a nacionalista indulatokat a rendőrautón szereplő magyar feliratról közölt fotó. Vasile Dancu szociológus, a PSD volt kisebbségügyi minisztere szerint azért tekintették sokan „sértésnek” a feliratot (amely egyébként a gépkocsi másik három oldalán románul olvasható), mert úgy vélték, egy „román jelképet” ért támadás, hiszen a rendvédelmi szerveket az állam egyik fontos jelképének tartják.
Romániában a települési önkormányzat által finanszírozott helyi rendőrség nem a belügyminisztérium kötelékében működő országos rendőrség helyi szerve, hanem attól függetlenül, a polgármesteri hivatal alárendeltségében fejti ki rendfenntartó tevékenységét.
MTI
Erdély.ma

Hivatali ámokfutás
A Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal újabb ámokfutása kapcsán nem azt érdemes firtatni, hogy az intézménynek van-e törvény adta felhatalmazása ellenőrzést folytatni egy szervezet – esetünkben az unitárius egyház – rendezvényén.
Mivel mindannyian fogyasztók vagyunk, általános társadalmi érdek és elvárás, hogy az illetékes szervek – beleértve a közegészségügyet – megfelelő óvintézkedéseket foganatosítsanak a kereskedelemben, a közétkeztetésben, tulajdonképpen minden téren, ahol egészségünket, biztonságunkat káros hatások érhetik.
Ezzel minden bizonnyal egyformán egyetértenek azok a szülők is, akiknek gyerekei kiválóan érezték magukat az unitáriusok árkosi táborában, de azok a szülők aztán végképp, akiknek csemetéi nemrég tömegesen szenvedtek ételmérgezést egy torockói néptánctáborban. Nem az a baj a háromszéki fogyasztóvédelmi hatósággal, hogy hatáskörénél fogva megpróbálja ellátni a feladatát, hanem az, hogy vezetője olyan akciókra ragadtatja magát, amelyekről ordít, hogy a magyar közösség ellen irányulnak.
Román nyelvű szabályzatot, programot követelni egy színmagyar rendezvényen, lekapartatni a Székelyföld elnevezésére utaló SIC-matricát a taxisokkal, eltávolíttatni a „székely ízek” árucímkét egytől egyig rosszindulatú kekeckedés, amely mögül kikönyököl a sovinizmus. Hasonlóképpen életszerűtlen követeléssel rukkolt elő Hargita megye prefektusa is, amikor arra szólította a székelyudvarhelyi helyi rendőrséget, hogy gépkocsiján a „hivatalos román szöveg” alá szuszakolja a magyar feliratot.
Főleg a román politikai elit a ludas abban, hogy az állami intézmények székelyföldi képviselői elszabadult hajóágyúként viselkedhetnek, mivel nyíltan már nem mer kiállni a kisebbségek jogainak érvényesítéséről megszavazott jogszabályok mellett, ami megfelelő táptalajt nyújt a magyar feliratú rendőrautó miatti felhördülésre és a hivatali túlkapásokra egyaránt.
Mindemellett érthetetlen az is, hogy az RMDSZ ingerküszöbét nemigen érték el sem a hargitai prefektus, sem a háromszéki főfogyasztóvédő magyarellenes kirohanásai, holott ezeket immár ideje Bukarestben is szóvá tenni. Reméljük, az eddigi csend csak a nyári szabadságolásnak betudható.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kecskeméti orvoscsapat végzi a vizsgálatokat (Egészségügyi szűrés Sepsibodokon)
Még jó néhány nap van hátra tanévkezdésig, de a sepsibodoki Henter Károly Általános Iskolában akkora a nyüzsgés, mintha már becsengettek volna. Nem gyermekek és tanítóik, tanáraik, hanem orvosok, asszisztensek és helyi lakosok népesítik be két napja a folyosókat, tantermeket. A Bács-Kiskun Megyei Kórház közel húsz főnyi önkéntes csapata végez öt napon át ingyenes egészségügyi szűrővizsgálatokat a község lakói körében. Tíz különböző szakrendelőben és a rögtönzött laboratóriumban fogadják a pácienseket.
Fodor Etelka nem tud semmilyen betegségéről, azt mondja, ez nagyszerű lehetőség, nem akarta kihagyni, EKG-ra és visszér-vizsgálatra jelentkezett. Béres András sokat betegeskedik, baj van a szívével, gyomrával, azért vesz részt a vizsgálatokon, mert szeretné összehasonlítani az itt észlelteket azzal, amit már korábban mondtak neki az orvosok. Bartók Mónika elsősorban a laborvizsgálatokért jött, vérszegény, és akarja tudni, jelenleg milyen a helyzete. Orbán Erzsébet nőgyógyászati problémával érkezett, de feliratkozott EKG-ra és laboratóriumi vizsgálatokra is, mert „ez olyan nagyszerű lehetőség, amiről nem maradhat le az ember”. Incze Zsuzsánna sorolja a betegségeit, már régóta sok mindennel kezelik, szerinte valószínű, hogy újat nem mondanak, de elvégeztet néhány analízist, mert szeretné összevetni az adott próbák eredményeit a korábbiakkal. Ádám Piroska szerint is „jó, hogy jöttek az orvosok”, ő is többféle vizsgálatra iratkozott fel. Daragics Piroska nőgyógyászhoz jelentkezett be, kislányával pedig a gyermekorvoshoz, és ott derült ki, hogy gyermekének gyenge a szeme, szakorvoshoz kell fordulniuk. „Nagyon örvendek a lehetőségnek, mert „nehéz minden alkalommal küldőpapírért menni a családorvoshoz, előjegyzésért és sorszámért Szentgyörgyre, majd még egyszer vissza a szakorvoshoz”. Lunguly Emma vérvételre, EKG-ra és ultrahangra kért belépőt, szerinte is „nagyszerű, hogy házhoz jöttek az orvosok”. Tizennégy szakorvos, négy asszisztens, egy informatikus és három gépkocsivezető alkotja a kecskeméti csapatot, akik az egészségügyi államtitkárság támogatásával, de önkéntes alapon vesznek részt a szűrőprogramban – tudtuk meg dr. Svébis Mihálytól, a Bács-Kiskun Megyei Kórház igazgatójától, aki elmondta, ez a tizedik erdélyi útjuk, korábban Hargita megyei településeken végeztek szűrővizsgálatokat, először rendezték be ideiglenes rendelőiket Háromszéken. Ez nem is kis munka, hisz a jelentkezők regisztrálásától kezdve minden olyan lépésre megoldást kellett találni, ami egy szokványos járóbeteg-rendelőben történik. Még egy tizenöt számítógépből álló informatikai rendszert is kiépítettek a különböző szakrendelők nyilvántartásának összekötésére, a program végén naponta összesítik az adatokat, majd a teljes dokumentációt, az összes leírással, eredménnyel együtt átadják a helyi családorvosnak, a megvizsgált személyek pedig távozáskor kapják kézhez saját eredményeiket. Mindez óriási csapatmunka, ami az iskola személyzete és személyesen Istók Judit igazgató, Fodor István polgármester, dr. Incze Réka családorvos nélkül nem valósulhatott volna meg – szögezte le dr. Svébis Mihály, aki még a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház vezetőségével is egyeztetett, hogy a sürgősnek ítélt további vizsgálatokra, beavatkozásokra fogadják az általuk küldött pácienseket. Ilyen esetük már az első napon adódott, dr. Sántha Beáta fül-orr-gégész szakorvos, aki másodszor csatlakozott a csapathoz, mert azt látta, hogy a kollégái feltöltődve, sok élménnyel érkeztek haza az erdélyi szűrőutakról, egy hallásvizsgálatra jelentkezett középkorú férfinál fedezett fel garati daganatot, „ami a páciensnél eddig nem okozott panaszt, és ha időben megtörténik a műtéti beavatkozás, akkor az illető meggyógyulhat és teljes életet élhet”. Sántha doktornő elmondta, rendkívüli az emberek viszonyulása hozzájuk, „emiatt könnyebb az együttműködés és a vizsgálat is.” Dr. Szabadkai Gábor sebész negyedszer jön Erdélybe önkéntesként, azt mondja, nagy szeretettel veszik körül őket itt az emberek, hozzá főként visszérproblémával, ízületi panaszokkal, sérvvel jelentkeznek. A hétfői és tegnapi vizsgálatok alkalmával nem volt kirívóan sok a magas vérnyomású beteg, de a koleszterin- és a trigliceridszint általában emelkedett, ami a táplálkozási szokásokkal, a nagy mennyiségű zsír és hús, valamint kevés zöldség fogyasztásával függ össze – véli Svébis igazgató. Első nap százharmincan fordultak meg a sepsibodoki iskolában berendezett ideiglenes egészségügyi központban, tegnap délig hasonló volt a forgalom, de a kecskeméti csapat arra számít, mától még többen érkeznek, mert korábbi útjaik tapasztalatából tudják, hogy aki náluk megfordult, az elmondta a szomszédnak és így terjedt a hír a lehetőségről, mígnem lassan az egész falu megmozdul. Ma és holnap várják az oltszemieket és a zalániakat, pénteken azokat a bodokiakat, akik első két napon nem jelentkeztek, de ez a rend nem ennyire szigorú, a község bármely lakóját megvizsgálják, aki hozzájuk fordul – mondta az orvoscsapat vezetője.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)