Isten nyugtassa Hazug Pistát
Tavaly márciusban még azt mondta: „Halálhíremet határozottan cáfolom”. Idén már nem teheti meg ezt. Hazug Pista neve mellett immár két dátum szerepel: 1929. december 6. – 2016. január 1.
Baktai otthonában egy alfalvi család talált rá. Élete véget ért, nem lehetett visszahozni azok közé, akik ismerték, történeteiért rendszeresen felkeresték az egykori vadőrt. 1929–2016. A két dátum között eltöltött időben a nagy mesemondó sokakat nevettetett, és bár nem épített kacsalábon forgó palotát, nem hagyott vagyont maga után, feledhetetlenné tette magát. Olyan értéket hagyott, ami pénzen meg nem vehető, ami mással nem pótolható. Követte Panigay Róbertet, aki először figyelt fel arra, hogy Pista bácsi történetei nem csak mesélésre, leírásra is alkalmasak. Számos novella őrzi így a baktai remete csavaros észjárását. De szívesen látogatta őt Berecz András mesemondó, a tévéstábok garmada, és sokan forgatták már azt a könyvet is, amely Hazug Pista igazsága címen jelent meg, és amelyben ő maga mesél. Mesél egy másik valóságról: amikor a bársonyos viperák lepotyogtak az égből, amikor a rókát úgy megijesztette, hogy az „jettibe” kiugrott a bőréből, nem kellett megnyúzni, vagy a szárazságbeli halakról, melyek két éves korukban sem tudtak még úszni.
Szórakoztatott ő nemrég báli közönséget Alfaluban, de ha szavában hinni lehet, Andropovval, Hitlerrel is parolázott, hogy a pápával való cimboraságról ne is beszéljünk. Azt mondta, akkorát kell gurítani, hogy az ember, ha a lábát el nem kapja, megüsse, és olyan hazugságokat kitalálni, hogy aki mondja, még az is elhiggye.
Gyakran önmagát is megnevettette. Így hát nekünk sincs jogunk elsiratni őt – nagyot derülne odafent, ha zokogni látna. Egy dolgunk van mindannyiunknak: hálásnak lenni, hogy ismerhettük, és életben tartani történeteit minél gyakrabban felemlegetve.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Emberkatedrális– kiállítás és könyvbemutató Márton Áronról –
2015. december 24-én kezdődött és ez év karácsony szombatján ér véget a Márton Áron-emlékév. Ebben az esztendőben számos rendezvényen emlékeznek meg Erdély nagy püspökéről. Az egyik első ilyen emlékrendezvényre január 12-én, kedden délután 5 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Bernády Házban, ahol kiállítás és könyvbemutató teszi lehetővé a 120 évvel ezelőtt született Márton Áron rendkívüli egyéniségének és példás szolgálatának felidézését. Tavaly nyáron a bucsini Vadárvácska művésztelepen 11. alkalommal egybegyűlt művészek már erre az évfordulóra készülve alkották meg festményeiket, szobraikat, grafikáikat. A tábortermést nem csak kiállításon mutatták be Gyergyóalfaluban, a Sövér Elek Alapítvány és elnöke, Gál Mihály kezdeményezésére egy igényes kivitelezésű albumban is megjelentették. 25 képzőművész közel félszáz műve áll össze jelképes, szép tisztelgéssé az Illyés Gyulától kölcsönzött metaforikus címmel ellátott kötetben. Versekkel, Ferenczes István, Ferencz Imre, Baricz Lajos, Bajna György, Nagy Irén lírai főhajtásaival, egyházi személyiségek, dr. Vencser László, Csíki Dénes, Baricz Lajos, Papp László vallomásaival, művészek, művészeti író, Márton Árpád, Balázs József, Nagy Miklós Kund, valamint Gál Mihály és a gyergyóalfalui polgármester, Gáll Szabolcs ünnepi gondolataival kiegészülve vált teljesebbé a keresett kiadvány, amely a művészi reprodukciók mellett Áron püspök életművéből kiemelt reprezentatív idézeteket is gazdagon tartalmaz.
A január 12-i eseményen a művésztelep törzsvendégeivel, elsősorban a marosvásárhelyi képzőművészekkel találkozhat a helybeli közönség. A tárlat anyagát és az albumot Nagy Miklós Kund ajánlja a jelenlevők figyelmébe. Verset mond Gál Mihály, fellép a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes. Népújság (Marosvásárhely)

Fényt kapott, fényt adott…
Kiállítás és művészalbum Márton Áron emlékére
Telt házas, pótszékeket is igénylő közönséget vonzott a marosvásárhelyi Bernády Házba a Márton Áron-emlékévhez kapcsolódó kettős rendezvény, a bucsini Vadárvácska alkotótábor kiállítása és az erdélyi püspök szellemiségében született alkotásokat felvonultató album bemutatója.
Kedd délután, a Ház idei első találkozóján Nagy Miklós Kund kívánt boldog új évet az egybegyűlteknek, majd az újdonságokra, a terem felújított padlójára és a korszerűbb hangosításra hívta fel a figyelmet. Ezt követően került sor a 11. Vadárvácska alkotótábor munkáiból létrehozott hagyományos év eleji kiállítás és az alkotások reprodukcióit tartalmazó album ismertetésére.
Püspöki áldás, Lelki forrás, Dicsőség Neked, Uram, Madártávlatból, Gyimesi táj, Márton Áron fénye – néhány a Bucsinon világra jött mintegy 50 alkotásból, amelyeket rendhagyó módon egyetlen személyiség, a 120 éve született püspök lelkülete, személyisége ihletett meg. A rendezvény házigazdája az azonos ihletforrás mellett a sajátos alkotói világok adta többletről szólt, majd így fogalmazott:
– Az egyediségen túl egy közös vonást is felfedezhetünk ezeken a munkákon, a lélekből áradó belső fényt.
A továbbiakban Nagy Miklós Kund azt is elmondta, hogy a tavaly nyári Vadárvácska 25 alkotója közül legtöbben ismert képzőművészek, de a fiatalabb művésznemzedék is képviseltetett a táborban. A marosvásárhelyiek voltak többségben, közülük sokan el is jöttek a megnyitóra. A kiállított alkotások közül a méltató elsőként Bálint Károly Márton Áron-szobrát emelte ki, majd a Hunyadi László készítette portréról, Miholcsa József fából készült alkotásairól, illetve több festőművész munkájáról tett említést. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Gyergyói-medencében is nagyon sok pártfogója van a művészeteknek, a szellem napszámosai közül sokan – 34 lelkész, mintegy 30 író, képzőművész – származnak erről a vidékről.
A művészalbum kapcsán a találkozó házigazdája hangsúlyozta, egyedülálló, hogy egy művésztelep munkáiból egy évtized leforgása alatt négy kötet szülessen. Az Illyés Gyula metaforával Márton Áron, az emberkatedrális címet viselő albumban az alkotások reprodukciói mellett a püspök emlékéhez kapcsolódó versek, gondolatok, vallomások is olvashatók. Nagy Miklós Kund saját, a művészalbumban olvasható írásának címével – Fényt kapott, fényt adott – zárta mondandóját, azt kívánva a nagyérdeműnek, hogy tudják ezt a püspöki fényt magukba zárni.
Márton Áron a miénk, székelyeké
Az elmúlt évek terméseként több mint 300 műalkotás gazdagítja a gyergyóalfalui Sövér Elek Alapítványt és ezzel együtt az erdélyi magyarságot – mondta Gál Mihály. Az alkotótábor szervezője a Gyergyói-medence alkotóit a Jóisten ajándékának nevezte, aki kárpótlásként a hosszú telekért, a sovány termőföldekért így, művészemberek szavaival és a szivárvány színeivel melegíti a gyergyóalfalui népet.
– A Vadárvácskát a művészek értékteremtő, értékmegőrző hellyé, az erdélyi képzőművészet egyik fellegvárává tették – mondta Gál Mihály, majd az ismert Tamási-gondolatot idézve – "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" – hangsúlyozta: még jobban kell hinni abban, hogy az otthont nekünk, magunknak kell megteremteni.
A csíkszentdomokosi születésű püspökről szólva kiemelte:
– Márton Áronra büszkék vagyunk, mert közülünk való, a miénk, székelyeké, de ugyanakkor az erdélyi magyarságé is.
Végül a püspök 1938-ban, a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség képviselőtestületi közgyűlésén elhangzott szavaival zárta beszédét: "Bölcsőm közönséges deszkából volt összezárva, amilyen lesz a koporsóm is. De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koszorúja gyökerével sziklába kapaszkodik, s makacsul állja a viharok tépését; ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött ott van Isten, s beléje vetik bizalmukat. Innen jöttem, s nem hoztam mást, csak a halálos szerelmet népem és az emberek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítettek el és örökítették át a századok során."
Az albumban verssel szereplő alkotók közül Baricz Lajos marosszent-györgyi pap költő szavalta el a püspök emléke előtt tisztelgő egyik versét, Ferenczes István alkotását pedig Gál Mihály adta elő. A délután hangulatát a marosszentgyörgyi Szent Cecília énekkar alkalomhoz illő dalokkal emelte. Az együttlét a hagyományos forgatókönyv szerint az idei alkotótáborba szóló meghívók átadásával zárult. Gál Mihály a vásárhelyi művészeknek nyújtotta át a meghívókat, majd azt is nyilvánosságra hozta, hogy – mivel Gyergyóalfalu a jövő évben ünnepli a csíksomlyói búcsú elindításának 450. évfordulóját – a 2016-os Vadárvácska is tematikus lesz, a zarándoklat témaköréhez kapcsolódik.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Tudásátadás stressz- és tudománymentesen
Tokány készült vasárnap este az alfalvi művelődési ház udvarán. Volt, amivel meglocsolni is, hiszen sokan érkeztek, és nem üres kézzel. Sándor Csaba az ötletgazda. A helyszínt is ő választotta, a miértre a válasza egyszerű: „Azért, mert édesanyám alfalvi. Ezen felül pedig azért, mert van néhány izgalmas dallam, ami a Bartók-gyűjtésekből előkerült. Nagyon mély szövegében és dallamában, és arra vagyok kíváncsi, hogy most előkerül-e azok valamilyen változata vagy valami olyan régi népdal, amit elfelejtettnek hittünk. Minthogy az ének és tánc nem elválasztható, így beszélgetéssel kezdjük, amiből aztán nótázás lesz. A zenészek itt vannak, s így a nóta akármikor átmehet táncba.”
A gyűjtés módjára is válaszolt: „A gyűjtésnek én a tudományos megközelítésétől kicsit visszariadok. Úgy gondolom, az a rengeteg idős ember, aki őriz magában sok-sok régi népdalt, megérdemlik, hogy szőrmentén bánjunk velük. Először be kell férkőzni a bizalmukba. Mert az idős embernél minden nap más, nem lehet tudni, hogyan ébredt, mije fáj, mikor és mire nyit ki feléd. Ez annyira gazdag, hogy érdemes hagyni, történjen úgy, ahogy jön. Stresszmentesen, tudománymentesen. Viszont ha ott van húsz barátod, akik ilyesmivel másképp nem foglalkoznának, elmennének az öregek mellett, és nem tennének fel egy kérdést sem, akkor lehessenek egy ilyen alkalomnak részesei. Ami aznap felszínre jön, az legyen egy közös ajándék.”
Az említett „húsz barát” a Porozó táncklubba járók egy része. Nem zárt közösség, azoknak van köztük helyük, akik néptáncolni akarnak akár diákok, akár ötven év fölöttiek. Hetente egyszer a Gyergyószentmiklóson van a találkozó, de eljárnak a szárhegyi, a remetei táncházba. A gyergyószéki települések szinte mindegyikében van legalább egy porozós, de a táncoktató szerint a legerősebb magot az újfalviak képezik, akik önerőből néznek egyre mélyebbre a gyergyói népzenébe. „Nemcsak muzsikálják a gyergyói zenét, hanem fontosnak tartják, hogy ők a gyergyói zenének az éltetői. És ez nagy szó.”
Ilyen ifjú társaság várta az idős embereket a művelődési házban. Valami újat akartak kapni az eddig szerzett tudásukhoz. „Azt mondják a tudósok, hogy már újat nem nagyon lehet termelni. Viszont közösséget formálni lehet – mondta Sándor Csaba. – Ha ide bejön hat idős, asszonyok, férfiak vegyesen, és ők majd úgy mennek haza, hogy tele lesz a szívük, ha azt mondják: ezek a fiatalok kíváncsiak ránk, s ezt a komájuknak is továbbmondják, akkor a következő alkalomra már egymást szólítják meg, s keresni fognak emlékeikben, hogy még adhassanak. Mi most régi dalokat kérünk tőlük, és az együttlét élményét adjuk. Ezt ők legközelebb újra meghálálják. És ha ez megtörténik, akkor minden megvan.”
Érkeztek is az idős emberek: Nagy Teréz és Vad Erzsi Borzontról, Alfaluból Vizoli Demeter, a jó „zsukás” hírében álló idős táncos mellett az asszonyok is: Kis Amáli és Nagy Erzsébet, sőt még Kis Erzsébet, Sövér Elek húga is ott volt. A muzsikusok értették a dolgukat, úgy húzták, hogy az kikövetelt még egy szakaszt, amibe mindenki bepótolta azt a részt, ami felsejlett benne a régmúltból. Magukon is meglepődtek az idős emberek. Vizoli bácsi akkor, amikor egy olyan dalba kezdett, amit tízévesen énekelt utoljára: „most is tudom a szövegét, pedig soha le nem írtam” – mondta, s aztán megpótolta: „Annak idején mi sokat énekeltünk, egymástól tanultunk, de ha bekerült egy kazetta, az kincset ért. Egész éjszakákat dúdoltuk. Akkoriban divat volt énekelni. Az utcán is.”
Balázs József festőművész, akiről azt hinnénk, kisujjában van minden, ami alfalvi, szintén csodálkozhatott: „ez mágia, ami itt történik. Az idő megállt, s a teremtés, a népdalokon keresztül újratölti magát.”
A farsangi találkozót újabbak követik – ez az elképzelés. A böjtben „megemésztik”, átelmélkedik, amit eddig kaptak, s aztán ha újra vágynak egymás társaságára, húsvét után üzennek utánuk: kíváncsiak rájuk. S ami addig felszínre kerül az öregek lelkében, lesz, akiknek megmutatni.
Csibi Márti, Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Eurómilliókat hozhat a térségbe a LEADER-program
A LEADER-program lehetőségeit az új fejlesztési időszakban is érvényesíteni szeretné a Gyergyó Régió Helyi Fejlesztési Akciócsoport.
A G10 tömörülés keretében az új fejlesztési időszakban is tíz gyergyói településnek adódik lehetőség, hogy a LEADER-program által nyújtott vissza nem térítendő támogatásokat igényelje. Gyergyóremete, Ditró, Szárhegy, Alfalu, Újfalu, Csomafalva, Vasláb, Tölgyes és Holló községek, valamint Borszék város vállalkozói, civil szervezetei, önkormányzatai és az itt élő magánszemélyek a nemrégiben lezárult pályázati konzultációk során nyújthatták be támogatási ötleteiket a Gyergyó Régió Helyi Fejlesztési Akciócsoportjának.
„Minden szektorból egyedi, érdekes ötletek érkeztek” – nyilatkozta a projektötletek összesítése után Laczkó Zsolt, az akciócsoport munkavezetője. Mint magyarázta, az összesítés fogja képezni a készülő fejlesztési stratégia egyik részét, a másikat pedig az a készülő felmérés, amely a térség szociális, gazdasági hiányosságaira mutat rá. Az így összeállított stratégiával pályázza meg az akciócsoport a vidékfejlesztésre lehívható pályázati összeget, amihez szintén pályázat útján juthatnak majd a tömörülésben részt vevő települések.
A begyűjtött közel 80 projektötletet témakörökbe csoportosítva összegezték – tájékoztatott Laczkó. Mint részletezte, az örökségvédelem témakörben a régi parasztházak, malmok, csűrök, elavult tűzoltó felszerelések felújítása került leginkább előtérbe az önkormányzatok és a civil szervezetek részéről. A kultúra, hagyományok és kézművesség kategóriában a civil szervezetek nyújtottak be javaslatokat főként hangszerek, illetve népviseletek és táncruhák vásárlására.
A sport és egészség témakörben az önkormányzatok fogalmaztak meg ötleteket bicikliutak, járdák kialakítására, mobil hokipályák, gyepfocipályák és síugrópályák létesítésére, felszerelésére. Ebben a témakörben a magánszféra részéről is jegyeztek javaslatokat közegészségügyi központok felszerelésére, a katasztrófavédelmi szervek pedig saját tevékenységükhöz felszerelések vásárlásának igényét jelezték.
A szociális témakörbe olyan ötletek kerültek, amelyeket a sérült gyerekekkel, illetve a romákkal foglalkozó civil szervezetek nyújtottak be felszereléstáruk bővítése, helyiségeik renoválása, illetve táborok, képzések szervezése, speciális szállítóeszközök vásárlása céljával.
A vállalkozók részéről jelzett ötleteket is külön ágazatba csoportosították. Sokan támogatásból létesítenének autószerelő, autómosó műhelyt, az építkezésben és a fafeldolgozásban tevékenykedő cégek gépek, felszerelések vásárlására fogalmaztak meg támogatási igényt, ugyanakkor tervezőiroda létesítésére is érkezett projektötlet. A mezőgazdaságban tevékenykedők részéről járművek, gépek vásárlására, valamint állatok tartására alkalmas épületek felújítására, építésére jegyeztek ötleteket, és széles körből érkezett javaslat gyógynövényültetvények létrehozására, illetve a már meglévők fejlesztésére.
Az erdei gyümölcsök feldolgozásában főleg a közbirtokosságok, az önkormányzatok látnak jövőt, a vállalkozások részéről pedig hús és húskészítmények előállítására alkalmas gépek, szállítójárművek vásárlására, illetve vágóhíd létesítésére fogalmazódott meg igény. A turizmusban gondolkodó vállalkozások wellnessközpontok, strandok létesítésére szeretnének támogatást.
Az önkormányzati ágazatba csoportosított ötletek a közterek rendezését, parkosítást, járdák, parkolók építését, művelődési házak felszerelését tartalmazzák, illetve a közintézmények alternatív energiaforrással való felszerelése is szerepel az akciócsoport elé tárt ötletek között.
„Csak arra lesz esély vissza nem térítendő támogatást igényelni, ami szerepel a stratégiában” – szögezte le Laczkó Zsolt. Becslése szerint az idei év vége felé várhatók a pályázati kiírások. Bízik abban, hogy a G10-nek előirányzott 2,1 millió lejes keretösszegnél több kerülhet majd elosztásra. „Úgy saccoljuk, hogy a 3 millió eurót is elérheti a lehívható összeg. Ez attól függ, hogy milyen értékelést ér el a stratégiánk” – mondta.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro

Döntöttek az RMDSZ-es jelöltekről Gyergyószéken
Gyergyóalfaluban mozgóurnás előválasztáson mérték fel szombaton, hogy az RMDSZ színeiben kinek szavaznának bizalmat a lakók a júniusi helyhatósági választásokon. Pénteken Remetén jelöltállító gyűlésen választották ki a jelölteket.
Alfaluban és Borzonton huszonöt csoport járta az utcákat, ahol nyitott kaput találtak, felkérték a háziakat a szavazásra. 1518 szavazat gyűlt össze, mintegy 1300 portáról. A szavazólapon Gáll Szabolcs polgármester neve mellé lehetett megjelölni, a „támogatom” vagy a „nem támogatom” kockát. 1400 személy jelezte, támogatja, hogy júniusban a jelenlegi polgármester legyen az RMDSZ jelöltje.
A tanácsosjelöltek közül is ő kapta a legtöbb voksot, mintegy 1200-at. Őt a listán Bege László Balázs alpolgármester követi. Az első tizenötbe még Kassay Péter, Baricz Gergely, Erdős Ildikó, Baricz Róbert, Vaszi László, Portik József, Baricz Attila, Balog-Baricz Remilda, Szakács László Levente, György Szabolcs, Baricz Róbert, Laczkó Ágoston, Szekeres Ferenc jutott be. A három megyei tanácsi képviselőjelölt közül Kassay Péter kapta a legtöbb szavazatot.
Az RMDSZ-en belüli megegyezés szerint Gyergyószéken négyévente más-más községek küldhetnek képviselőt a megyei tanácsba. Idén Alfalu és Remete a soros. A remetei jelöltállító-gyűlésen 172 fő szavazott arról, hogy ki legyen a község megyei képviselőjelöltje. A nyertes Portik Edit lett.
Nem meglepetés, hogy Laczkó Albert Elemért újabb gyergyóremetei polgármesteri mandátumért indítja az RMDSZ. A helyi képviselők listája is összeállt, a jelöltek bemutatkoztak, megtörtént a szavazás. A listát azonban majd később hozzá nyilvánosságra.
Szárhegyen és Csomafalván vasárnap este az előválasztás eredményeiről még nem tudtak információkkal szolgálni. Csomafalván a szavazólapokat egyébként minden helybéli előre megkapta, a voksolással kapcsolatos tudnivalókkal együtt. Az urnába azok a lapok kerültek, amelyeket a választási biztosok a szavazás helyszínén lepecsételtek, természetesen a szavazók személyi igazolványainak ellenőrzése, adataik feljegyzése után.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltjét támogatja az RMDSZ
„Történelmi” összefogás van kialakulóban Gyergyószentmiklóson: nemcsak, hogy nem indít az MPP polgármesterjelöltje ellen kihívót az RMDSZ, de saját jelöltjének is tekinti Nagy Zoltánt.
Rendhagyónak mondható sajtóbeszélgetést tartott kedden Barti Tihamér és Bende Sándor RMDSZ-es tisztségviselők, valamint Nagy Zoltán MPP-s polgármesterjelölt. Arra – legalábbis Gyergyószentmiklóson – nem volt példa, hogy a két szervezet közös polgármesterjelöltről beszéljen.
Az RMDSZ felmérte, hogy Gyergyószentmiklóson milyen a közhangulat, az emberek mit szeretnének, és arra a következtetésre jutottak, összefogást akarnak a gyergyóiak – vezette fel Bende Sándor, a Gyergyó Területi RMDSZ elnöke a bejelentést, miszerint Nagy Zoltánt, az MPP polgármesterjelöltjét az RMDSZ is polgármesterjelöltjének tekinti.
„Nem valami ellen, hanem valami érdekében, Gyergyószentmiklósért kell dolgoznia mindenkinek. Azért is vállalom a kihívást, mert célom, hogy az egység megszülessen. Egység, de nem egyszínűség. Mindenki saját értékeit hozza be a közösbe. Ezen dolgoztunk már egy ideje, és úgy tűnik, megvalósul. Arra kell törekednünk, hogy ez hosszú távon fenntartható legyen” – fogalmazott Nagy Zoltán. A sajtótájékoztatón jelen volt Antal Szabolcs is, aki az MPP színeiben képviselőjelölt, de az EMNP-ből igazolt át két társával.
A közös polgármesterjelölt bejelentésével egyidejűleg hozták nyilvánosságra az új, RMDSZ-es önkormányzati képviselő-jelölteket tartalmazó listát is. Ennek első helyén Barti Tihamér szerepel, de ő Gyergyószentmiklós RMDSZ-es jelöltje a megyei képviselői listán is. Az elképzelés szerint ő továbbra is a megyei tanács alelnökeként folytatná a tevékenységét. Barti ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a választás után Gyergyószentmiklóson nemcsak a testületben, de az operatív városvezetésben is szerepet kap az RMDSZ. Ez gyakorlatilag az alpolgármesteri tisztséget jelentené. Bányász Lehel, leköszönt helyi RMDSZ-vezető egy nappal korábban azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint György Istvánt, Gyergyóalfalu korábbi polgármesterét szeretné az alpolgármesteri tisztségben látni Bende Sándor. Bende cáfolta, hogy egyeztetett volna Bányásszal az alpolgármester kérdéséről, és elmondása szerint a tanácsosi lista összeállításáról sem tárgyaltak. Megjegyezte, egy ideje semmiről nem tudtak egyeztetni. Az alpolgármester kinevezéséről a képviselő-testület dönt, és egyébként neki személyesen nem lenne kifogása György István személye ellen.
Gergely Imre |
Székelyhon.ro

Alfalu: harminckét képzőművész galériája
Egyetemet végzett képzőművészből húsz született itt Gyergyóalfaluban, tizenkettő pedig innen származik. A 32 diplomás alkotó művei képeznek állandó kiállítást a Gyergyóalfalvi Képzőművészek Galériájában.
Több mint harmincéves álom vált valóra vasárnap, a galéria felavatásakor. Hajdan, amikor még csak egy tucatnyi hivatásos alfalvi képzőművész volt, Balázs József festőművész azt latolgatta Gál Mihállyal, hogy galéria kellene alkotásaiknak. A Sövér Elek Alapítvány elnöke aztán számon tartotta az óhajt, és erősítette késztetését Márton Árpád is, aki huszonnyolc alkotását adományozta szülőfalujának. A polgármesteri hivatal tőszomszédságában az utcára nyíló ajtó felett így jelent meg Márton Árpád neve, s lett benne állandó képtára.
Az épületet ehhez méltóvá tenni – e szándékkal pályázott az alapítvány, és támogatástól, mecénásoktól, önkormányzattól kapott összegből, Gál Mihály vezetésével hármas sikert ünnepelhettek az egybegyűltek: Márton Árpád képtára mellett megnyílt az Gyergyóalfalvi Képzőművészek Galériája, az ingatlan alsó szintjén pedig létrejött a Pincegaléria.
Tán nincs is még egy olyan közösség a világon, amelyik ötezer lelket számlálva ilyen szellemi kincstárat tudjon létrehozni. Az alfalvi képzőművészek az itthoniaknak ajándékba hagyott képeik mércét is mutatnak, amit ismerni és amihez igazodniuk kell a tehetséges fiataloknak. Így lett e ház az érték és mérték otthona, egyelőre felbecsülhetetlen kincsnek nevezve.
A számos felszólaló, kórusművek és citerások előadása egyaránt ezt hivatott méltatni. Márton Árpádot emeljük ki közülük, akinek 28 képe a kezdeti lendületet adta. A csíkszeredában élő, de ízig-vérig alfalvi, 75 éves képzőművész diákkoráig ment vissza az időben, amikor a marosvásárhelyi tanodába felvételizve közölték vele, Alfalu sok értékes embert adott, e településre szégyent hozni nem szabad. „Akkor megfogadtam, szégyent nem hozok a falumra akkor sem, ha nyújtópadon hoznak haza. Azóta is így élek: a falumra és a nemzetemre szégyent nem hozhatok. Mert itt, a templomkertben van egy felirat” - fogalmazott, utalva a márványba vésett felszólításra: Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt, és az is marad. Ígéretet is tett Márton Árpád: „Az alfalunak adott ajándék nem teljes. Mert még élek.”
Az ünnepséget közös ebéddel zárták az eseményre hazaérkező képzőművészek és helybéliek. Elhangzott az is, már hétfőtől nyitva áll mindenki előtt a galéria ajtaja. Ide költözik egy időre a helyi könyvtár is, így akik olvasnivalóért jönnek, azoknak is lesz részük a páratlan látnivalóban.
A számos felszólaló, kórusművek és citerások előadása egyaránt ezt hivatott méltatni. Márton Árpádot emeljük ki közülük, akinek 28 képe a kezdeti lendületet adta. A csíkszeredában élő, de ízig-vérig alfalvi, 75 éves képzőművész diákkoráig ment vissza az időben, amikor a marosvásárhelyi tanodába felvételizve közölték vele, Alfalu sok értékes embert adott, e településre szégyent hozni nem szabad. „Akkor megfogadtam, szégyent nem hozok a falumra akkor sem, ha nyújtópadon hoznak haza. Azóta is így élek: a falumra és a nemzetemre szégyent nem hozhatok. Mert itt, a templomkertben van egy felirat” - fogalmazott, utalva a márványba vésett felszólításra: Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt, és az is marad. Ígéretet is tett Márton Árpád: „Az alfalunak adott ajándék nem teljes. Mert még élek.”
Az ünnepséget közös ebéddel zárták az eseményre hazaérkező képzőművészek és helybéliek. Elhangzott az is, már hétfőtől nyitva áll mindenki előtt a galéria ajtaja. Ide költözik egy időre a helyi könyvtár is, így akik olvasnivalóért jönnek, azoknak is lesz részük a páratlan látnivalóban.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Csíksomlyói Mária-búcsú
Az 1440-es évektől Somlyóra telepedett Ferenc-rendi szerzetesek az évszázadok során olyan anyagi és szellemi értékeket halmoztak fel, amelyek egyedülállóak egész Erdélyben. A csíksomlyói kegytemplomban látható Madonna-szobor, amely az 1520-as évekből származik és méretei alapján Közép-Európa legnagyobb gótikus szobra, nemcsak művészeti értéke, hanem a neki tulajdonított csodatevések folytán is méltán vívta ki azt a hírnevet, amelynek az egész katolikus világban örvend.
A kolostor, a kegytemplom, valamint a körülöttük álló figyelemre méltó épületek megtekintésén kívül nagy vonzerőt gyakorol a vendégekre a közeli Somlyó-hegy a maga különleges alakjával és a rajta található kultikus helyek folytán. Tulajdonképpen két hegyről van szó, a Nagy- és Kissomlyóról, s ezek közül ez utóbbi tarthat számot nagyobb érdeklődésre. Lábánál bővizű ásványvízforrás van, amelyből a helybeliek és a vendégek kedvenc ivóvize bugyog elő. Oldalában van a Kálvária (helyi nevén Krisztus- hágó) és tetején három kápolna (Szent Antal, Salvator és Szenvedő Krisztus), ugyancsak fenn a tetőn áll a remeteház.
A két csúcs közötti nyeregben, ahol az utóbbi években a nagy búcsús szentmiséket tartják, látható a Hármashalom-oltár, amely modern építészeti stílusával vonja magára a figyelmet (Makovecz Imre építész tervei szerint készült).
Ha a fentiekhez hozzászámítjuk a kegytemplommal átellenben épült Jakab Antal Tanulmányi Házat, számtalan konferencia és találkozó színhelyét, a hozzá kapcsolódó KALOT épületével, amely az 1930-as években épült Kós Károly tervei szerint, egy olyan együttest ismerhetünk meg, amelyhez hasonló csak kevés van Erdélyben.
Mindez elég bizonyíték arra, hogy Csíksomlyó óriási szellemi és idegenforgalmi potenciállal rendelkezik.
Mint ismeretes, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, különösen az 1989-es fordulat után, minden évben több százezres római katolikus, sőt más testvéregyházhoz tartozó zarándoknak nyújt lelki megújulást.
Rövid történelmi visszatekintés
A székelyeknek I. (Szent) László király 1092-ben kiadott oklevelében történő első említése után az első híradás a csíki katolikusság létezéséről az a kőlap lehet, amely a régi zárda lakásházának falában állt C.C. 1202 felirattal. A rövidítés – Conventum Cistercientium – ciszterci zárdát jelent, és arra is utalást tesz, hogy Szent Ferenc hívei előtt kik telepedtek itt le – egyébként róluk "fehér barátok"- ként maradt fenn feljegyzés.
Csíksomlyót először az 1332–33-as pápai tizedjegyzék említi, több csíki falu nevével együtt. Az akkori megnevezés – Somlov – a település szláv eredetére is utalhat, hiszen a környéket a honfoglalás előtt gyér szláv népesség lakta, akiknek emléke ma már csak a helynevekben lelhető fel: Taploca – melegvízforrás, Szereda – középső, Somlyó – sűrű zúgó erdő, Delne – völgy, Borzsova – gyors vizű patak stb.
A ferencesek csíki tartózkodásáról okmánnyal alátámasztott adatunk 1400. október 29- ről van. Ebben az esztendőben IX. Bonifác pápa Alvernai Bertalan bosnyák helynöknek engedélyt adott, hogy négy ferences klastromot alapítson, egyet a kelet- magyarországi Chichiense tartományban.
1442-ben a Gyulafehérvár közelében fekvő Marosszentimrénél Hunyadi János kormányzó fényes győzelmet arat az Erdélybe betört török hadak ellen. Az ütközet előtt fogadalmat tett, hogy győzelme esetén hálából négy templomot építtet Isten dicsőségére. Az egyiket éppen Csíksomlyón építik fel gótikus stílusban, de ez a templom később, az 1661-es és az 1692-es tatár betörések alkalmával elpusztult (a vele egy időben épített marosszentimrei és tövisi templomok még ma is állnak).
1444-ben IV. Jenő pápa levelében a somlyói ferences templom építését sürgeti, s teljes búcsút engedélyez mindazoknak, akik segédkeznek a somlyói atyák templomának kivitelezésében. Tehát már akkor szó esik a szent helyen való búcsú elnyerésének lehetőségéről.
1919-ben a nagyszebeni levéltárban került elő egy 1562-ben keltezett kézirat, amelyet P. Fabricius, Izabella királyné udvari papja jegyzett fel és tudósít: "Csíki csodálatos Boldog Asszony képe – Erdélyben, a székelyek között, kik a régi igaz hitet megtartják, Csíkszékben, a páter franciscanusok templomában, tisztelik a boldogságos Szüzet, kik közül sokan lelki, s testi vigasztalásokat is vésznek, nem kicsiny csoda lévén az is, hogy annyi eretnekek között, a régi igaz pápista hitben, mind ekkoráig is megmaradtanak, amit bizonyára a boldogságos Szűz Mária értük való törekedésének, esedezésének lehet tulajdonítani".
Egy másik régi híradás Cserei Farkas történésztől származik, aki a Geographia Marianna Regni Hungariae 1780-ban megjelent könyvében így ír: "Vagyon Csík Székben, Somlyó nevezetű hegy alatt boldog Asszonynak szép temploma a páter franciskánusok Klastromával. Tiszteltetik abban a nagy oltáron a dicsőséges szent Szűznek egy gyönyörű csodálatos régi faragott képe".
A somlyói két vulkanikus kúp különlegessége, hogy a Csíki-havasok amolyan előhegyeként mélyen benyúlnak a medencébe, amolyan viszonyítási, tájékozódási pontot képezve, például a nagyobbik kúp a maga 1032 méteres magasságával. Kultikus szempontból a Nagysomlyónak ma már kevés szerepe van. A szerzetesek letelepedésekor – egyes feltételezések szerint a XII. században – ez a hegy nyújtott menedéket számukra, ugyanis ekkor Európa-szerte a kolostorok magaslatokra, az emberi településektől távol épültek. A mintát számukra kétségtelenül Assisi Szent Ferenc és kezdeti közössége szolgáltatta, ugyanis "Isten szegénykéje" sziklás magaslatokat választott ki elmélkedése, önmegvalósítása számára (Greccio, Fonté Colombo, Alverna stb.).
Később a szerzetesek a hegy lábánál építették fel kolostorukat, mert ily módon jobban be tudták tölteni küldetésüket. A hegy iránti igényükről azonban nem mondtak le, csak most már a nagyobbik csúcs helyett a közelebbit, a kisebbet választották. A 834 méter magasságú Kissomlyó minden szempontból megfelelt hivatásuknak. A kolostor felőli oldalának meredeksége tökéletes feltételeket kínált a kálvária stációinak kiépítésére. A hegy lapos tetején kápolnák épülhettek. A helyhez kapcsolódó jelenések (égből alászálló lajtorja), a kultikus építmények, a napkultusz színhelye együttesen teszik azt, hogy a Kissomlyót a népi hagyomány szent hegyként tartja számon. A kolostor felőli lábánál fakadó borvizet a néphagyomány "Krisztus verejtékének" tekinti. A környék lakossága ezt a vizet issza.
A hegytömböt mind északi, mind déli oldaláról a keletebbre fekvő hegyekből eredő patakok völgyei határolják. Az északi völgyet a Somlyó-pataka alakította ki, s tette emberi településre alkalmassá. A Somlyó név tulajdonképpen a templom és környékének megjelölésére szolgált. Később az egész környéki település egyesülése után ezt a nevet vette fel. Somlyónak van plébániatemploma is, amely a csobotfalvi részen, a falu feletti magaslaton áll.
A csíksomlyói kegytemplom
Magától értetődik, hogy Csíksomlyóval való közelebbi ismerkedésünket a kegytemplommal és a körülötte található egyházi és világi épületekkel kezdjük. Első hiteles adatunk az itt álló templomról 1448-ból való, amikor felszentelték a Hunyadi János anyagi támogatásával, a marosszentimrei csata (1442) zsákmányából épült gótikus templomot. Ennek a templomnak Sarlós Boldogasszony volt a védőszentje és július 2-a, az akkori templom búcsús napja, amely a mai napig a csíksomlyói kegytemplom nagy ünnepe. Sajnos, ez a csúcsíves épületa történelem viharában elpusztult, ezért alaprajzi rekonstruálása is nehézségbe ütközik. Szerencse viszont az, hogy a somlyói templommal egy időben a nagy törökverő fogadalma alapján még két olyan templom épült Erdélyben, mint említettük, amelyek a mai napig fennmaradtak. Ezek alapján és a korabeli feljegyzések felhasználásával készült el az az ábra, amely ma a kegytemplomban látható, a főbejárattól közvetlenül jobbra. Ezt a templomot magas kőfal övezte, amely válságos időkben menedéket nyújtott a környék lakosságának. A védelmi célokat szolgáló kerítőfalak építése általános szokás volt a XV–XVI. században mindenütt a Székelyföldön, ahová minden bizonnyal a sokkal urbánusabban építkező szomszédos szászoktól terjedt át. A Hunyadi-féle templomot a környező falvakkal együtt 1661-ben a tatárok felégették, feldúlták, a földdel egyenlővé tették. Nagyszámú székelyt megöltek, és még többet rabszíjra fűzve elhurcoltak. Akkor négy ferences atya is a támadás áldozatául esett, négyet pedig magukkal hurcoltak a támadók. Talán ez volt Csík régi történetének legszomorúbb eseménye.
Most vegyük szemügyre a jelenlegi templomot. Hadd lássuk először építésének történetét. Az említett gótikus templom nagyon rozzant állapotban 1802-ig állott fenn, amikor a hívek számának állandó növekedése is szükségessé tette egy nagyobb templomnak az építését. Sajnos a régi templomot teljesen lebontották, faragott ajtóiból, ablakaiból semmit sem őriztek meg, az egészet beleépítették az új templomba. Csupán egy szemöldökkő – kibetűzhetetlen írással – maradt fenn a kórusfeljáró lépcsőjének alján. Az építkezés 1804-ben kezdődött Schmitt Konstantin építész tervei szerint. A munkálatok viszonylag lassan haladtak, s csak 1876-ban fejeződtek be. A kegytemplomot ünnepélyesen 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály gyulafehérvári püspök. A templom belső berendezése a barokk korra jellemző, legnagyobb részét Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. A diadalív két oldalán a ferences rend nagyjainak oltárai láthatók: balról a rendalapító Szent Ferencé, jobbról, a sekrestye felőli oldalon a Szent Antal-oltár áll.
A szentélyben a főoltár fölött található a templom legértékesebb tárgya, Szűz Mária kegyszobra. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb, magassága 2,27 m. Mind alkotója, mind pontos keletkezési dátuma ismeretlen. Stílusjegyei alapján a szakértők XVI. század eleji reneszánsz alkotásnak tekintik, egyesek szerint tiroli mester műve, mások a helyi képfaragó iskola termékeként tartják számon. Ábrázolása is egyedi. Máriát napba öltöztetett királynőként mutatja be, lába alatt van a hold, feje fölött tizenkét csillagból álló koszorú, fején korona, a jobb kezében jogar. Bal karján ül a kisded Jézus.
1798-ban az egyház csodatevőnek ismeri el, és a "Csodálatos és az eretnekek ellenében megsegítő Anya" feliratot kapja. Ekkortól gyűjtötték össze azokat a fogadalmi jelvényeket (ex voto), amelyeket a szobor két oldalán láthatunk. A bal oldali táblán a nagyméretű láb Batthyány Ignác erdélyi püspök adománya, aki a szobor csodatevő erejét is hirdeti. A lépcsőfeljáró két oldalán nagyon sok és egyre sokasodó táblácska van elhelyezve, amelyek a székelységnek a Szűzanya iránti tiszteletét és megsegítő hatalmát igazolják.
A kegyszobor a Mária-zarándoklatok központjában áll. Ősi szokás szerint a zarándokok könyörgéseik elmondása után megsimogatják a szobor lábát, vagy valamilyen ruhadarabjukat, kegytárgyaikat hozzáérintik. Ez a gesztus megerősíti őket hitükben, erőt nyernek belőle mindennapi életükhöz. A krónikások több, a szoborhoz kapcsolódó csodatételt jegyeztek fel az évszázadok során, amelyeket a zarándokok is ismernek és a maguk számára hasonlókat remélnek.
A Mária-szobor jobb oldalán Szent István király, bal felén Szent László szobra áll, a múlt század elején Tirolban készült jó minőségű alkotások, amelyek Joseph Runggaldier keze alól kerültek ki. Magasságuk 2,6 m.
A templom más értékei közül külön kell szólnunk a labarumról, amely a búcsús körmenetnek is az egyik fő szimbóluma. Állandó helye a kegyszobor jobb oldali részén, a lejárati lépcső mellett van. Henger alakú, nyéllel ellátott fémszerkezet, szövet bevonattal. Neve minden valószínűség szerint a latin "labrum" szóból származik, ami magyarul üstöt jelent. Tudjuk, hogy már Nagy Konstantin (306–337) császár idejében hasonló hadi jelvényt vittek a csatasor élén a győzelem szimbólumaként. A csíksomlyói labarum a hagyomány szerint a katolikus hit védelméért vívott nagyerdei győztes csata (1567) emlékére készült, és ennek évfordulóját ünneplő pünkösdszombati körmenet élén viszi a katolikus gimnázium mindenkori legerősebb végzős diákja.
A kegytemplomban található az ország egyik legnagyobb orgonája, amelynek hangja méltó hangulatot teremt az áhítathoz, a meditációhoz. Kitűnően alkalmas az egyetemes zeneirodalom legjelentősebb műveinek megszólaltatására, ezért gyakran rendeznek a templomban orgonakoncerteket. Több előző orgonáról van tudomásunk, az egyiket 1664-ben a polihisztor Kájoni János atya építette. A mostanit Gergely József, a budapesti zeneművészeti főiskola tanára tervezte, és 1931-ben készült el Temesváron a Wagenstein Lipót és fia cég műhelyében. Negyven szólóváltozatával és 2824 sípjával hívja fel magára a szakértők figyelmét.
A kegytemplommal épült össze a zárda, amelyet 1733- tól kezdtek építeni, mai formáját 1770-ben kapta. A zárt belsejű klastromokhoz hasonlóan négyszögű (kvadrát) udvara van, amelynek közepén a rend életében olyan nagy szerepet játszó Kájoni János páternek, a híres orgonaépítőnek, a nyomda alapítójának, zeneszerzőnek és írónak a mellszobra áll. A kvadrát érdekessége a három falra festett napóra, amely bármelyik napszakban mutatja az időt.
A szép barokk berendezésű zárda egyik látványossága a stukkódíszes refektórium (ebédlő), valamint az a leszelt ívű késő gótikus ajtókeret, amely a keleti szárny földszinti folyosójának falába van beépítve. Minden bizonnyal a régi kolostor egyik bejárati ajtaja volt.
Miklós József
(Folytatjuk)
Népújság ( Marosvásárhely), 2016. máj. 11.
(Folytatás május 9-i lapszámunkból)
Csíksomlyó nemzetközi hírét, amint már hangsúlyoztuk, a minden év pünkösdszombatján sorra kerülő nagy zarándoklatnak, a csíksomlyói búcsúnak köszönheti.
A katolikus hagyomány szerint (sz.m.: amelyet napjaink történetírása cáfol) János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben, a hitújítás korában haddal akarta a színtiszta katolikus Csíkot, Gyergyót és Kászont kényszeríteni az unitárus vallás felvételére. A három tájegység népe, István, gyergyóalfalvi plébános vezetésével, fegyverrel védte meg hitét. A gyülekező pünkösd szombatján Csíksomlyón volt. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és a Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a hegy irányába (Tolvajos-tető, Hargita), szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok, a gyermekek Somlyón maradtak, és a győzelemért imádkoztak. Miután csellel sikerült az ellenséget szétzilálni, majd megfutamítani, a győztes sereg diadalmenetben vonult le Csíksomlyóra. Lobogóikat frissen hajtott nyírfaágakkal díszítették, ezért a menet távolról mozgó erdőhöz hasonlított. A nyírfaág azóta is az örömérzés kifejezése maradt, a zarándokok tömege ágacskákkal tér haza Csíksomlyóról, miután azokat hozzáérintik a Szűzanya szobrához. A keresztaljak is nyírfaágakkal díszítik zászlóikat. A győzelem utáni első búcsúsmenetet ugyanaz az István pap vezette Gyergyóalfaluból, aki egy évvel korábban hadba szólította a székelységet. Természetesen a zarándoklat gyalog zajlott, ami a mai napig a közelebbi falvak esetében fennmaradt. Habár János Zsigmond hadserege elleni győzelmet Csíkszék és a hozzá tartozó két fiúszék (Gyergyó, Kászon) népe vívta ki, a somlyói zarándoklat hamarosan össz-székely katolikus ünnepé vált, mert csatlakoztak a kezdeményezőkhöz a Nyárád völgye, Udvarhely vidéke és Felső-Háromszék katolikus falvainak lakosai is, később a gyimesi és moldovai csángók.
A csíksomlyói zarándoklat töretlenül zajlott még a forradalmak, háborúk idején is, hiszen az önmagára utalt székelység kitől várhatott lelki megerősítést, ha nem a csíksomlyói Madonnától? A második világháború után uralomra került kommunista rezsim mindent megtett, hogy akadályozza a búcsút. Persze, minden akadály ellenére a hívek sokasága szervezetlenül is özönlött Somlyóra. Az 1949-es búcsún még Márton Áron püspököt is le akarták tartóztatni, de a gyimesi csángóság és Csíksomlyó lakói megvédték.
Az 1989-es fordulat után soha nem tapasztalt erővel újult meg a csíksomlyói búcsú. A zarándokok száma évről évre nő, amolyanösszerdélyi magyar ünnepé vált. Egyre több nem katolikus magyar is eljön, és az anyaországból 20-25 ezerre tehető a zarándokok száma. Nem hivatalos adatok szerint az utóbbi években több mint negyedmillió ember gyűl össze évente a két Somlyó-hegy közötti nyeregben tartott ünnepi szentmisén.
A fentiekből kitűnik, hogy a búcsú fokozatosan elveszítette kizárólagos egyházi jellegét, bizonyos szempontból a tömegturisztika területére csapott át. Nyilván az ide érkezőket áthatja a hely szelleme, többségük meghatódottsággal, áhítattal kapcsolódik be a rendezvényekbe.
A búcsú megszervezése most már új rendszabály szerint történik. Társasgépkocsival, más járművekkel érkező zarándokok a Márton Áron Főgimnázium előtt, a taplocai úton gyülekeznek, itt keresztaljába szerveződnek és a Székútján keresztalja formájában haladnak végig. A keresztalják, a más egyéni zarándokok sokasága gyalog, megállás nélkül folytatják útjukat egészen a kegytemplomig. Itt a szervezők korszerű kommunikációs eszközökkel köszöntik az érkezőket. Tájegységenként, a tradíció szerinti sorrendben indítják a Kissomlyó-hegy két feljárója felé, azaz a hagyományos körmeneti útra és az újabban megnyitott autóútra. A nyeregben, vagyis a szentmise helyszínén a számukra kijelölt ún. "szektorban" helyezkednek el. Itt is hangosbemondóval köszöntik a zarándokokat, majd közös imádsággal és énekléssel töltik a szentmise kezdetéig fennmaradt időt.
A papi méltóságok tömege külön vonul az úgynevezett kordonon belül. Itt viszik a kisbazilika jelvényt és a labarumot. A kordon a hagyományos körmeneti utat teszi meg, felvonul a Salvator kápolnához, ahol kórus köszönti a főpapokat. Innen jönnek le a szentmise színhelyére.
Az egész ünnepség során külön figyelem illeti a gyergyóalfalvi keresztalját, a búcsú kezdeményezőit, akik mind a felfelé, mind a lefelé vezető úton az élen haladnak. A jelenlegi több százezres méreteivel a búcsúnak van egy olyan fogyatékossága, amit a szervezők sem tudnak egyelőre kiküszöbölni. Arról van szó tulajdonképpen, hogy a zarándokokat, elenyésző kivétellel, a Szűzanya iránti szeretet vonzza ide, azonban a hatalmas áradat miatt nem mindenkinek sikerül bejutnia a kegytemplomba és felmenni a szoborhoz. Sokan éppen ezért nem távoznak szombaton délután, este, éjszaka, sőt még vasárnap sem addig, amíg nem jutnak fel a Szűzanyához.
Pünkösd szombatjának Csíksomlyón van még három nevezetes eseménye. Az egyik a "csángó mise", amelyet a gyimesi és moldvai csángó magyaroknak tartanak este a Szent Péter- plébániatemplomban. Ennek a misének az a különlegessége, hogy a nagyszámú bákói magyar csángó csak itt vehet részt, évente egyszer, magyar nyelvű szentmisén. Ők, sajnos odahaza, templomaikban csak román szót hallanak, habár pópáik nagy többsége közülük való. Ezek a pópák Iasi-ban végzik a teológiai tanulmányaikat, s lehet, hogy nem is tudnak, de nem is akarnak magyarul misézni.
Papjaik nem támogatják híveik Csíksomlyóra való zarándoklását, innen nem indulnak szervezett keresztalják, ezért szervezetlenül indulnak útnak, és az általuk jól ismert hegyi ösvényeken szelik át, gyalog, a Kárpátokat. A kegytemplom előtt szerveződnek keresztaljába, miután átadják nekik a Szent Péter-templomban őrzött zászlójukat.
A másik jelentős esemény a csíksomlyói passió előadása, amelyre fent a nyeregben kerül sor, ugyancsak szombat délután. Az 1720-as években igen népszerűek voltak a passió-előadások, amelyek főleg a nagyhéthez és virágvasárnaphoz kötődtek, és Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának eseményeit elevenítették fel. Csíksomlyón az újraindított passiójátékot 1996-ban a Művészeti Líceum, a Segítő Mária Líceum és a Márton Áron Főgimnázium diákjai adták elő, tanáraik által írt szöveg alapján. A minden évben a kissomlyói amfiteátrumban tartott passió sajátossága az, hogy a nézők Krisztussal együtt teszik meg a keresztutat, mintegy magukra vállalva szenvedését. A passiójáték feltehetően német nyelvterületről került át a mi vidékünkre. A mai Magyarország területén is csak a budaörsi svábok vitték színre. 1996-tól a csíksomlyói passió komoly támogatást kapott az olasz, német és francia passióközpontoktól, és meghívásra részt vett az Európassió nemzetközi rendezvényein.
A pünkösdi búcsú másik érdekes tartozéka a szombat éjjeli virrasztás és a napfelkelte bevárása. Ez a hagyomány valószínűleg a magyarság őstörténetére vezethető vissza, a pogány kori napimádásra. S az a tény, hogy éppen itt honosodott meg, arra enged következtetni, hogy a kereszténység felvétele előtt Csíksomlyó pogány kultikus hely volt. Ezt az ősi szokást aztán a keresztény vallás új tartalommal töltötte meg, s pünkösd hajnalára lokalizálva, a Szentlélek eljövetelével azonosította.
A virrasztásra a Csíksomlyó hegyén kerül sor, a Salvator kápolnában és környékén. A több száz virrasztó imádsággal és énekléssel tölti az éjszakát, majd hajnalban kivonulnak a Szenvedő Jézus kápolnája mögé, s ott bevárják a napkeltét. Sokan az éppen a láthatáron megjelenő napkorongban a Szentlélek Istent vélik megpillantani, galamb formájában.
Más, nem a pünkösdi búcsúhoz kapcsolódó rendezvények is növelik Csíksomlyó vonzerejét, és az év más időszakában is kiemelik rendkívüli fontosságát. Nevezetesen a csíksomlyói ifjúsági (CSIT) és az Ezer Székely Leány találkozókról van szó.
Az ifjúsági találkozóra Erdély minden részéről jönnek a fiatalok. A találkozón az ifjak csoportokba szerveződve vitatják meg a hit és az élet alapvető problémáit, ifjúsági miséken vesznek részt, szabadtéri műsorokat rendeznek, virrasztanak a hegyen. Éppen fiatalos jellege és meglehetős kötetlensége folytán ez az augusztus eleji rendezvény nagy népszerűségnek örvend.
Az Ezer Székely Leány ünnepség ötlete a ’30-as években született meg. Domokos Pál Péter néprajzkutató és Vámszer Géza rajztanár abból az elképzelésből indult ki, hogy a hagyományos székely népviselet az urbanizáció következtében kezdett kiveszni. Tehát sürgősen kellett valamit tenni, legalább a huszonnegyedik órában. Ezért indítványozták, hogy évente gyűljenek össze Csíksomlyón a székely fiatalok népviseletbe öltözve, és egy seregszemle keretében mutassák be falujuk táncait, dalait, a hagyományos népművészeti alkotásokat. Ezt a seregszemlét is betiltotta a múlt rendszer, ilyen-olyan fesztiválokkal helyettesítette, mint pl.: Megéneklünk, Románia, Tavasz a Hargitán stb. Az Ezer Székely Leány somlyói ünnepének felújítását az egyház kezdeményezte 1992-ben, s bár közben többször gazdát cserélt, mégis megmaradt annak, aminek elindítói szánták: egy színpompás székely, magyar népművészeti seregszemlének, amely egyre nagyobb tömegeket vonz mind a nézők, mind a résztvevők táborából.
Bibliográfia:
• Domokos Pál Péter: Rendületlenül – Márton Áron, Erdély püspöke. Eötvös Kiadó – Szent Gellért Egyházi Kiadó, Budapest, 1989
• Szádeczki Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1927, reprint 1993
• Hankó Vilmos: Székelyföld. Akadémiai Kiadó 1993
• A szálfaember, Ábrahám Ambrus önéletírása, JATE Szeged, 1993
• Dr. Endes Miklós: Csík–Gyergyó–Kászon-székek földjének és népének története 1918-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest 1994
• Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Pest, 1868, II. kötet – Csík
• Hargita megye útikönyve, Csíkszereda, 1973
• Hazajöttünk. Pünkösd Csíksomlyón, Glória Könyvkiadó, Kolozsvár, 1992
• Pünkösdi búcsú Csíksomlyón, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 1998
• Csíkszereda – Szeklerburg – Miercurea Ciuc, ProPrint Könyvkiadó, Csíkszereda, 1995
• Barangolás a Székelyföldön: Hargita megye, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998
• A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyvei
Népújság (Marosvásárhely)

Megérkeztek Alfaluba a Mária-út zarándokai
A Mária-út Budapestről indult gyalogos zarándokcsapata szerdán érkezett meg a Gyergyói-medencébe.
Kisebb pihenőt tarva borzonti vendégfogadójuknál, a délutáni órákban indultak Gyergyalfaluba, ahol a faluközti kőkeresztnél István pap méltó követői, az alfalvi keresztalja fogadta őket. A zarándokok a helyiek vendégszeretetét is megtapasztalhatták – már az első megállónál jó barátoknak kijáró szavakkal és süteménnyel üdvözölték őket.
Kisebb pihenőt tarva borzonti vendégfogadójuknál, a délutáni órákban indultak Alfaluba, ahol a faluközti kőkeresztnél István pap méltó követői, az alfalvi keresztalja fogadta őket. A zarándokok a helyiek vendégszeretetét is megtapasztalhatták – már az első megállónál jó barátoknak kijáró szavakkal és süteménnyel üdvözölték őket.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Elkészült a Babba Mária című legendáriumos rajzfilm
Nemrég mutatták be Udvarhelyen a Székelyföldi legendárium csapata által készített rajzfilmet, a csíksomlyói kegyszobor legendáját feldolgozó Babba Máriát.
A rajzfilmben a nemrég elhunyt Botár Gábor udvarhelyi plébános alakja is megjelenik. „A feldolgozott legenda a tatárjárás időszakában játszódik, amikor a tatárok el akarják rabolni a kegyszobrot, de nem sikerül nekik. Ennek a történetét meséli a Gábor atya nevű karakter” – mondta el Fazakas Szabolcs, a projekt ötletgazdája.
Kifejtette, a forgatókönyv már tavaly elkészült, ám Botár Gábor februári halála után az udvarhelyi katolikus egyházkerület vezetőivel egyeztetve úgy döntöttek, újraszerkesztik azt. „Úgy éreztem, ez fontos, hiszen egy kis emléket állítunk az atyának. A rajzfilmben eredetileg István pap szerepelt, aki az első keresztalját vezette Gyergyóalfaluból Csíksomlyóra. Mivel ennek közösségépítő szerepe van, amit az elmúlt több mint tíz évben Gábor atya is tett, ezért döntöttünk a karakter átnevezése mellett” – magyarázta az ötletgazda.
A rajzfilmet készítő tízfős csapat többféle technológiát használt: három- és kétdimenziós animációkat és keveredésüket is. Fazakas szerint két héten belül elkészül a sorozat következő része, amely a gyergyói táltosasszony legendáját dolgozza fel. Ennek bemutatása után három hónapos szünetet tart a csapat, ezalatt tanfolyamon vesznek részt. A tanultakat felhasználva elkezdik új legendák animálását, így majd összeáll a végleges sorozat.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Hargita megye: 4662 hektár szántó és kaszáló víz alatt
A rendelkezésre álló adatok ismeretében előzetes összesítést készített az elmúlt napokban Hargita megyében történt árvízkárokról a Hargita megyei hivatásos tűzoltóság.
Az összesítés szerint május 24. és június 5. között a megyében 32 községet, illetve két várost érintett az áradás, ezek Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkkarcfalva, Csíkszentmárton, Tusnád, Madéfalva, Csíkcsicsó, Szépvíz, Csíkdánfalva, Csíkszenttamás, Csíkszentmihály, Csíkszentsimon, Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkmadaras, Farkaslaka, Oroszhegy, Fenyéd, Parajd, Székelyandrásfalva, Homoródszentmárton, Galócás, Gyergyócsomafalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Gyergyóújfalu, Gyergyóalfalu, Salamás, Gyergyóholló, Vasláb, Várhegy, Borszék, Bélbor és Maroshévíz.
Az árvíz 36 lakóházat, 1621 pincét, 1060 kertet és udvart, 1296 kutat, 3561 hektár szántóföldet, 1101 hektár kaszálót öntött el, és megrongált 225 átereszt, illetve hidat.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro

Festőtábor a hit témájában
Vasárnap szentmisével zárult Marosszentgyörgyön a Szent Lukács festőtábor. A harmadik alkalommal megszervezett rendezvény témája ez alkalommal a hit volt, illetve Márton Áron püspök életútja – mondta Czirjék Lajos, a tábor művészeti vezetője.
A legtöbben Márton Áronról festettek portrét. Az alkotókat a szervezők egy tematikus kirándulással is meglepték: a Márton Áron-év jegyében a nagy hatású püspök szülőfalujába, Csíkszentdomokosra látogattak, ahol a püspök emlékházát tekintették meg, de Gyergyószentmiklósra, Ditróba, Gyergyóalfaluba, Csíksomlyóra, Csíkszeredába is eljutottak az egynapos út során, ahol elsősorban azokat a helyszíneket nézték meg, amelyek Márton Áron nevéhez, illetve életéhez szorosan kötődnek. A festőket így a püspök szülőháza, szülőfalujának és környékének tájai is megihlették.
Marosszentgyörgyön ez volt a harmadik alkalommal megszervezett alkotótábor. Első évben egyházi jelképeket, a következő esztendőben a község területén, a környező falvakban található egyházi épületeket örökítették meg a résztvevők. Az idén a hit, jövőre a remény, míg azt követően a szeretet lesz a központi téma. Természetesen lehet mást is festeni a vallásos témák mellett, például a helyszín, a környék, egy-egy életesemény is ihletően hat a résztvevőkre – magyarázta Czirjék Lajos, aki elmondta, idén a dokumentálódás után az alkotók inkább bent dolgoztak, a látottakat és hallottakat a műteremben dolgozták fel.
A tábor záróeseményét a vasárnap délelőtti szentmisét követően tartották a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében, ahol Czirjék Lajos és Baricz Lajos plébános nyitotta meg a kiállítást házigazdaként. Közreműködött az egyházközség énekkara, citerán Orbán Balázs és Vass Lajos kísérte a kórust. Az idei Szent Lukács Alkotótábor résztvevői Abonyi Mária, Albert Katalin, Takács Judit, Balázs Krisztina, Czirjék Lajos, Kelemen Tibor, Ana-Maria Crișan, Dávid Gyöngyvér, Pădurean Klára, Kovács Ágnes, Fábián Margit, Kakasi Irén, Gheorghe Pădurean, Mózes Katalin, Gáspár Mária, Kárp Klára, Neagoi Zsófia, Sándor Ovidia és Soós Emma voltak. A tárlat egy hónapon át látogatható
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)

Nagy Zoltán: a fejlődéshez elengedhetetlen a békesség
Nagy Zoltán alpolgármesterből lett megbízott polgármester, júniustól pedig a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ együttműködése révén választott polgármester Gyergyószentmiklóson. Átszervezéssel, rendrakással kezdi a munkát.
– Választott polgármesterként dolgozik a júniusi helyhatósági választások óta. Melyek az első tennivalók?
– Ez az az időszak, amikor meglátásom szerint új alapokra kell helyezni a városháza működését. Már korábban is láttam, hogy egyes személyekre, irodákra túl nagy súly nehezedik, némelyek ennek nem tudnak úgy megfelelni, ahogy kellene. Az átszervezésnek már korábban meg kellett volna történnie, Mezei János volt polgármester is tervezte, de miután eltávolították, ez elmAradt, de most eljött az ideje.
– Hosszabb ideje napirenden szerepel a közszolgáltatások helyzete. A fűtésszolgáltató távozni akart, a közüzemek csődbe ment. Ezeknek a problémáknak a megoldása Önre hárul.
– Így van, és elmondhatom, hogy már a megoldásokat is tudom mindegyik kérdéses közszolgáltatás helyzetének rendezésére. A fűtés ügyében például november óta tárgyalások, egyeztetések folynak az E-Starral, de más érintettekkel is. A nyár végéig nagyon fontos döntéseket kell meghozni. Hogy konkrétan melyek ezek, egyelőre, míg a tárgyalások folynak, nem mondanék többet. A közüzemek, a víz- és csatornaszolgáltatás kapcsán is tudjuk, merre van a kivezető út. Közöltük, hogy kistérségi szolgáltató létrehozásán dolgozunk. Leszögezem: év végéig rendezni akarom ezeket a sok fejtörést okozó és a várost bizonytalanságban tartó közszolgáltatásokkal kapcsolatos ügyeket.
– Hogyan értékeli a választás eredményét, hogy a szavazatok 84 százalékát sikerült megszerezni?
– Természetesen jólesik, hogy ilyen nagy arányban támogattak szavazatukkal a választáson résztvevők, ugyanakkor hatalmas felelősség is ez. Az eredményből azt szűrtem le, hogy az embereknek nagy elvárásaik vannak irányomban, ennek meg kell felelnem.
– Miként látja az önkormányzati testületben kialakult erőviszonyokat?
– A szavazók távolmAradásának a következménye, hogy az erőviszonyok felaprózódnak. Ebben azonban jelen esetben nem látok problémát. Azáltal, hogy több szervezet is bejutott, több nézet megjelenik, színesebb lesz a testület. És ha ez a sokszínűség pozitívan jelentkezik, az csak hasznára lehet a városnak.
Az is hasznos lehet, hogy a román közösség is képviselve van a nemzeti liberális párti (PNL) Teodor-Constantin Dobrean úr révén. Ő már korábban is felajánlotta segítségét, kapcsolatrendszerét, politikai összeköttetéseit a város érdekében, biztos vagyok benne, hogy együttműködésünk, részvétele a testületben, eredményes lesz. Különösen fontos, hogy a választás előtti megegyezések jóvoltából az RMDSZ-szel közösen fogunk dolgozni. Ez az összefogás egy erős, stabil többséget jelent, ami – bízunk benne – nyugalmat hoz politikai szinten is.
– Gyergyószentmiklóson szokatlan az is, hogy a másik tábor, jelen esetben az RMDSZ jelöl alpolgármestert.
– Hosszú ideje hangoztatom, hogy a város fejlődéséhez elengedhetetlen a békesség. A választások előtt sikerült leülnünk egy asztalhoz az RMDSZ-szel. Korábban több kérdésben is radikálisan különböző állásponton voltunk, ellenséges volt a viszony. A választások előtt mégis tudtunk beszélni egymással az együttműködés érdekében. Ekkor jelezte az RMDSZ: függetlenül attól, hogy melyik párt hány képviselőt juttat az önkormányzati testületbe, alpolgármestert jelölnének. Mi ezt elfogadtuk.
– Jelöltjük, György István személyét viszont sokan ellenzik.
– Az RMDSZ-nek György István volt az egyedüli jelöltje. Elképzelésük szerint ő tudja legjobban képviselni értékrendjüket, felfogásukat a városvezetésben. Az együttműködés egy új helyzet. Volt tiszta RMDSZ-es vezetés, láttuk az MPP-s vezetést is. Úgy látjuk, közösen kell dolgoznunk, akkor lehetünk eredményesek. György Istvánt gyergyóalfalvi polgármestersége idején személyesen nem ismertem közelről, mondanak róla sok mindent, de amióta pár napja együtt dolgozunk, segítőkész, tenni akaró embernek látom. Ami viszont tény, és ez a legfontosabb: munkáját jellemzi, hogy Alfalu az első község volt a környéken, de talán egész Székelyföldön, ahol kiépült a víz- és csatornarendszer, megtörtént az aszfaltozás.
– Így, a mandátuma elején milyen célt tűzött ki a következő négy évre?
– Szerencsére nem a nulláról kell kezdenem, alpolgármester voltam, és egy éve meg kellett ismerkednem a polgármesteri munkával is. A látványos eredmények azonban csak egy-két év múlva várhatók, ugyanis most nyílnak meg a pályázati lehetőségek. Júliusban nyújtjuk be a tömbház-rehabilitációs pályázatot, közel 30 tömbház újul meg. Ezzel a város arculata is jelentősen javul, de a lakók is láthatják majd az előnyeit a csökkenő fűtésszámlán.
A felújításig azonban még idő kell. Az ősszel lesz lehetőség annak a pályázatnak a benyújtására, ami 14 utca – vagy több – teljes felújítását hozza. Az is látványos eredmény lesz, de szintén időbe telik a pályázat lebonyolítása. Ami viszont biztos, jövő évben megtörténik az úgynevezett teherforgalmi út – a Halászok–Békény–Dózsa György útvonal újjáépítése pályázat révén vagy megyei tanácsi segítséggel. Ha esetleg erre nem nyílik lehetőség, akkor hitelből újítjuk fel, további halasztást nem tűrhet.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)

Fiatal tehetségek alkotnak együtt Gyergyószárhegyen
Csángóföldi, magyarországi és erdélyi 10–14 éves gyerekek alkotnak egy hétig a szerdán kezdődő Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótáborban, Gyergyószárhegyen.
Szerdán kezdődik és július 12-éig tart a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor, amelynek idén is Böjte Csaba Gyergyószárhegyi gyermekotthona a házigazdája. A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány immár 23. alkalommal szervez képzőművészeti alkotótábort tehetséges Kárpát-medencei gyerekeknek. A pályamunkák, amelyek alapján a jelentkezők meghívást nyertek az alkotótáborba ezúttal a Nagyszüleink vonzásában témakörben készültek.
„A tábor célja évente lehetőséget nyújtani a tehetségüket már bontogató 10–14 éves gyerekeknek, hogy szakemberek, művészek társaságában, a Gyergyói-havasok festői környezetében találkozhassanak egymással, élményanyagot gyűjtsenek, és kapcsolatokat teremtsenek. De ugyanakkor szeretnénk lehetőséget teremteni arra is, hogy a résztvevők megismerkedhessenek Borsos Miklós gyergyócsomafalvi származású szobrászművész szellemi és erkölcsi hagyatékával” – foglalta össze a tábor célját Bancsi Edit szervező.
A 23. tábor nem véletlenül a „Nagyszüleink vonzásában” mottót kapta, hiszen Borsos Miklós szobrászművész születésének 110. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban. „A tábor programjának hangulati elemei is kapcsolódnak a témakörhöz. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a Csángóföldről, Magyarországról és Erdély más régióiból érkező gyerekek minél többet megismerjenek a Székelyföldből, illetve a csomafalvi szülőktől származó Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászról” – mondta a táborszervező.
A Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke irányításával összeállított programnyitó ünnepségét követően a fiatalok a beérkezett pályamunkákat, azaz egymás alkotásait tekinthetik meg, amelyeket Balázs József alfalvi festőművész értékel. Az egyhetes tábor alatt, július 6–12-e között Főcze Alpár grafikus irányításával festészetet, grafikát tanulnak a fiatalok, Szabó Szilveszter, Borsos Júlia, Korpos Andrea és Dániel Margit pedagógusok vezetésével pedig kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Kirándulást és szórakoztató játékokat is terveznek a résztvevőknek, a hét során készült alkotásokat pedig a zárókiállításon teszik majd közszemlére.
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)

Alkotnak a Borsos Miklós művésztáborban
Megnyitották a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány által 23. alkalommal szervezett képzőművészeti jellegű Kárpát-medencei alkotótábort. Böjte atya Gyergyószárhegyi gyermekotthonában olyan képzőművészek egyengetik a táborozók útját, akik az első táborokban még maguk is gyermek résztvevőként alkottak.
A Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótáborba a pályamunkák idén Nagyszüleink vonzásában témában készültek és Borsos Miklós szobrászművész születésének 110. évfordulója jegyében zajlik. Bancsi Edit, a tábor szervezője köszöntötte a gyerekeket, a szülőket és a vendégeket a szerda esti megnyitón, melyen közszemlére tették a pályamunkákat is.
„A 23 év alatt szervezett táboroknak immár eredményét, hatását is megtapasztaltuk, hiszen nagyon sok fiatal képzőművészeti szakon folyatja tanulmányait, úgy gondolom érdemes folytatni, mert segíthetjük az alapozást. A statisztikát nézve elmondhatjuk, több mint hetven fiatal, egykori táborlakó képzőművészt vagy éppen művészeti pályát választó hallgatót jegyeztünk fel” – mondta többek között a szervező, és köszönetet mondott Ervin atyának, aki évekig a szárhegyi ferenceseknél otthont nyújtott a tábornak.
Az alkotótáborban több olyan foglalkozást vezető is van, sőt a tábor egyik társszervező intézményének vezetője is egykori táborlakó volt. Ferencz Zoltán grafikus a szárhegyi központ művészeti vezetője az első, még a Csíky-kertben szervezett táborban ismerkedett a művészettel, ugyanebben a táborban vett részt Polgár Botond szobrászművész is, aki a nemrég felállított Szent István-szobrot készítette. A jelenlegi táborvezetők is egykori táborlakók, Borsos Júlia és Korpos Andrea rajztanár is itt merített a művészetekből. Az egyhetes táborban az egykori táborlakó Főcze Alpár grafikus irányításával festészetet, grafikát tanulnak a fiatalok, továbbá Szabó Szilveszter és Dániel Margit pedagógusok vezetésével kézműves foglalkozásokon vesznek részt.
A tábort alakulásától végig kíséri Balázs József alfalvi festőművész, a tábor művészeti vezetője. „Nagyon sok neves művész mondhatja el magáról, hogy innen indult, itt szerette meg a mesterséget, a művészetet és a tábor is büszke rájuk” – mondta Balázs József. Az idei táborban a gyerekkorra, a bölcsőre, a gyökerekre irányítják a gyerekek figyelmét. A megnyitóünnepségen a nagyszülők szerepét hangsúlyozta a művészeti vezető. „Borsos Miklós habár Szebenben született mégis a honvágy Csomafalvára hozta haza, apai nagyszülei csomafalviak voltak, és azt hogy Borsos Miklós olyan szobrász lett amilyen, azt a nagyszüleinek is köszönheti, hiszen Magyarországon is meg tudott mAradni székelynek” – mondta, és felkérte a táborlakókat, egymást szeretve segítsék, alkossanak a tábor ideje alatt.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Fiatal nyolcvanasok
Vannak ilyenek, nem is kevesen. A művészek közt különösen. Mindegyre kiderül, egyik is, másik is elérte a nyolcadik X-et, és dolgozik rendületlenül. Az a kivételes tehetségű alkotó nemzedék is, amely a múlt század ’50–’60–’70-es éveiben emelte magasra Marosvásárhely művészeti életének minőségi mércéjét, a nyolcvanas esztendeit tapossa immár. Ritkultak soraik, többen sajnos korábban elhunytak, mások rég elhagyták az országot. De a magunkéiként tartjuk számon az égieket és a külhonba szakadtakat is. És ők, a határon túl élők sem felejtik erdélyiségüket, vásárhelyi gyökereiket. A minap Ambrus Imre festőművésszel volt levélváltásunk a világhálón. Ő július 6-án ünnepelhette 80. születésnapját. Örült, amikor köszöntésekor jeleztem, a Múzsában megemlékezünk az eseményről. Nem titkolja vásárhelyi nosztalgiáit, a gyergyóalfalviakat sem. Ott született 1936-ban, városunkban 1949-1953 között járt a művészeti iskolába. Barabás Istvánt tekintette mesterének. A Kolozsvári egyetemen Kádár Tibor és Miklóssy Gábor volt rá nagy hatással. Marosvásárhelyre visszatérve a festészet mellett a bábszínház díszlet- és bábtervezőjeként is gazdagon kamatoztatta tehetségét. 1977-től már a Budapesti Állami Bábszínház művészeként folytathatta művészi stíluskorszakai kiteljesítését.
Kísérletező alkat, kedveli az alkotói kihívásokat, a fővárosi nagy művészeti pezsgésben is sikerült mind ismertebbé válnia. Egyéni kiállításai kedvező visszhangot keltettek, csoportos tárlatokon is gyakran hallatott magáról. Pár évvel ezelőtt a Budapest Galériában találkozhattam nagyméretű absztrakt munkáival. Mint írja, a tavalyi szívműtéte után most inkább kisebb formátumú portrékban éli ki alkotókedvét. Figyelemre méltó ez az újabb váltás is. Rendkívül kifejező, szuggesztív arcok tűnnek fel az Ambrus Imre által küldött reprodukciókon. Megannyi sors, kor, életérzés és sok-sok érzelem sejlik fel láttukra a nézőkben. Jó egészséget és további sikereket kívánva a művésznek, néhány képet közülük mellékletünkben is bemutatunk.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Zarándoklat mint „múzsa”
Még Torontóból is érkezett résztvevő az idei Vadárvácskatáborba. A Gyergyóalfaluban zajló eseményen összesen huszonhárom képzőművész alkot együtt a héten.
Huszonhárom alkotó, köztük a 80. születésnapját éppen ezekben a napokban ünneplő, gyergyói származású, Torontóban élő Sorbán Szilvia vesz részt a Vadárvácskatáborban, amely az elmúlt pénteken vette kezdetét és vasárnapig tart Gyergyóalfaluban. A nemzetközi alkotótábort tizenkettedik alkalommal szervezték meg, a témája idén a zarándoklat.
A tábornyitó-ünnepségen Szili Katalin, Magyarország щrszággyűlési képviselője volt a díszvendég, az egyház képviseletében a borzonti születésű Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános kérte Isten áldását az alkotók munkájára, majd megáldotta a szervező Sövér Elek Alapítvány zászlaját. „Kíváncsi vagyok, az idei témában milyen művek születnek” – mondta Gál Mihály, a tábor létrehozója és házigazdája. Hozzátette, biztos érdemes lesz megnézni a hét folyamán készülő munkákból összeállítandó táborzáró kiállítást, amelyet vasárnap a 10.30-tól kezdődő nagymisét követően nyitnak meg a nagyközönség előtt az alfalvi galériában.
Értékkereső barangolás
A nyitóünnepségen részt vett a tábor két mentora, a Csíkszeredai Márton Árpád és a helyi Balázs József képzőművész is. Utóbbi a csíksomlyói búcsúra Alfaluból induló zarándokok állandó vezetőjeként vasárnap tartott „felkészítőt” zarándoklatból. „Ez megért egy misét, igazi istentisztelet volt” – így méltatta hallgatósága a búcsújárásról szóló élménybeszámolót, illetve a búcsú történelmi hátterének ismertetését. Balázs József ugyanis, mint mondta, a „közelmúltra” is kitért, úgy 800-1000 év távlatából közelítette meg a búcsú ma ismert hagyományát. István pap személyét emelte ki, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a somlyói búcsújárást 1567-ben Sarlós Boldogasszony napjáról pünkösdre tették át.
„Mária csodáit emeltem ki – osztotta meg velünk is a beszámoló főtémáját Balázs József. – Azt a csodát is többek között, hogy ma már a pünkösdi búcsún félmillió magyar gyűl össze. Ember ilyet nem tudna szervezni.” A témáról elmondta, kézenfekvőnek tűnik, mégis nehéz lesz „formába önteni”. Azt viszont érzi, ebben a táborban „nem illusztrációk fognak születni”. „Én nagyon szorult helyzetben vagyok most, mert tőlem itt sokat várnak” – vallotta be a festőművész, hiszen köztudott, milyen erős szálak fűzik a somlyói búcsúhoz.
A lélekből felhozott gyöngyök
A tábor résztvevőivel kapcsolatban Balázs József elmondta: sokféleképpen tudnak hozzányúlni a témához, vannak, akik jártak már zarándoklaton, így meríthetnek korábbi élményeikből. „De ha úgy fogjuk fel, hogy a földi életút is egy zarándoklat, akkor egyedi értékek kerülhetnek kőbe, fába, vászonra. Ez olyan téma, hogy mindenkinek bele kell nyúlnia a saját lelkébe, onnan kell felhozzon valami gyöngyöt. Lehet, olyasmit talál, amiről nem is sejtette, hogy ott van” – mutatott rá Balázs József.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Hitből és szeretetből fakadt képek Márton Áronról
Emberkatedrális címmel nyitottak kiállítást, illetve bemutatták az ennek anyagát tartalmazó albumot szerdán délután Kolozsváron Márton Áron volt erdélyi római katolikus püspök születésének 120. évfordulója alkalmából.
A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében a római katolikus nőszövetség dísztermében kifüggesztett műalkotásokat Nagy Miklós Kund művészeti író ismertette. Elmondta, az album összesen 47 alkotást, 25 művész munkáját tartalmazza. „A festmények stílusa, műfaja változatos, viszont mindegyik kép hitből és szeretetből fakadt, Márton Áron emlékére" – mondta a művészeti író.
A művek a gyergyóalfalvi Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban készültek, ahol főként magyar művészek vettek részt, de egy Marosvásárhelyi román festő munkái is megtalálhatóak az albumban. Gál Mihály, a Vadárvácska művésztelep házigazdája verssel emlékezett a püspökre, és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes is fellépett. A Kolozsváron kiállított festmények alkotói: Balázs József, Bandi Kati, Barabás Éva, Csuti Levente, Datu Victor, Ferenc Erzsébet, Jakabos Olsefszky I., Major Gizella, Orbán Endre, Sajgó Ilona, Szakács Eszter, Vargyas Ildikó.
A Márton Áron-emlékév keretében Kolozsvárra érkezett az Erdély püspökének életét bemutató vándortárlat is, melyet szabadtéren, a Szent Mihály-templom bejáratánál tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyar és román nyelvű pannók részletesen ismertetik a kommunista rezsim által üldözött magyar püspök életútját, kitérve Márton Áron egyházi hitvallására, a fiatalok körében betöltött lelki vezetői szerepére, a kisebbségi léthez való hozzáállására, az üldözöttek melletti kiállására, illetve a Szekuritátéval való viszonyára. A kiállítás anyagát a Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága állította össze.
A magyar napok kertében előadást is tartottak Erdély püspökéről, életútját és munkásságát Marton József egyháztörténész ismertette, és Maksay Ágnes háromrészes dokumentumfilmjét is levetítették Márton Áron boldoggá avatási peréről.
Bede Laura, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Egyetemisták segíthetik az alfalvi diákokat
Ötödszörre szervezett tábort tudósjelölteknek az Alfalvi Fiatalokért Egyesület. Az egy hét alatt a húsz résztvevő 16 tematikus tudományos előadást mutatott be az augusztus 15–19. között zajlott táborban.
Múlt pénteken lezárult az Alfalvi Fiatalokért Egyesület szervezésében a Tudományok Tábora idei kiadása. A különböző programok között az is szerepelt, hogy a Gyergyói-medence forrásvizeinek kémiai összetételét górcső alá vették.
Tudományos kapcsolatrendszer kiépítését kezdeményezték az alfalvi fiatalok, e tábor is ezt a célt szolgálta, hogy a későbbiekben az alfalvi diákok mentorai legyenek a táborozók. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában tanuló egyetemisták e kapcsolatrendszer által segítséget tudnak nyújtani azoknak az alfalvi középiskolásoknak, akik iskolán kívül is szeretnék gyarapítani tudásukat – foglalta össze Kiss Arnold tanár, a tábor koordinátora.
A tábor fő célja, hogy a résztvevők színvonalas szakmai tevékenységben részesüljenek, új tudományos ismeretekre tegyenek szert, a tudományoktól független, tartalmas szórakozási lehetőséget kapjanak, illetve egy olyan kapcsolatrendszer szerves részévé váljanak, amelyben az elkövetkező esztendők mentori képviseletét jelentsék a szülőfalujuknak.
A tábori részvétel feltétele egy saját tudományos előadás bemutatása, interaktív foglalkozás levezetése volt. A tábor – melynek a gyergyócsomafalvi Ózon panzió adott otthont – egyben alkotótábor is volt, gerincét egy tudományos szellemi alkotóműhely képezte, ahol a tudományosság gyakorlati tevékenységekkel, esetenként pedig közös csoportbeszélgetésekkel egészült ki. A Sövér Elek iskola egykori diákjai, akik jelenleg egyetemisták, illetve frissen diplomázottak, itt mutatták be a tudományos előadásokat a reál illetve a humán- és társadalomtudományok területeiről – fogalmazott a koordinátor.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Gyergyói értelmiségiek találkoztak
Kutatók, oktatók, művészek, Gyergyóhoz kötődő értelmiségiek számára teremtett találkozási lehetőséget a Gyergyói Szemle Egyesület. A szombati gyergyóremetei találkozón, az előadóteremmé átalakított csűrben az értékek és lehetőségek kerültek felszínre. Kiderült, a különböző területeken tevékenykedő, a térségért tenni akarók alig tudnak valamit egymás létéről.
A Gyergyói szemle nyári találkozója nevet viselte a rendezvény, ahová kutatók, művészek, itthon élők, alkotók, illetve elszármazottak kaptak meghívást. Nagy József házigazdaként közölte, nem titkolt cél egy hálózat kiépítése, hogy az értelmiségiek tudjanak egymásról, és hogy különböző témakörökben tudjuk, kihez kell fordulni. Gyergyó nagy értelmiségi potenciállal bír, csak jó része nincs itthon. A cél, hogy párbeszéd alakuljon ki a távol élők és itthoniak között, hogy számítani lehessen mindenkire, akinek fontos e térség – hangzott el.
„Mi jó szívvel adtunk helyet és állunk mögéje a kezdeményezésnek” – fogalmazott Laczkó-Albert Elemér, Remete polgármestere, célozva a Gyergyói Szemle Egyesület minden tevékenységére, beleértve a folyóirat megjelentetését, szakmai fórumokat, hálózatépítést, az ösztöndíjalapot és tudományos kutatások népszerűsítését. Meglátása szerint a szombati eseményre összegyűlt harminc ember kitűnő kovász, a rendezvény pedig érdemes a folytatásra.
Gazdaság, kultúra, szociológia, segítő szakmák, oktatás, természettudományok és művészetek képviselői mutatkoztak be munkájukról beszélve, és egymás számára is meglepetés volt, hogy egyik-másik földink milyen témakörben kutat, milyen eredményeket oszt meg szívesen.
Nagy József elmondta, amikor a különböző területeken kutatókat kezdték számba venni, fény derült arra is, melyik település iskoláinak milyen erősségeik vannak. Így a gazdasági profilúak többsége gyergyószentmiklósi, tizennégy közgazdászt jegyeztek fel, Remetéről történészek, művészettörténészek, színészek kerülnek ki leginkább, Alfaluból képzőművészek, Tekerőpatakról, Szárhegyről a természettudományok iránt érdeklődők.
Szeretnék, ha minél többet közülük haza lehetne hívni találkozásra, felkérni együttműködésre. A jelenlévők körében a bemutatkozást követően azt firtatták, volt-e vagy terveznek-e olyan kutatást, amely a Gyergyói-medencéhez kötődik.
A sorban elsőként két közgazdász, a csomafalvi születésű Balla (Szőcs) Emese és a gyergyószentmiklósi Lázár Ede mutatkozott be. Balla Emese e térségben is vizsgálta a klímaváltozás hatását a mezőgazdaságra, s bár meglepő volt, hogy a hőmérséklet-változással leáldozóban van a minőségi burgonyatermesztés, mégsem ez volt a legmeglepőbb. Egy másik kutatását idézve elmondta, az emberek kedve elment a pályázástól. Arra kereste a választ, hogy mi ennek az oka és a kiút lehetősége. A gazdák, vállalkozók nem annyira a pályázat megírásától félnek, mint a projektben leírtak kivitelezésétől, hogy megfelelő szakértelem híján nem tudják végigvinni a vállaltakat, emiatt pedig pénzvisszafizetésre kötelezik őket. Így akár anyagi áldozatot is hoznának szakemberek segítségéért cserében, akik a lebonyolításban partnerek lennének.
Lázár Edének a marketingkutatás a fő szakterülete, összeállította, felajánlotta ingyenes használatra a kutatás módszertanát, mely interneten hozzáférhető. Elemezte a helyi termékek értékességét is, hogy pluszértéket jelent-e az a helybéli vásárlóknak, hajlandóak-e akár felárat is fizetni érte, illetve a termelő hogyan száll szembe a konkurenciával.
Elmondta, a munkanélküliség gazdasági és társadalmi probléma komoly migrációs hatással. Kérdés, hogy a helyi termék előállítása, a turizmus és a fafeldolgozás képes-e fenntartani a Székelyföldet. A közgazdász szerint mindezek mellé a stabilitáshoz iparra is szükség van. Illetve arra a lehetőségre, amit a világháló biztosít: itthonról külföldnek dolgozni.
A felvetett témák kapcsán szóba jött, hogy nem kellene kiadjuk kezünkből olcsón a nyersanyagot, például bagóért a szénát a moldvaiaknak, akiktől aztán a kész tejterméket vásároljuk meg borsos áron. De szó volt a tájvédelemről, a fafeldolgozásról és a jó minőségű faházról, illetve arról is, hogy érdemes lenne visszahozni a növényi és állati alapanyagból előállítható ruhaneműk készítését.
Mi az, amit elvárnak az önkormányzattól? – tette fel a kérdést a község polgármestere, a két közgazdász pedig sorolta: biztosítsa az alap-infrastruktúrát, hogy ha egy beruházó idejön, legyen esélye mAradni, legyen nyitottság az újdonságokra, és teremtse meg annak esélyét, hogy a fiatalság itthon mAradhasson. Hogy hogyan, annak kitalálása legyen az önkormányzat feladata.
Múltkutatók népes társasága
A történészek, történelemtanárok, régészek, levéltárosok köre volt a legnagyobb a délelőtti előadások alatt. Laczkó-Szentmiklósi Endre remetei történelemtanárként, iskolaigazgatóként mutatkozott be, Szárhegyről Portik Zsolt érkezett régészként, Borszékről Farkas Aladár helytörténészként, Ősz Sándor Előd Kolozsvárról érkezett haza református lelkipásztorként, egyházi levéltárosként, Bernád Rita pedig a Gyulafehérvári érseki levéltár gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltára vezetőjeként. Népes volt a Tarisznyás Márton Múzeum képviselete: Csergő Tibor történész és intézményvezetőként érkezett, Demjén Andrea régészként, Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténészként, jelenleg a városi könyvtár menedzsere is, illetve a délutáni előadók sorában volt néprajzosként Szőcs Levente, szintén múzeum-alkalmazott.
Egymás kutatásairól, az intézményekben fellelhető kincsekről alig tudnak valamit – derült ki ismételten, és több javaslat is elhangzott egy-egy, az értékeket sorjázó katalógus szükségességéről, a kutatók számára a lehetőségek ismertetéséről.
A jelenlegi iskolásokra is figyelmet kell fordítani – hangsúlyozták többen, így hazavonzó lehet számukra minden olyan helyszín, tárgyi emlék, amelyek diákkorukban lelkükbe vésődött. A hely szelleméről beszélt ennek kapcsán Laczkó-Szentmiklósi Endre, javasolva, minél több esemény helyszínét ismertessük meg a gyerekekkel.
A történelmi emlékhelyek hazahívók lehetnek az idegenbe szakadtak számára is, ám az is feltétel, hogy a hazatérő lássa, az itthoniak ápolják az emléket, rendben tartják ezeket a helyszíneket, emlékműveket. E téren is van feladata Gyergyó térségének.
A rendezvény délután még számos előadással folytatódott, este pedig kiértékeléssel, összegzéssel ért véget.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Magasra tette a lécet a kilencedik Székelyföldi Lovas Ünnep
Remek hétvégéje volt azoknak, akik a szombatot és vasárnapot a gyergyószentmiklósi lovas pályán töltötték. Látvány, magas színvonalú műsor, minőségi szórakoztatás fogadta a több ezer nézőt – ahogyan mindig, a Gyergyói Lovas napokból Székelyföldi Lovas Ünneppé nőtt rendezvényen.
A főszerepben ezúttal is a lovas sportok voltak, illetve a gazdák lóval közös munkája, és más lovas tevékenységek alkották a kétnapos eseménysor gerincét. Persze a zenének, táncnak is helye volt itt. A programkínálat színessége biztosította azt, hogy egyáltalán nem volt túlzás az a kijelentés, hogy a legkisebbektől az idősekig, jómódban élők és kevésbé tehetősek számára is egyformán vonzó és élményt, kikapcsolódást nyújtó esemény volt a 9. Székelyföldi Lovas Ünnep. És mindez precíz szervezés mellett, a tervezett időbeosztás percre pontos betartásával.
A hatvan programszám mindegyikét nincs módunkban bemutatni, csak kiragadtunk közölük néhányat, de ebből is megállapítható: Bajkó Tibor és Ildikó főszervezők, illetve a Krigel SK csapata ismét kitett magáért. Még a szervezés előkészületi időszakában elmondták, az idei egy főpróba lesz a 2017 szeptemberében esedékes jubileumi, 10. Székelyföldi Lovas Ünnepre készülve. Amikor valami „igazán nagyot” szeretnének megvalósítani. Felmerül a kérdés, ha főpróba ilyen színvonalat hozott, milyen lesz az „igazán nagy” lovasünnep? Már érdemes készülnie a nézőknek is.
A legtöbb izgalmat hozó versenyszám rendszerint a fogathajtók viadala. A „lovassportok királya” címet is kiérdemelhetné. A Páll Ágnesről elnevezett fogathajtó versenyen a szabály egyszerű volt: úgy száguldani végig a pályán, hogy lehető legkevesebb hibát vétsenek, azaz egyik kerék, és egy lóláb se érintse a bójákkal jelzett kapukat.
Ha a fogathajtást a „lovassportok királya” cím illeti meg, akkor a díjugratás a „lovassportok királynője”. Gyergyó térségében is évről évre növekszik a díjugratók száma, a közönség körében pedig változatlanul nagyon népszerű. Jelezte ezt a Páll Ágnes díjugratóversenyen is a taps a jól sikerült ugrások, és a pálya sikeres teljesítése után. A ló és a lovas közös mozgása, szép ívű átlendülések az akadályok fölött a laikus nézők közében is egyöntetű tetszés arattak. A taps nagyon is járt a lovasoknak
A nézőknek az lehetett az érzése, hogy a ló mindjárt meg is szólal, és így fog válaszolni az embernek. Hamza Viktória szabadidomító gyeplő és ostor nélkül, csak pusztán mozdulataival és szavaival érte el azt, hogy a lova azt tegye, amire ő utasította (vagy kérte?). Egy korábbi interjújában mondta: „bármit el lehet érni a lovakkal erőszak nélkül is, habár több időt vesz igénybe, s ezáltal nehezebb ez az út.” Bizonyított:meghallgatják, megértik szavait a lovak.
Korábban már láthatott a gyergyószentmiklósi közönség lovas kaszkadőr mutatványokat, de mégis újdonságnak számított ez a műsorszám. Ugyanis ezúttal már nem távolról érkezett vendégek, hanem a mieink, erdélyi lovasok mutatkoztak be látványos, akrobatikus mutatványokkal. Az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület bemutatójában a kozák tradíción alapuló trükklovaglás hagyományai elevenedtek meg, A tapasztalt lovasoknak nem okozott nehézséget a szokatlan attrakció bemutatása, de elhangzott. Rengeteg gyakorlás van emögött. Figyelmeztettek. Bármennyire is azt hiszi valaki, hogy erre ő is képes, azért otthoni kipróbálásra nem ajánlott mindez.
Akadályfutás, kacsatánc, kecskecipelés és szédülten célba rúgás, többek között ezek voltak a kihívások a „hétpróbás” fogathajtók számára. A legfőbb cél pedig, hogy versenyző és néző is egyaránt jól szórakozzon. Nevetésben nem is volt ebben hiány. A verseny végén győztest is hirdettek, de ezúttal a dobogóról lemAradók sem voltak túl csalódottak.
Nemcsak a sportlovaknak, de a gazdák munkára használt lovainak is komoly szerep jutott a Székelyföldi Lovas ünnepen. A legnagyobb erőre pedig az erdőkitermeléseknél, a rönkhúzatásnál van szükség. Biztosan van olyan, hogy egyik gazda a saját lovait tartja minden szomszédjáénál jobbnak. Hogy ezt igazolni is tudja, itt volt a lehetőség: négy nehéz rönköt kellett a lovak után kötni és elhúzni minél nagyobb távolságra, rövid idő alatt. Nemcsak a lónak volt ez nehéz, hanem a gazdáknak sem lehetett könnyű, hogy az ostort sem használhatták és még szitokszavaktól is tartózkodniuk kellett, a lovaik biztatásánál. Pedig ugye, az erdőn előfordul ilyesmi és a lovak is hozzászoktak.
Nemcsak a lovas kultúrára figyelnek hanem más kultúrának is helye van a Székelyföldi Lovas ünnepen. Ezúttal is a műsor része volt a Step dance és a Hóvirág együttes táncosainak fellépése, zenélt a ditrói fúvószenekar, Máyer Róbert kíséretével énekelt Oláh Vivien, és érdemes volt meghallgatni a Török Adél által előadott dalokat is. Hagyományos módon ezúttal is díjazták a rajz és irodalmi pályázatra műveiket beküldőket is.
Nyolc önkormányzati vezető, polgármesterek és alpolgármesterek álltak rajthoz a lovasünnep legnépszerűbb versenyszámában a polgármesterek csatájában. Előbb segédhajtóként kellett bizonyítsanak, a hajtót segítve a kitűzött táv minél gyorsabb teljesítésében, majd csatacsillag-dobásban, és lasszóvetésben is meg kellett mutatniuk képességeiket. Könnyen teljesítette mindenki a lufiborotválás feladatát, pedig egy igencsak éles, félméteres bicskával kellett ezt tenniük. Aztán autóvezetés közben kellett káposztafejeket „behalászniuk”. A küzdelem szoros volt, de végül a csíkkarcfalvi alpolgármester Szőcs László nyert Bege László Alfalu alpolgármestere és Puskás Elemér, Ditró polgármestere előtt.
Sajnos már csak az emléke van közöttünk a fiatalon elhunyt Sándor Ernőnek, aki a korábbi lovasnapok egyik legfontosabb szervezője volt, és kutyafogathajtóként jeleskedett „hógolyóival”, azaz négy hófehér szamojéd kutyájával. A Székelyföldi Lovas Ünnep kutyafogatversenye mostantól az ő nevét viseli.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

„Nem mAradhatunk romokban” – Atyhán elkezdődött a templom újjáépítése
utók jönnek és mennek az udvaron, adományokat hoznak magánszemélyek és vállalkozók. Eközben az emberek szorgoskodnak: állványt építenek, takarítanak, falat törnek. A pap mindent a kezében tart, tudja, hogy rajta múlik az újrakezdés, neki kell tartania a lelket a 200 fős gyülekezetben. A Hargita megyei Atyhán jártunk a hét végén.
Egy hete villámcsapás következtében az oldalfalak és a torony kivételével porig égett az atyhai, Mária Magdolna tiszteletére szentelt templom. Mára már eltakarították az elégett mAradványokat, pénteken 58 önkéntes segédkezett a munkálatokban. 19 utánfutónyi hulladékot szállítottak el, tudtuk meg egy helybélitől, aki néhány társával együtt éppen haranglábat épített, hogy legyen, amivel misére hívják a templom nélkül mAradt közösséget.
A Feltámadás-szobor megmAradt
A falu első temploma a 16. században pusztult el, de csak 1642-ben fejezték be a régi templomot, amely a mai helyén állt, de az hamarosan túl kicsinek bizonyult. 1799-ben épült meg az új, nagyobb templom, amely 1867-ben szintén a tűz martalékává vált. A templom az ezt követő felújításnak köszönhetően nyerte el a bő egy héttel ezelőtt még látható formáját. 2014-ben fejezték be teljes tatarozását. Az 1867-es tűzvész is hasonló pusztítást végzett, annak emlékeként őriztek egy Assisi Szent Ferencet ábrázoló megszenesedett szobrot. Ez sajnos a szeptember 18-i tűzvészben elégett, megmAradt azonban egy másik, Krisztust feltámadása után ábrázoló szobor. A helybéliek csodaként tekintenek erre, mivel a szobor körül minden megsemmisült.
„Sok erőt ad ez számunkra, azt jelképezi, hogy a templomnak és a közösségnek fel kell támadnia, romokban nem mAradhatunk. Eddig nem tapasztalt összefogás lett úrrá a falu apraja-nagyján. Még nem látom, hogy miért rótta ezt a nagy feladatot ránk a Jóisten, de biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva már érteni fogom ezt az egészet. Nyugdíjazásom után, augusztus elsején jöttem ehhez a plébániához. Azelőtt 15 évig Gyergyóalfaluban, egy jóval több lelket számláló egyházközségben szolgáltam. Az érsek úr Atyhát jelölte ki számomra azzal a megjegyzéssel, hogy itt nem vár olyan sok munka rám, többet pihenhetek. Másfél hónap szolgálat után azonban egyik napról a másikra teljesen felfordult az életünk” – mondta a Maszolnak könnybe lábadt szemmel Ft. Adorján Imre plébános.
A közmunka a falu lelkét éleszti újjá
Máthé Árpád gondnok a vihar estéjén a templom előterében indította be a harangokat, hogy a viharfelhőket elűzzék vele. Felidézte: néhány perc harangozás után égésszagra lett figyelmes. Ekkor kinyitotta a templom ajtaját, már minden lángokban állt. Egy szőnyeget és néhány miseruhát és kegytárgyat tudtott kimenekíteni. „A plébános úr a szentségtartóért rohant. A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy nem volt, mit tennünk” – magyarázta a gondnok, miközben körbevezetett a törmelékektől már megtakarított templommAradványban.
Nemcsak a templomi berendezés, hanem a harangok is megolvadtak. A nagyobb, majdnem 300 kilogrammos harangból csak egy kis darab mAradt meg, a legkisebb teljesen megsemmisült, míg a középső használhatatlanná vált. Ott jártunkkor éppen az állványt rakták össze, amelyre két harangot szerelnek fel, ezeket Lázár Imre, Székelyudvarhelyi harangöntő mester adta ideiglenesen használatba az atyhatiaknak. A helyiek a templom közelében található ravatalozót használják átmenetileg templomként.
Az összefogás ereje
„Olyan orgonánk volt, hogy a környéken sehol nem volt ilyen szép hangú hangszer. A harangok pedig olyan egyedi hangon szóltak, hogy nem lehetett összetéveszteni más falu harangjával. Ha húzták, mindenfelé hallatszott, mert Atyha a hegyoldalban fekszik. Nagyon sajnáljuk a templomot, mert csak most, néhány éve lett ilyen szép” – fájlalta a veszteséget Miklós Margit néni, helybéli lakos.
„A kollektivizálás előtt még 1800-an voltunk a faluban. Összejártunk fonóba, segítettünk egymáson, jó volt a hangulat. Ma már kiürült a falu, az iparosítással a többség elköltözött főleg Temesvárra, de Szebenben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is sokan letelepedtek” – mesélt a régi időkről Miklós István bácsi, aki a legjobban a közösségi szellemet hiányolja a faluban. Szerinte jó látni, hogy legalább most mindenkit megmozgat a templom katasztrófája, azt mutatja, hogy még törődnek a faluval.
A Korond községhez tartozó településre eddig nem látott figyelem irányul, az összefogásnak köszönhetően talán még a tél beállta előtt sikerül befedni a templomot.
Az atyhaiaknak adományokra van szükségük, ahhoz hogy a templomot újjáépítsék. Három bankszámlát is nyitottak erre a célra, lejben, forintban és Euróban is lehet adakozni a Parohia Romano-Catolica Atia névre. Banca Comerciala Romana, SWIFT kód: RNCBROBU. Lej: RO31 RNCB 0156 0164 4788 0006; Euró: RO04 RNCB 0156 0164 4788 0007; Forint: RO74 RNCB 01560 1644 7880 008.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Néprajzi gyűjteményeket tekintettek meg a tájházvezetők
Hargita megyei tájházvezetők, néprajzi gyűjtemények kezelői számára szervezett szakmai találkozót a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Hargita Megye Tanácsa. Pénteken szakmai tanulmányúton csíki gyűjteményeket látogattak meg a szakemberek.
Elsőként a Csíki Székely Múzeum Csíki idők járása című néprajzi kiállítását tekintette meg a közel negyven, néprajzi gyűjtemények iránt érdeklődő, majd a múzeum szabadtéri részlegét is meglátogatták.
A vendégeket Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója köszöntötte, aki elmondta, a három ütemű felújítás első része 2009-ben volt, akkor a Vár tér újult meg, 2011 és 2013 között a Mikó-vár mint műemléképület felújítása zajlott, a harmadik szakasz pedig a szabadtéri részleg rendezése lenne.
„Két hektáros a terület, ahová az 1970-es években parasztházakat telepítettek. A közvetlen oka az lehetett, hogy valahonnan mentették őket, valószínűleg lebontásra voltak ítélve. Utólag nem nagyon láttunk különösebb koncepciót, hogy miért épp oda tették a házakat, ahol vannak, nem kontextusba helyezve és nem porta-szerűen. Ugyanakkor dokumentációjuk sincs nagyon.”
A szabadtéri részlegen látható – többnyire az 1800-as évek közepén épült – hét parasztházat és két gabonatárolót Csíkszentgyörgyről, Csíkszentsimonból, Csíkkozmásról, Kászonból, Parajdról, Gyergyóalfaluból és Gyimesből hozták a területre. Néhány éve ugyan újrazsindelyezték ezeket, jelenleg azonban üresen állnak, némelyik ablaka hiányzik.
„Több tervet is kidolgoztak építészek, néprajzosok, legutóbb 2009-ben a szentendrei skanzen szakembereivel tanácskoztunk arról, hogy jó lenne valamit kezdeni a csíki skanzennel, hogy ne legyen ilyen hányattatott sorsa. Sajnos azután sem volt támogatás arra, hogy ez változzon. A legsúlyosabb probléma a biztonság, az hogy nincs megoldva ennek a térnek a folyamatos felügyelete, volt rá példa, hogy hajléktalanok, kóbor kutyák is beköltöztek. Még jó állapotban vannak ezek a házak és székely kapuk, de megérdemelne egy jobb sorsot ez a része is a gyűjteménynek” – hangsúlyozta Salló Szilárd néprajzkutató, aki korábban a múzeum munkatársa volt.
Csíkszeredából Csíkszentkirályra utaztak a találkozó résztvevői, itt megtekintették a néprajzi gyűjteményt, és közösen megnézték Fábián Kornélia Hargita megye tájházai (1) című dokumentumfilmjét, amely a korondi, székelyszentléleki, lövétei, máréfalvi és tordátfalvi tájházakat mutatja be.
Buzogány Árpád, a forrásközpont munkatársa úgy véli, ami a tájházakat illeti, nem történtek meg az elmúlt huszonhat évben azok a jelentős előrelépések, amelyekre számítottak a gyűjtemények összegyűjtői, kezelői, gondnokai. Hargita megyében körülbelül húsz olyan berendezett épület van, amelyet tájháznak is lehet nevezni, mert vannak olyanok is, amelyek be vannak rendezve ugyan, de raktárként működnek inkább.
„Maga a tájház a jellegénél fogva nem élő. Élővé lehet tenni azáltal, hogy különböző programokat visznek be azok, akik kezelik, fenntartják. Ilyen a máréfalvi és lövétei tájház is, mindkettő folyamatosan valamilyen program helyszínéül szolgál, éppen azért, hogy ne múzeum jellegű legyen, hanem érezze úgy egy fiatal, hogy egy olyan épületbe lép be, tevékenykedik, amelyben az ő nagyszülei születtek, nőttek fel.”
Péter Beáta Székelyhon.ro 

Betyárballada és lélekterápia
Már angol nyelvre is lefordították a Betyárkártya ismertetőjét, egyre nagyobb az igény az alfalvi Vargyas Ildikó által készített paklira. A betyárokról és kártyáról azonban mostantól bővebb ismertető is fellelhető, Ildikó párjával, Kürtössy Péterrel jelentetett meg egy míves kiadványt. Az alfalvi képzőművész tehetségét a Gyergyószéki kerek erdő kifestősben is megmutatja.
Még nyomdameleg a Betyárok a magyar kártya lapjain című tanulmánykötet, mely két évvel a betyárkártya után látott napvilágot. Vargyas Ildikó és Kürtössy Péter közös munkája, a házaspár ugyanis úgy gondolta, a kártyakészítést megelőző néprajzi gyűjtőmunka eredményét szívesen megosztanák az olvasókkal is.
Benne szó van arról, hogy mit jelent a kártya az embernek, és mit a magyar embernek, aztán pedig bemutatják a betyárkártyát is. Kiemelik a magyar kártyagyártás ikonikus figuráit, a többi fejezetben pedig a Vargyas Ildikó-féle kártyán megjelenő betyárokról beszélnek. Sorban mutatják be a szájhagyomány és népdalok által életben tartott egykori betyárokat úgy, hogy valós és nem idealizált képet festenek ezekről a személyiségekről. „Nem fényezzük őket, nem akarjuk felmenteni az esetleges bűncselekményeik alól, csupán bemutatjuk a kort, melyben éltek, hogy megértsük, miért jutott betyárútra az az ember, hogyan haladt az életben addig, amíg akasztófára került, vagy békésen elhalálozott, miután jó útra tért” – fogalmaz Vargyas Ildikó. A kötetben ismertető található a színjelekről, a kártya hátlapjáról, az igencsak fontos reverzről, a kártyalapokon megjelenő történetekről.
Motívumok, tekintetek üzenete
Minden fejezet végén egy-egy ornamentikus rajz található, arról a tájegységről, amelyen az adott betyár élt, szűrökről, használati tárgyakról vette le a képzőművész. Ugyanakkor párjával figyelt arra is, hogy a többnyelvű Erdélyben ne csak a magyarokhoz szóljanak, így rövid összefoglaló található a kötet végén román és angol nyelven.
A borítóról Rózsa Sándor betyárkirály néz az olvasóra. Ugyan Ildikó mindig azt a betyárt érezte legérdekesebbnek, akinek életét kutatta, arcát rajzolta, Rózsa Sándor mégis a kedvencek kedvence, ezért esett rá a választás. „Számomra érdekes és tanulságos volt az ő élettörténete. Olyasmiket írnak róla, amely nem szokványos egy betyár esetén. Például azt, hogy senki nem ment el tőle üres kézzel, akinek csak tudott, adott, megszervezte a szabadságharc során a szabad csapatokat, és imádkozott. Tehát egy olyan ember, aki valamilyen kapcsolatot ápol a Teremtővel, nem lehet elvetemült bűnöző. Csak a szemébe kell nézni.”
Marosszentgyörgyön lesz a tanulmánykötet első bemutatója. Miért? Mert oda hívták meg, mondja Ildikó, aki tervezi, akárcsak a kártyát, a kötetet is bemutatná párjával szülőfalujában.
Megtalálni a saját hangot
Vargyas Ildikó képzőművészként, a néprajz iránt érdeklődő személyként ismert a térségben. Odaát, a határon túl, a Duna-kanyarban egyéb kvalitásait is ismerik, ezekből „hozott haza” kifestőst készítve, azt kicsiknek-nagyoknak ajánlva terápia gyanánt.
A csíkszeredai művészeti líceum elvégzése után rájött, a művészet szép, de nem elég, olyasmit szeretne hozzá tanulni, ami az emberi lélekkel kapcsolatos. Párhuzamosan végezte a művészetit és a teológia szakot, aztán vizuális kommunikáció, tárgy- és környezetkultúra szakon tanult, annak módját kereste, hogy az emberek életébe becsempéssze a művészetet, hogy örömmel forduljanak bármilyen alkotói folyamat felé. Ehhez kellett a képzőművészet terapeuta szak elvégzése, és a választott kutatási és szakdolgozattéma: a népművészeti tevékenység lelki egészségre gyakorolt hatása.
Mindezen információkat ha összerakjuk, és hozzátesszük, hogy oktatóként a diákjainak a kifestősöket nem internetről töltötte le, hanem ő rajzolta meg, kikerekedik a második, szintén frissen megjelent kiadványának a képe. Ennek címe a Gyergyószéki kerek erdő, benne a közismert népdal található, hozzá pedig kifestős, szép székely motívumokkal, székely emberekről megmintázott figurákkal.
Még nem tudja, miként fogja ezt értékesíteni, csak azt, hogy minél több emberhez el szeretné juttatni. Többszörös oka van erre: egyik, mert hiszi, hogy az alkotás, festés lecsillapítja a lelket, tudja, hogy a székely motívumok folytonosságot teremtenek az ősök és ma élők között, gyökerek, amelyek az önismeretet segítik, az egészséges személyiségfejlődés feltételei. És az okok között szerepel az is, hogy tudja: a színezés közben az éneklés sem egy pótcselekvés. „Színezzünk, és közben ne feledkezzünk meg az éneklésről sem! Zajoktól túlzsúfolt világunkban szinte elfelejtjük, hogy nekünk is van hangunk. A régi embereknek minden életállapotra volt énekük. Amikor olyan dolgok történtek, amelyek teljes egzisztenciájában rengették meg a személyiséget, amikor elfogytak a szavak, nem maradt más, csak az éneklés” – figyelmeztet ajánlójában Vargyas Ildikó egy utat mutatva ahhoz, hogyan lehet harmóniába kerülni saját magunkkal, a többiekkel, a teremtéssel.
Balázs Katalin Székelyhon.ro

Csak a halál (Egy megfigyelt család / 31.)
Csak a halál szabadította meg egyszer s mindenkorra a Securitate nyilvántartottjait a megfigyeléstől, az állandó zaklatástól és képtelenebbnél képtelenebb feltételezésektől. Csaba öcsém 1970. május 22-én halt meg, a nagy árvíz idején, munkavégzés közben ragadta el a Szamos. Még nem töltötte be a 38. életévét, egyetlen gyermekének sincs róla emléke.
A nyomozati dossziét lezáró Jegyzet (Nota) a holttest megtalálásának időpontjával (1970 május 28.) közli, hogy a 34-es szám alatt Beszterce-Naszód Bethlen városának néptanácsán iktatott halotti bizonylat szerint Puskás Csaba (Lajos és Margit fia), aki 1932. december 5-én született Kolozsváron, elhunyt. Aktualizálása a nyilvántartásban 1983. november 3-án történt a személyazonosságija és a személyi lapja alapján. A Jegyzék hozzácsatolandó a Hargita megyei Securitate Igazgatóságának 13 665-ös információs alapaktájához. A Jegyzéket kiállítja a Belügyminisztérium Hargita Megyei Felügyelősége. Édesapám, Puskás Lajos 1982. április 10-én halt meg. A Belügyminisztérium Kolozs Megyei Felügyelőségének I/B osztálya (külföldi kémelhárítás) Jelentésében a „Károly” (apám titkosított neve) akció lezárását javasolja. Mivel a nevezett, aki Gyergyóalfaluban született 1901. május 22-én, és nyilvántartott volt 1973. november 12-től, elhunyt 1982. április 10-én, ezért javasoljuk a „Károly” tevékenység lezárását és a dosszié anyagának besorolását a BiD dossziéhoz, feltüntetve a nevezettet a C. G. D.-ben. Aláírja az I/B ügyosztály főnöke, Oprea ezredes és az operatív tiszt, Stănoiu Florin százados. (1. dokumentum)
Sajnos az édesapám utolsó nálam lévő aktájában szereplő két rövidítés (BiD és C. G. D.) jelentésére nem sikerült rájönnöm. (Lehetséges, hogy az akták rendszerezésében a kommunizmus előtti társadalmi rend közszereplőit elkülönítették a kommunizmus fennállásának megfigyeltjeitől.) Haláluk után, valamint kisebbik öcsém (Árpád) dossziéjának 1979-ben történt lezárása nyomán csak én maradtam családunkból a megfigyeltek között. Besúgóim utolsó feladatukat 1989. december 15-én kapták (2. dokumentum). Folyamatban volt a kémelhárító segítségét is igénybe véve a magyarországi örökségem úgymond ellenséges célra való felhasználásának kérdése. Ezzel kapcsolatban egy különös találkozást kell megemlítenem. 1990 elején, tehát már a „szabad” életben egy különös látogató keresett meg, aki egy csendes vendéglői helyre hívott, és arról győzködött, hogy most lenne alkalom fegyveres felfordulást okozni Erdély ügyében. Neki vannak bécsi kapcsolatai, nem lenne esélytelen a revízió. Természetesen kitérő választ adtam, majd egy újabb találkozás lehetőségét említette, amiből soha nem lett semmi. De sem a nevére (álnév?) nem emlékszem, ma már arcát sem tudnám felidézni. Mindenesetre az a gyanúm, hogy a soha meg nem szűnt Securitate próbálta az ellenem beindított és a „forradalom” miatt abbamaradt nyomozást „befejezni”.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiásott kincsek Gyergyószentmiklós történelméből
Érdemes a kézbe venni a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum új kiadványát, hiszen még azoknak is ajánlott, akik alaposabb tudással rendelkeznek a város múltjáról. A szerkesztő Demjén Andrea régész által vezetett kutatások több meglepő tényre is fényt derítettek a település történelméről.
Tíz évnyi régészeti kutatómunka összefoglalása a Gyergyószentmiklós a régészeti kutatások tükrében című kiadvány. A Tarisznyás Márton Múzeum által végzett, Demjén Andrea régész irányításával zajlott régészeti ásatások eredményeit ismerheti meg az olvasó. Pontosabban azokat, amelyek Gyergyószentmiklós területén zajlottak, három helyszínen: a Both-váránál, a Szent Miklós templomnál és Pricskén, az egykori határállomás, vesztegzár területén.
Rengeteg olyan tárgyi bizonyíték került elő a föld alól az ásatások során, rengeteg olyan új ismerettel gazdagodtunk, amelyeket történészek csupán levéltári kutatások alapján soha sem tudtak volna felderíteni – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató. Mindhárom kutatási helyszín számos meglepetést hozott. Ezek alapján Gyergyószentmiklós, Gyergyószék történelme újraértelmezhető.
Mindez könyvben megjelenítve tudatosíthatja a várossal, hogy mindezeket történelmi kincsként lehet kezelni, többet érdemelnének, jobban használhatóvá kellene tenni ezeket. Az új ismeretek jelentősen felülírtak korábban elfogadott feltételezéseket. Például a helyi emlékezet első vagy második világháborús eredetűnek vélte a Pricske csúcsán található védművet, de kiderült, ez sokkal régebbi.  Érdekes tényeket közöltek a Pricske nyergében kiásott vesztegzár maradványai. Ez a hely az örmény kereskedőknek volt fontos, annyira, hogy ennek köszönhetően telepedtek le Gyergyószentmiklóson és tették a települést városiassá. A Szent Miklós templomnál végzett kutatások eredményei pedig azt jelzik: már az Árpád korban is erős közösség élt itt.
A kövek nem beszélnek, de a csontok igen – fogalmaz Demjén Andrea. Korábban csak feltételezni lehetett bizonyos maradványok korát, de a mai modern eszközök lehetővé teszik, hogy nagyon pontosan megállapítható legyen: mikor került egy csontdarab a földbe, vagy hogy egy az épületbe beépített gerenda mely korból származik. A Both váránál hat éven át zajlott ásatások során előkerült leletek azt az eredményt hozták, hogy az építmény már 1240 körül állhatott. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a vár sosem volt lakott. Erre az utal, hogy egy főember magánvára lehetett, célja hatalmi reprezentáció volt talán, a toronyba veszély idején húzódott be a várúr családja.
Arra következtettek, hogy a várhoz tartozó uradalom a város mai belterületén lehetett, és valószínűleg a Szent Miklós templom környékén. A feltételezést bizonyították a templomnál végzett ásatások. Megállapították, a mai templom alatt egy Árpád-kori templom maradványai rejtőznek, amely a 13. században épült, majd egy másik építési fázis a 14. században történt. Ugyanakkor újdonságot hozott a templomtorony vizsgálata is. Az itt talált fagerendák vizsgálata azt igazolta, hogy a torony 5 szintje is középkori.
A templom körül talált csontok szénizotópos vizsgálata pedig bebizonyította, léteztek itt már 1260–1280 körül temetkezések, azaz ugyanabból a korból származtak a leletanyagok, mint a Both-váránál.
A Pricske nyergében feltárt kontumáció, vagyis vesztegzár esetében a levéltárakból előkerült dokumentumok alapján tudni lehetett, hogy az 1700-as években kezdődött az építése, a gyergyóiak panaszlevelei jelzik, hogy a lakosságnak kellett dolgoznia az építkezésen. A vesztegzár célja, hogy útját állja a pestis és más betegségek, járványok behurcolásának. Egy egész sor ilyen létesítmény épült főként a Kárpátok keleti és déli vonulatának szorosaiban, folyóvölgyekben, de ez a határvédelmi vonal egészen az Adriáig nyúlt. Feljegyzések bizonyítják, hogy ezek egyforma sablon szerint épültek, a lakóházak és istállók mellett börtön és kápolna is tartozott hozzájuk. Kivétel ez alól a Pricskén található veszteglőhely, ahol sem kápolna, sem börtön nem épült. 13 vagy 14 épület állhatott itt, lakóházak és istállók, egyenként is bekerítve, de az egész telephely körül is kerítés húzódott – derült ki a kutatások során.
Egyedülálló még ez a kutatási terület abban is, hogy az ország legmagasabban fekvő régészeti lelőhelye – hangzott el. Ez azonban azzal is járt, hogy külön „kaland” volt megszervezni az ásatásokat, feljuttatni a csúcsra embereket, és az ottani táborozáshoz szükséges legkülönfélébb holmit, élelmet. Ezzel kapcsolatban számos anekdotaszámba menő történet is elhangzott a könyv bemutatásán Demjén Andrea, Csergő Tibor és Iasi-i Alexandru Ioan Cuza egyetem régészprofesszora, Neculai Bolohan részéről, aki mint a kutatásokban nagy szerepet vállaló szakember, maga is jelen volt a könyvbemutatón.
A kutatások fő mozgatója, a kismamaként is a hegy tetején heteket töltő Demjén Andrea Kolozsvárra költözik családjával, a kutatásokban szintén résztvevő férjével, Florin Gogâltan régésszel – hangzott el a Városi Könyvtár zsúfolásig telt termében tartott könyvbemutatón. Ez a tény egyelőre bizonytalanná teszi a gyergyószentmiklósi régészeti kutatások folytatását. Hogy miként, milyen formában, még nem lehet tudni, de mindenképpen szükség lenne a további régészeti kutatásokra. A most megjelent könyv összeállításakor törekedtek arra, hogy ne csak történészeknek, de a város történelme iránt érdeklődők számára is érdekes és olvasmányos legyen. A publikáció – amely megállja a helyét más, a Kárpát-medencében megjelent hasonló művekkel összehasonlításban is – folytatása is az elképzelések között van. Hiszen a múzeum nem csak a városban és annak környezetében, de Tekerőpatakon, Szárhegyen, Alfaluban, Maroshévízen vagy Újfaluban is végzett kutatásokat, amelyek eredményei szintén megérdemelnének egy ilyen kiadványt. A könyv megvásárolható a Tarisznyás Márton Múzeumban, ára 30 lej.
Gergely Imre
 Székelyhon.ro

Megdőlt az idei téli szezon erdélyi hidegrekordja Csíkszeredában
Megdőlt az idei téli szezon erdélyi hidegrekordja: Csíkszeredában mínusz 22 Celsius-fokot mértek szerda reggel. 
Más Hargita megyei településeken is nagyon hideg volt: Gyergyóalfaluban mínusz 19, Székelyudvarhelyen mínusz 17, Maroshévízen mínusz 16 fokot mutattak a hőmérők. 
A decemberi hónap csíkszeredai hidegrekordját az 1998-as év tartja, amikor mínusz 33 fokot is mértek az esztendő utolsó hónapjában. maszol.ro

Nyolcszáz magyar diáknak segítenek a felkészülésben
Immár ötödik alkalommal szervez díjmentes érettségi felkészítőt románból és matematikából a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF), valamint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI). Terjeszkedett a projekt, hiszen idén már tizenhárom településen szervezik meg a képzést, amelyre hétfő óta lehet jelentkezni a www.egyetem.ro honlapon. 
Összesen harminchét csoportot indítanak Erdély-szerte, ami azt jelenti, hogy közel nyolcszáz diáknak tudnak segíteni az érettségire való felkészülésben – jelentette ki hétfői  székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján Szász Jenő, az NSKI elnöke. A program célja, hogy minél több magyar fiatalnak legyen sikeres az érettségije, ne törjön derékba az életük már 18–19 évesen. Ezzel az ifjúság itthon maradását is támogatják. A képzéseket Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Szentegyházán, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Gyergyóalfaluban, Maroshévízen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton, Szovátán és Nagyszalontán szervezik meg.
„A román nyelv és irodalomból, valamint matematikából indított vizsgafelkészítők nem helyettesítik, csupán kiegészítik az otthoni tanulást” – hangsúlyozta Ilyés Ferenc, a MÜTF igazgatója. Rámutatott, tapasztalataik szerint sok diáknak főleg bátorításra van szüksége, ezért erre is figyelni fognak. A szervezők különösen fontosnak tartják a hátrányos helyzetű, közepes képességű tanulók, illetve a szakközépiskolákba járó diákok segítését, de célcsoportjukba tartozik bárki, aki idén érettségizne. A képzések ugyanakkor kutatásként is szolgálnak az oktatási rendszer hiányosságairól szóló felméréshez. Az ebből készült összeállítást továbbítják az illetékeseknek. Szász Jenő ugyanakkor a szakoktatás fontosságát hangsúlyozta, éppen ezért az idén jelentkező diákokat erről fogják megkérdezni.
Göthér Orsolya, a projekt koordinátora elmondta, túljelentkezés esetén – ahogyan ez az előző években történt – szintfelmérő vizsgákat tartanak január 23–24. között, ez alapján döntik el, hogy kit vesznek fel. A képzés 55 órából áll: hangsúlyt fektetnek a tanulásmódszertanra, a tanárral való közös feladatmegoldásokra, valamint az elsajátított tudás folyamatos felmérésére. Az NSKI 25 millió forinttal támogatja a projektet, de a későbbiekben szeretnének romániai forrásokat is bevonni.
A szervezők sikeresnek érzik az előző években tartott képzéseket, amit jól mutat, hogy az országos érettségi eredményekhez képest lényegesen jobban teljesítettek a programban részt vevő diákok. Tavaly például az érettségizők kicsivel több, mint 68 százaléka vizsgázott sikeresen országos szinten, a felkészítőt elvégzőknél közel 83 százalékos volt az arány.
Fülöp-Székely Botond 
Krónika (Kolozsvár)

Meglátni a lehetőségeket Alfaluban
Kevés hírt vert nagydobra az elmúlt évben az alfalvi községvezetés. A polgármester úgy tartotta, nem kell kérkedni a megvalósítással. A tavalyról és idei kilátásokról adott számot a Gyergyói Hírlapnak Gáll Szabolcs polgármester.
– Gáll Szabolcs polgármesteri tevékenységében változatosságot hozott a tavalyi választási időszak. Mennyire bolygatta meg ez a községlakókat, voltak-e klikkesedések, egymással szembefordulások?
– Mi maximálisan arra törekedtünk, hogy a megosztás, mint fogalom, ne kerüljön be a kampányba, úgy próbáltuk megszervezni, hogy a nézőpontkülönbségek csak akkora sáncot képezzenek az emberek között, amelyet könnyedén át lehet lépni, ne legyen szükség később pallók lerakására, felszedésére. Tanulság volt a négy évvel ezelőtti időszak, akkor nagyon rossz közhangulat alakult ki, ezt akartuk elkerülni. Akár azzal is, hogy meghirdettük, bárki jelentkezhet tanácsosnak, és hogy előválasztást is tartottunk. Így senki sem maradt ki és a közösség dönthetett, kit, mennyire támogat szándékában.
– Az embereknek újévi fogadalmaik szoktak lenni. A polgármesternek volt-e mandátumkezdeti fogadalma?
– Igen, és az volt, hogy folytatom, amit elkezdtem. Amikor négy éve polgármesternek választottak, elmondtam, közép- és hosszú távú terveim vannak. Ezeknek a kivitelezését folytatom, és bízom benne, hogy sikerül. Persze, ez sok mindentől függ, mert a nagyobb terveket uniós pályázatokból lehet megvalósítani, és azok elég jól meg vannak késve.
– Az új mandátumban történtek közül mire büszke Gáll Szabolcs Alfaluban, Borzonton?
– Mi folyamatosan a pályázati lehetőségek kiaknázására koncentrálunk. Minden aláírt finanszírozási szerződés, ami az infrastruktúra fejlesztését szolgálja, egy sikertörténetként csapódik le bennem. Úgy néz ki, hogy aszfaltozáshoz láthatunk, a község még aszfaltozatlan utcáit is burkolni szeretnénk. Már a közbeszerzési eljárásnál tartunk. A szennyvízhálózat bővítésének kapcsán is lehetőség nyílik a régi vezetékek kicserélésére. Nagyon fontos ez, hiszen a kilencvenes években lefektetett vezetékeken nagy a beszivárgás, így esős időben feltelnek, a szennyvizet nem tudják befogadni, ami folyamatosan elárasztja a mezőt, a mellékvezetékekben pedig gyakoriak e miatt a dugulások. Most a csőcsere mellett mosatóautót is fogunk vásárolni a vissza nem térítendő támogatásból. Sikertörténet az is, hogy a központi óvodánkat hamarosan korszerűsíteni tudjuk, így meg fog felelni a közegészségügyi működési elvárásoknak. De szívesen említem azt is, hogy a művelődési ház egyik nagy hiányosságát sikerült pótolni korszerű illemhelyekkel. És van újabb letett pályázat is a kultúrházban előadóterem, színpad és nézőtér kialakítására is egyebek mellett.
– Mi okozott bosszúságot önnek az elmúlt időszakban?
– Nagy nehézség még mindig a birtokviszonyok rendezése. A földterületek kimérésével sehogy sem tudunk előre haladni, az utolsó tíz százaléknyi terület kérdése megoldatlan. Nem elég, hogy a tisztázás önmagában is bonyolult, még a törvénykezés sem ad neki lendületet. Szeretném, hogy a végére járjunk ennek, és a gazdák is elkezdhessék a fejlesztést, a területek tagosítását. Ennek is elengedhetetlen feltétele a telekkönyveztetés, mint ahogy a támogatásigénylés kapcsán is. Ez egy országos probléma, ember, pénz, idő és jóindulat kell hozzá fentről.
– Mire céloz a jóindulatot említve?
– Nem tapasztalok segítőkészséget ebben az állam részéről. Tavaly ősszel például megjelent a kormányprogram, azt ígérték, fedezik a telekkönyvezési költségeket azokra a területekre, amelyekre parcellázási terv van összeállítva. Olyan kicsi összeget szabtak meg ezekre a munkálatokra, ötven lejt hektáronként, hogy azt földmérő szakember nem vállalta. Tizenhat cégnek küldtünk felkérést, mindenki visszautasított. Gondoltunk arra, saját költségvetésből különítünk erre pénzt, de akkora összegekről van szó 15-16 ezer hektárnál, hogy megbénítaná az egyéb fejlesztéseket.
– Az Általános Rendezési Terv elfogadásával is problémák adódtak...
– Minden szakhatósági láttamozás megvan hozzá, a Transelectrica jóváhagyása hiányzik. Pert kellett indítsunk. A Bucsin-tetőn lévő meteorológiai állomás egy része az Electrica védelmi zónáján belül van. 25 méteres sávszélességben semmilyen építmény nem szabadna legyen, még kerítés sem. Az állomás viszont ott volt, és ma is ott van. Az Electrica azt mondja, el kell költöztetni, a meteorológiai állomás erre akkor hajlandó, ha az önkormányzat egy ugyanolyan feltételekkel ellátott épületet tud biztosítani. Így elakadt a község Általános Rendezési Tervének (PUG) a véglegesítése, és ez gátolja a villanyhálózat-fejlesztési elképzeléseinket is. Mert ott is változtak a szabályok, a kéréscsomagban benne kell legyen a PUG is.
– A külső nehézségek ellensúlyozásaként belső, helyi kezdeményezés indult útjára ezelőtt három esztendővel. Mi van az önkormányzat feketeribiszke-ültetvényével?
– Azt mondhatom, a legtöbb reményem a feketeribizliben van. Annak ellenére, hogy még nem sikerült szüretelnünk, a tavalyi termést elvitte a fagy, meggyámbászta az árvíz is, de nagy terveink vannak, újabb hektárokat szeretnénk beültetni, a kombájnt is megvásárolni a szüretig. Egyelőre még várjuk a lehetőséget, hogy pályázhassunk feldolgozóra, de addig is van, ahová fordulni feldolgozás érdekében. Utánanéztünk annak is, milyen feldolgozás lenne az igazi, kiderült, nem a pasztörizálás, mert a magas hőfok nem kedvez minden elemnek, hanem van egy újabb, az ultrahangos csírátlanítás. Ebben is, akárcsak a kombájn beszerzésében testvértelepülés nyújt segítséget. Én hiszem azt, hogy ez olyan beruházás tud lenni, amelyik tényleg megtermi gyümölcsét a jövőre nézve, és meghozza a fiatalok kedvét, hogy beruházzanak, gazdálkodjanak, inkább ezt az útját válasszák a jövőjüknek, mint az elvándorlást. Azt látom, türelemre van szükség, időre, amíg az elképzelésből megvalósítás lesz. Példa erre a Kultúrcentrum története is, amely az elején úgy működött, hogy a hivatal alkalmazottai ebédeltek ott, a széle hosszát alig ütötte. Mára annyi rendezvény van, hogy az elmúlt évet 60 ezer lejes nyereséggel zárta, és nyolc alkalmazottja van az önkormányzati cégnek.
– Többféle gyümölcsöt is szüretelnek idén, amint a beszélgetésből kiderül. Mit kér a polgármester a lakosságtól, hogy miben „kalákázzanak”?
– Arra vágyom, hogy lássák meg a lehetőségeket. És most a feketeribizli-termesztésre gondolok. Az önkormányzat visszahozta, igazolni akarjuk, hogy ezen a vidéken teremni tud, komoly jövedelmet adhat. Szeretném, ha az emberek ráhangolódnának arra, hogy ha megvan bennünk az akarat, és e mellé kitartás társul, akkor ennek meglesz a hozadéka. Nem kell egyszerre akarni mindent, csak higgyenek abban, hogy képesek rá, hogy érdemes célokat kitűzniük maguk elé. Ha ez a lendület meglesz a lakosságban, ez lehetne a község motorja. Mi megteremtjük azokat az infrastrukturális feltételeket, melyek szükségesek egy vállalkozás beindításához, működtetéséhez, de annak örvendenénk, ha hozzá vállalkozói kedv is társulna a lakosság részéről. Én nem vagyok annak híve, hogy munkahelyet teremtsek, inkább a megélhetési lehetőség alapját kell adjuk, és mindenki arra építse a kicsi, saját vállalkozását, ahol ő a saját főnöke és alkalmazottja is. Ebben látom a jövőt, itthon, az alfalvi fiatalság számára.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro