Megjelent egy 170 oldalas kiadvány a Kisebbségi Tanács égisze alatt: Romániai nemzeti kisebbségek intézményi és jogi keretei /Román Emberjogi Intézet kiadása/. A könyvben túlzások és pontatlanságok vannak. Hargita megye vonatkozásában például két magyar napilapról ír /csak egy van/ és olyan lapok szerepelnek a felsorolásban, amelyek nem léteznek /Kereskedelmi Közlöny/, vagy már megszűntek /Új Sport/. Más megyék adataival is ez a helyzet. /Hecser Zoltán: Túlzott jó szándék. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 25./

Júl. 26-a és aug. 4-e között rendezik meg Zajzonban a VI. Népismereti Tábort 60-70 hazai és külföldi, néprajz iránt érdeklődő középiskolás részvételével. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség szervezésében tartandó táborban történelmi, néprajzi előadást, fafaragást, barcasági csángó táncok tanítását, népdalvetélkedőt és gyűjtőmunkát terveznek. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 25./

Vécsei Károly több folytatásban közölte adatgazdag írását. A 4. folytatásban két táblázatot közöl, az egyik az erdélyi román, a másik az erdélyi magyar anyanyelvűek lélekszámát mutatta be 1910-ben és 1992-ben, megyénként, szerepeltetve a két időszak közötti változás százalékát. A magyar anyanyelvűek száma 1910-ben 1 662 834 volt, 1992-ben 1 619 735 fő, Kovászna, Maros, Hargita és Brassó megyében mutatkozik növekedés, a többi megyében csökkent a magyarok lélekszáma. A román anyanyelvűek száma ugyanezen időszak alatt Erdélyben megkétszereződött /1910: 2 823 494, 1992: 5 814 425/, ezen belül Brassóban négyszeresére nőtt a lélekszámuk. Kolozs megyében 1910-ben 230 662 román élt, 1992-ben 582 831. Maros megye 1910-ben magyar többségű volt /189 618 magyar és 151 327 román/, 1992-ben már román többségű /255 597 román és 331 160 magyar/. /Vécsei Károly: Az erdélyi román és magyar lakosság tényleges és természetes szaporulatának dinamikája az elmúlt századok során. /4./. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29-30./

"A Magyar Fórum idézeteket közölt román lapok kisebbségellenes cikkeiből. Néhány példa a huszonhárom, különböző lapokból vett citátumokból: "Tőkés László az összekötő az irredenta nyugati magyarság, a magyar kormány és az RMDSZ között, Tőkés Nyugaton irredenta tevékenységet folytat." /Dimineata, máj. 10./ Marcel Moldoveanu, a Nagy-Románia Párt Bákó megyei képviselője helyszíni tudósítást adott a klézsei eseményekről, de azt is elárulta, hogy a klézsei csángók még beszélnek magyarul. A lapban képek is láthatók a magyar ábécés könyvek Klézsén történt elégetéséről. /Romania Mare, máj. 12./ Hajdu Győző: Az RMDSZ veszélyezteti Románia területi épségét. Hajdu rágalmazó cikkében azt állította, hogy az RMDSZ kolozsvári kongresszusán követelték: Hargita és Kovászna megyét csatolják Magyarországhoz. /Romania Mare, máj. 26./ Claudiu Harceaga: Az RMDSZ-t mint politikai pártot meg kell szüntetni. Ezt követelte Victor Surdu is. /Romania Libera, máj. 11./ Corneliu Balan: Törzsi szemlélet. A magyarok, akik törzsként léptek be a történelembe, továbbra is törzsi típusú, elkülönült létezésükhöz szükséges feltételeket követelik Európa támogatásával. A mi örökromán Erdélyünkben már hozzá is fogtak, hogy törzseket létesítsenek valamennyi helyiségben. /Cronica romana, máj. 12./ /Román sajtómazsolák. = Magyar Fórum, aug. 3./"

Csíksomlyón a magyar nyelvű oktatásért és az egyházi iskolákért hirdettek szentmisét aug. 12-re. Zsúfolásig megtelt a kegytemplom. Kányádi Sándor egyik versét olvasta fel, majd kifejtette, hogy mindegyik nyelv Isten kiválasztott nyelve, mindegyik nép Isten kiválasztott népe, minden nép számára saját anyanyelve a legszentebb. Borbély Ernő, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke elmondta, hogy az a szentmise a Hargita megyei magyarság tiltakozó akciójának kezdetét jelenti. /Új Magyarország, aug. 14./

Szept. 23-án Székelyudvarhely főterén felszentelték Márton Áron püspök /1896-1980/ szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását, a szobrot Antal Mihály szabadkai öntőmester öntötte bronzba, hasonlóan Orbán Balázs szobrához. A szoboravatáson megjelent Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet is. A Márton Áron téren, Márton Áron szobránál dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, majd dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere és Markó Béla, az RMDSZ elnöke méltatta e rendkívüli sorsú embert, aki a meghurcolást, a börtönt is vállalta. A Magyarok Világszövetsége, az RMDSZ parlamenti frakciója, a Hargita megyei tanács, az Illyés Közalapítvány, az EMKE is koszorúzott, más szervezetekkel együtt. Az ünnepen bemutatták a Márton Áronról szóló Nem mi választjuk szentjeinket című könyvet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Orbán Balázs szobrát febr. 4-én állították fel, ugyancsak Székelyudvarhely főterén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./ Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28.- Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ Csíkszeredán, majd Gyulafehérváron végezte tanulmányait, 1924-ben szentelték pappá, 1939. febr. 12-én püspökké. 1949-1955 között börtönben sínylődött, 1955-ben visszatérhetett Gyulafehérvárra, de 1967-ig házi őrizetben volt. 1968-ban kezdte meg bérmakörútjait. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./ A szoboravatás előtti napon, szept. 22-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Nem mi választjuk szentjeinket. Áron püspök szobrának felszentelésére /Római Katolikus Főesperesség, Székelyudvarhely, 1995/ című kötetet. A százegynéhány oldalas kötet a főpásztorról szóló írásokat tartalmazza, ismertette a kiadó, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes. Dr. Jakubinyi György érsek, Lestyán Ferenc, Venczel József, Reizer Pál püspök, Lőrincz György, Benkő Samu, Fodor Sándor, Derzsy András, Kántor Lajos, Antal Árpád, Vincze Gábor és Beke György írt a kötetben, verssel tisztelgett Márton Áron emléke előtt Oláh István, Bajor Andor és Ferenczes István. A könyv tartalmazza Márton Áron 1944-es levelét, valamint az erdélyi magyarság vezetőinek a béketárgyalások előtti, 1946. máj. 5-i nyilatkozatát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./

Debreczi Árpád és Murvai László - az előző évekhez hasonlóan -most is közreadták a statisztikai összeállítást az elmúlt /1994/95-ös/ tanévről. Az országban 2454 óvodában és iskolában folyt magyar nyelvű oktatás, ennek 53,2 %-a /1307/ önálló magyar nyelvű intézet, 46,7 %-a pedig tagozat. Két megyében, Hargita és Kovászna megyében az önálló magyar iskolák száma meghaladja az 50 %-ot, viszont Kolozs megyében csak a 25 %-ot éri el, Brassó megyében mindössze két önálló magyar iskola van. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Az 1994/95-ös iskolaévben 14 430 pedagógus tanított a magyar oktatásban /a pedagógusok 5,4 %-a/, ebből 2450 óvónő, 3468 tanító, 5688 V-VIII. osztályban tanító tanár és 2824 középiskolai tanár. Problémát jelent a szakképzetlenek maga száma, a pedagógusok 71,8 %-ának volt szakképesítése. A magyar nyelvű oktatásnak 4000 szakképesített tanárra lenne szüksége, hogy mindenütt megfelelően képzett pedagógusok tanítsanak. A legtöbb képesítés nélküli tanár éppen Hargita, Kovászna és Maros megyében volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./ Előzmény: 1888, 1891. sz. jegyzet.

A Kriterion Alapítvány közleményben számolt be arról, hogy az alapítvány Csíkszeredában levő ingatlanát meg akarja szerezni magának Ioan Doru Vasloban, Hargita megye prefektusa, ezért támadta meg az alapítvány ingatlanvásárlását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

"Egyéves fennállását ünnepelte Kovászna és Hargita megye ortodox püspöksége, fényes külsőségek között. A püspök megállapította, hogy negyven templom építésére és felújítására kaptak segítséget. Paphiánnyal küzdenek, mondta, de már száz hallgatójuk tanul a bukaresti szemináriumban, akiket visszavárnak, húsz papot sikerült letelepíteniük, továbbá beköltöztek sepsiszentgyörgyi székhelyükre. Az árkosi kastélyban tudományos szimpóziumot tartottak, melynek résztvevői Iliescu elnökhöz, a miniszterelnökhöz és a művelődési tárcához fordultak a Keleti Kárpátok Múzeuma megalapítása tervével. Az itt dolgozók feladata lenne, hogy "megvalósítsák a román kulturális stratégiát a zónában", s hogy védelmezzék, megmentsék a "nemzeti művelődési értékeket". A megjelentek a székelyföldi állítólagos románüldözésről szóló fércművet hitelt érdemlő munkaként mutatták be, néhány hasonló munkával együtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./ "

Keleti György honvédelmi miniszter okt. 3-án találkozott a meghívására háromnapos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Gheorghe Tinca védelmi miniszterrel. Megállapodtak a forródrót, a közvetlen telefonkapcsolat létesítésében a két ország vezérkari főnöke között, továbbá arról, hogy felújítják a közös hadtörténészi bizottság 1990 óta szünetelő munkáját. Egyezményt készítettek elő a hadisírok gondozásáról. Póda Jenő, az MDF honvédelmi szakértője elmondta az MTI-nek, hogy kétarcúság tapasztalható a román katonapolitikában Magyarországgal szemben. Felső szinten látszólag kiválóak a kapcsolatok, közben folytatódik a román katonai egységek betelepítése Hargita és Kovászna megyébe, ezzel megváltoztatják az etnikai arányokat. Fel kellene vetni Gheorghe Tincának, hogy a román hadseregben nem egy esetben magyarságukért bántalmaznak magyar katonákat, a televízióban pedig román katonatisztek tettek magyarellenes kijelentéseket. - Ezt megteszi, amikor a román védelmi miniszter találkozik az Országgyűlés honvédelmi és külügyi bizottságával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

Először meglepett, amikor az RNEP azzal vádolt, hogy eladom az országot a magyaroknak - kezdte okt. 15-i vitafórumát Horia Rusu, a Liberális Párt`93 elnöke Csíkszeredában. Nem kell félni, ha magyarlakta vidéken valaki magyarul írja ki a község nevét. Rusu elvetette a kollektív jogokat, viszont az egyéni jogok megadása jóval nagyobb fokú, az élet minden területére kiterjedő decentralizáció és az európai normák tiszteletben tartása megoldja a kisebbségi kérdést - jelentette ki. Szerinte a kormánykoalíció tagjai közötti nézeteltérés csupán választások előtti porhintés az ország szemébe. Rusu elítélte a közelmúltban szintén Csíkszeredában járt demokrata párti Adrian Severinnek azt a törvénykezdeményezését, hogy a Kovászna és Hargita megyei románságnak a választási eredménytől függetlenül legyen parlamenti képviselete. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

"Szentimrei Krisztina Törésvonalak az erdélyi magyar politikai mezőben címmel írt összefoglalásában először a "radikális-mérsékelt" ellentétet vette számba, amely visszanyúlik az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusáig /1990. ápr. 21-22./, amelyen jelen voltak az előző rendszer kontraszelektált "hivatalos magyarjai", a mérsékletre intők. A mérsékeltek vezéralakja Domokos Géza volt, Iliescu, akkor még ideiglenes elnök barátja, a radikálisoké pedig Szőcs Géza, az Ellenpontok szamizdat kiadvány szerzője. Tőkés László akkor még nem foglalt állást a kettejük harcában. Domokos Géza hatására a képviselők tartózkodtak az alkotmány azon cikkelyének megszavazásakor, amely kimondta, hogy Románia egységes nemzetállam. Szentimrei Krisztina szerint Domokos Géza elnökségének talán legszégyenletesebb eseménye, hogy Szőcs Géza kénytelen volt saját nevében benyújtani a kisebbségekről szóló törvénytervezetét, melyet Domokos Géza hatására az RMDSZ nem vállalt fel. Ez a tervezet hangsúlyos előképe az SZKT által 1994 decemberében elfogadott törvénytervezetnek. 1992-ben Hargita megyében a képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztásakor a küldöttgyűlésen kimaradtak a "mérsékeltek", ekkor elnöki jóváhagyással új gyűlést hívtak össze, amely a Domokos-vonal híveit szavazta meg. 1992 nyarán az RMDSZ vezetősége titkosította Csapó József autonómia-statútumát a közelgő választásokra hivatkozással. Az RMDSZ frakcióvezetői elhatárolták magukat Tőkés László tiszteletbeli elnök etnikai tisztogatásra vonatkozó kijelentésétől, a mérsékeltek prominensei pedig mandátum nélkül tárgyaltak Neptunon a román kormányzattal. Két tanulmány /Borbély Imre: Neptun, Romániai Magyar Szó, 1993. szept., Tamás Sándor: Valahol mi is utat vesztettünk, Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. máj. 17./ taglalta a radikális-mérsékelt ellentétet. A másik a nemzeti/nemzetietlen törésvonal: a/ A nemzet iránt elkötelezett politikai irányzat lefedi a hajdan Szőcs Géza körül csoportosuló tábort, legfőbb szerveződései a Reform Tömörülés és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Az irányzat legfőbb prominense Tőkés László. b/ A nemzet iránt elkötelezett, de baráti kötődései vagy megtéveszthetősége folytán hatalomorientált vonalat erősítő irányzat a Szórvány csoport, a Partium frakció nagy része, de ide sorolható a tanulmány írója szerint Markó Béla és az Ügyvezető Elnökség zöme. c/ A nemzet iránt közömbös, hatalomorientált káderpolitikusok csoportja, reprezentánsaik a neptunisták, így Borbély László. Jellemző, hogy az 1994-es választást követően Magyar Demokrata Frakcióról Szociálliberális Frakcióra változtatta a csoport a nevét. d/ A nemzeti problematika iránt közömbös, gyakran ellenséges doktriner baloldali liberális irányzat, csoportjuk a Szabadelvű Kör és az Ügyvezető Elnökség. Magyari László Nándor például, továbbá Cs. Gyímesi Éva, aki a nemzetellenes liberalizmus mellett áll ki. Egyik vezetője volt az önrendelkezés-ellenes sajtókampánynak és több, a nemzet és nemzet-szeretet fogalmát darabokra szedni igyekvő tanulmány szerzője. Az Ügyvezető Elnökség titkára Kós Anna, aki felelős szerkesztőként jegyezte az RMDSZ IV. kongresszusán megjelenő vicclapnak álcázott kampánykiadványt, melynek legfőbb célpontja Tőkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt. /Kapu, 9. sz. (októberben jelent meg)/ A vicclap címe: Új Helyszín, Új Ezred."

A kormánykoalíció tagja a Román Nemzeti Egységpárt, elnöke, Funar elfogadta a történelmi megbékélés tervét, azonban ezt feltételekhez kötötte: Magyarország ismerje el a trianoni szerződést, ismerje el a magyar hatóságok bécsi döntés utáni kilengéseit és kérjen bocsánatot ezért a román államtól és a román néptől , többé ne avatkozzon be Románia belügyeibe, ne támogassa többet a fasiszta típusú RMDSZ-t, mondjon le az 1201-es ajánlásról és ismerje el Avram Iancu megyét, amely Kovászna és Hargita megyék egyesítéséből jön létre. Románia számára is szabott feltételt: az RMDSZ eltakarítását a politikai életből. Funar mindezt Cebe községben mondta el, Avram Iancu sírjánál. /Új Magyarország, nov. 2./

Ion Donca Románia bukaresti nagykövete védelmébe vette az oktatási törvényt: nincsenek benne olyan előírások, amelyek megnehezítenék a magyar kisebbség nyelvi és kulturális hagyományainak ápolását. Szerinte nagyobb probléma, hogy Kovászna és Hargita megyében a magyarok nem beszélik jól a román nyelvet. A nemzeti jelképet használatát nem tiltja a törvény, állította, a magyar himnusz elhangozhat templomokban. A nagykövet bízik a megbékélésben. /Új Magyarország, nov. 2./

"Románia bejelentette, hogy 2000-re 200 ezer fővel csökkenti katonai állományát. A beharangozott létszámcsökkentés azonban csak Védelmi Minisztériumra vonatkozik. A Belügyminisztériumhoz tartozó, az 1989-es fordulat után újraalakított csendőrségre mindez nem vonatkozik. Egymás után építenek új kiképzőközpontokat, laktanyákat, melyek számára legtöbbször - a helyhatóságok megkerülésével - a kormány utal ki területet, épületet. Becslések szerint Székelyföldön most több mint kétszer annyi rendőr teljesít szolgálatot, mint Ceausescu rendőrállamában. A csendőrség, a rendőrség elsősorban Székelyföldön terjeszkedik. A Háromszék napilap /Sepsiszentgyörgy/ külön rovatot indított A Székelyföld militarizálása címmel. Legújabban Felsőrákoson adtak száz hektárt egy csendőrzászlóalj részére. Sepsiszentgyörgyön 1991-ben kormányhatározattal létrehoztak egy csendőrzászlóaljat, 1994 augusztusában újabb kormányhatározattal hat és fél hektáros parcellát kaptak, a "földstadion" néven ismert területet egy részét. Ezen a helyen kaszárnyát és a tisztikar részére 200 lakást akarnak építeni. Kézdivásárhelyen /akárcsak Sepsiszentgyörgyön/ utólag értesült arról a polgármester, hogy a városból a kormány 15 hektárt a csendőralakulatnak adott. Csíkszeredába egy csendőrzászlóaljat és egy csendőrképzőt helyeztek, a csendőrségnek adták a Hargita Szállót, erről is csak utólag értesült a polgármester. Székelyudvarhelyre is települt egy csendőrszakasz, jelezték, hogy külön laktanyára tartanak igényt. - Székelyföld nagyvárosainak polgármesterei nem kaptak létszámadatokat a rendőrségtől. Kitérő választ adott az újságíró kérdésére Gheorghe Magureanu ezredes, Kovásza megye rendőrparancsnoka is, de cáfolta, hogy magas lenne a létszámuk. András Imre és Zsigmond László, az RMDSZ Hargita, illetve Kovászna megyei képviselők 1993 márciusa óta több ízben kérték a csendőrök és rendőrök létszámára vonatkozó adatokat a kormánytól, nem kaptak választ. Először Adrian Nastase utasította vissza a választ azzal, hogy a létszámadatokat csak akkor lehetne kiadni, ha az adatok hasznossága indokolt volna. Zsigmond László képviselőnek 1995 februárjában Valer Dorneanu, a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter írásba adta: "a kért adatok nem találhatók meg az illetékes intézmények nyilvántartásaiban." Nem hivatalos források szerint Kovászna megyében a rendőrök száma meghaladja a 800 főt. A tizenkétezres Kovászna városban 1989 előtt 22 rendőr teljesített szolgálatot, ma 65-en vannak, a 7610 lelket számláló Szentegyházán 7-ről 27-re emelkedett a számuk. Kovászna megye lakosságának 78 %-a magyar, a rendőröknek viszont mindössze 14 %-a magyar. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetője háromszor felszólalt az RMDSZ SZKT-ülésein Udvarhely és környéke katonai megszállása ellen. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 8./ "

Nov. 9-e óta fehér zászló leng a Hargita megyei tanács épületén, így tiltakoznak a tanügyi törvény ellen, jelentette be Sántha Pál Vilmos megyei tanácselnök. Több mint három évig tartó pereskedés után /irodaháborúnak nevezte a közvélemény/ végre a megye tulajdonába került a tanácsi épület. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11-12./

Tőkés László alternatív javaslatára adott elutasító Iliescu-válasz nyilvánosságra hozatala után Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke azzal vádolta Iliescu elnököt, hogy előszeretettel levelezik a románság ellenségeivel, az igazi patrióták leveleit válasz nélkül hagyja. A legfőbb ügyészség figyelmébe ajánlja azt a titokban működő és illegális romániai magyar kormányt, amely főként Hargita és Kovászna megyékben kapott helyet. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, nov. 14./

"Hetek óta tartó beharangozás után nov. 25-én mindössze 12 személy jelent meg Kolozsváron, a Hargita és Kovászna megyéből "elüldözött románok" találkozóján. Eljött viszont Funar polgármester, Adrian Motiu, az RNEP szenátora, Petre Turlea képviselő, Liviu Medrea, Kolozs megyei alprefektus, az RNEP tagja és Victor Constantinescu, Kolozs megye tanácselnöke. A részvevők kijelentették, hogy szüntelen rettegésben éltek, mert a románokat terrorizálták. A 12 megjelent megalakította a Kovászna, Hargita és Maros Megyéből Elüldözött Románok Egyesületét. A résztvevők kidolgoztak egy javaslatot, hogy az elüldözötteket helyezzék vissza és kapjanak kárpótlást. Javasolták, hogy hozzanak létre egy szervet, amely figyeli az etnikai diszkriminációnak kitett románok helyzetét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./ "

"A Saguna Liga Sepsiszentgyörgyön létre akarja hozni az országos rangú Keleti-Kárpátok Múzeumát. Kérésüket azzal indokolják, hogy Kovászna és Hargita megye megyei múzeumait "egyoldalúan átszervezték, alapkiállításaikat felszámolták, azokból a román történelmi és civilizációs értékek nagy részét" kiemelték. A tervezet szerint azt új múzeum vegye át a meglevőktől az őstörténeti leleteket. /B. Kovács András: Kultúrmúzeum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./"

Hargita megye polgármesterei búcsútalálkozóra jöttek össze, jövőre új helyhatósági választások lesznek. Sok helyen épülnek új házak, ami azt jelzi, hogy a magyarországi vendégmunka jövedelme visszakerül Székelyföldre, sok új vállalkozás is indul. A földgáz bevezetése Csíkszereda magánházai után Gyergyószentmiklóson, Maroshévízen, Balánbányán és a nagyközségekbe folytatódik. Megindultak az útkorszerűsítések is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Az áradások nagy veszélyt jelentenek Hargita, Kovászna és Maros megyében. Beszterce-Naszód megyében az árvíz egy halottat követelt. Kolozsváron szünetelt a vízszolgáltatás, mert az áradás a Hideg Szamoson épült vízellátó rendszert is érinti. Fehér megyében a hadsereg mentette az elzárt falvak lakóit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

A Korunk novemberi száma alapos elemzést, szociológiai leírást közölt a romániai magyar egyesületekről és alapítványokról. Kérdőíves felméréssel 289 szervezet adatait dolgozták fel, ebből 152 alapítvány és 137 egyesület. Székelyföld arányán felül képviselteti magát a szervezetek között, Kovászna, Hargita és Maros megyében él a magyar népesség 44,5 %-a, mégis itt található a szervezetek 65 %-a. A romániai magyarság 56,2 %-a él városokban, a szervezetnek pedig 85 %-a működik a városokban. - A tevékenységi területet nézve az összes szervezet fele a kultúrával és a vallással kapcsolatos, oktatási vonatkozású 17 %, szociális szolgáltatásra vonatkozó 9,7 %. A kultúrával és vallással kapcsolatos szervezeteket tovább bontva a következő képet kapjuk: kulturális örökség megőrzése 49 %, művészetek 23 %, többcélú és egyéb kulturális tevékenység 18 %. - A szervezetalapítási kedv 1993 óta csökkent. - A szervezetek vezetői foglalkozás szerinti megoszlásában első helyen a tanárok, tanítók állnak /29,4 %/, majd a műszaki értelmiségiek következnek /12,6 %/, azután a nyugdíjasok /9,2 %/, orvosok /6,6 %/, ugyanilyen arányban az írók és újságírók, továbbá a diákok, a lelkészek /5,3 %/. A felmérés szerint a szervezetek közül 44 volt az 1989 előttinek jogutódja, ez az összesnek 15 %-át teszi ki. A 289 szervezetből 247-nek van tagsága, a tagság összlétszáma 82 700 fő, de sok helyen csak hozzávetőleges létszámadatot szolgáltattak, azonkívül egyesek irreálisan magas létszámot közöltek, a tényleges taglétszám 30-35 ezer fő lehet. - Az RMDSZ határozottan integrálja a szervezeteket, legtöbbjükkel kapcsolatot tart, RMDSZ-politikusok jelentős arányban vállalnak szerepet a szervezetek vezetőségeiben. - A szervezetek 45 %-a rendelkezik 1995-ös költségvetéssel, ami azt jelenti, hogy a szervezeteknek több mint fele esetlegesen működik. A szervezetek 17 %-ának van teljes munkaidős alkalmazottja, 18 %-uk foglalkoztat részmunkaidős munkatársat, 25 %-uk fizet tiszteletdíjat, a többi önkéntesekkel dolgozik, de önkéntesek majdnem mindenütt vannak. - A szervezetek 70 %-a rendelkezik minimális infrastruktúrával /helyiség, telefon/. A szervezetek 1994. évi jövedelme 3,9 millió dollár, azaz kb. 6 milliárd lej volt, de itt is sok helyen csak becsült értéket közöltek. A megoszlás aránytalan: a leggazdagabb 22 szervezet az összjövedelem 82 %-ával rendelkezett. Az állami központi költségvetésből csekély mértékű volt a támogatás, ebben csak 22 szervezet részesült és a bevételeknek mindössze 0,45 %-át tette ki. /Horváth István - Deák Sala Zsolt: A romániai magyar egyesületek és alapítványok szociológiai leírása. = Korunk (Kolozsvár), nov. / A novemberi szám késve jelent meg.

Hargita megye helyzetéről készített összefoglaló jelentést a megyei tanács. A megye 43 helységében még nincs villany, egyetlen falusi településnek nincs szennyvízhálózata. Az egészségügyi felszerelés elavult, a röntgenkészülék a végét járja, a mentőautók java részét már le kellett volna selejtezni. Szakorvosokban olyan nagy a hiány, ha nyugdíjaznák a nyugdíjas korú orvosokat, akkor több városi kórházat be kellene zárni. A megye 5000 pedagógusának 32 %-a szakképzetlen, az iskolaépületekből 17-ben nincs villany, 166-ban nincs vízvezeték. A népszaporulat csökken, a születések száma az 1989-es 14-15 ezrelékről 1995 végére 9 ezrelékre esett vissza, a megyében két abortuszra jut egy szülés. Hargita megye lakosságának 85 %-a magyar. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6-7./

"A Vocea Romanei napilap különös bibliográfiát közölt a Hargita megyei románság "fájdalmának emlékműveiről", ami azt akarja bizonyítani, hogy a megyei műemlékek mind magyar vonatkozásúak /és jobbára hamisak/, míg a valódi, román vonatkozásúakat elfeledték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20-21./"

Mircea Sfarlea, művelődési minisztériumi főtanácsos ellátogatott a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba, amikor a Hargita és Kovászna megyei múzeumokat járta végig. Nehezményezte a román emlékek hiányát, szóba hozta a sepsiszentgyörgyi múzeum nevét: állítólag az itt élő románság érzékenységét bántja. Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum aligazgatója azt válaszolta, hogy a városban két román múzeum is van, a Román Szellemiség Múzeuma /amelynek berendezésében Sfarlea főtanácsos segített/ és a kolozsvári Történeti Múzeumnak is van itt részlege, amely az itteni románság történtét kutatja. Két munkatársa besszarábiai származású régész. A Székely Nemzeti Múzeumnak viszont az itt élő magyarság történetével kell foglalkoznia, mert ezt senki más el nem végzi helyette. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./

Febr.12-én a képviselőház az idegenrendészeti törvény tervezetét vitatta meg. Márton Árpád RMDSZ-képviselő kifogásolta, hogy a törvény tiltja az idegenek számára politikai jellegű rendezvények szervezését, hogy az üzleti, illetve újságírói vízumot 6 hónapra szűkíti, hogy az idegeneknek 48 órán belül be kell jelentkezniük a legközelebbi rendőrségen, hogy a vendéglátónak (természetes személynek is) be kell jelentenie 24 órán belül, ha idegent szállásol el, továbbá hogy túl széles az a kör, ami miatt a Belügyminisztérium megtilthatja az idegeneknek azt, hogy az ország bizonyos zónáiba utazzanak. Az RMDSZ képviselője a fentiek szellemében törlési és módosítási javaslatokat tett. Ezen a napon több RMDSZ-képviselő interpellált. Birtalan Ákos (Kovászna megye) a szociális segély gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban kérte a kormány álláspontját, különös tekintettel arra, hogy némely esetben a szociális segély munkaképes állampolgároknak, illetve rá nem szorulóknak jut. Elek Barna (Maros megye) a privatizáció során Maros megyében tapasztalható törvénytelenségeket tette szóvá, Mátis Jenő (Kolozs megye) a kötelező gépjármű-biztosítás körüli törvénytelenségek megszüntetését sürgette, Nagy Benedek (Hargita megye) az egészségügyi minisztertől az AIDS-es gyermekek nagy számával kapcsolatban kért magyarázatot. Febr. 13-án a napirend előtti politikai nyilatkozatok során Borbély László és Márton Árpád képviselő szólalt fel. Borbély László a tömeges privatizáció visszásságait tette szóvá. A román-magyar megbékélés kapcsán kifogásolta, hogy a kormányzat semmiféle gesztust nem tett a magyar kisebbség felé, kitartóan hangoztatja viszont, hogy a nemzetiségi kérdés a nemzetközi szabványoknak megfelelően megoldott. Borbély László rámutatott arra, hogy egyes prefektusok rendeletére még onnan is eltávolították a kétnyelvű táblákat, ahol ezeket a helyhatósági szervek felállították. Márton Árpád a Kovászna megyei Ozsdola községhez tartozó Hilib faluban történtekre hívta fel a figyelmet. A településen ugyanis febr. 1-jén 19 tagú rendőr- és csendőrkülönítmény házról házra járva kutatott és rótt ki tetemes pénzbírságokat a portákon talált, a kaszálókról begyűjtött rőzséért is, a falu roma nemzetiségű lakosait pedig beidézte a rendőrörsre, ahol egyeseket - saját elbeszélésük szerint - bántalmazott. Hangsúlyozta, hogy a rendőrségnek nem volt házkutatási engedélye. /Képviselőházi interpellációk. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15/

"A Nyugati Érchegység (a Mócvidék) lakóinak jogaiba való visszaállításáról szóló törvénytervezet képviselőházi vitájában Birtalan Ákos többször is felszólalt. Helyeselte, hogy a "pozitív diszkrimináció" jegyében törvényes rendelkezéssel javítani kívánják a mócok életkörülményeit, ám hasonló elbírálást kért azoknak az állampolgároknak a helyzetét illetően, akik az ország más, hasonlóan mostoha, gazdaságilag elmaradottabb vidékein élnek, így a máramarosi avasiaknak, a Hargita, Kovászna és Maros megyei székelyeknek, a vranceai, besztercei, fogarasi hegyvidékek lakóinak. Birtalan Ákos az RMDSZ-frakció nevében a törvénytervezet megtárgyalásának elhalasztását kérte a kérdés átfogó, általános rendezése érdekében. /A hegyvidék lakóinak jogaikba való visszaállításáért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./"

"Kisebbség a kisebbségben: szórványsors, írta Beke György. A Mezőségen, Fogaras, Nagyszeben, Déva, Gyulafehérvár környékén magyar csonkafalvak százai vannak. Az író példának a mezőségi Somkeréket hozta. Temploma műemlék. Első formájában 1227-1233 között épült. 1661-ben tiszta magyar település volt. Az 1721 után ismétlődő tatár betörések áldozatait az akkor már állandósult román betelepülések pótolták. Még igen sokáig a felerésznyi magyarság a somkeréki gazdasági és művelődési élet meghatározó tényezője. 1790-ben magyar iskola létesült. Trianon után a román főhatalom elkobozta a helyi iskolát. Somkerék magyarságának ekkor még mindig volt annyi ereje, hogy önálló református magyar iskolát emelt gyermekeinek. Somkerék lakossága az 1992-es népszámlálás szerint 1043 fő volt. Ebből 738 román, 264 magyar, 27 cigány, 12 ukrán, 1 szerb és 1 "más nemzetiségű". 1945 után évtizedekig fennállott a népiskola, kisebb magyar tagozattal. Aztán az is megszűnt. Ez az egész Mezőségre jellemző állapot. Somkeréken a helyi református lelkészt a felbőszített falusiak el akarták űzni, mert magyar óvodát merészelt létesíteni! "Trianon maga tűzte napirendre az anyaország felelősségét a magyar szórványokért. Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, mindenütt a szórványok jellemzik a magyar kisebbséget." jegyezte meg Beke György. Az utóbbi esztendőkben az anyaország igyekszik támaszává lenni a kisebbségi magyarságnak, ezeken belül a szórványoknak. Az erdélyi szórványokkal való foglalkozást a Csíkszeredában alakult Julianus Alapítvány akarja felvállalni, élén Beder Tibor, Hargita megye főtanfelügyelőjével. Beder gyalogszerrel jutott el az egyik nyári vakációján - Anatólia déli szegélyére, hogy ott egy négyszázötven esztendős "magyar falut", Madzsarköjbét meglátogassa. Az ott lakók nem tudnak már magyarul, de az egykor elhurcoltak leszármazottai őrzik magyar eredetük tudatát. Beder Tibort főtanfelügyelő visszaállította a magyar iskolákat - ami Marosvásárhelyen nem sikerült -, a minisztérium örökös rosszallása dacára, de eddig még leváltani nem sikerült. Jó küzdőtársa a Julianus Alapítvány vezetésében Gergely István csíksomlyói plébános. Melléjük sorakozott fel Hargita megye igen sok felelősséget érző értelmisége. A Julianus Alapítvány minden második esztendőben Csíkszeredában megrendezi a Lármafa-találkozókat. Szórványokból csapatostól jönnek "magányos magyarok", akiket székely családok látnak vendégül. Esztendőnként száz erdélyi magyar gyermeket "utaztatnak" Magyarországra. Gyermektalálkozókat rendeznek, ezeket Fodor Sándor kitűnő erdélyi író Csipike nevű mesehőséről nevezték el. - Majdnem minden tájnak van olyan magyar emléke, amely az öntudat forrása lehetne. Elsőnek egy Beszterce-Naszód megyei kicsi faluban, Vicén szobrot állítottak (Bodó Levente alkotását) II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek. A Julianus Alapítvány évente díjat oszt ki. 1995-ben két "iskolaalapító" is részesült a kitüntetésben. Sebestyén Ottó zernyesti katolikus plébános magyar iskolát állított fel újra a Brassó megyei kicsiny magyar szórványban. Deáky András az 1950-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön három évtizede harcol a magyar iskoláért. Díjat kapott a mezőségi szórványok krónikása, Kövesdi Kis Ferenc nyugalmazott marosvásárhelyi tanár. /Beke György: Julianus a szórványokban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./"

Gazdag évet zárt a két éve alapított Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség. Februári összejövetelükön beszámoltak arról, hogy negyven ortodox templomot tataroztak, négy újat építettek, elkészült egy újabb kolostor terve. Egyetlen év alatt húsz új papot iktattak be a két megyében. Két megyeszékhelyen berendezett helységeiben ún. kutató és dokumentációs központot nyitott. Sepsiszentgyörgyön befogadta a kolozsvári Történelmi Múzeum új fiókját. 1995-ben kiadta és világnyelveken is terjeszti az egyház A Kovászna és Hargita megyei püspökségekben élő románok című füzetet. A jövőben a görögkeleti egyház további huszonkilenc üres parókiát szeretne lelkésszel ellátni, továbbá arra törekednek, hogy valamennyi 1940 előtt épült ortodox templom felkerüljön a műemlékek listájára. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./