Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomo­koson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

1990 nyarán indultak a vasárnapi ifjúsági és gyermekszentmisék. Hogy élményszerűbb legyen az együttlét, Marosvásárhelyen énekcsoport alakult Jubilate néven, bejárták a közeli és távolabbi egyházközségeket is. Egyházi énekeket adtak elő, gitár- és orgonakísérettel. 1996-ban a Gyergyószentmiklóson és a gyergyóditrói nagytemplomban énekelhettek. 1997-ben részt vettek a Nyárádremetén szervezett kórustalálkozón. Ugyanebben az évben több helységben bemutatták Müller–Tolcsvay Mária evangéliuma című rockoperáját. 2000 januárjában kezdték próbálni Bródy–Szörényi István a király című rockoperáját. Bebarangolták vele a környéke, eljutottak Szászrégenbe, Medgyesre és Gyergyóalfaluba is. A Jubilate minden karácsonykor meglátogatja a kórházban és a sárpataki öregotthonban a betegeket, öregeket. A Jubilate vezetője Simon Kinga kántor. /b. d.: Jubilate. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

Az RMDSZ gyergyóalfalvi választmánya beadvánnyal fordult a Területi Küldöttek Tanácsához (TKT), amelyben leszögezték: elhatárolódnak a szervezettől mindaddig, amíg a „területi szervezet konkrét lépéseket nem tesz a párbeszéd, az együttgondolkodás és a hatékony közképviseleti munka érdekében”. Úgy vélik, időszerű lenne, hogy tárgyalóasztal mellé üljön Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, valamint Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, az autonómiatervezet kidolgozója. A beadvány fogalmazói úgy gondolják, hogy a csíksomlyói zarándoklat után meg lehetne szervezni a találkozót, helyszínnek pedig a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt javasolták. /Jánossy Alíz: Párbeszédért emelnek szót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./

Ifjúsági néptáncegyüttesek mutatkoztak be május 7-én Gyergyóremetén, a II. Gyergyó Vidéki Ifjúsági Néptáncos Találkozó alkalmával. Fellépett a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Harmat tánccsoportja, a marosfői Forrás, a csomafalvi tánccsoport, az alfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület, a gyergyószentmiklósi Hóvirág Néptáncegyüttes, a ditrói Aranyeső táncegyüttes és a helyi tánccsoport. A kétórás seregszemlét követően táncházzal búcsúztak egymástól a hagyományápolók. /Bajna György: II. Gyergyó Vidéki Ifjúsági Néptáncos Találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

A Remetei Ifjúsági Szervezet és művelődési ház szervezésében május 5–7. között ifjúsági napokra került sor. A rendezvény keretén belül tartották a II. Gyergyóvidéki Néptánctalálkozót, amelyen az alfalvi, gyergyói, csíkszeredai, marosfői és a helyi néptánccsoportok mellett részt vett a gyergyóditrói Aranyeső Ifjúsági Néptánccsoport is. A találkozót a ditrói RMDSZ és a Ditrói Kulturális Egyesület támogatta. /Fazakas Szilárd, Ditró: Ifjúsági néptánctalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban tartották május 18-án Domokos Pál Péter Gyergyói Gyermekkórus Vándortalálkozót. Ez volt a tizennyolcadik. 1936-ban még Gyergyóditróban megszervezték, aztán 1981-ig csaknem feledésbe merült a Domokos Pál Péter alfalvi, Mihály István szárhegyi és Petres Ignác csomafalvi kántortanítók kezdeményezte közös éneklés. 1981-ben Petres Lajos ditrói zenetanár próbálkozott az újraindítással, de csak egy rendezvényre kerülhetett sor. 1992-ben a gyergyószentmiklósi Pál Ibolya szervezte meg – immár Domokos Pál Péter Gyermekkórus Vándortalálkozó néven – az azóta évről évre ismétlődő fesztivált. A mostani találkozón 7 kórus és 5 hangszeres együttes mutatkozott be. /Bajna György: Gyergyói Gyermekkórus Vándortalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./

A Both-vára és székely erődítmények címmel szervezték meg nemrégiben a gyergyószentmiklósi Gépgyártó Iskolaközpont dísztermében a IV. Unicornis Diákkonferenciát. Lukács Endre, a diákkör elnöke az érdeklődőket nyolc helytörténeti előadás meghallgatására hívta meg. Az elsőt a Sapientia – EMTE két hallgatója, Bencze László és Burján Csongor mutatta be a karcfalvi erődítménytemplomról. Ambrus Kinga, Gyarmati Imola és Sövér Szilvia alfalvi diákok a Lázár-kastélyról készült dolgozataikat ismertették. A következőben a diákkör tagjai öt előadásban Both-várát mutatták be különböző szempontok alapján. /IV. Unicornis diákkonferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

Május 31-én négy fúvószenekar szórakoztatta Csíkszereda lakóit a Szabadság téren, a csíkmadarasiak, az udvarhelyszékiek, a gyergyóalfalviak és a csíkdánfalviak. A találkozóra a megyenapok keretében a Hargita Megyei Művészeti Népiskola szervezésében került sor. /Kristó Tibor: Fúvósok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Szentháromság ünnepén tartják az első igazi nagy búcsút pünkösd után a Gyergyóalfalu római katolikusai. Az idén is ezres tömeg vett részt a búcsús szentmisén június 11-én, amelyet Hajdó István főesperes-plébános mutatott be. A Megyei Kulturális Központ Gyergyóalfalu önkormányzatával karöltve szervezte meg 14 fotós részvételével a VI. Nemzetközi Fotótábort. A csütörtöki kiállításon a homoródi fotótábor képei kerültek a falakra. Moser Zoltán egyetemi előadó, fotós a magyar népi motívumok jelentéstartalmáról beszélt. Június 10-én volt az V. Felszállott a páva találkozó a Gyergyói-medence 21 iskolájának és a pécsi Jókai úti általános iskola kisdiákjainak részvételével Gyergyóalfaluban. Kis Portik Irén Barát Jóska című könyvét mutatták be, majd néptáncparádé következett. /Bajna György: Gyergyóalfalu templomtornya magasságában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

Elhunyt Dr. Magyari András /Gyergyólafalu, 1927. nov. 17. – Kolozsvár, 2006. jún./, a Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora, aki 53 éven keresztül elkötelezetten szolgálta a történelemtudományt és annak oktatását. 1953–1957 között gyakornok, majd professzor, 1998–2006 között emeritus professzor. Szakterülete Erdély XVII–XIX. századok közötti történelme volt. Magyari professzor tudományos kutatásait a Habsburg uralom erdélyi vonatkozásaira, az itteni gazdagság, társadalom és egyház múltjára, a székely közösségek történelmére fordította. Kulcsszerepet töltött be az egyetemi igazgatás terén is, 1992–1998 között tanszékvezető, 1990–1998 között a Történelem és Filozófia kar vezetőtanácsának tagja, 1990–1996 között a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, szenátusának tagja volt. Magyari professzornak jelentős szerepe volt az egyetem magyar tagozatának újraindításában. Kutatásaiban a felvilágosult erdélyi fejedelmek reformjainak gazdasági, szociális és társadalmi vetületeit, valamint a kurucháborúkat, az erdélyiek azokbani részvételét vizsgálta. Kutatta a székely közösségek XVII–XIX. századi múltját, Gyergyó községét, külön a francia forradalom Erdélyben keltett visszhangját. „II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege” című, 1994-ben megjelent könyvéért a Román Tudományos Akadémia „Dimitrie Oncu” díjával tüntették ki. /Elhunyt dr. Magyari András. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./ Megjelent kötetei között van: Wesselényi István: Sanyarú világ, továbbá Gyergyóaldalu a történelem sodrában /1997/.

Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

A gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány, valamint a helyi polgármesteri hivatal második alkalommal szervezi meg a Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábort. A művésztábornak ez alkalommal is a Bükkfőn lévő Vadárvácska panzió ad otthont. /Jánossy Alíz: Vadárvácska tábor Gyergyóalfaluban. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Garda Dezső parlamenti képviselő évek óta harcol az illegális fakitermelés, az erdőmaffia ellen. Tulajdon-visszaadással kapcsolatos ellenőrzés volt ez elmúlt héten Hargita megyében. A kivizsgálás alapját a panaszok, illetve a parlamenti vizsgálóbizottsághoz érkezett feljelentések képezték. Ezeket sem a helyi, sem a megyei földosztó bizottságok nem orvosolták, de a prefektúra sem segített a tulajdonosokon, nem támogatta ügyüket. Több száz ilyen panasz gyűlt össze az elmúlt időszakban, de az ellenőrök mostani székelyföldi útjukon csak a legsúlyosabb panaszokat, visszaéléseket vizsgálták ki. A Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalban kezdődött az ellenőrzés, a Mátis-birtoknál több súlyos visszaélést is tapasztaltak. 2000-ben a megyei földosztó bizottság negyven hektár területet juttatott vissza az örökösöknek, ezt azonban a helyi földosztó bizottság felülbírálta, és nem adta vissza a területet. Más is történt: 2004 őszén birtokba helyeztek több legelő- és kaszálótulajdonost, miközben a földosztó bizottság ilyen irányú döntése csak 2005-ben született meg, tehát a sorrendet törvénytelenül megváltoztatták. Az ilyen ügyek súlyos visszaélésnek minősülnek. Gyergyószárhegyen az emberek megkapták a tulajdonjogot, ellenben nem helyezték őket birtokba. Közben az erdőket folyamatosan lopják. A helyi földosztó bizottság nem akarta vétkességét elismerni. A gyergyószárhegyi kolostor útját mindenképpen községi úttá akarták nyilvánítani, holott az egyházi birtokon belül található. Ezen az úton hordják el az illegálisan kivágott fákat, ehhez pedig nem akarták az egyház beleegyezését kérni. Gyergyóalfaluban a helyi földosztó bizottság a közbirtokossági erdőkből mért ki jogtalanul magánembereknek. Gyergyócsomafalván a polgármester nem akarta aláírni a birtokba-helyezési papírokat, a tulajdonosok kiszolgáltatottak, nem tudnak szerződést kötni az erdészettel, az erdők pedig fogyatkoznak. Ugyancsak súlyos visszaélés, hogy az erdészeti igazgatóság nem hajlandó visszaadni az erdőtulajdonosoknak a törvény által előírt épületeket, erdészházakat. A helyzet azért súlyos, mert a tulajdonba helyezéskor az erdőmaffia törvénytelenséget követett el, hogy a jogos tulajdonosokat megfosszák az erdőrészektől. A képviselő megállapította, az illegális fakitermelés mozgatórugója a minisztérium által meghatározott kvótarendszer. Romániában nincs a szakmai szabályokat megtartó erdőgazdálkodás. Az erdészetek vezetői között sok a közönséges bűnöző. Ezeket az embereket magas szinten védik, mindenkit lepénzelnek, ők az erdőmaffia kulcsfigurái. A magánerdészetekbe jórészt azok az erdészek kerültek, akik állami fennhatóság alatt már kiirtották az erdők jelentős részét. Nem működnek ésszerűen a közbirtokossági erdők sem. Ezek vezetői gyakorta visszaélnek helyzetükkel. Nem működik a választott vezetőkkel szembeni számonkérés. Hosszabb távon a székelyföldi erdők eltűnnek, az igazságszolgáltatás, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével. A kommunizmus ötven esztendeje kiirtotta az emberekből a magántulajdon iránti felelősséget. A legtöbb erdőtulajdonos nem jár el a közgyűlésekre, nem tájékozódik, nincs alapos ellenőrzés. A tulajdonosok feje fölött egy szűk réteg dönt. Becslések szerint 1999-ig hatmilliárd dollárnyi kár keletkezett a romániai erdőállományban, az utóbbi hat évben pedig további 5 milliárd eurónyi erdőnek veszett nyoma. Garda nem hiszi, hogy az európai uniós csatlakozással lényegi változás állna be. RMDSZ-politikusként Garda az egyetlen képviselő, aki folyamatosan szót emel a Székelyföld jövőjét veszélyeztető erdőirtások ellen. Legtöbbször magyar erdészeti vezetőkkel, RMDSZ-es tisztségviselőkkel, polgármesterekkel kell hadakoznia. Sok székelyföldi jelölt azért vállalja a polgármesteri vagy alpolgármesteri tisztséget az RMDSZ színeiben, hogy az erdőkből meggazdagodhasson. Tisztségük elején a legtöbbnek nincs erdeje, későbbi vagyonnyilatkozatukban már több tíz hektár erdő szerepel. Visszatérő jelenség, hogy nem írják alá az erdők tulajdonba helyezéséről szóló döntéseket, közben az erdőket illegálisan kivágatják. Az RMDSZ felső vezetése nem akar tudomást szerezni erről a súlyos helyzetről. Kiközösítik Gardát, mert egyedül harcol az erdőmaffia ellen. Azzal vádolják, hogy RMDSZ-képviselőként RMDSZ-tagokat jelentget fel a hatóságnál. Sajtókampány indult ellene a gyergyószentmiklósi Új Kelet című újságban, illetve a helyi tévében, a Fény tévében. Ezt a médiát hivatalosan támogatja az RMDSZ Communitas Alapítványa. A törvénytelen fakitermelés miatt Székelyföld hosszabb távon halálra van ítélve. /Makkay József: Az erdőlopás Székelyföld vesztét okozza. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./

Az erdélyi konyha sajátosságait eleveníti fel ez a szakácskönyv, amelynek alapját a gyergyóalfalvi Novák Mária könyve képezi: Marcsa néni erdélyi szakácskönyve (Utánnyomás) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

A Borszéki Napok keretében szervezték meg az I. Északkelet-Hargita Térségi Népzene- és Néptánctalálkozót, amelyet hagyománnyá szeretnének tenni, minden évben más-más településen megrendezve. A rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta. A pályázatot az Északkelet-Hargita Kistérségi Társulás nyújtotta be. A fesztivál népviseletben való felvonulással kezdődött. Minden csoport bemutatta produkcióját a szabadtéri színpadon. A találkozón részt vett az alfalvi néptánccsoport (Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület), a szárhegyi Cika néptánccso, port, a Ditrói Kulturális Egyesület keretén belül működő Aranyeső ifjúsági néptánccsoport, a remetei néptáncosok, a borszéki Tündérkert virágai és a tölgyesi néptánccsoport. /Fazakas Szilárd – ÉKHRKT, irodavezető: Hagyományteremtő néptáncfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

Megjelent Kiss Levente gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő szobrászművész munkásságát bemutató kis könyv: Kiss Levente (Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda, Műterem-sorozat 20.) Az előszót Nagy Miklós-Kund írta. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Laczkó Sándor Gyergyóalfaluból Marosvásárhelyre jött tanulni, jelenleg az Aurel Persu Iskolacsoport tizenkettedikes diákja. Meg akart tanulni románul beszélni, emellett pedig megtanulja a szakmát. Kezdetben nagyon nehéz volt, elhatározta, hogy a tanult román nyelvű szakszavakat magyarra fordítja. Laczkó Sándor eldöntötte, az összegyűjtött szavakat kisszótár formájában megszerkeszti. Megjelentették a Sofőriskolások kisszótárát. /Ferencz Melánia: Leküzdötte az akadályokat. Román–magyar szakszótárt szerkesztett egy gyergyóalfalui diák. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Újabb gyergyóalfalusi alkotó, Kiss Levente munkásságának szentelt album (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006 – Nagy Miklós Kund előszavával) dicséri a Műterem-sorozat keretében a marosvásárhelyi szakoktatás eredményességét. A bronzöntésben jeleskedő, egykori iskolájában oktató művész nevéhez egyaránt fűződnek monumentális szobrok és kisplasztikák. /Pallas-Akadémia sarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Október 15-én Hargita Megye Tanácsának, a Hargita Megyei Kulturális Központnak és az agyagfalvi Fancsika Egyesületnek a szervezésében megyei fúvóstalálkozót tartottak az agyagfalvi réten, az emlékmű előtt. Felléptek a ditrói, parajdi, szentegyházai, gyergyóalfalvi, csíkmadarasi, székelykeresztúri, fehéregyházi, az Udvarhelyszék Fúvószenekar, valamint a helyi Fancsika tagjai. A megyei fúvóstalálkozóhoz kapcsolódott az agyagfalvi művelődési házban sorra került könyvbemutató, a Fúvósébresztő – Édes Erdély, itt vagyunk című riportkötet ismertetése, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadványaként látott napvilágot. A könyvbemutatón a szerzőpáros, Kristó Tibor újságíró és Köllő Ferenc zenetanár a jelenlévőknek dedikálták a kiadványt. /Ferencz Imre: Megyei fúvóstalálkozó és könyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

A gyulafehérvári fiatalokból álló Fehérkék nevű amatőr színjátszó csoport vendégszerepel: Gyergyóalfaluban és Gyergyóremetén is tart előadást. A vidám jelenetekből álló műsor az otthoni RMDSZ-székházban bálok előtt bemutatott előadások legjobb darabjaiból állították össze. A mostani két előadás a Gyergyóremetéről és Gyergyóalfaluból Gyulafehérvárra került fiataloknak köszönhető. Ugyancsak ilyen alapon készülnek Székelykocsárdra is. /Mihálcz Márta: Turnéznak a Fehérkék. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.

Ritkán fordul elő Marosvásárhelyen, a Bernády Házban, hogy egyszerre két, Gyergyóalfaluhoz kötődő tárlatnak adnak helyet. A földszinten a Vadárvácska képzőművészeti alkotótáborban született munkák láthatók, az emeleti galériákban pedig azon fotókiállítás képei, amelyeket szintén Gyergyóalfalun, de az ottani fotótáborban készítettek. /Nagy Botond: Vándortárlat Gyergyóalfaluból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

A teljes vagyonelkobzással járó kitelepítésről emlékeztek meg az érintett családok tagjai Hargita megyében. 1949. március 2-án éjszaka kényszerlakhelyre, esetenként kényszermunkára hurcolták el a kommunista hatóságok a kulákokat, gyárosokat és nemeseket. Az áldozatok között sokan voltak, akik nem élték túl a megpróbáltatást, leszármazottaik gyűltek össze a Székelyudvarhely központjában levő emlékműnél. Komoróczy György, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) udvarhelyi titkára elevenítette fel az 58 évvel ezelőtt történteket. Komoróczy a dobrudzsai munkatáborok megpróbáltatásairól és a megbélyegzettek gyermekeinek hátrányos megkülönböztetéséről beszélt. Balogh Zoltán magyarországi országgyűlési képviselő, az emberjogi bizottság tagja és egyben a megemlékezés díszvendége szólt az egybegyűltekhez. „Az áldozatok ereje az emlékezésben rejlik” – hangoztatta a képviselő. Végül Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkész mondott beszédet. Gyergyóalfaluban március 3-án a szentmisét követően a Pofosz küldöttsége megkoszorúzta a kommunista rendszer áldozatává vált Lukács Irén emléktábláját, majd a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében kiállítás és előadás várta az érdeklődőket. Az iskola diákjainak dolgozataiból keserű emberi sorsok körvonalazódtak: Gyergyóalfaluból a Lukács és Ágoston családot vitte el a hírhedt fekete autó az éj leple alatt 1949 márciusában. Lukács Irén fia arra is kitért, hogy a jogfosztás az egykori kommunista alkotmány szerint is törvénytelen volt. /Kiss Előd Gergely, Jánossy Alíz: Emlékezésben az erő. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Egyre kevesebb az újszülött, kevesebb az óvodás, s az iskolákban is alig akad olyan évfolyam, amelyen több osztálynyi diák van. 2006-ban 161 gyergyószentmiklósi újszülött látott napvilágot, az elhunytak száma pedig 196. Csomafalván 35 egyévesnél kisebb gyermeket kereszteltek, s 72 helyi lakos távozott az élők sorából. Ditróban 51 a születések száma, ezzel szemben 69 ditrói lakos halt meg. Alfaluban tavaly 37 újszülöttnek igényeltek gyermeksegélyt, 52 személynek halotti bizonyítványt. Újfaluban 29 a születések száma, és 67-en hunytak el. Gyergyószárhegyen 35 gyermekre kértek gyermeksegélyt és 36-an haltak meg. Gyergyóremete a kivétel, ahol 65 gyermek született és 58-an távoztak. /K-T. Gy: Ha nem fogynánk…= Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 8. – 10. sz. /

Szaporodtak egy időben a helyi újságok. Nemcsak városokon, községekben is meg-megjelent egy-egy havi kiadvány. Gyergyóalfaluban továbbléptek. Habár megszűnt a Gyergyóalfalvi Toronyóra című helyi lap, helyi tévéadások keretében informálják az ott lakókat. Négyen, Erdős András, Erdős Ágnes, Kiss Arnold, és Balog-Baricz András készítik tavaly novembertől az eredetileg kéthetente jelentkező egy-egy órás műsort. György István polgármester elmondta, dokumentumértékű anyagok készülnek. Kéthetente pénteken van adás Alfaluban, majd kétszer megismétlik. Többek között végigkövetik a templom restaurálását is, ami szintén dokumentum-értékű. /K-T. Gy: Képernyőn Alfalu. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 22. – 12. sz. /

Kiss Arnold önkormányzati képviselő, majd Gyergyóalfalu polgármestere kéthetente egy-egy órában a tévében összefoglalják, közvetítik az eseményeket. Azóta a műsoridőt növelni kellett. Újabban már szinte minden pénteken az alfalvi családok tévében nézhetik meg, mi történt a településükön Négyen dolgoznak a helyi adások összeállításán. /Balázs Katalin: Helyi tévéadás Gyergyóalfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 23./

Gyergyóalfaluban a templom egykori falképeinek, a tizennégy, feltehetően 18. századi freskónak feltárásán dolgoznak a Magyar Restaurátorkamara szakemberei. A lemeszelt értékekből már sikerült felszínre hozniuk néhányat, a további munkálatokhoz szükséges anyagiakat jótékonysági rendezvényeken próbálják összegyűjteni. A megyei műemlékvédelmi hatóság azonban a kezdeményezésről és a munkálatokról nem tud. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja nyilván az 1213-ban Árpád-kori alapokra épült gyergyóalfalvi templomot. Végső formáját és a 14 gyönyörű falképet 1773-ban kapta, ez utóbbiakat azonban ma hiába keresnénk. Az időközben megkopott freskókra ugyanis újakat festettek, sőt 1992-ben még ezeket is lemeszelték. „A székelyudvarhelyi Maszelka János és a szárhegyi Czimbalmos Attila festő-restaurátorok – mindketten a Magyar Restaurátorkamara munkatársai – dolgoznak a falképek feltárásán. A templom elfedett falképeinek restaurálási költségeit a gyergyóalfalvi származású Bege Attila, a Buda környéki Székely Kör elnöke jótékonysági akciók segítségével igyekszik biztosítani. /Antal Ildikó: Lemeszelt freskókat tárnak fel Alfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

Fiatal Gyergyóalfaluban a roma oktatás, a legnagyobbak is hatodik osztályosok, igaz, van köztük olyan tanuló is, akinek életkora közelebb áll a harminchoz, mint a húszhoz, karon ülő gyerekével kanyarítja a betűket. Felnőttek tanulnak írni-olvasni. Egyedi módszerrel tanítanak, a tanítónő Baricz Enikő, az osztályfőnök Magyari Terézia. Kevesen jelentkeznek. /Balázs Katalin: Roma tanoda Alfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 7./

Színpompás felvonulás után szép műsorral mutatkoztak be április 22-én, vasárnap a Remetei Ifjúsági Napok kiemelt rendezvénye keretében a III. Gyergyó Vidéki Ifjúsági Nép- tánctalálkozó résztvevői Gyergyóremetén. A 373 táncos és zenész a kultúrházba vonult, a 35 tagú lövétei ifjúsági fúvószenekar muzsikájának ütemére. Sorra léptek színre az 50 tagú gyergyószárhegyi Cika együttes fellépése után a csoportok: a gyergyóremeteiek (70 tag), a gyergyóditróiak (50 tag), a gyergyóalfalviak (40 tag), a marosfőiek (30 tag), a Sapientia–EMTE Harmat néptánccsoportja (25 tag), az orotvaiak (18 tag), a csomafalviak, a borszékiek és a gyergyószentmiklósiak 15-15 taggal. A csoportoknak a helyi Szabó Attila szobrászművész készített emlékplakettet. A résztvevők szabadtéri táncházzal búcsúztak a rendezvénytől, miután a magyarországi testvértelepülés, Biatorbágy fiataljaival elfogyasztották a bográcsgulyást. /Bajna György: Ifjú néptáncosok Remetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./